A TARTALOMBÓL:

Deme László, Kiss Jenõ,Korzenszky Richárd

írása

Bencédy József:Nyelvünk értékei

Balázs Géza:A világ nyelvi képe

Dóra Zoltán:Kell-e védeni a nyelvet?

Kemény Gábor:Bomlik a rendszer(de közben épül is)

Juhász Péter:www.manyszi.hu

Minya Károly:A bulisofõr

nem botrányképes

És:2009. évi anyanyelvi pályázat

nyelvi játékok,keresztrejtvény

Tihanyi Lajos: Móricz Zsigmond1917

ÁRA: 200 FT

Édes

A NYELVEK VILÁGÁBÓL • WWW.ANYANYELVÁPOLÓ.HU

Anyanyelvünk

ÉA

2009. OKTÓBER XXXI. ÉVF. 4. SZÁM

Amikor magyar szakosként elolvastam Kemény Zsig-mond Ködképek a kedély láthatárán címû, 1852–53-ban ke-letkezett „beszélyfüzér”-ét, a ködképet írói szóalkotásnakvéltem. Jelentésének fontos eleme a homályosság, bizonyta-lanság, amely a sûrû ködbõl kibontakozó tárgyak körvonala-it oly sejtelmessé teszi. Az Értelmezõ Szótár irodalmi hasz-nálatúként tünteti fel a szó jelentését, s egy Arany-idézettelillusztrálja: „...a haza fogalma ... határozatlan ködképpé folyszét.”

Volt szakmai használata is ennek a szónak a tizenkilence-dik század második felében. Azokat a mozgó képeket nevez-ték ködképeknek (németül Nebelbilder, angolul dissolvingviews), amelyeket két camera obscura segítségével állítottakelõ, jóval a Lumière fivérek találmányának elterjedésétmegelõzõen.

A camera obscurát az arab matematikus és csillagász, IbnAl Haitham találta fel a tizenegyedik században. Ez egykamra, amelynek egyik falán egy apró nyíláson keresztül jutbe a fény. A szemben levõ falra vetítõdve fordítva – fejjel le-felé és balról jobbra fordítva – jelenik meg a külsõ valóság

képe. A camera obscura az em-beri szemhez hasonlóan mûkö-dik. Egy lencsével és fényre-

kesszel tökéletesített változatát évszázadokon keresztülhasználták csillagászati megfigyelésekhez, mivel az égites-tek általa lecsökkentett fénye nem károsította a megfigyelõszemét. A festõk, rajzolók pedig tájképek aprólékosan pon-tos megrajzolásához találtak benne értékes segédeszközt.Maga Leonardo da Vinci is alkalmazta, sõt értekezést is írtróla.

A tizenkilencedik században feltalálták a képrögzítés kü-lönféle eljárásait. A képeket lemezekre rögzítették, s egy né-mileg átalakított camera obscura segítségével ernyõre vetí-tették. Két egymás mellé állított berendezés segítségével,mint Meyer 1877-es Konversationslexikonjából megtudhat-juk, mozgó képeket is elõ tudtak állítani. Elõször az egyikkamera által vetített kép jelent meg az ernyõn, majd enneklencséjét fokozatosan eltakarták. A kép egyre elmosódot-tabbá vált. Ezzel egyidejûleg kinyitották a második kameralencséjét, s az általa vetített kép egyre erõteljesebbé válvafoglalta el az elsõ helyét. Mivel a két kép csak kevéssé külön-bözött egymástól, váltásuk a nézõk számára a mozgás illúzi-óját keltette.

A kamerák által sugárzott ködképek éppolyan sejtelme-sen bontakoztak ki a képernyõn, éppúgy folytak semmivé,mint a költõi képzelet tárgyai.

Huszár Ágnes

Megjelenik évente ötször – februárban, április-ban, júniusban, októberben és decemberben –a Magyar Tudományos AkadémiaMagyar Nyelvi Bizottságánakés a Magyar Nyelvtudományi Társaságnaka támogatásával.

Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége

Felelõs szerkesztõ és kiadó:Grétsy László

A szerkesztõség tagjai:Balázs Géza, Kemény Gábor, Maróti István

A szerkesztõség címe:1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A II. em.Telefon: 411-6500/5353

Postacím: 1364 Budapest, Pf. 107.

Honlap: www.anyanyelvapolo.hu(vagy: www.anyanyelvápoló.hu)

Villámposta: ea@anyanyelvapolo.hu

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt.Hírlap Üzletága (Bp. VIII., Orczy tér 1.).Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõnél.E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu,fax: 303-3440Információ, reklamáció: 06 80 444-444További terjesztõk: Magyar Lapterjesztõ Rt.és Könyvtárellátó Kht.

Ára: 200 Ft.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének tagjaia lapot a tagdíj fejében illetménylapkéntkapják.

Belépési nyilatkozat kérhetõ:Anyanyelvápolók Szövetsége,1053 Budapest, Károlyi M. u. 16.Tel.: 317-3062, 317-3611/208

Az Édes Anyanyelvünk szerkesztõbizottsága:Balázs Géza, Bencédy József,Deme László (a szerkesztõbizottság elnöke),Grétsy László, Kemény Gábor, Maróti István

Mûszaki szerkesztõ: Kovács Gyula

Lapunk kiadását

az Oktatási ésKulturális Minisztérium,

valamint

a Nemzeti Kulturális Alap

segíti.

ISSN 0139-0457 (nyomtatott)ISSN 1588-0311 (online)

Nyomdai elõkészítés: OPTICULT Bt.Telefon: 330-7186, 06 20 473-4084

Nyomás: ETO Print Nyomdaipari Kft.

ÉDES ANYANYELVÜNK • AZ ANYANYELVÁPOLÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA

TARTALOM

Huszár Ágnes: Ködképek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

Kiss Jenõ: A magyar nyelv hetének megnyitására 3

Bencédy József: Nyelvünk értékei . . . . . . . . . . . . . 4

Balázs Géza: A világ nyelvi képe . . . . . . . . . . . . . . 5

Lévai Zoltán: Út vagy utca? . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Dóra Zoltán: Kell-e védeni a nyelvet?. . . . . . . . . . 6

Kemény Gábor: Bomlik a rendszer(de közben épül is) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Matula Ágnes válaszol Maróti István kérdéseire. 8

Málnási Ferenc: 100 éves a Hét krajcár . . . . . . . . 9

Komoróczy György: A magyar nyelv napjaiErdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Juhász Péter: www.manyszi.hu. . . . . . . . . . . . . . . . 10

Az OKM és az ASZ 2009. évi közös anyanyelvipályázata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Minya Károly: A bulisofõr nem botrányképes . . . 12

Grétsy László: Láng Miklós köszöntése . . . . . . . . 12

Korzenszky Richárd: A Szép Magyar Beszédverseny 44. országos döntõjének megnyitójára. 13

Deme László: Búcsúszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

2009 Kazinczy- és Péchy Blanka-díjasai . . . . . . . . 15

Pusztay János: A Collegium Fenno-Ugricum . . . 16

Málnási Ferenc: Romániai magyar oktatásifigyelõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Bozsik Gabriella: A 22. Nagy J. Béla helyesírásiverseny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Hírek, események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Pontozó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Újborkóstolók (keresztrejtvény) . . . . . . . . . . . . . . 19

Új szavak, kifejezések (56.). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Nyelvész-leletek, nyelv-észleletek . . . . . . . . . . . . 20

KÖDKÉPEK

SZERZÕINKHEZMivel ez az év – nem utolsósorban azért, mert a magyar nyelvújítás

vezéralakja 250 évvel ezelõtt született – „hivatalosan” is Kazinczy-év,sõt A magyar nyelv éve, e számunkban a szokottnál jóval nagyobb teretszentelünk az anyanyelvi mozgalom különbözõ eseményeinek, ren-dezvényeinek s az ünnepi megemlékezéseknek. Ez azzal jár, hogy szer-zõinkkel ezúttal – akaratunk ellenére – meglehetõsen mostohán bá-nunk, azaz sokan közülük hiába keresik akár viszonylag terjedelmes,akár legalább valamelyik rövid cikküket e számban. Törekszünk arra,hogy a közlésre érdemes írások, ha most nem is, de mielõbb megjelen-jenek lapunkban. Evégbõl, ha módunk lesz rá, következõ számunkat amegszokottnál bõvebb terjedelemben adjuk közre. Egyelõre pedigszerzõink megértését és türelmét kérjük! (A szerk.)

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 3

A magyar nyelv hetének rendezvény-sorozata – az idei hét már a 43. a sorban –egy régi és fontos hagyománynak, tudniillik az anyanyelv-vel való tudatos törõdés, az anyanyelv fejlesztése, palléro-zása régi és fontos értelmiségi hagyományának a nyománjött létre. Európai eredetû, a humanizmus korába vissza-nyúló, a reformációtól fölerõsített tradícióról, szemlélet-módról és gyakorlatról van szó. Nálunk Sylvester János1539-ben megjelent latin nyelvû magyar–latin nyelvtanaaz elsõ bizonyság arra, hogy a magyar nyelv megbecsü-lésének tudata fölébredt honi földön is. Az a ténypedig, hogy Sylvester maga alkotta magyar mû-szavakat is használ, mutatja az anyanyelv tuda-tos bõvítésének, fejlesztésének elsõ határozottlépéseit.

A szóban forgó hagyományt két forrás is erõsí-tette. Az egyik az ésszerû, racionális, gyakorlati okvolt. Ezen az anyanyelven keresztül a közösségértvégzendõ célszerû és ésszerû cselekvések értendõk.Nem mai eredetû fölismerés, hogy a közösségek tár-sadalmi sikerességének nyelvi feltételei is vannak: havalamely közösség nyelve nem magas teljesítõképessé-gû, akkor a közösség sem lehet versenyképes – legföl-jebb akkor, ha nyelvet vált. Mi volt tehát a fölismerés?Hogy a nyelv fejlesztésével a közösség ügye, a közjó(Kazinczyék korában a nemzetté válás is) szolgálható.A másik forrás az érzelmek világából jön, s ezen azanyanyelvhez (s az anyanyelvi közösséghez) való érzel-mi ragaszkodást értjük. Kölcsey szállóigévé vált sorait idé-zem: „meleg szeretettel függj a hon nyelvén! [...] Idegennyelveket tudni szép, a hazait [...] lehetségig mívelni köte-lesség!” S íme, mit mondott a széphalmi mester – akire mais, és különösen itt, Kazinczy életének, tevékenységének fõszínterén hálás tisztelettel emlékezünk – 1815-ben: „A ha-za szeretetéhez a nyelv és a literatúra szeretete a legszoro-sabban hozzátartozik”.

Kazinczyék az anyanyelvvel való tudatos törõdés értel-miségi hagyományának kiemelkedõ alakjai voltak. A korjeles gondolkodói fölismerték, hogy a magyarság a közöskultúrán és nyelven alapuló nemzetfogalom jegyében csaka magyar nyelv korszerûsítésével fogható össze és moder-nizálható. Kazinczy vezéregyéniségként, a magyar mûve-lõdés nagyszerû szervezõjeként, a nyelvújítás motorjakénta legtöbbet tette a magyar nyelv korszerûsítéséért.

Kazinczyék „irodalom- és mûvelõdéspolitikai tevékeny-sége történelemformáló hatású nemzetpolitikai tett volt:általa lett magyarnyelvûségünk mûveltté, modernné, eu-rópaivá, mert mûveltségünk, modernségünk, európaisá-gunk magyar nyelvûvé tudott válni [...] a korszak képes-nek bizonyult a rosszul feltett kérdés újrafogalmazására;hogy a »magyarság vagy európaiság« hamis alternatívájá-ra az »európaiasult magyarság« szintézisével válaszolt,mint hajdan István király; hogy a két kínálkozó lehetõségközül a harmadikat választotta, a legnehezebbet: önma-gunk megújító folytatását. Ami érték volt a múltban, arraépített jövõt, ami elõre mutatott benne, azt fejlesztette to-vább [...] S példájukkal Kazinczyék biztatást is adnak:hogy egyetlen feladat sem túl nagy, hacsak a kor nem túl

kicsiny hozzá” (Deme László: MagyarNyelvõr 1986: 261–2).

De mi a helyzet ma? Van-e dolgunk ezzel a hagyo-mánnyal? Nem idejétmúlt-e? A globalizáció világábanélünk, gyökeres társadalmi, politikai, gazdasági, kulturá-lis és nyelvi változások után és közben. Van már köznyel-vünk, nem kell létrehozni. Ülhetünk ölbe tett kézzel? Alig-ha. Mert az új körülmények új kihívásokat hoztak el. Amagyar nyelvvel kapcsolatban a két legfontosabb kérdés-

kört említem meg távirati stílusban.

Az egyik: a tudományok, a szakmák rohamosfejlõdése a szaknyelvek, a tudományos nyelvek

szókészletének nagyarányú növekedésével jár, sami ezzel egy: idegen, elsõsorban angol szavak tö-megének átvételét is jelenti. Ha az értelmiség, aszakemberek megelégszenek azzal, hogy õk értik azangol szakkifejezéseket, s nem törõdnek anyanyelviszaknyelvük fejlesztésével, akkor veszélybe kerül-het a minden szintû anyanyelvi tudásáramoltatás(gondoljunk a közoktatásra is) és elõbb-utóbb az

anyanyelv versenyképessége is.

A másik: a trianoni békediktátum (1920) óta a ma-gyarok magyar nyelvhasználata részben a szétfejlõdés

jeleit mutatja. Miért van ez? Azért, mert csak a magyar-országi magyar emberek nem élnek egy másik nyelvnekmint államnyelvnek a hatása alatt. Hét Kárpát-medenceiország magyarsága azonban igen, s természetes, hogy az õanyanyelvhasználatukat – fõként a szókészlet területén –befolyásolja a mindenkori államnyelv, ahogy a magyaror-szági kisebbségekét a magyar nyelv. Ennek szükségszerûfolyományaként – legalábbis részben – bizony nyolc külön-bözõ irányban halad a Kárpát-medencei magyar nyelv-használat. Magától értõdõ, elemi érdekünk, hogy mindentmegtegyünk azért, hogy a magyar anyanyelvûek a jövõbenis zökkenõmentesen megérthessék egymást, bárhol élje-nek is. Ennek pedig az a legfontosabb feltétele, hogy a ma-gyar köznyelv valóban közmagyar legyen. Tudván azt,hogy az anyanyelv az identitástudat legfontosabb és leg-általánosabb eleme a Kárpát-medencében.

Kazinczy öt hónappal halála elõtt ezt írta egyik barátjá-nak: „nekem nem mi, öregek vagyunk reményem [...],mert mi már azok sem leszünk, akik voltunk; ifjainktól vá-rok mindent, kik irtva [elõkészítve, kitaposva] találván azutat, tovább mehetnek, mint mi”.

Hogy a mai ifjúság továbbmehessen ezen az úton, arrais szüksége van, hogy megerõsödjék az anyanyelvhez fûzõpozitív viszonyulásában, ragaszkodásában és tudományo-san igazolt tényeken alapuló, egészséges anyanyelv-tuda-tában. Fokozottan szüksége mutatkozik a globalizálódó vi-lágban az anyanyelv és az anyanyelvi közösség helyérõl éshelyzetérõl való tényszerû ismeretek közvetítésének, azanyanyelvi öntudat és otthonosságérzés erõsítésének, anyelvi kreativitásra nevelésnek, az anyanyelvi sokszínû-ség elfogadtatásának. Röviden: az anyanyelvvel kapcsola-tos s a ma nyelvén érvelni tudó, az ifjúságot is megszólítaniképes, széles körû tudományos ismeretterjesztésnek. Eb-ben a magyar nyelv hete rendezvényeire is fontos szerepvár és hárul.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitom meg Amagyar nyelv hetét Kazinczy születésének 250. évében,amely egyszersmind A magyar nyelv éve és Kazinczy-év is.

A haza és a nyelv szereteteA magyar nyelv hetének megnyitására

KISS JENÕ

Elhangzott a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában 2009. április24-én, a Kárpát-medencei magyar diákok tájnyelvi vetélkedõje alkal-mából a magyar tájnyelvek helyzetérõl és szerepérõl tartott konferen-cián.

4Édes Anyanyelvünk 2009/4.

A magyar nyelv a világnak ma felté-telezett mintegy hatezer nyelve közt a 47. vagy a 48. he-lyen áll, használói számát tekintve. Tíz nyelvrõl tudunk,melyet százmillióan vagy ennél többen beszélnek; ezek:az angol, arab, bahasa indonesia és bahasa malaysia,bengáli, hindi, japán, kínai, orosz, portugál, spanyol. Atíz- és százmillió közt beszélt nyelvek közt van a magyar,a 37. vagy a 38. A világ nyelveinek mintegy nyolcvan szá-zaléka ún. kis nyelv; a mi nyelvünk a maga 47. vagy 48.helyével közepesen elterjedt nyelvnek számít. Beszélõi-nek száma, sajnos, csökken, itthon is, nemzetiségi hely-zetekben is.

A tipológiai rendszerezés szerint a magyar nyelv azagglutináló (ragozó vagy toldalékoló) csoportba tarto-zik, azaz a különféle nyelvi, mondattani viszonyokat ra-gokkal vagy névutókkal fejezi ki (házat, házban, ház mel-lett). Ez természetesen nem jelent értéket, ahogyan pl. aflektáló (hajlító) csoport (ebbe tartozik az európai nyel-vek nagy többsége) sem külön érték. Az azonban értékesvelejárója az agglutinálásnak, hogy pl. a hajlító típussalösszevetve jellemzõ tömörítésre ad lehetõséget. Mi egy(ragos) szóval fejezzük ki pl. ezeket a viszonyokat: ke-zemben, látlak, az angol vagy a német, latin szétbontva(analitikus úton) többel: in my hand, I see You; in meinerHand, ich sehe dich; in manu mea, ego te video.

