LAM 2010;20(12):872–876. Kelemen: A narcizmus leltárai872

O R V O S L Á S É S T Á R S A D A L O M | G Y Ó G Y Í T Á S - J O G - E T I K A - G A Z D A S Á G - K U L T Ú R A - I R O D A L O M - K O MA

SZ

KL

EP

ION

Egészségesebb az élet, jobbak az egészségi álla-pot mutatói a nagyobb egyenlôséget megvalósí-

tó társadalmakban – ez a konklúziója Richard Wil-kinson és Kate Pickett Szellemi színvonal címû,2009-ben megjelent s hamarosan bestsellerré vált

könyvének. A szerzôk Jean Twenge-nek a szorongás és a depresszió törté-neti alakulását vizsgáló tanulmányá-ból indultak ki.

Twenge 269, szorongást mérô vizs-gálat eredményeit vetette össze. Alegkorábbi kutatás 1952-bôl szárma-zott. A vizsgálatok alapján megállapít-ható, hogy a szorongás és a depresszióaz utóbbi fél évszázad során folyama-tosan növekvô tendenciát mutat a fej-lett ipari társadalmakban. A növeke-dés kisebb mértékû az erôsebb társa-dalmi kohéziót, szolidaritást és biz-tonságot nyújtó egalitáriusabb orszá-gokban. Mindez nem vonatkozik avolt szocialista országokra, ahol azegyenlôséget a szabadság, a méltóságés a civil társadalom rovására valósí-tották meg. (A „szovjetizált” típusúmateriális egyenlôség robbanásszerûbevezetése diktatórikus, fenntartása

pedig antidemokratikus eszközökkel történt.) Aszabadságot, méltányosságot és szolidaritást együt-tesen megvalósító ipari társadalmak tagjai a szoron-gással és depresszióval kapcsolatos kórformák te-kintetében egészségesebbek a többinél. Szinte meg-döbbentô az az eredmény, amely azt mutatja, hogya szorongás és depresszió növekedése a fejlett iparitársadalmakban az önérzetesség emelkedésével pár-huzamosan történt. (A vizsgálatok egyik hiányossá-ga, hogy kevéssé vették figyelembe az önérzetességszituációtól függô és fluktuáló jellegét.)

Egészséges és védekezô narcizmus

Azzal a kijelentéssel, hogy „fontos személy vagyok”,az 1950-es évek elején a serdülôk mindössze 12 szá-zaléka értett egyet. Az 1980-as évek végén ellenbenmár 80 százalékuk válaszolta azt, hogy fontos, illetveértékes embernek tekinti önmagát. Wilkinson és

Pickett – Sigmund Freud primer és szekunder narciz-mus koncepciójából kiindulva – az önbecsülés kétalapvetôen különbözô típusát különítették el. A kri-tikát elfogadó, meghitt kapcsolatokra törekvô, derûs,önmagát külsô megerôsítés nélkül is szeretetre ésbüszkeségre méltónak tekintô egészséges narcizmusmellett létezik a narcizmusnak egy egészségtelen, akritikára dühvel reagáló, a saját hibákkal, emberigyengeségekkel szembenézni nem tudó, privilégiu-mokra jogot formáló, fennhéjázó, csekély empátiáskészséggel rendelkezô válfaja is. A szerzôk vélemé-nye szerint az önérzetesség általános növekedéseeme védekezô jellegû narcisztikus öntudatnak az elter-jedésével kapcsolatos (1). A modern társadalom re-habilitálta a keresztény tanításban a hét fôbûn közésorolt, az alázattal szembeállított büszkeséget. Abüszkeséget ma az egészséges narcizmus tartozéká-nak tekintjük. A patológiás narcizmust nem a büsz-keség, hanem az ókori görögök által hübrisznek neve-zett gôg és arrogancia jellemzi.

