A TARTALOMBÓL:

Tízéves lett a NyelvõrzõMatula Ágnes válaszol

Maróti István kérdéseireF

Zimányi Árpád:Ha levágják az ujjadat...

F

Balázs Géza:Mit lát a nyelvész

József Attila utolsóverseiben?

F

V. Raisz Rózsa:Világgá hallgatni

az igazságotF

Büky László:A kiebrudal

„kiebrudálása”F

Graf Rezsõ:A magyar kereskedelem

és a keltezésF

Kemény Gábor:Fodor István két régi-új

könyveF

Eõry Vilma:Az idegen szavak és areklámnyelvi törvény

F

Országos KözépiskolaiTanulmányi Verseny,

magyar nyelv 2005/2006.

ÉdesAnyanyelvünkAnyanyelvünk

XXVII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2005. OKTÓBER ÁRA: 120 FORINT

Van-e szükség nyelvmûvelésre?Olvasóink napról napra tapasztalhatják, hogy folyik az ádáz vita a nyelvmûvelésrõl, annak

hasznos, fölösleges vagy éppen káros voltáról. Az utóbbi nézet képviselõi egy külföldön, a ha-zaitól teljesen eltérõ közegben született elmélet alapján egyszerûen lenullázzák a nyelvmûve-lést, azt ismételgetvén, hogy a nyelvész a nyelvnek csupán a leírására szorítkozhat, értékelésé-re nem, s hogy aki egy-egy nyelvhasználati jelenségrõl véleményt is merészel formálni, az márnem is nyelvész, hanem kuruzsló, sarlatán. Ez év nyarán az Élet és Irodalomban is lezajlott egyezzel foglalkozó vita. Ennek külön érdekessége volt, hogy noha a hozzászólások az egy-kétbrancsbeliét nem számítva mind elítélõek voltak, a vita kirobbantója maga tartotta meg a zár-szót is, s a neki nem tetszõ véleményeket – neves professzor, költõ, külföldön élõ jeles esszéis-ta és mások írását – nemes egyszerûséggel így intézte el: „Ezeknek szerintem lesújtó a tanulsá-guk, mert fényesen bizonyítják, hogy a legújabb PISA-felmérések nem újkeletû problémára mu-tattak rá: a szövegértés képességében bizony az idõsebb generációk képviselõi sem jelesked-nek. Magukra veszik például a címben szereplõ megnevezést (= pincei bogár; G. L.), pedig aszerencsétlen állatka nevét nem is én adtam címnek, csak elfogadtam...” Szegény hozzászó-lók! Bezzeg ha ezt tudták volna! De nem ezért a frappáns értékelésért idéztem a szerzõt, hanemberekesztõ írása utolsó bekezdéséért. Íme!

„Úgy tudom, ez a »vita« itt most lezáródik. Ennek ellenére úgy gondolom, amíg az állam alegkülönbözõbb utakon, az Akadémián és a közmédián keresztül, minisztériumi pályázatok-kal, és ami a legsúlyosabb: a közoktatásban támogatja a nyelvvédelmet, addig az ügyetnem tekinthetjük lezártnak.” Ezt a részt, nehogy bárkinek is elkerülje a figyelmét, én emeltemki vastagabb betûkkel. Ennyit igazán megérdemel.

De, noha az ügyet én sem tekintem lezártnak, e vélemény megfogalmazójával sem az Életés Irodalomban, ahol az idézettek szerint már mód sem lenne rá, sem máshol nem kívánok vitá-ba bocsátkozni arról, hogy a nyelvmûvelés, ez a nálunk igen nagy múltú nyelvészeti tevékeny-ség hasznos vagy káros. Ehelyett mindössze egy kis példacsokrot mutatok be, mégpedigegyetlen témakörbõl merítve példáimat. Sapienti sat.

A nyelvmûveléssel is foglalkozó nyelvészeknek – legalábbis az utóbbi évtizedekben – egyikkedvelt témájuk a szótévesztés, napjaink egyik rendkívül gyakori jelenségtípusa. Formailag, te-hát külsõ megjelenését tekintve a legtöbb szótévesztésnek valamilyen hasonlóság, részlegesazonosság áll a hátterében, azaz a két összetévesztett szó többé vagy kevésbé hasonlít egy-másra. Efféle szótévesztések keletkezhetnek tudatlanságból, bizonyos ismeretanyag hiányafolytán, de véletlenségbõl, az agyközpont mûködésében beálló pillanatnyi zavar következtébenis, továbbá vannak határesetek, amelyeknek létrejöttében mindkettõnek van vagy lehet szerepe.A keletkezés mikéntje nem is lényeges, az azonban annál inkább, hogy egy-egy szótévesztésolykor bizony megnehezítheti a mondanivaló megértését, s ezáltal veszélyeztetheti a kommuni-káció hatékonyságát. Nem csoda hát, hogy a nyelvmûvelõk szinte kötelességüknek érzik az ef-féle tévesztések bemutatását, kiigazítását, továbbterjedésük meggátolását.

Egy hetilap cikkírója egy külföldi újság cikkét ismertetõ írásában háromszor is doná-tor-oknak nevezi azokat a személyeket, akik orvosi felhasználásra felajánlják testük valamelyikszervét, részét, pl. vért adnak. Akár a megértést is lehetetlenné teszi ez a szótévesztés, mivel amagyarban más a donátor, és más a donor. Bár mindkét szó latin eredetû, s még rokonságbanis állnak, nem cserélhetõk fel egymással. Egy alapítványt létrehozó személyt nevezhetünk do-nátor-nak, a véradó személy azonban donor. Aki erre írásban vagy szóban felhívja a figyelmet, sjelzi, hogy a két forma tetszés szerinti használata zavart kelthet, szerintem hasznos cselekvéstvégez. Az más lapra tartozik, hogy én nem nevezném sarlatánnak azt sem, aki ezt a keveredéstcsupán leírja, de nem fûz hozzá semmit.

Második példám a változatosság kedvéért egy megyei lapból való. Íme: „... így indultunkel a megemlékezés következõ színhelyére, a magyar mûvelõdési központ elé, ahol ökonomikusistentiszteletet tartottak.”

Ökonomikus, azaz gazdaságos, takarékos istentiszteletet? Igaz, olyan korban élünk, amely-ben a gazdaságosság szinte minden másnál fontosabb szempont, de azért az ökonomikusistentiszteletet felejtsük el minél elõbb! Az a szó, amelyre itt szükség van, nem az ökonomikus,hanem az ökumenikus. E görög-latin melléknév azt jelenti: ’egyetemes, az egész világot érintõ,a keresztény egyházak egyesítésére törekvõ’, illetve ’azok egyesítésével kapcsolatos’. A szó-ban forgó helyen tehát ökumenikus istentiszteletet tartottak. Ezt a példát egyébként azért is ér-demes idézni, mert immár bizonyíthatóan nem egyedi, alkalmi hibát tartalmaz. Alig egy-két hó-

(Folytatás a 8. oldalon)

2 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

ÉDES ANYANYELVÜNK

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekévente ötször – februárban, áprilisban,júniusban, októberben és decemberben –megjelenõ folyóirata

Megjelenika Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar NyelvtudományiTársaságnak a támogatásával.

Kiadja:az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor,Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F I. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 122.Honlap:édesanyanyelvünk.anyanyelvápoló.hu(vagy: edesanyanyelvunk.anyanyelvapolo.hu)Villámposta:ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440.Információ, reklamáció: 06 80 444-444.További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 120 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjai alapot a tagdíj fejében illetménylapként kapják.Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1126 Budapest, Böszörményi út 20–22.Tel./fax: 3555-590

Az Édes Anyanyelvünkszerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Fábián Pál, Grétsy László,Kemény Gábor, Maróti István

Lapunk kiadásátaz EGIS Gyógyszergyár Rt.,

az OktatásiMinisztérium,

a Nemzeti KulturálisÖrökségMinisztériuma,

valamint

a Nemzeti KulturálisAlapprogramsegíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.Felelõs vezetõ: Balogh Mihály

TARTALOM

Grétsy László: Van-e szükség nyelvmûvelésre? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1Fiatal nyelvmûvelõk 2. konferenciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Megjelent a Koszorú! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Tízéves lett a Nyelvõrzõ. Matula Ágnes válaszol Maróti István kérdéseire 3Zimányi Árpád: Ha levágják az ujjadat... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4H. Varga Márta: Annál (is) inkább vagy kevésbé? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Balázs Géza: Miért érdekes? Számvetés? Összegzés? Búcsú? . . . . . . . . 5V. Raisz Rózsa: Világgá hallgatni az igazságot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Sz. Györffy Sarolta: Dödörögjünk! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Büky László: A kiebrudal „kiebrudálása”. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Graf Rezsõ: A magyar kereskedelem és a keltezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7B. G.: Anyanyelv, szaknyelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Tomán László: Megdöbbentõ!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Dr. Del Medico Imre: Tisztelt Szerkesztõség! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, magyar nyelv 2005/2006. 10–11Jankay Éva: „Egy történet” – Hasonlítsa össze szövegtani-stilisztikaiszempontból Kertész Imre Jegyzõkönyv és Esterházy Péter Élet és iro-dalom címû mûvét! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Gallasy Magdolna: Vélemények és ellenvélemények korunknyelvmûvelésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Takács Edit: A megszólításformák változásai a magyar nyelvben . . . . . . . 11Deme László: Negyvenedszer, ugyanitt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Szathmári István: „Légy tudatában értékeidnek!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Bozsik GabrielIa: Nagy J. Béla helyesírási verseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Tátrai Szilárd: Szathmári István: Stilisztikai lexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Kincses Kovács Éva: Az alakzatok világa. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Kemény Gábor: Fodor István két régi-új könyve. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Eõry Vilma: Az idegen szavak a magyarban és a reklámnyelvi törvény. . . 16Új szavak, kifejezések (36.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Szerkesztõségünkbe beérkezett új nyelvészeti kiadványok . . . . . . . . . . . . 17Közhasznúsági jelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Pontozó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Keresztrejtvény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Két közlemény. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

Fiatal nyelvmûvelõk 2. konferenciája

Az Anyanyelvápolók Szövetsége a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoporttalés az Inter Kht.-val közösen új idõpontban, 2005. november 19–20. között Szom-bathelyen rendezi meg a Fiatal nyelvmûvelõk második konferenciáját. Jelentkez-het minden középiskolás, felsõfokú oktatási intézményben tanuló fiatal, valamintPhD-képzésben részt vevõ doktorandusz. A konferencián 15 perces elõadásoktartására is van lehetõség. Regisztrációs díj (elõreláthatóan): 3000 Ft, amely ma-gában foglalja az étkezés és a szállás díját is. Érdeklõdés, jelentkezés 2005. októ-ber 25-ig: Balázs Géza, ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék (1088 Budapest, Mú-zeum krt. 4/a. – balazsge@due.hu).

Megjelent a Koszorú!Szövetségünk sokak kívánságára újból megjelentette a Koszorú – Száz vers az

anyanyelvrõl címû kötetet, mégpedig a benne szereplõ költõk életrajzi adatainakfelfrissítésével s a korábbi kiadás hibáinak kigyomlálásával. A kötetet olvasóinkaz Anyanyelvápolók Szövetségének címén (1126 Bp., Böszörményi út 20–22.)rendelhetik meg. Ára: 1500 Ft (kötve), 1000 Ft (fûzve).

Ugyancsak a szövetségnél rendelhetõ meg a 25 éves Édes Anyanyelvünk muta-tója (1979–2003), amely tartalmazza lapunk addigi összes írásának szerzõjét, cí-mét, tárgy-, szó- és kifejezésmutatóját. A 70 oldalas, kemény borítós különszám400 Ft + postaköltségért (500 Ft) igényelhetõ.

Az igénylõknek csekket küldünk, s a pénz beérkezése után postázzuk a kiadvá-nyokat!

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 3

Tízéves lett a NyelvõrzõMatula Ágnes, a Duna Televízió szerkesztõ-riportere válaszol

Maróti István kérdéseire

Elõször is: milyen elõzmények utánszületett meg a Nyelvõrzõ sorozat ötlete?

Tíz év egy mûsor életében valóbanhosszú idõ, különösen akkor, ha maga azintézmény sem sokkal idõsebb. Kezdet-tõl fogva az volt a célunk, hogy példát ésmintát adjunk a szép beszédre, felmutas-suk nyelvünk múltbéli értékeit, ezzel isbõvítve a fiatalok egyre szûkülõ szó-kincsét, teret adjunk minden olyan jószándékú kezdeményezésnek, amelyelõsegíti a nyelvi igényesség kialakulásátés megmaradását. Rádiósként alkalmamvolt bemondóképzésben is részt venni,és akkor tudatosult bennem, hogy mi-lyen felelõsség meghangosítani az írottszöveget. Sokszor láttam a felvételre sie-tõ ódon eleganciájú, idõs hölgyet, PéchyBlankát, akinek csodáltam példaadóangyönyörû beszédét, de akkor még nemsejtettem, hogy én is mozgalmának lel-kes híve leszek. Deme Lászlónak és Ke-rekes Barnabásnak köszönhetem, hogybekerültem a Beszélni nehéz! mozgalomlelkes táborába, népes „családjába”. Abeszédköri találkozókon, az anyanyelviversenyeken ébredtem rá arra, hogy mi-lyen összetartó, közösségformáló erejevan az anyanyelvápoló mozgalomnak. Aszeretet erejével hat a serdülõ ifjúság be-széd- és magatartás-kultúrájának kiala-kulására, helyes irányba terelgetve a jó-ra, szépre fogékony lelkeket. Ezt próbál-

ja közvetíteni a Nyelvõrzõ is. A hosszúévek alatt folyamatosan bõvítettük ál-landó rovataink témaválasztékát. AKincskeresõ nyelvtörténeti érdekessé-gei, a Kitekintõ anyanyelvi események-rõl tudósító sorozatai mellett a Gyors-fénykép megrajzolta a mozgalom példa-mutató személyiségeinek portréját is. ASzünidei szomszédolóban fölkerestük aszékelyföldi beszédköröket. Készítet-tünk versfelvételeket diákokkal Somor-ján, Kassán, Ungváron. Kaptunk videó-ra rögzített üdvözleteket Óbecsérõl,Sepsiszentgyörgyrõl és Csíkszeredából.Tíz év telt el 1995 februárja óta, amikorelõször rajzolta fel a nyelvújítás korabelilúdtoll mûsorunk címét a képernyõre.Azidõtájt nem terveztünk ilyen hosszútávra, de abban biztosak voltunk, hogy –amíg lehet – igyekezünk nézõink, külö-nösen a fogékony ifjúság figyelmét, ér-deklõdését ráirányítani arra a kincsre,amelyrõl írók, költõk, gondolkodók min-denkor elragadtatással nyilatkoztak.Olyan következtetésekre jutottak, mintRavasz László református püspök, akiszerint: „nekünk a nyelvünk nagyobbkincsünk, mint a földünk, mert a nyelvmég akkor is él, amikor a föld már nem amiénk.”

A Nyelvõrzõ mûsorában adásról adás-ra találkozunk a mûsorvezetõvel, a szer-kesztõvel, de valójában sokan nem tudják,hogy ki is Matula Ágnes?

Tulajdonképpen egy véletlennek kö-szönhetem, mint általában az életbenmindent, hogy mikrofonközelbe kerül-tem. Rádiós voltam közel három évtize-den keresztül, és soha életemben nemgondoltam, hogy egyszer majd televíziósleszek. A rádióban a külügyi osztályonkezdtem a pályafutásomat, ezt köszön-hettem francia, német, angol nyelvtudá-somnak. Azután, mivel volt némi zeneielõképzettségem, átkerültem a zenei fõ-szerkesztõségre, és itt eltöltöttem bõ kétévtizedet. Olyan nagyszerû kollégáimvoltak, mint Meixner Mihály, CzigányGyörgy, Kroó György. Részese lehettempéldául a késõbb népszerûvé vált „Kinyer ma? Játék és muzsika tíz percben”címû mûsor megszületésének.

Egy ilyen pályakép mennyiben köszön-hetõ annak a családi háttérnek, amelybebeleszületett?

Gyermekkoromban otthon gyakranszórakoztunk azzal hosszú téli estéken,

hogy édesapám a kályha mellett Ady-verseket olvasott, lemezeket hallgat-tunk, és nekem meg kellett fejtenem,hogy mit hallunk. Olyan családban nõt-tem fel, ahol természetes volt a nyelviigényesség. Nagymamáim színes szavú,gazdag szóláskincsû meséi, édesanyám„sok szép szava” ösztönösen is felébresz-tették bennem a nyelv iránti fogékonysá-got. Ez akkor vált tudatossá, amikor ide-gen nyelveket kezdtem tanulni. Ekkorjöttem rá arra, hogy milyen gazdag szó-kincsû, hajlékony és rugalmas a mi anya-nyelvünk: mindent át lehet ültetni azidegen nyelvekrõl. Elsõ nyelvtanárom,mûfordító nagybátyám figyelmeztetettarra, hogy sohase használjak idegen szótakkor, amikor megtalálható annak a ma-gyar megfelelõje is.

Több mint háromszáz anyanyelvi mû-sor mellett legalább ugyanannyi más té-májú: mûvészeti és mûvelõdéstörténetimûsort is szerkesztett. Mindezek ismereté-ben jogos a kérdés, hogyan vélekedik amagyar nyelvmûvelés mai helyzetérõl,szükségességérõl?

Nem tudom és nem is akarom elfo-gadni egyes nyelvészeknek azt a vélemé-nyét, hogy az egyén személyiségi joga sé-rül akkor, amikor beleszólnak abba, ho-gyan beszél, és nem szabad észrevenniazt, hogyha valaki rosszul és csúnyán,helytelenül fogalmazza meg gondolatait.Ez azt jelenti, hogy mostantól nem kellnyelvtant, helyesírást tanítani? Akinekvan kedve, tanuljon meg írni, olvasni, hanincs kedve, akkor makoghat? Szeren-cse, hogy léteznek olyan anyanyelvi kö-rök, nyelvmûvelõ társaságok, szerveze-tek, amelyek hittel vallják azt, amitMárai Sándor az önkéntes emigráció ke-serû kenyerén így fogalmazott meg:„Nincs más haza, csak az anyanyelv.”

Tizenegy év, mintegy félezer mûsoraz ötperces etûdtõl a háromórás vetélke-dõkön át az egész hetet betöltõ Rákóczi-emlékhét mûsorfolyamáig. Utak Rómá-tól Párizsig, Amszterdamtól Bolognáig,a Felvidéktõl a Székelyföldig, mostohasorsú magyar tájakon és Európa szeren-csésebb vidékein. Kazetta- és papírhe-gyek, elvetélt vagy sikeres mûsorötletek,amelyek még álmomban is kísértenek.Rendszeresen forgatással, montírozás-sal töltött hétvégék és éjszakák, tizen-két-tizennégy órás munkanapok. Meg-érte? Néha úgy érzem, eltévesztettem aszázadot, amelyben születtem. De ha ar-ra gondolok, hogy a 19. században nemlett volna Duna Televízió, már nem is bá-nom!

Köszönöm a beszélgetést, kedves Ág-nes! Nyelvmûvelõ tevékenységéhez továbbikezdeményezõkedvet, jó egészséget, el-szántságot kívánok!

Manapság kevéssé jellemzõ, hogy a magyar televíziós csatornák valamelyikénegy tudományos ismeretterjesztõ mûsor megérje a kerek egy évtizedes kort. Ezértis örömteli hír – különösen az Édes Anyanyelvünk folyóirat olvasói számára –,hogy a Duna Televízió Nyelvõrzõ címû mûsora 2005 februárjában megindulásá-nak tizedik évfordulóját köszönthette. A mûsor megszületése és fennmaradásajelentõs mértékben köszönhetõ Matula Ágnesnek, aki egyúttal az ötlet kigondoló-ja is volt. Ezért is természetes, hogy mindenekelõtt a televíziós nyelvmûvelés esz-közeirõl, lehetõségeirõl kérdeztük.

4 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

Ha levágják az ujjadat...Mivel látszólag kevés nyelvhasználati gondot okoz, csak ritkán kerül

szóba az általános alany. Nyelvtanaink szerint az általános alanyú mon-datok állítmánya mindenkire vagy egy közösség minden tagjára vonatko-zik. Többféleképpen kifejezhetjük, például általános névmással: Ha majda bõség kosarából / Mindenki egyaránt vehet... – E fiúból pap lesz, akárkimeglássa! – Senki sem menekülhet!

