Upload
others
View
7
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
SZAKDOLGOZAT
Az ügyészség szervezete és
működése
2013.
Konzulens: Készítette:
Dr. Panyi Béla Hajdu Krisztián
ME – ÁJK V. évfolyamos jogász
Alkotmányjogi Tanszék hallgató
1
TARTALOMJEGYZÉK
I. BEVEZETŐ ............................................................................................................................ 2
II. AZ ÜGYÉSZSÉG, MINT ÁLLAMI SZERV KIALAKULÁSA ........................................... 4
1. AZ ÜGYÉSZSÉG EURÓPAI KIALAKULÁSA ............................................................................... 4
2. AZ ÜGYÉSZSÉG MAGYARORSZÁGI KIALAKULÁSA ................................................................ 7
III. AZ ÜGYÉSZSÉG ALKOTMÁNYJOGI HELYZETE ................................................... 166
1. A VÉGREHAJTÓ HATALOMNAK ALÁRENDELT ÜGYÉSZSÉGSÉG .......................................... 166
2. A PARLAMENTNEK ALÁRENDELT ÜGYÉSZSÉGSÉG .............................................................. 18
3. A FÜGGETLEN ÜGYÉSZSÉG ............................................................................................... 199
IV. AZ ÜGYÉSZSÉG FELADATAI ....................................................................................... 23
1. AZ ALKOTMÁNYOS HELYZET ÉS A FELADATOK KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS ................................. 23
2. AZ ÜGYÉSZSÉG BÜNTETŐJOGI TEVÉKENYSÉGE................................................................... 24
2.1. Ügyész részvétele a nyomozásban ............................................................................. 25
2.1.1. Az ügyész feladatai a nyomozó hatóságok által végzett nyomozás során .......... 26
2.1.2. Ügyészségi nyomozási tevékenység ................................................................... 30
2.2. Vádemelés és vádképviselet ....................................................................................... 33
2.3. A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyelete ................................... 37
2.4. Nemzetközi bűnügyi együttműködés ........................................................................... 41
3. AZ ÜGYÉSZ KÖZÉRDEKVÉDELMI FELADATAI ...................................................................... 43
3. 1. Közérdekvédelmi hatáskörök általában, a közérdekvédelem közös szabályai ......... 43
3. 2. A polgári bíróság előtti ügyészi tevékenység ............................................................ 46
3. 3. Az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezetekkel, hatósági eljárásokkal és szabálysértési ügyekkel kapcsolatos
ügyészi feladatok ............................................................................................................... 49
3. 4. A Legfőbb Ügyész közérdekvédelmi hatáskörei ........................................................ 51
4. GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDELMI FELADATOK ..................................................................... 53
V. UTASÍTÁS ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG ...................................................................................... 57
1. AZ ÜGYÉSZSÉGET KÍVÜLRŐL ÉRŐ UTASÍTÁS....................................................................... 57
2. SZERVEZETEN BELÜLI UTASÍTÁS ........................................................................................ 58
VI. MI LEGYEN AZ ÜGYÉSZSÉGGEL? .............................................................................. 59
MELLÉKLETEK ..................................................................................................................... 62
IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................... 67
2
I. Bevezető
Az ügyészség az elmúlt években egyáltalán nem könnyű körülmények között egyenletes
színvonalon teljesített. A kvantitatív mutatók magas értékei alapján lehet kijelenteni,
hogy az ügyészség az igazságügy egyik leghatékonyabb szervezete volt az elmúlt
években. A huszadik század utolsó évében hivatalba lépő új legfőbb ügyész vezetése
mellett várt az ügyészségre az új reformok kihívása. Ebben az időszakban az ügyészség
a közérdeklődés középpontjába került, melynek során fokozott erőfeszítéseket követelt
meg az egész szervezettől. A következmények az ügyészség alkotmányos
kötelezettségeinek teljesíthetőségét árnyékolták be.
A megoldást az Alkotmánybíróság határozata hozta, mely kiterjedő hatállyal döntötte el
az ügyészség alkotmányos jogállásának nyitott kérdéseit. Az Alkotmánybíróság 2004
évben hozott döntésének köszönhetően a legfőbb ügyész független, nincs alárendelve az
Országgyűlésnek. A határozat lehetővé tette, hogy a legfőbb ügyész az
igazságszolgáltatás szakmai feladataira összpontosítson. Nagy változás következett be
az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének többi szereplőjével együtt az ügyészségre
2003 évben. Ebben az évben született meg az igazságszolgáltatás egészét érintő
szervezeti és a büntető igazságszolgáltatást átalakító eljárási reform. Az ítélőtáblák és
fellebbviteli főügyészségek működésének megkezdése és az új büntetőeljárási törvény
alkalmazásának megkezdése nagy kihívást jelentett a szervezetre nézve.
A nehezebb eljárásokat előíró törvény alkalmazása során, néhány területen nőtt az
ügyészség hatékonysága a megelőző időszakhoz képest. 2004 nem csak az ügyészség új
eljárási törvény keretei közötti működés kezdete, hanem Magyarország történetének egy
újabb korszakhatára is. Május 1. napjától az Európai Unió tagállamaként kellett
működnie az országnak, és egyben uniós vádhatóságként az ügyészségnek. Az Európai
Unióhoz való csatlakozást sok éves, tudatos felkészülés előzte meg. A csatlakozás óta
szerzett tapasztalatok gazdagították az ügyészi munkát, illetve előmozdították az
európai ügyészi kultúrába való beilleszkedést. Az ügyészségre vár az ezredváltozás
kihívása, mely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is nagy megmérettetést jelent.
3
Szakdolgozatom témájának kiválasztásakor, döntésemben szerepet játszott, hogy az
ügyészség tevékenysége számtalan ponton kötődik a büntetőjoghoz, illetőleg
közvetlenül is alkalmazza a büntető anyagi jog, illetőleg a büntető eljárásjog
rendelkezéseit. Rendőri hivatásomnál fogva esett a választásom a fenti témára, mivel
munkavégzésem során nap, mint nap találkozom az ügyészségi szervezet
tevékenységével.
