A magyarországi pénzügyi szervezetekkel, termékekkel és

Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvány

A magyarországi pénzügyi szervezetekkel, termékekkel és megoldásokkal kapcsolatos

fogyasztói beállítottságok és várakozások empirikus vizsgálata és elemzése

Tagi reakciók vizsgálata a 10 éves várakozási idő letelte

után az önkéntes nyugdíjpénztárakban

Kutatásvezető: Czöndör Gyula

Írta: Czöndör Gyula Csordás Ferenc Susánszky Éva, Szántó Zsuzsa

A megvalósításhoz pénzügyi támogatást a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nyújtott, a hatályos jogszabályok szerint kiírt nyilvános

pályázatra benyújtott pályamunka alapján.

Budapest, 2006.

Köszönetet mondunk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének azért a támogatásért és

segítségért, mely lehetővé tette, hogy a Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvány

működésének végleges befejezése előtt még egy lehetőséget kapott a pénztárszféra

vizsgálatára, eredményeinek értékelésére.

Az alapítvány az egyik jelentős műhelye volt a pénztárak hazai bevezetésének, sajátos,

nemzetközileg is egyedülálló intézményrendszere létrehozásának. Egész fennállása során az

öngondoskodás tudati elemeinek megerősítésén fáradozott. A szociális és egészségügyi

rendszer átalakításában legfontosabb elemnek a szolidaritást és az emberek önmagukért való

felelősségvállalásának megerősítését tartotta. A pénztári közösségek létrehozásával társadalmi

szinten alapozta meg a szociális és egészségügyi rendszer reformját.

Tagi reakciók vizsgálata a 10 éves várakozási idő letelte után az önkéntes nyugdíjpénztárakban

Kölcsönös Segélyegyleteket Támogató Alapítvány 2

Tartalom

I. fejezet – Bevezetés és korábbi kutatási eredmények......................................... 4 Bevezetés............................................................................................................... 4 Az önkéntes pénztári rendszer társadalmi beágyazottságának vizsgálata .......... 13 II. fejezet – A tagi reakciók vizsgálata a 10 éves várakozási idő letelte után a nyugdíjpénztárakban ........................................................................................... 19 A kutatás bemutatása........................................................................................... 19

Mintaválasztás.................................................................................................................. 19 Módszerek ........................................................................................................................ 20 A kutatás eredményei ....................................................................................................... 20 A minta leírása ................................................................................................................. 20 A pénztártagok anyagi helyzete ....................................................................................... 23 A pénztártagság története ................................................................................................. 25 A pénztártagsággal kapcsolatos ismeretek....................................................................... 27 A pénztártagsággal kapcsolatos döntések: ....................................................................... 29 A pénztártagsággal kapcsolatos szándékok, tervek.......................................................... 30 Döntési preferenciák modellezése.................................................................................... 33

Kutatási eredmények összefoglalása................................................................... 39 III. fejezet – A kapcsolódó jogszabályok változásai........................................... 43

Öpt. változásai .................................................................................................................. 43 Az Öpt. módosításainak összefoglalása ........................................................................... 45 Mja. .................................................................................................................................. 46 Összefoglalva az Mja. tárgykörre vonatkozó szabályozásait:.......................................... 46 A személyi jövedelemadó változásai a pénztárszférát érintően ....................................... 47 Összefoglalva az Szja. tárgykörre vonatkozó szabályozásai ........................................... 48 A kapcsolódó jogszabályi változások összegzése............................................................ 48 Az Öpt. nem közvetlenül a 10 éves várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetésekre vonatkozó, de ezen kifizetéseket nyilvánvalóan érdemben befolyásoló szabályozásai... 49 A jogszabály változások összefoglalása........................................................................... 50

Mellékletek.......................................................................................................... 51 A nyugdíjpénztári szektor értékelése a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete publikációi alapján .............................................................................................. 51

Történeti áttekintés 1999-től ............................................................................................ 53 A pénztári piac fejlődése 2000-ben.................................................................................. 55 A nyugdíjpénztári szektor főbb jellemzői 2000-ben ........................................................ 57 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2000. évi befektetési teljesítménye................................. 60 A pénztári piac fejlődése 2001-ben. ................................................................................. 60 A pénztári piac fejlődése 2002-ben. ................................................................................. 63 A pénztári piac fejlődése 2003-ban. ................................................................................. 68 A pénztári piac fejlődése 2004-ben. ................................................................................. 72 A pénztári piac fejlődése 2005-ben.................................................................................. 74 Az önkéntes nyugdíjpénztári szféra fejlődésének bemutatása néhány jellemző adatsoron keresztül ........................................................................................................................... 77 A pénztárak meglévő gyakorlati tapasztalataira alapuló elemzés.................................... 79



Táblák:................................................................................................................. 82 1. tábla „Hallotta-e már, hogy ha egy munkáltató egyetlen munkavállalójának is nyugdíjpénztári tagdíjat fizet, akkor valamennyi munkavállalója jogosult a hozzájárulásra? „ .............................................................................................................. 82 2. tábla „Mit gondol, a jelenlegi szabályozás mellett lehetséges-e adókedvezmény vagy adó-visszatérítés a pénztári befizetések után?” ................................................................ 83 3. tábla „Ismeri-e azt a lehetőséget, hogy ha anyagi nehézségei támadnak, akkor egyes nyugdíjpénztárak kölcsönt – ún. tagi kölcsönt – nyújtanak a tagjaik számára, ha azok már legalább 3 éve tagok?” ..................................................................................................... 84 4. tábla „Tudja-e, hogy kezes nélkül is kaphat banki személyi kölcsönt, amelynek fedezetét a nyugdíjpénztárban felhalmozódott pénze jelenti?”........................................ 85 5. tábla „Mik a tervei a 10 év letelte után?” ..................................................................... 86 6.tábla „Mik a tervei a nyugdíjas éveire?” ....................................................................... 87 7. tábla „Figyelemmel kísérte-e pénztártagságra vonatkozó törvényi szabályozás változásait? „ .................................................................................................................... 88 8. tábla „Tudja-e, hogy örökölhető a nyugdíjpénztárban lévő pénze? (egyéni számlán lévő összeg)” .................................................................................................................... 89 9. tábla „Gondolt e már arra, amikor pénzügyi nehézségei voltak, hogy jó lenne, ha fel tudná venni a nyugdíjpénztárba lévő pénzét?”................................................................. 90 Kérdőív............................................................................................................................. 91 10. sz. táblázat .................................................................................................................. 95 11. sz. táblázat .................................................................................................................. 96 12. sz. táblázat .................................................................................................................. 97 13. sz. táblázat .................................................................................................................. 98 14. sz. táblázat .................................................................................................................. 99 15. sz. táblázat ................................................................................................................ 100 16. sz. táblázat ................................................................................................................ 101 17. sz. táblázat ................................................................................................................ 102 18. sz. táblázat ................................................................................................................ 103 19. sz. táblázat ................................................................................................................ 104 20. sz. táblázat ................................................................................................................ 105



I. fejezet – Bevezetés és korábbi kutatási eredmények

Bevezetés

A lakossági megtakarítás közérdek, amely hozzájárul a mindennapok gazdasági

stabilitásához, növekedéséhez, egyensúlyához. Az sem mindegy, hogy ez a megtakarítás mitől

aggregált és milyen szerkezetű.

A pénztárak mint sajátos megtakarító intézmények az elmúlt évtizedben mindenképpen

hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság jelentős része, a munkáltatók nagy csoportjai elkezdjék

ezt megtanulni, fölfogni, ezzel kalkulálni, minden pozitív és negatív tapasztalatával együtt.

Nagy különbségek vannak abban a tekintetben a pénztármozgalmon belül is, hogy milyen

célokra takarítunk meg és abban is, hogy amennyiben pénzbeli megtakarításról van szó, azt

mire fordítjuk és ennek milyen ösztönző, szankcionáló rendszerei vannak.

Az, hogy mi lesz a pénztárak sorsa az elkövetkezendő években, az két dologtól függ:

- a magyar társadalom állapotától,

- másrészt az állam viselkedésétől.

Az, hogy mi történik a megtakarítási hajlandósággal és ehhez, hogyan viszonyulnak azokban

a körökben, ahol van diszponibilis jövedelem - ami nem az egész magyar társadalom sajátja -

az a bizalmon, történelmi tapasztalaton, az érdekeltségen és a vállalt értékrendeken múlik.

Mind az, amiről kutatásunk eredményeit jelentő dolgozatunkban szó lesz az, az önkéntes

nyugdíjpénztárak sorsát, az emberek nyugdíjas kori biztonságát, végső soron a társadalom

szociális biztonságát érinti.

A magyar társadalom félúton van a polgárosodásban. Attitűdjei, értékrendje még nem

kiforrott. Pénzügyi kultúrája gyenge. Ezért a fordulóponthoz érkezett önkéntes

nyugdíjpénztári rendszerben résztvevőket; a pénztártagokat és a pénztárakat állami

eszközökkel is át kell vezetni a kialakulóban lévő nehézségeken.

1993-ban az egyre bővülő befektetési piacon újabb lehetőségként jelentek meg az önkéntes

pénztárak, ezek között is az 50%-os adókedvezménnyel preferált önkéntes nyugdíjpénztárak.

A várakozás fokára jellemző volt, hogy a törvény 1993. december 6-i kihirdetését követően



még abban az évben több százan lettek valamely frissen megalakult önkéntes nyugdíjpénztár

tagja.

Ezt követően az 1994-es még óvatos felfutás után 1995 és 1998 között viharos növekedés

következett be. Ezt szemléltetjük az alábbi táblázatunkban, kiemelve ezt az időszakot:

Megnevezés 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Taglétszám fő 13 211 194 349 464 382 675 019 939 291 1 007 360 1 080 576 1 153 061 1 179 000 Növekedés 1 371% 138,9% 45,4% 39,2% 7,2% 7,3% 6,7% 2,2% Forrás: PSZÁF A vagyon növekedése még ennél is szembe ötlőbb Megnevezés 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Vagyon mdFt. 0,422 6,808 23,337 57,158 101,460 159,588 224,305 291,504 358,000 Növekedés 1512,2% 242,8% 144,9% 77,5% 57,3% 40,6% 30,0% 23,2% Forrás: PSZÁF Az önkéntes nyugdíjpénztári tagok számára a belépés időpontjától kezdődően minimum 10 év

várakozási időt ír elő az Öpt. (1993. évi XCVI. tv.), ami a legkorábban belépett pénztártagok

esetében 2003-2004-ben járt le. Ezután lehetővé vált, hogy az egyéni számlán felhalmozott

megtakarítások, befizetések felett rendelkezzenek a tagok az Öpt. idevonatkozó szabályai

szerint:

Öpt. 47.§ (4) „ A pénztártag a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az egyéni nyugdíjszámlán lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy a) a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad, b) a pénztártagságát folytatja és – legfeljebb háromévente egy alkalommal – az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeg egészét, vagy egy részét a nyugdíjkorhatár előtt felveszi, c) a pénztárból kilép, d) tagdíj fizetés nélkül az egyéni nyugdíjszámlán lévő összeget a pénztárban hagyja.”

A kimutatások szerint a befizetett tagdíjak:

- 1/3 részben a természetes személy tagtól,

- 2/3 részben kizárólag vagy részben a munkáltatói tag befizetéseiből származnak.

Ez az utóbbi kétharmados sávba tartozók közül, azok lesznek dominánsak - a felvétel mellett

döntés tekintetében - akik tagdíját kizárólag munkaadója fizeti .



2003-ban az önkéntes nyugdíjpénztárak aggódva elemezgették a 10. tagsági évet betöltő tagok

várható magatartását és elég szélsőséges prognózisokat vázoltak a jövőt illetően.

A PSZÁF 2004. I. féléves jelentésében is kiemelt kockázatként fogalmazta meg az

esetleges nagymértékű taglétszám csökkenést. Ugyanitt azt is valószínűsítették, hogy az

önkéntes nyugdíjpénztárak már telítettségi szakaszban vannak (2004. I. félév PSZÁF jelentés

18. o.; FigyelőNet 2004.09.20.).

A pénztárak vezetői és más szakértők is a tagok várható döntését befolyásoló tényezők között

tartották számon:

- Az erőteljesebb állami tájékoztatás hiányát a nyugdíj előtti felvétel hátrányairól, az

adófizetési kötelezettség mértékéről,

- A tagdíj eredetét. Úgy vélték, hogy munkáltatói hozzájárulásból származó pénzösszeget,

sokan „talált pénznek” tekintik akkor is, ha annak csak egy részét kapják kézhez.

- A tagok pénzügyi kultúrájának gyenge színvonalát.

- A paternalista tudat továbbélését, amely azt eredményezi, hogy az emberek

többségükben az időskorukra az államtól várják a róluk való gondoskodást. Nincsenek

tisztában azzal, hogy szükségük lesz az állami nyugdíjuk kiegészítésére, ahhoz hogy

életszínvonalukat fenn tudják tartani nyugdíjas korukban.

Ez utóbbi vonatkozásában ki kell azonban jelentenünk, hogy számottevő kiegészítő

járadéknak számító összegre csak az számíthat, aki 25 – 30 éven keresztül a jövedelme 13 –

15%-t fizette be önkéntes pénztári nyugdíjszámlájára.

Természetesen a jellemzően ennél lényegesen kisebb arányú megtakarítások esetén is

tájékoztatni kell a tagot, hogy csak a nyugdíjkorhatár elérésekor kaphatja meg teljes

összegében az egyéni számláján felhalmozott tőkéjét. Ezt megelőzően a 10 év várakozási idő

leteltét követően - de még a nyugdíjkorhatár előtt - az egyéni számláról felvett tőkerész

adóköteles jövedelemnek számít.

A várható nagy számú kilépési szándékot megelőzendő a pénztári szféra javaslatára az SZJA

törvényben történt módosítás a még nyugdíj előtt álló pénztártagok számára kínált

alternatívát, hogy az egyéni számlán lévő megtakarításuk teljes felvétele helyett a tőke



pénztárba hagyása mellett döntsenek és lehetőleg folytassák tagsági viszonyukat és a tagdíj

fizetést is.

Ennek a szabályozásnak a lényege 2004-től, hogy a nyugdíjba vonulás előtt, a 10 év

várakozási időt követően a tagok által felvehető önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokra

vonatkozó adózási szabályok úgy változnak, hogy a minden további évben egyre csökkenő

mértékben adózik az egyéni számlán felhalmozott összeg annak felvétele esetén mely végül

az újabb 10 év végén vehető fel adómentesen. a nyugdíjkorhatár elérése előtt is.

2003. végén a Pénztárszövetségek Fóruma szervezésében tartott jubileumi pénztár-

konferencián újabb áthidaló megoldási javaslat hangzott el, melyet a PM-nek írt

tanulmányunkban is kifejtettünk. Ez a lombard hitel bevezetésének lehetővé tétele volt, amely

a pénztártag egyéni számlája fedezete mellett áthidaló kölcsön felvételét biztosítja. Az Öpt.

2004. áprilisi módosítását követően ez 2005. január 1-től bevezetésre is került. (Lásd: 48. old.

Időközben könnyítések történtek a tagi kölcsön igénybevételére a korábbi egyszeri felvétel

lehetőségének eltörlésével. Öpt. 36. § (9)

Még ebben az időszakban újabb riadalmat okozott az a bejelentés, hogy nemcsak a tőke

felvétele jelent adókötelezettséget, hanem a hozamé is. Néhány hetes huzavona után végül ez

is megnyugtatóan rendeződött, miután ez a visszamenőleges hatályú szabályozás

alkotmányossági kérdéseket is felvetett.

Ez azt a lehetőséget korlátozta volna, hogy a tagok csak a hozamot vegyék fel a tőke

érintetlenül hagyása mellett.

Azt azonban le kell szögezni, hogy az Öpt. megalkotásával a törvényalkotó az időskori

biztonságot kívánta növelni, és a társadalombiztosítás reformjaként kezelte, ennek

ösztönzésére biztosította a jelentős adókedvezményt a befizetések után.

A kutatás megkezdése előtt mégis fel kellett tenni a kérdést, hogy kinek mi az érdeke?

a./ Vajon érdekelt-e az állam a pénztári rendszer jelenlegi formában való fenntartásában?

Vagy tulajdonképpen még ösztönzi is a számlák „önkéntes kifosztását” a jelentős adóbevétel

várományosaként?

b./ Érdekelt-e a pénztár a nagytömegű pénzkivonásban? A tagvesztést szándékosan nem írtuk

le, mert a pénz felvétele nem vonja automatikusan maga után a pénztárból való kilépést.



Bizonyára nem, mert likviditását jelentősen lerontja, emellett a portfolió szerkezetének

megváltoztatása a tagság másik részének komoly veszteségeket okozhat.

Ez alól egyetlen kivételt jelent a kis összegű befagyott számláktól való megszabadulás

lehetősége.

c./ Érdekelt-e a pénztártag? Ez már fogósabb kérdés. A pénztártagok egy részére hatnak a

korábban felvázolt motivációk. A „talált pénz”, a tájékozatlanság, a rossz anyagi viszonyok és

legvégül a tényleges szükség. Pénztári vezető mondta el, hogy munkáját vesztett korábbi

kollégájuk majd másfélmilliós nyugdíjpénztári számlája mellett elveszítheti lakását, mert

jelenlegi jövedelméből nem képes kifizetni munkanélkülisége alatt felhalmozódott közüzemi

tartozásait.

Mégis miután a három szereplő közül döntési helyzetben a pénztártag van, ezért kutatásunk a

tagi döntések motivációira igyekszik választ találni.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakba elsőként belépő tagok jelentős része már vett fel

pénzt valamilyen formában egyéni számlájáról. Amennyiben a tíz éves várakozási idő

leteltével a pénztártagok jelentős része készül arra, hogy a számlán lévő összegeket részben

vagy egészben kivegye, ez a pénztárak számára kedvezőtlen gazdasági folyamatok kezdetét,

és a pénztártagok esetében is pénzügyi veszteségeket jelent. A nagy állami kedvezményekkel

támogatott nyugdíjreform fontos pillére próbatétel előtt áll; ennek várható alakulását fel kell

mérni a rendelkezésre álló eszközökkel.

Jelen kutatás célja, hogy feltárja azoknak a nyugdíjpénztári tagoknak a pénztári

tagsággal, illetve a nyugdíjpénztári számlájukon lévő megtakarításokkal kapcsolatos terveit,

akiknek a közeljövőben jár le tíz éves kötelező várakozási ideje.

2004-ben a PSZÁF 2004. évi pályázati kiírásai között szerepelt a magyarországi

pénzügyi szervezetekkel, termékekkel és megoldásokkal kapcsolatos fogyasztói

beállítottságok és várakozások empirikus vizsgálata és elemzése, ezen belül az önkéntes

nyugdíjpénztári tagok kötelező várakozási idejének leteltét követő tagi reakciók vizsgálata.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak alapítását és üzemeltetést szabályozó 1993. évi XCVI.

sz. törvény életbelépését követően elsőként a munkáltatók figyelme fordult a pénztáralapítás

lehetősége felé. Az új nyugdíj-intézményekkel bekerültek a magyar köztudatba olyan

fogalmak, mint az öngondoskodás, az időskori egzisztenciális kockázat, és a nem az állam



által biztosított nyugdíj. A pénztári tagságot nem annyira a nyugdíj majdani kiegészítését

szolgáló öngondoskodás motiválta, mint inkább az adómegtakarítás lehetősége. A pénztárak

taglétszáma eleinte csak lassan emelkedett. Ezt a helyzetet alapvetően a magán-

nyugdíjpénztárak alapítását szabályozó 1997. évi törvények hatályba lépése változtatta meg.

Míg a kötelező magán-nyugdíjpénztárakba elsősorban a fiatal korosztályok tagjai léptek be,

az önkéntes pénztárak tagsága inkább az idősebb korosztályok számára lett vonzó.

1999 végén kb. 240 önkéntes pénztár működött. A megalakult pénztárak alig öt

százalékának volt 5000 főt meghaladó taglétszáma, ugyanakkor a kevesebb, mint húsz

pénztárba tömörült a pénztártagok csaknem háromnegyede. Az integrációs folyamatok

következtében az önkéntes nyugdíjpénztárak száma az elmúlt években folyamatosan

csökkent, a pénztárak vagyona azonban dinamikusan növekedett. 2004. szeptember végén

már csak 75 önkéntes nyugdíjpénztár működött, amelyeknek 483,5 milliárd forintnyi vagyona

18,1 százalékos növekedést mutatott az egy évvel korábbi 409,26 milliárd forinthoz képest.

2004-ben 11,5 százalékkal több (56,258 milliárd) forint folyt be a pénztárakhoz, mint egy

évvel korábban. A taglétszám szintén növekedett, bár kisebb ütemben: 2004 harmadik

negyedévének végén a 1,242 milliós létszám 2,8 százalékkal haladta meg az egy évvel

korábbi taglétszámot. 2005. júniusában a nyugdíjpénztáraknak együttesen 1,27 millió tagja

volt.

2004 első háromnegyed éve során a pénztárkasszák 22,8 milliárd forintnyi, szinte

teljes egészében egy összegű kifizetést teljesítettek. Ez 2003. megfelelő időszakához képest

79,7 százalékos növekedést jelentett. A befizetések döntő része (2005. első félévében 71 %)

munkáltatói tagdíj-hozzájárulás volt. Ugyanakkor nagyon magas volt a tagdíjat nem fizetők

aránya (21,3 %). Erre még részletesen kitérünk az 50 – 72. oldalon a teljesítmények

értékelésénél.

Mivel az első belépőkkel kapcsolatban általános az a feltételezés, hogy elsősorban

adómegtakarítás céljából választották a nyugdíjpénztári tagságot, felmerült annak a veszélye,

hogy a 10 éves kötelező várakozási idő leteltével, vagyis 2004-tól kezdve, ezek a

pénztártagok tömegesen kilépnek. A PSZÁF 2004. I. féléves jelentésében kiemelt

kockázatként fogalmazódott meg az esetleges nagymértékű taglétszám csökkenés (2004. I.

félév PSZÁF jelentés 18. o.).

Aki 1994-ben lépett be egy nyugdíjpénztárba, az 2015-ben (vagyis a 21. év végére) éri

el az optimális megtakarítási határidőt, amikor már nem kell adót fizetnie az első tíz év alatt



összegyűjtött pénzből. Ezt megelőzően a tőkekivételt (évenként csökkenő mértékű) személyi

jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás terheli. A törvényalkotók szándéka egyértelmű:

az önkéntes pénztárba történt befizetés legyen valóban nyugdíjcélú megtakarítás, a

pénztártagok tartsák a befizetett pénzt a pénztárban a nyugdíjkorhatár eléréséig. Az

öngondoskodás természetesen más módon is megoldható, pl. bankbetét, befektetési alap,

biztosítás, kötvény, részvény, vagy akár ingatlan formájában is, vagy az újabban 4. pillérként

elhíresült nyugdíj-megtakarítási számla. Ugyanakkor joggal feltételezhető, hogy akik az első

adandó alkalommal, akár az adófizetési kötelezettségből eredő jelentős anyagi veszteség árán

is kiveszik a nyugdíjpénztári megtakarításokat, azok inkább felélni kívánják ezt az összeget,

mint kamatoztatni.

1994-ben mintegy 13 ezer fő lépett be az önkéntes nyugdíjpénztárakba, 2004-ben tehát

legfeljebb ugyanennyi embert érintett a várakozási idő lejárata. (Akik időközben nyugdíjba

mentek, meghaltak, vagy a pénztáruk végelszámolással megszűnt, azok automatikusan

kiléptek a rendszerből.) 2004. tehát kritikus év volt, hiszen ekkor nyílt először lehetőség arra,

hogy a tagok kivehessék tőkéjüket. A 2005-ös esztendő pedig azért volt kritikus, mert ebben

az évben a várakozási idő letelte már a belépési adatok szerint mintegy 200 ezer embert

érintett; 1995-ben ugyanis ennyien váltak önkéntes nyugdíjpénztárak tagjaivá (FigyelőNet

2003. december 15.). Tényleges számuk azonban csak 120 ezer főre becsülhető.

A 10 évvel korábban belépők számát tekintve 2004-ben (ez a legfrissebb adat) a

tömeges kilépés egyelőre még nem következett be, sőt a taglétszám továbbra is enyhén

növekedett (ld. 1. ábra).

1. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon és taglétszám alakulása a 2003. I. negyedév és a 2004. IV. negyedév között

300

600

900

1200

2003/1 2003/2 2003/3 2003/4 2004/1 2004/2 2004/3 2004/4

Vagyon, milliárd ftTaglétszám, ezer fő

Forrás: PSzÁF 2004. jelentés



Az azonban tény, hogy 2003. utolsó és 2004 első negyedéve között a nyugdíjpénztári

kifizetések megduplázódtak (2. ábra). 2005. első félévében a nyugdíjpénztárak által teljesített

kifizetések (összesen 18,5 milliárd forint) túlnyomó része is egyösszegű kifizetés volt, nem

pedig nyugdíj.

2. ábra Az önkéntes nyugdíjpénztári kifizetések alakulása (milliárd Ft) a 2003. I. negyedév és a 2004. IV. negyedév között

5,0

4,43,5

3,6

5,6

8,1

7,2

8,5

2003/1 2003/2 2003/3 2003/4 2004/1 2004/2 2004/3 2004/4

Forrás: PSzÁF 2004. jelentés

Általánosságban lehetetlen megmondani, hogy kinek éri meg továbbra is fizetni az

önkéntes pénztári tagdíjat, és kinek éri meg jobban az, ha kilép a nyugdíjpénztárból. A

döntésben nyilvánvalóan szerepet játszik a pénztártag anyagi helyzete. Ha az egyénnek

azonnal szüksége van a számláján lévő összegre, amint hozzájuthat, akkor kevésbé tudja

mérlegelni a tőkekivonással járó hátrányokat.

Ha fennáll a mérlegelési lehetőség, akkor a döntésben szerepet játszhat a

nyugdíjkorhatár közelsége, amikor adómentesen hozzá lehet jutni a teljes megtakarításhoz. Az

idősebb pénztártagok feltehetően inkább kivárják a nyugdíjig hátralevő éveket, hiszen akkor

veszteség nélkül juthatnak hozzá a teljes tőkéhez és hozamokhoz, vagy valóban nyugdíj-

kiegészítésként használhatják a megtakarítást. Döntési szempont lehet az is, hogy a pénztártag

egyedül, vagy munkáltatói hozzájárulással fizeti-e a tagdíjat; az utóbbi esetben a pénztárból



való kilépéssel lemondana egy olcsó és adókímélő munkavállalói juttatásról. Elvileg lényeges

szempont lehetne az is, hogy az adott pénztár mekkora hozamok elérésére képes; azonban

feltételezhető, hogy a pénztártagok erről nem rendelkeznek elégséges információval. (A

pénztárak ugyan küldenek éves kimutatást a pénztártag saját számlájáról és a jóváírt hozam

mértékéről, de ez a legtöbb pénztártag számára nehezen értelmezhető, különösen a többi

pénztár hozamaival való összehasonlítás hiányában.)



Az önkéntes pénztári rendszer társadalmi beágyazottságának vizsgálata Előzetes becslések az önkéntes nyugdíjpénztárak tagságára vonatkozóan a Hungarostudy2002 országos reprezentatív felmérés alapján

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete vezetésével 2002-ben

lakossági egészségi állapot felmérést készült1, amely a felnőtt magyar népesség testi-lelki

egészségi állapotát, az egészségüggyel kapcsolatos problémáit és igényeit, a pszichoszociális

rizikófaktorok átfogó vizsgálatát valósította meg.

A vizsgált minta reprezentálta a 18 éven felüli magyar népességet korcsoportok (18-

39, 40-59, 60-x évesek) és nemek szerint, valamint lehetőséget biztosít a területi becslések

elvégzésére is. A személyek kiválasztását a BM Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartó és

Választási Hivatal népesség-nyilvántartása biztosította. A 14 ezer fős minta 2000. január

elsején a megfelelő korú lakosság 0,18 százalékát képviselte.

Az adatfelvétel két lépcsőben történt, elsőként a Központi Régióban, majd második

lépcsőben az ezen kívüli területeken készültek el az interjúk.

A Hungarostudy2002 kérdőív közel 700 kérdésből álló tesztbattériát tartalmazott,

amely a demográfiai és társadalmi változókon kívül az egészségi állapotra, a pszichés

kondícióra, az egészségmagatartásra, az öngondoskodásra vonatkozó stratégiák, valamint az

egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó vélemények kérdés-blokkjait foglalta magába.

Az öngondoskodás, az egészség-befektetési hajlandóság c. tematikus blokk tartalmazta

a jövőről való gondoskodás lehetséges módozatait, így az önkéntes nyugdíjpénztári tagságra

vonatkozó kérdéseket is. Ennek alapján átfogó képet tudunk adni a pénztártagok csoportjáról,

azaz a mintában szereplő pénztártagok demográfiai és társadalmi jellemzőiről, valamint

egészségi állapotáról és pszichés kondíciójáról, összehasonlítva paramétereiket az országos

adatokkal.

A 2002-es vizsgálat alapján a felnőtt magyar lakosság 17 százaléka (N=2115 fő)

jelezte, hogy tagja önkéntes nyugdíjbiztosítási pénztárnak. Az adott évben a PSZÁF

nyilvántartása szerint 1179 ezer volt a pénztártagok száma, ami a megfelelő korú népességre

vetítve 15 százalékos gyakoriságot jelent, azaz a tényleges és a mintából becsült arányok jól

közelítenek.

