Altalanos_arutan

A TANANYAG MEGJELENÉSÉT A PHARE CBC MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 2002 "AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS FEJLESZTÉSE AKÉPZÉS, SZAKKÉPZÉS, KUTATÁS TERÜLETÉN"PROGRAM TÁMOGATTAPHARE CBC INTERREG PROJEKT

Általános árutan

Modul tankönyv

kereskedő-boltvezetők

részére

Készítette: Kundi Mária

Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

1


TartalomjegyzékTartalomjegyzék...........................................................................................................2Bevezető.......................................................................................................................51. Az áruismeret tárgya, feladata, segédtudományai, felosztása..................................6

1. 1. Az áruismeret tárgya.........................................................................................61.2.Az áruismeret segédtudományai.........................................................................81.3.Az áruismeret felosztása.....................................................................................9Feladat:...................................................................................................................11Beküldendő feladat:................................................................................................11A fejezethez kapcsolódó tétel:................................................................................11

2. Az áruk rendszerezése............................................................................................122.1.A hagyományos árurendszerek:........................................................................122.2.Kód rendszerek.................................................................................................14

2.2.1.Az EAN: az Európai Áruazonosító Kódrendszer......................................162.2.2.Az ETK (az Egységes Termékazonosítási Kódrendszer)..........................172.2.3.A Kereskedelmi Vámtarifa Szám, a VTSZ...............................................172.2.4. A vonalkód................................................................................................20

2.2.4.1.A vonalkód kereskedelmi alkalmazása...............................................202.2.4.2.A vonalkód elhelyezése a fogyasztói csomagoláson..........................222.2.4.3. Az EPOS rendszer.............................................................................24

Ellenőrző kérdések, feladatok:................................................................................25Beküldendő feladat:................................................................................................26A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:..................................................................26

3. A szabványosítás....................................................................................................273.1. A szabványosítás fogalma és céljai:................................................................273.2. A direktívák.....................................................................................................283.3. Az európai szabványok....................................................................................293.4. A szabványosítás rendszere:............................................................................293.5.A szabványok....................................................................................................313.6. A termékeken alkalmazott szabványjelek:......................................................323.7. A szokványok..................................................................................................333.8. Az etalon..........................................................................................................333.9. A típus:.............................................................................................................333.10. A norma.........................................................................................................343.11. A szabály.......................................................................................................34Összefoglaló kérdések, feladatok:..........................................................................34Beküldendő feladat:................................................................................................35A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:..................................................................35

4. A minőség...............................................................................................................364.1.Az áru minőségét meghatározó tényezők.........................................................374.2.A minőségi osztályok.......................................................................................384.3 Minőségi fokozat..............................................................................................384.4.A kereskedelem szerepe az áruminőség megőrzésében...................................394.5.Minőségi jellemzők..........................................................................................39

4.5.1.Objektív minőségi jellemzők.....................................................................404.5.2.Szubjektív minőségi jellemzők..................................................................43

4.6. A minőségi jellemzők kapcsolata és a minőségértékelés................................44Összefoglaló kérdések, feladatok:..........................................................................45Beküldendő feladat:................................................................................................45A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:..................................................................46


2


5. A hazai minőségtanúsítási rendszer és a fogyasztói tájékoztatási formák..............475. 1. A minőség tanúsítása, megfelelőség tanúsítás................................................47

5. 1. 1. A minőségtanúsítás kötelezettségei fogyasztási cikkek esetén:.............495. 2. CE megjelölés.................................................................................................515. 3. Megkülönböztető minőség jel.........................................................................54

5. 3. 1. A védjegyek............................................................................................545. 3. 1. 1. Rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar termék (Állami Minőség- és Eredetjelző Védjegy)..........................................................................................555. 3. 1. 2. Hazai „környezetbarát termék” védjegy.............................................565. 3. 1.3. Kiváló Áruk Fóruma jel.......................................................................575. 3. 1. 4. Kiváló Magyar Élelmiszer..................................................................58

5. 4. KERMI minőségi jel.......................................................................................585. 5. MEEI biztonsági jel........................................................................................585. 6. A márkajelek...................................................................................................595. 7. A zárjegyek.....................................................................................................595. 8. A környezetre kevésbé ártalmas áruk jelölése................................................605. 9. Egyéb fogyasztói tájékoztatási formák...........................................................63

5. 9. 1. Összehasonlító áruteszt...........................................................................635.8.2.Tájékoztató címkézési rendszer.................................................................64

Ellenőrző kérdések:................................................................................................64Beküldendő feladat:................................................................................................65A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:..................................................................65

6. Minőségvédelem.....................................................................................................667. Fogyasztóvédelem..................................................................................................67

Bevezető.................................................................................................................677. 1. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikája és stratégiája..........................697.2.A magyar fogyasztóvédelmi politika................................................................71

7.2.1. A fogyasztói alapjogok.............................................................................737. 3. Termékbiztonsági követelmények..................................................................74

7. 3. 1. A termékfelelősségi törvény...................................................................757. 3. 2. Egyéb termékbiztonsági előírások..........................................................78

7. 4. A fogyasztók tájékoztatásának követelményei...............................................797. 5. Szavatossági, jótállási kérdések, fogyasztói panaszok...................................83

7. 5. 1. Hazai szabályozás:..................................................................................847. 5. 1. 1. A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági igények intézése:.............................................................................................847. 5. 1. 2. Egyes tartós használatra rendelt cikkekre vonatkozó kötelező jótállás.............................................................................................................86

7. 6. A fogyasztói jogérvényesítés lehetőségei.......................................................877. 7. A gazdasági reklámtevékenység fogyasztóvédelmi szabályai........................90Ellenőrző kérdések:................................................................................................947. 7. Fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti ellenőrzések.........................................967.8.A fogyasztóvédelem intézmény rendszere.....................................................102

7.8.1. Állami irányítás......................................................................................1027.8.2. Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség.........................................................1027.8.3. Helyi önkormányzatok............................................................................1047.8.4. Egyéb hatóságok.....................................................................................104

7.8.4.1. Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások....................1057.8.4.2. Gazdasági Versenyhivatal...............................................................1067.8.4.3. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, az ÁNTSZ.....1067.8.4.4. KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft.................................1087.8.4.5. Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI)........................110


3


7.8.5. Civil fogyasztóvédelmi szervezetek.......................................................1117.8.5.1. Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület...........................................112

Ellenőrző kérdések:..............................................................................................113A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:................................................................113

8.csomagolás.............................................................................................................1148.1.Csomagolás fogalma.......................................................................................1148. 2. A csomagolás funkciói, feladatai..................................................................115

8.2.1.A csomagolás áruvédelmi funkciói:........................................................1168.2.2. Az áruforgalomra való alkalmasság biztosítása:....................................1188. 2. 3. Információnyújtás.................................................................................1198. 2. 4. Értékesítést ösztönző funkciók:............................................................1208. 2. 5. Vevőbarát jelleg:...................................................................................120

8.3.A csomagolás módjai:.....................................................................................1218. 3. 1. A szállítói csomagolás..........................................................................1228. 3. 2. A gyűjtőcsomagolás..............................................................................1228. 3. 3. A fogyasztói csomagolás......................................................................1238. 3. 4. A védőcsomagolás................................................................................123

8. 4. Csomagolószerek..........................................................................................1238. 4. 1. Csomagolóanyagok összehasonlító jellemzése, hatásuk a környezetre124

8. 4. 1. 1. A papír és a papírból készült csomagoló eszközök......................1248.4.1.2.Fém csomagolóanyagok és csomagolóeszközök..............................1258.4.1.3. Műanyag a csomagolásban..............................................................1268. 4.1.4.Üvegből készült csomagolóeszközök..............................................1278. 4. 1. 5. Fa és textil alapú csomagolóeszközök..........................................1288. 4. 1. 6. A kombinált csomagolás...............................................................129

8. 5. A csomagolás környezetvédelmi megítélése................................................130Ellenőrző kérdések:..............................................................................................133Beküldendő feladatok:..........................................................................................134A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:................................................................134

9. Áruvédelem...........................................................................................................1369.1.Az árukárosító tényezők elleni áruvédelem....................................................136

9.1.1.Kémiai átalakulások:...............................................................................1399.1.2.Fizikai elváltozások:................................................................................1409.1.3.Klimatikus átalakulások:.........................................................................1419.1.4.Biológiai elváltozások:............................................................................141

9.2.Lopások, dézsmálások elleni áruvédelem.......................................................142Ellenőrző kérdések:..............................................................................................150Beküldendő feladat:..............................................................................................151A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:................................................................151

Felhasznált irodalom.................................................................................................152Mellékletek...............................................................................................................1531. melléklet...........................................................................................................153

Jegyzőkönyv minta a fogyasztó kifogásáról.........................................................1532. melléklet...............................................................................................................154

Csomagolási fogalmak..........................................................................................1543. melléklet...............................................................................................................157

Megfelelőségi nyilatkozat.....................................................................................1574. melléklet...............................................................................................................161

Ökológiai termékek jelölései:...............................................................................1615. melléklet...............................................................................................................162

Veszélyre figyelmeztető jelző ábrák:....................................................................1626. melléklet...............................................................................................................163Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

4


EAN országazonosító kódok:...............................................................................163

Bevezető

Kedves Tanuló!

Örülünk, hogy távoktatási képzésünkön Ön e tankönyv segítségével fog

megismerkedni az áruismeret legfontosabb kérdéseivel. Bízunk benne, hogy e

tankönyv hasznos ismereteket ad Önnek, amelyek segítségével a későbbiekben

sikeresen tudja majd a mindennapi életben boltvezetői, kereskedői munkáját végezni.

Ez a tankönyv ugyanis a kereskedelem tárgyáról, az áruról és annak bolti kezeléséről,

illetve a forgalmazáshoz szükséges, árukhoz kapcsolódó, nélkülözhetetlen

ismereteket tartalmazza.

Milyen ismeretek szükségesek a kereskedő-boltvezetői munka végzéséhez?

Az eredményes és színvonalas kereskedői munkához sok-sok fontos szakmai

ismeretre és igényes kereskedői magatartásra van szükség. A szakmai ismeretek

közül az egyik ilyen nagy jelentőséggel bíró az áruk ismerete. Csak az eladásra kínált

termékek tulajdonságainak, jellemzőinek pontos ismerete birtokában képes az eladó

az áruk széles választékából a legmegfelelőbbet kínálni, a felhasználásra

vonatkozóan hasznos tanácsokat adni, illetve az árut bemutatni, tárolni, raktározni

úgy, hogy közben annak minősége ne csökkenjen. Ezen ismeretekkel foglalkozó

tudomány az áruismeret, amelyet gyakran árutannak is neveznek.

Ebben a tankönyvben csak az általános árutani ismereteket találja meg, a

szakáruismeretet más, ajánlott, illetve javasolt tankönyvekből sajátíthatja el.

A tankönyv főbb témái:

Az árurendszerek

A szabványosítás

A minőség, a minőség értékelés

A minőségtanúsítása

A minőségvédelem

A fogyasztói érdekvédelem és annak szabályozása

Az áruvédelem

A csomagolás

Reméljük, hogy a tankönyv segít Önnek a mindennapi munkájában, és a képesítő

vizsgára való felkészülésben.


5


Mindkettőhöz sok sikert kívánunk!


6


1. Az áruismeret tárgya, feladata, segédtudományai,

felosztása

1. 1. Az áruismeret tárgya

A termelés és a fogyasztás az önellátó gazdálkodás megszűntével térben és időben

egymástól elkülönülő folyamatok, amelyek között a kereskedők teremtik meg

általában a kapcsolatot. A megtermelt anyagi javak értékének megőrzése, a

fogyasztók szükségleteinek minél magasabb színvonalú kielégítése a kereskedői

munka minőségének függvénye is. Napjainkban a kereskedelem csak úgy tud

megfelelő haszonnal tevékenykedni, ha munkáját a fogyasztók megelégedéssel

fogadják. Ehhez olyan kereskedőkre van szükség, akik képesek helyesen felmérni a

piaci igényeket, a keresletet, valamint képesek helyesen megítélni egy-egy termék

piacképességét és így az eladásra kínált jó minőségű termékkel megnyerni a vevők

bizalmát. Az eredményes és színvonalas kereskedői munkához sok-sok fontos

szakmai ismeretre és igényes kereskedői magatartásra van szükség. A szakmai

ismeretek közül az egyik ilyen nagy jelentőséggel bíró az áruk ismerete. Csak az

eladásra kínált termékek tulajdonságainak, jellemzőinek pontos ismerete birtokában

képes az eladó az áruk széles választékából a legmegfelelőbbet kínálni, a

felhasználásra vonatkozóan hasznos tanácsokat adni, illetve az árut bemutatni,

tárolni, raktározni úgy, hogy közben annak minősége ne csökkenjen. Ezen

ismeretekkel foglalkozó tudomány az áruismeret, amelyet gyakran árutannak is

neveznek.

Kialakulását a kereskedelem fejlődése tette szükségessé. Már az ókorban

nélkülözhetetlen volt az áruk ellenőrzése, ami azt jelentette, hogy a termelőtől átvett

terméket a kereskedőnek gondosan meg kellett vizsgálnia, hiszen a továbbiakban már

ő látta kárát, ha rossz portékát kínált a vevőknek. A vásárlóknak is szükségük volt

bizonyos mértékű áruismeretre, hiszen a haszonra törekvő kereskedőkkel csak azok

tudtak jó üzletet kötni, akik értettek hozzá. Az ezekkel kapcsolatos igények nyomán

alakultak ki a mértékegységek („igaz mérés és mértékek nélkül könnyű a csalárd

üzletkötés lehetősége”- vallották a sumérok, akik pl. a lábat, könyököt használták

mértéknek), a védjegyek (a görögök az előállítók azonosíthatóságára vezették be), a

csomagolás (ebben az egyiptomiak jártak élen), a minőség fogalom (Qualitas, amely

a rómaiaktól származik). A legmegalapozottabb áruismereti tudással a gyógyfüvesek

(a „drogisták”) illetve később a gyógyszerészek bírtak. A fejlődéssel (hajózás, új Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

7


földrészek felfedezése) egyre újabb és újabb áruk jelentek meg, a kereskedők egyre

nagyobb mennyiségű terméket szállítottak, raktároztak, tároltak, amihez egyre

szélesebb körű ismeretekre volt szükségük. Ezek az igények járultak hozzá, hogy az

árukkal kapcsolatos felhalmozott, rendszertelen ismeretanyagból megszülethessen az

áruismeret tudománya.

Fejlődését négy fő szakaszra oszthatjuk:

Az első szakasz az előkészítő korszak, amely kb. a XVIII. század végéig

tartott, és amelyben a legtöbb áruismereti mű a drogokkal foglalkozik.

Második korszaka a XIX. századra tehető. Erre az áruk technológiai

szempontból történő vizsgálata a jellemző.

A harmadik fejlődési szakasz a XX. század első két évtizede, amelyre az

áruk egyre pontosabb és részletesebb leírása jellemző.

A negyedik szakasz (napjaink is,) jelenti az áruismeret tudománnyá

válását, amelyben az áruk tulajdonságaival kapcsolatos ok-okozati

kutatások a jellemzőek.

Mint az eddigiekből is látható, az áruismeret legfőbb tárgya maga az áru,

aminek egyrészt használati értéke, másrészt csereértéke van.

Használati értékét az határozza meg, hogy bizonyos szükségletek kielégítésére

milyen mértékben képes. Ennek színvonala jelenti az áru minőségét. Egy terméket

akkor tartunk jó minőségűnek, ha a vevő szükségletét a kor színvonalának megfelelő

legnagyobb mértékben képes kielégíteni. Az áru használati értéke nagyon sok

tényezőtől függ. Befolyásolja a termék előállításához felhasznált nyersanyagok

minősége, az előállítási technológia, a szállítás, tárolás módja, az árukezelés

gondossága. Ezért az áruismeret feladata:

az áruk összetételének vizsgálata, ismertetése,

a használati értéket befolyásoló tényezők kutatása,

az egyre több és több termék rendszerezése,

az árukezeléssel kapcsolatos tudnivalók közlése,

a csomagolás anyagainak, formáinak fejlesztése,

a minőséggel, szabványokkal kapcsolatos ismeretek kutatása.

Az áruismeret tehát természettudomány és technikai tudomány, az áruk használati

értékének tudománya, ezért központi kérdése a minőség.

Az áruknak használati értékük mellett csereértékük van. A csereérték mennyiségi

viszonyként jelenik meg olyan formában, hogy egy adott áru használati értéke


8


másfajta használati értekkel cserélődik ki. Ez a piaci viszonyok függvénye, így az

áruismeret gazdasági tudomány is.

Összegezve: az áruismeret alkalmazott természettudomány, amennyiben az áru

minőségével foglalkozik, és gazdaságtudomány, amennyiben az áru piaci

körülményeivel foglalkozik.

1.2.Az áruismeret segédtudományai

Az áruismeret, mint alkalmazott tudomány, több segédtudományra támaszkodik. A

segédtudományok műszaki és természettudományokra, valamint

társadalomtudományokra oszthatók. Az áruismeret szempontjából a következő

műszaki és természettudományok tekinthetők segédtudományoknak:

a kémia,

a biológia,

a fizika,

a kémiai technológia,

a higiénia,

a földrajz.

Kémiai és fizikai törvényeken alapulnak a különböző áruvizsgálati módszerek. A

szállítás és a raktározás közben fellépő káros áruváltozások csak a fizikai-kémiai

törvényszerűségek ismeretében védhetők ki, illetve csökkenthetők a minimálisra.

Biológiai ismeretekre a növényi és az állati eredetű termékek, pl. élelmiszerek

áruismeretében, van nagy szükség (táplálkozási ismeretek, élelmiszerek összetétele

és azok élettani hatása, stb.).

A technológiának az áru minőségének kialakításában van nagy jelentősége.

Sokszor az áru neve előtt jelzőként szerepel a gyártás módszere, pl. starter kolbász,

merített papír, fésűs fonal, mercerezett cérna, stb. A technológiai ismeretekre

azonban csak annyiban van szükség, amennyiben az a termék használati értékét

befolyásolja. A higiénia, az egészség tudománya azért fontos, mert egyes áruk,

főként élelmiszerek, fertőzések, betegségek, járványok előidézői lehetnek

(„hamburger járványok”, ételmérgezések, szalmonellózis,). Ezért ezekkel, az árukkal

dolgozó embereknek feltétlenül ismerniük kell, hogy az áruk milyen kórokozókat

közvetíthetnek, milyen egészségre káros vegyületek hordozói lehetnek, milyen

betegségeket okozhatnak. A kereskedelmi dolgozóknak, mivel sok emberrel kerülnek

munkájuk közben kapcsolatba, szigorúan be kell tartaniuk a személyi higiéniai

előírásokat.


9


A földrajz az áru származása és minősége közötti összefüggések felderítésében

segít (ceyloni tea, arab kávé, cognac, ausztrál fésűs merinó gyapjú,) Szükségesek a

földrajzi ismeretek az áruk szállítása közben fellépő klimatikus viszonyok és azok

árura gyakorolt hatásának felmérésében, a szükséges csomagolási módok

kiválasztásában is. Ezeknek különösen nagy jelentősége van a külkereskedelemben.

Az áruismeret társadalomtudományokkal való kapcsolata onnan ered, hogy a

termékek társadalmi szükségleteket elégítenek ki, az áruk kezelésével, a minőség

szabályaival pedig a társadalom érdekeit szolgálja. Ilyenek:

a kereskedelem gazdaságtana,

a jogtudományok,

a néprajz,

az esztétika,

a pszichológia.

A kereskedelem gazdaságtani ismeretek az áruk rendszerezéséhez, a raktári

gazdálkodás és az áruszállítás kérdéseiben szükségesek.

Jogi ismereteket tartalmaznak a minőségvédelem, az élelmiszertörvény, az

áruhamisítások jogi következményei, a szabványok.

Egy jó kereskedőnek alapvető néprajzi ismeretre is szüksége van, mivel a szokások

erőteljesen befolyásolják a fogyasztás szerkezetét (mohamedánok húsfogyasztási

szokásai, angolok tea fogyasztása, magyarok táplálkozási szokásai,).

Az esztétikai ismereteknek, az esztétikai érzéknek nagy szerepe van az üzlet

kirakatának, belső képének kialakításában, illetve az áruválaszték esztétikai

színvonala hatással van a fogyasztók ízlésének alakulására is. A termékek külső

képe, a design, a csomagolás viszont nagymértékben elősegítheti a forgalmazást.

Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az áruismeret természettudományos

megalapozottságú komplex gazdasági-társadalom tudomány.

1.3.Az áruismeret felosztása

Az áruk sokasága, valamint az áruismeret sokrétű feladatai szükségessé teszik a

szakosodást. Az áruk különbözőségük ellenére sok hasonló vonással rendelkeznek,

de emellett nagyon sok az eltérő jellemzőjük is. E tényeket figyelembe véve az

áruismeretet két fő területre oszthatjuk:

az általános árutanra és

a szakáruismeretre.


10


Az előbbi a valamennyi árura vonatkozó általános törvényszerűségeket kutatja, így

az áruk rendszerezésével , a szabványosítással és a szabványokkal, a minőséggel

kapcsolatos törvényekkel, a csomagolás, a raktározás-tárolás, az áruszállítás,

mozgatás és az árukezelés általános szabályaival foglalkozik.

A speciális vagy szakáruismeret a konkrét áruval vagy árucsoporttal foglalkozik,

tárgyalva mindazokat a kérdéseket, amelyek az adott áru sajátosságaiból fakadnak. A

szakáruismeretek tovább oszthatók aszerint, hogy milyen árucsoportot ismertetnek.

Így megkülönböztethetünk:

élelmiszerek- (növényi és állati eredetűek, élvezeti szerek stb.),

textil és ruházati termékek- (öltözködési cikkek, cipő- és bőráruk,

lakástextíliák stb.),

háztartási vegyi áruk, kozmetikumok, vegyi cikkek- (pl.: festék, lakk,

üveg, kerámia,

építőanyagok,

papír-írószerek,

bútorok,

sportszerek,

játékok,

órák,

ékszerek,

műszaki cikkek- (híradásipari, konyhai és háztartási áruk,

gépjárművek áruismeretét.

A felsorolás csak a legfontosabb árukat tartalmazza, így néhány speciális áru

értékesítése külön szakemberképzést igényel (pl.: becsüs, építőanyag kereskedő,

könyvkereskedő, stb.).

A kereskedő-boltvezető képzésben résztvevőknek el kell sajátítaniuk az általános

árutani ismereteken kívül valamelyik szakáruismeretet is a következő négy közül:

élelmiszer-vegyiáruismeret,

ruházati áruismeret,

kultúrcikk áruismeret,

műszaki áruismeret.


11


Feladat:1. Fogalmazza meg, Ön szerint milyen jelentősége van az áruismereti

szaktudásnak a kereskedő mindennapi munkájában!

2. Mutassa be egy konkrét áruval kapcsolatosan azokat a szükséges

ismereteket, amelyek nélkül nem lehetséges az adott termék szakszerű

bemutatása!

3. Gyűjtse össze azokat az ismereteket, amelyek valamennyi áruhoz

kapcsolódóan szükségesek a szakszerű kereskedelmi munka végzéséhez!

Beküldendő feladat:1. Készítsen egy Ön által ismert termékről áruismertetőt:

a kereskedő számára,

a vevő számára!

2. A termékismertető elkészítése után elemezze, mutassa be, hogy milyen

áruismereti tudásra volt szüksége az elkészítésben! Mutassa be azt is, hogy

milyen tudományterületek ismeretanyaga segített ebben!

3. Csoportosítsa az Ön által választott szakáruismeret termékeit részletesen!

A fejezethez kapcsolódó tétel:1. Az áru, valamint az áruismeret fogalma. Az áruismeret feladata az elmélet

szintjén, érvényesülése a gyakorlatban. Az áruismeret felosztása és

segédtudományai.


12


2. Az áruk rendszerezése

A rendszerezés az áruismeret tudományában régóta jelentkező törekvés. A

technika rohamos fejlődésével az áruk száma ugrásszerűen nő. Nap, mint nap újabb

termékek jelennek meg az áruházak, boltok polcain, amelyek egy része hazai termék,

de a külföldről származók aránya is rendkívül nagy. A zökkenőmentes áruforgalom

érdekében szükséges az áruk meghatározott szempontok szerint történő osztályozása.

A rendszerezés lehetővé teszi:

az áruk egyértelmű azonosítását,

megkönnyíti a kereskedelmi hálózatok,

egységek készletgazdálkodását,

az áruk nyilvántartását, valamint

a statisztikai adatszolgáltatást is biztosítja.

A világon többféle elv szerint rendszerezik a termékeket. Nincs azonban egyetlen

olyan elv sem, amely egyszerre valamennyi célt ellátná. Ezért szükséges a sokféle

árurendszer ismerete a kereskedelmi munkában.

Az áruk rendszerezése sokféle alapelv szerint történhet. Korlátlanul alkalmazható

szempontok például a halmazállapot, a nagyság, az eredet, a földrajzi származás, az

áruszállítás és raktározás módja, az anyagi felépítés és megmunkálási fok, a

feldolgozás mértéke és célja. Korlátozottan alkalmazható szempontok például a

kémiai összetétel, a csomagolási mód, a szín. Az áruk csoportosíthatók funkcionális

kapcsolatok szerint is, mint például származás, technológia, valamely tulajdonság

kiemelése.

Az árurendszerezés három fő típusát különböztethetjük meg:

-a hagyományos elvek alapján létrehozott rendszereket,

-a katalógus típusúakat,

-a kódrendszereket.

2.1.A hagyományos árurendszerek:

Ezek a köznapi életben is ismert rendszerek, de a statisztikai adatszolgáltatás és a

készletgazdálkodást kevésbé szolgálják.

Az árucsoportok kialakításának hagyományos szempontjai lehetnek:

felhasználási cél

áru anyagi felépítése és megmunkálási foka

halmazállapot


13


anyagi tulajdonságok

földrajzi származás

az áruszállítás és raktározás módja, stb.

A hagyományos rendszerezés szerint általában a következő árucsoportokat

különböztetjük meg:

1. A felhasználási cél szerint az árukat három fő csoportra osztjuk:

alapvető szükségleteket kielégítő árukra

kutató eszközökre

termelő eszközökre

Az alapvető szükségleteket kielégítő áruk a fogyasztási cikkek. A fogyasztási

cikkek olyan javak, amelyek egyéni háztartási felhasználásra készülnek, és általában

nem igényelnek további átalakítást.

Ezek még tovább csoportosíthatók: pl. tartós és nem tartós fogyasztási cikkekre.

A nem tartós fogyasztási cikkek egyszeri felhasználású termékek, amelyek

alapvető szükségleteket elégítenek ki. Jellemzőik a tömegszerű fogyasztás, a nagy

gyakoriságú vásárlás, a viszonylag alacsony egyedi ár, az alacsony nyereséghányad,

a szavatossági kötelezettség. Ilyenek például az élelmiszerek.

A tartós fogyasztási cikkek többszöri felhasználásra alkalmasak, fogyasztásuk nem

tömegszerű, vásárlásuk gyakorisága kicsi, egyedi áruk, nyereség hányaduk általában

magasabb, többségük kötelező jótállással forgalmazott.

A fogyasztási cikkeket a felhasználási cél, a rendeltetésük alapján élelmiszerekre,

ruházati árukra, műszaki cikkekre, papír-írószer árukra, kozmetikai termékekre,

háztartás felszerelési árukra, építő anyagokra, stb. osztjuk fel.

2. A megmunkálási fok szerint megkülönböztetünk:

alacsony megmunkálási fokú árukat (általában nyersanyagokat)

magas megmunkálási fokú árukat (félkész termékek, illetve egyszerű

technológiával előállított. termékek

3. A hagyományos rendszerezés gyakran valamilyen fizikai jellemző alapján

történik. Ilyen például a borok, pezsgők esetében a szín szerinti csoportosítás (fehér,

rozé, vörös), vagy a teáknál (fekete, sárga, zöld). A kozmetikai termékeknél, pl. a

sűrűség (oldatok, emulziók, tejek, krémek).

4. A kémiai összetétel is alkalmas lehet rendszerezésre. Például a zsírtartalom a

tejnél, a tejfölnél; a cukortartalom a boroknál, pezsgőknél; a szálasanyagok aránya a

textilipari termékeknél.


14


5. A földrajzi eredet abban az esetben használható, ha az a minőséget

befolyásolja, ha a helyhez egy speciális technológia kötődik, ami a minőséget

meghatározza. Az eredet gyakran kifejezésre jut a megnevezésben is. Pl. Cognac;

ceyloni tea; arab kávé, kubai szivar; Egri bikavér;…

6. Az áruszállítás és raktározás módja szerint darab és ömlesztett árut

különböztetünk meg.

7. Az áru veszélyességi jellemzői alapján tűzveszélyes és nem gyúlékony;

mérgező és környezetre nem ártalmas árukat különböztetünk meg.

2.2.Kód rendszerek

Az áruforgalmi gyakorlatban a jól bevált áruismereti jellemzők szerint történik az

áruk rendszerezése. Ez segítséget ad a szakosodáshoz (élelmiszer-, vegyi áru-,

ruházati-, stb. kereskedelem), az áruforgalomhoz (tűzveszélyes, törékeny,

romlékony, ömlesztett, stb. áruk) egyaránt.

A több milliós cikkből álló árutömeg nyilvántartása azonban hagyományos

módszerekkel már nem oldható meg.

Ezért az új rendszerek már nem áruismereti elvek szerint csoportosítanak, hanem

azonosítanak, kódolnak.

A kódolás valamely információ kifejezése egyezményes jelekkel. Betűket (a latin

ábécé ékezet nélküli 26 betűje) alkalmaznak az alfás kódrendszernél, számjegyeket a

numerikus kódrendszernél, betű és számjegyeket az alfanumerikus kódrendszernél,

sötét vonalakat és világos vonalközöket a vonalkódrendszernél.

A nemzetközi kereskedelemben hosszú idő óta meghatározó törekvés, hogy az

egész világra érvényes és mindenütt alkalmazható statisztikai célú árurendszert

hozzanak létre. Ennek alapján hasonlíthatjuk össze a különböző országok

fogyasztásait (pl.: az egy főre eső húsfogyasztás, szeszesital-fogyasztás). Ezen cél

megvalósítására dolgozta ki az ENSZ Statisztikai Hivatala az Egységes Nemzetközi

Kereskedelmi Osztályozások című árujegyzékét. Ez az árukat osztályokra bontja,

azokon belül pedig főcsoportokat, alcsoportokat és cikkeket különböztetünk meg.

Ezen rendszer felhasználása a nemzetközi összehasonlító és statisztikai

vizsgálatoknál ma már nélkülözhetetlen. Ennek a rendszernek a hazai megfelelője az

Ipari Termék Jegyzék volt. Az ITJ azonban a korszerű áru-nyilvántartási igényeknek

nem felelt meg, ezért új rendszert kellett hazánkban is létrehozni.


15


Az új rendszer kialakításánál figyelembe vették az Európai Unióban és a

nemzetközi kereskedelemben már kialakított és használt, statisztikai és vámcélokat is

szolgáló árurendszereket. Ezek a következők:

A CN: (Combined Nomenclature) a „Kombinált Nomenklatura”, amely az

Európai Unió külkereskedelmi és vámnomenklatúrája. 8 számjegyű. Tulajdonképpen

a világviszonylatban egységesen használt Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer (a

HS) EU célokra kidolgozott, részletezettebb változata. Magyarország 1996. január 1-

től vette át, a Belföldi Termék Osztályozásba (BTO) beépítve.

A HS: Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer (röviden: Harmonizált System)

olyan egységes árujegyzék (nomenklatura), amely egyaránt szolgál vámcélokat, de

kielégíti a szállítás, a szállítmányozás, az ipar, a kereskedelem termék-besorolási

igényeit és alkalmas statisztikai feldolgozásra, összehasonlításra is.

A kereskedelmi árukat 21 áruosztályba és 97 árucsoportba sorolja (ténylegesen

csak 96 árucsoport van, mert a 77. árucsoport a „nem létező” áruk csoportja). Az

Árucsoportokon belül 4 számjegyes bontás van, amelynél az első 2 szám jelöli az

árunak az árucsoporton belüli helyét, a 3. és 4. szám a sorszámon belüli kötelező

alszám. A HS 6 számjegyű.

1983-ban bocsátották ki az új nómenklatúrát, az ún. Harmonizált Rendszert

(HR).

Mint ahogy azt a rendszer neve is tartalmazza, ez a nómenklatúra több célra

felhasználható áru-besorolási rendszernek készült, melynek már a kialakításánál is

figyelembe vettek statisztikai, szállítmányozási, fuvarozási szempontokat is.

Ez a rendszer is XXI Áruosztályból állt, az Árucsoportok száma 97, a

vámtarifaszámok 8 számjegyűek lettek. Ebből az első hat számjegy nemzetközileg

egységes, míg a 7. és 8. számjegyek tartalmazzák a nemzeti bontásokat. Változást

jelentett még, hogy az áruosztályozási általános szabályok számát a korábbi négyről

hatra emelték.

A CPA: az EU Tevékenységek Szerinti Termékosztályozási Rendszere

(Classification of Products by Activity)

A PRODCOM: az EU Egységes Iparstatisztikai Jegyzéke

(Products of The European Community)

A termelési és külkereskedelmi termékadatok közvetlen kapcsolata érdekében

kidolgozásakor építőkockákként vették figyelembe a HS és a CN árucsoportjait.

Valamennyi termékcsoportját a 6 számjegyű HS és a 8 számjegyű CN kódokra utaló

hivatkozások határozzák meg.Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

16


1995. évi változata 4800 ipari termékcsoport (225 ipari szolgáltatás) főbb termelési

adatainak közlésére kötelezi az EU tagországokat. Ehhez járul egy közel 900 tételből

álló fakultatív lista (az un. „B” tételek jegyzéke).

A kereskedelmi tevékenység során leggyakrabban a vonalkódokkal, az EAN, az

ETK számokkal, és a VTSZ-szel találkozunk.

2.2.1.Az EAN: az Európai Áruazonosító Kódrendszer

(European Article Number)

Az iparilag fejlett országokban már az 1930-as évektől történtek próbálkozások a

nemzetközi gyakorlatban is alkalmazható árurendszerezés kidolgozására. Ebben

nagy fordulatot hozott a számítógép ugrásszerű fejlődése. Igen jelentős lépés volt a

kódolás területén az 1970-ben, Franciaországban bevezetett GENCOD, illetve az

USA-ban és Kanadában, 1973-ban bevezetett UPC (Universal Product Code)

rendszer, mely kettő szolgált alapjául az EGK 12 országának (az Európai Unió

elődje) 1977 februárjában bevezetett kódrendszernek, az Európai Áruazonosító

Kódrendszernek, amelynek a rövidítése az angol szavak kezdőbetűiből EAN kód

(European Article Number).

Ez a kód egy numerikus kód, amely a termék azonosítását szolgálja. A termék

számkódjából nem következtethetünk az áru tulajdonságaira, összetételére,

előállítására. Az EAN rendszer egyik legismertebb változata 13 pozíciós (EAN 13).

Az első három pozíció az ország azonosítását, a következő 5 szám a gyártó

azonosítását, a következő 4 szám pedig a termék azonosítását szolgálja. A 13. szám

az ún. ellenőrző szám, amely egy belső kontrollt biztosít, az előző 12 számjegy

leolvasásának helyességét ellenőrzi.

Például:

Nemzeti EAN

szervezet

Vállalatazonosító Az egyedi termék

száma

Ellenőrző

szám

5 9 9 1 2 3 4 5 1 2 3 4 13.

Magyarország Pl. Ringa RT párizsi

Az országot azonosító számot a brüsszeli központ adja. Magyarország

jelentkezésekor az 599-es sorszámot, ország azonosítót kapta. A gyártóazonosító-

számot a magyar EAN-CSAOSZ iroda adja.


17


A 13 pozíciós változat mellett ismert a rövidített vagy gyors kód is. Ilyen, pl. az

EAN 8, az un. rövidített kód, amelynek kivitele szintén központilag került

meghatározásra, vagy alkalmas vállalat azonosító számok esetén a középső nullák

elhagyásával képezhető.

Zárt, belső rendszerekben természetesen a kód minden megkötés nélkül

használható.

Az EAN kódrendszer kezdetben csak az európai tőkés országok áruazonosítási

céljait szolgálta, de rövid időn belül a világon általánosan használttá vált.

Megalakulása után hamarosan a tagországok közé tartozott az USA, Kanada, Japán,

Ausztrália is. Magyarország 1984 óta tagja az EAN-nak. Hazánkban, kezdetben

gondot jelentett kereskedelmi hálózatunk számítógépes felszereltségének hiánya,

ugyanis az EAN kód gépi olvasást feltételező megoldást (például vonalkódot) rendel

a termékazonosító számhoz. Napjainkban azonban már általánosnak mondható az

EAN kód használata Magyarországon is.

Néhány országazonosító szám a 7-es számú mellékletben lévő táblázatban

megtalálható.

2005. január 1-ével teljes lesz a műszaki és informatika egység az amerikai UPC és

a világ többi részén használt EAN rendszerek között. 2000-ben megjelent új anyagok

már EAN/UCC kiadásban, a két rendszert egységesen tárgyalják.

2.2.2.Az ETK (az Egységes Termékazonosítási Kódrendszer)

Magyarországon az egységes árunyilvántartó rendszer létrehozásának

szükségessége a 80-as évek elején vetődött fel. Így született meg az Egységes

Termékazonosítási Kódrendszer, az ETK. Ez 9 számjegyből álló kód, amely

kialakításánál figyelembe vették a nemzetközileg használatos EAN kombinációkat.

Az ETK számok kiadása a Gazdasági Kamara ETK irodája által történik, ahol a

gyártók azonosító számainak kialakítása, kiadása azonos elvek szerint történik az

EAN kódokéval. Így az ETK kód közvetlenül beépíthető az EAN kódba a következő

módon: az ETK kód elé kerül az országunk azonosítója, majd a kód számjegyet egy

ellenőrző szám zárja, melyet egy – már említett – speciális módon számolnak ki.

2.2.3.A Kereskedelmi Vámtarifa Szám, a VTSZ

A vámtarifa napjainkban, a nemzetközi kereskedelemben előforduló áruk,

árucikkek bizonyos rendszer szerint összeállított jegyzéke.


18


Az Európai Unióhoz való csatlakozási feltételeként szerepel többek között az EU

jogszabályokkal konform magyar jogi szabályozás megvalósítása is. Ennek jegyében

vettük át 1996. január 1.-től az EU-ban használatos vámtarifa jelentős részét, a

Kombinált Nómenklatúrát.

Az 1996-os esztendő még egy lényegi változást hozott a vámtarifában, mégpedig

azt, hogy 71 év után ismét törvényi szintre került a tarifális szabályozás. 1996. április

1.-én hatályba lépett a Vámtarifatörvény, az 1994. Évi CI. Tv.

A kereskedelmi vámtarifa áruosztályai:

1999. január 1-én az adótörvények változásával az addig alkalmazott Ipari

Termékjegyzéket, az ITJ-t felváltotta a Magyar Kereskedelmi Vámtarifa.

Az általános forgalmi adó kedvezményezett termékei, valamint a mezőgazdasági

őstermelőknek biztosított kedvezményes árukört az ITJ alapján hirdették meg és

azonosították. Az ITJ-vel kapcsolatban a legnagyobb probléma az volt, hogy ezt a

nomenklatúrát évekkel előbb hatályon kívül helyezték, csak az adótörvények

tartották életben. Az ITJ a 80-as évekre korszerűtlenné vált, ezért a Központi

Statisztikai Hivatal létrehozta új termelési nomenklatúráját, a BTO-t, amely a

kereskedelmi adatok megfigyelésére nem alkalmas.

A vámtarifa ezzel szemben kereskedelmi nomenklatúa, amely könnyedén

kapcsolható az áruk forgalmához. Ráadásul nemzetközi jogszabály, amelyet

gyakorlatilag az egész fejlett világ alkalmaz.

Az adótörvények a kedvezményezett árukat az un. vámtarifaszámokhoz kötik.

A vámtarifaszám lényegében egy tízpozíciós kódszám, amelyhez legalább egy, de

sok esetben több, hasonló karakterű áru tartozik.

Az árukat áruosztályokba, azon belül árucsoportokra bontja.

