Adózási ismeretek Oktatási segédlet

2010.

- 2 -

Miskolci Egyetem

Gazdaságtudományi Kar Üzleti Információgazdálkodási és Módszertani Intézet

Pénzügyi Intézeti Tanszék

Dr. Bozsik Sándor egyetemi docens

Dr. Fellegi Miklós egyetemi adjunktus

Adózási ismeretek

-3-

Tartalomjegyzék

1. Adózási alapismeretek ............................................................................... 4

1.1. Az adózás elvei .............................................................................................................................. 4

1.2. Adózási alapfogalmak ................................................................................................................... 6

1.3. Adópolitikák .................................................................................................................................. 9

1.3.1. A keynesianus adópolitika .................................................................................................... 10

1.3.2. A monetarizmus adópolitikája .............................................................................................. 11

1.3.3. Vita a monetaristák és a neokeynesianus között .................................................................. 13

2. A hazai adórendszer ................................................................................ 16

2.1. Adórendszerünk kialakulása ........................................................................................................ 16

2.1.1. Az elsı adóreform ................................................................................................................ 16 2.1.2. A második adóreform ........................................................................................................... 17

2.2.3. A harmadik adóreform ......................................................................................................... 18

2.2. Az 1988-as adóreform ................................................................................................................. 19

2.3. Az adózás rendjérıl szóló törvény (2003. évi XCII. törvény) .................................................... 21

2.3.1. Bejelentés, nyilatkozattétel ................................................................................................... 23

2.3.2. Adómegállapítás ................................................................................................................... 24

2.3.3. Adóbevallás .......................................................................................................................... 24

2.3.4. Adófizetés ............................................................................................................................. 26

2.3.5. Nyilvántartási kötelezettség ................................................................................................. 27

2.3.6. Adatszolgáltatási kötelezettségek ......................................................................................... 29

2.3.7. Jogi szankciók ...................................................................................................................... 29

3. Egyes adónemek és jellemzıik ................................................................ 32 3.1. Fogyasztási adó ........................................................................................................................... 32

3.2. Jövedéki adó ................................................................................................................................ 33

3.3. Általános Forgalmi Adó (ÁFA) .................................................................................................. 37

3.4. Társasági és osztalékadó (TAO) .................................................................................................. 44

3.5 Személyi jövedelemadó ................................................................................................................ 50

3.6 EVA .............................................................................................................................................. 60

3.7. Gépjármőadó ............................................................................................................................... 73

3.8. Kereskedelmi és játékadó ............................................................................................................ 74

3.9. Helyi adók ................................................................................................................................... 75

3.10. Társadalombiztosítási járulékok ................................................................................................ 76

4. Egyéb fizetési kötelezettségek – Speciális állami feladatok bevételei ..... 77 4.1 Vámok .......................................................................................................................................... 78

4.2 Nem adójellegő bevételek ............................................................................................................ 80

Felmerülı fogalmak: ................................................................................... 84

Felhasznált irodalom: .................................................................................. 85

- 4 -

1. Adózási alapismeretek

1.1. Az adózás elvei Colbert egykori francia pénzügyminiszter szerint az " adózás olyan, mint a libatépés, annak tudománya hogyan lehet a legtöbb tollat a legkevesebb gágogás árán megszerezni" A mondás ugyan cinikus, de jól kifejezi az adózás problémáit. Adózni ugyanis senki sem szeret, hiszen a fizetéssel szemben nem vár, nem várhat közvetlen ellenszolgáltatást az államtól. Az adóbevételekbıl finanszírozott állami szolgáltatásokért tetejében nem is befizetés-arányosan részesedik, azaz az adófizetınek semmilyen közvetlen gazdasági érdeke nem főzıdik a teljesítéshez. Jobb esetben valamilyen morális alapú társadalmi felelısségérzet, rosszabb esetben az állami kényszerintézkedésektıl, büntetésektıl való félelem a befizetést „ösztönzı” erı. Viszont az állam által nyújtott szolgáltatásokat finanszírozni kell az egész közösség érdekében. Ezen szolgáltatások többségéért azonban nem lehet piaci alapon pénzt kérni. Ennek számos oka lehet. 1. Közjavak - Vannak olyan természető jószágok, melyek használatából nem, vagy csak

nagyon nehézkesen zárhatók ki az egyének, de fenntartásuk a közösség alapvetı - általában biztonsági - szükségletét fejezik ki és az egész közösség igénybe veszi/veheti ıket. Ilyen típusú szolgáltatások a közutak fenntartása, a járványok elleni védekezés, a belsı és külsı védelem (hadsereg, rendırség), igazságszolgáltatás, állami adminisztráció biztosítása.

2. Vannak olyan szolgáltatások, amelyek ugyan piacivá tehetık és léteznek is piaci szolgáltatások ezekben a szférákban, de valamilyen politikai okból egészüket vagy bizonyos részüket közpénzekbıl finanszírozzák. A politikai indokok magyarázhatják például az oktatás ingyenességét (mindenkinek meg kell adni az esélyt a tanulásra, és vele kvalifikált munkahely betöltésére), az egészségügy közpénzekbıl finanszírozását (az egészséges élet biztosítása a társadalom minden tagját megilleti, függetlenül vagyoni helyzetétıl), az öregségi, rokkant és szegénységi ellátások rendszerét (szolidaritási elv).

3. Egyes esetekben a hatalmon levı politikai erık költségvetési támogatásokkal is befolyásolni akarják a gazdaságot, mivel úgy gondolják, tevékenységük a gazdaság/társadalom hatékonyabb vagy igazságosabb mőködéséhez vezet, mintha a piacra bíznák a szabályozást. Erre lehet példa a mezıgazdaság támogatása az ágazat speciális jellegére (szezonalitás, nagy kockázat, alacsony jövedelmezıség, a vidék népességeltartó képessége, szavazóbázis biztosítása stb.) való hivatkozásul, vagy infrastrukturális beruházások finanszírozása (pl. autópályák, lakossági kommunális beruházások), egyes vállalatok, ágazatok támogatása munkahelymegırzés vagy gazdaságstratégiai szempontokból.

Az állami hozzájárulás nagyságrendje, mikéntje és területei vitathatók, és a politikai erık küzdelme javarészt éppen errıl szól, de minden szolgáltatás vitathatatlanul pénzbe kerül. Finanszírozási forrásául hosszú távon elsısorban csak az állam folyó bevételei szolgálhatnak, ezek között pedig legfontosabbak a különbözı adóbevételek. Az adó nem más, mint közvetlen ellenszolgáltatás nélküli, visszatérı, ismétlıdı kötelezettség, amelynek mértékét és módját az állam, vagy annak egy szerve egyoldalúan határozza meg - és biztosítja jogi feltételeit.

Adózási ismeretek

-5-

Az adózás általános célja a terhek szétosztása, a közös fogyasztás finanszírozásának biztosítása. Az adózás egyedisége és a befizetések közösségi felhasználása közötti dilemma elviselhetıbbé tétele érdekében a gazdaságpolitikusok érdeklıdésének középpontjában állnak azok az elvek és funkciók, melyeket egy jó adónak, illetve adózási rendszernek be kell töltenie. Ezen elvek a következık lehetnek: 1. Fedezeti elv - Talán a legfontosabb adóztatási alapelv. E szerint az adózásból befolyó

bevételeknek fedezetet kell nyújtaniuk a költségvetés kiadásaira. Azaz az adóbevételeknek biztosítaniuk kell, hogy a költségvetés egyensúlyba kerüljön.

2. Törvényi elfogadás elve - Igen régi alapelv, mely szerint adót kivetni, vagy adótörvényt változtatni csak az országgyőlésnek van joga. A törvényi elfogadás miatt az adókat csak a jövıbeli jövedelmekre, fogyasztásra lehet kivetni, visszamenılegesen nem.

3. Haszonelv - Különbözı embereket a társadalmi tevékenységükbıl rájuk jutó "haszon" arányában kell adóztatni. Ez két elvet foglal magában. Egyrészt a horizontális haszonelvet, mely szerint egyforma helyzető embereket egyenlı mértékben kell adóztatni. Ebbıl következik a vertikális haszonelv - a nem egyenlıket különbözıképpen kell adóztatni. Az emberek helyzete adózás szempontjából általában a vagyontárgyakban, jövedelmekben, fogyasztásban térhet el. A haszonelvek szerint az adó normatív. A jobb helyzető (nagyobb vagyonú, jövedelmő, fogyasztású) adózók több adót fizetnek. Az emberek a modern társadalomban javakat és szolgáltatásokat termelnek a munkamegosztás részeként. Ezt egy közösség tagjaiként végzik. A mezıgazdasági termelı például búzát árul, a vállalati jogász szerzıdéseket ír. Tegyük fel, hogy különbözı okokból a jogász társadalmi presztízse és ezzel jövedelme magasabb, mint a mezıgazdasági termelıé. Ezt a nagyobb jövedelmet azért érhette el, mert nem kellett a kenyérrevaló megtermelésével közvetlenül foglalkoznia, hanem megvásárolhatja ezt a piacon és a munkamegosztás lehetısége miatt munkaidejét teljes egészében magasabb jövedelmő tevékenységnek szentelheti. Mivel a közösség fennmaradásából nagyobb hasznot húz, többet is kell áldoznia a fenntartására.

4. Fizetıképességi elv - az adó segítse megvalósítani azt, amit a társadalom a piac által meghatározott jövedelmek helyes és igazságos elosztásának tekint. A társadalom nevében fellépı politikai hatalom tehát adókedvezményeket és mentességeket ad az általa preferált csoportoknak, tevékenységeknek, illetve többletelvonással sújtja a céljai szempontjából károsnak minısített tevékenységeket. Például adókedvezményt ad a gyermekes családoknak, de többletadóval sújtja mondjuk a dohánytermékek árusítását. Az adózás révén a jövedelmek újraelosztását végzi el az állam.

5. Áttekinthetıség - adóforma legyen közvetett kapcsolatban az adóhatással, azaz az adó érje el azt a célt, amelyet a jogalkotó, politikai hatalom, el akart érni. Minél közvetlenebb a kapcsolat az adóbevétel és finanszírozandó cél között az áttekinthetıség annál jobb, és az adózással szembeni ellenállás is könnyebben leküzdhetı. Áttekinthetı adóra példa a benzinárba beépített jövedéki adónak az a része, mely az útalapba folyik be és a közutak építését, felújítását szolgálja. Az adót így azok az autósok fizetik, akik a közutat egyébként is használják, és olyan mértékben, amilyen mértékben az utakat használják (ti. amennyi benzint fogyasztanak).

Adózási ismeretek

-6-

6. Egyszerőség - az adófizetés szabályai legyenek egyszerőek, könnyen követhetıek. Ha az állampolgár számára túlságosan bonyolultak a szabályok, párhuzamosan csökkenhetnek az adóbevételek, illetve növekedhetnek a gazdálkodók terhei. A bonyolult adószabályok követése növeli az adminisztrációs költségeket és az esetleges hibák miatt bekövetkezı büntetés valószínőségét. A gazdálkodásnak növekszik a kockázata. Másrészt a bonyolult szabályok nagyobb lehetıséget adnak a kiskapuk kihasználására (minél több a nagykapu, annál több mellette a kiskapu).

7. Adóbehajtás gazdaságossága - Az adóból származó költségvetési bevételek és a bevételek megszerzése érdekében megtett erıfeszítés racionális arányban álljon egymással. Magyarországon egy idıben szedtek ebadót, melynek mértéke különbözött vidéken és városban és a tartott kutya fajtája szerint. Egész addig szedték, míg valaki ki nem számolta, hogy a beszedı apparátus fenntartása többe kerül, mint az adóbevétel. Másik példa az exportáruk ÁFÁ-ja. Az export 0 kulcsos, azaz az ezt terhelı ÁFA visszaigényelhetı, de a termelési lánc minden pontján felszámítják, azaz temérdek adminisztráció történik (ÁFA befizetés, visszaigénylés), melynek egyenlege az állam szempontjából zérus. Igaz az adminisztráció java része nem az államot, hanem a vállalkozókat terheli.

Az egyes elvek természetesen nem érvényesülhetnek egyszerre. Közvetlen ellentét van a fizetıképesség elve, mely méltányossági alapon diszkriminál és a haszonelv, a normativitás elve között. Ellentét lehet a fizetıképesség és az egyszerőség elve között, hiszen ha arra törekszünk, hogy az adózás minden tekintetben figyelembe vegye az adózó sajátos helyzetét, akkor rendkívül bonyolult szabályrendszert kapunk. A fedezeti elv és a törvényi elfogadás elve akkor sérülhet, ha a gazdaságot valamilyen sokk éri, ami a költségvetés hiányát ugrásszerően megnöveli, és az országgyőlés nem járul hozzá az adóbevételek növeléséhez. A példákat még lehetne sorolni. Mivel tökéletes adófajta, amely minden elvnek eleget tesz, a jogalkotók általában többfajta adónemet alkalmaznak, amelyben különbözı elvek dominálnak a fedezeti elv mellett. A személyi jövedelmet terhelı adók esetében általában a fizetıképességi elv, az általános forgalmi adó esetében a haszonelv, a forgalmi adó/jövedéki adó esetében az áttekinthetıség elve, a haszonelv, és az adóbehajtás olcsóságának elve dominál.

1.2. Adózási alapfogalmak Az adótörvényeknek külön nyelvük van. Nem értheti meg ıket az ember, ha nem ismeri az általuk használt fogalmakat. Az adótörvények általában tartalmazzák az egyes fogalmak definícióit, de már a konkrét adóra vonatkoztatva. Ezért nem haszontalan, hogy egy rövid áttekintést adjunk róluk. A fogalmakat fogalom-páronként fogjuk megadni, így talán jobban kihangsúlyozódik a tartalmuk. Adóalany, az a természetes, vagy jogi személy, akit a törvény az adó fizetésére kötelez. Adófizetı, az a természetes, vagy jogi személy, aki az adót ténylegesen megfizeti. A személyi jövedelemadó esetében a két személy egybeesik, de például a forgalmi adó esetében az adóalany a forgalmi adót befizetı termelı, vagy nagykereskedı, de az adófizetı a végsı fogyasztó. Adóalap, az a pénzben vagy egyéb természetes mértékegységben meghatározott összeg, amelyre kiszámítják a fizetendı adót. Adótárgy, az a termék, szolgáltatás, vagyontárgy, vagy tevékenység ami alapján az adózás történhet.

Adózási ismeretek

-7-

Adóforrás, az a jövedelem amibıl kifizetik az adót. Például az építményadó esetében az adótárgy az önkormányzat területén lévı ingatlan, az adóalap lehet az adótárgy korrigált forgalmi értéke, és az adóforrás az ingatlan tulajdonosának jövedelme. Személyi jövedelemadó esetében az adótárgy a jegyzet írása, a belıle szerzett jövedelem az adó forrása, az adóalap a jegyzetírás bevétele az elismert költségekkel csökkentve. Az adótárgyak szempontjából különböztetjük meg az adók két fajtáját - a közvetlen (direkt) és a közvetett (indirekt) adókat. A közvetett adók termékhez, vagy szolgáltatáshoz kapcsolódnak (forgalmi adó, fogyasztási adó, jövedéki adó, iparőzési adó, idegenforgalmi adó) Az indirekt adók olyan, árukra kivetett adók, amelyek kivetésekor nem veszik figyelembe az adózó egyéni körülményeit. (Pl. A benzin árába épített fogyasztási adó mértéke mindenkire azonos, egyenlı mértékben vonatkozik) Azaz ebben az esetben az adótárgy szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés. A közvetlen adók ellenben valamely gazdasági tevékenységhez, annak pénzügyi eredményéhez vagy a lakossági jövedelmek nagyságához kapcsolódnak. (személyi, vállalati jövedelemadó, vagyonadó) A direkt adók természetes személyekre vagy gazdálkodókra kivetett, azok egyéni körülményeitıl függıen változó közterhek. Azaz itt az adótárgy jövedelemszerzés vagy vagyontárgy. Elnevezésük onnan ered, hogy a közvetlen adók esetében az adóalany és az adófizetı személye egybeesik, míg a közvetett adóknál más az aki befizeti az adót és más az akit ez ténylegesen terhel - azaz az adóalany és az adófizetı különbözı személy. A közvetett adók elınyének szokták tekinteni a következıt: 1. A fogyasztást adóztatja - Aki többet fogyaszt több adót fizet, de a megtakarítások,

befektetések adómentesek. Így a tıkefelhalmozást és a gazdasági növekedést, a nyereségérdekeltséget javíthatja a bevezetése.

2. A fogyasztás kisebb változékonyságot mutat, mint a jövedelem, így stabilabb adóbevételeket jelent a költségvetésnek. Jövedelemcsökkenés esetében ugyanis korábbi megtakarításaikat mobilizálják az emberek, míg jövedelememelkedés esetében megtakarítási rátáikat emelik.

3. Az ellenırzés, beszedés rendszere könnyebben kiépíthetı, megszervezhetı. A jövedelemadókat árbevétel és költségek különbsége után fizetik, ahol a költségekkel jelentıs mértékben lehet manipulálni. A forgalmi adó alapja az árbevétel, így itt az ellenırzés arra korlátozódhat, hogy mindenki számla ellenében értékesítsen és a számlatömbök forgalma ellenırzött legyen.

Hátránya: 1. Lineáris adó, ezért a haszonelvnek nem feleltethetı meg. A jövedelem-különbségeket

megnöveli, hisz a nagyobb fogyasztást nem terheli magasabb adókulcs. 2. A fogyasztási célú és a termelési célú felhasználás egyes esetekben nehezen elkülöníthetı,

nehezen ellenırizhetı. 3. Csempészéssel, számla nélküli eladással az adó elkerülhetı.

Adózási ismeretek

-8-

Adómérték - az adóalap egy egységére jutó adó. Ha az adómérték fix összeg, az adómérték neve adótétel, ha az adó mértéke az adóalap meghatározott %-a, adókulcsról beszélünk. Ha az adózás megkönnyítése érdekében egy általános szabálytól eltérı módon számított adóalapot adóztatunk szintén eltérı mértékő adómértékkel, akkor adóátalányról beszélünk. Például az általános forgalmi adó normál kulcsa 20% (2007-ben) - azaz a törvényben külön nem említett termékektıl és szolgáltatások eltekintve az ÁFA adókulcsa 20%. A jövedéki adótörvény az ásványolaj-ipari termékek esetében adómértékeket alkalmaz. Az ólmozott benzin adója például 2007-ben 111,8 Ft/liter. Adóátalányra példa a személyi jövedelemadó rendszerben bizonyos foglalkozási ágakban választható tételes átalányadó, melynek alapja nem a jövedelem, hanem egy fix, éves összeg. (Pl. Fizetıvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadója 2007-ben 32 ezer Ft/ szoba). Akkor alkalmazzák, ha a jogalkotó az ellenırzés nehézségei miatt lemond bizonyos jövedelmek adóztatásáról és alkut ajánl az ezen jövedelemmel rendelkezıknek, amelynek lényege: befizettek egy bizonyos csekély összeget és én békén hagylak benneteket. Az átalányadónak a bevételek növekedése melletti másik nagy elınye az, hogy a vállalkozás adminisztrációs terhei nagymértékben csökkenhetnek. Az adómérték az adóalap függvényében növekedhet, csökkenhet vagy változatlan maradhat. Így beszélhetünk progresszív, degresszív vagy lineáris adómértékekrıl (adókulcsokról). Az ábrán látható összefüggés persze korántsem ilyen egyenes vonalú. Bizonyos adóalap intervallumokban különbözı adómértékek vannak, azaz a függvények nem lineárisak, hanem szakadási pontokkal, inkább lépcsıszerően vízszintesek. Degresszív adóra nemigen találni példát, ugyanis ez ellentmondana mind a haszon, mind a fizetıképesség elvének. Progresszív adót akkor alkalmaznak mikor a fizetıképesség elvére nagyobb hangsúlyt helyeznek és jövedelemarány-változást is el akarnak érni az adózással. A progresszív adózás hátránya a teljesítmény visszafogó hatása, hiszen az adóalap növekedésével a jövedelem egyre kisebb hányada marad az adózónál. A személyi jövedelemadó rendszere éppen ezért sávosan progresszív kulcsokat alkalmaz, ami azt jelenti, hogy csak a többletadóalap adózik a magasabb kulcsokkal. Így a sávugrás miatt, nem fordulhat elı, hogy az adóalap növelésével csökken az adózott jövedelem. Adókedvezmény, az adó összegének csökkentése vagy fizetési halasztás adóalap csökkentés, vagy adócsökkentés útján Adómentesség, az adókötelezettség alól jogszabály által megengedett kivétel. Az adókedvezmény esetében az adott adóalanyra vagy adótárgyra vonatkozik az adótörvény, de az általános szabályokhoz képest kedvezıbb elbírálás alá esik. Az adómentesség esetében a törvény nem vonatkozik az adóalanyra vagy adótárgyra.

1. Ábra

Az adókulcs változása azadóalap függvényében

progresszív

lineáris

degresszív

adóalap

ad

óku

lcs

Adózási ismeretek

-9-

Legjobban az adókedvezmény és az adómentesség közötti különbséget talán az általános forgalmi adó példáján lehet szemléltetni. Az export kulcsa 0%, míg mondjuk az oktatás adómentes. Ez azt jelenti, hogy az értékesítésre egyik esetben se kell ÁFÁ-t felszámítani és a költségvetésbe befizetni. De míg az exportır a beszerzéseire jutó ÁFÁ-t visszaigényelheti, hiszen az adótörvény szabályai érvényesek maradnak rá, addig az oktatási tevékenységet végzı a költségeinek ÁFÁ-ját nem igényelheti vissza, hiszen a tevékenység nem része a törvénynek. Mind az adókedvezmény, mind az adómentesség lehet tárgyi és alanyi. Alanyi adókedvezmény/adómentesség - valamely helyzető természetes vagy jogi személyt illet meg, tehát az adóalanyra vonatkozik. Tárgyi adómentesség/adókedvezmény - valamely tevékenységet vagy tárgyat illet meg, tehát az adótárgyra vonatkozik. A következı táblázat egy-egy példát mutat mindegyikre a 2007-ben érvényes adótörvényekbıl.

1. Táblázat Példa alanyi és tárgy adómentességre ill. adókedvezményre

Megnevezés Alanyi Tárgyi Adókedvezmény Személyi jövedelemadó:

Családi kedvezmény Általános forgalmi adó: Könyv, kotta

Adómentesség Társasági adó: Magyar Nemzeti Bank

Gépjármőadó: Tömegközlekedési eszköz

Adóáthárítás - a közvetett adók esetében az adóval megnövelem a termék árát, így az adót áthárítom a végsı fogyasztóra. Adóelhárítás - eltitkolom, nem fizetem be az adót.

1.3. Adópolitikák Adópolitikán az adott területen hatályos adófajtákat, az adózás rendjét és az ezeket megalapozó gazdaságpolitikai elképzeléseket értjük. Ebben a részben elsısorban az adózással kapcsolatos gazdaságpolitikai szándékokat tárgyaljuk röviden, vázlatosan és a lényegüket kiemelve. Az adópolitikák gyakorlati alkalmazása és hatása már jóval bonyolultabb kérdés, hiszen az adózás az egyének anyagi helyzetét közvetlenül befolyásoló politikai kérdés, és az emberek etikai elveik és érdekeik alapján azonos politikákat is különbözıképpen ítélnek meg. Másrészt az elhatározott és deklarált adózási elvek a végrehajtás során a különbözı politikai alkuk során torzulnak, módosulnak. Harmadrészt a politikák fogadtatása és sikeressége függ az adott társadalom fejlettségétıl, uralkodó erkölcsi normáitól is. Ezért nem fogjuk értékelni az egyes elvek gyakorlati alkalmazását, csak az egyes álláspontok leírására szorítkozunk. Elsısorban azt vizsgáljuk, hogy az egyes elméletek melyik adózási elvekre helyezték a hangsúlyt. Az adózásban egészen az 1930-as évekig a fedezeti elv volt a leglényegesebb. Az adózás mértéke ezért az állam szükségleteihez igazodott. Az államok kiadásainak tetemes részét képezték a hadikiadások. Háborúk esetén az adóbevételeket növelték, békésebb periódusokban

Adózási ismeretek

-10-

csökkentették. A másik fontos szempont az adóbehajtás gazdaságossága volt. Mivel nem volt nagy elkülönült adóbehajtó adminisztráció, fontos szempont volt, hogy maga az adóbehajtás minél kisebb költségekkel behajtható legyen. Gyakorlat volt, hogy magát az adóbehajtást is kiadták magánszemélyeknek. Ebben a korban igen elterjedtek voltak a közvetett adók (sóvám, tized) és a vámok (pl. harmincadvám), a közvetlen adókat általában rendkívüli esetekben, hadikiadások fedezetére alkalmazták.

1.3.1. A keynesianus adópolitika Az 1930-as években azonban a gazdaságpolitika új kihívások elé került. A túltermelési válságból az uralkodó keynesiánus gazdaságpolitika az állam fokozottabb szerepvállalásában, az állami keresletteremtésben látta a kiutat. Az állam elsısorban a keresleti oldal megváltoztatásával akarta befolyásolni a gazdasági életet, mivel a gazdaságot a fogyasztási kereslet és az üzleti költség mozgatja. A gazdasági konjunktúra alakításában a beruházásé a fı szerep. A 30-as években ez termelıeszközök vásárlását jelentette, késıbb a figyelem a lakossági beruházások - lakásépítés, tartós fogyasztási eszközök (autó) - felé fordult. A keynesi irányzat szerint a fiskális politikának a konjunktúramozgással szemben kell érvényesülnie. Az anticiklikus gazdaságpolitika elvei szerint, ha az aggregált kereslet elégtelen, mivel kevés a beruházás a gyenge profitkilátások miatt, az adókat növelni kell, amit a költségvetés elkölt (persze még jobb, ha hitelbıl költ a költségvetés), a kereslet felszökik, a kereslet újabb keresletet gerjeszt, ennek hatására megindul a fellendülés. Fellendülés idején a növekvı adóbevételbıl az állam törleszti a recesszió idején felvett hitelt, azaz kevesebbet költ és több bevételt szed. Az 1950-60-as években az állam feladatai tovább növekedtek, ahogy a társadalombiztosítás, az oktatás és a kutatás-fejlesztés egyes feladatait is átvállalta magára. A fokozódó állami kiadások nagyobb adóbevételeket is igényeltek. Ezen intervencionista (beavatkozó) gazdaságpolitika adópolitikájára a következık voltak a jellemzık: 1. Erısen progresszív jövedelemadók - A progresszív jövedelemadó gazdaságpolitikai

magyarázata a következı: Emelkedı jövedelem esetén a jövedelem határhaszna csökkenı, ezért, ha minden embertıl ugyanakkora százalékú adót szednénk, méltánytalanságot követnénk el a szegény emberekkel szemben, mivel ıt nagyobb hasznossági veszteség érné, mint a gazdag embert. A gondolatmenetet utilitarista (haszonelvő) koncepciója szerint, akkor lesz a legnagyobb a társadalmi összhasznosság, adózás után mindenkinél ugyanakkora jövedelem marad, így minden jövedelem határhaszna megegyezik. A magasabb jövedelemhez kisebb fogyasztási határhajlandóság tartozik. Így a gazdag emberek a szegényebbeknél kisebb mértékben csökkentik fogyasztásukat ugyanakkora összegő adó hatására. Tehát ugyanakkora összes adóbevétel mellett lineáris adózás esetén nagyobb a fogyasztási és az aggregált kereslet visszaesése, mint progresszív adózás esetén.