4
II. Az ügyészség, mint állami szerv kialakulása
1. Az ügyészség európai kialakulása
Már a Római Birodalomban, a császárság idején megjelent az úgynevezett province
praeses, valamint a városokban a civitatis defensor, akiknek hivatásszerű kötelessége
volt az elkövetett bűncselekményeket nyomozni, a bűnelkövetőket üldözni, tettenérés
esetén elfogatni. Tehát már ebben az időben is keresték és megtalálták azt a szervtípust,
amely a magánérdek mellett a közérdeket volt hivatva képviselni és érvényesíteni. Az
ügyészség kialakulásánál a közérdek érvényre juttatásának van nagy szerepe. A
történelmi korszakok során kezdett megszűnni a korlátlan jellegű hűbéri államok
magánérdekei és helyükbe lépett a közérdek, mint az állam legerősebb feladata. A
felvilágosodás eszméje háttérbe szorította a középkori hűbéri államok magánérdekeit.
Ekkor megjelent az a felfogás, hogy a bűncselekmények nemcsak a sértett
magánérdekeit, hanem az egész jogrendet és ezzel a közérdeket is sérti. Általános
nézetté vált, hogy a közérdeket sértő cselekmények megtorlására az államnak kell
rendelkezni egy szervezettel. Ehhez szükségessé vált a büntetőjog szolgáltatást
átalakítani, valamint kellett egy olyan szervezet, mely a közérdek képviseletében a
bűnelkövető megbüntetésében közreműködik. Az eszme legnagyobb akadályát a
kánonjog jelentette, mely a bűnvádi eljárás inquisitorius elven alapult. Az igazság
felderítésére hívatott bíró minden lényeges funkciót maga teljesített, így a közvádló
feladatát feleslegesé tette.
Franciaországban a XV. században bekövetkezett az áttörés, mely a parlamentnek a
királyi hatalommal történt gyakori összeütközéseinek köszönhető. A francia
államügyész a királyság közvetlen érdekét érvényesítette. Az államügyészség a
parlament, a semmisítőszék és az alsó bíróságok mellé volt rendelve. Hatásköre az
igazságszolgáltatáson túl kiterjedt a politikai teendőkre is. Beavatkozott a bűnügyekbe,
a közrend feletti felügyelet, a bűncselekmények üldözése és az ítéletek végrehajtása
által. A polgári ügyekben képviselte az állam és a korona jogait, valamint felügyelte a
kiskorúak, a távollévők, a polgári jogvesztettek, az egyház és más testületek érdekeit. A
korona és a parlament közötti közvetítőként a törvényeket, a rendeleteket és más
szabályzatokat a király nevében a bíróságokkal közölte, és azok betartását biztosította,
5
ellenőrizte. Kötelessége volt a monarchia alaptörvényeit, a nemzet és egyes tagjainak a
jogait és a szabadságát őrizni, és a jogsértőkkel szemben fellépni.
Vallási ügyekben is felléphetett, indítványozhatta olyan pápai bullák és brévek
végrehajtásának megtagadását, melyek a francia egyház elveivel, jogaival ellentétesek
voltak. A korabeli francia államügyészség nagy kiterjedésű és fontos hatáskörétől
nevezik az ügyészséget a törvények őrének. A francia ügyészség képes volt a királlyal is
szembeszállni, a királlyal is ellentétesen állást foglalni. Ezek miatt működését
közbizalom övezte. Az abszolút hatalomra törekvő királyok igyekeztek, hogy a
népszerű, az érdekeinek nem megfelelő intézményből eltávolítsák legjelesebb tagjait, és
a szervezet megváltoztatásának érdekeinek megfelelő szervezetet hozzanak létre. A
folyamat XIV., XV. és XVI. Lajos uralkodásának idejére esett.
Az 1789. évi forradalom nem hagyta érintetlenül az ügyészi szervezetet sem. Szinte
évente változtattak az ügyészség szervezetén és hatáskörén. Az ügyészek 1790-ben csak
a törvények megtartásának őrei lehettek, majd 1792-ben felruházták őket indítványozási
joggal a bűnügyekben. Később ez differenciálódott a vád kifejtésére, a felmentésre és a
büntetés kiszabásának indítványozására, valamint a büntetés végrehajtás ellenőrzésére
is. Az ügyészség bűnügyi hatásköre korlátozva lett.
Franciaországban az ügyészséget érintő megoldást az 1808 – 1810-ben meghozott
napóleoni törvények hozták meg. Az államügyészség közhivatal volt, melynek feladata
az állam érdekeit bizonyos törvényileg megállapított köz- és magánügyekben a
bíróságok előtt képviselni. Tagjait a kormány nevezte ki, helyezte át és bocsátotta el.
Minden bíróság mellett működött államügyész. Az alsóbb államügyészek a felsőbb
államügyészeknek voltak alárendelve. Az államügyészség vezetője, pedig az
igazságügyért felelős miniszternek volt alárendelve. A fellebbviteli bíróság és a
semmisítőszék mellett működő államügyészeknek jogában állt az alárendelt
államügyészek indítványaiba betekinteni és bármely ügyet magához venni. Az ügyészek
saját meggyőződésüknek megfelelően végezhették tevékenységüket. A szervek,
személyek közötti véleményeltérés esetén a kérdést az illető törvényszék mellett
működő valamennyi államügyészségi tag elé kellett terjeszteni, és döntött a többségi
vélemény. A kisebbségnek megvolt a joga ahhoz, hogy az ügyet maga vegye át.
6
A francia ügyészség a bíróságoktól független volt. Ez alól két esetben volt kivétel.