A Kereskedelmi Vámtarifa áruosztályai:

I. Áruosztály: Élő állatok, állati termékek

II. Áruosztály: Növényi termékek

III. Áruosztály: Állati és növényi zsír és olaj; ezek bontási terméke; elkészített

ételzsír; állati és növényi eredetű viasz

IV. Áruosztály: Élelmiszer-készítmények; italok, alkoholtartalmú folyadékok és

ecet; dohány és elkészített dohánypótlók

V. Áruosztály: Ásványi termékek

VI. Áruosztály: A vegyipar vagy vele rokon iparok termékei

VII. Áruosztály: Műanyagok és ezekből készült áruk; gumi és ebből készült áruk


19


VIII. Áruosztály: Nyersbőr, kikészített bőr, szőrme és ezekből készült áruk;

nyerges- és szíjgyártóáruk; utazási cikkek, kézitáskák és hasonló tartók;

bélből készült áruk (a selyemhernyóbélből készült áruk kivételével)

IX. Áruosztály: Fa és faipari termékek; faszén; parafa és parafaáruk; szalmából,

eszpartófűből és más fonásanyagokból készült áruk; kosárkötő- és

fonásáruk

X. Áruosztály: Papíripari rostanyag fából vagy más cellulóztartalmú anyagból;

visszanyert (hulladék és használt) papír vagy karton; papír, karton és

ezekből készült áruk

XI. Áruosztály: Textilipari alapanyagok és textiláruk

XII. Áruosztály: Lábbeli; kalap és más fejfedő; esernyő, napernyő, sétabot,

botszék, ostor, lovaglókorbács, valamint ezek részei; kikészített toll és

ebből készült áru; művirág; emberhajból készült áru

XIII. Áruosztály: Kőből, gipszből, cementből, azbesztből, csillámból és hasonló

anyagokból készült áruk; kerámiai cikkek; üvegek és üvegáruk

XIV. Áruosztály: Természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő, féldrágakő,

nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekből készült áruk;

ékszerutánzat; érme

XV. Áruosztály: Nem nemesfémek és ezekből készült áruk

XVI. Áruosztály: Gépek és mechanikus berendezések; villamossági cikkek; ezek

alkatrészei; hangfelvevő és –lejátszó készülékek, kép- és hangfelvevő és –

lejátszó készülékek televíziókhoz; ezek alkatrészei és tartozékai

XVII. Áruosztály: Járművek, légi járművek, vízi járművek és szállítás céljára

szolgáló felszerelések

XVIII. Áruosztály: Optikai, fényképészeti, mozgófényképészeti, mérő-, ellenőrző,

precíziós, orvosi vagy sebészeti műszerek és készülékek; órák és kisórák;

hangszerek; mindezek alkatrésze és tartozéka

XIX. Áruosztály: Fegyver és lőszer; ezek alkatrésze és tartozéka

XX. Áruosztály: Különféle áruk

XXI. Áruosztály: Művészeti tárgyak, gyűjteménydarabok és régiségek

A vámtarifaszám felépítése:

1 9 0 5 3 0 9 1 0 1

Árucsoport

száma

Árucsoporton

belül elfoglalt

hely

HR alszám KN alszám Hazai alszám


20


1905 30 91 01 Diabetikus sós ostya

A VTSZ feltüntetése a számlákon kötelező.

2.2.4. A vonalkód

A vonalkódok szélesebb és keskenyebb csíkokból és ezeket elválasztó szélesebb

vagy keskenyebb üres közökből álló téglalap alakú szimbólumok. Olyan

termékazonosító jelek, amelyek közvetlenül nem értelmezhetők, a gépi optikai

leolvasást egyszerűvé, gyorssá, megbízhatóvá teszik. Az azonos hosszúságú vonalak

és az azokat elválasztó közök hordozzák, közvetítik az információt. A vonalak

hosszúságának nincs információtartalma, csak a szélesség, illetve a helyközök

információhordozók.

A vonalkód ötlete szorosan kapcsolódik a számítógépbe vitt adatok tárolási

elvéhez: a gépek ugyanis minden számot a kettes számrendszerre transzformálva

őriznek.

A vonalkód olvasó mechanizmusa is hasonló a számítógépekéhez: az optikai

érzékelőt úgy programozzák, hogy a 0-1 típusú információkat megkülönböztesse és

ezek megfelelő kombinációjából, állítsa elő az egyes betűket vagy számjegyeket.

A vonalkódok általában nagy jelsűrűségűek, tehát maga a nyomtatott jel viszonylag

kis területet foglal el. A jelsűrűség a kódrendszer bonyolultságát is tükrözi, hiszen az

összetettebb rendszerek többféle jelet transzformálnak vonalkóddá, ezért viszonylag

szélesebb jelegységekkel kell, hogy dolgozzanak, mint az egyszerűbb rendszerek.

(Jelsűrűségük szerint megkülönböztetünk nagy, közepes és alacsony jelsűrűségű

kódokat.)

A vonalkódok jelentős hányada önellenőrző, amely biztosítja a szennyezett, sérült,

szakadt vagy hibásan nyomtatott kód leolvasásakor jelentkező tévedések azonnali

felismerését. Az önellenőrző módszerek legelterjedtebb változata a speciális

matematikai módszerrel kiszámolt és a vonalkód egy elemét képező ellenőrző szám.

(PL: a 13. számjegy az EAN kód esetében.)

2.2.4.1.A vonalkód kereskedelmi alkalmazása

A vonalkód technika kereskedelmi alkalmazásának értékelésekor elsődleges

szempont a gazdaságosság, a beruházás nagyságrendje és a megtérülési idő. Ezek

nem kedveznek a rendszer gyors ütemű elterjedésének. Vannak azonban olyan

kemény előnyök, melyek pénzben pontosan kifejezhetők.

Ezek:

• a megbízhatóság (árbizonytalanság kiküszöbölése)


21


• a pénztárgép gyorsasága (nagy átbocsátó képesség)

• a pontos pénztári munka (tévedés szinte kizárt, tételes blokk)

• a "percre" kész leltár (adminisztrációs költség alacsony, egyedi árazás nem

szükséges)

• az árváltoztatás egyszerű (programmódosítással)

• az utánrendelés automatikussá tehető

• a nagyobb forgási sebesség

• zárt áruforgalmi rendszer miatt áru nem léphet ki a rendszerből (lopásokból

eredő veszteség kisebb)

• a speciális vonalkód áruvédelmi eszköz is.

Ezen túlmenően puha előnyökkel is rendelkezik a rendszer, melyek közvetettek,

nem számszerűsíthetők és pénzben nem vagy nehezen fejezhetők ki.

Ezek:

• segít a döntés előkészítésében (napi fogyás szortimentenként, felduzzadt

részletek jelzése)

• marketing akciók gyors értékelése (pl.: árpolitika kialakítása)

• nagyobb áruválaszték, állandó készletek (fogyasztói szokásnak megfelelő

biztonság, széles kínálat).

A vonalkód technika számos előnye mellett jó néhány problémával is küszködik. A

decentralizált árukód kialakítás miatt megoldatlan a különböző gyártótól származó

helyettesítő áruk egységes kódolása (a termék információs központok működésének

hiányosságai). A vonalkód nyomtatása is számos hibalehetőséget rejt magában (pl.:

alkalmazott technológia, a festék színe és minősége, a címke és ragasztóanyagának

megválasztása stb..). A kód esztétikus feltüntetése is problematikus lehet, hiszen nem

bonthatja meg a dekoratív csomagolás harmóniáját, de feltűnőnek is kell lennie, hogy

a pénztáros gyorsan megtalálja. További probléma lehet, hogy a különböző típusú

kódokat csak a megfelelő leolvasók tudják értelmezni. Bár léteznek már

multireaderek, melyek egyszerre többféle vonalkódot is leolvasnak, ezek azonban

rendkívül drágák. Amint a leírtakból kiderül, a problémák miatt nem elsősorban

magát a kódot kell hibáztatni, hanem annak működési mechanizmusát, a

megvalósulás technikáját.

A hazai elterjedést gátló legfontosabb tényezők:

•a magas beruházási költség és hosszú megtérülési idő, megfelelő ipari háttér

hiánya (nyomdatechnikai hiányosságok, az ipar nem vonalkódolt árut szállít)


22


•a speciális szakember igény (hardver és szoftver számítástechnikai szakemberek

alkalmazása)

2.2.4.2.A vonalkód elhelyezése a fogyasztói csomagoláson.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a pénztári munka hatékonyságát, gyorsaságát

nagymértékben javítja, ha a pénztáros ösztönös, természetes mozdulattal tudja az

olvasó elé tartani az árut anélkül, hogy keresgélnie kellene rajta a vonalkód helyét.

Ez akkor lehetséges, ha a vonalkód a –csomag alakjától függetlenül- mindig

azonos, jól felismerhető helyen van. Ezt a jó felismerhetőséget a csomag

hátoldalán találták meg. Ha ez minden csomagoláson következetesen megvalósul, a

pénztárosnak nem a vonalkódot kell keresnie, hanem csak a csomagolás fő oldalát

maga felé fordítva kell az árut a vonalkód olvasó előtt elhúzni.

Az EAN ajánlás megállapít egy „javasolt” és egy „elfogadható” helyet. Az EAN

előírások csak ajánlások, azok be nem tartásáért senki nem büntethető. Ugyanakkor

nem szabad elfelejteni, hogy az eltérő elhelyezés nehezíti a leolvasást, ami az ilyen

terméket, a vonalkódot használó boltokban hátrányos helyzetbe hozhatja.

Ennek megfelelően a vonalkódot a fogyasztói csomagolásokon a következő fő

szabályoknak megfelelően javasolja elhelyezni az EAN International:

Javasolt hely a csomagolás hátoldalán (a megnevezést tartalmazó fő oldallal

szemben), annak jobb alsó negyedében;

Elfogadható hely a csomagolás főoldalán, annak jobb alsó negyedében;

A vonalkód jelkép széle a csomagolás egyetlen élétől se legyen távolabb 102mm-

nél, és ne legyen közelebb 8mm-nél (élszabály)

Sohase legyen élen áthajtva, ne kerüljön rácsos, redős felületre, hegesztési varratra,

a lehajtott hegesztési varrat még részben se takarja.

Néhány példa az EAN vonalkód javasolt és elfogadható elhelyezésére:

Tömlős tasak esetén a csomagolóanyagra nyomtatják a vonalkódot, ami a

hátoldalon, annak alsó harmadában legyen, ahol a legsimább az anyag felszíne.

Tekercses csomagolóanyagon a vonalak a tekercs nyomtatási irányával

párhuzamosak legyenek.

Palackokon és konzerv üvegeken has-, hát- és körcímkéken helyezik el az

információt. Vonalkód elhelyezése a nyakcímkén nem engedélyezett. Hengeres

tárgyon a hátsó, jobb alsó negyedbe.


23


1. ábra: vonalkód elhelyezése palackon

Tubusoknál is a tárgy legsimább felületét kell választani.

2. ábra: vonalkód elhelyezése tubuson

Azokat a termékeket, amelyeket nehéz lenne címkézni, mint pl. játékok,

szerszámok, fogkefék, konyhafelszerelések, kartonlapra rögzítik, javasolt hely a

hátsó oldalon, a jobb alsó negyedben, az oldalélekhez közel. Elfogadható hely a fő

oldalon a jobb alsó negyedben.


24


3. ábra: vonalkód elhelyezése kartonlap-műanyag kombináción

A kódok elhelyezésére vonatkozó legfontosabb ajánlások tehát a következők:

A kód a csomagolás természetes talapzatára kerüljön (ez többnyire az a felület,

amire a vevő a cikket a pénztárpultnál ösztönösen lerakja),

Bármely oldalra kerül a kód, az adott oldal jobb alsó negyedében helyezkedjék el,

Ha nem lehet a kódot a termék talapzatára nyomtatni, akkor az a hátoldalára

kerüljön,

A fő oldalra csak végső esetben kerüljön a vonalkód.

Ezek az ajánlások jól értelmezhetők a dobozok, ládák és un. merevfalú

csomagolóeszközök esetében. Bonyolultabb a helyzet a palackok és egyéb hengeres

csomagolóeszközök esetében, ahol többnyire a palástra kell a kódot tenni, ez pedig

az olvashatóságot mindenképp nehezíti. A hengeres csomagolásokon –a konzervek

jó része is ilyen,- a csík az alkotóra merőlegesen helyezkedjen el, azaz úgy kövessék

a görbületet, hogy a leolvasó ceruza egyenes felületen haladhasson.

Általában megállapítható, hogy a vonalkódokat a gyártás vagy az utólagos áruházi

(raktári) felcímkézés során oda célszerű helyeznie, ahol a legkevésbé zavaróak,

legkevésbé rontják a termék esztétikumát, és ugyanakkor a pénztáros számára is

gyorsan fellelhetők, leolvashatók.

2.2.4.3. Az EPOS rendszer

A vonalkód rendszer alkalmazása lehetővé teszi az áruházak kereskedelmi

munkájának teljes automatizálását. Az ezt megvalósító rendszert a nemzetközi

gyakorlatban EPOS- rendszernek (EPOS=Electronic Point of Sale) nevezik.


25


Az EPOS olyan önkiszolgáló áruházi rendszer, amelyben a terméken lévő kódot

Auto ID-eszközzel –automatikus áruazonosítási technikával- (fényceruzával, kézi

szkennerekkel, lézeres pisztolyokkal) vagy billentyűzéssel juttatják a pénztárgépbe,

amely ezután kijelzi az árát, a fizetendő összeget, elkészíti a pénztárblokkot, és

meghatározza az eladott áru mennyiségével és értékével csökkentett raktárkészletet.

Az Auto ID az automatikus azonosítási technika összefoglaló neve.

Hazánkban az áruk többségét a termelő nem látja el vonalkóddal, így azt az

áruházban kell elkészíteni és ráragasztani a csomagolásra. Erre szolgálnak a kézi és

asztali etikett berendezések. Közös vonásuk, hogy belső memóriájukban őrzik az

árucikk egységárát, valamint azonosító kódját. Az előre nem csomagolt, helyben

kimért áruk esetében használják az etikettes mérlegeket. Ha ezeket a vevők

használják, mint például az önkiszolgáló zöldség-gyümölcs részlegeken, a

mérlegeken az áru piktogramját tüntetik fel.

Ellenőrző kérdések, feladatok:1. Mi teszi szükségessé az árurendszerezést?

2. Milyen szempontokat alkalmazhatunk az árurendszerezéseknél?

3. Mi a különbség a hagyományos és a kód típusú árurendszerek között?

4. Milyen kódokat alkalmaznak a kereskedelemben?

5. Milyen numerikus kódokat ismer, és melyek azok legfontosabb felhasználási

területei?

6. Mutassa be a hagyományos árurendszerezés szempontjait:

- az élelmiszerárukon;

- a ruházati árukon;

- a papírárukon

- híradástechnikai termékeken

7. Mutassa be a hagyományos árurendszerezést egy Ön által választott, konkrét

üzleten keresztül!

8. Hogyan épül fel az EAN 13-as kód?

9. Ismertesse az ETK-t!

10. Mi a VTSZ? Mi a kereskedelmi jelentősége

11. Mi a vonalkód? Mi a vonalkód alkalmazásának kereskedelmi előnye?

12. Mi a vonalkód kereskedelmi jelentősége?

13. Mi az EPOS rendszer? Ismertesse az EPOS rendszer elemeit!


26


Beküldendő feladat:Mutassa be a hagyományos árurendszerek csoportjait egy Ön által választott,

konkrét üzlet és árucsoport segítségével!

A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:2. A hagyományos árurendszerezés alapelve, jelentősége a mindennapi

gyakorlatban. A hagyományos árurendszerek csoportjai, gyakorlati

megvalósulásuk bemutatása egy-egy üzlettípus valamint árupélda segítségével.

3. Ismertesse az árukódok lényegét, szerepüket (EAN? ETK? VTSZ)!

4. A vonalkód értelmezése, jelentősége. A vonalkód elhelyezése a csomagoláson.

A vonalkód kereskedelmi alkalmazása. Az EPOS rendszer bemutatása.


27


3. A szabványosítás

3.1. A szabványosítás fogalma és céljai:

A szabványosítást más nyelvekben a standard (angol), illetve norma (latin)

szavakkal fejezik ki. Lényeges tartalma az egységesítésre, hitelességre, szabályozásra

való törekvés. A szabványosítás szinte egyidős az emberi civilizációval.

A szabványosítás tudatosan végzett rendező, szabályozó tevékenység, melynek

célja az egységesítés és koordinálás a műszaki-gazdasági feladatok eredményes

megoldásának érdekében.

A szabványosítás célja általában a rendszeresen ismétlődő műszaki-gazdasági

feladatokra egységes megoldási módok meghatározása és ezek alkalmazása.

A szabványosítás legfontosabb konkrét céljai:

Az ismételhetőség, többszörözhetőség biztosítása

A csatlakoztathatóság és a cserélhetőség biztosítása,

A választékrendezés

A minőség szabályozása

A technika mai állásának tükrözése

A korszerűség biztosítása

Az alkalmassági elv érvényesítése

A vevők tájékoztatása

Egy-egy ország gazdasági fejlődése döntő mértékben függ a kereskedelmi

tevékenység sikerétől. A szabványosítás céljai az európai és az ezzel harmonizáló

hazai szabványosításban ezért még a következőkkel egészülnek ki:

A kereskedelem és a kooperációs együttműködés indokolatlan műszaki

akadályainak elhárítása

A nemzetgazdaság piacképességének növelése, a termelés és a

szolgáltatás színvonalának emelése

A nemzetközi és regionális szabványokban a nemzeti érdekek

érvényesítése

A hazai termékek és szolgáltatások nemzetközi elismertetésének

támogatása

A megfelelőség-tanúsítás követelményrendszerének megteremtése

Tanúsítványok nemzetközi szintű kölcsönös elfogadása


28


A minőség védelme

A műszaki fejlesztés eredményeinek széleskörű bevezetése

Az élet, az egészség, a környezet, a vagyon és a fogyasztói érdekek

védelmének elősegítése

A szabványosítás a minőséget biztosító gazdaságirányítás eszköze. A rendszeresen

ismétlődő műszaki-gazdasági feladatoknak azon optimális megoldási módját

tartalmazza, amely az adott gazdasági fejlettség mellett a legelőnyösebb.

A szabványosító tevékenységben legdöntőbb a közérdek szerepe azáltal, hogy

képviseli állampolgárai, a gazdaság, a természeti környezet rövid és hosszú távú

igényeit. Elsődlegesen érdekeltek a cégek, vállalatok, amelyek tevékenységük során

nyereségre törekszenek, ezért részt vesznek a szabványosítás teljes folyamatában.

Közvetve érdekeltek a fogyasztók is, lévén ők a szabványosítás eredményeinek

legfőbb élvezői.

Az Európai Gazdasági Közösség célja, hogy megszünteti a tagországok közötti

fizikai, pénzügyi határokat és szabad áramlást biztosít a személyek, termékek,

szolgáltatások és beruházások számára. Az egységes piac azonban csak akkor

biztosítja az áruk szabad mozgását, ha a résztvevő országok szabványosító

tevékenysége, jogszabályalkotása összehangolt.

Ezt a célt szolgálják az un. direktívák.

3.2. A direktívák

Az EU műszaki tartalmú, törvényerejű jogszabályokat – azaz DIREKTÍVÁKAT –

írt elő azokra a területekre, amelyek felett a kormányzatoknak az élet, az egészség, a

környezet és a fogyasztó védelme szempontjából szükséges felügyeletet gyakorolni.

A direktívák a leglényegesebb, valamennyi országban egyenértékű

törvényerejű jogszabályok.

Az európai direktívák, melyeket hazánk is elfogadott (1994. évi I. törvény 73.

cikkelye), a következő területeket szabályozzák:

A kölcsönös megértés megteremtése a gazdaság szereplői között

A költségek csökkentése

A biztonság- az élet-, az egészség- és környezetvédelem biztosítása

A fogyasztói érdekvédelem biztosítása.

A kölcsönös megértés megteremtése a gazdaság szereplői között, mint cél

eléréséhez alapvető feltétel, hogy a termelésben és a kereskedelemben

együttműködők az egyes fogalmakat, jelöléseket azonosan használják és


29


értelmezzék, ezért a következő nemzetközi szabványokat a nemzeti szabványok

változtatás nélkül átveszik:

-terminológiai- és rajzszabványok

-alapszabványok

-méretszabványok

A költségek csökkentése a szabványosítással átgondolt, módosított technológia

előírásával, az alkatrészek számának csökkentésével valósítható meg.

A biztonság-, az élet-, az egészség- és a környezetvédelem növelése azt jelenti,

hogy a szabványok előírásainak megfelelő termékek nem lehetnek ártalmasak az

egészségre, a biztonságra, a környezetre, nem veszélyeztethetik az életet,

vagyonbiztonságot. Az erre vonatkozó előírásokat még külön is kötelezővé teszik.

A fogyasztói érdekvédelem biztosítása azt jelenti, hogy a fogyasztók valamennyi

terméknél szavatossági jogot élveznek. A termelőnek illetve a forgalmazónak

felelősséget kell vállalnia a termék megfelelő minőségéért. A direktíváknak,

szabványoknak, kötelező előírásoknak nem megfelelő termékeket ki kell szűrni a

forgalomból.

3.3. Az európai szabványok

Minden olyan előírás, amely nem érinti a direktíva szempontjait, európai szabvány

alapján kerül egységesítésre. Az európai szabványok alapján kiadott nemzeti

szabványokból csupán a direktíva előírásainak betartása kötelező érvényű a gyártó

számára.

3.4. A szabványosítás rendszere:

A szabványosítás öt, egymásra épülő szinten folyik:

a nemzetközi,

a regionális,

a nemzeti,

a szakmai,

a vállalati szabványosítás szintjén

1. A nemzetközi szabványosítás elősegíti a világkereskedelem által támasztott

követelmények meghatározását és rendszerezését, a fogyasztók védelmét.

A nemzetközi szabványosítás két legnagyobb szervezete az ISO és az IEC.


30


Az ISO – Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. Célja a nemzetközi

árucsere, a műszaki, tudományos, gazdasági, intellektuális együttműködés

megkönnyítése a szabványosítás világméretű fejlesztésének útján.

Tevékenysége felöleli mindazon területeket, ahol szabványok

kidolgozására van szükség, kivéve az elektrotechnika és az elektronika

területét, amelynek szabványosításával az IEC foglalkozik. Az ISO

munkájában Magyarország 1947-től folyamatosan részt vesz.

Az IEC –Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság feladata a nemzetközi

együttműködés elősegítése az elektrotechnika és az elektronika

szabványosításának minden kérdésében. Így foglalkozik ipari

elektronikai, háztartási és egyéb közfogyasztású elektromos fogyasztási

cikkek szabványosítási kérdéseivel, biztonságtechnikai és működési

kérdésekkel, ellenőrző és mérőműszerekkel, atomfizikai műszerekkel.

Munkájában a magyar képviselet 1906 óta folyamatosan részt vesz.

2. A regionális szabványosítás Földünk különböző övezeteinek egységesítő,

szabványalkotó munkáját fogja össze. Ilyenek: az európai szabványügyi szervezetek

(a CEN – Európai Szabványügyi Bizottság; a CENELEC – Európai

Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság; az ETSI – Európai Távközlési

Szabványosítási Intézet ; az EOTC – Európai Vizsgálati és Tanúsítási

Szervezet), a latin-amerikai szervezet (COPANT), az afrikai szervezet (ARSO), az

óceániai (PASC) és az arab országok szervezete (ASMO) .

Az európai szabványügyi szervezetekben különböző hatályú dokumentumfajtákat

dolgoznak ki. Ezek:

az Európai Szabványok,

a Harmonizációs Dokumentumok,

az Európai Előzetes Szabványok.

Az Európai Szabványok jele: EN. A szabványok alkalmazása nem kötelező,

hanem önkéntes. Az a gyártó, aki a szabványoknak megfelelő minőségű termékeket

gyárt, előnyt élvez a piacon.

Az Európai Unióban a szabványosítás területén az ekvivalencia elvét alkalmazzák,

aminek a lényege az, hogy minden termék, amelyet az Európai Unió bármely

tagállamában törvényesen gyártanak, vagy forgalmaznak, elvileg szabadon

mozoghat, mivel a védelem szintje a tagállamokban a biztonsági-, egészségi-,

környezet- és fogyasztóvédelmi érdekek vonatkozásában azonos. Tehát ha egy

termék valamely tagországban a direktíváknak megfelel, a szabad mozgás biztosított. Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

31


Ezt az elvet más néven a Cassis de Dijon elvnek is nevezik, mely szerint: „A

közösség egyik országában jogszerűen forgalomba hozott terméket más tagországok

piacairól nem lehet kitiltani azon az alapon, hogy az nem felel meg az illető ország

nemzeti szabványainak.” (Cassis de Dijon precedens: a „Cassis” francia likőr

németországi forgalmazása ellen, annak 32%-nál kisebb alkoholtartalmára

hivatkozva tiltakoztak a németek. A nemzetközi bíróság elutasításának indoklása az

fent említet ekvivalencia elv volt.)

3.5.A szabványok

A szabvány tevékenységekre és azok eredményeire vonatkozó, az érdekeltek közös

megegyezésével létrehozott ismételten alkalmazható fogalom meghatározásokat,

fizikai mennyiségeket, méreteket, választékot, műszaki követelményeket és

vizsgálati módszereket tartalmazó, közzétett leírás, amelyek alkalmazásával a

rendező hatás a legkedvezőbb.

A szabványok csoportjai:

-fogalom meghatározó szabványok: a terminológiai és rajzszabványok.

Egy-egy szakterület olyan fogalmainak meghatározását tartalmazzák,

amelyek az adott szakterület legtöbb szabványában használatosak, és

ezért szükséges egységes értelmezésük.

-az alapszabványok olyan speciális szakterület műszaki előírásait

tartalmazzák, amelyek nagyon széles körben használatosak. Ilyenek pl. a

fizikai mennyiségek szabványai, amelyek azok pontos meghatározását,

nevét és jelét tartalmazzák. Széles hatáskörűek.

-a vizsgálati szabványok tartalmazzák a termékszabványban előírt

követelmények teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálatokat,

azok sorrendjét, a mintavétel módját és mennyiségét.

-a méretszabványok biztosítják a cserélhetőséget és a

csatlakoztathatóságot az egyes termékek és rendszerek között.

-a termékszabványok határozzák meg a termék alkalmasságával

szemben támasztott követelményeket, megjelölési, megnevezési és a

termékkel kapcsolatos egyéb lényeges követelményeket. Így ezek a

szabványok a minőség törvényének tekinthetők.

A minőség szabályozása a szabványosítás segítségével nehéz feladat. A

tudományos és technikai fejlődés egyre magasabb színvonalú termékek előállítását

teszi lehetővé, de a gyakorlatban megvalósuló minőségi szint a fizetőképes piactól


32


függ. Ennek ellenére a piacon való érvényesülés feltétele a magas színvonalú,

szabványos minőségű, megbízható termék forgalmazása. A piaci sikerhez a

gyártónak, a kereskedőnek ismernie kell piacának minőségi igényeit. Az eltérő

igények nem mindig színvonalbeli különbséget jelentenek, sok esetben helyi

szokások, ízlés vagy hagyományok miatt jelentkeznek az eltérő követelmények. A

minőség szabványosítás segítségével való szabályozása a fogyasztóvédelem eszköze

is.

A szabvány minőségszabályozó funkciója elsősorban azt jelenti, hogy a

szabvány egyértelműen határozza meg a minőséget. Ezt a termékek csomagolásán

jelölni is kell, hogy a vásárlónak módja legyen tájékozódni az ár- és a minőség

összhangjáról. A szabványos minőséget az uniós termékeken a CE jellel, a szabvány

jelével és számával jelölik. A minőség szöveges meghatározással is kifejezhető. Ezek

a következők:

-szabványos termék (amely az adott szabványban előírt minden

követelménynek megfelel)

-szabványon kívüli termék (amelyre nem létezik szabványelőírás)

-szabványtól eltérő termék (amelyre létezik szabvány, de az adott

termék nem felel meg az előírásoknak)

-szabványon felüli termék (amelynek jobbak a tulajdonságai, mint az

előírt jellemzők)

-szabványon aluli termék (amelynek a tulajdonságai nem érik el a

szabványban előírt követelményeket).

3.6. A termékeken alkalmazott szabványjelek:

Az MSZT alkalmazott jelei és tartalmuk:

Magyar szabvány jele: MSZ

Európai, honosított szabvány jele: MSZ EN

Nemzetközi, honosított szabvány jele: MSZ ISO

Az MSZ EN ISO jelű szabvány azt jelenti, hogy teljes az azonosság

nemzetközi, regionális és hazai viszonylatban.

A szabványt jelölő betűk után a szabvány azonosítószáma és kiadásának éve kerül

feltüntetésre. Pl. MSZ EN ISO 9001: 2001.


33


3.7. A szokványok

Az árutőzsdén nem szabványok, hanem minőségi szokványok alapján értékelik a

minőséget. A tőzsdei minőségi szokványok vagy azt írják le, hogy a

szokványminőségű árunak milyennek kell lennie, vagy megjelölik azokat a hibákat,

amelyek a terméket kizárják a szokványminőség kategóriájából. A szokványok

egyszerűbben alkalmazhatók a tőzsdei kereskedelemben, mint a szabványok. Ilyen

például a bécsi terménytőzsde FAQ „gute Durchschnittsqualitat”,-„jó átlagminőség”

meghatározása, amely szerint a származási ország vagy vidék az évi, az elszállítás

időpontjában meglevő átlagminőségű termése szállítandó. Hasonló az árutőzsdén

jegyzett nyersanyagoknál, mezőgazdasági termékeknél, ritkábban kész tömegáruknál

a szokványminőség = „standard quality” „handelsübliche Qualitat” megnevezés is.

3.8. Az etalon

Jelentése: minta. A kereskedelemben a minősítésre használt, hivatalosan kiadott

árumintákat nevezik etalonoknak. Ilyeneket használnak a termékek minőséget

meghatározó érzékszervi tulajdonságainak értékelésénél, mint például a lisztek szín

vizsgálata, a cukor szín és szemcseméretének vizsgálata, stb..

Az etalon jelenti még a méréshez használt eszközök hitelesített minta darabját is.

Például a méterrúd etalonja.

3.9. A típus:

Az egységes, azonos jellemzőkkel kialakított termékek a gazdasági élet

racionalizálásának alapvető követelményei bizonyos esetekben. A tipizálás az

ismétlődő műszaki-gazdasági feladatokat olyan részletességgel oldja meg, amilyenre

a szabványosítás során nincs szükség. A tipizálás túlnyomórészt vállalati

szabályozás, a gyártó, a kivitelező ágazat saját racionalizálási céljait szolgálja. Ennél

fogva nem a felhasználóval, vevővel egyeztetett követelményeket kell, hogy

tartalmazzon, hanem mindazokat a részleteket, amelyek a gazdaságos gyártást

elősegítik. Ilyen például az alkatrészválaszték, technológiai típuseljárások. A

csomagoló eszközök megfelelő elemeinek egységesítése, pl. palackok magassága,

szájmérete lehetővé teszi a csomagológépek kiterjedt alkalmazását, az azonos típusú

palackok, pl. sörösüvegek, boros palackok széleskörű, több gyártó általi

felhasználást, a visszaválthatóságot.


34


3.10. A norma

A szabvány latin elnevezése. Az európai szabványügyi szervezetek által kiadott

szabványok jelzete: EN, az European Norma szavakból. A szabványon kívül mintát,

pontos előírást, mennyiségi vagy minőségi követelményként megszabott mértéket,

mennyiséget, méretet, stb. jelent. A norma kifejezést a magyar nyelvben, mint

erkölcsi, viselkedési szabályt is használjuk. Ezen kívül a norma lehet a

munkateljesítmény mértékegysége, az az idő, amely alatt egy meghatározott

műveletet, gyártási folyamatot végre kell hajtani.

3.11. A szabály

A kereskedelmi dolgozó munkavégzéssel kapcsolatos magatartására vonatkozó

előírás, melynek betartása a dolgozó és munkatársai érdekében kötelező. Ilyenek pl.

a munkavédelmi szabályok, a tűzvédelmi szabályok, a higiéniai szabályok stb..

Összefoglaló kérdések, feladatok:1. Határozza meg a szabványosítás, a szabvány fogalmát!

2. Melyek a szabványosítás céljai?

3. Mi a direktíva?

4. Mit fejeznek ki az európai dírektívák?

5. Melyek az Európai Unió szabványosítási tevékenységének jellemzői?

6. Mit jelent az ekvivalencia elve?

7. Mi a lényege a „Cassis de Dijon” precedensnek?

8. Melyek a szabványosítás szintjei?

9. Mi az ISO, az IEC, a CEN, a CENELEC, és az MSZT legfőbb feladata,

hatásköre?

10. Milyen szabvány fajtákat ismer?

11. Mi az egyes szabványfajták jelentősége, melyek a legfőbb alkalmazási

területeik?

12. Mi a szabványok kereskedelmi jelentősége?

13. Mikor kötelező a szabványok alkalmazása?

14. Mit jelentenek a következő jelek: ISO 9001:2000; EN…..; MSZ……..;

MSZ EN ISO……..?

15. Miért szokták a szabványokat a minőség törvényének is nevezni?

16. Mi a szokvány? Mi a különbség a szabvány és a szokvány között?


35


17. Mi az etalonok kereskedelmi jelentősége?

18. Mi a tipizálás célja? Mi a kereskedelmi jelentősége? Mondjon minél

több, konkrét példát bemutatására!

19. Mi a norma? Sorolja fel a kereskedelmi dolgozóval szemben támasztott,

legfontosabb etikai normákat!

Beküldendő feladat:Hogyan szolgálják a fogyasztói érdekvédelmet a szabványok? Mutassa be

konkrét példákon keresztül!

A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:5.A szabványosítás fogalma és rendszer. A magyar szabványosítás jellemzői. A

szabványosítás direktívái, feladatai és a feladatok kereskedelmi jelentősége.

6.A szabvány fogalma és csoportosítása. A kereskedelemben alkalmazott

legfontosabb szabványtípusok és jelentőségük. Az áruk csomagolásán megjelenített

szabványjelek és értelmezésük.

7.A szokvány, az etalon, a típus, a norma és a szabály értelmezése, megjelenésük,

jelentőségük a kereskedelmi gyakorlatban.


36


4. A minőség

A mindennapok során a minőség kifejezést sokféleképpen értelmezik, illetve

használják. Ha megkérdezünk néhány embert, hogy számukra mit jelent a minőség,

rendkívül sokféle választ kapunk. Például a minőség jelenti a hibátlan működést, a

megbízhatóságot, a tartósságot, a jó szerviz hálózatot, a divatosságot, az esztétikus

külsőt, a tetszetős csomagolást, az energiatakarékosságot, a megfelelő árat, a

gazdaságosságot, és a termék jellegétől függően számos olyan tulajdonságot,

amelyek a megkérdezett számára a használhatóság szempontjából kiemelkedően

fontosak. A felsoroltak tulajdonképpen a termék használati értékét jelentik. A

használati érték valamely dolog, termék azon tulajdonságainak összessége, amelyek

emberi szükségletek kielégítésére alkalmassá teszik. A használati érték a fogyasztók

számára egymástól elkülöníthető funkciók, hasznos tulajdonságok formájában

jelenik meg. A használati érték jellemzése a hasznos tulajdonságok ismeretét és

azoknak a szükségletekhez való viszonyítását igényli. A használati érték közvetlenül

nem határozható meg, így az áru közvetlen jellemzésére a minőséget használjuk. Az

áru használati értéke a fogyasztó számára a hasznos tulajdonságokban ölt testet, és

ezek révén történik a szükséglet-kielégítés, azaz végső soron az áru minőségének

megítélése.

Az áruismeretben a minőség értékelése központi téma, és a következő

problémakörök vizsgálatát kell elvégezni:

az árut milyen lényeges minőségjellemző segítségével értékelhetjük (a

számtalan lehetséges jellemzők közül a néhány meghatározó kiválasztása

és kapcsolata a minőséggel),

a szükséglet kielégítés szubjektivitása (pl.: míg egy áru az egyik

fogyasztó igényeit maradéktalanul kielégíti, addig a másik fogyasztónak

nem felel meg),

a szükséglet kielégítés tér- és időbeli változása (a technika fejlődésével

egyre jobb minőségű áruk kerülnek forgalomba és a fogyasztói szokások

is változnak).

Így tehát a változó és eléggé összetett minőség az, amit az áruismeret vizsgál, a

minőséget a használati értékre vonatkozó becslésnek tekintjük.

A minőség az MSZ EN ISO 8402 szerint: „Egy tevékenység vagy folyamat,

termék, szervezet, rendszer vagy személy, ezek bármilyen kombinációja azon


37


jellemzőinek összessége, amelyek befolyásolják a képességét, hogy meghatározott és

elvárt igényeket kielégítsen”.

Az áruk minőségét minőségi jellemzők segítségével állapítjuk meg. A minőségi

jellemzők lényegi, számszerűsíthető vagy egyéni ízléstől függő jellemzők, melyek az

áru hasznos tulajdonságaival szoros kapcsolatban vannak.

Az áru minősítésénél lényegében egy összehasonlítást végzünk:

A hivatalos szervek (pl.: KERMI Rt.) elsősorban a szerint minősítenek, hogy a

termék megfelel-e a szabványban vagy egyéb dokumentumokban rögzített

előírásoknak vagy nem.

A fogyasztó a saját elvárásait és azok tényleges megvalósulását hasonlítja össze az

áru minősítése során (figyelembe véve a gazdaságossági tényezőket is).

Így tehát a minőség relatív kategória, viszonyítjuk valamihez, összehasonlítást

végzünk az áru minősítése során. Lényeges, hogy csak azonos termékek

összehasonlítása során állíthatjuk fel a minőségi rangsort, tehát mondhatjuk, hogy

kiváló, jó, közepes vagy gyenge az adott áru (pl.: a színes TV nem hasonlítható össze

minőség tekintetében egy hagyományos fekete-fehér készülékkel).

A minőséget több oldalról (gyártó, felhasználó, fogyasztó) közelíthetjük meg, a

kereskedelem szempontjából azonban a fogyasztói igények kielégítése az elsődleges,

tehát egyéb szempontokat itt részletesen nem tárgyalunk.

4.1.Az áru minőségét meghatározó tényezők

Az áru minőségének alapvetően három tényezője van:

A tervező milyennek képzelte el az adott árut (milyennek ”álmodta" meg ). Ezt

konstrukciós minőségnek nevezzük. A konstrukciós minőség a felhasználási

igényeknek megfelelő funkciók, tulajdonságok, követelmények tervezett szintje.

A konkrét árut a terveknek megfelelően, a rendelkezésre álló anyagokból,

technológiával és szakemberekkel elő kell állítani. Ennek a gyakorlati

megvalósulását kiviteli minőségnek nevezzük. A kivitelezési minőség az előírt

követelmények teljesítésének szintje.

Az áru minőségének a megítélésében az utolsó láncszem a fogyasztó, és végső

soron ő a használati minőséget tekinti az áru legfontosabb jellemzőjének, tehát

elvárja az árutól pl. a hibamentes működést, a hosszú élettartamot, az alacsony

üzemeltetési költséget stb.. A használati minőség a felhasználás során a minőségi

jellemzők megbízhatósága, a szerviz színvonala.


38


Tehát az áruminőség (a fogyasztói szükségletkielégítés mértéke) = konstrukciós

minőség + kivitelezési minőség + használati minőség.

4.2.A minőségi osztályok

Az, hogy egy árut a gyártás során milyen pontossággal állítottak elő, a

megvalósulás minőségét jelenti, tehát lényegében a technológiai fegyelem betartását

minősíti. Az előírt minőségtől való eltérés mértéke az alapja a minőségi osztályba

sorolásnak (I., II. stb... és osztályon kívüli áru). Az áruk minőségi osztályba

sorolásának meghatározói kifejezik a megfelelést a szabványnak vagy egyéb

előírásnak, megfelelést a használati elvárásoknak, megfelelést a vevő kimondott

vagy látens igényeinek.

Magyarországon és az Európai Unióban a termékek osztályba sorolásánál a

használhatóság mértékét veszik alapul. Eszerint a termékeket max. öt minőségi

osztályba soroljuk a kiválóan használhatótól a használhatatlanig. Használhatatlan

termék kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. Áruvá csak az a termék válhat, amely

megfelel a négyes alapkövetelménynek, azaz:

biztonságos, az élet, az egészség, a vagyon és a környezet szempontjából,

rendeltetésszerű használatra alkalmas,

megvalósítható a jelenlegi technikai színvonalon,

fenntartható folyamatosan.