A narcisztikus páciensek számának növekedéséreaz 1950-es évektôl fogva figyeltek fel a pszichiáterek.Heinz Kohut találóan úgy fogalmazta meg a válto-zást, hogy a pszichoanalitikusi praxisban addig meg-jelenô fôleg „bûnös embereket” a „tragikus emberek”kezdték felváltani. Az elôbbiek belsô konfliktusa éslelki fájdalma fôként szexuális jellegû vágyaik és e vá-gyak kielégítését megakadályozó társadalmi normákellentétébôl fakad. A bûnös ember bûne, hogy túl so-kat akar. A tragikus ember problémája viszont az,hogy egyrészt ambícióira nem kap megfelelô választ,visszatükrözést a környezetétôl, másrészt nem találolyan eszményképre, amit/akit fenntartás nélkül kö-vethetne, illetve másolhatna. Ezek híján nincs elégenergiája vágyai valóra váltásához. Kohut úgy vélte,hogy az anyagi javakat elôtérbe helyezô, jólétivé válttársadalom nem képes azonosulásra alkalmas, min-dennapokon túlmutató ideálokat, értékeket nyújtaniaz emberek számára (2). Megfelelô tükrözés és ideá-lok hiányában nem alakul ki egészséges önérzet, nemfejlôdik ki az önmegnyugtatás képessége, s nem for-málódik ki az érett, összerendezett személyiség. Anem klinikai szintû narcizmus, Jane Cote szerint, azezredfordulóra olyannyira elterjedt, hogy megszo-kottsága miatt gyakorlatilag megszûnt elidegenedés-nek érzékelt tünetként létezni. A narcizmusdemedikalizálódott anélkül, hogy a jelenség társadal-mi gyökereire irányuló politizálódás következett vol-na be. A statisztikai átlag szinte funkcionális normá-vá vált. Napjainkban a felnôtté válással járó felelôsségelutasítása, a fejlôdés serdülôkori megállításának tö-rekvése az általános hozzáállás, ami a szülô és gyer-mek közti pszichológiai határok felszámolását ered-ményezi. A mai serdülôk szülei többnyire maguk istöredezett önképpel rendelkezô impulzív, felelôtlen,önzô serdülôként élnek és viselkednek – szögezi leCote (3).

A narcizmus leltáraiKelemen Gábor

Létezik anarcizmusnak egyegészségtelen, akritikára dühvelreagáló, a saját

hibákkal, emberigyengeségekkelszembenézni

nem tudó,privilégiumokrajogot formáló,

fennhéjázó, csekélyempátiás

készséggelrendelkezô válfaja is.

Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

A narcizmus fogalmát a pszichoanalízisben – a sajátképmásába beleszeretô ókori Narcissus Ovidius általmegírt legendája nyomán – Sigmund Freud tette is-mertté 1914-ben. A korabeli narcizmusszemlélet for-málódásában fôként Caravaggio Narcissus címû ésVelasquez Vénusz a tükörnél címû képei voltak megha-tározóak. A narcizmusról való beszédmód szervezô-désében fontos szerepet játszott továbbá a spanyolJuan Valera Nemeslelkû Rafaela címû, 1897-ben közre-adott, a maga idejében népszerû regénye. A tükörbenönmagát órákig csodáló fôhôs viselkedését nevezte apszichiáter Havelock Ellis narcisztikusnak. A fogal-mat a tôle átvevô, Freud tanítványi köréhez tartozóOtto Rank és Isidor Sadger mesterüket is inspirálták.

Freud a teremtésvágy kényszerétôl hajtott „cse-csemôkirály”-nak nevezte a narcisztikus személyt,akit Heinrich Heine A teremtés dalai címû verséneksoraival a következôképpen jellemez:

„Lám betegség volt végoka – mi más? – alkotáskényszeremnek; teremtettem – s helyreteremtett e teremtésterápia.”

(Tandori Dezsô fordítása)

A „helyreteremtés” sikertelensége miatt szégyen-kezô ember szenved, s amíg szenved, nem képesszeretni – állapította meg Freud (4).

