KAPOSVÁRI EGYETEM ÁLLATTUDOMÁNYI KAR

BAROMFI- ÉS TÁRSÁLLATTENYÉSZTÉSI TANSZÉK

Az epilepszia és diagnosztikai lehetőségei kutyákban egy esettanulmányon keresztül

Készítette: MÉSZÁROS ESZTER MÓNIKA

III. évfolyam Állattenyésztő mérnök BSC szak

Konzulens: DR. ZOMBORSZKY ZOLTÁN

egyetemi docens

Társ-konzulensek: DR. PETRÁSI ZSOLT tudományos munkatárs

DR. KISS GABRIELLA állatorvos

Tanszékvezető: DR. SÜTŐ ZOLTÁN

egyetemi docens

2011

2

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés................................................................................................... 2

2. Témafelvetés, célkitűzés ........................................................................... 5

3. Szakirodalmi áttekintés ............................................................................. 7

3.1. Alapvető tenyésztési ismeretek ......................................................................................................... 7

3.2. Az epilepszia ................................................................................................................................... 15

3.3. Az epilepszia diagnosztikai lehetőségei .......................................................................................... 27

4. Anyag és módszer ...................................................................................35

4.1. Esettanulmány egyede..................................................................................................................... 35

4.2. Anamnézis....................................................................................................................................... 35

4.3. Leletek.............................................................................................................................................37

4.4. Diagnózis a tünetek és a vizsgálatok eredményének összevetése alapján....................................... 41

5. Eredmények............................................................................................. 43

6. Következtetések és ajánlások.................................................................. 44

7. Összefoglalás........................................................................................... 45

8. Irodalomjegyzék...................................................................................... 47

9. Köszönetnyilvánítás ................................................................................49

Nyilatkozat .................................................................................................. 50

2

1. BEVEZETÉS

A kutya domesztikációjával egy olyan állat bizalmára tett szert az

emberiség, aki minden szinten támogatni és segíteni tudja azt. Számtalan

területen nyújtanak a kutyák segítséget a szórakozás, terelés, őrzés-védés,

terrorelhárítás, személykeresés, személysegítés, és nem utolsó sorban a

pszichológia területén, hogy csak néhányat említsünk azon feladatok közül,

amelyekkel megkönnyítik az ember létét és munkáját.

Az egészséges, a szakterületnek megfelelő képességű kutyák

születésének az alapja a tudatos kutyatenyésztés. A különböző fajták

kialakulásában nagy szerepet játszottak azok a tenyésztők, akik speciális

tulajdonságokkal rendelkező egyedeket szelektáltak ki a kívánt tenyészcél

elérése érdekében. A munkakutyák tenyésztésénél másodlagos szempont

volt a küllem. A középpontban a kutya belső tulajdonságainak vizsgálata

állt. Mindennél fontosabb a megfelelő szintű és típusú ösztönök megléte, a

munka típusától függően az agresszió jelenléte, vagy éppen a nyugodtság

megőrzése minden szituációban. Sok esetben előfordul, hogy a kívánt

tulajdonságok megléte mellett háttérbe szorulnak az egyedek egészségügyi

problémái.

A tenyésztés velejárója a nem kívánt génmutációk megjelenése,

melyek kiszűrése nélkül elszaporodhatnak az egyébként kiváló belső

tulajdonsággal rendelkező, de fizikálisan beteg állatok. A tenyésztő

feladata az arany középút megtalálása. A legtöbb örökletes betegség csak a

kor előrehaladtával manifesztálódik, így ezek kiszűrése még a tenyésztésbe

vétel előtt szükséges. Az előzetes szűrővizsgálatok negatív leletei után sem

lehet nyugodt a tenyésztő az örökletes betegségekkel kapcsolatban, mivel a

tenyészállat lehet, hogy csak hordozza az adott betegséget, esetleg a

3

betegségre való hajlamot, de rajta nem jelenik meg. Az első alom sokrétű

vizsgálata és a kegyetlennek tűnő szelekció elengedhetetlen a megfelelő

tenyészegyedek kiválasztásához. Szigorú szabályok betartása mellett sem

lehet teljesen kiszűrni még a dominánsan öröklődő betegségeket sem,

melyek csak a kor előrehaladtával jelennek meg. Feltehetően ekkorra a

tenyészállat már több utóddal is rendelkezik.

A domesztikált fajok közül a kutyát érinti a leginkább az urbanizáció

negatív hatása. A végtelennek tűnő vadászterületről gyakran egy kis

lakásba kényszerülnek. Nem csak az életterüket, hanem legtöbb fajtánál a

funkciójukat is elvesztették. A tenyésztők célja a kiállításokon való minél

jobb szereplés. Ennek elérése érdekében sokszor etikátlan dolgokat is

megtesznek a leendő utódok minél magasabb áron való eladása érdekében.

Több mint 500 genetikai megbetegedést azonosítottak fajtatiszta

kutyákban, amik nagy része autoszomális recesszív módon öröklődik, így

ezek kiszűrése a tenyészetekből igen nagy feladat a tenyésztők számára.

Nagy problémát jelent emellett a tenyésztők és a tenyésztést felügyelő

szervezetek nem megfelelő hozzáállása. Vannak olyan tenyésztői klubok,

ahol elfogadott bizonyos örökletes betegséggel terhelt egyedek tenyésztése.

Tenyésztői oldalról nem ismeretlen a kozmetikai műtétek végeztetése,

mellyel elfedik a genetikai betegséget.

A technika és az orvostudomány fejlődése az állattenyésztésben is

látványos eredményekhez vezetett. Bár a betegségek szűrésének tárháza

még igen szűkös, de vannak alternatívák a diagnosztikában.

4

Az állatgyógyászatban manapság a következő eszközök állnak

rendelkezésre a genetikai betegségek diagnosztizálására:

− Röntgen − CT (Computer Tomographia) − MRI (Magnetic Resonance Imaging) − UH (Ultrahang) − EEG (Elektroencephalographia) − EKG (Elektrocardiographia) − Laboratóriumi és molekuláris szintű vizsgálatok

A felsorolt diagnosztikai eszközök technikai megvalósítása is

változik, fejlődik. Gondoljunk csak a csípőízületi dysplasia röntgen

vizsgálatára. Éveken keresztül a combcsontok befordításával készítettek

röntgen képet, melyen a Norberg-szög (a két combcsontfej középpontjait

összekötő egyenes és a középpontot az ízületi vápa elülső szélével

összekötő egyenes által bezárt szög) meghatározásával állapították meg a

csípőízület állapotát. Külföldön ma már az Amerikai Egyesült Államokban

kifejlesztett PennHip protokoll szerint végzik a vizsgálatot. Ebben az

eljárásban két felvételt készítenek egy speciális berendezéssel: először a

csípőízület összepréselésekor, másodszor az ízület szétfeszítésekor. A

combcsontfejek távolságának meghatározásával és viszonyításával

megadják a csípőízület lazasági indexét, ami alapján elbírálják az állapotot.

(Magyar Állatorvosok Lapja, 2000. június)

Egy genetikailag erősen terhelt populáció átgondolatlan szelekciója

sok veszélyt rejt magában. Meg kell tudni húzni a határt a kiemelkedően

kívánatos fenotípus megtartása és az örökletes betegségek esetleges

továbbörökítése között. A nagymértékű szelekció a génállomány

beszűküléséhez vezethet, illetve más betegségek is megjelenhetnek,

felerősödhetnek.

5

2. TÉMAFELVETÉS, CÉLKIT ŰZÉS

Magyarországon nincs megfelelően koordinálva a kutyatenyésztés

annak ellenére, hogy minden fajta rendelkezik úgy nevezett Fajta Klubbal.

A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete (MEOE) hivatott a

tenyésztési felügyelet ellátására, a törzskönyvek kiadására és ellenőrzésére,

valamint kiállítások szervezésére. Ezen Egyesület fennhatósága alá

tartoznak a Fajta Klubok is. Sajnos a törzskönyvezés vezetése, az adatok

pontos rögzítése és nyomon követése még mindig nem megoldott a MEOE

berkein belül, ami számos visszaélésre ad lehetőséget. Hallani lehet például

olyan szukáról, akire egy évben hat almot törzskönyveztek le, de erről

természetesen hivatalos dokumentáció nem áll rendelkezésemre.

A tenyésztők nincsenek olyan alapvető információk birtokában, ami

az örökletes vagy veleszületett betegségek öröklődését és a terheltség

meglétét vizsgáló diagnosztikai lehetőségeket illeti.

Tizennyolc év munkakutya-kiképzés alatt sokszor találkoztam kitűnő

ösztönös adottságokkal rendelkező, de örökletes betegségben szenvedő

kutyákkal. Ez a negatív tapasztalat vezetett a dolgozat témájának

kifejtéséhez.