2. Sok adókedvezmény - Az intervencionista gazdaságpolitika szerint a piac nem önszabályozó, az államnak tevékenyen befolyásolnia kell, hogy a társadalom számára hatékonyan mőködjön. A gazdaságot az állam számtalan eszközzel próbálja az általa helyesnek gondolt irányba mozgatni, melynek egyik fı eszköze az alkalmazott adópreferenciák széles köre, nemcsak a közvetlen adók esetében, hanem a közvetett adóknál is.

Adózási ismeretek

-11-

3. Tıkejövedelmek adóztatása - A tıkejövedelmeknél a fogyasztási határhajlandóság kicsi, tehát csekély a fogyasztási kereslet visszaesése az adóztatás miatt. Az emberek számottevıen nem változtatják fogyasztási szokásaikat, ha a tıkejövedelmeket adóztatják, mivel az emberek többsége napi fogyasztását nem tıkejövedelembıl fedezi. A gazdaságpolitika szerint függetlenül attól, hogy honnan származik a jövedelem, adóztatni kell. Nemcsak a munkajövedelmek (bér) adózzon tehát, hanem a tıkejövedelmek is (kamat, osztalék, járadék), mégpedig a bérekkel azonos feltételek szerint. Ez a tıkejövedelmek egyéb jövedelmekkel összevont, progresszív adóztatását jelenti.

Az 1970-es években a keynesianus ihletéső gazdaságpolitikák, melyet a fiskális oldalról indított gazdaságélénkítés jellemzett, egyre kevésbé volt hatásosak. Az okokat most nem részletezzük. Minket most inkább az érdekel, hogy a fellépı rivális elméletnek - melyet összefoglaló néven monetarizmus néven emlegetnek - melyek voltak a fıbb adópolitikai nézetei.

1.3.2. A monetarizmus adópolitikája A monetarista elmélet szerint a gazdasági aktivitást rövidtávon elsısorban a pénzmennyiség befolyásolja, hosszabb távon viszont beáll a munkanélküliség természetes rátája és az ennek megfelelı outputszint, amelyet keresletoldali (fiskális, vagy monetáris) politikával nem lehet befolyásolni. Ennél fogva az államnak (a pénzmennyiség egyenletes növelése mellett) a hosszú távú növekedést serkentı kínálatoldali gazdaságpolitikát kell folytatnia. Magára kell hagyni az önszabályozó piacot, és a termelési tényezık árának csökkentésével hagyni kell, hogy a gazdaság maga találjon utat a válságból. Az állam szerepe az, hogy kiszámítható, átlátható mőködésével csökkentse a gazdálkodó alanyok kockázatát, garantálja a szerzıdések betartását. A monetarizmus adópolitikájára a következık voltak a jellemzık: 1. A határadókulcsok csökkentése,

progresszivitás enyhítése. A progresszív adózás mellett érvelık hibája, hogy abból indultak ki, a jövedelmet nem befolyásolja az adózás fajtája, mértéke. Pedig ez nem így van, az adózás befolyásolja a teljesítményt ezáltal az adózandó jövedelmet. A nagy progresszivitás kisebb teljesítményhez vezet, mivel többletmunkával egyre kevesebb jövedelemre tesz szert az illetı, ezért egyre kevésbé hajlandó szabadidejét a munka rovására feláldozni. Vagy, és ez az állami adóbevételekre még rosszabb hatással van, "elbújik" az adózás elıl a feketegazdaság szférájába, vagy naturalizálja a gazdasági kapcsolatait. Az adókulcsok és az adóbevételek közötti kapcsolatot mutatja az ún. Laffer-görbe. A Laffer-görbe a személyi jövedelemadó-

2. Ábra

A Laffer-görbe alakja amonetaristák szerint

adókulcs0% 100%

ad

óbe

véte

l

50%

keynesianus határadókulcsok

80%

Adózási ismeretek

-12-

bevételeket ábrázolja az alkalmazott határadókulcs függvényében. Ha nincs adózás (0%-os kulcs) nincs adóbevétel, ha a kulcs 100%, az adóbevétel szintén 0, mivel nincs az az ember, aki akkor is dolgozna, ha összes jövedelmét elvonja az állam. Ha növelem az adókulcsokat (a nyíl irányában), az adóbevétel kezdetben meredeken emelkedik. Késıbb az adóbevétel görbe egyre laposabbá válik, ahogy az adókulcsok növekedése miatt csökken az adóalap. Egy bizonyos mérték után (a Laffer-görbe szerint ez 50%), az adóalap-csökkenés miatt bekövetkezı adóbevétel-csökkenés nagyobb, mint az adókulcsok növelésébıl származó bevétel. Ha a határadókulcsok 70-80%-os sávban vannak, mint például a 70-es évek végén Angliában, az adókulcsok csökkentésével az adóbevétel növekedni fog, ugyanis az az adóalap növekedés, ami a fekete gazdaság fehérré válásából és a többletmunka-vállalásból ered, ellensúlyozza az adókulcs csökkentés hatását. Az alacsonyabb adókulcs hatására a munkaerı-kínálat nı, egyre többen vállalnak többletmunkát. Tetejében az adóalap-növekedés a nagy jövedelmőek között fog elsısorban megtörténni, hiszen az ı adókulcsuk csökkent a legnagyobb arányban, azaz végül is több adót fognak fizetni a gazdagok, mint annak elıtte, holott az adókulcsot csökkentették.

2. Kedvezmények leépítése, normatív adóztatás. Ha kedvezményt adunk, torzulnak az árarányok, a termelés nem a legjövedelmezıbb területeken növekszik, a komparatív elınyök felismerése nehezebbé válik. Az eredményérdekeltség csökken, hiszen a vállalkozók látják, hogy nemcsak hatékonyabb gazdálkodással, hanem kedvezıbb adózási lehetıségek kivívásával is lehet boldogulni. Kialakul a "járadékkeresı" magatartási attitőd, olyan gazdálkodó réteg keletkezik, aki ahelyett, hogy részt venne a közös fogyasztás finanszírozásában, a többiek nyakán élısködik. A sok kedvezmény bonyolulttá és áttekinthetetlenné teszi az adótörvényeket, az adminisztrációs költségek növekednek. Ezért egyszerő, áttekinthetı, normatív adózásra van szükség, speciális kedvezmények nélkül. A kedvezmények csökkenése az adóalap további bıvülését eredményezi, aminek terhére az adókulcsok tovább csökkenthetık.

3. Tıkejövedelmek adójának csökkentése, megszüntetése - Két érvet is felhoznak a tıkejövedelmek adóztatása ellen. Az egyik erkölcsi. A tıke már egyszer adózott jövedelembıl keletkezett. A tıkebefektetések jövedelme a vállalt kockázatért, a rendelkezési jog feladásáért és az inflációért járó kompenzációként fogható fel, tehát nem sorolható a többi jövedelem közé. Ha adóztatjuk, ezzel kétszer adóztatjuk ugyanazt a jövedelmet. A másik érv gazdasági. A megtakarítások vagy közvetetten, a bankokon keresztül, vagy közvetlenül, az értékpapírpiacon keresztül, a vállalatok finanszírozását szolgálják. Ha megadóztatjuk a tıkejövedelmeket, megdrágítjuk a vállalatok forrásköltségeit. Ennek következtében kevesebbet fognak beruházni, vagy a tıke kimenekül az országból. Ennek a gazdasági növekedés, végsı soron a jólét látja kárát.

4. Fogyasztást adóztató rendszer kiépítése, direkt adók kisebb szerepe, közvetett adók elterjesztése. A normatív közvetett adóknak nagyobb szerepet kell kapni a monetarista adófilozófia szerint. A fogyasztás adóztatása a megtakarítások ösztönzésének indirekt módja. Másrészt a normatív adó bevezetésével csökkenthetem a direkt adók kulcsait, így a teljesítményösztönzés tovább nı. A közvetett adók (leginkább az ÁFA) növelése az öregeket és a gazdaságilag kevésbé produktív rétegeket sújtja, de a produktív, vállalkozó réteget segíti, mivel ezek jövedelmük csak kisebb részét költik fogyasztásra.

Adózási ismeretek

-13-

A monetáris filozófia szerint a 3. és 4. pont miatt a tıkekínálat nı, az 1. pont szerint munkaerı-kínálat emelkedik, a 2. pont szerint biztosított, hogy ez a leghatékonyabb területre áramoljon. A termelési tényezık kínálatának növekedése gazdasági növekedéshez vezet.

1.3.3. Vita a monetaristák és a neokeynesianus közö tt A monetarista adófilozófiával szemben a következı érvek merültek fel.

Laffer-görbe Az adóalap nem változik olyan rugalmasan az adókulcsok hatására, mint ahogy azt a monetaristák gondolják. A Laffer görbe igazi alakja jobbra csúcsosodó görbe. Ennek oka, hogy a munka mennyisége nem függ olyan erısen az adókulcstól, mint a monetaristák feltételezik. A munkást, ha visszafogná teljesítményét, elbocsátanák munkahelyérıl, így nincs abban a helyzetben, hogy adóalapját befolyásolni tudná, legfeljebb nagyon drasztikus módon, ha elmegy munkanélkülinek. A menedzserek pedig a munka megszállottjai, igazából a feladat vonzza ıket, nem érdeklik ıket, mennyi a jövedelmük. Az adókulcsokra való rugalmas reagálás lehetısége csak a csak a kisvállalkozókra és az egyéb önfoglalkoztatókra igaz, ık viszont a gazdaság kis szeletét képviselik. Másrészt a bevétel eltitkolására a mai számítógépes, informatikai világban egyre kevésbé van mód. A monetaristák ellenválasza erre az, hogy az alapmunkaidıre ez talán igaz, de a túlórát, másodállási tevékenységet az adókulcs igenis befolyásolja, azokban a munkakörökben, ahol ennek részaránya magas ott a Laffer-görbe inkább az elsı változathoz hasonlít. Másrészt lehet, hogy az adóbevételek kisebb részaránya folyik be a kisvállalkozóktól és önfoglalkoztatottaktól, de gazdasági jelentıségük roppant nagy, a rugalmasságuk és alkalmazkodóképességük, munkahelyteremtı-képességük valamint a szolgáltatásokban betöltött szerepük miatt.

Adókedvezmények és a differenciált fogyasztási adókulcsok A különbözı fogyasztási tételek azonos módon való adóztatása nem veszi figyelembe a helyettesítési hatást és az egyes termékek különbözı keresleti rugalmasságát. Ahol kereslet, vagy kínálati görbe rugalmasabb, ott árváltozás hatására a kereslet és a kínálat jobban változik, az adóváltozás nagy torzulást okozhat, illetve sok tevékenységet - pl. szabadidı - nem lehet adóztatni, ezért nem is lehet teljesen arányos a tevékenységek terhelése. A Ramsey-szabály

3. Ábra

A Laffer-görbe alakja aneokeynesianusok szerint

adókulcs0% 100%

ad

óbe

véte

l

50% 80%

Adózási ismeretek

-14-

arra keresi a választ, hogy hogyan teremtheti elı a kormányzat a leghatékonyabb módon, azaz a fogyasztói többlet legcsekélyebb veszteségével a szükséges adókat? Fogyasztói többlet abból keletkezik, hogy a termék elsı egységeinek elfogyasztása nagyobb hasznosságú, mint az ár, hiszen ezt az utolsó egység hasznossága (a határhaszon) határozza meg. Az utolsó egység elıtti egységekbıl eredı haszon és a határhaszon különbsége a fogyasztói többlet. A Ramsey-szabály szerint, azokat ráfordításokat és kibocsátásokat adóztassuk meg legerısebben, amelyek kínálata és/vagy kereslete a legrugalmatlanabb, hisz ezek termelését fogja legkevésbé befolyásolni az adókulcs. Legkevésbé pedig azokat kell adóztatni, melyek kereslete árrugalmas. Így tudja az állam az adóbevételeit maximalizálni, hisz ekkor kell a legcsekélyebb mértékben az adóalap csökkenésétıl tartania. A Ramsey-szabály alkalmazására példa a benzin, arany, dohány magas fogyasztói adója, hiszen ezek kereslete általában árrugalmatlan. A Ramsey-szabállyal vitatkozók szerint a fenti eljárás nem felel meg fizetıképesség elvének. Az alapvetı élelmiszerek kereslete rugalmatlan, így ezek többlet adója a legszegényebbeket sújtaná, akinek fogyasztásában ez nagy súlyt képvisel. Másrészt az erısen differenciált kulcsok áttekinthetetlenné teszik a rendszert, az adminisztrációs költségek növekednek. A diszkriminatív kulcsok hatására a termékek fogyasztása áttevıdik a feketegazdaságba.

Megtakarítás adóztatása A keynesi makroprofit elmélet szerint minél többen tesznek erıfeszítést arra, hogy megtakarítsanak, összességében kevesebb megtakarítást keletkezik. A megtakarítás növekedésére a fogyasztás csökken, a profitkilátások rosszabbodnak, a beruházások csökkennek, és mivel a bruttó beruházás egyenlı a megtakarításokkal, a megtakarítás csökken. A termelési tényezık olcsóbbodása nem fog gazdasági fellendüléshez vezetni, ha nincs a termékekre megfelelı kereslet. Másrészt a gazdálkodók a nyereséget nem abszolút értelemben nézik, a beruházás nyereségét a jelenlegi nyereséghez viszonyítják. Az adófizetésekbıl eszközölt költségvetési kiadások keresletet teremtenek, ami javítja a profitkilátásokat. Ha recesszióban az emberek nem hajlandók költeni, az államnak adóztatás révén el kell venni jövedelmük egy részét és magának elköltenie, hogy élénkítse a gazdaságot. A monetarista vélemény szerint a keynesi elmélet csak akkor igaz, ha zárt gazdaságot tételezünk fel. Ha a nagyobb megtakarítás miatt a hazai kereslet csökken a vállalatok exportálhatnak és ezt annál inkább megtehetik, mivel a termelési tényezık olcsóbbodása miatt versenyképességük növekszik. Fordítva is igaz. Ha az állam keresletet gerjeszt, a többletkereslet nem feltétlenül hazai áruk vásárlásában fog lecsapódni, hanem importjavakéban és ekkor nem okoz fellendülést.

Adókulcsok mérséklése A keynesi érvelés szerint az adómérséklés nem biztos, hogy növeli a fogyasztást, attól függ, hogy a jövedelemmel mit csinálnak. Ha adót csökkentek, és nem akarok növekvı költségvetési hiányt, csökkentenem kell az állami fogyasztást. A magánfogyasztás azonban nem nı olyan

Adózási ismeretek

-15-

mértékben, mint az állami fogyasztás csökken. Az összfogyasztás tehát csökken, ami recessziós hatású. Ha az állami kiadásokat nem csökkentem az adócsökkentéssel párhuzamosan, a makrogazdaság alapegyenletébıl leolvashatóan a nagy költségvetési deficit a folyó fizetési mérleg romlásához, vagy a magánberuházások csökkenéséhez vezet.

- 16 -

2. A hazai adórendszer Az egyes országok adópolitikájában az egyes gazdasági nézetek nem következetesen érvényesülnek. Az adórendszerek bizonyos elemei a keynesianus, bizonyos elemei pedig a monetarista iskolához köthetık. Például a személyi jövedelemadó sávosan progresszív kulcsai a keynesi, az általános forgalmi adó normatív kulcsai a monetarista adópolitikához állnak közelebb. Bizonyos hangsúlyváltás azonban megfigyelhetı az idıben. A monetarista adópolitika teret nyer a keynesi elképzelésekkel szemben. Különösen igaz ez a megállapítás a volt szocialista országok - így hazánk - adózási politikájára.

2.1. Adórendszerünk kialakulása Az emberiség már történelmének hajnalán felismerte: az ember szükségleteinek bizonyos köre csak a közösség összefogásával elégíthetı ki. A közösségi célok anyagi alapjának megteremtésére vezették be az adókat. Az adóztatás rendszere az évszázadok során folyvást alakult, változott. A mi adórendszerünk az utóbbi százötven évben négyszer alapjaiban változott meg. Elıször egyetlen adónemmel, például az adott idıszakban a gazdagságot reprezentáló vagyontárgy (ház, föld stb.) adóztatásával (vagyonadók: házadó, földadó stb. kivetésével) kísérleteztek. Késıbb több adónemet vezettek be, ezeket együtt alkalmazva kevésbé érezhetı az adóteher. Ezzel – az adóztatás „diverzifikálásával” – lényegében kialakult az adórendszer. Az „adópaletta” az idık folyamán egyre „színesebbé” vált. A fejadók és a (már említett) vagyoni vagy tárgyi adók mellett megjelentek a hozadéki (termelési, kereseti) adók. A jövedelemadókat (a személyi, társasági jövedelem adóztatását) elsıként 1799-ben Angliában vezették be; az angolokat a németek 1891-ben, az amerikaiak 1913-ban, a franciák pedig csak 1914-ben követték. A forgalmi adót az eladott termékre és szolgáltatásra vetik ki, vagyis a forgalom után fizetendı adófajta lett.

2.1.1. Az elsı adóreform Hazánkban az adórendszer egészen 1848-ig lényegében a Szent István által bevezetett rendszeren alapult. Az állam jövedelme a király jövedelme volt. A bevételek a földbirtokok, a bányák, a pénzváltás és a só után fizetett összegekbıl, illetıleg a hőbéradóból, útvámból stb. származtak. Az elsı adóreformra 1848-ban került sor Kossuth Lajos (akkor még pénzügyminiszter) tervezete alapján. Közvetlen és közvetett adókat vezettek be. Közvetlen adó volt egyebek között a földadó, ezt a föld minısége és területe alapján vetették ki; a házadó mértéke a szobaszámmal nıtt; a kereseti adó az üzlet (a kereskedés) tiszta jövedelmének a 6 százaléka

Adózási ismeretek

-17-

volt. Távolléti adót az fizetett, aki 183 napnál tovább tartózkodott külföldön; ezt a kereset után fizetendı személyi adó kétszeresében állapították meg. A közvetett adók körébe tartozott a pálinkaadó, az italmérési adó, a dohányárusítási adó, a bélyegdíj és a lajstromozási (átruházási) illeték. Az adóbeszedés területi hatálya a község volt. Az adókivetıt rónoknak, az adóbehajtót tárnoknak nevezték. E tisztség viselıit – bizalmi állásról lévén szó – maga a pénzügyminiszter nevezte ki. A forradalom és szabadságharc bukása után, 1850-ben az osztrák adórendszert adaptálták Magyarországon. Osztrák nyílt parancsra bevezették a közteherviselést, ami azt jelentette, hogy a nemeseknek is adózniuk kellett. Közvetlen adókból álló adórendszer mőködött: földadót, házadót, kereseti adót és jövedelemadót kellett fizetni (a kereseti adó személyi jellegő, a jövedelemadóba beszámító adófajta volt, a jövedelemadó kötelezettjei az iparvállalatok, az állandó fizetésőek, stb. voltak). A kiegyezést követıen, 1868-ban látott napvilágot az elsı „magyar” adórendszer: a földadóról, a házadóról és a jövedelemadóról rendelkezı törvény. Ezt 1875-ben kiegészítették a tıkekamat és járadékadóról, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról, a bányaadóról, illetıleg a jövedelmi pótadóról hozott törvényekkel. A polgárok jövedelmeik szerint négy osztályba soroltattak: az elsı osztályba a cselédek, a munkások és a házalók, a másodikba pedig a föld és házbirtokosok tartoztak. E két osztály jövedelmei a kereseti adó hatálya alá tartoztak. A harmadik osztályt a gyárosok, iparosok, bankárok, orvosok, mérnökök, stb. alkották, vagyis azok, akik a foglalkozásukkal kapcsolatos költségeiket elszámolhatták („bevétel mínusz költség egyenlı jövedelem”). A negyedik osztály a köztisztviselıkbıl és magánalkalmazottakból tevıdött össze. Az utóbbi két osztálybeliek jövedelmei a jövedelemadó hatálya alá tartoztak.

2.1.2. A második adóreform A második adóreform-kísérletre, amelyet Wekerle Sándor akkori miniszterelnök neve fémjelez, 1909-ben került sor. A reform célja kettıs: egyrészt minden polgár képességei szerint adózzék, másrészt az összes elvonás (az összes adóteher) ne változzék. Ennek érdekében az egyenes (direkt, közvetlen) adókat eltörölték, a hozadéki adót módosították, és új adónemet vezettek be. A legnagyobb mérvő változás a jövedelemadó esetében történt: progresszív személyi jövedelemadót vezettek be, ugyanakkor az elsı és a második osztálybeliek kereseti adóját, illetıleg a jövedelmi pótadót megszüntették. Tanulságos az a mód, ahogyan a személyi jövedelmeket adóztatták. Az adóalany a családfı volt, a családtagok jövedelme összeadódott, így voltaképpen nem is személyi, hanem családi jövedelemadózásról beszélhetünk. A létminimumnál alacsonyabb jövedelem adómentes volt, és a gyermekek után adókedvezmény járt. Az adózás alapjául szolgáló fı jövedelemtípusok, illetıleg a jövedelemszerzés színterei: a mezı és erdıgazdaság, az épület, az ipar, a kereskedelem, a bányászat, a tıkevagyon és a szolgálati viszony voltak. Az 1909. évi reform – a közbejött elsı világháború miatt – csupán 1922-ben lépett életbe. Két évvel késıbb, 1924-ben úgynevezett szanálási törvényt hoztak. Az állami feladatok köre

Adózási ismeretek

-18-

kibıvült, az állam gazdasági, szociális és kulturális feladatvállalása szélesedett; ennek határt az állampolgárok teherbíró képessége szabott. Szigorú takarékossági intézkedéseket hoztak. Mivel az akkori pénz, a korona erısen inflálódott, áttértek az aranykorona alapú adókivetésre. Jellemzıen egy sor adófajta progresszivitása nıtt. A földadó kulcsa ugyan lineáris, de igen magas, 25 százalékos volt. A jövedelemadó kulcsai 1–40, a vagyonadóéi 0,1–1, a társulati adóéi pedig 5 százaléktól 15 százalékig terjedtek.

2.2.3. A harmadik adóreform A „szocialista” adórendszer elsı változata 1957-ig volt érvényben. Fı vonása, hogy óriásira nıtt az adóztatás elosztási-újraelosztási (disztribúciós – redisztribúciós) funkciója. A cél a magánvállalkozások terheinek növelése, az állami szektor terheinek csökkentése volt. A külföldi tulajdonú vállalatok adóterheit oly mértékben növelték, hogy elıbb-utóbb csıdbe jutottak, így ezeket könnyőszerrel állami tulajdonba vehették. A közvetlen adók szerepe növekedett, az adótábla progresszivitása erısödött. Emelkedtek a vagyon, az ajándékozás és az öröklés adóterhei. A földadót – és bizonyos hozzá kapcsolódó adókat – természetben kellett fizetni. A földadót a föld-értékadó, a házadót pedig a telekértékadó váltotta fel. A munkajövedelmek (a lakosság meghatározó jövedelmeinek) adóterhe csökkent. E korszak fontos jellemzıje, hogy az adórendszer az ágazatok közötti jövedelemátcsoportosítás eszközévé vált, segítségével a mezıgazdaságból a jövedelmek számottevı részét az iparba szivattyúzták át. 1952-ben bevezették az úgynevezett nettó termelıi árat. Az állami elvonás a forgalmi adóban koncentrálódott, az adó a végsı fogyasztót terhelte (az iparban a bruttó ár 1955-re az utolsó békeévihez, az 1938. évihez képest a nyolcszorosára nıtt). Jellemzı volt (és ez, sajnos, ma is így van), hogy az adórendszer gyakran és érdemben változott. Ez megnehezítette, hogy a gazdaság szereplıi kellıen megalapozhassák számításaikat, döntéseiket. A forradalmi események után, 1957-ben az adórendszerben fontos, korszakos változásokat találunk. A mezıgazdaságban megszőnt a – mindenki által győlölt – kötelezı beszolgáltatás, ezt új ár és adórendszer váltotta fel. „Közérzetjavító” volt, és egyben nagyobb teljesítményre serkentett, hogy a jövedelemadó-kulcsot 20 százalékkal csökkentették, s hogy a kisiparosok, a magánkereskedık és az önálló szellemi tevékenységet végzık mentesültek az adóterhektıl. Az illetményadót – mely új elemként jelent meg – 1959-ben vezették be. 1965 tájékán már folyt az „új gazdasági mechanizmus” elıkészítése. Bevezették az eszközlekötési járulékot. Ennek az volt a lényege, hogy az eszközök (gépek, berendezések stb.) értékének 5 százalékát évente be kellett fizetni az államkasszába, akár termeltek velük, akár kicsomagolatlanul álltak az udvaron. Így e járulék egyfajta hozamkövetelményt testesített meg. A forgalmiadó-kulcsok számát csökkentették, és nagyobb forgalmi adót vezettek be a korszerőtlen termékekre, valamint a gazdaságtalan exportra. Az állami és a magánszektort azonban továbbra is megkülönböztették egymástól, a kisiparosok és magánkereskedık jövedelemadóját jelentısen emelték, s különféle intézkedésekkel korlátozták a vagyonfelhalmozást.

Adózási ismeretek

-19-

Az „új gazdasági mechanizmus” bevezetésének éve 1968. A tervutasításos rendszer helyébe a pénzügyi szabályozás lépett. Kiemelkedı fontosságú volt a nyereségfelosztás és a nyereség-felhasználás szabályozása. A nyereség központosításának mértékét fıként az szabta meg, hogy a központi pénzalapnak mekkora volt a szükséglete, illetıleg mekkora összeget fordítottak vállalati fejlesztésre és vállalati forrásból béremelésre. Részletesen – nem éppen piackonform módon – szabályozták, voltaképpen korlátozták, hogy miként osztható fel a vállalatnál maradó nyereség. Széles körő támogatási rendszer alakult ki. A tervalkut a szabályozóalku váltotta fel: az irányító szervek és a vállalatok immár nem a tervmutatókon, hanem a pénzügyi szabályozókon alkudoztak. A vállalatok a szabályozók alól való kibújás, a kivételezés lehetıségeit keresték. Ez aztán – több más okkal, mozzanattal együtt – „felemássá” tette a reformot, korlátozta a „piacgazdaság” kibontakozását. E korszak – az 1968-at követı két évtized – adónemeivel az „átlagpolgár” nemigen találkozott. Közülük a legjellemzıbbek: nyereségadó, egyfázisú forgalmi adó, építési adó, beruházási járulék, felhalmozási adó, vagyonadó, termelési adó, kereskedelmi adó, béradó, kereseti adó, társasági adó, importforgalmi adó, import-árkiegészítés és 1984-tõl fogyasztási („luxus”) adó. Éppen két évtizeddel az „új gazdasági mechanizmus” bevezetését követıen, 1988-ban került sor az immár negyedik adóreformra, egyebek között azzal a szándékkal, hogy adórendszerünk közelítsen a nyugati, nyugat-európai adórendszerekhez.

2.2. Az 1988-as adóreform A régi adórendszer alapjai az 1968. óta kiépült indirekt irányítási rendszernek megfelelı formában alakultak ki, melyet a korábbi tervutasítások helyett pénzügyi szabályozók befolyásoltak, amiket, mint korábban a terveket vállalatokra, vállalatcsoportokra bontottak le. Az adórendszer magán viselte azokat a jegyeket, melyeket a keynesianus rendszernél már bemutattunk. 1987-ben a GDP 67%-a folyt át az államháztartás kezén, ami a vállalatok által termelt hozzáadott érték 58%-át, a vállalati nyereség 92%-át érintette, közben a költségvetés kiadásainak harmada gazdasági támogatás volt. Ennek hatását mutatja a 2. Táblázat.

