Anonim Alkoholisták...A könyv, amelyet kezében tart, először 1939-ben jelent meg. Az A.A.*-nak akkor kb. 100 tagja volt. A könyvet az-óta 27 nyelvre fordították le. 1994-ben,

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page I — #1 ii

ii

ii

Anonim Alkoholisták

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page II — #2 ii

ii

ii

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page III — #3 ii

ii

ii

ANONIM

ALKOHOLISTAK

Az alkoholizmusból felépültsok ezer férfi és nő története

HARMADIK, ÁTDOLGOZOTTMAGYAR NYELVŰ KIADÁS

ALCOHOLICS ANONYMOUS WORLD SERVICES, INC.NEW YORK CITY

2013

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page IV — #4 ii

ii

ii

© 1995, Alcoholics Anonymous World Services, Inc.All rights reserved.

Translated from English.Copyright in the English language of this work is ownedby A.A.W.S., New York, N.Y. No part of this translation may beduplicated in any form without the written permission of A.A.W.S.

This is A.A. General Service Conference-approved literature.

© Szerzői jog: Alcoholics Anonymous World Services, Inc. 1995

Az eredeti mű fordítása.Az angol szöveg szerzői jogát az A.A.W.S. tartja fenn magának.Tilos e fordításnak akár részét, akár egészét az A.A.W.S. írásosengedélye nélkül bármilyen formában sokszorosítani.

Az A.A. Általános Szolgálat Konferenciája (USA) által jóváhagyottirodalom.

ALCOHOLICS ANONYMOUS®, A.A.© az A.A. World Services, Inc.bejegyzett védjegyei.

Kiadja a Felépülők Egészségügyi Anonim Egyesülete.

ISBN 978-963-89020-3-0

Készült az IMI-Print Nyomdában Magyarországon.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page V — #5 ii

ii

ii

Tartalom

Előszó a második magyar kiadáshoz VIIBevezetés VIIIElőszó az első kiadáshoz XElőszó a második kiadáshoz XIIElőszó a harmadik kiadáshoz XVIIIAz orvos véleménye XIX

1. Bill története 12. Van megoldás 173. Még néhány szó az alkoholizmusról 294. Mi, agnosztikusok 435. Hogyan működik? 556. Akcióba lépünk 697. Amikor másokkal dolgozunk 858. A feleségeknek 999. A család a későbbiek során 115

10. A munkaadókhoz 12911. A kilátásokról 143

FüggelékI. Az A.A.-hagyomány 157

II. Spirituális élmény 162III. Az A.A. orvosi szemszögből 164IV. A Lasker-díj 166V. Az A.A. vallási szempontból 167

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page VI — #6 ii

ii

ii

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page VII — #7 ii

ii

ii

Előszó a második magyarkiadáshoz

A könyv, amelyet kezében tart, először 1939-ben jelentmeg. Az A.A.*-nak akkor kb. 100 tagja volt. A könyvet az-óta 27 nyelvre fordították le. 1994-ben, ennek a kiadásnakaz évében az Anonim Alkoholistáknak világszerte – óva-tos becslés szerint – több mint 2 000 000 tagja van 90 000csoporttal 141 országban.

Ez a fordítás tartalmazza az A.A.-program alapelveit.Ennek a programnak az üzenete, mely az alkoholizmusbólvaló fölépülést szolgálja, több mint öt évtizeden át válto-zatlan maradt. Bár egyes utalások és kifejezések, melyekettartalmaz, az ötven év előtti Egyesült Államok történetiés társadalmi körülményeit tükrözik, az A.A.-program lé-nyegét nagyon is le lehet fordítani. Alapelvei, függetlenülattól, hogy milyen nyelven fejezzük ki, sikeresen alkalmaz-hatók minden korban és minden országban az egész vilá-gon. Nyelvi különbségek, valamint szociális és foglalkozásszerinti megkülönböztetések, társadalmi osztályok, nemek,fajok közötti különbségek, melyek időnként áthidalhatat-lan akadályokat gördítenek más emberi tevékenységek elé,nem akadályozzák az A.A.-üzenet hatásos továbbítását. Ezaz üzenet a közösen megélt szenvedés tapasztalatára épül,és gyökere egy olyan szeretetközösség, mely felülemelkedika származás és más körülmények kiszámíthatatlanságán.

*Az amerikai Alcoholics Anonymous (magyarul: Anonim Alkoho-listák) nevű szervezet rövidítése.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page VIII — #8 ii

ii

ii

Bevezetés

Ez a könyv az Alcoholics Anonymous (Anonim Alko-holisták) című mű harmadik kiadása. Az első kiadás 1939áprilisában jelent meg, és a rákövetkező tizenhat eszten-dőben több mint 300 000 példány került forgalomba. Az1955-ben megjelent második kiadás több mint 1 150 000példányban látott napvilágot.

Minthogy ez a könyv Közösségünk alapvető „tanköny-ve”, és igen sok embert segített az alkoholtól megszaba-dulni, érthető, hogy érzékenyek vagyunk minden radikálisváltoztatással szemben. Ezért a kötet első részét, amelyaz A.A. felépülési programját írja le, érintetlenül hagytukmind a második, mind pedig a harmadik kiadás számáravégzett revízió során. Az Orvosi vélemény című részt ere-deti formájában közöljük, úgy, ahogy néhai dr. William D.Silkworth, Közösségünk nagy orvos jótevője megírta.

A második kiadás kibővült a Függelékkel, a TizenkétHagyománnyal és tudnivalókkal az A.A.-val való kapcso-latteremtésről. A legnagyobb változás az egyéni történe-teket közlő részben következett be. Terjedelmesebb lett,hogy tükrözze a Közösség növekedését. Az első kiadásbólmegtartottuk Bill történetét, Dr. Bob rémlátomását és egyegyéni történetet. Hármat átírtunk, egy másiknak új cí-met adtunk, két történet más címmel új formát öltött,harminc új történetet vettünk be, és a történetsorozatothárom részre osztottuk.

Ebben a harmadik kiadásban az első részt (Az A.A. út-törői) változatlanul hagytuk. A második rész (Időben abba-hagyták) kilenc történetét átvettük a második kiadásból,és nyolc új történetet adtunk hozzá. A harmadik részben

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page IX — #9 ii

ii

ii

előszó IX

(Akik majdnem mindent elvesztettek) nyolc történet régi,öt új.*

Az évek során a Nagykönyvben (így becézik a tagok ezta művet) végrehajtott minden változtatásnak egy célja van:pontosabban bemutatni az Anonim Alkoholisták jelenlegitagságát, hogy így minél több alkoholistához érjünk el. Haönnek problémái vannak az itallal, reméljük, lesz ideje el-olvasni a negyvennégy egyéni élettörténet valamelyikét,*és talán így fog reagálni: „Igen, velem is ez történt”; vagyami fontosabb: „Igen, én is így éreztem.” De a legfontosabbreakció ez lehet: „Igen, hiszek abban, hogy ez a programrajtam is segíthet.”

*Ez a kiadás a Nagykönyv személyes történetek nélküli változata,az utalások az első kiadás történeteire vonatkoznak.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page X — #10 ii

ii

ii

Előszó az első kiadáshozAhogyan az 1939-es első kiadásban megjelent

Mi, Anonim Alkoholisták, több mint százan vagyunk,férfiak és nők, akik egy már látszólag reménytelen testi ésszellemi állapotból épültünk fel. E könyv fő célja az, hogyleírja: pontosan hogyan is épültünk fel. Reméljük, olyanmeggyőzőek lesznek ezek az írások, hogy semmiféle továb-bi bizonygatásra nem lesz szükség. Úgy gondoljuk, hogytapasztalatainknak ez az összegzése mindenkinek nagy se-gítségére lesz az alkoholisták megértésében. Sokan nemfogják föl, hogy az alkoholista nagyon beteg. Ezenkívülmég abban is biztosak vagyunk, hogy életmódunk példájamindenki számára tanulságos lehet.

Fontos, hogy névtelenek maradjunk, mert jelenleg túl-ságosan kevesen vagyunk ahhoz, hogy foglalkozni tudjunkazzal a sok személyes kéréssel, amit ez a publikáció el-indíthat. Nagyrészt üzletemberek és szakemberek vannakközöttünk, és nem tudnánk munkánkat elvégezni, ha ígyalakulnának a dolgok. Reméljük, megértik, hogy az alko-holistákkal végzett munkánk nem a főfoglalkozásunk.

Kérjük tagjainkat, hogy amikor a nyilvánosság előttvagy a médiának nyilatkoznak az alkoholizmusról, ne em-lítsék meg nevüket, hanem csak az „Anonim Alkoholistákegyik tagjaként” mutatkozzanak be.

Nyomatékosan kérjük a sajtót is, hogy tartsa tisztelet-ben ezt a kérést, mert különben igen hátrányos helyzetbekerülünk.

Nem vagyunk a szó hagyományos értelmében vett szer-vezet. Nincs nálunk sem tagdíj, sem illeték. Tagjainktólegyetlen dolgot kívánunk meg: hogy őszintén kívánják abba-hagyni az ivást. Nem kötődünk semmiféle valláshoz, szek-tához vagy felekezethez, nem állunk ellentétben senkivel.Egyszerűen csak segíteni szeretnénk a szenvedőket.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XI — #11 ii

ii

ii

előszó XI

Érdekelne bennünket azok véleménye, akik hasznát vet-ték ennek a könyvnek: különösen azoké, akik elkezdtek máralkoholistákkal foglalkozni. Ilyen esetekben szeretnénk se-gítséget nyújtani.

Szívesen vesszük tudományos, orvosi és vallási társasá-gok vizsgálatait.

Az Anonim Alkoholisták

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XII — #12 ii

ii

ii

Előszó a második kiadáshozAz itt szereplő adatok a Közösség 1955. évi

helyzetét írják le

Az eredeti Előszót 1939-ben írták meg ehhez a könyv-höz. Azóta csoda történt országszerte. Korábbi kiadvá-nyunkban kifejeztük azt a reményt, hogy „minden alko-holista, életútja során, megtalálja az Anonim AlkoholistákKözösségét. Máris – folytatódik az akkori szöveg – két, há-rom, sőt öt személyből álló csoportok alakultak más hely-ségekben is.”

Tizenhat év telt el e könyv első kiadása és az 1955-bennapvilágot látott második kiadás megjelenése között. Ez alatta rövid időszak alatt az A.A.-csoportok száma csaknem6000-re nőtt, és jóval több mint 150 ezer felépült alkoholis-ta tartozik hozzájuk. Vannak csoportjai az USA minden ál-lamában és az összes kanadai tartományban. A.A.-csopor-tok működnek a Brit-szigeteken, a skandináv országokban,Dél-Afrikában, Dél-Amerikában, Mexikóban, Ausztráliá-ban, Alaszkában és Hawaiiban.* Mindent összevetve össze-sen ötven országban és amerikai területen indult ígéretesfejlődésnek a Közösség. Néhány csoport alakulóban vanÁzsiában is. Sok barátunk azzal biztat bennünket, hogymindez csak a kezdet, egy fényesebb jövő hírnöke.

1935 júniusában vetődött fel az első A.A.-csoport meg-alakulásának az ötlete egy New York-i bróker és egy akro-ni orvos beszélgetése közben az Ohio állambeli Akronban.A bróker hat hónappal korábban szabadult meg ivási szen-vedélyétől egy hirtelen lelki élmény hatására, miután ta-lálkozott egyik alkoholista barátjával, aki az akkori Oxford

*E két utóbbinak még nem volt állami státusa.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XIII — #13 ii

ii

ii

előszó XIII

Csoporttal* állt kapcsolatban. Sokat segített neki néhai dr.William D. Silkworth is, az A.A.-tagok által ma egyene-sen szent doktornak tartott New York-i alkoholizmusspe-cialista. Az ő története Közösségünk kezdeti időszakáról akövetkező oldalakon olvasható. A bróker ettől az orvostóltudta meg, hogy milyen pusztító az alkoholizmus. Bár nemtudta elfogadni az Oxford Mozgalom minden elvét, arrólmeg volt győződve, hogy erkölcsi számvetést kell végeznie,be kell vallania személyes hibáit, kárpótlásban kell része-sítenie azokat, akiknek ártott, segítenie kell másokon, éshinnie kell Isten létezésében és a Tőle való függésünkben.

A bróker Akronba való utazása előtt sok alkoholistá-val végzett komoly munkát abból az elméletből kiindulva,hogy igazán csak alkoholista segíthet egy alkoholistán, decsak a saját maga józanságát sikerült megőriznie. Akronbaüzleti ügyben ment, de az meghiúsult. Emberünket ezértelfogta a rettegés, hogy megint inni kezd. Hirtelen ráébredtazonban, hogy ha meg akarja menteni magát, akkor üze-netét tovább kell adnia egy másik alkoholistának. Ez pedigaz akroni orvos volt.

Ez az orvos már többször próbált spirituális megoldásoksegítségével szabadulni alkoholizmusától, de mindig kudar-cot vallott. Ám amikor a bróker elmondta neki Silkworthdoktor leírását az alkoholizmusról és annak reménytelensé-géről, az orvos olyan nagy lelkesedéssel kezdett betegségéregyógyírt keresni, amilyenre azelőtt soha nem volt képes.Kijózanodott, és 1950-ben bekövetkezett haláláig nem nyúlta pohár után. Ez bizonyítani látszott, hogy egy alkoholistaolyan hatással lehet egy másikra, amilyenre egy nem alko-holista képtelen. Az is kiderült, hogy egy alkoholistának amásik alkoholistával végzett komoly munkája létfontossá-gú a tartós gyógyulás szempontjából.

*Egy spirituális mozgalom, melyet Frank Buchman alapított1922-ben. Felekezeteken kívül állt, és nem tekintette magát vallásnak.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XIV — #14 ii

ii

ii

XIV anonim alkoholisták

Ettől fogva a két férfi szinte megszállottként kezdettfoglalkozni az Akroni Városi Kórházba érkező alkoholis-tákkal. Első páciensük, egy reménytelen eset, azonnal fel-épült, és ő lett a harmadik A.A.-tag. Ő sem ivott többé.Ez a munka 1935 nyarán folyt Akronban. Sok kudarc adó-dott, de időnként lelkesítő siker is akadt. Amikor a bróker1935 végén visszatért New Yorkba, az első A.A.-csoportmár valójában megalakult, bár akkor senki sem volt ennektudatában.

A második kis csoport is hamarosan megalakult NewYorkban. Ezeket követte a harmadik csoport megalakulása1937-ben Clevelandben. Ezenkívül szórványosan is voltakalkoholisták, akik az alapvető elvekkel Akronban vagy NewYorkban ismerkedtek meg, és igyekeztek más városokbanA.A.-csoportokat létrehozni. 1937 vége felé a már hosszabbideje józan alkoholisták nagy száma meggyőzte a tagságotarról, hogy új fény gyúlt ki az alkoholisták sötét világában.

A küszködő csoportok ekkor azt gondolták, eljött azideje, hogy mondanivalójukat és egyedülálló tapasztalata-ikat a világ elé tárják. Ennek az elhatározásnak eredmé-nyeként született meg 1939 tavaszán ez a könyv. A tagságösszlétszáma akkoriban száz körül volt, férfiak és nők ve-gyesen. A szárnyait bontogató szervezetet, amelynek addignem volt neve, elkezdték Anonim Alkoholistáknak nevezni,könyvük címe nyomán. A vakrepülés időszaka véget ért, ésaz A.A. úttörő korszakába lépett.

Az új könyv megjelenésével sok minden történt. A köny-vet átnézte és jónak találta egy közismert lelkész, dr. HarryEmerson Fosdick. 1939 őszén Fulton Oursler, a Liberty ak-kori szerkesztője egy cikket jelentetett meg folyóiratábanAlkoholisták és Isten címmel. Ennek nyomán az akkor márlétrehozott kis New York-i irodába 800 kétségbeesett érdek-lődés futott be. Minden érdeklődő pontos választ kapott.Brosúrákat és könyveket küldtek nekik. A már létező cso-portok utazó üzletembereket küldtek ezekhez a jövendő újtagokhoz. Új csoportok indultak, és mindenki legnagyobb

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XV — #15 ii

ii

ii

előszó XV

meglepetésére kiderült, hogy az A.A. üzenetét postán ép-pen olyan jól lehet továbbítani, mint élőszóval. A becslésekszerint 1939 végére már 800 alkoholista tért a gyógyulásútjára.

1940 tavaszán az ifjabb John D. Rockefeller vacsorátadott barátainak, amelyre A.A.-tagokat is meghívott, hogymondják el történetüket. Ennek hírét a hírügynökségekszerteröpítették, és megint kezdtek záporozni az érdeklődőlevelek. Sok ember vette meg az Anonim Alkoholistákat.1941 márciusára a tagság létszáma kétezerre rúgott. Akkorírt Jack Alexander egy nagy cikket a Saturday EveningPostba. Olyan kedvező képet festett az A.A.-ról a nagykö-zönség előtt, hogy a segítségre szoruló alkoholisták valóság-gal elárasztottak bennünket. 1941 végén már nyolcezer tag-ja volt az A.A.-nak. A terjeszkedés teljes lendülettel folyt.Az A.A. országos intézménnyé vált.

Közösségünk ekkor érte el problémadús, de izgalmasserdülőkorát. A kérdés, amivel szembe kellett néznie, a kö-vetkező volt: Képes lesz-e ilyen nagyszámú, azelőtt csak té-velygő alkoholista sikeresen összefogni és együttműködni?Lesz-e versengés a hatalomért és a presztízsért? Lesz-e ve-szekedés a tagság, a vezetés vagy a pénz miatt? Lesznek-evéleménykülönbségek, melyek megosztják az A.A.-t? Ha-marosan az A.A. minden csoportjában fölmerültek ezek aproblémák. De ezekből az ĳesztő és először zavaró tapasz-talatokból az a meggyőződés alakult ki, hogy az AnonimAlkoholistáknak össze kell tartaniuk, mert külön-külön el-vesznek. Vagy összefogjuk Közösségünket, vagy eltűnünka színről.

Ahogy felfedtük az elveket, amelyek szerint az egyes al-koholista élni képes, úgy szükséges volt kialakítanunk azo-kat az elveket is, amelyekhez igazodva mind az A.A.-csopor-tok, mind az A.A. egésze fönnmaradhat és hatékonyan mű-ködhet. Úgy gondoltuk, hogy egyetlen alkoholista férfit vagynőt sem szabad kizárnunk a Közösségből; hogy a vezetőkcsak szolgáljanak, sohase kormányozzanak; hogy minden

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XVI — #16 ii

ii

ii

XVI anonim alkoholisták

csoport autonóm legyen, és hogy ne tartsunk szakemberekáltal vezetett terápiás foglalkozásokat. Ne legyen beirat-kozási vagy tagsági díj, és kiadásainkat önkéntes hozzá-járulásainkból fedezzük. A lehető legkevesebb bürokrácialegyen még szolgáltató központjainkban is. A nagy nyil-vánossággal való kapcsolattartásban inkább a vonzerőre,mint a hírverésre kell alapozni. Elhatároztuk, hogy mindentagunknak névtelennek kell maradnia a sajtó, a rádió, a té-vé és a film területén. Végül, hogy semmilyen körülményekközött sem támogatunk kívülálló ügyeket, nem szövetke-zünk senkivel, és nem bocsátkozunk nyilvános vitákba.

Ez a lényege az A.A. Tizenkét Hagyományának, ame-lyet teljes terjedelmében közlünk e könyv 159. oldalán. Bárezen elvek egyike sem vált kötelező szabállyá vagy törvény-nyé, 1950-re már oly széles körben fogadták el őket, hogy aClevelandben tartott első Nemzetközi Konferenciánk meg-erősítette azokat. Ma az A.A. rendkívüli egysége Közössé-günk egyik legfőbb erőssége.

Miközben a serdülőkor nehézségeivel birkóztunk, az A.A.társadalmi elismertsége rohamosan növekedett. Ennek kétfő oka volt: a felépülések és az újra egyesült családok nagyszáma. Ezek mindenütt megtették hatásukat. Az A.A.-hozforduló és komolyan próbálkozó alkoholistáknak 50 száza-léka azonnal kĳózanodott, és józan is maradt; 25 százalékanéhány visszaesés után tért a józanság útjára; és a fennma-radók között is javulás volt tapasztalható, ha az A.A.-banmaradtak. További ezrek elmentek néhány A.A.-gyűlésre,és először úgy döntöttek, hogy nekik nem kell a program.Közülük sokan – körülbelül kétharmaduk – idővel mégisvisszaszállingóztak.

Az A.A. széles körű elfogadásának másik oka a barátisegítségnyújtás volt – orvosok, lelkészek, újságírók és mégsokan lettek hatékony és kitartó támogatóink. Ilyen támo-gatás nélkül az A.A. csak rendkívül lassú fejlődést tudottvolna felmutatni. A korai A.A. néhány ajánlását orvosokés egyháziak részéről megtalálhatjuk ebben a könyvben.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XVII — #17 ii

ii

ii

előszó XVII

Az Anonim Alkoholisták nem vallási szervezet. Nemtett magáévá meghatározott orvostudományi nézőpontotsem, bár nagymértékben és széleskörűen együttműködünkmind az orvostudomány, mind a vallások képviselőivel.

Az alkohol nincs tekintettel személyekre, így aztán pon-tos keresztmetszete vagyunk Amerikának, és a távoli orszá-gokban is ugyanez a demokratikus kiegyenlítődési folyamatfigyelhető meg. Vallási hovatartozás szerint vannak közöt-tünk katolikusok, protestánsok, zsidók, hinduk, elszórtanmohamedánok és buddhisták is. Tagjaink több mint 15százaléka nő.

Jelenleg tagságunk évi hétszázalékos ütemben növek-szik. Ha azt nézzük, hogy a világban több millió ténylegesés potenciális alkoholista van, akkor ez idáig csak a fel-színt érintettük. Minden valószínűség szerint sohasem le-szünk képesek az alkohol okozta szerteágazó problémaköregy tisztes töredékénél többet érinteni. Ami pedig az alko-holistát illeti, gyógykezelésére bizonyosan nincs monopóli-umunk. Mégis nagyon reméljük, hogy azok, akik még nemtalálták meg a választ, e könyv lapjain rátalálnak, és nem-sokára csatlakoznak hozzánk az új szabadság felé vezetőúton.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XVIII — #18 ii

ii

ii

Előszó a harmadik kiadáshoz

1976 márciusában, amikor ezt a kiadást a nyomdábaküldtük, az Anonim Alkoholisták tagsága világszerte szerénybecslések szerint is több mint egymillió főre rúgott, ésmajdnem 28 ezer csoportja volt több mint 90 országban.*

Az Egyesült Államokban és Kanadában működő csopor-tokra vonatkozó vizsgálatok kiderítették, hogy az A.A.-naknemcsak egyre több tagja van, hanem egyre szélesebb kör-ben is terjeszkedik. A nők ma már a tagságnak több mintegynegyedét teszik ki, az újabb tagok között pedig mármajdnem egyharmad az arányuk. A felmért anonim alko-holistáknak hét százaléka harminc év alatti, és ezek közöttis sok a tizenéves!**

Kiderült az is, hogy az A.A.-program alapelvei sokféleéletstílusú embernek váltak hasznára, mint ahogy felépü-lést hoztak különféle nemzetiségű emberek sokaságának.A programot összefoglaló Tizenkét Lépést az egyik ország-ban los Doce Pasosnak, a másikban les Douze Étapesnakhívhatják, de így is, úgy is a felépülésnek ugyanazt az út-ját mutatják, amelyet az Anonim Alkoholisták első tagjaijártak.

Annak ellenére, hogy nagyon megnőtt a taglétszám, ésmesszi vidékekre is eljutott a Közösség, lényegében egy-szerű és személyes maradt. Minden nap, bárhol a világon,amikor egy alkoholista beszélgetni kezd egy másikkal, hogymegosszák tapasztalataikat, erejüket és reményüket, kez-detét veszi a felépülés.

*1993-ban több mint 89 ezer csoport volt 141 országban.**1993-ban körülbelül egyharmada nő, egyötöde 30 éves vagy fia-

talabb.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XIX — #19 ii

ii

ii

Az orvos véleménye

Mi, anonim alkoholisták úgy gondoljuk, hogy az olvasótbizonyára érdekli egy orvos véleménye az ebben a könyv-ben leírt felépülési programról. Ez az értékelés csak akkorlehet hiteles, ha olyan orvostól származik, aki látta tagja-ink szenvedéseit, és tanúja volt felépülésünknek. Az egyikországos hírű, alkoholistákra és kábítószeresekre speciali-zálódott kórház jól ismert főorvosa küldte ezt a levelet azAnonim Alkoholistáknak:

Az illetékeseknek!

Hosszú évek óta foglalkozom az alkoholizmus kezelésével.1934 végén kezeltem egy beteget. Ez a jól kereső, remek

üzletember megítélésem szerint reménytelen alkoholista volt.A harmadik kezelés során páciensem konkrét elképzelé-

seket ismert meg a felépülés lehetőségeiről. Rehabilitációjarészeként elkezdte elgondolásait más alkoholistáknak is fel-tárni, és arra buzdítani őket, hogy ők is tegyék ezt. Ez lettaz alapja annak a gyorsan bővülő közösségnek, amelyetezek az alkoholisták és családjaik alkotnak. Betegem és többmint száz társa, úgy tűnik, felépült.

Személyesen ismerek számos olyan beteget, aki felépült,pedig már minden más módszer teljes kudarcot vallott nála.

E tények orvosi szempontból igen nagy jelentőségűek.Az ebben a csoportban tapasztalható gyors növekedés rend-kívüli lehetőségei miatt új fejezetet nyithat az alkoholizmustörténetében. Úgy tűnik, ezek az emberek gyógyírt találtaka hasonló helyzetben levők ezrei számára.

Minden, amit magukról mondanak, abszolút hitelesnektekinthető.

Őszinte hívük:William D. Silkworth, M.D.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XX — #20 ii

ii

ii

XX anonim alkoholisták

Az orvos, aki kérésünkre a fenti levelet megírta, voltolyan kedves, és részletesen kifejtette véleményét az itt kö-vetkező másik írásában. Ebben megerősíti – és ezt nekünk,akik megjártuk az alkoholizmus poklát, el kell hinnünk –,hogy az alkoholista szervezete éppoly beteg, mint a tudata.Nem fogadtuk el, hogy csak azért nem tudjuk kontrollálniivásunkat, mert rosszul alkalmazkodtunk az élethez, mertmegfutamodtunk a valóság elől, vagy pedig mert nyilván-valóan gyengeelméjűek vagyunk. Ezek a kĳelentések ugyantöbbé vagy kevésbé mindnyájunkra igazak, de biztosak va-gyunk benne, hogy a testünk is megbetegedett. Felfogá-sunk szerint az alkoholistáról alkotott kép hiányos, ha ezta fizikai tényezőt figyelmen kívül hagyja.

Az orvos elmélete, mely szerint mi allergiásak vagyunkaz alkoholra, fölkeltette érdeklődésünket. Mivel nem va-gyunk szakemberek, természetesen véleményünk e teóriahelytállóságáról nem sokat számít. Mint egykori problémásivók azonban állíthatjuk, hogy a magyarázat elfogadható-nak látszik. Megvilágít sok olyan dolgot, amelyet egyéb-ként nem értenénk.

Bár megoldásunk spirituális és emberbaráti síkon mű-ködik, ennek ellenére az egész testében remegő, ködös tu-datú alkoholista számára jobbnak tartjuk a kórházi keze-lést. Az esetek többségében ugyanis feltétlenül szükséges,hogy tiszta legyen a feje annak, akivel kapcsolatba lépünk,mert akkor több esélye lesz arra, hogy fölfogja és elfogadja,amit ajánlunk neki.

Az orvos ezt írja:Az ebben a könyvben kifejtett módszer szerintem óriási je-

lentőségű azok számára, akik alkoholfüggőségben szenvednek.Mindezt sokéves tapasztalat alapján állítom, amelyet orvos-

igazgatóként az ország egyik legrégebbi, alkoholistákat és kábí-tószereseket kezelő kórházának élén szereztem.

Nagy megelégedésemre szolgál, hogy felkértek, fűzzek né-hány szót ahhoz a témához, amelyet olyan mesterien és részle-tesen fejtenek ki ebben a könyvben.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XXI — #21 ii

ii

ii

az orvos véleménye XXI

Mi, orvosok már régen tudatában vagyunk annak, hogy amorálpszichológia bizonyos formájának roppant nagy jelentősé-ge van az alkoholisták esetében, de annak alkalmazása óriási ne-hézségekbe ütközik. A legmodernebb kívánalmak és a feltétlentudományos megközelítés világában valószínűleg nem vagyunkfelkészülve arra, hogy felhasználjuk annak a jónak a hatalmát,ami kívül esik a mi szintetizáló tudásunkon.

Sok évvel ezelőtt e könyv egyik meghatározó szerzője kór-házunkba került kezelésre, és ott-tartózkodása idején megismertnéhány elképzelést, amelyet azonnal átültetett a gyakorlatba.

Később azt kérte, hogy elmondhassa történetét néhány it-teni betegnek. Némi aggodalommal ugyan, de beleegyeztünk.Az általunk figyelemmel kísért esetek rendkívül érdekesek, sokesetben csodálatra méltók voltak. Ezeknek az embereknek azönzetlensége, a haszonra való törekvés teljes hiánya, valamintközösségi szellemük igazán mély benyomást tett ránk, akik márrégóta foglalkozunk az alkoholizmussal, és lassan kezdtünk ebbebelefáradni. Ezek az emberek hisznek önmagukban, de még job-ban abban az Erőben, amely az idült alkoholistákat visszahúzzaa halál torkából. Az alkoholistának természetesen meg kell sza-badulnia a gyötrő iváskényszertől – ez gyakran meghatározottkórházi kezelést igényel –, mielőtt a pszichológiai módszerek amaximális haszonnal járnának.

Hisszük – ahogyan azt néhány évvel ezelőtt ki is fejtettük –,hogy az alkoholnak idült alkoholistákra gyakorolt hatása egy aller-gia megnyilvánulása, s hogy a kényszerítő ivásvágy jelensége ki-zárólag ezeknél az embereknél fordul elő, sohasem jelentkezik azátlagos, mértékletes ivóknál. Ezek az allergiás típusok soha, sem-milyen formában nem tudnak biztonságosan alkoholt fogyaszta-ni. Ha egyszer kialakul a rászokás, és látják, hogy nem képesekbelőle kitörni, ha egyszer elveszítik az önmagukba és az embe-ri dolgokba vetett bizalmukat, olyan hatalmas problémahalmazszakad a nyakukba, amelyet elképesztően nehéz megoldaniuk.

Hangzatos, érzelmekre apelláló kérlelés ritkán elegendő. Azilyen ember érdeklődését csak az olyan üzenet keltheti fel, amely-nek mélysége és súlya van. Életük újjáépítéséhez csaknem min-den esetben olyan eszme szükséges, amely egy náluknál nagyobberőben gyökerezik.

Ha valaki úgy érzi, hogy egy alkoholistákat kezelő kórház pszi-chiáterétől kissé szentimentálisan hangzik mindez, akkor kérem,

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XXII — #22 ii

ii

ii

XXII anonim alkoholisták

álljon mellénk a tűzvonalba egy kis időre. Lássa a tragédiákat,az elkeseredett feleségeket és a kicsi gyermekeket, hadd váljék eproblémák megoldása mindennapi munkája részévé, és kísérje előt még álmába is – és ekkor a legcinikusabb ember sem fog cso-dálkozni azon, hogy elfogadtuk és bátorítottuk ezt a mozgalmat.Sokéves tapasztalatunk alapján úgy érezzük, semmi sem járulhozzá jobban ezeknek az embereknek a talpra állásához, mint azalkoholisták köreiben mostanában terjedő altruista* mozgalom.

A férfiak és a nők tulajdonképpen azért isznak, mert szeretika hatást, amelyet az alkohol vált ki. Az érzés olyan csalóka, hogy– miközben ők maguk is elismerik ártalmas voltát – egy időután már nem tudják megkülönböztetni az igazat a hamistól.Számukra egyedül az ő alkoholista életük tűnik normálisnak.Nyugtalanok, ingerlékenyek és elégedetlenek, ha nem élhetik átújra a megkönnyebbülésnek azt a vigasztaló érzését, amelyetegy kis ital rögtön kivált – az az ital, amit mások a szemükláttára büntetlenül fogyaszthatnak. Miután ismét engednek avágynak, ahogy ezt sokan megteszik, és kialakul a kényszerítőivásvágy jelensége, átmennek az ivászat jól ismert fázisain, dea végén furdalja őket a lelkiismeret, és szilárdan elhatározzák,soha többé nem isznak. Ez aztán újra és újra ismétlődik, és haaz illető nem megy át teljes pszichikai változáson, nagyon kevésreménye lehet a felépülésre.

Másfelől – s ez furcsának tűnhet azok szemében, akik nemértik meg –, ha egyszer bekövetkezik a pszichikai változás, ugyan-az a személy, aki már elveszettnek látszott, akinek oly sok remény-telenül megoldhatatlan problémája halmozódott föl, hirtelen rá-jön, hogy könnyedén ellent tud állni az alkohol iránti vágyának.Egyetlen erőfeszítés szükséges: be kell tartania néhány egyszerűszabályt.

Sokan fordultak már hozzám őszinte, mély elkeseredéssel.– Doktor úr, nem tudok így élni tovább! Megvan mindenem,

amiért élni érdemes. Abba kellene hagynom, de képtelen vagyokrá! Segítsen rajtam!

Egy orvosnak, ha ilyen problémával kerül szembe és őszinteönmagához, néha bizony éreznie kell tehetetlenségét. Bár min-den tőle telhetőt megtesz, az gyakran nem elég. Az ember úgy

*Jelentése: önzetlen, mások javán fáradozó.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XXIII — #23 ii

ii

ii

az orvos véleménye XXIII

érzi, hogy az emberi erőnél többre van szüksége egy lényegespszichikai változás előidézéséhez. Annak ellenére, hogy a pszi-chiátria számos esetben eredményez felépülést, nekünk, orvosok-nak be kell ismernünk, hogy vajmi keveset haladtunk a problé-ma egészének megoldásában. Sokakhoz nem lehet hagyományospszichológiai módszerekkel közelíteni.

Nem értek egyet azokkal, akik szerint az alkoholizmus teljesmértékben mentális kontroll kérdése. Ismertem olyan embere-ket, akik például hónapokig dolgoztak valamilyen problémánvagy kereskedelmi ügyleten, amit egy kitűzött időpontra kellettmegoldaniuk. Ittak valamit egy-két nappal a határidő előtt, sakkor kényszerítő ivásvágyuk jelentkezése rögtön minden egyébérdekük fölé kerekedett, úgyhogy a fontos megbeszélés nem jöttlétre. Ezek az emberek nem menekülésvágyból ittak. Azért ittak,mert ivásvágyuk, melyet nem tudtak mentálisan kontrollálni, errekényszerítette őket.

Sok olyan szituáció adódik, amely az iváskényszerből fakad.Az emberek a legnagyobb áldozatot is meghozzák ennek kielé-gítésére, csak ne kelljen folytatniuk a harcot ellene.

Az alkoholisták osztályokba sorolása igen nehéz, és ennekrészletezése kívül is esik e könyv keretein. Itt van természetesenaz érzelmileg ingatag pszichopata. Ismerjük ezt a típust. Ő az,aki örökösen a „soha többé nem iszom” állapotában van. Foko-zott lelkifurdalást érez, állandóan ígérget, de sohasem dönt.

Itt van aztán az a típus, aki nem hajlandó beismerni, hogyképtelen leállni. Többféle ivászati módszert tervel ki. Váltogatjaaz italfajtákat vagy a helyszínt. A következő típus huzamosabbalkoholmentes időszak után azt hiszi, hogy most már veszélytele-nül ihat. Létezik a mániás-depressziós típus, akit talán a legkevés-bé értenek meg a barátai, és akiről egész fejezetet lehetne írni.

Itt vannak azután azok, akik minden tekintetben teljesennormálisak, kivéve azt, ahogyan az alkohol hat rájuk. Ezek gyak-ran tehetséges, intelligens, barátságos emberek.

Mindezeknél a típusoknál, és még sok másiknál is, van egyközös tünet: nem ihatják meg úgy az első italt, hogy azt ne kö-vetné a kényszerítő ivásvágy kialakulása. Ez a jelenség, mintmár említettük, valószínűleg egy allergia megnyilvánulása, amicsak ezekre az emberekre jellemző. Sohasem sikerült semmilyenáltalunk ismert gyógymóddal véglegesen megszüntetni. Egyettudunk javasolni, a teljes absztinenciát.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XXIV — #24 ii

ii

ii

XXIV anonim alkoholisták

Ez azonnali heves vitákat vált ki. Sokat írtak erről pro éskontra, de orvosi körökben általános az a vélemény, hogy a leg-több idült alkoholista menthetetlen.

Mi a megoldás? Talán úgy válaszolhatok a legjobban erre akérdésre, ha elmesélem egyik élményemet.

Egy évvel ezt a bizonyos élményemet megelőzően egy idültalkoholista került hozzánk kezelésre. Nem épült még fel teljesena gyomorvérzéséből, és úgy tűnt, kóros mentális károsodásbanis szenved. Már mindent elveszített, amiért élni érdemes, tulaj-donképpen már csak az ivásért élt. Őszintén elismerte és úgy isgondolta, hogy számára már nincs remény. Az alkohol megvo-nása után kiderült, hogy nincs maradandó agykárosodása. El-fogadta az ebben a könyvben ismertetett programot. Egy évvelkésőbb meglátogatott. Nagyon különös élményben volt részem.A nevét tudtam, egy-két vonását is felismertem, de ezzel vége isvolt minden hasonlóságnak. A reszkető, kétségbeejtő idegroncs-ból egy önbizalomtól sugárzó, elégedett ember lett. Hosszasanelbeszélgettem vele, de nem voltam képes felidézni magambanazt az érzést, miszerint már korábban is ismertem volna. Szá-momra idegen volt, és az is maradt. Sok idő telt el azóta, és őnem tért vissza az alkoholhoz.

Ha lelki bátorításra van szükségem, akkor gyakran gondolokegy másik páciensre, akit egy kiváló New York-i orvos ismerte-tett meg velem. A beteg fölállította a saját kórképét, miszerintállapota reménytelen, és a halálát várva elrejtőzött egy elhagyottpajtában. A felkutatására alakult csoport találta meg és hoztabe hozzám, kétségbeejtő állapotban. Fizikai rehabilitációja utánelbeszélgettem vele. Elmondta, hogy szerinte hiábavaló az egészkezelés, ha nem tudom őt biztosítani arról (s addig még senkinem tudta), hogy a jövőben lesz „akaratereje”, hogy ellenálljonaz ivás késztetésének.

Ennek az embernek olyan összetett volt az alkoholproblémájaés olyan súlyos a depressziója, hogy úgy éreztük, egyetlen remé-nye már csak abban lehet, amit akkoriban „morálpszichológiá-nak” neveztünk, de még ennek a hatása felől is kétségeink voltak.

Sikerült azonban „eladni” neki az ebben a könyvben talál-ható elképzeléseket. Már hosszú évek óta nem iszik. Időről időretalálkozom vele. Olyan remek példánya lett az emberi nemnek,amilyet csak kívánni lehet.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XXV — #25 ii

ii

ii

az orvos véleménye XXV

Őszintén tanácsolom minden alkoholistának, hogy olvassael ezt a könyvet. Ha eleinte talán gúnyolódik is rajta, a végénlehet, hogy imádkozni fog.

William D. Silkworth, M.D.

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page XXVI — #26 ii

ii

ii

ii

“nagykonyv” — 2013/2/4 — 21:16 — page 1 — #27 ii

ii

ii

1. fejezet

BILL TÖRTÉNETE

Háborús lázban égett az a New England-i város, ahováminket, plattsburgi fiatal tiszteket beosztottak. Hízelgett ahiúságunknak, hogy a város előkelőségei elhívtak otthonuk-ba, hősnek éreztük magunkat. Volt ott szerelem, ünneplésés háború; felemelő pillanatok és a vidámság percei válto-gatták egymást. Végre az élet sűrűjében éreztem magam, ésa nagy lelkesedés kellős közepén fölfedeztem az italt. Elfe-ledkeztem családom határozott figyelmeztetéséről és fenn-tartásairól az ivással kapcsolatban. Hamarosan elhajóztunka tengeren túlra. Nagyon magányos voltam, és megint a po-hár után nyúltam.

Angliában szálltunk partra. Fölkerestem a Winchester-katedrálist. Mélyen a hatása alá kerülve bolyongtam kintegy ideig. A szemem egyszer csak megakadt egy régi sírkőfeliratán.

„Itt fekszik egy hampshire-i gránátos,Akit úgy ért a halál,Hogy egy hideg sört ivott.Egy jó katonát sose felejtenek el,Akár muskétától,Akár korsótól patkolt is el.”

Baljós figyelmeztetés volt, de elmulasztottam eszembevésni.

A messzi háború huszonkét esztendős veteránjaként tér-tem haza. Vezetőnek hittem magam, hiszen csapattársaim

ii


ii

ii

2 anonim alkoholisták

elismerő kitüntetésben részesítettek. Úgy képzeltem, veze-tői tehetségem majd nagyvállalatok élére juttat, amelyeketa legnagyobb magabiztossággal fogok irányítani.

Esti jogi tanfolyamot végeztem, és egy biztosítótársa-ságnál sikerült nyomozóként elhelyezkednem. Megvolt ben-nem a siker utáni vágy. Majd én bebizonyítom a világnak,hogy fontos ember vagyok! Munkám a Wall Streetre is el-juttatott, és lassan érdekelni kezdett a tőzsde. Sok emberveszítette el ott a pénzét, de néhányan nagyon meggazda-godtak. Miért ne tudnék én is? A jog mellett gazdaságtantés kereskedelmet is tanultam. Potenciális alkoholista lévénmajdnem kibuktam a jogi karról. Az egyik záróvizsgán túlrészeg voltam ahhoz, hogy akár gondolkozni, akár írni tud-jak. Bár akkoriban még nem ittam állandóan, feleségemetzavarta a dolog. Hosszú beszélgetésekre került sor közöt-tünk, de én azzal csitítottam balsejtelmeit, hogy a zseniálisemberekben a legjobb ötletek akkor születnek meg, amikorittas állapotban vannak. Így jöttek létre a legnagyszerűbbfilozófiai rendszerek is.

Tanulmányaim vége felé rájöttem, hogy a jogot nemnekem találták ki, a Wall Street csábító forgataga viszontmegragadott. Példaképeim az üzleti és pénzügyi világ sike-res emberei voltak. Az ivászatnak és spekulációnak ebből azötvözetéből kezdtem erőt kovácsolni, de később mindez visz-szaütött, mint egy bumeráng, és letaglózott. Szerényen él-tünk, és feleségemmel megtakarítottunk ezer dollárt. Érték-papírokba fektettem, amelyek akkor elég olcsók voltak, ésnem nagyon keresték őket. Joggal képzeltem, hogy e papírokértéke egyszer majd rohamosan megindul fölfelé. Nem sike-rült meggyőznöm a bróker barátaimat, hogy személyesenis küldjenek ki tanulmányozni a vállalatokat, de feleségem-mel úgy határoztunk, így is belevágunk. Azt az elméletetállítottam föl, hogy a legtöbb ember azért veszít a tőzsdén,mert nem ismeri a piacot. Később aztán sok egyéb okkal isvolt módom megismerkedni.

ii


ii

ii

bill története 3

Feladtuk állásunkat, és elrobogtunk egy motorkerékpá-ron – az oldalkocsiban volt a sátor, néhány takaró, a váltásruha s három vaskos kötet pénzügyi tájékoztató kézikönyv.Barátaink úgy vélték, nem ártana nekem egy elmekórta-ni kivizsgálás. Talán igazuk is volt. Volt valami sikerem aspekulációval, úgyhogy összejött egy kis pénz, de egyszeregy hónapot dolgoztunk egy farmon, hogy ne kelljen hoz-zányúlni szerény tőkénkhez. Hosszú időre ez volt az utolsóbecsületes kétkezi munka számomra. Az Egyesült Államokegész keleti részét bejártuk egy esztendő alatt. Az év végéna Wall Streetnek küldött jelentéseim nyomán egy jó állás-hoz jutottam, ráadásul sok költségemet is elszámolhattam.Egy opció érvényesítése még több pénzt hozott, s abban azévben sok ezer dolláros haszonra tettünk szert.

Az elkövetkező néhány évben a szerencse pénzzel és di-csőséggel szórta be utamat. Befutottam. Megállapításaim-hoz és elképzeléseimhez sokan igazodtak milliós papírjaik-kal. Még tartott a húszas évek végének nagy fellendülése.Az ivás fontos és felvillanyozó szerepet kezdett játszani azéletemben. Harsány beszélgetésekbe bonyolódtam külvárosijazzklubokban. Mindenki ezreket költött, és milliókról fecse-gett. A gúnyolódók gúnyolódhattak, és mehettek a fenébe.Lett egy csomó érdek-haverom.

Az ivászat egyre komolyabb méreteket öltött, folyama-tosan ittam egész nap és majdnem minden éjjel. Baráta-im figyelmeztetései veszekedésekben végződtek, végül ma-gányos farkas lett belőlem. Sok szerencsétlen jelenet játszó-dott le fényűzően berendezett lakásunkban. Igazából nemcsaltam meg a feleségemet, mert a hitvesi hűség, amit néhaa részegség is megkönnyített, visszatartott az efféle kínosügyektől.

1929-ben kitört rajtam a golfszenvedély. Rögvest vidék-re utaztunk: a feleségem azért, hogy tapsoljon, amikor el-indulok, hogy megelőzzem Walter Hagent. Az ital azonbansokkal gyorsabban ért utol engem, mint ahogy én zárkóz-tam föl Walter mögé. Kezdtem reggelenként remegni. A golf

ii


ii

ii


ürügy volt, hogy éjjel-nappal igyak. Remek dolog volt furi-kázni az exkluzív golfpályán, ami legénykoromban oly nagyámulatot keltett bennem. Szereztem egy tökéletes, cserszínűzakót is, amelyben igen jómódúnak néztem ki. A helybélibankár meglepődött, és kételkedő tekintettel figyelt, ahogyvastag csekkfüzettel száguldoztam ki-be a pénztárból.

1929 októberében váratlanul elszabadult a pokol a NewYork-i tőzsdén. Az egyik ilyen szörnyű nap után a hotel bár-jából eltámolyogtam egy ügynöki irodába. Nyolc óra volt –a pénzpiac már öt órája zárva. A távírógép még mindig ko-pogott. Mereven bámultam a szalag pár centis darabjára,amelyen az „XYZ-32” felirat érkezett. Reggel még 52 volt.Végem volt, és így járt sok barátom is. Írták az újságok,hogy sokan a nagy bankok felhőkarcolóiról vetették magu-kat a halálba. Ettől elborzadtam. Én nem ugrom! Vissza-mentem a bárba. Barátaim tíz óra óta több milliót veszí-tettek – na és? Holnap újra feljön a nap. Ahogy ittam, visz-szatért belém a régi, erős elhatározás, hogy győzni akarok.

Másnap reggel telefonáltam egy montreali barátomnak.Neki elég sok pénze maradt, és úgy gondolta, jobb lesz,ha Kanadába megyek. A következő tavaszra már megszo-kott életünket éltük. Úgy éreztem magam, mint az Elbátólvisszatért Napóleon. Rám nem vár Szent Ilona! De megintrászoktam az ivásra, és nagylelkű barátom kénytelen voltelbocsátani. Ekkor viszont egyetlen fillér nélkül maradtunk.

Feleségem szüleihez költöztünk. Találtam munkát, deaztán elvesztettem azt is egy taxisofőrrel történt botránymiatt. Szerencsére senki sem tudhatta előre, hogy ezután ötévig nem lesz rendes foglalkozásom, s hogy alig leszek józanez idő alatt. Feleségem egy áruházban kezdett el dolgozni,és amikor kimerülten hazaérkezett, engem rendszerint tök-részegen talált. Tőzsdei ügynökségek nem szívesen látottbámészkodója lett belőlem.

Az ivás megszűnt fényűzés lenni. Szükségletté vált. Meg-szokott dolog lett a napi két, sokszor három üveg feketénszerzett gin. Néha egy-egy kisebb ügylet hozott pár száz

ii


ii

ii

bill története 5

dollár bevételt, s akkor elindultam a bárokba és az üzletek-be, hogy számláimat rendezzem. Ez így folytatódott, meg-állás nélkül. Kezdtem nagyon korán fölébredni, és olyankorerősen remegtem. Ha egyáltalán akartam reggelizni, akkorelőtte meg kellett innom egy nagy pohár gint, s mellé mégvagy fél tucat üveg sört. Ennek ellenére még mindig azthittem, ura vagyok a helyzetnek. Voltak még néha józanidőszakok az életemben, és ezek új reményeket ébresztetteka feleségemben.

A dolgok aztán fokozatosan rosszabbodtak. A ház a jel-zálog-hitelező tulajdonába került, anyósom meghalt, felesé-gem és apósom pedig megbetegedett.

Akkor kaptam egy ígéretes üzleti lehetőséget. A részvé-nyek 1932-ben mélyponton voltak, s valahogy összehoztamegy vásárlói csoportot. A haszonból nekem is bőségesen ju-tott volna. Ekkor egy óriási tivornyába kezdtem, és a lehe-tőség elúszott.