1 A felmérést az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fejlesztési Programja (UNDPHun/00/002), az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (T-29067/1999/, T-32974/2000/ és TS-40889/2002/), valamint a Nemzeti Kutatás-Fejlesztési Program (NKFP-01/002/2001) támogatta.



A tagság demográfiai és társadalmi jellemzői

A tagság nemi megoszlása jelentős eltérést mutatott az országos átlagtól, ahol női

többlet volt tapasztalható (3. ábra). A mintában a pénztártagok közt a férfiak és nők aránya

közel azonos mértékben alakult (49% ill. 51%).

3. ábra A teljes népesség és az önkéntes nyugdíjpénztárak tagságának nemi megoszlása (%)

44,7

55,349,3 50,7

országos tagok

férfi nő

A kormegoszlást figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a 65 éven aluliak között a

pénztártagok aránya kb. 20 százalék. A 65 éven felüli népességnek mindössze 2,6 százaléka

jelezte, hogy rendelkezik pénztártagsággal, feltehetően ők még nem mentek nyugdíjba.

A pénztártagok képzettségi szintje lényegesen eltér a lakossági átlagtól. Az iskolai

végzettség alacsonyabb szintjeiről a magasabb felé haladva jelentősen növekszik a

pénztártagok aránya (4. ábra).

4. ábra Pénztártagok aránya a különböző végzettségű lakossági csoportokban (%)

2,5

8,0

17,4

20,0

22,3

30,1

< 8 általános

8 általános

szakmunk.képz.

gimn. éretts.

szakközép. éretts.

diploma



Az alacsony iskolázottságú (8 általános vagy kevesebb) népességnek kevesebb, mint

egytizede, a középfokkal rendelkezőknek kb. egyötöde, míg a magas iskolai végzettségűek

közel egyharmada rendelkezik önkéntes nyugdíjbiztosítással.

A foglalkozási kategóriák szerinti megoszlás jól tükrözi az iskolai végzettség területén

mért különbségeket. Az 5. ábra figyelemre méltó eleme, hogy vezető beosztásban, de

különösen a diplomás vezetők (34%) körében kiemelkedően magas a pénztártagok aránya.

5. ábra Pénztártagok aránya foglalkozási kategóriák szerint (%)

5,3

11,1

16,3

21,8

23,8

26,1

34,3

segédmunkás

betanított munkás

szakmunkás

nem diplomás vezető, irányító

szakalkalmazott

ügyviteli dolgozó

diplomás vezető

A gazdaságilag aktívak különböző csoportjaiban is meglehetősen nagy eltérés

mutatkozik a pénztártagok arányában (6. ábra). A közalkalmazottak és alkalmazottak kb.

egyharmadának, a vállalkozók egynegyedének van önkéntes nyugdíjbiztosítása. A hátrányos

munka-erőpiaci helyzetű lakosság a jövőjét tekintve is hátrányos helyzetben van, közülük

csak nagyon kevesen rendelkeznek önkéntes nyugdíjbiztosítással.

6. ábra Pénztártagok aránya az aktívak különböző csoportjaiban (%)

6,0

10,0

25,0

30,9

34,9

alkalmi munkás

munkanélküli

vállalkozó

alkalmazott

közalkalmazott

A gazdaság különböző ágazataiban dolgozók között is jelentősen eltér a pénztártagok

aránya (7. ábra). Míg a pénzügyi dolgozók egyharmada (34%) rendelkezik önkéntes



nyugdíjbiztosítással, addig a mezőgazdaságban dolgozók körében még a 10 százalékot sem

éri el a tagok aránya. Az egyéb közszolgálati dolgozók egynegyedének, az oktatás, kultúra, az

egészségügy és a szolgáltatás területén dolgozók kb. egyötödének van önkéntes

nyugdíjpénztári megtakarítása; az iparban és a kereskedelemben dolgozóknak 16 százaléka

biztosított, míg a mezőgazdaságiak az előzőekhez képest csak feleannyian.

7. ábra A pénztártagok aránya ágazatok szerint (%)

7,6

15,8

15,9

19,6

21,2

21,8

22,9

26,2

33,9

mezőgazdaság

ipar

kereskedelem

egyéb

szolgáltatás

egészségügy

oktatás, kultúra

egyéb közszolgálat

pénzügy

A tagság jövedelmi helyzetének becslésére is rendelkeztünk adatokkal. A kérdőívben

mind a saját (8. ábra), mind a családi jövedelem becslése megtörtént. Ennek alapján

elmondható, hogy a pénztártagok anyagi helyzete lényegesen kedvezőbb, mint az országos

átlag. Ebben nyilván szerepet játszik, hogy a tagság alapvetően aktív korú, és kereső

foglalkozással rendelkezik.

8. ábra A teljes minta és a pénztártagok megoszlása jövedelmi kategóriák (ezer Ft) szerint (havi saját nettó jövedelem)

36,1

60,9

44,6

29,9

11,75,7 7,6

3,5

-50 51-100 101-150 151-

pénztártagokteljes minta



A területi megoszlásban is találunk statisztikailag szignifikáns egyenlőtlenségeket (9.

ábra). A várt arányoknál jelentősen magasabb Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében (20%

felett), ugyanakkor jelentősen alacsonyabb a pénztártagok aránya Baranya és Békés

megyében. A pénztártagok területi megoszlása leképezi az ország általános gazdasági

helyzetét. A nyugati országrészekben, különös tekintettel a dunántúli régiókra az átlagnál

magasabb, a keleti országrészben pedig alacsonyabb a pénztártagok aránya.

9. ábra A pénztártagok aránya megyék szerint (%)

10,6

12,5

14,3

14,5

15,2

15,2

15,8

15,8

16,3

16,9

17,0

17,0

17,8

18,5

18,7

19,4

19,7

20,0

21,8

23,7

Békés

Baranya

Pest

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Csongrád

Jász-Nagykun-Szolnok

Nógrád

Heves

Somogy

Hajdú-Bihar

Bács-Kiskun

Borsod-Abaúj-Zemplén

Zala

Komárom-Esztergom

Tolna

Veszprém

Budapest

Vas

Fejér

Győr-Moson-Sopron

A tagság egészségi állapota és pszichés kondíciója Az egészségi állapot általános jellemzésére a szakirodalomban leggyakrabban használt

önbecslésen alapuló 5 fokú skálát (self-rated health) alkalmaztuk. A skála két alsó értéke

jelölte a kedvezőtlen egészségi állapotot (rossz, nagyon rossz), a kedvezőt pedig az átlagos

vagy átlag feletti (jó, kiváló) önminősítésekkel jellemeztük. Az egészségi állapotra a kortársak

függvényében is rákérdeztünk, vagyis arra, hogy mennyire érzi valaki jobbnak vagy

rosszabbnak egészségi állapotát a vele hasonló korúakhoz képest.



A lelkiállapot leírására a szorongás2, a depresszivitás3 és a reménytelenség4 mutatóit

használtuk. Az elemzés során mindhárom mérőeszköz esetében a pontszámokat a klinikai

érték-határoknak megfelelően alakítottuk ki.

10. ábra Az egészségi állapot és a pszichés kondíció mutatói a teljes mintára és a pénztártagokra vonatkozóan (%)

5,2

16,3

9,4

17,9

6,2

13,3

21,3

25,8

18,2

29,1

kedvezőtlenegészségi állapot

kortársakénálrosszabb egészségi

állapot

depresszió szorongás reménytelenség

tagság országos

Az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjai minden vizsgált mutató alapján kedvezőbb

helyzetben vannak, mint az országos átlag. A rossz egészségi állapotúak aránya egyharmada

az országosnak. Kortársaikhoz képest is lényegesen jobban érzik magukat. A depresszió, a

szorongás és a reménytelenség is jóval ritkábban előforduló betegségek körükben, mint az

átlagnépességben.

2 Hospital Anxiety Scale (HAS) 3 Beck Depresszió Kérdőív (BDI) 4 Beck-féle Reménytelenség Skála (RS)



II. fejezet – A tagi reakciók vizsgálata a 10 éves várakozási idő letelte után a nyugdíjpénztárakban

A kutatás bemutatása

Mintaválasztás Az adatfelvétel mintavételi tervének kialakításában a következő szempontokat vettük

figyelembe:

1. A kiválasztott személyek reprezentálják az önkéntes nyugdíjpénztárak tagságának

azt a hányadát, akik legalább 7 éves tagsággal rendelkeznek.

2. A mintavétel arányosan reprezentálja a pénztárakat taglétszámuk alapján.

3. A pénztárakon belül a tagok kiválasztása véletlenszerű legyen.

4. A minta biztosítson lehetőséget a tagsági viszonnyal összefüggő attitűdök

becslésére is.

A minta a PSZÁF adatbázisából és az egyes pénztárak nyilvántartásaiból került

kialakításra. Az előbbiek az alapegységek, az utóbbiak pedig a személyek kiválasztását tették

lehetővé. A háttéradatok ismeretében5 a minta nagyságát 1200 főre terveztük, ami 0,02%-os

mintavételi arányt jelent.

A minta kiválasztása négy lépcsőben történt:

1. Kijelöltük a mintaválasztási keretet, amelybe csak azok a nyugdíjpénztárak kerültek,

amelyeknek taglétszáma elérte a 10 ezer főt. Ezzel a leválogatással a pénztártagok 94

százalékához jutottunk.

2. A második lépcsőben került sor a nyugdíjpénztárak kiválasztására. A pénztárakat

taglétszámuk alapján két nagy csoportba soroltuk; a 100 ezer körüli ill. a feletti

taglétszámmal rendelkező nagy nyugdíjpénztárakra (a pénztártagok több mint a fele,

56 százaléka ebbe a csoportba tartozik), és az ennél kisebbekre. A nagy pénztárak

közül egy, a közepesek közül pedig kettő került a mintába.

3. A mintába került pénztárak tagságából kiválasztottuk azokat a személyeket, akik

legalább 7 éves tagsággal rendelkeznek.

5 Magyarországon, a legalább 7 éves tagsággal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma a vizsgálat időszakában 550 ezer főre tehető.



4. A negyedik lépcsőben a nyugdíjpénztárak tagságából belül választottuk ki azokat a

tagokat, akikkel a felvételt szerettük volna elvégezni. Figyelembe véve az adatfelvétel

sajátosságait (telefonos kérdezés) és az ebből eredő találati arányt, a kérdezettek

listáját a tervezett esetszám kb. négyszeresére terveztük. A listák összeállítása

mindhárom minta esetén véletlen számgenerátorral történt.

A felmérés telefonos kérdezés formájában történt, amelyet az adott nyugdíjpénztárak

munkatársai végeztek. A telefonos adatfelvétel előnye: a személyes kommunikációban rejlő

lehetőségek kihasználása, gyors adatfelvétel, a felvétellel egyidőben történő adatrögzítés, az

adatfelvételi folyamat kalkulálhatósága. A 37 item-ből álló kérdőív MS Acces 2000

adatbázis-kezelő formátumban került megvalósításra. Lásd: Kérdőív 91 – 94. old.

Módszerek

Az adatfeldolgozást az SPSS 11.0 (SPSS Inc, Chicago, Illinois, USA) program

felhasználásával végeztük, és a 95%-os szignifikancia-szintet (p<0.05) fogadtuk el az

értékelhetőség minimumának. A gyakorisági eloszlások vizsgálatára Chi-négyzet próbát

alkalmaztunk. A pénztártagsággal kapcsolatos döntésekben megnyilvánuló különbségek

magyarázatára a binomiális logisztikus regresszió módszerét használtuk. A logisztikus

regresszió segítségével a dichotóm függő változó és a magyarázóváltozók (folytonos illetve

kategoriális) közötti lineáris kapcsolat erősségét és irányát vizsgáltuk.

A kutatás eredményei A vizsgálat során 4604 hívásra került sor. Ebből a sikeres hívások aránya mindössze

30 százalék (1383 hívás). A visszautasítási aránya 18 százalék (253 fő), ez teljes mértékben

megegyezik a hasonló kutatások arányaival. A visszautasítók tetemes része arra hivatkozott,

hogy nem gondolkodott még a pénztártagsággal kapcsolatos jövőjén, ezért nem szeretne

résztvenni a felmérésben. A sikeresen felvett kérdőívek száma 1134 volt.

A minta leírása

A válaszadók átlagos életkora 43,4 év (min.: 25, max.: 78, szórás: 9,34). Korcsoportos

bontásban vizsgálva a pénztártagok kormegoszlását, a legnépesebb korcsoportot a 45-54

évesek adják: a minta 37 százaléka (421 fő) ebbe a csoportba tartozik (11 ábra). 35 évnél



fiatalabb a megkérdezettek valamivel kevesebb, mint egynegyede (22,6%), a 35-44 évesek

aránya 29 százalék, a legkisebb korcsoportot pedig az 54 évnél idősebbek adják (11,3%).

A válaszadók több mint a fele (59,6 %) nő, 40,4 százaléka férfi. A nemi megoszlás

valamennyi korcsoportban női többletet mutat. A nemek létszáma között a 45-54 éves

korcsoportban található a legnagyobb különbség (65 % nő, 35 % férfi); a többi korcsoportban

kiegyenlítettebb a nemi megoszlás (25-34 évesek: 56,6 % nő; 35-44 évesek: 56,4 % nő; 55 év

felettiek: 55,5 % nő). 11. ábra Korcsoport-megoszlás a pénztártagok között, nemek szerint

111

145 143

185

147

274

5771

25-34 35-44 45-54 55-

férfi nő

A kérdezettek családjainak átlagos nagysága 3,2 fő; az átlagos gyermekszám 1,5, az

eltartottak átlagos száma egy fő. A mintába tartozó személyek túlnyomó többsége (70%)

házas, 16,2 % nőtlen vagy hajadon, mintegy egytizedük elvált, és 4 százalék özvegy (12.

ábra). 12. ábra A családi állapot típusai a pénztártagok között

özvegy4%

házas70%

egyedülálló16%

elvált10%

A minta viszonylag egyenletesen oszlik meg a különböző településtípusok között,

egyik településtípus sincs túlsúlyban. A legtöbb kérdezett, az összes válaszadó egyharmada



kisvárosban lakik, a nagyvárosiak és a községi lakosok egynegyed-egynegyed részét teszik ki

a mintának, és a budapestiek voltak a legkevesebben (13. ábra). 13. ábra A lakóhely típusainak megoszlása a pénztártagok körében

nagyváros, megyeszékhely

27%

kisváros33%

főváros13%

falu27%

A válaszadók csaknem fele (47,%) érettségizett. Felsőfokú végzettséggel rendelkezik a

kérdezetteknek mintegy a negyede (főiskola: 17,8 %, egyetem: 6,8 %). Alapfokú végzettsége

is kb. a minta egynegyedének van: 8 általánost vagy annál kevesebbet nem egészen 10

százalék végzett, szakmunkásképző iskolát pedig 18,7 százalék (14. ábra).

14. ábra Az iskolai végzettség típusainak megoszlása a pénztártagok körében

felsőfok25%

érettségi47%

8 általános9% szakmunkás

képző19%

Az önkéntes nyugdíjpénztárak tagjai jellegzetesen az alkalmazottak. A minta több

mint háromnegyede alkalmazásban álló (36% közalkalmazott, 41% egyéb alkalmazott). Alig

5 százalék a vállalkozók aránya. Hét százalék öregségi vagy rokkantnyugdíjas. A

munkanélküliek és a háztartásbeliek együttes aránya is 5 százalék körül van.

A munka típusa illetve a beosztás jellege szerint a nyugdíjpénztári tagság a minta

alapján inkább a fizikai munkásokra, illetve a beosztott munkakörökben dolgozó szellemi

foglalkozásúakra jellemző. A megkérdezettek 31 százaléka fizikai munkás, 49 százaléka



beosztott munkakörben dolgozó szellemi foglalkozású (középfokú vagy felsőfokú

végzettséggel), és csak 20 százaléka vezető beosztású (15. ábra).

15. ábra A beosztás jellege és a munka típusa (%)

1,8

10,4

18,8

17,4

31,6

7,3

12,6

segédmunkás

betanított munkás

szakmunkás

ügyviteli

szakalkalmazott

nem diplomás vezető

diplomás vezető

A kérdezettek egynegyede az iparban, egyötöde a közszolgáltatásban, 16 százaléka az

egészségügyben dolgozik. (Ebben a vonatkozásban a minta természetesen reprezentálhatja a

pénztártagságot, hiszen a felmérésbe 176 ezer fős tagi populáció vett részt. A 16. ábra

azonban csak a vizsgálatba bevont nyugdíjpénztári tagság ágazati megoszlását mutatja.)

16. ábra A minta ágazati megoszlása (%)

4,5

2,3

6,2

6,5

8,2

9,1

16,3

21,7

25,1

egyéb

mezőgazdaság

pénzügy

oktatás/kultúra

kereskedelem

szolgáltatás

egészségügy

egyéb közszolg.

ipar

A pénztártagok anyagi helyzete

Az anyagi helyzettel kapcsolatban arra kértük a válaszadókat, jellemezzék, hogy

egzisztenciális helyzetük hogyan alakult az elmúlt 3 évben. Ezek az adatok tehát nem az

anyagi helyzet tényleges alakulását tükrözik, hanem annak szubjektív megélését. A legtöbben

(43%) úgy ítélték meg, hogy az anyagi helyzetük a kérdéses időszak alatt lényegében



változatlan volt. A kérdezetteknek valamivel több, mint a negyede (27%) enyhébb vagy

erőteljesebb romlást tapasztalt, míg 30 százalékuk kisebb-nagyobb javulásról számolt be (17.

ábra). 17. ábra Az anyagi helyzet változása az elmúlt 3 évben (%)

8,4

18,4

42,7

27,3

3,2

sokat romlott

kicsit romlott

nem változott

kicsit javult

sokat javult

Arra is megkértük a felmérés résztvevőit, hogy hasonlítsák helyzetüket az általuk

feltételezett országos átlaghoz. A kérdezettek túlnyomó többsége, csaknem kétharmada

átlagosnak ítéli meg anyagi helyzetét. Tizenöt százalék az általa feltételezett országos átlagnál

kisebb-nagyobb mértékben jobbnak, míg a kérdezettek csaknem negyede (23%) rosszabbnak

tartotta anyagi helyzetét; mintegy 5 százalék ezen belül úgy vélte, hogy sokkal rosszabb

körülmények között él, mint az átlag (18. ábra).

18. ábra Az anyagi helyzet értékelése az országos átlaghoz viszonyítva (%)

4,9

17,8

62,0

14,80,4

sokkalrosszabb

kissérosszabb

átlagos kissé jobb sokkal jobb

A havi jövedelem becslésére nem a jövedelem abszolút értékét kérdeztük a felmérés

résztvevőitől, hanem arra kértük őket, hogy megadott jövedelmi kategóriákba sorolják be

magukat. Ez a kategóriarendszer kevésbé pontos számításokat tesz csak lehetővé, ugyanakkor

a tapasztalatok szerint az emberek szívesebben adnak választ a jövedelemre vonatkozó

kérdésre, ha nem konkrét összeget, hanem kategóriába tartozást kell meghatározniuk. Amikor

a nettó havi jövedelmekről érdeklődtünk, mindössze 310 kérdezett nem adott választ, ami jó



eredménynek számít. A válaszadók közül a legtöbben (30%) 50-90 ezer Ft havi jövedelmet

jelentő kategóriákba sorolták be magukat (19. ábra).

19. ábra A válaszadók nettó havi jövedelmének megoszlása (%)

3,4

4,9

14,3

15,4

10,9

10,5

3,7

5,9

2

1

0,6

30 ezer alatt

31-50 ezer

51-70 ezer

71-90 ezer

91-110 ezer

111-130 ezer

131-150 ezer

151-200 ezer

201-250 ezer

251-300 ezer

301 ezer felett

A pénztártagság története

A mintába bekerült nyugdíjpénztári tagok 37 százaléka 9 éve, 34 százaléka 8 éve, 21

százaléka 7 éve tagja a pénztárnak. Azoknak az aránya, akiknek a várakozási ideje ebben az

évben jár le, vagyis 10 éve pénztártagok, 8,5 százalék.

20. ábra. Hány éve tagja önkéntes nyugdíjpénztárnak?

7 éve21%

8 éve34%

10 éve8%

9 éve37%

A megkérdezett pénztártagok túlnyomó többsége, csaknem háromnegyede a

munkáltató kezdeményezésére lett önkéntes nyugdíjpénztári tag (21. ábra).



21. ábra Kinek a kezdeményezésére lépett be a nyugdíjpénztárba? (%)

saját maga: 15,0

munkáltató: 73,4

más: 11,5

Azok a személyek, akik nem a munkahelyük kezdeményezésére lettek pénztártagok,

és nem bennük vetődött fel először a pénztártagság lehetősége (mindössze 130 ilyen személy

volt), leggyakrabban (53%) munkatársaik javaslatára léptek be a pénztárba. A család (19%) és

a barátok (14%) javaslata kevésbé volt jelentős. Az ügynökök, a szakszervezet, és más

személyek hatása pedig az előbbiekhez képest elenyésző (22. ábra).

22. ábra Ki beszélte rá, hogy belépjen a nyugdíjpénztárba? % (N=130*)

10

53,1

13,8

19,2

4,6

4,6

ügynök

munkatárs

Barát

család

egyéb személy

szakszervezet

*Egy személy több válaszlehetőséget is megnevezhetett

A belépésre való személyes ösztönzés mellett vizsgáltuk azt is, hogy milyen

megfontolások alapján döntöttek a pénztártagság mellett. A kérdőívben öt különböző állítás

fogalmaztunk meg, amelyeket a válaszadóknak egy ötfokú skálán kellett minősíteniük, annak

alapján, hogy az adott szempont milyen mértékben befolyásolta választásukat. Ábránkon (23.

ábra) az egyes szempontokra adott átlagértékeket mutatjuk be. Minél magasabb a pontszám, a

hatás annál jelentősebbnek tekinthető. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a megtakarítás és

az adókedvezmény erőteljesebb motiváló erőt jelentett a döntés meghozatalában, mint a



magasabb nyugdíj lehetősége, ami, tekintve a 45 év alatti átlagéletkort, a nyugdíjkorhatár

időbeli távolságát, nem meglepő (23. ábra).

23. ábra Mennyire motiválták az alábbiak a belépéssel kapcsolatos döntését? Átlagpontszám (N=302)

4,18

3,89

4,07

3,93

3,3

megtakarítás

befektetés

adókedvezmény

magasabb nyugdíj

munkáltatóihozzájárulás

A munkáltatói szerepvállalást tanúsítja, hogy a tagdíjakat a pénztártagok túlnyomó

részének kizárólag a munkáltató fizeti (44%), a vegyes fizetések (munkavállalóval közösen)

aránya nem éri el 25 százalékot, egyedül fizeti a tagdíjat a válaszadók egyharmada (34%).

22. ábra Ki fizeti a tagdíjat? (%)

22,4

34,1

43,5

saját maga munkáltató közösen

A pénztártagsággal kapcsolatos ismeretek A pénztártagoknak a szabályozással, valamint a tagság nyújtotta kedvezményekkel és

lehetőségekkel kapcsolatos ismeretei meglehetősen eltérőek. A tagság az örökölhetőséget

(egyéni számlán lévő pénzösszeg) és az adókedvezményeket illetően a legtájékozottabb (1.

táblázat 85. old.). A válaszadók 85 százaléka tudja, hogy a pénztári számláján lévő pénze

örökölhető, és közel háromnegyedük (72%) van tisztában azzal, hogy a jelenlegi szabályozás

mellett számára adókedvezmény jár. A kedvezmény mértékére vonatkozóan már kevesebben



rendelkeznek pontos ismeretekkel. A válaszadóknak valamivel több, mint a fele (57%) jelölte

meg 30 százalékban az adókedvezmény mértékét, a többiek (41%) ettől eltérő választ adtak,

vagy nem is tudtak válaszolni a kérdésre (2%). A helytelen arányokat megnevezők közt szinte

alig voltak olyanok, akik magasabb kedvezményekre gondoltak (1%), döntő többségük a

kedvezmény mértékét a mainál alacsonyabbra becsülte. 1. táblázat A tagsággal kapcsolatos ismeretek A tagsággal kapcsolatos ismeretek N % 1. Egyéni számláján lévő pénze örökölhető. 959 84,62. A jelenlegi szabályozás mellett lehetséges adókedvezmény vagy adó-visszatérítés a pénztári befizetések után.

819 72,2

3. Ha anyagi nehézségei támadnak, akkor egyes nyugdíjpénztárak kölcsönt – ún. tagi kölcsönt – nyújtanak a tagjaik számára, ha azok már legalább 3 éve tagok.

522 46,0

4. Ha egy munkáltató egyetlen munkavállalójának is nyugdíjpénztári tagdíjat fizet, akkor valamennyi munkavállalója jogosult a hozzájárulásra.

495 43,7

5. Figyelemmel kísérte-e pénztártagságra vonatkozó törvényi szabályozás változásait.

326 28,8

6. Kezes nélkül is kaphat banki személyi kölcsönt, amelynek fedezetét a nyugdíjpénztárban felhalmozódott pénze jelenti.

211 18,6

A tagi kölcsönök lehetőségét a válaszadóknak közel a fele (46%) ismeri. Valamivel

kevesebben (44%) tudják, hogy ha egy munkáltató egyetlen munkavállalójának is

nyugdíjpénztári tagdíjat fizet, akkor valamennyi munkavállalója jogosult a hozzájárulásra.

Az egyharmadot (29%) se éri el azoknak az aránya, akik figyelemmel kísérik a

pénztártagságra vonatkozó törvényi szabályozás változásait. A tagság a nyugdíjpénztári

fedezettel felvehető banki személyi kölcsön lehetőségét ismeri a legkevésbé. A válaszadóknak

csak kevesebb, mint az egyötöde hallott erről a lehetőségről.

A tájékozottság, az ismeretszint alakulását megvizsgáltuk a nemmel, az iskolai

végzettséggel, valamint a pénztári tagság időtartamával összefüggésben. A hat kérdésterület

közül háromban mutatkozott jelentős nemi különbség. A férfiak nagyobb arányban követik a

törvényi szabályozás változásait (34% vs 25%), és ismerik a fedezettel felvehető banki

kölcsön lehetőségét (23% vs 16%), a nők viszont a férfiakhoz képest tájékozottabbak az

örökölhetőség kérdésében (87% vs 82%).

Az ismeretszint mind a hat fenti kérdésben jelentős eltérést mutat a pénztártagok

iskolai végzettsége szerint. A magasan kvalifikált pénztártagok minden tekintetben nagyobb

tudással rendelkeznek, és érdeklődőbbek a szabályozások változásait illetően is.

Az adókedvezmény kivételével minden kérdésben járatosabbak azok a pénztártagok,

akiknek a tagsága már régebben fennáll. Az adatok szerint a 10. évre ugrásszerűen megnő a



tájékozottság mértéke, ami feltehetően azt jelenti, hogy a döntéshelyzet erősen motiválja az

embereket a szükséges ismeretek megszerzésére. Lásd: 2. tábla 83. old.

A pénztártagsággal kapcsolatos döntések:

Kölcsön felvétele

Az előző fejezetrészben a mintában szereplő személyek informáltságát, tudásszintjét

vizsgáltuk a pénztártagságra vonatkozóan. Ebben a részben a döntésekkel foglakozunk, illetve

azzal, hogy a pénztártagok milyen szolgáltatásokat vettek igénybe önkéntes

nyugdíjbiztosításuk fennállása óta.

A felmérés során nyert információk szerint a tagok elenyésző arányban használták ki

eddig a tagság adta kölcsönlehetőségeket. Az ún. tagi kölcsönt a válaszadók 4,4 százaléka,

nyugdíjpénztári fedezettel felvehető banki személyi kölcsönt pedig csak 2,4 százalékuk vett

igénybe. (Ezek az arányok a hitellehetőségeket ismerőkre6 vonatkoznak.) Lásd: 3. tábla 84.

old.)

A szabályozás követése

A pénztártagságra vonatkozó törvényi szabályozást, mint azt az előzőekben már

láthattuk, a válaszadóknak kevesebb, mint egyharmada követi és ismeri. Tőlük azt kérdeztük,

hogy a változások ismerete befolyásolta-e őket szándékaikban, cselekedeteikben, illetve

melyek voltak azok az események, amelyek hatására valamilyen változtatást eszközöltek

pénztártagságukkal kapcsolatban.

A törvényi szabályozás ismerete csak nagyon kis mértékben (5,5%) motiválta a

tagokat szándékaik megváltoztatására. A legfontosabb „eseményeknek” az adózással

kapcsolatos változásokat jelölték meg. Az erre adott leggyakoribb reakció a befizetések

csökkentése volt. Lásd: 7. tábla 88. old.

6 A tagi kölcsön lehetőségét ismerők száma a teljes mintában 522 fő, a banki személyi kölcsönt ismerőké pedig 211 fő.



A kedvezményezett megjelölése

A pénztártagok kb. 70 százaléka valamely családtagját jelölte meg örökösének. Még

senkit nem jelölt meg közel egyharmaduk (30%), nem családtag örökösként való megjelölése

a válaszadóknak mindössze fél százalékára jellemző. Lásd: 8. tábla 89. old.

