A rendező feladata - Nemzeti Színház...A Csongor és Tünde próbája 1941-ben a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületében. A kép bal szélén Ungvári László (Duzzog),

Ingyenes időszaki kiadvány / VI. évfolyam 4. szám / 2018/2019-es évad

NEMZETIN

EM

ZE

TI •

VI. é

vfol

yam

4. s

zám

• 20

18/2

019-

es é

vad

• 201

8. d

ecem

ber–

2019

. janu

ár

Sára asszony

Pustol a hó

Az észtek Tragédiája

januári műsorral, előadás- és programajánlóval Németh Antal – A rendező feladata • Ősbemutatók – két kortárs magyar darab • Nézőpontok –

Osztovits Ágnes és Horkay Hörcher Ferenc • Klasszikusok januárban – Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája • Előadás-ajánló – Hé, Magyar Joe!, Hedda Gabler, Rokonok,

Ha mi holtak feltámadunk • VI. MITEM – fesztivál-előzetes • Karácsony anno – régi színházi karácsonyok • Könyv – Csíksomlyói passió: egy előadás zarándokútja

BÉRCZES LászlóDÖBRENTEI SaroltaSÖPTEI AndreaSZARVAS JózsefVIDNYÁNSZKY Attila

A Nemzeti Színház magazinja 2018. december–2019. január

PREMIEREK: Döbrentei Sarolta: Sára asszony I Szarvas József – Bérczes László: Pustol a hó...

TOVÁBBI ELŐADÁSOK: Hobo: Hé, Magyar Joe! I Büchner: Woyzeck I Viripajev: Álomgyár (Dreamworks) I Friel: Pogánytánc I Miller: Az ügynök halála I Madách: Az ember tragédiája I Örkény: Tóték I Gárdonyi – Zalán: Egri csillagok I Medvegyev: Fodrásznő I Hobo József Attila-estje: Tudod, hogy nincs bocsánat I Long – Singer – Borgeson: Shakespeare összes rövidítve (SÖR) I Tóth Auguszta önálló estje: Mezei Mária – Hoztam

valamit a hegyekből I Rostand: Cyrano de Bergerac I Székely: Caligula helytartója I Olt Tamás

önálló estje: Szájon lőtt tigris I Móricz: Rokonok I Csíksomlyói passió I Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk I Szűcs Nelli önálló estje: Fedák Sári I Vörösmarty: Csongor és Tünde I Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek I Sarkadi – Fábri – Nádasy – Vincze: Körhinta I Petőfi: János vitéz I Nagy Mari önálló estje – Tóibín: Mária testamentuma I Szarka: Éden földön I Ibsen: Hedda Gabler I Shakespeare: Othello I Katona: Bánk bán I Goldoni: Házasság

Palermóban I Brecht: Galilei élete

A Csongor és Tünde próbája 1941-ben a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületében. A kép bal szélén Ungvári László (Duzzog), vele szemközt jobb szélen Naszódy Sándor (Berreh); az álló alak a rendező-igazgató Németh Antal, mellette ül

Abonyi Tivadar játékmester. A háttérben: Gobbi Hilda (Mirigy), Major Tamás (Kurrah), Somogyi Erzsi (Ilma)| fotó: Magyar Film Iroda, OSZMI

Németh Antal

A rendező feladataEgy mű önmagában időtlen életet él, a színháznak feladata, hogy mint élő darabot adja át a közönségnek. Különbséget kell ugyan-is tenni irodalom és színház között. Más az egyik, és más a másik. A dramaturgiai tevékenyég nem korlátozódik a modern darabok-ra. A különböző korok különböző technikája szinte követeli a régi a darabok áthangolását, s a mindenkori korparancshoz hozzáalkalmazását. A rendező e változ-tatásokat természetesen mindig a darab érdekében, a darab előnyére, javára kell hogy tegye, és sohasem vezetheti önkényes erőszak. A darabokban végrehajtott kihagyásokat, jelenetátcso-portosításokat – ha külön dramaturg van, vele folytatott – sokszor hetekre, sőt hónapokra ter-jedő előkészítő munka előzi meg.

A rendező cselekvényben, ritmusban, beszédben, vonalakban, színekben: sub specie theatri gondolkozva, a költővel való találkozástól a közönség esztétikai élvezetbe való bekapcsolásáig egyfolytában végzi alkotó munkáját. Feladata nem könnyű dolog, mert a kompromisszumok mű-vészének minden csak arra szolgál, hogy megkösse az embert, hogy legyőzze a tiszta szándéka és művészi álma megvalósulása elé tornyosuló és torlódó anyagi ellenállást. Azt az anyagi ellenál-lást, amely a legszorosabb kapcsolatban áll az élettel. Összhangba kell hoznia a formálandó élet-anyagot a költő művéből: a lelkében életre kelt alakokkal és a nézők lelkével, amelyet megfogni, elnyűgözni akar.

Mielőtt a darabot színpadra viszi, előbb át kell élnie magában a konfliktust néző és előadó között. E konfliktus természete világossá lesz előttünk, ha olyan esetekre gondolunk, amikor előbb olvastunk valamely színművet, és azután néztük végig az előadást. Olvasás közben kiala-kult elképzelésünk és a színpadi megvalósulás közti különbség bizony gyakran gátolta esztétikai élményünk megszületését, és a művészi hatás szabad érvényesítése céljából az előadásnak előbb elfogultságunkat kellett legyőznie.

Ugyanez a konfliktus – ha elmosódottan is – jelentkezik a nézőben a színpadról hallott szöveg és az előadás nyújtotta élmény között is. A színpadi alkotónak tehát kezdettől fogva nemcsak magából és a maga művészi élményéért kell a költői művet átélnie, hanem a közönség szemszö-géből és a közönségéért is…

Valamely darabot színre hozni harcot, küzdelmet jelent, amelyben a világosabb cél, a pártat-lanabb szándék, az erősebb akarat győz. A rendező vagy meg tudja valósítani szándékát, vagy megalkuszik az ellenálló anyaggal, de akkor nem érdemli meg a színházalkotói nevet.

Az ötven éve, 1968-ban elhunyt Németh Antal 1935 és 44 között a Nemzeti Színház igazgatója volt.

Részlet a Hogyan keletkezik a színházi előadás? című előadásból, amely az Esztétikai Társaságban hangzott el 1940-ben.

13SAJÁT ÚTON JÁRVA„…mind a két nő ártatlan. Az Othellóban Emilia belehal a férfiak küzdelemébe. Sára asszony viszont életben marad, mert ő időben elkezd kérdéseket feltenni, önállóan gondolkodni, és megjön az ereje cselekedni… Így kapcsolódik össze bennem ez a két dráma.” (Söptei Andrea)

21CSINÁLJA UTÁNAM VALAKI!„Azt mondta egy ismerősöm, hogy idefigyelj: ahogy így hallgatlak, te olyan ember vagy, hogy amire egy normális ember nemet mondana, arra te igent mondtál, és amire mindenki más igent mondott volna, arra te nemmel feleltél.” (Szarvas József)

39AZ ÉSZTEK TRAGÉDIÁJAA tartui Tragédia-előadás az észt közönség számára a nagy gondolatok adta szabadságot jelentette, saját elnyomott nemzeti, európai kultúrájuk, nyelvük erejét mutatta meg – a rendezőpéldányon láthatók a cenzor orosz nyelvű megjegyzései. (Sirató Ildikó írása)

42SZÍNHÁZI SZENTESTÉKÜnnepi bemutatók, jótékony uzsonnák, intimpistáskodás, játszási tilalom és hívő ateistákból álló kivezényelt közönség – színházi karácsonyok békében, háborúban, változó politikai kurzusokban. Sok mindenről árulkodnak a népszerű színházi lapok karácsonyi számai, címlapjai is. (Gajdó Tamás írása)

Premier – Sára asszony 6 A Sára asszony alakjai 8 Költői születés //

Vidnyánszky Attila 10 Drámai vigasz //

Döbrentei Sarolta

Premier-portré 12 Saját úton járva // Söptei Andrea

Premier – Pustol a hó 18 Bérczes László: Kirándulás 20 „Ezt csinálja utánam valaki!” //

Szarvas József

Premier-galéria 24 Othello

�Nézőpontok 26 Horkay Hörcher Ferenc:

„Caligula lettem magam is” 27 Osztovits Ágnes:

Magad is zsarnokság vagy

�Előadás-ajánló 28 Bánk bán // Csongor és Tünde

// Az ember tragédiája // Tóték // Hé, Magyar Joe! // Hedda Gabler // Rokonok // Ha mi holtak feltámadunk

MITEM 34 A hatodik // Rideg Zsófia 36 MITEM-előzetes: Slava’s

snow show // Ványa bácsi // Trilógia // A vágy villamosa // Saigon // Egy éjszaka nyáron Svédországban

Színház-történet 39 Sirató Ildikó: Az észtek Tragédiája 40 Madách idegen nyelveken,

külföldi színpadokon

Karácsony anno 42 Gajdó Tamás:

Színházi szentesték

Könyv 46 Csíksomlyói passió // Egy

színházi előadás zarándokútja 48 Olvasnivaló színház // Szarvas

József, Bérczes László, Mensáros László, Térey János, Balázs Samu, Németh Antal és Tadeus Kantor kötetei

50 A Nemzeti Színház hírei

52 �Programajánló

54 Váltson bérletet!

56 �Havi�műsor:�január

Folyóirat 58 Szcenárium – december

10

16

18

24

34

42

A Nemzeti Színház magazinja2018. december–2019. januárIngyenes időszaki kiadványVI. évfolyam, 4. szám

NEMZETI

Főszerkesztő: Kornya István

A szerkesztő munkatársa: Görömbölyi László

Fotó:Eöri Szabó Zsolt

Kiadó: Nemzeti Színház Nonprofit Zrt.

Felelős kiadó:Vidnyánszky Attila vezérigazgató

Arculat: Kónya Ábel Korrektúra: Lukácsy György

Címlap:Horváth Lajos Ottó az Othello című előadásban (fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Jegypénztár1095 Budapest, Bajor Gizi park 1.tel.: +36-1-476-6868Nyitvatartás:Hétköznap 10-18 óra, hétvégén 14–18 óra között, illetve az előadások kezdetéig. Ha nincs előadás, vasárnap zárva.

Jegyiroda1061 Budapest, Andrássy út 28.tel.: +36-1-373-0963, 373-0964, 373-0995Nyitvatartás:Hétköznap 10 és 18 óra között.jegyrendelés: [email protected]

www.nemzetiszinhaz.hu

Nyomdai előkészítés:Inform-Line Stúdió Bt.

Nyomda:Crew Kft.

Megjelenik 10 000 példánybanMédiaajánlat: 30/508-4711Lapzárta: 2018. december 14.

Az Isten ostora, a Körhinta, az Éden földön, a Tóth Ilonka, A föltámadás szomorúsága,

az Egri csillagok című előadások támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

6 • VI. évfolyam 4. szám • 2018/2019-es évad • NEMZETI

A SÁRA ASSZONY ALAKJAIAhol hit van, ott próba is lesz. Ahol fájdalom van, ott vigasztalás. Ahol elgyengülnek, ott van szükség a kegyelemre. A történet egy 19. századi magyar kisvárosban élő család és református gyülekezet hitéleti drámáján keresztül mesél a látható világ mélységeiről és a láthatatlan, de jelen való gondviseléséről. A dráma alakjainak főbb vonásait a szerző, Döbrentei Sarolta rajzolta meg.

Sára asszony„Megint másról beszél. Kérdezek valamit, de nincs

értelmes válasza.”

Sára sorozatos tragédiák elszenvedője, hét gyere-két temette el. Nem érti, miért történt, miért vele történt meg mindez. Hibáztat másokat és legfő-képp önmagát. Minden erejével igyekszik jobb emberré válni, hogy kitörjön sorsa mintázatának fogságából, amit Istentől rá rótt büntetésnek tart. Válságainak során végigjárja a hitélet folyamatá-nak stációit, keresve: van-e értelme, célja röpke földi életének.

György (Sára férje)„Elég! Nem látja, hogy így is retteg?

Sárikám, ne félj!”

György a súlyos sorscsapások között, ha el is esik, de újra feláll. Forró nyárban, hóesésben dolgozik a mindennapi kenyérért. Küzd a házasságáért, Sáráért, aki megváltozott, szinte kifordult önma-gából. György mindent megtesz, hogy az asszony ne őrölje fel önmagát. Harcol, nem engedi, hogy darabjaira hulljon mindaz, amiért érdemes élnie. A vihar nem csitul, sőt váratlan megpróbáltatá-sokkal és kísértésekkel kell szembenéznie.

Demeter Mór (lelkipásztor)„Valaki mondja meg, mit csinálok rosszul.”

Az elhivatott ifjú lelkipásztor szíve telve van gyengédséggel és szeretettel gyülekezete iránt. Hosszú, szorgalmas, tanulással töltött évek után minden vágya, hogy szolgálhassa a rábízottakat. Kétségbeesetten tapasztalja, hogy milyen nehe-zen találja meg az utat, a módot arra, hogy valódi segítséget nyújtson az embereknek. Istentagadó unokaöccse érkezése új kihívások elé állítja.

Ruszuly Ervin, Szász Anna, Márton Emőke-Katinka, Söptei Andrea, Tatai Sándor

NEMZETI • VI. évfolyam 4. szám • 2018/2019-es évad • 7

Döbrentei Sarolta

Sára asszonySára asszony – SÖPTEI ANDREA I György – SZARVAS JÓZSEF I Demeter Mór, lelkipásztor – BERETTYÁN SÁNDOR I Bözsi néni – SZÁSZ ANNA m. v. I Erzsike – MÁRTON EMŐKE-KATINKA m. v . I Miksai Tibor, a doktor – TATAI SÁNDOR m. v. I Demeter Boldizsár diák – RUSZULY ERVIN m. v. I Idős lelkipásztor – KÁRP GYÖRGY m. v.

Közreműködik Kiss B. Ádám prímás, Sosonicza Fanni és Bodor Dániel táncos

Díszlet: Székely László // Jelmez: Bianca Imelda Jeremias // Dramaturg: Verebes Ernő // Súgó: Kabódi Szilvia // Ügyelő: Lencsés István // Rendezőasszisztens: Herpai Rita

Rendező: VIDNYÁNSZKY ATTILA

mikor?�hol?PREMIER: január 17. – 19 óra 30

Kaszás Attila Terem

PREMIER • SÁRA ASSZONY

Bendegúz (kolozsvári diák)„Ilyen könnyen hazudsz a báránykáidnak? Pedig

nem állatok ám, joguk van önálló döntést hozni.”

A felvilágosodás eszméit való fiatalember számá-ra elviselhetetlennek tűnik az a klerikális közeg, ahol kényszerpihenőjét kell töltenie. Nemcsak lenézi, de sajnálja is a begyöpösödött, ostoba hívőket. Arra az elhatározásra jut, hogy akit csak lehet, fel fog szabadítani a vallás béklyói alól.

Erzsike „Tudom, hogy szépnek talál... hisz szép vagyok.

Látja? Érzi? Fiatal vagyok és magát akarom.”

Szépséges fiatalasszony, akit rajongó férje nem tesz boldoggá. Édesanyja bábáskodó szeretete is egyre nyomasztóbb számára. Gyümölcstelen éle-tén sem a család, sem Isten nem segít. Elérkezett-nek látja az időt arra, hogy a saját kezébe vegye a sorsát. Elhatározza, hogy a célja érdekében a szívére, az ösztöneire bízza magát.

Bözsi néni„Olyan vagy, mint a malom. Őrölsz...

Magadat és másokat.”

Bözsi néni jól ismeri a teremtett világ és az emberi természet működését. Nagy titkok tudója. Zavaros hitrendszerében könnyedén megférnek egymás mellett a pogány rítusok, jézusi tanítások és a babonák is. Élete legrosszabb döntésének tartja, hogy Erzsikét a jómódú Miksai doktorhoz adta. Bözsi néni számára nincs lehetetlen, ha a lánya boldogságáról van szó.

Miksai doktor„Ez istenkísértés. Demeter tiszteletes, miért nem...

Csak áll itt? Mégiscsak a maga dolga lenne...”

Miksai doktor elégedett az életével és önmagával is. Szereti a munkáját, a feleségét, a finom ételeket és italokat. Törvényeket betartó, jóravaló férfi. Bosszantja a környezetében élők botladozása, erőtlensége. Könnyen ítélkezik mások felett. Az igazságot a szeretetnél is előrébb valónak tartja. Vajon meg kell tudnia a fájó igazságot?

Idős pap„Békesség nektek!”

Alázatos magvető. Derűs és nyugodt. Isten által eddig is elvégezte a munkáját. Sokakat segített a teljes tagadás mélységéből a kegyelem meg-tapasztalásának magasságába, az ajándékokért toporzékoló létből az Ajándékozó személyében való gyönyörködés öröméig pásztorolnia.

a NEMZETI SZÍNHÁZ és a marosvásárhelyi

SPECTRUM SZÍNHÁZ közös produkciója


KÖLTŐI SZÜLETÉSVidnyánszky Attila rendező

A marosvásárhelyi Spectrum Színházzal közös produkció, a Sára asszony egy kortárs magyar szerző, Döbrentei Sarolta drámájára épül. Vidnyánszky Attila e szövegkönyvet Arany János balladáinak alakjaival népesíti be. A rendező elmondja azt is, mi történik akkor, ha a néző többet tud, mint az előadás szereplői.

Egy 19. századi kamaradráma a megemészthetetlen gyászról – valóban erről szól a Sára asszony?– Inkább egy családról és az őket körülvevő kis közösségről. Ennek a családnak az életét valóban beárnyékolja a gyász, egymás után vesztik el gyermekeiket. A miértet keresik, azt, hogyan lehetne ezt a csapás-sorozatot túlélni, elfogadni az elfogadhatatlant, feldolgozni a feldol-gozhatatlant. Miközben újabb és újabb gyermekáldásban van részük, ez egyúttal mindig állandó szembesülés a tragédiával. A veszteség fo-lyamatos rettegést szül, hogy az újonnan fogant magzat megmarad-e. Kettős várakozás alakul ki bennük, amely az öröm lehetőségét, de a megelőlegezett gyászt is magában rejti. A vajúdás sem csupán testi, és még csak nem is egyéni lelki, hiszen Sára asszony mellett az egész kö-zösségre kihat a tragikus események láncolata. Ez alól senki sem tudja kivonni magát. A család, a közösség is együtt vajúdik az asszonnyal. Eb-ben az állapotban Sára asszony – a férjével együtt – megpróbál magya-

rázatot találni sorsuk kérdésére. Isteni jelként értelmezik a történteket, előbb olvasni próbálnak ezekből a jelekből, majd eljutnak a tagadásba. Hosszú utat járnak be a végkifejletig.

Ha így van, miért szűrődik ki olykor a derű levegője a próbateremből?– Mert a rettentő gyásszal együtt sem ennyire komor az egész dráma, hiszen mindeközben a közösség élete azért zajlik. Tulajdonképpen a főszereplők történetének hátterében egy szakrális évet élünk meg. Látjuk, hogyan bonyolítják hétköznapjaikat és miként ülik meg ün-nepeiket: megtartják a halottak napját, felvillannak a karácsonyi vára-kozás pillanatai, a télbúcsúztató, a pünkösdhöz köthető rítusok. Zajlik tehát az élet, megismerünk egy eltitkolt szerelmi háromszöget és egy másik családot, ahol viszont nincsen gyerek. Két táncossal fogjuk ezt a forgó-pörgő évet, az életigenlést érzékeltetni. Ők az előadásban meg-ismert kis közösség, ha úgy tetszik, a magyar nép lelkének metaforái.

Tatai Sándor, Söptei Andrea, Vidnyánszky Attila


Oldják a feszültséget, és átvezetnek bennünket egyik jelenetből a má-sikba. Nekik köszönhetően a dolgok látszólag mennek a maguk mód-ján – de a gyász árnyéka rávetül erre az életre: ez a szinte példa nélküli drámasorozat, a gyermekek elvesztése.

Ha egy este alatt élünk meg egy teljes évet, ezt nyilván kihagyásos dramaturgiával érzékelteti a rendezés. Balladisztikus előadásra számítsunk?– Foszlányszerűen építkezünk, s abban reménykedünk, hogy a néző a részekből teszi össze az egészet. Ahogy Mihail Csehov jelentős orosz színházi ember mondta, az emberi szellem csúcstermékei, a dráma-történet kiemelkedő szerepei – Hamlet, Ványa bácsi, Elektra – mind itt vannak közöttünk, örökkévalóan léteznek, és a színésznagyságok csak mintegy „előhívják” őket egy-egy alakításkor. S ha a művészek mind-ezt megfelelő alázattal teszik, megtalálhatják koruk Hamletjét. Ebbe gondoltam bele, s ez bátorított a következtetésre, hogy az Arany Já-nos-i költészet csodafigurái is léteztek már a költő megszületése előtt, és alig várták, hogy valaki megköltse őket. Ágnes asszony, az öreg és a fiatal walesi bárd is volt már, ahogy Szondi két apródja és Dalos Eszti is – és mind arra várnak, hogy megszülessen az, aki papírra veti őket.

A tragikus események közepette a szakrális év, maguk a rítusok tartják meg a főszereplőt a hitében?– Sára asszony megrendül a hitében, igaz, ehhez a dráma szerint kell egy külső hatás is. Egy fiatalember sugallatára eltávolodik Istentől, mert ez a ficsúr felerősíti Sára asszonyban azt a hangot, amit olyan régóta hall. Szembesül a saját kudarcával, azzal, hogy nem tudja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. A fásultság, a beletörődés, a kétségbeesés – és apró sikolyok tömkelege. Mindez együtt okozza azt a megrendülést, amelyet Sára asszony megél.

Sára asszony csak bizonyos vonásaiban Döbrentei Sarolta író képze-letének gyümölcse. Hiszen Megyeri Sára Arany János édesanyja volt, akinek az élete ezt a drámát is inspirálta. Mit tesz hozzá az előadáshoz ez az irodalomtörténeti adalék?– A Sára asszony című drámát és remélhetőleg az előadásunkat is áthat-ja majd a várakozás hangulata. Illyés Gyula mondja Petőfiről, hogy egy egész nemzet szüli meg nagyjait, vagyis egy-egy kiemelkedő szemé-lyiség mintegy kora szellemi életének betetőzője. Várunk rájuk, vagy inkább megérik az idő arra, hogy ide jöjjenek közénk. A közönség már tudja, hogy Arany János jött és itt volt közöttünk. Hatalmas katarzis lehetősége van ebben az utólagos tudásunknak.

Az előadást a Kaszás Attila Teremben mutatják be. Ezzel a kamarajel-legű környezettel hangsúlyozza a történet intimitását?– Ez mindenképpen befolyásolta a döntésünket: a főszereplő és az egész családja nagyító alatt van, ezért jót fog tenni a közelség az elő-adásnak. Hozzásegíti a nézőt ahhoz, hogy a szereplőkkel együtt meg tudja élni a borzalmakat – és aztán reményeink szerint a csodát. Másrészt van egy gyakorlati vonatkozása is annak, hogy kis térben rendezem meg ezt az előadást. Mindenképpen szeretnénk mozgatni és utaztatni ezt a produkciót, és sikerült is egy olyan játékteret kiala-kítani, ami tágítható, alakítható a helyszíntől függően. Ezt az előadást a Marosvásárhelyi Spectrum Színházzal közösen állítjuk színre, náluk például a Kaszás Attila Teremnél is kisebb térben fogjuk játszani a Sára asszonyt. Ugyanakkor ha egy nagyszínpadi lehetőség nyílik az előadás számára, azt is meg tudjuk majd oldani. A Török Viola által vezetett Spectrum Színházzal különben is remek kapcsolatot ápolunk, fontos számomra, hogy a színház hídszerepet is betölthet. Márpedig a Sára asszony alkalmas a hídszerepre: Arany János nyelvének megszületése igazi kulturális közkincs.

Lukácsy György| a premier-blokk fotóit készítette: Eöri Szabó Zsolt

Söptei Andrea, Szarvas József

„A miértet keresik, azt, hogyan lehetne ezt a csapássorozatot

túlélni, elfogadni az elfogadhatatlant, feldolgozni a feldolgozhatatlant.”

