T A R T A L O M

j á t é k s z í n

BartókiánaBOLDIZSÁR IVÁN

Bartók jelenléte (1)

HERMANN ISTVÁN

Egy színpadi emlékmű a Tháliában (2)

BREUER JÁNOS

Népművelés - nem középiskolás fokon (4)

NÁNAY ISTVÁN

Kozák András varázslata (6)

HÁMOS GYÖRGY

Bátorítás tör ténelm i drámára (7)

NÉKOSZ-happening

1. FÖLDES ANNA

Gondolkodtató agitáció a színpadon (11)

2. SZILÁDI JÁNOS

Fényes szelek, másodszor (15)

KOLTAI TAMÁS

Tűnődés a jelenlétrő l (17)

BERKES ERZSÉBET Erzsébet-nap

Debrecenben (19)

SZÁNTÓ JUDIT

Kollektív mítosz - kollektíva nélkül (22)

PÁLYI ANDRÁS

Lady Macbeth mágiája (24)

SAÁD KATALIN

Mása belső arca (26)

TAKÁCS ISTVÁN

Figaro a József Att i la Színházban (27)

BARTA ANDRÁS

A Tüzes kandúr és Peer út ja (30)

a r c ok és maszkok

KOLTAI TAMÁS

Lőr inc barát : Novák István (33)

f ó r u mTELEGDI POLGÁR ISTVÁN

A tények tisztelete avagy Krit ikai tévedések vígjátéka (34)

PÁLYI ANDRÁS

Korszerűsítés vagy korszerűség? (38)

Hagyományos vagy új dramaturgia ?OSZTOVITS LEVENTE

Elfogul t rögtönzések aktuál is témákra (39)

v i l á gs z ínhá z1. NÁNAY ISTVÁN

Öreges diákfesztivál - tanulságokkal (41)

2. KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR Színházak Szlovákiában (43)

3. SIKLÓS OLGA

Színházi esték Berlinben (46)

A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA

V. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

1972. FE BR UÁ R

FŐSZERKESZTŐ: BOLDIZSÁR IVÁN

SZERKESZTŐ: CS. TÖRÖK MÁRIA

Szerkesztőség:

Budapest V., Báthory u. 10.

Telefon: 316-308, 116-650

Megjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nemvállalkozunk.Kiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin korút 9-11.A kiadásért felel:Sala Sándor igazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlapirodánál(KHI, Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámlára.Előfizetési díj:1 évre 144,- Ft, % évre 72,- FtPéldányonkénti ár: 12,- FtKülföldön előfizethető a Kultúra külföldi képviselőinélIndexszám: 25.797

71.4813 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Soproni Béla igazgató

A CÍMLAPON:Somogyi Erzsi (Özv. Simonné)Sarkadi Imre: Ház a város mellettcímű drámájában.

(Pesti Színház) (Iklády László felv.)

A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI S Z Ö V E T S É GF O L Y Ó I R A T A

FŐSZERKESZTŐ : B O L D I Z S Á R I V Á NSZERKESZTŐ : C S . T Ö R Ö K M Á R I A

Tartalomjegyzék1971. IV. évfolyam

Rovaton kívüli cikkek

ACZÉL GYÖRGYSzocialista színház, szocialistaműsorpolitika 12/1

BIZO GYULAMadách Imre Tartuban (Az ember tragédiájaelőadásától) 8/5

HERMANN ISTVÁN

Az évad tanulságai a drámáktükrében 7/1

ONT FERENCSzínjáték és cselekvés (Részlet A cselekvésművészete c. készülő könyvből) 2/1

KOLTAI TAMÁSA valóság hatékony képmásai(Évad végi jegyzetek) 6/1

KOMLÓS JÁNOS

A kabaréról - vicc nélkül 9/1

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORViták margójára(Beszélgetés fiatal rendezőkkel) 12/6

MAJOR TAMÁSKeressük az élő színházat 4/1

Munkásszínház vagy szórakoztatónépszínház?(Beszélgetés a József AttilaSzínház szereplőivel) 9/8

Műhelymunka és műhelyszellem(Beszélgetés a kaposvári CsikyGergely Színház vezetőivel) 9/12

ROSZTOCKIJ, BOLESZLAVA haladó nemzeti és népihagyományok jelentősége 8/2

SZILÁDI JÁNOSMagyar drámák fesztiválja a Szovjetunióban

8/1

SZILÁDI JÁNOSKettő a hetvenötből (Az Egérút és a H o g yállunk, fiatalember? a magyar drámákszovjetunióbeli fesztiválján) 8/10

Hagyományos vagy új dramaturgia ?

(Vita)

Beszélgetés Peter Brookkal 11/8

CZÍMER JÓZSEF

Dramaturgia és korszerűség 7/12HERMANN ISTVÁN

A csinálmány és a dramaturgia 11/1KERR, WALTER

Üres kézzel vagy kitárt karral? 11/5KEMÉNY GYÖRGY

Színházi viták - színházi stílusok 12/10

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR

Lear király lesz-e a színház? 9/15

KÖRTVÉLYES GÉZA

Tánc a színházban, itt és most 7/17

OSZTOVITS LEVENTEElfogult rögtönzések aktuálistémákra 1.

11/10

OSZTOVITS LEVENTEElfogult rögtönzések aktuálistémákra 2. 12/4

PÁLYI ANDRÁSSzínpadi hatás és katarzis 5/3

PLANCHON, ROGER

Az új színpadi szövegek

12/1

1 VAJDA MIKLÓSVajúdó dramaturgia 5/1

Magyar játékszín

ALMÁSI MIKLÓSEgyenletek (Karinthy Ferencegyfelvonásosai az IrodalmiSzínpadon) 12/17

ANTAL GÁBORLíraian a líráról (Az IrodalmiSzínpad négy műsoráról) 3/17

BÁLINT LAJOSAz új cirkusz 4/23

BÁTKI MIHÁLY

Komlós Jánossalaz ,együt t já tszó " közönségő l 5/28

BÁTKI MIHÁLYirány Budapest(Irány New Haven - TháliaSzínház) 8/21

BÁTKI MIHÁLYTahi Tóth László szerepei 1227

BENKŐ TIBORFesztivál vagy színházi napok(Kaposvári beszámoló) 9/23

BIZÓ GYULAA Macskajáték ürügyéna drámaíró Örkényről 6/22

FEUER MÁRIADemokratikus operaés összművészet(Az ember tragédiájaaz Operaházban) 3/19

Főiskola, színészképzés, zenés műfaj(Beszélgetés Simon Zsuzsával) 5/23

GÁBOR ISTVÁNEgy nyári bohózat tanulságai(Tulipán - Margitszigeti

Parkszínpad) 10/25

HERMANN ISTVÁNSzínház születik(A Huszonötödik Színházról) 1/16

HERMANN ISTVÁN

Bodnárné (Madách Színház) 4/5

HERMANN ISTVÁNBölcsek alfán(Pécsi Nemzeti Színház) 6/34

HERZUM PÉTER

Stúdió a Nemzetiben 5/26

JÁNOSA LAJOS

Az Ivanov láthatatlan főszereplői 5/9

JÓSFAY GYÖRGY

Beszélgetés Markaly Gáborral 12/28

KEMÉNY GYÖRGYHol vagy, Ványa bácsi?(Csehov drámája Szegeden) 8/30

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOREgy furcsa pár (Rosencrantzés Guildenstern halott - NemzetiSzínház) 7/28

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORPremier a szentélyben (Thamos, Egyiptomkirálya - Szombathelyi Iseum) 11/22

LOHR FERENCHang és látvány (Az embertragédiája az Operaházban) 4/19

LUX ALFRÉDAz országjáró Madách (Az ember tragédiájaa Déryné Színházban) 2/15

LUX ALFRÉDLírai montázs (A holdbélicsónakos - Thália Színház) 8/23

MAJOROS JÓZSEFCsehov világának új jelentéseiHorvai színpadán (A Ványa bácsia Vígszínházban) 1/11

MAJOROS JÓZSEFTöltsön egy estét Csehovval(Pécsi Nemzeti Színház) 4/16

MAJOROS JÓZSEFO'Neill a Vígszínházban(Eljő a jeges) 10/5

MEZEI ÉVAA Huszonötödik Színházstúdiójáról 5/29

MOLNÁR GÁL PÉTERMajor Tamás cirkusza I. 2/4Major Tamás cirkusza II. 3/1Major Tamás cirkusza III. 6/5

MOLNÁR GÁL PÉTERSzínházi holmi 4/28

NÁNAY ISTVÁNVan-e amatőr színház? 10/19

NÁNAY ISTVÁNGyors változások avagy egyszabadtéri látványosság(A Kassák-ház Stúdió előadásaa Rózsavölgyi Parkszínpadon) 11/20

NÁNAY ISTVÁNA színpadi mozgás 12/24

NEMES G. ZSUZSANNA

Csongor és Tünde Szolnokon 8/28

NEMES G. ZSUZSANNARacine nyomában(Berenice - Győri KisfaludySzínház) g/29

OSZTOVITS LEVENTETöbb mint húsz bábu - kibelezve(Mesél a bécsi erdő - Vígszínház) 7/T9

PÁLYI ANDRÁS

Oidipusz, 1970(Szophoklész drámája a Madách Színházbanés Debrecenben) 2/10

PÁLYI ANDRÁS

Mellékszereplők és statiszták 3/9

PÁLYI ANDRÁSEgy barátságos színház(A Candida Szegeden) 4/8

PÁLYI ANDRÁS

Színészek kereszttűzben (JobbaGabi. Törőcsik Mari, EsztergályosCecília, Monori Lili, SulyokMária, Bodnár Erika) 6/27

PÁLYI ANDRÁS

Adáshibák margójára 6/41

PÁLYI ANDRÁS

Mit keres a Thália? 7/33

PÁLYI ANDRÁSJátszik-e a tér?(Stúdióelőadásokról) 8/14

PÁLYI ANDRÁS

Simon Evrard szelídsége(Olsavszky Éva Peter WeissMarat-drámájábanDebrecenben) 8/34

PÁLYI ANDRÁS

Vígjátékprofil? 9/18

PÁLYI ANDRÁS

Színház a televízióban 10/23

PÁLYI ANDRÁSSzabad tér és szabadtér (Úri muri,István király, Donna Diana,Dózsa György) 11/17

RÓNA KATALIN

A Bölcsek a fán előadásánakstílusrétegei (Pécsi NemzetiSzínház) 6/36

SAÁD KATALINTou O mozdulatvilága(Huszonötödik Színház) 6/32

SAÁD KATALIN

Nyári játékstílus? 11/17

SPIRÓ GYÖRGYIvanov a Nemzetiben 4/11

SPIRÓ GYÖRGYHubay Miklós és a kétfelvonásos(Álomfejtés és más drámák) 8/25

SPIRÓ GYÖRGYMire lenne jó a musical? (Operettszínházielőadások) 8/32

SPIRÓ GYÖRGYSzentendre kritikus tüköre (Botcsináltabölcsek, Szüzesség acél-tüköre) 10/16

SZÁNTHÓ DÉNESBohócok (Fővárosi Nagycirkusz) 4/26

SZÁNTÓ ERIKARómeó és Júlia tíztől kettőig (Próbajegyzetek)

6/16

SZÁNTÓ ERIKAPontok a térben (Rosencrantzés Guildenstern halott - Nemzeti

Színház) 7/30

SZÁNTÓ ERIKARamajana - előzmények nélkül (Körszínház)

10/12

SZÁNTÓ JUDIT

Elszalasztott lehetőségek(Örkény István Sötét galambjaa Nemzeti Színházban) 1/1

SZÁNTÓ JUDITMit kezdjünk a romantikával?(Ármány és szerelem) 7/24

SZÁNTÓ JUDITMegdöglesztett aknák(Döglött aknák - Katona JózsefSzínhát.) 10/1

SZÉKELY GYÖRGY

Egy paraplé ürügyén(Ramajana) 11/23

sZILÁDI JÁNOSNégyven - ötven évről (Szovjetdrámák magyar színpadon) 1/5

SZILÁDI TANOSBulgakov-Molière kálváriája(Álszentek összeesküvése -Katona József Színház) 3/14

SZILÁDT JÁNOSMit tehet az előadás?(A nagy hazugság - JózsefAttila Színház) 5/13

SZILÁDI JÁNOSA jóság próbái (Az Arbát meséia Katona József Színházban) 6/38

UNGVÁRI TAMÁSKorhűség és korszerűség(A mizantróp - Madách Kamara-színház)

12/20

Út A medikusig (Beszélgetéseka Színművészeti Főiskolán) 5/17

WALKÓ GYÖRGYHaynautól Mengeléig - avagymit felejtettünk el? (Woyzeck -Irodalmi Színpad) 8/19

Fórum és disputa

Fiatal művészek a ma színházában (TanácskozásBékéscsabán)

3/24

HERMANN ISTVÁNRendezőstílusés rendezőegyéniség 3/21

KEISZ JUDITTisztelt Szerkesztőség! 10/37

Kritikák után(Beszélgetés Kerényi Imrével) 2/23

LUX ALFRÉDEpika a színpadon(A Thália Színház törekvéséről) 1/20

SZILÁDI JÁNOS

Miért szeretjük a romantikát?

10/3

5 SZILÁDI JÁNOSSzínházszerkezet - színházilátogatottság 7/9

A Kiss Manyi-dosszié 7/38

Arcok és maszkok

ANGYAL MÁRIA

Dayka Margit munka közben 1/22

ANTAL GÁBORSzínész a maszk mögött(Beszélgetés Keleti Lászlóval) 9/25

BONIFERT MÁRIASzemélyiség és szerep(Beszélgetés Huszti Péterrel) 8/30

GÁBOR ISTVÁN"Figyeltem a tört ütemre is"

(Beszélgetés SzeboszlaySándorral) 7/43

LÁZÁR MAGDA

Sulyok - két este 7/40

MALONYAY DEZSŐ

Somló István emléke 7/36

MÁRTON VERA

Svejk: Bodrogi Gyula 9/33

MOLNÁR GÁL PÉTERBodnár Jenő óralánca(Bodonyi Béla, Sugár Lajosés Szél Richárd) 3/29

PÁLYI ANDRÁSA Szókrátész-szenvedély színháza (HaumannPéterről) 2/22

SAÁD KATALINJátéktér és látvány(Gyarmathy Ágnesről) 2/25

SAÁD KATALINJohanna nővér komédiája(Timár Éva az Ördögökben) 5/40

Négyszemközt

ANGYAL MÁRIAAjtay Andor - kettős szerepben(A szegedi Naplemente előtt) 2/16

ANTAL GÁBORSokszemközt a színészetről 1/25

BENKŐ TIBOR

Hofiról - Hofival 4/33

BENKŐ TIBOR

A veszprémiek tíz éve 10/32

FÖLDES ANNAKoreográfusból rendező

(Beszélgetés Szigeti Károllyal) 2/t8

FÖLDES ANNAWinnie-t vállalva

(Beszélgetés Tolnay Klárival) 4/z9

KOLTAI TAMÁSÖnálló est - misztifikálás nélkül.(Beszélgetés fiatal

előadóművészekkel)

11/2

4 RÓNA KATALINÉvad végi találkozásLendvai Ferenccel 8/44

SZEKRÉNYESY JÚLIAEgy díszlettervező rögeszméi(Beszélgetés Jánosa Lajossal) 8/40

Színház és közönség

KULKA ESZTER-SZENTIRMAILÁSZLÓ

A Szegedi Nemzeti Színház nézői 1/29

SAÁD KATALIN

Munkások a színházról 5/39

SZENTIRMAI LÁSZLÓ

Közönségvizsgálat Szegeden 3/36

SZENTIRMAI LASZLÓMunkásnézők a Szegedi NemzetiSzínházban 10/31

Színháztörténet

ÁRVAY ÁRPÁD"Éva volt az a szerep"(Agatha Barsescuról) 2/47

BERKES ERZSÉBETA teljes színpadért

(Portrévázlat Mácza Jánosról) 1/3z

BERKES ERZSÉBETA zöld szamártól Ayrus leányáig(Palasovszky Ödönről) 2/42

BERKES ERZSÉBETL éhhetűnk-e kétszer ugyanabba afolyóba? (Az Új TháliaTársaságról) 3/45

BERKES ERZSÉBETA „Kakukktojás" története(Palasovszky Ödönről) 10/40

ERDŐDY KÁLMÁNAmíg a Tragédia eljutotta színpadig 9'48

HEGEDŰS TIBOREgy régi színlap - régi e m l é k e k 2 / 2 8

KUNSZERY GYULA

A balatonfüredi színház q/46

Műhely

CSINÁDY ISTVÁN

Anyagok és eljárások Prágában 50/47

DÁN RÓBERTA Szüzesség acél-tüköreforrásai és alkotásmódja 7/46

KAZAN ISTVÁNMoszkvai munkanapló L 3/4t

Moszkvai munkanapló II. 5/32Moszkvai munkanapló III. 6/45

KÖLLŐ MIKLÓS

Mezítelen térben - a pantomim 1z/43

RÓNA KATAlINA két Mária királynő(Gyárfás MiklósMadách-átköltése) 4/36

SAÁD KATALINA „Marat" debreceni próbáin 8/35

Világszínház

GÁL M. ZSUZSA

ITI-kongresszus Londonban a/34

HERZUM PÉTER

A vietnami színjátszásés színművészet hagyományai 1/42

HERZUM PÉTERMagyar elemeka vietnami színjátszásban x/38

TANOSA LAJosPQ 71 10/46

TASZ ISTVÁNSvájci pillanatkép Dürrenmatt-tal 2 /38

JOÓ LÁSZLÓSzínház a vásárcsarnokban(RonconiŐrjöngő Lorándrendezése) 9/39

KECSKEMÉTI KAROLYA második színpad(Roose-Evans stúdiójaLondonban) 12/41

KOLTAI TAMÁSJobb-e a színház Bukarestben? 1/;S

KOLTAT TAMÁSPrágai színház cseh dráma nélkül 4/38

KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓHat romániai magyar színháztörténetéről és jelenéről 22/39

KOVÁCS GYŐZŐThália Kassán 6/44

KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR

Bulgáriai benyomások 4/45

KÖPECZI BÓCZ ISTVÁNSzophoklész, Shakespeareés Computer a/3?

LŐRINCZ ÉVA

Az Adáshiba Helsinkiben 12/36

Magyar ősbemutató Moszkvában(Beszélgetés P. O. Homszkijjal) 7,/44

MAJOR TAMÁSA Nap Színháza 9/36

MEZEI ÉVA

Éjjeli menedékhelya prágai Cinoherni Klubban 9,'44

MIHÁLYI GÁBORKlasszikusok tatarozása(Színházi beszámoló románés NDK-beli előadásokról) 10/40

NAGY PÉTERAz abszurd abszurduma(Párizsi levél) 9/40

NEMLAHA GYÖRGYSzínházban voltam Erdélyben 11/39

PÁLYI ANDRÁS

Suszterek és szalmabáb(Varsói beszámoló) 12/35

GEORGES SCHLOCKERA fiatal színházak világtalálkozója (FesztiválNancyban) 9 4 1

SZÁNTÓ JUDITKét hét Belgiumban 5/42

SZÁNTÓ JUDITNyomozás tizenkét dühösfiatalember ügyében 12/30

SZEREDÁS ANDRÁSA Bölcs Náthán Budapesten(A Deutsches Theatervendégjátéka') 3/32

UNGVÁRI TAMÁSÜnnepi hetek Nyugat-Berlinben 3/34

VARANNAI AURÉLBlackwell magyar tragédiája 2/3S

Könyvszemle

ANTAL GÁBORVégjáték(Mihályi Gábor könyvéről) 11/46

FÖLDES ANNA Szájhősökés bálanyák(Csurka IstVán drámakötetéről) 8,/46

FÖLDES ANNA Lenniés nem lenni(Fejes Endre drámáiról) 11/43

GÁBOR ISTVÁNA magyar dráma útja (1945-57)

(Siklós Olga könyvéről) 3/44

LUX ALFRÉDSzínházi kerekasztal(Lengyel György antológiájáról) 1/46

SAÁD KATALINA tánc mínt drámai elem(Körtvélyes Géza és Vályi Rózsi könyvéről)

(/45

SAÁD KATALINEgy irodalmár a színházban(Jan Kott Shakespeare-könyvéről) 1/47

Díszletek - Jelmezek - Kellékek

CSÁNYI ÁRPÁD

Csehov: Ivanov4/borító5/9-11

EICHBAUER, HELIORodriguez: Családi album 10/44

FEHÉR MIKLÓS

Ödön von Horváth:Mesél a bécsi erdő 7/borító

FEHÉR MIKLÓS

Edlis: Hol van a testvéred,Ábel? s/borító

FORRAY GÁBOR

Madách-Ránki:Az ember tragédiája 4/borító

GYARMATHY ÁGNESSzophoklész:

Görög tragédiák 2/26-28/borító

JÁNOSA LAJOS

Puccini: Gianni Schicchi 8/borító

KÖPECZI BÓCZ ISTVÁN

Gribojedov: Az ész bajjal jár 2/33

KÖPECZI BÓCZ ISTVÁN

Madách: Az ember tragédiája 8/5

RAJKAY GYÖRGYRamajana 9/borító

SCHÄFFER JUDIT

Csehov: Ivanov 5/borító

SZINTE GÁBOR

Rejtő Jenő: Tulipán 11/borítóTAKADA, ICHIRO

Shakespeare: Hamlet 10/borító

VÁGÓ NELLI Bulgakov:

Álszentekösszeesküvése 12/borító

VASARELY, VICTORRacine: Berenice 6/borító

VYCHODIL, LADISLAVK. Capek: A fehér kör 10/43

játékszín

Bartókiána

BOLDIZSÁR IVÁN

Bartók jelenléte

Hiszen Bartók az év minden napján és anap minden órájában jelen van Ma-gyarországon. Talán csak a kora hajnaliórákban nincsen olyan perc, amikor a rá-dióban valamelyik műve fel ne csendül-ne -vagy nem is ide illő, nem is hozzá méltóige ez: fel ne zendülne, zúdulna, horkanna,sikoltana, üvöltene, szétzúzva még ma is,fél évszázaddal első felhangzásuk,negyeddel a mester halála után aszokványokat és a megszokásokat, fel-bolygatva azt, ami bennünk kényelmes ésbelenyugvó, azt, ami hamis harmóniára,kellemetes összecsendülésekre vágyik, ésteremtve helyette fájdalmas, mert igaz,valóságos, mert nehezen elviselhető, békétbontva békességet alkotó összhangot.

Hiszen nincsen este, hogy lemezját-szónkra fel ne tennénk egy-egy új Bartók-lemezt; hiszen káprázatosan sikerült, teljeshanglemezkiadásának mostanában jelennekmeg újabb és újabb darabjai, vagy most vanpénzünk, hogy megvegyük őket. Az egészország most hatol be ezeken a lemezekenkeresztül a bar-tóki mű eddig rejtettgeológiai mélységeibe, most térképezi fel afüle, a tudata, a lelke számára a bartókizene eddig bejáratlan tájait.

„Hiszen" - így kezdtem ezeket amondatokat. Lehet-e Bartók még jobban isjelen? Vagy megfordítva: jelen van-e azoktudatában, akik még mindig a „Zöld akukorica, Kati"-val. forralják fel a vérüket,és a „Rózsabokorban jöttem a világra"-szerű dallantyúktól érzelmesednek el, éstartják ráadásul igazán magyarnak, mint -Horváth Teri csalafinta alakításában - aBartókiána-beli parasztasszony hatvanévvel ezelőtt. Mert közben természetesenegész idő alatt a Kazimir rendezterendhagyó szín-műre gondolok, aTháliából. E darab óta és e kísérlettőlkezdve Bartók jobban jelen vanMagyarországon, mint előtte. Éppen ezért,mert a mindennapi és minden órányijelenlétéről szóló mondatokat hiszennelkell kezdeni.

Hála Kazimir Károly kereső szelle-mének, művészi nyugtalanságának ésszínházvezetői nyughatatlanságának, és

hála Kozák András Bartókká lényegültalakításának, Bartók élete, személye,drámája, tragédiája és katarzisa közelebbkerült a közönséghez. És a zenéje? Egy kistürelmet, hiszen éppen erre vonatkozik ahiszen. Amit a Thália bemutat, aztdokumentumdrámának nevezi: jelenetsorBartók Béla életének eseményeiből,ellentmondásaiból, idézetek le-veleiből,darabok és egészek emberi kapcsolataiból,völgyek és hegyek sorsának hullámzásából,egy villanat betegségéből, csak egy sírkőfényképe halálából, és végül nem alegügyesebben ki-nyitott kapuhalhatatlanságára. Már így leírva, tehátcsontig fogyasztva is, csupa izgalom,fölkelti a várakozást, csigázza azérdeklődést. De drámai mű-e?

Legkönnyebb egyszerűen úgy felelni,hogy új a dramaturgia a világ mindenszínpadán és a világszínpadon, a Bar-tókiána is ebbe a tág műfajba tartozik.Vagy így: Bartók küzdelme a zenei megnem értéssel, a művészi vetélytársakkal éslesipuskásokkal, a politikai ellenfelekkel ésellenségekkel, Bartók nagyon magyardilemmája a „menni vagy maradni", a nagyeurópai sikerek és az amerikaimegpróbáltatások, mindez együtt nemdráma a szónak hagyományos értelmében,de színpadi művé teszi az újszerű, aszokványokat merész képzelő-erővelfélrelökő rendezői megoldás.

Ez is sok, de nem elég, ám ettől isjobban jelen van Bartók Budapesten, ésvele együtt kortársai és kora, minde-nekelőtt csillagtársa a zenei égbolton és anemzet firmamentumán, Kodály Zoltán,akit az ugyancsak fiatal Harsányi Gábormegvesztegetően tökéletes maszkkal,beszédmodorral, fejtartással elevenít meg,külsőségeiben. Jelen van a szín-padon egy-egy jelenetben vagy a háttér-be vetítettfényképen, amiről nem tudom, szükséges-e, a század első évtizedeinek egészMagyarországa: Mihalovich, aZeneakadémia értetlen igazgatója ésThomán tanár úr, a fiatal láng-észútrabocsátója; itt vannak a nagy kar-mesterek, akik útját egyengették: TangoEgisto, Szenkár Dezső, Ferencsik János -valamennyit Rátonyi Róbert játssza olyankomolyan, ahogyan csak egy víg-játékiszínész képes. Felvonulnak a régiMagyarország jellegzetes alakjai, egy is-meretlen nevű, nótáztató alispántól, atúlméretezett Bangha páteren át egészenHorthy Miklósig, akit természetesen Ko-vács Károly alakít, otthonos biztonsággal,a figura egész strammságának ésbárgyúságának érzékeltetésével.

De főképpen jelen van a másik Ma-gyarország: Ady Endréé és Balázs Béláé ésJózsef Attiláé és Reinitz Béláé és TóthAladáré és mindazoké, akik a nagynemzedéki és nemzeti drámában Bartók,tehát az igazság, Bartók, tehát a haladás,Bartók, tehát a művészet oldalán álltak.„Dráma", csúszott ki az író-gépembillentyűi alól a szó. Bartók éle-te drámaivolt, a hagyományos dramaturgiaértelmében, ám ettől a róla szóló színpadimű még nem lesz dráma, se a szónakhagyományos, se újabb jelentésében.

A Bartókiána mégis tele van drámai-sággal, a közönség részt vesz a cselek-ményben, megtörténik az irodalom és aszínpad ritka és nagy hittitka: a nézőazonosul a hőssel. De mivel is azonosul?Bartók jellemével, hajthatatlanságával,hajlíthatatlanságával, megalkuvásiképtelenségével. Ez nem „csak", mégis ígykell mondanom: ha csak ennyi volna,Kristóf Károly gondosan, nagyanyagismerettel és tereptájékozottsággalösszegyűjtött életrajzi anyagábólszabályos, ódramaturgiai színművet islehetett volna írni. Ilyen már sok van, amagyar drámairodalomban is, ennél aBartókiána, több, mert az azonosulásjellege más. Itt kerül vissza, elgondol-koztató mozzanatként a zene kérdése.Bartók elválaszthatatlan a zenéjétől. HaBartókot mondunk, zenét mondunk,ugyanúgy, mint Bach, Mozart, Beethovennevére, ugyanúgy, mint Petőfiére, JózsefAttiláéra verset.

Ha a Bartókiána akár a legklasszikusabbés ezért még mindig a legközvetlenebbülható drámai módszerrel ábrázolnáBartóknak, az embernek drámáját ésmutatná fel emberi példáját, egy ütemnyimuzsikának sem kellene cl-hangzania.Nem hiányozna senkinek, mert nem errőlvolna szó. Most kerüljük meg az asztalt, ésüljünk le a másik oldalára. Ha a Harmadikzongoraversenyt hallgatom, megrendülök,pokolra zuhanok és a mennybe szállok, denem sokat számít, tudom-e Bartókéletének összecsapásait, ismerem-ejellemének kristályszerkezetét. A (nemlétező) prózai drámában az emberrelazonosulnék, a (szerencsére létező)zongoraverseny közben a zenével. AThália előadása közben a színpad és aközönség között jön létre a dráma.

A néző azonosul a hőssel. A hős Bartók.De Bartókkal nem lehet a zenéje nélkülazonosulni. Az újfajta dramaturgialehetővé teszi, hogy a zene az operet-

té vagy musicallé válás nélkül szervesrésze legyen a cselekménynek - de hiszennincs is igazi cselekmény, tehát szervesrésze a folyamatnak, ami éppen a zenerévén lép elő cselekménnyé. A nézőkazonosulnának a zenével, de csak kevesentudnak. A többség kénytelen ráébredni,hogy a mese róla is szól. 6 maga aszínpadon nem biztos, hogy Bartókoldalán állna. Mármint nem akkor,amikor jellemének szilárdságával, politi-kai bátorságával, eszméinek tisztaságávalazonosulhat, hanem amikor a zenéjével. ABartókiánában a közönség a drámaiellenlábas.

Mert igaz, hogy Bartók mindennap jelenvan a rádióban és a lemezjátszónkon,jelen van mint elvont fogalom, mint ahűség és a művészet eszménye, mint„tiszta forrás". De zenéje még nem viltolyan otthonossá a fülben, mint neve aköztudatban. A bartóki zene, amelyegyszerre mai, holnapi és ezeréves, amelyegyszerre hangzavar és összhang, zűr ésmegnyugvás - gondoljunk Illyés nagyversére! -, amely egyszerre népi ésfelséges, még nem foglalta el illő ésméltó helyét a magyar társadalomban.Vagy pianóban szólva: a közönségben.

Erre az ellentmondásra eszméltet rá aBartókiána. Ha Kazimir a jelenetsort el-hozná a máig, szájba rágna. Így elindítegy belső folyamatot. Az előadasok drá-mai feszültsége a színpad és a nézőtérközött, az azonosulás magas foka feléb-reszti-felébresztheti a vágyat a teljesazonosulás iránt. Bartók személye és ze-néje együtt a közönség olyan rétegeihezjut el - a Thália nagy mester abban, hogybevigye a színházba az embereknek azt arészét, amely túlnyomónak mondható, ésamelyet - ezt már nem Heltai, hanem azUnesco - „non-public"-nek, „nem-közönségnek" nevez. Ezeknek a lelkébenvan Bartók jobban jelen a Bartókiána óta,mint előtte.

Hogyan? Úgy, hogy színház. Mások atörvényei, mint a logikának, és mások,mint az irodalomnak. Például úgy, aho-gyan Kozák Bartókot játszik aBartókiánában anélkül, hogy játszaná. ABartókot megszemélyesítő színész azongora mellé áll, a színfalak mögül kilépegy fiatal zongoraművész, ő ül a zongoramellé, ő játszik. Az ujjaival. Az arcávalKozák András játssza Bartókot. A kétember ott, a színpadon, még kettő, de mára nézőtér első sorában eggyé válik. Mertaz előadás jó színház.

És mert jó színház, társadalmi szerepevan.

HERMANN ISTVÁN

Egy színpadi emlékműa Tháliában

A Thália új otthonba költözött, az egy-kori Radius mozi, majd többféle szín-házhelyiségébe, és a Bartókiánát választottabemutató előadásként. Nem véletlen ez,hanem összefügg a főrendező és a színházútjával, tehát Kazimiréval és a Tháliáéval.Kazimir Károly ugyanis rendkívül érdekespályát futott be. Elindult azzal ameggyőződéssel, hogy a magvar színházakműsorpolitikája igencsak szűkös. Így tehátelkezdte kitapogatni: mi hiányzik. Azötvenes évek végén hiányzott a görögdráma, és Kazimir színpadra hozott görögdrámákat már Miskolcon is (előtte a Vihartársrendezője volt a Nemzetiben), majdmegteremtette a nyári körszínpadot ésoratóriumszerűen előadta az Oidipuszt. Afiatal Kazimirnak teljesen igaza volt, és hafelfogásmódjával itt-ott lehetett isvitatkozni, kétségtelenül új színt és újhangot jelentett a magyar színpadon.

A későbbiekben is folytatta a hiányokkitapogatásának útját. Nem óhajtok teljesfelsorolást adni, csupán egy-két jel-legzetes példát szeretnék megemlíteni.Még a Vígszínházban az ő kezdeménye-zése volt Sheridan A rágalom iskolájacímű vígjátékának előadása. Ezért is sokgáncs érte, pedig igaza volt, egyrésztazért, mert ha magyar színpadon nemszoktuk is meg a 18. századi angol vígjátékot ((nagyon sok érdekes van a 18.

századi angol vígjátékban, s nemcsakSheridan, hanem Goldsmith műveiben is),végre valaki megpróbálkozott vele,mégpedig szellemesen, ügyesen és ak-tuálisan. Az aktualitásra sokan nem ismertek gondolni, hiszen éppen egy „nyo-mott" időszakban hozta színre SheridantKazimir, és a közegellenállás is, valaminta magyar színházi hagyományokegyoldalúsága is akadályozta a sikert.

Ismét csak nem a teljesség igényéveiemlíteném meg, hogy Kazimir a TháliábanMagyarországon hosszú idő után előszörnem a Phaedrát hozta a Racine-darabokközül színre - amelynek nagyobbhagyománya volt -, hanem magyarszínpadon szokatlan módon a Bri-tannicust. Ebben is igaza volt. Tehát aklasszikus örökségből is valahogy úgy

igyekezett válogatni, hogy szokatlant, íjatmondjon, új és nagy fákba vágta afejszéjét, mely bizony néha bele is törtezekbe a fákba. Azután érték kritikák egy-egy évad sikertelenségei alapján,megrendezték a Thália színházpolitiká-jának temetését, de a Thália újra meg újrafeltámadt, megint hozott valami újat.

De nemcsak a klasszikus darabokkalkapcsolatosan van meg Kazimirban ez azújító kedv. Néha harmincas évekbeliújdonságokat vesz elő, mint amilyen pl. apiscatori színpadi látás. Emlékezzünkcsak Piscator Háború és békéjénekbemutatójára a Vígszínházban, majd asokkal halványabb piscatori Amerikaitragédiára a Tháliában. Általában sze-retem azokat az embereket, akik vállaljákazt is, hogy megbukjanak, mert valamiújat akarnak, és ez az új, mégpedigkoncepcionálisan új most Kazimirnál anépművelő színház. Ennek a lehetőségétkell elemezni ahhoz, hogy a Bartókiánakoncepcióját megérthessük. Elődje nyil-ván a dokumentumszínház volt, melycsaknem egy évtizede elsősorban németszínpadokon uralkodott, és amely olyankülönböző értékű műveket hozott létre,mint Hochhuth A helytartója, Peter WeissMarat-ja és Az Oppenheimerügy. Közülükfőleg Peter Weiss darabja bizonyultidőállónak, mert az egyetlen olyan drámavolt a dokumentumdrámák közül, amelynemcsak jól volt el-gondolva, nemcsakokos darab volt, hanem költészet is volt amélyén. Ennek a mintájára próbálta megKazimir A magyar kérdést, amelyetminden szempontból vérszegénynektartok, és amely messze alatta maradt alegközepesebb dokumentumdrámákszínvonalának is. A dokumentumdrámaazonban nem elég, és Kazimirnak igazavan, mi-kor a dokumentumdrámáthatározott, nem csupán történelmi, hanemáltalános népművelő szándékkal igyekszikfel-tölteni, tartalmasabbá tenni, és ígysok-oldalúságát biztosítani. Éppen adokumentumdráma művészifogyatékosságait akarja pótolni azzal,hogy művészről, illetve művészekrőlmutat be darabot; hogy a drámaművészvilágban játszódik; hogy szerepelbenne nép és költő, zenész és gyűjtő,kommunista politikus és kurzuspolitikus,tehát Lukács és Bangha páter, Hubay Jenőés Horthy Miklós, székely parasztasszony(ravaszsággal és ál-szeméremmel),valamint igen sok népi zenész (még aszünetben is muzsikálnak), és KodályZoltán, aki szintén valami-

féle góbés észjárással jelenik meg a szín-pad közepén, és kényszeríti ki a zené-szekből dallamaikat; díszletként ott van aZeneakadémia nagyterme és megannyivetített kép, továbbá rengeteg egyébszereplő, akik közül legtöbben már régen asírjukban nyugosznak.

Az egész előadás tehát népművelődokumentumjátéknak készül - KazimirKároly hittel vállalja ezt - Kristóf Karolyszövegével, melyet időnként „színez"

néhány Ady-versidézet, néhány zongoránelőadott Bartók-mű (főiskolások játsszák),néhány József Attila-vers, kevervekordokumentumokkal, memoár-részletekkelés az említett diákkal és élőképekkel.Mindez azt is jelenti, hogy színpadilagkeveredik itt az új tényszerűség és Piscatorpolitikai színpada, az irodalmi színpad, alaterna magica stb. Akármennyire gúnyosanhangzik ez az óriási keveredés és kavargás,mindennek lehet értelme. Illetve lehetne,hiszen Kazimir népművelő színpadot akarteremteni, és ez az első ilyen vállalkozás.Csakhogy mi az eredmény?

A népművelés és a színpad viszonyakétségtelenül egyike a legbonyolultabbproblémáknak. A film megjelenése előtt, demég utána is, a színpad volt az egyiklegfontosabb népművelő fórum. Elsősorbanazáltal, hogy mint színpad, adrámairodalmat közvetítette, illetve mintelőadószínpad, a költészetet. Abban apillanatban azonban, ahogy a szín-padmásodlagos lett, és egy népművelő előadásillusztrációjaként kezdett szerepelni, nemvolt igazi hatása. Legfeljebbhatárszituációkban fordult olyasmi elő,hogy a baloldali fiatalság a Vajda János-társaságban meghallgatott egy lényegilegantifasiszta tartalmú előadást, és utánaAscher, Major, Gobbi, Bánki Zsuzsahasonló szellemben szavaltak verseket. Ezazonban kivétel volt. A színpadnak mindigfőszereplőnek kel-lett lennie, akárelőadószínpad, akár pedig drámai színpadvolt.

Így az eddigi tapasztalatok a nép-művelőszínpaddal kapcsolatosan nagyon isproblematikusak voltak, és a Tháliamostani produkciója nem oszlatta el e sorokírójának kételyeit. Elismerem, alegmagasabb színvonalon és a legnagyobbátgondoltsággal csinálta itt meg Kazimirazt, amit a legutóbbi, legsikeresebbrendezései alkalmával már nyilvánvalóanátgondolt: nem színpadra termett szövegbőlszínpadot teremteni. Itt természetesen a

Kalevalára, a Ramajanára stb. gondolok.De mi vezetett

ott a sikerhez? Az, hogy az anyag mélyénvalódi költészet volt. Akárhogyankivonatolt jellege volt is a színháznak, aköltészet mégis megmaradt és átütött. Sígy a színpad igazán főszereplővé vált,mégpedig nem egyszerűen népművelés,tehát ismeretek közlése értelmében, ha-nem mint költészeti értékek hordozója.

S mi történt a Bartókiánában? A köl-tészet másodlagos lett, illusztráció, iro-dalomtörténetileg esetleg végső fokonhelytálló illusztráció, de nem evidensen atémához tartozó. És ugyanez történt azenével is. Bartók zenéje sem főszereplő,hanem hatodrangú mellékszereplő a

Bartókiánában, még akkor is, hogyha azenéről van szó, az előadás legnagyobbrészében. Amint a zene néhány taktusaillusztrációként belekerül a darabba,hirtelen felmerül a probléma: miért nemlehet ezt a zenedarabot tovább hallgatni?Az idézetek soha nem jelentik a művet,nincs olyan mű, amelynek jellegze-tességeit idézetekkel kimeríthetjük, vagyakár csak megközelíthetjük, mert a műmindig egész. Itt viszont a művekbőltöredékeket kapunk, egy életút illusztrá-ciójaként. Csakhogy ezt az életutat ezekértaz idézetekért nem érdemes megtenni.Sajnos teljes verset sem nagyon hallunk,hanem pusztán citátumokat. Az azérzésünk támad, hogy itt a modernkultúrcitatológia egy formáját űzik, noha aszándék egészen más.

Lehet-e zenészről művészit írni? Lehettermészetesen, hiszen a Doktor Faustussem más, mint zenei elemzések sorozata.Csak egy nagy különbséggel. A Faustus-ban a közvetlen zenei idézetek nem ját-szanak komoly szerepet, a zeneszellemgondolati, szellemi arcra van átfordítva.Az a kísérlet, amit a Thália produkált,azért érdemel figyelmet, mert magánakBartóknak a levelezéséből igyekszik ezt aszellemi arcot rekonstruálni, és a szellemiés zenei atmoszféra megidézésévelalátámasztani. Noha általában osztomBálint György véleményét, aki úgy tá-masztja alá azt a nézetét (éppen AdyLédához írt leveleinek kiadása kapcsán),mely szerint a levelek minden nagy emberesetében csalódást okoznak, hogy

Napóleon Mária Lujzához írott eme soraitcitálja: „Tegnap megnyertem a borogyinóicsatát, kicsit náthás vagyok, nagyonszeretlek" - Bartók levelezésére ez talánlegkevésbé vonatkozik. De ennek ellenérea levelek jó része mögött ott van a dráma,amelyet az igazi költészet kibogozna.Például a Bartók-Kodály vita, a mennivagy maradni vitája, való-

Kozák András mint Bartók

(Thália Színház: Bartókiána)

(MTI fotó - Keleti Éva felv. )

ban a huszadik század egyik legérdekesebbés legelgondolkoztatóbb drámája lehetne,és ebből kapunk egy villanást, majd egylevélolvasást, s azután folyik tovább adokumentált élet. Pedig mi minden vanemögött is. Vajon meddig kell az őrzőkneka strázsán maradniuk? Vagy mikor vannakigazán a strázsán?