Amikor a fellebbviteli törvényszék vádtanácsa a vádindítvány kiegészítését vagy
kicserélését rendelte el, illetve amikor a törvényszék egyesült tanácsai a vizsgálatnak
más irányú megkezdését vagy kiterjesztését látták szükségesnek.
Nyilvános törvényszéki ülést sem bűnügyben, sem polgári ügyben az államügyész
jelenléte nélkül nem lehetett megtartani. Az ügyészi indítványt a bíróság nem volt
köteles elfogadni. A bíróság tanácskozásán az ügyész nem lehetett jelen. Az
államügyészség köteles volt minden bűncselekményt az állam nevében üldözni és a
közvádat képviselni. Az ügyész indítványa nélkül bűnvádi eljárás nem volt indítható, a
feljelentést az ügyésznél kellett megtenni. Köteles volt más úton tudomására jutott
bűncselekmények miatt az eljárást megindítani. Intézkedhetett a vádlott letartóztatására,
a helyszíni szemlére meg kellett hívni, a vizsgálati iratokat megtekinthette. A vizsgálat
befejezését követően az iratokat átvette, azokat tanulmányozva intézkedett a vád alá
helyezés iránt az illetékes vádtanács előtt. Kidolgozta a vádlevelet és bemutatta a tanúk
névsorát. Az ítélőszék előtt a vádat kifejtette és indokolta.
Joga volt továbbá a vádlotthoz és a tanúkhoz kérdést intézni, vallomásukra
megjegyzéseket tenni. A tárgyalás eredményeként kifejtette meggyőződését, és ha a
vádlottat bűnösnek találta, a büntetés nemére és mértékére indítványt tett. Az ítéletek
ellen fellebbezéssel és semmisségi folyamodással élhetett, de csak kizárólag a vádlott
terhére. Az esetben, ha az államügyész a közvád emelésének helyét nem látta, a sértett
vagy károsult az államügyész felettesénél panaszt tehetett, és magánvádlóként léphetett
fel. Az államügyész feladata volt még az ítéletek végrehajtása is. Az államügyész a
polgári ügyekben fő- vagy mellékperszemélyként léphetett fel. Mellékperszemélyként
azt felügyelte, hogy a törvényeket betartsák.
Törvénysértés esetén jogában állt véleményes indítványával álláspontját a bíróság előtt
kifejteni. A felek jogai nem illeték meg, a felek az ügyész véleményét
visszautasíthatták. Azonban olyan ügyek is előfordultak, melyekben a bíróság az ítélet
semmisségének terhével köteles volt meghallgatni az államügyészt.
A francia ügyészség lett a minta az Európa államainak törvényhozása előtt, amikor a
XIX. században az egyes államok létrehozták a saját ügyészségi szervezetüket. Az
ingnisitorius eljárást fokozatosan felváltotta az accusatorius eljárás. Az európai
7
törvényhozások többsége biztosította az ügyészek függetlenségét és önállóságát. Az
ügyészeket a bírákkal egyenlő szintre emelték, és fizetésüket is azonos mértékben
állapították meg. Európa legtöbb országában a törvényhozás, az ügyészség túlhatalmától
nem fogadta el a francia intézmény azon elvét, hogy közvetítőként áll a végrehajtó
hatalom és a bíróságok között.
A végrehajtó hatalom és az ügyészség viszonya már a XIX. században is a vita tárgyát
képezte. A legtöbb ország a francia mintát követte, az ügyészség a kormánynak volt
alárendelve. A francia mintától eltérő szervezeti megoldás is volt. Spanyolországban azt
az elvet képviselték, hogy az ügyészségnek nem a kormányt, hanem a törvényt kell
képviselnie.
2. Az ügyészség magyarországi kialakulása
Az ügyészi tevékenység évszázadokra nyúlik vissza Magyarország történelmében.
Királyi szervként működött a középkor óta a jogügyigazgató, akihez 1774-től hivatali
szervezet is társult. A tisztség elnevezése a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona
ügyésze. Egyrészt hatáskörébe tartozott a király képviselete, feladatkörében felperesként
vagy vádlóként szerepelt. A vádfunkciót a király személyét és az államrendet
veszélyeztető bűncselekmények esetén gyakorolta a jogügyigazgató. Eljárt még a
kincstár képviseletében az olyan peres ügyekben is, amelyekben az anyagilag érdekelve
volt, úgy mint a királyi monopóliumok védelmében.
A törvényhatóságokban választott tiszti ügyészek a XVII-XVIII. századtól működtek. A
teendőik közé tartozott a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések
végrehajtásának ellenőrzése. A tiszti ügyész vádlói feladatai azonban csak egyes
ügyekben jelentek meg, máskor a törvényhatóság jogtanácsosaként járt el, illetve
magánszemélyek részére ügyvédi megbízásokat is teljesített. Szervezeti kapcsolat a
tiszti ügyészek és a jogügyigazgató között nem volt. A magán-jogszolgáltatásban, az
úriszékeken a földesúr ügyvédeként működő uradalmi ügyész járt el.
Deák Ferenc igazságügy-miniszter 1848-ban elválasztotta a jogügyigazgató büntetőjogi
és pénzügyi igazgatási, képviseleti feladatait, országos közvádlókat nevezett ki, és ezek
8
feladatainak elősegítését előírta a törvényhatóságok tiszti ügyészeinek. A közvádló
feladata az állami büntető igény érvényesítése volt.
Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 februárjában létrehozta a rögtönítélő
bíróságokat, amelyek mellett a kormány által kinevezett és annak alárendelt közvádlók
jártak el, akik az eljárás során közreműködtek a tényállás megállapításában, majd a
bizonyítás befejeztével nyilatkoztak a vádról, az azt igazoló tényekről, körülményekről.
1849 májusában az Igazságügyi Minisztériumon belül felállították az Álladalmi ügyészi
osztályt, az állam érdekeit sértő bűncselekmények miatti eljárásokra.