Premier • Sára aSSzony


Premier • Sára aSSzony

DRÁMAI VIGASZDöbrentei Sarolta, a Sára asszony írója

A tragédia bekövetkeztekor, krízishelyzetben sokszor végső kérdéseket teszünk fel magunknak. Sokáig szorongunk ezek miatt a megválaszolhatatlan kérdések miatt, de „a katarzis éppen arról szól, hogy a szívünkkel értünk meg valamit” – mondja Döbrentei Sarolta, a Sára asszony írója.

Nőként drámát írni egy asszonyról, aki hét gyermekét is elvesztette már, s így kerül áldott állapotba, megterhelő lelki feladat. Miért vágott bele mégis Sára asszony történetének megalkotásába?– Megterhelő, mert a munka során az ember óhatatlanul a saját vesz-teségeit, sebzettségeit is beledolgozza a szövegbe. Szerettem volna egy olyan darabot írni, ami vigasztaló. Elmesélni egy történetet, melyben az életünk fájdalmas mélységeit nem hazudjuk el, sőt, éppenséggel szem-benézünk vele, de mindeközben fel is emel minket. Bátorít, de nem sovány vigaszt nyújt, vagyis nem csupán meseszerű véggel kecsegtet. Fontos számomra, hogy az előadás nézői lelki munícióval távozzanak.

Mit ért sovány vigaszon?– Az olyan – akár jó szándékú– mondatokat, mint: „Engedd el!”; „Légy pozitív!”; „Az élet már csak ilyen”… Bár ezek a mondatok önmagukban akár igazak is lehetnek, tele a padlás jó tanácsokkal. Valahogy mégsem tudunk változni, jól csinálni a dolgainkat. Intellektuálisan többet tu-dunk, mint érzelmileg. A katarzis éppen arról szól, hogy a szívünkkel értünk meg valamit, és elevenné válik az elméleti tudás. Csak első pil-lantásra tűnhet könnyűnek az olcsó vigasz mellőzése, valóban cseppet

sem az. Még amikor jószándékkal szeretnénk megerősíteni valakit vigasztalan helyzetében, akkor is gyakran tapasztalhatjuk, hogy hiába.

Ha egy jó barát őszinte bátorítása sem vigasztaló, akkor mi lehet az?– Nincs rövid válasz, ezt a témát próbáltam körbejárni a Sára asszony című színdarabban. Mindenesetre úgy látom, mindnyájan küzdünk valamivel. Van egy olyan téma, életterület, ami igencsak megpróbál bennünket. Meg vagyunk rekedve. Mintha mindig ugyanabba a fo-lyóba lépnénk, amolyan kelepce ez, amiből még a megoldás felé tett lépések is csak mélyítik a válságot. A hétköznapi életben ez frusztrál bennünket, krízishelyzetben átéljük az esendőségünket... És jönnek a kérdőjelek. Volt értelme az eddigi életemnek? Mi végre vagyok a vi-lágon? Hogyan engedheti meg ezt Isten? Hasonló kérdéseket tesz fel Sára asszony is.

És miért 19. századi történettel dolgozza fel ezt az állapotot?– Van, amikor csak sok-sok idő elteltével derül ki, hogy valaminek volt-e értelme. Íróként a néző többlettudására építek: ha át is éli a sze-replők tehetetlenségét és reményvesztettségét, éppen a távlat miatt

Szász Anna, Márton Emőke-Katinka Berettyán Sándor

Döbrentei Sarolta„Régóta foglalkozom írással, elsősorban tévé- és játékfilmek forgatókönyvének dramaturgiájával – mondja Döbrentei Sarolta. – A férjem és alkotótársam, Hegedűs Bálint forgatókönyvíró – ő jegyzi a Parkoló, a Liza, a rókatündér és a Kincsem című filmeket is. Sokáig a zárkózottságom miatt nem ambicionáltam, hogy saját nevemen, önállóan publikáljak, mert nem akartam sebezhetővé válni. Csupán két éve dolgozom önálló alkotóként. Good morning című kisjátékfilmemet Miklauzic Bence rendezte. Az Egyszer volt lányok című drámámat a Látó szépirodalmi folyóirat publikálta. Hamarosan Marosvásárhelyen mutatják be Sebestyén Aba rendezésében. Nemrégiben fejeztem be Semmelweisre várva című színdarabomat, amellyel az »anyák megmentője« előtt tisztelgek születésének 200. évfordulója alkalmából.”

lesz rálátása arra, hogy igenis volt értelme a darabbeli emberek szenve-désének. Szívünk szerint innen bíztatnánk Sára asszonyt, „ne add fel, csak fel ne add”! Hála Istennek ő nélkülünk is erőt kapott arra, hogy kitartóan küzdjön, s megfussa földi pályafutását. Visszatérve a kérdésé-re, nekem személyes bátorítást adott Arany János édesanyjának a sorsa egy sötét élethelyzetben. Szerettem volna továbbadni, amit kaptam, a vigasztalást.

Az izgatta, hogyan juthatunk el a vigasztalanságból a vigasz állapotába?– Ez a darab az Istenhez fűződő viszonyunk különböző állapotait járja körül. Egy-egy szereplő megszemélyesíti ezeket az állomásokat. Sára asszony – mint főhős – találkozik velük és végigjárja ezeket a stá-ciókat, a hitélet folyamatának stációit. Olyan embereket látunk, akik küzdenek a saját démonaikkal, kísértéseikkel. Ezt a harcot nemcsak önmagukkal, hanem Istennel vívják. Még azok is, akik távol tartják maguktól a hit kérdését. Ők rendszerint a közismert mondással há-rítanak: „kutyából nem lesz szalonna”. Egy számomra nagyon kedves teológus – Végh Tamás református lelkész – válaszolta erre azt, hogy „a mennyországban minden kutya szalonnából van”.

„Olyan embereket látunk, akik küzdenek a saját démonaikkal, kísértéseikkel. Ezt a harcot nemcsak önmagukkal, hanem Istennel vívják. Még azok is, akik távol tartják maguktól a hit kérdését.”

Márton Emőke-Katinka, Tatai Sándor

Sosonicza Fanni

Bánk bán, Farkas Dénessel


SAJÁT ÚTON JÁRVASöptei Andrea az egymást érintő szerepekről, a rossz válaszok hasznáról és próbatermek hierarchiájáról

Jago felesége és Sára asszony. Két előadás, két nagyon különböző asszony, két egymástól távol eső karakter, de mindkettő megadja a maga válaszát arra a kérdésre: hol lehet a helye egy nőnek a férfiak világában. Amikor ez az interjú megjelenik, Söptei Andrea már túl van az Othello premierjén és készül a Sára asszony ősbemutatójára. Különleges alkalom: egy premier-portré dupla apropóval.

Az gyakran előfordul a színházi munkarendben, hogy a színész dél-előtt próbál valamit, este pedig közönség előtt játszik, természetesen egy másik szerepet. Most viszont úgy készültek az Othello és a Sára asszony bemutatójára, hogy párhuzamosan próbálták a két darabot. Délelőtt Emilia, délután Sára, este újra próba vagy egy harmadik szerep! Nem riadt meg a feladattól?– Eredetileg nem kellett volna párhuzamosan készülnünk a két be-mutatóra, de úgy tudom, egy harmadik darab szerzői jogi engedé-lyével kapcsolatos dokumentumok nem érkeztek meg időben, ezért kellett a műsortervhez képest változtatni a bemutatók sorrendjén. Mivel nekem mind a két darabban van feladatom, először kicsit tény-

leg megijedtem. Még sohasem készültem egyszerre két szerepre. De szerencsére az Othello próbái korábban elkezdődtek, és Emilia szere-pe nem is volt teljesen ismeretlen számomra, hiszen gyakran játszott drámáról van szó. Az is igaz, Kiss Csabával ez volt az első közös mun-kánk, engem ő még soha nem rendezett, de szerencsére régről ismer-jük egymást. Úgy emlékszem, még főiskolás voltam, amikor először találkoztunk.

A Sára asszonyról mikor hallott először?– Tavaly tavasszal, amikor Vidnyánszky Attila igazgatóval, az előadás rendezőjével az idei évad terveiről beszéltünk, akkor mondta, hogy be-

PREMIER-PORTRÉ

„Tizenkét éves koromban a színjátszókörben jött a felismerés

és az elhatározás, hogy színész leszek. Megéreztem, hogy az addig

rettenetesen szorongó, frusztrált kislány, aki nem volt önmaga, aki nem vállalhatta fel önmagát, mert

minden indulatát, érzését kénytelen volt elfojtani, ezen a pályán kinyílhat.

Nagyon korán megfogalmazódott bennem: ez az én utam, színészként lehetek önmagam. Bár színészként

másokat játszom, de közben a magam útját járom, legalábbis mindig azt

próbálom megkeresni.”


mutatjuk a Sára asszonyt, és nekem szánja ezt a szerepet. Nyilván nem ismertem, nem ismerhettem a darabot, hiszen sehol nem jelent meg, ez egy ősbemutató. De ahogy megkaptam a szövegkönyvet, azonnal elolvastam, és elkezdtem vele foglalkozni. Az is nagyon sokat segí-tett nekem, hogy tulajdonképpen már nyáron megtanultam a szöveg jelentős részét.

Máskor is megtanulja előre a szöveget? A próbák előtt, amikor még nem tudja, hogy esetleg húznak-e ki belőle?!– Nem, nem. Most sem akartam előre megtanulni a szöveget, csak foglalkoztatott a történet, ezért újra és újra elolvastam a jeleneteket, megpróbáltam megérteni a különböző élethelyzeteket, a magam szá-mára értelmezni Sára asszony kétségeit, vívódásait. Így közben szép lassan megtanultam a monológokat. Amikor pedig már tudtam, hogy párhuzamosan próbálunk a két bemutatóra, akkor igyekeztem minél jobban felkészülni Emilia szerepére is. De bevallom, sokkal jobban foglalkoztatott Sára asszony története. Ez egy igazán nagy ívű szerep. Egy egyszerű asszony, aki sorra eltemeti a gyermekeit, akinek hatalmas tragédiákat kell átélnie, és közben megkeresnie a maga igazát. Olyan problémával foglalkozik ez a darab, amely ma is központi kérdés, vagy legalábbis annak kellene lennie. Kevés ilyen vagy hasonló témájú szín-padi művet ismerek.

Nevezzük meg a központi problémát: a gyermekvállalás.– Igen, a gyermekvállalás is fontos kérdés. A történet szerint itt van ez a nő, aki a darab elején a gyermekét temeti, majd kiderül, hogy hét már korábban meghalt, aztán várja a nyolcadikat… De a Sára asszony, tehát a dráma esetében nem ez az igazán központi probléma. Ez a nő egy hívő közösségben, egy református gyülekezetben él. Ennyi temetés, ennyi tragédia után joggal vetődik fel benne is a kérdés, hogy mit akar

az Isten? Miért úgy akarja elfogadtatni, megszerettetni magát, hogy közben gonosz velünk, kegyetlenségeket zúdít ránk. Sára asszony arra jut, hogy valamit rosszul csináltak, valami hibát követtek el, nyilván ezért bünteti az Isten őt és a férjét. De miért? – kérdezi, és megpróbál válaszokat, megoldásokat keresni. Sára asszony mer kérdezni, és tud cselekedni.

Az orvos nem tudja életben tartani a gyerekeket. A pap nem képes feltámasztani őket. Túl sokat Sára asszony sem tehet! – De Sára asszony keresi a megoldásokat! Rájön, hogy mivel eddig csak a férje olvasta a Bibliát, így az ő és persze a papjuk szemüvegén keresztül ismerte a történetet, az evangéliumi üzenetet. Úgy gondolja, ha meg-tanul olvasni, ha megismerheti az eredeti tanítást, akkor ő talán rájön a titokra. Aztán elkezd buzgólkodni. A jócselekedeteivel próbálja kien-gesztelni a haragvó Istent. Majd találkozik az ateista, szabad gondolko-dású fiatalemberrel, akitől újabb könyvet kap. Újabb érveket és ellenér-veket ismer meg. Már az öngyilkosság gondolatát is megfogalmazza, azt is végiggondolja. Amíg ezeket a stációkat végigjárja, magára vonja a közösség ellenérzését. A darabbeli doktor is sokallja a tanulmányo-kat, azt mondja, az asszony csak hallgasson. A lelkész is visszautasítja a szorgoskodását, fölöslegesnek tartja, hogy megtanult olvasni, pláne, hogy újabb könyveket kér. Nem szeretné, ha a tudásával őt is megszé-gyenítené ez az asszony. Sára egyedül marad. Csak a házastársa tart ki mellette, bár időnként mintha a férje is gyanakvóvá válna… De ez a nő meri vállalni önmagát, és addig megy, míg meg nem találja a választ.

A nagy kérdés, hogy mi ez a válasz?– Döbbenetes helyzet, hogy miközben Sára asszony a saját kezével ássa a sírt, tehát az újabb halálra készül, az életről beszél. A testében lévő gyermeknek mondja: „Most élsz. Élsz, itt bennem. És élni fogsz. Hét

Premier-Portré • SöPtei andrea

„…mind a két nő ártatlan. Az Othellóban Emilia belehal a férfiak küzdelemébe. Sára asszony viszont életben marad,

mert ő időben elkezd kérdéseket feltenni, önállóan gondolkodni, és megjön az ereje cselekedni…

Így kapcsolódik össze bennem ez a két dráma.”


percig? Vagy hét évig? Ki tudja?” A lényeg, hogy ez az asszony teszi a dolgát, amíg van ereje. Azt mondja: „Én téged a Magasságos Úristen-nek hordalak ki. Nem csak erre a világra, de az örökkévalóságra szüllek meg téged.” És mi már tudjuk: megadatott Sára gyermeke számára az örökkévalóság.

Ez így elég talányos… – Ezért kell megnézni az előadást!

Tényleg nehéz lenne összetéveszteni Sára asszonyt Emiliával!– A Shakespeare-dráma is egy férfivilág! A két központi figura, Othello és Jago is megöli a feleségét. Pedig mind a két nő ártatlan. Úgy is mond-hatnám: az Othello-előadásban játszom egy nőt, aki túlságosan naiv, jóhiszemű. Csak az utolsó pillanatban kerül le a szeméről a hályog, de akkor már késő. Emilia belehal a férfiak küzdelmébe. Sára asszony vi-szont életben marad, mert ő időben elkezd kérdéseket feltenni, önálló-an gondolkodni, és megjön az ereje cselekedni… Így kapcsolódik össze bennem ez a két dráma.

Sára asszony esetében komoly kérdés az istenkeresés is. Ez mennyire hatott vissza a saját életére?– Régóta foglalkoztat a dolgok értelméhez, a jósághoz, a tisztességhez, az értékekhez való viszonyulásunk. Nagy kérdés számomra az is, hogy napi szinten hogyan küzd meg az ember az igazságtalanságokkal. Jól hangzik, hogy ha arcul ütnek jobb felől, fordítsd oda a másik orcádat is. De vajon meddig szabad elviselni ezeket a fájdalmakat, mikor veszíti el önmagát az ember, meddig lehet elmenni az önfeladásban anélkül, hogy teljesen megsemmisülne a személyiségünk. Komoly dilemmák ezek. De nem Sára asszony hatására kezdtem el foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

A két párhuzamosan próbált szerepnél már csak az lehet nehezebb, amikor ugyanabban a darabban kell két szerepet játszania. Egri csilla-gok: Izabella királyné, Baloghné…– Az Egri csillagok esetében két jól elkülönülő szerepről, a társadalmi létra távoli fokán álló nőkről van szó, és jut idő az átállásra is. Nincs ez-zel semmi gond. Az anyai fájdalom Izabella királyné esetében teljesen átérezhető, és ahogy Baloghné küzd a török ellen, az is érthető.

Ha valóságos személyt alakít, előveszi az életrajzi köteteket? – Nem nagyon szoktam történelmi kutatásokba mélyedni. Nyilván a rendező elmondja, amit fontosnak tart az adott korról vagy személy-ről. Előfordulhat persze, hogy a személyiség hitelessége miatt szükség lehet az alaposabb ismeretekre. De az életrajzi adatok pontos ismere-ténél sokkal fontosabbnak tartom a színész fantáziáját, képzelőerejét, amellyel emberré teszi azt a vázat, amit szerepként megkap.

– Maradjunk még a híres asszonyoknál! Az Egri csillagok filmváltozata miatt Baloghnét leginkább Gobbi Hildával azonosítjuk. Melinda

Söptei AndreaJászai Mari-díjas, Érdemes Művész. A budapesti Vörösmarty Gimnázium drámatagozatán érettségizett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1990-ban végzett, de már 1989-től a budapesti Katona József Színház tagja. 1996-tól szabadúszó, majd a 2002/2003-as évadban a Soproni Petőfi Színház társulatában játszott. 2003 óta a Nemzeti Színház társulatát erősíti.

A 2018/2019-es évadban a Sára asszony, az Othello és az Egy ember az örökkévalóságnak című előadásokban lép színpadra új szerepekben. Ezek mellett látható még a Bánk bán, a Cyrano de Bergerac, A gömbfejűek és a csúcsfejűek, az Egri csillagok és a Pogánytánc című előadásokban.


szerepét játssza a Bánk bán-előadásban, és azt az irodalomórákon is tanítják, hogy Déryné Széppataki Róza volt az első Melinda. Eszébe jutnak a nagy elődök, amikor megkap egy ilyen legendás szerepet?– Most, hogy eszembe juttatta a nagy elődöket, azt tudom mondani, hogy még soha nem gondolkodtam azon: méltó leszek-e hozzájuk. De nem is akarok senkire sem hasonlítani. Érdekes módon, amikor meg-kaptam Melinda szerepét, az jutott eszembe: Úristen, hogy fogom ezt eljátszani? Idősebb vagyok, mint a Bánkot alakító Mátray Laci. Vagy lehet valami rendezői elképzelés abban, hogy jóval fiatalabb Bánk, mint Melinda?!

Kislányként sem vonzották a színészlegendák?– Eredetileg zenét tanultam, zongoristának készültem, szorgalmasan gyakoroltam. A tanáraim szerint jó eséllyel indultam volna azon a pá-lyán. Ha nem is lett volna belőlem zongoraművész, de zongoratanár mindenképpen. Aztán 12 éves koromban a színjátszókörben jött a fel-ismerés és az elhatározás, hogy színész leszek. Megéreztem, hogy az ad-dig rettenetesen szorongó, frusztrált kislány, aki nem volt önmaga, aki nem vállalhatta fel önmagát, mert minden indulatát, érzését kénytelen volt elfojtani, ezen a pályán kinyílhat. Nagyon korán megfogalmazó-dott bennem: ez az én utam, színészként lehetek önmagam.

Színészként lehet önmaga, miközben folyamatosan mások szerepét játssza?! – Színészként másokat játszom, de közben a magam útját járom, legalábbis mindig azt próbálom megkeresni. Amikor otthagytam a Katona József Színház társulatát, ahol nagyon jó közösségben, kiváló

Cyrano, Fehér Tiborral

Egri csillagok, Barta Ágnes

Premier-Portré • SöPtei andrea


rendezők irányításával, nagyszerű darabokban remek szerepeket kap-tam, akkor is az foglalkoztatott, hogy vajon megtalálom-e önmagam, ha feladom ezt a védettséget. Ezért lettem annak idején szabadúszó. Ekkor történt, hogy meghívást kaptam Éva szerepére, Az ember tragé-diájában. Emlékszem, a Várszínházban megkezdtük a próbákat, és én mindjárt az elején nagyon határozottan elindultam volna a magam út-ján. Akkor szólított meg Garas Dezső, aki eredetileg Lucifer szerepét kapta. Azt mondta nekem, hogy előbb azokat az utakat keressem meg, azokat próbáljam, amelyeken nem mennék. Egy adott helyzetben sor-ra kell vennünk a lehetőségeket, és el kell engednünk a rossz választá-sokat. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy jó úton indulunk. Min-den szerep rákényszerít a gondolkodásra, így magam is formálódom, változom.

Érzi ezt a változást akkor is, ha ugyanazt a szerepet kell újra eljátszania? – Éva szerepe kapcsán történt az is, hogy közben elmentem szülni, és amikor visszatértem a színpadra, egészen másképpen mondtam: „Anyának érzem, óh, Ádám, magam.” A szöveg nem változott, a ren-dezés sem, csak éppen magam is anya lettem.

Maggie is sokat változott?– A Pogánytáncban Maggie szerepét először Valló Péter rendezésében játszottam Sopronban. Az egy emlékezetes előadás volt, azért a szere-pért megkaptam a közönség díját. Abban van egy monológ, amit nem lehetett sírás nélkül elmondani. Most is, itt a Nemzetiben is mindig van egy pillanat, amikor már-már eltántorodom, de aztán megtartom magam. Persze elmúlt tizenöt év, ez már egy másik társulat, egy másik

rendezés, ráadásul itt, a Nemzetiben eredetileg Nagy-Kálózy Eszter volt Maggie, akinek az idei évadtól vettem át a szerepét. Ilyen esetben nyilván alkalmazkodik az ember a rendezéshez. Nem lehet megzavar-ni a kollégákat, viszont hangsúlyokban, vitalitásban lehetnek és vannak is különbségek.

A szerepátvételek minősített esete az osztódás! – Igen, a Cyrano-előadásokon öten játsszuk Roxane szerepét. A rende-ző, David Doiasvili nem engedte, hogy bent üljünk egymás próbáin. Csak amikor már elkészült egy felvonás, akkor nézhette meg a követ-kező Roxane, hogy mi történt addig, hová kell belépnie. Nagyon fon-tos volt, hogy érzelmileg ugyanazon a forrponton vegyük át a szerepet, és vigyük tovább a megkezdett ívet, és a megfelelő helyen adjuk át a kö-vetkező Roxane-nak. Ez egy nagyon érdekes és szép, de nagyon nehéz feladat.

Bármit kérhet a rendező? Semmit sem utasít vissza?– Kezdjük ott, hogy eleve feltételezem: oka és célja van a darab bemu-tatásának, és annak is, hogy engem választottak egy bizonyos szerepre. Elfogadom, hogy a próbafolyamat során a rendező felettem áll. Ő job-ban átlátja az összefüggéseket, a folyamatokat. Ezért én megpróbálom megérteni a szándékát, értelmezni az ő és az egész rendezés szempont-jából az én szerepemet is. Ha valamivel nem értek egyet, azt természe-tesen elmondom. Törekszem arra, hogy meg tudjam csinálni, amit kér tőlem a rendező. Igyekszem lojális maradni.

Filip Gabriella| fotók: Eöri Szabó Zsolt

Fekete ég – A fehér felhő, Olt Tamással, Béres ILonával


Bérczes László

KirándulásPoroszkálunk a földúton. Csípős hideg van, fúj a szél is, na nem vészes, inkább csak a jó meleg autóból kilépve esik kicsit rosszul a tél, ahogy így együtt ballagunk a kónyai tanyasor felé. Végigcsoroghatnánk akár autóval is, ki se kéne szállni, akkor is látnánk mindent. A sáros, kietlen földeket, a magányos, csupasz, szélfútta fácskákat, azt a néhány omla-dozó, halálraítélt házat…

De hát hogy néz az ki?! Hisz mégiscsak, ez a három meglett férfi, Imre, Laci, Jóska, a három Szarvas fiú ötven évvel ezelőtt nap mint nap gyalog tette meg a több kilométeres utat a tanya és az iskola között, most meg még az utánunk caplató, hatalmas mangalicát is az autóabla-kon keresztül bámuljuk?! Vagy hogy bentről integessünk holmi városi turistaként a mackónadrágos, gumicsizmás néninek, aki egy szétesett babakocsit rángatva próbálja bevonszolni az udvarába a délelőtt össze-kapirgált, talált gallyakat?!

Hát hogy nézne az ki?! No meg mit fotózzon akkor szegény Szi-lágyi Lenke, akinek mégiscsak dokumentálnia kéne, ahogyan a Nem-zeti Színház megbecsült színésze, a JászaiÉrdemesKiváló Művész, no meg persze az Üvegtigris Cingárja sok-sok év után hazalátogat – már hogyha otthon még ez a kietlen, sivár pusztaság.