Észhez tértem. Ennek véget kell vetni. Láttam, hogynem ihatok még egy pohárral sem. Örökre elegem lett. Egycsomószor tettem már szívhez szóló fogadalmat korábbanis, de a feleségem most boldogan látta, hogy ezúttal komo-lyan gondolom. És úgy is gondoltam.

Nem sokkal ezután részegen érkeztem haza. Nem volt ve-szekedés. Hová lett a nagy elhatározásom? Egyszerűen nemtudtam. Eszembe sem jutott. Valaki odatolt elém egy italt,és én elfogadtam. Megőrültem? Eltűnődtem rajta, mert azelőrelátásnak ez az ordító hiánya már őrültségnek tűnt.

Felelevenítve elhatározásomat, újra próbálkoztam. Egykis idő múltán az önbizalom helyét lassan az elbizakodott-ság foglalta el. Már nevetni is tudtam, amikor a kocsmákragondoltam. Majd én megmutatom! Egyik nap bementemegy kávéházba, hogy telefonáljak. Nem sokkal később mára pultot vertem, azt kérdezve magamtól, hogy történhetettez. Ahogy a whisky a fejembe szállt, azt mondtam magam-ban, hogy legközelebb majd jobban vigyázok, de most márjól berúgok. Meg is tettem.

ii


ii

ii


Sosem fogom elfelejteni a másnap reggeli lelkifurdalást,iszonyt és reménytelenséget. A harc megvívásához szükségesbátorság nem volt sehol. Gondolataim ellenőrizhetetlenülcsapongtak ide-oda, a közelgő veszedelem rettenetes érzésefogott el. Alig mertem átmenni az úttesten. Féltem, hogyösszeesem, és elgázol egy teherautó a félhomályban, mertmég egészen ki sem világosodott. Egy éjjel-nappali ivóbanhozzájutottam jó néhány pohár sörhöz. Gyötrődő idegszá-laim végre megnyugodhattak. Egy reggeli újság arról tudó-sított, hogy a pénzpiac megint összeomlott. Akárcsak én.A piac majd feltámad, de én nem. Keserves gondolat volt.Megöljem magam? Ne – most ne! Aztán köd ereszkedettelmémre. A gin majd rendbe hozza. Jött két üveg – és afeledés.

Csodálatos mechanizmus a test és a lélek, mert az enyémmég két évig elviselte ezt a gyötrelmet. Néha a feleségemlapos pénztárcájából loptam, ha rámtört a reggeli őrület ésrettegés. Máskor szédelegve imbolyogtam egy nyitott ablakvagy a gyógyszeres szekrény előtt, amelyben a méreg volt,és átkoztam magam gyöngeségemért. Hol vidékre költöz-tünk, hol megint vissza a városba, ahogy feleségemmel amenekülést kerestük. Aztán jött egy éjszaka, amikor a testiés lelki gyötrelmek már olyan pokoliak voltak, hogy attólféltem, nekirontok az ablaknak, és keretestől, mindenestőlkinyomom, és kiugrom. Valahogy sikerült levonszolnom amatracomat a földszintre, arra az esetre, ha ki akarnék ug-rani. Jött egy orvos, és erős nyugtatókat adott. Másnap mára nyugtatóval együtt ittam a gint. Ez a kombináció hamaro-san teljesen kikészített. Környezetem attól rettegett, hogymegőrülök. Jómagam is. Keveset vagy semmit sem tudtamenni, amikor ittam, és tizennyolc kilót fogytam.

Sógorom orvos. Az ő és anyám szívességének köszön-hetem, hogy elhelyeztek egy országos hírű kórházban, aholalkoholisták mentális és fizikai rehabilitációjával foglalkoz-nak. Az úgynevezett belladonna-kezelés következtében azagyam kitisztult. A hidroterápia és a könnyű torna is sokat

ii


ii

ii

bill története 7

segített. A legjobb azonban az volt, hogy találkoztam egykedves orvossal, aki elmagyarázta, hogy nemcsak önző ésesztelen, de testileg és mentálisan egyaránt súlyos beteg isvagyok.

Bizonyos megnyugvással vettem tudomásul, hogy az al-koholista akaratereje elképesztő mértékben meggyöngül, haaz ital elleni hadakozásról van szó, de egyéb vonatkozásbangyakran erős marad. Megvolt a magyarázat érthetetlen vi-selkedésemre, valahányszor elkeseredetten szerettem volnaabbahagyni az ivást. Immár megértve önmagam, nagy re-mények támadtak bennem. Három vagy négy hónapig ra-gyogóan mentek a dolgok. Rendszeresen bejártam a város-ba, még egy kis pénzt is kerestem. Ez tehát a megoldás,gondoltam: az önismeret.

De mégsem volt az, mert eljött az a rettenetes nap,amikor újra a pohár után nyúltam. Erkölcsi és testi ha-nyatlásom görbéje meredeken zuhant lefelé. Egy idő utánvisszatértem a kórházba. Úgy tűnt, ez már az utolsó felvo-nás, jöhet a függöny. Kimerült és elkeseredett feleségemettájékoztatták, hogy minden véget ér majd egy delirium tre-mensben kapott szívrohammal, vagy pedig agylágyulás kö-vetkezik be, valószínűleg egy éven belül. Hamarosan a te-metőbe vagy elmegyógyintézetbe kerülök.

Nem volt szükség arra, hogy ezt elmondják nekem. Tud-tam, és szinte örömmel fogadtam a gondolatot. Megsemmi-sítő csapás érte büszkeségemet. Most végre sarokba szorí-tottak – engem, aki olyan szépeket gondolt magáról, képes-ségeiről és arról, milyen jól le tudja küzdeni az akadályo-kat. Most el kell süllyednem a sötétségben, csatlakozni akorhelyek végeláthatatlan menetéhez, akik előttem jártak.Szegény feleségemre gondoltam. Végül is sok boldogságbanis volt részünk. Mit nem adnék azért, hogy kárpótoljam őt!De most már mindennek vége.

Nincs szó annak az elhagyatottságnak és elkeseredésneka leírására, amit az önsajnálatba merülve éreztem. Belesüp-pedtem az engem körülvevő mocsárba. Ellenfelemre akad-tam. Vereséget szenvedtem. Legyőzött az alkohol.

ii


ii

ii


Reszketve, megtört emberként hagytam el a kórházat.A félelem egy kis időre kĳózanított. Aztán jött az első poháralattomos őrülete, és 1934. november 11-én megint belelen-dültem. Most már mindenki elfogadta, hogy vagy be kellzárniuk valahová, vagy tovább botorkálok a nyomorúságosvég felé. Milyen nagy a sötétség a pirkadat előtt! Valójábanez volt utolsó dorbézolásom kezdete. Nem sokkal későbbvalami olyan állapotba röpített, amit én a lét negyedik di-menziójának szeretek nevezni. Megismertem a boldogság, abéke és a hasznosság érzését, életem az idő múlásával egyrecsodálatosabb.

Annak a rideg novembernek a vége felé a konyhábanültem és ittam. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy elég ginvan még elrejtve otthon ahhoz, hogy átsegítsen az éjszakánmeg a következő napon. Feleségem elment dolgozni. Azontűnődtem, el merjek-e dugni egy üveg gint az ágy alá. Merthajnalban szükségem lesz rá.

Töprengésemből a telefon zökkentett ki. Egy régi isko-latársam vidám hangon kérdezte, eljöhet-e hozzám. Józanvolt. Emlékezetem szerint már évek óta nem járt józanulNew Yorkban. Elképedtem. Az a szóbeszéd járta, hogy al-koholizmusa miatt elzárásra is ítélték. Csodálkoztam, vajonhogyan szökött meg. Természetesen majd megvacsorázunk,és akkor nyugodtan ihatok vele. Az ő érdekével nem törőd-ve, egyre csak az járt a fejemben, hogy felidézzük a régi szépnapok hangulatát. Azokban az időkben még repülőgépetis béreltünk, hogy összehozzunk egy nagy bulit. Barátomérkezése valóságos oázis volt a hiábavalóság sivatagában.Pontosan az – oázis. A piások már csak ilyenek.

Nyílt az ajtó, és ő ott állt, kisimult arccal, ragyogva. Ésvolt valami a szemében. Megmagyarázhatatlanul más volt,mint azelőtt. Vajon mi történt vele?

Elé raktam egy italt. Nem fogadta el. Csalódott voltam,és fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mi lelte a barátomat.Nem ismertem rá.

ii


ii

ii

bill története 9

– Mondd már meg, mi van veled? – kérdeztem. A sze-membe nézett, és mosolyogva csak ennyit mondott:

– Vallásos lettem.Megdöbbentem. Szóval így állunk. A múlt nyáron még

egy őrült szeszkazán, most meg vallási téboly áldozata. Méga tekintete is csillogott. Igen, az öregfiú tele volt lelkesedés-sel. De hát, az Isten áldja meg, hadd hencegjen! A lényegaz, hogy az én ginem tovább tart, mint az ő prédikációja.

Ő azonban nem hencegett. Száraz tényszerűséggel adtaelő, hogyan jelent meg két ember a bíróságon, és győzte mega bírót, függessze fel az elzárását. Egy egyszerű vallásos el-képzelésről beszéltek és egy gyakorlati cselekvési program-ról. Mindez két hónappal azelőtt történt, és az eredményönmagáért beszélt. A dolog működött!

Most azért jött, hogy tapasztalatát megossza velem, haakarom. Meghökkentett, de érdekelt is a dolog. Valóban ér-dekelt. Kellett, hogy érdekeljen, mert már semmi reményemnem volt.

Órákig beszélt. Gyerekkori emlékek elevenedtek föl előt-tem. Szinte hallottam a prédikátor hangját, ahogy ott ültemcsöndes vasárnapokon a domboldalban. Aztán jött a sokatajánlott absztinencia-ígéret, amelyet én soha nem írtam alá.Felidéztem nagyapám jóindulatú lenézését bizonyos temp-lomba járó emberek és dolgaik iránt, meggyőződését, hogya szféráknak valóban megvan a maguk zenéje, de tagadta,hogy a lelkésznek joga van meghatározni, ő hogyan hallgas-sa, és azt, hogyan beszélt a nagyapám mindezekről félelemnélkül, közvetlenül a halála előtt. Rámtörtek ezek az emlé-kek a múltból, és elszorult a torkom.

Újra eszembe jutottak a háborús idők és az a nap aWinchester-katedrálisban.

Mindig is hittem egy nálam nagyobb Erőben. Gyakrantöprengtem ilyen dolgokon. Nem voltam ateista. Valójábankevés ember az, mert az ateizmus abba a furcsa feltétele-zésbe vetett vak hitet jelenti, hogy a világegyetem a nagy

ii


ii

ii


semmiből keletkezett, és cél nélkül száguld a semmibe. Szel-lemi hőseim, a vegyészek, a csillagászok, de még az evolúcióhívei is mind azt mondják, hogy hatalmas erők és törvé-nyek működnek. A látszat ellenére sem kételkedtem abban,hogy az egésznek mindent átfogó ritmusa és rendeltetésevan. Hiszen hogyan lenne lehetséges olyan sok pontos ésváltoztathatatlan törvény értelem nélkül? Egyszerűen hin-nem kellett az Egyetemes Lélekben, amely nem ismer semidőt, sem korlátokat. De csak eddig jutottam.

Itt vált el utam a lelkészektől és a világ vallásaitól. Ami-kor egy személyes Istenről beszéltek nekem, aki maga a sze-retet, az emberfölötti erő és az útmutatás, akkor ingerültlettem, és elmém bezárult az efféle teóriák előtt.

Ami Krisztust illeti, elismertem, hogy egész biztosannagy ember volt, akit nem túl hűségesen követnek azok,akik magukénak vallják Őt. Erkölcsi tanítása kiváló. Elfo-gadtam belőle a nekem megfelelő és nem túl nehéz részeket.A többivel nem törődtem.

A vallási viták által előidézett háborúktól, a máglyáktólés az álszenteskedéstől felfordult a gyomrom. Őszintén ké-telkedtem abban, hogy mindent összevetve bármi jót is ho-zott a vallás az emberiségnek. Ha annak alapján ítélem meg,amit Európában meg azóta láttam, akkor Istennek ugyan-csak kis befolyása van az emberek ügyeire, és az Emberi Test-vériség nem egyéb kegyetlen tréfánál. Ha van ördög, akkorinkább ő a Világ Ura, és engem biztosan a markában tart.

Barátom azonban ott ült előttem, és határozottan kĳe-lentette, hogy Isten megtette érte azt, amit ő képtelen voltmegtenni önmagáért. Az emberi akarat cserbenhagyta, azorvosok gyógyíthatatlannak nyilvánították. A társadalommár azon volt, hogy bezárja. Akárcsak én, ő is beismertea teljes vereséget. És akkor valójában föltámadt a halál-ból. Egyszer csak fölemelték a szemétdombról, méghozzáaz életnek minden addiginál magasabb szintjére.

Vajon belőle fakadt ez az erő? Nyilvánvalóan nem. Mertőbenne sem volt több erő akkor, mint bennem, azaz semmi.

ii


ii

ii

bill története 11

Ez padlóra vitt. Úgy látszott, a vallásos embereknek vé-gül is igazuk van. Valami működésbe lépett itt az emberiszívben, ami megtette a lehetetlent. A csodáról alkotott fo-galmamat azon nyomban teljesen átértékeltem. Mindegy,mi volt a múltban, ott ült a csoda velem szemben, a kony-haasztalnál. És fantasztikus hírt harsogott.

Láttam, hogy a barátom nem csupán belső átalakulásonment keresztül. Egészen más lett az alapállása. Gyökerei újtalajba kapaszkodtak.

Barátom élő példája ellenére megmaradtak azonban ben-nem a régi előítélet nyomai. Az isten szó még mindig bizo-nyos ellenszenvet ébresztett bennem. Amikor egy személyesIsten került szóba, még erősebb lett ez az érzés. A gondo-lat nem tetszett. El tudtam fogadni olyan fogalmakat, mintaz Alkotó Értelem, Világelme vagy a Természet Szelleme,de az Egek Ura gondolatát elutasítottam, bármilyen sze-retettel viseltetik is irántunk. Beszéltem azóta egy csomóemberrel, akik ugyanígy látták a dolgot.

Barátom valami olyat vetett föl, ami akkor szokatlaneszmének tűnt. Ezt mondta:

– Miért nem választasz egy saját elképzelésed szerintiistenfogalmat?

Ez a felvetés telibe talált. Felolvasztotta azt az intellek-tuális jéghegyet, amelynek árnyékában élve oly sok éven átdideregtem. Végre a napfényben álltam.

Már csak attól függött az egész, hogy hajlandó vagyok-ehinni egy nálam hatalmasabb Erőben. Az elinduláshoz sem-mi többet nem kellett tennem. Láttam, hogy innen elindul-hat a fejlődés. Ha teljes mértékben hajlandó vagyok rá, énis felépíthetem ugyanazt, amit a barátom. Hajlandó vagyokerre? Természetesen igen!

Így végre meg voltam győzve arról, hogy Isten törődikvelünk, emberekkel, ha eléggé akarjuk Őt. Végre láttam,éreztem és hittem. A gőg és az előítélet hályoga lehullottszememről. Egy új világ tárult fel előttem.

ii


ii

ii


A katedrális-élmény valódi jelentősége hirtelen világoslett számomra. Akkor egy futó pillanatra szükségem voltIstenre, és akartam is Őt. Megvolt bennem az alázatos kész-ség, hogy hozzám jöjjön – és Ő eljött. De jelenlétének érze-tét hamarosan kioltotta a nagyvilág lármája – leginkább az,ami bennem volt. Azóta is mindig így történt. Hogy milyenvak voltam!

A kórházban utoljára szakítottak el az alkoholtól. A ke-zelés bizony nagyon okos dolog volt, minthogy már a deli-rium tremens tünetei mutatkoztak rajtam.

Ekkor alázatosan fölajánlottam magam Istennek, ahogyakkor fölfogtam Őt, tegyen velem, amit akar. Gondoskodá-sa és irányítása alá helyeztem magam, minden fenntartásnélkül. Életemben először beláttam, hogy önmagam semmisem vagyok, Nélküle elveszek. Könyörtelenül szembenéztembűneimmel, és hajlandóvá váltam arra, hogy újonnan ta-lált Barátom eltávolítsa őket, méghozzá mindenestül. Azótanem ittam.

Iskolatársam meglátogatott, és én minden problémá-mat és fogyatékosságomat feltártam neki. Összeállítottukazoknak az embereknek a listáját, akiket megbántottam,és akikre neheztelek. Kĳelentettem, hogy teljességgel haj-landó vagyok felkeresni ezeket az embereket, és beismerni,hogy hibáztam. Anélkül, hogy bírálattal illetném őket, készvoltam helyrehozni az összes ilyen ügyet, amennyire csakképességeimből futotta.

Próbára kellett tennem gondolkodásomat a bennem lévőúj istentudat szellemében. A megszokott észjárás ilyenképpenszokatlan észjárássá változik. Ha elbizonytalanodom, jobb,ha csöndben ülve maradok, és csak iránymutatást és erőtkérek a problémáimmal való szembenézéshez, az Ő szándé-kai szerint. Ne magamért imádkozzak, hacsak azért nem,hogy hasznos lehessek mások számára. Csak így remélhe-tem, hogy megkapom, amit kértem, mégpedig bőségesen.

Barátom azt ígérte, ha mindezt megteszem, új viszony-ba kerülök Teremtőmmel, és útmutatást kapok eljövendő

ii


ii

ii

bill története 13

életemre, ami megoldást jelent minden problémámra. A dol-gok új rendjének megteremtéséhez és megőrzéséhez a fő kö-vetelmény az Isten erejébe vetett hit, elegendő hajlandóság-gal, őszinteséggel és alázattal párosulva.

Mindez egyszerű, de nem könnyű, meg kellett fizetni azárát. Föl kellett számolni az énközpontúságot. Mindent fölkellett ajánlanom a Világosság Atyjának, aki mindannyiunkfelett uralkodik.

Forradalmi és drasztikus javaslatok voltak ezek, de ab-ban a pillanatban, amint maradéktalanul elfogadtam őket,a hatás felvillanyozott. A győzelem érzése töltött el, vala-mint olyan békesség és derű, amilyet azelőtt sohasem is-mertem. A legteljesebb bizalom élt bennem. Úgy éreztem,hogy valaki fölemelt, és mintha a hegyek erős, tiszta szelesöpört volna át meg át rajtam. Isten a legtöbb emberhezfokozatosan érkezik, de a rám gyakorolt hatása villámgyorsés mélyreható volt.

Pánik vett rajtam erőt. Meglátogattam az orvos bará-tomat, hogy megkérdezzem tőle, nem őrültem-e meg. Ér-deklődve hallgatta elbeszélésemet.

Végül megcsóválta a fejét, és így szólt:– Valami történt magával, amit nem értek. De jól te-

szi, ha ebbe belekapaszkodik. Annál csak jobb lehet, mintami idáig volt. – Ez a derék orvos most már sokakkal ta-lálkozhat, akiknek ilyen élményei vannak. És tudja, ezek azélmények valódiak.

Míg a kórházban feküdtem, az a gondolatom támadt,hogy ezer és ezer reménytelen állapotban levő alkoholistavan még, aki örülne, ha megkapná azt, ami nekem csakúgy megadatott. Talán segíthetnék néhányukon, azután őktovábbadnák azt másoknak.

Barátom hangsúlyozta, hogy ezeket az elveket feltétlenülalkalmaznom kell életem minden megnyilvánulásában. Min-denképpen elengedhetetlen az, hogy én is foglalkozzam má-sokkal, úgy, ahogy ő tette velem. „A hit tettek nélkül ha-lott.” – idézte Szent Jakab tanításából. Milyen megdöbbentő-en igaz ez az alkoholistára! Mert ha az alkoholista másokért

ii


ii

ii


végzett önfeláldozó munkával nem tökéletesíti és nem mé-lyíti el spirituális életét, akkor nem lesz képes túlélni a rámég biztosan váró megpróbáltatásokat és mélypontokat. Hanem dolgozik ezen, biztosan újra inni kezd, és ha iszik, egé-szen biztosan meghal. És akkor aztán ténylegesen meghalbenne a hit. Mindez ránk is igaz.

Feleségemmel együtt nagy lelkesedéssel fogadtam a gon-dolatot, hogy segítsek más alkoholistáknak problémáik meg-oldásában. Szerencsésen alakult így, mert régi üzlettársaimmásfél évig kételkedtek bennem, s ez alatt az idő alatt kevésmunkát találtam. Nem éreztem magam valami jól akkori-ban, és újra meg újra elfogott az önsajnálat és a neheztelés.Ez néha közel sodort ahhoz, hogy újra igyak, de hamarosanrájöttem, hogy ha minden más megoldás csődöt mond is,egy másik alkoholistával való munka megmenti a napomat.Sokszor mentem kétségbeesve régi kórházamba. De csodá-latosan fölemelő érzés volt, és helyre tett, ha ott beszéltemvalakivel. Ez jó életstratégia akkor, amikor rosszul menneka dolgok.

Ettől kezdve sok tartós barátságra tettünk szert, és egyolyan közösség jött létre, amelyhez tartozni csodálatos ér-zés. Valóban örömet találunk az életben, még a gondok ésnehézségek közepette is. Családok százait láttam olyan útratérni, amely valóban vezet valahová. Láttam, hogyan rende-ződnek a legképtelenebb családi bonyodalmak, hogyan szű-nik meg az ellenségeskedés és a keserűség. Láttam embe-reket kĳönni az elmegyógyintézetből, hogy újra elfoglaljákigazi helyüket családjuk és környezetük életében. Az üzlet-emberek és szakemberek visszanyerték tekintélyüket. Aligakadt olyan baj és nyomorúság, amit ne sikerült volna legyőz-nünk. Az egyik nyugati városban és környékén ezer tagunkvan, plusz a családjaik. Gyakran találkozunk, így az újonnanérkezők megtalálhatják azt a közösséget, amire vágynak.Ezeken a kötetlen összejöveteleken gyakran 50–200 embervesz részt. Létszámban és erőben egyre gyarapodunk.*

*2007-ben több mint 114 000 A.A.-csoport működött.

ii


ii

ii

bill története 15

Egy alkoholista pohárral a kezében nem valami lenyű-göző látvány. A velük vívott küzdelmünk hol vesződséges,hol komikus, hol pedig tragikus. Egy szegény fickó ottho-nomban követett el öngyilkosságot. Nem tudta vagy nemakarta megérteni életformánkat.

De rengeteg vidámság is van mindebben. Azt hiszem,egyesek ugyancsak meglepődnének, ha látnák, mennyire evi-lágra valók és életvidámak vagyunk. Mégis a felszín alatthalálosan komoly dologról van szó. A hitnek napi huszon-négy órán keresztül kell működnie bennünk és közöttünk,különben végünk van.

A legtöbben úgy érezzük, nem kell már tovább keres-nünk az utópiát. Velünk van, itt és most. Barátom kony-hánkban előadott egyszerű beszéde minden nap folytatódik,egyre szélesebb körben, békét hozva a földre és jó akaratotaz embereknek.

Bill, az A.A. társalapítója1971. január 24-én hunyt el.

ii


ii

ii

ii


ii

ii

2. fejezet

VAN MEGOLDÁS

Mi az Anonim Alkoholisták Közösségében férfiak és nőkezreit ismerjük, akik egykor ugyanolyan reménytelen álla-potban voltak, mint Bill. Majdnem mindegyikük felépült.Megoldották az ivás problémáját.

Átlag amerikaiak vagyunk. Az ország minden részét éssok foglalkozási ágát képviseljük, sokféle politikai, gazdasá-gi, társadalmi és vallási háttérrel. Olyan emberek vagyunk,akiknek rendes körülmények között nem lenne kapcsolatukegymással. Mégis olyan csodálatos barátság, szívélyességés megértés uralkodik közöttünk, ami szinte leírhatatlan.Olyanok vagyunk, mint egy nagy hajó utasai a hajótörésbőlvaló megmenekülés utáni pillanatban, amikor a bajtársias-ság, vidámság és a demokrácia hatja át a hajót a harmadikosztálytól a kapitányi állásig. Eltérően attól, amit a hajóutasai éreznek, a mi örömünk, hogy megmenekültünk a ka-tasztrófától, nem múlik, amikor útjaink elválnak. A közösveszély átélése csak az egyik eleme annak az erős kapocs-nak, amely összeköt bennünket. Önmagában ez azonban so-ha nem tartott volna úgy össze minket, mint ahogy mostösszetartozunk.

Mindannyiunk számára óriási dolog az, hogy közös meg-oldást találtunk. Teljes az egyetértés közöttünk abban, hogyvan egy kiút, és ebben összeköt minket a testvéri és össze-hangolt cselekvés. Ezt a nagyszerű hírt tárja könyvünk azalkoholizmusban szenvedők elé.

ii


ii

ii


Egy ilyen betegség – mert eljutottunk arra a meggyő-ződésre, hogy az alkoholizmus betegség – olyan módon be-folyásolja a környezetünket, mint egyetlen más emberi kórsem. Ha valakinek rákja van, akkor mindenki sajnálja, desenki sem haragszik rá, vagy senki sem érzi magát megbánt-va. Nem így áll a dolog az alkoholbetegséggel, mert ez min-dent tönkretesz, amiért élni érdemes. Rátelepszik minden-kire, akinek kapcsolata van a szenvedővel. Meg nem értést,dühödt neheztelést, anyagi bizonytalanságot, kiábrándultbarátokat és munkaadókat, megnyomorított életű, ártatlangyermekeket, bánatos feleségeket és szülőket hoz magával,és még folytathatnánk a listát.

Reméljük, e könyv útmutatást és vigaszt nyújt mind-azoknak, akik érintettek vagy érintettek lehetnek. Sokanvannak.

Azok a jól képzett pszichiáterek, akik velünk foglalkoz-tak, úgy találták, hogy néha képtelenség egy alkoholistátrávenni arra, hogy tartózkodás nélkül beszéljen önmagáról.Furcsa, de feleségek, szülők és bizalmas barátok rendszerintmég megközelíthetetlenebbeknek találnak minket, mint azorvos és a pszichiáter.

Viszont az olyan ember, akinek a múltban magának isproblémája volt az ivással, és rátalált erre a megoldásra,és jó önismerettel rendelkezik, általában néhány óra alattmeg tudja nyerni egy másik alkoholista teljes bizalmát. Amígez a közös hullámhossz nem alakul ki, csak nagyon-nagyonkeveset vagy semmit sem lehet elérni.

A leghatékonyabbnak az bizonyult, ha olyan ember lépkapcsolatba az alkoholistával, akinek ugyanilyen nehézségeivoltak. Nyilvánvalóan tudja, miről beszél, egész viselkedé-se kiáltó bizonyítéka annak, hogy birtokában van a valódimegoldásnak, nincs meg benne a „szentebb vagyok nálad”hozzáállás, csupán az őszinte segítőkészség. Mindezt ellen-szolgáltatás nélkül teszi, és nincs vita, mások tetszésének akeresése, és nem kell elviselni a kioktatást. Ha így közeled-nek hozzá, a legtöbb ember feltápászkodik, és újra járni kezd.

ii


ii

ii

van megoldás 19

Egyikünk sem végzi főfoglalkozásként ezt a munkát, ésnem is hisszük, hogy ez növelné hatékonyságát. Úgy érez-zük, hogy az italozás abbahagyása csak a kezdet. Sokkalfontosabb feladat vár ránk: az, hogy új elveink szerint éljünkotthon, a munkahelyünkön és az emberi kapcsolatainkban.Szabadidőnk jelentős részét mindnyájan olyan tevékenysé-gekkel töltjük, mint amilyenekről a későbbiekben lesz szó.Csak kevesen vannak abban a szerencsés helyzetben, hogyszinte minden idejüket ennek a munkának szentelhetik.

Ha ezen az úton maradunk, biztosra vehetjük, hogy sokjó származik belőle, de ez még csak a jéghegy csúcsa. Mi,akik nagyvárosokban élünk, folyamatosan szembesülünk az-zal, hogy mindennap százával tűnnek el emberek a süllyesz-tőben. Sokan felépülhetnének, ha nekik is megadattak vol-na azok a lehetőségek, amelyek nekünk. Hogyan adjuk háttovább azt, amit oly készségesen nyújtottak nekünk?

Úgy határoztunk, hogy kiadunk egy könyvet névtelenül,amelyben kifejtjük a problémát úgy, ahogyan mi látjuk,azért, hogy közös tapasztalatainkat és ismereteinket átad-juk. Ez használható programot adhat mindenki kezébe, aki-nek problémája van az ivással.

Természetesen szükség lesz arra is, hogy orvosi, pszichi-átriai, társadalmi és vallási kérdéseket is érintsünk. Tudatá-ban vagyunk annak, hogy ezek a kérdések már természetük-nél fogva is viták tárgyát képezik. Semmi sem okozna ne-künk nagyobb örömet, mint olyan könyvet írni, amely nemad alapot vitára. Mindent megteszünk, ami tőlünk telik,hogy ezt elérjük. Sokan úgy érezzük, hogy a többi emberhibáinak és szempontjainak messzemenő tolerálása, állás-pontjának tiszteletben tartása az a magatartás, amely hasz-nossá tesz bennünket mások számára. Nekünk, akiknek va-laha problémánk volt az ivással, az életünk múlik azon, hogyfolyamatosan törődjünk másokkal, és segítségükre legyünk.

Bizonyára már önben is fölmerült a kérdés, miért let-tünk olyan betegek az ivástól. Valószínűleg arra is kíváncsi,hogy szakértők véleménye ellenére hogyan és miért sikerült

ii


ii

ii


felépülnünk e testileg-lelkileg reménytelen állapotból. Ha önalkoholista, és fel akar hagyni az ivással, akkor bizonyáraföltette már a kérdést: Mit kell tennem?

E könyv célja pontosan az, hogy ezekre a kérdésekre vá-laszt adjon. Elmondjuk, mi mit tettünk. Mielőtt rátérnénkennek részletes kifejtésére, talán nem árt, ha összefoglalunknéhány dolgot úgy, ahogyan mi látjuk.

Hányszor hallottuk már:– Én iszom, ha akarok, vagy nem iszom, ha nem akarok.

Ő miért nem képes ugyanezt megtenni?– Ha nem tudsz szalonképes módon inni, akkor ne igyál!– Ez a pasas nem bír az itallal.– Miért nem próbálkozol sörrel vagy borral?– Kerüld a töményet!– Biztosan nincs akaratereje. Abba tudná hagyni, ha

akarná.– Olyan aranyos ez a lány, azt hiszem, az ő kedvéért

abba kéne hagynia.– Az orvos megmondta neki, hogy belehal, ha még egy-

szer az italhoz nyúl, de megint beszívott.Ilyenek a közszájon forgó és gyakran hallható megjegy-

zések az alkoholistákról. Mögöttük pedig tudatlanság és fél-reértés rejtőzik. Nyilvánvaló, hogy ezek olyan emberekrőlszólnak, akikre teljesen másképp hat az alkohol, mint ránk.

A mértékletes ivók könnyen fölhagynak az ivással, akárteljesen is, ha alapos okuk van rá. Meg tudják tenni, hogyisznak vagy nem isznak.

Ott van aztán a nagyivó. Rászokhat annyira, hogy tes-tileg, szellemileg egyaránt fokozatosan tönkremegy. Talánévekkel sietteti halálát. Ha közbejön valami nyomós ok –betegség, szerelem, környezetváltozás vagy orvosi figyelmez-tetés –, akkor mérsékelni tudja vagy abba is hagyja az ivást,bár ez nem megy mindig egyszerűen és nehézségek nélkül,sőt talán még orvosi felügyeletre is szüksége lehet.

Mi a helyzet viszont a valódi alkoholistával? Talán ő ismértékletes ivóként kezdi. Lehet, hogy rendszeresen italozó

ii


ii

ii

van megoldás 21

nagyivó lesz belőle, lehet, hogy nem, de italozó pályafutá-sának egy pontján, ha egyszer nekilát inni, teljesen elveszítiuralmát az ital fölött.

Ő az az ember, akinek a viselkedése érthetetlen, külö-nösen a mértéktartásra való képtelenségét illetően. Amikoriszik, abszurd, hihetetlen és tragikus dolgokat művel. Igazidr. Jekyll és Mr. Hyde.* Ritkán fordul elő, hogy csak enyhéncsíp be. Többnyire eszelős részegre issza magát. Ha iszik,nem is hasonlít saját magára. A világ legrendesebb emberelehet, de igyon csak egy napig, máris legtöbbször vissza-taszítóan, sőt veszélyesen antiszociálissá válik. Rendkívülitehetsége van ahhoz, hogy a legrosszabbkor rúgjon be, külö-nösen akkor, amikor valamilyen fontos döntés vagy elintéz-nivaló vár rá. Gyakran tökéletesen normális és kiegyensúlyo-zott mindenben – az ivást kivéve. Ebben viszont hihetetle-nül csalárd és önző. Gyakran különleges képességekkel, kép-zettséggel vagy tehetséggel rendelkezik, és fényes karrier várrá. Ezeket az adottságait arra használja, hogy nagy remé-nyeket ébresszen a családjában és önmagában, hogy aztánegy esztelen ivássorozattal földig romboljon mindent. Ő az,aki olyan részegen fekszik le, hogy huszonnégy óra alvásralenne szüksége. De másnap már kora reggel őrülten keresiazt az üveget, amit előző este dugott el valahova. Ha megen-gedheti magának, akár az egész házat teledugdossa üvegek-kel, hogy biztos legyen benne, senki sem fogja az egész kész-letét elvenni tőle, és a szemétbe hajítani. Ahogy a helyzetsúlyosbodik, kezdi erős nyugtatókkal kombinálni az italt,hogy lecsillapodjék, és el tudjon menni munkába. Aztán el-jön a nap, amikor egész egyszerűen erre sem képes, és újratökrészeg lesz. Lehet, hogy elmegy az orvoshoz, aki morfintvagy valami nyugtatót ad neki, hogy lassan le tudjon állni.Aztán pedig kórházak és szanatóriumok lakója lesz.

*R. L. Stevenson regényhőse, kettős (jó és rossz) tulajdonságokatmegszemélyesítő alakja.

ii


ii

ii


Ez egyáltalán nem a teljes kép az igazi alkoholistáról,mert mindannyiunk viselkedése más és más. De a leírásalapján nagyjából felismerhető a valódi alkoholista.

Miért viselkedik így? Ha már százszor tapasztalta, hogyegy pohár újabb bukást jelent, az összes velejáró szenvedés-sel és megaláztatással együtt, akkor miért hajtja föl újra azelső poharat? Miért nem tudja megállni, hogy ne igyék?Mivé lett a józan ész és akaraterő, amelyek más dolgokkalkapcsolatban még néha működnek?

Talán sohasem sikerül kimerítő választ adni ezekre akérdésekre. Hogy az alkoholista miért reagál másképpen,mint a normális ember, arra vonatkozóan nagyon eltérőeka vélemények. Nem tudjuk, miért van az, hogy ha egy bi-zonyos pontot elér, akkor már nem lehet sokat tenni érte.Nem tudjuk megfejteni a talányt.

Azt viszont tudjuk, hogy ha az alkoholista tartózkodikaz ivástól – amit hónapokig vagy évekig is megtehet –, ak-kor reakciói nagyrészt olyanok, mint más emberé. Ugyanígybiztosra vehetjük, hogy ha egyszer bármilyen kevés alkoholtis fogyaszt, akkor mind testében, mind lelkében történikvalami, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi számára, hogyabbahagyja az ivást. Bármelyik alkoholista tapasztalata bő-séges bizonyítékkal szolgálhat erre.

Mindezek elméleti és semmitmondó észrevételek marad-nak mindaddig, míg barátunk nem nyúl az első pohár után,ami a szörnyű folyamatot elindítja. Ezért az alkoholista főproblémája inkább a gondolkodásában, mint a szervezeté-ben rejlik. Ha valaki megkérdezi, miért kezdett bele a leg-utóbbi ivászatba, valószínűleg száz kifogást is talál. A men-tegetőzések néha valamelyest elfogadhatók, de mindig ér-telmetlenek, ha a pusztító következményeket nézzük. Úgyhangzanak, mint annak az embernek az okoskodása, akikalapáccsal veri a fejét, hogy ne érezze a fejfájást. Ha amagyarázkodás megtévesztő voltára felhívjuk a figyelmét,vagy tréfának veszi az egészet, vagy pedig ingerültté válik,és nem lesz hajlandó beszélni.

ii


ii

ii

van megoldás 23

Nagy néha talán megmondja az igazat. És az igazság– bármilyen furcsának tűnik is – általában az, hogy em-berünknek sincs jobb elképzelése arról, hogy miért nyúl azelső pohárhoz, mint nekünk. Néhány alkoholista ideig-óráigmaga is elégedett a mentségeivel. De lelkük mélyén való-jában fogalmuk sincsen, miért teszik. Ha egyszer a beteg-ség elhatalmasodik, az egész egy rejtélynek tűnik számuk-ra. Rögeszméjük persze az, hogy valahogy, valamikor majdmegnyerik a játszmát. Pedig általában gyanítják, hogy mára padlón vannak, és a rászámolás következik.

Kevesen fogják fel, mennyire igaz ez. Családjuk és bará-taik gyanítják, hogy az ilyen ivó nem normális, de mindenkireménykedve várja azt a szép napot, amikor a beteg magá-hoz tér letargiájából, és végre megmutatja akaraterejét.

A tragikus igazság viszont az, hogy ha egyszer valakivalóban alkoholista, akkor ez a nap talán sohasem virradföl. Az ilyen embernek nincs már uralma a dolgok felett. Azivás egy bizonyos pontján minden alkoholista olyan állapot-ba kerül, amikor az ivás abbahagyására irányuló legerősebbvágy sem ér egy fabatkát sem. Ez a tragikus helyzet pedigmár azelőtt bekövetkezik, mielőtt még bárki is sejtené.

Tény az, hogy a legtöbb alkoholista, még nem tisztázottokokból, elveszíti döntési képességét az ivással kapcsolatban.Az úgynevezett akaraterőnk gyakorlatilag megszűnik létezni.Néha már képtelenek vagyunk élénken felidézni a fájdalmasmegaláztatásokat, melyekben akár egy héttel vagy egy hó-nappal korábban részünk volt. Védtelenek vagyunk az elsőpohárral szemben.

A szinte bizonyosra vehető következmények, amelyekmár egyetlen pohár sör elfogyasztása után is fellépnek, nemjutnak eszünkbe, hogy visszariasszanak minket. Ha meg isjelennek ezek a gondolatok, akkor homályosak, és rögtön ki-szorítja őket az elcsépelt mentőötlet, hogy ezúttal tudunkmajd úgy viselkedni, mint mások. Itt teljesen csődöt mondaz a fajta védelmi mechanizmus, amely visszatartja az em-bert attól, hogy hozzányúljon a forró kályhához.

ii


ii

ii


Lehet, hogy az alkoholista ilyenkor lazán ezt mondjamagának: – Ezúttal nem fog megégetni, nézd csak!

Az is lehet, hogy egyáltalán nem gondolkodik. Hány-szor kezdtünk el könnyelműen inni, és a harmadik vagy anegyedik pohár után már vertük a pultot, és azt mond-tuk magunknak: – Az Isten szerelmére, hogy a csudábankezdtem el megint? – De csak azért, hogy később ezt a gon-dolatot kiszorítsa valamelyik másik: – Na, leállok a hatodikpohárnál. – Vagy: – Különben is, mit számít?

Ha ez a gondolkodásmód meggyökerezik egy alkoholiz-musra hajlamos személyben, akkor ő valószínűleg már túlvan az emberi segítség lehetőségének határán. Ha be nemzárják, akár meg is halhat, vagy elmebeteggé válhat. A tör-ténelem során alkoholisták sokasága bizonyítja ezeknek arettenetes tényeknek a valóságát. Csak az Isten kegyelmé-nek köszönhető, hogy nem volt belőlük több. Oly sokanakarják abbahagyni, de nem tudják.

Van megoldás. Tulajdonképpen szinte egyikünk sem él-vezte az önvizsgálatot, büszkeségünk megtépázását és hiá-nyosságaink bevallását, amely az egész folyamat sikerénekzáloga. Láttuk viszont, hogy másoknál valóban működik,és kezdtük hinni, hogy az életünk úgy, ahogy eddig éltük,reménytelen és hiábavaló volt. Amikor aztán megismertünkolyanokat, akiknek a problémája már megoldódott, akkornem maradt más hátra, mint átvenni azt az egyszerű spi-rituális eszköztárat, amely ott volt az orrunk előtt. Szintea mennyországot találtuk meg, és a létezésnek olyan ne-gyedik dimenziójába jutottunk, amelyről még csak nem isálmodtunk.

A valóság pedig az – és nem kevesebb! –, hogy ne-künk mély és nagy hatású spirituális élményben volt ré-szünk, ami forradalmi módon megváltoztatta egész hozzá-állásunkat az élethez, embertársainkhoz és Isten világához.Életünk központi ténye ma az abszolút bizonyosság, hogyTeremtőnk csodálatos módon beköltözött szívünkbe és éle-tünkbe. Olyan dolgokat kezdett megvalósítani számunkra,amilyeneket magunktól soha el nem érhettünk volna.

ii


ii

ii

van megoldás 25

Ha ön ugyanolyan súlyos alkoholista, mint mi voltunk,akkor úgy hisszük, az ön számára sincs félmegoldás. Mi márolyan helyzetben voltunk, hogy életünk lehetetlenné vált, ésha egyszer már átléptük azt a határt, ahonnan emberi se-gítséggel nincs visszatérés, akkor csak két választásunk ma-radt: vagy haladunk tovább a tragikus vég felé, minél job-ban kiszorítva tudatunkból helyzetünk elviselhetetlenségét,vagy elfogadjuk a spirituális segítséget. Az utóbbit tettük,mert őszintén ezt akartuk, és hajlandók voltunk érte erőfe-szítéseket tenni.

Volt egy amerikai üzletember, aki rátermett volt, jó eszűés nemes jellemű. Éveken át hányódott kórházról kórházra.Fölkereste Amerika legismertebb pszichiátereit. Később át-ment Európába, hogy a híres orvos pszichiáter, dr. Junggondjaira bízza magát, aki megkezdte vele a terápiát. Báraddigi tapasztalatai szkeptikussá tették, mégis szokatlan bi-zodalommal csinálta végig a kezelést. Fizikai és mentálisállapota szokatlanul jó volt. Mindenekfölött pedig azt hit-te, hogy olyan mélyreható ismereteket szerzett tudata belsőműködéséről és rejtett mozgatórugóiról, hogy elképzelhetet-len a visszaesés. Mégis rövidesen ismét berúgott. Ami mégérthetetlenebb, ő maga sem tudott kielégítő magyarázatotadni bukására.

Visszatért orvosához, akit nagyra becsült, és egyenesenmegkérdezte, miért nem tud kigyógyulni. Mindenekelőtt ön-kontrollját szerette volna visszanyerni. Egyéb problémákkalkapcsolatban elég értelmesnek és kiegyensúlyozottnak tűnt.Mégsem volt semmiféle önuralma az alkohollal kapcsolat-ban. Miért?

Könyörgött a doktornak, hogy mondja meg a teljes igaz-ságot, és az meg is tette. Ő, a doktor véleménye szerint tel-jességgel reménytelen eset, olyan ember, aki sose szerezhetivissza társadalmi pozícióját, és akinek be kellene záratniamagát vagy testőrt fogadnia, ha sokáig akar élni. Ez volt ahíres orvos véleménye.

ii


ii

ii


Ám ez az ember még mindig él, és szabad ember. Nincsszüksége testőrre, és bezárva sincs. Veszélytelenül mehet,ahová csak akar, úgy, mint bárki más, feltéve, hogy hajlandóegy bizonyos egyszerű magatartást követni.

Néhány alkoholista olvasónk azt gondolhatja, hogy nincsszüksége spirituális segítségre. Idézzük fel a barátunk és azorvos beszélgetésének hátralevő részét:

– Az ön gondolkodása egy idült alkoholistáé – mondta adoktor. – Még senkivel sem találkoztam, aki felépült volna,ha az elmeállapota olyan volt, mint az öné. – Barátunk úgyérezte, mintha a pokol kapui nagy robajjal csukódtak volnabe mögötte.

– Nincsenek kivételek? – kérdezte.– De vannak – mondta az orvos. – Az olyan esetek alól,

mint a magáé, már régóta léteznek kivételek. Időnként, bárritkán, alkoholisták tapasztaltak valamit, amit létfontossá-gú spirituális élménynek hívnak. Szerintem ezek csodávalhatáros esetek. Úgy látszik, nagy erejű érzelmi eltolódások-ról és átrendeződésekről van szó. Eszmék, érzelmek és ma-gatartásmódok, melyek egykor életük irányítói voltak, hir-telen félretolódnak, hogy teljesen új fogalmak és motivációkvegyék át az uralmat fölöttük. Ami azt illeti, megpróbáltamelőidézni magában néhány ilyen emocionális átrendeződést.Az általam alkalmazott módszer sokaknál sikeres, de olyansúlyos alkoholistáknál, mint maga, még sohasem értem eleredményt.

Mindezek hallatán barátunk némiképpen megnyugodott,mert arra gondolt, végül is ő egy rendesen templomba járóember. Ezt a reményét azonban szertefoszlatta az orvos, akiazt mondta neki, hogy bár vallási meggyőződései erősek, aző esetében nem ütik meg a szükséges intenzív spirituálisélmény mértékét.

Barátunk kiúttalan helyzetben találta magát, amikorolyan rendkívüli élményben volt része, amely – mint máremlítettük – szabad emberré tette őt.

ii


ii

ii

van megoldás 27

Mi is ugyanezt a menekvést kerestük, a fuldokló teljeskétségbeesésével. Ami eleinte csupán törékeny szalmaszál-nak tűnt, az később Isten szerető és erős kezének bizonyult.Új életet kaptunk, vagy ha úgy tetszik, „életprogramot”,amely valóban működik.

William James, az Egyesült Államok kiváló pszichológu-sa, a Varieties of Religious Experience* című könyvében sokolyan utat ismertet, amelyen az emberek rátaláltak Istenre.Senkit sem akarunk meggyőzni arról, hogy csupán egyet-len út van a hit elnyerésére. Ha annak, amit megismertünk,éreztünk és láttunk, van valami jelentősége, akkor az az, hogymindannyian – fajra, vallásra vagy bőrszínre való tekintetnélkül – annak az élő Teremtőnek a gyermekei vagyunk,akivel egyszerű és könnyen érthető módon kapcsolatot ala-kíthatunk ki, mihelyt hajlandók és elég őszinték vagyunkahhoz, hogy megpróbáljuk. Azok, akik valamilyen felekezet-hez tartoznak, semmi olyasmit nem találnak itt, ami meg-zavarná hitüket vagy szertartásaikat. Ilyen dolgokban nincsköztünk súrlódás.

Úgy gondoljuk, nem ránk tartozik, hogy egyénenkéntmilyen vallást követnek tagjaink. Ennek teljességgel ma-gánügynek kell lennie, amit mindenki maga dönt el múlt-beli kötődései vagy jelenlegi választása alapján. Nem mind-egyikünk kapcsolódik valamelyik egyházhoz, de többségünktartozik valahova.

A következő fejezetben az alkoholizmus felfogásunk sze-rinti magyarázata található, utána pedig egy fejezet, amelyaz agnosztikusoknak szól. Sokan, akik egykor az utóbbi cso-portba tartoztak, most közöttünk vannak. Meglepő, hogy azilyen meggyőződés a spirituális élményt nem akadályozzakomolyan.

Ezt követően egyértelmű útmutatást adunk annak alap-ján, ahogy mi felépültünk, majd negyvenkét egyéni élménytírunk le.

*Különféle vallásos élmények

ii


ii

ii


Az egyéni történetekben mindenki a saját szavaival ésa saját szempontjából mondja el, hogyan teremtette megIstennel való viszonyát. Ezek a történetek Közösségünk pon-tos keresztmetszetét adják, és világos képet nyújtanak arrólis, valójában mi történt társaink életében.

Reméljük, senki sem fogja ezeket az önfeltáró beszámo-lókat taszítónak találni. Reméljük, hogy sok bajban levő,kétségbeesett alkoholista férfi és nő olvassa majd ezeket asorokat, és hisszük, hogy csak önmagunk és problémáinkteljes feltárása eredményezheti az azonosulást: Igen, én isközéjük tartozom, biztos, hogy nekem is ez a bajom.*

*Ez a kiadás a Nagykönyv személyes történetek nélküli változata,az utalások az első kiadás történeteire vonatkoznak.

ii


ii

ii

3. fejezet

MÉG NÉHÁNY SZÓAZ ALKOHOLIZMUSRÓL

Legtöbben vonakodtunk elismerni, hogy valóban alko-holisták vagyunk. Senki sem szereti azt hinni, hogy testi-leg és szellemileg különbözik embertársaitól. Így aztán nemmeglepő, hogy italozási pályafutásunk tele van számtalanhiábavaló erőfeszítéssel, hogy bebizonyítsuk, mi is tudunkúgy inni, mint mások. Minden abnormális ivónak rögeszmé-je az, hogy egyszer valahogy majd ő is korlátok közé tudjaszorítani és élvezni fogja az ivást. Elképesztő, milyen ma-kacs ez az ábránd. Sokan az elmebaj vagy a halál küszöbéigkergetik.