Olykor elõfordul az általános jelentésû ember vagy világ fõnévvel:Egyszer él az ember! – Tudja meg a világ [azaz mindenki], hogy mi történtvelem! A leggyakoribb megnyilvánulási formája azonban az igei állítmánymegfelelõ ragozása, így a többes szám harmadik személyû igealak: Ár-nyékáért becsülik a vén fát. Érdekes, hogy ez a közmondásunk többesszám elsõ személyben is él, ugyancsak általános alannyal: Árnyékáértbecsüljük a vén fát. Említsünk köznyelvi példákat is, mint amilyenek a kö-vetkezõ mondatkezdõ fordulatok: Azt beszélik...; Azt mondják... Az isko-lai nyelvhasználatban, pontosabban a tanári beszédben különösen a töb-bes szám elsõ személy fordul elõ sûrûn: Kinyitjuk a könyvet... Olvassuk elhangosan... Jegyezzük meg jól! Kínos beszédhelyzetekben a többesszám elsõ személy arra is alkalmas, hogy vele kikerüljük a közvetlenmegszólítást, az önözést, magázást, tegezést: Mossuk a kocsit? – Szin-tén a piacra megyünk? – kérdezzük a szomszédtól köszönés helyett,egyszerû kapcsolatfelvételi célzattal.

Az általános alanyt kifejezhetjük egyes szám második személyû igé-vel is, mint ahogy általános igazságot megállapító közmondásainkban:Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Ajándék lónak ne nézd a fo-gát! Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Nézd meg az anyját, veddel a lányát! A továbbiakban ezzel, a második személyû változattal foglal-kozunk kissé részletesebben. Bár erre a lehetõségre több mondatot idéz-tünk, a szólások és közmondások gyûjteménye kevesebb példával szol-gál, mint a harmadik személyûre, nyilván nem véletlenül. Korábbi egyete-mi nyelvtanunk (A mai magyar nyelv) is elsõsorban a közmondásokra hi-vatkozik, illetõleg a költõi nyelvhasználatra utal: Ha most feltámadna seljõne közétek, / Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. / Hármansem bírnátok súlyos buzogányát... – Látjátok ezt a táncot? / Halljátok ezenét? / Akik még nem tudtátok, / Most megtanulhatjátok, / Hogyan mulata nép.

Angolból szinkronizált televíziós programok költõinek semmiképpensem nevezhetõ szövegeiben viszont igen gyakoriak a második személyûalakok. Fõleg az utazási vagy a valóságcsatorna mûsoraira jellemzõ ez:

Tavasszal sok esõre számíts, és ennek megfelelõen öltözz!A képtárral szemben találod az emlékmûvet.

Ne feledkezz meg a borravalóról se!Ha Londonban jársz, nézd meg az õrségváltást!Természetesen semmi bajom sincs ezekkel a mondatokkal, bár ará-

nyát tekintve olykor túlzottnak tûnik az egyes szám 2. személy használa-ta. Védelmében azzal érvelhetünk, hogy sokkal személyesebb így a fo-galmazás, és a mûsorvezetõ egyenesen a nézõhöz szól, mintha vele be-szélgetne, vagy csak neki mondaná tanácsait.

Ugyanakkor némi kétségeink is támadhatnak, mégpedig éppen azilyen formák halmozódása miatt. Az angolban ugyanis az egyes szám 2.személy a magyarnál sokkal gyakoribb kifejezõeszköze az általánosalanynak. S ha ez így van, akkor nem kell mindig ragaszkodnunk a szószerinti fordításhoz: Amikor elsétálsz az épület elõtt, a falaktól nem látoda gyönyörû kertet. Itt már elképzelhetõ valamilyen más megoldás:

Amikor elsétálunk az épület elõtt, a falaktól nem láthatjuk a kertet.Az épület elõtt elsétálva a falaktól nem láthatjuk a kertet.Aki elsétál az épület elõtt, (az) a falaktól nem láthatja a kertet.Az idegen szöveg fordításakor tekintettel kell lennünk a szövegkör-

nyezetre, az elõzményekre, a stílusra, és nemcsak az adott mondat, ha-nem a nagyobb egység jelentésviszonyaira is. Mindemellett törekednikell a magyaros szerkezetek alkalmazására. A szövegen kívüli tényezõkfigyelembevételével még furcsább a következõ mondat: Ha rajtad van anehéz búvárfelszerelés, a cápák elõl nem tudsz elmenekülni. Mivel nemvalószínû, hogy a nézõk többsége nehéz búvárfelszerelésben fog úszkál-ni az óceán mélyén, érdemes teljesen személytelenné tenni a mondatot:Nehéz búvárfelszerelésben nem lehet elmenekülni a cápák elõl. Hason-lóan indokolatlan a második személyû szerkesztésmód egy pilóta beszá-molójának következõ részletében is: Amikor leállítod a motort, egyenetle-nül kezd siklani a gép, végül irányíthatatlanná válik. Ilyenkor csak egyesélyt kapsz, és azt ki kell használnod.

Utolsó példánk elõtt röviden az útifilm elõzményeirõl. Egy bennszülötttörzs különös szokását mutatták be: a házastárs elvesztésekor az özvegyegyik ujját levágják. Ekkor hangzott el a következõ: Ha levágják az ujja-dat, a helyét még hosszú ideig érzed. Az angol változat második szemé-lyû általános alanya szó szerinti fordításban túlságosan is személyesközlésnek hat. A megoldás is hasonló a korábbiakhoz: Akinek levágják azujját, az még hosszú ideig érzi a helyét. A tapasztaltabbak persze tudják:nem a szavakat, a szerkezeteket fordítjuk, hanem a gondolatokat, ajelentés egészét, ez pedig nem okvetlenül egyezik meg szó szerint azeredetivel.

Zimányi Árpád

Annál (is) inkább vagy kevésbé?Az utóbbi idõben egyre gyakrabban figyelhettünk fel arra

a – korábban elszólásnak minõsített – nyelvi hibára, amelymára már valóságos nyelvi divattá lépett elõ. Az utóbbi éveknyelvhasználatában – különösen a szóbeli megnyilatkozások-ban – az annál (is) inkább ~ annál (is) kevésbé ellentétes je-lentésû kifejezések között egyre inkább elmosódni látszik akülönbség: az annál (is) kevésbé folyamatosan veszít eredetifunkciójából, és mintha mindinkább átengedné a helyét azannál (is) inkább-nak. A nyelvi változásoknak ez a típusa,vagyis amikor valamely szó vagy kifejezés jelentése az idõkfolyamán éppen az ellenkezõjére változik, nem példa nélküliugyan (vö. pl. kies), de meglehetõsen ritka.

Az annál is inkább ~ annál is kevésbé használatával kap-csolatban feltehetjük a kérdést: milyen mondatszerkezetbenindokolt az egyik, és milyenben a másik?

A mondatok minõségük tekintetében állító vagy tagadó(tiltó) mondatok lehetnek. A tagadást és a tiltást rendszerinttagadó- és tiltószóval (nem, ne; sem, se), tagadó névmással(senki, semmi stb.) és tagadó határozószóval (sehol, semmikorstb.), illetve a létezés tagadását külön igeszerû képzõdmény(nincs(en), nincsenek; sincs(en), sincsenek) segítségével fejez-zük ki. Ha a mondatban tagadó névmás vagy tagadó határo-zószó is van, a tagadást rendszerint még egy tagadószóval isnyomatékosítjuk, pl. senki nem volt ott, sehol sem találom.Ilyen esetekben háromszoros, sõt többszörös tagadás is lehet-séges, pl. soha senkivel semmi baja nem volt.

A tulajdonképpeni kettõs tagadás (nyomatékos) állítássalegyenértékû. A senki sem jött típusú mondatnak – a logika

szabályai szerint – azt kellene jelentenie, hogy ’mindenki el-jött’. A magyarban azonban a kettõs tagadás – kevés kivétel-tõl eltekintve (pl. ezt nem szabad nem tudni / nem lehet nemszeretni / nem lehet nem megengedni = ’ezt tudni kell / szeretnikell / meg kell engedni’) – valódi tagadást fejez ki, s ez olymértékben sajátossága nyelvünknek, hogy az egyszeres taga-dás használata kirívó nyelvi hibának számít bizonyos esetek-ben. Például akkor, ha (1) a mondatban általános névmás(akárki, bármilyen, minden stb.) van, és a tagadás teljes, min-den más lehetõséget kirekeszt, pl. *minden tanácskozás semfogja ezt a kérdõjelet eltüntetni (helyesen: semmilyen tanácsko-zás sem fogja...), (2) a mondat mellérendelt, halmozott mon-datrészeket tartalmaz, pl. *mind Anglia, mind Amerika nemóhajtja levonni a tanulságot (helyesen: sem Anglia, sem Ameri-ka nem óhajtja...), és (3) a tagadó fõmondathoz az okhatáro-zói mellékmondatot az erõsen nyomatékosító annál is inkábbkifejezéssel kapcsoljuk, pl. *nem akarok moziba menni, annális inkább, mert esik az esõ (helyesen: nem akarok moziba men-ni, annál is kevésbé...).

A tagadó (tiltó) fõmondathoz kapcsolódó okhatározóivagy magyarázó tagmondatot az annál is inkább nyomatéko-sító kifejezéssel kezdeni értelmetlen. Annál is kevésbé tegyükezt, mivel az annál is inkább – lévén pozitív értelmû – éppenaz ellenkezõjét jelenti annak, amit nyomatékosítani akarunk.Az ilyen mondatokban az annál is inkább helyett annál kevés-bé-t kell használnunk. Olykor azonban egyszerûbb megoldásis kínálkozik, pl. már csak azért sem, esetleg: mivel, hiszen stb.

H. Varga Márta

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 5

Miért érdekes?

Érdekes, hogy Kertész Ákos nagy ha-tású regénye, a Makra elsõ és másodikrészének mottójául József Attila-idéze-tet választott. A második rész elõtt,amelynek végén Makra szembesül életeválságával és folytatásának lehetetlensé-gével, éppen a Tudod, hogy nincs bocsá-nat... elsõ négy sora olvasható:

Tudod, hogy nincs bocsánat,hiába hát a bánat.Légy, ami lennél: férfi.A fû kinõ utánad.

József Attila verse 1937 nyarán szüle-tett. Ma már úgy tartjuk számon, mint azegyik búcsúverset. Az utolsó versekelõtti verset, amelyet követett a Ta-lán eltûnök hirtelen..., a Karóvaljöttél..., az Íme hát megleltem ha-zámat... Mind-mind elsõ soros cí-mekkel, idézetcímekkel – így kife-jezõbbek, s a szöveg egészen õsi jel-legét, gyakorlatilag címtelenségétmutatják. József Attila utolsó ver-seit egybefonja még a számvetéstartalmi jegye, a retorikus nyelviszerkezet és a hasonló szókészlet.

Mint egy bírósági tárgyalás...A bûn az nem lesz könnyebb,hiába hull a könnyed.Hogy bizonyság vagy erre,legalább azt köszönjed.Ne vádolj, ne fogadkozz,ne légy komisz magadhoz,ne hódolj és ne hódíts,ne csatlakozz a hadhoz.

A vers olyan, mint egy bíróságitárgyalás, egy ítélõszék elõtti kép-zelt párbeszéd: tartalmazza a költõ ön-vallomását, de rejtve az önítéletet is. Aversben elõforduló szavak alátámasztjákezt a magyarázatot. Hiszen a szavak nagyrésze egy bírósági tárgyalás díszleteit va-rázsolja elénk: bûn, bizonyság, titok, tanú,pör, pártfogó (ráadásul fizetett pártfogó),hamis, igaz, romlott. A teljesebb szószer-kezetek és mondatok még inkább jelzikezt: hamis tanúvá lettél, saját igaz pöröd-nél, a bûn az nem lesz könnyebb, hiábahull a könnyed...

A megvetésbõl megértésMaradj fölöslegesnek,a titkokat ne lesd meg,S ezt az emberiséget,hisz ember vagy, ne vesd meg.

Ez persze az önvallomás szava. Mi-lyennek kellene lenni. Illyés Gyuláné,

Flóra naplójából tudjuk, hogy a versszakeredetileg nem így hangzott, hanem éppellenkezõleg:

Maradj fölöslegesnek,a titkokat ne lesd meg,S ezt az emberiséget,magaddal együtt vesd meg.

Ha belegondolunk, akkor a véglegesváltozat jelzi a költõnek az utolsó versek-re kialakult látásmódját: a lázadásból, amegvetésbõl megértés lett. A jelenségeta stilisztikában teológiai alapokonmetanoiá-nak nevezzük. A metanoia gö-rög szó, jelentése: a gondolkodás meg-

változása. Ószövetségi eredetû vallási fo-galom, amely megtérést, Istenhez fordu-lást, bûneink megvallását jelenti. JózsefAttila 1937-es versében, pontosabban avers két változatában tetten érhetõ ametanoia: ezt az emberiséget magaddalegyütt vesd meg – s ezt az emberiséget,hisz ember vagy, ne vesd meg.

Rejtett utalásokDe azért valami maradt a lázadásból.

A ne vesd meg szerkezetet ugyanis össze-olvashatjuk: nevesd meg. Azaz: nevesd ki.A költõ mély megtérésében ott lapul akamasz, mint a pszichoanalízisben.

Atyát hívtál elesten,embert, ha nincsen isten,S romlott kölkökre leltélpszichoanalizisben.

A vers lényege az, hogy a létezõ világnem adott a költõnek olyan szerepeket,amelyekben kiteljesedhetett volna. Asors paradox, lehetetlen helyzet elé állít-ja: légy azzá, ami nem vagy, ami akkorlennél, ha külsõ és belsõ helyzeted meg-engedné: Légy, ami lennél: férfi – vagyis

önmagát megvalósító érett felnõtt. Deerre nincs lehetõség. Nincs más kiút,mint az öngyilkosság. A Tudod, hogynincs bocsánat címû vers 8. versszakábanfelbukkan mint lehetõség az öngyilkos-ság képe:

Megcsaltak, úgy szerettek,csaltál s így nem szerethetsz.Most hát a töltött fegyvertszorítsd üres szivedhez,

HitItt véget is érhetne a vers, ha Flóra

nem tiltakozna, ha egy tiszta pillanatnem sugallna alternatívát, ha a ma-gyar pesszimisztikus költõi hagyo-mány nem követelne meg egy kisoptimista felhangot:

Vagy vess el minden elvets még remélj hû szerelmet,hisz mint a kutya hinnélabban, ki bízna benned.Van alternatíva, igaz, radikális:

vess el minden elvet, s akkor talánott vár a szerelem, a legszemélye-sebb emberi kapcsolat, amely min-den szerep helyett állhatna – de ottvan az a feltételes mód is: hinnél,bízna: sejtjük s tudjuk, hogy az íté-lõszék elõtt álló ember számáramindez nem fogadható el, nem vi-hetõ végbe. Marad a kétség, a vá-lasztási lehetõség a vállalás és a fö-löslegesség, a vádolás és a fogadko-zás, a hódítás és a hódolás, a romlásés a jóság között. De már nemmegy.

Utolsó versekJózsef Attila utolsó verseinek nyelvé-

ben szembetûnõ a korábbi többszólamú-ság helyett az egyszólamúság. Az egyszó-lamúság egyfajta letisztulást, megnyug-vást, sõt – ahogy említettem – megtéréstjelent. Utolsó verseiben az én szembe-néz a kikerülhetetlen pusztulással. Elé-gikus, létösszegzõ versek ezek, amelye-ket áthat a sztoikus nyugalom. Egyszerûszavak, képek, sokszor visszatérés a lírakezdeteihez: a szavak egyszerû ismétel-getéséhez. Jó példa erre az, hogy a vers41 igei állítmányából 10 a létige: vagy,lesz, légy, lennél, lettél, nincs. A létige a lé-tet és a nemlétet szimbolizálja, a létigéknagy száma a végsõ leegyszerûsítést. Így,ilyen módon egy idõs, öreg ember vagyegy a másik világra készülõ, már minden-nel el- és leszámoló ember szól. Lényeg-telen, hogy csak át akart-e bújni az állóvonat alatt, avagy ott volt a végcélja. Azutolsó versek nyelvi hangulata azt mutat-ja, hogy futását elvégezte. – „A fû kinõutánad.”

Balázs Géza

Számvetés? Összegzés? Búcsú? Mit lát a nyelvész József Attila utolsó verseiben?

Ezzel az írással tisztelgünk a 100 éve születettés 68 éve meghalt költõ emléke elõtt. A tanul-mány bõvebb változata a Veszelkiné HuszárikIldikó szerkesztette Nyelvészek az irodalom-ról (Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas,2005.) címû kötetben olvasható. (A szerk.)

Ikonikusság

A modern nyelvészet részben a szemiotikaiszempontok érvényesülése, részben bizonyos fone-tikai kutatások (hangmetafora-tesztek), s leginkábba mai kognitív fordulata révén többször említésttesz a nyelv ikonikus voltáról. A nyelvi ikonicitásazt jelenti, hogy a valóság (gondolkodás) és a nyelvközött hasonlósági, utánzási kapcsolat van. Önma-gában ikonszerû a szavak mondatokon belüli elren-dezése, a morfológiai elrendezés, de a hangstruktú-rának a jel értékével, jelentésével való kapcsolatais. A hasonlóság az etimológiai kapcsolattól függet-lenül is összekapcsolhat hasonló hangzású szava-kat. Ez a jelenség például a paronomázia. József At-tila költészetének kutatói közül többen is fölfigyel-tek erre a jelenségre, amely a Tudod, hogy nincs bo-csánat címû versben is elõbukkan. Pl. (fér)fi ~ fû,lesd meg ~ vesd meg, hódolj ~ hódíts ~ had, hisz~ hinnél, „vess el minden elvet”: vess el ~ elvet(elveti az elvet) paronomázia, egyszersmind egy ér-dekes tükörszerkezet (kiazmus).

6 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

Világgá hallgatni az igazságotEgy Márai-mondásról

A szövegrõl köznapi értelmezésben általában azt gon-doljuk, hogy több részbõl, de legalább több mondatból áll,ezek tartalmilag és nyelvileg összefüggenek egymással, slezárt egészet alkotnak. A szöveg elképzelésünk szerinttöbbnyire írott, nyomtatott formában jelenik meg.

Ezzel szemben lépten-nyomon találkozunk akár írott,akár hangzó alakban olyan szövegekkel, amelyek nembonthatók fejezetekre, bekezdésekre, mivel egyetlen mon-datból állnak, de ez az egy mondat betölti azokat a szerepe-ket, amelyeket a szövegtõl elvárunk: tájékoztatnak valami-rõl (Az elõadás 6 órakorkezdõdik – közölheti egykiírás az Operaház elõ-csarnokában, valamely, aszokásosnál hosszabbdalmû elõadására utal-va), befolyásolnak, fel-szólítanak minket (Kutyáta parkban sétáltatni tilos!– figyelmeztet egy táblaaz ápolt pázsitra helyez-ve), hatnak érzelmeinkreis a befolyásolás szándé-kán kívül, ilyenek lehet-nek például a hazafiasvagy a politikai jelszavak.

Az ilyen mondatok az-által válnak szöveggé,hogy megfelelõ élethely-zetben jelennek meg, ígymódunkban áll értelmez-ni õket.

Vannak azonban olyanegymondatos szövegek,amelyek a szituáció isme-rete nélkül is teljes értel-mûek, mivel általános ér-vényûek. Közülük említ-hetõk a közmondások,ezek a mindannyiunk ál-tal ismert értékelõ, figyel-meztetõ – erkölcsi vagygyakorlati tartalmú – ítéle-tek, igazságok: Aki mástbecsap, önmagát csapjabe. – Ki a garast nem be-csüli, a forintot nem ér-demli. Ritka madár az igazbarátság. Ezeket a szelle-mi néprajz körében isnyilvántartják, hiszen(mint a folklór más alkotá-sai) sok évszázados, anyelvet beszélõ közösségáltal létrehozott és tökéle-tesre csiszolt mondások.

