PÉNZÜGY

Adózási alapismeretek

1. Az adóztatás általános jellemzői:

Adó fogalma: Az állami költségvetés legfőbb bevételi forrása, ellenszolgáltatás nélküli pénzbefizetési kötelezettség, amelyet törvény ír elő, és amely forrás, jellemzően és alapvetően az állam által megvalósítandó feladatok (pl. alapfokú-, ill. közoktatás, védelem, egészségügy, stb.) finanszírozására szolgál.

Adóügyi jogviszony: Az adóra jogosult (állam) és az adó fizetésére kötelezett között jelentkezik, és a jogviszonyban az állam jogait és kötelezettségeit az adóhatóság (APEH) gyakorolja.

Az adózás, illetve adóztatás feladatai: Az adók megállapítása, bevallása, megfizetése, és az ezzel kapcsolatos bejelentési, adatszolgáltatási, nyilvántartási, ellenőrzési és végrehajtási tevékenységek összessége.

Az adó megállapítása történhet: - Önadózással: Az adóalany határozza meg az adó alapját, mértékét, be is vallja, be is

fizeti (pl. személyi jövedelemadó, egyszerűsített vállalkozási adó, általános forgalmi adó);

- Adólevonással: A kifizető (munkáltató) állapítja meg kifizetéskor (általában nyilatkozat alapján), levonja, majd befizeti (személyi jövedelemadó);

- Adókivetés (kiszabás): Adózó adatot szolgáltat, hatóság ez alapján kiszabja és határozatban közli a befizetendő adót (pl. gépjármű súlyadó);

- Adóbeszedés: Az arra kötelezett az adóhatóság helyett beszedi és befizeti (pl. idegenforgalmi adó).

-Adóalany: Akire (amelyre) adóról szóló törvény adókötelezettséget állapít meg. Az adó alanya, és terhének viselője el is válhat egymástól, például az általános forgalmi adóban.

Adó tárgya: Pénzben vagy természetes mértékegységben kifejezhető dolog, tevékenység, ami után az adót fizetik, például jövedelem, súly, értékesítési forgalom, oktatás, stb.

Adó alapja: Az adó tárgyának pénzben vagy természetes mértékegységben kifejezett mennyisége (pl. 5mFt éves jövedelem, 1250 kg személygépkocsi önsúly).

Adó mértéke: Megállapítható adókulccsal (%), vagy adótétellel (ez az adóalap mennyiségi egységeihez kötődő fix tétel, pl. m²-hez kapcsolódik, mint az ún. telekadó, vagy a személyenként és vendégéjszakánként fizetett ún. idegenforgalmi adó, vagy a száz kilogrammonként fizetett súlyadó, stb.

Adómentesség: Az adó alanya (X. Y.) vagy tárgya (pl. postai szolgáltatás) mentesül az adózás alól (ez az adómentesség lehet állandó, vagy ideiglenes, pl. alanyi jogon járó általános forgalmi adófizetés alóli mentesülés, 4mFt bevételig).

Adókedvezmény: Az adóra jogosult engedélyezi a számára fizetendő adó meghatározott mértékű visszatartását, pl. életbiztosítás személyi jövedelemadó kedvezménye.

Az adók csoportosítása:- Az adóztatási jog (adóra jogosult) szerint:

A. Központi adók (személyi jövedelemadó, társasági adó, általános forgalmi adó, stb.);

B. Helyi adók (iparűzési adó, kommunális adó, stb.).- Az adó terhének viselője szerint:

A. Közvetlen (egyenes) adó: az adóalany és az adó teherviselője egybeesik (az adóalany fizeti az adót), pl. személyi jövedelemadó;

B. Közvetett adó: Az adóalany és az adóteher viselője elválik egymástól, az adóalany át tudja hárítani a fizetési kötelezettséget, pl. általános forgalmi adó.

- Az adó mértéke szerint:A. Lineáris (arányos, proporcionális) adó: ha az adó mértékének megállapítására

szolgáló adókulcs vagy adótétel állandó, így az adó mértéke csak az adóalaptól függ (pl. 2% iparűzési adó az adóalapból számítva, vagy a 300 Ft / fő / éjszaka alapján számított idegenforgalmi adó);

B. Progresszív adó: ha az adó mértékét meghatározó adókulcs vagy adótétel az adóalap változásának függvényében változik, lehet:

- Sávosan progresszív: az adóalapnak azt a részét adóztatják magasabb adókulccsal, amelyik meghaladja az előző adósávba tartozó adóalapot, pl. személyi jövedelemadó;

- Lépcsőzetesen progresszív: ha az adó összegét azzal az adókulccsal (tétellel) számítják, amelyik adósávba az adóalap tartozik, pl. iparűzési adónál megadott bevételi határig (Budapesten) 0%, utána 2% az adókulcs;

C. Degresszív adó: ha az adókulcs az adóalap növekedése esetén csökken, pl. személyi jövedelemadó tételes átalányadózás esetén.

- Az adó tárgya szerint:A. Jövedelmet terhelő, pl. személyi jövedelemadó, társasági adó;B. Vagyont terhelő, pl. gépjármű súlyadó.

- Felhasználása szerint:A. Általános adó;B. Céladó: ami csak a költségvetésben meghatározott célra használható, pl. az

útadó.

2. A Magyarországon alkalmazott (legfontosabb) adófajták:

A. Az általános forgalmi adó:

Közvetett típusú, mivel az adó fizetésére kötelezett és az adóteher viselője elválik egymástól. Az eladással az adót is megfizettetik a vásárlóval, így az eladó az adó összegét továbbháríthatja, annak terhét nem viseli.Az adó a végső felhasználót (fogyasztót) terheli, feltéve, hogy nem adóalany, és nem tudja visszaigényelni.Forgalmi adó azért, mert a termékek (szolgáltatások) értékesítéséhez, egyéb módon történő átadásához, tehát forgalmához kapcsolódik.Általános adó, mert a termelés és értékesítés minden pontján fizetik a vásárlók (benne van az árban):

Eladóként nekem fizetik ki, amit be kell fizetnem az állami költségvetésbe, ez az ún. fizetendő áfa;

Vevőként én fizetem ki, majd visszaigénylem az állami költségvetésből (ha tudom), ez az ún. előzetesen felszámított áfa.Nettó típusú adó, mert az összesített fizetendő adó (az eladásaim alapján) összegéből levonható az előzetesen felszámított adó (a vásárlásaim alapján).Az általános forgalmi adó indokoltsága (előnyei) az állam szempontjából:

- Ha a végső fogyasztó nem tudja visszaigényelni (mert nem adóalany);- Ha a törvényi szigorítások miatt nem tudja visszaigényelni az adóalany (étel-ital

vásárlása, taxiköltség, benzinköltség felmerülése esetén, stb.);- Eladásnál a hozzáadott érték fizetendő adója magasabb, mint a levonhatóé (100+20-ért

vettem és visszaigénylek 20-at, míg 120+24-ért eladom és befizetek 24-et).

B. Személyi jövedelemadó: Részletesen a következő alkalommal tárgyaljuk.

C. Társasági és osztalékadó:

A vállalkozások tulajdonosainak rövidtávon jövedelemre van szükségük, míg hosszú távon inkább befektetésük gyarapodása az elsődleges céljuk. Így a vállalkozási tevékenység eredőjeként létrehozott nyereség egy részét visszaforgatják, míg másik részét kivonják a vállalkozásból. Ennek megfelelően indokolt a megtermelt nyereség egészének, illetve vállalkozásból kivont részének az adójogi megkülönböztetése is:- Társasági adót kell fizetni, alapesetben, a társas vállalkozásban megtermelt nyereség (az adóköteles bevételek költségekkel illetve ráfordításokkal csökkentett része, amennyiben ez a különbözet pozitív) után (a jelenleg érvényes adótörvény szerint a nyereség 16%-át), de a törvényben sok a kivétel, valamint rengeteg speciális adóalap növelő, illetve csökkentő tényező is van, de ezekkel nem foglalkozunk részletesen;- Osztalékadót kell fizetnie a magánszemélynek a már (társasági adófizetéssel) leadózott, és a társaságból kivont nyereség őt megillető része (osztalékból származó jövedelem) után, illetve egyéni vállalkozónál a vállalkozói osztalékalap (ez az egyéni vállalkozó nyereségének a vállalkozói személyi jövedelemadóval csökkentett része) után. Az adó mértéke a konkrét összegektől függően 25-35% között van, és az osztalékadózás részletes szabályait (mind a társas, mind az egyéni vállalkozásból származó osztalékjövedelem vonatkozásában) a személyi jövedelemadóról szóló törvény írja elő, határozza meg. D. Az egyszerűsített vállalkozói adó:

Az EVA jellemzői:

- 2003 óta létező, tehát viszonylag új adónem;- Keverék törvény, ami azt jelenti, hogy több törvényt kivált (személyi jövedelemadó,

általános forgalmi adó, számviteli, stb.), ez egyben a komplexitását is jelenti, hiszen mindent egy helyen szabályoz (anyag és eljárásjogi kérdéseket);

- A központi költségvetést illeti meg, és így az állami adóhatóság (APEH) hatáskörébe tartozik.

Az adóalanyiság (a törvény hatálya alá tartozás) feltételei:- A vállalkozási forma alapján: egyéni vállalkozó, közkereseti társaság, betéti társaság,

korlátolt felelősségű társaság, stb.;- Egyéb (fontosabb) feltételek:

- folyamatos tevékenység a megelőző két (minimum egy teljes és egy töredék) évben;

- vállalkozói bevétel illetve árbevétel (a számviteli törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozás esetében) elszámolása;

- az adóhatóság nem rendelte el jogerősen számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt bírság kiszabását;

- a vállalkozói bevétel, illetve árbevétel nem érte el az adóévet megelőző üzleti évben a 25 millió forintot (a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanynál ez az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza);

- belföldi pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik.

Az adóalanyiság megszűnése:Bejelentés alapján, illetve ha az adóalanyiság feltételeinek már nem felel meg, a kilépés az adóév végén történhet meg, a feltételeknek való meg nem felelés esetén (pl. mulasztási bírság esetén a jogerőre emelkedés napja) a megelőző nap.

Nyilvántartási kötelezettség:Az egyéni vállalkozó csak bevételi nyilvántartást köteles vezetni, míg a Kft a számviteli törvény előírásai szerinti kettős könyvvitelt. A közkereseti társaság és a betéti társaság, választása szerint (amit a belépéskor kell megtennie), bevételi nyilvántartást is vezethet, de nyilvántartási rendszerét a számviteli előírások szerinti kettős könyvvitel rendszerében is megvalósíthatja. Az alapnyilvántartások (melyek az EVA alapjába tartozó bevételeket tartalmazzák) mellett minden vállalkozási formának kötelessége külön nyilvántartást vezetnie minden olyan adóról, járulékról, egyéb hasonló kategóriáról, amellyel összefüggésben adó (vagy egyéb fizetési kötelezettség) megállapítási-, bevallási-, fizetési- vagy – adatszolgáltatási kötelezettség terheli.

Az EVA alapja:A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól az adóévben megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót. Nem minősül bevételnek a visszaszolgáltatás köteles vagyoni érték, valamint az adózó által korábban átadott vagyoni érték (pl. adott kölcsön) visszaszolgáltatása.A számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanynál az EVA alapjának minősül a törvény rendelkezései szerint elszámolt (az eredmény kimutatásban kimutatott) árbevétel, bevétel.

A bevétel megszerzésének időpontja:A számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanynál a teljesítés időpontja (függetlenül a pénzügyi teljesítéstől).

A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalanynál a pénz tényleges átvételének, jóváírásának a napja, azzal a kitétellel, hogy a bevétel megszerzésének az időpontja a teljesítést (számla kibocsátást) követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt eddig az időpontig nem szerezte meg (tehát adózni kell utána).

Az egyszerűsített vállalkozói adó mértéke:A pozitív adóalap 15%-a.

Az EVA hatálya alá történő bejelentkezés, illetve az onnan való kijelentkezés szabályai:Az adóalanynak nem minősülő adózó az adóévet megelőző év december 20-ig, az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelentheti be az adóhatóságnak, hogy az adóévben e törvény rendelkezései szerint kívánja teljesíteni adókötelezettségeit. Ezt a bejelentést akkor teheti meg, ha megfelel az adóalanyiság feltételeinek. Az adózó ezt a bejelentését az említett határidőig írásban vissza is vonhatja.Az adóalany ugyancsak írásban, és ugyancsak a december 20-i határidőig jelentheti be azt is, ha a következő évtől már nem kíván az EVA alanya lenni. Ezt a bejelentést kötelező megtennie akkor, ha december 20-án nem felel meg az adóalanyiság bármelyik feltételének, illetve ha az állami adóhatóságnál, a vámhatóságnál, vagy az önkormányzati adóhatóságnál, illetve az illetékhivatalnál nyilvántartott adótartozása (egyéb, adótartozásnak minősülő köztartozása) van. A kilépés következménye, hogy az utána következő 4 adóévben nem választható az egyszerűsített vállalkozói adó.

Egyes más adókra, költségvetési befizetési kötelezettségekre, illetve számviteli kötelezettségekre vonatkozó különös szabályok:

A) A belépéshez kapcsolódóan:

1. Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá való bejelentkezéssel egy időben az adózó az iparűzési adó vonatkozásában választhatja az EVA alanyok számára biztosított egyszerűsített iparűzési adó elszámolási és bevallási szabályokat. Ezt az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelenteni. Ebben az esetben az iparűzési adó alapja az általános szabályoktól eltérően az EVA alapjának az 50%-a.2. Az általános forgalmi adó vonatkozásában: Úgy kell kezelni, mintha az adóalany jogutódlással megszűnt volna. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az államtól visszakapja a meglévő általános forgalmi adó követeléseit (amit különben bizonyos feltételek hiánya miatt más esetben nem tehetne meg), másrészt, ha a belépéskor a vállalkozói vagyonát (vagy annak egy részét) a vállalkozásból kivonja, akkor ez általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget eredeztet.3. A társasági és osztalékadó vonatkozásában: Itt úgy kell kezelni, mintha jogutód nélkül szűnt volna meg a vállalkozás, ennek megfelelően az adóévre már nem vall be, és nem is fizet társasági adó előleget.4. A személyi jövedelemadó vonatkozásában: Itt is úgy kell kezelni, mintha megszűnt volna az egyéni vállalkozás (hiszen kikerül az egyéni vállalkozás adózását egyébként szabályozó személyi jövedelemadó hatálya alól). Ezzel egy időben az egyéni vállalkozó nyilvántartásba veszi a készleteit, megállapítja az ezzel kapcsolatos bevételeit, melyet mindaddig adóalapot nem érintő bevételként tart nyilván, míg az EVA alanyisága fennáll (ha ez nem lenne így szabályozva) akkor a készleteit „feketén”, adómentesen kivonhatná a vállalkozásából. A belépés időpontjában minden kiszámlázott (de pénzügyileg még nem rendezett) teljesítés bevételnek minősül (ha nem így lenne, hasonlóan az előző esethez, az EVA időszak előtt

kiszámlázott, de az EVA időszak alatt befolyó bevételek kivonhatóak lennének az adófizetési kötelezettség alól).

B) Az EVA adóalanyiság időszakához kapcsolódóan:

1. Az általános forgalmi adó vonatkozásában: Bár az EVA alany már nem alanya az áfának, mégis vannak speciális, az általános forgalmi adót érintő szabályok, amelyek vonatkoznak rá is. Ezek közül a legfontosabbak:- Termékimport esetén az általános forgalmi adót meg kell fizetni (ennek a bevallása az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló bevallásban történik);- Meg kell fizetni az általános forgalmi adót akkor is, ha a jogutódlással megszerzett vagyont, vagy annak egy részét az EVA alany az adóalanyiságának időszaka alatt kivonja a bevételszerző tevékenysége alól;- Az EVA időszaki beszerzésekre jutó általános forgalmi adó nem vonható le, nem igényelhető vissza (később sem), míg az EVA időszakra (az előbb említett kivételektől eltekintve) nem keletkezik általános forgalmi adó fizetési kötelezettség sem;- Az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a teljesítéseinek kiszámlázásakor köteles a számlán (egyszerűsített számlán) az adott termékre, illetve szolgáltatásra vonatkozó általános forgalmi adó mértéket feltüntetni (ennek az indoka, hogy a vevő, esetleges áfa alanyisága esetén, a kapott számla alapján érvényesíteni tudja adólevonási jogosultságát).2. A személyi jövedelemadó vonatkozásában (egyéni vállalkozónál): Az EVA alany a vállalkozói személyi jövedelemadó, az osztalék utáni adó, az átalányadó és a cégautó adó fizetése alól mentesül (ez mind személyi jövedelemadónak minősül, de ezeket mind „kiváltja” az egyszerűsített vállalkozói adó);Az EVA időszakára jutó valamennyi költséget, értékcsökkenést elszámoltnak kell tekinteni;Az EVA előtti időszak elhatárolt veszteségéből évente 20%-ot felhasználtnak kell tekinteni.3. A személyi jövedelemadó vonatkozásában (számviteli törvény hatálya alá tartozó társas vállalkozásnál): Az EVA előtti időszak saját tőkéjének terhére kifizetett osztalék után a személyi jövedelemadó törvény osztalékjövedelemre vonatkozó szabályai szerint kell adózni;Az EVA időszak veszteségét az EVA időszakának, majd az azt megelőző időszak eredménytartalékának terhére lehet elszámolni;Az EVA időszak vagyongyarapodása (eredménytartalék növekedése) adózott vagyonból történő befektetésnek minősül.4. A szakképzési hozzájárulás vonatkozásában: Az adóalany az általa munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemélyek után, a foglalkozatás minden megkezdett hónapjára szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett. Ennek mértéke magánszemélyenként és havonta, a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér kétszeresének másfél %-a. Ennek bevallása az EVA bevallásban, megfizetése negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig történik. Ez a rendszer alapvetően eltér a nem EVA alanyok szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettségétől, mivel ott a tényleges bruttó munkabér (egyszeresének) másfél százalékát kell befizetni hozzájárulásként, ráadásul csak féléves ütemezéssel.5. A számviteli előírások vonatkozásában: A számviteli törvény hatálya alá tartozó EVA alanyok esetében az (egyszerűsített vállalkozói adó köteles) árbevétel, bevétel tartalmazza az általános forgalmi adót is;Az üzleti évről készített beszámolóban a társasági adó helyett az EVA összegét kell szerepeltetni kötelezettségként.6. A társadalombiztosítási kötelezettségek vonatkozásában: A társas vállalkozónál a szabályok megegyeznek a nem EVA adóalany kötelezettségeivel;

A főállású egyéni vállalkozó a minimálbér alapján fizeti a TB kötelezettségeit (miként a nem EVA alanyok is), ezzel szemben a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó (nyugdíjas) az EVA alap 10% után fizeti a (különben ugyanolyan arányú) terheket;A többes jogviszonyú egyéni vállalkozót (akinek főállású munkaviszonya is van a vállalkozása mellett) az EVA alap 4% után terheli TB fizetési kötelezettség (amelynek a százalékos aránya megegyezik a nem EVA adóalanyok terheivel).

Az egyszerűsített vállalkozói adó és előlegének megállapítása és bevallása:Az adóalany az EVA negyedéves alapját és a fizetendő adóelőleget az adóév első három negyedévére, az éves adóalapot és a fizetendő adót adóévenként megállapítja és bevallja.Az adóév a naptári év, az adóalanyiság megszűnésének naptári évében a naptári év első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszak.Az éves adóbevallás határideje:

- A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóévet követő év február 15-e, az adóalanyiság év közben történő megszűnése esetén a megszűnést követő 30. nap;

- A számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóévet követő május 31-e, az adóalanyiság év közben történő megszűnése esetén a megszűnést követő 150. nap.

Az egyéni vállalkozó adóalany a bevallásában az adatokat forintban, a társas vállalkozás ezer forintra kerekítve szerepelteti.

Az adóelőleg és az adó megfizetése:Az adóalany az adóév első három negyedévére, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg az adóelőleget. Az adóelőleg összege az adóelőleg alapja után az adó mértéke szerint meghatározott egyszerűsített vállalkozói adó (15%).Az adóelőleg alapja a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a negyedévben elszámolt árbevétel, bevétel, növelve a negyedévben megszerzett kapott előleg összegével, csökkentve a korábban kapott előlegből a negyedévre elszámolt, esetleg visszafizetett összeggel.Az adóelőleg alapja a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a negyedévben elszámolt összes bevétel (figyelembe véve az adóalap fogalmához kapcsolódó, valamint a bevétel megszerzésének időpontjához kapcsolódó, korábban tárgyaltakat).

Az adóalany az adóévre megállapított egyszerűsített vállalkozói adót a már bevallott és befizetett előlegek figyelembe vételével fizeti meg az éves bevallás határidejéig. Ha az adóévben már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított adót, a különbözet az adóbevallás benyújtására előírt határidő napjától visszaigényelhető.

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló bevallás:Száma: 0643Az adóbevallás számának első két számjegye a bevallási időszakot (ebben az esetben 2006-ot) jelöli.Kitöltésének szabályai: A mellékelt adóbevallási nyomtatvány, és a kitöltési útmutató alapján, önálló hallgatói feldolgozással.

ADÓZÁSI ISMERETEK II.

SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ

Ez a legterjedelmesebb, legszélesebb körben alkalmazandó, az átlagember számára legfontosabb adónem.A feldolgozandó anyag szempontjából fontos megjegyzés, hogy az adózáshoz kapcsolódó általános és részletes szabályok (beleértve a jövedelemkategóriákat és meghatározásuk módját is) a 2006-os évre vonatkozó hatályos törvény alapján készültek, míg az anyag második részében szereplő adóbevallási nyomtatvány kitöltésének általános és részletes szabályai értelemszerűen a 2005. évi szabályok alapján készültek (hiszen adóbevallást most a 2005. évről készítünk). Ez természetesen semmilyen zavart nem okoz az anyag feldolgozásában, és eltérés, változás csak egyes, számunkra jelentéktelen részterületeken jelentkezik.

A TÖRVÉNY HATÁLYA:A magánszemélyek (és köztük az egyéni vállalkozók is) jövedelme és a kapcsolódó adókötelezettség.

ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK:- Bevétel: bármilyen jogcímen és formában mástól megszerzett vagyoni érték,

különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybevett szolgáltatás, a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, a magánszemély javára elengedett vagy átvállalt tartozás, valamint a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás.

- Költség: csak (!) a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, ténylegesen kifizetett és igazolt kiadás (vagy igazolás nélkül, illetve tényleges kifizetés nélkül költségnek minősülő tétel).

- Jövedelem (ami után adózni kell): a bevétel egésze, vagy e törvényben elszámolható költségekkel csökkentett része, vagy e törvényben meghatározott hányada.

- A jövedelem kiszámításánál bevételnek nem számító tétel például a nyugdíj, a nyugdíjban részesülőt megillető baleseti járadék, valamint a törvény mellékletében szereplő adómentes bevételek. Ide tartozik, pl. a családi pótlék, a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében a házastárs által történő megváltásból származó bevétel, az alapítványtól származó és adókedvezményre nem jogosító juttatás, egyes díjakhoz illetve kitüntetésekhez kapcsolódó pénzjutalom, a biztosítóintézet térítése, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár kedvezményezett részére történő kifizetése, a munkáltató által a munkavállaló részére juttatott meghatározott értékű étkezési utalvány. Nem számít bevételnek a visszaszolgáltatási kötelezettséggel megszerzett vagyoni érték (a kölcsön, a hitel), a visszatérített adó illetve adóelőleg, a hatóság által elengedett köztartozás, a reprezentációs juttatás, stb.

- Költségnek nem számító tétel (!): azon kiadás (kivételek a törvény szerint, általában tételesen felsorolva), amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét akár részben is kielégíti.

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK:

a) Önadózás:A magánszemély a jövedelmét, valamint az azt terhelő adót, alapszabályként, adóévenként állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A megszerzett jövedelemből (a külön adózó jövedelmek kivételével) összevont adóalapot képez, és ez után sávosan progresszív módon adózik.Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély azt az adót, amelynek megállapítására maga köteles, az éves adóbevallásában, de az adófizetés gyakoriságának megfelelő (negyedéves illetve havi) bontásban vallja be.Az egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemély az adóját negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg.

Nem kell bevallani azt a bevételt, amit a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, valamint például a kamatból származó jövedelmet, az ingó vagyontárgy átruházásából keletkezett jövedelmet (ha nem haladja meg a 200000 forintot), azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható, a külön törvény szerint nem bevallásköteles jövedelmet(pl. alkalmi munkavállalásból származó jövedelem), stb.

Nem kell az adóévre adóbevallást készítenie a magánszemélynek, ha nem keletkezett bevétele, illetve ha csak nem bevallásköteles bevétele, illetve csak adómentes bevétele keletkezett.

A külföldi pénznemben keletkezett bevételt át kell számítani forintra, mégpedig a bevétel keletkezését megelőző hónap 15. napi MNB deviza árfolyamán.

b) Az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adó megállapítása:A magánszemély nyilatkozata alapján, csak munkáltatótól (kifizetőtől) szerzett bevétel esetén.Nem lehet ilyen nyilatkozatot tenni akkor, ha:- a magánszemély az adóévben egyéni vállalkozó volt;- levont adókedvezményeket fizet vissza növelt összegben;- adókedvezményt kíván igénybe venni felnőttképzési díj fizetése, illetve

számítástechnikai eszköz vásárlása (Sulinet) alapján;- nem belföldön szerezett adóköteles jövedelme volt;- az adóelőleg megállapításához költségelszámolásra tett nyilatkozatot;- alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása révén bevételt szerzett, stb.

Az adóhatóság a munkáltatói – kifizetői adatszolgáltatás (január 31.) alapján készíti el az adóbevallást, miközben az adó megállapítása során a magánszemélyt megillető kedvezményeket, a magánszemély nyilatkozatában megjelölt sorrendben érvényesíti.

AZ ADÓKÖTELES JÖVEDELMEK ÉS ADÓZÁSUK SZABÁLYAI:

1. Az összevontan adózó jövedelmek:

Összevont adóalap:Ebbe tartozik egyrészt az önálló tevékenységből származó jövedelem, vagyis minden olyan jövedelem, amelyik nem tartozik a törvény szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek közé, például a bérbeadó tevékenysége, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, a gazdasági társaság tagjának külön szerződés szerinti mellékszolgáltatása, a vállalkozói kivét, stb.Az összevont adóalap részét képezi a nem önálló tevékenységből származó jövedelem. Ilyen, nem önálló tevékenységnek minősül a munkaviszony, az országgyűlési és helyi önkormányzati képviselői tevékenység, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése, a segítő családtag tevékenysége, a választott tisztségviselő tevékenysége (kivéve a választott könyvvizsgálót), stb.

Az összevont adóalap harmadik összetevője az egyéb jövedelem. Ilyen egyéb jövedelem például a jogutódlás révén megszerzett szerzői, szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlásának átengedéséből származó jövedelem, a kiegészítő nyugdíjpénztár kötelező várakozási idő utáni kifizetése, illetve hasonló, speciális eredetű jövedelemformák.

Az összevont adóalap adójának meghatározása:Az adó mértéke 1550000 forint jövedelemhatárig a jövedelem 18%-a (279000 forint), e jövedelemhatár felett a jövedelem 36%-a. Az adó meghatározásakor a külföldön megfizetett adó beszámításra kerül.A számított adót adójóváírás is csökkentheti, amely egyenlő az alap-adójóváírás és a kiegészítő adójóváírás összegével. Az összesített adójóváírás maximális összege jogosultsági hónaponként maximum 11340 forint lehet. Ez az összeg évi egymillió forint jövedelemig számolható el, míg évi másfél millió forint jövedelem felett adójóváírás már egyáltalán nem számolható el.

Adócsökkentő kedvezmények:- Egyes társadalombiztosítási és magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódóan;- A tandíjhoz kapcsolódóan: az összevont adóalap adóját csökkenti a felsőoktatási

intézmény hallgatójának tandíja és/vagy költségtérítése címén megállapított összeg 30%-a, de legfeljebb 60000 forint;

- A felnőttképzés díjához, valamint a magánszemély számítógép megszerzésére fordított egyes kiadásaihoz kapcsolódóan: A felnőttképzési szerződés alapján fizetett képzési díj 30%-a (legfeljebb 60000 forint), illetve a számítógép megszerzésére fordított kiadás 50%-a (legfeljebb 60000 forint), de az e két indokkal együttesen igénybevett adókedvezmény összege nem lehet több 60000 forintnál, valamint 4 millió forint összjövedelem felett ilyen jogcímen adókedvezményt igénybe venni nem lehet.

- Lakáscélú hitelszerződésekhez kapcsolódóan;- Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan például a szellemi tevékenységből származó

jövedelem 25%-a, de legfeljebb 50000 forint;- Személyi kedvezmény a súlyosan fogyatékos magánszemély esetében, valamint

családi kedvezmény a kedvezményezett eltartottak után;- A közcélú adományokhoz kapcsolódóan a kedvezmény mértéke a befizetett összeg

30%-a, legfeljebb azonban 100000 forint kiemelkedően közhasznú szervezetnek nyújtott adomány, illetve 50000 forint közhasznú szervezetnek vagy egyháznak nyújtott adomány esetében (pl. Greenpeace, Aerocaritas);

- A biztosítások vonatkozásában: az összevont adóalap adóját csökkenti az élet- és nyugdíjbiztosítás adóévben megfizetett díjának 20%-a, valamint az adóévben megfizetett díjból az előző adóévben megfizetett díjat meghaladó rész további 10%-a;

- Az alkalmi foglalkoztatás kedvezménye: a munkavállaló alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatása esetén a munkavállalói könyvben érvényesített közteherjegy értékének 75%-a.

A kedvezmények korlátozása:- A családi kedvezmény érvényesítése jövedelemkorlátokhoz kötődik az eltartottak számának a függvényében, 3 eltartott esetében a jövedelemkorlát 6 millió, míg hat, vagy annál több eltartott esetében a jövedelemkorlát 8 millió forint;- A magánszemély 6 millió forintos éves jövedelemhatárig maximum összesen 100000 forintig érvényesíthet adókedvezményt a tandíjhoz, a felnőttképzési díjhoz, a számítógép megszerzéséhez, a tevékenységekhez, a közcélú adományokhoz, illetve a biztosításokhoz kapcsolódóan, míg 6 és fél millió forint éves összjövedelem felett az említett adókedvezmények egyáltalán nem érvényesíthetőek;- Az adócsökkentő tételek együttes összege nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának összegét (vagyis olyan nem fordulhat elő, hogy az adókedvezmények érvényesítése következtében egyáltalán nem kell adót fizetni, és a magánszemély még kap is vissza pénzt az adóhatóságtól).

Az adóelőleg megállapítása, bevallása és megfizetése:Fő szabályként a munkáltató (kifizető) a kifizetéskor megállapítja az összevont adóalap részét képező bevételnek megfelelő adóelőleget (figyelembe véve az adójóváírást), levonja a kifizetésre kerülő összegből, és a kifizetést követő hónap 12. napjáig befizeti azt az adóhatóságnak.Ezzel szemben a magánszemély negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig állapítja meg és fizeti be azt az adóelőleget, amely akkor terheli, ha a negyedévben olyan bevételt szerzett, amelynek alapján meghatározott jövedelme az összevont adóalap részét képezi. Nem terheli e kötelezettség a magánszemélyt, ha a bevételt terhelő adóelőleg megállapítására a munkáltató (kifizető) kötelezett.Az adóelőleg bevallása az éves bevallás keretében, negyedéves bontásban történik, kivéve az egyéni vállalkozót, aki negyedévente köteles bevallást készíteni az adóelőlegéről, a negyedévet követő hónap 12. napjáig, és az így bevallott előleget a nevezett határidőre meg is kell fizetnie.