A szabadságharc leverése után elkezdődött a jogrendszer modernizációja. Az új
intézmények közé tartozott az államügyészség is, amely a francia minta után a 19.
század közepére egész Európában elterjedt. Összefüggött azzal, hogy az európai jogi
gondolkodásban kialakult az a felfogás, miszerint a bűncselekmények a társadalom
egészét, így a közérdeket képviselő államot sértik, ezért joga van fellépni az
elkövetőkkel szemben a megsértett jogrend nevében, a törvények érvényesítéséért.
Az államügyészséget e felfogásnak megfelelően hozták létre a Habsburg Birodalomban
is 1849-ben, mint az igazságügy-miniszternek alárendelt szervezetet. Az államügyészek
közreműködtek a büntető, polgári és fegyelmi eljárásokban.
A szervezet Magyarország jogfosztott helyzetében népszerűtlen intézmény volt, így a
magyar alkotmányosság részleges helyreállítását hozó 1860-as Októberi Diploma után
megszüntetésre került hazánkban, majd pár évig a hagyományos magyar megoldások
működtek. Az igazságszolgáltatást rendező törvények között született meg a királyi
ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk. A királyi ügyészség a kor európai
megoldásának megfelelően az igazságügy-miniszternek alárendelten került
megszervezésre.1
A személyzeti és tárgyi feltételek biztosítása után 1872. január 1-jén hatályba léptek az
igazságügyi szervezeti törvények, az új állami bíróságok és ügyészségek megkezdték
működésüket. Az ünnepségek fénypontja az eskü letétele volt. Ennek szövege
rendszereken keresztül lényegileg változatlan maradt, de a kezdő sorokban a politikai,
1 Lásd bővebben az 1871. évi XXXIII. törvényczikk a királyi ügyészségről.
9
alkotmányjogi helyzetnek megfelelően a királyra, köztársaságra, kormányzóra,
nemzetvezetőre, népköztársaságra kellett esküdni.
Az ügyészség működésének kialakításában nagy szerepe volt az első főügyésznek,
Kozma Sándornak, aki 25 éves munkásságával megbecsülést szerzett a szervezetnek.
A királyi ügyészség szervezetként két szinten működött. Kezdetben 2, 1890-as évtől 5,
1900-as évtől pedig 11 főügyészségi kerület létezett az ítélőtáblák mellett. A szervezeti
beosztást az I. világháború utáni átrendezés megváltoztatta, melyből fakadóan a trianoni
területen 5, majd a terület-visszacsatolások eredményeként 9 főügyészségi kerület
működött. A szervezet alapegységeit a törvényszékek mellett lévő ügyészségek
alkották.
Az ügyészségi alkalmazottak a főügyésznek voltak alárendelve. A főügyész működése
során általános és egyedi utasításokat bocsátott ki. A főügyészek felett az igazságügy-
miniszter rendelkezett, a Minisztérium végezte a szervezet külső irányítását. Az
ügyészek jogállását, szolgálati viszonyát az ügyészségről szóló törvény határozta meg.
A királyi ügyészségnek a törvény a bűnvádi és fegyelmi ügyekben adott hatásköröket,
továbbá felruházta a bírósági börtönök feletti felügyelet ellátásával.
Eljárási szabályok hiányában hosszú időn keresztül az ügyészségről szóló törvény
rendelkezései, az igazságügy-miniszter vagy a főügyész által kiadott utasítások,
állásfoglalások, és a bírósági gyakorlat alakította a hatáskört. Az ország erdélyi részén
az 1853-as osztrák perrendtartás maradt hatályban.
A dualizmus időszakában folyamatosan bővült a királyi ügyészség jogköre. Az
ügyészek hatásköre kiterjedt ezután az ügyvédek, közjegyzők, a községi és
törvényhatósági tisztviselők elleni fegyelmi eljárásokra, részt vettek az erdei
kihágásokra illetékes másodfokú hatóság eljárásában, felügyeleti jogot kapott a
közjegyzői tevékenység zálogául szolgáló biztosíték felett, a csődeljárásban
megtekinthette az iratokat, valamint tagja lett a törvényhatóságok közigazgatási
bizottságainak. A korszak nagy jogalkotásai műve, a bűnvádi perrendtartásról szóló
1896. évi XXXIII. törvénycikk, mely alapvetően befolyásolta az ügyészség szervezetét
és feladatait. A bűnvádi perrend a vádrendszer elvén épült, így ez szükségessé tette a
négyszintű bírósági szervezet valamennyi fokán az ügyészi közreműködést. Ennek
10
eredményeként a járásbíróságok mellett feltűntek az ügyészségi megbízottak, akiket
díjazás ellenében általában az ügyvédek közül jelölt ki az igazságügy-miniszter a vádlói
feladatok ellátására. A bűnvádi perrend 1900. január 1-jei hatályba lépésével kezdetét
vette a királyi ügyészség klasszikus korszaka, ezután az ország egész területén egységes
szabályok alapján, egy teljesen kiépített vádhatóság működött.2
Ebben az időben kezdte meg működését a Kúria mellett a koronaügyész is, aki sajátos
helyzetben volt, ugyan is ő a legmagasabb rangú ügyész, de mégsem tagja a
szervezetnek. A bíróságtól független, felügyeleti hatósága az igazságügy-miniszter, de a
koronaügyésznek felügyeleti, utasítási joga nem volt az ügyészségekkel kapcsolatban. A
koronaügyész legfontosabb hatásköre szerint a jogegység érdekében bármely büntető
vagy polgári bíróság jogerős döntése ellen perorvoslattal élhetett a Kúriánál. Az
országgyűlés felsőházáról szóló 1926. évi XXII. törvénycikk 4. § bekezdése emelte a
koronaügyész jogállását, „Méltóságuk vagy hivataluk alapján és tartama alatt tagjai a
felsőháznak”.3
A politikai, történelmi változások kihatottak az ügyészségre is. Az I. világháború alatt
meg növekedett az ügyészség hatásköre. Ellátta a sajtócenzúra feladatait, valamint
önállóan is nyomozhatott a gyorsított bűnvádi szabályok alapján.