Az egymondatos értékelõ, általános érvényû szövegekközött sajátos helyet foglalnak el az egyéni mûvészi alkotá-sok, költõk, írók rövid mûvei, például Márai Sándor A négyévszak címû kötetébõl a következõ:

Bátorság

Csak a hõs tudja világgá hallgatni azt, ami benne tiltakozásés igazság.

Elsõ látásra is feltûnik, hogy – eltérõen sok más egymon-datos szövegtõl – saját címe van a mondásnak, s ez a cím

irányítja, befolyásolja az olvasót az értelmezésben. Az álta-lános vélekedés szerint ugyanis bátorságra akkor van szük-ségünk, ha ki akarjuk mondani, világgá akarjuk kiáltani véle-ményünket, különösen az olyan „tiltakozást és igazságot”,amelynek kimondása kényes dolognak látszik, mert nemfelel meg az átlagos gondolkodásnak. A bátorság és a hõsjelentése összefügg: a hõs tulajdonsága lehet a bátorság. Avilággá kiáltani helyett, amit elvárhatnánk, világgá hallgatniáll: ez egyéni gondolatot – sõt: egyéniséget – fejez ki. A vi-lággá szóalak felidézi az olvasóban a világgá kürtöl, a világ

szájára kerül ’mindenki-nek tudomására hoz’, il-letve ’köztudomású lesz’állandósult szókapcsola-tokat – ezekkel, illetveezek jelentésével meg-hökkentõ ellentétben áll aszókapcsolat következõeleme, a hallgatni. A világ-gá hallgatni szókapcsolatcáfolja, kijavítja azt a köz-keletû igazságot, hogyvéleményünket, tiltakozá-sunkat mindenképpenszavakkal kell kifejez-nünk.

A megállapítás tartal-mának letisztult bölcses-ségével összhangbanvan a mondatnyi szövegszerkezetének világosarányossága. A két tag-mondat grammatikai vi-szonya egyértelmûenmegállapítható, elmond-va-felolvasva is természe-tes beszédritmussal szól,mivel tagmondatainakhosszúsága nem tér el azátlagos beszélt nyelvimondatétól, az egészrepedig a „jobbra bõvített-ség” érvényes, azaz nemegyetlen – sokszorosanbõvített, ezért elmondvanehézkes, füllel nehezeb-ben felfogható – tagmon-datba sûríti mondandóját(valahogy így: Csak a hõstudja világgá hallgatni abenne levõ tiltakozást ésigazságot), hanem kéttagmondatra tagolva teszilehetõvé a könnyebbmegértést és megszólal-tatást.

Miért mûvészi ez azegymondatos szöveg? Nemcsak választékos, tudatosanszerkesztett és egyéni nyelvi formája teszi azzá, hanem azis, hogy olvasóját arra készteti, hogy az emberrõl és a világ-ról való ismeretei segítségével a maga módján értelmezzeMárai Sándor mondását. Az egyéni értelmezés többfélegondolatot indíthat el az olvasóban: személyiségének ésvérmérsékletének megfelelõen egyetérthet vele, vagy ellen-kezést, tiltakozást kelthet benne.

V. Raisz Rózsa

Dödörögjünk!Szüleim a Balaton-felvidékrõl, a Káli-medencébõl származ-

nak. Anyai nagyanyám, Végh Zsófia születésétõl (1883) haláláigBalatonhenyében élt.

Nagy ritkán télen is meglátogattuk õt. A telek gyermekko-romban, az ötvenes években különösen hidegek voltak. A henyeiház kisebbik szobájában állt egy magas, fekete vaskályha. Mívesiparosmunka volt. Duruzsolt benne a tûz, a kályha ajtajának kö-zein átvilágított a vöröses fény. Amikor sötétedni kezdett, nagy-mama csendesen megszólalt:

– Ne gyújtsuk még meg a lámpát. Inkább dödörögjünk!(Balatonhenyében 1961-ig nem volt villany.) Ez annyit jelentett,hogy üljünk egy kicsit a vaskályha köré, és beszélgessünk. Ilyen-kor aztán szóba kerültek a falu híres törökverõi, a bakonyi betyá-rok lovagias tettei és hódításai.

Egészen biztos, hogy nem csak takarékossági okokból„dödörögtünk” mi akkoriban. A téli falusi esték komor egyhan-gúságába melegséget és némi regényességet vitt a kályha körülimeghitt családi együttlét. És ugyancsak szívet melengetõ volt aforró kályha mellõl kinézni a behavazott házak sorára. A(völgy)faluban néha akkora volt a hó, hogy a házakat valósággalki kellett ásni a hó fogságából, posta nem járt télen hetekig.

Ezt a téli hangulatot fejezte ki a játékos, kedves dödörög han-gulatfestõ ige, amely talán a dörmög igének egy játékosabb válto-zata. A játékosság a megduplázott dö szótag és a három ö magán-hangzó által jön létre. Nyelvünkben ritka a három ö magánhang-zó egy szóban (ilyen még pl. a szöszmötöl ige).

Nagymamám talán gyermekkorából, még a XIX. századbólhozta ezt a kedves, meghitt szót, amely a monoton duruzsoláshangulatát is jól kifejezi.

Vajon dödörögnek-e még ma is Balatonhenyében? A településlélekszáma harmadára csökkent, õslakos pedig már igen kevés éla faluban.

Sz. Györffy SaroltaSzinte bizonyos, hogy még ma is dödörögnek a balatonhenyeiek, leg-

alábbis ismerik ezt a ’félhangosan, csendesen beszélget’, valamint ’do-hog, magában dörmög’ jelentésû, hangutánzó eredetû s a dadog szó ro-konságába tartozó dunántúli tájszót. Az Új magyar tájszótár, amelynektervezett öt kötetébõl négy már megjelent, számos adatot közöl mind adödörög, mind a lényegében azonos értelmû dödög változatra Balaton-keresztúrról, Csonkahegyhátról, Kisdörgicsérõl, Mosonszentmiklósról,Patosfáról stb. (A szerk.)

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 7

A kiebrudal „kiebrudálása”A nyelvhasználatban természetes jelenség, hogy az

olyan szavaknak, kifejezéseknek, amelyeknek tárgyi, dologivagy fogalmi háttere valamilyen oknál fogva megszûnt, ille-tõleg megszûnõben van, elhomályosul az eredeti jelenté-sük, bár hosszabb-rövidebb ideig még használják õket. Né-melykor más, nemritkán ismeretlen ok vezet az ilyen és másnyelvi alakulatok elfelejtõdéséhez. Efféle szavak vagy kifeje-zések az írásbeliség révén fönnmaradhatnak, ám sokszornem tudni, mire is szolgáltak egykoron. A Halotti beszédpergamenja például évszázadok óta õrzi az ysa (feltehetõ-leg összetett) szót, amely ’íme; bizony’ jelentésû lehetett.Gyakran avulnak el szólások is. Meglehetõsen közismert ahátra van még a fekete leves,amellyel valami bekövetkezen-dõ rosszra szokás utalni. Ebbena fekete leves eredetileg a régimagyar konyha sötét, fekete szí-nû mártására vonatkozott. Ez alé nem volt ugyan rossz (ízû),csupán azért kapott ilyen jelen-tést a szólásban, mert elõttemég húst (nem pedig az üreslét) lehetett enni a tálból.

A magyar nyelv értelmezõszótára, e lassan fél évszázadosmû, az ebrúdon fõnevet mint ha-tározóragos alakulatot tartjaszámon, réginek mondja, s a kö-vetkezõ kifejezésben mutatjabe: „ebrúdon kivet ~ kidob ~ ki-lök vkit (vhonnan): csúfosan eltá-volít vkit, kiadja az útját; kiebru-dal. [...] Vitézeinek ily parancsotada: | Hogy a cigányokatebrúdon kivessék. (Arany Já-nos)”. Kosztolányi Dezsõnek1926-ban megjelent regényé-ben, az Édes Anna címûben azegyik szereplõ az utcán járkálva„Délelõttönként látta a kommu-nistákat, akiket ebrúdon dobtakki a hivatalokból.”

Az ebrudal tárgyas igét is ré-ginek, valamint bizalmas hasz-nálatúnak minõsíti a szótár:„Megszégyenítõ módon eltávo-lít, kidob vkit vhonnan, ahol azmár rendszerint hosszabb idõóta mûködött, szerepet vitt; kiadja az útját vkinek.” A szótár– amiként A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára is –Petõfi Sándor 1845-ben kelt Úti jegyzetek címû prózájábólveszi a példát: „[...] a mennyországból kiebrudalták a pártosangyalokat”, korábbi adatra, úgy lehet, nem bukkantak anyelvtörténészek. Petõfi egyébként egyszer használta azigét, hasonlóképpen egyszer írta le az ebrúdon-t is: „NagyKároly uram pedig hiába diadalmaskodik, mert [...] ebrúdonfogják kivetni a követek közül” (a Petõfi-szótárból idézem).Csokonai Vitéz Mihály színmûveiben ugyancsak egyalkalommal írta le a szólást a Galatéa címû darabban: „Kitudja hátha õ alatomba valamellyik Barlangba fekszik azzala’ bolond Suhanttzal, a’kiért engem ebrúdonn hány?” (aCsokonai-szókincstár I. kötetébõl; a költõ verseinek, tudo-másom szerint, még nincs szótára). A kifejezés egyébkéntkevés helyen fordul elõ, nincsen meg például az Erdélyi ma-gyar szótörténeti tárban sem, az Új magyar tájszótár egyet-len ebrudal adatot közöl (ebrudâ). A régi magyar szólásokatösszegyûjtõ kiadványokban könnyen megtalálja az olvasó,némelykor manapság szokatlan összefüggésben (pl. aka-ratos menyasszonynak ebrúd a farára).

Mindezt azért volt érdemes elmondanom, mert újabbana kiebrudal ige úgy bukkan föl, olyan alakban, hogy az hihe-tõ, a kifejezés eredetének elfelejtõdése újabb szakaszba ju-tott. A Kossuth rádió egyik külföldi tudósítója nemrég arrólszámolt be, hogy valakiket kiebrudáltak valahonnan. Talánnyelvbotlás lehet, gondoltam, ám ismételten hallottam más-tól is a kiebrudal helyett a kiebrudál szóalakot.

A rúd fõnévnek ismeretes rudal igei származéka, ámbárez is meglehetõsen visszaszorulóban van. Ennek a nép-nyelvi szónak az egyik jelentése: <Szekérre rakott szénát,szalmát, kévét> rúddal v. kötéllel leszorít úgy, hogy a rúd, ill.

a kötél két végét a szekér aljához(v. a vendégoldalhoz) erõsíti.”Nos: ez a tárgytörténeti háttér iserõsen szûkül, a mai magyar vi-déken alig-alig cselekednek márekként, szénát, szalmát, gabona-kévét nemigen szállítanak így, lo-vas szekér is csak mutatóbaakad. A második jelentés: „<Jár-mûvet> rúddal ellát, rudat csinálbele. Kocsit, szekeret rudal.” És aharmadik: „<Csónakot, dereg-lyét> sekély vízben úgy hajt, lök-dös elõre, hogy a víz fenekét rúd-dal döfködi.” Persze ettõl mégmaradhatna a kiebrudal igealakeredeti formája. Ámde a nyelvrendszer, amelynek elemei állan-dó egymásra hatásban vannak.A nyelvérzék számára az -al ~ -elképzõs igék képzettsége kevés-sé érzõdik, minthogy a képzõcsaknem elavultnak tekinthetõ(asz-al, forr-al, nev-el, ter-el,term-el), így azután a (kieb)rudaligében sem nagyon tudatosodika képzettség állapota, hasonló-an a dobál, ugrál, vetél igékhez.Ugyanakkor szép számban van-nak olyan – pusztán a szóvégihangzásban hasonló – igekép-zõdmények (aprehendál, áren-dál, explodál, fundál, kandikál,oxidál, likvidál stb.), amelyekbenszintén kevéssé érzõdik a kép-zés, mivel, szaknyelven szólva,

nem vagy kevéssé motivált szavakról van szó.

Hajdani eleink konyháinak ajtaja gyakorta tárva volt (mára tûzhely füstje miatt is), s a mindig éhes kutyák kiûzésétúgy oldották meg, hogy a küszöbbel párhuzamosan egy ru-dat tartottak, amelyet két ember felemelt, amikor a kutyaazon át akart ugrani, így a megszorult ebet ki tudtákküllebbíteni. Emberrel némileg udvariasabban jártak el,amint az Erdélyi magyar szótörténeti tár írja 1846-ból: „Az eltiltott legényt midõn vólt gazdája meglátta, tüstént elutasí-totta, s ajtót nyitván ki küszöbölte.” Ma már a kiküszöböl igehasználatakor sem gondolnak a beszélõk valamely tényle-ges küszöbre.

A kiebrudal a fenti – tárgytörténeti és formai – okok miattbelesimulni látszik a hasonló igetársak közé, ez lehet az okaa kiebrudál alak fölbukkanásának. Természetesen a nyelvihagyomány és különösen az írásbeliség e változásnak elle-ne van. Mi se támogassuk!

Büky László

A magyar kereskedelemés a keltezés

Egy dunántúli cég sütõipari termékének tájé-koztató szövegében találkoztam ezzel a megol-dással:

Keresem a záróelemet, és íme, mit látnak sze-meim: 02.06.05. Elsõ pillanatra elcsodálkozom,ugyanis én magyar anyanyelvi észjárásom alap-ján – automatikusan – 2002. június 5-ének olva-som.

Tovább vizsgálva a csomagolóanyagot, németnyelvû tájékoztatót is találok, és megoldódik arejtély. A szöveg németül: „Mindestens haltbarbis (Tag, Monat, Jahr): siehe Clip Aufdruck.”

Következtetés: én, a magyar vásárló nem ér-demlem meg azt a figyelmességet, hogy a magyarszövegben a dátumot magyar helyesírással jelez-zék: 05.06.02. Okulásul idézem A magyar helyes-írás szabályainak érvényben levõ kiadásából a267. c) pontot: „Pontot teszünk a keltezésben azévet, a hónapot és a napot jelölõ szám után:1848. III. 15.” (109. lap).

2005. május 15-én (nem pedig: 15.05.05)Graf Rezsõ

8 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

nappal az imént idézett hibás forma megjele-nése után egy másik megyei lapban ez volt ol-vasható: „Ifjú cserkészeket avatnak szabadté-ri istentisztelet keretében július 14-én 10 óra-kor Pogányban, ahol ezzel zárul az egyhetesökonomikus katolikus-evangélikus cserkész-tábor...” Azt természetesen elhisszük, hogy aszervezõk igyekeztek a cserkésztábort öko-nomikusan, azaz gazdaságosan, takarékosanmegrendezni, de könnyû belátni, hogy az idé-zett mondatban nem errõl van szó, hanem ar-ról, hogy ez a katolikus-evangélikus cser-késztábor ökumenikus jellegû, azaz a keresz-tény egyházak egymáshoz közelítésének je-gyében folyt le. Élõszóban is nemegyszer ta-lálkoztam már ezzel a szótévesztéssel. Vagyisa hiba terjed, burjánzik, mint a parlagfû, s nemigaz, hogy nem okozhat félreértést. Akkor pe-dig bátran kimondhatjuk, hogy aki ilyen hibárarámutat, az hasznos ismeretterjesztõ tevé-kenységet végez.

Menjünk tovább! Egy nagy példányszámúországos napilapban ezt olvashattuk: „Törté-netünk hátterében éppen idõsebb asszonyok– vagy ahogy a nõvéri szlogen nevezi õket:mamák – fekszenek.” A nõvéri szlogen? Dehiszen az angol slogan jelmondatot, harsány,jól megjegyezhetõ hirdetményt jelent! Bár re-mélem, hogy az olvasók rájöttek a zavar oká-ra, vagyis arra, hogy a cikkíró összecserélte aszlogen-t a szleng szóval, amely csakugyanvalamely társadalmi csoport sajátos szó-használatát, kifejezését jelenti, azért a nyelv-mûvelõnek, gondolom, mégiscsak joga vanrámutatni e szótévesztés hiba voltára, mielõtta tévesztésnek követõi is akadnak!

A változatosság kedvéért most egyiksportlapunkból idézek! „... a klub algériaisztárja ... még a nyár elején is arról panaszko-dott, hogy a csapat egyik legjobbjaként annyitkeres, mint az ifisták. Úgy látszik, most jobbkontaktust sikerült kötnie.” – Lám, itt is mitörtént! A ’szerzõdés’ értelmû kontraktus he-lyett kontaktus került a szövegbe, nem tudni,kinek a hibájából, de azt igenis tudni, hogy ígynem egyértelmû a mondat, mert az is elkép-zelhetõ, hogy az illetõ sportolónak az eddigi-

nél jobb kapcsolatot sikerült teremtenie vala-kivel, pl. azzal, aki a szerzõdések ügyébendönt.

Úgy érzem, nagyon ide kívánkozik mégannak a példának a felidézése is, amelyre elõ-ször egy budapesti ügyvéd hívta fel a figyel-memet. Leveléhez mellékelte egy napi- és egyhetilapnak egy-egy oldalát, amelyekben azvolt a közös, hogy törvénykezés szavunkatmindkettõben ’törvényhozás’ értelembenhasználta leírójuk. „Lehet, hogy tévedek – álla levélben –, de úgy gondolom, hogy a tör-vénykezés szó bíráskodást, bírói igazságszol-gáltatási tevékenységet jelent, és nem hasz-nálható a törvényhozás helyett, annak szino-nimájaként.” Válaszomban megnyugtattam,hogy tévedésrõl szó sincs, neki tökéletesenigaza van. Aki törvénykezik, az nyelvünkhasználati szabályai szerint csakugyan bírás-kodik, ítélkezik, esetleg pert folytat valaki el-len, de nem hoz, nem alkot törvényt. Ez utób-binak megnevezésére a törvényhozás a pon-tos, megfelelõ szó. Tehát az országgyûlésiképviselõk, a kormány tagjai törvényhozók,nem törvénykezõk, a Parlament nem törvény-kezõ, hanem törvényhozó testület. Azérthangsúlyozom ezt most is ennyire, mert mintlevélíróm is jelezte, de én is megfigyeltem, azutóbbi években szinte divattá kezd válni a tör-vényhozás helyett a – talán választékosabb-nak érzett – törvénykezés szó használata. Eztnem elég egyszerûen tudomásul venni, mertnem jól van ez így. Ez a használat egybemosvilágosan elkülönülõ fogalmakat. Kérdezem:kinek jó ez?

Ha már az iménti példa révén a jog világá-ba is betévedtünk egy rövid idõre, maradjunkis még ott legalább még egy idevágó adat ere-jéig! A Kossuth rádió egyik krónikamûsorá-ban hangzott el valakirõl ez a mondat: „Megil-leti az ártatlanság védelme.” Nos, az ártatlan-ságot, amíg megvan, csakugyan ajánlatosvédeni – ennek taglalásába itt talán ne mé-lyedjünk bele! –, ám ha valakit megillet ez avédelem, akkor az már nem védelem, hanemvélelem, a közepén d helyett l hanggal, illetõ-leg betûvel. A vélelem nem valakinek vagy va-laminek a védelmezését, oltalmazását jelenti,hanem a régi nyelvben feltevést, valakirõl való

vélekedést jelentett, mai, a korábbiból fejlõ-dött értelme pedig a jogtudomány, az igaz-ságszolgáltatás nyelvében: ’nem bizonyított,de kiindulópontként való(ságos)nak elfoga-dott tényállás’. A megilleti az ártatlanság vé-lelme kifejezés tehát azt jelenti, hogy akire vo-natkoztatjuk, arról azt kell feltételeznünk, hogyártatlan. Mivel nemegyszer találkozunk szó-ban is, írásban is a rádióból idézett hibás for-mával, akár tetszik, akár nem egy olyan nyel-vésznek, aki a véleménynyilvánítást lealacso-nyítónak, nyelvészhez méltatlannak tartja,igenis kötelességünk szólni róla, mielõtt atévesztés széltében-hosszában elterjed.