Megtanultuk, hogy lelkünk legmélyén kell teljességgelbeismernünk, hogy alkoholisták vagyunk. Ez az első lépésa felépülés felé. El kell vetni azt a tévhitet, hogy olyanokvagyunk, vagy valaha olyanok lehetünk, mint mások.

Mi, alkoholisták, olyan férfiak és nők vagyunk, akik el-vesztették képességüket a mértékletes ivásra. Tudjuk, hogyegyetlen valódi alkoholista sem nyeri soha vissza ezt a képes-séget. Időnként mindannyian úgy érezzük, hogy már tudjukkontrollálni az ivásunkat, de ezeket a – rendszerint rövid –időszakokat elkerülhetetlenül még nagyobb féktelenség kö-veti, amely aztán felfoghatatlan csüggedéshez vezet. Szilárdmeggyőződésünk, hogy az olyan alkoholisták, mint mi, egy-re súlyosbodó betegségben szenvednek. Az idő előrehalad-tával állapotunk csak rosszabb lesz, jobb soha.

ii


ii

ii


Olyan emberhez hasonlítunk, aki elvesztette a lábát –az már soha nem fog kinőni. Így aztán nincs is olyan ke-zelés, amely a magunkfajta alkoholistát más emberekhezhasonlóvá tehetné. Kipróbáltunk már minden elképzelhetőgyógymódot. Néhány esetben rövid ideig tartó jobbulást ér-tünk el, de ezt mindig még súlyosabb visszaesés követte. Azalkoholizmusban jártas orvosok egyetértenek abban, hogyaz alkoholistát nem lehet normális ivóvá átformálni. A tu-domány egyszer talán eléri ezt, de ma még nem tart ott.

Mindennek ellenére sok tényleges alkoholista nem haj-landó elhinni, hogy ő is ebbe a kategóriába tartozik. Azönáltatás és a kísérletezés minden fajtáját bevetik, hogybebizonyítsák, ők kivételek a szabály alól, nem alkoholis-ták. Kalapot emelnénk az előtt, aki korábban képtelen voltitalozását fékezni, és egyszer csak civilizált ivóvá vált. A jóég tudja, hányszor és milyen elszántan próbáltunk mi is úgyinni, mint mások!

Íme néhány módszer, amellyel próbálkoztunk: csak sörtinni, korlátozni a mennyiséget, sosem inni egyedül, soha reg-gel, csak otthon inni, nem tartani otthon alkoholt, soseminni munkaidőben, csak vendégségben inni, whiskyről ko-nyakra váltani, csak bort inni, megígérni, hogy felmondunk,ha berúgunk a munkahelyen, elutazni valahová, sehová semutazni, fogadalmat tenni (hol ünnepélyes esküvel, hol anél-kül), hogy soha többé nem iszunk, többet tornázni, épületeskönyveket olvasni, gyógyüdülésre vagy szanatóriumba men-ni, önként bevonulni egy elmeosztályra – a végtelenségigfolytathatnánk a listát.

Nem szívesen nevezünk senkit sem alkoholistának, de öngyorsan diagnosztizálhatja önmagát. Ugorjon át a legköze-lebbi ivóba, és próbáljon meg kontrolláltan inni. Próbáljonmeg inni, aztán hirtelen abbahagyni. Próbálja ezt meg több-ször is. Hamar kiderül az igazság, ha igazán őszinte önma-gához. Megér egy alapos berúgást, hogy az ember tisztábajöjjön a saját állapotával.

ii


ii

ii

még néhány szó az alkoholizmusról 31

Bár nem lehet bebizonyítani, mégis úgy hisszük, alko-holista pályafutásunk korai stádiumában legtöbben fel tud-tunk volna hagyni az ivással. A baj azonban az, hogy ke-vés alkoholistában van meg a vágy arra, hogy abbahagyja,amikor még nem késő. Hallottunk néhány esetről, amikoraz alkoholizmus egyértelmű jeleit mutató emberek hosszúidőre képesek voltak abbahagyni az ivást, mert hatalmaserejű vágy hajtotta őket. Lássunk egy ilyen esetet.

Egy harmincéves ember rendszeresen leitta magát. A ti-vornyákat követő reggeleken rendkívül feszült volt, és újabbivással nyugtatta magát. Nagyra törő üzleti ambíciói voltak,de belátta, hogy semmit sem fog elérni, ha iszik. Ha egy-szer elkezdett inni, elveszítette a kontrollt. Elhatározta te-hát, hogy amíg nem lesz sikeres üzletember, majd nyugdíj-ba nem megy, nem iszik egy kortyot sem. Kiváló egyéniségvolt, színjózan maradt huszonöt éven át, ötvenöt éves ko-rában sikeres és boldog üzleti karrier után ment nyugdíjba.Akkor abba a tévhitbe esett, amelybe gyakorlatilag mindenalkoholista, hogy a hosszú józanság és önfegyelem képessétette őt arra, hogy ugyanúgy igyék, mint mások. Előkerülthát a házipapucs és az üveg. Két hónap múlva tanácstala-nul és megalázottan a kórházban kötött ki. Próbálta mégegy darabig szabályozni az ivászatát, de közben néhányszorkórházba került. Azután összeszedve minden erejét, meg-próbált teljesen leállni, de rájött, hogy nem tud. Mindeneszköz, amit csak pénzért meg lehetett venni, rendelkezé-sére állt problémája megoldásához. Minden próbálkozásacsődöt mondott. Hiába volt életerős ember, amikor nyug-díjba ment, elhagyta magát, állapota rohamosan romlott,és négy év múlva meghalt.

Ez az eset nagyon tanulságos. Legtöbben azt hittük, hahosszabb ideig józanok maradunk, akkor már normálisantudunk inni. De itt van ez az ember, aki ötvenöt évesenott folytatta, ahol harmincévesen abbahagyta. Újra és újrabebizonyosodik az igazság: aki alkoholista, az örökké az is

ii


ii

ii


marad. Ha egy józan időszak után újra ivásra adjuk a fe-jünket, hamarosan ugyanoda jutunk, ahol azelőtt voltunk.Ha azt tervezzük, hogy abbahagyjuk az ivást, akkor nem le-het semmilyen kibúvónk, sem pedig titkos reményünk, hogyegy szép napon immunisak leszünk az alkohollal szemben.

Ennek az embernek az esete azt a tévhitet táplálja a fia-talokban, hogy saját akaraterejükre támaszkodva abba tud-ják hagyni az ivást, ahogy emberünk is tette. Kételkedünkabban, hogy ezt sokan meg tudnák tenni, mert egyikük semakar igazán leállni, és a már bekövetkezett sajátos mentálistorzulás miatt a siker szinte kizárt. Közülünk sokan, har-mincasok vagy annál fiatalabbak, csak néhány éven át ittak,de rájöttek, hogy ugyanolyan tehetetlenek, mint azok, akikhúsz éven keresztül ittak.

A súlyos megbetegedéshez nem szükséges, hogy valakisokáig igyék, vagy akkora mennyiséget, mint egyik-másiktársunk. Ez különösen igaz a nőkre. A potenciális alkoho-lista nők gyakran már néhány év alatt aktív alkoholistáváválnak, és odáig jutnak, ahonnan már nincs visszaút. Ésvannak, akik komolyan meg volnának sértve, ha alkoholis-tának neveznék őket, bár maguk is meg vannak döbbenveazon, hogy képtelenek leállni. Mi, akik jól ismerjük a tüne-teket, sok potenciális alkoholistát látunk a fiatalok között.De próbálná csak az ember ezt beláttatni velük!*

Ahogy visszatekintünk, látjuk, hogy évekkel ezelőtt át-léptük azt a határt, hogy saját akaraterőnkre támaszkodvaabba tudtuk volna hagyni az ivást. Ha valaki arra kíváncsi,belépett-e már ebbe a veszélyes szakaszba, akkor próbáljonmeg egyszerűen nem inni egy évig. Ha valódi alkoholista, ésmár előrehaladott stádiumban van, akkor a sikerre alig vanremény. Ivási pályafutásunk elején néha józanok maradtunkegy évig vagy még tovább is, de később ismét keményen

*Igaz volt ez a könyv első kiadásának idején, de 2004-ben egyUSA/Kanada felmérés azt mutatta, hogy a tagság körülbelül egyötö-de harminc év alatti volt.

ii


ii

ii


ittunk. Attól, hogy valaki képes huzamosabb ideig is neminni, még lehet potenciális alkoholista. Úgy gondoljuk, hogyazok közül, akikhez ez a könyv szól, kevesen tudnak abszti-nensek maradni akár csak egy esztendőre is. Néhányan máraznap berúgnak, amikor leteszik a nagyesküt, a legtöbbenpedig pár héten belül.

Azok számára, akik képtelenek mértékletesen inni, akérdés az, hogyan szokhatnának le teljesen. Természetesenfeltételezzük, hogy az olvasó abba akarja hagyni az ivást.Hogy ez lehetséges-e nem spirituális alapokra építve, az attólfügg, mennyire veszítette el az uralmát az ital fölött. Sokanazt hittük, hogy erős jellemek vagyunk. Óriási késztetéstéreztünk, hogy végleg abbahagyjuk az ivást, de a dolog még-is lehetetlennek bizonyult. A legjobb tudomásunk szerintez az alkoholizmus rejtélye – a teljes képtelenség arra, hogyne igyunk, bármennyire szeretnénk is, vagy szükséges lenneabbahagyni.

Hogyan segítsünk olvasóinknak megnyugtató módon el-dönteni, hogy ők is közénk tartoznak-e vagy sem? Nagyonhasznos kísérlet lehet, ha egy időre szüneteltetjük az ivást,de úgy gondoljuk, hogy hatékonyabb segítséget is fel tu-dunk ajánlani az alkoholizmusban szenvedőknek, és talánaz egészségügyben dolgozóknak is. Ezért le fogunk írni né-hány, a visszaesés előtt jelentkező tünetet, mert nyilvánva-lóan ez a probléma kulcsa.

Miféle gondolatok irányítják az alkoholistát, aki időrőlidőre kétségbeesetten kísérletezik az első pohár itallal? Bará-tai, akik a váláshoz vagy az anyagi csődhöz vezető részeges-kedésének szemtanúi voltak, csak ámulnak, amikor egyene-sen bemegy a kocsmába. Miért csinálja? Vajon mire gondol?

Első példánk egy fiatalember, nevezzük Jimnek. Bájosfelesége és családja volt. Jól menő autóügynökséget örökölt.Dicséretes tetteket hajtott végre a világháborúban. Jó üzlet-ember volt, mindenki kedvelte. Ideges alkatától eltekintveintelligens, látszólag normális ember volt. Harmincöt éveskoráig nem ivott. Néhány év leforgása alatt italozásai során

ii


ii

ii


olyan agresszívvá vált, hogy intézetbe kellett zárni. Amikorkijött az elmegyógyintézetből, fölvette velünk a kapcsolatot.

Elmondtuk neki, amit az alkoholizmusról tudunk, és alehetséges megoldást is. Belevágott. Visszaköltözött a csa-ládjához, és ügynök lett annál a cégnél, amelyet az ital mi-att korábban elveszített. Egy darabig minden jól ment, despirituális fejlődésével nem foglalkozott. Legnagyobb meg-döbbenésére gyors egymásutánban fél tucatszor is leitta ma-gát. Minden ilyen alkalommal foglalkoztunk vele, pontosanáttekintve, mi is történt. Súlyos állapotban levő, igazi alko-holistának vallotta magát. Tudta, hogy újra be kell vonul-nia az elmeosztályra, ha folytatja. Sőt elveszíti családját is,amelyhez pedig mély érzelmek fűzték.

És mégis újra berúgott. Megkértük, mondja el nekünk,hogyan is történt pontosan. Íme, a történet:

„Kedden reggel munkába indultam. Emlékszem, bosz-szantott, hogy ügynöknek kell lennem a vállalatnál, amely-nek egykor én voltam a tulajdonosa. Volt egy kis szóváltá-som a főnökkel, de nem volt komolyabb összetűzés köztünk.Aztán elhatároztam, hogy elmegyek vidékre az egyik vevő-höz. Útközben megéheztem, ezért megálltam egy út mentibisztrónál, ahol ital is kapható. Nem állt szándékombaninni. Csak egy szendvicset akartam bekapni. Az járt a fejem-ben, hogy talán találok vevőt egy kocsira, mert jól ismer-tem a helyet, hiszen évekig jártam oda. Sokszor ettem ottjózan hónapjaimban. Leültem hát egy asztalhoz, és rendel-tem egy szendvicset meg egy pohár tejet. Még mindig nemgondoltam az ivásra. Rendeltem még egy szendvicset, éselhatároztam, hogy iszom még egy pohár tejet.

Ekkor hirtelen az villant az eszembe, hogy ha beleöntenéka tejbe egy kupica whiskyt, az teli gyomorra nem ártana.Rendeltem egy whiskyt, és beleöntöttem a tejbe. Homályosanéreztem, hogy ez nem valami okos dolog, de felbátorított az,hogy teli gyomorra iszom a whiskyt. A kísérlet olyan jólsikerült, hogy rendeltem még egy whiskyt, és beleöntöttem

ii


ii

ii


egy újabb pohár tejbe. Úgy tűnt, nem árt meg, ezért aztánmegpróbálkoztam egy harmadikkal is.”

Így indult Jim újabb útja az elmegyógyintézetbe. Fenn-állt a börtönbe jutás, a munkahely és a család elvesztéséneka veszélye, hogy ne is említsük azt a rettenetes lelki és tes-ti szenvedést, amelyet az ivás mindig is okozott neki. Elégismerete volt önmagáról mint alkoholistáról. Az ivás ellenszóló összes érv mégis azonnal háttérbe szorult annak az os-toba ötletnek a kedvéért, hogy ihat whiskyt, csak éppen tejjelkell kevernie!

Bármi legyen is az őrültség pontos meghatározása, miezt annak nevezzük. Mi másnak nevezhetnénk az előrelátásiképesség ilyen elképesztő hiányát?

Az olvasó talán úgy véli, hogy ez egy szélsőséges eset.Számunkra viszont egyáltalán nem az, mivel az ilyen men-talitás mindannyiunkra jellemző volt. Néha talán hosszab-ban mérlegeltük a következményeket, mint Jim. Mindig ottvolt azonban az a különös mentális jelenség, hogy az ép gon-dolkodásunkkal párhuzamosan valamilyen esztelenül ostobakifogás is társult az első italhoz. A józan ész nem volt képesféken tartani bennünket. Az esztelen ötlet győzedelmeske-dett. Másnap pedig egészen komolyan és őszintén kérdeztükmagunktól, hogyan is történhetett ez meg velünk.

Bizonyos körülmények között szántszándékkal rúgtunkbe, amikor idegesség, bosszúság, gondok, depresszió, félté-kenység vagy valami hasonló miatt feljogosítva éreztük erremagunkat. De el kell ismernünk, hogy még ilyen indíttatásesetén is igencsak gyenge lábakon állt az ivászat igazolá-sa annak fényében, hogy mi történt utána minden esetben.Most már látjuk, hogy amikor nem csak úgy, hanem szán-dékosan kezdtünk el inni, tulajdonképpen nem gondoltukvégig komolyan a szörnyű következményeket.

Éppen olyan abszurd és megmagyarázhatatlan a visel-kedésünk az első pohár italt tekintve, mint azé az emberé,akinek például az a szenvedélye, hogy a tilosban megy át az

ii


ii

ii


úttesten. Neki az okoz kellemes borzongást, ha gyorsan ha-ladó járművek előtt ugrál. Minden jóindulatú figyelmezte-tés ellenére élvezi is a dolgot néhány évig. Ha csak eddigmegy el, egyszerűen bolondnak nézzük, akinek furcsa fogal-mai vannak a szórakozásról. Később aztán elpártol tőle aszerencse, és sorozatosan könnyebb sérüléseket szenved. Azember azt várná tőle, hogy abbahagyja a dolgot, ha normá-lis. Nemsokára újra elgázolják, s ezúttal csúnyán betöri afejét. A kórház elhagyása után egy villamosbalesetnél eltöria karját. Ekkor azt halljuk tőle, hogy örökre abbahagyja atilosban való rohangálást, de pár hét múlva mindkét lábáteltöri.

Ez a magatartás évekig folytatódik, állandó ígérgetések-kel párosulva, hogy óvatos lesz, ki sem megy az utcára. Vé-gül munkaképtelenné lesz, felesége megindítja a válópert, őpedig nevetségessé válik. Barátunk minden ismert módszertkipróbál, hogy kiverje a fejéből a tilosban való rohangálásgondolatát. Befekszik az elmeosztályra, abban reményked-ve, hogy ott majd összeszedi magát. De amikor kĳön, meg-próbál átszaladni egy tűzoltóautó előtt. És eltöri a gerincét.Ez az ember őrült, nem igaz?

Lehet, hogy túl nevetségesnek találja példánkat. De vajonvalóban az? Nekünk, akik már voltunk hasonló helyzetben,be kell ismernünk: ha az autók előtti ugrálást az alkoholiz-mussal helyettesítjük, a leírás tökéletesen illik ránk. Bármi-lyen intelligensek vagyunk is egyéb vonatkozásban, ha azalkoholról van szó, tébolyodottan viselkedünk. Keményenhangzik, de igaz.

Néhányan most azt gondolhatják: – Hát igen, amit mond,az igaz, de nem vonatkozik ránk teljesen. Igaz, hogy nálunkis megfigyelhetők hasonló tünetek, de nem jutottunk olyanmesszire, mint önök, és nem is valószínű, hogy fogunk. Hi-szen azok után, amiket önök elmondtak, jól megismertükmagunkat ahhoz, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elővelünk. Még nem veszítettünk el mindent, és nem is fogunk.Köszönjük a tájékoztatást!

ii


ii

ii


Mindez igaz lehet olyan nem alkoholisták esetében, akik,bár őrült módon és rengeteget isznak, mégis képesek abba-hagyni vagy mérsékelni az ivászatot, mert agyuk és szerve-zetük nem szenvedett olyan károsodást, mint a miénk. Dea tényleges és a potenciális alkoholista szinte kivétel nélkülképtelen abbahagyni az ivást csupán az önismeretre építve.Ezt a tényt szeretnénk újra és újra hangsúlyozni, hogy alko-holista olvasóink elevenjére tapintsunk, mint ahogy ez szá-munkra is keserű tapasztalatok során vált nyilvánvalóvá.Lássunk még egy példát!

Fred egy ismert könyvviteli cég társtulajdonosa. Jól ke-res, szép háza van, boldog házasságban él, ígéretes jövő előttálló, egyetemista korú gyermekei vannak. Olyan vonzó egyé-niség, hogy mindenütt barátokra tesz szert. Ha létezik egy-általán sikeres üzletember, akkor Fred az. A látszat szerintstabil, kiegyensúlyozott egyéniség. És mégis – alkoholista.Először körülbelül egy évvel ezelőtt találkoztunk vele egykórházban, ahol remegéséből próbált kigyógyulni. Ez voltaz első ilyen élménye, és nagyon szégyellte a dolgot. Távolállt attól, hogy beismerje alkoholproblémáját, azt mondo-gatta magának, hogy csak az idegeit kezelteti a kórházban.Az orvos határozottan célozgatott rá, hogy sokkal rosszabbállapotban van, mint gondolja. Néhány napig nagyon le-hangolt volt állapota miatt. Elhatározta, hogy teljesen ab-bahagyja az ivást. Fel sem merült benne, hogy bármilyenjellemes és biztosan áll a lábán, ezt esetleg mégsem tudjamegtenni. Fred nem volt hajlandó elhinni, hogy alkoholista,és még kevésbé elfogadni azt, hogy problémájára spirituálismegoldás létezik. Elmondtuk neki, amit az alkoholizmusróltudtunk. Érdeklődéssel hallgatta, és elismerte, hogy egyik-másik tünet nála is megvan, de még messze volt attól, hogybelássa, ő, egyedül semmit sem tehet. Meg volt győződvearról, hogy ez a megalázó élmény a most megszerzett isme-retekkel párosulva elég lesz ahhoz, hogy egész életére józanmaradjon. Azt gondolta, hogy az önismeret mindent megold.

ii


ii

ii


Egy ideig nem hallottunk Fredről. Egy nap aztán azta hírt kaptuk, hogy megint kórházban van. Egész testébenremegett. Bevallotta, hogy már alig várt minket. Az álta-la elmesélt történet rendkívül tanulságos, mert Fred olyanember volt, aki teljességgel meg volt győződve arról, hogyneki abba kell hagynia az ivást. Nem volt semmi mentsé-ge az ivásra, minden más dolgát határozottan és helyesenítélte meg – és mégis a padlón volt.

Hadd mesélje el ő maga:„Mély benyomást tett rám mindaz, amit az alkoholiz-

musról mondtatok, és őszintén nem hittem, hogy képes lehe-tek újra inni. Értékeltem, amit az első italt megelőző titok-zatos tébolyról mondtatok, de meg voltam győződve arrólis, hogy ilyesmi velem nem fordulhat elő azok után, amiketmegtudtam. Úgy okoskodtam, hogy én még nem tartok ott,ahol ti legtöbben. Általában sikeresen oldottam meg egyébszemélyes problémáimat, és ezért nekem sikerülni fog az,ami nektek nem. Úgy éreztem, minden okom megvan a ma-gabiztosságra, és hogy az egész csak akaraterő és éberségdolga.

Ezzel az alapállással láttam neki üzleti ügyeim intézésé-nek, és egy darabig minden jól is ment. Nem okozott gondot,hogy visszautasítsam az italt, és már éppen azon kezdtemgondolkodni, hogy nem kerítettem-e túl nagy feneket egyegyszerű ügynek. Egy nap Washingtonba mentem, hogy be-mutassak néhány könyvelési dokumentumot egy kormány-hivatalban. Már utaztam száraz időszakomban is, úgyhogysemmi újdonság nem volt a dologban. Fizikailag jól éreztemmagam. Semmiféle nyomasztó problémám vagy idegeske-désre való okom nem volt. A munkámat sikeresen elvégez-tem, elégedett voltam, és tudtam, hogy partnereim is azoklesznek. Egy tökéletes nap állt mögöttem, egyetlen felhősem volt a láthatáron.

Visszamentem a szállodába, és szép nyugodtan átöltöz-tem vacsorához. Ahogy átléptem az étterem küszöbét, az agondolat villant át az agyamon, hogy milyen jó is lenne egy

ii


ii

ii


pár koktélt meginni a vacsora mellé. Ennyi volt az egész.Semmi több. Rendeltem egy koktélt az ételhez. Aztán ren-deltem még egy koktélt. Vacsora után elmentem sétálni.Amikor visszatértem a szállodába, az az ötletem támadt,hogy milyen jó volna lefekvés előtt egy jeges whisky szódá-val, úgyhogy bementem a bárba, és ittam egyet. Arra em-lékszem, hogy még párat megittam aznap este, és másnapreggel keményen folytattam az ivást. Homályos emlékeimvannak arról, hogy egy New York felé tartó gépen ülök, ésa kiszálláskor a feleségem helyett egy barátságos taxisofőrttalálok. A taxis több napon át kísérgetett. Arra már aligemlékszem, hogy merre jártam, mit mondtam és mit csinál-tam. Ezután kerültem elviselhetetlen testi és lelki kínokkalkórházba.

Amint magamhoz tértem, végiggondoltam, mi történtazon az estén Washingtonban. Nemcsak hogy óvatlan voltam,de semmiféle ellenállást sem tanúsítottam az első pohárralszemben. Ezúttal egyáltalán nem gondoltam a következmé-nyekre. Olyan könnyelműen kezdtem el inni, mintha csakgyömbér lett volna a poharamban. Akkor eszembe jutott,mit mondtak nekem alkoholista barátaim; hogyan jósoltákmeg, hogy ha egyszer alkoholista módra gondolkodom, ak-kor eljön az idő, és újra inni fogok. Mondták, hiába építekmagam köré védőfalat, eljön az a nap, amikor egy hétközna-pi esemény okot ad az ivásra. Pontosan ez történt, ráadásulsemmi nem jutott az eszembe abból, amit az alkoholizmus-ról megtudtam. Attól a perctől fogva tudtam, hogy alko-holista gondolkodásom van. Láttam, hogy az akaraterő ésaz önismeret mit sem segít azokban a különös, tudatzava-ros pillanatokban. Addig nem értettem azokat, akik azt ál-lították, hogy egy probléma reménytelenül kifogott rajtuk.Akkor megértettem. Megsemmisítő csapás volt.

Az Anonim Alkoholisták két tagja látogatott meg. Rámmosolyogtak, aminek nem örültem túlságosan, megkérdezték,hogy alkoholistának tekintem-e magam, és ezúttal valóbana padlón vagyok-e. El kellett ismernem mindkét dolgot.

ii


ii

ii


Azután valósággal elárasztottak arra vonatkozó bizonyíté-kokkal, hogy az az alkoholista mentalitás, aminek Washing-tonban tanújelét adtam, reménytelen állapotra vall. Többtucat esetet említettek saját tapasztalataikból is. Ez aztánkioltotta bennem az utolsó szikráját is annak a meggyőző-désnek, hogy egyedül is boldogulok.

Ekkor fölvázolták azt a spirituális megoldást és cselek-vési programot, amelyet ők, már vagy százan, sikerrel alkal-maztak. Noha nem vagyok rendszeres templomba járó, nemesett nehezemre, hogy javaslataikat elfogadjam. De a prog-ram, bár teljesen ésszerű, bizony igencsak drasztikus volt.Azt jelentette, hogy eddigi nézeteim zömét ki kell hajíta-nom az ablakon. Nem volt könnyű. De attól a pillanattólfogva, amint elhatároztam, hogy végigviszem ezt a folyama-tot, az a furcsa érzésem támadt, hogy megszabadulok attólaz állapottól, amelybe az alkoholizmusom miatt kerültem.Kiderült, hogy valóban ez történt.

Ugyanilyen jelentőségű volt az a fölfedezés, hogy a spi-rituális alapelvek megoldást hoznak minden problémámra.Azóta olyan életmódra vezettek rá, amely sokkal-sokkal ki-elégítőbb, s remélem, hasznosabb is, mint korábbi életem.Régi életmódom egyáltalán nem volt rossz, de a legjobb pil-lanatait sem cserélném el mostani életem legrosszabb perce-iért. Nem térnék vissza hozzá akkor sem, ha megtehetném.”

Fred története önmagáért beszél. Reméljük, szíven ta-lálja a Fredhez hasonlók ezreit. Ő maga még idejében meg-érezte, hogy szorulni kezd nyakán a hurok. A legtöbb alko-holistát azonban az életnek sokkal jobban meg kell tépázniaahhoz, hogy valóban elkezdje a problémáját megoldani.

Következtetéseinkkel sok orvos és pszichiáter ért egyet.Egyikük, egy világhírű kórház munkatársa, nemrégiben akövetkezőket nyilatkozta: „Véleményem szerint helyes az,amit önök mondanak az általános reménytelenségről, amely-ben az átlag alkoholista vergődik. Ami pedig önöket, ket-tejüket illeti, semmi kétség, hogy az isteni segítségen kívülmár semmi reményük sem volt. Ha páciensként jelentkeztek

ii


ii

ii


volna nálam, és megtehettem volna, valószínűleg nem vet-tem volna fel önöket. Szívszaggató látványt nyújt a maguk-fajta ember. Bár nem vagyok vallásos, az önökéhez hasonlóesetekben mélységesen tisztelem a spirituális megközelítést.Hiszen legtöbbször gyakorlatilag nincs más megoldás.”

Még egyszer hangsúlyozzuk: van úgy, hogy az alkoholis-ta nem rendelkezik hatékony mentális védelemmel az elsőpohár itallal szemben. Néhány ritka eset kivételével sem ő,sem más emberi lény nem képes gondoskodni erről a véde-lemről. A védelemnek egy Felsőbb Erőtől kell jönnie.

ii


ii

ii

ii


ii

ii

4. fejezet

MI, AGNOSZTIKUSOK*

Az előző fejezetekben az olvasó megtudott néhány dol-got az alkoholizmusról. Reméljük, sikerült megvilágítanunkaz alkoholista és a nem alkoholista közötti különbséget. Haőszintén abba akarja hagyni az ivást, és úgy látja, hogy erreteljesen képtelen, vagy pedig nem tudja mérsékelni az elfo-gyasztott mennyiséget, akkor valószínűleg alkoholista. Haígy van, akkor olyan betegségben szenved, amely csak egyspirituális élmény segítségével küzdhető le.

Az efféle élmény elérése szinte lehetetlen annak, aki ateis-tának vagy agnosztikusnak tartja magát. Viszont ha folytatjaaz ivást, az katasztrofális következményekkel jár, különösenakkor, ha alkoholizmusa a reménytelen esetek kategóriájábatartozik. Halálra kárhoztatva élni, vagy spirituális alapokrahelyezni életünket – nem mindig könnyű alternatíva.

Pedig nem is olyan nehéz a választás. Kezdetben tagsá-gunknak körülbelül a fele pontosan ilyen eset volt. Sokankerülni próbáltuk a témát, és mindennek ellenére abban re-ménykedtünk, hogy nem vagyunk igazi alkoholisták. Ám egyidő után szembe kellett néznünk a ténnyel, hogy nincs máskiút, mint spirituális alapra építeni életünket. Ez talán önnelis így lesz. De föl a fejjel! Közösségünk csaknem fele ateis-tának vagy agnosztikusnak vallotta magát. Tapasztalatunkbizonyítja, hogy nincs oka aggodalomra.

Ha pusztán egy erkölcsi kódex vagy jobb életfilozófiaelegendő volna az alkoholizmus legyőzéséhez, akkor sokan

*Agnosztikus: Isten létében kételkedő.

ii


ii

ii


közülünk már rég felépültek volna. De úgy találtuk, hogyaz ilyen kódex vagy filozófia nem ment meg bennünket,akárhogyan is igyekszünk. Lehet, hogy erkölcsösek akartunklenni, hogy vágytunk a kiegyensúlyozott életszemléletre, debármekkora igyekezettel akartuk is mindezt, a szükséges erőnem volt meg hozzá. Az akarat által vezérelt emberi erőnkelégtelennek bizonyult, és teljes kudarcot vallott.

Az erő hiányzott, ez volt a problémánk. Olyan erőt kel-lett találnunk, amelynek segítségével élni tudunk, és ez egy-értelműen csak egy önmagunknál nagyobb Erő lehetett. Dehol és hogyan találjunk rá erre az Erőre?

Nos, ez a könyv éppen erről szól. Fő célja, hogy képessétegye önt megtalálni ezt a nagyobb Erőt, amely megoldjaproblémáját. Azt jelenti, hogy olyan könyvet írtunk, amelyszerintünk egyszerre spirituális és morális jellegű. Ez termé-szetesen azt is jelenti, hogy Istenről fogunk beszélni. Ebbőladódnak nehézségeink az agnosztikusokkal. Egy újonnanérkezettel beszélve sokszor látjuk, ahogy föltámad benne aremény, amikor az alkoholizmussal kapcsolatos problémáitelemezzük, és beszélünk neki a Közösségünkről. Elkomorulviszont az arca, mihelyt spirituális dolgok kerülnek szóba.Különösen, amikor Istent említjük, mert olyan témát hozunkelő, amelyről emberünk úgy gondolta, hogy eddig ügyesenelkerülte, vagy pedig egyáltalán nem vett róla tudomást.

Tudjuk, mit érezhet ilyenkor. Bennünk is megvoltak ezeka kételyek és előítéletek. Néhányan harciasan vallásellenesekvoltunk. Az „isten” szó mások számára is azt a bizonyosképet elevenítette föl, amellyel gyermekkorában próbáltakhatni rá. Sokan talán azért vetettük el ezt a bizonyos fo-galmat, mert nem találtuk megfelelőnek. Azt hittük, hogyígy teljességgel megszabadultunk az istenfogalomtól. Zavartminket az a gondolat, hogy egy felettünk levő hatalomba ve-tett hit és a tőle való függés tulajdonképpen gyöngeség, sőtgyávaság. Erős kétkedéssel tekintettünk a hadakozó egyének,a hadakozó teológiai rendszerek és a megmagyarázhatatlan

ii


ii

ii

mi, agnosztikusok 45

balsors e világára. Ferde szemmel néztünk azokra, akik is-tenhívőknek tartották magukat. Mi köze lehet mindehhezegy Legfelsőbb Lénynek? Különben is, ki képes fölfogni egyLegfelsőbb Lényt? Mégis máskor, ha elbűvölt a csillagos éj-szaka, azon kaptuk magunkat, hogy el-elgondolkodunk: Kiteremtette mindezt? A megilletődés és a csodálat érzésetünékeny volt, és gyorsan el is szállt.

Igen, nekünk, agnosztikus beállítottságúaknak voltakilyen gondolataink és élményeink, efelől biztosíthatjuk önt.De amint képesek voltunk megszabadulni előítéleteinktől,és hajlandóságot éreztünk egy nálunk nagyobb Erőbe vetetthit elfogadására, máris jelentkeztek az eredmények, jóllehetegyikünk sem volt képes pontosan meghatározni vagy föl-fogni, mi is az az Erő, amit Isten jelent.

Nagy megnyugvásunkra fölfedeztük, hogy nem kell fog-lalkoznunk senki másnak az istenfogalmával. Saját, bár-mennyire is tökéletlen fogalmunk elegendő volt ahhoz, hogyközeledni tudjunk Istenhez, és kapcsolatot teremtsünk Vele.Amint elismertük a világmindenséget átfogó Teremtő Érte-lem, Világszellem létezésének lehetőségét, rögtön áthatottbennünket egy újfajta erő és iránymutatás érzete. Feltévepersze, ha megtettünk néhány más egyszerű lépést is. Úgytaláltuk, hogy az Isten nem szab túl nehéz feltételeket azok-nak, akik keresik Őt. Számunkra a Szellem Birodalma széles,tágas és mindenkit magában foglal; sohasem rekeszti vagytiltja ki azokat, akik őszintén keresik. Úgy hisszük, mindenember előtt nyitva áll.

Így aztán, amikor Istenről beszélünk, akkor az ön is-tenfogalmára gondolunk. Ez vonatkozik a többi spirituá-lis kifejezésre is. Ne hagyja, hogy a spirituális fogalmakkalszembeni esetleges előítélete visszatartsa attól, hogy őszin-tén megkérdezze magától, mit jelentenek ezek a fogalmakaz ön számára. Elindulásunkhoz a spirituális fejlődés útjánmindössze arra volt szükség, hogy megteremtsük első tu-datos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel.

ii


ii

ii


Ezután sok olyan dolgot is elfogadtunk, amely korábban tel-jességgel elképzelhetetlennek tűnt. Ez már előrelépés volt,de ha fejlődni akartunk, akkor valahol el kellett kezdeni.Így aztán a saját istenfogalmunkat használtuk, bármennyi-re korlátozott is volt az.

Csupán egyetlen rövid kérdést kellett feltennünk ma-gunknak: Hiszem-e már, vagy hajlandó vagyok-e hinni, hogylétezik egy nálam nagyobb Erő? Amint valaki kimondja,hogy hisz vagy hajlandó hinni, határozottan biztosítjuk ar-ról, hogy jó úton jár. Körünkben többször is bebizonyoso-dott, hogy erre az egyszerű alapkőre csodálatosan hatékonyspirituális rendszert lehet felépíteni.*

Ez jó hír volt számunkra, mivel addig azt feltételeztük,hogy nem tudunk mit kezdeni a spirituális elvekkel, amígvakon el nem fogadunk számunkra nehezen hihető dolgokat.Amikor spirituális beállítottságú emberrel találkoztunk, mi-lyen gyakran mondogattuk: – Bárcsak részem lehetne ab-ban, amiben neki! Biztos vagyok benne, hogy ez működne,ha úgy tudnék hinni, mint ő. De én nem tudok biztos igaz-ként elfogadni sok olyan hittételt, amely az ő számára egy-értelmű. – Így aztán megnyugodtunk, amikor megtudtuk,hogy egyszerűbb szinten is nekifoghatunk.

Amellett, hogy látszólag képtelenek voltunk sok min-dent vakon elfogadni, gyakran hátráltatott bennünket a ma-kacsság, az érzékenység és az oktalan előítélet is. Sokan any-nyira érzékenyek voltunk, hogy már a spirituális dolgok fu-tó említése is heves ellenszegülést váltott ki belőlünk. Ezt agondolkodásmódot föl kellett adni. Bár néhányan ellenáll-tunk, nem volt túl nehéz félretenni az ilyen érzéseket. Azalkohol pusztításával szembenézve hamarosan olyan nyitot-tak lettünk a spiritualitás iránt, mint ahogyan azt más kér-désekben is megpróbáltuk már. Ebben a tekintetben az al-kohol nagy meggyőző erő volt. Végül is kényszerített, hogy

*Kérjük, olvassa el a II. Függeléket a Spirituális élményről!

ii


ii

ii


észhez térjünk. Olykor ez keserves folyamat volt, de remél-jük, hogy senki másnak nem kell már olyan sokáig küzdenieaz előítéleteivel, mint néhányunknak.

Az olvasó még mindig azt kérdezheti, miért is kelleneegy nála nagyobb Erőben hinnie. Úgy gondoljuk, okkal kér-dezheti ezt. Lássunk néhány ilyen okot!

Napjaink gyakorlatias embere a tények és eredményekhíve. Mindamellett a huszadik század készségesen elfogadmindenféle elméletet, feltéve, hogy az szilárd tényeken ala-pul. Számos elméletünk van például az elektromosságra vo-natkozóan. Mindenki kételkedés nélkül elfogadja őket. Mi-ért? Egyszerűen azért, mert valami ésszerű kiindulópontnélkül lehetetlen megmagyarázni azt, amit látunk, érzünk,kezelünk vagy használunk.

Manapság az emberek rengeteg olyan feltételezésben hisz-nek, amelyre van bizonyíték, de az szemmel nem látható.Vajon nem azt demonstrálja-e a tudomány, hogy a szemünk-kel látható bizonyíték a leggyengébb bizonyíték? Ahogy az em-beriség tanulmányozza az anyagi világot, újra és újra az de-rül ki, hogy a látható külső egyáltalán nem azonos a belsővalósággal. Például a közönséges acélgerenda nem más, mintelektronok tömege, amelyek hihetetlen sebességgel keringe-nek egymás körül. Ezeket a parányi testeket egzakt törvé-nyek irányítják, és ezek a törvények az egész anyagi világraérvényesek. Semmi okunk sincs kételkedni benne. Mégis ar-ra a teljesen logikus feltételezésre, hogy a szemmel láthatóanyagi világ és élet mögött létezik egy Mindenható, Irányítóés Teremtő Értelem, azonnal előbukkan énünk fonákja, ésfáradságos munkával meggyőzzük magunkat, hogy ez nemígy van. Vaskos könyveket olvasunk, hevesen érvelünk, gon-dolván, hogy a világegyetem Isten nélkül is megmagyaráz-ható. Márpedig ha feltevéseink igazak, abból az következik,hogy az élet a semmiből keletkezett, nincs semmi értelme,és a semmibe tart.

Ahelyett, hogy önmagunkat intelligens lénynek tarta-nánk Isten örök teremtő folyamatának csúcsán, mi, agnosz-tikusok és ateisták elhitetjük magunkkal, hogy az emberi

ii


ii

ii


értelem a végső szó, az alfa és az ómega, mindennek a kez-dete és a vége. Ugye, milyen hiúak vagyunk?

Mi, akik végigjártuk már ezt a kétségekkel teli utat,kérve kérjük önt, tegye félre előítéleteit a vallással szem-ben is. Rájöttünk, hogy bármennyi emberi gyarlóság van isaz egyes vallásokban, mégis embermillióknak adnak célt ésiránymutatást. A hívő embernek logikus elképzelése van ar-ról, mi az élet értelme. Nekünk viszont igazából semmiféleésszerű elképzelésünk nem volt. Abban leltük örömünket,hogy cinikusan elemezgessük a vallásos hitet és gyakorlatot,ahelyett, hogy észrevettük volna: a különböző fajú, bőrszí-nű és vallású hívők közül sokak kiegyensúlyozottnak, bol-dognak és hasznosnak tűnnek, s erre kellett volna nekünkmagunknak is törekednünk.

Ehelyett inkább a hívők gyarlóságait lestük, és azokalapján ítéltük meg őket. Intoleranciáról beszéltünk, mi-közben mi magunk voltunk intoleránsak. Nem vettük észreaz erdőt és szépségét, mert egyik-másik fának a csúfsága el-vonta figyelmünket. Sohasem voltunk elfogulatlanok az életspirituális oldalának megítélésében.

Személyes történeteinkben az elbeszélők igen sokféle mó-don közelítik meg és fogják fel a náluknál hatalmasabb Erőt.Nem sokat számít, hogy egyetértünk-e egyik vagy másik sa-játos megközelítéssel vagy felfogással. Tapasztalataink arratanítanak, hogy emiatt nincs ok az aggodalomra. Ezeket akérdéseket minden embernek magának kell megoldania.

Van azonban egy valami, amiben ezek a férfiak és nőkmeglepő módon egyetértenek. Mindegyikük számára elér-hetővé vált egy nálánál hatalmasabb Erő, amelyben hisz is.Ez az Erő minden esetben megtette a csodát, az emberileglehetetlent. Ahogy egy híres amerikai államférfi megfogal-mazta: „Az eredményt nézzük!”

Itt van több ezer, igazán világias gondolkodású férfi ésnő. Egyértelműen kĳelentik, hogy amióta eljutottak egy ná-luk hatalmasabb Erőbe vetett hitre, amióta megváltozottfelfogásuk Róla, és amióta megtesznek bizonyos egyszerű

ii


ii

ii


dolgokat, azóta forradalmi változások álltak be életükben ésgondolkodásukban. Ahogy szembenéztek az összeomlással,a kétségbeeséssel és emberi erőtartalékaik teljes kimerülésé-vel, úgy érezték, új erő, béke, boldogság költözött beléjük,és útmutatást kaptak. Ez nem sokkal azután következettbe, hogy teljes szívükből elfogadtak néhány egyszerű köve-telményt. Ők, akiket a múltban megzavart és tanácstalan-ná tett létük látszólagos hiábavalósága, most feltárják, mivolt a valódi oka annak, hogy ennyire megnehezítették ma-guk számára az életet. Az ivás kérdésén túlmenően azt iselmondják, miért voltak mindig elégedetlenek az élettel. El-mondják, hogyan történt meg velük a változás. Amikor sokszáz ember képes azt mondani, hogy ma életében a legfonto-sabb dolog Isten jelenlétének a tudata, ez eléggé meggyőzőérv a hit szükségessége mellett.

Világunk a legutóbbi száz év alatt nagyobb materiálisfejlődést mutatott, mint a megelőző évezredekben. Ennekokai jól ismertek. Az ókorral foglalkozó tudósok szerint azakkor élő emberek szellemi képességei semmiben sem ma-radtak el a jelen legjobbjainak színvonalától. Az ókorbanmégis gyötrelmesen lassú volt a materiális fejlődés. A mo-dern tudományos kutatás, vizsgálódás és a feltalálás szelle-me szinte ismeretlen volt. Az anyag birodalmában az em-berek elméjét gúzsba kötötték a hagyományok, a babonákés sokféle téveszme. Kolumbusz néhány kortársa nevetségesostobaságnak tartotta, hogy a Föld gömbölyű. Mások kishíján halálra ítélték Galileit a csillagászatról szóló eretnekgondolatai miatt.

Föltettük magunknak a kérdést: Nem vagyunk-e néhá-nyan ugyanolyan elfogultak és oktalanok a lélek birodalmá-val, mint a régiek voltak az anyagi valósággal kapcsolatban?Az amerikai újságok féltek beszámolni a Wright testvérekelső sikeres repüléséről Kitty Hawknál. Pedig ez a husza-dik században történt. Hiszen nem vallott-e kudarcot min-den repülési kísérlet azelőtt? Nem a Potomac folyó fenekénkötött-e ki Langley professzor repülő gépezete? Vajon nem

ii


ii

ii


bizonygatták-e nagyszerű matematikusok, hogy az embersohasem lesz képes repülni? Nem mondogatták-e az emberek,hogy Isten ezt a kiváltságot a madaraknak tartotta fönn?És alig harminc évvel később a levegő meghódítása már nemújdonság, és a légi közlekedés mindennapossá vált.

Generációnk viszont a legtöbb területen tanúja lehetetta gondolkodás teljes felszabadulásának. Mutassuk meg egykikötőmunkásnak egy vasárnapi újság mellékletét, amelybenaz áll, hogy egy napon rakéták segítségével elérjük a Hol-dat, mire ő azt fogja mondani: Lefogadom, hogy megcsinál-ják, lehet, hogy hamarosan. Vajon nem korunk jellemzője-ea könnyedség, amellyel a régi eszméket újakra cseréljük, akészség, hogy az elavult elméleteket vagy eszközöket haté-konyabbakkal váltsuk föl?

Föl kellett tennünk magunknak a kérdést: Miért ne vál-toztathatnánk meg éppen ilyen készségesen a véleményün-ket akkor is, amikor emberi problémákról van szó? Súlyosgondokat okoztak személyes kapcsolataink, nem tudtuk kor-dában tartani érzelmeinket, nyomorúság és depresszió ál-dozatai lettünk, nem tudtuk biztosítani a megélhetésünket,haszontalannak éreztük magunkat, tele voltunk félelemmel,boldogtalanok voltunk, úgy látszott, nem tudunk semmi ér-demleges segítséget nyújtani másoknak – vajon e gyötrel-mek megoldása nem volt-e fontosabb, mint filmhíradót néz-ni a világűr meghódításáról? Természetesen fontosabb volt.

Látva, mások hogyan oldják meg problémáikat egysze-rűen rábízva magukat egy Világszellemre, fel kellett adnunkIstennel kapcsolatos kételyeinket. Elképzeléseink nem vál-tak be. De az istenfogalom igen.

A Wright testvérek teljesítményének legfőbb mozgató-rugója az a szinte gyerekes hit volt, hogy képesek lesznekrepülő szerkezetet építeni. E hit nélkül semmi sem történtvolna. Mi, agnosztikusok és ateisták, ragaszkodtunk ahhozaz elképzelésünkhöz, hogy az önmagunkba vetett hit majdmegoldja problémáinkat. Amikor mások megmutatták, hogy

ii


ii

ii


náluk az Istenbe vetett hit vezet eredményre, úgy érez-tük magunkat, mint azok, akik makacsul állították, hogya Wright testvérek sohasem fognak repülni.

A logika nagyszerű dolog. Szerettük is. Még most is sze-retjük. Nem véletlenül kaptuk a képességet, hogy gondol-kodjunk, megvizsgáljuk az érzékszerveink által szerzett bi-zonyítékokat, és következtetéseket vonjunk le belőlük. Ez azember egyik legnagyszerűbb tulajdonsága. Mi, akik a múlt-ban kételkedésre hajlottunk, nem éreztük volna kielégítő-nek az olyan feltevést, amely ésszerűen nem magyarázható.Ezért igyekszünk most minden erőnkkel bizonyítani, hogymostani hitünk ésszerű, hogy bölcsebb és logikusabb dologhinni, mint nem hinni. Arra is rávilágítunk, miért tartjuktompának és zavarosnak korábbi gondolkodásunkat, ami-kor a kétely pillanataiban kezünket széttárva ezt mondtuk:Nem tudom.

Amikor mi, alkoholisták összeroppantunk a magunk ál-tal előidézett halaszthatatlan és elkerülhetetlen válság súlyaalatt, félelem nélkül szembe kellett néznünk azzal a felve-téssel, hogy Isten vagy minden, vagy semmi. Azzal, hogyvagy van Isten, vagy nincs. Választanunk kellett.

Elérkezve erre a pontra, nyíltan szembetaláltuk magun-kat a hit kérdésével. Nem térhettünk ki előle. Néhányan márhosszú utat tettünk meg az Értelem Hídján a hit áhítottpartja felé. Az Új Föld körvonalaitól és ígéretétől megtörtszemünk fölcsillant, és friss erő áramlott lankadó lelkünkbe.Barátságos, üdvözlő kezek nyúltak felénk. Hálásak voltunk,hogy az Értelem ilyen messzire vezetett el bennünket. Devalahogy mégsem tudtunk a partra lépni. Talán túlságosanerősen támaszkodtunk az Értelemre ezen az utolsó mérföl-dön, és nem akartuk támaszunkat elveszíteni.

Ez természetes volt, de vizsgáljuk meg ezt a dolgot köze-lebbről! Nem valamiféle hit juttatott-e el már oda is, aholvoltunk – anélkül, hogy tudtunk volna róla? Vajon nemhittünk-e a saját érvelésünkben? Vajon nem bíztunk-e gon-dolkodási képességünkben? Mi más volt ez, mint valamiféle

ii


ii

ii


hit? Igen, hűségesek voltunk, szánandóan hűségesek az Ér-telem Istenéhez. Szóval rájöttünk, hogy így vagy úgy, devalamiféle hit mindig is jelen volt az életünkben!

Az is kiderült, hogy bizony bálványaink is voltak. Mi-csoda szellemi borzongást okozott ez! Nem bálványoztunk-eembereket, érzelmeket, dolgokat, hol pénzt vagy önmagun-kat? Vagy pedig, ami már nemesebb indíttatásból fakadt,nem közeledtünk-e imádattal a naplementéhez, a tengerhezvagy egy virághoz? Van-e valaki közöttünk, aki még nemszeretett valamit vagy valakit? És ugyan mennyi köze voltezeknek az érzelmeknek, ennek a szeretetnek és imádatnaka tiszta észhez? Kevés, vagy semmi – láttuk be végül. Ésvajon nem ezek a dolgok alkották-e életünk szövetét? Végülis nem ezek az érzések határozták-e meg életünk folyását?Képtelenség lett volna azt állítani, hogy nem tudunk hinni,szeretni vagy imádni. Ilyen vagy olyan formában, de mindigis főképpen a hitből éltünk.