A minőségi osztályok száma iparáganként és ezen belül árucsoportonként

különböző lehet (pl. a cipőiparban két, a konfekcióiparban négy, a kötő-

hurkolóiparban három minőségi osztályt különböztetnek meg). Az áru minőségének

és az adott minőségi követelményeknek az ismerete elengedhetetlenül fontos az

eladó és a vevő számára. Ha például az áru első osztályú és az áru tulajdonságai nem

felelnek meg az előírt követelményeknek, akkor a vásárló kérheti a vételár

csökkentését.

4.3 Minőségi fokozat

Ettől lényegesen eltér a minőségi fokozat, amikor egy meghatározott szükségletet

kielégítő árut eltérő műszaki paraméterekkel terveznek meg és gyártanak. (pl:

híradástechnikai cikk esetén mono-, sztereo-, hifi-, kvadrofon hangminőség.) Ezek az

eltérő minőségi fokozatú áruk eltérő fogyasztói igények kielégítését szolgálják, azaz

a választék biztosítását a luxustól a szerény vagy egyszerű kivitelig.


39


4.4.A kereskedelem szerepe az áruminőség megőrzésében

A termelés és a fogyasztás üteme között gyakran térben és időben is eltérés van. A

térbeli eltérés azt jelenti, hogy természetesen nem a termelés helyén kerül

fogyasztásra az áruk zöme. Az időbeli eltérés azt jelenti, hogy a termelés és a

fogyasztás üteme között gyakran lényeges időbeli különbség van. A mezőgazdasági

termékek feldolgozása természeti tényezők által meghatározott (pl.: cukorrépa-

feldolgozás szezonja), míg a fogyasztás közel egyenletesnek tekinthető (pl.: az egy

főre eső havi cukorfogyasztás lényegileg állandó). A kereskedelem feladata a

társadalmi igények ismerete, és ezek kielégítése megfelelő árubeszerzési politikával,

a tér és időbeli különbségek feloldása. A korszerű kereskedelmet azonban nem

csupán a passzív kiszolgálás jellemzi, hanem kínálatán keresztül irányítja a

fogyasztót, jobb minőségű, korszerűbb termékek fogyasztására ösztönöz, átalakítva a

hagyományos fogyasztói szokásokat Ha a kereslet és kínálat mennyiségi és minőségi

vonatkozásban is kölcsönösen megfelelnek egymásnak, akkor piaci egyensúly van.

Ez esetben a kereskedelem feladata a fogyasztói igények befolyásolása a korszerűbb,

jobb minőségű, gazdaságosabb áru irányába.

A minőség tekintetében a kereskedelem feladata a minőség megőrzése, tehát

olyan körülmények biztosítása, melyek mellett az áru az előállított minőségben jut el

a fogyasztóhoz, tehát nem csökken a minősége. A minőségmegőrzés a kereskedőnek

is alapvető érdeke, hiszen az árukárokból adódó veszteség őt terheli.

A minőség megőrzésének feltételei a kereskedelemben:

-Megfelelő technikai feltételek (pl.: árumozgató gépek, gépi

árunyilvántartás)

-Szakképzett munkaerő

-Átgondolt beszerzési tevékenység a helyi fogyasztási szokások

ismeretében

4.5.Minőségi jellemzők

Az áru minőségét minőségi jellemzők segítségével ismerjük meg, melyek a

lényeges tulajdonságairól adnak felvilágosítást. A minőségi jellemzők rendkívül

sokfélék, a számuk az áru jellegétől függően eltérőek lehetnek, így fontosságuk a

minőség megítélésében nem egyforma.

A minőséget önmagában sohasem vizsgálhatjuk. Az egyik lényeges kérdés a

minőség megítélésében az adott szükséglet-kielégítésére való alkalmasság mellett az


40


ár, ugyanis a fogyasztó azt értékeli, hogy milyen a szükséglet kielégítésének a

mértéke az adott fogyasztói árhoz viszonyítva. Tehát a gazdaságossági jellemzők

(beszerzési ár, üzemeltetési költség, javíthatóság stb..), is lényegesek a minőség

megítélésének a szempontjából.

A minőségjellemzők rendkívül sokfélék és többféle szempont szerint

csoportosíthatók. Az egyik legegyszerűbb csoportosítás az objektív (műszeresen

mérhető) és szubjektív (egyéni ízléstől függő) minőségi jellemzőkre bontás.

4.5.1.Objektív minőségi jellemzők

Az objektív műszaki paraméterek egzaktan meghatározhatók, műszeresen,

laboratóriumban mérhetők.

Néhány fontosabb fizikai minőségjellemző:

méretek (űrtartalom, töltőtömeg),

szakítóerő,

szakítószilárdság,

hővezető vagy szigetelőképesség,

nedvszívó képesség,

teljesítménytényezők,

fogyasztás.

Néhány fontosabb kémiai minőségjellemző:

összetétel,

víz, zsír, fehérje, hamu stb.. tartalom,

sav-, cukorfok,

alkoholtartalom,

adalék és tartósítószer tartalom.

Egyéb objektív minőségi jellemzők:

Az élettartam azt fejezi ki, hogy az áru mennyi ideig alkalmas rendeltetésszerű

használatra, vagy másként fogalmazva mennyi ideig alkalmas gazdaságosan az

emberi szükséglet kielégítésére. Így az élettartam, mint minőségjellemző elsősorban

a tartós fogyasztási cikkekre értelmezhető (pl.: személygépkocsi, TV, rádió,

villanybojler).

Az egyéb, más árucsoportoknál az élettartam eltérő tartalommal jelenik meg.

Textil, ruházati és cipőáruknál a hordási idő hasonló minőségjellemző, kozmetikai

és egyéb vegyi áruknál a felhasználhatóság határidejeként értelmezhető.

Élelmiszerek esetén a minőség megőrzésének határideje jelentheti az élettartamot.


41


Az élettartam a néhány naptól (pl.: romlandó élelmiszerek) évtizedekig (pl.:

tetőcserép) terjedő időszak lehet.

Az áruk egy része a mindennapos, rendszeres használat során lassan fizikailag

elhasználódik, elkopik, majd teljesen tönkremegy, már nem tud eredeti funkciójának

gazdaságosan megfelelni. Ez a folyamat az áru fizikai kopása. A használatbavételtől

a teljes fizikai elhasználódásig eltelt időt fizikai élettartamnak nevezzük (pl.:

gumiabroncs elvékonyodása, cipőtalp kilyukadása stb.) Előfordulhat azonban, hogy

az árut nem a teljes, fizikai tönkremeneteléig használjuk, hanem idő előtt megunjuk,

nem hordjuk, nem használjuk tovább, mert igényeinknek már nem felel meg. Ezt a

jelenséget az áru erkölcsi kopásának vagy elavulásának nevezzük. A technika

fejlődésével új áruk kerülnek a piacra, melyek a régi azonos rendeltetésű termékeket

elavulttá teszik, a termékváltás üteme felgyorsul, mely a fogyasztói igényeket is

jelentősen módosítja. Az áru tényleges használati ideje (amíg a fogyasztói igényeket

megfelelő színvonalon kielégíti) nem feltétlenül esik egybe az áru fizikai

élettartamával, tehát a fizikai élettartam hosszabb, mint az erkölcsi. Pl.: nem vesszük

fel a tavalyi, hibátlan kosztümöt, mert már nem divatos. Ez a jelenség az alulhordás.

Ezzel elsősorban divatcikkek esetén találkozhatunk. A fogyasztó szempontjából az

életszínvonala az, mely ezt meghatározza.

Ennek a fordítottja az ún. túlhordás, amikor a termék fizikai állapotánál fogva már

csak alacsonyabb színvonalon elégíti ki az igényeket, tehát az erkölcsi élettartama

nagyobb, mint a fizikai, és lényegében ezért már gazdaságtalan a termék használata

(pl.: korszerűtlen, elavult, nagy fogyasztású elektromos cikkek, melyek gyakran

szorulnak javításra), de nem áll rendelkezésre elegendő pénz egy új berendezésre. Az

alul és túlhordás két szélsőséges fogyasztói magatartást jelent, a közös vonásuk, hogy

mindkettő gazdaságtalan.

Optimális élettartamról akkor beszélhetünk, ha az erkölcsi és a fizikai élettartam

egybeesik, tehát mire fizikailag elkopik az áru, addigra a piacon egy új áru jelenik

meg, a vásárló számára elfogadható áron. Minden ettől eltérő egyéb eset gyakran

előfordul, azonban ezek nem gazdaságos variációk.

A termék élettartama tehát akkor gazdaságos, ha a fizikai és az erkölcsi kopási idő

megegyezik, hányadosuk 1.

A megbízhatóság tágabb és szűkebb értelemben is használatos minőségjellemző.

A megbízhatóság, mint összetett minőségjellemző tartalmazza a hibamentes

működést, az áru tartós használatának a biztosítását, a javíthatóságot és a

tárolhatóságot is.Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

42


A megbízhatóság ezen értelmezése tehát magába foglalja a teljes élettartam alatti

tartós működés biztosításának az összes feltételét.

Tartós fogyasztási cikkek esetén a műszaki megbízhatóság fogalmát használjuk,

amely annak a valószínűsége, hogy az áru meghatározott feltételek mellett alkalmas

szükséglet kielégítésre, tehát nem hibásodik meg. Meghibásodásról akkor beszélünk,

ha a berendezés nem működik. Az áru műszaki életgörbéjét a meghibásodások

gyakorisága alapján állapíthatjuk meg. A meghibásodást kiváltó okok eltérőek

lehetnek (pl.: a konstrukció gyenge pontja, a kivitelezés hiányosságai vagy a nem

rendeltetésszerű használat okozhatja.) Jellegük szerint a meghibásodások lehetnek

váratlanul fellépők, fokozatosan kialakulók, vagy rendszeresen ismétlődők. A

kereskedő természetesen csak megbízható, jó minőségű árut adhat el, nyílt hibájút

nem. A rejtett hiba csak az áru használata során kerül felszínre, így a kereskedelem

felelőssége a nyílt hibák kiszűrésében nyilvánul meg.

A korszerűség, mint minőségi jellemző minden áru esetén értelmezhető és azt

fejezi ki, hogy a konkrét áru milyen mértékben közelíti meg a világszínvonalú,

csúcsminőségűnek tekinthető árut. Ez a minőségjellemző dinamikus, hiszen a

technika fejlődésével a fogyasztási cikkek minősége is egyre javul. Nap, mint nap új

termékek jelennek meg a piacon, melyek nagyobb választékot biztosítanak, és

minőségben is általában felülmúlják a korábbi árukat. A korszerűség tehát állandóan

változó tartalommal jelenik meg, és természetesen másként értelmezhető az egyes

árucsoportok területén. Élelmiszerek esetén a korszerű táplálkozás igényeinek a

kielégítését jelenti (pl.: magas rosttartalom, mesterséges színezékektől, kémiai

tartósító és növényvédő szerektől mentes, alacsony koleszterintartalmú stb.).

Textilruházati termékek esetén a könnyű kezelést értjük alatta (pl.: nem kell vasalni,

könnyen tisztítható), míg tartós fogyasztási cikkek esetén az alacsony

energiafogyasztású, egyszerűen javítható árukat tekintjük korszerűnek. A fogyasztói

kényelmet szolgáló eldobó csomagolások korszerűsége megkérdőjelezhető a nagy

mennyiségben keletkező háztartási hulladék miatt. A korszerűség, mint minőségi

jellemző tehát állandó átalakulásban, fejlődésben levő jellemzője az árunak.

A gazdaságosság, mint minőségi jellemző ismét több oldalról (gyártó, forgalmazó,

felhasználó, fogyasztó) közelíthető meg. A felhasználó számára az az áru

gazdaságos, amely a fogyasztói igényeknek megfelel, olcsó áron beszerezhető és

üzemeltethető. Eszerint az áru gazdaságosságát a szükségletkielégités mértéke és

ennek az érdekében hozott kiadások aránya határozza meg. Helytelen, ha a

gazdaságossági jellemzőt csak a fogyasztói árral azonosítjuk, hiszen nem tekinthető Pálffy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolaés Szakiskola, Kollégium

43


az egész élettartamát figyelembe véve gazdaságosnak az a termék, melyet olcsón

szereztünk be, de rendkívül magasak a használat költségei; vagy a gyakori

meghibásodás miatt sokba kerül a javítás, vagy éppen megoldatlan a pótalkatrész

ellátás. Ilyenkor találkozhatunk „a drágább az olcsóbb" esetével.

4.5.2.Szubjektív minőségi jellemzők

A vásárlói döntések meghatározó eleme (a korábban tárgyalt objektív, műszeresen

meghatározható minőségi jellemzőkön túl) bizonyos esetekben a fogyasztó egyéni

ízlése. Bizonyos árucikkek estében az érzékszerveinkkel értékelhető árujellemzők

meghatározóak lehetnek.

Ezek elsősorban a fogyasztó egyéniségének való megfelelést jelentenek, ezért

ezeket szubjektív jellemzőknek tekintjük. Elsősorban élelmiszerek és élvezeti szerek

esetén meghatározóak (íz, illat, aroma), de fontosak, pl.. a kozmetikai készítmények

(a parfüm illata, ajakrúzs színe, smink-technikában használt szépítőszerek), ruházati

termékek, lábbelik (tetszetősség, divatosság), lakberendezési termékek (forma, szín)

esetén is. A vásárlói döntésben meghatározó lehet az iparcikkek formája is. Gyakran

a csomagolás tetszetőssége miatt választunk egyik vagy másik termék között.

Szakértők is végeznek érzékszervi vizsgálatokat, hiszen ez bizonyos áruk esetén

lényeges minőséget meghatározó tényező (pl.: borvizsgálat). Ezeket összefoglalóan

organoleptikus érzékszervi vizsgálatoknak nevezzük. Az érzékszervi vizsgálatok

objektivitását is biztosítani kell, amit a következő módon oldanak meg:

a vizsgálatokat megfelelően felkészült szakemberek végezhetik el, akik

erre a feladatra alkalmasak (szakismerettel és kifinomult érzékszervvel

rendelkeznek),

a vizsgálati minták eredetét nem ismerik („vakon" végzik a vizsgálatot a

kódolt árumintákon),

a vizsgálatot több szakemberből álló team végzi, így a szélsőséges egyéni

vélemények kiszűrhetők.

Az egyes áruk organoleptikus vizsgálatának módszertani előírásait szabványok

rögzítik (pl.: értékelési szempontok, pontozás és minősítés rendszere). A szubjektív

minőségi jellemzőknek nem csupán élelmiszerek-, és ruházati cikkek esetén van

jelentősége, hanem tartós fogyasztási áruknál is (pl.: híradástechnikai eszközök,

konyhai felszerelések forma minősítése, stb.).


44


4.6. A minőségi jellemzők kapcsolata és a minőségértékelés

A fentiekből kitűnik, hogy egy-egy konkrét áru minősítése során többféle minőségi

jellemzőt kell figyelembe venni. A felhasználás szempontjából meghatározó

minőségjellemzők kiválasztása, azok mérése, az eredmények értékelése és a köztük

lévő kapcsolat feltárása a szakemberek számára korántsem egyszerű feladat. Az áruk

minősítésének fő problémája abban van, hogy a műszaki paraméterek és a tényleges

használati tulajdonságok kapcsolatát fel tudják-e tárni. Az objektív megközelítést a

fogyasztók várható, aktuális igényeivel is ki kell egészíteni. Pl.: egy szövet műszaki

paraméterei rendkívül kedvezőek -jó szakítószilárdság; nem pillingesedik, nem

göbösödik, könnyen kezelhető-, de a mintázata vagy a színösszeállítása nem divatos,

vagy a belőle készült öltöny nem a megcélzott vásárlóközönség igényeinek

megfelelő. Végeredményben tehát a jó alapanyag és pontos gyártás nem vezetett a

várt piaci sikerhez, mivel a szubjektív igényeken alapuló tényezőket nem vették

figyelembe. A különböző minőségjellemzők között azonban ennél lényegesen

bonyolultabb a kapcsolat. A vásárlót természetesen nem is érdeklik ezek a műszaki

paraméterek, ő az árut használati tulajdonsága alapján fogja minősíteni a saját ízlése

szerint. A fogyasztói tájékoztatásnak biztosítania kell a korrekt információkat,

melyek az áru használatához feltétlenül szükségesek. Optimális esetben ez az áru

esetleges kedvezőtlen tulajdonságaira is ki kell, hogy terjedjen.

Az áruminőség meghatározása rendkívül bonyolult feladat. A minőség pontos

mérhetősége, számszerű formában történő kifejezése elvi és gyakorlati problémákat

is felvet. A minősítés minden esetben összehasonlítást jelent az azonos termékek

körében. A minősítés lehet csak tisztán objektív, amikor is minden minőségjellemző

pontosan mérhető, fontosságuk a végső minőség megítélése szempontjából súlyozott

vagy rangsorolt. Így a minősítés előre meghatározott jellemzők mérését és súlyozását

jelenti, fogyasztói megítéléstől, egyéni ízléstől teljesen függetlenül. Ez a módszer

mechanikus. A vásárló a gyakorlatban természetesen szubjektív minősítést végez,

önmaga határozza meg, hogy számára mely minőségjellemzők fontosak, azok

teljesülését egyéni értékrendjétől függően ítéli meg és alakítja ki az áruról a végső

minősítést.

Hivatalos minősítések során (pl.. KERMI Rt., Mertcontrol tevékenysége) gyakran

a két módszer valamilyen arányú kombinációja valósul meg. A minősítés

szabályainak rögzítésével biztosított a kellő objektivitás (pontosan kidolgozott

módszertan), az áruértékelésben azonban szubjektív jellemzőket is figyelembe


45


vesznek. Az áru minőségének a megítélése során a gazdaságossági tényezőket sem

szabad kifelejteni. A vásárló arra törekszik, hogy az igényeinek megfelelő árut a

lehető legolcsóbban szerezze be. Ha a választék elég nagy, akkor a vásárló az áruk

közötti minőségkülönbséget az árkülönbségekkel hasonlítja össze. Természetesen azt

az árut fogja választani, melyet jó minőségűnek és egyben viszonylag olcsónak ítél.

Ezeknek a különbségeknek a feltárása keresletváltozást hoz létre, melyre a

kereskedelemnek fel kell készülni.

Összefoglaló kérdések, feladatok:1. Mi a minőség szabványszerinti meghatározása?

2. Mit nevezünk minőségi jellemzőknek?

3. Hogyan csoportosíthatók a minőségi jellemzők?

4. Melyek az objektív minőségi jellemzők? Sorolja fel a legfontosabbakat!

5. Mit értünk a termékek élettartamán?

6. Mi a fizikai kopási idő?

7. Mi az erkölcsi kopási idő?

8. Mikor optimális egy termék élettartama?

9. Mit értünk egy termék megbízhatóságán? Értelmezze a fogalmat: egy

élelmiszernél, egy háztartási gépnél és egy ruhaneműnél!

10. Mit értünk a különböző termékek teljesítményén?

11. Mikor nevezzük a termékeket korszerűnek?

12. Mit nevezünk szubjektív minőségi jellemzőnek?

13. Milyen szerepe van a szubjektív minőséi jellemzőknek az áruminőség

megítélésében?

14. Hogyan történik a termékek minősítésénél a szubjektív jellemzők

vizsgálata?

15. Mi a minőségi osztályba sorolás alapja?

16. Mit jelent a termékeken feltüntetett I. vagy II. osztályú jelölés?

17. Mi a különbség a minőségi osztályok és a minőségi fokozatok között?

Beküldendő feladat:Mutassa be egy Ön által választott terméken keresztül a minőségi jellemzőket

és értékelje is azokat!


46


A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:8. A minőség, a minőségi szint fogalma. Minőséi osztályok és jelentésük.

9. Ismertesse az objektív és szubjektív minőségjellemzőket! (az élettartam, a

megbízhatóság, a gazdaságosság, a teljesítmény értelmezése. A korszerűség, az

esztétikai érték, a komfort értelmezése és jelentősége.)


47


5. A hazai minőségtanúsítási rendszer és a fogyasztói

tájékoztatási formák

5. 1. A minőség tanúsítása, megfelelőség tanúsítás

Mit jelent a tanúsítás?

A tanúsítás sokáig nem volt egységes, és még ma sem teljesen az. A nemzetközi

szinten egységesen elfogadott definíció szerint:

„Tanúsítás: olyan eljárás, amellyel egy független fél írásban igazolja, hogy egy

termék, egy folyamat, egy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek.”

Ezzel szemben egyes magyar jogszabályok, ahol olyan előírás szerepel, amely

szerint a gyártónak fel kell tüntetnie a termékén annak fő jellemzőit, ezt

minőségtanúsításnak nevezik.

A tanúsítás fogalma a termékek körében alakult ki, annak igazolására, hogy a

termék biztonságos.

A tanúsítás fogalmával kapcsolatban mindaddig nem merült fel probléma, amíg a

terméket egy, a gyártóról független szerv egyedileg vizsgálta, és ennek alapján adta

ki a tanúsítást.

Minden darab tényleges vizsgálata azonban bizonyos esetekben lehetetlen, pl.

tömeggyártás vagy roncsolásos vizsgálatok esetében.

A konkrét termékvizsgálatok lehetetlensége vezetett el a rendszertanúsításig, amely

szerint a termék végellenőrzésén alapuló terméktanúsítás helyett a termék

megfelelőségét arra alapozzák, hogy a terméket egy olyan minőségügyi rendszer

keretei között állították elő, amelyből nem megfelelő termék gyakorlatilag nem

kerülhet ki. Erre az esetre vonatkozik a megfelelőségi tanúsítvány, amely a definíció

szerint: „a tanúsítási rendszer szabályai szerint kibocsátott dokumentum, amely

igazolja, hogy észszerű megalapozottsággal elvárható, hogy a szabályszerűen

előállított termék, folyamat vagy szolgáltatás megfelel bizonyos szabványnak vagy

egyéb normatív dokumentumnak.”

Az áruk szabad mozgásának biztosítása érdekében az EU a jogszabályok és a

szabványok összehangolását tűzte ki célul. A szabványok esetében, mint azt az előző

fejezetben láttuk, a direktívák és az európai szabványok segítségével ez sikerült is.

Ott azonban, ahol jogszabályok írják elő a legfontosabb követelményeket, a vevők, a

felhasználók, az importőrök és a hatóságok joggal követelik annak tanúsítását, hogy


48


a termék valóban megfelel a jogszabály előírásainak. Az EU direktívákban határozta

meg a tanúsítás módját.

Az EU-ban alkalmazott terméktanúsítás elemei:

a gyártó minőségszabályozási rendszerének, illetve gyártóképességének

vizsgálata és a gyártó jóváhagyása.

Független tanúsítási rendszer akkreditált laboratóriumok

közreműködésével.

A termékek szabvány szerinti minősítése.

Megkülönböztető tanúsítási rendszer.

a rendszer működésének felügyeleti ellenőrzése.

Ezen elemek kombinációjaként nyolc tanúsítási rendszert különböztetnek meg:

„A”: a termék típusvizsgálatán alapuló minősítés

„B”: a kereskedelemből származó mintán végzett felülvizsgálati

ellenőrzés

„C”: a forgalmazás előtti mintákon végzett felülvizsgálati ellenőrzés

„D”: a gyártó alkalmasságának ellenőrzése

„E”: meghatározott tételből, sorozatból vagy szállítmányból kiválasztott

termék vizsgálata

„F”: a termék minden darabjának vizsgálat

„G”minden darabos vizsgálat

„H”minőségügyi rendszer tanúsítása

A termék megfelelőségét tehát a gyártótól független szerv által készített

tanúsítvánnyal lehet bizonyítani, de használható megfelelőségi megjelölés is. Az EU-


49


ban a direktíváknak való megfelelőségre a „CE” megjelölést vezették be. Erről

részletesebben az 5. 2. pontban lesz szó.

A fentiek a jogszabályokkal szabályozott területekre vonatkoznak, és ez minden

esetben megfelelőség tanúsítást jelent.

A minőségtanúsítás azonban mást jelent.

A hazánkban érvényes előírás szerint a felhasználót, illetve fogyasztót a termék

minőségéről, lényeges tulajdonságairól tájékoztatni kell. Ez a minőségtanúsítási

kötelezettségben nyilvánul meg a termelő vállalat esetén, a vásárló számára pedig az

áruhoz használati, kezelési, karbantartási útmutatót kell adni, mely egyben tájékoztat

is az áru minőségéről. Az ide vonatkozó jogszabály (2/1984.(III. 10.) BkM-IpM

együttes rendelet) a következőket tartalmazza:

„A vásárlókat a termék jellegétől és tulajdonságaitól függően írásban, magyar

nyelven és közérthetően tájékoztatni kell a termék használatának, kezelésének

módjáról (használati-kezelési útmutató) és minőségi jellemzőiről

(minőségtanúsítás). A továbbiakban együtt: vásárlási tájékoztató.

A használati-kezelési útmutató a termék rendeltetésszerű használatához,

működtetéséhez, kezeléséhez, eltarthatóságához, felhasználhatóságához szükséges

feltételeket és ismereteket tartalmaz. Szöveges használati-kezelési útmutató helyett

jelek, jelképek is alkalmazhatók. A textilipari termékek kezelési jelképeinek

alkalmazását a kijelölt minőségellenőrző intézet engedélyezi.

A minőségtanúsítás a termékeknek a vásárló számára lényeges tulajdonságait, főbb

minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit, tartalmazza.

A vásárlási tájékoztatón belföldi termék esetén a gyártót, import termék estén az

importálót fel kell tüntetni.

Nem hozható forgalomba az a termék, amelyet az előirt, illetve szükséges vásárlási

tájékoztatóval nem láttak el.”

A tanúsítás kötelezettsége a gyártót terheli, hiszen ő ismeri legjobban az általa

előállított terméket, a megfelelő műszerezettség és a szakembergárda is

rendelkezésére áll a tanúsítás létrehozására. A minőségtanúsítás, illetve tájékoztatás a

vásárlókat védi a megtévesztés ellen, ez nyújt segítséget a vásárlónak a minőségi

hibák felismerésében, reklamációja érvényesítésében. Lényeges, hogy a

minőségtanúsítás a vásárló számára valóban hasznos, lényeges információt

közérthető formában tartalmazza.


50


5. 1. 1. A minőségtanúsítás kötelezettségei fogyasztási cikkek esetén:

A tanúsítvány tartalma:

A tanúsítványnak az áru minőségi szintjére és kiviteli minőségére utaló

értékelést is tartalmaznia kell. Közölni kell ezért, hogy az áru az előírásokat, vagy a

szerződés esetleges egyéb kikötéseit milyen mértékben teljesíti. Ha az áru minősége

eltér a törvényes minőségtől, az eltérés ténye mellett az eltérés mértékét és

mibenlétét is közölni kell a vevővel. Így pl.. nem I. osztályú áru esetén a

„leminősítés” konkrét okát is fel kell tüntetni.

A jogszabályon, hatósági rendelkezésen vagy szerződésen alapuló tartóssági,

eltarthatósági vagy felhasználhatósági időt és ennek lejáratát a vevővel közölni kell.

A tanúsítvány e tartalmi eleme nélkülözhetetlen a minőségért való felelősség jogi

alkalmazása, a szavatossági jog érvényesítése érdekében.

Az olyan termékeket, melyek használata, kezelése különös ismereteket igényel,

használati, kezelési utasítással kell ellátni. Így például a ruházati termékek esetén a

minőségmegőrzés fontos feltétele a helyes kezelés (mosás, szárítás, vasalás,

vegytisztítás), vagy villamosipari termékek esetében a helyes üzemeltetés (megfelelő

feszültség és áramerősség stb..), melyeket a vevővel feltétlenül közölni kell. A közlés

formája ruházati termékek esetén a nemzetközileg egységesített jelrendszer (textil-

kresz), villamosipari termékeknél pedig kötelezően elrendelt műszaki leírás. Import

termékek esetén kötelező a magyar nyelvű használati-kezelési utasítás.

Az áru lényeges hasznos tulajdonságainak kell tekinteni - s így kötelezően

tanúsítani kell - a termék rendeltetését, készméretét, anyagösszetételét, és tartósságát.

Természetesen a termék jellegétől függ, hogy mely termékjellemzők a minőséget

lényegesen meghatározó tulajdonságok, melyeket a vevővel közölni kell. Ruházati

termékek és egyes tartós fogyasztási cikkek tanúsításainak kötelező tartalmi elemeit

(a tanúsítandó tulajdonságok legkisebb kötelező körét) külön jogszabályok rendelik

el.

Hazai termékek esetén a gyártó vállalat nevének feltüntetése, import termékek

esetén pedig vagy az importáló külkereskedelmi vállalat vagy a forgalmazó

kereskedelmi vállalat megnevezése kötelező. E tartalmi kikötés a tanúsításra

kötelezett, és az áru minőségéért felelősséggel tartozó gazdálkodó meghatározását

szolgálja.

Azon termékeknél, melyek egészség- vagy környezetvédelmi szempontból káros

anyagokat tartalmaznak, a tanúsításban erre feltétlenül ki kell térni.


51


A tanúsítás formájára vonatkozóan kötelező előírás nincs, tehát az bármilyen

formában történhet. Lényeges azonban, hogy minden minőségre utaló megállapítást

minőségtanúsításnak kell tekinteni.

A minőségtanúsítás leggyakrabban használt formái:

minőségi bizonyítvány (műbizonylat)

műszaki leírás

minőségi jel

kísérőjegyzékben közök adatok

hatósági tanúsítvány a minőségről.

A minőségi bizonyítványban közölni kell:

-a termék lényeges tulajdonságait szabatos műszaki adatokkal, mérhető

tulajdonságait mérési eredményekkel,

-a termék azonosításához szükséges adatokat és a termék használatának,

kezelésének módját.

A műszaki leírásban közölni kell:

-a terméktípus főbb műszaki jellemzőit,

-a mérhető tulajdonságokat a tűrési határokkal,

-a termék használatának, kezelésének módját.

A minőségi jellel történő tanúsításnál a

-minőséget vagy a terméken, vagy a csomagoláson kell tanúsítani,

-csak olyan minőségi jel alkalmazható, amelynek jelentése meghatározott,

az érdekeltek számára megismerhető,

-a minőségi jelnek alkalmasnak kell lennie a termék lényeges

tulajdonságainak tanúsítására.

A minőség tanúsítása kísérőjegyzéken történhet

-szabványra és más műszaki előírásra,

-szerződésre való hivatkozással

-szerződésben kikötött adatokkal.

A kísérőjegyzék megjelenési formája lehet számla, szállítólevél, szállítási jegyzék.

5. 2. CE megjelölés


Ez a jelölés nem minőségi jel hanem a gyártó nyilatkozata arról, hogy a terméke az előírt követelményeknek megfelel és hogy a gyártó vagy egy harmadik fél meg is győződött erről.

52


A jelet általában a terméken kell feltüntetni, de megengedhetik, hogy a

csomagoláson vagy a kísérő dokumentáción tüntessék fel. Ha a tanúsításban egy

független szerv is részt vesz, annak jelét a CE jel közelében fel kell tüntetni. Ez a

jelölés azt mutatja, hogy a termék az EU-ban bárhol forgalmazható.

CE megjelölés használata az EU-ban

Az EU rendszerében a direktíváknak való megfelelőség értékelése és

igazolása három alappilléren nyugszik:

a termék konstrukciójának és gyártásának megfelőségértékelését

bizonyító, előírt tartalmú műszaki dokumentáción,

a joghatállyal járó megfelelőségi nyilatkozaton,

valamennyi terméken vagy a csomagoláson feltüntetett előírt CE

jelölésen.

A direktívákban rögzített alapvető követelményeknek való megfelelést a

CE-jelölés alkalmazásával kell jelölni.

A CE-jelölés nem minőségjel, feltüntetése a terméken azt jelenti, hogy az

maradéktalanul megfelel a vonatkozó direktíva/direktívák követelményeinek,

tehát biztonságos és erről az előírt módon meg is győződtek. A jelölés jogosságát

vizsgálat alapján a notifikált(kijelölt) testület ellenőrzi, ha a direktíva ezt előírja.

A CE-jelölés azt mutatja, hogy a termék az EU-ban bárhol forgalmazható. Ha egy

tagország ellenőrző szerve úgy találja, hogy egy termék nem felel meg a jelölés

alkalmazhatósági kritériumainak, akkor az un. biztonsági záradék szerinti módon

járhat el.

A harmonizált európai jogszabályok célja az áruk szabad áramlásának biztosítása

is. Ez a követelmény úgy jelenik meg az irányelvekben (direktívákban), hogy "a

tagországok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják a termék

forgalomba hozatalát, ha az kielégíti a vonatkozó irányelv követelményeit, és viseli a

CE jelölést".

MAGYARORSZÁGON:


53


A CE megfelelőségi jelölés alkalmazását kormányrendelet szabályozza annak

érdekében, hogy a megfelelőségi jelölés az EU-val egységes értelmezésben kerüljön

alkalmazásra, a jogharmonizáció keretében.

A CE-jelölés az EU un. új megközelítésű irányelvei, direktívái szerinti

megfelelőségjelölés. Azt jelenti, hogy a termék megfelel a direktívák alapvető

védelmi követelményeinek, így vélelmezhetően a biztonsághoz fűződő közérdeknek

is.

Korábban az EC betűket alkalmazták, ez az Európai Közösség (European

Community) rövidítése. Később a francia nyelvű rövidítést fogadták el,

Communauté Européenne, CE.

Az új megközelítésű direktívák hatálya alá tartozó termékeken kell feltüntetni.

Jelenleg mintegy húsz ilyen direktívát adtak ki, ezek jelentős részét nemzeti

jogszabályként már hazánkban is bevezették. Ilyen szabályozás van villamossági

termékekre, gázkészülékekre, gépekre, játékokra stb.

A Ce alapvetően a hatóságok számára szóló jelölés. Ha a terméken feltüntették a

CE jelölést, az EU és a hazai vám-, piac- és más felügyeleti hatóságok kötelesek

vélelmezni, hogy a direktívák védelmi és más alapvető előírásait a szállító betartotta,

ezért a termék az EU (és hazánk) területén, szabadon forgalmazható. Piacellenőrzés

során a hatóság kérheti a CE jelölés megalapozottságának bizonyítását, az előírt

tartalmú megfelelőségi nyilatkozatot és a műszaki dokumentációt.

A CE jelölés feltüntetésének feltétele, hogy a termékre vonatkozó valamennyi

direktíva (hazai jogszabály) előírásai szerinti megfelelőség-értékelési eljárásokat

pozitív eredménnyel elvégezték, erről hatósági ellenőrzés céljára rendelkezésre áll

részletes, előírt tartalmú muszaki dokumentáció, a termék megfelel a direktívák

alapvető követelményeinek, és elsősorban a hatóságok számára erről a

megfelelőségről joghatályos, előírt tartalmú megfelelőségi nyilatkozatot

állítottak ki.

A megfelelőségi nyilatkozat helyességéért a gyártó a felelős, vagy meghatalmazott

képviselője, vagy importálója, vagy -ha ezek nem ismeretesek- a termék valamennyi

forgalmazója.

A CE-jelölés formájára, méretére, jelentésére, feltüntetésének módjára az egyes

direktívákban, illetve a vonatkozó hazai jogszabályokban található rendelkezés. A

legújabb, általános hazai rendelkezés a 208/1999. (XI1.26.) számú kormányrendelet.


54


A CE jelölést reklám céljára nem lehet használni, mivel a CE-jelölés nem

megkülönböztető minőségi jel, nem a vásárlók tájékoztatására szolgál, feltüntetése

kötelező, így reklámozása értelmetlen, a CE-jelölés nem a marketing eszköze.

A CE-jelölés mellett a vásárló számára a szabványoknak való megfelelőséget

tanúsító, védjegyoltalom alá helyezett megfelelőségi jelek, mint például a MEEI

biztonsági jel, a páneurópai jelek (mint az ENEC-jel, a HAR-jel, a CCA-EMC-jel, a

Kulcsjel) továbbra is elhelyezhetők a terméken.

Mivel a gyártó, vagy meghatalmazott képviselője, vagy az importáló, ill. a

forgalmazó köteles a megfelelőségértékelést elvégez(tet)ni, dokumentálni, a

megfelelőségi nyilatkozatot kiállítani és a CE-jelölést a terméken feltüntetni, így

annak alkalmazását nem engedélyezi sem hatóság, sem szervezet, sem vizsgáló

laboratórium.

5. 3. Megkülönböztető minőség jel

A megkülönböztető minőségi jelek lényege, hogy a terméket egy olyan jellel látja

el a gyártó, amely a fogyasztók felé jelzi a termék kiemelkedő minőségét, az azonos

rendeltetésű termékek között megkülönbözteti. A jel viselésének jogát a gyártótól

független szakértői szervezet ítéli oda, ha a termék megfelel a magas szintű

követelményeknek. Ilyenek a különböző védjegyek.

5. 3. 1. A védjegyek

A védjegy olyan lajstromozott árujelző (pl. elnevezés, embléma), amelynek

segítségével megkülönböztethetők egymástól, a különböző termékek és

szolgáltatások. A lajstromozás révén szerzett védjegyoltalom azt jelenti, hogy a

védjegyet meghatározott árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban kizárólag az

használhatja a gazdasági életben, akinek a javára a lajstromozás történt. A fogyasztók

számára a védjegynek minőségjelző szerepe is van, ami azt jelenti, hogy a jól

bevezetett védjegy a minőség szimbólumává válik. A védjegy így kiváló reklám- és

védelmi eszköz. A védjegy része a cég vagyonának, tehát részben vagy egészben

átruházható, használatára engedély (licenc) adható. A védjegy használatát a

lajstromozástól számított öt éven belül meg kell kezdeni. További részletek a

Védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényben

tanulmányozhatók.

A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart, és további 10-10 évre

meghosszabbítható.


55

http://www.szabadalmi.hu/jog-ved.htm


A Magyarországon bejegyzett védjegy oltalma csak hazánk területére terjed ki.

Lehetőség van azonban külföldi bejelentés megtételére is elsősorban szabadalmi

ügyvivő közreműködésével. Nemzetközi megállapodás keretében több fontos

országra egy bejelentés megtételével is lehet oltalmat igényelni, kedvező

feltételekkel.

A megjelölés lehet szó, szóösszetétel, fekete-fehér vagy színes ábra, kép, ezek

kombinációja stb.

A védjegyoltalom alá helyezhető áruk 34 osztályba, a szolgáltatások 11 osztályba

vannak sorolva, így 45 osztályból lehet kiválasztani a védendő árukat,

szolgáltatásokat.

5. 3. 1. 1. Rendszeresen ellenőrzött kiváló magyar termék (Állami

Minőség- és Eredetjelző Védjegy)

1992-ben létrehoztak egy önálló, a magyar sajátosságoknak megfelelő, hazai és

nemzetközi tekintélyt biztosító, az áruk széles körére alkalmazható általános magyar

minőség- és eredetjelző védjegyet.

Feladatai:

Segítse elő és ösztönözze a hazai technológiai és termék-innovációt, a

gazdaság modernizálását

Nemzetközileg elfogadott legyen

Az áru magyar eredetét igazolja

Átlagon felüli minőséget jelezzen

Fogyasztók, felhasználók számára garanciát biztosítson

Javítsa Magyarország imázsát külföldön

Harmonizált rendszert alkosson az EU hasonló eszközeivel

A védjegy kialakítása során az alábbi vezérelveket érvényesítették:

Állandó, egyenletes termékminőséget garantáljon (Rendszeresen

Ellenőrzött)

A termék legalább egy tulajdonságában kiemelkedő legyen (Kiváló)

Eredetjelző funkciót lásson el (Magyar Termék)

Harmonizáció: a védjegy rendszere az EU hasonló rendszereivel,

valamint a minőségi előírások tekintetében harmonizált. Ahol a magyar

előírások szigorúbbak, ott azt vették figyelembe. A harmonizáció

fenntartása a rendszer szüntelen fejlesztését követeli meg.


56


Szigorú, előzetesen közzétett kritériumok hiánytalan teljesítését kell

bizonyítaniuk az eredményesen pályáztatott árucikkeknek. A pályáztatás

a termelők önkéntes elhatározásán alapul.