A sok ezer közül, hiszen típushibáról vanszó, még egyet szemeltem ki bemutatásra.Egy országos lapunk cikkírójával többször ismegesett, hogy a szigorú kapuõrzõt jelentõ,görög eredetû és hagyományú Cerberus szót,illetve nevet összetévesztette a régi egyipto-miak által szentként tisztelt galacsinhajtó bo-gárral, a szkarabeusz-szal. Pl. így: „Nem isolyan régen még apácák õrizték ezt a portát.Sokkal szigorúbbak voltak, mint a mostani»scarabeusok«.” Ugyanez az „elkövetõ”egy-két hónappal késõbb ugyanebben a lap-ban ezt írta: „»A belépés díjtalan« címûkönnyelmû feliratra hivatkozók lógó orral ve-szik tudomásul, hogy odabent ezúttal színesmûsor van. S mivel az említett mûsor márjócskán a végénél tart, a kegyes skarabeusnéhányukat ingyen is bebocsát, vagy »kettenegy ezresért« alapon is becsúszhatnak.”

Szkarabeusz vagy cerberus – korántsemmindegy. S ha az e két szót összekeverõ új-ságíró többször is elköveti ezt a hibát, szá-molnunk kell azzal, hogy olvasóinak egy részeáldozatává is válik ennek a tévesztésnek, mi-vel hamis ismereteket raktároz el magában.Éppen ezért, most már azokra a többnyireanglista, amerikanista nyelvészekre, illetveszociolingvistákra is gondolva, akik a nyelv-mûvelést fölöslegesnek, sõt károsnak kiáltjákki, hadd zárjam mondanivalómat ezúttalcsupán így: Aki nem tud szkarabeuszul, nebeszéljen szkarabeuszul!

Grétsy László

(Folytatás az 1. oldalról)

Van-e szükség nyelvmûvelésre?

Anyanyelv, szaknyelv„Nincs versenyképes társadalom versenyképes anyanyelv

nélkül.” Ezt a mondatot a Magyar Professzorok Világtanácsa2005. június 17-én Budapesten megrendezett szaknyelvi-anya-nyelvi ankétján hallottam. A Magyar Professzorok Világtaná-csa 1997-ben alakult társadalmi szervezet. A világtanács idõ-szerû társadalmi kérdésekben évente több rendezvényt is szer-vez. Csak 2005-ben egészségtani, talajbiológiai, környezettu-dományi, természetvédelmi kérdésekben rendeznek találko-zókat. De megalakulásuk óta nagy figyelmet fordítanak azanyanyelvi és azon belül különösen a szaknyelvi kérdésekre is.

És nem eredménytelenül! A Magyar Professzorok Világta-nácsa volt az egyik szervezet, amely fölkarolta a magyar nyelv-használati, vagy mondjuk inkább így: reklámnyelvtörvényügyét. Javaslatukhoz más társadalmi szervezetek is csatlakoz-tak – és 2001-ben valóban meg is született a terjengõs nevû,semmit nem tiltó, csak a magyar feliratokat is elõíró törvény. Atörvény teljes neve: „2001. évi 4899/70. számú törvény a gazda-

sági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekûközlemények magyar nyelvû közzétételérõl”.

A nyelvtörvénynek már a gondolatától is ódzkodtak a nyel-vészek. Kétségtelen, a nyelvnek törvényi úton való szabályozá-sa valóban nem hangzik jól, s az ördög kívánja, hogy mindenemberre nyelvrendõr figyeljen. Sajnos, van erre is példa – igaz,nem Magyarországon. A mi nyelvtörvényünk azonban nemnyelvtörvény, szerencsére a nevében sincs benne ez a szó, ha-nem törvény reklámszövegek, üzletfeliratok és közérdekû köz-lemények magyar nyelvû közzétételérõl. Azt is mondhatnánk,normális körülmények között törvény, amely a spanyolviasztvagy esetleg a meleg vizet kívánja feltalálni: hiszen nem lennenormális, magától értetõdõ dolog Magyarországon mindentmagyarul közzétenni? A kérdés maradjon költõi.

Szóval ez a reklám- vagy felirattörvény megszületett, s az in-dító lökést a Magyar Professzorok Világtanácsa adta. Azévrõl évre megrendezett anyanyelvi, szaknyelvi ankéto-Ô

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 9

V I S S Z H A N G

MEGDÖBBENTÕ!Az Édes Anyanyelvünk 2005. áprilisi számában a követ-

kezõket olvastam:

„... Kálmán László bizonyítottnak látja, hogy a nyelvmû-velés áltudomány, és kimeríti a »sarlatánság« kategóriáját.»Áltudományos« nézetnek véli a következõket: nyelvrom-lás, káros változás, idegenség, igényesebb központi nor-ma, racionális megfontolások, a hagyománytól/megszokot-tól való eltérés, ízlés. Nádasdy Ádám a »betegség-metafo-rát« vizsgálja meg (ha belegondolunk, ez orvosi metafora)a nyelvmûvelésben az általa egyébként nagyra becsültBárczi Géza Nyelvmûvelésünk címû munkája alapján, smegállapítja, hogy azt »magára a nyelvre alkalmazni súlyostévedés«.”

Megdöbbentõ!

Ezek szerint mindaz, amit Arany János, Horváth János,Halász Gyula, Kosztolányi Dezsõ, Bárczi Géza, Nagy J.Béla, Lõrincze Lajos, Kovalovszky Miklós, Bencédy Jó-zsef, Grétsy László és mások tettek, mondtak és írtak,„sarlatánság, „áltudomány”, „súlyos tévedés”, a Nyelvmû-velõ kézikönyv két kötetét meg a Nyelvmûvelõ kéziszótárt

kukába kell dobni, az Akadémia helyesírási szabályzatafölösleges!

Akkor hibátlan, helyes alak a minõségesebb; határozat,döntés helyett azt lehet használni, hogy záradék (a szerbzakljuèak tükörszava), képviselõ helyett lehet használni azelavult tanácsnokot, az úgy ..., mint... páros kötõszót akkoris szabad alkalmazni, ha felsorolásról van szó; elismerjük,hogy a magyarban van önálló össz szó; helyes az a kifeje-zés, hogy „Már kicsi korunkban azt tanították velünk...”; szónélkül mehetünk el a következõ kifejezések mellett: ez miatt,ez nélkül, az mellett, az körül stb.; elõlát (a szerb predvidetitükörszava, elõirányoz, tervez helyett), kvórum (a szerbbenhasználatos kifejezés, egy testület határozatképességétjelenti) stb.

A példákat az újvidéki Magyar Szóból és a vajdasági ma-gyar nyelvhasználatból merítettem.

Mit mondjunk az ilyen „elmélet”-rõl? Csak a képviselõi ál-tal használt szavakkal lehet minõsíteni.

Tomán László(Újvidék)

Tisztelt Szerkesztõség!

Az Édes Anyanyelvünk 2005. áprilisi számában megje-lent, a megszólításokkal foglalkozó cikkében Brassay Sán-dor azt írja, hogy a kommunista idõszakban Magyarorszá-gon el volt tiltva az úr és az úrnõ megszólítás, ill. levélcímzéshasználata. Ha nem is formálisan volt tilos – folytatjaBrassay Sándor –, de ha valakit uraztak, az tiltakozott, merte szó használatával õt kizsákmányolónak tekintették. Két-ségtelen, hogy az általános megszólítás az elvtárs/elvtársnõvolt, de az élet számos területén megmaradt a régi forma.Az orvosokat betegeik többnyire urazták – akár professzor,akár alorvos járt betegágyuknál. A különbözõ egyházakpapjait nem is illett elvtárs-nak szólítani. Akkor sem, ha álla-milag támogatott és elismert politikai szervezet (pl. az Or-szággyûlés vagy a Hazafias Népfront elnöksége) tagjai vol-

tak. Fiaim tanulmányi eredményei iránt érdeklõdvén a tanár-nõ-nek vagy tanár úr-nak tisztelt pedagógusok egyszer semkértek fel ezen megszólítás mellõzésére. A bíróságokonsem volt kötelezõ gyakorlat az elvtársazás, annál inkább az,hogy bíró és ügyvéd kölcsönösen úr-nak szólították egy-mást. Régi iratokat rendezve a napokban került elõ egy fele-ségemnek címzett postai levelezõlap 1968-ból, amelyen H.O. óramûves mester értesíti, hogy átveheti teljesen rend-behozott óráját. A címzés ez: Nagys. Del Medico Imréné úr-nõnek. Ez valóban kicsit archaikus volt, de sem feleségem,sem én nem tettünk szemrehányást a derék iparosnak.

Szívélyes üdvözlettelDr. Del Medico Imre

kon újabban a tudomány magyar nyelve, a szaknyelvekiránti felelõsség fogalmazódik meg. Legutóbb június vé-

gén találkoztak Budapesten a Kárpát-medence professzorai,biológusok, kémikusok, orvosok, matematikusok – sõt egy-kétnyelvészt is lehetett látni soraikban –, és ajánlásokat is megfo-galmaztak a szaknyelvi tennivalókkal kapcsolatban. Ezekbõlhadd emeljek ki néhányat – nem a hivatalos ajánlásokat, ha-nem sokkal inkább az ankéton hallottak alapján bennem meg-fogalmazódott gondolatokat.

Szükséges lenne átfogó tudományos és kulturális program aszaknyelvmûvelésre.

A Magyar Tudományos Akadémián kiemelt feladatkéntkellene foglalkozni a szaknyelvek mûvelésével.

A Magyar Professzorok Világtanácsának – más szakmaiszervezetekkel együttmûködve – szaknyelvi bizottságokat kel-lene létrehoznia.

Mivel különösen a határon túli magyar nyelvváltozatokbanszámolódik fel a magyar szaknyelv, szükség lenne egy egyezte-tõ fórumra, a kialakult vagy kialakítandó és folyamatosan bõví-

tett egységes szaknyelvi terminológia széles körû közzétételé-re – leginkább a világháló segítségével.

Szükség lenne egy magyarító szoftver kidolgozására és ter-jesztésére.

Szélesebb körben kellene alkalmazni nyelvi lektorokat.Jó lenne, ha a Mindentudás egyetemén is lehetne e kérdé-

sekrõl néhány elõadást hallani.A szaknyelvi tervezésnek kapcsolódnia kell az egyéb nyelv-

helyességi törekvésekhez, hiszen nagyon gyakran magyarulvan írva egy szöveg, és mégsem érti senki. Ezen a ponton a márlétezõ határon túli és a hamarosan létrehozandó határon belü-li nyelvi irodák lehetnek az állampolgárok segítségére. Miértfontos ez a munka? Azért, mert a szaknyelv minden emberfontos nyelvváltozata. Úgy is mondhatjuk, hogy a szaknyelvekaz anyanyelv pillérei. Ha a szaknyelvek elveszítik magyarossá-gukat, akkor hamarosan utánamegy a teljes köznyelv is.

Éppen ezért dicséretesek a Magyar Professzorok Világ-tanácsának törekvései!

B. G.

Ô

10 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY,

1. „Egy történet” – Hasonlítsa össze szövegtani-stilisztikai szempontból Kertész Imre Jegyzõkönyvés Esterházy Péter Élet és irodalom címû mûvét!

Mint a tételcím sugallja, a két író mûve szorosan kapcsolódik egy-máshoz, Kertész Imre novellája új életre kel Esterházyéban. A szakiro-dalom a posztmodern mûvek elemzésekor gyakran használja az idé-zet, vendégszöveg, intertextualitás, parafrázis, reminiszcencia, allúzió,rájátszás, utalás, permutáció, palimpszesztus kifejezéseket. Sze-gedy-Maszák Mihály Esterházyt elemezve rámutat, hogy az idézés azirodalom kezdeteitõl használatos. A romantikáig a múlt írásos öröksé-ge közvagyonnak számított, a korábbi mûvek felhasználása általánosvolt, az eredetiség követelménye csak a romantika korában értékelõ-dött fel. A 20. század alkotója számára ezek az alapelvek (eredetiség,újszerûség stb.) megkérdõjelezõdnek, a század alapérzése a „Mindenelmondhatót már sokszor elmondtak”. S valóban azt láthatjuk, hogy amagyar és a világirodalom egyaránt felmutat olyan szerzõket, akiknekmûve tudatosan vagy önkéntelenül rájátszik korábbi mûvekre. Nem-csak Esterházy játszik rá Kertész szövegére, a Jegyzõkönyv maga istartalmaz például bibliai utalásokat.

Mindkét szövegre az egyes szám elsõ személyû elbeszélés jellem-zõ, ennek vizsgálatát segítik a szakirodalomban a szövegnyelvészeteredményeire vonatkozó tanulmányok. Ezek elsõsorban nem a gram-matikai (nyelvtani) szabályok segítségével leírható szöveget elemzik,inkább annak pragmatikai vizsgálatát helyezik elõtérbe, a szituációskontextust, a szövegalkotás és a szövegbefogadás kommunikatív jel-lemzõit veszik figyelembe.

Az ajánlott szakirodalom harmadik csoportja a narratológia ered-ményeibe kínál betekintést. A narratív szöveg a történetbõl (narratívtartalom) és a narrációból (a szövegben nyelvileg realizálódó narratíveljárás) tevõdik össze, hangsúlyozva, hogy a történet csak váz, annak„felöltöztetése”, az elbeszélés teszi az egészet érdekessé. A két író, Es-terházy és Kertész ilyen szempontú összevetése is izgalmas eredmé-nyeket hozhat.

Jankay ÉvaAjánló bibliográfia:

Barthes, Roland 1988. Bevezetés a történetek strukturális elemzé-sébe. In: Kanyó Zoltán–Síklaki István (szerk.): Tanulmányok az iroda-lomtudomány körébõl. 378–397. Tankönyvkiadó; Benkes Zsuzsa–Pe-tõfi S. János 1993. Kreatív-produktív megközelítés és intertextualitás.In: Petõfi S. János–Békési Imre–Vass László (szerk.): Szemiotikai szö-vegtan 6. 107–132.; Diptychon. Elemzések Esterházy Péter és NádasPéter mûveirõl. Magvetõ Könyvkiadó, 1988.; Genette, Gérard1972/1996. Az elbeszélõ diszkurzus. In: Thomka Beáta (szerk.): Azirodalom elméletei I. 61–99. Jelenkor–JPTE; Kocsány Piroska 1996. Aszabad függõ beszédtõl a belsõ monológig. In: Szathmári István(szerk.): Hol tart ma a stilisztika? 329–348. Nemzeti Tankönyvkiadó;Kulcsár-Szabó Zoltán 1995. Intertextualitás: létmód és/vagy funkció?Irodalomtörténeti Közlemények 491–541.; Szathmári István 1994. Stí-lusról, stilisztikáról napjainkban. Nemzeti Tankönyvkiadó; Szegedy-Maszák Mihály 1980. Az elbeszélõ szövegek rétegei. In: Kanyó Zoltán(szerk.): Az irodalmi elbeszélés elméleti kérdései (narratológiai tanul-mányok): Studia Poetica 1. 340–357; Tátrai Szilárd 2002. Az ’ÉN’ azelbeszélésben. A perszonális narráció szövegtani megközelítése. Ar-gumentum Kiadó; Tolcsvai Nagy Gábor 1996. A magyar nyelv stiliszti-kája. Nemzeti Tankönyvkiadó.

2. Vélemények és ellenvélemények korunknyelvmûvelésérõl

Tegyünk-e valamit azért, hogy a magyar nyelvvel élni lehessen a jö-võben is, azaz anyanyelvünk megfeleljen a kor összetett kívánalmainakis? És segítsük-e az embereket abban, hogy anyanyelvüket jól hasz-nálhassák minden területen, jól boldoguljanak vele mind kommuniká-ciójuk során, mind a tudásszerzés, gondolkodás közben? Vagy pedighagyjuk mindezt a sorsára? Alakuljon a nyelv és a nyelvhasználat úgy,

ahogy éppen adódik, mert nincs is jogunk beleszólni, medret adni, snincs is lehetõség erre? Megtalálta-e eddig a nyelvhasználat magától,minden tudatos ráhatás nélkül azt az utat, amelyen eljutott máig; ésmegtalálja-e vajon a ma és a közeljövõ bonyolult idõszakában? Pró-báljunk elõsegíteni valamit, vagy ezzel csak hátráltatunk, kárt oko-zunk?

Az utóbbi másfél évtizedben ezekrõl is szól a nyelvmûvelési vita, el-lentétben az ezt megelõzõ évtizedekével, amikor is inkább a nyelvmû-velés eredményességérõl, területeirõl, módszereirõl, gyakorlatáról vi-táztak. Az új kihívások új helyzetet teremtenek, ennek megfelelõen kelltalán új, de mindenképpen mai válaszokat adni.

A pályamunkák, dolgozatok elkészítõitõl azt várjuk, hogy ez utóbbiévek nyelvmûvelési vitáiban tájékozódjon, ismerje meg jól az elgondo-lásokat, gondolja meg az érveket, ellenérveket, keresse a következmé-nyeket, s úgy mutassa be mindezeket a dolgozatában, hogy közben –ahol tud – állást is foglaljon, s ha lehet, további érveket, gondolatokattegyen hozzá.

Lehet az egész vitát, fõ vonulatait áttekinteni, de ajánlatosabb (azegésznek valamelyes ismeretében) egy-egy részterületet kiemelni, sabban kicsit elmélyedni. Például: ha hatást gyakorolunk, befolyásolniigyekszünk, mihez képest tehetjük ezt (a nyelvi norma, sztenderd kér-dései); milyen alapon tehetjük meg (szociolingvisztikai, nyelvtörténeti,esztétikai, kommunikációelméleti stb., és csak tudományos vagy naivalapon is?); és milyen mértékben, milyen erõvel tehetjük (nyelvpoliti-ka, nyelvtervezés)? Vannak további fontos kérdések is, így a határonkívüli magyar nyelvhasználattal (vö. „többközpontúság”) vagy az in-formatika korának problémáival foglakozók; meg az ún. nyelvtörvénytérintõk. Valamint: idegen nyelvû vagy magyar nyelvû legyen-e a jövõszakmai és tudományos nyelve; melyek legyenek az iskolai anyanyelv-oktatás irányai; és fontosak azok az elgondolások, amelyek az anya-nyelvi ismeretterjesztés, tudatos nyelvhasználatra törekvés hatásárólvagy hatástalanságáról, egészében a nyelvi kulturálódás és általánosmûvelõdés lehetõségeirõl szólnak – és még további témák is gyûjthe-tõk.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a címben a nyelvmûvelés terminusthasználtuk, de sok más szó is ismeretes hasonló vagy kissé eltérõ ér-telemben, azaz összefoglaló elnevezésnek szántuk. Így minden olyanvita a dolgozat témája lehet, amely a nyelv és a nyelvhasználat szándé-kos, tudatos befolyásolásával, befolyásolhatóságával összefügg. Ér-demes lehet magukkal a megnevezésekkel, tartalmukkal is foglalkozni(vö. nyelvstratégia, nyelvi tervezés, nyelvvédelem stb.)

A dolgozatok vizsgálódása a magyarra vonatkozzék, és a legutóbbiévekre, másfél évtizedre. Más nyelveknek meg a magyar nyelvbeli tör-téneti elõzményeknek a tanulságai érvként, analógiaként fontosak le-hetnek, de ezúttal csak így, ilyen formában lehetnek a dolgozat részei.(Érdemes utánajárni például annak, véleményt formáltak-e [nem tu-dós] elõdeink a nyelvhasználatról, pl. minõsítették-e, büntették-e egy-kor a nem megfelelõnek tartott beszédmódot, szitkozódásokat.) – Apályamunkához kiegészítésként lehet csatolni saját készítésû (a vizs-gált kérdéskörre irányuló) interjút is.

Gallasy MagdolnaSzakirodalmi ajánlásként csupán néhány mûre hívjuk fel a figyel-

met, azért, mert maga a gyûjtés is része a feladatnak. Az itt megadottkönyvek és gyûjteményes kötetek bõséges hivatkozásai és irodalom-jegyzékei nyomán a vitaanyag jórészt megismerhetõ.

Ajánló bibliográfia:

Balázs Géza: „A magyar nyelv elé mozdításáról...” Vitairat a nyelv-mûvelésért. Akadémiai Kiadó, 2005; Glatz Ferenc (szerk.): A magyarnyelv az informatika korában. Magyarország az ezredfordulón. A ma-gyar nyelv jelene és jövõje. Magyar Tudományos Akadémia, 1999;Kontra Miklós–Saly Noémi (szerk.): Nyelvmentés vagy nyelvárulás?Vita a határon túli magyar nyelvhasználatról. Osiris, 1998; Nyelvmûve-lõ kézikönyv; Nyelvmûvelõ kéziszótár; A magyar nyelv kézikönyve.