Ez a toldalékoló adottság sokaktól irigyelt tömörség-re ad lehetõséget, pl. igeneves szerkezetekkel: madárlát-ta kenyér, szélfútta dombok; a Halotti beszédben: halláholtát terümtevé istentül (azaz: hallotta teremtõjétõl, Is-tentõl, hogy meg fog halni). De jelentéssûrítõ összetéte-leket is alkot nyelvünk, a nyelvet hordozó ember márrégóta, ma is: testvér (egy test és vér), orca (orr és száj),völgyhíd (völgyön átívelõ híd), géntechnológia (génekkelösszefüggõ gyógyítás, kísérlet), ûrszemét (az ûrbe fellõttszerkezetek pusztulásával keletkezõ szemét).

Nyelvünk értékes tulajdonsága elevensége, kreativi-tása, hogy lépést tartva a gazdasági, társadalmi, tudomá-nyos fejlõdéssel követni tudja az újonnan alakuló tartal-mak (fogalmak) megnevezését, érzelmek, árnyalatok ki-fejezését, – látványosan a szókincs területén, kevésbészembetûnõen, elhúzódó kibontakozással a nyelvtan(grammatika) körében. Pusztai Ferenc és Kiss Gábormintegy kétezer új szót ajánlott figyelmünkbe Új szavak,új jelentések 1997-bõl c. könyvükben (a Tinta Kiadó-nál); pl. ilyeneket: gyorsító (drogfajta), klikkelés, klónoz,plázázik, gettósítás, megélhetési bûnözés (képzések); be-vásárlóközpont, látványfodrász, zajszennyezés, génmódo-sított, világháló (összetételek). Az összetételek azért ismegérdemlik a figyelmünket, mert ez a szóalkotási módkezd felzárkózni az eddig általánosnak tûnõ szóképzésmellé.

A képzés különben mindig is különösen gazdag mód-ja volt új szavak alkotásának. Az akadémiai nyelvtanban,A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan, 1961. c.kötetben 75 oldalt tesz ki a képzõk felsorolása. Képzõ-ink megannyi új jelentésbeli és stiláris árnyalatot tudnakkifejezni: adogat – tanulgat – üzenget; száll – szállingózik –szállong – szálldogál.

A grammatika területén ilyen fi-nom árnyalatokat figyelhetünk meg: láthatók – látható-ak, lázasok – lázasak (fõnévként, ill. állítmányként); mása jelentése a hamus, ill. a hamvas szónak, a bíróknak, ill.a bíráknak.

Nyelvünk befogadó nyelv, azaz – ha kell – új dolgok,jelenségek megnevezésére bátran vesz át szavakat, szer-kezeteket idegen nyelvekbõl, s ezeket vagy meglévõ állo-mányához igazítja (pivinica > pince; angelus > angyelus> angyal), vagy meghagyja átvett formájukban (fájl,klón), vagy magyar elemekbõl vett szóval helyettesíti:világháló, látványpékség.

A grammatika területén kevés az idegenbõl való átvé-tel. Ilyenek a jelöletlen határozós összetételek (vérsze-gény, életképes, korhû); ill. a hátravetett jelzõi határozó(pl. jelentés a pénzügyi helyzetrõl). Ezeket hosszú ideig hi-báztatták, pedig éppen tömörségüknél fogva jól beillesz-kednek nyelvünk rendszerébe, s így nem állnak szembena nyelv hagyományaival.

Nyelvünk kiemelkedõ és vonzó tulajdonsága a képek,(szóképek, metaforák), használata. Már az ÓmagyarMária-siralomban megcsodálhatjuk a világ világa, virág-nak virága kétszeres figura etymologicát (világ világossá-ga, a virágok között is a legszebb), de aztán a magyarköltészetben csak úgy áradnak a szebbnél szebb metafo-rák:

Oh, a szárnyas idõ hirtelen elrepülS minden míve tünõ szárnya körül lebeg!

(Berzsenyi Dániel: A közelítõ tél).

Radnóti Miklósra emlékezünk az idén, születésénekszázadik évfordulóján. Csak egy sor az egyik legtöbbetidézett versébõl, a Nem tudhatom... címûbõl, amelyérdekes módon ugyanazt a metaforát tartalmazza, mintBerzsenyi költeménye:

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Hangzás tekintetében a magyar a dallamos nyelvekközé sorolható. Bár nem szolgál elõnyére a hangsúlyegyhangúsága, a dallammenet általános ereszkedése, ahangközök összébb szorulása, mely az utóbbi évtizedek-ben tapasztalható, de a statisztikák szerint elõnyös a ma-gán- és a mássalhangzók aránya, szerencsés a zöngésmássalhangzók nagy száma, hogy nyelvünk általában ke-rüli kettõnél több mássalhangzó torlódását, szókezdõhelyzetben pedig – újabb jövevényszavakat nem számít-va – egyáltalán kerüli.

A felsorolt pozitív hangalaki vonások, továbbá ahosszú és a rövid hangzók megkülönböztetése kiválóanalkalmassá teszi nyelvünket az idõmértékes verselésre.Költészetünk páratlanul gazdag mûfordításokban, amûveknek nemcsak tartalmi, stiláris, hanem hangzásbelitolmácsolásában is.

Nyelvünk értékeinek mindez távolról sem teljes ki-merítése, de talán sikerült a legfontosabbakat kiemelni,s ezzel is ösztönzést adni a nyelv iránti érzék frissítésére,a nyelv szeretetének növelésére.

NYELVÜNK ÉRTÉKEIBENCÉDY JÓZSEF

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 5

Mind az amerikai, mindpedig az európai nyelv-

tudományban a világ nyelvi képe fogalomkutatásának sokféle hagyománya van. Azalapkérdés az, hogy miben áll a világnyelvi képe, miként írhatjuk le és ele-mezhetjük. A szemantikában a követke-zõkre keresik a választ: 1. a nyelven kívüli

valóságnak a természetes nyelvben rög-zült képe, 2. az ebben a képben megõrzõ-

dött tudás, tapasztalat, érték, hagyomány.

A nyelv világnézet és tudásfajtaA világ nyelvi képe hagyomány Herdertõl és Humboldttól

indul el. Herder szerint minden nemzet rendelkezik egy sajátgondolati készlettel, kincstár-ral, amely gyakorlatilag anemzet nyelve. Humboldt írjale elsõként, hogy a nyelv világ-nézet. A nyelv segít bennün-ket ahhoz, hogy felfoghassuka világ dolgait. Humboldtnyomán a neohumboldtiá-nusok úgy vélték, hogy a nyelvszókincsében és szintaxisábana világ tagolódása mutatkozikmeg. A németek mellett a vi-lág nyelvi képe problematikaaz amerikai antropológiainyelvészetben is felbukkant(Boas, Sapir, Whorf), és ahíres Sapir–Whorf-hipotézis-ben, valamint a nyelvi relati-vizmus nézetében fogalmazó-dott meg. A világ nyelvi képekérdésével foglalkozó tudó-sok Humboldttól kezdve amai kognitivistákig vallják,hogy a nyelv ráerõlteti hasz-nálóira saját kategóriáit,struktúráit, ezáltal meghatá-rozza az emberi gondolko-dást, világnézetet. Ezt a gon-dolatot Wittgenstein ekképpfogalmazta meg: „Nyelvem határai világom határai”. Vagyisennek alapján a valóság csak a nyelv alapján van adva az emberszámára. Bañczerowski azonban megjegyzi, hogy a valóságmegismerésében vitathatatlan a szerepe az emberi erõfeszítés-nek is. A világ nyelvi képét helyesebb a valóságról való tudás-fajtának tekinteni. „Ez pedig nem más, mint az ember mentálisinformációs térképe, a világ belsõ képe, amelynek a nyelv in-tegráns része, mivel benne létezik, benne van kódolva és rög-zítve a nem lineráris fogalmi struktúra formájában”.

A nyelvtantól a frazémákigHumboldttól származik az a máig

élõ gondolat is, hogy a nyelvi rendszer grammatikája in-kább tartalmazza az adott nyelvközösségre jellemzõ vi-lágképet, mint lexikája. A grammatikában különösen aszórendre, a logikai hangsúlyra terelõdött a figyelem. Dea szókincs is fontos eszköze a világ interpretációjának. Akutatások arra irányulnak, hogy megvizsgálják a szókész-let rétegzõdését, a lexikai-szemantikai mezõk felépíté-sét. A nyelvben rögzült kulturális hagyományról, érté-kekrõl tanúskodnak a frazeologizmusok, valamint a szö-vegfajták. A sztereotípiák, sztereotipikus kifejezéseknemzeteket, foglalkozásokat, állatokat, természeti jelen-ségeket érintõ kész képeket közvetítenek.

TanulságokAz ember folyton

összehasonlít, és viszo-nyítása középpontjábaönmagát helyezi. Az isáltalános emberi vonás,hogy mások viselkedésétsaját jelképrendszerünkjelenségeivel vessük össze, ez-által kategorizálva a másikat,anélkül, hogy valóban megér-tenénk. Ezzel szemben a kul-turális antropológia arra tanít,hogy fogadjuk el a tõlünk elté-rõt, és azt is természetes kul-turális jelenségnek tekintsük.Kategorizációnk mélyén ottlapul a nyelv, sõt azt is mond-hatjuk, hogy világlátásunkalapja a nyelvünk. Ebbõl pe-dig az következik, hogy nem-csak a más kultúrákban, de amás nyelvekben is meg kellmerítkeznünk ahhoz, hogyjobban, például elõítéletektõlmentesen értsük meg egy-mást.

A kulturális antropológianyomán az antropológiai nyelvészet azt vallja, hogy a különbö-zõ nyelvcsoportok és nyelvek másként látják, másként képezikle a világot. A különféle nyelvcsaládok és kulturális környeze-tek nyelvi világképeinek kutatása az antropológiai nyelvészetfontos feladata.

2009-ben jelent meg Balázs Géza és Takács Szilvia Bevezetés azantropológiai nyelvészetbe címû könyve (Pauz-Westermann–Inter–PRAE.HU, Celldömölk–Budapest). Beszerezhetõ: bookline.hu, manyszi.hu.

A világ nyelvi képe(szemantika, kognitív, kulturális és antropológiai nyelvészet)

BALÁZS GÉZA

Néhány példaAz indiánok számára az idõ nem egyenes vonalú (lineá-

ris), hanem visszatérõ (ciklikus). Ennek alapján nem úgytagolják az idõt, mint az indoeurópai kultúrákban élõk. Azindiánok a folyamatos jelenben élnek. Az angloamerikaiakszámára az „indián idõ” kifejezés a pontatlanságot fejeziki.

Az indián nyelvekben nincsenek elvont fõnevek, a fõne-veket konkrét dolgokra használják. Minden állapotot, vi-szonyt, betegséget, légköri jelenséget vagy eseményt igék-kel fejeznek ki. Ennek nyelvtani alapja az indián nyelvektöbbségének bekebelezõ (poliszintetikus) nyelvtana. Azilyen nyelvek egy komplex igébe építik be a többi mondat-részt kifejezõ szófajt, toldalékot. Az indián nyelvekben –tudjuk az e téren is hiteles indiánregényekbõl – az embere-ket sem nevezik meg fõnevekkel. Az egyik nyelvben a fele-ség az, „aki a szívedrõl gondoskodik”, a leány, „aki gazda-gítja az életedet”, s a fiú, „aki férfivá válik”, egy másiknyelvben a férfi, „aki emberré vált”. A keresztnevek isgyakran szószerkezetek, például: „aki farkasokkal táncol”.

Bañczerowski Janusz A világ nyelvi képe mint a sze-mantikai kutatások tárgya címû írása nyomán. In: A nyelvés a nyelvi kommunikáció alapkérdései. ELTE BTK, Bu-dapest, 2000. 258–65.

Út vagy utca?Élvezettel olvastam Balázs Géza írását (2009. április),

amelyben azt boncolgatja, mi a különbség az út és az utca kö-zött. Sajnos, írását nem azzal kezdi, hogy mi volt a különbségközöttük eredetileg. Út az volt, ami a helységbõl (városból)kivezetett egy másik helység (város, falu) irányába (Váci út,Budaörsi út, Budakeszi út, Üllõi út, Fehérvári út stb. stb.). Ut-ca volt az, ami a helységen belül kezdõdött, s ott is végzõdött(Váci utca, Kossuth Lajos utca stb.). Hogy miért Rákóczi útaz, ami a Kossuth Lajos utca folytatásaként a pesti várfaltól

(Kiskörút) indult Kerepes felé? Mert egyik-másik út késõbbúj nevet kapott, de attól még út maradt, nem lett utca (Csö-möri út egy része – Fogarasi út, Átlós út – Horthy Miklós út,ma Bartók Béla út stb.). Az más kérdés, hogy a városatyák ké-sõbb már nem voltak következetesek, s az új utcák egy részétis útnak „minõsítették”, függetlenül annak hosszától, széles-ségétõl (Fiumei út – Orczy út, de a folytatása Haller utca).

Lévai Zoltán

VISSZHANG

6Édes Anyanyelvünk 2009/4.

A lingvicizmus margójára

Kell-e védeni a nyelvet?Nyelvvédelmen azt a tevékenységet értjük, amellyel a min-

denkori anyanyelvet megõrizni törekszünk azt így vagy úgy ve-szélyeztetõ, illetve annak vélt jelenségekkel, adminisztrációsintézkedésekkel, különbözõ tevékenységi formákkal szemben.Lõrincze Lajos szerint célunk az, hogy „a nyelvi tevékenységetminél zavartalanabbá, minél pontosabbá tegyük, s mindenolyan elemet, zavaró tényezõt, mozzanatot kiküszöböljünk,amely a beszélõ és a hallgató közti kapcsolatteremtést gátoljavagy zavarja” (Emberközpontú nyelvmûvelés. Magvetõ Kiadó,Budapest, 1980. 18).

Ezzel a céllal született a magyarországi reklám-, illetve fel-irattörvény, amely csak azt írja elõ, hogy a felirat magyar nyel-vû is legyen az idegen nyelvû mellett.

Szlovák nyelvtörvényMostanában a média egyik leggyakoribb témája a szlovák

nyelvtörvény. Északi szomszédunk ugyanis szigorúan büntetniakarja azokat a magyar anya-nyelvû szlovák állampolgáro-kat, akik a hivatalos érintkezés-ben magyarul beszélnek, vagyhibásan használják a szlováknyelvet. Szlovákiában (csak)szlovákul – szól(t) a politikai in-díttatású szlogen. Ennek jelen-téstartalma az, hogy a kisebb-ségben élõ nemzetiségiek nyel-ve csak a családi környezetben,a baráti társaságban használha-tó. Íme, az úgynevezett nyelvvé-delem egyik szélsõséges meg-nyilvánulása.

A XIX. században keletke-zett egy szállóige nálunk:„Nyelvében él a nemzet!” Eb-ben szó sincs kirekesztésrõl, hiszen jelentése általános: a nem-zetnek egyik – tegyük hozzá, talán legfontosabb – összetartótényezõje a nyelv.

Abban nincs semmi kivetnivaló, ha egy állam elvárja, hogy akisebbség ismerje – természetesen anyanyelvének szabadhasználatán kívül – az ország hivatalos nyelvét is. A kétnyelvû-ség egyáltalán nem hiba, éppen ellenkezõleg, pártolandó.„Ahány nyelv, annyi ember”; „Ahány nyelvet tudsz, annyi em-bert érsz” – tartja a régi mondás. Ha azonban a kisebbség nyel-ve csak familiáris szinten élhet, félõ, hogy lassan-lassan elsor-vad.

Nógrádi példa

Amikor közel három évtizede Vácra kerültem, feltûnt,hogy a Szendehely–Nõtincs–Õsagárd–Felsõpetény vonalonközlekedõ buszokon a magyar mellett német (sváb) és szlovákbeszédet is hallottam. Ezek a nemzetiségek anyanyelvükönszóltak. Örültem ennek, mert úgy éreztem, hogy országunkbanszabadon használhatják anyanyelvüket az emberek. Szent Ist-ván Intelmei jutottak eszembe; azok a gondolatok, amelyeketaz „idegenek” befogadásáról fogalmaz meg államalapító kirá-lyunk. Annak is örülök, hogy az ország más településeihez ha-sonlóan a Vác közeli nemzetiségi falvakban (a Nógrád megyeiAlsó- és Felsõpetény, Berkenye, Nógrád, Szendehely) a ma-gyar helységnevek mellett ott áll a német, illetve szlovák hely-név is. Szegényebbek vagyunk azáltal, hogy nemzetiségeink isnyelvükben élhetnek? Szó sincs róla! Szerintem egy nép akkorszabad igazán, ha másoknak is megadja a szabadságot, beleért-ve a nyelvhasználat jogát.

Arról is szólnak a hírek, hogy a „kincses városban”, Kolozs-váron a Dsida Jenõrõl, a múlt század fiatalon elhunyt költõjé-rõl elnevezett utcát átkeresztelték. A város honatyái szerint adsida arra a francia eredetû román szóra hasonlít, amely ko-runk egyik csúnya betegségének a neve, azaz negatív jelentés-tartalmú. Péntek Jánosnak, a Babeº–Bolyai Egyetem nyelvészprofesszorának véleményét a Magyar Nemzet 2009. július 18-iszámában olvashatjuk errõl a furcsa indoklásról. Mint említi, arománban az ’alig’ jelentésû határozószó, fõleg ha ékezet nél-kül írják le, a magyarban a nõi ivarszerv durva megnevezéséreutal.

Az efféle véletlen egyezésekre számtalan példa van. A latin’cigánylány’ tárgyesete például egy – az ÉKsz.2 szerint trágárstílusminõsítésû – igénknek a múlt idejû, tárgyas ragozású,egyes szám elsõ személyû alakjával egyezik meg. Ez a nyelviegyezés a latin fõnév és a magyar ige ragozásakor a diákok hu-morának egyik forrása volt évtizedeken át. Amíg a magyarban

a huj hangutánzó eredetû indu-latszó (valószínûleg csatakiál-tás volt), a szláv nyelvekben aférfi nemi szervét jelenti. Aszeggel (eszközhatározó ragosalakja) a lengyel kiejtés szerintolvasva (seggel) durva szó.

