1

1

A Magyar Belgyógyász Társaság Északkelet-Magyarországi Szakcsoportjának Kongresszusa

Nyíregyháza, Hotel Pagony****

2013. november 15–16.

Program

2013. november 15. – péntek 09.00 – 09.20 Megnyitó 09.20 – 10.15 NEPHROLÓGIAI SZEKCIÓ I. Üléselnökök: Borbás Béla, Szegedi János, Valikovics Ferenc 09.20 – 09.35 E-1. Szervpótló kezelések fejlődése

Balla József

DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrológiai Tanszék, Debrecen

09.35 – 09.43 E-2. A peritoneális dialízis, mint alternatív kezelési lehetőség a

szívelégtelen betegek kezelésében

Ladányi Erzsébet, Kóbor Krisztina, Klenk Nóra

FMC Nefrológiai Központ, Miskolc

09.43 – 09.51 E-3. A peritoneális dialízis a gyakorló orvos szemszögéből Kóbor Krisztina, Széll Júlianna, Klenk Nóra, Szendrey László, Ladányi Erzsébet

FMC Nefrológiai Központ, Miskolc

09.51 – 09.59 E-4. Vesepótló modalitások összevetése

Klenk Nóra, Kóbor Krisztina, Szendrey László, Széll Júlianna,

Ladányi Erzsébet

FMC Nefrológiai Központ, Miskolc

09.59 – 10.07 E-5. Steril peritonitisek a peritoneálisan dializáltak körében P. Szabó Réka, Pethő Ákos, Újhelyi László, Balla József DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Nephrológiai Tanszék, Extracorporalis Szervpótló Centrum, Debrecen

10.07 – 10.15 E-6. Peritoneális programban kezelt betegeink szociális,

anyagi helyzete, lakókörnyezete, iskolázottsága, edukációja és a gondozásukkal kapcsolatos egyéb feladatok Ménes István B. Braun Avitum 10. sz. Dialízis Központ, Debrecen

10.15 – 10.35 Szünet

2

2

10.35 – 12.15 NEPHROLÓGIAI SZEKCIÓ II. 10.43 – 10.51 E-7. Progresszív nephrológiai ellátás jelene és jövője

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Szegedi János1, Szegedi László2 B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízis Központ1, Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. sz. Belgyógyászat2, Nyíregyháza

10.51 – 10.59 E-8. SBC – dialízis központ együttműködése a toxikológiai betegek ellátásában Demeter Zita, Szegedi János Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. sz. Belgyógyászat, B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízis Központ, Nyíregyháza

10.59 – 11.07 E-9. Nephrosis syndroma etiológiája, klinikuma és prognózisa osztályunkon Molnár László, Szigeti Zsuzsanna, Győrfi Anita Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház I. sz. Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza

11.07 – 11.15 E-10. Vérnyerési lehetőségek alkalmazása a B. Braun 2. sz. dialízis központban Valikovics Ferenc, Szegedi János, Szegedi László Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. sz. Belgyógyászat; B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízis Központ, Nyíregyháza

11.15 – 11.23 E-11. A myeloma nephrológiai vonatkozásai

Újhelyi László

DE OEC Belgyógyászati Intézet, Nephrologiai Tanszék, Debrecen

11.23 – 11.31 E-12. Inzulin kezelés szempontjai vesepótló kezelés során

Szlanka Beatrix, Borbás Béla, Ménes István, Pék László

B. Braun Avitum 10 sz. Dialízis Központ,

Kenézy Kórház – Rendelőintézet, Belgyógyászat, Debrecen

11.31 – 11.39 E-13. Metformin kezelés okozta laktát acidosis,

esetismertetésekkel

Balku István1,2, Asztalos Tünde1,2, Cservenyákné Kiss Márta2,

Győrfi Anita1, Rozinka Antal3, Szabó István4, Szigeti Zsuzsa1,2,

Valikovics Ferenc1,2, Szegedi János2, Szegedi László1

Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház I. sz. Belgyógyászat, Nyíregyháza1,

B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Ill.2; 12. sz. Dialízis Központ3;

Szatmár-Beregi Kórház II. sz. Belgyógyászat4, Vásárosnamény

3

3

11.39 – 11.47 E-14. Csontanyagcsere zavar veseelégtelenségben

Pethő Ákos

DE OEC Nefrológiai Tanszék,

FMC Debrecen-Extracorporalis Szervpótló Centrum, Debrecen

11.47 – 12.15 Vita 12.15 – 13.30 Ebéd 13.30 – 15.30 KARDIOLÓGIA – ANGIOLÓGIA Üléselnökök: Sváb Marianna, Mikita János, Csapó Kálmán 13.30 – 13.45 E-15. A pitvarfibrilláció aktuális kérdései 2013-ban

Sváb Marianna Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

13.45 – 13.53 E-16. A Grace score jelentősége NSTEMI betegeink ellátásában

Balogh Gábor Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

13.53 – 14.01 E-17. AMI-os betegek ellátása intézetünkben

Bakk Sándor Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

14.01 – 14.09 E-18. Mikor gondoljunk infektív endocarditisre? Eseteink tanulságai

Pálffy Zsuzsanna Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház,II. Belgyógyászati osztály Nyíregyháza

14.09 – 14.17 E-19. A scintigraphia szerepe a pulmonális embóliák diagnosztikájában

Kiss Andrea, Czine Zsigmond, Fülöp Erika, Szfárli Enikő, Papp Zsuzsanna, Gaál Zsolt Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

14.17 – 14.25 E-20. Transoesophagealis echocardiographiai vizsgálat során szerzett

tapasztalataink az SZ.SZ.B Megyei Kórházak Mátészalkai Echcardiográphiai Rendelőjében 2012. május–2013 szeptember közötti időszakban Bajkó Sándor SZ.SZ. B. Megyei Kórházak, Belgyógyászat, Mátészalka

4

4

14.25 – 14.33 E-21. Végleges pacemaker/ICD beültetés fenntartott tartós per os anticoaguláns kezelés mellett Bihari Zoltán, Görögh Péter, Mikler Csaba, Gerges Gábor, Csapó Kálmán

B.A.Z Megyei Kórház – Kardiológia, Miskolc

14.33 – 14.41 E-22. Intracardiális terime differenciál diagnózisa során felmerülő buktatók – esetismertetés Kolcsár Lajos Levente, Ábrahám János Csaba, Papp Anikó Gróf Tisza István Kórház, Berettyóújfalu

14.41 – 14.49 E-23. Obliteratív érbetegség dinamikája különböző rizikófaktorok mellett Juhász Nimród Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

14.49 – 14.57 E-24. Thrombophlebitises betegek kivizsgálása során

szerzett tapasztalatok Mozga Ildikó Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

14.57 – 15.05 E-25. Amikor a mélyvénás thrombosis végtagot ment

Pócsi Anita Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

15.05 – 15.25 Vita 15.25 – 15.40 Szünet 15.40 – 16.00 PETRÁNYI DÍJ ÁTADÁS

Őssejt terápia perifériás artériás érbetegségben Boda Zoltán

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Hemostasis Tanszék, Debrecen 16.00 – 17.36 GASZTROENTEROLÓGIAI SZEKCIÓ I. Üléselnökök: Tornai István, Rácz Ferenc, Vitális Zsuzsanna 16.00 – 16.15 E-26. A legújabb lehetőségek a krónikus C vírus hepatitis kezelésében

Tornai István DE OEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

16.15 – 16.30 E-27. Az infekciók jelentősége a májzsugor kezelésében

Vitális Zsuzsanna

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

5

5

16.30 – 16.38 E-28. Az IgA típusú anti-neutrofil citoplazmatikus antitestek (ANCA) előfordulása májcirrhosisban gyakori és jelenlétük összefüggést mutat a bakteriális infekciók kialakulásával Sipeki Nóra1, Tornai Tamás1, Vitális Zsuzsanna1, Altorjay István1,

Tornai István1, Antal-Szalmás Péter2, Papp Mária1

DE OEC Belgyógyászati Intézet1, Laboratóriumi Medicina Intézet2,

Debrecen

16.38 – 16.46 E-29. Szérum ferritinszint, mint lehetséges biomarker májcirrhosisos betegek bakteriális infekcióinak előrejelzésében Tornai Dávid, Vitális Zsuzsanna, Papp Mária DE OEC Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

16.46 – 16.54 E-30. Krónikus C vírus hepatitis hármas kezelésével szerzett

tapasztalataink Sipos Béla, Czuczor Viktória, Czirják Krisztián, Szegedi László

Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház, I. Belgyógyászat Májgondozó, Nyíregyháza

16.54 – 17.04 E-31. Kapszulás endoszkópia Miskolcon Grenda Andor, Theisz János, Orosz Péter B.A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

17.04 – 17.12 E-32. Vékonybél kapszula endoszkópiával szerzett tapasztalataink

Kacska Sándor, Bak István DE OEC, Belgyógyászati intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

17.12 – 17.20 E-33. Diagnosztikus nehézséget okozó GI vérzések Máté Szilvia1, Makrai Tibor1, Kacska Sándor2

Sz.Sz.B. Megyei Kórház Belgyógyászati Osztály, Mátészalka1, DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Gastroenterológiai Tanszék, Debrecen2

17.20 – 17.28 E-34. A kefecytológia szerepe a

malignus epeúti szűkületek diagnosztikájában Varga Lóránd1, Sümegi János1, Grenda Andor1, Hajnal-Papp Rozália2, Minik Károly2, Orosz Péter1 B.A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. sz. Belgyógyászati Osztály1, Patológiai Osztály2, Miskolc

17.28 – 17.36 Vita

6

6

17.36 – 18.02 POSZTER SZEKCIÓ Üléselnökök: Radványi Gáspár, Ágoston Sándor P-1. A Heves megyében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által

szervezett széklet vér teszt alapú colorectalis daganatszűréssel kapcsolatos tapasztalatok az első három hónap eredményei alapján Orosz Timea Skarleth, Kozák Róbert, Kovács László, Lövei Lajos, Nagy István, Salló Zoltán, Bauer Kálmán Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet, Eger

P-2. Tranziens, rectumot is érintő, szokatlan endoscopos képet mutató

occlusiv ischaemiás colitis Horvát Gyula, Makai Gábor Bugát Pál Kórház, Gasztroenterológiai Profil, Gyöngyös

P-3. Sanguinolens ascites differenciáldiagnosztikája – esetismertetés

Ábrahám János Csaba, Kolcsár Lajos Levente, Gyenes István, Balogh Endre Zoltán, Papp Anikó Gróf Tisza István Kórház, Berettyóújfalu

P-4. Endoscopos UH szerepe pancreas tumorok diagnosztikájában –

két eset tükrében Kovács György1, Baráth Lukács2, Tanyi Miklós3, Orosz László3, Kanyári Zsolt3, Palatka Károly1

DE OEC Belgyógyászati Intézet, B épület1, Pathologiai Intézet2, Sebészeti Intézet3, Debrecen

P-5. Ismeretlen eredetű epeúti szűkület Kenyeres Anna1, Irsai Gábor2, Szilágyi Eszter3, Vitális Zsuzsa1 DE OEC Belgyógyászati Intézet1, Pathologiai Intézet2, Euromedic Diagnosztika3, Debrecen

P-6. A kénhidrogén donorok gátolják a low-density lipoprotein (LDL) oxidációját Pethő Dávid, Jeney Viktória, Potor László, Balla József

DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrológiai Tanszék, Debrecen

P-7. Trombin generáció vizsgálata thrombophiliás nők terhessége során

Selmeczi Anna1, Hársfalvi Jolán2, Móré Csaba3, Boda Zoltán1, Oláh Zsolt1 DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Thrombosis és Haemostasis Központ1, Klinikai Kutató Központ2, DE OEC, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3, Debrecen

7

7

P-8. Izolált myeloid sarcoma két ritka eset kapcsán

Selmeczi Anna1, Palatka Károly2, Dávida László2, Méhes Gábor3, Bedekovics Judit3, Horkay Edit4, Vrancsik Nóra4, Udvardy Miklós1,

Illés Árpád1, Rejtő László1

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Haematológiai Tanszék1, Gastroenterológia Tanszék2, Pathológiai Intézet3, Radiológiai Klinika4, Debrecen

P-9. A poszttranszplantációs kezelés és a PET/CT jelentősége myeloma multiplex esetén autológ őssejttranszplantációt követően

Radnay Zita1, Rejtő László1, Kiss Attila1, Udvardy Miklós1,

Szűcs Bernadett2, Márton Adrienn1, Váróczy László1, Illés Árpád1

DE OEC Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék1, PET/CT Orvosi Diagnosztikai Kft.2, Debrecen

P-10. Könnyűlánc plazmasejtes myeloma és acut veseelégtelenség

Pál Ildikó1, Váróczy László1, Újhelyi László2, Pucsok Klára2,

Dér Henrietta3, Illés Árpád1

DE OEC Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék1, Nephrológiai Tanszék2, Intenzív osztály3, Debrecen

P-11. Hajas sejtes leukaemia variánsban szenvedő idős, lép-irradiációval előkezelt nőbeteg rituximabbal történő sikeres kezelése

Keresztes Katalin, Szerafin László

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház Haematológiai Osztály, Nyíregyháza

P-12. A lelet "kezelése" – thrombocytopenia Czine Zsigmond1, Fülöp Erika1, Szfárli Enikő1, Papp Zsuzsanna1,

Kiss Andrea2, Gaál Zsolt1

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház IV. Belgyógyászat1, Izotópdiagnosztikai

Osztály2, Nyíregyháza

P-13. Sepsis management a Jósa András Oktatókórház Sürgősségi

Betegellátó Centrumában – Osztályunk három és fél éves

beteganyagának áttekintése

Ligeti Richárd, Domokos Gabriella

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház, Sürgősségi Betegellátó Centrum, Nyíregyháza

P-14. Pacemaker elektróda endocarditis –

Az infektív endocarditis különleges formája

Wirtz Eszter, Gerges Gábor, Ondrejkó Zsolt, Csapó Kálmán

B.A.Z. Megyei Kórház, I. sz. Belgyógyászat–Kardiológia, Miskolc

8

8

P-15. „Epeúti daganatos” beteg esetbemutatása

Bajor Zoltán1, Nagy Tibor1, Fekete Tamás1, Takács István1,

Korcsmáros Anikó2, Barna Tibor2

Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktatókórház II.

Belgyógyászat1, Pathológiai Osztály2, Miskolc

P-16. Acut coronaria syndroma és stroke Esetismertetés Szecső Szilvia, Csengő Erika, Csapó Kálmán Ph.D. B.A.Z Megyei Kórház I. sz. Belgyógyászat-Kardiológia, Miskolc

P-17. A heveny angioedema sürgősségi ellátása – két eset kapcsán

Vincze Zoltán1, Brúgós Boglárka2, Lőrincz István1

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Sürgősségi Orvostani Tanszék1,

Ritka Betegségek Tanszék2, Debrecen

P-18. A HDL kvalitatív és kvantitatív jellemzőinek vizsgálata szisztémás lupus erythematosusban (SLE) szenvedő betegekben

Gaál Krisztina1, Lőrincz Hajnalka1, Seres Ildikó1, Harangi Mariann1, Borbás Viktor1, Tarr Tünde2, Szegedi Gyula1, Paragh György1

DE OEC Belgyógyászati Intézet, Debrecen1; V. háziorvosi körzet, Hajdúszoboszló2

P-19. Klinikai tapasztalatok az analóg insulin rendelet kapcsán, Esetbemutatás

Gere Ildikó

Sz.Sz.B. Megyei Kórház, Belgyógyászati Osztály, Mátészalka

P-20. Súlyos hypokalaemia szokatlan oka

Juhos Erzsébet1, Szele Kálmán1, Berhés István1, Vadnay István2, Kádár András3, Nagy Endre4, Mátyus János3

Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet I. Belgyógyászat1; Pathológia2, Eger; DE OEC Belgyógyászati Intézet Nephrológia Tanszék3, Endocrinológia Tanszék4, Debrecen

P-21. A plazmaferezis és az LDL-aferezis hatása a szervezet antioxidáns státuszára súlyos, kombinált hyperlipidaemiában

Lőrincz Hajnalka, Harangi Mariann, Seres Ildikó, Katkó Mónika,

Balla József, Balogh István, Paragh György DE OEC Belgyógyászati Intézet, Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen

P-22. A jobbszívfél terhelés ritka oka (esetismertetés)

Megyeri Zsuzsanna1, Kovács Enikő1, Csapó Kálmán Ph. D.1, Takács-Szabó Zsuzsanna2

B.A.Z Megyei Kórház I. Belgyógyászat-Kardiológia1, Képalkotó Diagnosztikai-Intervenciós Intézet2, Miskolc

9

9

P-23. Fenyegető mellkas röntgen

Nagy Gergő, Takács István Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Miskolc

P-24. A jódellátottság felmérése terhesség és szoptatás alatt kelet-magyarországi populációban

Sámson László, Varga Zsuzsa, Bodor Miklós, Gazsó Andrea Anett, Galgóczi Erika, M. Nagy Domonkos, Karányi Zsolt, Katkó Mónika, Kovács Béla, Nagy V. Endre DE OEC Belgyógyászati Intézet, AGTC Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet, Debrecen

P-25. Az NPC1L1 -133 A>G polimorfizmus hatása az ApoA1 szint

ezetimib monoterápia következtében bekövetkező változására Varga Viktória, Zsíros Noémi, Bodor Miklós, Berta Eszter, Balogh István, Seres Ildikó, Paragh György, Harangi Mariann DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Farmakológiai Tanszék és Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen

P-26. A differenciáldiagnosztika kérdései hypoglycaemiában

Fülöp Erika1, Leövey Tibor1, Kun Edina1, Szfárli Enikő1, Czine Zsigmond1, Papp Zsuzsanna1, Kiss Andrea2, Gaál Zsolt1

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház IV. Belgyógyászat1, Izotópdiagnosztikai Osztály2, Nyíregyháza

P-27. A protonpumpa gátló kezelés hatása a májcirrhosis kimenetelére

Vitális Zsuzsanna, Papp Mária DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

10

10

2013. november 16. – szombat 08.00 – 09.00 Vezetőségi ülés

09.00 – 10.10 ENDOKRINOLÓGIA – DIABETOLÓGIA SZEKCIÓ

Üléselnökök: Nagy Endre, Papp Zsuzsanna, Simon János

09.00 – 09.15 E-35. Centralis hypothyreosis

Nagy Endre

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Debrecen

09.15 – 09.30 E-36. Diabetes mellitus 2013

Balogh Zoltán

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Debrecen

09.30 – 09.38 E-37. A mieloperoxidáz koncentráció és egyéb biomarkerek érszövődményekkel rendelkező és nem rendelkező hiper-lipidemiás betegekben Zsíros Noémi, Varga Viktória, Lőrincz Hajnalka, Katkó Mónika, Koncsos Péter, Seres Ildikó, Szentpéteri Anita, Paragh György, Harangi Mariann DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Anyagcsere Betegségek Tanszék, Debrecen

09.38 – 09.46 E-38. A differenciáldiagnosztika kérdései a diabetes szindrómán belül

Szfárli Enikő1, Fülöp Erika1, Czine Zsigmond1, Papp Zsuzsanna1,

Kiss Andrea2, Gaál Zsolt1

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház, IV. sz. Belgyógyászat1, Izotópdiagnosztikai

Osztály2, Nyíregyháza

09.46 – 09.54 E-39. II-es típusú cukorbetegség ritka halálos betegséggel való társulása

Simon János

Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Szatmár-Beregi

Kórház és Gyógyfürdő Belgyógyászat, Fehérgyarmat

09.54 – 10.02 E-40. A monogénes diabetesekről egy eset kapcsán, fókuszban a transiens neonatalis diabetes mellitus – esetismertetés Gárdus Dénes1, Bakó Barnabás1, Gaál Zsolt2

B.-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászati Osztály, Miskolc1

Jósa András Oktatókórház, IV. Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza2

11

11

10.02 – 10.10 E-41. KCNJ11 mutáció okozta neonatális diabeteses beteg szulfonilurea

kezelése terhesség alatt. A legújabb eredmények

Gaál Zsolt1, Fülöp Erika1, Szfárli Enikő1, Czine Zsigmond1,

Papp Zsuzsanna1, Kiss Andrea2, Albert László3, Karászi Gyula3,

Kántor Irén4

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház, IV. sz. Belgyógyászat1, Izotópdiagnosztikai

Osztály 2, Szülészeti Nőgyógyászati Osztály 3, Gyermekgyógyászat4,

Nyíregyháza

10.10 – 10.30 Szünet 10.30 – 12.00 HEMATOLÓGIA SZEKCIÓ Üléselnökök: Illés Árpád, Udvardy Miklós, Takács István 10.30 – 10.45 E-42. A haemorheologia klinikai jelentősége

Mikita János DE OEC Belgyógyászati Intézet, Debrecen

10.45 – 10.58 E-43. Malignus haematológiai kórképekben szenvedő betegek fogászati

ellátásának fontossága Gebri Enikő1, Baksa Brigitta2, Hegedűs Csaba3, Kiss Attila4 DE OEC FOK Parodontológia1, Gyermekfogászat2, Fogpótlástan3, Belgyógyászati Intézet Transzplantációs Központ4, Debrecen

10.58 – 11.06 E-44. Philadelphia kromoszóma-pozitív heveny lymphoblasztos leukémia- három eset kapcsán Márton Adrienn, Selmeczi Anna, Ujj Zsófia, Udvardy Miklós, Illés Árpád, Rejtő László DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék, Debrecen

11.06 – 11.14 E-45. A haemolyticus anaemiáról két eset kapcsán

Nyilas Renáta, Székely Borbála, Váróczy László, Árokszállási Anita, Illés Árpád, Gergely Lajos DE OEC Belgyógyászati Intézet, Debrecen

11.14 – 11.22 E-46. Kettős autológ őssejt átültetés myeloma multiplexben Élthes Zsuzsa Bianka, Nagy Zsolt, Radványi Gáspár, Takács István Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

11.22 – 11.30 E-47. Vissza az alapokhoz: az anamnézis, a fizikális vizsgálat és a

vérkenet gondos elemzése napjainkban is a diagnózis alapja! Szerafin László1, Jakó János1, Lesch Miklós2, Farszki Éva3 SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház Haematológiai Osztály1, Fertőző Osztály2, Pulmonológiai Osztály3, Nyíregyháza

12

12

11.30 – 11.38 E-48. Felnőttkori still betegség – két eset kapcsán Brúgós Boglárka, Kovács György, Pfliegler György

DE OEC Belgyógyászati Intézet, Ritka Betegségek Tanszék, Debrecen 11.38 – 12.00 Vita 12.00 – 12.20 Szünet 12.20 – 14.00 GASZTROENTEROLÓGIAI SZEKCIÓ II. Üléselnökök: Altorjay István, Orosz Péter, Szegedi László 12.20 – 12.35 E-49. A felső tápcsatornai vérzések korszerű ellátása

Altorjay István DE OEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

12.35 – 12.50 E-50. Gasztrointesztinális polypok gondozása, követése

Orosz Péter B.A.Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

12.50 – 12.58 E-51. Coeliakia aktualitásai, enteralis, parenteralis táplálás IBD-ben

Czuczor Viktória, Szegedi László

Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház, I. Belgyógyászat, Nyíregyháza

12.58 – 13.06 E-52. Tapasztalatok a recidív, therápia rezisztens Clostridium difficile infekció széklet transzplatációs kezelésével Enyedi Judit, Galgóczi Edina, Bodnár Ferenc, Kozák Róbert, Orosz Tímea, Vörös Mónika, Takácsné Kollár Kinga, Bocsi Zita, Szabó Andrea Markhot Ferenc Oktatókórház, Endoszkópos Laboratórium, Eger

13.06 – 13.14 E-53. Széklet calprotectin teszttel szerzett klinikai tapasztalatok

Dávida László, Palatka Károly, Altorjay István

DE OEC Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

13.14 – 13.22 E-54. Leukaemiával társuló Crohn-betegségek súlyos bőrgyógyászati szövődménnyel – esetismertetés Gyenes István, Balogh Zoltán, Kovács János, Balogh Krisztina, Szél Edit, Papp Anikó Gróf Tisza István Kórház, Belgyógyászat, Berettyóújfalu