A pénztártagsággal kapcsolatos szándékok, tervek

A pénztártagsággal kapcsolatos tervek, szándékok felmérése előtt a telefonos kérdező

rövid tájékoztatást adott, amelyben ismertette a válaszadókkal a következőket:

„Az egyéni nyugdíjszámlán felhalmozott összeget legkorábban a belépéstől számított

10 év után lehet felvenni (kivéve, ha közben nyugdíjba megy). Amennyiben Ön a 10 év

várakozási idő letelte után, de a nyugdíjba menetel előtt kívánja felvenni a megtakarítást, a

felvett összeg – kivéve annak hozamrésze – után személyi jövedelemadót és 11%-os

egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.”

A rövid tájékoztatással az volt a célunk, hogy mindenki számára világossá tegyük,

hogy a jövőre vonatkozó tervei milyen következményekkel járnak.

A válaszadók 53 százaléka valamilyen formában fenntartaná tagsági viszonyát a 10. év

letelte után is. Negyven százalékuk még nem döntötte el, hogy mit fog tenni, és mindössze hét

százalékuk tervezi, hogy kilép a pénztárból, és kiveszi a pénzét (2. táblázat). A tagságukat

fenntartók közül legtöbben azt tervezik, hogy továbbra is fizetik a tagdíjat, és bent hagyják a

pénzüket, amíg nyugdíjba nem mennek. A második legnépszerűbbnek látszó stratégia, hogy

csak a hozamot veszik fel, és továbbra is fizetik a tagdíjat.

2. táblázat Tervek a 10 éves várakozási idő letelte után Mik az Ön tervei a 10 év letelte után? N %

Továbbra is fizeti a tagdíjat, és bent hagyja a pénzét, amíg nyugdíjba nem megy. 389 34,3

Továbbra is fizeti a tagdíjat, de a számláján lévő összeg egy részét (tőkét és hozamot is) a nyugdíjkorhatár előtt felveszi.

29 2,6

Továbbra is fizeti a tagdíjat, de a számláján lévő összeg egészét a nyugdíjkorhatár előtt felveszi.

20 1,8

Továbbra is fizeti a tagdíjat, és csak a hozamot veszi fel. 123 10,8

Tagdíjfizetés nélkül a pénzét a pénztárban hagyja, amíg nyugdíjba nem megy. 38 3,4

Kilép a pénztárból, és kiveszi a pénzét. 81 7,1

Még nem döntötte el. 453 39,9



A terveket illetően az iskolai végzettség szerint jelentős eltérések mutatkoztak (23.

ábra). A pénztártagság megtartására a magas iskolai végzettségűeknél számíthatunk

leginkább: 62 százalékuk a 10 év lejárta után is fenntartaná valamilyen formában

tagviszonyát. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek csoportjai felé haladva erőteljesen

csökken a bennmaradók feltételezhető aránya. A legképzetlenebbek körében ez az arány már

csak 35 százalék. A kilépni szándékozók megoszlása minden képzettségi szinten az

előzőekkel ellentétes tendenciát mutat, vagyis minél alacsonyabb az iskolai végzettsége a

pénztártagnak, annál valószínűbb, hogy 10 év lejárta után kiveszi a pénzét és felszámolja a

biztosítását.

A tagságukat fenntartani szándékozók iskolai végzettségük szerint egy megoldás

tekintetében térnek el. Az érettségivel, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel

rendelkezők nagyobb arányban preferálják azt a lehetőséget, hogy csak a hozamot veszik fel,

és a tagdíjat továbbra is fizetik, mint náluk képzetlenebb tagtársaik.

A bizonytalanság, a döntés hiánya a képzetlenebb csoportokat jobban jellemzi, mint a

képzett, különösen pedig a magasan kvalifikáltak csoportjait. A 8 általánossal vagy még azzal

sem rendelkezőknek kb. a fele (51%) még nem rendelkezik tervekkel a jövőt illetően. A

bizonytalanok aránya a felsőfokúak körében ehhez képest csak 33 százalék.

23. ábra Tervek a 10 éves várakozási idő letelte után a tagság iskolai végzettsége szerint (%)

51

35

13

46 46

8

39

55

7

33

62

5

<8 általános szakmunkás érettségi felsőfok

nem döntött tag marad kilép

A következőkben a belépés óta eltelt idő hosszának függvényében vizsgáljuk a

jövőre vonatkozó terveket (24. ábra). A bizonytalanok aránya meglehetősen ingadozó, a

további tagság mellett döntők aránya az utolsó 3 évben kiegyenlített, és ami igen fontos, hogy

a 10. évbe lépők esetében a tagságukat megszüntetők aránya 3 százalékra csökken. A 7. évről



a 10. évre csaknem kétszeresére (12 %-ról 23%-ra) növekszik azoknak az aránya, akik a

hozamfelvétel és a tagdíjak további fizetése mellett döntenek. Lásd még: 5. tábla 86. old.

24. ábra Tervek a 10 éves futamidő letelte után a tagság időtartama szerint (%)

4449

7

39

55

6

38

53

9

42

55

3

7 éve 8 éve 9 éve 10 éve

nem döntött tag marad kilép

A nyugdíjba menetelkor a válaszadóknak közel a fele (49%) kívánja egy összegben

felvenni a pénzét. Egynegyedük (25%) a vegyes kifizetést választaná, a havi nyugdíj-

kiegészítést alig egyötödük (18%), és járadékra számítana meghatározott ideig a válaszadók 8

százaléka. A teljes mintában egy ember akadt, akinek a megoldásokat illetően még nincsenek

preferenciái, ezért nem tudott válaszolni a kérdésre (3. táblázat).

3. táblázat Tervek a nyugdíjas évekre Mik az Ön tervei a nyugdíjas éveire? N %

Nyugdíjba menetelekor egy összegben felveszi a pénzét. 557 49,1

Havi nyugdíj-kiegészítésként életjáradék formájában kívánja felhasználni a megtakarítását.

205 18,1

Járadékra számít meghatározott ideig. 92 8,1

Vegyes kifizetést kér: egy nagyobb összeget egyszerre, s azután járadékot. 279 24,6

Nem tudja. 1 0,1

Iskolai végzettség szerint a nyugdíjas évekre vonatkozó stratégiák eltérőek. A

legkarakteresebb különbség az alacsony és a magas végzettségűek között mutatkozik. Az

alapfokú végzettséggel rendelkezőknek több mint a fele egy összegben tervezi kivenni

megtakarított pénzét, egynegyedük havi nyugdíj-kiegészítésként életjáradék formájában

kívánja felhasználni a megtakarítást, és kb. egyötödük (19%) gondol arra, hogy a vegyes

kifizetést választja. Ezzel szemben a főiskolát vagy egyetemet végzetteknek alig több mint 40

százaléka kívánja egy összegben felvenni a pénzét, majd egyharmaduk (31%) vegyes



kifizetést kérne és nagyjából hasonló arányban (14 ill. 12%) gondolnak járulék szerinti

kifizetésre (25. ábra). 25. ábra Tervek a nyugdíjas évekre iskolai végzettség szerint (%)

54

25

2

19

48

24

2

26

52

17

10

22

43

14 12

31

<8 általános szakmunkás érettségi felsőfok

egyösszegben életjáradékban járadék határozott ideig vegyes kifizetés

A válaszadók több mint egynegyedének (28,5%) megfordult már a fejében, hogy a

nyugdíjpénztárban lévő pénzének felvétele megoldaná pillanatnyi nehéz anyagi helyzetét.

Döntési preferenciák modellezése

Kutatásunk célkitűzései közé tartozott a pénztártagok döntéseit befolyásoló tényezők

szerepének vizsgálata a két kritikus időszakra (a 10 éves várakozási idő lejárta, nyugdíjba

vonulás) vonatkozóan. Mindkét időszak esetében azt vizsgáltuk, hogy a döntést hozó

személyek demográfiai és társadalmi jellemzői, valamint a pénztártagság bizonyos

paraméterei hogyan határozzák meg az egyes döntési stratégiákat.

A pénztártagok szándékaiban mutatkozó eltérések magyarázatára a binomiális

logisztikus regresszió módszerét alkalmaztuk. A logisztikus regresszió segítségével a

dichotóm függő változó és a magyarázóváltozók (folytonos illetve kategoriális) közötti

lineáris kapcsolat erősségét és irányát vizsgáltuk. Függő változónak tekintettük minden

esetben egy adott lehetőség preferálását (1=választja, 0=nem választja). Magyarázó

változónak tekintettük a kérdezettek:

nemét

korát,

iskolai végzettségét

viszonylagos anyagi helyzetét (1=rossz, 5=nagyon jó)



anyagi helyzetének változását (anyagi helyzete változott az elmúlt 3 évben: 1=igen, 0=nem)

a tagsági viszonyának időtartamát és

a tagdíjfizetés módját (0=nem ő fizet, 1= ő, vagy ő is fizet).

4-8. táblázatunkban a statisztikai elemzés eredményeit mutatjuk be, azaz a

modellekben szereplő magyarázó változók és kategóriák regressziós paramétereit (B érték) és

a hozzájuk tartozó esélyhányadosokat (Exp(B)). Minden magyarázó változóra közöljük a

szignifikancia és az esélyhányadosok értékét, valamint a hozzájuk tartozó alsó és felső

konfidencia határokat. A kategória-változók esetében (pl. nem) az esélyhányados azt fejezi ki,

hogy a vizsgált csoportban az adott döntési preferencia esélye hányszor nagyobb vagy kisebb

egy kijelölt referencia csoporthoz képest. A skálaszerű folytonos változók esetében, mint

például az életkor, az esélyhányadost úgy értelmezhetjük, hogy a korévek száma

hányszorosára növeli vagy csökkenti egy adott választás esélyét. Táblázatunkban a referenciát

mindig az adott változó hiányzó kategóriája jelenti.

Döntési preferenciák a 10 éves várakozási idő leteltével

1.1 modell

A modellben a 10 év után lehetséges döntési alternatívákat aszerint csoportosítottuk,

hogy a tagok terveznek-e pénzkivételt a számlájukról a nyugdíj korhatár előtt. Azokat, akik a

kérdőív alábbi lehetőségeinek valamelyikét választották, azonos csoportba soroltuk:

a számláján lévő összeg egy részét (tőkét és hozamot is) a nyugdíjkorhatár előtt felveszi; a számláján lévő összeg egészét a nyugdíjkorhatár előtt felveszi; csak a hozamot veszi fel; kilép a pénztárból, és kiveszi a pénzét;

Így a döntési preferenciával rendelkezőket a pénzfelvétel szempontjából

kategorizáltuk (1=tervezi, 0=nem tervezi).

A 4. táblázat nyugdíj-számlán gyűjtött pénzösszeg kivételét befolyásoló tényezőket

mutatja a 10 éves várakozási idő után.



4. táblázat A 10 év után pénzt vesz fel (pénzkivétel esélyét befolyásoló tényezők)

-,032 ,001 ,969 ,951 ,987,129 ,175 1,138 ,944 1,372

,011 ,914 1,011 ,828 1,235

-,155 ,361 ,856 ,614 1,194

-,027 ,869 ,973 ,707 1,341

-,355 ,003 ,701 ,554 ,887

,076 ,670 1,079 ,760 1,531,758 ,378 2,135

kortagsági időiskolaivégzettségnem(1)anyagihelyzetváltozása(1)viszonyítottanyagi helyz.

díjfizető(1)Constant

B Sig. Exp(B) Lower Upper95,0% C.I.for EXP(B)

A modellbe bevont magyarázó vagy prediktor változók közül kettő esetében találtunk

szignifikáns összefüggést: az életkor és az országos átlaghoz viszonyított anyagi helyzet

jelentős mértékben befolyásolja annak esélyét, hogy a pénztártag pénzösszeg kivételét tervezi.

Az életkor és a pénzfelvételi tervek között fordított irányú kapcsolat mutatkozik: minél

magasabb az életkor, annál kevésbé valószínű, hogy sor fog kerülni pénzfelvételre. Ez az

eredmény a várakozásoknak megfelelő tendencia létezését támasztja alá: minél közelebb van

valaki a nyugdíjkorhatárhoz, annál közelebb van ahhoz is, hogy veszteségek (adó- és

járulékfizetési kötelezettség) nélkül juthasson hozzá megtakarításaihoz. Ennek megfelelően

nyugdíjkorhatárhoz közelebb állók körében kevésbé valószínű, hogy számlájukról pénzt

vegyenek ki. Az anyagi helyzet mutatójának negatív előjelű regresszió-értéke azt az

összefüggést tükrözi, hogy minél rosszabb a válaszadó anyagi helyzete, annál nagyobb az

esélye annak, hogy pénztári számlájáról a tíz éves türelmi idő lejárta után pénzt vegyen fel.

Ebben az esetben a kedvezőtlen anyagi helyzet következtében a veszteségek ellenére is a

számlán lévő összeg megbontására vagy teljes kivételére kell számítani. A kedvezőtlen anyagi

helyzet erőteljesebben befolyásolja a kivételre vonatkozó terveket, mint az életkor, vagyis

adott esetben az is elképzelhető, hogy valaki a nyugdíjkorhatár közelében is rákényszerül,

hogy pénzt vegyen ki a számlájáról.

1.2 modell

A második modellben a lehetséges döntési alternatívákat aszerint csoportosítottuk,

hogy a tagok tervezik-e, hogy a 10 éves várakozási idő letelte után nemcsak felveszik a

számlájukon lévő pénzösszeget, hanem tagsági viszonyukat is megszüntetik. Az 5. táblázat



szerint a pénztártagság megszüntetésére vonatkozó tervet egyedül az anyagi helyzet

befolyásolja szignifikáns mértékben. Minél kedvezőtlenebbül ítéli meg valaki anyagi

helyzetét az országos átlaghoz viszonyítva, annál valószínűbb, hogy a tíz éves várakozási idő

letelte után megszünteti pénztár-tagságát.

5. táblázat A kilépés esélyét befolyásoló tényezők

-,026 ,062 ,974 ,947 1,001,125 ,403 1,133 ,846 1,517

-,205 ,169 ,814 ,608 1,091

-,480 ,083 ,619 ,360 1,064

-,353 ,168 ,702 ,425 1,161

-,826 ,000 ,438 ,313 ,611

-,418 ,114 ,658 ,392 1,1051,474 ,257 4,365

kortagsági időiskolaivégzettségnem1)anyagi helyzetváltozása(1)

viszonyítottanyagi helyz.díjfizető(1)Constant


Döntési preferenciák a nyugdíjba vonuláskor

A következő modellekben a nyugdíjba vonuláskor esedékes döntéstípusokat, illetve az

azokat befolyásoló tényezőket vizsgáljuk.

2.1 modell

Első döntési lehetőségként azt a kimenetelt modelleztük, amelyben a pénztártag

egyszerre kívánja felvenni a számláján gyűjtött teljes összeget (6. táblázat). 6. táblázat Nyugdíjba vonuláskor a teljes összeg felvételét befolyásoló tényezők

,051 ,000 1,053 1,038 1,067,116 ,108 1,123 ,975 1,294

,032 ,677 1,033 ,887 1,202

-,145 ,260 ,865 ,671 1,113

-,133 ,294 ,875 ,683 1,122

-,535 ,000 ,586 ,483 ,711

,221 ,100 1,248 ,958 1,625-1,807 ,005 ,164

kortagsági időiskolaivégzettségnem(1)gazdaságihelyzetváltozása(1)viszonyítottgazdaságihelyz.díjfizető(1)Constant




Hasonlóan a 10 éves lejárati idő pénzkivételi modelljéhez, ebben a modellben is az

életkort kifejező változó, és az országos átlaghoz viszonyított anyagi helyzet gyakorolt

szignifikáns mértékű hatást a vizsgált döntési kimenetelre. Minél idősebb korosztályról van

szó, annál inkább látjuk a tervekben megfogalmazódni a biztosítási összeg egy összegben

történő felvételét a nyugdíjba menetelkor.

Másrészt minél kedvezőbb a válaszadóknak az országos átlaghoz viszonyított anyagi

helyzete, annál kevésbé tervezik, hogy a nyugdíjba vonuláskor a teljes összeget kiveszik a

számlájukról. A nyugdíjkorhatártól való távolság erőteljesebben befolyásolja ezeket a

terveket, mint a jelenlegi anyagi helyzet.

2.2 modell

A következő modell a járadék-felvételre vonatkozó döntések befolyásoló tényezőit

vizsgálja.

7. táblázat Nyugdíjba vonuláskor járadék felvételét tervezi

-,040 ,000 ,961 ,946 ,976-,059 ,464 ,943 ,805 1,104

,002 ,985 1,002 ,846 1,186

-,048 ,737 ,953 ,720 1,261

,168 ,228 1,183 ,900 1,555

,140 ,191 1,150 ,933 1,418

-,393 ,007 ,675 ,508 ,896,932 ,198 2,538



Ezt a döntési stratégiát az előzőektől eltérően a viszonyított gazdaság helyzet nem

befolyásolja jelentős mértékben. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy azok között, akik maguk

is fizetik a pénztártagsági díjat – a munkáltatójukkal együtt vagy egyedül – nagyobb

valószínűséggel találunk olyanokat, akik a járadékos formát részesítik előnyben.

A kor hatása ellenkező irányú, mint az előző modellben. A fiatalabbak inkább a

járadékos formát preferálják. Ez a fiatal és idősebb korosztályok eltérő öngondoskodási

filozófiáját jeleníti meg.



2.3 modell

Ebben a modellben az egyösszegű pénzfelvételnek és a részesedés járadékként való

felvételének az előnyei ötvöződnek a pénztártag számára. Ez a választás inkább a

fiatalabbakra és a jobb módúakra jellemző. A döntés mögött feltehetően a gazdasági helyzet

játszik erősebb szerepet.

8. táblázat Nyugdíjba vonuláskor a vegyes kifizetés választását befolyásoló tényezők

-,025 ,001 ,975 ,960 ,990-,089 ,274 ,915 ,780 1,073

-,042 ,632 ,958 ,806 1,140

,242 ,093 1,273 ,960 1,688

,028 ,845 1,028 ,776 1,362

,561 ,000 1,753 1,395 2,203

,151 ,324 1,163 ,861 1,571-1,047 ,155 ,351





Kutatási eredmények összefoglalása

A kutatásnak az volt a célja, hogy feltárja azoknak a nyugdíjpénztári tagoknak a

pénztári tagsággal, illetve a nyugdíjpénztári számlájukon lévő megtakarításokkal kapcsolatos

terveit, akiknek a közeljövőben jár le tíz éves kötelező várakozási ideje. Ennek érdekében

telefon-kérdőíves vizsgálatot végeztünk három önkéntes nyugdíjpénztár tagjai körében,

amelyben összesen 1134 fő vett részt. A minta arányosan reprezentálja a pénztárakat

taglétszámuk alapján. A mintába került nyugdíjpénztári tagok 37 százaléka 9 éve, 34

százaléka 8 éve, 21 százaléka 7 éve, 8,5 százalék pedig 10 éve tagja a pénztárnak.

A megkérdezett pénztártagok 73 százaléka a munkáltató kezdeményezésére lett

önkéntes nyugdíjpénztári tag. A pénztártagok túlnyomó részének tagdíját részben vagy

egészben a munkáltató fizeti, csak a tagok egyharmada (34%) fizet egyedül. A pénztártagok

nyilatkozatai szerint a pénztárba való belépést erőteljesebben motiválta a megtakarítás és az

adókedvezmény szempontja, mint a nyugdíj-kiegészítés szándéka. A pénztárak működésének

szabályozásáról való tájékozottságot leginkább a nem, az iskolai végzettség, és a

pénztártagság időtartama befolyásolta. A férfiak, a magas iskolai végzettségűek, és azok, akik

már tíz éve pénztártagok, jártasabbak a szabályok terén.

A válaszadók 53 százaléka valamilyen formában fenntartaná tagsági viszonyát a 10 év

letelte után is. Negyven százalékuk még nem döntötte el, hogy mit fog tenni, és mindössze hét

százalékuk tervezi, hogy kilép a pénztárból, és kiveszi a pénzét. Azok közül, akik továbbra is

fenntartanák tagságukat, a legtöbben azt a tervezik, hogy folyamatosan fizetik a tagdíjat, és

bent hagyják a pénzüket, amíg nyugdíjba nem mennek. A 10. éve pénztártagok körében 3

százalékra csökken azoknak az aránya, akik tagságukat megszüntetnék.

A nyugdíjba menetelkor a válaszadók mintegy fele kívánja egy összegben felvenni a

pénzét. A kérdezettek több mint egynegyedének megfordult már a fejében, hogy a

nyugdíjpénztárban lévő pénz felvétele oldaná meg pillanatnyi nehéz anyagi helyzetét. A

megkérdezett személyek egynegyede vegyes kifizetést, egyötöde havi nyugdíj-kiegészítést, 8

százalékuk pedig meghatározott ideig fizetendő járadékot választana.

Kutatásunk célkitűzései közé tartozott a pénztártagok döntéseit befolyásoló tényezők

súlyának meghatározása a 10 éves várakozási idő lejártakor, illetve a nyugdíjba vonulás

idején. Mindkét időszak esetében azt vizsgáltuk, hogy a döntést hozó személyek demográfiai

és társadalmi jellemzői, valamint a pénztártagság bizonyos paraméterei hogyan hatnak az

egyes döntési stratégiák valószínűségére. Az elemzés binomiális logisztikus regresszió



alkalmazásával történt. A kiválasztott döntési alternatívákat öt modell konstruálásával

elemeztük.

A tízéves várakozási idő leteltével kapcsolatban két, a pénztárak működését

hátrányosan befolyásoló stratégia választásának esélyét vizsgáltuk: a pénztári számlán

gyűjtött összeg nagyobb arányú vagy teljes kivételét, illetve a pénztártagság megszüntetését.

A nagyobb arányú kivét szándékát az összes háttérváltozó közül csak az életkor és az anyagi

helyzet megítélése befolyásolja. Minél idősebb a pénztártag, annál kevésbé tervez nagy

összegű kivétet; az anyagi helyzet kedvezőtlen megítélése viszont növeli az esélyét a kivételi

terveknek. A tagság megszüntetésének tervezésére csak az anyagi helyzet kedvezőtlen

megítélése van befolyással: a rossz anyagi helyzetben lévők nem csak a pénz kivételét, hanem

a tagság megszüntetését is fontolóra veszik.

A nyugdíjba vonulással kapcsolatban három döntési alternatíva választásának

valószínűségeit vizsgáltuk: a számlán összegyűlt pénz egy összegben történő felvételét, a

nyugdíj-kiegészítés igénylését, illetve a vegyes kifizetést. E három alternatíva választásában a

háttérváltozók közül az életkor, az anyagi helyzet, és a tagdíjfizetés módja játszik szerepet. Az

egy összegű pénzfelvétel választásának esélyét a magasabb életkor – a nyugdíjkorhatár

közelsége –, illetve az anyagi helyzet kedvezőtlen megítélése növeli. A járadék igénylése

inkább várható a fiatalabbak között, és azok körében, akik maguk is részt vesznek a tagsági

díj fizetésében. Az egy összegű kifizetés és a járadék felvétel előnyeinek kombinációját, a

vegyes kifizetést a jobb anyagi helyzet és az alacsonyabb életkor valószínűsíti.

A kutatás az előzmények ismeretében egyéb tanulságokkal is szolgált, egyben jelezte a

jövőbeni feladatokat.

Látszólag úgy tűnhet, hogy az önkéntes pénztárak általános társadalmi ismertséget és

elfogadottságot nyertek, hiszen az előzetes felmérésekből tapasztalhattuk, hogy az aktív

lakosság országosan – területegységenként ugyan eltérő mértékben -10,5 és 23 % között

szervezett a nyugdíjpénztárakban. (lásd 9. ábra, 17.o.)

20%-t megközelítő vagy meghaladó a tagság aránya Budapesten és az Észak-dunátúli

megyékben, míg az ország keleti megyéiben lényegesen kisebb a pénztártagok aránya. Ennek

hátterében a foglalkoztatottsági és jövedelem viszonyok állnak. Az adókedvezményhez kötött

megtakarítási forma elsősorban azok érdeklődését keltette fel, akik élni tudtak az

adókedvezmény érvényesítésével, vagy olyan munkáltatónál dolgoznak, ahol a munkahelyi

szociális rendszer részét képezik az ilyen típusú béren kívüli juttatások.



Az egyéni befizetők többsége magasabb jövedelemmel rendelkező, melyek között a többség

magasabb pénzügyi kultúrával is rendelkezik így a pénztári megtakarítás csak egy a több

megtakarítási forma közül számukra. Nem véletlen, hogy arányaiban a pénzügyi területen

dolgozók közül legtöbben pénztártagok.

Pregnánsan nem érzékelhetők azok az öngondoskodási motívumok, melyek célzott

megtakarításként kezelnék a pénztári befizetéseket és valóban az időskori biztonság

megalapozását céloznák. Ezt a fajta tudatosságot a tagság alig negyedénél lehetett felfedezni.

Ennek okai visszavezethetők arra is, hogy a Öpt. eredeti céljaitól eltérően a belépő tagok nem

egy szociális közösség részévé válnak, hanem legtöbb esetben valamely biztosító vagy

pénzintézet egy üzleti termékének vásárlói lesznek. Így azon sem lehet csodálkozni, hogy sok

esetben maga a pénztártag sem tudja pontosan meghatározni, hogy minek is tagja: önkéntes

vagy magánnyugdíj-pénztárnak, vagy befektetéssel egybekötött nyugdíjbiztosítást vásárolt

valamely biztosítótól. Ez az elem a kutatásunknál nem merült fel, hiszen célzottan kérdeztünk,

de egyéb forrásainkból tudjuk.

A belépés ösztönzésére szolgáló marketing is legtöbb esetben az adókedvezményt, a 10 év

várakozási idő utáni pénzfelvétel lehetőségét, illetve a nyugdíjaskor elérésekor az egyösszegű

pénzfelvételt hangsúlyozta a nyugdíjas-kori járadékra váltás lehetősége helyett.

Kétségtelen, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítások nagyságrendje erre kevéssé is ad

lehetőséget.

Az Öpt. elfogadása óta évente átlagosan kétszer lett módosítva. Az átlag pénztártag már ezért

sem tudná követni a törvény változásait. Különösen 1998 után követték sűrűn egymást a

módosítások. Ennek hátterében az esetek többségében a banki, biztosítós hátterű szervezetek

üzletpolitikájának támogatása állt. Egyre nagyobb integrációs nyomás alá kerültek azok az

intézményi, vállalati szervezetek, melyek a tényleges törvényalkotói szándék megvalósítói

lehettek volna, olyan szociális közösségek létrehozói, melyek kultúrát teremtenek és az

időskori szociális gondoskodást új civil közösségi alapokra helyezik.

Az előzőekben vázolt folyamatokban tömegesedtek azok a beléptetések, átléptetések,

amelyben sokadrangúvá degradálódott az öngondoskodás, a szolidaritás.

Az önkormányzati működés egyre inkább háttérbe szorult. A pénztárak választott vezető

testületei egyre inkább egy pénzügyi szervezet menedzsmentjére hasonlítanak semmint nagy

autonómiával rendelkező civil szervezetek vezetéséhez.

A kialakult helyzetet tényként kell elfogadni.



A végbement változásokat tekinthetjük akár szükségszerűségnek is, amennyiben a

nyugdíjrendszer újabb nagy kihívás előtt áll, melyben a kiegészítő rendszer szerepe

felértékelődik.

Valamennyi prognózis már az évtized végén is finanszírozási problémákat jelez a hazai

nyugdíjrendszerben. A nyugdíjak értékvesztésével számolnak.

A várható újabb nyugdíjreformnak ténylegesen integrálnia kell a rendszerbe az önkéntes

nyugdíjpénztárakat. A kiegészítő rendszer szolgáltatásai csak járadékos rendszerben

értelmezhetők. Tömeges járadékszolgáltatást azonban csak erre felkészült szervezetek tudnak

nyújtani.

Mint tanulmányunkból kiderül a pénztártagok majd háromnegyed része számára nem

tudatosult, hogy további erőfeszítéseket kellene tennie ahhoz, hogy nyugdíjas éveiben adott

életnívó megőrzéséhez több forrással kell rendelkezni az államilag garantált nyugdíj mellett.

Az évtized végén esedékes nyugdíjreform előkészítésével párhuzamosan fel kell készíteni az

érintett korosztályokat arra, hogy a rendelkezésre álló egyéni nyugdíjcélú megtakarításokat

igénybe vegyék. Tudatosan építsék fel nyugdíjas éveik anyagi bázisát.

Tudomásul kell azonban vennünk, hogy ezek a megtakarítási formák főleg a középosztályok

számára nyitottak. Részben mert ez a réteg képes felismerni a várható időskori ellátási

viszonyokat, másrészt rendelkezik azokkal a forrásokkal melyekből ezt a felhalmozást

finanszírozni tudja.

De még e rétegek körében is szükség van az államilag finanszírozott propagandára, mely az

Öpt. megalkotását követően elmaradt, annak ellenére, hogy a költségvetésben akkor erre

jelentős pénzeszközöket különítettek el.