3. A megszólításformák változásai a magyar nyelvbenA megszólítás „nyelvi érintés”, azaz a figyelem felkeltésére való

megnevezõ szó vagy kifejezés. Domonkosi Ágnes a kommunikációspartnerre utaló nyelvi elemek összességeként határozza meg. Tehát amegszólítás a kommunikációs folyamat része, amely a kommunikálófeleknek a kölcsönös üzenetváltása során teljesedhet be. Két fontos

A részletes versenykiírás az Oktatási Közlönyben olvasható.A magyar nyelvi dolgozatok tartalmi és formai követelményeirõllásd Kerner Anna írását az Édes Anyanyelvünk 2003/4. számá-nak 10. oldalán! (A szerk.)

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 11

összetevõje van, az egyik a tartalom, vagyis az, amit jelöl, a másik a vi-szony, azaz a közlõ viszonya a közlés befogadójához. Ez a kommuni-kációs csatornák együttes hatása révén teljesedik ki.

A megszólítások módjai illeszkednek a társadalmi kapcsolatoksokféleségéhez, a nyelv (itt a kommunikációs partnerek) társadalmiszerepére utalnak. A mozgásban lévõ társadalomban rendre nyelvikapcsolattartási gondok is jelentkeznek.

Hogyan közelíthetjük meg ennek tükrében témánkat?1. Vizsgálhatjuk a megszólítás szerepét a kommunikációs folya-

matban.2. Ha a megszólítástípusokat grammatikai szempontból vesszük

sorra, áttekinthetjük a megszólításformákat aszerint, hogy az adott tar-talmat önálló fõnevek, névmások, esetleg melléknevek (vokatívusz),azaz a szabad forma; vagy az ige személyragja, birtokos személyjel,azaz a kötött forma fejezi-e ki.

3. Nagyon fontos szempont lehet a szociolingvisztika oldaláról valóközelítés. Azaz a megszólításformáknak az adott társadalmi kapcsola-tok, csoportok, a kommunikáló felek kora, neme stb. szerinti elemzé-se.

4. A nyelvhasználatot a nyelvmûvelés oldaláról is vizsgálhatjuk.5. A cím sugallja a téma történetiségében való megközelítését.Milyen kommunikációs módokat, szövegtípusokat választhatunk

vizsgálódásunk tárgyának?1. Választhatunk írásbeli szövegeket.a) Így például a levelek megszólításformáit, legyenek azok akár egy

adott korszak magán- vagy hivatalos levelei. Összehasonlíthatjuk egyadott kor levéltípusának megszólításformáit a mai levelekéivel, még aze-mailekéivel és az sms-ekéivel is.

b) Vizsgálódhatunk naplókban is. Mindkét esetben irodalmi és nemirodalmi szövegeket egyaránt elemezhetünk.

c) Ha irodalmi mûvekben szeretnénk elmélyülni, akkor választha-tunk ezenkívül regényt, novellát, de akár drámát is, egy korszak jellem-zõ mûfaját stb.

2. a) Ha szívesebben vizsgálódunk szóbeli szövegtípusokon, akkora történeti szövegtípusok közül választhatjuk akár a prédikációt, akár aszónoki beszédet mint történetiségében máig ható szövegfajtákat. Deérdekes lehet akár a parlamenti felszólalás mint megszólalástípus jel-lemzése is.

b) Ha gyûjtõmunkát is szívesen végzünk, akkor látókörünkbe von-hatjuk az egyes sajtómûfajokba tartozó, a médiában megjelenõ szö-vegtípusokat (pl. riportok, élõ rádiós, televíziós adások, betelefonálósmûsorok megszólításformáinak változásai egy adott idõintervallum-ban).

c) Vizsgálódhatunk saját köznyelvi gyûjtéseink alapján is. Példáulcsaládi, munkahelyi, iskolai stb. megszólításformák változásai egyadott korszakban.

Takács EditAjánló bibliográfia:

Angelusz Róbert – Tardos Róbert 1995: Megszólítások egy átala-kuló világban. Jel-Kép 3–4. 39–52.; Balázs Géza 1987. A kapcsolatfel-vétel nyelvi formái. Nyr. 402–412.; Kemény Gábor – Kardos Tamás(szerk.) 1994: A nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasznála-tában. MTA Nyelvtudományi Intézet; Balázs Géza – Grétsy László2001: Nyelvi illem nagyszüleink kiskorában. Válogatás a NKÖM pályá-zataiból; Kemény Gábor 2002: Tegezés és magázás Szindbád iskolájaszerint. Édes Anyanyelvünk 1:5.; Ladó János 1958: Köszönés ésmegszólítás napjainkban. Nyr. 422–430., 1959: 23–26.; NyomárkayIstván 1998: A nyelvhasználat udvariassági stratégiái. Nyr. 277–284.,1999: 145–149.; Pusztai Ferenc 1967: Tegezés és magázás a 18. szá-zad elsõ felében. MNy. 297–307.; Szili Katalin 2000: Az udvariasságelméletérõl és megjelenésmódjairól a magyar nyelvben. Hungarológia.261–281.; Domonkosi Ágnes 2002: A megszólításformák változásai amagyar nyelvben; Kiss Jenõ 1993: Köszönés- és megszólításformáka rábaközi Mihályiban. Nyr. 117: 208–228.; Deme László – GrétsyLászló – Wacha Imre 1999: Nyelvi illemtan. Szemimpex Kiadó; Ker-tész Manó 1932: Szállok az Úrnak. Az udvarias magyar beszéd törté-nete. Révai; Guszkova Antonyina 1981: A társadalmi kapcsolatterem-tés eszközei a magyar nyelvben. Nytud. Ért. 106. sz.; Fülei-SzántóEndre 1994: A verbális érintés. MTA Nyelvtudományi Intézet.

MAGYAR NYELV 2005/2006.Deme László

Negyvenedszer, ugyanitt*Kedves Versenyzõ Diákok, akik nélkül nem volnánk itt;

Tisztelt Felkészítõ Tanárok, akik nélkül õk nem volnának itt;Nagyra Becsült Vendéglátóink, akik nélkül nem itt volnánk,vagy talán ebben az összetételben sehol sem volnánk; tisztelet-tel és meleg szeretettel üdvözlöm valamennyiüket ennek a kü-lönleges ünnepi idõszaknak elsõ reggelén!

Többszörös jubileumot ülünk. Negyvenöt évvel ezelõtt,1960 áprilisában vállalta el hivatala nevében az akkori mûvelõ-désügyi miniszter Péchy Blanka színmûvész magánalapítványá-nak kezelését, melynek általános célja a hangzó magyar beszédápolásának szolgálata volt, s egyik fontos részfeladata a tanu-lóifjúság kiejtési versenyeinek fellendítése, országossá tétele.Negyven évvel ezelõtt, 1965-ben zajlott le az Akadémia Anya-nyelvi Bizottsága elnökének, a témát már a harmincas évek ótaújból és újból elõtérbe hozó Kodály Zoltánnak részvételével, azemlékezetes egri kiejtési konferencia, amely – párhuzamosan,de még nem összekapcsolódva vele – egyik céljául az itt-ott he-lyi szinten megrendezett kiejtési versenyek országos mozga-lommá szervezését tûzte ki. E kettõnek találkozása vezetettoda, hogy 1965-ben útjára indult a már országossá, sõt azótaössznemzetivé növekedett Kazinczy-verseny mozgalom, mely-nek most és itt épp a negyvenedik döntõjét nyithatjuk meg.

Mint annyi mindennek, e mozgalomnak is rögös volt az útja.Az elsõ évben iskolai versenyeknek helyben lezárt eredménye-ként mintegy kétszáz magnetofonkazetta érkezett be az Aka-démia Nyelvtudományi Intézetébe, s ezeket több elõkészítõ bi-zottság bírálta, válogatta, selejtezte. Az így megszûrt anyag, ta-lán egynegyednyi, azután döntõbe került, a csúcsbizottság elé.Ám az egymástól nagyon eltérõ felvételi körülmények és tech-nikai különbségek nehezen értékelhetõvé tették a gépek köz-vetítette, elszemélytelenedett anyagot; titkosítottnak éreztetvea megítélést. Mint késõbb írtam: az országosan nyilvánosnakszánt verseny a kezdetén halvaszületettnek látszott.

Ekkor jelentkezett az alapítványi bizottságnál a gyõri Ka-zinczy Gimnázium igazgatója, Kádár Géza, és magyartanárimunkaközösségének vezetõje, Z. Szabó László, azzal a javas-lattal, hogy iskolájuk – a város és a megye hathatós támogatá-sával – vállalná az (akkor hatvankét versenyzõre számító) or-szágos döntõ nyilvános megrendezését. Így lett Gyõr-Sopronmegye, Gyõr városa s benne a Kazinczy Ferenc Gimnázium aszép magyar beszéd ügyének gondozójává. S amíg az alapítvá-nyi kamatokból csak háromévenként futotta volna a döntõ dí-jaira, támogatóink ezt a terhet is magukra vállalták, nehogymegszakadozzon a mozgalom folyamatossága.

Sok minden változott ez alatt a negyven év alatt. De Gyõrfix pont maradt. Iskolai, városi, megyei vezetõk váltották egy-mást, de mindig megértõ és sokat segítõ újak kerültek a he-lyükbe; az akkori középnemzedéket új, majd még újabb váltot-ta fel; de az utódok minden poszton úgy vették át elõdeiktõl avállalt kötelezettséget, mint amit folytatni, sõt bõvíteni kell. Azeredetileg osztatlan középiskolás mezõnyt, az esélyegyenlõtlen-ség ellensúlyozására ketté kellett osztani, elõször középiskolás-ra és szakmunkásképzõsre, majd gimnazista és szakközépisko-lás csoportra. Ez a kettéosztás valójában megduplázást jelen-tett: mindkét mezõnyben megmaradt az eredeti, a hatvankét fõslétszám, s persze megkétszerezõdött a kísérõ tanárok és a bírá-lóbizottsági tagok létszáma is. Gyõr vállalta és állta.

Így lett hát Gyõr, s benne a Kazinczy Gimnázium, a verseny-mozgalom irányítóinak, vissza-visszatérõ felkészítõ tanárainakmásodik, a mozgalomnak pedig elsõ közös otthona; az egymástváltó diáknemzedékek itt megfordult tagjainak pedig mara-dandó élménye. S így szélesült az idõ során térben és témájá-ban a mozgalom. Hamarosan belépett a második otthon: Ka-zinczy városa, Sátoraljaújhely; új színnel, a nyelvhasználati ol-dallal gyarapítva az anyanyelvi nevelés és versenyzés palettá-ját. S lettek egy-két napos családi gyülekezõhelyek: Budapes-ten a Kossuth Zsuzsa Gimnázium, majd nyomába lépve azEötvös József Gimnázium; a Radnai Béla Szakközépiskola,majd a Baár-Madas Református Gimnázium; a Gundel Károly

* Elhangzott 2005. április 22-én, Gyõrben, a középfokú iskolásokKazinczy-versenyének negyvenedik országos döntõjén. (A szerk.)

12 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

Szakközépiskola és a Práter Ének-Zenetagozatos ÁltalánosIskola; vidéken egymást váltogatva, rétegtalálkozók, fél-országos döntõk, de akár nyári anyanyelvi táborok színhelye-ként újabb és újabb városok.

De a minta és a központ Gyõr maradt. S maga a „Szép ma-gyar beszéd” mozgalom lassan a „szép magyar lélek”, a tisztesemberi szó és magatartás mozgalmává szélesült. – Nagy szük-ség van rá! Napjainkban az iskolafolyosóknak, játszótereknek,diszkóknak, igénytelen szórakozóhelyeknek goromba, sérte-getõ, egymás lebecsülését tükrözõ-hordozó-terjesztõ stílusa azalsóbb szintekrõl ugrásszerûen átterjedõben van a legmaga-sabb közéleti régiókba. Félõ, hogy a kettõ között egyelõre mégmeglevõ hézag, a mindennapi élet hangneme, úgy töltõdik ki,hogy azzal ember és ember egymást becsülésének hagyományais kipusztul. De nem hagyhatjuk az új nemzedékeket abban ahitben felnõni, hogy ez a szabadság és az egyenlõség, s azértvan így, mert így van jól.

Önmagunkat hagynánk cserben a belenyugvással, de azokatis, akiktõl annyi segítséget kaptunk. Felsorolásuk kidagadnaidõmbõl, csak összefoglalóan mondhatom el: nem volt olyanmegyei vagy városi tanácselnök, elnökhelyettes, mûvelõdésiosztályvezetõ, majd polgármester, alpolgármester, kultúr-tanácsos, aki – akárha új volt a posztján – ne úgy fogadott volnabennünket évrõl évre, mint hazatérõket.

Aminthogy a Kazinczy Gimnáziumban sem volt olyan kol-léga, aki – bármilyen szakos is – ne érezte és ne éreztette volnamagáénak a Kazinczy-versenyek dolgát. A fiatalok úgy nõttekfel az idõsebbek mellett, velük együttmûködve, hogy az elke-rülhetetlen nemzedékváltáskor kész utódokként folytathattákaz elõdök munkáját. Kádár Gézáét Hérics Lajosné, az övét Né-meth Tibor a szervezés, Szívósné Vásárhelyi Zsuzsa az utódne-velõ nyári táborvezetés feladatkörében; Z. Szabó LászlóétGrábics Júlia a szakkörvezetésben. Mindegyikük a tõle telhetõlegjobbat adta, ezt a legtermészetesebbnek tekintve.

Egyvalakit mégis ki kell – ki kellett – emelnem közülük.Mint jellemeztem: „mozgalmak mozgékony mozgatóját”: Z.Szabó Lászlót. De nem itt és most, hanem annak a gyûjtemény-nek bevezetõ írásában, amely – az általa indított és szerkesztett„kis szürke könyvecskék” sorozatában – most kerülhet a jelen-levõk kezébe, hogy tõle származó és róla szóló írásokat egybe-gyûjtve õrizze emlékét. Most röviden csak annyit – ott sikerültnémileg részleteznem –: ott volt minden kanyarnál, minden ki-lométerkõnél, éppen akkor, amikor lendíteni kellett; azutánment tovább, keresve újabb megoldandó nehézségeket. Kezenyoma akkor is rajta lesz még az eredményeken, amikor talánsenki nem emlékszik rá, hogy arra járt. Hasznos és szép példátadott mindnyájunknak. Ne csak õrizzük: kövessük is.

Kezdjük hát a nemes versengést, Kazinczy szellemében, a„fentebb stíl” igényével; ami nálunk nem válhat alantas tor-zsalkodássá. Csengjen fülünkben Péchy Blanka utolsó kérése:„Folytassátok!”

SZÉP MAGYAR BESZÉD VERSENY, GYÕR

Szathmári István

„Légy tudatában értékeidnek!”Részlet a záróbeszédbõl

Induljunk ki gróf Széchényi Ferencnek, Széchenyi Istvánédesapjának, a Magyar Nemzeti Múzeum és benne az Orszá-gos Széchényi Könyvtár megalapítójának egy fontos mondásá-ból: „Légy tudatában értékeidnek!”

Én ezúttal anyanyelvünkre, a magyar nyelv értékeire gon-dolnék, és a továbbiakban azt szeretném igazolni röviden,hogy milyen értéket képviselt ezer éven át, és fõként hogy nap-jaink nyelve mennyire élõ, teremtõ, idegen szóval: mennyirekreatív jellegû, azaz mennyire képes a mindenkori szükséglet-nek megfelelõen megújulni, gyarapodni.

A múltból csupán a következõkre utalok. Nyelvünk fejlett-ségét jól mutatja a XII. század végi Halotti beszéd és a száz év-

vel késõbbi Ómagyar Mária-siralom igen magas esztétikaiszínvonala. Hasonlóról tanúskodnak a középkori népi imádsá-gok. Erdélyi Zsuzsanna, e mûfaj kiváló kutatója nemrég azt ál-lapította meg, hogy a magyar középkori népi imádságok – a ro-mánokkal és az oroszokkal együtt – sokkal szebbek, mint nyu-gati rokonaik. Aztán a XVI. század utolsó harmadában BalassiBálint a kortárs Shakespeare szonettjeivel és a francia Pierrede Ronsard verseivel azonos szintû költeményeket alkotott.Világirodalmi színvonalat képviselt a továbbiakban Arany, Pe-tõfi, Jókai, és ki gondolná, hogy Vörösmarty Szózata ott voltRuneberg – egyébként eredetileg svéd nyelvû – finn himnuszá-nak az ihletõi között. Még tovább menve a mi sikeres nyelvújí-tásunk mintául szolgált a múlt század húszas éveiben a KemálAtatürk köztársasági elnök sugallta török nyelvújításnak. Az-tán Közép-Kelet-Európában Ady Endre úgyszólván egyedülképviselte magas szinten a szimbolizmust.

Csoda-e hát, ha az európai hírû nyelvtudós, Bárczi Gézailyen sajátságait emelte ki nyelvünknek: „Színes, változatoshangzás, rendkívüli metrikai rugalmasság; tömörség, szoroslogikai kapcsolás, finom árnyaltság, képszerûség; pontos foga-lomalkotásra való képesség; hajlékony mondatszerkezet.” (Amagyar nyelv életrajza. Gondolat K. Bp., 1963. 387.) De mind-ezt a külföldiek is elismerték. A számtalan nyelvet beszélõGiuseppe Mezzofanti, a vatikáni könyvtár õre így nyilatkozottpéldául a XIX. század harmincas éveiben: „A magyarok nemtudják, micsoda kincs rejtõzik nyelvükben.” És az indoka: „Azolasz és a görög után minden más nyelv elõtt leginkább dalla-mos és a verselés szempontjából legjobban fejlõdésre érdemesnyelv.” Az angol mûfordító, John Bowring, aki Magyarorszá-gon is járt, és 1837 júliusában találkozott Toldy Ferenccel ésVörösmartyval, hasonló véleményen volt: „[A magyar] olyannyelv, amelyik önmagában következetesen és szilárdan fejlõ-dött, és melyben mély logika rejlik, párosulva az erõ és hangzásalkalmazkodóképességével és rugalmasságával.”

Az a kérdés most már, hogy ma, ebben a felgyorsult,internetes világban, amikor a technika nap mint nap belátha-tatlan módon fejlõdik, megõrizte-e nyelvünk korábbi tulajdon-ságait, lépést tud-e tartani egyáltalán a kívánalmakkal, élõ, al-kotó, kreatív orgánum-e igazán.

De mit is jelent közelebbrõl a nyelv élõ, alkotó, kreatív vol-ta? Röviden azt, hogy állandóan és – mondhatnánk – könnye-dén, szinte szellemesen hoz létre új elemeket: szavakat, kifeje-zéseket, nyelvtani eszközöket, szerkesztésmódokat, stilisztikaimegoldásokat.

Hogy a mi nyelvünk ma is ilyen, azt éppen XX. századi nagyköltõink is igazolják. József Attila például ezt írta: „Nyelvünkízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom mûszer lett,zajtalan sebességû gép, mellyel a mérnöki elme könnyedénalakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékein is lágyankiemeli mélyeibõl költõink ihlete. Nyelvünkkel megmintáz-hatjuk a kõvágó motorok pezsgõ zaját s az udvar sarkában gub-basztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenõ rebbenését.Egyszóval nyelvünk õsi és modern, erdei, mezei, városi, ázsiaiés európai.”

Hasonlóképpen vélekedett Illyés Gyula. „Nyelvünk válto-zatlan erejét mutatja – írta egy cikkében –, hogy képeit a mo-dern életbõl – az iparéból – éppoly könnyedén veszi, akár haj-dan, amikor fõleg a természet nyújtotta az anyagot.” És ké-sõbb ilyen példákat hoz: rákapcsol, begerjed, falaz, csõbe húz.Másutt pedig ezt jegyzi meg: „A magyar, egyebek közt, azértélvezetes nyelv, mert még nem kövesedett meg, még alakít-ható. Alig kisebb erõfeszítéssel, mint a nyelvújítás korában.”

Most pedig lássunk néhány kiragadott példát az eddig mon-dottak igazolására. A hangzást illetõen egyik legnagyobb hu-szadik századi költõnkre, Weöres Sándorra hivatkozom. Eztírta 1939-ben: „Mintha a ritmus összes ördögeit a magyarnyelvbe csukta volna az Isten”, majd megjegyezte: „Körülbelülhúszféle verslábat próbálgatok a magyar versbe.” (MagyarOrpheus 155.)