13.22 – 13.30 E-55. Over-the-scope klip alkalmazásával szerzett tapasztalataink

Sümegi János, Orosz Péter, Varga Lóránd

B.A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház,

II. Belgyógyászat, Miskolc

13.30 – 13.38 E-56. A „görögdinnyegyomor”, mint a vashiányos anaemia ritka oka Ágoston Lóránt1, Ágoston Sándor1, Zemanek Péter2,

Fedor László3, Szerafin László4, Szegedi László1

13

13

Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház –

Jósa András Oktatókórház, I. Belgyógyászat1, Sebészet2, Pathológia3,

Hematológia4, Nyíregyháza

13.38 – 13.46 E-57. PEG ritka szövődményei. I: Gyomorfali metastasis megjelenése a PEG szúrcsatornájában. II: Buried Bumper syndroma, endoscopos megoldással. Esetbemutatás Horvát Gyula, Makai Gábor Bugát Pál Kórház Nonprofit Kft., Gasztroenterológia Profil, Gyöngyös

13.46 – 14.00 Vita 14.00 A kongresszus zárása Ebéd Hazautazás

14

14

ABSZTRAKTOK

(E-1.) Balla József

Szervpótló kezelések fejlődése (referátum) DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrológiai Tanszék, Debrecen

A szervi elégtelenség éthidalásával az extracorporalis életmentő programok jelentősen csökkentik az intenzív ellátásra szoruló betegek halálozását. Kiemelve néhány modalitást: a magas rizikójú betegcsoportban a bevezetésre kerülő folyamatos vesepótló kezelések (Continuous renal replacement therapies, CRRT) a halálozást várhatóan több mint 10%-al, a májtámogató kezelési eljárások (Liver support) a májelégtelenség okozta halálozást várhatóan 50-60%-al, az extracorporális membrán oxigenizáció (Extracorporeal membrane oxygenation, ECMO) a légzési elégtelenség okozta halálozást várhatóan 50-70%-al csökkenti. A túlélés esélyének javulása mellett hasonló arányú jótékony hatás érhető el a túlélt betegek definitív szervkárosodásának kialakulásánál is. A szervpótló technológiák továbbfejlesztése, és új eljárások kidolgozása tovább javítja a túlélés esélyét, valamint létfontos szervmegtartást biztosít. A folyamatos vesepótló kezelések bevezetése révén a többszervi elégtelenségben (multiplex organ failure, MOF) szenvedő betegek túlélése biztosítható. Ez ide tartozó modalitások jobban tolerálhatók, mint a tradicionális intermittáló hemodialízis (IHD). A CRRT alkalmazásával a folyadékháztartás pontos kontrolja révén stabilabb keringés érhető el, és a kezelés hatékonysága is jóval meghaladja az IHD-t. A konvektív transzpor előnyeit kihasználva a közép molekulatömegű anyagok eltávolítása is biztosított, ami SIRS (systemic inflammatory response syndrome) jelenlétekor a túlélést javítja. A terápiás plazmacsere számos megbetegedés kezelésének fontos eleme, azonban sikeres alkalmazhatósága SIRS kialakulásakor mára vált bizonyítottá. A terápiás plazmacsere és CRRT együttes alkalmazásával átmeneti javulás érhető el akut májelégtelenségben. Albumin alapú detoxifikáló rendszert használva, specifikus és hatékony rendszereket, ill. módszereket dolgoztak ki májtámogató kezelési eljárásokként, ami akut májelégtelenségben a túlélés eszköze lehet. (E-2.) Ladányi Erzsébet, Kóbor Krisztina, Klenk Nóra

A peritoneális dialízis, mint alternatív kezelési lehetőség a szívelégtelen

betegek kezelésében FMC Nefrológiai Központ, Miskolc

A szívelégtelenség előfordulása és hatékony kezelése napjainkban egyre növekvő egészségügyi

problémát jelent a mindennapi betegellátásában. A 65 év feletti betegek hospitalizációjának

leggyakoribb oka a szívelégtelenség.

Az elmúlt két évtizedben ugyan történt paradigma váltás a kezelést illetően, de az elérhető

terápiás lehetőség mellett valóban optimálisnak mondható eredményt nem sikerült elérni.

Szerzők irodalmi adatok és esetbemutatás alapján ismertetik a peritoneális dialízis kezelés

lehetőségét és előnyeit a kíméletes és eredményes ultrafiltráció elérésében szívelégtelen

betegeknél. A PD-vel végzett ultrafiltráció, mint adjuváns terápiás lehetőség adekvát módon

befolyásolja nem csak a szívelégtelenséget és a hiperhidrációt, hanem a szívelégtelenséghez

gyakran társuló különböző mértékű vesebetegség paramétereit, az eGFR beszűkülést is.

15

15

A peritoneális dialízis kezelés a szívelégtelenség és következményes hiperhidráció kezelésére

alkalmas, otthon végezhető terápiás modalitás, melynek feltétele a kardiológusok és nefrológusok

egyetértése és együttműködése ezen betegcsoport kezelésében.

(E-3.) Kóbor Krisztina, Széll Júlia, Klenk Nóra, Szendrey László, Ladányi Erzsébet

A peritoneális dialízis a gyakorló orvos szemszögéből FMC Miskolci Nefrológiai Központ

Az peritoneális dialízis (PD), mint hatékony vesepótló kezelési modalitás megvalósulásában a nefrológiai központok mellett fontos szerepe van az alapellátásnak és a társszakmáknak. Összehasonlító esetbemutatással, a PD kezelés indikációjának, a gondozás lényegének, a leggyakoribb szövődmények diagnosztikájának és kezelésének bemutatásával szeretnénk aktualizálni az ismereteket. Minden olyan krónikus veseelégtelen (KVE) betegnél végezhető PD kezelés, akinél organikus vagy pszichoszociális kontraindikáció nem áll fenn, sok esetben kifejezetten jobb életminőséget biztosít. Két fiatal, gondozásból ill. akutan dialízis programba került betegünk esete bizonyítja a predialízis gondozás rendkívüli fontosságát. A PD-s betegek gondozásában a kezelési technika tréningjét végezzük, rendszeresen ellenőrizzük a dializáltsági állapotot ill. kezeljük a KVE, PD kezelés szövődményeit. Utóbbiak lehetnek infektív (pl. katéter kilépési hely, alagút infekció, peritonitis) és nem infektív jellegűek (pl. sérv, folyadékcsorgás, hemoperitoneum, hyperhidráció).Eredményesen kezelhetők, de fontos a gyors felismerés, differenciáldiagnosztika és a célzott terápia mihamarabbi megkezdése. Hazánkban, a dializált betegek körében alacsony a PD aránya. Ha minden érintett egészségügyi szakember megismeri, hogy költséghatékony, a HD-vel egyenértékű dialízis modalitásról van szó, amelyhez kiváló minőségű tárgyi feltételek és képzett szakszemélyzet áll rendelkezésre, a szövődmények jól kezelhetők, akkor lehetőség van az arány javítására.

(E-4.) Klenk Nóra, Kóbor Krisztina, Szendrey László, Széll Júlianna, Ladányi Erzsébet

Vesepótló modalitások összevetése

FMC Nefrológiai Központ, Miskolc

Végstádiumú veseelégtelenségben három reális vesepótló modalitás merül fel. A veseátültetés

elsődlegességén túl a hasi dialízis a hemodialízis valós alternatívája arra alkalmas betegeknél. Jelen

előadásban a hemodialízis és peritoneális dialízis kezelés előnyeit, hátrányait, alkalmazhatóságát,

relatív abszolút kontraindikációit, kivitelezhetőségét, költségvonzatát vetjük össze. A két

modalitást morbiditás, mortalitás, pszichoszociális aspektus, életminőség tekintetében is

összehasonlítjuk. Kitérünk az individualizált modalitás választás szükségességére. A két kezelés

geográfiai megoszlását, illetve az elmúlt években magyarországi előfordulását is ismertetjük.

A klasszikus „művese kezelés” és peritoneális dialízis kezelés összehasonlítása elengedhetetlen

vesebetegeink optimális kezeléséhez.

16

16

(E-5.) P. Szabó Réka, Pethő Ákos, Újhelyi László, Balla József

Steril peritonitisek a peritoneálisan dializáltak körében DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Nephrológiai Tanszék, Extracorporalis Szervpótló Centrum, Debrecen

Bevezetés: A peritoneális dialízis felfüggesztésének egyik leggyakoribb oka az UF elégtelenség mellett, a peritonitis (PTIS). A PD peritonitisz megelőzhető és hatékonyan kezelhető, azonban döntő a korai felismerés és az időben megkezdett antibiotikum kezelés. Klinikai tünetei: zavaros dializátum (100 %), láz (81 %), hasi fájdalom (78%), hányinger (31%), hasmenés (7%), csökkenő mennyiségű dializátum. PTIS-re utal az alábbi kritériumok közül kettő egyidejű jelenléte: a., a kórokozó jelenléte a dializátumban Gram festés, vagy tenyésztés alapján b., zavaros folyadék

(sejtszám: ˃ 100/mm3, ahol 50 % polimorfonuklearis sejt) c., a hashártya gyulladás tünetei. Steril

PTIS-ről zavaros dializátum, és/vagy hasi fájdalom esetén, 100/μl ˂ feletti sejtszámnál beszélünk, ha 72 óráig a mintából nem tenyészik ki mikroorganizmus életképes formában. Eredmények: PD ambulanciánkon 35 beteget gondozunk, 34 % szerepel várólistán. 2013-ban az első háromnegyed évben 7 PTIS fordult elő, melyből 3 esetben a tenyésztés negatív, 3 kathéter eltávolításra került, 3 esetben kellett vesepótló modalitást váltanunk, 2 esetben permanens hemodialízisre tértünk át. A pozitív tenyésztési mintákban 3 esetben Staphylococcus aureus, 1 esetben Pseudomonas aeruginosa tenyészett ki. 4 esetben a dializátumból nem tenyészett ki kórokozó. Betegeink nagyrészénél empirikus ip. Vancomycint és Brulamycint alkalmaztunk 14 napig. Ha a klinikai kép nem változott, egyéb kórokozó kimutatására törekedtünk pl. gomba, Mycoplasma, Mycobacterium, Legionella. Ismételt negatív tenyésztés esetén, ha a klinikai kép nem javult, a katéter eltávolításra került és további 14 napig folytattuk az antibiotikum kezelést. Hasűri öblítéshez csak 1,5%-os oldatot használtunk, 500 NE/l heparint adva öblítésenként. Összegzés: A steril PTIS leggyakoribb okai 1., az előzetes antibiotikum szedés (pl. exit site infekciók, fogászati góctalanítás előtt, húgyuti fertőzések miatt), 2., a nem szokványos kórokozók (pl. gomba, mycobacterium), melyek speciális táptalajt igényelnek, 3., technikai hiba a mintavétel során. A mintavételi technika javítható, ha az első kifolyatott oladatból vett 50 ml mintát lecentrifugáljuk és steril körülmények között hemokulturás táptalajra (pl. Plus Aerobic/F vagy Anaerobic/F táptalajok) oltjuk le. Nem identifikált kórokozó esetén az empirikus therápiának a Gram-pozitív és Gram-negatív organizmusokat is le kell fednie, mely adását két hétig folytatnunk szükséges. Az időben elkezdett hatékony kezeléssel a peritoneum funkciója megőrizhető.

(E-6.) Ménes István

Peritoneális programban kezelt betegeink szociális-, anyagi helyzete, lakókörnyezete, iskolázottsága, edukációja és a gondozásukkal kapcsolatos egyéb feladatok B. Braun Avitum 10. sz. Dialízis Központ, Debrecen Előadásomban az elmúlt 13 év adatait dolgoztam fel saját beteganyagunkon. Felmértük betegeink anyagi helyzetét, szociális körülményeit, állattartással kapcsolatos szokásait és iskolázottságukat. Vizsgáltuk, hogy a fenti körülmények és a CAPD leggyakoribb szövődménye, azaz a peritonitis között találunk-e valamilyen összefüggést. Ezen vizsgálat is egyértelműen bizonyítja, hogy a rossz anyagi és szociális környezetben sem gyakoribb a hashártyagyulladás, és hogy ennek gyakorisága nem függ össze az iskolázottsággal, vagy akár a háziállat tartásával sem.

17

17

(E-7.) Szegedi János1, Szegedi László2

Progresszív nephrológiai ellátás jelene és jövője Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízis Központ1, Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. sz. Belgyógyászat2, Nyíregyháza

Célkitűzés: Az előadás keretében értékelésre kerül a progresszív nephrológiai betegellátás helyzete, jövőképe Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Anyag és módszer: A megyében a nyíregyházi központ látja el az akut veseelégtelenségben, dialízis ellátást igénylő mérgezésben, ill. szövődményes krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeket. Az elmúlt 3 évben 717 akut beteget látott el a nyíregyházi dialízis központ. 101 intenzív ellátást, respirációt is igénylő multi organ failure-s betegnél került Nyíregyházán vesepótló kezelés elvégzésére. Az akutan dialízis kezelésben részesülő betegek közül 477 akut veseelégtelenségben, 238 krónikus veseelégtelenségben szenvedett. Eredmények: A dialízis központok, a sürgősségi és belgyógyászati osztályok együttműködése lehetőséget teremt az akut veseelégtelenség korai felismerésére, az időben történő vesepótló kezelés megkezdésére. Nyíregyházán a dialízis központ és az intenzív osztály együttműködése biztosítékot jelentett a multi organ failure-s, respirációra is szoruló betegek intenzív osztályokon történő vesepótló kezelésre. Megbeszélés: A tapasztalatok alapján egyértelműen igazolódott, hogy a megyében országosan is példaértékűen volt biztosítva a progresszív nephrológiai ellátás. A nyíregyházi dialízis központ

2010-ben 33, 2011-ben 30, 2012-ben 36 krónikus veseelégtelen beteget állapostabilizálás után

adott vissza a területi dialízis központokba.

(E-8.) Demeter Zita, Szegedi János

SBC – dialízis központ együttműködése a toxikológiai betegek ellátásában Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. sz. Belgyógyászat, B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízis Központ, Nyíregyháza

Célkitűzés: A toxikológiai betegek ellátásában alapvető feladat a korrekt, gyors diagnosztika, az adekvát kezelés, minden indokolt esetben az extracorporalis méregtelenítő eljárások időben történő elkezdése. Anyag és módszer: 2005. január 1. és 2012. augusztus 31. között a nyíregyházi Sürgősségi Centrumban 5617 toxikológiai beteg került ellátásra. 90 betegnél vált szükségessé az extracorporális méregtelenítő eljárás (hemodialízis, hemoperfúzió) alkalmazása. 26 betegnél gyógyszer intoxikáció, 3 esetben permetszer mérgezés, 1 betegnél súlyos metanol, 1 betegnél súlyos acetonmérgezés indokolta az extracorporális méregtelenítés alkalmazását. 56 esetben suicid, 34 esetben véletlen mérgezés volt igazolható. Eredmények: Az extracorporális méregtelenítésben részesülő betegeknél 71,11 %-ban hemodialízis, 28,88 %-ban hemodialízis és hemoperfúzió kombinált alkalmazására került sor. A betegek közül 34 beteg gépi lélegeztetésre szorult, 11 beteget vesztettünk el, 10 betegnél vált szükségessé tartós hemodialízis kezelés. Megbeszélés: Az elmúlt évek tapasztalatai igazolták, hogy a súlyos toxikológiai betegek ellátásában a Sürgősségi Centrum és a dialízis központ együttműködése alapvetően meghatározza a betegek életkilátásait.

18

18

(E-9.) Molnár László, Szigeti Zsuzsanna, Győrfi Anita

Nephrosis syndroma etiológiája, klinikuma és prognózisa osztályunkon Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház I. sz. Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza

Célkitűzés: A Nyíregyházi I.sz. Belgyógyászati Osztály nephrológiai részlegén az elmúlt három és fél évben előforduló nephrosis szindrómával kezelt betegek retrospektív vizsgálata, az etiológia, tünettan, terápia és prognózis áttekintése, elemzése. Betegek és Módszerek: Retrospektív áttekintés időintervalluma: 2010.01.01- 2013.06.30. Ezen időszakban nephrológiai részlegünkön nephrosis szindróma diagnózissal kezelt betegeink összes számítógépes osztályos és ambuláns dokumentációját átnézve összegyűjtöttük a diagnózis idején észlelt laboratóriumi eredményeket, nephrosis szindrómára jellemző tüneteket, etiológiára vonatkozó anamnesztikus adatokat. Áttekintettük a vesebiopsziás szövettani vizsgálatok eredményeit, a betegek kezelési módját, a kezelés eredményességére és a prognózisra vonatkozó adatokat. Eredmények: Összesen 38 nephrosis szindrómával kezelt beteget vizsgáltunk, 26 férfit és 12

nőt. Átlag életkoruk: 50.68 év. Primer nephrozis szindrómának bizonyult 25 eset, 13 esetben

egyéb szisztémás betegség állt a háttérben: 1 igazolt SLE, 2 vasculitis, 2 myeloma multiplex, 6

diabetes mellitus, 1 hepatitis B fertőzés, 1 bakteriális infekció. A szindrómára jellemző

laborvizsgálati eredmények átlagai: se alb: 22.31 g/l, vizelet protein: 17.231 mg /24h, se chol.:

6.95 mmol/l, TG: 2.9 mmol/l. Szövettan:8 db FSGS, 7db mesangioprol. GN, melyekből 2

félholdképződést mutatott, 6 db mebranosus nephropathia, 3db minimal change, 7 esetben nem

volt szövettani vizsgálat, 5 db membranoprolif. GN, 1db diabeteses nephropathia, 1 db lupus

nephritis. Terápia: 30 esetben Medrol th, 10 esetben Cycloph., 5 esetben Cyclosporin A, 1

esetben MMF, 1 esetben plasmaferesis Szövődményként infekciókkal, mély vénás trombózissal,

acut ischaemias stroke-val, gastrointestinalis vérzséssel, pericardiális folyadékkal, kardiális

decompenzációval, szeptikus állapottal, hypothyreozissal, osteoporózissal, cyclophosphamid

terápia okozta leukopéniával találkoztunk. 20 beteg esetében alakult ki veseelégtelenség. 7 beteg

átmenetileg, 6 beteg tartósan haemodialízis kezelésre szorult. A betegeink további sorsa: 10

teljesen meggyógyult, 11 betegnél remisszió volt látható, 6 beteg érdemben nem javult, továbbra

is kezelés és gondozás alatt áll, 5 beteget krónikus HD programban kezelünk, 2 beteg exitált (1

szívelégtelenségben, 1 szepszisben), 3 beteg nem jár gondozásra, 1 beteget más intézet kezel.

Megbeszélés: Retrospektív elemzésünkben 38 beteg felelt meg a nephrozis szindróma

kritériumainak. Többségük férfi volt és primer nephrosis szindrómás. Szövettanilag leggyakoribb

forma az FSGS, ezt követte a mesangioproliferatív és membranozus nephropathia..A

protokollnak megfelelően a legtöbb beteg steroid terápiát kapott, illetve 10 esetben steroid

rezisztencia, illetve RPGN miatt cyclophosphamiddal egészítettük ki a terápiát. Leggyakoribb

szövődmény az infekció volt, melyek magával a nephrosis szindrómával vagy az ISU kezeléssel

álltak összefüggésben. Gyakori volt a veseelégtelenség kialakulása. A betegek többsége

meggyógyult vagy tartós remisszióba került. A letalitás 5.2 %-os volt.

19

19

(E-10.) Valikovics Ferenc, Szegedi János, Szegedi László

Vérnyerési lehetőségek alkalmazása a B. Braun 2. sz. dialízis központban Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. sz. Belgyógyászat; B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Dialízis Központ, Nyíregyháza

A hatékony haemodialízis kezelés alapfeltétele a megfelelő vérhozam biztosítása. Ennek teljesülését vizsgáltuk az elmúlt egy évben művese állomásunkon kezelt 428 beteg esetében. Vizsgáltuk a kezelt betegek

- kor, nem és alapbetegség szerinti megoszlását

- a kezelésbe kerülés módját

- Cimino shunton keresztül kezeltek számát

- ideiglenes, illetve tartós nagyvéna katéter alkalmazását Eredményeink

- Az akutan kezdett betegek átlag életkora 66 a krónikus betegeké 63 év volt. A betegek 43%-a nő 57%-a férfi. Alapbetegség szerint a két leggyakoribb ok 29%-ban diabeteses, 21%-ban hypertensiv nephropathia.

- A 428 beteg közül 204 már krónikus programban volt 224 beteg akutan kezdte kezelését ebből 42 beteg lett krónikus. 23 beteg előzetes gondozásból Cimino shunttal került programba, így összesen 227 beteget kezeltünk shunton keresztül.

- Az év folyamán 352 ideiglenes katéter került felhelyezésre 227 betegnél.

- 12 betegünk esetében tartós nagyvéna katéteren keresztül biztosítottuk a vérnyerést. A rendszeres gondozás ellenére még mindig igen nagyszámú a nagyvéna katéteren keresztül kezdett betegek aránya, mely növeli az esetleges felhelyezési szövődmények illetve infekciók lehetőségét. (E-11.) Újhelyi László

A myeloma nephrológiai vonatkozásai DE OEC Belgyógyászati Intézet, Nephrologiai Tanszék, Debrecen

A monoclonalis gammopathia nephrologiai megnyilvánulásai jelentős klinikai és prognosztikai

következménnyel járhatnak.

Az előadásban esetismertetéseket felhasználva emelem ki a határterület diagnosztikájának és

terápiájának legújabb eredményeit.

A különböző pathologiai entitásokat részletezem, az előfordulás gyakoriságának sorrendjében:

myelomás cylinder nephropathia, interstitialis nephritis/fibrosis, amyloidosis, acut tubularis

necrosis, könnyű lánc depozíciós betegség és egyebek (urat, tubularis kristály nephropathia,

hypercalcaemia, FSGS).

Külön kitérek a nephrologiai kezelési lehetőségekre és a nephrologiai kórképek szerepére az

alapbetegség kezelésének indikációjában.

20

20

(E-12.) Szlanka Beatrix, Borbás Béla, Ménes István, Pék László

Inzulin kezelés szempontjai vesepótló kezelés során

B. Braun Avitum 10 sz. Dialízis Központ, Kenézy Kórház- Rendelőintézet Belgyógyászat,

Debrecen

Vesepótló kezelésben részesülő betegek között a diabetes mellitus (DM) világszerte növekszik, ha

nem is minden esetben alapbetegségként, de társbetegségként. Mind a haemodializált (HD), mind

a peritoneális dialízisen (PD) lévő betegeink 1/3-da cukorbeteg. A betegek több mint fele

inzulinnal kezelt, zömében intenzifikált humán vagy analóg inzulint kapnak. HD/PD indításkor

az inzulin adagokat meghatározó tényezők: javuló étvágy, későbbiekben testtömeg-növekedés,

csökkenő inzulin rezisztencia, az inzulin eliminációjának megváltozása.

HD kezelés során figyelemmel kell lenni az inzulin mennyiségét és a beadási idejét illetően: eltérő

életvitelre a kezelés napján és a kezelésmentes napokon. A HD alatti oldott anyag diffuzió, a

dializáló oldat cukor tartalma, a kezelés alatt jelentkezőszövődmények módosíthatják a beadandó

az inzulin adagokat és időpontokat. PD kezelés során a szénhidrát-háztartást módosíthatja az

egyes oldatok eltérő glukóz tartalma. A vércukor hagyományos mérését icodextrin tartalmazó PD

folyadék meghamisítja. Glukóz specifikus tesztcsík alkalmazása szükséges. Transzplantált betegek

inzulinkezelését az immunszupresszív szerek szénhidrát-háztartása gyakorolt kedvezőtlen hatása

befolyásolhatja. A vesepótló kezelésben részesülő diabeteses betegek inzulin kezelése különbözik

a predializált vagy vesekárosodásban nem szenvedő betegekhez képest. Az inzulin adagolási

módjának és mennyiségének megválasztásához érdemes figyelembe venni az egyes vesepótló

kezelések speciális szempontjait a kor és tárbetegségek által meghatározott megfelelő szénhidrát-

háztartás egyensúly elérése érdekében.