Az 1918 őszén kikiáltott Népköztársaság tartalmi változásokat nem hozott az
igazságügyi szervezetben, de megváltoztak a formák. A törvényszékek mellett
államügyészségek, az ítélőtábláknál főállamügyészségek, a Kúriánál pedig Legfőbb
Államügyészség működött.
1919 tavaszán a Tanácsköztársaság létrejötte néhány személyi változás kivételével nem
érintette az államügyészi szerveket, amelyek a szünetelő tárgyalások kivételével ellátták
korábbi teendőiket. A büntetőeljárás terén azonban hatáskörüket meg kellett osztaniuk a
forradalmi törvényszékek vádbiztosaival. A büntető intézetek fenntartása és vezetése
viszont továbbra is rájuk hárult.
2 Lásd bővebben az 1896. évi XXXIII. törvényczikk a bűnvádi perrendtartás tárgyában
3 Lásd bővebben az 1926. évi XXII. törvényczikk az országgyűlés felsőházáról 4.§ bekezdés A/6. pont
11
A jogfolytonosság helyreállításával, 1920-tól ismét királyi ügyészség néven működött a
szervezet, de igazolási, fegyelmi és büntető eljárásokra is sor került az igazságügyi
apparátusokban, a forradalmi időszakban tanúsított magatartások miatt.
A kaotikus időkben egyszerűsödtek az eljárási szabályok, és megtörve az addigi
legalitási elvet megjelent a magyar jogrend talaján az opportunitás néhány eleme is.
Az újabb nagy háború előszele megjelent a harmincas évek végének jogalkotásában. Az
ekkor alkotott jogszabályok befolyásolták az igazságügyi szervezetet is, így a zsidók
közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvénycikk
alapján megtörtént a bíróságok, ügyészségek faji alapú megtisztítása.4
Az 1944. valamint 1945. év meghozta a királyi ügyészség végét, amikor összeomlott az
a hatalom, melynek szerveként működött, de az ügyészek gyakran a helyükön maradtak,
vagy a menekülés, kitelepítés után visszatértek, és az újonnan alakult demokratikus
kormány hatóságaként, mint államügyészség folytatták munkájukat.
Az 1945-öt követő időszakban mind szervezeti, mind eljárási szempontból helyreállt a
korábbi magyar igazságügyi szervezet, így a továbbra is az Igazságügyi Minisztérium
irányítása alatt álló államügyészség.
A népbíráskodásról szóló 81/1945. (II. 5.) ME rendelet azonban egy párhuzamos
szervezetet is felállított, a népügyészségeket, amelyek feladata a háborús és népellenes
bűncselekmények miatti eljárás volt. Ezen szervezet ugyancsak az igazságügy-miniszter
felügyelete alatt működött, és itt is gyakran az államügyészek látták el a vádlói
teendőket 1950-ig, a népbíráskodás megszüntetéséig.5
A korszak jellemzője, hogy az állami szervek vezetése túlnyomórészt az MKP, majd a
kizárólagos hatalmat gyakorló MDP kezére került, így kezdetben a személyeken, majd a
szervezetek átalakításán keresztül megtörtént az államszervezet és a jogrendszer szovjet
minta alapján való átalakítása. Az állambiztonsági, belügyi szervek az egyes ügyek
kapcsán előre meghatározták az eljárások menetét, benne az államügyészek, bírák
feladatait.
4 Lásd bővebben az 1939. évi IV. törvényczikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának
korlátozásáról 5 V.ö. a 81/1945. (II. 5.) ME rendelet a népbíróságokról
12
A hatalom kisajátítása keretében lépések történtek az igazságügyi apparátus tagjainak
kicserélésére is, melyet az ítélőbírák és államügyészségi tagok végelbánás alá vonásáról
szóló 1948. évi XXII. törvény tett meg.6
A politikai fordulat után megalkotott 1949. évi XX. törvénnyel kihirdetett Magyar
Népköztársaság Alkotmánya formálisan létrehozta az új államszervezet. Ez az
ügyészséget illetően gyökeres változást írt elő azzal, hogy kimondta, hogy a „A
törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik”7,
akit Országgyűlés választ meg, valamint vezeti és irányítja az ügyészség szervezetét.
1950-ben az új megyebeosztás következtében több törvényszéket és államügyészséget
megszüntettek. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1950.
évi IV. törvény megszüntette az ítélőtáblákat korábban felváltó felsőbíróságokat,
továbbá a főállamügyészségeket.
E szabály kiépítette az új ügyészségi hierarchiát, amikor a járásbírósági közvádló
intézkedései ellen a megyénként szervezett államügyészséghez, míg annak döntései
ellen a Legfőbb Államügyészséghez utalta a panaszok elbírálását.8
Módosultak a büntetőeljárási szabályok is, amelyek kihatottak az államügyészség
hatáskörére. A bűnvádi ügyekben a vizsgálat megszüntetéséről szóló 1950. évi 12.
törvényerejű rendelet a vizsgálóbíró intézményét megszüntetve feladatait az
államügyészre ruházta.9 A többször módosított régi bűnvádi perrendtartást pedig
felváltotta az 1951. évi III. törvény10
, mely hasonlított a korábbi kódexhez.