Nézem a naptáromat: 2018. február 6., benne csupa nagybetűvel: KÓNYA!

Egy átlagos keddi nap, ha ügyesek vagyunk, gyorsan lezavar-juk. Kellenek a fotók a Könyvhétre megjelenő közös könyvünkbe. A könyvbe, aminek címét már tudjuk: „Könnyű neked, Szarvas Jó-zsi…”, de hogy mi lesz a borítón, na, azt hátha kiadja ez a kirándulás. Bérelt autó, Zsófi vezet, Katinka egyfolytában hablatyol, Jóska kacag egész úton, és majd’ megzabálja a kicsi lányát. Egykettőre a Horto-bágyon vagyunk, már vár bennünket a Debrecenből érkezett Laci és Imre, aztán az első képek: na nem a kilenclukút fotózzuk, hanem a nagyszülői házat. Kovács nagyapáék kerítésére támaszkodik a három fiú, Jóska karjában tartja Katinkát.

Baktatunk a földúton, Imre csendesen mélázva hallgat, Jóska fel-lejár a társaságban, hol a lányokkal tart, hogy szeretgesse őket, hol meg visszaszökik a fiúkhoz, hogy Lacit hallgassa, aki viszi a szót, jó dumája van és nem kevés humora. Lenke csak a lehetséges következő képre koncentrál, hol szemből, előreszaladva, hol oldalról, el-elsüllyedve a sárban, hol meg hátulról, lemaradva, hogy befogja a tájat vagy csak épp állandó kísérőnket, ezt a hatalmas mangalicát. Akárha a könyvbéli


Szarvas József – Bérczes László

Pustol a hó,avagy�könnyű�neked,�Szarvas�Józsi…SZARVAS JÓZSEF önálló estje

Munkatárs: Sütő Anikó

Rendező: BÉRCZES LÁSZLÓ

mikor?�hol?PREMIER: január 27. – 19 óra 30 • Bajor Gizi Szalon

mindenkori „pöcörnő” támadt volna fel, hogy valaki mégiscsak üdvö-zölje a Szarvas fiúkat.

Nem, természetesen nem a fotók miatt történik ez. Persze jó, hogy készülnek, lesz majd a könyvben, és naná, a borítókép is megszü-letik, ahogy Jóska benéz első fellépése színhelyére, a „kultúrba”, ahol Aradszky „első ügyetlen csókjával” meghódította az öt-hat fős tanyasi közönséget, és igen, jó most visszanézni ezeket a képeket, amikor már nem is a könyvre, de egy színházi előadásra készülünk Jóskával. „Pustol a hó”, ez lesz a címe. A szót, pustol*, meg is csillagozom itt, és kimáso-lom a google-ból, mit jelent. Nagyon szép szó, szerettem, amikor Jóska mondta: pustol. Nem értettem, pedig alföldi vagyok, ahogyan szinte senki nem értette, akit kérdeztünk. Mégis, úgy hiszem, mindannyian valami hasonlót képzelünk mögé, ha halljuk: hóesést, hózuhatagot, végtelen fehérséget, tisztaságot körös-körül.

Nem a képek miatt vagyunk most itt. Inkább hogy visszamenjünk oda, ahová visszamenni nem lehet. A gyerekkorba. A pustoló hóba.

Persze még csak nem is esik. Körös-körül egy kis porhó, de körös-körül inkább csak a vizenyős, süllyedős, végtelen sármező. Ballag előt-tem Jóska, mindjárt hatvan, és próbálom elképzelni, ahogy több mint

ötven évvel ezelőtt ugyanitt ballagott. Gumicsizma, kiskabát, jambó-sapka, iskolatáska… Egy hét-nyolcéves gyerek**, aki megy hajnalban az iskolába, onnan meg haza, mindig gyalog. Táncdalénekes vagy népmű-velő, ez leszek, gondolja magában a semmi közepén.

Ilyeneken gondolkodom. Meg hogy én is biztosan gondoltam va-lamit valaha. Meg hogy mit is. Közben készül néhány fotó a szülői ház előtt, a Blága-tanyánál, no meg a kultúr oldalában. Aztán beszállunk a kocsiba, jó ez a meleg, indulunk. Jóska mutogat, merre ment a lóré, hol is volt a tanyasi iskola… Hátranézek, már nem látom pöcörnőt, már a házakat sem, már semmit sem.

* Pustol a hó: A hó akkor pustol, ha a szél nagyon fújja, kavarja, és alig lehet látni tőle. (Google, Wikiszótár)** Ez a Gyerek a főszereplője annak az előadásnak, amire készülünk Jós-kával. A Gyerek, aki a kavargó, pustoló hóban, jövőjét mit se látva megy előre az ismeretlenbe. Ártatlan konoksággal caplat az úton, saját útján. Most egy pillanatra megáll, immár hatvanévesen visszanéz, odaköszön annak a Gyereknek, aztán indul tovább.

PREMIER • PUSTOL A HÓ

Szilágyi Lenke fotói

Sokszor a halálfélelem határán kellett kilenc-tíz évesen megoldást keresnie és találnia, hogy hazaérjen. Úgy derült ki, hogy letért az útról, hogy „forgóba”, a szántás gödrébe esett. Kikászálódott, nyakában az egész heti családi élelemmel, vissza-mászott a dűlőre, és ment tovább a nyárfáig, ahol három lépés után jobbra fordult. Amikor figyelt. Amikor nem, akkor a negyediknél bele a gödörbe.

Énekelt. Hogy ne féljen.A kutyák ezt nem szerették. Rendszerint ki-

szaladtak rá a tanyákból. Ezért volt nála mindig bot. Azon kívül, hogy nagy segítségére volt a já-rásban, a kutyákat is elintézte vele. Na meg mik-rofonállványnak se volt utolsó, hiszen a szokásos táncdalfesztiválosat játszotta.

A jambót „fellépéskor” sose húzta a fülére, mert az szerinte nem volt előnyös. Oldalra csapta, kicsit úgy, mint az a híres Csege Vara. Eleinte na-gyon fázott a füle, de aztán már nem. Csak otthon vette észre, amikor hozzáért a keze vetkőzéskor, hogy a füle kővé fagyott. A melegtől aztán elkez-dett rettenetesen fájni.

Nem mert szólni. Félt, ha az apa nyakon vágja valamiért, letörik, és azért még külön is kap. Éjjel sokáig nem mert oldalra feküdni.

Reggel nem tudtak kimenni az ajtón. Az ablakpárkányig be voltak havazva. Szakadt a hó, megállás nélkül szakadt napokon át.

A Gyerek, a viharlámpát maga előtt tartva, hajnalban kimászott az ablakon. Ment havat lapá-tolni. Semmit nem látott, csak a lámpafényt és a hófüggönyt, semmit nem hallott, csak a csendet.

Azt a csendet, ami már soha nem jön vissza. Ahogy nem jön vissza az a hó sem, ami éjjel, vak-sötétben, egy apró lámpafénnyel megvilágítva pustol. Pustol a hó.

(részlet az előadásból)


Premier • PuStol a hó

„EZT CSINÁLJA UTÁNAM VALAKI!”Szarvas József a saját életéről szóló könyvről és az abból készülő színdarabról

Színpadra kerül Szarvas József élete, méghozzá a Nemzeti Színházban, ahova gyerekkora óta vágyott. Az előadást a könyvben szerzőtársa, egyébiránt színházi ügyekben régóta alkotótársa, Bérczes László rendezi: együtt kellett kitalálniuk, hogy ami a papíron működik, az hogyan fog életre kelni a deszkákon.

Kíméletlenül őszinte könyvet írtak Bérczes Lászlóval Könnyű neked, Szarvas Józsi… címmel arról, hogyan lett tanyasi hentesinasból a Nem-zeti Színház művésze. Hogy fogadták a kötetben szereplő érintettek? – Ahogy befejeztem az írást, elengedtem a könyvet – hadd járja a maga útját! De azért föltettem magamnak a kérdést, hogy én vajon mit várok tőle? Azt, hogy jókat írjanak róla? Hogy dicsérjék? Nem várhatok el semmit. Persze, sok telefont és levelet kaptam, volt, aki nevetett rajta, volt, aki sírt… Nincs egy olyan történet se benne, ami miatt meg lehet-ne bántódni.

Számos megpróbáltatás érte az apai durvaságtól a rosszakaró tanárokon át a pályáján előforduló méltatlan helyzetekig. Van, akire haragszik? – Nincs. Egy kapcsolat fenntartásában elmegyek a végsőkig, és ha akkor sem működik, akkor elengedem. Utána azokkal a helyzetek-kel, konfliktusokkal már nincs dolgom. A Vígszínházban eltöltött tíz évemhez és a kaposvári négyhez is lojális vagyok, mind a mai napig. Vé-leményem persze van, emberekről, viselkedésről, gondolkodásmódról, de nem hordozok magamban semmilyen sérelmet.

Hányszor lehet a nulláról kezdeni?– Mindig onnan kell kezdeni. Ez a szakma erről szól. Az ember min-dig, minden pillanatban új helyzetekkel találkozik, pláne egy olyan em-

ber, mint én, aki jó messziről kezdte betájolni ezt a világot. Bombasz-tikusan új helyzetekkel találkoztam újra és újra, egy ponton túl pedig azt is látnom kellett, hogy ezeket én idézem elő a döntéseimmel. Nincs véletlen a könyvben.

Akkor mi van benne?– Csoda! Miközben az a világ, amelyben éltem, a csoda ellen volt. Fe-lejtsd el, ne foglalkozz vele, hagyd ott, ne gondolkozz! Majd én meg-mondom, mit csinálj. Miközben a teremtés csoda, és a gyermek átéli a játék teremtő csodáját.

Sinkovits Imre megmondta, hogy egyszer még a Nemzeti Színház tagja lesz. S mikor ez 2002-ben megtörtént, nem olyan volt, amilyen-nek egy ünnepélyes pillanatnak lennie kell. – Amikor Szikora János fölhívott, hogy én játszom Ádámot az új épület nyitóelőadásában, majd’ kiesett a kezemből a vonalas telefon, és rögtön azt mondtam neki: János, nagyon kiszúrtál velem. Minden attól zengett, hogy itt nem szabad szerepet vállalni, nem kell Nem-zeti Színház. De akkor bennem már érlelődött az a gondolat, hogy a művészetnek hogyan lehet kultúrahordozó, kultúraközvetítő szere-pe. Hogyan fordulhat elő, hogy ebbe a Nemzeti Színház mint poten-ciális értékközvetítő nem fér bele? Ezek voltak 2002 nagy kérdései bennem.

„Azt mondta egy ismerősöm, hogy idefigyelj: ahogy így hallgatlak, te olyan ember vagy, hogy amire egy normális ember nemet mondana, arra te igent mondtál, és amire mindenki más igent mondott volna, arra te nemmel feleltél.”

Premier • PuStol a hó

2007. március 19. Nemzeti Színház, Tizenkét dühös ember, fel-újító próba. Már fél hatkor bent vagyok, hogy még átnézzem a szö-veget. Aztán leteszem a példányt, hanyattfekszem, karom a fejem alatt, nyújtózok, ábrándozok. „Fasza volt!” – igen, március 15-én, pár nappal ezelőtt ezt válaszoltam Kaszás Attilának, amikor kérdezett a kiállításmegnyitóról. A Nemzeti Színházban előzőleg minden plaká-tot begyűjtöttem, bekasíroztattam, elvittem Viszákra. „Üzenet a Nem-zeti Színházból”, ezt a címet adtam a kiállításnak. A megnyitón tele volt a kultúr. A fél falu odagyűlt, tán még többen is. Izgalmas helyzet volt, tizenegy órakor még a megnyitó beszédet tartottam, délután három-kor pedig már színpadra kellett lépnem a Nemzetiben.

Mielőtt autóba ültem volna, az ajtóból még visszaszóltam. – Csicsu, itt vagy?– Itt vagyok!– Ne reménykedjetek, én nem Gyüttment vagyok, hanem Gyütt!Gyüttment az az ember, aki nem oda született. Na igen, de akkor

én miért ne lennék Gyüttment?Egy közösség legnagyobb összetartó ereje, hogy mindenki minden-

kit ismer. Ismerik egymás apját, nagyapját, dédapját, ükapját, szépapját... Tapasztalataikon keresztül hagyományozzák tudásukat. És ezen nem változtatnak. Ezzel védekeznek, és igazuk van. Hogy hangozhatott ne-kik március 15-én, amikor „Gyüttet” mondtam? Hiszen ők a Gyüttek, és nagyon jól teszik, ha a Gyüttmenttel szemben védekeznek…

Hat óra már elmúlt. Fekszem az öltözőben, nincs hívás. Biztos nem készült még el a színpad.

… De akkor én hogyan valósítom meg az elgondolásaimat, ha ve-lem szemben is alkalmazza a közösség e szokásjogot? De hát a por-támon azt csinálok, amit akarok. Csakhogy én nem akarok, nem is akarhatok nélkülük semmit. Pedig de szép lenne: Zsigárd–Viszák, Fel-vidék–Őrség… A zsigárdi Kaszás Attila meg a viszáki Szarvas József… nem tudom, hány óra van, de most már igen furcsa, hogy még mindig nem kezdünk.

… Attila sokat mesélt nekem a nagyapai örökségéről, amit egy ko-ronáért a falunak adományozott, és arról, hogy ezzel a gesztussal az ő dolga és felelőssége lett Zsigárdon a közösségépítés. Akkor gondoltam arra, hogy talán mi is itt Viszákon…, hogy ha mondjuk, Ilikével megpró-bálnánk… Először is át kell építenünk a pajtát. Hátha rá tudom beszélni.

Nyáron három filmben főszerepet játszom. Abból megoldható az építkezés. Na erre kellene rábeszélni, hogy abból. De Viszákon kivel? Kikkel? Nem lesz könnyű. Egyedül, közösségi támasz nélkül nem fog-juk tudni megcsinálni. És nem is érdemes.

Attila Zsigárdon már készen áll. Nekem kéne most lépnem. Előbb a viszákiakkal, aztán együtt Attilával.

De mi van már? Hány óra? Jézus Mária, fél nyolc! Kimegyek az öl-tözőből, körülnézek.

– Mi van, miért nem kezdünk?– Hogyhogy? Te nem tudod? Attila elvesztette az eszméletét!Akkor már látom. Viszik a mentőautóhoz.Elvitték, és nem hozták vissza.


Nem csak hogy tag lett, de most a saját életét viszi színre. Ez is egy csoda.– Na, ezt csinálja utánam valaki! De a viccet félretéve: a kötet már ott van az ágyon vagy a fotelban, tele történetekkel, mindenki úgy olvassa, ahogy akarja, elhiszi, vagy nem hiszi, mindenestre a könyv már önálló-an dolgozik. Na de a színdarab! Ott a színház igazsága és hatása kell, hogy érvényesüljön! Ott nincs mese, nekem kell hatnom, a könyv már nem segít. Ki kellett találnunk, hogyan tudjuk a könyvet átírni, megjeleníteni – ezt a feladatot azonnal átpasszoltam Bérczes Lacinak. Ő felállított egy szempontrendszert, és a szöveg egyszer csak elkezdett lekéredzkedni a papírról, és új minőségben megjelenni. Mi is bátrab-ban írtunk bele új szövegeket, új mondatokat – az igazsághoz feltétel nélkül ragaszkodva, de a színház törvényeit is figyelembe véve. Elkezd-tük terelni a folyamatokat és a néző figyelmét is valamilyen irányba, és a darab kezdett szólni valamiről. Ami reményem szerint nem az lesz, hogy a Szarvas írt magának egy előadást, mert az különösebben nem érdekelne, meg félnék is tőle. De ha sikerül valamilyen tanulságfélét felmutatnunk, akkor elvégeztük a munkát.

Lesznek részek, amikor egyes szám harmadik személyben beszél majd önmagáról: „a Gyerek” ezt és azt csinálta. – Ezt Bérczes Laci találta ki, s nekem meg kellett értenem és el kellett fogadnom, hogy ez olyan játékszabály, ami segít. Amikor van egy olyan történet, amit megírni és elmondani is nehéz, próbáljunk teremteni egy kis lépésnyi távolságot: nem magamról beszélek, hanem a bennem lévő kiskölyökről. De őt ezzel még meg is emeljük, a kis 8 évest, akiről még fényképünk sincs, mert nem készült róla.

Azt mesélte, sokan furcsállották, hogy nem szégyellte, „le merte írni” például az apjával kapcsolatos dolgokat – de azért csodálkoztak ezen,

mert őket is számos kimondatlan fájdalom feszíti. Segíthet ennek feloldásában az előadás?– Itt a megoldás! Persze, hogy magamról beszélek, de hátha sikerül ezt úgy megfogalmazni, hogy nézzen bele mindenki a saját gyermeki énjé-be. És ha egy gyerek valamit a fejébe vesz, akkor bármi megtörténhet.

A mai viszonyok között vajon be tudna teljesedni egy ilyen életút? – Egyszer egy ismerősömmel ültünk egy orvosi rendelőben, és mivel nehezen hívtak be minket, elkezdtem sztorizni. Egy történet, még egy történet, és a végén azt mondta nekem ez az ismerősöm, hogy idefigyelj: ahogy így hallgatlak, te olyan ember vagy, hogy amire egy normális ember nemet mondana, arra te igent mondtál, és amire min-denki más igent mondott volna, arra te nemmel feleltél. Így viszont azt mondom, nehéz lenne egy hasonló életutat végigjárni – annyi a csábí-tás, az elhúzás, a könnyűség! Az ember elfordul a nehézségtől.

Lesz a darabban zene?– Még alakul, de igen. Énekelni fogok.

Táncdalokat? – Háhá, azt is!

Egy kellék biztosan lesz benne.– Mire tippel?

A pukkantós szatyorra. – De jó, de jó! Életem minden fordulóján abba pakoltam bele a ruhá-imat, a könyveimet, az Európa legjobb színészének járó díjat. A puk-kantós szatyor életérzés.


Kovács Katit, gyermekkora szerelmét meghívja az előadásra? – Meg, persze, elvégre tíz évet átfogó… Maradjunk annyiban, hogy egy pszichológus jól megélne belőlem!

A túlélés záloga volt ez az álomvilág. – Egy alternatív világot építettem köré – a gyerek el tud képzelni bár-mit. Amit nem tud elképzelni, az az odavezető út. Ezek azok a bizo-nyos igenek és nemek. Van egy olyan kifejezés, hogy pustol a hó. Ez lesz az előadás címe is. Ez hóvihart jelent, amikor fúj, kavarog, mínusz 30 fok van, nem látsz semmit. Van viszont, amikor szép csöndesen hullik a hó – ez a gyerekkori vágykép, a világ körülöttem pedig a vihar, a pus-tolás. És az ember csak megy előre, becsukott szemmel, jár a lába, jár az agya…

A szülei már nem paraszti életformát éltek, inkább gyökértelen téeszmunkások voltak, de amikor ön onnan eljött, még ezeket a gyökereket is elvágta. Az Őrségben Viszákon a Tündérkerttel, az őshonos gyümölcsfák mentésével ezeket a paraszti gyökereket keresi? – Találkoztam egy férfival, Kovács Gyula erdésszel, egy másik férfival, a színész Kaszás Attilával, egy harmadikkal, Tenk László festőművész-szel. A negyedik Csernyus Lőrinc építész volt, az ötödik Kassai István zongoraművész. Mindegyikőjükkel 2002 környékén. Az az év elvett tőlem valamit a színházban, de adott is a Gondviselés által. 2002 körül valami végleg megváltozott bennem, körülöttem és általam. Elkezdett munkálni bennem mindaz, amivel ők foglalkoztak, és ez átvitt engem egy értékkereső, értéktartó és -építő új közösségbe. És közben hány-szor kérdezték: „hogy bírod? És a színház?” De én ettől csak jobb szí-nész leszek.

A könyv, a színdarab, és minden, ami most van, ebből is fakad? A Tündérkertből? – Csak ebből! Ott a gyökere.

Végigolvasva az életét, szerencsés alkat, aki képes arra, hogy a rosszat is pozitívba fordítsa. – Igen, de közben évek is eltelhetnek. Magamban megdolgozom, át-gyúrom ezeket a helyzeteket. Ha bármelyik szituációba beleragadtam volna, akár szakmai, akár magánéleti kérdésben, már nem is élnék. Ha valamiben szerencsés vagyok, akkor az az öngyógyítás képessége. Nem a felejtésről beszélek, hanem az öngyógyításról.

A Gondviselést említette, miközben leírja, hogy felnőtt fejjel volt egyáltalán templomban, és hogy a hit is az útkeresés része. – Az istenkeresés is gyakorlati műfaj, ebben egészen biztos vagyok. Ilyen értelemben – és most nem kérkedni akarok – Istennek tetsző módon a jót nemcsak gondolni kell, hanem tenni is. És akkor már Is-ten útját járom.

Sümegi Noémi| fotó: Eöri Szabó Zsolt

Mentek ott, fogták egymás kezét. A Gyerek meg az anya. Megálltak a kultúrnál, ott világosság volt. Ahogy beléptek, a tan-góharmonikás bácsi abbahagyta a csasztuskát, és megkérdezte:

– Katóka, nincs kedved énekelni a hétvégén a kultúrműsorban?– Jaj, dehogy. Nem tudok én.– Dehogynem, hisz olyan szípen énekelsz, hogy na.– Ugyan már! De a fiam nem énekelhetne? Nagyon szíp hangja van.– Tényleg? Na várjá’, mit lehetne… Van ez a táncdal, ezt le tudom

kísérni: (Harmonikaszó)– Kisfiam, ezt ismered. Énekeld csak a bácsi után.A Gyerek elkezdett énekelni. „Annál az első, ügyetlen csóknál,

drágám…”– Hát ez fájin! De kéne mellé egy lány az iskolából. Ki tud ott éne-

kelni?– A Bozsányi Évike!Eljött a hétvége. Színpadra léptek. A Gyerek meg Évike.

Nyolcévesek voltak.

Annál az első ügyetlen csóknál, drágám,Azonnal tudtam, nem hagylak többé árván.Azon az első felejthetetlen esten,Tagadni késő, bokáig beléd estem...

Amikor odaértek, hogy „tagadni késő, bokáig beléd estem”, a Gyerek odamutatott Évike bokájára. A nézőtéren kitört a nevetés. Évike megijedt, és sírva kiszaladt.

A tangóharmonikás ebből semmit nem vett észre, csak ját-szott tovább a hangszerébe bújva, hát a Gyerek is folytatta…



| fotó: Eöri Szabó Zsolt

William Shakespeare

OthelloOthello – HORVÁTH LAJOS OTTÓ I Jago – FARKAS DÉNES I Desdemona – ÁCS ESZTER I Brabantia, az anyja – NAGY MARI I Dózse – BLASKÓ PÉTER I Cassio – BAKOS-KISS GÁBOR I Emília – SÖPTEI ANDREA I Rodrigo – SZABÓ SEBESTYÉN LÁSZLÓ I Bianca – KATONA KINGA I Montano – TÓTH LÁSZLÓ I Ciprusi romák – KISARI ZALÁN e. h., BÖLKÉNY BALÁZS e. h.

Fordította: Kardos László // Díszlet, jelmez: Balla Ildikó // Drama-turg: Kulcsár Edit // Zene: Melis László // Zenei vezető: Verebes Ernő // Tánc, kanna, szájbőgő betanítása: Lakatos János Guszti (Romengo) // Ügyelő: Lovass Ágnes // Súgó: Kónya Gabriella // Rendezőasszisztens: Trimmel Ákos

Rendező: KISS CSABA

PREMIER: 2018. december 8. • Gobbi Hilda Színpad

„Velence fekete tábornoka éjjel titokban megszökteti és felesé-gül veszi a város egyik előkelő családjának egyetlen lányát, az angyali Desdemonát. És Jago kirobbantja a botrányt... Shakespeare drámája erotikus mediterrán thriller, de még inkább szorongó történet a lát-szat hatalmáról. Az aljasságról, a szenvedélyről, az ártatlan-ságról. Arról, hogyan és miből születik a féltékenység. És min-denek előtt az emberi bizalom törékenységéről. A mi előadá-sunk mélytengeri kirándulás az egóba, a bizalom hajszálrepedé-seibe.”