Képzeljük el az életet hit nélkül! Ha csak a puszta észlétezne, az nem is lenne élet. De mi hittünk az életben –természetes, hogy hittünk. Nem tudtuk bizonyítani magátaz életet úgy, mint azt a tételt, hogy két pont között legrö-videbb távolság az egyenes. De az élet mégis csak létezett!Fenntarthattuk-e azt, hogy az egész nem több, mint elekt-ronok halmaza, ami a semmiből keletkezett és céltalanul ro-han a semmibe? Természetesen nem. Maguk az elektronokis értelmesebbnek tűnnek ennél. Legalább is a vegyészek eztállítják.

Beláttuk tehát, hogy az értelem nem minden. Sőt! Azértelem – ahogy a legtöbb ember használja – nem is teljesenmegbízható, még ha az emberiség legjavától származik is.Mit mondjunk azokról, akik bizonyítottnak vélték, hogy azember sohasem fog repülni?

Mi azonban egy másfajta repülésnek voltunk tanúi: lelkifelszabadulásnak ebből a világból. Láttunk olyan embere-ket, akik fölülemelkedtek problémáikon. Azt mondták, Isten

ii


ii

ii


tette ezt lehetővé – és mi csak mosolyogtunk. Láttuk a spiri-tuális felszabadulást, de jobban esett azt mondanunk, hogyez nem lehet igaz.

Valójában csak áltattuk magunkat, mert minden férfi,nő és gyermek lelke mélyén ott van az istenfogalom csírája.Elhomályosíthatja ezt a balsors, a fényűzés, más dolgok bál-ványozása, de ilyen vagy olyan formában mégis jelen van.Mert a nálunk nagyobb Erőbe vetett hit, és ennek az Erőneka csodás megnyilvánulásai az emberi életben olyan régiek,mint maga az ember.

Végül azt is beláttuk, hogy a hit valamilyen istenbenéppúgy szerves része életünknek, mint az az érzés, melyetegy barát iránt érzünk. Néha elszántan kellett keresnünk,de Ő ott volt. Ugyanolyan tény volt Ő, mint önnönmagunk.A Nagy Realitást mélyen önmagunkban találtuk meg. Vég-ső fokon csak ott lehet Őt megtalálni. Velünk ez így történt.

Mi csak a talajt készíthetjük elő egy kicsit. Ha tanúval-lomásunk segít előítéletei eltakarításában, ha képessé tesziönt az őszinte gondolkodásra, ha ösztönzi az önmagábanvaló kitartó keresésre, akkor – ha úgy akarja – csatlakoz-hat hozzánk ezen a széles úton. Ezzel a hozzáállással nemvallhat kudarcot. Hite biztosan tudatosodni fog önben.

Könyvünkben olvassa majd egy ember történetét, akiateistának tartotta magát. Története olyan érdekes, hogynéhány részletét már most is el kell mondanunk. Hősünkváltozása drámai, meggyőző és megható volt.*

Barátunk, egy lelkész fia, egyházi iskolába járt, ahol lá-zadozott a szerinte túlzottan vallásos nevelés ellen. Későbbéveken át bajok és kudarcok sújtották. Üzleti csőd, elmebaj,halálos betegség, öngyilkosság – ezek a közvetlen család-ját ért csapások keserűvé és depresszióssá tették. A háborúutáni kiábrándulás, egyre súlyosbodó alkoholizmusa, a kü-szöbön álló mentális és fizikai összeomlás az önpusztításhatáráig vitte őt.

*Ez a kiadás a Nagykönyv személyes történetek nélküli változata,az utalás az első kiadás történetére vonatkozik.

ii


ii

ii


Egy éjszaka, amikor kórházban feküdt, felkereste őt egyalkoholista, aki már átélt spirituális élményt. Barátunk el-hárította, és felszakadt belőle a keserű kiáltás: – Ha vanIsten, értem ugyan nem tett semmit! – Később azonban,egyedül a szobájában, ezt a kérdést tette fel magának: Le-hetséges, hogy minden vallásos ember, akit ismerek, téved?Míg a válaszon tűnődött, a pokolban érezte magát. Aztán,mint a villámcsapás, beléhasított a nagy, mindent elsöprőfelismerés:

– Ki vagy te, hogy azt mondod: nincs Isten?Emberünk kikászálódott az ágyból, és térdre borult. Pil-

lanatok alatt elöntötte Isten jelenlétének a bizonyossága, ésszétáradt benne. Ennek a jelenlétnek a bizonyossága és fen-ségessége körülölelte. Leomlottak az évek során emelt gátak.Emberünk a Végtelen Erő és Szeretet jelenvalóságában találtamagát. A hídról kilépett a partra. Életében először tudatoskapcsolatban volt Teremtőjével.

Erre az élményre épült barátunk egész eljövendő élete.Semmilyen későbbi viszontagság nem rendítette meg. Alko-holproblémája megszűnt. Azon az éjszakán, évekkel ezelőtt,egyszerűen eltűnt. Az ivás gondolata többé nem tért vissza,leszámítva néhány pillanatnyi kísértést, ilyenkor azonbanerőteljes viszolygás fogta el. Úgy tűnt, hogy ha akart vol-na, akkor se tudott volna inni. Isten helyreállította elméjeépségét.

Mi ez, ha nem a gyógyulás csodája? Összetevői mégisegyszerűek. Körülményei tették ezt az embert hajlandóváa hitre. Alázatosan fölajánlotta magát Teremtőjének – ésbirtokába került a tudás.

Ugyanígy állította helyre Isten mindannyiunk gondol-kodását. Ennek az embernek az életében hirtelen jött a fel-ismerés. Néhányan lassabban fejlődünk. De Ő eljött min-denkihez, aki őszintén kereste.

Amikor közeledtünk hozzá, megmutatta Magát nekünk!

ii


ii

ii

5. fejezet

HOGYAN MŰKÖDIK?

Ritkán fordult elő, hogy valaki lelkiismeretesen jártautunkat, és mégis kudarcot vallott. Általában azok az em-berek nem épülnek fel, akik nem tudják vagy nem akarjákfenntartás nélkül követni egyszerű programunkat: azokróla férfiakról és nőkről van szó, akik alkatuknál fogva kép-telenek önmagukkal szemben őszinték lenni. Vannak ilyenszerencsétlenek. Nem tehetnek róla, úgy látszik, ilyennekszülettek. Természetüknél fogva képtelenek a teljes őszinte-séget követelő életstílus megértésére és kialakítására. Esé-lyük a felépülésre az átlag alatt marad. Vannak súlyos ér-zelmi és elmebeli rendellenességben szenvedő emberek is,de sokan még közülük is felépülhetnek, ha képesek őszintéklenni önmagukhoz.

Történeteink közérthetően tárják fel, milyenek voltunk,mi történt velünk, és milyenek vagyunk most. Ha úgy hatá-rozott, hogy részesülni akar abból, ami nekünk megadatott,és ezért bármire hajlandó, akkor készen áll arra, hogy bizo-nyos lépéseket megtegyen.

Egyes lépéseknél megtorpantunk. Azt hittük, könnyebb,kényelmesebb megoldást is találhatunk. De nem tudtunk.Ezért a lehető legkomolyabban kérjük, kezdettől fogva te-gyen félre minden félelmet, és legyen nagyon alapos. Néhá-nyan megpróbáltunk korábbi elgondolásainkhoz ragaszkod-ni, de semmire sem mentünk, amíg teljes mértékben fel nemhagytunk ezzel.

ii


ii

ii


Ne feledje, alkohollal van dolgunk. Alattomos, megté-vesztő, hatalmas erejű alkohollal! Ha nem kapunk segítsé-get, leteper minket. De van Valaki, aki mindenre képes. Eznem más, mint Isten. Reméljük, ezúttal megtalálja Őt.

Félmegoldások semmire sem vittek. Válaszútnál álltunk.Az Ő oltalmát és gondoskodását kértük teljes ráhagyatko-zással.

Íme a Lépések, amelyeket megtettünk, és felépülési prog-ramként javasolunk:

1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollalszemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált.

2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabbErő helyreállíthatja elménk épségét.

3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a sajátfelfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.

4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünkmagunkról.

5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunk-nak hibáink valódi természetét.

6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszaba-dítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól.

7. Alázatosan kértük Őt hiányosságaink felszámolására.8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára

voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóváté-telt nyújtani.

9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetségesvolt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy mások-ra nézve.

10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladékta-lanul beismertük, amikor hibáztunk.

11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tuda-tos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Isten-nel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünkkapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesíté-séhez.

ii


ii

ii

hogyan működik? 57

12. E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át,megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttat-ni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában ér-vényre juttatni.

Sokan felkiáltottunk ennek hallatára: – Micsoda köve-telmény! Képtelen vagyok ezt végigcsinálni! – Ne csügged-jen! Egyikünk sem volt képes ezeket az elveket teljes mér-tékben követni. Nem vagyunk szentek. A lényeg az, hogyhajlandók vagyunk spirituálisan fejlődni. Az itt lefektetettelvek a fejlődés felé vezetnek. Lelki fejlődésre, nem pedigtökéletességre törekszünk.

Jellemzésünk az alkoholistáról, az Istenben kételkedők-ről (az agnosztikusokról) szóló fejezet és a kĳózanodásunkelőtti és utáni személyes tapasztalataink három dolgot tesz-nek nyilvánvalóvá:

a) Alkoholisták vagyunk, és képtelenek vagyunk életün-ket irányítani.

b) Valószínűleg semmilyen emberi hatalom nem tudottvolna megszabadítani alkoholizmusunktól.

c) Isten képes erre, és megteszi, ha keressük Őt.

Ezekről meggyőződve elérkeztünk a Harmadik Lépéshez,amelyben az áll, hogy úgy döntöttünk, akaratunkat és éle-tünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk.De mit is értünk pontosan ez alatt, és hogyan cselekedjünk?

Az első követelmény az, hogy belássuk: a saját aka-ratunkra támaszkodva életünk aligha működhet sikeresen.Ekkor szinte mindig összeütközésbe kerülünk valakivel vagyvalamivel, még akkor is, ha szándékaink jók. A legtöbb em-ber önmaga igyekszik életét irányítani. Mindenki olyan szí-nészhez hasonlít, aki egyedül akarja vinni az egész műsort: amaga módján akarja elrendezni a világítást, a díszletet, fo-lyamatosan ő akarja irányítani a tánckart és a többi színésztis. A műsor nagy siker lesz, ha minden rendelkezését betart-ják, és mindenki azt teszi, amit ő kíván. Akkor mindenki,

ii


ii

ii


őt is beleértve, nagyon elégedett, az élet pedig nagyszerűlesz. Mindez néha egész jól is mehet színészünknek. Kedves,figyelmes, türelmes és nagylelkű lehet, sőt még szerény ésönfeláldozó is. Másfelől viszont lehet utálatos, egocentrikus,önző és őszintétlen. De, mint mindannyian, valószínűleg őis többféle arcot mutat.

Mi szokott ilyenkor történni? A műsor nem sikerül vala-mi fényesen. Emberünk azt gondolja, hogy az élet mostohánbánik vele. Elhatározza, hogy még nagyobb erőbevetésseldolgozik. A következő alkalommal még követelőzőbb lesz –vagy még elnézőbb, ahogy azt a helyzet hozza. Az előadásmégsem úgy alakul, ahogy szeretné. Beismeri, hogy van,amiben ő is hibás, de abban biztos, hogy a többi embernagyobb mértékben, mint ő. Mérges lesz, felháborodik, ésátadja magát az önsajnálatnak. Mi az alapvető problémája?Valójában nem önző-e még akkor is, amikor kedves igyek-szik lenni? Vajon nem annak a téveszmének az áldozata-e,hogy megelégedettséget és boldogságot kaphat ettől a világ-tól, csak éppen jól kell szerveznie a dolgokat? Nem nyilván-való-e az összes többi színész előtt, hogy ő ezt akarja? Éstettei nem indítják-e a többi színészt arra, hogy bosszút áll-janak, maguknak kaparintva meg mindent, amit csak tud-nak, az előadásból? Vajon nem inkább zűrzavart, mint har-móniát hoz létre még legjobb pillanataiban is?

Színészünk egocentrikus – vagyis énközpontú, ahogy mamondják. A nyugdíjas üzletemberre hasonlít, aki télen a flo-ridai napsütésben heverészik az ország szomorú állapotárólpanaszkodva; a tiszteletesre, aki a huszadik század bűneinsopánkodik; a politikusokra és reformerekre, akik biztosraveszik, hogy eljönne az aranykor, ha a világon mindenkirendesen viselkedne; a törvénnyel szembekerült kasszafú-róra, aki úgy véli, a társadalom igazságtalan volt vele; ésarra az alkoholistára, aki mindenét elveszítette, és most levan csukva. Akárhogy tiltakozunk is ellene, vajon legtöbben

ii


ii

ii


nem önmagunkkal, a sérelmeinkkel vagy az önsajnálattalvagyunk-e állandóan elfoglalva?

Önzés – énközpontúság! Úgy gondoljuk, ez minden ba-junk gyökere. A félelem, az önámítás, az önzés és önsajnálatszázféle formájától űzve mások lábára taposunk, ők pedigbosszút állnak ezért. Néha megsértenek bennünket, látszó-lag ok nélkül, de ennek a mélyén mindig az rejlik, hogyvalamikor a múltban döntéseinket egocentrikus énünk dik-tálta, és ez később sebezhetővé tett minket.

Úgy gondoljuk tehát, hogy bajainkat alapvetően mi ma-gunk okozzuk, belőlünk fakadnak. Az alkoholista éppen amértéktelen önfejűség egyik legszélsőségesebb példája, bárő általában nem így látja. Nekünk, alkoholistáknak min-denekelőtt ettől az önzőségtől kell megszabadulnunk. Eztkell tennünk, különben végez velünk. Isten lehetővé teszi aszabadulást. Gyakran nem is látunk módot rá, hogy Istensegítsége nélkül megszabaduljunk az egocentrizmustól. So-kan megpróbáltunk morális és filozófiai alapelvekre támasz-kodni, de nem tudtunk azoknak megfelelően élni, hiábaakartunk. Arra sem voltunk képesek, hogy visszafogjuk én-központúságunkat, bármennyire akartuk vagy próbáltuk isezt a magunk erejére támaszkodva. Isten segítségére voltszükségünk.

Hogyan csináltuk ezt és miért? Először is fel kelletthagyni azzal, hogy megjátsszuk Istent, mert az sehova semvezetett. Másodszor: úgy határoztunk, hogy életünk szín-darabjában ezentúl Isten lesz a rendező. Ő a Főnök, és miaz alkalmazottai vagyunk. Ő az Apa, és mi a gyermekei va-gyunk. A legtöbb jó elképzelés egyszerű, és ez a felfogás voltaz alapköve annak az új diadalívnek, amelyen át eljutottunka szabadsághoz.

Amikor őszintén magunkévá tettük ezt az álláspontot,jelentős dolgok történtek velünk. Új Munkaadónk lett. Mint-hogy mindenható, megadta, amire szükségünk volt, ha a kö-zelében maradtunk, és jól végeztük a ránk bízott munkát.

ii


ii

ii


Ilyen alapokon állva kevésbé voltunk önmagunkkal, kisszerűterveinkkel és elképzeléseinkkel elfoglalva. Egyre jobban ér-dekelt bennünket az, hogy észrevegyük, mivel tudunk hoz-zájárulni az élethez. Ahogy fölfedeztük, hogy sikeresen szem-be tudunk nézni az élettel, és tudatára ébredtünk az Ő je-lenlétének, kezdtünk már nem félni a mától, a holnaptólvagy a jövőtől. Újjászülettünk.

Ez már tulajdonképpen a Harmadik Lépés. Sokan ígyszóltunk a – saját felfogásunk szerinti – Teremtőhöz: – Iste-nem, neked ajánlom magam, formálj engem tetszésed sze-rint, és tégy velem akaratod szerint. Vedd le rólam énembéklyóit, hogy jobban végrehajthassam akaratodat. Szaba-díts meg bajaimtól, hogy a felettük aratott győzelem a TeHatalmadról, a Te Szeretetedről, a Te akaratod szerinti élet-ről tegyen tanúbizonyságot azok előtt, akiket ehhez hoz-zásegíthetek. Hadd teljesítsem mindig a Te akaratodat! –Jól meggondoltuk a dolgot, mielőtt ezt a lépést megtettük.Biztosak akartunk lenni, hogy készek vagyunk fenntartásnélkül Reá bízni magunkat.

Úgy találtuk, nagyon kívánatos ezt a spirituális lépéstegy megértő személy – feleségünk, legjobb barátunk vagylelki tanácsadónk – segítségével megtenni. Ennek híján vi-szont jobb az Istennel egyedül találkozni, mint egy olyanember társaságában, aki esetleg félreért minket. Az imaszövege persze nem volt kötött, elég, hogy maradéktalanulkifejezte a lényeget. Ez csak a kezdet volt, és ha őszintén,alázatosan tettük meg, hatását, amely esetenként igen nagyvolt, azonnal éreztük.

Ezután lendületesen munkához láttunk. Az első lépés egybelső nagytakarítás volt, amilyennel sokan közülünk addigmég csak meg sem próbálkoztak. Bár elhatározásunk élet-bevágó és sorsdöntő lépés volt, aligha lehetett tartós hatása,ha nem kísérte buzgó erőfeszítés, hogy szembenézzünk azok-kal a dolgokkal, amelyek eddig gátoltak minket, és amelyek

ii


ii

ii


akadályozták, hogy megszabaduljunk tőlük. Az ivás csaktünet volt, tehát az okok és körülmények mélyére kelletthatolnunk.

Ezért személyes leltár készítésébe kezdtünk. Ez volt aNegyedik Lépés. Az a vállalkozás, amely nem végez rendsze-resen leltárt, többnyire csődbe jut. Az üzleti leltár lényegé-ben tényfeltáró és szembenézésre késztető folyamat. Arrairányuló erőfeszítés, hogy kiderítsük, mi a tényleges hely-zet a készlettel. Egyik célja a sérült vagy eladhatatlan árukfelderítése, hogy azonnal minden sajnálkozás nélkül meg-szabaduljunk tőlük. Ha az üzlet tulajdonosa sikeres akarlenni, akkor nem áltathatja magát áruinak értékét illetően.

Mi ugyanezt tettük életünkkel. Becsületesen leltárt ké-szítettünk. Először is számba vettük azokat a hibáinkat,amelyek kudarcunkhoz vezettek. Meggyőződvén arról, hogyaz „én” különféle megnyilvánulásai győztek le minket, átte-kintettük ezek közül a legáltalánosabbakat.

A legfőbb vétkes a neheztelés volt. Több alkoholistáttesz tönkre, mint bármi más. Ebből nő ki az összes spirituá-lis betegség, hiszen nem csupán mentálisan és fizikailag vol-tunk betegek, hanem spirituálisan is. Amikor a spirituálisbetegségtől sikerül megszabadulnunk, akkor jövünk rendbementálisan és fizikailag is. Nehezteléseinkről listát készítet-tünk. Fölírtuk egy papírlapra azokat az embereket, intézmé-nyeket vagy elveket, amelyekre nagyon haragudtunk. Föl-tettük magunknak a kérdést, miért is haragszunk. Az ese-tek többségében azt találtuk, hogy önértékelésünket, anya-gi helyzetünket, ambícióinkat vagy személyes – beleértveszexuális – kapcsolatainkat sértették vagy veszélyeztették.Ezért voltunk megsértődve, ez húzott fel minket annyira.

Haraglajstromunkon minden név mellett feltüntettük asérelmeinket. Vajon önértékelésünket, biztonságunkat, ambí-cióinkat, személyes vagy szexuális kapcsolatainkat zavartavalami?

ii


ii

ii


Általában ennyire voltunk konkrétak:

Kire neheztelek? Mi az ok? Hatása rám:

X-re Csapja a szelet a fele- Szexuális kapcsolatokségemnek. Önbecsülés (félelem)Elárulta a feleségemnek, Szexuális kapcsolatokhogy szeretőm van. Önbecsülés (félelem)Az állásomra pályázik. Biztonságérzet

Önbecsülés (félelem)

Y-néra Buta liba, keresztül- Személyi kapcsolatoknéz rajtam. Bezáratta Önbecsülés (félelem)a férjét az ivás miatt.A férje a barátom.A nő pletykafészek.

A munkaadómra Méltánytalan, igazság- Önbecsülés (félelem)talan, erőszakos.Elbocsátással fenyeget, Biztonságérzetmert iszom, és mertcsalok a reprezentációsköltségemmel.

A feleségemre Félreért engem, Büszkeségés állandóan bosszant. Személyi kapcsolatokTetszik neki X. Szexuális kapcsolatokSaját nevére akarja Biztonságérzet (félelem)íratni a házat.

Áttekintettük egész életünket. Csak az alaposság és azőszinteség segített. Amikor végeztünk, gondosan áttanulmá-nyoztuk az egészet. Első pillantásra nyilvánvalóvá vált, hogygyakran a világ és az emberek is meglehetősen hibásak vol-tak. Legtöbben csak addig a pontig jutottunk el, hogy ezta következtetést levontuk. Az eredmény általában az volt,hogy az emberek továbbra is vétettek ellenünk, mi pedigszenvedtünk. Néha lelkiismeret-furdalásunk támadt, és ön-magunkat marcangoltuk. De minél többet csatáztunk éspróbáltuk kivívni a magunk igazát, annál rosszabbul men-tek a dolgok. Akár a háborúban, a győzelem csak látszólagosvolt. Diadalunk nem tartott sokáig.

ii


ii

ii


Nyilvánvaló volt, hogy a súlyos neheztelésekkel teli élethiábavalósághoz és boldogtalansághoz vezethet. Amilyen mér-tékben megengedjük magunknak a szenvedést, pontosanannyi értékes órát vesztegetünk el az életünkből. Az alko-holista számára azonban, akinek egyetlen reménye a spi-rituális élmény megtartása és növelése, bármiféle nehezte-lés kimondhatatlanul súlyos következményekkel jár. Sőt azttapasztaltuk, hogy végzetes. Mert ha ilyen érzéseket táplá-lunk, akkor elzárjuk magunkat a Lélek sugárzó fényétől.Visszatér az alkoholőrület, és megint inni kezdünk. Szá-munkra pedig az ivás egyenlő a halállal.

Ha élni akarunk, meg kell szabadulnunk a haragtól. Azingerültséget és az idegrohamot nem nekünk találták ki.Normális emberek számára mindez kétes értékű luxuscikklehet, de az alkoholisták számára méreg.

Visszatérünk a listához, mert abban rejlik a jövő kul-csa. Felkészültünk arra, hogy egész más nézőpontból lássuka dolgokat. Kezdtük belátni, hogy a világ és az emberekvalóban uralkodtak fölöttünk. Ebben az állapotban másokvalós vagy képzelt rossz tetteinek olyan hatalma volt, hogyaz ténylegesen ölhetett. Hogyan menekülhetünk meg? Be-láttuk, hogy a neheztelés fölé kell kerekedni – de hogyan?Ahogy az alkoholtól, ettől sem lehetett pusztán kívánsággalmegszabadulni.

A következő utat jártuk be: Megállapítottuk, hogy azok,akik ártottak nekünk, valószínűleg spirituálisan beteg em-berek. Nem szerettük sem a tüneteiket, sem azt, ahogy azokhatottak ránk, de ők is betegek voltak, akárcsak mi. KértükIstent, hogy segítsen nekünk olyan toleranciát, könyörületetés türelmet tanúsítani irántuk, amilyet egy beteg barátunkiránt örömmel mutatnánk. Ha valaki megsértett, azt mond-tuk magunknak: – Ez egy beteg ember. Hogyan segíthetekrajta? Istenem, add, hogy ne érezzek dühöt iránta! Legyenmeg a Te akaratod!

Mi kerüljük a visszavágást és a vitát. Nem így bánunk abeteg emberekkel. Hiszen ezzel elveszítenénk a lehetőséget

ii


ii

ii


arra, hogy segítsünk. Nem segíthetünk mindenkin, Isten vi-szont azt megmutatja nekünk, hogyan legyünk kedvesek éstoleránsak minden egyes emberrel.

Visszatérve megint a listánkhoz: nem a mások hibái-val foglalkoztunk, hanem határozottan nekiláttunk saját hi-báink felkutatásának. Mikor voltunk önzők, őszintétlenek,énközpontúak, mikor rettegtünk? Még ha egy helyzet nemegészen a mi hibánkból alakult is ki, megpróbáltuk a másikrésztvevőt teljesen figyelmen kívül hagyni. Miben hibáztunkmi? Nekünk a saját leltárunkat kell csinálni, nem a mási-két! Amikor hibát találtunk, följegyeztük. Fehéren-feketénodatettük magunk elé. Őszintén beismertük hibáinkat, éshajlandók voltunk rendbe hozni dolgainkat.

Figyeljük meg, hogy a „félelem” szó ott szerepel zárójel-ben az X-szel, Y-néval, a munkaadóval és a feleséggel adódóproblémák mellett. A gonoszság és a rombolás fonala tel-jesen átszőtte létünket. Körülmények olyan sorát indítottael, amely szerencsétlenséget hozott ránk, és amelyet – úgyéreztük – nem érdemlünk meg. De vajon nem mi magunkindítottuk-e el a lavinát? Néha már azt gondoljuk, a félel-met a lopás mellé kellene állítani a rangsorban. Úgy tűnik,még annál is több bajt okoz.

Alaposan átvizsgáltuk félelmeinket. Leírtuk őket egypapírra, bár nem volt bennünk neheztelés velük kapcsolat-ban. Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért élnek ben-nünk ezek a félelmek. Talán azért, mert cserbenhagyott azönbizalom bennünket? Az önbizalom jó volt egy bizonyosszintig, de nem sokra mentünk vele. Néhányunknak vala-mikor nagy volt az önbizalma, de ez sohasem oldotta megteljesen sem a félelmet, sem más problémánkat. Amikor pe-dig elbizakodottá tett bennünket, az még rosszabb volt.

Úgy gondoljuk, lehet ennél jobb út is. Hiszen már másalapokon állunk: az Istenben való bizalom és a Reá valóhagyatkozás alapján. A végtelen Istenben bízunk, nem vé-ges önmagunkban. Azért vagyunk a világon, hogy az Álta-la kĳelölt szerepet játsszuk el. Amilyen mértékben általunk

ii


ii

ii


vélt akarata szerint cselekszünk, és alázatosan rábízzuk ma-gunkat, olyan mértékben tesz minket képessé arra, hogy anehézségeket kellő lelki békével ellensúlyozzuk.

Sohasem mentegetőzünk senki előtt azért, mert Terem-tőnktől függünk. Nevetni tudunk azokon, akik a spirituali-tást a gyöngeség megnyilvánulásának tartják. Paradox mó-don ez inkább az erő megnyilvánulása. Évszázadok tapasz-talata bizonyítja, hogy a hit bátorságot jelent. Akiknek hitükvan, mind bátrak. Bíznak Istenükben. Soha nem mentege-tőzünk Isten miatt. Inkább hagyjuk, hogy rajtunk keresztülnyilvánítsa ki, mire képes. Arra kérjük Őt, szüntesse megfélelmünket, és irányítsa figyelmünket arra, hogy szándékaiszerint milyenek legyünk. Így egyszer csak elkezdjük levet-kőzni a félelmet.

Most pedig a szexről. Sokunknak igazi generálozásravolt szüksége ezen a téren. Mindenekelőtt igyekeztünk ész-szerűek lenni ebben a kérdésben. Itt nagyon könnyű letérniaz útról. Azt látjuk, hogy ebben a témában az emberek véle-ménye igen szélsőséges lehet, sokszor az abszurdumig. Van-nak hangok, amelyek azt kiabálják, hogy a szex alacsonyabbrendű természetünk kéjvágya, a nemzés alapvető szükség-lete. Mások szexért és még több szexért kiáltanak, megintmások elsiratják a házasság intézményét, és vannak, akikúgy vélekednek, hogy az emberi nem legtöbb baja szexuálisokokra vezethető vissza. Azt gondolják, hogy kevés jut be-lőle, vagy ami jut, nem az igazi. Mindenben a szex fontossá-gát vélik látni. Az egyik iskola nem engedi, hogy megfűsze-rezzük ételünket, a másik meg egyenesen borskúrára fognaminket. Mi kívül akarunk maradni ezen a vitán. Nem aka-runk bíráskodni senki szexuális magatartása fölött. Mind-annyiunknak vannak szexuális problémái. Nem volnánk em-berek, ha ez nem így lenne. Mitévők legyünk velük?

Évekre visszamenőleg megvizsgáltuk a saját viselkedésün-ket. Hol voltunk önzők, őszintétlenek vagy tapintatlanok?Kit bántottunk meg? Nem keltettünk-e fölöslegesen félté-kenységet, gyanakvást, nem okoztunk-e keserűséget? Hol

ii


ii

ii


követtünk el hibát, mit kellett volna tennünk helyette? Eztis mind papírra vetettük, és szembenéztünk vele.

Így próbáltunk ép és egészséges képet kialakítani jövő-beli szexuális életünkről. Minden viszonyunkat alávetettükennek a tesztnek – önző volt-e vagy sem? Kértük Istent,hogy formálja eszményeinket, és segítsen szerintük élni. Min-dig szem előtt tartottuk, hogy szexuális képességeinket Istenadta, tehát jók. Nem arra valók, hogy könnyelműen vagyönző módon használjuk őket, vagy hogy utálattal és meg-vetéssel legyünk irántuk.

Bármilyen eszményt válasszunk is végül, hajlandónakkell mutatkoznunk arra, hogy abba az irányba fejlődjünk.Hajlandónak kell lennünk elégtételt nyújtani azoknak, aki-ket megbántottunk, feltéve, hogy ezzel nem okozunk mégnagyobb bajt. Más szóval, ugyanúgy kezeljük a szexet, mintbármi más problémát. Meditációnk során minden egyes eset-ben megkérdezzük Istentől, mit tegyünk. A helyes választmeg is kapjuk, ha akarjuk.

Egyedül Isten ítélheti meg szexuális életünket. Gyakrannem árt, ha másokkal is beszélünk erről, de alapvetően bíz-zuk magunkat Isten akaratára. Felismerjük, hogy egyeseképpen annyira fanatikusak a szex dolgában, mint amennyireszabadosak mások. Óvakodunk a szélsőséges gondolkodás-tól és az ilyen tanácsoktól.

Mi van akkor, ha a kiválasztott eszménynek nem tudunkmegfelelni, és meginogunk? Azt jelenti, hogy be fogunk rúg-ni? Egyesek ezt állítják. De ez csak féligazság. Tőlünk függ,és attól, milyen indítóokok vezetnek. Ha sajnáljuk, amit tet-tünk, és őszinte kívánság él bennünk, hogy Isten jobb csele-kedetekre vezessen bennünket, akkor hisszük, hogy megbo-csátást nyerünk, és levonjuk a tanulságot. Ha viszont nincsbennünk megbánás, és viselkedésünkkel továbbra is káráravagyunk másoknak, akkor majdnem biztos, hogy inni fo-gunk. Ez nem üres elmélet, hanem tapasztalatainkból szár-mazó tény.

ii


ii

ii


Összefoglalásul a szexről: őszintén imádkozunk a helyeseszményért, kérdéses szituációkban az iránymutatásért, azép elméért és az erőért a helyes cselekvéshez. Ha a szex na-gyon sok gondot okoz, akkor annál inkább igyekszünk segí-teni másoknak. Odafigyelünk arra, hogy mire van szükségük,és segítünk nekik. Ettől felülemelkedünk a saját problémáin-kon. Lecsillapodik a parancsoló vágy, amely, ha engednénkneki, később szívfájdalmat okozhatna.

Ha alaposan végeztük a személyes leltározást, akkor hosz-szú lett a listánk. Sorra vettük és elemeztük neheztelésein-ket. Kezdtük megérteni azok hiábavalóságát, végzetességétés szörnyű, romboló erejét. Kezdtük tanulni a toleranciát,a türelmet és a jóakaratot mindenkivel, még ellenségeink-kel is, mert úgy tekintettünk rájuk, mint beteg emberekre.Összeállítottuk azok listáját, akiknek magatartásunkkal ká-rára voltunk, és készen állunk múltbéli tetteink jóvátételére,ha ez lehetséges.

Ebben a könyvben újra meg újra olvashatja, hogy a hitmegtette értünk, amire mi nem voltunk képesek. Reméljük,most már meggyőződött arról, hogy Isten képes elhárítaniminden konokságot, ami elzárta önt Tőle. Ha már meghoztaa döntést, és elkészítette a számvetést legsúlyosabb fogyaté-kosságairól, akkor jó volt a kezdet. Ha így történt, ön márisnagy adag igazságot volt kénytelen lenyelni és megemészteniönmagával kapcsolatban.

ii


ii

ii

ii


ii

ii

6. fejezet

AKCIÓBA LÉPÜNK

Elkészítettük személyes leltárunkat – mit kezdjünk mostvele? Új magatartásmódot, újfajta kapcsolatot próbáltunkkialakítani Teremtőnkkel, és felismerni utunkon az akadályo-kat. Beismertünk bizonyos hibákat, nagy vonalakban meg-állapítottuk, mi a baj, megjelöltük személyes leltárunk gyen-ge pontjait. Ezek azok, amiket ki kell selejteznünk. Ez hatá-rozott cselekvést követel tőlünk, melynek végeredménye azlesz, hogy Isten, önmagunk és egy embertársunk előtt beis-merjük hibáink valódi természetét. Ez elvezet bennünket azelőző fejezetben leírt felépülési program Ötödik Lépéséhez.

Ez nehéz lehet, különösen az, hogy egy másik emberrelbeszéljük meg hibáinkat. Azt gondoljuk, éppen elég volt be-ismerni őket saját magunknak. Kétséges, hogy ez így van-e.A gyakorlatban általában úgy találjuk, hogy a magunkbanelvégzett önvizsgálat nem elégséges. Sokan úgy gondoltuk,hogy még tovább kell mennünk. Könnyebb lesz beszélnünkönmagunkról egy másik emberrel, ha felfogjuk ennek nyo-mós okait. A legfontosabb ok, hogy amennyiben átugorjukezt a létfontosságú lépést, nem biztos, hogy le fogjuk tudnigyőzni az ivást. Új tagjaink időről időre megkísérelték, hogyéletük bizonyos tényeit titokban tartsák. Megpróbálván el-kerülni ezt a megalázó élményt, könnyebb módszerekhezfordultak. Szinte kivétel nélkül az ivásnál kötöttek ki. Mivela program többi részét betartották, csodálkoztak, miért isvallottak kudarcot. Úgy gondoljuk, azért, mert sosem végez-ték el a lelki nagytakarítást. A számvetést ugyan elvégezték,

ii


ii

ii


de a legrosszabb portékákból mégis csak megtartottak né-hányat. Csak gondolták, hogy megszabadultak az egoizmus-tól és a félelemtől; csak gondolták, hogy alázatossá váltak.Nem tanulták meg az alázat, a félelemtől való mentességés az őszinteség olyan fokát, amit mi szükségesnek tartunk,mindaddig, amíg el nem mondták valakinek egész élettör-ténetüket.

Az alkoholista sokkal inkább, mint mások, kettős életetél. Nagy színész. A külvilágnak színpadi karakterét mutat-ja. Azt szeretné, ha barátai ezt látnák. Szeret jó hírnévnekörvendeni, de a lelke mélyén érzi, hogy ezt nem érdemli meg.

Ez az ellentmondás ivászatai során egyre súlyosabbá vá-lik. Amikor tudata kitisztul, undorral gondol bizonyos, csakhomályosan felsejlő epizódokra. Ezek az emlékek rémálom-ként kísértik. Retteg már a gondolattól is, hogy valaki eset-leg látta őt. Amilyen gyorsan csak tudja, mélyen magábatemeti ezeket az emlékeket. Abban reménykedik, hogy so-hasem kerülnek napvilágra. Állandó feszültségben és féle-lemben él, ami azután további ivásra készteti.

A pszichológusok hajlanak afelé, hogy egyetértsenek ve-lünk. Dollárezreket költöttünk orvosi vizsgálatokra. Kevésolyan esetről tudunk, amikor valóban esélyt adtunk ezeknekaz orvosoknak. Ritkán mondtuk el nekik a teljes igazságot,és ritkán követtük a tanácsaikat is. Nem voltunk hajlandókőszinték lenni ezekkel az együtt érző emberekkel, és nemvoltunk őszinték másokkal sem. Nem csoda, hogy az orvo-sok többségének rossz véleménye van az alkoholistákról ésfelépülési esélyeikről.

Kell, hogy valakivel teljesen őszinték legyünk, ha so-káig és boldogan szeretnénk élni ezen a világon. Helyes éstermészetes, hogy jól meggondoljuk, mielőtt kiválasztjuk aszemélyt vagy személyeket, akivel megtesszük ezt az intimés bizalmas lépést. Azok közülünk, akik olyan vallási feleke-zethez tartoznak, amely előírja a gyónást, olyan kĳelölt sze-mélyt keressenek – és természetesen ennek szívesen tesznekeleget –, akinek kötelessége meghallgatni őket. Ha nem is

ii


ii

ii

akcióba lépünk 71

kapcsolódunk egyházhoz, akkor is jó választás lehet, ha egyvallás felszentelt képviselőjével beszélünk. Gyakran tapasz-taljuk, hogy az ilyen emberek gyorsan felfogják és megértikproblémánkat. Természetesen olyanokkal is találkozhatunk,akik nem értik meg az alkoholistákat.

Ha nem tudjuk vagy nem akarjuk ezt tenni, akkor keres-sünk ismerőseink között egy titoktartó, megértő barátot.Talán orvosunk vagy pszichológusunk lehet ez a személy.Lehet családtag is, de nem tárhatunk fel a feleségünk vagy aszüleink előtt semmi olyasmit, ami megbántja és boldogtalan-ná teszi őket. Nincs jogunk saját bőrünket a mások káráramenteni. Történetünk ezen részeit olyan valakinek meséljükel, aki meg tudja érteni, de a dolog személyesen nem érinti.A szabály az, hogy szigorúnak kell lennünk önmagunkkal,de mindig tapintatosnak másokkal szemben.

Annak ellenére, hogy nagy szükségünk van rá, hogy va-lakivel beszéljünk saját magunkról, előfordulhat, hogy akörnyezetünkben nem találunk erre alkalmas személyt. Haez a helyzet, akkor ezt a lépést elhalaszthatjuk, de úgy, hogyteljesen készen állunk arra, hogy az első adandó alkalommalmegtegyük. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert nagyon fontosszámunkra a megfelelő személy kiválasztása. Fontos, hogyaz illető képes legyen titkot tartani; hogy teljességgel meg-értse és elfogadja azt, amit éppen teszünk, és hogy ne pró-bálja megváltoztatni tervünket. De ez nem lehet ürügy ahalogatásra.

Amikor eldöntöttük, ki legyen az, aki meghallgatja tör-ténetünket, nem vesztegetjük az időt. Kész az írásos szám-vetés, és felkészültünk egy hosszú beszélgetésre. Magyaráz-zuk meg partnerünknek, mit szándékozunk tenni, és hogymiért kell ezt tennünk. Az illetőnek tisztában kell lennie az-zal, hogy számunkra ez élet-halál kérdése. Legtöbben, ha ígyfordulunk hozzájuk, örömmel fognak segíteni. Bizalmunkmegtiszteltetés számukra.

Félretesszük büszkeségünket, és belevágunk. Megvilágí-tunk minden jellembéli fonákságot, a múlt minden sötét

ii


ii

ii


rejtekét. Ha semmit el nem titkolva tesszük meg ezt a lé-pést, az nagy örömünkre szolgál. A világ szemébe tudunknézni. Tökéletes békét és megkönnyebbülést élhetünk át.Félelmünk eltűnik. Kezdjük érezni Teremtőnk közelségét.Lehet, hogy már addig is hittünk bizonyos fokig a spiritua-litásban, de most spirituális élményben lesz részünk. Gyak-ran nagyon intenzíven érezzük ivási problémánk megszűné-sét. Úgy érezzük, kéz a kézben haladunk a VilágmindenségSzellemével az élet széles útján.

Hazatérve keresünk egy helyet, ahol nyugodtan tölthe-tünk egy órát, alaposan átgondolva mindazt, amit végeztünk.Szívünk mélyéből köszönetet mondunk Istennek, hogy im-már jobban ismerjük őt. Levesszük ezt a könyvet a polcról,és kinyitjuk a Tizenkét Lépésnél. Figyelmesen átolvasva azelső öt lépést föltesszük magunknak a kérdést, nem hagy-tunk-e ki valamit, mert most építjük meg azt a kaput, me-lyen átjutva végre szabad emberré válunk. Eléggé megbíz-ható munkát végeztünk? Helyükön vannak vajon az építő-kövek? Nem fukarkodtunk-e a cementtel az alapozásnál?Nem próbáltuk-e homok nélkül keverni a maltert?

Ha ezekre a kérdésekre kielégítő választ tudunk adni,akkor a Hatodik Lépésre irányíthatjuk figyelmünket. Hang-súlyoztuk, hogy a hajlandóság elengedhetetlen. Készen ál-lunk-e immár arra, hogy Isten megszabadítson bennünketmindattól, amit kifogásolhatónak ismertünk el? Megszaba-díthat-e már mindezektől – minden egyes hibától? Ha mégmindig ragaszkodunk valamihez, ha nem akarjuk elengedni,akkor kérjük Istent, hogy segítsen hajlandóvá válnunk.

Ha mindezeket megtettük, valami ilyesfélét mondunk:– Teremtőm, készen állok mindenestől – a bennem levő jóvalés rosszal együtt – a Tiéd lenni. Kérlek, szabadíts meg min-den olyan jellemhibámtól, amely útjában áll annak, hogyNeked és embertársaimnak hasznára legyek. Adj nekem erőt,hogy kilépve innen akaratod szerint cselekedhessem. Ámen.– Ezzel megtettük a Hetedik Lépést.

ii


ii

ii


Most pedig akcióba kell lépnünk, mert különben rájö-vünk, hogy „a hit tettek nélkül halott”*. Nézzük most aNyolcadik és a Kilencedik Lépést! Megvan a listánk mind-azokról, akiknek kárára voltunk, és akiknek készek vagyunkjóvátételt nyújtani. Ezt a listát akkor állítottuk össze, ami-kor leltárt készítettünk. Szigorú önbírálatnak vetettük alámagunkat. Most az érintettekhez fordulunk, és helyrehoz-zuk a múltban okozott kárt. Megkíséreljük, hogy elsöpörjükmindazt a törmeléket, ami azért gyülemlett fel, mert a ma-gunk feje után akartunk menni, és mi akartuk rendezni azelőadást. Ha nincs meg ehhez a hajlandóságunk, imádko-zunk érte. Emlékezzünk rá, az elején megegyeztünk abban,hogy bármit megteszünk az alkohol legyőzése érdekében.

Lehet, hogy még mindig bizalmatlanok vagyunk. Végig-nézzük a munkatársak és a barátok névsorát, akiket bán-tottunk, és néhányukban nem bízunk meg annyira, hogyspirituális alapon közeledjünk hozzájuk. Nyugodjunk meg,vannak, akiknek egyáltalán nem szükséges és talán nem ishelyénvaló hangsúlyoznunk a spirituális jelleget, amikor elő-ször próbálunk kapcsolatba lépni velük. Ezzel ellenérzéstválthatunk ki belőlük. Egyelőre életünket próbáljuk rendbehozni. De nem ez a végcélunk. Igazi célunk, hogy alkalmassáváljunk Isten és környezetünk legmesszebbmenő szolgálatá-ra. Nem túl bölcs dolog kapcsolatot keresni valakivel, akimég mindig szenved az általunk okozott sérelmektől, és be-jelenteni neki, hogy vallásosak lettünk. A ringben ezt úgyhívják, hogy odatartja az állát. Miért adjunk lehetőséget ar-ra, hogy fanatikusnak vagy unalmas hittérítőnek bélyegez-zenek minket? Ezzel tönkretehetjük annak a lehetőségét,hogy a jövőben üzenetünk hasznos legyen. Emberünkbenazonban mindenképpen jó benyomást keltünk, ha őszinténkívánjuk jóvátenni a rosszat. A jó szándék kinyilvánításajobban fölkeltheti érdeklődését, mint ha spirituális élmé-nyeinkről beszélünk neki.

*Szent Jakab levele 2,26.

ii


ii

ii


Ezt nem ürügyként használjuk azért, hogy megkerül-jük az Isten-témát. Ha jó célt szolgál, hajlandók vagyunktapintatosan és józan megfontolással tudtul adni meggyőző-désünket. Itt fölvetődik a kérdés, hogyan közelítsünk vala-kihez, akit gyűlöltünk? Előfordulhat, hogy ő többet ártottnekünk, mint mi neki; és bár mi már jobb érzéssel viselte-tünk iránta, még mindig nem nagyon akaródzik beismerni ahibáinkat. Nekirugaszkodunk, még ha általunk nem kedveltszemélyről van is szó. Nehezebb dolog ellenséghez fordul-ni, mint baráthoz, de rájövünk, hogy sokkal jótékonyabbhatással van ránk. Segítőkész és megbocsátó hangulatbanmegyünk hozzá, megvalljuk, hogy egykor rossz érzésekkelviseltettünk iránta, és kifejezzük megbánásunkat.

Semmi körülmények között nem kritizálunk és nem vi-tatkozunk. Csak annyit mondunk neki, hogy soha nem fog-juk tudni túltenni magunkat az iváson, amíg nem teszünkmeg mindent, hogy tisztázzuk a múltat. Azért jöttünk, hogya magunk háza táján tegyünk rendet, mert megértettük,hogy semmi érdemlegeset nem érhetünk el addig, amíg eztmeg nem tettük. Sohase mondjuk meg, hogy ő mit tegyen.Az ő hibáiról nem beszélünk, maradunk a magunk dolgá-nál. Ha viselkedésünk higgadt, őszinte és nyílt, az eredménymegelégedésünkre szolgál.

Tíz esetből kilencnél váratlan dolog történik. Előfordul-hat, hogy az illető, akit fölkerestünk, beismeri a saját hi-báit, és így az évek óta tartó ellenségeskedés egy óra alattszertefoszlik. Ritkán fordul elő, hogy nem érünk el kielégítőeredményt. Van, hogy korábbi ellenségeink elismerően szól-nak arról, amit teszünk, és sok szerencsét kívánnak. Néhasegítségüket is fölajánlják. De az sem számít, ha valaki ki-dob minket az irodájából. Mi kimutattuk jó szándékunkat,megtettük a magunkét. Másra nincs szükség.

A legtöbb alkoholistának vannak adósságai. Nem bujká-lunk hitelezőink elől. Amikor elmondjuk nekik, mi a szándé-kunk, nem titkoljuk italozásunkat. Általában úgyis tudnak

ii


ii

ii


róla, akár hisszük, akár nem. Nem félünk feltárni alkoholiz-musunkat, attól tartva, hogy ez anyagi hátrányt jelenthet.Ha így teszünk, néha a legkönyörtelenebb hitelező is meg-lepetést okoz. A lehető legjobb megállapodást köthetjükmeg, ha a tudomásukra hozzuk, hogy sajnáljuk a dolgot.Az italozásunk miatt halogattuk a fizetést. Mindent megkell tennünk azért, hogy ne féljünk többé a hitelezőktől,mert valószínűleg inni fogunk, ha félünk a szemükbe nézni.

Elképzelhető, hogy olyan bűncselekményt követtünk el,ami miatt, ha a hatóságok tudomására jutna, börtönbe ke-rülnénk. Előfordulhat, hogy anyagi helyzetünk nem teszilehetővé, hogy jóvátegyük a dolgot. Már bevallottuk egyvalakinek, akiben megbíztunk, de biztosan börtönbe kerül-nénk vagy elveszítenénk az állásunkat, ha kitudódna. Lehet,hogy az egész csupán egy bagatell dolog, mint amilyen pél-dául a költségszámla kozmetikázása. A legtöbben elkövet-tünk ilyesmit. Lehet, hogy elváltunk és újra nősültünk, denem fizetjük a tartásdíjat az első feleségnek. Ő persze mél-tatlankodik ezért, és kezében van az ellenünk kiadott letar-tóztatási parancs. Ez is elég gyakori bonyodalom.

Bár a jóvátétel számtalan formát ölthet, van néhányáltalános elv, amelyhez szerintünk érdemes igazodni. Emlé-keztetve magunkat arra az elhatározásunkra, hogy bármed-dig hajlandók vagyunk elmenni a spirituális élmény meg-tapasztalásáért, folyamodjunk erőért és iránymutatásért,hogy helyesen cselekedjünk, akármilyen személyes következ-ményei legyenek is ennek. Hajlandók vagyunk erre akkor is,ha elveszíthetjük társadalmi pozíciónkat vagy jó hírünket,sőt akkor is, ha börtön fenyeget. Ezt kell tennünk. Nemszabad visszariadnunk semmitől.