Dolgozatom során bemutatásra kerülnek az örökletes betegségek

megismeréséhez szükséges legfontosabb fogalmak, a klinikogenetikai

módszerek és ezek használata az örökletesség igazolására.

A saját vizsgálati részben az egyik legsokoldalúbb örökletes

betegség, az epilepszia kóroktanának és kórfejlődésének megfogalmazása,

leírása, az ismert és feltételezett tünetek és a diagnosztikai lehetőségek

kerülnek bemutatásra egy konkrét eseten keresztül.

6

A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézete már

évek óta segíti az epilepszia kutatását, mely terület vizsgálatával dr. Kiss

Gabriella már lassan 20 éve foglalkozik. Munkássága ezen a területen

egyedülálló Magyarországon. Több mint 70 kutya és macska MRI és MRA

vizsgálati anyagaival rendelkezik. Dolgozatom során az általa összegyűjtött

tapasztalatok, leletek kerülnek felhasználásra.

7

3. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

3.1. Alapvető tenyésztési ismeretek

Zöldág (1998) szerint meg kell különböztetni az öröklődő és a

veleszületett bántalmakat. Definíciója alapján: „A veleszületett bántalmak

olyan strukturális, szervi és funkcionális rendellenességek, amelyekkel a

kölyök megszületik.” Az öröklődő betegségeket két csoportra bontotta:

- véletlen (spontán) rendellenességek: „olyan betegségek és hibák,

amelyek spontán mutáció következményei.”

- szelekciós rendellenességek: „a szervek, szervrendszerek

működésében és felépítésében mutatkozó olyan hibák, amelyeket

a szelektív tenyésztés során előnyben részesítünk.”

Vannak olyan betegségek, mint például a szájpadláshasadék, mely

manifesztálódhat örökletesség következtében, de akár méhen belüli

embrionális fejlődési zavar is előidézheti.

Összegezve a következő problémákkal állunk szemben:

- örökletes és veleszületett betegség (pl. szájpadláshasadék)

- örökletes, de nem veleszületett betegség (pl. csípőízületi

dysplasia, szívbetegségek, vesebetegségek)

- nem örökletes, de veleszületett betegség (méhen belüli fejlődési

rendellenességek)

Szabó és mtsai (2004) fogalmazták meg, hogy genetikai kutatások

alapján a gén mindazon kódokat tartalmazza, amik az adott fehérje

aminosav-sorrendjének előállításához szükségesek.

A génhatások csoportosíthatók aszerint, hogy azonos, vagy másik

lokuszon, más kromoszómán elhelyezkedő gén hat egymásra, illetve

8

aszerint, hogy bizonyos számú tulajdonság kialakulását hány gén

befolyásolja (monogénia, pleiotrópia, poligénia).

A génkölcsönhatásokat a következő ábra szemléltetni Horvainé (1996)

nyomán.

1. ábra: Génkölcsönhatások (Horvainé, 1996)

Matthew Binns (2008) cikke szerint az 1990-es évek elején

fejlesztették ki az első DNS genetikai markereket, majd megalkották az

első, kezdetleges genetikai térképeket. Jelenleg körülbelül 500 genetikai

megbetegedést azonosítottak, ezeket az „Inherited Diseases in Dogs”

(http://www.upei.ca/~cidd/intro.htm) weboldalán lehet megtalálni

betegségek, illetve fajták szerint. A talált betegségek nagy része egyszerű

mendeli autoszomális recesszív módon öröklődik, ezért ezen defektusok

kiszűrése nagyon nehéz feladat.

Az öröklődő betegségek diagnosztizálásának módszereit

klinikogenetikai szempontok szerint Zöldág és mtsai írták le az Állatorvosi

genetika és állattenyésztés (2008) című könyvben, melyet a könyv

9

megjelenése előtt már a Magyar Állatorvosok Lapjában (2003) is publikált

A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt genetikai betegségei

című cikk sorozatában. A továbbiakban ennek alapján sorolom fel a

lehetőségeket.

Klinikogenetikai diagnózis

Három alapvető módszer van arra vonatkozóan, hogy a betegség

öröklődése megállapítható legyen:

- tenyésztési módszerek (családfaelemzés, tesztpárosítás)

- fenotípusos módszerek (klinikai, laboratóriumi eszközökkel)

- molekuláris módszerek (citogenetikai vizsgálat, közvetett és

közvetlen géntesztek)

Családfaelemzés (pedigréanalízis): A homozigótaság valószínűsítésének

módszere, mely a széles családra vonatkozó adatok feldolgozásán alapul. A

családfák felrajzolásával és szegregációs analízissel megbecsülhető, hogy

valamely egyed milyen valószínűséggel hordozója egy adott betegségnek.

Tesztpárosítások: a módszer a tenyészállatok genetikai terheltségének

igazolására alkalmazott eljárás. Szoros rokonságban lévő vagy már ismert

genomú egyedek párosítása során megjelenő örökletes betegség

előfordulása a vizsgált egyed terheltségét bizonyítja. A módszer előnye,

hogy nagy valószínűséggel olyan hibás allélek is felszínre kerülnek, amik

eddig rejtve voltak.

Fenotípusos szűrés: minden laboratóriumi és más klinikai vizsgálat ebbe a

csoportba tartozik, kezdve a biokémiai, enzim, vizelet, stb. vizsgálatoktól a

radiológiai, kardiológiai, CT, MRI, EEG stb. vizsgálatokig.

10

Molekuláris vizsgálatok:

1. Citogenetikai vizsgálat (kromoszóma, kariogram, kariotípus

vizsgálata):

Kariogram: „adott egyed metafázisban lévő teljes diploid

kromoszóma garnitúráját jeleníti meg”.

A kariotípus megállapításához több kariogram kiértékelésére van

szükség. A kromoszómákat limfocitatenyésztéssel nyernek heparinos

vérből, vagy valamilyen más osztódó sejtből.

2. Molekuláris szintű gén- és mutációvizsgálatok

- géndiagnózis (direkt géndiagnózis, PCR-RFLP (Restriction

fragment length polymorphism)): a gén és mutációját magába

foglaló polimorf szekvencia közvetlen kimutatására kerül sor.

- markeres vizsgálat (közvetett génteszt, STR (Short Tandem

Repeat)-PCR, mikroszatellita-markeres vizsgálat): a mutáns

génszakaszt a hozzá szorosan kapcsolódó rövidebb és egyébként

polimorf szekvencia kimutatásával közelítjük meg.

Szabó és mtsai (2004) a DNS-markerek használatával hatékonyabb

lett a génkutatás. 1987-ben Mullis és Faloona fedezte fel a polimeráz

láncreakciót (polymerase chain reaction: PCR), ami felgyorsította a DNS-

marker kutatásokat.

Fésüs és mtsai (2000) leírták a PCR technológia alapelveit, mely egy

adott DNS szakasz in vitro sokszorosítását teszi lehetővé.

11

A reakció komponensei:

- a sokszorosítandó részlet,

- a kiválasztott DNS szakasz 3’ végeinek szintetikusan előállított

komplementerei (primerek),

- nukleotidok,

- DNS-polimeráz enzim,

- stabilizáló vegyszerek és

- egyéb kiegészítők.

Három egymást követő lépésben a hőmérséklet változtatásával jutnak el a

DNS sokszorosításához. Először 92-96°C-on szétválasztják a kétszálú

DNS-t, majd 35-70°C között feltapadnak a primerek, ezt követően a DNS

polimeráz segítségével 72°C-on a primereket megnövesztik. Ezt a három

lépést (ciklus) ismétlik, aminek eredménye végül a kívánt DNS szakasz

felhalmozódása.

A bevezetésben felsorolásra kerültek az örökletes betegségek

fenotípusosan vizsgálható diagnosztikai módszerei, melyek technológiája

határozza meg, hogy mely betegségtípus megállapítására használhatók. A

következőkben a leggyakrabban használt technológiák rövid áttekintése

következik.

Laboratóriumi vizsgálatok: a testben lévő nedvek és a szervek által

kiválasztott anyagok (vér, vizelet, bélsár, liquor, stb.) kémiai és fizikai

vizsgálata, mely meghatározott referenciaértékek alapján lehetőséget

biztosít a normális értéktől való eltérés megállapítására.

Röntgen: különböző szövetek (csont, izom, kötőszövetek, stb.) eltérő

mértékben nyelik el a röntgensugárzást. Ez a különbség segít abban, hogy

12

láthatóvá váljanak a szöveteken való elváltozások, lerakódások,

deformálódások. (biofiz.sote.hu, Orvosi Biofizika 2010, Röntgensugárzás)

2. ábra: Kutya csípőízületének röntgen képe (Magyar Kisállatortopédiai Egyesület)

UH: Az ultrahang nagy frekvenciájú mechanikai hullám, mely a

közeghatárokon megtörik. A képalkotás az impulzus-visszhang elv alapján

valósul meg. (biofiz.sote.hu, Orvosi Biofizika 2010, Hang, ultrahang)

Főként belső szervek vizsgálatára használják (szív, vese, máj, stb.) A

gázokkal telt és a csontszövet által árnyékolt területek nem láthatóak.