Az alkotó, kreatív jelleg legjobban tükrözõdik a szó-kincsben. Az utóbbi tíz esztendõben több mint tízezer újÔ

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 13

szó született – állapítja meg Minya Károly „A mai magyarnyelvújítás” c. munkájában (Tinta K., Bp. 2003.). Új tár-

gyat jelöl pl. az autóriasztó, az árukatalógus, az üzenetrögzítõ; újintézményt nevez meg az alkotmánybíróság, a menekülttábor, aterméktanács; új eljárásra vonatkozik a hatáselemzés, a pilótajá-ték, a zsebszerzõdés; új foglalkozást jelent a természetgyógyász,az informatikus és új sportágat a fallabda, a síbalett. És hogytréfás megjelölésekre is utaljak: a vérmérséklet mintájára létre-jött a bérmérséklet, a történelmi jóvátétel analógiájára a történel-mi lóvátétel, az ad hoc bizottság helyébe a hipp-hopp bizottság.Számos angol szó immár jövevényszóvá lett, vagy jelentõs lé-pést tett afelé: bébiszitter, flopi, lízing, lobbi, szolárium és azegyetlen olasz jövevény: a kapucsínó. Nem csodálkozhatunkhát, hogy nyelvünkben általában a rokon értelmû szavakhosszú sorából válogathatunk éppen a pontos kifejezés érde-kében.

A teremtõ, kreatív jelleg megmutatkozik a nyelvtani eszkö-zök területén is, gyakran a gazdaságossággal párosulva. A fiú –fia alakpár mellett létrejött a fiú – fiúja változat. A fiúja mint újalakváltozat új jelentést is kapott: ’valamely leánynak a kedve-se’. Ugyanígy született a nõ – neje mellé a nõ – nõje változat, azutóbbi szintén új jelentéssel: ’valakinek a szeretõje’. Sõt el-vonódott a nej is, a feleség tréfás megjelölõjeként.

Egy másik, elvben hasonló példa. Ismeretes, hogy bizonyosnévszók a többes számban -ok vagy -ak végzõdést is felvehet-nek. Tehát van gyorsok és gyorsak alakváltozat. Aztán van üdí-tõk és üdítõek variáns. A két változatot nyelvünk szófaji meg-különböztetésre használja fel: a gyorsok fõnév, tehát a jelenté-se: ’gyorsvonatok’, a gyorsak meg melléknév. Úgyszintén azüdítõk ’üdítõitalok’, azaz fõnévi jelentésû, az üdítõek pedigmelléknév, tehát azt jelenti, hogy frissek.

Aztán névutók, igekötõk állandóan, napjainkban is kelet-keznek, valójában a gondolkodás finomodása következtében.Például valaminek az alapján, folyamán, útján mind huszadik

századi keletkezésûek. Már igekötõ a haza- (pl. hazamegy), el-indult felé a jóvá- (pl. jóváhagy), a végig- (pl. végiggondol) és azút elején van a közzé- (pl. közzétesz).

A továbbiakban szeretném hangsúlyozni, hogy a szleng –amellyel elsõsorban az ifjúság él, de amely benyomult a városi-ak társalgási nyelvébe, sõt bizonyos polgárjogot nyert a televí-zióban, a rádióban, a filmnyelvben, a színdarabokban is – egy-általán nem kis mértékben képviseli a teremtõ, kreatív jelleget,a szellemességet. Felhasználja például az argóelemeket (pl.meló, csaj, csajozik), merít a csoport- és szaknyelvekbõl (pl. asportból: szerelés ’öltözék’, a katonanyelvbõl: terepjáró ’cipõ,bakancs’, a színházi életbõl: visszatapsolták ’megbukott’), ked-veli aztán a játszi és kicsinyítõ képzõs formákat (pl. dizsi’diszkó’, szeszkó ’alkohol’, gyengusz ’gyengélkedõ’), a képszerûkifejezéseket (pl. karosszéria ’a nõk alakja’; a katonai szleng-bõl: bivalytej ’feketekávé’, inkubátorszökevény ’kis termetû’,ezreddiszkó ’ezredsorakozó’, vonatozás ’kúszás az ágy alatt’,bocipullman ’marhavagon’).

A szlenget és – mondhatnánk – az internetes nyelvet a szel-lemesség, a közvetlenség, a rendkívül gyors változás, a mindenújra való reagálás jellemzi. Amíg tehát a nyelvi kifejezésbeli le-hetõségeket gazdagítja, a szleng és az internetes nyelv is fontosképviselõje lehet egy-egy nyelv, benne a mi nyelvünk teremtõ,kreatív jellegének. Ezúttal csak mintegy zárójelben utalok rá,hogy természetesen nem feledkezhetünk meg a szleng és azinternetes nyelv lehetséges – és tegyük hozzá: nem ritka –negatívumairól: jellemzõ lehet rájuk ugyanis a durvaság éstrágárság, egyes szavak és kifejezések agyonhasználása és azidevágó szavaknak nem a helyzethez illõ alkalmazása. Ez utób-biakat mindenképpen kerülni kell.

Összefoglalásként még egyszer megállapíthatjuk, hogynyelvünk nagyon is élõ, alkotó, a szerepét, funkcióját magasszinten ellátó orgánum. Ez adjon hát erõt nemzeti létünk meg-tartásához, megerõsítéséhez!

Nagy J. Béla helyesírási versenyAz egri Eszterházy Károly Fõiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke im-

már 17. alkalommal látta vendégül április 29–30-án a tudományegyete-mek és a tanárképzõ, valamint a tanítóképzõ fõiskolák legjobb helyesíróita pedagógusjelöltek Nagy J. Béla helyesírási versenyén. 21 pedagógus-képzõ intézmény (köztük a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegye-tem) küldte el egy-egy képviselõjét az országos döntõbe.

A zsûri elnöki teendõit Balázs Géza, az MTA Magyar Nyelvi Bizottsá-gának titkára, tanszékvezetõ egyetemi tanár látta el. A feladatokat KardosTamás, az MTA Nyelvtudományi Intézete nyelvmûvelõ osztályának tudo-mányos kutatója állította össze.

A megnyitó után Zimányi Árpád tanszékvezetõ fõiskolai tanár a né-hány éve létrehozott Eszterházy-emlékplakettet adta át. Az idei kitünte-tett Hangay Zoltán fõiskolai tanár (ELTE TÓFK), aki 1987 óta állandó tag-ja a zsûrinek, többször elõadást tartott, és szerzõként is szerepel a ver-senyhez kapcsolódó helyesírási tanulmány- és gyakorlatgyûjtemények-ben.

A továbbiakban az elõadók – Hangay Zoltán, Laczkó Krisztina,Mártonfi Attila és Bozsik Gabriella – különbözõ idõszerû szakmai kérdé-sekrõl szóltak. A legfõbb téma azonban az Osiris Kiadó Helyesírás címûkönyvének bemutatása volt (ennek szerkesztõi: Laczkó Krisztina ésMártonfi Attila).

Szombaton, a verseny napján a zsûri döntése szerint a következõhallgatók bizonyultak a mezõny legjobbjainak: I. díjas: Kozma Judit(ELTE BTK), II. díjas: Biró János (Eszterházy K. Fõiskola), III. díjas: Hu-szár Ágnes (Veszprémi Egyetem).

Az A feladatlap elsõ gyakorlatában különféle szófajú szavakat kellettkiegészíteni a hiányzó magán- vagy mássalhangzóval. A legnagyobb bi-zonytalanság a briliáns, restelkedik, fenséges, kurrens, ekképpen és azízület esetében mutatkozott. A harmadik gyakorlatban a j vagy ly leírásaáltalában nem tûnt nehéznek a többség számára, de például a mulya, kó-ceráj, karvaly, csevej szavak itt-ott hibásak voltak. Az ötödik gyakorlatbana hiányzó kötõjeleket csak azok tudták kitenni a megfelelõ helyre, akik fel-ismerték a szóösszetételeket. A Sosztakovics-kompozíció, Greenpeace-aktivista, Szent Ferenc-templom, Malév-járat, EU-tagállam jelöletlen alá-rendelõ összetétel, és ezt a grammatikai viszonyt a kötõjellel kell érzékel-tetnünk. A minõségjelzõs Sony kamera, Ciklámen expressz, minorita ren-di, Petõfi híd elemei különírva kifogástalanok. Sajnálatos módon jó néhá-

nyan összekeverték a különírandó figura etymologicákat (sírva sírt, hétrõlhétre) a szóösszetételekkel (nõttön-nõ, telis-tele). Indokolatlanul nehéz-nek bizonyult az Irak-ellenes koalíció, ugyanis sokan nem tették ki a kötõ-jelet. Ennek vélhetõen az volt az oka, hogy az ellenes szótani minõsítésehibás volt. Az értelmezõ szótár szerint ez a melléknév utótagként szó-összetételekben fordul elõ. Bizonyára könnyebb lett volna felismerni köz-névi elõtagokkal: államellenes, rákellenes stb. Ha az elõtag tulajdonnév,a közvetlen egybeírás helyett annak egyik válfaját, a kötõjelezést kell vá-lasztanunk: AIDS-ellenes, NATO-ellenes, Habsburg-ellenes stb. A hato-dik gyakorlat tippjei közül többen nehezen találtak rá a Le Havre-i,chagallos, Szent István-bazilika, kelet-közép-európai, bankjegykiadóautomata, helyi járat és a hatvanesztendei szabályos írásmódokra.

A B feladatlap hibajavítással kezdõdött. Több dolgozatban nem a he-lyes portörlõ rongy, pontyhalászlé, Seat-szerviz, kétszáz öles telek,törzsvásárlókártya, nyugdíjaskedvezmények, hegedû-zongora szonáta,mozgássérült-parkoló szerepelt. Különösen ébernek kellett lenni ahhoz,hogy valaki észrevegye a kétféle tagolást a következõ esetekben: zuhanóbombázó – zuhanóbombázó, székely kapufaragó – székelykapu-faragó,kézi munka – kézimunka.

A mozgószabály szerint kellett megalkotni szóösszetételeket meg-adott elemekbõl: orosznyelvtanfolyam-szervezés, növényvédõszer-ma-radék, klónozottkukorica-termelõ, szúró-vágó fegyver, elsõkerék-meg-hajtás, mûszakirajzoló-képzés.

A tollbamondás a tavaly decemberi szörnyû természeti csapással, acunamival foglalkozott. Meglepõ módon nem mindenki számára volt egy-értelmû, hogy ezt az idegen szót kiejtés szerint kell írnunk.

A versenyzõknek fel kellett ismerniük, hogy összetétel a nagymérték-ben, cunami-elõrejelzõ, cunamijelenség, katasztrófa-híradások, nemrit-kán, tengerfenék-domborzat, cunamimentes. Földrajzi ismeretek kellet-tek a Srí Lanka, Thaiföld, Óvilág, Lisszabon, Krakatau szigete, Bala-ton-felvidék, Badacsony hegy, Ádeni-öböl, Horn-fok helyes leírásához.

A tanárjelölteknek ez a lassan két évtizede ismétlõdõ szakmai rendez-vénye és a tanulmányokat, feladatokat tartalmazó kötetek segíteni sze-retnék az elkövetkezendõ években is a fiatalok korszerû helyesírási isme-reteinek gyarapítását és íráskultúrájuk fejlesztését. Az eredményes,hasznos versengésnek a jövõ év tavaszán lesz a folytatása.

Bozsik Gabriella

Ô

14 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

K Ö N Y V E K R Õ LSzathmári István: Stilisztikai lexikon

A stilisztikáról sokszor és sokan elmondták, hogy meglehetõsen ré-gi és egyben meglehetõsen új tudományág is. A stílus jelenségévelugyanis már az antikvitástól kezdõdõen behatóan foglalkoztak, még-pedig a retorika, illetve a poétika keretében. A stilisztikáról mint önállódiszciplínáról azonban csak a 19. századtól beszélhetünk, sõt ha szi-gorúbbak vagyunk, 20. századi történetét is értelmezhetjük folyama-tos helykeresésként, önmeghatározások sorozataként. Ennélfogva astilisztikában való tájékozódáshoz különösen nagy segítséget nyújthategy olyan lexikon, amely tartalmazza a tudományág alapvetõ fogalma-inak a magyarázatát, és azokat példákkal szemlélteti.

Szathmári István Stilisztikai lexikona átdolgozott és bõvített máso-dik kiadása annak A stilisztikai fogalmak lexikonának, amely A magyarstilisztika útja címû munka részeként jelent meg 1961-ben.

A lexikon több mint negyven év utáni újbóli megjelentetését – azilyen típusú kézikönyvek iránt megmutatkozó fokozott igény mellett –az teszi indokolttá, hogy az az úgynevezett funkcionális stilisztika,amely az elsõ kiadás elméleti és módszertani keretét adta, ma is a sti-lisztika egyik meghatározó irányzata, nem utolsósorban a szerzõ ki-emelkedõ tudományos és tudományszervezõi tevékenységének kö-szönhetõen. Mindezek fényében nem meglepõ tehát, hogy a lexikonmostani kiadása nem tartalmaz lényegi eltérést a korábbi kiadáshozképest. A szerzõ nem változtatott az eredeti koncepción, csak néhánycímszót hagyott ki, illetve vett fel, egynéhánynak pedig a szövegén mó-dosított, finomított egy keveset. Szembetûnõ azonban, hogy az elsõ ki-adáshoz képest a szerzõ jelentõsen megnövelte az illusztráló példákszámát.

A lexikon is megerõsíthet bennünket abban a meggyõzõdésünk-ben, hogy a stilisztikai fogalmak nem alkotnak szigorúan zárt rend-szert. Ennek legfõbb oka a stilisztika tudományközi jellegével magya-rázható, amely korábban inkább hátránynak, mai nézõpontból inkábbelõnynek értelmezhetõ, de mindenképpen a lexikon zártsága ellen dol-gozik. A lexikon természetesen tartalmazza a kimondottan stilisztikai-nak számító alapfogalmakat: olyan fogalmak funkcionális stilisztikaiértelmezését olvashatjuk, mint stílus, stílusárnyalat, stíluselemzés,stílusréteg. (Érdekes módon a funkcionális stilisztika egyik alapfogal-

ma, a stílusérték nem kap külön szócikket, de a stílusról szólva lényeg-re törõ kifejtést kapunk róla.) Emellett nincs semmi meglepõ abban,hogy számos retorikai eredetû fogalom stilisztikai érdekeltségû meg-határozása is szerepel a lexikonban. A retorikai hagyomány ugyanismár számos olyan – elsõsorban az alakzatok és a szóképek tágabb ka-tegóriáján belül tárgyalt – stíluseszközt, illetve stílusjellemzõt (pl. pon-gyolaság, élénkség, szabatosság) nevezett meg, amelyeket a modernstilisztika sem hagyott, illetve hagyhatott figyelmen kívül. Találunk to-vábbá a lexikonban esztétikai eredetû kategóriákat is (pl. nyelvesztéti-ka, szépség, tartalom és forma, gúny), amelyet szintén a stílusvizsgá-lat hagyományainak erõteljes figyelembevétele indokol. A stilisztikairodalomtudományi kötõdését teszi egyértelmûvé a különbözõ korstí-lusok, stílusirányzatok rendszeres, következetes bemutatása. A stílus-történeti korszakolás ugyanis – legalábbis ami a szépirodalmi forma-nyelv történeti változásait, változatait illeti – szorosan összekapcsoló-dik az irodalomtörténeti korszakolás kérdésével. A lexikonban szere-pelnek a nyelvtani alapfogalmak is (pl. alany, állítmány, ige, névszó). Efogalmakat a lexikon természetesen abból a szempontból értelmezi,hogy milyen stilisztikai szerepet játszanak, pontosabban: milyen funk-ciót töltenek be a szöveg stiláris karakterének kialakításában. Ugyanezmondható el azokról a jelentéstani fogalmakról is, amelyek ugyancsakhelyet kaptak a lexikonban (pl. szójelentés, poliszémia, szinonímia). Aszócikkek között megtalálhatók továbbá azok is, amelyek szocio-lingvisztikai vonatkozásokkal rendelkezõ fogalmakat (pl. csoportnyelv,diáknyelv, nemzeti nyelv, rétegnyelv) tárgyalnak. A lexikon e fogalmakstilisztikai értelmezését az irodalmi nyelv (sztenderd) hagyományosmegközelítésébõl kiindulva adja meg, bár a szerzõ – az elõszó tanúsá-ga szerint – elfogadja más megközelítések jogosságát, adekvátságátis.

Szathmári István Stilisztikai lexikona tehát – amellett, hogy nagyonhasznos olvasmány a nyelvi stílus rejtelmei iránt érdeklõdõk számára– több szempontból is nyitott mû, de errõl a nyájas olvasó legfõképpenúgy bizonyosodhat meg, ha belelapoz a szép kiállítású kötetbe. (TintaKönyvkiadó, Budapest 2004, 250 oldal.)

Tátrai Szilárd

Az alakzatok világaAz ELTE több mint negyedszázada mûködõ, az ország csaknem

minden egyetemének és fõiskolájának bölcsész kutatóit összefogó ku-tatócsoportja ismét hírt adott magáról. Az alakzatok világa sorozatot,amelynek a közelmúltban megjelent 11–15. füzetét az alábbiakban is-mertetni fogom, Szathmári István szerkeszti, lektora Péter Mihály,mindketten a hazai stíluskutatás mértékadó egyéniségei. A stíluskuta-tó csoport füzetei méltán tarthatnak számot a nyelvészettel, irodalom-mal, retorikával, szerkesztéssel stb. hivatásszerûen foglalkozó olvasókérdeklõdésére is.

A Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában most megjelent füzetekközül a 11. számú, az egri V. Raisz Rózsa tanulmánya a közbevetés ésa közbeékelés grammatikai és stilisztikai sajátosságait vizsgálja Mik-száth prózájában. A szerzõ a közbevetést a Mikszáth-próza gyakori ésszembeötlõ alakzattípusaként, az egész szöveget átfogó jellemzõje-ként tárgyalja.

A szegedi Juhász Gyula Fõiskola tanára, Nagy L. János merõbenmás megközelítési alapot választott az alakzatkutatáshoz (12. füzet).A tanulmány címében jelzett chiazmus fogalmának definiálásáhozWeöres Sándor költészetének vizsgálatából indult ki. Míg az ókori reto-rikák a kommutáció (felcserélés) keretében tárgyalták a chiazmust, azújabb szakirodalomban „a keresztezõdés mozgásélménye”-ként értel-mezik (Fónagy Iván).

A sorozat 13. füzete Jenei Teréznek, a Nyíregyházi Fõiskola tanárá-nak munkája. Elemzésének középpontjában Babits Mihály A gólyakali-fa címû regénye áll. Amikor a szerzõ az alakzatosságot vizsgálja a ba-bitsi prózában, elõször magát az alakzatot próbálja az antik, majd amodern retorikai szakirodalom alapján meghatározni. Erre a tisztázás-

ra szükség is van. Az alakzat, legáltalánosabban fogalmazva, valamelyhatás érdekében történõ átalakító eljárás következménye. Jenei Terézelemzése az alakzattípusok jelenlétét a szöveg makro- és mikro-szintjén egyaránt kimutatja, s ezzel igazolja, hogy a magyar szépprózanyelve a 20. század fordulóján jelentõs megújuláson, változáson mentkeresztül.

Cs. Jónás Erzsébet – szintén a Nyíregyházi Fõiskola tanára – aCsehov-drámák különféle fordításait választotta elemzése tárgyául(14. füzet). A mûfordítás összetett feladat – állapítja meg a szerzõ.Minden fordításban érvényesülnie kell a hármas normativitás elvének(a szakmai, az elvárási és a fordító egyéni normarendszerének össz-hangja). A nyelvi rendszerek átváltási mûveleteinek sorozata és a kü-lönbözõ kultúrák közötti kommunikáció társul ebben a tevékenység-ben az egyéni leleménnyel, tehetséggel.