Állami garancia áll a védjegyes termékek mögött. Az embléma viselésére

feljogosított termék:

51%-nál nagyobb mértékben magyar munka eredménye

legalább egy kiemelkedő tulajdonsággal rendelkezik

rendszeresen, véletlenszerű minta kiválasztásával ellenőrzik

A védjegy használatára feljogosító oklevelet az Ipari és Kereskedelmi

Minisztériumban működő Védjegy Bizottság adja ki. A rendszert a Védjegy Tanács

irányítja és felügyeli, elnöke az ipari és kereskedelmi miniszter.

5. 3. 1. 2. Hazai „környezetbarát termék” védjegy

Hazánkban a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megalapította a

Környezetbarát Termék Közhasznú Társaságot melynek feladata a környezetbarát

termékek minősítő tanúsító rendszerének működtetése. A cél a gyártók és a

kereskedelem orientálása a környezetbarát termékek előállítására, forgalmazására,

valamint a fogyasztók tájékoztatása a termékek környezeti tulajdonságairól.

A kormányhatározat gyakorlati jelentősége az, hogy a minőségtanúsító rendszer

bevezetésével megszüntethetők a környezetbarát megjelölésekkel kapcsolatos eddigi

bizonytalanságok.

A minősítés az előre kidolgozott minősítési feltételek szerint minden pályázatra

külön-külön készített szakértői vizsgálat alapján történik. A döntést hozó Minősítő

Bizottság tagjai az illetékes minisztériumok, környezetvédő társadalmi szervezetek, a

tudomány, a gazdaság, a fogyasztóvédelem és az egészségügy képviselői.

A védjegyviselés jogát max. 2 évre lehet megszerezni, de az időtartam lejárta után

megismételhető az eljárás.

Kidolgozott követelmények vannak az alábbi termékcsoportokhoz:

hulladékpapírból és egyéb hulladék anyagból készült papíripari termékek

hajtógáz nélküli dezodor, hajlakk, borotvahab, légfrissítő

kőszerű építőanyagok és építőelemek

hulladék felhasználásával készült szervetlen építőipari kötőanyagok stb.

Pályázni lehet ezeken a termékcsoportokon kívül bármely más-környezetvédelmi

szempontból különösen előnyös tulajdonságokkal rendelkező-termékekkel.

Kivételek:


57


előkészítetlen bányászati alapanyagok

étel- és italáruk

gyógyszerek, gyógyászati termékek

egyedi ritkaságok

A védjegyhasználati díj a védjegyet viselő termék értékesítéséből származó nettó

árbevétel 2 ezreléke. A környezetbarát termékek elterjedésével automatikusan együtt

járnak a következő előnyök:

A Központi Környezetvédelmi Alap pályázati rendszerében előnyt élveznek a

környezetbarát termékek előállítását célul kitűző beruházások

a piacon a környezetbarát termék könnyen megkülönböztethető a hasonló

igényt kielégítő termékektől, a kedvező vásárlói megítélés miatt a védjegy

forgalomnövelő versenyeszköz

csökken az önköltség, így a termék ára is csökken

kevesebb környezeti ártalom keletkezik

5. 3. 1.3. Kiváló Áruk Fóruma jel

A megkülönböztető minőség jel hosszú múltra tekint vissza, lényege hogy a

gyártótól független szakértői szervezet ítéli oda a jel viselésének jogát, ha az áru

megfelel a vele szemben támasztott magas követelményeknek.

A hazai gyakorlatban egyetlen átfogó megkülönböztető minőségi jel használatos a

Kiváló Áruk Fóruma (KÁF). 1967-ben hozta létre az Országos Piackutató Intézet

azzal a céllal, hogy a kiemelkedően magas minőségű árukat megjelölje, segítve ezzel

a fogyasztót döntése meghozatalában. Alapításakor kizárólag a fogyasztási cikkek

minősítése volt a cél, ez a kör az óta bővült (termelőeszközök, alkatrészek stb.). A

rendszer működését a KÁF titkárság irányítja, szakértői független szakemberek, akik

sem kereskedelmi, sem közvetlen gyártói érdekeket nem képviselnek.

A KÁF titkárság adhatja ki a KÁF megkülönböztető jel viselésének a jogát

kiemelkedő használati értékű és esztétikus, praktikus áruk esetén. A jel elnyerésére a

pályázat önkéntes, pályázni szinte minden áruval lehet, melynél a hozzáadott érték


58


51%-ban magyar. A pályázatból kizárt termékek: gyógyszerek, dohányáruk, egyedi

művészeti alkotások.

A jel elnyerését szigorú vizsgálatok előzik meg:

műszaki vizsgálat (szaklaboratóriumi vizsgálat, szakvélemények, gyártó

minőségtanúsítása stb.)

formaminősítő vizsgálat: elismert szakemberekből álló zsűri végzi, a zsűri

összetétele függ az áru jellegétől (pl. formatervező, grafikus, iparművész,

marketing szakértő stb.)

A negatív döntés szolgálati titok, nyilvánosságra nem hozható. A kedvező

döntésről azonban a KÁF titkárság tájékoztatja a közvéleményt. A jel használatának

joga 3 évre adható, de indokolt esetben 1 vagy 2 évre is csökkenthető. Az embléma

használati joga az érvényességi idő leteltével automatikusan megszűnik. A lejárati

idő után az embléma feltüntetése hamis minőségtanúsítást jelent.

A jelet viselő terméket a KÁF titkárság megbízása alapján utóellenőrzés céljából

mintavételezéssel ellenőrizni kell, ezt szakintézeteken keresztül bonyolítják le. Ha

valamilyen hiányosságot észlelnek, felszólítják a vállalatot a hibák kijavítására. A

felszólítást követően újabb vizsgálatra kerül sor. Két egymást követő negatív

eredménnyel járó utóellenőrzés alapján a felülvizsgáló intézet javaslatot tesz az

embléma megvonására. A megvonás tényét nyilvánosságra hozzák.

A KÁF jel nem használható élelmiszerekre.

5. 3. 1. 4. Kiváló Magyar Élelmiszer

A földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrár-marketing Centruma

által kiadott védjegy, amely a KÁF-hez hasonlóan nyerhető el, de csak kizárólag

élelmiszereken alkalmazható.

5. 4. KERMI minőségi jel

A KERMI egy független minőségvizsgáló intézet. A KERMI minőségjel

alkalmazása a vállalatok részére önkéntes. A minőségjel feltüntetésének

forgalomnövelő hatását már több gyártó is felismerte. A KERMI Kft.

Minőségtanúsítása a vevő részére biztosítékot jelent az áru rendszeres, egyenletes

minőségére. A terméket gyártó, vagy forgalmazó levél formájában pályázhat a jel

elnyerésére. A feltételek szerződésben kerülnek rögzítésre. A minőségjel lényege

hogy ugyanazon árucsoporton belül egyszerre több terméknél is alkalmazható.


59


A KERMI minőségjel központi eleme a KERMI embléma, mely védjegy oltalom

alatt áll. Az embléma fehér mezőben kék, zöld vagy fekete színű stilizált Q betű,

melyben azonos színű KERMI felirat szerepel. A KERMI minőségjellel ellátott

termékeket rendszeresen ellenőrzik.

5. 5. MEEI biztonsági jel

A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet Kft. védjegyoltalom alatt álló, jól

ismert biztonsági jele azt igazolja, hogy azt a terméket, amelyik e jelet viseli, egy

független, nemzetközileg elismert vizsgáló és tanúsító intézmény megvizsgálta és

megfelelőnek találta a gyártmányra vonatkozó nemzetközi szabványelőírások szerint.

5. 6. A márkajelekA márkajelek rendszerint valamely gyártó (forgalmazó) cégre, esetleg valamely

cég körülhatárolt termékeinek körére utaló elnevezés, amelyhez rendszerint egy

levédett jelkép járul, amely aztán a cég által gyártott (forgalmazott) termékek

mindegyikén, különböző nyomtatott és elektronikus médiákban, utcai reklámokban

gyakran ismételve (reklámozva) előbb-utóbb közismertté válik. Az adott jelképhez

rendszerint egy-egy termékcsoport árui, vagy valamely szolgáltatás tartozik, s a

márkajel annak ismertségét, kedveltségét hivatott erősíteni.

A márkajel közvetlenül nem utal minőségre, sőt, alapvetően ezek a márkajelek

semmiféle minőség-mércének nem tekinthetők. Ha a jelhasználat mögött áll is

bármiféle követelményrendszer, akkor az rendszerint nem ismert, s mindenképpen

csak a jeltulajdonos szándékán múlik, hogy alkalmaz-e a jelhasználat terén bármiféle

tiltást cége valamely termékével kapcsolatban. Indirekt módon a nagy munkával,

jelentős költségekkel, hosszú időn keresztül kialakított márkajelnek persze csak ott

van értelme, ha a cég termékei, szolgáltatásai alapvetően nemcsak agyon

reklámozottak, hanem valamilyen mértékig kedvező felhasználói fogadtatásban is

részesülnek. S ez bizonyára megfelelő minőség nélkül nem elképzelhető. Ilyen

értelemben a márkajelek tehát mégis hordoznak közvetett minőség-tartalmat,

ugyanakkor továbbra is azt kell mondanunk, hogy egy márkajel (pl. Adidas, Nike,

vagy Siesta, stb.) minőségtanúsításnak semmiképp sem fogható fel.

Utóbbi gondolat könnyen belátható, hiszen a fentiekhez hasonló márkajellel

rendszerint a legkülönbözőbb anyag-összetételű és rendeltetésű lábbeliket is ellátnak,

amelyek mind minőség-, mind árszintjüket tekintve jelentősen különbözhetnek

egymástól. E márkajelzésekkel tehát nem egy-egy meghatározott, mi több, deklarált


60


és közzétett minőségszintet kívánnak az azt alkalmazó cégek tudatosítani a

felhasználókban, hanem egyfajta designe-t, gyártási-eladási kultúrát, szervezettséget,

divatkövetést, kapcsolódó szolgáltatásokat.

5. 7. A zárjegyek

A dohánygyártmány, a szeszes ital, a kávé és a fűszerpaprika őrlemény kizárólag

zárjeggyel ellátva forgalmazható. A terméket a zárjeggyel a termelő köteles ellátni. A

zárjegy tanúsítja, hogy a termék a jogszabályoknak megfelelően került

forgalomba, valamint minőségi garanciát is jelent, kizárja a hamisítást. A zárjegyet

a fogyasztói csomagolásra kell felragasztani úgy, hogy a zárjegyen feltüntetett

szöveg és sorszám olvasható legyen. A rendelkezések betartását a vámhivatal

ellenőrzi. Ennek keretében a vámhivatal ellenőrei jogosultak az üzletbe és raktárba

belépni, az árukészletet, üzleti könyveket és a jövedéki nyilvántartások vezetését

ellenőrizni.

5. 8. A környezetre kevésbé ártalmas áruk jelölése

A környezet védelme napjainkban egyre fontosabbá válik, ezért egyre növekvő

jelentőségű szempont az áru környezetkímélő tulajdonsága, melyről a vásárlót

célszerű tájékoztatni. Egy közvélemény-kutatás szerint a fogyasztók nagy része

hajlandó a környezetbarát árukért akár felárat is fizetni. A gyártók is egyre inkább

felismerik, hogy piaci pozíciójuk megtartásához, illetve fokozásához lényeges

szerepe van a környezetbarát vállalati és áru image kialakításának. A leggyakrabban

előforduló árujellemzők, melyek az áru környezetbarát jellegére utalnak:

veszélyezteti az ózonréteget – nem fokozza az üvegházhatást

biológiai úton, természetes körülmények között lebomlik

újrahasznosítható

másodnyersanyagból készült

energiatakarékos stb.

Mindezek érdekében született meg az ún. környezetvédelmi címkézési rendszer,

amely meghatározott jellel tanúsítja az adott áru környezetre kevésbé ártalmas

tulajdonságát. A címkének hitelt érdemlően bizonyítani kell, hogy az adott áru a

másik hasonlóhoz viszonyítva kevésbé ártalmas a környezetre. Olyan magas

küszöbértékeket határoznak meg, amit kevés áru képes teljesíteni, ami erőteljesen

versenyre ösztönöz. Ez a címkézési rendszer egyre fontosabb marketing eszköz,

hiszen a fogyasztók bizalmát növeli.


61


A környezetvédelmi címkézési rendszer alapvető két célja:

a fogyasztók tájékoztatása a környezetre kevésbé ártalmas áruról

a gyártók versenyhelyzetének fokozása azzal a céllal, hogy növeljék a kevésbé

ártalmas áruk előállításának az arányát.

Az egyes országok területén az államilag támogatott nemzeti kezdeményezések

mellett egyéb programok is vannak. Például a jól ismert panda mackó, a Világ

Vadvédelmi Alapítványának (WWF) piktogramja.

Felméréseket készítettek az öko-programok hatékonyságának vizsgálatára,

amelynek legfontosabb eredményei a következők lettek:

bizonyítottan vásárlási döntést befolyásoló tényező, de csak

meghatározott életszínvonal felett

jelentős mértékben növeli a fogyasztói öntudatot, az egyéni felelősséget a

környezet állapotának védelme érdekében

módosítja a fogyasztói magatartást

erőteljesen hat a gyártóra és a kereskedelemre, megváltoztatja a gyártás

stratégiáját, létrehozza az ökomarketinget

Legnagyobb múltja a német programnak van, amit a fogyasztók együttműködési

készsége is jellemez, hiszen a program a társadalom aktív együttműködése nélkül

nem valósulhat meg. A programok lényeges jellemzője hogy önkéntességen

alapulnak és tudatosan csak az áruk kis hányadára adják meg a jel viselésének jogát.

Ellenkező esetben a jel elveszti megkülönböztető jellegét. Németországban és

Japánban a jel viselésének kiadása előtt megvizsgálják, hogy a gyártó cég teljesítette-

e a szigorú környezetvédelmi előírásokat.

1992-ben már 22 OECD országban hoztak létre nemzeti környezetvédelmi

címkézési programot. A szakértők azonban felhívják a figyelmet a címke

alkalmazásának veszélyeire is. A címke megtévesztheti a fogyasztót, lelkiismerete

nyugodt, hiszen ő a környezetre kevésbé ártalmas árut vásárolta. A környezet valódi

védelmét azonban a fogyasztás csökkenése jelenti. A vásárlót a helyes fogyasztói

magatartásra az árun található jelek is figyelmeztetik, ilyen, pl. a RESY védjegy.


62


A fogyasztó által az áru szállításához, illetve végleges felhasználásáig szállítói

csomagolást alkalmaznak. 1993. január 1-jétől ezeket a csomagokat is át kell venni a

kereskedelemnek, és a nyilvános hulladékelszállítási rendszeren kívül kell

értékesíteni, illetve eltávolítani. Így pl. Németországban a használt, az

újrafelhasználható csomagolóanyagok eltávolítására több szervezet is alakult. Ezek a

szervezetek önálló gazdálkodási, gazdasági rendszerként ezeket megbízás és

költségtérítés fejében végzik.

Az ökológiailag elfogadható csomagolásokat jellemzi, hogy egy zöld pont (der

Grüne Punkt) található rajtuk.

A csomagolási rendszer célja, hogy a már elhasznált fogyasztói csomagolások

részére újrahasznosítást biztosítson, ami mentesíti a kereskedőt a visszaváltás

kötelezettségei alól. A szervezet a különböző csomagolóeszközöket begyűjti,

válogatásukról gondoskodik, majd az újrafelhasználónak, illetve gyártónak a

másodlagos nyersanyagot rendelkezésre bocsátja. Minden csomagolásnak, amit e

rendszeren belül kívánnak elszállítani, viselnie kell a zöld pont jelet.

A leggyakrabban alkalmazott hazai és nemzetközi környezetvédelmi címkézések,

jelölések:


63


5. 9. Egyéb fogyasztói tájékoztatási formák

A közvetlen minőségvédelmi tevékenység mellett az állam olyan eszközöket is

kialakított, amelyek közvetve a piaci hatásokon keresztül ösztönzik a termelőket

termékeik minőségi színvonalának javítására és a kereskedelmet is arra, hogy

kínálatában a minőségi szempontot érvényesítse, ezek közül a legfontosabb

módszerek azok, amelyek a vásárlók tájékoztatása, felvilágosítása útján

befolyásolják a vásárlói döntéseket (=minőségvédelem közvetett eszközei).

E fogyasztói tájékoztatások elsősorban a termelőtől és a kereskedelemtől független

szervek (minőségvizsgáló és minőségellenőrző intézetek) által elvégzett minőség

összehasonlításon alapuló tájékoztatások a helyettesíthető termékek közötti

különbségek feltárására és a kiváló minőségű termékek iránti figyelem felkeltésére

irányulnak.

Jelentős tájékoztatási formák:

Összehasonlító árutesztek


64


Tájékoztató címkézési rendszer

5. 9. 1. Összehasonlító áruteszt

Áruteszten az azonos rendeltetésű áruk minőségének összehasonlító értékelését

értjük. Az áruteszt az azonos típusú áruk közötti konstrukciós minőségek

különbségét tárja fel.

Szükség van arra, hogy az összevonásba bevont valamennyi áru típusjellemzői

között meghatározzák a lényeges minőségjellemzőket, ezeket megvizsgálják és

értékeljék.

Árutesztek információtartalma:

Használati tulajdonságok összehasonlítása, értékelése

Árukban megmutatkozó különbségek értékelése

Árukhoz kapcsolódó szolgáltatások összehasonlítása

Felhasználás lehetőségeinek ismertetése az áru gazdaságos felhasználása

érdekében

Az áru helyes kezelésének, karbantartásának ismertetése az élettartam

növelése, a minőség megóvása érdekében

Fogyasztók tájékoztatása a vásárlás során követendő eljárásról (pl.

kipróbálás)

Szavatossági és jótállási jogok ismertetése

Reális minőségi követelmények ismertetése

Értékelés (két irányzat): vagy objektív tájékoztatás minősítés nélkül, amely csak

eredményt közöl; vagy összehasonlító áruvizsgálat, ahol értékelik, minősítik vagy

rangsorolják az árukat)

5.8.2.Tájékoztató címkézési rendszer

Lényege az áruk csomagolásán vagy az áruhoz csatolt árucímkén valamely áru

minőségének értékelése. Ilyen tájékoztató címke például a KERMI Tanúsító Címke

(KTC).

A KTC követelménye, hogy az árunak a tanúsított minőségét tartani kell. A

KERMI feladata a rendszeres minőség-ellenőrzés, a tanúsított adatok ellenőrzése. Ha

a vizsgálat azt mutatja, hogy a jellemzők a tanúsítottnál gyengébbek, akkor az Intézet

felhívja a gyártó figyelmét a szükséges minőségjavításra. Ha ez meghatározott időn

belül nem történik meg, akkor a KERMI Rt a címke használati jogát visszavonhatja.

A KTC a fogyasztói tájékoztatás legkorszerűbb formája. A KTC viselési jogát

megszerzett áruk döntő többsége megőrzi a jogot. Napjainkban csak néhány


65


terméken (pl. mosószereken) találhatunk KTC címkét. Ennek oka az, hogy a címke a

termék gyengébb tulajdonságait is jelzi, és ezt a gyártók nem szívesen vállalják.

Ellenőrző kérdések:1. Mi a tanúsítás?

2. Milyen elemei vannak az EU tanúsítási rendszerének?

3. Milyen elemekből épül fel a modul rendszerű tanúsítás?

4. Mi a hazai tanúsítási rendszer előírásai?

5. Mi a CE megjelölés célja?

6. Mit tanúsít a CE megjelölés?

7. Miről kell a fogyasztót kötelezően tájékoztatni?

8. Melyek a fogyasztói tájékoztatás törvényesen előírt lehetőségei?

9. Mi a védjegy?

10. Milyen védjegyeket ismer?

11. Hogyan nyerheti el egy termék, pl. a KÁF, a Kiváló Magyar Élelmiszer

védjegy használatának jogát?

12. Melyek a környezetre kevésbé ártalmas áruk jelölésének céljai és

jellegzetességei?

13. Melyek a nemzetközi gyakorlatban leggyakrabban előforduló jelek?

Beküldendő feladat:Mutassa be az Ön által választott termékcsopoton belül a megfelelőségi

tanúsítás alkalmazásának módjait, valamint azt, hogy a fogyasztót milyen

eszközökkel tájékoztatják a termék minőségéről!

A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:10. Tájékoztatás és információ, megkülönböztető minőségi jelek.

(Megjegyzés: a tétel anyagához a 7. fejezetben lévő ismeretek is szükségesek!)


66


6. Minőségvédelem

A minőség védelme érdekében az állam olyan eszközöket alkalmaz, melyek

közvetlen vagy közvetett úton biztosítják a fogyasztói érdekek védelmét, a megfelelő

választék létrejöttét és a vásárlói érdekképviseletet. A minőségvédelmi rendszer

közvetlen eszközei az állami előírások és szabályozók. Ezek:

• a szabványok, jogszabályok, direktívák

• a kötelező hatósági vizsgálatok, forgalomba hozatali engedélyek

• a rendszeres áru- és hálózati vizsgálatok, ellenőrzések.

A szabványokkal a 3. fejezet foglalkozik, részletes tárgyalását lásd ott. Hazánkban

a fogyasztási cikkek egy része megfelelő engedéllyel hozható forgalomba. Az

engedély kiadására jogosultak a kijelölt, ún. akkreditált laboratóriumok (pl. KERMI,

MEEI, OÉTI), amelyek nem adhatnak engedélyt olyan áru forgalmazására, amelyek

a hazai előírásoknak nem felelnek meg, vagy nem elégítik ki a rendeltetésszerű

használat követelményeit. Egy áruhiba feltárása esetén a vizsgáló szerv korlátozhatja

az áru felhasználhatósági körét vagy kötelezheti a forgalmazót az áruhiányosság

feltüntetésére. (PL: mérsékelten vízálló, nem színtartó stb..). A KERMI Rt-én és más,

akkreditált laboratóriumokon kívül más hatóságok is ellenőrzik a forgalomba kerülő

áruk minőségét. Pl. a hálózati feszültséggel működő elektromos termékek

érintésvédelmi előírásainak a betartását a Magyar Elektronikai Ellenőrző Intézet

(MEEI) ellenőrzi. Ezen akkreditált laboratóriumok az áruk egy meghatározott

körének vizsgálatára felkészültek, és ezekre vonatkozóan végzik tevékenységüket.

(pl.: Építésügyi Minőségellenőrző Intézet, Fa-, Papír- és Nyomdaipari

Minőségellenőrző Intézet, stb.).(a 7. fejezetben részletesen!)


67


7. Fogyasztóvédelem

Bevezető

Ebben a fejezetben, a napjainkban érvényes fogyasztóvédelmi előírásokat és a

vállalkozásokkal, a kereskedelemmel szemben támasztott fogyasztóvédelmi

követelményeket ismertetjük. Úgy véljük, nem lehet elégszer hangsúlyozni a

kérdéskör fontosságát, mivel az a kereskedő, aki az ezen a területen érvényes

szabályoknak nem képes eleget tenni, elkerülhetetlenül hátrányos helyzetbe kerül a

piacon. Nemcsak a felügyelő hatóságok esetleges elmarasztaló döntéseitől kell

tartania, hanem a fogyasztók reakcióitól is. A jelenlegi piaci viszonyok között a

vásárlók egyre több ismerettel rendelkeznek fogyasztói jogaik, illetve azok

érvényesítéséhez szükséges lehetőségeik területén.

A fogyasztóvédelmi politika ismerete az Európai Unióhoz való csatlakozásunk

szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi

politikája és stratégiája, s az ezzel összefüggő irányelvek, jogszabályok, ajánlások

átvétele gyökeresen átalakította a hazai fogyasztóvédelmi szemléletet is. A

közelmúltban számos új harmonizált fogyasztóvédelmi jellegű jogszabály jelent meg,

amelyek ismerete a fogyasztókkal közvetlenül kapcsolatban álló vállalkozások,

különösen a kereskedelem számára fontos, ugyanis az Unió egységes belső piacán

csak azok a vállalkozások maradhatnak versenyképesek, amelyek teljesíteni tudják e

követelményeket is.

A végrehajtott jogharmonizáció megismerése komoly feladatot jelent minden

vállalkozás számára. A befektetett energia azonban megtérül, mivel a fogyasztók

elégedettsége, ezáltal megtartása gazdasági hasznot hoz. A vállalkozások

versenyképessége nagymértékben függ attól, valóban piacképesek-e, elfogadják-e

őket a fogyasztók, helyt tudnak-e állni a piaci versenyben.

Tény, hogy az uniós csatlakozást követően a vállalkozások-és a fogyasztók is- az

egységes belső piac résztvevőivé váltak, ahol hatalmas a verseny, a fogyasztók pedig

a megbízhatóbb, kedvezőbb szolgáltatást választják.

Az egyre élesedő versenyben így csak azok a vállalkozások tudják megállni a

helyüket, amelyek eleget tesznek a fogyasztóvédelmi követelményeknek,

előírásoknak, azokat betartják, és a fogyasztók számára olyan többletszolgáltatást

nyújtanak, amely a versenyben rájuk irányítja a figyelmet.


68


Mit kell tennie Önnek, mint vállalkozónak, mint kereskedőnek, hogy a

fogyasztóvédelem szempontjából is versenyképes legyen?

A fejezet a legfontosabb fogyasztóvédelmi jogszabályok ismertetése révén segít

Önnek ebben, elsősorban fogyasztóvédelmi ismeretei bővítésével, továbbá

megkönnyíti az ezen a területen kifejtett kereskedelmi tevékenységét. A fejezet

végén megtalálható mindazon intézmények elérhetősége, melyektől a téma kapcsán

információ szerezhető be, a jogszabálygyűjtemény pedig a teljes szabályozás

megismerésében nyújt Önnek segítséget.


69


7. 1. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikája és stratégiája

Az Európai Unióban a fogyasztóvédelem több évtizedes fejlődés eredménye. Főbb

állomásai a következők.

Római szerződésben megjelenik célként az életminőség javítása

1975-ben deklarálják a fogyasztói alapjogokat, megalkotják az I.

Fogyasztóvédelmi politikát.

Középtávú fogyasztóvédelmi programok készülnek

1985: három új céllal bővül a közösségi fogyasztóvédelmi politika: a

fogyasztók biztonságával, a belső piaci előnyök kihasználásával, valamint

a fogyasztóvédelem más politikában való érvényesülésével.

1992: a Maastrichti Szerződésben magas szintű fogyasztóvédelemről

esik szó

1997: az Amszterdami Szerződés új elemekkel bővíti a fogyasztóvédelmi

politikát.

Ennek szellemében fogalmazták meg a 2001-ig szóló IV. középtávú

fogyasztóvédelmi stratégiát és akciótervet.

A 2002-2006 közötti évekre készült az. V. középtávú fogyasztóvédelmi

stratégia és akcióterv

A jelenleg érvényes V. középtávú fogyasztóvédelmi stratégia és akcióterv

három fő célkitűzése:

Az egységes, magas szintű fogyasztóvédelem,

A fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtása,

A fogyasztóvédelmi szervezetek bevonása az uniós politikába.

Mit jelentenek a gyakorlatban ezek a célkitűzések?

Egyrészt a fogyasztóvédelmi szempontok minden területen való

érvényesíttetésének szükségességét,

másrészt a fogyasztóvédelem közösségi szinten történő szabályozását,

harmadsorban a fogyasztóvédelmi jogszabályok és intézkedések

alkalmazásának versenyelemmé válását,

valamint a fogyasztók érdekérvényesítő képességekkel történő

felruházását.

A fogyasztóvédelmi stratégia meghatározásánál lényeges szempont az is, hogy a

fogyasztók az egységes piac előnyeiben részesüljenek a nagyobb választék, az

alacsonyabb árak és az alapvető szolgáltatások hozzáférhetősége tekintetében.

70


Melyek a legfontosabb kérdések és témakörök az egységes magas szintű

fogyasztóvédelemhez kapcsolódóan?

Az áruk és szolgáltatások biztonságának megteremtése;

A kereskedelmi gyakorlat harmonizációja;

A jelenlegi fogyasztóvédelmi törvények és jogszabályok felülvizsgálata

(árak feltüntetése, társasutazások,..)

A fogyasztói kötelmi jog felülvizsgálata;

A pénzügyi szolgáltatások jogi kereteinek felülvizsgálata;

Az elektronikus kereskedelem biztonságának megteremtése;

A közérdekű szolgáltatások (közlekedés, energia,..)minőségének javítása

A nemzetközi kereskedelmi szabványosítási és címkézési kérdések

rendezése

Melyek a legfontosabb kérdések és témakörök a fogyasztóvédelmi

jogszabályok hatékony végrehajtásával kapcsolatosan?

A tagállamok közötti végrehajtási együttműködés;

Nemzetközi marketing felügyeleti hálózat létrehozása (IMSN);

Az üzleti élet és a fogyasztók közötti tisztességtelen szerződéses

feltételekkel kapcsolatos adatbázis működtetése;

Az áruk és szolgáltatások biztonságosságával kapcsolatos információk és

adatok gyűjtése, a RAPEX (az EU tagállamai piacfelügyeleti

hatóságainak gyors információátadási rendszere a veszélyes termékekről)

gyors értesítési rendszer hatékony működtetése;

A jogorvoslat és az alternatív vitarendezési formák kidolgozása és

működtetése

Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben

Piacfelügyeleti tréningek szervezése a fogyasztóvédelmi szervezetek

részére.

Hogyan történik a fogyasztóvédelmi szervezetek bevonása az EU politikába?

Megalkotják a bizottsági konzultációs folyamatok minimális

követelményeit;

Javítják a különféle tanácsadó testületek tevékenységét;

Erőteljesebb fogyasztói részvételt biztosítanak a szabványügyi

testületekben;

Nagyobb hangsúlyt helyeznek s fogyasztók oktatására és tájékoztatására;

71


Fogyasztóvédelmi szakemberképzési programok indulnak;

Bővíteni kívánják a fogyasztóvédelmi szervezetek támogatását és

kapacitását.

Mint az az előzőekből nyilvánvaló, az EU nagy jelentőséget tulajdonít a

fogyasztóvédelem és a piacfelügyelet kérdéskörének, de nemcsak a fogyasztók,

hanem a vállalkozások szempontjából is. A fogyasztóvédelem szereplői tehát az

állam, a fogyasztók, a vállalkozások és a társadalmi szervezetek. A

fogyasztóvédelem szereplői minden szinten kölcsönös kapcsolatban állnak

egymással, mivel hosszabb távon az érdekek azonosak. Ezt szemlélteti a következő

séma.

A fogyasztóvédelem szereplői

Állam

Szabályozás

Jogok finanszírozás

Ellenőrzés

7.2.A magyar fogyasztóvédelmi politika

A magyar kormány az EU fogyasztóvédelmi politikáját figyelembe véve határozta

meg saját fogyasztóvédelmi politikáját.

A magyar fogyasztóvédelmi politika fő céljai:

A fogyasztók egészségének és biztonságának érdekében a termékekkel és

szolgáltatásokkal szemben támasztott nagyobb biztonság elérése;

Ennek ellenőrzésére állam által fenntartott erős és hatékony

piacfelügyeleti intézmény-rendszer működtetése;

72

Társadalmi szervezetek

Fogyasztók

Vállalkozások


Hatékony és gyors jogorvoslati rendszer kialakítása és teljessé tétele;

A fogyasztói civil szervezetek működésének támogatása;

A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmében jobb együttműködés

kialakítása a fogyasztók és a gazdasági élet képviselői között;

A fogyasztók és a vállalkozások felkészítése az új kihívásokra;

A fogyasztói érdekek érvényre juttatása más politikákban.

A fogyasztóvédelmi politika megvalósítását törvények, rendeletek, szabályok

biztosítják. Ezek közül az egyik legfontosabb az 1997. évi CLV. törvény a

fogyasztóvédelemről, amelyet az Országgyűlés annak érdekében alkotott meg, hogy

olyan szabályozás jöjjön létre, amely biztosítja a fogyasztói érdekek - különösen a

biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a megfelelő

tájékoztatáshoz és oktatáshoz, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá a társadalmi

szervezeteken keresztül történő fogyasztói érdekképviselethez fűződő érdekek -

védelmét, valamint az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer

továbbfejlesztését.

A törvény három részből és tíz fejezetből áll.

Az első részben az általános és a fogyasztói érdekvédelmet biztosító rendelkezések

kaptak helyet az alábbi bontásban:

I.fejezet szabályozza a törvény hatályát, és az értelmező rendelkezéseket,

II.fejezet szabályozza a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának

védelmét,

III.fejezet a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét,

IV.fejezet rendelkezik a fogyasztók tájékoztatásáról,

V.fejezet a fogyasztók oktatását,

VI.fejezet a fogyasztói jogok érvényesítését segítő speciális jogérvényesítési

rendszert szabályozza.

Második része a fogyasztóvédelem állami, önkormányzati és érdekképviseleti

intézményrendszerével, valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőségek eljárási

szabályaival foglalkozik az alábbi bontásban:

VII.fejezet rendelkezik az állami fogyasztóvédelem intézményeiről,

VIII.fejezet szabályozza az önkormányzatok fogyasztóvédelmi feladat- és

hatásköreit,

IX.fejezet az érdekképviseleti szervek jogköréről,

X.fejezet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek eljárási

szabályairól tartalmaz rendelkezéseket.

73


A törvény Harmadik része tartalmazza a záró rendelkezéseket.

A törvény egyes, a kereskedelmi munkát érintő rendelkezéseit, azok értelmezését a

következő pontokba építettük be, ezért itt most külön nem részletezzük. Aki szeretne

a törvénnyel minden részletében megismerkedni, megtalálja a CD jogtárban.

7.2.1. A fogyasztói alapjogok

Fogyasztóvédelmi politikánk és jogrendünk, az EU-hoz hasonlóan, a fogyasztói

alapjogokból indul ki. Az ENSZ már a 70-es évek elején deklarálta a fogyasztói

jogokat. Ezek:

Az élethez, egészséghez és biztonsághoz való jog;

A vagyoni érdekek védelméhez való jog;

A tájékoztatáshoz, oktatáshoz és információhoz való jutás joga;

A jogérvényesítéshez való jog;

Az önszerveződéshez való jog.

Mit jelentenek ezek a jogok a piaci szereplők szempontjából?

Az élethez, egészséghez és biztonsághoz való jog azt jelenti, hogy csak

biztonságos árut és szolgáltatást lehet forgalomba hozni. A vállalkozásoknak tehát be

kell tartani mindazokat a szabályokat, előírásokat, amelyek a termékek előállítása

vagy forgalmazása során meghatározzák a biztonságossági követelményeket.

A vagyoni érdekek védelméhez való jog azt jelenti, hogy a fogyasztókkal kötött

szerződésekben nem csorbíthatják azokat, nem alkalmazhatnak velük szemben

tisztességtelen szerződési feltételeket, illetve nem csorbulhatnak a hiányos

tájékoztatás miatt sem. Biztosítani kell továbbá a fogyasztók szavatossághoz,

jótálláshoz való jogát, amelyek mind-mind a vagyoni érdekeik védelmét szolgálják.

A tájékoztatáshoz, oktatáshoz és információhoz való jutás joga azt jelenti, hogy

a fogyasztónak joga van minden lényeges adatot megtudni az áruról vagy

szolgáltatásról, a fogyasztóvédelmi politikáról, jogszabályokról, mindenről, ami őt

érinti. A fogyasztóvédelmi szervezeteknek ezért minden formát és fórumot ki kell

használni ennek érdekében (pl. ügyfélszolgálati irodák, tájékoztató irodák,

kiadványok, szakmai fórumok, média). Az oktatáshoz való jog azt jelenti, hogy a

fogyasztóknak joguk van a továbbképzéshez jogaik megismerése és érvényesítése

érdekében. Ezért a fogyasztók képzését, oktatását már az alapfokú képzésben meg

kell kezdeni.

A jogérvényesítéshez való jog azt jelenti, hogy biztosítani kell a leghatékonyabb

jogérvényesítési lehetőségeket, amely a fogyasztói panaszok és reklamációk

74


intézésénél kezdődik. Azt is jelenti, hogy biztosítani kell a fogyasztóknak a gyors és

hatékony jogorvoslatra megfelelő alternatívákat is (a bírósági eljárás mellett a

békéltetésen alapuló fórum).

Az önszerveződéshez való jog azt jelenti, hogy a fogyasztók civil szerveződéseket

hozhatnak létre, amelyre a fogyasztóvédelmi törvény széles lehetőségeket és keretet

biztosít, továbbá működésüket az állam is támogatja.

7. 3. Termékbiztonsági követelmények

A termelés alapvető célja az emberi szükségletek kielégítésére alkalmas termékek

előállítása, de ezek a termékek adás-vétel útján jutnak el a felhasználóhoz, akit

fogyasztónak is nevezünk. Ezért másképp fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a

termelés alapvető célja a fogyasztás, azaz verseny a fogyasztóért, a vevőért, de

leginkább a pénzért. A gazdaság motorja, a verseny mozgatórugója, a végső cél az

újra és újra vásárló fogyasztó, illetve a megelégedett, fizetőképes vevők tömege. A

fokozódó verseny hatására egyesek alacsonyabb áron értékesített, s emiatt gyengébb

minőségű termékekkel próbálnak meg versenyben maradni, amelyek komoly

veszélyt jelenthetnek a felhasználó életére, egészségére, vagyonának biztonságára.

Ezért a jelenleg deklarált fogyasztói alapjogok közül is a biztonság kérdése áll az

első helyen. Az EU minden tagállamára nézve fontosnak és kötelezőnek tartja a

közreműködést abban, hogy minden jogi és intézményi eszközzel tegyék lehetővé,

sőt kötelező előírásokkal kényszerítsék ki a fogyasztók biztonsághoz fűződő jogának

érvényesítését.

Az Unió egyik szabadságjoga az áruk szabad áramlása, ami azonban csak az

alapvető biztonsági követelményeknek megfelelő termékek szabad áramlását jelenti.

Kemény rendszabályok és a piacfelügyeleti hatóságok nemzeti és nemzetközi

együttműködése szűri ki a veszélyes termékeket, ezekről és gyártóikról nemzeti és

nemzetközi információs rendszereken keresztül küld értesítéseket (RAPEX) és vonja

ki azokat a piacról, szankciókat szab ki, majd a nyilvánosságra hozatallal teszi tönkre

jogosan a gyártó hírnevét.

Biztosan Ön is tud mesélni olyan termékekről, amelyek mérgezést, áramütést,

tüzet, fulladást, közlekedési balesetet okoztak. Ki a felelős ezekért? Mikor

mondhatjuk egy termékre, hogy az valóban biztonságos? Nem is olyan egyszerű

ezekre a kérdésekre válaszolni.

Mint látható, szükség van olyan jogi szabályozásra, amely

egyértelművé teszi az alapvető biztonsági követelményeket,

75


a biztonságért való felelősség kérdését és

annak hiánya esetén a szankciókat.

A termékfelelősség kérdésével az Európai Közösség 1972-től kezdett el

foglalkozni. 1985-ben fogadta el a Tanács a 85/374/EGK. számú termékfelelősségi

Irányelvet, amely a tagállamokat az Irányelv szerinti termékfelelősségi törvények

megalkotására kötelezte.

7. 3. 1. A termékfelelősségi törvény

Hazánkban a termékfelelősségről szóló 1993 évi X. törvény szabályozza ezt a

felelősségi formát. A továbbiakban a legfontosabb előírásait ismertetjük, azokat,

amelyeket egy kereskedőnek feltétlenül ismernie kell.

A termékfelelősségről szóló szabályozás egyértelműen a termékek előállítói,

gyártói részére határoz meg kötelezően betartandó előírásokat, mégpedig a

felelősség oldaláról, valamint a termék által okozott közvetlen károkozásról, és

annak megtérítéséről rendelkezik. Elsősorban a vállalkozásra, a gyártókra és

forgalmazókra tartalmaz fontos kötelezettségeket, a figyelmet a leglényegesebb

körülményekre szeretnénk felhívni. Lényeges, hogy jól érthető legyen az, hogy itt

nem a minőségről, nem a minőségi hibák miatti kártérítésről, nem a gyenge

minőségű termék elleni védelemről van szó, hanem a termék biztonsági

előírásoknak való megfelelőségért vállalt gyártói felelősség vállalásról. Ezért

fontos a törvényben használt fogalmak tisztázása.