2. Táblázat

A különbözı vállalati eredmények a fiskális intézkedések elıtt és után

Eredeti Fiskális intézkedések utáni eredmény eredmény Veszteség Kis eredmény Közepes eredmény Nagy eredmény

Veszteség 23,3 50 12,2 14,5 Kis nyereség 3,8 85,3 10,3 0,6 Magas nyereség

0,8 39,4 51,5 8,3

Ha az adóztatás normatív lett volna, a legnagyobb százalékok a mátrix fıdiagonálisában szerepelnének, hiszen ez jelenti azt, hogy a jövedelmi pozíciókat az újraelosztás változatlanul

Adózási ismeretek

-20-

hagyja. Az ábrán viszont látható, hogy azon a veszteséges vállalatok 14%-a az újraelosztás után nagy eredménnyel büszkélkedhetett. 1. Az adóreform célja volt, hogy csökkentse az elvonások mértékét és ezzel együtt az adókedvezmények és támogatások körét. 87-es adórendszerben túl sok adófajta volt, ami nagy adminisztrációs költségeket okozott. 35 különféle adó létezett, ebbıl 21 a vállalati, 14 a lakossági jövedelmeket adóztatta. 2. Az adóreform célja volt, hogy kevesebb legyen az adófajta és adózás egyszerősödjön. Adózás struktúrája is rossz volt. Túl nagy volt a közvetlen adók részaránya, illetve ezen belül is sok adó terhelte a vállalati nyereséget, ami gyengítette a nyereségérdekeltséget. A közvetlen adó jobban engedi az egyedi kedvezményeket. Mivel a költségtényezıket alig terhelték az adók, a bruttó nyereség magas, a nettó igen kicsi volt. A költségtényezık alul voltak értékelve, ami pazarló gazdálkodáshoz vezet. 3. Az adóreform célja volt, hogy a közvetett adók szerepe növekedjék és jobban adóztassák meg a költségelemeket (különösen a béreket). A normatív általános forgalmi adó bevezetése egy árreformot is eredményezett. Megdrágult az energia- és az alapanyagköltség. A reform céljaival összhangban három új adónem került bevezetésre, mely máig is a költségvetési adóbevételek gerincét alkotja. Ezek az adónemek az: 1. Általános forgalmi adó (ÁFA) 2. Vállalati nyereségadó (késıbbiekben Vállalkozási nyereségadó, majd Társasági adó - TA) 3. Személyi jövedelemadó (SZJA) Az új adónemeket a parlament fogadta el, így az új adónemek esetében teljesült a törvényszintő szabályozás követelménye. Az adónemek igyekeztek követni a nyugat-európai adórendszerek adófajtáit. A késıbbiekben más adónemek is bevezetésre kerültek (gépjármőadó, helyi adók, jövedéki adó, egyszerősített vállalkozói adó), illetve módosultak (fogyasztási adó).

3. Táblázat

A magyar adórendszerben az államháztartás alrendszereinek adójellegő bevételei az 2007-es állapot szerint

Megnevezés Közvetlen Közvetett Központi költségvetés bevételei

Társasági adó Földadó

Általános forgalmi adó, Fogyasztási adó, Jövedéki adó, Nemzeti kulturális járulék, Turisztikai hozzájárulás Játékadó Regisztrációs adó, Energiaadó

Helyi önkormányzatok bevételei

Építményadó, Telekadó, Kommunális adó Gépjármőadó

Idegenforgalmi adó Iparőzési adó

Megosztott bevételek a Személyi jövedelemadó,

Adózási ismeretek

-21-

Megnevezés Közvetlen Közvetett központi költségvetés és a helyi önkormányzatok között

Elkülönített állami alapok bevételei

Szakképzési hozzájárulás, Rehabilitációs hozzájárulás, Munkaadói és munkavállalói járulék

Központi mőszaki fejlesztési hozzájárulás Innovációs járulék

Társadalombiztosítás Társadalombiztosítási járulék Egészségügyi hozzájárulás

A következıben áttekintjük az adózás rendjérıl szóló törvény fıbb elıírásait, valamint az egyes fontosabb adókat és adójellegő bevételeket. Elsısorban a bevezetésük indokaira és gazdasági hatására koncentrálunk. A fıbb adófajták jellemzıit az 1. számú melléklet összefoglaló táblázata tartalmazza.

2.3. Az adózás rendjér ıl szóló törvény (2003. évi XCII. törvény) Az adózás rendjérıl szóló törvényt 2003 november 30-án fogadták el, mivel az Európai Uniós csatlakozás miatt olyan sok változást kellett volna a régi törvényben szerepeltetni, hogy egyszerőbb volt új törvényt írni. Az adózás rendjérıl szóló törvény az adózók és az adóhatóságok jogait és kötelezettségeit fogalmazza meg, valamint meghatározza ezen jogok és kötelezettségek eljárási rendjét és gyakorlásuk módját. Az adózót törvényes képviselıje helyettesítheti az adókötelezettségek teljesítésében. Ez magánszemély esetében törvényes képviselı, ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértı, adótanácsadó lehet, vagy hatósági eljáráson kívül meghatalmazás alapján más magánszemély. Jogi személy esetében alkalmazott, könyvelı is, ha mérlegképes könyvelıi vagy adótanácsadói joga van, illetve képviseleti joggal rendelkezı magánszemély, jogtanácsos, vagy a magánszemélyek esetében már megemlített képviselı. Belföldi telephellyel rendelkezı külföldi vállalkozásnevében az adózási ügyvivı – ez nem más mint a fióktelep – jár el. Ha nincs fióktelepe, de belföldön végez vállalkozási tevékenységet, akkor a pénzügyi képviselı látja el képviseletét. A pénzügyi képviselınek jelentıs (50 mFt) jegyzett tıkével, vagy ennek megfelelı bankgaranciával kell rendelkezni. Az adózás rendjérıl szóló törvény területi hatálya a következıkre terjed ki:

1. Székhellyel, telephellyel rendelkezı gazdasági tevékenységet folytató jogi személy 2. Lakóhellyel rendelkezı magánszemély 3. Vagyonnal rendelkezı vagy bevételt elérı magánszemély, jogi személy 4. Közigazgatási hatósági vagy bírósági eljárásban résztvevı személy 5. Vámszabad területi tevékenység 6. Európai Közösség tagállamában illetıséggel nem bíró adózó

Adózási ismeretek

-22-

Adóhatóságok és illetékességi körük a törvény szerint a következık: 1. APEH – állami adóhatóság (Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatal) - adó-, költségvetési

támogatás, adó-visszaigénylés, -visszatérítés, állami garancia kiutalása, visszakövetelése, adó módjára behajtandó köztartozás magán-nyugdíjpénzári fizetés (ellenırzés, utólagos adómegállapítás, végrehajtás) esetében illetékes, illetve csıdeljárásban, felszámolásban, végrehajtásban állami követelések képviselıje 2007-tıl a korábban az Illetékhivatalok feladatkörébe tartózó tevékenységeket az APEH regionális igazgatóságai látják el, az Illetékhivatalok megszőnése miatt. (Ilyen pl. öröklési, ajándékozási illetékkel kapcsolatok intézkedések) Az APEH Regionális Igazgatósági mellett új hatósági intézmény a Kiemelt Adózók Igazgatósága. Hatáskörébe a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkezı adózók köre tartozik.

2. VPOP - vámhatóság (Vám- és Pénzügyırség Országos Parancsnoksága) – Illetékes a külföldi rendszámú gépjármővek gépjármőadójával, a regisztrációs adóval, a jövedéki adóval és a termékimportot terhelı adókkal kapcsolatban.

3. Önkormányzat jegyzıje – önkormányzati adóhatóság - Helyi adókkal, belföldi rendszámú gépjármővek adójával, termıföld bérbeadásából származó jövedelemmel és az adó módjára behajtandó köztartozásokkal kapcsolatban felmerülı feladatokat végzi el

Az adózók és az adóhatóság jogait és kötelezettségeit a 4. táblázat tartalmazza.

4. Táblázat

Az adózók és az adóhatóságok jogai és kötelezettségei

Megnevezés Adózó Adóhatóság Jogok Iratbetekintési jog

Önellenırzési jog Bevallás utólagos ellenırzése Üzleti nyilvántartások ellenırzése Alkalmazottak kikérdezése (személyazonosság, jogcím) Helyszíni szemle Próbavásárlás Próbagyártás Leltárellenırzés

Kötelezettségek Bejelentés, nyilatkozattétel Adó megállapítása Adó bevallása Adó fizetése, adóelıleg fizetése Bizonylat kiállítása és megırzése Nyilvántartás vezetése, könyvvezetés Adatszolgáltatás Adó levonása Bankszámlanyitás

Adófizetést és adóbevallást nyilvántartja Adót megállapítja Adóhátralékokat beszedi Jogerısen megítélt állami kötelezettséget végrehajtja Támogatást kiutalja Adózó feladatait ellenırzi Adózónak számlát vezet Adózással kapcsolatos nyomtatványokat biztosítja Adó-visszatérítést kiutal

Adózási ismeretek

-23-

A adóhatóság felügyeletét az adópolitikáért felelıs miniszter (korábban Pénzügyminiszter) látja el. Feladatai:

1. Felügyeli az adóztatás törvényességét 2. Meghatározza az adóhatóság fejlesztésének irányait 3. Szervezeti változást indítványoz 4. Jelentéseket, beszámolókat, tájékoztatást kérhet 5. Feladat célokat állapíthat meg 6. Törvénysértı határozatot megszüntethet, illetve eljárás lefolytatására utasíthat 7. Mőködési feltételek kialakítására iránymutatást, utasítást adhat

A továbbiakban az adózók fıbb kötelezettségeivel és ezek megsértése miatt kiszabható büntetésekkel fogunk foglalkozni.

2.3.1. Bejelentés, nyilatkozattétel Alapszabály, hogy vállalkozási tevékenységet csak adószám birtokában lehet folytatni. Az adószám nem keverendı össze az adóazonosító jellel, amivel minden magánszemély rendelkezik, akinek személyi jövedelemadót kell fizetni. Az adószám ahhoz szükséges elsısorban, hogy valaki számlát állítson ki, ugyanis a számlán ezt fel kell tüntetni. Aki a számlát megkapja, tudja, hogy nem kell a kifizetett pénzösszeggel kapcsolatban bérszámfejtést végeznie, mivel a számlán szereplı összeggel kapcsolatos adózási cselekményeket majd a számla kibocsátója fogja elvégezni. A számlán szereplı összeget ı költségei között elszámolhatja. Nem kell bejelentkezni, ha valaki

1. nem folytat vállalkozási tevékenységet, 2. nem végez ÁFA-köteles tevékenységet (mezıgazdasági termelı), 3. csak ÁFA visszaigénylésre jogosult (például külföldi magánszemély), 4. termıföld bérbeadás esetén.

Alapszabály, hogy adószámot a vállalkozási tevékenység indításakor kell igényelni. (Egyébként nem lehet számlát kibocsátani). Ez

1. egyéni vállalkozás esetében - a vállalkozói igazolvány benyújtása 2. gazdasági társaságnál – cégbírósági kérelem beadása, 3. egyéb esetben – adóhatósági nyomtatványon történik.

A bejelentés formanyomtatvány kitöltésével történik, amit a vállalkozás alapításával együtt az okmányirodán (egyéni vállalkozás) illetve a cégbíróságon (gazdasági társaság) kell leadni. A nyomtatvány a következı adatokat kéri be a potenciális adózótól:

• nevét, rövidített cégnevét, magánszemély esetén adóazonosító jelét, más esetében adóazonosító számát

• címét, székhelyét, telephelyét • alakulás idıpontját • létesítı okiratának keltét, számát • vezetı tisztségviselı, könyvvizsgáló neve, lakóhelye • valamennyi számlájának számát

Adózási ismeretek

-24-

• könyvvezetés módját • iratai ırzésének helyét • jogelıdjét, alapítóját • gazdálkodási formáját • kapcsolt más vállalkozást • cégnyilvántartásba bejegyzés idıpontját • levelezési címet, bankszámlaszámát • Áfa elszámolás módja (kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet folytat, alanyi

adómentességet választ, különleges elszámolási módot választ, adóalanyiságot választ) • mérleg fordulónapja

A dılt betővel szedett adatokat formanyomtatványon keresztül a bejelentés után 15 nappal az adóhivatalnak is be kell jelenteni. Ha a fenti adatok valamelyikében valamilyen módosulás történik, azt egy változás-bejelentı lapon az adóhatóságnak 15 napon belül be kell jelenteni. Az adóhatóság a változás tudomásulvételérıl 30 napon belül visszaigazolást küld.

2.3.2. Adómegállapítás Az adót, költségvetési támogatást az adózó önadózással, a kifizetı és a munkáltató adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedéssel, az adóhatóság a bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, adatszolgáltatás alapján adóhatósági adómegállapítás útján, illetıleg utólagos adómegállapítás keretében állapítja meg. A magyar adórendszer alapvetıen az önadózás elvén nyugszik. Ez azt jelenti, hogy az adóalany (ha a törvény másként nem rendelkezik) köteles adóját megállapítani, bevallani és megfizetni. 2005-tıl az adózó bizonyos feltételek fennállása esetén kérheti, hogy személyi jövedelemadóját a munkáltató vagy az adóhatóság állapítsa meg. Ez esetben az adózónak január 31-ig kell nyilatkoznia a munkáltatónak, illetve február 15-ig kell nyilatkoznia az adóhatóság felé. A helyi adók egy részénél és a gépjármőadó tekintetében az adóhatóság veti ki az adót, amirıl határozattal értesíti a fizetésre kötelezettet.

2.3.3. Adóbevallás Az adóbevallás célja az adózó azonosítása, az adóalap, a különbözı mentességek és kedvezmények alapjának és összegének meghatározása. A fıbb jellemzıi a következık:

1. Az adózó nyomtatványon tesz neki eleget, hasonlóan a bejelentéshez. 2. Adóbevallás akkor is kötelezı, ha adófizetési kötelezettség nem keletkezik. A „nullás”

bevallás kiváltható, ha az adózó az adóhatóság által biztosított elektronikus őrlapon nyilatkozik, hogy nem keletkezett adófizetési kötelezettsége.

3. Adófizetés a bevallást nem pótolja. 4. Kifizetı a megállapított adót saját adóbevallása keretében vallja be.

Adózási ismeretek

-25-

5. Adót munkáltató vallja be, ha errıl munkavállaló így nyilatkozott és ha vállalja az a munkáltató.

6. Határidıre be nem nyújtott bevallásokat az akadályoztatás megszőnése után 15 napon belül igazolással és kérelemmel kell benyújtani.

7. Adóbevallást adótanácsadó vagy szakértı ellenjegyezheti. 8. Ellenırzést követıen a vizsgálat alá vont terület adóbevallása nem pótolható.

Adóbevallást legkésıbb a törvény által megállapított idıpontig kell postára adni. Ha az adott nap munkaszüneti napra esik, akkor a határidıt követı elsı munkanap a feladás legkésıbbi idıpontja. Valamilyen vis major (baleset, külföldi tartózkodás) akadályoztatás esetén, az akadályoztatás megszőnését követı 15 napig kell a bevallást beadni az akadályoztatást igazoló okmányokkal együtt. Soron kívül bevallást kell adni 30 napon belül, ha a következı események valamelyik bekövetkezik:

• gazdasági társaság átalakulása esetén, • megszőnéskor, • felszámolás, végelszámolás indításakor, • ha adóbeszedésre kötelezett ezen kötelezettsége megszőnt, • hatósági engedély visszavonása esetén.

A személyi jövedelemadó és a magánszemélyek egészségügyi hozzájárulása esetében a bevallást forintban, a többi esetben 1000 forintra kerekítve kell megtenni. Az adóbevallásnak vannak általános és különös szabályai. Az általános szabályok a következık: Ha a nettó ÁFA, fogyasztási adó, jövedéki adó vagy SZJA elıleg adóévet megelızı második évben

• ≥ 10 millió Ft – havonta, • ≥ 4 millió Ft – negyedévente kell bevallást tenni minden adóról – a társasági és

személyi jövedelemadót kivéve. Bevallási idıpont: követı hó, illetve negyedévet követı hó 20. Egyébként

Tárgyévet követı február 15-ig kell a bevallást elkészíteni. Ez alól két kivétel van. Egyrészt a nem vállalkozó és nem ÁFA köteles magánszemély esetében az adóbevallás határideje május 20. A társasági adó, osztalékadó, vállalkozók kommunális adója, iparőzési adó esetében a bevallás határideje május 31.

A különleges szabályokat kell alkalmazni az egyes adónemek esetében: Ezek röviden a következık:

ÁFA Éves - nettó ÁFA fizetési kötelezettség < 250 eFt Havi – nettó pozitív adó > 1 mFt EU értékesítés – negyedévente, az eladó nevével, adószámával, ÁFA nélküli

ellenértékrıl SZJA elıleg

Adózási ismeretek

-26-

Havi bevallás – ha havi befizetı Negyedévente – ha negyedéves befizetı Május 20-ig – ha évente

2.3.4. Adófizetés Adót annak kell fizetni, akit a jogszabály kötelez erre. Ha az adózótól nem lehet behajtani, határozattal kötelezhetı az örökös, megajándékozott, jogutód, kezes, stb. a fizetésre. Az adót a törvényben meghatározott esedékesség idıpontjában, vagy határozat jogerıre emelkedése után 15 napon belül kell megfizetni átutalással. Nem áfa alany magánszemély vagy egyéni vállalkozó postautalványon is rendezheti a tartozását. Az adót személyi jövedelemadó esetében és a magánszemélyek egészségbiztosítási hozzájárulása esetében 100 forintra, egyéb esetben 1000 forintra kerekítve kell rendezni. Az összegeket adónként megfelelı számlára kell fizetni, a bírságot pedig külön számlára. Az egyes adók és járulékok fizetési határidıit a 4. ábra, illetve a központi adók fizetési határidıit az 5. ábra mutatja.

5. táblázat Járulékok és helyi adók fizetési határidıi

TB járulék, tv, baleseti járulék

Munkáltató, kifizetı Egyéni vállalkozó

Tárgyhót követı 12-ig Negyedévet követı 12-ig

Rehabilitációs hozzájárulás

Elıleg Adó

Negyedévet követı hó 20-ig Követı év február 15

Munkaadói, munkavállaló járulék Tárgyhót követı hó 20-ig

Helyi adók Március 15, szeptember 15.

Kommunális adó, iparőzési adó kiegészítés December 20-ig, adófizetés május 31-ig

Szakképzési hozzájárulás Követı év március 31-ig

Turisztikai hozzájárulás Negyedévet követı 20-ig

Nemzeti kulturális járulék Negyedévet követı 20-ig

Játékadó, kereskedelmi adó Tárgyhót követı 20-ig

Adózási ismeretek

-27-

6. táblázat Központi adók fizetési határidıi

SZJA elıleg Munkáltató, kifizetı Követı hó, negyedév 12-e

SZJA adó Kifizetı Magánszemély

Egyébként

Követı hó 12-e Május 20.

Február 15.

ÁFA Havi bevallóknál Negyedéves bevall. Éves bevallóknál Külön kérelemre

Követı hó 20-ig Követı negyedév 20-ig

Február 15-ig Tárgyidıszakot követı 5-20

Társasági adó elıleg

Ha az adó > 5 mFt. Egyébként

Kiegészítés várható évesre

Havonta 20-ig Negyedévet követı 20-ig Adóév december 20-ig

Társasági adó Rendezés Május 31-ig

Osztalék Elıleg Adó visszaigénylés

Levonást követı hó12-ig Követı év május 31-tıl

Fogyasztási, Jövedéki adó

Elıleg Adó

Tárgyhó 28-ig Tárgyhót követı 20-ig

Az adóhatóság az adózó számláján adónként és támogatásonként tartja nyílván a befizetett összegeket és a bevallásokban szereplı tartozásokat. Részbeni kiegyenlítés esetén esedékességi sorrend, ezután tartozásarány számít. Költségvetési támogatás csak akkor utalható, ha adózó nyilatkozik, hogy nincs esedékes adótartozása, amit az adóhatóság a kiutalás elıtt ellenıriz. Túlfizetés terhére adótartozás elszámolható (a számlák közötti átvezetéssel más adótartozás is kiegyenlíthetı), illetve a többlet visszafizetésre kerülhet. Egyenlegrıl és késedelmi pótlékról az adóhatóság magánszemélynek évente augusztus 31-ig, más jogi személynek október 31-ig értesítést küld.

2.3.5. Nyilvántartási kötelezettség A gazdasági nyilvántartásokat úgy kell kiállítani és vezetni, hogy az adóalap, az adóösszeg, adómentesség, kedvezmény, támogatás, bevallás megállapítására, ellenırzésére alkalmas legyen. A nyilvántartásokat bejelentett helyen kell tartani, és felhívásra 3 munkanapon belül be kell mutatni. Az ÁFA törvény szerint az adókötelezettséggel kapcsolatos dokumentumokat 5 évig kell megırizni. APEH engedéllyel a bizonylat elektronikus úton is megırizhetı. A gazdasági társaságok nyilvántartási kötelezettségeit a számviteli törvény szabályozza. A személyi jövedelemadó alá tartózók nyilvántartási kötelezettségeit (önálló magánszemély, 50 mFt alatti árbevételő egyéni vállalkozó) a személyi jövedelemadóról szóló törvény. Ez

Adózási ismeretek

-28-

utóbbiaknak pénztárkönyvet, vagy naplófıkönyvet és részletezı nyilvántartásokat kell vezetniük. Az adókötelezettséggel összefüggı dokumentumok megırzése 5 év, egyéb más dokumentumok megırzési ideje a számviteli törvény szerint 8 illetve 10 év. Az alábbiakban csak az egyéni vállalkozások nyilvántartásait mutatjuk be röviden, mivel a számvitel tantárgy kimerítıen foglalkozik a gazdasági társaságok könyvelésével. A pénztárkönyv sémája a következı:

I. Bevételek 1. Adó alapjába beszámító bevételek 2. Egyéb bevételek 3. Fizetendı ÁFA

II. Kiadások 1. Költségként elszámolható kiadások:

a. Anyag-, és árubeszerzés b. Alkalmazottak bérei, és közterhei c. Vállalkozói kivét d. Egyéb, költségként elszámolható kiadás

2. Költségként nem elszámolható kiadások: I. Beruházási költség

II. Levonható ÁFA III. Egyéb, költségként nem elszámolható kiadás

A pénztárkönyvben pénzbevételeket és pénzkiadásokat könyvelünk az esedékességük idıpontjában. A pénztárkönyv tételei azonban nem elegendıek az adóalap megállapításához. Gondoljunk csak arra, hogy az amortizáció költségként levonható, de mivel nem jelent pénzmozgást, nem jelenik meg a kiadások között. Hasonlóképpen a beruházási kiadások nem vonhatóak le költségként. A személyi jövedelemadó-törvény a következı részletezı nyilvántartási kötelezettségeket állítja az egyéni vállalkozók elé:

I. Vevıkkel szembeni követelések nyilvántartása II. Szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása

III. Tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása IV. Beruházási és felújítási költségnyilvántartás V. Értékpapírok, értékpapírokra vonatkozó jogok nyilvántartása

VI. Munkabérek, más személyi jellegő kifizetések, vállalkozói kivét nyilvántartása VII. Gépjármő-használati nyilvántartás (Útnyilvántartás)

VIII. Hitelbe vagy bizományba történı értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása IX. Egyéb követelések és kötelezettségek nyilvántartása X. Selejtezési nyilvántartás

XI. Alkalmi foglalkoztatás nyilvántartás XII. Leltár

XIII. Alvállalkozói nyilvántartás XIV. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása

Adózási ismeretek

-29-

2.3.6. Adatszolgáltatási kötelezettségek Az adóalanyokon kívül mások is szolgáltatnak adatokat az adóhatóság számára. Ezen adatszolgáltatások elsısorban azt szolgálják, hogy a magánszemélyek jövedelmeirıl az adóhivatal két forrásból is információkat nyerjen. Egyrészt a magánszemély adóbevallásából, másrészt a kifizetık adatszolgáltatásából. Így a két adatszolgáltatási forma ellenırzi is egymást, és biztosítja, hogy a magánszemély jövedelmérıl az adóhatóság teljes képet kapjon. A törvény az alábbi esetekben nevesíti az adatszolgáltatási kötelezettséget:

1. Kifizetı 2. Munkáltató 3. Biztosítóintézet 4. Ingatlanügyi hatóság 5. Hitelintézet 6. Befektetési szolgáltató 7. Vámhatóság és jegyzı 8. A nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv 9. Engedélyt kiadó hatóság 10. Közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének

nyilvántartását kezelı központi szerv 11. Meghatározott új közlekedési eszköz értékesítését végzı adózó 12. Állami foglalkoztatási szerv 13. Nyomtatványforgalmazó 14. Az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szerv 15. Költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója 16. A kiegészítı tevékenységet folytatónak nem minısülı egyéni vállalkozó 17. Magyarországon bejegyzett egyház 18. A szakképzı iskolai tanulót tanulószerzıdés alapján foglalkoztató adózó.

2.3.7. Jogi szankciók Ha valaki a fenti adózással összefüggı kötelezettségeit nem teljesíti, és ez az adóhivatal tudomására jut, büntetést fizet. A kiróható büntetések maximális mértéke és %-os nagysága a törvény által szabályozott. Az alábbi jogkövetkezmények róhatók ki:

1. Késedelmi pótlék: Az adózó késedelmi pótlék fizetésére kötelezett az adó késedelmes megfizetés, a költségvetési támogatás esedékesség elıtt történı igénybevétele esetén.

2. Önellenırzési pótlék: Ha az adózó az adót, költségvetési támogatást az önellenırzésre vonatkozó rendelkezések szerint helyesbíti, önellenırzési pótlékot fizet

3. Adóbírság: Adóhiány esetén fizetendı jogkövetkezmény. 4. Mulasztási bírság: Minden egyéb esetekben. Bejelentési, adatszolgáltatási

kötelezettségét nem teljesíti, adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat, bizonylatok kiállítását, nyilvántartások vezetését elmulasztja, be nem jelentett

Adózási ismeretek

-30-

alkalmazottat foglalkoztat, iratmegırzési kötelezettségének nem tesz eleget, fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz…

A büntetések maximális mértékét és százalékos nagyságát az alábbi táblázat tartalmazza:

7. táblázat Az ellenırzés jogkövetkezményei

Késedelmi pótlék Önellenırzési

pótlék Adóbírság Mulasztási bírság

Jegybanki alapkamat kétszerese

Késedelmi pótlék 50%-a, ismételt önellenırzés esetén 75%-a ha nincs pótlólagos adófizetés, akkor max. 1000 Ft, illetve 5000 Ft

Adóhiány 50%-a

Magánszemély adózó max. 200 e Ft-ig, más adózó

500 e Ft-ig

Adófizetés késedelme

Önellenırzés Adóhiány esetén

Bevallást késedelmesen, de hatóság felszólítás

elıtt

Mulasztási bírság különféle esetei Az adózó 1 millió Ft-ig terjedı bírsággal sújtható:

• a számla-, egyszerősítettszámla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, • a számlát, egyszerősített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékrıl bocsátja ki, • be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott • Számlaadási kötelezettség elmulasztása esetén az alkalmazott, képviselı vagy

magánszemély felelıssége is megállapítható → 10 – 50 e Ft, valamint a közvetlen vezetı → 500 e Ft

• Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása → aki nem jelentette be és annak közvetlen vezetıje → 500 e Ft/ be nem jelentett alkalmazott

Adózási ismeretek

-31-

Fizetendı adóelıleget nem egészítette ki

Különbözet után 20%

Adólevonási kötelezettség elmulasztása

Késedelmi pótlék + 50% mulasztási bírság

Bejelentési kötelezettség elmulasztása, nem ad számlát, bizonylatok, nyilvántartások hiánya, valótlan nyilatkozat

Magánszemély 200 e Ft-ig, más adózó 500 e Ft-ig

Szokásos piaci ár meghatározásával összefüggı nyilvántartási kötelezettség, iratmegırzési kötelezettség megsértése

2 millió Ft-ig terjedı bírsággal sújtható

Illetékfizetési kötelezettségének nem tesz eleget

Illeték 100%-ig, de legfeljebb 100 e Ft-ig

Hibásan benyújtott bevallás Magánszemély 20 e, más adózó 100 e Ft-ig

Egyéb kötelezettségszegés Magánszemély 50 ezer, más adózó 100 ezer Ft-ig

Számlatartási kötelezettség megsértése

árú ill. szolgáltatás forgalmi értékének 20%-áig

Igazolatlan eredető áru forgalmazása áru forgalmi értékének 40%-a, de minimum 10 e Ft

Bankszámlanyitásra kötelezett adózók közötti, 250 e Ft-ot meghaladó kézpénzes teljesítés

az összeghatárt túllépı kifizetés értékének 20%-a

- 32 -

3. Egyes adónemek és jellemz ıik

3.1. Fogyasztási adó A fogyasztási adókat (és a jövedéki adót) a Ramsey-szabály gyakorlati érvényesítése hívta életre. Az állam egyes cikkek árát megdrágítja a ráfordításokhoz képest. Ennek számos oka lehet: 1. A vásárlóerı csökkentése - Ha egy gazdaságpolitikának célja a makrogazdasági egyensúly

elérése és a többletkereslet lecsapolása, ennek egyik módja lehet a fogyasztási adók megemelése. A költségvetés többletbevételhez jut, ami csökkenti a hiányát, másrészt, ha azon termékek, melyekre a fogyasztási adót kivetették, importáruk, a külkereskedelmi mérleg is javulhat.