Rendszerint azonban az ügyben mások is érintve van-nak. Ezért ne legyünk meggondolatlanok. Nem kell szükség-telenül föláldoznunk másokat, hogy magunkat mentsük azalkoholizmus verméből. Egy ismerősünk újra nősült. Alko-holista volt. A neheztelés és az ivás hozzájárulhatott ahhoz,hogy nem fizetett tartásdíjat első feleségének. Az asszony

ii


ii

ii


dühöngött. Elment a bíróságra, és elintézte, hogy volt fér-jét letartóztassák. A férfi, aki akkor már a mi életvitelünketgyakorolta, egyenesbe jött, és kezdett lélegzethez jutni. Im-ponálóan hősies lett volna, ha odaáll a bíró elé, és kĳelenti:– Itt vagyok!

Úgy gondoltuk, hogy ha szükséges, erre is hajlandónakkellett volna lennie, de ha börtönbe kerül, egyik családotsem tudta volna eltartani. Azt javasoltuk neki, írjon első fe-leségének, ismerje be hibáit, és kérjen bocsánatot. Megtette,és még egy kis pénzt is küldött. Beszámolt arról, hogy mik atervei a jövőre vonatkozólag. Közölte, hogy teljes mértékigkészen áll arra, hogy börtönbe vonuljon, ha az asszony ra-gaszkodik ehhez. Az asszony természetesen eltekintett ettől,és a helyzet azóta már régen elrendeződött.

Mielőtt másokat is érintő, döntő lépésre szánnánk el ma-gunkat, bizonyosodjunk meg a másik fél beleegyezéséről.Ha megkapjuk az engedélyt, konzultálunk másokkal, kérjükIsten segítségét, és minden a szigorú lépés megtétele mellettszól, akkor nem szabad visszakoznunk.

Erről jut eszünkbe egy barátunk története. Amikor mégivott, egyik utált üzleti vetélytársától elfogadott egy pénz-összeget, de a pénzről nem adott elismervényt. Később le-tagadta, hogy pénzt kapott, és arra használta föl az esetet,hogy lejárassa az illetőt. Saját gazságát használta arra, hogya másik jó hírét tönkretegye. A rivális valóban tönkre is ment.

Emberünk érezte, hogy olyan nagy kárt okozott, ame-lyet valószínűleg nem képes jóvátenni. Ha előhozakodna arégi üggyel, akkor félő, hogy tönkretenné üzleti partnere jóhírét, szégyent hozna a családjára, és megélhetési lehető-ségétől is megfosztaná. Mi joga van belekeverni az ügybeazokat, akik tőle függnek? Hogyan lesz így képes riválisát anyilvánosság előtt tisztázni?

Miután megbeszélte a dolgot feleségével és az üzlettár-sával, arra a következtetésre jutott, hogy jobb vállalni akockázatot, mint Teremtője előtt egy ilyen súlyos becsü-letsértés bűnével megjelenni. Látta, hogy Isten kezébe kell

ii


ii

ii


helyeznie ennek az ügynek a kimenetelét, vagy pedig hama-rosan újra inni kezd, és akkor úgyis mindent elveszít. Sok évután először ismét templomba ment. A szentbeszéd utánegyszerűen csak fölállt, és elmondott mindent. Cselekedetétszéles körű helyeslés fogadta, és ma is az egyik legnagyobbtiszteletnek örvendő polgár a városban. Mindez évekkel ez-előtt történt.

Előfordulhat, hogy otthon is vannak problémák. Talánolyan nőügyeink voltak, amelyeket nem szeretnénk másoktudomására hozni. Nem hisszük, hogy e tekintetben az al-koholisták sokkal rosszabbak lennének, mint mások. De azivás komplikálja az otthoni szexuális viszonyokat. A feleségaz alkoholista mellett eltöltött néhány év után megfáradt,sértett és zárkózott lesz. Mi más is lehetne? A férj kezdimagányosnak érezni és sajnálni magát. Az éjszakai mula-tókban vagy hasonló helyeken az ital mellett valami mástis keresni kezd. Lehet, hogy van egy titkos és izgalmas vi-szonya „egy lánnyal, aki megérti őt”. Valójában lehet, hogya lány megérti, de mit kezdjünk ezzel a dologgal? Az ilyenhelyzetben levő férfi gyakran érez erős lelkifurdalást, külö-nösen, ha hűséges és bátor felesége van, aki szó szerint apoklot járta meg miatta.

Bármi legyen a helyzet, valamit kezdenünk kell vele. Habiztosak vagyunk abban, hogy a feleség nem tud semmit,vajon megmondjuk-e neki? Szerintünk nem biztos, hogymindig ez a helyes. Ha nagyjából tisztában van kicsapongá-sainkkal, beavassuk-e a részletekbe? Nem kétséges, hogy elkell ismernünk hibánkat. Ám ő ragaszkodhat hozzá, hogyminden részletről tudjon. Lehet, hogy tudni akarja, ki az anő, és hol van. Szerintünk meg kell mondani neki, hogy nincsjogunk ebbe mást is belevonni. Sajnáljuk, amit tettünk,és ha Isten is úgy akarja, a dolog nem fog megismétlőd-ni. Ennél többet mi nem tehetünk, és nincs jogunk továbbmenni. Bár lehetnek megindokolható kivételek, és nem aka-runk lefektetni semmiféle szabályt, gyakorta tapasztaltuk,hogy ez a legjobb megoldás.

ii


ii

ii


Kettőn áll a vásár: ha mi tudunk felejteni, akkor tud őis. Mégis csak az a jobb, ha nem nevezzük meg fölöslegesenazt, akin a másik kitöltheti féltékenysége dühét.

Talán van néhány olyan eset is, amikor a legmesszebb-menő őszinteségre van szükség. Kívülálló az ilyen bizalmashelyzetet nem tudja fölmérni. Előfordulhat, hogy mindkétfél úgy dönt, hogy a józan ész és a szerető tapintat azt kí-vánja, hogy borítsanak fátylat a múltra. Mindketten imád-ságban kereshetnek eligazítást, mindenekelőtt a másik bol-dogságát tartva szem előtt. Sohase felejtsük el, hogy itt alegszörnyűbb emberi érzelemmel, a féltékenységgel van dol-gunk. Jó diplomáciai érzékre van szükségünk annak eldön-tésére, hogy csak finoman érintsük a kérdést, vagy kockáz-tassuk meg a nyílt szembesítést.

Ha nincsenek is ilyen bonyodalmak, akkor is számtalantennivalónk van otthon. Szoktuk hallani, hogy egy alko-holista azt mondja: neki csak egy dolga van – hogy józanmaradjon. Az biztos, hogy annak kell maradnia, mert kü-lönben nem lesz többé otthona. De ezzel még messze vanattól, hogy jóvátegye, hogy éveken keresztül olyan botrá-nyosan bánt feleségével vagy a szüleivel. Minden képzeletetfelülmúl az a türelem, amivel anyák és feleségek viseltettekaz alkoholisták iránt. Ha ez nem így lett volna, akkor kö-zülünk sokan lennének ma otthontalanok, sőt talán nem islennének már az élők sorában.

Az alkoholista tornádóként söpör végig mások életén.Szívek törnek össze. Értékes kapcsolatok halnak el. Vonzal-mak szakadnak meg. Az önző és tapintatlan szokások miattzaklatottá válik az otthoni lét. Meggondolatlannak tartjuk,aki azt állítja, hogy a józansággal minden el van intézve. Akiígy gondolja, az arra a gazdára hasonlít, aki a ciklon utánelőbújik a pincéből, s bár házát romokban találja, odavetia feleségének:

– Ne törődj semmivel, anyukám! Hát nem nagyszerű,hogy elállt a szél?

ii


ii

ii


Bizony, hosszú ideig tart mindezt újra felépíteni. Ebbennekünk kell vezető szerepet vállalnunk. Bűnbánó motyogások-kal, hogy nagyon sajnáljuk, nem egyenlítjük ki a számlát.Le kell ülnünk a családdal, és őszintén meg kell vizsgálnunka múltat, ahogy ma látjuk, nagyon vigyázva, hogy közbenne őket kritizáljuk. Nekik is lehetnek kirívó hibáik, de va-lószínűleg ezért is részben minket terhel a felelősség. Ígytehát a családdal együtt teremtünk tiszta helyzetet, min-den egyes reggeli meditáció alkalmával kérve Teremtőnket,mutassa meg nekünk a türelem, a tolerancia, a kedvességés a szeretet útját.

A spirituális elvek szerinti élet nem teória. Ezt élni kell!Hacsak a család nem fejezi ki arra vonatkozó óhaját, hogyspirituális elvek szerint éljen, úgy gondoljuk, nem szabadezt erőltetnünk. Ne beszéljünk nekik folytonosan a spiri-tuális dolgokról. Idővel majd megváltoznak. Viselkedésünkjobban meggyőzi őket, mint szavaink. Ne feledjük, hogy tízvagy húsz év részegeskedés mindenkit szkeptikussá tesz.

Lehet, hogy olyan bajok is vannak, amelyeket soha nemtudunk egészen helyrehozni. Ezek nem fognak gondot okoz-ni, ha lelkünk mélyén őszintén úgy érezzük, hogy jóváten-nénk, ha módunkban állna. Vannak, akikkel nem tudunktalálkozni – nekik írjunk egy őszinte levelet. Bizonyos ese-tekben pedig alapos okok szólnak a dolog elhalasztása mel-lett. De ne halogassunk, ha nem muszáj! Legyünk okosak,tapintatosak, figyelmesek és alázatosak, szolgalelkűség vagymegalázkodás nélkül. Isten teremtményei vagyunk, emeltfővel állunk. Nem csúszunk hason senki előtt.

Ha fejlődésünk e szakaszában elég alaposak vagyunk, márekkor ámulatba ejtő dolgokat tapasztalunk.* Új szabadsá-got és boldogságot ismerünk meg. Nem bánkódunk a múl-ton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót. Megértjük, mitjelent a derű, és megismerjük a békét. Akármilyen mélyre

*A bekezdés hátralevő része úgy ismeretes, mint az A.A. TizenkétÍgérete.

ii


ii

ii


süllyedtünk, meglátjuk, hogyan szolgálhatja tapasztalatunkmások javát. A hiábavalóság és önsajnálat ismerős érzése el-tűnik. El fogjuk veszíteni érdeklődésünket az önző dolgokiránt, és egyre nagyobb figyelemmel fordulunk embertársa-ink felé. Az énközpontúság megszűnik. Egész hozzáállásunkés életszemléletünk megváltozik. Az emberektől és az anyagibizonytalanságtól való félelem eltávozik tőlünk. Ösztönösentudjuk majd kezelni azokat a helyzeteket, amelyek azelőtttévútra vittek. Hirtelen ráébredünk, hogy Isten megtesziértünk mindazt, amit mi nem voltunk képesek megtennimagunkért.

Túlzottak ezek az ígéretek? Úgy gondoljuk, nem. Mindbeteljesülnek körünkben – hol gyorsabban, hol lassabban.Mindig megvalósulnak, ha dolgozunk értük.

Ez a gondolat elvezet bennünket a Tizedik Lépéshez,amely azt tanácsolja, hogy folytassuk a személyes leltár ké-szítését, és folyamatosan hozzuk helyre újonnan elkövetetthibáinkat. Lendületesen nekivágtunk ennek az útnak, mi-helyt rendbe tettük a múltat. Beléptünk a spiritualitás vi-lágába. Következő feladatunk, hogy fejlesszük magunkbana megértést és a hatékonyságot. Ez nem megy máról hol-napra. Egy egész életre szól. Továbbra is odafigyelünk azönzésre, az őszintétlenségre, a neheztelésre és a félelemre.Ha felbukkannak, rögtön kérjük Istent, hogy távolítsa eltőlünk őket. Azonnal megbeszéljük őket valakivel, és ha ká-rára voltunk valakinek, gyorsan jóvátételt nyújtunk. Ezutánhatározottan foglalkozni kezdünk valakivel, akinek segítenitudunk. Törvényünk a mások iránti szeretet és tolerancia.

Többé már nem kell küzdenünk semmi és senki, még azalkohol ellen sem. Ekkorra ugyanis már visszatért elménképsége. Ritkán mutatunk érdeklődést az ital iránt. Ha meg-kísért, borzadva fordulunk el tőle. Józan ésszel és normálisanreagálunk, és azt fogjuk tapasztalni, hogy ez automatiku-san történik. Azt látjuk, az italhoz való új viszonyunkat úgykaptuk, hogy nem gondolkoztunk rajta, és nem is tettünkérte semmilyen erőfeszítést. Egyszerűen csak jött! Éppen

ii


ii

ii


ez a csoda benne. Nem harcolunk ellene, és a kísértést semigyekszünk kerülni. Úgy érezzük, mintha semleges, bizton-ságos és védett helyzetbe kerültünk volna. Még fogadalmatsem tettünk. Ehelyett a probléma tűnt el. Már nem létezikszámunkra. Nem fölényeskedünk, nem is rettegünk. Ez a mitapasztalatunk. Így reagálunk mindaddig, amíg spirituáli-san jó állapotban vagyunk.

Könnyű dolog abbahagyni a spirituális program gyakor-lását, és ülni a babérjainkon. Ha ezt tesszük, nagy bajokvárnak ránk, mert az alkohol rafinált ellenfél. Nem gyógyu-lunk ki az alkoholizmusból. Valójában csak egy-egy naprakapunk haladékot – spirituális állapotunk karbantartásátólfüggően. Minden nap arra való, hogy az Isten akaratáról alko-tott elképzelésünket minden tevékenységünkbe belevigyük.Hogyan szolgálhatlak Téged a legjobban? Legyen meg a Teakaratod, ne az enyém! E gondolatoknak kell állandóan kí-sérni bennünket. Ennek szellemében kedvünkre gyakorol-hatjuk akaraterőnket.

Sokat beszéltünk már arról, hogyan lehet erőt, inspirá-ciót és útmutatást kapni Tőle, aki mindentudó és minden-ható. Ha gondosan követtük az útmutatást, akkor kezdtükérezni, hogyan árad belénk az Ő szelleme. Bizonyos mérté-kig valóság lett számunkra Isten. Kezdtük kifejleszteni azta bizonyos létfontosságú hatodik érzéket. De tovább kellmennünk, és ez további tetteket kíván.

A Tizenegyedik Lépés imádságot és meditációt ajánl. Azimával kapcsolatban ne legyünk szemérmesek. Nálunk job-bak is állandóan élnek vele. Működik, ha megfelelő hozzá-állással gyakoroljuk. Könnyű lenne csak általánosságokbanbeszélni erről, de úgy gondoljuk, tehetünk néhány konkrétés értékes javaslatot.

Amikor este nyugovóra térünk, építő szándékkal átte-kintjük a napot. Nem volt-e bennünk neheztelés, önzés,őszintétlenség vagy félelem? Tartozunk-e valakinek bocsá-natkéréssel? Magunkba fojtottunk-e valamit, amit azonnalmeg kellene beszélni valakivel? Kedvesek és szeretetteljesek

ii


ii

ii


voltunk-e mindenkihez? Mit csinálhattunk volna jobban?Önmagunkra gondoltunk-e legtöbbször, vagy pedig azongondolkodtunk, hogy mit tehetünk másokért, mivel járulha-tunk hozzá az élet gazdagításához? Vigyázzunk, nehogy ag-godalom, lelkifurdalás vagy beteges gondolatok kerítsenekhatalmukba, mert ez csökkentheti hasznosságunkat másokszámára. Miután elvégeztük az áttekintést, Isten bocsána-tát kérjük, és keressük, mit és hogyan kell kĳavítanunk.

Ébredéskor gondoljuk végig az előttünk álló huszonnégyórát. Tekintsük át az erre a napra szóló terveinket. Mielőtthozzákezdenénk, kérjük Istent, vezérelje gondolatainkat. Kü-lönösen azt kérjük, hogy tartsa távol tőlünk az önsajnálatot,az őszintétlen és önző indítékokat. Ilyen feltételek mellettbátran használhatjuk szellemi képességeinket, hiszen Istenazért adott nekünk agyat, hogy használjuk. Gondolatvilá-gunk sokkal magasabb szintre emelkedik, ha gondolkodá-sunk megtisztul a helytelen indítékoktól.

Amikor az előttünk álló napra gondolunk, előfordul, hogyelbizonytalanodunk. Lehet, hogy nem tudjuk eldönteni, mi-lyen irányba forduljunk. Ilyenkor Istentől kérünk inspirációt,ötletet vagy döntést. Ellazulunk, nem küzdünk, könnyedéntesszük a dolgokat. Nemegyszer meglep minket, ahogy jön-nek a jó válaszok, ha már egy ideje próbáljuk ezt gyako-rolni. Ami valaha sejtés vagy alkalmi inspiráció volt, azfokozatosan gondolkodásunk részévé válik. Minthogy mégtapasztalatlanok vagyunk, és csak nem régen léptünk tuda-tos kapcsolatba Istennel, nem valószínű, hogy állandóan ka-punk inspirációt. Az elbizakodottságért mindenféle abszurdtettekkel és gondolatokkal fizethetünk. Ugyanakkor azt ta-pasztaljuk, hogy az idő múlásával gondolkodásunk egyreinkább megközelíti az inspiráció síkját. Megtanulunk Ráhagyatkozni.

A meditációt általában imádsággal zárjuk, melyben kér-jük Istent, hogy a nap folyamán mutassa meg nekünk, milegyen a következő lépésünk, és adja meg mindazt, amireezeknek a problémáknak a megoldásához szükségünk van.

ii


ii

ii


Különösen azt kérjük, hogy az önfejűségtől szabadítson megminket, és vigyázunk arra, hogy ne csak magunknak kér-jünk. Kérhetünk azonban magunknak is, ha ezzel segítünkmásokon. Vigyázzunk, hogy sohase imádkozzunk saját önzőcéljainkért. Sokunk rengeteg időt vesztegetett már erre –persze eredménytelenül. Könnyen érthető, hogy miért.

Ha a körülmények lehetővé teszik, megkérjük feleségün-ket vagy barátainkat, csatlakozzanak reggeli meditációnk-hoz. Ha olyan vallási felekezethez tartozunk, amely megha-tározott reggeli áhítatot ír elő, azt is végezzük el. Ha nemtartozunk egyik vallási közösséghez sem, akkor azt tehetjük,hogy kiválasztunk és megtanulunk néhány olyan hagyomá-nyos imát, amely kifejezi a fenti elveket. Van sok hasznoskönyv is. Erre vonatkozólag egy paptól, lelkésztől vagy rab-bitól kérhetünk tanácsot. Legyünk azon, hogy észrevegyük,miben van igazuk a vallásos embereknek. Használjuk föl,amit ajánlanak.

Napközben, amikor fölkavar valami, vagy ránk tör a ké-tely, egy kis szünetet tartunk, és imádkozunk a helyes gondo-latért vagy cselekedetért. Folyamatosan emlékeztetjük ma-gunkat, hogy már nem mi rendezzük a műsort, alázatosanmondogatva magunkban minden nap többször is: – Legyenmeg a Te akaratod! – Így aztán sokkal kevésbé leszünk kité-ve az ingerültség, a félelem, a harag, az aggódás, az önsajná-lat vagy az ostoba döntés veszélyének. Sokkal hatékonyab-bakká válunk. Nem fáradunk el olyan könnyen, mert márnem pazaroljuk energiánkat meggondolatlanul, mint amikormegpróbáltuk életünket a saját igényeink szerint alakítani.

Ez működik – valóban működik.Mi, alkoholisták, fegyelmezetlenek vagyunk. Így tehát

hagyjuk, hogy Isten fegyelmezzen bennünket a fenti egy-szerű módon.

Ez azonban még nem minden. Van mit tennünk, és nemis kevés. „Tettek nélkül a hit halott.”* Az egész következőfejezetet a Tizenkettedik Lépésnek szenteljük.

*Szent Jakab levele 2,26.

ii


ii

ii

ii


ii

ii

7. fejezet

AMIKOR MÁSOKKAL DOLGOZUNK

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy semmi semnyújt olyan védelmet az ivás ellen, mint a más alkoholis-tákkal végzett intenzív munka. Ez akkor is sikeres, amikorminden más tevékenység zátonyra fut. Ez tizenkettedik ja-vaslatunk : juttassa el ezt az üzenetet más alkoholistákhoz!Ön segíthet, amikor senki más nem tud. Megnyerheti bizal-mukat, amikor mások kudarcot vallanak. Ne feledje: nagyonbetegek!

Az élet új értelmet nyer. Figyelemmel kísérni, ahogy al-koholisták felépülnek, ahogy másokon segítenek, hogy márnincsenek többé magukra hagyatva, látni a Közösség nö-vekedését, rengeteg barátra találni – mindez olyan élmény,amit nem szabad elmulasztani. Tudjuk, hogy ön sem akar-ja. Hiszen életünk fénypontja az újonnan jöttekkel és a régitagokkal való gyakori találkozás.

Talán nem ismer olyan alkoholistát, aki fel akar épülni.Könnyen találhat, csak érdeklődnie kell az orvosnál, lelkész-nél, papnál vagy a kórházban. Csak örülni fognak, ha segít-hetnek önnek, de ne kezdje úgy, mint valami hitszónok vagyreformer. Sajnos, nagyon sok előítélet van az emberekben.Csak hátrányára lesz, ha ezeket felkelti. A lelkészek és az or-vosok hozzáértő emberek, és sokat tanulhat tőlük, ha akar,de éppen a saját ivásával kapcsolatos tapasztalatai miattön egyedülálló módon lehet hasznos más alkoholistáknak.Tehát működjön együtt velük, sohase kritizáljon. Egyetlencélunk, hogy mások segítségére legyünk.

ii


ii

ii


Ha az Anonim Alkoholisták egy lehetséges új tagjávaltalálkozik, tudjon meg róla minél többet. Ha az illető nemakar felhagyni az ivással, ne vesztegesse az időt győzködés-sel. Ezzel a későbbi esélyeit ronthatja. Ez a tanács a család-nak is szól. Türelmeseknek kell lenniük, értsék meg, hogybeteg emberrel van dolguk!

Ha bármilyen jel utal arra, hogy az illető abba akarjahagyni az ivást, beszélgessen el a hozzá legközelebb állószeméllyel – ez általában a feleség. Legyen valami fogalmaviselkedéséről, problémáiról, családi hátteréről, állapotánaksúlyosságáról és vallási orientációjáról. Erre azért van szüksé-ge, hogy az illető helyébe tudja képzelni magát, és hogy meg-tudja, milyen megközelítést várna el ön fordított helyzetben.

Néha bölcs dolog kivárni, amíg az alkoholistát elkap-ja a gépszíj. Lehet, hogy a család ellenzi ezt, de ha ő nincsolyan súlyos fizikai állapotban, ami az életét veszélyeztetné,jobb megkockáztatni. Ne foglalkozzon vele, amikor nagyonrészeg, csak akkor, ha durván viselkedik, és a családjánakszüksége van az ön segítségére. Várja meg a részegeskedésisorozat végét – vagy legalábbis, amíg átmenetileg kitisztula tudata. Ekkor kérdezze meg tőle a család vagy egy barát,hogy végleg abba akarja-e hagyni az ivást, és hajlandó-ebármit megtenni ennek érdekében. Ha igent mond, hívjákfel a figyelmét önre, aki már felépült. Úgy jellemezzék önt,mint egy közösség tagját, aki saját felépülése szerves része-ként igyekszik segíteni másokon, és szívesen elbeszélgetnevele, ha ő is akarja.

Ne erőltesse, ha az illető nem akarja látni! A család neesedezzen neki, hogy tegyen valamit. Önről se beszéljenekneki sokat. Ki kell várniuk a következő ivási roham végét.Addig otthagyhatja ezt a könyvet, hogy tisztább tudatú idő-szakában rátaláljon. Nem lehet meghatározott szabályokatfelállítani, ez ügyben a családnak kell döntenie. Nyomaté-kosan hívja fel viszont a figyelmüket arra, hogy ne legyenektúlbuzgók, mert ezzel elronthatják a dolgot.

ii


ii

ii

amikor másokkal dolgozunk 87

Általában a család ne próbálja neki elmondani az öntörténetét. Ha csak lehetséges, ne a család közvetítéséveltalálkozzanak. Jobbak az esélyek, ha egy orvos vagy egyintézmény hozza össze a találkozót. Ha emberének kórhá-zi kezelésre van szüksége, akkor utalják be, de lehetőleg nekényszerrel, kivéve, ha agresszív a viselkedése. Hagyja, hogyaz orvos mondja el neki, ha akarja, hogy tud valami meg-oldást a számára.

Amikor az illető már jobban van, az orvos javasolhatjaneki azt a lehetőséget, hogy ön meglátogatja. Bár már talál-kozott a családjával, őket hagyja ki az első beszélgetésből.Ilyen feltételek mellett az érintett látni fogja, hogy nem ne-hezedik rá nyomás. Érezni fogja, hogy a család unszolásanélkül is kapcsolatot tud teremteni önnel. Akkor látogassameg, amikor még egész testében reszket. Valószínűleg sokkalfogékonyabb, amikor depressziós állapotban van.

Lehetőleg akkor keresse fel, amikor egyedül van. Eleintecsak általános dolgokról beszélgessen vele. Egy idő után terel-je a beszélgetést az ivás valamelyik fázisára. Beszéljen nekirészletesen saját ivási szokásairól, tüneteiről és tapaszta-latairól, ezzel bátorítva, hogy mondjon valamit önmagáról.Ha beszélni kíván, hadd beszéljen. Így ön tisztább képet kaparról, hogyan folytassa. Ha az illető nem akar beszélni, vá-zolja neki saját italozási pályafutását egészen addig, amikorabbahagyta az ivást. Azonban még ne szóljon arról, hogyansikerült ezt elérni. Ha a másik nagyon rossz hangulatbanvan, ecsetelje kissé bővebben, milyen bajokat okozott ön-nek az ital, de vigyázzon, ne moralizáljon vagy prédikáljon.Ha az érintett jobb hangulatban van, meséljen el néhányhumorosabb történetet saját kalandjaiból. Meséltessen veleis el egy-két ilyet.

Amikor már látja, hogy ön mindent tud az ivászatról,akkor kezdje el magát alkoholistának nevezni. Mondja elneki, mennyire össze volt zavarodva, és végül hogyan tudtameg, hogy beteg. Számoljon be neki, mennyit harcolt, hogyle tudjon állni. Mutassa be neki azt a tudati torzulást, amely

ii


ii

ii


egy-egy hosszabb részegség első kortyához vezet. Ajánljuk,tegye ezt úgy, ahogy az alkoholizmusról szóló fejezetben le-írtuk. Amennyiben ő alkoholista, azonnal érteni fogja önt.Minden józan észnek ellentmondó történetére ő is hasonló-kat fog felidézni.

Ha megbizonyosodott arról, hogy az illető valóban alkoho-lista, akkor kezdjen el beszélni neki a kór reménytelenségé-ről. Mutassa be neki saját tapasztalatai alapján, hogy az el-ső italhoz vezető torz elmeállapot hogyan akadályozza megaz akaraterő normális működését. Ebben a fázisban még nehivatkozzon erre a könyvre, csak akkor, ha embere már látta,és beszélni akar róla. Nagyon vigyázzon, nehogy alkoholis-tának bélyegezze őt. Hadd vonja le saját maga a következ-tetéseket. Ha ragaszkodik elképzeléséhez, hogy még mindigképes fékezni az ivászatát, mondja neki, hogy ez valószínű-leg így van – ha nem túlságosan alkoholista. De hangsúlyoz-za, hogy ha súlyos az állapota, vajmi kevés esélye van arra,hogy a saját erejéből felépüljön.

Beszéljen tovább az alkoholizmusról mint betegségről ésvégzetes kórról. Beszéljen a vele járó testi és lelki állapot-ról. Főként az ön személyes tapasztalatára irányítsa a másikfigyelmét. Magyarázza meg neki, hogy sokan vannak pusz-tulásra ítélve, mert sohasem ébrednek rá állapotuk súlyos-ságára. Az orvosok joggal vonakodnak elmondani alkoho-lista pácienseiknek a teljes igazságot, hacsak nem várnakettől valami sikert. Ön azonban beszélhet neki az alkoholiz-mus reménytelenségéről, mert ön megoldást kínál. Barátjahamarosan el fogja ismerni, hogy ő is rendelkezik az alko-holista sok, ha nem is minden jellemvonásával. Ha a sajátorvosa hajlandó neki megmondani, hogy alkoholista, annáljobb. Még ha védence nem ismerte is be teljesen, milyen ál-lapotban van, akkor is már nagyon kíváncsi lesz arra, hogyön hogyan jött rendbe. Hadd tegye föl a kérdést, ha akar-ja. Mondja el neki pontosan, mi történt önnel. Nyugodtanemelje ki a spirituális jelleget. Ha embere agnosztikus vagyateista, akkor hangsúlyozza, hogy nem kell egyetértenie az

ii


ii

ii


ön istenfogalmával. Olyan fogalmat választ magának, ami-lyet akar, feltéve, ha a dolognak értelme van számára. A fődolog az, hogy hajlandó legyen hinni egy nála nagyobb Erő-ben, és hogy spirituális elvek szerint éljen.

Amikor ilyen emberrel van dolga, ajánlatos hétköznapinyelvet használni a spirituális elvek leírására. Semmi értel-me erősíteni a teológiai fogalmak vagy koncepciók irántielőítéletét, mert lehetséges, hogy nincs is tisztában ezekkel.Ne hozzon szóba ilyen dolgokat, mindegy, milyen a sajátmeggyőződése.

Lehet, hogy embere valamilyen vallási felekezet tagja.Vallási neveltetése és tájékozottsága sokkal magasabb szin-tű lehet, mint az öné. Ebben az esetben felmerülhet benne,hogyan tud ön bármit is hozzátenni az ő tudásához. Arraazért mégis kíváncsi lesz, hogy miért nem ment semmire asaját meggyőződésével, és miért működik – a jelek szerint –oly kiválóan az öné. Ez az ember annak az alapvető igazság-nak lehet az élő bizonyítéka, hogy a hit önmagában nem ele-gendő. Az élő hithez önfeláldozásnak és önzetlen, konstruk-tív cselekvésnek kell társulnia. Barátjának észre kell vennie,ön nem azért jött, hogy hittanleckét adjon neki. Ismerje el,hogy ő minden bizonnyal többet tud ezekről a dolgokról,mint ön, de hívja föl a figyelmét arra, hogy bármilyen mélylegyen is a hite és tudása, valószínűleg nem volt képes azthasznára fordítani, különben nem inna. Az ön története ta-lán majd ráébreszti őt, hol is vallott kudarcot a jól ismerttanok gyakorlati alkalmazásával. Mi nem képviselünk egybizonyos hitet vagy felekezetet, csak azokkal az általános el-vekkel foglalkozunk, amelyek a legtöbb vallásban föllelhetők.

Vázolja föl a cselekvési programot, magyarázza el, hogyanvégezte el az önértékelést, hogyan hozta rendbe a múltját,és miért igyekszik most az ő segítségére lenni. Az illetőnekfontos felismernie, hogy ennek a programnak a továbbadásaaz ön saját felépülése szempontjából létfontosságú. Lehet,hogy ő többet segíthet önön, mint fordítva. Tegye világos-sá számára, hogy nincs önnek lekötelezve, és ön csak azt

ii


ii

ii


reméli, majd ő is megpróbál segíteni más alkoholistáknak,ha már a maga bajától megszabadult. Tudatosítsa benne,milyen fontos az, hogy mások boldogulását előbbre való-nak tekintse a sajátjánál. Mondja meg neki világosan, hogysenki sem kényszeríti: ha nem akar, nem kell önnel találkoz-nia többé. Nem szabad megsértődnie, ha a másik ezzel le isakarja zárni az ügyet, hiszen többet segített önnek, mint önneki. Ha normálisan, nyugodtan és emberséges megértésselbeszélt, akkor lehet, hogy szerzett egy barátot. Lehet, hogyfelrázta őt az alkoholizmus kérdését illetően. Ez csak jó.Minél reménytelenebb helyzetben érzi magát, annál jobb.Annál valószínűbb, hogy hajlandó lesz követni javaslatait.

Lehet, hogy jelöltje érveket kezd felsorakoztatni, miértnem kell neki a program egészét követnie. Lehet, hogy lá-zadozik a drasztikus nagytakarítás gondolata ellen, melymegkívánja, hogy másokkal is beszéljen erről. Ne mondjonneki ellent! Viszont adja értésére, hogy valamikor ön is pon-tosan úgy érzett, mint ő, de nem hiszi, hogy sokra jutottvolna, ha nem cselekszik. Már első látogatása alkalmávaltegyen említést az Anonim Alkoholisták Közösségéről. Haérdeklődést mutat, adja kölcsön neki ezt a könyvet.

Hacsak a barátja nem akar többet beszélni önmagáról,ne maradjon tovább a kelleténél. Adjon neki lehetőséget adolgok átgondolására. Ha mégis marad, hagyja, hogy arrólbeszéljen, amiről akar. Olykor az újak türelmetlenül rögtönbelevágnának a programba, és talán ön is kísértést érez,hogy engedjen neki. Van, amikor ez hiba. Ha később gond-ja lesz, esetleg azt mondhatja, ön siettette. A legtöbb sikertakkor éri el az alkoholistákkal, ha nem indít el szenvedélyeskeresztes hadjáratot vagy reformot. Sohase beszéljen egyalkoholistával morális vagy spirituális magaslatról. Egysze-rűen tárja elé spirituális eszköztárát, hadd ismerkedjen vele.Mutassa meg, hogyan váltak ezek be az ön esetében. Ajánl-jon föl neki barátságot és közösséget. Biztosítsa afelől, hogyha rendbe akar jönni, ön minden segítséget megad ehhez.

ii


ii

ii


Ha nem mutat érdeklődést az ön által felkínált megoldásiránt, ha csak azt várja öntől, hogy bankára legyen pénzügyibonyodalmaiban vagy ápolója részegeskedési rohamai után,akkor ne foglalkozzon vele mindaddig, amíg meg nem vál-toztatja álláspontját. Lehet, hogy akkor fogja ezt megtenni,amikor súlyosabb bajok érik.

Ha viszont őszinte érdeklődést mutat, és újra találkozniakar önnel, akkor kérje meg, hogy közben olvassa el ezt akönyvet. Ha megtette, akkor ő maga döntse el, hogy akarja-efolytatni. Sose nógassa vagy ösztökélje, se ön, se a felesége,se a barátai. A vágynak, hogy rátaláljon Istenre, belülrőlkell fakadnia.

Ha pedig azt gondolja, hogy másképp is lehet csinálni,vagy valami más spirituális megközelítés szimpatikusabb aszámára, akkor bátorítsa, hogy kövesse saját lelkiismeretét.Mi nem sajátítjuk ki Istent, csupán olyan módszert talál-tunk, ami nekünk bevált. Mutasson azért rá, hogy bennünk,alkoholistákban nagyon sok közös vonás van, és azt szeret-né, ha minden esetre jóban lennének. Maradjon ennyiben.

Ne kedvetlenedjen el, ha az illető nem reagál azonnal.Keressen egy másik alkoholistát, és próbálkozzon újra. Biz-tos lehet abban, hogy talál olyan mélységesen elkeseredettembert, aki készségesen elfogadja, amit ajánl neki. Úgy lát-juk, időpazarlás olyan embert hajkurászni, aki nem képesvagy nem akar együtt dolgozni velünk. Ha egy ilyen embertbékén hagy, akkor ő talán hamarosan meggyőződik arról,hogy egyedül képtelen felépülni. Ha túl sok időt fordít bár-mely esetre, egy másik alkoholistát foszt meg attól a lehető-ségtől, hogy élhessen és boldog lehessen. Közösségünk egyiktagja teljes kudarcot vallott első fél tucat jelöltjével. Gyak-ran mondogatta, ha továbbra is velük foglalkozott volna,akkor sok más embert fosztott volna meg a lehetőségtől,olyanokat, akik azóta már felépültek.

Tegyük fel, hogy másodszor látogatja meg az emberét.Ő már elolvasta ezt a könyvet, és azt mondja, kész megtennia felépülési program Tizenkét Lépését. Mivel önnek ebben

ii


ii

ii


már van tapasztalata, sok hasznos gyakorlati tanácsot tudneki adni. Adja a tudtára, hogy mindig eléri önt, ha dönteniakar, és el akarja mondani a történetét, de ne ragaszkodjékehhez, ha valaki mással akarja azt megbeszélni.

Lehet, hogy embere le van robbanva, és otthona sincs.Ha ez a helyzet, akkor megpróbálhat segíteni neki munkáttalálni, vagy adhat neki egy kis anyagi támogatást. De nefossza meg családját vagy hitelezőit attól a pénztől, amiőket illeti. Előfordulhat, hogy haza akarja vinni az illetőt asaját otthonába pár napra. Alapos körültekintéssel járjonel ebben! Előbb győződjön meg, hogy az illetőt örömmelfogadja-e a családja, ő pedig nem akarja-e kihasználni öntanyagiak, összeköttetések vagy lakás ügyében. Ha ezt eltűri,csak árt neki. Ön teremt neki lehetőséget arra, hogy ne le-gyen őszinte. Ezzel inkább tönkremenetelét, semmint fel-épülését segíti elő.

Sose bújjon ki a felelősség alól, de legyen biztos abban,hogy helyesen cselekszik, ha elvállalja! A másokon való segí-tés saját felépülésének az alapja. Néha egy-egy jócselekedetnem elég. Minden nap irgalmas szamaritánusnak kell len-nie, ha szükséges. Lehet, hogy sok álmatlan éjszakája leszemiatt, nem élhet bármikor kedvelt szórakozásának, és félbekell szakítania saját ügyei intézését. Lehet, hogy meg kellosztania valakivel otthonát és pénzét, kétségbeesett felesé-gekkel és rokonokkal kell foglalkoznia, rendőrségre, szanató-riumokba, kórházakba, börtönökbe és elmegyógyintézetek-be kell járkálnia. Telefonja éjjel-nappal bármikor csönghet.Lehet, hogy felesége néha azzal vádolja, hogy elhanyagoljaőt. Egy részeg alak összetörheti a bútorát vagy kiégethetiaz ágybetétet. Lehet, hogy verekednie is kell vele, ha túl ag-resszív. Van, hogy orvost kell hívnia hozzá, és be kell adniaa nyugtatót, amit az felírt neki. Máskor talán rendőrt vagymentőt kell hívnia. Időnként előfordulhatnak ilyen dolgok.

Általában nem engedjük meg, hogy egy alkoholista hosz-szabb ideig nálunk lakjék. Az ilyesmi neki sem jó, és néhasúlyos bonyodalmakat okozhat a családban is.

ii


ii

ii


Ha az alkoholista nem is reagál, nincs ok arra, hogy önelhanyagolja az illető családját. Legyen velük továbbra isbarátságos. A családnak ajánlja fel az ön életmódját. Haelfogadják, és a gyakorlatban is megvalósítják a spirituáliselveket, akkor sokkal több esély van a családfő felépülésére.Még ha ő folytatja is az ivást, a család elviselhetőbbnekfogja találni az életet.

Az olyan alkoholista esetében, aki képes és hajlandó isrendbe jönni, a mindennapi értelemben vett jótékonykodásnem szükséges, de nem is kívánatos. Az, aki az alkohol le-küzdése előtt pénzért vagy szállásért rimánkodik, rossz útonjár. Mégis a legmesszebbmenően hajlandók vagyunk segíte-ni egymáson ezekben a dolgokban, ha indokolt. Ez talánkövetkezetlenségnek tűnik, de úgy gondoljuk, nem az.

Nem az a kérdés, hogy adjunk-e, hanem az, hogy mi-kor és hogyan. Ez gyakran döntő lehet abban, hogy sikertérünk-e el, vagy kudarcban lesz részünk. Abban a pillanatban,hogy kiszolgálásnak fogja fel munkánkat, emberünk inkábba mi segítségünkre kezd támaszkodni Isten helyett. Minden-féle követeléssel áll elő, és azt állítja, hogy addig nem tudjalegyőzni az alkoholt, amíg valaki nem gondoskodik anyagiszükségleteiről. Ez badarság. Jó néhányan nagy pofonokatkaptunk az élettől, mire megtanultuk: munka ide vagy oda,feleség ide vagy oda – egyszerűen nem tudjuk abbahagyniaz ivást, amíg a másoktól való függőséget az Istentől valófüggés elé helyezzük.

Égesse bele minden ember tudatába, hogy felépülhet,tekintet nélkül bárkire. Az egyetlen feltétel az, hogy bízzékIstenben, és végezze el a nagytakarítást.

Most nézzük a családi problémákat, legyen az válás, kü-lönélés vagy csak feszült kapcsolat. Ha jelöltje a lehetősé-gekhez képest jóvátette a dolgokat, és részletesen elmagya-rázta családjának azokat az elveket, amelyek szerint él, akkorajánlatos hozzálátnia ahhoz, hogy ezeket az új elveket oda-haza is átültesse a gyakorlatba. Persze ha olyan szerencsés,hogy van otthona. Lehet, hogy a családja sok mindenben

ii


ii

ii


hibás, de most ne ezzel foglalkozzék. Neki saját spirituali-tásának megmutatására kell koncentrálnia. A veszekedéstés a bűnbakkeresést kerülni kell, akár a pestist. Sok család-ban nehéz ezt megtenni, de ha eredményt akarunk elérni,meg kell csinálni. Ha sikerül néhány hónapig eszerint élni,az biztosan nagy hatással lesz a családra. A legösszeférhe-tetlenebb emberek is találhatnak közös kiindulási pontot.A család apránként fölismerheti és beismerheti saját hibáit.Ezeket a segítőkészség és a jóindulat légkörében meg lehetbeszélni.

Látva a kézzelfogható eredményeket, lehet, hogy a csa-lád is ezen az úton akar majd járni. Ezek a dolgok termé-szetesen és a maguk idejében fognak bekövetkezni, feltéve,hogy az alkoholista továbbra is képes józan, tapintatos éssegítőkész maradni, függetlenül attól, mások mit tesznekvagy mondanak. Természetesen gyakran messze alulmara-dunk ezen a színvonalon. Ám akkor is meg kell próbálnunkazonnal helyrehozni a kárt, különben egy ivási őrület lesz abüntetés.

Válás vagy különélés esetén nem szabad siettetni, hogya pár összejöjjön. Barátjának biztosnak kell lennie a fölépü-lésében. A feleségnek teljességgel meg kell értenie a férj újéletmódját. Ha a régi kapcsolatukat föl akarják eleveníteni,akkor jobb alapokra kell fektetni, hiszen a korábbi nemműködött. Ez mindenben új magatartást és szellemiségetjelent. Néha az szolgálja legjobban mindenki érdekét, hakülön maradnak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet szabályokatfelállítani. Folytassa az alkoholista nap mint nap a magaprogramját. Amikor eljön az együttélés ideje, az mindkét félszámára nyilvánvaló lesz.

Ne hagyja, hogy az alkoholista úgy gondolja, csak akkortud felépülni, ha a családja visszatér. Ez egész egyszerűennincs így. Bizonyos esetekben a felesége, ilyen vagy olyan ok-ból, soha nem fog visszajönni. Emlékeztesse az illetőt, hogyfölépülése nem emberektől, hanem Istennel való viszonyától

ii


ii

ii


függ. Láttunk már rendbe jönni embereket, akiknek a csa-ládja egyáltalán nem tért vissza, láttunk viszont másokatmegbotlani, ha családjuk ezt korán tette meg.

Mind önnek, mind az új embernek nap mint nap a spiri-tuális fejlődés útján kell járnia. Ha kitartó, figyelemre méltódolgok fognak történni. Visszatekintve rájövünk, hogy ami-óta Isten kezébe ajánlottuk magunkat, jobban mennek adolgaink annál, amit mi el tudtunk képzelni. Kövesse a Fel-sőbb Erő utasításait, és rögtön egy új, csodálatos világbanfog élni, függetlenül jelenlegi körülményeitől.

Amikor egy új emberrel és a családjával foglalkozik,ügyeljen arra, hogy ne vegyen részt a civakodásaikban. Habelemegy, minden esélyét elveszíti arra, hogy segíthessen.De nyomatékosan hangsúlyozza a családnak, hogy az illetőnagyon beteg, s ennek megfelelő bánásmódot igényel. Figyel-meztetnie kell őket, hogy ne keltsenek benne neheztelést vagyféltékenységet. Rá kell mutatnia, hogy jellemhibái nem fog-nak máról holnapra eltűnni. Értesse meg a családdal, hogyő a fejlődés útjára lépett. Ha türelmetlenek, emlékeztesseőket józansága áldott tényére.

Ha önnek sikerült megoldania saját családi problémá-ját, mondja el az új tag családjának, hogyan valósítottameg. Így elindíthatja őket a helyes irányba, anélkül, hogykritizálná őket. Minden bírálatnál többet ér, ha elmeséli,hogyan oldotta meg ön és a felesége a nehézségeiket.

Ha spirituálisan jó kondícióban vagyunk, sok mindentmegtehetünk, amit az alkoholistáknak nem volna szabad.Azt mondták nekünk, ne menjünk olyan helyre, ahol italtszolgálnak fel, ne tartsunk italt odahaza, kerüljük baráta-inkat, akik isznak, ne nézzünk olyan filmeket, amelyekbenivási jelenetek vannak, ne menjünk kocsmába, barátainkrejtsék el az üvegeket, amikor meglátogatjuk őket, egyálta-lán nem szabad az italra gondolnunk, és mások se emlékez-tessenek rá. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ennek nemkell szükségképpen így lennie.

ii


ii

ii


Ilyen körülményekkel minden nap találkozunk. Annakaz alkoholistának, aki nem tud szembenézni velük, mégmindig alkoholista gondolkodása van. Valami nincs rendbenspirituális állapotával. Az ilyennek csak akkor lenne esélye ajózanságra, ha olyan helyre vonulna, mint például az északisarkkör vidéke Grönlandon. De még ott is felbukkanhat egyeszkimó egy üveg whiskyvel, és mindent tönkretehet. Kér-dezzék csak meg bármelyik nőt, aki azt feltételezve, hogyígy majd megszabadul az alkoholproblémától, mindenféletávoli vidékekre küldte el a férjét.

Hitünk szerint minden olyan igyekezet, amely azt ja-vasolja, hogy a beteget elszigeteljék a kísértéstől, kudarcravan ítélve. Ideig-óráig sikerülhet az alkoholistának, ha meg-próbál elzárkózni, de a vége általában egy minden eddiginélnagyobb robbanás szokott lenni. Mi már kipróbáltuk ezeketa módszereket. A lehetetlennel való kísérletezések mindigzátonyra futottak.

Ezért nem írjuk elő, hogy kerülni kell a helyeket, aholisznak, amennyiben alaposan indokolt okunk van ott tartóz-kodni. Ide tartoznak a presszók, éjszakai mulatók, táncmu-latságok, esküvők, de még az egyszerű partik is. Olyan em-ber számára, akinek már volt dolga alkoholistával, ez talánistenkísértésnek tűnik, de nem az.

Bizonyára észrevette, hogy egy fontos kikötést tettünk.Ezért minden egyes alkalommal tegye föl magának a kér-dést: Van-e alapos társadalmi, üzleti vagy személyes okomarra, hogy ott legyek, vagy abban reménykedem tán, hogycsenhetek egy kis örömpótlékot a hely hangulatából? Haerre a kérdésre megnyugtató választ tud adni, akkor nincsmiért aggódnia. Menjen vagy ne menjen – tegye azt, amitlegjobbnak lát! Legyen biztos azonban abban, mielőtt elin-dul, hogy szilárd spirituális alapokon áll, s hogy a jelenlétemellett szóló indítékok teljességgel kifogástalanok. Ne arragondoljon, hogy mit nyerhet, hanem arra, hogy mit adhatjelenlétével. Ám ha bizonytalan, jobb inkább helyette egymásik alkoholistával dolgozni.

ii


ii

ii


Mi értelme van lógó orral üldögélni, és a régi szép na-pokról sóhajtozni egy olyan helyen, ahol isznak? Ha valamitünnepelnek az emberek, próbálja fokozni a jelenlevők örö-mét. Ha üzleti ügyekről van szó, vesse teljesen bele magátaz üzleti ügyekbe. Ha olyan emberrel találkozik, aki ven-déglőben akar enni, menjen vele. Tudassa barátaival, hogyszokásaikat nem kell ön miatt megváltoztatniuk. Megfelelőhelyen és időben magyarázza meg minden barátjának, mi-ért nem tesz önnek jót az alkohol. Ha ezt alaposan végzi,kevesek fogják ivásra biztatni. Amíg ivott, fokozatosan visz-szahúzódott az élettől. Most visszatérőben van a világba, atársadalmi életbe. Ne húzódjon ismét vissza csupán azért,mert barátai isznak!

Feladata most az, hogy ott legyen, ahol a legtöbb hasz-nára lehet másoknak. Ezért ne tétovázzon elmenni bárhová,ahol segíteni tud. Ne tétovázzon fölkeresni a világ legmocs-kosabb helyét se. Ezzel a szándékkal maradjon az élet tűz-vonalában, és Isten meg fogja önt óvni minden ártalomtól.

Sokan tartunk otthon italt. Gyakran szükségünk vanrá, hogy átsegítsük az újakat a súlyos másnaposságon. Né-hányan még a barátainkat is megkínáljuk vele, persze, hanem alkoholisták. Vannak viszont köztünk olyanok is, akikúgy vélekednek, hogy mi ne kínáljunk itallal senkit. Erről akérdésről nem nyitunk vitát. Úgy gondoljuk, ezt döntse elminden család, a saját körülményei figyelembevételével.