2. A külön adózó jövedelmek:

A) A vállalkozói személyi jövedelemadó:

Az egyéni vállalkozó adózásának alapja a személyi jövedelemadó törvény mellékletei szerinti bevételek összege (figyelembe véve a bevételt csökkentő kedvezményeket), csökkentve az elszámolható költségekkel (ezek lényegében megfelelnek a számvitelben tanultakkal, csak itt az általános megfogalmazás, kiegészítve a több esetben tételes, konkrét felsorolásokkal illetve tiltásokkal könnyebben kezelhető), az így meghatározott vállalkozói nyereség után fizetendő adó 16%. Az adózott vállalkozói jövedelem bizonyos korrekciók után úgynevezett vállalkozói osztalékalapot képez, melynek adókötelezettsége az osztalékalap 25-35%-a. Ennek pontos meghatározása több tényezőtől függ, melyek számunkra most nem lényegesek. Az egyéni vállalkozó adózása egy leegyszerűsített számpéldán bemutatva:

Vállalkozói bevétel: 200,Vállalkozói költségek-ráfordítások: 100,Vállalkozói nyereség: 100;Fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó: 16,Osztalékalap: 100-16=84,Fizetendő osztalékadó: 84×(0,25-0,35)=21-29,4;Tehát 100 egységnyi nyereség fizetendő adóterhe összesen 37-45,4 egységnyi pénz.

B) A vagyonátruházásból származó jövedelmek:

Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem:Az ebből származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből (az eladási árból) le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő igazolt költségeket, jellemzően a megszerzésre fordított összeget, az értéknövelő beruházásokat és az átruházással kapcsolatos kiadásokat.Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, akkor a bevétel 25%-a számít jövedelemnek. Az adó mértéke 25%, de nem kell megfizetni az ilyen jogcímen szerzett jövedelem adójának az 50000 forintot meg nem haladó részét.

Ingatlan, vagyoni értékű jog (lásd számvitel) átruházásából származó jövedelem:A jövedelem megállapításához a bevételből le kell vonni a megszerzés költségeit, az értéknövelő beruházásokat, az átruházáshoz kapcsolódó kiadásokat. Ha a megszerzésre fordított összeg nem állapítható meg, akkor a bevétel 25%-a számít jövedelemnek. Az adó kiszámításához figyelembe kell venni az átruházás és a megszerzés időpontja közötti évek számát, mivel a megszerzéstől számított 6. évben történő átruházás esetén a kiszámított jövedelmet 10%-kal kell csökkenteni, majd utána évenként újabb 10-10%-kal, így a megszerzéstől számított 15. év utáni átruházás esetén már nem keletkezhet adóköteles jövedelem. Ezt is figyelembe véve az ilyen jogcímen megszerzett jövedelem után a fizetendő adó mértéke 25%.Az így kiszámított adót azonban nem kell megfizetni, illetve visszajár, ha a jövedelem megszerzését megelőző 12 hónapban, illetve a megszerzést követő 60 hónapon belül az adózó lakáscélú beruházásra fordít kiadásokat, és ezeket megfelelően igazolni tudja. A lakáscélú beruházásra fordított kiadások a saját, és a közeli hozzátartozók javára is megvalósulhatnak.

Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem:Az ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékű jognak tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés keretében történő átruházásából származó jövedelem – ha nem adómentes – után az adó mértéke alapesetben 25%, de a jövedelem megállapítása speciális szabályozás alapján történik.

C) Tőkejövedelmek:

A kamatból származó jövedelem:A törvényben részletesen meghatározott, kamatnak minősülő bevétel egésze jövedelemnek számít, amely után az adó mértéke 0%. Az egyéni vállalkozó által e minőségében megszerzett kamatbevételre a főszabálytól eltérően az önálló tevékenységből származó bevételre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem:

A tőkepiacról szóló törvény szerint meghatározott értékpapír-kölcsönzés díjaként megszerzett összeg egésze jövedelemnek minősül, amely után a fizetendő adó mértéke 25%.

Az osztalékból származó jövedelem:Osztaléknak minősül a társas vállalkozás (lásd társasági adó) adózott eredményéből a tagnak, tulajdonosnak fizetett részesedés, illetve a külföldi állam joga szerinti osztalék, az adó mértéke 25-35% között van (hasonlóan az egyéni vállalkozó osztalékalapjának adózásához), melynek meghatározása bonyolult számítások alapján történik.

Az árfolyamnyereségből származó jövedelem:Jellemzően az értékpapír átruházásából származó jövedelmet jelenti, amikor a jövedelem az átruházásból származó bevétel, és a szerzésre, valamint az átruházásra fordított kiadások különbözete. Az adó mértéke ebben az esetben is a jövedelem 25%-a.

A vállalkozásból kivont jövedelem:A társas vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének a leszállítása, illetve a tagi jogviszony megszűnése következtében kapott bevétel minősül vállalkozásból kivont jövedelemnek, amely csökkenthető az értékpapír (például részvény) megszerzésének, valamint a magánszemélyt terhelő kötelezettségek költségeinek az összegével. Az így kiszámított és csökkentett jövedelem utáni adó mértéke 25%.

D) A természetbeni és egyéb juttatások, engedmények jövedelme:

A természetbeni juttatások jövedelme:Jellemzően ilyen jövedelemnek minősülnek az alábbiak:

- A kifizető által a magánszemélynek adott reprezentáció és üzleti ajándék,- A kifizető illetve a munkáltató által jogszabályi rendelkezés következtében, vagy

bármilyen egyéb okból magánszemélynek (magánszemélyeknek) ingyenesen vagy kedvezményesen átadott terméke illetve nyújtott szolgáltatása révén juttatott adóköteles bevétel, például a rendezvények keretében nyújtott vendéglátás alkalmával, névre szóló üdülési csekk juttatásával, személyszállítási szolgáltatás ingyenes vagy kedvezményes biztosításával (bérlet), közös ismérvek alapján, mindenkire azonos feltételekkel kötött biztosítási díj fizetésével, étkezési utalvány biztosításával, stb.

Természetbeni juttatás révén akkor keletkezik adóköteles jövedelem, ha az adott juttatás összege meghaladja a tételhez hozzárendelt adómentes értékhatárt, ami például a reprezentációs költségek esetében az éves elszámolt bevételek 1%-a, a munkavállalói létszám alapján az 5000 forint/főre vetített, de egy fő esetében a 10000 forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándék összege, stb.A természetbeni juttatás utáni jövedelemadó mértéke 44%, amit a kifizetőnek kell megállapítania, bevallania és megfizetnie.Speciális szabályozás vonatkozik a természetbeni juttatások közül a kifizető tulajdonában lévő személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel keletkezett jövedelemre (ún. cégautó adó), amely után minden esetben meg kell fizetni az adót, amelynek mértéke a személygépkocsi beszerzési értékétől és beszerzési idejétől függően havi 3000 forinttól 112000 forintig terjedhet.

A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatás jövedelme:

Ilyen jogcímen akkor keletkezik jövedelem, ha a munkáltató a munkavállaló önkéntes kölcsönös pénztári tagságához való munkáltatói hozzájárulásának, az iskolai rendszerű képzéséhez való hozzájárulásának, a munkavállalónak juttatott iskolakezdési támogatásának, bankszámla-költség térítésének, üdülési csekknek illetve üdültetési szolgáltatásnak, stb. együttes értéke meghaladja az évi 400000 forintot.A 400000 forint feletti jövedelemrész az adóalap, melynek adója 44%, amelyet a munkáltatónak kell megállapítani, bevallani és megfizetni.

A kamatkedvezményből származó jövedelem:Kamatkedvezményből akkor származhat a magánszemélynek jövedelme, ha valamilyen kifizetői követelés (például kölcsön) kamata alacsonyabb a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegénél (vagy a piaci kamatnál, ha bizonyíthatóan alacsonyabb ennél). Az így keletkezett jövedelem adója a kamatkedvezmény 44%-a, amelyet a kifizetőnek kell megállapítani, bevallani és megfizetni.

Megjegyzés:Talán érzékelhető, hogy a jogalkotó az utóbbi 3 jövedelemforma juttatásának és adózásának szabályozásával, valamint az adóteher kifizetőre (munkáltatóra) terhelésével azt szándékozik elérni, hogy csak bizonyos korlátok között tudja a kifizető adómentes megoldásokkal ösztönözni munkavállalóját, illetve az érintett magánszemélyt.

3. A vegyes jövedelmek:

A) A kis összegű kifizetések, egyösszegű járadékmegváltások adózása:

A 15000 forint alatti, önálló tevékenységből és egy szerződés alapján származó jövedelmek esetén, a magánszemély választása alapján, a kifizető levonja, bevallja és befizeti az adót a legmagasabb adókulcs szerint, vagy a magánszemély (írásbeli nyilatkozata alapján) vallja be és adózik utána az összevont adóalapjának részeként (ekkor esetleg alacsonyabb adókulccsal adózik).A magánszemélyt megillető minden járadékjellegű követelés egy összegben való megváltása esetén a kifizetett összeg teljes egészében jövedelemnek minősül, az adó mértéke 25%, amelyet a kifizető állapít meg, von le és fizet be az állami adóhatóságnak.

B) Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem:

Alapszabályként az ingatlan bérbeadásából származó bevétel egésze minősül jövedelemnek, ami után a fizetendő adó mértéke 25%.Mentesül az adó megfizetése alól a termőföld haszonbérbe adásából származó jövedelem, ha a bérleti szerződés határozott időtartamra szól, és meghaladja az 5 évet.A termőföldön kívüli más ingatlan bérbeadása esetén legalább 4 évre választható az így megszerzett jövedelem összevont adóalap részeként, az önálló tevékenységből származó jövedelmek szabályai szerinti adózása is.Ha a bérbeadásból származó jövedelem kifizetőtől származik, akkor a kifizető állapítja meg az adót, vonja le az adóelőleget és vallja be, valamint fizeti meg az adóhatóságnak, ellenkező esetben ez a kötelezettség a magánszemélyt terheli, aki negyedévente állapítja meg, illetve fizeti meg az adóelőleget.

C) Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem:

Az így bérbe adott lakás bérbeadásából származó bevétel egésze jövedelemnek minősül, amely után az adó mértéke 0 százalék.

D) A társasház, a társasüdülő jövedelme:

A társasház vagyonátruházásból származó jövedelmét, tőkejövedelmét, természetbeni és egyéb juttatásból illetve engedményből származó jövedelmét (kivéve a közös ingatlanrész bérbeadásából származó jövedelmet) úgy kell tekinteni, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, tehát magánszemélynek a társasházat kell tekinteni.A közös tulajdon átruházása esetén a bevétel 25%-a minősül jövedelemnek, amelynek a 25% százaléka az adó, de ebben az esetben, ha közgyűlési határozat alapján a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk alapján tesznek szert bevételre, akkor külön teljesítik adóbevallási, illetve adó befizetési kötelezettségüket.A közös tulajdonrész bérbeadásából származó bevételből le kell vonni az adóévben befizetett közös költségeket és a felújításokra befizetett összegeket, valamint a társasház által közvetített szolgáltatás továbbszámlázott értékét, az így fennmaradó bevétel teljes egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25%. Ha a bérleti díj bevétel kifizetőtől származik, akkor a fizetendő adót a kifizető állapítja meg, vonja le, és fizeti be az adóhatóságnak, ellenkező esetben ezt a jövedelmet is úgy kell kezelni, mintha magánszemélyhez kapcsolódna.

E) A nyereményből származó jövedelem:

Az adóköteles nyeremény (a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény szerint) címén kapott bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni.Pénzbeli nyeremény esetén az adómérték 25%, ezt a nyereményt kifizető vonja le és fizeti be.Ha a nyeremény nem pénz, akkor annak szokásos piaci értékét alapul véve, annak 33%-át kell adó címén a kifizetőnek megfizetnie.

F) A privatizációs lízingből származó jövedelem:

Az erről szóló törvényben meghatározottak szerint, az így szerzett tulajdonrészből származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 25%, az adókötelezettség részletes szabályozása a személyi jövedelemadó törvény mellékletében található.

4. Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén szerzett jövedelem adózása:

Nagyon speciális, a magánszemélyek jelentős hányadát nem érintő jövedelmforma, ezért adózásának a szabályaival nem foglalkozunk.

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ-BEVALLÁSI NYOMTATVÁNY KITÖLTÉSE:

1. Általános szabályok:

Az adóbevallási csomag egy többoldalas, úgynevezett főlapból (0553, 0553-A, 0553-B és 0553-C), valamint több kiegészítő nyomtatványból áll, ahol a nyomtatványok jelzésében szereplő 05 az érintett bevallási időszakot (2005) jelöli.Alapvető jellemzője a bevallási csomagnak, hogy nem csupán a személyi jövedelemadó, hanem az egészségügyi hozzájárulás, valamint az egyéni vállalkozók saját társadalombiztosítási járulékainak bevallására is szolgál. Az egészségügyi hozzájárulás és a járulékok bevallására szolgáló kiegészítő nyomtatványok szerepének részletes ismertetésétől, illetve kitöltésének szabályaitól a tantárgyi keretek miatt a továbbiakban eltekintünk.

A bevallási csomag részét képező kiegészítő nyomtatványok az alábbiak:- 0553-01: Nyilatkozatok;- 0553-02: Az összevont adóalap adóját csökkentő adókedvezmények részletezése;- 0553-03: Eltartottak adatai a családi kedvezményhez;- 0553-04: Az egészségügyi hozzájárulási kötelezettség és elszámolása;- 0553-05: A bevallásban visszaigényelhető adó, járulék és egészségügyi hozzájárulás átvezetése, részleges kiutalása;- 0553-06: Nyilatkozat a fennálló köztartozásokról;- 0553-07, illetve 0553-08: Csak az őstermelőkre és családi gazdaság tagjaira vonatkozik;- 0553-09 (-A, -B, -C és -D): Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem, veszteség kiszámítása;- 0553-10: Az egyéni vállalkozó saját jogú járulékbevallása;- 0553-11: Az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély járulék bevallása.

Az adóbevallási nyomtatványt két példányban, tintával, nyomtatott betűkkel, vagy írógéppel kell kitölteni (illetve a letölthető változatot számítógéppel, ellenőrző program segítségével lehet kitölteni).Az adóbevallási nyomtatványon csak a fehér színű rovatokat lehet használni a kitöltésre, a többi rovat az adóhivatal számára van fenntartva, a gyors számítógépes feldolgozás végett.A kitöltött adóbevallási nyomtatvány egy példányát az erre a célra szolgáló borítékban kell ajánlott küldeményként postára adni május 20.-ig (az egyéni vállalkozónak február 15.-ig), a saját példányt és a postai feladóvevényt 5 évig meg kell őrizni.

Nagyon fontos szabály, hogy a magánszemélynek január 31.-ig kell megkapnia minden olyan igazolást (például a munkáltatótól a kifizetett munkabér és a levont adóelőleg, vagy a biztosítóintézettől a befizetett életbiztosítási díj vonatkozásában) és tájékoztatást, amely az adóbevallás kitöltéséhez szükséges.

2. Az adóbevallási nyomtatványok kitöltésének részletes szabályai:

A) A bevallási nyomtatvány első oldalának (0553) kitöltése:

Ezen az oldalon kell kitölteni a személyi adatokat, valamint itt kell nyilatkozni az adóbevalláshoz kitöltött kiegészítő nyomtatványokról, az esetlegesen visszajáró adó sorsáról, a köztartozások nemlétéről (ennek a visszajáró adó szempontjából van jelentősége), valamint itt kell rendelkezni a befizetett adó maximum 2×1%-ának sorsáról.Itt kell jelölni a törvényes képviselő, illetve a meghatalmazott személy adatait (amennyiben ez szükséges), valamint ezen az oldalon szerepelnek a többlet adó visszautalásához szükséges

információk a postai kézbesítési címről, illetve a bankszámlákról, és itt van az adóbevallás keltezésének és aláírásának a helye is.

B) A 0553-A jelű bevallási lap kitöltése:

Ezen a lapon kell szerepeltetni (a kifizetőktől megkapott igazolások alapján) az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, önálló tevékenységből származó jövedelmek és egyéb jövedelmek bontásban. A nyomtatványon szereplő jogcímek részletes értelmezése megtalálható a bevallási nyomtatványcsomaghoz mellékelt kitöltési útmutatóban, illetve a kifizetőktől származó igazolás pontosan tartalmazza a kifizetések jogcímét, tehát azt, hogy a bevallási nyomtatványon melyik sorban kell egy adott tételt szerepeltetni. Ennek gyakorlati jelentősége abban is érzékelhető és látható, hogy egyes jogcímek esetén a bevétellel szemben költségek is elszámolhatóak, így az adóköteles jövedelem nem minden esetben azonos a megszerzett bevétellel, miként azt az általános szabályok, illetve a jövedelem kategóriák ismertetésénél is láthattuk. Azt is látnunk kell, hogy a költség elszámolásának lehetősége nem kötelezettség is egyben, tehát akár jelentős összegű adómegtakarítástól is eleshetünk akkor, ha a törvény adta lehetőségekkel nem élünk.

C) A 0553-B jelű bevallási lap kitöltése:

Az adóbevallási nyomtatvány e lapjának első része egyrészt tartalmazza az összevont adóalapba tartozó jövedelmek adóját (ami a sávos progresszivitás miatt 2005-ben 1500000 forintig 18%, míg e felett 38%), másrészt tartalmazza az összevont adóalapba tartozó jövedelmeknél figyelembe vehető adókedvezményeket. Ezek között jellemző tétel a már ismertetett adójóváírás, ami a 2005. évi jövedelmek vonatkozásában legfeljebb 123120 forint lehet, éves maximum 1350000 forint jövedelemig, illetve ennek csökkentett összege vehető figyelembe éves maximum 1950000 forintos jövedelemig.Itt kell szerepeltetni az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények összesített értékét is, átírva azt a 0553-02 jelű kiegészítő nyomtatvány összesítő sorából.A blokk utolsó sora tartalmazza a kedvezményekkel csökkentett fizetendő adó összegét.

A bevallási lap második része az elkülönülten adózó jövedelmek levezetését és adókötelezettségét tartalmazza az általánosan ismertetett szabályok szerint.

D) A 0553-C jelű bevallási lap kitöltése:

Ezen a bevallási lapon több kisebb blokkal is találkozunk. Az első blokk szolgál az előző lapokon részletezett jövedelmek után fizetendő adó, valamint az előző időszakokban igénybevett adókedvezmények bizonyos esetekben történő visszafizetési kötelezettségéhez kapcsolódó többletadó fizetési kötelezettség levezetése.

A következő blokk a tényleges adófizetési kötelezettség, valamint az adóelőlegek negyedéves bontású bevallására szolgál. A tényleges fizetési kötelezettség, illetve visszaigénylési jogosultság az év közben a kifizetők által levont, illetve az adózó által befizetett előlegek, valamint a fizetendő adó különbözeteként mutatja meg a pótlólagos befizetési kötelezettséget, illetve a visszaigénylési jogosultságot.Az adóelőleg negyedéves bontásban történő bevallása (a negyedéves előlegfizetési kötelezettséggel járó jövedelmek vonatkozásában) azért fontos, mert az adóhatóság ennek

alapján tudja megállapítani az adóelőlegek tényleges befizetésének a szabályszerűségét. Hiába fizetjük be összességében helyesen az éves személyi jövedelemadót, ha ennek ütemezése eltér a törvényben előírtaktól. Bár ebben az esetben adóhiányunk nem keletkezik, de az esetleges nem határidőre történő előlegfizetés késedelmi pótlék, adott esetben bírság megfizetését is vonhatja maga után.

A bevallási lap további blokkjaiban a társadalombiztosítási járulékhoz, illetve az egészségügyi hozzájáruláshoz kapcsolódóan kell adott esetben adatokat szerepeltetnünk, amivel jelen tanulmányaink során nem foglalkozunk.

A lap utolsó blokkjában egyéb, tájékoztató adatokat kell szerepeltetni, amely adatoknak tényleges adózási vonzata nincs.

E) A 0553-01 jelű kiegészítő nyomtatvány kitöltése:

Ezen a kiegészítő nyomtatványon egy speciális adókedvezményhez, egy speciális adózási mód választásához illetve megszüntetéséhez, egy speciális jövedelemformához kapcsolódó lehetséges adózási módok közüli választáshoz, valamint egy másik speciális jövedelemforma adómentességéhez kapcsolódó nyilatkozatok szerepelhetnek, melyekkel nem foglalkozunk részletesebben.

F) A 0553-02 jelű kiegészítő nyomtatvány kitöltése:

Ezen a nyomtatványon az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények részletezése található az általánosan ismertetetteknek megfelelően. Nagyon fontos ezek kitöltésénél a figyelembe vehető, illetve érvényesíthető kedvezmények felső értékhatárainak a figyelembe vétele, miként azt az általános részben már láthattuk. A lap utolsó sorában szereplő összesített és figyelembe vehető adókedvezmény összege kerül a bevallási főlapok B jelű részébe.

G) A 0553-03 jelű kiegészítő nyomtatvány kitöltése:

Ezen a nyomtatványon az eltartottak adatait kell szerepeltetni tételesen, jogcímenként az általános részben ismertetett családi kedvezmény igénybevételéhez. Fontos megjegyezni azt, hogy családi kedvezményt már a várandósság 91. napjától igénybe lehet venni (megfelelő igazolások alapján), valamint azt, hogy a családi kedvezmény a házastársak, élettársak között megosztható (hiszen lehetséges, hogy az adózó például elegendő adóköteles jövedelem hiányában nem tudna élni az adókedvezménnyel).

H) A 0553-04, 05, 06, 07 és 08 jelű kiegészítő nyomtatványok kitöltése:

A 04 jelű nyomtatvány az egészségügyi hozzájárulás bevallására illetve elszámolására szolgál, amivel nem foglalkozunk.A 05 jelű nyomtatványt azért kell megemlítenünk, mert ezen van lehetőségünk (többek között) a visszajáró adó részleges visszautalására, illetve más köztartozásnál való figyelembevételére irányuló nyilatkozattételre (ha a teljes visszajáró összeget kérjük, azt csak a bevallási főlapon kell jelölnünk).A 06 jelű nyomtatvány az esetleges köztartozások részletes bemutatását szolgálja.A 07 és 08 jelű nyomtatvány tanulmányaink szempontjából érdektelen.

I) A 0553-09 jelű kiegészítő nyomtatvány kitöltése:

Ez a nyomtatvány szolgál az egyéni vállalkozó jövedelmének a levezetésére, bevallására, az általános részben ismertetettek alapján.- 0553-09-A:A bevallás első oldala az adóalapba beszámító bevételeket, az adóalapba beszámító, vállalkozói bevételt növelő tételeket (az egyszerűsített vállalkozói adónál szerepelt ez a korrekciós tétel), a bevételt csökkentő kedvezményeket, valamint az elszámolt költségeket tartalmazza. A korrigált bevétel és elszámolt költségek különbözeteként meghatározott vállalkozói jövedelem (amely előjelétől függően nyereség illetve veszteség lehet) nyereség esetén tovább csökkenthető a vállalkozó előző időszakairól áthozott (ennek részletes szabályaitól eltekintve) veszteség összegével. Mindezek figyelembevételével kapjuk meg a vállalkozói adóalapot.- 0553-09-B:A második oldal első részében történik meg a vállalkozói személyi jövedelemadó kiszámítása (16%), melyet vállalkozói adókedvezmény és egyéb tételek is módosíthatnak.A lap következő részében történik a vállalkozói osztalékalap meghatározása, amely az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növelő és csökkentő tételek figyelembevételével alakul ki. A vállalkozói osztalékalap 25%-al és 35%-al adózó részekre oszlik (ennek a részletes kifejtésétől eltekintünk), így végül megkapjuk a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap utáni adó együttes összegét.- 0553-09-C:A harmadik oldalon található az átalányadózó egyéni vállalkozó (ezzel a speciális, szűk körben alkalmazható adózási móddal nem foglalkozunk) jövedelmének és átalányadójának a levezetése, valamint a (nem átalányadózó) egyéni vállalkozó veszteségének elhatárolása, a még le nem írt veszteségének a nyilvántartott összege. Ezen kívül itt találhatóak még egyéb, statisztikai jellegű adatok is, amelyek alapvetően a vállalkozó tulajdonában meglévő készletek nyitó- és zárókészletére, a megsemmisült készletekre, illetve az egyéni vállalkozó alkalmazottaira vonatkoznak.- 0553-09-D:Az egyéni vállalkozói jövedelem bevallásának utolsó oldala a kisvállalkozói kedvezmény részletező adatait tartalmazza, valamint adatokat az ún. csekély összegű (de minimis) támogatásokról, ezekkel szintén nem foglalkozunk.

J) A 0553-10 és 11 jelzésű kiegészítő nyomtatvány kitöltése:

Mindkét kiegészítő nyomtatvány a társadalombiztosítási járulékokkal foglalkozik, így nem foglalkozunk velük.

Utolsó megjegyzések: Terjedelmi korlátok miatt viszonylag sok tényezővel nem tudtunk egyáltalán foglalkozni, vagy csak alig, mivel az egész rendszer összességében rendkívül bonyolult és összetett, tele különleges, speciális fogalmakkal, helyzetekkel, jövedelemformákkal, stb.Bár ez több esetben zavaró lehet, de az átlag adóbevalló a jelölt különleges tényezőkkel soha nem találkozik adóalanyként, így a részletesebben bemutatott és ismertetett jövedelemformák, adózási módszerek és eljárások, valamint az adóbevallási nyomtatvány kitöltésének alapvető bemutatása elegendő a szakmai alapműveltség és tájékozottság biztosítására, illetve fejlesztésére.Mindettől függetlenül óva intünk mindenkit attól, hogy a tanultak alapján felelősséggel megpróbálkozzon egy „éles” adóbevallás kitöltésével!

2. A pénzügyi intézményrendszer felépítése. Bankrendszerek. A Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi intézmények.

2.1. A modern bankrendszer felépítésének és működésének háttere.

Mivel a pénznek nincs saját belső értéke, nem is váltható be értékkel bíró dologra (arany), tehát nem testesít meg és nem is képvisel értéket, ha az árúforgalom szükségleteihez képest túlzott mennyiségben van jelen a forgalomban, onnan való kikerülése, vagyontárgyként való leülepedése nem biztosított, kibocsátását, forgalmát nyomon kell követni, ha szükséges, szabályozni, azaz a modern pénzt menedzselni kell. Ehhez információk, intézményrendszer, jogosítványok és hatékony eszközök szükségesek.

A makrogazdasági modellek közül a vegyes gazdasági tekinthető általánosnak. A vegyes gazdaságban az államnak fontos gazdasági funkciói vannak:

A konjunktúra befolyásolása. Anticiklikus gazdaságpolitika alkalmazása révén a kiegyensúlyozott, önfenntartó növekedés elősegítése, amely lehetővé teszi pl. a foglalkoztatottság növelését, az életszínvonal emelését, a nemzetközi versenyképesség szintjének növelését stb.

A szociális, jövedelem újraelosztó funkciók elsősorban az állami és az önkormányzati költségvetések révén valósíthatók meg.

A gazdaság zavartalan működésének biztosítás érdekében fontos az árstabilitás, a pénz értékállandóságának, illetve reálisabban megfogalmazva az infláció reális előrejelezhetőségének biztosítása, a mely elsősorban a monetáris politika alkalmazása révén segíthet elő. Némi egyszerűsítéssel állíthatjuk, hogy az infláció megfékezését és “karbantartását″ a monetáris politikától várjuk, a növekedés ösztönzését a költségvetési (fiskális) politikától.

Az állam az állami költségvetés és a pénzpiac és a tőkepiac befolyásolása révén valósíthatja meg gazdasági célkitűzéseit.

A pénzpiac és tőkepiac befolyásolásához szükséges: Megfelelő bankrendszer kialakítása (intézményi oldal) A rendszer biztonságos működésének elősegítése A bankrendszer működésének szabályozása (jogosítványok, nyújtható szolgáltatások) A pénz-és tőkepiacon kialakult kondiciók (kamatok, árfolyamok, kötelező tartalékok

stb.) szükség szerinti befolyásolása.

2.2. A magyar bankrendszer felépítése

Jellemzői:

Kétszintű (1987 óta újra) Egyre inkább EU konform, azaz működése, fokozatosan felel meg az EU

direktíváknak. A jogharmonizáció keretében a hazai bankszabályozás fogalomrendszere követi az EU által kialakított és alkalmazott fogalomrendszert, mind a pénzügyi intézménytípusok, mind a pénzügyi szolgáltatói tevékenységek vonatkozásában. AZ EU-ban használatos szabályozási rendszer átvételével olyan korszerű szabályozási eszközök alkalmazására került sor, amelyek a pénzügyi intézmények biztonságos tevékenységének alapjait képezik, továbbá megteremtik a Magyarországon engedélyezett hitelintézetek nemzetközi tevékenységének jogi alapjait, azonos versenyfeltételeket alakítva ki a hazai és a külföldi hitelintézetek között.

2.3. A bankok kialakulása, a magyar bankrendszer fejlődése

2.3.1. A bankok kialakulásáról

A bankok elődeit az ókorban már felfedezhetők. A nagy civilizációs központokban (Babilónia, Egyiptom) a termények, termékek őrzése a királyi raktárházakban és templomokban az i.e. III évezredtől virágzó üzlet volt. Az ott elhelyezett terményekre (elsősorban gabonaneműek) hitelt is lehetett felvenni, a kölcsönügyleteket a raktárházak bonyolították. Később – pénzérmék megjelenésével – pénzváltással és letéti ügyletekkel is foglalkoztak.

A mai bankok elődei a középkorban, Itáliában jöttek létre a városállamokban.Maga a bank kifejezés is az olasz pénzváltó asztal –banco- szóból ered. Ebben az időben a bankok már fizetéseket teljesítettek, hitel-és betétügyleteket bonyolítottak, Genovában már váltókat lehetett forgatni. A banki funkciók azóta is bővülnek.

A jegybankok őse Angliában alakult meg. Angliában a bankárok elődei az aranyművesek voltak, akik a megtakarításra szánt nemesfémeket (arany, ezüst) átvették, megőrizték és cserébe elismervényeket adtak, amelyekkel fizetni lehetett. A nemesfém tulajdonosok saját magukra kiállított kötelezettsége a bankjegy őse. Az aranyművesek hitelezéssel is foglalkoztak, a kincstár is vett fel hiteleket, jelentőssé vált az állam eladósodása.Az állami adósságok növekedése miatt került sor az állami hitelezők testületének, a Bank of England-nak létrehozására 1469-ben.Felhatalmazása volt bankjegyek kibocsátására és egyéb bankügyleteket is bonyolíthatott.

Az európai államok jegybankjai döntően a XIX. Században alakultak ki. Magyarországon a jegybanki funkciókat kezdetben az 1817-ben alapított Österreichise National Bank látta el. ’848-ban alapították a Banque deFrance-t, 1875-ben a Deutsche Reichbankot.