Tehát a Bartókiána, mely először hoztalétre igényes színvonalon a népmű-velőszínházat, egyben azt is megmutatja, hogymennyire nem lehet a színházatmegfosztani relatív önállóságától. Anépművelés feladata természetesen asokoldalú információ. A színpadé nemelsősorban az információ. A népműve-lésbemutathatja Bartók életét nagyon sokszempontból, a színpad „mindenszempontból" akarja, holott feladata éslehetősége csupán a drámai költészetszempontjából gyümölcsöző mozzanatokbemutatása. Így kerülnek a színpadra olyannéma figurák, mint Pásztory Dittáé, holotta néma és majdnem néma figurák,melyekkel a színpad tele van, vagykomikusak, vagy nagyon meghatározottfunkcióban érvényesülhetnek csak. Ezértönti el azután a statisztéria a színpadot, sőt,még a néhány szavas szereplők, mint aSzilágyi Tibor alakította Bangha páter is,statisztériává alacsonyulnak, noha Szilágyifinoman talál el egy érdekes vonást: areakció jólelkű szolgáját.

Akinek alakításán az egész előadásnyugszik, a Bartókot megszemélyesítőKozák András. Ez a nagyon tehetségesszínész itt egész különös figurát hoz, aminagyon sok mindent megértet Kazimirfelfogásából, de nagyon keveset a do-

kumentumjellegből. Ha a dokumentum-hozhűek maradnánk, akkor Bartók sajátosmagányosságát - és érzelmeinekhatáresetekben és akkor sem lángoló mó-don, de nagyon is definitív érvényre jut-tatását - hoznánk a színpadra. Kozákazonban - mivel színész és nem Bartók - azártság mögül folytonos izgalmat, lelkitúlhevültséget hoz a színpadra, ami Bartókzenéjében megvan, de Bartók alakjábansoha. Így egy nagyon érdekes színészialakítást láttunk, amely önmagában „vitteaz estét", de ellentmondott a játékdokumentumépítkezésének, más szóval, aművészet itt áttörte a dokumentumot. Csakaz a kár, hogy nem Bartóké, nem adarabíróké, nem az együttesé, hanemKozáké. S ennek az alakításnak az értékeiegyre jobban megvilágították, hogy azok,akik dokumentumot játszottak, mint aReinitzet alakító Inke László a magakedélyes kávéházi figurájával, vagy aBalázs Bélát alakító Szabó Gyula a magakissé egzaltált lángolásával, és a többiszereplő is, mint a kitűnő maszkot viselő,Kodályt alakító Harsányi Gábor, végül isstatisztériává lettek a színpadon, nohaszerepmennyiségük jóval több.

Mindezeket azért érdemes megjegyezni,mert úgy tűnik, Kazimirnak és a Tháliánakkét útja van. Ha népművelő szerepet akarbetölteni úgy, hogy igaz költészetet fedezfel és azt színpadilag sugározza, akkortovább lehet járni az úton. De a Bartókiánamutatja, hogy az ellenkező lehetőség nemlétezik. Olyan lehetőség, ahol a művészetidézethalmazzá válik, koratmoszféra-érzékeltetéssé, ahol a művészet megmarada dokumentum keretei között ésszínvonalán --művészi értelemben nemlétezik. Ezzel a tanulsággal és e tanulság jófelhasználásával nagyon értékes színpadotlehet teremteni. De ha ezt a tanulságot nemvonják le, szerintem hosszú zsákutca elénéznek, amelyből nehéz kitalálni.

BREUER JÁNOS

Népművelés - nemközépiskolás fokon

A Bartókiána a Tháliában

„Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ady Endre,József Attila, Balázs Béla és más kortársakírásai alapján", vagyis csak tiszta forrásbólmerítve eleveníti meg a Thália SzínházBartók Béla drámai fordulatokbanéppenséggel nem szűkölködő életét. Mégiselképzelhető, hogy a zene-történészbőlellenszenvet vált ki a szín-padi alkotás,mivelhogy szereplői a szín-tiszta igazatmondják ugyan - azaz, ami a szájukbaadatik, az valaha valóban el is hangzott -,de nem a teljes igazat. A darab nagy számúmellékfigurája árnyalatlanná, egysíkúválesz. Joggal teszi szóvá tehát, aprodukcióért máskülönben lelkesedő KesziImre, hogy Mihalovich Ödön, aZeneakadémia hajdani főigazgatója, nemmindig volt agyalágyult (például akkor semvolt az, amikor Bartókot és Kodálytintézetébe tanárnak ki-nevezte); joggalteszi szóvá a produkciót egészében elítélőKroó György, hogy Dohnányi Ernőbeállítása roppant egyoldalú (magam issokalltam a nyegleségét); s haddjegyezzem meg én is, hogy Radnai Miklóskiemelkedően tehetséges igazgatója volt azOperaház-nak, nem pedig valamiopportunista, sunyi zenediplomatája aHorthy-korszak-nak.

A muzsikus szót emelhet az ellen, hogyzeneművek töredékesen hangozzanak el,megróhatja az előadást, hogy A csodálatosmandarinból elhangzó idézet koreográfiájalégből kapott, s a zenei anyaggal nemkorrespondeál. (Ez is szóvá tétetett már.)Háboroghat akár azon, hogy hamisak azongorák, vagy akár afelett, hogy RátonyiRóbert A csodálatos mandarin valódizongorakivonatából idézve, Bartók általsoha le nem írt fantáziahangokat játszik.Megengedem, a dramaturgot bosszanthatjaaz eredetileg groteszknek, humornak szántnépi életképek göregáborosra átváltotthang-ja: a színpad értője sokallhatja afilozófiát, hosszúnak ítélheti Geyer Stefijeleneteit. (Bár ehhez tudnivaló, hogy olyanterjedelmes, filozofikus levelezést - leg-alábbis fennmaradottat - Bartók senkimással nem folytatott, mint amilyen aGeyer Stefihez fűződött kapcsolata nyo

mán ránk hagyományozódott.) A kifogá-solható részletek számát távolról sem me-rítettem ki. Csakhogy egy önálló életet élőműalkotás nem azonosítható egyszerűen abenne fellelhető részletekkel, ha-nemvégső soron mint egység, mint kompozíció,ritmussal, formával s - mindenekelőtt -gondolattal felruházott művésziteljesítmény, sokkalta több valamennyisikeres vagy vitatott részleténél.

Ha mármost nézőként figyelem a Bar-tókiána előadását, igyekszem nemcsak aszínpadon történteket észlelni, hanem aztis, ami a nézőtéren megy végbe. S az első,amit rögzítenem kell, hogy a közönségrendkívüli koncentrációval és akti-vitássalvesz részt a játékban. Nincs köhögés,torokköszörülés - influenzaidőben! -, nincszörgés cukorkás staniclival. Másrészt, nemdermedt, nem halott ez a csend, a nézőtér aszínpaddal együtt lélegzik, együtt él.

Gondolom, a színpadon látottakkal-hallottakkal való azonosulás más-másszinten is végbemehet anélkül, hogy eszintek a néző reakcióit - átélésének le-hetőségeit - lényegesen befolyásolnák.Akik ismerik a darab valamennyi forrását -leveleket, dokumentumokat, személyeket,zeneműveket, Bartók életénekkonfliktusait, harcait -, azok, meglehet,ínyenc módra értékelhetik a kéziratotösszeállító s a kritikák egy részében ért-hetetlen anonimitásba szorított KristófKároly munkáját, értékelhetik, teszem, aztaz eljárást, amint életrajzot, „formát"bontva állít egymás mellé összetartozó, bármás-más időpontban elhangzott gon-dolatokat.

Károsodás azokat sem éri azonban, akiknem tartoznak a beavatottak, aszakmabeliek kicsiny köréhez, s nemvoltak az országos Bartók művelődésiverseny résztvevői sem. Élményszerűvé,élmény forrásává a Bartókiána nem azadatközlés és az adatok észlelése, felfo-gása, rögzítése révén válik. Nevel, nempedig oktat. Nem kell tudni, ki volt Mi-halovich, Dohnányi, Radnai vagy éppenBangha páter. A dolgok megértéséhezbeérhetjük annyi információval, amennyitegy-egy mellékfiguráról a darab ad. Afrontok ugyanis világosak, egyértelműenkitűnik, hogy ki áll a Bartók képviseltehaladás oldalán, s ki vele szemben, aművészi általánosításhoz pedig ennyi iséppen elegendő.

Az előadás szenvedélye, intenzitása,Kazimir Károly vibrálón feszült rendezése- gondolom - tudós és tudatlan nézőtegyaránt megragad. A játék ritmusa,

megannyi szorongató és feloldó pillanataszüntelen továbblendíti a fantáziánkat. AThália színpadán ismert és becsesdokumentumokból valami új minőségszületett. Nem tudom, szerencsés-e ezt aminőséget Kazimir megfogalmazása szerint„népművelő színháznak" nevezni. A„népművelő" szándék nagyon is tisztaugyan, de a Bartókiánára vonatkoztatvavalamiképp azt sugallja, hogy ittdiavetítéssel és zenei illusztrációkkalszínezett TIT-előadást kap a néző „BartókBéla élete és művei" címmel, pedig éppenez az, amit nem kap. Tudatlanságomattudatosan ismerve, a színház tudoraivalhogyan is merhetnék műfaji kérdésekbenvitába szállni? Arra hivatkozhatom csupán,még ha a dramaturgia elméletében valójártasságnál ez az alap kevésbé szilárd is,hogy egy igazi drámát, egy ember s egymagatartás tragédiáját és késő diadalátéltem át sokad-magammal a Bartókiánaelőadásán.

Másfelől persze elismerem, hogy ami aThália színpadán történt, az népműve-lés ajavából, s „nem középiskolás fokon".Meglehet, hogy színházban ez abszurdum,hogy ilyen vállalkozásra kudarc vár, deszerintem ez az este mégis nagyszerű.Bármilyen szinten, színvonalon szemléljükis a zenei népművelést (máshoz nem tudokhozzászólni), állati-dó, szorongató közösgond: mi legyen az ismeretanyag és„érzelemanyag" aránya.

Thália Színház: Bartókiána. Harsányi Gábor: Kodá

A világszerte nagyra becsült magyar is-kolai ének-zene tanításban ez az aránymindinkább eltolódik az ismeretanyagjavára, a gyermekek egy sor zeneelméletikérdésben járatosságra tesznek szert, mégha fogcsikorgatva is, sajnos anélkül, hogya zeneművészet, a muzsika élményemegérintené őket. De nem ismeretlen amásik véglet sem. Ugyancsak nemzetközielismerésnek örvendő ifjú-ságihangversenyeink egynémely orátoratudatlanságát gőgösen vállalva úgy pró-bálja a zene érzelmi hatását a fiatalhallgatóságba szuggerálni, hogy közbensemmit nem mond, mert nem is tud azemóciók létrejöttének módjáról. Ez sem

vált ki kisebb ellenérzést, mint a fenti,technicista, elméletközpontú metódus.

A zenei népművelést a lehető legtá-gabban értelmezve, ez a kérdés a magyarzenekultúra kulcskérdése. Meglehet, hogyszínházi lapnak ehhez köze nincs. A témavitatása amúgy is jóformán mindenrendelkezésünkre álló fórumon szinteegyidőben indult meg, ami már önmagábanis jelzi fontosságát és időszerűségét. Haazonban a zenekultúra tömegbázisárólszóló, mind szélesebb körben gyűrűzővitához színházi produkció szól hozzá,felforrósítva a zenei nép-művelésszáraznak tetsző módszereit, élménnyéhevítve ismereteket, adatokat és tényeket,a magam részéről az ilyen vállalkozástcsakis köszönteni tudom, szívesenotthagyom a ruhatárban mindazonelőítéleteket, amelyek a színházba járásévtizedei során bennem kialakultak.Örömmel elfogadom a Bartók-képnek azta, teljességre természetesen igényt nemtartható, újrafogalmazását, amire éppen aszínház specifikus kifejezési köre képes.

Természetesnek veszem, hogy a leg-teljesebb képet a színház Bartók Béláról,az emberről adja, s a leghaloványabbat azeneszerzőről, hiszen az emberről,harcairól, kudarcairól és győzelmeirőlrengeteg hiteles dokumentum közöttválogathatott Kristóf és Kazimir. Azeneszerző alkotó tevékenységéről szó-ló,Bartóktól származó dokumentum viszontnemcsak kevés, hanem egyben roppantszűkszavú. Az alkotás folyamatánakfelületes ábrázolását amúgy is túlságosansok muzsikusfilmben láthattuk már ahhoz,hogy a kottapapír fölött ábrándozó zsenilátványát a színpadon élvezni ne kívánjuk.Az emberről adott portré azonban tiszta,igaz és megrendí-

Thália Színház: Bartókiána, Harsányi Gábor (Kodály), Hámori Ildikó (Kodályné)

ly, Kozák András: Bartók (MTI fotó - Keleti Éva)

tő. Annak is az, aki minden vonást is-mer -mert nem ismerte a képet meg-mozdítóKozák Andrást -, s még inkább megrendítőlehet annak, akit most először érint megBartók hazafisága és nemzetközisége,eszméinek demokratizmusa, antifasisztamagatartása - emberi nagyságának egészmivolta.

Bartók alakja hatalmassá nő ezen aszínpadon. S ehhez rendkívüli ízléssel éstapintattal teremtették meg a játék alkotóiBartók környezetét is. Holmi intimpistásjólértesültség szerencsésen nem került avállalkozásba. Erre nincs is semmiszükség, hiszen a nézősereg érdeklődését anemes matéria mindvégig ébren tudja

tartani. Épp olyan távol áll a Bartókiánátóla száraz tudományosság vagy éppen atudálékosság is. Megint csak oda kellvisszakanyarodnom, hogy a produkcióélményt ad vitatható részleteivel, vitathatóalakításaival is, s aki az előadás utánelhagyja a színházat, nem érzi, hogyiskolapadba ültették, oktatták, nem érzi,hogy agitálták, pedig amit látott, nemcsak„népművelés", politizálás is volt, mégpediga javából, átlelkesítve, élményszerűformában.

Engedtessék meg, hogy hozzá nem ér-tésem jogának teljes fenntartásával kö-szöntsem ezt az izgalmas, lebilincselőprodukciót, akár szabályos, akár nem az,még ha a lehetetlenre vállalkozik is.

Bartókiána (Thália Színház)

Összeállította: Kristóf Károly, tanácsadó: ifj.Bartók Béla, rendezte: Kazimir Károly, zenéjétösszeállította: Blum Tamás, díszlet: RajkaiGyörgy, jelmez: Márk Tivadar.

Szereplők: Keres Emil, Rátonyi Róbert,Horváth Teri, Simon Zsuzsa, Sütő Irén, KozákAndrás, Komlós Juci, Keleti László, Mécs Ká-roly, Harsányi Gábor, Kollár Béla, PolónyiGyöngyi, Szabó Gyula, Esztergályos Cecília,Kovács Károly, Szilágyi Tibor, Kautzky József,Hámori Ildikó, Nagy Attila, Inke László, PetiSándor, György László, Tándor Lajos, CsíkosGábor, Boray Lajos, Karsai János, Fenyő Aladár,Gálvölgyi János, Jani Ildikó, Markovits Bori,Reviczky Gábor, Sáfár Anikó, Ambrus András,Basilides Barna, Barcs Endre, Gyimesi Tivadar,Hangai Márta, Jurik Ilona, Kalocsai Ferenc, VidóJános, Zámori László, Vallai Péter, KocsisMihály, Pethes Csaba, Romoda Attila.

NÁNAY ISTVÁN

Kozák András varázslata

Lehetetlen vállalkozás. Megidézni egykort, amely a szemtanúk, az át- és túl-élőkközvetlen szembesítése miatt túl közeli, deugyanakkor a megszépítő és hamisítólegendáktól, a történelemmé merevüléstőltúl messzi is; és felmutatni egy olyanemberi sorsot, életutat, mint Bartóké.

Hogyan lehet Bartók Béla emberi tisz-taságát, konok következetességét, művészialázatát, puritánságát, személyéneknagyságával tisztában levő szerénységétszínpadon megjeleníteni? Hogyan lehet apontos dokumentumok, levelek, fel-jegyzések esszenciális alakjából élő em-bert alkotni anélkül, hogy szerepet ját-szanának? Hogyan lehet a pénzt keresőzongoravirtuóz, a magánytól kínlódóművész, a provincializmustól, a kissze-rűségtől, a demagógiától, a nacionaliz-mustól és fasizmustól szenvedő, az előlmenekülő, de sem Magyarországon, semazon kívül élni nem tudó humanista, anépzenekutató tudós bartóki szintézisétlegalábbis sejtetni?

A sok hogyanra és lehetetlenre ad le-nyűgöző választ Kozák András.

Az ő Bartók-megidézésére nem alkal-mazható a máskor szokásos minősítésekegyike sem. Nem é l i a szerepét, nemalakítja, nem szerepet játszik, de nem isillusztrál.

Csak van. Ő, Kozák András. És veleBartók Béla.

Kozák nem a Híres Ember külsőlegesmegnyilvánulásait kereste és mutatta meg.Nem hasonlítani akart. Bartók elveivel,magatartásának belső indítékaival,művészi és emberi tartásával azonosult. Éslétrejöhetett a kivételes találkozás, amikorKozák nem egy másik személy gondolataitközli - azaz, szerepét játssza, egyszerreélve és ugyanakkor természetszerűlegmagától is elidegenítve a figurát -, hanema sajátjait. Olyan gondolati, érzelmi,magatartásbeli azonosság ez, amelyben akét személy közötti distancia a színpadiakciók többi szereplőjéhez való kapcsolat,illetve viszonyítás, valamint azismeretanyaggal történő állandószembesítés révén csak a néző tudatábanjelenik meg.

Ennek az azonosságnak és kettősségnekegyik legkifejezőbb pillanata, ami-korfelhangzik a Cantata profana híresfelvétele. Bartók mondja - hanglemezről -a kolinda szövegét, majd Kozák folytatjaa verset. A szövegmondás ritmusaugyanaz, a hangsúlyok ugyanazok, deBartók azonos hangmagasságú, monotoninterpretálását felváltja a színészfiatalosabb, érzelemmel telibb hangvétele.Már nem Bartóké, még nem Kozáké.

Bartók lényének átsugárzódását szintemegfoghatatlan külső jelekkel érzékelteti,erősíti Kozák. A tartásával, ahangsúlyaival, a rezdüléseivel.

Az előadás kezdetekor belép a szín-padra, a zongorista mögé. Áll, áll mind-addig, míg a zongorista játszik. Egy perc,öt, nem tudom. Igy exponálni egy hőst, szóés mozdulat nélkül, elképesztően nehéz.Csak a fiatalkori zene szól, stulajdonképpen ez mutatja be Bartókot.Meg Kozák tartása. Az a jellegzetesegyenes derekú, mégis kicsit hajlott hátú,nyugtalanítóan nyugalmas, vibrálóanmozdulatra kész testtartás. Fejét egycsöppnyit felveti. S ez, ahogy felveti,ahogy előreszegződik az álla, ez márnemcsak Kozák Andrásé, ez Bartók Béláé.A konokságáé, az elszántságáé, amegtörhetetlenségéé.

Ez a tartás többször kap különleges súlytaz előadás folyamán. A csodálatosmandarin kölni bemutatójának jelenetében- amely egyébként a produkció leg-sikerületlenebb „idézete" - a bal proszcé-nium előtt ül Kozák és éli-élvezi a zenét.Tapsra szólítják, nem megy. A kölniközönség egy része füttykoncertbe kezd, sekkor Kozák vonásai megkeményednek, ésdacos fejtartásával vállalja a füttyöt, aszámára sikerrel felérő bukást.

Amikor az amerikai vízumhoz fogal-mazza az életrajzot, a zongora előtt ül. Ajobb vállát kissé megrogyasztja, ettől azegész ember törődött lesz, de a feje, az államégis a megtörhetetlené.

Ritkán ül az előadás alatt Kozák András.Ha igen, mint például a Hubay Jenővelfolytatott vita jelenetében, a székenteljesen hátraül: egyenes a háta, nemereszti el magát; ezáltal ülve is nagyobb,mint az álló Hubay. A vita legforróbbpillanataiban az indulatok ki-buggyanásaitsem látványos csapkodással, külsőségekkelábrázolja. Bal kezével a szék hátsó lábátszorítja, válaszai visszafogottak, pontosak,élesek, a felhábo-

rodás, a düh visszatartottságának képe agörcsösen szorító kéz.

Kezével máskor is érzékletesen jellemez.Bartók fiatal éveinek szorongásait,készülődését, kételyeit lényegében a ke-zével jelzi; jellegzetes mozdulata, kéz-tartása: jobb kezével ökölbe szorított baljátszorongatja. Későbbi időszakoklelkiállapotának ábrázolására összekul-csolja a kezeit, nem imára, csak ujjaitpihentetve.

Tökéletes a szövegmondása. Sehol egypontatlan értelmezés, egy hamis hang-súly.Egy-egy szóba, hangsúlyba véleményt,magatartást tud sűríteni. Az egyikjelenetben Kálmán Imre kifejti, hogyszimfóniát csak akkor fog írni, ha már azoperettekkel sok pénzt szerzett. Kozák-Bartók megkérdezi: pénzt? Ebben akérdésben és hangsúlyban Bartók pénzrőlvallott nézete és a kérdéskör képtelenségesűrítetten jelenik meg.

Egy-egy rezdülése, mint megnősülésétanyjának tudomására hozó, odavetettmondatát kísérő büszke, kópés, mégisbocsánatot kérően kisfiús mosolya - többetjelez, mint egy egész jelenet.

Bartók egyedülvalóságát, kiemelkedővoltát nemcsak Kozák abszolút puritán-sága jellemezte. A többiek szerepjátszása,harsánysága, az ábrázolt személyekjellegzetes mozdulatainak, esetleg hűmaszkjának, külsejének másolása, felidé-zése - a rendezés ellenpontozó szándékaszerint - éles kontrasztot jelentett az őeszköztelenségével. Ez alól talán azegyetlen kivétel a népdalgyűjtés szimultánjelenete, ahol Kodály-Harsányi a kegyeshazugságot sem megvető, alispánnalbratyizó módszerével szemben Bartókbecsületes, a feladatot pontosan is-mertető, unszoló, de nem erőltető pró-bálkozása sokkal nehezebben ér célt. Ez akettős jelenet a két barátot külön-külön isjellemezte, és részben azt is megmutatta,hogyan egészítették ki egymást.

Egyedülálló szellemi-művészi alkotófolyamat Kozák Andrásé. Egy magatartást,egy tiszta emberi sorsot tudott felmutatniés elfogadtatni - sokszor a szín-padimegvalósítás más mozzanatai el-lenében is- azáltal, hogy képes volt Bartók szellemétmegérteni, önmagán átszűrni, képes voltaz olyan emberek humánumát, lobogásátszembesíteni a „mi mindig mindenrőllekésünk" állapotával akik máskénthagyják itt ezt a világot mint ahogyantalálták, s ezek szintézisét önnön lényévelsugározni.

HÁMOS GYÖRGY

Bátorítástörténelmi drámára

Csák végnapjai a Nemzeti Színházban

A színház belázasodott. Hosszú élete soránnem most először és nem is utoljára. A láza színháznál nem a betegség jele; bizonyoshőemelkedés nélkül - melyet jó esetben anézőtér azonnal megkap a színpadtól - nemis lenne érdemes felhúzni a függönyt. Aláz már más: jelezhet betegséget, deugyanúgy örvendetes változást is. Mintamikor a kisgyereknek kibújnak a fogai. Aszínház mostanában erősen lázas; aggódóés örvendező professzorok fogják apulzusát. Az egyik azt mondja, új és élesfogai nőnek - a másik vakbélgyulladásragyanakszik. Mivel nem kedvelem aparabolát, nyomban megfejtem: akritikusokra gondolok. Számukra a lázmindenképpen veszélyes: függetlenül attól,hogy a szín-ház megerősödve vagyelgyöngülve vészeli-e át. A lázelhomályosítja a látást, s magasra csapva:már víziókat is okoz-hat. A színházvizionálhat, de a kritikus soha; tehát nemláthat olyasmit a szín-padon, ami aszínpadon nincs jelen. Mindezt azértbocsátom előre, hogy figyelmeztessem azolvasót: a következőkben mit nem fogoktenni. Sem a Madách-Keresztúry-drámát,sem Marton Endre rendezését -- sembűnjelként, sem alibiként nem fogomfelhasználni sem-milyen színházi teóriamellett vagy ellen. Ahogy ez napjainkban -szinte minden bemutató alkalmával - nemhelyeselhető szokássá vált. Csupán mintdrámát igyekszem vizsgálni, anélkül, hogyerőfeszítést tennék annak a bizonyítására,hogy szíves fogadtatása melyik szín-házielmélet malmára hajtja a vizet.

Korunk színpada nem kedvez a tör-ténelmi drámának; a magyarázat egyszerű:a történelem, mint téma, kiment a divatból.Nyugalmasabb korokban tisztelték éshittek benne. Azt mondták: a történelem azélet tanítómestere. Ma már világosabbanlátjuk, hogy az élet a történelemtanítómestere. A történelem nevelhető -különösen drámai, irodalmi alkotásokban -megfogadja a jelen idő tanulságait,kívánságunkra készségesen változtatja megmagát. Madách is két-

Madách-Keresztury: Csák végnapjai (NemzetiSzínház). Rendező: Marton Endre.Moór Mariann (Zách Klára) és Őze Lajos (Zách)

szer írta meg a Csák végnapjait: öt évvel aszabadságharc előtt, és tizenkét évvel aszabadságharc bukása után. Más-mástörténelmi korszakban másképp láttaCsákot és Róbert Károlyt, másképp azOmodékat s tragédiájukat. Hogy mikorlátott helyesen: nehéz lenne eldönteni. Dehogy miért látta őket két-féleképpen: azáltala átélt „történelem" elég világossáteszi. Nehéz megérteni, hogy a dialektikusés történelmi materializmus megszületéseelőtt, hogyan be-szélhetünk egyáltalántörténelemtudományról, hiszen agazdasági és társadalmi erők egynézőpontú, tudományos vizsgálata nélkül:a történelem alig fel-fogható célú háborúk,vereségek, győzelmek és békekötéseksorozata, s történelmi anekdoták füzére. Akorabeli és „hiteles" feljegyzések éskrónikák nem a történelmet továbbítottákaz utókornak, csupán a krónikás vagyfeljegyző véleményét a történelemről,illetve tulajdon koráról. A véletlen isjátszott ezekkel a feljegyzésekkel;eltüntetve vagy felszín-re hozva őket. Aforrásmunkák marxista kritikai analíziseelőtt nem nagy túlzással elmondhattuk: azegész történelem - véletlenül történt.

A történelemtudományban ma mármegnyugtatóbb a helyzet, bár az időn-kéntszenvedélyessé váló viták arra intenek,hogy elbizakodottságra itt sincs okunk. Atörténelmi dráma válsága azonban, atörténelem „lelepleződésével",elkerülhetetlenné vált. Kiiktatódvaízlésvilágunkból a romantika: a régi típusútörténelmi drámák szerkezetét nem volt amihajtsa, fűtőanyagukat sen-

Madách-Keresztury: Csák végnapjai (Nemzeti Színház). Rendező: Marton Endre.Pápay Erzsi (Erzsébet), Madaras József (Miklós) és Sinkó László (János) Sinkovits Imre (Csák), Madaras József (Miklós)

ki sem bányászta ki. Korunk történelmidrámáit a gőz feszítő ereje helyett azelektromosság hozza mozgásba: az ér-zelmi telítettség helyett az intellektuálistöltés. Ironikusak lettek vagy parabo-lisztikusak; esetleg parabolisztikusanironikusak. Érdekes jelenség, hogy amígaz iróniát hamar tudomásul vettük ésélvezni is tudtuk: a parabolára gyanakodnikezdtünk. Azt vetettük a szemé-re, hogymást jelent, mint amit mond. A zavarabból keletkezett, hogy az alkotók -oktalanul megijedve attól, hogy„rajtakapták" őket a jelbeszéden - aztbizonygatták: minden szereplőjük azonostörténelmi önmagával, s az áttételesértelmezés csak tévedésből fakadhat. Hahiszünk nekik: művük értelmében s ér-tékében kellett volna kételkednünk.Szerencsére nemigen hittük el, hogy nemvolt más céljuk, mint hogy a történelemegy-egy érdekes epizódjánál elidőzve:nemesen elszórakoztassanak bennünket sbővítsék történelmi ismereteinket.

A fárasztó magyarázkodás, a kritikusi„éberség", s talán a néző ellenállása isközrejátszott abban, hogy a parabolajellegű történelmi játék nem erősödöttmeg színpadjainkon. Az ironikus hang-vételű történelmi dráma pedig valószí-

nűleg azért nem bontakozott ki, mertdrámaíróinkban kevés az ironizáló hajlam,s aki rendelkezik vele, még nem próbáltaki történelmi drámában. Így történhetettmeg, hogy az elméletileg elképzelhető kétkorszerű történelmi drámatípus közöttbesiklott a Nemzeti Színház színpadára -egy elméletileg „el-képzelhetetlen". Nemis jelképes, nem is ironikus, sőt nem ismentes a romantikától. (Számomra aművészi elméletek akkor szerzik alegnagyobb örömet, ha kijátsszák őket.)Keresztúry Dezső felfedezte, mi alegbensőbb oka annak, hogy azönmagukat túlságosan is komolyan vevőtörténelmi regényeket, drámákat nemtudjuk igazán komolyan venni.Túlságosan könnyű benne a dolga a drá-maírónak, amikor a régmúltban élt hőseiközött igazságot oszt, amikor az igazságjobb és bal oldalán helyezi el őket,irányítja vitáikat s megjövendöli eszméikgyőzelmét vagy bukását. Fölényessége ésbiztossága: mosolyogtató. Nem hőseitetteiből és jelleméből bontja ki az igaz-ságot, vagy köztük járva láthatatlan lát-nokként inti őket a jövőre. Egyszerűenúgy kerekedik fölébük, hogy ismeri atörténelemkönyvet, amelybe hősei majdbelekerülnek. Századok múlva igazat ad

annak, akiről minden iskolás tudja, hogyigaza lett. A jó drámaíró elfelejti a tör-ténelemkönyvet, „tudatlannak" tettetimagát. A Csák végnapjai drámai izzásátaz okozza, hogy Keresztúry egyenlő erejű,sőt - szubjektíven - egyenlő igazságúellenfelekként állítja szembe egy-mássalKárolyt és Csák Mátét. S bekövetkezik atörténelmi dráma revelációja: ott kezdjükel újra a történelmet, ahol a rozgonyicsata után, a tizennegyedik század elejénfélbehagytuk.

A drámai építkezés hibátlan: látjuk azöregedő Csák Mátét sasfészkében (az író,a dráma érdekében, elfelejti a történelmileckét, hogy zsarnok és fékezhetetlenoligarcha) indulatos igazságait hajtogatvaaz ősi vérről, az idegen királyról, aszabadságról, az Árpádok jussáról. Slátjuk az ifjú, világfi királyt palotájábanmásfajta, s számunkra érthetőbb igazságaiközött - a központi hatalomról, azegységtől, az Európához kapcsolódásszükségességéről. Cikázik a kép a palotaés a sasfészek között, s perel egymással akétféle igazság. Mindig az keríthatalmába, amelyik éppen elhangzik.Azután, a dráma csúcspontján,megtörténik a személyes találkozás is.Mindazt, amit eddig környezetüknek

Madách-Keresztury: Csák végnapjai (Nemzeti Színház). Rendező: Marton Endre. Sinkó László (János), Őze Lajos (Zách), Sinkovits Imre (Csák),Tyll Attila (Zsámbokréti), Raksányi Gellért (Drugeth) és Madaras József (Miklós)

mondtak el, most elmondják egymás-nak. Adrámaírás és rendezés felejthetetlenperceinek lehetünk tanúi: Károly és CsákMáté vitája a magyar történelmi drámákegyik legszebb jelenete. Ami történelmibenne: a nacionalizmus ős-képlete sveszedelmességének megsejtetése egyfelől;másfelől a korlátlan egyeduralom ősképleteés veszedelmességének megsejtetése. Amiemberi ben-ne: egymás nagyságánakmegérzése s a reménytelen kísérlet egymásgondolat-rendszerébe való behatolásra.Ami virtuózan drámai, hogy a küzdelembenegyik sem győzi le a másikat, s vitájukat anézőnek kell folytatnia. Ami meg-hökkentően modern: a történelmi igazság(és mindenféle igazság) szüntelenrejtőzködése, s kétségbeesett erőfeszítésünka rejtőző igazság felkutatására.

Olyan történelmi drámát láttunk tehát,amely adós maradt az ítélettel vagykétségben hagyja a nézőt a történelemmozgásirányát illetően? Tulajdonképpenolyant. Az írót nem aggasztotta túlságosan,hogy a nézőt - távozván a ruha-tárból -kétségek fogják gyötörni: I. Károlynakvagy Csák Máténak volt-e igaza? A nézőnem azért megy színház-

ba, hogy ilyesmiről értesüljön. Sokkaltöbbről értesült: születése közben figyel-hette meg a történelmet. Keresztury ésMarton Endre művészete jelen idejűvé tetteszámára a múltat. Az a jó varázs-lat történtvele, hogy együtt aggódhatott,bizakodhatott az Omodékkal, a Csákokkal,a Záchokkal, a szegény kis Erzsébettel,Árpád véréből az utolsóval, a néppel és afőurakkal: istenem, mi lesz velünk? Milyenigazi színház ez. S vajon nem mond amának semmit? Igen komoly dolgokatmond, de nem „meg-szívlelendően", s nemis nehezen felfejthető jelképekbe burkolva.Olyan egy-szerűen mondja, hogy csakkésőbb jutott eszünkbe: Záchéknak és atöbbiek-nek választaniuk kellett a virágszálErzsébetben megtestesülő - s valami misz-tikus közösséget jelentő - Árpád-illúzió ésaz új eszmékkel fellépő, kemény és okosKárolyban megtestesülő történelmi realitásközött. Hogy módosult és mélyebbértelemben ez a kérdés ma is eleven: se aparabola, se az aktualizálás „gyanújába" nekeverje a művet. Ami a történelembenegyszer igaz és érvényes volt: hasonlótörténelmi szituációban - mindenmesterkedés nélkül - önmagátólaktualizálódik.

Éppen, mert a dráma két pólusát, Károlytés Csák Mátét igen határozottjelentéstartalom veszi körül: az egyiket atörténelmi realitás, a másikat a fél-misztikus illúziók, melyek elfoszlásukbanis megérintik a szívet - bizonytalanná válika köztük ingadozó megítélése. ZáchFeliciánt csak a romantika termi-nológiájával lehet árulónak nevezni, mertaz illúzióktól a történelmi realitáshozpártolt, Irgalmatlan sorsát - melyfeleslegesen nagy helyet foglal el a műben- nem szívesen fogadjuk cl az árulótmegillető büntetésnek. S mint mindendramaturgiai-szemléleti hibának, ennek isvannak következményei. A Károly figurájátmegformáló Avar István az uralkodásmesterségére jól felkészült, fölényesifjúnak az országlás gondjaitól megedzett,bölcs és emberséges királlyá válását igenfinom művészi eszközökkel - szinte csakhanggal, mozgással, megkomolyodóarcával - rajzolja meg. Utolsó mondatainakigazságát - a megbékélésről,megbocsátásról, felemelkedésről - mégis,véres árnyék homályosítja cl. Röviddel eszép szózat elhangzása előtt feleslegesrészletezéssel értesülünk a Zách-nemzetségförtelmes kiirtásáról, s a meghatóan szépenjátszó Moór Mariann

Madách-Keresztury: Csák végnapjai (Nemzeti Színház). Rendező: Marton Endre. Szersén Gyula (Dávid) és Pápay Erzsi (Erzsébet) (Iklády László felv.)

révén annyira megszeretett Zách Klárakegyetlen kivégzésének naturalisztikusmozzanatairól. Úgy érzem, ebben azeszmékre koncentráló műben, éppen a„károlyi eszme" tisztább csillogása érde-kében, jobban a háttérben maradhatottvolna a Záchok sorsa. Mint ahogy -ugyancsak az eszmék hű kirajzolódásaérdekében - az alkotók irgalmasak voltakCsák Máté jellemének színezésénél is.

Sőt, a nagy ellenféllel, Károllyalszemben - akinek „csak" eszméi és po-litikai sorsa van - Csák Máté figuráját azalkotók emberi sorssal tették gazdaggá,árnyalttá. A nagy drámát, költői kéz-revalló, lírai vonulatok hálózzák be - atragikus anyai sorstól a tragikus szerelmisorsig. Az előbbiben a „modern tragikát"talán először színpadra állító Gobbi Hildanyújt felejthetetlen alakítást azzal, hogynem úgy szenved a szín-padon, ahogyanaz Árpádok véréből származó Omodé fiúkelvesztését sirató anyához „méltó volna",tehát méltósággal és látványosan, hanemolyan csendesen és egyszerűen, ahogyanegy egészen hétköznapi anya (ha vanilyen) sír fia halálán. A szerelmi sors,mellyel író és rendező megajándékoztaCsákot és a nézőt: a történelemkönyvekjellegzetesen középkori, gátlástalanoligarcháját modern drámai hőssé avatja.Csák nagy-

szerű megformálója, Sinkovits Imre szí-nészi palettáján fellelhetők mindazok aszínek, melyekkel az öreg Csák „több-értelmű" szerelmi fellobbanását az ifjúErzsébet iránt jellemezni lehet. Nemcsupán egy tizennegyedik századi „Nap-lemente-drámát" látunk. Az öregedő,magányos, harcos dúvad nemcsak azértszereti meg a törékeny fiatal lányt, hogysorsának és érzékeinek magányosságátfeloldja a szerelemmel. Azért is „szere-ti",mert Árpád utolsó gyönge sarja fontospolitikai ütőkártya a kezében.

A politikai és szerelmi játék bravúrosanmegírt összefonódása kitűnő alkalom adrámát mindvégig kézben tartó ésmegemelő Marton Endrének arra, hogy afájdalmas szerelmi líra és a politikaiirónia annyira ellentétes hangulataivalszívet kápráztatóan játszadozzék a szín-padon. Elragadó mutatványához sok se-gítséget kap a finoman passzív PápayErzsitől, aki éppen ezzel a művészi ön-megtartóztatást kívánó passzivitással il-leszkedik be hibátlanul a dráma mon-danivalójába. Gáti József egyszerű já-tékával és mindent kifejezni tudó hang-jával többet mond el nekünk, mint egyravasz pápai diplomatát; egy egész szel-lemi légkört, egy ájtatosan kegyetlenkorszakot. Csányi Árpád díszletei sazoknak szinte észrevétlen változásai újés új tartalmú világokra nyitnak képet

a színpadon. Olyan hangtalanul és meg-lepően, ahogyan az álom képei váltjákegymást. Schäffer Judit kitűnő jelmezeiis hozzájárulnak ahhoz, hogy ennek a ro-mantikusnak álcázott modern történelmidrámának a lényege világossá váljékelőttünk.

Tudom, szólanom illene Madách ihle-téséről is a Keresztury-drámában. De ezkülön tanulmányt kívánna. Ezért mostcsak egy gyakorlati kérdésről: valószínű,hogy Keresztury Dezső ezzel a nagyonjelentős történelmi drámával csak Ma-dách lobogója alatt hajózhatott be aNemzeti színpadára. S a varázslat a né-zőre is átterjed: megindultan figyeliMadách gondolatait, noha tudja, hogyKeresztury tolmácsolja őket, s inkábbcsak szép szándékukhoz és szellemük-höz, mintsem tartalmukhoz híven. Eszté-tikai elemzésnél nem szívesen élek ha-sonlattal, most azonban - a sorokkal valótakarékoskodás érdekében - mégismegteszem. Egy sikerült szívátültetésreemlékeztet Keresztury dráma-operációja.Egy fejlettebb történelmi tudatú, mo-dernebb idegrendszerű drámában Madáchrégi szíve dobog. S csak azért doboghatilyen egyenletesen, s előreláthatóanhosszú ideig, mert a vércsoport azonos, sa vele rokon sejtek és szövetek szívesenfogadták be maguk közé.

NÉKOSZ-happening

1

FÖLDES ANNA

Gondolkodtató agitációa színpadon

Beszélgetés Jancsó Miklóssal

Alkotóban és kritikusban egyaránt frissmég a premier láza: mikor ezek a sorokíródnak, két napja szerepel még csak aFényes szelek az új otthonába költözöttHuszonötödik Színház műsorán, innenvagyunk még az első kritikákon. Deugyanakkor, a bemutató mintha vissza-hozta volna nemcsak a megidézett kort, dea három év előtti vitákat is. A Fényesszelek bemutatóját, Jancsó Miklós szín-házi bemutatkozását megelőző várakozásbeigazolódott: még a produkcióval vagyannak egyes elemeivel vitatkozók semtagadják, hogy valami történt szín-háziéletünkben. Ennek a lényegét, természetétkívántam kideríteni Jancsó Miklóssalfolytatott beszélgetésemben.

Első kérdésnek azt terveztem, ho-gyan szánta rá magát a színházi rende-zésre. De mielőtt idejöttem, elolvastam aBianco e Nero munkatársának, NedoIvaldinak adott nyilatkozatát, amelybenazt vallja, hogy valaha színházi rendező-nek készült, hogy sohasem került távol aszínpadtól, s mivel a népi tánccal, fog-lalkozott, megmaradt egy teátrális jellegűvilág közelében. Nem tudom, tekint-hetem-e ezt én is válasznak?

Az igazság még ennél is egyszerűbb,Valószínűleg soha nem került volna sorerre a kirándulásra, ha nem adódik egyilyen ösztönző alkalom. A kezdeményezésnem is az enyém volt, hanem GyurkóLászlóé. Az ő ötlete volt, hogy adjuk elő aFényes szeleket a HuszonötödikSzínházban. Engem azonnal vonzott a terv,és amint lehetőségem nyílt rá, belefogtam.De még most, a bemutató után is,szeretném hangsúlyozni, hogy én a létrejöttelőadást nem tekintem színháznak.

Valószínűleg meghökkenten nézekvissza, mert Jancsó még nagyobb nyo-matékkal folytatja.

Semmiképpen nem ... Ezt feltétlenülszeretném, ha megírná!

Akármennyire meglep, csak akkorszállhatnék ezzel vitába, ha előbb tisz

táznánk: mit tekint színháznak? Hol lát-jaa műfaj vagy a művészeti ág határait?Hiszen az utóbbi időben az elméleti vitákés a színpadi kezdeményezések is szinteelsöpörték a hagyományos kereteket.