Az ehhez hasonló hangalakiegyezések egyáltalán nem rit-kák, ugyanis a nyelvi jelek ön-kényesek, és a szó hangsoracsak nagy ritkán függ össze a je-lentéssel. Ilyenek például ahangutánzó és a hangfestõ sza-vak.

A fenti példák alapján jog-gal gyanítjuk, hogy Dsida Jenõnevét nem azért törölték az

utcanévtábláról, mert hangalakja a románban negatív jelenté-sû, hanem azért, mert költõnk magyar volt. Talán ez is nyelv-védelem lenne Romániában?

LingvicizmusAz ilyen nyelvvédelmet szakszóval lingvicizmusnak nevez-

zük, amelynek ikertestvére a politikai fogalmat jelölõ soviniz-mus.

Az írásom címében feltett kérdésre azt válaszolom: mindennépnek arra célszerû törekednie, hogy megõrizze anyanyelvét.Minden nemzet munkálkodjék saját nyelvének megõrzésén,fejlesztésén, ha nem akarja, hogy közössége a nyelvcsere újáralépjen. A történelemben erre bõven van példa, s úgy tûnik, ko-runkban felgyorsulóban van a nyelvek kihalása azzal, hogy bi-zonyos közösségek – elhagyva anyanyelvük használatát – egymásik nyelv kizárólagos használatára térnek át.

A Biblia szerint Isten a bábeli torony építésekor büntetés-bõl zavarta össze az emberek nyelvét. Pünkösdkor azonbanmegadta nekik azt a képességet, hogy a különbözõ nyelvûek ismegértsék az apostolok igehirdetését.

A világon ma körülbelül 6000 nyelv létezik, számos közülüklassan kiveszõben van, és csak néhány éledt újjá (héber, skót).S bár a világnyelvet (jelenleg leginkább az angolt) erõs terjedésjellemzi, követhetjük azt a megoldást, amely az anyanyelvetsaját közösségében használja minden szinten, a nemzetközikommunikációban pedig a világnyelvet (vagy a nagy nemzet-közi nyelvek valamelyikét).

Éljen hát minden nemzet a nyelvében, s akkor a nyelvek isélni fognak.

Dóra Zoltán

Pozsony látképe 1815-ben

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 7

BOMLIK A RENDSZER(de közben épül is)

Kereken harminc évvel ezelõtt írtam egy nyelvmûvelõcikket (benne van a Mondd és írd! kötetben is) arról, hogyaz amelyet vonatkozó névmási kötõszós mellékmondatok-ban az állítmányt olykor hibásan egyeztetik a tárggyal. Akét példa ez volt: „A spanyolok az idegenben lõtt góllal ke-rültek a döntõbe, amelyet május 4-én és 18-án játsszák” (asportsajtóból); „… a körözõlevelet, melyet emiatt [ti. a skótfelkelésben való részvétele miatt] bocsátották ki ellene,nem vonták vissza” (egy XIX. századi angol regény fordítá-sából). A helytelenség minden ép nyelvérzékû magyar ol-vasó számára nyilvánvaló: az amelyet tárgy után a mellék-mondat végén vagy vége felé alanyi ragozású állítmánynakkell állnia, mivel az amelyethatározatlan tárgy: amelyetmájus 4-én és 18-án játsza-nak; amelyet emiatt bocsátot-tak ki ellene.

Akkor szórványosnak lát-szott ez az egyeztetési hiba,nem is tértem vissza a témárahárom évtizedig. Ma viszont,úgy érzem (késõbb majd meg-látjuk, hogy ez az érzés köny-nyen megcsalhatja a nyelvõr-ködõt), sokkal gyakoribbá vál-tak az ilyen mondatok. Elsõhárom példámat az újság-nyelvbõl veszem: „A szálak [ti.a Fidesz és a Magyar Gárdaközötti állítólagos szálak],amelyeket állítólag elvágták,most újra összeérnek” (Vasár-napi Hírek, 2008. június 15.1); „A súlyos válság, amelybekerültünk, olyan veszélyekkeljár, amelyeket most a jó refor-mok is súlyosbítanák” (Nép-szabadság, 2009. március 16. 12); „[Lipcsei Péter labdarú-gó] õszintén és meglehetõsen keserûen vallott a körülöttekialakult helyzetrõl, amelyet talán mindennél jobban jel-lemzi, ami a keddi tréningen történt” (Nemzeti Sport,2009. április 29. 24). De találkozhatunk ilyenekkel isme-retterjesztõ lapokban, sõt a tudományos nyelvben is: „A vi-lágszerte ismert Dreher Ignácz és Fia gyárában a XIX. szá-zad közepén készült az a tetszetõs formájú szájterpesztõeszköz, melyet […] kifogástalan minõségû anyagokból állí-tották elõ” (Élet és Tudomány, 2009. május 1. 575); „[Jézusalakja] olyan látomásban [jelenik meg], amelyet az évszá-zadok írásai, képei, képzetei formálták” (egy regény utó-szavából).

Némelyik fenti példa keletkezését magyarázhatnánkazzal is, hogy a szerzõ azért vétette el az egyeztetést, mertaz igei állítmány aránylag messzire került a mellékmondatélén álló vonatkozó névmási tárgytól. Ez is közrejátszha-tott a dologban, de a fõ ok szerintem az, hogy nyelvünkbena vonatkozó névmások rendszere (rendszerszerû összefüg-gése) évtizedek óta átalakulóban van. Ennek az átalaku-lásnak az egyes fázisait a nyelvmûvelõ szakirodalom folya-matosan és részletesen tárgyalta, ezért most csak címsza-vakban utalok a lényegre (l. középen, keretben).

Minthogy az amelyiket vonatkozó névmási tárgy hatá-rozott tárgynak minõsül, utána az igei állítmány tárgyasragozású lesz: „Add kölcsön azt a cédét, amelyiket a múlt-kor hallgattuk!” (nem pedig: hallgattunk). Természetesenígy van ez azokban a mondatokban is, amelyekben az ame-lyik nem ’több közül az egyiket’ funkcióban, hanem az

amely névmás szerepében, azt helyettesítve fordul elõ. Ésminél több ilyen mondatot hallunk, olvasunk, annál erõ-sebben hat az analógia abban az irányban, hogy a szabá-lyos amelyet névmási tárgy után is tárgyasan ragozzuk azállítmányt, mintha a mind megszokottabbá váló amelyiketállna a mellékmondat élén. Például az, aki így beszél: „Anap, amelyiket reggel óta nem láttuk, mert felhõs volt azég”, könnyebben le is ír egy ilyen mondatot: „A nap, ame-lyet még délután ötkor is hiába kerestük az égen” (NemzetiSport, 2009. május 17. 3).

Ez a tendencia (amely helyett amelyik, amelyik melletttárgyas ragozás, amelyik helyett mégis amely, mert válasz-

tékosak akarunk lenni, de mel-lette marad a tárgyas ragozás)jól mutatja a vonatkozó név-mások használata körüli bi-zonytalanságot. A szembeötlõpéldák azt a benyomást keltik,hogy vonatkozó névmásainkrendszere felbomlóban van.Ha azonban adatokat kere-sünk az interneten, nyombankiderül, hogy ez a jelenség (azamelyet melletti tárgyas rago-zású állítmány) korántsemolyan gyakori, mint nyelvmû-velõi érzékenységünk a szór-ványos esetek alapján vélné. AGoogle.hu keresõben az elsõharminc találat között egyolyan sem akadt, amelyben azamelyet tárgyat tárgyas rago-zású állítmány követné. Pl.:„A Szent István volt az elsõcsatahajó, amelyet torpedóksüllyesztettek el”; „Egy állat,amelyet utálat övez – a pat-

kány”; „10 dolog, amelyet a pasik utálnak a csajokban”;„Olyan elnököt kap Hargita megye, amelyet megérdemel”.Ennek ellenére nem tartom szükségtelennek felhívni a fi-gyelmet erre a jelenségre, mert az amelyet utáni tárgyasragozású állítmány idõvel gyakoribbá válhat, és ez össze-zavarhatja a vonatkozó névmások használatának rendjét.

Azt, hogy ez a rend átalakulóban, a rendszer mozgás-ban van, jól mutatja az is, hogy a cikkemben leírt egyezte-tési hibának az ellenkezõje is elõfordul: alanyi ragozású azállítmány olyankor, amikor a tárgy jellege (határozottsá-ga) tárgyas ragozást kívánna. Példáim az Élet és Tudo-mány újabb számaiból valók: „Legalább hat meztelen vál-tozatot ismerünk [Leonardo Mona Lisájából], amelyekmindegyikét Leonardo iskolájához tartozó tanítványoknaktulajdonítanak” (2009. június 26. 826); „… a nagy zöldnégyzet mutatja a legerõteljesebb, 6,3-as földrengés hely-zetét, […] a fekete háromszögek a GPS mérõállomásokat,amelyeknek az adatait a SAR elemzés igazolására felhasz-náltak” (2009. május 8. 580). Ezekben nem a vonatkozónévmás a tárgy, de annyiban idetartoznak, hogy fokozzák(illetõleg: jelzik) a vonatkozó mellékmondatok állítmányá-nak alanyi vagy tárgyas ragozása körüli bizonytalanságot.(Csak a rend kedvéért teszem hozzá, az idézett mondatok-ban a birtokos személyjeles tárgy határozottsága kívántavolna meg a mellékmondat állítmányának tárgyas ragozá-sát: amelyek mindegyikét … tulajdonítják; amelyeknek azadatait … felhasználták.)

Kemény Gábor

– az ami az élõbeszédbõl gyakorlatilag kiszorí-totta, az írott nyelvbõl pedig kezdi kiszorítani azamely névmást (minél kevésbé pallérozott az adottírásmû stílusa, annál inkább), pl. „Van olyan él-mény, amit személyesen kell átélned” (reklámszö-vegbõl);

– az így funkció nélkül maradt amely kezdi át-venni a névmási elõzményre vagy a fõmondat tar-talmának egészére vonatkozó ami névmás helyét,pl. „[Beckham angol futballista] ismét megmutattaazt, amelyet az elmúlt években tökélyre fejlesztett:23 méterrõl becsavart egy szabadrúgást” (NemzetiSport, 2007. február 11. 6);

– azok a fogalmazók, akik az amely-et papírízû-nek, a helyére benyomult ami-t viszont nem elégválasztékosnak érezték, áthidaló megoldásként azamelyik névmáshoz folyamodtak, jóllehet ennekeredetileg más a funkciója (több közül az egyiket),pl. „Úgy éreztem, mintha felszálltam volna egybuszra, amelyikrõl nem tudom, hová visz” (regény-fordításban).

8Édes Anyanyelvünk 2009/4.

„...a nyelvõrzõket a nemzeti szeretetkapcsa tartja össze”

Matula Ágnes, a Duna Televízió szerkesztõ-riportere válaszol Maróti István kérdéseire

– Néhány éve már beszélgethettem veled e lapban aNyelvõrzõ mûsorról, az az örömteli tény azonban, hogy aközelmúltban a Duna Televízió nívódíjban részesítette ezt aremek sorozatot, kínálkozó alkalom arra, hogy újból szól-junk róla. Minek köszönhetõ ez a szakmai elismertség?Mostanában a nyelvtudománynak nincs igazi megbecsült-sége a tömegtájékoztatás területén.

– Úgy vélem, ez elsõsorban annak köszönhetõ, hogyCselényi László, a Duna Televízió elnöke, aki kisebbség-ben sajátította el anyanyelvét, a kolozsvári Apáczai Gim-názium növendékeként, rendezõ, irodalmár, dramaturg,aki rövid idõn belül felmérte, hogy a Duna Televíziónakvállalnia kell olyan nyelvmûvelõ mûsort, amely a határontúli magyarság nyelvi mûvelõdését segíti.

– Hogyan született meg a Nyelvõrzõ? Gondolom, jelentõsszerepet vállaltál a megvalósításában.

– 1993 õszén kerültem a Duna Televízióhoz, amely ak-kor még gyerekcipõben járt, Sára Sándor akkortájt verbu-válta a munkatársakat, és valaki ajánlott engem is. Az voltaz üzenet, hogy amennyiben van kedvem, adjam be a pá-lyázatomat. Sikerült, és boldogan, tettre készen léptem bea Duna Televízió kapuján. Elõször a Nyelvédesanyánk cí-mû mûsor szerkesztõje lehettem, aztán egyszer találkoz-hattam Péntek János tanár úrral Kolozsvárott, aki azAnyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége képviseletében is fel-hívta a figyelmemet arra, hogy a Magyar Rádió Beszélninehéz! címû sorozatához hasonlóan, jó lenne, ha a DunaTelevízió is kezdeményezne valamilyen magazin jellegûmûsort.

– Így született tehát meg a Nyelvõrzõ. Ki volt a cím kita-lálója?

– Szerénytelenség, de én. Azt már rádiósként tudtam,hogy egy mûsornak a fél sikere, hogy jó címet tudjunkajánlani a hallgatóknak. Ezek után tehát 1995 februárjá-ban elindult a mûsor.

– Milyen volt kezdetben a szerkesztõi koncepció?– A legfõbb szándék az volt, legyenek nyelvi érdekessé-

gek, folyóiratszemle, könyvismertetés, különlegességek.Küllõs Imola néprajzkutatóval sorozatot indítottunk a ka-lendáriumokról, a népi szájhagyományról. Fontosnak tar-tottunk egy olyan nyelvi illemtant érintõ kezdeményezést,amikor a fiatalok fogalmazzák meg a viselkedés- és beszéd-kultúra legfontosabb téziseit.

– Minden munkának vannak örömei, gondjai, olykorkudarcai is. Idézzük fel az emlékkönyv lapjait!

– Kudarcokat nem õrzök, de felemelõ emlékeket igen.Eszembe jut az, amikor a Székelyföldön jártunk, hogy be-mutathassuk az ott mûködõ Beszélni nehéz! körök mun-káját. Soha nem felejtem, amikor egy eldugott tanyahe-lyen, Székelyvarságon elmentünk gyerekekkel kirándulni.Kollégám cipelte a kamerát hegyen-völgyön keresztül. Acsíkszeredai gimnázium növendékeivel készítettük el a fel-vételt, akik énekeltek, gitároztak, gyönyörû verseketmondtak. De volt korábban egy olyan találkozásom is,amikor Rotterdamban találkozhattam egy 94 éves magyarhölggyel, aki tolószékben, tökéletes szellemi frissességbentanítja az érdeklõdõ hollandokat magyar nyelvre. Az elsõvilágháború idején gyermekmentõ akcióval került Hollan-diába, felnevelt hat gyermeket, ötvenéves korában elvé-gezte a brüsszeli egyetemen a magyar szakot, és azóta amagyar nyelv tanításának „szóvivõje”.

– A Nyelvõrzõ címû mûsor egyik különlegessége, hogyinterjúit, a különféle anyanyelvi táborokról, konferenciák-ról készített tudósításait nem stúdióban, hanem az ország-járó utak során, a helyszínen készíti.

– Ez így van, bár ki kell, hogy javítsalak. Anyagi okokmiatt az utóbbi idõben mûsoraink 50%-a már stúdióbankészül. A mûsor egyik fõ vonulata a Forgács Róbert általvezetett nyelvi játékok sorozata, ahol a közremûködõketnemcsak az anyanyelv iránti tisztelet tartja össze, hanemaz egymás iránti szeretet is.

– 2008 decemberében, a Magyar Tudományos Akadémiadísztermében a Beszélni nehéz! mozgalom képviselõje,Deme László professzor úr mint a mozgalom életrehívója ésmegteremtõje (Péchy Blankával közösen) és az anyanyelvimozgalom meghatározó személyisége átvette a MagyarÖrökség díjat. Ebben az elismertségben jelentõs szerepetvállalt a Duna Televízió, korábban a Magyar Rádió, jelen-leg a Katolikus Rádió. A Duna Televízió Nyelvõrzõ mûsoramilyen megfontolásból vállalta ennek a valójában iskolaianyanyelvi munkának a népszerûsítését?

– A kérdés jó. Valóban, 1995 õsze óta folyamatosan jelenvan a Beszélni nehéz! rovat a Nyelvõrzõben. Ez a minden-kori összeállítás fontos az iskolai anyanyelvi szakkörök-nek, valamint azoknak a tanároknak, akik a különbözõnyelvmûvelõ versenyekre készítik fel diákjaikat. Nekünk,a Duna Televíziónak és a mûsornak is nagy szolgálatottett, hogy olyan jeles nyelvész egyéniség, mint Deme pro-fesszor úr megteremtette ennek a sorozatnak a különle-gességét, és meghatározta arculatát.

– A Nyelvõrzõ valóban sokak számára jelentõs mûsor, sõtegyedüli, hisz más televíziós csatornákon nem találni ha-sonló kezdeményezést. Természetesen a fontos kérdés az,hogy a nézõk is így vélekednek-e errõl.

– Az a helyzet, hogy a Nyelvõrzõ két irányba halad. Azegyik ez a bizonyos beszédmûvelés a Beszélni nehéz! fel-adatainak segítségével, a másik pedig a nyelvi játékok nép-szerûsítése. Ez a szándékunk viszont nagyon népszerû, hi-szen a játékos mûsorokat mindig kedvvel követik az érdek-lõdõ nézõk. Elismerõ leveleket kaptunk például Olaszor-szágból, Németországból, mert úgy gondolják a levélírók,hogy az anyanyelv az igazi érték, és ezt nemcsak védeni,hanem ápolni is kell.

– Ha valaki évtizedekig rádiósként és televíziós szerkesz-tõként a magyar nvelv megbecsüléséért harcol, annak szá-mára ez nem munka, hanem hittel vállalt küldetés és szol-gálat.