Az USA-ban –hosszú tárgyalási periódus után – 1914-ben jött létre a központi jegybak, ami tulajdonképpen nem egy bank, hanem egy 12 tagból álló bankrendszer a Federal Reserve System (FED), A Szövetségi Tartalékrendszer.Magyarországon önálló jegybank csak hosszú idővel a kiegyezés után, 1924-ben jöhetett létre, Magyar Nemzeti Bank néven, rt. Formában, 3 millió aranykorona alaptőkével.Az első hitelintézet Magyarországon a XII. század második felében jött létre, királyi rendelet alapján, állami hitelek kezelésére, Hitelpénztár néven.

3.3.2. A magyar bakrendszer fejlődésének főbb állomásai 1945 után.

1945-ben elkezdődött a bankok államosítása. 1948-tól alakult ki –szovjet mintára- az egyszintű bankrendszer, ami a központosított, tervutasításos gazdálkodási rendszert volt hivatva kiszolgálni. A gazdálkodó szervezetek, döntően állami vállalatok pénzügyi tevékenységének ellenőrzése, pénz-és hitelügyleteik bonyolítása a jegybank feladata volt. A beruházásokat költségvetési forrásokból finanszírozták. Az MNB látta el a kereskedelmi, üzleti banki funkciókat. Bár az MNB formálisan megőrizte részvénytársasági formáját, gyakorlatilag a kormány irányítása alá került, a kormány gazdaságpolitikájának végrehajtója lett. Léteztek un. Szakbankok: Beruházási Bank (később Állami Fejlesztési Bank) Magyar Külkereskedelmi Bank, Országos Takarékpénztár. A szakosított bankok tulajdonképpen az MNB egy-egy osztályának, részegységének tekinthetők az akkori jogosítványok és szabályozás alapján. Az egyszintű bankrendszerben a jegybank közvetlen kapcsolatban állt a gazdálkodó alanyokkal, pl. számláikat vezette. Ebben a rendszerben az MNB legfontosabb feladatai:

bankjegyek kibocsátása (emisszió) az állami költségvetés, közületek, állami vállalatok és szövetkezetek számláinak

vezetése, fizetési forgalmuk lebonyolítása hitel nyújtása a gazdálkodó alanyoknak a forint belső és külső értékállandóságának biztosítása (árfolyam alakítás, infláció

karbantartása) valuta-és devizagazdálkodás (a forint nem volt konvertibilis)

1987 január 1: a magyar bankrendszer ismét kétszintű.

Az átalakulása folyamata.- Az MNB-ről intézményesen leválasztották az üzleti bankokat, öt kereskedelmi bank

jött létre:- Magyar Hitelbank Rt, (MHB)- Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (OKHB)- Budapest Bank Rt. (BB)- Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (MKB)- Általános Értékforgalmi Bank Rt. (AÉB)

Kezdetben a vállalatokat központilag osztották el az egyes bankok között, 6 hónap eltelte után a választás szabaddá vált.Problémák: a bankok alultőkésítettek voltak, ehhez jelentős hitelezési veszteség járult. A sikeres privatizációhoz fel kellett javítani a forrásszerkezetet.

1992- hitelkonszolidáció. A bankok rossz minőségű hiteleiket átválthatták 2 éves lejáratú államkötvényekre. A várt eredmény elmaradt, újabb állami beavatkozás vált szükségessé.

Bankkonszolidáció: az állam a bankokat tőkejuttatásban részesíti, hogy tőkemegfelelési mutatójuk elérje a kívánt 8 százalékot. Első lépésben ez nem sikerült. Újabb tőkeemelés (állami kötvények juttatása, alárendelt kölcsöntőke biztosítása, állami garanciavállalás) Eredmény: 1994 végére a tőkemegfelelési mutató elérte a 8 százalékot, a működés biztonságának egyik formális és tartalmi követelménye teljesült.

Mellékhatás: az üzleti bankokban megnőtt az állam tulajdonosi részesedése. Megoldás: privatizáció. Sikeresnek bizonyult. Következmény: jelentős külföldi tulajdonrészek keletkeztek. A magyar bankrendszer megerősödött, életképessé vált.

1996 évi CXII. Törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról: létrejön a korszerű, piackonform szabályozás, amely a jelenlegi szabályozás alapja. Meghatározza a pénzügyi intézményrendszert, az intézmények tevékenységi körét, a nyújtható pénzügyi szolgáltatásokat stb.

2.1. A Magyar Nemzeti Bank felépítése, függetlensége, feladatai és eszköztára.

2.4.1. Az MNB szervezeti felépítése

A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság jegybankja, rt. Formában alapították, de az rt. megjelölést nem kötelező használni.Alaptőkéje: 10 milliárd HUFAz MNB az Országgyűlés alá rendelt szerv, működését nem a kormány felügyeli, ez önállóságának egyik záloga. Az Országgyűlés felügyelete a gyakorlatban azt jelenti, hogy az MNB elnöke évente beszámol az Országgyűlésnek, illetve ismerteti az MNB által követendőnek tartott éves monetáris politika irányelveit.

A bank élén elnök áll, akit hatéves időtartamra a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki, illetve ment fel. (2004-ben Járay Zsigmond)

Az elnök képviseli az MNB-t a kormány és a gazdasági kabinet ülésein, kiemelkedően fontos ügyekben más szervek előtt is, pl. olyan nemzetközi szervezetek ülésein, amelyeknek a bank tagja.Az MNB-nek legalább három, legfeljebb öt alelnöke lehet. Személyükre az MNB tesz javaslatot, amennyiben egyetértés van, a miniszterelnök terjeszti a köztársasági elnök elé. A javaslatnak tartalmazni kell a leendő alelnök feladatait is. Az alelnökök megbízatása 6 évre szól, tehát kormányzati ciklustól független.Az alelnökök részt vesznek a bank irányításában, stratégiai jellegű döntések meghozatalában, ellenőrzik a felügyeletük alá rendelt szakterületeket, gondoskodnak a szükséges döntések, rendelkezések előkészítéséről, továbbá feladatkörüknek megfelelő helyen és témákban képviselik az MNB-t más szerveknél, fórumokon.

Az MNB szervezete.

A szervezet egyes elemei megfelelnek egy rt. szervezetének (közgyűlés, igazgatóság, felügyelő bizottság), speciális, csak jegybankra jellemző elem a jegybanktanács.

Közgyűlés: feladata az alapszabály megállapítása ás módosítása, az alaptőke és a tartaléktőke meghatározása, a mérleg, a vagyon és az eredmény kimutatás megállapítása, az eredmény felosztása, az igazgatóság választott tagjainak, valamint a könyvvizsgálóknak a megválasztása, visszahívása, a kiemelt vezetők, a vezető szervek tagjainak díjazásának megállapítása.

Jegybanktanács: az MNB legfőbb monetáris politikai irányító szerve. Meghatározza az MNB éves monetáris politikai irányelveit, a jegybanki politika eszközeit, beleértve az árfolyam politikai intézkedéseket is. Tagjai: az elnök, az alelnökök, az alelnökök számával megegyező számú tagok, akiket 3 évre a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevez ki.

Igazgatóság: feladata az elnök munkájának segítése. Tagjai: az elnök, az alelnökök, továbbá a közgyűlés által az elnök javaslatára választott tagok.

Felügyelő bizottság :az MNB ellenőrző szerve. Tagjai: a felügyelő bizottság Országgyűlés által választott elnöke, az Országgyűlés által választott további három tag, a pénzügyminisztérium képviselője, a pénzügyminiszter által megbízott szakértő.

Az MNB részt vesz a kormány gazdaságpolitikai programjának kialakításában. Együttműködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével.

2.4.2. A jegybank függetlensége

A jegybanki függetlenség fontos az egyes országok gazdasági stabilitása és külső megítélése szempontjából, mert viszonylag rövid politikai, kormányzati ciklusok miatt egyébként háttérbe szorulhat a gazdaság, különösen a monetáris gazdaság hosszú távú érdekeinek érvényesítése.Erre csak egy politikailag el nem kötelezett, független, kizárólag szakmai szempontok figyelembevételével működő intézmény – a jegybank – alkalmas.A jegybank esetében fontos a tényleges és a jogi függetlenség egybeesése.

A függetlenség vizsgálatakor figyelembe veendő területek: Működési, személyi, pénzügyi függetlenség. Ezen kritériumok csak olyan országokban értelmezhetők, ahol a jogrendszer alapjai általában biztosak, azokat széles körben elfogadják és betartják. Egy jegybankot csak akkor lehet függetlennek tekinteni, ha mind a három alapterületen bizonyítható a függetlenség.

Személyi függetlenség

A személyi függetlenség akkor teljesül, ha a vezetésben részt vállaló személyek döntéseikben politikai szempontok alapján nem befolyásolhatók. Fontos, hogy a vezető tisztségviselők megbízatása egy parlamenti periódusnál hosszabb legyen, és a testület tagjainak ne egyszerre járjon le. A politikai okból történő felmentés lehetőségét zárja ki, hogy a felmentés lehetőségei rögzítettek és korlátozottak.

A személyi függetlenség fontos feltétele, hogy a jegybanki döntéshozók személyében nem állhat fenn érdekkonfliktus a jegybanki funkció és más elkötelezettség(ek) között. Az

MNB vezető testületeiben szavazati joggal rendelkezők pl. pártokban nem vállalhatnak tisztséget, nem vállalhatnak közszereplést sem a párt nevében.A jegybanktörvényben rögzített összeférhetetlenségi szabályok szerint az alkalmazottak nem létesíthetnek tagsági viszonyt, munkavégzéssel járó jogviszonyt, nem lehetnek felügyelő bizottsági tagok hitelintézetekben, befektetési vállalkozásoknál és az Országos Betétbiztosítási Alapnál.

A jegybanki döntéshozók személyében nem állhat fenn érdekkonfliktus jegybanki funkciójuk és más hivataluk között.Feladataik gyakorlása során nem kérhetnek és fogadhatnak el instrukciókat semmilyen szervezettől, vagy személytől, nem lehetnek érdekeltek politikai intézményekben (nem lehetnek tagjai a parlamentnek, önkormányzatoknak, állami hivataloknak), nem tölthetnek be bizonyos poziciókat az üzleti életben sem, tulajdonosként, vagy alkalmazottként.

A jegybank döntéshozó testületeiben a kormány, vagy annak képviselője nem vehet részt (főszabály), de ha részt is venne, nincs szavazati joga.

A kormányzati szervek, a parlament, egyéb politikai fórumok a monetáris politikával kapcsolatos jegybanki döntéseket nem bírálhatják felül.

Az MNB az előbbi szempontok alapján megfelel a személyi függetlenség kritériumainak (az elnök alelnök mandátumának hossza, kinevezési, felmentési procedúra, összeférhetetlenség)

Működési függetlenség.

A működési, vagy tevékenységi, funkcionális függetlenség kritériuma akkor teljesül, ha a jegybank a monetáris politika célrendszerének kialakításakor, az eszközrendszer felépítésében és alkalmazásában minden külső személyi, intézményi tényezőtől függetlenül önállóan dönthet, utasításokat senkitől sem köteles elfogadni.

Monetáris politika: a pénzügypolitika része. A pénzügypolitika magában foglalja a monetáris és a fiskális politikát.A monetáris politika lényege: a pénz-és hitelkínálat és kereslet befolyásolása, a pénz- és hitelállomány nagyságának, a pénz belső és külső árának, a kamatlábnak és az árfolyamnak befolyásolása. A pénzen keresztül hatás gyakorlása a gazdaság szereplőire, bizonyos gazdaságpolitikai célok elérése érdekében.A jegybanki függetlenség lehet eszköz, illetve célfüggetlenség. Az eszközfüggetlenség azt jelenti, hogy a kormány tűzi ki a monetáris célt, de a cél(ok) megvalósításának eszközeiről a jegybank dönthet. Az eszközfüggetlenség minden jegybankra jellemző.

A monetáris politika irányítása a monetáris hatóság feladata. A monetáris hatósági funkciók többségét az európai (kontinentális) szokványok szerint a jegybank gyakorolja. Kivételt képezhet az árfolyam-és a devizapolitika, amely általában a kormányzat és jegybank megosztott kompetenciája (Magyarországon is).

A működési függetlenség legfontosabb elemei:

A jegybank a törvényben rögzített céljainak egymáshoz és a szervezet céljaihoz való viszonya. A független jegybankok tevékenységének végső célja a pénz értékállandóságának biztosítása, tehát az inflációhoz kapcsolódik. Ha nem egy végső cél van, akkor meg kell vizsgálni a célok közötti kapcsolatot Ha ezek egymással ellentétesek, akkor prioritásokat kell megállapítani. Ha pl. a kormány növekedést célzó, beruházásösztönző gazdaságpolitikájának támogatása, vagy a munkanélküliség szintjének gyors csökkentése, az exportösztönzés, erősebb, vagy azonos súlyú célja a jegybanknak az infláció leszorításánál, akkor a független monetáris politika folytatása veszélyeztetetté válhat

A függetlenség második lényeges eleme a monetáris politika kialakításának és végrehajtásának folyamata. Ha pl. a jegybank szervezetileg a pénzügy minisztérium ,vagy a kormány alá van rendelve, a pénzügyminiszter felülbírálhatja és megváltoztathatja a jegybanki döntéseket, hasonló szituáció alakulhat ki, ha pl. kormány képviselői szavazati joggal vesznek részt a monetáris hatóság döntéshozó szerveiben. Ha tehát a kormány beavatkozhat a monetáris politikai kérdésekbe, a jegybank a működés szempontjából nem tekinthető függetlennek. A jegybank adhat ugyanakkor a kormány részére tanácsot, részt vehet tanácskozási joggal a kormány, illetve az egyes szaktárcák ülésein, belefolyhat a jogalkotási tevékenységben is – ezek a jogosultságok nem feltételei a függetlenségnek, éppen ellenkezőleg, a jegybank függetlenség következményei lehetnek.

A jegybanktörvény az MNB elsődleges céljának az árstabilitás elérését és fenntartását jelöli meg. Az MNB a rendelkezésére álló monetáris politikai eszközökkel csak ezen elsődleges cél teljesülésének veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitkáját. A jegybanktörvény szerint a kormány a jegybankot tevékenységében nem utasíthatja. A kormány a monetáris politika kialakítására és érvényre juttatására tehát közvetlenül nem képes befolyást gyakorolni. Közvetve, az egyeztetési folyamatok során, vagy a jegybanki tisztségviselők kinevezésénél érvényesítheti érdekeit. Mivel a kormány képviselői –tanácskozási joggal részt vehetnek a Monetáris Tanács ülésein, az MNB megismerheti a kormány álláspontját minden fontos gazdasági kérdésben, függetlenségének csorbítása nélkül. Az MNB jogosult a kormány költségvetési javaslatát, a pénzügyi rendszer működésével kapcsolatos jogszabályokat és döntéseket véleményezni.

Pénzügyi függetlenség

A jegybank pénzügyi szempontból akkor tekinthető függetlennek, ha működése során automatikusan jut hozzá a feladata ellátásához szükséges pénzügyi forrásokhoz – azaz kormányzati hozzájárulás nélkül. Így feladatai ellátásához nemcsak megfelelő jogosítványai vannak, hanem saját anyagi eszközei is.

A pénzügyi függetlenség része, hogy a jegybank nem finanszírozhatja az államháztartást.A jegybank működési feltételeit biztosító anyagi forrásokról a jegybanktörvény rendelkezik. A jegybanki eredményt ( a fejlesztésre, tartalékolásra visszatartott részen felül) a központi költségvetésbe osztalékként kell befizetni. A veszteséget a költségvetés téríti meg.

2.4.3. A jegybanki áttekinthetőség (transzparencia)

A független jegybanktól jogosan követelhető meg, hogy feladatai, céljai, a célok megvalósítására használt eszközök pontosan megfogalmazásra kerüljenek és mindenki által megismerhetők legyenek.

A jegybank tehát céljait, döntéseit, a döntések indokait közzéteszi, így a gazdaságpolitika egészéért felelő szervek (Országgyűlés, kormány) ezeket időben megismerhetik

A jegybank elemzéseket, prognózisokat is készít, amelyek szintén hozzáférhetők. A kiadványok segítik megérteni a jegybanki döntéseket, a prognózisokból pedig lehet következtetni a várható jegybanki döntésekre.

A jegybank gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.

2.4 Az Európai Unió és a jegybankok

1998 június 1.-én megalakult a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER), amely az Európai Központi Bankból (EKB) és a 15 akkori EU tagállam jegybankjaiból állt. Ekkor rögzítették visszavonhatatlanul az euro és a résztvevő tagállamok nemzeti valutái közötti átváltási arányokat is.

1999 elejétől bevezetésre került az Eurorendszer (Eurosystem), amely az EKB és a rendszerhez csatlakozó 11 résztvevő nemzeti bankjainak együttese. A brit, a görög, a dán és a svéd központi bank nem része az Eurorendszernek.

Az eurot bevezető EU tagállamok a rendszerhez való csatlakozással lemondtak arról a jogukról, hogy önálló nemzeti monetáris politikát folytassanak.Azon tagállamok jegybankjai, amelyek nem tartoznak az eurozónába, továbbra is szabadon végezhetik nemzeti monetáris politikát elősegítő műveleteiket, de nem vehetnek részt abban a döntési mechanizmusban, a mely az eurozónára vonatkozó egységes, összehangolt monetáris politikára vonatkozik.Magyarország a legfrissebb információk szerint 2010-re tervezi az eurozónához való csatlakozást.

A Magyar nemzeti Bank feladatai és feladatok végrehajtásához rendelkezésre álló eszközök

3.1. Az Európai Únióhoz való csatlakozás és a magyar jegybanktörvény

Az egyszintű bankrendszertől való főbb eltérések:

A jegybank tevékenységi köréből kikerült a gazdálkodó szervezetekkel való közvetlen kapcsolattartás, pl. a számlavezetés, hitelezés. A gazdálkodó szervezetek számára a pénzügyi szolgáltatásokat a kereskedelmi bankok nyújtják

A jegybank feladatköre a kereskedelmi bankszektor irányítása, azaz a bankrendszer monetáris irányítása. A feladatkörök átrendeződésével az MNB tevékenységi köre megfelel a nemzetközileg általánosan elfogadott normáknak

AzEurópai Únióhoz való csatlakozás és a jegybanktörvény módosítása

A magyar úniós csatlakozási folyamatban a jogharmonizáció során a Gazdasági és Monetáris Únió című fejezet átvilágításakor megállapításra került, hogy e fejezet joganyagának egyik legfőbb pontját képező jegybanktörvény alapjában véve megfelel a közösségi normáknak, amelyek –többek között – a Maastrichti és az Amsterdami Szerződésekkel módosított Európai Közösséget Létrehozó Szerződésben ( Treaty) és az ehhez kapcsolódó Központi Bankok Európai rendszere, valamint az Európai Központi Bank Alapokmányáról szóló 18. számú jegyzőkönyvben kerültek rögzítésre.

A tökéletes harmonizációhoz viszonylag kevés módosításra volt szükség.

A Treaty nemzeti jegybanktörvényekkel szemben az alábbi követelményeket támasztja: Biztosítaniuk kell a jegybanki függetlenséget (intézményi, személyi, működési,

pénzügyi téren) Tartalmazniuk kell az integrációs rendelkezéseket (a nemzeti jegybankok Központi

Bankok rendszeréhez való csatlakozása és az Európai Központi Bankkal való kapcsolataik szabályozása)

Ahol az eltérés megengedett az úniós szabályozástól, azokon a területeken a nemzeti sajátosságokat meg kell jelölni.

Az Európai Únióban a központi bankok szabályozásának kompatibilitása szempontjából három terület emelhető ki:

A jegybanki függetlenség kérdése A jegybank céljának egyértelmű meghatározása A jegybank és az államháztartás közötti kapcsolatok szabályozása

A magyar jegybanktörvény szükséges újraszabályozása az alábbi területeken hozott változásokat:

A személyi függetlenség területén: korábban a minimális hivatali idő (6 év) és a csak különleges indokokkal történő elmozdíthatóság csak az elnökre és az alelnökre vonatkozott, ezeket ki kellett terjeszteni a jegybanktanács többi tagjaira is

A korábbi törvény a jegybankot arra kötelezte, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa a kormány gazdaságpolitikájának megvalósítását. Az új változat szerint az MNB úgy támogatja a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósítását, hogy az legfontosabb céljának –az árstabilitás fenntartásának – megvalósulását ne veszélyeztesse. A jegybanki függetlenség e témakörben azt is jelenti, hogy az MNB monetáris politikáját (a jogszabályi keretek között – önállóan alakíthatja ki, a kormány nem utasíthatja.

A jegybank függetlensége szempontjából módosításra szorult a korábbi törvény azon rendelkezése, amely szerint a jegybank részt vesz a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósításában. Az EU szakértői szerint az a szabály, hogy az MNB és Pénzügyminisztérium kölcsönösen egyeztet évente a monetáris politika irányelveire vonatkozó elképzelések tekintetében, továbbá a költségvetési hiány finanszírozásának módjára vonatkozó javaslatokról. Az a kitétel ugyanis, hogy az MNB részt vesz a gazdaságpolitika kialakításában, implicite tartalmazza az érte vállalt felelősséget is, márpedig a jegybank semmiféleképpen sem vállalhat felelősséget a gazdaságpolitika kialakításáért és megvalósításáért.

A monetáris politikai eszköztárral való összefüggésben az Európai Központi Bank nagy szabadságot biztosít a tagországok jegybankjainak. Az utóbbiaknak két fő követelményt kell szem előtt tartani: az alkalmazandó eszköztár legyen kompatibilis az EKB eszköztárával, valamint, hogy a jegybank csak fedezet mellett nyújthat hitelt. Azért, hogy a jegybank monetáris műveleteinél ne szenvedjen veszteséget partnerei fizetésképtelensége miatt, a végrehajtási és csődjogi szabályok értelmében a jegybank számára nyújtott fedezet nem vonható le.

Az új MNB törvény összhangban van az EU törvényeivel. Az EU törvények értelmében a jegybank elsődleges és legfontosabb célkitűzése az árstabilitás fenntartása. Mivel a magyar gazdaság még nem érte el az árstabilitás állapotát, ezért az MNB céljául csak az árstabilitást jelölték meg, ami az árstabilitásra irányuló erőfeszítéseket jelenti ma, majd pedig az árstabilitás megvalósulása után annak fenntartását.

3.2 Az MNB alapvető feladatai.

Az MNB kizárólagosan jogosult a bankjegy és érmekibocsátásra (emisszió). Az MNB

által kibocsátott bankjegy és érme a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszköze. A

központi bank feladata technikai értelemben a bankjegykibocsátás, az érmék verése a

kincstár jogosultsága. Az érmeállomány viszonylag kis jelentősége miatt a

különbségtételtől eltekintenek és az egész készpénzkibocsátást az MNB funkciói

között tartjuk számon (2001 végén a forgalomban levő készpénz összesen 1138

milliárd HUF volt, ebből a bankjegyek aránya 98%. A forgalomban levő készpénz

állomány 10 százaléka található a hitelintézeteknél, a többi a bankrendszeren kívül

(háztartások, gazdálkodó szervezetek)

Az MNB hivatalos deviza- és aranytartalékot képez és kezeli azt. A devizatartalék a

jegybank azon likvid devizaeszközeit tartalmazza, amelyeket a monetáris hatóság

esetleges fizetési problémák esetén gyorsan és közvetlenül felhasználhat, valamint

amelyek árfolyampolitikai célú devizapiaci beavatkozásainak (intervenció) fedezetét

jelentik. A világ központi bankjainak fontos közös feladata az állam

devizatartalékainak kezelése. A devizatartalékokra azért van szükség, mert fontos

eszköze lehet a monetáris politika árfolyampolitikai céljai megvalósításának. A célok

lehetnek: az árfolyam védelme, a nagymértékű ingadozások csökkentése. A

devizatartalék növeli a pénzügyi rendszer stabilitását, alkalmas lehet

likviditásszabályozásra és vagyonfelhalmozásra is. Ha a gazdasági szereplők

valamilyen likviditási sokk, természeti katasztrófa miatt nem fizetőképesek, a

devizatartalékok igénybevehetők a nem rezidensek devizaigénye kielégítésére

(import), vagy az állam devizaigényei kielégítésére (az állam által felvett hitelek

törlesztésére és a kamatok megfizetésére. A tartalék szolgálhatja az árfolyam védelmét

is, ha a bejelentett ingadozási sáv széleihez közeledik a piaci árfolyam, az MNB

elvileg korlátlan vételi és eladási kötelezettsége életbe lép. Mindezek teljesítéséhez

megfelelő nagyságú devizatartalék szükséges. A magas tartalék bizalmat ébreszt a

külföldi hitelezőkben és befektetőkben is, ami viszont megkönnyítheti, olcsóbbá teheti

a külföldi forrásbevonást (kisebb kockázat - kedvezőbb kamatok). A tartalékok

devizaszerkezete többnyire tükrözi az országok gazdasági integrációja, külgazdasági

kapcsolatai irányát, illetve a devizaadósság devizaszerkezetét. Világszerte

megfigyelhető tendencia, hogy az arany szerepe csökken a devizatartalékokban. A

MNB tartalékában az euro dominál, de a portfolióban USD is szerepel.

A jegybankok a világ legkonzervatívabb és legnagyobb befektetői. A hozam-likviditás-

biztonság szempontrendszerben a fő hangsúlyt a biztonságra helyezik, az általuk vásárolt

értékpapírok csak a legjobb minősítésűek lehetnek.

Fontos a likviditási szempont is, mert a tartalékokat válság, vagy intervenció esetén

gyorsan és lehetőség szerint értékveszteség nélkül kell mozgósítani. Természetesen a

hozam szempont sem közömbös.

Az MNB devizatartalék kialakítási és kezelési irányelvei és gyakorlata a nemzetközi

gyakorlatnak megfelelőek: a partnerek listáján csak a legnagyobb és legmegbízhatóbb

kereskedelmi bankok és befektetési intézmények szerepelnek.

A tartalék optimális nagyságára nincs semmilyen előírás, jogszabály, vagy ajánlás.

A leggyakrabban alkalmazott szabály szerint a devizatartaléknak 3 havi importot kell

fedezni. Egy másik megközelítés szerint a devizatartalék akkor tekinthető elegendőnek, ha

az a rezidensek (tehát nemcsak az államháztartás)nem rezidensekkel szembeni összes egy

éven belül esedékes adósságszolgálatát (törlesztés+kamat) fedezi.

A devizatartalék kívánatos nagysága végül is az alkalmazott árfolyamrendszertől, a

gazdaság nyitottságától, fejlettségétől, nemzetközi versenyképességétől, a folyó fizetési

mérleg egyenlege ingadozásainak mértékétől és az ország külső forrásbevonó

képességétől függ.

A csatlakozási periódus különböző szakaszaiban változik a tartalékszükséglet. Hosszabb

távon csökken, mert az árfolyampolitika és a likviditás kezelése az Európai Központi

Bank (EKB) feladata.

AzMNB a devizatartalék kezelésével és az árfolyampolitika végrehajtásával

kapcsolatosan devizaműveleteket végez

Az MNB a nemzeti fizetőeszköz értékállandóságának védelme érdekében

meghatározza és megvalósítja a monetáris politikát (később részletezve)

Kialakítja és szabályozza a belföldi fizetési és elszámolási rendszert, támogatja

ezek biztonságos és hatékony működését.

Az MNB feladata a fizetési és elszámolás forgalmi rendszer kialakítása és annak

zökkenőmentes működtetése. Fontos: a fizetések gyors lebonyolítása és annak

megelőzése, hogy bármelyik intézmény fizetésképtelensége ne gyűrűzhessen

tovább a fizetési rendszerben (a rendszerkockázat csökkentése).

Az MNB rendelkezik a belföldi fizetési forgalomban alkalmazható fizetési

módokról és lebonyolításuk szabályairól (később részletezve). Engedélyezi a

hitelintézeti elszámolóházak működését és ellenőrzi tevékenységüket.

A fizetési és elszámolási rendszer részei: az elszámolóházak, a pénzforgalmi

közvetítőszerepet ellátó szervezetek és az un. végső kiegyenlítő (általában a

jegybank).

Az MNB szerepe kettős: egyrészt elszámolja és könyveli a Bankközi Kliring

Rendszer (BKR) éjszakai működtetése során keletkezett poziciókat, másfelől mint

számlavezető napközben saját számlatulajdonosainak (főleg hitelintézetek)

egymással szembeni fizetéseit bonyolítja és könyveli.

A hazai bankközi fizetési forgalom és az értékpapírforgalom lebonyolításában

résztvevő intézmények és rendszerek:

- az értékpapír-piaci ügyletek feldolgozója a KELER Rt. (Központi Elszámolóház

és Értéktár Rt.). Az értéktár tulajdonosai: A Budapesti Értéktőzsde (BÉT), a

Budapesti Árútőzsde (BÁT), és azMNB. Felügyeleti szerve: a Pénzügyi

Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF).

Fő feladata a magyarországi értékpapírpiaci ügyletek gyors, biztonságos és olcsó

elszámolásának és teljesítésének elősegítése.

A hazai bankközi fizetési forgalom a következő rendszerekben bonyolódik:

Valós idejű Bruttó Elszámolási Rendszer (VIBER)

Bankközi Kliring Rendszer (BKR)

A bankkártyák használatához kapcsolódó fizetési forgalom elszámolását

három különböző kliringrendszer bonyolítja.

Az MNB feladatai ellátásához szükséges statisztikai információkat gyűjt

és tesz közre.

Az MNB a monetáris statisztikához, a fizetési mérleg statisztikához és a pénzügyi

számlákhoz ( a gazdaság szereplőinek pénzügyi eszközeit, kötelezettségeit, ezek

változásait kimutató számlarendszer) gyűjt, dolgoz fel és hoz nyilvánosságra adatokat,

melyek tájékoztatnak az ország pénzügyi helyzetéről, a fizetési mérleg alakulásáról, az

árfolyamok változásáról, a háztartások pénzügyi megtakarításairól, a kamatok

alakulásáról.

Támogatja a pénzügyi rendszer stabilitását, a pénzügyi rendszer prudenciális

felügyeletére vonatkozó politika kialakítását és hatékony vitelét.

Pénzügyi stabilitás alatt értendő, hogy a pénzügyi intézményrendszer képes ellenállni a

külső és belső megrázkódtatásoknak.

Ezt a feladatot a következő jegybanki funkciók segítik megoldani:

- az MNB mint a ″bankok bankja″ vezeti a bankok elszámolási számláit

- működteti és felvigyázza a fizetési és elszámolási rendszereket

- meghatározott körben jegybanki ellenőrzéseket végez (tartalékok megléte,

pénzforgalmi, pénzfeldolgozási szabályok betartása stb.)

- közreműködik a prudenciális jogszabályok kialakításában, a jogszabályozásban

- végső hitelezőként (lender of last resort), utolsó mentsvárként léphet be a

rendszerbe. Csak akkor avatkozik be egy hitelintézet megmentése érdekében, ha

annak válsága továbbgyűrűzhet és megingathatja a bizalmat az egész

bankrendszerben, és/vagy a fizetőeszközben. A betétesek védelme nem feladata.