A törvény alkalmazásában:

terméknek minősül minden ingó dolog, a földművelés, erdőgazdálkodás,

az állattenyésztés, a halászat- vadászat feldolgozatlan termékei

kivételével.

a kár fogalma e törvény tekintetében:

-vagyoni és

-nem vagyoni kár, mely valakinek a halála, testi sérülése vagy

egészségkárosodása folytán következett be,

-közvetett kár, azaz a hibás termék által más dologban okozott kár

A minimális kárösszeg előzőleg 10000 Ft volt, a csatlakozást követően

az Irányelvnek megfelelően 500 Euró.

A szabályozás kizárólag a személyi (magánhasználatú) tulajdont vette

védelmi körébe, a termelési célú tulajdon védelme nem e törvény

szabályozási tárgya.

76


a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért.

Gyártó a teljes gyártási fázisban valamennyi résztvevő, az alapanyagtól a

végtermékig, valamint aki gyártóként tünteti fel magát. (Ha az áruházlánc

magát tünteti fel a terméken, úgy gyártóvá válik, s ezzel övé a felelősség

is.)

ha import termékről van szó, akkor a gyártóra vonatkozó rendelkezéseket

az importálóra is alkalmazni kell.(az importőr a gyártóval szemben

érvényesítheti igényét külön perben.)

A gyártó-forgalmazó-fogyasztó hármas jogviszonyban is a végső felelősség a

gyártóé.

Ha a termék gyártója, illetve importálója nem állapítható meg, a termék

valamennyi forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a

gyártót, vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, meg nem nevezi.

Ha többen felelnek ugyanazért a kárért, felelősségük egyetemleges, ez azt jelenti,

hogy bármelyik károkozóval szemben a teljes kárigény érvényesíthető. Utána pedig a

felelősök egymás között rendezhetik perben, vagy peren kívül egymással szembeni

igényüket.

A törvény a gyártó szigorú felelősségét mondja ki, illetve az importáló gyártóval

azonos súlyú felelősségét. Azonosíthatatlan gyártónál a forgalomba hozó felelősségét

mondja ki mindaddig, amíg a forgalmazó (a kereskedő, az eladó) meg nem nevezi

(írásban) az igazi felelőst. Erre 30 nap áll rendelkezésére.

A kárt, a termék hibáját, és a kettő közti ok okozati összefüggést viszont a károsult

köteles bizonyítani, polgári peres eljárás keretében.

Mit kell figyelembe venni a hiba, a biztonság hiányának megállapításánál?

Elsősorban:

az ésszerűen várható rendeltetést és használatot;

a termékkel kapcsolatos tájékoztatást,

a forgalomba hozatal idején ismert tudományos és technikai színvonalat.

Ha sikerült a bizonyítás, akkor a gyártót fokozott felelősség terheli, és csak akkor

fog mentesülni a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy:

-a terméket nem hozta forgalomba, vagy

-a terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, vagy

-nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy

forgalmazta.

77


-ha a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan

volt, és a hiba oka később keletkezett,

-akkor is, ha a hiba az általa történő forgalomba hozatal időpontjában a

tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető, vagy

-a termék hibáját jogszabály, vagy kötelező hatósági előírás okozta.

-mentesül az alapanyag vagy résztermék gyártója, ha bizonyításra kerül,

hogy a hibát a végtermék szerkezete, összetétele okozta, vagy a hiba a

végterméket gyártó utasításának a következménye.

A gyártó nem mentesül viszont a felelősség alól, ha a károsulttal szemben

harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a harmadik személy lehet az

importáló, vagy forgalmazó, vagy valamely alvállalkozó a jogviszonyban (a

jogviszony többi résztvevőjével szemben egy külön eljárásban érvényesítheti a

harmadik személy által okozott közrehatásból származó kárát.)

A gyártónak nem kell megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a károsult

felróható közrehatásából származott. Pl.: ruházati termékek esetén a vevő nem a

használat-kezelési útmutatónak megfelelő eljárással végezte a termék tisztítását, és

ebből adódóan más ruházati termékek is károsodtak, illetve használhatatlanná váltak.

A károsult terhére esik mindazon személyek tevékenysége vagy mulasztása is,

akiknek magatartásáért felelős / hozzátartozó mosta a ruhát stb. /.

Semmisnek minősül a gyártó, és a károsult közötti minden olyan jellegű

megállapodás, nyilatkozat (pl. nem vállalunk felelősséget…), mely esetleg korlátozza

vagy kizárja a gyártó felelősségét.

A gyártói fokozott felelősség időtartama:

az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított 10 év,

kivéve, ha a károsult időközben bírósági eljárást indított a gyártó ellen.

Ebben az esetben a tízéves időszak több is lehet.

A kártérítési igény érvényesítésére nyitva álló időtartam: csak 3 év.

Az elévülési idő kezdete: az az időpont, amikor a károsult tudomást szerzett, vagy

kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna:

a kár bekövetkeztéről,

a termék hibájáról, vagy

a hiba okáról, illetve

a gyártó vagy importáló személyéről.

A károsult az e törvényben meghatározott igényérvényesítési lehetőségén kívül:

78


a szerződésszegéssel,/ a kötelezett, vagy a jogosult késedelme, a hibás

teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása, vagy a teljesítés megtagadása/

illetve

a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló,

vagy

külön jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőséggel is

élhet.

A termékfelelősség alapján megindított kártérítési perben még a bíróság sem

mentesítheti részben sem a gyártót még rendkívüli méltánylást érdemlő esetben sem.

7. 3. 2. Egyéb termékbiztonsági előírások

Milyen egyéb előírások garantálják a termékbiztonságot?

A fogyasztóvédelmi törvény II. fejezete is rendelkezik ezzel kapcsolatosan, mely

szerint:

forgalomba csak biztonságos áru hozható;

a gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról;

a forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja, vagy

tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos;

a kereskedő nem háríthatja át a felelősséget sem a gyártóra, sem az

importálóra, sem a nagykereskedőre;

a kereskedő köteles a gyártóval vagy az importálóval való

szerződéskötéstől kezdve mindvégig együttműködni, továbbá az áru

biztonságosságának kérdésével felelősen foglalkozni.

A fogyasztóvédelmi törvény felsorolja a biztonságosság megítélésének

szempontjait is, külön kiemeli a fogyasztó tájékoztatását, és külön felhívja a

figyelmet a kiskorúakat fenyegető veszély felismerésére.

A veszélyesnek minősülő termék „visszahívásáról” is tartalmaz kötelező eljárási

szabályokat.

A III. fejezetben kimondja, hogy „ Nincs biztonságos termék fogyasztói

tájékoztatás, használati-kezezési útmutató nélkül.”

A biztonságért való felelősség nem vonatkozik régiségekre, illetve azokra a

termékekre, amelyeknél írásban közlik, hogy „használat előtt helyre kell állítani”.

A termékbiztonsággal összefüggő egyéb előírások:

a 79/1998 (IV.29) Korm. Rendelet, amely az általános termékbiztonsági

előírásokat tartalmazza,

79


az „új megközelítésű irányelvek” hatálya alá eső termékcsoportokra

vonatkozó külön jogszabályok,

az élelmiszerekről szóló 1995.évi XC, az azt módosító 2001.évi LIV. Sz.

törvény, a Magyar Élelmiszerkönyv előírásai, a 43/2002. (V. 24.) FVM-

EüM-GM sz. együttes rendelet, amelyek a gyártók és az importálók, a

forgalomba hozók kötelezettségévé teszik az élelmiszer biztonságának

vizsgálati dokumentumokkal való igazolását, illetve a forgalmazott

termékekről szóló nyilvántartási kötelezettséget.

A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. Törvény tartalmazza a

vegyipari termékek alapvető biztonságossági követelményeit.

A 24/1998.(IV.29) IKIM-NM rendelet foglalja össze a gyermekjátékok

biztonságossági és egészségügyi követelményeit.

Hogyan kell igazolni a termék megfelelőségét?

Azoknál a termékeknél, amelyeknél elegendő a gyártói igazolás, a gyártó

megfelelőségi nyilatkozatot adhat ki, a terméken pedig feltünteti a CE jelölést. A CE

jelölés nyilatkozat a hatóságok felé, miszerint a gyártó felelőséggel állítja, hogy a

szükséges mérések, ellenőrzések alapján bizonyítani tudja, hogy a termék

megfelel a biztonságossági követelményeknek.

Azoknál a termékeknél, amelyeknél jogszabály előírja a független, harmadik fél

általi tanúsítást, megfelelőségi tanúsítvánnyal történik a termék biztonságosságának

igazolása. Ez azt igazolja, hogy a termék megfelel azoknak a követelményeknek,

amelyek biztonsággal elvárhatók a terméktől, megfelel a dokumentumban megjelölt

szabványoknak.

7. 4. A fogyasztók tájékoztatásának követelményei

A fogyasztói alapjogok között kiemelt helyet foglal el a fogyasztók tájékoztatáshoz

való joga, mely szerint joguk van megismerni

mindazokat az információkat, amelyek egy adott termék használatához

szükségesek,

ki és hol állította elő,

ki a forgalmazója,

milyenek az összetevői,

milyen tulajdonságokkal bír.

80


A tájékoztatásra vonatkozó magyar szabályozás alapja a fogyasztóvédelemről szóló

1997. évi CLV. törvény, amely figyelembe vette az EU gyakorlatát és a fogyasztói

tájékoztatásra vonatkozó követelményeket.

A tájékoztatás célja:

a választás megkönnyítése az áru vagy szolgáltatás vásárlása esetén,

a használathoz szükséges ismeretek átadása,

az áru tulajdonságainak megismerése,

az áru árának és egységárának megismerése,

a használatra és az abból eredő veszélyekre vonatkozó információk

megismertetése,

a jogérvényesítéshez szükséges információk megismerése.

Ki a felelős a tájékoztatásért?

A gyártó felelőssége:

a címkézés,

a használati-kezelési útmutató,

a megfelelőség tanúsítás,

a csomagolás.

A forgalmazó felelőssége:

az árfeltüntetés.

Eszerint a tájékoztatás a gyártók kötelezettsége elsősorban, azonban ha ennek nem

tesz eleget, a forgalmazó, a kereskedő kötelessége ezt pótolni!

A fogyasztói tájékoztatás egyik legalapvetőbb és legfontosabb formája a címkézés.

A fogyasztóvédelmi törvény kimondja, hogy „az áru –külön jogszabályban

meghatározott áruk kivételével- akkor hozható forgalomba, ha a csomagolásán vagy

másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címkén jól olvashatóan, magyar

nyelven, közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és

a hatósági ellenőrzéshez szükséges adatokat.

Speciális címkézési szabályok vonatkoznak

az élelmiszer termékekre,

a borokra,

a gyógyszerekre,

a kozmetikai szerekre,

a mosó és tisztítószerekre,

a textíliákra,

81


a lábbelikre,

a játékokra,

a háztartási gépek energiafelhasználására és zajkibocsátására

Mit kell tartalmaznia a címkének?

Általános követelmények:

az áru pontos megnevezése,

a gyártó vagy forgalmazó neve,

pontos címe,

az áru származási helye (ország)

Speciális követelmények:

az áru méretei,

összetevői,

a használhatóság vagy a fogyaszthatóság időtartama,

műszaki jellemzők,

minőségi osztályba sorolása,

az energia felhasználás ismérvei,

környezet és természetkímélő jellege,

megfelelőségi jelölése,

engedély szám.

A speciális követelmények esetében a gyártónak kell eldöntenie, hogy a fogyasztói

jogviták, vagy esetleges termékfelelősségi, kártérítési perek esetében hivatkozhat-e

arra, hogy minden szükséges információt megadott a fogyasztónak.

A címke nemcsak szöveggel jeleníthető meg, hanem számmal, képpel, ábrával,

jellel és jelöléssel is.

A használati- kezelési útmutatóra vonatkozó előírások:

A fogyasztóvédelemről szóló törvény előírásai értelmében minden olyan termékhez

célszerű használati-kezelési útmutatót adni, amelynek használata a fogyasztó részéről

ismereteket igényel, vagy ahol fennáll a veszélye annak, hogy az ismeretek hiánya a

fogyasztóra nézve veszélyt vagy kárt okoz.

Magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen kell tájékoztatni a fogyasztókat az

áru rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és

kezelésének módjáról, a használatra vonatkozó utasításokról és feltételekről,

valamint a minőségének megtartásához szükséges tárolási, kezelési feltételekről. Az

import áruk mellé csatolt, idegen nyelvű tájékoztatóval azonos –tehát nem kivonatos,

82


rövidített-tartalmú, részletes magyar nyelvű tájékoztatást kell biztosítani. Fontos

tehát, hogy a forgalmazók megköveteljék szállítóiktól az idegen nyelvű részletes

útmutatók magyar nyelvű fordítását, vagy maguk gondoskodjanak ennek

elkészítéséről, mert különben nem tesznek eleget a törvényi előírásoknak.

Azt, hogy a fogyasztó megkapta az előírásoknak megfelelő tájékoztatást, a

forgalmazónak kell bizonyítania ezt, ha a fogyasztó bírósághoz fordul, mivel a

termék használatából kára származott.

Az ártájékoztatásra vonatkozó előírások:

Az árra vonatkozó információk elengedhetetlenek ahhoz, hogy a

fogyasztó megfelelő döntést tudjon hozni, másrészt anyagi érdekeinek

védelmében is szükség van arra, hogy összevethesse az árun feltüntetett

és a számlázott árat.

Az előírások szerint a forgalmazó köteles a fogyasztót írásban tájékoztatni

az eladási árról, valamint az egységárról, illetve a szolgáltatás díjáról. Az

árakat a törvényes magyar fizetőeszközben, azaz forintban kell

feltüntetni.

A rendelet minden olyan árura és szolgáltatásra kiterjed, amelyet

fogyasztói forgalomba hoznak, vagyis a teljes kiskereskedelmi

forgalomra.

Hol kell feltüntetni az árat?

Elsősorban árun, de ha ez értelmetlen, az áru mellett kifüggesztett árjegyzéken.

Ennek lényege, hogy a nagy mennyiségben kínált, gyakran vásárolt termékeken nem

szükséges minden egyes darabon feltüntetni az árat, mert ez megnehezítené a

kereskedő munkáját. Elegendő az áru mellett feltüntetni az árat a nagyon kisméretű

termékek esetében is. A vonalkód rendszerrel működő üzleteknél szinte minden

esetben lehetséges az áru mellett feltüntetni az árat, a hagyományos üzletek döntő

részében viszont magán az árun kell feltüntetni azt.

Milyen árat kell feltüntetni?

Az eladási árat és az egységárat is, ha az nem azonos a termék eladási árával. Ezt

azért fontos, mert a fogyasztó az azonos rendeltetésű, de különböző csomagolási

egységű áruk között tud reálisan választani, ha döntését az egységár ismeretével

elősegítik.

Fontos kitétele a rendelkezésnek az is, hogy azokban a reklámokban, amelyekben

az árra is hivatkoznak, az egységárat a reklámban is fel kell tüntetni.

83


7. 5. Szavatossági, jótállási kérdések, fogyasztói panaszok

A megvásárolt árunak vagy a megrendelt szolgáltatásnak azokkal a minőségi

tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyeket jogszabály, vagy szabvány határoz

meg, vagy amelyekben a felek megállapodtak, illetve amelyek az adott termék

rendeltetésszerű használatához szükségesek.

Az áru megvételekor adás-vételiszerződés, a szolgáltatás megrendeléskor

vállalkozási szerződés jön létre. Törvényi előírás, hogy a szerződéseket tartalmuknak

megfelelően kell teljesíteni. A terméknek és a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lenni

arra, hogy azt rendeltetésének, vagy a szerződésben kikötött célnak megfelelően

lehessen használni.

A teljesítés akkor minősül hibásnak, ha termék a teljesítés időpontjában nem felel

meg a törvényes, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A

kereskedő és szolgáltató, mint kötelezett felel-szavatol- azért, hogy a termék a

teljesítéskor rendelkezzen a törvényben és a szerződésben meghatározott

tulajdonságokkal. Ez az un. kellékszavatosság , amelynek esetében a kötelezett

csak akkor mentesül a szavatossági felelősség alól, ha a hibát a vásárló a

szerződéskötéskor ismerte.

A hibás teljesítésért való felelősség a használt termékekre is érvényes, csak itt nem

az új áruval szemben támasztott követelmények alapján kell elbírálni a

rendeltetésszerű használatot.

A jótállás az átlagosnál szigorúbb eszközökkel biztosítja a szerződésszerű

teljesítést. Lényege, hogy az áru rendeltetésszerű használhatóságáért meghatározott

ideig való helytállásról a kereskedő a kijelölt szervizek útján gondoskodik a termék

díjmentes javításával. Jótállási kötelezettséget jogszabály is előírhat, és

meghatározhatja annak legkisebb mértékét. Jótállási kötelezettséget azonban a felek

szerződésben is vállalhatnak.

Az EU-ban az 1999/44/EK számú Irányelv szabályozza a hibás teljesítés egyes

vonatkozásait. Meghatározza a szerződésszerű teljesítés kritériumait, egységes

rendszert állít fel a fogyasztót megillető szavatossági jogok tekintetében, rögzíti a

szavatossági határidő alsó határát, a fogyasztó javára időlegesen megfordítja a

bizonyítási terhet a hiba keletkezését illetően, formai követelményeket állapít meg a

fogyasztói adásvételhez kapcsolódó, a törvényes szavatosságon túlmutató jótállásra

vonatkozóan.

84


A közösségi minimumszabályok a fogyasztót elsősorban a tagállamok területén

hivatottak védeni.

Magyarországon a 2003. július 1-én hatályba lépett 2002. évi XXXVI. Törvény

módosította a szavatosság és a jótállás szabályait, összhangot teremtve a közösségi

jogi előírásokkal. Eszerint:

Az eladó felel a fogyasztóval szemben a teljesítés időpontjában meglévő minden

hibáért.

Ha az áru nem felel meg a szerződésnek, a fogyasztót négyféle szavatossági jog

illeti meg:

első lépésben térítésmentes kijavítást,

vagy kicserélést követelhet az eladótól, ahol a két jog közötti választásnál

az arányosság elve az irányadó,

Ha a kijavításhoz és cseréhez való jog lehetetlen, akkor:

árleszállítást követelhet, vagy

elállhat a szerződéstől.

A fogyasztó szavatossági jogait olyan hibák esetében érvényesítheti, amelyek két

éven belül jelentkeztek.

7. 5. 1. Hazai szabályozás:

7. 5. 1. 1. A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági igények

intézése:

A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági igények intézéséről

szóló, 49/2003.(VII. 30.) GKM rendelet 2003. szept. 1-én lépett életbe.

Eszerint:

A szavatosság: a kereskedő felelősségvállalása arról, hogy a termék a forgalomba

hozatalkor hibamentesen működik.

Szavatossági idő:

2003. július 1. után vásárolt termékek esetében 2 év, de ha a kötelező alkalmassági

idő ettől eltérő időpontot állapít meg, akkor az a határidő a mérvadó.

A szavatossági igények intézésének eljárásrendje:

1. A fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet kell felvenni,

A jegyzőkönyv tartalma:

fogyasztó neve, címe,

85


áru megnevezése, vételára,

vásárlás időpontja,

hiba bejelentésének időpontja,

fogyasztó által érvényesíteni kívánt igény,

kifogás rendezésének módja (azonnal vagy 3 munkanapon belül),

pecsét, aláírás

(1. számú melléklet)

Ha a forgalmazó a jegyzőkönyv felvételét megtagadja, a fogyasztó a tényt a

Vásárlók Könyvében rögzíti, és a másolattal a FVF-nél panaszt tesz.

2. A fogyasztó által érvényesíteni kívánt igény teljesítésének módjai:

ha a hiba felismerése 6 hónapon belül történik: vélelmezni kell, hogy a

hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog

természetével, vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

ha a forgalmazó nem ismeri el a hibát: a forgalmazó köteles bizonyítani,

hogy a hiba a vásárláskor nem volt a termékben.

ha elismeri: a fogyasztó elsősorban kijavítást vagy ha az lehetetlen vagy

jelentős többletköltséget eredményezne, kicserélést kérhet (törekedni kell

a 15 napon belüli elintézésre),

ha ezek nem valósulnak meg, árleszállítást kérhet vagy elállhat a

szerződéstől (vételár visszatérítés).

6 hónapon túl jelentkező hiba esetén

ha a forgalmazó elismeri a hibát: a fogyasztó elsősorban kijavítást vagy

ha az lehetetlen vagy jelentős többletköltséget eredményezne, kicserélést

kérhet (törekedni kell a 15 napon belüli elintézésre), ha ezek nem

valósulnak meg, árleszállítást kérhet vagy elállhat a szerződéstől

ha a forgalmazó nem ismeri el a hibát, a fogyasztónak kell bizonyítani,

hogy a hiba oka már vásárláskor benne volt a termékben. Ebben az estben

szakvéleményt kell kérni az erre kijelölt intézménytől, a

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől, a vizsgálati díjat csekken kell

befizetni, a jegyzőkönyvet, a forgalmazó nyilatkozatát, a kifogásolt

terméket el kell juttatni a vizsgáló intézményhez. A forgalmazó köteles a

hiba jellegére vonatkozó álláspontját írásba adni.

A szakvéleményt 15 munkanapon belül (indokolt esetben 10 munkanappal

meghosszabbítható) kell elkészíteni; a szakvélemény a forgalmazóra nem kötelező, a

86


fogyasztó Békéltető Testülethez (60 nap, 1000 Ft eljárási díj) vagy bírósághoz

fordulhat abban az esetben, ha nem fogadja el.

7. 5. 1. 2. Egyes tartós használatra rendelt cikkekre vonatkozó kötelező jótállás

Az egyes tartós használatra rendelt cikkekre vonatkozó kötelező jótállását a

151/2003.(IX. 22.) Korm. Rendelet szabályozza.

Eszerint:

A jótállási kötelezettség a forgalmazót terheli

A jótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti

A fogyasztó hátrányára nem lehet eltérni

Ha a gyártó a rendeletben foglaltaknál kedvezőbb jótállási feltételeket

vállal, a forgalmazót megillető jogok átszállnak a fogyasztóra

Időtartama: 1 év

Kezdete: a fogyasztó részére történő átadás időpontja vagy az üzembe

helyezés időpontja

Jótállási jegyet kötelező adni

A jótállási jegy magyar nyelvű, közérthető, egyértelmű legyen

A jótállási igény érvényesíthető: a jótállási jeggyel

A jótállási igény érvényesítésének helye: a vásárlás helye vagy a

javítószolgálatnál

Kijavításkor csak új alkatrész építhető be

Javításkor a jótállási jegyen fel kell tüntetni az igény bejelentésének

időpontját, a hiba okát, a javítás módját, a visszaadás időpontját és a

jótállás új határidejét

A javítás helye: a rögzített bekötésű, ill. a 10 kg-nál súlyosabb vagy

tömegközlekedési eszközön kézi csomagként nem szállítható fogy. cikkek

esetén az üzemeltetés helye (kiv. a jármű)

Ha az üzemeltetés helyén nem végezhető el, a le és felszerelésről és az

elszállításról a forgalmazó gondoskodik

3 napon belüli meghibásodás esetén: csere

87


7. 6. A fogyasztói jogérvényesítés lehetőségei

A fogyasztói alapjogként deklarált fogyasztói jogérvényesítéshez való jog feltétele,

hogy a fogyasztók számára biztosítani kell a gyors, hatékony és olcsó

jogérvényesítési eljárást.

Az Európai Unió e jogra rendkívül nagy hangsúlyt helyez, hiszen a fogyasztók nem

kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy jogos igényeiket, követeléseiket, vagy panaszaikat

ne orvosolnák megfelelően.

Erre számos jogérvényesítési lehetőségük van a termékek biztonságára vonatkozó

jogszabályokban, vagy az egyéb fogyasztóvédelmi jogszabályokban biztosított

lehetőségeken keresztül. Abban az esetben, ha a jogszabályok adta lehetőségek

mégsem elégítik ki a fogyasztót, akkor általában bírósági úton kívánják érvényesíteni

azokat.

Ebből kiindulva a tagállamok felülvizsgálták peres eljárásaikat, s azokat a

fogyasztóvédelmi ügyekben lehetőség szerint egyszerűsítették, gyorsították (pl. kis

ügyekre vonatkozó speciális szabályok, a nem kötelező ügyvédi képviselet, a bíróság

előzetes kísérlete a megegyezésre).

Mivel a bírósági eljárások az egyszerűsítések ellenére is bonyolultak és

költségesek, az EU tagállamokban bíróságon kívüli eljárásokat is kialakítottak a

fogyasztói jogok érvényesítésére. Ezek:

a közvetítés, vagy mediáció, ahol egy független harmadik személy segít

megoldani a felek közötti vitát, de a megegyezést nem erőszakolhatja ki;

az ombudsmani rendszer, ahol a szolgáltatókkal szemben ombudsman

védi a fogyasztókat;

a békéltetés, ahol általában testület ad megoldási javaslatot a felek

számára a vitás ügyben.

Jellemző az EU tagországok eljárásaira, hogy az ilyen jellegű eljárások

szakosodottak, hogy biztosítják a fogyasztók kollektív védelmét is.

Az Európai Bizottságajánlást adott ki a fogyasztói jogviták alternatív, bírósági

eljáráson kívüli rendezéséről, amelyben kialakították az ezért felelős testületekre

alkalmazandó elveket.

Ennek hazai megfelelőjét a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény

hozta létre, amikor megoldotta a Békéltető Testületi Eljárások rendszerét, s magát

az intézményrendszert is.

88


A békéltető testületi eljárások célja a fogyasztók és a gazdálkodó szervezetek

közötti vitás ügyek egyezségen alapuló rendezése, vagy amennyiben az egyezség

nem hozható létre, a cél az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és

egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében.

A Békéltető Testületek a törvény alapján a gazdasági kamarák, valójában a

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működnek, független testületként.

A Békéltető Testületek hatáskörébe az áruk és szolgáltatások minőségével,

biztonságosságával, a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, valamint a

szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták bíróságon

kívüli eljárása tartozik.

Az eljárást a fogyasztók, vagy a képviseletüket ellátó fogyasztóvédelmi civil

szervezetek kezdeményezhetik a lakóhelyük illetékessége szerinti megyei

testületnél, vagy a bepanaszolt gazdálkodó szervezet illetékességi területén,

minimális eljárási díjért (1000 Ft).

A Testület elnökből és tagokból áll, létszáma legalább tíz és legfeljebb harminc fő.

A testületi tagokat fele-fele arányban a kamarák (mint a gazdálkodók képviselete)

és a fogyasztóvédelmi civil szervezetek (mint a fogyasztók képviselői) jelölik,

munkájukat egy külön jogszabályban (211/1998 (XI1.24.) Korm. Rendelet)

meghatározott díjazásért végzik.

Az eljárás megindításának feltétele, hogy a fogyasztó még az eljárás előtt

kísérelje meg a gazdálkodóval a vita pénzügyi rendezését. Amennyiben ez

eredménytelen, a fogyasztó, vagy a képviseletét ellátó civil szervezet kérelmet nyújt

be a testülethez, amelynek tartalmazni kell a fogyasztó nevét, címét, a panasz rövid

leírását, az azt alátámasztó tényeket, dokumentumokat.

A Békéltető Testület elnöke három napon belül dönt arról, hogy az ügy az adott

testület illetékességi körébe tartozik-e. Ezt követően, 15 napon belül tűzi ki a

meghallgatási időpontot a felek számára, amelyről értesíti mind a fogyasztót, mind

pedig az érintett gazdálkodót.

Az értesítésben felszólítják a gazdálkodót, nyilatkozzon arról, elfogadja-e a testület

eljárását (alávetés), valamint csatolja az állítását tartalmazó dokumentumokat.

Amennyiben erről nem nyilatkozik, vagy nem szolgáltat dokumentumokat, a tanács a

rendelkezésére álló adatok alapján dönt.

A tanács elnöke a tárgyalás során egyezséget kísérel meg létrehozni a felek

között. Amennyiben ezt a felek elfogadják, s az a jogszabályoknak megfelel, a

89


tanács az egyezséget határozattal jóváhagyja. Amennyiben nem jön létre egyezség, a

tanács az eljárást lefolytatja, és a rendelkezésére álló adatok alapján határozatot hoz.

A határozatot szótöbbséggel hozzák, amelynek formája lehet:

ajánlás - ha a gazdálkodó az eljárás megindításakor úgy nyilatkozott,

hogy a tanács határozatát kötelezésként nem fogadja el,

kötelezés - ha a gazdálkodó az eljárás kezdetekor alávetette magát az

eljárásnak.

A tanács határozatainak végrehajtását a kamarák, valamint a fogyasztóvédelmi

felügyelőségek ellenőrzik. Amennyiben a gazdálkodó szervezet az ajánlásnak nem

tesz eleget, az eljárást, a gazdálkodó nevét - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül

- nyilvánosságra hozhatják. Ez utóbbi tény rendkívüli jelentőséggel bír a

vállalkozások számára, hiszen amennyiben nem tesznek eleget a fogyasztóvédelmi

követelményeknek, s ez nyilvánosságra kerül, rendkívüli mértékben ronthatja

versenyképességüket. Az Európai Unióban ennek jelentős visszatartó ereje van, a

vállalkozások ezért komolyan veszik a testületi ajánlásokat, s elsősorban egyezségre

törekszenek a fogyasztókkal.

A tanács határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, érvénytelenítése azonban

kérhető a bíróságtól. Amennyiben a fogyasztó nincs megelégedve a tanács

döntésével, az eljárás nem zárja ki, hogy a továbbiakban bírósághoz forduljon.

A tanács az eljárást megszünteti, ha a fogyasztó a kérelmet visszavonja, a felek az

egyezség megszüntetésében állapodnak meg, az eljárás lefolytatása lehetetlen, vagy

az eljárás folytatására a tanács szerint nincs szükség.

Látható tehát, hogy a békéltető testületi eljárások elsősorban a fogyasztók érdekeit

védik Ugyanakkor az eljárás nagyon jelentős a vállalkozások számára is, az alábbi

okokból:

költségkímélő,

az eljárás ideje rövid, szemben a hosszadalmas, gyakran több évig tartó

bírósági eljárással,

a vállalkozás nem marad hosszabb ideig bizonytalanságban,

nem rontja a vállalkozás hírnevét, ha aláveti magát az eljárásnak, s

teljesíti a kötelezést,

az alávetés és a teljesítés, a megegyezés javíthatja a piac- és

versenyképességet,

a vállalkozás és a fogyasztó közötti kapcsolat, kedvező egyezség után

továbbra is fennmaradhat.

90


Mindezek a motivációk a gyakorlatban is jól kamatoznak a vállalkozásoknak

azokbar az európai országokban, ahol a békéltető testületi eljárás a leggyakoribb,

hiszen sokszor előfordul, hogy hirdetéseikben, reklámjaikban, vagy akár magában az

üzletben közzéteszik, hogy jogvita esetén bármikor alávetik magukat az eljárásnak és

a testület döntésének.

A vállalkozásoknak azonban számolniuk kell azzal is, hogy amennyiben olyan EU

tagországban tevékenykednek, ahol a vita rendezése nem a békéltető eljárásra épül, a

közvetítési, vagy az ombudsmani eljárásokat is meg kell ismerniük.

7. 7. A gazdasági reklámtevékenység fogyasztóvédelmi szabályai

A reklámtevékenység állami normák útján való szabályozását a fogyasztóvédelem

és a versenyjog indokolja.

A reklám címzettje a fogyasztó. A reklám célja az információ továbbítás és a

célszemély befolyásolása a reklámozott termék megvásárlására. Ha padig üzleti

érdekből történő befolyásolásról van szó, felmerül a megtévesztés, a félrevezetés, a

hamis információ adás veszélye. Ezen kívül a reklám verseny eszköz is, amely

indirekt módon irányul a konkurens ellen, amikor a reklám ösztönző hatására a

fogyasztó az adott gyártó termékét részesíti előnyben a másikéval szemben. Amíg ez

nem tisztességtelen vagy nem jogszabály ellenes módon történik, addig a jól működő

piacgazdaság természetes velejárója.

Az EU-ban két Irányelv (a 84/450/EGKés a 97/55/EK) szabályozza a reklám

tevékenységet.

Ezt a két irányelvet a hazai jogalkotás is figyelembe vette a gazdasági

reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. Törvény 2001. évi módosítása során.

A törvény célja:

a fogyasztói érdekek védelmének biztosítása,

a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny

fenntartása érdekében a fogyasztók tisztességes tájékoztatása,

az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások érdekeinek

védelme,

az áruk és szolgáltatások értékesítésének előmozdítása.

A törvény értelmében a rendelkezések megsértéséért a reklámozó, a

reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős. Természetesen - mint minden

főszabály esetén - itt is vannak kivételek: a burkolt, a tudatosan nem észlelhető és a

megtévesztő reklámok közzététele esetén, illetőleg az összehasonlító reklámra,

91


valamint a különleges ajánlatra vonatkozó szabályok megsértése esetén kizárólag a

reklámozó vonható felelősségre.

A törvény számos általános és speciális reklámtilalmat határoz meg:

Általános reklámtilalmak:

megtévesztő reklám

burkolt reklám

tudatosan nem észlelhető reklám

személyhez fűződő jogok megsértése

kegyeleti jog megsértése

személyes adatok megsértése

erőszakra buzdítás

személyes vagy közbiztonságot sértő

környezetet és természetet károsító

félelemérzetet keltő

gyermek-és fiatalkorúaknak szóló

a fiatalok fizikai, erkölcsi fejlődését károsító

a gyermekek és fiatalok hiszékenységét kihasználó

pornográf reklám (a szexuális áruk üzletén kívül)

szexuális szolgáltatás

szexuális ingerkeltésre alkalmas áru reklámja V olyan termék, amelynek

előállítását tiltják

nem valós adókedvezmény ígérete

nem reális kamatmérték közlése

Egyes árukra vonatkozó tilalmak

fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok

közbiztonságra veszélyes eszközök

vényre kapható gyógyszerek (kivéve a szakmai célú reklámot)

M.o-n nem forgalmazható gyógyszerek

kábítószert tartalmazó gyógyszer

pszichotrop anyagot tartalmazó gyógyszer

alkoholtartalmú italok (korlátozott tilalom, a részletes kivételeket és

korlátokat a törvény 12.§-a tartalmazza)

dohányáruk (kivéve az eladóhelyi reklámot és a szakmai célú reklámot,

amelynek részletes feltételeit a törvény 13.§-a tartalmazza)

A megtévesztő és az összehasonlító reklám szabályozása:

92


Megtévesztő minden olyan reklám, amely bármely módon - beleértve a

megjelenítését is - megtéveszti, vagy megtévesztheti azokat, akik felé a reklám

irányul, vagy akinek tudomására juthat, s emiatt befolyásolhatja e személyek

gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos más vállalkozás

érdekeit vagy jogait sérti, vagy sértheti.

A megtévesztő jelleg megállapításakor elsősorban figyelembe kell venni azokat a

tájékoztatásokat, amelyek az áru általános jellemzőire, különösen a:

származási hely,

eredet,

az áru összetevői,

biztonságossága,

egészségre gyakorolt hatása,

műszaki jellemzői,

környezet-vagy természetkímélő jellege,

energiafelhasználás ismérvei,

az előállítás időpontja,

adott célra való alkalmassága,

használatától várható eredménye,

ellenőrzöttsége, illetve

bármely információ, amely a termék használatát befolyásolhatja

az áru árára, vagy az ár megállapításának módjára,

az egyéb szerződéses feltételekre,

a reklámozó megítélésére, jellemzőire,

a reklámozót megillető jogokra, vagyonára, minősítésére, vagy elnyert

díjaira vonatkoznak.

Az összehasonlító reklám olyan reklám, amely közvetve, vagy közvetlenül

felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet

folytató más vállalkozást, vagy a más vállalkozás által forgalmazott, vagy

bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos, vagy ahhoz hasonló rendeltetésű

árut.

Összehasonlító reklám akkor tehető közzé, ha:

nem megtévesztő,

nem sérti más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy

egyéb megje. lölése jó hírnevét,

93


nem vezet összetévesztésre a reklámozó és más vállalkozás, illetve annak

cégneve áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között,

nem vezet más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy

egyéb megje. lölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre,

nem sérti más vállalkozás áruja, illetve annak a tisztességtelen piaci

magatartás és c versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.

törvényben rögzített utánzásának tilalmát,

kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat

hasonlít - össze,

tárgyilagosan hasonlítja össze az áruk egy vagy több lényeges,

meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát,

amennyiben tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, azt

tárgyilagosan mutatja be,

eredet-megjelöléssel rendelkező áruknál kizárólag azonos eredet-

megjelölésű árukat hasonlít össze.

Mind a megtévesztő, mind az összehasonlító reklámokra vonatkozó előírások

megsértése esetén a Gazdasági Versenyhivatal jár el a versenytörvény eljárási

szabályai szerint, hiszen ezek az esetek elsősorban a versenytárs vállalkozások

érdekeit sértik, míg az ál-összehasonlítás esetén a fogyasztóvédelmi hatóság jár el.

A reklámfelügyeleti eljárás szabályai, szankciók:

A reklámfelügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. Kérelemre indul

akkor, ha a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezés megsértése

valakinek a jogát vagy jogos érdekét sérti. Ha a sérelmet szenvedett fogyasztó

személye nem állapítható meg, illetve, ha az igények érvényesítése a sérelmet

szenvedett fogyasztók számára tekintettel nem lenne célravezető, az eljárás

megindítására a fogyasztók érdekvédelmét ellátó közigazgatási szervek és társadalmi

szervezetek is jogosultak.

Ha az eljáró szerv az eljárás során megállapítja a reklám jogsértő voltát:

elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,

megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,

reklámfelügyeleti bírságot szabhat ki, amely többszörös jogsértés esetén

halmozottan is kiszabható, s a bírságnak nincs alsó-és felső határa.

94


Ellenőrző kérdések:1. Miért szükségesek a kereskedő számára a fogyasztóvédelmi ismerete?

2. Melyek az EU fogyasztóvédelmi politikájának, stratégiájának az V.

középtávú tervben megfogalmazott fő célkitűzései?

3. Mit jelentenek a gyakorlatban ezek a célkitűzések?

4. Melyek a legfontosabb kérdések és témakörök az egységes, magas szintű

fogyasztóvédelemhez kapcsolódóan?

5. Melyek a legfontosabb kérdések és témakörök a fogyasztóvédelmi

jogszabályok hatékony végrehajtásával kapcsolatosan?

6. Hogyan történik a fogyasztóvédelmi szervezetek bevonása az EU

politikába?

7. Melyek a magyar fogyasztóvédelmi politika fő céljai?

8. Mi biztosítja a fogyasztóvédelmi politika megvalósítását?

9. Melyek a fogyasztói alapjogok az 1997. évi CLV. törvény a

fogyasztóvédelemről szerint?

10. Mit jelent az élethez, egészséghez és biztonsághoz való jog a piaci

szereplők szempontjából?

11. Mit jelent a vagyoni érdekek védelméhez való jog a piaci szereplők

szempontjából?

12. Mit jelent a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és információhoz való jutás joga a

piaci szereplők szempontjából?

13. Mit jelent a jogérvényesítéshez való jog a piaci szereplők szempontjából?

14. Mit jelent az önszerveződéshez való jog?

15. Mi a lényege a termékbiztonsági követelményeknek?

16. Miről rendelkezik a termékfelelőségi törvény?

17. Ki számít gyártónak a termékfelelőségi törvény értelmében?

18. Import terméknél ki a felelős?

19. Ha ismeretlen a gyártó, kié a termékfelelőség?

20. Milyen károk megtérítéséről rendelkezik a termékfelelőségi törvény?

21. Mennyi a kárérték alsó határa?

22. Mennyi a termékfelelőségi kötelezettség ideje?

23. Mennyi az elévülési idő? Mikor kezdődik?

24. Milyen egyéb előírások garantálják a termékbiztonságot?

95


25. Hogyan kell igazolni a termék megfelelőségét?

26. Melyek a fogyasztók tájékoztatásának követelményei

27. Ki a felelős a tájékoztatásért?

28. Mire vonatkoznak speciális címkézési szabályok?

29. Mit kell tartalmaznia a címkének?

30. Hogyan jeleníthető meg a címke?

31. Melyek használati- kezelési útmutatóra vonatkozó előírások?

32. Mi a célja az ártájékoztatásra vonatkozó előírásoknak?

33. Hol kell feltüntetni az árat?

34. Milyen árat kell feltüntetni?

35. Miért szavatol a kereskedő?

36. Mikor minősül a teljesítés hibásnak?

37. Ki felel a fogyasztóval szemben a teljesítés időpontjában meglévő minden

hibáért.