(E-13.) Balku István1,2, Asztalos Tünde1,2, Cservenyákné Kiss Márta2, Győrfi Anita1, Rozinka

Antal3, Szabó István4, Szigeti Zsuzsa1,2, Valikovics Ferenc1,2, Szegedi János2, Szegedi László1

Metformin kezelés okozta laktát acidosis, esetismertetésekkel Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház I. sz. Belgyógyászat,

Nyíregyháza1, B. Braun Avitum Hungary Zrt. 2. sz. Ill.2; 12. sz. Dialízis Központ3; Szatmár-Beregi Kórház

II. sz. Belgyógyászat4, Vásárosnamény

Előzmények: A metformin a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésének alapgyógyszere,

kontraindikáció hiányában első választandó gyógyszer. Hatékony vércukorcsökkentő hatásán túl,

számos pozitív pleiotrop tulajdonságáról számoltak be. Alkalmazásának legfőbb korlátai a szedése

során jelentkező emésztőszervi panaszok, és a legsúlyosabb mellékhatásaként ismert, ritka, de

nagy mortalitású laktát-acidózis. Adása ellenjavallt, keringési, légzési és súlyos májelégtelenségben,

de a legtöbbet emlegetett kontraindikáció a beszűkült vesefunkció. Az utóbbi években megjelent,

a korábbinál megengedőbb, ajánlások ellenére, a 60ml/min/1,73m2-nél alacsonyabb eGFR érték

melletti alkalmazását változatlanul off label kezelésnek tartják. A valódi kockázatot ugyanakkor a

vesefunkció heveny romlásához vezető élethelyzetek, betegségek, beavatkozások hordozzák

magukban.

Anyag és módszer: Veseelégtelenség miatt akut dialízis kezelésre került betegeink között

vizsgáltuk a metformin kezelés okozta laktát-acidózis előfordulását.

21

21

Eredmények: A nyíregyházi B.Braun 2.sz. Dialízis Központban, a 2008. január 1. és 2012.

december 31. közötti időszakban, összesen 1014 akut haemodialízis kezelés történt, ebből 283

esetben diabeteses betegen. A kezelt cukorbetegek közül, két idős nő ( 76 ill. 83 éves) esetében

találtunk, a veseelégtelenséghez társult, a metformin kezelés következményének tartható laktát-

acidózist. Az egyik betegnél stroke miatti dehidráló kezelés, a másiknál hasi műtét előzte meg a

veseelégtelenség és acidózis kialakulását, a metformin terápia fenntartása mellett.

Megbeszélés: A két kórtörténet ismertetése kapcsán megpróbáljuk körüljárni a metformin kezelés

kiváltotta laktát-acidózis problémakörét, elemezve az alkalmazás esetleges buktatóit,

hangsúlyozva, hogy az előírások betartása, a kontraindikációk figyelembevétele mellett a kezelés

biztonságos, a súlyos szövődmény előfordulása ritka.

(E-14.) Pethő Ákos

Csontanyagcsere zavar veseelégtelenségbe DE OEC Nefrológiai Tanszék, FMC Debrecen-Extracorporalis Szervpótló Centrum

Célkitűzés: Kardiovaszkuláris megbetegedések, és szövődmények kialakulása népegészségügyi

probléma. Az atherogenézis rizikó faktorai, és patogenezise az általános beteg populációban jól

ismert. Krónikus veseelégtelenségben, illetve progressziója során végstádiumú

veseelégtelenségben a kialakuló csontanyagcsere zavar tovább színezi a képet.

Anyag és módszer: Vesekárosodás előrehaladásával a szervezetben urémiás toxinok

szaporodnak fel, melyek önmagukban is atherogén faktorok. Krónikus vesebetegség önálló rizikó

faktor, mely kardiovaszkularis betegséggel társulva fokozott mortalitású. Krónikus

veseelégtelenségben csökkenő GFR mellett jelentkező vese interstíciális károsodásának

következtében komplex csontanyagcsere zavar alakul ki.

Eredmények: Krónikus veseelégtelen betegek csontanyagcsere zavar szövődményeinek

kialakulásában kulcsfontosságú a mellékpajzsmirigy túlműködése. Mellékpajzsmirigy

túlműködését ma már gyógyszeres kezeléssel normalizálni tudjuk, de még így is betegeink egy

részénél műtéti beavatkozásra van szükség. Mellékpajzsmirigy műtéten átesett betegeink között

vannak, akiknél túlműködés újra kialakult.

Megbeszélés: Krónikus veseelégtelenség kialakulása komplex anyagcsere zavarnak tekinthető.

Csontanyagcsere zavar kialakulása mortalitás fokozódása mellett a betegek életminőségét is rontja.

A betegek kezelése, szövődmények felismerése, és lassítása multidiszciplináris szemléletet igényel.

(E-15.) Sváb Marianna

A pitvarfibrilláció aktuális kérdései 2013-ban Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

(E-16.) Balogh Gábor

A Grace score jelentősége NSTEMI betegeink ellátásában Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

Célkitűzés: A Grace Score jelentőségét vizsgáltuk az ST elevációval nem járó miokardiális

infarktus (NSTEMI) eseteinkben.

22

22

Anyag és módszer: 5 éves időszakban vizsgáltuk a Grace Score szerint csoportosítva betegeinket.

Vizsgáltuk a halálozást a EKG, labor, Echo és katéteres eltéréseiket.

Eredmények: A 98 katéterezett NSTEMI esetünket elemeztük. Átlagéletkoruk 65 év, 56 férfi,42

nő beteg volt. A klinikai paraméterek alapján 18 eset alacsony rizikójúnak adódott, 40 eset

közepes és 40 eset magas rizikót mutatott a halálozásra. Az alacsony rizikójú csoportban 1 beteg

exitált 6 hónapon túl. A kp.rizikójú csoportban 4 exitus volt 2 6 hónapon belül, 2 6 hónapon túl

exitált.A magas rizikójú csoportban 8 haláleset volt .5 eset 30 napon belül, 2 6 hónapon belül, 1

eset 6hónapon túl exitált.A három csoportban a rizikó növekedésével párhuzamosan nőtt az

átlagéletkor(54,65,71 év) több lett a hypertoniás és a diabeteszesek száma,Nőtt a szívelégtelenség

(2,17,22 eset)és a cardiac arrest előfordulása(0,1,6 eset).Nőtt a friss EKG eltérések aránya (7,26,36

eset ) Szignifikánsan nőtt az enzim értékek szintje (Troponin1 : 0,33, 0,62, 1,00 . Troponin 2 :

074, 0,99 , 2,37 ) Echokardiográfiával a M mód nem a 2dEF mutatott rosszabodást a rizikó

növekedésével (/60, 54,43% ) A WMSI is tendenciaszerűen romlott ( 1,31, 1,4, 1,5 ) de nem volt

kiugróan magas. A Coronarográfia által jelzett erek ellátási területe és az echo falmozgászavar %

aránya nőtt a rizikóval ( 0,36, 0,52, 0,57 )

Értékelés: A Grace Score fontos és megbízható paraméter a magas rizikójú NSTEMI betegek

felismerésében.

(E-17.) Bakk Sándor

AMI-os betegek ellátása intézetünkben Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

A kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kezelése - mind gyógyszeres, mind a revaszkularizációs technikák tekintetében - jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Talán a leglátványosabb és a morbiditás csökkentésében - nagyságrendileg változatlan CVD incidencia mellett- legjelentősebb változást az optimális gyógyszeres kezelés mellett, az időben elvégzett revaszkularizáció jelentette. Bizonyítottan, az optimális időablakon belül végzett percutan coronária intervenció (PCI) szignifikánsan jobb eredményeket hozott, mint a korábban alkalmazott thrombolízis. A 2006 óta Nyíregyházán is működő szívkatéteres labor folyamatos eszköz és humánerőforrás fejlesztése mellett, egyre bővülő kapacitással, 2011 óta állandó készenlétben várja a raegio acut infarktusos betegeit. Ennek köszönhetően idén várhatóan 1500 fölötti szívkatéteres vizsgálat történik majd intézetünkben, melynek közel felét akut koronária szindrómában (ACS) végzett vizsgálatok teszik ki.

Mit jelent ez számokban

0

200

400

600

800

1000

1200

1400

AMI

Non AMI

Északkelet Magyarországi Belgyógyász Kongresszus

23

23

Továbbiakban néhány érdekesnek ítélt, a napi rutinon túlmutató, vagy egyéb szempontból tanulságos eset bemutatása történik. I. Főtörzs intevencó STEMI-ben II. Késői sztent thrombózis, avagy DAPT kezelés PCI után III. Szövődményes PCI ellátása ACS-ben

(E-18.) Pálffy Zsuzsanna

Mikor gondoljunk infektív endocarditisre? Eseteink tanulságai Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, III. Belgyógyászati Osztály, Kardiológiai - Angiológiai Részleg, Nyíregyháza

Az infektív endocarditis a cardiovascularis struktúrák endothelialis felszínén és az intracardialis

idegentesteken létrejövő mikrobás infekció, amely kezelés nélkül ma is halálos.

2002.01.01. és 2013.08.31 között osztályunkon kezelt 73 infektív endocarditissel kezelt beteg

adatait elemeztem, dolgoztam fel fertőző ágens, behatolási kapu, góc, az alkalmazott antibiotikus

kezelés, illetve végkimenetel tekintetében.

A fertőzésben szerepet játszó identifikált kórokozók közel 80%-át nemzetközi adatokkal

korrelálóan, Staphylococcus aureus, Enterococcus faecalis, illetve coagulase negatív

Staphylococcus törzsek adják.

Behatolási kapu tekintetében fogászati gócok szerepelnek első helyen, bizonyítottan orvosi

beavatkozás után kialakult infektív endocarditisek hátterében a gyomor-bél traktus endoscopos

beavatkozásai, nagy véna kanülök játszanak döntő szerepet. Az első tünetek megjelenésétől,

észlelésétől a definitív diagnózisig kórházi kezelés mellett is gyakran hetek teltek el.

A megfelelő szájhigiéné, rendszeres fogászati szűrés, a magas rizikójú betegek bakterémiával járó

beavatkozások előtti antibiotikum profilaxisa elegendő, vagy a prevenció kiterjesztése lenne

javasolt, hogy meg tudjuk előzni az adekvát kezelés mellett is 20% feletti mortalitással járó

betegséget?

(E-19.) Kiss Andrea, Czine Zsigmond, Fülöp Erika, Szfárli Enikő, Papp Zsuzsanna, Gaál Zsolt

A scintigraphia szerepe a pulmonális embóliák diagnosztikájában Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

A tüdőembólia gyakori és súlyos kórkép. Pontos és korai diagnózisa nagyon fontos. Kezelés

nélkül mortalitása 30 % körüli, de téves diagnózisa következtében a feleslegesen adott

anticoaguláns kezelés súlyos szövődményekkel járhat. A korai diagnózis nem könnyű, mert a

tünetek sokszor aspecifikusak, mélyvénás trombózis nem mindig igazolható, a mellkas Rtg

gyakran negatív, az EKG, ECHO csak a jobb szívfél terhelés jeleit mutatja. A mellkas CT

vizsgálat gyors és a nap 24 órájában elérhető, viszont mindig kontrasztanyag adásával jár.

A vizsgálat magát az embólust mutatja ki, a kis erek elzáródását nem biztos, hogy igazolni tudja.

Az art.pulm. ágának elzáródása esetén az elzáródás mögötti tüdőrészben perfusio kiesés alakul ki,

amely perfusios scintigráfiával detektálható, lokalizálható és megközelitőleg a nagysága is

megállapítható. Hátránya, hogy a perfusio kiesés nem specifikus embóliára, de ventillatios

vizsgálattal kiegészítve és friss mellkas Rtg birtokában elkülöníthető a perfusio kiesés primer vagy

24

24

secunder volta. A tüdőscintigráfia viszonylag olcsó és könnyen kivitelezhető, valamint

sugárterhelése is alacsonyabb a CT-nél, szűrőmódszerként fontos szerepe van a tüdőembólia

diagnosztikájában.

(E-20. ) Bajkó Sándor

Transoesophagealis echocardiographiai vizsgálat során szerzett tapasztalataink az SZ.SZ.B Megyei Kórházak Mátészalkai Echcardiográphiai Rendelőjében 2012. május–2013 szeptember közötti időszakban SZ.SZ. B. Megyei Kórházak, Belgyógyászat, Mátészalka

A transoesophagealis echocardiographiai semiinvazív módszer, mellyel a nyelőcsőbe vezetett transducer jó felbontású képet ad, elsősorban a szív hátsó structuráiról, a műbillentyűkről és a mellkasi aortáról. Megfelelő transtrhoracalis képalkotás hiányában is diagnosztkus értékű. A vizsgálat indikációi felölelik a billentyűbetegségek, aorta dissectio, intracardialis terimék, iszchaemiás szívbetegség, pitvarfibrillatio, congenitalis szívhibák, sürgősségi diagnosztika területeit. 2012 májusa és 2013 szeptembere között osztályunkon 81 TEE vizsgálatot végeztünk. Az előadás célja a TEE vizsgálat indikációinak összefoglalása, módszertanának ismertetése, illetve az általunk elvégzett vizsgálatok statisztikai összefoglalása, valamint néhány tanulságos eset képi anyagának bemutatása. Másodlagos cél annak tudatosítása, hogy a TEE vizsgálat hozzáférhető a mátészalkai telephely Echocardiográfiás Rendelőjében is, így kórházaink egyéb telephelyeiről is szívesen látunk betegeket a vizsgálat elvégzése céljából.

(E-21. ) Bihari Zoltán, Görögh Péter, Mikler Csaba, Gerges Gábor, Csapó Kálmán

Végleges pacemaker/ICD beültetés fenntartott tartós per os anticoaguláns kezelés mellett B.A.Z Megyei Kórház – Kardiológia, Miskolc

Bevezetés: A ritmusszabályzó készülékek beültetések száma világszerte és hazánkban is

folyamatosan növekszik. A társuló kardiológiai indikációk alapján a betegek között egyre nagyobb

hányadban szükséges a tartós anticoaguláns kezelés és a thrombocyta gátlás.

A közelmúltig a műtét idejére az ajánlások két lehetőséget javasoltak: vagy a perioperativ szakban

a tartós anticoaguláns kezelés felfüggesztését és/vagy a heparinnal történő bridge therápiát. Előző

a thromboemboliás események számát, utóbbi a klinikailag jelentős vérzések számát emeli.

Vizsgálat célja: A folyamatos oralis anticoaguláns kezelés mellett végzett műtétek elemzése.

Beteg és módszer: Ez alapján 2013 júniusától osztályunkon megszüntettük a heparinnal történő

bridge therápiát. A CHA2DS2-VASc score alapján magas kockázatú csoportban folyamatos

cumarin/warfarin dózissal, az INR 2-3,5 között tartásával, az alacsony kockázatú csoportban

csökkentett dózissal folytattuk a kezelést.

Eredmény: Ezen elvek alapján 111 beteg műtétje történt meg, összesen 4 (3,60 %) kisebb

vérzéses szövődményt észleltünk.

Az előző fél évben végzett 217 műtét kapcsán 8 (3,68 %) kisebb vérzéses szövődményünk

jelentkezett.

25

25

Konklúzió: Ezek alapján a mi adataink szerint is a folyamatos per os anticoaguláns kezelés

mellett a pacemaker műtét biztonsággal elvégezhető a szövődmények számának növekedése

nélkül.

(E-22. ) Kolcsár Lajos Levente, Ábrahám János Csaba, Papp Anikó

Intracardiális terime differenciál diagnózisa során felmerülő buktatók – esetismertetés Gróf Tisza István Kórház, Berettyóújfalu

Célkitűzés: Bal kamrai intracardiális terime kivizsgálásának bemutatása egy betegünk kapcsán. Esetismertetés: A 39 éves férfibeteg atípusos jobb oldali pneumónia, dekompenzált súlyos dilatatív cardiomyopathia miatt került felvételre osztályunkra. A kezdetben felmerülő tüdőembóliát a mellkas CT vizsgálat nem igazolta. Mellékleletként mediasztinális lymphadenomegalia, és a bal kamrában bizonytalan terimék ábrázolódtak, melyeket a TTE és TEE is megerősített. A képalkotó vizsgálatok alapján számos kórkép gyanúja felmerült. Ezek egy részét sikerült kizárnunk, de mediastinoscopia nem volt kivitelezhető. Kezelés mellett pangásos tünetei regrediáltak, ennek ellenére jobb oldali pneumóniája recidivált. Malignus tüdőfolyamatot a bronchoscopos vizsgálat nem támasztotta alá. Következő diagosztikus lépésként a mellkas CT megismétlése és szív-MR elvégzése merült fel, melyek folyamatban vannak. Megbeszélés: Az intracardiális terimék differenciáldiaganosztikájának számos buktatója lehet a mai modern képalkotó módszerek világában is, melyet esetünk is jól példáz.

(E-23.) Juhász Nimród Obliteratív érbetegség dinamikája különböző rizikófaktorok mellett Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza A periferiás obliteratív érbetegség jelentősége egyre inkább elismert, a konszenzusokban is

előkelő helyet nyert. Az egységes érrendszer koncepció már bizonyította jelentőségét, és

hitelességét. Az érbeteg vasculatúrája már károsodott, de az adott érrendszer a mai gyógyszeres

lehetőségek birtokában még jelentős tartalékokat rejthet. Az ér-remodelling lassítható, vagy

megállítható, ugyanígy az endothel funkció is képes javulni, megfelelő terápiás rezsim mellett.

Anyag és módszer: Retrospektív vizsgálattal elemeztük 47 Fontaine-II/a. stádiumú perifériás

érbeteg státusz változását. Öt évre visszamenőleg elemeztük az azonos, korszerű terápiás rezsimű

( ACE-gátló, CA-antag., antilipid, TAG) betegek adatait, három objektív paramétert vizsgáltunk:

pulzatilitási index, Doppler index, disbasias táv. Ezenkívűl a betegség változásának

dinamikáját is elemeztük.

Eredmények: Vizsgálatunk alapján elmondható, hogy a dohányzás, mint rizikófaktor valamennyi

érbetegnél megakadályozza az érstátusz javulását. A már nem dohányzó betegek érfal

rugalmassága jobb, mint a többi csoporté, a Doppler index is tud javulni. A dohányzó, diffúz

érbetegek perifériás érstátusza általában nem javítható, legtöbb esetben progresszíven romlik. A

diabetes önmagában olyan rizikótényező, amely felér egy diabetes nélküli, diffúz érbetegség

rizikójával. A diabetes okozza a legnagyobb strukturális károsodást az érfalban, hiszen dohányzás

nélkül is jóval hamarabb beszűkül az érfal rugalmassága. A diabeteszes, nem dohányzó

érbetegek perifériás érstátusza csak minimálisan javítható, vagy szinten tartható. A dohányzó

diabéteszes érbetegek érstátusza romlik a legprogresszívebben.

26

26

Konklúzió: Vizsgálatunk rávilágított arra, hogy a perifériás érbetegek közül a Fontaine-II.

stádiumú betegeknél érhetünk el érdemi javulást amennyiben redukáljuk a rizikófaktorokat.

(E-24.) Mozga Ildikó

Thrombophlebitises betegek kivizsgálása során szerzett tapasztalatok Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

A thrombophlebitis egy igen gyakori, jóindulatú, spontán gyógyhajlamot mutató betegség. A

mélyvénás thrombosissal szemben a vérrögképződést a felszíni vénák falában heveny gyulladás

kíséri, aminek következtében a thrombus a véna falához rögzül, így leszakadásának esélye kisebb,

ritkábban okoz tüdőemboliát. Viszont fellépése hátterében a mélyvénás thrombosissal

megegyezően akár malignus folyamat, thrombophylia is állhat. Előadásomban angiológiai

rendelésen megjelent 55 thrombophlebitises beteg adatait dolgoztam fel, kivizsgálásunk során

észlelt háttérbetegségeiket tanulmányoztam, és 4 beteg esetét ki is emeltem. A betegek

kivizsgálása során egyedüli panaszuk a zajló thrombophlebitis volt. Az 55 beteg közül ötnél

thrombophyliát mutattunk ki, háromnál lokális sérülés állt a háttérben, egy betegnél cervix

carcinoma, egy betegnél cholangiohepaticus adenocarcinoma, három esetben nagyméretű myoma

uteri került diagnosztizálásra. A tumoros betegeket sebészetre irányítottuk, és a műtét óta

panaszmentesek.

(E-25.) Pócsi Anita

Amikor a mélyvénás thrombosis végtagot ment Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Nyíregyháza

Magyarországon 100.000 lakosra vonatkoztatva évente 65 amputációt végeznek, ebből 57 az alsó

végtagokat érinti, míg az utóbbi szám Nyugat-Európában és Észak-Amerikában mindössze 25-30.

Az eltérő adatok mögött rejlő okokat a gondosabb indikációval és a jobb felkészültséggel

magyarázzák.

Egy 54 éves dohányos férfibetegünk esetével szeretném prezentálni az alapos mérlegelés

fontosságát. CT-angiográfiát és érsebészeti véleményezést követően jobb I. ujj gangraenával és

nyugalmi fájdalom miatt került felvételre a szeptikus sebészetre, ahol femoralis szintű amputációt

terveztek. Observatioja során az ellenoldali végtag magasra terjedő mélyvénás thrombosisa

igazolódott, ami miatt a műtétet elhalasztották. Az így nyert idő lehetőséget adott kiegészítő

vizsgálatok elvégzésére a végtag megmentése érdekében.

(E-26.) Tornai István

A legújabb lehetőségek a krónikus C vírus hepatitis kezelésében DE OEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

A krónikus C virus hepatitis szinte az egyetlen krónikus májbetegség, mely meggyógyítható. Az

elmúlt 10 évben rendelkezésre álló peginterferon (pegIFN) és ribavirin (Rib) kombinációval a

betegek 40-50%-ában lehetett a tartós virológiai választ (SVR) elérni, ami érdemben egyenlő a

végleges gyógyulással. A kettős kezeléssel nem gyógyult betegek és a hepatológiai centrumok

orvosai nagy várakozással tekintenek a két új direkt antivirális készítményre (DAA), melyekkel az

27

27

eddigi kezelés hatékonysága fokozható. A telaprevir (TVR) és a boceprevir (BOC) a proteáz

gátlók első generációját képviselik, csak az eddigi készítményekkel kombinálva adhatók. A TVR-t

kizárólag a kezelés első 12 hetében kell adni, ezután már csak a kettős kezelés folytatódik. A

BOC-t egy 4 hetes kettős kezelés után végig, azaz 44 hétig. A legtöbb esetben a teljes kezelés

időtartama 48 hét. Ma a hármas kombináció tekinthető az alapkezelésnek a korábban nem-

gyógyult betegek számára. A kezelés sikerét alapvetően befolyásolja, hogy a sikertelen kezelés

során milyen volt a virológiai válasz (relapszus, parciális válasz vagy null-válasz). A proteáz gátlók

első generációjának hatékonyságát még jelentősen befolyásolja az interferonra adott válasz, az un.

interferon-érzékenység. A korábbi relapszus esetén a hármas kombinációk 70-85%-os

valószínűséggel fognak SVR-t eredményezni. Ha parciális válasz volt, akkor kb. 50-60%-os az

esély, null-válasz esetén 30-40% az ESR esélye. A korábban kezelést még nem kapott, un. naiv

betegek esetén a haza ajánlás szerint kettős kombinációval kell kezdeni és a kezelés során nem

megfelelő virológiai reakció után lehet hármas kombinációra váltani. A fokozott hatékonyság

mellett a mellékhatások is kifejezettebbek, sokkal nagyobb arányban alakulhat ki anaemia mindkét

szer mellett, a TVR esetén bőrkiütéssel is lehet számolni. Az ízérzés zavara, az aranyeres

panaszok a tűrhető panaszok listájára kerülhet.