– Mondhatom azt is, hogy ez véletlen volt, de ez termé-szetesen nem igaz. Olyan családban születtem, ahol a zeneés az irodalom gyermekkorom természetes része volt. Bol-dog vagyok, hogy tizenéves koromban kezembe kerültMárai Sándor, Romain Rolland, Nyírõ József kötete, IllyésGyula Petõfije, Kodolányi János Boldog Margit címû köny-ve. A gyermekkoromat meghatározta a rádió, a rádiójáté-kok, a színházi közvetítések. Akkoriban a rádióbemondóka legszebben beszélõ emberek voltak, nekem ez volt a min-ta és az etalon. Elhatározásom szerint ezt igyekeztem utá-nozni és elsajátítani. Édesanyámtól megtanultam ÁbrányiEmil Magyar nyelv címû versét. Mindig meghatódom,hogy ehhez nekem valami közöm van.

– Várom a Nyelvõrzõ további adásait, és köszönöm abeszélgetést.

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 9

100 éves a HÉT KRAJCÁR„Aszúra fog érni minden szép gerezded...”

A 130 éve született Móricz Zsigmondnak 100 éve jelentmeg a Hét krajcár címû novelláskötete, amelyet Ady Endre islelkesen fogadott: „Alig bírom a ceruzámat fogni, hogy MóriczZsigmondot össze ne égessem toluló nagy szavak, képzelésekforróságával... Ebbõl a mi fajtánkból jött most megint íme egyMóricz Zsigmond, aki egyedül fölér egy forradalmi szabadcsa-pattal.” S pár év múlva hangulatos – emlékezésünk címébeemelt – metaforával jósolt újabb alkotói sikereket barátjának,harcostársának Levél-féle Móricz Zsigmondhoz címû versében.

A Hét krajcár azóta „aszúra érett”, klasszikus alkotáskéntiskolásnemzedékek kedvenc olvasmánya. Most csupán a szö-veg stílusát, nyelvének ízeit, aromáját kóstoljuk meg.

A nyelvtani kapcsolatok közül a birtokos személyjeles szó-alakokat említhetjük: apám, anyám, kisfiam... Több alkalom-mal a kötõszó hatásos eszköz a mese, a történet továbbfûzésé-re: És az is igaz..., De nekem fúrta valami az oldalamat..., És ak-kor homlokára csapott... Szóismétléssel éri el az író, hogy a tör-téneten végigvonul a kacagás, a játék. Az édesanya szavaiban afogalmak értelmi és érzelmi tartalma erõsödik: Itt vannak, ben-ne vannak..., szappan kell..., hét krajcár kell..., Ez gazdag fiókvolt, ennek sose volt semmije... Az édesanya felsorolással ma-gyarázza fiának, hogy mire kell a krajcár, s itt a népies beszédjellegzetes mondatfûzése, ritmikus hullámzása ragad megminket, mint amikor pl. nagyanyó mesél.

A szövegértésben a rokon értelmû szavak segítenek. S itt ki-kereshetjük, hogy mit tesz a krajcár, milyen volt az almárium, sa pénzkeresés szónak is kettõs értelme van... Melléjük társulnakaz ellentétes szavak: sírás-rívás – szívbõl jövõ kacagás, százféleszemét – pénz az nem volt, fiók – egy csepp feneke sem volt... Atörténet világosságban, délután indul, s a sötétség beálltávalzárul. A hetes szám jót és rosszat is jelenthet, gondoljunk aBibliára, a hét szûk és a hét bõ esztendõre...

A szöveg írásmódjában Móricz tudatosan használta föl aSzabolcs-Szatmár megyében élõk beszédét, tájszavait, s ezeketkiejtés szerint, fonetikusan írta le: vót, asse, oszt lámpaolajamsincs... A szereplõk beszédében a falusi ember szemlélete, ész-járása, gondolkodásmódja tükrözõdik: (az édesanya) úgy eltör-te az eszét, nem tett-é valahová valami pénzt..., (a koldusnak)csak egy hibádzik, a kapa fõd... Móricz szerint is „az élet legüdí-tõbb itala az élõszó”.

Ide sorolhatjuk a népmesére utaló szövegrészeket: a gépfiakifogyhatatlan kincsesbánya..., terülj asztalkám..., a mesebelihármas szám: három szereplõ, a harmadik segít, az elsõ háromkrajcár a gépfiókban, a következõ három krajcár három hely-rõl kerül elõ... (emlékszünk Andersen Az ezüst tallér, valamintIon Creangã A kis kakas és gyémánt félkrajcára címû meséjé-re...), a hetes szám..., s az a tény, hogy a család mintha a sze-génység mesebeli hétfejû sárkányával küzdene..., és – sajnos! –a sárkány gyõz... Egyetlen fénysugár a sötét reménytelenség-ben az emberi szolidaritás gesztusa (Sándor Dénes). Ez a szoli-

daritás szólal meg nyelvi formában, amikor az ismeretlen kol-dus „Hadd el lyányom...” szavakkal nyújtja át a krajcárt. Mó-ricz, az emberi lélek ismerõje, arra is vigyázott, hogy a koldusne sértse meg a családot a pénz-ajándékkal, ezért a gyereknekadja a krajcárt.

Szóképek, trópusok társulnak a fentebb említett stílusalak-zatokhoz. Metafora, kifogyhatatlan kincsesbánya, a fiú számáraa gépfia. Rossz, nyavalyás kódus az öreg almárium, „aki” fiata-labb korában olyan helyen szolgált, ahol sok dugdosnivaló le-hetett. Élnek – megszemélyesítve – a krajcárok is: elbújtak, sza-ladnak, gurulnak..., s hasonlattal jellemzi az édesanya, miértkell csínján, tisztességgel bánni a pénzzel: könnyen meg-áprehendál, mint az úri kisasszonyok.

Stiláris sajátosság a szöveg élõnyelvi, beszédszerû nyelve ésbenne ellentétként a finom, a szépítõ kifejezések: krajcárkák,fürge állat a krajcár, pénz bácsi, pénzecske...

A szövegben dinamikus jellegûek az édesanya biztató sza-vai: Gyere csak, kisfiam, keressük meg..., de statikus az almári-um fiókjának tartott prédikációja, valamint az író keserû meg-állapítása: ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy selett volna.

Tanítványaim sokszor megkérdezték: ilyen szegények vol-tak Móriczék? S akkor mindig megkerestük azokat a részeket,amelyekben az író hitelessé tette a kis család helyzetét. Mitdolgozott az apa? Napszámos, aki bizony nem sokat keresett.Hova borította a gépfiát az anya? A földre, mert asztaluk semvolt. S az üveges almárium? Üvegje sem volt már régen, s fiata-labb korában máshol, más családnál szolgált, most pedig göt-hös, szúette, foghíjas, „a mi szegénységünket õrzi” – mondja azanya. Hol tartották a ruhákat? „A falba szegek voltak verve,azon lógtak a ruhák”, tehát szekrénye sem volt a családnak.Mit uzsonnázik a fiú? „Eljött az ozsonnaidõ is, el is múlt” – ol-vashatjuk, de szó sincs evésrõl! Eljött az este, mit gyújt meg azédesanya? Semmit, mert lámpaolaja sincs... Szegénységükbenvan azonban valami, ami csak az övé, de az egész család életérekihat: a betegsége.

Czine Mihály szerint: „Együtt, egyszerre látni a könnyet ésmosolyt, a tragédiát és idillt”, s erre az ellentétre épül az egésznovella. Ezt a drámaiságot erõsíti az író, amikor egyes szám el-sõ személyben meséli el ezt a történetet. Devecsery László úgyvéli, a nosztalgia váddá erõsödik, a nevetés csak a játék része, aszegénységet a sírás kíséri, az idill elmozdul a tragédia irányá-ba, a népmesei hangulat a realista drámai érzelem kiteljesíté-sébe torkollik.

A 100 éves Hét krajcár mellé felsorakozott novellák, regé-nyek bizonyítják, hogy Móricz és Ady közös vágya teljesült: „Sha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, / Volt egy szent szándé-kunk: gyönyörûket írni.”

Málnási Ferenc(Kolozsvár)

A magyar nyelv napjai ErdélybenAz Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) megala-

kulása (1993) óta minden évben más-más erdélyi városbantartja legnagyobb rendezvényét, a magyar nyelv napjait. Azidén április 23–26. között Kézdivásárhely adott otthont azanyanyelv ünnepének. Témája ez volt: A magyar nyelv anyelvújítás korától az internetes levelezésig.

Az értekezlet záróelõadásában Gazda József kovásznaimagyartanár, közíró, a Sütõ András Nyelvõrzés-díj ez évi ki-tüntetettje A magyar nyelv védelmében címû elõadásában ar-ról beszélt, hogy a Kárpát-medencében több helyen is veszé-

lyeztetett helyzetben van nyelvünk. Ezért szorul védelemre.Szerinte a veszélyek forrásai: a sovén dominanciák, a mi kö-zönyünk, a hivatalosságok közönye és az asszimiláció. A poli-tikai hatalom gõgjérõl is beszélt annak apropóján, hogy Er-délyben még mindig nem hivatalos nyelv a magyar. Húsz év-vel a kommunista diktatúra bukása után sem!

A Kõrösi Csoma Sándor anyanyelvi és mesemondó ver-seny – Kézdivásárhelyen és Kovásznán tartott – erdélyi dön-tõjén a szórványtelepülések tanulói is sikeresen szerepeltek.

Komoróczy György

10Édes Anyanyelvünk 2009/4.

Adósok – adósak

? Vajon az adósok – adósak szavakat a gyorsok – gyorsak min-tájára kell használni? Tudom, hogy a gyorsok (pl. gyorsvonatok)fõnévi, a gyorsak pedig melléknévi minõségben használható,azonban a fenti elsõ példáról nem tudom eldönteni, melyik szóhasználható a kettõ közül abban a mondatban, hogy: „A régészekés a történészek még adósak ennek a kérdésnek a megválaszolásá-val.”

! A kötõhangzónak szófaj- és jelentésmegkülönböztetõ szerepevan az s végû, illetve az -s képzõs melléknevek esetében. Ha a kö-tõhangzó a vagy e, akkor melléknév, pl.: családosak, vörösek. Haviszont o vagy ö, akkor fõnév, pl. havasok, vörösök. A kérdezettszó esetében az adósak melléknév, az adósok fõnév. Tehát a kérde-zett mondat az adósak szóval helyes.

Új influenza vagy újinfluenza

? Hogyan írjuk helyesen: új influenza vagy újinfluenza? Mi ahelyes, ha -s képzõt kap: újinfuenzás? Mit kell tenni, ha a vírusszót is használni akarom? Újinfluenza-vírus lesz belõle, vagymind a három szót külön kell írni?

! A nemrégiben felbukkant betegség elnevezése nagyon gyor-san változott. A legújabb változat az új influenza vagy újinfluenza.

A betegség neve az évekkel ezelõtt megjelent szótárakban ter-mészetesen nem is szerepel. Az írásgyakorlatban mindkét írásmódlétezik, és mindkettõ mellett vagy ellen is lehet érvelni.

A minõségjelzõs szerkezeteket általában különírjuk, ez az alap-szabály. Az új influenza szókapcsolat kettõs jelentésû: egyfelõl al-kalmi szókapcsolat, a képzõvel ellátva is. Pl. Egy új influenzás be-teg jelent meg a rendelésen – aki nem okvetlenül az új típusú influ-enzától betegedett meg. Másfelõl az új típusú influenzára is hasz-nálható a szókapcsolat. A szövegkörnyezetbõl általában ki is de-rül, milyen jelentésben fordul elõ. Az új influenzavírus szókapcso-lat is kettõs: egy új influenzavírust mutattak ki, illetve a H1N1-readdig mondhatjuk, de csak addig, amíg egy még újabb vírus megnem jelenik...

Az alkalmi szókapcsolattól való megkülönböztetés céljából ajelentésváltozás miatt az újinfluenza ’H1N1-vírus’megnevezéséresokan az egybeírást választották. A továbbképzett alak õrzi az egy-beírást: újinfluenzás. Az egy újinfluenzás beteg egyértelmûbbenfejezi ki ma, hogy melyik vírus a kórokozó. (Van példa arra, hogyaz új melléknév összeforr a jelzett szóval, pl. újbor, újmagyar.)

Ha egy új taggal bõvül a szóösszetétel, akkor a többszörös szó-összetételek írására vonatkozó szabály alapján rögzítjük: újinflu-enza-vírus (A magyar helyesírás szabályai, 138. pont).

Mivel egyelõre mindkét változat létezik, nagyon hasznos len-ne, ha a helyesírási bizottság ilyen helyzetekben azonnal javaslatottenne az új jelenség írására, számtalan vitát, kettõsséget, zavartelõzve meg vele. Addig azonban mindenki maga döntheti el, me-lyik írásmódot követi.

?!

? Hogy helyes: „!?” vagy „?!”?

! A kettõs írásjelet a kérdõ formájú felkiáltó mondatok végénalkalmazhatjuk, vagyis egy formailag kérdõ mondat nyomatéko-sabb érzelmi tartalmát felkiáltójellel is kifejezhetjük: Hogy képze-led ezt?! (A magyar helyesírás szabályai 240. c pont.)

Azonos utótagú összetett szavak

? A következõ mondattöredék helyesírása érdekelne: „(...) ma-gas ásványianyag-, színanyag- és vitamintartalommal rendelke-zik.”

! A mondatrészlet helyesen: „magas ásványianyag-, szín-anyag- és vitamintartalommal rendelkezik.”

Az ásványi anyag különírandó, mivel minõségjelzõs szókap-csolat, az ásványianyag-tartalom viszont kötõjellel, ugyanis egykülönírt, alkalmi jelzõs szókapcsolat egészéhez kapcsolódik utó-tag, ezért az elõrészt egybe kell írni, az utótagot viszont – szótag-

számától függetlenül –kötõjellel kell hozzákapcsolni, pl. hideg-víz-csap, ortopédcipõ-készítés.

A színanyagtartalom és a vitamintartalom egybeírandó.Ha azonos utótagú összetett szavak felsorolásánál az ismétlõdõ

utótagot elhagyjuk, az elõtag után kötõjelet kell tenni.

Igekötõk a többszörösen összetett szavakban

? Az egybetartozó fogalmakat akkor kötõjelezzük, ha háromvagy annál több tagból (szóból) és hatnál több szótagból állnak. Akérdésem: az igekötõ csak akkor számít külön tagnak (szónak), hakét szótagból áll?

! Igen. A kettõnél több szóból álló összetételeket általábanugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat, pl. cseppkõbarlang,gépkocsivezetõ. A hat szótagnál hosszabb, többszörös (kettõnéltöbb tagból álló) összetételeket azonban többnyire kötõjellel ta-goljuk a két fõ összetételi tag határán, pl. dokumentumfilm-bemu-tató, foszformûtrágya-gyártás.

Az igekötõk közül – gyakorlati megfontolásból – csak a kétvagy több szótagúakat tekintjük külön összetételi elõtagnak, pl.elõadó-mûvészet, kölcsön-visszafizetés, de: befogadóképesség,állománykiegészítés stb.

-kártya utótagú nyelvi alakulatok

? A -kártya utótagú alakulatok egybeírásával kapcsolatban eztkérdezném: mikor külön, és mikor kötõjellel? Támpontom a sajátnyelvtani ismereteimen kívül: 1. az OH.-ban: SIM kártya, Visakártya, PC-kártya, PCMCIA-kártya; 2. nyilván sokszor különírvalehet látni a „XXX-kártyákat”, hiszen a „köznyelvérzék” rendsze-rint ódzkodik a kötõjelektõl; 3. saját nyelvérzékem sokszor hajlikaz egybeírásra (ill. itt a kötõjelezésre).

EDC-kártya, OMV-kártya, OTP-kártya, CIB-kártya, SuperShop kártya, Multipont kártya, Metro kártya, AmEx-kártya, Startkártya, Budapest Kártya, Gyõr kártya, Magyar Turizmus Kártya...stb.

És ha külön, akkor nagybetûs-e a Kártya?Én konkrétan az EDC miatt kérdezem most, de hasznos lehet

általánosabban megfogalmazni a választ, hiszen mindennapi ese-mény, hogy ezekkel a kártyákkal találkozunk.

Tudom, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy az adott szókap-csolat a kártya neve-e, vagy csak a céghez/márkához kapcsolódókártyáról van szó. Lehet, hogy teljesen reménytelen is általános„szabály(szerûsége)t” megfogalmazni...

! A fenti példák minõségjelzõs szóösszetételek. A tulajdonne-vet tartalmazó összetételek esetében a minõségjelzõs kapcsolato-kat különírjuk: Visa kártya, Supershop kártya, Multipont kártya,Metro kártya, Start kártya, Magyar Turizmus kártya, Budapestkártya, Gyõr kártya.

Ha egy ilyen szerkezethez utótag járul, azt szintén külön kell ír-ni, pl. Multipont kártya tulajdonos.

Ha egy szóösszetétel elõtagja betûszó (pl. OTP) vagy tulajdon-névi szóösszevonás (pl. AmEx), minden esetben kötõjelet kellhasználni (akkor is, ha a betûszó vagy szóösszevonás nem tulaj-donnév, pl. PC-kártya).

Tehát: OTP-kártya, CIB-kártya, AmEx-kártya (de: AmericanExpress kártya), OMV-kártya, EDC-kártya (de: Euro DiscountClub kártya), PC-kártya, PCMCIA-kártya.

Viszont ha a rövidítést feloldjuk, külön kell írni az utótagot, kö-tõjel nélkül: Euro Discount Club kártya, American Express kártya.

Legek

? A leg-ek vagy a legek a helyes? Mind a két formát gyakran lá-tom, és a szótárban nem találom.

! Mivel a felsõfok jele többes számban ebben az esetben szóér-tékû, fõnév, azt jelenti, hogy ’azok a személyek vagy dolgok,akik/amik valamiben a legjobbak’, ezért a legek egybeírandó. Váltmár toldalék önálló szóvá, például az izmusok esetében.