Végül úgy gondoljuk, hogy a jelenleg hatályos agyon módosított törvény helyett, a kialakult

viszonyokat is jobban tükröző, a társadalmi szükségletet kifejező, a pénzügyi környezethez

jobban alkalmazkodó, közérthető szabályozásra lenne szükség, melyben az átlagos pénztártag

is eligazodik.



III. fejezet – A kapcsolódó jogszabályok változásai

A pénztártagsággal kapcsolatos jogi ismeretek nagyon differenciáltak (ld. 28. old. 1. táblázat)

azonban a jogbiztonság növeli a rendszerrel kapcsolatos bizalmat. Viszont a hektikus

szabályozás bizonytalanságot kelt és ellene hathat a törvényalkotói szándékoknak. Ilyen

feszültséget okozott 2003. év végén, 2004. év első felében pénztártagok körében a 10 éves

várakozási idő után pénzfelvétel esetén a hozam megadóztatásának lebegtetése. Sokan úgy

érezték, hogy „becsapták” őket, és képviselőik azt fontolgatták, hogy ebben a tárgykörben

bírósághoz (alkotmánybírósághoz ?) fordulnak. A kérdés jelentőségére, és a várhatóan egyre

bővülő tagi érdeklődésre tekintettel már abban az időszakban megvizsgáltuk az önkéntes

nyugdíjpénztárak a várakozási idő leteltét követő, de az Öpt. szerinti nyugdíjkorhatár

betöltését megelőző kifizetései (biztosítási díjvisszatérítések) jogi szabályozását, kiemelten

azok adózására. A jelen tanulmány keretében az azóta eltelt történésekre tekintettel átfogóan

elemeztük a kapcsolódó jogszabályok változásait. Az értékelés lényege, hogy nem csak a

jelenlegi törvényi előírásokat elemeztük, hanem azok időbeli változásait is.

Két oldalról vizsgáltuk a jogi szabályozást: egyrészt a pénztárak oldaláról [az önkéntes

kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. tv. (XII.06.) (Öpt)], másrészt a

jövedelemadó-törvények oldaláról [a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi

XC. tv. 1995.12.31-ig (Mja.), ill. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv.

1996.01.01-től (Szja.)].

Az Öpt. kihirdetésétől (1993.XII.06) vizsgálataink befejezéséig (2006. május). Az időbeli

változásokat a hivatkozások végén kiemelten jelezzük.

Öpt. változásai 2.§ (4) c) várakozási idő: a tagsági viszonynak a belépéstől számított alapszabály szerinti

azon időszaka, amelynek elteltével az egyéni számlaköveteléshez, illetve a szolgáltatáshoz a pénztártag hozzájuthat;

2.§ (5) a) nyugdíjkorhatár: az az életkor, melynek betöltését a társadalombiztosítási jogszabályok az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételéül előírják. E törvény alkalmazásában a nyugdíjkorhatár betöltésének minősül, ha a pénztártag szolgálati nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, előnyugdíjban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. A nyugdíjkorhatár betöltése után a pénztártag a várakozási idő időtartamától függetlenül jogosulttá válik a nyugdíjszolgáltatásra;

2.§ (5) c) E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál … c) nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj): a nyugdíjkorhatár elérése után a



pénztártag részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg terhére, az alapszabályban rögzített módozatok szerint egy összegben vagy járadék formában történő pénzbeli kifizetés.

2.§ (5) c) E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál … c) nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj A nyugdíjkorhatár elérése után a pénztártag részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg terhére, az alapszabályban rögzített módozatoknak megfelelően választása szerint egy összegben vagy járadék formájában, illetőleg e kettő kombinációjaként történő pénzbeni kifizetés; [csak 1996.04.13-tól hatályos, szempontunkból technikai jellegű módosítás]

10.§ (1) a) A pénztár az általa gyűjtött és kezelt befizetésekből az alapszabályban meghatározott feltételek szerint az alábbi szolgáltatásokat nyújthatja: a) a 2. § (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott nyugdíjszolgáltatás (nyugdíjpénztár);

10.§ (2) A nyugdíjpénztár kizárólag nyugdíjszolgáltatást nyújthat, …[csak 1996.04.13-tól hatályos, szempontunkból alapvetően fontos pontosítás]

18.§ (1) c) Az alapszabálynak tartalmaznia kell … c) a pénztár által nyújtott szolgáltatások körét és az igénybevétel feltételeit, az egyes szolgáltatásokra vagy a szolgáltatások teljes körére előírt várakozási idő tartamát;

46.§ (1) a) A nyugdíjpénztár alapszabályának a 18. §-ban foglaltakon túlmenően tartalmaznia kell a) legalább 10 év kötelező várakozási idő előírását;

46.§ (1) d) A nyugdíjpénztár alapszabályának a 18. §-ban foglaltakon túlmenően tartalmaznia kell … d) a várakozási idő elteltét követő, de még a felhalmozási időszakban lévő pénztártaggal kapcsolatos elszámolási eljárást; [csak 2003.01.01-től hatályos]

47.§ (1) A pénztártag az egyéni számláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, a nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá.

47.§ (2) A tagsági viszony a várakozási idő letelte előtt szüneteltethető, de - kivéve a pénztártagnak más pénztárba történő átlépését, illetve a pénztár megszűnését - nem szüntethető meg.

47.§ (3) A pénztártagnak a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban történő kilépése esetén az egyéni számláján nyilvántartott összeget, az alapszabályban meghatározott kilépési költségek levonása után egy összegben ki kell fizetni.

47.§ (1) A pénztártag az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, a nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá. [csak 2004.01.01-től hatályos, szempontunkból technikai jellegű módosítás]

47.§ (2) A tagsági jogviszony a várakozási idő letelte előtt a 15. § (1) (a tagsági jogviszony megszűnése esetei) bekezdésének rendelkezéseivel ellentétben csak a pénztártagnak más pénztárba való átlépése, illetve a pénztár megszűnése esetén szüntethető meg. [csak 2003.01.01-től hatályos, szempontunkból technikai módosítás]

47.§ (3) A várakozási idő letelte előtt a pénztártag egészség- vagy önsegélyező pénztárba átléphet, ha munkaképességét legalább ötven százalékban



elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, valamint az illetékes hatóság igazolását bemutatja. [csak 2003.01.01-től hatályos, új előírás, szempontunkból technikai jellegű, a régi (3)-ból (4) lett]

47.§ (4) A pénztártag a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az egyéni nyugdíjszámlán lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy

a) a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,

b) a pénztártagságát folytatja, és - legfeljebb háromévente egy alkalommal - az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeg egészét vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi,

c) a pénztárból kilép,

d) tagdíj fizetése nélkül az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeget a pénztárban hagyja.

[csak 2004.01.01-től hatályos] 72.§ (2) Ahol jogszabály munkavállalói nyugdíjalapot, illetve munkavállalói

nyugdíjalapra vonatkozó külön törvényt említ, azon a továbbiakban az e törvény szerint létrehozott bármely típusú kiegészítő pénztárat, illetve e törvényt kell érteni.

Az Öpt. módosításainak összefoglalása 2.§ (4) c) szerint a várakozási idő leteltét követően az egyéni számlaköveteléshez a pénztártag hozzájuthat. 47.§ (1) gyakorlatilag ugyanezt mondja ki.

A törvény eredeti szövegében is nyilvánvaló, hogy a 2.§ (5) a) szerinti nyugdíjkorhatár elérését követően a tag részére történő kifizetés (a kiegészítő nyugdíjszolgáltatás) biztosítási értelemben véve biztosítási szolgáltatás, a várakozási idő leteltét követően, de a nyugdíjkorhatár elérését megelőzően 47.§ (1) ill. (3) eredeti szabályozása szerinti kifizetés biztosítási értelemben véve díjvisszatérítés.

A kihirdetéstől változatlan 10.§ (1) a), és kapcsolódóan a csak technikai jellegű módosításon átesett 2.§ (5) c) alapján egyértelmű, hogy az önkéntes nyugdíjpénztár szolgáltatásként csak az Öpt.-ben deklarált nyugdíjkorhatár elérését követően kifizethető nyugdíjkiegészítő szolgáltatást nyújthatja. Minden egyéb nyugdíjpénztári kifizetés (átlépés, haláleseti kifizetés, várakozási idő leteltét követő, a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző kifizetés) nem pénztári szolgáltatás, hanem valami más.

Kár, hogy 10.§ (2) jelenlegi szabályozása nem a kihirdetéstől, hanem csak 1996.04.13-tól hatályos, de miután ez alapvetően pontosítás, így ez valószínűsíthetően nem kellő jogalap a törvény megtámadására.

Szempontunkból alapvetően fontos 47.§ (3) eredeti szabályozása. (Lásd fent) Szintén kiemelendő 46.§ (1) d) szabályozása, úgyszintén kár, hogy ez nem a kihirdetéstől hatályos, de ez is csak a tájékoztatást szolgálja, adózást nem említ.

Adózásról egyébként az egész törvényben csak a nyugdíjpénztári tagi kölcsön vissza nem fizetése kapcsán esik szó (46.§ (3)), először 2001.01.01-től;

Az, hogy mi számít bele a várakozási időbe az többször változott, de számunkra ez nem releváns, így ezeket a változásokat nem elemezzük.



Mja. 1.§ (1) A belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű

magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli.

4.§ (1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték (a továbbiakban: bevétel) egésze, illetve az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.

7.§ (1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik … 21. a biztosítási jogviszony alapján kapott összeg, kivéve:

a) a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összege,

b) a külön törvényben meghatározott, továbbá a társasági adóról szóló törvényben megállapított feltételeknek megfelelő munkavállalói nyugdíjalapból kapott járadék vagy ennek egyösszegű megváltása;

[csak 1993.12.05-ig hatályos!!!] 7.§ (1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik … 21. a biztosítási

jogviszony alapján kapott összeg, kivéve:

a) a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összege,

b)

[csak 1993.12.06-tól 1994.12.31-ig hatályos] 7.§ (1) Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik … 21. a biztosító

szolgáltatása - kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összegét -, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár szolgáltatása; [csak 1995.01.01-től hatályos, szempontunkból rendkívül jelentős pontosítás]

Összefoglalva az Mja. tárgykörre vonatkozó szabályozásait: (Meglehetősen nehezen szedtük össze az előző adótörvény logikai felépítését. Mja.-t is módosították 1993.12.06-i dátummal /az Öpt kihirdetése!/, de a módosítások közül csak a munkavállalói nyugdíjrendszerekre vonatkozó korábbi szabályozás változása kapcsolódik témánkhoz.

Mja. logikai felépítése szerint

Minden jövedelmet adókötelezettség terhel /1§ (1)/;

A törvényben meghatározott kivételektől eltekintve minden bevétel jövedelem /4.§ (1)/;

Öpt. 72.§ (2)!!! Munkavállalói nyugdíjalap alatt kiegészítő nyugdíjpénztárat kell érteni. /lásd fent/

7.§ (1) „Mentes az adó alól kivéve …” 21.-ből 1993.12.06-tól kivették a „munkavállalói nyugdíjalapból kapott járadék vagy ennek egyösszegű megváltása” részt, azaz ez a kifizetés adómentes! Később, 1995.01.01-től egyértelműsítették ezen szakaszban az önkéntes biztosító pénztárak szolgáltatásait.

Fontos! 1993.02.06-1994.12.31-ig „Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik … 21. a biztosítási jogviszony alapján kapott összeg” törvényi rendelkezés alapján volt adómentes az önkéntes nyugdíjpénztár szolgáltatása. Ide tartozik, hogy Öpt. 10.§ (2) „A nyugdíjpénztár kizárólag nyugdíjszolgáltatást nyújthat…” jelenlegi szabályozása 1996.04.13-



tól hatályos! Megfontolandó, hogy Öpt. eredeti 47.§ (3) /lásd fent/ „biztosítási jogviszony alapján kapott összeg”-e 1993.12.06-tól 1994.12.31-ig! A pontos értelmezéshez már jogászi megközelítés kell.

A személyi jövedelemadó változásai a pénztárszférát érintően (Az 1.sz. melléklet az adómentes bevételekről szól )

1.sz.mell. 6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes: 6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának az egyéni számlájára

befektetések hozama címén jóváírt összeg; [a törvény hatályba lépésétől, 1996.01.01-től, 1999.12.31-ig hatályos]

6.4. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén jóváírt összeg, ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeget is; [2000.01.01-től hatályos]

6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár törvényben előírt szolgáltatása, azzal … [a törvény hatályba lépésétől, 1996.01.01-től, 2003.12.31-ig hatályos]

6.5. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) törvényben, törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel jogszerűen nyújtott szolgáltatása; [2004.01.01-től hatályos]

28.§ Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. … (8) Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevételt teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő

- második évben kifizetett (juttatott) bevétel 90 százalékát, - harmadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 80 százalékát, - negyedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 70 százalékát, - ötödik évben kifizetett (juttatott) bevétel 60 százalékát, - hatodik évben kifizetett (juttatott) bevétel 50 százalékát, - hetedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 40 százalékát, - nyolcadik évben kifizetett (juttatott) bevétel 30 százalékát, - kilencedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 20 százalékát, - tizedik évben kifizetett (juttatott) bevétel 10 százalékát

kell jövedelemnek tekinteni. A kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik évet követően kifizetett (juttatott) bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. [csak 2004.01.01-től hatályos]

28.§ Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. … (8) Ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a nyugdíjpénztár a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetést teljesít (vagyoni értéket juttat), az adóköteles jövedelmet a



következők szerint kell megállapítani: a kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevételt (kivéve a fedezeti alapból történő befektetések hozama vagy értékelési különbözet címén az egyéni számlán jóváírt összegből teljesített kifizetést, juttatást) teljes egészében, míg a kötelező várakozási időszak letelte évét követő… (változatlan) (a törvényt az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. tv. módosította a kihirdetés napjával (IV.26.) úgy, hogy hivatkozott rendelkezést az adózó a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazhatja.)

Összefoglalva az Szja. tárgykörre vonatkozó szabályozásai

• 1. sz. mell. 6.5. álláspontunk szerint Öpt. 10.§ (2) függvényében nyugdíjpénztárak tekintetében egyértelműen csak nyugdíjkiegészítő szolgáltatásra vonatkozik. A szabályozás nyugdíjpénztárakra 2003.12.31-ig vonatkozik.

• Miután Öpt. 10.§ (2) 1996.04.13-tól hatályos, így külön vizsgálandó 1. sz. mell. 6.5. rendelkezése 1996.01.01. és 1996.04.12 között. Megítélésem szerint 1. sz. mell. 6.5. „… törvényben előírt szolgáltatása …” kitétele Öpt. 10.§ (1) a), és kapcsolódóan 2.§ (5) c) alapján ez nyugdíjpénztárak tekintetében szintén csak nyugdíjkiegészítő szolgáltatásra vonatkozik.

• 1. sz. mell. 6.4.-et kezdetben egymástól eltérően értelmezték a nyugdíjpénztárak:

Bizonyos értelmezés szerint a hozam (és kapcsolódóan az értékelési különbözet) kifizetéskor is adómentes a nyugdíjpénztári kifizetés típusától függetlenül;

Más értelmezés szerint a hozam (és kapcsolódóan az értékelési különbözet) jóváíráskor adómentes a nyugdíjpénztári kifizetés típusától függetlenül, a 6.4. rendelkezése a kifizetésekre nem vonatkozik;

Itt az első érdemi hivatalosnak tekinthető állásfoglalás az APEH 1997/177. iránymutatása. Eszerint az adómentesség csak a befizetésekre vonatkozik.

A Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egyesület 2003. év során tárgykörben konzultációt folytatott a PM-mel. A PM írásos állásfoglalást adott ki a megkeresésre. Eszerint a hozam és az értékelési különbözet adómentes jövedelemnek minősül az Öpt 47.§ (1) és (4) szerinti kifizetések esetén is. Mára már általánosan elfogadott ez az értelmezés.

• 2004.01.01-től a mellékletből jogalkotó felhozta a 10 év várakozási idő lejárta esetén történő kifizetések szabályozását (28.§ (8)), és ki is fejtette. Jogtechnikailag érdekes a 2004.04.26-án kihirdetett változtatás visszamenőleges hatályba léptetése, ráadásul opcionálisan. (Szintén érdekes ennek pontos jogászi véleményezése, de a dolgozat tekintetében nem a jogászi értelmezésre helyeztük a hangsúlyt.)

A kapcsolódó jogszabályi változások összegzése

• Az a leírtakból jól látszik, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás főként az Öpt. korai időszakában (1993.12.06-tól 1994.04.12-ig ill. 1994.12.31-ig) nehezen áttekinthető, sőt talán pontatlan is.



• Átnéztük a Felügyelet elérhető anyagait (mind az írásos, mind az elektronikus kiadványaikat, a honlapon elérhető anyagokat) de a tárgykörben érdemi információt nem találtunk.

• Bevezetőben említett pénztártagok úgy érveltek, hogy őket elmondásuk szerint azzal vitték be – egyéb érvek mellett – az önkéntes nyugdíjpénztárba, hogy a várakozási idő – 10 év – leteltét követően adómentesen hozzájuthatnak egyéni számláikhoz. Ezt az ígéretet nyilvánvalóan azon kellene számon kérni, aki adta. Természetesen csak írásban és jogi személy által adott ígéret kérhető számon.

• A törvényi szabályozás oldaláról megpróbáltuk kellő mélységben körüljárni a kérdést. Álláspontunk szerint a várakozási idő (10 év) letelte jogcímén történő, de az Öpt. szerinti nyugdíjkorhatár betöltését megelőző kifizetés Szja. 28.§ (8) szerinti adóztatása jogilag nem támadható, de a pontos végkövetkeztetés levonásához jogászi megközelítés szükséges. E dolgozatnak a jogszabályok változások vizsgálatakor csak a vitatott szabályozások feltárása a célja.

Vizsgálódásaink során élesen felvetődött, hogy az Szja. 28.§ (8) szerinti a kifizetésekből az adómentes rész (hozam + értékelési különbözet) megfelelően megállapítható-e. Gyakorlati tapasztalatainkból tudjuk, hogy ez sok esetben megfelelő hitelességgel nem, illetve csak igen hosszadalmas procedúra eredményeként állapítható meg.

Az Öpt. nem közvetlenül a 10 éves várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetésekre vonatkozó, de ezen kifizetéseket nyilvánvalóan érdemben befolyásoló szabályozásai 2.§ (3) d) egyéni számla: az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és

üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár - számviteli rendjével összhangban - a pénztártagok részére vezet. A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, egyéb befizetéseinek és a munkáltatói tag hozzájárulásának azt a részét, amelyet a pénztár a tagjai számára a szolgáltatások fedezeteként jóváír, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer, továbbá a támogató rendelkezése szerint az általa nyújtott adományból a tag számára jóváírandó összeget. A pénztár szolgáltatásait az egyéni számlák megterhelésével, az alapszabályban rögzített tevékenységi rendhez igazodó szolgáltatási számlákról teljesíti. A pénztár felszámolásakor, illetve végelszámolásakor az egyéni számla a pénztár kötelezettségekkel nem terhelt közös vagyona tagok közötti felosztásának eszköze. Az egyéni számla a pénztártag rendelkezése szerint az egyéni nyugdíjszámlán lekötött összeg (tagi lekötés) kivételével követelés biztosítékául nem szolgálhat. Az egyéni számlát a pénztár csak e törvényben, illetve felhatalmazásán alapuló jogszabályban foglalt rendelkezések alapján terhelheti meg; [a kiemelt szövegrész 2005.01.01-től hatályos]

13.§ (3) A pénztártag számláján elhelyezett összegekre sem a pénztártag hitelezői, sem kívülálló harmadik személy hitelezői nem tarthatnak igényt, kivéve a pénztártag rendelkezése szerint az egyéni számlán lekötött összeget, amelyet a 47. § (7) bekezdés szerint a Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézettel kötött szerződésében fedezetként felajánl (tagi lekötés). [a kiemelt szövegrész 2005.01.01-től hatályos]



47.§ (7) A pénztártag - a várakozási idő letelte, illetve a nyugdíjkorhatár elérése után - egyéni számlakövetelésének legfeljebb 50%-át a Hpt. hatálya alá tartozó hitelintézettel kötött szerződésben fedezetként felajánlhatja, amennyiben rendelkezik arról, hogy a pénztár az egyéni nyugdíjszámlájára tagi lekötést vezessen fel. A tagi lekötés a pénztár által kiadott, a tagi lekötésnek a tag egyéni nyugdíjszámlájára vezetéséről szóló nyilatkozattal jön létre. A tagi lekötés törlését a pénztárnál a tag, a tag halála esetén a kedvezményezett, valamint a hitelszerződésben foglalt feltételek teljesülése esetén a tagi lekötés jogosultja kezdeményezheti a tagi lekötéssel biztosított követelés megszűntének egyidejű igazolása mellett. A tagi lekötés szabályai egyebekben a jogon és követelésen alapított zálogjog szabályaival azonosak. Ha a hitelintézet a tagi lekötésből származóan igényt érvényesít, azt úgy kell tekinteni, mintha a pénztártag az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összegből felvételt teljesített volna. [új szabályozás, 2005.01.01-től hatályos]

47/B.§ (3) Pénztárak közötti átlépés esetén az átlépő tag egyéni számlájára vezetett tagi lekötésről, annak mértékéről és jogosultjáról a befogadó pénztárat az egyéni számlát vezető pénztár köteles értesíteni. A tagi lekötés jogosultját az átlépésről és a tagi lekötés egyéni számlára vezetéséről a befogadó pénztár köteles értesíteni a befogadó nyilatkozat kiállításával egyidejűleg. [új szabályozás, 2005.01.01-től hatályos]

tagi kölcsön 281/2001. Kormányrendelet 27. § (1) A pénztártag részére tagi kölcsön egy alkalommal, első ízben a várakozási idő 3. harmadik évét követően nyújtható. [a kiemelt változások 2005.01.01-től hatályosak]

A jogszabály változások összefoglalása

• 2005.01.01-től jogalkotó nyilvánvalóan a várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetések alternatívájaként a pénztártagok új pénzhez jutási lehetőségeit nyitotta meg.

• Bevezetésre került a tagi lekötés intézménye. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy így az egyéni számla – bizonyos megszorításokkal – követelés fedezetéül is szolgálhat. [2.§ (3) d), 13.§ (3)]

• A tagi lekötés lehetőségének igénybe vétele a szabad pénztárválasztás jogának gyakorlását (átlépés más pénztárba) nem korlátozza. [47/B.§ (3)]

• Álláspontunk szerint a tagi lekötések kapcsán még szükséges további részletszabályok kidolgozása.

• A tagi lekötés, mint a pénztártag pénzhez jutási lehetősége nem csak a várakozási idő letelte jogcímén történő kifizetéseknek, hanem a nyugdíjkiegészítő szolgáltatásnak is alternatívája lehet. [47.§ (7)]

• 2005.01.01-től több alkalommal lehet tagi kölcsönt felvenni. Véleményünk szerint bizonyos értelemben ez a várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetések alternatívájaként is értelmezhető.

• Az alternatív pénzhez jutási lehetőségek a pénztártagok számára egyértelműen pozitív változások, viszont nehezítik a 10 éves várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetések becslését.



Mellékletek

A nyugdíjpénztári szektor értékelése a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete publikációi alapján

A különböző publikációkban igen sok hasznos, a kutatáshoz jól felhasználható információt

találtunk. Azt viszont ki kell emelnünk, hogy igen sok olyan adattal, egy-egy időszakra,

esetlegesen naptári évre vonatkozó információval találkoztunk, melyet a vizsgált teljes

időintervallum (1993.12.06-tól a dolgozat lezárása) minden évére hosszas kereséssel sem

találtunk meg, illetve egyéb adatok alapján nem tudtunk előállítani. Ezeket az adatokat,

információkat a történeti áttekintésben szerepeltetjük. Mennyiségileg is jelentősen eltérő az

egyes évekről beszerzett információ. Nem is törekedtünk az egységesítésre, az elemzés

szempontjából lényegesnek tartottuk a tárgyéveket követő friss értékelések közlését.

Az empirikus kutatás elengedhetetlen része egy, a nyugdíjpénztárak fejlődéséről szóló

történeti áttekintés. Úgy ítéltük meg, hogy az alkalmasint bővebb, évenként a

magánnyugdíjpénztárak fejlődésére is utaló, többször részletes, esetenként egy-egy

érdekességet is tartalmazó leírások a dolgozat egészére tekintettel hasznosak. Ez a fejezet

alapvetően a PSZÁF publikációira épül, természetesen kiegészítve a saját tapasztalatainkkal,

gondolatainkkal.

Nyugdíjpénztárak az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI.

törvény (a továbbiakban Öpt.) kihirdetését (1993.XII.06.) követően jöttek létre

Magyarországon. Előzményként „A társadalombiztosítási rendszer megújításának

koncepciójáról és a rövid távú feladatokról” szóló 60/1991. (X. 29.) országgyűlési határozatot

említjük meg. Ez a határozat megállapította, hogy a társadalombiztosítás akkori rendszerét

számos feszültség és ellentmondás jellemzi; a viszonylag magas járulékok ellenére sem képes

értéktartó ellátásokat nyújtani. A Társadalombiztosítási Alap pénzügyi helyzete instabil,

megfelelő tartalékalappal, saját vagyonnal nem rendelkezik, az ellátások

biztosításmatematikai megalapozása nem történt meg, nem biztosítási jellegű ellátásokat is

finanszíroz. Az egészségügyi szolgáltatások társadalombiztosítási finanszírozása is formális.

A társadalombiztosítási rendszer korszerűsítése társadalompolitikai és gazdasági szempontból

is halaszthatatlan. Egyebek mellett ez a határozat mondja ki, hogy „a harmadik nyugdíjelem

az önkéntes kiegészítő biztosításban szerezhető ellátás.”

Azt már az Öpt. indoklásában találhatjuk, hogy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak

bevezetésének igénye az államháztartási reformban a társadalombiztosítás megújításának



szerves részeként fogalmazódott meg, mint a szociális biztonság intézményeinek új, nem

kötelező, az állampolgárok (pénztártagok) önkéntes csatlakozásával létrejövő formája. A

pénztárak intézményének több mint száz éves hazai és nemzetközi múltja van. A hazai

fejlődés megszakadt, de a nyugati kultúrában fejlődése a szociális biztonság általános

rendszerén belül folyamatos maradt. Az indoklás szerint a szabályozás mielőbbi

megvalósítását az akkor hatályos adótörvények is szükségessé tették, miután azok a

munkavállalói nyugdíjalap intézményét szabályozták. Az előterjesztés szerint a pénztárak

egyik típusa az olyan nyugdíjpénztár, amely megtestesíti a társasági adó akkori szabályozása

(1991. évi LXXXVI. törvény) szerint jogi személyként létrehozható ún. munkavállalói

nyugdíjalapot. Az Alkotmány elismeri valamennyi állampolgár jogát ahhoz, hogy gazdasági

és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson. A pénztár új

típusú jogintézmény, amit sajátos célja, gazdálkodása és működése együttesen határoz meg.

A pénztárak fejlődése a korai szakaszban (1993-1997) az új jogintézmény társadalmi-

gazdasági beilleszkedéséről, az útkeresés szólt. Az önkéntes nyugdíjpénztáraknak is új

lendületet adott a magánnyugdíjpénztárak megjelenése (1998-tól, a magánnyugdíjról és a

magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény /a továbbiakban Mpt./ alapján).

Az időszak (1993-1999) önkéntes nyugdíjpénztári történéseiről:

Az Öpt. megalkotása jelentette a nyugdíjreform első jelentős lépését. Az önkéntes

nyugdíjpénztárak voltak az első olyan intézmények – az üzleti biztosítók által kínált

nyugdíjbiztosítások mellett –, amelyek lehetőséget adtak az állampolgároknak a hosszú távú

nyugdíj célú megtakarításaik gyűjtésére, az időskori anyagi jólét önálló biztosítására. Nem

vitatható, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak felfutása nagyrészt a befizetések utáni

adókedvezményeknek volt köszönhető.

Miként fentebb írtuk 1993-1995 az alakulások, indulások, útkeresések időszaka volt. Az Öpt.

vonatkozásában a korábbi évek viszonylagosan kisebb módosításait követően mérföldkőnek

nevezhetjük az 1996.04.13-án kihirdetett u.n. ’akadályelhárító csomag’-ot, amely

megnevezéséhez hűen a racionális működést gátló elemektől hivatott megtisztítani a jogi

szabályozást. 1996-ot a nyugdíjpénztárak esetében a felfutás évének is nevezhetjük. Ekkor

mind a nyugdíjpénztárak száma (160-ról 250-re), mind a taglétszám (194 ezerről 464 ezerre),

mind a vagyon (6,6 milliárd forintról 23,3 milliárd forintra) tekintetében igen látványos

növekedés volt tapasztalható. 1997 folyamán az önkéntes nyugdíjpénztár-piac telítődni

látszott a pénztárak száma tekintetében (mintegy 260 volt az egyidejűleg működő

nyugdíjpénztárak maximális száma), ami egyrészt abban mutatkozott meg, hogy egyre



kevesebb pénztár alakult, másrészt egyre több pénztár kezdeményezte a beolvadást egy másik

pénztárba. Ez időszak alatt létszámuk 45%-kal, vagyonuk 145%-kal nőtt.