(E-27.) Vitális Zsuzsanna

Az infekciók jelentősége a májzsugor kezelésében DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

A májcirrhosisban szenvedő betegek különösen fogékonyak a bakteriális fertőzésekre, illetve azok súlyos lefolyására. A fertőzések gyakorisága a májbetegség súlyosságával nő. Az infekciók ugyanakkor, rontják a májfunkciót, szövődmények kialakulásához vezetnek, és a mortalitás jelentős tényezői. Gasztrointesztinális vérzések esetén gyakrabban alakulnak ki fertőzések, de a fertőzések is növelik a nyelőcső varixvérzés kockázatát, rontják a vérzéscsillapítás esélyeit, növelik az újravérzés kockázatát. Korábban a leggyakoribb kórokozók a Gram-negatív baktériumok voltak, de az utóbbi időben a Gram-pozitív baktériumok előfordulási aránya nőtt. Az opportunista kórokozók megjelenésével is számolni kell. Egyre inkább gondot jelent a magas mortalitással járó poli-rezisztens organizmusok és a Clostridium difficile okozta betegség terjedése, melyek a visszatérő infekciók ismételt antibiotikum kezelésének, a többszörös kórházi ápolásnak, valamint a tartós antibiotikum profilaxis terjedésének tulajdonítható. Májcirrhosisban az immunrendszer károsodása sokrétű, és a májbetegség súlyosságával fokozódik. Így a belépési kapukon át a baktériumok könnyen a keringésbe jutnak és tartós bakterémiát hoznak létre. A keringésbe jutó baktériumok különféle szervrendszerekben megtelepedve és elszaporodva másodlagos infekciók kialakulásához vezetnek. A belépési kapuk közül a bél traktus kiemelkedő jelentőségű (bakteriális transzlokáció), mely elsősorban spontán bakteriális peritonitis kialakulását provokálja. A fertőzések az esetek mintegy felében tünetszegényen zajlanak vagy lefolyásuk atípusos, ami nehezíti az időben történő felismerésüket. A korai diagnózis és hatékony terápia alapvető jelentőséggel bír a fertőzések okozta mortalitás csökkentésében.

28

28

(E-28.) Sipeki Nóra1, Tornai Tamás1, Vitális Zsuzsanna1, Altorjay István1, Tornai István1, Antal-Szalmás Péter2, Papp Mária1

Az IgA típusú anti-neutrofil citoplazmatikus antitestek (ANCA) előfordulása májcirrhosisban gyakori és jelenlétük összefüggést mutat a bakteriális infekciók kialakulásával DE OEC Belgyógyászati Intézet1, Laboratóriumi Medicina Intézet2, Debrecen

Célkitűzés: Jelen tanulmányban célul tűztük ki az anti-neutrofil citoplazmatikus antitestek

(ANCA) előfordulási gyakoriságának vizsgálatát és az antitestek karakterizálását, valamint azok

lehetséges klinikai jelentőségének meghatározását májcirrhosisos betegekben.

Betegek és módszerek: 385 májcirrhosisos beteg szérumában vizsgáltuk az ANCA IgG és IgA

előfordulási gyakoriságát indirekt immunfluoreszcens (IIF) technikával. Elvégeztük az IgA

antitestek szubtipizálását (IgA1/IgA2 arány és szekretoros komponens (SC) jelenléte, IIF

módszer) és antigén specificitásának vizsgálatát (ELISA). A kontrollcsoport 202 krónikus

májbetegből és 100 egészséges egyénből állt. Eredmények: Az ANCA IgA a májcirrhosisos

betegek 52,2%-ában, míg a krónikus májbetegek 18,6%-ában volt (p<0,001) jelen, az egészséges

egyénekben azonban nem fordult elő. Az ANCA IgA esetén a citoplazmatikus (C)-ANCA

mintázat volt a leggyakoribb (46,3% vs. atípusos és perinukleáris (P)-ANCA: 22,4% és 31,3%).

Az ANCA IgA antitestek antigénjei nem a klasszikus antigének (proteináz-3 vagy mieloperoxidáz)

voltak. Az ANCA IgA szubtipizálás során jelentősen emelkedett IgA2 arányt és a SC jelenlétét

találtuk. Az ANCA IgA pozitivitás összefüggést mutatott az előrehaladott májbetegséggel és a

portális hipertenzió fennállásával is. A kétéves követéses vizsgálat során az ANCA IgA pozitív

betegek esetén szignifikánsan gyakrabban alakultak ki bakteriális infekciók, mint az ANCA IgA

negatív betegekben (41,8% vs. 23,4%, p0,001) és az első infekcióig eltelt idő is rövidebb volt

Kaplan-Meier analízisben (pLogRank0,001). Multivariációs Cox-regressziós modellben az ANCA

IgA pozitivitása bakteriális infekciók kialakulásában független kockázati tényezőnek bizonyult

(HR:1,74, 95%CI:1,18–2,56, p=0,006).

Megbeszélés: Az ANCA IgA előfordulás a cirrhosisban gyakori, különösen előrehaladott

betegségben, és a klinikailag jelentős fertőzések független szerológiai markerének tekinthető. Az

IgA szubtípus megoszlás az ANCA képződés bélmukozális eredetét támasztja alá.

(E-29.) Tornai Dávid, Vitális Zsuzsanna, Papp Mária

Szérum ferritinszint, mint lehetséges biomarker májcirrhosisos betegek bakteriális infekcióinak előrejelzésében DE OEC Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen Bevezetés: Nagy esetszámú, prospektív klinikai tanulmányban, haptoglobin (Hp) 1-1 fenotípus

esetén magasabbnak találtuk a bakteriális fertőzések előfordulási gyakoriságát májcirrhosisos

betegekben. Ezzel szemben Speeckaert és mtsai. májtransz-plantált betegekben, rosszabb graft-

túlélésről és magasabb halálozási arányról számoltak be, amennyiben az átültetett máj Hp2-2

fenotípusú donortól származott, valamint ezekben a betegekben a ferritin szinteket is

magasabbnak mérték. Eredményeiket a gyakoribb infekciókkal hozták összefüggésbe.

Célkitűzések és Módszerek: 235 infekcióban nem szenvedő májcirrhosisos betegben vizsgáltuk a

szérum ferritin szintek lehetséges összefüggését a betegség súlyosságával, a betegség-specifikus

29

29

szövődmények jelenlétével és a Hp fenotípussal. Követéses vizsgálatban (868 nap) elemeztük a

ferritin szint prediktív értékét a klinikailag jelentős infekciók (CSI) kialakulásában és a fertőzéssek

összefüggő halálozásban.

Eredmények: A ferritin szintek nem különböztek a három Hp fenotípus esetén. Az emelkedett

ferritin szint (>284 μmol/l) előfordulása gyakoribb volt súlyos májbetegségben (Child C: 43,8%

vs. Child B és A: 27,5%, p= 0,012). Nem találtunk összefüggést azonban a ferritin szintek és a

CSI előfordulási gyakorisága, valamint a mortalitás között (magas vs. normál ferritin szintű

csoport: 64,4% vs. 57,4% és 45,8% vs. 36,9%).

Megbeszélés: Nem tudtuk megerősíteni az emelkedett ferritin szint negatív prognosztikai hatását,

sem pedig igazolni a Hp polimorfizmus és a vasanyagcsere feltételezett kapcsolatát. Így Speeckaert

és mtsai-nak eredményei feltehetőleg nem az infekciókra való fokozott hajlammal

magyarázhatóak.

(E-30.) Sipos Béla, Czuczor Viktória, Czirják Krisztián, Szegedi László

Krónikus C vírus hepatitis hármas kezelésével szerzett tapasztalataink Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. Belgyógyászat

Májgondozó, Nyíregyháza

Az elmúlt években a HCV 1-es genotípusának kezelésére az Interferon + Ribavirin terápiát

alkalmaztuk. 2011-ben két új direkt HCV ellen ható proteázgátló antivirális gyógyszert

törzskönyveztek. Boceprevir (Victrelis) és Taleprevir (Incivo) néven.

Multicentrikus vizsgálatok igazolták, hogy a pegilált interferon és ribavirin mellett harmadik

szerként alkalmazva jelentősen javították a betegek gyógyulási esélyeit.

Az elmúlt évben 5 betegnél alkalmaztuk a hármas kezelést, az MSD anyavállalat segítségével. Ez

évben pedig OEP támogatás igénybevételével alkalmazhatjuk a gyógyszereket.

A kezelés során szerzett tapasztalatainkról szeretnénk röviden beszámolni.

(E-31.) Grenda Andor, Theisz János, Orosz Péter

Kapszulás endoszkópia Miskolcon B.A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

Célkitűzés: 2011. decembere óta végzünk kapszulás endoszkópiát osztályunkon ismeretlen eredetű tápcsatornai vérzés diagnosztikájára. Az eredmények bemutatásával demonstráljuk, hogyan egészíti ki a vizsgálat a rutin endoszkópiát és súlyt fektetünk a helyes indikáció és előkészítés fontosságára. Anyag és módszer: A MiroCam tipusú kapszuláris rendszerrel 37 vizsgálatot végeztünk, 18 nő és 19 férfi esetében. 16 alkalommal tudtunk tüneteket magyarázó elváltozást igazolni. Eredmények: A bemutatottak jelzik, hogy jól megválasztott indikáció és megfelelően elvégzett elővizsgálatok esetén a kapszuláris vizsgálat értékes segítséget nyújthat a tápcsatornai vérzések diagnosztikájában. Gondolatokat vetünk fel a 21 negatív eredmény lehetséges okairól. Megbeszélés: A tápcsatornai, azon belül a feltételezetten vékonybél eredetű vérzések diagnosztikája klasszikus endoszkópiával és radiológiai módszerekkel nem megoldott. A kapszuláris vizsgálat jelentős segítséget nyújthat, de tisztában kell lennünk korlátaival és hangsúlyoznunk kell az előkészítés fontosságát és összetettségét.

30

30

(E-32.) Kacska Sándor, Bak István

Vékonybél kapszula endoszkópiával szerzett tapasztalataink DE OEC, Belgyógyászati intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

A vékonybél kapszula endoszkópia 2011. szeptember óta (OEP támogatás) széleskörben elérhető

régiónkban. Indikációs területe a feltételezett vékonybél eredetű vérzés, a vizsgálatot 2 héten

belüli negatív gasztroszkópia, kolonoszkópia előzi meg. Kizárandó a vizsgálat előtt a passage

akadály, mely a kapszula elakadását okozná. Mi a Given Imaging rendszerét, kizárólag SB2

kapszulát használtunk.

2011. szeptember és 2012. november közt 86 vizsgálatot végeztünk. Negatív eredménnyel 31

vizsgálat zárult (36.04%). A pozitív esetek száma 52 (52/86 60,46%) volt, és 3 esetben (3/86

3,48%) az elvégzett vizsgálat érdemben értékelhetetlen volt. Angiodysplasia (teleangiectasia,

hemangioma, venectasia) volt a leggyakoribb eltérés. 8 esetben Crohn-betegséget mutattunk ki.

Ezenkívül vérzés 6, férgesség 5, fekély, és/vagy erosio 4, polypoid képlet 6, Coeliakia 2, Peutz-

Jeghers szindróma 1 esetben került megállapításra. A tanulmányunkban tapasztalt eltérések

arányaiban megegyezik a nemzetközi cikkekben leírtakkal. Érdemes kiemelni azonban, hogy a mi

esetünkben a panaszok hátterében gyakrabban fordult elő Crohn-betegség (8/52 15,38%)

szemben a (3/62 4,83%) leírtakkal. A legérdekesebb megfigyelés a vizsgálatunkkal kapcsolatban,

hogy a kivizsgálás során a nemzetközi irodalomhoz képest igen magas volt a férgesség

előfordulása (5/52 9,61%) vs 0%.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a vékonybél vizsgálatának igen hasznos vizsgálóeszköze a

kapszula. A magas Crohn betegség előfordulása alapján megállapítható ugyanakkor az is, hogy

indikációs kört a feltételezett Crohn betegségre, esetleg a biológiai kezelés hatásosságának

felmérésére is ki kellene terjeszteni.

Elmondható a fentiek alapján az is, hogy a férgességre, mint potenciális GIT vérzésforrásra ritkán

gondolunk, ezért főleg antikoaguláns és aggregáció gátlás esetén ennek szűrése gasztrointesztinális

vérzések esetén indokolt.

(E-33.) Máté Szilvia1, Makrai Tibor1, Kacska Sándor2

Diagnosztikus nehézséget okozó GI vérzések Sz.Sz.B. Megyei Kórház Belgyógyászati Osztály, Mátészalka1, DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Gastroenterológiai Tanszék, Debrecen2

Bevezetés: A gastrointestinalis vérzések megszüntetésére irányuló törekvéseink eszközös

beavatkozások , sőt műtétek ellenére sem járnak mindig sikerrel. A kapszula endoscopia szélesebb

körű elérhetőségével új diagnosztikai lehetőség áll rendelkezésünkre.

Esetismertetés: A 66 éves nőbetegnél 2010.05.26-2011.07.25 között 4 alkalommal történt

haematochesia miatt kórházi kezelés 3 intézmény 5 különböző kórházi osztályán. 3 sebészeti

beavatkozás történt, összesen 46 E választott vvt massza és 22 E FFP adására került sor.

2011.okt. 14-én a DEOEC II. Belklinikán kapszula endoscopia során vérzésforrásként a

vékonybélben több helyen teleangiectasia igazolódott. A 70 éves férfibetegünk kórelőzményében

2012.májusában pulm. térfoglalás miatt bal o-i alsó lobectomia, kemotherápia szerepelt. 2013.

májusában súlyos anaema miatt került osztályunkra felvételre. Az elvégzett endoscopos

vizsgálatok vérzésforrást nem igazoltak, a mellkas-hasi CT alapján tu. recidíva, metastasis

kizárható volt. Vékonybél vérzés gyanúja miatt CE történt, mely a jejunum elején írt le vérzést,

31

31

melynek pontos oka nem volt látható. A kórházi obs. alatt a betegnél masszív melaenás székürités

lépett fel, mely miatt sürgős laparotomia történt, a vérzésforrást a duodeno-jejunalis átmenettől

50 cm-re találták meg, vékonybél daganat formájában.

A szövettani kép, az immunfenotipus alapján a tumor a korábban igazolt tüdő adenocc.

metastasisának felelt meg.

Összefoglalás: A fenti két esetet azért tartjuk bemutatásra érdemesnek, mivel ritka vérzés-

források igazolódtak. A vékonybél teleangiectasiájánál külön problémát okozhat az elváltozás

többszörös előfordulása. A GI vérzés kivizsgálásában a kapszula endoscopia fontosságára

szeretnénk felhívni a figyelmet.

(E-34.) Varga Lóránd1, Sümegi János1, Grenda Andor1, Hajnal-Papp Rozália2, Minik Károly2, Orosz Péter1,

A kefecytológia szerepe a malignus epeúti szűkületek diagnosztikájában B.A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II Belgyógyászati Osztály1; Patológiai Osztály2, Miskolc

Bevezetés: Az extrahepatikus epeúti szűkületek többségét malignus folyamat okozza. A malignitás

igazolásának, a tumor típus meghatározásának egyik módszere az ERCP során vett kefecytológia.

Cél: Vizsgálatunkban az epeúti kefecytológia szenzitivitását és specificitását kívántuk meghatározni saját

beteganyagunkban.

Beteganyag és módszer: 2009. január 01-től – 2013. augusztus 31 között 112 extrahepatikus epeúti

stenosisos betegnél végeztünk kefecytológiás mintavételt. Az ERCP Olympus TJF140R és Olympus JF V2

duodenoscopokkal történt, a mintákat Wilson-Cook DLB-35-1.5 cytológiás kefékkel vettük. Minden

cytológiás mintát 2-2 patológus vizsgált. A dignitás ellenőrzését a műtéti preparátumok illetve a

kórbonctani minták hisztológiai leletei, egyes esetekben a klinikai lefolyás biztosította.

Eredmények: A 112 betegből megfelelő utánkövetési adatok hiányában 23 beteget kizártunk a vizsgálatból.

A vizsgált 89 esetből 83-ban malignus, 6-ben benignus epeúti szűkületet feltételeztünk, utóbbiaknál az

utánkövetés is igazolta a krónikus pancreatitis illetve a PSC kóroki szerepét.

Az epeúti kefecytológia 52 esetben (58,42%) egyértelműen bizonyította a stenosis malignus voltát, 5

esetben bizonytalan (5.61%), 24 esetben álnegatív (26.91%), 6 esetben negatív (6.75%) és 2 esetben

álpozitív (2.25%) volt. Beteganyagunkban a vizsgálat szenszitivitása 76%-nak, specificitása 75%-nak

bizonyult.

Következtetések: Az epeúti kefecytológia megfelelő specificitású és szenzitivitású, olcsó, gyors,

biztonságos, a beteget érdemben nem terhelő diagnosztikus módszer, mellyel a kivizsgálási idő

lerövidíthető és drága, időigényes, a beteget terhelő diagnosztikus vizsgálatok válthatók ki.

(E-35.) Nagy Endre

Centralis hypothyreosis

DE OEC, Belgyógyászati Intézet

(E-36.) Balogh Zoltán

Diabetes mellitus 2013 DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Debrecen

32

32

(E-37.) Zsíros Noémi, Varga Viktória, Lőrincz Hajnalka, Katkó Mónika, Koncsos Péter, Seres

Ildikó, Szentpéteri Anita, Paragh György, Harangi Mariann

A mieloperoxidáz koncentráció és egyéb biomarkerek érszövődményekkel

rendelkező és nem rendelkező hiper-lipidemiás betegekben DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Anyagcsere Betegségek Tanszék, Debrecen

(E-38.) Szfárli Enikő1, Fülöp Erika1, Czine Zsigmond1, Papp Zsuzsanna1, Kiss Andrea2,

Gaál Zsolt1

A differenciáldiagnosztika kérdései a diabetes szindrómán belül SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Jósa András Oktatókórház, IV. sz. Belgyógyászat1,

Izotópdiagnosztikai Osztály2, Nyíregyháza

Háttér: A diabetes mellitus nem egy betegség, hanem egy szindróma, melyet nem megfelelő

kezelés esetében a korai halálozás és a romló életminőség jellemez. A kezelés eredménytelensége

mögött gyakran a késői felismerés, a nem megfelelő klasszifikáció és a rosszul kiválasztott kezelési

stratégia áll. Éppen ezért mindent meg kell tenni a korai felismerésért, a pontos diagnózisért és az

egyénre szabott kezelésért.

Módszerek: A szerzők röviden ismertetik a differenciáldiagnosztika, a klasszifikáció klinikumban

is elérhető eszközeit : a jó anamnesist, családi anamnesist, a szekréciós és immunológiai

vizsgálatokat, biomarker vizsgálatokat, és a molekuláris genetikai vizsgálatokat. Piramisszerűen

bemutatják a diagnosztika eszközeit, azok használatának ajánlott időpontjait, azok jelentőségét.

Eredmények: Néhány betegük esetének ismertetésével bizonyítják a pontos klasszifikáció

diagnosztikus, terápiás, prognosztikus jelentőségét, melyet a mindennapi gyakorlatban is használni

lehet a személyre szóló kezelés megtervezése során. A szerzők felhívják a figyelmet a diabetes

klasszifikációjának, reklasszifikációjának kérdéseire, buktatóira.

(E-39.) Simon János

II-es típusú cukorbetegség ritka halálos betegséggel való társulása Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdő

Belgyógyászat, Fehérgyarmat

Az előadásban egy 64 éves korában elhunyt férfibeteg (T. Zs.) kórtörténetét ismertetem. A beteg

kórtörténetében hypertonia betegség, sulfaniureával (glimepiriddel) kezelt II-es típusú

diabetes mellitus és alkoholos hepatopathia szerepelnek. Az idősödő férfi rendszeresen

fogyasztott alkoholt. Hozzátartozó elmondása szerint Nyíregyházán a KRYO Magyar – Svájci

magánklinikán vizsgálták 2012. szeptember 19-én. Akkor általános gyengeség miatt jelentkezett.

A KRYO Klinikán belgyógyászati, neurológiai, kardiológiai, fül-orr gégészeti vizsgálat, valamint

nyaki Duplex UH vizsgálat történt (dokumentációt nem láttunk). Ekkor már kb. 2 hónapja nem

fogyasztott alkoholt. 2011 márciusában állítólag psychotrauma érte, mely után hangulata

deprimálttá vált, viselkedése megváltozott. 2012. szeptember 28-tól október 04-ig a

fehérgyarmati kórház belgyógyászati osztályán kezeltük általános állapotrosszabbodás,

somatikus leromlás, szédülés, járásbizonytalanság, látásromlás, alsó végtagi paresthesia, psychés

meglassulás miatt. A kontrasztanyagos koponya CT vizsgálat cerebralis atrophiat és

33

33

encephalopathiat detectált. Neurológiai statusából a nystagmoid rángást, a széles alapú ataxias

járást és a lábfejek paresthesiaját emelhetjük ki. Vízus vizsgálat során jobb oldalon 80 %-os, bal

oldalon 60 %-os látásélességet észleltek. Mozgáskoordinatioját figyelembe véve centralis okot

feltételeztünk a háttérben. Október 02-án már bizarr magatartást, kifejezett

mozgásinkoordináltságot és praktikusan amaurosist észleltünk. Vízusa ekkor már mindkét

szemén 15-15 %-os volt. A szemész kollega bilateralis akut opticus neuritist véleményezett, és az

általános hepatoprotektiv gyógyszerek adása mellett - melyet osztályunkon alkalmaztunk - nagy

dózisú B-vitamin, Tiogamma és steroid adását javasolta. A psyhciátriai vizsgálat során orientációs

zavarokra, fokozódó feledékenységre, depresszióra, kifejezetten meglassult gondolkodásra,

dementiara és microman gondolatokra derült fény. Citalopramot (Cytagent) javasoltak.

2012.október 04-én betegünk kiejezetten zavarttá vált, mely miatt ismét koponya CT vizsgálat

történt, ezt követő ismételt neurológiai konzílummal. Betegünk ekkor már mozgásában időnként

megállt, megmerevedett, tekintetével előre nézett és tájékozatlanná vált. Látása rohamosan

romlott, végtagjai hypotoniásak voltak. Arra gondoltunk, hogy a rendszeres nagy mennyiségű

krónikus alkohol fogyasztás következtében toxikus encephalopathia és következményes elbutulás

tüneteit észleljük, s mivel nyílt osztályon betegünk nem volt kezelhető, ezért a nagykállói kórház

addiktológiai osztályára helyeztük. Ekkor már bulbusai időnként úszkáló mozgást is végeztek.

Hangos beszédre szemével az őt megszólító személyre figyelt. Beszéde kifejezetten dysarthrias

volt. Mivel a nagykállói psychiátriai szakkórházban neurológiai statusának fokozatos romlását

észlelték, ezért további vizsgálatok ill. gyógykezelés céljából a JAOK Neurológiai Osztályára

irányították. A heteroanamnézisből kiderült, hogy az idősödő férfi több alkalommal fogyasztott

őzfejet és agyvelőt. A koponya MR és lumbalis liquor általános vizsgálata negativ eredményű volt.

A klinikai neurofiziológiai vizsgálat során (EEG) a háttér tevékenység diffuse meglassulását és

döntően theta hullámokból álló eltérést észleltek. A valamennyi elvezetésben észlelt 150-200 uV

feszültségű bi- és tri fázisos meredek lassú hullámok alapján Jakob-Creutzfeldt betegségnek

megfelelő képet láttak. A beteg liquorát a Prion betegség alapos gyanúja miatt Bécsbe küldték

el, ahol később igazolódott a Jakob-Creutzfeldt betegség. Ezt követően, tekintettel arra, hogy a

beteg terminális állapotba került, és szájon keresztül nem volt táplálható, perputan endoscopos

gastrostomat végeztek el nála (PEG). A betegség halálos kimenetelére való tekintettel - mivel már

csak ápolási és gondozási feladatokat igényelt - osztályunkra helyezték vissza, ahol a kómás,

terminális állapotú beteg utolsó napjaihoz osztályunk praktikusan ápolási segítséget tudott csak

nyújtani. Betegünket 2012. november 21-én veszítettük el. A klinikailag és immun serológiailag

bizonyított Prion betegség histologiai verifikációja a SOTE Neuropathologiai és Prion

Betegség Referencia Központjában történt véglegesen, ahol az agy minden vizsgált régiójában,

de leginkább a neucorticalis területen (különösen occipitalisan) kifejezett Prion protein immun

pozitivitást észleltek.