2. Egészségre káros termékek fogyasztásának korlátozása - Az ún. élvezeti cikkek (alkohol, dohány) esetében szinte minden állam alkalmaz fogyasztási adókat. Ennek három oka van. Egyrészt a keresletük árrugalmatlan, azaz költségvetési adóbevételeket tekintve meglehetısen „hálás” termékek. Másrészt a megemelkedı ár bizonyos rétegeket eltávolíthat, elrettenthet a fogyasztásuktól. Harmadrészt az élvezeti cikkek hatásának orvosi kezelése állami feladat, ami sok pénzbe kerül. Ennek teremti meg pénzügyi fedezetét a kivetett adó.

3. Presztizsfogyasztás adóztatása - A kormányzatok törekedhetnek a luxus-, vagy presztizsfogyasztás megadóztatására a fizetıképességi elv jegyében. A társadalom igazságérzetét, fıleg, ha nagyok a vagyoni különbségek sértheti a drága autók, drágakövek, nemesfémek stb. látványa. A presztizsjavak adóztatásának kedvezı hatása, hogy eltéríti a jómódú rétegek pénzköltését a befektetések, megtakarítások irányába.

4. Importjavak adóztatása - A cél az import korlátozása.

A fogyasztási adó bruttó, egyfázisú, különleges forgalmi adó. A bruttó szó arra utal, hogy a belföldi értékesítés árbevétele után kell fizetni. Az egyfázisú jelentése az, hogy a termelési folyamat egy pontján számítják fel, mégpedig általában a nagykereskedı, az importır, vagy a kiskereskedınek közvetlenül eladó termelı fizeti. A különleges jelleg arra utal, hogy csak meghatározott termékek esetében kell fizetni és az adómértékek különbözık. A forgalmi adók és általában a közvetett adók elınyének szokták tekinteni a következıeket: 1. A fogyasztást adóztatja - Aki többet fogyaszt több adót fizet, de a megtakarítások,

befektetések adómentesek. Így a tıkefelhalmozást és a gazdasági növekedést, a nyereségérdekeltséget javíthatja a bevezetése.

2. A fogyasztás kisebb változékonyságot mutat, mint a jövedelem, így stabilabb adóbevételeket jelent a költségvetésnek. Jövedelemcsökkenés esetében ugyanis korábbi megtakarításaikat mobilizálják az emberek, míg jövedelememelkedés esetében megtakarítási rátáikat emelik.

3. Az ellenırzés, beszedés rendszere könnyebben kiépíthetı, megszervezhetı. A jövedelemadókat árbevétel és költségek különbsége után fizetik, ahol a költségekkel

Adózási ismeretek

-33-

jelentıs mértékben lehet manipulálni. A forgalmi adó alapja az árbevétel, így itt az ellenırzés arra korlátozódhat, hogy mindenki számla ellenében értékesítsen és a számlatömbök forgalma ellenırzött legyen.

Hátránya: 1. Lineáris adó, ezért a haszonelvnek nem feleltethetı meg. A jövedelem-különbségeket

megnöveli, hisz a nagyobb fogyasztást nem terheli magasabb adókulcs. 2. A fogyasztási célú és a termelési célú felhasználás egyes esetekben nehezen elkülöníthetı,

nehezen ellenırizhetı. 3. Csempészéssel, számla nélküli eladással az adó elkerülhetı.

• Magyarországon a 2004-tıl nincs fogyasztási adó. A szerepét a jövedéki adó vette át.

3.2. Jövedéki adó A jövedéki adó a fogyasztási adó egy speciális fajtája, bruttó, egyfázisú adó. Magyarországon 1998. január 1-vel vezették be a nagy adótartalmú, úgynevezett jövedéki termékekre. (Luxus-, egészségre ártalmas termékekre) A jövedéki adó érvényességi köre az ún. ABC termékekre terjed ki, azaz: 1. A, mint alkohol, pontosabban az 1,2%-nál nagyobb alkoholtartalmú italok. 2. B, mint benzin, azaz az ásványolaj-ipari termékek. 3. C, mint cigaretta, azaz tágabban a dohánytermékek.

Jövedéki adózás elvei: A törvény általános alapelvként rögzíti, hogy jövedéki adóköteles a jövedéki terméke belföldi elıállítása és importálása. Az adókötelezettség teljesítése és ellenırzése érdekében követelmény, hogy:

• adóköteles jövedéki terméket kizárólag adóraktárban állítsák elı, • a jövedéki adó megfizetése nélkül importált jövedéki termék adóraktárba vagy

adómentes felhasználó üzembe, raktárba kerüljön, (ne lehessen szabad forgalomba hozni)

• a jövedéki terméket az adó megfizetése nélkül csak adóraktárban, adómentes felhasználó üzemben vagy raktárban vagy tranzitterületen tárolják, raktározzák.

• adómentes beszerzést csak adómentes felhasználásra lehessen felhasználni A jövedéki termékek elkülönült adózásának célja, hogy a nagy adótartalmú termék ellenırzötten és az adót megfizetve jusson csak el a fogyasztóhoz. Ezért a jövedéki termékek forgalmazására speciális szabályok érvényesek.

A jövedéki termékeket az adó megfizetése elıtt csak adóraktárban lehet tartani, az adóraktár létesítésének pedig személyi és tárgyi feltételei vannak.

Adózási ismeretek

-34-

A fogyasztóknak forgalmazott terméken (égetett szeszes ital, kávé esetében) zárjegyet (dohánytermékeken adójegyet) kell elhelyezni, amely tanúsítja, hogy a termékre az adót megfizették. Az ilyen zárjegyet nem tartalmazó termék árusítása nem megengedett.

Aki jövedéki terméket forgalmaz, jövedéki biztosítékot kell befizetnie. A biztosíték lehet készpénz vagy bankgarancia (kamat rá nem jár)

Adófelfüggesztés: Az adót mindaddig nem kell megfizetni, míg a jövedéki terméket:

• Adóraktárban (adómentes felhasználó üzemében) tárolják, • Adófelfüggesztéssel szállítják, max. a kitárolás után 30 napig, vagy • Adóraktári engedély megszőnése után a készlet más adóraktárba szállításáig (max.

30 nap) • Import esetén adóraktárba szállításnál, ha bemutatták az adóraktár engedélyét a vámnál • Felszámolási eljárás esetén – szabad forgalomba bocsátásig vagy másik adómentes

raktárba történı szállításig • Végelszámolás esetén – ua. mint fent, de max.180 napig

Az adóalanyok, az adófizetési kötelezettség felmerülésének, az adóalap szabályozása hasonló a fogyasztási adóéhoz. Különbség, hogy míg a fogyasztási adó adókulcsokat alkalmaz, a jövedéki adó adómértékeket, azaz az adó nagyságát forintban az adótárgy fizikai mértékegységében (liter, doboz, hektorliterfok, Balling-fok) határozzák meg.

Adófelfüggesztéssel szállíthat: Bejegyzett kereskedı: az a személy, aki a vámhatóság e törvényben meghatározott engedélye birtokában, illetve valamely tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyása alapján jogosult más tagállamból adófelfüggesztéssel szállítani. Feltételei:

� Kettıs könyvvitel � Szállítási nyilvántartás vezetés � Ellenırizhetıség biztosítása � Tartozásmenteség � Nem áll csıd-és felszámolás alatt � Közvetlen elektronikus kapcsolat � Jövedéki biztosíték (éves adókötelezettség 1 havi átlaga)

Nem bejegyzett kereskedı: az a személy, aki a vámhatóság, illetve valamely tagállam illetékes hatóságának a jóváhagyása alapján jogosult más tagállamból a közösségi adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék rendszeres fogadására. Feltételei:

� Bevallás, befizetés termékfogadást követı 5 napon belül � Jövedéki biztosíték (100%behozatalt megelızıen)

A jövedéki termék felfüggesztéssel szállítható adóraktárba vagy adómentes célra, közösségen belülre, külföldre, katonai célra. (Csak termékkísérı okmánnyal). A felfüggesztés megszőnik

Adózási ismeretek

-35-

az adókötelezettség beállásával (kiskereskedelembe kiszállítás), vagy végleges mentesüléssel (katonai célra felhasználás). A jövedéki adót a fogyasztási javak fogyasztási célú értékesítése esetén kell megfizetni. Értékesítésnek számít a saját fogyasztás, a reprezentációs felhasználás, a javításhoz felhasznált anyag, a kiskereskedelmi hálózatba szállítás. Az adó alapja:

1. Saját elıállítás és bérmunka adó és ÁFA nélküli ellenértéke. 2. Továbbértékesítésnél – a vételár 3. Nem termelési felhasználás esetén – a beszerzési ár 4. Importnál – a vámérték 5. Apportnál – az apportérték.

Az adófizetésre kötelezett • a termelı – saját elıállítású termék után, • a termeltetı – bérmunka esetén, • a felvásárló - nem adóalanytól való vétel esetén, • az importır – import esetén.

Az adókötelezettség keletkezésének idıpontja • Teljesítés napja – az eladás esetén. • Költségként történı elszámolás – saját felhasználás esetén. • Vámkezelés napja – import esetén. • Készletre vétel napja – termelés esetén.

Jogkövetkezmények

Jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységhez jövedéki engedély szükséges. Jövedéki biztosíték nyújtása. Jövedéki és vevınyilvántartást köteles vezetni, termék csak szállítólevél kíséretében szállítható.

Jövedéki ellenırzés és jogkövetkezményei − adóbírság mértéke az adóhiány 10%-ig terjedhet,

− mulasztási bírság adózás rendjérıl szóló törvényben meghatározott kétszerese, egyéb esetben 50 és 500 ezer Ft.

− jövedéki bírság: 20 ezer Ft és 100 ezer Ft minimum. zárjegy, adójegy ötszörösével azonos, legalább 200 ezer Ft.

− Adójegyre, zárjegyre vonatkozó rendelkezések megsértése bezárás 30 ill 60 nap másodszorra is.

Jövedéki ellenırzés módszerei � Adóraktár, kereskedési hely ellenırzése � Próbavásárlás (ártól nem tér-e el, számlát ad-e) � Házkutatás, ha jövedéki terméket valószínősítenek � Leltár felvétele � Jármővek megállítása, okmányok ellenırzése

Adózási ismeretek

-36-

� Mintavétel � Termelınél üzleti könyvek vizsgálata � Postaküldeményeket két tanú jelenlétében ellenırizheti � Üzemanyagtartályban üzemanyag ellenırzése

Intézkedések � Termékek lefoglalása, elkobzás � Adóraktári engedély visszavonása � Adóraktár ideiglenes bezárása

Befizetés, bevallás (Art):

� Jövedéki adó elıleg –tárgyhó 28-ig � Jövedéki adó bevallás, különbözet befizetés–tárgyhót követı 20.-a

Néhány jövedéki termék adómértékét, a termékek után fizetendı adók mértékét az alábbi táblázat tartalmazza:

8. táblázat Néhány jövedéki termék adómértéke 2010-ban

Termék Adó 2010-ben Minimum az EU-ban Ásványolaj-termékek Ólmozatlan benzin 120 Ft/liter 0,359 euró/liter Ólmozott benzin 124,20 Ft/liter 0,421 euró/liter Gázolaj 97,35 Ft/liter 0,33 euró/liter Alkoholtermékek 276, 10 Ft/hlf 0,055 euró/liter Bérfızési szeszadó (50 hektoliter fok alatt)

138,05 Ft/hlf normál adó 50%-a

Bérfızési szeszadó (50 hektoliter fok fölött)

276,1 Ft/hlf Normál adó

Szılıbor 0 Ft/liter 0 euró/liter Egyéb bor 94 Ft/liter 0 euró/liter Pezsgı 142,50 Ft/liter 0 euró/liter Köztes alkoholtermék 221,00 Ft/liter 0,45 euró/liter Sör 633 Ft/Bolling fok/hektorliter 0,748 Ft/Bolling

fok/hektorliter Dohányipari termékek Cigaretta 9350 Ft/ezer darab és a

kiskereskedelmi ár 28,3%-a de legalább 17330 Ft/ezer darab

A kiskereskedelmi ár 57%-a, illetve 64 euró/ezer darab

Forrás: HVG különszám Adó 2010

Adózási ismeretek

-37-

3.3. Általános Forgalmi Adó (ÁFA) Az általános forgalmi adó (németül Mehrwertsteuer, angolul Value Added Tax) általános nettó összfázisú forgalmi adó. Az általános azt jelenti, hogy minden termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kiterjed és minden gazdálkodó alanynak fizetnie kell, aki belföldön rendszeresen bevétel elérésére irányuló tevékenységet végez. Az adómentes tevékenységeknek viszonylag szők a köre és elsısorban azon tevékenységek tartoznak ide, melyek végrehajtása elsısorban az állam feladata (oktatás, természetbeni egészségügyi ellátás) vagy az ÁFA logikájába nehezen illeszthetı (pénzügyi szolgáltatás). A nettó szó arra utal, hogy az adó a vállalat által termelt hozzáadott értéket adóztatja. A vállalat által megtermelt hozzáadott érték (új érték) fogalmát két módon is meg lehet ragadni. Ez nem más mint a vállalat árbevételének és a más vállalkozótól megrendelt termékek és szolgáltatások értékének különbsége. Másképpen fogalmazva a vállalati eredményének és a személyi jellegő ráfordításainak összege. Az összfázisú annyit jelent, hogy a termelési folyamat minden pontján fel kell számítani az értékesítés után. Az adóalap az értékesítés általános forgalmi adó nélkül számolt árbevétele, melybıl lineáris kulccsal számolható ki az adó nagysága. Annak érdekében, hogy az adó csak a vállalat által termelt hozzáadott értéket terhelje, az értékesítés ÁFÁ-jából a beszerzés vállalat felé felszámított ÁFÁ-ját le kell vonni és csak a különbözetet kell befizetni a költségvetésbe. A forgalmi adó jelleg arra utal, hogy az ÁFA közvetett adó, terméket és szolgáltatást adóztat. Az általános forgalmi adó elınyének a szakirodalom a következıket tartja a hagyományos fogyasztási adókkal szemben. 1. Az egyfázisú adó sokfajta kulcsával szemben az ÁFA kevés kulccsal dolgozik, ezért

normatív adó. Az adó mértéke független a vállalat jövedelmezıségétıl, a vállalkozási formájától. A vállalkozásokon átfutó tétel és a végsı fogyasztót terheli.

2. Az egyfázisú adózásnál nehéz volt ellenırizni, hogy az adót elkerülı termék további feldolgozásra kerül-e vagy elfogyasztják. Az ÁFA viszont saját magát ellenırzi, mivel a vevı érdekelt a számlakapásban, hiszen ekkor tudja csak visszaigényelni a beszerzésre jutó ÁFÁ-t. A bizonylati fegyelem erısödik, ami a többi adónem ellenırzését is könnyebbé teszi.

3. Csak a hozzáadott értéket, azaz a tényleges gazdasági teljesítményt adóztatja, nem tartalmaz adóhalmozást.

4. Mivel az adót a fogyasztó fizeti, az export esetében a kulcs 0%, így az exportır visszaigényelheti a beszerzéseit terhelı adót, de nem fizet az értékesítés után. Import esetében az ÁFA alapját viszont már a vámmal és fogyasztási adóval növelt érték képezi, azaz az importot az ÁFA drágítja. Az ÁFA exportösztönzı és importcsökkentı hatású.

Az ÁFÁ-nak vannak hátrányai is. Ezek a következık:

Adózási ismeretek

-38-

1. Az ÁFA bevezetésével jelentısen növekednek a vállalkozók adminisztrációs terhei. A bizonylati kényszer, a beszerzés és értékesítés nettó és bruttó árának, valamint az ÁFA-kulcsnak és az ÁFA összegének nyilvántartása erıforrásokat igényel. Természetesen ezen nyilvántartások vezetése az ÁFA törvény nélkül is elkerülhetetlen lenne, hiszen ezek a nyilvántartások képezik alapját a könyvelésnek és az egyéb adók ellenırzésének is.

2. Az ÁFA bevezetésekor egyszeri inflációs hatással kell számolni. Magyarországon 1988-tól lett kétszámjegyő az infláció, mikor az ÁFÁ-t is bevezették.

3. Az ÁFA nem pénzforgalmi szemlélető adó. Azaz, ha a vállalat értékesített, az adókötelezettsége fennáll, még akkor is, ha a vevı még nem fizetett. Az ÁFA költségvetési elszámolása a vállalkozások likvid pénzigényét megnöveli.

Az ÁFA törvény szerint adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Nem minısülnek adóalanynak a közhatalom gyakorlására jogosult szervek, így

• a minisztériumok, a tárca nélküli miniszterek hivatali szervei, a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkezı szervek, továbbá más, fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervek - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiát mint köztestületet is - és személyek, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek,

• a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek,

• az elkülönített állami pénzalapok és azok kezelıi, • a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a társadalombiztosítási költségvetési szervek, • az országos kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzati

költségvetési szervek, • a területfejlesztésrıl és területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. törvény hatálya alá

tartozó jogi személyiségő területfejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, továbbá szervezeti formától függetlenül a közhatalom gyakorlására jogosult egyéb szervek, személyek. Az ÁFA törvény kiterjed minden önállóan, ellenérték fejében végzett gazdasági tevékenységre. Így termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra. Az ÁFA szempontjából a termékértékesítés birtokba vehetı dolog ellenérték fejében történı átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít, vagy ellenérték nélküli átadás, ha ennek ÁFÁ-ja levonható volt, illetve a felépített és ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett ingatlan átadása (2008. május 1.-jei hatállyal). Nem minısül értékesítésnek a:

1. Természetbeni adomány, közcélú adomány 2. Kis értékő ajándék (5.000 Ft), áruminta 3. Sajtótermék köteles példánya

Adózási ismeretek

-39-

4. Törvényen alapuló átadás 5. Terméknek más tulajdonába történı rendelkezésre bocsátás 6. Térítésmentes átadás, kiválás esetén térítésmentes visszajuttatás 7. Egyéni vállalkozó halála után öröklés 8. Egyenes jogutódlással történı megszőnés

Szolgáltatásnyújtás pedig minden ellenérték fejében végzett tevékenység, ami nem termék-értékesítés. Nem minısül szolgáltatásnyújtásnak:

• az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítı eszközzel, annak névértéken való elfogadásával történik

• szolgáltatásnak ellenérték nélkül történı nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;

• a szolgáltatás közcélú adomány; • a szolgáltatást vállalkozási célból ingyenesen nyújtják, ide nem értve a gazdaságilag

nem független felek közötti szolgáltatásnyújtást; • a szolgáltatás kis értékő ajándék.

Az adófizetési kötelezettség teljesítésre kötelezett adóalany

1. a szolgáltatást saját nevében megrendelı, 2. a tevékenységet végzı, 3. aki számlán adót tüntet fel, 4. az importáló, 5. a vevı kezese, amennyiben a vevı a vételárat nem fizette meg.

Az értékesítésrıl a szállítónak bizonylatot kell kiállítania és ezt a vevınek átadnia (számlaadási kötelezettség). Ez a bizonylat lehet:

1. Számla 2. Egyszerősített számla (készpénzes értékesítés esetén) 3. Számlát helyettesítı okmány (belsı mővelet esetén – felújítás, saját rezsis beruházás,

selejtezés, stb) 4. Nyugta (fogyasztónak történı készpénzes értékesítés esetén).

Nem vonatkozik a számlaadási kötelezettség a szerencsejáték, újság, folyóirat árusítókra. A törvény a termékértékesítés helyét is meghatározza. Ennek azért van jelentısége, mert az adó a hazai fogyasztást adóztatja, tehát ÁFÁ-t akkor kell fizetni, ha a teljesítés helye Magyarországon van. (Export 0% kulcsú, exportértékesítésnek a külföldi vevınek külföldre történı értékesítés számít. ÁFA fizetés szempontjából jelentıs, hogy külföldre a teljesítés helye miatt.)

Adózási ismeretek

-40-

Termékértékesítés esetében a teljesítés helye ott van, ahol a termék a feladás, vagy fuvarozás megkezdésének idıpontjában van, vagy ahol az adófizetési kötelezettség keletkezésekor található. Szolgáltatásnyújtás esetében ha a szolgáltatás nem helyhez kötött, a szolgáltatásnyújtó székhelye, ennek hiányában lakóhelye vagy tartózkodási helye. Például bérbeadás, szerzıi alkotás, szakértıi tevékenység, pénzügyi szolgáltatás, távközlés esetében. Személy szállítása és termékfuvarozása esetében, a teljesítés helye az az útvonal, amelyet ténylegesen megtesznek. Ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások (takarítás, karbantartás) az ingatlan fekvése a döntı. Az alábbi esetekben pedig az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtása ténylegesen történik:

Kulturális, mővészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatás, sport Közlekedéshez kapcsolódó Termékhez kapcsolt szakértıi tevékenység Termék javítása, karbantartása

Az adókötelezettség keletkezése a teljesítés idıpontja. E szabály alól a következı kivételek vannak:

1. Elılegnél az átadás idıpontja 2. Kivonja a gazdasági társaságból – tényleges megvalósítás 3. Saját beruházás – aktiválás 4. Egyszerősített számla – kibocsátás 5. Minısítésnél – minısítés átvétele 6. Lízing – birtokbavétel napja 7. Import – vámkezelés idıpontja 8. Támogatás – jóváírás napján

Az adófizetési kötelezettséget az egyszeres könyvvitelt folytató egyéni vállalkozók maximum 30 napig halaszthatják, amennyiben a vevık a számla összegét nem egyenlítik ki. Az adóalap megállapításakor az ellenérték részét képezik a közvetett adók (kivéve ÁFA), egyéb kötelezettségek, árat befolyásoló támogatások, továbbá a szállításnál felmerülı járulékos költségek (ügynöki, bizományosi, közlekedési, biztosítási), illetékek. Nem része az ellenértéknek

• Árleszállítás, engedményre elengedett • Más nevében és javára beszedett összeg • Kártérítés • Kötbér, késedelmi kamat

Adóalap-csökkentı tételek: • Árcsökkentésként visszatérített összeg • Visszavett göngyöleg betétdíja • Teljesítés meghiúsulása miatt visszatérített összeg

Adózási ismeretek

-41-

• Lízingnél a felszámított kamat Az adó általános kulcsa 25% , de van két kedvezményes áfakulcs is. Az 5% alá tartozó termékek és szolgáltatások a következık:

1. Emberi fogyasztásra kerülı gyógyszer

2. Gyógynövény

3. Diagnosztikai reagensek

4. Orvosi radioaktív izotópok

5. Steril mőtéti izoláló termékek

6. Anyatej, anyatej-helyettesítı, tápszer

7. Egészségügyi oxigén

8. Vakoknak: Braille tábla/-írógép/-óra, pontozó, fehér bot…

9. Információátalakító hallássérülteknek

10. Könyv

11. Kotta

12. Napilap és egyéb újság, folyóirat

13. Távhı

18%-os áfakulcs alá tartoznak a pékáruk és tejtermékek.

Az alanyi adómentesség választható árbevételi értékhatárhoz kötötten. Értékhatára családi gazdálkodók esetében 6, egyéb (EVA-s) esetben 5 millió forint. A fontosabb tárgyi adómentes tevékenységek 2009-ben a következık:

� Széles rétegek érdekeit szolgáló szolgáltatások:

- Oktatás

- Egészségügy

- Postai szolgáltatás

- Gyermekvédelem

- Politikai tevékenység

- Adománygyőjtés

- Közszolgálati rádió-, és televízió

Nehéz értelmezni a hozzáadott értéket:

Adózási ismeretek

-42-

- Pénzügyi szolgáltatások

- Biztosítási szolgáltatások

- Ingatlan bérbeadása

- Valutaügyletek

- Szerencsejáték

- Értékpapírügyletek

- Nem új ingatlan értékesítése

Adómentesség megszőnése:

– 2009. január 1.-jétıl az ingyenes étkeztetés után az intézményeknek áfát kell

fizetnie

– 2008. május 1.-jétıl az étkeztetési szolgáltatásokat is újra terheli áfa

2008. május 1.-étıl (étkeztetés kivételével):

- Azon szolgálati ellátás, amelyet közszolgáltató teljesít (pl. öregek otthona)

- Bölcsıdei ellátás, amit közszolgáltató teljesít

- Óvodai, diákotthoni, kollégiumi ellátás, amelyet köz- és felsıoktatás biztosít

2009. február 1.-ével lépnek hatályba:

- Azon non-profit szervezetek, amelyek tagjaiknak olyan szolgáltatást nyújtanak

illetve ahhoz kapcsolódó terméket értékesítenek, amelyek kapcsolatosak többek

közt:

� Sportolással,

� Népmővészettel,

� Vallással kapcsolatosak

Adómentes import

- Vámmentes import

- Diplomáciai testületek

- Feldolgozatlan halászzsákmány

- Jegybankok aranybehozatala

Adólevonási jog:

Adózási ismeretek

-43-

Az adó levonási jog nem ugyanaz, mint az adó visszaigénylési jog. A visszaigénylési jog azt jelenti, hogy az értékesítésre jutó adót csökkentem, míg az adólevonási jog, hogy a költségvetéstıl kérek vissza pénzt. A levonási jog megnyílásához az kell, hogy valaki elıttem már befizesse, megfizesse az ÁFA-t. A levonhatóság esetei: • Más adóalany által áthárított • Termékimport vagy közösségen belüli beszerzés után megfizetett áfa • Saját rezsis beruházás után megfizetett áfa • A szolgáltatást saját nevében megrendelıként megfizetett áfa (vevıi bizomány) Alapelv: a levonási jog keletkezésének idıpontja nem elızheti meg az ugyanazon ügylethez tartozó adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontját! Nem vonható le

• Részben vagy egészben nem adóköteles tevékenységre használja • Kivonja a gazdasági tevékenységbıl • Üzemanyagként használja fel személygépkocsiban • Személygépkocsi, 125 cm3 nagyobb motorkerékpár, jacht • élelmiszer, ital, éttermi szolgáltatás • szórakozási szolgáltatások • távolsági és helyi taxi • parkolási díj • lakóingatlan beszerzése • telefonszámla ÁFÁ-jának 30%-a.