Gondosan ügyelünk arra, hogy soha ne mutassunk gyű-löletet vagy intoleranciát az ivás intézménye iránt. A ta-pasztalat azt mutatja, hogy az ilyen hozzáállás senkin semsegít. Minden újonnan jött alkoholista ezt a nézetet feltéte-lezi rólunk, és mérhetetlenül megkönnyebbül, amikor fölfe-dezi, hogy nem vagyunk boszorkányégetők. Az intoleranciaelriaszthatja azokat az alkoholistákat, akiknek életét ennekaz ostobaságnak az elkerülésével meg lehetne menteni. Méga mérsékelt ivás ügyének sem tennénk semmi jót, mert ezerivóból egy sem akad, aki szereti, ha olyan ember beszél azalkoholról, aki gyűlöli az italt.

ii


ii

ii


Reméljük, hogy egy nap az Anonim Alkoholisták Közös-sége majd hozzásegítheti a közvéleményt ahhoz, hogy job-ban megértse az alkoholprobléma súlyosságát, de nem sokathasználunk az ügynek, ha keserűen és ellenségesen állunkhozzá. A szeszfogyasztók ezt nem viselik el.

Végül is: problémáinkat mi magunk okoztuk. Az üveg csakszimbólum volt. Ráadásul abbahagytuk a harcot minden ésmindenki ellen. Ezt kellett tennünk.

ii


ii

ii

8. fejezet

A FELESÉGEKNEK*

Könyvünk, kevés kivételtől eltekintve, eddig csak férfi-akról beszélt. Pedig amit mondunk, az ugyanúgy a nőkreis vonatkozik. Egyre többet foglalkozunk azokkal a nőkkel,akik isznak. Minden jel arra mutat, hogy a férfiakhoz ha-sonlóan a nők is könnyen visszanyerhetik egészségüket, hakövetik javaslatainkat.

Minden ember ivászata kihat másokra is – a feleségre,aki már előre retteg a következő dorbézolás következménye-itől, az anyára és az apára, akiknek fiuk a szemük láttáramegy tönkre.

Vannak köztünk feleségek, rokonok és barátok, akikneka problémája már rég megoldódott, és vannak olyanok is,akik még nem találtak rá az örömteli megoldásra. Ezért aza szándékunk, hogy az anonim alkoholisták feleségei szólja-nak azokhoz az asszonyokhoz, akiknek a férje túl sokat iszik.Szavaik szólnak azokhoz is, akiket vérségi kapcsolat vagyérzelmi szálak fűznek az alkoholistához.

Mi, az anonim alkoholisták feleségei szeretnénk, ha azolvasó érezné, hogy olyan mértékben értjük meg őt, ami-lyenre csak kevesen képesek. Szeretnénk elemezni azokat a

*A könyv 1939-ben íródott, amikor még kevés nő volt az A.A.-ban. Ez a fejezet azt feltételezi, hogy a családban valószínűleg a férjaz alkoholista. Az itt kifejtett javaslatok között azonban sok olyanvan, amely segítségére lehet annak is, aki alkoholista nővel él – akáriszik még, akár az A.A. révén felépülőben van. További segítségértlásd még a 114. oldalt.

ii


ii

ii


hibákat, amelyeket elkövettünk. Szeretnénk, ha érezné azt,hogy nincs olyan nehéz helyzet és olyan nagy boldogtalan-ság, amit ne lehetne legyőzni.

Rögös utat jártunk végig, efelől nem lehet kétség. Bő-ven volt alkalmunk találkozni sértett büszkeséggel, frusztrá-cióval, önsajnálattal, félreértéssel és félelemmel. Ezek nemvalami kellemes útitársak – érzelgős együttérzéshez és elke-seredett nehezteléshez vezettek. Néhányan közülünk egyikvégletből a másikba estünk, örökké abban reménykedve,hogy egy szép napon szeretteink ismét a régiek lesznek.

Hűségünk és az a vágyunk, hogy férjünk emelt fővel jár-jon, és olyan legyen, mint a többi ember, mindenféle kí-nos helyzetbe hozott minket. Önzetlenek és önfeláldozókvoltunk. Megszámlálhatatlan hazugságot találtunk ki sajátbüszkeségünk és férjünk hírneve védelmében. Imádkoztunk,könyörögtünk, türelmesek is voltunk. Voltak rosszindulatúkitöréseink. Még el is menekültünk otthonról. Hisztériáztunk.Megbénított minket a félelem. Együttérzésre vágytunk. Bosz-szúból kikezdtünk más férfiakkal.

Otthonunk esténként nemegyszer csatatérré vált. Aztánreggel csókot adtunk, és szent volt a béke. Barátaink azttanácsolták, hagyjuk ott a férjünket, amit örök időkre szó-ló elszánással meg is tettünk, hogy aztán rövid idő múlvavisszatérjünk, újra és újra reménykedve. Férjünk letette azünnepélyes nagyesküt, hogy soha többé nem iszik. Hittünkneki, amikor már senki sem tudott vagy nem akart hinnibenne. Azután pár nap, hét vagy hónap múlva megint ottvolt az újabb összecsapás.

Ritkán hívtunk meg magunkhoz barátokat, mert sosetudhattuk, mikor és milyen állapotban érkezik haza a házura. Alig tudtunk társasági programokat szervezni. Szinteegyedül éltünk. Ha meghívtak valahová, férjünk annyi alko-holt iszogatott össze titokban, hogy elrontotta a vendéges-kedést. Vagy ha nem ivott, önsajnálata tette ünneprontóvá.

Sosem éltünk anyagi biztonságban. Állása vagy min-dig veszélyben volt, vagy nem is volt. Még egy páncélkocsi

ii


ii

ii

a feleségeknek 101

biztonsága sem lett volna elég, hogy fizetését hazahozza.A bankszámla úgy olvadt el, mint a tavalyi hó.

Néha más nők is felbukkantak. Milyen szívfájdító voltezt fölfedezni! Milyen kegyetlen volt, amikor azt kellett hal-lanunk, hogy ők megértik férjünket, mi pedig nem!

Előfordult, hogy férjünk végrehajtót, mérges taxisofőrt,rendőrt, csavargókat, ivócimborákat szabadított ránk, sőtmég hölgyeket is hozott haza, és úgy találta, hogy nem va-gyunk elég vendégszeretők. – Ünneprontó, zsörtölődő házi-sárkány – ezt vágta a fejünkhöz. Másnap aztán ismét önma-ga volt, mi pedig megbocsátottunk, és igyekeztünk felejteni.

Gyermekeinkben megpróbáltuk életben tartani az apjukiránti szeretetet. Azt magyaráztuk a kicsiknek, hogy a papabeteg, s ez sokkal közelebb állt az igazsághoz, mint sejtet-tük. Férjünk verte a gyerekeket, berúgta az ajtókat, össze-törte a családi porcelánt, és kitördelte a zongorabillentyű-ket. E borzasztó cirkuszok alkalmával nemegyszer elrohant,azzal fenyegetőzve, hogy örökre elmegy a másik nővel. El-keseredésünkben sokszor magunk is berúgtunk – ez volt aminden részegségnek véget vetni akaró részegség. Meglepőmódon férjünknek még tetszett is a dolog.

Volt, hogy ilyenkor jött a válás, és a gyerekeket hazavit-tük anyánkhoz és apánkhoz. Akkor aztán a férjünk szüleitőlkaptuk meg a magunkét a válás miatt. De általában nemmentünk el. Maradtunk, egyre csak maradtunk. Végül állástkerestünk, amikor nekünk és családunknak nélkülöznünkkellett.

Ahogy az ivászatok gyakoribbá váltak, orvoshoz fordul-tunk tanácsért. A riasztó fizikai és mentális tünetek, az egy-re mélyülő lelkifurdalás, a depresszió és a kisebbrendűségiérzés, ami szeretteinkre nehezedett, megrémített és megza-vart minket. Mint a taposómalomba fogott állat, türelmesenés verejtékezve gürcöltünk, hogy hiábavaló erőfeszítésünkután kimerülten essünk össze. Legtöbben az utolsó stádi-umba jutottunk – gyógyüdülőkbe, szanatóriumokba, kór-házakba vagy börtönökbe jártunk látogatni. Néha beállt az

ii


ii

ii


őrjöngő delírium vagy maga a téboly. Gyakran éreztük ahalál közelségét.

Ilyen körülmények között természetesen elkövettünk hi-bákat is. Néhány abból származott, hogy tudatlanok vol-tunk az alkoholizmussal kapcsolatban. Néha homályosanéreztük, hogy beteg emberrel van dolgunk. Ha teljesen tisz-tában lettünk volna az alkoholbetegség természetével, akkornyilván másként viselkedünk.

Hogyan tud ilyen meggondolatlan, érzéketlen és kegyet-len lenni valaki, aki szereti feleségét és gyermekeit? Úgygondoltuk, semmi szeretet nincs az ilyen emberben. Azután,amikor már teljesen meg voltunk győződve szívtelenségéről,akkor lepett meg bennünket új elhatározásával és megújultfigyelmességével. Egy darabig megint a régi, elbűvölő ön-maga volt, de aztán ismét lerombolta újonnan felépített ér-zelmeinket. Ha megkérdeztük, miért kezdett el megint inni,valami ostoba kifogás volt a válasz, vagy még az sem. Ennyi-re tévedhettünk annak az embernek a megítélésében, akihezhozzámentünk? Néha olyan megközelíthetetlennek látszott,mintha egy magas fal választotta volna el tőlünk.

Még ha a családjukat nem is szeretik már, hogyan tud-nak ilyen elvakultak lenni önmagukkal szemben? Mi lettítélőképességükkel, józan eszükkel és akaraterejükkel? Mi-ért nem képesek észrevenni, hogy az ital tönkreteszi őket?Miért volt az, hogy egyetértettek, amikor felhívtuk a figyel-müket a veszélyekre – aztán rögtön újra lerészegedtek?

Ez csak néhány azokból a kérdésekből, amelyek mindenalkoholista feleségében felmerülnek. Reméljük, ez a könyvválaszt ad némelyikre. Lehet, hogy férje az alkoholizmus kü-lönös világában él, ahol minden eltorzult és eltúlzott. Tud-hatja, hogy férje a jobbik énjével valóban szereti önt. Ter-mészetesen létezhet összeférhetetlenség is, de szinte mindenesetben csak a látszat az, hogy az alkoholista nem szeretmásokat, és senkire sincs tekintettel. Általában azért mondés tesz elképesztő dolgokat, mert sérült és beteg. Hiszen maa legtöbben jobb férjek és apák, mint azelőtt voltak.

ii


ii

ii

a feleségeknek 103

Ne törjön pálcát alkoholista férje fölött, bármit mondvagy tesz is. Hiszen ő csak egy beteg ember, aki nem képesésszerűen gondolkodni. Ha tudja, kezelje őt úgy, mintha tü-dőgyulladása lenne. Ha pedig haragra gerjeszti önt, jussoneszébe, hogy nagyon beteg ember.

A fentiekkel kapcsolatban van egy fontos kivétel. Tudjuk,hogy van néhány mélységesen rosszindulatú ember, akiknekesetében a legnagyobb türelem sem segít. Az ilyen tempera-mentumú alkoholista nagyon is kész arra, hogy ezt a fejeze-tet fegyverül használja. Ne engedje, hogy ezt megússza. Habiztos benne, hogy férje ez a típus, akkor talán jobb elhagy-nia. Vagy az lenne helyesebb, ha hagyná, hogy tönkretegyeaz ön és a gyerekei életét? Különösen, ha ismeri az utat,hogyan hagyjon föl az ivással és szélsőséges viselkedésével –feltéve, hogy valóban hajlandó megfizetni az árát.

A probléma, amellyel küzd, rendszerint az alábbi négykategória egyikébe sorolható:

1. Férje talán csak keményen iszik. Lehet, hogy rendsze-resen, de lehet, hogy csak bizonyos alkalmakkor. Talán túlsok pénzt költ az italra. Lehet, hogy az ivás fizikailag ésmentálisan visszaveti, de ő ezt nem veszi észre. Néha kínoshelyzetbe hozza önt és a barátait. Meg van győződve arról,hogy ura a helyzetnek, hogy az ital nem árt neki, sőt szüksé-ges velejárója a munkájának. Valószínűleg megsértődne, haalkoholistának neveznék. A világ tele van ilyen emberekkel.Egyesek mérséklik az ivást vagy teljesen abbahagyják, má-sok viszont nem. Az utóbbiak egy része egy idő után valódialkoholistává válik.

2. Férje nem tudja kontrollálni az ivását, mert akkor semtud absztinens maradni, amikor szeretne. Gyakran teljesenelveszíti önuralmát, ha iszik. Beismeri, hogy ez így van, demeg van győződve arról, hogy a helyzet jobbra fog fordulni.Már próbálkozott – az ön közreműködésével vagy anélkül– a mérsékelt ivás vagy absztinencia különféle eszközeivel.Lehet, hogy már kezdi elveszíteni a barátait. Talán a mun-káját is érinti a dolog. Néha aggódik, és lassan rádöbben,

ii


ii

ii


hogy nem tud úgy inni, mint mások. Van, hogy reggel isiszik, aztán egész nap, hogy csillapítsa idegességét. Nagyobbberúgási sorozatok után lelkifurdalása van, és azt mondja,szeretne leállni. Azonban amint túljut a berúgáson, megintazon kezdi törni a fejét, hogyan tudna legközelebb mérték-letesen inni. Véleményünk szerint ez az ember veszélybenvan. A fentiek ugyanis az igazi alkoholista ismertetőjegyei.Lehet, hogy egyelőre még elég jól el tudja látni a munkáját.Még egyáltalán nem tett tönkre mindent. Ahogy magunkközt mondjuk: Szeretné akarni abbahagyni.

3. Ez a típus sokkal messzebb ment, mint a második.Egykor maga is a második csoportba tartozott, de aztán ál-lapota tovább romlott. Barátai már elmaradoztak, otthonaszinte romokban hever, ő pedig nem tudja állását megtartani.Lehet, hogy már orvost kellett hozzá hívni, és elkezdődött akórházakba és szanatóriumokba való fárasztó járkálás. Be-ismeri, hogy nem képes úgy inni, mint mások, de nem érti,miért. Lehet, hogy elérkezett már arra a pontra, hogy két-ségbeesetten abba akarja hagyni, de képtelen rá. Esete to-vábbi kérdéseket vet föl, amelyekre választ próbálunk adni.Az ilyen helyzet reményteljes lehet.

4. Lehet, hogy ön már feladta minden reményét a férjé-vel kapcsolatban. Kórházról kórházra jár. Erőszakos, és harészeg, teljesen őrültnek látszik. Néha már a kórházból haza-felé menet is iszik. Lehet, hogy már volt delirium tremense.Az orvosok valószínűleg a fejüket csóválják, és azt tanácsol-ják önnek, utaltassa intézetbe. Lehet, hogy már köteleztékönt, hogy ezt tegye. Ez a helyzet talán nem is olyan remény-telen, mint amilyennek látszik. Sokunk férje pontosan itttartott. Mégis, már jól vannak.

Térjünk most vissza az egyes számú férjhez. Furcsa, denéha nehéz kĳönni vele. Szeret inni. Az ivás megmozgatjaa fantáziáját. Egy jeges whisky mellett közelebb érzi magátbarátaihoz. Talán ön is szívesen iszik vele, ha nem viszi túl-zásba. Boldog estéket töltöttek együtt, beszélgetve és iddo-gálva a kandalló előtt. Lehet, hogy mindketten kedvelik az

ii


ii

ii

a feleségeknek 105

olyan partikat, amelyek unalmasak lennének alkohol nélkül.Egykor mi is élveztük ezeket az estéket. Jól éreztük magun-kat. Ismerjük az italt mint társasági gátlásoldót. Néhányan,ha nem is mindannyian, úgy gondoljuk, hogy az ésszerű ital-fogyasztásnak is megvannak a maga előnyei.

A sikerhez elsősorban az szükséges, hogy ön soha neharagudjék. Még akkor is, ha férje elviselhetetlenné válik,és ideiglenesen el kell őt hagynia, távozzék harag nélkül, haképes rá. A türelem és a kiegyensúlyozottság nagyon fontos.

A következő az, hogy soha ne mondja férjének, mit kelle-ne tennie italozásával kapcsolatban. Ha ugyanis benne az avélemény alakul ki, hogy ön csak zsörtölődik és elrontja aző örömét, akkor annak az esélye, hogy bármit is el tud érni,a nullával lesz egyenlő. Ezzel csak ürügyet szolgáltat nekiarra, hogy még többet igyék. Ez az ön számára sok magá-nyos estét hozhat. Ő meg kereshet valakit, akinél megvi-gasztalódik – és nem feltétlenül férfit.

Ne engedje, hogy férje italozása megrontsa az ön viszo-nyát gyermekeivel és barátaival. Nekik szükségük van a ma-ga társaságára és segítségére. Lehetséges teljes és hasznoséletet élnie akkor is, ha férje tovább iszik. Ismerünk nőket,akik ilyen körülmények között félelemtől mentesen élnek,sőt akár boldogok is. Ne élje bele magát abba, hogy megvál-toztatja férjét. Valószínűleg úgysem fog sikerülni, bármilyenelszántan is próbálja.

Tudjuk, hogy néha nehéz követni ezeket a tanácsokat, desok gyötrődéstől kímélheti meg magát, ha sikerül megfogad-nia őket. Férje egyszer talán még értékelni is fogja az önmegfontolt viselkedését és türelmét. Ez megteremtheti azalapot az alkoholproblémájának barátságos megbeszélésére.Engedje, hogy a férje hozza föl a témát. Vigyázzon, hogyegy ilyen beszélgetés alkalmával ne ítélkezzen fölötte! In-kább próbálja meg önmagát a férje helyébe képzelni. Haddlássa, hogy ön inkább segíteni akar, semmint kritizálni.

Ha létrejön a beszélgetés, javasolhatja neki, hogy olvas-sa el ezt a könyvet, vagy legalábbis az alkoholizmusról szóló

ii


ii

ii


fejezetet. Mondja férjének, hogy aggódik, bár talán fölös-legesen. Úgy véli, hogy jobban kellene ismernie a témát,hiszen mindenkinek világosan kell látnia a kockázatot, hasokat iszik. Adja értésére, bízik akaraterejében, hogy ab-bahagyja vagy mérsékli az ivást. Nem akarja elrontani azörömét, csak azt szeretné, ha vigyázna az egészségére. Ilyenmódon felkeltheti érdeklődését az alkoholizmus iránt.

Valószínűleg van néhány alkoholista a férje ismerősei kö-zött. Fölvetheti, hogy mindketten elkezdhetnének érdeklő-dést tanúsítani irántuk. Iszákosok szeretnek más iszákoso-kon segíteni. Lehet, hogy az ön férje is szívesen beszélgetnevalamelyikükkel.

Ha az ilyen megközelítés nem kelti föl a férje érdeklődé-sét, akkor valószínűleg jobb félretenni a témát. De általábanaz a helyzet, hogy egy barátságos beszélgetés után maga aférj fog előhozakodni vele. Ez türelmes várakozást igényelhet,de megéri. Közben megpróbálhat segíteni egy másik feleség-nek, akinek a férje sokat iszik. Ha ön ezek szerint az elvekszerint jár el, lehet, hogy a férje abbahagyja vagy mérsékelnifogja az italozást.

Tegyük fel azonban, hogy férje a második kategóriábatartozik. Ugyanazokat az elveket kell itt is követni, mint azelső csoportba tartozó férjnél. Ám a legközelebbi nagy berú-gás után kérdezze meg tőle, valóban véglegesen abba akar-ja-e hagyni az ivást. Ne kérje, hogy ezt önért vagy másva-lakinek a kedvéért tegye. Csak annyit kérdezzen tőle, hogyszeretné-e.

Lehetséges, hogy szeretné. Akkor mutassa meg neki ezta könyvet, és mondja el, amit az alkoholizmusról megtu-dott. Hívja föl a figyelmét, hogy a könyv szerzői, alkoho-listák lévén, átérzik a problémát. Mondjon el neki néhányitt olvasott érdekes történetet. Ha úgy gondolja, hogy férjevonakodik a spirituális módszertől, kérje meg, olvassa el azalkoholizmusról szóló fejezetet. Akkor talán érdekelni fogjaa folytatás is.

ii


ii

ii

a feleségeknek 107

Ha férjét lelkesíti a dolog, akkor az ön együttműködésenagyon sokat fog jelenteni. Ha férje közömbösen viselke-dik, vagy azt gondolja, hogy nem alkoholista, akkor jobb,ha békén hagyja. Ne sürgesse, hogy kövesse programunkat.A magot már elültette. Férje már tudja, hogy sok ezer hozzánagyon hasonló ember felépült. De ne emlékeztesse őt erreegy újabb berúgás után, mert megharagudhat. Előbb vagyutóbb úgyis a könyvvel a kezében fogja őt találni. Várjameg, amíg egy újabb botlás meggyőzi őt arról, hogy csele-kednie kell. Minél jobban sürgeti őt, felépülése annál továbbhalasztódhat.

Szerencséje lehet, ha férje a harmadik csoportba tarto-zik. Megbizonyosodván afelől, hogy férje abba akarja hagyniaz ivást, örömmel adhatja kezébe ezt a könyvet, hiszen vá-ratlan kincsre bukkant. Lehet, hogy férje nem fogja osztanilelkesedését, de szinte bizonyos, hogy a könyvet elolvassa,és talán a programba is rögtön belekezd. Ha nem is teszi,önnek valószínűleg nem kell sokáig várnia. Ismételjük: neerőltesse! Hadd döntsön ő maga. Reagáljon derűsen, ha új-ra meg újra berúg. Állapotáról vagy erről a könyvről csakakkor beszéljen, ha ő maga veti föl a témát. Egyes esetek-ben jobb, ha nem családtag mutatja meg neki a könyvet.Ő sürgetheti a cselekvést anélkül, hogy ellenkezést váltanaki. Ha férje egyébként normális, ebben a helyzetben önnekjó esélyei vannak.

Az ember azt gondolhatná, hogy a negyedik kategóriábatartozó ember teljesen reménytelen eset, de ez nem így van.Sok anonim alkoholista volt éppen ilyen. Már mindenki le-mondott róluk. A vereség biztosnak látszott. Mégis az ilyenemberek gyakran látványos és óriási javulást produkálnak.

Akadnak kivételek. Vannak, akiket már annyira tönkre-tett az alkohol, hogy nem tudnak leállni. Olyan is előfordul,hogy az alkoholizmus egyéb rendellenességekkel jár együtt.Egy jó orvos vagy pszichiáter meg tudja mondani, hogy ezeka komplikációk súlyosak-e. Mindenesetre próbálja meg elol-vastatni férjével ezt a könyvet. Lehet, hogy lelkesen reagál.

ii


ii

ii


Ha már kórházi kezelés alatt áll, de meg tudja győzni önt ésorvosát arról, hogy komolyan akarja a dolgot, akkor adjonneki esélyt módszerünk kipróbálására – amennyiben az orvosnem találja mentális állapotát túl rossznak vagy veszélyesnek.Nem kevés bizonyossággal tesszük ezt a javaslatot. Évekigdolgoztunk gyógyintézetbe utalt alkoholistákkal. E könyvelső kiadása óta az A.A. már sok ezer alkoholistát hozottki elmegyógyintézetekből és különféle kórházakból. Több-ségük soha nem tért vissza: Isten hatalma végtelen.

Az is lehet, hogy a helyzet éppen az ellenkezője. Előfor-dulhat, hogy férje odahaza van, pedig be kellene utaltatni.Egyesek nem képesek vagy nem akarják legyőzni az alkoho-lizmust. Azt gondoljuk, hogy amikor túl veszélyessé válnak,a leghelyesebb bezárni őket, de természetesen egy hozzáértőorvostól mindig tanácsot kell kérni. A feleségek és a gyer-mekek szörnyen szenvednek, de nem jobban, mint maga azalkoholista.

Lehet, hogy önnek újra kell kezdenie az életét. Isme-rünk olyan nőket, akik megtették ezt. Ha egy ilyen feleségelfogadja a spirituális életmódot, útja simább lesz.

Ha férje iszákos, akkor önt valószínűleg aggasztja, hogymit gondolnak mások, és ezért nem szívesen találkozik abarátaival. Egyre jobban visszahúzódik, és azt hiszi, hogymindenki arról beszél, milyen állapotok uralkodnak maguk-nál. Az ivás témáját még a saját szüleivel is kerüli. Azt semtudja, mit mondjon a gyerekeknek. Amikor pedig férje rosszállapotban van, ön remegve bezárkózik, és azt kívánja, bár-csak sose találták volna föl a telefont.

Úgy gondoljuk, fölösleges ennyire szégyenkeznie. Bárnem kell részletesen kiteregetnie a férje dolgait, nyugod-tan elmondhatja a barátainak a betegség természetét. Arraviszont vigyáznia kell, nehogy kínos helyzetbe hozza férjét,vagy ártson neki.

Máris új légkört teremt azzal, hogy körültekintő módonmagyarázza el nekik, hogy férje egy beteg ember. Az együtt-érző megértés kialakulásával párhuzamosan el fognak tűnni

ii


ii

ii

a feleségeknek 109

azok a korlátok, amelyek elválasztották barátaitól. Nem lesztöbbé zavarban, és nem fogja úgy érezni, hogy mentegetőz-nie kell férje gyenge jelleme miatt. Egyáltalán nem erről vanszó. Újonnan támadt bátorsága, jó természete és felszaba-dultsága csodákat fog művelni önnel barátai körében.

Ugyanezek az elvek alkalmazandók a gyerekekkel kap-csolatban is. Ha nem kell őket fizikailag megvédeni az ap-juktól, az a legjobb, ha nem foglalunk állást olyan vitában,amelybe akkor bocsátkozik velük, amikor iszik. Igyekezzünkmindenhol a megértést előmozdítani. Így csökkenni fog aza szörnyű feszültség, amely minden problémás ivó otthoná-ban uralkodik.

Gyakran úgy érezte, kénytelen azt mondani férje munka-adójának vagy barátainak, hogy férje beteg, mikor valójá-ban részeg volt. Amennyire csak tudja, kerülje a válaszadástaz ilyen érdeklődésekre. Ha lehetséges, hagyja, hogy a férjebeszéljen. A vágy, hogy megvédje őt, nem kell, hogy hazug-ságra kényszerítse önt azokkal szemben, akiknek joguk vanmegtudni, hol van a férje, és mit csinál. Beszélje ezt megvele akkor, amikor józan, és jó hangulatban van. Kérdezzemeg tőle, mit tegyen, ha miatta újra ilyen helyzetbe kerül.De legyen óvatos, és ne mutasson neheztelést a legutóbbieset miatt.

Van egy másik bénító félelem is. Talán aggódik, hogy férjeelveszíti állását. A szégyenre és a nehéz időkre gondol, amiönre és a gyerekekre vár. Ez bizony megtörténhet. Talánmár tapasztalták is nemegyszer. Ha megint megtörténik,lássa a helyzetet más megvilágításban. Lehet, hogy áldás-nak bizonyul. Ez ráveheti a férjét, hogy örökre abba akarjahagyni az ivást. Ön most már tudja, hogy ez lehetséges,ha ő hajlandó. Néha ez a nyilvánvaló sorscsapás valóságosjótétemény volt számunkra, mert megnyitotta az Isten fel-fedezéséhez vezető utat.

Már említettük máshol, hogy mennyivel jobb az élet,ha spirituális síkon éljük. Ha Isten meg tudja oldani az al-koholizmus évszázados rejtélyét, akkor képes megoldani az

ii


ii

ii


ön problémáit is. Mi, feleségek rájöttünk, hogy – akárcsakmások – mi is tele voltunk gőggel, önsajnálattal, hiúsággalés minden egyébbel, ami énközpontúvá tesz. Nem állt tá-vol tőlünk az önzés és az őszintétlenség sem. Ahogy férjünkelkezdte életében alkalmazni a spirituális elveket, kezdtükbelátni, hogy nekünk is jó lenne így tennünk.

Néhányan eleinte nem hittük, hogy rászorulunk erre asegítségre. Azt hittük, hogy egészében véve nagyon derékasszonyok vagyunk, és még kedvesebbek is lehetnénk, haférjünk abbahagyná az ivást. Ostoba elképzelés volt az, hogytúl jók vagyunk ahhoz, hogy rászoruljunk Istenre. Mostazon igyekszünk, hogy életünk minden területén spirituáliselvek vezéreljenek. Ha így cselekszünk, látjuk, hogy megol-dódnak saját problémáink is, és csodálatos dolog a félelem,az aggodalom és a sértődöttség eltűnése. Javasoljuk, pró-bálja ki programunkat, mert semmi sem nyújthat akkorasegítséget férjének, mint a radikálisan megváltozott maga-tartás vele szemben. Isten majd megmutatja, hogyan kellezt elérni. Csatlakozzék tehát férjéhez, ha teheti!

Ha ön is, férje is megoldást talál az ivás halasztást nemtűrő problémájára, természetesen nagyon boldogok lesznek.De minden probléma nem oldódik meg egyszerre. A magcsírázni kezdett az új talajon, de a növekedés éppen csakmegindult. Az újonnan megtalált boldogság ellenére lesznekhullámhegyek és hullámvölgyek. Sok régi probléma kíséri elmég önöket. De ennek így kell lennie.

Mindkettőjük hite és őszintesége próbára lesz téve. Eze-ket a próbatételeket az önnevelés részének kell tekinteni,mert általuk tanulnak meg élni. Követnek majd el hibákat,de ha komolyan veszik a dolgot, ez nem lesz tragikus. Sőtmég tőkét is kovácsolhatnak a hibákból. Egy sokkal jobbélet alakul ki, amint ezeket a hibákat sikerül kiküszöbölni.

Lesz néhány váratlan akadály, amellyel szembetaláljákmagukat: ingerültség, sértődöttség és neheztelés. Férje időn-ként ésszerűtlenül viselkedik, s ön kritizálni akarja. Óriásiviharfelhők gyülekezhetnek az addig tiszta égbolton. Ezek a

ii


ii

ii

a feleségeknek 111

családi nézeteltérések nagyon veszélyesek, különösen a fér-je számára. Gyakran önre hárul a teher, hogy kivédje vagyféken tartsa ezeket. Ne feledje, a neheztelés halálos veszélyaz alkoholista számára. Nem azt mondjuk, hogy mindenesetben értsen egyet a férjével, ha valóban véleménykülönb-ségről van szó. Csupán arra vigyázzon, hogy ne ellenkezzenvele neheztelő vagy kritizáló szellemben.

Mindketten látni fogják, hogy könnyebben tudják elin-tézni a komoly problémákat, mint a hétköznapiakat. Legkö-zelebb, ha feszült vita robban ki, teljesen függetlenül attól,mi a téma, szóljon egyikük mosolyogva így: Ez már kezdkomolyra fordulni. Sajnálom, de nagyon felhúztam magam.Beszéljünk róla később! Ha a férje spirituális elvek szerintpróbál élni, ő is minden tőle telhetőt megtesz, hogy elkerül-jék a nézeteltérést vagy veszekedést.

Férje tudja, hogy többel tartozik önnek, mint a józanság-gal. Jóvá is akarja tenni a dolgokat. Mégse várjon azonbantúl sokat. Férje gondolkodás- és cselekvésmódja a hosszúévek során megcsontosodott. Türelem, tolerancia, megértésés szeretet legyen a jelszó. Mutassa ezeket a saját viselkedé-sében, és viszonzásul tőle is hasonlót fog kapni. A szabály:Élni és élni hagyni! Ha mindketten hajlandóságot mutatnaksaját hibáik orvoslására, akkor nem lesz szükség egymás bí-rálgatására.

Mi, nők az ideális férfi képét hordozzuk magunkban: egyolyanét, amilyennek a saját férjünket szeretnénk látni. Haaz ital problémája már megoldódott, a világ legtermészete-sebb dolga azt érezni, hogy férjünk felnő ehhez a dédelge-tett eszményhez is. Jó esély van viszont arra, hogy nem fog,mert akárcsak mi, ő is csak most kezdett fejlődni. Legyentürelemmel!

A másik érzés, amit valószínűleg lelkünk mélyén rejte-getünk, a neheztelés azért, hogy a szerelem és a hűség nemtudta férjünket kigyógyítani az alkoholizmusból. Nem na-gyon tetszik a gondolat, hogy egy könyv vagy egy másik al-koholista munkája pár hét alatt elérte azt, amiért mi évekig

ii


ii

ii


harcoltunk. Ilyenkor elfeledjük, hogy az alkoholizmus be-tegség, amely fölött nem vagyunk képesek uralkodni. Férjelesz az első, aki azt mondja, hogy az ön elkötelezettsége ésgondoskodása volt az, ami eljuttatta őt arra a pontra, aholrészese lehetett egy spirituális élménynek. Ön nélkül márrégen elpusztult volna. Ha megbántottnak érzi magát, áll-jon meg, és gondolja végig mindazt a jót, amiben részesült.Végül is családja újra együtt van, az alkohol immár nemprobléma, ön és a férje együtt dolgoznak egy azelőtt nem isálmodott jövőért.

Egy másik nehézség az lehet, hogy önből féltékenysé-get válthat ki az a figyelem, amivel férje mások, különösenaz alkoholisták felé fordul. Lehet, hogy ki van éhezve férjetársaságára, ő pedig hosszú órákat tölt más emberek és csa-ládjuk segítésével. Úgy érzi, itt az ideje, hogy férje végre azöné legyen. Az igazság azonban az, hogy férjének – saját jó-zanságának megőrzése érdekében – szüksége van a mások-kal végzett munkára. Néha annyira belemerül ebbe, hogyvalóban nemtörődömmé válik. Házuk tele van idegenekkel.Lehet, hogy egyiküket-másikukat ön nem is kedveli. Férjétaz ő problémáik izgatják, nem az ön gondja-baja. Nem sokjóra vezet azonban, ha ezt szóvá teszi, és több figyelmet kö-vetel magának. Súlyos hibának tartjuk, ha lelohasztja férjelelkesedését az alkoholistákkal végzett munka iránt. Inkábbön csatlakozzék ehhez a munkához, amennyire csak tud. Aztjavasoljuk, hogy irányítsa figyelmét a férje által szerzett újalkoholista barátok feleségeire. Szüksége van olyan nők ta-nácsaira és szeretetére, akik átélték azt, amit ön.

Valószínűleg igaz, hogy férjével együtt túl sokáig éltekmagányosan, mert az ivás gyakran elszigeteli az alkoholistafeleségét is. Ezért biztosan szüksége van új dolgokra, ame-lyek iránt érdeklődhet. És valami olyan ügyre, ami életcélláválhat, úgy, mint férjének a program. Ha együttműködik ve-le ahelyett, hogy panaszkodna, azt fogja tapasztalni, hogyférje túlzott lelkesedése mérséklődik. Mindkettőjükben új

ii


ii

ii

a feleségeknek 113

felelősségérzet ébred a másik iránt. Ön, akárcsak férje, azonkell, hogy gondolkozzék, mivel járulhat hozzá az élethez, snem azon, hogyan lehet minél többet kapni az élettől. Haígy cselekszik, élete biztosan teljesebb lesz. Elveszíti régiéletét, hogy sokkal jobbat találjon helyette.

Lehet, hogy férje jól indul el az új alapokon, de amikormár nagyszerűen mennek a dolgok, egyszer csak azzal kese-ríti el önt, hogy részegen állít haza. Ha meg van győződvearról, hogy férje tényleg föl akar hagyni az ivással, nem kellmegriadnia. Bár a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem es-ne vissza – mint ahogy ez sok férjnek sikerült is –, ez nemmindig jelent rosszat. Férje azonnal rá fog ébredni, hogyel kell mélyítenie spiritualitását, ha életben akar maradni.Nem szükséges figyelmeztetni spirituális fogyatékosságaira,rájön azokra ő maga is. Ne hagyja elcsüggedni, kérdezzemeg tőle, hogyan tudna még jobban segítségére lenni.

A félelem vagy türelmetlenség legcsekélyebb jele is csök-kentheti férje felépülési esélyeit. Egy gyönge pillanatában azön ivócimborákkal szembeni ellenszenvét esztelenül triviálisürügyként használhatja fel ivásához.

Soha, de soha ne igyekezzünk egy ember életét úgy irá-nyítani, hogy távol tartjuk őt a kísértéstől! Úgysem maradészrevétlen a manipulációja, amellyel úgy próbálja befolyá-solni férje tennivalóit és ügyeit, hogy ne legyen kitéve kísér-tésnek. Érezze azt, hogy tetszése szerint, szabadon jöhet-mehet. Ez nagyon fontos! Ha mégis berúg, ne okolja önma-gát. Isten vagy elvette tőle az ivásproblémáját, vagy nem.Ha nem, akkor jobb, ha ez minél előbb kiderül. Akkor mind-ketten visszatérhetnek az alapokhoz. És ha nem akarjuk,hogy a dolog megismétlődjék, akkor helyezzük a problémátminden mással együtt Isten kezébe.

Tudjuk, hogy sok tanácsot és útmutatást adtunk. Úgytűnhet, hogy kioktattuk önt. Ha ez a helyzet, sajnáljuk,mert mi magunk sem kedveljük azokat, akik minket kioktat-nak. De amit itt elmondtunk, az tapasztalaton, néha bizony

ii


ii

ii


fájdalmas tapasztalaton alapul. Keservesen kellett megta-nulnunk ezeket a dolgokat. Ezért szeretnénk, ha mindeztmegértené, hogy így elkerülje a szükségtelen bonyodalmakat.

Így hát önnek, valahol odakint a nagyvilágban, de talánhamarosan közöttünk, csak ennyit mondhatunk:

– Jó szerencsét, és Isten áldja!

Az Al-Anon családi csoportok körülbelül tizenhárom évvele fejezet megírása után alakultak meg. Jóllehet az Al-Anonaz Anonim Alkoholistáktól teljesen különálló és függetlenközösség, az A.A.-program alapelveit használja útmutatókénta férjek, feleségek, rokonok, barátok és alkoholistákhoz közelálló személyek számára. A fenti oldalak (bár csak a felesé-geknek címeztük) azokra a problémákra mutatnak rá, ame-lyekkel a közelállók találhatják szembe magukat. Az Alateenalkoholisták tizenéves gyermekei számára alakított közösség,az Al-Anon része.

Ha a helyi telefonkönyvben nem találja meg az Al-Anont,információt szerezhet világirodájuktól:

Al-Anon Family Group – Word Organization ServiceHonlap: www.al-anon.org

Budapesten: Al-Anon Információ Szolgálat (A.I.Sz.)Honlap: www.al-anon.huE-mail: [email protected]

ii


ii

ii

9. fejezet

A CSALÁD A KÉSŐBBIEK SORÁN

Asszonyaink fölvetettek néhány javaslatot a gyógyulóalkoholista feleségének hozzáállásával kapcsolatban. Ezekszerint a férjet mindentől óvni kell, és piedesztálra kell állí-tani. A sikeres visszailleszkedés ennek éppen az ellenkezőjétjelenti. A család összes tagjának a tolerancia, a megértés ésa szeretet jegyében kell összetartania. Ez mindenki részé-ről folyamatos önmérsékletet igényel. Az alkoholistának, afeleségének, gyermekeinek és összes rokonának valószínűlegvan néhány fixa ideája arról, hogyan viszonyul hozzá a csa-lád, mindegyikük érdekelt abban, hogy respektálják kíván-ságait. Úgy látjuk, hogy minél jobban megköveteli a családvalamelyik tagja az engedékenységet másoktól, azok annálinkább neheztelnek rá. Ez okozza aztán a viszályt és a bol-dogtalanságot.

Miért? Nem azért-e, mert mindegyik maga akarja a fő-szerepet játszani? Nem azon igyekszik-e mindegyikük, hogya saját ízléséhez igazítsa a családi színjátékot, és vajon nemazt nézi-e mind, ha nem is tudatosan, hogy mit kap a csa-ládi élettől, anélkül, hogy adna?

Az ivás megszüntetése csak a kiút kezdete egy roppantfeszült, abnormális állapotból. Egy orvos a következőketmondta nekünk: „Az alkoholistával leélt évek szinte bizto-san neurotikussá teszik bármelyik feleséget vagy gyereket.Bizonyos fokig az egész család beteg.” Tudatosuljon mindencsaládban, amikor elindul ezen az úton, hogy ez nem leszmindig zökkenőmentes. Bárkinek megfájdulhat a lába, és le

ii


ii

ii


is maradozhat. Lesznek majd csábító, rövidebb utak is ésmellékösvények, amelyekre lépve eltévedhetnek.

Hadd ismertessünk néhány olyan akadályt, amelybe acsalád beleütközhet, és hadd javasoljuk, hogyan lehet eze-ket elkerülni – sőt mások javára felhasználni. Az alkoholis-ta családja a boldogság és biztonság visszatérésére sóvárog.Emlékeznek azokra az időkre, amikor a családapa még ki-mutatta a szeretetét, megfontolt és sikeres volt. Ha a mosta-ni élet összevetve a múltbelivel rosszabbnak tűnik, a családboldogtalan lehet.

A család apába vetett bizalma megnő. Úgy gondolják, arégi szép napok hamarosan visszatérnek. Néha azt követelik,hogy a papa azonnal tegyen meg mindent ennek érdekében.Azt hiszik, hogy Isten szinte köteles kiegyenlíteni azt a régesedékes számlát. De a családfő éveket töltött el az üzlet, aszerelem, a barátság és az egészség építményeinek lerombo-lásával – ezek most mind romokban hevernek vagy erősenmegrongálódtak. Időbe telik a romokat eltakarítani. Bára régi épületek helyére jobbak kerülnek, az újak felépítéseévekig eltarthat.

Az apa tudja, hogy ő a hibás. Sokéves kemény munkájá-ba kerülhet, hogy anyagilag talpra álljon, nem szabad nekiszemrehányást tenni. Lehet, hogy soha nem lesz újra annyipénze, mint régen volt. Az okos család inkább azért becsüli,amivé lenni akar, nem pedig azért, amit szerezni próbál.

A családot időről időre a múlt rémei fogják gyötörni,mert szinte minden alkoholista előélete tele van nevetséges,megalázó, szégyenletes vagy tragikus kalandokkal. Az elsőreakciójuk az, hogy ezeket a rémképeket lakat alá akarjákzárni. Lehet, hogy annak az elképzelésnek lesznek a rabjai,hogy a jövő boldogságának alapja csak a múlt elfelejtéselehet. Mi úgy látjuk, hogy ez a felfogás énközpontú, és nemegyeztethető össze az új életmóddal.

Henry Fordnak volt egyszer egy bölcs megjegyzése, amelyszerint a tapasztalat a legértékesebb dolog az életben. Ezcsak akkor igaz, ha valaki okosan használja föl a múltat.

ii


ii

ii

a család a későbbiek során 117

Akkor fejlődünk, ha hajlandók vagyunk szembenézni hibá-inkkal, helyrehozni őket és tőkét kovácsolni belőlük. Az al-koholista múltja így válik a család legfőbb – gyakran szinteegyetlen – alaptőkéjévé.

Ez a fájdalmas múlt felbecsülhetetlen értéket jelenthetolyan családok számára, amelyek még mindig küzdenek aproblémájukkal. Úgy gondoljuk, hogy minden család, amelymár megszabadult ettől, tartozik valamivel azoknak a csa-ládoknak, akik még nem jutottak el idáig. Ha pedig a hely-zet úgy kívánja, minden családtagnak azon kell igyekeznie,hogy feltárja az addig rejtegetett hibákat, bármilyen sú-lyosak is legyenek. Pontosan az ad jelen életünknek értel-met, hogy megmutatjuk a szenvedőknek, mi magunk ho-gyan részesültünk segítségben. Ragaszkodni kell a gondo-lathoz, hogy Isten kezében a sötét múlt a legnagyobb kincs,amellyel az ember rendelkezik – mások életének és boldog-ságának kulcsa. Segítségével elháríthatjuk mások halálát ésnyomorúságát.

A régi bűnökben lehet persze vájkálni, hogy azok méte-lyes, pusztító dögvésszé váljanak. Tudunk például olyan szi-tuációkról, amelyekben az alkoholistának vagy a feleségénekszerelmi kalandjai voltak. A spirituális élmény első fellán-golásakor megbocsátottak egymásnak, és közelebb kerültekegymáshoz. Megérintette őket a kiengesztelődés csodája. Dekésőbb valamilyen provokáció hatására a sértett fél előhoztaa régi dolgokat, és kezdte őket felhánytorgatni. Néhányanátestünk ezen a gyermekbetegségen, és az nagyon fájdalmasvolt. A házaspárok néha arra kényszerültek, hogy külön köl-tözzenek egy időre, amíg nem kapnak új távlatot, és nemgyőzik le a sértett hiúságot. Az esetek többségében az alko-holista visszaesés nélkül élte meg az ilyen megpróbáltatást,de nem mindig. Úgy látjuk tehát, hacsak nem szolgál va-lamilyen nemes és hasznos célt, a régi ügyeket nem szabadmegbolygatni.

Nekünk, az Anonim Alkoholistákhoz tartozók családjai-nak nem sok rejtegetnivalónk van. Mindenki ismeri a töb-biek alkohol okozta bajait. Ez rendes körülmények között

ii


ii

ii


kimondhatatlan bánatot vagy botrányos pletykákat és kár-örömet okozna, és sokan kihasználhatnák a bizalmas infor-mációkat. Köztünk viszont ritkán fordul elő ilyesmi. Sokatbeszélünk ugyan egymásról, de szinte kivétel nélkül a szere-tet és a tolerancia szellemével enyhítjük az ilyen természetűbeszélgetések feszültségét.

Van egy másik alapelv is, amit gondosan betartunk:nem beszélünk mások intim dolgairól, hacsak nem tudjukbiztosan, hogy az illető beleegyezne. De amennyire lehet,jobb saját élményeinkre szorítkozni. Az ember kritizálhatjavagy kinevetheti saját magát, és ez kedvező hatással lehetmásokra, de a mástól jövő bírálat vagy nevetségessé tételgyakran az ellenkező hatást éri el. A családtagok vigyázza-nak az ilyesmire, mert elég egyetlen meggondolatlan, tapin-tatlan megjegyzés, és elszabadul a pokol. Mi, alkoholistákérzékeny emberek vagyunk. Néhányunknak sok időbe telik,míg megszabadulunk ettől a súlyos hátránytól.

Sok alkoholista nagyon lelkes ember. Mindenben a vég-letekig akar menni. A felépülése kezdetén általában kétféleirányt vehet. Vagy üzleti ügyeinek talpra állításába veti belemagát kétségbeesett erőfeszítéssel, vagy pedig úgy elbűvöliőt új élete, hogy szinte nem is gondolkodik és nem is beszélmásról. Mindkét esetben jelentkezhetnek bizonyos családiproblémák. Számtalan tapasztalatunk van ezzel kapcsolatban.

Úgy látjuk, veszélyes, ha nekiugrik az anyagi gondjaimegoldásának. Ez a családot is érinti, eleinte kellemesen,ahogyan azt érzi, hogy a pénzügyi problémák fokozatosanmegoldódnak. Később ez már nem olyan örömteli, mert acsaládtagok elhanyagolva érzik magukat. Az apa esténkéntfáradt lehet, napközben pedig gondjaiba mélyed. Lehet, hogyalig érdeklődik a gyerekek iránt, talán még ingerült is, haszámon kérik mulasztásait. Ha nem is ingerültnek, de unott-nak és egykedvűnek tűnhet, és nem olyan vidámnak, ked-vesnek, amilyennek a család szeretné őt látni. Az anya talánpanaszkodik, hogy nem törődnek vele. Mindenki csalódott,és ezt gyakran éreztetik az apával. A panaszok korlátokat

ii


ii

ii


emelnek közéjük. A férfi minden idegszálát megfeszítve igyek-szik, hogy az elvesztegetett időt behozza. Hajt, hogy hely-reállítsa a jólétét és jó hírét, és úgy érzi, hogy minden tőletelhetőt megtesz.

Az anya és a gyerekek viszont ezt nem mindig így látják.Minthogy az apa a múltban elhanyagolta őket és csúnyánbánt velük, úgy gondolják, többel tartozik nekik, mint ameny-nyit kapnak tőle. Azt szeretnék, ha csak velük foglalkozna.Azt várják, hogy az apa visszavarázsolja a részegség előttiszép időket, és kifejezze sajnálatát a nekik okozott szenvedé-sek miatt. De ő nem szán elég időt rájuk. A neheztelés foko-zódik, ő meg egyre zárkózottabb lesz. Néha valami semmi-ség miatt kirobban. A család értetlenkedik. Megjegyzésekettesznek, és azt mondják, hogy kudarcot vallott a spirituálisprogramjával.

Az efféléket el lehet kerülni. Az apa is, és a család ishibázott, bár mindkét fél számára lehet valami mentségettalálni. Nincs értelme veszekedni, az csak súlyosbítja a bajt.A családnak tudomásul kell venni, hogy az apa a csodála-tos javulás ellenére is csak lábadozik. Hálásnak kell lenniükazért, hogy a férfi józan, és ismét megtalálja helyét a világ-ban. Dicsérjék haladását. Ne feledjék el, hogy alkoholizálásarengeteg kárt okozott, amit csak hosszú idő alatt lehet hely-rehozni. Ha ráéreznek ezekre, akkor nem fogják annyira aszívükre venni az apa ingerült, depressziós vagy apatikusperiódusait. Ha van tolerancia, szeretet és spirituális meg-értés, ezek el fognak tűnni.