Esetünk tanulsága, hogy a gyakori II-es típusú cukorbetegekhez társuló idült alkoholizmus

kezelése és észlelése során gondolni kell ritka betegségre is, melyet a társosztályok

kollaborációjának segítségével, adott esetben külhoni diagnosztikus centrumok készségével

tudunk pontosan diagnosztizálni.

34

34

(E-40.) Gárdus Dénes1, Bakó Barnabás1, Gaál Zsolt2

A monogénes diabetesekről egy eset kapcsán, fókuszban a transiens neonatalis diabetes mellitus – esetismertetés B.-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászati Osztály, Miskolc1

Jósa András Oktatókórház, IV. Belgyógyászati Osztály, Nyíregyháza2

Az esetismertetés során egy 24 éves cukorbeteg férfi kórtörténetét tekintjük át. Betegünk

esetében születése után röviddel cukorbetegséget diagnosztizáltak, diabetesét 1-es típusúnak

tartva inzulintherápiát vezettek be. Inzulinigénye csökkenő tendenciát mutatott, az inzulin 8

hónapos korában elhagyható volt. A továbbiakban pusztán diétás kezelés éveken át megfelelő

volt. Családi anamnéziséből kiemelendő, hogy apai nagyanyja volt inzulinnal kezelt cukorbeteg,

azonban sajnos a diabetes fennállási idejéről, típusáról pontos adatot nyernünk nem sikerült.

2009-ben (20 éves korában) rutin munkahelyi alkalmassági vizsgálat során glucosuriát detektáltak,

az addig megfelelő diétás kezelés elégtelennek bizonyult, HbA1c értéke romló anyagcsere-

állapotra utalt. Noha fizikális paraméterei közül alacsony testmagasság, sovány testalkat volt

szembetűnő, orális antidiabeticus therápiával (metformin + acarbose) próbálkoztak.

A beteget 2010-ben láttuk először szakrendelésünkön, az előzőleg beállított metformin és

acarbose hatástalannak bizonyult. A klinikum, ill. anamnézis alapján neonatalis diabetes

lehetősége merült fel; a metformin + acarbose therápiát elhagytuk, helyette sulphanyl-urea

(Gliclazide MR) bevezetése mellett döntöttünk, melynek kis adagja (30 mg) is az anyagcsere gyors

javulását, normalizálódását eredményezte.

A továbbiakban a betegnél a klinikum, ill. anamnézis alapján felvetődött transiens neonatalis

diabetes (TNDM) genetikai hátterének igazolására vizsgálatokat kezdeményeztünk. Első lépésben

a DEOEC Klinikai Biokémiai és Molekuláris Pathologiai Intézetével vettük fel a kapcsolatot, de

ott sajnos mindössze a KCNJ11 gén analízisére nyílt lehetőség és az elvégzett vizsgálatok e

génnek a betegséggel összefüggésbe hozható mutációit nem igazolták. Mivel a KCNJ11 gén

mutációi a transiens neonatalis diabetes ritkább okai között szerepelnek (ezzel szemben a

permanens forma leggyakoribb okozói), így további lehetséges – és valószínűbb – mutációk

keresését tűztük ki célul. Irodalmi adatok szerint a TNDM leggyakoribb oka a 6-os kromoszóma

q24-es regiojának overexpressziója, mely több lehetséges genetikai mechanizmussal valósulhat

meg. Ilyen genetikai vizsgálatok elvégzésére Magyarországon jelenleg nincs mód, így ennek

igazolására az Egyesült Királyságban található két molekuláris genetikai laboratóriummal vettük

fel a kapcsolatot. Az elvégzett vizsgálatok a 6q24 TNDM lehetséges okai közül a legritkább

esetet: az anyai 6q24 DMR metiláltságának a hiányát igazolták.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a diabetologiai szakrendeléseken látott, 1-es és 2-es

típusúnak tartott cukorbetegek között egészen ritka diabetes-típusok is megbújhatnak.

Tudomásunk szerint Magyarországon ez az első és ez idáig az egyetlen dokumentált transiens

neonatalis diabeteses eset.

35

35

(E-41.) Gaál Zsolt1, Fülöp Erika1, Szfárli Enikő1, Czine Zsigmond1, Papp Zsuzsanna1,

Kiss Andrea2, Albert László3, Karászi Gyula3, Kántor Irén4

KCNJ11 mutáció okozta neonatális diabeteses beteg szulfonilurea kezelése

terhesség alatt. A legújabb eredmények.

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, IV. sz.

Belgyógyászat1, Izotópdiagnosztikai Osztály 2, Szülészeti Nőgyógyászati Osztály 3, Gyerekgyógyászat4,

Nyíregyháza

Háttér: Neonatalis diabetesként azonosítja az irodalom azokat a diabeteseket, amelyben a

cukorbetegség az elet első 6 hónapjában kerül felismerésre. Ma már tudjuk, hogy az esetek

túlnyomó többségében nem 1-es típusú diabetes áll a háttérben, hanem különböző gének

mutációinak következtében kialakuló monogénes diabetesek. Ezen mutációk pontos azonosítása

a betegek jelentős részénél lehetővé teszi, hogy génszintű, oki kezelést kaphassanak

cukorbetegségükre. Betegek és módszerek: A szerzők ismertetik egy általuk azonosított

KCNJ11 gén mutációt hordozó transiens neonatalis diabeteses anya két terhességét szulfonilurea

kezelés mellett. Két egymást követő terhesség ilyen antidiabetikus kezelése nem került korábban

leírásra. Az alkalmazott kezeléssel, amikor a beteg adherencia már megfelelő volt, akkor

normoglykaemiát lehetett biztosítani. Az első terhesség végig szövődmény nélkül zajlott, a

második terhességnél makroszómia alakut ki a kezdeti hyperglykaemia miatt (HbA1c 9,5%) de

mára a született gyermek fejlődése normális.

Eredmények: A terhességek alatt a szulfonilurea normoglykamiát tudott biztosítani, amikor a

beteg megfelelően szedte a gyógyszert. Mindkét gyermeknél megtörténtek a molekuláris genetikai

vizsgálatok. Az egyik gyermek hordozza a családra jellemző mutációt, de még nem diabeteses.

Első alkalommal sikerült humán adatot nyerni a szulfonilura (gliclazid) tejbe történő

penetrációjáról, és a köldökzsinórvérbeli koncentrációjáról. Az eredmények szerint a gyógyszer

végig hatékony a terhesség alatt, magzati szövődményt nem okoz és a szoptatás is lehetséges a

gyógyszer szedése mellett.

(E-42.) Mikita János

A haemorheologia klinikai jelentősége DE OEC Belgyógyászati Intézet, Debrecen

(E-43.) Gebri Enikő1, Baksa Brigitta2, Hegedűs Csaba3, Kiss Attila4

Malignus haematológiai kórképekben szenvedő betegek fogászati ellátásának fontossága DE OEC FOK Parodontológia1, Gyermekfogászat2, Fogpótlástan3, Belgyógyászati Intézet Transzplantációs Központ4, Debrecen

Bevezetés: A malignus haematologiai betegségek száma sajnálatos módon egyre nő, s mind

fiatalabb életkorban jelentkezik. Ezen kórképeknek számos szájüregi manifesztációja lehet,

amelyeknek időbeni felismerése segítheti a korai diagnózis felállítását és a hatékonyabb kezelést.

Emellett e betegségek terápiája intenzív citosztatikus, mely jelentős fejlődésen ment át az elmúlt

fél évszázadban, mind a támogató, mind a célzott kezelések vonatkozásában. Így egyre

elterjedtebben és eredményesebben alkalmazzák az autológ-, illetve allogén haemopoeticus őssejt

36

36

transzplantációt (HSCT). Az ekkor alkalmazásra kerülő ún. kondicionáló kezelés, a nagy dózisú

kemoterápia kiemelkedő formája. Az allogén HSCT esetében rutinszerűen, míg az autológ HSCT

során megfelelő indikáció alapján teljes test besugárzásra (TBI) is sor kerül, mely 3-4 nap alatt 12-

15 Gy dózis leadását jelenti. Az így létrehozott súlyos immunszuppresszió egyik igen gyakori

szövődménye az oralis mucositis, melynek kialakulása jelentősen fokozza az adott betegség

morbiditását. A myeloma multiplex miatt transzplantációra kerülő betegek esetében számolnunk

kell az esetlegesen korábban alkalmazott tartós intravénás biszfoszfonát kezelés nyálkahártyára

gyakorolt károsító hatásaival is, valamint a sok esetben szükséges góctalanítás korlátozott voltával.

Anyagok és módszerek: A vizsgálat során a DE OEC Belgyógyászati Intézet Transzplantációs

Központjában (az EBMT 648-as központja) 1 év alatt 45 autológ HSCT-n átesett beteget (17-69

év között) követtünk a transzplantáció napjától kezdve (0.nap) átlagosan 15 napig. Az ez idő alatt

kialakult szájüregi elváltozásokat napi dekurzáló lapon rögzítettük, melyekről fénykép

dokumentációt is készítettünk. Megfigyeltük a kialakult elváltozások összefüggését a

laboratóriumi paraméterekkel, valamint rögzítettük a betegek szájhigiénés státuszát.

Eredmények: Elhanyagolt szájhigiéne esetén (a vizsgált betegek 66,6%-a) gyakrabban alakult ki

az oralis mucositis 1-es, 2-es illetve 3-as stádiuma, valamint szájszárazság, illetve gyakrabban volt

szükség parenteralis táplálásra. A góceradikáció csökkentette az oralis mucositis valószínűségét.

Következtetés: A protektív mucosa barrier sérülése nemcsak az életminőség jelentős romlásával

jár, hanem a fellépő bacteraemia miatt fatalis kimenetelű sepsis kialakulását is eredményezheti, így

az autolog- vagy allogén HSCT előtt komplex fogászati góckutatás és góctalanítás szükséges

sürgősségi jelleggel.

Fontos lenne már gyermekkortól kezdve a prevenciós szemlélet kialakítása, hogy a jövő felnövekvő generációinak kezelése során ne kelljen versenyt futni az idővel a biztonságos és eredményes ellátás feltételeinek megteremtése érdekében.

(E-44.) Márton Adrienn, Selmeczi Anna, Ujj Zsófia, Udvardy Miklós, Illés Árpád, Rejtő László

Philadelphia kromoszóma-pozitív heveny lymphoblasztos leukémia – három eset kapcsán DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék, Debrecen

A felnőttkori heveny lymphoblasztos leukémiák (ALL) kb. 25%-ában mutatható ki Philadelphia-kromoszóma (Ph) jelenléte. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rossz, amely tirozin-kináz inhibitorok alkalmazásával (TKI) javítható 65 éves férfibetegünk közel 100%-os csontvelői blasztos infiltrációval járó dupla Ph-kromoszóma pozitív ALL miatt Linker protokollnak megfelelő kemoterápiát kapott, amelyet Glivec-kel, majd második generációs TKI-vel (Sprycel) egészítettünk ki. Komplett hematológiai és molekuláris remisszió alakult ki, amely folyamatos fenntartó Sprycel kezelés mellett tartósnak bizonyult. Később (4,5 év múlva) cytopéniássá vált, amelynek hátterében secunder heveny myeloid leukémia (AML) igazolódott. Ph-kromoszóma továbbra sem volt kimutatható. AML-ben szokásos indukciós kezelést követően pneumonia, majd légzési elégtelenség következtében elhunyt. 58 éves nőbetegünk Ph-pozitív ALL miatt Hyper-CVAD kezelést kapott, amelyett Glivec-kel, majd Sprycellel kombináltunk. Három hónap alatt komplett molekuláris remisszió alakult ki. Fenntartó TKI kezelés mellett jelenleg komplett hematológiai és cytogenetikai remisszió, és közel molekuláris észlelhető. 61 éves férfibetegnél 80% blaszt aránnyal jellemezhető Ph pozitív ALL igazolódott. Indukciós kezelését Sprycellel kombináltuk. 3 hónap múlva komplett molekuláris remisszió alakult ki.

37

37

Ph-pozitív ALL-ben lehetőség szerint allogén csontvelő transzplantációra kell törekedni, erre azonban a betegek életkora és megfelelő donor hiányában ritkán van lehetőség. TKI-k alkalmazása újabb lehetőség a betegség kezelésében, mellyel a betegek prognózisa és túlélése javítható. Szelektált esetekben autológ őssejtátültetés is felmerülhet. (E-45.) Nyilas Renáta, Székely Borbála, Váróczy László, Árokszállási Anita, Illés Árpád, Gergely Lajos

A haemolyticus anaemiáról két eset kapcsán DE OEC Belgyógyászati Intézet, Debrecen

A haemolyticus anaemia kezelése a ma napig sem teljes mértékben megoldott. Még ma is

veszítünk el betegeket az uralhatatlan, vagy csak nagy dózisú immunszuppresszív szerek

alkalmazásával kezelhető anaemia és a következményes infekció miatt. Jelen esetbemutatás során

két kórtörténet, két terápiás próbálkozás és két kimenetel kerül leírásra. P. S 72 éves férfi beteg,

akinél IgG C3 okozta meleg típusú heamolyticus anaemiát diagnosztizáltunk. 1.5 mg/kg iv.

methylprednisolon tartós adása mellett sem volt kontrollálható a haemolysis, ezért MabThera

adását próbáltuk. A tartós immunszuppresszió miatt ismételt pneumonia és lázas állapot zajlott,

mely júniusban a beteg halálához vezetett. Halála előtt csontvelő vizsgálat történt, mely felvette

akut myeloid leukaemia lehetőségét. P.F. 68 éves férfi beteg, akit 2013 tavaszán immun mediált

thrombocytopenia miatt kezeltük, mely steroidra jól reagált. Augusztusban került ismét felvételre

anaemia miatt, melynek hátterében meleg típusú haemolyticus anaemia igazolódott IgG típusú

antitestekkel. Igen nagy dózisú steroidra (250-500 mg/kg) reagált csak, ezért Imuran került

beépítésre (100 mg/nap). A steroid adagját a jó terápiás válasz miatt csökkenteni lehetett, a

beteget később otthonába bocsájtottuk.

A két eset jól mutatja, hogy a súlyos haemolyticus anaemia kezelése mennyire nehéz, és sokszor

kell potenciálisan fatális következményekkel számolni.

(E-46.) Élthes Zsuzsa Bianka, Nagy Zsolt, Radványi Gáspár, Takács István

Kettős autológ őssejt átültetés myeloma multiplexben Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

Háttér: A Myelóma multiplex egy plazma sejt neoplázia, mely hagyományos módszerekkel

gyógyíthatatlan. Noha napjainkban a therápiás módszerek folyamatosan fejlődnek, a 2011.-es

ajánlásoknak megfelelően az autológ őssejt átültetés (ASCT) standard therápiás módszernek

számít fiatal (<65 év alatti) frissen diagnosztizált betegek esetében.

Klinikai eset: 2001.03-ban, az akkor 52 éves férfi betegnek bal humerus pathológiás törése során

merült fel Myeloma multiplex, melyet immunelektroforézis és csontvelő vizsgálat igazolt:

plazmablasztos IgA lambda myeloma multiplex, Salmon-Durie III/b stádiummal, IPI score: 3. 4

ciklus VAD kezelés után közel komplett remissziót követően, 2001 októberében sikeres autológ

ASCT történt. Ezt követően interferon ill. thalidomide fenntartó therápiában részesült és

komplett remisszióban volt 2009.06-ig. Ekkor relapszusba került, majd 3 PAD kezelést követően

2009.09-ben II. ismét ASCT történt. Az ezt követő remisszió 2012. augusztusig tartott. A

kialakult relapszus ill. pancytopaenia miatt szubsztitúciós kezelés mellett csökkentett dózisú

alkilező szerek jöhettek szóba, a súlyos neuropathia Thalidomide és Bortezomib therápiát nem

tette lehetővé. Azotaemia és hypercalcaemia következtében tüneti kezelésben részesült.

38

38

Következtetés: Az esetet bemutatásra érdemesnek tartjuk, mivel a beteg az első átültetés után 8

évig, a második után pedig közel 3 évig volt remisszióban és a túlélése 12 év volt, az utolsó egy

hónapot leszámítva munkaképes állapotban.

(E-47.) Szerafin László1, Jakó János1, Lesch Miklós2, Farszki Éva3

Vissza az alapokhoz: az anamnézis, a fizikális vizsgálat és a vérkenet gondos elemzése napjainkban is a diagnózis alapja! SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház - Jósa András Oktatókórház Haematológiai Osztály1, Fertőző Osztály2, Pulmonológiai Osztály3, Nyíregyháza Szerzők 27 éves férfi beteg kórtörténetét ismertetik, aki észlelése előtt tíz héttel Indonéziába,

majd onnan – már lázasan – Ghánába utazott, ahol Chloramphenicolt, majd Amoxicillint és

Sumamedet szedett, de néhány naponta jelentkező lázkiugrásai nem szűntek. Hazatérte után

Pulmonológiai Osztályon vizsgálták ismeretlen eredetű láz miatt, levofloxacint kapott. Ekkor

vérképe, LDH, máj-, vesefunkció, mellkas CT, kardiológiai vizsgálat eredménye normális volt,

hasi CT-n 60 mm-es lépet írtak le, CRP 44,4 mg/l, AST 225 U/l volt. Néhány nap alatt gyorsan

csökkenő thrombocytaszám (119 – 36 G/l) miatt kérték hematológiai véleményezését. Az

anamnézis és a fizikális vizsgálattal is tapintható lép miatt perifériás vérkenetét mikroszkóppal

megvizsgálva a vörösvértestekben – normális morfológia mellett – malária gyűrűformákat láttunk,

ami a malária gyanított diagnózisát alátámasztotta. A beteg Fertőző Osztályon történő

elhelyezését javasoltuk. A diagnózist az Országos Epidemiológiai Intézetben megerősítették.

Steroid és antimaláriás kezelés (atovakon + proguanil-hidroklorid /Malarone/) hatására a beteg

thrombocyta száma néhány nap múlva normalizálódott, láztalanná vált, splenomegaliája

megszűnt.

Következtetés: A fokozott mobilizáció miatt hazánkban is számolni kell nem honos, egzotikus

betegségek megjelenésével. A rendelkezésre álló modern és drága orvosi vizsgálómódszerek

ellenére a gondos anamnézis, fizikális vizsgálat és – adott esetben – a perifériás vérkenet egyszerű

mikroszkópos vizsgálata napjainkban is a diagnózis alapja kell maradjon!

(E-48.) Brúgós Boglárka, Kovács György, Pfliegler György

Felnőttkori still betegség – két eset kapcsán DE OEC Belgyógyászati Intézet, Ritka Betegségek Tanszék, Debrecen

A felnőttkori Still betegség (AOSD) egy ritka autoinflammatorikus gyulladás, amely a gyermekkorban előforduló szisztémás juvenilis idiopáthiás arthritishez hasonló betegség. A kórkép fő jellemzői: legalább egy hete tartó 39° C feletti láz, arthritis, lazacszínű bőrkiütések, leukocytosis; minor kritériumok: a torokfájás, lypmphadenopathia, hepato-, splenomegalia, májfunkciós eltérések, negatív antinukleáris faktor (ANF) és negatív rheumafaktor (RF). A 49 éves férfibeteget 2011 óta követjük emelkedett májenzimek (GOT, GPT, LDH), splenomegalia, hepatomegalia, kifejezetten emelkedett szérum ferritin koncentráció (1002 ug/l), visszatérő lázas állapot, torokfájás, arthritis miatt, infekció, malignitás kizárható volt, szövettani vizsgálattal autoimmun hepatitis és szklerotizáló cholangitis nem igazolódott. Csontvelő vizsgálat felvetette myelodysplasia (MDS) lehetőségét, de a FISH MDS panel ezt nem erősítette meg, átmenetileg thalidomid kezelésben is részesült. Szteroid kezelés mellett májenzim értékei csökkentek, lázas állapota megszűnt. Összességében a láz, arthritis, hepatomegalia, májfunkció

39

39

eltérései, negatív ANF és RF, hyperferritinaemia, szteroidra adott jó válaszkészség alapján Still betegséget véleményeztünk. Az 57 éves férfibeteg az USA-ban, Florida államban élt, ahol légkondicionáló rendszerek tisztításával foglalkozott, a betegségét megelőzően védőfelszerelést nem használt. Bevezető tünetei a láz, torokfájdalom, petechia, urticaria, oralis ulceráció, anaemia, bokaduzzanat, tüdőinfiltrátumok voltak. Infekciót igazolni nem sikerült, többfajta antibiotikumot is kapott, illetve szteroidot is, amely állapotát átmenetileg javította. ANA, RF, ANCA negatív, tüdőbiopszia nem utalt vasculitisre. Csontvelő vizsgálat és egyéb tumor irányú vizsgálatok negatívak. A tünetek kezdete, arthritis, láz, torokfájás, bőrtünetek, pleuritis, pericarditis, enyhe splenomegalia, a hyperferritinaemia (1700 ug/l), emelkedett CRP, gyorsult We, leukocytosis alapján felnőttkori Still szindrómát véleményeztünk, kortikoszteroid és immunszuppresszív terápia indult, amelyre tünetei regrediáltak, általános állapota javult. A felnőttkori Still betegség ritka kórállapot, de a fenti tünetek, kifejezetten emelkedett gyulladásos paraméterek és hyperferritinémia esetén gondoljunk a betegségre. (E-49.) Altorjay István

A felső tápcsatornai vérzések korszerű ellátása DE OEC, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Debrecen

(E-50.) Orosz Péter

Gasztrointesztinális polypok gondozása, követése B.A.Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

A sporadikus colon carcinomák legalább 70 %-a polypokból alakul ki, a malignizálódás 7-15 év alatt jöhet létre. Ez az idő áll rendelkezésünkre a polypok felfedezésére és idejében való eltávolítására. Polypectomia után a pácienseket ellenőrizni kell, mivel újabb polypok ill. polyprecidíva jelenhetnek meg. A colonoscopos ellenőrzés komoly diszkomfort érzéssel járhat és szövődményeket is hordozhat. A referátum a szükséges a vizsgálatok jelenleg elfogadott gyakoriságával, időpontjaival és az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkozik. Európában leggyakrabban a Brit Gasztroenterológiai Társaság 2002-ben elfogadott ajánlásait követik. Az irányelveket 2010-ben revideálták, de változtatást nem tartottak szükségesnek. Az ajánlás az adenomákat alacsony, közepes és magas rizikó csoportba sorolja és eltávolításuk után ennek megfelelően megfelelően nem vagy 5 év múlva, 3 év múlva illetve 1 év múlva javasol endoszkópos ellenőrzést. Időközben megszületett a tengeren túli irányelv is, mely nagyban hasonlít az előzőekben leírtakhoz. Az Angliában és az Európai Unió más országaiban készült felmérések azonban azt mutatják, hogy a gasztroenterológusok csak részben tartják be az irányelveket és gyakran jelentősen eltérnek tőle. Áttekintjük ennek okait, a polypok megítélésének szempontjait és azokat a rizikófaktorokat, melyek várhatóan az ajánlások megújításához vezetnek a jövőben.

40

40

(E-51.) Czuczor Viktória, Szegedi László

Coeliakia aktualitásai, enteralis, parenteralis táplálás IBD-ben Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I. Belgyógyászat,

Nyíregyháza

Az idei évben Németországban – Lipcsében megrendezett ESPEN 35. kongresszusának

résztvevőjeként két témát kiemelve szeretnék az elhangzottakról beszámolni:

- A lisztérzékenység kapcsán új entitásként jelenik meg a nem-coeliakiás gluténszenzitivitás, amelynek diffferenciáldiagnosztikai szempontból van jelentősége. A coeliakiás betegek kezelésében újabb terápiás lehetőségek vannak kilátásban, amely a gyakran nem könnyen tartható gluténmentes diétűt válthatják fel, javítva a beteg compliance-t.

- Az IBD-s betegek táplálását illetően újabb guideline-ok vannak készülőben. Erről és a jelenleg is érvényben levő ajánlásokról szeretnék még röviden említést tenni.