Mindaz, amit az irodalmi színháztólvaló eltérésről olvastam, és amit magam isláttam, érdekel mint nézőt és mint művészt.De én magam nem vagyok színházi ember,sőt nem is értek a klaszszikus értelembenvett színházhoz. Éppen ezért nem isvállalkozhattam volna annak folytatására,még kevésbé meg-újítására. Annakellenére, hogy filmjein: kritikusai közül,főként külföldön, többen valóbanfölfedeztek nálam bizonyos teatralitást, smég azt is megkérdezték, nem voltam-eazelőtt színházi rendező.

Gondolom, hogy ezt a kérdést első-sorban a bosszú snittekre alapozzák.

Valószínűleg ez is közrejátszik. Deáltalában egész rendezői modoromra sfilmképeim dekorativitására értik, és talánarra, hogy a mozgás megnövekedettszerepe folytán a vizuális hatás, amelynekelérésére törekszem, közelebb áll abaletthez. Ez azonban még nem ok arra,hogy színházi szakembernek vagy ép-penséggel a színház megújítójának valljammagam. A vállalkozás, amelybe HernádiGyulával együtt belefogtunk, jóvalszerényebb és reálisabb. Megpróbáltuk másformában, más közegben elképzelni a

Fényes szeleket.

És ennek az elképzelésnek a meg-valósítása eredményezte a premiert aHuszonötödik Színházban.

Nyilván. De ettől ez még nem szín-ház. Szerintem a legtalálóbban KovácsAndrás fogalmazta meg munkánk ered-ményét, aki kollégiumi estnek látta. Va-lamivel triviálisabban én azt mondtam,hogy talán sikerült egy NÉKOSZ-hap-peninget létrehoznunk.

A meghatározás mindenesetre frap-páns. A benne levő térbeli és időbeli el-lentmondás még kívülállók érdeklődését isfelcsigázná. De még ez sem zárja ki azt,hogy azt az élményt, amit a színházbankaptunk - színháznak tekintsük.

Szerintem a Fényes szelek pontosmegfogalmazása legfeljebb: előadás.Amelynek célja nem egy irodalmi alkotás,egy dráma bemutatása, hanem a közvetlenagitáció. Mondhatnám azt is, hogy az egészelőadás, amelyet létrehoztunk, az irodalmiadaptáció tagadására épült, és szorosan azagitáció műfajába tartozik. A szónak abbanaz értelmében, ahogy a proletkulthasználta. Csak ép

pen annyi különbséggel. hogy ez a mielőadásunk, remélem, a mi korunk esz-méinek szintjén - tehát a leninizmus mellett- és a mi korunk kifejezési esz közeivelagitál. Ne haragudjon, ezt azért így túl

elvontnak, általánosnak. érzem. Akkor kiegészítem azzal, hogy a

Fényes szelek már filmváltozatában semegyszerűen az 1947-ben játszódó esemé-nyek krónikája volt, hanem főként atörténet szélsőségesebb pontjain jelezte,hogy arról szól, hogyan látjuk ezt a múl-tat.Az új változat, éppen agitációs jellege által,még szorosabban kötődik a jelenhez.Tudatosan nem az eltelt negyed-századtörténelmi valóságát ábrázolja, hanem arrólszól, arra agitál, hogy hogyan kellösszetartani azoknak a forradalmi erőknek,amelyek valóban át akarják alakítani avilágot. Mégsem véletlen, hogy a történet

egyes elemei rendkívül élesen, polemi-kusan vetik fel az elméleti és módszerbelitorzulásokat. Természetesen nem. Csakhogy ezek-

nek az elemeknek sem a társadalomkritikaifunkciója a leglényegesebb az elő-adásban,hiszen ehhez mélyebb, hitelesebb analízisrelenne szükség. Hanem inkább a mementójellege, a figyelmeztetés. Mindez akár azideológiai vitában való reális, tehátleninista állásfoglalásnak is tekinthető. Ami korunkban csak gondolkodtatvaérdemes agitálni!

Nem tudom, véletlenül vagy tudatosankerüli a témáról szólva Brecht nevét... Tudatosan. Kritikusaim néha meg-

tisztelnek azzal, hogy Brecht-tanítványnakneveznek, de én nem is ismerem műveit éselveit ahhoz eléggé, hogy mesteremnekvalljam. Sőt, bevallom, nem is szeretemigazán. Tudom, hogy az agitációs műfajnakő a klasszikusa. De nekem túl német, túlprecíz, túl evidens. Zavar, ahogy aszituációból külön ki-emeli a tisztaideológiát. Az ő módszere saját korábangyökerezett. De a mi korunk és a miigazságaink, nézetem szerint, ehhez túlkomplikáltak. Ami pedig az elidegenedéstilleti, újabban túlságosan divatba jött.Talán éppen ennek a divatnakellenhatásaként foglalkoztat mostanábanegyre inkább az agitáció érzelmi hatása sennek eszközei.

Konkrétan mire gondol? Az irodalmi mű elsődleges szerepét

általában a rendezői gondolat, az együt-tesek mozgáskoncepciója vette át. Erreegyébként, amennyire ismerem, jó né-

hány példa van a világban. Peter Brookzseniális előadásszínházától kezdve a

Living Theatre stílusáig számtalan jobb-rosszabb egyéni változat. Mi természetesennem akartuk egyiket sem követni, még

kevésbé másolni. Az én koncepciómat a

feladat szabta meg: az, hogy a Fényes

szeleket kellett újraalkotnom. És itt az

agitáció eszközeként fedeztem fel újra az

éneket, a táncot. Nemcsak a Fényes

szelekben, új filmjeimben is foglalkoztatezeknek az érzelmi hatása.

Nem félt attól, amikor újra elővette a

Fényes szeleket, hogy a film körüli viták,indulatok már túlságosan kifogták a szeleta vitorlából? Hogy az alkotó együttes és aközvélemény is túl van rajta?

Pontosan tudtam, hogy nem lehet afilmet megismételni. És ez nemcsak aműfaji-technikai lehetőségekre vonatkozik,hanem a film gondolatkörére is. Hiszenazon valóban, a korral együtt, mi is túlvagyunk. De csak akkor, ha konkrétan és afelületen közelítünk a témához. Hamélyebben vizsgáljuk, egy forradalmimozgalom vitái soha nem érnek véget,hanem állandóan új szakaszba jutnak. Az újszakaszban másként is kell őketmegközelíteni, s bizonyos értelembenmódosulhat az állásfoglalás is.

Ebben a vonatkozásban nyilvánva-lóan nagy szerepe van a két mű keletkezésiidőpontjának. A Fényes szelekfilmváltozatának születését nem lehetelválasztani 1968 franciaországi májusá-tól.

Nem is akarom. De szeretném azértelmondani azt is, hogy a forgatókönyv -május előtt készült. Igaz, a problémák márbenne voltak a levegőben. Nyilván-való,hogy az 1947-ben játszódó, majd-nemkorabeli tényekre épülő sztoriba későbbbelejátszott a jelen idejű élményanyag, azaktuális történelem.

De akkor talán még a stáb semsejtette, hogy hatvannyolc májusa ilyencezúra lesz, hogy három év alatt meg-születik - például éppen a francia film-művészetben - hatvannyolc mitológiája.

Azóta nyilvánvaló, hogy itt egymajdnem korszakos cezúráról beszélhetünk.A világ hatalmon levő kispolgárságaelhatározta, hogy véget vet a reni-tenskedésnek.

Én a hatalmon levők retorzióit ki-váltó mozgalmakra gondolok. Pontosab-ban arra, hogy ezek sikere is, kudarca is,rákényszerítette a baloldali erőket amaguk célkitűzéseinek és módszereinek

átgondolására. És az új Fényes szelek márebben a periódusban született.

Éppen ezért kellett a filmből kiin-dulva nekünk is továbblépnünk. Maga amúlt természetesen nem változott. De mieredetileg is arra a kérdésre kerestük aválaszt, hogy hogyan látja nemzedékünkezt a múltat. És a mi látásmódunktermészetesen mindig a jelenhez kötött.

Kérdésem, aggályom csak az, hogyvajon aki nem látta a filmet, az tudja-e ezta logikát, az előadás menetét követ-ni?Világos-e számára a szituáció, a szereplőkakciója, megoszlása stb.? Megvallom, ezen nem gondolkod-

tunk. Ugyanúgy a filmből indultunk ki,mint amikor valaki egy regényhez nyúl.Akkor is fel szokták egyébként vetni, hogymennyiben illusztráció az új műfajbanszületett alkotás, hogy mit ad annak, akinem olvasta.

Csakhogy a Fényes szelek, bármilyenközvéleményt felkavaró, remek film voltannak idején, mégsem olyan „alap-mű",mint a Bűn és bűnhődés. A rendező nemléphet fel ugyanolyan jogosan az eredetimű ismeretének igényével, mint az, aki egyközismert, a néző műveltség-anyagábanyilvánvalóan beletartozó klasszikushoznyúl. Még akkor sem, ha joggal feltételezi,hogy a Huszonötödik Színház kisebblétszámú közönsége valószínűleg nagyrészta film szélesebb közönségköréből kerül ki.Már csak azért sem, mert egy hiányzókönyvélmény általában könnyebbenpótolható bármikor, s mert aHuszonötödik Színház nézői jobbárafiatalok. Akik, elképzelhető, hogy nemcsaka történelmi élmény-anyaggal nemrendelkeznek, de még a film bemutatásaidején sem voltak elég érettek egy ilyenbonyolult szellemi vállalkozás követésére.

A szöveg szerkezetében tudatosanszámoltunk a fiatalokkal, és gondoltunkarra is, hogy nem rendelkezhetnek a minemzedékünk élményanyagával, s éppenezért nem várhatjuk el tőlük a jel-szavak,dalok kiváltotta analóg asszociációkat. Aző kedvükért iktattunk be néhány, atörténteket térben-időben meg-határozó, azidőben való lebegést félre-érthetetlenülmegvilágító szövegrészt.

Bár a fiatalok érdekében, az előadásértelmezhetősége igényével szóltam, mostmégis kénytelen vagyok ellentmondani. Megvallom, számomra nemegyszer túl

direktnek tűntek ezek a kommentárok, ésfeloldották a korábban kialakítottfeszültséget. Mintha ilyenkor meg-szakadtvolna a színpad és a nézőtér kő-

zött az áramkör. De lehet, hogy ezt csak énéreztem így. Mindenesetre, a meg-jegyzésem nem erre, nem a kommentálásra,hanem egyszerűen a színpadi szituációkegyértelműségére, világosságáravonatkozott. Például arra, helyes-e, hogy aszínpadi változat eltekint a fiatalok kéttáborának filmbeli megkülönböztetésétől.Hogy a kollégisták és az egyháziak semkosztümben, sem színpadi magatartásbannem határolódnak el egy-mástól.

- Az adott színpadon, a rendelkezésemre

álló együttessel nem oldhattam meg

másként - vitázik Jancsó. - A film a

realitásból indul ki, és ott indokolt,szükséges az akcióban részt vevők két

táborának körülhatárolása. Az új változat

viszont tudatosan játékszerűbb, nem

ábrázolja, csak megidézi a múltat, s a

szereplők az események sodrában többször

is alakot cserélnek. Az egyetlen

megkülönböztetett módon - ebben azesetben: realisztikusan - ábrázolt figura a

pap. A többiek csak a színpadon tárgyaltgondolatok szolgálatában öltik magukra a

papdiákoknak nem a jelmezét, hanem a

szerepét. Lehet, hogy ha a Nép-stadionbanvagy legalább az Erkel Szín-házbanrendezem meg a Fényes szeleket, és nem

kényszerülök ilyen „ökonomikus"

megoldásra, akkor továbbra is ra-

gaszkodom a konfrontáció képi szétvá-

lasztására. Itt azonban lehetetlennek és

feleslegesnek is éreztem.

Sokat töprengtem rajta, hogy vajonnem a történelmi szereposztás esetleges-ségére utal-e ezzel a megoldással, amelyfélreérthetetlenül jelezte számomra, hogy„mindenkiből minden lehet". Utalhattam volna erre is. De az

igazság az, hogy a lehetőségek, a méreteksugallták a megoldást. Lehet, hogy belemagyarázás, de szá-

momra ez azt is jelentette, hogy közvet-lenül a felszabadulás után még töretlenvolt a (potenciális) ifjúsági egység, csakkésőbb, a torzulások idején kerül előtér-be a konfrontáció. Ezzel már közelebb jár ahhoz, ami

bennünket vezetett. Ez a gondolat talán

más formában, de megfordult a fejünk-ben. Mégis szeretném hangsúlyozni, hogy

a rendezés számomra egy elképzelés rea-

lizálása, amely nem szakadhat el a lehe-tőségektől, sőt ellenkezőleg - azokbóltáplálkozik. A kis létszámú színészgárda

adta például azt az ötletet, hogy ZalaMárkra több szerepet - funkciót - bízzak.

Jelenet Hernádi Gyula és Jancsó Miklós: Fényes szelek című előadásának utolsó perceiből (Huszonötödik Színház)

Úgy tudom, ilyen megoldással már avilág színpadain több együttes, többelőadás élt. Valóban. Nem is felfedezésnek

mondom, hanem csak. hogy az előadáskialakult struktúráját megvilágítsam.Számomra például az események logi-kájából, Zala szerepéből következett, hogyő az a kollégista, aki a későbbiekbeneljátszhatja a rendőrt. De mivel a filmbelifehér ingesek vezetőjének szerepét isszínészre és nem a HuszonötödikSzínházzal együtt dolgozó amatőr fiata-lokra akartam bízni, végiggondoltam: a papnem játszhatja, Kristóf sem. Zala viszontmár korábban alakot és funkciót cserélt.Róla éppen ezért már tudomásul vette anéző, hogy az, akinek a gondolatait éppentolmácsolja. Tehát rábíztam a fehér ingesekszószólójának szerepét. Úgy beszél erről, mintha ez a meg-

oldás is munka közben alakult volna ki. Ezazt jelenti, hogy a színházban is megőrizteimprovizációs munkamódszerét? Lényegében igen. Azzal a különb-

séggel, hogy itt a próbák során folyama-tosan alakult ki az előadás. Tulajdonképpenmáig sincs teljesen kész, mindenrészletében érvényes darabpéldányunk.Vannak szövegrészek, amelyeket csak a

szereplők tudnak. Most, premier után,igyekszünk pontosan rekonstruálni azelőadást, hogy meglegyen. Hogy tudtak enélkül próbálni? Voltaképpen nem is a darabbal

kezdtünk, hanem közös énekléssel, az-utánGyörgyfalvay Katalin koreográfusunksegítségével mozgáspróbákkal folytattuk amunkát. Én a főiskolán még megtanultamGellért Endrétől, hogyan kell darabotértelmezni, szerepet elemezni. Azt azonbanmagamnak kellett kikísérleteznem, hogyhogyan próbál a rendező kész szövegkönyvnélkül. Hogyan sikerült az együttessel el-

fogadtatnia ezt a sajátos munkamód-szert? Egyetlen magyarázat, hogy kezdettől

mindenki hitt a vállalkozásban. A gyerekekvalóban szívvel-lélekkel dolgoztak velem.Látták, sőt élvezték is, hogy mindenpróbán történik valami. Hogy alakul azelőadás. Esténként Hernádi Gyulával, afilm forgatókönyvét nyersanyagnaktekintve, véget nem érő vitákban folytattuka munkát. Megpróbáltuk felidéznikollégista emlékeinket, böngésztük az újpublikációkat. Másnap azután a próbánderült ki, hogy jó-e, amit kigondoltunk.Nehezebb dolguk

volt a színészeknek, akiknek becsület-szórakellett elhinni, hogy lesz darab, és leszszerep is. Ha már a szerepnél tartunk ... Érdekes

módon a Jancsó-filmekben mindig vannéhány remek szerep, színészi remeklés, deugyanakkor Ön mégsem tulajdonít túl nagyfontosságot a figurák jellemének. Magamsem tudom pontosan ennek azellentmondásnak a feloldását. De igaz,hogy maguk a filmek rendszerint feloldják.Mégis sokszor vetődik fel, hogy a választottforma nem ad lehetőséget a nézőnek azérzelmi azonosulásra. Én azt szeretném, ha a néző nem egy-

egy hőssel, hanem a struktúrávalazonosulna. Ezúttal a dalok, táncok bőségeis a struktúra plasztikus megjelenítésétszolgálja. A Fényes szeleknél szerintem mint-ha

variálná az effektusokat. Úgy érzem, hogyaz előadás egyes szakaszaiban igen-is atörténet teremti meg az azonosulásfeltételeit, és ilyenkor a struktúra egy-egyeleme jellemmé transzponálódik. Lehet,hogy ez a koncepció ellenére alakult így? Mindenesetre az adottságok követ-

keztében. A színpad részletei és lehető-

ségei határt szabtak annak, hogy hogyanütköztethetek például struktúrákat. A filmnéla balosok harci módszerét szavaknálszemléletesebben dokumentálja az autófelborítása. Ilyen eszközök-kel aHuszonötödik Színházban nem él-hetek.Ilyenkor előtérbe kellett.. hogy kerüljön aszituáció, és mindenképpen embereket,nézeteket kellett ütköztet-nem. De tudomásulvettem azt is, hogy az emberi agyabsztrakcióra való hajlandósága ebben avonatkozásban korlátozott, és másfél-két óraiidőtartamban már feltétlenül igényli a drámaijellegű közléseket is. Enélkül lankadna afigyelem, csökkenne a hatás.

Tehát Ön szerint a Fényes szelekcselekményelemei kompromisszumnak te-kinthetők?

így nem mondanám. Pontosabb, ha úgyfogalmazom, hogy számoltam az emberszellemi konstrukciójának azzal a sajnálatoshibájával, hogy képtelen az elvont érzelmikötésre. Hogy nem tud a gondolattalönmagával azonosulni, csak ha valakihordozza. Ez nem változtat azon, hogyszámomra Gabi története nem önmagábanérdekes, hanem mint egy struktúra része,amely megmutatja, hogy milyen pályátfuthat be valaki, aki tiszta lélekkel került bea forradalomba.

Ha a drámai jellegű közlések má-sodrendűek, milyen szerepet tulajdonít agesztusoknak?

A mozgás számomra mindenkor astruktúra jellemző kifejezési formája.

Rendkívül jellemzőnek, történelmilegis hitelesnek, sokatmondónak érzeni példáula taps funkcióját.

Megvolt hozzá a történelmi élmé-nyünk, emlékanyagunk.

Sokatmondó a halottfeltámasztócsettintgetés is. Ennek a mozdulatnak amegsokszorozódása, hatása szinte hát-borzongató.

Ezt viszont kizárólag a véletlen su-gallta. Próba közben töprengve pattint-gattam, kerestem a megoldást. Már jócskántúlmentünk az adott jeleneten, ami-koregyszer csak rájöttem, hogy ez a spontánkézmozdulat felhasználható, és talán ezhordozza a jelenet gesztusbeli megoldását. Lehet, hogy már provokálom, és leg-

szívesebben azt felelné nekem, amit MadáchImre Arany Jánosnak, hogy „akarta afene", de számomra ez a mozdulat a halálelbagatellizálását jelenti. A gyil-

Jobba Gabi és Iszlay Emese a Fényes szelekben(Huszonötödik Színház) (Iklády László felv.)

kosok cinizmusát, közönyét, a feltámasztásötletszerűségét.

A magyarázatok csak a megoldásután keletkeztek.

Nem okozott-e problémát, hogyamatőrök és színészek együtt, sokszorszinte egyenrangú partnerként játszanak? Ezt is el kellett fogadnom. mint a

konkrét színházi munka egyik adottságát.Filmrendezőként megszoktam, hogylényegében szabadon válogatok, szer-ződtetek, és nincs más feltétel, mint hogy azillető színész akarjon velem dolgozni, ésszabad legyen a forgatás idő-pontjában. AHuszonötödik Színházban viszont nemcsaka színészlétszám volt szigorúan kötött, deaz együttes személyi összetétele is adottság,amelyet nem a Fényes szelek igényeiszabtak meg. Tudomásul kellett vennem,hogy ebben az esetben még az amatőröketsem választhatom. A stúdió tagjai közülazokkal dolgozhattam együtt, akik éppenszabadok voltak. Szerencsém volt, hogy eza társaság a munkában lelkes együttessékovácsolódott, és Györgyfalvay Katalinnemcsak jó koreográfus, de jó pedagógus is.

Ilyen körülmények között még az Önrendezői gyorsaságát ismerve, is hihetetlen,hogy mindössze háromhetes próbaidőszakután került sor a premier-re. De mivel mostmár túl vagyunk rajta, megkérdezhetem:ennyi gond és kötöttség után, adott-e ez amunka pozitív ösztönzést és tapasztalatot is?

Feltétlenül. Számomra az elmondottkötöttségek is tanulságosak, és talángyümölcsözőek. A legértékesebb tapasz-talatot mégsem a próbákon szereztem,hanem az előadásokon. Ott fedeztem fel,hogy mit jelent élő anyaggal dolgozni. Afilmnél ugyanis már az utómunkálatokatsem szeretem, és szerencsére itthonmódom van rá, hogy egy részüket a se-gítőtársaimra bízzam. Külföldön, ahol errenincs lehetőség, néha, mire mindennel készvagyok, szinte meggyűlölöm a filmet. Sohaegynél többször nem nézem meg afilmjeimet: untat és zavar a meg-változtathatatlanság. A színházban viszontóriási élményt adott, hogy még akoreográfia betartásával is estéről estéremásként jön ki a lépés. Az élő emberrészvétele élővé, izgalmassá teszi a készprodukciót is. És én ezt most először ér-zem.

Lesz-e folytatása a színházi kirándu-lásnak?

Nem tudom ... Lehetséges. Annál isinkább, mert én nem filmet vagy

színházat akarok csinálni, hanem agitálni.Minden arra alkalmas közegben ésműfajban. Hiszek abban, amit az un-derground film egyik ideológusa vall, hogylegalább a művészetben dacolhatunk atársadalmi munkamegosztás szigorával,alkotóként meg kell maradnunkamatőrnek.

Ez a záró gondolat első hallásra talánmég vitathatóbb, mint Jancsó Miklós né-hány más dramaturgiai elve. Atovábbiakban azonban nyilvánvalóváválik, hogy nem a dilettantizmusapológiáját, hanem a műfaji korlátoktólfüggetlen, abszolút alkotói szabadságigényét fogalmazza meg. A legizgalmasabbkoncepciót is könnyen tételekké szürkítőszavaknál amúgy is többet mondanak atettek: világszínvonalú filmek után ez aproblematikus elemeivel, egyenetlen-ségeivel, ritmusdöccenőivel együtt is iz-galmas, formában, gondolatban újszerűelőadás. Jancsó Miklósnak mindenesetresikerült követ dobni színházi életünk ál-lóvizébe. Ha más érdeme nem lenne ahuszonötödik színházi premiernek, ez isigazolta volna a vállalkozást. Ezúttalazonban többről van szó: egy élménytadó, gondolkodást provokáló, gyötrel-mesen jelen idejű előadásról.

2

SZILÁDI JÁNOS

Fényes szelek, másodszor

A Huszonötödik Színház sorrendben ne-gyedik bemutatójának, a Fényes szelek-neka kritikáit már akkor „írni" kezdték, amikora bemutató még terv volt csupán. A Fényesszelek színházban? Nem-csak a színházragondosabban figyelő nézők, de a szűkebbszakma is megdöbbent a hírre. És nemmondhatjuk, hogy indokolatlanul. Igaz, azutóbbi évtizedek színházi, drámairodalmiújításai, változásai nem egy megszokottszabályt, tartósnak hitt törvényt dobtakócska kacatként sarokba. Nemcsak atörvényszéki akták öltöttekszíndarabköntöst, napi-laphírek sorjáztakprodukcióvá, de a színház is szűknek,elégtelennek találta elegáns otthonát, éskivonult az utcára,

a terekre, a pályaudvarokra. Szemeteskukák léptek színpadra az egyik helyen, amásikon pedig új nyelvet konstruáltak,szándékoltan érthetetlent, hogy meg-fosztva a közönséget a szóinformációktól,más, igazabbnak vélt élményekreszorítsák.

Ebben a megbolydult színházi világban,ahol a kísérletek és újítások már-márátfoghatatlanná válnak a figyelő számára,nem könnyű valódi újdonsággal szolgálni.És mégis. Ami a HuszonötödikSzínházban történt, még ebben aszituációban is figyelemre méltó. A Fényesszelekkel egy nagy port kavart film lépettbe a színházba; egy „széles vásznú"

látványosság került az aligkilencvénszemélyes „játékszer színház"

szűkös otthonába.Gulliver randevút ad Liliputnak. De

sikerülhet ez a randevú? Fordítva, tudjuk,semmi akadálya. A színházi produkciósérelem nélkül képes átlényegülni filmmé.Fordítva is igaz ez?

És ha már a kérdéseknél tartunk: melyikFényes szeleket vállalják az alkotók? Avita előttit vagy a vita utánit? A kettő,emlékezzünk a Népszabadság valóbanországos méretű vitájára, nem ugyanaz. Afilm, emlékezetünkben, máraegybetapasztódott a vitával. Mit vállalebből a Fényes szelek? Csak az alkalmategy újabb hozzászólásra vagy a vitatanulságait is?

Ezek a kérdőjelek - a felsorolás távolrólsem teljes - sűrűsödtek, nem is aprodukció, csak annak híre körül. S ezmár önmagában jelent valamit. Azt, hogya Huszonötödik Színház vezetősége olyanbemutatóval tervezte megnyitni új, vég-leges otthonát, amely puszta hírével ese-ménynek - ha úgy tetszik - színházi cse-megének ígérkezett.

Valóban annak; egy film és alkotói -életükben először - bevonultak a színházszűkre zárt falai közé, hogy itt is csatátnyerjenek.

A darab

Csak a zavar és a jobb, pontosabb szóhiánya íratja le ezt a meghatározást: darab.Az ugyanis, amiből a Fényes szelek előadásaszületett, nem színdarab a szóhagyományos értelmében. Forgató-könyvinkább, nem filmi, hanem színházi. Adarab, a dráma, önmagában is esztétikaiélményt képes nyújtani az olvasónak. Aszínházi forgatókönyv ugyanúgy, mint afilmforgatókönyv, nyersanyag, mely úgyrejti magában az esztétikai élményt, hogy azáltalában csak a színpadon vagy

filmen képi, teljes kibontásban válik át-élhetővé, legyen az a Tíz nap, amelymegrengette a világot Ljubimov-féledramatizálása vagy Peter Weiss A luzitánszörnye.

Hernádi-Jancsó alkotása már csak azértis az utóbbiak közé tartozik, hiszen filmrevagy képi kompozíciókra készülteredendően.

Mégis, miben különbözik az új Fényesszelek filmi társától?

A változásokat két csoportra oszthatjuk.Az elsőbe tartoznak azok a szükségszerűelhagyások, tömörítések stb., amelyek akét műfaj eltérő lehetőségeibőlkövetkeznek.

A változások második csoportja mástermészetű. Itt nem a műfaj követelményeiaz irányadók, inkább a film be-mutatásaóta eltelt idő - és az akkori vita -továbbgondolásra késztető ereje,lehetősége. A belső gondolati váz, a népikollégisták és az egyházi kollégisták vi-takerete, jórészt változatlanul kerül át aszínpadra. De csak a keret változatlan, abelső tartalom már nem. Az első és rend-kívül jelentős új motívum a történetkonkretizálása. Nem egy elvont, kicsitmegfoghatatlan, körbejárhatatlan szituációrészeként peregnek előttünk az események,hanem a szereplők, a hősök életének egymeghatározott, hosszabb időszakában. Aszereplők ugyanis az előadászárójelenetében monológokban számolnakbe életükről, kurta, kopáran pergetettmondatok tudósítanak arról, hogyKristófból miniszterhelyettes lett,Bajcsayból háromgyerekes családanya -Kanadában -, akinek ma már szinte semmitsem jelent sem ez az ország, sem az ahajdani ifjúság; a NÉKOSZ.

A személyes életútnak ez a kitágítása,hogy a mai 40-45 évesek akkori tizen-nyolc-húsz éves ifjúságáról van szó, aztis lehetővé teszi, hogy az akkori viták,döntések és tettek a mű belső rendjéneksérelme nélkül szembesíthetők a managyobb tágasságú történelmi tapasztala-tával. Ez a kijelentés első pillantásraakár ellentmondásnak is tetszhet, hiszmindazok az idézetek - elsősorban Le-nin-idézetek -, amelyek az említettszembesítést a produkcióban realizálják,lényegesen előbb íródtak, mint amikor atörténet játszódott. Ez igaz. S hogyennek ellenére sem ellentmondás az,amit állítunk, annak oka a szocializmustörténelmi fejlődésének sajátossága, az,hogy a potenciálisan már akkor is aszocializmus rendelkezésére állófilozófiai, politikai, mozgalmitapasztalatok csak ké

sőbb váltak elméleti és gyakorlati szintenegyaránt hatékony erővé.

És itt álljunk meg egy kicsit.Azt mondtuk, hogy a színpadon ját-szódó

történet a mai 40-45 évesek akkori - 1945-1948-as - ifjúságának idézése. Az eredetiFényes szelek belső konstrukciójának ilyenátalakítása természetesen nem maradkövetkezmény nélkül. Nem is maradhat.Az emlékezés töredezettsége, az egyesszituációk kiemelése, kinagyítása, a belsőfolytonosság tudatos el-hanyagolásaszükségszerűen bizonyos balladisztikushangulat kialakulását segíti elő. Hangulati,stiláris értelemben ez a motívum szintén úja filmhez viszonyítva.

A történet ilyen konkretizálásánakazonban - nem lehet megkerülni a kérdést -nemcsak előnyei, de gondolati beszűkülésthordó veszedelmei is vannak. Elsőrendűenaz, hogy a pontosított történelmi,társadalmi szituációban fel-vetődőkérdések elvesztik általános ér-vényüket ésegy konkrét helyzet, egy konkrét generációügyévé minősülnek át - a szó művésziértelmében is. A kérdés tehát az, hogy azalkotóknak sikerült-e olyan módonmegragadni a problémákat, hogy azok aforradalmi cselekvés, a forradalmimagatartás máig is ér-vényestapasztalatait, válaszait és kérdő-jeleithordozzák. A válasz, úgy hisszük, nemlehet egyértelmű. És elsősorban nem azért,amit a filmhez mérten megváltoztattak,hanem éppen azért, amit nem változtattakmeg. Az egyházra, az egyházi kollégiumragondolunk. Arra, hogy a darab hősei azegyház, a vallás ellenében vitáznak éscselekednek. Ez a forma, ha tartalomban, avita konkrétumaiban túl is lép ezen akörön, szinte ismeretlen a ma ifjúságaszámára. Közege nem felerősíti, inkábbelrejti előle a hozzá is szóló kérdéseket, sönkéntelenül is azt az érzést kelti benne,hogy egy általa rég meg-haladott szituációszámára érdektelen problémái kerülnekvitára.

A rendezés

„Ami a világban megáll: unalmas. Mindigaz új információ érdekes. És mindenmozgás: információ. Egy jelenség,egyetlen ember arcának körüljárása - amozgás - számomra mindig információ,mindig érdekes ..."

Ha Jancsó Miklós idézett szavai igazáta filmek nélkül ezen az egyetlen pro-dukción kellene igazolnunk, nem lennénknehéz helyzetben. Az egész előadás erreépül. A mozgásra elsőrendűen.

Egyetlen ember lassú körbesétálására adobogó szélén, miközben merőn kutatvakeres valakit a közönség közül, hogyválaszoljon a három kérdés egyikére. Apárok, az összefonódó, szétcsapódó, azegymás felé futó, az egymástól elfordulópárok mindig mást tükröző lépteire. És atömeg, a szereplő-mindenki vadrohanásaira, döbbent lopakodásaira.

Jancsó Miklós, a rendező számára amozgás: információ. Nekem, a nézőnek,már több: művészi közlés, esztétikai él-mény. Elmondja, ábrázolja hiteles erővelazt, amit szavakban csak szürkén lehetnekifejezni.

Kicsi a Huszonötödik Színház, néző-tere, színpada alig lehet valamivel na-gyobb, mint a Thália Stúdióé. Jancsó, hogynövelje a teret, birtokba veszi, „játszatja"az előcsarnokot is. Már akkor, amikor aközönség még el sem foglalta a helyét.Fiatalok jönnek, énekelnek, táncolnak.Összevegyülnek velünk, hirtelen nem istudni, bolondos kedvű nézők-e csupán,akik később illedelmesen leülnek majdszékükre, vagy valóban szereplők. Nemjátszanak, nem látszik rajtuk az alakításművisége, egyszerűen éneklő fiatalok.

Így indul az előadás. És így is folyta-tódik. Jancsó magával ragadó tempójúexpozíciót teremt. Dalok, táncok, kurta,rövid mondatos jelenetek sodrása árad. Esnem is akárhogy. A dalok, a táncokdramaturgiai funkciójúak. A nemzetközimunkásmozgalom dalai ezek, orosz, szerb,lengyel, magyar, bolgár dalok teremteneknemzetközi érvényű közeget a későbbitörténethez.

Aztán elkezdődik a történet. A ritmusváltozik, mértebb, csendesebb lesz. Avadul pergő száguldásokat, a fiatalságszertelen áradását fegyelmezettebbfordulások váltják föl. Az eddig névtelen,arctalan tömegből nevek, történetek,sorsok döbbennek elő. A darabelemzésekor említett balladisztikushangvétel itt gyökeresedik meg az elő-adásban.

Abban a már-már cezúra értékű vál-tásban, ami két ellentétes részre bontja adarabot, Jancsó az ének, zene és próza, atánc és a hétköznapi természetes mozgás, aritmus gondos komponálásával teremtfigyelmet vonzó feszültséget.

Ez az a rész, ahol a legteljesebben je-lentkezik a film. És ez az a rész, ahol alegérzékelhetőbben mérhető a két műfajeltérő lehetősége. Jancsó Miklós érezhe-tően nem akarja színpadra menteni a fil-met. Az új művészi közegben gondolko-

dik, annak lehetőségei szerint fogalmazzaújra beállításban, értelmezésben,hangvételben egyaránt a szituációkat.Természetesen nem arról van szó, hogyJancsó Miklós a színház, a színpad kedvéértlemondott rendezői művészetének sajátosvonásairól. Nem, csak ezek a sajátosmozzanatok a színpad megérzett, felismerttörvényszerűségei szerint kelnek életre azelőadásban.

Jancsó fiatal, a színészi mesterség el-térőfokán álló szereplőket kapott a szín-háztól.Néhány éve végzett, sikeres színészeket,főiskolai hallgatókat, az Universitasegyüttes tagjait, a színház ama-tőrcsoportját. És - szóljunk erről is - aszerencsétlenségig rossz körülményeket:váratlan betegségeket, baleseteket.

Hogy ilyen feltételek mellett egységeselőadást, kiegyensúlyozott együttes ala-kítások sorát volt képes megteremteni,ennek oka, magyarázata Jancsó határozott,rendkívül tudatos színészvezetése. Jancsó amozgások ábrázolás értékű, sok-színűerőterében az ének, a zene, a tánc pontoskomponálásában játszatja a történetet. AFényes szelek az utóbbi évek legkevesebbdialógust tartalmazó elő-adása. S ezt aszínházban szokatlanul kevés dialógust isúgy rendezi, hogy gondosan kerüli aszínházi jelenetek zártságát. A színészekbelső megéltséggel, de a színészi játékteljes visszafogásával, a mondatok gyorspergetésével keltik életre a szituációkat.

Az együttes

A Fényes szelekben jórészt nincsenekszerepek. Szerepmegnevezések sem. Aszereplők saját nevükön szólítják egy-mást. Jobbát Jobba Gabi játssza, BajcsaytBajcsay Mária, Jeneyt Jeney István, ZalátZala Márk. S ez nem egyszerűen formaifogás. „Számunkra ... az emberek nemelsősorban mint egyéniségek érdekesek,hanem mint egy struktúra részei ..." - valljaHernádi s e művészi felfogás jelentkezik itta műben és az előadásban egyaránt.

A produkció az együttesjátékra épül, aszereplők teljes tömegének olykor virtuózmozgáskompozíciójára - a koreográfusGyörgyfalvay Katalin -, az énekek, táncokszabad áradására. A Huszonötödik Színházfiatal együttesének érdeme, hogykönnyedén, a természetesség jó ízével - ésami nem mellékes: imponáló fizikaierőnléttel - dalolja, táncolja végig azelőadás kilencven percét.

Külön kell szólni az együttes beszéd

technikájáról. A rendezés kapcsán máremlítettük, hogy Jancsó tudatosan kerüli ajelenetek színházi zártságát. Ennek egyikfontos mozzanata a beszéd. Az elsőpercekben furcsa s színházban szinteszokatlan a párbeszédek megoldása. Halk,már-már monotonra tompított szavakat,mondatokat hallunk, gyorsan, kurtánfuttatva a csendbe. Hiányoznak akiemelések, a megállások, a váratlanszünetek, az érvek, az ellentmondásokcsattanásai. A szereplők, tudjuk, érezzük,pontosan értik a szavak mögött húzódógondolatot, tisztán, világosan beszélnek, devalahogy túl halkan, túl közömbösen, nemszokott színházi hangerőn. S talán éppen eza szokatlanság a vonzereje. S az, hogy azegyes megszólalók csöndességévelszemben ott áll a közös szövegekharsánysága, a tapsok sokk erejű dü-börgése.

A Fényes szelekben, mondtuk, nincsenekhagyományos szerepek. Mégis igaztalanoklennénk, ha külön is nem szólnánk JobbaGabi, Haumann Péter, Jeney István, ZalaMárk, Jordán Tamás, Kristóf. Tibor ésBajcsay Mária alakításáról. Az együttesenbelül ők képviselik játékukkal. ameghatározó színt. Nem fő-szereplők a szóhagyományos értelmé-ben, de gondosankimunkált játékuk, a műfaji összetettségetegységes alakításba sűrítő pontosságuk azegyüttes teljesítmény döntő záloga. Azelőadás díszlet-és jelmeztervezőjeGyarmathy Ágnes.

A színház

A Fényes szelek a Huszonötödik Színháznegyedik bemutatója és a színház másodikévadának nyitánya. És sorrendben amásodik magyar premier.

Az első évadot a színházkritika ked-vezően értékelte: a Gyász, a Tou O igaz-talan halála, a Szókratész védőbeszédemegérdemelt sikert aratott.

Valami hiányérzetünk mégis volt. Aszínház programként vállalta a magyardráma műhelyének nem könnyű szerepét.Az első évadban a tervezett három magyarbemutatóból egy valósult meg.

Most megszületett a második.Mire ezek a sorok napvilágot látnak, az

új produkció kritikai fogadtatása anapilapok, hetilapok színikritikáiból is-mert lesz. A viták sem elképzelhetetlenek.

Egy dologról azonban, úgy hisszük, nemlehet vitatkozni. Arról, hogy a szín-házolyan produkcióval lépett a nyilvánosságelé, amelyik a megkezdett út folytatása, devalami újnak a kezdete is.

KOLTAI TAMÁS

Tűnődés a jelenlétről

Özv. Simonné: Somogyi Erzsi

Simonné szerepe egészen rövid a Ház aváros mellett című Sarkadi-drámában.Valóságos színpadi jelenléte az első fel-vonásra korlátozódik. A másodikbanmeghal, anélkül, hogy még egyszer meg-jelenne, a harmadikat pedig a temetésérőlhazaérkezők beszélgetése indítja el.Simonné ilyen módon mindvégig jelen vana drámában. És mindvégig jelen van aszerep alakítója is: Somogyi Erzsi.

Mint ahogy a színpadi jelenlét nem aszerep terjedelmétől függ, a színházi je-lenlét sem az eljátszott szerepek számától.Somogyi Erzsi, jóllehet az utóbbi évekbenritkábban látjuk színpadon, a legnagyobbegyéniségek súlyával és szerénységévelvan jelen színházi életünkben. Egypillanatra sem lehet megfeledkezni róla, és'nem kell újra fölfedezni. Lehet, hogyorvosai tiltják cl a gyakoribb föllépéstől,talán nem keresnek megfelelő szerepet aszámára, esetleg csak éppen „úgy jön ki alépés", hogy kevesebb a föladata - mindeznem változtat a jelenlét folytonosságán.

Pályakezdése legendás: alig múlt ti-zenhét éves, amikor a Színiakadémiaelőkészítős növendékeként Móricz Búza-kalászában olyan sikert arat, hogy az írótelragadtatott sorokra ihleti. Következett aNemzeti Színház és Hevesi Sándorgondoskodó irányításával a szerepek sora: aFaust Margitja, az Ahogy tetszikRosalindája, a Szentivánéji álom Puckja, aCsongor és Tünde Ilmája, a TartuffeDorinája. A felszabadulás után első nagysikerét A harag napja című Sándor Kálmán-drámában aratta, Kossuth-díjat kapott érte.Csiky Gergely Buborékjában a szatirikus,Gádor Béla Lyuk az életrajzon címűdarabjának Lulu-szerepéhen a majdnembohózati színek domináltak.Színészportréjában alighanem külön fejezetszólna anyaszerepeiről. Az „amerikai anya"

három különböző típusát formálta meg: amorálisan széthullót (O 'Neill: Hosszú út azéjszakába), az aggódó-összetartót (Miller:Az ügynök halála) és a patológiás alkatot(Williams: Múlt nyáron 'hirtelen).

Legújabb szerepe, a Ház a város mellettözvegy Simonnéja látszólag a naturalistadrámák pepecselő nénikéje. Egy

Somogyi Erzsi (Özv. Simonné) Sarkadi Imre Ház a város mellett című drámájában (Pesti Színház) (Iklády László felvétele)

öregasszony, aki jár-kel az első felvonás-ban, betegségéről panaszkodik, zsémbesenmorog, mindenre megjegyzéseket tesz,majd hirtelen arról értesülünk, hogy rosszullett, már meg sem jelenik, és a másodikfelvonásban meghal. Színészi feladatnakelső látásra egyszerű, rutinból is meg lehetoldani. Csekély elemzéssel könnyenkimutatható, hogy ez a megállapítás téves.

Simonnénak sokkal inkább dramaturgiaifunkciója van, mintsem jelleme. Sajátdrámája sincs, ellenkezőleg: akaratlanelőidézője lesz a mások drámájának.Sarkadinak szüksége van rá, legfőképpen abetegségére: ez szolgáltat ürügyet Bátoridoktornak arra, hogy gátlástalanul átjárjonSimonékhoz, és fölhasználja ezeket a„viziteket" Klári megszerzésére. Ésdramaturgiai szempontból van szükség ahalálára is: e körül kavarodik olyankonfliktus, amelyben Klári előttlelepleződik férjének puhánysága, sem-miembersége.