3. ábra: Szív ultrahang, Lőrinci Állatorvosi Rendelő

13

EKG: Az elektrokardiográfia (röviden EKG) egy non-invazív szívvizsgáló

eljárás, amely a szív működéséről ad hasznos információt. Egy szívizom-

összehúzódás és –elernyedés során elektromos sejttevékenység jön létre,

amely a testfelszínre vezetődik és elektródákkal mérhetővé válik. Az

elektródák közötti feszültségváltozás jelenik meg a vizsgálat

eredményeképpen. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995,

109.p)

4. ábra: Kutya EKG-ja, http://cardiology.vetmed.lsu.edu

CT: A computer tomographia a röntgensugárzás alkalmazásán alapuló

keresztmetszeti vizsgálómódszer. Alapja, hogy az egyes szövetek, a levegő

és a víz másként nyeli el a röntgensugarakat. Az agy egyes síkjait

lépésenként tapogatják le és arról röntgenfelvételt készítenek. (Rudas és

Frenyó: Az állatorvosi élettan alapjai, 1995, 511.p)

5. ábra: 3 dimenziós CT rekonstruált bullterrier koponya oldal és elöl nézetből

14

MRI: A mágneses rezonancián alapuló képalkotó tomográfia. A mágneses

magrezonancia módszerével egy adott szövetben lévő H-atommagok

mágneses tulajdonságának változásait vizsgáljuk külső mágneses mezők

hatására. Mivel az egyes szövetek víztartalma különböző, az egyes szervek

elkülönülnek egymástól. A különböző kórfolyamatok hatására a szervek

víztartalma, illetve a H-atomok kötöttségi állapota változik, és így a

vizsgálat során az ép szövetektől elkülöníthetőek.

(Gyuricza Renáta: A keresztmetszeti digitális képalkotó eljárások (CT,

MRI) alkalmazása kutya koponyájának vizsgálatában, 2004, Szakdolgozat)

A mágneses rezonancia képalkotás bármilyen síkban képes képet alkotni és

érzékenyen mutatja a különböző lágyszöveti részek elváltozásait. Főbb

alkalmazási területei az ideggyógyászat és az ortopédia. Az epilepszia

rohamokat okozó agyi strukturális elváltozások lokalizációjának a

meghatározására alkalmas diagnosztikai eszköz.

6. ábra: Agydaganat sagittalis, transversalis és coronalis síkú MRI felvétele

bordeaux-i dogban (Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet)

15

Jellemzők Ultrahang Röntgen CT MRI

Páciens sugárterhelése 0 + +++ 0

Képminőség --tól ++ +-tól +++ +++ +++

Mélységélesség - - kiváló kiváló

Térhatás nincs nincs van van

Adaptációs képesség nincs nincs van van

Időtartam középhosszú rövid rövid, hosszú rövid, hosszú

Narcosis nem szükséges nem szükséges szükséges szükséges

Páciens előkészítése szőrtelenítés +/- narcosis narcosis narcosis

Kontrasztanyag nincs lehet lehet lehet

Szövetek elkülönítése korlátozott korlátozott lehet lehet

Műtermék ++++ + ++ +

Absz. mozdulatlanság nem szükséges szükséges szükséges szükséges

Vizsgálati díj (kutya) 2e HUF 2e HUF 25e HUF 50e HUF

Beszerzési ár közepes közepes/magas extrém magas extrém magas

Üzemeltetési költség alacsony közepes magas extrém magas

(Krauss, 1997)

1. táblázat: Az egyes képalkotó eljárások összehasonlítása

EEG: Az elektroencephalographiás vizsgálat az agy működése során

keletkező bioáramok elvezetésére és detektálására szolgáló eljárás. A

fejbőrre helyezett skalpelektródák segítségével elektromos változások

regisztrálhatók. A mért hullámok amplitudója és alakja jellegzetes

összefüggést mutat az agy működésével. (Rudas és Frenyó: Az állatorvosi

élettan alapjai, 1995, 508.p)

3.2. Az epilepszia

Humán vonatkozásban epilepsziáról már ie. 2000 előttről is vannak

írásos feljegyzések. Janszky (2006) (http://neurology.pote.hu/neuro/

modules/postgrad/data/061103_Janszky_J.pdf) történelmi áttekintésében

kifejti, hogy az epilepszia értelmezése nagy változatosságot mutatott.

16

Egyszer földön túlinak tekintették és tisztelték őket, máskor viszont

üldözték, kínozták a betegeket. Az epilepszia egyik legelismertebb kutatója

Jackson fiziológiai értelemben vizsgálódott, szerinte „az epilepsziás roham

oka az idegrendszerből eredő epizodikus elektromos kisülés, mely az

izmokra terjed”. Az „epilepsziás rohamok tünetei függenek az agyi

elektromos zavar helyétől”.

1920-ban Hans Berger fedezte fel az EEG-t, amely 1929-ben vált a

gyakorlati diagnosztika eszközévé.

Állatorvosi vonatkozásban meg kell említeni dr. Wolfgang Löscher,

A. Jaggy, Linda G. Shell és Pákozdy Ákos munkásságát a kutyák

epilepsziás betegségének gyógykezelésében. (Kisállat Praxis, 2000)

3.2.1. Anatómiai és élettani alapok

7. ábra: A kutya agy vázlatosan (http://upload.wikimedia.org/ wikipedia/commons/0/0f/Anatomy_and_physiology_LS_dog%27s_brain.JPG)

Karsai és Vörös (1999) idegrendszer betegségeinek általános

ismereteiben kifejtette, hogy a központi idegrendszer két fő részből áll,

melyek további területekre oszthatók funkciójuk szerint:

17

- agyvelő (encephalon)

� nagyagyvelő (cerebrum)

� agytörzs (truncus cerebri)

• köztiagy (diencephalon)

• középagy (mesencephalon)

• híd (pons)

• nyúltagyvelő

� kisagyvelő (cerebellum)

- gerincvelő (medulla spinalis)

Az agyvelőt és a gerincvelőt burkok (meninges) fedik, üregrendszerüket az

agyfolyadék (liquor) tölti ki. A nagyagyvelő további két féltekére osztható,

melynek külső részét az agykéreg (cortex cerebri) képezi.

Az egyes agyvelőrészek megbetegedéseit foglalja össze a következő

táblázat:

Agyvelő terület Klinikai tünet

Cerebrum

tudat- és magatartásváltozás látászavar kényszermozgások, -testtartások hemitetraparesis görcsök

Cerebellum

ataxia intenciós tremor nystagmus fej oldaltartás

Agytörzs

agyi idegek működészavara fej oldaltartása, nystagmus rendellenes testtartás ataxia szívműködés- és légzészavar depresszió kényszermozgások

Vestibulum

ataxia elesés vagy gurulás körmozgás fej oldaltartás nystagmus strabismus

2. táblázat: Klinikai következmények az agyvelő egyes részeinek elváltozása miatt (Karsai és Vörös, 1999)

18

Rudas és Frenyó (1995): Az állati szervezet szöveteiben az

intracelluláris tér és az extracelluláris tér között állandó feszültség-

különbség tapasztalható. A sejtbe vezetett elektródon keresztül

ingerelhetjük a sejtet, amivel a sejt típusától függő választ fogunk kapni.

Megkülönböztetünk ingerlékeny és nem ingerelhető sejteket. Az idegsejt,

az izomsejt és a receptor sejtek tartoznak az ingerlékeny sejtekhez. A többi

sejttípus ingerlése esetén ugyan a nyugalmi potenciál értéke pozitív lehet,

de ennek nincs további következménye.

Az agykéreg bizonyos területeinek ingerlésével mozgást lehet

kiváltani, ezt a területet hívják mozgatóterületnek. A motoros kéreg

módszeres ingerlésével részletes funkcionális térképet hoztak létre, mely a

különböző testtájakat az agykéreg megfelelő területén ábrázolják, nagysága

az adott mozgás fontosságával függ össze.

8. ábra: A motoros kéreg szomatotópiás képe (kutyaagykéreg frontális metszete)

19

3.2.2. Definíció

Kiss (2008) szerint el kell különíteni az epilepszia betegséget az

epilepszia rohamtól. A két fogalom nem feltétlenül jár együtt, hiszen egy

betegség, vagy egy kémiai anyag is elő tud idézni epilepszia rohamot, de

ettől még nem mondjuk az egyedre, hogy epilepszia betegségben szenved.