B. Porkoláb Judit és Boda I. Károly közös munkája a 15. füzet. Akülönleges összetételû szerzõpáros (anya és fia) a Biblia, közelebbrõlaz Újszövetség néhány részletét elemzi. A két szerzõ az emberi kultú-rák írott forrásvidékére kalauzolja olvasóit annak érdekében, hogy afennmaradt szövegek összevetésével feltárja és megláttassa „a nyelvelévülhetetlen gazdagságát”, Nagy László szavával: „emberarcát”.

Az alakzatok világa sorozat 11–15. füzete a modern stilisztikai, re-torikai, szemiotikai, irodalomelméleti kutatásnak egyaránt nélkülözhe-tetlen segédanyaga (miképpen az elõzõ tíz füzet is az volt). Egyben sa-játos lenyomata egy sokrétû és sokszínû alkotói csoportnak, amelyminden idõben képes volt (és lesz is!) a megújulásra.

Kincses Kovács Éva

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 15

K Ö N Y V E K R Õ LFodor István két régi-új könyve

Mire jó a nyelvtudomány? – A világ nyelvei és nyelvcsaládjai

Fodor István Budapesten született. Pályakezdését a háború (mun-kaszolgálat és hadifogság) késleltette. Egyetemi tanulmányai (Páz-mány Péter Tudományegyetem, 1945–1949) közben és még utána isévekig a nyelvészettõl távol esõ munkahelyeken dolgozott, ahol legfel-jebb már ekkor is jelentékeny idegennyelv-tudását kamatoztathatta.Csak 1953-tól szentelhette ideje java részét a kutatásnak, s a háromaspiránsi év után 1956-ban megszerezte a nyelv-tudomány kandidátusa fo-kozatot. Ugyanebben azévben az MTA Nyelvtudo-mányi Intézetének tudo-mányos munkatársa lett,s itt dolgozott egészen1969-ig. Ekkor a NémetSzövetségi Köztársaság-ba települt, és a KölniEgyetem afrikanisztikai in-tézetének munkatársakénttöbb német és angol nyel-vû monográfiát publikáltaz afrikai nyelvekrõl. Arendszerváltozás óta egy-re több idõt tölt Magyaror-szágon, és éppoly aktívrésztvevõje a hazai tudo-mányos életnek, mint anemzetközinek. A nyelvtu-domány doktora címet1994-ben nyerte el.

A fenti, szokványosnak a legkevésbé sem nevezhetõ tudományoséletútnak köszönhetõen Fodor István mindvégig megõrizte nyitottságáta legkülönfélébb nyelvészeti problémák és megközelítésmódok iránt.Az a két magyar nyelvû könyve, amelyet az alábbiakban röviden ismer-tetünk, a magas színvonalú ismeretterjesztés eleganciáját egyesíti azegyetemi tankönyv alaposságával és rendszerességével.

A Mire jó a nyelvtudomány? elsõ ízben 1968-ban, alig egy évvel aszerzõnek nyugatra távozása elõtt jelent meg a Gondolat Kiadónál. A –talán a kiadó által is sugallt – blikkfangos cím elsõ pillantásra szelle-mes esszét vagy vitairatot ígér. Valójában a kötet sokrétû tájékoztatástnyújt a nyelvtudomány belsõ problematikájáról (történeti nyelvkutatás,leíró nyelvészet, névtudomány), majd tömören áttekinti a nyelvészet-nek a többi tudományhoz való viszonyát, egymásra hatását és a határ-területeiken kibontakozó újabb tudományágakat.

E hézagpótló munkát a Balassi Kiadó jelentette meg újból 2001-ben. A két kiadás között eltelt emberöltõnyi idõköz az eredeti szöveg-nek alapos átdolgozását és kibõvítését követelte meg. Nincs helyünkarra, hogy mindazt felsoroljuk, ami új vagy más az elsõ kiadáshoz ké-pest, de úgy látjuk, hogy ez a könyv ugyanolyan érdekesen és hitele-sen tükrözi az ezredforduló nyelvtudományának állapotát, interdiszcip-lináris kapcsolatait, mint ahogy azt az eredeti munka a hatvanas évekvonatkozásában tette. A szerzõ az új kiadás elõszavában azt is leszö-gezi, hogy könyvét nemcsak a kutatóknak és az egyetemi hallgatóknakszánja, hanem az érdeklõdõ nagyközönségnek is. „Éppen ezért igye-keztem olyan népszerûen, érthetõen fogalmazni, amennyire csak le-

hetséges volt. Fõként magyar, magyaros szakkifejezéseket használ-tam, kerülvén a nyelvészek új nemzedékében meghonosodó szokást,hogy jórészt idegen terminológiával élnek.” Ez utóbbi megjegyzés isazt igazolja, hogy Fodor Istvántól nem idegen a nyelvmûvelõ szemlélet,de a szûkkeblû purizmustól is megóvja nemzetközi kitekintése, látó-köre.

A másik munka, amely évtizedekkel eredeti megjelenése után mostújjászületve, vonzó köntösben került a könyvesboltokba és remélhetõ-leg minél több mai olvasó könyvespolcára: A világ nyelvei és nyelvcsa-ládjai. Ez eredetileg Antal Lászó, Csongor Barnabás és Fodor Istvántársszerzõs mûveként jelent meg 1970-ben a Gondolat Kiadónál. Azújabb kiadás szerkesztését és kiegészítését Fodor István egyedül vál-lalta és végezte el. Valójában egy teljesen megújult könyvet vehetünkkezünkbe, amely színes térképmellékletekkel és mutatóval is segíti azolvasó téjékozódását. A szerzõ és a Tinta Könyvkiadó igényességét misem mutatja jobban, mint hogy a 2003-ban megjelent elsõ kiadást már

egy évvel késõbb második,átdolgozott kiadás követte.

Fodor Istvánnak ez a má-sodik régi-új könyve felépí-tésében enciklopédikus jel-legû, vagyis anyagát téma-körök (nyelvcsaládok ésnyelvcsoportok) szerint mu-tatja be. A kötetet a szerzõa széles nagyközönségnekszánja, ezért igyekezett úgyfogalmazni, hogy az adato-kat és nyelvleírásokat azátlagos mûveltségû olvasóis megértse. A könnyebbhasználhatóság érdekébena kiadvány több mellékletetis tartalmaz: a nyelvek betû-rendes listáját, a Föld orszá-gainak jegyzékét a hivatalosnyelvek és az ott beszéltegyéb nyelvek feltüntetésé-vel, a különféle írásrendsze-rek táblázatait, végül a már

említett színes térképeket. Az egyes nyelvek cikkei tartalmazzák anyelv földrajzi helyére és beszélõinek számára vonatkozó legfrissebbadatokat. A világ nyelvei nyelvcsaládokba rendezve következnek egy-más után (uráli nyelvcsalád, altaji nyelvek, indoeurópai nyelvcsalád,sémi-hámi nyelvcsalád stb.) Természetesen igen részletes, de nemaránytalanul hosszú fejezet foglalkozik a szerzõ szívéhez bizonyáralegközelebb álló fekete-afrikai nyelvekkel is. Külön is felhívjuk a figyel-met az egyes nyelvcsaládok ismertetését megelõzõ, „A nyelvek rokon-sága” címû bevezetõ fejtegetésre, amely napjainkban, a délibábosnyelvrokonítás divatjának feléledése idején különösen fontos ismeret-terjesztõ (egy „elavult” jelzõvel élve: népmûvelõ) feladatot lát el.

Fodor Istvánt a bevezetõben „a nyelvmûvelés ügye iránt is elkötele-zett kiváló nyelvtudós”-ként mutattam be lapunk olvasóinak. Erre a be-mutatásra voltaképpen nem is volt szükség, hiszen nevét és írásait azÉdes Anyanyelvünk olvasói is ismerhetik: 1996 és 2003 között háromnyelvmûvelõ cikket és egy könyvismertetést publikált nálunk. Ez is ta-núsítja, hogy nem jogosulatlan õreá mint törekvéseink méltánylójára, anyelvmûvelõk szövetségesére tekintenünk. Születésnapján tisztelettelés baráti szeretettel köszöntjük, s a régi-új könyvek után további újkönyveket kívánunk neki (egyben persze saját magunknak, jövendõ ol-vasóinak is). (Mire jó a nyelvtudomány? Nyelv és élet. Balassi Kiadó,Budapest 2001. 369 oldal – A világ nyelvei és nyelvcsaládjai. TintaKönyvkiadó, Budapest 2004. 315 oldal.)

Kemény Gábor

Ez év március 16-án töltötte be 85. életévét Fodor István, anyelvmûvelés ügye iránt is elkötelezett kiváló nyelvtudós, akiéletkorát meghazudtoló fiatalos lendülettel járul hozzá ma is ahazai és a nemzetközi nyelvtudomány gyarapításához. Az alábbiismertetéssel, ha kissé megkésve is, lapunk szerkesztõsége isköszönti az ünnepeltet, és további alkotó éveket, újabb sikereketkíván neki.

16 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

A Nyelvtudományi Intézet nyelvmûvelõ mûhelyébõl

Az idegen szavak a magyarbanés a reklámnyelvi törvény

Nyelvünk, nyelvhasználatunk változásai közül ma a leg-inkább tetten érhetõ a nagy számú idegen, szinte kizárólagangol szó, szerkezet megjelenése szóban és írásban is.Visszaszorításukra jött létre és lépett érvénybe az ún. rek-lámnyelvi törvény. Hatásáról különbözõ vélemények hang-zanak el: van, aki azóta kevesebb angol szót, szöveget látaz utcán és más nyilvános helyen, sokan azonban úgy vé-lik, nem sokat javult a helyzet. Vajon miben keresendõ a tör-vény kellõ hatékonyságának hiánya?

Az okok között elsõként a végrehajtás nem elégségesszigorát lehet megemlíteni. Több napilap írt arról, hogy azönkormányzatok, illetve a jegyzõk, akiknek a törvénysze-gést büntetniük kellene, nem lépnek fel minden szükségesesetben, a törvény érvényesítése tehát csak részleges. Amásik ok az lehet, hogy sokszor nehéz eldönteni, melyik fel-irat felel meg a törvényi szabályozásnak, és melyik nem.Maga a törvény ugyanis arról rendelkezik, hogy a törvény-ben felsorolt esetekben az idegen szó helyett vagy mellettfel kell tüntetni a magyar nyelvû változatot, kivételt csak ameghonosodott idegen szavak, valamint az intézményne-vek vezérszavai képeznek. De a végrehajtónak sokszor ne-héz eldöntenie, melyik szó számít még idegennek, melyikhonosodott meg, illetve hogy mi a magyar megfelelõje azangol szónak, egyáltalán van-e magyar megfelelõje.

E nehézségek megoldására létrehoztak egy bizottságotneves nyelvészekbõl, de a kérdéses esetekben végül isnem ennek a bizottságnak, hanem a Nyelvtudományi Inté-zet közönségszolgálatának kell döntenie. Ide jönnek aszakvéleményt kérõ levelek a cégtulajdonosoktól vagy ajegyzõktõl (a törvény megjelenése óta egyre csökkenõszámban!). Tapasztalataink szerint azonban sokszor nemkönnyû a törvény szellemének és betûjének megfelelõ dön-tést hozni. Azt könnyen megállapítja a szakértõ, hogy egyhosszabb szöveg idegen-e, még azt is, hogy fordítása meg-felel-e a köznyelvi norma szabályainak. Ha azonban egy újidegen szó magyar megfelelõjét kérik, sokszor nem tudunkilyent ajánlani helyette, mert egyszerûen nincs, vagy leg-alábbis nem ismerjük. De hogy nincs, az nem jelenti azt,hogy rövidebb-hosszabb idõn belül nem is lesz. Ezekben ahelyzetekben legföljebb a szó fordítását lehet megadni, ezazonban legtöbbször körülményes, hosszú szerkezet, éssokszor kicsit nevetséges is, különösen reklámok eseté-ben.

A felsorolt kétségek és nehézségek mind azzal függenekössze, hogy – mint tudjuk – a nyelv folytonos változásbanvan, s ezek a kérdések általában éppen e változásban levõnyelvi elemekre vonatkoznak. Az adott pillanatban nemkönnyû megállapítani egy-egy szóról, hogy idegen-e mégvagy már meghonosodott, van-e magyar megfelelõje, s hanincs, elõlegezzük-e meg neki, hogy nem is lesz, hanemmajd meghonosodik, vagy ajánljunk helyette magyar meg-felelõt, ha tudunk (hiszen általánosan használt megfelelõrõlnem tudunk).

A régen használatos, idegen eredetüknek hangulatát õr-zõ, de polgárjogot nyert, sokszor latinos formájú szavakesetében egyszerû kijelentenünk, hogy meghonosodtak,pl. a rádió, a televízió, a torreádor, a dokumentum, az expe-díció, az eminens, az optimizmus, az antikvárium esetébennincs semmi kétség, legalábbis a szakértõ számára. Márnehezebb a döntés, ha a hagyományokkal rendelkezõ ide-gen szónak van közkeletû magyar megfelelõje is, és az ide-gen változat esetleg éppen olyan kevéssé érthetõ a magyar

befogadó számára, mint egy új angol szó (pl. botanika – nö-vénytan, geográfia – földrajz, konzekvens – következetes,szkepszis – kétely, kétség stb.).

A legnagyobb nehézséget azonban a közelmúltban be-került és napjainkban megjelenõ angol eredetû szavakmegítélése jelenti. Van olyan szó, amelyrõl már kijelenthet-jük (bár kutatási bizonyítékunk nincs rá), hogy meghonoso-dott: valószínûleg nem lesz már magyar megfelelõje, hang-zása és helyesírása, grammatikai viselkedése alapján beil-leszkedett nyelvünk rendszerébe, mint az internet, a fájl, aCD, a DVD, az SMS (ez utóbbi írásmódja többváltozatú!)stb. Másik részüknek már van, sokszor kevésbé használt,de a fogalommal azonosítható magyar megfelelõjük is, pl.:snow board – hódeszka; squash – fallabda; body-building –testépítés; team – csapat, csoport; tender – pályázat; realityshow – valóságshow.

Mit tehetünk azonban akkor, ha a szó még minden tekin-tetben idegen, és valamennyire is elterjedt magyar megfele-lõje nincs, vagy a szakértõ nem tud róla, hogy lenne(bowling, e-business, enternet, datafax, road show,webshop, on-line)? Javasoljuk fonetikus írását, s akkormeghonosodottnak számít? Nem lehet, hiszen nem tudjuk,nem születik-e majd magyar megfelelõje, a fonetikus írás-mód annak a szentesítése szokott lenni, hogy a szót márbefogadta a nyelv. Találjunk ki helyette magyar megfelelõt?Ez kényszernyelvújítás lenne, amelyet még akkor is el kellvetnünk, ha a szómagyarítások gyakorlatát nem vetjük el. Ittugyanis a javasolt megfelelõ a törvényi környezet hatásáranem javaslat, hanem törvény által szentesített kényszer len-ne a nyelvre, illetve a nyelvhasználóra nézve (pl. abowling-nak teke vagy amerikai teke neve egészen addig,amíg a nyelvhasználók, a játékot játszók, illetve legalábbegy részük elfogadhatónak nem tartja).

Két lehetõség marad, de ezek vagy nem megnyugtatók,vagy nem kielégítõk. Szakmailag és a törvényi elõírásszempontjából sem megnyugtató, ha azt mondjuk, a szónem honosodott ugyan meg, de mivel nincs magyar megfe-lelõje, maradjon a szövegben eredeti helyesírással. Nyelvi-leg pedig nem kielégítõ az a megoldás, hogy valamilyen kö-rülírás szerepeljen egy angol szó mellett, amely megma-gyarázza jelentését (pl.: bowling – a tekéhez hasonló, Ame-rikából származó játék; e-banking – elektronikus banki ke-reskedelem; HSCSD – nagy sebességû vonalkapcsolt rádi-ós rendszer (!)). Vannak tehát esetek, amikor nem találhatójó, legfeljebb kevésbé rossz, kompromisszumos megoldás,ha a felmerülõ kérdésekre egyértelmû választ kell adnunk.

A nyelvi szabványok, törvények esetenként megalapo-zott társadalmi igényt elégítenek ki. Megalkotásuk azonbannagy körültekintést, következetességet igényel: követhetõ-ségük csak így biztosítható, követésük csak így várható. Atörvényalkotóknak okvetIenül figyelembe kell venniük anyelv és a norma változékonyságát, differenciáltságát, aváltozások szociális érvényét. A nyelvtudományi és a jogiszempontokat a legapróbb részletekig össze kell hangolni.És ez nem csupán a végrehajtást könnyíti meg, hanem ígyválik lehetõvé, hogy a törvény betöltse valódi célját: segítsea nyelvhasználót a neki szóló közlemények megértésében,de ne akadályozza meg, hogy formálója lehessen sajátanyanyelvének.

Eõry Vilma

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 17

Új szavak, kifejezések(36.)

Az új értelmezõ kéziszótárban nem talál-ható szavakból és kifejezésekbõl nem okvet-lenül az elsõ elõfordulásokat szemlézzük. Vár-juk olvasóink észrevételeit is!

bankképes – banki hitelre alkalmas, kellõpénzügyi garanciával bíró személy. Tagadóformában is használatos: nem bankképes –kellõ garancia nélküli, hitelképtelen személy.

divatfront – a divatirányítók (-diktátorok)tevékenységének a területe. Pl. A divatfrontonjavult a helyzet.

esetszám – az esetek száma (új összeté-tel). Pl. Idén várhatóan 130 és 200 ezer közöttlesz az influenzások esetszáma.

hiányszám, hiánycél – az éves költségve-tésben meghatározott belsõ pénzügyi hiányösszege, amelyet a költségvetés „gazdái”igyekeznek betartani.

kamatvágás – a Magyar Nemzeti Bank ál-tal kialakított, irányadó banki kamat csökken-tése.

korhatárosítás – filmek besorolása a le-endõ nézõk életkora alapján

láthatósági mellény – fényvisszaverõmellény. Viselését újabban a balesetek meg-elõzése céljából út mellett dolgozóknak, já-róknak javasolják, egyes országokban a gép-kocsik kötelezõ tartozékának tekintik.

lélektani határ – nem várt, kimagasló,szélsõséges határérték. Pl. A BUX elérte a 20ezer pontos lélektani határt. A benzin árameghaladta a 250 forintos lélektani határt.

mikrovállalkozás – kicsi, alkalmazott nél-küli vállalkozás.

személyi asszisztens – vezetõ személyi-ség mellett munkát végzõ személy. A titkár,titkárnõ újabb megnevezése. Másik formája:menedzserasszisztens.

szótárérett – az egyszeri-egyedi haszná-latnál szélesebb körben elterjedt, szótárazás-ra jogosult szó vagy szólás jelzõje. Pl. Az Újszavak, kifejezések rovatban elsõsorban szó-tárérett szavakat és szólásokat közlünk.

talajterhelési díj – tervezett díjfizetési kö-telezettség olyan telektulajdonosoknak, akik ameglevõ csatornázást nem veszik igénybe.

tárhelyszolgáltató – internetes tartalmak(honlapok, portálok) elhelyezését (költség-térítés fejében) vállaló cég (szolgáltató).

tudásintenzív – a szellemi tõkét, a tudástkiemelten fontosnak tartó. Pl. tudásintenzívcég.

Összeállításunkban Graf Rezsõ javaslatai-ból is válogattunk.

B. G.balazsge@due.hu

2005. június 20-án ülést tartott azMTA Anyanyelvünk Európában ElnökiBizottsága. Az ülés résztvevõi a közszol-gálati televízió nyelvi bizottsága mûkö-désének esetleges felújításáról, a hatá-ron túli magyar tudományos mûhelyek-rõl és a Nyelvtudományi Intézet közön-ségszolgálatának munkájáról tárgyaltakKiss Jenõ, Grétsy László és Posgay Ildi-kó elõterjesztése alapján.

*

Újvidéken, a 10. Apáczai Nyári Egye-temen történelem és magyar szakos ta-nároknak tartottak elõadást a MagyarNyelvstratégiai Kutatócsoport munka-társai, Balázs Géza, Dede Éva és MinyaKároly 2005. július 4-én és 5-én.

*

A Napút címû irodalmi, mûvészeti éskörnyezeti folyóiratban Szóvár címmelnyelvi rovat indult.