38. Ha az áru nem felel meg a szerződésnek, a fogyasztót milyen szavatossági

jog illeti meg?

39. Mennyi a szavatossági idő?

40. Mi a szavatossági igények intézésének eljárásrendje?

41. Melyek a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igény teljesítésének

módjai?

42. Melyek az egyes tartós használatra rendelt cikkekre vonatkozó kötelező

jótállás rendelkezései?

43. Milyen gyors, hatékony és olcsó (bíróságon kívüli) jogérvényesítési

eljárásokat biztosít a fogyasztóvédelmi törvény?

44. Ismertesse a Békéltető Testületi Eljárások rendszerét!

45. Mi a célja a Békéltető Testületi eljárásoknak?

46. Hogyan működnek a Békéltető Testületek?

47. Ki kezdeményezheti az eljárást?

48. Mi a feltétele az eljárás megindításának?

49. Ki ellenőrzi a határozat végrehajtását?

50. A tanács határozata ellen milyen lehetősége van az érintett félnek?

51. Mi a jelentősége a vállalkozások számára a Békéltető Testületi

eljárásnak?

52. Mi indokolja a reklámtevékenység állami normák útján való

szabályozását?

96


53. Mi a gazdasági reklámtevékenységet szabályozó törvény célja?

54. Sorolja fel a kereskedelem szempontjából legfontosabb általános és

speciális reklámtilalmakat!

55. Ismertesse az egyes árukra vonatkozó tilalmakat!

56. Mit nevezünk megtévesztő reklámnak?

57. Mi az összehasonlító reklám?

58. Ismertesse a reklámfelügyeleti eljárás szabályait, szankcióit!

7. 7. Fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti ellenőrzések

A gazdasági folyamatok résztvevői között lényeges különbség van az anyagi javak

és jogi felkészültség tekintetében. Érdekellentét esetén nem nehéz megjósolni, hogy

a jogvitát ki nyeri meg akkor, amikor a fogyasztó magára van hagyva. E nagy

különbség kiegyenlítésére hozza létre az állam a fogyasztóvédelmi hatóságot, és

támogatja a civil fogyasztóvédelmi szervezeteket, és ruházza fel őket különböző

védelmi jogosítványokkal.

A védelem alapvetően kétirányú:

a fogyasztók anyagi érdekei, valamint

a fogyasztók életét, egészségét veszélyeztető körülmények elhárítása

érdekében lép fel.

A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a fogyasztóvédelmi szervezetek

között hatékony munkamegosztás érvényesül. A fogyasztók anyagi érdekeit általában

a civil szervezetek védik (pl. egyezségek közvetítésével, perindítással, vagy békéltető

testületekben való részvétellel), míg az élet- és egészségvédelem érdekében mindig a

hatóság intézkedik. Ez utóbbi a piacfelügyeleti tevékenység.

A fogyasztóvédelemmel és piacfelügyelettel kapcsolatos EU-konform rendszer

kialakítása Magyarországon már 1996-ban megkezdődött, s a fogyasztóvédelemről

szóló törvény 1998. évi hatálybalépésével az eljárások jogi alapja is rendeződött.

A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. Törvény értelmében a

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség irányitja a termékbiztonsággal összefüggő

piacfelügyeleti feladatokat. Külön jogszabály más hatóságnak is adhat

piacfelügyeleti hatáskört, de a törvény a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget

nevesíti, mint olyan hatóságot, amelyik piacfelügyeleti tevékenysége keretében

minden, fogyasztót érintő ügyben jogosult vizsgálatot végezni

Mi a piacfelügyelet lényege?

97


A piacfelügyelet - tiszteletben tartva a piaci automatizmusokat és

törvényszerűségeket - az állam által kijelölt közigazgatási szervezet olyan hatósági

ellenőrzési és felügyeleti tevékenysége, amely magában foglalja:

a forgalomban lévő termékek folyamatos ellenőrzését, hogy azok

megfelelnek-e a követelményeknek, elsősorban a biztonságosság

tekintetében,

a jogsértés súlyával arányban álló megfelelő intézkedések meghozatalát,

szükség esetén a termék értékesítésének valamilyen feltétel tejesítéséhez

kötését, súlyosabb esetben forgalomból történő kivonását, elkobzását

és/vagy megsemmisítését,

a jogkövető magatartás biztosítása és a visszatartás érdekében szankció

alkalmazását azokkal szemben, akik veszélyes terméket hoztak

forgalomba.

A piacfelügyeleti ellenőrzések kereteit számos jogszabály határozza meg, amelyek

lényege a fogyasztók életének, egészségének és biztonságának mindenáron történő

biztosítása. Ezért a középpontban a termékek biztonságosságának kérdése áll, mint

az egyik legfontosabb fogyasztói alapjog. Ez az uniós és a hazai fogyasztóvédelmi

politika és középtávú piacfelügyeleti stratégia fő eleme.

Mivel a termékekre ma már nem a forgalomba hozatal előtti hatósági vizsgálatok,

hanem a megfelelőség-tanúsítás a jellemző, ezért az ellenőrzéseket jellemzően a

forgalomba hozatalt követően, vagy azt közvetlenül -megelőzően lehet gyakorolni.

A piacfelügyeleti vizsgálatot több ok válthatja ki:

A piacfelügyeleti hatóság ellenőrzési rendszerébe bekerült információk a

korábbi ellenőrzési tapasztalatokból, veszélyes termékekről;

Fogyasztói bejelentés, a fogyasztók által gyanúsnak, vagy veszélyesnek

ítélt termékről;

Fogyasztói reklamáció során felismert veszély;

Vizsgáló, vagy tanúsító intézetektől kapott tájékoztatás;

Más hatóságtól, más államigazgatási intézményektől kapott információ;

Gyártóktól, forgalmazóktól, kamaráktól, szakmai szövetségektől kapott

tájékoztatás;

Médiától, civil szervezetektől kapott információk;

KPIR (Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer), RAPEX (Az

Európai Unió piacfelügyeleti hatósagainak gyors információátadási

rendszere a veszélyes termékekről), rendszerek jelzései,

98


Vámszervektől kapott jelzések.

Ki számíthat piacfelügyeleti ellenőrzésre?

A jelzéseket figyelembe véve általában vizsgálati terv készül, melyet befolyásol,

hogy egy adott termékkör mikor volt utoljára vizsgálat tárgya. Gyakran előfordul

azonban, hogy az ilyen jellegű ellenőrzések nem tervezhetők, hanem veszély gyanúja

esetén azonnali ellenőrzést igényelnek. A kijelölendő témakört kockázat elemző

rendszeren keresztül is áttekintik hogy a termék maga, vagy a vizsgálat elhagyása

milyen kockázati tényezővel bír. Ennek alapján figyelembe veszik, hogy az

ellenőrzés:

lehetőleg olyan forgalmazónál történjék, ahol a korábbi időszakban

hiányosság miatt intézkedni kellett,

olyan termékcsoportokra terjedjen ki, amelyeknél a piacfelügyeleti

hatóságnak korábban intézkednie kellett,

olyan helyen törfénjen, ahol a leghatékonyabb, tehát lehetőleg a nagyobb

elosztórendszerekben, vagy magánál a gyártónál.

Hogyan zajlik le az ellenőrzés?

A piacfelügyeleti ellenőrzés mindig termékre vonatkozik (e tekintetben

lényegesen különbözik más irányú vizsgálattól - pl. a fogyasztók anyagi érdekeinek

védelmére vonatkozótól, ilyenkor nincs próbavásárlás, árfeltüntetés helyességének,

szakképesítési előírások megtartásának vizsgálata, üzletkörbe tartozó áruk

felülvizsgálata, bár ezek bizonyos tekintetben összefüggenek a biztonsággal). A

biztonságosság mindig konkrét, tehát az ellenőrzés azt hivatott megállapítani,

hogy egy adott termék használata jelent-e veszélyt a fogyasztóra vagy nem.

Az ellenőrzéskor alkalmazott módszerek:

Belépés minden helyiségbe, kép- és hangfelvétel készítése, szükség

esetén rendőrségi segítség igénybevételével

Ingyenes mintavétel. Az ellenőrzés során a piacfelügyeleti hatóság

jogosult ingyenesen mintát venni, és azt vizsgálati analízisre elszállítani.

A mintavételről kötelező mintavételi jegyzőkönyvet felvenni. Ebben

rögzíteni kell a mintavétel időpontját, a termék pontos megnevezését, a

vett minták darabszámát, a termék azonosítóit, a mintát képező áru

helyszínen található készletét, a mintául vitt áru(k) értékét, a felelős bolti

dolgozó nyilatkozatát arról, hogy kéri vagy nem, kéri az ellenmintát,

valamint az ellenőrzés alá vont vállalkozás bárminemű észrevételét.

Természetesen lehetőség van ellenmintát kérni (mikrobiológiai vizsgálat

99


kivételével), és véleménykülönbség esetén azt más, akkreditált

laboratóriumban megvizsgáltatni (a végső döntés ez esetben a bíróságra

tartozik, amennyiben a másik laboratórium eltérő eredményt hoz és a

különbözőség előidézőjében nem tudnak megegyezni, pl. vizsgálati

módszerbéli különbség).

Az áru forgalmazásának, vagy reklámozásának megtiltásával: Ha az

áru nem tűnik biztonságosnak, akkor a biztonsági vizsgálathoz szükséges

időtartamig a felügyelőség jogosult ideiglenes intézkedés keretében az áru

forgalmazását, reklámozását megtiltani. A mintát a Fogyasztóvédelmi

Főfelügyelőségre viszik be.

Ha nincs C E jelölés: ha ránézésre megállapítható, hogy az áruval

kapcsolatosan van hiányosság, pl. nincs C E jelölés egy gyermekjátékon

vagy hálózati feszültséggel működtethető háztartási gépen, vagy ha nincs

használati-kezelési útmutató, akkor a területi felügyelőség jogosult az

áru értékesítését államigazgatási határozatban megtiltani, feltételhez

kötni. Az árut addig nem szabad értékesíteni, amíg a hiányosságot nem

pótolják. A hiányosság megállapításakor felmérik az adott áru készletét,

ennek értékesítését korlátozzák. Amennyiben mégis értékesítenek belőle,

akkor az a cselekedet is szankcionálható. Ha a hiányosságot felszámolták,

akkor a felügyelőség feloldó határozatot hoz.

A vizsgálat elemei:

A kötelező jelölések, címkézési előírások tartalmi megfelelőségének

átvizsgálása.

A Megfelelőségi nyilatkozat és a Műszaki dokumentáció bekérése.

(Fontos tudni, hogy az érintettek [gyártó, importáló, forgalmazó]

kötelesek ezeket a dokumentumokat a fogyasztóvédelmi hatóságnak

átadni. Nem hivatkozhatnak üzleti titokra a felszólítás visszautasításakor,

mivel az esetleges üzleti, gyártási titok jogszerű felhasználását a

hatóságnak szavatolnia kell, az azzal való visszaélés büntetendő

cselekmény.)

A Megfelelőségi nyilatkozat és a Műszaki dokumentáció tartalmi

megfelelőségének ellenőrzése, összevetése a termék valós

tulajdonságaival.

100


A magyar nyelvű használati útmutató tartalmi ellenőrzése abból a

szempontból, hogy a fogyasztó megkapja-e a kellő információt az áru

biztonságos használatáról, illetve fenntartásáról.

laboratóriumi, műszeres vizsgálatok, az előzőekben felmért helyzet

alapján. A vizsgálatok döntő többségét a Fogyasztóvédelmi

Főfelügyelőség saját laboratóriumaiban végzik, de lehetőség van azokat

külső akkreditált laboratóriumnál megrendelni, amennyiben nincs

megfelelő módszer vagy eszköz a saját vizsgálathoz. A vizsgálatok

mindig a jogszabályokban meghatározott biztonságossági paraméter

értékek meglevőségére vonatkoznak.

Intézkedések:

Az intézkedésre első fokon mindig a területi felügyelőség jogosult. A

Főfelügyelőségen elkészített szakvéleményt megküldik további eljárásra a területileg

illetékes megyei felügyelőségnek. A szakvélemény tartalmától függően az

intézkedések a következők lehetnek:

Ha a termék biztonságos

a korábbi korlátozás határozattal történő feloldása, és

a vizsgált intézmény tájékoztatása az eredményről

Ha a termék nem biztonságos:

a vizsgált intézmény tájékoztatása az eredményről,

a veszélyre történő felhívás elhelyezésének elrendelése a terméken, az áru

forgalombahozatalának, reklámozásának korlátozása, vagy megtiltása,

a már forgalomba hozott áru forgalomból történő kivonásának

elrendelése,

a veszélyesnek ítélt termék visszavásárlási kötelezettségének elrendelése,

az áru megsemmisítésének elrendelése környezetvédelmi szempontok

figyelembevételével,

a veszélyes áruról széleskörű tájékoztatást kell adni a fogyasztók felé.

Az előzőekből látható volt, hogy a nem kellően biztonságos termékről a

fogyasztókat széles körben kell tájékoztatni, amely kötelezettség, illetve ennek

elrendelése a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, illetve a felügyelőségeket terheli.

E tájékoztatási kötelezettség megvalósulhat úgy, hogy:

a gyártó vagy forgalmazó, importáló maga tesz közzé közleményt széles

körben (sajtó, rádió, televízió) és intézkedik a termékek forgalomból,

101


fogyasztótól való visszagyűjtésről. A végrehajtást a felügyelőség

ellenőrzi;

a felügyelőség vagy a Főfelügyelőség maga tesz közzé széles körben

tájékoztatást, és ad ki kötelezést a forgalmazó felé a forgalomból való

kivonásra és visszavásárlásra. Ez: FVF Közlemény formájában jelenik

meg a Magyar Közlönyben és az MTI-n keresztül a sajtóban.

A piacfelügyelet hatósági tevékenységnek az is része, hogy veszélyes termék

forgalomba hozatala esetében a cselekmény súlyával arányban álló szankciót

alkalmazzon. A forgalmazással kapcsolatos szabályok megszegése miatt a területi

felügyelőség bírságot szab ki.

A bírságtípusok a következők;

szabálysértési bírság: (Természetes személyekre szabható csak ki.) A

bírság felső hatórat a jogszabály határozza meg. Halmazati szabálysértés

esetében a bírságösszec 50%-kal emelhető. Fogyasztóvédelmi

szabálysértési alakzatokban a maximális bírsác 150.000 Ft lehet. A

szabálysértési elsőfokú határozatot a bíróságon lehet megtámadni. Az

eljáró hatóság felé méltányossági kérelmet lehet benyújtani.

fogyasztóvédelmi bírság: a jogsértés összes körülményének gondos

mérlegeléséve kell kiszabni, alsó és felső határ nincs. Jogorvoslatért a

Főfelügyelőséghez benyújtot• fellebbezéssel lehet fordulni.

minőségvédelmi bírság: csak élelmiszerek esetében lehet kiszabni. A

mértéket megadott képlet alapján kell meghatározni, termékenként 20.000

Ft-tól 1.000.000 Ft-ic terjedhet. A határozat ellen a Főfelügyelőségen

lehet fellebbezni.

végrehajtási bírság: ha a jogerős határozatot nem hajtják végre, akkor

lehet kiszabnl Maximális összege 100.000 Ft lehet. Fellebbezés a

Főfelügyelőségen lehetséges.

A Főfelügyelőség további kötelezettsége a veszélyes termékekkel kapcsolatosan,

hogy azokat rögzíteni kell a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszerben

(KPIR) és ennek publikus változata az FVF honlapján is olvasható (www.fvf.hu ).

Ellenőrző kérdések:

1. Ki irányítja a termékbiztonsággal összefüggő piacfelügyeleti

feladatokat?

102

http://www.fvf.hu/


2. Melyek az uniós és a hazai fogyasztóvédelmi politika és középtávú

piacfelügyeleti stratégia fő elemei?

3. Milyen okok válthatják ki a piacfelügyeleti vizsgálatot?

4. Ki számíthat piacfelügyeleti ellenőrzésre?

5. Hogyan zajlik le az ellenőrzés?

6. Melyek a piacfelügyeleti vizsgálat elemei

7. Milyen intézkedéseket tehet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelöség

(megyei felügyelőségei) szabálytalanságok észlelésekor?

8. Hogyan valósulhat meg a tájékoztatási kötelezettség?

9. Milyen bírságtípusok szabhatók ki?

10. Mi a Főfelügyelőség további kötelezettsége a veszélyes termékekkel

kapcsolatosan?

7.8.A fogyasztóvédelem intézmény rendszere

A fogyasztói érdekvédelemben állami és civil szervezetek tevékenykednek.

A fogyasztóvédelem állami, önkormányzati intézményrendszeréről az 1997.évi

CLV. Törvény a fogyasztóvédelemről rendelkezik. E szerint:

7.8.1. Állami irányításA fogyasztóvédelem állami intézményrendszer élén a miniszter áll, aki kidolgozza

és a Kormány elé terjeszti a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tesz a

megvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire, valamint intézkedéseket tesz ,

vagy kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében.

A kormányzati munkamegosztás szerint a fogyasztóvédelemért a gazdasági és

közlekedési miniszter a felelős.

7.8.2. Fogyasztóvédelmi FőfelügyelőségA Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség önálló feladat és hatáskörrel rendelkező

központi hivatal, amely a Kormány által kijelölt miniszter irányítása alatt áll.

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek:

a) felügyelik a fogyasztóvédelmet érintő jogszabályok megtartását,

b) közreműködnek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában,

c) figyelemmel kísérik és elemzik a fogyasztóvédelmi politika érvényesülését,

d) véleményezik a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket, és kezdeményezik

a jogszabály módosításokat,

e) együttműködési megállapodás alapján együttműködnek a fogyasztóvédelmi

tevékenységet ellátó más állami szervekkel,

103


f) piacfelügyeleti tevékenységük keretében ellenőrzik az áruk forgalmazására és a

szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások

megtartását, vizsgálatot folytathatnak a fogyasztókat érintő ügyekben,

fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve, ha más hatóság azonos

tényállás mellett már szabott ki bírságot,

g) irányítják a termékbiztonság ellenőrzésével összefüggő piacfelügyeleti

feladatokat, és működtetik a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszert,

h) figyelemmel kísérik a fogyasztókat érintő általános szerződési feltételeket,

i) intézik a fogyasztók minőségi kifogásaival és panaszaival kapcsolatos ügyeket,

.

j) szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó

társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztók oktatásához,

k) a fogyasztói jogokat ismertető kiadványokat jelentetnek meg,

l) termék-összehasonlító vizsgálatokat végeztetnek és közzéteszik azok

eredményét,

m) módszertani segédanyagokat készítenek a helyi önkormányzatok

fogyasztóvédelmi tevékenységének elősegítése és egységessége érdekében,

n) támogatják az önkormányzati tanácsadó irodák működését,

0) ellátják mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály feladat- és

hatáskörükbe utal.

A területi (megyei, fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek szervezetileg a

megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalok szervezetéhez tartoznak, azon belül

ugyanakkor önálló igazgatási szervként működnek a Fogyasztóvédelmi

Főfelügyelőség irányításával.

A megyei (fővárosi) felügyelőségek lényeges szerepet töltenek be, ugyanis a

főfelügyelőség által elrendelt, valamint a helyi kezdeményezésű vizsgálataik

keretében a kis- és nagykereskedelmi egységekben és a területükön működő

szolgáltató társaságoknál nagy számú ellenőrzést folytatnak le, próbavásárlásokat,

próbaszolgáltatásokat bonyolítanak le. Fontos feladatuk az illetékességi területükön

működő kereskedelmi és szolgáltató egységekkel szemben benyújtott fogyasztói

bejelentések kivizsgálása, a fogyasztót ért jogsérelem orvoslása, indokolt estben

pedig a jogszabályokban rögzített jogkövetelmények alkalmazása.

Az EU Éves Jelentésében megfogalmazott véleménye szerint: az állami

fogyasztóvédelmet bírálat érte azért, mert erőfeszítéseik nagy részét lefoglalja a

termékek minőségére vonatkozó fogyasztói panaszok vizsgálata. Ajánlásuk szerint a

104


piacfelügyelet hatékony működésére és a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni. A

békéltető testületek és a civil fogyasztóvédelmi szervezetek nagyobb állami

támogatását várják el a fogyasztók érdekeinek hatékonyabb képviselete céljából.

7.8.3. Helyi önkormányzatokA helyi önkormányzatok képviselő-testületei

a) segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi

társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét,

b) önkéntesen, a kamarával történő megállapodás alapján részt vállalhatnak a

békéltető testület működtetésének feladataiból,

c) a lakosság igényeitől függően fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát

működtethetnek.

d) a képviselőtestület és a jegyző fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörét

jogszabályok határozzák meg.

7.8.4. Egyéb hatóságokFogyasztóvédelmi tevékenységet állami szinten nem kizárólag a Fogyasztóvédelmi

Főfelügyelőség végez, hanem jogszabályi felhatalmazás alapján más hatóság is.

Ilyen jellegű vizsgálatokat végeznek:

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, az ÁNTSZ a

közegészségügyi (tárgyi és személyi) feltételek meglétét ellenőrzi;

Az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) az üzletekben használt

mérőeszközök hitelességére vonatkozó ellenőrzéséket végez;

A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) az import

termékekkel és a jövedéki cikkek forgalmazásával kapcsolatosan folytat

vizsgálaokat;

Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások az állati eredetű

élelmiszergyártással és forgalmazással kapcsolatosan végeznek ellenőrző

tevékenységet;

Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartással

kapcsolatosan indíthat vizsgálatot;

Az Országos Borminősítő Intézetnek (OBI) a forgalmazott bor

minőségével kapcsolatosan van ellenőrzési jogköre;

A Hírközlési Főfelügyelet (HIF) a távközlési szolgáltatók

kötelezettségeinek betartását ellenőrzi;

105


A Szerencsejáték Felügyelet ellenőrzése a játék- és pénznyerő automaták

szabályszerű működtetésére terjed ki;

A tűzrendészeti hatóságok a tűzvédelmi előírások betartását vizsgálják;

A pénzügyi, valamint a biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatban a

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hajt végre ellenőrzéseket;

Az energiaszolgáltatások vonatkozásában pedig a Magyar Energia Hivatal

rendelkezik fogyasztóvédelmi célú ellenőrző hatáskörrel.

Ezeken kívül fogyasztóvédelmi célú és hatású a különböző minőségellenőrző

intézetek tevékenysége is. A legfontosabbak:

KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft

Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetre (MEEI)

Országos Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI)

A fogyasztói érdekek érvényesítésében nagy szerepet játszanak az un. civil

szervezetek is. A legismertebb:

Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE)

7.8.4.1. Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások

Az Állomások megyei illetőséggel működő, részben önállóan gazdálkodó

költségvetési szervek. Szakmai felügyeletét a Földművelésügyi Minisztérium

gyakorolja. Az állategészségügy, az élelmiszer-, a dohány-, valamint a

takarmány-ellenőrzés külön jogszabályokban meghatározott hatósági és egyéb

állami szakfeladatait a megyénként és a fővárosban szervezett

állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások látják el.

Szakmai felügyeletét a miniszter a Földművelésügyi Minisztérium

állategészségügyért és élelmiszerellenőrzésért felelős részlegén keresztül

gyakorolja.

Az állomás irányítását a miniszter látja el. Ennek keretében az állomás részére

közvetlenül ad utasítást:

1) állategészségügyi akciók megszervezésére és végrehajtására

2) fertőző állatbetegségek megelőzésére, terjedésének megakadályozására,

illetve felszámolására

3) az emberre vagy állatra veszélyes kórokozók behurcolásának, illetve

kivitelének megakadályozása érdekében teendő intézkedésekre

4) a veszélyes állatgyógyászati készítmények, oltóanyagok, fertőtlenítő

anyagok előállítása és forgalomba hozatala iránti intézkedésre

5) az egészségre ártalmas élelmiszerek forgalmának megtiltására

106


6) járványveszély esetén személyek, anyagok, eszközök más közigazgatási

egység területére

7) nukleáris veszélyhelyzet esetén a talaj, a növényzet és az állatok,

valamint a növényi és állati eredetű termékek radioaktivitásának

ellenőrzésére

Részt vesznek:

az élelmiszer- és dohányellenőrzési ügyekben

ellátásával megbízott dolgozója: élelmiszer-ellenőrzési ügyekben

zöldség-gyümölcs minőségellenőr: friss zöldség- és gyümölcs

minőségellenőrzési ügyekben

állategészségügyi határállomáson dolgozó hatósági állatorvos: az élő állat,

állati eredetű termék ügyben

állomás vezetője: az üzembe helyezési és működési engedélyek

kiadásában

7.8.4.2. Gazdasági Versenyhivatal

A Gazdasági Versenyhivatal működését a tisztességtelen piaci magatartás

tilalmáról szóló (Versenytörvény) szabályozza, mely fogyasztóvédelmi

előírásokat is tartalmaz. Ezek közül a legfontosabb a fogyasztó megtévesztésének

tilalma: megtévesztő reklám, tájékoztatás, lényeges hiányosságok elhallgatása,

félrevezető összehasonlítás. A GVH a Parlamentnek alárendelt független

államhatalmi szerv, mely 1991. január 1 -jén kezdte meg a működését.

7.8.4.3. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, az ÁNTSZ

Az ÁNTSZ a KÖJÁL jogutódaként kezdte meg működését 1991-ben, mint állami

költségvetésből működtetett országos hatáskörű államigazgatási szerv. Élén az

országos tisztifőorvos áll, aki feladatait a népjóléti miniszter közvetlen irányításával

látja el.

A közegészségügyi, a járványügyi, az egészségfejlesztési, az egészségügyi

igazgatási tevékenységek irányítása, koordinálása és felügyelete, valamint az

egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat. Ezt az állam a népjóléti miniszter

közvetlen irányítása alatt álló Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

létrehozásával és működtetésével biztosítja.

A Szolgálat népegészségügyi tevékenysége keretében:

107


-vizsgálja, vizsgáltatja, ellenőrzi, elemzi, és nyilvánosságra hozza a

lakosság egészségi állapotának alakulását és az azt veszélyeztető,

befolyásoló települési, lakó-, munkahelyi és társadalmi környezet fizikai,

kémiai, biológiai és pszichoszociális tényezőinek állapotát

-kialakítja és működteti a fertőző s nem fertőző betegségek bejelentési és

nyilvántartási rendszerét

-tudományosan megalapozza az egészségügyi követelményeket az

egészségkárosító kockázat csökkentésének módozatait

-ösztönzi, és szakmailag támogatja a közegészségügyi ártalmak

megelőzését szolgáló tudatos és aktív magatartás társadalmi méretű

kialakítását.

A Szolgálat környezet- és településegészségügyi feladata különösen:

-a talajjal, a szilárd és folyékony települési hulladékokkal kapcsolatos

közegészségügyi követelmények

-a belső terekben érvényesülő zaj és rezgés határértékek kimunkálása és

ellenőrzése

-az oktató, nevelő és gondozó intézmények és tevékenységek

közegészségügyi követelményeinek kimunkálása

A Szolgálat sugáregészségügyi tevékenysége keretében kimunkálja, ellenőrzi,

érvényesíti a sugárzó anyagok, a sugárzást kibocsátó berendezések, valamint az

elektromos, mágneses erőterekkel kapcsolatos munkahelyi és környezeti

sugárvédelmi normákat.

A Szolgálat kémiai biztonsággal összefüggő tevékenysége körében ellátja a

veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos külön jogszabály által előírt

eljárás szerinti engedélyezési és ellenőrzési feladatokat

A szolgálat munkaegészségügyi tevékenysége körében:

-kimunkálja az egészséget nem károsító munkavégzés személyi és tárgyi

feltételeit

-ellenőrzi és érvényesíti a munkaegészségügyi előírásokat

-kivizsgálja a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket, mérgezéseket

-együttműködik az egészségkárosodások megelőzésével kapcsolatos

feladatokban

Az élelmezés- és táplálkozásegészségügyi tevékenysége keretében a Szolgálat:

-kimutatja az élelmiszerekben, italokban, élvezeti cikkekben, kozmetikai

készítményekben, a gyermekjátékokban, valamint az ezek készítéséhez

108


használt anyagok összetevőiből előforduló vegyi, fizikai, illetve biológiai

egészségkárosító agyagok

-vizsgálja az élelmiszerek útján bekövetkezett egészségkárosodások okait

-vizsgálatokat végez a lakosság táplálkozási helyzetére

-közreműködik a különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek

előállításával

A járványügyi tevékenység körében a Szolgálat:

-folyamatosan figyelemmel kíséri a járványügyi helyzetet, megállapítja a

járványveszély vagy a járvány fennállását, és annak megelőzése, illetőleg

megszüntetése érdekében elrendeli a szükséges intézkedéseket

-irányítja és ellenőrzi a fertőző betegekkel, a fertőzésre gyanús

személyekkel, a kórokozó- hordozókkal kapcsolatos tevékenységet

-elrendeli a védőoltásokat és a járványügyi szűrővizsgálatokat

-felügyeli a gümőkóros betegek és veszélyeztetett személyek nemi úton

terjedő betegségekben szenvedők és fertőzésre gyanús állapotú személyek

felkutatását

-meghatározza a lakosság járványügyi védelméhez szükséges védő- oltó,

biológiai és egyéb anyagok mennyiségét

-dönt a járványügyi tekintetben felhasználásra kerülő rovar- és

rágcsálóirtó szerek forgalomba hozataláról

-nyilvántartja a bejelentésköteles fertőző betegségben szenvedőket

-szakmai felügyeletet gyakorol a kórházhigiéniás tevékenység felett

7.8.4.4. KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft

A KERMI története

1883-ban az elmaradott hazai ipar fejlesztésére Trefor-t Ágoston miniszter

Iparmúzeurnot hozott létre, amelyet összekapcsolt az akkor már működő

Ipartanodával. Az intézmény jellegét tekintve egyedülálló volt Európában. Az

alapítást követő években az Iparmúzeum Magyar Királyi Technológiai és

Anyagvizsgáló Intézetté alakult (szakvéleményező és szaktanácsadó intézet), a 40-es

évek végén Ipari Minőségellenőrző Intézet, majd 1952ben KERMI néven került

bejegyzésre. A KERMi több mint 40 éven keresztül jól ismert név volt a

kereskedelemben, iparban és a vásárlók előtt egyaránt.

Az Európai Unióhoz való közeledés jegyében kormányzati határozatra

elválasztásra került a termékvizsgálati-tanúsítási tevékenység a piac-felügyeleti

ellenőrzéstől. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetből az lpari és Kereskedelmi

109


Minisztérium tulajdonosként a termékvizsgálati feladatok ellátására 1995. október 1-

jén létrehozta a KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft-t, és kijelölte,

felhatalmazta a fogyasztási cikkek jogszabályban meghatározott kötelező

vizsgálatára és megfelelőség tanúsítására.

Ennek megfelelően a KERMI Kft. tevékenysége kiterjed:

forgalomba hozatal előtti kötelező vizsgálatra,

műszaki tesztelésre, elemzésre,

műszaki, természettudományi kutatásra és kísérleti fejlesztésre,

szakmai, tervezési tanácsadási,

igazságügyi szakértői tevékenységre,

oktatásra.

műszaki tesztelés elemzés

A KERMI Minőségellenőrző és Szolgáltató Kft. a Gazdasági Minisztérium

tulajdonában levő gazdasági társaság.

A KERMI Kft. vizsgálati eljárásai megfelelnek a vonatkozó EN szabványoknak,

előírásoknak, a laboratóriumok az MSZ EN 45001 számú szabvány szerint

akkreditáltak.

A TÜV Rheinland EUROQUA tanúsítványával igazolja, hogy a KERMI Kft. EN

ISO 9002 szerint kiépített minőségbiztosítási rendszert vezetett be és működtet a

műszaki kutatás, fejlesztés, termékvizsgálat, termékelemzés, terméktanúsítás

területén.

A KERMI Kft szakmai területei

• Vegyi-, Élelmiszer-ipari és Környezetvédelmi Szakág Laboratórium

Feldolgozott élelmiszerek, élvezeti cikkek, mezőgazdasági, vendéglátó-ipari

és cukrászati készítnények, kozmetikumok (csecsemőápolási cikkek, fog- és

szájápolók-, arcápolók-, borotválkozás előtti és utáni szerek, hajápolók,

hajkezelőszerek, dezodorok, izzadásgátlók, fürdőkészítmények,

napozószerek, napbehatás nélkül barnítók, szőrtelenítőszerek, körömápoló-,

test-, kéz és lábápolási készitmények, szemkörnyék és az ajak dekoratív

szerei, és más dekoratív célra alkalmazott készítmények, tartós szemöldök és

szempilla festék, illatosítószerek, kölni, parfüm, szappan és intim

készítmények, érzékszervi, fizikai, kémiai, tenyésztéses és mikroszkópos

mikrobiológiai és használati tulajdonságának vizsgálata,), háztartás-vegyipari

termékek (Mosó-, mosogató-, textilöblítőszerek, háztartási tisztító- és

110


ápolószerek), szabadforgalmú irtószerek, hűtőfolyadékok, fékfolyadékok,

érzékszervi, fizikai, kémiai, és használati jellemzőinek vizsgálata.

Festékek, lakkok, átmeneti korrózióvédő anyagok és bevonataik, ragasztó és

tömítőanyagok fizikai, kémiai, mechanikai és környezetállósági vizsgálata,

festékek, bevonat-rendszerek, háztartási (kerámia, fém- és különböző

bevonatú edények, evő- és tálalóeszközök, mikrohullámú és hőálló üveg,

műanyag és gumi termékek fizikai, kémiai, mechanikai vizsgálata, valamint

lakásfelszerelés] eszközök műszaki tesztelése és szakértői vizsgálata.

• Könnyűipari Szakág Laboratórium

Textil- és ruhaipari termékek, lábbelik és bőrfeldolgozási termékek,

papíráruk, bútorok, sportszerek és játékok műszaki tesztelése és

szakértői vizsgálata.

Főbb mérési területei:

• tartóssági, vízállósági mérések

• szilárdsági vizsgálatok

• ruházat higiéniai, kényelmi vizsgálatok, méretbeazonosítás

• alak, lábraillőség vizsgálata

• konfekcionálási és varrástechnológiai vizsgálatok

• színtartósság meghatározása

• speciális tulajdonságok (olajtaszítás, vegyszerállóság, statikus

feltöltődés) megállapítása

Műszaki Szakág Laboratórium

Háztartási gépek és készülékek, híradástechnikai és szórakoztató-

elektronikai készülékek, mező- és erdőgazdasági, valamint kerti

gépek, kétkerekű járművek és tartozékaik vizsgálata.

A szervezet célja, hogy megkülönböztető minőségjel odaítélésével segítse a

fogyasztási cikkek piacra kerülését és értékesíthetőségét a tagszervetek országaiban.

Tevékenysége keretében harmonizálja vizsgálati és minősítési eljárásait.

7.8.4.5. Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI)

A megalakulástól eltelt több mint hatvan év alatt az intézet a MEEI egykori néhány fős vizsgáló laboratóriumából az ország egyik legnagyobb, nemzetközileg elismert szakmai intézménye lett.

A magyar nemzeti szabványok alapján végzett vizsgálatok és egyéb feltételek

teljesülése esetén a gyártó kérheti a MEEI megfelelő vizsgálati jelének használatára

vonatkozó engedélyt. A MEEI Kft. védjegyoltalom alatt álló vizsgálati (tanúsítási)

jelei a következők:

111


MEEI Biztonsági jel

A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet Kft. védjegyoltalom alatt álló, jól

ismert biztonsági jele azt igazolja, hogy azt a terméket, amelyik e jelet viseli, egy

független, nemzetközileg elismert vizsgáló és tanúsító intézmény megvizsgálta és

megfelelőnek találta a gyártmányra vonatkozó nemzetközi szabványelőírások szerint.

A termék gyártását és a jel előírásszerű alkalmazását az engedélyező MEEI Kft.

rendszeresen ellenőrzi. A MEEI Kft figyelemmel kíséri továbbá a gyártóhoz, illetve a

fogyasztóvédelemhez érkező, a jelet viselő termék minőségével kapcsolatos

bejelentéseket, panaszokat.

A MEEI biztonsági jele:

Tájékoztat arról, hogy a terméket a MEEI rendszeresen vizsgálja, tehát

folyamatosan megfelel a biztonsági követelményeknek,

Fokozza a fogyasztók bizalmát a termék iránt,

Erősíti a termék piaci helyzetét, előnyt jelent az értékesítésnél.

A jelhasználat engedélyezése esetén a gyártó jogosult a jel használatára a terméken,

nyomtatott kiadványain a jelhasználati engedély birtoklásának tényét feltüntetni.

7.8.5. Civil fogyasztóvédelmi szervezetekA hazánkban működő civil fogyasztóvédelmi szervezetek száma nen adható meg,

egyrészt mert bármikor alakulhatnak vagy szűnhetnek meg. 2002-ben 20-22

magyarországi civil fogyasztóvédelmi szervezet működött. Közülük 11 a

Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségét, a FEOSZ-t alapította meg,

illetve mintegy 13 működtette a fővárosi Civil Fogyasztóvédelmi Fórumot (CFF).

A magyarországi civil fogyasztói szervezetek többféleképpen csoportosíthatók.

Működési területük és szervezettségük szerint némelyik országos, mint pl. az

Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE), a Társadalmi Egyesülések Szövetsége,

illetve a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége; míg mások

székhelyükön túli fogyasztók gondjaival is foglalkoznak, pl. az INDRA

BiztosítottakOrszágos ÉrdekvédelmiEgyesülete, de vannak olyan szervezetek is,

mint amilyen a Székesfehérvári Fogyasztóvédelmi Egyesület, már nevében is utalnak

körzetükre, működésük színterére.

Szakosodottság szerint is csoportosíthatók a civilek: nevükből látható már, hogy

melyik fogyasztói rétegérdekvédelmét szolgálja a Mozgássérültel Országos és

Budapesti Szervezet, a Magyar Energifogyasztók Szövetsége; illetve minden fontos

témakörrel egyszerre foglalkozik az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület.

112


Mahyarországon a két fogyasztóvédelmi szövetség, a FEOSZ és a CFF után a

legnagyobb civil fogyasztóvédelmi szervezet az Országos Fogyasztóvédelmi

Egyesület.

7.8.5.1. Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület

Az egyetlen, Magyarországot és szinte minden témakört átfogó civil szervezet, az

Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület. Jogelődje a Fogyasztók Országos Tanácsa

(FOT) 1982-ben alakult. Amint a törvény lehetővé tette 1989. októberében egyesületi

formában, mint Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület működött tovább.

A sok száz szakértőt és több ezer rendszeresen közreműködőt 1999-re már 54

szervezetében és 36 tanácsadó helyen foglalkoztató OFE - noha mindent megtesz az

egyes fogyasztót sérelmesnek érintő ügyek elintézésénél - nem ebben látja a fő

teendőit. A konfliktusok lehető legnagyobb arányú megelőzése mindenkinek jobb.

Jól képzett, nagy tapasztalattal rendelkező szakértői sikeresen képviselik a

fogyasztók érdekeit a különböző szakterületeken, ágazati koordinációs fórumokon,

érdekegyeztető bizottságokban. A fogyasztók érdekeit szem előtt tartva

véleményezik a fogyasztók széles körét érintő törvényeket, jogszabály tervezeteket.

Közreműködik a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában, és figyelemmel kíséri

annak érvényesülését. A fogyasztók széles körét érintő ügyekben pert kezdeményez.

Oktatást, képzést, kutatást, kiállítást és bemutatót szervez és végez.

Összefoglalva:

A fogyasztóvédelmi intézményrendszer felépítése:

1. Állami intézményrendszere:

Miniszter

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség területi felügyelőségei(megyei

és fővárosi)

Önkormányzatok

2. Egyéb, fogyasztói érdekeket is képviselő intézmények:

ÁNTSZ

Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomások

Gazdasági Versenyhivatal

KERMI

MEEI

OÉTI

113


MERT-CONTROLL

ÉMI

3.Civil fogyasztóvédelmi szervezet:

Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület

Ellenőrző kérdések:1. Milyen szerepet töltenek be a megyei (fővárosi) felügyelőségek?