Simonné katalizátor a drámában,akárcsak Bátori; de Bátori ugyanakkor azesemények mozgatója is, Simonné viszontcsupán passzív szemlélője, sőt, el-szenvedője.

A színpadi halál mindig kockázatos. Akárnyílt színen történik, akár a szín-

falak mögött. Az előbbi látványos „nagy-jelenetre" csábítja a színészt, az utóbb;arra, hogy előre megindokolja a majdanihalál bekövetkezését, rendszerint akkor,amikor még senki sem gondol rá. Csak abűnügyi drámákban könnyű meghalni: ottalaptörvény, hogy az áldozat irántérzelmileg közömbösek maradjunk. Valamiehhez hasonló történik Sarkadinál is. Ha anézőt a második felvonásban túlságosanhatalmába keríti a részvét Simonné halálán(és ez azon múlik, hogyan játszik aszínésznő az első felvonásban), akkor adráma innen kezdve Simonnéról fog szólni,és ez a lehető legtávolabb áll Sarkadiszándékától. Bár-mennyire kegyetlenülhangzik is, Simon-né halálának olyannakkell lennie, mint egy krimiben:közömbösnek.

A dilemma a következő: egy drama-turgiai muszáj-figurát könnyű nem meg-sajnáltatni, annál nehezebb eljátszani.

Somogyi Erzsi különleges bravúrral oldjameg ezt a föladatot. Jellemet formál egycsupán drámatechnikai funkciójában élőszerepből, és egyszersmind közömbösítiazt a hatást, amelyet a drámai alak emberimegnövesztésével keltett.

Somogyi Erzsi Simonnéja fürkészőgyanakvással mászkál az új lakásban,ahová nemrég költözött fiával és menyé

vel. A mániákusan söprögető-porolgató-rendezkedő öregasszonyok közé tartozik. Apadlóra (amíg a szőnyegek nem érkeznekmeg) újságpapírokat tett, ezeken lépegetve-szökdécselve tevékenykedik. Ez márisharsány nevetések előcsalogatásáracsábíthatná a színésznőt, de Somogyi Erzsinem enged a csábításnak, nem puhítjakedélyes-kedveskedővé ezt a kemény,zsörtölődő öregasszonyt. Az újság-papír-játék nem öncélú. A rendező, Horvai Istvánfinom ötlete, hogy Simonnén kívül csak afia tartja meg az ugrálósdi háziszabályát, atöbbiek nem törődnek a földre terítettlapokkal. Anya és fia vérrokoniösszetartozása ezáltal lelki közösséggémélyül. (Még azt is ránk bízza a rendező ésa színésznő, hogy a két szereplő közülmelyik kényszeríti a másikra apedantériának ezt a komikumba hajlóeltúlzását.)

Simonné és fiának viszonyában föllel-hetjük a dráma mai előadásának egyiklegkényesebb problémáját. A Ház a városmellett 1957-58 körül játszódik. Simonosztályvezetői funkciója és az ötvenes évekgyakorlata egyaránt megkövetelte az„elvtárs" megszólítást családi körben is.Nemcsak Simonné szólítja elv-társnak adoktort, hanem a háztartási alkalmazott isSimonnét. Mai fülnek ez

szokatlanul hangzik. És éppen az elsőfelvonás egyik komor pillanatában történik,hogy az első rosszulléti rohamából ocsúdó„Simon elvtársnő" a fiát kéreti a másikszobából. Elsősorban Somogyi Erzsinmúlik, hogy már ezt a pillanatotmegelőzően játékával semlegesíteni tudta akomikus hatást.

Somogyi Erzsi Simonnéja elsősorbanfiának otthoni érdekképviselője. Túlbuzgótisztasági hajlama a „rendnek kell lenni"elv alkalmazásából fakad. Rendnek kelllenni a lakásban és a fia körül is. Nemcsaka hamutartót és a belőle kiöntött hamutcsomagolja újságpapírba, a fiát érintő napieseményeket is legszívesebbenösszecsomagolná, hogy azután esteegyenként, kis magyarázatok kíséretébenátadhassa őket. Mindenkire gyanakszik.Az orvosra azért, mert autóval jön aharmadik utcából. Es azért is, mert néhánymondata után rájön, hogy nem veszi őtkomolyan. Ettől kezdve ellenszenvet éreziránta. „Én különbséget tudok tennitréfálkozás meg gúnyolódás között. Ittannak nincs helye" - mondja. Ez akár amottója is lehetne. Somogyi ErzsiSimonnéja nem tűri az iróniát, akétértelműséget rejtő tréfálkozást. Mindentvilágosan akar látni maga körül. Az éberőrszemet játssza a családban.

A családtagokra még jobban gyanakszik,mint az idegenekre. Klárira, a menyére,féltékeny, Pétert pedig ki nem állhatja,mert tudja, hogy mindig kérni jön.Beszélgetés közben ritkán néz apartnerére: lefelé és előre szegezi pillan-tását. Mihelyt valami történik, mindjártakcióba lép. Amikor megszólal a telefon,diszkréten átmegy a szobán, mintha akonyhába igyekezne, de valójában aztfürkészi, hogy ki telefonált. Amikor pedigPéter megérkezik, egész kis cselekvéssortépít föl annak érdekében, hogymegakadályozza a pálinkaivásban. Előbbhellyel kínálja, lehetőleg minél messzebbaz asztaltól, majd dugót vesz elő azsebéből, és feltűnően bedugaszolja vele apálinkásüveget. Ezután strázsa-kéntlecövekel az asztal mellé, és csak nehezenszánja rá magát arra, hogy kimenjen, ésegyedül hagyja Pétert az itallal. De mégkifelé menet is tesz egy kört, elindulvisszafelé, lopva hol Péterre, hol az italrapislog, még fölvesz egy kosarat, s végüllemondó gesztussal távozik.

A céltalan, pusztán kémkedő ácsorgásjellemző tulajdonsága Somogyi ErzsiSimonnéjának. Még akkor is egy-

helyben áll, amikor látja, hogy Péter és afia egyedül akarnak maradni. Csak amikormár föltűnővé válik hallgatózó szándéka,akkor hagyja őket magukra.

Mindebből nem az következik, hogySimonné Somogyi Erzsi alakításában el-lenszenvessé válik. Tevékenykedésébensok groteszk, anyókás báj is van. Tu-lajdonképpen nehéz eldönteni, hogy Si-monnéja mennyire rokonszenves. SomogyiErzsi alakítására éppen a jó és rossztulajdonságok furcsa lebegtetése jellemző,s ezzel eléri, hogy a néző tanácstalannáválik az ábrázolt figura iránti érzelmeiben.Halálának bejelentése talán ezért nem váltki különösebb emóciót senkiből.

Még egy áldásos következménye vanSomogyi Erzsi szerencsés szerepfelfogá-sának. Simonné az ő ábrázolásában túl-nőtt a hétköznapi, naturális értelembenvett valóságon, egy kicsit jelképes lett, ésezzel az előadás összes szereplője közül alegjobban valósította meg Horvai Istvánrendezői elképzelését. Bármenynyiremeglepőnek látszik is: ez a Simonné márnincs nagyon messze az Oszlopos SimeonVinczénéjétől, aki a rosszat nem erkölcsiromlottságból, a pusztítás gyönyörévelteszi, hanem valamiféle elvont kategorikusimperativusznak, hideg, szenvedélytelenerőnek engedelmeskedve.

Milyen kitűnő lenne Somogyi ErzsiVinczéné szerepében!

BERKES ERZSÉBET

Erzsébet-napDebrecenben

Az Erzsébet-nap Németh László társadalmidrámáinak kötetében látott napvilágot, demire most - a megírás után ne-gyedévszázaddal - a bemutatóra Debrecenbensor került, úgy tetszik, hogy a történetidrámák közé illik inkább. Bizonyára azért,mert a bekövetkezett történelmi változásokmegoldották a társa-dalomban és kioldottáka drámából azokat a problémákat, melyekkortárs gondúvá tették az Erzsébet-napkonfliktusát.

A dráma egy feltörekvő nagygazda-családbomlásának, a felemelkedni képesparasztság megtorpanásának okait keresi. Amű cselekményének ideje korábbradatálódik, mint a negyvenes évek, amikortétován, jobbára érzelmi magyarázatokat,motívumokat találva Németh László adrámát papírra vetette. Igazságtalanságlenne ma, az utókor tapasztalatainakbirtokában számon kérni azt, hogy miértnem világosabb rajzú a progresszív ésregresszív erők munkálása, s miért nemütköznek ki olyan jegyek, melyek azótaannak a rétegnek az életképességét isigazolták a megváltozott körülményekközött. A puszta tény, hogy művésziformában rákérdezett a szerző: miért nemtalált medret a harmincas évekMagyarországában az a jobbra törőszándék, melyet ez a módos parasztságképviselhetett volna, illetve miért nemválhatott az úri Magyarországon a parasztifeltörekvés társadalmilag is progresszívvé:tiszteletet kelt ma is.

Mégis: túl a diagnosztizáló szándékon, túlaz érzékeny ujjakkal kitapintott kór-isméken s az ezeket megillető elismeré-seken - a dráma művészileg megsínyli,hogy az okokat és a gyógymódot nemláttatja világosan Németh László. Min-denekelőtt azt, hogy a hősök színpadihelyzetében, magukban a szituációkbannincsenek megörökítve a társadalmi je-lentőségű konfliktusok. Beszélnek ugyanarról, hogy a legtehetősebb Varga fiú miértbukott bele a nagybani gyümölcs-termesztésbe, hogy mennyire hiányzik azértékesítő szövetkezet, azok a testületek,melyek közvetlenül képviselhetnék a ter-

melők érdekeit, mert így csak az megyvalamire, aki a grófok szekerét tolja. Acsalád jelképesnek szánt széthullását iselemezteti az író a színpadon - a nyugdíjastanár-nagybácsi szájából hangzik ez el -,mégis, mindez a drámai helyzetek-re csakkívülről telepedik rá, esetenként nem ishat többnek, mint politikus bele-magyarázásnak, s a jellemek egymáshozvaló viszonya, megütközése a mélyebbtársadalmi konfliktusoktól szinte füg-getlen. Mindannak pedig, ami tételesenelhangzik, csak azok előtt van jelentősége,akik maguk is végiggondolták s elemeztékezt a problémát. Nem egy Németh-drámárajellemző, hogy lényeges vonásaiban csakazok számára hozzáférhető az elbeszéltgond, akik maguk is - a mű ismeretenélkül is - fogékonyak a felvetettkérdésekre. Hogy az effajta láttatási módesetenként elszegényítheti magát a művet,arra jó példa az Erzsébet-nap.

A debreceni színház a darabválasztássalköszönteni kívánta a hetvenéves NémethLászlót, s egyben egy méltatlanul be nemmutatott magyar drámával gazdagítanirepertoárját. A feladatnak jobban elegettett volna, ha nem tiszteli mindenekfelett akinyomtatott szöveget, hanem változtatrajta. Akár úgy, hogy módosításokat kér aszerzőtől, akár úgy, hogy maga hajt végremódosításokat. Igaz, ennek számosakadálya lehetett, de valamennyit el kellettvolna hárítaniuk, ha céltudatosabban ésmakacsabbul törekednek arra, hogy egytöbbször és másutt is színre alkalmasdrámát vigyenek színpadra. Ennek mindenlehetősége együtt van részben magában adrámában, részben Németh László más, azErzsébet-napéval rokon írásában. Aszínház sajnos beleesett abba a hibába,amelyik egyre jobban eluralkodik szín-házaink évados műsorán: a nemes buz-galom, hogy szélesítsék a magyar darabokbemutatószámát és szerzőlistáját, valamintfelkutassák elfeledett drámáinkat, végül isa vadászszenvedélyhez válik hasonlatossá.Gyakran színpadra kerülnek kevéssé érettművek, vagy olyanok, amelyeknek vajmikevés mondanivalójuk van itt és ma aközönségnek. Az Erzsébet-napnak lenne,van érvényes mondandója, ám eztdramaturgiai javításokkalmegközelíthetőbbé kellett volna tenni. Afonákul felfogott tisztelet azonbanmegakadályozta ebben a szín-házegyüttesét.

Így végül is csak egy kitűnő középsőfelvonással és remekbe szabott drámai

jellemekkel bővelkedő játéknak lehettünktanúi.

Itt ugyanis valamennyi hősnek - a né-ma szereplő csendőrt s a bizalmas szerepéthivatalból vállaló Henszelmann doktortkivéve - megvan a maga drámája. Messzevinne a filológusi buzgalom, bárkorántsem lenne reménytelen, ha megakarnánk határozni, hogy valamennyiVarga-rokon életsorsát másként s másutthogyan írta már meg Németh László. Az

Erzsébet-nap is abban a faluban s azokközött a hősök között zajlik, amelyik világkimeríthetetlen élményforrása az írónak.Nem ő az egyet-len, akinek örök falujavan, legföljebb egyiknek a gyepsor jut,másiknak a cigányputrikkal ékes szikalja.Akikhez Németh Lászlót élményvilágaköti, azok a húszas-harmincas évekszerző, tanuló, politizáló közép- ésvagyonosabb parasztjai, deklasszálódókegyfelől, új, sok jóval biztató feltörekvőréteg másfelől. Amikor, már a negyvenesévekben, sorsuk lehanyatlásának okaitkeresi Németh, kicsit a magaelfogultságával, szeretetével ésreményeivel is számot vetni kénytelen. Aközibük tartozás s a belőlük elszármazáskettősségéből ered látásmódja kettőssége.Mert csak aki belülről ismerte, tudjaigazán, mit jelent a béna Varga Jánoskeserű filozófiája, milyen évtizedesgyűlölségeket szülhet egy rosszabb helyenkiadott hozomány-

Déry Mária (Julcsa), Lontay Margit (Vargáné) ésLiska Zsuzsa (Bözsike) Németh László:Erzsébet-nap című drámájában (DebreceniCsokonai Színház)

föld, mint a Varga Juliskáé, minő örök

megaláztatás, hogy az özvegy testvérméltatlan szeretőjét elhallgatva, márminden méltatlanságot elhallgatni kény-szerül; milyen sajgó tőrdöfés tud lenni avárosivá kivakaródzott sofőrné testvérbundája nemcsak az otthoniaknak, deannak is, aki viseli; hát még a szomszédsógornő ondolált haja. És csak aki márnem tartozik közibük, tudja felmérni,milyen kicsinyes, szégyenletes életnyiszenvedélyeket emészteni semmivé; tyúk-perpatvarok, pár holdas jussok firtatásá-val. A hősöket sorvasztó szenvedélynagysága arra predesztinálná őket, hogytöbbet kezdjenek magukkal, mindazok acselekvési formák, amelyek felkínál-koznak, arra kényszerítik, gyömöszölikőket, hogy kevesebbek maradjanak. Aparasztsorban, a falu atmoszférájában s azemberek képességeiben megmutatkozópusztulás okozza - felerősítve NémethLászló motiváló íróművészetével -, hogynem egyszerűen egy régi drámát látunk aharmincas évek kulákcsaládjáról, hanememberi sorsokat, hiteles, drámaiindulatokat, amelyek erős sodrásukkalmegfognak, s katarzist váltanak kibelőlünk.

Hogy az előadás meg tudta őrizni s kitudta bontani ezt a színgazdagságot, azmindenekelőtt Szász Károly igényes, adrámát valamennyi lélekrajzi rezzenésé-ben követni tudó munkájának köszönhető.Ízlésesen és a színház lehetőségeit op-timálisan kihasználva arra törekedett,hogy - zenésznyelven szólva - hívenszólaltassa meg a partitúrát. Ilyen szel-lemben - a szerzői utasításokat szintecentire betartva - született meg a díszlet,Langmár András munkája. Különösen amásodik felvonásnak az előírtnál nagyobbszabású díszlete bizonyult hatásosnak. Afalusiasan előkelő függöny-tartó karnisok,a dúcos plüss kanapé, a kackiás bajszúősök fotográfiája, egy-szerre volt parasztiés úrias, a vaskos bútorokbólmegbízhatóság és megalapozott jólétáradt, de a vásott függönyök, foltosmeszelés arról is beszélt, hogy ritkánlakják a tiszta szobát, s már nem-csak azőszies elmúlás bujkál a nyirkos szobában.

A dráma képi megragadásához szeren-csésen járultak a maszkok és jelmezek is,melyeket Greguss Ildikó tervezett. Azasszonyok széles fonatú, bekötetlen fejejól idézte azt, hogy nem munkába roppant,hanem friss életre, gyermekáldás-ra, teliörömökre szánt család lenne a Vargáéké,ha az italozó férfiak zavaros

tekintetében, ideggyengeségében nemütközne ki az a fáradtság, bomlás, amely -mint már szó volt róla - nincs elégsokoldalúan, elég mélyen indokolva.

Az írói és rendezői elképzelés leghívebbmegtestesítője Lontay Margit, az öregVargáné életre keltője volt. Mielőtt színrelép, tudjuk, hogy ez a hat gyermeketfelnevelő, erős parasztasszony halálán van.Ha mindezt nem közölték volna velünk,megjelenésének komor fensége elsőpillantásra elhitetné. Ahogyan abetegségtől és kortól kissé hajlottan, féligtámolyogva a gádorból kilép, erő-re ésszépségre szánt gyermekek szülőjéneklátszik, ugyanakkor, hogy tétovakezemozgása, rebbenő tekintete a nagybeteget is megjeleníti. A jellem teljesrajzával azonban a második felvonás soránajándékozza meg nézőit. Koszorúba tűzötthatalmas hajkoronával, fekete ünneplőbenül a még szétbontott ágy közepén. Márünnepre igazított lélekkel ésarckifejezéssel, de még szenvedéstől hal-ványan. Beteg lábát masszírozva, önsaj-nálattal méltatlankodik: minek az ilyenvénségnek már a névnapolás; de remény--kedve lesi is, ki mindenki jön el a csa-ládból erre az alkalomra. Érzékelteti arettegést, hogy szerettei újból összekap-nak, és a nagyasszonyos büszkeséget, ezekaz enyéim. Gőgös, amint számba veszi,hogy neki ez az ünnep kijár, szorongó is,mert ez lehet az utolsó; parasztasszonyosanösszehúzott szájjal sopánkodik, dekirálynőien fenséges is, amint mindenregondolva utasítja lányait. Egész színpadijelenléte idején központi helyet tölt be,nemcsak azért, mert az Erzsébet-napiasztalnál ő ül a fő helyen, hanem azért,mert a dialógusok lereagálásában, feszültarcával, minden indulathullámzást követő,rebbenő tekintetével kifejezi, hogy azegymást maró, tipró testvérek mindenszava őt gyilkolja.

A korhely legkisebb testvér Kóti Árpád.Tartós alkoholmámorát, nehezebbeszejárását egy kicsit bamba, állandómosollyal fejezi ki. Amikor a másodikfelvonásban felesége uszítására késselindul bátyja után: egy fázissal későbbmozdul, mint ahogy azt az asszony sür-getése után elvárnánk. Ez a pillanatnyiritmusvesztés kell ahhoz, hogy nyilván-való legyen: mennyire eszközember, smennyire áldozat ez a szerencsétlen,testvérgyilkosságba heccelt férfi. A fele-ségét alakító Szabó Ibolya kemény, kopogójárása, villogó szeme, feszes derekakiválóan beszéli el azt a nagy izzású

asszonyi sértettséget, amit a Varga Lajoshajdani kedvese visel el, mint a Varga Pálfelesége. Gerbár Tibor alakította ajószándékkal s öreguras bölcselmekkelmegrajzolt városi rokon, Vargáné tanáröccsének alakját. Szerencsésen egyesítet-te alkatában a rusztikus és értelmiségivonásokat. A színészi gyakorlat elegánsanátsegítette azon, hogy az írói meg-gondolásból nemegyszer terjedelmes ta-náros szövegeket, színpadi didaktikávaladja elő, s így elérte, hogy rezonőri sze-repe, még az önismétlések esetében seváljon unalmassá. A dráma többi sze-

replője - Sárközy Zoltán, Tikos Sári,Halász Aranka, Déri Mária, PagonyiNándor és Liska Zsuzsa, kulturáltan ol-dották meg feladatukat.

Németh László: Erzsébet-nap (DebreceniCsokonai Színház)

Rendezte: Szász Károly, díszlet: LangmárAndrás, jelmez: Greguss Ildikó.

Szereplők: ,Lontay Margit, Kiss László, KótiÁrpád, Sárközy Zoltán, Halász Aranka, SzabóIbolya, Tikos Sári, Déry Mária, Liska Zsuzsa,Somorjay Éva, Gerbár Tibor, Pagonyi Nándor,Pelles Ildike, Barbinek Péter.

Lontay Margit (Vargáné) és Gerbár Tibor (Jóska bácsi) Németh László: Erzsébet-nap címűdrámájában (Debreceni Csokonai Színház)

SZÁNTÓ JUDIT

Kollektív mítosz -kollektíva nélkül

René de Obaldia Vadnyugati szelea Pécsi Nemzeti Színházban

Ha egyszer egy író nyilvánosságot kap,utána már aligha vannak csodák. René deObaldiát a nemzetközi drámairodalmi tőzsdevalahol a második vonal végén, a harmadikvonal elején jegyzi - legföljebb hazájábanminősítik magasabbra, részben a kortársfrancia dráma krónikus gyengélkedése miattis. Finom-tollú, kulturált szerző; hátrafelé aszürrealistákra meg Giraudouxra tekinget,maga körül az abszurdokkal kacérkodik,nem túl komolyan, inkább a rá jellemződévaj játékossággal. Képzeletét nem a kornagy témái hevítik; drámáinak át-tetsző,kellemes vizébe bízvást bemerészkedhetneka lubickolók is, a parton nem hirdeti tábla,hogy „Csak úszóknak!".

A világszerte nagy sikerrel játszott ésmost Magyarországra is eljutott Vadnyu-gati szél se „rázós" ügy; egy hálás és ké-zenfekvő ötlet üde, könnyed, erőfeszítéstőlmentes, de erőfeszítésre sem késztetőkidolgozása. Ez a folyóirat, amely objektívés szubjektív okoknál fogva, a hazaibemutatók közül csak a szélesebbjelentőségű, általános tanulságokat is kí-náló eseményekkel foglalkozik, egyObaldia-premiert akár mellőzhetne is. Éppa Vadnyugati szél esetében azonbanfelmerülnek olyan kérdések, melyekhajszálcsövesen kapcsolódnak a magyarszínjátszás központi gondjaihoz.

A Vadnyugati szél ugyanis stílusparódia.Színpadi megoldása tehát közelebbvezethet a modern színjátszás egy alap-vetőés nálunk általában elég sok bajt okozóágához: a „duplafenekű", idéző-jeles, vagyha így jobban tetszik, elidegenített, az „egyaz egyhez" naturalizmusát vagy akárhagyományos realizmusát kiiktatójátékmódhoz, amelynek elsajátítása nélkülnemcsak Brechtet vagy az abszurdokat, deDürrenmattot, Peter Weisst vagy Ödön vonHorváthot se lehet jól játszani, sőt, ejátékmód ismerete és elemeinekfelhasználása nélkül ma már aklasszikusokkal se lehet boldogulni.

Obaldia „kamara-westernje", fajsú-

lyánál fogva, szerencsés és látványos le-hetőséget biztosít e stíluseszközök tanul-mányozására. A francia szerző a paródia kétútja közül azt választotta, amely megfér aparodizált tárgy iránti gyengédséggel,vagyis - ha az Így írtok tihez fordulunkanalógiáért - paródiája nem a Szabolcskavagy Herczeg Ferenc ellen vagdalkozóktípusába, hanem az Adyt, Babitsot vagyKosztolányit szeretettel megfricskázókfajtájához tartozik. Obaldia, nem istitkoltan, szereti kulcsfiguráit, a zord, deszabadszájú pátriárkát, a délceg, de bugyutaseriffet, a bő kebelben nagy szívet ishordozó prostituáltat, a félelmetes, denemes lelkű rézbőrűt és társaikat. Szereti,nem úgy, mint reális, élő embereket, hanemmint egy kollektív mitológia őszinte, hátsógondolatok nélküli, önmagukat adóhordozóit, akik a szerzővel és elképzeltközönségével együtt születtek és el-kisértékőket fiatal koruktól eddig az újabb nézőtéritalálkozásig. Iróniáját épp annyibansuhintja meg fölöttük, amennyiben tudja,hogy nem élő, igazi figurákról van szó, deazért korántsem akarja szemétdombrasöpörni őket, legföljebb arra törekszik,hogy nézői is megértsék: kedvelni ahősöket továbbra is lehet, a következőmozibeli találkozás-nál ismét szabadszórakozni rajtuk, izgulni is értük, csak éppkomolyan venni őket, azonosulni velük -amire a westernközönség nem jelentéktelenrétegei hajlamosak -, azt nem szabad.

A westernparódia műfajában Obaldiánálmár mélyebbre is mentek (az ilyen típusúfilmek mellett elsősorban említendő ittArthur Kopit Indiánok című, könyörtelen,mítoszromboló drámája). Obaldia nemkérdőjelezi meg e mítosz alaptételeit.Eszébe sem jut, hogy komolyan mérlegeljeKarvalyszem igazát, akinek családitragédiája nem csekélyebb a szép seriffénél,és őt ráadásul teljesen ártatlanul sújtotta;meghagyja Karvalyszemet „a" sötét,kegyetlen el-lenségnek. Épp így siklik elSólyomszem más előjelű szerencsétlenségefölött is; még a szereplőknek sem jut eszébeegy röpke szóval is elsiratni véletlenül fel-áldozott szövetségesüket. Obaldia belülmarad a western hagyományos konvencióin,nem a mítoszt sugalmazó társadalmimanipulációkat persziflálja, hanem a mítoszspecifikus művészi kelléktárát, amiegyszerűbb feladat és Obaldia alkatánakjobban meg is felel. E koncepción belülharmonikus játékot kerekített, mely

az előbbi alternatívával ellentétben -

módot ad az ironikus persziflázs mellett azintim, már-már naiv gyengédségre is. Azírói szemléletnek e kettőssége mindenszituációban, minden figurában, acselekmény minden fordulatában meg-mutatkozik, áthatja azokat, és épp ezértszerez kiváló alkalmat a „duplafenekű"

játékmód kimunkálására.Sík Ferenc, a pécsi előadás rendezője,

nyilvánvalóan felismerte ezt a lehetőséget,és nagy gonddal, fegyelemmel és fantáziávaltörekedett kihasználására. Koncepciójaúgyszólván hibátlan. Vas-következetességgel kerüli a színpadainkongyakoribb, mert sokkal könnyebbmegoldást: váltogatni a hagyományos átélés,illetve a kabarészerű kibeszélés, eközfogyasztásra alkalmasnak minősí-tettházi elidegenítés mozzanatait. Ehelyettmindvégig, minden színpadi pillanatban,minden szereplő alakításánakfolytonosságában, egyszerre próbáljaérvényesíteni a két réteget. Úgy tetszik, nemőrajta, hanem a színészek ilyen irányúképességeinek kiegyensúlyozatlanságánmúlott, hogy e törekvés igazán csak néhányszereplő, elsősorban a családfőt, John-Emery Rockefellert alakító Mádi SzabóGábor és a Sólyomszem-Karvalyszem párostjátszó Holl István játékában gyümölcsözik.Mádi Szabónak ez az alakítása ugyan nemfog legnagyobb szerepei közé bevonulni.Hézagtalanul át-gondolt, de talán nem elégnagy formátumú; néhány fokkal megemelveugyan-ez az interpretáció igazánemlékezetes is lehetett volna. Csakhogy ittlép játékba az a bizonyos, tehetségből,tapasztalatból, rutinból és művészierkölcsből, no meg szerencsés külső-belsőadottságokból összegyúrt valami, amit csaka francia szakkifejezést kölcsönkérve lehetmeghatározni: az a bizonyos „présence",amellyel ifjabb színészek nemigen ren-delkezhetnek, már csak azért sem, mertérvényesülésébe besegítenek a közönségemlékei, elvárásai is. Ez a „présence",mellyel nálunk is rendelkezik jó néhányérettebb, jelentős művész, még olyankor issikert - és tulajdonképp megérdemelt sikert -biztosít, ha az adott alakítás nem áll ahelyzet magaslatán. Mádi Szabónál mostnem erről van szó; csak épp ez a „présence",ez a személyes és már a színpadra lépéskormagával hozott ki-sugárzás szerencsésenfokozza fel a nagyon intelligens, csakhelyenként a lehetségesnél fakóbb éspasszívabb szerepépítést. Egészen kitűnő atípusindián két Janus-orcájaként Holl István,csak külső megjelenése lehetne bizony pár-

ducosabb, inasabb, szikárabb, vagyismítoszához hívebb, Ízlésesen, változatosmegoldásokkal, a már említett kettősségkövetkezetes érvényesítésével játssza aszerepet, melyet meg lehetne oldanivérfagyasztó szemforgatással s az ilyen sehhez hasonló eszközök röhögtető ka-rikírozásával is. Ő a western félelmetes,egzotikus, kiszámíthatatlan skalpgyűjtőrézbőrűje, aki ugyanakkor, játéka másodikrétegében, mindent finom iróniávalellenpontoz.

A kettősség végigvonul Pásztor ErzsiRockefellerné-alakításán is, csak kisséharsány, helyenként erőltetett, bohózatieszközökkel megoldva. Igaz, Obaldia ezesetben a szerep első vonulatával, a ha-gyományos westernbeli anyajellemmel bántmostohán, s ezt a vonulatot az elő-adásnaknem sikerült „kitalálni"; aligha-nem ezértkénytelen a színésznő a második vonulatra,az idézőjelre koncentrálni, s ezért csúszikitt túlzásokba. Kézdy György esetében éppellenkező a helyzet; Butler szerepében azíró inkább a naturális elemeket munkáltaki, a doki „egy az egyhez" iszik éssiránkozik, eb-ben a figurában nincs „de"

(puritán, de szabados, hősies, de nehézfejű,örömlány, de tisztességes stb.). A fiatalszinészt dicséri, hogy szerepét így is több-

nyire képes játékosan lebegtetni, finomanstilizálva közelíteni az alaphang-nemhez.Vele ellentétben Somody Kálmán, akinekpedig mint huligán, de talpig becsületesifjoncnak, az író adott ilyen lehetőséget,nem tud élni vele, s egy húrt penget, elégszordinósan. Vajda Márta (Miriam), BusKati (Pamela) és Bujtor István (Carlos)alakításában fellelhető a játék két vonulata,de többé-kevésbé kettévált formában; vagyaz egyiket játsszák vagy a másikat, leegy-szerűsítve: vagy átélnek vagy idézőjel-betesznek. A helyes rendezői instrukciókkimutathatók játékukban, épp az a baj,hogy túlontúl is tetten érhetők: mozzanatrólmozzanatra s nem folyamatosan valósítjákmeg őket. A két fiatal női figura kevéssémarkáns voltát aláhúzza egy jelmeztervezőitévedés is: Miriam alsóneműje egy puritánfalusi lányé s nem egy olcsó prostituálté,Pamelának viszont különösen a másodikjelmeze túl tudatosan és fényűzően sexy;eze a szerepet a hagyományos hamvasnaiva mez-ben kellett volna eljátszani.

Egyetlen komolyabb vitám a rendezővel abefejezést illeti, amely Pécsett nem pödöregyet a darabon, inkább meredeken leejti.Pedig az író pompás öt-letet dobott fel; akristálygömbben fel-

Mádi Szabó Gábor (Rockefeller)és Holl István (Sólyomszem) René de ObaldiaVadnyugati szél című komédiájában(Pécsi Nemzeti Színház)

buzgó olajforrás képszerűen magyarázzameg: hogyan lesznek Rockefellerékből aRockefellerek. Íme, minden hepiendekleghepibbike: szemünk előtt születik meg amilliárdos dinasztia. Meglehet, hogy az írónem dolgozta ki kellőképp saját ötletét, deakkor a rendezőnek kellett volna üstökönragadnia; mostani formájában alig érthető,még kevésbé élvezhető módon, elkapkodvasikkad el, mint ahogy utána nincs igazánkiaknázva a tapsrend, az e célra készültszellemes függöny se.

*

Egészében azonban igen jó stílusérzék-kel elgondolt-megvalósított, ízléses ésmulatságos produkciót láthat a közönség.Csakhogy - és itt érkeztünk el a főbökkenőhöz - miféle közönség? Ugyan-az-e, mint ,amelynek játékát Obaldia szánta, samelyről így nyilatkozott: „A western a mi

commedia dell 'arténk, és figuráimat, azthiszem, nem kell bemutatnom;hozzátartoznak szellemi repertoárunkhoz,'kis zsebmitológiánkhoz. Pusztán csak megkellett kérnem őket, szálljanak lemozivásznukról, hogy a színpadonjeleníthessem meg valamennyiüket önökelőtt."

Commedia dell 'artéja-e a mai magyarközönségnek a western? Át tudja-e élni eza közönség a műélvezetnek azt a sajátosformáját, ahol az öröm fő forrása nem afelfedezés, hanem a ráismerés? Nem isszólok itt a darab egy másodlagoshatáseszközéről, a művelt francia nézőkműélvezetének egyik fő forrásáról:

Somody Kálmán (Tom), Mádi Szabó Gábor (Rockefeller), Kézdy (György William Butler),Bus Kati (Pamela) René de Obaldia Vadnyugati szél című komédiájában (Pécsi Nemzeti Színház)

a francia irodalmi és politikai nyelvetcsipkedő stílusparódiákról, arról, hogy aprostituált alexandrinokba szedett be-számolója Pancho City pusztulásáról aPhaedra Theraméneszének elbeszélésétutánozza (ráadásul Párizsban a szereplőMarie Bell modorában szavalta!), ésszövege máskor Hugóból merít, hogy aseriff Sartre-t és Camus-t, az indiánok LaBruyčre-t idézik, továbbá számos gunyorosutalás történik a mai francia zsurnalisztikaiszókészlet és a köznyelv sztereotípiáira. Afordítás, Bajomi Lázár Endre most iselsőrangú munkája, mind-ebből, nagyonhelyesen, csak az idegen-szerűség, azalaphangnemmel való mulatságos stiláriskontraszt, illetve a mókás anakronizmusokélményét menti át. (Egyébként azt anosztalgikus gondolatot ébresztve, hogybár eredeti vígjátékaink nyelvében lenneannyi szellem, finomság, árnyalat, verbálislelemény, mint legjobb műfordítóinkfegyvertárában.) De hogy állunk magával awesternnel? Kelthet-e autentikus, hozzáméltó hatást Karinthynak az a még oly zse-niális stílusparódiája, amelynek eredetijétaz olvasó nem ismeri? Mit ért a Dana Idákcímű matematikai költeményből az, akinem olvasta a Danaidákat?

Egy híres westernrendező vallja: négy-száz filmjében csak lovakat cserélt, detémát soha. Mind a négyszázat meg a többiezreket persze nem kell ismerni, de egytucattal legalább látni kellett ahhoz, hogy atematikai és jellemábrázolási sablonoképpoly mély gyökereket eresszenek aköztudatban, mint a maga közönségében acommedia dell'arte helyzetei és típusai;akkor, tizenharmadszorra, szívből lehetnenevetni e klisék paródiáján. Sík Ferenc aműsorfüzetben azt mondja: „Ifjúkorinosztalgiákkal, romantikus élményeinkkel,szimpatikus ha-zugságokkal csak nevetvelehet leszámolni." Persze, igaza van.Csakhogy hány olyan ember ül a nézőtéren,akinek romantikus élményeit, ifjúkorinosztalgiáit a Miriamok, Carlosok ésSólyomszemek mitológiája hevítette?Ilyenek legföljebb az idősebb generációkörében akadnak, azok közül, akik a II.világháború előtt már rendszeresmozilátogatók voltak; 40-45 év alatt aközönség zöme azonban csak hírből,legföljebb egy-két, újabb évekbelimintapéldányból ismeri a mű-fajt, amelyazonban semmiképp sem vált benne egykollektív mitológia részévé; a RúzsaSándorra, a tiki-takira, a Laci-maciravonatkozó ügyes, de betétszerű utalásoksokkal elemibb hatást tesznek rá,

mint a mű bármely, igazán szerves moz-zanata. Nyugaton a Vadnyugati szél épp-úgy szól a széles tömegekhez, mint az ér-telmiségi elithez; nálunk viszont legföl-jebb az értelmiség egy része tudja, az isinkább olvasmányaiból, miről van szó aszínpadon. A szélesebben elterjedt maiponyvák között western, úgy tudom,nemigen akad, és különben is: a darabértékeléséhez elsősorban a filmek isme-rete szükségeltetnék.

Így aztán célt téveszt mind az obaldiailíra, mind az obaldiai irónia; egyik semapellálhat kollektív élménytárhoz, illetvenem szólíthat fel e közös „kincs" szelídrevideálására. Mi marad? Ahogy a DanaIdákból, hasonló esetben, csak ahalandzsa önmagában vett, asszociáció-mentes varázsa, a ritmus s a nyelvi humorhatna, úgy hat itt is a játékos-szellemesnyelv, nem utolsósorban a magacsiklandós kitételeivel - no, és hat, ezesetben, maga az alapfokú sztori. De félő,hogy akik e mitológia elemeivel ittismerkednek, azok hajlamosak rá, hogyezt a sztorit hagyományosan fogadják be,és sokkal inkább átéljék, mint azt író éselőadó gárda óhajtja, a kizökkentéseketpedig csak a bohózat, az öncélúkacagtatás szintjén érzékeljék és fogadjákel. (Ami pedig a továbbiakban csök-kentheti az előadás tartalmasságát és csá-bíthat az olcsóbb megoldásokra, akár abohózatosság, akár esetleg a szentimen-talizmus irányában.)

Vajon azt jelenti-e ez, hogy eszerintnálunk a Vadnyugati szélt nem kell el-játszani? Nehéz erre egyértelmű választadni. Az előadás - és ezt a második estközönségének és reagálásainak meg-figyelése alapján mondhatom - kellemes,színvonalasan szórakoztató estét szerzett,a művészek számára pedig, remélhetően,kamatoztatható stílusgyakorlatotbiztosított; de potenciális hatásfokánakalatta maradt s nem érte el azt a relatívkatartikus erőt, amelynek révén ez a nemtúlságosan jelentős, de művészileg ésíróilag mégiscsak igényes mű megfelelőenhangolt és Felkészült közönség számáraemlékezetessé válhat.

René de Obaldia: Vadnyugati szél (Pécsi NemzetiSzínház)

Fordította: Bajomi Lázár Endre, rendezte: SíkFerenc, díszlet: Pintye Gusztáv, jelmez: VágvölgyiIlona, zeneszerző: Hevesi András.

Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Pásztor Erzsi,Bus Kati, Somody Kálmán, Kézdy György, BujtorIstván, Vajda Márta, Holl István.

PÁLYI ANDR ÁS]

Lady Macbeth mágiája

1.

Piszkosbarna, térdét takaró, foszladozóanbeszaggatott ruha, alatta sötétzöldharisnya; először mégis a palástszerű,valószínűtlen uszályban végződő, átlátszóleplet pillantjuk meg Lady Macbethen. Ezis zöld, a rá vetülő fénytől függően a türkizés a méreg játszik benne. Jön, és leveletolvas. „Dicsőségem édes osztályosa" - írjaa diadalittas férj, akinek a győzelemnapján királyi koronát jósoltak az útmentén előtűnő „vész-banyák"; s nemnehéz kitalálnunk, hogy Lady Macbethnemcsak a dicsőségben lesz „osztályosa"

hadvezér férjének. Pedig Kovács Máriától,aki a Miskolci Nemzeti Színház színpadánLady Macbethet alakítja, ugyancsak távoláll a látványos „sejtetés". Csupán azuszályra figyelünk, melyetméltóságteljesen és baljóslatúan von magaután. Egyébként van valami törékenység azalakjában, a szerelmes asszonytörékenysége. Igaz, csak egy-egy rezdülés,gesztus erejéig. Már felemelte arcát alevélből. „Glamis vagy! és Cawdor! smindaz leszel, amit vársz!" - szakadnak felajkáról a szavak, s máris hátborzongatójózansággal mérlegel: azon töpreng, nemlesz Macbeth gyenge a tett elkövetéséhez?

A tetthez, melyet még önmaga előtt senevez nevén. Mégsem létezik másalternatíva, csak a gyilkosság. Ott állelőttünk Lady Macbeth, a felbujtó, a bűn-társ, a legvégletesebb női gonoszság, aszámító és tántoríthatatlan vérengző. Be-lép a hírnök, s jelenti a király váratlanérkezését; és mintha a Lady mindezt előretudta volna, fekete fohász szakad felbelőle: „Jöjj, sűrű éjszaka, s pokolfüstbeöltözz, hogy késem vakon döfjön." Ez anéhány perc önmagában is egy dráma: agyilkosság mágikus meg-neveződése,gesztusban, szóban.

Regant és Gonerilt a Lear királyban„több arcú" gonoszság jellemzi, bűnüknektöbb árnyalata, motívuma van. LadyMacbethnek csak egyetlenegy. Hatalmatakar. Arról, hogy pénzre, ékszerre kell-eneki ez a hatalom, arról, hogy kórosvágyódást érez-e a királynéi szék után,arról, hogy mi hajtja „karrierizmusát",semmit sem tudunk. A shakespeare-i képletszélsőségesen egyszerű: a Macbethnekegyetlen tárgya, monotémája van - mondjaJan Kott. Ez pedig a

gyilkolás. A történelmet Shakespeare itt alegegyszerűbb formára redukálja, egyetlenképre és egyetlen határvonalra: egyikoldalon azok vannak, akik ölnek, a másikonazok, akiket ölnek. De ebben a„legegyszerűbb formában", ebben a mitikustúlzásban mitikus igazság is rejlik, akár egyAiszkhülosz-drámában. A legszörnyűbbemberi bűn, az örök bűn hátborzongatófelnagyítása; azt is mond-hatnánk, az

auschwitzi tapasztalat, a fentebb idézettlengyel esszéista szavaival.