Narcissus átváltozásai

A kérdéssel jó fél évszázadon át behatóbban szintecsak pszichoanalitikusok foglalkoztak. Pszichoanaliti-kus hatást mutat Salvador Dali Narcissus átváltozásacímû, 1937-ben készült festménye. Edith Jacobson azelérhetetlenül magasra állított énideál („csodálatraméltó leszek”) és az önmagáról alkotott lekicsinyeltkép („engem nem lehet szeretni”) ellentmondásábanlátta a narcisztikus személy alapvetô konfliktusát (5).A pszichoanalízis tárgykapcsolati iskolája a kóros nar-cizmus patogenezisét a személyiségfejlôdésnek ahhoza korai, szeparációs-individuációs szakaszához kötöt-te, amely döntô a pszichológiai határok (az úgyneve-zett tárgyállandóság és énállandóság) s az önmeg-nyugtatás kialakulása szempontjából. Erich Frommvolt az elsô olyan pszichoanalitikus, aki nem annyira anarcizmus egyéni, mint annak társadalmi feltételeirekoncentrált. Fromm szerint minden társadalom jelle-mezhetô olyan érintkezéseket, célokat, érzelmi reagá-lásokat átható karakterrel, amelyet az adott társada-lom legtöbb tagja spontán követ. Ez a társadalmi ka-rakter, jellem áll a megfigyelhetô viselkedés hátteré-ben. A felvilágosodástól fogva a termelésre összpon-tosító ipari társadalom intézményei által a szorgalmat,takarékosságot, becsületességet és pontosságot fô

erénynek tekintô „protestáns etika” szelleme ivódottbe az emberekbe. A XX. század közepétôl fogyasztó-ivá váló társadalomnak már nem ilyen aszketikus jelle-mekre, hanem merészen kockáztató, rokonszenvetkeltô, manipulatív és látványos fogyasztásra orientáltegyénekre van szüksége. Az átmenet nem ment márólholnapra, a fogyasztó embertípus széles körû elterje-dése évtizeden át tartó folyamat eredménye (6). Azátalakulást új, a fogyasztás szolgálatába állított intéz-mények gyorsították. Ezek közt kiemelkedik az álese-mény megjelenése és általánossá válása. Az áleseménykulturális rendezvénynek beállított pszeudoünnep,amelynek egyetlen célja valamely termék reklámozásaés eladásának növelése (7). Daniel Boorstin elsôk köztírta le azt a jelenséget, amikor a hirdetésre specializá-lódott világban a jelek, a dolgok reprodukciója fonto-sabbá vált, mint maga a valóság. Fromm követôi sze-rint az önmagukat az „az vagyok, amit fogyasztok”meggyôzôdés alapján meghatározó emberek nem ma-gasabb rendû elveket követô jellemek, hanem a „kiskülönbségek narcizmusát” megvalósító személyek.

A test mint az önkifejezés eszköze

A fogalmat bevezetô Freud ebben a narcisztikusok hó-dításvágyának s a saját jelentôség felfokozott átélésénekeszközét látta. A kis különbségek nárcizmusa, véli GlennGabbard, nemcsak a csodálatkeltés és figyelemkereséskelléke, de a különlegesség és gôgös elhatárolódás érze-tét is segíti megôrizni (8). A XX. század közepétôl márnemcsak a fogyasztott javak (ruházat, gépkocsi, nyara-lás stb.) szimbolizálták a sokat számító kis különbsége-ket, hanem egyre inkább maga a test is. A test az önal-

kotás, önkifejezés illúzióját nyújtó narcisztikus szöve-gek felírására, üzenetek megrajzolására váró üres felü-letté vált. Kialakult a tetoválás, a kozmetikai sebészimegoldásmódok, a botoxkezelések, a mell-, ajak-, pé-

Kelemen: A narcizmus leltárai LAM 2010;20(12):872–876. 873

M - K O M M U N I K Á C I Ó - T Ö R T É N E L E M - K É P Z Õ M Û V É S Z E T- T Á R S A D A L O M - F I L O Z Ó F I A - Z E N E - E G É S Z S É G - P O L I T I K A . . .