Epilepsziás roham:

Az agykérget alkotó idegsejtek valamilyen oknál fogva átmenetileg

fokozott izgalmi állapotba kerülnek, és amíg az izgalmi állapot tart, addig

tart a roham is.

Epilepsziás roham bármikor előidézhető elektrosokk-kal, nagy dózisú

inzulin adagolásával, pentatrazol hatóanyagú gyógyszerrel. Ezen hatások

megszűntetésével a roham megszűnik. Provokált roham esetében nem

beszélhetünk epilepszia betegségről.

A külső behatásnak el kell érnie egy bizonyos agyi ingerküszöböt

(görcsküszöb), ami az epilepsziás rohamot már képes előidézi

A valódi epilepszia betegséget jelző roham hirtelen támad, minden

látható kiváltó ok nélkül, kiszámíthatatlanul jelentkezik. Általában változó

ideig tart és mindig ugyanazokat a rohamtüneteket mutatja.

Epilepszia betegség:

„Akkor beszélünk epilepszia betegségről, ha a beteg rohamai

krónikusan, sztereotip módon, többnyire ugyanazon klinikai tünetek

formájában ismétlődnek, minden látható, kiváltó ok nélkül.”

Karsai és Vörös (1999) a görcsrohamokkal, görcsökkel járó

idegrendszeri betegségek közé sorolja az epilepsziát. Elkülöníti az agyvelő

megbetegedése által okozott görcsrohamokat a más szervi elváltozásnak az

20

agyvelő működésére gyakorolt hatásától. Az epilepszia betegség

meghatározása alapján „az epilepszia alatt ismétlődő, jellegzetes tonico-

clonicus görcsrohamokkal járó megbetegedést érünk”.

Jaggy és Bernardini (1998) munkásságára hivatkozva említi meg, hogy az

epilepsziás góc a jobb oldali cortex motoros mezőjében helyeződik. A

görcsöt okozó inger ráterjed a szenzoros területekre, majd az agyvelő-

féltekék összeköttetésein keresztül a bal cortexre is. Az impulzus ezután a

thalamus vegetatív centrumain és a formatio reticularison át eléri az

agytörzset is.

9. ábra: A jobb haemispherium átmetszeti rajza (Jaggy és Bernardini, 1998 nyomán)

Epilepszia típusok csoportosítása

Karsai és Vörös (1999) két csoportra osztotta az epilepsziát:

- idiopathicus epilepszia

- másodlagos, szerzett epilepszia

Idiopathicus epilepsziáról akkor beszélünk, ha klinikai vizsgálatok

nem mutatnak kóros elváltozást, amely a rohamokat indokolná, de a

görcsök kezelés hiányában újra jelentkeznek.

21

Másodlagos, szerzett epilepsziáról akkor beszélünk, ha az agyvelőben

helyi károsodás történik, gócok maradnak vissza, amik miatt a neuronokból

erőteljes ingerületek indulnak, ezzel rohamot idézve elő.

Kiss (2009) a humán epileptológiában az epilepsziás tünetcsoportok

osztályozása és rendszerbe foglalása máig is folyamatos módosítás és

kiegészítés alatt áll. A világszerte elfogadott nómenklatúra-rendszer a

Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga (NEL).

Két szempont szerint csoportosít:

Kóroki tényezők alapján:

- idiopathiás (elsődleges) epilepsziák

- szimptómás (másodlagos) epilepsziák

� intracraniális kórok

• génrendellenességek • agyi fejlődési rendellenességek • agyi érfejlődési rendellenességek, illetve stroke • fertőző betegségek okozta agyvelő és agyburokgyulladások • koponyát ért traumák • agydaganatok • lizoszomális tárolási betegségek

� extracraniális kórok

• toxikus és anyagcsere-zavaron alapuló idegsejt-elfajulások

- cryptogén epilepsziák (nem dönthető el egyértelműen, hogy idiopátiás

vagy szimptómás epilepsziával állunk szemben)

22

Klinikai tünetek alapján:

- fokális (parciális) epilepsziák

� elemi parciális rohamok (tudat nem érintett)

• motoros rohamok (valamelyik izom ütemes rángása) • szomatoszenzoros rohamok (fokozott idegizgalom

valamelyik testrészben) • vizuális rohamok (néz valamit a levegőben) • szaglási rohamok (erősen szívja és fújja a levegőt) • ízlelési rohamok (folyamatosan nyalogat valamit) • szédülési rohamok (hirtelen feldől a kutya, majd feláll és

továbbmegy) • vegetatív rohamok (pl. bél perisztaltika fokozódása, has

puffadás, bizonytalan hasi fájdalmak, szájnyálkahártya

elsápadása, szívfrekvencia fokozódás)

• pszichés rohamok (álomállapot, idegenség érzés)

� komplex parciális rohamok (enyhébb vagy súlyosabb

tudatzavarral jár)

• orális automatizmusok (nyalakodás, nyelvöltögetés, rágás) • beszűkült tudatállapotban hallucinációk (légykapkodás,

csillagvizsgáló fejtartás, beszűkült tudatállapot) • hiperszexualitás

- generalizált epilepsziák

� eszméletvesztéssel járó roham, görcsös jelenségek nélkül (petit

mal – kisroham)

� eszméletvesztéssel járó roham (grand mal – nagyroham)

- pszichogén rohamok (álrohamok)

- speciális epilepszia szindrómák

� alkalmi rohamok (toxinok, a vér összetevőinek megváltozása

anyagforgalmi betegségek következtében)

23

Jaggy és mtsai (2010) Small Animal Neurology Atlas and Textbook

című könyvében hasonló csoportosítást követ, mint a humán epileptológia.

Kóroki tényezők alapján:

- idiopathiás epilepszia

� öröklött

� spontán

- symptomás epilepszia

� intracraniális

� extracraniális

Klinikai tünetek alapján:

- generalizált roham

� grand mal roham

� tudatvesztés nélküli roham

- fokális roham

� komplex (psychomotoros) roham

� egyszerű roham (motoros, zsigeri, szenzoros)

- nem osztályozható roham (a besorolás nem lehetséges nem megfelelő

vagy nem teljes adatok miatt)

3.2.3. Tünettan

Figyelembe véve az egyes lebenyek funkcionalitását a pontos

tünetleírásból nagy valószínűséggel következtethetünk az érintett területre.

Homloklebeny (frontalis lebeny): akaratlagos mozgásokat szabályozó

motoros központ, szociális viselkedés, intellektuális működés,

gondolkodás, kreativitás.

24

Fali lebeny (parietalis lebeny): érzéseket feldolgozó érzőközpont.

Halántéklebeny (temporalis lebeny): szaglóközpont, hallóközpont,

memóriafolyamatok, érzelmek szabályozása.

Nyakszirti lebeny (occipitalis lebeny): látóközpont.

10. ábra: Ember nagyagykéreg lebenyei és a kisagy (http://hu.wikipedia.org/wiki/Agy)

1. Fokális epilepsziák tünettana

Az epilepsziás működészavar kezdete, vagy teljes egésze az agy

körülírt területén zajlik. Attól függően, hogy melyik agylebenyből indul ki

a roham, az arra jellemző klinikai tünetek jelentkeznek.

Elemi parciális rohamok esetén a roham alatt a tudat nem érintett,

bármelyik agylebenyből indulhat. Feltehetően hallucinációk lépnek fel,

mely akár hirtelen félelemérzet, vagy szorongásos tünetek formájában is

jelentkezhet, ritkán agresszív megnyilvánulásokkal.

Komplex parciális rohamok főként a temporális lebenyből, ritkábban a

frontális lebenyből indulnak, sőt, mélyebb agyi struktúrák is érintettek

lehetnek (limbikus rendszer). A limbikus rendszer a belső szervek

működésének irányításáért felelős, de meghatározza az érzelmi életünket,

személyiségünket, közérzetünket is. A limbikus rendszer körülírt

25

magcsoportjainak érintettsége esetén a rohamtünet lehet maga az agresszió

is. Ha más területről indul a roham és áttevődik erre a területre, akkor

gyakori a roham utáni agresszió.

A tudatzavar a roham alatt megtartott, temporális lebenybeli gócok esetén

postictalis zavartság, nyugtalanság, esetleg amnézia és agresszív

motívumok is jelentkezhetnek. A kutya kontaktusa a környezetével

részlegesen fennmaradhat, vagy erre az időszakra teljesen megszűnhet.

Ezek a rohamtípusok ritkán járnak görcsökkel. Jellemzőbb a végtagok

merev, nyújtott tartása, vagy a néhány másodpercig tartó izombénulás,

amikor a kutya összeesik.

2. Generalizált epilepsziák tünettana

Primer generalizációról beszélünk, ha mindkét oldali agyfélteke,

minden idegsejtje egyszerre vonódik be az epilepsziás működészavarba.