Látomás és ördögűzés ez Kovács Máriajátékában. A gyilkosság mágiája.Szertartás, mely naturalista happening-betorkollik. A világ legnaturalistább éslegkövetkezetesebb happeningjébe: vér-fürdőbe. Kúszik, száll és oson valószí-nűtlen uszálya, a színész együtt lélegzik aruhával. Mégsem a kosztüm, a szín-padikellékek, a külső eszközök, sőt még csaknem is a figura gesztusban, reakciókbanmegformált külsőleges akciói

celebrálják ezt a happeninget. KovácsMária lemond róla, hogy „lélektani moti-vációval" készítse elő azt, amit a Shakes-peare-tudorok a dráma legnagyobbfogyatékosságának éreznek: a Lady ex-ponálatlan őrülési jelenetét. Vállalja a

shakespeare-i mitikus túlzást és igazságot,a gyilkosság archetipikus képletét, afelbujtást és a véres tőrt, külső színészieszközei inkább „elfedik", ellenpontozzákezt. Az ő Lady-je látszólag ember.Udvarias gesztusai vannak áldozataivalszemben; egy-egy sziszegő hangja, néhánypillanatnyi ijesztő csöndje, szemének egy-egy szikrája jelzi csak, ami e mögött azéletszerű máz mögött rejlik. S egyszerremegértjük, hogy a valóság épp avalószerűtlen, és a valószerű csak játék. Akárhozottak logikája vezérli, s a pillanat,amikor meginog, amikor közös bűnükfelőrli Macbethtel való kapcsolatát, apillanat, melyben ez a lánc, az őrületetjelenti számára.

Lady Macbeth az „auschwitzi tapasztalat"

ősképe. Minden víziószerűsége ellenére,vagy épp ezáltal, iszonyúan élebilincselően naturális. Kovács Mária nem„szuggerál", nem akar hatalmába keríteni;odaadja magát e fekete mágiának,megtestesíti a mítoszt. A kárhozat papnője.Gonoszsága bevilágítja a szín-padot, amacbethi álmatlan éjszakát, melyben senkinem tud többé elaludni,melyben a fáklyákat is kioltják. Ki lát-hatja, honnan ered ez a különleges, belsőfényforrás a színészben? Ki lesheti cl azőrülési jelenet visszafogott, pontosgesztusművészetének belső partitúráját? Shogy kottázhatnánk le azt a lelki-gesztusbeli modulációt, mely minden ku-lisszahang nélkül „behozza" a színpadra akuvikot, azt a lebbenését, mely a világlegszürkébb hajnalát megidézi, azt a szki-zofréniát, melyről bilincsszerűen egymás-ra szorított csuklói vallanak?

Kovács Mária (Lady Macbeth) és Paláncz Ferenc (Macbeth). Shakespeare drámája a Miskolci Nemzeti Színházban (Klein József felv. )

2.

Gyarmathy Ágnes stilizált színpadképébenvisszatérő motívum a növényi formákalkalmazása. Csupasz gallyak és korhadtfatörzsek fonódnak a színpadon; aboszorkányok hozzátartoznak a tájhoz,ugyanabból az anyagból vannak, mint avilág, s jóslatuk szerint életre kel az erdő,mely Macbeth pusztulását jelzi. Gyarmathynem enged a látványosság csábításának,rendszerint egyetlen elem jelzi a színt,mindig ökonomikusan és jól funkcionálva.Állandó homály uralja a színpadot, az az éj,melyben állandóan az alvásról és az álomrólbeszél-nek, de amelyben Macbethmeggyilkolta az álmot. Az „auschwitzitapasztalat" mitikus ősképe ez a dráma,mondtuk fentebb, melyben maga atermészet is meg-romlott. Gyarmathy értiShakespeare rejtett instrukcióit a földlázbeteg rengéséről, az éjszakábanvisszhangzó halálos sikolyokról, akarámjaikból kitörő lovakról, s érti amacbethi lidérc ijesztő képhalmozását is,melyben az emberi sorsok és gyilkosságokvégzetes egymás ba fonódását már nemlehet szétválasztani. A színpadkép azonbanvéletlenül sem kívánja ezt illusztrálni, mégjelzés-szerűen sem; atmoszférát teremt azemberi bűn e történelmi színjátékához.

A Macbeth alighanem Shakespearelegsötétebb tónusú drámája, s a fentiekbőltalán úgy tűnhet, hogy a miskolci előadáskülönösen komor színekben ját-szik.Csakhogy Nyilassy Judit rendezésefelismeri a Macbeth nagy paradoxonát: abűn megidézése, az az út, melyet LadyMacbeth tesz meg a tétovázás nélküligyilkosságtól az őrületig, vagy Macbeth ahamleti töprengéstől a lelkifurdalás teljeselvesztéséig, az a shakespeare-i fogantatásúfekete mágia, melyről Kovács Máriaalakításával kapcsolatban írtunk, agyilkosságnak ez az aiszkhüloszi bac-chanáliája, nem a bűnért van, hanem a bűnellen. A rendezés legfőbb érdeme épp az,hogy vállalni tudta ezt a bűnt és bűnöstnevén nevező víziót, ezt az ördögűzést;finom érzékkel emelve ki a shakespeare-ilátomásból azokat a csomópontokat, melyeka gyilkossággá re-dukálódó történelembenis az ember emberségéről vallanak. Így lesza humánum jelképévé a Ladyn ésMacbethen beteljesülő végzet: az őrület és ahalál. De már e végzetszerű ítélet előtt is:ezért pislákol Macbeth gyengeségében alelki-ismeret lassan kialvó lámpása, s ezértkellene igazi tragikus nagysággá nőnie adráma végére az ész nélkül gyilkoló

Macbethnek; de ennek megformálásávalPaláncz Ferenc már adósunk marad.

Egyébként pedig nagy elhitető erő,érzelmi töltés és tudatos szerepépítés jel-lemzi Macbeth-alakítását. Ez a Macbeth,szemben a Lady mágikus gonoszságával,sosem tud egészen elvetemült lenni. Reá-lisabb és emberibb, gyötrődése lélekta-nilag motiváltabb. Könnyebb megérte-nünk, mint a Ladyt; csak éppen gonosz-sága nem világít úgy, mint azé.

3.Színpadi varázslatról sokszor, sokféleértelemben beszélünk. Az író néhánybravúros cselekményfordulattal ugyan-úgyérthet a varázslathoz, mint a reflektorokatmozgató ügyes világosító, a maszkmestervagy a színházi szabó. A rendezőelkápráztathat trükkjeivel, a tervező aszcenikai látványossággal, a színészklaunkodásával vagy illúzióteremtőképességével. Megvan a maga varázsa aszínpadon egy-egy pillanatnak, s vannak„észrevétlen" varázslatok, melyek csakakkor rajzolódnak ki bennünk, amikorvisszatekintünk az előadásra.

A miskolci Macbethből Lady Macbethmágiájára emlékezünk. Ez a mágia nembűvészmutatvány. Kovács Mária megállítjaa percet a színpadon, elnémítja azinfluenzás, köhögő nézőteret, beavat egyhátborzongató mítoszba, akarjuk-e, vagynem, magával visz a pokol tornácára,megmutatja a történelem véres komédiáját,tőrrel a kezében életre kelti a shakespeare-i nagy színi mutatványt, azt a halálgyárhappeninget, melyben a gyilkosság, azöldöklés - fohász lesz. Ebben a macbethikavalkádban a bűn lehetőlegszélsőségesebb megjelenítése vall alegtisztábban arról, hogy a történelemmégsem csak véres komédia, s főként: nemszabad, hogy azzá váljon; hogy az embermégsem veszítheti el emberségét, mert haelveszíti, képtelen elviselni a szerepet,amit magamagának jelölt ki, a világot,melyet magamagának teremtett.

Shakespeare: Macbeth (Miskolci Nemzeti Szín-ház) Fordította: Szabó Lőrinc, rendezte: NyilassyJudit, díszlet és jelmez: Gyarmathy Ágnes.

Szereplők: Somló Ferenc, Markaly Gábor, ifj.Somló Ferenc, Paláncz Ferenc, Kovács Mária,Füzessy Ottó, Virágh Ilona, Gyarmathy Ferenc,Kulcsár Imre, Környei Oszkár, Dariday Róbert,Szili János, Győrváry János, Vajda László, LenkeyEdit, Komáromy Éva, Zoltán Sára, Kopetty Lia,Antal Anetta, Far-kas Endre, Szilágyi Lajos,Kautzky Ervin, Márffy Vera, Fehér Tibor, HidvégiElek, Ungár Pálma, Győri Ernő, Bánó Pál,Kanalas László, Szabados Ambrus, KendeffyGyula, Ónody László.

Szabó Ildikó mint Mása a kaposvári Sirály-elő-adásban (Balogh József felv.)

SAÁD KATALIN

Mása belső arca

Hol rejlik Mása tragédiája? Jár-kel aszínpadon, a sötét háttér élő jelképeként, skülönösen érvényes ez a Zsámbéki Gáborrendezte Sirály-előadásra, hisz Zsámbékiszínpadát a sötét kontúrok jellemzik; jár-kel a színen, s hajlamosak lennénk azthinni, pusztán a színpadi hangulatkeltésért,mintegy a játék atmoszférájánakmegteremtéséért. De Szabó Ildikó jövés-menése lenyűgöz, magára vonjatekintetünket.

Mása, a jószágigazgató lánya, CsehovSirályában - karakterszerep. „Tubákot szívés vodkát iszik . . . Mindig feketében jár" -jellemzi a darabbeli író, Trigorin. S Másagesztusait tulajdonképpen nem is nehézmegtalálni, a jó ösztönű színész számáramaguktól adódnak; de épp e kínálkozó,külsőleges karakterjegyek rejtik magukbana legfőbb veszélyt. Ha túlzottanmegragadják a színész fantáziáját, úgyMása valóban csak illusztratív figura leszaz előadásban, különcsége mögött eltűnikaz élet. A nagy lehetőség pedig Mása éltetőnedveinek, tragédiájának színészimegtalálásában rejlik. A Kaposvári CsikyGergely Szín-ház előadásában Szabó Ildikóezzel ajándékoz meg.

Mása tragédiája az illúziók világábankezdődik. Ez a „talaja". Vagyis épp talaj-talanságának felismerése lesz a tragédia.„Életét egy maga teremtette, dekadensregény szereplőjeként éli" - jellemzi aműsorfüzetben maga a rendező a színpadifigurát, s Szabó Ildikó a színpadon felépítimaga körül ezt a „dekadens regényt".Megmutatja, milyennek látszik egyászruhába bújt lány reménytelen re-ménysége, türelmetlen rezignációja.Hosszú, férfias lépések, megvetést sugár-

zó, kemény testtartás. Erős gesztikulációvalkíséri félvállról odavetett, élesre fentmegjegyzéseit. Ennek a Másának mindenmegnyilvánulása érdes és lompos egy-szerre. Szabó Ildikó felnagyítja a kínálkozó,adódó karakterjegyeket, s ezáltal márkarikírozza is őket, jelzi, hogy magánakMásának is mindez nagyrészt póz. Rejtek. Emögé bújtatja túláradó feszültségét,kielégületlenségét. És ez már Mása belsőarca. Szabó Ildikó pontosan érzi és érezteti,mennyiben jellemzik Mását e belsőkielégületlenséget leplező magatartásbelieszközök, s hol kezdődik a ,.valódi" Mása.Ez a „valódi", ez a belső arc, vagyis az adráma, amit maga Mása egyszerre vállal ésszégyell, elő-előbukkan a póz alól.Dornnak, az orvosnak, bevallja Trepljoviránti boldogtalan szerelmét.Elérzékenyülten borul Dorn mellére, mégisfélre nem ismerhető groteszk testtartással,mely következik ugyan a katonás Másából,de egyszersmind csúfot is űz belőle.Trigorintól búcsúzik, s egész monológjaalatt, melyet hozzá intéz, rá se pillant azíró-ra, a kezét is úgy nyújtja oda, hogy mel-lé néz; s csak „ráadásként", egy groteszkpillanatban tekint rá.

Ezek mintegy előkészítik, előre jelzik azta percet, amikor minderre egyértelműenfény derül. Van egy feledhetetlen jelenete,melyet Szabó Ildikó alakításábanfordulópontnak érzek. Miután durvánráförmedt a férjére, s lehordta az anyját is,amiért gyöngédséget kunyerált számáraTrepljovtól, erőt vesz magán, s közönyösséválik, makacsul ismételgetve, hogy kitépi aszívéből ezt a szerelmet. Áthelyezik aférjét, elköltöznek, és mindennek vége.Ekkor keringődallam hallatszik kintről:Trepljov játszik. Csehov instrukciójaszerint Mása a dallamra kettőt-hármatnesztelenül perdül, majd folytatja afogadkozást. Szabó Ildikó ezzel a néhánylépésnyi tánccal Mása teljes és örököselveszettségét vallja meg. Haláltánc-megszállottság a mozdulataiban, miközbenrekedten, önmagát túlharsogva, belső arcáttagadva, igyekszik elhitetni, hogy gyö-kerestül ki tudja tépni szívéből a szerelmet.Tudjuk - ő is tudja -, hogy sosem tépi ki; studjuk - ő is tudja -, hogy itt már nem iscsak a szerelemről van szó, s ha a szerelmeel is múlik, talajtalansága mindigrenyomorékká teszi.

Az alól a feszültség alól azonban, melyeddig majd szétvetette, mágikus erejűtánca felszabadítja. Nyugodt

lesz. S ettől kezdve mozdíthatatlan. Tra-gikus sejtés lesz rajta úrrá, s ez a sejtésmegbénítja és felnyitja figyelmét. Ül azanyja mellett, a vállára hajtja a fejét, ésnéz. Világra-süketen figyeli Trepljovot.Elszánt, mozdulatlan arc, megszürkült,merev tekintet. Úgyszólván teljesen elve-szítette korábbi karakterjegyeit. S mi-közben mind távolabb kerül a valóságtól,az ösztöne most hajtja először egyvalóságos tragédia felismerése felé.Trepljov drámájában pedig megpillantjamajd saját tragédiáját is.

A lottójáték következik.Mása is az asztalhoz ül, a többiekkel, de

nem közéjük. A hagyományos Sirály-előadások szerint Mását a társaság kö-rülveszi, Zsámbéki szakít ezzel a hagyo-mánnyal. Mása épp hogy ott van, a szín-pad legszélén, a nézőtér felé fordulva.Nagyrészt hátat fordít a játszóknak. S amígaz asztalon pereg a játék, a szomszédszobában eldől Trepljov sorsa. Mása,miközben rázza a dobozt és egyreszenvedélyesebben kiáltja be a számokat,abban a szobában van jelen. Nyina szakítTrepljovval, Trepljov megöli ma-gát, atársaság minderről mit sem sejtve, játszik -Mása jelenléte egyetlen gyűjtőlencsekéntsűríti a történteket.

És még néhány szót a szivarról. Cse-hovnál, s a Sirály talán valamennyi elő-adása így zajlott le, Mása a tubákos sze-lencéjével kínálta Medvegyenkót az em-lékezetes pillanatban. Számon kérhetnénk aszínészen és a rendezőn ezt a változtatást,számon kérhetnénk a csehovi instrukciót, aszínpadi hagyományt, a Sztanyiszlavszkij-kánont, sőt még a né-hány évvel ezelőttidebreceni előadást is (bár ezt alegkevésbé). Molnár Gál Péter számon iskérte. Vitatkoznék vele. Mert Szabó Ildikószivarra gyújtása, a színészi gesztusönmagáért beszél. Azok közé a megtaláltszínészi megoldások közé tartozik,melyeket önmagából hoz fel a színész.Szerves része annak az autentikusszerepépítésnek, mely kibontja Másaszkizofréniáját. Mása tompuló, rög-eszmésagyában valóban elhal a valóság. De ez aztis jelenti, hogy leveti magáról a „szerepet",a pózt, azt a különcséget, aminek csakaddig volt értelme, amíg areménytelenségében ott volt a remény,amíg rezignáltságában türelmetlenségbujkálhatott. S ez a belső lelepleződésbizonyos értelemben valamennyiük fölé isemeli. Vagy inkább tükör lesz - jóllehetgörbe tükör - a többiek haszontalansága ésönmagukba zártsága előtt.

TAKÁCS ISTVÁN

Figaro a József AttilaSzínházban

Minimális kockázattal előre meg lehetettjósolni: ha a József Attila Színház-banbemutatják (felújítják? színre viszik?eljátsszák?) Beaumarchais vígjátékát, aFigaro házasságát, legalábbis kétféle ki-fogást támaszt majd a kritikák egy része aprodukcióval szemben. Az egyik: ebben a„fővárosba előretolt vidéki szín-házban"

nincsenek olyan színészek és olyan stílus,amely egy ilyen klasszikus műhözkívántatik. A másik: nem a hajdanvalóságos forradalmat előidéző darabotjátsszák el, hanem vígjátékot csinálnakbelőle, plebejus forradalmiságánakelkenésével, pusztán a komédiázáslehetőségeire figyelve.

Csak mérsékelt örömömre szolgál, hogya jóslat bevált. A Figaro házasságakritikáinak egyik része - bár fanyalogva -elismeri, hogy a József Attila Színházelőadása várakozáson felüli színvonalúvolt, de úgy dicsér, hogy ez egyben el-marasztalásnak is vehető, mivel azthangsúlyozza: noha ennél sokkalrosszabbat vártunk, ennek ellenére mégsemvolt annyira rossz. A kritikák másik cso-portja viszont számon kéri a színháztól,miért nem vetette le annyiszor kifogásoltdirekt, a közönségnek játszó, azzal össze-kacsintó és annak kegyeit kereső stílusátebben a klasszikus darabban, amelyet azértmégsem lehet úgy előadni, mintha azonosszinten mozogna a színház zenésvígjátékainak színvonalával. A kritikákközött sajnos csak elvétve olvashattunkolyat, amely nem hipotézisekből, nemprekoncepciókból és nem egy ma márerősen megkérdőjelezhető értékrendbőlindult ki, hanem magát az előadástvizsgálta és elemezte.

Mi is hát a helyzet ezzel a Figaro há-zasságával? Valóban stílustalan előadás?Valóban elsikkad a forradalmi monda-nivalója? Valóban a közönség kegyeithajszolja a rendező, színész, színház? Va-lóban annyira szent és sérthetetlen ez aBeaumarchais?

*

Kétségtelen, hogy a hányatott életűszerző - aki nem is annyira eredendőforradalmisága, netán osztálytudata, ha-nemlegalább ugyanolyan mértékben

Pálos Zsuzsa (Fanchette) és Márton András (Figaro). (Beaumarchais: Figaro házassága, József Attila Színház)

nyughatatlansága, összeférhetetlensége,fenegyerek volta miatt hányódott olysokat - két híressé vált darabjában, aFigaro házasságában meg A sevillai bor-bélyban maradandót alkotott. Tulajdon-képpen sem előzménye, sem folytatásanincsen ezeknek a szellemes, gunyoros,csipkelődő játékoknak. Sajátos módon azoperaszínpad veszi át figuráit: Mozart,Rossini, Paisiello, s hosszú ideig e szerzőkművein át él a beaumarchais-i téma: egyeszes, sokat próbált, talpra-esett ésönérzetes ember, Figaro, az egyik játékbankezére játszik gazdag, grófi gazdájának,hogy elnyerje egy polgár-lány kezét(„mésalliance!"), majd a másik játékban akörül kamatoztatja csavaros eszét,cselszövő képességét, hogy saját arájátmegvédje a szoknyavadász grófi gazdaszéptevésétől. Amit Beaumarchais e köréa téma köré felrak, az tulajdonképpenmeglehetősen sematikus figurákmeglehetősen sematikus vígjátékikavarodása lenne Figaro személye nélkül,s anélkül, ami a szerző kétségtelenerőssége: a pompás vígjátéki szituá-cióteremtés, a helyzetek szellemes bonyo-lításának képessége, valamint az életszerűalakrajz nélkül. Beaumarchais sok ta-pasztalata itt kamatozik igazán. Ettől azélethűségtől áll meg még ma is mindkétdarabja - és csak ezek, mert más műveikihulltak az idő rostáján. Hogy aztán ez

a bizonyos szempontból valóban klasz-szikus precizitással s egy színjátéktípusminden jellemző tulajdonságával megal-kotott két vígjáték ezeken az elemeken túlmég mit hordoz, az más kérdés.

Nyilvánvaló, hogy Beaumarchais kora, afrancia forradalom előestéjénekgondolatai, társadalmi kérdései is nyomothagytak e két darabon. Figaro, a borbély,a szerző szócsöve is, akit - bár magasrangú diplomáciai megbízatásokat élvezettaz udvartól - korábbi keserű tapasztalataiis arra késztetnek, hogy kiöntse dühét,felháborodását, elröppent-se gúnyosnyilait a társadalmi visszásságokirányába. Mindez egy valóban a for-radalmat jövendölő helyzetben, az 1780-as évek elején igen veszedelmes, gyújtóhatású lehetett. Ám a francia forradalmatkorántsem Beaumarchais darabjairobbantották ki, s e forradalom okai semott keresendők (vagy nem ott rejlenekigazán s kizárólag), amerre a Figaroházassága nagymonológja mutat. Annálsokkal súlyosabb társadalmi konfliktusokfeszültek a mélyben, mint ami-ről Figaro,ez az ügyes, mindenen kifogó, mindenbajból ép bőrrel kikerülő, mindenhelyzetben magát feltaláló, dörzsölt, dekétségkívül plebejus tudatú fickó beszél.És ha elfogadjuk, amit minden kritikaközhelyként emleget, hogy tudniillikFigaro és Beaumarchais

között szoros a rokonság, a borbély magaa szerző, akkor különösen elgondol-koztató, hogy milyen mértékben is forra-dalmi ez a darab. Attól tartok, hogy húszesztendővel ezelőtt, egy mindent kissé adirekt forradalmiság szempontjából nézőszínházértelmezés jóvoltából sokkaltöbbet láttunk-olvastunk bele a Figaroházasságába, mint amennyi benne volt.Túlságosan abból indultunk ki, amitminden kézikönyv elmond erről adarabról, hogy tudniillik a darabot ol-vasva, XVI. Lajos inkább kívánta a Bas-tille összedőlését, mint a Figaro előadását.Korántsem Beaumarchais volt a leg-veszedelmesebb, a legnagyobb hatásúgondolkodó vagy a legfelforgatóbb esz-mék vallója ebben a korban, akitől XVI.Lajos félhetett. De az is kétségtelen, hogya színház sajátos helyzeténél fogvafelfokozhatta, veszedelmessé tehette aFigaro ma már közhelyszerűnek hatóforradalmiságát.

Egy szó mint száz: a Figaro házasságaharcosságát némileg kikezdte az idő. Máramár mind a hajdani társadalmi alap, mindpedig az a huszonöt évvel ezelőtti hazaiszituáció érvényét vesztet-te, amelybenminden műtől azt vártuk, hogy segítsenleszámolni az úri reakcióval, akizsákmányolással, valamint segítsen úgyépíteni az újat, hogy nevetségessé téverombolja le a régit. Figaro

Beaumarchais: Figaro házassága (József Attila Színház ). Voith Ági ( Zsuzsi ), Gyöngyössy Katalin (Grófné) és Márton András ( Figaro) (Iklády László felv . )

monológja akkor még a tényleges grófokténylegesen kizsákmányolt cselédjeinektényleges keserűségére visszhangzott - maez már történelem. Aki ma beül aszínházba, és meg akarja nézni a Figaroházasságát, azt talán egyenesen zavarja az adarab egészén némiképp fityegő, s bátran clis hagyható ominózus nagy-monológ,amelyben kicsit érthetetlenül fakad ki egymindenféle zavaros ügyek-be keveredő,mindenkit átejtő s végül sajátravaszságának verme felé rohanó emberarról, hogy mi is történt vele valamikor, adarab előtti életében. De ennek az életneknyomai tulajdonképpen a darabban nem isfedezhetők fel, hiszen attól a Figaroházassága még igen kitűnőenmegszerkesztett vígjáték marad, alakjaimég remek komikummal megírtak, ha nemtudjuk, hogy kétségtelenül társadalmiszorításra, hányféle obskurus foglalkozásavolt ennek a Figarónak, aki mindaddigszívesen játszott a gróf kezére (talán mint amostani Basilio), míg a tűz az ő házafedelébe nem kapott. S még valami: az aMozart, aki zseniális operadramaturg volt,észrevette ezt a labilitást a figurában, s aFigaro házassága attól cseppet sem lettgyengébb opera, hogy Figaróval neménekeltet egy hosszú áriát a kertbenelőélete hányattatásairól, a világálnokságáról, s a gazdagok gonoszságáról.(Persze, ebben az is közre-

játszik, hogy az opera előadhatóságaszempontjából kívánatos volt az enyhítés -de ez is arra vall, hogy ha az annyitemlegetett nagymonológot elhagyjuk, adarab mit sem sérül, hiszen Figaro amúgyis a legszellemesebb, a legszókimondóbb, alegkevésbé tekintélytisztelő figura, mert kiis merne hozzá hasonlóan packázni amindenható gróffal, ki merne úgyválaszolni neki, ahogyan ó teszi, ki merneúgy kifakadni ellene, mint ő teszi? Ez afigarói „plebejus tudatosság", melybenkedves, rokonszenves svihákság is rejlik,elég ahhoz, hogy Figarót ma is szeressük,ma is neki adjunk igazat - csak éppen mamár nem hiányzik alakjából a ráaggatott snem is igazából forradalmi eszmék hangsú-lyozása. Felesleges ma a rendezéstől aztszámon kérni, ami az 1784-es előadást aszituációkon, a figurán túlmenően is fel-forrósította, forradalmivá tette.

Ha tehát a József Attila Színház nem Azember tragédiája párizsi színét vagy aDanton halála nagy szópárbaját vitteszínre ebben a pompásan megírt vígjá-tékban, aligha lehet elmarasztalni érte. Maez a fajta Figaro-felfogás sokkal közelebbáll hozzánk, mintha Figaróval meg akarnákvitatni a polgári forradalmat, nyílt színen,teljes világításban. Minden további nélkülelképzelhető, hogy azt, ami lényegébenúgyis vígjáték,

megcsavart helyzetekkel, álöltözetekkel,kicserélt ruhákkal, levélkékkel, hirtelenfelbukkanó apával-anyával, cselszövéssel,szerelmi bonyodalmakkal,féltékenykedéssel és csélcsapsággal, azt aszínház valóban vígjátéknak játssza el,némiképp a közönséggel összekacsintva,komédiázva - különösen, mivel a darab anézőkhöz intézett szavakkal ér véget.

Berényi Gábor rendezése érezhetőenabból indult ki, hogy a Figaro valóbanvígjáték, s ehhez vette hozzá a rendel-kezésére álló színészanyagot, meg azt,hogy a József Attila Színházban vannakbizonyos hagyományok, amelyeknek he-lyes vagy helytelen voltán vitatkozni lehetugyan, de létezésük tagadhatatlan.Nevezetesen arra kellett gondolnia, hogy agyakran hangoztatott külsőleges já-tékmodort le kell faragnia, de mégsemvalósíthat meg holmi szubtilis, művész-kedő előadást, mert erre a színház kö-zönsége sem kíváncsi különösebben, aszínészek sem képesek helyből átugranisaját - nem mindig jó - beidegződöttségeikárnyékát. Ebben a szituációban Berényialighanem a maximumot pro-dukálta:megőrizte a vígjáték játékossá-gát úgy,hogy a jellemekből fakadó humort,ötleteket valósította meg, s úgy, hogypontosan kidolgozta a szereplőkegymáshoz való viszonyából eredő játék-lehetőségeket, a reagálások rendszerét -

ugyanakkor rávette színészeit az elmé-lyültebb, gondosabb, a sablonokat elvetőjátékra. Emellett még arra is volt gond-ja,hogy a darab szócső jellegét tompítsa, s bársemmi lényegeset nem húzott ki aszövegből (érintetlenül hagyta anagymonológot is), mégis úgy helyezte el ahangsúlyokat, hogy az előadásból nem„osztályharc" sugárzik, hanem azegészséges komédia, a szellemesség, ajókedv uralkodik. Színpada technikaifogyatékosságai miatt gyakran kényszerültaz előadás tempóját és ritmusát fékezőmegoldásokra, de ezek nem befolyásoltákalapvetően a produkciót, amelyegységességében, kimunkáltságában azutóbbi idők legjobbja a József AttilaSzínházban.

Annál is megnyugtatóbb ez, mert a Figaroházassága az első olyan előadás, amelybena színház új tagjai és a régi gárda komolyfeladat megoldásában találkoznak össze.Örömmel láttuk, hogy Fülöp Zsigmondmilyen jól érzi magát Almaviva grófszerepében, oly sok, egyéniségéhez kevésséillő alakítás után szinte felszabadultankomédiázva; hogy Gyöngyössy Katalinszemélyében milyen dekoratív, szépenbeszélő színésznővel gyarapodott a színház;hogy Márton András milyen kitűnően állthelyt első nagy főszerepében (amelynekráosztása a színház eddiginél merészebbszerep-osztásbeli elképzeléseit is jelzi);hogy Voith Ágiban mennyi eddig nemismert jellemkomikai véna van; hogyÖrkényi Éva a nem ráillő figurából ismilyen kerek egészet formált; hogy a kétHorváth, Sándor és Gyula, milyen újszínekkel gazdagította a darab talánlegsablonosabb figuráinak, a kertésznek ésBartolo doktornak alakját, s mennyiresikerült jellemeket formálni belőlük; s hogya két, eddig is tehetségesnek ismert fiatal,Pálos Zsuzsa és Benkő Péter (Fanchette ésCherubin) milyen pompás kis miniatűrtformál a szerepeiből (főleg szembe-tűnő afejlődés, az elmélyültség Benkő Péternél).

Beaumarchais: Figaro házassága (József AttilaSzínház)

Fordította: Illyés Gyula, rendezte: BerényiGábor, díszlet: Csányi Árpád, jelmez: Vágó Nelli,zene: Viktor Máté, koreográfia: Hegedüs Györgyi.

Szereplők: Fülöp Zsigmond, GyöngyössyKatalin, Márton András, Voith Ági, Örkényi Éva,Horváth Sándor, Pálos Zsuzsa, Benkő Péter,Horváth Gyula, Téry Árpád, Paudits Béla, SugárLászló, Turgonyi Pál, Simon Péter fh., BánságiIldikó fh., Máriáss Melinda fh.. Miklóssy Judit fh.,Ujréti László.

BARTA ANDRÁS

A Tüzes kandúrés Peer útja

Két díszletről

Abban a művészi ötvözetben, amelyetközönségesen csak színházi előadásnaknevezünk, az esetek túlnyomó többségébena képzőművészeti komponensé, vagyis adíszleté (olykor a jelmezé is) az első szó. Aközönség a függöny felmenetelekor -nyitott színpad esetén már a nézőtérreérkezésekor - az eléje táruló látványtólkapja az első útbaigazítást az előadásstílusára, koncepciójára vonatkozóan.Feltéve persze, hogy az adott előadásnakegyáltalán van egységes stílusa, átgondoltkoncepciója.

Mert ahogy a legkiválóbb szabó semszabhat jó ruhát rossz alakra, úgy igazán jódíszlet is csak egészséges szerzői ésrendezői elgondolás alapján jöhet lét-re.Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert a színházielőadásnak van olyan komponense is(például egy-egy színészi alakítás), amelyfüggetlenedhet az egész produkcióminőségétől. De a folyamatosan jelen levőszínpadkép teljesen alá van vetve a szerzőiés főként a rendezői munkának. Sokatemlegetett szubordinációja azonban nemholmi művészi alacsonyabbrendűségetjelent, hanem inkább egyfajtakiszolgáltatottságot, amely szerencsésesetben megtermékenyítő, bal-szerencsésesetben sterilizáló hatású.

A díszlet igazi próbája természetesenmaga az előadás. A legszebb díszletrajz (-terv) önmagában csupán egy sajátos, holtképzőművészeti alkotás; színpadonmegvalósított formájában is csak a színészmegjelenésével kel életre. Mégpedig akkor,ha vizualitása (környezetdokumentálószerepe), teátrális gépezet volta, összeforr adrámai cselekvéssel, sőt maga is drámaicselekvéssé válik.

Mindennek a részletes taglalása azonbannagyon messzire vezetne. Csak azértbocsátottunk előre néhány megjegyzést atervezői munka rendezői determináltsá-gáról, mert úgy gondoljuk, hogy ha JánosaLajos a SZÍNHÁZ 1971. októberi számábanaz 1971. éVi prágai Quadriennálé magyaranyagával kapcsolatban a tisztesközépmezőnyhöz való tartozásról beszél,akkor a relatív elmaradást nem-csak atervezők, hanem a rendezők szám-

lájára is fel kell írni. Annál is inkább, mertitt nem csupán koncepcionális prob-lémákról van szó, hanem - mint ezt atervezők nemegyszer szóvá is teszik -egyes rendezők képzőművészeti kultúrá-jának, vizuális fantáziájának hiányáról is.Hogyha nem is túl nagy számban, devannak tehetséges tervezőink, ám ők is amár említett okok miatt, valamint aszínházak technikai, anyagi ellátottsága ésa kivitelezést akadályozó beszerzésinehézségek következtében meglehetősenrossz körülmények között dolgoznak.

Éppen ezért nyomatékosan kell felhív-nunk a figyelmet egy-egy invenciózusrendezői-tervezői együttműködés révénlétrejött díszletre. Az évad eleji bemutatókközül két olyan sikeres díszletetválasztottunk ki, amely a darab jellege és atervezői felfogás különbözősége el-lenérea szerző eredeti elgondolásából kiindulvaaz előadás szerves egységgéformálódásának biztos pillére.

*

A vaudeville-t nálunk emberemlékezet ótaúgy játszották, hogy eleve nem törekedtek„embernek ember által való ábrázolására",hanem csupán a helyzet-komikumok minélhatásosabb kiaknázására, a közönség minélharsányabb esz-közökkel történőmegnevettetésére. Ami-kor Marton Lászlószakítva ezzel a rossz hagyománnyal,ízléses komédiázásra és a darab groteszkelemeinek kiemelésére a polgárságtársadalmi gépezete tragikomikusdefektjének bemutatására tette a hangsúlytFeydeau Bolha a fülbejének vígszínházirendezésében, olyan díszletre volt szüksége,amely mindezt képileg és konstrukciójábanis kifejezi. Fábri Zoltán nemcsak ezt afeladatot oldotta meg igen kitűnően, hanemellenállva a csábító lehetőségeknek, nem ahelyszín színes külsőségek emelte ki.

Fábri ezúttal is, mint szinte valamennyidíszletében, inkább az építészet oldalárólközelíti meg a színpadot. Kompozícióiban(Eljő a jeges, Szerelem, ó) a díszletkörnyezetében lejátszódó cselekvést tartjadeterminálónak, ezért mindenekelőtt amozgásterek összességéből szerkesztettpraktikus tér megteremtésére törekszik, és alátvánnyal (úgy is mondhatnánk, afestészeti komponenssel) csakmásodlagosan foglalkozik.

A Bolha a fülbe két színhelyen játszódik:az első és harmadik felvonás Chandebise-ékfogadószobájában, a második felvonás aTüzes Kandúr-szálló

halljában, illetve egyik szobájában. A darab- mint minden vaudeville - rend-kívülmozgalmas: a szereplők állandóan ki-bejárkálnak, fel s alá futkosnak, egy-mástkergetik, illetve egymás elől bujkálnak,olykor az ablakon át menekülnek, vagyChandebise és Poche esetében szintehasonmásuk sarkába hágnak. Nyilvánvaló,hogy az időnként ijesztő arányokat öltőfogócskában (az építészetből vett csúnyakifejezéssel) a „nyílászáré szerkezetek" és alépcsők rendkívül fontos szerepetjátszanak. Ahol ennyi a járkálás,természetesen rengeteg járásnak kell lenni,ennek megoldása közismerten nehézfeladat. Fábri ezt remekül komponálja meg:a tisztes polgárok és polgár-asszonyoktalálkahelyének használtjobb-fajtagarniszállóhoz hasonlóan képezi kiChandebise-ék lakásának szalonját is. Aközépen elhelyezett és néhány lépcső-fokkal megközelíthető nagy ajtó mellettkétoldalt számos kis ajtó nyílik, baloldaltpedig egy kétszárnyú ablak kínállehetőséget, ha kell, akác menekülésszerűtávozásra is. Ez utóbbi szellemesen az aláállított íróasztal és ülőke Lépcsőkénttörténő felhasználásával közelíthető meg.Az egész díszlet a nagy ajtó mögötti,szintén „játszó" térrel együtt a vurstliszellemvasútjának indóházára emlékeztet;különösen a harmadik felvonásban, amikora szereplők a színpadon szinte éppen csakegy-egy pillanatra megpihenve menekülnekaz egyik ajtótól a másikig, és közbenvalóban úgy is viselkednek, mint akikszellemalakok ijesztgetése elől futnak.

Ez a nagyjából szimmetrikus színpad-kép, ahol nagyon kevés a bútor, semmibensem hasonlít a megszokott, polgárikényelemmel berendezett szalonokhoz,illetve azoknak színpadról közismertmásához. A szecesszióra is úgyszólváncsak a falfelületek felső részének játékosanstilizált megbontása és a felfüggeszkedésrealkalmas csillár kiképzése emlékeztet.Minden a színészek minél korlátlanabbmozgási Lehetőségét szolgálja, mégpedigolyan kitűnően, hogy a Vígszínházközönsége, amely a „szépen" berendezettpolgári otthonok, a meleg családi fészkekhíve, és javarészt ezt szereti látni aszínpadon is, alighanem ész-re sem veszi,hogy illúzióinak voltaképpen csak akarikaturisztikusan elrajzolt vázát látja itt.

Ha Chandebise-ék szalonja szellem-vasúti indóházhoz hasonlít, akkor a TüzesKandúr-szálló második felvonásbelidíszlete olyan, mint egy tükörlabirintus.

A két színhely jellege között az a lé-nyegbevágó különbség, hogy míg az el-sőben a szereplők többé-kevésbé kiismerikmagukat, addig a másodikban szintebelépésük pillanatától kezdve rémültentévelyegnek fel és alá, az egyik szobábólki, a másikba be, folyosóról folyosóra,lépcsőfordulóból a földszintre, onnan azalagsorba, vagy egy ördöngös szerkezetsegítségével átfordulnak a szomszédosszobába. Ennek a képnek a megtervezésekülönösen csábíthat az ügyeskedésre, deFábri itt is hű maradt önmagához:elsősorban a vertikálisan négy szintreosztott, a sok mozgásos játékot minéljobban szolgáló tér megszerkesztéséretörekedett. A sok járással, lépcsőfordu-lókkal, ajtókkal és forgóággyal valóságosakadályverseny-pályára emlékeztetőszínpadot úgy alkotta meg, hogy minden acselekvéssel van állandó és szerveskapcsolatban, és ugyanakkor a képikifejezésnél mindig fontosabb a jelkéimegfogalmazás. Ami itt azt jelenti, hogy atervező nem egy szállodabelső megté-vesztésig hasonló utánzására törekedett,hanem arra, hogy az effajta garniknak apolgári életben játszott szerepét érzékel-tesse. A Tüzes Kandúr eredeti rendelte-téséből teljességgel kifordulva kényelmesbúvóhelyből számunkra mulatságos, aszereplők számára ijesztő labirintus válik,ahol minden és mindenki valóságosan(vagy látszólag) lelepleződik.

Az, hogy Fábrinál a képi. megformálásmásodlagos, nem jelenti, hogy semmigondot sem fordít a látványra. Éppen aTüzes Kandúr triviális pirosának éslányszoba-fehérjének keveredése pompáslátványt is nyújt, amely meg is tévesztettea Vígszínház premierközönségét: tapssalfogadták ezt a szándékosan közönségesszín- és térkompozíciót. Az első illetveharmadik felvonás szalonjának szürkészöldfalai az évek alatt meg-kopott tapétafalakraemlékeztetnek, és jól érzékeltetik„barátságos" fogadószobák fantáziátlansivárságát.

Mint ahogy az egész vígszínházi Fey-deau-előadásnak az a legfőbb érdeme, hogya maga módján segít legyőzni a közönségnagy részében még mindig meg-levőillúziókat a polgári élet kényelmes,kellemes és rendíthetetlenül magabiztosvoltát illetően, úgy a Fábri terveztedíszletnek is az az igazi értéke, hogy enneka koncepciónak alárendelve ma-gát, mindaz- általa nyújtott látvánnyal, mind pedigaz egész s olajozottan működő színházimasinériával hozzájárul az

erről a világról alkotott sztereotip elkép-zelések rombolásához.

*

Ibsen a Peer Gynt szereplőinek felso-rolása után a következőképpen határozzameg darabjának színhelyeit: „a Gudbrandvölgye és hegyvilága, a marokkóitengerpart, a Szahara sivatag, a kairói bo-londokháza, a tenger stb.". A szerző tehátmaga is reménytelennek tartotta vala-mennyi színhely bevezetőben szokásosmegjelölését, és egy általánosító satöbbivelzárta a felsorolást. Mivel azonban az egyesjelenetek elején többnyire nagyon iskonkrétan és a kor színházi szokásaihozhíven naturalista részletezéssel leírja azáltala megkívánt valamennyi, szám szerintmintegy harminckét helyszínt, atervezőnek, ha a részletező képi ábrázolástma már természetesen el is veti, feltétlenülszembe kell néznie a különböző karakterűszínhelyek felidézésének, a változásokérzékeltetésének problémájával. Mindezazonban természetesen csak a rendezőikoncepcióhoz alkalmazkodva, vagyis adarab lényegi mondandóját ki-emelvetörténhet meg.

Legyel György, a Madách színházielőadás rendezője, már 1965-ös debrecenirendezésében megkezdte a Peer Gyntderomantizálását, és most a SZÍNHÁZ1971. évi novemberi számában ki-fejtettkoncepciója szerint tovább kívánt haladniezen az úton. Ironikus műként fogván fel adarabot, Ibsent az „élethazugságok"

leleplezőjének tartja, aki legfőbb céljátabban látta, hogy ítélőszéket tartson a világés önmaga felett. Peerjének mindenönmegvalósítási kísérlete kudarcba fullad,és a hős végül beéri ön-magával. Aközépszerűekre váró gomb-öntő kanáltólcsak Solveig menti meg, aki egy életen átőrizte magában az igazi Peert, a fiatal Peertehetségét. Lengyel szerint ebben Ibsenkorai költői optimizmusa nyilvánul meg,hite a szeretet és a hűség erejében. Az„eltékozolt élet-lehetőségek drámájában" arendező a mai, különösen a kalandvágyónyugati fiatalok életszemléletével valórokonságot tartja időszerűnek, és azelőadásban ennek bírálatát is érvényesítenikívánta.

Fehér Miklós erre a rendezői elgondolásraépítve kitűnően talált rá a peeri életútszcenikai ábrázolásának rendkívül kifejező,jelképi megoldására. A fel-nagyítottgyümölcsgerezdre emlékeztető, tömörfaanyagból készült színpadi építményfelfelé törő, kicsinyített, alakváltoztató,horizontba futó alakjával, vágya-

kozó vonalával, lendületes indításával,majd a magasban való megakadásával,lezáratlanságával valóban Peer drámá-jának jelképe. És ugyanakkor a forgó-színpadon való forgatásával, nemcsak agyors nyíltszíni változásokat, a különbözőhelyszínek karakterének kialakítását teszilehetővé, hanem - ami, ha lehet, mégfontosabb - a peeri életút fordulatait iskifejezi.