AS

ZK

LE

PIO

N

Diego Velasquez: Vénusz a tükörnél. London, National Gallery

Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

LAM 2010;20(12):872–876. Kelemen: A narcizmus leltárai874

O R V O S L Á S É S T Á R S A D A L O M | G Y Ó G Y Í T Á S - J O G - E T I K A - G A Z D A S Á G - K U L T Ú R A - I R O D A L O M - K O M M U N I K Á C I Ó - T Ö R TA

SZ

KL

EP

ION

nisz- és bicepsznagyobbító mûtétek kultusza. A XX.század elsô felében a „léleksebészet” két igen eltérô ta-lálmányától, az élettörténeti boncolást végzô pszi-choanalízistôl és az idegpályákat átvágó pszichokirur-giától vártak sokat a magatartásuk és érzésviláguk telje-sebb kontrollálására vágyó emberek. A század végére akülsô megjelenést befolyásoló pszicho- és szociotech-nikák, valamint kozmetikai sebészeti beavatkozásokkerültek a személyiségformáló projektek elôterébe. Anarcizmus ikonográfiájának kibontakozását, terjeszté-sét segítette a film és televízió. Az Alkony sugárút címû,

1950-ben bemutatott film nyitotta mega narcizmusra szocializáló filmek sorát.A televízió valóságshow-mûsorai azutóbbi évtizedekben beváltani látszanakAndy Warhol 1968-ban tett híres kije-lentését, amely szerint a jövôben tizenötpercre mindenki világhírû lehet.

A narcizmus általánossá válásávalkapcsolatos aggodalom az 1970-esévekben érte el tetôpontját. Az évti-zed a narcizmus irodalmának fényko-ra. Nem túlzás azt mondani, hogy

szinte az összes nagy hatású narcizmusról szóló mûekkor jelent meg. A sort 1971-ben Heinz KohutSzelfanalízis címû könyve nyitotta (9). A nar-cisztikus személy önértékelési zavarát aláhúzóKohut Otto Kernbergben talált elméleti kihívójára.A narcisztikusok másokat lenézô, irigy és agresszívgrandiózusságára összpontosító Kernberg 1975-benpublikálta Borderline jelenség és a patológiás narciz-mus címû kötetét (10). Kettejük vitája jelentôsvisszhangra talált a pszichiáterek körében. Mások ismegfogalmazták az álláspontjukat. Ben Bursten anarcizmus sóvárgó, paranoid, manipulatív és pszeu-do-maszkulin típusait különítette el (11). A pszi-choanalitikus Simon Sobo a lelkiismerettel, erkölcsikövetelmények és eszmények betartásával kapcsola-tos felettes én gyengülésével magyarázta a narcizmusnövekvô elôfordulási gyakoriságát (12). RichardSennett a közösségi élet, a közösségek felbomlásá-ban látta a fô okot (13). Sennett egyike volt azelsôknek, akik a társadalmi érintkezésekben az1960-as évektôl fogva eluralkodó túlzott informali-tás pszichológiai határok elmosódásához vezetô ha-tását elemezték. Aaon Stern énes generációnak ne-vezte a politikától elforduló, a közösség ügyei irántérzéketlen, „elôször Én, végre Én, mindig Én” je-gyében élô nemzedéket (14). Az egyik legnagyobbvisszhangra Cristopher Lasch Az önimádat társadal-ma címû mûve talált (15). A hanyatlás retorikáját al-kalmazó Lasch szerint a kapitalizmus strukturálisváltozása következtében az amerikaiak személyisé-ge döntôen átalakult; a munkaerkölcsöt szinte fel-váltotta a hedonista, azonnali kielégülést keresôszórakozás mentalitása. Az emberek immár nemtiszteletet akarnak kiváltani, hanem arra vágynak,

hogy irigyeljék ôket, írta Lasch. Az évtized narciz-must problematizáló, egyúttal a régi morált siratómûveit még hoszszan lehetne sorolni (16).