Az MNB egyéb tevékenységet – jogszabályban rögzített meghatalmazás alapján –

csak elsődleges célja és alapvető feladatai teljesítésének veszélyeztetése nélkül

folytathat.

Az MNB kapcsolata az államháztartással

- vezeti a kincstár egysége számláit és a pénzügyminiszter által kijelölt egyéb

számlákat

- közvetlenül nem finanszírozhatja a költségvetést, nem nyújthat hitelt az államnak,

az államháztartás körébe tartozó más szervezeteknek sem (önkormányzatok), nem

vásárolhat ezen szervezetektől hitelnyújtást megtestesítő értékpapírokat (kötvény).

4. A monetáris irányítás rendszere és eszközei

4.1. A monetáris politika célrendszere

A monetáris politika a pénzpiac, a pénz keresletének és kínálatának, árának (kamat), a pénz-és tőkepiaci szereplők likviditásának, pénz (hitel) teremtő képességének szabályozása révén kíván hatást gyakorolni a reálgazdaságra, a gazdálkodó alanyok (üzleti szervezetek, háztartások, non-profit szervezetek) döntéseire.

Évszázadok óta folyik a vita arról, hogy a jegybanknak milyen reális lehetőségei és korlátai vannak a gazdaság befolyásolására, melyik eszköz milyen hatékony stb. Hasonlóan vitás kérdéskör a monetáris és a gazdaságpolitika közötti viszony, az esetleges ellentmondások kezelésének legmegfelelőbb módszerei.

A monetáris politika végső célja: az árstabilitás megvalósítása és fenntartása, jelenleg nemzetgazdasági szempontból és a realitásokat figyelembe véve az MNB tevékenységének végső célja az árstabilitás megteremtése lehet.

A gazdaságpolitika céljai: a fenntartható, gyors gazdasági növekedés, amely lehetővé teszi a foglalkoztatás magas szintjét (növelését), a fogyasztás (életszínvonal) emelését, az ország nemzetközi versenyképességének folyamatos javítását, ha szükséges, a fejlettebb országokhoz való felzárkózást. A monetáris politikának a gazdaságpolitika részeként elő kell segíteni a gazdaságpolitikai célok megvalósítását.

Az utóbbi évtizedek fejlett és fejlődő országokban összegyűlt tapasztalatai, valamint a jegybanki tevékenységgel kapcsolatos várakozások kudarcai nyomán arra a következtetésre jutottak a jegybankok, hogy a legcélszerűbb, ha monetáris politikájuk végső céljaként az

árstabilitást jelölik meg és kisebb súlyt helyeznek a kibocsátás és foglalkoztatás valamilyen kívánatosnak tartott szintjének biztosítására és az üzleti ciklusok kisimítására.

Az árstabilitás fenntartásával a jegybank kiszámítható gazdasági környezetet biztosít a gazdasági szereplőknek, akiknek döntéseik meghozatalakor egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben kell figyelembe venni a jövőbeni áralakulásból származó bizonytalanságot.

Figyelembe veendő, hogy az inflációnak és a dezinflációnak is vannak költségei , továbbá, hogy az infláció csökkentéséből származó nyereség tartós, a dezinflációs költségek pedig átmenetiek.

Az infláció költségei.

Meg kell különböztetni a várakozásoknak megfelelő, előrelátható (anticipált) és a nem várt, nem anticipált (meglepetés) inflációt.Meglepetés infláció alatt nem csak a vártnál nagyobb mértékű, hanem általában a várakozásoktól eltérő inflációt értjük.Az inflációs költségek jelentős része akkor is jelentkezik, ha a gazdaság szereplőinek inflációs várakozásai pontosak, ez azonban ritka eset.A nem várt infláció legnagyobb költsége, hogy torzítja az árrendszer információs szerepét, ezért rossz beruházási, befektetési, finanszírozási, stb. döntések születhetnek.Az infláció a pénzügyi, vagy reáleszközök tulajdonosai számára veszteséget jelent, ha pl. az árnövekedést kénytelenek jövedelemként elszámolni és utána adózni, holott az árnövekedés egy (inflációtól függő része) csak az adott eszköz értékének megőrzését jelenti.A nominálbér növekedés –adott adókulcsok mellett- nem mindig jelent reálbér növekedést, sőt csökkenést is eredményezhet, ha a növekedés következtében valaki magasabb adósávba kerül.Az eszközök értékcsökkenésekor (amortizáció) nem lehet az inflációt figyelembe venni. Minél nagyobb az infláció, minél jobban emelkedik az eszköz ára, annál kevésbé jelzi az amortizáció a termelés tényleges költségét, annál kevésbé nyújthat fedezetet az eszköz pótlására.

Infláció esetén a befektetések az értékállónak tartott vagyontárgyak felé, illetve a pénzügyi szektorba irányulnak, nem a termelő szférába, az erőforrás allokáció pl. a növekedés szempontjából nem lesz hatékony. A magasabb infláció a nagyobb bizonytalanság miatt is általában magasabb reálkamattal párosul, ami csökkenti a termelő beruházások nettó jelenértékét, azaz a várható nyereségességét.

Magasabb infláció esetén magasabb lesz az adott reálkamat mellett nyújtott hitel cash-flow-ja- ezáltal csökken az adós hitelfelvevő képessége.

Növekednek a tranzakciós költségek (gyakori átárazás). Az emberek igyekeznek vásárlásaikat előrehozni, szabadulni a készpénztől – a vagyon portfolió gyakoribb átrendezése tranzakciós többletköltségekkel jár.

A rögzített kamatok mellett hitelt nyújtók veszteséget könyvelhetnek el, a nominális hozam alacsonyabb reálhozamot jelent (a hitelt felvevők járnak jól). Lehetséges következmény: a hitelek, megtakarítások futamideje rövidül, gyakoribbak a mozgó, változtatható kamatok.

Csorbul az árak információt közvetítő szerepe. Nem tudni pl. hogy a növekvő árak a kereslet növekedését jelzik, vagy csak az inflációt tükrözik.

Nő a bérmegállapodások kockázata.

Társadalmi költségek: a fix jövedelmű, és leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szereplők nem tudják áthárítani az infláció költségeit, veszteségeket szenvednek el.

A dezinfláció költségei

A gazdasági élet szereplői gyorsabban képesek korrigálni az inflációs várakozásokat az infláció ütemének növekedésekor, mint csökkenés esetén, mert pl. bizalmatlanok a bejelentett mértéket illetően. A fokozatosság hitele és megvalósíthatósága nagyobb.

A dezinfláció általában a növekedési ütem (átmeneti) csökkenésével jár együtt (megszorító intézkedések), ami jövedelemcsökkenéshez vezethet.

Az infláció csökkenése többnyire a reálkamatok emelkedésével jár együtt. Ha nagy az államadósság – növekednek a költségvetés kamatterhei- adósságspirál alakulhat ki.

Ha rugalmas az árfolyamrendszer –a reálkamatok növelése a nemzeti valuta felértékelődését idézheti elő – kedvezőtlen az exportőröknek – romlik a folyó fizetési mérleg egyensúlya – eladósodás.

Mit jelentsen az árstabilitás?

Mekkora mértékű infláció felehet meg az árstabilitás követelményének? A Maastrichti Szerződés inflációra vonatkozó konvergencia kritériuma szerint Magyarország éves átlagos harmonizált fogyasztói árindexe ( Harmonised Index of Consumer Prices) HCCP, a konvergencia jelentésben meghatározott 1 éves periódusra legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a 3 legalacsonyabb inflációs rátát produkáló tagország átlagos rátáját. A gyakorlatban ez a jelenlegi helyzet alapján évi 3 százalék alatti rátát jelentene.A korábban kijelölt deziflációs pálya szerint, amelyet az MNB és a kormány együttesen alakított ki, az értékek: 2002: 4,5 +/- 1 %, 2003: 3,5 +/- 1 %, 2005: 3%, 2004-re az előrejelzés 6%, a teljesítés valószínűtlen.

Az infláció mérése, optimális szintje

Infláció alatt általában az árszínvonal tartós és folyamatos emelkedése értendő. Mérése nem könnyű, főleg, ha nemzetközi összehasonlításra is sor kerül. A jelenlegi gyakorlat szerint az árszínvonal változását valamilyen fogyasztói kosár árának időbeli változásával mérik – ez az un. fogyasztói árindex. Az inflációt azért is lehet a fogyasztói árindex változásával jellemezni, mert kiinduló tételünk a közgazdaságban, hogy minden gazdasági cselekvés végső célja a fogyasztás.A gyakorlatban egy jellemzőnek, általánosnak tartott fogyasztói kosarat állítanak össze (KSH) és a benne szereplő javak és szolgáltatások árait figyelik. Fontos: milyen az összetétel és milyenek a súlyok. Mivel a fogyasztási szerkezet és a súlyok folyamatosan változnak, az összetételt és a súlyrendszert is rendszeresen felül kell vizsgálni. A fogyasztói árindexet Magyarországon havi rendszerességgel becsüli meg a KSH. A súlyokat évente változtatják.

Az Európai Únió egységesen súlyozott (harmonizált) fogyasztói árindex publikálását írta elő a tagországoknak.A súlyrendszer megváltoztatásából eredő árindex változás elméleti szempontból nem tekinthető inflációnak.A gyakorlatban a fogyasztók a magasabb árú, vagy az átlagosnál jobban növekvő árú javakat – ha lehet- próbálják a relative alacsonyabb árúval helyettesíteni, ezért a fogyasztói kosár a ténylegesnél nagyobb arányban tartalmaz olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyeknek ára a mérés időtartama alatt nőtt, így a mért infláció a valóságosnál nagyobb lehet.A minőség javulás hatása is felfelé torzíthatja a mért inflációt. Ha a fogyasztó önként, saját elhatározásából vásárolja meg az új, jobb minőségű, de drágább termékeket, szolgáltatásokat, az ebből eredő áremelkedés nem tekinthető inflációsnak.Az infláció mérésére szolgálhat a termelői árindex, vagy a maginfláció. Az utóbbi a fogyasztói árindex egy korrigált változata, amelyből kiemelik a nagyon rapszódikus árváltozásokra hajlamos jószágcsoportokat (energia, egyes élelmiszerek).

Az infláció optimális szintje.

Milyen inflációs ráta felehet meg az árstabilitás kritériumának?0 inflációs ráta mellett nincsenek kellő információk, amelyek elősegíthetik az erőforrások hatékony allokációját. A bérek is lefelé merevek (nem minden közgazdász osztja ezt az álláspontot), ami akadályozhatja a bérek igazodását a változó körülményekhez, a munkaerő átcsoportosítását, a képzési struktúra hatékony változtatását.A kamatok 0-ra csökkenése a megtakarítások ellensége lenne. A nominális kamatláb soha nem lehet negatív, a reálkamatláb igen, volt rá számos példa (lehet, hogy lesz is, ha a lakosság elöregedésével nő a megtakarítók száma, a megtakarítások kínálata, ami lefelé nyomja a reálkamatlábakat).

4.2. A monetáris politika lényege és eszköztára

Az un. anticiklikus monetáris politikával szembeni elvárás, hogy segítse elő a gazdaságpolitika legfőbb céljainak (kiegyensúlyozott növekedés stb.) és az árstabilitás megvalósulását.A célokat egyszerre többnyire nem lehet megvalósítani, mert a megvalósításra szánt eszközök egymással ellentétes hatásokat váltanak ki és a következmények is egymással ellentétesek lesznek.A gazdaságpolitika irányítóinak ezért a konjunktúra, a világpiaci versenyképesség, az esetleges társadalmi, vagy integrációs elvárások függvényében prioritásokat kell kialakítani, el kell dönteni, hogy melyek lesznek az előnyben részesítendő célok és melyek kerülnek (átmenetileg) talonba.Ha pl. a növekedés és a foglalkoztatás preferált, a fizetési mérleg többlete (egyensúlya), és az inflációs ráta csökkentése nem fog teljesülni.

A monetáris politika a cél-és eszközrendszert tekintve a pénztömeg nemzetgazdasági szintű szabályozására és befolyásolására, valamint a külső pénzkapcsolatok erősítésére alkalmas intézkedések összessége, amely a gazdaságpolitika megvalósítását pénzoldalról segíti elő.

A monetáris politika eszközei: A kötelező tartalékráta, likviditási tartalék előírása Alapkamat, rediszkont kamatpolitka, irányadó kamatláb, kamatplafon előírása Nyílt piaci műveletek

Refinanszírozási hitelek, felső hitelkorlát, hitelkeret Árfolyam szabályozás Egyéb banki eszközök

Az eszközök csoportosítása: Direkt, indirekt Mennyiségi, minőségi, vagy szelektív eszközök

A direkt eszközök a pénz mennyiségének növelésére , vagy mérséklésére irányulnak, az indirekt eszközök a kamatlábat, a likviditást kívánják befolyásolni.A mennyiségi eszközöket a monetáris hatóságok különbségtétel nélkül alkalmazzák, azonos feltételek vonatkoznak minden alanyra. A minőségi, szelektív eszközök alkalmazása esetén a feltételek ( hitelkamat, lejárat, saját erő stb.) különböznek pl. a gazdálkodó alany személye, vagy az ügylet jellege szerint.

Kötelező tartalékráta

A kötelező tartalék lényege, hogy a hitelintézetek forrásaik meghatározott hányadát kötelezően a jegybanknál vezetett számlán tartoznak elhelyezni. Fontos szerepe van a likviditásszabályozásban, a kötelező tartalékráta növelése csökkenti bankrendszer likviditását és hitelnyújtó képességét (pénzteremtés)A kötelező tartalék alapja általában az idegen források összege, vagy annak egy része. A tartalékokra a jegybank kamatot fizet, a kamatláb általában alacsony, csökkenő tendenciát mutat, (az EU-ban 4-5%)

Kamatpolitika

Irányadó kamat, vagy jegybanki alapkamat megállapítása (irányadó eszköz a kéthetes futamidejű jegybanki letét, melynek kamata az alapkamat.Rediszkont kamat: a váltók leszámítolásához kapcsolódik. Ha valamely kereskedelmi bank nyújtja be a központi bankhoz a váltót viszontleszámítolásra, az ügylet során felszámított kamatláb a viszontleszámítolási kamatláb, vagy rediszkontláb. Ha az MNB emeli a rediszkontlábat, a kereskedelmi bankok is emelni fogják az ügyfeleiknek nyújtott hitelek kamatlábát és csökken a hitelek iránti igény, a forgalomban levő pénztömeg. A hatás attól függ, hogy a kamatköltségek átháríthatók-e. A kamatok csökkenése sem jár együtt feltétlenül a hitelkereslet gyors növekedésével, a beruházási tevékenység fokozásával, ha a piaci várakozások kedvezőtlenek, nem fognak új hiteleket igénybe venni.

Nyílt piaci műveletek

A forgalomban levő pénz és közvetve a piaci kamatlábak befolyásolására alkalmas. Egyik típus. A jegybank értékpapírokat (elsősorban állampapírokat, államkötvényeket,

kincstárjegyeket) vásárol és értékesít nagy mennyiségben. Vásárláskor a jegybank számlajóváírással fizet – nő a kereskedelmi bankok likviditása, hitelnyújtó képessége. Nő az értékpapírok kereslete→árfolyama→csökken a hozamuk, csökken a kamatláb→expanzív politika. Értékpapírok nagytömegű jegybank eladása esetén a forgalomban levő pénztömeg csökken. Feltétel: legyen elegendő mennyiség és választék az állampapírok piacán. Pozitívum: rugalmas módszer, naponta akár többször is bevethető (rövid időn belül egymással ellentétes műveletek is eszközölhetők), közvetlen, gyors hatást vált ki.

Repo műveletek. A repo elnevetés a ″sale and repurchase agreement″ kifejezésből származik, amely visszavásárlási megállapodást jelent. A repóügylet két tranzakció eredője, amely ügyletben a felek a tranzakciókat egy csomagként kezelik. Az ügylet első lépése valamely adott értékpapír (többnyire állampapír) azonnali (prompt) eladása, vagy vétele, majd ezt követően a prompt tranzakció fordítottjának megfelelő határidős ügylet létrehozása, azaz a papír előre meghatározott időpontban történő visszavétele, vagy eladása. A felek már az ügylet elején lerögzítik az eladási és a határidős visszavásárlási árakat.

Az ügylet tulajdonképpen egy értékpapír fedezet mellett nyújtott hitel, a két ár különbözete pedig (fogalmilag) megegyezik a hitel kamatával repókamatnak nevezzük.A klasszikus repóügyletben az ″eladó″ és a ″vevő″ a elnevezés a kötvénypiacon szokásos terminológiának felel meg. Az eladó (a köcsöncsönadó) az, aki a kezdetkor az értékpapírját eladja, majd egy későbbi időpontban visszavásárolja, a vevő ( a kölcsönt felvevő, vagy befektető) pedig az, aki a gyakorlatban a pénzkölcsönt nyújtja értékpapír fedezete mellett.A fedezetként felhasznált értékpapír feletti tulajdonjog szempontjából megkülönböztethetünk szállításos, vagy óvadék repóügyletet.A szállításos repó esetében az értékpapír tulajdonjoga az ügylet idejére átszáll a vevőre, aki ezalatt szabadon rendelkezhet vele (eladhatja, kölcsönbe adhatja, fedezetként felhasználhatja). A határidős visszavásárlás időpontjában a vevőnek vissza kell szolgáltatni az eredeti – vagy, ha másképpen állapodtak meg, az eredetivel megegyező kondiciójú értékpapírokat az eladónak.Óvadéki repó esetében a tulajdonjog az eladónál marad, aki a papírokat egy elkülönített letéti számlán zárolja a vevőnek. Ha a visszavásárlás időpontjában az eladó nem tud fizetési kötelezettségének leget tenni, az értékpapírok a vevő tulajdonába kerülnek.A repóműveletek az üzleti szférában is használatosak.A jegybanki repóval kapcsolatban használjuk az aktív és passzív (reverse repó) kifejezéseket.Az aktív repóügylet keretében a jegybank nyújt hitelt az ügyfélnek, állampapír fedezet mellett, a paszív repó az előbbi ügylet ellentéte, a jegybank a nála lekötött likviditás ellenében állampapír fedezetet ad.

Árfolyamszabályozás

Az árfolyam szabályozás jelenti az árfolyam megállapítását, az árfolyam ingadozások határainak megállapítását, az árfolyam védelme irányába tett jegybanki lépéseket, pl. devizatartalékok mozgósítását (intervenció)

Egyéb jegybanki eszközök

Kontingensek magállapítása (abszolút értékek, vagy százalékos változás előírása pl. a hitel-vagy betétállományra a kereskedelmi bankoknál), vagy kamatok szabályozása (betéti, vagy hitelkamat mértékének előírása, kamatplafon, hitelplafon rögzítése, a hitelkihelyezés felső határának meghatározása stb.) Jól működő piacgazdaságokban ritkán alkalmazott eszközök. Erkölcsi ráhatás alatt értendő a kereskedelmi bankok hitelezési, kamat stb. politikájának befolyásolása, kérés, informális egyeztetés útján.

A jegybanki eszközök akkor fejtik ki legjobban hatásaikat, ha egymással összehangoltan kerülnek alkalmazásra.

Expanzió esetén pl. a jegybank által alkalmazandó lépések: A viszontleszámítolási, irányadó kamatláb mérséklése Kamatplafon leszállítása Kötelező tartalékráta csökkentése Nyíltpiaci műveletek keretében értékpapír vásárlás Refinanszírozási hitelkeret bővítése Belföldi valuta leértékelése Egyéb pénzkínálatot növelő intézkedések

4.3. A jegybanki monetáris politika legújabb változásai

A változások általában az EMU-hoz való csatlakozást, az euro bevezetését, és a Maastrichti Szerződésben rögzített konvergencia kritériumok teljesítését készítik elő.

Az EMU-ban történő részvétel feltételei: Az árszint stabilitása: a fogyasztói árszint legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatja meg a

három legstabilabb (legalacsonyabb inflációs rátájú) ország árindexének átlagát ( a referencia értéket a minősítést megelőző év adatainak figyelembevételével állapítják meg)

A kamatszint alacsony volta: a hosszú lejáratú kormánykötvények nominális kamatrátája a három legstabilabb ország kamatszintjét legfeljebb 2 százalékkal haladhatja meg

A folyó költségvetési deficit nem lépheti túl a GDP 3 százalékát Az adósságállomány szintje nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát Stabil árfolyam: a nemzeti valuta árfolyama a részvételt megelőzően nem lép ki az

engedélyezett intervenciós sávból

Magyarországi intézkedések:

A Magyar Nemzeti Bank áttért a széles árfolyamsáv keretein belül megvalósított un. implicit inflációs célkövetésre (infláció targeting) épülő monetáris rendszer működtetésére. A rendszer fő eleme az inflációs pálya, amely konkrét értéket ad az inflációs folyamatoknak hat negyedévre vonatkozóan. A jegybank a kitűzött inflációs cél és az inflációs előrejelzések viszonyának függvényéban alakítja ki politikáját. Ha a két érték között eltérés van (+/- 1 százalékos a tolerancia), a jegybank a monetáris politika eszközeivel beavatkozik.

A forint árfolyam lebegtetési sávját +/- 2,25 százalékról +/- 15 százalékra növelték Megszűnt minden devizagazdálkodási kötöttség, megteremtődött a HUF teljes

konvertibilitása. Megszűnt a deviza/valuta hazahozatali kötelezettség; külföldön devizahatósági engedély nélkül nyithatók forint-és devizaszámlák; devizabelföldiek belföldi devizaszámláin bármilyen jogcímen szerzett deviza/valuta okmányvizsgálat nélkül jóváírható és korlátozás nélkül felhasználható; természetes személyen kívüli devizabelföldiek is korlátlanul tarthatnak birtokukban devizát; a külföldi közvetlen vállalkozásszerzést nem kell bejelenteni; külföldi és belföldi fizetőeszközt devizabelföldiek és külföldiek korlátozás nélkül hozhatnak be az országba, illetve vihetnek ki onnan; megszűnt a devizahatósági engedélyezési, illetve bejelentési kötelezettség, szabaddá vált a devizakülföldiek részére történő ajándékozás, lehetséges belföldön devizában fizetni .

5. A pénzügyi tevékenység szabályozása Magyarországon. A bankrendszer második szintje. Felügyeleti szervek, üzleti bankok.

A bankbiztonság kérdései.

5.1. A pénzügyi tevékenység szabályozása Magyarországon.

A szabályozás alapja a hitelintézeti törvény. 1996-ban fogadta el az Országgyűlés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996 évi CXll. Törvényt, amely azóta is – többszöri módosítások után – a pénzügyi tevékenységek legfontosabb szabályozója.

A törvény rögzíti a pénzügyi intézmények típusait, szervezeti formáit, az intézmények által nyújtható szolgáltatásokat, tevékenységük engedélyezésének, az alapítási engedély megadásának szabályait, a prudens működés szabályait, a tőkemegfeleléssel, a kockázatvállalással kapcsolatos előírásokat, a betétbiztosítás és az intézményvédelem szabályait.A törvény az elmúlt időszakban az elvárásoknak megfelelően töltötte be szerepét, elősegítette a bankszektor fejlődését, a pénz-és tőkepiac fejlődését, a szürke-és feketegazdaság visszaszorítását.

2001-ben a törvényt aktualizálni kellett két fontos ok miatt:

A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a pénzügyi intézményrendszer sok és jelentős változáson ment át

Az EU-hoz való csatlakozás is szükségessé tett néhány módosítást.

A változások fő irányai: Figyelembe vették az EU valamennyi hitelintézeti szabályozás

terén hatályban levő direktíváját. Ezt nem csak a csatlakozás indokolta, hanem az is, hogy ezáltal megteremtették a Magyarországon engedélyezett hitelintézetek nemzetközi versenyképességének jogi alapjait és egységes versenyfeltételeket alakítottak ki a hazai és a külföldi hitelintézetek között.

A jogharmonizáció keretében a hazai bankszabályozás terminológiája közelíti az EU által kialakított és alkalmazott fogalomrendszert.

Megtörtént azoknak a korszerű szabályozási eszközöknek a beiktatása, amelyek a pénzügyi intézmények biztonságos működésének alapjait képezik. A hitelintézeti törvény ma már olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének módot ad arra, hogy pl. a Magyarországon bejegyzett hitelintézetek külföldön folytatott tevékenységéről is tájékozódhasson. Az új felügyeleti szerv, a PSZÁF erős, semleges intézménnyé vált, amely gyorsan és hatékonyan képes reagálni a pénz és tőkepiac változásaira, megteheti azokat az intézkedéseket, amelyek a betétesek, ügyfelek védelmét szolgálják, ugyanakkor figyelembe veszik a pénz-és tőkepiac más szereplőinek, sőt magának a piacnak az érdekeit is.

Lehetővé vált a hitelintézetek (bankok) számára, hogy részt vegyenek az állampapírok, valamint a zárt kibocsátású vállalati papírok piacán, ezzel a magyar bankrendszer univerzális bankrendszerré vált.

Néhány fontosabb változtatás

Szigorodtak a hitelintézeti tulajdonosokra vonatkozó előírások. Erősödtek a tulajdonlásra vonatkozó szabályok, csökkent a maximális tulajdonosi hányad mértéke, nőtt a tulajdonosok felelőssége. Szigorodtak a jelentéstételre vonatkozó szabályok, a belső ellenőrzésre vonatkozó szabályokkal együtt. Előírások léptek életbe pl. arra vonatkozóan, hogy a tulajdonosok ne használhassák fel a hitelintézetet saját maguk, vagy vállalkozásaik finanszírozására. A tulajdonosi kontroll hatékonyabb és kiterjedtebb lett, de ugyanakkor csökkentek a tulajdonosi oldalról jelentkező kockázatok is.

Szigorodtak a piacra lépés feltételei. Korábban a Felügyelet csak az engedélykérelem tartalmi követelményeinek való megfelelést és a megkövetelt minimális jegyzett tőke meglétét vizsgálhatta. Ma már valóban mérlegelhet. Tevékenysége következtében lehetővé vált, hogy csak olyan intézmények léphessenek piacra, amelyekről valószínűsíthető, hogy hosszú távon fognak működni, tevékenységükkel javul a pénz-és tőkepiac szereplőinek kiszolgálása és a versenyhelyzet.

A pénzügyi vállalkozások (nem hitelintézetek, bankok) felügyelete is szigorodott. Megnőtt a minimális kötelező jegyzett tőke mértéke, a tevékenység megkezdése a Felügyelet engedélyéhez kötött. A Felügyelet felhatalmazást kapott pl. helyszíni ellenőrzések lefolytatására, valamint a pénzügyi vállalkozásoktól való rendszeres információ kérésre. A cél: a pénz-és tőkepiaccal és szereplőivel szembeni bizalom erősítése, a versenyegyenlőség biztosítása.

A módosított hitelintézeti törvény bővítette a fogyasztó védelmi előírásokat (pl. kötelező tájékoztatás a hitelezési, betétgyűjtési, számlavezetési tevékenység területén).

Az Országos Betétbiztosítási Alap lehetőséget kapott arra, hogy preventív módon beavatkozzon a hitelintézetek működésébe és a betéteseket ért kár, továbbá a kifizetendő biztosítási összegek csökkentése érdekében anyagi kockázatot is vállaljon egy hitelintézet megmentése során

Szigorodtak a hitelintézetek hosszú távú biztonságos működésének feltételeit alakító un. prudenciális szabályok (változott pl. az általános tartalék, vagy a kockázati céltartalék számításának szabálya)

A hitelintézeti szabályozás hatáskörei(kire vonatkozik a hitelintézeti törvény és kire nem)

A törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén végzett, a hitelintézeti törvényben maghatározott pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységre, a továbbá a betétbiztosításra.

A Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező hitelintézet által külföldön alapított hitelintézet, pénzügyi vállalkozás törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási és bankképviseleti tevékenységének felügyeletére

A hitelintézeti törvény rendelkezései nem vonatkoznak pl. az MNB-re, a Magyar Államkincstárra ,az elkülönített állami pénzalapokra, a Kincstári Vagyoni Igazgatóságra, a Diákhitel Központra és hitelezési tevékenységére, több külföldi, illetve nemzetközi pénzügyi intézmény magyarországi tevékenységére (IMF International Monetary Fund, IFC International Finance Corporation, általában a Világbank-csoport, az Európai Beruházási Bank, Európai Fejlesztési Bank, Európai Tanács Fejlesztési Bankja, Ázsiai Fejlesztési Bank, stb.

5.2. Országos hatáskörű felügyeleti és egyéb feladatokat ellátó szervezetek

5.2.1. A Magyar Bankszövetség

A kereskedelmi bankok szakmai, érdekképviseleti szervezete. Működését 1989 elején kezdte meg. Az alapszabály értelmében a Bankszövetség tagjai lehetnek azok a hitelintézetek, amelyek elfogadják a Bankszövetség alapszabályát és a szövetség által meghatározott minimális mértékű alaptőkével rendelkeznek.A Bankszövetség a szakmai érdekképviselet keretében törekszik a törvények, jogszabályok kidolgozásánál a tagok érdekeit érvényesíteni és más (hazai és nemzetközi) érdek-képviseleti szervezetekkel együttműködni. Nemzetközi kapcsolatokat épít ki, szakmai továbbképzési lehetőségeket biztosít a tagbankok szakemberei részére belföldön és külföldi hitelintézeteknél.

5.2.2. Az Országos Betétbiztosítási Alap

1993-ban jött létre, korábban a forint-és devizabetétekre állami garancia volt érvényben.Az OBA jogi személy, jogállását tekintve nem tartozik a magánszférába, de nem is kormányzati szervezet. Törvény hozta létre és működési feltételeit is törvény határozza meg.Irányító igazgatóságában a kormányzati és tagintézeti képviselet közel azonos arányú.

Az Alap feladatai: A betétek befagyásának megelőzését célzó intézkedések megtétele A vele tagsági jogviszonyban levő hitelintézeteknél elhelyezett betét befagyása esetén

a betétes részére - a törvényben meghatározott értékhatárig- kártalanítási összeg kifizetése (a megalakuláskor ez 1 millió HUF volt), a betét befagyásától a kártalanítás kifizetéséig terjedő időszakra meghatározott módon számított és meghatározott mértékű kamattal együtt

Az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján az állam által egyes betétekre vállat kezesség, vagy adott biztosítás teljesítésévek kapcsolatos feladatok térítés ellenében történő ellátása

Az alaphoz köteles csatlakozni minden hitelintézet, kivéve az olyan pénzügyi intézetet, amelyet külön törvénnyel hoztak létre valamely pénzügyi szolgáltatás végzésének állam által történő biztosítására és amelynek minden kötelezettségéért a magyar állam vállal felelősséget. Az alaphoz hitelszövetkezet nem csatlakozhat.