Juhász Péter

Kérdések és válaszok

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 11

Az Oktatási és Kulturális Minisztériumés az Anyanyelvápolók Szövetsége

2009. évi közös anyanyelvi pályázata civil szervezetekés magánszemélyek részére

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az Anya-nyelvápolók Szövetségével együttmûködve pályá-zatot hirdet a magyar nyelv értékeinek feltárására,megóvására és gyarapítására.

A pályázaton társadalmi szervezetek, szövetségek,társaságok, nyelvmûvelõ körök, alapítványok és ma-gánszemélyek, valamint ugyanilyen jellegû határontúli magyar szervezetek és magánszemélyek vehetnekrészt.

A pályázati téma:Régi magyar mesterségek – családneveink tükré-

benHonfoglalás kori elõdeink még egynevûek voltak.

A kételemû nevek csak a 13. században bukkantakfel, s a 14–15. században terjedtek el, majd szilárdul-tak meg abban a tekintetben, hogy elsõ elemük örök-lõdõvé vált. Ezeknek az ún. vezetékneveknek erede-tük szerint több típusa van. Származhatnak az apa ne-vébõl, utalhatnak testi vagy lelki tulajdonságra, jelöl-hetik a név viselõjének származási helyét, s még többmás típus mellett utalhatnak foglalkozásra, illetvebetöltött tisztségre. A foglalkozásnevek általában a15–16. századi közigazgatási, ipari és mezõgazdaságiállapotot és elnevezéseket tükrözik, illetve õrzik mega számunkra. Olyan „modern” foglalkozások nevét,amilyen az olvasztár, a ruhatáros vagy az energetikus,természetesen nem õrizhetik meg a vezetéknevek,mert ilyenek nem léteztek, de a régi foglalkozások,tisztségek nevét annál inkább; még olyanokét is, ame-lyek már annyira elavultak, hogy magyarázatra szo-rulnak. Csupán néhány a régi foglalkozás-, illetvemesterségnevek közül, amelyeket családneveink õriz-nek számunkra: Arató, Asztalos, Bacsó (= szám-adó juhász), Bodnár, Csiszár (= fegyverkovács), Csató(= íródeák), Csikós, Csordás, Fazekas, Fésûs, Kaszab(= mészáros), Képíró, Köteles stb.

Pályázóink maguk dönthetik el, hogy a napjaink-ban is ismertnek számító családnevek közül melyek-bõl indulnak ki pályamunkájuk elkészítése céljából,azaz miféle foglalkozásokat, mesterségeket mutatnakbe szókincsük, szakmai kifejezéseik ismertetésévelegyütt. Választhatnak akár csupán egyetlen családne-vet – nem okvetlenül a sajátjukat! –, de akkor a név ál-tal jelölt foglalkozás, illetve mesterség egészét be kellmutatniuk, szókészletet, munkafolyamatokat, sajátosszakmai kifejezéseket stb. De tekinthetnek kiinduló-pontnak egyszerre több, akár egymással valamilyenmódon összefüggõ mesterségnevet, sõt mesterségné-vi eredetû családnevek gazdag gyûjteményével is le-het pályázni. Gondolhatnak a pályázók arra is, hogyegy-egy vidéknek, régiónak egyedi, csak arra a vidék-re jellemzõ foglalkozási ágai is voltak vagy lehettek.Ilyen téma választása esetén – de egyébként is – sokatlehet meríteni a vidék helytörténeti munkáiból, a he-

lyi múzeumok gazdag anyagából is. Ha pedig a pályá-zó olyan – nevébõl következõ – mesterséget mutat be,illetõleg dolgoz fel, amely családjában apáról fiúraöröklõdõ, hagyományos foglalkozásnak számít, mun-káját akár családtörténeti, egyúttal szakmatörténetiadatokkal, áttekintéssel is gazdagíthatja.

A pályázóktól olyan, tetszés szerinti mûfajba vagymûnembe tartozó írásmûveket várunk, amelyek ter-jedelme legalább tíz-tizenöt oldal (20–30 000 karak-ter). A pályázati felhívásra egy pályázó csak egypályamûvet nyújthat be.

A tartalmi és filológiai szempontból legjobbnakminõsített pályázatok díjazásban részesülnek, a nyer-tes pályázók munkáiból készülõ válogatást a minisz-térium – lehetõség szerint – külön kiadványban jelen-teti meg.

A pályázat díjai: I. díj: 800 000 Ft, II. díj: 500 000Ft, III. díj: 300 000 Ft, IV. díj: 200 000 Ft, V. díj:100 000 Ft, VI. díj: 50 000 Ft. A pályadíjakat a bíráló-bizottság meg is oszthatja.

A pályázatot adatlap kíséretében kell benyújtani,amely letölthetõ a www.okm.gov.hu, illetve a www.anyanyelvapolo.hu honlapról, személyesen pedig azOktatási és Kulturális Minisztérium ügyfélszolgálatiirodájában (1055 Budapest, Szalay u. 10–14.) díjtala-nul szerezhetõ be.

A pályázatot – a kitöltött adatlappal együtt, egypéldányban, Anyanyelvi pályázat 2009. jelzéssel, azOKM Közmûvelõdési Fõosztálya címére (1055 Bu-dapest, Szalay u. 10–14.), legkésõbb 2010. február15-ei beérkezéssel – kizárólag postai úton lehet be-nyújtani.

A pályázatokat 2010. május 1-jéig a miniszter által,az Anyanyelvápolók Szövetsége javaslata alapján föl-kért szakértõi bizottság értékeli. A kiírásnak nemmegfelelõ, a hiányosan kitöltött adatlap kíséretében,valamint a határidõ után benyújtott pályázatokat aszakértõi bizottság nem bírálja el. Hiánypótlásra a pá-lyázat beküldési határideje után nincs lehetõség. Aszakértõi döntés felülbírálatának nem tudunk helytadni. A pályázatok anyagát nem küldjük vissza.

Az eredményhirdetésre 2010 júniusának elsõ he-tében, az ünnepi könyvhét rendezvénysorozatánakrészeként kerül sor. Az eredmények megjelennek azOKM és az Anyanyelvápolók Szövetsége honlapján.

A nyertes pályázók pályadíjának kifizetését, illetveátutalását az Anyanyelvápolók Szövetsége intézi.

A pályázattal kapcsolatban információ kérhetõ a473-7582 (OKM), illetve a 317-3062 (ASZ) telefon-számon.

Budapest, 2009. októberDr. Grétsy László s. k. Dr. Hiller István s. k.

elnök miniszter

12Édes Anyanyelvünk 2009/4.

A bulisofõr nem botrányképesMolnár Csikós László: Divatszavak

A divatszó jelentése a különbözõ szótárak (értelmezõ,nyelvmûvelõ) alapján a következõ: egy ideig gyakran használt,de hamar elavuló szó. Hatásos, viszonylag újszerû, a tömegtá-jékoztató eszközök reklámozzák, és forrása valamely ügyeletestekintély, politikus, tudós, újságíró, a könnyû mûfajok vala-mely csillaga. Természetesen az unos-untalan használat miattelkopnak. Több nyelvi rétegben is elõfordulnak, a fiataloknyelvében, a társalgási stílusban és a sajtóban többek között.Eredetüket tekintve lehetnek magyarok és idegenek.

Molnár Csikós László nyelvész, az Újvidéki Egyetem taná-ra Divatszavak címmel 222 újszerû szó és szójelentés részletesmagyarázatát jelentette meg a Tinta Könyvkiadónál. A szerzõaz Elõszóban a könyv mûfaját is megadja: szótárszerû váloga-tás, cikkgyûjtemény. Tehát nem szócikk-gyûjtemény, hanemszó-cikkgyûjtemény. Az írások az Újvidéken megjelenõ Ma-gyar Szó címû napilapban láttak napvilágot elsõ ízben. Ezek-ben Molnár Csikós László megpróbálja feltárni azokat a tör-vényszerûségeket, amelyek szerint a magyar nyelvben új sza-vak keletkeznek, idegen szavak honosodnak meg, régi szavakújulnak meg. Különös figyelmet kapott az analógia szerepe aszókincsbõvülési folyamatban. Erre máris emeljük ki a legide-illõbb és egyben különös példát, az aggasztódást. A bántódás ésa kiválasztódás mintájára jöhetett létre, jelentése: aggasztóváválás, romlás, súlyosbodás, elfajulás.

A bemutatott szavak között szerepelnek neologizmusok(pl. dodzsemstílus, visszalízingel, habparti) és szleng kifejezések(bekattintat, lenyúl, csápol), összetételek (tájseb, örömtréning,ernyõszervezet) és szóképzések (antikolt, átláthatóság, kitérdese-dik) – csak néhány szempont alapján összegezve.

Egy ilyen kötetet alaposabban néhány kiválasztott szó segít-ségével lehet bemutatni. Egyúttal azonban érdemes arról szól-ni, hogy miképpen épül fel egy cikk. A szerzõ elõször a szó je-lentését adja meg. A kiválasztott kifejezésünk legyen a guru,amely idegen eredetû és a sajtóban fordul elõ. Eredeti jelenté-sében hagyományosan az üdvözüléshez hozzásegítõ szellemivezetõt, tanítómestert jelölik vele az indiai vallásokban. A hin-di guru fõnév a szikh vallás szellemi vezetõjére utal. A lelki ta-nítómester tanítványainak olyan vezetõje, aki a lelki életbenvaló fejlõdésre õszintén törekvõket hiteles avatásban részesíti.Ezzel szélesre tárja elõttük az önmegvalósítás kapuját. A szer-zõ szerint a sajtó ’szektavezér’ értelemben is használja a gurufõnevet. Ugyanakkor napjainkban gyakran rosszallóan olyanegyénre használják, aki magát mélyreható ismeretekkel ren-

delkezõ személynek tartja. Ezután következik a divattá válásfolyamatának a bemutatása példamondatokban: Megfigyelõkszerint Lebegyet éppen következetlen megnyilvánulásai miatt fo-gadják csupán nem hivatalos látogatáson a NATO-nál, bár a biz-tonsági guru véleményét – politikai csillagának emelkedése láttán– nem szabad lebecsülni. A pénzügyi guru szerint az amerikai gaz-daság teljesítményének köszönhetõen a dollárnak jó esélye vanarra, hogy akár 115–120 jenig erõsödjön a nem túl távoli jövõben.Don Tapscott technika-guru a következõket írja: „Már itt van aHálózati Generáció.” Ehhez hasonló kifejezések még a könyv-ben a médiamogul és a divatdiktátor.

A cikkekben gyakran szerepel a bemutatott kifejezés szó-családja, például az élményfürdõt bemutató írásban olvasha-tunk a gyógyfürdõrõl, az iszapfürdõrõl, a termálfürdõrõl, a kád-fürdõrõl, a strandfürdõrõl, a lábfürdõrõl, a habfürdõrõl, a pezs-gõfürdõrõl, a zuhanyfürdõrõl, a napfürdõrõl és a vérfürdõrõl.Esetenként pedig a szinonimák sorát adja meg a szerzõ, aleperkál szó esetében a következõket: tejel, blehol, bremmol,potovál, pörköl, gubál. Mint látható – stílusosan – a szleng szó-hoz csak szleng szinonimákat társít a szerzõ. Ezek a kifejezé-sek mind megtalálhatók a kötetet záró, 1800 szót tartalmazószómutatóban.

Szemelgessünk még néhány kifejezést! A véleményklíma aközvéleményt befolyásoló, társadalmi légkörre, hangulatrautaló kifejezés. Példamondatban: Az EP-választást követõenmaradt a Medgyessy-kormány tevékenységét övezõ kedvezõtlenválasztói véleményklíma: a válaszadók 60%-a ítéli meg negatívana kormány mûködését. A testápolóz viszonylag ritka szóalkotásimóddal keletkezett, összetett szó továbbképzésével. A robot-parkoló összetétel valóban nóvumnak számít. Budapesten ta-lálható, itt az autók parkoltatását teljes mértékben automati-zált, kezelõszemélyzetet nem igénylõ robotrendszer végzi. Abulisofõr olyan önfeláldozó fiatal, aki nem iszik a szórakozóhe-lyen, és hajnalban józan fejjel vezet autót, botrányképes pedigaz a személy, aki hajlamos arra, hogy botrányt, bajt okozzon.Tehát a bulisofõr nem botrányképes.

A könyv mindazok számára érdekes olvasmány, akik kíván-csiak az új keletû, gyakran használt szavak keletkezésének éselterjedésének a történetére. (Molnár Csikós László: Divatsza-vak. 222 újszerû szó és szójelentés részletes magyarázata. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2008. 238 oldal.)

Minya Károly

Életem egyik legemlékezetesebb pillanata volt az, amikor –évekkel ezelõtt – kollégáim, munkatársaim megleptek egy „Éltetõanyanyelvünk” címû, „Mai nyelvmûvelésünk elmélete és gyakor-lata – Írások Grétsy László 70. születésnapjára” alcímû, több mint500 oldalas, csaknem kétszáz tudományos cikket, jó barátoktólszármazó köszöntõ írást vagy csupán névvel megerõsített jókíván-ságot tartalmazó kötettel. Megkapása óta sokszor lapozgattam már– s mindig kedvteléssel – ezt a számomra rendkívül becses köny-vet. Most újból elõvettem, mert az engem akkorköszöntõk egyikeként egy ismeretségünket, annakkibontakozását megrajzoló kedves írásával ott sze-repel az a szerzõ, kolléga, jóbarát is, akirõl egymás, az enyémnél jóval magasabb rangú évfordulókedvéért ezúttal én szeretnék szólni. Láng Miklós, lapunk kedveltállandó munkatársa, elsõsorban rejtvényszerzõje ugyanis alig párhét múlva betölti 90. életévét.

Kilencven év! És milyen termékeny kilencven év! Noha szer-zõnk a végzettsége alapján nem is nyelvész, hanem közgazdász,már több mint fél évszázaddal ezelõtt eljegyezte magát a nyelvész-kedéssel, az anyanyelv ápolásával és csinosításával, ebbe beleért-ve nem csekély írói munkásságát is. Már egészen fiatal korában írtcikkeket, beszámolókat különféle eseményekrõl, azután munkahe-lyi lapot, majd késõbb egy havonta megjelenõ igényes szaklapotszerkesztett (ez utóbbit 35 éven át!). Húsz év óta pedig az Édes

Anyanyelvünknek szinte mindegyik számában találkozunk szelle-mes rejtvényeivel, illetve olykor nyelvmûvelõ cikkeivel is.

De nehogy azt higgyék olvasóink, hogy ezzel minden lényege-set elmondtam! Ó, dehogy! Az általa szerkesztett szaklapban „Fo-galmazzunk igényesebben!” címmel anyanyelvi rovatot is szer-kesztett, s ezt a munkát még azután is éveken át végezte, amikornyugdíjba vonult, s a lapszerkesztést már nem folytathatta. Szín-vonalas munkájával még a szerkesztõség nívódíját is elnyerte.

Amikor pedig – jó egy évtizeddel ezelõtt – jelenle-gi lakóhelyére, Balatonalmádiba költözött, mittesz Isten!, a helyi lap szerkesztõjétõl felkérést ka-pott arra, hogy abba a lapba is írjon nyelvmûvelõcikkeket. Aki ismeri Láng Miklóst és elkötelezett-

ségét, az biztosra vehette, hogy ezt is el fogja vállalni. Így is tör-tént. Mindeközben pedig folytatta szépírói munkásságát is. Tíznéltöbb életrajzi mûve, kisregénye, verses- és novelláskötete jelentmeg. Mármint eddig.

Igaz szeretettel kívánom kedves barátunknak, hogy ezt a jó szo-kását továbbra is õrizze meg. Készítsen továbbra is elmés rejtvé-nyeket, írjon cikkeket, novellákat, s a mostani jeles évfordulón túlmég sok évig újra meg újra érintse s ihlesse meg õt a szüntelen adnivágyás, az alkotni akarás szikrája, szent tüze s magasba törõ Láng-ja!

Grétsy László

OLVASÓ-LÁMPA

Láng Miklósköszöntése

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 13

Az idei Kazinczy-versenynek, aSzép Magyar Beszéd versenynek kü-lönös jelentõsége van. Kiemeli a több évtizedes történe-tébõl az a tény, hogy ebben az évben Kazinczy Ferencszületésének 250. évfordulója nem keveseket figyelmez-tet a felelõsségre: mindannyian felelõsek vagyunk azértaz ügyért, amelyet Kazinczy képviselt.

A magyar nyelv ügye nem egyszerûen olyan „ügy”,amellyel „ügy”-iratok foglalkoznak. Szív-ügy kell, hogylegyen az anyanyelv ügye. Egy egész nemzet szívügye. Anyelv ügye: emberségünk ügye.

Milyen ma a magyar nyelv? Amilyen a magyarság. Vi-haroktól tépett, szétesõ, igénytelen, sokak számára ha-szontalan: mert mintha „boldogulni” idegen nyelvek bir-tokában jobban lehetne. Kell tudni idegen nyelveken,jobban kellene ismernünk a szomszéd népek nyelveit.Kell ismerni „világnyelveket”: nem maradhatunk mûve-letlenek. De megtépázott, idegen szelektõl szétziláltnyelvünk sebeit bekötözni nem csak költõknek, irodal-mároknak, nyelvmûvelõ tudósoknak a feladata. Igazabbés emberibb emberré válva igazabbá és tisztábbá fog vál-ni anyanyelvünk: nélküle nem tudtuk volna megismernia világot.

Miközben nyelvünk állapotáról tûnõdünk, megjele-nik elõttünk Kazinczy Ferenc alakja. Tudós filológusokfáradoznak, hogy mûvei kritikai kiadásban jelenjenekmeg. Az iskolai tananyagban még úgy-ahogy szerepel anyelvújítás, egy-két epigramma tõle, de nem tudom, a je-lenlévõk közül vajon olvasta-e a többség a Pályám emlé-kezete címû önéletírását. Önkritikával kell bevallanom:sikerült úgy magyar szakos középiskolai tanári okleveletszereznem, hogy – bár volt a kezemben ez a munka – ma-gam sem olvastam el. Most megtettem. És a 23 kötetetfelölelõ levelezést is átlapoztam, az elmélyült kutató-munkát természetesen meghagyva a fiatalabb nemze-déknek.