Kiss Csaba rendező

othello

PREMIER-galéria


Mindjárt az elején lőjük le a poént: a Nemzeti Színház Caligula helytartója című előadása kiváló alkotás. Nemcsak a választott irodalmi alapanyag, Székely János 1972-ben, Marosvá-sárhelyen, jambikus versformában írt drámája miatt. Nemcsak a rendező, Szász János meg-győző munkája okán – aki kellékesként részt vett Harag György 1978-as, legendás, gyulai várszínházi előadásában is. Hanem egészen egyszerűen azért, mert ami a színpadon zaj-lik az előadás 100 perce alatt, végig leköti, sőt lenyűgözi a nézőt, érzelmeket ébreszt benne, igénybe veszi értelmét, s még az előadás után is biztosan foglalkoztatni fogja – nem utolsó sorban a mára, személyes sorsára vonatkoz-tatott kérdései révén. Hiszen Caligulához nemcsak a helytartónak (tőle való a címben idézett mondat), de minden szereplőnek, sőt minden nézőnek viszonyulnia kell.

A darab szerzőjét, Székely Jánost író-ként ismerjük. Valójában nemcsak hogy filozófusnak készült, hanem egész életében, íróként is az maradt. Ahogy maga fogalmaz: „Én filozófus akartam lenni. Nekem az volt a becsvágyam, hogy megértsem a világot… a filozófiai tartalmakat, amelyekre rájöttem, költői képben verssé formáltam. Így tudtam elsütni gondolataimat. Innen származik a mély konzervativizmusom. Mert nekem az volt a fontos, amit mondok.”

A Caligula helytartója bölcseleti dráma. A Josephus Flavius, Alexandriai Philón és Tacitus által is feljegyzett történet szerint a római császár azt parancsolja szíriai helytar-tójának, Publius Petroniusnak, hogy állít-tassa fel a császár szobrát Jeruzsálemben, a zsidók templomában. Petronius jó politikus, s meghallgatja a zsidók vallási vezetőjének, Barakiasnak az ellenérveit. Kettejük, a római helytartó s a jeruzsálemi templom főpapjának vitája több fordulóponton át vezet el a darab csúcspontjáig. A tét örök érvényű és aktuális: vajon melyik hatalom az erősebb, az egyházi vagy a világi, vajon melyik erő győzedelmes-kedik a világon, az elnyomó birodalmi logi-káé vagy az ősei hitéhez ragaszkodó vallásos kultúráé. Székely bölcseleti igényű, klasszikus fogantatású drámája e konfliktuson keresztül a hatalmi önkény természetére és korlátaira kérdez rá.

Szász János rendezése tiszteletben tartja a darab logikáját. A rendező a „bábáskodás” módszerével él – segíti, hogy a kétféle igazság a lehető legvilágosabban tudjon megmutat-

kozni. A főszereplővel készült interjúból tud-juk, hogy a színészeket is szabadon engedte rögtönözni a próba kezdeti szakaszaiban. Elgondolása mindössze annyi, hogy a szó ere-deti értelmében véve színpadra alkalmazza a darabot. Meglepő és minden tekintetben meggyőző húzása, hogy lényegében a fizikai színház világába helyezi át a szellemi küzdel-met. A csupa férfi szereplő összecsapását a test-test elleni birkózás képeivel jeleníti meg – utalva egyúttal a római testkultúrára, a ró-mai katonai erények korabeli jelentőségére. A rendezői döntésnek megvan a maga törté-neti alapja: a helytartó, a római követ és a hely-tartó egyik közvetlen testőre is az erényeire büszke római politikai elithez tartozott.

A fizikai színházra utaló színpadi jelenlét nagyon jól áll a Petroniust alakító Trill Zsolt-nak: az általa formált, erős és impulzív figura a test és a lélek egyensúlyára törekszik, ez teszi alkalmassá arra, hogy a folyamatosan romló politikai helyzetben is megőrizze tisztánlátá-sát és döntési képességét. Az égő szemű zsidó főpapot alakító Horváth Lajos Ottó ezzel szemben értelem és hit egyensúlyát valósítja meg: alakítása hitelességét tiszta beszéde és erkölcsi épsége adja. Sajnos az Agrippa királyt alakító Bodrogi Gyula nem tud sokat hozzá-tenni a helytartó és a főpap küzdelméhez. De a helytartó két kísérője (Kristán Attila, Bordás Roland), Decius, a római követ (Rácz József), a zsidók csoportját játszók, sőt a főiskolások is hozzájárulnak a Gyulai Várból a Nemzeti stúdiójába átplántált előadás csoportos testi-fizikai színházi közegének megteremtéséhez.

Figyelem! A Székely darabját hűségesen követő előadás az utolsó jelenetben elkanya-rodik az eredetitől. Petronius kezében égő gyufaszál, mely, ha aláhull, lángba borul az

előtte olajjal meglocsolt, becsomagolt hatal-mas szobor, a helytartói palota (s a színpad) is. Veszélyes vég!

a szerző esztéta, az MTA Filozófiai Inté-zetének igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus

Egyetem professzora

„…ami a színpadon zajlik az előadás 100 perce alatt, végig leköti, sőt lenyűgözi a nézőt, érzelmeket ébreszt benne, igénybe veszi értelmét…”

Horkay Hörcher Ferenc

„Caligula lettem magam is”

NÉZŐPONTOK


CALIGULA HELYTARTÓJA

Az 1970-es évek nagy budapesti felfedezettjei az erdélyi drámaírók. Páskándi Géza Vendég-sége 1972-ben, később Sütő András darabja, a Csillag a máglyán óriási szakmai és közön-ségsiker, a Víg és a Madách Színház áldásos rivalizálása is az erdélyieknek kedvez. Ebben a sikerszériában mutatja be a Gyulai Várszínház Székely János Caligula helytartója című mun-káját, hat évvel a megszületése után, 1978-ban. Bár Harag György rendezését viszonylag ke-vesen látják, a kritika ódákat zeng a címszere-

pet ragyogóan alakító Lukács Sándorról és a zsidó főpapként megrendítő Őze Lajosról.

Hogy mi jön ezután? Sütő András és Páskándi Géza jó ideig állandó szerzője lesz a magyar színházaknak, Székely Jánost pedig évtizedekre elfelejtik. Aztán több mint negy-ven év múlva fordul a kocka, míg Páskándiról és Sütőről alig-alig hallani, egymást érik a Caligula bemutatói, s közben az olvasók az 1992-ben meghalt Székely verseit, esszéit, el-beszéléseit is felfedezik…

Maga a szerző, a költő-filozófus-elbeszélő is könyvdrámának tartotta a Caligulát, s most a Nemzetiben a nézők közel két órán át szin-te lélegzetvisszafojtva figyelnek. Szívesen mondanánk, hogy hála a filmrendezőként jól ismert Szász János színpadi víziójának, de elismerésünk nem vinne közelebb az igazság-hoz. Örömmel írnánk a lelkes fogadtatást a Nemzeti remek színészei számlájára, de az ő méltatásuk ezúttal aligha lenne elegendő ahhoz, hogy felfedjük a siker titkát. Meg-győződésünk, hogy a közönség elismerése mindenekelőtt a darabnak szól, Székely János kétségbeejtően tiszta gondolatainak, éleslá-tásának, a sallangmentes dialógusoknak, a nyelv szépségének. Úgy tűnik, a sok színpadi és nyelvi bűvészmutatvány, sokszor cinikus mellébeszélés után, a néző kiéhezett a „ko-moly” szóra, értékeli, hogy felnőttnek tekin-tik. És Székely ezt teszi.

Maga a történet viszonylag egyszerű: Caligula jeruzsálemi helytartójának, Petro-niusnak el kell helyeztetnie a császár szobrát a zsidó szentélyben, jelezve, hogy a meghó-dított tartományban a császár az isten. Azt hiszi, könnyű dolga lesz, végtére is a zsidók a szobortól még imádkozhatnak a templomban az ő Istenükhöz. Barakiás főpap azonban a

közösség nevében hevesen tiltakozik. Petro-nius lassan meghajlik az érvek előtt, próbál segíteni, de miután a császár mégis visszavonja a zsidó királynak tett ígéretet, úgy dönt: élete árán is kitart a zsidók mellett. A halálra készül, amikor kiderül: a császár meghalt, érvényüket vesztették parancsai. Petronius tehát nem kap mártírglóriát, és kiderül, hogy hűséges tiszt-jei, akiket árulónak gondolván kivégeztetett, ártatlanul haltak meg. Caligula helytartója-ként maga is Caligula lett. (Mint Illyés Gyula mondja: „Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban… Magad is zsarnokság vagy”)

A történelmi drámák nagy tehertétele, ha a közönség nem pontosan ismeri a szereplőket és korukat. Székelynek nincs ilyen gondja: Caligula hisztérikus kegyetlensége, lovának szenátorrá történt kinevezése közszájon forog. A zsidó vallás, a mózesi hit alaptételei is közis-mertek. Petronius és Barakiás vitája tehát nem igényel epikus bevezetést és kommentárt, így azonnal filozófiai magasságokba emelkedik, két világkép, morális alapállás csap itt össze, mint minden nagy tétre menő disputában.

Tudjuk, minden történelmi dráma áthal-lásos mű, de az igényes néző ösztönösen is azt becsüli, ha nem szellemesnek vélt kiszólások, erőltetett aktualizálás keretében mondják ki a szereplők a szerzői vagy rendezői véleményt saját korukról, a máról.

Szász János rendező érdeme, hogy ezt a csapdát kikerülte, Székely drámáját játszat-ta el, s nem annak önkényes olvasatát. Ami mozgalmasságot, illetve mozgást bele lehe-tett vinni ebbe az alapvetően statikus darab-ba, belevitte. Valódi funkciót kapott a színpad fölött függő hatalmas szobor, de a többi dísz-letjelzés is.

Trill Zsolt élete talán legnehezebb sze-repét kapta meg, és megint kiderült, hogy mindent tud nemcsak a színházról, hanem a világról és önmagáról is. Horváth Lajos Ottó Barakiásként kevesebb lehetőséget kap, de ő is meggyőző. Bodrogi Gyulának csak pár lépést kell tennie a színpadon, s máris felfor-rósodik a levegő. Rácz József, Kristán Attila és Bordás Roland nagy alázattal, tehetséggel játszanak az előadás sikeréért.

Székely János tehát megérkezett a Nemzetibe. Vajon követi-e Sütő András és Páskándi Géza?

a szerző kulturális újságíró, szerkesztő, könyvkritikus

Osztovits Ágnes

Magad is zsarnokság vagy

„Trill Zsolt élete talán legnehezebb szerepét kapta meg, és megint kiderült,

hogy mindent tud nemcsak a színházról, hanem a világról és önmagáról is.”


KLASSZIKUSOK JANUÁRBANA magyar drámairodalom négy legkiemelkedőbb alkotása, négy alapműve látható a Nemzeti Színház műsorán januárban. Az úgynevezett klasszikus triász darabjai: a Bánk bán, a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája, valamint a 20. század legidőtállóbb drámája, a Tóték.

Az új Nemzeti Színház 2002-es megnyitása óta még nem volt egyszerre repertoáron Katona József, Vörösmarty Mihály, Madách Imre és Örkény István műve. Ehhez hasonlóra csak a Nemzeti Színház alapításának 125. évfordulóját ünneplő 1962/63-as évadban volt példa, amikor a három 19. századi klasszikust egy hét leforgása alatt játszották.

Madách ImreAZ EMBER TRAGÉDIÁJAAz arénaszerű játéktérben a nézők körbeülik a színpad úgynevezett „süllyedő rendszerét”, ami mozgásban tartja az előadást térben és időben, akárcsak az az intellektuális gazdagság, ami ezt a gigantikus művet olyan lenyűgözővé teszi. Az álmok látomásszerűségével szá-guld végig az előadás a teremtéstől az emberiség történetén a jövőbe. Az ember számra csábító, vonzó, ínycsiklandozó az az út, amit Lucifer kínál, mindannyian a kísértéseknek ebben a „világérzetében” élünk. Ezért Ádám és Éva mellett nem is egyetlen színész játssza Lucifert… Ám Madách szerint a Lucifer kínálta reménytelenséggel, jövőtlenség-gel szemben az ember éppen Istenben talál a legteljesebb szabadságra. Ennek a gondolatnak a derűje hatja át az előadást.

Éva – ÁCS ESZTER I Ádám– BERETTYÁN SÁNDOR I további szerepekben: BERETTYÁN NÁNDOR, CSURKA LÁSZLÓ, FARKAS DÉNES, FEHÉR TIBOR, HERCZEGH PÉTER, MÁTYÁSSY BENCE, MÉSZÁROS MARTIN, NAGY MARI, NAGY MÁRK, RUBOLD ÖDÖN, SCHNELL ÁDÁM, SZABÓ SEBESTYÉN LÁSZLÓ, SZÉP DOMÁN, TÓTH AUGUSZTA, SZALMA TAMÁS m. v.

Díszlet: Olekszandr Bilozub // Jelmez: Bianca Imelda Jeremias // Dramaturg: Verebes Ernő // Koreográfus: Bozsik Yvette


mikor?�hol?január 5., 20. – 18 óra; január 6., 7., 21. – 15 óra Nagyszínpad

Örkény IstvánTÓTÉKAz idilli Mátraszentannán élő Tót családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka. Az őrnagy dobozolásra kényszeríti a családot… Örkény a doni katasztrófa áldozataira gondolva írta meg művét, amelyet a „kiszolgáltatottak tragikomédiájának” nevezett. Vidnyánszky Attila rendezése sem általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg – Örkény szellemében. De tovább is megy, amikor a téboly ívét egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után kommunista indulók szólnak, majd az amerikai Dallas sorozat szignálja utal arra, hogy a pusztítás korokon átível. Csak az eszközök és módszerek változnak.

Őrnagy – TRILL ZSOLT I Tót – TÓTH LÁSZLÓ I Tótné – SZŰCS NELLI I Ágika – OROSZ MELINDA I Postás – RÁCZ JÓZSEF I Tomaji plébános – SŐTÉR ISTVÁN I Cipriáni professzor – KACSUR ANDRÁS I Gizi Gézáné – BÉRES ILDIKÓ I A lajt tulajdonosa – VARGA JÓZSEF I Lőrincke – SZABÓ IMRE I Elegáns őrnagy – IVASKOVICS VIKTOR I továbbá FERENCI ATTILA, KRISTÁN ATTILA, GÁL NATÁLIA, VASS MAGDOLNA

Díszlet: Olekszandr Bilozub // Jelmez: V. Csolti Klára // Dramaturg: Kozma András

rendező: VIDNYÁNSZKY ATTILA

mikor?�hol?január 7. – 19 óra • Gobbi Hilda Színpad

a 25 éves beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadása


ELŐADÁS-AJÁNLÓVörösmarty MihályCSONGOR ÉS TÜNDEA szerelem derűjéről szól az előadás. Amely abból a re-ménységből fakad, hogy Csongor és Tünde nemcsak egy-máséi lesznek, hanem egy hosszú közös út elején állnak. Ha minden csodán, varázslaton, égi pátoszon keresztül ide elér-kezünk, és meg tudjuk éreztetni ennek a beteljesedésnek és az életbe való indulásnak az örömét, tüzét, ha ebben magára ismer az, aki már túl van ezen, és az is, aki még ennek remé-nyében keresi a párját, akkor megérte ez a nagy színházi utazás. Nem az iskolai kötelező olvasmány színpadi verziója ez, hanem kaland a Vörösmarty zseniális elmejátéka által teremtett furcsa tér-idő birodalomban.

Csongor – FEHÉR TIBOR | Tünde – ÁCS ESZTER | Mirígy – NAGY MARI | Ilma – SZŰCS NELLI | Balga – SZARVAS JÓZSEF | Kalmár – IVASKOVICS VIKTOR m. v. | Fejedelem – RUBOLD ÖDÖN m. v. | Tudós – BLASKÓ PÉTER | Kurrah – OLT TAMÁS | Berreh – RÁCZ JÓZSEF | Duzzog – BAKOS-KISS GÁBOR | Ledér – TÓTH AUGUSZTA | Dimitri – SZABÓ SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Díszlet, jelmez: Nagy Viktória // Dramaturg: Kulcsár Edit


mikor?�hol?január 16. – 15 óra • Nagyszínpad

A Nemzeti a diákokért program keretében ingyenes előadás, részletek: #nemzetiadiakokert

Katona JózsefBÁNK BÁNKatona József a bennünket, magyarokat máig foglalkozta-tó és gyötrő legfontosabb kérdéseket sorra felveti: évezredes köztes létünket Kelet és Nyugat között, történelmi konf-liktusaink örök ismétlődését, meg nem értettségünket és kibékíthetetlenségünket a világgal. Ám mindezt nem di-daktikusan, nem történetfilozófia magasságokba emelve teszi, hanem a szerelem, a csábítás, az árulás, a házasság, a hűség, az érdek, a hazaszeretet, a megbocsátás, a kegyelem-gyakorlás, a politika megannyi szálából szövi katartikus történetté. A Bánk bán lehetőséget ad arra, hogy az előadás ebből a személyes nézőpontból vizsgálhassa az örök emberi kérdéseket és sajátosan magyar viszonyunkat a világhoz.

Bánk bán – MÁTRAY LÁSZLÓ m. v. I Gertrudis – UDVAROS DOROTTYA I Melinda – SÖPTEI ANDREA I Ottó – FARKAS DÉNES I Biberach – HORVÁTH LAJOS OTTÓ I Izidora – ÁCS ESZTER I II. Endre – SZALMA TAMÁS m. v. I Tiborc – VARGA JÓZSEF I Mikhál bán – RÁCZ JÓZSEF I Simon bán – TÓTH LÁSZLÓ I Petur bán – OLT TAMÁS

Díszlet, jelmez: Olekszandr Bilozub // Dramaturg: Szász Zsolt


mikor?�hol?január 25., 26. – 19 óra; január 27. – 15 óra Nagyszínpad


HÉ, MAGYAR JOE!Blues, bánat és szomorú szeretet – egy gyilkosság története

Az ötlet a semmiből csapott le rám. Jimi Hendrix világhírre juttatott egy féltékenységi gyilkosságról szóló néger bluest, a Hey Joe-t, amit én negyven éve lefordítottam, és azóta is játszom. Valamiért eszembe ju-tott, hogy ha nekem amerikai nevem van, azaz a „Hobo”, akkor a „Joe” is lehet magyar, és egy ültő helyemben leírtam a gyilkos élettörténeté-nek vázlatát.

Joe Magyar József néven született a hetvenes évek végén. Apja a rendszerváltás után bankár lett, verte a fiát, az anyja színésznő volt, bármit eljátszott, csak anya nem volt. Józsi utálta az iskolát, futballista akart lenni. Megismerte a bluest, és a legjobban a Hey Joe tetszett neki, azt kiabálta: „Lelövöm az asszonyt!” Ezért nevezték el Joe-nak.

Nem vágyott nagy életre, csak villamosvezető lett, és feleségül vet-te az első nőt, aki lefeküdt vele. A nő azt hitte, a bankár apuka majd aranyéletet biztosít nekik, ám hamar rájött, hogy ez soha nem teljesül-het, és megcsalta a férjét. Joe rajtakapta őket és miután az asszony meg-alázta, az apja vadászpuskájával lelőtte. Utána kihívta a rendőröket, feladta magát, mindent bevallott.

Súlyos ítéletet kapott, tizenhat évet húzott le a börtönben, ahol na-ponta küzdött a lelkiismeret-furdalással és a szégyennel. Aztán kisza-badult és itt találta magát a mai Magyarországon, és ezt kérdezi: „Kezd-jek újra mindent? Vár az új élet? / Kemény volt bent, de kint jobban félek.” – Súlyos kritika hangzik el a mai állapotokról a celebektől a pártokig

– mondja Hobo. – Van benne bankár, színésznő, újságíró… „Újabb mu-táns született, / nincs faja, hite, neme, / celebnek hívják és övé a világ, / legyen az film, színház vagy az alávaló világ.” Szerencsére nemcsak azt írhatom le, amit gondolok, hanem azt is, amit érzek: bánatot, szomorú szeretetet, mert ezt, sajnos, ma így látom.

Az előadás tulajdonképpen koncert-színház, amelyben Hobo mellett Rácz József és egy négytagú bluesbanda is színre lép.

Földes László Hobo

Hé, Magyar Joe!koncert-színház

Játsszák: FÖLDES LÁSZLÓ HOBO, RÁCZ JÓZSEF

Zenészek: Gál István, Igali Csanád, Kiss Zoltán, Pengő Csaba


mikor?�hol? január 2., 6. – 19 óra • Gobbi Hilda Színpad

Rácz József, Földes László Hobo


HEDDA GABLER Halált követelő önző idealizmus – dráma egy életről, amiben semmi nem igazi

Szépségének és kiváltságosságának tudatában, a jómódú katonatiszt lánya, Hedda Gabler házasságra lép Jörgen Tesman művelődéstörté-nésszel. A munkájának maximálisan elkötelezett kutató férj és egész élethelyzete azonban kimondhatatlanul untatja, sőt, idegesíti Heddát. Unalmában és a magas társadalmi kategóriában élők gondtalan idea-lizmusával az emberi életformákat probléma nélkül rangsorolja és érté-keli, a környezetében lévő, nála gyengébb akaratúakon pedig hatalmát gyakorolja.

– A színházművészetnek, ennek a fajta fogalmazott valóságnak, amit színháznak hívunk, az a dolga, hogy az embert boncolgassa, nem feltétlenül azért, hogy tanulságokat vonjon le a végén, de mindenképp fölmutasson olyan hibákat, olyan tévedéseket, amelyekre az ember tu-datosan vagy öntudatlanul képes – mondja a Keresztes Attila rendező. – Ha van valamiféle morális feladata a színházművészetnek, akkor ez az. A Heddában egy olyan északi kisváros közössége jelenik meg, ahol az élet satnya, és ingerszegény berögződések alapján működik. Ebből lát-szólag kiviláglik egy ember, Hedda Gabler, aki egy tábornok apa által meghatározott autoriter rendszerből érkezik. Hedda életében jelen van a néhai apával egyidős, látszólag segítőkész, de közben számító barát, Brack bíró, valamint egy férj, akihez egy szerelmi szakítás után mene-kült. Az a fájdalmasan szép ebben a darabban, hogy semmi nem igazi.

– A szerelmek nem szerelmek, a kapcsolatok nem kapcsolatok, Hedda Gablernek pedig látszólag olyan morális elvárásai vannak a viszonyrendszerein belül, amelyeket ő maga sem tud teljesíteni, és amelyek már idealizmusnak számítanak. Ebből fakadóan iróniával és öniróniával reflektál a környezetére, és beleesik a középszerűség csapdájába. Szigorúan megfogalmazza önmagának azokat az elveket,

amelyek szerint élni kell. Folyamatosan az öntörvényűséget hajtogatja, azt, hogy nem szabad alkalmazkodni a többiekhez, és kézbe kell venni az életet, csakhogy ez nem így működik. Önző idealizmusa, amely a halált is erkölcsi felvállalásnak minősíti, azonban nemcsak fenyegeti a körülötte levőket, hanem egyenesen emberéleteket követel. A sajátját is beleértve.

Bíró József, Varga Andrea

Henrik Ibsen:

Hedda�GablerJörgen Tesman – BARTHA LÁSZLÓ ZSOLT I Hedda Gabler, a felesége – VARGA ANDREA I Juliane Tesman, Jörgen nagynénje – KILYÉN ILKA I Elvstedné – KÁDÁR NOÉMI I Brack bíró – BÍRÓ JÓZSEF I Ejlert Lövborg – KÁDÁR L. GELLÉRT I Berte, Tesmanék szobalánya: BILUSKA ANNAMÁRIA

Díszlet: Szőke Zsuzsi // Jelmez: Bianca Imelda Jeremias // Zeneszer-ző: BOROS CSABA

Rendező: KERESZTES ATTILA


a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vendégjátéka

az előadás 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

előadás-ajjánló


előadás-ajánló

ROKONOKHatalom, pénz, kapzsiság, képmutatás, korrupció – Móricz Zsigmond látlelete

Kopjáss István kultúrtanácsnok egy napon arra ébred, hogy megvá-lasztották főügyésznek. Egy városban, amelynek a neve: Zsé. Vé. – vagyis Zsarátnok városa, bár vannak, akik a rövidítést így fejtik meg: zsebre váglak. A városházi jelentéktelenségből a jó szerencséje és a for-gandó véletlen magas pozícióba juttatta. Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a város-ban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogu-lását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befo-lyását lesik. „A kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon” – ezzel áltatja magát a főügyész, aki előtt lassanként feltárul a Zsé. Vé. műkö-dési rendje: a kéz kezet mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke.