A pszichiátriai diagnosztika tökéletlensége

Az 1980-as évek neoliberális politikai légkörében le-csengtek a narcizmusra vonatkozó aggodalmak, s azAIDS-szel kapcsolatos morális pániknak adták át ahelyüket. A politikai napirendet meghatározó neo-liberalizmusnak a fenyegetés könnyen azonosíthatóhordozóira volt szüksége, s a narcizmus nem feleltmeg ennek az igénynek. A narcizmussal foglalkozó,leltárt készítô kutatók új értelmezési keretet keres-tek. A jelenség definíciójának két egymással nehe-zen összeegyeztethetô megközelítése polarizáló-dott.

Az egyik értelmezési keretet, a narcizmus lényegitermészetét a biológiában (genetikában, idegrend-szeri hálózatokban, hormonokban stb.) keresô bio-lógiai pszichiátria nyújtotta. Az 1980-as esztendôrea pszichiátria történetének egyik jelentôs fordulata-ként tekintenek vissza a szakemberek. E fordulat azúj amerikai pszichiátriai diagnosztikai rendszer, aDSM-3 bevezetésében jutott kifejezésre. Ekkor azaddigi, freudista ihletésû pszichodinamikus dimen-zionális diagnosztikai besorolást diszkrét kategoriá-lis osztályozás váltotta fel. A DSM-3 kidolgozásátés bevezetését a pszichiátriai diagnosztika tökélet-lenségével kapcsolatos kritika hangossá válása tetteszükségessé. Ez a kritika fôként a David Rosenhanáltal folytatott, a korabeli pszichiátriai diagnózisokmegbízhatatlanságát és érvénytelenségét dokumen-táló, 1973-ban publikált vizsgálat után erôsödött fel(17). Habár az új diagnosztikai megközelítést ki-dolgozó, Robert Spitzer által vezetett munkacso-port alapvetô célja, a diagnosztika megbízhatóságá-nak növelése mellett, a medikalizáció mederbe tere-lése volt, ennek a célnak már az egyes betegségek-hez specifikus diagnosztikai kritériumokat hozzá-rendelô rendszer bevezetése idején sem tudtak meg-felelni. Az új klasszifikáció egyáltalán nem vette ele-jét a különbözô életproblémák pszichiátriai problé-mákként való konstruálása folyamatának. A beso-rolhatatlan pszichiátriai zavarok és a komorbiditásnövekvô aránya olyan gondot jelentett, amelyet adiagnosztikai egységek határainak kiterjesztésévelsem lehetett eloszlatni (18). A lelki zavarok értel-mezési lehetôségének körét mintegy bekerítô,1994-ben bevezetett DSM-4, paradox módon, apszichiátriai diagnózisok burjánzásának folyamatátlegitimálta. A páciens személyes élettörténete eb-ben a diagnosztikai rendszerben éppúgy járulékosszerepet kapott, mint a társas, illetve társadalmi vi-lág tényezôi. Noha a narcizmus átvágta a pszichopa-tológiai kategóriák határait, a DSM-3 kidolgozói,engedve a korszellemnek és a hatalmukban megren-

A DSM-4,paradox módon,a pszichiátriaidiagnózisok

burjánzásánakfolyamatátlegitimálta.

Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

Kelemen: A narcizmus leltárai LAM 2010;20(12):872–876. 875

AS

ZK

LE

PIO

N

dült, ám még mindig befolyásos pszi-choanalitikusok törekvéseinek, jónaklátták azt személyiségzavarkéntbeemelni a pszichiátriai diagnózisoksorába. Növelte a várakozást az, hogyéppen a DSM-3 megjelenése elôtti év-ben dolgozta ki Robert Raskin ésCalvin Hall az elsô specifikus, a po-puláció narcizmusának mérésére al-kalmas pszichológiai tesztet (19). Abetegségek nemzetközi osztályozásanem követte az amerikai gyakorlatot,az ICD-10-ben (Betegségek nemzet-közi osztályozása-10) a narcizmusnem önálló diagnosztikai entitásként,hanem csupán az „egyebek” közt sze-repel.