Szekunder generalizóció esetén valamelyik agylebeny kérgi

területéről, vagy mélyebb agykérgi struktúrákból indul ki a roham.

Tudatvesztés akkor alakul ki, amikor a két oldali agyféltekét

összekötő rostrendszeren át az ellenoldali agyféltekébe is átjut a

működészavar.

Eszméletvesztéssel, de görcsökkel nem járó generalizált rohamok

esetében a kutya másodpercekig néz a semmibe (távollét epilepszia, petit

mal). Ez a tünet gyakorta vált át a későbbiek folyamán kezelhetetlen nagy

rohamokba. A legtöbb grand mal rohammal érintett egyedeknél az

anamnézis folyamán kiderül, hogy már kölyökkora óta mutatja petit mal

vagy különböző fokális rohamok tüneteit.

26

Az eszméletvesztéssel és görcsökkel járó nagyroham (gran mal) a

leggyakrabban észlelt rohamtípus kutyán. Általában három részre

tagolható:

- aura (preictalis szakasz): a nagy rohamot bevezető szakasz, amely

néhány másodpercig tart. Leggyakrabban a temporális, ritkábban a

frontális, ritkábban a nyakszirti lebenyből indulnak. Néhány

rohamtípus az aura szakaszában megszakítható!

- nagyroham (ictalis szakasz): általában éber állapotból, de jóval

gyakrabban az agy éberségi szintjének csökkenésekor jelentkezik,

vagyis felületes alvási, szendergési stádiumban. Ez a típusú roham a

gyógyszeresen nehezen beállítható epilepsziák közé tartozik, mivel az

alvási fázisokat, mint rohamprovokáló tényezőt, nem lehet kiiktatni.

- roham utáni szakasz (postictalis szakasz): a roham után a tudatállapot

kitisztulása perceket, sőt, órákat vehet igénybe. A tudat feltisztulása

lassú a temporális epilepsziák esetén, a rövid postictus, vagy a

postictus hiánya pedig frontális lebeny eredetű epilepsziákra jellemző.

A nagyroham tünetei látványosak: szédülés, fejremegés, oldalt dőlés,

hangjelzéssel vagy anélkül. A végtagok merevek vagy rángó mozgást

mutatnak (görcs), gyakori a bevizelés, bélsár ürítés és az erős nyálzás.

A temporális lebeny eredetű szekunder generalizált rohamok rövidek (20-

120 másodperc), a postictalis fázis viszont 20-30 perc, vagy akár több óra

vagy nap is lehet. Ez a postictalis fázis a legkritikusabb, legnehezebben

befolyásolható állapot. A kutya beszűkült tudatállapotban

megállíthatatlanul köröz, sétál, nekimegy tárgyaknak, nem látható értelem a

27

szemében. Minden roham károsítja az idegsejteket, ami újabb másodlagos

epilepsziás gócok kialakulásához vezet.

3. Nem osztályozható epilepsziák tünettana

Ebbe a csoportba azok a rohamtípusok tartoznak, amelyekről nem

lehet megmondani, hogy fokális vagy generalizált működészavar áll-e a

háttérben. Humán vonalon túlnyomórészt újszülött kori, illetve

csecsemőkori rohamok tartoznak ide. Állatorvosi szempontból az

anamnézis felvétele esetén derülhet fény a korai rohamokra.

4. Speciális epilepszia szindrómák

Ide tartoznak az alkalmi rohamok, amelyeknek állatorvosi

szempontból igen nagy jelentősége van. A görcsöket általában az agy

átmeneti fejletlensége, fokozott és múló görcskészség okozza.

3.3. Az epilepszia diagnosztikai lehetőségei

A Canine Epilepsy Research különböző fajtákban, 9909 egyeden

végzett epilepszia vizsgálatokat. A kutatások az Egyesült Államokban

folynak, ezért az ottani helyzetet tükrözi, ennek ellenére elgondolkodtatóak

az eredmények. A vizsgálatból csak a használati kutyákat elemeztem a 3.

táblázatban:

28

Fajta Teljes létszám Érintett egyedek összesen

Érintett egyedek (kanok)

Érintett egyedek (szukák)

Border Collie 144 35 22 13

Border Terrier 184 70 32 38

Boxer 13 5 2 3

Fox Terrier 15 4 3 1

Német juhászkutya 31 16 10 6

Óriás Schnauzer 63 3 2 1

Golden Retriever 67 20 12 8

Jack Russell Terrier 28 11 5 6

Komondor 48 1 0 1

Labrador Retriever 308 81 44 37

Pointer 337 28 16 12

Rottweiler 14 4 3 1

Közép Schnauzer 183 17 15 2

Vizsla 282 29 14 15

Weimer-i vizsla 22 5 3 2

Keverék kutyák 12 6 1 5

Egyéb fajták 155 70 42 28

ÖSSZESEN 1906 405 226 179

3. táblázat: Canine Epilepsy Research (2011)

A táblázatból látható, hogy a fajták gyakorisága a vizsgált területen

nagyban eltér a hazai átlagtól.

11. ábra: Teljes vizsgált létszám és a terhelt egyedek aránya

29

A vizsgálatban résztvevő egyedek teljes létszámának 21%-a volt

érintett epilepszia betegséggel. A vizsgálatból sajnos nem derül ki, hogy a

terhelt egyedek között hány volt idiopáthiás és hány szimptomás epilepszia.

12. ábra: Kanok és szukák aránya

A betegséggel érintett egyedek között a nemek aránya szerint a kanok

terheltebbek a betegséggel, ami a betegség terjedése szempontjából nem

szerencsés.

A másik híres kutyák epileptológiájával foglalkozó egyetem honlapján

(www.upei.ca/~cidd) az idiopátiás epilepsziával leginkább terhelt fajták

kerültek felsorolásra:

Belga juhászkutya (tervueren), Beagle, Berni pásztorkutya, Breton

spániel, Cocker spániel, Collie, Német juhászkutya, Golden retriever,

Ír szetter, Wolfspitz, Labrador retriever, Uszkár, Törpe schnauzer,

Bernáthegyi, Drótszőrű foxterrier.

30

Jaggy és mtsai (2010) friss kutatása szerint viszont az öröklötten

legterheltebb fajták:

Border Collie, Cocker spániel, Skót juhászkutya, Tacskó, Nagy svájci

pásztorkutya, Ír szetter, Törpe schnauzer, Uszkár, Bernáthegyi,

Drótszőrű foxterrier.

A genetikai hátteret fedeztek fel még:

Beagle, Belga juhászkutya, Boxer, Német juhászkutya, Golden

Retriever, Shetlandi juhászkutya és Vizsla fajtákban.

Az eltérést véleményem szerint két fontos tényező okozza. Az egyik,

hogy más földrajzi területen végzik a vizsgálatokat. A másik ok a vizsgálati

módszerekben lehet, ugyanis az állatorvoslásban nincs általánosan

elfogadott protokoll az epilepszia diagnosztizálására, mint humán vonalon

(Nemzetközi Epilepszia-ellenes Liga). A University of Prince Edward

Island Egyetem 9909 egyeden végzett vizsgálatok diagnosztikai módszerei

nincsenek feltüntetve, ezért nem hasonlítható össze a kapott eredmény

Jaggy eredményeivel.

A diagnózis felállításához Jaggy és mtsai (2010) közzé tettek egy

folyamatot, amely alapján az idiopathiás epilepsziát nagy biztonsággal meg

lehet határozni.

31

A szimptómás epilepszia differenciál diagnózisához hasznos a

VITAMIN D betűsor, amit az idegrendszeri betegségek osztályozásához

használnak.

V Vascular diseases (érrendszeri betegségek)

I Inflammation (gyulladás)

T Trauma/Toxicity (sérülés, mérgezés)

A Anomalies (rendellenességek)

M Metabolic diseases (anyagcsere betegségek)

I Idiopathic diseases (idiopátiás betegségek)

N Neoplasia/Nutritional (szövetnövekedés, táplálkozás)

D Degenerative diseases (elfajulásos betegségek)

A felsorolt csoportokba mindegyik élettani folyamat besorolható.

Anamnézis

Klinikai és neurológiai vizsgálatok

Megfigyelés 24 óra elteltével újabb vizsgálatok

További rohamok

Vér- és vizeletvizsgálat

Extracraniális ok

Agyi-gerincvelői folyadék (CSF), EEG, MRI vizsgálatok

Idiopatikus epilepszia Intracraniális ok

normal abnormal

normal

abnormal

abnormal

normal

normal

abnormal

13. ábra: Epilepszia típus megállapításának folyamata

32

Az epilepszia diagnosztizálásában az állatorvos rendelkezésére álló

eszközök már fentebb leírásra kerültek. Most az epilepszia szempontjából

lényeges eljárás bemutatása következik.