Az Alap által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétekre terjed ki, a betétek számától és pénznemétől függetlenül. Az MNB által közzétett árfolyamlapon szereplő külföldi pénznemben elhelyezett betétet az Alap az elhelyezés pénznemében biztosítja.Nem terjed ki a biztosítás a következő szervek, intézmények betéteire: MNB, elkülönített állami pénzalap, költségvetési szerv, önkormányzat, befektetési alap, biztosítóintézet, önkéntes biztosító pénztár, Nyugdíjbiztosítási Alap, Egészségbiztosítási Alap (ezek kezelő és igazgatási szervezetei), pénzügyi intézmény, befektetési vállalkozás, Befektető-védelmi Alap betéteire, továbbá a hitelintézetek vezető állású személyei, választott könyvvizsgálója,

befolyásoló részesedéssel bíró tulajdonosa, a velük közös háztartásban élő hozzátartozók betéteire, továbbá olyan betétekre, amelyekre a betétes a szerződés szerint a szerződéskötés időpontjában elhelyezett azonos lekötési idejű és nagyságú betétekhez képest jelentősen magasabb kamatot, vagy egyéb anyagi előnyt kap, valamint az olyan betétre, amelyről jogerős bírói ítélet megállapította, hogy az abban elhelyezett pénzösszeg pénzmosásból származik. A pénzmosás a 2 millió forintot elérő, vagy azt meghaladó összegű, forintban, vagy külföldi pénznemben történő készpénzbefizetéssel, vagy kifizetéssel kapcsolatban értelmezhető, illetve a kisebb értékű, de egymással ténylegesen, vagy vélelmezhetően összefüggő, több ügyleti megbízásra, ha azok egy intézménynél egy nap több alkalommal, vagy sorozatban egymást követő banki munkanapokon készpénzmozgással járó, 2 millió HUF értékhatár alatti forgalmi értékű értéktárgyak, piaci értékű értékpapírok letétjére, bizalmi őrzésére irányuló ügyleti megbízások kezdeményezése, illetve erre irányuló ügylet megkötése esetén, ha az együttes érték eléri, vagy meghaladja a 2 millió forintot. Ilyenkor az ügyfelet azonosítani kell és az ügyletet jelenteni.

A kártalanítás forrásai: Az Alaphoz csatlakozók által befizetett egyszeri csatlakozási díj (a jegyzett tőke 0,5

százaléka) A hitelintézetek által teljesített rendszeres, illetve rendkívül éves befizetések A Felügyelet által a hitelintézetektől beszedett bírságok összegének 80 százaléka Az Alap által felvett kölcsön Egyéb bevétel

Az Alap az MNB-től és hitelintézettől is kérhet kölcsönt. A kormány a felvett kölcsönökre készfizető kezességet vállal.A külföldi pénznemben vállalt biztosítás kifizetés érdekében az MNB-től deviza vásárolható. Ha az adott devizát az MNB nem jegyzi, az hitelintézettől, vagy magyar hitelintézet közvetítésével külföldről is megvásárolható.

Kifizetés:Az Alap a betétek befagyását követő legfeljebb 30 nap elteltével, illetve felszámolási eljárás kezdeményezése esetén – a bíróság felszámolást elrendelő végzésének közzététele után 15 napon belül- megkezdi a betétesek részére a kártalanítás kifizetését. 100 forintnál kisebb összegre kártalanítás nem fizethető.

Az Alap köteles legalább két országos napilapban közzétenni az igényérvényesítés legelső napját, a kifizetéssel megbízott hitelintézet nevét, az igényérvényesítés helyét (helyeit) és módját.

A kártalanításra jogosultnak be kell mutatni a betéti szerződést és a jogosultság igazolásához szükséges egyéb adatokat. A betétet gyűjtő hitelintézet köteles a betétes nevén kívül két további azonosító adatot nyilvántartani a kártalanításra való jogosultság egyértelmű megállapítása érdekében.Az Alap saját vagyona, betétei, jövedelme után társasági adó, helyi adó, illeték kifizetésére nem kötelezhető. Pénzeszközei nem vonhatók el, saját tőkéje nem osztható fel. Pénzügyi, számviteli ellenőrzése az Állami Számvevőszék feladata.

5.2.3. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete PSZÁF

2000-ben jött létre az Állami Pénz-és Tőkepiaci Felügyeletből, amely a korábbi Bankfelügyelet és az Értékpapír-és Tőzsde Felügyelet egyesítésével jött létre.A PSZÁF országos hatáskörű államigazgatási szerv, amely önálló költségvetési szervként működik a pénzügyminiszter felügyelete mellett.

Tevékenységének célja: a pénzügyi szolgáltatási, befektető szolgáltatási , kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, elszámolóházi tevékenységet végző szervezetek, pénz-és tőkepiaci szervezetek (tőzsdék) működésének elősegítése, a szervezetek ügyfeleinek érdekvédelme, a piaci viszonyok átláthatóságának elősegítése.

Fontosabb feladatai: Elősegíti a banktörvény alkalmazását Elbírálja az engedélykérelmeket (alapítás) Ellenőrzi a banktörvény, valamint a hitelintézeti tevékenységre vonatkozó más

jogszabályok és rendelkezések betartását Ellenőrzi és értékeli a hitelintézetek tőkemegfelelését, eszközminőségét, irányítását,

eredményességét, mindenkori fizetőképességét Tapasztalatait évente értékeli, megállapításairól a kormányt, a minisztereket, az MNB-

t, a hitelintézeteket tájékoztatja Minden hitelintézetnél legalább kétévente egyszer átfogó helyszíni ellenőrzést köteles

tartani

Hatásköre :a belföldi hitelintézetek, a külföldi hitelintézetek Magyarországon működő fiókjainak és képviseleteinek felügyeletére és versenyfelügyeletére terjed ki.

A Felügyelet által végzett legfontosabb tevékenységek: Engedélyezés. A legfontosabb engedélytípus a hitelintézetek alapítására, illetve

működésük megkezdésére vonatkozó engedélykérelmek elbírálása. Az engedély másik típusa a vezető állású személyek kinevezésének engedélyezése (szakképzettség, szakmai gyakorlat alapján), továbbá a tulajdonszerzés, tulajdonosi részarány csökkentésének ellenőrzése. Mivel a hitelintézetek döntően idegen forrásokkal dolgoznak, a prudens működés fontos feltétele, hogy a tulajdonosok köre egyértelműen meghatározható, a tulajdonosi struktúra jól átlátható legyen és csak olyan személyek legyenek tulajdonosok, akikről a prudens magatartás okkal elvárható. Előírás, hogy a hitelintézetben más hitelintézet, biztosító, betétbiztosítási alap, befektetési társaság és az állam kivételével más személy 15 százaléknál nagyobb tulajdonosi részesedést nem szerezhet. Törvényi előírás továbbá, hogy ha bárki egy hitelintézetben 10 százalék feletti (befolyásoló) részesedést kíván szerezni, vagy eredeti részesedését úgy kívánja módosítani, hogy az 15, 33, 50, vagy 75 százalékot meghaladja, ehhez a Felügyelet engedélyét kell kérni. A Felügyelet engedélyére van szükség:

- a hitelintézetek egyesüléséhez, szétválásához,- az alapszabályok módosításához- tevékenységi körük módosításához- ügynök igénybevételéhez- képviselet, fióktelep, leányvállalat külföldön történő létesítéséhez- betétállomány átruházásához- a működés megszüntetéséhez- az alárendelt, kiegészítő alárendelt kölcsöntőke határidő előtti

visszafizetéséhez

Ellenőrzés. Az ellenőrzés fajtái: helyszíni, nem helyszíni ellenőrzés. A hitelintézeti törvény előírja,, hogy minden hitelintézetben évente kétszer átfogó ellenőrzést kell végezni, amely során vizsgálják a jogszabályok betartását és valamennyi kockázati tényezőt. Ezen kívül folytathatók téma-és célvizsgálatok. A nem helyszíni ellenőrzés kétféle lehet: rendszeres jelentések elkészítése és rendkívüli (esetleg napi) adatszolgáltatás amire általában válságos, vagy válság közeli helyzetben kerül sor. Az ellenőrzések nyomán a Felügyelet rendszeresen minősíti a hitelintézeteket. Szükség esetén a hitelintézettől intézkedési tervet kérhet a Felügyelet, kezdeményezheti a hitelintézet vezetőinek felmentését. Ha a banki biztonsági mutatók nem érik el a meghatározott szintet, felfüggesztheti a hitelintézet tevékenységét, visszavonhatja a tevékenységre kiadott engedélyt és végső soron kezdeményezheti a hitelintézet felszámolását. Nem egyedi hitelintézeti válság esetén, ha a hitelintézetek tömegesen kerülnek válsághelyzetbe, a PSZÁF egy napra moratóriumot rendelhet el. A kormány ilyen esetekben 3 napra, az Országgyűlés 3 napot meghaladó időtartamra is elrendelhet moratóriumot.

Jogérvényesítés. A hitelintézeti törvény felsorolja azokat az intézkedési lehetőségeket, amelyeket a Felügyelet a válságok bekövetkezésének megelőzésére, vagy a válságok kezelésére alkalmazhat, a figyelmeztetéstől a működési engedély visszavonásáig

Szabályozás. A Felügyelet nemcsak alkalmazza a pénz-és tőkepiacra vonatkozó jogszabályi előírásokat, hanem aktívan közre működik azok kialakításában és továbbfejlesztésében

Fogyasztóvédelem. Tevékenységében a közelmúltban egyre nagyobb szerepet kapnak a fogyasztóvédelmi funkciók, pl.:

- a fogyasztók tájékoztatása- a fogyasztók által benyújtott panaszok vizsgálata, tanácsadás, szükség esetén

helyszíni vizsgálatok lefolytatása- a fogyasztók védelmére vonatkozó előírások teljesítésének kikényszerítése

Felügyeleti ajánlások közzététele. Mivel szabályalkotási jogköre nincs, csak ajánlásokat fogalmazhat meg, amelyek betartása a hitelintézetek számára nem kötelező

Nemzetközi kapcsolattartás. Cél: szakmai kooperáció, konszolidált alapú felügyelet biztosítása (szükséges a felügyeletek közötti együttműködés).

A vámpolitika és a vámrendszer időszerű kérdései az Európai Unióban, illetve Magyarországon

BEVEZETÉS

1. Vámok, vámpolitika

A hazai és a nemzetközi piac közötti kapcsolat egyik pénzügyi elemének tekinthető a vámok rendszere. Fontos jellemzője, hogy adott földrajzi területhez kötődik. A vámok funkciói közül három lényegesebb említhető, melyek adott helyzetben más-más súllyal vesznek részt a vámpolitika nemzeti, illetve közösségi kialakításában.

A fiskális szempont egyszerűen jövedelemszerzési célt jelöl. Amikor a hazai fogyasztásra szánt külföldi áru az országhatárhoz ér, az illetékes hatóság kisebb-nagyobb mértékű vám kivetésével ad felhatalmazást a behozatalra. Hogy mekkora vámot vetnek ki az egyes termékekre, az nem csak a költségvetés bevételi szándékától függ, a vám következő funkciója a piacvédelmi szerep. Mivel a vámtételek meghatározása hatással van az import termékek árára, ezzel a hasonló hazai áruk piaca is befolyásolható. A hazai iparágak (jószágok) támogatása és védelme így a kivetett vámok emelésével is megvalósítható az esetleg nagyobb hatékonysággal, olcsóbb árakkal rendelkező külpiaci szereplőkkel szemben. A piacvédelem adminisztratív módszerei azonban hosszú távon károsak, hiszen az így védett piaci szereplők hatékonysága valószínűleg csökken az idő függvényében. Ennek megfelelően ezeket a törekvéseket a nemzetközi szervezetek és szerződések is korlátozzák és bizonyos korlátok közé szorítják, így egyetlen állam sem dönthet szabadon ezekről a kérdésekről. Ebből adódik a vámok harmadik funkciója, a vámok kereskedelem-politikai vonatkozásai. Az egyes államok mindent megtesznek azért, hogy a hazai termékeknek és szolgáltatásoknak a lehető legnagyobb piacot biztosítsák, így az államok közötti tárgyalások egyik legfontosabb kérdése a piacra jutás feltételeinek a meghatározása. Ebben az alkufolyamatban nagy szerepe van a vámok, illetve az egyéb, nem vámjellegű akadályok (mennyiségi korlátozások, exportszubvenciók, stb.) vonatkozásában tett kölcsönös engedményeknek. Természetesen a folyamat valós eredménye csak hosszabb idő elteltével fog kiderülni.

2. Vámunió

Az EGK létrehozásának alapvető célja a tagállamok közös piacának megalakítása volt, amelyben a közös piac olyan terület, ahol az áruk, szolgáltatások, illetve a tőke és a munkaerő szabadon, korlátozások nélkül áramolhatnak. A koncepció lényege, hogy az EU egyetlen gazdasági térség, amely hasonlóan működik egy nemzeti piachoz.A termékek szabad kereskedelmét az unión belül a vámunió felállítása és a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások eltörlése biztosítja (1957-ben aláírt Római szerződés), a vámunió pedig a közösségen belüli vámok és az azokkal azonos hatású díjak megszüntetését, illetve a nem tagállamokkal szembeni közös vámtarifákon alapuló közös kereskedelempolitika folytatását jelenti. Míg a vámok és a mennyiségi korlátozások eltörlése könnyen megvalósítható volt, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású (egyenértékű) intézkedések kiiktatása lényegében a mai napig komoly nehézségeket okoz.A közös vámtarifák lényege, hogy a Közösség bármelyik országába a kívülről érkező adott termékre a belépés helyétől függetlenül mindenhol ugyanakkora vámot kell fizetni, és ha egy termékre egy tagállamba való belépéskor már megfizették a vámot, akkor onnantól az a termék már szabadon átvihető bármely más tagállamba.Bár a közös piacot már a hetvenes évekre el kellett volna érnie a Közösségnek, ez nem teljesen sikerült. Ezért az 1986. február 18-án aláírt Egységes Európai Okmány (amely a Római szerződést módosította, a felmerült igények és nehézségek elhárításával az egységes piac kialakításának a befejezését tűzve ki célul) egyebek mellett intézkedett a vámjogszabályok és a vámeljárások harmonizálására, az ellenőrzési formalitások egyszerűsítésére, és a vámügyi együttműködés fejlesztésére.Az egységes piac programjának keretében számos tagállami deregulációs intézkedés mellett több száz közösségi jogszabályt fogadtak el 1993. január 1-ig (ez volt a program megvalósításának határideje), de az egységes piac tökéletesítése érdekében folytatott jogalkotás mind a mai napig tart.

3. Közösségi Vámkódex

Az Európai Közösség Tanácsa 1992. októberében fogadta el a Közösségi Vámkódexről szóló rendeletét. Jelentőségét bizonyítja, hogy egyrészt ez volt az utolsó lépés a belső piac kialakításához, másrészt a közösségi jogalkotás folyamatában mindaddig ez volt a legnagyobb és legjelentősebb munka. A jogszabály megalkotását – többek között – az egységes vámjogi szabályozás megteremtése, illetve a hatályban lévő rendelkezések módosításai indokolták. A rendelet végrehajtási utasítását 1993. júliusában fogadták el, és a minden tagország számára kötelező és egységes módon alkalmazandó jogszabályok 1994. január 1-én léptek életbe. A Közösségi Vámkódex, és végrehajtási utasításának hatálybalépésével a teljes vámunió megvalósításához szükséges valamennyi jogszabály harmonizációja befejeződött.

VÁM AZ EURÓPAI UNIÓBAN

1. KÖZÖSSÉGI VÁMTERÜLET

A) Az Európai Unió vámterülete

A jogszabályi értelmezés szerint vámterület alatt az a terület értendő, ahol a vámjogszabályok teljes mértékben alkalmazhatóak. Ez a terület általában megegyezik a nemzeti felségterületekkel, beleértve a szárazföldet, a tengeri felségvizeket és a légteret.A Vámkódex 3. cikke határozza meg a közösségi vámterület pontos határait, amelyek nagyjából megfelelnek az előbbi meghatározásnak, bár vannak kivételek.Csak érdekességként megemlítve ezek közül néhányat:

- A Dán Királyság területéből nem része a vámterületnek a Feröer szigetek és Grönland;- A Francia Köztársaság területéből nem tartoznak a közösségi vámterülethez a tengeren

túli területek (például Új-Kaledónia és Francia Polinézia), és a területi közösségek (például Mayotte és San Pedro), ezzel szemben a vámterület részei a következő tengeren túli tartományok: Guadalupe, Guayana, Martinique és a Réunion szigetek;

- Az Olasz Köztársaság területéből nem része a vámterületnek Livigno járás, továbbá a Lugano tó olasz nemzeti felségvizei;

- Nem részei a közösségi vámterületnek a Benelux államok tengeren túli területei (például Holland Antillák);

- Az Egyesült Királyság területének tengeren túli részei szintén a közösségi vámterületen kívülre esnek (például Kajmán szigetek, Falkland szigetek, az Antarktisz brit része, stb.).

A kivételek megemlítésével csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy még nemzeti szinten sem lehet egyszerű ilyen határok pontos jogi meghatározása, nyilvánvaló, hogy ez a nehézség az Európai Unió esetében hatványozottan jelentkezik.Hogy tovább bonyolítsam a kérdést (és még csak az elején tartunk), a közösségi vámterület részét képezi két olyan terület is, amelyik a tagállamok területén kívül található. A két említett terület a Monacói Nagyhercegség (Franciaországon belül) és a San Marinói Köztársaság (Olaszországon belül).

B) Vám-visszatérítési területek

Az Európai Unió egyes tagországai az unióba való belépésüket megelőzően már rendelkeztek más országokkal kötött, a köztük lévő vámunióra vonatkozó egyezménnyel, sőt maga az Európai Unió is írt alá vámunióra vonatkozó megállapodást bizonyos, az unión kívüli országokkal. Az említett egyezmények miatt az érintett területekről származó vámokat visszatérítik. Vám-visszatérítési területnek minősül az előző részben már említett Monaco és San Marino, de ide tartozik még többek között Andorra is, miközben nem tartozik sem az unióhoz, sem pedig annak vámterületéhez.

C) Területi vámszabad területek

A vámszabad területek az unión belüli vámterület elkülönített részei. Ezen területek létének célja a külkereskedelem fejlesztése és az uniós kereskedelmi politika érvényre juttatása. A vámszabad területeket szabályozó uniós rendelet szerint a tagállamok a Közösség bizonyos vámterületein vámszabad területeket hozhatnak létre, meghatározhatják az egyes övezetek földrajzi határait, be- és kilépési pontokat jelölhetnek ki, és a vámhatóság előzetes hozzájárulásával ingatlanok építését is engedélyezhetik. Az ilyen területeken általában nem alkalmazzák a közösségi vámszabályokat, annak ellenére, hogy részét képezik a közösségi területeknek. Ezek az övezetek jellemzően azt a célt szolgálják, hogy kialakuljon az adott régió és egy unión kívüli (jellemzően ez Svájc) terület között a szabad áruforgalom. Szintén jellemző, hogy az áru és szolgáltatás exportra, illetve importra mennyiségi korlátozás (ún. kvóta) van érvényben, vagy a vámmentesség csak meghatározott, egy listán szereplő árura illetve szolgáltatásra vonatkozik.

D) Pénzügyi területek

Az Európai Unió területei között találhatók közösségi pénzügyi területek és ún. harmadik pénzügyi területek. E területek az áfa és jövedéki adó alkalmazása szempontjából kerülnek különleges elbírálás alá, így említésük nem a vámhoz való közvetlen kapcsolat, hanem egyéb tényezők miatt indokolt (lásd később).

E) Egyéb területek

Az uniós vámterületek tárgyalásakor már említett francia tengeren túli tartományokon, területi közösségeken és tengeren túli területeken kívül itt kell említést tenni néhány speciális helyzetben lévő területről. A teljesség igénye nélkül említem meg például a német Büsingent, amely földrajzilag Svájcban található, így a svájci vámterülethez tartozik, miközben az unió területének a részét képezi. Ugyancsak érdekes Gibraltár helyzete, amely földrajzilag a közösségi területhez tartozik, de az Egyesült Királyság csatlakozási okmánya szerint az árukereskedelem szempontjából harmadik országnak (területnek) számít. A példák említését a Vatikánnal fejezem be, amely független és szuverén állam, nem része sem a közösségi területnek, sem a közösségi vámterületnek, vámjogi státuszát egy olasz-vatikáni vámegyezmény szabályozza, ez a ma is érvényben lévő egyezmény (1930.) kimondja Vatikán teljes közösségi vám és adómentességét.

4. AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA

A) A származás meghatározás célja

A származási ország meghatározásának szabályait egy adott ország által meghatározott, vagy két ország (ország csoport) által kölcsönösen elfogadott szabályok összességeként definiálhatjuk.A származási hely meghatározásának legfőbb célja a közösségi vámtarifa (lásd később) alkalmazásának (ezek a vámrendelkezések) eldöntése, a származást igazoló okmányok kiállítása és kiadása, valamint a konkrét közösségi rendelkezések által előírt, a vámtól eltérő intézkedések alkalmazása az áruforgalomban.

Vámrendelkezések:

- A harmadik országokra kirótt, rendesen alkalmazandó vámok, amelyek lehetnek behozatali vámok, illetve egyes árukra alkalmazott speciális rendszerekben kialakított rendkívüli importvám;

- Csökkentett vám vagy vámmentesség, amely a következő esetekben alkalmazható:o A Közösség által egyes országokkal (ország csoportokkal) megkötött, a

preferenciális (kedvezményes) vámelbánás megadásáról rendelkező megállapodások alapján;

o A Közösség által egyoldalúan, egyes országok, ország-csoportok vagy földrajzi térségek tekintetében hozott preferenciális vámintézkedések;

o Autonóm felfüggesztési intézkedések, amelyek bizonyos termékek esetében előírják a vámmentességet, vagy az alkalmazandó importvámok csökkentését (vámkontingensek);

- A Közösség más rendeletei által szabályozott egyéb vámintézkedések, mint például a dömpingellenes és a szubvencióellenes vámok.

A vámintézkedéseken kívüli intézkedések:

Ezek olyan kereskedelempolitikai intézkedések, amelyek az áruimportot korlátozzák, így ilyenek a mennyiségi korlátozások, továbbá azok az intézkedések, amelyek politikai, egészségügyi vagy közrendvédelmi okok miatt tiltják a Közösségbe irányuló importot.

Származási okmányok:

A származás igazolása az alkalmazandó intézkedések függvénye. Ebbe a témakörbe tartozik a kibocsátott, származást igazoló okmány típusa és a kiállító hatóság.A származás meghatározásának fogalomrendszere és módszertana meglehetősen bonyolult. Alapvetően két csoportba oszthatók az áruk a származás meghatározásának módja alapján:

Teljes egészében előállított termékek: amelyeket egyetlen országban állítottak elő, bármely más országból származó anyag felhasználása nélkül, itt a származási ország egyértelműen megállapítható;

Lényeges megmunkálás, kielégítő mértékben megmunkált termékek: itt a származás meghatározásához abból kell elsősorban kiindulni, hogy melyik országban végeztek utoljára lényeges mértékű megmunkálást a terméken, illetve hol valósult meg az előállított termék kielégítő megmunkálása vagy feldolgozása. A származás meghatározásának szempontjából a nem kielégítő megmunkálás fogalomrendszeréhez (melyet a közösségi jogszabályok és a preferenciális egyezmények pontosan meghatároznak) tartoznak például a termék állapotának megőrzését biztosító eljárások, a termék külső megjelenését, eladhatóságát vagy szállíthatóságát javító eljárások, az

egyszerű összeszerelés, illetve a különböző eredetű áruk vegyítése, amennyiben az így kapott termék jellemzői nem térnek el lényegesen az alkotóelemek jellemzőitől.

B) A származás meghatározásának eredményéhez kapcsolódó szabályozás

A származási szabályokra vonatkozó megállapodás szerint a nem preferenciális származási jogszabályok alatt azok a törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések értendők, amelyek alapján megállapítható az áruk származási országa, és amely szabályok a nem preferenciális kereskedelempolitikai eszközök alkalmazását írják elő.

Ilyen, nem preferenciális (kedvezményes) kereskedelempolitikai eszközök az alábbiak:

Dömpingellenes és antiszubvenciós vámok; Védőintézkedések; Mennyiségi korlátozások; Állami felvásárlások; Külkereskedelmi statisztikák; A legnagyobb kedvezmény elve: ez kimondja, hogy bármely kedvezmény, előny,

kiváltság vagy mentesség, amit az egyik szerződő fél egy másik országból származó vagy oda irányuló termékre nyújt, azonnal és feltétel nélkül megadatik minden hasonló, a többi szerződő fél országából származó, vagy oda irányuló termékre, és vonatkozik minden kivetendő vámra, illetékre és adóra.

Ezzel szemben, az ún. preferenciális származási szabályok alatt azokat az általánosan érvényes törvényeket, rendeleteket és közigazgatási határozatokat értjük, amelyeket egy tagállam alkalmaz annak meghatározására, hogy egy termékre megadható-e az a kedvezményes elbánás, amely túlmutat a legnagyobb kedvezmény elvén. Így, a preferenciális származás alapján a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott termékekre kedvezőbb vámtarifa alkalmazható, amennyiben a preferenciális elbánást a szerződő felek megállapodásban rögzítették, vagy azt egy ország vagy régió egyoldalúan vállalta bizonyos országok, ország-csoportok vagy földrajzi régiók vonatkozásában. Minden vámpreferencia közös vonása, hogy azokat a vámhatóság nem automatikusan nyújtja, hanem az árukra általánosan meghatározott vámtarifák alkalmazása helyett a vámáru-nyilatkozatot tevő kérésére adja meg, amennyiben az áru megfelel a kedvezmény megadására vonatkozó feltételeknek.

Megjegyzés:A közösségi vámjogszabályok alkalmazása szempontjából különbséget kell tennünk a Közösségből származó áruk és a közösségi áruk között is. Közösséginek minősül az áru (és ennek megfelelően közösségi vámjogi státusszal rendelkezik), ha teljes mértékben a Közösség vámterületén belül állították elő, illetve ha a Közösség vámterületén kívülről importálták, és itt szabad forgalomba helyezték. Ezzel szemben Közösségből származónak minősül az áru akkor (és ezzel együtt elveszíti közösségi vámjogi helyzetét is), ha ténylegesen elhagyja a Közösség vámterületét.

C) A kötelező származási felvilágosítás (BOI):

A Vámeljárások Egyszerűsítésének és Harmonizációjának Nemzetközi Egyezménye (Kyotói Egyezmény) értelmében az illetékes hatóságok megfelelő intézkedéseket hoznak annak

érdekében, hogy minden érdeklődő akadály nélkül felvilágosítást kapjon a származásra vonatkozó szabályokról, azok módosításáról és értelmezéséről.Ugyanakkor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében a származási szabályokra vonatkozóan létrejött megállapodás specifikációkat tartalmaz a származási határozatokkal kapcsolatban. Ennek keretében rendelkezik a határozatok kiadásának határidejéről, az érvényesség tartamáról, illetve az érdekelt által e kérdéskörben közölt információ bizalmas jellegéről, úgy a preferenciális származás, mint a nem preferenciális származás tekintetében.

Az említett nemzetközi jogszabályok alapján az Európai Közösség 1997-ben bevezette a származással kapcsolatos kötelező felvilágosításra vonatkozó normatívát, ezen kívül hivatalos kiadványában megjelentette azoknak a tagállamok által kijelölt vámhatóságoknak a listáját, amelyekhez be lehet nyújtani a származási felvilágosításra vonatkozó kérelmet, és amelyek jogosultak ilyen tájékoztatás adására.

Ennek a tájékoztatásnak a jellemzői:- Az érintett vámhatóságok ilyen tájékoztatást csak az érdekelt írásbeli kérésére adnak;- A kötelező felvilágosítás mind az áruk preferenciális, mind nem preferenciális

származására vonatkozóan alkalmazandó;- A kérvény benyújtásától számított 150 napon belül meg kell adni a kért származási

felvilágosítást (megfelelő, minden adatot tartalmazó kérvény esetén);- Az érintett vámhatóságokat csak azon árukkal kapcsolatban terheli tájékoztatási

kötelezettség, amelyeknek a vámformaságait (vámeljárásait) még nem teljesítették;- Az érvényességi idő 3 év, kivéve a téves vagy hiányos adatszolgáltatáson alapuló

érvénytelenítést, illetve a jogszabályváltozás miatt bekövetkező érvényt-vesztést;- Az értesítés formanyomtatványon történik.

D) A származás igazolása:

A nem preferenciális származást igazoló okmányok a következők lehetnek:- Az érdekelt származási nyilatkozata magán a kereskedelmi számlán, vagy bármely

más, az árura vonatkozó kereskedelmi okmányon, amely feltünteti az adott áru származási országát;

- Az erre megfelelően felhatalmazott illetékes hatóság által kibocsátott származást igazoló okmány (származási bizonyítvány).

Megjegyzések:- Az illetékes vámhatóság komoly kétely (csalás alapos gyanúja) esetén további

bizonyítékokat is megkövetelhet annak biztosítására, hogy a jelzett származás összhangban van a vonatkozó közösségi jogszabályok által megállapított előírásokkal, beleértve a származási ország illetékes hatósága által kiadott írásos igazolásokat is;

- A vonatkozó közösségi jogszabályok alapján adminisztratív együttműködés is megvalósul az exportőr és az importőr országok között, melynek a fő célja a szükséges információcsere biztosítása, az eljárás jellemzője az értesítések, illetve az utólagos ellenőrzések rendszere (EU és valamely harmadik ország között létrejött kétoldalú szerződések alapján).

A preferenciális származást bizonyító okmányok az alábbiak:- EUR-1 szállítási bizonyítvány: Ennek az exportőr ország vámhatósága általi

kiadásához több feltételt kell teljesíteni, például az exportőrnek (képviselőjének) kell kérvényeznie, az áru leírását az erre a célra rendszeresített rovatban, annak pontos

kitöltésével kell teljesíteni, illetve az exportőrnek meg kell őriznie minden olyan bizonylatot, amellyel igazolni tudja a termék származását;

- Az exportőr által adott, formanyomtatvány szerinti írásbeli nyilatkozat, amelyet számla, szállítólevél vagy szabályosan aláírt bármely egyéb kereskedelmi okmány tartalmazhat: Ez akkor állítható ki, ha az áruérték 6000 eurónál kevesebb, ezen érték felett az exportőrnek engedélyt kell beszereznie, és igazolnia kell, hogy rendszeresen végez exporttevékenységet, valamint azt, hogy az áru megfelel a származási szabályoknak.

Megjegyzések:

- Minden bizonyító okmány 4 hónapig érvényes, de nem kell ilyen okmányt benyújtani a magánszemélyek közötti küldemények esetében, amennyiben azok nem kereskedelmi jellegűek és 500 eurónál kisebb értéket képviselnek, valamint az utasforgalomban az 1200 eurónál kisebb értéket képviselő áruknál;

- A bizonyító okmányok valódiságának és a benne foglalt adatok pontosságának a megállapítása céljából a preferenciális EU megállapodások származási jegyzőkönyvei olyan szabályokat rögzítenek, amelyek biztosítják az aláíró felek közötti kölcsönös segítségnyújtást. Ennek megvalósítására az EU tagállamok és a szerződő ország vámhatóságai az Európai Bizottságon keresztül tájékoztatják egymást az igazoló okmányok kiadásához használt érvényes bélyegzőkről, valamint azoknak a vámhatóságoknak a címeiről, ahová az ellenőrzés iránti kérelmeket kell küldeni. A származást igazoló okmányok utólagos megerősítését általában szúrópróbaszerűen, vagy alapos kétely esetén végzik el az exportáló ország vámhatóságai. Az eredmény megérkezéséig az importáló ország vámhatóságai dönthetnek a kedvezményes elbánás megadásának felfüggesztéséről, ennek megfelelően ezeket haladéktalanul tájékoztatni kell a vizsgálat eredményéről. Ha ez a tájékoztatás nem érkezik meg 10 hónapon belül (a kérés keltétől számítva), illetve a kérésre küldött válasz nem tartalmaz kielégítő információkat, a kedvezményes elbánás jogosultságát visszautasítják.