A párthatározatoknak megfelelve az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és
Államügyészségi Főosztálya, ezekben az években sorozatban bocsátotta ki az
utasításokat, iránymutatásokat, tájékoztatásokat az aktuális jogpolitikai feladatokról, a
kívánatos eljárásokról, büntetésekről. Ezekben az években a politikai hatalom
kriminalizálta a társadalmat jogalkotásával, és ezt érvényesítő jogalkalmazásával
emberek tömegei kerültek eljárások hatálya alá, szenvedtek különböző szankciókat. A
6 Lásd bővebben az 1948. évi XXII. törvény az ítélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az ítélőbírák és az
államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról 7 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 42.§ (1) bekezdés
8 Lásd bővebben az 1950. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról
9 Lásd bővebben az 1950. évi 12. törvényerejű rendelet a bűnvádi ügyekben a vizsgálat megszüntetéséről
10 A bűntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény
13
politikát ki nem szolgáló bírák, ügyészek is több alkalommal váltak eljárások
áldozatává.
Az Alkotmánynak megfelelő ügyészi szervezet létrehozására az Országgyűlés 1953.
július 4-én megválasztotta a legfőbb ügyészt, majd sor került a Legfőbb Ügyészség
felállítására. A szervezet következő fokát a megyei, míg az alapszintet a városi, járási,
fővárosi kerületi ügyészségek alkották. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló
1953. évi 13. törvényerejű rendelet szerint az ügyészség kötelessége felügyelni a
büntetőeljárás és a büntetés végrehajtása törvényességét. További feladatkört jelentett a
Minisztériumok, az alájuk rendelt hivatalok, a helyi államhatalmi szervek által kiadott
rendelkezések, határozatok, utasítások törvényességének felügyelete.11
Eddig a Honvédelmi Minisztérium szerveként tevékenykedett katonai ügyészek az
egységes ügyészségbe integrálódtak, a legfőbb ügyész egyik helyetteseként is működő
katonai főügyész irányítása alatt. Az 1989-ig terjedő korszakot a pártállam elnevezés
fémjelzi, amelyben az egyetlen kizárólagos hatalmi központ által meghatározott keretek
között tevékenykedhetett az állam és társadalom minden szervezete.
Ezen keretek között az ügyészség a mindenkori politikai akarat alapján létrehozott
jogszabályok szerint tevékenykedett, de a működését döntően a szakmaiság jellemezte.
Ebben a korszakban a törvényerejű rendeletekkel történő szabályozás után az ügyészi
feladatoknak és a szervezetnek az újraszabályozására törvényi szinten a 2011-ig
többször módosított 1972. évi V. törvénnyel12
került sor.
A szervezet életét meghatározta az a változás, amely az addigi alkotmányos, továbbá
szervezeti és eljárási szabályozás megtartásával, a társadalomban bekövetkezett
átalakulás hatására 1989. október 23-án létrehozta a Magyar Köztársaság ügyészségét,
amelynek célja a jogállam szolgálata.
Az ezredfordulót követően alakult ki az igazságszolgáltatás jelenlegi szervezete. Az
ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének
megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény13
alapján létrejöttek e szervezeti
11
Lásd bővebben az 1953. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság ügyészségéről 12
A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13
Lásd bővebben 2002. évi XXII. törvény az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének
és illetékességi területének megállapításáról
14
egységek. A budapesti, pécsi és szegedi fellebbviteli főügyészségek az ítélőtáblákkal, a
Katonai Fellebbviteli Ügyészség pedig a Fővárosi Ítélőtáblával egyidejűleg, 2003. július
1-jén kezdte meg működését. A bírósági és az ügyészségi szervezet harmadik szintje
2005. január 1-jén a debreceni és a győri ítélőtáblával és fellebbviteli főügyészséggel
vált teljessé.
Az ügyészség büntetőjogi tevékenységében a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.
törvény (a továbbiakban: Be.) alapján 2003. július 1-jétől a vádelőkészítés egyik eleme,
az ügyészségi nyomozás nyomatékosabb szerepet kapott és ezzel összefüggésben a
2006. évi VII. törvény14
lehetővé tette a főügyészségi nyomozó hivatalok nyomozó
ügyészségekké való átalakítását. Kimondta, hogy az ügyészségi nyomozás, továbbá
indokolt esetben más ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi ügyészség vagy önálló
főügyészség létesíthető. Az Országgyűlés így hozta létre a Központi Nyomozó
Főügyészséget, míg a legfőbb ügyész utasításával nyomozó ügyészségeket. A Központi
Nyomozó Főügyészség a törvény 2006. január 12-ei hatálybalépésével létrejött, a helyi
ügyészségekként megszervezett nyomozó ügyészségek pedig 2006. február 1-jével
alakultak meg.
A magyar jogfejlődés során irányadó volt, hogy a bírák és az ügyészek, valamint a
bírósági és ügyészségi alkalmazottak jogállásának, munkajogi helyzetének a
szabályozása azonos vagy hasonló legyen.
Ezt az elvet követve, a bírákra és az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó
megváltozott szabályokhoz igazodva, az ügyészségi szolgálati viszonyt és az ügyészek,
ügyészségi alkalmazottak javadalmazását érintő szabályokat is módosítani kellett. Ezt
végezte el az ügyészségi szolgálati törvény módosításáról rendelkező 1997. évi LXXI.
törvény, amely szigorította az ügyésszé válás feltételeit az ügyészségi fogalmazóként
eltöltendő joggyakorlati idő 3 évre hosszabbításával, a titkári működés általánossá
tételével, a pályaalkalmasság és a tényleges büntetlenség vizsgálatának előírásával.
Bevezette, hogy az ügyész első kinevezése határozott időre, azaz 3 évre szól, mely alatt
megítélhető, hogy az ügyész alkalmas-e hivatása gyakorlására, illetőleg bővítette a
kizárólag pályázat útján betölthető álláshelyek körét.
14
2006. évi VII. törvény a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, valamint az
ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény
módosításáról
15
2004. május 1-jével Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásával a
magyar ügyészség egyben uniós ügyészséggé vált. A csatlakozás lehetővé tette
Magyarországnak az Eurojustban való részvételét is, ezáltal a magyar ügyészség teljes
joggal beilleszkedett az EU bűnüldözési rendszerébe. A tagállami működés során az
ügyészi szervezetre háruló feladatok közül az egyik legjelentősebb az Európai Unióról
szóló Szerződés 29. cikke szerint a tagállami igazságügyi hatóságok
együttműködésének szorosabbá tétele.