A ház urának viszont illő emlékeznie arra, hogy elsősor-ban ő a hibás azért, ami otthonával történt. Hátralévő éle-tében aligha egyenlítheti ki a számlát. De azért tudnia kell,hogy veszélyes túlzottan arra koncentrálnia, hogy megold-ja anyagi helyzetét. Bár sokunknak van arra kilátása, hogyrendeződjék anyagi helyzete, úgy tapasztaltuk, hogy nemhelyezhetjük a pénzt az első helyre. Számunkra az anyagijólét mindig csak a spirituális fejlődés után következett, éssohasem előzte meg azt.

ii


ii

ii


Minthogy a család mindennél többet szenvedett, rend-jén való, hogy az ember e téren is igyekszik tenni valamit.Valószínűleg nem jut messzire más területen sem, ha nemsikerül szeretetet és önzetlenséget tanúsítania otthonában.Tudjuk, hogy akadnak nehezen kezelhető feleségek és csa-ládok, de az, aki gyógyulófélben van az alkoholizmusból, nefeledje, hogy ő maga is sokban hozzájárult ahhoz, hogy acsaládtagjai ilyenné váltak.

Amint a család minden neheztelő tagja kezdi saját fo-gyatékosságait belátni, és mások előtt is kész azokat beis-merni, megteremti egy segítő szándékú eszmecsere alapját.Ezek a családi beszélgetések akkor lesznek konstruktívak,ha sikerül őket heves vita, önsajnálat, önigazolás vagy bán-tó kritika nélkül lefolytatni. Az anya és a gyerekek belátják,hogy túl sokat kérnek, az apa pedig belátja, hogy túl kevesetad. Inkább adni, mint kapni – ez lesz a vezérelv.

Másfelől viszont tételezzük fel, hogy az apa kezdetbenegy megindító spirituális élményt élt át. Máról holnapra másember lett. Lelkesülten vallásos. Nem képes semmi másnakfigyelmet szentelni. Miután a józanságát már természetesdolognak tekintik, a furcsa apukára talán nehezteléssel, ké-sőbb meg bosszankodva néznek. Éjjel-nappal spirituális dol-gokról folyik a szó. Lehet, hogy az apa azt forszírozza, a csa-ládja is sürgősen találjon rá Istenre, vagy pedig megdöbben-tő közönyt tanúsít irántuk, és azt mondja, hogy ő fölötte állaz evilági dolgoknak. Lehet, hogy azt vágja egész életébenvallásos felesége fejéhez, hogy nem tudja, miről van szó, ésajánlatos lenne elfogadnia az ő általa követett spiritualitást,amíg nem késő.

Ha az apa ilyen irányba fordul, a család reakciója nemmindig lesz kedvező. Féltékenyek lehetnek Istenre, aki elloptatőlük az apa szeretetét. Hálásak ugyan, hogy már nem iszik,de talán nem tetszik nekik az, hogy Isten véghez vitte azt acsodát, ami nekik nem sikerült. Gyakran elfelejtik, hogy raj-ta emberi erő már nem segíthetett volna. Talán nem értik,

ii


ii

ii


hogy szeretetük és odaadásuk miért nem volt képes helyre-hozni őt.

– Végül is, apa nem is spirituális beállítottságú – mond-ják. – Ha komolyan veszi a múlt hibáinak helyrehozását, ak-kor miért törődik mindenkivel a világon, csak a családjávalnem? Hogyan értsék azt a kĳelentését, hogy Isten majd gon-dot visel rájuk? Kissé megzavarodott szegény – gondolják.

Pedig nem is olyan kiegyensúlyozatlan, mint hiszik. So-kan voltunk ilyen emelkedett állapotban. Belevetettük ma-gunkat a spirituális mámorba. Olyanok voltunk, mint egylesoványodott aranyásó, aki már megette utolsó falat kenye-rét, amikor csákánya végre aranyba ütődött. Határtalan voltörömünk, hogy megszabadultunk az életfogytig ránk várókudarcoktól. Az apa úgy érzi, hogy az aranynál is értéke-sebb dologra talált. Lehet, hogy egy ideig próbálja magáhozölelni az új kincset, és észre sem veszi azonnal, hogy olyangazdag lelőhelyre bukkant, amely akkor jövedelmez igazán,ha élete végéig folytatja feltárását. Rögtön az egész kincsetel akarja ajándékozni.

Ha a család együttműködik, akkor az apa hamarosanbelátja, hogy értékei eltorzultak. Rájön, hogy a spirituálisfejlődése félrecsúszott, s hogy a családi kötelezettségek tel-jesítése nélkül az átlagember spirituális élete nem sokat ér.Ha a család átlátja, hogy az apa mostani viselkedése fejlődé-sének egy szakasza, akkor minden rendben lesz. Megértő ésegyüttérző családban az apa spirituális éretlenségének ezeka következményei gyorsan eltűnnek.

Ennek az ellenkezője történhet akkor, ha a család elítéliés kritizálja. Az apa ilyenkor úgy érezheti, hogy évekig tartóitalozása miatt eddig minden vitában alulmaradt, de most,Istennel az oldalán, magasabbrendű emberré lett. Ha a csa-lád tovább folytatja a szemrehányást, akkor az apát még job-ban magával ragadja ez a tévhit. Ahelyett, hogy úgy bánnacsaládjával, ahogy kell, még inkább magába zárkózhat, ésezt spirituális szempontból igazolva láthatja.

ii


ii

ii


Ha a család nem is ért teljesen egyet az apa spirituá-lis tevékenységével, hagyja őt a maga útján haladni. Mégha kissé elhanyagolja is a családját és felelőtlen irántuk,jobb, ha engedik őt szíve vágya szerint segíteni más alko-holistákat. A felépülés első napjaiban ez mindennél jobbanbiztosítja józanságát. Bár egyes megnyilvánulásai ĳesztőekés bosszantóak, úgy véljük, hogy szilárdabb alapokon fogállni, mint az, aki az üzleti vagy a szakmai sikert a spiritu-ális fejlődés elé helyezi. Így sokkal kevésbé valószínű, hogyinni fog. Ennél kívánatosabb pedig semmi sem lehet.

Aki hosszú időt töltött már ebben a spirituális látszat-világban, végül belátja ennek gyermetegségét. Elhagyja azálmok világát, mert céljai vannak, és egyre inkább tuda-tosul benne az isteni erő szerepe az életében. Eljut arra ahitre, hogy Isten nemcsak azt kívánja tőlünk, hogy szelle-münkkel kövessük őt, hanem azt is, hogy lábunkat szilárdanvessük meg a földön. Hiszen itt vannak az útitársaink, és amunkánkat itt kell elvégezni. Ez számunkra az adott rea-litás. Nincs semmi összeegyeztethetetlen a hatalmas erejűspirituális élmény és az ép elmével élt, boldog és hasznosélet között.

Még egy javaslat: akár van a családnak spirituális meg-győződése, akár nincs, jó lesz, ha megvizsgálják azokat azelveket, amelyek szerint az alkoholista élni próbál. Alighatévednek, ha helyeslik ezeket az egyszerű elveket, még ak-kor is, ha a ház ura még nem egészen tökéletesen gyakoroljaőket. Semmi sem segíthet jobban egy emberen, aki elgalop-pírozta magát a „spiritualitásban”, mint az olyan feleség,aki magáévá tesz egy épelméjű spirituális programot, és azta gyakorlatba átülteti.

Egyéb mélyreható változások is történnek otthon. Azital oly sok éven át tette hasznavehetetlenné a férfit, hogya nő lett a ház ura. Az asszony bátran nézett szembe ezzel afelelősséggel. A körülmények gyakran arra kényszerítették,hogy úgy kezelje férjét, mint egy beteg, csökönyös gyereket.Az apa pedig még akkor sem tudott a sarkára állni, amikor

ii


ii

ii


szeretett volna, mert az ivás miatt állandóan hibáztathatóvolt. A feleség tervezett, és ő adott utasításokat. Ha a férjjózan volt, általában szót fogadott. Így azután a nő önhi-báján kívül hozzászokott ahhoz, hogy ő viseli a nadrágot.Gyakran előfordul, hogy a hirtelen életre kelt családfő pró-bál a sarkára állni. Ez bonyodalmakhoz vezet, ha a családnem ügyel az ilyen tendenciákra, és nem próbál barátságosmegegyezésre jutni.

Az italozás a legtöbb otthont elszigeteli a külvilágtól.A férfi valószínűleg már évek óta elhanyagolt minden nor-mális tevékenységet: klubéletet, társadalmi kötelességeket,sportolást. . . Ha ezek iránt újra feltámad benne az érdeklő-dés, az féltékenységet szülhet. A család úgy érezheti, hogya családfő olyan sokkal tartozik neki, hogy a kívülállóknaksemmiféle részesedés nem juthat. Ahelyett, hogy az anya ésa gyerekek új tevékenységet találnának maguknak, azt köve-telik, hogy az apa maradjon otthon, és pótolja mulasztásait.

A házaspárnak már a kezdet kezdetén őszintén szem-be kell nézni azzal a ténnyel, hogy itt-ott mindkettőjüknekengedni kell, ha a család eredményesen akar részt venni azúj életben. Az apa szükségképpen sok időt tölt majd másalkoholistákkal, de ebben meg kell találnia a mértéket. Újismerősökre tehet szert, akik semmit sem tudnak az alko-holizmusról, és tekintettel kell lennie igényeikre. A helyi kö-zösség problémáira is irányulhat figyelme. Ha a családnaknincs is kapcsolata semmiféle vallással, lehet, hogy szeret-nének valamelyik egyházhoz csatlakozni.

Az alkoholistáknak, akik korábban kinevették a vallásosembereket, segíthetnek ezek a kapcsolatok. A spirituális él-mény hatására az alkoholista közösséget fog érezni velük,annak ellenére, hogy sokban különbözik tőlük. Ha nem vi-tázik a vallásról, új barátokra tehet szert, és biztos, hogymegtalálja a hasznosság és az öröm új útját. Ő és család-ja derűs színfolt lehet az ilyen gyülekezetekben. Új reménytés bátorságot ébreszthet sok papban, lelkészben vagy rabbi-ban, akik mindent megtesznek azért, hogy megzavarodott

ii


ii

ii


világunkat szolgálják. A fentieket csupán segítő szándékújavaslatként vetjük föl, semmi sem kötelező. Mint felekezet-hez nem tartozó emberek, nem dönthetünk mások helyett.Mindenkinek a saját lelkiismeretét kell követni.

Komoly, néha tragikus dolgokról beszéltünk. Az alkoholhatásának legrosszabb aspektusát mutattuk be. De mégsemvagyunk búskomorak. Ha az újak nem találnának semmividámat vagy örömteljeset életmódunkban, akkor nem kí-vánnák azt követni. Mi a leghatározottabban ragaszkodunkahhoz, hogy élvezzük az életet. Nem engedünk meg ma-gunknak cinikus megjegyzéseket a világ állapotáról, de nemis vesszük vállunkra a bajait. Ha látunk valakit az alkoholiz-mus mocsarába süllyedni, elsősegélyben részesítjük, és hoz-zásegítjük ahhoz, amivel magunk rendelkezünk. Az ő kedvé-ért elmondjuk – és szinte átéljük – saját múltunk rémségeit.De amikor megpróbáljuk mások minden gondját-baját anyakunkba venni, azt tapasztaljuk, hogy azok hamarosanlegyűrnek minket.

Úgy gondoljuk, hogy a nevetés és a vidámság hasznos.A kívülállók néha megdöbbennek, amikor torkunk szakad-tából nevetünk a múlt látszólag tragikus élményein. De mi-ért is ne nevetnénk? Már felépültünk, és megadatott nekünkaz erő is, hogy másokon segítsünk.

Mindenki tudja, hogy aki nem egészséges, vagy csak rit-kán lazít, az nem sokat nevet. Így hát minden család, együttvagy külön-külön, élvezze az életet, amennyire csak lehet.Biztosra vesszük, Isten azt akarja, hogy boldog, örömteli ésszabad életet éljünk. Nem fogadhatjuk el azt a hiedelmet,hogy az élet a siralom völgye, annak ellenére, hogy valami-kor sokunk számára bizony az volt. Világos azonban, hogynyomorúságunkat mi magunk okoztuk. Nem Isten küldteránk. Ne gyártsunk magunknak szándékosan nyomorúsá-got, de ha mégis jön valami nehézség, vidáman gondoljunkarra, hogy ez egy lehetőség Isten mindenhatóságának be-mutatására.

ii


ii

ii


Most pedig az egészségről: az alkoholtól súlyosan káro-sult test nem gyógyul máról holnapra, mint ahogy az el-torzult gondolkodás és depresszió sem tűnik el egy szempil-lantás alatt. Meggyőződésünk, hogy a spirituális életmóda leghatékonyabb az egészség helyreállítására. Mi, akik fel-épültünk a súlyos ivászatból, a mentális egészségnek való-ságos csodái vagyunk. De testünkben jelentős változásokattapasztalunk. Aligha találni köztünk olyat, aki ne viselné akicsapongások nyomát.

Ez nem jelenti azt, hogy lebecsülnénk az egészség védel-mére irányuló emberi erőfeszítéseket. Isten bőségesen ellát-ta a világot jó doktorokkal, pszichológusokkal és más egész-ségügyi szakemberekkel. Ne habozzunk egészségi problémá-inkkal hozzájuk fordulni! Legtöbbje mindent megtesz azért,hogy embertársaik ép testben ép léleknek örvendjenek. Nefeledjük, hogy bár Isten csodát művelt velünk, nem szabadegy jó orvost vagy pszichiátert lebecsülnünk. Szolgálataikgyakran nélkülözhetetlenek egy új tag kezelésében, és aján-latos, ha állapotát később is figyelemmel kísérik.

Egy orvos, akinek lehetősége volt ezt a könyvet kéziratosformában elolvasni, azt mondta, hogy gyakran nagyon hasz-nos lehet számunkra az édesség fogyasztása, természetesenaz orvos utasításainak a figyelembevételével. Legyen kéznélegy kis csokoládé minden alkoholistánál, mert azzal gyor-san lehet pótolni az elhasznált energiát, amikor kimerülünk.Hozzátette még, hogy az éjszakánként fellépő hiányérzetetcukorkával lehet enyhíteni. Sokan észleltük, hogy az édességfogyasztása kedvező hatású.

Néhány szót a szexuális kapcsolatokról. Az alkohol néhányférfira olyan erős szexuális izgatószerként hat, hogy túlzás-ba viszi. A párok így néha megĳednek, mert előfordul, hogya férfi az ivás abbahagyása után impotens lesz. Ez érzelmizavarokat is okozhat, ha nem értjük az okát. Néhányan át-estünk ilyen élményeken, ám azután, pár hónap elteltével,intim kapcsolatunk sokkal jobb lett, mint bármikor. Ne ha-bozzunk felkeresni az orvost vagy a pszichológust, ha az

ii


ii

ii


állapot tartósnak bizonyul. Nem sok olyan esetről tudunk,ahol ez a probléma sokáig tartott volna.

Az alkoholista nehéznek találhatja a gyermekeivel valóbaráti viszony helyreállítását. Ivászata mély nyomot hagyottgyerekei fiatal lelkében. Anélkül, hogy kimondanák, tisztaszívből utálják apjukat azért, amit az velük és anyjukkalművelt. A gyermekek néha szánalmasan elfásulnak és cini-kussá válnak. Úgy látszik, nem tudnak felejteni és megbo-csátani. Ez így maradhat hónapokig is az után, hogy anyjukmár elfogadta az apa új élet- és gondolkodásmódját.

Idővel aztán rájönnek, hogy apjuk új ember, és a magukmódján értésére is adják ezt. Ha így fordul a dolog, akkormeg lehet őket hívni, hogy csatlakozzanak a reggeli me-ditációhoz. Később gyűlölet és előítélet nélkül fognak majdtudni diskurálni. Ettől kezdve gyors lesz a fejlődés. Az ilyenegymásra találást gyakran csodálatos eredmények követik.

Akár áttér a család a spirituális alapokra, akár nem,az alkoholista családtagnak mindenképpen ezt kell tennie,ha föl akar épülni. A többieknek kételkedés nélkül el kellfogadniuk, hogy új emberré vált. A legtöbb alkoholista csa-ládjának a saját szemével kell látnia bármit is ahhoz, hogyel tudja hinni.

Van egy idevágó példa: egyik barátunk erős dohányos,és rengeteg kávét iszik. Kétségkívül túlzásba vitte. Feleségesegítő szándékkal rá-rászólt. Barátunk beismerte, hogy túlsokat dohányzik és kávézik, de őszintén megmondta azt is,hogy még nem áll készen arra, hogy abbahagyja. A felesé-ge azok közé tartozik, akik az ilyesmit bűnnek tartják. Ígyaztán tovább piszkálta, amíg föl nem dühítette férjét, akierre jól berúgott.

Barátunk természetesen hibát követett el – méghozzáóriási hibát. Kénytelen volt ezt fájdalmasan beismerni, ésspirituális védőkorlátait megerősíteni. Annak ellenére, hogyaz Anonim Alkoholisták egyik oszlopos tagja, még mindigdohányzik és issza a kávét. De már sem felesége, sem másnem mond fölötte ítéletet. A feleség belátta, hogy helytelen

ii


ii

ii


volt nagy ügyet csinálni a dologból, amikor a férj komolyabbbetegségéből gyorsan gyógyul.

Van három kis ideillő mottónk:

Első dolgokat először!Élni és élni hagyni!Tedd könnyedén!

ii


ii

ii

ii


ii

ii

10. fejezet

A MUNKAADÓKHOZ

Egy olyan munkaadót szólaltatunk meg a sok közül, akiélete nagy részét az üzleti világban töltötte. Emberek szá-zait vette fel és bocsátotta el. Az alkoholistát a munkaadószemüvegén át látja. Nézetei rendkívül hasznosnak bizo-nyulhatnak minden üzletember számára.

De hadd beszéljen ő maga:„Valamikor egy hatezer-hatszáz embert foglalkoztató rész-

vénytársaság ügyvezető helyettese voltam. Egyik nap bejötta titkárnőm és közölte, hogy B. úr feltétlenül beszélni akarvelem. Azt üzentem neki, hogy nem érdekel. B. urat mártöbbször figyelmeztettem, hogy ez volt az utolsó lehetőséga számára. Nem sokkal később két egymást követő napontelefonált nekem Hartfordból, olyan részegen, hogy alig tu-dott beszélni. Azt mondtam neki, hogy ki van rúgva – vég-legesen és örökre.

Titkárnőm visszajött és közölte, nem ő telefonál, ha-nem a bátyja, aki egy üzenetet akar átadni. Én még mindigazt vártam, hogy bocsánatért fog könyörögni, de a kagyló-ból ezek a szavak hallatszottak: »Csak azt akartam közölni,hogy Paul a múlt szombaton Hartfordban kiugrott a szállo-da ablakából. Hátrahagyott egy levelet, amelyben azt írja,hogy ön volt a legjobb főnök, akinek valaha is dolgozott, sönt ne hibáztassuk semmiért.«

Egy másik alkalommal, ahogy felnyitottam egy asztalo-mon heverő levelet, egy újságkivágás esett ki belőle. Gyász-jelentés volt az egyik legjobb ügynökömről, akit valaha is-mertem. Két hét szakadatlan ivás után ráillesztette lábujját

ii


ii

ii


vadászpuskája ravaszára – a cső végét pedig a szájába vette.Hat héttel azelőtt bocsátottam el részegeskedése miatt.

Még egy eset: egy női hang hallatszott, nagyon gyön-gén, valahonnan messziről, Virginiából. A hölgy azt akartamegtudni, érvényes-e még a férje vállalati biztosítása. A férjugyanis négy nappal azelőtt fölakasztotta magát a fáskam-rában. Kénytelen voltam őt is elbocsátani korábban az ita-lozás miatt, pedig tehetséges és felkészült ember volt, azegyik legjobb szervező, akit valaha ismertem.

Három kiváló embert vesztett el a világ, mert akkormég nem voltam annyira tisztában az alkoholizmussal, mintmost. És milyen iróniája a sorsnak – én magam is alkoho-lista lettem! Ha nem lép közbe egy megértő ember, én isaz ő sorsukra jutottam volna. Ki tudja, hány ezer dollár-jába került a cégnek a bukásom, mert sok pénz szükségesvalakit ügyvezetői posztra kiképezni. Ez a pazarlás továbbfolytatódik, hiszen az üzleti életben sok olyan eset fordulelő, amelyen jobb megértéssel segíteni lehetne.

Manapság szinte minden munkaadó erkölcsi felelősségetérez alkalmazottai jóléte iránt, és ezt igyekszik is vállalni.Érthető, hogy egy alkoholistával szemben nem mindig e sze-rint jár el. Számára az alkoholista a világ legostobább embe-re. Különleges képességei vagy hozzá való erős személyes kö-tődés miatt a munkaadó néha az ilyen embert az ésszerűséghatárán túl is megtartja. Egyik-másik munkaadó már min-den elképzelhető gyógymódot kipróbált. Csak kevés esetbenhiányzott a türelem és a tolerancia. És mi, akik kihasznál-tuk a legjobb munkaadókat is, aligha hibáztathatjuk őket,ha kurtán-furcsán bántak el velünk.

Itt van például egy tipikus eset: Amerika egyik legna-gyobb bankintézetének egyik tisztviselője tudja, hogy márnem iszom. Valamelyik nap a bank egyik ügyvezetőjéről be-szélt nekem, aki – leírása alapján – minden kétséget kizá-róan alkoholista. Úgy láttam, itt az alkalom, hogy segítsek.Beszéltem vele vagy két óra hosszat az alkoholbetegségről,

ii


ii

ii

a munkaadókhoz 131

és – amennyire tudtam – elé tártam a tüneteket és a követ-kezményeket. Kommentárja ez volt:

– Nagyon érdekes. De én biztos vagyok abban, hogy ezaz ember fölhagyott az ivással. Épp most tért vissza egy há-rom hónapos szabadságról, gyógykezeltette magát, ragyo-góan néz ki, arról nem is beszélve, hogy az igazgatótanácsmegmondta neki, ez volt az utolsó lehetősége.

Erre én csak azt tudtam válaszolni, hogy ha az illető aszokásos sémát követi, akkor minden eddiginél jobban befog rúgni. Éreztem, hogy ez elkerülhetetlen, és azon tűnőd-tem, hogy a bank igazságtalanságot követ el ezzel az ember-rel. Miért nem hozzák őt össze valakivel alkoholista társasá-gunkból? Lehet, hogy akkor lesz esélye. Rámutattam, hogyén végül is már jó három éve nem ittam semmit, ráadásulolyan nehéz körülmények között, amelyek tíz ember közülkilencet arra késztetnének, hogy eligya az eszét. Miért nemadunk neki alkalmat legalább arra, hogy meghallgassa azén történetemet?

– Ó, nem – mondta a barátom –, ez a fickó vagy fölha-gyott az ivással, vagy nem lesz állása. Ha megvan benne a teakaraterőd és elszántságod, akkor úrrá lesz a nehézségeken.

A végsőkig elkeseredtem, mert láttam, hogy nem sike-rült megértetnem magamat bankár barátommal. Egyszerű-en nem volt képes elhinni, hogy kollégája komoly betegség-ben szenved. Nem lehetett mást tenni, mint várni.

Az történt, hogy az illető újra ivott, és kirúgták. Elbo-csátása után érintkezésbe léptünk vele. Különösebb körül-ményeskedés nélkül elfogadta az alapelveket és a progra-mot, amely rajtunk is segített. Ma kétségtelenül a felépülésútján jár. Számomra ez az eset azt bizonyítja, hogy az em-berek általában nem értik, valójában mitől szenved az alko-holista, és nem tudják, hogy a munkaadók milyen szerepetjátszhatnak beteg alkalmazottaik megmentésében.

Ha segíteni akar, ajánlatos figyelmen kívül hagynia sajátalkoholfogyasztását vagy annak hiányát. Akár nagyivó, akármérsékelt, akár pedig absztinens legyen valaki, bizonyára

ii


ii

ii


megvan a maga véleménye, sőt az előítélete a dologról. Azo-kat, akik mérsékelten isznak, jobban idegesítheti egy alko-holista, mint az absztinenseket. Ha az ember csak alkal-manként iszik, és tisztában van a saját reakcióival, akkorelőfordulhat, hogy olyan dolgokról alkot ítéletet, amelyekaz alkoholista esetében másképp vannak. Ha valaki mérsé-kelt ivó, akkor tud inni is, meg hátat fordítani is az italnak.Ha akarja, tudja kontrollálni az ivását. Képes arra, hogyegy este kellemesen berúgjon, aztán reggel fölkel, megrázzaa fejét, és megy a dolgára. Ennek az embernek az ital nemvalódi probléma. És nem érti, hogy mások számára miértaz, kivéve, ha gerinctelenek és ostobák.

Mikor alkoholistával van dolgunk, természetesen bosz-szankodhatunk, hogy valaki ennyire gyönge, ostoba és fele-lőtlen lehet. Még ha többet tudunk is a betegségről, akkoris erős lehet bennünk ez az érzés.

Sokszor nagyon tanulságos az alkoholistát a munkahe-lyén megfigyelni. Általában kiváló, gyors észjárású, élénkfantáziájú és szimpatikus ember. Amikor józan, keményendolgozik, és van érzéke a dolgok megoldásához. Ezekkela képességekkel, ha nem inna, érdemes volna megtartani.Nem jár-e ki neki is ugyanaz a bánásmód, mint a többi al-kalmazottnak, ha beteg? Nem érdemes őt megmenteni? Haválasza – akár humanitárius, akár üzleti megfontolásból,akár mindkettőből – igen, akkor az itt következő javaslatokhasznosak lehetnek az ön számára.

Képes-e megszabadulni attól az érzéstől, hogy csupánszokással, csökönyösséggel vagy akaratgyengeséggel áll szem-ben? Ha nehézséget jelent, akkor ajánlatos elolvasni köny-vünk második és harmadik fejezetét, ahol részletesen megvi-tattuk az alkoholbetegséget. Ön mint üzletember az eredmé-nyek tükrében szeretné tudni, mennyi ráfordítást igényel ez.Ha elfogadja, hogy alkalmazottja beteg, akkor vajon meg le-het-e bocsátani neki azért, amit a múltban elkövetett? Ellehet-e felejteni szélsőséges viselkedését? Figyelembe lehet-evenni, hogy az alkoholfogyasztás következtében eltorzult a

ii


ii

ii

a munkaadókhoz 133

gondolkodása, s lehet-e őt ezért az alkohol áldozatának te-kinteni?

Jól emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egyneves chicagói orvos olyan esetekről beszélt nekem, amelyek-ben a gerincfolyadék nyomása valósággal megrepesztette azagyvelőt. Nem csoda hát, ha az alkoholista furcsa és irra-cionális. Ki nem lenne az, ilyen felforrt aggyal? A normálisivókra nem hat ennyire az alkohol, és nem is érthetik megaz alkoholista rendellenes viselkedését.

Embere valószínűleg megpróbálja eltitkolni ballépéseit,esetleges botrányos ügyeit. Lehet, hogy ezek egyenesen un-dorítóak. Szinte képtelenség fölfogni, hogyan süllyedhetettidáig egy látszólag tisztességes ember. De ezeket a ballépé-seket, bármilyen súlyosak is, az alkoholnak a tudatra gyako-rolt abnormális hatásával magyarázhatjuk. Az alkoholista,bár normális állapotában a becsületesség mintaképe lehet,hihetetlen dolgokat művel, amikor iszik vagy éppen más-napos. Ivás után szörnyű hangulati változás következik benála. Ezek a kilengések azonban nem többek, mint ideigle-nes állapotok.

Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy minden alkoholis-ta becsületes, tisztességes, amikor nem iszik. Ez természete-sen nem igaz, és az ilyen emberek gyakran rászedhetik önt.Látván igyekezetét, hogy megértse és segítse őket, néhá-nyan megpróbálnak visszaélni jóindulatával. Ha biztos ab-ban, hogy embere nem akarja abbahagyni az ivást, akkora munkaadó nyugodtan elbocsáthatja: minél előbb, annáljobb. Nem tesz vele jót, ha megtartja. Ha kirúgja, talán mégáldásos hatással is lesz rá. Lehet, hogy ez lesz az a megráz-kódtatás, amire szüksége van. Saját esetemből tudom, hogycégem semmi olyat nem tudott volna tenni, ami engem meg-állított volna. Hiszen amíg állásom volt, nem voltam képesfelfogni helyzetem súlyosságát. Ha előbb kirúgnak, utánapedig elém tárják az itt leírt megoldást, hat hónap múlvaegészséges emberként térhettem volna vissza.

ii


ii

ii


Sokan vannak, akik abba akarják hagyni az ivást. Ezek-nél sok mindent el lehet érni. Az ön megértő bánásmódjánakmeglesz az eredménye.

Lehet, hogy éppen egy ilyen esettel áll szemben. Ő ab-ba akarja hagyni az ivást, és ön szeretné segíteni, még hacsak üzleti szempontból is. Ön most már többet tud azalkoholizmusról. Láthatja, hogy embere szellemileg és testi-leg egyaránt beteg. Hajlandó elnézni múltbéli viselt dolgait.Például így közelítsen hozzá:

Mondja meg neki, tud az italozásáról, s hogy ennek végetkell vetni. Hozzáteheti még, hogy értékeli képességeit, sze-retné megtartani őt, de nem teheti, ha folytatja az ivást.A határozott állásfoglalás ilyen esetekben sokunkon segített.

Ezek után biztosítsa őt arról, nem áll szándékában kiok-tatni, elítélni vagy erkölcsi prédikációt tartani neki. Ha ko-rábban ilyen előfordult, az félreértés volt. Ha lehetséges, jut-tassa kifejezésre, hogy nem táplál iránta negatív érzelmeket.Ezen a ponton célravezető az alkoholizmusról mint beteg-ségről beszélni. Hozza tudomására, hogy meggyőződése sze-rint ő súlyosan, talán halálosan beteg – rendbe akar-e jönni?Kérdezze ezt meg, mert sok eltorzult és elkábított tudatú al-koholista nem is akar leszokni. Ő akar-e? Megteszi-e a szük-séges lépéseket, hajlandó-e magát mindennek alávetni gyó-gyulása érdekében, hajlandó-e örökre abbahagyni az ivást?

Ha igent mond, vajon komolyan gondolja-e, vagy azthiszi, becsaphatja önt, és egy kis pihenés meg gyógykeze-lés után képes lesz egyszer-másszor megúszni néhány po-hár ital elfogyasztását? Meggyőződésünk, hogy ezekben akérdésekben nagyon alaposnak kell lenni. Biztosnak kelllennünk, hogy emberünk nem vezet-e félre bennünket, ésnem csapja-e be saját magát.

Öntől függ, hogy ezt a könyvet megemlíti-e vagy sem.Ha embere húzza az időt, és még arra gondol, hogy újraihat, esetleg sört, akkor nyugodtan elbocsáthatja őt a követ-kező részegeskedés után, ami majdnem bizonyosan be fogkövetkezni, ha alkoholistáról van szó. Ezt határozottan adja

ii


ii

ii

a munkaadókhoz 135

tudtára. Vagy olyan emberrel van dolga, aki képes – és megis fog – gyógyulni, vagy nem. Ha nem, akkor miért veszte-getné rá az időt? Ez ridegségnek tűnhet, de többnyire ez alegjobb megoldás.

Miután meggyőződött arról, hogy embere föl akar épülni,és ennek érdekében mindent elkövet, javasolhatja neki, hogypontosan mit tegyen. A legtöbb aktív alkoholista számára,vagy aki éppen most esett át egy többnapos részegeskedé-sen, némi fizikai gyógykezelés kívánatos, sőt kötelező is le-het. Ez természetesen az orvosára tartozik. Bármilyen mód-szerrel, de alaposan tisztítsák meg emberünk szervezetét éstudatát az alkohol hatásától. Hozzáértő kezekben ez álta-lában hamar megy, és nem is nagyon költséges. Emberünkjobban fog haladni, ha olyan fizikai kondícióba kerül, hogyképes tisztán gondolkodni, és megszűnik az ivásvágya. Hagyógykezelést javasol, ajánlatos megmondani, hogy a keze-lési költséget később levonják a fizetéséből. Helyes, ha teljesmértékben felelősséget érez magáért.

Ha embere elfogadja ajánlatát, akkor rá kell mutatni,hogy a fizikai kezelés csupán az érem egyik oldala, meg kellértenie, hogy a legjobb orvosi kezelés mellett is gyökeresenmeg kell változnia. Az ivászat leküzdéséhez a gondolkodásés a hozzáállás átalakulása szükséges. Nekünk a felépüléstmindenek fölé kell helyezni, mert nélküle mindannyian el-veszítettük volna az otthonunkat és az állásunkat is.

Tud-e bízni fenntartás nélkül abban, hogy embere képeslesz felépülni? És hogy a bizalom témájánál maradjunk,képes-e magáévá tenni azt az álláspontot, hogy az ön ré-széről az ügy szigorúan magánügy marad, hogy alkoholistabarátja kötelességmulasztásairól és hamarosan kezdődő ke-zeléséről az ő beleegyezése nélkül sohasem beszél? Nagyonajánlatos, hogy visszatérése után hosszú beszélgetést foly-tasson vele erről.

Visszatérve a könyv témájához: olyan javaslatokat tartal-maz, amelyek segítségével az alkalmazott meg tudja oldani

ii


ii

ii


problémáját. Néhány itt található elképzelés az ön számá-ra újszerű lehet. Talán nem teljesen szimpatikus a megkö-zelítés, amit ajánlunk. Semmi esetre sem tekintjük ezt azegyetlen megoldásnak az ügyben, de a mi esetünkben be-vált. Végül is mi érdekli önt, az eredmény vagy a módszer?Akár tetszik alkalmazottjának, akár nem, meg fogja tudnia kegyetlen igazságot az alkoholizmusról. Ez csöppet semfog ártani neki akkor sem, ha nem hajlandó a mi gyógymó-dunkat elfogadni.

Javasoljuk, ajánlja ezt a könyvet az orvos figyelmébe,aki majd páciensünket kezeli. Ha a könyvet a páciens képeselolvasni, míg akut depresszióban van, ráébredhet valódiállapotára.

Reméljük, az orvos megmondja a páciensnek az állapo-táról az igazságot, akármi legyen is az. Mikor a könyvetátnyújtjuk, jobb, ha senki nem mondja neki, hogy muszájezeket a javaslatokat követnie. Ezt neki magának kell el-döntenie.

Természetesen ön biztosra veszi, hogy a megváltozottéletvitele és a könyvben leírtak alkalmazása majd ered-ményt hoz. Egyes esetekben igen, másokban talán nem. Deha ön kitartó, akkor a mind több sikeres eset méltán tölthe-ti el önt jó érzéssel. Ahogy egyre messzebb jut a hírünk, ésahogy létszámunk növekszik, reméljük, hogy alkalmazottaiszemélyes kapcsolatba kerülnek valakivel közülünk. Mind-amellett biztosak vagyunk abban, hogy nagyon sokat lehetelérni egyedül a könyv használatával is.

Amikor alkalmazottja visszatér, beszélgessen el vele. Kér-dezze meg, úgy gondolja-e, hogy megtalálta a megoldást.Ha úgy érzi, hogy önnel meg tudja beszélni problémáit, hatudja, hogy ön megérti őt, és nem fog felháborodni semmin,akkor valószínűleg jól indult és gyorsan fog haladni.

Még valami: meg tudja-e őrizni a nyugalmát, ha alkal-mazottja elképesztő dolgokkal rukkol elő? Például hogy túl-számlázta költségeit, vagy el akarta csalni az ön kuncsaft-jait. Valóban, embere szinte bármivel előállhat, ugyanis ha

ii


ii

ii

a munkaadókhoz 137

egyszer elfogadta megoldásunkat, az szigorú becsületessé-get követel tőle. Képes-e ön leírni a múltat, mint egy rosszbefektetést, és tiszta lappal elölről kezdeni vele mindent?Ha pedig pénzzel tartozik önnek, megegyezésre juthatnak.

Ha a családi helyzetéről esik szó, ön kétségtelenül hasz-nos javaslatokkal szolgálhat neki. Beszélhet-e őszintén ön-nel, persze nem vállalati pletykákról és mások bírálatáról?Ha igen, akkor alkalmazottja messzemenő lojalitást fog öniránt tanúsítani.

Nekünk, alkoholistáknak a legnagyobb ellenségünk a ne-heztelés, a féltékenység, az irigység, a frusztráció és a féle-lem. Az üzleti életben mindig lesz rivalizálás, és ebből faka-dóan bizonyos fokú munkahelyi áskálódás. Mi, alkoholistáknéha úgy érezzük, mintha az emberek víz alá próbálnánaknyomni bennünket. Általában ez nem így van. De iszákos-ságunkat néha felhasználják ellenünk.

Eszembe jut egy eset, amikor egy rosszindulatú emberártatlannak tűnő kis tréfákat sütögetett el egy alkoholistarészegeskedéseiről, s ezzel ravasz módon pletykákat terjesz-tett. Egy másik esetben kórházi kezelésre utaltak be egyalkoholistát. Eleinte csak néhány ember tudott a dologról,de aztán hamarosan már az egész vállalatnál elterjedt a hír.Ez csökkentette az illető esélyét a felépülésre. A munkaadólegtöbbször megvédheti alkalmazottait a fölösleges provo-kációktól és tisztességtelen kritikáktól.

Az alkoholisták általában energikus emberek. Sokat dol-goznak és sokat szórakoznak. Az ilyen lelkesedésnek jórakell vezetnie. Az ön beosztottjának arra kell törekednie,hogy rendbe hozza az életét. Mivel még nem áll egész bizto-san a lábán, túlhajszolhatja magát. Ön fékezheti egy kicsit,hogy ne napi tizenhat órát dolgozzék. Lehet, hogy arra kellösztönöznie őt, hogy időnként kikapcsolódjon. Valószínű-leg sokat akar tenni más alkoholistákért is, és előfordulhat,hogy ez munkaidőben történik. Itt az ésszerű rugalmasságsokat segíthet. Erre a munkára ugyanis a saját józanságakarbantartásához van szüksége.

ii


ii

ii


Mikor embere már néhány hónapja nem ivott, felhasz-nálhatja szolgálatait más alkalmazottak javára, akik szin-tén az alkoholisták játékait játsszák – feltéve természetesen,hogy azok nem tiltakoznak egy harmadik személy bevonásaellen. Egy felépült alkoholista, akinek nincs jelentős beosz-tása, nyugodtan beszélhet egy magasabb pozícióban levővelis, és mivel ő már gyökeresen más alapokra helyezte az éle-tét, soha nem fog visszaélni a helyzettel.

Emberében megbízhat. Az alkoholista mentegetőzései-vel kapcsolatos korábbi tapasztalatai természetesen sokszorgyanakvóvá teszik. Ha a feleség legközelebb betelefonál, hogya férje beteg, akkor ön rögtön arra következtethet, hogy ré-szeg. Ha tényleg részeg, de föl akar épülni, akkor be fogjavallani a dolgot, még ha az állásába kerül is. Mert tudja,hogy őszintének kell lennie, ha élni akar. Nagyra fogja ér-tékelni, hogy ön nem állandóan vele foglalkozik, hogy nemgyanakvó, és nem is igyekszik úgy irányítani az életét, hogymegvédje őt az ivási kísértésektől. Ha emberünk lelkiismere-tesen tartja magát a felépülési programhoz, akkor bárhováelmehet, ahová az üzleti ügyek szólítják.

Ha megbotlik, még ha egyetlenegyszer is, akkor önnekkell eldöntenie, hogy elbocsátja-e. Ha meg van győződve arról,hogy nem veszi komolyan az egészet, kétségkívül el kell kül-denie. Ha viszont, épp ellenkezőleg, arról van meggyőződve,hogy mindent megtesz, ami tőle telik, akkor dönthet úgy, hogyad neki még egy lehetőséget. De ne érezze, hogy kötelességeőt megtartani, mert ez alól már régen föl van mentve.

Van még egy dolog, amit megtehet. Ha az ön cége nagy,akkor részlegvezetőinek odaadhatja ezt a könyvet. Tudomá-sukra hozhatja, hogy nincs kifogása a cégnél dolgozó alkoho-listák ellen. Ezek a részlegvezetők gyakran nehéz helyzetbenvannak. Az alájuk beosztott emberek gyakran a barátaik is.Ezért ilyen vagy olyan okból védik ezeket az embereket, ab-ban reménykedve, hogy majd csak jobbra fordulnak a dol-gok. Gyakran még saját állásukat is kockáztatják, hogy se-gítséget nyújtsanak az iszákosoknak, akiket már réges-régen

ii


ii

ii

a munkaadókhoz 139

ki kellett volna rúgni, vagy pedig lehetőséget adni nekik,hogy rendbe jöjjenek.

E könyv elolvasása után a részlegvezető odamehet azilyen emberhez, körülbelül ezzel a szöveggel:

– Figyelj ide! Abba akarod hagyni az ivást, vagy nem?Mindig kínos helyzetbe hozol, amikor berúgsz. Ez nem kor-rekt sem velem, sem a céggel szemben. Most megtudtamvalamit az alkoholizmusról. Ha te alkoholista vagy – már-pedig úgy viselkedsz, mintha az lennél –, akkor igen betegember vagy. A cég segíteni akar, hogy rendbe jöjj, és ha ér-dekel, van megoldás. Ha elfogadod, a múltad el lesz felejtve,és az a tény, hogy gyógykezelésre mentél, szóba sem fog ke-rülni. De ha nem tudod vagy nem akarod abbahagyni azivást, akkor azt hiszem, jobb, ha felmondasz.

Lehet, hogy a részlegvezetője nem ért egyet e könyv tar-talmával. Ezt nem kell és nem is szabad elárulnia alkoho-lista kollégájának. De legalább érteni fogja a problémát, ésnem fogják többé félrevezetni a szokásos ígérgetések. Képeslesz korrekt álláspontot elfoglalni emberével szemben. Töb-bé nem lesz oka arra, hogy egy alkoholista alkalmazottnakfalazzon.

A lényeg az, hogy senkit sem szabad pusztán azért ki-rúgni, mert alkoholista. Ha abba akarja hagyni az ivást,akkor reális lehetőséget kell neki adni. Ha nem tudja vagynem akarja, akkor általában el kell bocsátani.

Úgy véljük, ez a módszer többféle célt szolgál. Lehetővéteszi az értékes emberek rehabilitációját. Ugyanakkor önnem fogja kínosnak érezni, hogy megszabaduljon azoktól,akik nem tudják vagy nem akarják abbahagyni az ivást. Azalkoholizmus komoly károkat okozhat a cégnek idő-, hírnév-és emberveszteség formájában. Reméljük, hogy javaslatainksegítik önt. Úgy gondoljuk, ésszerűen járunk el, amikor arrabiztatjuk önt, hogy vessen véget ennek a pazarlásnak, ésadjon esélyt arra érdemes embereinek.

Nemrégiben fölkerestük egy nagy iparvállalat alelnökét,és meghallgattuk véleményét:

ii


ii

ii


– Rendkívüli örömömre szolgál, barátaim, hogy önökmegoldották ivási problémájukat. De ez a cég nem avat-kozik bele alkalmazottainak szokásaiba. Ha valaki annyitiszik, hogy a munkája látja kárát, akkor kirúgjuk. Nem lá-tom, hogy önök milyen segítséget nyújthatnának nekünk,hiszen, mint látják, nálunk nincs alkoholprobléma.

Ez a cég milliókat költ minden évben a kutatásra. Ter-melési költségei fillérre ki vannak számítva. Üdülést és szó-rakozási lehetőséget biztosít alkalmazottainak. Vállalati biz-tosítással rendelkezik. Valódi érdekük – humanitárius és üz-leti szempontból is – az alkalmazottak jóléte. De ami azalkoholizmust illeti, arról úgy gondolják, náluk ilyen nincs.

Ez talán a tipikus hozzáállás. Mi, akik jól ismerjük azüzleti életet, legalábbis az alkoholista szempontjából, csakmosolyogni tudunk ennek az úrnak a véleményén, még ha őkomolyan is gondolja. Bizonyára meg lenne döbbenve, hatudná, hogy cégének mennyibe kerül évente az alkoholizmus.A cég valószínűleg sok tényleges vagy potenciális alkoholis-tát alkalmaz. Meggyőződésünk, hogy a nagyvállalatok veze-tői gyakran mit sem tudnak arról, hogy milyen súlyos prob-léma ez. Még ha szentül hiszi is, hogy cégénél nincs alkohol-probléma, talán megéri újra megvizsgálni az ügyet. Néhányigen érdekes fölfedezést tehet.

Ez a fejezet természetesen alkoholistákra, beteg és za-varodott emberekre vonatkozik. Azok, akikre barátunk, avállalati alelnök gondolt, időnként isznak, vagy néha kirúg-nak a hámból. Az ő esetükben kétségtelenül helyénvaló azemlített eljárás, csakhogy ő nem tett különbséget az ilyenemberek és az alkoholisták között.

Nem várhatjuk el, hogy valaki aránytalanul sok időt ésfigyelmet fordítson az alkoholista alkalmazottakra. Nem kellkivételezni velük. Azok, akik képesek a felépülésre, nem iskívánnak ilyen elbánást, és nem lesznek tolakodók. Épp el-lenkezőleg. Megszállottan fognak dolgozni, és életük végéighálásak lesznek önnek.

ii


ii

ii

a munkaadókhoz 141

Jelenleg van egy kisebb vállalatom két alkoholista al-kalmazottal, akik annyit produkálnak, mint öt másik üzlet-kötő. Miért is ne? Megváltozott a felfogásuk a világról, őkazok, akik a halál torkából menekültek meg. Minden percétélveztem a munkának, amellyel egyenesbe hoztam őket.”*

*Elérhetőségeinket lásd a 155. oldalon. Örülünk jelentkezésének,ha segítségére lehetünk.

ii


ii

ii

ii


ii

ii

11. fejezet

A KILÁTÁSOKRÓL

A legtöbb normális ember számára az ivás vigasságot,társaságot és színes fantáziálást jelent. Megszabadít a gon-doktól, az unalomtól és az aggodalmaktól. Kellemes köz-vetlenséget teremt a barátokkal, és azt az érzést kelti, hogyszép az élet. Más volt azonban a helyzet velünk a mérték-telen ivászat utolsó hónapjaiban. A régi jó örömök már el-tűntek. Már csak emlékeinkben éltek. Sohasem tudtuk újramegragadni a múlt boldog pillanatait. Szakadatlan sóvárgásvolt bennünk, hogy újra élvezzük az életet, mint régen. Két-ségbeejtő rögeszme, hogy egy valami csoda révén megtaláltmértéktartási képesség majd lehetővé teszi, hogy újból él-vezzük az életet. Mindig újra és újra próbálkoztunk ezzel,de újra és újra kudarcot vallottunk.

Minél kevesebb ember tudott elviselni bennünket, an-nál jobban visszahúzódtunk a társadalomból és magából azéletből. Ahogy Alkohol király alattvalói lettünk, őrült biro-dalmának reszkető polgárai, a magányosság dermesztő ködeszállt le ránk. A köd egyre sűrűbb lett, áthatolhatatlanabb.Néhányan mocskos lebujokat kerestünk föl, ott keresve tár-saságot és megértést. Átmenetileg meg is találtuk, aztánjött a filmszakadás, majd a szörnyű ébredés, amikor az em-ber a rettenetes Négy Lovassal találja magát szemben: aFélelemmel, a Rettegéssel, a Kudarccal és a Kétségbeesés-sel. A boldogtalan iszákosok, akik e sorokat olvassák, megfogják érteni.

A nagyivó, amikor éppen nem iszik, olykor efféléket mond:– Egyáltalán nem is hiányzik. Jobban érzem magam. Jobbanmegy a munka. Élvezem az életet.

ii


ii

ii


Mint egykori problémás ivók mi csak mosolygunk azilyen nagy szavakon. Tudjuk, hogy barátunk ahhoz a gye-rekhez hasonlít, aki fütyörészik a sötétben, hogy ne féljen.Becsapja magát. De lelke mélyén bármit megadna azért,hogy megihasson néhány pohárral, és baj nélkül megúsz-sza. Nemsokára újra megpróbálkozik a régi játszmával, mertnem leli örömét a józanságban. Nem tudja elképzelni az éle-tet alkohol nélkül. Eljön az idő, amikor se alkohollal, se nél-küle nem tudja elképzelni. Akkorra már annyira megismeria magány érzését, mint csak kevesen. A tönk szélére kerül.Azt kívánja, legyen már vége.

Megmutattuk, hogyan jutottunk ki ebből a mélységből.– Igen, hajlandó vagyok erre én is – mondja ön. – De

nem leszek korlátolt, unalmas és kedvetlen életre kényszerít-ve, mint a tisztes polgárok? Tudom, hogy boldogulnom kellalkohol nélkül is, de hogyan leszek rá képes? Van-e valami,ami pótolhatná?

Igen, van, sőt több annál. Az a közösség, amelyet azAnonim Alkoholistáknál talál meg. Ott megszabadul a gon-doktól, az unalomtól és az aggodalomtól. Képzelete szár-nyalni kezd. Végre értelme lesz az életnek, mert a legjobbévei állnak ön előtt. Mi ilyennek találtuk a Közösséget, ésilyennek fogja ön is.

– Hogyan történik ez? – kérdezi ön. – Hol találom megezeket az embereket?