Fehér már számos korábbi munkájában(szolnoki Lear király, vígszínházi Mesél abécsi erdő, veszprémi Királycsel, a PestiSzínházban Hol van a testvéred, Ábel?stb.) is művészi érzékkel fogalmazta megdíszletében a darab és az előadás központigondolatát. Erősen jel-képes fogantatásúszínpadképei allegorikus sűrítésretörekedve, a lényegre irányítják a nézőfigyelmét. A Peer mind-eddig legjobbansikerült munkája, mert ezúttal teljesenelszakadva a leíró jellegtől, nemcsak azalapkonstrukcióban (az életút ábrázolása),hanem a helyszín-jelzésre használt stilizáltfákkal, a szűkíthető és tágítható, színváltóhorizonttal és valamennyi kisebb kellékkelis át tudott térni a felidéző formákra. Amiegyszersmind azt is jelenti, hogy soha-semakarja leplezni: színházban vagyunk, ésamit látunk, az csupán játék. Ellen-kezőleg: hangsúlyozza a jó értelembenvett teatralitást, amely nem a néző elké-nyelmesedett, hétköznapi reflexeire, ha-nem sokszor méltatlanul lebecsült fantá-ziájára épít.

A dinamikus, mozdulatlanságában is acselekvés elidegeníthetetlen részét alkotódíszlet valamennyi alakváltozásátúgyszólván lehetetlen nyomon követni.Annyi bizonyos, hogy kisebb zökkenőktőleltekintve nemcsak a játék technikaifolyamatosságát, hanem - amennyire ez akülönböző karakterű jelenetek mellettegyáltalán lehetséges - annak stílusegy-ségét is biztosítja. Teljességre természe-tesen nem törekedve, megpróbáljuk eztnéhány motívum felidézésével illusztrál-ni.

Fehér díszlete szinte végtelenül variál-ható, akár egy mondat a színész száján.Elsősorban nem a helyszínt jelöli meg,arra csak jelzések utalnak, hanem ugyan-ennek a motívumnak (az életútnak) a kü-lönböző beállításával (szemben, félpro-filban, profilban, hátulról) az adott jelenetatmoszféráját teremti meg. Kétségtelen,hogy a romantikus ihletésű első részben(az eredetiben: I., II., III. felvonás) adíszlet jobban funkcionál, mint azironikusan hangszerelt kalandsoroza-

tokban (ebben az előadásban a másodikrész, az eredeti felosztás szerint a IV.felvonás), de egyik-másik képben itt isfelidéző erejű. A harmadik részben (V.felvonás) megint hiánytalan élményt ad,annál is inkább, mert javarészt visszautalaz első részre.

Az életút és a félkör alakú, kör hatásátkeltő horizont, valamint a hol függő-legesen, hol vízszintesen elhelyezett(függesztett) stilizált fák motívumhárma-sának variációival az egymásra következőképek egységét és különbözőségétegyaránt érzékeltetni tudja. Ehhez hoz-zásegít a színpadnyílás teljes szélességé-ben kiképzett előszínpad, az életút kétoldalán kialakított két mellékszíntér, va-lamint az, hogy az életút vertikálisan istagolt, vagyis mintegy harmadrészéig föllehet szaladni rá. Így például a malom-jelenetben Peer ide ültetheti Ĺsét, detöbbször ő maga is megpróbálhat felka-paszkodni rá, hogy aztán mindig újravisszahulljon a kiindulási ponthoz.

Peer monológjai mindig az előszínpadonhangzanak el, és minden mozgás innen,ebből a valóságos előtérből indul el. Ígyválik lehetővé a kitárulkozó első képből amásodikban az „életút" félfordulatosmozgatásával a falusi nép vonulásánakérzékeltetése, a harmadikban avízszintesen elhelyezett fákkal a zártabblakodalmas udvar kiképzése, a negye-dikben a horizont beszűkítésével és az„életút" egész profilba fordításával asziklaorom-magányosság atmoszferikusmegteremtése, és ehhez hasonlóan a to-vábbiakban is a megfelelő hangulat ésstilizált helyszín megkomponálása. ADovre-képben és az ehhez hasonló irreálisjelenetekben a mesehangulat, a bütykös,görcsös fák és néhány jól megválasztottapróbb jelzés utal a földtől, a valóságtólvaló elszakadásra. Ĺse háza viszont metsziaz „életutat", ami a visszatérés kényszerétjelképezi. Amikor Solveig felmegyPeerhez, a hegyekben az „életút" lágyhajlata, a készülő kunyhó felfelé törő fáilírai összhatást nyújtanak. A vonalak és aterek kifejező alakzatai csak a IV.felvonás kalandsorozatában veszítenekszuggesztivitásukból, mert itt azalapkoncepciótól idegen elemekmegbontják a darab, a játék és kö-vetkezésképpen a díszlet stílusegységét is.A hajóutazás képében az „életút" ha-jóorra emlékeztető beállítása viszontmegint megfelel az eredeti koncepció-nak,és visszaadja a szimbolikus vonalaknak avalódi helyszínnel „összekacsintó"

képességét.

A Peer Gynt gazdag tervezői fantáziávalmegalkotott színpadának ez a kényszerűenvázlatos felidézése elsősorban a központigondolatból, a darab lényegéből születő, arendezői koncepcióval harmonikus, amaga allegorikus formájában a közönségetaktivizálni képes. dinamikus díszletrekívánta felhívni a figyelmet.

„A díszletnek - mondja E. R. Jones, amodern amerikai díszletművészet meg-teremtője - a belső szemekhez kell szól-nia. Ugyanis van egy külső szemünk,amely néz és egy belső szemünk, amelyiát." Két olyan díszletről próbáltunk meg aleírás nehézkes módján itt beszámolni,amely az igen különböző fogantatásúszíndarabok, az erősen eltérő technikaiigények, a természetszerűen egy-mástóligen távol álló rendezői felfogások és azalapvetően más beállítottságú tervezőiegyéniségek ellenére a maguk módjánigen jól megfelelnek annak akövetelménynek, hogy a belső szemekhezszólnak. Vagyis a közönséget felnőttnek,aktívnak, fantáziáját, gondolkodásátmegmozgathatónak tartják. Erre pedig anézőtéren ülők ízlését, befogadóképességét lebecsülő előadások nem ritkaelőfordulásának időszakában érdemes afigyelmet felhívni.

Ú J S Z Í N H Á Z N Y Í L T A B R O A D W A Y - N ,

az American Place Theatre, mely az első újszínházépület 1928 óta. A színház egy új, 42

emeletes felhőkarcolóban kapott helyet.Évek óta rendszeresen érkeznek a hírek is-mert

New York-i színházak bezárásáról, társulatokanyagi csődjéről. Most először történik, hogy avárosi tanács jelentős anyagi segítséget nyújtott egyszínház felépítéséhez. A változtatható formájúszínpadot és a 347 személyes nézőteretpróbaszínpad, műhely, tanácsterem és kávéházegészíti ki.

Az American Place igazgatója, Wynn Handmanolyan kollektív színházat akar, amelyben az írók arendezővel és a színészekkel szorosegyüttműködésben a színházban, közös munkábancsiszolják műveiket.

A megnyitó előadás két egyfelvonásos volt:Roland Ribman Virágkék körmök, (FingernailsBlue as Flowers), Steve Tesich Erdei tó (Lake ofthe Woods).

A színház a fiatal amerikai drámaíró-generációotthona kíván lenni.

(Newsweek 1972. január 3.)

arcok és maszkok

KOLTAI TAMÁS

Lőrinc barát:Novák István

Lőrinc barát volt már kenetteljes, rész-vevő, naiv, hiszékeny, ügybuzgó, ravasz-dian okoskodó és vonakodva segédkező,félelmében cselekvő és hirtelen impro-vizáló, intelligens, ironikus, akadékoskodó,kioktató, szónokló. És bölcs. Mindenekelőttbölcs. Általában ő szokott lenni alegbölcsebb a Rómeó és Júliában. Átlátja averonai családi viszályt, rosszallófejcsóválással nézi az eseményeket, és azűrzavarban igyekszik rendet teremteni.Egyedül kísérli meg ebben az elvakultangyűlölködő városban, hogy házassággalbékét szerezzen. A Rómeó és Júlia-előadásokban a szín-padi egyszeregyszerint Rómeó és Júlia szerelmes, Mercutioszellemes, a Dajka szószátyár, Capuletszigorú, Tybalt vehemens, Lőrinc barátpedig bölcs. Legtöbbször együgyűen bölcs.. .

Novák István Lőrinc barátja a debreceniRómeó és Júliában életidegen. Kívülálló.Bizonyos magyarázatra szorul, hogy ez azelső hallásra kevéssé hízelgő minősítő jelzőmiért kapcsolódik az utóbbi években nálunklátott Lőrinc barát-alakítások közül -beleértve Zeffirelli filmjét is - alegjobbhoz. Novák István ugyanis előszöroldotta meg ezt a sok értelemben talányosfigurát.

Lőrinc barát valószínűleg a Rómeó ésJúlia legrosszabb szerepe. Mindenesetre aleghálátlanabb. A végzetet játssza egydrámában, amely a legkevésbé sem vég-zetdráma. A szerelmesek tragédiájaShakespeare-nél társadalmi szükségszerű-ség. Akkor is bekövetkezne, ha Mantovábannem volna pestisjárvány, ha Rómeónegyedórával később érkezne a kriptába,vagy ha Júlia egy perccel előbb ébredne fela tetszhalálból. A látszat mégis az, hogy avéletlenek szerencsétlen összejátszása azoka mindennek. A véletlenek pedig Lőrincbarát ügybuzgó ügyetlenkedéseibentestesülnek meg. Rossz tanácsokat ad.Rosszul szervezi meg terveinekvégrehajtását. Mindig egy perccel későbbérkezik, mint kellene. S a dráma végén mégmagyarázkodni is kényszerül, hogyelkerülje a bűnösség látszatát.

Lőrinc barát áldozat: ártatlanul magárakell vállalnia a társadalmi gépezet végzetesműködtetőjének feladatkörét. És áldozat aszerep alakítója is: a jószívű hóhért nehézeljátszani.

A hagyományos szerepértelmezés nem isférne bele Ruszt József rendezői el-képzelésébe. Ruszt - akárcsak Zeffirelli - afelnőtt világ idegenségét hangsúlyozza.Részvétlenek és közömbösök asszisztáljákvégig Rómeó és Júlia tragédiáját, és éppenrészvétlenségükkel és közömbösségükkelsegítik elő a végzetes véletlenekösszetorlódását. A dráma egyetlenszereplője sem mond ellent ennek a fel-fogásnak. Még a Dajka sem: túlcsordulóanyai szívvel is lehet lényegében rész-vétlennek maradni, és átállni az "ellenség"táborába, s ezt a Dajka meg is teszi. Lőrincbarátra azonban aligha illene rá ez azértelmezés. Őt nem lehet közömbösséggelvádolni. Ő segít. Cselek-szik. Házasságotköt és szöktet. Cseppeket ad, levelet ír ésfutárt küld. Borzasztóan igazságtalannakérezzük, hogy segítőkészségének az eleveelrendeltség szab határt: meg van írva,hogy semmi sem sikerülhet neki. Nem őfelel a tetteiért. A dráma végén írásbeliigazolást hoz, és felmentést kap. Ez még azösszeomlás lehetőségétől is megfosztja. Ez-által az emberi tragédiát sem tudja cl-játszani a Lőrinc barátot alakító színész.

Nem így Debrecenben. Novák István egyúj drámai alakot állít elénk. Ő is Lőrincbarát bölcsességéből indul ki. Csakhogyabból a bölcsességből, amelyet Rómeó ígyutasít el, mikor a barát a száműzetéselviselésére inti: „»Száműzetés«! Viddbölcsességedet! / Míg nem teremthetnékem Júliát, / Vagy míg egy várost nemplántálhat át, / Vagy tör-vényt nem tipor le- mit sem ér!" Lőrinc válasza: „Látom már,hogy bolond-nak nincs füle." Mire Rómeó:„Hogy is legyen, ha bölcsnek nincsszeme?"

Jóllehet a debreceni előadásban éppenezek a sorok nem hangzanak el, NovákIstván Lőrinc barátja mindvégig olyanbölcs, akinek nincs szeme. Legalábbis arra,ami körülötte történik a világban. Mindentlát, de a lényeget nem fogja föl. S főlegnem éli át. Idegenül, elszigetelten élcellájában, ahová eljut minden, ami odakinttörténik, de csak távoli, fejcsóválásrakésztető perpatvar-ként. Életidegen volna?Gyakorlatiatlan? Ennek ellentmond az,hogy látszólag mindent aprólékos gonddal,előrelátóan megszervez. Még arra isgondol,

hogy feszítővasat szerezzen, mielőtt akriptába indul; vajon kinek jutna ez eszébehasonló helyzetben és idegállapotban? Ezaz ember lenne életidegen? Csakhogy azéletidegenség mást is jelent. Lőrinc barátelszalad, amikor közeledő hangokat hall akriptában. Fél. Éjjel, feszítővassalvégigmenni a városon és feltörni egykriptát, pap létére nem félt. Az emberektőlfél. Nem a törvénytől: az előtt vállalja afelelősséget, erre utalnak drámabeli utolsószavai. A társadalomtól fél, amelyben nemismeri ki ma-gát, és ezért jobbnak látja, hatávol tart-ja magát tőle.

Novák István Lőrinc barátja úgy vállaljamagára Rómeó és Júlia sorsát, mint egyérdekes kísérletet. Nem a jóindulathiányzik belőle, inkább a hit. Hogy va-lóban lehet segíteni. De azért megpróbálja.És közben kívülről figyeli magát.Általános példabeszédeket tart (figyeljükmeg: csaknem minden jelenetében van egyrövidke monológ, erkölcsi intelem,jótanács), de ezek Novák felfogásábannem paposan kenetes prédikációk, ha-nemjózan elmélkedések, amelyekre kíváncsianvárja partnerének reagálását. Már elsőmonológja a gyógyfüvekről a kétkedőkísérletezőé. Ugyanezzel a hangsúllyaladja át Júliának a tetszhalált okozócseppeket, miután előzőleg egy félmondattal arra is utalt, hogy a lány talánhozzámehetne Párishoz. Az nem hatott,talán a cseppek hatnak. Úgy írja lezsibbasztó hatásukat, mintha csak egyröpke, könnyű álomra invitálná Júliát.Nem közömbösségből ilyen, ellenkezőleg.Ez a legtöbb, amit tehet: erőszakot tévesaját természetén, megpróbál beavatkoznia dolgok menetébe. Igyekszik legyőzniszkepszisét és lemondását. Tesz még egyutolsó kísérletet: hinni akar a világmegváltoztathatóságában.

A kísérlet a maga számára is kudarccalvégződik. Novák István Lőrinc barátjánakmegvan a saját külön tragédiája a Rómeóés Júliában. A szerelmesek végzete az őszámára nemcsak azt jelenti, hogy a világ,úgy látszik, megváltoztathatatlan, hanemazt is, hogy kísérletezőként, kívülállóként,úgy, ahogyan ő próbálta, nem szabad, nemerkölcsös beavatkozni mások életébe.

Ez a felismerés - most először - valóditragédiává mélyíti Lőrinc barát sorsát. Settől a színészi felismeréstől lesz NovákIstván alakítása több, mint kiváló: emberi.

fórum

TELEGDI POLG ÁR I S TV ÁN

A tények tisztelete avagyKritikai tévedésekvígjátéka

1 .

Sosem értettem egyet az úgynevezettszubjektív kritika nemrég még olyan hevesés kategorikus elutasításával; hiszen alegtárgyilagosabb bírálat is arról vall -mondjuk: arról is vall -, hogyan hatott a műa kritika írójára mint „szubjektumra".Következésképpen nem tarthatok a naivmegbotránkozókkal, akik nem értik, hogyanlehetnek kritikusok más-más, esetlegegymással homlokegyenest ellenkezővéleménnyel ugyanarról az alkotásról,előadásról stb. Végül nem háborodom felsoha ama felháborodókkal, akik a „céhnevében" hajlamosak rögtönművészetellenesnek, színházellenesnekbélyegezni a nem mindig hangfogóvaldolgozó bírálót; Petőfi, Ady, Kosztolányi,Kárpáti Aurél, Németh László, Illés Endreegyik-másik éles odamondását idéznémilyenkor legszívesebben az érzékenykedő -valójában hamis, civil reputációját féltőművésznek.

De a tények.A tényeket, a valóság adatszerű tényeit

nem veheti semmibe, aki nyomtatásbannyilvánít véleményt. Egy-egy írói stílusra,egy-egy rendezői felfogásra allergiáslehetek, kifejthetem, miért borsódzik ahátam ettől vagy amattól, miért tartomjónak, szépnek ezt vagy azt a művet,módszert, megoldást. Ha érvelésemérthető, követhető, vagy elfogadják, vagysem. De mit ér az igazam vagy akár a nemigazam, a tévedésem, ha úgy állítom felkritikai egyenletemet, hogy például elevekihagyom belőle az egyik tagot, vagy B-rőlegyszerűen kinyilatkoztatom, hogy A.Végtére egy kicsit ismeretterjesztés is akritika: az olvasó véleményalkotásátbefolyásolhatom, kritikusi tetszésemszerint; ám a tudásanyagát csakgyarapítanom illik.

3.Ideje, hogy kibökjem: a Madách Kama-raszínház Mizantróp-előadásának néhánykritikája késztet erre a kis elmefuttatásra.Pontosabban négy, teljesen különbö-

ző szemléletű s más-más ítéleteket is ki-mondó bírálatról van szó. E teljesen kü-lönböző ítéletű, szövetű, fajsúlyú négykritikának csupán egyetlen közös vonásáraszeretném fölhívni a figyelmet: azönkényes tényközlésre. Aminek, ugye, azegyéni, szubjektív véleményhez semmiköze.

4.Mátrai-Betegh Béla, a Magyar Nemzetkritikusa, dicséri a drámát, a fordítást snagyjából a színészek munkáját is. VámosLászló rendezői koncepcióját azonbanmegkérdőjelezi. „Egészében el nemutasítható - írja róla -, de részleteibenvitatható." Majd kiderül, mi az, ami nemtetszik: a mai környezetbe transzponálás.Nos, az ilyesmi csakugyan íz-lés dolga.Magam azoknak a véleményét osztom, akiktelitalálatnak tartják, hogy Vámos,egyeztetve az új fordítás adta lehetőségeketszínészei, elsősorban a cím-szerepet játszónagyszerű Gábor Miklós modernművészalkatával, sikerrel „nagyítja ki" maiszemünknek Molière remekét.

Persze, ismétlem, az efféle miliőmo-dernizálás tetszhet vagy nem tetszhet.Csakhogy. Mátrai-Betegh Béla érvel isellene, mégpedig „tényszerűen". Szerinte ...„Ha cigarettafüst és alexandrinus versegyszerre száll a szájból, akkor va-lamelyikre nincs igazán szükség. Egy maitársalgás ugyanis ritkán használ rímet ésmértéket, nem is szólva arról, hogy a témaritkán forog királyi udvar körül. Ha mégis,nem tudni, hogy ez a házibuli ugyan melyikmai királyságban honos."

Nos, bármilyen furcsa, régen se tár-salogtak az emberek rímekben, mérték-ben,„azelőtt" se bizony, soha. Dán királyfiaképpúgy nem, mint a tizenhetedik századfrancia nemesei és polgárai, vagy akár azókori görögök. Színpadon azonban annálinkább. S nemcsak „kosztümben". Mi több:számos mai tárgyú, mai miliőjű verseskomédiáról tudunk; századunk közepén,sőt, a legutóbbi években születtek. T. S.Eliot: The Cocktail Partyjában, TheConfidential Clerkjében s The ElderStatesmanjében nem mába transzponált,hanem igazán mai társaságbeli hölgyek ésurak társalognak igazán mai szalonokban, shorribile dictu: versben. André Roussinafféle bulvárszerző; Les glorieusesétéppenséggel alexandrinusokban írta! Végül:tán egy évtizede sincs, hogy egy franciatársulat többek közt A. mizantrópot iselőadta ná

lunk; a férfiak szmokingban, a nők nagy-estélyiben. Hogy cigarettáztak-e vagy sem,erre nem emlékszem határozottan;valószínű, hogy akinek jólesett, igen - sígy állhatott a dolog a színháztörténetvalamennyi frakkos Hamletjével is: hadohányos volt történetesen s rágyújtott, acigarettafüst nem prózával „szállt együttegyszerre a szájából".

Arra a kérdésre pedig, hogy „ez a há-zibuli ugyan melyik királyságban honos", aválasz csak ez lehet: minden olyan„királyságban", ahol van protekció, vandilettantizmus és megvesztegetés, aholvannak opportunisták, klikkek,helyezkedők, stréberek, kegyben állók éskegyvesztettek, bennfentesek és outside-rek.

De hát csak nem gondolja komolyanMátrai-Betegh Béla, hogy például IonescoA király halódik című drámájában az alényeges, hogy a király király? Vagy akára Lear királyban? .. .

*

A második „ténygikszert" Illés Jenő FilmSzínház Muzsika-beli értő, lényegretapintó kritikájában találtam. Ezt íratja levele a figyelmetlenséggel párosult ön-kényesség: „Talán csak egy mondatot ér-zek pontatlannak, illetőleg a régebbi for-dításokban szellemileg pontosabbnak:Mészölynél így hangzik Alceste replikája:»Emberbarát az én barátom nem lehet.«Szabó Lőrinc Alceste-je pontosabbanmegfogalmaz: »Mindenki barátja nembarátom nekem.«"

Egyetlen színházi kritikus sem kötelessorról sorra végigböngészni s összeha-sonlítani az új s a régibb fordítást, meg alefordított művet. Ám ha már olyas-féleérzése támad, mint Illés Jenőnek, bizonyillenék belepislantania az eredetiszövegbe: végtére legpontosabban tánmégiscsak mindig a szerző fogalmaz ...

Molière Alceste-je azt mondja:

Je veu, qu'on me distingue, et pour letrancher net

L'ami du genre humain n'est point dutout mon fait.

Ami du genre humain - ez magyarán:emberbarát. (Szó szerint az embernembarátja.) A tökéletes dramaturg és jel-lemfestő Molière jól tudta, hogy miért írami du genre humaint s nem ami de toutle monde-t. „Mindenki barátja nembarátom nekem" - ezt bárki mondhatja. Akiviszont az emberbarát barátságát utasítjavissza, az már végletes, tragikus eset. MintAlceste.

Megvallom, M. G. P. Népszabadság-belikritikáját fokozódó zavarral, mind jobbanelképedve olvastam végig. Olyan határozottmozdulattal állítja feje tetejére a darabot, afordítást, az előző fordítást - bizony néhánypercre megrendítette a hitemet ebben is,amabban is. Először ez villant át azagyamon: Ha M. G. P. közlése igaz, akkor adarab rossz. Bár M. G. P. nyilván nem erre akövetkeztetésre jutott.

Ezt írja: „Itt van például a másodikfelvonásban elmondott szonett kérdése,amely kirobbantja a konfliktust. A szonettvalóban jó. Nemcsak a korabeli irodalmiigényeket elégíti ki, hanem igazából szép.Ha elolvassák Szabó Lőrinc jó fordításában- aki Az embergyűlölőt nem torzítottaparódiává -, meglátják. A vers, amit mostaz előadásban Garas Dezső (aki elmondja)Mészöly Dezsővel (akinek fordításátelmondják) karöltve igyekeznek elrontaniés nevetségessé tenni a szonettet.Figyelmesebb elolvasás után az iskiderülne, hogy ez a vers nem komikusbetét - mintha a Kellemetlenkedők egyikportréepizódja volna -, ha-nem a helyzetbeillő dráma: Oronte mindkettejük szeretetthölgyéhez intézte a verset, szívhez szólóanfogalmazva meg közös érzésüket. Alceste-et azért bosszantja vetélytársának szonettje,mert saját érzelmeit és fájdalmát hallja kibelőle. Itt tehát nem irodalmi vitáról vanszó közöttük - még ha utólag tetszetőselméletet fabrikál is hozzá Alceste:szembeállítva a divatos kecsességet anépdal természetességével -, hanem egy-szerű féltékenységről. Innentől kezdve amizantróp nem bátor és nyakas tisztes-ségének áldozataként kerül a Becsület-bíróság elé, hanem egy nevetséges, ma-kacskodó tart ki csökönyösen vélt igazamellett."

Alceste-Mizantróp tehát nem az eszte-lenségig igazmondó, szókimondó: lám.Oronte szép szonettjét gyatrának hazudja,merő féltékenykedésből, amikor ez a jóköltő a véleménye felől faggatja. Meg isérdemli, a kicsinyes makacskodója, hogyOronte bevádolja őt a tiszti becsü-letbíróságnál - hol is kereshetné egyebüttegy igazi költő tehetségének elis-mertetését? -, örüljön, hogy megússza,hogy nem tartóztatják le végül! .. .

Nem, ez lehetetlen. Molière nem ír-hatottilyen rossz darabot. Nem silányíthatta ilyenérdektelen, kisszerű alakká a hősét. Alcesteegyetlen - tragikus - következetlensége aszerelme, s ha az igaz-mondásparoxizmusában (a görög dra

maturgia szerint hübriszében) már-márnevetségessé válik is, Illés Jenő találószavaival: egy közmorált, egy társadalmattesz bukásával nevetségessé. Mégkegyetlenségre, kegyetlen férfiönzésre isképes, csak hazugságra nem: nem hazudikszerelmet Éliante-nak, amikor bosszúbólmeg akarná csalni vele Céli-méne-t. No, ésaz elképzelhető, hogy Molière jó szonettetad annak az Orontenak a szájába, akihatalmi szóval akarja költő mivoltátszentesíttetni, s aki holmi gyámoltalan, decseppet sem veszélytelen csemete-Néróként tömlöcbe vettetné a tehetségeelőtt nem hódolót?

Nem, nem! Egy dolog lehetséges ittcsupán. Hogy Szabó Lőrinc, akinek for-dítására M. G. P. hivatkozik, szépre koz-metikázta ama szonettet. Tán akaratlanul,véletlenül ... Előfordult már ilyes-mi afordításirodalomban. És ennek a lapsusnakaz áldozata M. G. P., erre alapítja különöselméletét ...

Vegyük hát elő Szabó Lőrinc Mizantróp-fordítását. Igen, itt van, itt szavalja Orontea szonettjét ... ha nem is a másodikfelvonásban, mint M. G. P. mondja, hanemaz elsőben, mindjárt a darab elején.

Nézzük csak, hogyan veselkedik neki.

ORONTESzonett... Ez egy szonett ...Remény. .. Egy hölgy a tárgya.Kitől némi reményt kap a szív büszkevágya.A remény... Nem olyan nagy vers,egetverő,

De afféle finom, édes és epedő.

ALCESTE

Meglátjuk.

ORONTEA remény... Nem tudom, hogy anyelvemElég tiszta-e és könnyed, s ahogyszíneztem,

A szó-összerakás kielégíti-e.

ALCESTE

Hát lássuk.

ORONTEEgyébként egy negyedóra seKellett hozzá, olyan gyorsankanyarítottam.

Megpróbálom elképzelni, hogy GarasDezső ezt a szöveget mondja, nem Mé-szölyét. Kuncogok így is. Aztán meg másszínésszel próbálkozom. Hiába. Oronteköltőföllépése ellenállhatatlanul komikus.Milyen jellemző az örök dilettánsagresszív-kevély előre mentegetőzé-

se-kérkedése: „Egyébként egy negyedórase kellett hozzá, olyan gyorsan kanya-rítottam."

De lássuk az „igazából szép" szonettet.Az első nyolc sor unalmas, szépelgő

almanachlíra, aztán ez a hat sor követ-kezik:

Hogyha örök várakozásban Kellegyre szítanom a vágyam, Az ahalál előlege.Philis kegyét kívánni szűnök;Már minden reménytől ürülök,Olyan sok remény tölt tele.

Nem szépített-kozmetikázott itt bizonySzabó Lőrinc semmit, sőt, kaján mosollyal„sarkította" ő is az oronte-i bárgyúmesterkéltséget, tudván, hogy magyar ésfrancia fülnek más-másféleképpen hangzika fűzfaköltészet. Bizonyára ezt a - franciairodalmi életben Molière óta használatos -kézlegyintő ítéletet is ismerte: „Sonnetd 'Oronte." Aminek magyar megfelelőjekörülbelül ez lehet: Költőcske Mihály-vers.Tudhatott a közismerten tárgyilagostömörséggel fogalmazó kis LarousseOronte cím-szava alatt található

szövegről is:„...type de l'homme de cour qui prétend

au bel espit, et a qui il n 'est pas toujoursprudent de dire la vérité." Magyarul:„Annak az udvari embernek a típusa, akielvárja, hogy ragyogó (szép) szellemnektartsák, s akinek nem mindig ajánlatosmegmondani az igazat." Különben ittolvashatunk Alceste-ről is. Íme a jellemzés:„Type de l 'bomme colérique, mais d 'unesincérité inflexible ..." Magyarul: „Alobbanékony, de hajlíthatatlanul őszinteember típusa", aki (ismét az Oronte-szócikket idézem) „déclare franchement" -őszintén, nyíltan kijelenti -, hogy Oronteszonettje „bon á mettre au cabinet" -illemhelyre vagy legalábbis sutba való(cabinet ugyanis mindkettőt jelenti, Molièrenyilván tudatosan élt ezzel a szójátékkal).És az sem kerülhette el Szabó Lőrinc figyel-mét (az övét sem), hogy Molière annyiraegyetért hősének kritikai érvelésével, hogykétszer egymás után mondatja vele végig anépdal szövegét, ellenpéldaként az M. G. P.által divatos kecsességnek becézett nyafkahalandzsára.

Mindebből az derül ki, szerencsére, hogyA mizantróp mégiscsak jó darab, legalábbisúgy, ahogyan a szerző meg-írta, ahogyanhuszonegynéhány évvel ez-előtt SzabóLőrinc, majd napjainkban Mészöly Dezsőlefordította, a Madách Kamara előadta;kiderül, hogy Oronte

szonettjét nem tartják szépnek sem afordítók, sem maga Molière - egyedül M.G. P.

Ez megnyugtató.Az már kevésbé, hogy a kritika ilyen

furaságokkal gyarapíthatja olvasóinak is-mereteit. Bizony, nyugtalanító kissé azilyen okítás. Oronte „szép" szonettjévelszólva, „minden reménytől ürűlök", haolvasom.

5.Ungvári Tamás írása, mely itt, aSZÍNHÁZ hasábjain jelent meg(Korhűség és korszerűség, 1971.december), s melyet a szerkesztőségvitaindító cikknek szánt, első pillantásranehezebb fegyverzetűnek tetszik; hamódjával is, de érvel, koncepcióvalszembe legalább vitatható koncepciótszegez, színházi példákra, ellen-példákrahivatkozik, ezért kritikája a fel-vonultatott arzenál tekintetében kétség-telenül elüt a napilapkritikáktól - így illőés természetes is ez egy színházi fo-lyóiratban.

Ami azonban az önkényes közléseketilleti, ő sem feddhetetlen.

Az általa sikertelennek ítélt előadáskapcsán, „mely a szerzőnek is váratlangyengéit tárja fel", fölteszi önmagának aszónoki kérdést: vajon elvetendő-e a tö-rekvés, hogy klasszikusokat más környe-zetben, modern ruhában adjanak elő, il-letve kizárólag korhű díszletben, korhűgesztusrendszerrel, archaikus fordításbanszabad-e csak azokat előadni? Nemmelválaszol. Majd ezután egész fejtegetésemegtagadja ezt a határozott tagadószócskát, s végül pontosan oda kanyaro-dik, arra az eredményre jut, mint Mátrai-Betegh. Három példát említ a jogos éssikeres transzponálásra: az egyik az OldVic színpadán XIX. századi változatbanjátszott A velencei kalmár, a másik azugyancsak XIX. századba helyezett JohnBarton-féle Othello. A harmadik példát,„egy restaurációbeli durva angolkomédiának" huszadik századikörnyezetbe való átültetését, noha szint-úgy dicsérően említi („... a restaurációvilága épp szexuális cinizmusával rend-kívül hasonlít mai korunkra") tulajdon-képpen érvényteleníti is rögtön ezzel amegállapításával: „... teljesen úgy hat,mintha egy polgári kasszasikerszerző írtavolna". Ezenkívül rábólint még egyet-lenegy huszadik századi, mai környezet-bevaló áttételre. A mizantróp lengyelátdolgozására. Igen ám, de annak aprodukciónak van mentsége, Ungvári sze-rint. Mert prózában szól. „Ami mégis-

csak a korunk nyelve, a marihuana anya-nyelve, sokkal inkább, mint az alexand-rin. De barna pulóverben alexandrintszavalni ..." - írja immár teljesen Mátrai-Betegh utcájában, feledve (igazánfeledve?), hogy nem kell a lengyelekhezmenni, többek közt maguk a franciák isjátsszák A mizantrópot mai miliőben,ruhában s nem prózában, amint fentebb,Mátrai-Betegh Bélával vitázva említet-tem.

De hát nem a példák és ellenpéldák azigazán lényegesek itt. Hanem az, hogyvagy elfogadjuk a klasszikus drámák maikörnyezetbe transzponálásának el-vét,vagy nem fogadjuk el. Végtére nemmuszáj. Hiszen elképzelhető egy olyanálláspont is, mely még Shakespeare eljá-rását is megkérdőjelezi, azt, hogy példáulAntonius és Cleopatráját, Julius Caesarát,Coriolánusát „modern", Erzsébet-koriruhákban játszatta; pedig tudta - nemcsakő; reneszánsz nézője is - hogy mi fántermett annak idején a tóga.

Am ha elfogadjuk, akkor tudomásul kellvennünk, hogy minden miliőtranszponálás-modernizálás (hangsúlyozom: miliőről,díszletről, ruháról van szó, nem mese-,szövegátdolgozásról - mint pl. a különféleAntigoné stb. változatok esetében -, amiegészen más dolog) leglényege: akülsőségek anakronizmusa.

Közbevetőleg. Hogy miért csinálta eztmár Shakespeare, hogy miért vált ez azeljárás, ha úgy tetszik, fogás, századunk-ban újra divattá, méghozzá a shakespeare-inél meghökkentőbb, rafináltabb,pofoncsapóbb - „koktélszerűbb"! - vál-tozatokban (melyeket a húszas évekbenkuriózumnak tekintett a közönség, mapedig egyre inkább igényel és megtapsol) -, nos, erre a miértre Shakespeare esetébenmegírt, korunk színpadának esetében pedigvalószínűleg még megírandó tanulmányokfelelnek. Csak halkan és óvatosankockáztatom meg, hogy elképzelésemszerint e még születendő tanulmányokbanilyen és ehhez hasonló szavak is előfognak fordulni: disszonancia, Brecht,elidegenedés, ellenpont, abszurd d r á m a . . .

Visszatérve az elfogadásra vagy nemelfogadásra: Ungvári kifejezetten nemellenzi a miliőtranszponálást, de okfejté-sében elveti annak lényegét, a külsőség-anakronizmust, s különféle korlátokat állítmég fel ezenkívül, melyek legfeltűnőbbje:1. jó, jó, de csak a XIX. századig húzzukmagunk felé a múltat (A velencei kalmárJonathan Millernél és az

Othello John Bartonnál); 2. ha már egészenmagunkig, a huszadik századig húzzuk,akkor ne az eredeti versben, hanemprózában beszéltessük a szereplőket, pró-zában, „ami mégiscsak a korunk nyelve"... (ezen belül még egy jókora ön-ellentmondás: ha prózában beszélnek aMolière-hősök, akkor már egyszerre nemzavarók a „legfelületibb áthallások", a„legdirektebb azonosságok"?, az, hogy„amit Molière egy mai környezetben mondintrikáról, udvarról, hivatalok pac-kázásairól és protekcióról, az épp »kor-szerűsítve« közhely"?).

Egységet, egybehangoltságot követelUngvári a „lehetőség szerint csonkításnélküli, eredeti szöveg" (tehát mégsempróza? az ember nem győzi kapkodni afejét), a „gesztusnyelv" (vagyis az alakokkülső viselkedése, modora, ruhája,taglejtései?) meg a színjátékstílus között.Ezek szerint korhű jelmez, paróka, haj-bókolás ...? Nem, Ungvári „meghatározottelvi alapon álló külföldi kísérletek"-etemlít e követelményével kapcsolatban, nemhagyományos előadást. S megrója aMadách Kamara „kísérletét", mely„meghagyta az eredeti szöveget, de azúgynevezett második nyelvet fordította lemaivá", amitől „a két nyelv felesel ... azegyik szavával cáfolja a másikat... .

Hogy felesel egymással a két nyelv, ezigaz. Es helyes. Nyilván ez az egyikértelme az ilyesféle kísérletnek. De miért„cáfolja egyik szavával a másikat"?!

Olyasféleképpen jár el Ungvári - mármegbocsásson a hasonlatért, ami sosemlehet egészen pontos -, mintha például aracine-i hármas egységet kérné számon egy„formabontó" darabon. (Nem is áll olyantávol a formabontás fogalma az eredetiklasszikus szöveg mai környezetbehelyezésétől.) Vagy miután meghallgattaegy Bach-mű dzsesszátiratát, kijelentené:nem is rossz, de jobb volna, ha csakvonósok játszanák, a szaxofon meg a dobnem stílszerű ...

Ungvári Tamás elvi igenlése, ezt azigenlést lényegében megtagadó fenntar-tásai, s a kérdéses előadás heves ostorozásaközepette egyszer csak tisztán hall-hatóan,félreérthetetlenül hitet tesz a nem mellett.Cikkének ez a néhány sora maradéktalanulmeggyőző, nemcsak azért, mert egyenesbeszéd, hanem mert pontos, szabatosfogalmazás. Ezt írja: „A klasszikusokaktualitása abból fakad, hogy nem maéltek, hanem tegnap, hogy századokattudnak átkiáltani, hogy jós-latos erővel amúltból értették meg azt.

ami még századok múltán is érvényes. Azaktualitásukat ez a tegnapiság adja. A »márakkor is« - s ebből kijöhet a »még ma is«."

Így igaz. S az idézet eddig: a klasszikusokhagyományos szín-padra vitelének örökeszmei alapja is lehet. Mert bizonyosvagyok benne - nyilván nemcsak én, hanema „legelszántabb" modernizáló is -, hogyhagyományos, tehát a klasszikus daraboteredeti „lelőhelyén" hagyó előadás mindiglesz! Az is. Vagy akár elsősorban az. Mind-egy. Ungvári nem avval ingerel ellenke-zésre, vitára, hogy ő nyilvánvalóan csak ahagyományos interpretációban hisz, ha-nem hamis, ellentmondó következtetései-vel. Így folytatja ugyanis: „De ha csak ez ama van, akkor fáradt semmitmondássálaposodik a legnagyobb gondolat is."

De hát miért volna csak ez a ma jelen?!Hiszen ugyanúgy jelen van a múlt is: aklasszikus szöveggel, kivált, ha meg-hagyják eredeti formájában, s nem írják átprózává!

Miért hiszi Ungvári, hogy múlt és jelenvillamos töltése, kisülése (ami persze hogytöbb, mint holmi lapos vagy nem laposfelületi igazságazonosság!) csak onnan idecikkanhat, nem pedig ide-oda, oda-visszacikázhat?

Az imént, amikor leírtam a lelőhely szót,már elindult bennem egy asszociációsfolyamat; most megpróbálom végigpergetnia gondolatsort, hátha közelebb visz a mábatranszponálás alapkérdésének amegértéséhez. Nos, az ókori leletek helyetermészetesen a múzeumokban van; vagyakár a helyszínen, a fel-tárt lelőhelyen.Elzarándokolunk ide is, oda is, csodájukrajárunk, fogunk járni mindig. De megeshetolykor, végtére el-képzelhető, h o g y . . .tegyük fel, egy görög érmét a lakásunkban,a saját környezetünkben szemlélhetünk;vagy egy vázát ... éspedig teljesen eredetiformájában és színeiben, tehát nemátmázolva, hozzápászítva modernbútoraink, világításunk hangulatához ...oda-oda pillantásunkból s a vázavisszapillantásából aligha hiányoznék ajóleső-viszolygó borzongás-rádöbbenés. Sha történetesen amaz „Archaikus Apolló"állna - áll-hatna - ott a váza helyén, a„változtasd meg élted!" bizonyára mégparancsolóbban áradna belőle felénk,mintha lelőhelyén látnánk.

*

Még néhány további önkényes közlésUngvári Tamásnál.

Cikke harmadik sorában szövegvál

toztatás nélkül előadott budapesti Molière-ről ír. Később látszólagos szöveg-hűségről,még később a fordító Mizantróp-átdolgozásáról tesz említést.

A marsall-ügy. „Mit szóljunk ... ahhoz -háborog Ungvári csípős-szelleme-sen -, haezeket a marsallokat a színpadon egylégitársaság egyenruhájába bújtatottpaszomántos statiszta képviseli?... Amarsall, akiről el is felejtettük, kicsoda,akkor tárhatja elénk valóját, ha megmaradmarsallnak ..." De hát hogyan „maradjonmeg" marsallnak az, akit Molière nemannak írt meg? Un garde de lamaréchaussés de France csak Testőr, aMarsalli Becsületbíróság küldöttje (SzabóLőrincnél), követe (Mészölynél). Közte s amarsallok közt akkora a különbség, mint,mondjuk, a rossz emlékű „NemzetiSzámonkérő Szék" bírái s fullajtáruk, azidéző parancsot kézbesítő csendőr között.

Unalom. Úgy vélem, a kritikus csak asaját nevében beszélhet róla: hogy ő magamennyire un vagy nem un valamit; a néző

nevében nyilatkozni nemcsak illetlen dolog- képtelenség is. Nem szívesen hivatkozomsikerre: a produktum mi-nőségét nemmindig igazolja. De annak mindenképpenellene mond, hogy a közönség unatkozik.Amikor e sorokat írom, ötven nap telt el abemutató óta. S táblás házak előtt megy.Meggyőződtem róla: a színház pénztárijelentéseiből.

Fordítás. Már arra is fölkaptam a afejemet, hogy „Mészöly Dezső ragyogóműfordító - egyetlen húron, korlátozottskálán." Hogy pattanhatott ki Ungvárifejéből ez a jellemzés épp arra a mű-fordítóra, akinek munkásságára valósággala színészi mimikri jellemző, hiszen„skálája" a középkori misztériumátköl-téstől a tolvajnyelvű Villon-balladákon,Shakespeare-en, Molière-en, V. Hugón átShaw-ig (Pygmalion!), Feydeau-ig, sőt aszürrealista Wcingartenig terjed? Hamindezt egy húron le tudja játszani Mé-szöly, akkor már szemfényvesztő, nemműfordító!