A katonai ügyészség az egységes szervezet integráns része. A katonai ügyészi
szervezetet a Katonai Főügyészség, a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, továbbá az öt
területi katonai ügyészség alkotja, amelyek több megyére kiterjedő illetékességi
területükön főügyészségi jogkörben járnak el.
2012. január 01. napon hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, mely az ügyészség
jogállására és működésére nézve alapvető fontosságú. Az Alaptörvény 29. cikke
kimondja a szervezettel kapcsolatosan, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség az
igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az
ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és
mulasztásokkal szemben, továbbá elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.
Az Alaptörvény alapján az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény, továbbá a
legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi
életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény megalkotta a szervezetre és a szolgálatra
vonatkozó új szabályokat.
Napjainkban a Legfőbb Ügyészség irányítása alá öt fellebbviteli főügyészség, 21
főügyészség tartozik, míg a fővárosban és a megyékben összesen 137 helyi ügyészség
működik.
16
III. Az ügyészség alkotmányjogi helyzete
1. A végrehajtó hatalomnak alárendelt ügyészségség
Az ügyészség alkotmányos helyzetének alapvetően kétféle modellje alakult ki
Európában. A kormány alá rendelt, illetve a parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészség.
A kormány alá rendelt ügyészség modellje Franciaországban alakult ki, és Európa
számos országában működik. Az igazságügy miniszter viseli a felelősséget az
ügyészség működéséért, és cserébe utasítási joggal rendelkezik az ügyészség felé.
A végrehajtó hatalom alá rendelt ügyészség a kormány alárendeltségében működik.
Felügyeletet ellátó szerve az igazságügy miniszter. A büntetőpolitika alakítását
jogszabály és utasítás útján gyakorolja az ügyészség. Az igazságügyi miniszter a
Parlamentnek, míg a Legfőbb Ügyész az igazságügyi miniszternek felelős. A legfőbb
ügyészt a Miniszterelnök javaslatára a Köztársasági Elnök nevezi ki, esetlegesen
parlamenti egyetértéssel. A végrehajtó hatalomnak alárendelt ügyészségnek
törvényességi felügyelete nincs az állami szervek felett. A miniszter normatív és egyedi
utasításokkal irányítja a hierarchikusan felépített szervezetett. Az ügyészség
alkotmányos helyzete szempontjából ez a minta jellemzi Franciaországot, Nagy-
Britanniát, Németországot és Ausztriát.
Magyarországon az előző, diktatórikus rendszerben tértek át a kormánytól független
ügyészség modelljére. A rendszerváltáskor felmerült, hogy a modellt meg kellene
változtatni, az ügyészséget a kormány alá kellene rendelni, ahogy a legtöbb nyugati
demokráciában működik. Fontos érvként szolgált, hogy a szocializmust megelőző
időszakban a kormány alá volt rendelve az ügyészség, azaz Magyarországon közjogi
hagyományok is emellett szólnak. A korábbi helyzet fenntartása mellett érvelők
azonban felhívták a figyelmet arra, hogy 1871-ben mikor az ügyészségről szóló törvény
vitája folyt, jelentős támogatottsága volt a parlamentnek alá rendelt ügyészségnek.
Olyannyira, hogy a végső szavazásnál csak igen szoros arányban (111:94) sikerült
elfogadtatni az ügyészség igazságügy miniszter alá rendelését.15
Érdemes áttekinteni,
15
Lőrinczi György: A magyar jogállamiság egyik feltétele: a kormánytól független ügyészség? In:
Magyar Jog 1991/11.
17
hogy mely érvek szólnak a modell mellett és ellen, mikor a kormány alárendeltségében
van az ügyészség.
Az államhatalmi ágak megosztásának elmélete alapján az ügyészség nem sorolható sem
a törvényhozói, sem az igazságszolgáltatási hatalmi ágba, így a végrehajtó hatalomhoz
kell, hogy tartozzon. Az ügyészség tevékenységéért a miniszter viseli a felelősséget.16
A
Magyar közjogi hagyományok mellette szólnak. A nyugat-európai országok nagy
részében kormány alá rendelt ügyészség működik. A parlament alá rendelt ügyészség a
szovjet megoldás másolásával jött létre, így, mint Sztálini kövület jelenik meg. Az
ügyészség kormányzati alárendeltségének hiánya eszköztelenné teszi a mindenkori
kormányt a büntetőpolitika alakításában. A parlamenttel való szorosabb kapcsolat
túlpolitizálná az ügyészséget, míg a kormány alá rendelés megszüntetné ennek a
veszélyét.17
Az ügyészség függetlenségének szempontjából ez a megoldás is
rendelkezik egyaránt előnyökkel és hátrányokkal. A kormány alá rendelt ügyészségek
esetében a kormány viseli a politikai felelősséget, mivel az ügyészség hozzá tartozik.
Egy kormány alá rendelt ügyészséggel rendelkező országban a hatalmon lévőkön nagy a
nyomás, hogy a politikai természetű ügyeket az ügyészség csak törvényes szempontok
alapján ítélje meg, hiszen bármilyen visszáság esetén a kormányon csattan az ostor.
Az Európához való csatlakozás követelménye bizonyos alkotmányjogi standardok
figyelembe vételét megköveteli. Nincs olyan nemzetközi szerződés, vagy ajánlás, amely
kötelezné az országokat arra, hogy az ügyészség a végráhajtói hatalom része legyen.