EEG: az elektroencephalographiai vizsgálattal az agy működése során

keletkező apró bioáramok kerülnek megjelenítésre. A vizsgálat folyamán

információt kapunk az agy alaptevékenységéről, láthatóvá válnak a kóros

agyi elektromos jelek, valamint nagy valószínűséggel elkülöníthetőek

egymástól az idiopáthiás és symptómás jelenségek.

A rutin EEG-vizsgálat folyamán meghatározásra kerülnek az

elektroklinikai kategóriák (alkalmi roham, valódi epilepszia, pszichogén

rohamok, symptómás epilepsziák).

A felvétel alatt igénybe vehetők provokációs módszerek, mint például a

foto stimuláció, hang stimuláció, a tudat éberségi szintjének változtatása.

14. ábra: Negatív EEG kutyán (Kiss)

MEG (Magnetoencefalogram): a töltésmegoszlások mágneses

mezőpontenciálokat is kialakítanak, amik mérésével a subcorticalis

területek működése is feltárható. A vizsgálatot a koponya köré helyezett

nagy induktivitású tekercsek segítségével végzik. (Rudas és Frenyó, 1999)

33

CT (Computer Tomographia): az agy körül forgatott röntgensugár-

forrással szembeni oldalon egy multidetektoros rendszer méri az egyes

pozíciókban kibocsátott röntgensugarak elnyelésének mértékét, így

lépésenként letapogatják az agy egyes síkjait. A rétegfelvételeket

számítógép segítségével értékelik ki (Rudas és Frenyó, 1999).

A CT vizsgálat előállított képsorok elsősorban a nagyobb kiterjedésű,

durvább agyi strukturális léziókat tudja láthatóvá tenni (Kiss, 2008).

PET (Pozitronemissziós tomográfia): az agyba olyan természetes

vagy mesterséges molekulákat juttatnak, amelyek az agy normális

anyagcseréjében részt vesznek. A molekulát pozitron kibocsátásra képes

izotóppal jelölik meg, aminek sorsát a pozitrondetektorral készített és

számítógéppel kiértékelt felvételsorozaton követik nyomon. Az eljárás az

egyes anatómiai képletekben zajló biokémiai reakciókról is pontos képet ad

(Rudas és Frenyó, 1999).

Kutyáknál főként glukózt jelölnek meg radioaktív izotóppal, mely az

agykérget alkotó idegsejtek egyetlen tápanyaga. Ezzel a módszerrel

bármely kórós terület láthatóvá válik, akár fokozott, akár csökkent

inteznzitású az idegsejt anyagcseréje. Az eredmény egy háromdimenziós

kép (Kiss, 2008).

SPECT (Single Photon Emission Computed Tomography): egy

sugárzó izotóppal jelölt anyagot juttatnak intravénásan a szervezetbe. Ez az

anyag jelenik meg az agyi véráramban információt adva a vér áramlásáról,

az anyagcsere folyamatokról és az agy szerkezetéről. Az epilepszia

34

szempontjából az eljárás lényege, hogy az epilepsziás roham alatt gyorsan

láthatóvá válik az epilepsziás góc körüli tágult érhálózat (Kiss, 2008).

MRI (Magnetic Resonance Imaging): az epilepszia leggyakrabban

használt és leginformatívabb vizsgálati eszköze. Nagy előnye, hogy a

vizsgált egyed nincs kitéve egészségre ártalmas sugárzásnak. A felbontása

nagy, különböző síkokban metszve nyújt információt az agy strukturális

felépítéséről.

35

4. ANYAG ÉS MÓDSZER

A nemzetközi állatorvosi és humán neurológiai eredményeket,

vizsgálatokat és a saját tapasztalatokat figyelembe véve alakította ki Dr.

Kiss Gabriella a Kiss-féle diagnosztikai és terápiás módszernek nevezett

eljárást, amely alapján lehetőség nyílik az adott betegre szabott

diagnosztikai lépcsőfokok betartásának eredményeképpen az epilepsziás

rohamok kiinduló pontjának (pace-maker terület) lokalizálására és ezáltal

hatékonyabb antiepileptikus gyógykezelésére.

4.1. Esettanulmány egyede

Kutya neve: Rex Fajtája: Tervueren Születési dátum: 2000.02.21. Gondozásba vétel: 2009.04.30.

Fajta jellegzetessége:

„A Belga juhászkutya élénk és aktív, túlcsorduló vitalitású kutya, amely

mindig akcióra kész. Veleszületett nyájőrző tulajdonságai folytán a legjobb

területőrző kutya értékes tulajdonságait egyesíti magában. Kitartó, és

tétovázás nélkül megvédi gazdáját, így egyesíti magában egy juhászkutya,

egy őrző-védő kutya és egy szolgálati kutya kívánatos tulajdonságait. Élénk

és eleven temperamentumának, valamint magabiztos, gyávaság és

agresszivitás nélküli karakterének testtartásában is tükröződnie kell.”

(Hungária Belga Juhászkutya Klub, Standard leírás)

4.2. Anamnézis

Rex 2009 februárjáig a nagyszülőknél élt, csak annyit lehet tudni

előéletéről, hogy vizuális hallucinációkat és ritkán generalizált tonusos-

36

clonusos grand mal rohamokat mutatott, kezeletlenül, éveken át. Két éves

korától kezdve évente egy-két rohamról számoltak be előző tulajdonosai.

Az elhozatalt követően 5 nappal ébredési nagyroham zajlott. 3 hét

múlva 8 tagú grand mal status játszódott le. Ezután egyre gyakoribban

lettek a rohamok, 2 hónap múlva újra GM-statusba került, melyet

állatorvosi kezelésekkel sikerült leállítani.

A kezelő állatorvos koponya CT vizsgálatra küldte, amely negatív

eredménnyel zárult, valamint liquor vizsgálat is készült, melynek szintén

negatív lett az eredménye. Lyme-tesztet is végeztek pozitív eredménnyel,

illetve elhanyagolt pyoderma is mutatkozott, melyeknek kezelése nem

történt meg. Ezek után feltételezett autoimmun betegséggel kezdték kezelni

nagy dózisú, tartós szteroid kúrával.

Az antiepileptikus terápiaként bevezetett kálium-bromid és

phenobarbital biterápia hatására zavartan viselkedett, hiperaktívvá vált, a

szteroid kúra és az éheztetés hatására testtömegének a 40%-át elvesztette,

napi vízfogyasztása 5-8 literre emelkedett.

A gondozásba vétel napján a lekért vérvizsgálat eredménye kritikus

volt, szteroid túladagolást mutatott.

A tenyésztő elmondása alátámasztja az apai ágról öröklődő familiáris

epilepsziát. Rex apja világhírű fedező kan, akinek köztudottan sok

epilepsziás kölyke született. Rexiéké volt az első alom, amelyben 13

kölyök született, 1 kölyök korán elpusztult, 7 szukából egyik sem lett

epilepszia beteg, az 5 kanból viszont mindegyik. 4 kan testvéréből hármat

már elaltattak grand mal statusok miatt, a negyedik testvér pedig kezelés

alatt áll. A tenyésztő és a szakmabeliek tehát tisztában voltak a betegséggel

ennek ellenére 10 évig tenyésztésben hagyták.

37

Rohamok összefoglaló leírása

Aura fázisban nyelvöltögetés, vicsorgó arckifejezés, utána a két hátsó

lába körül forog, majd hanyatt esik. A négy lába felfelé néz, szabálytalan

kaszáló végtagmozgások. Előfordult, hogy a roham előtt órákon át nagyon

feszül. A GM alatt fogcsattogtatás, vicsorgó arckifejezés, vizelet és széklet

ürítés. Postictalis fázisban heves menekülési kényszer és erősen zavart

tudatállapot jellemzi, mely több órán keresztül is eltart. Gyakran felvonyít,

nekimegy tárgyaknak.

Az ébredési rohamok heves fejrázással, futkosással, ugatással,

nyálzással, fülkaparással, vizuális hallucinációkkal jelentkeztek, mely

rohamok egy héten át minden reggeli ébredéskor jelentkeztek.

4.3. Leletek

Fizikális vizsgálat

A felvételkor 17 kg súlyú, erősen alultáplált, csigolyák, bordák,

csípőszöglet kitapintható, garat csendes, külső füljárat gyulladt. Test szerte

secunder pyoderma, martájékon tenyérnyi gombás terület, bal tarsalis

tájékot rágja, ami el is fertőződött. Mindkét oldali bűzmirigy gennyel telt,

bélsár szurokfekete. Zavart viselkedés, engedetlenség, túlzott hiperaktivitás

jellemzi. Szobatisztaságát elvesztette, naponta 5-8 liter vizet iszik már 3

hete.