5. A VÁMÉRTÉK

Magyarország az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT) történő csatlakozás (1973) óta alkalmazza a GATT előírásait, többek között a vámérték megállapítása területén is.További szabályozásként kell megemlíteni a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény (1994) azon előírásait, amelyek a vámérték kialakítási szabályokat tartalmazzák, és amelyek az Európai Unióban kötelező előírásként szerepelnek.A hivatkozott előírások (és azok magyarországi, törvényben rögzített szabályai) a vámérték területén az alábbi célokat tűzték ki:

- A teljes foglalkoztatottság, a reáljövedelem és a valós kereslet növekvő volumenének biztosítását az áruk és szolgáltatások előállításának és kereskedelmének növelése érdekében kell kialakítani;

- Biztosítani kell a világ erőforrásainak optimális felhasználását, összhangban a fenntartható fejlődés koncepciójával, valamint biztosítani kell a környezet védelmét és megóvását és az ezt szolgáló eszközök erősítését;

- Biztosítani kell a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok számára, hogy gazdasági fejlődésük szükségleteihez mérten részesülhessenek a nemzetközi kereskedelem növekedéséből;

- Biztosítani kell annak szükségességét, hogy az áruk vámérték-megállapítási rendszere igazságos, egységes és semleges legyen, ami kizárja önkényes vagy fiktív vámértékek alkalmazását;

- Végül biztosítani kell, hogy az áruk vámérték-megállapításának alapja a lehető legteljesebb mértékben az értékelendő áru ügyleti értéke legyen.

A megfogalmazott célokkal összhangban az Európai Unió Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságán (TAXUD) belül a TAXUD B bizottság foglalkozik a vámpolitikával, a vámjogi szabályokkal, valamint a gazdasági vámeljárásokkal. A bizottságban minden tagállam képviselteti magát, tevékenységét munkacsoportok támogatják, és lehetséges szakértők meghallgatása is az adott ügyekben.A döntéseket, szabályozásokat tartalmazó dokumentumhoz az Európai Unió állampolgárai és a valamely tagállamban letelepedett vagy székhellyel rendelkező természetes és jogi személyek hozzáférhetnek elektronikus formában, vagy írásos kérelem alapján, kivéve, ha a hozzáférés korlátozott, például mert közérdeket sért, vagy az adott üggyel kapcsolatban bírósági eljárás, nyomozás vagy ellenőrzés van folyamatban.

6. GAZDASÁGI VÁMELJÁRÁSOK

A nemzetközi munkamegosztás gazdasági alapelve szükségessé teszi, hogy a vállalkozások többsége néhányat alkalmazzon az alábbi lehetőségek közül:

- Vámfizetési kötelezettség nélkül importáljon termékei gyártásához szükséges árukat;- Termékgyártáshoz szükséges árukat exportáljon, majd ezeket a legyártott termékeket

teljes vagy részleges vámmentességgel importálja;- Egy adott időn belül a közösségi vámterületen felhasználásra kerülő árukat teljes vagy

részleges vámmentességgel importáljon, majd ezeket a felhasználás után exportálja;- Adott időtartamon belül az erre a célra kialakított helyen a vám megfizetése nélkül

raktározzon árukat;- A közösségi vámterületre bevigyen harmadik országból érkező árukat, amelyekből új

terméket előállítson elő, majd a feldolgozott termék utáni vám megfizetése után ezeket a termékeket importálja a közösségi vámterületre.

A fent említett feladatok ellátására olyan eljárásokat kellett kidolgozni, amelyek nem érintik hátrányosan a közösségi vállalkozások alapvető érdekeit. Ezeket az eljárásokat nevezzük gazdasági vámeljárásoknak, amelyek mind közösségi, mind nem közösségi áruk vonatkozásában alkalmazhatók, ha a gazdasági érdekek úgy kívánják. Közös szabályként megállapítható, hogy olyan eljárásokról van szó, amelyek az áruk vámjogi sorsát véglegesen nem rendezik, így ezeket minden esetben követni fogja egy újabb, a gazdasági vámeljárást lezáró, önálló vámeljárás. A gazdasági vámeljárások fogalma majdnem teljes egészében megfelel az ún. felfüggesztő eljárások fogalmának (a számunkra jelentéktelen eltérések részletes kifejtésétől eltekintek), amely azt jelenti, hogy az ilyen eljárásban vámkezelt nem-közösségi árura az eljárás időtartama alatt nem kell vámot fizetni.

A gazdasági vámeljárásokra vonatkozó közös szabályok:

- Az ilyen vámeljárások engedélyezését az kérelmezheti, aki a közösségben letelepedett, és maga végzi, vagy végezteti a feldolgozást, átalakítást, tárolást és/vagy az ideiglenes behozatalt;

- A gazdasági vámeljárás alkalmazása csak vámhatósági engedély birtokában lehetséges;

- Az engedély megadásának általános feltételei:o A kérelmet az arra jogosult terjessze elő;o A kérelmező tevékenységi garanciát nyújtson;o A vámhatóság a kérelmezett eljárást ellenőrizhesse és felügyelhesse anélkül,

hogy számára ez aránytalan adminisztrációs terhet jelentsen;o A kérelmet gazdaságilag megfelelően kell indokolni.

Egyes jellemzően előforduló gazdasági vámeljárások:

- Aktív feldolgozás: Ez az eljárás lehetővé teszi azt, hogy egyes nem-közösségi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá. Az eljárás engedélyezésének szigorú feltétele, hogy bizonyított legyen az, hogy az eljárás elősegíti a végtermék exportjához vagy újra-kiviteléhez a legkedvezőbb feltételek kialakulását, és ez nincs káros hatással a közösségi termelők alapvető érdekeire. Az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk esetében a vám megfizetésére (a speciális feltételek alapján) a végtermék szabad forgalomba bocsátásakor, az eljárás alá vonáskor, illetve az eljárás lezárásának elmaradásakor is sor kerülhet;

- Vámfelügyelet melletti feldolgozás: Ez olyan eljárás, amely révén lehetséges a Közösség vámterületére beszállítani olyan nem-közösségi árukat, amelyeket anélkül alakítanak át, hogy azok importvám-fizetési kötelezettség vagy egyéb kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá esnének, majd ezt követően a feldolgozott terméket az erre vonatkozó vám megfizetése után szabad forgalomba bocsáthatják, vagy felhasználhatják a Közösség vámterületén belül, tehát mint eredeti importáruk kerülnek forgalomba. A vám megfizetésére az eljárás befejezését követő szabad forgalomba bocsátáskor, illetve a feldolgozás elmaradása vagy engedélytől eltérő volta miatt kerülhet sor, a végtermék után esedékes mértékben, illetve az importtermék elemei alapján;

- Ideiglenes behozatali vámeljárás: Ez egy meghatározott időre lehetővé teszi a teljes vagy részleges behozatali vámmentesség mellett importált nem-közösségi áruk közösségi területen belüli használatát, majd későbbi, változtatás nélküli újra kivitelét, vagy más, engedélyezett vámeljárás alá vonását. Az engedélyezés feltétele az általános szabályokon túl az, hogy az adott árut csak a kérelmező használhatja, és az importárunak azonosíthatónak kell lennie.

7. BEHOZATALI VÁMKEZELÉSEK

A Közösség vámterületére bevitt áru, a beléptetése időpontjától kezdve, vámfelügyelet alatt áll, és mindaddig ott is marad, amíg vámjogi státusza nem rendeződik.

A vámárut vámjogi sorsának rendezése végett be kell mutatni a kijelölt vámhivatalnál, és annak vámáru jellegét megváltoztató vámkezelését kell kérni.

A vámkezelés indítványozása vámáru-nyilatkozat benyújtásával történik. A vámáru-nyilatkozathoz csatolni kell az alábbiakat:

- Számlát;- A vámérték megállapítása céljából adott becslés adatait tartalmazó nyilatkozatot;- A tarifális kedvezmények, vagy egyéb eltérő intézkedések alkalmazásához szükséges

okmányokat;- Minden egyéb szükséges okmányt, amely az áru szabad forgalomba hozatalához

szükséges, például fuvarokmányokat, előző vámeljárással kapcsolatos okmányokat.

Vámeljárás: A szabad forgalomba helyezés, illetve a már tárgyalt gazdasági vámeljárások.

Szabad forgalomba helyezés: A szabad forgalomba helyezéssel a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi státuszát. Az eljárás magában foglalja a kereskedelem-politikai intézkedések alkalmazását, valamint az áru behozatalával kapcsolatos egyéb (vám)eljárások alkalmazását, továbbá a törvényesen fizetendő vámteher kiszabását.

Az áruk vámvizsgálata: Az árut az erre a célra kijelölt helyen és időpontban kell bemutatni, de a vámhatóság engedélyezheti az ettől eltérő helyet és időpontot is, viszont az ezzel járó költségeket a vámkezelést kérőnek kell állnia. Ha a vámhatóság az árut meg akarja vizsgálni (például mintavétellel), akkor az árunyilatkozatot adó személynek ezt a meghatározott időpontban és helyen biztosítania kell, tehát köteles mindem segítséget megadni a vámhatóság munkájához. Ha a vámhatóság a segítséget és az együttműködést nem kielégítőnek tartja, akkor új időpontot határozhat meg, megkövetelheti másik együttműködő személy részvételét az eljárásban, el is tekinthet a további vizsgálattól, de ha az újonnan kijelölt időpontban sincs kompetens és megfelelő segítséget nyújtó személy jelen a vizsgálatnál, akkor úgy kell tekinteni, mintha lett volna. Nyilván az ebből adódó anyagi és erkölcsi felelősséget annak kell vállalnia, aki valamilyen módon akadályozta, de legalábbis nem segítette a vámhatóság munkáját.

8. UTÓLAGOS ELLENŐRZÉSEK

A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés jelenti a vámfizetésre kötelezett szervezet vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálatot, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetve az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, ezeknek a kötelezettségeknek eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés feladata így nem más, mint hogy a jogszabályoknak megfelelően minden olyan tényt és körülményt vizsgáljon, amely alapján megállapítható, hogy az ellenőrzés alá vont szervezet eleget tett-e a vámigazgatási eljárás szempontjából lényeges, köztartozást befolyásoló, illetve egyéb előírásoknak. Ennek megfelelően, a közösségi joganyagok szabályozása alapján, a vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja a kereskedelmi okmányokat, és az érintett áruval kapcsolatos import- és exportműveletekre, vagy az ezzel az áruval kapcsolatos ezt követő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó adatokat és kereskedelmi dokumentumokat.

9. VÁMTARTOZÁS

A vám, mint a vámhatáron átszállított áruk után, meghatározott keretek között szedett köztartozás elsődleges feladata – túl kereskedelempolitikai szerepén – a költségvetés bevételi

előirányzatainak maradéktalan teljesítése. A vámtartozás témaköre azoknak az anyagi és eljárási szabályoknak az összességét öleli fel és foglalja egységes szerkezetbe, amelyek a vámigazgatási eljárásban, a vámteher beszedése során kötelező érvényűek a gazdálkodók és a vámszervek számára, így biztosítva a költségvetést megillető bevételeket.

Vámtartozás: A közölt és a fizetési határidő lejártáig meg nem fizetett vámteher, kamat, késedelmi pótlék, bírság és költségtérítés. Ennek megfelelően a vámtartozás elsősorban az árut terhelő, a származási szabályok és egyéb rendelkezések figyelembevételével meghatározott vámtételből, a közösségi jogszabályban meghatározott dömpingellenes vámból, a közösségi jogszabállyal megállapított kiegyenlítő (kompenzációs) vámból, továbbá a közösségi agrárpolitikai intézkedésekkel megállapított díjakból tevődik össze. A behozatali vámeljárás során megkülönbözteti a szabad forgalomra történő vámkezelést a fogyasztásra történő vámkezeléstől, ez utóbbinál a behozatali vám mellett az importárut terhelő általános fogyasztási adót és a jövedéki adót is meg kell fizetni.

A) Vámtartozás keletkezése:

Behozatali vámtartozás:- Szabályosan: az áru szabad forgalomba hozatalakor, amennyiben azt vám terheli,

illetve ideiglenes behozatali eljárás alá vonáskor, részleges mentesség mellett;- Szabálytalanul: az árunak a közösségi területre történő törvényellenes bejuttatásakor,

az áru vámfelügyelet alól való törvényellenes elvonása esetén, az átmeneti megőrzésből vagy az adott vámeljárásból keletkező kötelezettség nem teljesítése miatt, illetve az árunak a vámszabad területen (raktárban) a megállapított feltételektől eltérő felhasználása (használata) miatt.

Kiviteli vámtartozás:- Szabályosan: kiviteli vámmal terhelt áru közösségi területről való kivitele esetén;- Szabálytalanul: vámáru-nyilatkozat nélküli kiszállításkor, illetve a vámmentes

kiszállítás feltételeinek a be nem tartása miatt.Megjegyzés: A közösségi agrárpolitika átvételével jelent meg Magyarországon a kiviteli vám fogalma, ami számos, az agrárgazdasághoz tartozó export árucikket terhel, amely után vámtartozás keletkezik.

B) A vámtartozás keletkezésének a helye és a kapcsolódó határidők:

A vámtartozás elsődlegesen ott keletkezik, ahol a vámtartozást előidéző eljárási cselekmény történt. Ha ezt valamilyen okból nem lehetséges megállapítani, akkor a vámtartozás ott keletkezik, ahol az árut az érintett vámeljárás alá vonták, vagy a Közösség területére beléptették. A vámtartozás szabálytalan keletkezésekor (5000 euró érték alatt) úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás abban a tagállamban merült fel, ahol felfedezték.

A vámtartozást (a megállapított vámot) a vámhatóság számítja ki és jegyzi be a nyilvántartásokba, legkésőbb az áru kiadását követően két nappal. Ha a vámtartozás ideiglenes dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámmal van kapcsolatban, akkor ennek nyilvántartásba vételi határideje a megállapító rendelet kihirdetését követő 2 hónap. A vám összegének nyilvántartásba vételét az adóssal – megfelelő eljárások keretében – közölni kell.

A vámösszeg megfizetésének határideje nem lépheti túl az adós kiértesítésének (a vámösszeg nyilvántartásba vétele közlésének) napját követő 10. napot, kivétel, ha az adós jogosult valamilyen fizetési kedvezményre. Például a halasztott vámfizetés engedélyezésének

alapfeltétele a megfelelő biztosítékok, ún. vámbiztosíték nyújtása, ekkor a határidő legfeljebb 30 nap.

A vámtartozás megszűnik a vámteher megfizetésével, a vámtartozás elengedésével, a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítésével, illetve ha az árut kiadás előtt lefoglalták, és elkobzását kimondták, illetve megsemmisítették, vagy az államnak felajánlották.(A vámvisszatérítés a már kifizetett vámnak teljes vagy részleges visszafizetését jelenti.)

Megjegyzés: A vámtartozás bevételezése, illetve behajtása a tagállamok vámhatóságainak elemi érdeke, tekintettel arra, hogy a befolyt összeg 25%-át az unió az azt beszedő tagország rendelkezésére bocsátja (a harmadik országból származó import után fizetendő vámok teljes egészében a Közösség költségvetését illetik). A közösségi kódexben éppen ezért pontosan le van szabályozva, például szabálytalan behozatal esetén, hogy melyik tagország jogosult a vámteher (vámtartozás) érvényesítésére.A KÖZÖSSÉGI VÁMJOG ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON

Az európai integrációs folyamat számunkra történelmi jelentőségű dátuma 2004. május elseje, hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásának napja.Ez a dátum azonban semmiképpen nem jelent befejező időpontot. Figyelembe vehetjük ezt úgy is, mint az eddigi tagállamokhoz való felzárkózás kezdő időpontját.

Hazánknak az integrációs folyamatban – többek között – külön meg kell felelnie azoknak a kihívásoknak, amelyek a vámunió részévé válásával adódtak.Ez a kihívás Magyarország számára azt jelentette, hogy vámtisztviselői részesei lettek az Európai Unió közel fél milliárd fogyasztójának a piacát védő, és ebben a szerepkörükben a közösségi vámjogot a mindennapok gyakorlatában alkalmazó, és közel 200 ezer tagot számláló vámigazgatásnak.

Miként már a bevezetőben kifejtettem, a közösségi vámjog elemei a tagországok számára kötelező érvényűek, a nemzeti szabályozás ettől csak speciális esetekben és feltételekkel térhet el. A magyar vámjogszabályok ennek megfelelően számos tekintetben, például a gazdasági vámeljárásokban, a vámraktározás, származás, stb. témakörében teljesen megfelelnek az uniós szabályozásnak, eltérés csak bizonyos részterületeken található.

Ezek a területek a teljesség igénye nélkül (és a részletes kifejtéstől eltekintve) az alábbiak:

- A Közösség a vámbiztosíték intézményrendszerét a vámtartozás témakörén belül szabályozza, tehát nem képez önálló fejezetet, mint a magyar vámjogban. Az uniós szabályozás előnye, hogy a vámbiztosíték intézményrendszerét összekapcsolja a vámtartozás keletkezésével, hiszen a vámbiztosíték a vámtartozás megfizetésére vonatkozó garanciarendszer;

- A magyar szabályozás egzakt módon körülhatárolja a vám biztosítására vonatkozó kötelezettségeket, lehetséges intézkedéseket, így pontosan meghatározza a vámbiztosíték mértékét, nyújtásának kötelező eseteit és lehetséges eseteit, pedig az uniós szabályozás sokkal tágabb kereteket enged a tagországok vámhatóságainak a vámbiztosíték mértékének megállapítására (például lehetőséget ad a biztosíték mértékének becsléssel történő megállapítására is), illetve a vám biztosításának módjára (ez akár ingatlant terhelő jelzáloghitel is lehet);

- A közösségi kódex kizárólag a behozatali és kiviteli vám összegének megfizetését szabályozza, amely a Közösséget megillető bevétel, azonban nem fogalmaz meg a vámhoz kapcsolódó közvetett adók (forgalmi adó, jövedéki adó) vonatkozásában konkrét rendelkezéseket. Mivel ezek az adók azt a tagállamot illetik meg nemzeti bevételként, ahol a vámtartozás keletkezett, így közösségi érdek ennek szabályozásához nem fűződik;

- Jelentős eltérés volt a közösségi és a nemzeti vámrendszer között az, hogy Magyarországon nem létezett kiviteli vám, ez a belépéssel, illetve a közösségi agrárpolitika átvételével jelent meg a magyarországi vámjogban;

- A közösségi szabályozásban meglévő szabálytalan behozatal és kivitel fogalma (mint a vámtartozás keletkezésének egyik lehetősége) a magyar rendszerben jogellenes forgalomba hozatalnak minősül. A fogalom részleteiben megfeleltethető a közösségi szabályoknak, azonban a kapcsolódó intézkedések tartalma bizonyos esetekben eltér. Ilyen például az, hogy a Közösségben vizsgálat tárgyát képezi a jóhiszeműség, amelynek a megállapítása esetén a vámkedvezményt, tarifális kedvezményt, vagy éppen az ezekre vonatkozó mentességet – az egyéb feltételek fennállása esetén – érvényesíteni lehet;

- További eltéréseket lehet tapasztalni a vámtartozás kivetésére, megállapítására vonatkozó határidők tekintetében is. A vámtartozás befizetésére nyitva álló közösségi határidő eltér a hazai szabályozástól, de a vámteher halasztott megfizetésére mindkét szabályozás lehetőséget biztosít.

BEFEJEZÉS

Az Európai Unió saját forrásainak, a Magyar Köztársaság költségvetésének biztosítása, a rendvédelmi, a fogyasztó- és piacvédelmi, továbbá az előadás témáját tartalmazó tagállami feladatok ellátását Magyarországon a Vám- és Pénzügyőrség végzi, illetve biztosítja.

A Vám- és Pénzügyőrség a pénzügyminiszter irányítása és felügyelete alatt álló fegyveres rendvédelmi, államigazgatási szerv, amely országos hatáskörrel rendelkező, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv.

Főbb (az előadás témájához közvetlenül kapcsolódó) feladatai:

Vámigazgatási jogkörben:- A vámhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzése, a vámtartozások

és a vámeljáráshoz kapcsolódó nem közösségi adók és díjak kiszabása és beszedése;- Közvetlenül vagy közvetve – meghatározott körben – az áruk azonosságának a

vizsgálata, illetve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzése;- A vámokmányok adatainak ellenőrzése, javíttatása, feldolgozása és átadása;- A vám-, adó- és egyéb jogszabályokban meghatározott adóztatási és ellenőrzési

feladatok.Rendészeti és igazgatási jogkörben:

- A külön jogszabály alapján hatáskörébe utalt szabálysértések felderítése és elbírálása, rendvédelmi feladatok ellátása;

- A Vám- és Pénzügyőrség nyomozó hatóságai által elrendelt személyi védelem a jogszabályi keretek között;

- Meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzése és kísérése;- Mobil ellenőrző csoportok felállításával az EU külső és belső határai mentén mélységi

ellenőrzés folytatása.Bűnüldözési és nyomozó hatósági jogkörben:

- A BTK által hatáskörébe utalt bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása.Nemzetközi tevékenység keretében:

- A közösségi és a külön jogszabályok alapján a feladatkörébe tartozó ügyekben az informatikai rendszerek alkalmazásából adódó tagállami feladatok;

- Az EU által biztosított, hatáskörébe tartozó támogatásokkal kapcsolatos eljárások lefolytatása;

- Az Európai Csalásellenes Hivatallal történő együttműködés és koordináció.Egyéb feladatainak ellátása keretében:

- Nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának ellenőrzése;- Vámeljárások során keletkezett, hatáskörébe tartozó adatok kezelése;- Közúti határátkelőhelyek üzemeltetése, fenntartása és fejlesztése.

A vállalkozói hitelezés folyamata, a kérelmek elkészítésének, benyújtásának és elbírálásának rendje

1. A hitel fogalma és fajtái

A hitel pénzeszközök ideiglenes átengedése rendszerint kamatfizetés ellenében. Hitelt az arra specializált szervezetek -bankok, pénzintézetek- nyújtanak. A bankhiteltől meg kell különböztetni a kereskedelmi hitelt, amely áruszállítás későbbi kiegyenlítése. E jegyzetben csak a bankhitelt tárgyaljuk.

Csoportosítása:

1, Pénztömegre gyakorolt hatását tekintve jegybanki kereskedelmi banki nem monetáris pénzintézetek (beruházási bankok, takarékpénztárak) által nyújtott

hitelek.

2, Hitelfelvevők alapján bankközi vállalati (nyitott hitelkeret, rulírozó- , forgótőke-, beruházási-, áthidalási hitel) lakossági (fogyasztói) költségvetési, közületi hitelek.

3, Lejárat szerint rövid (éven belüli) közép (max. 5 év) hosszú lejáratú (5 éven túli) hitelek

4, Hitel formája szerint pénzhitel

folyószámla hitel számlahitel

hitelszerű kihelyezés váltók leszámítolása követelések megvásárlása áruvásárlási hitel értékpapír hitel

kötelezettségvállalási hitel hitelkeret fizetési kötelezettség vállalása.

5, Hitel célja szerint forgóeszköz hitel (éven belüli, és éven túli lejáratra) beruházási (fejlesztési) hitelek ingatlanhitelek.

2. Hitelszükségletet kiváltó okok

A vállalkozónál a hitel iránti keresletet kiváltó okok a teljesség igénye nélkül az alábbiak lehetnek.

Befektetések körében:

A vállalkozó nem rendelkezik a befektetéshez szükséges saját erővel. A tőkepiacon a saját tőke megszerzésének hosszú időigénye időszerűtlenné teszi a

befektetést. A tőkepiacon a saját tőke bevonásának költsége olyan mértékben rontja a befektetés

jövedelmezőségét, hogy az veszélyezteti a befektetés elvárt időn belüli megtérülését. A hitelkínálat következtében az idegen tőke költsége kisebb a saját tőke elvárt

hozamánál.

Az ideiglenesen lekötött, a folyó forgóeszközök körében:

A bevételek és a kiadások pénzáramai időben és/vagy nagyságrendben eltérnek, vagyis előbb kell fizetni, a bevételt viszont későbbi időben jelentkezik.

Saját források le vannak kötve. Taktikai raktárra termelés, készlettartás a későbbi kedvezőbb ár reményében. A jövőben felmerülő készletféleségek várható áremelkedése miatt. Termelés vagy az értékesítés szezonális jellege miatt.

3. Vállalkozói hitelek

Nyitott hitelkeret

A nyitott hitelkeretet a bank a vele állandó pénzügyi kapcsolatban lévő, „első osztályú” adósnak minősülő ügyfelének biztosítja. Jellemzően készleteket és vevőállomány átmeneti vagy szezonális növekedését finanszírozza (a szerződésben rögzítésre kerül a hitel összege, a hitelkeret nyitvatartási ideje (a hitelkeret igénybevételének ideje), a hitelkeret rendelkezésre tartásáért fizetendő jutalékok).

Rulírozó hitel

A rulírozó hitel hasonlít a nyitott hitelkeretre, azzal az eltéréssel, hogy a rulírozó hitelkeretre, azzal az eltéréssel, hogy a rulírozó hitelkeret terhére felvett kölcsön ugyan csökkenti a hitelkeretet, de – eltérően a nyitott hitelkerettől – a rulírozó hitelkeret terhére folyósított és visszafizetett kölcsönt a jogosult a hitelkeret nyitvatartási idején belül, a hitelkeret felső határáig újból igénybe veheti.

Áthidalási hitel

Az áthidalási hitel az átmeneti forráshiány megszűntetésére, a rendkívüli beszerzésekre forrást jelentő, eseti jellegű, rövid lejáratú hitel. Esedékességekor a hitelt a készletek értékesítéséből származó árbevételből, a korábbi értékesítésekből származó követelések beszedéséből általában egy összegben fizetik vissza az adósok.

Forgótőke hitel

A forgótőke hitel lehetővé teszi a nettó forgótőkével finanszírozott forgóeszközök kibővítését. A nettó forgótőkével finanszírozott forgóeszközök tartós befektetések, amelyeknek mindig készletben kell lenni ahhoz, hogy a termelés folytonossága biztosítható legyen. A finanszírozás tárgyául szolgáló eszközök lekötési ideje határozza meg a forgótőke hitel lejárati idejét.

Beruházási hitel

A beruházási hitel lehetővé teszi az immateriális javak és a tárgyi eszközök (befektetett eszközök) beszerzését. Ezek az eszközök egy évnél hosszabb időn át vesznek részt az értéktermelő folyamatban, értéküket folyamatosan, több termelési cikluson keresztül adják át a velük előállított termékeknek. Ennek következtében a beruházási hitelek futamideje meghaladja az egy évet.

4. A hitelezés folyamata

A hitelezés folyamatának egyszerűsített lépései:

1, Kapcsolatfelvétel a bankkal2, A hitelezés normatív feltételeinek megismerése3, Hitelkérelem összeállítása, benyújtása a bankhoz4, A hitelkérelem megtárgyalása a bankkal5, A bank döntése

5, a. A bank a hitelkérelmet befogadja 5, b. A bank a hitelkérelmet elutasítja

6, Pozitív elbírálás esetén a hitelszerződés megkötése

7, A hitel folyósítása8, A hitel felhasználásának, az adós pénzügyi helyzete alakulásának folyamatos ellenőrzése

8,a. A hitel felmondása - következménye a behajtási eljárás8,b. Prolongáció – a törlesztési ráták és a kamatfizetések elszámolása

5. Hitelkérelem

Ha a vállalat banki hitel felvétele mellett döntött, hitelkérelmet kell benyújtani. A hitelkérelem fő célja a hitelező bank meggyőzése arról, hogy az adós hiteligénye megalapozott és a bank számíthat a hitel biztonságos visszafizetésére. A hitelkérelem 1-2 oldalas levéltől kezdve 100 oldalt meghaladó alapos pénzügyi tanulmányig terjedhet.

Főbb elemei:

A vállalat rövid bemutatása. A kért hitel mennyisége, pénzneme, típusa, célja, időbeni ütemezése. Felajánlott biztosítékok felsorolása. Egyéb kérések, javaslatok a hiteldöntés elősegítéséhez (pl. meghívás gyárlátogatásra,

referenciák említése stb.) Pénzügyi adatok, számítások (a bank általában előre megadja, hogy mit, illetve milyen

részletes adatokat kér). Hivatalos pénzügyi mérleg (általában az előző 3 évre visszamenőleg, auditált mérleg) Pénzügyi előrejelzés (általában a hitelnyújtás időtartamára, de lehet hosszabb időre is) Bevétel-kiadási terv, várható raktárkészlet, rendelésállomány, legnagyobb

kintlévőségek felsorolása, főbb vevők és szállítok megnevezése) Egyéb információk (adós piacának bemutatása, üzleti stratégia, marketing terv, cég

tulajdonosi szerkezete, külső befektetőkről információ stb.

A rövid lejáratú hitelre irányuló kérelmeket a vállalkozások kötetlenül vagy megadott minta szerint állíthatják össze. Az a megkötés, hogy a hitel típusának megfelelő információk áttekinthető formában álljanak a bank rendelkezésére.

Nem cél jellegű fejlesztési pénzeszközök kérelme esetén megelőlegező középlejáratú hitelre vonatkozik, akkor elég lehet bemutatni a hitelezés időtartamára vonatkozó stratégiai elképzeléseket, a főbb gazdálkodási mutatók alakulásának előirányzatát, a fejlesztési pénzeszközök képződésének és felhasználásának tervét, valamint a hitel visszafizetés tervét.

Cél jellegű beruházási hitelkérelemnél – az előbbieken kívül – szükség van a beruházás céljának, előkészítésének és ütemezésének bemutatására, a beruházás hatásának ismertetésére (jövedelmezőség stb.), forrásainak részletezésére, megtérülésének számítására.

Rövidlejáratú hitel igénylésekor a kereskedelmi bank a következőket kéri a vállalattól:

Éves üzleti terv Bázisidőszak és a tárgyév végére várható mérleget Az eszköz-forrás előrejelzést és/vagy a bevételi-kiadási tervet havi (negyedéves)

bontásban Éves tőkemozgást jelző tőkemérleget

Beruházási hitel igénylésekor a kereskedelmi bank a következőket kéri a vállalattól:

A cég hitelképességének bemutatása: Vállalkozás pénzügyi helyzete [nettó és bruttó bevételek, eredmény,

sajáttőke (jegyzettőke és tőketartalék értéke) céltartalék, kötelezettségek összege, rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek, folyó termelés ráfordításai (anyag-, személyi jellegű ráfordítások, értékcsökkenés, egyéb költségek].

Vállalkozás létszám helyzete Cég eszközeinek teljes értéke (befektetett eszközök, forgóeszközök –

készlet, vevő, értékpapírok, pénzeszközök)

Fejlesztési cél meghatározása és előirányzatai Fejlesztés célja, szükségessége, időszerűsége, létrehozandó kapacitás

mértékét, korszerűségét. Elemezni kell a beruházás hatását a termelés szerkezetére, az érintett piacra stb.

A fejlesztés megvalósítási idejét és költségeit éves ütemezésben (anyagi-műszaki összetétel, beruházás költségei, adók, teljes pénzigény stb.)