A másik értelmezési keret a szociá-lis konstrukcionizmus a „gondolko-dásról gondolkodó” nézôpontja. En-nek az irányzatnak a képviselôi egy-részt úgy vélik, hogy a biológiai nor-mától való eltérésként definiálhatóbetegség elválaszthatatlan a szenvedésszemélyes tapasztalatától, a megbete-gedés élményétôl, ami specifikus hu-mán folyamat. Másrészt magát az em-beri biológiai normát is történelmilegés kulturálisan változó jelenségnek te-kintik. (A középkorban például a nôta férfiban kifejezôdô biológiai normá-tól való fokozati, dimenzionális elté-résnek tartották; a XVIII. századtólkezdve a köztük lévô különbséget át-ugorhatatlannak, kategoriálisnak vél-ték; a XX. században pedig apránkéntarra a felismerésre jutottunk, hogykét különféle, összemérhetetlen, egy-aránt normális biológiai felépítésselállunk szemben.) A társadalmi jelen-tések objektív tényezôit az azokraadott szubjektív – gyakorta hibás,torz – észlelési mintáktól, érzelmi re-akcióktól elválaszthatatlannak látószociális konstrukcionisták a biológi-ai redukcionizmussal szemben hatá-rozták meg magukat. E perspektíva –amely a génekben inkább környezet-tôl függô „potenciált”, mint determi-nisztikus erôt tulajdonít – az új tudáselôállítását társadalmi folyamatokösszjátékának mutatja (20). A szociá-lis konstrukcionisták a tudáselôfeltételeire kérdeztek rá. Megkísé-relték számba venni mindazokat apszichiátrián kívüli – például szakpo-litikát befolyásoló kormányhivatalok,

betegek és hozzátartozóik érdekvédôegyesületei, gyógyszer-, illetve kór-házipari érdekcsoportok által formált– hiteket és meggyôzôdéseket, ame-lyek a pszichiátriai kérdések napi-rendre kerülését, a kezelés eszközei-nek és kultúrájának kialakítását befo-lyásolják.

Emészthetetlen narcizmus

A biológiai pszichiátria fokozatosanelveszítette az érdeklôdését a lenyelt,de megemészteni nem tudott narciz-mus iránt, sôt, egyre inkább kezdteterhesnek érezni azt. Mind tagadha-tatlanabbá vált a narcizmus klinikaieseteinek szórványosságából és a po-puláció szubklinikainak tekintetettnarcisztikus személyeinek növekvôarányából adódó ellentmondás (21).Ez azért is zavaró, mert nincs világoshatár, töréspont a szubklinikai és kli-nikai esetek közt. Mindamellett né-hány empirikus és elméleti fordulateshetôséget kínált a narcizmus szem-léleti átkeretezésére. Idesorolható atükörneuronok Giacomo Rizzolattinevéhez kapcsolódó azonosítása, azérzelmi intelligencia Daniel Goleman,a mentalizáció Peter Fonagy és a me-tafizikai vágy kategóriájának RenéGirard nevéhez fûzôdô bevezetése.Ám a tudományos eredmények – anarcisztikusok betegvédô egyesületei,a speciális terápiát nyújtó érdekcso-portok és az állami megrendelés híján– e téren nem keltettek fel jelentôsebbérdeklôdést.

Jean Twenge és Keith Campbellszerint a mindennapi életet, a vállalativilágot, a csúcsvezetôk attitûdjét és azátlagember életét egyaránt átható nar-cizmus korunk egyik legnagyobb jár-ványa (22). A szerzôpár a saját jelen-tôségét, különlegességét, egyediségételtúlzó, s ezen az alapon önmagánakkivételes elbánást, elôjogokat köve-telô feljogosítottság érzést tekinti a nar-cizmus fô tünetének. A hírnévre, si-kerre és gazdagságra való jogcím, mi-vel soha nem teljesül maradéktalanul,neheztelést és önsajnálatot gerjeszt,ami mások kihasználásához, kizsák-mányolásához vezet. Drew Pinsky amédia sztárjai, celebritásai révén nor-malizált mintává vált narcisztikus ma-

- T Ö R T É N E L E M - K É P Z Õ M Û V É S Z E T - T Á R S A D A L O M - F I L O Z Ó F I A - Z E N E - P S Z I C H O L Ó G I A - E G É S Z S É G - P O L I T I K A . . .