1998-ban a magánnyugdíjpénztárak megalakulása és tényleges működésük megkezdése

jótékony, a fejlődést ösztönző hatással volt az önkéntes pénztári szférára. A hatás különösen

jól érzékelhető az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében. Az önkéntes nyugdíjpénztárak

taglétszámának növekedése 1998-ban közel 265 ezer fő volt. Ilyen mértékű létszámbővülés

korábban 18 hónapot vett igénybe. A nagymértékű taglétszám-növekedés eredményeként

1998 végére a 940 ezer pénztártag felhalmozott vagyonának értéke a 100 milliárd forintot is

meghaladta. 1999-ben a növekedés üteme lelassult, de mindemellett év végére a 145 működő

önkéntes nyugdíjpénztár összesített taglétszáma az egymillió főt már meghaladta. A

nyugdíjpénztárak vagyona 1999 végére az egy évvel azelőttihez képest több mint

másfélszeresére nőtt, megközelítve a 160 milliárd forintot is.

Történeti áttekintés 1999-től

A nyugdíjpénztári szféra akkori erejét mutatja, hogy az önkéntes és a magánnyugdíjpénztári

piac 1999 végére több mint hárommillió tagsági jogviszonyt létesített. (Konkrétan a

nyilvántartás szerint a taglétszám 1999.12.31-dátummal a magán- ill. az önkéntes ágon

2.064.143.- ill. 1.007.360.- fő volt. Az triviális, hogy a két pénztári ág között jelentős

átfedések vannak. Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy az önkéntes ágban számottevő a

többes tagság, ennek pontos számára nem találtunk megbízható becslést.) A pénztárszféra

egésze által kezelt vagyon 1999 végére meghaladta a 250 milliárd forintot. Ez a vagyonérték

az egy évvel azelőttinek csaknem másfélszerese. A pénztárak szerepe a lakossági

megtakarításokon belül évről évre jelentősen, a magánnyugdíjpénztárak megjelenésével

ugrásszerűen nőtt.

Néhány gondolat a korábbi időszakról.

Először ebben az időintervallumban (1993-1998) a nyugdíjreform folyamatáról írunk, itt

alapvetően három szakaszt különíthetünk el.

1993-1995. Öpt. megjelenése, alakulások, indulások, útkeresések. Az adatok azt támasztották

alá, hogy az új öngondoskodási forma egyre népszerűbbé vált mind a foglalkoztatók, mind a

foglalkoztatottak körében. A pénztárak tevékenységét mind nagyobb figyelemmel kísérte a

társadalom, amely megértette és elfogadta az öngondoskodást, valamint a tőkepiac, amely

ebben a szektorban látta a nyugodt, hosszú távon gondolkodó befektetői kört. Az önkéntes



pénztárak tevékenységének engedélyezését, valamint ezek törvényességi felügyeletét 1994-től

az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete látta el.

1996-1997. Az 1996-ban megalkotott, a nyugdíjkorhatár-emelésről szóló törvény egy újabb

nagy lépés volt a nyugdíjrendszer megreformálása érdekében.

1997-1998. 1997-ben tovább zajlott a nyugdíjreform jogszabályi hátterének megteremtése,

amelynek eredményeként kialakult Magyarországon a hárompilléres nyugdíjrendszer. A

társadalombiztosítást magában foglaló első pillér dominanciája mellett az új nyugdíjrendszer

második pillérét a magánnyugdíj-rendszer képezi, melynek intézményei a

magánnyugdíjpénztárak. A kötelező nyugdíjbiztosítás mellett, azt kiegészítendő épül fel az

önkéntes nyugdíj-előtakarékosságot szolgáló harmadik pillér: az önkéntes nyugdíjpénztárak,

valamint az üzleti biztosítók, pénzintézetek által kínált nyugdíj célú megtakarítási

konstrukciók. A magánnyugdíj-rendszer kialakulása tekintetében jelentős előrelépés volt 1997

őszén az ide kapcsolódó szakmai, garanciális intézmények (Pénztártanács, Pénztárak Garancia

Alapja) megjelenése. Szeptember elsejével megszűnt az önkéntes pénztárak felügyeletét ellátó

Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete, és – kibővült tevékenységi körrel –

megalakult jogutódja, az Állami Pénztárfelügyelet. Ez a rendszer nemzetközileg

modellértékű, mert sajátos módon ötvözi az európai, valamint a dél-amerikai rendszerek

elemeit a sajátos gazdasági és társadalmi környezet függvényében. Kelet-Közép-Európában a

magyar nyugdíjreform az első ilyen típusú reform volt, amely azóta már követőkre is talált.

1998-ban ténylegesen is megkezdték tevékenységüket a magánnyugdíjpénztárak: a

tagtoborzás és az infrastrukturális háttér kiépítése mellett megkezdődött a tagdíjak

gyűjtésének, egyéni számlára írásának és befektetésének folyamata. A

magánnyugdíjpénztárak tevékenysége 1998-ban ösztönző hatással volt az önkéntes

nyugdíjpénztárak tevékenységére is.

1999 során tovább növekedett az öngondoskodás alapintézményi formáját képező önkéntes

nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztárak jelentősége. Az évek folyamán azonban nem

történt változás a taglétszám és a vagyon szférán belüli, az egyes pénztártípusok szerinti

megoszlásában, azaz a nyugdíjpénztárak tudhatják magukénak a pénztári tagság közel 92%-

át, valamint a pénztári vagyon több mint 98%-át. A szférában uralkodó tendenciákat tehát

alapvetően a nyugdíjpénztárak határozták meg.

Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések alapvetően három forrásból származtak, amelyek

aránya számottevő változást nem mutatott az évek folyamán. Ez a három forrás a

pénztártagok által befizetett tagdíjak (7%), a munkáltatóik által befizetett munkáltatói



hozzájárulások (62%), valamint a munkáltatók, támogatók által befizetett adományok,

támogatások (31%).

A önkéntes nyugdíjpénztárak vagyonának összetétele arányaiban számottevően nem változott

a negyedévek folyamán, 1999 végén továbbra is a kevésbé kockázatos állampapírokban

megtestesülő vagyon aránya a legnagyobb (77%), amely a pénztárak kockázatkerülő

magatartását tükrözi. A vagyon további 11,5%-a részvényekben, közel 8%-a kötvényekben,

befektetési jegyekben van elhelyezve. Igen csekély részarányt képvisel a bankszámlán (2%)

és a bankbetétben elhelyezett (1,5%) összeg. Az egészség- és önsegélyező pénztárak

vagyonában nagyobb arányt képviselnek a likvid befektetési formák.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakat tekintve, az 1999. év végi adatok szerint a 16 legnagyobb –

20 ezer főnél nagyobb létszámmal rendelkező – pénztár tömöríti a tagság 74%-át. E 16

pénztár közül 11 pénztár taglétszáma 30 ezer főnél is több, a fennmaradó öt pénztár

taglétszáma 20-30 ezer fő között van.

1999 végén a 35 legnagyobb – egymilliárd forintnál nagyobb vagyonnal rendelkező –

önkéntes nyugdíjpénztár koncentrálja a vagyon 88%-át. Ezek közül a 18 legnagyobb pénztár

– amelyek vagyona a hárommilliárd forintot is meghaladja – az önkéntes nyugdíjpénztári

vagyon közel 71%-ával részesedik.

Az adatok szerint tehát az önkéntes nyugdíjpénztári szférában is koncentráció figyelhető meg,

amelynek mértéke azonban elmarad a magánnyugdíjpénztári koncentrációtól.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak már több éves gazdálkodási tapasztalattal rendelkeznek. Adott

évi eredményeik tekintetében nyilvánosságra-hozatali kötelezettségük van, hasonlóan a

magánnyugdíjpénztárakhoz. Az 1999. évre vonatkozó hozamrátaértékeket a pénzügyi év

lejártát követő 150 napon belül kellett a pénztáraknak nyilvánosságra hozniuk.

A fedezeti tartalékra számított vagyonnal súlyozott bruttó hozamráta értéke a szférában

átlagosan 19,1% volt.

A pénztári piac fejlődése 2000-ben

A magán- és az önkéntes nyugdíjpénztárak működése és annak megítélése elválaszthatatlan az

azt segítő pénztárszolgáltatók tevékenységétől. A pontos, naprakész nyilvántartás záloga az

adminisztrációt végző szervezet, az eredményesség meghatározó eleme – amennyiben a

pénztár kihelyezi vagyonkezelési tevékenységét – pedig a vagyonkezelő tevékenysége. A

pénztári letétkezelő a befektetési szolgáltatások tekintetében bizonyos ellenőrzési, a



törvényességet felügyelő funkciókat lát el. Nyugdíjpénztáraknál a szolgáltatás-nyújtással

összefüggésben az évek előrehaladtával egyre inkább előtérbe kerültek a

biztosításmatematikai feladatok.

A pénzügyi politika jelentős lépése eredményeképpen 2000. április 1-jével megalakult a

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, amely a társfelügyeletek mellett az Állami

Pénztárfelügyelet jogutódjának is tekintendő. Az összevonással létrejött hatékonyabb

felügyelet már nemcsak a pénztárak, hanem a pénztárszolgáltatók tevékenysége felett is

jogosult a törvényességi felügyelet ellátására.

2000 végén a magánnyugdíjpénztárak három éves, az önkéntes nyugdíjpénztárak többsége hét

éves gazdálkodási tapasztalattal rendelkezett. A pénztári piac 2000-ben fejlődésének új

szakaszába lépett, míg a nyugdíjpénztáraknál az alapítási hullám lezárult és már a fúziós

folyamatok rajzolták át a működő pénztárak piacát, addig az önkéntes egészség- és

önsegélyező pénztárak fejlődése új lendületet vett. A pénztárak egyesülése egyrészt a

mögöttük álló intézmények fúziója miatt, másrészt méretgazdaságossági szempontok miatt

következett be. A piaci verseny nemcsak a pénztárak, hanem a pénztárszolgáltatók között is

éleződött, a pénztárszolgáltatók árban és a szolgáltatások minőségében egyaránt versenyeztek

egymással.



A nyugdíjpénztári szektor főbb jellemzői 2000-ben

Jellemzők Magánnyugdíjpénztár Önkéntes nyugdíjpénztár

Működésük kezdete 1998 1994

Pénztárak száma 25 116

Tagok száma (ezer fő) 2193,4 1080,6

Vagyon (milliárd forint) 175,6 224,3

Egy főre eső tagdíjbefizetés (Ft/fő/hó)

3342 4493

Egy főre eső működési költség (Ft/fő/hó)

208 257

Egy főre eső vagyon (ezer Ft/fő)

80 208

Egy főre eső szolgáltatás mértéke (Ft/fő/hó)

0 553

A nyugdíjpénztári tagok által a két pillérben összesen felhalmozott nyugdíjcélú

megtakarítások értéke év végén elérte a 400 milliárd forintot. Ez a vagyontömeg a háztartások

bruttó pénzügyi vagyonának 6,2%-ával volt egyenlő, ami lényegesen magasabb volt a

megelőző évi 4,4%-os aránynál.

Az önkéntes pénztári szférában továbbra is a nyugdíjpénztárak határozták meg az uralkodó

tendenciákat, mivel ezek tudhatják magukénak az önkéntes pénztári tagság 90%-át és a

pénztári vagyon több mint 98%-át. Ugyanakkor 2000-ben 11 egészségpénztár és négy

önsegélyező pénztár folyamodott tevékenységi engedélyért a felügyelethez. A beküldött

anyagok hiányosságai miatt azonban a tárgyévben – egy kivétellel – nem kapták meg a

tevékenységi engedélyt. A végelszámolások és felszámolások is jelentős mértékben

befolyásolták az önkéntes pénztári piac szereplőinek életét. A pénztárak tevékenységének

megszűnéséhez alapvetően méretgazdaságossági, költséggazdaságossági okok vezetnek, ezen

túl a mögöttük álló, elsősorban pénzügyi intézmény fúziója miatti megszűnés említhető.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak tekintetében a megszűnések, a fúziók és az alapítások

párhuzamosan zajlottak. A létszámnövekedés már 1999-ben lelassult, és ez a lassúbb ütem

jellemezte a 2000. évet is. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a meglévő tagok gyarapítják a hosszú



távú nyugdíjcélú megtakarításaikat, az új tagok éves szinten mindössze 60-70 ezer embert

jelentenek. A növekedés lehetősége azonban nem merült ki – a 2,19 millió magán

nyugdíjpénztári tag nem mindegyike önkéntes pénztári tag is. Mivel a magánnyugdíjpénztári

tagság 88%-át az önkéntes belépők tették ki, így az önkéntes nyugdíjpénztári tagtoborzás

egyik jelentős célcsoportja az önkéntes nyugdíjpénztári tagsági viszonnyal még nem

rendelkező magánnyugdíjpénztári tagság.

A tevékenységi engedéllyel rendelkező pénztárak száma év végén 116 volt. 2000-ben jelentős

átrendeződés zajlott ezen a piacon, 7 végelszámolás fejeződött be és az év végén további négy

volt folyamatban, valamint öt pénztárnak volt felügyeleti felszólítása végelszámolásra. A

végelszámolások mellett a felszámolás is több önkéntes nyugdíjpénztárt érintett, négy

pénztárnál a bíróság már kijelölte a felszámolót, további öt bírósági szakaszban volt.

A 2000. év végére vonatkozó adatok szerint a 15 legnagyobb – 20.000 főnél nagyobb

létszámmal és 4 milliárd forintnál nagyobb vagyonnal rendelkező – pénztár tömörítette a

tagság közel 80%-át és koncentrálta a vagyon közel 70%-át. Az adatok szerint az önkéntes

nyugdíjpénztári szférában is koncentráció volt megfigyelhető, ennek mértéke azonban

elmaradt a magánpénztári koncentrációtól. Amíg azonban a magánnyugdíjpénztárak esetében

az alapítók között egyértelmű a pénzügyi szektor dominanciája, addig az önkéntes

nyugdíjpénztári szektorban jelentős a munkáltatói háttér szerepe is.

2000 végére az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma meghaladta az 1,08 millió főt. Az

önkéntes nyugdíjpénztári piac már 1999 folyamán telítődni látszott, 2000-ben egyértelműen

csekélyebb, az előző év végihez képest nem egészen 7%-os taglétszám-növekedés következett

be. Az önkéntes nyugdíjpénztárak az év folyamán 58 milliárd forint tagdíjjellegű bevételt

könyveltek el, ez 5%-kal több, mint az előző évi tagdíjjellegű bevétel. Éves átlagban az összes

tagdíjjellegű bevétel 98%-a azonosított és jóváírt, 2%-a azonosítatlan és függő számlára

helyezett összeg volt. Az azonosított egyéni számlára jóváírt tagdíjbevételek 66%-a

munkáltatói hozzájárulásokból, 26%-a tagok által befizetett tagdíjból, további 8%-a pedig

támogatásból származott. Az év folyamán 14 milliárd forint befektetési tevékenységből

származó nettó bevételt könyveltek el az önkéntes nyugdíjpénztárak.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak az év folyamán közel 3 milliárd forint működési költséget

számoltak el, ami a tárgyévi azonosított tagdíjbevétel 5-6%-a. A magánpénztárakhoz

hasonlóan a többlet működési költséget a háttérintézmények, a támogatók által folyósított

támogatások fedezték, ez a tendencia azonban itt is csökkenő volt. A működési költségeken

belül a tagszervezéssel járó költségek 6%-ot, a pénztári alkalmazottak munkabére és közterhei

19%-ot képviseltek. Közel 11%-os arányt jelentettek a pénztári tisztségviselők tiszteletdíjai és



közterhei, valamint a szakértők tiszteletdíjai. A működési költségek legnagyobb hányadát az

adminisztrációs és nyilvántartási feladatokat ellátó szervezetnek fizetett díjak jelentették 40%-

os részaránnyal. További 3%-ot tett ki a felügyeleti díj összege, ez a 2000-ben realizált

tagdíjbevételek két ezrelékének felelt meg. A fennmaradó 21%-ot az anyagjellegű

ráfordítások, a marketingköltség, valamint a nem nevesített egyéb költségek jelentették.

2000 végére az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona – az előző év végéhez képest több mint

40%-os növekedéssel – megközelítette a 225 milliárd forintot. Az egy főre eső vagyon a

2000. év végén a szektorban átlagosan 208 ezer forintot tett ki, amely esetben vagyon alatt a

fedezeti, a működési és a likviditási tartalékon ténylegesen jóváírt megtakarítások együttes

értékét értjük. 1999. év végén az egy főre eső vagyon értéke a szektorban átlagosan 106 ezer

forint volt. Portfóliójuk összetétele és annak változása csaknem teljesen megegyezett a

magánpénztárakra jellemzővel. Befektetési teljesítményük – ugyancsak a magán

nyugdíjpénztárak teljesítményéhez hasonlóan – elmaradt a korábbi évek, valamint a hasonló

piaci tevékenységek eredményességétől.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak az év folyamán 7 milliárd forint értékű szolgáltatást nyújtottak,

amelynek 95%-a egyösszegű kifizetés volt, további 5%-a pedig járadékszolgáltatás

formájában került kifizetésre. A pénztárak által nyújtott szolgáltatás értéke a vagyon

arányában kifejezve 3%-ot tett ki.



Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2000. évi befektetési teljesítménye

Megnevezés Összes pénztári eszközre

számított nettó hozamráta

Fedezeti tartalékra

számított nettóhozamráta

Összes pénztári eszközre

számított bruttó hozamráta

Fedezeti tartalékra számított

bruttó hozamráta

Minimális érték

0,56 1,18 1,56 1,03

Maximális érték

16,77 15,20 16,77 15,40

Szektorátlag 7,92 7,82 8,63 8,43

Vagyonnal súlyozott

szektorátlag

6,93 6,81 8,15 8,02

A pénztári piac fejlődése 2001-ben.

2001. év folyamán mind a magánnyugdíjpénztári, mind az önkéntes nyugdíjpénztári piacon a

pénztárak számának csökkenése volt tapasztalható. Az önkéntes egészség- és önsegélyező

pénztárak piacán ugyanakkor ellentétes a tendencia, továbbra is jellemzőek az új

pénztáralapítások, egyre szélesebb körben jellemző az egészségügyi és a szociális

öngondoskodás a nyugdíjcélú megtakarítás mellett.

2001. év végére az önkéntes nyugdíjpénztárak száma a 2000. év végi 116-ról 98-ra csökkent.

A pénztárak tevékenységének megszűnéséhez alapvetően méretgazdaságossági,

költséggazdaságossági okok vezetnek, ezen túl a mögöttük álló, elsősorban pénzügyi

intézmény fúziója miatti megszűnés említhető. Az önkéntes egészség- és önsegélyező

pénztárak az előző évhez képest tovább terjeszkedtek a szektorban, mind számukat, mind

nagyságukat tekintve. 2001-ben 12 egészség- és öt önsegélyező pénztár folyamodott

tevékenységi engedélyért a felügyelethez, az eljárások többsége még folyamatban volt. A

jelentést teljesítő egészségpénztárak száma év végén 33, az önsegélyező pénztáraké 22 volt.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak többsége munkáltatói háttérrel működött. A háttér megjelölése

ebben az esetben nem az alapító tevékenységet jelenti, hiszen ahhoz törvényi előírás

értelmében 15 természetes személy szükséges. Elemzési szempontból a háttér megjelölése a



pénztár neve mögötti intézményt jelöli, amelynek érdekkörébe a pénztár tartozik. Az önkéntes

nyugdíjpénztárak számának csökkenése mögött alapvetően a munkáltatói hátterű pénztárak

számának, így piaci részesedésének csökkenése állt.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak háttere 2001. év végén

Háttér Pénztárszám

(db; %)

Létszám

(millió fő; %)

Vagyon

(milliárd forint; %)

banki 7 7,1 0,329 28,6 85,8 29,5

biztosítói 5 5,1 0,443 38,4 80,1 27,5

munkáltatói 86 87,8 0,381 33,0 125,6 43,1

összesen 98 100,0 1,153 100,0 291,5 100,0

A jellemzően banki hátterű önkéntes nyugdíjpénztárak a létszámot tekintve 1,5

százalékponttal növelték piaci részesedésüket, míg vagyon tekintetében a részesedésük 0,9

százalékponttal nőtt. A jellemzően biztosítói hátterű pénztárak a létszám tekintetében 1,5

százalékponttal, míg vagyon tekintetében 0,7 százalékponttal tudták növelni részarányukat.

Mindezek mellett a jellemzően munkáltatói pénztárak esetében létszám vonatkozásában 3,0

százalékponttal, vagyon tekintetében 1,6 százalékponttal csökkent a piaci részesedés.

A 98 jelentést teljesítő pénztár adatai szerint a szektor 2001. év végén 1,153 millió tagot

tartott nyilván, amely az előző év végéhez képest közel 7%-os éves növekedést jelentett. A

növekedési ütem az előző évek tendenciájába illeszkedik.

2001 folyamán az önkéntes nyugdíjpénztárakba 63,5 milliárd forint tagdíjjellegű bevétel folyt

be, amely 8% - kal több mint az előző évi tagdíjjellegű bevétel. Éves átlagban az összes

tagdíjjellegű bevétel 98%-a azonosított és jóváírt, további 2%-a azonosítatlan és függő

számlára helyezett összeg volt. Az azonosított egyéni számlára jóváírt tagdíjbevételek 60%-a

munkáltatói hozzájárulásokból, 35%-a tagok által befizetett tagdíjból, további 5%-a pedig

támogatásból származott.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési tevékenységének eredményeképpen 2001. év végén

18 milliárd forint nyereség adódott, amely az előző évi eredménynél 20%-kal több. Az év

folyamán 32 milliárd forint befektetési tevékenységből származó bevételt könyveltek el,

szemben a 2000. évben elszámolt 38 milliárd forint bevétellel, ugyanakkor 14 milliárd

befektetési tevékenységből származó ráfordítás csökkentette az eredményt, szemben az előző

évi 23 milliárd forint ráfordítással. A befektetési tevékenységből származó nettó bevételnek



az átlagos befektetési állományhoz viszonyított aránya 2001-ben 7,0%, míg egy évvel

korábban 7,7% volt. A magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan a befektetési bevétel 64%-át a

kapott kamatok és kamatjellegű bevételek, kapott osztalékok, 36%-át az eladott értékpapírok

után elszámolt árfolyamnyereség adta. Az arányok a korábbi éveknek megfelelően alakultak.

A befektetési tevékenység ráfordításainak előző évhez viszonyított csökkenése alapvetően a

korábbi évben elszámolt értékvesztés visszaírásának, valamint a fizetett kamatok és

kamatjellegű kifizetések nagyarányú csökkenésének tulajdonítható. A ráfordítások 14%-át a

vagyonkezelői és letétkezelői díjak tették ki, szemben az előző évi 8%-os aránnyal.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak a 2001. év folyamán 3,6 milliárd forint működési költséget

számoltak el, amely 7%-kal haladja meg az előző évben elszámolt működési költségeket. A

működési költségek legnagyobb hányadát továbbra is az adminisztrációs és nyilvántartási

feladatokat ellátó szervezetnek fizetett díjak jelentik 36%-os részaránnyal, azonban a

részarány az előző évhez képest 4 százalékpontos csökkenést mutat szemben a

magánnyugdíjpénztárakkal, ahol 5 százalékpontos növekedés volt tapasztalható. A

tagszervezéssel járó költségek 7%-ot, a pénztári alkalmazottak munkabére és közterhei 16%-

ot képviseltek. 11%-os arányt jelentettek a pénztári tisztségviselők tiszteletdíjai és közterhei,

valamint a szakértők tiszteletdíjai. További 6%-ot tett ki a felügyeleti díj összege, amely 2

százalékpontos részarány-növekedést mutatott az előző évhez képest a kötelezettség változása

miatt. A fennmaradó 24%-ot az anyagjellegű ráfordítások, a marketingköltség, valamint a

nem nevesített egyéb költségek jelentik.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak az év folyamán 12 milliárd forint értékű szolgáltatást

nyújtottak, amelynek 98%-a egyösszegű kifizetés volt, további 2%-a pedig

járadékszolgáltatás formájában került kifizetésre. A 2001. évi szolgáltatás értéke 65%-kal

haladta meg a 2000. évi kifizetéseket. A pénztárak által nyújtott szolgáltatás értéke a vagyon

arányában kifejezve 4%-ot tett ki.

2001. év végére az önkéntes nyugdíjpénztárak (nyilvántartási értéken vett) vagyona – az előző

év végéhez képest közel 30%-os növekedéssel – meghaladta a 291 milliárd forintot. Az

önkéntes nyugdíjpénztári vagyon piaci értéke az év végén 293,6 milliárd forint volt, amely a

GDP közel 2%-át jelentette. A szektor összesített portfoliójában továbbra is az állampapír a

meghatározó befektetési forma, a portfolió-összetétel a magánnyugdíjpénztári szektor

portfolió-összetételéhez hasonlóan alakult. Az összesített önkéntes nyugdíjpénztári

portfolióban a 2000. év végi 72,5%-os állampapírarány 2001. év végére 77,0%-ra nőtt,

ugyanakkor a részvényarány a 2000. év végi 14,0%-ról 2001. év végére 10,8%-ra csökkent.

Az összesített portfolióban az előzőeken túl 5,5%-ot képviseltek a vállalati és önkormányzati



kötvények, 2,4%-ot a befektetési jegyek, 1,8%-ot a bankbetétek, valamint a készpénz. A

portfolió 2,6%-át tették ki az egyéb befektetési formák. 2001. év végén az egy főre jutó

vagyon 252 ezer forint volt, szemben a 2000. év végi 208 ezer forinttal.


A 2002-es év a szabályozási környezet két jelentős változását hozta:

1) megszűnt a -végső soron- állami garanciavállalás a magánnyugdíjpénztári kifizetések

minimális szintjére (az ún. normajáradék rendszere);

2) eltörlésre került a pályakezdők kötelező magánnyugdíjpénztári tagsága. / Megemlítendő,

hogy ezen utóbbi intézkedés csak rövidtávú volt, hiszen 2003. január 1.-től a pályakezdők

számára ismét kötelező a magánnyugdíjpénztári tagság. Ezen túlmenően szintén 2003-tól a 30

év alattiak számára ismét megnyílt a lehetőség a magánnyugdíjpénztári tagság létesítésére. /

A nyugdíjpénztári szektornál a 2002. év folyamán mind a magán- mind az önkéntes ágon

további koncentráció volt tapasztalható. A magánnyugdíjpénztárak száma a 2001 évi 22-ről,

18-ra, míg az önkéntes nyugdíjpénztárak száma az év alatt 16-tal 82 darabra csökkent. Az

önkéntes egészség- illetve önsegélyező pénztárak tekintetében fordított tendencia

tapasztalható, a piaci szereplők száma négy illetve egy darabbal, 37 illetve 23 pénztárra nőtt.

A pénztári szektor egésze 2002. év végén összesen több mint 3 millió 400 ezer tagsági

jogviszonyt tartott nyilván. A magánnyugdíjpénztári ágban a gazdaságilag aktívak közel tag,

akik jelentős hányada feltételezhetően önkéntes nyugdíjpénztári tag is. 2002-ben

számottevően nőtt a tagdíjbevétel, amely a magánnyugdíjpénztárak esetében 117 milliárd

forintot (nominálisan 12,7%-os éves növekedés) az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 71

milliárd forintot (nominálisan 10,8%-os éves növekedés) tett ki. 55%-a

Folyamatosan növekedett mind a három önkéntes pénztártípus általi kifizetések jelentősége,

ezek mértéke az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében 15,0 milliárd (27,0%-os éves

növekedés), az egészségpénztárak esetében 5,5 milliárd (66,0%-os éves növekedés) illetve az

önsegélyező pénztárak esetében 2,7 milliárd forintot (34,2%-os éves növekedés) tett ki 2002-

ben. A pénztári szektor egészét tekintve elmondható, hogy a felhalmozott vagyon több mint

780 milliárd forint, ami a 2002-es GDP 4,6 százalékának felelt meg. A 2002. év folyamán

jelentős arányváltozás figyelhető meg, hiszen megalakulásuk óta most először haladta meg a

magánnyugdíjpénztári vagyon az önkéntes nyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon

mértékét.



A magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak gazdasági súlya. A háztartások bruttó pénzügyi

vagyona 2002. év végén 8519 milliárd forintot tett ki, amely év/év alapon 12,3%-os nominális

növekedésnek felel meg. Ennél jelentősen nagyobb mértékben gyarapodott a

nyugdíjpénztárakban levő vagyon állománya, amely ugyanezen időszak alatt 31,0%-al nőtt.

Általánosságban megállapítható, hogy bár a nyugdíjpénztári vagyon éves növekedésének

üteme folyamatosan csökkent, mértéke minden évben jelentősen meghaladta a háztartások

bruttó pénzügyi vagyonának növekedési ütemét. Év végére a nyugdíjpénztári vagyon hányada

a lakosság bruttó pénzügyi megtakarításainak már 9%-át tette ki, azaz részesedése az 1998-os

mértékhez képest több mint háromszorosára nőtt.