De lássuk a folytatást: „Senki nála(Mészölynél) jobban nem fordítaná le aCyranót, talán még Ábrányi Emil sem. Detiszta rímeiben, csengésében, bongásábanaz ő költészete a századvég..." „Mészölyszövegéhez tökéletesen illik a bajuszkötő -akármelyik rendező máris nekiláthat afeladatnak, hogy a XIX. századba ültesse áta Mészöly-féle, ön-magában kitűnőváltozatot, némi ódon ízzel" ... stb.

A bajuszkötő jó. Még irigyelném is, hataláló volna e szellemesség - így azonban,hogy nem talál, mit ér? Mit ér, ha abajuszkötő csak a XIX. századhoz illik(meg talán bajuszainkra, Mészöly, Ungváris jó néhányunk bajuszára illenék, hakapható volna; konkrét bajusz-kötő ügybenegyek vagyunk, abban igen ...), de MészölyMolière-fordítására semmiképp, az ugyanisnem XIX. századi. Mert azt, ugyebár, elkell hinnünk Ungvárinak - „becsületszóra"

-, hogy Laurence Olivier nagyon rosszul,rend-kívül manírosan játssza A velenceikalmárt az Old Vic színpadán: nem láttuk.De Mészöly fordítása ellenőrizhető.

Íme Alceste keserűsége Mészöly tol-mácsolásában:

ALCESTENem tréfálok veled:Tőlem ne várjanak sehol kíméletet!Epém fakasztja föl a város és az Udvar,En már torkig vagyok minden szabályzatukkal,Csak fájdalom gyötör, keserű szenvedély, Haelnézem, hogy él az, aki köztük él.Csak érdek-emberek, lapítók, intrikálók,Helyezkedők, nyalók: csalók amerre látok!

PHILINTEAzért nem oly sötét a kép, ahogy te látod.Ellenfeled lehet farkasnál farkasabb, De elnem érte, hogy letartóztassanak.S a vád majd visszaüt, mert mindent észre

vesznek:Rágalmazásain még csúnyán rajta veszthet.

ALCESTEŐ? Nem! Ilyesmitől egy mákszemnyit se fél:Minden gazságra van zsebében engedély! Nehidd, hogy egy ilyen kaland csak úgy

ledönti: Őfölfelé bukik: még jobb állásba köt ki

Ez XIX. század? Vagy pláne század-vég?

Vajon mennyivel frissebb a következőváltozat?

ALCESTENem én. Sőt azt hiszem,

E ponton senkit se kímélek sohasem. Szememég: udvari s itt a városi népnek Nincs figurája,mely ne forralná epémet; Rögtön rosszkedvűés boldogtalan vagyok, Látván, emberek köztmis milyen a kapocs. Gyáva hízelkedés,csalás, önérdek, álnok Képmutatás minden,amibe csak belátok;

PHILINTEA baj nem is olyan rettenetes egészen. Bármitfogott is rád pimasz ellenfeled, Csak nem értecl, hogy börtönbe vessenek; Látjuk, hamisvádja hogy omlik máris össze S ez a tettetalán őt magát teszi tönkre.

ALCESTEŐt? Ily fogásoktól ő nem félt sohasem; Engedélyevan, hogy nyílt gazember legyen; Es hatalmátnemhogy csökkentené kalandja, Meglásd, holnapeggyel magasabb lesz a rangja.

Szabó Lőrinc fordításából idéztem, anagy költő és műfordító emléke irántitisztelettel. Szabó Lőrinc fordítása szépírás; Mészölyé jobban mondható.

Vigyázzunk a századokra utaló cím-kékkel. Ha magam nem vigyáznék, meg-kérdezném Ungváritól: vajon hányadikszázad stílusa ez: „Nem látom okát, miértne lehetne pontosan megfogalmaznikifogásunkat olyan jelenségek ellen,amikor a kísérlet ilyen esendő eredménytarat."

Kritikájának záró mondatát idéztem amagam cikkének zárókövéül.

*

Post scriptum. „Túlzott indulat? Túl-zott" - vállalom én is Ungvári Tamással.Azt a szenvedélyességet, mely mindnyá-junkat elkap, ha az igazságot kutatjuk.Lehet e szenvedély a tények tisztelete?Bár azzá lenne bennünk!

KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL

Hermann István:

A jubiláló színház - ma

Almási Miklós:

A lehetetlen dráma sikere (Gyilkosok aködben)

Pályi András: A két

Sirály Molnár Gál

Péter:

Két portré (Ungvári László és Márkus László)

Feuer Mária:

Magyar egyfelvonásosok az Operában

Szeredás András:

A beszéd dramaturgiája (Peter Handkéról)

Sz. V. Gippiusz:

Beszélgetés egy taburól

Földes Anna:

Örkény dramaturgiája

Szigethy Gábor:

Politicus feljegyzések színházművészetünkmai állapotjáról

Köpeczi Bócz István:

Arcok és álarcok

Dévényi Róbert:

Bábfesztivál Pécsett

PÁLYI ANDRÁS

Korszerűsítés vagy

korszerűség ?

A gyáva

Tagadhatatlan, hogy a gyávaságot álta-lában pejoratív fogalomnak tartjuk. Kü-lönösen, ha megtévesztő álbátorságtakarja. S még inkább, ha a tartalmatlanjóléthez való ragaszkodást, a tartalmasabbéletlehetőség elmulasztását jelenti. Alighaelegendő azonban egy művészi alkotáshozennek puszta „leleplezése", konkréttársadalmi vonatkozás, közeg nélkül. Mégakkor sem, ha ez az alkotás nem kívántöbb lenni, mint ünnepi megemlékezés,tisztelgés Sarkadi Imre emléke előtt,születése és tragikusan korai halálaévfordulóján. Ez az alkalom ihletteugyanis Mihályfi Imrét, hogy elkészítse Agyáva tévéfilmváltozatát. Mihályfi,gondolom, Sarkadi kisregényének maiaktualitásából, hatóképességéből indult ki,s voltaképpen zavarták azok a motívumok,melyek a mű keletkezési idejére, azötvenes és a hatvanas évek fordulójárautaltak. A tévéváltozat tehát igyekezett„túltenni" magát azon a tíz éven, mely aregény megjelenése óta eltelt, s mintegy amába transzponálta a cselekményt.

Anélkül, hogy el akarnánk ismételniazokat a kifogásokat, melyek a sajtóban aBudapesti Művészeti Hetek keretén belüllezajlott televíziós bemutató utánmegjelentek, fel kell tennünk a kérdést:végül is miféle gyávaságról szól A gyáva?Mert abban igaza van Hámos Györgynek,aki az Élet és Irodalomban fogalmaztameg ellenvéleményét a tele-víziósváltozatot elmarasztaló kritikákkalszemben, hogy Éva a regényben(minthogy első személyben beszél), máraz első oldalon leleplezi magát. Érdemesis felidézni ezeket a Hámos György általugyancsak citált sorokat: „Évek ótatudom, házasságunk lassan kétfajtaönzéssé alakult át; az ő önzésének alap-ja,hogy én szép vagyok, dekorálom, samellett dicsérem - az enyémnek, hogy ősok pénzt keres, és úgyszólván mindet énköltöm el, ahogy akarom. Valószínűleg őis sejti, hogy együttlétünk üzlet, aminekaz alapja az ő pénze és az én személyem."

Azzal azonban már alig-ha érthetünkegyet, hogy a film készítői „jó iránybazökkentették ki a pályáról a

regényt" - mint Hámos írja -, amikorelengedték fülük mellett a korán leleplezőbelső monológokat.

Hiszen a filmben alig derült ki több azegész történetből, mint amit Sarkadihősnőjével a regény első lapján elmon-datott, holott nem véletlen - s ez, gon-dolom, nem szorul bizonyításra -, hogymindez Sarkadinál már az első laponkiderül. Vagyis A gyáva - az írói szándékszerint - elsősorban nem az úgynevezettművészi világ egy élősdi nőalak-ját akarjaelénk állítani, hanem ennél általánosabb,mélyebb kérdést; az embert emberré tevőambíciók elsorvadását. Sarkadinál ezértkiindulópont Éva le-leplezése, s ezértjártak rossz úton a film alkotói, amikor eleleplezést a tévéváltozat mondanivalójávátették.

Összefügg ez a mű mai aktualitásánakfélreértésével. A gyáva, érzésem szerint,nem olyan értelemben időszerű, hogy akárma is keletkezhetett volna. Sarkadi,miközben pontosan jelzi azt a társadalmiközeget, melyben hősei mozognak, a jövőtársadalmát félti. Félti bizonyos el-anyagiasodástól, ezért is kerül a regény-beszélsőséges és reális ellenpólusként asomogyi „kirándulás" képsora, aminek afilm épp finoman megmunkált drámaiösszeütközéseit egyszerűsítette le, s ezértoly lényegesek mindazok a rekvizitumok,melyek az ötvenes-hatvanas évek fordu-lójára utalnak. Sarkadi, mintha forgató-könyvet írt volna, regényében igen fontosszerepet szánt a kellékeknek, Benceszakállától Tibor Ikka-üvegéig, amiből arumot tölti; Mihályfi viszont egy az egybeáthelyezte a cselekményt a mába, s ezzelSarkadi féltése banális igazságok elkésettismételgetése lett, annál is inkább, mert afilm az Éva-típus leleplezését tekintettefeladatának, ami pedig az író számárakiindulópont volt.

A tévéváltozat így, ezzel az erőszakosaktualizálással. elszalasztotta a műbenrejlő lehetőséget, azt, ami valóbanaktuális. Érzésem szerint ugyanis, ha atévéfilm készítői a történet korhoz kö-töttségét erősítik, ha Sarkadi akkori fé-lelmeit bontják ki A gyávából: az ambí-ciók elsorvadásától, az elanyagiasodástólvaló félelmet, akkor erősebb, maibb hatástértek volna el. Sarkadit azok a kérdésekgyötörték, víziószerűen, melyek-kel ahalála utáni évtizedben nemegyszerszembe kellett néznünk.

S ez, a tíz éve meghalt író meglátásainakés mai problémáinknak e kapcsolata,önmagában is olyan feszültségettartalmazhatna, melyet aligha lett volna

Hagyományosvagy új dramaturgia?

szabad elszalasztania Mihályfi Imrének,amikor Sarkadi maiságáról kívánt vallani.Végül a film közhelyeket állapított meg; akisregény viszont továbbra is izzóanaktuális, izgalmas olvasmány. Lehetséges,hogy izgalmasabb, mint valaha. Ma márnemcsak Sarkadi vízióját érezzük benne,saját tapasztalatainkat is. A filmből sajnosmindkettő elveszett, s ezzel elveszett azalkotás közéletisége, politikai jelentése is.

A mizantróp

A Sarkadi-tévéfilm esete nem elszigeteltjelenség. Az aktualizálás - idézőjelbenvagy anélkül - színházi művészetünk talánlegtöbb szenvedélyt kavaró kérdése, svitatkozzunk bár a politikai szín-házról, aklasszikusok játszási módjáról vagy aszínházi profilról, előbb-utóbb ez kerülterítékre. Korábban a Rómeó és Júliakavarta fel a kedélyeket, majd Amizantróp; s a két előadás együttes em-legetése a balsikerű aktualizálás elrettentőpéldájaként, mint Ungvári Tamás tette aSZÍNHÁZ 1971/12. számában, véleményemszerint a jelzett művészi, alkotói konfliktusmeglehetősen sematikus megítélését isjelzi. A Sarkadi-tévéfilm esetét azért isérdemes volt szemügyre vennünk, mertnemcsak adalékot szolgáltat a kérdéshez,hanem olyan tanulságokat is kínál, melyekjól megvilágítják a színházi aktualizálásokellentmondásos problémáját is.

Ungvári felállít egy tételt: egy korhűMolière-előadás sokkal korszerűbb len-neA mizantróp legutóbbi, Madách kamarabelibemutatójánál; s ezt így még el isfogadhatnánk, ha nem maga Ungváriidézné az ellenpéldát: a jan Kott át-dolgozásában és Zygmunt Hübner ren-dezésében Krakkóban bemutatott mai Amizantrópot. S jóllehet a budapesti elő-adást Mészöly Dezső csengő-bongó rímeiis meglehetősen bénítják, s nem véletlen,hogy Kott prózában fordította Molière-t(ebben is igaza van Ungvárinak), a kérdéslényegét mégsem itt érzem. Kott ugyanisszellemes nyelvi játékaival, melyekátszövik fordítását, nemcsak sajátos íztkölcsönöz a darabnak, de „alájátszik" arendezői elképzelésnek is. A molière-idialógusokat teletűzdelte mai kifejezé-sekkel, az egyes drámai szituációk in-doklását az úgynevezett kisrealizmusigényei szerint is kidolgozta, Oronte jel-legzetes dilettáns, „avantgarde" költő lett, smegidéződött a varsói kávéházak világa,mai motivációval dolgozta át Alceste ésPhilinte konfliktusát (természe-

OSZTOVITS LEVENTE

Elfogult rögtönzésekaktuális témákra

3. Nosztalgia és valóság

Tizennégy éves koromban történt először,hogy a születésnapomra, névnapomra ésegyéb ünnepi alkalmakra kapott ésgondosan félretett pénzemből egyvasárnap felutaztam Budapestre, hogyvégre színpadon lássam X. Y. kedvencszínészemet egy olyan darabban, amely-ben különösen parádés alakítást nyújtott.Voltam délelőtt fél tizenegykorszínházban, majd ebéd nélkül átrohantamegy másikba, ahol fél háromkor kezdődöttaz előadás. Ott is valamelyik kedvencem-bálványom tündökölt. Ezek a darabok,előadások máig elevenen él-nek azemlékezetemben, az egyszeri, de

tesen anélkül, hogy az alapvető drámaiösszeütközésen változtatott volna);ugyanakkor megmaradtak a Molière-ko-rabeli fogalmak, az udvar, a méltóságok, akirályság stb.

Amikor azonban az udvar emlegetéseolyan kifejezésekkel keveredik, mint azelidegenedés, nyilvánvalóvá válik azanakronizmusok általánosító szerepe (azudvar például a mindenkori befolyásosemberek körét jelöli). Ez pedig lehető-séget kínált arra, hogy a rendező olyanösszefüggésekben ábrázolja a „befolyá-sosságot" és Alceste elvakult kritikáját, akiazonosítja az „udvart" a társadalommal, sépp ezért nevetségessé válik, amelyárnyaltabb és maibb, ha úgy tetszik,korszerűbb, mint amilyen a „korhű"

Molière lett volna, hisz benne van mai tör-ténelemismeretünk is.

Vámos László nem erre vállalkozott. AMadách kamarabeli A mizantróp a mainyugat kritikája kíván lenni, s ez így va-lóban formális megoldás. Hasonlóképpenformális, mint a Mihályfi-féle Sarkadi-film mai időszerűségének egysíkúkihasználása. Az ugyanis, hogy Molière Amizantrópja akár a mai nyugaton istörténhetne, az, hogy A gyáva akár a maiMagyarországon is megeshet (ez is, az iskis változtatásokkal), önmagában mégnem indokolja a kérdéses művek mábatranszponálását. A gyáva esete jól mutatja,ez az átültetés egyszerűen meg-

leginkább mégis az a szavakkal reprodu-kálhatatlan varázslat. Élmény, amely-bena testi valóságban látott, lelki jelenlétébentapasztalt X. Y. „nagy" színészrészeltetett. Személyvonaton utaztam oda-vissza háromszáz kilométert, csupaizgalommal jöttem és diadalmasanmentem haza, zsákmánnyal: a Csodával aszívemben.

Aztán éppen jókor kerültem fel véglegPestre, immár egyetemistaként. Ahatvanas évek elején Gábor MiklósHamletjét, Henrikjét, Tolnay KláriBlanche-át visszaemlékezve is töretlenülszép előadások fénylő csúcspontjaikéntlátom. (Majdnem elfeledkeztem vala-miről: gimnazistaként szintén felutaztam-felbumliztam Pestre, hogy Págert lássam.Valóban a föld indult meg velem akkor.)

Összegezve: máig beleborzadok ezek-beaz élményekbe, a színházba vetett hitemtápláló, vitamindús emlékeibe.

fosztotta a művet időszerűségétől. S tu-lajdonképpen ugyanez történt A mizant-róppal. A Major-féle Rómeó és Júliától,ha az eredményt ki-ki a maga ízlése és amodern színházról alkotott elképzeléseszerint ítéli is meg, elvitathatatlan az atörekvés, mely az itt említett példák közülleginkább a krakkói A mizantróppalrokonítja a nemzeti színházbeli Rómeó ésJúliát. E törekvés lényege pedig, érzésemszerint, nem más, mint a szó legnemesebbértelmében vett politikus színházmegteremtése, melynek köze van maiéletünkhöz, mely közvetve vagy kevesebbáttételességgel mai problémáinkról vall.

A korszerűség és a korhűség nem zárjákki egymást, és a művek erőltetettkorszerűsítése sem jelent korszerűséget.Úgy hiszem, minden művész eredendőhivatásának érzi - vagy kellene éreznie

hogy saját korához szóljon. A korsze-rűség látszataként alkalmazott korszerű-sítések azonban nemcsak „irodalomcent-rikus" szempontból vitathatók, de ak-tualitásuk szempontjából is. A világiro-dalom és a színháztörténet tele van át-dolgozásokkal ; művészi értelembenmégiscsak azok az átdolgozások voltakéletképesek, melyek - legalább valamilyenvonatkozásban - többet tudtak mondani azátdolgozott, rendezőileg át-értelmezetteredeti műnél.

Azóta már nem tudok elsápadva,könnyekkel viaskodva tapsolni, ritkánérzem azt a hajdani érzéki gyönyört,legfeljebb néha az Opera színpadán, haegy Tito Gobbit, Astrid Varnayt, Simio-natót vagy Melis Györgyöt látok-hallok.Esetleg koncerteken még. Mi az oka? Eztkeresem, s szinte nosztalgikusan kéremszámon azoktól is, akiket még hat-hétévvel ezelőtt is egy serdülő romantikuslelkesedésével-buzgalmával imádtam. Hola varázs? A varázs megéléséhez szükségesnaivitásom veszett el, kamasz-rajongásomés nyitottságom, amit még húszegynéhányévesen is birtokoltam? Vagy talán azérttörtént mindez, mert félig szakmabelilettem, mert alkalomadtán kritikus isvagyok, mert mélyebbre látok, s talán márkevésbé érzek? Mások lettek az igényeim?Nem az egyéni remeklés csodáit kívánomtöbbé, hanem a tökéletessé csiszolt egészgyönyörűségét?

Ez a cikk is csupa szertelen rögtönzés,melyben kutatom, keresem a hibát -magamban is: miért nem tudok már néharégi kedvenceimért sem rajongani?

Irigylem azt a nézőt, aki egy-egy szí-nészért megy a színházba. Csodálom aszínészt, akinek tábora van. Nagyra be-csülöm, hogy vonzani tud.

Rossz néző lennék? Aligha. Szintekritikátlan néző vagyok. Csak az abszolútdilettantizmus vagy valami különösenbosszantó ostobaság üldöz el a szünetben aszínházból. Közepes dolgoknak is szívbőltudok örülni. Én a színházban szeretem jólérezni magam. Ha néhanapján kritikátírok, a kritika csak az előadás után kezdformálódni bennem. Ha csak közepesen jóis egy előadás, akkor már leköt, benneélek - érzelmileg és értelmileg egyaránt:rácsodálkozom.

A szünetben ritkán van rossz vélemé-nyem, várok vele, mert mindig optimistavagyok. Egy-egy jó előadás egyszerűen azérzékeimet bizsergeti meg.

Azok közé sorolom magam, akik egyvidéki színház tájelőadásán véresre tap-solják a tenyerüket. egy valóban ügyestáncoskomikus miatt. Akik a József AttilaSzínházban szinte megható lelkesedésseltörnek ki tapsviharban, ha Bodrogi Gyulaa színen megjelenik. Amíg a közelébe nemköltöztem, egyszer sem voltam a JózsefAttila Színházban. Szín-padon egyszersem láttam Bodrogit. Csak a híréthallottam - nem a legjobb hírét. Miótaláttam, a híve vagyok. Kritikusa, de híveis. Mert azok, akik körülöttem a nézőtérenülnek, rákényszeríte

nek arra, hogy higgyek benne. Láttam márkitűnőnek, láttam ripacsnak. De azutóbbiként is szerettem. Valami ősi, lé-nyegi egységbe fogott, kényszerített -most ő - azokkal, akik clownkodásátgyermeki örömmel, boldogan, hálásanbefogadták. Jól tudom, az ilyen siker,hatás, nem feltétlenül kritériuma a „mélyés igazi" színházművészetnek, de azt istudom, hogy e nélkül aligha lehet meg aszínház.

Nem akarok túlozni: ma is vannakkedvenceim. Ruttkai Éva, Törőcsik Mari,Darvas Iván: lehet értük nem rajongani?De színházrajongásom érdekében mégisaggaszt: hova lettek a nagy, a fe-ledhetetlen alakítások? Hová tűntek acsodák? Miért ritkák, mint a fehér hol-ló?Olyan keveset látok belőlük manapság, snélkülük mennyivel szegényebb vagyok.

*

Tisztában vagyok vele: ez az én nosz-talgiám nagyon elavultnak tartott szín-házszeretetet, színházkoncepciót takar. Slátszólag minden megcáfolja.

Hiszen:1. állandóan azt hallom, hogy Ma-

gyarországon kiváló képességű, kimagaslóegyéniségű színészek vannak, de nincsigazi színházművészet.

2. Nagyszerű alakításokat lehetne lát-ni, de alig látni jó rendezést, korszerűösszprodukciót.

3. Az utóbbi két pontban felsoroltakatnem hazai szemtanúk, hanem külföldivendégeink bizonyítják.

Megalapozottnak látszó érvelés, jó-résztigaz is. Mit kezdjünk vele?

Vegyük sorra a pontokat.Először is: a kiváló képességű, kima-

gasló tehetségű színészek köre alig bővül.Sőt, szűkülni látszik. Tessék meg-nézni aNemzeti Színház női gárdáját, aVígszínházban a fiatal férfi színészek, aMadách Színházban az idős szerepekalakítóinak listáját. Van kettőnél több, akiigazán vonzana, aki csodateremtő te-hetség, aki kimagasló szólóprodukciójával„gátolna" egy rendezői koncepciót?

Aligha.Hol vannak hát a nagy alakítások? Hol

vannak az igazi „mennybemenetelek"?Évente ha két-három akad. Persze, nemazt akarom mondani, hogy nincsenekkifogástalanul megoldott szerepek, egy„kiváló képességűtől" bármikor elvárhatórutinos alakítások, a kritikusok általkimanipulált „sikerek" - ezek adódnakszép számmal. De az igaziak,

a jutalomjátékok - színésznek és nézőnekegyaránt jutalomjátékszámba menőprodukciók - azok hol maradnak?

Nem sorolom fel, hány kitűnő, kedvencszínészemet láttam hatalmas ambícióvalközepeset produkálni, azt sem, hánytólláttam lélektelen és hatástalanmagamutogatást. Minek sorolnám fel?Magamnak is pironkodva vallom be, hogyhányszor csalódtam.

Az okot keresem.

*

Magyarországon pillanatnyilag a lehetőlegrosszabb a helyzet. Rendezői színháznincs (pedig mennyit cikkeztek róla,mennyit követelték, esztétikai fun-damentumát milyen gondosan megve-tették). És még mindig létezik színész-centrikus színház (pedig milyen logikusérveléssel bizonyították anakronizmusát).

Két lehetőség között vergődünk. Né-haelég szánalmasan.

Talán a legaggasztóbb az, hogy maga aszínész kezdi elveszteni a hitét a szín-házban. A hitvesztés pedig mindig bizo-nyos etikai-morális és mesterségbeli zül-léssel jár együtt. Tanúi vagyunk: menjünkbe egy huszonötödik előadásra, és halljuka súgót. Menjünk be egy másik-ra - ezenfogadásból húsz perccel hamarabbbefejezik az előadást.

A nézőben nem hisz a színész? A né-zőtől vár többet?

Lehetetlen, hiszen a néző ott ül, több-nyire ott ül előtte, s azért ül ott, mert ra-jongani szeretne érte.

A színész, „a kiváló képességű", is márkorábban elvesztette a hitét, talán még aszínpadra lépés előtt, talán már a próbáksorán, talán már a próbák előtt.

Miért? Mi miatt? Esetleg ki miatt?Találgatunk.Ám mielőtt a tettesre rámutatnánk, hadd

vessünk közbe valamit.A színész nem mindig akarja a maga

javát. A világ egyik legtévedékenyebbteremtése. Néha maga ellen dolgozik. Deaz igazi színész - ha művészi tevé-kenységről van szó - sohasem menthe-tetlen. Érzékenysége káprázatos. Ösztö-nei, ha fertőzetlenek, a legjobb iránybamozdíthatók.

A színész sok mindenért hibás lehet. Denem mindenért ő a hibás.

Tehát nézzük a tettest.Először is annak tekinthetjük az álla-

potot, amelyben a magyar színházművé-szet vegetál. A már említett interreg-

világszínház

1

NÁNAY ISTVÁN

Öreges diákfesztivál- tanulságokkal

„The young theatre - a voice of progress",vagyis: „A fiatal színház - a haladáshangja." Ez volt a III. nemzetközi egyetemidiák színjátszó fesztivál mottója. Akétévenként Wroclawban rendezettseregszemlét a fesztiválok fesztiváljánaknevezik, mivel az egyes országok nemzetiminősítő versenyeinek legjobbjait vagy másnemzetközi találkozók ki-emelkedőprodukcióit láthatják a nézők. Tehátkétszeresen megkülönböztetett figyelemmelkellene kísérnünk ez eseménysorozatot,hiszen a bemutatkozás „mit és hogyanja"

alapján egy világ-szerte terebélyesedőmozgalomról kap-hatunk képet. Ez esetbenellentmondásos képet. Ez a fesztiválugyanis az öregecske színházak találkozójavolt. Nem a résztvevők életkora miatt (báreseten-ként ilyen tekintetben is!), hanempolitikai és művészi gondolataik, a produk-ciók tartalmi és formai megjelenítésekövetkeztében.

A fesztivál legtöbbet vitatott kérdése amottóban is megfogalmazottprogresszivitás volt. A bemutatkozó 21

együttes mindegyikéről elmondható, hogyhaladó gondolatok, társadalmi problémákszó-szólója. De a progresszivitást rendkívültágan fogták fel, úgyszólván minden be-lefért, legalábbis ezt tükrözték a pro-dukciók. Az általános emberi kérdések-kel- kiszolgáltatottság, elidegenedés, háború,tiltakozás az erőszak ellen - ép-

pen úgy találkozhattunk, mint az aktuálisnapi politikai események megjelenítésévelvagy a politikai szemináriumokillusztrálásával. A szándékuk szerint elő-remutató előadások a megvalósulás soránlegtöbbször zavaros közhelygondolatokkeretéül szolgáltak.

Színházi találkozóról lévén szó -progresszivitáson a színházikifejezőeszközök megújítását is érthetnénk.E tekintetben határozott megtorpanást ta-pasztalhattunk. Az előadások zömébenazonos formai megoldások sztereotipiákkámerevedett „ötletei" köszöntek egy-másnak.Általános volt a görcsös igyekezet aközönség aktivizálására, a játékba valóbevonására, de ez az esetek többségébenkülsőleges és hatástalan maradt.

Szeminárium és diákkabaré

A színpadot direkt politizálásra többegyüttes felhasználta. A fesztiválokvisszatérő csoportja a pármai CUT, amelymost a Vigyázzatok., munkások! Ha aNépfrontra szavaztok, a vörösök ellopjáka bicikliteket című előadással szerepelt. Adarab „szereplői" többek között Azamerikai tőke, a Vatikán, Az olaszkereszténydemokrácia, A forradalmár. Minta címből és e felsorolásból is ki-következtethető, allegorikus játékról vanszó, amelyben a politikai gazdaságtanleegyszerűsített fogalmainak és össze-függéseinek illusztrációja keveredett kétmunkás forradalmi elmélkedésével.Mélységben és magasságban osztott szín-padon, jelzett barokkos épített díszletekközött játszódott a darab, melynek "leg-kifejezőbb" képe, amint a Vatikán és Azamerikai tőke érzelmes tangót táncolvaegymáséi lesznek. Filmvetítés, magnózeneés szöveg teszi az előadást mégzsúfoltabbá.

Lényegében hasonló, eszközeibenazonban egészen eltérő előadás a buka-

resti Architeatrul együttesé: Egy háztörténete. Az emberiség fejlődését ábrázolóetűd (mely motívum még legalább háromegyüttes előadásában szerepelt) után akizsákmányolt embert mutatták be -többszörösen. Az élősködő, elnyomóHatalmat az elnyomottak megdöntik, majdtanulnak, dolgoznak, építenek, éstenyerükben összehordott föld-halombaelültetik az eszme diadalát hirdető fácskát.A játék stílusa rendkívül puritán. Néhánydobogó és a játékosok kis batyujában levőegy-két tárgy minden segédeszközük. Párperces etűdökben illusztráltak egy-egybanalitásig le-csupaszított tételt. Ezeklegjellemzőbbje: a kizsákmányoltak körülvannak kerítve. A felkelést jelző sípszóhangjára a ketrecükön átlépve a Hatalom ésaz azt szolgáló Vallás és Korrupció „házát"jelképező fakereteket a Hatalomraaggatják, és a keretek súlyától az össze-esik: győz a forradalom. Ilyen egyszerű atörténelem!

A bradford-i Art College társulat apolitizálás más formáját választotta. JamesHarold Wilson elsüllyeszti Bismarckotcímű, előadásuk pergő ritmusú diákkabaré.Wilson hosszú, szőke hajú, lányos arcúcserkész. Volt külügyminiszterét, GeorgeBrownt, sajátos bohócruhája - fele frakk,fele overall - jellemzi. A használt tárgyakreális és jelképes értékűek. A hatalomjelképe például egy távcső, mely emellettarra is szolgál, hogy Sir Alexander DouglasHome a lóverseny eseményeit vizsgálja.Harold Wilson miniszterelnökségéhez kéria pár-tok támogatását - ez a színpadon egygyors tempójú szerelmi megkörnyékezésformájában jelent meg: a pártokat meg-személyesítő lányoknak teszi a szépet, ígérfűt-fát. A kolonializmust, az angolgyarmatosítás következményeit, az élet-színvonal tagolódását, az ár- és béreme-lések mechanizmusát bűvészmutatvány-

num-helyzetet, amikor még nem a rendezős már nem a színész a központ, az úr. Ez ahelyzet gyilkosan káros. Példátlanenergiákat elemésztő.

A színész sokszor és joggal azt mond-ja:azért játszom ilyen és ilyen darabban, merta rendező a maga sikerét kovácsolja. Azigazgató jó pontot akar szerezni. Adramaturg felfedezési mániája ilyendarabot tukmált a színházra.

A rendező azt mondja: nem valósít-

hatom meg ilyen és ilyen művészi ideá-lomat, hitvallásomat, mert nem vagyok úr,csak a színész cifra szolgája. Pozícióm éstekintélyem látszólagos.

Ennek is, annak is igaza van. Igaza lenne,ha a két szempont voltaképpenellentmondana egymásnak.

De tegyük fel, hogy ellentmond.Nagylelkűen adjunk mindkét félnek igazat?

Langyos megoldás. Az igazság talán

mégis annak a javára dönthető cl, aki ajobb. Aki perdöntőbben bizonyítja a magaigazát, ha egyszer már sarkalatos ténnyétettük a színész-rendező ellentétet. Aszínész és a színházvezetés ellen-tétét.

Vajon ki a jobb, ki bizonyítja igazátmeggyőzőbb érvekkel?

Melyik oldalon állnak szavahihetőbbtanúk?

Erről legközelebb.

nak is beillő, elsősorban verbális eszkö-zökre épülő jelenetsorral mutatták be. Azegyüttes nem a világot akarta megváltani.Reflexiókat - szatirikus meg-jegyzéseket -fűztek saját napi politikai életükhöz, sszellemes, könnyed stílusú előadástprodukáltak.

Amikor a politika csak védjegy

A politikai tartalom azonban a legtöbbelőadásban áttételesebben jelentkezett, sőtolykor a társadalmi kérdések csakürüggyel szolgáltak egy-egy öncélú pro-dukcióhoz.

A Săo Paolo-i Equipe együttes Egywhisky Saul királyra c. monodrámája - egydiák vívódása a világ igazságtalanságaimiatt - egy parádés alakítás lehetőségétkínálta. A másfélórás előadás azonban ahelyenként fel-felvillanó politikaitartalmat is elfödte. (Az amerikai tőkebefolyása, a forradalmak szerepe Dél-Amerikában, a forradalmárok elsiratása.)

Az elidegenedés, a magány, az emberekközötti kommunikáció szegényessége minttársadalmi probléma az angol Grassegyüttesnek szintén csak ürügy volt ahhoz,hogy látványos, de semmit-mondó beat-álegzotikus revüt adjanak elő, amelynekcsúcspontja: a közönséget felhívták aszínpadra, táncoljanak együtt a tánckarral.

A wroclawi Kalambur Színház bemu-tatója - különben az egyik legrégibbegyetemi együttes, saját színházzal, ál-landó, stabil maggal rendelkező társulattal-, A nap ritmusában is alapjában véverevüprodukció volt, bár az előbbinélösszehasonlíthatatlanul gondo-latgazdagabb és a maga nemében igazabbelőadás. A színház a lengyel egyetemiszínjátszás egyik hagyományos irányzatát,a költői songszínháznak a lehetőségeitigyekszik tágítani. De eklektikus előadásszületett, amelyben egy pop-énekes éskülönféle allegorikus figurák (bürokrácia,képmutatás, korrupció), szürrealistakompozíciók és a narrátor lírai textusa,dalok, táncok, az ember teremtése ésvarietéjelenetek idő- és térbeliegymásmellettisége akadályozta azelőadás mondandójának kibontását. (Amondandó: a környező világ ellent-mondásai között nehéz az embernek el-igazodnia.)

Az amerikai Caravan együttes becsaptaa közönséget. Azt hirdették, hogy a nőiemancipációért harcolnak a Hogyan kellasszonyt csinálni című darabjukkal. Deerről a vallásos női képeslapok és

rossz ízű kabarétréfák színvonalán szól-tak, bár igen rafináltan. A néző belefe-ledkezett a látványos ötletekbe, a kifeje-ző, közvetlen mozdulatrendszer játékos-ságába, és a külsőségek mögött nem iskereste már az ígért mondandót.

Együtt játszani a közönséggel?

Majd minden együttes a közönséggel valóaktív kapcsolatkialakítás valamilyenformájával kísérletezett. A cseljabinszkiegyüttes színes labdákat dobált a kö-zönség közé, és élénk labdázás kezdődötta színpad és a nézőtér, sőt maguk a nézőkközött. Több előadásban a színészek anézőtérre mentek, és kiszemelt egyé-nekhez intézték szövegüket. Ugyancsakgyakori volt, hogy a nézőket a játéktér-rehívták. cibálták, s ott akarva-akaratlanulrészesévé tették őket egy-egy akciónak.Például a bolgárok egyébkénthagyományos szatírájában, az Analfabé-tában, a színpadra ráncigált nézők azsarnok megdöntésének akciójában ve-hettek részt, egymásba akaszkodva, akár akötélhúzásnál, versengtek, melyik oldal azerősebb, majd a földre huppantak.

Az előforduló „aktivizálásnak" ezek akiragadott formái is mutatják, hogy nemsok közük van a valódi közösségi, aközönség részvételére számító színház-hoz.

A fesztivál kétségkívül leghatásosabb,technikailag legbravúrosabb és legérde-kesebb előadása az amerikai The Per-formance Group Kommunája volt. Ez azelőadás az aktivizálásnak, a mai szín-házitörekvések egyik alapkérdésének számosproblémáját bemutatta, ha meg nem isoldotta.

A közönség körbeülte a játékteret,melynek közepén egy hullámforma do-bogó és egy nagy, forróvizes fakád állt.Néhány csővázas és faemelvény egészí-tette ki a színteret. Négy fiú és két lányjátszotta a gondosan szerkesztett, de lát-szólag csak lazán összefüggő jeleneteket,melyek során többek között a testi és lelkierőszak különböző formáit jelenítettékmeg, betetőzve a My Lai-i tömeg-gyilkossággal. Nem lineárisan szerkesztettműről van szó, nem színpadi figurák,típusok mozognak a térben, hanem hatember a maga testi mivoltában, akik ajelenetek jellege szerint más-más szerepettöltenek be a „játékban".

A nézők cipőjüket levetve, mintegy„lemeztelenedve" léptek a terembe. Ajáték kezdetekor a hat ember körbe sé-tálva énekelt és ki-kihívott a közönség

közül egy-egy nézőt, mindaddig, míg egynagy, összefonódott kört nem alkottak. Ajátékosok az egyszerű melódiájú dalt akörben levő nézőkkel is énekeltették, adal intenzitását, tempóját változtatva,különböző ritmusképletű lábdobbantá-sokkal rájuk kényszerítették akaratukat.

A közönséggel való kapcsolatukban azegyütt játszás és a provokálás váltakozott.Egy szinte szakrális megtisztulásijelenetben két fiú és egy lány levetkőzött,és megfürdött a kádban. Meztelenségük -mint a darab más jelenetében is - zavarbahoz, sérti előítéleteinket, végső soronprovokál. Akárcsak az, hogy a játékosokbe-betörtek a nézők közé, onnan beszélteka játéktérre, és erőszakos vagy szexuálisjeleneteket a nézők közvetlen testiközelségében játszottak. Bevonták anézőket a játékba: a Barátság feliratúkijelölt körbe beültettek né-hány nézőt,kölcsönösen bemutatkoztak, és pár banálismondatot váltottak; más nézőknek azegyik fiú elmesélte egy álmát; a My Lai-igyilkosság jelenetében a nézőkkeljátszatták az áldozatokat, akik feje fölöttfolyt a vita a gyilkosságról, a vietnamiháborúról; e jelenet alatt az egyik lánybekötött szemmel körbe-botorkált - anézők segítségével, egyik adta amásiknak.

A példák jelzik, hogy itt is külsőlegesmegoldásokat használtak. Ezek azeszközök hatásosak, de paradox módonéppen nem aktivizálnak. Ugyanis ennek azelőadásnak - és a többinek is - a kö-zönséget gondolkodásra, vitára kelleneserkentenie. Gondolatokat, érzelmi és ér-telmi meggyőző érveket kellene úgy,olyan formában a nézőkhöz eljuttatniuk,hogy ez a folyamat végbemenjen, tehátaktivizálódjanak.

Ezzel szemben néhány nézőnek egy-egyepizódban való részvétele - álcselekvése -csak pótszer. Aki belekerül a játékba, úgyérzi, tett valamit, holott csak báb volt. Akinem vesz részt az aktusban, az nyugodtanszórakozik, mint más konvencionáliselőadáson, megtartva a distanciát ajátékosok és önmaga mint néző, sőt ajátékba bevont néző és önmaga között is.

Az ilyen „rátörés" öncélú. A nézőtriasztja vagy mulattatja, de semmi eset-resem gondolkodtatja, semmi esetre semteszi szellemi alkotótárssá. Akinek apótcselekvés elegendő, azt kielégíti. Atöbbieket - a kisebbségben levő gondol-kodókat - megszégyeníti. Így éppen azellenkező hatást éri el, mint szeretné.

Egyébként a The Performance Group

előadása lenyűgöző. Elképesztő mozgás-ésbeszédkultúrájuk van a játékosoknak. Ez aközvetlen, eszköztelen, csak a színészfizikumának, hangjának kifejező eszközeireépítő színházi forma igen sok lehetőségetrejt magában. De a remek formaimegoldások mögött a hatás ilyen alakításamiatt a Kommuna végül is érdektelenmaradt, nem késztetett állásfoglalásra.

És a magyarok .. .

Wroclawban hazánk amatőr színjátszását aDominó együttes képviselte. A KöllőMiklós vezette mim-beat csoport a lengyelpantomim fellegvárában nem aratott sikert.A fesztiválújságból, a Kurierből idézve, aszakemberek és a lengyel közönségvéleményeinek summáját kaphatjuk:„Szegényes és nem sok mondanivalójavan." „Túlságosan amatőr." „De Sade márkiis megcsömörlött volna ettől!"

Ennek kapcsán cl kellene gondolkodni,milyen helyzetben van a magyar ama-tőrszínjátszás, szűkebben véve az egyetemi-diák színház. Az egyetemi színpadoknaknincs magyarországi szervezete, nincs azegész országot átfogó seregszem-léje.Minden kezdeményezés, produkció helyiakció marad. Egyéni ügyesség, hír-verésrévén lehet csak szélesebb körben ismerttétenni egy-egy előadást.

Ilyen körülmények között annak kivá-lasztása, hogy ki képviselje országunkategy nemzetközi fesztiválon - esetleges. Hameghívásos a szemle, akkor azt a csoportothívják meg, amelyiket már is-merik. Másesetben - mivel még közelítően objektívminősítési rendszerünk sincs, a produkciókkevéssé ismertek - a kiküldetésnélszubjektív tényezők döntenek.

Igen örvendetes, hogy számos egyetemiegyüttes látogatott el - közösen vagynéhány képviselője révén - Wroclawba.Emellett hivatalos szervcink is képvisel-tették magukat. Biztató jel, talán meg-pezsdül valami a magyar egyetemi szín-házak körül.

*

A wroclawi fesztivál után úgy tűnik, azamatőr színházaknál lelassult egy 4-5 évekezdődött folyamat. A politikaimondanivaló, az ifjúság progresszivitásarutinná szelídült, a közösségi, aktuálisszínház formai jegyei manírrá kezdtekkopni.

De ha az idei nancy-i fesztivál ese-ményeire, az ott megismert előadásokragondolunk - lásd a SZÍNHÁZ szeptemberiszámát - kitűnik, nem általánosíthatunk.

Ha Wroclaw továbbra is szeretnémegtartani a „fesztiválok fesztiválja"

szerepét és rangját, ajánlatos lenne arésztvevők szigorúbb, átgondoltabb kivá-lasztása. Hogy legalább megközelítőenreális áttekintést lehessen kapni az ama-tőrszínházak pillanatnyi helyzetéről, hogy arésztvevők a további munkájukra isinspiráló hatású tényleges művésziélményekben gazdagodva térhessenek haza.