Chis Hedgesszerint a

celebkultusza vallástalanfogyasztói

társadalom egyfajtaúj politeizmusa.

Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

LAM 2010;20(12):872–876. Kelemen: A narcizmus leltárai876

O R V O S L Á S É S T Á R S A D A L O M | G Y Ó G Y Í T Á S - J O G - E T I K A - G A Z D A S Á G - K U L T Ú R A - I R O D A L O M - K O M M U N I K Á C I Ó - T Ö R TA

SZ

KL

EP

ION

gatartást olyan kulturális vírusnak nevezi, amely fel-szítja és patológiás mértékûvé deformálja a mind-annyiunkban meglévô narcisztikus parazsat. A ce-lebbé válás sok esetben voltaképpen a patológiásnarcizmusban szenvedôk öngyógyítási kísérlete. Eza terápiás próbálkozás azonban akkor sem eredmé-nyes, ha beteljesül. A celebek élete ugyanis igengyakran torkollik addiktív viselkedésbe, s a drog-használattal, plasztikai mûtétek sorával, ismételt fo-gyókúrákkal és promiszkuis szexuális kapcsolatok-kal járó „gyógymód” jóval több gondot okoz, mintamennyit megoldott. A celebek életmódjának figye-lemmel kísérése napjainkban az emberek megszo-kott elfoglaltsága, szellemi diétájának alkotórésze.Pinsky rámutat arra, hogy a híressé válás vágyával át-hatott narcisztikus morál hatása a serdülôkor elôttiévekben, a 9–14 év közötti életkorban a legerôsebb.Ennek az idôszaknak – amit újabban a teenagertôl a„tween” fogalmával különítenek el – éppen ezért ki-emelt szerepe van a pedagógiában (23). Minderrenálunk Buda Béla már három évtizeddel korábbanfelhívta a figyelmet (24). Buda a saját szándék tuda-tosítása, az erkölcsi felelôsségtudat kialakulása miatttekinti meghatározónak ezeket az éveket.

Celebkultusz mint tünet

Chis Hedges szerint a celebkultusz a vallástalan fo-gyasztói társadalom egyfajta új politeizmusa. A sziré-nek varázsosságával, bûverejével rendelkezô hírességekönmagunk idealizált formái. A celebkultusz egyrésztbetölti a morális nihilizmus keltette ûrt, másrészt kár-pótol a társadalmi egyenlôség hiányáért (25). SheldonWolin inverz zsarnokságnak nevezi napjaink médiaíté-lete által uralt világát. Míg a régi, a szükségletek felettnyílt diktatúrát gyakorló zsarnokság kiemelkedô de-magóg vagy karizmatikus személyiségek körül szerve-zôdött, addig a médiában sztárrá emelkedô, narcisz-tikus vágyakat és szükségleteket modellezô egyének senem nagy jellemek, se tényleges uralommal nem ren-delkeznek (26). A leginkább zavarba ejtôk azok a vizs-gálatok, amelyek a sikeres nagyvállalkozókról mutat-ták ki, hogy magatartásuk megfelel a narcizmus pszi-chopátiához közeli változatának (27). Több kutatás ta-lált összefüggést a machiavellisztikus, mindenáronkontrollra törô magatartás és a narcizmus között (28).Az a sajátos helyzet állt elô, hogy a médiumok általá-nos elterjedése óta létezô közvélemény által a fogyasz-tói társadalomba való átmenet évtizedeiben problémá-nak érzékelt narcisztikus magatartás manapság éppen alegünnepeltebb és leginkább csodált emberek és intéz-mények zömének életét jellemzi. A narcizmus teháttársadalmi karakterré vált. Ezek után aligha lehet cso-dálkozni azon, hogy a DSM-5 kidolgozásáért felelôs,David J. Kupfer által vezetett munkacsoport 2010 ele-jén hivatalosan bejelentette, kiiktatja a narcizmust aszemélyiségzavarok körébôl. A pszichiátria eszerint

várhatóan kivonul a narcizmussal kapcsolatos tudás ar-tikulálóinak társaságából. A narcizmus problematikájáttermészetesen aligha oldja meg a narcizmusdiskur-zustól való távolmaradás. A kérdés ugyanis nincs lezár-va, sôt, lehet, hogy még mindig csak a konceptualizáláskezdetén járunk.