Új barátait a közvetlen környezetében fogja megtalálni.Közelében alkoholisták pusztulnak el reménytelenül, mintsüllyedő hajón az emberek. Ha nagyvárosban lakik, százávalláthat ilyeneket. Nagy- és kisemberek, gazdagok és szegé-nyek, ők az Anonim Alkoholisták jövendő tagjai. Életre szó-ló barátságokat köthet köztük. Új és csodálatos kötelékekfogják hozzájuk fűzni, mert együtt fognak megmenekülni akatasztrófától, és kéz a kézben indulnak a közös úton. Ön ismegismeri, hogy mit jelent adni azért, hogy mások életbenmaradhassanak, és újra fölfedezhessék az életet. Megtudja,

ii


ii

ii

a kilátásokról 145

mit jelent valójában a következő mondat: „Szeresd feleba-rátodat, mint önmagadat!”*

Talán hihetetlennek tűnik, hogy ezek az emberek ismétboldogok, hasznavehetők lesznek, köztiszteletnek fognak ör-vendeni. Hogyan lehet fölemelkedni ilyen nyomorúságból,megvetettségből és reménytelenségből? A válasz egyszerű:mivel ezek a dolgok megtörténtek velünk, megtörténhetnekönnel is. Ha nagyon akarja, és hajlandó felhasználni a mitapasztalatainkat, akkor biztosan így lesz. A csodák koramég nem zárult le. Saját fölépülésünk a bizonyíték erre!

Reméljük, hogy amikor ezt a kis könyvet kibocsátjuk azalkoholizmus világot elárasztó áradatával szemben, a kudar-cot vallott alkoholisták kapva kapnak rajta, hogy kövesséktanácsait. Biztosak vagyunk abban, hogy sokan fognak láb-ra állni és elindulni. Fölkeresik a többi, még beteg alkoho-listát, és így az Anonim Alkoholisták Közössége létrejöhetminden faluban és városban, és biztos rév lesz a kiutat ke-resőknek.

Az Amikor másokkal dolgozunk című fejezetet elolvasvafogalmat alkothatott arról, hogyan közeledtünk másokhoz,és milyen módon tudtunk segítségükre lenni a felépülés-ben. Tegyük fel, hogy ön által több család fogadta el eztaz életutat. Ön biztosan többet is meg szeretne tudni arról,hogyan folytassa. Talán úgy tudnánk a legjobban felvázolniaz ön jövőjét, ha bemutatjuk, hogyan fejlődött a mi Közös-ségünk. Erről fogunk most röviden beszámolni.

Évekkel ezelőtt, 1935-ben, egyik tagunk egy nyugati vá-rosba utazott. Üzleti szempontból útja elég rosszul sikerült.Ha sikeres lett volna a vállalkozása, anyagilag talpra tudottvolna állni, ami akkor létfontosságúnak tűnt. De a vállal-kozásából végül is peres ügy lett, az eljárás folyamán sokharaggal és vitával.

El volt keseredve, hiszen ott állt egy idegen városbanhitelvesztetten és szinte teljesen tönkremenve. Fizikailag isgyönge volt, és csak pár hónapja józan, tudta, hogy veszélyes

*Szent Márk evangéliuma 12,31.

ii


ii

ii


helyzetbe került. Rettenetesen szeretett volna beszélni va-lakivel, de kivel?

Egy komor délután a szálloda halljában járkált fel-alá,azon tűnődve, hogy fogja kifizetni a számláját. Az egyikfalon ott függött a helybeli templomok címjegyzéke. A halltúlsó végén egy bár vonzotta. Láthatta odabent a vidám tö-meget. Ott aztán találhatna társaságot, és a gondokat is el-felejtené. Ha nem iszik egy kicsit, nem lesz bátorsága ahhoz,hogy ismerkedjen, és magányosan töltheti a hétvégét.

Persze, nem ihat, de miért ne ücsöröghetne bizakodvaegy üveg üdítő mellett? Végül is nem józan már hat hónap-ja? Talán azt is meg tudja állni, hogy mondjuk csak hárompohárral igyék – nem többel! Rettegés fogta el. Vékony jégrelépett. Megint a régi, alattomos őrület – az első pohár ital.Reszketve fordult sarkon, és odament a templomok cím-jegyzékéhez. A bárból kiszűrődő zene és vidám beszélgetésmég mindig elhallatszott hozzá.

És a felelősség a többiekért? Mi lesz családjával és azok-kal, akik meghalnak, mert nem tudják megtanulni, mikéntkell rendbe jönni? Mi lesz a többi alkoholistával? Sok ilyen-nek kell lennie ebben a városban is. Fölhív egy lelkészt! Épelméje visszatért, és hálát adott Istennek. Találomra kivá-lasztva egy templomot a listáról, belépett a telefonfülkébeés leakasztotta a kagylót.

A lelkésszel való telefonbeszélgetés hamarosan elirányí-totta őt valakihez, aki annak ellenére, hogy azelőtt tehetsé-ges és elismert ember volt a városban, alkoholizmusa miattmár közel járt a végső kétségbeeséshez. A szokásos szituáció:a család veszélyben, a feleség beteg, a gyerekek zaklatottak,számlák hátralékban, a társadalmi rang odaveszett. A férjelkeseredetten szerette volna abbahagyni az ivást, de nemlátott semmi kiutat, noha egy sereg módszert végigpróbált.Annak a fájdalmas tudatában, hogy nem egészen normális,nem ismerte föl teljesen, mit is jelent alkoholistának lenni.*

*Ez volt Bill első látogatása dr. Bobnál. Ők lettek később az A.A.társalapítói. Könyvünk Bill történetével kezdődik.

ii


ii

ii


Amikor barátunk elmesélte neki tapasztalatait, a másikbeismerte, hogy nem tud már annyi erőt összeszedni, hogyhosszabb időre abbahagyja az ivást. Belátta, hogy a spiri-tuális élmény abszolút szükséges, de a javasolt módszer túlnagy áldozatnak tűnt a számára. Elmondta, állandó ret-tegésben él amiatt, hogy valaki rájöhet alkoholizmusára.Természetesen megvolt benne az alkoholista szokásos rög-eszméje, hogy csak kevesen tudnak iszákosságáról. Miértkellene neki, érvelt, elveszítenie még azt a keveset is, amikarrierjéből eddig megmaradt, és ezáltal még több szenve-dést zúdítania a család nyakába azzal, hogy ostobán be-vallja valódi helyzetét azoknak, akiktől megélhetése függ?Hajlandó megtenni bármit, mondta, de ezt nem.

Érdeklődése azonban felébredt, és barátunkat meghív-ta otthonába. Nem sokkal később, pontosan amikor márazt hitte, hogy ura a helyzetnek, iszonyatosan leitta magát.Ez lett számára az a berúgás, amely véget vetett mindenivászatnak. Belátta, hogy őszintén szembe kell néznie prob-lémáival, és hogy Isten erőt adhat ehhez.

Egy reggel, bátran szembenézve a veszéllyel, elindult,hogy elmondja mindazoknak, akiktől félt, hogy mi is a ba-ja. Azt tapasztalta, hogy meglepően jól fogadták, és rájött,sokan tudnak arról, hogy iszik. Beült a kocsĳába, és vé-gigjárta mindazokat, akiket megbántott. Reszketett, ahogysorra haladt, mert attól tartott, hogy az ő foglalkozásábanaz őszintesége miatt könnyen tönkremehet.

Éjfélkor ért haza, kimerülten, de nagyon boldogan. Azótanem ivott egy kortyot sem. Ahogy látni fogjuk, ez az embermost oszlopos tagja közösségének, és a harminc év keményitalozás okozta nagyobb károkat négy év alatt rendezte.

A két barát számára azonban nem volt könnyű az élet.Rengeteg nehézség bukkant föl. Tudatában voltak annak,hogy spirituálisan aktívnak kell maradniuk. Egy nap föl-hívták egy helyi kórház főnővérét. Elmagyarázták, mire vanszükségük, és érdeklődtek, van-e egy „első osztályú” alko-holistája, akivel foglalkozhatnának.

ii


ii

ii


– Hogyne, van itt egy ilyen fazon – válaszolta a főnővér.– Épp most vert össze néhány ápolónőt. Teljesen elborulaz agya, ha iszik. Ha józan, akkor remek fickó, bár márnyolcszor volt itt az utóbbi hat hónap alatt. Egykor jó nevűügyvéd volt a városban, de most jó erősen leszíjaztuk.*

Leendő alanynak nagyon alkalmas volt az illető, de aleírás alapján helyzete nem volt valami biztató. A spirituá-lis elvek alkalmazását az ilyen esetekben még nem értettékolyan jól, mint manapság. A két barát egyike azonban aztmondta:

– Tegyék be egy különszobába. Odamegyünk.Két nappal később az Anonim Alkoholisták jövendő tagja

üveges szemekkel bámult az ágya mellett álló két idegenre.– Kik vagytok ti, és miért ez a különszoba? Azelőtt min-

dig a kórterembe tettek.– Kezelni fogjuk az alkoholizmusát – szólalt meg az

egyik látogató.Nagy-nagy reménytelenség ült ki az arcára, ahogy vála-

szolt:– Óh, nem használ az semmit. Engem már nem lehet

rendbe hozni. Nekem már annyi. Az utóbbi három alkalom-mal már innen hazamenet berúgtam. Már félek kimenni azajtón. Nem is értem.

A két barát egy óra hosszat beszélt neki saját tapaszta-latairól az ivással kapcsolatban. Ő meg mindegyre csak ezthajtogatta:

– Mintha rólam beszélnének. Ez én vagyok. Én is ígyiszom.

Az ágyban fekvő embernek elmondták, hogyan teszi tönk-re az alkoholista a testét, hogyan torzítja el a tudatát azakut mérgezés, amiben most szenved. Sok szó esett az elsőitalt megelőző mentális állapotról.

*Ez Billnek és dr. Bobnak a harmadik A.A.-tagnál tett első láto-gatásának története. Így jött létre 1935-ben az Ohio állambeli Akron-ban az első A.A.-csoport.

ii


ii

ii


– Igen, ez én vagyok – mondta a beteg –, pontos a le-írás. Barátaim, ti értitek a dolgotokat, de nem tudom, hogynekem mi hasznom lehet ebből. Ti vagytok valakik. Én isvoltam egykor, de most csak egy nagy senki vagyok. Abból,amit elmondtatok nekem, minden eddiginél világosabbá váltszámomra, hogy nem tudom abbahagyni.

Ezekre a szavakra a két látogató fölnevetett, mire eztmondta a jövendőbeli A.A.-tag:

– Átkozottul kevés nevetnivalót találok én ebben.A két barát beszélt saját spirituális élményéről, és el-

mondták a betegnek, hogy mi mindent kellett végigcsinál-niuk. A beteg közbevágott:

– Én valamikor buzgó templomba járó voltam, de ettőlnem fogok rendbe jönni. Imádkoztam Istenhez a másnaposreggeleken, és esküdöztem, hogy soha többet nem iszom egykortyot sem, de kilenckor már úgy be voltam rúgva, mintegy állat.

A következő napon fogékonyabb hangulatban találtákleendő társukat.

– Lehet, hogy igazatok van. Isten biztosan mindenre ké-pes – mondta, miután átgondolta a dolgot. – De az is biztos,hogy értem nem tett sokat, amikor egymagam próbáltamharcolni az itallal – tette még hozzá.

A harmadik nap az ügyvéd Teremtője gondjára és irá-nyítására bízta életét, és kĳelentette, hogy teljességgel haj-landó bármit megtenni, ami szükséges. Megjött a felesége,aki alig mert már reménykedni, bár valami újszerűt vettészre: kezdetét vette férje spirituális élménye.

A beteg aznap délután felöltözött, és szabad ember-ként távozott a kórházból. Jelöltette magát egy politikaikampányban, beszédeket mondott, különféle összejövetelek-re járt, gyakran éjszakákon át talpon maradva. Csak egykevéssel maradt alul a választásokon. De megtalálta Istent– és Istent megtalálva önmagára is rátalált.

Ez 1935 júniusában történt. Emberünk soha többé nemivott. Ő is megbecsült és hasznos tagja lett a társadalomnak.

ii


ii

ii


Segített másoknak felépülni, és most oszlopos tagja a temp-lomi közösségnek is, pedig attól hosszú ideig távol tartottamagát.

Így hát, mint látjuk, volt már a városban három alko-holista, akik úgy gondolták, hogy át kell adniuk másoknakazt, amire rátaláltak, különben maguk is elvesznek. Néhánykudarc után akadt egy negyedik társ. Őt egy ismerős hozta,aki hallotta a jó hírt. Kiderült róla, hogy vagány fiatalem-ber, akinek szülei nem tudták, fiuk abba akarja-e hagyni azivást, vagy sem. Mélyen vallásos emberek voltak, és nagyonbántotta őket, hogy fiuk nem volt hajlandó semmi közös-séget vállalni az egyházzal. A fiú rettenetesen szenvedett aberúgásaitól, de úgy látszott, hogy semmit sem lehet tenniérte. Mégis beleegyezett, hogy bevonuljon a kórházba, aholugyanazt a szobát foglalta el, amely előzőleg az ügyvédé volt.

Három látogató érkezett. A fiú egy kis idő után így szólt:– Ahogy ti előadjátok ezt a spirituális dolgot, úgy van

értelme. Hajlandó vagyok belemenni. Azt hiszem, mégis iga-zuk volt az öregeimnek.

Így a közösség újabb emberrel bővült.A szálloda halljában megismert barátunk eközben végig

a városban maradt. Három hónapot töltött ott. Aztán haza-tért, hátrahagyva első ismerősét, az ügyvédet és a vagánysrácot. Ezek az emberek valami vadonatújat fedeztek föl azéletben. Bár tudták, hogy azért kell segíteniük más alkoholis-táknak, hogy józanok maradjanak, ez a motiváció valahogymásodlagossá vált. Ennél nagyobb volt az a boldogság, amitakkor éreztek, ha mások rendelkezésére tudtak állni. Meg-osztották otthonukat, szerény javaikat, és örömmel áldoztákszenvedő felebarátaikra szabadidejüket. Éjjel-nappal készekvoltak kórházba vinni és ott látogatni az új embert. Egyretöbben lettek. Volt részük néhány elkedvetlenítő kudarc-ban, de ilyenkor megpróbálták legalább az illető családjátrávezetni a spirituális életmódra. Ezzel sok aggodalomtól ésszenvedéstől szabadították meg őket.

ii


ii

ii


Másfél év alatt ez a három ember hét másiknál ért elsikert. Sokszor találkoztak, alig volt olyan este, hogy vala-melyikük otthonában ne jött volna össze egy férfiakból ésnőkből álló kisebb társaság, akik örültek a maguk megsza-badulásának, és azon gondolkoztak, hogyan ismertethetnékmeg fölfedezésüket másokkal. A kötetlen összejövetelekenkívül rendszeressé vált, hogy a hét egyik estéjét olyan gyű-lés számára tartották fönt, amelyet bárki látogathatott, akitérdekelt a spirituális életmód. Az elsődleges cél a barátsá-gon és a társaságon kívül az volt, hogy időt és helyet biz-tosítsanak, ahová az újak is odavihetik problémáikat.

Kívülállók is kezdtek érdeklődni. Egy férfi és felesége avegyes összetételű társaság rendelkezésére bocsátotta nagyházát. A házaspárt azután annyira lenyűgözte a dolog, hogyotthonukat fölajánlották a munka céljára. Sok zaklatott fe-leség látogatott el ide, hogy szerető és megértő társakraleljen olyan nők társaságában, akik ismerik az ő problémá-ját; hogy férjüktől magától hallják, mi történt vele; hogytanácsot halljanak azzal kapcsolatban, hogy ha párjuk leg-közelebb megbotlik, hogyan lehet kórházba vinni, és mikéntbánjanak vele.

Sok olyan férfi volt, aki – még a kórházi kezeléstől ká-bán – e ház küszöbén át lépett a szabadságba. Sok alko-holista talált itt választ kérdéseire. Átadta magát annak avidám társaságnak, amely már csak nevetett saját baján,és megértette az övét. Jó benyomást tettek rá azok, akik akórházban meglátogatták, és később már teljesen megadtamagát, amikor a ház valamelyik emeleti szobájában olyanoktörténeteit hallgatta, akiknek a tapasztalatai megegyeztekaz övéivel. A nők arckifejezése, a férfiak tekintetében az ameghatározhatatlan valami, a hely bátorító és felvillanyozóatmoszférája – mind azt tudatták vele, hogy végre biztosrévbe ért.

A problémák roppant gyakorlatias megközelítése, a tole-rancia, a közvetlenség, az igazi demokrácia és az a rejtélyes-nek tűnő megértés, amellyel ezek az emberek rendelkeztek,

ii


ii

ii


ellenállhatatlan volt. A férj és feleség azzal a gondolattal tel-ve távoztak, hogy most már ők is megtehetik ezt egy szen-vedő ismerősükért és családjáért. Tudták, hogy rengeteg újbarátjuk van. Úgy tűnt, mintha mindig is ismerték volnaezeket az idegeneket. Csodát láttak, és rájuk is az várt.Lelki szemeik előtt feltárult a Nagy Valóság – szerető ésmindenható Teremtőjük.

Ez a ház már alig tudta befogadni a heti látogatókat,számuk hatvan-nyolcvanra nőtt. Közelről-távolról vonzottaaz alkoholistákat. A környező városokból nagy távolságokattettek meg a családok, hogy ott lehessenek. Egy harminckilométerre lévő településen ma már tizenöt tagja van azAnonim Alkoholistáknak. Minthogy nagyváros, úgy véljük,hogy a közösség egyszer majd több száz főt fog számlálni.*

Az Anonim Alkoholisták körében azonban az élet nemcsak gyűlésre járásból meg kórházlátogatásból áll. Mindennap adódik valami: régi sérelmeket tisztáznak, családi né-zeteltéréseket segítenek rendezni, kimagyarázzák a kitaga-dott fiút a dühös szülők előtt, pénzt kölcsönöznek és állástkerítenek egymás számára, ha indokolt. Senki sem veszt-hette el a hitelét annyira vagy süllyedhetett olyan mélyre,hogy ne fogadnák szívesen – ha komolyan gondolja a dolgot.A társadalmi megkülönböztetést, a kicsinyes rivalizálást ésa féltékenykedést kíméletlenül elvetik. Minthogy ugyanab-ban a bárkában futottak zátonyra, és egy Isten hatalmagyógyította ki és egyesítette őket, szívüket és lelküket má-sok felé fordítják, és azok a hétköznapi dolgok, melyek olyfontosak egyesek számára, nekik már nem sokat jelentenek.Hogyan is jelenthetnének?

Hasonló körülmények között ugyanez történik sok keletiparti városban is. Egyikben egy jól ismert kórház is működikaz alkohol- és drogfüggőség kezelésére. Hat évvel ezelőtt egytagunk ott volt páciens. Sokan e kórház falai között éreztük

*1939-ben íródott.

ii


ii

ii


meg először Isten jelenlétét és erejét. Lekötelezettjei vagyunkaz ottani orvosnak, mert ő – annak ellenére, hogy szak-mai ellenállásba ütközött – azt mondta nekünk, hogy hisza munkánkban.

Ez az orvos gyakran javasolja pácienseinek a mi megkö-zelítésünket. Mivel tisztában van munkánk lényegével, rög-tön meglátja és kiválasztja számunkra azokat, akik hajlan-dók és képesek spirituális alapon felépülni. Az egykori páci-ensek közül sokan járunk a kórházba segíteni. Ebben a keletiparti városban vannak kötetlen összejövetelek is, olyanok,amilyenekről már beszéltünk, és ma már rengeteg tagot le-het itt látni. Ugyanolyan gyorsan teremtődnek barátságokitt is, ugyanaz az egymás iránti segítőkészség, mint ahogy anyugati parti barátainknál láttuk. A keletiek és a nyugatiakma már gyakran felkeresik egymást, és ezeknek a kapcsola-toknak jelentős növekedésére számítunk a jövőben is.

Reméljük, elkövetkezik az az idő, amikor egy alkoho-lista bárhová vetődve összeakadhat az Anonim Alkoholis-tákkal. Bizonyos mértékig ez már ma is így van. Vannakköztünk, akik munkájuk során sok helyen megfordulnak.Több városban két, három vagy öt főből álló kis csoportoknőttek ki a földből a két nagyobb központtal való kapcsolatrévén. Az utazgatók, amilyen gyakran csak tudnak, beugra-nak hozzájuk. Ez a gyakorlat lehetővé teszi számukra, hogysegítsenek, és ugyanakkor elhárítsák a csábító kísértéseketútközben. Erről bárki, aki utazik, be tud számolni önnek.*

Így növekszünk. Így indulhat el ön is, még ha egyedülvan is ezzel a könyvvel a kezében. Hiszünk abban, és remél-jük, hogy ez a könyv tartalmazza mindazt, amire az indu-láshoz szüksége van.

Tudjuk, mit gondol most. Azt mondja magában: – Egésztestemben remegek, és magányos vagyok. Nem tudom eztmegcsinálni. – Pedig meg tudja. Elfelejti, hogy épp most

*1939-ben íródott. 2007-ben több mint 114 000 csoport működött180 országban. A tagok számát több mint kétmillióra becsüljük.

ii


ii

ii


talált rá egy az önénél nagyobb erőforrásra. Ilyen támo-gatással megtenni azt, amit mi végrehajtottunk, már csakakarat, türelem és munka kérdése.

Ismerünk egy A.A.-tagot, aki még csak néhány hete la-kott egy nagyvárosban, amikor rájött, hogy a környékennégyzetmérföldenként valószínűleg több alkoholista van, mintaz ország bármely más városában. Ez mindössze pár nappalelőzte meg ezt az írást (1939). A helyzet nagyon aggasztot-ta a hatóságokat. Emberünk érintkezésbe lépett egy nevespszichiáterrel, aki felelős volt a város mentálhigiénéjéért.A doktor örömmel fogadott minden használható módszert ahelyzet javítására. Így aztán megkérdezte barátunktól, mitjavasol.

Ő olyan sikeresen adta elő a dolgot, hogy a doktor be-leegyezett a módszer kipróbálásába saját páciensei és egyáltala látogatott másik klinika alkoholistái között. Megálla-podást kötöttek egy nagy közkórház vezető pszichiáterével,hogy az intézetbe kerülő szerencsétlenek közül másokat iskiválogatnak.

Munkatársunknak így hamarosan rengeteg barátja lett.Lehet, hogy sokan elbuknak majd közülük, és nem tudnaktöbbé felállni. De tapasztalatunk szerint a megkeresetteknektöbb mint fele előbb-utóbb az Anonim Alkoholisták tagjalesz. Amikor majd a városban néhány ember már megtaláltaönmagát, és fölfedezte azt az örömet, milyen jó érzés segí-teni másoknak abban, hogy újra szembe tudjanak nézni azélettel, nem lesz megállás, amíg a városban mindenkinek lehe-tősége nem lesz a felépülésre – ha képes rá és akar vele élni.

Erre még mindig mondhatja azt: – Nekem nem lesz megaz az előnyöm, hogy kapcsolatban lehessek a könyv íróival. –Ebben nem lehetünk biztosak. Ezt Isten határozza meg,úgyhogy ne feledje, önnek valójában mindig Őrá kell ha-gyatkoznia. Ő majd megmutatja önnek, hogyan teremtsemeg azt a közösséget, amire vágyik.

Könyvünket csupán ajánlásul szánjuk. Belátjuk, hogycsak kevés ismerettel rendelkezünk. Isten egyre újabb és

ii


ii

ii


újabb dolgokat tár föl előttünk és ön előtt is. Kérdezze megtőle reggeli meditációi során, mit tehet nap mint nap a mégbeteg emberekért. Meg fogja kapni a válaszokat, ha az önportáján rend van. De nyilvánvaló, hogy nem adhat továbbolyasmit, ami önnek még nem adatott meg. Ügyeljen arra,hogy rendben legyen a viszonya Istennel, és akkor nagyszerűdolgokban lesz része. Ez számunkra a Nagy Tény.

Engedje át magát a saját felfogása szerinti Istennek.Vallja be hibáit neki és embertársainak. Takarítsa el a múltromjait. Adja tovább másoknak szabadon, viszonzást nemvárva mindazt, amit megtalált, és csatlakozzék hozzánk.Önnel leszünk a Lélek Közösségében, és bizonyosan sokunk-kal találkozik majd gyötrelmes útja során, amely sorsa öröm-teli beteljesedéséhez vezet.

Addig is: Isten áldja és tartsa meg önt ezen az úton!

Az Anonim Alkoholisták központi irodájának címe:

Postacím: General Service OfficeP.O. Box 459, Grand Central StationNew York, N.Y. 10163

Honlap: www.aa.org

Magyar iroda címe:

Postacím: Általános Szolgálati Iroda1536 Budapest, Pf. 258

Telefon: +36 1 251-0051 (15–18 óráig telefon-ügyelet, egyébként üzenetrögzítő)

E-mail: [email protected]: www.anonimalkoholistak.hu

ii


ii

ii

ii


ii

ii

Függelék

I.

Az A.A.-hagyomány

Az A.A. a nyomorúság és a józan élet, gyakran pedigaz élet és a halál közötti különbséget jelenti tagjai számára.Természetesen ugyanilyen fontos szerepet játszana számta-lan olyan alkoholista életében is, aki még nem került kap-csolatba vele.

Ezért nincs olyan közösség, amelynek nagyobb szükségelenne rá, hogy hatékony és egységes legyen. Mi, alkoholis-ták úgy látjuk, hogy együtt kell működnünk és össze kelltartanunk, mert ha magunkra maradunk, belepusztulunk.

Mi, az Anonim Alkoholisták tagjai, meg vagyunk győ-ződve arról, hogy az A.A. Tizenkét Hagyománya eddigi ta-pasztalataink alapján a legjobb válasz olyan örökké aktuálisés égető kérdésekre, mint: Hogyan tud az A.A. a leghatáso-sabban működni? és Hogyan tud az A.A. egységes maradniés így fönnmaradni?

A következő oldalon az A.A. Tizenkét Hagyományá-nak úgynevezett rövid változata található. Általában ezthasználjuk. Ez a tömörített formája az A.A. Hagyományokeredeti, először 1946-ban kiadott, hosszabb változatának.Minthogy ez utóbbi részletesebb, és talán történelmi jelen-tősége is van, ezt is közreadjuk.

ii


ii

ii


A Tizenkét Hagyomány

1. Közös boldogulásunk álljon az első helyen, személyesfelépülésünk az A.A. egységétől függ.

2. Csoportügyekben egyetlen abszolút tekintély létezik –egy szerető Isten –, aki csoporttudatunkban megnyilvánul-hat. Vezetőink csupán bizalmunkat élvező szolgálattevők,nem pedig irányítók.

3. Az A.A.-tagság egyetlen feltétele az ivással való felha-gyás vágya.

4. Legyen minden csoport független, kivéve azokat az ügye-ket, amelyek más csoportokat vagy az A.A. egészét érintik.

5. Minden csoport egyetlen, elsődleges célja az, hogy el-juttassa üzenetét a még szenvedő alkoholistához.

6. Egy A.A.-csoport soha ne adja pénzét, nevét vagy tá-mogatását semmilyen kapcsolódó intézménynek vagy külsővállalkozásnak, nehogy a pénzzel, tulajdonnal és presztízs-zsel kapcsolatos problémák eltérítsék elsődleges céljától.

7. Minden A.A.-csoport legyen teljesen önfenntartó, há-rítsa el a külső hozzájárulásokat.

8. Az Anonim Alkoholisták Közössége maradjon mindignem hivatásos, bár szolgálati központjaink alkalmazhatnakhivatásos szakembereket.

9. Az A.A. maga soha ne szerveződjék, de alakíthatunkszolgálati testületeket vagy bizottságokat, amelyek közvet-len felelősséggel tartoznak azoknak, akiket szolgálnak.10. Az Anonim Alkoholisták Közösségének nincs vélemé-nye külső ügyekről, ezért az A.A. név soha ne legyen be-vonható nyilvános vitába.11. A nyilvánossághoz való viszonyunk alapja elsősorban avonzerő, nem a reklám. Személyes névtelenségünket mindigmeg kell őriznünk a sajtóban, a rádióban és a filmekben.12. Hagyományaink spirituális alapja, a névtelenség min-dig emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek előbbre valókaz egyes személyeknél.

ii


ii

ii

függelék 159

A Tizenkét Hagyomány(Teljes szöveg)

A.A.-tapasztalatunk erre tanított:1. Az Anonim Alkoholisták minden tagja egy kis rész a

nagy egészben. A Közösségnek tovább kell élnie, különbenelveszünk. Ezért közös boldogulásunk az első. Egyéni bol-dogulásunk szorosan ezután következik.

2. Csoportjaink számára csak egy abszolút tekintély lé-tezik – a szerető Isten, ahogyan csoportunk lelkületébenmegnyilvánul.

3. Tagságunk minden szenvedő alkoholista előtt nyitott.Következésképpen senkit sem utasíthatunk el, aki gyógyulniakar. Anyagiakon, aprólékos szabályokon nem múlhat azA.A.-tagság. Két-három alkoholista, akit a józanság vágyahoz össze, A.A.-csoportnak nevezheti magát, feltéve, hogymint csoport semmilyen más szervezethez nem tartozik.

4. Belső ügyeit illetően az A.A.-csoport egyedül saját lelki-ismeretének felelős, semmilyen más tekintélyt nem ismer el.Ha ügyei a környékbeli csoportokat is érintik, azok tanácsátis ajánlatos kikérni. Az Általános Szolgálat Választmányá-nak megbízottjaival való tanácskozás nélkül sem csoport,sem körzeti bizottság, sem egyén nem tehet olyan intézke-dést, ami az A.A. egészére kihatással lehet. Ilyen ügyekbenközös jólétünk mindenek fölött áll.

5. Az Anonim Alkoholisták minden csoportja lelki beál-lítottságú közösség, amelynek egyetlen elsődleges célja van:eljuttatni üzenetét a még szenvedő alkoholistához.

6. Pénzből, vagyonból, tekintélyből adódó problémák köny-nyen eltéríthetnek bennünket elsődleges, lelki beállítottságúcélunktól. Ezért minden olyan jelentős értékű ingatlant,amely igazán az A.A. igényét szolgálja, elkülönítve kell beje-gyezni és kezelni. Így elválasztjuk az anyagiakat a lelkiektől.A.A.-csoport – mint csoport – soha nem lép üzleti vállalko-zásba. Másodlagos segítőszerveket: klubokat, kórházakat,

ii


ii

ii


melyek jelentős ingatlannal rendelkeznek és komoly admi-nisztrálással működnek, elkülönítve kell kezelni. Így, ha szük-séges, a csoport könnyen túladhat rajta. Következésképpenezek az intézmények ne használják az A.A. nevet. Igaz-gatásukért azok felelősek, akik anyagilag támogatják. Klu-bokban lehetőleg A.A.-tag legyen a gondnok. Ezzel szem-ben kórházakban és más kezelőintézetekben a vezetést azA.A.-tól teljesen különítsék el, és vessék orvosi szakfelügye-let alá. Az A.A.-csoport együttműködhet ugyan bárkivel, demás intézményhez ne csatlakozzon, és ilyen együttműködésgondolatát se kifejezetten, se burkoltan ne támogassa. A.A.-csoport ne kötődjön senkihez.

7. Az A.A.-csoportokat teljes mértékben saját tagjai tart-ják fenn hozzájárulásaikkal. Ezt az ideált minden csoport-nak mielőbb meg kell valósítania. Nyilvános pénzgyűjtésekaz Anonim Alkoholisták nevében – eredjenek azok csopor-toktól, kluboktól, kórházaktól vagy más kívülálló intézmé-nyektől – nagyon veszélyesek. Nem bölcs dolog jelentős ér-tékű ajándékot vagy adományt bárkitől elfogadni, ha azellenszolgáltatással vagy elkötelezettséggel jár. Ezen kívülaggodalommal látjuk az olyan A.A.-pénztárakat, amelyek– ésszerű tartaléktól eltekintve – nem az A.A. céljait szol-gáló pénzt őriznek. Gyakran tapasztaltuk, hogy lelki örök-ségünkre semmi sem lehet olyan veszélyes, mint vagyonról,pénzről és tekintélyről való vitatkozás.

8. Az A.A. maradjon mindenkor nem hivatásos. „Hivatásos”alatt alkoholisták kezelését végző foglalkozást értünk, amitfizetésért végzünk. Ennek ellenére alkalmazhatunk alkoho-listákat olyan munka elvégzésére, amelyre máskülönben nemalkoholistákat fogadnánk fel. Ilyen szolgáltatásokért lehetfizetni, de a Tizenkettedik Lépés gyakorlásáért soha.

9. Minden A.A.-csoportnak minimális szervezettségre vanszüksége. Legjobb a vezetőség rotációja. Kis csoportok meg-választhatják titkárukat, tisztviselőiket, nagy csoportok pe-dig meghatározott időre szóló bizottságukat. Nagyvárosok-ban központi vagy csoportközi bizottságokat választhatnak,

ii


ii

ii

függelék 161

amelyek gyakran főállású hivatalnokot alkalmaznak. Az Ál-talános Szolgálat Választmányának meghatalmazottjai tu-lajdonképpen az A.A. Általános Szolgálati Bizottságát ké-pezik. Ők az A.A. Hagyományok őrzői, és hozzájuk futnakbe azok az önkéntes hozzájárulások, amelyekből az A.A.New York-i Általános Szolgálati Irodáját fenntartjuk. Nekikvan a csoportoktól felhatalmazásuk a nagy nyilvánossággalvaló kapcsolatok fenntartására, és ők biztosítják legfonto-sabb folyóiratunk, a Grapevine helyes szellemét. Mindenilyen megbízottat vezessen a szolgálat szelleme, mert azigazi A.A.-vezetők csupán a közösség megbízott, tapasztaltszolgái. Hivatalukkal nem jár tekintély, nem kormányoznak.Hasznosságuk elismerése a megbecsülés.10. A.A.-csoport vagy A.A.-tag soha nem nyilváníthat vé-leményt az A.A. nevében, rajta kívülálló vitás kérdésekben.Ez különösen vonatkozik politikai, vallásfelekezeti kérdések-re vagy alkoholreformra. Az Anonim Alkoholisták csoport-jai semmilyen kérdésben sem foglalnak állást. Ilyen ügyek-ben véleményt egyáltalán nem nyilváníthatnak.11. A nagy nyilvánossággal való kapcsolatunk fő jellem-zője személyes névtelenségünk legyen. Úgy gondoljuk, azA.A.-nak kerülnie kell a szenzációt hajhászó hirdetéseket.A rádióban, a filmekben vagy a sajtóban A.A.-tagok nevétne említsék, fényképüket ne publikálják. A nagy nyilvános-sággal való kapcsolataink ne a hírverésen, hanem a vonz-erőn alapuljanak. Öndicséretre sincs szükség. Jobb, ha bará-taink ajánlanak bennünket.12. Végül mi, az Anonim Alkoholisták tagjai hisszük, hogya névtelenség elvének óriási lelki jelentősége van. Emlékeztetbennünket arra, hogy az elvek előbbre valók, mint az egyesszemélyek, és eszünkbe juttatja, hogy hamisítatlan alázatotgyakoroljunk. Ezt azért tesszük, hogy a bőséges áldások,melyeknek részesei vagyunk, ne kényeztessenek el bennün-ket, és hálatelten örökké élhessünk Annak szemléletében,Aki felettünk uralkodik.

ii


ii

ii

II.

Spirituális élmény

A „spirituális élmény” vagy „spirituális ébredés” kifeje-zést sokszor használtuk ebben a könyvben. Ha figyelmesenolvassuk, kiderül, hogy a személyiségváltozás, mely szüksé-ges az alkoholizmusból való felépüléshez, sokféle formábannyilvánul meg.

Az is igaz, hogy első kiadásunk sok olvasóban azt a be-nyomást keltette, hogy a személyiségváltozásnak vallási él-mény vagy hirtelen és látványos megvilágosodás jellegét kellöltenie. Mindnyájunk szerencséjére ez nem így van.

Az első néhány fejezet sok azonnali és forradalmi válto-zást ír le. Nem állt ugyan szándékunkban ezt a benyomástkelteni, mégis sok alkoholista azt a következtetést vonta le,hogy a kigyógyulás érdekében azonnali és mindent átfogóIsten-tudatra kell szert tennie, amelyet azon nyomban azérzésekben és a nézetekben beálló hatalmas változás kísér.

Gyorsan növekvő és már sok ezer alkoholistát számlálótagságunk körében gyakran előfordulnak ugyan az ilyen át-alakulások, de semmiképpen sem általánosak. Élményeinkés tapasztalataink többségére a William James pszichológusáltal leírt „nevelési változat” jelzője illik, mert azok lassú fo-lyamat eredményeként alakulnak ki. Az új tag barátai gyak-ran jóval előbb fölfedezik a különbséget, mint az illető maga.Végül aztán ő is észreveszi, hogy mélyreható változáson mentkeresztül az életre való reagálásában, s hogy ezt a változástaligha tudta volna egyedül elérni. Ami gyakran alig pár hó-nap alatt következik be, azt még évekig tartó önfegyelme-zéssel is csak ritkán lehet elérni. Kevés kivételtől eltekintvetagjaink úgy érzik, hogy egy korábban nem sejtett, belsőerőforrásba kapcsolódtak, amelyet egy maguknál erősebbés teljesen egyénileg értelmezett Hatalommal azonosítanak.

ii


ii

ii

függelék 163

Legtöbben úgy gondoljuk, hogy ez a nálunk nagyobbHatalomról kialakult vélemény a spirituális élmény lényege.Vallásosabb tagjaink Isten-tudatnak nevezik.

A legnyomatékosabban szeretnénk hangsúlyozni, hogyminden alkoholista, aki élményeink és tapasztalataink alap-ján hajlandó problémáival őszintén szembenézni, képes ki-gyógyulni, ha eleve nem zárja ki tudatából a spirituális va-lóságot. Vereséget csak intoleráns hozzáállás vagy harciastagadás hozhat.

Azt tapasztaltuk, hogy senkinek sem kell akadálynaktekintenie a program spirituális jellegét. A hajlandóság, azőszinteség és az előítélettől való mentesség a gyógyulás lé-nyeges és ugyanakkor nélkülözhetetlen elemei.

„Van egy elv, amely akadálya minden információnak, bi-zonyíték minden érv ellen, és amely az embert biztosan öröktudatlanságban tartja – ez az elv nem más, mint valaminektanulmányozás nélküli elvetése.” (Herbert Spencer)

ii


ii

ii

III.

Az A.A. orvosi szemszögből

Amióta dr. Silkworth elsőként nyilatkozott kedvezően azAnonim Alkoholistákról, orvosok és orvosi társaságok szertea világon helyeslésüket fejezték ki tevékenységünkkel kap-csolatban. Az alábbiakban részletek következnek orvosoknyilatkozataiból, akik részt vettek New York Állam OrvosiTársaságának 1944. évi közgyűlésén, ahol egy előadás hang-zott el az A.A.-ról.

Dr. Foster Kennedy neurológus: „Ez a szervezet, az Ano-nim Alkoholisták, az ember számára ismert legnagyobb erő-források közül kettőhöz fordul: a valláshoz és az ember-társunkhoz való csatlakozás ösztönéhez, . . . a »nyájösztön-höz«. Azt hiszem, szakmánknak nagy elismeréssel kell nyi-latkoznia erről a nagy hatású gyógyeszközről. Ha nem tesz-szük meg, akkor jogosan vádolhatnak bennünket azzal, hogykivesztek belőlünk az érzelmek, s hogy elveszítettük a he-gyeket mozgató hitet, amely nélkül az orvostudomány nemsokat tehet.”

Dr.G.Kirby Collier pszichiáter: „Az a benyomásom, hogyaz A.A. olyan társulás, mely megáll a maga lábán, és leg-jobb eredményeit a saját filozófiájából fakadó útmutatássalérheti el. Minden gyógyászati vagy filozófiai eljárás, amely50-60%-os gyógyulási arányt képes felmutatni, megérdemlifigyelmünket.”

Dr. Harry M. Tiebout pszichiáter: „Mint pszichiáter na-gyon sokat gondolkodtam szakmám és az A.A. viszonyán.Arra a következtetésre jutottam, hogy sajátos szerepünkgyakran abban áll, hogy fölkészítsük a pácienst bármilyenkezelés vagy külső segítség elfogadására. Ma már úgy látom,hogy a pszichiáternek az a feladata, hogy megtörje a páciens

ii


ii

ii

függelék 165

belső ellenállását, hogy ezáltal az A.A.-programot megva-lósítva kibontakozhassék mindaz, ami benne rejlik.”

Dr. W. W. Bauer, aki az Amerikai Orvosi Társaság támo-gatásával készített rádióműsort 1946-ban, egyebek közöttezt mondta az NBC adásában: „Az Anonim Alkoholistáknem keresztes lovagok csoportja és nem antialkoholista tár-saság. Tudják, hogy soha nem szabad inniuk. Segítenek azo-kon, akiknek hasonló problémáik vannak. . . Ebben a légkör-ben az alkoholista gyakran megszabadul attól, hogy túlzot-tan koncentráljon önmagára. Miközben megtanulja, hogy egyFelsőbb Hatalomra bízza magát, és beleveti magát a másalkoholistákkal végzett munkába, napról napra megőrzi jó-zanságát. A napokból aztán hetek lesznek, a hetekből pedighónapok, majd évek.”

Dr. John F. Stouffer, a Philadelphiai Közkórház főpszi-chiátere, A.A.-tapasztalatait fölidézve ezt mondta: „Azokaz alkoholisták, akikkel dolgunk van a Philadelphiai Közkór-házban, általában nem engedhetik meg maguknak a privátkezelést, és az A.A. a legnagyszerűbb dolog, amit ajánlha-tunk nekik. Még azokban is, akik időnként újra nálunk köt-nek ki, mélyreható személyiségváltozást figyelhetünk meg.Az ember szinte alig ismer rájuk.”

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság azt kérte 1949-ben,hogy az Anonim Alkoholisták egy régi tagja készítsen egyreferátumot a Közösség az évi közgyűlésére. A referátumotfel is olvasták, majd nyomtatásban is megjelent az Ameri-can Journal of Psychiatry 1949. novemberi számában.

(Ez a felszólalás ma pamflet formában is megszerezhetőa legtöbb A.A.-csoporton keresztül vagy pedig a következőcímen: 1068 Budapest, Benczúr u. 11. hétfőnként 16-tól18 óráig. Címe: Bill W. három előadása orvosi társaságokelőtt. Régebben Bill az alkoholizmusról és Az alkoholizmusmint betegség címen jelent meg.)

ii


ii

ii

IV.

A Lasker-díj

1951-ben az Anonim Alkoholisták megkapta a Lasker-díjat. Az indoklásban egyebek közt ez áll:

„Az Amerikai Közegészségügyi Társaság az 1951. éviLasker-díjat az Anonim Alkoholistáknak adományozza azalkoholizmusnak, ennek az évszázados közegészségügyi éstársadalmi problémának a megoldásához nyújtott egyedül-álló és nagyon sikeres hozzájárulása elismeréséül. . . Annakhangsúlyozásával, hogy az alkoholizmus betegség, a velejá-ró társadalmi megbélyegzés szertefoszlik. . . A történészekvalamikor majd talán felismerik, hogy az Anonim Alko-holisták jelentős társadalmi vállalkozás, amely új eszköztkovácsolt a társadalom formálására. Új terápiát, amely aközös szenvedés azonosságára épül, és amelyben még nagylehetőségek rejlenek az emberiség ezer és ezer más bajánakorvoslására is.”

ii


ii

ii

V.

Az A.A. vallási szempontból

Gyakorlatilag minden felekezet lelkésze áldását adta azA.A.-ra.

A jezsuita Edward Dowling*, a Queen’s Work egyik ve-zetője ezt mondta: „Az Anonim Alkoholisták természetesdolog. Természetes azon a ponton, ahol a természet és a ter-mészetfeletti találkozik, nevezetesen a megalázó élmények-ben és a belőle fakadó alázatban. Van valami spirituálisegy szépművészeti múzeumban vagy egy szimfóniában, ésa Katolikus Egyház helyesli, ha fölhasználjuk ezeket. Vanvalami spirituális az A.A.-ban is, és katolikusok részvételeszinte minden esetben azt eredményezi, hogy a lanyha ka-tolikusok jobb katolikussá válnak.”

Az anglikán folyóirat, a The Living Church, vezércikk-ben jegyzi meg a következőket: „Az Anonim Alkoholistáktechnikájának alapja az az igazán keresztény elv, hogy az em-ber nem segíthet önmagán, míg másokon nem segít. Az A.A.-programot a tagok saját »önbiztosításnak« nevezik. Ez azönbiztosítás testi, lelki és szellemi gyógyulást és az önbecsü-lés visszanyerését hozta férfiak és nők százainak, akik e nél-kül az egyedülálló, de hatékony terápia nélkül reménytelenülelbuknának és elvesznének.”

A vacsorán, melyet az ifjabb John D. Rockefeller adott,hogy bemutassa az Anonim Alkoholistákat néhány barátjá-nak, dr. Harry Emerson Fosdick megjegyezte: „Azt hiszem,pszichológiai szempontból a mozgalom módszerének olyanelőnye van, hogy azt nem lehet csak egyszerűen lemásolni.

*Ed atya, kezdettől az A.A. csodálatos barátja, 1960 tavaszánhunyt el.

ii


ii

ii


Az az érzésem, ha bölcsen intézik – márpedig minden jelszerint bölcs és körültekintő kezekben van –, akkor olyanlehetőségek állnak a mozgalom előtt, amely minden elkép-zelésünket fölülmúlja.”

ii


ii

ii

Az Alcoholics Anonymous World Services, Inc.kiadványainak listája

(a magyarul is megjelent kiadványok címét csak magyarul adjuk meg)

KönyvekAnonim Alkoholisták (normál, kiskönyv, történetek nélkül, zsebkönyv,

hangoskönyv)Az Anonim Alkoholisták felnőttkorba lépTizenkét Lépés és Tizenkét HagyományBill így látja (Az A.A.-életstílus)Dr. Bob és a derék öregfiúk„Add tovább”Napi elmélkedésekExperience, Strength and Hope: Stories from the First Three Editions

of Alcoholics Anonymous (Tapasztalat, erő és remény: Történetekaz Anonim Alkoholisták első három kiadásából)

Eljutottunk a hitre. . .Józan életA.A. in Prison: Inmate to Inmate

(Az A.A. a börtönökben: elítélt az elítéltnek)

Pamfletek44 kérdésA.A. Tradition – How it developed (Az A.A.-hagyomány kialakulása)A klérus kérdez az Anonim AlkoholistákrólBill W., az A.A. társalapítója 3 előadása orvosi társaságok előttAz Anonim Alkoholistákról – szakemberek számáraSzükséged van-e az A.A.-ra?Is A.A. for Me? (Szükségem van-e az A.A.-ra?)This is A.A. (Íme az A.A.)Kérdések és válaszok a szponzorálásrólDo You Think You Are Different? (Gondolod, hogy te más vagy?)A.A. for the woman (Az A.A. a nő számára)A.A. for the Older Alcoholic – Never Too Late (Az A.A. idősebbek számára

– soha nem késő)The Jack Alexander Article (A Jack Alexander-cikk)Levél egy alkoholista nőhözA fiatalok és az A.A.A.A. and the Gay/Lesbian Alcoholic (Az A.A. és a meleg/leszbikus alko-

holista)

ii


ii

ii

Can A.A. Help Me Too? Black/African American Share Their Stories(Nekem is segíthet az A.A.? Fekete/afroamerikaiak történetei)

A.A.-tagok – gyógyszerekről és egyéb drogokrólVan alkoholista az életedben?Inside A.A. (Az A.A. belülről)A.A.-csoportG.S.R. (General Service Representative – Általános Szolgálati Képviselő)Memo to an Inmate (Emlékeztető egy elítéltnek)The Twelve Steps Illustrated (A Tizenkét Lépés illusztrációkkal)The Twelve Concepts Illustrated (A Tizenkét Elv illusztrációkkal)How A.A. Members Cooperate (Az A.A.-tagok együttműködése)A.A. a büntetés-végrehajtó intézetekbenA.A. ismertető a büntetés-végrehajtási szakemberek számáraA.A. in Treatment Facilities (Az A.A. a kezelő intézetekben)Bridging the Gap (Átjutunk a másik partra)What happened to Joe (Mi történt Joe-val – képregény)It happened to Alice (Ez történt Alice-szel – képregény)Az Anonim Alkoholisták az egyik tag szemszögébőlAz A.A. és a drogfüggőkLegyünk barátságosak az A.A. barátaivalNéhány szóban az A.A.-rólHogyan beszéljünk nem A.A. összejöveteleken?Understanding Anonimity (A Névtelenség megértése)The Co-Founders of Alcoholics Anonymous (Az Anonim Alkoholisták Társ-

alapítói)If You Are a Professional. . . (Ha ön szakember. . . )A.A. Membership Survey (Az A.A.-tagok számbavétele)Too Young? (Túl fiatal? – képregény tizenévesek számára)It Sure Beats Sitting in a Cell (Biztos jobb, mint a cellában ülni – illusztrált

pamflet elítéltek számára)Az újonnan jövők kérdezikIs There an Alcoholic in the Workplace? (Van alkoholista a munkahelye-den?)Hogyan működik?

FolyóiratAz A.A. Grapevine (havonta)La Vina (kéthavonta)

Documents

Anonim Alkoholisták...A könyv, amelyet kezében tart, először 1939-ben jelent meg. Az A.A.*-nak akkor kb. 100 tagja volt. A könyvet az-óta 27 nyelvre fordították le. 1994-ben,