A pénztári vagyon és a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának alakulása

1998 1999 2000 2001 2002 Megneve

zés milliárd forint

éves változás

milliárd forint

éves változás

milliárdforint

éves változás

milliárd forint

éves változ

ás

milliárdforint

éves változás

Háztartások bruttó pénzügyi eszközei

4 852,8 22,6 % 5722,8 17,9 % 6 635,0 15,9 % 7 583,2 14,3 %

8 519,1 12,3 %

Pénztári vagyon

131,3 128,6 % 252,5 92,3 % 406,9 61,1 % 586,7 44,2 %

768,7 31,0 %

arány éves változás



arány éves változ

ás


Pénztári vagyon aránya a háztartások bruttó pénzügyi vagyonáb

an

2,7 % 1,1 % pont

4,4 % 1,7 % pont

6,1 % 1,7 % pont

7,7 % 1,6 % pont

9,0 % 1,3 % pont

A magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak - mint intézményi befektetők - összesített befektetett

állománya 2002. év végén 771milliárd forintot tett ki, szemben a 2001. év végi 575 milliárd

forinttal. Éves szinten ez több mint 34%-os növekedést jelentett. A nyugdíjpénztárak

összesített portfoliójának jelentős hányadát (háromnegyedét) az állampapír-állományuk tette

ki, habár mind a magán- mind az önkéntes nyugdíjpénztárak esetében ennek aránya

valamelyest csökkent az elmúlt évek alatt. Ebből, illetve a pénztári vagyon növekedési

ütemének lassulásából adódóan a korábbi évekhez képest kisebb mértékben nőtt a

nyugdíjpénztárak részesedése a hazai állampapír-állományból. 2002. év végén a



nyugdíjpénztárak a hazai állampapírok több mint 8%-át birtokolták, szemben az 1998-as

2,6%-os aránnyal.

Mindkét nyugdíjpénztár típus esetén a részvények a portfoliójuk kevesebb, mint 10%-át tették

ki. Ebből is következően kevésbé jelentős a teljes tőzsdén jegyzett részvény-állományban

betöltött szerepük, ugyanakkor az elmúlt öt év alatt a nyugdíjpénztári részvényállomány

aránya közel ötszörösére növekedett, 2002. év végére meghaladta a 2%-t. Alapvetően hasonló

- hosszú távú - befektetési politikájukból következően a magán- és az önkéntes ág megoszlása

közel 50-50%-os.

A pénztári vagyon hányada mind GDP arányosan, mind a háztartási megtakarításokon belül

folyamatosan, azonban csökkenő dinamikával nő. A kezdeti évek igen nagymértékű

növekedési üteméhez képest némileg lassult a pénztári vagyon növekedési dinamikája és

ebből következően mind a háztartások bruttó pénzügyi vagyonán mért, mind a GDP arányos

térnyerése. A lassulás számos okkal magyarázható. Ezek közül a legjelentősebb, hogy az

önkéntes nyugdíjpénztáraknál tapasztalt nagymértékű taglétszám-növekedést követően 1999-

től a piac fokozatos telítődése volt megfigyelhető. Az éppen akkor beinduló és gyorsan felfutó

magánnyugdíjpénztári szektor taglétszámbővülése azonban ezt ellensúlyozta. Az önkéntes

átlépési határidő elmúltával azonban a magánnyugdípénztárak taglétszáma csak a

pályakezdőkkel - illetve 2002. évben csak ezek egy részével - nőtt és a kizárólag állami

rendszerbe visszalépőkkel csökkent.

Akkori előrejelzések:

Az elkövetkező években mind a magán- mind az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon

folyamatos, egyenletes növekedése várható. A vagyonnövekedést a nagy valószínűséggel

előre jelezhető folyamatos tagdíjbevétel biztosítja. A pénztári vagyon dinamikus növekedése

a szolgáltatások tömegessé válásáig folytatódni fog. Ez a magánnyugdíjpénztárak esetében

még legalább egy évtized, önkéntes nyugdíjpénztárak esetében viszont ez már a közeljövő.

Azon önkéntes nyugdíjpénztári tagok számára, akik már elérték a nyugdíjra jogosító

korhatárt, természetesen nyitott a lehetőség a pénztári szolgáltatás igénybevételére, akár

egyösszegű, akár járadékszolgáltatás formájában.

A piac szereplői, piaci koncentráció, taglétszám:

Az önkéntes nyugdíjpénztárak többsége jellemzően munkáltatói háttérrel rendelkezett, bár a

megvalósult egyesülések illetve beolvadások következtében a pénztár mögötte álló intézmény

jellegét egyre kevésbé lehetett egyértelműen meghatározni. A korábbi évekhez hasonlóan

tovább csökkent az önkéntes nyugdíjpénztári piac szereplőinek száma. A munkáltatói hátterű

pénztárak - elsősorban méretgazdaságossági okokkal magyarázható - beolvadásának



eredményeképpen az év folyamán a piaci szereplők száma 16-tal csökkent és így 2002. év

végén a jelentést küldő önkéntes nyugdíjpénztárak száma 82 volt. Megfigyelhető, hogy a

jellemzően banki illetve biztosítói hátterű pénztárak a munkáltatói pénztárak „kárára” tovább

tudták növelni mind taglétszám- mind vagyonarányos részesedésüket.

A magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan ebben a szektorban is folyamatos, bár némileg

kisebb mértékű koncentráció volt megfigyelhető. A piaci szereplők számának csökkenésével

párhuzamosan a 15 legnagyobb (elsősorban banki illetve biztosítói hátterű) pénztár további

térnyerése figyelhető meg. 2002. év végére megállapítható, hogy a piaci szereplők

megközelítőleg 1/5-e rendelkezett mind a tagok, mind a vagyon körülbelül 4/5-ével

2002. év végén az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 1,180 millió tagot tartott nyilván.

Megállapítható, hogy a korábbi éveknél némileg kisebb mértékben a 2002. év folyamán

megközelítőleg 25 ezer fővel (2,3%-kal) nőtt az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma.

Tagdíjjellegű bevételek, szolgáltatási kiadások:

2002. év folyamán közel 71 milliárd forint tagdíjjellegű bevétel folyt be, amely az előző évi

összeget 10,8%-kal haladta meg. Az összes tagdíjjellegű bevétel 99,5%-a azonosított, további

0,5%-a azonosítatlan, átmenetileg függő számlára helyezett tétel volt. A szektor szintjén az

azonosított befizetések 94,0%-át a fedezeti tartalékra, 5,5%-át a működési tartalékra, további

0,5%-át a likviditási tartalékra írták jóvá. A 2001. évhez képest 0,3 százalékpontos

arányeltolódás volt tapasztalható a fedezeti tartalék javára a működési tartalékkal szemben.

Az azonosított egyéni számlára jóváírt tagdíjjellegű bevételek 65%-a munkáltatói

hozzájárulásokból, 33%-a tagok által fizetett tagdíjból és további 2%-a támogatásokból

származott.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2002. folyamán 15,0 milliárd forint értékű kifizetést

teljesítettek (ez a vagyon 4,4%-nak felel meg) amely gyakorlatilag teljes egészében (98,9%-

ban) egyösszegű kifizetés (tehát nem „valódi” nyugdíjszolgáltatás) formájában került

folyósításra. A 2002. évi kifizetések 27%-kal haladták meg az előző évi értéket.

A befektetési tevékenység eredménye:

2002. évben az önkéntes nyugdíjpénztárak 36 milliárd forint befektetési tevékenységből

származó bevételt (2001-ben 31 milliárd forint), illetve 15 milliárd forint befektetési

tevékenységből származó ráfordítást (2001-ben 13 milliárd forint) könyveltek el.

A befektetési bevételek több mint 61%-át a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek, illetve

35%-át az eladott értékpapírok utáni árfolyamnyereségek adták. 2001-hez hasonlóan a

befektetési ráfordítás legnagyobb tételét (52%-át) a pénzügyi befektetések (visszaírt

értékvesztéssel korrigált) értékvesztése adta. További közel 28%-t tett ki az eladott



értékpapírok után elszámolt árfolyamveszteség. Az arányok megfeleltek a korábbi évek

tendenciáinak, illetve nagymértékű hasonlóságot mutattak a magánnyugdíjpénztári szektorban

tapasztaltakkal.

A befektetési tevékenység 21 milliárd forintos nettó bevétele az átlagos vagyonállomány

6,6%-át tette ki és így az azonos időszak inflációját 1,7%-al haladta meg. A nettó bevétel

átlagos befektetési állományhoz viszonyított aránya itt is elmaradt a 2001. évitől, de

inflációtól szűrten jelentősen meghaladta az előző évi értéket.

2002-ben a vagyonkezelői és letétkezelői díjak az önkéntes nyugdíjpénztárak befektetési

ráfordításainak 16,9%-át tették ki, abszolút összegük 2,6 milliárd forint volt, amely 29,8%-kal

haladta meg az előző év ezen díjait. Ez a növekedési ütem magasabb, mint a vagyon 23%-os

éves növekedése. A vagyonkezelési és letétkezelési díjak az átlagos befektetési állományhoz

viszonyítva 0,8%-ot tettek ki 2002-ben.

Működési költségek:

2002-ben a szokásos működési tevékenység eredménye, azaz a működési tartalék javára

levont tagdíj és a ténylegesen elszámolt működési költség különbsége a szektor szintjén

pozitív volt. A 2002. évben az önkéntes nyugdíjpénztárak összesen 3,9 milliárd forintot

számoltak el a működési tartalék javára (év/év: +7,2%) és 3,7 milliárd forintot számoltak el a

tényleges működési költségekre, ami az előző évi költségeket 3,0%-kal haladták meg.

Továbbra sem változott jelentősen a pénztári költségek megoszlása, legnagyobb tételt

továbbra is az adminisztrációs és nyilvántartási feladatok kapcsán felmerülő díjak adták.

Kiemelendő, hogy - az egyszerűbb adminisztrációból adódóan – 34%-os súlya illetve egy főre

vetített mértéke jelentősen alacsonyabb a magánnyugdípénztáraknál tapasztalatnál. Szintén

jelentős tétel a pénztári alkalmazottak munkabére (19%) illetve a felügyeleti díj (9%).

A működési költségek vagyonarányosan folyamatosan csökkenő tendenciát mutattak,

azonban az egy tagra jutó költség kismértékben, de folyamatosan nőtt. Vagyonarányosan az

önkéntes nyugdíjpénztárak a magánnyugdíjpénztáraknál némileg „olcsóbban” működtek, az

egy főre vetített összköltség körülbelül 3000 forintos éves tétele azonban minkét ágban közel

azonos. A működési költségek befizetésekhez mért aránya az elmúlt öt évet tekintve

mindvégig 6% alatt volt, a magánnyugdíjpénztárak esetében ugyanez az arányszám több év

tekintetében 6% feletti volt.

Vagyon, portfolió:

2002. év végére az önkéntes nyugdíjpénztári szektor befektetéseinek nyilvántartási értéke 358

milliárd forint volt, ami év/év alapon 23%-os vagyongyarapodást jelentett. A



vagyonnövekedés GDP arányosan is folyamatos, az év alatt 12%-os volt; 2002. év végére a

vagyon a GDP 2,1%-át tette ki.

Bár 2002. év folyamán először múlta alul az önkéntes nyugdíjpénztárak által kezelt vagyon a

magánnyugdíjpénztári vagyon mértékét, viszont az egy főre jutó vagyon tekintetében –

elsősorban a hosszabb felhalmozási és tagdíjfizetési időszakból adódóan – még mindig

jelentős volt az önkéntes nyugdíjpénztári szektor „előnye”. A korábbi évekhez hasonlóan

tovább nőtt az egy főre jutó vagyon mértéke, a 2001. év végi 253 ezer forintos értékhez képest

303 ezer forintra, amely az adott évi nettó havi átlagbér közel négyszeresének felelt meg.

A portfolió összetétel tekintetében nem volt megfigyelhető alapvető változás. Kismértékben

csökkent az állampapír- (68,3%-ra) illetve a részvényarány (8,5%-ra), ugyanakkor nőtt a

kötvény (6,3%-ra) és a befektetési jegyek aránya (4,3%-ra).

Az önkéntes pénztári szektor – több éves – működését illetve teljesítményét a magánpénztári

szektorral összevetve megállapítható volt, hogy az önkéntes pénztárak több mutatója is a

magánpénztárakénál kedvezőbb képet mutatott.

• A befektetési tevékenység nettó bevételének az átlagos vagyonállományhoz viszonyított aránya 0,3 százalékponttal magasabb volt az önkéntes pénztárak esetében. Ennek oka elsősorban a kismértékben eltérő portfolió összetételben és a vagyonkezelői költségekben kereshető.

• Elsősorban a magánnyugdípénztáraknál egyszerűbb adminisztratív feladatokból adódóan – vagyonarányosan mérve - „olcsóbban” működtek az önkéntes nyugdíjpénztárak, az egy főre jutó (közel 3000 forintos) éves költség azonban mindkét ágban közel azonos.

• A két ág összevetésében végül megemlíthető, hogy - elsősorban a hosszabb átlagos felhalmozási idő eredményeképpen – jelentősen magasabb volt az egy főre jutó önkéntes nyugdíjpénztári vagyon mértéke (300ezer forint). Növekedési ütemükben (évente kb. 50-60ezer forint) azonban nem voltjelentős különbség.

A pénztári piac fejlődése 2003-ban.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakban a növekedési ütemek nem mutatnak egységes képet.

(Szembetűnő a szolgáltatáshoz kapcsolódó kifizetések növekedési ütemének lassulása.)

A piac szereplői, piaci koncentráció:

Szemben a magánnyugdíjpénztáraknál tapasztaltakkal, az önkéntes nyugdíjpénztárak

többsége jellemzően munkáltatói háttérrel rendelkezett, bár a megvalósult egyesülések, illetve

beolvadások következtében a pénztár mögött álló intézmény jellegét egyre kevésbé lehetett

egyértelműen meghatározni. A korábbi évekhez hasonlóan csökkent az önkéntes



nyugdíjpénztári piac szereplőinek száma, amely így 83 lett. Az önkéntes nyugdíjpénztárak

szektorában a 15 legnagyobb (elsősorban banki, illetve biztosítói hátterű) pénztár

koncentrációja mind létszám, mind vagyon tekintetében alulmaradt a magánnyugdíjpénztárak

koncentrációjával szemben, ahol 6 pénztár koncentrálta a taglétszám 86,9%-át és a vagyon

82,9%-át. Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor koncentrációja mindkét szempont alapján

folyamatos növekedést mutatott az évek során, 2003 végén a 15 legnagyobb pénztár a létszám

86,7%-át, a vagyon 80,5%- át tudhatta magáénak.

A taglétszámmal mért koncentrációnövekedés azzal volt magyarázható, hogy az új tagokat is

sikerült a 15 említett pénztárnak megnyernie (az esetleges átlépések mellett). Ha az önkéntes

nyugdíjpénztári taglétszámot az aktív népességhez viszonyítottuk, nem volt észlelhető az

előző éves arányhoz képest jelentős változás.

Tagdíjjellegű bevételek, szolgáltatási kiadások:

A tagdíjbefizetések döntő többsége a munkáltatói (2003-ban 66,7%-a) befizetésekhez

kapcsolódik, amelynek hátterében az áll, hogy az adóvonzata miatt kedvelt támogatási

formává vált a munkáltatók körében. 2003 folyamán közel 76,7 milliárd forint tagdíjjellegű

bevétel folyt be, amely az előző évi összeget 8,1%-kal haladta meg. Az önkéntes

nyugdíjpénztárak (szemben a magánnyugdíjpénztárakkal) már teljesítenek szolgáltatást, az

ehhez kapcsolódó kiadás pedig növekedő tendenciát mutat (és ráadásul a 2003/2002-es

növekedési üteme magasabb, mint az ugyanerre az időszakra vonatkozó tagdíjbevétel

növekedési üteme). 2003 folyamán 16,5 milliárd forint értékű kifizetést teljesítettek (ez a

vagyon 3,8%-ának felel meg) amely gyakorlatilag teljes egészében egyösszegű kifizetés (tehát

nem járadékszerű nyugdíjszolgáltatás) formájában került folyósításra.

A befektetési tevékenység eredményessége:

2003-ban az önkéntes nyugdíjpénztárak mindössze 26,1 milliárd forint befektetési

tevékenységből származó bevételt (szemben az előző évi 36,2 milliárddal) könyveltek el. A

befektetési bevételek döntő többségét továbbra is a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek,

illetve az eladott értékpapírok utáni árfolyamnyereségek adták. 2003-ban jelentősen megnőtt a

befektetési jegyek realizált hozama is. Amíg a befektetési tevékenységből származó bevételek

33,3%-kal csökkentek, addig a befektetési tevékenységgel kapcsolatos ráfordítások 25%-kal

lettek kisebbek a tavalyi évinél. 2003-ban ugyanis az önkéntes nyugdíjpénztárak 11,66

milliárd forint befektetési tevékenységből származó ráfordítást könyveltek el. Összességében

elmondható, hogy a befektetési tevékenységnek 12,48 milliárd forintos nettó bevétele lett

(ami az átlagos vagyonállomány 2,9%-át teszi ki), amely majdnem 40%-kal kevesebb az



előző évi nettó eredménynél. 2003-ban a vagyonkezelői és letétkezelői díjak az önkéntes

nyugdíjpénztárak befektetési ráfordításainak 25,5%-át tették ki, abszolút összegük 2,9

milliárd forint volt, amely 13,1%-kal haladta meg az előző év ezen díjait. A vagyonkezelői és

letétkezelői díjak vagyonhoz viszonyított aránya csökkent, ami azzal volt magyarázható, hogy

a vagyonkezelői és letétkezelői díjak növekedési üteme alacsonyabb volt, mint a vagyon

21,4%-os 2003/2002 éves növekedése.

Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a felügyeleti publikációk szinte semmit nem írnak a

kiemelkedően alacsony éves hozamokról, és főként ezek okairól! Itt lényegesnek tartjuk a

saját véleményekkel történő markánsabb kiegészítést. A 2003-as év befektetések

szempontjából rendkívül szélsőséges, meglehetősen speciális volt. Ennek alátámasztására a

pénztárak befektetési eredményessége szempontjából legfontosabb mutatót emeljük ki: az egy

éven túli állampapírok árfolyamváltozásait leíró index, a MAX éves változása negatív, –

0,31% volt. A MAX index centrális szerepét azon túlmenően, hogy a nyugdíjpénztár egy

hosszútávú befektetési forma az is bizonyítja, hogy a hatályos előírások szerint a

magánnyugdíjpénztárak éves hozamelvárása a pénztárak napi tőkeváltozásai mellett csak a

MAX index értékeitől függ. Ismereteink szerint valamennyi magánnyugdíjpénztár 2003. évi

hozamelvárása negatív! (Ez alól csak az a pénztár lehetett volna kivétel, mely december

másodika táján befizetésekből eredően megtöbbszörözte volna vagyonát, ilyen pedig

nyilvánvalóan nem volt.) December első hetében a pénztárak döntő többsége éves hozam

tekintetében negatív tartományban volt! Ennek elsődleges oka a jegybanki alapkamat 2003.

11. 28-i dátummal végrehajtott váratlan, 3 %-os (9,5 %-ról 12,5 %-ra) történt emelése volt. A

piac a korábbi 2 %-os (2003.06.19. 7,5 % => 9,5 %) emelést időben ’beárazta’, de a váratlan

3 %-os további emelést nem tudta zökkenőmentesen kezelni. Az év végi nehéz tőkepiaci

helyzetet jól jellemzi, hogy ismereteink szerint december hónapban mind a rövidtávú, mind a

hosszútávú állampapírok tekintetében volt sikertelen államkötvény kibocsátási kísérlet. Meg

kell jegyeznünk, hogy az igen alacsony éves hozamok közvetlenül a nyugdíjpénztári

tagságnak csak azon részét érintették negatívan, akik 2003. IV. és az azt követő 1-2

negyedévben kifizetést kértek a pénztáraktól. Ugyanis a „veszteség” döntő hányada az

állampapírok 2003 év végi negatív értékelési különbözetéből származott, ami részben a

kamatozó papírok lejáratig történő megtartásával, részben a piac következő évi

megnyugvásával 2004-ben nagyobbrészt „visszajött”.



Vagyon, portfólió:

2003 végén az önkéntes nyugdíjpénztári szektor befektetéseinek (piaci értéke 420,6 milliárd

forint) nyilvántartási értéke 434,4 milliárd forint volt, ami az előző évhez képest 21,4%-os

vagyongyarapodást jelentett. A portfólió összetétel tekintetében nem figyelhető meg jelentős

változás. Tehát kicsi a változás 2003-ban ugyan, de ellenkező irányba mutat, mint ami az

előző évben volt tapasztalható. Kismértékben nőtt az állampapír- (68,26%-ról 68,30%- ra),

illetve a részvényarány (8,48%-ról 8,7%-ra), ugyanakkor csökkent a vállalati és hitelintézeti

kötvény (6,34%-ról 5,8%-ra), bankbetét (1,38%-ról 1%-ra) aránya. A befektetési jegyek

arányában viszont évek óta növekedés látható, 2003- ban 4,5% lett.

Bár a 2002. év folyamán először volt alacsonyabb az önkéntes nyugdíjpénztárak által kezelt

vagyon a magánnyugdíjpénztári vagyonnál (és ez folytatódott 2003-ban is), viszont az egy

főre jutó vagyon tekintetében – elsősorban a hosszabb felhalmozási és tagdíjfizetési

időszakból adódóan – még mindig jelentős volt az önkéntes nyugdíjpénztári szektor „előnye”.

A korábbi évekhez hasonlóan tovább nőtt az egy főre jutó vagyon mértéke, az egy főre jutó

vagyon a havi nettó átlagbér százalékában viszont jelentős esést mutatott.


2003-ban is az előző évekhez hasonlóan a szokásos működési tevékenység eredménye, azaz a

működési tartalék javára levont tagdíj és a ténylegesen elszámolt működési költség

különbsége a szektor szintjén pozitív lett. Ugyanis, 2003-ban az önkéntes nyugdíjpénztárak

összesen 4,1 milliárd forintot számoltak el a működési tartalék javára (ami 5%-kal magasabb

a tavalyi értéknél) és 3,9 milliárd forintot fizettek ki a tényleges működési költségekre (ami az

előző évi költségeket 5,3%-kal haladták meg). Továbbra sem változott jelentősen a pénztári

költségek megoszlása, a legnagyobb tételt idén is az adminisztrációs és nyilvántartási

feladatok kapcsán felmerülő díjak adták. Megjegyzendő, hogy – az egyszerűbb

adminisztrációból adódóan – 33,5%-os súlya, illetve egy főre vetített mértéke jelentősen

alacsonyabb a magánnyugdípénztáraknál( 60,3%) tapasztaltnál. Szintén jelentős tétel 2003-

ban is, a pénztári alkalmazottak munkabére (20,3%), illetve a felügyeleti díj (9%). A

tagnyeréshez kapcsolódó költségek (ügynöki tevékenységből eredő, valamint a marketing-,

hirdetés-, propaganda- és reklámköltségek) az összes működési költségeknek mindössze 6%-

át adta, tehát az arány hasonló volt a magánnyugdíjpénztáraknál (5%) tapasztaltakhoz. A

magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan, önkéntes nyugdíjpénztáraknál is kiugróan megnőtt a

2003-as év során az átlépések száma (az egyik pénztárból a másikba), amely egyértelműen

visszavezethető a pénztárak akvizíciós tevékenységének erősödésére. A működési költségek



vagyonarányosan folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak, azonban az egy tagra jutó

költség (csak kismértékben nő), nem mutat számottevő változást. Az egy főre vetített

összköltség az önkéntes nyugdíjpénztáraknál alacsonyabb (hiszen más feladatokat láttak el), a

működési költségek befizetésekhez mért aránya viszont mind a magán-, mind az önkéntes

pénztáraknál 6% alá ment.

A felügyeleti publikációk nem említik, de saját tapasztalatainkból ismerjük, hogy már 2003 év

végén is történtek a 10 éves várakozási idő letelte jogcímén történő kifizetések. (Az Öpt.-t

1993.12.06-i dátummal hirdették ki, és már 1993-ban alakultak önkéntes nyugdíjpénztárak,

szerveződött tagsági kör, történtek tagdíjbefizetések. Az Szja. 28. § (8), 2004.01.01-től

hatályos szabályozása értelemszerűen nem volt alkalmazható, az adózást az Szja. 1. sz.

melléklete akkor hatályos 6.5. szerint bonyolították a pénztárak. Hiányzott a részletesebb

szabályozás, késett a 28. § (8) életbe lépése ugyanúgy, mint a 2004.04.26-i, január 01-i

visszamenőlegességgel életbe léptetett módosítása.


2004 folyamán a szektort nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődés jellemezte, a kedvező tőkepiaci

háttérnek köszönhetően fennállásuk óta a hozamok tekintetében az egyik legsikeresebb évet

zárták. (Ebben jelentős szerepe van az előző évben döntően az állampapírok értékelési

különbözetében elszenvedett „veszteség” részbeni visszabillenésének is.) A legnagyobb

növekedési ütem az egészségpénztárak területén következett be. A magánnyugdíjpénztárak

mind tagdíjbevételüket, mind vagyonukat tovább növelték, 2004-ben szolgáltatási kiadásaik

még alig voltak. Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál – figyelembe véve a belépők számát -

tömeges kilépés nem következett be, nagyon magas azonban a tagdíjat nem fizetők aránya.

A várakozási idő letelte jogcímén történő kifizetések száma az elérésekkel arányosan

fokozatosan nőtt. (Tájékoztatásul jegyezzük meg, hogy az 1994.12.31- önkéntes

nyugdíjpénztári taglétszám 13.211.- fő volt, bár ez nem jelent ennyi várakozási idő jogcímen

történő kifizetésre jogosultat, részben az 1993-as kifizetések, részben az adott tagsági kört

érintő nyugdíjszolgáltatásból, illetve haláleseti kifizetésből származó végelszámolások miatt.)

Összegző pontos információnk darabszámra, kifizetési típusra (teljes illetve részbeni kifizetés,

utóbbiból csak hozam) nem áll a rendelkezésünkre.



Piaci koncentráció:

Az önkéntes nyugdíjpénztárak száma a megelőző években folyamatos csökkenést mutatott.

Míg 2000-ben számuk még 116 volt, a 2004. végén már csak 75 pénztár működött a piacon.

Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 12 legnagyobb tagsággal és vagyonnal rendelkező

szereplője, melyek elsősorban banki és biztosítói háttérrel rendelkeznek, együttesen piaci

részesedésük növelésével az elmúlt években tovább fokozták a piaci koncentrációt. 2004.

decembere végén a szektorba invesztálók 80,9%-ától érkezett hozzájuk befizetés, a

szektorszintű megtakarítás 75,7%-át tudhatták magukénak.

Tagság, tagdíjjellegű bevételek, szolgáltatási kiadások:

2004 végén a önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma 1,25 millió fő volt, 2003 óta számuk alig

több mint 30 ezerrel nőtt. Itt fontos azt is megjegyezni, hogy rendkívül magas volt a tagdíjat

nem fizetők száma: 244 ezer fő (a teljes tagság megközelítőleg 20%-a), mely azzal

magyarázható, hogy azon tagok többsége, akik korábban munkáltatói hozzájárulásban

részesültek, és a munkahely változtatás után az új munkaadó már nem teljesített részükre

tagdíjfizetést, egyénileg ezt nem vállalva, nem-fizetővé váltak.

2004-ben az önkéntes pénztárakba összesen 82,8 milliárd forint befizetés érkezett, 7,5%-kal

több, mint egy évvel korábban. A tagdíjakat döntő mértékben az egyéni számlákon írták jóvá.

A befizetések 71%-a munkáltatói tagdíj hozzájárulás, ennek oka, hogy a munkáltatói tagdíj

hozzájárulás - adóvonzata miatt - kedvelt juttatásforma volt a munkáltatók körében.

2004-ben az önkéntes nyugdíjpénztárak 29,6 milliárd forint kifizetést teljesítettek - 78%-kal

többet, mint 2003-ban -, mely szinte teljes egészében egyösszegű kifizetés formájában

teljesült. A Felügyelet adatszolgáltatásának hiányossága, hogy a kifizetéseket nem bontja meg

jogcímenként, azaz a 29,6 mrd forint a nyugdíjszolgáltatások, a várakozási idő letelte

jogcímen történő kifizetések és a haláleseti elszámolások összege. A dolgozat szempontjából

ez hátrányos!

A befektetési tevékenység eredménye, portfolió-összetétel:

Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 2004. végi befektetési tevékenység eredménye 89,6

milliárd forintot tett ki, mely jelentős növekedést jelent a 2003-as év végi 24,2 milliárdhoz

képest. A kimagasló eredmény oka a tőkepiac szárnyalására vezethető vissza, azon belül is a

pénztárak teljesítményét általában – és így az önkéntes nyugdíjpénztárakét is – meghatározó

kötvénypiac feléledésére. Az önkéntes nyugdíjpénztárak aggregált befektetéseinek összetétele

az elmúlt két év során nem mutat jelentős eltérést, a hozamszintekben azonban számottevő

különbségek mutatkoznak. A szektorszintű befektetési ráfordítás 2004-ben 16,8 milliárdot tett



ki, ennek 55,1%-át a tulajdoni részesedést jelentő befektetések és hitelviszonyt megtestesítő

értékpapírok veszteségjellegű különbözete, 19,3%-át a pénzügyi műveletek egyéb

ráfordításai, és 22,6%-át a vagyonkezelői és letétkezelői díjak adták.