Elárulok egy titkot. Vallomás ez, de talán elmondha-tom itt, a nyilvánosság elõtt is. Ahogyan múlnak az évek,úgy döbbenek rá, hogy a látszólag mellékesen elejtettmegjegyzések többet mondanak az íróról magáról, mintami a mûnek az eredeti célja. Olyan mondatokra figye-lek fel, amelyeknek ma is üzenetük van. Ha negyven év-vel ezelõtt olvastam volna, átsiklott volna rajtuk a sze-mem.

Kazinczy beszél valakirõl, aki – idézem – „külföldreméne ki, s tudományai, szorgalma, jámbor lelke s németnyelven írt értekezése (...) hírbe hozák. Kancellárius grófTeleki Sámuel, amint neki tudományokra s tudósokramindég nagy gondja vala, megszólítá iskoláink kormány-zóit, hogy azt, aki a magyar névre a külföldön fényt vona,tartsák szemmel, s a honnak nyerjék vissza” (Pályám em-lékezete. Magvetõ, Bp., 1956. 219).

Vajon nem kínzóan idõszerû ez a megjegyzés? Vajonfordítanak-e elegendõ figyelmet hazánkban a közügye-

kért felelõsök, hogy aki külföldön ismeg tudja állni a helyét, itthon talán

nagyobb szükség volna rá? Szoktak beszélni tehetség-gondozásról, de a tehetségek itthon tartásáról nagyonkeveset hallottam. Lehet, hogy politikusok megrónánaka következõ kiragadott idézetért: „tudományos kérdésekeldöntését nem a voksok többségétõl, hanem a voksokjobbságától kell felfüggeszteni” (uo., 110). Ennek a mon-datnak sokakat zavaró felhangjai lehetnek: az igazságnem azonos szükségképpen a többségi szavazással ki-nyilvánított véleménnyel. Az igazság nem függ helyze-tektõl, érdekektõl, idõtõl. Az igazság akkor is igazság, hasokak számára éppen „nem idõszerû”.

Egyik levelébõl idézek: „A’ gyermeknek mind azt kelltanúlni az Iskolában, a’ mire a’ felsõbb tudományok’ tanu-lására jutván, ’s késõbb az életben, szüksége lesz. (...) Azok-hoz, a’ mik ottan megneveztetnek, én azt óhajtanám, hogya’ Morál tétetnék, (...) és hogy többére magunktól függ bol-dogságunk, és ha szerencsétlenek vagyunk, többére ma-gunk vagyunk annak okai; és hogy az ember, igen kevés ese-teket kivéve, azért szerencsétlen, mert kevély, és a’ Seneca’szavai szerént, nem az észt követi, hanem a’ példákat. –Mind ezekre elég idõnk maradna az iskolában, ha alkal-matos Tanítókra bíznánk gyermekeinket, és ha a’ legdrá-gább adományát az Istennek, az idõt, olly dolgokra nemvesztegetnénk, a’ minek haszna sem a’ fejre, sem a’ szívrenézve nincs” (2727. Kazinczy F. beszéde a s.-a.-újhelyiref. gyülekezethez).

Tudja és vallja, hogy erõfeszítés nélkül eredményt el-érni nem lehet. Tudja, hogy nemcsak tanítókra van szük-ség, de kell a tehetség, és kell a szorgalom is: „De a do-lognak is komoly studium kell, hogy biztosan ítélhessünk;maga a természeti adomány nem elég” (Pályám emlékeze-te, 89). Volna mit megszívlelnünk ebbõl a figyelmezte-tésbõl ma is, amikor az igazi elmélyedés, ismeretszerzés,összefüggések átlátásának törekvése helyett a társada-lom elvárása a minél kevesebb munkával, minél keve-sebb idõ alatt megszerezhetõ és pénzzé tehetõ tudás.Nem az igazság minél mélyebb megismerése s a belõlefakadó helyes cselekvés – a „morál”.

Amikor ma az iskola válságáról beszélnek sokan –meggyõzõdésem szerint joggal –, a pedagóguspálya vál-ságáról is kell szólni. Ismét egy Kazinczy-megjegyzés:„Másfél évet töltvén, az akkori szokás szerint a szintaktiká-ban, most a poetikába menék által, s itt az a szerencse ére,hogy tanítóm (Szathmáry Paksi Sámuel, fia a teol. pro-fesszornak) szereté, amit tanított. Így azt lehetetlen vala ne-kem is meg nem szeretnem” (Pályám emlékezete, 22). Bárminden tanító, tanár szívvel-lélekkel tudna foglalkozni afiatalokkal, megélhetési gondok nélkül, és tudná való-ban szeretni, ami a tevékenysége. Pontosabban: amit aziskolában tesz, azt elkötelezetten, hivatással tehetné!

Külön elemzést érdemelne meg a vallásról való felfo-gása. Hithû kálvinistaként fontosnak tartja a felekezetekbékességét. Pannonhalmi utazásáról írva (1831) beszá-mol a bencés Guzmics Izidorral való beszélgetésérõl.„Guzmicsnak kedves ideája, kedves, tiszteletes álma az

A Szép Magyar Beszéd verseny44. országos döntõjének megnyitójára*

Korzenszky Richárd OSB

* Elhangzott Gyõrben, a Városházán 2009. április 17-én. �

14Édes Anyanyelvünk 2009/4.

unio. – Ki ne óhajtaná azt? de ki merje reményleni, mígolyanok vagyunk, mint vagyunk?” (Népek nagy nevelõje,402).

Iskolák felügyelõjeként: „...szerencsés valék a miskolcireformátusokat rábírni, hogy igen régi iskolájokat a katoli-kusok iskolájokkal egyesítsék, s az igyekezetet maga a szu-perintendens is segélette; reménylenem lehet, hogy dolgaimezután szerencsésebb menést vesznek, mert én magam is efelekezet tagja vagyok, s annál fogva a bizodalom hozzámnagyobb lehet.” Fölöttesének véleménye erre: „mely szépés mely jóltevõ gondolat az, hogy a haza polgárai egy isko-lában vegyék az elsõ oktatást a vallást nem illetõ tárgyak-ban” (Pályám emlékezete, 103).

A levelezõ, szervezõ, ízlést formáló, nyelvet megújítóKazinczy Ferenc több figyelmet érdemel, mint amit aközvélemény fordít rá. Egy évforduló talán kiemeli a fe-ledés mélyérõl, és felfigyelnek arra, hogy „Jót, s jól! Eb-ben áll a nagy titok...”

Nagy titok, hogy mi a jó. Gondolkodók és a közügyekképviselõi sokszor nincsenek azonos véleményen. Meg-gyõzõdésem, hogy ebben a szétesõ világban – mindenlátszólagos egységesülés ellenére – nagy szükség van

azokra az emberekre, akik valóban jót akarnak, s aztnem akárhogy, hanem jól akarják. S jó az, ami szolgáljaaz életet: ami emberibbé teszi az embert. Szükség vanvilágos, értelmes, õszinte, igaz beszédre.

Kazinczy születése óta 250 év telt el. A körülményeksok tekintetben megváltoztak. Amit technikai civilizáci-ónak nevezünk, óriásit fejlõdött. A tudomány által fel-halmozott ismeretanyag megsokszorozódott. De az ér-telmes, boldog, szép élet utáni vágy ugyanúgy ott él min-den emberben, még akkor is, ha kimondani ezt a vágyatsokaknak nincs bátorsága.

Kazinczytól idézem a következõ mondatot is: „Kor éskor hasonlítanak egymáshoz, s az emberi dolgok karika-ként fordúlnak elõ, bár jobb változásokkal, s nincs okunkelveszteni hitünket az emberiséghez” (Pályám emlékezete,115).

Jó volna, ha tudatosítanánk, és minél több embernektovábbadhatnánk a meggyõzõdést: a világ helyzete soha-sem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akiknem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznekbenne. (Vö. Hamvas Béla: A világválság. Magvetõ, Bp.,1983. 7.)

BÚCSÚSZÓ*Barátaim, munkatársaink, fiatalok és idõsebbek!Rövid leszek, mert tudom – magamról is –, hogy a

maradék pillanatokban kinek-kinek otthon jár az eszemeg a szíve is. De hadd köszönjek el, mert haza indu-lunk, de hazulról; s ki tudja, ki kivel találkozik legköze-lebb.

Körvezetõink, versenyzõink és szakköröseink esze-járását ismerve, máris elõre ismétlem visszaüze-netüket: „Jó volt együtt lenni”; – s a magamét: „Jóléreztük magunkat, és jól éreztük egymást!”.

De ez az együttlétünk mégsem a szokott volt. Ittmost nem a mindenéves Kazinczy-versenynek szoká-sos döntõje zajlott le, s nem is kerek sorszámú (hiszennegyvennegyedik); hanem most a Magyar Örökség ésEurópa Alapítvány adományozta okmányt idézve:„több évtizedes beszédmûvelõ mozgalmunknak” im-már rangos társadalmi elismeréssel hitelesített folyta-tása indult tovább, majdnem aranylakodalmi múlttalés ünnepélyességgel. Hiszen jövõre lesz fél évszázada,hogy Péchy Blanka és az akkori oktatási miniszter,Benke Valéria, közösen írta alá a Kazinczy-alapítvány-ról szóló megállapodást; s ezzel megszületett a kibon-takozásnak – majd Gyõr Város és Gyõr-Sopron megyeáldozata révén az országos verseny évenkénti megren-dezésének – lehetõsége.

Emlékezzünk: Péchy Blanka magánalapítványánakkezelését az utolsó pillanatokban fogad(hat)ta el a mi-nisztérium, mert készülõben volt már az új szabályo-zás, amely erre állami szervnek nem adott lehetõséget.Hogy e pillanatokat sikerült még kihasználni, azLõrincze Lajos érdeme volt.

Az alapítvány (eredetileg lakáscserére gyûjtögetett)alapösszegének kamatából évenként egy Kazinczy-díjlett volna kiadható. Az alapító szándéka szerint hár-mas forgóban: az elsõ két év(ek)ben példamutatóanbeszélõ hivatásosak (színész, rádiós, televíziós, közéle-ti ember) vagy a beszédnevelésben jeleskedõ szakem-ber részére; a harmadik év(ek)ben viszont az országoskiejtési diákverseny-mozgalom legjobbjainak.

A gyõri Kazinczy Ferenc Gimnázium vezetõi, KádárGéza, akkori igazgató, és Z. Szabó László szakvezetõés kulturális tanácsadó – túlzás nélkül mondva –keresztülerõszakolta velünk, a központi felelõsökkelszemben, hogy a helyi állami és oktatásügyi szervekvállalják a kimaradásra ítélt két év terheit. Így lett aKazinczy-verseny megszakítatlan tömegmozgalom.Munkatársaik, majd utódaik nemcsak munka-, haneméletrendjükbe is beiktatták az ezzel kapcsolatos teen-dõket.

Ez a jó talajba hullott jó mag kicsírázott, majd a ter-mészet rendje szerint szárba szökkent, s országosbólnemzeti méretûvé fejlõdött. Negyvennégy év alattszakkörvezetõ és versenyre felkészítõ tanároknak im-már többszázai, versenyzõi és szakköri tagi minõség-ben mûködõ diákoknak pedig ezrei dolgoztak és dol-goznak önként és örömmel azon, hogy anyanyelvünkaz egymás megbecsülésének, megértésének hordozójaés kifejezõje legyen és maradjon, s tisztán, emberhezméltó formában és tartalommal öröklõdjék át az utó-dokra.

Köszönet mindezért a kezdeményezõknek, a folyta-tóknak, sok erõt és sikert az utódoknak! Legyen ez amozgalom ne csupán örökölt, hanem tovább öröklõdõörökös „magyar örökség”! Péchy Blankát idézem:„Folytassátok!”

Deme Lászlóalapító társelnök

�

* Elhangzott – zárás után, szûkebb körben – a középiskolásokKazinczy-versenyének országos döntõje után, Gyõrben, 2009. április19-én.

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 15

2009 Kazinczy- és Péchy Blanka-díjasaiAlmási Éva (Kazinczy-díj)

Almási Éva tanárnõ, a pécsi Mûvészeti Szakközépiskola ma-gyar–latin szakos tanára közel másfél évtizeddel ezelõtt csatlakozottnövendékeivel a nyelvmûvelõ mozgalomhoz. Azóta hol egy, hol kétszakköri közösséggel példás rendszerességgel dolgozik. Az 1990-esévek óta szinte kihagyás nélkül megoldják a Magyar Rádió Beszélninehéz!, a Magyar Katolikus Rádió Szóról-szóval és a Duna TelevízióNyelvõrzõ címû mûsorának példamondatait, s megfejtésüket egyik ta-nulójának beszámoló-elemzõ levele kíséretében el is juttatják a szer-kesztõségeknek. Almási tanárnõ iskolájában, megyéjében és az orszá-gos mozgalomban is igazi pedagógusi elhivatottsággal, kiválóan és so-kat dolgozik: a beszédmûvelõ körök vezetõinek szervezett pécsi egyhe-tes országos továbbképzõ tábornak egyik fõszervezõje volt, tapaszta-latátadóként rendszeresen részt vesz a Beszélni nehéz! mozgalom or-szágos találkozóin, táboraiban; jól fölkészített versenyzõi eredménye-sen szerepelnek a különféle versenyeken. Tíz év óta – kezdeményezé-sére – évenként megrendezik a Baranya megyei beszédmûvelõ köröktanácskozását, s a találkozóknak jórészt õ a házigazdája. Javaslatára –és sok-sok munkájával – jótékonysági estet tartottak az épülõ moldvaicsángó magyar iskola javára. Eredményes szakköri tevékenységükértmintegy 30 alkalommal kaptak jutalmat a rádiómûsorok szerkesztõi-tõl, színvonalas, folyamatos munkájukkal többször kiérdemelték a Ka-zinczy-jutalmat, s megkapták az egyszer odaítélhetõ Péchy Blanka-ju-talmat is. A tehetséggondozásban egészen rendkívüli eredményeket érel, növendékei rendszeresen bejutnak a Kazinczy-verseny és az „Édesanyanyelvünk” verseny országos döntõjébe, s mivel ott is rendre kima-gaslóan szerepelnek, eredményes felkészítésükért Almási tanárnõ el-nyerte a Z. Szabó László-emlékérmet és a Sátoraljaújhely-plakettet is.Legeredményesebb egykori versenyzõinek gálamûsorral egybekötötttalálkozót szervezett. Rendszeresen részt vesz a megyei anyanyelvi ver-senyek bírálóbizottságainak munkájában. Az Anyanyelvápolók Szö-vetségének elnökségi tagja, iskolai helyi csoportjuk megszervezõje ésvezetõje; növendékei közül Orosz Annát és Varga Boglárkát az orszá-gos ifjúsági anyanyelvi parlamenten beválasztották az ASZ IfjúságiTagozatának vezetõségébe.

Kimagasló pedagógusi, szakkörvezetõi, versenyfelkészítõi, közös-ségszervezõi munkájával Almási Éva tanárnõ joggal érdemelte ki aKazinczy-díjat.

Mucsányi János (Kazinczy-díj)

Mucsányi János szerkesztõ, mûsorvezetõ, a Duna Televízió munka-társa.

A József Attila Tudományegyetemen szerezte meg tanári diplomá-ját 1986-ban. Egyetemista korában Rozgonyiné Molnár Emma tanár-nõ tanítványaként a tanárjelöltek országos Kazinczy-versenyén Kazin-czy-érmes lett. Az egyetem elvégzése után 1987–94 között a szegediJuhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola nyelvészeti tanszékének oktatójavolt. A magyar szakos tanárok számára kötelezõ tantárgyak oktatásamellett különös figyelemmel fordult a retorika, a szövegtan és a szemi-otikai (jelelméleti alapú) szövegtan felé. E tárgyak mûvelése érzõdikmindig tudatos és igényes televíziós beszédén is. Fõiskolai oktatókénta szaktárgyak oktatása mellett gondot fordított tanítványainak beszé-dére is. Kazinczy-érmes tanítványa volt Banner Géza, aki szintén aDuna Televízió munkatársa. Televíziós pályafutását az MTV szegedistúdiójában kezdte, hosszú éveken át szerkesztõként és mûsorvezetõriporterként mûködött közre olyan információs és beszélgetõ mûso-rokban, mint az Esti kérdés vagy a Heti Hírmondó. Az egykori délutánimagazinnak, a Kalendáriumnak és a határokon túlra is szánt Világunkcímû magazinmûsornak is egyik riportere és mûsorvezetõje volt. Több-ször volt házigazdája (mûsorvezetõ moderátora) az olyan összetettmûsoroknak, amelyeket a Duna Televízió jelentõs társadalmi ünnepe-inken (pl. március 15-én, augusztus 20-án, október 23-án és karácsony-kor) sugárzott. Tagja volt a Duna Televízió képernyõbizottságának.

A televíziózás mûfajait azonban nemcsak „gyakorolja”. Televízióshivatása mellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikációtanszékén 1998–2003 között retorikát és hírszerkesztést oktatott. Gya-korlati tévés tapasztalatait adta át tanítványainak.

Szerkesztõi, mûsorvezetõi és riporteri munkáját mindenkor a tar-talmi és nyelvi igényesség jellemezte, és jellemzi ma is. Alapos felké-szülés után gondosan megfogalmazott mondatokban teszi fel kérdése-it, mondja el gondolatait. Beszédmódjára, szövegalkotására és hangvé-telére mindig az a pontosság, tárgyilagosság jellemzõ, amely mindenkörülmények között természetes, spontán, amelyben és amely mögöttott érezzük a beszélgetõ társnak és a hallgató-nézõnek a tiszteletét ésmegbecsülését (az irányukba rejtett módon sugárzó szeretetet). Széleskörû irodalmi, történelmi, esztétikai tudását a különféle mûsorokba,beszélgetésekbe szõve egyszerû, pontos szavakkal, közérthetõen tudjaátadni.