(E-52.) Enyedi Judit, Galgóczi Edina, Bodnár Ferenc, Kozák Róbert, Orosz Tímea, Vörös Mónika, Takácsné Kollár Kinga, Bocsi Zita, Szabó Andrea

Tapasztalatok a recidív, therápia rezisztens Clostridium difficile infekció széklet transzplatációs kezelésével Markhot Ferenc Oktatókórház, Endoszkópos Laboratórium, Eger

A Clostridium difficile fertőzés okozta különböző súlyosságú kórképek az antibiotikus kezelés egyik lehetséges, napjainkban jelentős therápiás kihívást, komoly anyagi ráfordítást és morbiditást/mortalitást jelentő szövődményei. Egyik lehetséges új kezelési mód a széklet transzplatntáció. 2013. márciusától alkalmazzuk a Markhot Ferenc Oktatókórházban a kezelést, az ezzel szerzett tapasztalatokat szeretnénk előadásunkban ismertetni néhány eset részletes tárgyalása kapcsán.

(E-53.) Dávida László, Palatka Károly, Altorjay István

Széklet calprotectin teszttel szerzett klinikai tapasztalatok DE OEC Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) diagnózisa alapvetően a klinikai képen, az endoscopos

eltéréseken és a képalkotó vizsgálatokon alapul. Az utóbbi években több laboratóriumi tesztet

(CRP, We, thrombocyta-szám) használtak a diagnózis megerősítéséhez, az aktivitás méréséhez, de

egyik sem bizonyult elég specifikusnak vagy szenzitívnek és nem mutattak összefüggést a

tünetekkel és az aktivitási indexekkel. A calprotectin a granulocyták cytosoljában lévő calcium és

cink kötő fehérje, mennyisége a székletben kiválóan tükrözi a bélmucosába migrált granulocyták

mennyiségét, értéke összefügg a betegség aktivitásával, és felhasználható relapsus előrejelzésére

vagy a kezelésre adott válasz megítélésére, ill. IBD és különböző funkcionális kórképek

elkülönítésére.

A vizsgálati periódus alatt 74 beteg székletmintáján végeztünk calprotectin meghatározást

kvantitatív gyorsteszt (Quantum Blue POC) használatával. A vizsgálatban résztvevő betegek

közül 57 Crohn betegségben, 7 colitis ulcerosaban, 10 IBS-ben szenvedett. A gyári adatoknak

megfelelően a <30 μg/g értéket normálisnak, 30-300 μg/g értéket enyhén pozitívnak, >300 μg/g

értéket pozitívnak tartottuk.A vizsgált betegek friss endoscopos és laboratóriumi lelettel

rendelkeztek, a minták leadásával egyidejűleg aktivitási indexet (CDAI, Mayo score) számoltunk.

41

41

Egyértelmű összefüggést találtunk a calprotectin értékek és az endoszkópos aktivitás között (SES-

CD, Mayo endoscopos subscore). A calprotectin szorosabb összefüggést mutatott az észlelt

nyálkahártya eltérésekkel, mint a klinikai aktivitási indexek, vagy a CRP érték. Negatív

colonoscopos lelet és normál calprotectin érték segített a gyulladásos bélbetegségek és a

funkcionális kórképek közötti differenciáldiagnosztikában.

A calprotectin teszt egyszerű, gyors, költséghatákony és non-invazív vizsgálat a Crohn betegség

aktivitásának megítélésére. Klinikai gyakorlatban alkalmas lehet a betegek követésére, a betegség

lefolyásának megítélésére, főként a gyermekgyógyászatban helyettesítheti az endoscopos

vizsgálatokat.

(E-54.) Gyenes István, Balogh Zoltán, Kovács János, Balogh Krisztina, Szél Edit, Papp Anikó

Leukaemiával társuló Crohn-betegségek súlyos bőrgyógyászati szövődménnyel – esetismertetés Gróf Tisza István Kórház, Belgyógyászat, Berettyóújfalu

Bevezetés:A gyulladásos bélbetegség a korábbi hiedelmekkel ellentétben bármilyen életkorban manifesztálódhat.Az időskori IBD az életkorból adódó sajátosságok,társbetegségek jelenléte,thromboembóliás és malignus kórképek fokozott kockázata miatt szokatlan lefolyást mutathat. Esetismertetés:61 éves nőbetegünk távolabbi anamnésisében recidív alsóvégtagi mélyvénás thrombosis,chr. lábszárfekély miatti gondozás,diabetes mellitus szerepel.2012 januárjában gravis anaemia,ehhez társuló általános tünetek miatt részletes kivizsgálás történt,melynek a keretében elvégzett colonoscopia során a jobb colonfelet is érintő,fistula képződéssel társuló Crohn-betegséget diagnosztizáltunk. Az alkalmazott (steroid) kezelés mellett a folyamat aktivitása nem csökkent,a beállított azathioprint a kialakuló leukopaenia,a megkezdett biológiai terápiát a beteg romló haemastatusa miatt kellett felfüggeszteni.Haematológiai kivizsgálás,ismételt csontvelő mintavétel CLL-t igazolt.Az idő előrehaladtával a beteg emésztőszervi tünetei gyakorlatilag spontán regrediáltak, transzfúziós igényű anaemiája miatt igényelt rendszeresen hospitalizációt.Ez év márciusában anaemia,lázas állapot,a bal lábszár bullózus erysipelasa miatt került ismételten felvételre.A végtag gyulladásos elváltozása rendkívül gyorsan progrediált, majd a kialakuló necrotizáló fasciitis miatt urgens sebészeti-plasztikai bevatkozás elkerülhetetlen volt.A folyamat sanálódását követően a beteg továbbra is rendszeresen szorul transzfúziókra,átlagosan hat hetente igényel kórházi kezelést, egyébként lényegében tünetmentes. Megbeszélés: Esetünkben egy időskori Crohn-beteg változatos,váratlan epizódokkal is tarkított kórtörténetét ismertetem.Mivel a folyamat korántsem tekinthető lezártnak,a beteg kezelése során további kiszámíthatatlan eseményekkel szembesülhetünk.

(E-55.) Sümegi János, Orosz Péter, Varga Lóránd

Over-the-scope klip alkalmazásával szerzett tapasztalataink B.A.Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, II. Belgyógyászat, Miskolc

Bevezetés: Az over-the-scope klipet (OTSC) nem varix eredetű gastrointestinalis vérzések

endoscopos ellátására, spontán, vagy iatrogen fali defektusok zárására fejlesztették ki. Noha az

eszköz 2009 óta Magyarországon is elérhető, az eddigi hazai tapasztalatok szerények, néhány

munkahely egy-egy esetéből állnak össze.

42

42

Beteganyag és módszer: Retrospektív feldolgozás. 2010. szeptember 01.- 2013. augusztus 31.

között 6 magas műtéti kockázatú, polymorbid betegnél alkalmaztunk OTSC-t. Nemi arány: 2 nő:

4 férfi, átlagéletkor: 67 év. 2 betegnél műtét utáni varrat szétválás, 2 betegnél rectalis, 2 betegnél

ventricularis Diaulafoy laesio volt a klip alkalmazásának indikációja. Premedikáció: 5 mg iv.

midazolammal. A klippelést a laesio lokalizációjától függően Olympus GIF 2 T 100-as terápiás

endoscoppal, GIF Q 165 gastroscoppal, vagy CF 165L colonoscoppal végeztük. 3 esetben un.

„traumaticus”, a másik 3 betegnél un.”gastricus” fogazati profilú klipet alkalmaztunk. A laesiokat

minden esetben szívó alkalmazásával „húztuk” be az aplikátor sapkába, ikerfogót, vagy szöveti

csáklyát nem használtunk. A klip behelyezés előtt az artériás vérzéseket hígított Tonogén oldattal

minden esetben megállítottuk.

Eredmények: Az OTSC behelyezése technikailag mind a 6 esetben sikeres volt, a beavatkozások

kivitelezése 5-15 percet igényelt. Mindkét postoperatív varrat elégtelenség esetén a klip definitíve

zárta a sebszéleket, a betegek gyógyultak. A négy vérző beteg közül kettőnél azonnali végleges

megoldást jelentett a klip alkalmazása. Egy ventricularis és egy rectalis Dieulafoy-vérzőnél jó

pozíciójú OTSC ellenére újravérzés jelentkezett. A gyomorvérző beteg műtétre került, gyógyult, a

rectális vérzés konzervatív kezelés mellett megszűnt. A klip alkalmazásával összefüggő

szövődmény nem volt.

Összefoglalás: Az OTSC alkalmazása válogatott esetekben gyors, hatékony és biztonságos

megoldás lehet nem varix eredetű gastrointestinális vérzések ellátására ill. spontán, vagy művi fali

defektusok zárására. Jelentősen szélesíti az endoscopos terápiás eszköztárát, eddigi

eszközrendszerrel el nem látható problémák megoldására adhat lehetőséget.

(E-56.) Ágoston Lóránt1, Ágoston Sándor1, Zemanek Péter2, Fedor László3, Szerafin László4, Szegedi László1

A „görögdinnyegyomor”, mint a vashiányos anaemia ritka oka

Sz.Sz.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, I.

Belgyógyászat1, Sebészet2, Pathológia3, Hematológia4, Nyíregyháza

A „görögdinnyegyomor” a felső gastrointestinalis vérzések ritka oka. A pylorus felé konvergáló

„vörös csíkokat” alkotó tágult kis erekből gyakran krónikus vérzés származhat, néha súlyos akut

vérzés is. A gyomor ritka, ismeretlen eredetű vascularis malformatioja. Az elnevezés Jobbaritól

származik (1984), arra utal, hogy az endoscopos kép görögdinnyéhez hasonlítható.

Munkánkban három esetet mutatunk be, ahol a krónikus vérvesztés, ill. vashiányos anaemia

hátterében „görögdinnyegyomrot” igazoltunk.

Egyik esetünkben cirrhosis hepatishoz, egy másik esetünkben Raynaud kórhoz társult a gastricus

antrális vascularis ectasia (GAVE). Egy esetünkben nem találtunk társbetegséget.

43

43

(E-57.) Horvát Gyula, Makai Gábor

PEG ritka szövődményei. I: Gyomorfali metastasis megjelenése a PEG szúrcsatornájában. II: Buried Bumper syndroma, endoscopos megoldással. Esetbemutatás Bugát Pál Kórház Nonprofit Kft., Gasztroenterológia Profil, Gyöngyös

Bevezetés: A táplálási nehézségek esetén immár rutinszerűen alkalmazzák világszerte a

gastrostoma kialakításának valamelyik formáját. Az első leírása 1875-ből származik. Az percutan

endoscopos gastrostomás (PEG) beavatkozás minimal invazív, a szövődmények előfordulása

lényegesen alacsonyabb, mint a sebészi beavatkozásoké, egyszerű a kivitelezése, költséghatékony.

A szövődményeket súlyosságuk és gyakoriságuk alapján osztjuk fel. A PEG technikáját 1980-ban

írta le Gauderer és Ponsky a J.Pediatr. Surgery-ben. Azóta pl. az USA-ban évente 250.000

esetben végzik, valamint hazánkban is egyre gyakoribb beavatkozás.

Esetismertetés I.: A PEG szúrcsatornájában megjelenő metastasis az utóbbi években figyelmet

kapott a gasztroenerológiai és onkológiai irodalomban. Az első közlemény Preyertől származik

1989-ben az Endoscopy-ban, amkor egy fej-nyak tumoros beteg esetéről számolt be, akinek PEG

után gyomorfali metastasis alakult ki. Azóta 42 esetet írtak le. Egy esetben sem írták le eddig,

hogy tüdőtumor esetén alakult volna ki, valamint a hazai irodalomban sem találkoztunk vele.

Rendszerint rosszul differenciált tumorok esetében jelenik meg! Egy 54 éves tüdőtumoros

férfibetegnek 2011-ben helyeztek be 3 hónapig gastrotubust (GT), majd eltávolították. 2012

novemberében állapotromlás miatt újabb GT-t helyeztünk be, ennek során a korábbi PEG helyén

15 mm-es polypoid tumort találtunk, melynek közepén, a szúrcsatornának megfelelően

köldökszerű behúzódás volt látható. A szövettani vizsgálat a képletet metastasisnak véleményezte.

A boncolás során máshol nem volt üreges szerv falában áttét. Elfogadott, hogy a legvalószínűbb

tényező ennek megjelenésében, a procedúra során, még életképes besodort tumorsejtek

megtapadása.

Esetismertetés II.: A buried bumper syndroma (BBS) 1-2 %-ban előforduló szövődmény. A

BBS lényege, hogy a GT tartós, erős feszítése következtében a belső perem alatti gyomor

nyálkahártya decubitálódik és az fokozatosan besüllyedhet a gyomor- vagy akár mélyebbre a

hasfalba is. Egyre nehezebb vagy lehetetlen lesz a tápszer bejuttatása a gyomor üregébe.

Beszélünk részleges, subtotalis, valamint totalis BBS syndromáról. Egy garat tumoros férfibeteg

esetét mutatjuk be, aki azzal jelentkezett rendelésünkön, hogy a tápszert nem vagy nehezen lehet

bejuttatni a GT-on. A fizikális vizsgálattal egyértelmű volt, hogy a GT fixált. Endoscoppal

megkerestük az inkább csak virtuális nyílást a gyomorban. Sugár irányú tűkéses bemetszésekkel ki

lehetett szabadítani a belső peremet, majd azt eltávolítottuk és 3 nap múlva másik nyílásba

helyeztünk be egy újat.

Előadásunkban részletezzük a vonatkozó irodalmi adatokat, bemutatjuk a foto és endoscopos

video felvételeinket, megbeszéljük a megoldási lehetőségeket, mivel várhatóan a gyakorisága

emelkedni fog a PEG behelyezések még gyakoribbá válásával.

44

44

POSZTEREK

(P-1.) Orosz Timea Skarleth, Kozák Róbert, Kovács László, Lövei Lajos, Nagy István, Salló Zoltán, Bauer Kálmán

A Heves megyében az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által szervezett széklet vér teszt alapú colorectalis daganatszűréssel kapcsolatos tapasztalatok az első három hónap eredményei alapján Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet, Eger

A vastagbélrák a morbiditási és mortalitási mutatókat figyelembe véve népegészségügyi méretű probléma, a második leggyakoribb daganatos halálok hazánkban. Az általuk okozott betegségteher csökkentésére a szekunder prevenció a legígéretesebb módszer. 2013 júniusától kezdődően az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Magyarországon három megyében szervezett székletvér teszt alapú vastagbéldaganat szűrési programot, mely az 50 és 70 év közötti lakosságra irányul. Heves Megye 161 háziorvosi praxisából 25 jelentkezett önkéntesen a szűrésre. A résztvevők több mint 4000 személy szűréséhez szükséges segédanyagot kaptak. Nem negatív esetekben a pácienseket további eszközös vizsgálatokra szóló beutalóval látták el. Intézményünk egyike a Heves megyei szűrésben részt vevő endoscopos laboroknak. Előadásunkban a szűréssel kapcsolatos tapasztalatainkat ( finanszírozás, szervezés, vizsgálati eredmények) szeretnénk ismertetni, mely a későbbiekben országossá szélesítendő programhoz nyújthat hasznos észrevételeket.

(P-2.) Horvát Gyula, Makai Gábor

Tranziens, rectumot is érintő, szokatlan endoscopos képet mutató occlusiv ischaemiás colitis Bugát Pál Kórház, Gasztroenterológiai Profil, Gyöngyös

Bevezetés: Az ischaemias colitis (IC) rendszerint acut hasi kórkép formájában jelentkezik, főleg

idős, 60 év fölötti emberekben. Elkülönítünk occlusiv vagy non-occlusiv formát. Az occlusiv

forma kialakulásában szerepet játszik a vastagbelet ellátó hasi artériák acut vagy krónikus teljes

vagy részleges, vagy az alsóbbrendű ágak elzáródása, a vénás rendszer thrombosisa, melyek

azonos klinikai lefolyást mutathatnak. A non-occlusiv IC forma kialakulásában számtalan tényező,

gyógyszer, drog, különféle okból kialakuló általános keringési zavar stb., szerepel. Leggyakrabban

a bal colonfelet érinti. Predilekciós terület a flexura lienalis, azaz Griffith-pont, valamint a

rectosigmodális átmenet, vagyis Sudeck-pont. A rectum a több helyről eredő vérellátása miatt

ritkán érintett.

Esetismertetés: Egy 69 éves férfibeteg előzményében hypertonia, Parkinson kór, korai demencia

szerepel. Hasi fájdalom, véres-nyákos hasmenése miatt utalják be. A beteg keringése jó volt,

RR:140/80 Hgmm, pulzus:100/min, O2 sat: 95%. A vérkép, alvadási paraméterek lényeges

eltérést nem mutattak, vesefunkciója kismértékben beszűkült. A képalkotó vizsgálatok colon fal

megvastagodást, dilatációt, paralyticus képet mutattak, mely alapján az IC lehetőségét vetettük fel.

Az urgens endoscopos vizsgálat során diffúz, necrotizálódást mutató, fekete nyálkahártyát

találtunk, spontán vérzésekkel, mely a rectumot is érintette, ahol néhány helyen éles széllel ép

nyálkahártyát is találtunk térképszerűen. Az endoscopos kép súlyosabb volt, mint a társuló

klinikai tünetek. Ennek köszönhető, hogy a beteg konzervatív kezelése mellett döntöttünk a

gasztroenterológiai osztályunkon. Na-Heparint, majd therápiás dózisú LMWH-t, antibiotikumot,

45

45

folyadékpótlást alkalmaztunk. A tünetek, vérzés, fájdalom, hasmenés, 24 óra alatt megszűntek.

Két hét múlva történt kontroll endoscopia. Ennek során a nyálkahártya színe szabályos lett,

elszórtan fekélyek voltak láthatók.

Értékelés: A kórképet az irodalmi adatok alapján elsősorban a coloscopia (gold standard)

segítségével állíthatjuk fel. Esetünk is igazolja, hogy a klinikai kép súlyosságának helyes

értékelésével, gondos kezeléssel és türelemmel elkerülhetünk fölösleges műtéteket, melynek a

letalitása 60-70 % is lehet.

(P-3.) Ábrahám János Csaba, Kolcsár Lajos Levente, Gyenes István, Balogh Endre Zoltán, Papp Anikó

Sanguinolens ascites differenciáldiagnosztikája – esetismertetés Gróf Tisza István Kórház, Berettyóújfalu

Célkitűzés: Poszterünk célja egy per os acenokumarol therápia mellett jelentkező sanguinolens ascites esetének bemutatása – a dabigatran mint egy lehetséges megoldás. Esetismertetés: A 60 éves, perzisztáló pitvarfibrilláció miatt antikoagulált, májcirrhosisos férfibeteg májbetegségének vascularis és parenchymás decompensátiója miatt került felvételre osztályunkra. Haspunctió során sanguinolens ascitest észleltünk, mely neoplasiás eredet gyanúját vetette fel. Részletes kivizsgálása során tumor nem igazolódott. Kisdózisú direkt trombin-inhibitor – 2x110 mg dabigatran- therápiára való átállítása után a későbbi, ismételt haspunctiok alkalmával a sanguinolens ascites megszűnését tapasztaltuk. Konklúzió: A releváns irodalmi eredményeket alapul véve az alacsony dózisban alkalmazott dabigatran-kezelés mellett a súlyos vérzés kockázata szignifikánsan csökken az OAK-therápiában részesülő betegekhez viszonyítva. Esetünk is ezt támasztja alá. Esetünk korlátai: Májbetegségére való tekintettel, annak kórlefolyását figyelembe véve, a dabigatran-therápia időtartama kérdéses.

(P-4.) Kovács György1, Baráth Lukács2, Tanyi Miklós3, Orosz László3, Kanyári Zsolt3,

Palatka Károly1

Endoscopos UH szerepe pancreas tumorok diagnosztikájában – két eset tükrében DE OEC Belgyógyászati Intézet, B épület1, Pathologiai Intézet2, Sebészeti Intézet3, Debrecen

Célkitűzés: Az exokrin pancreas daganata nagy letalitású megbetegedés. Korai diagnózis és a sebészi rezekció jelenthet „kuratív” kezelést. Ennek ellenére a késői felismerés miatt csak a betegek 15-20%-ban műthető. A diagnosztikában a képalkotóknak (hasi UH, hasi CT, endoscopos UH /EUS/, ERCP) kiemelt szerepe van, ezek szenzitivitása különböző. Az EUS fontos diagnosztikus eljárás, mely a magyar gyakorlatban is elérhető. Anyag és módszerek: Két, fájdalmatlanul kialakult mechanikus icterusos beteg esetét ismertetjük. Eredmények: Mechanikus icterus miatt vizsgáltunk egy 51éves nőbeteget illetve 51éves férfibeteget. Az egyik esetben a hasi Uh felvetette pancreas fejben lévő térfoglalás lehetőségét, hasi CT vizsgálat mind a két esetben negatív volt. ERCP vizsgálat, epeúti stentelés történt, mind a két esetben felmerült az térfoglalás lehetősége. A bilirubin szint csökkenését követően endoscopos UH során a hasnyálmirigy fejben találtunk térszűkítő szövetszaporulatot, mely miatt sebészi konzílium, majd feltárás történt. Egyik esetben pylorus megtartásos pancreato-duodenotomia történt, szövettan adenocarcinomát és nyirokcsomó áttéteket igazolt, melyet már az EUS is felvetett. Másik esetben a kuratív műtét már nem volt elvégezhető, a tumor beszűrte a v. portae-t, choledocho-duodenostomia történt.

46

46

Megbeszélés: Amennyiben klinikai gyanú felmerül a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatára, endoscopos UH elvégzése javasolt negatív hasi UH illetve negatív hasi CT esetén is. Az alkalmazható képalkotóknak különböző a szenzitivitása. A hasi Uh-nak a szenzitivitása 3cm-nél nagyobb tumorok esetén 90-95%. EUS szenzitivitása 3 cm-nél kisebb térfoglalás esetén 93%, hasi CT-nek ez 53%, MRI pedig 67%, 2cm-nél kisebb a térfoglalás esetén az EUS szenzitivitása 90%, hasi CT-nek 40%, MRI-nek pedig 33%. A gasztroenterológus kezében lévő EUS egy jelentős diagnosztikus eszköz a pancreas folyamatok diagnózisában. Kicsi, vélhetően korai tumor diagnosztikájában egyértelműen érzékenyebb az egyéb képalkotókhoz képest.

(P-5.) Kenyeres Anna1, Irsai Gábor2, Szilágyi Eszter3, Vitális Zsuzsanna1

Ismeretlen eredetű epeúti szűkület DE OEC Belgyógyászati Intézet1, Pathologiai Intézet2, Euromedic Diagnosztika3, Debrecen

Bevezetés: A mechanikus icterusnak számos oka lehet, azonban az esetek háromnegyedében choledocholithiasis vagy malignus tumor a kiváltó tényező. Esetbemutatás: Az 57 éves férfi sárgaságának és hasi fájdalmának hátterében epeúti szűkület igazolódott. Visszatérő panaszok miatt számos alkalommal történt ERCP, többszörös epeúti stenteléssel, a stentek tisztításával, valamint laparotomiára is sor került. Hasi CT, MRI, és a klinikai kép alapján újra és újra felmerült epeúti tumor kóroki szerepe, azonban ezt sem a műtét során vett mintavétellel, sem a pancreas CT-vezérelt biopsziájával nem sikerült szövettanilag bizonyítani. A tünetek kezdete után két évvel a tisztázatlan eredetű betegség a páciens halálához vezetett. A postmortem szövettani vizsgálat az epeutak neuroendokrin tumorát igazolta. Konklúzió: Az epeúti szűkületek okának felismerése nem mindig egyszerű. Progrediáló tünetek, a diagnosztikus próbálkozások sikertelensége esetén leggyakrabban malignus betegség áll a háttérben. Sajnos még a szövettani eredmény birtokában is ritkán van lehetőségünk kuratív megoldásra.