Laboratóriumi vizsgálat

Vérvizsgálat eredménye vérszegénységet és kritikus máj-paraméter

értékeket mutatott, ami a szteroid túladagolás következménye. Lyme-teszt

pozitív lett. Liquor vizsgálat is készült, melynek eredménye negatív volt.

38

EEG-vizsgálat

A vizsgálat MEDICOR EEG 8X 8 csatornás elektroencephalograph-

fal készült, acepromazine (Sedalin) szedációban, skalp elektródák

felhelyezésével. Az elektródák elvezetési kombinációja (FP – frontopoláris,

T – temporális, O – occipitalis, páros index – jobb oldal, páratlan index –

bal oldal):

1. csatorna FP1 – FP2 2. csatorna FP2 – T4 3. csatorna T4 – O2 4. csatorna O2 – O1 5. csatorna O1 – T3 6. csatorna T3 – FP1

Érzékenység: 25 µV Papírsebesség: 15 mm/s

15. ábra: Rex EEG görbéjének részlete

Vélemény: mindkét oldali fronto-temporális deltalassulás (2., 6. csatorna),

valamint mindkét oldalon temporo-occipitális regionális funkcionális

deficit (hullámszegény görbe a 3. és 5. csatornán).

39

(RFD – az epileptogén lézió és az epilepsziás működészavar által

előidézett, csökkent agykérgi működés területe. RFD azonban nem jelenti

automatikusan az illető kérgi terület epilepsziás működészavarát.

(http://www.monasystem.hu/sos/egeszseg/html/epi_modszer.html)).

Egyértelmű epileptiform jel nem jelenik meg, organikus károsodás gyanúja

miatt MRI javasolt.

MRI vizsgálat

16. ábra: Rex MRI felvétele, bal oldali kép: agyvelőgyulladás, jobb oldali kép:

hippocampus területén látható állományvesztés

Az MR alapján a jobb oldali temporális lebenyben a hippocampus

területén nagymértékű állományvesztés, az azonos oldali lateralis

agykamra következményes tágulata figyelhető meg. A jobb féltekében a

nyakszirti és fali lebenyekben látható elváltozás akut gyulladásra utal.

MRA vizsgálat is történt, melynek eredménye negatív volt. Az agyi

erekben elváltozást nem mutattak ki.

40

PET/CT

A PET/CT vizsgálat eredménye alátámasztotta a jobb oldali agyvelő-

fél gyulladás okozta elváltozását, valamint kizárta daganatos elváltozás

meglétét. A baloldali pajzsmirigy fele akkora, mint a jobb oldali.

Pajzsmirigy szcintigráfiás vizsgálattal a baloldali pajzsmirigy fele

akkora, mint a jobb oldali.

A kórlefolyást figyelembe véve a fenti dysgenetikus elváltozásokra

épült rá az occipitális és a parietális lebenyekben látható idült encephalitis,

toxoplasmás háttérrel, melyet a liquor vizsgálat alátámasztott. A 14 napig

tartó komplex parciális roham status (bal oldali facialis és faciobracchialis

aurák, melyek fokális rohamtípusnál jellemzők, valamint halmozott GM-ek

heves fájdalomtünetekkel kísérve) feltehetően encephalitis hátterűek

voltak. Ez a rohamtípus tapasztalatok szerint mindig a temporális lebenyből

indul.

A faciális aurák megindulását követően néhány nap múlva Rexi a bal

szemére megvakult, de gyorsan elkezdett alkalmazkodni ehhez az

állapothoz. Jelenleg fényérzékenység már tapasztalható a bal szemen.

Elképzelhető, hogy az encephalitis gyógyulásával talán a látás is visszatér.

Az MR és PET/CT vizsgálatokat követően a komplex kezelés hatására

(idült encephalitis, epilepszia, hypothyreozis) 2-3 hetes grand mal

rohammentesség, de emellett 3-4 naponta fokális rohamok jelentkeztek.

41

4.4. Diagnózis a tünetek és a vizsgálatok eredményének összevetése alapján

Az EEG vizsgálati eredményeket figyelembe véve kezdettől fogva

felmerült a fronto-temporalis lebeny epilepszia gyanúja secunder

generalizációval, hol frontális-, hol temporális-lebeny eredettel. Másik

eshetőség a rohamzajlás kronológiai sorrendben történő tünettana alapján,

hogy az egyik agylebenyről a másikra tevődött át az epilepsziás

működészavar. A hippocampalis érintettséget zavart viselkedésével

kezdettől fogva jelezte Rexi. Az orális automatizmusok, vicsorgó

arckifejezés, valamint a GM rohamok után hosszan (10-48 óráig) tartó

postictális amnesia és a menekülési kényszer, tapasztalatok szerint már

felveti a terület érintettségét. Mivel az aura jelenségként gyakran baloldalra

irányulóan konjugált adverzióval indultak a GM tünetek, felmerült a jobb

oldali hemisphera érintettsége a frontális és a temporális területeken

egyaránt.

A rohamzajlások alapján gyanú volt a fájdalomérző központ

érintettségére is. A tapasztalatok alapján nagyon gyakori MR és

kórszövettani lelet a III. agykamra és az aquaductus mesencephali (Rex

esetében is ez a terület érintett) veleszületett tágulata, ami életkorfüggő

epilepsziát okoz kutyán. Emberi életkor szerint gyakran 20-30 éves korban

jelentkeznek az első fokális vagy generalizált tonusos-clonusos grand mal

rohamok, általában halmozottan vagy status formájában. Ezekre a

rohamokra jellemző, hogy éjszakai (éjféli) vagy ébredési (hajnali) GM-ek.

42

Rexi esetében a grand mal rohamok gyakran hangos, fájdalmas

felüvöltéssel indulnak, majd ezt követi az aura jelenségeket követő

secunder generalizáció. A fájdalmas üvöltés a postictusra is jellemző

néhány esetben, ami agyi térszűkítő folyamatot jelez első betegségként.

Tehát az MR lelet alátámasztotta Rexi által mutatott fájdalom- és

rohamtüneteket.

43

5. EREDMÉNYEK

A vizsgálatok mutatják, hogy komplex esetben szükséges több

eszköz igénybe vétele a helyes diagnózis felállításához. A betegségek

kialakulásának és a kutya éveken át tartó szenvedésének eredete a

tenyésztési célok elferdüléséből adódik. A lelkiismeretes tulajdonos

mindent megtesz kedvence egészségének érdekében, de az

esettanulmányból látható, hogy a tenyésztő felelőtlenségét nem lehet

kiküszöbölni.

Az anamnézis során kiderült, hogy a világszerte ismert apa

köztudottan beteg utódokat hozott, ennek ellenére 10 évig tenyésztésben

tartották.

A pontos diagnózis felállításához fontos, hogy a megfelelő

sorrendben vegyük igénybe a lehetőségünkre álló eszközöket. Ha a lelet

eredménye és a kutya gyógyszerre való reagálása indokolja, akkor tovább

kell keresni a betegség kiváltó okát. Természetesen nem elhanyagolható a

tulajdonos anyagi lehetősége, ami sokszor igen leszűkíti a lehetőségeket.

Felmerül a kérdés, hogy az esettanulmány elején megfogalmazott fajta

jellem ténylegesen mennyiben járul hozzá a fajtában való gyakori

epilepszia betegség előfordulásához és mennyi a tenyésztők felelőssége.

Tény, hogy ezzel a betegséggel kapcsolatban a szakemberek véleménye is

erősen szerteágazó. Nincs egységes vélemény és kialakult rendszer a

diagnosztizálásra és kezelésre, mint humán vonatkozásban.

A tenyésztők és a kutyatulajdonosok számára időszerű lenne olyan

képzések, előadások szervezése, ahol szakemberek segítségével

megismerkedhetnének az általuk tenyésztett, vagy tartott fajták

sajátosságaival egészségügyi és etológiai szinten egyaránt.

44

6. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

Az esetleírás során láthatóvá vált, hogy fontos a betegség familiáris

jellegének felderítése. Egy elhanyagolt betegség esetében gyakran

előfordul, hogy valamelyik belső szerv elváltozása, nem funkciójának

megfelelő működése okoz epilepsziaszerű tüneteket. Elsődleges cél ennek a

kizárása. Széleskörű fizikális és laborvizsgálatok elvégzése és negatív

leletek esetén kezdhetünk bele a valódi epilepszia betegség

diagnosztizálásának folyamatába.

Az epilepszia az agy betegsége. Az összes szerv irányítása innen

indul. Ha valamelyik része az irányító-központnak nem jól működik, annak

mindenképpen fizikális tünetei lesznek. Ki kell használni azt a palettát,

amit a hazai diagnosztikai eszközök nyújtanak az epilepszia kóroki

tényezőinek feltárása érdekében. Az állatorvoslás fejlődésével egyre több, a

humán orvoslásban már régóta használt eszköz válik elérhetővé.