Mindezek alapján Mucsányi János szerkesztõ úr okkal veheti át aKazinczy-díjat.

Némethné dr. Balázs Katalin (Kazinczy-díj)Némethné dr. Balázs Katalin tanárnõ a szegedi Gábor Dénes Mû-

szaki Szakközépiskola és Gimnázium magyar–angol szakos pedagógu-sa. Megszakításokkal 1981 óta tagja az országos beszédmûvelõ mozga-lomnak, már az 1988-ban városukban megtartott második körvezetõitábornak aktív résztvevõje volt. Növendékeivel a Beszélni nehéz! és aSzóról-szóval címû rádiómûsorokkal, valamint a Duna TelevízióNyelvõrzõ címû mûsorával példásan tartja a kapcsolatot. Eredményesszereplésükkel mintegy húsz alkalommal érdemelték ki a szerkesztõkelismerését, többször részesültek Kazinczy-jutalomban, s már a PéchyBlanka-jutalmat is elnyerték. Nyugodt, derûs, vonzó egyéniségével„nehéz pedagógiai tereprõl” is maga köré gyûjt olyan növendékeket,akikkel aztán elismerésre méltó eredményeket ér el. Példaértékûkapcsolatrendszert épített ki a Szécsényben mûködõ beszédmûvelõkörökkel; a szegedi anyanyelvi csoportokkal hasznos és rendszeresmódszertani tanácskozásokat tartanak, ezeknek jórészt õ a szervezõje,házigazdája.

Kiemelkedõ tehetséggondozó, versenyfelkészítõ munkáját mutat-ja, hogy növendékei rendszeresen bejutnak az országos anyanyelvi ver-senyek döntõjébe, s ott is kiválóan megállják a helyüket, ezt mutatjákaz elnyert Kazinczy-érmek és Sátoraljaújhely-plakettek. Kimagaslófelkészítõ tanári tevékenységét a bírálóbizottságok is elismerték. Veze-tésével tíz év óta iskolájuk szinte utánozhatatlan pontossággal, igé-nyességgel rendezi meg a Kazinczy-verseny megyei döntõjét. Az Anya-nyelvápolók Szövetségének tagja; iskolai helyi csoportjuk megszerve-zõje és vezetõje; irányításával eredményes és emlékezetesen szép talál-kozót rendeztek Szegeden az ASZ helyi közösségei képviselõinek.Eredményes pedagógusi munkáját dicséri, hogy növendéke, TerjékiTamás bekerült az ASZ Ifjúsági Tagozatának vezetõségébe, és 2008decemberében az országos elnökségbe is beválasztották.

Egy rendkívüli pedagógusi pálya megkoronázásaként veheti ma áta Kazinczy-díjat.

Szõnyi Éva (Péchy Blanka-díj)Szõnyi Éva tanárnõ, a budapesti Práter Általános Iskola ma-

gyar–orosz szakos tanára, hosszú éveken át igazgatóhelyettese érde-melte ki az egyik Péchy Blanka-díjat. Közel másfél évtizede kapcsoló-dott be a Beszélni nehéz! mozgalom munkájába, iskolájában a tanáriszakkört mûködtette az elmúlt tanévig. Az intézményben bekövetke-zett jelentõs személyi változások miatt beszédmûvelõ körében egyedülmaradt, azóta egyéni megfejtõként küldi megoldási javaslatait a Be-szélni nehéz!, majd a Szóról-szóval címû rádiómûsornak. Kitartó, szín-vonalas kiejtésjelölõ munkájukat 24 alkalommal jutalmazták a szer-kesztõk, három ízben a beszédmûvelõ közösségeknek adható legmaga-sabb elismerési formát, a Kazinczy-jutalmat is elnyerték. Iskolája 1998óta rendezi meg az általános iskolákban mûködõ nyelvmûvelõ körök-nek – versenyekkel színesített – anyanyelvi napját, Szõnyi tanárnõ állí-totta össze – igényesen, sok ötlettel fûszerezve – a csapatvetélkedõ fel-adatsorát, s a versenyt õ maga vezette. A beszédmûvelõ mozgalom ver-senyein gyakran részt vesz a bírálóbizottság munkájában. Több alka-lommal is részt vett a Beszélni nehéz! körvezetõk országos továbbkép-zõ táborában, a 2003. évi budapesti szakmai hétnek egyik szervezõjevolt. Az Anyanyelvápolók Szövetségének és iskolai helyi csoportjuk-nak tagja. Az anyanyelvi készségek terén hátrányos helyzetben lévõtanulók felzárkóztatásában példás és eredményes munkát végez.

Szõnyi Éva tanárnõ igényes szaktanári, szakkörvezetõi munkájáért,a tanórán kívüli tevékenységi formák területén elért eredményeiértkapja a Péchy Blanka-díjat

Vass Rozália (Péchy Blanka-díj)Vass Rozália tanárnõ, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Fõgim-

názium magyartanára a másik idei Péchy Blanka-díjasunk. 1995 ótatagja a beszédmûvelõ mozgalomnak, azóta vezeti Tamási Áronról el-nevezett, 5–8. osztályos tanulókból szervezett, rendszeresen megújultkörét. Töretlen, kitartó munkával, minden nehézséget legyõzve példásrendszerességgel küldte, küldi megfejtéseit a Beszélni nehéz! és a Szó-ról-szóval címû rádiómûsornak, színvonalas munkájukat a szerkesztõkközel harmincszor díjazták, s négyszer elnyerték a Kazinczy-jutalmatis. A körvezetõi továbbképzõ táborok munkájában 1997 óta rendszere-sen részt vesz, az 1999-ben és 2004-ben Erdélyben rendezett szakmaihétnek egyik szervezõje és kiváló házigazdája volt. Növendékeivelrendszeresen részt vesz az anyanyelvi mozgalom magyarországi ren-dezvényein, az általános iskolások balatonboglári anyanyelvi táborá-nak egyik szakmai vezetõje. Kiváló szaktanári, versenyfelkészítõi mun-káját igazolja, hogy a honi versenyeken a magyarországi diákokkal azo-nos vagy még jobb eredményeket érnek el diákjai. Az Anyanyelvápo-lók Szövetségének és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének aktívtagja; a nyugdíjkorhoz közel is rendszeresen részt vesz továbbképzése-ken, az új szakmai ismeretekre fogékony; ügyszeretetének köszönhe-tõen számos magyarországi és erdélyi anyanyelvápoló közösséggel ala-kított ki hasznos, mindkét fél számára gyümölcsözõ kapcsolatokat.

Vass Rozália tanárnõ eredményes magyartanári és szakkörvezetõimunkájával joggal érdemelte ki a Péchy Blanka-díjat.

16Édes Anyanyelvünk 2009/4.

A Collegium Fenno-UgricumA világ népeinek túlnyomó része ún.

kis nép, nyelvük kis nyelv. A nyelvek szá-mát 6-7000-re becsülik, s az egy nyelvetbeszélõk száma mintegy ötezer. Ezegyúttal azt is jelenti, hogy a világ nyelve-inek több mint háromnegyede rendkívülveszélyeztetett helyzetben van, éveik(napjaik) meg vannak számlálva. Köztüka legtöbb – Oroszországban beszélt –finnugor nyelvé is.

Az utóbbi egy-két évtizedben egyrenagyobb figyelem fordul a kis finnugornyelvek felé – immár nem csak a hagyo-mányos finnugor nyelvészeti értelem-ben. Programok születnek e nyelvek s ahozzájuk kapcsolódó kultúrák megõrzé-se, revitalizációja, fejlesztése érdekében.Ez egyszersmind a népek fennmaradásá-nak, s így a globalizáció lelassításánakzáloga is.

2008 õszén hoztuk létre – kormányza-ti támogatással – a Rubovszky Éva elnök-letével mûködõ Nemzetek Háza égiszealatt a Collegium Fenno-Ugricum (CFU)elnevezésû kutatóintézetet, amely a finn-ugor nyelvek és népek ismertebbé téte-lét, e nyelvek fejlesztését s a finnugor né-pek közötti kulturális, tudományos ésfelsõoktatási kapcsolatok erõsítését szol-gálja. Az intézet Badacsonytomajbanvan, az ún. Keresztury-házban. Ahogy aház falán lévõ márványtáblán olvashat-juk, ez a ház volt – az államosításig –Keresztury Dezsõ irodalomkutató, köl-tõ, késõbbi miniszter és akadémikus nya-ralója. Egy másik, Kodály Zoltánnakszentelt emléktábla arról tudósít, hogy1934–35 nyarán itt gyûltek össze azok azenepedagógusok, akik Kodály intencióialapján elindították az Éneklõ ifjúságmozgalmat. A badacsonytomaji önkor-mányzat bérleti díj fejében rendelkezé-sünkre bocsátotta az amúgy elhanyagolt,semmire nem használt épületet. Ennekátalakítása 2008 nyarán megtörtént, az-óta mintegy 4000 kötetes, finnugor tema-tikájú könyvtárral gyarapodott, s termé-szetesen rendelkezésre állnak a moderninformatikai eszközök is.

A CFU tervezett programja a célok-nak megfelelõen gazdag. Ebbõl emelekki három elemet.

– A finnugor népek megismertetése ér-dekében könyvsorozatot indítottunk elBibliotheca Fenno-Ugrica címmel. Ebbenaz egyes oroszországi finnugor népekrõlegységes szerkezetû és kivitelû tudomá-nyos ismeretterjesztõ kismonográfiákláttak/látnak napvilágot – oroszul és azadott finnugor nép nyelvén. Ez utóbbiazért rendkívül jelentõs, mert tudomá-nyos ismeretterjesztõ irodalom finnugornyelveken gyakorlatilag nincs. A sorozatrévén lehetõség nyílik arra, hogy a finn-

ugor népek megismerkedjenek saját ma-gukkal és nyelvrokonaikkal, az orosznyelvû változat révén a szomszédságuk-ban élõ oroszok is megismerhetik az õs-lakosokat, illetve oroszból bármely másnyelvre tovább fordíthatók a monográfi-ák. Eddig hét néprõl jelent meg összesen15 kötet (karjalaiak – oroszul és két kar-jalai nyelvváltozaton, vepszék – oroszulés vepszéül, mordvinok – erza és moksanyelven, marik – mari és orosz, komik –komi és orosz, komi-permjákok –komi-permják és orosz, udmurtok – ud-murt és orosz nyelven). A szerzõk azadott nép kutatói. A kiadványok techni-kailag is az adott finnugor tagköztársa-ságban készültek. Célunk a sorozat foly-tatása, illetve valamennyi könyv lefordí-tása valamennyi finnugor nyelvre és an-golra, hogy a finnugor világot bemutat-hassuk a nagyvilágnak is.

– Nyelvfejlesztés, terminológiaalkotás.A terminológia a nyelvek sokrétû hasz-nálatának és így megmaradásának zálo-ga. A program megvalósítását a közokta-tás tantárgyi terminológiájának kidolgo-zásával kezdtük. Az 1920–30-as évekbenugyan megteremtették már valamennyiiskolai tantárgy anyanyelvû terminológi-áját, ám a sztálini terror idején annak al-kalmazására már nem kerülhetett sor.Az anyanyelvû terminológia kidolgozásarévén elhárul a szakmai akadálya azanyanyelvû oktatásnak, s „csak” a politi-kai akadályokat kell majd megszüntetni.

– Finnugor virtuális egyetemi hálózatkiépítése. Célunk, hogy az oroszországifinnugor köztársaságok egyetemeinekfinnugor vagy bölcsészkarait az internetsegítségével összekössük, s videokonfe-rencia-módszerrel közös MA- és PhD-képzést valósíthassunk meg a legjobberõk bevonásával, nemzetközi együttmû-ködéssel. A hálózathoz bármely érdeklõ-dõ egyetem, ahol folyik finnugor temati-kájú oktatás és kutatás, csatlakozhat.

A pénzügyi források megléte esetén aprogram további elemekkel is bõvíthetõ(pl. szakmai-metodikai továbbképzés azanyanyelvi nevelés legújabb, nemzetkö-zileg már bevált módszereirõl; antológi-ák kiadása az egyes finnugor népek iro-dalmából; ehhez kapcsolva a szükségesnyelvi képzést, fordítói kurzusokat).

A korábban már a szombathelyi Ura-lisztikai Tanszéken elindított programokközül a finnugor népek képviselõinekszervezett kéthetes, orosz nyelvû hunga-rológiai nyári egyetem is a CFU-n zajlik.

A CFU programja nyitott. Szívesenveszünk át és fogadunk be új javaslato-kat, illetve mûködünk együtt mindenki-vel eredeti céljaink megvalósításában.

Pusztay János

Romániai magyar oktatási figyelõ

Az RMDSZ Ügyvezetõ Elnökségé-nek Oktatási Fõosztálya még 2005-benhozta létre az interneten elérhetõ Köz-oktatási adatbázist (www.rmdsz.ro/okta-tas), amely naprakész információkatnyújt az oktatási intézményekrõl, a diá-kok és pedagógusok létszámáról, megta-lálhatók a tankönyvírás és -kiadás terve-zésére, oktatástámogatási koncepciókravonatkozó adatok. Közoktatási intézmé-nyeink nagy része regisztráltathatja ittmagát.

A hatékony romániai/erdélyi magyaroktatástámogatási és -stratégiai feltéte-lek megteremtéséhez járul hozzá awww.magyaroktatas.ro honlap (szer-keszti Mihályfalvi Katalin és KatonaHajnal), valamint a beinduló www.magyarkozoktatas.ro elektronikus kiad-vány is, publikációs lehetõséget biztosít-va a romániai magyar pedagógusok szá-mára.

Málnási Ferenc

A 22. Nagy J. Bélahelyesírási verseny

Április 25-én, szombaton az Eszter-házy Károly Fõiskola Magyar Nyelvésze-ti Tanszéke immár 22. alkalommal ren-dezte meg a pedagógusjelöltek Nagy J.Béla országos helyesírási versenyét azegyetemi és a fõiskolai hallgatók számá-ra. Az egriek felhívására 23 intézmény –köztük a besztercebányai Bél Mátyás, akolozsvári Babeº–Bolyai és a komáromiSelye János Egyetem – küldte el egy-egylegjobb helyesíróját. A korábbi szokástóleltérõen – különbözõ okok miatt – idénegynapos volt a döntõ, ugyanis elmaradta szakmai konferencia.

A zsûri elnöki teendõit dr. KeszlerBorbála (ELTE) látta el, a dolgozatok ja-vítását, értékelését dr. Bozsik Gabriella(Eger), dr. Kádár Edit (Kolozsvár), dr.Laczkó Krisztina (ELTE) és dr. NagyKatalin (ELTE TÓFK) végezte.

A bírálóbizottság a következõ döntésthozta:

I. díjas Furuglyás Dóra (ELTE)V. éves magyar–latin szakos (tanára:Antalné dr. Szabó Ágnes)

II. díjas Dargai Bernadett (Eszter-házy Károly Fõiskola) III. éves kommu-nikáció és médiatudomány szakos (taná-ra: dr. Bozsik Gabriella)

III. díjas Dsupin Éva (Miskolci Egye-tem) IV. éves magyar szakos (tanára:Miklós Gabriella)

Bozsik Gabriella

HÍREK – ESEMÉNYEK

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 17

HírekA Kazinczyról elnevezett Szép magyar

beszéd országos verseny negyvennegye-dik döntõje 2009. április 17–19-én zajlottle Gyõrben. Az értékelõ záróbeszédetSzathmári István professor emeritustartotta, s beszédében – tekintettel arra,hogy a névadó születésének idén van a250. évfordulója – részletesen foglalko-zott azzal, hogy mit jelent számunkra maa nyelvújítás, amelynek Kazinczy volt avezéralakja. E számunk más helyénközöljük Korzenszky Richárd megnyitó-beszédét, decemberben pedig KovácsLászló ny. gimnáziumi igazgató köszön-tõjét is.

*A 43. magyar nyelv hete megnyitóját

Kiss Jenõ és Balázs Géza elõadásával2009. április 24-én tartották Szép-halomban, A Magyar Nyelv Múzeumá-ban. (Kiss Jenõ elõadásának írott válto-zatát e számunkban közöljük.) A rendez-vénysorozathoz kapcsolódott Szépha-lomban az elsõ magyar tájnyelvi vetélke-dõ és konferencia, valamint elõadásokSopronban, Vácott, Gyõrben, Vonyarc-vashegyen.

*Új nyelvészeti portál nyílt www.

nyest.hu (Nyelv és Tudomány) címmel.A honlapon információkat, elemzéseketés interjúkat lehet olvasni.

*A magyar nyelv éve alkalmából je-

lentõsen megújult a www.manyszi.hu(www.e-nyelv.hu) honlap. A honlaponelérhetõ Az év szava internetes szavazó-játék, indult egy Kazinczy-vetélkedõ, ésszeptemberben megjelent az E-nyelvMagazin elsõ száma. A magazin szer-kesztõje Horváth Péter.

*2005-ben 33 lelkes váci polgár alapí-

totta meg A Magyar Nyelv BarátainakEgyesületét. 2009-ben a Kazinczy-évfor-duló jegyében elõadásokat, vetélkedõ-ket, kirándulásokat szerveznek, valamintKazinczy váci emlékeit ápolják.

*A harmadik Józsa Péter mûvelõdés-

szemiotikai szemináriumot 2009. május29–30-án tartotta Szombathelyen ésNagyrákoson a Magyar Szemiotikai Tár-saság. Az elõadók között szerepeltMarkó Péter, Kapitány Ágnes, KapitányGábor, Pusztay János, Gráfik Imre,Voigt Vilmos és Balázs Géza. A Vas Me-gye Közgyûlése által támogatott rendez-vényre kétévente kerül sor.