2. Az EU ajánlás szerint mire kell a hangsúlyt helyezni a piacfelügyelet

hatékony működése érdekében?

3. Mi a helyi önkormányzatok szerepe a fogyasztói érdekvédelemben?

4. Milyen szervezetek látnak még el fogyasztóvédelmi tevékenységet állami

szinten?

5. Mi a minőségellenőrző intézetek fogyasztóvédelmi tevékenysége?

6. Ismertesse a legfontosabb, fogyasztóvédelmet ellátó szervezetek

tevékenységét!

A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:10. Tájékoztatás és információ, megkülönböztető minőségi jelek.

11. Amagyar fogyasztóvédelem eszközei, a fogyasztói jogorvoslat,

afogyasztóvédelem jogi szabályozása.

12.A fogyasztóvédelem intézményrendszere, a minőségügy legismertebb

intézményei.

114


8.csomagolás

A disztribúció: a termékeknek az újratermelés folyamatában szabályozott keretek

között végbemenő, szervezetten irányított komplex mozgásrendszere, amelynek

során a termelési folyamatokból kikerülő félkész és késztermékek meghatározott

helyváltoztatási és egyéb folyamatokon keresztül haladva fokozatosan a felhasználás

tárgyaivá válnak.

Egyszerűen: a disztribúció alatt az áru útját értjük a gyártótól a végső

felhasználóig. Ennek többször ismétlődő részelemei:

a raktározás

a tárolás

az anyagmozgatási folyamatok

a szállítási folyamatok

Valamennyi részelemnek biztosítania kell az áru minőségének megőrzését és a

kezelési költségek kedvező alakulását. Tehát a disztribúció egyik legfontosabb

feladata az áruk védelme.

A disztribúció célja, hogy az árut a lehető legalacsonyabb költségráfordítással,

minőségromlás nélkül juttassa el a szükséges időpontban a fogyasztóhoz, ill. a

munka és a tároló helyre.

A disztribúció részfolyamatai:

Az áruk fizikai mozgásrendszere, és

a működésükhöz szükséges eszközrendszerek összessége,

a csomagolás, raktározás, szállítás, tárolás és az értékesítés műveletei, és

eszközei. /

az irányítási, szervezési, nyilvántartási, ellenőrzési rendszer, amely

ellenőrzi, szervezi és irányítja a fizikai mozgásokat.

A disztribúció során az árukra ható külső tényezők:

Kémiai, fizikai, mechanikai, biológiai, klimatikus tényezők, melyek minőség

romlást, károsodást okozhatnak.

A következőkben a disztribúció egyik részfolyamatát, a csomagolást ismertetjük.

8.1.Csomagolás fogalma

A csomagolás a kulturált kereskedelem, igényes ellátás lényeges eleme, amely

szoros egységet képez az áruval.

115


Az árukat előállító vállalatok és az azokat forgalmazó vállalkozások egyik

legfontosabb feladata annak a biztosítása, hogy az általuk előállított termékek eredeti

használati értéküket lehetőleg teljesen megőrizve, a keresletnek megfelelő

minőségben kerüljenek a kereskedelembe.

Az áruk minőségének a megőrzését, a felhasználókhoz való eljuttatását biztosítja a

csomagolás. Az életszínvonal emelkedése esetén a fogyasztói igények az áru

minőségével szemben folyamatosan növekednek, és ez magában hordozza a

csomagolással szembeni minőségi követelmények emelkedését is. A bőséges

árukínálatból fakadó konkurencia magas mércét állít a csomagolással szemben. A

magas minőségi követelmények tehát egyaránt vonatkoznak az árura és a

csomagolásra is. A csomagolás csak abban az esetben tudja betölteni

minőségmegőrző funkcióját, ha az áru tervezésével egy időben és vele szoros

kapcsolatban történik a csomagolás környezettudatos tervezése is. A csomagolásnak

nem csupán minőség-megőrzési funkciója van, hanem fontos szerepet játszik a

szállítási, mozgatási, vagyonvédelmi és biztonsági szempontból is.

A csomagolás szót kétféle értelemben használjuk. A csomagolás egyrészt jelenti

az áru burkolatát, másrészt a burkolatot kialakító tevékenységet. Mindkettő

nagy jelentőséggel bír kereskedelmi szempontból, ebben a tananyagban viszont csak

az áru burkolatáról tanulunk, a csomagolási tevékenységet a ker. gyakorlat alatt kell

megtanulni.

8. 2. A csomagolás funkciói, feladatai

A csomagolást akkor tekintjük optimálisnak, ha a legkisebb költségráfordítással

biztosítja az áruvédelmet, az áruforgalomra való alkalmasságot, eleget tesz a

logisztikai és értékesítést ösztönző funkcióknak vevőbarát jellegével. Elősegíti a

felhasználást, és alkalmas a szükséges információk hordozására.

A jó csomagolás:

minőségvédő,

megfelel az egészségvédelmi szempontoknak,

alkalmas az elosztásra, a gépi árumozgatásra,

társadalmilag elfogadott módon újrahasznosítható vagy elhelyezhető,

környezetkímélő,

gazdaságos,

a vásárlók számára biztosítja a termékazonosítást,

megteremti a piacon az áru imázsát,

116


problémamentesen kezelhető, vevőbarát.

A korszerű csomagolás tehát a következő követelményeket kell, hogy kielégítse:

áruvédelmi követelmények;

logisztikai követelmények;

marketing és reklám követelmények;

hatósági követelmények;

gazdasági követelmények;

környezetvédelmi követelmények.

8.2.1.A csomagolás áruvédelmi funkciói:

A termékeknek értékcsökkenés nélkül, azaz az előállított minőségben és

mennyiségben kell a vevő rendelkezésére állni. A teljes disztribúciós folyamat során

a csomagolás segítségével kell óvni az árut a külső környezeti hatásoktól, a folyamat

közbeni igénybevételektől, biztosítani a termék eredetiségét és mennyiségét, egyben

védeni a környezetet az áru esetleges kedvezőtlen károsító hatásától. A megfelelő,

biztonságos csomagoláson túl a környezet védelmét szolgálják a nemzetközileg

egységes áruvédelmi jelölések, amelyek a csomagoláson jól látható helyen hívják fel

a figyelmet az áru veszélyességére és helyes kezelésére.

A csomagolás tervezésekor figyelembe kell venni az árut érő várható hatásokat, az

áru romlékonyságát, azaz belső tulajdonságait, az áru szállításának, tárolásának

módját valamint az áru veszélyességét. Ezek figyelembevételével olyan csomagolási

anyagokat és módokat kell választani, amelyek a külső tényezőket kizárják, ill. a

termék anyagainak távozását is megakadályozzák. Ilyenek, pl.: a

vákuumcsomagolások, a védőgázos csomagolások.

Az áru lényeges tulajdonságainak megőrzésén túl lényeges követelmény a

biztonságos csomagolás, ami olyan zárásmódot jelent, amelynél az egyszeri kibontás

szemmel látható, így kizárt a harmadik személy általi manipuláció, a hamisítás

lehetősége. Az eredeti (originál) csomagolást többféle záróelem konstrukciójával

lehet biztositani (pl. csavarmenetes kupakok dézsmálásbiztos zárása, zárómembrán

ragasztás az üveghez, mely nyitása csak ennek feltépésével lehetséges).

A megfelelő záróképesség a fény-, gáz-, vízgőzzáráson és a termék eredetiségének

biztosításán túl a visszazárhatóságot is jelenti. Visszazárható minden olyan

csomagolás, amely alkalmas arra, hogy az első kinyitás után a teljes felhasználásig a

biztonság csökkenése nélkül visszazárják. Ez az egyszeri fogyasztásnál nagyobb

mennyiséget tartalmazó egységcsomagolásoknál alapvető követelmény.

117


Lényeges követelmény a veszélyes fogyasztási cikkeknél, mint például a háztartási

vegyszerek, festék- és lakkipari termékek, gyógyszerek, az úgynevezett

gyermekbiztos zárásmódok alkalmazása. Ennek gyakran alkalmazott megoldási

módjai: a gyermek kezénél nagyobb méretű csavarkupakok, vagy az egyszerre

többféle mozdulattal, pl. egy idejű nyomó és forgató mozgással nyitható zárások. A

gyermekbiztos, visszazárható csomagolások követelményeit szabvány (MSZ ISO

8317: 1990.) rögzíti.

A fogyasztók védelmét szolgálja a veszélyes áruknál a tapintható jelzésekre

vonatkozó előírás is. A veszélyt jelző, tapintható, jelzések célja, hogy a vakok,

csökkentlátók is felismerhessék, ha veszélyes anyagot tartalmazó csomag kerül a

kezükbe. A kidomborodó, háromszög alakú jelzés elhelyezését, méretét, stb. az MSZ

EN 272: 1991. sz. szabvány tartalmazza.

Természetesen más követelményeknek is meg kell felelniük a veszélyes anyagok

csomagolásainak, például fontos az anyag kiömlését, kiszóródását megakadályozó

zárás, az, hogy kiállja az anyagmozgatás igénybevételeit, és az is, hogy alakjuk nem

hasonlíthat emberi fogyasztásra vagy kozmetikai célra készült termék csomagolására.

Az anyagokat több veszélyességi kategóriába sorolják:

robbanóanyagok;

sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok;

gyúlékony folyadékok;

gyúlékony, szilárd, öngyúló és gyúlékony gázokat fejlesztő anyagok;

gyújtóhatású anyagok;

szerves peroxidok;

mérgező anyagok,

undorkeltő és ferzőző anyagok;

radioaktív anyagok;

maró anyagok;

A mérgező és maró anyagok csomagolásánál kötelező a tapintható jelek

alkalmazása is, a robbanásveszélyes, gyúlékony, irritáló, stb. kategóriába soroltaknál

pedig gyermekbiztosnak és sértetlennek kell lennie a csomagolásnak.

Hiányos az a csomagolás, amely nem elégíti ki a védelmi követelményeket,

továbbá a csomagolás nem tartalmazza a megfelelő jelzéseket, jelöléseket az áru

kezelésére, használatára, szállítására, tárolására vonatkozóan. Az előírt áruvédelmi

funkciót csak jó minőségű csomagolóanyagból és korszerű technológiával készített

csomagolással lehet tökéletesen biztosítani.

118


Az áruk különféle csomagolási lehetőségeit törvények illetve szabványok rögzítik.

Ezek az igényeket általánosan fogalmazzák meg pl.: a csomagolásnak biztosítania

kell a szennyeződéstől, fertőzéstől, romlástól való védelmet, és meg kell óvni az

árukat a mennyiségi csökkenéstől, illetve biztosítani kell a minőség megőrzését. A

csomagolás jelentőségét bizonyítja, hogy erre külön ágazat jött létre - a

csomagolástechnika, mely az egyik legdinamikusabban fejlődő iparágak egyike.

8.2.2. Az áruforgalomra való alkalmasság biztosítása:

Az előállított áruk az esetek döntő többségében nem a termelés helyén kerülnek

felhasználására. Az előállított termékeket a leggazdaságosabb módon kell a

vevőkhöz eljuttatni, továbbá raktározni, tárolni is szükséges egészen a végső

felhasználásig. A csomagolásnak ezen idő alatt is biztosítania kell az áru

minőségének a megőrzését.

A csomagolást meghatározó, legfontosabb logisztikai tényezők, követelmények:

a szállítási mód (pl. szárazföldi-, vízi-, vagy légi szállítás),

szabványosított szállítási egység kialakítása, amely biztosítja a kedvező

térkihasználást, és így az alacsony fuvarköltséget,

korszerű szállítási és kezelési egység kialakíthatósága (egységrakomány

képzés, konténeres szállítás, gépesithetőség),

a szállítás során esetleges átrakás esetén a gyűjtőszállítmányok

összeállítása,

a rakodás alatti árukárosodások csökkentése,

az egységek gyors, automatikusazonosíthatósága és felismerhetősége,

a tárolás alatti minőségmegőrzés biztosítása.

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a logisztikai folyamat során is

biztosítani kell az áru minőségének megőrzését és az áru kapcsolatos költségeinek

kedvező nagyságát.

A csomagolás feladata tehát:

az áruforgalmi munkák megkönnyítése,

ezek gépesíthetőségének biztosítása, valamint a gépesítés elősegítése,

a raktározás alatti árukárosodások csökkentése,

a tárolás alatti minőségmegőrzés biztosítása,

a termék gyors automatikus azonosíthatóságának, felismerhetőségének

biztosítása,

az áruátvétel leegyszerűsítése.

119


Mindezeket a logisztikai feladatokat szintén a csomagolás segítségével lehet

optimálisan megoldani. Ehhez olyan csomagolási egységeket kell kialakítani,

amelyek gazdaságosan kitöltik az általánosan használt szabványos méretű

raklapokat, szállító eszközöket, valamint alkalmasak a gépi mozgatásra. Ezeket a

feladatokat a megfelelő gyűjtőcsomagolások segítségével, ill. a termékekből

egységrakományok képzésével oldhatók meg.

A logisztikai alkalmasság olyan méretű egységcsomagok kialakítását jelenti,

amelyek a leggazdaságosabban kitöltik az elterjedten alkalmazott 800X1200 mm

nagyságú raklapokat. Jelenthet olyan gyűjtőcsomag kialakításokat is, amelyből a

kereskedőnek nem szükséges kirakni az árut, mert a fogyasztó számára egyszerű a

darabonkénti elvétel a gyűjtőcsomagban kihelyezett termékből –pl. üdítőitalok, tej

fóliás gyűjtőcsomagolása. Jelenthet színes, reklámhatású kivitelt, amely magára

vonja a vevő figyelmét –pl. szeletcsokoládék kínáló csomagolása.

A gyűjtőcsomagolás több fogyasztói csomagolás egységbe foglalását jelenti,

dobozok, ládák, zsákok, műanyag fóliák segítségével.

8. 2. 3. Információnyújtás

A fogyasztóvédelmi és az élelmiszertörvény írja elő, hogy a termékek

csomagolásán, milyen adatokat, információkat kötelező közölni a fogyasztókkal (7

fejezet). Ezek a hatósági követelmények.

Kötelező jelölések:

a termék megnevezése

a gyártó vagy a forgalmazó neve és cime

a származási hely

a fogyaszthatóság vagy minőségmegőrzés időtartama

élelmiszereknél az összetétel és energiaérték

az áru kezelésének, tárolásának körülményei

az áru felhasználhatóságára vonatkozó tanácsok

az árukód

A termék fajtájától függő jelölések:

a megfelelőség tanúsítása

a minőség tanúsítása

vegyi, kozmetikai áruknál az összetétel, esetleg veszélyes termékeknél (tűz,

robbanás stb.) a különleges kezelésre való felhívás, az elsősegélynyújtás módjának

ismertetése kötelező.

120


Ezek megoldhatók szöveggel és ábrával egyaránt.

Mindezeket magyar nyelven, jól olvashatóan kell feltüntetni.

8. 2. 4. Értékesítést ösztönző funkciók:

A csomagolás a marketing fontos része. A fogyasztói csomagolás fontos feladata a

vásárlásra ösztönzés. A csomagolás egyben reklámhordozó is, felkelti a fogyasztó

érdeklődését az áru iránt, vásárlásra ösztönöz. Ehhez a csomagolásnak színesnek,

érdekesnek, figyelemfelkeltőnek, esetleg meghökkentőnek kell lennie. Lényeges,

hogy a csomagoláson alkalmazott grafikai megoldások mindig ahhoz a közönséghez

szóljanak, akik a terméket használni fogják.

Az értékesítést a csomagolás elősegítheti azzal is, hogy formája olyan, amely

lehetővé teszi a kereskedelmi munka leegyszerűsítését ill. a praktikus használatot is

könnyíti (pl. könnyen, segédeszköz nélkül lehet felnyitni –feltéphető fedelek-, a

kupakok adagolásra használhatók, cipőkrémek önfelkenő szivacsai).

A többcélú csomagolás is értékesítést ösztönző lehet (pl. a kiürült

csomagolóeszköz pohárként használható).

Segítik az értékesítést a szettcsomagolások is, amelyek ajándékozásra használhatók

(pl. tusfürdő+sampon).

Az önkiszolgáló értékesítési módnál az előrecsomagolás lecsökkenti a vásárlási

időt is, hiszen nem kell sorban állni, várni a mérlegelésre, csomagolásra.

8. 2. 5. Vevőbarát jelleg:

Akkor nevezzük vevőbarátnak a csomagolást, ha

a termék szállítását,

otthoni elhelyezését és

felhasználását megkönnyíti,

mérete megfelel az általánosan használt szokásos vásárlói

mennyiségeknek,

lehetővé teszi a termék adagolhatóságát,

visszazárását, tiszta, higiénikus,

rajta a feliratok a termék kézhezvétele nélkül is jól olvashatók.

A vevőbarát csomagolás legfelsőbb szintje az un. „intelligens csomagolás”, amely

biztosítja az áru passzív- és aktív védelmét, jelzi a vevő számára a termékben

végbemenő változásokat.

Passzív védelemről beszélünk, ha a csomagolás a puszta jelenlétével gátként

működik a környezet és a termék között (pl. az a sörös doboz, amelynél a két PET

121


réteg között etilén-vinil-alkohol van, ami több héttel megnöveli a sör eltarthatóságát,

vagy az oxigént átengedő PVC fólia, amelyet a marhahús csomagolására használnak,

és így annak jellegzetes, szép piros színe nem változik, az oxigén jelenléte miatt).

Aktív a csomagolás, ha pl. a csomag légtere biztosítja a termék „lélegzését” –

zöldségek, gyümölcsök-, ezáltal azok frissességét, vagy a csomagban olyan anyag

van elhelyezve, amely vagy megköti a keletkező gázokat (pl. szén-dioxid, vízgőz,

etilén, stb.), vagy a csomag légterébe bocsát ki valamilyen védő anyagot (pl. az

antimikróbás etanol, vagy az antioxidatív tokoferol), így növelve a termék

minőségmegőrzési idejét.

Indikátor az a csomagolás, amelyik színváltoztatással, vagy a szín intenzitásával

jelzi a csomagban, vagy a csomaggal végbemenő hőmérséklet-, pH-, szén-dioxid-,

stb. változásokat. Különösen nagy jelentőségű az újrafagyasztásra figyelmeztető

címke, amely egy nikkel-titán ötvözet hőérzékelő hatásán alapul. A fagyasztott

élelmiszer csomagolásán elhelyezett bélyeg nagyságú címkében helyezik el a

fémhuzalt, amelynek egyik vége a csomagolóanyaghoz rögzített, másik vége egy

zöld pontban végződik. Ha a hőmérséklet 0°C fölé emelkedik, a huzal behúzza a zöld

pontot, helyén láthatóvá válik egy piros pont. Az eredeti állapot újrafagyasztás során

sem áll helyre, így a piros pont maradandóan jelzi a hűtőpálya megszűnését.

Ugyancsak hasznos az a bio anyagból készült fólia, amely coli-baktérium hatására

a színét kékről pirosra váltja.

8.3.A csomagolás módjai:

A csomagolási funkciók eltérő csomagolási formákban jelennek meg, amelyek

nem válnak el minden esetben élesen egymástól.

Megkülönböztetünk:

Az áruforgalomban való részvételi ideje szerint:

eldobó és

visszatérő csomagolást;

a csomagolás helye szerint:

ipari (original) és

kereskedelmi csomagolást;

a felhasználási cél szerint:

szállítói csomagolást,

gyűjtőcsomagolást,

122


fogyasztói csomagolást,

Adagcsomagolást,

bemutató csomagolást

csoportcsomagolást;

a csomagolás speciális tulajdonsága szerint:

fényvédő,

aromazáró,

vákuum,

védőgázas,

aeroszolos,

aszeptikus csomagolásokat;

az anyag megmunkálásának foka szerint:

csomagolószert.

Csomagoló anyagot.

Csomagoló eszközt.

Csomagolási segédanyagot.

8. 3. 1. A szállítói csomagolás

A külső hatások ellen védelmet nyújtó ill. a termék esetleges káros hatásaitól a

külső környezetet védő, továbbá az egységbefogást, mozgatást, tárolást megkönnyítő

általában összetett csomagolás. A szállítói csomagolás meghatározója a

csomagolóeszköz szilárdsága és az, hogy a szabványosított csomagegységekbe minél

több egyedi terméket csomagoljanak be. Az összetettség azt jelenti, hogy külső

burkoló eszköz, pl.: láda, konténer, véd a mechanikai, pl.: ütés, nyomás és

klímahatások, pl.: por, csapadék ellen, amely általában szilárd felépítésű kemény

csomagolás. A periodikusan jelentkező vagy egyéb dinamikus hatások ellen is ezek

tudnak megfelelő védelmet nyújtani. A belső, lényegében a fogyasztói csomagolás.

Az áruk közötti erőhatások elleni védelmet biztosítják, ill. a mozgást csillapítják a

támasztóelemek, párnázó anyagok, vagy a páramegkötő anyagok védik a szállítói

csomagoláson belül az egyedi árut.

8. 3. 2. A gyűjtőcsomagolás

Célja a nyilvántartás, az árukezelés, a raktározás, a számbavétel megkönnyítése.

Több, mindig azonos fajtájú és minőségű csomagolási egység kerül

gyűjtőcsomagolásba, azonos fogyasztóegységben és számban. Az azonos

123


mennyiséget, de nem azonos darabszámot tartalmazó egységet nagyfogyasztói

csomagolásnak nevezik.

A gyűjtőcsomagolás magába foglalhat több, egyszeri fogyasztásra szolgáló

terméket is (pl. kockasajtok, üdítőitalok hordfüllel). A gyűjtőcsomagolás az

önkiszolgáló értékesítésnél az áru bemutatására, tárolására is szolgálhat (pl.

zsugorfóliás tejek).

8. 3. 3. A fogyasztói csomagolás

A terméket a fogyasztásig kísérő, önmagában általában szállításra alkalmatlan

ideiglenes védőburkolat. Alapvető feladata az értékesítés elősegítése, a vásárlási

döntés befolyásolása és a reklámhatás fokozása. Lényeges az esztétikus megjelenés a

megfelelő tájékoztatás és a könnyű kezelhetőség biztosítása. A fogyasztói

csomagolásnak az áruvédelem mellett messzemenően figyelembe kell vennie a

fogyasztói szempontokat.

8. 3. 4. A védőcsomagolás

Elsődleges feladata a termék tökéletes védelmének biztosítása. Alkalmazhatják a

szállítói vagy a fogyasztói csomagoláson belül is. A mechanikai hatásokra érzékeny

termékeknél az igénybevétel nagyságát csökkentő fékezőanyagokat használnak. pl.:

lágy habszivacs, forgácsot, szalmát. Gyakran alkalmaznak páramegkötő anyagokat a

csomagoláson belül. Élelmiszereknél gyakran alkalmaznak védőgázokat, amelyek a

termékek oxidációját akadályozzák meg, így nem színeződnek, nem öregednek,

védőgázként, pl. nitrogént vagy széndioxidot alkalmaznak. Védőcsomagolásnak

számítanak az aromazáró fogyasztói csomagolási módok is, pl. kávé.

8. 4. Csomagolószerek

A csomagolószer gyűjtőfogalom, melynek elemi a csomagolóanyagok, eszközök és

segédanyagok.

A csomagolóanyagok az áru burkolatának anyagai, amelyekből meghatározott

munkafolyamatokkal állítják elő a csomagoló eszközt, amely már közvetlenül

alkalmas a termék befogadására (pl. papírból zacskót), a segédanyagok pedig a

csomagolás kiegészítő vagy járulékos anyagai (pl. ragasztók, címkék, záróelemek,

páramegkötők, párnázó anyagok, kötözők, pántolók).

124


8. 4. 1. Csomagolóanyagok összehasonlító jellemzése, hatásuk a

környezetre

8. 4. 1. 1. A papír és a papírból készült csomagoló eszközök

A papír anyaga a fából, szalmából, növényi rostokból előállított cellulóz.

A csomagolópapír valamennyi, csomagolási célra előállított kezeletlen, illetve

kezelt papírok gyűjtőfogalma. A csomagolási célra felhasznált papírokkal szembeni

követelmény:

a semleges kémhatás,

a szagtalanság,

a célnak megfelelő szilárdság.

A papír közkedvelt felhasználását indokolja:

olcsó ára,

a legkisebb tömegű csomagolóanyag,

jó nyomtathatósága, megjelenése nyomdai úton egyedivé tehető,,

sokoldalú feldolgozhatósága,

környezetbarát mivolta; megsemmisítése vagy újrahasznosítása a többi

csomagolóanyaghoz viszonyítva könnyebben megoldható (Európában az

újrahasznosítás aránya 30-50%).

Hajtogatott kivitel esetén kiterítve szállítható (kartondobozok), így a

szállítási költség kisebb.

Kedvezőtlen tulajdonságai:

a vízgőz, - szag- és légáteresztés,

a kis szakítószilárdsága, amely nedvesség hatására tovább csökken.

A kereskedelmi gyakorlatban felhasznált papírokat leggyakrabban vastagságuk és

gyártási módjuk szerint csoportosítják.

A vastagság jellemzője a négyzetmétertömeg, amely 1 m2 felületű papír tömege g-

ban kifejezve.

Eszerint megkülönböztetünk:

papírt (180 g/m2 alattiak),

kartont (180-400 g/m2),

lemezt (400 g/m2-nél nehezebbek).

Gyártási mód szerint:

kezeletlen és

kezelt papírokat különböztetünk meg.

125


Kezeletlen csomagoló papírok (az eredeti állapotban felhasznált papírok) a finom-,

a középfinom-, a közönséges-, az újrahasznosított-, a barna csomagoló papírok, a

selyempapírok (pl. kalapcsomagoló).

A kezelt papírok közül élelmiszer csomagolására csak a higiéniai és egészségügyi

szempontból kifogástalan anyagokat használják. Kezelt papírok: a nátron papír, a

pergamenpapír, a pergamenpótló papír, a paraffinozott papír, a bevont papír, a hot-

melt papír, a hullám- a krepp- és a zsírálló papír.

Papírpépből vagy papíriszapból formázzák a tojástálcát.

A különböző csomagolópapírok tulajdonságainak ismertetése a mellékletben

megtalálható.

8.4.1.2.Fém csomagolóanyagok és csomagolóeszközök

A csomagolástechnikában, a legnagyobb mennyiségben alkalmazott fém

csomagolóanyag a fehérlemez, a feketelemez és az alumínium.

A fém csomagolóeszközök előnyei:

aromazárók,

tökéletesen zárhatók, hosszú időn keresztül tökéletes áruvédelmet

biztosítanak,

jól lakkozhatók,

litografálhatók,

könnyűek,

biztonságosan szállíthatók.

Hátrányos tulajdonságaik, hogy:

korrodálnak,

viszonylag drágák,

nem átlátszóak, így a beletöltött áru nem látható.

Fémből fóliát, vékony-és vastag falú csomagolóeszközöket egyaránt készítenek.

A fémfóliák anyaga jelenleg kizárólag a 99,5-99,7% tisztaságú alumínium,

amelynek vastagsága 0,010-0,030mm.

A vékony falú csomagolóeszközök dobozok, tubusok, palackok lehetnek, anyaguk

acél vagy alumínium, falvastagságuk 0,18-0,49 mm.

Acél alapanyagból legnagyobb arányban konzervdobozokat készítenek. Többségük

világszerte fehérlemezből, vagyis mindkét oldalán ónréteggel bevont, hengerelt

vaslemezből készül. Kisebb mennyiségben felhasználják a feketelemezt, vagyis a

hengerelt vaslemezt is. A feketelemez, de gyakran a fehérlemez felületét is

126


filmszerűen vékony lakkréteggel vonják be. Ezt a műveletet vernírozásnak nevezik.

A lakkréteg egyrészt az árut védi a csomagolóanyag bejutásától, másrészt a dobozt az

áru korrodáló hatásától. A dobozok külső felületét színtelen műgyanta vagy

poliészter bevonattal látják el, majd erre viszik fel a díszítő lakkot, arra kerül a

grafika, legvégül pedig egy záró lakkréteget égetnek rá.

Elterjedten alkalmazzák az acélpalackba történő aeroszol csomagolást is.

Alumíniumból leginkább italos dobozokat készítenek. Nem szennyezi a környezetet,

ismételten feldolgozható.

Gyakran alkalmazzák az aeroszolos csomagolást is. Ez acéllemezből készül.

A vastag falú csomagoló eszközök a hobok, a hordók, a kannák, a vödrök.

Anyaguk általában 0,5-1.5 mm-es acéllemez.

8.4.1.3. Műanyag a csomagolásban

A műanyagok vegyi úton előállított óriásmolekulájú anyagok.

Előnyös tulajdonságaik:

a csekély tömeg,

a kiváló vízgőz- és többnyire aromazárás,

a könnyű megmunkálhatóság,

az igénynek megfelelően áttetsző csomagolás készítésére is alkalmas,

viszonylag olcsók.

Hátrányos tulajdonságuk, hogy:

könnyen szennyeződnek,

többségük környezetszennyező.

Műanyagból fóliákat és üreges testeket is készítenek. A fóliák közül legelterjedtebb

a zsugor- és a nyújtható fólia.

A zsugorfólia olyan hőre lágyuló műanyag fólia, amely hő hatására hirtelen

összehúzódik. Ezt úgy érik el, hogy az előállításnál egy- vagy kétirányú nyújtással

belső feszültséget hoznak létre, majd ezt gyors lehűtéssel rögzítik. A csomagoláskor

alkalmazott hőkezelés hatására a belső feszültségek megszűnnek, a fólia az eredeti

méretét igyekszik felvenni: zsugorodik.

A nyújtható fóliák húzóerő hatására megnyúlnak, majd az erő megszűnése után

visszanyerik eredeti méretüket, közben ráfeszülnek a termékre. Gyűjtőcsomag

készítésére alkalmazhatók.

Sajátos fóliából készített csomagolás a párnacsomagolás, amelyet „Rado”-

csomagolásnak is neveznek.

127


Az üreges testek lehetnek fröccsöntött, fúvott vagy hőformált csomagolóeszközök.

Ilyenek pl.: a palackok, poharak, tégelyek, tálcák. Áttekinthető csomagolás az ún.

folpack csomagolás, ahol előmelegített, sűrített levegővel a csomagológépsoron

formázzák a műanyag fóliát.

A csomagolás terén használatos legfontosabb műanyagok:

a polietilén (PE, HDPE, LDPE),

a polivinilklorid (PVC),

a polipropilén (PP),

a polisztirol (PS),

a polietilén -tere-ftalát (PET),

politejsav (PLA)

a poliészter (PES)

A lágy PVC élelmiszerek csomagolására nem használható.

A polisztirolból többnyire párnázó anyagokat, tálcákat készítenek.

A műanyagból merevfalú és lágy falú csomagoló eszközök készülnek.

A csomagolási segédanyagok területén is egyre több műanyagot használnak fel.

8. 4.1.4.Üvegből készült csomagolóeszközök

Az üveg homok, mészkő és szóda megolvasztott keverékből gyártott rideg,

kemény, törékeny agyag.

Az üveget kedvező tulajdonságai alkalmassá teszik a csomagolásban való széles

körű felhasználásra:

átlátszó

folysavon (HF) kívül más anyaggal nem lép kémiai reakcióba

vízgőz-, zsír-, gáz-, és aromazáró

sterilezhető, könnyen tisztítható

színezhető,

jól formázható, formatervezhető,

megfelelő falvastagság mellett nagy nyomást is elvisel,

többször felhasználható (- azaz többutas csomagolás, alkalmas az

újrahasznosításra)

kíméli a környezetet

Hátrányos tulajdonságai:

a törékenység,

nagy saját tömeg és az ebből következő költséges szállítás, raktározás,

128


fényátbocsátó képessége nagy, 90% (ez színezéssel csökkenthető).

Méret szerint:

kis,

közepes,

nagy űrtartalmú;

Felhasználás szerint:

konzervipari,

söripari,

boripari;

A kiképzett szájmérete szerint:

szűk szájúakat,

széles szájúakat különböztetünk meg.

Az üveget legnagyobb mennyiségben az élelmiszeripar használja

csomagolóeszközként.

8. 4. 1. 5. Fa és textil alapú csomagolóeszközök

A fa:

rugalmas,

könnyen megmunkálható,

a mechanikai hatásoknak jól ellenálló anyag.

Hátrányos tulajdonsága, hogy:

a vizet könnyen felveszi, ill. leadja,

így a külső körülményektől függően dagadás vagy zsugorodás következik

be.

Fából leginkább ládákat és hordókat készítenek. A fát gyakran helyettesítik más,

növényi anyaggal, így például náddal, gyékénnyel, cirokszállal, fűzfavesszővel.

Ezeknek az anyagoknak elsősorban a díszítő csomagolásnál van jelentősége.

A textil alapanyagok közül csomagolásra általában:

a lent,

a kendert,

a jutát,

kisebb arányban a pamutot használják fel.

Ütésre, nyomásra kevésbé érzékeny áruk csomagolására használhatók, így

alkalmazásuk aránya egyre csökken. Legelterjedtebb textil alapú csomagolóeszköz a

129


zsák, amelynek befogadóképessége a 25 dkg-tól a 100 kg-ig terjed. Textíliák gyűjtő-

és szállítási csomagolásra alkalmazzák a bálát.

8. 4. 1. 6. A kombinált csomagolás

A kombinált csomagolás a különböző alapanyagok gyártás közbeni tartós

egyesítésével jön létre. Csökkenti az egyes csomagolóanyagok hátrányos

tulajdonságait, illetve egyesíti az előnyös tulajdonságokat, ezáltal napjaink

legkorszerűbb csomagolása.

Általában háromféle anyagot lehet kombinálni:

papírt,

alumíniumfóliát és a

műanyagot.

A papír adja a tartást, a szilárdságot, az alumíniumfólia a teljes felületi zárást, a

műanyag a legkülönbözőbb zárási, szigetelési lehetőségeket javítják.

A kombinált csomagolóanyagok előállítására alkalmas eljárások a következők:

átitatás

bevonás

rétegelés

Gyakran alkalmaznak két (papír-műanyag), három, sőt az aszeptikus

csomagolásnál hétrétegű kombinációt is.

Műanyag- papír kombinációk:

papír-polietilén kombináció (fogyasztói tasakos, szállítói

burkolócsomagolás, dobozos ital és készétel csomagolás)

papír-polipropilén (ua.)

papír-polietilén-PVDC (ua.)

papír-paraffin (cukorkák szemenkénti csavaró és hajtogatásos csom.,

sütőipari termékek, iparcikkek csom.)

Fa, műanyag, hullámpapír kombináció:

green bokszcsomagolás, amely zöldség és gyümölcsáruknál optimális

védelmet nyújt.

Műanyag- műanyag csomagolások:

lakkozott viszkózfólia (egyoldalt vagy kétoldalt), (kis és közepes

eltarthatóságú élelmiszerek)

130


alumíniummal fémgőzölt és PVDC-vel lakkozott viszkózfólia

(napsugárzásra érzékeny élelmiszerek, gyógyszerek)

viasszal rétegelt viszkózfólia (nagyobb szilárdság)

viszkózfólia-polietilén (darabos és aprószemcsés termékek, folyadékok)

polipropilén kombinációk (olcsóbb)

poliamid-polietilén kombináció (mélyhűtésálló, nyomtatható; hús-,

húskészítmények, tejtermékek vákuumcsomagolása)

poliészter-polietilén (hősterilezhető; főzhető csomagolások, italok tasakos

csomagolása, védőgázas csomagolások, vákuumcsomagolások)

BOPP fóliák (poliamid-polietilén) (hegeszthető, nagyobb mechanikai

szilárdság)

Polisztirol, PVC,-PVDC zárórétegű merev falú csomagolások

Műanyag- fém kombinációk:

Hajlékony falúak. az alumínium-műanyag kombinációk (a jobb zárási és

mechanikai tulajdonságok elérésére az alufóliát mindkét oldalán lakkréteggel vonják

be)

Merev falú csomagolásokhoz beégető lakkozást alkalmaznak.

8. 5. A csomagolás környezetvédelmi megítélése

Az EU már 1994. év végén kidolgozta a csomagolóanyagok környezetszennyező

hatásának mérséklésére vonatkozó irányelvet, azzal a határozattal, hogy a tagállamok

legkésőbb 1996. június 30- ig iktassák saját jogrendjükbe.

A legfontosabb cél az egységes szemlélet kialakítása, a nemzeti érdekek

összehangolása volt. További törekvés a csomagolási hulladékok feldolgozása,

újrahasznosítása.

Meghatározták az egységes értelmezés kedvéért az egyes fogalmakat:

1. megelőzés (prevention)

2. újrahasználat (reuse)

3. újrahasznosítás (recycling)

4. energiatermelési hasznosítás

5. gyűjtés, végső tárolás (collection, dispotal)

Az irányelvek tekintettel vannak a tagállamok eltérő helyzetére, ennek megfelelően

engedélyez kivételeket. Az egyetlen kritérium mely minden államban azonos,

hogy az újrahasznosítás aránya 50-60% legyen. Kialakítottak egy egyértelmű

131


jelölést, mely segítségével egyszerűen elkülöníthetők, osztályozhatók a

csomagolóanyagok.

Fel kell tüntetni a szabályok szerint:

csomagolóanyag élettartalmára vonatkozó ismérveket

csomagolóanyagban előforduló veszélyes összetevőket

újrahasznosítás lehetőségeit, módját, komposztálásra vonatkozó javaslatot

valamint meg kell szabni a csomagolóanyagban előforduló ólom,

kadmium, higany és króm mennyiségének felső határát.

A csomagolások környezeti hatásai:

Ez a tényező viszonylag újnak mondható a csomagolási funkciókban. Nagyon

szerteágazó témakör. Közismert, hogy a Föld nyersanyag- és energia készlete véges,

ennek ellenére a csomagolóipar ebből egyre többet használ fel. Nagyon jellemző a

társadalomban az úgynevezett eldobócsomagolás, mely a háztartási hulladékok

növekedését okozza. Ez a tényező tehető felelőssé a hulladék invázióért is. A

gyorsan növekvő nagy mennyiségű hulladék környezetbarát ártalmatlanítása óriási

gondot jelent manapság, mivel kevés a lerakóhely és az égetést sem nevezhetjük

problémamentes megoldásnak. Ezért törekednek a fejlettebb országokban ara, hogy a

csomagolási hulladékokat másodnyersanyagként újra fel tudják használni.

Ezen felül még nő a veszélyes anyagok aránya a háztartási hulladékokban.

Ilyennek tekinthető pl.: autóakkumulátor, nikkel és kadmium tartalmú elemek,

permetcsomagolások... A fejlett környezeti ismeretekkel rendelkezők pedig állítják,

hogy az eldobócsomagolás nem csupán pazarlás, de a környezet teljes

elszennyezéséhez is vezet!

Néhány csomagolóanyagról:

A praktikusnak tűnő aerosolos csomagolás hajtógáza a freon, mely elsődleges

elősegítője az ózonlyuk növekedésének és az ózonréteg vékonyodásának. Ez

azonban már 1994 óta bizonyított tény, és már Magyarországon is tilos az

alkalmazása.

A papír: a papír még napjainkban is a legelterjettebb csomagolóanyag. A hazai

csomagolóanyag- felhasználás mintegy 35- 40%- át teszi ki. A papír növényi

rostokból mechanikai és kémiai eljárásokkal készül, fő alkotóeleme pedig a cellulóz.

A cellulózrostok között pedig ragasztóanyag, valamint töltő- és színezőanyag tölti ki

a teret. Ezek ismeretében állítható, hogy a papír talán a legártalmatlanabb

csomagolóanyag a környezetre nézve. Nagyon nagy százalékban újrahasznosítják,

132


ezért is szokás az iskolákban és egyéb területeken is nagyszabású papírgyűjtő

Veszélyre figyelmeztető jelző ábrák:

A műanyag: a csomagolóanyagokon belül a legrövidebb múltra tekinthet vissza,

azonban a leggyorsabban fejlődő anyag. A korszerű csomagolás műanyag nélkül

elképzelhetetlen. Környezetvédelmi szempontból rendkívül nehéz értékelni. Eléggé

hátrányos, többségük környezetszennyező (kivétel lehet talán a vízben oldódó

polivinil-alkohol, melyet azonban a gyógyszeriparban alkalmaznak), környezet

idegen, könnyen szennyeződnek valamint felületükön könnyen tenyésznek a

mikroorganizmusok.