Az EEG és MRI leletek kiválóan szemléltették az agyban lévő

elváltozásokat és elégséges információval szolgáltak az adott betegség

esetében az epilepsziás rohamok indító zónájának meghatározásában.

Rex évek óta tartó epilepsziaszerű rohamai és egyéb betegségei már a

tünetek megjelenésekor diagnosztizálhatóak lettek volna. Nagyon jó

eredménynek számít, hogy az előrehaladott állapotban lévő kutya

rohamainak száma a kezelések hatására csökkent, illetve a rohamok

erőssége is alább hagyott. Sajnos a teljes tünetmentesség ebben az esetben

már nem érhető el. Cél csak a betegség elviselhető szinten tartása lehet.

45

7. ÖSSZEFOGLALÁS

A kutyatenyésztés fontossága a megfelelő tenyészcél kijelölésében és

egészséges utódok létrehozásában rejlik. Nem szabad szemet hunyni a nem

feltétlenül látványos tünetek felett sem. A tenyésztő feladata, hogy

nyomonkövesse a kezéből kiadott egyedek sorsát, ezzel felmérje

tenyészállatainak értékét és adottságait.

Az epilepszia megjelenése egy tenyészetben több okból is fakadhat.

Lehet örökletes, okozhatja veleszületett bántalom, illetve kialakulhat egyéb

megbetegedés folyamán. Ha nem vesszük kézbe ennek az alattomosan

támadó betegségnek az irányítását, akkor könnyen eluralkodhat a

különböző fajtákon.

A dolgozat során bemutatásra kerültek a jelenleg ismert

diagnosztikai módszerek mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban.

Sajnos még nagyon messze jár az állatorvos-tudomány a humán orvoslás

ismeretanyagától.

Az esettanulmány során a hazai Kiss-féle diagnosztikai módszert

vettem alapul, amelyben elsődleges a nagyon részletes kórelőzményi

adatok felvétele a tulajdonos elmondása alapján, esetleg video anyagok

készíttetése a rohamokról. Az epilepszia betegség gyanújának felmerülése

esetén mindenképp ajánlott a belgyógyászati, neurológiai és laboratóriumi

vizsgálatokat követően EEG vizsgálatot végezni, ami az agy elektromos

tevékenységét hivatott vizsgálni. Az EEG vizsgálati eredmény és a

rohamtünetek egybevetése alapján kell dönteni minden esetben arról, hogy

milyen képalkotó eljárásokat veszünk igénybe az epilepszia kóroki

tényezőinek tisztázása érdekében. További vizsgálatok indokoltsága esetén

pontos képet adhat az agyról az MRI, bár ez a vizsgálat nagyon drága.

46

Eredményünk alapján a felsorolt diagnosztikai eszközök segítségével

megállapítottuk, hogy különböző társbetegségek mellett a vizsgált

egyednek fronto-temporalis lebeny epilepsziája van secunder

generalizációval. A bevezetett kezelések hatására csökkent a rohamok

száma és erőssége.

47

8. IRODALOMJEGYZÉK

1. Dohy János (1999): Genetika állattenyésztőknek: 59-112

2. Fésűs László, Komlósi István, Varga László, Zsolnai Attila: Molekuláris

genetikai módszerek alkalmazása az állattenyésztésben: 9-54

3. Karsai Ferenc, Vörös Károly (1999): Állatorvosi belgyógyászat, I. kötet, A

kutyák és a macskák betegségei: 365-371, 175-182, 318-322

4. Kiss Gabriella (2008): Kutyák epilepsziáiról mindenkinek

5. Kiss Gabriella (2000): Kutyák epilepsziás működészavarai I., Kisállat Praxis,

2000/1.1: 22-24

6. Kiss Gabriella (2000): Kutyák epilepsziás működészavarai II., Kisállat Praxis,

2000/3.1: 22-24

7. André Jaggy (2010): Small Animal Neurology: 446-467

8. Gyuricza Renáta (2004): A keresztmetszeti digitális képalkotó eljárások (CT,

MRI) alkalmazása kutya koponyájának vizsgálatában, Szakdolgozat

9. Philippe M. Moreau (1999): Klinikai neurológia, Foglalkozás a beteggel

idegrendszeri betegségek esetén, Magyar Állatorvosok Lapja, 2000.01: 45-54

10. Philippe M. Moreau (1999): Klinikai neurológia, Vestibuláris kórformák,

Magyar Állatorvosok Lapja, 2000.02: 97-105

11. A. Ruvinsky, J. Sampson (2001): The genetics of the dog: 87-117, 139-159, 267-

299

12. A. M. Oberbauer, D. I. Grossman, D. N. Irion, A. L. Schaffer, M. L. Eggleston,

T. R. Famula (2003): The Genetics of Epilepsy in the Belgian Tervueren and

Sheepdog, Journal of Heredity, (94/1): 57-63

13. Szabó Ferenc (2004): Általános állattenyésztés: 104-124

14. Zöldág László (2008): Állatorvosi genetika és állattenyésztés: 111-153

15. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt

genetikai betegségei, 1. Klinikogenetikai szempontok, Magyar Állatorvosok

Lapja, 2003.02: 109-114.

48

16. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt

genetikai betegségei, 2. Fontosabb betegségek és állattenyésztési szempontok,

Magyar Állatorvosok Lapja, 2003.02: 115-120.

17. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt

genetikai betegségei, 3. Az anyagcsere-betegségek klinikogenetikája, Magyar

Állatorvosok Lapja, 2003.04: 209-218.

18. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt

genetikai betegségei, 4. A haemostasisos, az immunhiányos, a neurológiai és az

izombetegségek klinikogenetikája, Magyar Állatorvosok Lapja, 2003.06: 330-

414.

19. Zöldág László (2003): A kutya és a macska molekuláris módszerekkel igazolt

genetikai betegségei, 5. A szem, az urogenitalis és egyéb szervek betegségeinek

klinikogenetikája, Magyar Állatorvosok Lapja, 2003.06: 415-421.

20. Zöldág László (2003): A háziállatok öröklődő betegségei: 175-349

21. Zöldág László (1998): A kutya tenyésztése és egészségvédelme: 109-142, 317-

434

22. Zöldág László (1995): Kutyagenetika és örökletes betegségek

Internetes irodalom:

1. www.canine-epilepszy.net

2. www.canine-epilepszy.com

3. www.elib4vet.com

4. www.hbjk.hu

5. http://jhered.oxfordjournals.org/content/94/1/57.long

6. www.kutyaepilepszia.hu

7. www.monasystem.hu

8. www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2877138

9. www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2633289

10. www.upei.ca/~cidd

11. www.wikipedia.hu

12. www.wikidictionary.com

49

9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönettel tartozom témavezetőmnek, Dr. Zomborszky Zoltán

egyetemi docensnek, aki segítségemre volt a dolgozat elkészítésében. Dr.

Petrási Zsolt tudományos munkatársnak köszönöm a rengeteg segítséget,

amit dolgozatom felépítésével kapcsolatban nyújtott, illetve végig vezetett

a teljes megírási folyamaton és rengeteg hasznos tanáccsal látott el.

Köszönöm Dr. Kiss Gabriella állatorvosnak, aki saját beteganyagaival,

azok diagnosztikai és terápiás tapasztalatainak átadásával személyes

konzultációk keretében vezetett be az epilepszia világába. Nagy

segítségemre voltak a Kaposvári Egyetem Könyvtárának és az Országos

Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központnak dolgozói a

szakirodalom felkutatásában.

50

NYILATKOZAT

Hallgató neve: Mészáros Eszter Mónika Szak, tagozat (munkarend) megnevezése: állattenyésztő mérnök szak, levelező tagozat A diplomadolgozat címe: Az epilepszia és diagnosztikai lehetőségei kutyákban egy esettanulmányon keresztül Alulírott MÉSZÁROS ESZTER MÓNIKA hallgató nyilatkozom, hogy jelen diplomadolgozat a saját munkám, a felhasznált irodalmat korrekt módon kezeltem és az erre vonatkozó szabályokat betartottam. Kaposvár, 2011. május 2. _________________________ hallgató aláírása

KONZULENSI VÉLEMÉNY

A diplomadolgozat értékelése: 1. A dolgozat a hallgató önálló munkájának tekinthető-e? igen nem 2. A hallgató élt-e a rendszeres konzultációs lehetőségekkel? igen részben nem 3. Elfogadhatónak tartja-e a dolgozat szakmai tartalmát? igen nem 4. Figyelembe vette-e a hallgató a konzulens útmutatásait? igen részben nem 5. A diplomamunka bírálatra bocsátható / nem bocsátható 6. Egyéb megjegyzés: Kaposvár, 2011. május 2. _________________________ konzulens olvasható aláírása

Dr. Zomborszky Zoltán egyetemi docens