(P-6.) Pethő Dávid, Jeney Viktória, Potor László, Balla József

A kénhidrogén donorok gátolják a low-density lipoprotein (LDL) oxidációját DE OEC I. sz. Belgyógyászati Klinika, Nephrológiai Tanszék, Debrecen

Bevezető: Az oxidatív módosulások, úgy mint a lipid peroxidáció és a hemoglobin oxidáció kulcsszerepet töltenek be az érelmeszesedés folyamatában és hozzájárulnak a plakk képződés pathomechanizmusához. A kén-hidrogén a legújabban felfedezett endogén hatású gáztranszmitter ami preventív hatását az által fejti ki, hogy az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidatív modifikációját gátolja. A kén-hidrogén (H2S) molekulák fiziológiás szerepe a sejteket és szövetek szabályozott és állandó ellátása kén-hidrogénnel. Munkánk során a különböző H2S molekulák összehasonlítását végeztük el a lipid peroxidáció és a hemoglobin (Hb) oxidáció gátlásában, mivel ezen folyamtok jelentősen hozzájárulnak a plakk progressziójához. Módszerek: A NaSH, GYY, AP67 és az AP72 H2S-t kibocsátó molekulákat 2-200 µm/L koncentrációban vizsgáltuk egészséges önkéntes donorokból származó humán LDL-en illetve hemoglobinon. A humán umbilikális véna endothél sejteket köldökzsinór vénából izoláltuk. Eredmények: A vizsgált H2S-kibocsájtó molekulák gátolják a hem-mediálta LDL oxidációt molekulától függően különböző mértékben. Leghatásosabbnak az AP67 molekula bizonyult. Emellett a H2S-kibocsátó molekulák gátolják a korai atherogén stádiumból származó plakk lipidek peroxidációját. A lipid peroxidáció alatt a keletkező lipid-hidroperoxidok toxikus hatásúak a vaszkulatúra endotheliális sejtjeire. A H2S-kibocsájtó molekulák a lipid peroxidációt gátolják azáltal, hogy vaszkulatúra endotheliális sejtjeit védik a citotoxicitástól, mindemellett az említett

47

47

molekulák gátolják a hidrogén-peroxid és az oxidált LDL mediálta hemoglobin oxidációt. Ennek következtében a hemoglobin pro-oxidatív és pro-inflamatív hatását védik ki. A vizsgált H2S-kibocsájtó molekulák közül az AP67 molekulának van a legszámottevőbb hatása a hemoglobin oxidáció megelőzésére. Következtetés: A szabad hemoglobin és plakk lipidek interakciója egy öngerjesztő folyamatot indít be, amely során megtörténik a plakk lipidek, illetve a hemoglobinok oxidációja, ami nagymértékű endothél aktivációt és citotoxicitást okoz. A H2S-kibocsájtó molekulák a lipid peroxidációt és a hemoblobin oxidációt is hatásosan gátolták. Ezen eredmények rávilágítanak arra, hogy ezen molekulák hatásos terápiás vegyületek lehetnek az érelmeszesedés megelőzésében/kezelésében illetve az az endothél diszfunkció kivédésében.

(P-7.) Selmeczi Anna1, Hársfalvi Jolán2, Móré Csaba3, Boda Zoltán1, Oláh Zsolt1

Trombin generáció vizsgálata thrombophiliás nők terhessége során DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Thrombosis és Haemostasis Központ1, Klinikai Kutató Központ2, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika3, Debrecen

Bevezetés: Terhesség során a hemosztázis egyensúlya a hyper-coagulabilitás irányába tolódik. A

vénás tromboembólia kialakulása szempontjából fokozott rizikójú terheseknél kis

molekulatömegű heparin (LMWH) profilaxis alkalmazása javasolt a postpartum hatodik hétig. A

trombin generáció, mint globális véralvadási teszt, alkalmas módszer a trombotikus tendencia

jellemzésére. Célunk a trombin generáció vizsgálata volt thrombophiliás nők terhessége során és

az LMWH terápia követésében. Anyag és módszer: Vizsgálatunk során 8 súlyos-an, 47 enyhén

thrombophiliás, valamint 15 normál terhességet követtünk végig. A trombin generáció

meghatározásához Technothrombin TGA Kit-et használtunk. Az első, második, harmadik

trimeszterben, az ötödik postpartum napon és a terhesség befejezése utáni nyolcadik héten

végeztünk méréseket közvetlenül az LMWH beadása előtt és utána négy órával. Eredmények: A

trombin generáció mértéke a terhesség alatt nagyobb volt a terhességtől független állapotot

tükröző postpartum nyolcadik heti eredményekhez képest. A súlyosan thrombophiliás

terheseknél a másik két csoporthoz képes több trombin termelődését észleltük. Az LMWH

beadását követően a trombin képződés csökkent, ugyanakkor a csökkenés mértéke a terhesség

előrehaladtával fokozatosan mérséklődött. Követ-keztetés: Terhesség során a trombin generáció a

protrombo-tikus állapotnak megfelelően emelkedett. LMWH alkalmazása a trombin generációt

mérhető módon visszaszorítja, de ennek a terhességi korral párhuzamosan csökkenő mértéke

felveti az LMWH dózis módosításának szükségességét.

(P-8.) Selmeczi Anna1, Palatka Károly2, Dávida László2, Méhes Gábor3, Bedekovics Judit3, Horkay Edit4, Vrancsik Nóra4, Udvardy Miklós1, Illés Árpád1, Rejtő László1

Izolált myeloid sarcoma két ritka eset kapcsán DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Haematológiai Tanszék1, Gastroenterológia Tanszék2, Pathológiai Intézet3, Radiológiai Klinika4, Debrecen

Bevezetés: Az izolált myeloid sarcoma éretlen myeloid blastokból álló tumorszövet, kimutatható csontvelői érintettség nélkül. Előfordulása rendkívül ritka. Diagnosztikus nehézségeket okozva a szervezetben bárhol előfordulhat. Lefolyása során csontvelői manifesztáció várható, ezért szisztémás kezelésszükséges, lehetőség szerint lokális terápiával kiegészítve. Esetismertetések: Egy 57 éves férfibetegnél a jobb herét, orbi-tát, Vater-papillát, tüdőt és hasnyálmirigyet érintő myeloid

48

48

sarcomát diagnosztizáltunk meningealis érintettséggel. Csont-velői infiltratio nem volt igazolható. Két ciklus indukciós keze-lést követően csak részleges regressziót észleltünk. Ismételt intenzív kemoterápia után pneumonia, septicaemia, illetve intracranialis nyomásfokozódás következtében elhunyt. Egy 67 éves nőbetegnél hüvelyfalra lokalizálódó izolált myeloid sarcoma miatt 3+7 protokollnak megfelelő kemoterápiát indí-tottunk lokális irradiációval kiegészítve, majd konszolidációs kezelést kapott. Kontroll kismedencei MR és nőgyógyászati vizsgálat alapján a kezelés hatására komplett remisszió alakult ki. Kezelését autológ perifériás őssejt átültetéssel folytattuk. A betegség felismerését követően egy évvel készült PET/CT továbbra is komplett remissziót jelzett. Összefoglalás: Az izolált myeloid sarcoma ritka, agresszív, generalizálódásra haj-lamos betegség. A változatos lokalizáció miatt a helyes diag-nózis gyakran késik. Kuratív kezelés csak agresszív kemo-terápiát követő allogén csontvelő transzplantációtól várható.

(P-9.) Radnay Zita1, Rejtő László1, Kiss Attila1, Udvardy Miklós1, Szűcs Bernadett2, Márton Adrienn1, Váróczy László1, Illés Árpád1

A poszttranszplantációs kezelés és a PET/CT jelentősége myeloma multiplex esetén autológ őssejttranszplantációt követően DE OEC Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék1, PET/CT Orvosi Diagnosztikai Kft.2, Debrecen

A myeloma multiplex (MM) kezelésében a nagy dózisú kemoterápia (melphalan kondicionáló

kezelés) és az autológ hemopoetikus őssejttranszplantáció a jelenleg alkalmazott standard terápia

része. Javítja a betegek túlélését, de nem kuratív. A transzplantáció (tx) utáni konszolidációs és

fenntartó kezelés célja a terápiás válasz „mélyebbé” tétele, hosszabb betegségmentes időtartamot

és teljes túlélést eredményezhet. A minimális reziduális betegség csökkentésével a terápiás válasz

plátó fázisát megnyújthatja, a parciális választ pedig komplett remisszióvá alakíthatja. Az

immunfixáció negatív komplett remisszió elérése a legfontosabb prognosztikai tényező a

hosszútávú túlélés szempontjából MM esetén.

A PET/CT szerepét vizsgáljuk myeloma multiplex esetén a betegség kiterjedtségének és

prognózisának pontosabb megítélésében autológ őssejttranszplantációt követően.

A DEOEC Transzplantációs Központjában az elmúlt tíz év során kétszáz MM beteg autológ

őssejtátültetése történt. A tx után a csontvelői plazmasejt arány, a szérumban és a vizeletben a

monoklonális fehérje és a szabad könnyűlánc (sFLC) vizsgálata fontos a terápiás válasz

megítélésében, a betegség követésében. Tizenhárom betegünk esetében végeztünk PET/CT

vizsgálatot tx után, az aktív és inaktív csontléziók elkülönítése, extraosseális léziók, lágyrész-

érintettség kimutatása és a remisszió mélységének megítélése céljából.

MM-es betegek esetében a transzplantációt követően végzett PET/CT segít a reziduális betegség

illetve relapszus felismerésében és lokalizációjában, információt nyújt a különféle myeloma

manifesztációk méretéről és metabolikus aktivitásáról, de a tx előtti PET/CT vizsgálathoz képest

kisebb a szenzitivitása. A non-secretoros myeloma és a plasmocytoma követésében különösen

nagy a jelentősége. Amennyiben az indukció és a tx után végzett PET/CT jelentőségét nagyobb

klinikai tanulmányok szintén megerősítik, akkor alkalmazása javíthatja a myelomás betegek

kezelését.

(P-10.) Pál Ildikó1, Váróczy László1, Újhelyi László2, Pucsok Klára2, Dér Henrietta3, Illés Árpád1

Könnyűlánc plazmasejtes myeloma és acut veseelégtelenség DE OEC Belgyógyászati Intézet, Hematológiai Tanszék1, Nephrológiai Tanszék2, Intenzív osztály3, Debrecen

49

49

A könnyűlánc myeloma kedvezőtlen kórlefolyású betegség, gyakran heveny veseelégtelenség

tünetei kapcsán diagnosztizáljuk. Jelen tanulmányunkban három betegünk esetét ismertetve

foglaljuk össze a myelomás veseérintettséggel kapcsolatos korszerű ismereteket.

1. eset: 1969-ben született nőnél 2010-ben uraemia, hypercalcaemia kapcsán derült ki ISS III.

stádiumú kappa könnyűlánc plazmasejtes myeloma. VTD indukciót követően 2011. márciusban

autológ őssejt-transzplantációra került sor, melynek hatására a myeloma remisszióba került és a

vesefunkciója is javult. 2012. januártól a betegsége ismét progrediált, számos kezelés alkalmazása

után a VTD-PACE „total therapy” bizonyult eredményesnek, a beteg jelenleg allogén őssejt-

átültetésre vár.

2. eset: 1951-ben született férfinél 2013. júniusban oliguria, acut veseelégtelenség miatt

hemodialízis kezelés indult, a kivizsgálás során lambda könnyűlánc myeloma igazolódott. Három

ciklus VTD indukciós kezelés után jó terápiás választ észleltünk, a beteg diuresise is beindult,

autológ őssejt-átültetést tervezünk.

3. eset: 1959-ben született férfinél 2013. augusztusban oliguria, uraemia hátterében tubulo-

interstitialis nephropathia igazolódott, a hematológiai kivizsgálás során kappa könnyűlánc

myelomát / plasmasejtes leukaemiát detektáltunk.

A myelomás vesebetegség számos patomechanizmus útján alakulhat ki: könnyűlánc „cast”

nephropathia, amyloidosis, könnyűlánc-depositio, hypercalcaemia okozta károsodás. A

kemoterápia során számos gyógyszer adagolása óvatosságot igényel, de a bortezomib teljes

dózisban adható, az autológ őssejt-transzplantáció pedig még hemodializált beteg esetén is

elvégezhető. A betegek gondozása hematológus és nephrológus kooperációját igényli.

(P-11.) Keresztes Katalin, Szerafin László

Hajas sejtes leukaemia variánsban szenvedő idős, lép-irradiációval előkezelt nőbeteg rituximabbal történő sikeres kezelése SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház, Haematológiai Osztály, Nyíregyháza

Bevezetés: A hajas sejtes leukaemia variáns (HCL-v) ritka betegség, gyakorisága kisebb, mint

1/100 000 lakos/év.

Anyag és módszer: A szerzők egy 72 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinél 2010 novemberében

perifériás vérből történő fenotipizálással a periférián 5 %-ban írtak le HCL-sejteket, amelyek nem

a klasszikus immunfenotípust mutatták. Hasi UH vizsgálattal a lép a csípőlapát magasságáig

csaknem a teljes bal hasfelet kitöltötte.

Eredmények: A beteg a felajánlott splenectomiát nem fogadta el, a jelentős splenomegalia miatt

2011-ben a lépre napi 0,2 Gy-s frakciókban 5,6 Gy sugárdózist adtak le, a lép alig tapinthatóvá

vált. 2013 júliusában perifériás véráramlási cytometriával a CD11c+B-sejtek aránya 1,4 % volt. A

csontvelő morfológiai vizsgálatával csontvelői infiltráció nem volt bizonyítható, de áramlási

cytometriával a csontvelőben a CD20+/CD11c+ B-sejtek aránya 1,5 % volt, azonban ezen sejtek

HCL karaktere egyéb markerrel nem volt igazolható. A splenomegalia ekkor újra jelentős volt, a

lép a cristáig ért. Hetente 375 mg/m2 adagban rituximab terápiát alkalmaztunk, összesen 4

alkalommal, a kezelés végére a splenomegalia megszűnt.

Megbeszélés: Tapasztalatunk alapján a rituximab terápia idős, jelentős súlyos társbetegségekben

szenvedő betegeknél is jól tolerálható és eredményes kezelési mód.

50

50

(P-12.) Czine Zsigmond1, Fülöp Erika1, Szfárli Enikő1, Papp Zsuzsanna1, Kiss Andrea2,

Gaál Zsolt1

A lelet "kezelése" – thrombocytopenia

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház IV. Belgyógyászat1,

Izotópdiagnosztikai Osztály2, Nyíregyháza

Poszterünkön egy nőbeteg 8 éven átívelő kórtörténetét mutatjuk be. A betegnél 2005-ben

tünetmentes thrombocytopeniát -23 G/l- észleltek. Nagy dózisú szteroidkezelést indikáltak, ami

mellett vérlemezkeszáma kellően emelkedett, ezért a kezelést néhány hónap alatt leépítették napi

4 mg methylprednisolonig, amivel thrombocytaszáma 66 és 98 G/l közötti volt. Mivel a tovább

csökkentett dózis mellett a thrombocytaszám 48 G/l-re esett, tartósan napi 4 mg dózist

javasoltak. A harmadik vizit kapcsán már státuszában szerepel a „cushingoid arc”.

Az ezt követő évek során thrombocytaszáma le-lecsökkent 41 és 52 G/l közé, ezért a Medrol

dózisát 8 mg-ra –időnként, rövid időszakokra 12 mg-ra- emelték meg.

Mindeközben a betegnél májenzimeltérések, zsírmáj, cukorbetegség, egyik szemén műtétet

igénylő szürkehályog, osteopenia, nem gyógyuló, egy alkalommal műtétet igénylő gennyes

lábszárfertőzés alakult ki tankönyvi iatrogen Cushing mellett.

Esetünkkel azt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy még az indokolt kezeléseknek is lehet káros

mellékhatásuk, és arra felhívni a figyelmet, hogy a betegnek panaszt nem okozó véletlenül

felfedezett eltéréseket alapos ok nélkül nem biztos, hogy célszerű potenciálisan számos

mellékhatással rendelkező szerrel megkezelni.

(P-13.) Ligeti Richárd, Domokos Gabriella

Sepsis management a Jósa András Oktatókórház Sürgősségi Betegellátó

Centrumában - Osztályunk három és fél éves beteganyagának áttekintése SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház,

Sürgősségi Betegellátó Centrum, Nyíregyháza

Felmérésünk célja, annak megítélése, hogyan változott septicus eseteink felismerése, illetve a

betegség lefolyása a SSC ajánlásainak betartása következtében.

Módszer: 2010. január és 2013. augusztus között összesen 136 262 beteget kezeltünk, közülük

313 sepsis gyanújával érkező beteg kórtörténeti adatainak retrospektív feldolgozását végeztük el.

173 nő, 140 férfibeteget kezeltünk. 80 esetben SIRS, 107 betegnél sepsis, 83 esetben súlyos sepsis,

septicus shock, míg 43 betegünknél többszervi elégtelenség volt véleményezhető.

Septicus gócként 104 esetben uroinfectio, 90 betegnél pneumonia, 63 esetben intraabdominalis

fertőzés, emellett 38 lágyrész infectio és 18 meningitis volt igazolható. Kórokozót az esetek 79 %-

ban sikerült verifikálni.

Minden beteg adequat folyadék terápiában részesült, mikrobiológiai mintavételeket követően 91

%-ban indult széles spektrumú antibiotikus kezelés, keringés támogató terápiára betegeink 54 %-

nál volt szükség.

51

51

83 beteg AITO-ra került, 67 esetben intenzív részlegünkön folyt a kezelés, 72 beteget

belgyógyászati, 68 beteget pulmonológiai osztályon kezeltek, 12 ill. 11 beteg esetében infectológiai

ill. septicus sebészeti kezelésre volt szükség.

Betegeink átlagos PCT értéke 47 ng/ml volt.

Betegeinket 54 %-ban veszítettük el, mely számottevően nem tér el a nemzetközi felmérések

adataitól.

Konklúzió: Összességében megállapítható, hogy a korai diagnosztika, a korai adequat módon

elindított antibiotikus, illetve folyadék terápia eredményeképpen több beteg elkerülheti a nagy

terápiás költségű intenzív osztályos kezelést. A sürgősségi osztályon történt megfelelő ellátást

követően a betegek egyre nagyobb része belgyógyászati osztályon kerül elhelyezésre. A szeptikus

eseteink túlélése megegyezik a hazai és nemzetközi irodalomban írottakkal.

(P-14.) Wirtz Eszter, Gerges Gábor, Ondrejkó Zsolt, Csapó Kálmán

Pacemaker elektróda endocarditis – Az infektív endocarditis különleges

formája B.A.Z. Megyei Kórház, I. sz. Belgyógyászat–Kardiológia, Miskolc

Bevezetés: Az infektív endocarditis a szív és a nagyerek endothelialis felszínének fertőzése

vegetáció kialakulásával. Kezelés nélkül halálos betegség, felismerése nehéz, mortalitása magas

(20-40%). A folyamat érintheti a bal és jobb natív billentyűket, a műbillentyűket és egyéb

beültetett kardiális eszközöket (ICD, pacemaker). Korai felismerés rendkívül fontos, melynek

alappillére az echocardiographia, ami meghatározó a diagnózis kialakításában, a szövődmények

felismerésében, a kockázatbecslésben, ill. a műtéti indikáció elbírálásában. További szerepe a

minimál invazív műtéti megoldások megválasztása.

Esetbemutatás: Sz.J. 65 éves nőbeteg anamnézisében 2000-ben Mobitz II., ill. intermittáló III°-

ú AV-blokk miatt pacemaker implantatio, generátor kimerülés miatt 2008-ban

szövődménymentes generátor csere szerepel. 2013. júniusban tartós, visszatérő lázas állapot,

gyengeség lépett fel, panaszai hátterében húgyúti gyulladást véleményeztek. Állapota az

alkalmazott terápia ellenére nem javult, panaszai ismétlődtek. A kivizsgálás során transthoracalis

echo felvetette infektív endocarditis lehetőségét, melyet az Osztályunkon elvégzett

transoesophagialis echo igazolt.

Kezelés: A célzott antibiotikus kezelés mellett láztalan, a vegetáció mérete csökkent, keringése

egyensúlyban volt. A beültetett kardiális eszközön kialakult folyamat kezelésében az elektróda

eltávolítása indokolt. Két lehetőség állt rendelkezésre: a nyitott szívműtét, valamint a perkután

elektróda eltávolítás. Tekintettel a beteg tartósan stabil kardiális állapotára, a célzott antibiotikus

terápia hatékonyságára, valamint a nyitott szívműtét várható nagyobb kockázatára, a kisebb

rizikójú perkután elektróda-eltávolítás mellett döntöttünk.

Eredmények: A műtét sikeresen megtörtént, ideiglenes pacemaker védelemben az elektróda

eltávolítása sikeresen megtörtént. Ezt követően további két hét antibiotikus kezelést követően

végleges pacemaker implantatiora került sor.

Megbeszélés: Tartós lázas állapot esetén - különösen pacemaker, ill. műbillentyű beültetésen

átesett betegeknél - gondolni kell infektív endocarditis lehetőségére, mely a megfelelő gyógyszeres

és műtéti kezelés alkalmazásával szövődménymentesen gyógyítható.

52

52

(P-15.) Bajor Zoltán1, Nagy Tibor1, Fekete Tamás1, Takács István1, Korcsmáros Anikó2,

Barna Tibor2

„Epeúti daganatos” beteg esetbemutatása Semmelweis Ignác Egészségügyi Központ és Egyetemi Oktatókórház II. Belgyógyászat1,

Pathológiai Osztály2, Miskolc

Célkitűzés: Jelentős diagnosztikus és terápiás problémát okozó beteg esetének bemutatása Anyag és módszer: Az elvégzett vizsgálatok, diagnosztikus lépések és elméleti meggondolások ismertetése. Eredmények: A végső eredményt csak az elhunyt beteg májállományából vett szövetminta részletes feldolgozása szolgáltatta – miszerint a máj csaknem teljes állományát ritka, neuroendocrin tumor metastatikus infiltratiója alakította át. A beteg halálát progrediáló májelégtelenség okozta – de annak hátterét csak post mortem sikerült igazolni számos diagnosztikus próbálkozás ellenére is. A pontos diagnózis ismerete sem járhatott volna terápiás konzekvenciákkal. (P-16.) Szecső Szilvia, Csengő Erika, Csapó Kálmán Ph.D.

Acut coronaria syndroma és stroke. Esetismertetés B.A.Z. Megyei Kórház, I. sz. Belgyógyászat-Kardiológia, Miskolc

Az acut coronaria syndroma és az acut stroke ritka, ám rettegett, jelentős mortalitással járó kórképtársulás. Speciális csoportot képeznek fenti esetekben a periprocedurálisan kialakult cerebrovascularis laesiók. A kivizsgálás és a kezelés során a társszakmák együttműködése a gyógyulás esélyét jelentősen növelheti. Jelen közleményben egy 45 éves nőbeteg esetét dolgoztuk fel, akinél instabil anginának megfelelő panaszok miatt végzetünk urgens coronarographiát. Diagnosztika során súlyos hypnoid tudatzavarral és jobb oldali hemiparesissel járó ischaemiás stroke alakult ki, emiatt a beavatkozást megszakítottuk, majd – neurointervenciós lehetőség hiányában - intravénás thrombolysist végeztünk. A vérrögoldó-kezelést követő napon acut anterior STEMI miatt vitális indikációval történt ismételten coronarographia és stent beültetés. Összességében fenti beavatkozásokat követően az osztályunkon alkalmazott terápia mellett a beteg állapota rohamos javulást mutatott, neurológiai tünetei markánsan regrediáltak, hemodinamikailag stabil állapotban, járóképesen hagyta el végül osztályunkat. Betegünk történetével próbálunk példát hozni arra, hogy nagyér-punkciót követően is végezhető sikerrel és szövődménymentesen thrombolysis, illetve hogy a potenciálisan egyenként is életveszélyes kórképek együttes fennállása esetén is van esély teljes felépülésre. Fentieket és az anamnesztikus adatokat is összevetve pedig a fiatal nőbeteg és családja jövőjét is jelentősen befolyásoló kórképre (thrombophilia) is fény derült.