A műanyag csomagolóanyagok jellegzetessége, hogy sokféle adalékanyagot

tartalmaznak, mint például színezők, kötőanyagok, lágyítók és stabilizátorok.

Elfogadható megoldást az eldobó csomagolás helyett a szelektív gyűjtést feltételező

újrahasznosítás jelent. Valamint itt említhetjük az úgynevezett környezetbarát

műanyagokat, melyek fény, a levegő oxigénje valamint mikroorganizmusok

hatására viszonylag rövid idő alatt a környezetbe kerülve lebomlanak.

A fa: a fát mint csomagolóanyagot viszonylag kevés helyen alkalmazzák. Ilyen

lehet például a nagyobb háztartási berendezések ( pl.: hűtőgép) fával történő

csomagolása, mely így elsősorban a töréstől, rongálódástól véd. A fát

csomagolóanyagként leginkább átalakított módon alkalmazzák, papírként. Szerves

anyagokat tartalmaz, így nem tekinthető veszélyesnek a környezetre nézve.

Az üveg: az egyik legősibb csomagolóanyag. Manapság már nem ismeretlen az

üveg kombinálása műanyaggal. Újratölthetősége miatt az utóbbi időben sem

csökkent pozitív jelentősége környezetvédelmi szempontból. Az eldobott üveg sem

olyan veszélyes a környezetre, mivel ugyan szervetlen és nehezen bomlik le, de

mérgező anyagokat nem tartalmaz, mint a műanyag.

A következő táblázat pár csomagolt termék környezetszennyezését mutatja:

Áru Csomagolás Környzetterhelés

Tej PE zacskó 17

Tetra Brik 90Vaj LPDE tégely alufóliával 46

LPDE tégely papírfedővel 12Kávé Nescafe szűrős 824

Zacskó,papír,PVC(szemes

kávé)62

133


Aludoboz 106Üdítőital Palack zárólemezzel 108

Papír,PE zacskó 28

Végül pár szó a vegyszerek, növényvédő szerek göngyölegeiről. A kiürült

göngyöleget a felhasználás helyszínén a permetlétartályban kell kimosni, az

öblítővizet pedig a védekezés helyszínén kipermetezni. Az ezután is veszélyesnek

tekinthető göngyöleg elkülönítve tárolandó. Az EU szabályai alapján a jövőben a

gyártó köteles lesz a vegyszeres göngyöleget visszavásárolni és

ártalmatlanításukról, esetleges újrahasznosításukról gondoskodni. Számításba

jöhet a göngyölegekre fizetendő betétdíj bevezetése is.

A fejlődés irányai:

A fejlettebb országokban nem ritka, hogy a felfokozott piaci verseny

reklámhadjárat eszközeként az egyes termékeket a szükségesnél lényegesen

díszesebb, feltűnőbb, drágább csomagolóanyagokkal látják el, ráadásul többszörösen.

Nem elég, hogy ezt végső soron a fogyasztó fizeti meg, hanem gazdaságossági és

környezetvédelmi szempontból is erősen kifogásolható. Célszerű elkerülni a

felesleges csomagolást. Általános tendencia, hogy a csomagolás tömege csökken,

vékonyabb falú, de tökéletes áruvédelmet biztosító csomagolóeszközök használata

válik általánossá.

Ez környezetvédelmi szempontból csak jó lehet.

Ellenőrző kérdések:1. Mi a disztribúció?

2. Mi a disztribúció célja?

3. Melyek a disztribúció részfolyamatai?

4. Fogalmazza meg, mit értünk a csomagolás fogalmán?

5. Melyek a csomagolás funkciói, feladatai?

6. Mikor tekintjük a csomagolást optimálisnak?

7. Melyek a csomagolás áruvédelmi funkciói?

8. Hogyan biztosítja a csomagolás az áruforgalomra való alkalmasságot?

9. Milyen követelményeket kell teljesíteni a csomagolással az

információnyújtási kötetelezettség szempontjából?

10. Melyek a csomagolás értékesítést ösztönző funkciói?

11. Mikor nevezzük vevőbarátnak a csomagolást?

134


12. Milyen csomagolásokat különböztetünk meg az áruforgalomban való

részvételi idő szerint?

13. Milyen csomagolásokat különböztetünk meg a csomagolás helye szerint?

14. Milyen csomagolásokat különböztetünk meg a felhasználási cél szerint?

15. Milyen csomagolásokat különböztetünk meg a csomagolás speciális

tulajdonsága szerint?

16. Milyen csomagolásokat különböztetünk meg az anyag megmunkálásának

foka szerint?

17. Mi a szállítói csomagolás feladata és melyek a leggyakrabban alkalmazott

módjai?

18. Mi a gyűjtőcsomagolás célja, és melyek a leggyakrabban alkalmazott módjai?

19. Mi afogyasztói csomagolás feladata, és melyek a leggyakrabban alkalmazott

módjai?

20. Milyen védőcsomagolási módokat alkalmaznak a fogyasztói

csomagolásoknál?

21. Mit nevezünk csomagolószereknek? Mondjon példát is!

22. Melyek a papír és a papírból készült csomagoló eszközök előnyös és

hátrányos tulajdonságai?

23. Melyek a fém csomagolóanyagok és csomagolóeszközök előnyös és

hátrányos tulajdonságai?

24. Milyen szerepet tölt be a műanyag a csomagolásban?

25. Értékelje a kükönböző csomagolásokat környezetvédelmi szempontból!

Beküldendő feladatok:Mutassa be a védőgázas csomagolások alkalmazási lehetőségeit és előnyeit

konkrét árukon!

Mutassa be valamelyik, Ön által választott csomagolóanyag alkalmazásának

lehetőségeit egy tetszőlegesen termékcsoportonban! Értékelje a bemutatott

csomagolásokat!

A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:13. A csomagolás fogalma, feladatai. Az optimális csomagolás jellemzői és szerepe

a kereskedelemben.

135


14. A csomagolóanyag, a csomagolási segédanyag és a csomagolóeszköz fogalma.

Természetes alapanyagú –papír, fém, üveg, fa és egyéb növények, textil-

csomagolóanyagok és eszközök árutulajdonságai és jellemzői.

15. A műanyag előnyös és hátrányos tulajdonságai a csomagolástechnikában.

Csomagolásra használt műanyagok és alkalmazásuk. Műanyagfóliák, üreges

testek. Kombinált csomagolóeszközök és alkalmazásuk lehetőségei.

136


9. Áruvédelem

9.1.Az árukárosító tényezők elleni áruvédelem

A termelő által előállított áruk nem ott és nem akkor kerülnek felhasználásra, a

termelés és a fogyasztás között térbeli és időbeli különbség van. Az elosztás által

biztosítható, hogy a megtermelt áruk ott és olyan választékban álljanak rendelkezése,

ahol azt a kereslet meg kívánja. Ezen hosszú folyamat során, amíg az áru a

termelőtől a fogyasztóig eljut, számos igénybevételnek van kitéve.

Igénybevételnek nevezzük mindazon környezeti hatások összességét, amelyek az

árut a szállítás, tárolás és egyéb kezelés során érik. A cél az, hogy ezekkel az

igénybevételekkel szemben megvédjük az árut. Lényeges azonban, hogy a tárolás,

raktározás, szállítás közben is figyeljünk az áruvédelemre.

Az áru fogyasztókhoz való eljuttatását oldja meg az anyagmozgatás- és szállítás.

Az anyagmozgatás az áru rövid szakaszon történő helyváltoztatása. Jelenti az áru

gyártó vállalaton és a kereskedelmen belüli elhelyezését, árukezelés közbeni

mozgatását. A szállítás az áru hosszabb távon történő helyváltoztatása (telephelyek,

gyártó-kereskedő között).

Az áru helyváltoztatásával kapcsolatos tevékenység a fuvarozás, amely az árunak

szerződésben rögzített feltételek mellett, megfelelő díjszabásért történő

helyváltoztatása.

137


Az anyagmozgatás és a szállítás folyamatát szemlélteti az alábbi ábra:

Gyártó Nagykereskedelem Kiskereskedelem Felhasználó

Az ábrából látható, hogy az árut a legkedvezőbb esetben is milyen sokszor

mozgatják. Ezért az áru minőségének megőrzése szempontjából különösen fontos az

anyagmozgatás- és szállítás folyamatának ismerete. Az árukárok gondos

anyagmozgatással, rakodással, szakszerű lelkiismeretes munkával megelőzhetők.

Ehhez a munkához nyújtanak segítséget a csomagoláson elhelyezett feliratok és

jelzések. A leggyakrabban alkalmazott, szabványos jeleket mutatja be a következő

ábra:

Az áru megvásárlása, elhelyezés a fogyasztónál

Áruátvétel a kisker.-ben, áru elhelyezés a raktárban, az eladótérben, közben a szüks. árumozgatás

Áruátvétel a nagyker.-ben,Elhelyezés a raktárban, Árukezelés közbeni árumozgatás,Rakodás a szállító járműre

Gyártás közbeni árumozgatás Elhelyezés a gyártó raktárában, rakodás a szállító járműre

138


Mivel a termelés és a fogyasztás nemcsak térben, hanem időben is elkülönül

egymástól, ezért forgalombahozatal előtt az áruk nagy részét hónapokig kell tárolni,

raktározni.

139


A tárolás a kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó, sokfajta árut felhalmozó, a

fogyasztói igények zökkenőmentes kielégítését elősegítő tevékenység.

A raktározás során nagy értékű, fajtánként elkülönített árut halmoznak fel a célnak

megfelelően kialakított és felszerelt helyiségekben.

A kiskereskedelem tehát tárolja az árukat. A tárolás feladatai az áru minőségének

megóvása, az áru mennyiségének megőrzése, a fogyasztók igényeinek megfelelő

választék biztosítása. Az áruk jelentős része változásra hajlamos. Ez a változás lehet

kedvező is, amelynek hatására megnövekedhet az áru értéke. Ez a kedvező változás

azonban a termelő, vagy a nagykereskedő raktárában már lejátszódott, így a

kiskereskedelemben a használati értéket csökkentő változásoktól kell megvédeni a

terméket. A káros áruváltozások értékcsökkenést és romlást okozhatnak. Az

értékcsökkent áru árleszállítás után még forgalomba hozható, a romlott árut azonban

meg kell semmisíteni.

Az árukárosító tényezők elleni védelmet úgy valósíthatjuk meg, ha ismerjük

ezeket, az árukat fenyegető veszélyforrásokat, valamint az ellenük való védekezés

módszereit, illetve a megelőzést.

A külső tényezők jellegük alapján

kémiai,

fizikai, mechanikai,

biológiai,

klimatikus igénybevételként, környezeti hatásként

jelentkezhetnek és okozhatnak minőségromlást, károsodást.

9.1.1.Kémiai átalakulások:

Kémiai átalakulások oxidáció, öngyulladás, robbanás, korrózió, bomlás,

gázfejlődés, avasodás stb..

A kémiai változások elleni védekezés módjai:

megfelelő és állandó hőmérsékleten történő tárolás,

alacsony nedvességtartalom,

megfelelő áru szomszédság,

klimatizálás, fűtés, hűtés,

átrakás, ellenőrzés.

A korrózió éves szinten sok milliárd forint kárt okoz. Lényegében a fémek

környezeti hatásra átalakulnak. A környezeti hatás jelenti a levegő

nedvességtartalmát, valamint a levegőben lévő korrózív gázoknak a jelenlétét.

140


Többféle védekezési eljárás ismeretes, amelyekben közös, hogy a fémfelületet

elzárják a korróziós közegtől. Ez történhet egyszerű esetben a fémfelület

bezsírozásával, beolajozásával, vagy lakkozással, festéssel, ónozással és egyéb más

eljárásokkal.

A kémiai károsodások közé soroljuk az áru szag elváltozásait is. Ez kétféle képpen

következhet be:

vagy más áruk szagát veszi át,

vagy belső szerkezetének változása okoz szag változást (pl. romlás).

Ezek elsősorban az élelmiszerekre és a kozmetikumokra jelentenek veszélyt.

9.1.2.Fizikai elváltozások:

Fizikai elváltozások: megszilárdulás, kikristályosodás, beszáradás,

szilárdságcsökkenés, lágyulás, olvadás, elfolyósodás, duzzadás, elszíneződés stb.

lehetnek. A magas hőmérséklet, vagy éppen a túl alacsony hőmérséklet, a

páratartalom, a napfény okozzák ezek többségét.

A mechanikai igénybevételek is nagyon sokfélék lehetnek. Közös bennük, hogy

erő hatására árukárosodás léphet fel. Ez az erő származhat a környezetből (pl. az

egymáson elhelyezett áru halmozott nyomása terheli a legalul levő árut). Ezeket a

mechanikai igénybevételeket többféle szempont szerint csoportosíthatjuk.

Állandó mechanikai igénybevételek azok, amelyek az adott árumozgás esetén

mindig fellépnek, azaz nem kerülhetők ki (pl. a rázás szállításkor, vagy a nyomás

tároláskor).

Az esetleges mechanikai igénybevételeket az jellemzi, hogy nem szükségszerűen

jönnek létre a folyamatban, ezek nagymértékben megelőzhetők. Ide tartozik, pl. az

ejtés, a buktatás, az ütés és az ütközés. Ezek körültekintő munkával, szakértelemmel

megelőzhetők, mint árukárosító tényezők.

A mechanikai igénybevételeket csoportosíthatjuk még az erő időbeli változása

szerint is:

Gyakran találkozunk dinamikus igénybevételekkel, amikor az erőnagyság változó.

A statikus igénybevételeknél az erő állandónak tekinthető.

A nyomás olyan statikus igénybevétel, amely az áruk egymásra történő

halmozásakor jön létre. Csökkentése érdekében belső teherelosztókat célszerű

közbeiktatni. A csomagolóeszköz megválasztásakor a várható nyomó-igénybevétellel

számolni kell. Meghatározó a halmozati magasság, illetve egy-egy árunak a saját

súlya.

141


A rázás minden egyes szállításnál elkerülhetetlenül fellépő igénybevétel. Fokozott

a rázás, hogyha a gyorsulási változások nagyok, illetve ha kedvezőtlenek az

útviszonyok. Így tehát körültekintő vezetéssel, illetve az áru megfelelő rögzítésével

csökkenteni lehet a rázásból adódó árukárokat.

Az ejtés az egyik leggyakrabban előforduló igénybevétel. Az árukárt meghatározza

az a magasság, amelyről az árut leejtjük, illetve az a felület, amelyre az áru

megérkezik.

Figyelmes árumozgatással ez az igénybevétel elkerülhető. Nagy súlyú csomagok,

áruk juttatására a görgetés, illetve a buktatás a legcélszerűbb megoldás. Az áru

átbillentésekor gyorsulás jön létre, amely árukárosító tényező lehet. Így ezt az

árumozgatást csak szakszerűen végezhetjük el.

Hasonló mechanikus igénybevételek az ütés és az ütközés.

A mechanikai hatások megfelelő csomagolással, párnázó anyagokkal

csökkenthetők.

9.1.3.Klimatikus átalakulások:

A klimatikus igénybevételekre jellemző, hogy nem erőhatás jelenti a károsító

tényezőt az árura vonatkozóan, hanem a légkör valamilyen állapotának a

megváltozása okozhat árukárosodásokat. A következő klimatikus tényezők állandóan

hathatnak kedvezőtlenül az árura:

Hőmérséklet

Levegő páratartalma

Légköri szennyeződések

Ultraibolya sugárzás

Pl. fény hatására: avasodás, vitaminlebomlás, beszáradás, kiszáradás, befülledés,

fakulás, öregedés, hőmérséklet hatására: romlás, törékennyé válás, rideggé válás; a

levegő nedvességtartalmának hatására: korrózió, kártevők szaporodása. Az

ultraibolya sugárzás lényegében a Nap ibolyántúli sugárzását jelenti. Ez

kedvezőtlenül hathat bizonyos árukra, kémiai, oxidációs folyamatokat indíthat el. A

fényzáró csomagolással védekezhetünk a napsugárzás kedvezőtlen hatásaival

szemben (pl. alufólia alkalmazása).

9.1.4.Biológiai elváltozások:

Biológiai elváltozások:

rothadás,

142


penészedés,

erjedés,

kicsírázás

fertőzés,

mérgezés

rágcsálás, stb.;

A biológiai károsodások mikroorganizmusok, rovarok, rágcsálók hatására

következnek be.

A védekezés módjai:

a raktárhelyiségek tisztántartása,

a kártevők irtása,

a megfelelő klímaviszonyok kialakítása

A kártevők hatása elsősorban az élelmiszerekre jelent veszélyt, de nem

korlátozódik csak ezekre.

A legfontosabb állati kártevők:

a rágcsálók (egér, patkány),

a rovarok (molyfélék, hangyák, legyek, csótányok, szú, egyéb bogarak)

A védekezés három lépcsőben történhet:

a bejutásuk megakadályozásával,

a szaporodásuk megakadályozásával, azaz a számukra kedvezőtlen

feltételekkel, a tisztasággal,

az irtásukkal

A mikroorganizmusok okozta romlási folyamatok ellen a higiéniai, a tárolási

szabályok szigorú betartásával védekezhetünk. Ezt szolgálják a HACCP rendszerek

is.

9.2.Lopások, dézsmálások elleni áruvédelem

„Speciális árukárosodást” okoz a dézsmálás, ami jelentheti a teljes csomag

ellopását, vagy annak részbeni eltulajdonítását. Ennek megelőzése érdekében az

alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

a szállítás közbeni lopások megelőzésére a csomagolást úgy kell lezárni,

hogy az illetéktelen felnyitása azonnal észrevehető legyen

a bolti lopások megelőzésére többféle lehetőség közül is választhatunk.

Ilyenek: az eladótérben elhelyezett tükrök, rejtett TV kamerák, látható

kamerák, zárt rendszerű bemutató területek, zárak, rögzítő szerkezetek,

143


őrök, rendészek, bemutató vitrinek, és elektronikus áruvédelmi

rendszerek.

A felsorolt lehetőségek közül gyakran többet is alkalmaznak egy-egy üzletben. Az

áruvédelmi rendszerek kiválasztásának szempontjai:

technikai szempontok (legmegfelelőbb technológia kiválasztása)

gazdaságossági szempontok (a beruházás költségei, az üzemeltetés

költségei, a beruházás megtérülése)

ergonómiai szempontok (vásárlók kényelmes mozgása, személyzet

minimális többletmunkája, felhasználóbarát megoldások)

esztétikai szempontok (illeszkedjen az üzlet megszokott összképébe).

Milyen nagyságú kárt okozhatnak a lopások?

Miből származhatnak a bolt veszteségei?

Minden kereskedő, üzlettulajdonos tudja, hogy boltjában veszteségekkel is

számolnia kell. Ezeknek a veszteségeknek több forrása van, de a legnagyobb

veszélyforrást maguk a vásárlók jelentik: sokan közülük nemcsak vásárolnak, hanem

lopnak is.

Egyes felmérések szerint a bolti lopásokból eredő kalkulált profit több mint 20%-át

is meghaladja az az érték, amitől a bolti szarkák megszabadítják a kereskedőket.

Nézzük meg, ha ellopnak egy 100 Ft értékű árut, milyen értékű azonos árut kell

ahhoz értékesíteni, hogy a hiányt pótoljuk, és a tervezett profitot is biztosítsuk, ha az

adott terméken a tervezett profit 5%, 10%, 15%, 20%:

Alkalmazotti lopások

Vásárlói lopások

Adminisztrációs hibák

144


Ezt természetesen felismerték a kereskedők is, és igyekeznek csökkenteni a

veszteségeket, ha már nem is tudják teljes mértékben megszüntetni azokat,

különböző áruvédelmi módszerekkel.

Az áruvédelmi rendszerek hatékonysága a tapasztalatok szerint nagymértékben

különbözik. Legkisebb a hatékonysága a tükröknek, és legnagyobb az elektronikus

áruvédelmi rendszereknek.

A bolti lopások elleni védekezés külön iparággá fejlődött az utóbbi években. A

legkorszerűbb és leghatékonyabb áruvédelmi technika az un. elektronikus

áruvédelmi rendszer, az Electronic Article Surveillance, rövidítve a EAS Systems.

Mi az elektronikus áruvédelmi rendszer?

Az elektronikus áruvédelem azt jelenti, hogy a vásárlói lopások ellen védeni kívánt

árukat speciális, elektronikus biztonsági címkékkel, markerekkel preparálják,

145


amelyek riasztást –hang- és vagy fényjelzést_ generálnak, amikor az üzlet

eladóterének vagy pénztárának kijáratánál elhelyezett elektronikus detektorok

(antennák) hatósugarába kerülnek és azokat az áruról nem távolították el, vagy nem

hatástalanították (deaktivizálták).

Elektronikus áruvédelmi rendszer alatt a fenti elven működő komplex technikai és

technológiai rendszert értjük.

Hogyan működik a rendszer?

Minden elektronikus áruvédelmi rendszer működése azon alapszik, hogy a

detektorok által kibocsátott elektromágneses jelek (rádióhullámok) az antennák

hatósugarában meghatározott térerőt hoznak létre. A kisugárzott jel frekvenciája az

alkalmazott áruvédelmi technológia függvénye. Az antennák az eladótér vagy az

üzlet kijáratánál úgy vannak elhelyezve, hogy azok hatósugara a teljes kijáratot

lefedje, így azon valamennyi, az üzletből távozó vásárló át kell, hogy haladjon.

A biztonsági címkék kialakítása olyan, hogy az antennák hatósugarában az adó

által kibocsátott jelek hatására, -attól bizonyos paramétereiben eltérő- jeleket

gerjesztenek, amelyet a detektorok érzékelnek, kiértékelnek, és riasztást adnak.

Minden biztonsági címke csak a rá specifikus technológiai rendszerben és

frekvencián működik, azok egymással nem felcserélhetők.

A biztonsági címkéket a védeni kívánt árukra -esetleg azok belsejébe,

csomagolásába- rögzítik. Ha az áru az üzletből legális úton, a pénztárakon keresztül,

fizetés ellenében távozik, akkor a biztonsági címkéket eltávolítják, vagy

deaktivizálják (hatástalanítják), illetve egyes esetekben az áruvédelmi antennák

hatósugarát kikerülve továbbítják (by-pass rendszer). Ebben az esetben riasztás nem

történik, ha azonban a vásárlónál olyan áru van, amely működőképes címkével van

ellátva, akkor a berendezés riasztással jelzi a lopási kísérletet.

A biztonsági címkék lehetnek:

többször felhasználhatók, ezen belül kemény és lágy címkék (ha az áruért

fizettek, e címkéket el kell távolítani a termékről és újra felhasználhatók),

vagy

egyszer használhatók, azaz öntapadó címkék (ha az áruért fizetek, e

címkéket hatástalanítani kell)

146


Az elektronikus áruvédelmi rendszer elemei:

a biztonsági címkék,

a detektorok (antennák),

a vezérlőberendezés,

a kiegészítő és segédberendezések (pl. hatástalanítók)

a szakképzett személyzet.

Az elektronikus áruvédelmi rendszer lehet:

exit rendszer.

jellemzői:

a vásárló –csomagjaival és a vásárolt áruval- áthalad a detektorok

hatósugarán

a pénztárban lekezelt áruk biztonsági címkéit mindig hatástalanítani

kell

shopok, áruházak jellemző rendszere

147


chek-out rendszer

jellemzői:

o a vásárló csomagjaival áthalad a detektorok hatósugarán

o a pénztárban lekezelt áru kikerüli a detektorokat (by-pass)

o a deaktivizálás nem feltétlenül szükséges, de javasolt

o nagy mennyiségű áru gyors átbocsátása lehetséges (szuper és

hipermarketek jellemző rendszere)

148


A by-pass rendszer jellemzői, előnyei:

minden pénztárnál megtakarítható a deaktivizátor költsége,

a pénztáraknál a személyzetnek kevesebb a feladata,

kisebb a szerepe a személyzet betanításának,

csak check-out rendszer alkalmazható, ami általában drágább, mint az exit

rendszer,

az aktív címkék sok téves riasztást okozhatnak más üzletekben,

kevesebb problémát okoz a nagy bevásárlóközpontokban, ahol a vásárolt

árut a vevő azonnal az autójába tesz, mint azokon a helyeken, ahol az

egyik üzletből a másikba sétál.

A deaktivizálás előnyei, jellemzői:

nagyobb megbízhatóságú a rendszer,

exit rendszer is alkalmazható, ami olcsóbb,

a pénztáraknál több elektromos zajt okozhat,

a deaktivizálás hibái téves riasztást okozhatnak, exit rendszerben is,

nagyon lelassítják a pénztár munkáját,

nagy hangsúlyt kap a személyzet betanítása,

nélkülözhetetlen a sok üzletből álló üzletházakban, bevásárló utcákban.

149


Az áruvédelmi rendszerek célja nem tolvajokat fogni, hanem megelőzni a

lopásokat (a lopási kísérletek jelzésével), és ez által csökkenteni a veszteségeket!

Az elektronikus áruvédelmi rendszer növeli a kereskedelmi hálózat anyagi

biztonságát.

Eredménye könnyen lemérhető:

jelentősen csökkenti a vevőkör egy rétege részéről illegálisa

eltulajdonított termékek mennyiségét,

növekszik a profit: egyrészt a leltárhiány csökkenése miatt, márészt azért,

mert a kereskedelmi dolgozók a vevők megfigyelése helyett tényleges

kereskedelmi munkára fordíthatják idejüket,

javul a becsületes vásárlók közérzete, mert nincsenek kitéve állandó

megfigyelésnek,

elriasztja a visszatérő tolvajokat,

korrektté teszi a vásárlást.

Európában a leggyakrabban alkalmazott technológiát az ACTRON elektronikus

rendszer jelenti, de számos más rendszer is alkalmazható. A jelenleg kialakított

rendszerekre nincs „direkt” jogi szabályozás, hogy ki és milyen berendezést

alkalmazhat vagyona, értéktárgyai, áruja védelmére. A szabályozás kimerül a

műszaki paraméterek (adóteljesítmény, érintésvédelem,) előírásainak

vonatkozásában.

Az elektronikus áruvédelmi rendszert „élőerős biztonsági szolgálatokkal”

kiegészítve alkalmazzák a legtöbb esetben, ezért szükséges a legfontosabb

tudnivalókról röviden tájékozódni ezzel kapcsolatban is.

A vagyonőrökre vonatkozó szabályokról az 1998. évi IV. törvény rendelkezik.

Ennek alapján a vagyonőr jogosult az áruház területére belépő, ott tarózkodó vagy

onnan kilépő személyt csomag, illetve menet-, szállítási okmányok bemutatására

felszólítani, csomagját, járművét, valamint a szállítmányt ellenőrizni.

Mi van a ruházat ellenőrzésével?

Erre a törvényben nincs felhatalmazás, de jogosult tevékenysége gyakorlása során

az intézkedésében érintett személyt felhívni kilétének igazolására. Ha az erre nem

hajlandó, akkor igazoltatásra jogosult személyt (rendőrt!) kérhet fel. Indokolt esetben

a vagyonőr kérheti a rendőrt, hogy az intézkedés alá vont személy ruházatát is

vizsgálja át.

A biztonsági szolgáltatásokkal szemben össztársadalmi elvárás, hogy feladatukat

diszkréten udvariasan, de nagyon határozottan lássák el.

150


A biztonsági szolgálatok feladata, hogy az áruvédelmi eszközök jelzései alapján

korrekten járjanak el, tisztázzák a jelzések okait, segítsék az üzlet dolgozóinak

munkáját.

Vásárlás alkalmával néhány estben előfordul, hogy az áruvédelmi rendszerekhez

tartozó biztonsági címkét nem sikerül elsőre hatástalanítani a pénztárnál. Ez bizony

elég kellemetlen lehet annak, akivel ez az eset történik, de ha kifizettük az árut és azt

számlával igazolni tudjuk, akkor nincs miért aggódnunk.

A nagyobb baj akkor következik be, ha egy ilyen rosszul hatástalanított címkével

ellátott áruval másik üzletbe térünk be, ahol szintén működik egy áruvédelmi

rendszer.

Mi a megoldás?

Az üzletekben ezért alkalmazzák a kétlépcsős, más néven a kétvonalas rendszert.

Az első vonal közvetlenül a pénztárak mögött, míg a második vonal a fő be-, illetve a

kijáratnál helyezkedik el. Az első vonal kizárólagos szerepe az üzlet saját

készletének, árujának védelme, míg a második vonal védi az üzlet áruját, és emellett

a vásárlókat is, részben, hogy belépéskor a máshol vásárolt, nem hatástalanított

címkéket jelezzék, másrészt, hogy ne kerülhessen ki az üzletből se hatástalanítás

nélkül áru.

Felvetődik a kérdés, hogy milyen jogon járnak el a vevővel szemben, ha az általa

vásárolt és már kifizetett áru rosszul hatástalanított címkéje miatt a rendszer bejelez?

Az áruházak bejáratánál feltűnő helyen, jól olvashatóan ki vannak írva, hogy az

üzletben milyen rendszerek, biztonsági szolgálatok működnek. Az eladótérben

szintén több helyen is fel vannak tüntetve ezek az információk:

Pl. „ Az üzletben áruvédelmi rendszer működik.

Minden lopási kísérlet eljárást von maga után!”

Az üzletbe lépés előtt eldöntheti a vásárló, hogy a kiírt feltételek mellett továbbra is

itt szándékozik vásárolni. A dolog lényege, hogy nem kötlező elfogadni a

feltételrendszert, választhat másik üzletet is, ahol nem működik ilyen rendszer, vagy

biztonsági szolgálat. Azonban, ha belép egy olyan üzletbe, ahol már a bejáratnál

jelezték, hogy az áruház milyen rendszert, eljárási módot, technikai és biztonsági

feltételeket alkalmaz, akkor –jogi nyelven szólva- ráutaló magatartásával elfogadja a

feltételeket.

Összefoglalva:

151


Az áruvédelmi rendszerek a lopások elleni megelőző védelem fontos szerepét töltik

be. Az áruvédelem hatása egyrészt elriasztó (lélektani hatás), más részt akadályozó

(gát).

A hatástalanított áruvédelmi címkék egy jelzési folyamatot indítanak el.

Fontos megjegyezni, hogy áruvédelmi rendszer estén nincs értelme téves

riasztásról beszélni, a rendszer nem téved, hanem jelez!

A jelzés nem lopást jelent, hanem azt, hogy nem hatástalanított áruvédelmi címke

van az érzékelők hatósugarában!

Ellenőrző kérdések:1. Mi a jelentősége az áruvédelemnek?

2. Milyen tényezők okozhatnak árukárosodást a disztribúció során?

Csoportosítsa azokat!

3. Értelmezze a következő fogalmakat: fuvarozás, szállítás, anyagmozgatás,

raktározás, tárolás!

4. Ismertesse az anyagmozgatás és szállítás folyamatát a termék gyártótól

felhasznákóig való eljutása közban!

5. Ismertesse az árucsomagoláson elhelyezett feliratokat, jelzéseket!

6. Csoportosítsa az árukat fenyegető veszélyforrásokat!

7. Melyek a kémiai változások elleni védekezés módjai?

8. Melyek a leggyakoribb fizikai elváltozások?

9. Hogyan védekezhetünk a klimatikus igénybevételekkel szemben?

10. Melyek a leggyakoribb biológiai elváltozások?

11. Melyek a biológiai elváltozások elleni védekezés módjai?

12. Hogyan történik a legfontosabb állati kártevők elleni védekezés?

13. Hogyan védekezhetünk a mikroorganizmusok okozta romlási folyamatok

ellen?

14. Milyen nagyságú károkat okozhatnak a bolti lopások?

15. Mi az elektronikus áruvédelem?

Beküldendő feladat:Mutassa be a tárolás és raktározás során jelentkező leggyakoribb árukárosító

hatásokat és az áruváltozásokat az Ön által választott termékcsoportnál!

152


A fejezethez kapcsolódó vizsgatételek:16. Az anyagmozgatás és szállítás fogalma, jellemző folyamata a

kereskedelemben. Áruvédelmi feliratok és jelzések értelmezése.

17. A tárolás és a raktározás fogalma, feladatai. A tárolás és raktározás során

jelentkező leggyakoribb árukárosító hatások és az áruváltozások bemutatása.

18. Az elektronikus áruvédelmi rendszer felépítése. A jelzőcímkék formái és

értékelésük a kereskedelmi gyakorlat szempontjából.

153


Felhasznált irodalomDr. Buzás G.-Medvéné dr. Szabad K.-dr. Morvay A.: Általános áruismeret I.-II.

(BGF-KVIF jegyzet 2002.)

Abos B.- Baranyai Gy.- Krancz D…:CE jelölés az ipari termékeken (ITDH kiadó

2002)

Csomagolási és anyagmozgatási évkönyv 2002/2004. 08. 23.

http://www.omgk.hu/MGUT2/ktcs3.html

Dr. Huszay G.- dr. Kathi A.-Köncse T-né…:Fogyasztóvédelem az Európai unióban

és Magyarországon – vállalkozóknak ( ITDH Budapest 2002.)

Kajdiné dr. Suhajda Zs.: Az Európai Unió fogyasztóvédelmi politikája (Budapest,

1999.)

Kajdiné dr. Suhajda Zs.- Köncse T-né- Winkler I-né-Zöldág Zs.:

Termékforgalmazás az Európai Unióban és Magyarországon (Magyar

Kereskedelmi és Iparkamara 2001.)

Katona L.- Rácz E.: Szabványosítás és a Magyar Élelmiszerkönyv (Mezőgazda

2000.)

Útmutató a HACCP-rendszer és a Jó Higiéniai Gyakorlat (GHP) megvalósításához

az élelmiszerforgalmazásban (kiskereskedelemben) (Magyar Kereskedelmi és

Iparkamara 2003.)

Pallaginé dr. Bánkfalvi E.: Minőségbiztosítás (Mezőgazda 1999.)

Palánkai T.-Kende T.- Szűcs T.-…: Az európai uniós csatlakozás felkészülési

területei (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 1999.)

Rácz E.: Európai ismeretek (Mezőgazda 1997)

Törvények:

1995. évi CLV törvény a fogyasztóvédelemről

1995. évi XXVIII. Törvény

1993 évi X. törvény a termékfelelősségről

Vitrin – Minőségbiztosítási és fogyasztóvédelmi folyóirat

154


Mellékletek

1. melléklet

Jegyzőkönyv minta a fogyasztó kifogásáról

155


2. melléklet

Csomagolási fogalmak

A következőkben a jegyzetben szereplő csomagolási fogalmakat foglaltuk össze

az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet gondozásában megjelent Csomagolási

Szakkifejezések gyűjteménye alapján.

Adagcsomagolás: A terméket egyszeri felhasználáshoz szükséges, megszabott

mennyiségű adagokban tartalmazó, általában fogyasztói csomagolási egység.

Áruvédelem: Az árunak az előállítástól a felhasználásig bekövetkezhető károktól

való megóvása csomagolással, 6s/vagy a megfelelő szállítási, mozgatási, tárolási

mód alkalmazásával.

Bemutató csomagolás: Fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás, amelyeknek alapvető

feladata a vásárlá érdeklődésének felkeltése, elsősorban a termék láthatóvá tétele

révén.

Csomag: A termék és az egységbe fogó elemcsoport, ill. ideiglenes védőburkolat

komplex egysége. Elsősorban kisebb tömegű és méretű egységek fogalmaként

használatos (pl. postai és kiskereskedelmi forgalomban).

Csomagolás: Azoknak a műveleteknek az összessége, amelyeknek alapvető célja a

termék védelme, ill. szállításra, tárolásra alkalmassá tétele, egységbe fogása. Másik

értelmezése szerint a csomagolás a termék és az egységbe fogó elemcsoport, ill.

ideiglenes védőburkolat komplex egysége.

Csomagolási egység: Az egyedi, fogyasztói, gyűjtő-, ill, szállitási

csomagolási folyamat eredménye, amely további kezelésre (nagyobb egységekbe

való csomagolás, tárolás, szállítás, elosztás stb.) önállóan alkalmas.

Csomagolástechnológia: A csomagolási tevékenység keretébe tartozó

műveletek összességének rendje, ill. az ahhoz tartozó módszerek és eszközök

meghatározása.

Csomagolóanyag: Valamely termék burkolatának elsődleges eleme, amelyet

általában csomagolóeszközzé alakítanak. Egyes fajtái - meghatározott esetekben -

csomagolásra közvetlenül is felhasználhatók.

156

http://ill.az/


Csomagolóeszköz: A termékek befogadására alkalmas, meghatározott anyagú,

szerkezetű, alakú, rendszerint ipari tevékenység keretében előállított ideiglenes

védőburkolat.

Csomagolóipar: Csomagolószerek és csomagológépek előállitásával, továbbá

csomagolási tevékenységgel foglalkozó vállalatok összessége.

Csomagolószer: A csomagolóanyag, a csomagolóeszköz és a csomagolási

segédanyag gyűjtőfogalma.

Csoportcsomogolás: Több, a fogyasztói és értékesítési szokásnak megfelelő

darabszámú, azonos termék egyetlen fogyasztói csomagolási egységbe való

összefogása.

Egységcsomagolás: Azonos termékek vagy azonos rendeltetésű alkatelemek

egységbe fogása útján készített fogyasztói csomagolás.

Egységrakomány: Csomagolt vagy csomagolatlan termékekből, segédeszközök

{pl. rakodólap, zsugorfólia} felhasználásával vagy anélkül képzett és gépesített

kezelésre alkalmas szállítási, rakodási, mozgatási, tárolási egység.

Eldohócsomagolás: Műszaki vagy gazdasági okoknál fogva rendeltetésszerűen

ismételten fel nem használható csomagolóeszközzel kialakitott csomagolás.

Előrecsomagolás: A terméknek (általában fogyasztási cikknek) az értékesitést

megelőző fázisban való ideiglenes burkolatba helyezése.

Fogyasztói csomagolás: A terméket a fogyasztóig kísérő (önmagában

rendszerint szállításra nem alkalmas) csomagolás. Főleg az értékesités és a

fogyasztás terén van szerepe.

Gyűjtőcsomagolás: A nyilvántartást, árukezelést, raktározást, szállítást

megkönnyítő, meghatározott mennyiségű csomagolt vagy csomagolatlan terméket

nagyobb egységbe összefogó csomagolás.

Hiányos csomagolás: Olyan csomagolás, amelyet a fuvarozó vállalat

elégtelennek minősít. A minősítés a feladóra nézve fuvarjogi szempontból

hátrányos megkülönböztetést jelent.

Készletcsomagolás: Azonos ill, hasonló rendeltetésű - általában egymást

kiegészítő - eszközöket ideiglenesen vagy tartósan egységbe fogó, rendszerint

fogyasztói csomagolás.

Komhinációs csomagolás: Különböző termékek egyetlen, rendszerint

fogyasztói csomagolási egységbe való összefogása.

Szállítási csomagolás: A külső hatások ellen védelmet nyújtó, ill. a termék

esetleges káros hatásaival szemben a környezetet védő, továbbá az egységbe

157


fogást, mozgatást, szállítást és tárolást megkönnyítő, általában összetett

csomagolás.

Szállitási, rakodási, tárolási egység. Lásd: Egységrakomány.

Visszatérő csomagolás: Többszöri használatra szánt csomagolóeszközzel

kialakított csomagolás.

158


3. melléklet

Megfelelőségi nyilatkozat

159


160


161


162


4. melléklet

Ökológiai termékek jelölései:

163


5. melléklet

Veszélyre figyelmeztető jelző ábrák:

164


6. melléklet

EAN országazonosító kódok:

KODSZÁM ORSZÁG

00-09 USA+Kanada20-29 USA-Kanada belső számozás30-37 Franciaország (GENCOD)

40-43 Németország471 Tajvan49 Japán50 Egyesült Királyság520 Görögország529 Ciprus54 Belgium+Luxemburg

~ 560 Portugália569 Izland57 Dánia '600-601 D61-Afrika64 Finnország

70 Norvégia729 Izrael73 Svédország

750 MexikóI 759 Venezuela I76 Svájc I

779 Argentína789 Brazília80-83 Olaszország

84 SpanyolországI, 869 Törökország

' 87 Hollandia880 Dél-Korea885 Thaiföld888 Szingapúr

90-91 Ausztria93 Ausztrália94 Új-Zéland959 Pápua Ú'-Guiena

165

Documents

Altalanos_arutan