„Egy magyarországi kisváros – Zsarátnok – polgármestere, a hi-vatali dolgozók, bankárok, polgárok, hétköznapi emberek e történet szereplői. Ez a kisváros lehetne a világ vagy Európa bármely szegle-tében, mégis nem véletlen, hogy Móricz Magyarországra helyezte. Már a település neve is sok mindent elárul. Zsarátnok. A hamu alatt lappangó, felületén már elhamvadt és csak belül izzó parázs, amely egy kicsiny fuvallat hatására bármikor lángra lobbanhat. Ez a fuvallat pe-dig nem más, mint az elérhető gazdagság: a hatalom, a pénz, az anyagi javak megszerzésének lehetősége. Sajnálatos emberi tulajdonságok: a kapzsiság, harácsolás, a kielégíthetetlen pénz- és hatalomvágy munkál e kisváros mindennapjaiban. Az elérhető haszon forgószele ellenáll-

hatatlanul sodorja magával a lehetőséget megragadni kívánó, gyenge jellemű városlakókat.

Kopjáss István mint érintetlen lélek, tisztességes férj és családapa, éppen tisztasága és érintetlensége, valamint gyanútlansága révén ki-szolgáltatott a rafinált cselvetéseket és agyafúrt kelepcéket állító városi elit számára. Az ő szinte észrevehetetlen behálózásának, bűnbe rántá-sának, jellemtörésének története a dráma cselekménye. A darabnak – s az általam elképzelt előadásnak – számos múltbeli és jelenkori át-hallása van. Rendkívül húsbavágóan mai az 1920-as évek világát idéző alapmű – írja ajánlójában a rendező, Blaskó Balázs.

Móricz Zsigmond – Szakonyi Károly:

Rokonoktársadalmi dráma

Kopjáss István – NAGY ANDRÁS I Lina – BACSA ILDIKÓ I Magdaléna – BABÓCSAI RÉKA I Kardics – REITER ZOLTÁN I Polgármester – BALOGH ANDRÁS I Polgármesterné – NAGY ADRIENN I Boronkay Ferenc – BARANYI PÉTER I Kati Néni – SAÁROSSY KINGA I Berci Bácsi – SATA ÁRPÁD I Adélka – SZÉL ANIKÓ I Menyus – RÁCZ JÁNOS I Martiny Doktor – TÓTH LEVENTE I Péterffy doktor – RADVÁNSZKI SZABOLCS I Bisztriczay főmérnök – TUNYOGI PÉTER I Imrike – SZEVERÉNYI BALÁZS I Lány – NAGY FRUZSINA LILLA I Alispánné – DÉR GABI I Alispán – LISZTÓCZKI PÉTER

Díszlet: Székely László // Jelmez: Bodnár Enikő

Rendező: BLASKÓ BALÁZS

mikor?�hol?január 14. – 19 óra • Nagyszínpad

az egri Gárdonyi Géza Színház vendégjátéka

Nagy András, Bacsa Ildikó


HA MI HOLTAK FELTÁMADUNKHenrik Ibsen utolsó drámája az elmulasztott szerelemről

Henrik Ibsen (1828–1906) „drámai epilógusa”, amelyet 1899-ben írt, valójában csak a formájára nézve drámai mű, ha a lényegét vesszük szemügyre, inkább nevezhetjük zord lírai költeménynek. A Ha mi, holtak feltámadunk a művészetért önmagát feláldozó ember tragikus csalódásának megragadása, az elmulasztott szerelem miatti késő meg-bánás története.

A korosodó Rubek professzor, a híres szobrász és fiatal felesége, Maja már nem szereti egymást. Maja a saját jövőjét a vad vadásszá lett Ulfhejm földbirtokosban véli megtalálni. Férje jövője legsikeresebb szobrának egykori modellje, a feledés vagy a nemlét homályából elő-sejlő Irenéhez kanyarodik vissza. Bármerre is indulnak, egyetlen dolog hiányzik a szereplőkből ezen az úton: a cselekvő szeretet.

„Ha mi, holtak, feltámadunk… – azt látjuk, hogy sohasem éltünk.” Mintha Tolsztoj szavai csengenének vissza: az ember a halállal szem-besülve érti meg, hogy nem úgy élt, ahogy kellett volna. Mert szeretet nélkül holtnak érzi magát az ember. Igazán szeretni egyet jelent a „fel-támadással”.

A Ha mi, holtak feltámadunk, Ibsen utolsó drámájának főhősét feltehetően a neves francia szobrász, Auguste Rodin ihlette, akinek a munka, akinek kizárólag a művészet volt fontos, miközben az emberi kapcsolatokat, szerelmét és múzsáját elhanyagolta, kihasználta. Más források szerint a mű megírását Ibsen utolsó szerelme, a svéd írónő, Rosa Fitinghoff inspirálta.

– A belső igazság, a színészi játék hitele által tárulhatnak fel az előadásban az Ibsen számára oly fontos szimbolikus vetületek is. A szobrász, Rubek személyében az alkotás iránti kizárólagos elhiva-tottság testesül meg. Az a végletes hivatástudat, amely magát az em-

bert amortizálja, és idővel az alkotót is felmorzsolja. Rubek számára az élet maga az alkotás. Ha az alkotás kiüresedik, akkor számára az élet is értéktelenné válik. Vajon találunk-e az életét a művészetért feláldozó ember pályája végén valamit, amiről azt gondoljuk, hogy fontosabb, mint az élet? – teszi fel a kérdést a rendező, Pataki András.

A Ha mi, holtak feltámadunk Ibsen ritkán játszott műveinek egyike. Magyarországon eddig mindössze háromszor mutatták be: a Vígszín-házban (1928), Szolnokon (1994) és az RS9 Színházban (2015).

Henrik Ibsen:

Ha�mi�holtak�feltámadunkRubek professzor – SZILÁGYI TIBOR I Maja – SZŐCS ERIKA I Irene – MOLNÁR ANIKÓ I Ulfhejm földbirtokos – SZÉLYES FERENC I Szálloda igazgató – WISCHER JOHANN I Lars, szolga – MAJOR ZSOLT I Diakonissza – DIÓSZEGI IMOLA

Dramaturg: Katona Imre // Díszlet: Pataki András // Jelmez: Szélyes Andrea // Fény: Kovács Ferenc

Rendező: PATAKI ANDRÁS


a Soproni Petőfi Színház, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház koprodukciója

Szőcs Erika, Szélyes Ferenc, Szilágyi Tibor


A HATODIKÉs tényleg hová? Madách profetikus műve, Az ember tragédiája a szemünk láttára elevenedik meg a mindennapok fotóin, a televízió képernyőin, egyik szín a másik után, vagy még inkább szimultán. Ki tudná megmondani, hol tartunk? Az ökológiai katasztrófa eszkimó színében, a belőle kiutat kereső farmer falanszterében vagy épp a kettő között, az űrben?

Római szín? Rimas Tuminas litván rendező, aki immár harmadszorra jön a MITEM-re, Ványa bácsi-rendezésében megszabadította a színpadot az otthonosság érzetétől, helyette egy csatateret hozott létre a szenvedélyeknek, az összetört álmoknak és az elveszett reményeknek. Prágai szín? Brecht Kaukázusi krétaköre után Michael Thalheimer egy olyan történe-tet állított színpadra A vágy villamosával, amely két ember lecsúszásáról szól egy társadalomban, amely semmiért nem vállal felelősséget. Londoni szín? A nemrég elhunyt Eimuntas Nekrošius Kurafiak című előadásában a litván nép belső lényegét, ősi eredetét, és mélyen gyökerező túlélési ösztönét mutatja be. Valamennyi szín egyben? „A Történelem fája növekszik: az

VI. MITEM

„Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet?” (Madách)


MADÁCH NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ

élet és a halál táplálja. Körülötte gyerekkatonák és imádkozó szerzetesek táncolnak együtt tömeggyilkos hadvezérekkel, a gyermekét sirató anyával” – olvassuk az Odin Teatret Trilógiájáról (melyet Európában nálunk mutatnak be először egyben).

Nagy „tánc” a MITEM a kulturális, nyelvi, emberi különbözőségek és a mindenekfelett álló egység tapasztalása között. De miért is nézzük mindezt? Talán hogy felébredjünk. Mert a tévében csak a káprázatot látjuk, sőt a káprázat káprázatát. És épp eb-ben van a színház csodája: az előadás itt és most-jában tudatosíthatjuk, hogy a nagy Isteni Színjátékban mi is szerepeket játszunk. Csupán a szívünkben felébredő együttérzés (milyen szép szó) vezethet ki minket e groteszk bohózatból. „Más történelemből is vagyunk, nemcsak a miénkből, mások sérüléseiből is, nemcsak a sajátjainkból, épp ezért érezzük zsigeri szükségét ma annak, hogy távoli tájak színészeivel együtt egy közös elbeszélést hozzunk létre” – vallják a francia-vietnami Saigon előadás alkotói.

Itt vagyunk, és egy pillanat múlva már nem leszünk, kiszárad a Történelem fája. Ám a Világfa lélegzik tovább, mert azt az Örök Szeretet élteti.

Rideg Zsófia dramaturg, fesztiválszervező

Michael Thalheimer, Eimuntas Nekrošius, Rimas Tuminas, Eirik Stubø, Eugenio Barba – az európai színházi élet egy sor meghatározó alakja, és olyan társulatok, mint a Berliner Ensemble, a moszkvai Vahtangov, a stockholmi Dramaten is eljön a Nemzeti Színház VI. Madách Nemzetközi Színházi Találkozójára.

A MITEM-en többek között német, orosz, portugál, ukrán, dán, tatár, cseh, litván, svéd előadások láthatók 2019 tavaszán. Hamarosan jön a teljes program, most egy kis előzetes nagyágyúkkal és csemegékkel: Ványa bácsi, Saigon, Slava’s Snow Show

május 3.

Saulius Šaltenis

KURAFIAKRendező: Eimuntas NekrošiusKlaipedai Színház | Klaipeda, Litvánia

Gobbi Hilda Színpad


MITEM-ELŐZETES2019. április 11.–május 5.

(ízelítő a tervezett programból)

április 10., 11., 12., 13., 14.

SLAVA’S SNOW SHOWRendező: SZLAVA POLUNYINSzlava Polunyin társulata | OroszországFővárosi Nagycirkusz

április 18.

Anton Csehov

VÁNYA BÁCSIRendező: RIMAS TUMINASVahtangov Színház | Moszkva, OroszországNagyszínpad

április 24., 25., 27.

TRILÓGIA(The Tree – The Cronic Life – Great Cities Under The Moon)Rendező: EUGENIO BARBA Odin Teatret | Holstebro, DániaGobbi Hilda Színpad, Kaszás Attila Terem


Vi. mitem • madách nemzetközi Színházi találkozó

április 29.

Tennessee Williams

A VÁGY VILLAMOSARendező: MICHAEL THALHEIMERBerliner Ensemble | Berlin, NémetországNagyszínpad

május 4.

SAIGONRendező: CAROLINE GUIELA NGUYENLes Hommes Approximatifs | FranciaországNagyszínpad

május 5.

Erland Josephson

EGY ÉJSZAKA NYÁRON, SVÉDORSZÁGBANRendező: EIRIK STUBØDramaten | Stockholm, SvédországGobbi Hilda Színpad

11 ország 13 társulata fogadta el a Nemzeti Színház meghívását a VI. MITEM-re. A 2014-ben alapított nemzetközi színházi találkozón Európa legjelentősebb alkotóinak, műhelyeinek az előadásai

láthatók – így lesz ez 2019 tavaszán is. A részletes program januárban várható.

A Nemzeti Színház iskoláknak szóló programjaira az [email protected] e-mail címen lehet jelentkezni.Munkatársunk minden kérdést, időpontot, részletet egyeztet az érdeklődőkkel!

DIÁKJEGYEK,DIÁKKEDVEZMÉNYEK

#nemzetiadiakokertNégy előadásunkat: a János vitézt, a Csongor és Tündét, a Tóth Ilonkát és a Fekete ég – A fehér felhő című darabokat diákcsoportok (és kísérőta-náraik) számára ingyenessé tettük. Célunk, hogy a magyar irodalomtörténet fontos műveit és a magyar történelem sorsfordító pillanatait meg-idéző előadásainkat a lehető legtöbb diák szá-mára elérhetővé tegyük.

DIÁKBÉRLETEKA diákbérletek bármely előadásra beválthatóak.

CSOPORTOS DIÁKKEDVEZMÉNYMértéke 40% mindegyik színpadunkon, mind-egyik székünkre. Igénybevételéhez legalább 20 diák részvétele szükséges, kísérő(ik)nek 200 fo-rintos jegyet biztosítunk.

PEDAGÓGUS JEGYJátszó- és ülőhelytől függetlenül a jegyár-ked-vezmény mértéke 40%. Pedagógusigazolvány-nyal egy előadásra két jegy vásárolható!

IFJÚSÁGI PROGRAMOK A NEMZETI SZÍNHÁZBAN 1. KÖLYÖKNAPOK A NEMZETIBENMinden hónap egy-egy vasárnapján, ünnepek-hez, eseményekhez kapcsolódóan szervezzük in-gyenes Kölyöknapjainkat, ahova az óvodás és kisiskolás gyermekeket a szüleikkel együtt vár-juk! A Kölyöknapokon a színjátszáshoz kapcsoló-dó kézműves-programok, színházi előadás vagy koncert várja vendégeinket!

2. ÁDÁMOK ÉS ÉVÁKAz immár országos mozgalommá vált ÁDÁMOK ÉS ÉVÁK ÜNNEP-én középiskolás színjátszó cso-portok – minden évben új témát kapva – munká-jukat, tanáraik és a színház mentorai által segít-ve, minden év januárjában színházi gálán mutat-ják be a Nemzeti Színház Nagyszínpadán.

3. NEMZETISZÍNHÁZTÖRTÉNETI VETÉLKEDŐA négyfordulós vetélkedő során négy fős, közép-iskolás csapatok mérik össze tárgyi tudásukat, kutatóképességüket, kreativitásukat. Az első há-rom forduló az interneten zajlik, a döntőre – ér-tékes nyereményekért – a színházban kerül sor. Az elmúlt évek vetélkedőinek feladatai és azok megoldásai a nemzetiszinhaz.hu/vetelkedo oldalon hozzáférhetők.

8. KULISSZAJÁRÁSA csoportos iskolai színházlátogatások alkalmával, az előadás előtt nyílik rá lehetőség. Mintegy negy-ven perces séta közben bemutatjuk a színház mű-ködését, a színpadokat, az öltözőket és egyéb „hát-térérdekességeket” is. Egyszerre legfeljebb har-minc diákot tudunk fogadni. A programra legalább két héttel az előadás előtt kell jelentkezni!

SZÍNHÁZ – IFJÚSÁG – NEVELÉS

4. SZÍNHÁZPEDAGÓGIAI FOGLALKOZÁSOK Előadásainkhoz ajánljuk két- és háromlépcsős színházpedagógiai foglalkozásainkat. Tizenhat fős, általános és középiskolás csoportoknak az előadás előtt a színpadi mű befogadását, utána pedig a lá-tottak mélyebb megértését segítő, egy-egy órás foglalkozást tart színházpedagógusunk.

5. BÁNK- MISSZIÓ (tantermi előadás)Katona József drámája 60 percben, tanteremben előadható formában. Könnyítettünk és rövidítet-tünk az eredeti nyelvezeten, ám a dráma szerke-zetét megőriztük, nem marad ki egyetlen szereplő és egyetlen történetszál sem. A diákok közvetlen közelében, a tantermük díszletei között elevenedik meg a hatalomról és szerelemről, hazaszeretetről, hűségről és árulásról, a politika természetrajzáról és a bosszút felülíró kegyelemről szóló klasszikus mű. Az előadást ingyen adjuk elő az iskolákban.

6. RÁHANGOLÓAz előadás előtt egy órával a produkció drama-turgja és/vagy rendezője mintegy negyven per-ces bevezető beszélgetést tart az iskolai csoport-nak. A ráhangoló után a diákok felkészültebben ül-nek be az előadásra, felfi gyelhetnek összefüggé-sekre és érdekes részletekre is. A programra leg-alább két héttel az előadás előtt kell jelentkezni!

7. KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓAz előadás után a színészek és az előadás drama-turgja találkoznak az iskolai csoportokkal, és be-szélgetnek a darabbal kapcsolatos élményekről. A mintegy harminc perces találkozón közös fotózás-ra, dedikálásra is alkalom nyílik. A programra leg-alább huszonöt fős iskolai csoportok jelentkezését várjuk, legalább két héttel az előadás előtt!

A fenti programok mindegyikéről információ kérhető Pintér Szilviától, a Nemzeti Színház

ifjúsági programfelelősétől:[email protected]

A fenti programok mindegyikéről információ kérhető Pintér Szilviától, a Nemzeti Színház ifjúsági

programfelelősétől: [email protected]

Jelentkezés a kulisszajárásra:[email protected]

A diákbérletek és diákjegy-kedvezmények igénybevételére, valamint az ingyenes

előadásokra történő jelentkezés, regisztráció:[email protected]


AZ ÉSZTEK TRAGÉDIÁJAMadách műve: szocialista együttműködésből nemzeti ügy

Az ember tragédiája világhírét, nemzetközi ismertségét gyakran emlegetjük, s nem is hisszük talán, hogy mennyire igazunk van. Harminchárom nyelvre fordították le, tucatnyi külföldi bemutatója volt.

Klasszikus irodalmi értékeink közül (Petőfi versei mellett) valóban Madách Imre drámai költeménye az egyik irodalmi mű, amit számos nyelven olvashat a közönség, sőt, melyet a külföldön színházba járó né-zők is láthattak az első nem magyar nyelvű premier (az 1892-es ham-burgi) óta.

A reprezentatív nemzeti klasszikus azonban csak egyes alkalmak-kor, különleges esetekben lépett túl a protokolláris sikereken. Az 1971. március 19-én Tartuban, Szovjet-Észtország második legnagyobb és kulturálisan elsőszámú városának Vanemuine Színházában tartott bemutató (és az 1972-es magyarországi vendégjáték-sorozat) azonban ilyen különleges és valóban jelentős alkalom volt.

A premierre egy Moszkvából indított évfordulós kulturális ese-ménysorozat, a „szocialista drámafesztivál” részeként került sor. 1970-ben a második világháború végének 25. évfordulóját ünnepelték a ke-let-közép-európai országokban és a Szovjetunió tagköztársaságaiban. Észtország, mely 1918-tól csak 1939-ig élvezhette önálló államiságát, mint szovjet szocialista köztársaság, a központi felhívást, miszerint

minden tagköztársaság válasszon egy testvérkultúrát a szocialista tá-borból, saját nemzeti szempontjai szerint értelmezte és a kedvelt nyelv-rokonként és forradalmi tüzű testvérként tisztelt magyarokat válasz-totta. S a magyar irodalomból is egy olyan, korábban észtül meg nem jelent művet, mely az 1970-es évek elején tiszta gondolatiságával, izgal-mas problématárgyalásával kihívást, sőt korszerű válaszokat is jelentett az észtek, az észt értelmiség számára: Madách Tragédiáját.

Jaan Kross (1920–2007), a háború utáni évtizedek legjelentősebb észt nemzeti írója-költője-műfordítója aktuális, olvasóit közvetlenül megszólítani képes fordítást adott ki 1970-ben. Tragédia-fordítása – Inimese tragöödia – a szabadság, az egyén és közösség, az emberi dön-tésekkel összefüggő erkölcsi kérdések, a történelem problémáinak (haladás? fejlődés? vagy körbejárás és visszatérés?) olyan hálózatát mutatta meg, mely a 20. század második felének embere és az európai nemzeti kultúrák számára is érvényesnek bizonyult. A Madách által megfogalmazott gondolatok romantikus nagysága és jelentősége volt fontos Kross számára, azokat akarta átadni kortársainak észt nyelven.

SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET

Raine Loo (Éva), Jaan Tooming (Lucifer) és Evald Hermaküla (Ádám) | fotó: Keleti Éva


Idegen nyelveken, külföldi színpadokon

Madách remekműve, emberiségkölteménye az egyik legtöbb nyelvre fordított irodalmi klasszikusunk. A Madách-filológia a fordítások és kiadások, az adaptációk és a színházi bemutatók kötetekre rúgó bibliográfiai adataival szolgál.

A nyomtatásban megjelent teljes szövegű Tragédia-fordítások számát (2014-es köny-vében) Andor Csaba és Radó György 33-ra tette, további három teljes, de nem publikált fordítást is említve. Ezek: angol, arab, bolgár, cigány (lovári), cseh, eszperantó, észt, finn, francia, galego, grúz, héber, hindi, holland, horvát, japán, jiddis, katalán, latin, lengyel, német, norvég, olasz, orosz, portugál, ro-mán, spanyol, svéd, szerb, szlovák, szlovén, török, ukrán, valamint a dán, örmény és a Guineáben beszélt pular. Jó néhány nyelven több fordítás is készült már. Színházi előadá-

sokhoz esetenként új fordítást, saját szöveg-változatot is készíthettek.

Az ember tragédiája színpadtörténete az ősbemutatóval kezdődött 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban. Ezt követően több módon találkozhatott külföldi közön-ség a drámai költemény színielőadásával. A magyar (s a később határon túli magyarrá lett) színházak külföldi vendégjátékai során. Ilyen volt például a budapesti Nemzeti bécsi szereplése 1892-ben, aztán 1970-ben Moszk-vában, Lipcsében, Kelet-Berlinben, Varsóban, 1973-ban a Nagyváradi Állami Színház Szig-ligeti Társulatának bukaresti vendégjátékán, a Miskolci Nemzeti Színház varsói föllépé-sén (1985), a Szabadkai Népszínház előadá-sán Nyugat-Berlinben és Mexikóvárosban (1988). A Budapesten működött Merlin International Theatre 1997-ben játszotta a Tragédiát angolul Dundee-ben és Edinburgh-ben is (ez utóbbi helyen 13 estén volt látható). A külföldi magyar Tragédia-előadások so-

S ahogyan felesége, Ellen Niit (1928–2016), akinek egyedüli észtként és egyedüli nőként szobra áll Kiskőrösön Petőfi szülőházánál a mű-fordítók szoborparkjában, a lánglelkű kötőnket fordította, Kross is nemzetébresztő szándékkal adta ki Madách költeményét. (Jaan Kross művei, versei, s főképp regényei magyarul is megjelentek, és az író sok más elismerés, díj – és többszöri Nobel-díjra jelölés – mellett 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemérmet is megkapta.)

A tartui színházi bemutató is kulturális tett és érték lett. S mivel a külföldi alkotókat, művészeket nem kötik gúzsba a művekhez ha-zájukban kapcsolódó hagyományok, ezt a sokszor nehéz terhet köny-nyebben vetik le, fölszabadultabban, frissebben fogalmazhatnak, értel-mezhetik és jeleníthetik meg az irodalmi szövegeket, a drámákat. Epp Kaidu (1915–1976), a Tragédia rendezője, és a felesége, a Vanemuine Színházat igazgató Kaarel Ird (1909–1986) is saját közönségéhez kí-vánt szólni, nem egyszerűen egy penzumként kirótt idegen klasszikust fölmondani, mint egy unalmas leckét. Az előadást Tartuban 1970 és 1975 között 41 alkalommal játszották összesen több mint 17 000 néző előtt – ekkoriban Észtország népessége a maihoz hasonlóan 1,3 millió fő körül volt.