Fejlesztés forrásainak összetétele, finanszírozási módokat és a finanszírozókat a megvalósítás éveiben [saját forrás, készpénz, apport, juttatások, támogatások, egyéb források (részvény, kötvény stb.)]

A fejlesztés eredményességét, gazdaságosságát és a hosszú lejáratú fejlesztési hiteltörlesztési lehetőségeit.

6. A hitel elbírálása

A beadott hitelkérelem alapján a bank ügyintézői hitel előterjesztést készítenek, amely alapján az illetékes döntéshozó banki vezetők dönteni tudnak a hitel odaítéléséről vagy esetleg elutasításáról. Elkészítése függ az igényelt összegtől, banki belső előírásoktól, jóváhagyás szintjétől.

Tartalmi elemei:

Cég története, tevékenységének leírása, tulajdoni struktúra, jogi forma, vezetők felsorolása.

Piaci helyzet bemutatása (versenytársak, szabályozás, piaci részesedés stb.) Vállalat stratégiájának bemutatása Hitellimit megállapítására tett javaslat. Árazásra javaslat (kamat megállapítása), finanszírozás referencia alapja

(BUBOR, EURIBOR, LIBOR stb.) Biztosítékok

Személyi biztosítékokKezesség

Egyszerű kezességKészfizető kezességVáltókezesség

BankgaranciaBank által adott fedezetigazolás

Tárgyi biztosítékokZálog (jelzálog, kézizálog)

Óvadék (készpénz, értékpapír)Árbevétel engedményezés

Futamidő (rövid-, közép-, hosszú táv) Ügylet súlyozása (minden ügylet más kockázatot hordoz, ezért ha a hitelkeret

az adóst többféle üzleti konstrukció igénybevételére jogosítja fel, lehetőség van az egyes üzletek kockázatának súlyozására)

Pénzügyi elemzés (pénzügyi mérleg, pénzforgalmi mérleg (Cash Flow elemzés), eredmény elszámolás (profit and loss)

Pénzügyi előrejelzés Javaslat a hitelkeret jóváhagyására

7. Hitel engedélyezés

Cél a biztonságos hitelkihelyezésre való törekvés, mely megfelel a bank belső szabályozásának. Hitelkeret megállapításánál figyelembe veszi a bank a kockázati besorolást is. Kidolgozásakor két kockázati besorolással kell rendelkeznie (rövid és hosszú távú limit).

Limit meghatározásánál a bankok az alábbi tényezőket veszik figyelembe:

Az adott ügyfélhez kihelyezhető tőke összege Az ügyfél menedzsmentjének színvonala Az ügyfél eszközeinek nagysága Pénzügyi ereje és stabilitása Kilátásai Bank kapcsolata az ügyféllel Megcélzott piac Gazdasági helyzete Felügyeleti előírások Műveletek kockázati/díj viszonya Hitel futamideje az adott ügyletre Hitelkeretek nyilvántartása (pl. rövidhitel, hosszúhitel, folyószámlahitel, garancia,

lízing stb.): a különböző kihelyezések együttesen ne jelenthessenek túlzott kockázatvállalást a bank részéről.

Hitelkeretek lejárata

8. Hitelszerződés

Az elemzést, előterjesztést, jóváhagyást követően kerülhet sor a hitelszerződés elkészítésére.

Hitelszerződés főbb elemei:

Kölcsön összege, melynek lehívása megtörténhet azonnal, lehívási idő alatt egy összegben vagy részletekben, a megadott pénznemben vagy több devizában.

Kölcsön céljának pontos meghatározása (pénz elköltésének igazolása célhitel esetén), Kamat, esedékesség, számítás módja (360 vagy 365 nap, fix vagy változó kamatozás

stb.)

Igénybevétel módja, időtartama, rendelkezésre tartás. A lehívási időszak konkrét napokban van meghatározva, amely alatt a bank a még fel nem használt hitelösszegre rendelkezésre tartási jutalékot számol fel.

Visszafizetési feltételek, ütemezés (pontos törlesztési terv, előtörlesztés nem mindig előnyös a banknak, mivel ez nehezíti a likviditásmenedzselést, ezért külön kitérnek a szerződésben az előtörlesztés feltételeiről, annak díjáról).

Kamaton felüli egyéb díjak (rendelkezésre tartási díj, kezelési költség, lehívási költéség)

Biztosítékok Szerződés felmondása, melyben definiálják az alábbiakat

Szerződésszegés. Fizetésképtelenség. Vállalat jogi helyzetében bekövetkező lényeges változások. Vállalat pénzügyi helyzetének jelentős romlása. A vállalat más hitelezője felmondja a vállalat hitelét. A vállalat a hitel fedezeteként felajánlott biztosítékot visszavonja, vagy

mást biztosítékot ajánl fel. A hitel biztosítéka jelentősen veszít az értékéből (biztosítás előírása). Kamatfizetési vagy törlesztési kötelezettségnek a vállalat nem tesz

eleget (hitel felmondása vagy a feltételek újra tárgyalása). Kötelezettségvállalások

Egyéb számszerűsíthető kötelezettségeket jelent – likviditási mutatók, idegentőke/sajáttőke aránya, raktárkészlet forgási sebessége, vevőállomány forgási sebessége.

Nem számszerűsíthető kötelezettségek – eszközök felajánlása más bankok részére hitelfedezetül, értesíteni a bankot, ha más banktól vesz fel hitel, tulajdonosi kötelezettségvállalása, hogy a hitel futamideje alatt nem adják el üzletrészüket, részvényeiket stb.

Mérlegadatok benyújtása, pénzügyi információ szolgáltatása (monitoring)

9. Hitelfigyelés

A hitelügyintézőnek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a hitelt igénybevevők helyzetének alakulását. A megfigyelés irányulhat az adós szerződésbeli kötelezettségeinek betartására, a hitelek felhasználására, az eszközök mobilitására, a gazdálkodás jövedelmezőségére, a vagyoni állapotra, a hitelbiztosítékok értékére és arányára, az esedékes törlesztések időbeli teljesíthetőségére.

A vállalat pénzügyi helyzete általában folyamatosan változik. A bankok előírják, hogy mely események bekövetkezése esetén kell a vállalatot és a hitelkeret felülvizsgálata előtt is ellenőrizni, és ha szükséges újraminősíteni. A bankoknak negyedévente kötelező a kintlévőségek minősítése [Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) előírása].

Egyéb események melyek okot adhatnak a fokozottabb figyelésre:

Változás a jogi formában, tulajdonosváltás, átalakulás Személyi változások a vezetőségben Drasztikus szabályozásváltozás (pl. támogatások megszűnése) Anyagbeszerzési nehézségek

Eladások visszaesése a tervhez képest A társaság fontos üzleti partnere vagy partnerei pénzügyi nehézségekkel küzdenek,

csődbe mennek A társaság nem tud alkalmazkodni a változó piaci körülményekhez, romlik a

versenyképessége Eladósodottság növekedése Iparág recesszió

10. Hitelbehajtás

A bankok a nem teljesítő hitelek és kamataik -rossz kintlévőségek- beszedésével kapcsolatos feladatait intézkedési tervekben rögzítik, ha szükséges megvalósítják és ellenőrzik. Figyelik a végrehajtási eljárások, a biztosítékokból való kielégítések, a csődeljárások és a felszámolási eljárásokat, azok problémáit, az eljárás várható eredményeit.

Biztosítékok érvényesítésére akkor kerül sor, ha az adós többszöri felszólításra sem teljesíti fizetési kötelezettségét. A biztosítékok jellege határozza meg, hogy a kielégítés milyen módját lehet alkalmazni. Az érvényesítés történhet közvetlen bírósági határozat alapján, végrehajtás útján vagy bírósági eljárás nélkül.

11. Induló vállalkozások finanszírozása

Az induló vállalkozások finanszírozása a „venture capital” (vállalkozási, kockázati tőke –Magyar Kockázati és Magántõke Egyesület) intézmények fő profilja. Induló vállalkozást lényegesen nehezebb finanszírozni, mint jól működő, bejáratott vállalkozásokat. Ha a bank még is ilyen cég finanszírozására vállalkozik, igen körültekintően kell eljárnia.

Induló vállalkozás főbb jellemzői:

Nincsenek előző évi mérlegek. Nincs a vállalakozásnak múltja, tehát azt sem tudni, hogy egyáltalán képes lesz-e

annak a tevékenységnek a sikeres végzésére, amire vállalkozik. Nem tudni, hogy a vezetők alkalmasak lesznek-e a vállalkozás sikeres vezetésére. Az új társaságnak be kell törnie a piacra. Kérdés, hogy mit szól ehhez a konkurencia.

Új vállalkozások finanszírozásánál a hagyományos elemzési módszerek nem alkalmazhatóak, ezért más technikával történik a minősítésük:

Alapvető és meghatározó az üzleti terv – jövedelem tervezés igazolása (optimista és pesszimista szcenárió elemzés).

Saját tőke / idegen tőke aránya. A bankok általában bizonyos mértékű önerőt, illetve nagyobb arányú biztosítékokat (pl.: ingatlan, álló eszközök) írnak elő.

A vállalkozás vezetőinek szakmai hozzáértésének ellenőrzése. A működés jogi szempontok alapján biztosított legyen. Fokozott monitoring rendszer megléte. Kedvezményes hitelprogramokra, támogatásokra jogosult e a társaság (pl.: Magyar

Fejlesztési Bank Rt. támogatott hitelprogramjai).

A bankok kockázat vállalását csökkentheti a Hitelgarancia Rt., amely a finanszírozó bank kockázatának egy részét átvállalja bizonyos garanciadíj fejében. Kifejezetten a kis- és középvállalkozások támogatását végzi.

A magyarországi közbeszerzési rendszer és eljárásrend elmélete és gyakorlatának főbb elemei

I. A közbeszerzés fogalma és jellemző ismérvei

A közbeszerzés fogalmának többfajta megközelítését ismerjük.

1. törvény szerint:Ha a törvény alanyi hatálya alá tartozó szervezet árubeszerzése, építési beruházása illetve szolgáltatás megrendelése esetén a törvény szabályai szerint jár el.

2. köznapi megfogalmazás:A közbeszerzés a nyertes ajánlattevő kiválasztására vonatkozó versenyeljárás, amely alapvetően szerződés létrehozására irányul, a vásárlás, pedig közpénzből vagy a társadalom és a közjó javára történik.

Magyarországon 1995. november 1-én lépett hatályba az első közbeszerzési törvény, amely szigorú alaki, formai és tartalmi előírások alkalmazását írja elő.Az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy tulajdonképpen Magyarországon már 1983 óta beszélhetünk közbeszerzésről, hiszen az akkori pénzügyminiszteri rendelet a közpénzek elköltésének – meghatározott értékhatár felett – a szerződések megkötésére előírta a mindenkor hatályos versenyeljárások alkalmazását. 2004. május 1-én lépett hatályba az új közbeszerzési törvény (2003. évi CXXIX tv). A közbeszerzésekről szóló új törvény megalkotását elsősorban a közbeszerzésre vonatkozó közösségi irányelvek rendelkezéseinek magyar jogrendszerbe történő átültetése indokolta. Célja, hogy a magyar közbeszerzési szabályozás a közösségi joggal teljes mértékben összhangban álljon.A közbeszerzések témakörét az európai közösségi jog részletesen szabályozza. A közösségi jog a közbeszerzések szabályozásán keresztül is az egységes belső piac zökkenőmentes működését igyekszik elősegíteni. Az állam ugyanis a megrendelései révén jelentős piaci szereplő, beszerzéseivel hatékonyan képes befolyásolni a külföldi vállalkozások belépését a nemzeti piacra.

A közbeszerzések szabályozásának célja, hogy biztosítsa az államháztartási forrásokból lebonyolított beszerzések átláthatóságát, nyilvánosságát, a közpénzek hatékony felhasználását és az esélyegyenlőségen alapuló tiszta verseny megvalósulását.

A közbeszerzési szabályrendszer a versenyelvű szabályai révén azt segíti elő, hogy a közbeszerzési szerződéseket mindenfajta diszkrimináció nélkül a legjobb ajánlattevő nyerje el: az, akinek ajánlata leginkább eleget tesz „a pénzért valódi értéket” elvének. A közbeszerzés a közpénzből megvalósított beszerzések racionális költségkihatását, a közpénzből beszerzett javak optimális minőségét, az államháztartási forrásokból lebonyolított beszerzések átláthatóságát és az esélyegyenlőségen alapuló verseny megvalósulását tudja

elősegíteni. A versenysemlegesség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség pedig csökkenti a korrupciót, és megakadályozza a közpénzekkel való visszaéléseket is.

II. Az új törvény szerkezeti felépítéseAz új törvény – a jogharmonizációs követelményekre tekintettel – differenciált szabályozási megközelítést követ, egyrészről az értékhatárokhoz kapcsolódóan, másrészről az ajánlatkérők, illetve a közbeszerzési tárgyak szerinti eljárási szabályok tekintetében.

A közösségi jog ugyanis eltérő szabályokat alkotott az ún. klasszikus ajánlatkérői kör közbeszerzéseire, illetve a vízügyi, az energia, a közlekedési és távközlési ágazatokban működő egyes szervezetek az ún. közszolgáltatók közbeszerzési eljárásaira.

Három közbeszerzési értékhatárrendszert különböztet meg:

Az európai közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések.

Ezek alatti, de egyben a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó közbeszerzések.

A nemzeti értékhatárok alatti közbeszerzések.

További differenciálást jelent, hogy az ajánlatkérők, illetve a közbeszerzés tárgya szerint is tartalmaz bizonyos szabályokat. Így külön fejezet (IV. és a VI. fejezet) szabályozza a klasszikus ajánlatkérő szervezetek közbeszerzéseit, míg (V. és VII. fejezet) a közszolgáltatók közbeszerzéseit.

Klasszikus ajánlatkérői kör: részletesen a Kbt. 22. § (1)-(2) bekezdése tartalmazza

Minisztérium, Miniszterelnöki Hivatal

Állam, elkülönített állami pénzalap kezelője

TB költségvetési szerv

Országos kisebbségi önkormányzat,

Helyi önkormányzat, kisebbségi települési önkormányzat,

Köztestület, köztestületi költségvetési szerv,

Közalapítvány

MNB, ÁPV Zrt, MFB Rt, MTI Rt.

Közszolgáltatói ajánlatkérői kör: Azok a szervezetek, amelyek a következőkben meghatározott tevékenységek valamelyikét folytatják. Részletesen a Kbt. 163. §-ban olvasható.

Ivóvíz, villamos energia vagy hőenergia termelése,

Egy meghatározott földrajzi terület hasznosítása,

Kőolaj, gáz, szén vagy más szilárd tüzelőanyag feltárása,

Közszolgáltatást nyújtó hálózatok üzemeltetése a vasúti, automatikus rendszerekkel történő villamossal, trolibusszal, autóbusszal történő közlekedés terén,

Nyilvános elektronikus hálózatok rendelkezésre bocsátása vagy üzemeltetése.

Az ún. közszolgáltatókra vonatkozó különös közbeszerzési eljárási szabályok a klasszikus ajánlatkérői körre alkalmazandó szabályokhoz képest rugalmasabbak, nagyobb mozgásteret adnak ezen ajánlatkérői körnek (pl. a különböző eljárási fajták

közötti szabad választás lehetősége, keret-megállapodás alkalmazása). E rugalmasabb szabályozás lehetősége a közösségi jogból ered.

A közbeszerzési tárgyak szempontjából újdonságot jelent azonban, hogy az árubeszerzés, szolgáltatás-megrendelés és építési beruházás mellett megjelenik az ún. építési koncesszió és a szolgáltatási koncesszió.

A közbeszerzési tárgyak közül a szolgáltatás megrendelése esetében további tagolást jelent, hogy meghatározott szolgáltatások (pl. biztonsági szolgáltatások, kulturális szolgáltatások, szállodai és éttermi szolgáltatások) esetében egyszerűsített közbeszerzési eljárás lefolytatására kerülhet sor.

III. Szabályozás jellege:A közbeszerzési törvény szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben a törvény az eltérést kifejezetten megengedi.

IV. Közbeszerzéssel és a közbeszerzési eljárással kapcsolatos közös rendelkezésekAz ajánlatkérők kötelessége, hogy az egész évre vonatkozóan összesített közbeszerzési tervet készítsen minden év április 15-ig. A hivatkozott terv nyilvános és öt évig meg kell őrizni.

A közbeszerzés közel hétéves tapasztalatai igazolták, hogy a nem megfelelően előkészített, az úgynevezett ad hoc, minden előzetes tervezést nélkülöző eljárás eleve kudarcra van ítélve. Nagyon fontos, hogy legyen egy cselekvési sor, mely pontosan kijelöli, kinek, mikor és mit kell cselekednie. Sokan megfogadták e tanácsot, és sikeres eljárásokat folytattak le, sokan azonban feleslegesnek ítélték, és nem sok sikert könyveltek el. Ma már a jogalkotó kógens szabályként írja elő: „az ajánlatkérő legkésőbb a közbeszerzési eljárás előkészítése során köteles meghatározni a közbeszerzési eljárásának belső felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek felelősségi körét.”

A jó előkészítéshez hozzátartozik, hogy az ajánlatkérő:1. Belső szabályzatban fektesse le a beszerzések lefolytatásának menetét, és a

saját szervezete részére meghatározó jelentőségű szempontjait.2. A beszerzést projektszemléletben, team-munkában kell végrehajtani, akkor

lesz igazán eredményes és sikeres. Ehhez meg kell találni a megfelelő embereket, őket képezni és folyamatosan tovább képezni szükséges és igen lényeges: a team tagjainak munkáját össze kell hangolni.

3. El kell készíteni az éves közbeszerzési tervet. Az éves tervkészítés során külön-külön kell meghatározni az árubeszerzés, az építési beruházás és a szolgáltatás-megrendelés körébe eső beszerzéseket, ki kell jelölni minden beszerzési feladat felelősét, a beszerzésben résztvevő személyeket, dönteni szükséges az előzetes összesített tájékoztató megjelentetése kérdésében. A tervezés során igen nagy jelentőséggel bír az időszerűség, tehát beszerzési ütemtervet is kell készíteni, amihez hozzá kell rendelni a megfelelő pénzügyi ütemezést.

A közbeszerzési eljárásra való felkészülés elengedhetetlen feltétele tehát, hogy az ajánlatkérő közbeszerzési szabályzatot készítsen. Ehhez nem nyújt segítséget a Kbt., még csak ajánlati szinten sem osztogat tanácsokat. Ezt a saját feltételrendszer, a saját igények és a pályáztatás hazai és nemzetközi gyakorlatának évtizedes tapasztalatai alapján kell kimunkálni, természetesen az alapvető jogi előírások megtartásával.

V. Közbeszerzési Szabályzat (minta)

1. Általános rendelkezések A Közbeszerzési Szabályzat célja A Szabályzat személyi hatálya A Szabályzat tárgyi hatálya Az értékhatár megállapítására vonatkozó előírások Értelmező előírások

2. Közbeszerzési eljárás rendjének szabályozása A beszerzés tervezése (az üzleti terv és a közbeszerzési terv elkészítése és

jóváhagyása) A közbeszerzésekkel kapcsolatos hatáskörök és feladatok A közbeszerzés tisztaságának és alapelveinek betartását biztosító szabályok Az eljárásba bevont személyekkel (bírálóbizottsági tagokkal, külső szakértőkkel)

kapcsolatos szabályok Összeférhetetlenségi szabályok és titoktartási kötelezettség Forgatókönyv a nyílt közbeszerzési eljáráshoz Forgatókönyv a kétfordulós közbeszerzési eljáráshoz Az eljárásban részt vevő személyek

3. A közbeszerzések lefolytatásának általános szabályai A közbeszerzési eljárás lehetséges fajtái A különféle eljárásfajták megindítása A közbeszerzési eljárás előkészítésére vonatkozó általános szabályok Az anyagi fedezet rendelkezésre állása és az egyéb kötelezettségvállalás szabályozása

4. A nyílt eljárás lefolytatása A nyílt eljárás megindítása Az ajánlati felhívás elkészítésének szempontjai Az ajánlati felhívás közzétételének lebonyolítása Az ajánlatkérésre vonatkozó fontosabb további előírások és szabályok

Az ajánlati felhívás elkészítésének szabályai Az ajánlatok elbírálására vonatkozó szempontok meghatározásának szabályai A dokumentáció és tájékoztatás A műszaki leírás Az ajánlati biztosíték Az ajánlat kötelező tartalmára vonatkozó követelmények meghatározása Az ajánlattételi határidő és az ajánlati kötöttség Az ajánlati biztosítékkal kapcsolatos további teendők szabályozása

A benyújtott ajánlatok átvételére vonatkozó szabályok Az ajánlatok felbontásának eljárása

Az ajánlatok felbontásának időpontja Az eljáráson részt vevő személyek A felbontási eljárás menete

Az ajánlatok elbírálása Az elbírálásra vonatkozó legfontosabb előírások A bírálóbizottság összehívása Az ajánlatok elbírálásának lépései A jegyzőkönyvkészítés kötelező előírása A eredményhirdetésre vonatkozó határidő betartása

A kirívóan alacsony ár értelmezése A felvilágosítás-kérés lehetősége Az ajánlatban szereplő adatok, információk felhasználásának szabályozása

Az ajánlatkérési eljárás eredménytelenségének megállapítása Az eredménytelenségre megállapítására vonatkozó szabályok Magas ajánlati árak esetén az eljárás eredménytelenné nyilvánításának

kivételes szabálya A dokumentáció ellenértékének visszafizetésére vonatkozó szabályok

A közbeszerzési eljárás eredményének kihirdetése és közzététele, a szerződés létrejötte

A döntés nyilvános kihirdetése és a szerződés megkötése A szerződés megkötésére vonatkozó fontosabb szabályok A szerződés időpontjára vonatkozó szabály A szerződéskötésre vonatkozó általános szabályok A műszaki ellenőr feladatának szabályozása A kötelező felelősségbiztosítás szabályozása Az iratok megőrzésére vonatkozó szabály

A kétszakaszos eljárások közös szabályai5. A meghívásos eljárás

A meghívásos eljárás alkalmazásának szabályozása A részvételi felhívás és az ajánlattételre szóló felhívás Az ajánlati felhívás kötelező tartalma

6. A tárgyalásos eljárás A tárgyalásos eljárás alkalmazásának lehetséges esetei A tárgyalásos eljárásra vonatkozó általános szabályok A részvételi felhívással indított tárgyalásos eljárás lefolytatására vonatkozó szabályok A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatásának szabályai

A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás általános szabályai A tájékoztatási kötelezettség A tárgyalásos eljárás lefolytatásának egyes lépései

7. A keret-megállapodásos eljárás A keret-megállapodásos eljárás alkalmazásának feltételei

8. A gyorsított eljárás A gyorsított eljárás alkalmazásának feltételei A gyorsított eljárásra vonatkozó határidők szabályozása A gyorsított eljárás alkalmazásának tiltó szabálya

9. Egyszerűsített eljárás10. Tervpályázati eljárás11. Versenypárbeszéd (új a 2005. évi CLXXII tv. hatályba lépése után alkalmazható)12. Különleges közzétételi kötelezettség előírása13. Jogorvoslat a közbeszerzési eljárás során14. Az ellenőrzés15. A központosított közbeszerzésekkel kapcsolatos szabályok16. A hatálybaléptetés

VI. Az értékhatár megállapítására vonatkozó előírásokA beszerzés értékét a Kbt. 35. § (1) bekezdése alapján meghatározott „becsült érték” figyelembevételével kell megállapítani. Ennek kiszámítása során a Kbt. 40. § (2) bekezdése szerinti „összevonási (egybeszámítási) szabályt” kell alkalmazni. Tilos a közbeszerzést a törvény megkerülése céljából részekre bontani. Az egybeszámított értékű beszerzéseket több közbeszerzési eljárásban is be lehet szerezni, ez az eset nem minősül a Kbt. megkerülésének.Termékek esetében a Belföldi Termékosztályozás az összetartozás és azonos tárgyúság meghatározásánál figyelembe vehető.Hosszabb ideig használt jelentősebb szerviz-, illetve karbantartási igénnyel járó beszerzések esetén indokolt a beszerzéssel együtt a szolgáltatások megrendelését is azonos eljárásban lefolytatni.

1. Nemzeti értékhatárok (a mindenkori költségvetési törvény határozza meg).2006. évi értékhatárokKlasszikus ajánlatkérői kör:Árubeszerzés esetében: 30 millió forintÉpítési beruházás esetében: 90 millió forintÉpítési koncesszió esetében: 100 millió forintSzolgáltatás megrendelés esetében: 25 millió forintSzolgáltatási koncesszió esetében: 25 millió forintKözszolgáltatói ajánlatkérői kör:Árubeszerzés esetében: 50 millió forintÉpítési beruházás esetében: 100 millió forintSzolgáltatás megrendelése esetében: 50 millió forint

VII. Értelmező előírásokA közbeszerzési eljárás alapvetően szerződés létrehozására irányul. Ebből következik, hogy megalapozott szerződéskötési szándék nélkül, kizárólag információk, adatok megszerzése vagy vállalkozáspolitikai (üzleti) stratégiák megismerése céljából – visszaélve az ajánlattevők bizalmával – tilos közbeszerzési eljárást elindítani és lefolytatni.A Kbt. alkalmazásában:

Árubeszerzés az a visszterhes szerződés alapján megvalósuló tevékenység, mely forgalomképes és birtokba vehető ingó dolog tulajdonjogának, vagy pedig használatára, hasznosítására vonatkozó jognak – vételi joggal vagy anélkül történő - határozott vagy határozatlan időre történő megszerzésére irányul; árubeszerzésnek minősül a dologgal együtt járó szolgáltatás igénybevétele is, ha a szolgáltatás értéke nem haladja meg a dolog értékét. Az árubeszerzés magában foglalja a beállítást és az üzembe helyezést is.

Az építési beruházás olyan visszterhes szerződés, amelynek tárgya a következő valamelyik munka megrendelése (és átvétele) az ajánlatkérő részéről:

– a Kbt. 1. számú mellékletében felsorolt tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka kivitelezése és külön jogszabályban meghatározott tervezése együtt;

– építmény kivitelezése, vagy kivitelezése és külön jogszabályban meghatározott tervezése együtt;

– az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény, bármilyen eszközzel, illetőleg módon történő kivitelezése [Kbt. 25. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai].

építési koncesszió olyan építési beruházás, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése, vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt.

Szolgáltatás megrendelése – árubeszerzésnek és építési beruházásnak nem minősülő – olyan visszterhes szerződés, amelynek tárgya különösen valamely tevékenység megrendelése az ajánlatkérő részéről. Szolgáltatás megrendelésének minősül az a szerződés, amelynek a Kbt. 24. § és a Kbt. 27. § szerinti tárgya, ha a szolgáltatás értéke meghaladja az árubeszerzés értékét.

1. Választható eljárásfajták: Nyílt (egy szakaszból álló eljárás) Tárgyalásos, amely lehet hirdetménnyel induló és hirdetmény nélküli Meghívásos Egyszerűsített eljárás Keret-megállapodásos eljárás Versenypárbeszéd Gyorsított eljárás Tervpályázati eljárás

2. A közbeszerzési eljárás előkészítésére vonatkozó általános szabályokA közbeszerzési eljárás megindítását alapos és minden lényeges körülményre kiterjedő előkészítő munka kell, hogy megelőzze. Az eljárásban alkalmazandó alkalmassági és értékelési szempontok figyelembevételével kell elkészíteni a közbeszerzési eljárás teljes forgatókönyvét és valamennyi az eljárás folyamán feladatot végző bizottságokat, a tagok felkérése, nyilatkozataik elkészítése mellett meg kell határozni az eljárásban résztvevő személyek felelősségi rendjét.

A beszerzés tárgyának meghatározása az eljárás nagyon fontos része: ha nem kellően pontos, ha nem tartalmaz minden elengedhetetlenül szükséges részinformációt, speciális előírásra irányuló igényt „félresikerült lesz” az egész eljárást. A Közbeszerzési Szerkesztőségnek joga van az egyértelműség, a szakszerűség és a jogi garanciák biztosítása érdekében a közlésre beküldött anyag lektorálására.

Fontos a beszerzés mennyiségének precíz meghatározása is. A törvény kimondja: a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés részét képezi az ajánlatkérő felhívásában megfogalmazott beszerzés tárgya, annak mennyisége és a nyertesnek hirdetett ajánlatának tartalma.

3. Nyílt eljárásA nyílt eljárást a Kbt. változatlanul a közbeszerzések „alapeseteként” kezeli, ami azt jelenti, hogy az ajánlatkérőnek a beszerzést megelőzően nyílt eljárást kell lefolytatnia, és ettől csak akkor térhet el, ha a törvényben pontosan felsorolt okok fennállnak (kivéve: különös közbeszerzés). A nyílt eljárás a Kbt. szerint minden esetben egy szakaszból álló eljárás, azaz az ajánlatkérő egyszerre vizsgálja az ajánlatot benyújtók alkalmasságát, és értékeli a benyújtott ajánlatokat.

Nyílt eljárásban fő szabály szerint sem az eljárás folyamán, sem az eredményhirdetést követően nem lehet közvetlen tárgyalásokat folytatni a felek között. Lényeges eltérés a régi Kbt.-hez képest, hogy a nemzeti értékhatár szerinti közbeszerzések esetén, a törvény a tárgyalási tilalom alól kivételt enged. A kivétel szerint csak akkor lehet tárgyalni, ha ezzel az eljárás fedezethiányi eredménytelensége kiküszöbölhető, vagy – a megfelelő közpénzfelhasználás biztosítása érdekében – ha az összességében legkedvezőbb ajánlatot benyújtó ajánlattevőt követő legfeljebb két ajánlattevő a legkedvezőbb ajánlatnál alacsonyabb ellenszolgáltatásra tett ajánlatot.A tapasztalatok azt mutatják, hogy nyílt eljárás alkalmazása azokra az árubeszerzésekre célszerű, melyek értékesítése terén jelentős piaci kínálat és erős verseny létezik, a termék műszaki tartalma és minősége pontosan leírható.