*

Ötéves a Magyar Nyelvstratégiai Kuta-tócsoport és az Akadémiai Klubban mû-ködõ Szarvas Gábor Asztaltársaság. A kétszervezet a Bárczi Géza Kiejtési Alapít-vánnyal közösen tartotta meg születés-napját az Akadémia Képes termében2005. június 16-án, amelyen bemutattákaz elsõ magyar zárt ë-zõ számítógépesprogramot, valamint a kutatócsoportJelentés a magyar nyelvrõl (2000–2005)címû kiadványát. A rendezvényt ünnepivacsora zárta.

*

Idén lenne 90 esztendõs Lõrincze La-jos. A jeles nyelvészre emlékezik a Ma-gyar Nyelvõr idei 4. száma, valamint egyrejtvény formájában a mi lapunk e szá-mának Pontozó rovata is.

*

35 éves az ELTE Mai Magyar NyelviTanszéke. Októberben a tanszék a követ-kezõ programokat szervezi: Õszi szak-mai nap: szövegértés – grammatika (ok-tóber 15.), Eredmények és irányzatok amagyar nyelvészeti kutatásokban (októ-ber 19.), Alakzatszótár. A stíluskutatócsoport konferenciája (október 26.).

*

Konferencianaptár: Beszédkutatás2005. (MTA Nyelvtudományi Intézet,október 10–11.), Szarvas Gábor Napok(Ada, október 13–15.), Kiejtési konferen-cia (Eszterházy Károly Fõiskola, októ-ber 21–22.), Ifjú Szemiotikusok 3. Konfe-renciája – Finn–Magyar SzemiotikaiSzimpózium (Eszterházy Károly Fõisko-la, október 29–30.), Kossuth szónokver-seny és retorikai konferencia (ELTE,november 11–12.), Fiatal nyelvmûvelõkkonferenciája (Berzsenyi Dániel Fõisko-la, november 19–20.).

H Í R E KSzerkesztõségünkbe beérkezettúj nyelvészeti kiadványok

Balázs Géza (szerk.): Jelentés a magyarnyelvrõl (2000–2005). Akadémiai Kiadó, Buda-pest, 2005.

Balázs Géza–Szayly József–Szilágyi Ár-pád: Médiaismeret. Sajtó – rádió – televízió –internet. DUE, Budapest, 2005.

Erdélyi Erzsébet: Kecskeméti utcanevektörténete. Kecskemét, 2004.

Fábián Zsuzsanna: A hatásos beszéd mes-tersége. Beszédtechnikai gyakorlat- és szöveg-gyûjtemény. Grafotip Kft., 2003.

Gados László: A sokféleség közös nyelve.Humán Európa Szövetség, Zalaegerszeg,2005. (Deme László elõszavával)

Grétsy László – Kemény Gábor (szerk.):Nyelvmûvelõ kéziszótár. Második, javított ésbõvített kiadás. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2005.

Köznyelvi kiejtésünkért. Tudományos ta-nácskozás Bárczi Géza nyelvész akadémikusszületésének 110. évfordulója alkalmából.Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2004. BárcziFüzetek I.

Litovkina Anna, T.: Magyar közmondástár.Közmondások értelmezõ szótára példákkalszemléltetve. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2005.

Miskolci nyelvi mozaik. Alkalmazott nyelvé-szeti és nyelvpedagógiai tanulmányok. Szerk.:Dobos Csilla. Eötvös József Könyvkiadó, Buda-pest, 2004.

Pátrovics Péter: Német szlengszótár. AnnoKiadó, é. n.

Szente Imre: Találkozások. Bárczi Géza Ki-ejtési Alapítvány, Budapest, 2005.

Török András István: Magyar sors – magyarszellem – magyar anyanyelv. Miniátor, Buda-pest, 2003.

Válogatott szakirodalom. Köznyelvi kiejté-sünk és a középzárt ë. Bárczi Géza Kiejtési Ala-pítvány, Budapest, 2005. Bárczi Füzetek II.

Közhasznúsági jelentésAz Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató

Központ Kht. (1148 Bp., Örs vezér tér 11. fszt.1.) 2004. évi mérlege és közhasznúsági jelenté-se:

Eredménykimutatás (eFt-ban): értékesítésnettó árbevétele: 2102, anyagjellegû ráfordítá-sok: 394, személyi jellegû ráfordítások: 3, érték-csökkenési leírás: 224, üzleti tevékenységeredménye: 1481; pénzügyi mûveletek bevéte-lei és eredménye: 102, vállalkozási eredmény:1583, adózás elõtti eredmény: 1583, adófizeté-si kötelezettség: 253, adózott és mérleg szerintieredmény: 1330.

A Kht. 2004-ben közhasznúsági szerzõdéstkötött a Pécsi Tudományegyetem Állam- ésJogtudományi Karával. Társadalomtudományi,nyelvi kutatást, oktatási tevékenységet végzett.Megszervezte a Fiatal nyelvmûvelõk konferen-ciáját. A DUE Produceri Irodával közösen50–50%-os tulajdonrészt vásárolt.

A társaság 2004-ben folytatott közhasznútevékenységet, de ennek bevétele 2005-ben je-lenik meg.

2005. május 20.Dr. Balázs Géza ügyvezetõ

18 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

P O N T O Z ÓMindenekelõtt a 2005. évi 2. számunkban közölt rejtvények

megfejtését adjuk közre.I. Verscímanagrammák. 1. Kész a leltár. 2. És testem végül.

3. Sóhaj. 4. Engem temetnek. 5. Istenem. 6. S az én apám. 7. Ir-galom, édesanyám. 8. Reménytelenül. 9. A város peremén. 10.Tavaszi sár. 11. Ó bánat ne érj el. A szerzõ József Attila, a meg-oldásokból összeolvasható vers címe: Kései sirató.

II. Hétszer hét. 1. Hajcsár. 2. Letapos. 3. Borozik. 4. Harctér.5. Csuszka. 6. Szirtes. 7. Csacsog. A keresett két név: Herczeg(Ferenc), Czuczor (Gergely).

III. Szó-ta-go-ló. 1. Jó, ha Tasé e sétahajó. 2. Katus Budánszerdán butuska. 3. Tipegõsen esengõ Peti. 4. Kendé vidámcsárdám vidéken. 5. Látta Ida csodaitalát. 6. Lett ziháló vadlóházi lett.

IV. Csupa földrajz. 1. Csoma. 2. Halab. 3. Odera. 4. Levél. 5.Nikla. 6. Ovest. 7. Kyoto. 8. Yukon. A keresett földrajztudós:Cholnoky (Jenõ, 1870–1950); egyik mûvének címe: A Balaton.

V. Csoóri Sándor a nyelvrõl. Anyanyelvemben benne van afeszültség, a dráma, ami a magyarság életében lezajlott.

Azok közül a megfejtõink közül, akik megszerezték a sorso-lásban való részvételhez szükséges 75 pontot, a következõk ré-szesülnek könyvjutalomban: Arany János Általános Iskola Be-szélni nehéz! köre, Szentgotthárd, Arany J. u. 2. (9970); Ko-vács Kyra, Miskolc, Park u. 1. fszt. 2. (3529); Mezey László,Józsa, Sillye G. u. 70. (4225); Miklós Józsefné, Komárom, Ba-bits M. u. 17. (2900); Nátz Alexandra, Markaz, Dobó u. 8.(3262); Pete Lászlóné, Magyarkeszi, Ady u. 27. (7098); SoósLászló, Budapest, Királyok útja 42. (1039); Szabó Zsuzsanna,Miskolc, Irinyi u. 25. IV. 3. (3534); Tamaskó Eszter, Dusnok,Petõfi Sándor u. 9. (6353); Várnai Zsuzsanna, Balassagyarmat,Mártírok útja 14. (2660). Nyereményükhöz szívbõl gratulá-lunk!

A Pontozó új feladatai

I. Szótagjáték. Rejtvényünkben öt olyan szót keresünk,amelyeknek minden szótagjuk önmagában is értelmes szó. Azegyszerûség kedvéért mindegyiknek a szótagjait az ábécé betû-ivel jelöljük, de az azonos betûjelek szavanként más-más szóta-got jelölnek. A keresett szavakért egyenként 3, összesen tehát15 pont jár.

1. Ha A = Névelõ, Á = Kártya, B = A jód vegyjele, C = Ta-rack, Cs = 278 méteres csúcs a Dunántúlon, akkor mi A + Á +B + C + Cs?

2. Ha A = A pók igéje, Á = Tüzel, B = Kotlik, C = Vietna-mi holdújév, Cs = Recipe, akkor mi A + Á + B + C + Cs?

3. Ha A = Kérdõszócska, Á = Kisgyermekes anyának járódíj, B = Fõ, C = Nyilaz, Cs = Kolozsvárhoz közeli erdélyi vá-ros, akkor mi A + Á + B + C + Cs?

4. Ha A = Igekötõ, Á = Verskezdet (!), B = Kémlel, C =Szolmizációs hang, Cs = Szláv helyeslés, akkor mi A + Á +B + C + Cs?

5. Ha A = Szerzet, Á = Csõsz, B = Elsõ, C = Sereg, Cs =Jókora, akkor mi A + Á + B + C + Cs?

II. Hármat egy csapásra! Ha olvasóink megtalálják és beír-ják az ábra megfelelõ helyére az összesen 24 meghatározásnakmegfelelõ három-, illetõleg négybetûs szavakat, akkor az A, Bés C betûvel jelölt oszlopokban fölülrõl lefelé olvasva háromnevet kapnak megfejtésül: A) egy német származású jelesnyelvtudósunkét; B) azét a szintén kiváló nyelvészét és etnog-ráfusét, akinek meghívására az A) oszlopban szereplõ nyelvészMagyarországra jött s a magyar nyelv rokonságát vizsgálta, va-lamint C) egy tizenhatodik századbeli énekszerzõnk nevét. Ahárom névért 6 pontot, összesen tehát 18 pontot lehet szerez-ni.

1 2

3 4

5 6

7 8

9 10

11 12

13 14

15 16

17 18

19 20

21 22

23 24

III. Dadogó szavak. A feladat egyszerû. A meghatározásokalapján olyan nem összetett szavakat kell találni, amelyekbenegy-egy szótag, esetleg szótöredék „ikresítve”, azaz egymásmellett kétszer fordul elõ. (Egy példa: arcjáték = mimika.)Minden jó válaszért 2 pont jár, a hibátlan megfejtés tehát 20pontot ér.

1. Válasz:2. Réti virág:3. Cselgáncsozók szõnyege:4. A búza élõsdije:5. Keresgél, kotorász:6. Üldögél:7. Afrikai madár:8. Gazdasági tevékenységet végzõ szervezet:9. Népi hangszer:

10. Laringológus:

IV. Egy regény. Olvasóink feladata a vízszintes sorok meg-fejtése. Ha megoldásuk hibátlan, akkor a függõleges 3. és 7. sorbetûit összeolvasva egy regény címére találhatnak. A mû címé-ért 8, 125 éve született alkotójának nevéért ugyancsak 8, össze-sen tehát 16 pontot szerezhetnek!

V. Lõrincze Lajos a nyelvrõl. Ha még élne, november 24-énlenne kilencvenéves a jeles nyelvmûvelõ, Lõrincze Lajos. Reáemlékezve rejtvényünkben most tõle idézünk egy gondolatot.Ezt tessék beküldeni! Megfejtése 25 pont.

Az e számunkban közölt fejtörõk együttes értéke 94 pont;de már 75 pont is elég ahhoz, hogy valaki részt vehessen meg-fejtésével a sorsolásban, és egy értékes könyv nyertese lehes-sen. Könyvjutalomban tízen részesülnek. A rejtvények megol-dását 2005. december 1-jéig kell beküldeni címünkre: ÉdesAnyanyelvünk, Pontozó, 1364 Budapest, Pf. 122.

Minden rejtvénykedvelõ olvasónak sikeres megfejtést éshozzá jó szórakozást kívánnak – a rovat gazdájával, GrétsyLászlóval együtt – a feladványok készítõi:

Bencze Imre (III.),Doroszlai Elekné (I.), Harmati Gizella (IV.),

Láng Miklós (II.), Schmidt János (V.)

1. Fõúri nemzetség 2. Kohó

3. Török nép 4. Szövetség

5. Nõi név 6. Enyhe fenyítés

7. Élesít 8. Asztalhoz tartozhat

9. Kézzel jelez 10. Verdi operája

11. Hogyishívják 12. Német len

13. Ruha része is 14. Igaz

15. Betegség 16. Év angolul

17. Ung ukránul 18. Kis termetû ló

19. A kukorica termése 20. Károsító

21. Kórházi osztály 22. Férfinév

23. Fiatal 24. Elme

1. Nemesfémmel foglalkozó

2. Gabonaõrlemény

3. Képzõmûvész eszköze

4. Fizetõeszköz átmeneti hiánya

5. Látószervi gyógyszer

6. Nem szórja a pénzét

A B C

ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4. 19

NYELVÉSZI MEGHATÁROZÁS

VÍZSZINTES: 2. Lõrincze Lajos meghatározásának kezdete. 7. Az EgyesültKirályság egyik tagországában levõ. 13. Vadkan fegyvere. 14. Bedugaszol. 16.Légiforgalmi és Repülõtéri Igazgatóság, röv. 17. Juhász Gyula múzsája. 19. Ke-cses mozgású kérõdzõ. 21. Építészetünk jelentõs alakja, az Operaház tervezõje(Miklós, 1814–1891). 23. Ilyen alkatrész a számítógép memóriaegysége. 26.Algyõ határai! 27. Bibliai (héber) eredetû férfinév. 28. Társa, röv. 29. Zötyköl. 30.Ribonukleinsav, röv. 32. Rajongva szeret. 34. Szintén ne. 35. Gallyat metsz. 37.Hegyes cipészszerszám. 38. Megérdemelt. 43. Kortárs filmrendezõ, író, azEgyüttéléstan címû kötet szerzõje (András). 44. Azonos mássalhangzók. 45. ...Deo Gloria; református ifjúsági egyesület. 46. Tíz fele. 48. Csók István lánya ésmodellje. 50. Nazim Hikmet ...; a török irodalom nagyja. 51. Harcmezõ. 53. Életétáldozza Kalafért Puccini Turandot címû operájában. 55. Észak-dunántúli hegy-csoport. 56. Vége a táncnak! 59. Pályacsúcs (a sportban), röv. 60. Kamra, spájz.62. Egy ...; tavaly ilyenkor. 63. Királyi palota Belgrádban. 65. 17. századi oroszparasztvezér (Sztyepan, 1630–1671). 67. Burgonya, egyes vidékeken használtszóval. 68. Alacsonyan lógó felhõ, tájszóval.

FÜGGÕLEGES: 1. A meghatározás második része. 2. Az ezüst vegyjele. 3.Tölcséres fagylaltot eszik. 4. ... Barthelemy-Varela; kubai ökölvívó, 48 kg-ban azathéni olimpia bajnoka. 5. Verdi négyfelvonásos operája. 6. Képzõ, a -va párja. 7.Rajt. 8. A meghatározás harmadik része. 9. A görög ábécé utolsó betûje. 10.Egykori balkáni törzs tagja. 11. Nyári mezõgazdasági munka. 12. Római 2-es.15. Loksinak becézett rockegyüttes. 18. A királytól kapott földtulajdon volt egy-kor. 20. Némán elõz! 22. Széles, hártyás ín az izmon. 24. Bármely személy. 25.Posztumusz Kossuth-díjas színmûvész (Lajos). 31. John ... Cotman; angol táj-képfestõ, grafikus, rajziskola mûködtetõje (1782–1842). 33. Dobverõs zenész.36. Nálunk is élõ német népcsoport tagja. 38. Isaac Bashevis Singer Nobel-díjasíró nálunk 1996-ban megjelent regénye. 39. Középen felfut! 40. Tavalyi nedû apincében. 41. Ünnepkezdet! 42. Mont ...; Európa legmagasabb csúcsa. 46. Anyelvészi meghatározás negyedik, befejezõ része. 47. Százhúsz havi. 49.Harcra, gyõzelemre való képesség. 52. Az egyik égtáj. 53. Drávaszögi településEszéktõl északkeletre. 54. Az eseményt követõen. 57. Végtelen tér! 58. Idõmérõeszköz. 59. Mocsaras helyen út alapozására használt vesszõnyaláb, népies szó-val. 61. Ukrán (zaporizzsjai) autógyár névbetûi. 62. Sértetlen. 64. Félteke! 66.Szamárvélemény!

Schmidt János

Két közlemény1.

Az Anyanyelvápolók Szövetsége (1126Budapest, Böszörményi út 20–22., adószá-ma: 19663155-1-43) ezúton ismerteti 2004.évi közhasznú tevékenységének fõbb ada-tait és szolgáltatásai igénybevételénekmódját:

Éves beszámoló(adatok ezer forintban)

A) Befektetett eszközök 253III. Immateriális javakIII. Tárgyi eszközök 253III. Befektetett pénzügyi

eszközökB) Forgóeszközök 4402III. KészletekIII. Követelések 3III. ÉrtékpapírokIV. Pénzeszközök 4399Eszközök összesen 4655C) Saját tõke 2901III. Induló tõkeIII. Tõkeváltozás 2343III. Tárgyévi eredmény 558D) TartalékE) CéltartalékF) Kötelezettségek 1754II. Hosszú lejáratú

kötelezettségek 1700II. Rövid lejáratú

kötelezettségek 54Források összesen 4655

A szövetség – és benne az Édes Anya-nyelvünk c. folyóirat – 2004-ben az államiköltségvetésbõl, illetve annak alrendszerei-tõl 8042 eFt, más szervezetektõl 831 eFt tá-mogatást kapott. A Nemzeti Kulturális Örök-ség Minisztériumától kapott külön céltámo-gatás segítségével 8590 eFt értékben támo-gatott anyanyelvi táborokat, versenyeket ésmás anyanyelvi eseményeket. A szövetségezeken kívül 226 eFt cél szerinti juttatástnyújtott, és az állami támogatás terhérerendszeresen megjelentette az Édes Anya-nyelvünk címû folyóiratot.

A szövetség 2004-ben vezetõ tisztségvi-selõinek sem pénzbeli, sem természetbenijuttatást nem nyújtott.

A 2004. évrõl készült közhasznúsági je-lentés a szövetség székhelyén megtekint-hetõ.

2.A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan

ismét tájékoztatjuk olvasóinkat arról, hogyaz elmúlt évben, 2004-ben mekkora volt azszja 1%-ából nekünk felajánlott összeg(2003-as adóév), valamint hogy ezt mireköltöttük. A 2004. október 18-án átutaltösszeg 563.829 Ft volt. Ezt a támogatástegyrészt az Édes Anyanyelvünk címû folyó-irat életben tartására, szerzõi honoráriu-mokra és terjesztési költségekre; másrészta szövetség és a folyóirat honlapjának mû-ködtetésére fordítottuk.

Az Anyanyelvápolók Szövetségénekelnöksége

20 ÉDES ANYANYELVÜNK 2005/4.

NYELVÉSZ-LELETEK, NYELV-ÉSZLELETEK

A Dunántúli Napló szerint a ludakat termelik agazdák. Akkor a gabonát meg tenyésztik? – kér-dezi Gelencsér Gézáné pécsi olvasónk.

Az itt látható írásforma, amelyre azRtv-részletes mûsorújságban bukkantRadnóti Adél olvasónk, csakugyanrelytéjes, de semmi sem lehetetlen. Miugyanebben a rovatban néhány évemár egy mûlyégpáját is bemutattunk.Ez annak méltó társa. (G. L.)

Kar, hogy a hirdetes elolvasasa es megertese feler egy vesszofutassal.(Bekuldte Lang Miklos balatonalmadi olvasonk es szerzonk.)

Gyõri Édes! Jó reggelt! Csókkal-öleléssel! (Ilyenformán még he-lyes is lenne, véli: B. G.)

A kebelbarát mellett újszó bukkant föl. (HolczerJózsef olvasta a Petõfi Né-pében.)

„Tehát mosatlan edények is kaphatók a boltban?” – kérdezi TörökAndrás olvasónk, aki egy pestszentlõrinci üzlet kirakatában látta ezt afeliratot. Attól mi is tartunk, hogy sokan meglepõdnek a kirakatbeliszövegen, de talán némi mentségül szolgálhat, hogy új értelmezõszótárunk a ’mosatlan edény’ mellett feltünteti a szónak ’apró-cseprõholmi’ jelentését is. (G. L.)