Ha egy adóalanynak a beszerzéseit terhelı forgalmi adója magasabb, mint az értékesítése után befizetendı adója, a különbözetet a költségvetéstıl visszaigényelheti. Ehhez könyvviteli nyilvántartást kell vezetnie, továbbá a beszerzést számlával kell igazolnia. A visszaigénylés feltétele, hogy az adóköteles bevétele haladja meg a 4 millió forintot. Befektetett eszköz vásárlása esetén a göngyölített adófizetési egyenlege 200 ezer forintnál legyen nagyobb és a beszerzési árat már fizesse ki. A levonási jog megnyílásának idıpontja általában a teljesítés idıpontja. Ez alól a szabály alól van azonban néhány kivétel. Ezek a következık:

1. Termékimportnál – adó megfizetésének napja 2. Szolgáltatást saját nevében megrendelı esetében – rendelkezési jog után 3. Saját rezsis beruházásnál – aktiválás idıpontja 4. Folyamatos szolgáltatás esetében – részfizetés idıpontja

Adózási ismeretek

-44-

3.4. Társasági és osztalékadó (TAO) A társasági adó a jogi személyiségő és a jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságok által az adott évben elért jövedelmük után fizetett közvetlen lineáris adó. Az adó neve 1988-tól kétszer változott híven tükrözve a gazdálkodó körében az idıközben végbement formaváltozásokat. Elsı neve vállalati nyereségadó volt, majd 90-tıl vállalkozási nyereségadó lett a neve, míg 1992-tıl társasági adó. 1996 végéig az egyéni vállalkozók választhattak, hogy a személyi jövedelemadó, vagy a társasági adó keretében adóznak, ezután már csak a személyi jövedelemadó alanyai lehetnek. Az adót minden belföldi, illetve belföldön gazdálkodási tevékenységet folytató társaságnak fizetnie kell. Csak néhány 100%-ban állami tulajdonban lévı társaság, a költségvetési szervek és a felszámolás alatt lévı vállalkozások mentesek az adófizetés alól. A társasági adó alapját a kettıs könyvvitelt folytató vállalkozások számos korrekció után állapítják meg az adózás elıtti eredménybıl. A közvetlen adók esetében az adó mértékének megállapítása a következı séma szerint történik:

+ Bevétel - nem adóköteles bevétel - Kiadás + Költségként nem elszámolható kiadás = Jövedelem ±adóalap-korrekciók = adóalap - számított adó + adókedvezmények = adózott jövedelem

A társasági adó szektorsemleges, normatív adó. Az indulásnál azonban nem így volt. Például 1988-ban az állami vállalatok adókulcsa 40%, egyéni vállalkozók esetében 25% volt. 1989-tıl 1991-ig progresszív adó volt érvényben, azaz a nagyobb nyereség után magasabb volt az adókulcs. Az adókötelezettség a vállalkozások jövedelemszerzı tevékenységével keletkezik és ennek befejeztével szőnik meg. A jól mőködı nyereségadóztatás célja, hogy 1. növelje az államháztartás bevételeit - fedezeti elv 2. erısítse a tulajdonosi motivációt - ezt azáltal érheti el, hogy a nyereségadó kulcsát minél

inkább csökkenti és a visszaforgatott eredményt nem adóztatja. Magyarországon megfigyelhetı tendencia, hogy az adókulcs csökkent (40%-ról 18%, majd 16%-ra), miközben kedvezmények szőntek meg.

3. ösztönözze a tıkebefektetéseket - az adóztatás ezt azáltal éri el, hogy csak akkor kell többletadót fizetni, ha a jövedelmet kivonják a vállalkozásból és elfogyasztják. Ezt egy külön adó, 1997-tıl az osztalékadó biztosítja.

Adózási ismeretek

-45-

4. versenysemleges legyen - az adó kulcsa lineáris és minden vállalkozásra egységes, kivéve az egyre szőkülı adókedvezménnyel rendelkezıket.

5. harmonikusan illeszkedjen az Európai Unió nyereségadójához - ezt a magyar szabályozás úgy érte el, hogy a törvény az EGK 1978/4. számú direktívája szerint készült.

Többen vitatják a társasági nyereségadó szükségszerőségét. Az érveik a következık: 1. A társasági adóból befolyó bevételek nem jelentısek. A társaságok a költségekkel való játék

segítségével adóalapjukat befolyásolhatják. Az adóalap korrekciók bonyolultak, feleslegesen növeli az adminisztrációs költségeket, az adó ellenırzése nehézkes.

2. A társasági adó csökkenti a nyereségérdekeltséget, ha magas a mértéke a vállalkozások visszafogják tevékenységüket, illetve a tıke elmenekül az országból. A fordítottja is igaz. Ha a nyereségadó kulcsát leszállítják, az adott ország vonzó célpontjává válhat a mőködıtıke befektetéseknek.

3. Az adó a vállalati jövedelmet adóztatja, függetlenül attól, hogy a jövedelmet milyen célra fordítják. Így a visszaforgatott jövedelmet is adóztatja, ami a gazdaságra nézve káros, mivel a beruházásokat fékezi.

Több ország a fenti megfontolásokból eltörölte, vagy jelentısen csökkentette a társasági adót. Mivel az országok közötti tıkeáramlásban csökkennek a korlátozások, a csökkentés veszélyes lehet azon országokra nézve, akik nem csökkentik az adókulcsokat. A nemzetközi szokásjog szerint egy 10% alatti nyereségadó-kulcs alatt az ország adóparadicsomnak minısül. Az adóparadicsomokkal szemben az országok speciális adószabályokat alkalmaznak. Ezekkel nem kötnek kettıs adózást elkerülı, vagy befektetésvédelmi egyezményeket, nem ismerik el az ott fizetendı adókat, stb. A magyar társasági adó a Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságok és Magyarországon vállalkozási tevékenységet folytató jogi személyek eredményét adóztatja. Az adó alanyai a következık:

1. Belföldi gazdasági társaság 2. Szövetkezet 3. Munkavállalói Részvény Program 4. Jogi személyiségő munkaközösség 5. Közhasznú társaság, vizitársulat 6. Egyebek, ha van vállalkozási tevékenysége (pl. lakásszövetkezet, alapítvány, társadalmi

szervezet, önkéntes biztosító pénztár) 7. Külföldi gazdasági társaság, ha van belföldi telephelye 8. azok a külföldi vállalkozások, amelyek magyar társaságtól kapnak kamatot, jogdíjat és

szolgáltatási díjat, kivéve azok, amelyeknek az illetısége szerinti állammal van kettıs adóztatás elkerülésérıl egyezménye Magyarországnak

Néhány szervezet alanyi adómentességet kapott. Ezek valamilyen közhasznú tevékenységet folytatnak, vagy 100%-ban állami tulajdonban állnak és a nyereségük egyébként is az államé. Ezek a következık:

Adózási ismeretek

-46-

• MNB, ÁPV Rt • Büntetés-végrehajtási intézmény • Közszolgálati mősorszóró, MTI • Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Tartalékgazdálkodási Kht. • Pártok • Készfizetı kezességvállalást folytató Rt. • Felszámolás alatt állók

A felszámolás alatt állók adómentességét az indokolja, hogy a képzıdı jövedelmük a vállalat hitelezıinek veszteségét kompenzálja. A társasági adókötelezettség a társasági szerzıdés közokirattá foglalásának, ellenjegyzésének napjától a cég felszámolásáig, vagy megszőnéséig tart. Az adókötelezettség azon a napon szőnik meg, amelyen a megszőnését szabályozó jogszabály szerint megszőnik, vagy amely napot követı napon bármely egyéb okból kikerül a társasági adó hatálya alól (ideértve a cégbejegyzés iránti kérelem elutasítását vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetését is). A felszámolás kezdetével is megszőnik az adófizetési kötelezettség. A társasági adó nagyságának kiszámítása a következı séma szerint történik:

+Árbevétel - Elszámolt költségek Adózás elıtti eredmény ±Adóalap korrekciók =Adóalap *0,19 = Számított adó - Adókedvezmények = Fizetendı adó

Az adózás elıtti eredmény kiszámításának módját a számviteli törvény szabályozza. Az adózás elıtti eredmény azonban nem azonos a társasági adó alapjával. A társasági adótörvény számos korrekciós kötelezettséget ró az adózóra. Az adóalap korrekciós kötelezettségnek 5 fı okát különíthetjük el:

1. Az adóalap védelme: Oka: ha az eszközöket veszteség éri, pl: amortizáció, értékvesztés, ezt költségként számoljuk el, ezek puha költségek, ezért a törvény, korlátok közé szorítja az elszámolást – csak a TAO szerint elismert számolható el 2. Visszaélések visszaszorítása: Oka: osztalékfizetés saját részre: SZJA és TA köteles Tulajdonosi hitelnyújtás esetén a kamatjövedelem SZJA és TA mentes 3. Kettıs adóztatás elkerülése: Elhatárolt veszteség, kapott kamat utáni korrekciók 4. Gazdaságpolitikai tételek: Oka: foglalkoztatás ösztönzése, beruházás fejlesztés ösztönzése

Adózási ismeretek

-47-

Foglakoztatás ösztönzése: szakmunkástanulókra, 50%-ban megváltozott munkaképességő foglalkoztatottakra vonatkozó korrekciók Beruházás, befektetés: a tızsdei ügyletek ösztönzésére, beruházások megvalósítása 5. Egyéb kedvezmények: Iparőzési adó, adomány, visszavásárolt üzletrész korrekciói

A korrekciós kötelezettségeket, az egyes csökkentı és növelı tételeket a 6. táblázat mutatja:

9. táblázat A társasági adótörvény által elıírt fontosabb adóalap-korrekciós tételek

Adóalap növelı tételek Adóalap csökkentı tételek Költségként elszámolt, de nem a vállalkozás érdekében felmerült költség Céltartalék záróállománya, képzett céltartalék Elszámolt amortizáció, terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeg, könyv szerinti érték Bírság, büntetés, kivéve, ha önellenırzéshez kapcsolódik Követelésre elszámolt értékvesztés összege + elızı évi adócsökkentı tétel Behajthatatlan követelésnek nem minısülı adóévben leírt összege, elengedett követelés Nem hitelintézeti kötelezettség saját tıke háromszorosát meghaladó részére fizetett kamat Ellenırzött vállalkozásoknak fizetett értékvesztés, árfolyamveszteség (külföldön bejegyzett vállalkozás) Adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott juttatás, eszköz könyv szerinti értéke Adóellenırzés során megállapított adóévi költségként elszámolt összeg Forintról devizára, devizáról forintra, vagy devizáról más devizára való áttérés során a tıketartalék növeléseként elszámolt átszámítási különbözetek összege az áttérést követı adóévben Megváltási áron nyilvántartott föld, erdı értékesítésekor a könyv szerinti érték Saját tıke, a jegyzett tıke, a tıketartalék, az eredménytartalék és a lekötött tartalék (ezeknek megfelelı saját forrás) adóévi napi átlagos állománya Az átlagos állományi létszám elızı adóévhez viszonyított csökkenése és a megelızı adóév elsı napján érvényes havi minimálbér adóévre számított összege szorzatának 20 százalékkal

Elhatárolt veszteség Kapott osztalék, kivezetett érték bekerülési vagy könyv szerinti értéket meghaladó része Elhatárolt veszteség Kapott osztalék, kivezetett érték bekerülési vagy könyv szerinti értékét meghaladó része Visszaírt értékvesztés, visszaírt terven felüli értékcsökkenés Társasági adótörvény szerint elszámolható amortizáció Fejlesztési tartalék: max. adózás elıtti eredmény 50%-a, vagy 500 millió forint Vissza nem térítendı támogatás Szakmunkásképzéskor minimálbér 24%-a jogszabály, illetve 12%-a, ha tanulószerzıdés alapján 12 hónapi TB, ha szakmunkástanuló, vagy 6 hónapig munkanélküli Bírság elengedése miatt bevételként elszámolt összeg Adóellenırzés során bevételként megállapított összeg 50%-ban megváltozott munkaképességő esetén munkabér, max. minimálbérig, feltéve, hogy az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben nem haladja meg a 20 fıt Adomány, max adóalap 20%, közhasznú és kiemelten közhasznú esetén együttesen 25% Követelésbıl behajthatatlan, de késıbb befolyt, követelésre visszaírt értékvesztés Követelés értékvesztésére az adott évben adótörvény szerint elszámolható összeg Adóévi új eszköz beszerzési értéke a kis- és a középvállalkozásoknál Visszavásárolt üzletrész bevonása következtében elszámolt bevételnek a visszavásárolt üzletrész

Adózási ismeretek

-48-

Adóalap növelı tételek Adóalap csökkentı tételek növelt összege Nem vállalkozási költség címen adóalap növelı tétel a reprezentáció, üzleti ajándék

bekerülési értékét meghaladó része Alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége

A korrekciók elszámolása után kapott adóalap 19%-a lesz a számított adó. Fizetendı adó értéke azonban a kedvezményekkel csökkentett adó értékét jelenti. Az alábbi adókedvezményeket különböztethetjük meg a társasági adó esetében:

1. Beruházási kedvezmény: Az adókedvezmény az adónak a termék elıállító tevékenységbıl származó árbevételnek az összes árbevételhez viszonyított arányával számított összege.

Elmaradott térségben történı beruházás esetén Olyan területen ahol a munkanélküliségi mutató meghaladja a 15%-ot Az éves átlagos állományi létszám legalább 100 fıvel meghaladja a beruházás kezdetekor

meglévı átlagos állományi létszám értékét 2. Térségi és egyéb adókedvezmény:

1. Alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között, továbbá a szoftverfejlesztı alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség 10 százalékának megfelelı összegő adókedvezményt vehet igénybe

2. de minimis támogatások: kis- és középvállalkozás a szoftverfejlesztı alkalmazására tekintettel elszámolt bérköltség 15 százalékának megfelelı összegő adókedvezményt vehet igénybe kis- és középvállalkozások tárgyi eszköz beszerzéséhez, elıállításához pénzügyi intézménytıl igénybe vett hitel kamata után adókedvezményt vehet igénybe, amely hitel kamatának 40%-a, maximum adóévenként 6 millió Ft.

3. Fejlesztési adókedvezmény: mértéke a számított adó 80%-ig terjedhet A fejlesztési kedvezmények feltételeit a 7. táblázat mutatja. Ezeket a Pénzügyminisztérium ítéli meg pályázat alapján.

10. táblázat A fejlesztési adókedvezmény igénybevételének feltételei

Feltételek Általános Hátrányos térség

Beruházási összeg minimuma 3 milliárd, 100 millió környezetvédelmi beruházás esetén

1 milliárd

Foglalkoztatottak létszáma minimuma 150 fı 75 fı

Bértömeg növekedés minimálbér 600 szorosa 300 szorosa

Adózási ismeretek

-49-

Kis- és középvállalkozói beszállítók 30%-os növekedés

Újként beszerzett eszközök aránya 30%

A társasági adótörvényünkben az Európai Unió versenyszabályai miatt nem lehet több kedvezmény. A korábban megítélt kedvezményekkel (beruházási kedvezmény) 2007-ig lehet élni. A társasági adótörvényben szereplı osztalékadó a külföldi jogi és természetes személyeknek fizetett osztalékot adóztatja. A belföldi rezidenseknek fizetett osztalék adóját a személyi jövedelemadó-törvény határozza meg, a belföldi társas vállalkozásoknak fizetett osztalék meg nem adózik. A külföldnek fizetett osztalék is csak akkor adózik, ha azt nem fektetik be Magyarországon. A törvény szerint osztaléknak minısül:

Vállalkozásból kivont összeg, Jogutód nélküli megszőnéskor a tag részére járó eszközök azon része, ami meghaladja a

kötelezettségeket, Átalakuláskor a saját tıke csökkenése, Elengedett követelés, átvállalt tartozás, Kapcsolt vállalkozásnak fizetett szokásosnál nagyobb kamat.

Az osztalékadó mértéke 25%, ami megegyezik a személyi jövedelem-adótörvény mértékével. A társasági adóbevallás és befizetés szabályai Az adózónak az adóbevallással egyidejőleg az adóbevallás esedékességét követı második naptári hónap elsı napjával kezdıdı 12 hónapos idıszakra társasági adóelıleget kell bevallania az esedékességi idıre esı összeg feltüntetésével. Az adóbevallás idıpontja: május 31. Az adóelıleg

a) az adóévet megelızı adóév fizetendı adójának összege, ha az adóévet megelızı adóév idıtartama 12 hónap volt,

b) az adóévet megelızı adóév fizetendı adójának a mőködés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összege minden más esetben.

Az adóelıleg fizetési szabályai

a) havonta, egyenlı részletekben esedékes, ha az elızı adóévi fizetendı adó meghaladja az 5 millió forintot, minden hónap 20.-ig b) háromhavonta, egyenlı részletekben esedékes, ha az elızı adóévi fizetendı adó legfeljebb 5 millió forint, negyedévet követı hó 20.-ig c) A mezıgazdasági és erdıgazdálkodási ágazatba, a halászati ágba sorolt adózónál az adóév elsı negyedévében az éves adóelıleg 10 százaléka, második negyedévében 20 százaléka, harmadik negyedévében 30 százaléka, negyedik negyedévében 40 százaléka esedékes, ha az elızı adóévi fizetendı adó legfeljebb 5 millió forint,

Adózási ismeretek

-50-

illetve, az adóév elsı negyedévében az éves adóelıleg 3,3 százaléka, második negyedévében 6,6 százaléka, harmadik negyedévében 10 százaléka, negyedik negyedévében 13,4 százaléka esedékes havonta, ha az elızı adóévi fizetendı adó meghaladja az 5 millió forintot.

A kettıs könyvvitelt vezetı belföldi illetıségő adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelıleget az adóévben az adóévi várható fizetendı adó összegére ki kell egészítenie, december 20-án. E rendelkezés nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelızı adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot. 3.5 Személyi jövedelemadó A személyi jövedelemadó a magánszemélyek és egyéni vállalkozások éves jövedelmét terhelı sávosan progresszív adó. Bevezetésekor, 1988-ban az alábbi célokkal hívták életre. 1. Minden állampolgár egységesen adózzon a jövedelme után - Korábban az egyes személyi

jövedelmeket külön adók adóztatták, bizonyos jövedelmek (például a bérjövedelmek) egyáltalán nem adóztak. A haszonelv értelmében indokolatlan különbséget tenni adózás szempontjából a különbözı forrásokból szerzett jövedelmek között, ezért a személyi jövedelemadó rendszerében a különbözı forrásokból szerzett jövedelmeket össze kell vonni és egységesen adóztatni.

2. Az adófizetés általános kötelezettség - Ha minden polgárnak fizetnie kell az adott évi jövedelme után adót, ráébred arra, hogy az államot az ı befizetései tartják el, ezért jobban odafigyel majd arra, hogy az állam az adóforintokat mire költi el.

3. Jövedelem-újraelosztás - Az adózás sávosan progresszív jellege miatt a nagyobb jövedelmőek arányosan is többet fizetnek a költségvetésbe, mint a szegényebbek, így a jövedelemadó segít csökkenteni az elsıdleges jövedelemelosztás során keletkezı különbségeket.

4. Méltányos teherviselés - A személyi jövedelemadó rendszerébe számos kedvezmény és mentesség beépíthetı, ezért az egyes gazdaság-, és társadalompolitikai célok megvalósulásának kiváló eszköze lehet a fizetıképesség elvébıl kiindulva.

5. Alanya a magánszemély, nem a család - A magánszemély önmaga számítja ki, vallja és fizeti be az adóját. Az adóbevallás évente egyszer történik, de közben a kifizetett jövedelmek után a kifizetınek adóelıleget kell levonnia.

A jövedelemadó esetében nagy viták forrása volt és mindmáig az, hogy ki legyen az adózás alanya - a család vagy a magánszemély. Az alábbiakban összefoglaljuk a családi jövedelemadó elınyeit és hátrányait a személyi jövedelemadóval összehasonlítva. Családi jövedelemadózás

Adózási ismeretek

-51-

A családi jövedelemadó elınye a személyi jövedelemadóval szemben: 1. Ha a családot egy egységnek tekintjük, akkor az adózás figyelemmel lesz az eltartottak

számára. Ha egy családban a férj sokkal többet keres, mint a feleség, és több gyermeket nevelnek, a progresszivitás miatt a családnak sokkal kevesebb jövedelme lesz, mintha egyenlıen keresne a feleség és a férj és/vagy gyermekük sem lenne. Ugyanis a férj jövedelmébıl nagyon sokat vonnak le. A családi jövedelemadózás ezt az igazságtalanságot kiküszöböli, ugyanis itt a család jövedelmét elosztják a család tagjainak számával és az egy fıre esı jövedelmet adóztatják.

2. A családi jövedelemadó ösztönzi a gyermekvállalást és/vagy az idısebb rokonok ápolását, hiszen minél több a gyermek (eltartott), annál kisebb az egy fıre jutó jövedelem. Annál erısebb ez az ösztönzés, minél nagyobb a család jövedelme, így biztosítható, hogy azokban a családokban fog megnıni a gyermekvállalási kedv, akik leginkább biztosítani tudják az anyagi feltételeket a gyermeknevelésre.

3. A családi jövedelemadó ösztönzi a házasságok egyben maradását, ha a házasfelek jövedelmei között nagyok a különbségek.

4. Mivel kevesebb lesz az adózó egység, csökkennek az adminisztrációs költségek. Családi jövedelemadó hátránya a személyi jövedelemadóval szemben: 1. A nagyobb jövedelmő családok nagyobb kedvezményt kapnak, mint az alacsony

jövedelmő családok. Sıt bizonyos jövedelem alatt hiába van sok gyermek a szülık nem tudják igénybe venni a kedvezményt, ami járna nekik.

2. A gyerekszám növelésével a kedvezmény is csökken, mivel a nevezı egyre kisebb %-al növekedik. Ha egy gyermektelen párnak gyermeke születik, a nevezı 50%-al nı (2-rıl 3-ra), ha még egy gyermek születik a nevezı már csak 33%-al nı (3-ról 4-re). A gyermekek számának ösztönzése tehát degresszív.

3. Hátrányos helyzetbe kerülnek az egyedülállók, a gyermektelenek, nyugdíj mellett munkavállalók.

4. Nagy a veszélye, hogy a költségvetés adóbevétele kisebb lenne, hiszen nem lehetne megjósolni az új rendszerben befolyó adóbevételek nagyságát.

5. A rendszer sok visszaélésre adna módot. Ugrásszerően megnövekedne - papíron - a nagycsaládban élık száma. A családlétszám ellenırzése nehezen megoldható.

6. Az adóelıleg számítása nehézkesebbé válna. A kifizetıknek is nyilvántartást kellene vezetni a kedvezményezettek családi állapotáról. Kérdés, hogy ezt milyen nyilatkozat alapján tehetnék meg.

7. Bonyolultabb lenne az adóbevallás, az adókedvezmények beszámítása miatt. Magyarországon személyi jövedelemadót a belföldi illetıségő magánszemély fizeti a belföldi és külföldi jövedelme után, külföldi magánszemély a belföldön szerzett jövedelme után, ha a kettıs adóztatásról szóló egyezmények mást nem mondanak. A jövedelem a bevétel törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy bevétel hányada. A bevétel kapott vagyoni érték (természetben, pénzben kapott, átvállalt, más által kifizetett tartozás, kiadás)

Adózási ismeretek

-52-

A költség, a bevételszerzı tevékenység során felmerült, szabályszerően számlával igazolt kiadás. A sávosan progresszív adókulcsokkal adózó jövedelmek mellett vannak a rendszerben olyan jövedelmek is, amelyek elkülönülten adóznak. Az elkülönült adózás megtöri a jövedelemadózás logikáját, ezért csak szők körben és indokoltan kerülnek bevezetésre. Ezek az indokok a következık lehetnek: 1. Az adóbevételekhez képest magas adminisztrációs költségek (kisösszegő kifizetések) 2. Egyszerőbb ügykezelés (ingó, ingatlan vagyontárgy értékesítése, bérbeadása) 3. Adóellenırzés bonyolultsága, adminisztráció csökkentése (Magánvállalkozások

általányadózása) 4. Befektetések ösztönzése (osztalékadó, kamatadó) Nem kell bevallást készíteni az alábbi jövedelmekrıl:

Adómentes jövedelem Kifizetı állapította és vonta le az adót Nyugdíjas Ingó vagyonból származó jövedelem, ha az < 200 eFt. Értékpapír-kölcsönzésbıl, osztalékból, árfolyamnyereségbıl < 50 eFt. Alkalmi munkavállaló < 750 eFt. Mezıgazdasági kistermelı < évi 8000 eFt. Falusi és agroturisztikai szolgáltató tevkenységbıl < 400 eFt jövedelem Falusi vendégfogadás < 800 eFt jövedelem Falusi és agroturisztikai szolgáltató tevkenységbıl és vendégfogadás < 1200 eFt jövedelem Falusi vendéglátás < 700 eFt Magán-nyugdíjpénztár szolgáltatása Vagyonátruházásból származó bevételt, ha jövedelem nem keletkezett

Mindenképpen bevallást kell adni az alábbi személyeknek, még akkor is, ha jövedelmük az adott évben nem keletkezett: 1. egyéni vállalkozó 2. tételes átalányadózó 3. lakáscélú és biztosítási kedvezményt visszafizetı 4. befektetési adóhitel állománya van és visszafizetésre kötelezett 5. kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik A bevallásra kötelezetteknek azonban nem feltétlenül kell maguknak elkészíteni a bevallásukat. A bevallások speciális esetei az alábbiak: 1. Munkáltató tesz bevallást

a. csak egy munkáltatótól származik jövedelem b. több munkáltatótól származik, de a munkáltatók igazolást adtak. c. A munkáltató nem akarja jövedelmét számlával igazolt költségekkel csökkenteni és

nem egyéni vállalkozó.

Adózási ismeretek

-53-

2. Az adóhatóság is elkészítheti az adóbevallást az adózó kérésére, ha az adózó nem akar számlával igazolt költségekkel elszámolni és nem egyéni vállalkozó.

3. Egyszerősített bevallást kistermelı (családi vállalkozó) tehet, ha bevétele 400 eFt-nál nagyobb, de 8 millió Ft-nál kisebb és legalább bevétel 20%-ról költségszámlával rendelkezik.