A szerzô pszichiáter, a Pécsi Tudományegyetem BTKtudományos fômunkatársa. A tanulmány a K68619 sz. OTKA kutatás támogatásávalkészült.

IRODALOM

1. Wilkinson R, Pickett K. The spirit level. Why equality is betterfor everyone. London: Penguin; 2009.

2. Kohut H. The restoration of the self. New York: InternationalUniversities Press; 1977.

3. Cote JE. Arrested adulthood: The changing nature of maturityand identity. New York: New York University Press; 2000.

4. Freud S. On narcissism: An introduction. Standard Edition,14:67-102, London: Hogarth Press; 1957 (1914).

5. Jacobson E. The self and the object world. The Psychoanalyt-ic Study of the Child 1954;9:75-127.

6. Fromm E. Beyond the chains of illusion. New York: Continu-um; 2009 (1962).

7. Boorstin DJ. The image: A guide to pseudo-events in America.New York: Atheneum; 1961.

8. Gabbard GO. On hate in love relationships: The narcissism ofminor differences revisited. Psychoanalytic Quarterly1993;62:229-38.

9. Kohut, H. The analysis of the self. New York: InternationalUniversities Press; 1971.

10. Kernberg O. Borderline szindróma és patológiás nárcizmus.Budapest: Autizmus Alapítvány Kapocs Kiadója; 1990 (1975).

11. Bursten B. Some narcissistic personality types. InternationalJournal of Psychoanalysis 1973;54:287-300.

12. Sobo S. Narcissism as a function of culture. The Psychoanalyt-ic Study of the Child 1977;32:155-72.

13. Sennett R. The fall of the public man. London: Penguin; 1974. 14. Stern A. ME: The narcissistic American. New York: Ballantine

Books; 1979. 15. Lasch C. Az önimádat társadalma. Budapest: Európa; 1984

(1978). 16. Tyler I. From ’the me decade’ to ’the me millennium’: The cul-

tural history of narcissism. International Journal of CulturalStudies 2007;10:343-63.

17. Rosenhan DL. „On being sane in insane places”. Science1973;179:250-8.

18. Goldberg D. Should our major classification of mental disor-ders be revised? British Journal of Psychiatry 2010;196:255-6.

19. Raskin R, Hall CS. A narcissistic personality inventory. Psycho-logical Reports 1979;45:590.

20. Spector M, Kitsuse JI. Constuction social problems. MenloPark: Cummings; 1977.

21. Ronningstam EF. Identifying and understanding narcissisticpersonality. Oxford: Oxford University Press; 2005.

22. Twege JM, Campbell WK. The narcissism epidemic: Livin ginthe age of entitlement. Detroid: Free Press; 2009.

23. Pinsky D. The mirror effect. New York: Harper Collins; 2009. 24. Buda B. A személyiségfejlôdés és nevelés szociálpszichológi-

ája. Budapest: Gondolat; 1981.25. Hedges C. Empire of illusion. The end of literacy and the tri-

umph of spectable. New York: Nation Books; 2009.26. Wolin SS. Democracy incorporated: Managed democracy and

the specter of inverted totalitarianism. Princeton: PrincetonUniversity Press; 2008.

27. Bakan J. The corporation: The pathological pursuit of profitand power. Canada: Big Picture Media Corporation; 2003.

28. Paulhus DL, Williams KM. The dark triad of personality: nar-cissism, machiavellianism, and psychopathy. Journal ofResearch in Personality 2002;36:556-63.

Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.