A nyugdíjpénztárak portfoliójuk 76,4%-át kötvényben, 8,2%-át részvényben, 7,6%-át

jelzáloglevélben és 5,2%-át befektetési jegyben tartó alszektor 2004-ben átlagosan 15,59%-os

hozamot ért el, ami valamelyest megnyugtatta a 2002-es (7,1%) és főleg a 2003-as (3,2%),

infláció alatti hozam miatt aggódókat. 2004-ben az átlagos vagyonnal súlyozott hozam

szórása 2,6%-ot tett ki. A befektetési tevékenység bevételének nagy része (47%-a) 2004-ben

nem realizált, értékelési különbözetben elszámolt várható hozamként volt nyilvántartva. A

már realizált hozamot leginkább a kapott (járó) kamat és kamatjellegű bevételek alkották

(29,9 milliárd), a másik jelentős bevételi forrás a tulajdoni részesedést jelentő befektetések és

hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nyereségjellegű különbözete volt (12,8 milliárd).


2004 végén az önkéntes magánnyugdíjpénztárak együttesen működési célú bevételként 4,74

milliárdot számoltak el, és mintegy 4,7 milliárd forintot fizettek ki működési költség, illetve

ráfordítás címen. 2003-hoz képest a működési bevételek 15,7%-kal a kiadások, ráfordítások

18,3%-kal nőttek. A működési költségek és ráfordítások összetevői közül az időszak alatt a

legnagyobb növekedés a tagszervezéshez kapcsolódó marketing-, hirdetés-, propaganda- és

reklámköltségekben mutatkozott meg, mely a 2003-as 37,2 millió több mint duplájára nőtt.

Nem nőtt, sőt közel 20%-kal csökkent - ezzel szemben – a tagszervezéssel kapcsolatos

ügynöki költségek összege. Jelentős növekedést könyvelhettek el a pénztárak még

könyvvizsgálati, aktuáriusi és szaktanácsadási díj címen is. Több költségtételnél is csökkenés

következett be, a legjelentősebb ezek közül a felügyeleti díj esetében valósult meg, az előírt

mérték csökkentése következtében e díjkategória szintje a 2003-as szint 50%-ára esett 2004-

ben. A költségek szerkezetét illetően említésre méltó változás egyrészt - a már említett -

felügyeleti díjarányban következett be, mely így a teljes költségszerkezet 2003-as 8,7%-ával

szemben a 2004-es teljes működési költség mindössze 3,7%-áért felel, másrészt jelentősen

nőttek az egyéb működési költségek és ráfordítások is (éves szinten 18,4%-ról 31,2%-ra).

A pénztári piac fejlődése 2005-ben

A nyugdíjpénztári megtakarítások a háztartások bruttó pénzügyi vagyonának 2005-ben majd

egytizedét adják. 2005-ben a nyugdíjpénztári tartalékok 30%-kal gyarapodtak az előző évhez



képest, ez az éves növekedési dinamika továbbra is meghaladja a bruttó pénzügyi vagyonét. A

nyugdíjszektor jelentősége a gazdaságon belül is jelentős növekedést mutat, 2000 és 2005

között a nyugdíjbiztosítási tartalékok a GDP arányában megtriplázódtak. Ha nemzetközi

összehasonlítást végzünk, elmondható, hogy a környező csatlakozó országokhoz viszonyítva

ez az arány csak a középmezőnyhöz elegendő, az Euro övezethez, a G10 vagy OECD

átlaghoz képest pedig alacsonynak mondható.

Fontos jogszabályi változás, hogy 2005-től az önkéntes nyugdíjpénztáraknál vezetett számla

legfeljebb 50%-áig a legalább tíz éve takarékoskodók, illetve a nyugdíjszolgáltatásra

jogosultak egyéni számlájukat hitel fedezeteként felhasználhatják.

2005-ben az önkéntes nyugdíjpénztárak száma 72-re tehető, amelynek többsége továbbra is

jellemzően munkáltatói háttérrel rendelkezik. Az önkéntes nyugdíjpénztári szektorban a 15

legnagyobb (elsősorban banki illetve biztosítói hátterű) pénztár koncentrációja tovább

növekedett - 2005-ben a taglétszám 88,11%-a és a vagyon 82,34%-a köthető hozzájuk.

2005. év végén az önkéntes nyugdíjpénztári szektor 1,3 millió tagot tartott nyilván, amely

4,5%-os éves létszámnövekedést jelent. A tagok továbbra is jelentős hányadát (22,5%-a) adja

az a csoport, akik tagdíjat nem fizetnek.

2005. év során az önkéntes nyugdíjpénztárakba 91 milliárd forint befizetés történt, amely

10%-os növekedést mutat az egy évvel korábbhoz képest. Az azonosított befizetések

legnagyobb részét továbbra is munkáltatói hozzájárulások adják, ami jól mutatja, hogy a

munkáltatók körében kedvelt juttatási forma.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak a magánnyugdíjpénztárakkal ellentétben már teljesítenek

szolgáltatást, az ehhez kapcsolódó kiadás pedig növekedő tendenciát mutat. 2005. folyamán

32 milliárd forint szolgáltatáshoz kapcsolódó kifizetést teljesítettek (dupláját, mint 2003-ban).

A kifizetések továbbra is gyakorlatilag teljes egészében (99%-ban) egyösszegű kifizetés

formában kerültek folyósításra. A tagok tehát az egyösszegű kifizetéseket preferálják, hogy

minél hamarabb hozzájussanak pénzükhöz- az adókedvezménynek ebben nincs szerepe, mert

azonos mind az egyösszegű, mind a járadékszolgáltatás esetében. 2005-ben a tagok 0,04%-a

kért járadékszolgáltatást. A pénztárak az ilyen igények kielégítését esetileg kezelik, a

meghatározott tartamra szolgáló járadékszolgáltatásra külön tartalékot nem képeznek.

Élethosszig tartó járadék esetében viszont kötelesek tartalékot képezni, a törvény általi

szabályozás a biztosítótól vásárlás lehetőségét még nem kezeli. Az élethosszig tartó

életjáradék választása azért lenne fontos, mert az egyfajta védelmet nyújt az időskori pénzügyi

kiszolgáltatottság ellen. Ismét megjegyezzük, hogy a Felügyelet adatszolgáltatásának

hiányossága, hogy a kifizetéseket nem bontja meg jogcímenként, azaz a 29,6 mrd forint a



nyugdíjszolgáltatások, a várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetések és a haláleseti

elszámolások összege. A dolgozat szempontjából ez hátrányos!

2005-ben az önkéntes nyugdíjpénztárak 73,8 milliárd forint befektetési tevékenységből

származó bevételt (szemben az előző évi 87 milliárddal) könyveltek el. A befektetési

bevételek döntő többségét (91%-át) továbbra is a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek,

illetve az eladott értékpapírok utáni árfolyamnyereségek adták. Amíg a befektetési

tevékenységből származó bevételek 15%-kal csökkentek, addig a befektetési tevékenységgel

kapcsolatos ráfordítások 50%-kal lettek kisebbek a tavalyi évinél. 2005-ben ugyanis az

önkéntes nyugdíjpénztárak 7 milliárd forint befektetési tevékenységből származó ráfordítást

könyveltek el. 2005-ben a vagyonkezelői és letétkezelői díjak az önkéntes nyugdíjpénztárak

befektetési ráfordításainak 61%-át tették ki, abszolút összegük 4,3 milliárd forint volt, amely

13%-kal haladta meg a 2004. év ezen díjait. Összességében elmondható, hogy a befektetési

tevékenységnek 66,7 milliárd forintos nettó bevétele lett, amely 10%-kal kevesebb az előző

év nettó eredménynél.

2005. év végén az önkéntes nyugdíjpénztári szektor befektetéseinek piaci értéke 642 milliárd

forint volt, ami az előző évhez képest 16 %-os vagyongyarapodást jelentett. Azon hat pénztár,

aki választható portfóliót kínál a tagok számára, az önkéntes nyugdíjpénztári szektor teljes

vagyonának 21%-át adja 2005-ben. A választható portfóliót kínáló pénztárak befektetéseiben

is igen nagy hányadot képeznek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, ami azzal

magyarázható, hogy sokan a konzervatív vagy a mérsékelt alternatívába tartják a pénzüket,

aminek nagy hányadát kötvénybe fektetik.

A szárnyaló BUX és a kötvénypiacok kedvező alakulása miatt, az önkéntes nyugdíjpénztárak

a 2005-ben is magas hozamra tettek szert. A jó teljesítményt igazolja a bruttó hozamok

referenciahozamokkal való összevetése is. Az önkéntes nyugdíjpénztárak által elért 2005 éves

legmagasabb nettó hozam 15,07%, míg a legalacsonyabb 6,49% volt, a szektorra számított

átlagos nettó hozam pedig 12,08%-ra tehető.

2005-ben az önkéntes nyugdíjpénztárak összesen 4,7 milliárd forintot számoltak el a

működési tartalék javára, de 4,8 milliárd forintot fizettek ki a tényleges működési költségekre.

A működési ráfordítások 15 %-os éves növekedése több tényezőnek tudható be- 60%-kal

megnövekedtek a tagszervezéssel kapcsolatos ügynöki költségek, és figyelemreméltó (26%-

os) a pénztári dolgozók munkabér kifizetéseihez köthető költségek megemelkedése is.

Nem nőttek számottevően (csak 4%-kal) viszont az egy év alatt a marketingre, hirdetésre, és

reklámra fordított kiadások. Elmondható, hogy az akvizíciós tevékenységének erősödése

ellenére, nem emelkedett meg az átlépések száma.



A működési költségek vagyonarányosan folyamatosan csökkenő tendenciát mutatnak,

azonban az egy tagra jutó költség kiemelkedően (10%-kal) megemelkedett az egy év alatt

(2005/2004).

Az önkéntes nyugdíjpénztári szféra fejlődésének bemutatása néhány jellemző adatsoron keresztül

A megelőző, alapvetően a felügyeleti publikációkra épülő fejezetben már szerepeltettünk

néhány adatsort, és az értékelések is értelemszerűen számadatokon alapultak. Ebben a

fejezetben a mellékletekben elhelyezett táblázatokhoz, diagrammokhoz fűzünk egy-egy rövid

megjegyzést.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak számának alakulása (10. sz. táblázat 95. old.)

A korai szakaszban sok pénztár alakult, ezek közül több hosszabb-rövidebb működést követően beolvadt, vagy megszűnt. A különböző kimutatásokban az első 5-6 évben eltérő pénztárszámokkal is találkozhatunk.

A pénztárak koncentrációja folyamatáról a II. fejezetben részletesen is foglalkoztunk.

Megítélésünk szerint további beolvadásokra lehet számítani, valahol 50-60 pénztár körül stabilizálódhat az önkéntes nyugdíjpénztárak száma.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszámának alakulása (11. sz. táblázat 96. old.)

A kezdeti útkeresést követően egy igen dinamikus létszámnövekedés figyelhető meg kb. 1998-ig.

1999-től egy már kisebb ütemű, de nagyon egyértelmű növekedést olvashatunk le az ábráról.

Egyes pénztárak 2005, 2006 évi pénzügyi tervezése során már felvetődött a taglétszám éves csökkenésének lehetősége, ez a csökkenés több pénztárnál be is következett.

Megítélésünk szerint összpénztári szinten a létszám növekedéséről vagy csökkenéséről elsődlegesen a nemzetgazdasági mutatók és a jogszabályi változások döntenek.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyonának alakulása (12. sz. táblázat 97. old.)

A korai lassú növekedést követően kb. 1996-tól (’akadályelhárító’ törvénycsomag) igen dinamikus, stabil vagyongyarapodást figyelhetünk meg.

A pénztárak koncentrációja folyamatáról már részletesen is foglalkoztunk.

A 2005, 2006 évi pénzügyi tervek készítése során a taglétszám mellett a pénztári vagyon éves csökkenésének lehetősége is felvetődött, ez a csökkenés több pénztárnál be is következett.

Megítélésünk szerint összpénztári szinten a létszámnál talán lassabban, de a vagyon tekintetében is a növekedéséről vagy a csökkenéséről elsődlegesen a nemzetgazdasági mutatók és a jogszabályi változások döntenek.



Az egy főre jutó önkéntes nyugdíjpénztári vagyon alakulása (13. sz. táblázat 98. old)

Itt is szép, töretlen fejlődést figyelhetünk meg.

Mára az egy főre jutó vagyon már valószínűsíthetően meghaladta az 500 ezer forintot.

Feltételezzük, hogy – pontosan a várakozási idő letelte jogcímén történő pénzfelvételi lehetőségek miatt – a tagdíjat nem fizetők igen magas, egyes kimutatások szerint 20 % körüli aránya csökkenni fog, részben ennek kapcsán az egy főre jutó tagdíj összegében még látunk növekedési lehetőséget.

Az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon alakulása a GDP százalékában (14. sz. táblázat 99. old.)

Örömmel olvashatjuk le az ábráról, hogy a növekvő nemzetgazdasághoz viszonyítva is stabilan nő az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon.

Izgalmas lenne külön értékelni a meredekség évenkénti – kisebb! – változásait is, de ez meghaladja jelen dolgozat terjedelmét.

Az önkéntes nyugdíjpénztári kifizetések alakulása (15. sz. táblázat 100. old.)

Megbízható adatokat csak 2001-től találtunk.

Megítélésünk szerint a 2003. évi szembetűnő stagnálás hatalmas emelkedésének (06.19 +2 %, 11.28 +3 %) egyenes következménye.

Kirívóan alacsony a járadékszolgáltatás mértéke az egyösszegű kifizetésekhez viszonyítva. Egy nyugdíjbiztosítás célja az életszínvonal megtartás, a nyugdíjas létbiztonság. Ezt a célt alapvetően életjáradék típusú szolgáltatások képesek betölteni. Nagy hiányossága a jogi szabályozásnak, hogy semmilyen formában nem preferálja az életjáradékot.

Sajnos az (egyösszegű) kifizetések nincsenek megbontva nyugdíjkiegészítő szolgáltatásra, a várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetésekre és haláleseti elszámolásokra. (Csak remélni tudjuk, hogy az átlépésekhez kapcsolódó kifizetések nem torzítják ezt a mutatót.)

A fogyasztói árindex (infláció) alakulása (16. sz. táblázat 101. old.)

Az inflációt közérdeklődésre számot tartó nemzetgazdasági mutatóként szerepeltetjük a táblázatok közt.

Az érdemi elemzés jelen dolgozatnak nem tárgya.

A bruttó hazai össztermék (GDP) alakulása (17. sz. táblázat 102. old.)

A GDP-t szintén, mint közérdeklődésre számot tartó nemzetgazdasági mutatót szerepeltetjük a táblázatok közt.

Az érdemi elemzés jelen dolgozatnak szintén nem tárgya.

Az önkéntes nyugdíjpénztári befektetési portfolió alakulása (18. sz. táblázat 103. old.)

Érdekes dolog elemezni a vagyon megoszlásának alakulását.

Hiányoljuk, hogy külön soron nem szerepel sem a tagi kölcsön, sem az ingatlan.



Az önkéntes nyugdíjpénztári befektetési portfolió alakulása százalékos megoszlás szerint (19. sz. táblázat 104. old.)

Az állampapírok igen erős (68%-77%) dominanciája részben a pénztárak biztonságát szolgálja, részben egy stabil hitelforrás a nemzetgazdaságnak.

Érdekes megfigyelni, hogy bár a BUX az utóbbi két naptári évben kiemelkedően jól teljesített, mégis markánsan alacsonyabb volt a részvénykitettség, mint korábbi lényegesen gyengébb években.

Az önkéntes nyugdíjpénztári hozamok alakulása (20. sz. táblázat 105-109 old.)

A teljes időintervallumra vonatkozóan megbízható, pontos adatokat nem találtunk.

Ez évtől új elem a jogi szabályozásban, hogy a pénztáraknak a tárgyévre vonatkozó bruttó, nettó pénztári hozamrátáját, referenciahozamát, illetve az elmúlt 5 naptári év - Kormányrendeletben foglaltak szerint számított - átlagos hozamrátáját a tárgyévet követő év február 28-ig a Felügyeletnek be kell jelentenie és azt a Felügyelet március 15-ig a honlapján közzéteszi [281/2001. Kr. 24.§ (2), 282/2001. Kr. 20. § (2)]. Ez értelemszerűen jó összehasonlítási lehetőséget jelent.

Mellékeljük a PSZÁF honlapján megjelent igen tanulságos táblázatot.

Alábbi kiegészítést a Felügyelet honlapján frissen közzétett új adatokból készítettük, a súlyozásokhoz a szintén a PSZÁF honlapján található ’Segítünk a választásban’ táblázatok felhasználásával állítottuk össze.

Kiemeltünk egy származtatott mutatót, a bruttó és a nettó hozamráta közti különbséget. Érdemes külön is összehasonlítani a létszámmal, illetve a vagyonnal súlyozott befektetési költségeket a piaci átlaggal, és külön az egyes pénztárakkal.

A táblázat több mutatójában is elgondolkodtató, a mélyebb elemzés jelen dolgozatnak nem tárgya.

Önkéntes pénztári ág Bruttó hozamráta

Nettó hozamráta

Referencia-hozam

5 éves átlaghozam

Bruttó -nettó

hozamrátaTeljes piaci átlag (Súlyozás nélkül) 11,80 11,31 11,65 9,34 0,48 Súlyozott átlag taglétszám/2004.12.31 12,96 12,02 12,20 8,80 0,94 Súlyozott átlag taglétszám/2005.12.31 12,99 12,05 12,23 8,81 0,95 Súlyozott átlag vagyon/2004.12.31 12,87 12,05 12,14 9,04 0,82 Súlyozott átlag vagyon/2005.12.31 12,88 12,05 12,14 9,04 0,83

A pénztárak meglévő gyakorlati tapasztalataira alapuló elemzés

Sajnos a felügyelettől nem sikerült beszerezni a teljes nyugdíjpénztári szférára vonatkozó

összegző adatokat. Így 25 nyugdíjpénztár adatait felhasználva készítettünk gyakorlati



tapasztalatokra épülő elemzést. A 25 pénztár tekintetében nem minden felhasznált adatot

kaptunk meg azonos szerkezetben és tartalommal, így esetenként becsült adatokkal

dolgoztunk. (A becsléseket a Felügyelet honlápján elérhető adatok alapján tettük, a dolgozat

végső megállapításait ezek a becslések semmilyen körülmények között nem befolyásolják.) A

25 pénztár alkotta minta reprezentatívnak tekinthető. Nagy hangsúlyt fektettünk rá, hogy a

dolgozatban közölt adatokból ne lehessen azonosítani egyetlen nyugdíjpénztárt sem, mivel ez

alkalmasint marketing érdekeket sérthet.

A teljes nyugdíjpénztári tagságra vonatkozó jogosultságok száma (létszám) igen nehezen

becsülhető. Ismerjük évente a december 31-i összlétszámot, de ezekből az adatokból korrekt

becslés nem adható a várokozási idő letelte jogcímen történő kifizetések számára. Ugyanis:

Jelentősen torzítják a számokat az időközben történt (nyugdíjszolgáltatásból, haláleseti kifizetésből eredő) végelszámolások;

Kifejezetten nagy az átfedés az Öpt. szerinti nyugdíjkorhatárt betöltők és a várakozási időt elérők között;

Igen nehezen becsülhető az egy-egy évben az Öpt. szerinti nyugdíjkorhatárt elérők száma, ugyanis tapasztalati adatok alapján a nyugdíjszolgáltatások nagyon magas hányada nem az öregségi nyugdíjkorhatár elérésén alapul. A 2003.12.31- i teljes nyugdíjpénztári tagság pontos létszámát nem sikerült kiderítenünk, így

az elemzést elviekben is csak 2004-től készítettük. A 2004.12.31-i összlétszám (13.211.- fő) a

fenti csökkentő tényezőkkel még mindig kicsi érdemi következtetések levonására.

Következtetéseinket alapvetően a jogosult pénztártagok 2005. évi választásaira, és az

elkövetkező évek keretszámaira építettük.

A összegzésben résztvevő pénztárak egyesített adatai:

A 2005.12.31-i összlétszáma 439.168.- fő. Tájékoztatásul a teljes nyugdíjpénztári szféra összlétszáma 1.306.373.- fő. (A minta e tekintetben 33,62 %-os.)

A 2005.12.31-i összvagyona 253.231.- milliárd forint. Tájékoztatásul a teljes nyugdíjpénztári szféra összvagyona 646,863.- milliárd forint. (A minta e tekintetben 39,05 %-os.)

A várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetésre jogosultak száma 51.100.- fő. Fentiekben leírtak szerint a teljes nyugdíjpénztári szférára vonatkozó összehasonlító adat nem áll rendelkezésünkre. Becsléshez a 2005.12.31-i összlétszámot (194.349.- fő) használhatjuk. Ebből mintegy 120 - 130 ezer főre becsülhetjük a ma még tag jogosultak számát.

Az egy főre jutó átlagos vagyon 574.339.- forintot. Tájékoztatásul a teljes nyugdíjpénztári szférára vonatkozó átlagos vagyon 495.160.- Ft. A 10 éves kifizetésre jogosultak átlagos vagyona 1.100.- ezer forint körül volt. (Ez utóbbi adat pontos ismeretek mellett is csak becsülhető, mivel pl. egy 2005.01.20-i 1.000.- eFt-os kifizetés nem egyenértékű egy jogosult 2005.12.31-i 1.000.- eFt-os egyéni nyugdíjszámlájával.)

A jogosultak mintegy 24 százaléka elvitte a hozamot, azaz az adómentesen felvehető összeget.



A jogosultak kevesebb, mint 1 százaléka kért az adómentesen felvehető összeget meghaladó részkifizetést.

A jogosultak kevesebb, mint 4 százaléka kért teljes kifizetést, tagsági jogviszonya megtartása mellett.

A jogosultak kb. 6 százaléka kért teljes kifizetést, tagsági jogviszonya megszűntetése mellett.

A várakozási idő jogcíme alapján történő kifizetéssel az elvihető vagyon minimálisan több, mint 25 %-a került kifizetésre. A kifizetések egyes pénztárakra vonatkozó szórása minden tekintetben meglehetősen nagy, ez óvatosságra int az általánosítás tekintetében.

Érdeklődve várjuk, hogy a tagi lekötés intézménye, illetve kisebb mértékben a többször felvehető tagi kölcsön milyen hatással lesz a várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetésekre.

Meggyőződéssel valljuk, hogy a várakozási idő letelte jogcímen történő kifizetéseket a pénztári jellemzőkön túlmenően a nemzetgazdasági mutatók és a jogszabályi változások is alapvetően befolyásolni fogják. Végezetül álljon itt a felmérés és a szféra 2005. év reál adatainak összehasonlítása:

Kutatás

eredményei

Reál adatok

2005-ről

Mik az Ön tervei a 10 év letelte után? N % N ezer fő

%

Továbbra is fizeti a tagdíjat, és bent hagyja a pénzét, amíg nyugdíjba nem megy.

389 34,3 189,2 43,0

Továbbra is fizeti a tagdíjat, de a számláján lévő összeg egy részét (tőkét és hozamot is) a nyugdíjkorhatár előtt felveszi.

29 2,6 4,4 1,0

Továbbra is fizeti a tagdíjat, de a számláján lévő összeg egészét a nyugdíjkorhatár előtt felveszi.

20 1,8 15,6 4,0

Továbbra is fizeti a tagdíjat, és csak a hozamot veszi fel. 123 10,8 105,6 24,0

Tagdíjfizetés nélkül a pénzét a pénztárban hagyja, amíg nyugdíjba nem megy.

38 3,4 96,8 22,0

Kilép a pénztárból, és kiveszi a pénzét. 81 7,1 26,4 6,0

Még nem döntötte el. 453 39,9 --- ---

Az adatokat összehasonlítva értékelésünk szerint a tagsági viszonyt folytatni akarók és a csak hozamot felvenni szándékozók arányában tapasztalható 10%-os és 14 %-os eltérés abból adódik, hogy a kutatásban résztvevők között sokan még nem döntöttek. A tagdíj nemfizetés mögött bizonyára egzisztenciális változások állnak, semmint előre megfontolt szándék.

82

Táblák:

1. tábla „Hallotta-e már, hogy ha egy munkáltató egyetlen munkavállalójának is nyugdíjpénztári tagdíjat fizet, akkor valamennyi munkavállalója jogosult a hozzájárulásra? „

495 638 113343,7% 56,3% 100,0%

201 257 45843,9% 56,1% 100,0%

294 381 67543,6% 56,4% 100,0%

30 75 10528,6% 71,4% 100,0%

64 148 21230,2% 69,8% 100,0%

233 303 53643,5% 56,5% 100,0%

167 112 27959,9% 40,1% 100,0%

101 136 23742,6% 57,4% 100,0%

156 227 38340,7% 59,3% 100,0%

182 236 41843,5% 56,5% 100,0%

56 40 9658,3% 41,7% 100,0%

23 33 5641,1% 58,9% 100,0%

69 133 20234,2% 65,8% 100,0%

308 394 70243,9% 56,1% 100,0%

94 74 16856,0% 44,0% 100,0%

4 4 100,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok

iskolai végzettség

Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %

átlagnál gyengébb

Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó

anyagihelyzete/országosan

igen nemjogosult hozzájárulás

Összesen


83

2. tábla „Mit gondol, a jelenlegi szabályozás mellett lehetséges-e adókedvezmény vagy adó-visszatérítés a pénztári befizetések után?”

818 315 113372,2% 27,8% 100,0%

332 126 45872,5% 27,5% 100,0%

486 189 67572,0% 28,0% 100,0%

51 54 10548,6% 51,4% 100,0%

125 87 21259,0% 41,0% 100,0%

402 134 53675,0% 25,0% 100,0%

239 40 27985,7% 14,3% 100,0%

173 64 23773,0% 27,0% 100,0%

268 115 38370,0% 30,0% 100,0%

302 116 41872,2% 27,8% 100,0%

76 20 9679,2% 20,8% 100,0%

34 22 5660,7% 39,3% 100,0%

128 74 20263,4% 36,6% 100,0%

512 190 70272,9% 27,1% 100,0%

139 29 16882,7% 17,3% 100,0%

4 4100,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


igen nemadókedvezmény

Összesen


84

3. tábla „Ismeri-e azt a lehetőséget, hogy ha anyagi nehézségei támadnak, akkor egyes nyugdíjpénztárak kölcsönt – ún. tagi kölcsönt – nyújtanak a tagjaik számára, ha azok már legalább 3 éve tagok?”

522 611 113346,1% 53,9% 100,0%

220 238 45848,0% 52,0% 100,0%

302 373 67544,7% 55,3% 100,0%

33 72 10531,4% 68,6% 100,0%

70 142 21233,0% 67,0% 100,0%

248 288 53646,3% 53,7% 100,0%

171 108 27961,3% 38,7% 100,0%

95 142 23740,1% 59,9% 100,0%

163 220 38342,6% 57,4% 100,0%

191 227 41845,7% 54,3% 100,0%

73 23 9676,0% 24,0% 100,0%

17 39 5630,4% 69,6% 100,0%

73 129 20236,1% 63,9% 100,0%

326 376 70246,4% 53,6% 100,0%

103 65 16861,3% 38,7% 100,0%

3 1 475,0% 25,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


ismeri nem ismeritagi kölcsön lehetősége

Összesen


85

4. tábla „Tudja-e, hogy kezes nélkül is kaphat banki személyi kölcsönt, amelynek fedezetét a nyugdíjpénztárban felhalmozódott pénze jelenti?”

211 922 113318,6% 81,4% 100,0%

106 352 45823,1% 76,9% 100,0%

105 570 67515,6% 84,4% 100,0%

12 93 10511,4% 88,6% 100,0%

24 188 21211,3% 88,7% 100,0%

89 447 53616,6% 83,4% 100,0%

86 193 27930,8% 69,2% 100,0%

33 204 23713,9% 86,1% 100,0%

63 320 38316,4% 83,6% 100,0%

85 333 41820,3% 79,7% 100,0%

30 66 9631,3% 68,8% 100,0%

4 52 567,1% 92,9% 100,0%

27 175 20213,4% 86,6% 100,0%

120 582 70217,1% 82,9% 100,0%

59 109 16835,1% 64,9% 100,0%

1 3 425,0% 75,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


ismeri nem ismeribanki kölcsön

Összesen

Tag

i rea

kció

k vi

zsgá

lata

a 1

0 év

es v

árak

ozás

i idő

lete

lte u

tán

az ö

nkén

tes n

yugd

íjpén

ztár

akba

n

86

5. tá

bla

„Mik

a te

rvei

a 1

0 év

lete

lte u

tán?