A személyi jövedelemadó alapja a megállapított jövedelem. A jövedelmek adózása azonban a jövedelem forrásai szerint különbözı. A személyi jövedelemadóban megkülönböztetünk: 1) Összevonandó

a) Önálló i) Egyéni vállalkozó ii) Mezıgazdasági ıstermelı iii) Bérbeadó iv) Választott könyvvizsgáló v) Megbízási szerzıdés alapján végzett tevékenység

b) Nem önálló i) Munkaviszony ii) Országgyőlési, helyi önkormányzati képviselıi tevékenység iii) Társas vállalkozás magánszemély tagjának közremőködése iv) Társas vállalkozás választott képviselıje v) Segítı családtag tevékenysége

c) Egyéb jövedelem i) Adóterhet nem viselı járandóság (ösztöndíj) ii) Jog, követelés eladási és vásárlási értéke közötti különbség iii) Önkéntes nyugdíjpénztár által fizetett jövedelem (ha az nem nyugdíj) iv) Alacsony adókulcsú államból származó kamat, osztalék v) Értékpapír kedvezményes juttatásából származó jövedelem

2) Nem összevonandó a) Ingó vagyontárgy eladása b) Ingatlan, vagyoni értékő jog eladása c) Tartási szerzıdésbıl származó jövedelem d) Kamatból származó jövedelem e) Értékpapír-kölcsönzésbıl származó jövedelem f) Osztalékból származó jövedelem g) Árfolyamnyereségbıl származó jövedelem h) Tızsdei ügyletekbıl származó jövedelem i) Vállalkozásból kivont jövedelem

3) Vegyes jövedelmek a) Kis összegő kifizetések b) Ingatlan bérbeadása c) Társasház jövedelme d) Pénzbeni nyeremény e) Privatizációs lízing

4) Természetbeni juttatások

Adózási ismeretek

-54-

a) Reprezentáció, üzleti ajándék b) Ingyenesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás c) Üdülési csekk, sporttámogatás, hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés d) Biztosítási díj, e) Cégautó-használat (itt külön cégautó-adó) f) Kamatkedvezménybıl származó jövedelem g) Mővelıdési intézményi szolgáltatás bizonyos esetekben; az adómentesség értékhatárát

meghaladó rész adóköteles természetbeni juttatásnak számít Az összevont adóalap Az összevont adóalap megállapítása Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek esetében a személyi jövedelemadó alapja a bruttó jövedelmek munkáltatói, kifizetıi társadalombiztosítási járulék általános mértékével, illetve biztosítási kötelezettség hiányában az egészségügyi hozzájárulás általános mértékével megállapított összeggel növelt értéke. Változatlanul az összevont adóalap része az adóévben adókötelezettség alá esı valamennyi önálló és nem önálló tevékenységbıl származó, valamint egyéb bevételbıl megállapított jövedelem. Új szabály, hogy átalányadózás esetén az összevont adóalapba tartozik 2010-tıl az egyéni vállalkozói, a mezıgazdasági kistermelıi bevételbıl az átalányban megállapított jövedelem is. A jövedelem megállapításának szabályai változatlanok, de az adó/adóelıleg alapját minden esetben a jövedelembıl kiindulva a foglalkoztatói tb, illetve kifizetıi eho számított értékének hozzáadásával kell meghatározni. A bruttósítás elsısorban azt szolgálja, hogy a foglalkoztatottak számára is láthatóvá váljanak a tényleges bérköltségek. Mennyibe kerül foglalkoztatásuk a munkaadónak. Személyes közremőködıidíj-kiegészítés, vállalkozóikivét-kiegészítés Bıvül a nem önálló tevékenységbıl származó jövedelmek köre. Ha az egyszerősített vállalkozói adó (eva) hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásban a személyes közremőködı nem részesül személyes közremőködıi díjban vagy annak éves összege az adóévben nem éri el a tevékenységre jellemzı kereset éves összegét, nem önálló tevékenységbıl származó bevételnek minısül az említett társas vállalkozás által a személyes közremőködı számára kifizetett osztalék és/vagy az adóévben jóváhagyott, osztalékelılegként már kifizetett osztalék, de legfeljebb ezek együttes összegébıl az a rész, amely a személyes közremőködıi díjjal együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemzı kereset éves összegét. A több társas vállalkozásban személyesen közremőködı magánszemély esetében ezt a rendelkezést csak annál a társas vállalkozásnál kell alkalmazni, ahol a fıtevékenységre jellemzı kereset a legmagasabb. A társas vállalkozás a személyes közremőködıidíj-kiegészítés összegérıl az adóévet követı év január 31-éig köteles igazolást adni a személyes közremőködınek, aki ennek alapján - a jövedelemszerzés idıpontjának az adóév utolsó napját tekintve - a személyes

Adózási ismeretek

-55-

közremőködıidíj-kiegészítés adóalapja után az adót adóbevallásban állapítja meg, azzal, hogy az osztalék után már levont (megfizetett) adónak a személyes közremőködıidíj-kiegészítésre jutó részét levont (megfizetett) adóelılegként veszi figyelembe. Az egyéni vállalkozó esetében, ha a vállalkozói kivét nulla vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemzı kereset éves összegét, önálló tevékenységbıl származó jövedelemnek minısül a fejlesztési tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivétkiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemzı keresetet. Az egyéni vállalkozó a kivétkiegészítést - a jövedelemszerzés idıpontjának az adóév utolsó napját tekintve - adóbevallásában állapítja meg és annak adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidıig fizeti meg. Adókedvezményként vehetı igénybe a kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó, illetıleg a személyes közremőködıidíj-kiegészítésre jutó átlagos társasági adó. Ellenırzött külföldi társaságban keletkezı jövedelem Egyéb jövedelemnek minısül az ellenırzött külföldi társaság adóéve (üzleti éve) utolsó napján kimutatott, a felosztott osztalékkal csökkentett adózott eredményébıl, a magánszemély közvetlen és/vagy közvetett részesedésének arányában megállapított rész. Ha azonban az ellenırzött külföldi társaságtól a tulajdonos magánszemély a késıbbiekben osztalékjövedelmet szerez - a nyilvántartott összeg megfelelı csökkentése mellett - az osztalék mindaddig nem minısül bevételnek, amíg annak összege a korábban leadózott, nyilvántartott összeget meg nem haladja. Ezt a szabályt annak a magánszemélynek kell alkalmaznia, aki ellenırzött külföldi társaság tagja, és/vagy abban más társaság(ok) révén közvetett részesedéssel/szavazattal rendelkezik annak adóéve (üzleti éve) utolsó napján, és abban a saját, valamint közeli hozzátartozói együtt számított részesedése/közvetett részesedése vagy szavazati aránya/közvetett szavazati aránya eléri a 25 százalékot. Az adó mértéke, adójóváírás Jelentısen megemelkedik az alsó kulcs sávhatára az adókulcsok csökkenése mellett. Így évi 5 millió forintos jövedelemig az adó mértéke 17 százalék, efelett pedig 32 százalék. Ezzel összhangban változik az adójóváírás mértéke is. Az adójóváírás a bér 17 százaléka, legfeljebb havi 15 100 forint, amely teljes egészében utoljára az évi 3188 ezer forintos jövedelemnél vehetı igénybe, ezt követıen 12 százalékkal fut ki, így 4698 ezer forintos éves jövedelemszintig érvényesíthetı, efelett már nem. A magánszemélyek különadója megszőnik. Ezzel a módosítással jelentısen csökken az adóék és a marginális adókulcs az átlagkereset szintjén, míg elıbbi 54 százalékról 45,7 százalékra mérséklıdik, addig az utóbbi közel 20 százalékpontot csökken (71,2 százalékról 51,6 százalékra). A személyi jövedelemadózás sávhatárának jelentıs emelésével 2010-ben az adózók több mint 90 százaléka az alsó adókulcs szerint fog adózni.

Adózási ismeretek

-56-

A személyi jövedelemadó módosítása és a különadó megszüntetése hatására lényegében valamennyi keresetszinten emelkedik az alkalmazottak nettó keresete, elıször a 2 millió forintos havi keresetnél mutatható ki a nettó kereset csökkenése. A nettó kereset emelkedésének legnagyobb összege a 2009. évi nettó keresethez képest havi 16 ezer 500 forint, amely a havi 240 ezer forintos bruttó keresetnél jelentkezik. Adókedvezmények Az elızı években megkezdett egyszerősítı és az adóbázis szélesítésére vonatkozó lépések folytatásaként 2010-tıl az szja adókedvezmények a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezménye, a családi kedvezmény és a hosszú távú megtakarításokhoz (önkéntes kölcsönös biztosítópénztári és nyugdíj-elıtakarékossági befizetések) kapcsolódó adókiutalás, valamint a mezıgazdasági ıstermelıket megilletı kedvezmény kivételével megszőnnek. A személyi kedvezmény, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári, valamint nyugdíj-elıtakarékossági befizetésekhez kapcsolódó adókiutalások továbbra is jövedelemkorlát nélkül érvényesíthetık. Az ıstermelıi kedvezmény és a családi kedvezmény igénybevételének szabályai változatlanok, azonban a jövedelemkorlát 6 millió forintról 7 millió 620 ezer forintra emelkedik. Amennyiben a jövedelem meghaladja ezt az összeget, a kedvezmény összegébıl az értékhatárt meghaladó rész 15 százalékát meghaladó részt lehet érvényesíteni. A családi kedvezmény esetében a jövedelemkorlát gyermekszámtól függıen 635 ezer forinttal emelkedik. Ha az eltartottak száma az adóév bármely napján meghaladta a hat fıt, az adókedvezmény teljes egészében 10 millió 160 ezer forintos jövedelemig érvényesíthetı. Az adómentes juttatások megváltozott adójogi kezelése A jelenleg adómentes pénzbeli és természetbeni juttatások adójogi kezelése jelentısen átalakul. - Egyes juttatások adómentessége fennmarad. Így például: = A villamosenergia-iparban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) díjkedvezményére, a bányászatban és erdıgazdálkodásban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) szén és tőzifa járandóságának kedvezményére vonatkozó adómentesség a juttatásra való jogosultságot megalapozó jogviszony fennállásáig fennmarad. Az adómentesség csak a 2010. január 1-jét követıen létrejövı jogviszonyok tekintetében szőnik meg. Nem változik a közlekedési kedvezmények adómentességére vonatkozó szabály, az adómentesség e körben a 2010. január 1-jét követıen létrejövı jogviszonyok tekintetében is megmarad. = Az iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, ha a képzés a tevékenység ellátásának hatókörében a tevékenység ellátásának feltételeként történik. = A munkáltató által kedvezményesen vagy ingyenesen biztosított számítógép- és internethasználat (ugyanakkor a számítógép juttatása adókötelessé válik). =Az üzemanyag-megtakarítás címén adott juttatás legfeljebb havi 100 ezer forint összeghatárig. =A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetıként és árukísérıként foglalkoztatott magánszemélyek esetében az e tevékenységre tekintettel kapott

Adózási ismeretek

-57-

költségtérítésbıl napi 25 eurónak megfelelı forintösszeg. Ugyanakkor megszőnik a belföldi és a külföldi napidíj adómentessége. - Adóterhet nem viselı járandóság lesz a munkáltatói lakáscélú támogatás, a szépkorúak jubileumi juttatása, a katonai, rendıri hallgatók ösztöndíja. - Egyes béren kívüli juttatások után a munkáltatónak, kifizetınek kedvezményes, 25 százalékos mértékő adót kell fizetnie, e juttatásokat járulék-, illetıleg eho-kötelezettség nem terheli. A kedvezményes adózású juttatások esetében nem változnak a jelenleg érvényes egyedi korlátok, a kedvezményes adózású juttatásban részesíthetık köre azonban kibıvül oly módon, hogy a társas vállalkozás személyesen közremőködı tagjának (személyére és közeli hozzátartozói személyére tekintettel) adott juttatásokra is kiterjed. A kedvezményesen adózó juttatások és az egyedi korlátok a következık: A juttatás megnevezése - Egyedi korlát - Üdülési csekk juttatása, vagy a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévı üdülıben biztosított kedvezményes üdültetés. A minimálbér - Iskolakezdési támogatás. A minimálbér 30 százaléka - Munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)baA minimálbér 50 százaléka - Munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyezı pénztár(ak)ba A minimálbér 30 százaléka együttvéve - Foglalkoztatói hozzájárulás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe. A minimálbér 50 százaléka - Magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítésA tagdíj-kiegészítés lehetséges összege. - Iskolai rendszerő képzés A minimálbér két és félszerese - Helyi utazási bérlet Nincs - Melegétkeztetés18 ezer forint/hó Minimálbér: az év elsı napján érvényes kötelezı legkisebb munkabér havi összege A korlátot meghaladó rész után a juttatónak 54 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék járulékot (vagy ehót) kell fizetnie. - Azok a juttatások, amelyek az Szja-törvény 2009. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben foglalt feltételekkel és mértékig adómentesnek minısültek, de nem tartoznak a kedvezményes körbe, 2010-tıl természetbeni jutatásnak minısülnek, függetlenül attól, hogy a juttatás megfelel-e a természetbeni juttatásokra vonatkozó általános szabályoknak (minden dolgozónak azonos mértékben vagy belsı szabályzatban rögzítettek szerint stb.), vagy sem. Ezek után a juttatások után a juttatónak 54 százalék személyi jövedelemadót és az adóval növelt összeg után 27 százalék tb-járulékot (vagy ehót) kell fizetnie. Idetartozik például - a hideg étkezési utalvány juttatása, - a mővelıdésintézményi szolgáltatás, - a csekély értékő ajándék stb. Egyéni vállalkozókat érintı módosítások

Adózási ismeretek

-58-

Megszőnik a magánszemélyeket (köztük az egyéni vállalkozókat) terhelı különadó, de a vállalkozói személyi jövedelemadó kulcsa 16 százalékról 19 százalékra emelkedik. A társasági adó szabályaihoz hasonlóan a beruházáshoz, foglalkoztatáshoz, K+F-hez kapcsolódó kedvezmények kivételével megszőnnek az adóalap-kedvezmények (helyi iparőzési adó kedvezménye, szabadalom, mintaoltalom kedvezménye). Az átalányadózásban a megállapított jövedelem - felbruttósítva - része az összevont adóalapnak. Ingatlannal rendelkezı társaságban lévı részesedés átruházásának, kölcsönbe adásának, társaságból történı kivonásának adóztatása külföldi magánszemély esetében 25 százalékos forrásadót kell fizetnie a külföldi illetıségő magánszemélynek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti ingatlannal rendelkezı társaságban lévı részesedése ellenérték fejében történı átruházása, kölcsönbe adása vagy ilyen társaságból történı kivonása révén megszerzett bevételre azzal, hogy a jövedelem megállapítására az értékpapír-kölcsönzésbıl, az árfolyamnyereségbıl származó jövedelemre, illetve a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Kamat, jogdíj, szolgáltatási díj fizetése külföldi illetıségő magánszemély részére A külföldi illetıségő magánszemély részére - ha a magánszemély illetısége szerinti állam és a Magyar Köztársaság között nincs hatályos egyezmény a kettıs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén - kamat, jogdíj, szolgáltatási díj címen fizetett (juttatott) bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 30 százalék. Az adót - ha a bevétel kifizetıtıl származik - a kifizetı állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be azzal, hogy nem pénzben történı juttatás esetén a juttatást terhelı adó megfizetésére a kifizetı köteles. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni a Magyar Állam, az államháztartás alrendszerei vagy a Magyar Nemzeti Bank által fizetett, jóváírt kamatjövedelemre, a hitelintézet által fizetett, jóváírt kamatjövedelemre, továbbá a késedelmi kamatra. Szolgáltatási díjnak minısül az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet besorolása szerinti üzletvezetés, üzletviteli tanácsadás, reklám, piac-, közvélemény-kutatás, valamint máshová nem sorolt egyéb szakmai, tudományos, mőszaki tevékenységbıl az üzleti ügynöki tevékenység díja. Egyéb változások - Egyes kedvezményes adózású jövedelmek eltérı szabályai megszőnnek Megszőnik a borravaló, illetve a felszolgálási díj adóterhet nem viselı járandóságként történı kezelése. A munkáltató közvetítésével juttatott felszolgálói díj és borravaló (hálapénz) bérjövedelemként adóköteles, míg a vendégtıl közvetlenül kapott borravaló, hálapénz egyéb jövedelemnek minısül. - Átalakulnak a személyi jövedelemadó-elıleg fizetési szabályai azzal összefüggésben, hogy változik az adóalap-meghatározás szabálya, továbbá az adózók többségére vonatkozóan csak egy (az alsó) adókulcsot kell alkalmazni. Általánossá válik, hogy a számla alapján történı

Adózási ismeretek

-59-

kifizetésekbıl nem kell a kifizetınek adóelıleget levonnia. Az adóelıleg-megállapításra kötelezett kifizetı a bevételt terhelı adóelıleget a magánszemély által adott nyilatkozat (adóelıleg-nyilatkozat) figyelembevételével állapítja meg, ha a nyilatkozatot felszólítására vagy önként a magánszemély a kifizetést megelızıen rendelkezésére bocsátja. Nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintı bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni. A nyilatkozat nagyobb felelısséggel jár, mert ha annak alapján jelentıs befizetési kötelezettség marad az adóév végére, azt 12 százalék bírság is terheli, valamint ha a bevallott jövedelem lényegesen több mint a nyilatkozat szerinti, a különbözet után a bírság 39 százalék. - A szövetkezet tagi kölcsön kamatnak minısülı része a jelenleg hatályos szabályozás szerint a jegybanki alapkamatot legfeljebb annak 5 százalékával meghaladó rész, ehelyett az 5 százalékponttal meghaladó is még kamatnak számít, ezt a rendelkezést a törvény kihirdetését követı 45. naptól lehet alkalmazni. - Kamatkedvezmény adója 54 százalékra nı; a munkáltatótól származó kamatkedvezményre vonatkozó különös szabályok megszőnnek. Szuperbruttósítás 2010 A személyi jövedelemadózásban 2010-tıl bevezetésre kerül az ún. szuperbruttósítás. Ennek lényege, hogy január 1-jétıl az adóalap részévé válnak a munkáltató által fizetett, foglalkoztatót terhelı járulékok is. A számítás során a 24 százalékos nyugdíjbiztosítási járulékot, a 1,5 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a 0,5 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és az 1 százalék mértékő munkaadói járulékot kell az adóalapba számítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 100 ezer forintos havi munkabérrel rendelkezı dolgozónak jövıre 127 ezer forint után kell majd személyi jövedelemadót fizetnie. Ez önmagában hátrányos lenne az adózónak, azonban a szuperbruttósítás életbe lépésével párhuzamosan csökken az SZJA adómérték (az alsó sávban 18%-ról 17 %-ra, a felsı sávban 36 %-ról 32 %-ra), az alsó sávhatár pedig kitolódik egészen 5 millió forintig, az adózók nagy része így egykulcsos adót fizet 2010-tıl. Jövıre 5 millió forintig 17% szja-t kell tehát fizetni, ennél nagyobb éves összjövedelem esetén pedig 850 ezer forintot és az 5 millió forint feletti rész 32%-át kell leróni. SZJA adótábla 2010 megszerzett jövedelemre vonatkozó

Az adójóváírás határa is kedvezıbbé válik januártól.

Adózási ismeretek

-60-

Jelenleg a bér 18 %-a, de legfeljebb havi 11.340 forint vehetı ilyen jogcímen igénybe és maximum 1.250.000 forint összjövedelemig lehet teljesen kihasználni. Jövıre a bér 17%-a, de legfeljebb havi 15.100 forint lesz a jóváírás összeg és maximum 3.188.000 forintos éves jövedelemig jár majd teljes mértékben.

A szuperbruttósításnak nevezett változtatás az alkotmánybíróság korábbi döntése értelmében egy matematikai (technikai) jellegő mővelet, amelynek során az összevont jövedelem adó alapja megemelkedik 27 %-kal. Ennek a százalékos összegnek azonban nincs köze a vállalkozó által ténylegesen fizetett járulékokhoz, csak az általános befizetési mértékhez. 3.6 EVA 2003-tól, a 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva-törvény) elfogadásával, egy új adónem, az egyszerősített vállalkozói adó bevezetésére került sor. A hatályos jogszabályok értelmében a törvényi feltételeknek megfelelı személyek, vállalkozások határozhatnak úgy, hogy adókötelezettségüket több adónem helyett egy adó, az egyszerősített vállalkozói adó (a továbbiakban: eva) megfizetésével teljesítik, amelynek mértéke 15, majd 2006. október 1-jétıl 25 százalék. Az eva a törvényhozó szándéka szerint a kisvállalkozások adminisztrációs és adófizetési terheit kívánta csökkenteni, költségvetési oldalon pedig a bevételek növelése volt a cél. Az egyszerősített vállalkozói adó jelentısége Az eva lényege, hogy az adónemhez tartozó adózó a 15, 2006. október 1-jétıl pedig 25 százalékos mértékő adó megfizetésével kiváltja a többi adónemben fennálló adókötelezettség teljesítését. A kiváltás az alábbi adónemekre vonatkozik:

1. egyéni vállalkozó esetében 2. o a vállalkozói személyi jövedelemadóra (16 %); o a vállalkozói osztalékalap után fizetendı személyi jövedelemadóra (25, 35 %)

vagy átalányadóra; o az általános forgalmi adóra (kivéve: a jogutódlással megszerzett vagyon evás

idıszakban történı kivonását); o a cégautóadóra;

Adózási ismeretek

-61-

3. jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok esetében o a társasági adóra (16 %); o a tagnak juttatott osztalék után fizetendı személyi jövedelemadóra (25, 35 %); o a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóra; o az általános forgalmi adóra (kivéve: a jogutódlással megszerzett vagyon evás

idıszakban történı kivonását); o a cégautóadóra. o

Aki az evát választja - és ezt a döntést az adóhatóság is elfogadja - annak adókötelezettségének teljesítése során az Eva-törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmaznia a többi vonatkozó adójogszabály rendelkezéseit. Az eva választására jogosultak köre Az evát csak az Eva-törvényben felsorolt alanyok választhatják, akik a következık:

1. az egyéni vállalkozó; 2. a közkereseti társaság; 3. a betéti társaság; 4. a korlátolt felelısségő társaság; 5. a szövetkezet és a lakásszövetkezet; 6. az erdıbirtokossági társulat; 7. a végrehajtói iroda; 8. az ügyvédi iroda és közjegyzıi iroda; 9. a szabadalmi ügyvivıi iroda. A felsoroltak is csak akkor lehetnek evások, ha a

bejelentkezés évében és az azt megelızı adóévben: 1. a magánszemély egyéni vállalkozóként tevékenységét folyamatosan végezte; 2. a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nem alakult át (ideértve a

kiválást és a beolvadást), valamint a jogi személyben, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban (az öröklést kivéve) egyetlen új tag sem szerzett (illetve új tagok nem szereztek összesen) 50%-ot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést;

3. az adóhatóság nem rendelte el jogerısen számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabását vele szemben;

4. a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nem állt végelszámolás, bíróság által jogerısen elrendelt felszámolás hatálya alatt;

5. az adózó az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a használt ingóságokra, mőalkotásokra, győjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó, vagy az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására;

6. az egyéni vállalkozó az általa végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás alapján bevételt, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a számvitelrıl szóló törvény elıírásainak megfelelıen árbevételt (vagy annak megfelelı bevételt) számolt el.

2007. január 1-étıl új rendelkezése a törvénynek, hogy az elızıekben felsoroltak közül a magánszemély egyéni vállalkozóra a folyamatos tevékenység végzésére és - az általa végzett

Adózási ismeretek

-62-

termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás alapján történı - bevételszerzésre vonatkozó feltétel nem vonatkozik arra, aki

1. tevékenységét ügyvédként, szabadalmi ügyvivıként, vagy szolgálatát közjegyzıként, önálló bírósági végrehajtóként szünetelteti, továbbá

2. gyermekgondozási segélyben (gyes) vagy gyermekgondozási díjban (gyed) részesül. EVA alanyiság Új elıírás 2010. január 1-jétıl Az egyéni cég is választhatja az EVA-t, az általános feltételek szerint, két adóév elteltével, vagyis a jogelıd nélkül 2010-ben megalakuló egyéni cég legkorábban 2012-re jelentkezhet be 2011. december 20-áig az eva hatálya alá. Ha az evaalany egyéni vállalkozó, egyéni céget alapít, az egyéni vállalkozó evaalanyisága az alapítást megelızı nappal megszőnik, az egyéni cég pedig a társasági adó alanyává válik, és további két adóév elteltével lehet eva-s. Megszőnik az egyéni vállalkozó evaalanyisága, ha átruházás révén megszerzi az egyéni cég vagyoni betétjét. Ha az evás egyéni cég tagja a tag halála, cselekvıképességének korlátozottá válása miatt cserélıdik, az egyéni cég evaalany maradhat. Ha az új tag úgy dönt, hogy nem akar evás lenni, az egyéni cég a társasági adó alanyává válik. A korlátolt mögöttes felelısséggel mőködı evás egyéni cégnek kettıs könyvvitelt kell vezetnie. A korlátlan mögöttes felelısséggel mőködı evás egyéni cég választhat, hogy a bevételi nyilvántartás vagy a kettıs könyvvitel szabályai szerint teljesíti nyilvántartási kötelezettségét. Döntését az evaalanyisága alatt nem változtathatja meg. Ha a korlátlan mögöttes felelısséggel mőködı egyéni cég tagja korlátoltra módosítja a felelısségét, evaalanyisága a változást megelızı nappal megszőnik. Ezzel szemben, ha a tag a korlátolt felelısségét korlátlanná változtatja, evaalanyisága megmarad. Ha a korlátlan mögöttes felelısséggel mőködı egyéni cég evás lesz, és bevételi nyilvántartást választ, akkor 25%-os osztalék utáni adót kiváltó adót köteles fizetni. Ha az egyéni vállalkozó azért kerül ki az eva hatálya alól, mert egyéni céget alapít, vagy megvásárol, adókötelezettségét a megszőnésre vonatkozó elıírások szerint kell megállapítania. Az egyéni céget alapító egyéni vállalkozóknak nem kell fizetnie személyi jövedelem adót az eva hatálya alá történı bejelentkezésekor kötelezettségeként továbbvitt fejlesztési tartalék, 10%-os adókulcs érvényesítése miatt adókülönbözetet kisvállalkozói kedvezmény, kisvállalkozói adókedvezmény és foglalkoztatási kedvezmény után. Meg kell viszont fizetnie, ha evaalanyisága egyéni cég vagyoni betétjének megszerzése miatt szőnik meg. A bevételre vonatkozó kritériumok Az elızıeken túlmenıen az lehet az eva alanya, akinek (amelynek)

1. a bejelentés évét megelızı adóévben (az adóévet megelızı második adóévben, üzleti évben) - ha elıtársasági mőködésének kezdı napja az adóévet megelızı második naptári évben, utolsó napja az adóévet megelızı naptári évben volt, akkor elıtársasági mőködése adóévében - éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladta meg,

Adózási ismeretek

-63-

2. az adóévet megelızı adóévben (üzleti évben) ésszerően várható éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladja meg.

Ebben a körben bevételnek minısül

1. a még nem eva-alany egyéni vállalkozó esetében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az - ahhoz kapcsolódóan az általános forgalmi adóról szóló törvény elıírásainak megfelelıen áthárított - általános forgalmi adóval,

2. a még nem eva-alany jogi személyeknél, jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságoknál bevételnek minısül - a számviteli törvény elıírásainak megfelelıen - az eredménykimutatásban kimutatott árbevétel, bevétel vagy az eredménylevezetésben kimutatott adóköteles bevétel, növelve az általános forgalmi adóval,

3. a már evás adóalanynál az eva törvény elıírásainak megfelelıen meghatározott bevétel. Az adóalanyiság választásának további feltételei, hogy az adóalany ésszerően várható bevétele az adóévben a 25 millió forintot nem haladja meg és az evás adóévben nem folytat:

1. a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet;

2. a vámjogszabályokban rögzített közvetett képviselıi tevékenységet A tulajdonosi szerkezetre vonatkozó szabályok A jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az adóévben a korábban kifejtetteken túl akkor lehet adóalany, ha

1. valamennyi tagja magánszemély (ideértve a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezetét is), de az adózó tulajdonában lévı saját üzletrész a feltétel teljesülését nem érinti;

2. más jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban nem rendelkezik részesedéssel (kivéve, ha az szövetkezeti hitelintézet által kibocsátott részjegy vagy nyilvánosan mőködı részvénytársaság nyilvánosan forgalomba hozott részvénye).