*Világkép a nyelvben és a nyelvhaszná-

latban címmel rendezett konferenciát aModern Filológiai Társaság 2009. június24–25-én az ELTE-n.

Hetvenedik születésnapján köszön-tötték Raisz Rózsa fõisk. tanárt azEszterházy Károly Fõiskolán 2009. jú-nius 30-án kollégái, barátai, és átadták aZimányi Árpád szerkesztésében meg-jelent tanulmánykötetet.

*A Paksi Közmûvelõdési Kht. július 27.

és augusztus 4. között 16. alkalommalszervezte meg – idén a Kazinczy-év je-gyében – a határon túli magyar középis-kolások cseresznyési táborát.

*A 26. nemzetközi anyanyelvi tábort

Gyõrben, a Szent László Katolikus Szak-kollégiumban szervezték meg július 31.és augusztus 10. között. Néprajzi, nyelviés irodalmi elõadásokat hallgathattakmeg a résztvevõk, valamint kiránduláso-kon és kulturális programokon vehettekrészt.

Nyelvészeti könyvekAczél Petra: Új retorika. Közélet,

kommunikáció, kampány. Kalligramm,Pozsony, 2009.

Bañczerowski Janusz: A világ nyelviképe. A világkép mint a valóság meta-képe a nyelvben és a nyelvhasználatban.Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008.

Bárdosi Vilmos szerk.: Quo vadisphilologia temporum nostrorum? TintaKönyvkiadó, Budapest, 2009.

Bóna Judit: A gyors beszéd. Produk-ciós és percepciós sajátosságok. LexicaKiadó, Budapest, 2009.

Czakó Gábor: Beavatás a magyar ész-járásba. Harmadik, javított kiadás.CzSimon Könyvek, Budapest, 2009.

Fercsik Erzsébet–Raátz Judit: Ke-resztnevek enciklopédiája. Tinta Könyv-kiadó, Budapest, 2009.

Forgács Róbert: Anya – nyelv – csa-var. Nyelvi fejtörõk. Tinta Könyvkiadó,Budapest, 2008. (Az ékesszólás kis-könyvtára.)

Kabán Annamária: A szövegvizsgálatútjain. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2009.

Kálnási Árpád: Debreceni cívis szólá-sok és közmondások. Tóth Könyvkeres-kedés, Debrecen, 2008.

Kicsi Sándor András: Szószemantika.Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007.

Ladányi Mária: Produktivitás és ana-lógia a szóképzésben: elvek és esetek.Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007.

Mazurka Károly: Szuhogyi palóc táj-szótár. Magyar Nyelvtudományi Társa-ság, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2008.

Molnár Csikós László: Divatszavak.222 újszerû szó és szójelentés részletesmagyarázata. Tinta Könyvkiadó, Buda-pest, 2008. (Az ékesszólás kiskönyvtára.)

Náray-Szabó Márton: Francia–ma-gyar beszédfordulatok. 1200 kifejezés a

mindennapi társalgás nyelvébõl. TintaKönyvkiadó, Budapest, 2009.

Orsós Anna–Kálmán László: Beásnyelvtan. MTA Nyelvtudományi Intézet,Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.

Zimányi Árpád szerk.: Tanulmányoka nyelvrõl. (Vargáné dr. Raisz Rózsa 70.születésnapjára.) Az Eszterházy Fõisko-la Tudományos Közleményei. Eger,2009.

Események

2009. október 2–4. Az utazás szemio-tikája. 7. Semiotica Agriensis konferen-cia, Eger

2009. október 4. Pálinkaszentelés, Fe-rences templom, Miskolc

2009. október 8–10. Nyelvújítás ésviláglátás. Szarvas Gábor nyelvmûvelõnapok, Ada (Szerbia)

2009. október 16. A magyar nyelvhelyzete a világban. A Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társasága és azAnyanyelvápolók Szövetsége konferen-ciája (Széphalom)

2009. október 16–17. Az Édes anya-nyelvünk nyelvhasználati verseny orszá-gos döntõje, Kossuth Lajos Gimnázium,Sátoraljaújhely

2009. október 17. A magyar nyelvmúltja, jelene és jövõje állandó kiállításmegnyitása, A Magyar Nyelv Múzeuma,Széphalom

2009. október 31. Családi szónokver-seny. Nagycsaládosok Országos Egyesü-lete, Anyanyelvápolók Szövetsége, Bu-dapest

2009. november 7. Prágai magyar kul-turális napok – a magyar nyelv éve jegyé-ben, Prága

2009. november 11. 11 óra A magyarirodalmi névadás kutatásának 75 éve.Tudományos ülésszak. Petõfi IrodalmiMúzeum, Budapest

2009. november 13–14. XI. Kossuth-szónokverseny, ELTE, Budapest

2009. november 17–18. Nyelvelméletés kontaktológia konferencia, PPKE,Piliscsaba

2009. november 27. A nyelv és a ma-gyar nemzeti öntudat. Zemplén EurópaHáz, Királyhelmec

szószavazó.hu

A Balassi Bálint Intézet, a magyarnyelv éve rendezvénysorozat fõ lebonyo-lítója nyáron elindította a szószavazó.huinternetes oldalt. Ezen bárki bejelölhetia számára legfontosabb szót. A jelszó:Hagyj egy szót magad után! A szólistát ké-sõbb közzéteszik.

HÍREK – ESEMÉNYEK

18Édes Anyanyelvünk 2009/4.

Grétsy László rovata

Mindenekelõtt a 2009. évi 2. számunkban közzétett rejtvé-nyek megfejtését adjuk közre.

I. Fifikás szavak. 1. Csecsen. 2. Dödölle. 3. Néném. 4. Mimi-ka. 5. Tatami. 6. Mamaliga. 7. Csicsikov. Sajnos, a szerzõ –egyúttal a szerkesztõ – meghatározása pontatlan volt, mivelGogol legismertebb mûve, a Holt lelkek regény, nem színda-rab, noha az is, sõt film is készült belõle. A legtöbben mégis aCsicsikov megfejtést adták meg, s ezt, ha már hibáztunk, ter-mészetesen el is fogadtuk, de külön elismerés jár azoknak,akik a megtévesztõ meghatározásra is tudtak választ adni,többfélét is. Pl. Ljuljukov (Gogol: A revizor), Varvara (Oszt-rovszkij: Vihar), Tyetyerev (Gorkij: Kispolgárok) stb. Megfej-tõink leleményessége határtalan. De ez nem változtat azon atényen, hogy figyelmetlenek voltunk, s ezért olvasóink elnézé-sét kérjük. 8. Tetemes. 9. Gégész. 10. Ninive.

II. Futólépésben. 1. Állatöv. 2. Apokrif. 3. Károlyi (Mihály).4. Karikás. 5. Felírat. 6. Kimenõs. 7. Spanyol. Az 1904-ben írtvers címe: Vilirõl, az 1928-ból származóé pedig: Április. A futótehát elõször az ábra közepén levõ i betûig lép, majd derék-szögben elfordulva jut el az alsó sor jobb, illetve bal sarkáig.

III. Hétszer hét. 1. Mellkép. 2. Panadol. 3. Tejsavó. 4. Kurá-tor. 5. Értelem. 6. Látszik. 7. Könyves. A keresett költõ Radnó-ti Miklós, két versének címe pedig Majális, illetve a sorok át-rendezésével: Töredék.

IV. Szójátékos csattanó. Nem akarom, hogy egyetlen hajszá-lam is meggörbüljön.

Azok közül a megfejtõink közül, akik beküldött megoldása-ikkal elérték a sorsolásban való részvételhez szükséges 60 pon-tot, a következõk részesülnek könyvjutalomban: BaloghImréné, Békés, Farkas Gyula u. 2. I. pavilon, fszt. 9/A (5630);Darvainé Ilosvai Fanni, Eger, Kertész u. 175. (3300); FelnõttekMikszáth köre, Balassagyarmat, Rákóczi u. 50. (2660);Fleischmann Andorné, Budapest, Nezsider park 11. (1142);Geszti Gyuláné, Pécs, Kassa u. 2. (7623); Nagy Sándorné, Kar-cag, Damjanich u. 50/a (5300); Németh Ervin, Pápa, Beke Jó-zsef u. 28/A (8500); Némethy Dávid, Jászapáti, Simon Ignác u.3. (5130); Sterczer Ödön, Budapest, Szõnyi út 58. fszt. 6.(1142); Szegedi Jánosné, Tarján, Jókai u. 28. (2831). A nyerte-seknek szívbõl gratulálunk!

A Pontozó új feladataiI. Hétszer hét. A rejtvényben két magyar író szerepel. Egyi-

kük nevét akkor kapjuk meg, ha az ábra helyes kitöltése után abal felsõ saroktól a jobb alsóig terjedõ átlóban összeolvassuk abetûket. Ugyanebben az átlóban találjuk meg a másik író nevétis, de ehhez megfelelõen át kell rendezni a sorokat. A két né-vért 8-8, összesen tehát 16 pont jár.

1. Lelkészi hivatal és lakás:

2. Csodálat:

3. Lámpa és bor is van ilyen:

4. Szerzõdést, munkaviszonytmegszüntet:

5. A pázsitfûfélék magházátkörülzáró nagyobbik, külsõ levélke:

6. Nagy folt:

7. Szárazföldi békákcsaládjának egyede:

II. Szótagkirakós. Rejtvényünkben tíz szótagsort közlünk,de a négy tagból álló sorok két középsõ tagjának csupán a he-lyét jelöljük meg. Ezek megtalálása olvasóink feladata. Úgykell egy-egy szótaggal kitölteniük az üresen hagyott helyeket,hogy ezáltal minden sorban három értelmes kéttagú szó kelet-kezzék. Tehát például a HA ..... ..... TÁR sort így tölthetjük fel

szótagokkal: HA LOM HA TÁR. Ebbõl a következõ háromszó olvasható ki: HALOM (1. és 2. szótag), LOMHA (2. és 3.szótag), HATÁR (3. és 4. szótag). Igen, de mit tegyünk akkor,ha többféle megoldás is lehetséges? Hiszen az iménti szósort istöbbféleképpen, például így is megalkothatjuk: HA MAR HATÁR. Nos, ennek elkerülésére öt szónak – az 1., 3., 5., 7. és 9.sor két középsõ szótagjából összeolvasható szónak – megadjuka rövid, eligazító jellegû meghatározását. Ezek a következõk:1. Virág. 3. Ütközet. 5. Legfelsõ rész. 7. Állat. 9. Népi háziiparieszköz. S hogy a meghatározásokból kirekesztett sorok helyesmegoldásához is nyújtsunk valami fogódzót, hát íme: a rövidmeghatározással ellátott szavak második szótagja egyúttal aközvetlenül alattuk levõ, megtalálandó szó elsõ szótagjávalazonos! Ennyi útbaigazítás után most már megfejtõinken asor. A helyes megfejtésért soronként 2, összesen tehát 20 pon-tot lehet szerezni.

1. HO . . . . . . . . . . KOND2. SZIL . . . . . . . . . . BÁSZ3. KA . . . . . . . . . . TÁR4. TOR . . . . . . . . . . CSÚ5. KÖR . . . . . . . . . . KE6. MEN . . . . . . . . . . ZUG7. KA . . . . . . . . . . MASZ8. BIR . . . . . . . . . . KETT9. PAR . . . . . . . . . . RUM

10. CSEL . . . . . . . . . . NA

III. Eszperente. Bár eszperente nyelven beszélni, azaz amagánhangzók közül csupán az egyetlen e-t használva (s anyílt e és a zárt ë között nem téve különbséget) nem egyszerûdolog, olvasóink minden bizonnyal megbirkóznak a következõrejtvénnyel, azaz mindegyik meghatározásra tudnak válaszolnicsupa e-vel a megfelelõ függõleges sorokban. Ha megoldásukhelyes, akkor az ábra középsõ vízszintes sorában egy éppen150 éve született „jeles ember” nevére bukkanhatnak. Mivel anév tizenegy betûbõl áll, a megfejtéssel is éppen ennyi pontotlehet szerezni!

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.1. Ritka férfinév2. Kenderfonalból szõtt

vastag szalag3. Egyik legkeletibb

kisvárosunk4. Déry Tibor regénye

5. Vászon alsószoknya

6. Támlátlan heverõ

7. Roston sült hús

8. A nászutasok városa

9. Test nélküli lény

10. Dunántúli hegység

11. Szentekkel kapcsolatostárgyi emlék

IV. Szójátékos csattanó. Megfejtésül a mellékelt skandinávrejtvény csattanóját kell beküldeni. Értéke 25 pont.

Az e számunkban közzétett rejtvények együttes értéke 72pont, de már 60 pont is elegendõ ahhoz, hogy valaki részt ve-hessen a sorsolásban, és egy értékes könyv nyertese lehessen.Könyvjutalomban tíz szerencsés megfejtõnk részesül. A fejtö-rõk megoldását 2009. december 1-jéig tessék beküldeni cí-münkre: Édes Anyanyelvünk, Pontozó, 1364 Pf. 107.

Minden rejtvény- és szójátékkedvelõ olvasónak jó szórako-zást és sikeres megfejtést kívánnak a feladványok készítõi:

Grétsy László (II.), Harmati Gizella (III.),Láng Miklós (I.), Schmidt János (IV.)

Édes Anyanyelvünk 2009/4. 19

Szójátékos csattanóÚj szavak, kifejezések

(56.)Nem szótározott szavak tárháza

deszkás – gördeszkás. Pl. „deszkássrácok”.

dresszkód – a protokoll által elõírt(kötelezõ) ruhaviselet. Angol eredetû(dress code). Pl. „Nyáron sem lazítható adresszkód” (Népszabadság, 2009. júl.17.).

extrémbörtön-látogatás – turistalát-ványosság; valóságos börtönbe való láto-gatás, sõt beköltözés (Magyar Nemzet,2009. júl. 18.).

Hany Istók-fröccs – a félig halról, fé-lig emberrõl idegenforgalmi célból elne-vezett italféleség (Magyar Nemzet,2009. júl. 10.). „A résztvevõk közösenalkothatnák meg a Hany Istók-fröccsreceptjét.”

három hás – halmozottan hátrányoshelyzetû (gyerek)

háromlábú – út menti traffipax(áll-vány). Pl. A háromlábút most szerelik.

kortárs – nagyon jó (szleng). Pl. „Ba-rátom már említette, újabban a fiatalok-nál már nem király, sirály, császár vagycsákány, hanem kortárs az, ami baró”(ÉS 2009. máj. 15.).

nanopróza – szócikkekbõl, mikrotör-ténetekbõl álló regény. Állítólag Czi-gány Lóránt kifejezése. (ÉS 2009. jún.12.)

öribari – örök barátság („édi-nyelv”)takker – taxis (szleng)tátikázás – korábban: nem élõ, éne-

kes koncert, hanem csak a felvett anyag-ra való (imitált) ráéneklés; ma a karaokémagyar megnevezése: énekesek utánzá-sa (Magyar Nemzet, 2009. aug. 1.).

turistacsapda – olyan szolgáltatás,hely, ahol a külföldrõl érkezõ, a helyiszokásokat nem ismerõ turistát könnyû-szerrel becsapják (pl. taxi, étterem).

újinfluenza – teljes nevén: új típusúinfluenza, a H1N1 vírussal állatról em-berre, majd emberrõl emberre terjedõbetegség. 2009 telén Mexikóban tûnt fel,majd az egész Földön elterjedt. Helyes-írása a sajtónyelvben eleinte új influenza,majd – mivel minõségileg új betegségrõlvan szó – egybeírt formában újinfluenza.

vetít – nagyot mond, hazudik. Pl. „Agondnokot csak mozigépésznek nevez-tük, mert mindig vetít.”

visszaper – a számítógép billentyûze-tén lévõ backspace billentyû (a kurzoreggyel balra való mozgatása törléssel)magyar megnevezése a visszaperlés szó-ból. (A vissza is elegendõ lenne.)

A rovat 1998–2005. között megjelentanyagát teljes egészében tartalmazza akövetkezõ kötet: Jelentés a magyarnyelvrõl (2000–2005). Szerk.: Balázs Gé-za. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.További gyûjtés: Minya Károly: Új sza-vak I. Tinta Könyvkiadó, Budapest,2007.

B. G. és B. M.balazsge@due.hu

Újborkóstolók– Hamarosan megérkez-

nek a vendégek, tárd ki a pin-ce vasajtaját, fiam!

– Miért, édesapám?

(A választ az ábra számo-zott soraiban rejtettük el.)

20

Szupi, fincsi, ari... (Balog Lajcsi, Kiskunhali)

A föl-drajz még csak a számítógép tréfája; de ahelyesírás-ellenõrzõ program nem fogja javítaniaz egy l-es halottunk-at – mivelhogy az is lehetsé-ges. Csak nem itt! (Málnási Ferenc, Kolozsvár)

Vajon megálltak a hamis lábbelik a felszólításra? – kérdeziWagner Alfréd olvasónk ennek a Vasárnapi Hírekben olvasottmondatnak a láttán.

Lelõtték? Nem,„csak” rálõttek, meg-lõtték. Ez is szomorú,de akit lelõnek, aznem lesz rokkantnyug-díjas, mivel a lelövés ahalálát jelenti. A hírreLáng Miklós olvasónk– és rejtvényszerzõnk– bukkant a Blikkben.

Csakhogy a cigányzenekar sohasem volt rezesbanda! Ez utóbbi ugyanisrézfúvós (katona)zenekar, amelynek tagjai trombitát, harsonát, kürtöt stb.szólaltatnak meg, nem vonós hangszereket vagy cimbalmot! (MiklósJózsefné komáromi olvasónk adata.)

Még az informatikai fejlesztéseket is el kell viselniük akönyváraknak? És ezért miért írnak ki pályázatot? (Helye-sen: könyvtárakban. Ez persze egészen más!) (B. G.)

És mit találtott? (Zuglói la-pok) (B. G.)

Aha, értjük! Akkreditált, innovációs, klaszterek...Azt azonban biztosan tudjuk, hogy európai uniós a he-lyes írásmód! (B. G.)