A siker titka abban lehetett, amint azt 1972 márciusában a ma-gyar nézők is fölfedezték, hogy nem valamiféle történeti képsoroza-tot állítottak színre, hanem három közel egykorú fiatal (Ádám, Éva és Lucifer) gondolati-morális útját mutatták be a világ megértése felé, emberközelivé és emberléptékűvé transzponálva a Madáchnál transz-cendens erők által befolyásolt hipotetikus választási lehetőségeket. Lu-cifer nem tűnt mindentudónak és fölényesnek, Ádám nem volt naiv, de mindhárman kísérletezés, bukások és újrakezdések árán jutottak el az egyén felelősségének fölismeréséig, a küzdésig, ami az emberi létezés egyetlen valódi célja s értelme lehet. Az egyszerű, történeti il-lúziókeltésre nem törekvő díszlet és jelmezmegoldások nem vonták el a figyelmet az arcokról, a tekintetekről és a szövegről. S bár a soksze-replős Tragédia monumentalitása, terjedelmi és szellemi értelemben

is érzékelhető volt, valójában mindvégig a három főszereplő maradt a produkció középpontjában.

A tartui előadás az észt közönség számára a nagy gondolatok adta szabadságot jelentette, saját elnyomott nemzeti, európai kultúrájuk, nyelvük erejét mutatta meg – a rendezőpéldányon láthatók ugyan a cenzor orosz nyelvű megjegyzései, változtatási javaslatai (például jele-netek áthelyezésére), ám azokat a megvalósult előadásban nagyrészt figyelmen kívül hagyták. A magyar nézők a budapesti Thália Színház-ban, a székesfehérvári Vörösmarty és a Veszprémi Petőfi Színházban, valamint a felső-nógrádi szlovák kisközségben, Madách és Az ember tragédiája szülőhelyén, Alsósztregován (Dolná Strehová) láthatták az

BÉCS, 1934 „A bécsi bemutató méltó volt a nagy műhöz. (...) A Röbbeling-dramaturgia fő célja a Faust-hasonlóságok lehető teljes kiküszöbölése volt. (…) Az örök ember meg-megújuló tragédiáinak drámaiságát juttatta erőteljes érvényre, tehát a Burgtheaterban a »drámai költeményből« a drámán volt a hangsúly. (…) Röbbeling lemondott arról, hogy a madáchi mű színrehozatala

Jaan Kross, a Tragédia észt fordítója | fotó: Viktor Salmre


Színház-történet • az észtek tragédiája

rában egy igazi különlegesség is akad: 1946-ban a Leningrád (ma Szentpétervár) melletti Cserepovec táborában játszották a magyar hadifoglyok Madách művét.

Magyar emigráns színházcsinálók kül-földi (magyar nyelvű) előadásában először 1922-ben a New York-i Lexington Theater nézőterén a horrorfilmek révén világhírűvé lett Lugosi Béla rendezésében, ahol ő maga Ádám szerepét játszotta. Később például Chi-cagóban, Clevelandben és Detroitban (1924), Buenos Airesben (1952, 1961), Torontóban (1960) voltak a műnek amatőr- és diákelőadá-sai, Európában Zürichben (1916), Poznańban (1965), Párizsban (1992), francia nyelvű fölolva-só-színházi bemutatója Montbard-ban (1995).

Valódi önálló külföldi bemutatására első-ként Hamburgban került sor, s ezt az előadást Bécsben is játszották (1892). Prágában is ugyanebben az évben zajlott le a bemutatója. A berlini Lessing Theaterben 1893-ban ját-szották. Bécsből és Krakkóból egy-egy 1903-ra datált, de rosszul dokumentált német és lengyel nyelvű előadásáról van hír. Prágában

1904-ben játszhatták, Brnóban és Plženben 1905-ben. 1914-ben volt a zágrábi bemutató. Pozsony szlovák közönsége 1926 decem-berében látta először a Tragédiát. A bécsi Burgtheater 1934-ben is műsorra tűzte. Né-meth Antal rendezésében adták elő német társulatok 1937-ben Hamburgban, 1940-ben Frankfurt am Mainban és 1943-ban Bernben. Bábjátékként első ízben Blattner Géza párizsi Arc-en-Ciel (Szivárvány) színháza játszotta (1937). A háború, majd a mű betiltása után előbb Kassán, 1966-ban szólalt meg a Tragé-dia szlovák előadásban. Ezt követte egy bécsi (1967, 1969), majd egy lengyel (Gottwaldov, 1968) és egy újabb szlovák (Pozsony, 1969) bemutató. A tartui előadás évében, 1971-ben Gdańskban is bemutatták. 1979-ben Buda-pesten járt a Minszki Orosz Dráma Színház Tragédiája. Klagenfurtban 1983-ban mutat-ták be. Rómában, Giorgio Pressburger ren-dezésében 1989-ben. S végül említsünk meg egy francia bábváltozatot, ami Strasbourgban került színre 1998-ban.

S. I.

észt Tragédiát. A nézőtéren voltak színházcsinálók, rendezők is szép számmal, és friss élmény volt számukra, hogy a Tragédia kiszabadult a könyvborító fogságából. És lefoszlott róla a Paulay Ede rendezte meiningeni-stílusú ősbemutató (1883) óta rárakódott romantikus és historikus pókháló is, lehetővé téve egy új hazai Tragédia-rendező generáció színre lépését. Erről a revelációról nemcsak a következő évtized magyarországi előadásai tanúskodnak, hanem egyes alkotók írásai, nyilatkozatai is. Köztük például Lengyel Györgyé, aki Az ember tragédiáját négy alkalommal is színre állította. A misztériumfelfogású rendezés „legjobb megvalósulásai közé tartozik az 1971-es, budapesti vendégjátékon látott nagyszerű tartui Vanemuine Színház produk-ciója, amely puritán keretek között az értelmezéssel és a színészi já-tékkal rendkívüli expresszivitást teremtett. Ezen az estén a Tragédia világa mintegy számunkra is újjászületett. Ezt az utat szerettük volna folytatni mi is a Madách Színházban 1981-ben, és velünk szinte párhu-zamosan, anélkül, hogy egymás elképzeléseit ismertük volna, ez volt a célja Paál István szolnoki rendezésének is” – írta Lengyel 2004-ben. Ő az 1981-es Madách színházi előadása (melyben az Ádámot és Lu-cifert játszó színészek estéről estére egymást váltva léptek színre, bizo-nyítva, hogy a két alak csak két nézőpont megtestesülése) és Paál István szolnoki bemutatója (1980) mellett Epp Kaidu észt előadásának hatá-sa érezhető még Ruszt József zalaegerszegi színháznyitó bemutatóján (1983) a ballonkabátos-puhakalapos Gábor Miklóssal mint Lucifer-rel, vagy a győri, színháztörténeti jelentőségű Illés István-rendezésen (1988), amelyben Berek Katalin volt a bukott főangyal.

Az észteknek a Vanemuine Színház Madách-előadása a magyar klasszikus fölfedezését jelentette, s Epp Kaidu és színészei kötöttségek-től mentes értelmezése újat és értékeset adott annak a magyar kultúrá-nak is, mely inspirációval szolgált ehhez a bemutatóhoz. Ezt az előadást tekinthetjük az észt-magyar színházi kapcsolatok csúcspontjának.

Sirató Ildikó

alkalmával fitogtassa a Burgtheater pazar színpadtechnikai felszereltségét. Mértéktar-tás mindenben és egy szigorúan egységes rendezői elgondolás harmonikus kifejleszté-se jellemezték a bécsi előadást – írta Németh Antal a Hermann Röbbeling által rendezett előadásról, amely a nemzetek drámáit bemu-tató nagyszabású sorozatban került színre a bécsi Burgtheaterben.

HAMBURG – 1937, FRANKFURT – 1940 Németh Antal – aki összesen öt verzióban állította színpadra a Tragédiát élete során –, másodjára a hamburgi Schauspielhausban rendezte meg Madách főművét 1937 tavaszán. Ezt követte a Nemzeti Színház-beli rendezése, amelynek a hamburgit tekintette szcenikai-gyakorlati főpróbájának. Hamburgban a rendezés kezdetén odalépett hozzá a főkellékes, aki németül kezdte szavalni neki Madách mondatait. Mint kiderült az öreg színházi munkás részt vett a Tragédia 1892-es hamburgi előadásában, amely a mű első külföldi bemutatása volt.

Az 1940 novemberében a Majna-Frankfurtban rendezett Tragédia az évad legnagyobb sikere lett, aminek különös jelentőséget ad, hogy Németh ezt a sikert éppen a Faust írójának, Goethének a szülővárosában aratta. Az egy emberöltő Az ember tragédiája szolgálatában című tanul-mányában Németh arról is ír, hogy a frankfurti előadás hatására a jénai egyetem színháztudományi tanszékének vezetője fél éves kurzust tartott Madáchról és a műről, és több doktori disszertáció is született e tárgyban.


SZÍNHÁZI SZENTESTÉKÜnnepi bemutatók, jótékony uzsonnák, intimpistáskodás, játszási tilalom és hívő ateistákból álló kivezényelt közönség – színházi karácsonyok békében, háborúban, változó politikai kurzusokban. Sok mindenről árulkodnak a népszerű színházi lapok karácsonyi számai, címlapjai. Egyszer például a legfőbb kívánság az új Nemzeti volt.

A színházi életben a karácsonyeste normanap volt: vagyis ekkor egy-házi tilalomra nem lehetett előadást tartani. A 19. századi vidéki színé-szek nem biztos, hogy örültek a kényszerű pihenőnek, hiszen ha nem játszottak, a bevétel is elmaradt. Igaz, ha szerencséjük volt, akkor az igazgatójuk meghívta őket vacsorára, hogy a családi ünnepen ne érez-zék magányosnak és elhagyatottnak magukat. Bizonyára nagy érdek-lődéssel olvasta volna a színésztársadalom és a nagyközönség Miklósy Gyula színházigazgató naplójának azt a részletét, melyben a direktor szemléletesen leírja, hogyan telt az ünnep Munkácson, 1887. decem-ber 24-én. Ekkoriban azonban a karácsony megünneplése még a ma-gánélethez tartozott.

Miklósy számadást is készített ekkor, úgy vélte, helyzete jobb, mint egy évvel korábban; „adja Isten, hogy jövő évben még előnyösebb legyen, hogy a sok gond kisebbedjék, és hogy nőm, gyermekeim ép egészségben éljék napjaikat”.

Divatos lett

Valami hasonló – de már a nyilvánosság számára készült – számvetés honosodott meg a huszadik század elején: a sajtóban divatos lett jeles személyiségeknek karácsonyi körkérdést feltenni. A Színházi Élet leg-első ünnepi számában, mely 1912. december 22-én jelent meg, Incze Sándor főszerkesztő hosszú évekre meghatározta az új lap viszonyát ehhez a szokáshoz. „Mit nem tervez jövőre igazgató úr?” – szólították meg kissé szemtelenül, a megszokott témát kifordítva a színházak ve-zetőit. S ebben a számban a Színházi Élet karácsonyfája is megérkezett, melyet éveken át Major Henrik rajzolt. A karácsonyfa legfelső ágán egy Új Nemzeti Színház feliratú csomag csüngött, erre már évtizedek óta vágyott a közönség. Nem valószínű, hogy valaki is gondolt volna arra, hogy éppen kilencven évig, 2002-ig kell majd várni erre az aján-dékra.

KARÁCSONY ANNO

Karácsonyi tréfa 1942-ből: a Tábori Színház „megérkezett a keleti frontra, ahol teljes hévvel hozzálátott hős katonáink szórakoztatásához”


Az ünnepi számból azt is megtudjuk, hogy mit játszott karácsony-kor a Nemzeti Színház. December 24-én, kedden, természetesen nem tartottak előadás, szerdán délután Szigeti József Rang és mód című bohózata, este és másnap, 26-án délután Gárdonyi Géza Karácsonyi álom című pásztorjátéka került színre. Gárdonyi művét 1901-ben mu-tatta be a Nemzeti, s az egy évtizeddel későbbi felújításról a Színházi Életben két fénykép is megjelent. S a lap cikkéből még az az apróság is kiderül, hogy a szerző Eger környékén egy dudanótát gyűjtött, melyet lekottázott, s Ivánfi Jenő, a felújítás rendezője, beillesztett az előadásba.

Központi téma

Furcsa, hogy a Színházi Élet lapozgatása közben csak 1922-ben ta-pasztaljuk azt, hogy minden a karácsony körül forog. Az Operaház Puccini Triptichonjának magyar bemutatóját adja karácsonyi ajándé-kul „Budapest zenei közönsége számára”, s az Andrássy Úti Színház-ban, a kabaréban is ünnepi műsor készült. Itt Molnár Ferenc és Heltai Jenő A ferencvárosi angyal című jelenetét vitték színre, melynek zenéjét Szirmai Albert szerezte. Az új bemutató „nemcsak ajándék, de igazi krisztkindli, mert karácsonyi játék. Karácsony éjszakáján játszódik a Ferencvárosban, behavazott háztetőkön, békésen füstölgő kémények között”. (Színházi Élet, 1922. 51. szám) Megtudjuk még az újságból, hogy Dohnányi Ernő és a Palestrina Kórus karácsonyi estjét december 26-án rendezik meg a Zeneakadémián. Műsorukon Palestrina, Bach, Dohnányi és Beethoven művei mellett „különféle népek” karácsonyi

dalait éneklik. Természetesen a Divatrevü című rovatban is a kará-csonyé a főszerep. A Textilműhely rendezésében kiállítás nyílt négy nagytehetségű magyar iparművésznő legszebb tárgyaiból. Az egyik művész, Pauspertl Teréz nem más, mint Nagyajtay Teréz, aki 1926-tól az Operaházban, 1928-tól a Nemzeti Színházban jelmeztervezőként dolgozott. De nemcsak iparművészeti tárgyakat kínáltak a hirdetések, hanem szinte mindent: fűzőt, harisnyát, illatszereket, télikabátot, kará-csonyfa-lámpát, elefántcsont karkötőt, nyakláncot, hangszert, gramo-font, s Mészöly műterméből karácsonyi fotográfiát.

Két év múlva, 1924-ben a frissen alakult Kövessy-vár elnevezésű bohém asztaltársaság jótékony akciójáról is tudósítottak: „Most, ka-rácsony előtt különösen mozgalmas az asztaltársaság élete. Ilyenkor készülődnek a nagy karácsonyi uzsonnára. December huszadikán szépen fel lesz terítve egy hosszú asztal a New York szuterénjében, for-ró kávét és meleg kalácsot tesznek mindegyik szék elé, a széken öreg nyugdíjas színészek és színésznők ülnek majd boldogan, mert a kávé mellé kapnak egyebet is, csomagokat, meg egy kuvertát, amelyikben ropogós bankók lesznek.” (Színházi Élet, 1924. 49. szám)

Az 1938-ban alapított, a Színházi Élet helyébe lépő Színházi Maga-zin száznegyven oldalas első karácsonyi kiadásában már nyoma sincs a jótékonykodásnak, a tréfálkozásnak. A szerkesztőknek az a céljuk, hogy a lap a család minden tagjának ünnepi olvasmánya legyen.

A lap élén Harsányi Zsolt Betlehem című novellája olvasható: a já-szolban síró kisdedet a három királyok nem tudják megvigasztalni, csak a Csallóközből érkezett magyar pásztoroknak sikerül, akik – szegénysé-


gükből csak az tellett – galambfiókát hoztak ajándékba. „A kis madár eddig nyugtalanul verdesett, de most egyszerre csendes lett, és odabújt a kis csecsemő arcához. És íme, ebben a pillanatban a gyermek elhall-gatott. A sírástól és a hidegtől pirosra csípett arcocskájának kifejezése megenyhült. És mosolyogni kezdett. A királyok csodálkozva néztek egymásra. A pásztorok már fel is keltek és indultak kifelé. Tisztességtu-dóan köszöntek: – Áldás, békesség.” (Színházi Magazin, 1938. 2. szám)

Azért a hagyományos karácsonyi „intimpistáskodás” sem maradt el, megújult formában Ignácz Rózsa szállította a híreket azokról, akik nem léptek fel az ünnepek idején. Szörényi Éva például azért nem, mert Capri szigetére utazott, míg Tőkés Anna beteg édesanyját ápolta. És se szeri, se száma a reklámoknak, a karácsonyfa Nikotex cigarettákból formálódik, s az angyalok Krypton fénycsővel világítanak…

Háborúban is

Úgy vélnénk, hogy a második világháború éveiben alapvetően megvál-tozott az írások tematikája. Nem így történt. Bár 1942-ben – a tábori postaszám feltüntetésére – előrenyomtatott címke került a lapokra, hogy az újság könnyen postázható legyen a frontra – az írásokban nincs utalás arra, hogy a Szovjetunió területén magyar katonák har-colnak, távol a családtól, hazától. A Színházi Magazin 1942. december 16-án megjelent címlapján a karácsonyfa alatt Szeleczky Zita ápoló-női kosztümben, imára kulcsolt kézzel fohászkodik a magyar honvé-dekért – de az ünnepi versek és novellák szerzői mintha szándékosan

kerülnék a háborús témát. Úgy tűnik, a hadiállapotról csak humorral lehet szólni. Hortobágyi Jenő írása, melyet Vasi, azaz Kálmán Viktor karikatúrái kísértek, mint kedélyes kirándulásról számolt be arról, hogy a Tábori Színház „megérkezett a keleti frontra, ahol teljes hévvel hozzálátott hős katonáink szórakoztatásához”. Majd az embert próbá-ló körülményeket is igyekeztek tréfával elütni: Kertész Dezső és Kiss Manyi operettprodukciójához a kellékes véletlenül nyári darabok szö-vegkönyvét hozta magával. Kiss Manyi azonban feltalálta magát, s így énekelte nagy sikerű slágerét: „Jaj, de jó a fagyos sütemény.”

Kivételes esetek

Az 1945-ös fordulat után a színházi lapokban aztán egyre kevesebb szó esett a karácsonyról, a családok és keresztény világ legnagyobb esemé-nyéről. A Színház című hetilapban, 1947-ben a karácsonyi körkérdés paródiáját találjuk, s egy beszámolót arról, hogy Honthy Hanna veze-tésével ismét nagyszabású gyűjtést indítottak a „hulló csillagoknak”, vagyis szerencsétlen sorsú, idős színészeknek. Az idők változását jól jel-lemzi, hogy „Magyarország minden dolgozó színésze lemond egynapi fizetéséről, hogy boldog karácsonyt szerezzen az öreg színészeknek”. (Színház, 1947. 51–52. szám)

Az 1950-es években alig fordul elő a karácsony szó a Színház és Mozi című hetilap hasábjain. Nem véletlenül. Bármennyire is hihetet-lennek tűnik, az 1950-es években a színházaknak, ahogyan Pándy Lajos Súgópéldány című emlékiratában részletesen beszámolt róla, az úgyne-


karácSony anno

A Kövessy-vár bankettjeiKövessy Albert színész, színház-igazgató és dramaturg az első világháború idején állt elő ember-baráti ötletével, hogy az évről évre növekvő számú, nincstelen nyugdí-jas színészt pénz- és természetbeni adományokkal megsegítsék. A sze-retetcsomagok ünnepélyes átadása karácsonykor történt Kövessy törzsasztalánál a New York kávé-házban. Az úgynevezett Kövessy-vár nevű különc társaság a jótékony karácsonyi színészbanketteket Kövessy halála után is megtartotta minden év december 21-én a New York „mélyvizében” egészen a társaság 1950-es megszűnéséig.

vezett „klerikalizmus elleni harc” ürügyén – karácsonyeste is játszaniuk kellett. Pándy, aki ekkor a Magyar Néphadsereg Színházában, vagyis a mai Vígszínházban szerepelt, feljegyezte, hogy a közönség december 24-én kiskatonákból állt, „de a többi színház nézői is különféle egyenru-hásokból és – ahogyan akkoriban nevezték őket – »hívő ateistákból« meg »fizetett forradalmárokból« toborzódtak”. Ezért lehetett különös meglepetés, hogy 1954-ben mégis karácsonyi címlapnak örülhettek az olvasók. Ekkor mutatta be ugyanis a Madách Színház Henrik Ibsen Nóra című művét, s az előadás főszereplőjéről, Tolnay Kláriról olyan fénykép készült, melyen gyertyát gyújt a karácsonyfán. Talán nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy ez a felvétel a diktatúra enyhülését jelezte, hiszen az Ibsen-drámának nem ez a legfontosabb jelenete.

Szinte ugyanezt a beállítást látjuk viszont a Film, Színház, Muzsika 1957-es karácsonyi címlapján. Gombos Katalin mosolygósan, jóked-vűen gyújt gyertyát Kotnyek Antal felvételén. A fénykép egyszeriben visszahozta a két világháború közötti korszak színházi magazinjai-nak világát, de azt is sugallta, hogy ismét szabadon lehet ünnepelni a karácsonyt, immár a színészeket sem kötelezik arra, hogy szenteste színpadra lépjenek. A fényképből azonban nagy botrány lett. Ösz-szefüggésbe hozták azzal, hogy 1957. október 23-án este a színésznő a forradalomban elesettek emlékére két szál gyertyát gyújtott – az egyiket a Rókus-kápolna előtt, a másikat színházi öltözőjében. Hiába védekezett azzal, hogy mindkét oldal halottaira emlékezett... A hata-lom emberei az októberi és a karácsonyi gyertyagyújtást összekapcsol-ták, azt feltételezve, hogy provokáció történt. A fotóművész fegyelmit kapott, Gombos Katalin pedig soha többé nem kerülhetett címlapra. S három évtizeden át a Film, Színház, Muzsika december végén ki-adott számának borítóján legfeljebb egy halovány fenyőgally utalt arra, hogy karácsony van…

Gajdó Tamás

CSÍKSOMLYÓI PASSIÓ Vallomások egy kötetben – egy színházi előadás zarándokútja

December 13-án mutatta be az MMA Kiadó a Nemzeti Színházban azt a szép kiállítású könyvet, amely a Csíksomlyói passió című színházi előadás augusztus 18-i székelyföldi bemutatójáról szól. Összeállításunkban e kötetből adunk ízelítőt.

A Csíksomlyói passió cím könyv a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciójának augusztus 18-i hazaté-réséről szól. A kötetben az erdélyi ünnepi előadásból vett szemelvé-nyek, a Berecz András által összeállított archaikus mesék és énekek mellett olvashatunk majd tanulmányt a ferences iskoladrámákról, és természetesen megszólalnak az előadás főbb alkotói. Vidnyánszky Attila rendező és Zsuráfszky Zoltán társrendező, koreográfus vall arról, miért jelent mérföldkövet a pályájukon ez a grandiózus előadás. A Csíksomlyói passió több mint egy színházi előadás szabadtéri fel-dolgozása. Ez hallható ki azoknak a színészeknek a tanúságtétellel felérő interjúiból, akik megosztják gondolataikat a készületekről. De ez érezhető ki azon székelyföldi táncosok élményszerű beszámolóiból is, akik csatlakoztak az augusztusi előadáshoz. Aki kézbe veszi majd a könyvet, nemcsak a helyszínen készült interjúkban merülhet el, ha-nem gyönyörű fényképeken megcsodálhatja azt is, hogyan állt össze ez a nagyszabású produkció. A Prima Primissima díjas Benkő Imre és a Nemzeti Színház fotósa, Eöri Szabó Zsolt exkluzív képei segítenek fel-idézni mindazt, amit 25 ezer ember a helyszínen és több százezer néző a Duna televízió képernyője előtt átélt.

A könyvben megszólaló művészek

Barta Ágnes, Berecz András, Berettyán

Nándor, Berettyán Sándor, Farkas Dénes, Molnár

Levente, Rácz József, Rátóti Zoltán, Schnell

Ádám, Szőcs Géza, Tóth Auguszta, Vidnyánszky

Attila, Zsuráfszky Zoltán

A kötet december elejétől kapható a nagyobb könyvesboltokban, de 15 százalékos kedvezménnyel megrendelhető az MMA Kiadó

webshopjában: www.mmakiado.hu.


MÁRIA FÁJDALMAS TEKINTETESzínészként és hívőként egyaránt nagy élményt jelentett a Szűz Máriát alakító Tóth Augusztának a csíksomlyói előadás. A passió – véli a művész – olyan, mintha Mária visszaemlékezése lenne.