Az adóalanyiság megszőnése Az adózó adóalanyisága megszőnik:

1. a naptári év utolsó napjával, ha a naptári évet követı adóévre bejelentette, hogy adókötelezettségeit nem az Eva-törvény rendelkezései szerint teljesíti, vagy e bejelentését jogszerőtlenül nem tette meg. Az adózó az adóévet megelızı december 20-áig - az erre a célra rendszeresített nyomtatványon - jelentheti be az adóhatóságnak e tárgyú döntését, és ezt a bejelentését az említett idıpontig írásban vissza is vonhatja. Kiemelendı, hogy a bejelentést meg kell tenni, ha az adózó december 20-án nem felel meg az eva-alnyiság bármely feltételének, vagy adóhatóságnál (vámhatóságnál) nyilvántartott adótartozása van (az adózóra, bár az adóhatóság a bejelentés hiányában továbbra is eva-adózóként tartja nyilván, az adott adóévben nem lehet az idevágó rendelkezéseket alkalmazni, ha a bejelentést jogszerőtlenül nem tette meg);

2. a változás bekövetkezésének napját megelızı nappal, ha a változás révén már nem felel meg az adóalanyiságra elıírt bármely feltételnek;

Adózási ismeretek

-64-

3. az adóalanyiság választására jogosító értékhatár meghaladásának napját megelızı nappal;

4. az adóhatóság határozata jogerıre emelkedésének napjával, ha terhére az adóhatóság számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, vagy az ellenırzés akadályozása miatt mulasztási bírságot állapított meg;

5. a magánszemély adóalany egyéni vállalkozói jogállása megszőnésének napjával; 6. a végelszámolás, a felszámolás kezdı idıpontját megelızı nappal, egyébként a jogutód

nélküli megszőnés napjával; 7. a részesedés megszerzésének napját megelızı nappal, ha a jogi személyben, jogi

személyiség nélküli gazdasági társaságban 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést szerez olyan magánszemély (összesen 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést szereznek olyan magánszemélyek), akivel (akikkel) a naptári évben korábban nem állt tagi jogviszonyban; az öröklés esetére e rendelkezést nem kell alkalmazni.

Az adóalanyiság megszőnését követı négy adóévben nincs lehetıség az eva választására. Nyilvántartási kötelezettség Az egyéni vállalkozók bevételi nyilvántartás vezetésére kötelesek. A korlátolt felelısségő társaság, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az erdıbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivıi iroda és a közjegyzıi iroda az evával összefüggı nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelrıl szóló törvény elıírásai szerinti kettıs könyvvitellel köteles teljesíteni. A közkereseti társaság és a betéti társaság választhatja az Eva-törvény szerinti bevételi nyilvántartást vagy a számviteli törvény szerinti kettıs könyvvitelt. A választásról az elsı bejelentéssel egyidejőleg - nyomtatványon - kell nyilatkozni, ezt a nyilatkozatot az adózó késıbb nem változtathatja meg, és nem vonhatja vissza. Az adóalanynak idırendben, folyamatosan, ellenırizhetı módon, az Eva-törvény melléklete elıírásainak megfelelıen nyilván kell tartania, és rögzítenie kell minden olyan adatot, amely adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenırzéséhez szükséges. Ezekben változtatni csak bizonylat alapján lehetséges, és természetesen az eredeti adatnak a változtatást követıen is megállapíthatónak kell maradnia. A bizonylatot (ide értve a beszerzésekrıl kapott bizonylatot is), a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megırizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Az Eva-törvény melléklete részletes elıírásokat tartalmaz a nyilvántartási kötelezettség teljesítésére:

1. megadja a bizonylat fogalmát, tartalmi kellékeit, 2. rendelkezik a szigorú számadási kötelezettségrıl, valamint a nyilvántartások

tartalmáról.

Az eva alapja és mértéke Az eva alapja az adóalany által az adóévben megszerzett összes bevétel, amelyet módosítani kell az eva törvényben (2002. évi XLIII. tv.) meghatározott korrekciós tételekkel.

Adózási ismeretek

-65-

Az eva mértéke a pozitív adóalap 25 százaléka, majd 2010. január 1. napjától a pozitív adóalap 30 százaléka. A bevétel Az eva megállapítása szempontjából bevételnek minısül:

1. a számviteli törvény (2000. évi C. tv.) hatálya alá nem tartozó adóalanyok esetében az eva törvényben rögzítettek, illetve

2. a számvitelrıl szóló törvény hatálya alá tartozók esetében a számviteli törvény rendelkezései szerint elszámolt árbevétel, bevétel.

A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalanyok esetében - az eva törvényben foglaltak szerint - bevételnek minısül a bármely jogcímen és bármilyen formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított áfát is. Vagyoni érték különösen a pénz, az utalvány (mint például a kereskedelmi utalvány és minden más hasonló jegy, bón, kupon, valamint egyéb tanúsítvány, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhetı, illetıleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére), a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett, elévült kötelezettség vagy átvállalt tartozás. Az elengedett, elévült kötelezettség és más által átvállalt tartozás esetében a bevétel az adóalany megszőnt kötelezettségének, illetve megszőnt tartozásának összege. A bevétel csökkenthetı a jogszabályi kötelezettség alapján tárgyévben visszafizetett támogatás összegével. A bevételt - értelemszerően - forintban kell meghatározni. Utalvány esetében a bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhetı, illetve kötelezettség csökkentésére felhasználható. Nem minısül bevételnek a vagyoni érték, ha

1. azt az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsön, hitel, a tag vagyoni hozzájárulása);

2. az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany (ideértve a tevékenységét folytató özvegyet, örököst is) részére nem ellenértékként (ellenszolgáltatásként) történı visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét és a visszatérített adót, valamint az adóalanyiság idıszaka elıtt megszerzett értékpapír átruházása révén megszerzett ellenértékbıl azt a részt, amely nem haladja meg az értékpapírnak az adóalanyiság elsı adóévét megelızı üzleti év utolsó napjára vonatkozóan a számvitelrıl szóló törvény rendelkezései szerint megállapított könyv szerinti értékét, de ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot);

3. a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles megfizetni (ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minısül);

Adózási ismeretek

-66-

4. az egyéni vállalkozó adóalany esetében magánszemélyként, nem a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben kapott vagyoni érték (így különösen az ápolási díj, a biztosító szolgáltatása).

A bevétel értékének meghatározása Nem pénzben megszerzett vagyoni érték esetében a bevétel a vagyoni értéknek a megszerzése idıpontjára megállapított szokásos piaci ára. A szokásos piaci ár az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények között egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. Ha a bevételt külföldi fizetıeszközben határozták meg, akkor az átszámításhoz az utolsó bizonylat kibocsátásának napján - más esetben a bevétel megszerzésének a napján - érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett eladási árát kell alkalmazni, amelyet belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkezı hitelintézet devizában jegyez. Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek ilyen jegyzése nincs, a forintra történı átszámításhoz azt az adott külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank a bizonylat kibocsátásnak napját - más esetben a bevétel megszerzésének a napját - megelızı naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé. A bevétel megszerzésének idıpontja A bevétel megszerzésének idıpontjánál szintén meg kell különböztetni a számviteli törvény hatálya alá tartozó és oda nem sorolt adóalanyokat. Elıbbieknél a számviteli törvényben meghatározottakat kell alapul venni, a többi adóalanynál (az egyéni vállalkozó, illetve az evát választó közkereseti társaság és betéti társaság esetében) pedig az eva törvény az irányadó. Az eva törvény szerint a bevétel megszerzésének idıpontja:

1. pénz kapcsán az átvétel, a jóváírás napja, dolog, értékpapír, váltó, csekk és más hasonló okiratnál az átvétel napja, dematerializált értékpapírnál (olyan névre szóló értékpapír, amelynek nincs sorszáma, a tulajdonos nevét, egyértelmő azonosítására szolgáló adatokat pedig az értékpapírszámla tartalmazza) pedig az értékpapír-számlán való jóváírása napja;

2. igénybe vett szolgáltatás esetében az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési idıponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem);

3. forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog (pl. a goodwill, azaz a cég üzleti jóhíre ilyen forgalomképes vagyoni jog) esetében a bevétel megszerzésének idıpontja az a nap, amelytıl kezdıdıen az adóalany a jog gyakorlására, átengedésére vagy megszüntetésére jogosult;

4. elengedett, elévült kötelezettség és átvállalt tartozás kapcsán a bevétel megszerzésének idıpontja az a nap, amelyen az adóalany kötelezettsége, illetve tartozása megszőnik;

5. az elızıekben nem említett minden más esetben az a nap, amelytıl kezdıdıen az adóalany a bevétel tárgyát képezı vagyoni értékkel rendelkezni jogosult;

Adózási ismeretek

-67-

6. a bizonylat kibocsátásának napját követı 30. nap, ha az adóalany a bevételt a felsorolt idıpontokig még nem szerezte meg (bizonylatmódosítás esetén a kibocsátás napján kell a bevételi nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerően módosítani).

Korrekciók általános szabályai A törvény korrekciós tételeket is használ, amelyek értelemszerően módosítják a bevétel összegét. Valamennyi adóalany vonatkozásában növeli a bevételt az adóévben megszerzett bevétel, ha annak fizetésére (teljesítésére) olyan személy köteles, amellyel az adóalany a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényben meghatározott kapcsolt vállalkozási viszonyban áll. Az eva alapját - 2004. január 1-jétıl alkalmazhatóan - csökkenti:

1. jogszabály vagy jogerıs bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott kártérítés, kártalanítás,

2. az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelısségbiztosítójától vagy harmadik személytıl a káreseménnyel kapcsolatosan kapott bevétel, továbbá

3. az adóalany biztosítójától elemi kárra tekintettel kapott bevételként elszámolt kártérítés összege.

Az eva törvény az egyes adóalanyokra speciális korrekciós tételeket is megállapít. Ha az adóalany a speciális korrekciós tételeken túlmenıen az adóévben olyan bevételt szerzett (mutatott ki), amelynek alapján személyi jövedelemadó, társasági adó vagy általános forgalmi adó megállapítására (volt) kötelezett, az eva alapját csökkentheti a bevétel azon részével, amelyre az említett adót megállapította. Az egyéni vállalkozók korrekciós tételei Az egyéni vállalkozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt csökkenti az adóévben megszerzett olyan bevétel, amelyet a vállalkozói személyi jövedelemadó vagy az átalányadó alapjának meghatározásakor már megszerzett bevételnek kellett tekinteni. Növeli az egyéni vállalkozó bevételét az adóalanyiság megszőnésének adóévében az az összeg, amelyet az eva törvény vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint - az eva törvény szerinti adóalanyiság, illetve az átalányadózás választása miatt - az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó elıírásoknak megfelelıen a meglévı készletekkel kapcsolatban megállapított, kivéve, ha az egyéni vállalkozó az adóalanyiság megszőnését követıen az átalányadózást választja. A számviteli törvény hatálya alá tartozók korrekciós tételei A számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt csökkenti az az adóévi bevétel, amelyet a számvitelrıl szóló törvény rendelkezései szerint az egyszeres könyvvitelrıl a kettıs könyvvitelre való áttérés miatt nyitást követı korrekciós tételként számolt el.

Adózási ismeretek

-68-

Ugyanezen adóalanyi körben az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt

1. növeli az adóévben (üzleti évben) megszerzett összes kapott elıleg; 2. de csökkenti az elızı rendelkezés alapján a megszerzett összes bevétel növeléseként

elszámolt kapott elılegbıl az adóévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy visszafizetett összeg.

Korrekció az evás közkereseti társaság és betéti társaság esetében. Az evát választó közkereseti társaság és betéti társaság bevételeit csökkenti az adóévben megszerzett olyan bevétel, amelyet

1. az adóévet megelızı bármely üzleti évre vonatkozóan a számvitelrıl szóló törvény rendelkezései szerint a mérlegben az aktív idıbeli elhatárolások között mutatott ki;

2. a bejelentés üzleti évére (adóévére) vonatkozóan a számvitelrıl szóló törvény rendelkezései szerint az egyszerősített mérlegben kimutatott vevıkkel szembeni követelés alapján számolt el.

Az evás kkt. és bt. esetében a bejelentés adóévét követı elsı adóévben az eva alapjának megállapításakor az összes bevételt növeli az a bevétel, amelyet az adóévet megelızı üzleti évre vonatkozóan a számvitelrıl szóló törvény rendelkezései szerint készített beszámoló

1. mérlegében a passzív idıbeli elhatárolások között, 2. egyszerősített mérlegében a tevékenységhez jogszabály vagy államközi megállapodás

alapján kapott vissza nem térítendı támogatás alapján a kötelezettségek között mutatott ki.

Adóalap Új elıírás 2010. január 1-jétıl A bevételi nyilvántartást vezetı egyéni vállalkozónál, egyéni cégnél növeli az adóalapot az evaalanyiság megszőnéséig kiszámlázott, de meg nem szerzett bevétel. Adókulcs Új elıírás 2010. január 1-jétıl Az eva mértéke 30%-ra emelkedik. 50%-os evakulcsot kell alkalmazni, ha az adózó túllépi a bevételi határt. A magasabb kulccsal nem az egész bevétel, hanem annak a 25 millió forint feletti részére kell adózni. Ha az adózó bevételei nem haladják meg a 25 millió forintot, de az adóalap-korrekció miatt az adóalapja ennél nagyobb, az értékhatárt meghaladó részre is 30% az adó. Adóbevallás Az evát adóévenként kell megállapítani és bevallani. Az adóév a naptári év, abban az évben pedig, amelyben megszőnik az adóalanyiság, értelemszerően a naptári év elsı napjától a megszőnés napjáig terjedı idıszak. A bevallás benyújtásának határideje:

1. a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalanyok esetében az adóévet követı február 15., de ha az adóalanyiság év közben szőnik meg, akkor a megszőnést követı 30. nap,

Adózási ismeretek

-69-

2. a többi adóalany esetében az adóévet követı év május 31., ha azonban az adóalanyiság év közben szőnt meg, akkor az adóalanyiság megszőnését követı 150. nap.

Az evaelıleget az adóév elsı három negyedévére negyedévenként kell megállapítani, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelıleget, valamint az adóelıleg kiegészítést az adóévre vonatkozó bevallásban bevallani. Az egyéni vállalkozónak a bevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság bevallásában az adatokat az adózás rendjérıl szóló törvény elıírásainak megfelelıen, ezer forintra kerekítve szerepelteti. Adóelıleg Az adóalany az adóév elsı három negyedévére a negyedévet követı hónap 12. napjáig köteles adóelıleget fizetni. A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóelıleg alapja a negyedévben elszámolt összes bevétel, értelemszerően módosítva az Eva törvény szerinti korrekciós tételekkel. A számvitelrıl szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóelıleg alapja a negyedévben elszámolt árbevétel, bevétel, növelve a negyedévben megszerzett kapott elıleg összegével, csökkentve a korábban az adóelıleg alapját növelı tételként figyelembe vett kapott elılegbıl a negyedévben a teljesítésre tekintettel elszámolt vagy a negyedévben visszafizetett összeggel, értelemszerően módosítva a korrekciós tételekkel. Az adó megfizetése Az adóelıleget a december hónap 20. napjáig az adóévi várható fizetendı adó összegére ki kell egészíteni. Az adóalany az adóévre megállapított evát - az adóévben már megfizetett adóelılegek beszámításával - a bevallás benyújtására elıírt határidıig megfizeti. Ha az adóévben már megfizetett adóelılegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a különbözetet az adóalany bevallásában, az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban a bevallás benyújtására elıírt határidı napjától (esedékességtıl) jogosult visszaigényelni. Az eva, az adóelıleg megfizetésének idıpontja az a nap, amelyen az adózó belföldi pénzforgalmi számláját az azt vezetı pénzforgalmi szolgáltató megterhelte. A visszaigényelt különbözetet az adóhatóság az adóalany belföldi pénzforgalmi számlájára utalja vissza. EVAalany ÁFA fizetése Változás 2010. január 1-jétıl A szolgáltatás nyújtás teljesítési helyének meghatározásakor az evaalanyt is áfaalanynak kell tekinteni, így ha másik államban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, a szolgáltatás nyújtása után az evaalanynak kell az áfát megfizetnie. Az evaalanynak valamennyi közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletéhez közösségi adószámmal kell rendelkeznie. EVAalany ÁFA bevallása Változás 2010. január 1-jétıl

Adózási ismeretek

-70-

Az evaalanynak a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletet az adófizetési kötelezettség keletkezését követı hónap 20-áig kell bevallania és az ügylethez kapcsolódó áfát befizetnie. Nem kell bevallást tenni arról az idıszakról, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott. A közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletekrıl havonta összesítı nyilatkozatot kell benyújtani az ügylet teljesítését követı hónap 20-áig. Nem kell összesítı nyilatkozatot tenni arra az idıszakra, amelyben az adózó nem folytatott közösségi kereskedelmet. Jövedelemadó, társasági adó Változás 2009. január 1-jéig visszamenıleg. Ha az egyéni vállalkozó vagy társaságiadóalany átjelentkezik az eva hatálya alá, és a bejelentkezés adóévében vagy azt megelızıen a 10%-os adókulcsot alkalmazta, akkor emiatt nem kell lekötött tartalék összege után vállalkozói személyi jövedelemadót, illetve társasági adót fizetnie, de az evaalanyisága alatt is be kell tartani a kedvezményes adókulcs alkalmazására elıírt feltételeket. Ha ezt elmulasztja, utólag kamattal növelt személyi jövedelemadót, illetve a társasági adót is meg kell fizetnie. Bevallási határidı Változás 2010. január 1-jétıl A bevételi nyilvántartást vezetı adóalany bevallásának benyújtási határideje az adóévet követı február 25-e. Szünetelés Változás 2010. január 1-jétıl A tevékenységét szüneteltetı egyéni vállalkozó evaalany maradhat. Bejelentkezhet az eva hatálya alá akkor is, ha az irányadó idıszakban tevékenységét nem folyamatosan végezte, és vállalkozói bevételt nem számolt el. EVA hatály alá tartozó egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége Az egyszerősített vállalkozói adó szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozó járulékokat a tevékenysége piaci értéke után köteles megfizeti meg azzal, hogy havi bevallásban a tényleges jövedelmének feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a járulékot (tagdíjat) a tényleges jövedelme, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. A konstrukció tehát változatlan, csak éppen a minimálbér kétszerese helyett a tevékenység piaci értéke az általános járulékalap. A törvény továbbra is adós a "tényleges jövedelem" meghatározásának a szabályozásával. Továbbra is módja lesz az "evás" egyéni vállalkozónak a magasabb összegő társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalni magasabb járulékalap után a járulékfizetést. E nyilatkozat az adóévre szól, melyet elsı ízben az adóévet megelızı év december 20-áig, azt követıen a november hónapra vonatkozó járulékbevallásával egyidejőleg kell az APEH-hoz benyújtani. A diák vagy heti 36 órás foglalkoztatással rendelkezı egyéni vállalkozó járulékalapja változatlanul az EVA alap 4 százaléka, míg a kiegészítı tevékenységet folytatónak minısülı egyéni vállalkozó az EVA alap 10 százaléka után fizet nyugdíjjárulékot.

Adózási ismeretek

-71-

Az EVA hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót - azzal, hogy az EVA mértéke 30 százalékra nı - egyéb módon nem érinti a tevékenység piaci értékének a fogalmával összefüggı SZJA és EHO szabályok. A kezdı egyéni vállalkozó az eddigiekkel megegyezı módon az elsı évben a minimálbér alapul vételével köteles járulék fizetésére azzal, amennyiben a tárgyhónapban a kezdı egyéni vállalkozó vállalkozói kivétje (vagy átalányban megállapított jövedelme) meghaladja a minimálbért, akkor a járulékbevallásában nyilatkozhat arról, hogy a járulékokat a kivét, illetıleg az átalányban megállapított jövedelem alapulvételével fizeti meg. A heti 36 órát elérı foglalkoztatással rendelkezı vagy nappali tagozatos tanulmányok mellett tevékenységet folytató vállalkozó továbbra is csak a tényleges kivétje alapul vételével köteles a járulékokat megfizetni. A kiegészítı tevékenységet folytató egyéni vállalkozó szintén a tényleges kivétje után (a várhatóan havi 4950 forintos egészségügyi szolgáltatási járulék mellett) fizeti meg a 9,5 százalékos nyugdíjjárulékot. Az viszont még nem tisztázott, hogy az e körbe tartozók esetében a tevékenység piaci értéke eltérı lesz-e a fıfoglalkozásúakétól. Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított a minimum járulékfizetési kötelezettsége - fıszabályként - az egyéni vállalkozásában áll fenn, míg a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezı jövedelem. Ettıl eltérıen az egyéni vállalkozó a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján évenként az adóév egészére választhatja, hogy a tevékenység piaci értéke, illetıleg - az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban tett bejelentés esetén - legalább a minimálbér után történı járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti. E választása alapján az egyéni vállalkozásában a tényleges kivét után kötelezett járulékfizetésre. Egyéni vállalkozó járulékterhez 2010-ben Kezdjük ennek az állításnak a bizonyítását a fıfoglalkozású, többes jogviszonyban nem álló, nem evás és nem átalányadózó egyéni vállalkozóval, aki 2010-ben 27 százalékos társadalombiztosítási járulékot (24 százalékos nyugdíjbiztosítási + 2 százalékos egészségbiztosítási járulék + 1 százalékos munkaerı-piaci járulék), illetve egyéni járulékként 9,5 százalék nyugdíjjárulékot, 6 százalék egészségbiztosítási járulékot és 1,5 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizet. A tb. és egyéni járulék tehát immár magában foglalja a vállalkozói járulékot, illetve a teljesség kedvéért rögtön tegyük hozzá, hogy január 1-jétıl megszőnik a havi 1950 forintos tételes EHO is. A járulékok alapja - fıszabályként a kivét (Szja.tv. 16. § (4) bekezdése), de legalább havi átlagban - a tevékenység piaci értéke, de amennyiben - jövedelem nem éri el a tevékenység piaci értékét, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képezı jövedelem

Adózási ismeretek

-72-

feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képezı jövedelem, de - legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. A járulék alap tekintetében tehát lényegében mindössze annyi a változás, hogy az eddigi minimálbér kétszeres helyett a tevékenység piaci értéke az ajánlott minimum, de ha ettıl a a vállalkozó eltekint, akkor az ennél alacsonyabb tényleges kivét, de legalább a minimálbér alapul vételével fizeti meg a járulékokat. A tevékenység piaci értékét a Tbj. tv. úgy definiálja , hogy az nem más, mint a természetes személy fıtevékenységére jellemzı, a piaci viszonyoknak megfelelı díjazás. Dehogy ez forintosítva mit jelent, arról semmit sem tudunk. Pedig kulcsfogalomról van szó. Ugyanis - a bevezetınkben említett változások - a tevékenység piaci értékéhez kötıdnek. Az Szja.tv. 16. § (5) bekezdése értelmében ugyanis, ha a vállalkozói kivét nulla vagy éves összege nem éri el az adóévben a tevékenységre jellemzı kereset éves összegét, önálló tevékenységbıl származó jövedelemnek minısül a fejlesztési tartalékkal csökkentett vállalkozói osztalékalap, de legfeljebb abból az a rész (bármelyik a továbbiakban: kivét-kiegészítés), amely a vállalkozói kivéttel együtt, illetve ennek hiányában eléri a tevékenységre jellemzı keresetet. Az egyéni vállalkozó a kivét-kiegészítést - a jövedelemszerzés idıpontjának az adóév utolsó napját tekintve - adóbevallásában állapítja meg és annak adóalapja után az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidıig fizeti meg. De ez még mind nem elég, hiszen az Eh tv. szerint a vállalkozói kivét és a kivé-kiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó tevékenység piaci értéke tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott társadalombiztosítási járulék alapját meghaladó része után a 27 százalékos EHO-t is meg kell fiezetnie. Magyarul: ha az egyéni vállalkozó havi pl. csak 100 ezer forint, de a tevékenysége piaci értéke havi 200 ezer forint (nem ismerjük még a nagyságrendet sem), akkor lehetıségei a következık: - 200 ezer forint után megfizeti a járulékokat és 200 ezer x 1,27 után az SZJA-t - 100 ezer forint után megfizeti a járulékokat, 100 ezer forint után megfizeti a százalékos EHO-t és 200 ezer x 1,27 forint után az SZJA-t, - úgy "igazítja" bevételét, hogy ne legyen "módja" a vállalkozói osztalékalapból "kiegészíteni" jövedelmét a tevékenység piaci értékére. 12. táblázat EVA alany járulékfizetési kötelezettsége Megnevezés Tb.

járulékalap Járulékfizetési kötelezettség

EHO fizetési kötelezettség

Baleseti járulékalap

Adózási ismeretek

-73-

Fıfoglalkozású egyéni vállalkozó

Minimálbér v. a nyilatkozatban vállalt járulékalap

Negyedévente a tárgynegyedévet köv. hó 12-ig

Havonta 1950 Ft

Többes jogviszonyos egyéni vállalkozó

Az EVA elılegalap 4 százaléka

Negyedévente a tárgynegyedévet köv. hó 12-ig

Havonta 1950 Ft

Kiegészítı tevékenységet fogytató egyéni vállalkozó

Negyedévente a tárgynegyedévet köv. hó 12-ig

Az EVA elılegalap 10 százaléka; ennek 5 százaléka a baleseti járulék

3.7. Gépjármőadó A gépjármőadót (népszerőbb nevén súlyadót) 1992-ben vezették be. Korábban is kellett személygépkocsik után adót fizetni, de az adófizetés gyakorlatilag csak a nyugati országokból importált, magánszemélyek által használt autókra terjedt ki. A gépjármőadót minden személy és teherszállításra alkalmas gépjármő után kell fizetni a gépjármő január 1-i tulajdonosának, a személyszállító gépjármővek esetében – ide nem értve az autóbuszt – a jármő hatósági nyilvántartásban feltüntetett teljesítménye után, kilowattban feltüntetve. Az autóbusz, a nyergesvontató, a lakópótkocsi esetében a hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya) után. Az adó alapja ebben az esetben a tehergépjármő hatósági nyilvántartásban feltüntetett saját tömege (önsúlya) növelve a terhelhetısége (raksúlya) 50%-ával. A gépjármőadó célja az volt, hogy biztosítson fedezetet a közutak karbantartásához. Korábban az az elv érvényesült minél súlyosabb a jármő, annál jobban koptathatja az utakat, ezért volt a szabályozás alapja a súly. 2007-ben azonban felváltotta ezt a teljesítmény utáni adózás. Ahol azonban megmaradt a súly szerinti adózás (autóbusz, nyerges vontató) ott a korábbi mértékek változatlan formában maradtak. Az adótörvény jellemzıje, hogy 1. Általános adó. Minden jármő után kell fizetni, bár vannak alanyi és tárgyi mentességek. 2. Megadóztatja a külföldi gépjármőveket is. Az adózás az átmenı kamionforgalomra irányul,

és az adót, az országhatárra belépéskor kell kifizetni az útvonalengedély alapján. Az adót az üzembentartó köteles fizetni, a külföldön nyilvántartott tehergépjármő után.