(P-17.) Vincze Zoltán1, Brúgós Boglárka2, Lőrincz István1

A heveny angioedema sürgősségi ellátása – két eset kapcsán

DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Sürgősségi Orvostani Tanszék1, Ritka Betegségek Tanszék2, Debrecen

Az akut angioedema a mélyebb szövetrétegek duzzanata, a bőrre és nyálkahártyára is ráterjedő

folyamat, amelynek allergiás és nem-allergiás formája ismert. A heveny angioedema akut

53

53

életveszélyes állapotot is előidézhet amennyiben a felső légutakban alakul ki, heveny légúti

elzáródáshoz vezethet. Az allergiás angioedema hisztamin által közvetített, kezelésében

antihisztamin, kortikoszteroid és adrenalin jön szóba. A nem allergiás angioedemát a bradikinin

közvetíti, a leggyakoribb formája az ACE-gátlók okozta oedema, ebbe a csoportba tartozik a

herediter angioneurotikus oedema (HANO).

Előadásunkban egy fiatal férfibeteg és édesanyja esetét ismertetjük. A 25 éves férfi

anamnézisében 1 éves kora óta ismert HANO I típusa, számtalan alkalommal kezelték korábban

fej-nyak régióra lokalizálódó oedema képződés miatt Budapesten. 2011 óta Debrecenben 26

alkalommal jelentkezett a Sürgősségi Centrumunkban változó lokalizációjú (kézduzzanat, fej-nyak

régióra lokalizálódó oedema) panaszokkal. A panaszok és tünetek általában Berinert injekció (C1-

inhibitor koncentrátum) és kortikoszteroid (40-80 mg methylprednisolon) hatására megszűntek.

Két alkalommal intenzív osztályos megfigyelést is igényelt nehézlégzés, rekedtség miatt, amely

Berinert, kortikoszteroid és oxigén hatására megszűnt, gégemetszés nem vált szükségessé.

Édesanyja 46 éves, 22 éves kora óta ismert betegsége, tünetei ritkábban jelentkeznek, mint a

fiánál, általában évente 3-4 alkalommal. 2011 óta három alkalommal járt a Sürgősségi

Centrumunkban felkar duzzanat miatt.

Előadásunkkal szeretnénk felhívni a figyelmet a herediter angioneurotikus oedema diagnosztikus

nehézségeire továbbá ismertetjük a sürgősségi ellátás lépéseit.

(P-18.) Gaál Krisztina1, Lőrincz Hajnalka1, Seres Ildikó1, Harangi Mariann1, Borbás Viktor1, Tarr Tünde2, Szegedi Gyula1, Paragh György1

A HDL kvalitatív és kvantitatív jellemzőinek vizsgálata szisztémás lupus

erythematosusban (SLE) szenvedő betegekben DE OEC Belgyógyászati Intézet, Debrecen1; V. háziorvosi körzet, Hajdúszoboszló2

Célkitűzés: Az érelmeszesedést befolyásoló tényezők közül az antiatherogén hatású HDL minőségi és mennyiségi jellemzőit kívántuk összehasonlítani SLE-s és egészséges személyekban. Betegek és módszerek: A Belgyógyászati Intézetben kezelt 51 SLE-s beteg és 49 egészséges kontrol körében vizsgáltuk a lipoproteinek koncentrációját, a HDL antioxidáns kapacitását, fő antioxidáns enzimének a humán paraoxonáz-1-nek (PON1) aktivitását és fenotípus megoszlását, valamint fő struktúrális fehérjéjének, az apolipoprotein A1-nek (ApoA1) mennyiségét. A Lipoprint rendszer alkalmazásával analizáltuk a HDL szubfrakciós profilját is. Eredmények: Az SLE-s betegek HDL-koleszterin és ApoA1 koncentrációja szignifikánsan csökkent. A specifikus HDL antioxidáns kapacitás a betegekben 132,42±8,56%, a kontrolokban 127,67±4,88% volt (P=0,002), míg az össz-HDL antioxidáns kapacitás 165,82±58,28% vs. 217,71±54,36%, (P<0,001). A PON1 enzim arylészteráz aktivitása a betegekben szignifikánsan alacsonyabb volt, ennek hátterben azonban számottevő fenotípusbeli eltérés nem igazolódott. Valamennyi HDL szubfrakció mennyisége csökkent SLE-ben, mely a denzebb HDL frakciókban kifejezettebben jelentkezett. Megbeszélés: A HDL felépítésében, antioxidáns aktivitásában és szubpopulációs profiljában megfigyelt változások az antiatherogén hatás csökkentése révén hozzájárulhatnak az SLE-s betegek fokozott kardiovaszkuláris rizikójához.

A prezentáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031 számú projekt, a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 számú projekt és az OTKA (84196) támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

54

54

(P-19.) Gere Ildikó

Klinikai tapasztalatok az analóg insulin rendelet kapcsán, Esetbemutatás Sz.Sz.B. Megyei Kórház, Belgyógyászati Osztály, Mátészalka

Az analóg insulinok felírhatóságát 2012. július 1-jétől a 25/2011 (IV.21) kormányrendelet szabályozza. Jelenleg ennek a módosított 2013.05.02-án megjelent változatát alkalmazzuk a mindennapi gyakorlatban. Alapjául a HgbA1C értéke szolgál, döntően ennek birtokában szól a jogosultságról. A rendeletet nem fogadta lelkesen sem a laikus közvélemény, sem a szakma. A betegek úgy érezték, hogy „a nem kellően együttműködőket” „megbüntetik”. Az orvosok részéről pedig aggályok merültek fel, hogy fiskalis szempontok alapján kell dönteniük, ill. plusz munkát jelent az egészségügyi személyzet részéről az új javaslatok kiadása. Nem vitatható, hogy a nemzetközi irodalomban a HgbA1C a legelfogadottabb anyagcsere mutató, de ma már nem célértéket, hanem céltartományt adnak meg, a therapia során messzemenőleg figyelembe vesszük a beteg életkorát, szövődményeit, társbetegségeit, életmódját. Ennek függvényében a rendelet nem ad mérlegelési lehetőséget. Esetünk kapcsán az kívánjuk bemutatni, hogy az analógokkal felépített ICT 2. diabetes mellitusban nem biztosít szükségszerűen jobb anyacsere helyzetet a humán ICT-hez képest.

(P-20.) Juhos Erzsébet1, Szele Kálmán1, Berhés István1, Vadnay István2, Kádár András3,

Nagy Endre4, Mátyus János3

Súlyos hypokalaemia szokatlan oka Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet I. Belgyógyászat1; Pathológia2, Eger; DE OEC Belgyógyászati Intézet Nephrológia Tanszék3; Endocrinológia Tanszék4, Debrecen

A 67 éves hypertoniás, diabeteses beteg felvételére hirtelen kialakuló motoros aphasia, magas vércukor (29,9 mmol/l), hyponatraemia (127 mmol/l), extrém hypokalaemia (1,3 mmol/l) miatt került sor. Urgens koponya CT a törzsdúcoknál apró, régi cerebrovascularis laesio maradványait írta le. Mivel kálium szintjét még extrém mértékű kálium pótlással (10-12 g/nap) sem sikerült rendezni, további kezelés céljából kórhá-zunk Intenzív Osztályára helyeztük át, ahol kombinált, nagy dózisú electrolytok (nátrium, kálium, magnézium, foszfát) és spironolakton adásával a normál értékek alsó határát meg-közelítették. Nephrológus komplex tubuláris funkciózavar lehetőségét vetette fel a jelentős fokú, vizelettel történő kálium vesztés alapján, ezért további kivizsgálása a DEOEC I. Belgyógyászat Nephrológiai Osztályán történt. Itt paraneo-plasiás Cushing syndroma gyanúja miatt mellkasi és hasi CT vizsgálatot kértünk, melyek jobb oldali tüdődaganatot, máj, mindkét mellékvese érintettségét mutatták. A diagnózist az extrém magas ACTH (1734 ng/l, norm. <75ng/l) és kortizol (>2100 nmol/l, norm. 138-690 nmol/l) igazolta. A beteg thrombocytopeniája miatt bronchofiberoscopiájakor biopsia nem, csak mosás és cytológia történt. Ez a malignitást nem tudta bizonyítani, ennek hiányában az onkológiai konzílium kezelést nem tartott lehetségesnek. A paraneopláziás Cushing syndroma enyhítése céljából, kémiai adrenalectomiaként ketokonazol kezelés indult. Osztályunkra visszakerülve, a terápiát folytatva, bár már sikerült normális tartományban tartani kálium szintjét, a beteg állapota folyamatosan hanyatlott és 27 napos kórházi kezelés után elhunyt. A sectio a képalkotók által jelzett helyen, a beteg jobb tüdejében, bronchustól függetlenül elhelyezkedő malignus daganatot (kissejtes anaplasticus rákot) talált hilusi nyirokcsomó, máj, lép, szív és mindkét megnagyobbodott mellékvesében áttétekkel.

Extrém mértékű, terápia rezisztens hypokalaemia esetén, még tünetek hiányában és a kezdeti képalkotók negatívitása esetén is gondolnunk kell paraneopláziás eredetre.

55

55

(P-21.) Lőrincz Hajnalka, Harangi Mariann, Seres Ildikó, Katkó Mónika, Balla József,

Balogh István, Paragh György

A plazmaferezis és az LDL-aferezis hatása a szervezet antioxidáns státuszára súlyos, kombinált hyperlipidaemiában DE OEC Belgyógyászati Intézet, Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen

Célkitűzés: Kombinált hiperlipidaemia miatt egy 34 éves férfi jelentkezett klinikánk lipid szakrendelésén. A beteg a gyógyszeres lipidcsökkentő kezelést nem tolerálta, ezért havi váltásban a triglicerid (TG) szint csökkentésére plazmaferezis (PP) és az összkoleszterin (TChol) szint csökkentésére LDL-aferezis (LA) kezelést indítottunk. Anyag és módszer: A HDL-hez asszociált antioxidáns hatású PON1 enzim koncentrációját, ill. az oxidált LDL (oxLDL) mennyiségét ELISA-val határoztuk meg. Az LDL szubfrakcióinak elválasztását Lipoprint rendszerrel végeztük. Eredmények: A PP kezelés a TChol szintet 55%-kal, a TG szintet 70%-kal, míg az LA kezelés a TChol szintet 23%-kal, a TG szintet 33%-kal csökkentette. A PON1 enzim koncentrációja PP kezelés után 46%-kal, LA kezelés után 14%-kal csökkent. Mindkét kezelés hasonlóan csökkentette az oxLDL szintjét (LA -22% vs. PP -20%). Az atherogén, kis denz LDL szubfrakció mérete szignifikánsan csökkent mind az LA, mind a PP kezelést követően. Megbeszélés: Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy III. típusú hiperlipidémiában az LA kezelés a lipidszintek csökkentése szempontjából kevésbé effektív, viszont kedvezőbb hatása van a szervezet antioxidáns kapacitásának megtartásában. További, nagyobb betegszámú vizsgálatok szükségesek az LA és a PP kezelések hatékonyságának vizsgálatára.

A prezentáció elkészítését a TÁMOP 4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031 számú projekt

támogatta.

(P-22.) Megyeri Zsuzsanna1, Kovács Enikő1, Csapó Kálmán Ph. D.1, Takács-Szabó Zsuzsanna2

A jobbszívfél terhelés ritka oka (esetismertetés) B.A.Z Megyei Kórház I. Belgyógyászat-Kardiológia1, Képalkotó Diagnosztikai-Intervenciós Intézet2, Miskolc

(P-23.) Nagy Gergő, Takács István

Fenyegető mellkas röntgen Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Miskolc

Az alábbiakban egy ritka, de mortalitási rátája miatt nagyon fontos szövődményt mutatok be egy

esetismertetés segítségével.

84 éves exsiccalt, demens férfi általános gyengeség, obstipatiós panaszok miatt került felvételre.

Fizikális vizsgálattal jelentős eltérést nem tapasztaltunk, RDV során fali eltérést nem észleltünk,

benzidin vizsgálata negatív volt. Laborvizsgálatban anaemiát, beszűkült vesefunkciós

paramétereket, emelkedett CRP értéket, hepatopathiának megfelelő GGT és ALP érték

emelkedést detektáltunk. Mellkas röntgen lelete kiszélesedett mediastinumot írt le, mely

radiológiailag aorta aneurysmának megfelelt. Hasi UH jelentős eltérést nem véleményezett. A

beteg anaemiáját korrigáltuk, általános állapota javult. A betegnél további vizsgálatokat terveztünk

(CT, gastroscopia, echocardiographia), azonban felvétele másnapján hirtelen jelentkező,

hemodinamikai instabilitással járó gasztrointesztinális vérzése jelentkezett. Gastroscopia során

felmerült mediastinumba törő tumor lehetősége. Urgens Mellkasi CT vizsgálata során aorta

aneurysma betörése volt látható az oesophagus lumenébe. Az érsebészetre történő szállítás

56

56

megkezdésekor fékezhetetlen vérzés fellépését követően a beteg exitált. Sectio nagy méretű

aortaaneurysmát, illetve aorto-oesophageális fistulákat igazolt.

Poszteremmel a aortaaneurysmák lehetséges szövődményire (dissectio, fistula) szeretném felhívni

a figyelmet, melyet a sectio során készült képekkel is illusztrálok, illetve kérdéssel fordulok a

hallgatóság felé a diagnosztikai algoritmussal (Hogyan lehetett volna gyorsabban kivizsgálni a

beteget? Idős, demens beteget aorta aneurysma esetén milyen vizsgálatokkal terheljünk?) és a

terápiás konzekvenciával kapcsolatban.

(P-24.) Sámson László, Varga Zsuzsa, Bodor Miklós, Gazsó Andrea Anett, Galgóczi Erika,

M. Nagy Domonkos, Karányi Zsolt, Katkó Mónika, Kovács Béla, Nagy V. Endre

A jódellátottság felmérése terhesség és szoptatás alatt kelet-magyarországi populációban

DE OEC Belgyógyászati Intézet, AGTC Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézet, Debrecen

Terhesség és szoptatás alatt az anya jódigénye jelentősen növekszik mind a saját, mind a magzat, illetve az anyatejjel táplált csecsemő megfelelő pajzsmirigyhormon szintjének biztosítása érdekében. Enyhe anyai jódhiány is a gyermekek kognitív fejlődésének zavarát okozhatja. A vizsgálat célja egy mérsékelten jódhiányos területen élő terhes populáció jódellátottságának felmérése, ami kiterjedt a szoptatás időszakára is. A dohányzás jódanyagcserére gyakorolt hatását is vizsgáltuk. A jódbeviteli és dohányzási szokások kérdőíves felmérése mellett vizelet- és anyatejmintákat gyűjtöttünk, és azok jódtartalmát mértük induktív csatolású plazma tömegspektrométerrel. A terhesség alatti vizelet jódürítés medián értéke 56.3 µg jód/g kreatinin volt, ami elégtelen jódellátottságot jelez. Szoptatás alatt a jódellátottság pontosabb markere az anyatej jódkoncentrációja, melynek medián értéke 187.7 µg/l volt, ami a megfelelő jódellátottságú populációkra jellemző érték. A jódozott konyhasó rendszeres fogyasztása önmagában nem, de napi 150 µg jóddal táplálékkiegészítő formájában kiegészítve szignifikánsan javította a jódellátottságot. A dohányzás szignifikánsan csökkentette az anyatej jódkoncentrációját, ami a dohányzás során felhalmozódó tiocianát nátrium-jodid szimporterre gyakorolt gátló hatását jelzi a laktáló emlőben. Eredményeink igazolják a terhesség és szoptatás alatti kiegészítő jódpótlás, valamint a dohányzás elhagyásának szükségességét, különösen a fiatal és alacsony iskolai végzettségű nők körében. A vizsgálatot a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031 számú projekt támogatta.

(P-25.) Varga Viktória, Zsíros Noémi, Bodor Miklós, Berta Eszter, Balogh István, Seres Ildikó, Paragh György, Harangi Mariann

Az NPC1L1 -133 A>G polimorfizmus hatása az ApoA1 szint ezetimib monoterápia következtében bekövetkező változására DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Farmakológiai Tanszék és Laboratóriumi Medicina Intézet, Debrecen

Célkitűzés: A Niemann-Pick C1-like 1 (NPC1L1) fehérje kulcsszerepet játszik az intesztinális koleszterin felszívódásban. Génváltozatai közül egyedül a -133A>G polimorfizmus befolyásolta a statin és statin-ezetimib kezelésre adott választ, de szerepét az ezetimib monoterápiára adott válaszban eddig nem vizsgálták. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy a NPC1L1 133A>G polimorfizmusa befolyásolja-e a lipid szinteket illetve a 3, 6 és 12 hónapos 10 mg ezetimib monoterápia hatását sztatin intoleráns hiperlipidémiás betegekben.

57

57

Anyag és módszer: 97 statin intoleráns hiperlipidémiás beteg (67 nő, 30 férfi; kor: 61,2±9,9 év; BMI: 28,8±4,3 kg/m2) került bevonásra. Izolált DNS mintákon restrikciós fragmenthossz analízissel határoztuk meg a betegek genotípusát. Eredmények: Az AA és AG+GG betegek kiindulási lipid szintjei között nem volt szignifikáns különbség. Míg az AA betegekben kezelés után az ApoA1 szintje nem csökken (1,96; 3,39 és 2,74%), az AG+GG betegeknél az ApoA1 szintekben szignifikáns emelkedés figyelhető meg a kezelés után (9,15; 8,54 és 13,58%). Az NPC1L1 -133A>G SNP hatása az ApoA1 szintekre szignifikáns volt (p<0,05). Egyéb lipid paraméterekben nem találtunk különbséget. Megbeszélés: Az NPC1L1 -133 A>G SNP befolyásolja az ezetimib monoterápia hatását az ApoA1 szintekre, ezáltal módosíthatja az ezetimib kezelés HDL részecskék szerkezetére és funkciójára gyakorolt hatását. Köszönetnyilvánítás: A prezentáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

(P-26.) Fülöp Erika1, Leövey Tibor1, Kun Edina1, Szfárli Enikő1, Czine Zsigmond1, Papp Zsuzsanna1, Kiss Andrea2, Gaál Zsolt1

A differenciáldiagnosztika kérdései hypoglycaemiában

SZ.SZ.B. Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház – Jósa András Oktatókórház IV. Belgyógyászat1,

Izotópdiagnosztikai Osztály2, Nyíregyháza

Bevezetés: A hypoglycaemia kiváltásában az 1-es, 2-es típusú diabetes mellitus kezelése során jelentkező gyakoribb iatrogén hypoglycaemia mellett endokrin betegségek, súlyos szervi betegségek, gyógyszerek, alkohol, hypoglycaemia factitia, inzulinoma, nem béta-sejtes daganatok, postprandiális /reaktív/ hypoglycaemia játszhatnak szerepet. Elkülönítésükben laboratóriumi vizsgálatokat, étkezési-, éhezési tesztet, különböző képalkotó vizsgálatokat használhatunk. A ritkább okok közé tartozik az inzulint termelő szigetsejt neuroendokrin daganat az inzulinoma. Előadásomban ennek két esetét mutatom be. Esetbemutatás:1.eset:D.I-né 58 éves nő beteg, akit 2012.febr.-ban otthonában lezajlott verejtékezéssel, tudatzavarral járó hypoglycaemiás rosszullét után szállították az SBO-ra. Ezt követően háziorvos 1 év múlva 2013. jan.-ban utalta be diabetológiai szakrendelésre éhgyomorra jelentkező többször előforduló hypoglycaemia miatt. Kivizsgálásaként végzett éhezési próba 5. órájában már alacsony vércukor és magasabb inzulinszinttel járó rosszulléte jelentkezett. Hasi UH negatív, Hasi CT a pancreasban corpus-cauda határon 13 mm-es kerekded, fokozott kontrasztanyag halmozást mutató területet irt le. UH vezérelt szövetmintavétel inzulinoma gyanúját megerősítette, majd műtét történt. Szövettani vizsgálat a hasnyálmirigy szigetsejtes tumorát véleményezte. Műtét után a beteg panaszmentessé vált. 2.eset: B.Z. 29 éves ffi beteg, aki belgyógyászati szakrendelőből került felvételre délutáni órákban jelentkező verejtékezéssel, szédüléssel, gyengeséggel járó rosszullétek miatt. Felvételekor vércukor alacsony, inzulin, C-peptid szintje normális tartományban volt. Reaktív hypoglycaemiát feltételezve 5 órás glucose terheléses teszt történt, amely során alacsony vércukorszintek mellett normális tartományban lévő inzulin szintek voltak észlelhetőek. CGMS is hypoglycaemiás epizódokat detektált. Ezt követően éhezési próba során 16. órában jelentkezett hypoglycaemia. Hasi UH negatív, a hasi CT a pancreas corpustól cranio-dorsalisan 15 mm-es inhomogén terime előboltosulását mutatta. Itt octreo-scan is történt, de ez negatívnak bizonyult, majd a szelektív intraarteriális Calcium stimulátiós teszt az inzulinomát a pancreas-corpus distális részében vagy a farokban lokalizálta. Ezt követően a beteg műtétre került.

Megbeszélés: A hypoglycaemia jelentkezését külön kell értékelnünk diabeteses és nem diabeteses betegeknél. Mivel a gyakori, elhúzódó hypoglycaemiáknak súlyos következményei lehetnek ezért felismerése, kezelése fontos.

58

58

(P-27.) Vitális Zsuzsanna, Papp Mária

A protonpumpa gátló kezelés hatása a májcirrhosis kimenetelére DE OEC, Belgyógyászati Intézet, Gasztroenterológiai Tanszék, Debrecen

Bevezetés: A májzsugorban szenvedő betegek fontos haláloka a nyelőcső varixvérzés, valamint az

ascites jelenléte esetén megjelenő spontán bakteriális peritonitis (SBP).

A cirrhosisos betegek kezelése során gyakran alkalmazunk protonpumpa gátlókat (PPI), sok

esetben a varix vérzés profilaxisának céljából. Ugyanakkor a gyomor savtermelésének csökkentése

rontja a szájon át bejutó baktériumokkal szembeni védekezést, így fokozza az SBP

megjelenésének lehetőségét. Korábban bemutatott tanulmányunkban igazoltuk, hogy PPI szedő

betegekben lényegesen gyakrabban fordul elő SBP.

Célkitűzés: 235 májzsugorban szenvedő betegben vizsgáltuk a PPI alkalmazásának előnyeit és

hátrányait. Összefüggést kerestünk a PPI dózisok és az SBP előfordulásának valószínűsége

között, illetve vizsgáltuk, hogy a PPI használata csökkenti-e a varixvérzések gyakoriságát és

befolyásolja-e a betegek túlélését, illetve, hogy mutatnak-e összefüggést ezek az adatok az

alkalmazott dózissal. Különböző súlyosságú májzsugorban szenvedő betegeinket átlagosan 956

napig követtük és jegyeztük az SBP-k és a varixvérzések előfordulását, a halálozást. Eredmények:

A PPI-t szedő betegeinkben a korábbi adatainknak megfelelően az SBP előfordulása duplája a

gyógyszert nem szedőkben észlelthez képest (26,3% vs.12,6%). PPI szedők mortalitása is

magasabb volt (53,4% vs. 29,1%, p= 0,001). Sem az SBP előfordulása, sem a halálozás nem

függött az alkalmazott dózistól. PPI szedőkben szignifikánsan gyakrabban alakult ki varixvérzés

(33,6%vs. 6,8%, p<0,0001), a gyakoriság összefüggést mutatott az alkalmazott gyógyszerdózissal.

Alapdózis esetén 26,6%, míg emelt dózist szedőkben 39,7% volt.

Megbeszélés: Nem sikerült igazolni a PPI alkalmazásának feltételezett előnyeit májzsugorban

szenvedő betegekben. A gyógyszert használókban kedvezőtlenebb kimenetellel kell számolni,

mely jelen felmérésünkben az SBP, a varixvérzés és a mortalitási mutatók vonatkozásában is

igazolható volt. A gyomorsav termelésének csökkentése vélhetőleg a bakteriális transzlokáció

fokozásának útján rontja a prognózist, de a pontos mechanizmusok tisztázásához további

vizsgálatokra van szükség. A PPI alkalmazását lehetőleg kerülni kell májzsugorban szenvedő

betegek kezelése során.