Hétfájdalmas, Napba öltözött, boldog, szeplőtelen, Mennyek Király-nője – Mária állandó jelzői közül melyik áll a legközelebb az előadás Máriájához?– Ebben az előadásban elsősorban a fájdalmas Szűz Máriát jelenítem meg. Ha jobban belegondolunk, az egész Csíksomlyói passió olyan, mint-ha Mária visszaemlékezése lenne. Ez a Szőcs Géza által írt monológ legalábbis megengedi, hogy így képzeljük el: „34 éve várom / hogy eljöjj hozzám / hogy újra eljöjj hozzám / hogy beszéljünk végre arról is / hogy meg-beszéljük végre / hogy a gyerek / hogy ez a fiú / hogy mi legyen a gyerekkel.” Mária szavai a Szentlélekhez szólnak, de ez a monológ fontos üzenet a nézőnek is: Mária ebben a színjátékban az emlékező. A fájdalom tekin-tete az övé, de amikor a múltban vagyunk, s az anyát a gyermek Jézussal látjuk, megjelenik a boldogságos Szűz Mária is. Úgy mondanám, nem a síró, hanem az elfogadó Máriát mutatjuk be, aki tisztában van azzal, hogy gyermekének elveszítését neki végig kellett szenvednie.

Az előadás egyik ikonikus képe egy Pietà, vagyis a keresztről levett Krisztust az ölében tartó anya élőszereplős ábrázolása. Mária karakte-rének kidolgozásakor merített ihletet a képzőművészetből?– A szerephez nem festményeket vagy szobrokat tanulmányoz-tam, hanem visszaemlékeztem saját élményeimre. Korábban jártam Međugorjében és itt, a csíksomlyói kegytemplomban is, és a hely-színtől függetlenül megtapasztaltam, hogy minden ábrázolásnál a letisztultság van jelen. Az említett Pietà természetesen Vidnyánszky Attila beállítása, az előadás során végig arra törekedtem, hogy az én Máriám elfogadja a fájdalmat, és mindig talpra álljon. Ez a hatalmas megrendülés érezhető ki az előadás talán legmegindítóbb jelenetéből, az Aranymiatyánk című balladából. Ez a gyönyörű szöveg a próbák

során különösen csengett itt, Csíksomlyóban, hiszen a próbahéten ünnepelték a hívők a kegytemplomban Nagyboldogasszony ünnepét. Miközben mi a Nyeregben felelgettük egymásnak e szép sorokat, a za-rándokok valóságosan is ünnepeltek: „Pünközsd után nyócvan napra, – Nagyboldogasszony / napjára / Felviszlek a / mennyországba, – Az örökös / boldogságba.” Sajnos a színpadi teendők miatt nem tudtam ott lenni, de a családommal tervezzük, hogy egyszer végre pünkösdkor is eljövünk ide együtt.

(részlet a kötetben megjelenő, Tóth Augusztával készült interjúból)

KÖNYV


OLVASNIVALÓ SZÍNHÁZMilyen a mai színész élete egy regényíró és egy színész szerint? Hogyan látja színész apját két fiú? Mit gondoltak – szigorúan titkosan – az elvtársak egy-egy előadásról? Ki hiányzik a színháztörténetből? Regény, novellafűzér, tanulmány, forrásgyűjtemény és vallomás – remek olvasnivalók, nagyszerű könyvek. De azért ne felejtsék, az igazi élmények a színpadon várnak önökre. Addig is: jó olvasást!

ÉLETNOVELLÁK„Tudtam, hogy el fogok mondani olyan történeteket is, amiket lehet, hogy nem illene elmesélni” – nyilatkozta Szarvas József azokról a „no-vellákról”, amelyekből megtudjuk: hogyan lesz egy hentestanulóból színész.

Hát így: egy Debrecen melletti tanyán kell hozzá ne-velkedni, operaénekesnek vagy táncdalénekesnek kell készülni, a debreceni Húsfeldolgozó Szakmunkásképzőbe járni, vágóhídon dolgozni, meg kell alakítani a ,,Húsosok” színjátszó csoportot, aztán előbb kell fel-vételt nyerni a Színművészetire, mint ahogy az ember megszerzi az érettségit. A Vígszínház és Kaposvár után az új Nemzeti Színház nyitó előadásában Ádámot kell játszani Az ember tragédiájában, és 2007-től az őrségi Viszáknak kell következnie a Tün-dérkerttel és a Kaszás Attila Pajtaszínházzal… Az életnovellák fűzére megrendítően őszinte vallomás és lebilincselő olvasmány. Hamarosan előadás formában is „fogyasztható” Pustol a hó címmel a Nemzetiben.

Szarvas József – Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi…Magvető kiadó, 2018, 3999 Ft

SZÍNHÁZI REGÉNYMegéri egy komoly színésznek zombisorozatban égetnie az arcát? Milyen összefüggés lehet Trianon és a Hamlet között? Az ellenzéki Füst Milán Színház ifjú színésze, a népszerűségben lubickoló Csáky Alex is szem-besül ezekkel a kérdésekkel. Az ő szakmai és magánéleti kudarcain keresztül látunk bele a kortárs pesti színházi és filmes világ bugyraiba Térey János első regényét olvasva.

A Budapesten, a Káli-me-dencében, Rómában, Isztam-bulban, Szentpéterváron és Kolozsváron játszódó regény csípős szatíra és kíméletlen kritika. Ismerős alakokkal is találkozhatunk benne, de bármilyen hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen.

Egészen más a helyzet a tájjal – figyelmeztet a kiadó. Az olvasó persze él a gyanúperrel, hogy a POSZT-válogató, sikeres drámaíró esetében nem minden „véletlen”. Vibráló kortárs reál-fantasy, bulvárpanelekből épített szövegkatedrális, irodalmi videójáték – írja a regényről egy kritikus. Érdemes kipróbálni!

Térey János: Káli holtakJelenkor, 2018, 3999 Ft

FIÚ AZ APJÁRÓL„Kizárólag a színháznak élt, csakis az érdekelte, hogy este 7-től 10-ig lehetőleg tökéleteset alkosson. A Nemzeti nem is a második otthona volt, hanem inkább az első.” Balázs Samuról írta ezt a fia, Balázs Ádám, aki féltve őrzött források közlésével érzékletes, szórakoztató, anekdo-tákkal és személyes emlékekkel fűszerezett kötetet adott közre a Kossuth-díjas művészről.

Balázs Samu (1906–1981) a kolozsvári és nagyváradi pálya-kezdés után a Nemzeti Színház-ban érett a 20. század egyik legna-gyobb formátumú jellemszínészévé. Legendás alakítása volt Pickering ezredes a Pygmalionban, Szerebrjakov professzor a Ványa bácsiban és Malvolio a Vízkeresztben. A Liliomfi és a Macskajáték filmkockái örökre őrzik markáns arcát és fanyar humorát. „Samu bátyám a mesterségbeli dolgokat remekül tudta tanítani, például azt, hogy miképpen teáznak az angolok”– emlékezett tréfásan a fiatalabb pályatárs, Sinkovits Imre, és hozzátette: „Mindannyiunkat lenyűgözött intelligenciája, elképesztő műveltsége. Nagy volt a nagyok között.”

Balázs Ádám: Egy angol úr – Erdélyből (Balázs Samu életútja)Magánkiadás, 2018, 3500 Ft

ELFELEDETT DIREKTORKimaradt egy fejezet a magyar színháztörténetből. Dr. Németh Antal (1903–1968) nevét alig ismeri valaki, holott a Magyar Nemzeti Digitális Archívum művészeti portálja a 100 leghíresebb művész között tartja számon. A Horthy- korszakban, a Rákosi-korszakban, és a Kádár–Aczél-korszakban élt. A változó világban hol magasba emel-ték, hol sárba taposták. Harminckét évesen lett a Nemzeti Színház igazgatója. Kilenc évig (1935–1944) állt az ország első színházának élén, magas színvonalon és biztos kézzel irányította Bajor Gizi, Jávor


Pál, Timár József, Gobbi Hilda, Major Tamás és más kiváló színészek munkáját. Utolér-hetetlen elméleti szakember hírében állt, aki mellesleg el tudta fogadtatni, hogy a szín-házi előadás teremtő művésze a rendező – írja a kötet elősza-vában Kávási Klára. A kötet Németh levelezéséből, rendezői hitvallások, elméleti munkák legizgalmasabb szövegeiből nyújt képet egy egyedülálló színházi pályafutás szellemi gazdagságáról.

Kávási Klára: Németh Antal – a Nemzetiben és száműzetésbenMMA Kiadó, 2018, 3500 Ft

A MESTER KRÉDÓJATadeusz Kantor (1915–1990), a 20. század nagy színházi újítója 1986 nyarán kurzust vezetett diákoknak Milánóban azzal az elhatározással, hogy áttekintést adjon az avantgardizmusról. Az itt elhangzott teore-tikus fejtegetések, elemzések, praktikus gyakorlatok és impro-vizációk születéséről Kantor részletesen beszámol a Milánói leckék című írásában. A Kantor által illusztrált szöveg mellett Balogh Géza, Szász Emese, Justyna Mihalik és Király Nina tanulmányai adnak bepillantást a lengyel színházi mester szelle-mi birodalmába.

A Nemzeti Színház könyv-sorozata – amelynek legfrissebb darabja a Milánói leckék – olyan alkotók, műhelyek, mesterek életművét, tevékenységét mutatja be, amelyek nagy hatással voltak a világ és a magyar színházi életre a 20. században. 2015-ben jelent meg a sorozatban Eugenio Barba A Hamu és gyémánt országa és Balogh Géza Németh Antal színháza című kötete.

Milánói leckékTadeusz Kantor centenáriuma a Nemzeti Színházban | szerkesztette: Pálfi Ágnes, Szász Zsolt | Nemzeti Színház Kiskönyvtára sorozat, 2018, 1969 Ft

EGY ÉLET ARANNYALMensáros László (1926–1993) már iskolás korában örömmel olvasta Arany János költeményeit. Később – 1959-ben – a politikai meg-hurcoltatás időszakában és a börtönben vigaszt, idős korában pedig a létösszegzés feladatában ka-paszkodót jelentettek a versek. Mensáros a magyar színművé-szet kimagasló alakja, aki szín-padi, filmes alakításai mellett versek előadójaként is maradan-dót alkotott, többek között az 1983-ban az Egyetemi Színpa-don bemutatott Arany-estjével. A kis kötet esszéi – Ablonczy László és Falus Márton írásai – a színész Arany-élményét járják körül. Mensáros Péter, a fiú pedig különleges hangvételű és műfajú szövegeiben az apa legkedvesebb Arany-verseit megidézve ír a színészről mint magánemberről, citál annak naplójá-ból, leveleiből. De nemcsak olvasnivalót kínál a könyvecske, hanem a 1989-ben megjelentetett verslemezt is.

Mensáros László: AranyMMA Kiadó, 2018, 3400 Ft

(FEL)JELENTÉSEK ÉS VITÁKHogyan működött a pártállami színházirányítás? Erről kapunk képet az 1970–1982 közötti, a színházi életet felügyelő párt- és állami szervek által készített évadtervekből és értékelésekből. Megismerhetők a politikai vezetés által problematikusnak tartott darabok bemutathatósá-ga körüli viták dokumentumai, melyek jelentős részét most először ismerheti meg az érdek-lődő közönség. A közgyűjtemé-nyekben őrzött források a két szerkesztő több éves szisztemati-kus kutatásának eredményeként látnak most napvilágot. A források értelmezését gazdag jegyzetapparátus, a könyvben a tájékozódást mutató és lexikon segíti. Ez a forrásgyűjtemény kiegészíti a szerkesztők 2010-ben megjelent Szigorúan bizalmas – Dokumentumok a Nemzeti Színház Kádár-kori történetéhez című munkáját.

Szigorúan titkos – dokumentumok a Kádár-kori színházirányítás történetéhez, 1970–1982Szerkesztette: Imre Zoltán, Ring Orsolya | Petőfi Irodalmi Múzeum, Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum, 2018, 2900 Ft

KÖNYV

A Nemzeti Színház kiskönyvtárának kötetei megvásárolhatók a színház jegypénztárában

és az Andrássy úti jegypénztárban.


HÍREK

A NEMZETI A SELYEM ÚTONA Silk Road International League of Theatres (Színházak „Selyemút” Nemzetközi Szövetsége) egy több mint száz tagot magába foglaló szervezet. Ennek soraiba válasz-tották a budapesti Nemzeti Színházat, és a felvételt Kuangcsou (Kanton) városának Operaházában rendezett ünnepségen jelentették be november 30-án. Magyarország-ról eddig a Művészetek Palotája (Müpa) nyert felvételt a szervezetbe. Kína mintegy 40 legjelentősebb kulturális intézménye és előadó-művészeti szervezete mellett a Silk Road tagja a francia Nemzeti Színházak Szövetsége, a moszkvai Vahtangov Színház, a spanyol Teatro Real, a genovai Teatro Carlo Felice, az angol Sheffield Theatres, a litván Nemzeti Színház és a Nemzeti Opera, a bolgár Ivan Vazov Nemzeti Színház, az Uk-rán Nemzeti Opera, a brazíliai Dell’Arte Solucoes Culturais, a kolumbiai Teatro Libre, továbbá az algériai és a szudáni Nemzeti Színház is.Az ünnepségen Kozma András dramaturg képviselte a Nemzeti Színházat.

BELGRÁDI�EGYÜTTMŰKÖDÉSA Körhintával és a Bánk bánnak szerepelt a budapesti Nemzeti a fenn-állásának 150. évfordulóját ünneplő belgrádi Nemzeti Színházban november 23-án és 24-én a Szerbiai Kulturális Hetek keretében. A vendégjáték alkalmával Ivana Vujić, a belgrádi és Vidnyánszky Atti-la, a budapesti Nemzeti vezetője együttműködési szerződést kötött. – Így nemcsak jobb feltételeket teremtünk a csere- és vendégelő-adások számára, hanem részt vehetünk majd egymás előadásaiban és szakmai műhelyein, diákjaink is megismerhetik a másik színház munkáját – mondta Ivana Vujić. Vidnyánszky Attila kiemelte: egy évek óta tartó kapcsolat betetőzése ez a szerződés, amely új szintre emeli a két intézmény együttműködését. Az eseményen részt vevő Kásler Miklós miniszter (EMMI) a magyar-szerb kulturális kapcso-latok megerősítésének fontosságát hangsúlyozta.

KOLOZSVÁRI SIKER„Tarantinói őrület az előadás, csupa jó színésszel, fantáziadús, ötletes, szellemes, fekete humorral teli, fontos gondolatokat közlő rendezéssel” – írta az Erdélyi Riport a Nemzeti Színház Woyzeck című előadásának kolozsvári vendégjátékáról. A bookhub.ro kritikusa szerint: „kifogásta-lan a rendezői konstrukció, bámulatos a színészek professzionalizmusa”. A Nemzeti produkciója a Kolozsvári Állami Színház által hatodik alka-lommal megszervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál-ján szerepelt november végén. A találkozó hívószava az első világhábo-rú százéves évfordulójának apropóján a „háború” volt. Olyan világhírű rendezők alkotásai sorában volt látható ifj. Vidnyánszky Attila előadása, mint Milo Rau, Luk Perceval, Toni Servillo vagy Eimuntas Nekrošius.

ISTEN ÉLTESSE, MARI!83. születésnapján köszöntötte Törőcsik Marit a társulat nevében a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila. A művésznő nemcsak a kedvenc virágából, egy sárga rózsákból álló virágcsok-rot kapott, hanem a 1212-es számú öltözője kulcsának ezüstből kiöntött mását és egy szerepképekből összeállított fényképalbu-mot is. Egy új társulati fotó mellett a nemzetis színművészek sze-mélyes üzeneteit is örömmel fogadta Törőcsik Mari.


HÍREK

A PASSIÓ-ALBUM PREMIERJEA Csíksomlyói passió – Egy színházi előadás zarándokútja című album „premierje” Csíksze-redában volt december 5-én Magyarország ottani főkonzulátusán. Azért éppen itt, mert a kötet a Nemzeti Színház előadásnak nagyszabású csíksomlyói vendégjátékát mutatja be, amelyre 2018. augusztusában került sor a város melletti Csíksomlyón. Az esemény házigazdája Tóth László főkonzul volt, az MMA kiadásában megjelent könyvről a Má-ria Magdolnát alakító Barta Ágnes színművész és Lukácsy György, a Nemzeti Színház irodalmi munkatársa, a könyv szerkesztője beszélt a helyszínen. Skype-on üdvözülte a nagyszámú érdeklődőt Vidnyánszky Attila rendező és a szabadtéri előadásban Pilátus szerepét alakító Molnár Levente operaénekes. Az album már nemcsak itthon, hanem több romániai magyar könyvesboltban is kapható.

JOBB VELÜNK A VILÁG!A fogyatékkal élők világnapján, december 3-án immár hagyományosan a Nemzeti Színházban rendezték meg a Jobb velünk a világ! gálaestet a Nem Adom Fel Alapítvány rendezésében. A gálán Fülöp Attila, az Em-beri Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára a fizikai és információs akadály-

mentesítést, valamint a foglalkoztatás lehető-ségeinek a bővülését hangsúlyozta. A gálán díjakat vehettek át azok, akik példamutató módon segítik a fogyatékkal élők speciális munkakörülményeik megteremtését, mun-kához juttatását, életét. A Nemzeti Színház dolgozói is odaadóan segítették az est szerve-zését, megrendezését, művészeink közül pe-dig Bakos-Kiss Gábor és Fehér Tibor vettek részt a gálán.

TEÁTRUM-DÍJAS:�PALLAGI MIHÁLYA Nemzeti Színház fővilágosítója, Pallagi Mihály (képünkön) Magyar Teátrum Díjat vehetett a december 10-én rendezett Teátru-mi gálán a Nemzeti Színházban. A Magyar Teátrumi Társaság 2010-ben alapította a díjat, hogy felhívja a figyelmet a kulisszák mögötti színházi háttér- és kiszolgáló szakmákra, va-lamint erkölcsi és anyagi elismerést nyújtson az azokat kiemelkedően művelő szakembe-reknek. Az idén díjat kapott még Petrovszky Árpád (békéscsabai Jókai Színház, szabótár vezető), ifj. Taraczközy Zoltán (kecskemé-ti Katona József Színház: hangtárvezető), Szalontai Gabriella (József Attila Színház, kelléktárvezető), Bajkó György (székesfehér-vári Vörösmarty Színház, műszaki vezető), Hordós András (Vígszínház, kelléktárveze-tő), Erdélyi Zoltán (komáromi Jókai Szín-ház, színpadmester), Prágai Tibor Tivadar (Magyaror szági Szerb Színház, szcenikus).

GYEREKEK�SZÍNHÁZI�MUNKAKÖRÖKBENAz UNICEF Gyerekhang programjához az idén is csatlakozott a Nemzeti Szín-ház. A Gyerekek Világnapján, november 20-án négy lány próbálhatta ki magát a nézőtéri felügyelők munkakörében, jegyszedőként és ruhatárosként. „Figyeljünk a gyermekekre, hallgassuk meg a véleményüket, adjunk nekik elég információt a világról, vonjuk be őket az életüket érintő döntésekbe” – ezek az UNICEF kam-pányának fő üzenetei. Az idei programban olyan szervezetek vették részt, mint az ORFK, a Mentőszolgálat, a Budapesti Közlekedési Központ, a MÁV, a Budapest Airport, az FTC, a Budapesti Fesztiválzenekar, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, valamint az Örkény, a Radnóti és a Katona József Színház.


PROGRAMAJÁNLÓ

Olvasson színházat!www.nemzetiszinhaz.hu/magazin

Mária testamentumaMi a hit? Meg kell-e halni a hitért? Meg kell-e ezért halni egy anya fiá-nak? Vagy bárki fiának? Milyen terhet hordoz az az anya, aki elengedte a fiát? Cserébe a világért. A világ megváltásáért. Ezekre a kérdésekre keresi a választ a világhírű Colm Tóibín Mária testamentuma Nagy Mari előadásában.

mikor? hol?január 18. – 19 óra 30 • Bajor Gizi Szalon

NAGY MARI ESTJE jan. 18.

Ádámok és Évák ünnepeA Nemzeti Színház ifjúsági programjai között fontos helyet foglal el a középiskolásoknak szervezett Ádámok és Évák ünnepe. A Nemzeti hatodik éve adja át egy napra nagyszínpadát a diákszínjátszóknak. A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan 10 budapesti és Budapest környéki iskola mintegy 250 diákja a Csongor és Tündéből készült feldolgozásait mutatja be.

mikor?�hol?január 22. – 10 órától • Nagyszínpad

DIÁKSZÍNJÁTSZÓK jan. 22.

Szájon lőtt tigris„Rejtő Jenő-s, sanzonos, kalandos, légiós, fordulatos, tizennégy karátos est, zenékkel és minden bizonnyal! Eldöntöttem, hogy ez a pesti nagy-dumás srác nekem örökre a barátom. És nem csupán lehetőségem, de kötelességem is szólani a barátomról, akivel soha sem találkoztam, mégis jól ismerem” – várja Önöket: Olt Tamás.

mikor?�hol?január 14. – 19 óra 30 • Bajor Gizi Szalon

REJTŐ-EST jan. 14.

Bergman és Mária Két kiállítás várja látogatóit a Nemzeti Színházban. Nagy András operatőr 2016-ban Fårö szigetén készített fotói láthatók a Bergman szigetén című kiállításon. A képek Ingmar Bergmannak a Gobbi Hilda Színpadon játszott Szenvedély című előadáshoz készültek. A Mária című tárlat Gera Olga évről évre gyarapodó magángyűjteményéből ad ízelítőt, amelynek legfontosabb darabjai a világ minden tájáról származó Szűz Mária-ábrázolások.

mikor?�hol?január 4-ig a Gobbi Hilda Színpad előterében és a második emeleten

a kiállítások színháznyitástól (az előadások megkezdése előtt egy óra) az előadások végéig tekinthetők meg

KIÁLLÍTÁSOK jan. 4-ig

A magazin megtalálható országszerte a Líra

könyváruházaiban és boltjaiban.

NEMZETI

mikor? hol?RÁHANGOLÓ az előadások előtt

január 4. – Álomgyár (18 órától) január 24. – Othello (18 órától)

KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ az előadások után

január 4. – Az ügynök halála január 15. – Csíksomlyói passió

Nemzeti Színház (a pontos helyszínről érdeklődjön a színházban)

RÁHANGOLÓ ÉS KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ

PROGRAMAJÁNLÓ

AngyalfüttyA népmesét, a mesemondást, a magyar nyelvet ünnepli ez az est. Az elhangzó mesék a magyar próza legszebb állapotait, hamisítatlan nyelvi észjárásunkat, ezrek-százezrek munkáját emelik régóta érdemelt magasságba, a színpadra. Teológiailag kikezdhető mesék ezek, de párájuk mindig függőleges, s mikor botlik is, ég felé törekszik.

mikor?�hol?január 25. – 19 óra 30 • Kaszás Attila Terem

BERECZ-EST jan. 25.

Pajtaszínházi szemleÖsszesen 81 kistelepülés színjátszói lépnek fel Pajtaszínházi szemlén a Nemzeti Színházban. A legnagyobb település a 3041 lakosú Borsod megyei Sajókaza, a legkisebb pedig 111 lakosú Veszprém megyei Németbánya. A Magyar Teátrumi Társaság által 2016-ban elindított program célja a falusi színjátszókörök támogatása.

mikor?�hol?január 26., 27-én • a Nemzeti Színház több helyszínén

AMATŐRÖK jan. 26., 27.

PIM�–�ORSZÁGOS�SZÍNHÁZTÖRTÉNETI�MÚZEUM ÉS INTÉZET

PROGRAMOK BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUMBAN

A„KULISSZÁK MÖGÖTT” –

ELŐADÁS VETÍTÉSSEL: LATINOVITS ZOLTÁN

január 15. – 14 óra | belépő: 500 Ft

„KULISSZÁK MÖGÖTT” –

ELŐADÁS VETÍTÉSSEL: GARAS DEZSŐ

január 19. – 11 óra | belépő: 500 Ft

VILLASÉTA – BAJOR GIZI EGYKORI OTTHONÁBAN

január 19. és 25. – 18 óra | belépő: 2000 Ft/fő Regisztráció szükséges: [email protected]

„RITKA MAGYAR” – BUBIK 60

Bubik István és a tanítás – vendégek: egykori tanítványai január 24. – 16 óra | belépő: 500 Ft

KIÁLLÍTÁSOK

KORTÁRSUNK CSEHOV

„RITKA MAGYAR” – BUBIK 60

A kiállítások április 21-ig látogathatók szerdától vasárnapig 14 és 18 óra között

A Színészmúzeum 2018. december 24. és 2019. jan. 2. között ZÁRVA tart.Bajor Gizi Színészmúzeum 1124 Bp. Stromfeld Aurél 16.