Adózási ismeretek

-74-

Az adó mértéke 2010. január 1-jétıl személygépkocsi és motorkerékpár esetén, a gépjármő: - gyártási évében és az azt követı 3 naptári évben 345 Ft/kilowatt, - gyártási évet követı 4-7. naptári évben 300 Ft/kilowatt, - gyártási évet követı 8-11. naptári évben 230 Ft/kilowatt - gyártási évet követı 12-15. naptári évben 185 Ft/kilowatt, - gyártási évet követı 16. naptári évben és az azt követı naptári években 140 Ft/kilowatt. 2010. január 1-jétıl a tehergépjármő, autóbusz, nyerges vontató, pótkocsi esetében az adómérték az adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után . Adókedvezmény: 20%-os kedvezmény illeti meg azon autóbuszt, tehergépjármővet - a nyergesvontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár -, amely a közúti jármővek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának mőszaki feltételeirıl szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú melléklete II. alpontja szerinti „5”, „6”, „7” vagy „8” környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott. 30%-os kedvezmény illeti meg azon autóbuszt, tehergépjármővet - a nyergesvontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár -, amely a KöHÉM rendelet 5. számú melléklete II. alpontja szerint legalább „9”, „10”, „11”, „12” környezetvédelmi osztály-jelzéssel (kóddal) ellátott. 3.8. Kereskedelmi és játékadó Az állam magához vonja a szerencsejátékok monopóliumát és ezen monopólium átengedéséért adót szed. Az adózás célja, hogy a szerencsejátékokból származó jövedelem egy részét közcélra fordítsák. Ezek a közcélok nincsenek meghatározva a magyar törvényben. Viszont például Angliában a szerencsejátékokból származó adójövedelem egy része a Nemzeti Örökség Alaphoz kerül, ami a mőemlékek felújítását végzi. A törvényi szabályozás célja a következı: 1. tegye lehetıvé különbözı szerencsejátékok indítását és akadályozza meg a jó erkölcsbe

ütközı, vagy engedély nélküli szerencsejátékok mőködését 2. a szerencsejáték bevételének egy részét vonja el a költségvetés számára Egy játék akkor minısül szerencsejátéknak, ha a játékban résztvevıknek díjat kell fizetniük és bizonyos feltételek megléte esetén pénznyereményre, vagy valamilyen vagyoni érték megszerzésére nyílik lehetıség. A szerencsejáték feltétele, hogy a játék kimenetelét a véletlen befolyásolja. A nyerés vagy vesztés ne a játékos ügyességén, tudásán, hanem kizárólag vagy túlnyomórészt a véletlenen múljon. Az adó alapja az adott szerencsejáték forgalmazása során befolyó árbevétel forgalmazási költségekkel csökkentett része, amit nyereményalapnak neveznek.

Adózási ismeretek

-75-

Általános tudnivalók A szerencsejáték szervezıje a pénznyerı automaták játékadóját – a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerı automata kivételével – köteles havonta bevallani. Ugyanezen kötelezettség vonatkozik az elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerı automaták játékadójára is. A szerencsejáték szervezı játékadó-fizetési kötelezettsége a pénznyerı automata üzemeltetésére jogosító engedély átvételét követı naptól keletkezik. A pénznyerı automaták játékadóját minden megkezdett hónap után a tárgyhót követı hónap 20-áig kell bevallani és azzal egyidejőleg megfizetni. A pénznyerı automaták játékadójának mértéke I. és II. kategóriás játékteremben üzemeltetett pénznyerı automata esetében 100 000 Ft/játékhely/hó, elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerı automata esetében 120 000 Ft/játékhely/hó. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni. A játékautomata éves adója - nem törtidıszaki nyilvántartás esetén – gépenként 60 000 Ft. [Félévre fizetendı játékadó idıarányos összege 30 000 Ft.] - az elsı féléves adó bevallását és megfizetését a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtását megelızıen kell teljesíteni, - ha a játékautomata nyilvántartásba vételének (regisztrációs kártyájának) érvényessége hosszabb idejő, mint a játékadó már bevallott idıszaka, akkor a további idıszakokra vonatkozó féléves, vagy törtidıszaki adó kötelezettségét a játékautomata üzemeltetıjének az elızı félév utolsó napjáig kell bevallani és megfizetni. Ha a nyilvántartásba vétel a hitelesítési bizonyítvány érvényessége miatt nem lehetséges teljes 6 hónapra, akkor a játékadó arányos részét kell bevallani és megfizetni. A bevallás benyújtásának módja Az Art.31. § (2) bekezdésében bevallás benyújtására kötelezett adózó a kötelezettség keletkezése idıpontjától az állami adóhatósághoz teljesítendı valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az Art.- ban meghatározott feltételek fennállása esetén elektronikus2 úton teljesíti. A bevallás késedelmes benyújtása esetén az adóhatóság mulasztási bírságot állapíthat meg. A bevallásba az adatokat – az elınyomott ezer forint szöveg figyelembevételével – ezer Ft-ra kerekítve kell bejegyezni a kerekítés általános szabályainak (499 Ft-ig lefelé, 500 Ft-tól felfelé) alkalmazásával. 3.9. Helyi adók A helyi adókat az önkormányzatok vethetnek ki és a belılük származó bevétel teljes egészében az övék. Így a helyi adók az önkormányzatoknak a gazdálkodásukban bizonyos fokú önállóságot biztosítanak, mivel az adóbevételeket a település közgyőlése

Adózási ismeretek

-76-

által ellenırzötten, bármilyen célra felhasználhatják. A törvény azonban korlátozza is az önkormányzatokat, mivel a törvényben rögzítetteken kívül más adókat nem vethetnek ki. Az 1991. január 1-vel alkalmazható törvény jellemzıi a következık: 1. Az adótörvényekben csak maximális adómértékeket tartalmaz. Az önkormányzatok ettıl

lefelé bármilyen adómértékkel élhetnek. 2. Csak a helyi település lakosságát és vállalkozóit terheli, de általános érvényő, azaz a

településen bárkire kiterjedhet kivéve a Magyar Nemzeti Bankot, az Állami Privatizációs és Vagyonügynökségre és a büntetés-végrehajtási intézményeket. A települések a törvényben meghatározott mentességeken és kedvezményeken kívül másokat is megállapíthatnak.

3. A helyi adók bevezetése és eltörlése teljes egészében az adott település önkormányzatának a hatásköre.

4. Egy adótárgy csak egyfajta adóval terhelhetı. A törvénybıl ugyanis látható, hogy az építmény, illetve telekadó, illetve a kommunális adók tárgyai között lehetnek átfedések.

5. A vállalkozók a helyi adót költségként elszámolhatják, és személyi jövedelemadó csökkentı tétel a magánszemélyek esetében is.

6. A helyi adó összege nem befolyásolja a kapott állami támogatás összegét. A helyi adók fajtái:

Vagyoni o Építményadó o Telekadó

Kommunális o Magánszemélyek kommunális adója o Vállalkozások kommunális adója o Iparőzési adó

Vállalkozási o Idegenforgalmi adó

Idegenforgalmi adó: A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénynek, a 2009. évi CXVI. törvény általi módosítása révén kikerült az idegenforgalmi adókötelezettség alóli mentességek körébıl a 70. életévét betöltött magánszemélyek adómentessége. 3.10. Társadalombiztosítási járulékok A társadalombiztosítások (az egészségügyi és a nyugdíj) az államháztartás elkülönített pénzalapjai. Bevételüket járulékként szedik be, de ezek is adójellegő bevételeknek tekinthetık, nincs közük a hagyományos biztosításokhoz. Ugyanis 1. Kötelezı ıket fizetni

Adózási ismeretek

-77-

2. A mértékét törvény állapítja meg, amitıl eltérni nem lehet 3. A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás az esetek többségében nincs kapcsolatban egymással. A társadalombiztosítási járulékokat két részre lehet bontani. Egy részüket a munkavállaló, más részüket a munkaadó fizeti. A járulékfizetés alapja a bruttó munkabér. A munkaadó az általa fizetett járulékokat költségként elszámolhatja. 2010-tıl fizetendı járulékok megoszlása A fizetendı járulékok megoszlása 2010. január 1-jétıl**

Foglalkoztató által fizetendı Biztosított által fizetendı

társadalombiztosítási járulék korked-vezmény bizto- sítási

járulék

nyugdíjjárulék

magán-nyugdíj

-pénztári tagdíj

egészségbiztosítási- és munkaerı-piaci járulék

nyugdíj-biztosítási járulék

egészségbiztosítási- és munkaerı-piaci járulék

nem Mnypt

tag

Mnypt tag

természet

-beni egbizt járulék

pénzbeli egbizt járulék

Munka-erı- piaci

járulék

természetbeni egbizt. járulék

pénzbeli

egbizt. járulék

munka-erı-piaci

járulék 24 % 1,5 % 0,5 % 1 % 13 %* 9,5 % 1,5 % 8 % 4 % 2 % 1,5 %

*A korkedvezmény-biztosítási járulék 75%-át a központi költségvetés átvállalja, ezért 9,75% fizetési kötelezettséget jelent a foglalkoztató számára. ** A 2010. január 10-éig megszerzett jövedelmek után a 2009. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti járulékmértékeknek megfelelıen kell a fizetési kötelezettséget teljesíteni. 4. Egyéb fizetési kötelezettségek – Speciális állami feladatok bevételei A továbbiakban megemlített fizetési kötelezettségek a vállalkozásokat terhelik és a különleges helyzetek miatti befizetések kivételével valamilyen meghatározott állami feladat finanszírozására folynak be. 1. Különleges helyzetek miatti befizetés - a hatékonyságtól függetlenül bekövetkezı

jövedelmeket vonja el az egyes területekrıl. Például ásványolaj ipari termékek bányászata esetében így szedi be az állam a bányajáradékot

2. Munkaadói és munkavállaló járulék - a foglalkoztatottak bruttó munkabére után fizetendı adójellegő kötelezettség, mely a munkanélküli ellátások fedezetére szolgál.

3. Szakképzési hozzájárulás - a tárgyévi bérköltség után kell fizetni a szakközépiskolai, szakmunkásképzés támogatására

4. Rehabilitációs foglalkoztatási hozzájárulás - a társaságok fizetik a foglalkoztatottjaik száma után és ez a csökkent munkaképességőek rehabilitációjára szolgál.

5. Központi mőszaki fejlesztési hozzájárulás - gazdasági társaságok fizetik a társasági adóalap után, amibıl kutatási fejlesztési tevékenységeket támogatnak.

Adózási ismeretek

-78-

6. Innovációs járulék – Az iparőzési adó alapja után gazdasági társaságok által fizetett adó, melybıl kutatási és fejlesztési programokat finanszíroznak.

7. Energiaadó – Ha valaki – nem lakossági fogyasztónak – villamos áramot, vagy földgázt értékesít, kell fizetnie ezt az adót. Környezetterhelési díj – A vizet, talajt és levegıt szennyezık fizetik.

4.1 Vámok A vám kényszer jellegő, ellenszolgáltatás nélkül fizetendı közszolgáltatás, amit az állam erre hatáskörrel rendelkezı szervei útján, jogszabályban meghatározott mértékben és feltételek szerint szed az államhatáron behozott áruk után. A vámot a Vám és Pénzügyırség Országos Parancsnoksága szedi be Magyarországon, hasonlóan az importtermékek fogyasztási adójához és ÁFÁ-jához. A vám és az adók között nincs tartalmi különbség. A vám az adók egy speciális fajtája. Például a szocialista országok ideológiai okokból nem vetettek ki vámot egymás termékeire, ezért a Magyarország a vámot átkeresztelte a szocialista relációban importforgalmi adóra, ami vám volt, de más volt a neve. A vám az ısidıktıl kezdve fontos szerepet játszott az állam bevételei között. Magyarországon egységes vámrendszert Károly Róbert vezetett be és a bevezetett vám - a harmincadvám egészen a XIX sz. közepéig érvényben volt. A korai idıben a vám fı funkciója az állami bevételek növelése volt, igazi virágzásnak indult a merkantilizmus idején (XVIII. sz.) mikor is az import visszafogásának, a hazai ipar védelmének a szempontja elıtérbe került. A vámnak több fontos hatása van a hazai gazdaságra. Ezek a következık: 1. Fiskális hatás - Az állam adóbevételekkel való ellátása 2. Terelı hatás - Az egyes kereskedelmi relációkban és egyes termékekre alkalmazott

különbözı vámokkal közvetlenül befolyásolható az import szerkezete és közvetve az exporté, az importjavak árain keresztül.

3. Védelmi hatás - A magas vám védi a hazai ipart a külföldi áruk versenyétıl, mivel megdrágítja az import árát.

4. Jóléti hatás - A hazai fogyasztó jóléte csökken a vám bevezetésével, hiszen drágábban kapja meg a termékeket.

5. Helyettesítési hatás - A megdrágult importterméket a hazai fogyasztók más termékkel helyettesítik.

6. Hatékonysági hatás - A gazdaság termelésének hatékonysága csökken a vámok nélküli világhoz képest, mivel az importjavak versenyének hiánya életben tartja a gazdaságtalan termelı vállalkozásokat is, ami erıforrásokat köt le. Az ország nem tudja teljes mértékben kihasználni komparatív elınyeit.

Adózási ismeretek

-79-

A vámokat többféleképpen lehet csoportosítani. A különbözı csoportosítási szempontokat az 5. ábra mutatja. 5. Ábra

kiviteli behozatali

Forgalomirá nya szerint

é rté kvá m mé rté kvá m

Vámmegállapodásszerint

Pé nzü gyivá m

nevelõ vá m vé dõ vá m antidö mpingvá m

szankcioná lisvá m

preferenciá lisvá m

terelõvá m

Közgazdaságivá m

Vá mcé lszerint

autonó m szerzõ dé ses

Vámmegállapí tásmó dja szerint

Vá mokcsoportosí tá sa

Forgalom iránya szerint a vámok lehetnek kiviteli vámok, melyek az exportot adóztatják. A behozatali vámok az importot terhelik. Magyarország tagja a WTO-nak, és ennek alapokmánya szerint a tagországok kiviteli vámot nem alkalmazhatnak. Vámmegállapodás szerint beszélhetünk értékvámról és mértékvámról. Értékvám esetében a vám alapja valamilyen pénzben kifejezett érték, mértékvám esetében az áru fizikai egysége a vámkivetés alapja. A WTO ajánlása szerint hazánk csak értékvámot alkalmaz. Vámmegállapodás módja szerint a vám lehet autonóm és szerzıdéses. A szerzıdéses vámokat két vagy több ország nemzetközi szerzıdések alapján vezeti be, míg az autonóm vámok bevezetését nem alapozzák meg ilyen nemzetközi szerzıdések, azt az adott ország önállóan vezeti be. A legfontosabb szempontunkból, hogy milyen okból vezethetnek be vámokat. A pénzügyi vámot fiskális okokból, az állam bevételeinek növelése érdekében vezetik be. Például az 1995-ben bevezetett vámpótlék ilyen pénzügyi vám volt. A közgazdasági vámok esetében nem a költségvetés bevételeinek növelése az elsıdleges cél, hanem az ország termelési szerkezetén óhajtanak módosítani. Nevelıvámokat valamilyen fejlıdı iparág védelmében hoznak. Ha egy ország meg akarja honosíttatni például az autógyártást, magas vámokat fog kivetni a gépjármővekre. A védıvámok célja már mőködı iparágak védelme az importtal szemben. Az importáru versenyképesebb, mint a hazai, de a gazdaságpolitika irányítói valamilyen okból (munkahelyvédelem, stratégia célok) meg akarják ırizni a hazai termelést. Példa erre az Európai Unió mezıgazdasági vámjai, vagy a Magyarországon a cukor vámja. Az antidömping vám a szubvencionált, az otthoni árszintjénél olcsóbban behozott termékekre kivetett büntetıvám. A dömping az importır hazai árszintjénél olcsóbban importált árut jelent. Dömpingárat több okból is alkalmazhat egy vállalat. Ha az export támogatott, érdemes exportálni az árut még alacsony áron is. A kapacitások maradéktalan kihasználása is lehet az ok. Ha a hazai piac zárt, a hazai termékek magas árszintje már biztosítja a fix költségek fedezetét. Ekkor a többletexportban csak a változó költségeknek kell megtérülniük. Az exportoffenzíva során a vállalat piaci részesedése megnövekedik, amit késıbb már magasabb árak mellett is meg tud tartani. Mindez az importır ország termelıit hátrányosan érintheti, és hosszabb távon az ország fogyasztóit is, mivel ha a hazai termelés megszőnik, ki lesznek

Adózási ismeretek

-80-

szolgáltatva az import árváltozásainak. A kár annál nagyobb, minél nagyobb hazai hozzáadott értéket megtestesítı termékrıl van szó. A szankcionális vám célja egy más ország büntetése a kereskedelmi kapcsolatok akadályozása által. Ha vámmal drágítjuk az adott ország importját, az kevesebb árut adhat el nekünk, így termelése csökken. A hatás erıssége attól függ, vajon az árut el tudja-e adni olyan országnak, amelyik nem alkalmaz vele szemben szankciót, és ha igen milyen áron. Másrészt azt is vizsgálni kell, hogy a hazai gazdaságot érı hatékonysági és jóléti veszteség milyen jelentıs. Preferenciális vámot a szankcionális vámmal ellenkezıleg olyan országok termékeire vetnek ki, amelyek áruit elınyben akarja az ország részesíteni más országok áruival szemben. A preferenciális vám ezért a normális vámszintnél alacsonyabb vámot jelent. A fejlıdı országokkal szemben alkalmaz Magyarország preferenciális vámtételeket. A terelıvám célja a hazai fogyasztás befolyásolása. Például az élvezeti cikkekre kivetett magas vám célja a hazai fogyasztás korlátozása. 4.2 Nem adójellegő bevételek Adójellegő bevételek mellett vannak olyan költségvetési bevételek is, amiért az állam közvetlen ellenszolgáltatást nyújt. Nagy értékő vagyontárgy öröklése, ajándékozása, eladása esetében bejegyzi az új tulajdonos tulajdonjogát, aki számíthat arra, hogy az állam tulajdonjogát megvédi. Az állam jogorvoslati lehetıséget biztosít állampolgárai részére, az államtól útlevelet, személyi igazolványt kaphatunk. Ezeket a szolgáltatásait az állam nem adja ingyen. Fizetni kell értük - illetékeket és díjakat. Az illeték állami elıírásokon alapuló, kényszer jellegő, közvetlen ellenszolgáltatáson alapuló, egyszeri fizetési kötelezettség Kétfajta illetéket különböztetünk meg. A vagyonszerzési illeték valamilyen vagyontárgy - ingó, ingatlan, vagyoni értékő jog (bérlet) - átruházásakor kell fizetni. Az eljárási illetékeket valamilyen államigazgatási eljárásért cserébe kell fizetni. Az illetékkivetés elvei a következık lehetnek: 1. Fedezeti elv - Az állam költségei térüljenek meg az adott eljárással kapcsolatban. 2. Fizetıképességi elv - Az illeték a vagyon adóztatásának, a vagyoni differencializálódás

megakadályozásának egyik eszköze. A jövedelmek adóztatása körülményes, nem minden esetben vezet eredménye. Ha a jövedelem megfogható vagyontárgyban csapódik le, nehezebb az elhárítási lehetıség. Az illeték azért is kedvezıbb, mint az adózás, mivel nem sérti az egyén nyereségérdekeltségét, hiszen míg birtokában van a vagyontárgy, ı személyesen használja nem kell fizetni utána.

3. Haszonelv - Az illetékek kulcsai lineárisak és normatívak. Általánosan érvényesek, a mentességek és a kedvezmények köre szők.

Adózási ismeretek

-81-

Magyarországon több, mint 100 éve van illeték. 1850-ben császári paranccsal vezették be ıket, 1882-tıl aztán összegyőjtötték a szabályokat. Az illetékek összefoglaló szabályzatát illetékkódexnek hívjuk. Az illetékek mértékét 1920 óta törvény szabályozza. A jelenleg érvényes illetéktörvény 1990-tıl van érvényben. Az illetékfajtákat a 6. ábra mutatja. 6. Ábra

ö rö kö sö dé siilleté k

ajá ndé kozá siilleté k

visszterhesvagyonátruházási

illeté k

Vagyonszerzé siilleté kek

á llamigazgatá sieljá rá si

bí ró sá gieljá rá si

á llamigazgatá sié s bí ró sá gi

dí jak

Eljá rá siilleté kek

Illeté k-fajtá k

Az illetékszabályoknál hasonló fogalmakat használunk, mint az adótörvények esetében. Illetékalany, illetéktárgy, illetékalap, illetékmentesség, illetékkedvezmény, illeték befizetésével, kezelésével kapcsolatos eljárások, stb. Az illetékfizetési kötelezettség területi hatálya Magyarország területe és illetékfizetésre azok kötelezhetık, akiket gazdasági érdekeltségük Magyarországhoz köt, azaz a rezidensek. Az államháztartás alrendszereit, a közhasznú társaságokat, az egyházakat és viszonosság alapján a nemzetközi szervezeteket illetékmentesség illeti meg. Illetékmértékek 2010 1. Öröklési illeték Csoport Az illeték általános mértéke Lakástulajdon-szerzés illetékének

mértéke

I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülıje, valamint a háztartásában eltartott szülı nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti

18 millió forintig 11% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 15% 35 millió forint feletti rész után 21%

18 millió forintig 2,5% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 6% 35 millió forint feletti rész után 11%

Adózási ismeretek

-82-

gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelıszülı a vér szerinti szülıvel egy tekintet alá esik)

II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülıje, testvére terhére

18 millió forintig 15% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21% 35 millió forint feletti rész után 30%

18 millió forintig 6% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 8% 35 millió forint feletti rész 15%

III. Minden más örökös terhére 18 millió forintig 21% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 30% 35 millió forint feletti rész után 40%

18 millió forintig 8% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 12% 35 millió forint feletti rész után 21%

Gépjármő, pótkocsi öröklése A visszterhes vagyonátruházási illeték (ld. 3. pont) szerint kiszámított mérték kétszerese

Önálló orvosi tevékenység mőködtetési jogának folytatása

10%

Az illeték alapjára vonatkozó rendelkezések az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 13-14. §-aiban, míg a mentességekre, kedvezményekre vonatkozó szabályok az Itv. 16. § és 17/B. §, 17/C. §-aiban találhatók meg. 2. Ajándékozási illeték Csoport Az illeték általános mértéke Lakástulajdon-szerzés illetékének

mértéke

I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülıje, valamint a háztartásában eltartott szülı nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelıszülı a vér szerinti szülıvel egy tekintet alá esik)

18 millió forintig 11% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 18% 35 millió forint feletti rész után 21%

18 millió forintig 5% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 8% 35 millió forint feletti rész után 12%

II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülıje, testvére terhére

18 millió forintig 15% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21% 35 millió forint feletti rész után 30%

18 millió forintig 8% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 10% 35 millió forint feletti rész után 16%

III. Minden más megajándékozott terhére

18 millió forintig 21% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 30% 35 millió forint feletti rész után 40%

18 millió forintig 10% 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21% 35 millió forint feletti rész után 30%

Gépjármő, pótkocsi ajándékozása A visszterhes vagyonátruházási illeték (ld. 3. pont) szerint kiszámított mérték kétszerese

Adózási ismeretek

-83-

Önálló orvosi tevékenység mőködtetési jogának ajándékozása

10%

Az illeték alapjára vonatkozó rendelkezések az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 13-14. §-aiban, míg a mentességekre, kedvezményekre vonatkozó szabályok az Itv. 16. § és 17/B. §, 17/C. §-aiban találhatók meg. 3. Visszterhes vagyonátruházási illeték

Általános mérték

4%

Ingatlan megszerzés esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.

Ingatlan résztulajdonának szerzése esetén az 1 milliárd forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére kell alkalmazni a 4%-os illetéket, illetve az ingatlanonként legfeljebb 200 millió forintot a tulajdoni hányad arányában kell figyelembe venni.

Ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékő jog megszerzése esetén az illetékalapból az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4%-os illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a vagyoni értékő jog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében.

Vagyoni értékő joggal terhelt ingatlan - ideértve a tulajdonszerzéssel egyidejőleg alapított vagyoni értékő jogot - szerzése esetén a vagyoni értékő jog értékével csökkentett forgalmi értékbıl az 1 milliárd forint olyan hányadára kell alkalmazni a 4%-os illetékmértéket, illetve a 200 millió forint olyan hányadát kell figyelembe venni, mint amilyen arányt a tulajdonjog értéke képvisel az ingatlan forgalmi értékében.

Belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezı társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.

Önálló orvosi tevékenység mőködtetési jogának megszerzése

10%

Lakástulajdon megszerzése

4 millió forintig 2%, az ezt meghaladó rész után 4%

Résztulajdon szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett hányaddal arányos része után 2%, az ezt meghaladó rész után 4%

Csere esetén az elcserélt lakások értékének különbözete után 4 millióig 2%, az ezt meghaladó rész után 4%

Lakás 1 éven belüli vétele és eladása esetén a két lakás értékének különbözete után 4 millióig 2%, az ezt meghaladó rész után 4%

Ingatlanforgalmazási célú ingatlanszerzés

2%

Hitelintézetek ingatlanszerzése 2%

Gépjármő

általános mérték 18 forint/cm3

1890 cm3 feletti személygépkocsi, 500 cm3 feletti motorkerékpár

24 forint/cm3

Adózási ismeretek

-84-

elektromos hajtómotorral ellátott gépjármő

800 forint/kW

Wankel hajtómotor 36 forint/cm3

Pótkocsi 2500 kg alatt 9000 forint

2500 kg fölött 22 000 forint Felmerülı fogalmak: közjavak; fedezeti, törvényi elfogadás, haszon-, fizetıképességi, egyszerőség, adóbehajtás gazdaságossága elve; adóalany, adófizetı, adóalap, adótárgy, adóforrás, közvetett adó, közvetlen adó, adómérték, adókulcs, adóáltalány; progresszív, degresszív, lineáris adókulcs; adómentesség, adókedvezmény, Laffer-görbe, Ramsey-szabály; társasági adó, földadó, játékadó, általános forgalmi adó, fogyasztási adó, jövedéki adó, személyi jövedelemadó, gépjármőadó, építményadó, telekadó, kommunális adó, idegenforgalmi adó, iparőzési adó, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás, munkaadói és munkavállalói járulék, társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, mőszaki fejlesztési hozzájárulás; kiviteli, behozatali, érték, mérték, csúszó, nevelı, védı, antidömping, szankcionális, preferenciális, terelı vám; örökösödési, ajándékozási, visszterhes vagyonátruházási, államigazgatási, bírósági illeték Kérdések: 1. Melyek az adózás elvei? 2. Melyek a keynesianus adópolitika fıbb jellemzıi? 3. Melyek a monetarista adópolitika fıbb jellemzıi? 4. Melyek voltak az 1988-as adóreform fıbb céljai? 5. Hasonlítsa össze a fogyasztási adót, a jövedéki adót és az általános forgalmi adót! 6. Mi jellemzi a társasági adót? 7. Hasonlítsa össze a személyi és a családi jövedelemadót! 8. Mutassa be a helyi adókat! 9. Milyen hatásokkal jár a vám bevezetése? 10.Milyen illetékeket ismer?

Adózási ismeretek

-85-

Felhasznált irodalom: Herich György Adózás I-II. Penta Unió 2008 Dr. Vékás István Pénzügytan

Miskolci Egyetemi Könyvkiadó 1992 Pénzügytan I-II.

Saldó 1997 Samuelson P.A. - W. D. Nordhaus Közgazdaságtan

KJK 1992 Premchand A. Government Budgeting and Expenditure

Controls IMF 1983

Adó 2007 HVG Különszám Kapcsolódó alapjogszabályok 1995/CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1992/LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról 1991/LXXVIII. törvény a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésrıl 1996/LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról 2004/nov.30. törvény az adózás rendjérıl 1997/LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról valamint e szolgáltatások fedezetérıl 1998/LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról 1996/LXXVII. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról 1996/CXXIV. törvény a rehabilitációs foglalkoztatási hozzájárulásról 1992/LXXXIII. törvény a turisztikai hozzájárulásról 1995/C. törvény a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról 1991/IV. törvény a foglalkoztatás elısegítésérıl és a munkanélküliek ellátásáról 1990/XCIII. törvény az illetékekrıl