A varsói Színművészeti Főiskola rendezőszakos hallgatóinak a fesztivál mindenelőadását meg kellett nézniük. Grotowskiés együttese több produkciót végignézett.Számos neves lengyel színész, rendezőlátogatott el Wroclawba. Nemszórakozásból, nem is puszta kí-váncsiságból!

Bárcsak a mi színházi életünkben is ilyenérdeklődés lenne egymás munkája és azamatőr színházi kezdeményezések iránt!

2

KÖRÖSP ATAKI KISS SÁN DOR

Színházak Szlovákiában

Látogatóban az ember rendszerintösszehasonlítással kezdi, az újonnan látot-takat igyekszik besorolni eddigi tapasz-talatainak rendjébe. Legtöbbször kiderülazonban, hogy az azonosságok és kü-lönbségek szövevénye, a sajátos, egyszeritörténelmi háttér, nemcsak megcáfol, demulatságossá is tesz mindenfajta ana-lógiakísérletet. Ezért reménytelen arrólbeszélni, hogy a szlovák színházban milyennyomai fedezhetők fel a magyarhagyománynak, a cseh színház hatásának,vagy az osztrák és német színjátszásvilágának. Mindezek a „környezeti hatások"

természetesen fölfedezhetők lennének,mégis keveset mondanának, mert a szlovákhivatásos színház rövid

ötven év alatt külön minőséggé fejlődött,más, mint a környező országokszínházművészete. Színházról színházrajárva arra érdemes inkább összpontosítani,hogy tetten érjük azokat a megkü-lönböztető jegyeket, amelyek a szlovákiaiszínházak sajátszerűségét adják.

Színház a bank mögött

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház tár-sulata évek óta a Leningradska utcában, azÁllami Bank épületében játszik. (Ott-honukat, a múlt században épült színházatlassú, de alapos rekonstrukcióvalkorszerűsítik.) Ez a bank mögé építettHviezdoslav Színház egyáltalán nem va-lami szükségmegoldás. Színpada mély-ségben és szélességben egyaránt nagy mé-retű, nézőtere kényelmes, otthonosanmodern benyomást keltő.

Most ebben az épületben játsszák nem-csak a prózai, hanem az operai repertoártis. A pozsonyi Nemzeti elismerten aszlovák színjátszás élcsapata. Műsorátelsősorban a klasszikusokra alapozza, deszínpadot nyújt a szlovák drámairoda-lomlegtöbb új alkotásának is. A felsza-badulástól napjainkig majdnem ötveneredeti szlovák drámát hoztak színre.összesen tizenhat szerzőtől. Átlagosan te-hát évente két hazai bemutatót tartanak.Időnként új külföldi darabokra is sortkerítenek, most például Dürrenmatt Jánoskirálya szerepel a műsoron.

A színház Budapesten is ismert, 1 9 7 0

tavaszán a Vígszínházban mutatkoztak beAz ember tragédiája nagyon puritán, agondolatokra és nem a külsőségekrekoncentráló előadásával és Ivan BukovčanMielőtt a kakas megszólal című, szí-nészileg igen intenzíven kidolgozottdarabjával.

Első estémen a Nemzetiben RostandCyranóját láttam. Négy éve mutatták be, devasárnaponként még most sem lehet rájegyet kapni. Es a siker nem indokolatlan.Már az első benyomás, Vladimir Suchanekdíszlete, fölkelti az érdeklődést. Mindenpasztellszínű, pontosabban, a szürkevalamilyen árnyalata. Ezt a színhatástfokozzák a rendező, Karol Zachar általtervezett, ugyancsak többségükben pasztelljelmezek. Ebben a mattabb színvilágban anagy érzelmeket is csak mollban lehetjátszani. A játék is jól indul. A BurgundiPalotában rendezett színielőadás közönségeolyan élénk és természetes, mint egydiplomáciai állófogadás vendégserege.Tehát van bizonyos visszáfogottság,„viselkedés", cl: a hangulat oldott ésspontán.

Jellemző a „nagyária", az erkélyjelenetbeállítása. Humor és érzelem szellemesenkeveredik. Cyrano keserűségé-ben is inkábbmulat, mint szenveleg helyzetén. A „Görcsvan a szívem táján / Lázár vagyok a csókoklakomáján" kezdetű passzus alig hallatszik,befelé mond-ja, önmaga előtt is szégyellielérzékenyülését. A jelenet ízlésesmegoldását csak erősíti a keret: ügyesvilágítással, fény-árnyék rajzolatokkal aháttérfüggönyön és a színpadon olyan érzéstvált ki a nézőből, mint Roxane háza valaholmagas fák között állna.

Cyrano hetyke keménysége, érzelmes-ségét szabadszájúsággal kompenzáló ön-iróniája csak a befejező kolostorjelenetbenmarad el. De addigra már oly mértékbenelbűvölte a nézőt Karol Machata Cyranója,hogy minden érzelmi túláradás meg vanbocsátva.

Eredeti megoldás az arras-i táborjelenet,melyben a francia álpátoszt a rendezősvejki deheroizáló ötletekkel leplezi le ésarat fél tucat jóízű nevetést.

Vasárnap délelőtti ifjúsági előadásbanláttam a pozsonyi repertoár talán legér-dekesebb darabját, Ján Palárik Szüretikalandját (Dobrodružstvo pri obžinkoch).Palárik Madách kortársa volt, a darabot1970 decemberében újították fel, a költőhalálának centenáriumán.

Az előadás kétszeresen is érdekes.Először is kiderül belőle, hogy milyen-neklátta a magyarokat és a szlovákokat, a kétnemzet viszonyát egy olyan író, aki aszlovák nemzeti öntudat ébresztői közétartozott. És szembetűnik az is, hogy azellentétek kérdésében miként foglal állást arendező, a színház társulata.

A darab két hősnője egy szlovák gróf-kisasszony és társalkodónője, Miluša.Mindkettőjükben izzik a szlovák öntudat éselhatározzák, hogy megtréfálják a hozzájukérkező Kostroviczky Lajos bárót, akimagyarosítani akarja a falut. A báró ésmérnök barátja előtt érkezik Pista huszár,aki szlovák legény létére piros magyarmentében szolgál Debrecenben. Pista, azazStefan, elmeséli élményeit a huszároknál, sszavait ilyen magyar szitkokkal fűszerezi:„a láncos nemjóját", „a rézangyalát", „afene egye meg" stb. Mire a magyar báró aházba lép, Miluša és a grófkisasszonyszerepet cserélnek. A fiatal, nyalka Lajosbáró tüzes magyar úr, szeret nagyzolni ésnagy hazafi. Azonnal beleszeret a pa-rasztlánynak álcázott grófkisasszonyba, ésa szlovák parasztok szép szüreti da

lainak hatása alatt megváltozik. Amigkonokul magyarosítani akart, addig so-rozatosan megszégyenült. Megváltozásaután azonban szeretettel fogadja a falu, és agrófkisasszony hozzá megy feleségül.Szembetűnő, hogy a parasztok és a gróf ikúria milyen egyetértésben élnek, egyet-lenközös fájdalmuk a nemzetiségi elnyomás.A darab fő gondolatát a kisasszonyházitanítója mondja ki: „A nemzetiségiellentéteket csak a teljes jog-egyenlőségalapján lehet felszámolni."

Ez a mindig és mindenhol igaz, szépgondolat az előadásnak is vezérfonala.Noha Kostroviczky Lajos negatív hőskéntkerül a színpadra, a nemzetiséggel szem-ben megváltozott magatartása kivívja aszlovákok megbecsülését is. Palárik mégcsak nemzetiségi ellentéteket lát, osztály-ellentéteket nem, de az előbbiek feloldása -ha naiv módon is történik - elvilegpéldaszerű.

Karol Zachar rendezése finomabb,társalgási vígjátéki stílust valósít meg. Aszereplők közül elsőnek a szlovák gróf-kisasszonyt alakító Emilia Vásáryovátemlítjük. Vásáryová a Cyranóban Roxane-tjátszotta. Alakítását mindkét alkalommalvalami tartózkodó szomorúság, lelkiszépség jellemezte. A Lajos bárót játszóMichal Dočolomansky ügyesengazdálkodott a figura komikus jeleneteivel,meg tudta őrizni méltóságát a második részmegbékülési perceire. A legtöbb tapsot ésnevetést Oldo Hlaváček aratta, aki Pistahuszár szerepében gyakran élt a burleszkeszközeivel.

A szereplők legtöbbje szépen énekel, tudzongorázni és táncolni. A színpad-képegyszerű kívánt maradni. Csupán célszerűés alig dekoratív, mégis jelezni tudta, hogyegy grófi kastély fogadótermében vagyunk,s az emeleti traktusba vezető lépcső jól„behozza" időnként a szereplők közöttihierarchia változásait is.

Színház a föld alatt

Pozsony második színháza, a Nemzetikamaraszínházaként működő Malá Scéna, ahivatali negyedben található, a KulturálisÜgyek Minisztériuma melletti épület alatt,három emelet mélységben. (Ez iscsehszlovák jellegzetesség, se szeri, seszáma a föld alá épített színházaknak.)

A Malá Scéna a huszadik századi szer-zők színháza. ízelítő a műsorból; UgoBetti: Bűntény a kecskeszigeten, Shaffer:Black Comedy, Albee: Mindent a kertbe,Barillet-Grédy: A kaktusz virága, Pi-

randello: IV. Henrik. Egy kivétellel csupaszínpadainkról ismerős cím. Az irodalmi ésművészeti konszolidáció jele, hogy azelmúlt évben két szlovák szerző is újdrámát hozott a színháznak.

Egyikük, Ivan Bukovčan, már veteránnakszámít. A Kétszemélyes hurok, avagy aházi akasztófa már a hetedik darabja, amelya Nemzetiben, illetve a kamaraszínházbanszínre kerül. A Mielőtt a kakas megszólaltörténelmi-társadalmi érdeklődésű szerzőjemost egy posztabszurd hatásokat mutatókomédiát írt. Hőse egy férfi, akigondatlanságból bűn-cselekményt követ el,s a börtön elől egy padláson rejtőzik.Felesége hétről hétre fölkeresi, élelmet,tiszta ruhát hoz, és pókhálók közöttszeretkezik a férjével. Hamarosan megunjaazonban a magánytól egyre őrültebb férfit,és elcsábít egy fiatalembert. A férjbánatában éppen ön-gyilkos akar lenni,amikor beállít hozzá a felesége szeretője.Kanyargós és mulatságos vita utánrájönnek, hogy mind-ketten az asszonyrabszolgái, és azt is észreveszik, hogymindketten szimpatikusak egymásnak. Amindenen lamentáló, folyton ostobaságokatfecsegő aszszonyt többé be sem engedikmagukhoz, leülnek és folytatják abeszélgetést. „Milyen érdekes tud lenni azélet, ha az ember igazi társra talál" - van azarcukra írva az utolsó pillanatban, s közbenkint az asszony hamisan és elkeseredettenénekel. (Éppúgy, mint a Furcsa pár, ez adarab sem homoszexuálisokról szól.)

A férjet alakító Jozef Kroner ismétbebizonyította, hogy méltán nemzetközihírű művész. Úgy teszi mulatságossá a nemtúl eredeti történetet, hogy mindvégighalálosan komolyan játssza a korlátoltkisembert, aki valami nagyra, szebb-revágyik, de még lelke legmélyén se tudja eztmásképp megfogalmazni, mint hogykülönbnek akarja hinni magát az átlagnál.Értetlen és józan felesége után boldogankapaszkodik valakibe, aki még nála isbutább.

A másik új szlovák darab, a Koldus-kaland szerzője Ján Solovič, a szlovák írókfiatalabb nemzedékéhez tartozik.Harmincnyolc éves, az írószövetség titkára.A rádiódráma és a tévéjáték mű-fajábanszerzett közel két évtizedes gyakorlat utánmutatták be ezt a darabját a Malá Scénaművészei. Témája ismerős: ahogy javulnakéletkörülményeink, emelkedik azéletszínvonal, egyesek teljesen elvetik amértéket és gyorsan, mindenáron megakarnak gazdagodni.

Két borbély beszélget nyitás előtt az

üzletben, hogy milyen jó lenne egy teli-találat a totón vagy a lottón. Alapjábanvéve mindketten józan kisemberek, de agazdagság elképzelt csodavilága teljesenelveszi az eszüket. Meg akarnak ölni egykoldust, akiről azt hiszik, hogy sok pénzevan. Hogy ne keltsenek feltűnést a kolduspénzével, elhíresztelik, hogy nyertek alottón. A „baj" csak az, hogy nemelvetemült gonosztevők, képtelenekhidegvérrel ölni. Bátorságot gyűjtenek,isznak egy kicsit, aztán még egy kicsit,aztán már olyan részegek, hogy nemcsakölni, de lábon állni is alig van erejük. Agyilkosságot elpuskázzák, de ekkor mársorra érkeznek barátaik, hogy megünne-peljék a nagy nyereményt. A két jámborgyilkosjelölt már teljesen megzavarodik. Ahajvágásra érkezett orvosnőt az egyikbekeni borotvaszappannal, a másik iz-galmában a hajmosó zuhanycsapját emeli afüléhez, amikor telefonálni akar, majdahogy befutnak a vendégek, azzal akalapáccsal próbál fésülködni, amellyel agyilkosságot akarta végrehajtani.

A kis színházat megtöltő közönség fé-nyesen mulat a zsúfolódó bohózati hely-zeteken, csak én forgatom zavartan aműsorfüzetet. A cím alatt ugyanis az á11,hogy „tragikomédia", s itt valami egészenmás folyik. Solovičnak a társadalmipillanatkép csak az indításhoz kell, mi-helyt mozgásba jön a bohózati masinéria,már nem ügyel rá többet, s szatíra helyettbeéri féktelen bolondozással. Jozef Palkarendezése arra ügyel, hogy pillanatokrakimért pontossággal kavarogjon acselekmény és éppen időre ér-jenek be apoénok.

Nová Scéna

Ez a színház a könnyebb műfajok ott-hona.Évente három zenés és négy prózaiprodukció kerül itt színre. A színház egyvolt moziban működik, a pozsonyi várositanács kezelésében. Sajnos, egy máragyonjátszott közepes külföldi darabotláttam csupán, Alejandro Casona A fákállva halnak meg című érzelmes fél ab-szurdját, melyet tizenkét éve a MadáchKamaraszínház is játszott. Egy boldog-ságközvetítő ügynök viszontagságait látjuk,aki addig gabalyítja szerencsétlenöngyilkosjelöltekből és magányos bol-dogtalanokból álló klientúrájának sorsát,amíg maga is beevez a házasság révébe. Azérdekes, megmagyarázhatatlan, abszurdravett első jelenet után a rendező feladta ajátszmát, ráfuttatta az előadást

a jól bevált kommersz sínekre s attólkezdve nem folyik más, csak könny.

Komáromi epizód

Szlovákiában összesen tíz színház műkö-dik. Dolgozik egy magyar társulat Komá-romban, melynek egy részlege állandóanKassán és Kelet-Szlovákiában tevékeny-kedik, valamint egy ukrán színház Eper-jesen. Operát négy szlovák városban,operettet csupán kettőben láthat a kö-zönség. Igen fejlett a bábszínjátszás. A tíztársulaton kívül öt bábszínház is működik.

Komárom Dél-Szlovákia egyik köz-pontja. Az országnak ebben a részébennégyszázezer magyar él. A KomáromiTerületi Színház sokfelé tájoló társulatalátja el őket színházi élménnyel. A társulatnincs könnyű helyzetben, mert soktehetséges tagja nem tud ellenállni a„brain-drain"-nek, és elszerződik Buda-pestre, vagy szlovák színész lesz Po-zsonyban. A harminchét tagú társulatbancsak ketten-hárman vannak főiskolaidiplomások, a többiek műkedvelő cso-portokból kerültek a hivatásos magyarnyelvű színjátszás szolgálatába. A társulatmost már huszadik éve működik, éventeszázezer néző látja mintegy háromszázelőadásukat.

A színház a komáromi katolikus le-gényegylet egykori épületében székel.Omladozó, bontásra érett ócska házbanmelynek százhúsz fős „színházát" már csakpróbákra lehet használni, mert élet-éstűzveszélyes. Szeretnék megkapni aszakszervezetek kezelésében levő új szín-házépületet, ahol jelenleg mint bérlőkjátszanak.

A komáromiaknak komoly versenytársa atelevízió. Délnyugat-Szlovákiában ugyanisegyformán jól fogható a két bécsi, apozsonyi és a budapesti adás.

Novemberben, a választások hónapjábanjártam ott. A színház a politikai tisztulástDarvas József: Kormos ég címűdrámájának előadásával kívánta előse-gíteni. Azért esett a választás Darvasdarabjára, mert hasonló témájú cseh-szlovákiai darab még nem született, ahatvannyolcas válság pártos, művészifeldolgozása még várat magára.

Díszletgyár a külvárosban

Akárhány előadást láttam Pozsony háromprózai színházában, minden esetbenjátszottak a díszletek. Nem mondhatnámegyikről sem, hogy extravagáns vagyföltűnő lett volna, azt sem, hogy ki-

zárólag és puritán módon funkcionalista.Viszont minden alkalommal bebizonyo-sodott, hogy a díszlet a rendezői elképzelésfontos része. A tervezőket nem szorítjákkényszerű megalkuvások, mert aNemzetinek olyan díszletműhelye, vagyisinkább díszletgyára van, amelyben a leg-merészebb színpadi képzelet játékai ismegvalósíthatók. A műhely igazgatójanemzetközi hírű művész: Ladislav Vy-chodil. Munkáit a budapesti néző is is-merheti, a Nemzeti Színház Amerika - vagya Vígszínház Tiszták - előadásáról.Vychodil, aki egyben a pozsonyi főiskolána díszlettervezés professzora, már 196z-bennagydíjat nyert a Săo Paolo-i művészetivilágkiállításon. Jozef Svoboda mellett ő alegismertebb és legkeresettebb tervezőCsehszlovákiában. Külföldi meghívásainakcsak részben tud eleget tenni. Újabbaninkább műhelyében tervez - exportra is. Aműhely évi 5 0 díszletet képes elkészíteni, smivel ennyi új előadás Pozsonyban nincsen,jelentős mennyiségű külföldi megrendelésttud teljesíteni. A bécsi színházak állandóügyfelei (olcsóbban és jobban dolgoznak,mint az osztrák műhelyek), de itt készülneka salzburgi ünnepi játékok díszletei is.

Százötven dolgozó kényelmesen, kap-kodás nélkül végzi munkáját a szerelő-csarnok méretű műtermekben. Az elkészültés a pozsonyi színházakban rend-szeresenjátszott darabok díszleteit egy hatalmas,ötemeletes raktárban tárolják. 6o előadásszínpadképe pihen ezekben abetonrekeszekben.

E díszletgyár láttán érti meg az ember,hogy milyen szoros az összefüggés azanyagi feltételek és a művészi színvonalközött.

Egy hét Pozsonyban egyszerre sok is,kevés is. Átfogó képet nem alkothat azember, de felfedezheti például, hogynemcsak egy nagy díszlettervező dolgozikSzlovákiában, hanem érdekes megtanulniVladimir Suchanek nevét is. Hogy JozefPalka szigorú rendező, aki mérnökipontossággal építi fel könnyű kisvígjátékok geometriáját. Hogy a szlovákszínész általában komolyan veszi amesterségét, és semmilyen műfajban nemlazít - évek után sem - az előadásokfegyelmén. Hogy kitűnőek a hang-technikai berendezések és a világításvoltaképpen része a díszlettervezésnek,

És végül azt, hogy a színház másutt semcsupán ünnepnapokból áll.

3

SIKLÓS OLGA

Színházi esték Berlinben

Október elején hét színházi előadásonlehettem jelen Berlinben, és most az ebbőlszámomra leszűrhető tanulságokatpróbálom megfogalmazni.

(A SZÍNHÁZ 1971. októberi számábanMihályi Gábor is beszámol a Tartuffe és aHaramiák berlini előadásáról.Véleményünk itt-ott eltérő. Miután ezt azírást nem vitacikknek szántam, erre nemtérek ki. Hiszen egy-egy előadást oly sokaspektusból lehet nézni és a be-nyomásokat összegezni.)

Talán a legszembetűnőbb volt az elő-adások kidolgozottsága és a teljes szín-padkép megkomponáltsága egy határo-zottan körvonalazott értelmezés szolgá-latában. Három különböző színház nyúj-totta ezt az azonos és számomra elsőd-leges színházi élményt: a DeutschesTheater, a Berliner Ensemble és a Volks-bühne. A Deutsches Theaterben láttamRolf Schneider Einzug ins Schloss (Be-vonulás a kastélyba) c. új darabját, aKamaraszínházban a Tartuffe-öt, a Ber-liner Ensemble-ban a Galilei életét és aVolksbühnén a Haramiákat.

Molière, Schiller és Brecht

E három előadás kapcsán, mielőtt a szín-padi összjátékról szólnék, a darabok ér-telmezéséről kell beszélnem. Ugyanis azegyüttesek munkája mindig az egységesértelmezésen belül volt lenyűgöző és ha-tásos.

A Benno Besson által rendezett Tartuffe-ben ügyeskedő kis szélhámos Tartuffe-ötláttam, aki Orgon házában vég-remegcsinálhatja a „nagy" ügyet, élete nagyüzletét. Orgon és Pernelle asszonyhiszékenysége is egyszerre emberibb lett,s az, hogy a többiek a szélhámos Tartuffeellen hadakoznak, reális indulatokkaltöltötte ki a komédiát. Ez a mindigfeszülten figyelő, állandóan készen-létbenálló, visszavágásra vagy vissza-vonulásrakész Tartuffe a maga szüntelenmozgásával mozgásban tartotta az egészszínpadot. Molière korában kétségtelenül anagy Condé herceg a modell, a nagystílűképmutató, aki életeket tesz tönkre avalláserkölcs nevében. A mai német nézőszámára sem az egy-

ház, sem a vallás nem fenyegető rém. Demegtalálható a mindennapi életben olygyakran felbukkanó szélhámos, akiügyesen kitudja, hol az a rés, amelyen azemberek bizalmába férkőzhet. Ez aTartuffe úgy lép a színre, hogy még nemtudja, mit fog tenni a következő percben,mert minden attól függ, hogy az Orgon-ház hogyan reagál kezdeményezéseire. Eza Tartuffe minden kimondott szó előttmérlegel, gondolkozik, de ha megtalálta ahelyesnek vélt módszert, szöveget,feltartóztathatatlanul beszél, tör előrecélja felé. A darab központi figurájaBesson rendezésében is Tartuffe, de„megnőtt" Orgon szerepe, valódi partnerlett, s olyan súlyú, akinek kéz-ben tartásatartuffe-i feladat. Ez az Orgon házanépeelőtt tekintély: családfő, akinek szava ésdöntése megmásíthatatlan - éppen ezért akörnyezet harca valódi drámai erőfeszítéstkíván.

A nyolcéves rendezés friss volt, mintegy premier, s a közönség hálás és fi-gyelmes a jó előadásért.

A Schiller-dráma előadása a Volks-bühnében már az első pillanatban aztközölte a nézővel, hogy itt valami mástkap majd, mint amit Schillertől szokott ésvárt. Vagy 15-16 ifjú rontott a szín-padelejére - ami ezúttal egészen az első sorigterjedt - igen lármás zenével, énekkel,dobolással és dobogással. Mint egyhippibanda, hosszú haj, itt-ott szakáll,furcsa, hosszú kabátok, sálak, tarka ingekerősítették azt a pillanatnyi benyomást,hogy itt egy külsőségeiben aktualizáltHaramiákat kapunk. A meghökkentőbevezető után egy izgalmas, új Schillerbontakozik ki: Karl Moor, az anarchistalázadó, az elkényeztetett úri-fiú keserűen-komor kirándulása egy számára idegenvilágba. (Az előadás egésze sugallja ezt akirándulás-jelleget, s a néző utolsóbenyomása az előfüggönyre vetítettSchiller-szöveg, mely szerint Karl Moormegbánva vétkeit, visszavonul kastélyábaés jótékonykodással feledteti bűneit. KarlMoor lázadozó diák, aki egy kiskiruccanás után kiábrándulva korábbidiákéletéből, szeretne megtérni az atyaiházba. Az intrika - ez esetben atestvérintrika - kibillenti az úrifiút avagyonból és az apai kegyből, s e magátnagystílű lázadónak képzelt Karl Mooregy lázongó diákcsapat élére áll, száguld,rombol, mint a vad vihar, közben azthiszi, hogy a régi korhadt előítéleteket,ósdi szokásokat, törvényeket rombolja.Megszállottan romantikus ez a vad KarlMoor - s egy olyan drá-

mában, melyben eddig azt hittük, hogy őSchiller szabadságeszménye, a zsarnokságellensége, kitűnik, hogy csak lázongó,anarchista, akit jobban bánt a kitagadás,mint a társadalom tarthatatlanul rosszállapota. Elhatározásai, hangulat-váltásai,felbuzdulásai és letörései - mindmegannyimegnyilvánulása egy végzetesenromantikus életfelfogásnak.Hadakozásainak nincs reális magja. S hafelbukkan is szótárában a jog és szabad-ság, üresen cseng, valódi tartalom nélkül.Kispolgári anarchista, feudális úri-fiú, sha útja nem lenne ilyen véres, azt ismondhatnánk, szalonforradalmár. S ezzelmindjárt oly közel kerül hozzánk ez aSchiller-mű. Ugyanis a ma korát idézőruhák, ének, zene - az előadás folyamánkorhűvé váltak. A „modern" külsőségek -ruha, zene, mozgás - szemünk láttáraalakultak át korszerű mondanivalóvá. Haúgy tetszik, akár az ultrabalosdiákmozgalmak kritikájává is. De kárvolna erre szűkíteni az előadásmondanivalóját. Ugyanis ez az előadásazzal vált az asszociációs lehetőségektárházává, hogy elsősorban Karl Moor„forradalmát" tette helyére történetileg éstársadalmilag is. És egy helyesen értékeltX V I I . századi Karl Moor sok mindentmondhat a mának. Franz Moor, az igazischilleri ármányt szövő és töménygazságot árasztó testvér, méltó drámai, denem társadalmi ellenfele Karl Moornak.Ez a Franz Moor kézzelfogható célokértharcol, rég bevált eszközökkel. Így leszFranz egyszerűen és kis-stílűen gonoszmeg kapzsi - és majdnem realista - ebbena romantikus környezetben. Ez aHaramiák-előadás kétféle, de azonosfogantatású életforma csődjét mutatja be.Az érett feudalizmus körülményei közöttsem a korai feudalizmusra jellemzőéletvitel, sem egy romantikusan anarchistalázadás nem vezethet eredményre.

A Volksbühne két fiatal rendezője:Manfred Karge és Matthias Langhoff, akialakult hagyományokkal szemben egy újHaramiákat alkotott. Az anyag ellen-állását mindenütt nem tudták legyőzni;helyenként a romantikus játékstílusvisszaperli az elfoglalt hadállásokat. (Ezaz előadás sok vitát váltott ki, írtak, mintutóbb megtudtam - ellene és mellette, smég a Szövetség ünnepi ebédjének egyikszónoka is sietett a felvilágosítással: azelőadás fél éve kavarja a kedélyeket, ésenyhén szólva problematikus.)

A Berliner Ensemble Galilei élete-előadása egészen friss volt. Az új beta-

nulást Wolfgang Heinz-cel a címszerepbenoktóber 5-én mutatták be. S meg-hívták aBerliner Festtage külföldi vendégeit egybaráti beszélgetésre is. E beszélgetésközéppontjában két kérdés állt. A Galilei-értelmezés Heinz alakításában és Heinzjátékstílusa a Berliner Ensembleegyüttesében. (Wolfgang Heinz aDeutsches Theater tagja.)

Wolfgang Heinz Galileit belülrőlformálta meg. Ez a Galilei olyan ember,aki imádja a hivatását, aki szeret enni, élni,dolgozni, tanítani, vitatkozni, veszekedni,kötekedni, magyaráz-ni. Tudásával messzeelöl jár, kedélye és érzelemvilága viszontegészen saját korához köti. Ebben aGalileiben nincs egyetlen hősi póz vagygesztus. Egy ártatlan ifjú kedélyével ésnyílt szívével néz a világba, nem tudjaelhinni, hogy a világ gonosz is lehet hozzá.A naiv nagy tudósok fajtájából való, akiegyet-len dologra tud csak koncentrálni: atudományra. A világ egyéb dolgaira - arealitások felmérésére, óvatos kicsinyes-kedésre, a megtalált nagy igazság ostyábacsomagolására már nem jut sem idő, semenergia. Heinz Galileije azt mondja avilágnak: ide nézzetek, fölfedeztemvalamit, bizonyíthatóan igazat,fölfoghatóan nagyot, örüljetek, emberek!És az emberek nem örülnek. S ekkorGalilei megpróbálja újra és újra elma-gyarázni, hogy neki igaza van, s mind-addig, míg az inkvizíció be nem keríti, hiszaz értelem győzelmében. Belülről hisz.Egész lényével hiszi, hogy a felfedezettigazságot tovább kell adni, közölni kell azemberiséggel. A felfedezés mámorábankitárulkozik, mint a legtöbb nagy tudós:íme, vegyétek, nektek adom, s legyetektőle gazdagabbak, okosabbak, szebbek. Apróféták naiv hite lengi körül ezt a nagyonföldi embert a felfedezés mámorában. S aza fokozatos rádöbbenés, hogy a világ nemörül a felfedezésnek, hogy akiknekfölkínálta, nem kérnek a tudásból - afigura-teremtés színészi remeklése. Szívetszorítóan döbbenetes a tudós kálváriája atudásra buta és a hatalomra féltékenyemberek között. S ebben a nagyon emberivergődésben lépte át Heinz-Galilei aszázadokat, s állt elénk korunk tudósakéntis. Az új eszmékért ma is meg kell küzdeni.

Ebben az alakításban végül is nem voltsemmi ún. modern, de annyi meleg emberiszeretet és utánozhatatlan emberibölcsesség hatotta át, hogy a néző nemvonhatta ki magát hatása alól. S mire

az előadás végére értünk, már a maitudósok győzelméért izgulhattunk, s azért,hogy az ő kötelező kálváriájuk emberibb éskönnyebb legyen.

A Berliner Ensemble színpadát WolfgangHeinz teljesen betöltötte. Mintha a rendezőis (Fritz Bennewitz) Heinz Galileijénekhatása alá került volna, felfüggesztve ezesetben a brechti játékstíluskövetelményeit. Viszont Galilei köré egybrechti módon rendezett és értelmezett-fegyelmezett együttest teremtett. A figurákjelképesek, egy-egy típust hordoznak:véleményezetten megalkotott emberek.Kitűnő színészi alakítások, de csak ezen akoncepción belül. Különösebb indulatok ésemóciók nélkül: mind egy-egy csavar aGalilei elleni gépezet-ben. Galilei mélyenemberi világával egy stilizált, embertelenemberfal áll szemben. Végül iselképzelhető ez rendezői szándéknak, denem az. Csak két-féle játékstílustalálkozása, ami nem szintézist teremt, detörést és elkülönülést.

Furcsa paradoxon: az együttes a BerlinerEnsemble legjobb előadásainakösszjátékát, színpadi-drámai izgalmátidézte, de Wolfgang Heinz játékánaktükrében ez a gondosan kimunkált össz-játék egyszeriben hideggé vált, idegennélett, s a darab legbrechtibb jelenete: afirenzei piactéri pamflet, úgy hatott,mintha egy másik darabból tévedt volnaerre.

Díszlet és jelmezaz előadás szolgálatában

Mint e cikk elején említettem, az elő-adások kidolgozottsága ragadott meg el-sősorban. Ehhez hozzátartozott, hogy adarabok értelmezését harmonikusan segí-tették a szcenikai és jelmezmegoldások.

Három különböző jellegű előadás pél-dáján szeretném a fentieket igazolni.

A Haramiák színpada igen könnyen ésgyorsan mozgatható, állandó jellegűjátéktér volt. Az előszínpadon, oldalfa-lakként durva és szaggatott zsákvászon,nagyon kevés jelzéssel és egy könnyenmozgatható emelvénnyel és ágyúval.Mögöttük fekete, csíkokban lógó musz-linfüggöny. A színpad közepétől a szín-padmélyéig keresztmetszetszerű felépítésben aMoor-kastély négy helyisége és aközéppontba állított lépcsőház. A kastélyfalai fehérek, de nem hófehérek, vászonbólkészültek - s mikor az utolsó felvonásban akastély leég, leomlanak ezek avászonfalak. Egyszerre jelképezi ez avászon a könnyen leomolhatóságot

és szolgálja a praktikumot. Ebben a fehérdíszletben a bútor is, ami kevés van, fehér.És fehér a Moor család minden tagjánaköltözéke is. De a fehérnek hány árnyalatavan ezen a színpadon! Amália ruhájavakítóan fehér brokát; az öreg Moorköpenye súlyos anyagból készültsárgásfehér; a lakájok eleganciája kékes-fehéren csillog; Franz ágrólszakadt, ütött-kopott ruhája penészesen zöldes-fehér,zsabója gyűrött, nadrágja szakadt, kézelőjeszinte rongyos, haja fakó vörös, keze kilóga szűk és rövid kabátujjból. Franz egyszerölt divatos parókát, ami-kor Amáliaszerelmét szeretné megnyerni, de asikertelen kísérlet után dühösen vágja aföldhöz a díszes darabot. Mikor ő lesz aház és vagyon ura, ruhája anyaga brokát,szabása előnyösebb, zsabója rendezettebb,s mégsem elegáns, változatlanul elömlikrajta valami visszataszító zöldes szín. Ajellem átsüt a jelmezen. Az ember alakítjaa ruhát, és nem a ruha teszi az embert.

Hasonló dramaturgiai funkciója van aharamiák ruhájának és a ruhák állandóalakulásának. Amikor először találkozunka haramiákkal, a ruhájuk árulkodik aleginkább arról, honnan jöttek, mikorszakadtak ki eddigi életükből, társadalmihelyzetükből. Később a rablások nyománújabb és újabb ruhadarabok kerülnek rájuk.Ezek aztán igen árulkodóak: elmondják,hogy ki volt a gazdájuk az-előtt, nemes,katona, pap vagy hivatalnok. De egy főúriujjas, vagy jó csizma is mivé lesz azerdőben, a harcok során, egy derékszíj ahozzávaló föveg és csizma nélkül. Mindendarabról messziről lerí, hogy jelenlegigazdája szerezte, nem rá szabták, csakmagára öltötte. Külön kell szólni, hogyanvan „koptatva", „szaggatva", „pecsételve"

egy-egy cipő, ruha, nyakfodor. Nemvagyok híve a naturalizmusnak, de ez afajta gondos hűség lenyűgöző és tartalmatad, a lényeget fejezi ki. A jelmez nemkülön attrakció, nem külön látvány, de amondanivaló lényegi eleme. A díszlet- ésjel-meztervező (Pieter Hein) együtt él adarabbal és annak minden fordulatával.Színpadképei nem szépek, a ruhák nemlátványosak, de mind a jobb megértést és amélyebb összefüggések feltárását segítikelő.

Hasonló a helyzet a kellékekkel is.Megérkeznek a haramiák egy csata után.Mindnek van csomagja, málhája, zsák-ja.Kisebb-nagyobb, mind más-más alakú.Minden csomag kifejez valamit gazdájaszerzési vágyának irányából, és az

ilyenfajta szerzés értelmetlen emberte-lenségéből is. Ezek a málhák bársonyba,csipkébe, selyembe, brokátba, szőnyeg-be,kárpitba vannak csomagolva. E csomagokhatására szinte látni véljük a le-folytcsatákat és rablásokat. Majd percek múlvakezdődik a színpadi nagy csata - és emálhák szemünk láttára alakulnakbarikádokká.

A jelenkori darabok, köznapi színterekés ruhák látszólag kevesebb alkalmatadnak a színpadi külsőségek és ruhákdramaturgiai funkciójának betöltésére. ADeutsches Theater-beli Rolf Schneider-darab (Einzug ins Schloss) előadása ésszcenírozása ennek a feltevésnekellentmondott. (Díszlet és jel-mezAnnemarie Rost munkája.) A darabegyetlen színtere egy valaha kastély-hall,ma kocsma. E hall legszebb darab-ja egykandalló volt, ma valahonnan messzirőlegy nagyon hosszú kályhacső vezet akandalló kürtőjébe. S ettől a kályhacsőtőljobban megváltozik a kastély-hall, mint abeállított söntéspulttól. Ugyanis a halltlegszebb ékétől funkcionálisan fosztottákmeg az utódok. A darab kilenc év alattjátszódik, ezalatt a kocsma-hall nagyonkicsit változik, de az jelentős. Példáulhogyan módosul az ár-lap. A darab hőseijórészt egy nagy építkezés munkásai,mérnökei. Jelmeztervezőnek soványfeladat. S mégsem az. Be-lép egybetonozó munkás. Nagy hangú, jópofa,rajta furcsa bársonynadrág és bársonyzeke. Hamarosan kiderül, hogy a múltévben még artista volt, erőmű-vész. Smikor a kocsma ügyes pincére, Emil, beállmunkásnak, legközelebbi színre lépésekorezt a zekét viseli. Fején bizonytalanulbillegő kalap, a zeke alatt tarka ing, svalami furcsa nadrág a gumicsizmában.Emil levetette a fekete pincérruhát, fehéringet, de még nem bújt a munkásokszokásos ruhájába, fele úton van a pincérés a munkás között.

Harmadik példának hadd álljon itt aTartuffe. (Díszlet és jelmez: Horst Sa-gert.) Hagyományosan egymás mögé ál-lított, acélszürke, mintás selyemdamaszt-tal bevont díszletfalak, a hátteret hason-lófal zárja le, rajta gazdagon rézdom-borművel díszített kétszárnyú kapu, melyha nyitva van, sötét faburkolatú. A nyitottajtó mögött kis posztamensen Lajos királymellszobra, fehéren csillogó porcelánból.S egy-egy lépcső vezet balra, illetvejobbra, fel a házba. A mennyezetről hatcsillár lóg le, valószínűtlenül hosszúgyertyákkal. A színpadteret felülről négysorban elhelyezett, felna-

gyított csipke zárja le. A csipke miseru-hák szegélyét idézi. A színen csupán egytámlás szék van, illetve egy asztal, mi-korannak dramaturgiai funkciója van.Elhangzik a darab zárójelenete: Orgonmegszabadul - és erre megmozdulnak afalak. A háttér helyén ott áll egy emel-vényen Lajos király égszínkék palástban,mely beborítja az emelvényt, és egysze-riben uralja a színpadot. Kezét finom-kodóan egy asztalkára helyezi, mögötte anap hatalmas fémkorongja, melyen asugarakat bárdok és strucctollak alkotják.A szürke falak helyén pedig fehér alaponszínes karikatúrák és gyerekes feliratok.Ez a Tartuffe-előadás ugyanis egységesstílusban véget ért ott, amikor a királyihírnök kegyelmet hoz Orgonnak, ésletartóztatja Tartuffe-öt. A molière-ikényszerű happy endet Besson levágta adarabról: díszlettel, játékstílussal,mozgással, zárókórussal. Ez az astílustörés, mely funkciót kap, valódi stí-lust teremt, és beszédesen bizonyítja,hogy a molière-i happy end nem reális. Akirályi apológiát Besson megnöveli, sezzel megfosztja a mai nézőt attól azillúziótól, hogy a király kegyelmet adottMolière-nek. E Napkirály mögött a bárdokés a strucctollak jelzik a valódi realitást,és a hajlongó, királyi palást szélétcsókolgató Tartuffe és Orgon pedigMolière valódi helyzetét.

A hatásos és találó jelmezek közülegyetlen dolgot emelnék ki: Tartuffe na-gyon elegáns, szép anyagból készült öl-tönyét - amely bő volt neki. Nem rászabták, inkább Orgonra. E ruháról rögtönlátjuk, hogy egy gazdag úr ajándéka, és ajelenlegi gazdának sokszor vigyáznia kell,hogy le ne essék róla.

Színpadi összjáték

Rolf Schneider darabja (Einzug insSchloss) jó fogadtatásra talált a közönségkörében. Ennek a darabnak nincslátványos központi konfliktusa, inkábbtöbb apró konfliktusra épülő életkép-sorozat, melyben minden gesztus tartalmatad. De amelyben éppen életkép jellegemiatt a színésznek sokat kel!,.ácsorognia", akció nélkül a színpadonlennie. Egyszerűen csak létezni - mint azéletben. Az előadás azért volt izgalmasanérdekes, mert feloldotta ezt a dramaturgiaiproblémát, a darab megtelt vibrálással -attól, hogy a színészek jelen voltak azábrázolt életben.

Az egyik főszereplő Emil, a pincér(Alexander Lang alakította). Magas, so-vány, szőke fiatalember. Karja mintha

üresen is mindig poharat, tálcát tartana.Nyakát szinte vízszintesen tartja: szak-mai ártalom. Mint pincér, ha van szövege,ha nincs, többnyire jelen van. S hány-féleképpen tud jelen lenni. Az érkezettvendég közömbös vagy éppen érdekes, shogyan van jelen, mikor fellép a ve-télytárs egy vendég képében! Hasonlószituációi vannak a kocsmárosnak is. Ki-szolgálja a vendégeket és mosogat. Dehányféleképpen mosogat! Ha figyel, haközömbös számára, amit a vendégekegymás közt beszélgetnek, ha közbe akarszólni, mindig más ritmusban mosogat.(Walter Lendrich alakítása.) Ennek akocsmárosnak igen kevés a szövege, desoha nem végszóra szólal meg, hanemszituációra. Látom, hogy a szöveg, amitmondani fog, hogyan fogalmazódik megbenne. S egy majdhogy-nemeljátszhatatlanul szürke szerep meg-telikélettel. És az életképszerű darab ettől él éshat.

Hogy egy-egy szerep nagyságát meny-nyire nem az elmondott szöveg mennyi-sége határozza meg, azt a fentinél éke-sebben bizonyítottnak láttam a Tartuffeelőadásán. Pernelle asszony szolgájának,Flipote-nak, egyetlen mondata sincs adarabban, mégis az első felvonás utánkísérőnktől rögtön utána érdeklődtünk. Smegtudtuk, hogy a színház egyik vezetőművésze. Ez a Flipote - Margit Bendokat -kétszeri megjelenésével el-játszik egytökéletesen közömbös cselédet, aki igenunja, ami gazdája körül zajlik. Elsőjelenetében lopva eszik, és csak arra vangondja, hogy észrevétlen maradjon, amásodikban unalmában a széktámlagombjait számlálja. Többször. mert a nagyzajban és hajcihőben mindig eltéveszti.