” 389

2920

123

3881

452

1132

34,4

%2,

6%1,

8%10

,9%

3,4%

7,2%

39,9

%10

0,0%

168

129

5111

2218

545

836

,7%

2,6%

2,0%

11,1

%2,

4%4,

8%40

,4%

100,

0%22

117

1172

2759

267

674

32,8

%2,

5%1,

6%10

,7%

4,0%

8,8%

39,6

%10

0,0%

232

34

514

5410

521

,9%

1,9%

2,9%

3,8%

4,8%

13,3

%51

,4%

100,

0%69

73

118

1796

211

32,7

%3,

3%1,

4%5,

2%3,

8%8,

1%45

,5%

100,

0%17

614

1070

2036

210

536

32,8

%2,

6%1,

9%13

,1%

3,7%

6,7%

39,2

%10

0,0%

121

63

385

1492

279

43,4

%2,

2%1,

1%13

,6%

1,8%

5,0%

33,0

%10

0,0%

675

528

1017

105

237

28,3

%2,

1%2,

1%11

,8%

4,2%

7,2%

44,3

%10

0,0%

144

135

3712

2414

838

337

,6%

3,4%

1,3%

9,7%

3,1%

6,3%

38,6

%10

0,0%

153

97

3615

3716

041

736

,7%

2,2%

1,7%

8,6%

3,6%

8,9%

38,4

%10

0,0%

252

322

13

4096

26,0

%2,

1%3,

1%22

,9%

1,0%

3,1%

41,7

%10

0,0%

9

4

519

1956

16,1

%

7,

1%8,

9%33

,9%

33,9

%10

0,0%

539

30

1517

7820

226

,2%

4,5%

14

,9%

7,4%

8,4%

38,6

%10

0,0%

265

1716

6116

3928

770

137

,8%

2,4%

2,3%

8,7%

2,3%

5,6%

40,9

%10

0,0%

583

328

26

6816

834

,5%

1,8%

1,8%

16,7

%1,

2%3,

6%40

,5%

100,

0%4

410

0,0%

100,

0%

N sor %

Öss

zese

n

N sor %

férfi

N sor %

nő

nem

N sor %

8 va

gy k

eves

ebb

N sor %

szak

mun

kás

N sor %

éret

tség

i

N sor %

felsőf

ok

isko

lai v

égze

ttség

N sor %

7

N sor %

8

N sor %

9

N sor %

10

tags

ág id

eje

(év)

N sor %

ross

z

N sor %

átla

gnál

gye

ngéb

b

N sor %

átla

gos

N sor %

átla

gnál

jobb

N sor %

nagy

on jó

anya

gihe

lyze

te/o

rszá

gosa

n

fizet

,be

ntha

gyja

any

ugdí

jig

fizet

,egy

rész

étfe

lves

zi a

nyug

díj e

lőtt

fizet

, min

det

felv

eszi

any

ugdj

elő

ttfiz

et, h

ozam

otve

szi f

el

nem

fize

t, a

nyug

díjig

bent

hagy

jaki

lép,

kiv

eszi

nem

dön

tött

terv

ek 1

0 év

utá

n

Öss

zese

n


87

6.tábla „Mik a tervei a nyugdíjas éveire?”

556 205 92 279 113249,1% 18,1% 8,1% 24,6% 100,0%

208 81 38 131 45845,4% 17,7% 8,3% 28,6% 100,0%

348 124 54 148 67451,6% 18,4% 8,0% 22,0% 100,0%

57 26 2 20 10554,3% 24,8% 1,9% 19,0% 100,0%

100 50 5 56 21147,4% 23,7% 2,4% 26,5% 100,0%

278 89 51 118 53651,9% 16,6% 9,5% 22,0% 100,0%

121 40 33 85 27943,4% 14,3% 11,8% 30,5% 100,0%

106 45 18 68 23744,7% 19,0% 7,6% 28,7% 100,0%

173 96 23 91 38345,2% 25,1% 6,0% 23,8% 100,0%

219 61 37 100 41752,5% 14,6% 8,9% 24,0% 100,0%

59 3 14 20 9661,5% 3,1% 14,6% 20,8% 100,0%

43 8 5 5676,8% 14,3% 8,9% 100,0%

120 31 23 28 20259,4% 15,3% 11,4% 13,9% 100,0%

327 134 53 187 70146,6% 19,1% 7,6% 26,7% 100,0%

65 30 15 58 16838,7% 17,9% 8,9% 34,5% 100,0%

1 2 1 425,0% 50,0% 25,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


egyösszegben,

nyugdíjazáskor életjáradék

járadékhatározott

ideigvegyeskifizetés

tervek nyugdijas évekre

Összesen


88

7. tábla „Figyelemmel kísérte-e pénztártagságra vonatkozó törvényi szabályozás változásait? „

326 806 113228,8% 71,2% 100,0%

155 303 45833,8% 66,2% 100,0%

171 503 67425,4% 74,6% 100,0%

26 79 10524,8% 75,2% 100,0%

44 167 21120,9% 79,1% 100,0%

148 388 53627,6% 72,4% 100,0%

108 171 27938,7% 61,3% 100,0%

53 184 23722,4% 77,6% 100,0%

101 282 38326,4% 73,6% 100,0%

124 293 41729,7% 70,3% 100,0%

48 48 9650,0% 50,0% 100,0%

14 42 5625,0% 75,0% 100,0%

44 158 20221,8% 78,2% 100,0%

199 502 70128,4% 71,6% 100,0%

67 101 16839,9% 60,1% 100,0%

2 2 450,0% 50,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


igen nem

törvényi szabályozáskövetése

Összesen


89

8. tábla „Tudja-e, hogy örökölhető a nyugdíjpénztárban lévő pénze? (egyéni számlán lévő összeg)”

958 174 113284,6% 15,4% 100,0%

374 84 45881,7% 18,3% 100,0%

584 90 67486,6% 13,4% 100,0%

73 32 10569,5% 30,5% 100,0%

165 46 21178,2% 21,8% 100,0%

465 71 53686,8% 13,2% 100,0%

254 25 27991,0% 9,0% 100,0%

191 46 23780,6% 19,4% 100,0%

326 57 38385,1% 14,9% 100,0%

353 64 41784,7% 15,3% 100,0%

89 7 9692,7% 7,3% 100,0%

43 13 5676,8% 23,2% 100,0%

162 40 20280,2% 19,8% 100,0%

594 107 70184,7% 15,3% 100,0%

154 14 16891,7% 8,3% 100,0%

4 4100,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


igen nemörökölhető-e a pénze?

Összesen


90

9. tábla „Gondolt e már arra, amikor pénzügyi nehézségei voltak, hogy jó lenne, ha fel tudná venni a nyugdíjpénztárba lévő pénzét?”

1 321 811 1133,1% 28,3% 71,6% 100,0%

115 343 458 25,1% 74,9% 100,0%

1 206 468 675,1% 30,5% 69,3% 100,0%

41 64 105 39,0% 61,0% 100,0%

1 84 127 212,5% 39,6% 59,9% 100,0%

137 399 536 25,6% 74,4% 100,0% 58 221 279 20,8% 79,2% 100,0% 68 169 237 28,7% 71,3% 100,0% 114 269 383 29,8% 70,2% 100,0%

1 126 291 418,2% 30,1% 69,6% 100,0%

14 82 96 14,6% 85,4% 100,0% 33 23 56 58,9% 41,1% 100,0% 69 133 202 34,2% 65,8% 100,0%

1 183 518 702,1% 26,1% 73,8% 100,0%

34 134 168 20,2% 79,8% 100,0% 1 3 4 25,0% 75,0% 100,0%

Nsor %

Összesen

Nsor %

férfi

Nsor %

nő

nem

Nsor %

8 vagy kevesebb

Nsor %

szakmunkás

Nsor %

érettségi

Nsor %

felsőfok


Nsor %

7

Nsor %

8

Nsor %

9

Nsor %

10

tagság ideje (év)

Nsor %

rossz

Nsor %


Nsor %

átlagos

Nsor %

átlagnál jobb

Nsor %

nagyon jó


0 igen nemfelmerült-e már a pénzfelvétele

Összesen


91

Kérdőív

1. Mióta tagja az önkéntes nyugdíjpénztárnak? …………………………..(dátum/év)

2. Az önkéntes nyugdíjpénztárba 1. saját kezdeményezése alapján vagy 2. mások rábeszélésére lépett be? 3. munkáltatója ajánlotta fel ezt a lehetőséget 4. újságban, hirdetésben látta, olvasta 5. egyéb, éspedig ……………………………………………………………….

3. Ha mások ösztönzésére lépett be a pénztárba, ki vagy kik voltak azok a személyek, akik Önt

rábeszélték? (több személyt is megjelölhet!)

1. ügynök 2. munkatárs 3. barát, ismerős 4. családtag, rokon 5. egyéb személy/személyek, éspedig ……………………………………..

4. Ha saját kezdeményezésre vagy rábeszélésre lépett be, mennyire befolyásolták a döntését a

felsorolt szempontok? Kérjük, minősítse a felsorolt szempontokat az iskolai osztályzatoknak megfelelően: az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem volt fontos, az 5-ös pedig azt, hogy nagyon fontos volt.

1. Biztos megtakarítás 1 2 3 4 5 2. Jó befektetés 1 2 3 4 5 3. Adókedvezmény 1 2 3 4 5 4. Magasabb nyugdíj 1 2 3 4 5 5. Munkáltatói hozzájárulás lehetősége, összege 1 2 3 4 5 6. Egyéb, éspedig …………………………………………………………..

5. A nyugdíjpénztári tagdíját:

1. saját maga (vagy hozzátartozója) fizeti, 2. munkáltatója fizeti, 3. részben munkáltatója, részben Ön fizeti.

6. Hallotta-e már, hogy ha egy munkáltató egyetlen munkavállalójának is nyugdíjpénztári

tagdíjat fizet, akkor valamennyi munkavállalója jogosult a hozzájárulásra?

1. igen 2. nem

7. Mit gondol, a jelenlegi szabályozás mellett lehetséges-e adókedvezmény vagy adó-visszatérítés a pénztári befizetések után?

1. igen 2. nem

Ha a válasz igen: 8. Ön szerint mekkora lehet (hány százalék) ez az adókedvezmény? ………………. %

9. Ismeri-e azt a lehetőséget, hogy ha anyagi nehézségei támadnak, akkor egyes

nyugdíjpénztárak kölcsönt – ún. tagi kölcsönt – nyújtanak a tagjaik számára, ha azok már legalább 3 éve tagok? 1. igen 2. nem


92

Ha a válasz igen: 10. Felvett-e valaha kölcsönt a nyugdíjpénztártól? 1. igen 2. nem

11. Tudja-e, hogy kezes nélkül is kaphat banki személyi kölcsönt, amelynek fedezetét a

nyugdíjpénztárban felhalmozódott pénze jelenti? (Azok, akiknek átmenetileg pénzre van szükségük, de a nyugdíjpénztári számlájukról nem szeretnék nagy adóterhek mellett pénzt felvenni, egyes bankoktól kölcsönt vehetnek fel, amihez a nyugdíjpénztári számlájuk biztosítja a fedezetet.)

1. tudja 2. nem tudja

Ha tudta: 12. igénybe vett-e már ilyen banki szolgáltatást?

1. igen 2. nem 3. már tervezi

Az egyéni nyugdíjszámlán felhalmozott összeget legkorábban a belépéstől számított 10 év után lehet felvenni (kivéve, ha közben nyugdíjba megy). Amennyiben Ön a 10 év várakozási idő letelte után, de a nyugdíjba menetel előtt kívánja felvenni a megtakarítást, a felvett összeg – kivéve annak hozamrésze – után személyi jövedelemadót és 11%-os egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie. (Fent két fontos részlet jelenik meg: 1. a hozam adómentes, 2. Szja és %-os eho terheli az adóköteles részt.) A fentiek ismeretében

13. Mik az Ön tervei a 10 év letelte után?

1. továbbra is fizeti a tagdíjat, és bent hagyja a pénzét, amíg nyugdíjba nem megy 2. továbbra is fizeti a tagdíjat, de a számláján lévő összeg egy részét (tőkét és

hozamot is) a nyugdíjkorhatár előtt felveszi. 3. továbbra is fizeti a tagdíjat, de a számláján lévő összeg egészét a nyugdíjkorhatár

előtt felveszi. 4. továbbra is fizeti a tagdíjat, és csak a hozamot veszi fel. 5. tagdíjfizetés nélkül a pénzét a pénztárban hagyja, amíg nyugdíjba nem megy. 6. kilép a pénztárból, és kiveszi a pénzét. 7. Még nem döntötte el.

14. Mik a tervei a nyugdíjas éveire?

1. Nyugdíjba menetelekor egy összegben felveszi a pénzét. 2. Havi nyugdíj-kiegészítésként életjáradék formájában kívánja felhasználni a

megtakarítását. 3. Járadékra számít meghatározott ideig 4. Vegyes kifizetést kér: egy nagyobb összeget egyszerre, s azután járadékot.

15. Figyelemmel kísérte-e pénztártagságra vonatkozó törvényi szabályozás változásait?

1. igen 2. nem

16. Ha igen, befolyásolták e szándékaiban ezek a változások? (Pl. az adókedvezmény csökkenése) 1. igen 2. nem

17. Ha igen, melyek voltak ezek az események?

……………………………………………..

18. Hogyan befolyásolták a szabályozás változásai? 1. csökkentette a befizetéseit 2. abbahagyta a befizetést, de fenntartotta a számlát 3. amint a várakozási idő letelik, megszünteti a számláját 4. egyéb, éspedig ……………………….……..


93

19. Tudja-e, hogy örökölhető a nyugdíjpénztárban lévő pénze? (egyéni számlán lévő összeg)

1. igen 2. nem

20. Ha igen, Ön kit vagy kiket jelölt meg kedvezményezettnek?

1. családtagok 2. nem családtagok 3. még senkit

21. Gondolt e már arra, amikor pénzügyi nehézségei voltak, hogy jó lenne, ha fel tudná venni a nyugdíjpénztárba lévő pénzét?

1. igen 2. nem

22. Most felsorolok különböző személyeket és csoportokat. Kérem, mindegyikről mondja, meg, hogy ha megöregszik, számíthat-e tőlük anyagi segítségre?

1. házastársa 1 2 3 4 5 2. gyerek/gyerekek 1 2 3 4 5 3. testvére, testvérei 1 2 3 4 5 4. rokonok 1 2 3 4 5 5. barátok 1 2 3 4 5 6. önkormányzat 1 2 3 4 5 7. egyház 1 2 3 4 5

Személyi adatok

23. Neme: 1. férfi 2. nő 24. Születési éve: …………………….

25. Legmagasabb iskolai végzettsége:

1. kevesebb, mint 8.ált. 2. 8 ált. 3. szakmunkás 4. érettségi 5. főiskola 6. egyetem

26. Családi állapota:

1. nőtlen/hajadon 2. házas 3. elvált 4. özvegy

27. Jelenlegi aktivitása:

Ha gazdaságilag aktív: 1. közalkalmazott, 2. alkalmazott, 3. vállalkozó, 4. alkalmi munkás, 5. munkanélküli Ha munkanélküli, mióta? ………………………(hónapja) Ha gazdaságilag inaktív 6. nyugdíjas, 7. rokkantnyugdíjas, 8. tanuló, 9. háztartásbeli, 10. GYES, GYED, 11. eltartott, 12. egyéb


94

28. Milyen jellegű munkát végez vagy végzett?

1. segédmunkás, 2. betanított munkás, 3. szakmunkás, 4. nem diplomás vezető, irányító, 5. szakalkalmazott, 6. ügyviteli dolgozó, 7. diplomás vezető

29. Ha dolgozik, vagy dolgozott, milyen ágazatban?

1. ipar, 2. mezőgazdaság, 3. kereskedelem, 4. pénzügy, 5. szolgáltatóipar, 6. egészségügy, 7. oktatás, kultúra, 8. egyéb közszolgálat, 9. egyéb,

30. Saját anyagi helyzete változott-e az elmúlt 3 évben?

0. nem 1. igen 31. Ha változott, hogyan minősítené ezt a változást?

1. sokat romlott, 2. valamelyest romlott, 3. valamelyest javult, 4. sokat javult

32. Országos viszonylatban milyennek tarja anyagi helyzetét? 1 Rossz 2 Átlagnál gyengébb 3 Átlagos 4 Átlagnál jobb 5 Nagyon jó 6 Kiemelkedően jó

33. Jövedelmi kategóriákat fogok felsorolni, kérem, jelezze, hogy Ön a nettó havi jövedelme alapján melyikbe tartozik?

1. 30 ezer vagy kevesebb 2. 31-50 ezer Ft 3. 51-70 ezer Ft 4. 71-90 ezer Ft 5. 91-110 ezer Ft 6. 111-130 ezer Ft 7. 131-150 ezer Ft 8. 151-200 ezer Ft 9. 201-250 ezer Ft 10. 251-300 ezer Ft 11. 301-350 ezer Ft 12. 351-400 ezer Ft 13. 401-450 ezer Ft 14. 451-500 ezer Ft 15. 501 ezer Ft és felette 16. nem válaszol

34. Gyermekeinek száma: ………….. 35. Hányan élnek egy háztartásban? ……………… 36. Eltartottak száma a háztartásban: ……………. 37. Jelenleg hol lakik?

1. főváros 2. nagyváros, megyeszékhely, 3. kisváros 4. falu


95

10. sz. táblázat

Az önkéntes nyugdíjpénztárak számának alakulása

1994 1995 1996 1997 1998 1999

A pénztárak száma 116 146 250 234 190 145

2000 2001 2002 2003 2004 2005

A pénztárak száma 116 98 90 83 75 72

96

11. sz. táblázat

Az önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszámának alakulása

1994 1995 1996 1997 1998 1999

Taglétszám 13 211 194 349 464 382 675 019 939 291 1 007 360

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Taglétszám 1 080 576 1 153 100 1 182 015 1 218 588 1 249 553 1 306 373

97

12. sz. táblázat

Az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyonának alakulása /nyilvántartási értéken/

1994 1995 1996 1997 1998 1999

Vagyon /milliárd ft/ 0,422 6,608 23,337 57,158 101,460 159,588

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Vagyon /milliárd ft/ 224,305 291,504 352,182 435,769 555,931 646,863

98

13. sz. táblázat

Az egy főre jutó önkéntes nyugdíjpénztári vagyon alakulása

1994 1995 1996 1997 1998 1999

Az egy főre jutó vagyon 31 943,08 34 000,69 50 253,89 84 676,14 108 017,64 158 422,01

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Az egy főre jutó vagyon 207 579,11 252 800,28 297 950,53 357 601,58 444 903,90 495 159,50

99

14. sz. táblázat

Az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon alakulása

1994 1995 1996 1997 1998 1999

a GDP százalékában 0,01 % 0,12 % 0,34 % 0,67 % 1,01 % 1,40 %

2000 2001 2002 2003 2004 2005

a GDP százalékában 1,69 % 1,94 % 2,08 % 2,34 % 2,72 % 2,97 %

100

15. sz. táblázat

Az önkéntes nyugdíjpénztári kifizetések alakulása

Megnevezés 2001 2002 2003 2004 2005

Egyösszegű kifizetés /ezer forint/ 11 399 961 15 327 129 16 138 644 27 991 759 32 236 075

Járadékszolgáltatás /ezer forint/ 189 470 203 290 181 245 236 595 193 184

Szolgáltatási kiadások összesen /ezer forint/ 11 589 430 15 530 419 16 319 889 28 228 354 32 429 259

101

16. sz. táblázat

A fogyasztói árindex alakulása

1994 1995 1996 1997 1998 1999

Az infláció mértéke 18,8 % 28,2 % 23,6 % 18,3 % 14,3 % 10,0 %

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Az infláció mértéke 9,8 % 9,2 % 5,3 % 4,7 % 6,8 % 3,6 %

102

17. sz. táblázat

A bruttó hazai össztermék alakulása /GDP/

1994 1995 1996 1997 1998 1999

Milliárd ft 4 364,8 5 614,0 6 893,9 8 540,7 10 087,4 11 393,5

2000 2001 2002 2003 2004 2005

Milliárd ft 13 272,2 14 989,8 16 915,3 18 650,7 20 429,5 21 785,2

103

18. sz. táblázat Az önkéntes nyugdíjpénztári portfolió alakulása

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Bankszámla, készpénz 3,7 3,3 3,2 4,4 12,1 5,0 6,1 9,8

Bankbetét 3,4 2,1 4,3 0,8 5,0 2,1 2,5 4,0

Állampapír 74,8 122,5 162,4 224,3 244,6 334,0 422,9 466,8

Részvény 11,1 18,4 31,3 31,3 30,4 32,1 44,9 52,3

Vállalati, hitelintézeti kötvény 4,8 6,1 8,4 15,9 22,7 23,4 28,1 18,5

Befektetési jegy 3,6 6,3 8,6 7,1 15,5 13,7 22,6 47,0

Egyéb 0,0 0,9 5,9 7,6 28,0 25,4 28,9 47,3

104

19. sz. táblázat

Az önkéntes nyugdíjpénztári portfolió alakulása százalékos megoszlás szerint

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Bankszámla, készpénz 3,6 % 2,1 % 1,4 % 1,5 % 3,4 % 1,2 % 1,1 % 1,5 %

Bankbetét 3,4 % 1,3 % 1,9 % 0,3 % 1,4 % 0,5 % 0,5 % 0,6 %

Állampapír 73,8% 76,8% 72,5% 77,0% 68,3% 76,6% 76,1% 72,3%

Részvény 10,9% 11,5% 14,0% 10,7% 8,5% 7,4% 8,1% 8,1%

Vállalati, hitelintézeti kötvény 4,7 % 3,8 % 3,7 % 5,5 % 6,3 % 5,4 % 5,1 % 2,9 %

Befektetési jegy 3,6 % 3,9 % 3,8 % 2,4 % 4,3 % 3,2 % 4,1 % 7,3 %

Egyéb 0,0 % 0,6 % 2,6 % 2,6 % 7,8 % 5,8 % 5,2 % 7,3 %

105

20. sz. táblázat

Önkéntes nyugdíjpénztárak hozamai (2001-2005)

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a jogszabályi kötelezettségének eleget téve (281/2001. (XII. 26.) kormányrendelet 24. § (2) bekezdés), ezúton teszi közzé az önkéntes nyugdíjpénztárak 2005. évi hozamait, illetve a 2001-2005. évekre vonatkozó átlagos éves hozamait. Az átlagos éves hozamokat a pénztárak a 2001-2005. évek pénztári szintű nettó éves hozamai alapján, mértani átlagformulával számították ki. Az alább közzétett hozamráták a pénztárak adatszolgáltatását tartalmazzák. Az adatok %-ban

Pénztári szintű hozamok

Önkéntes nyugdíjpénztár neve Bruttó

hozam (2005)

Nettó hozam (2005)

Referencia hozam (2005)

Átlagos éves

hozam (2001-2005)

3M Önkéntes Nyugdíjpénztár 9,19 10,05 8,54 8,61

AEGON Magyarország Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár – önkéntes pénztári ág

15,34 13,92 12,56 8,06

Allianz Hungária Nyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

13,11 11,84 12,22 9,79

Aranykor Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

11,30 10,82 11,14 8,14

Aranykorona Önkéntes Nyugdíjpénztár 10,80 10,00 10,20 9,10

Aranypart Önkéntes Nyugdíjpénztár 11,02 10,54 13,59 9,41

ARTISJUS Kiegészítő Nyugdíjpénztár 19,24 18,79 18,53 11,88

Bábolna Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjbiztosítási Pénztár

13,78 13,81 13,59 11,58

Bizalom Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár

12,42 11,97 10,76 10,20

Biztonság Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár

11,04 10,84 6,11 10,53

BONGRAIN Magyarország Önkéntes Nyugdíjpénztár

10,96 10,67 11,54 9,74

106



hozam (2005)

Nettó hozam (2005)


Átlagos éves

hozam (2001-2005)

Budapest Országos Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár

13,39 12,41 13,15 8,05

CÁT Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár 8,16 8,16 8,96 8,77

Certus Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár 7,68 8,16 15,07 9,04

CHINOIN Önkéntes Nyugdíjpénztár 11,73 10,55 12,10 9,46

CIB Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár 10,49 10,34 11,14 9,94

Cimbora Nyugdíjpénztár 9,04 8,58 8,60 9,20

Cseppkő Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Nyugdíjpénztár

6,59 6,49 8,76 10,37

Danubius Szálloda és Gyógyfürdő Rt. Munkavállalói Nyugdíjpénztára

13,03 12,74 13,07 8,89

Dunastyr Polisztirolgyártó Rt. Kiegészítő Nyugdíjpénztár

13,21 14,08 10,34 11,52

Egészségügyben Dolgozók Nyugdíjpénztára

11,69 10,86 11,55 9,09

Életút Első Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

11,67 11,39 11,34 10,34

ELMŰ Nyugdíjpénztár 11,52 11,42 11,95 11,08

Első Hazai Nyugdíjpénztár 12,35 12,02 13,37 10,31

Első Kalocsai Nyugdíjpénztár 10,10 9,36 8,30 9,24

Első Országos Iparszövetségi Nyugdíjpénztár

8,10 7,90 8,90 9,86

Első Rendőri Kiegészítő Nyugdíjpénztár 13,19 12,49 11,82 9,25

ERSTE Bank Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

12,59 11,11 13,19 8,90

Ezüst Híd Nyugdíjpénztár 11,62 10,35 10,07 10,17

Fehér Arany Nyugdíjpénztár (Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.)

13,82 13,20 14,38 8,69

FŐGÁZ Kölcsönös Kiegészítő Nyugdíjpénztár

8,22 7,99 8,78 8,06

107



hozam (2005)

Nettó hozam (2005)


Átlagos éves

hozam (2001-2005)

FŐTÁV Rt. (Budapesti Távhőszolgáltató Rt.) Kiegészítő Nyugdíjpénztár

12,49 11,54 12,57 9,38

Gázszolgáltatók Önkéntes Nyugdíjpénztára

13,09 12,73 13,66 10,72

Generali Önkéntes Nyugdíjpénztár 12,01 10,90 11,07 8,12

Gyöngyház Önkéntes Nyugdíjpénztár 10,67 10,05 10,16 8,81

Győri Keksz Kft. Munkavállalói Kiegészítő Nyugdíjpénztár

13,99 12,95 13,61 9,20

Haladás Regionális Önkéntes Nyugdíjpénztár

12,78 12,24 13,70 8,71

Híd Önkéntes Nyugdíjpénztár 12,52 12,01 13,25 9,90

Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

14,03 13,70 13,94 9,42

Hunalpa Magyar Közforgalmi Pilóták Nyugdíjpénztára

9,74 9,07 12,04 9,21

ING Önkéntes Nyugdíjpénztár 11,94 10,81 12,63 8,21

Kossuth Nyomda és Sajtó Önkéntes Nyugdíjpénztár

8,60 9,81 9,18 10,46

Lilly Nyugdíjpénztár 13,53 14,49 11,17 11,21

Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestület Tagjainak Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztára (NIT)

11,52 10,86 12,80 7,45

Mahagóni Önkéntes Nyugdíjpénztár 11,46 11,07 8,74 8,87

MALÉV Kiegészítő Nyugdíjpénztár 13,77 13,14 12,33 8,66

MASPED Kiegészítő Nyugdíjpénztár 11,54 11,45 10,11 10,36

Mentő Nyugdíjpénztár 11,35 10,56 12,05 8,43

Mező Nyugdíjpénztár 12,48 11,86 11,89 9,87

MKB Nyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

13,12 12,41 11,16 9,72

MOBILITÁS Nyugdíjpénztár 13,67 13,27 13,71 8,39

108



hozam (2005)

Nettó hozam (2005)


Átlagos éves

hozam (2001-2005)

Napfény Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár

12,10 10,89 12,49 8,28

Népszabadság Munkavállalói Nyugdíjpénztára

13,41 12,81 13,35 10,02

Nyugdíjbiztosítási Dolgozók Nyugdíjpénztára

16,03 15,49 12,92 10,23

OFFICIUM Országos Nyugdíjpénztár 9,11 9,02 8,75 8,51

OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár 15,20 14,26 14,39 9,18

OTP Quantum Kiegészítő Nyugdíjpénztár 13,33 13,04 11,82 9,77

Postás Kiegészítő Nyugdíjpénztár 10,26 9,93 11,13 9,10

Praxis Önkéntes Nyugdíjpénztár 8,50 8,15 8,58 9,34

Rába Önkéntes Kiegészítő Nyugdíjpénztár 12,26 12,00 11,92 8,64

Ráció Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár

12,42 10,96 14,79 11,41

Richter Gedeon Rt. mellett működő Nyugdíjpénztár

9,56 9,45 9,94 9,17

Taurus Önkéntes Nyugdíjpénztár 11,38 7,79 12,19 8,84

Település-Szolgáltatók Önkéntes Nyugdíjpénztára

14,82 14,45 14,35 9,84

Tempo Nyugdíjpénztár n.a. 15,07 13,18 11,06

Újszászi Szövetkezeti Nyugdíjpénztár 10,95 9,71 8,66 7,01

UNILEVER Önkéntes Nyugdíjpénztár 14,29 13,84 14,40 8,38

UNIQA és Egyesült Közszolgálati Nyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

10,07 8,80 10,54 6,12

Vasutas Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

12,33 12,07 12,27 10,41

Villamosenergia-ipari Társaságok Nyugdíjpénztára - önkéntes pénztári ág

13,28 13,09 11,82 10,58

Voláncsalád Nyugdíjpénztár 7,13 6,87 8,30 8,14

Winterthur Önkéntes és 11,50 10,02 10,65 6,55

109



hozam (2005)

Nettó hozam (2005)


Átlagos éves

hozam (2001-2005)

Magánnyugdíjpénztár - önkéntes pénztári ág

XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal Munkavállalói Nyugdíjpénztára

13,33 12,65 13,83 9,52

Zugliget Önkéntes Kölcsönös Országos Nyugdíjpénztár

9,20 9,16 8,55 8,53

Documents

A magyarországi pénzügyi szervezetekkel, termékekkel és