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: 1013 Bp. Krisztina krt.57.

bővebb információ: www.oszmi.hu // www.facebook.hu/oszmibp

Pedagógusok�és�diákok�figyelmébe�

ajánljuk!

A csoportos diákjegynél is kedvezőbben, 50%-os engedménnyel

vásárolhatnak a diákok és a pedagógusok is diákbérletet. (Vásárlás-

kor a kedvezményre jogosító igazolványt be kell mutatni.)

Aki bérletvásárláskor megadja az e-mail címét, minden hónapban értesítést kap: ÍGY ÖT NAP ELŐNYT ÉLVEZ, hogy szabadon lefoglalja bérletes helyét a „normál” jegyvásárlók előtt.

ÖT NAP ELŐNY!

Bővebb jegy- és bérletinformációkJegypénztár a Nemzeti Színházban1095 Budapest, Bajor Gizi park 1. telefon: (+36 1) 476 6868

Nyitvatartás:

Hétköznap 10–18 óra között (ebédidő: 13–13.20), hétvégén 14–18 óra között, illetve az előadások kezdetéig. Ha nincs előadás, vasárnap zárva.

Andrássy úti jegyiroda1061 Budapest, Andrássy út 28. telefon: (+36 1) 373 0963; 373 0964; 373 0996; 354 1777

Nyitvatartás:

Hétköznapokon 10 és 18 óra között.

Jegyrendelés: [email protected]

JEGYÁRAK:

1. kategória 3800 Ft 2. kategória 3000 Ft 3. kategória 2100 Ft 4. kategória 1800 Ft

Stúdiószínpadok (Gobbi Hilda Színpad, Kaszás Attila Terem, Bajor Gizi Szalon): 3000 Ft

LAST MINUTE DIÁKJEGY – 500 FT

A kedvezmény játszóhelytől és szektortól függetlenül érvényes diák-

igazolvány felmutatásával vehető igénybe, a színház jegypénztárá-

ban, az előadás megkezdése előtt egy órával. A megmaradt jegyek

ára egységesen 500 Ft. Egy igazolvánnyal egy jegyet lehet vásárolni.

VÁLTSON BÉRLETET A 2018/19-ES ÉVADRA IS!

» A bérletek a stúdiószínpadokon nem helyreszólóak, a helyfoglalás az érkezés sorrendjében történik!

» A bérletek nem érvényesek a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) előadásaira és a premierekre.

» Diákbérlet vásárlásához igazolvány bemutatása szükséges!

» Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a bérletek egy évadra érvényesek.

» A szabadbérletek automatikus belépésre nem jogosítanak, ezért kérjük, időben foglalják le és vegyék át jegyeiket. A jegyek a bérletszelvény ellenében a Nemzeti Színház jegy-pénztárában, vagy a jegyirodában vehetők át.

» A műsorváltozás jogát fenntartjuk!

Válasszon szabadbérleteink közül! Ön választhatja ki az előadást, a helyszínt, a helyet és az időpontot is! Új szabadbérleteinkben nagyszínpadi és stúdiószínpados előadásokat tetszése szerint választhat.

Bérleteinket kedvező áron, a napi jegyárnál átlagosan 25%-kal olcsóbban vásárolhatja meg.

SZABADBÉRLETEKBármely, repertoáron lévő nagyszínpadi és stúdiószínpados előadásra érvényesek

JÁSZAI MARI bérlet, 4 előadásra 8 900 Ft

FEDÁK SÁRI bérlet, 3 előadásra 6 900 Ft

DIÁKBÉRLETEKBármely, repertoáron lévő nagyszínpadi és stúdiószínpados előadásra érvényesek

BUBIK ISTVÁN diákbérlet, 4 előadásra 6 000 Ft

LATINOVITS ZOLTÁN diákbérlet, 3 előadásra 4 500 Ft

Választható�előadások�listájaNAGYSZÍNPAD:

Ivan Viripajev: ÁLOMGYÁR; Madách Imre: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA;

ROCCO ÉS FIVÉREI – A Rocco és fivérei című film forgatókönyve

alapján; Anton Csehov: MEGGYESKERT; Molière: TARTUFFE;

Gárdonyi Géza – Zalán Tibor: EGRI CSILLAGOK; Fjodor Dosztojevszkij:

A KROKODILUS; Szilágyi Andor: TÓTH ILONKA; CSÍKSOMLYÓI

PASSIÓ; Edmond Rostand: CYRANO DE BERGERAC; Szarka Tamás:

ÉDEN FÖLDÖN; Vörösmarty Mihály: CSONGOR ÉS TÜNDE; William

Shakespeare: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM; ISTEN OSTORA – Bánffy Miklós

nyomán; Sarkadi Imre – Fábri Zoltán – Nádasy László – Vincze Zsuzsa:

KÖRHINTA; Tamási Áron: VITÉZ LÉLEK; Petőfi Sándor: JÁNOS VITÉZ;

Szénási Miklós – Oleg Zsukovszkij – Lénárd Ödön: MESÉS FÉRFIAK

SZÁRNYAKKAL – továbbá az évad folyamán érkező vendégjátékok és

bemutatók

STÚDIÓSZÍNPADOK

(Gobbi Hilda Színpad, Kaszás Attila Terem, Bajor Gizi Szalon, rendhagyó

nézőtér a Nagyszínpadon)

Székely János: CALIGULA HELYTARTÓJA; William Shakespeare:

OTHELLO; Robert Bolt: EGY EMBER AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK;

Örkény István: MACSKAJÁTÉK; Földes László Hobo: HÉ, MAGYAR

JOE!; Katona József: BÁNK BÁN; Arthur Miller: AZ ÜGYNÖK

HALÁLA; Carlo Goldoni: HÁZASSÁG PALERMÓBAN; Brian Friel:

POGÁNYTÁNC; Georg Büchner: WOYZECK; Bertolt Brecht:

A GÖMBFEJŰEK ÉS A CSÚCSFEJŰEK; Ingmar Bergman:

SZENVEDÉLY; Ivan Viripajev: RÉSZEGEK; William Shakespeare:

III. RICHÁRD; Petőfi Sándor: A HELYSÉG KALAPÁCSA; Szergej

Medvegyev: FODRÁSZNŐ; Anton Csehov: HÁROM NŐVÉR; Anton

Csehov: EGYFELVONÁSOS KOMÉDIÁK; Örkény István: TÓTÉK;

Szigligeti Ede: LILIOMFI; Döbrentei Sarolta: SÁRA ASSZONY;

Földes László Hobo: A GULAG VIRÁGAI; Bertolt Brecht: GALILEI

ÉLETE; Földes László Hobo: HALJ MEG ÉS NAGY LESZEL; Weöres

Sándor: PSYCHÉ; Földes László Hobo: BALLADA A KÉT SEBZETT

HATTYÚRÓL; Földes László Hobo: TUDOD, HOGY NINCS

BOCSÁNAT; Földes László Hobo: A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA;

Long–Singer–Borgeson: SÖR (SHAKESPEARE ÖSSZES RÖVIDÍTVE)

angol nyelven; SZINDBÁD – Krúdy Gyula regényei alapján; Colm Tóibín:

MÁRIA TESTAMENTUMA; FEDÁK SÁRI; Rejtő Jenő: SZÁJON LŐTT

TIGRIS; Mezei Mária: HOZTAM VALAMIT A HEGYEKBŐL – továbbá

az évad folyamán érkező vendégjátékok és bemutatók

#NEMZETIADIAKOKERT

A 2018/19-es évadban is ingyenesen látogat-ható a János vitéz, a Csongor és Tünde, a Tóth Ilonka és a Fekete ég - A fehér felhő diákcsopor-tok (és kísérőtanáraik) számára. Célunk, hogy a magyar irodalom és magyar történelem leg-szebb műveit és sorsfordító pillanatait felidéző előadásainkat a lehető legtöbb diák számára elérhetővé tegyük! A kiválasztott előadásra előjegyzés szükséges, regisztrálni a [email protected] címre írt levéllel lehet!

Gobbi Hilda Színpad 22 Szo 15:00 Caligula�helytartója I Székely János

Nagyszínpad 27 Cs 15:00 Az�ember�tragédiája I Madách Imre

Nagyszínpad 28 P 18:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Gobbi Hilda Színpad 28 P 19:00 Fodrásznő I Szergej Medvegyev

Nagyszínpad 29 Szo 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Gobbi Hilda Színpad 29 Szo 19:00 Fodrásznő I Szergej Medvegyev

Nagyszínpad 30 V 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

JANUÁR

Gobbi Hilda Színpad 2 Sze 19:00 Hé, Magyar Joe! I Földes László Hobo

Kaszás Attila Terem 2 Sze 19:30 Woyzeck I Georg Büchner

Nagyszínpad 3 Cs 19:00 Álomgyár�/Dreamworks/ I Ivan Viripajev

Gobbi Hilda Színpad 3 Cs 19:00 Pogánytánc I Brian Friel

Nagyszínpad 4 P 19:00 Álomgyár�/Dreamworks/ I Ivan Viripajev | ráhangoló 18 órától

Gobbi Hilda Színpad 4 P 15:00 Az�ügynök�halála I Arthur Miller | utána közönségtalálkozó

Nagyszínpad 5 Szo 18:00 Az�ember�tragédiája I Madách Imre

Nagyszínpad 6 V 15:00 Az�ember�tragédiája I Madách Imre

Gobbi Hilda Színpad 6 V 19:00 Hé, Magyar Joe! I Földes László Hobo

Nagyszínpad 7 H 15:00 Az�ember�tragédiája I Madách Imre

Gobbi Hilda Színpad 7 H 19:00 Tóték I Örkény István

Nagyszínpad 8 K 18:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Nagyszínpad 9 Sze 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Gobbi Hilda Színpad 9 Sze 19:00 Fodrásznő I Szergej Medvegyev

Nagyszínpad 10 Cs 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Gobbi Hilda Színpad 10 Cs 19:00 Fodrásznő I Szergej Medvegyev

Kaszás Attila Terem 10 Cs 19:30 Tudod,�hogy�nincs�bocsánat I Földes László Hobo

Nagyszínpad 11 P 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Kaszás Attila Terem 11 P 19:30 SÖR�(Shakespeare�Összes�Rövidítve) I Madhouse Theatre Company | angolul

Bajor Gizi Szalon 11 P 19:30 Mezei�Mária:�Hoztam�valamit�a�hegyekből I Tóth Auguszta önálló estje

Kaszás Attila Terem 12 Szo 15:00 SÖR�(Shakespeare�Összes�Rövidítve) I Madhouse Theatre Company | angolul

Kaszás Attila Terem 12 Szo 19:30 SÖR�(Shakespeare�Összes�Rövidítve) I Madhouse Theatre Company | angolul

Nagyszínpad 13 V 19:00 Cyrano�de�Bergerac I Edmond Rostand

Nagyszínpad 14 H 19:00 Rokonok I Móricz Zsigmond | az egri Gárdonyi Géza Színház vendégjátéka

JANUÁRHAVI MŰSOR

Kísérőrendezvényeinkről az 52–53. oldalon tájékozódhat. | A műsorváltoztatás jogát a színház fenntartja!

Gobbi Hilda Színpad 14 H 19:00 Caligula�helytartója I Székely János

Bajor Gizi Szalon 14 H 19:30 Szájon�lőtt�tigris�–�Rejtő�Jenő-est I Olt Tamás önálló estje

Nagyszínpad 15 K 15:00 Csíksomlyói�passió I utána közönségtalálkozó

Gobbi Hilda Színpad 15 K 19:00 Caligula�helytartója I Székely János

Bajor Gizi Szalon 15 K 19:30 Fedák�Sári I Szűcs Nelli önálló estje

Nagyszínpad 16 Sze 15:00 Csongor�és�Tünde I Vörösmarty Mihály

Gobbi Hilda Színpad 16 Sze 19:00 A�gömbfejűek�és�a�csúcsfejűek I Bertolt Brecht

Nagyszínpad 17 Cs 15:00 Körhinta I Sarkadi – Fábri – Nádasy – Vincze

Kaszás Attila Terem 17 Cs 19:30 Sára asszony I Döbrentei Sarolta | PREMIER

Nagyszínpad 18 P 15:00 János vitéz I Petőfi Sándor

Kaszás Attila Terem 18 P 19:30 Sára asszony I Döbrentei Sarolta

Bajor Gizi Szalon 18 P 19:30 Mária�testamentuma�–�Nagy�Mari�önálló�estje I Colm Tóibín

Nagyszínpad 19 Szo 15:00 Éden�földön I Szarka Tamás

Gobbi Hilda Színpad 19 Szo 19:00 Othello I William Shakespeare

Nagyszínpad 20 V 18:00 Az�ember�tragédiája I Madách Imre

Nagyszínpad 21 H 15:00 Az�ember�tragédiája I Madách Imre

Nagyszínpad 23 Sze 15:00 János vitéz I Petőfi Sándor

Nagyszínpad 24 Cs 15:00 János vitéz I Petőfi Sándor

Gobbi Hilda Színpad 24 Cs 19:00 Othello I William Shakespeare | ráhangoló 18 órától

Nagyszínpad 25 P 11:00 János vitéz I Petőfi Sándor

Gobbi Hilda Színpad 25 P 19:00 Bánk�bán I Katona József

Kaszás Attila Terem 25 P 19:30 Angyalfütty I Berecz András ének és mesemondó estje

Gobbi Hilda Színpad 26 Szo 19:00 Bánk�bán I Katona József – akadálymentesített előadás látássérültek számára

Gobbi Hilda Színpad 27 V 15:00 Bánk�bán I Katona József

Bajor Gizi Szalon 27 V 19:30 Pustol�a�hó… I Szarvas József – Bérczes László | PREMIER

Nagyszínpad 28 H 18:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Gobbi Hilda Színpad 28 H 19:00 Hedda�Gabler I Henrik Ibsen – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vendégjátéka

Gobbi Hilda Színpad 29 K 19:00 Házasság Palermóban I Carlo Goldoni

Kaszás Attila Terem 29 K 19:30 Galilei élete I Bertolt Brecht

Nagyszínpad 30 Sze 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Nagyszínpad 31 Cs 15:00 Egri�csillagok I Gárdonyi Géza – Zalán Tibor

Gobbi Hilda Színpad 31 Cs 19:00 Ha�mi�holtak�feltámadunk I Henrik Ibsen | a Soproni Petőfi Színház vendégjátéka

A Tudod, hogy nincs bocsánat, az Egri csillagok 12, Az ember tragédiája, a Fodrásznő, az Othello 14, a Woyzeck, az Álomgyár, a Cyrano de Bergerac, a Bánk bán, a Hedda Gabler 16 éven felülieknek ajánlott!

SZCENÁRIUMA Nemzeti Színház művészeti folyóirata – 2018. december, VI. évfolyam, 9. szám

FÓKUSZBAN:�A�KARÁCSONYI�ÜNNEPKÖR�DRAMATIKUS HAGYOMÁNYAI

Idén huszonnyolcadik alkalommal került sor a Nemzetközi Betlehemes Találkozóra, melynek az utóbbi években Debrecen ad otthont. A tavalyi betlehemes konferencián elhangzottak közzétételét az új Nemzeti Alaptanterv körüli viták is indokolják, hiszen ennek a hagyománynak a komplex művészeti nevelés egyik fontos elemeként kellene jelen lennie a közoktatásban – hangsúlyozzák az összeállításunkban megszólaló pedagógusok, népművelők, elméleti szakemberek. Jankovics Marcell művészként, a vizuális kultúra és a művelődéstörténet elhivatott művelőjeként egyaránt korunk jelentős személyisége. A készülő NAT-ról szóló gondolatai, valamint Deme Tamás Karácsony Sándorról szóló írása ugyancsak a művészeti nevelés kulcskérdéseit érintik.

„…ma nincs konszenzus arra nézvést, hogy mi a nemzeti minimum, mint ahogy az sem világos, mi ennek a szellemi tartalma. Ez nem je-lenik meg az oktatásban és a kulturális közbeszédben általában sem. Egy oktatási intézmény nem tudja megoldani ezt a problémát. De egy UNESCO által képviselt program sem. Hiszen a betlehemezés, ami fölkerült a szellemi kulturális örökség jó gyakorlata regiszterébe, tör-ténelmi gyökereit és helyi beágyazottságát tekintve jóval komplexebb, mint azt a program francia kezdeményezői a tovább élő szokáshagyo-mányokról a 70-es évek elején feltételezték.” (Gyöngy Péter)

„Kodály Zoltán mindig tiltakozott az ellen, hogy módszernek titulál-ják a munkáját. Kijelentette, hogy ő egy rendszert hozott létre annak megértésére, mi jellemző a magyar népdal formavilágára. Azt mondta, hogy ő nem zenepedagógus, hanem zenekutató, a módszert csinálja meg a tanár – amivel azóta is adós a pedagógustársadalom. De azt is mondta Kodály, hogy minél kisebb a gyermek, annál természetesebb nyelve a zene és a »beszélt« zene, vagyis az ének, és annál inkább meg-kívánja a mozgást is. A gyermek számára evidencia, hogy ezek együtt jelennek meg.” (Lévai Péter)

„Irodalomra tanítani akarják a növendékeket, nem nevelni. Ebbe a hi-bába csak az eshetik bele, aki azt hiszi, hogy a növendék egyéni-lelké-nek a tartalmává válhatik az irodalom (holott az társas-lelki viszonyu-lás). (...) Az irodalmi nevelésnél a reláció nem nyelvi, hanem művészeti, nem mester és tanítvány ként viselkednek közben, hanem mint költő (vagy tolmács) és közönsége. (…) nem is megértés, tehát nem bizonyos anyag tudása (...) a végeredmény, hanem, akár csak az irodalomban, itt is: a siker…” (Karácsony Sándor)

„A formaközpontú, analógiás gondolkodás olyan múltat hagyott ránk örökül, amelynek láttán tátva marad a szánk, ugyanakkor el vagyunk telve a modern civilizáció tartalomcentrikus, szakosodásban jeles eredményeitől. (…) A kérdés az, vajon nem mennénk-e többre a két agyfélteke harmonikus használatával? Kegyetlenebbül fogalmazva, nem azzal lépnénk-e át a nagy ezredvégi paradigmaváltás nehézségein, e kulturális világkorszak-végen, ha agyunk kapacitását kihasználva a dolgok teljes körű fölfogására, megértésére törekednénk?” (Jankovics Marcell)

„Tessék kérem az egyéb testrészeimet is foglakoztatni, ne csak az agya-mat! Én szeretnék megrendülni, együtt érezni valakivel, szeretném a saját életproblémáimat a színpadon látni. Manapság ez nagyon ritkán történik meg. A harminc éves háborútól kezdve a grönlandi fókák helyzetéig minden van a színpadon, de hogy egy ember hogyan szeret ötven évesen egy másik embert, és hogy melyek ennek a viszonynak a derűsebb és szomorúbb oldalai, azt nem találom meg a színház-ban. Engem nézőként és színházi alkotóként is hallatlanul lenyűgöz, hogy milyen az ember, és nem is vagyok hajlandó mással foglalkozni.” (Kiss Csaba)

Tájékoztatás a szcenárium-lapszámokhoz való hozzájutásról:

+36 1 476 68 76

a szcenárium a neten:

www.nemzetiszinhaz.hu/magazin/folyoirat

A tartalomból

„Gyermekkoromban azt hittem, hogy megváltó vagyok” – Hamvas Béla karácsonyi beköszöntője • A báb metamorfózisai – Balogh Géza és Fekete Anetta írása • Jankovics Marcell az új Nemzeti Alaptantervről és vizuális kultúránk hanyatlásáról • Fölszállott a páva? – felvetések és beszámolók a tavalyi debreceni betlehemes konferencián • Lévai Péter a komplex művészeti oktatás perspektíváiról • „Irodalomra csak az nevelhet, aki maga is költő” – Deme Tamás Karácsony Sándor művészetszemléletéről • Németh Antal Arany János és Vörösmarty Shakespeare-fordításairól • Kulcsár Edit műhelynaplója Kiss Csaba új Othello-rendezéséről • Az eseményhorizonton túl – P. Gulyás Márton Tillmann J. A. könyvéről • A karácsonyi ünnepkör színjátékai Magyarországon – Pintér Márta Zsuzsanna könyvismertetője

opera.hu | facebook.com/Operahaz

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

OPERAMÜPÁBANA

RICHARD WAGNER

A BOLYGÓ HOLLANDI2019. január 9. 19:00

GIUSEPPE VERDI

SIMON BOCCANEGRA2019 január 10. 19:00

GOLDMARK KÁROLY

SÁBA KIRÁLYNŐJE2019. január 13. 18:00

A Csongor és Tünde próbája 1941-ben a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületében. A kép bal szélén Ungvári László (Duzzog), vele szemközt jobb szélen Naszódy Sándor (Berreh); az álló alak a rendező-igazgató Németh Antal, mellette ül

Abonyi Tivadar játékmester. A háttérben: Gobbi Hilda (Mirigy), Major Tamás (Kurrah), Somogyi Erzsi (Ilma)| fotó: Magyar Film Iroda, OSZMI

Ingyenes időszaki kiadvány / VI. évfolyam 4. szám / 2018/2019-es évad

NEMZETI

NE

MZ

ET

I • V

I. évf

olya

m 4

. szá

m •

2018

/201

9-es

éva

d • 2

018.

dec

embe

r–20

19. ja

nuár

Sára asszony

Pustol a hó

Az észtek Tragédiája

januári műsorral, előadás- és programajánlóval Németh Antal – A rendező feladata • Ősbemutatók – két kortárs magyar darab • Nézőpontok –

Osztovits Ágnes és Horkay Hörcher Ferenc • Klasszikusok januárban – Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája • Előadás-ajánló – Hé, Magyar Joe!, Hedda Gabler, Rokonok,

Ha mi holtak feltámadunk • VI. MITEM – fesztivál-előzetes • Karácsony anno – régi színházi karácsonyok • Könyv – Csíksomlyói passió: egy előadás zarándokútja

BÉRCZES LászlóDÖBRENTEI SaroltaSÖPTEI AndreaSZARVAS JózsefVIDNYÁNSZKY Attila

A Nemzeti Színház magazinja 2018. december–2019. január

PREMIEREK: Döbrentei Sarolta: Sára asszony I Szarvas József – Bérczes László: Pustol a hó...

TOVÁBBI ELŐADÁSOK: Hobo: Hé, Magyar Joe! I Büchner: Woyzeck I Viripajev: Álomgyár (Dreamworks) I Friel: Pogánytánc I Miller: Az ügynök halála I Madách: Az ember tragédiája I Örkény: Tóték I Gárdonyi – Zalán: Egri csillagok I Medvegyev: Fodrásznő I Hobo József Attila-estje: Tudod, hogy nincs bocsánat I Long – Singer – Borgeson: Shakespeare összes rövidítve (SÖR) I Tóth Auguszta önálló estje: Mezei Mária – Hoztam

valamit a hegyekből I Rostand: Cyrano de Bergerac I Székely: Caligula helytartója I Olt Tamás

önálló estje: Szájon lőtt tigris I Móricz: Rokonok I Csíksomlyói passió I Ibsen: Ha mi holtak feltámadunk I Szűcs Nelli önálló estje: Fedák Sári I Vörösmarty: Csongor és Tünde I Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek I Sarkadi – Fábri – Nádasy – Vincze: Körhinta I Petőfi: János vitéz I Nagy Mari önálló estje – Tóibín: Mária testamentuma I Szarka: Éden földön I Ibsen: Hedda Gabler I Shakespeare: Othello I Katona: Bánk bán I Goldoni: Házasság

Palermóban I Brecht: Galilei élete

Documents

A rendező feladata - Nemzeti Színház...A Csongor és Tünde próbája 1941-ben a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületében. A kép bal szélén Ungvári László (Duzzog),