4. A kétszakaszos eljárások közös szabályaiKét szakaszos eljárás: a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás. Az ilyen eljárások első – ún. részvételi – szakaszában az ajánlatkérő nem kérhet, a részvételre jelentkező, pedig nem tehet ajánlatot. Sem a részvételi, sem az ajánlati szakaszban nem vehet részt az, aki a Kbt. 60. §-a alá tartozik (vagyis aki ki van zárva a törvény erejénél fogva az eljárásból). A részvételi szakaszt megindító ún. részvételi felhívásban a Kbt. 5. §-ában foglaltak szerint meg kell határozni az eljárásban való részvételi alkalmasság igazolásának módját és megítélésének szempontjait. Világosan meg kell határozni: mely, e szempontokkal összefüggő körülmények megléte, illetőleg hiánya vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő a részvételre jelentkezőt alkalmatlannak a szerződés teljesítésére. A két szakaszból álló eljárás során a részvételi felhívásban kell meghatározni az ajánlatok elbírálásának szempontját, és meg lehet határozni (tehát ez nem kötelező) a Kbt. 57. § (3) bekezdésben foglaltakat. A részvételi felhívásra értelemszerűen alkalmazni kell a nyílt eljárás néhány szabályát: az eljárás megindításának feltételeit, a közbeszerzés mennyiségének meghatározását, a részajánlat tételére vonatkozó előírást és a műszaki leírásra vonatkozó szabályokat. A részvételi felhívásban a részvételi jelentkezés határideje nem határozható meg a hirdetmény feladásának napjától számított 37 napnál rövidebb időtartamban. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis legalább ennyi idő szükséges a jelentkező számára ahhoz: eldöntse, részt kíván-e venni az eljárásban, vagy sem, és elkészíthesse jelentkezését. A részvételi felhívást visszavonni, a részvételi határidő lejártáig lehetséges, amiről e határidő lejárta előtt az ajánlatkérőnek hirdetményt kell feladnia közzététel céljából, és egyidejűleg a részvételre jelentkezőket írásban kell tájékoztatnia. A részvételi felhívásban, illetve a részvételi dokumentációban meghatározott feltételek módosítása a részvételi határidő lejártáig lehetséges. A módosított feltételekről e határidő lejárta előtt új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új részvételi határidőt kell megállapítani. A határidő ebben az esetben sem lehet 37 napnál rövidebb. A részvételre jelentkező a részvételi határidő lejártáig módosíthatja részvételi jelentkezését.Lényeges szabály: a részvételi jelentkezésben a részvételre jelentkezőnek az ajánlatkérő által a részvételi felhívásban előírt módon kell igazolnia a szerződés teljesítésére való pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságát. Ha ezt nem teszi meg a megkívánt időben, kizárja önmagát a további eljárás lehetőségéből. Nincs ugyanis törvényes mód az adat későbbi benyújtására. Az ajánlatkérő a részvételi határidő lejártát követő harminc (építési beruházás esetén 60) napon belül köteles a részvételre jelentkezéseket elbírálni, az eredményt nyilvánosan kihirdetni, valamint az eredményhirdetéstől számított öt munkanapon belül köteles az ajánlati felhívásokat megküldeni. E határidőkre, valamint elmulasztásuk következményeire a nyílt eljárás kapcsán már ismertetett jogkövetkezmények vonatkoznak. Az eredményhirdetéssel egyidejűleg az ajánlatkérőnek át kell adnia a jelenlevőknek az írásbeli összegzést. A meg nem jelentek részére történő megküldés határideje rövidült; az

„eredményhirdetést követően haladéktalanul, de legkésőbb két munkanapon belül” köteles megküldeni. Az ajánlatkérőnek a részvételi szakasz eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerint hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésőbb az eredményhirdetéstől, illetőleg, az eredményhirdetés határidejének lejártától számított 5 munkanapon belül kell feladnia.

5. Hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásKétszakaszos eljárás, részvételi felhívással indul, amelynek szabályait ez előző fejezetben ismertettem.Ez az az eljárásforma, amelyet leginkább szeretnek alkalmazni az ajánlatkérők, s amelyben a legtöbb hiányosságot fedezi fel az elbírálásra jogosult. A jogalkotó szeretné visszaszorítani e módszer alkalmazását, az ajánlatkérői kör tagjai, pedig egyre intenzívebben keresik a lehetséges alkalmazási kör kiskapuit. A jogalkotó a lehető legprecízebb módon, a lehető legkörültekintőbben igyekezett meghatározni a tárgyalásos eljárás alkalmazásának körét. A klasszikus ajánlatkérői kör csak a törvényben meghatározott esetekben alkalmazhatja a részvételi felhívással induló tárgyalásos eljárást (Kbt. 124. §.).A törvény alapján az ún. közszolgáltatók egyrészt a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárást is szabadon választhatják – szemben a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárással -, másrészt rugalmasabban többféle variációban alkalmazhatják a fő eljárási fajtákat.Ezek a variációk a következők:

– ajánlati felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló nyílt eljárás;– részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és tárgyalásos eljárás;– időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és

tárgyalásos eljárás;– előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárás.

6. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásTeljesen más és szigorúbb eljárási szabályok érvényesülnek a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás során. Ebben az esetben maga az eljárás az ajánlati felhívás kiküldésével kezdődik.Az ajánlattételi felhívás kötelező tartalmi elemeit a Kbt. 133. § (1) bekezdése tartalmazza.Az így induló eljárás megkezdésekor a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének telefaxon is és utána postán, írásban is meg kell küldeni az ajánlattételi felhívást, és a meghívni kívánt személyekről (szervezetekről), valamint a tárgyalásos eljárás alkalmazását megalapozó körülményekről szóló tájékoztatást. Ezen intézkedésnek az az indoka, hogy a jogorvoslati kérelmek elbírálására jogosult testület vezetője – a rendelkezésre álló adatok és tények alapján – még akkor dönthessen az eljárás megindításának jogszerűségéről, amikor a felek meg sem kezdték tárgyalásaikat. A törvény kimondja: a rendkívüli sürgősség esetén azzal a személlyel kell tárgyalni és a tárgyalás befejezésekor szerződést kötni, aki képes és alkalmas a rendkívüli helyzet által megkívánt idő alatti teljesítésre.A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásának feltételei annyiban változtak, hogy a Kbt. beszerzési tárgyanként adja meg a lehetséges alkalmazási kört. Új szabály, hogy a Kbt. 125. § (1) bekezdése alapján hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazható akkor is, ha a közbeszerzés a Kbt. 92. § a) b) vagy c) pontja alapján volt eredménytelen, a beszerzés feltételei időközben lényegesen nem változtak meg és ha – a Kbt. 92. § b) vagy c) pontja szerinti eredménytelenség esetén – az ajánlatkérő az új eljárásban az összes Kbt. 88. § (1) bekezdés a)-e) pontjai szerinti érvénytelenségi ok tekintetében nem érintett ajánlattevőt felkéri ajánlattételre.A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás legfőbb előnye az, hogy a többi eljárási fajtánál lényegesen rövidebb idő alatt lefolytatható, azonban lényegesen nagyobb jogi kockázatot

jelent ezen eljárási fajta alkalmazásánál az, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság a jövőben is ezen közbeszerzési eljárás alkalmazását vizsgálja majd a legszigorúbban.

7. Meghívásos eljárásA meghívásos eljárás olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő által – a Kbt.-ben előírtak szerint – kiválasztottak tehetnek ajánlatot.Két szakaszból áll. Ha a Kbt. másként nem rendelkezik, a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.A meghívásos eljárás alkalmazási lehetőségének az új törvény szerint már nincsenek sajátos feltételei. Az ajánlattételi szakaszra keretszám is meghatározható, azonban ebben az esetben az alkalmas jelentkezők rangsorolási módjáról is előre, a részvételi felhívásban kell rendelkeznie az ajánlatkérőnek.

8. Egyszerűsített eljárásA Kbt. egyes szolgáltatások tekintetében megengedi, hogy az ajánlatkérő rugalmasabb szabályok mellett valósíthassa meg a közbeszerzést. Erre a közüzemi beszerzések, valamint legalább a nemzeti értékhatárt elérő kormányzati közbeszerzések kerülhet sor. Az ajánlatkérő a Kbt. 4. számú mellékletében felsorolt szolgáltatások megrendelése esetén egyszerűsített eljárást választhat. Ebből viszont az is egyértelműen következik, hogy az ajánlatkérő a 4. számú mellékletben nem szereplő szolgáltatások tekintetében nem jogosult ezt az eljárási fajtát alkalmazni. Az egyszerűsített eljárás egy szakaszból álló közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő előre eldöntheti, hogy tárgyalni kíván-e az ajánlattevőkkel, vagy tárgyalás tartása nélkül bírálja el a benyújtott ajánlatokat. Az erről szóló döntést az ajánlatkérő már az eljárást megindító hirdetményben (ajánlattételi felhívásban) köteles megjelölni. Az egyszerűsített közbeszerzési eljárás kétféle módon indulhat.Főszabály szerint az eljárás az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény közzétételével indul, amelyet a Közbeszerzési Értesítő részére kell az ajánlatkérőnek megküldenie.A törvény által nevesített esetekben azonban az ajánlatkérő – hirdetmény közzététele nélkül – közvetlenül küldheti meg írásban az ajánlattevők részére az ajánlattételi felhívást.

9. Keret-megállapodásos eljárásA keret-megállapodásos eljárást a közbeszerzési törvény legutóbbi módosításáig csak a közszolgáltatói ajánlatkör alkalmazhatta. 2006-ban hatályba lépett közbeszerzési törvény szerint most már a klasszikus ajánlatkérői kör is alkalmazhatja ezt a fajta eljárást.A keret-megállapodásos eljárás olyan két részből álló eljárás, amelynek első részében kerül sor magának a keret-megállapodásnak a megkötésére, míg a második rész a konkrét közbeszerzések megvalósítására irányul a keret-megállapodásban részes ajánlattevők felhívásával.

10. VersenypárbeszédA versenypárbeszéd annak a problémának a megoldására került az ún. klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó irányelvbe bevezetésre, hogy igénybe vehető legyen egy olyan eljárás, amely kellő rugalmasságot biztosít a különösen bonyolult projektek esetében, anélkül, hogy a tárgyalásos eljárások alkalmazhatóságát tovább bővítenék. A versenypárbeszéd egy olyan kétszakaszos eljárás, amely részvételi szakasszal indul, a második szakaszban először a párbeszédre kerül sor valamennyi alkalmas ajánlattevővel, majd ezt a végleges ajánlat megtétele követi. Az eljárások specialitása, hogy a tárgyalások lefolytatására nem az eljárás

végén, hanem „közepén” a párbeszéd időszakában kerülhet csak sor, majd ezt követően beáll az általános ajánlati kötöttség.

11. Tervpályázati eljárásA tervpályázat olyan sajátos, külön jogszabályban részletesen szabályozott tervezési versenyforma, amely tervezési feladatok előkészítésére szolgál, illetőleg pályamű alapján a tervező kiválasztásának egyik módja. A Kbt. a tervpályázati eljárással kapcsolatban kizárólag keretjellegű szabályozást tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy az erre az eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, beleértve a tervpályázat lefolytatásának kötelező esetkörét a 137/2004. (IV. 29) Korm. rendelet tartalmazza. A Kbt. rendelkezései szerint a tervpályázati eljárás nyílt vagy meghívásos lehet. A nyílt eljárásban valamennyi érdekelt nyújthat be pályázatot. A meghívásos eljárási fajta választásánál az ajánlatkérő meghatározhatja a pályázók létszámát vagy keretszámát (ennek legalább ötnek kell lennie), valamint megjelölheti a meghívni kívánt pályázókat, de dönthet úgy is, hogy a megjelölteken kívül valamennyi érdekelt jelentkezhet az eljárásban való részvételre.A tervpályázati eljárás ún. tervpályázati kiírással indul, amelyet az ajánlatkérőnek külön jogszabályban meghatározott minta szerint kell elkészítenie.Más eljárási fajtáktól eltérően a Kbt. a pályázatokat elbíráló bíráló bizottsággal (zsűrivel) kapcsolatban szigorúbb rendelkezéseket állapít meg, amikor előírja, hogy a zsűri tagjai kétharmadának meg kell felelnie a pályázóktól megkövetelt vagy azokkal egyenértékű szakmai követelményeknek, képzettségeknek.A Kbt. pontosan megjelöli azokat az általános szabályokat, amelyeket a tervpályázati eljárásban is alkalmazni kell.

12. Az ajánlatok elbírálására vonatkozó szabályok Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelő ajánlatokata) a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, vagyb) az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el.Az ajánlatkérő felhívásban köteles meghatározni az általa választott elbírálási szempontot.Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat.Az ajánlatkérőnek el kell döntenie, melyik elbírálási szempontot kívánja alkalmazni. Itt két lehetőség közül választhat: vagy a legegyszerűbb – a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás – módot alkalmazza, s ekkor csak ezt az egy szempontot kell értékelnie, vagy egy bonyolultabb – ugyanakkor az ajánlatok többszintű megvilágítására is alkalmas – módszer mellett dönt. Ha az elsőt választja tulajdonképpen „árversenyt” hirdet meg a potenciális ajánlattevők között. Ez a módszer eredményre vezethet, ha például a beszerzés tárgya olyan áruféleség, melynek minőségi kvalitásait Magyar Szabvány vagy egyéb erre alkalmas műszaki módszer egyértelműen szabályozza.A második lehetséges esetkörben az ellenszolgáltatás (ajánlati ár) csak az egyik (de lényeges) részszemponttá válik. Mellé fel kell sorakoztatni a beszerzés célja, minőségi kvalifikációja, speciális minősége, stb. szempontjainak érvényesítésére alkalmas részszempontok sorát. E második esetkörben azt kell mérlegelni: vajon az adott eljárásban mi az igazán fontos az ajánlatkérő számára: a beszerzésre fordított időtartam, vagy a beszerzés tárgyát alkotó áruféleség bizonyos különös tulajdonságának biztosítása, vagy a használat során történő szervizigény gyakorisága (esetleg költségessége). Ennek megfelelő érdekeket, mint részszempontokat kell megtervezni és beépíteni az ajánlati felhívásba.

Minden esetben meg kell adni az ellenszolgáltatás mértékének részszempontját, hiszen nincs olyan közbeszerzés, ahol ez ne bírna jelentőséggel. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a legnagyobb súllyal számításba veendő részszempont.

12. Jogorvoslat a közbeszerzési eljárás során

A közbeszerzési eljárás teljes időszaka alatt, tehát az első felhívás megjelentetésétől a szerződés megkötéséig bezárólag a Kbt. XI. fejezetében foglaltak szerint jogosult és köteles eljárni a Közbeszerzések Tanácsa, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság. Törvénysértés megállapítása esetén a törvénysértés okozójával, az ajánlatkérővel és a közbeszerzési eljárás során hozott döntésért felelős személlyel szemben bírságolási jogot gyakorol.Ha az adott közbeszerzéssel kapcsolatban jogorvoslati eljárás indul, az iratokat annak jogerős befejezéséig, de legalább öt évig meg kell őrizni! Felkérésre ezeket a Közbeszerzések Tanácsa vagy más illetékes szerv részére meg kell küldeni!

13. Különleges közzétételi kötelezettség előírásaÉves beszerzéseiről a Kbt. végrehajtási rendeletként megjelenő külön jogszabályban meghatározott minta szerint köteles az ajánlatkérő összegzést készíteni, s ezt a tárgyévet követő év május 31. napjáig kell a Közbeszerzések Tanácsának megküldenie. Ezen összegzésnek adataiban, időpontjaiban és témakörében azonosnak kell lennie az egyes közbeszerzési eljárások lezárulásakor adott tájékoztatóban foglalt adatokkal. Ha a határidő lejártáig az ajánlatkérő nem tesz eleget fenti kötelezettségének, akkor a Közbeszerzések Tanácsa kezdeményezi Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból lefolytatandó eljárását. A mulasztás maga után von egy olyan eljárást, amely nem csak ellenőriz, de a jogkövető magatartás betartása és betartatása érdekében szankciókat alkalmaz. (pl. pénzbírság)

TÁMOGATÁSPOLITIKA

TÁMOGATÁSOK

Tanulmányunkban a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozói szektor helyzetét vizsgáljuk, különös tekintettel finanszírozási lehetőségeikre. A forráslehetőségek két területét, a támogatások alakulását és a hitellehetőségeket kívánjuk bemutatni.

Támogatások szerepe, jelentősége az EU csatlakozást követően

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat követően a közösségi támogatások összege jelentős mértékben növekedett. A 2004 és 2006 közötti időszakban öt operatív program működik, - AVOP, GVOP, HEFOP, KIOP, ROP - mely iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik.

A három évre előirányzott támogatási keret az Operatív Programokon belül felosztásra került.

2. ábra: Operatív Programok Támogatása 2004-2006 (millió euró)

Forrás: Támogatások, pályázatok, elszámolások (Magyar Könyvvizsgálói Kamara jegyzete alapján)

A támogatással megvalósítandó kiemelt feladat a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztése, a versenyképesség növelése, a foglalkoztatottság magas szintjének megteremtése, az esélyegyenlőség biztosítása, továbbá a regionális fejlődés elősegítése, valamint a környezet védelme.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta több mint másfél év telt el, azonban az uniós követelményekhez való megfelelés, már közel másfél évtizede elkezdődött. A nemzetgazdaság növekedésének, a versenyképesség megteremtésének egyik fontos elemének tekintették, hogy a nagyvállalati szektor mellett, a dinamikusan szaporodó mikro-, kis- és közepes vállalkozások életképes működéséhez a forrásokat biztosítani tudják. Az Uniós tagsághoz fűződő számtalan előny mellett, felfokozott várakozás kísérte a külső forrásokhoz való hozzájutás lehetőségét, elsősorban uniós támogatások formájában. Annak ellenére, hogy Magyarország 1989-óta részesül EU pénzügyi támogatásban, a csatlakozásunkat követően a közösségi támogatások összege jelentős mértékben növekedett.

2007-től az uniós támogatások a jelenleginél is meghatározóbb szerepet játszanak a hazai gazdasági életben. Az EU-ból érkező források nagymértékben hozzájárul(hat)nak a beruházások növekedéséhez és ezen keresztül a gazdasági fejlődéshez. A vissza nem térítendő támogatások esetében általában 25-50 százalékos saját önrésszel is rendelkezniük kell a pályázatokon nyertes vállalkozásoknak, melynek előteremtése - elsősorban a mikro- és kisvállalkozások esetében - igen komoly nehézségekbe ütközik.

Vállalkozási formák- Támogatáspolitika

Vállalkozási formák:

Az Európai Unióban az egyidejűleg hatályos jogszabályokhoz igazodva a kis és közepes vállalkozások (továbbiakban kkv-k) meghatározása módosult. Csatlakozásunk időpontjában az akkor hatályos 96/280/EK bizottsági ajánlás alapján határozták meg a kkv-k definicióját.

2005. január 1-jétől ismét módosultak az értékhatárok - 2003/361/EK bizottsági ajánlás alapján - mely szerint kkv-nak minősül az a vállalkozás, amelynek1:

összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy

mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

1 2004. évi XXXIV. Törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

Mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő

forintösszeg.

Kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek: összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő

forintösszeg.

Nem minősül kkv-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati joga alapján - külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

A kis és középvállalkozások meghatározása (2005. január 01-től Hatályos tv.) Feltétel Mikro-vállalkozás Kisvállalkozás Középvállalkozás

Foglalkoztatottak száma < 10 fő < 50 fő < 250 fő

Éves forgalom vagy mérlegfőösszeg

< 2 M euró < 10 M euró < 50 M euró< 43 M euró

Függetlenség Az állam, vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése - tőke vagy szavazati jog alapján - külön-külön vagy együttesen sem haladja meg a 25%-ot.

Forrás: 2004. évi XXXIV. Törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

A vállalkozási forma meghatározása az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló szerinti foglalkoztatotti létszám és nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg alapján történik.

Az egyéni vállalkozás minősítése az adóbevallása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik.

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) hatálya alá tartozó vállalkozás minősítése a saját nyilvántartása szerint, a foglalkoztatotti létszám alapján történik. Az Eva tv. hatálya alá tartozó vállalkozás kkv-nak történő minősítéséhez a vállalkozásnak foglalkoztatotti létszámra vonatkozó nyilvántartással kell rendelkeznie.

Amennyiben az egyéni, illetve a társas vállalkozás működési ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni.

Éves beszámolóval, egyszerűsített éves beszámolóval, összevont (konszolidált) beszámolóval, a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt bevallással nem rendelkező újonnan alapított vállalkozás esetében a tárgyévre vonatkozó üzleti tervet kell figyelembe venni.

Abban az esetben, ha a vállalkozás éves szinten túllépi a foglalkoztatotti létszám vagy pénzügyi határértékeket, vagy elmarad azoktól, akkor ennek eredményeként csak abban az esetben veszíti el, illetve nyeri el a közép-, kis- vagy mikrovállalkozói minősítést, ha két egymást követő beszámolási időszakban túllépi az adott határértékeket vagy elmarad azoktól.

Önálló vállalkozás esetében a törvényben meghatározott adatokat kizárólag az adott vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni.

Azon vállalkozás esetében, amelynek partner- vagy kapcsolódó vállalkozásai vannak, a meghatározott adatokat az összevont (konszolidált) éves beszámoló alapján, ennek hiányában a vállalkozás nyilvántartása alapján kell meghatározni.

Támogatáspolitika:

A kis és közepes vállalkozások fejlődését szolgáló támogatások finanszírozását a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium költségvetési fejezetében a Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat biztosítja, melynek összegét évente a központi költségvetés határozza meg.

Támogatásban azok a programok részesíthetőek, amelyek célja2: a vállalkozásindításhoz szükséges feltételek megteremtése, a vállalkozói ismeretek és az Európai Közösség előírásainak elsajátítása, a vállalkozói kultúra fejlesztése (képzési programok szervezése, lebonyolítása,

módszertani és oktatási anyagok készítése)

2 2004. évi XXXIV. Törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

a kkv-k vezetési színvonalának, gazdasági tevékenységének javulását szolgáló módszerek elsajátítása és elterjesztése,

műszaki-gazdasági, üzleti, valamint az európai közösségi szabályokról, pályázatokról szóló információk nyújtása, a szolgáltatandó információk gyűjtése, kiértékelése és terjesztése,

a technológia fejlesztése és a termékek, szolgáltatások minőségi színvonalának növelése révén a versenyképesség javítása,

a beszállítói kapcsolatok kialakulásának és megerősödésének előmozdítása, a hitelhez jutás lehetőségeinek bővítése, az innovációs képesség fejlesztése, a kül- és belpiaci lehetőségek feltárása, a piacra jutás elősegítése, valamint a

kereskedelmi hálózat fejlesztése, a kkv-k közötti termelési, értékesítési, beszerzési együttműködés és a piacon való

közös fellépés elősegítése, a kkv-k egymással, illetve kutató-fejlesztő intézményekkel közösen végzett kutatásai,

vagy a kutatási eredmények átvételének, valamint azok gyakorlatba történő átültetési feltételeinek megteremtése,

az adminisztratív terhek csökkentése, az Európai Közösség programjaiban való magyar részvétel biztosítása (tagdíj és

társfinanszírozás), a kkv-k minősítése (rating), a kkv-k fejlesztéséhez kapcsolódó konferenciák, rendezvények szervezése

lebonyolítása, a kkv-k fejlesztési stratégiáját megalapozó kutatások, elemzések, tanulmányok

készítése, alapszintű és emelt szintű tanácsadás a kkv-k részére, a környezetvédelmi hatású fejlesztések elősegítése, a szellemi tulajdon védelmének elősegítése, a szellemi tulajdon védelme

tudatosságának fejlesztése, a piaci információkhoz való hozzájutás esélyegyenlőségének biztosítása.

A Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzatból az alábbi formákban nyújthatóak a támogatások:

vissza nem térítendő támogatás, kamattámogatás, lízingdíj-támogatás, faktoringdíj-támogatás, bankgarancia-, viszontgarancia- és garanciadíj-kedvezmény, valamint tőkejegy jegyzése kockázati tőkealapokban, vagy tulajdoni részesedés szerzés

kockázati tőketársaságokban, vállalkozásokban.

Támogatási szerződés feltételrendszere

A támogatási szerződésnek minimálisan az alábbi feltételekről kell rendelkeznie:

a támogatás formája (vissza nem térítendő, visszatérítendő támogatás stb.), a projekt megvalósításának kezdete és befejezése, működtetési kötelezettség esetén annak

időtartama, a támogatás maximális összege és aránya, a költségek elszámolhatóságának szabályai, a kifizetések kérelmezésének folyamata, feltételei, a vonatkozó, állami támogatásokkal kapcsolatos szabályok, a vonatkozó, közbeszerzéssel kapcsolatos szabályok, a vonatkozó, tájékoztatással és nyilvánossággal kapcsolatos kötelezettségek, dokumentációs kötelezettségek, a támogatás kifizetésének felfüggesztésére illetve a támogatás visszafizetésére vonatkozó szabályok, biztosítékadási kötelezettség, az előrehaladási jelentésekkel kapcsolatos kötelezettségek, a szerződés módosításának folyamata, feltételei, helyszíni ellenőrzések végzésére vonatkozó szabályok.

A támogatási szerződés mellékletei között legalább az alábbiaknak kell szerepelni:

költségek, költségkategóriák szerinti bontásuk és ütemezésük, források, számszerűsíthető célok, ütemezésük, biztosítékok (felhatalmazó nyilatkozat, jelzálogszerződés, stb.).

Meg kell említeni, hogy a pályázati dokumentáció a támogatási szerződés elválaszthatatlan részét képezi.

Vissza nem térítendő fejlesztési támogatások számviteli elszámolása

Az uniós támogatások elsősorban vissza nem térítendő fejlesztési támogatások.

A vissza nem térítendő fejlesztési támogatások a kifizetés időbeni eltérése alapján az alábbiak szerint történhet:

1. Utólagos elszámolással történő támogatás2. Előlegfizetés formájában nyújtott támogatás3. A kivitelező, a szállító, a szolgáltató által benyújtott, de a kedvezményezett által még

ki nem fizetett számlák alapján nyújtott támogatás

1. Utólagos elszámolással történő támogatás

A számviteli elszámolások időrendben az alábbiak szerint alakulnak:

a szállító vagy a szolgáltató a kedvezményezettnek benyújtja a számlát, a kedvezményezett kifizeti a számla ellenértékét, a kedvezményezett a támogatást nyújtó szervezetnek benyújtja a kifizetési kérelmet, a támogatást nyújtó szervezet átutalja a pénzösszeget.

A kedvezményezett a támogatást nyújtó szervezetnek benyújtja a kifizetési kérelmet, mely kizárólag csak a megfelelő bizonylatok (hitelesített számlák, banki kivonatok, illetve a számviteli elszámolást bizonyító főkönyvi kartonok) dokumentálásával egy időben lehetséges. Miután a támogatást nyújtó szervezet a benyújtott dokumentumok alapján az elszámolás helyességéről meggyőződött – a benyújtott számlák tételei megfelelnek a támogatási szerződésben rögzítetteknek, illetve a benyújtott számlák alakilag, formailag a törvényi előírásoknak mindenben maradéktalanul megfelelnek – a kedvezményezett részére átutalja az összeget.

Az utólagos elszámolással történő elszámolás a kedvezményezett részére kevésbé előnyös, mivel megfelelő likviditással kell rendelkeznie, ugyanis a szállítói kifizetéseket a kedvezményezettnek meg kell előlegeznie. Ezen támogatási feltétel mellett kérdésessé válhat, hogy a kis- és középvállalkozói szektor képes-e az előfinanszírozásra. Természetesen a támogatást nyújtó szervezet részéről ez a finanszírozási forma a legbiztonságosabb.

2. Előlegfizetés formájában nyújtott támogatás

A számviteli elszámolások időrendben az alábbiak szerint alakulnak:

a támogatást nyújtó szervezet a kedvezményezett részére az előleget átutalja, a szállító vagy a szolgáltató a kedvezményezettnek benyújtja a számlát, a kedvezményezett kifizeti a számla ellenértékét, a kedvezményezett a támogatást nyújtó szervezetnek benyújtja a kifizetési kérelmet, a támogatást nyújtó szervezet átutalja az előleggel csökkentett pénzösszeget.

Ebben az esetben a támogatást nyújtó szervezet a kedvezményezett számára előlegként kifizeti a támogatás meghatározott részét. Mivel a támogatás egy részének kifizetése előbb történik meg, mint a számlák kifizetése, a kedvezményezettnek nem lehetnek likviditási problémái. A kedvezményezett részére igen előnyös ezen támogatási forma, de ugyanakkor a támogatást nyújtó szervezet részére az egyik legkockázatosabb ügyletek közé tartozik. Ahhoz, hogy a támogatást nyújtó szervezet a kockázatát a minimálisra csökkentse, megfelelő biztosítékot kell szereznie a támogatás rendeltetésszerű felhasználására vonatkozóan. Természetesen a támogatás fennmaradó részét csak azt követően fizetik ki, amikor a kedvezményezett a projektet teljes egészében megvalósította. Mindkét fél szempontjából kedvező, hogy ezen eljárás során, eltekinthetnek a számla benyújtását követően a rövid határidejű teljesítéstől.

3. A kivitelező, a szállító, a szolgáltató által benyújtott, de a kedvezményezett által még ki nem fizetett számlák alapján nyújtott támogatás

A számviteli elszámolások időrendben az alábbiak szerint alakulnak:

a kivitelező, a szállító, a szolgáltató a kedvezményezettnek benyújtja a számlát, a kedvezményezett a támogatást nyújtó szervezetnek benyújtja a kifizetési kérelmet és

a számlákat, a kedvezményezett átutalja a számla és a támogatás különbözetét (abban az esetben,

ha a számla összege nagyobb, mint a támogatás), a támogatást nyújtó szervezet ellenőrzi a számla értéke és a támogatás különbözetének

a befizetését, a támogatást nyújtó szervezet átutalja a kivitelező, a szállító, a szolgáltató részére a

pénzösszeget.

Az elszámolás előnye, hogy a támogatás kedvezményezettjének nem lehetnek likviditási problémái. Ezen eljárási forma hátránya, hogy viszonylag gyors teljesítést igényel a kedvezményezett és a támogatást nyújtó szervezet részéről.

A támogatások iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott (jelenleg is igen nagy az érdeklődés), a kötelezettségvállalási tervek várhatóan teljesíthetőek lesznek.3 .Annak ellenére, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) elsőként hirdette meg a pályázatokat, azok feldolgozása igen nehézkesen indult. Mindezek ellenére, miután a támogatások iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott (jelenleg is igen nagy az érdeklődés), a kötelezettségvállalási tervek várhatóan teljesíthetőek lesznek.4

A 2004. évre vonatkozóan az alábbi kritikák fogalmazódtak meg:5

Pályázati kiírásokat és útmutatókat többször kellett módosítani, mivel pontatlan és hiányos megfogalmazásokat tartalmaztak,

A felhívások értelmezése sokszor nehézségekbe ütközött,

A pályázók kérdéseire a közreműködő szervezetek sokszor késve válaszoltak, előfordult, hogy egy-egy pályázat rövidebb időre „eltűnt”,

A benyújtandó mellékletek nagy száma miatt a formai feltételeknek a benyújtott dokumentumok nagy része nem felelt meg, így pótlólagos teljesítést kellett kérni,

A feldolgozás sebessége időnként akadozott, előfordultak több mint féléves csúszások,

Bonyolult dokumentációs követelményekkel találkozhattunk (elkészítendő költségvetés szerkezete, vissza nem térítendő áfa elszámolás szabályai).

A pályázati rendszer hatékonyságának javítását szolgálta az év közben kiadott 14/2004-es rendelet. A rendelet kimondja, hogy a pályázatot, a benyújtást követő 15 napon belül, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani akkor, ha nem a kiírt határidőn belül, továbbá nem az előírt adatlapon, vagy nem a megfelelő példányszámban került benyújtásra. Formai hiba esetén,

3http://www.nfh.hu4http://www.nfh.hu5Pályázatíró cégekkel folytatott mélyinterjúk tapasztalatait foglaltuk össze (14 db pályázatíró cég véleménye alapján).

egyszeri 15 napos határidőn belül lehetőség van a pótlásra. A befogadó nyilatkozat kiküldésére két hete van a hatóságnak, és 60 napon belül a pályázat értékelését el kell végezni.