A pro és kontra érvek még hosszan lennének sorolhatók. Az utóbbi tizenhárom évben a
különböző politikai erők mindig felvetették az ügyészség igazságügyi miniszter alá
rendelésének szükségességét. Az Alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados
többség viszont soha nem jött létre a Parlamentben. Azok a pártok, amelyek egyébként
elvben egyet értettek a változtatással ellenzéki pozícióban ezt nem voltak hajlandók
megszavazni.
16
Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény. In: Magyar Jog.
1998/6. 335. oldal 17
Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény. In: Magyar Jog.
1998/6. 335. oldal
18
2. A parlamentnek alárendelt ügyészségség
Az ügyészség alkotmányos helyzetének megfelelően a kialakult másik modell a
parlamentnek alárendelt ügyészség. A parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészség
esetében az ügyészség vezetője közvetlenül a parlamentnek felelős.
A parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészség független a hatalmi ágaktól. Az ügyészség
felügyeletét a parlament látja el. A Legfőbb Ügyész a parlamentnek, míg az ügyészek a
legfőbb ügyésznek felelősek. A legfőbb ügyészt a Köztársasági Elnök javaslatára az
Országgyűlés választja. Törvényességi felügyelet az állami szervek felett a volt
szocialista országokra jellemző. Az ügyészség alkotmányos helyzete szempontjából ez a
minta jellemzi Portugáliát, Magyarországot, Finnországot és Szlovákiát.
Tekintsük át a kormánytól független, parlament alá rendelt ügyészség melletti érveket.
Az államhatalmi ágak megosztásának elméletébe egy sor újonnan keletkezett intézmény
nem sorolható be. A törvényhozói hatalom ellenőrzése alatt álló ügyészség jelentős
eszköz a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Ugyanakkor, az ügyészséggel megerősített
végrehajtó hatalmi ág jelentős hatalomra tenne szert.18
A közjogi hagyomány vitatható,
a már korábban említett szavazási hányad miatt. Az akkori parlamentnek vitatható a
legitimitása is.19
A nyugat-európai országok nagy részében az igazságügy miniszter alá
rendeltség a legtöbb esetben névleges, a miniszter csak kivételesen él utasítási jogával,
ami az esetek nagy részében ráadásul csak pozitív utasításra ad lehetőséget. Ráadásul az
utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy egyes országok áttérnek a parlament alá
rendeltségre. Továbbá van olyan nyugati demokrácia, ahol a parlament alá rendelt
ügyészség működik. A demokráciának tehát nem szükségszerű feltétele a kormány alá
rendelt ügyészség.20
A kormánynak vannak egyéb, megfelelő eszközei is a
büntetőpolitika alakítására, úgy, mint a jogalkotás. A bűnüldözés területén is
rendelkezik a megfelelő szervvel, a rendőrséggel, ráadásul az ügyészség elsősorban nem
bűnüldöző szerv.21
18
Beck Károly: Az ügyészi szervezet alkotmányos szabályozásának egyes kérdései. In: Ügyészségi
Értesítő 1988/2. 4. oldal 19
Szíjártó Károly: Az Országgyűlés és az ügyészség alkotmányos viszonyáról. In: Ügyészségi Értesítő
1989/2. 1. oldal 20
Bócz Endre: Az ügyészség alkotmányos helyzetéről. In: Ügyészségi Értesítő 1994/3. 4. oldal 21
Lőrinczi György: A magyar jogállamiság egyik feltétele: a kormánytól független ügyészség? In:
Magyar Jog 1991/11. 665. oldal
19
Az ügyészséget még jobban fenyegeti a politikai befolyásolás veszélye, ha az
igazságügy minisztériumhoz tartozik. A parlamenti alárendeltségben az ellenzéki pártok
is informálódhatnak, illetve akár védelmet is nyújthatnak az esetleges kormányzati
befolyással szemben. A parlament nyilvánossága is visszatartó erőt jelent, míg a
minisztériumon belül jóval nagyobb a befolyásolás lehetősége.
A parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészségek esetében a politikai felelősség kérdése
nehezen tisztázható, a független ügyészség vezetője felelős-e politikailag az ügyészség
tevékenységéért? Különösen politikai jellegű ügyek vizsgálata esetén merül fel ez a
kérdés.
A parlamenti ellenőrzés alatt álló, független ügyészségnek, egy politikai természetű ügy
esetén, mindenképpen szembe kell nézniük függetlenségük és pártatlanságuk
megkérdőjelezésének vádjával. Mivel az ügyészség hierarchikus szervezet, a vádak
elsősorban a vezetőre, azaz a legfőbb ügyészre irányulnak.
3. A független ügyészség
Kiemelkedő jelentőségű esemény az Alkotmánybíróság 3/2004. (II.17.) AB
határozatának kihirdetése. Az említett határozatában az Alkotmánybíróság tisztázta
azokat a jogértelmezési kérdéseket, amelyek az ügyészség alkotmányos helyzetével, a
legfőbb ügyész szerepével összefüggésben, az utóbbi időben merültek fel.
Az Alkotmány értelmezése tárgyában a legfőbb ügyész indítványa alapján született
döntés szükségességét a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk, és interpellációk
sorsa vetette fel.
A legfőbb ügyész az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában kifejtette, hogy
„az elmúlt időszakban, több esetben intéztek a legfőbb ügyészhez interpellációt konkrét
ügyben, amelyekben az interpelláló képviselő büntető, illetve polgári anyagi, vagy
eljárásjogi jogszabályok meghatározott módon történt alkalmazására kért magyarázatot.
Az el nem fogadott interpelláció bizottsági tárgyalása során utalás történt arra, hogy az
ügyben eljáró ügyésznek másként kellett volna döntenie. A Házszabálynak a legfőbb
ügyészhez intézett interpellációkra is irányadó szabályai szerint nem kizárt, hogy az
20
Országgyűlés illetékes bizottsága eljárása során a konkrét ügyekre irányadó intézkedési
tervet dolgoz ki”.
Kizárólag az Alkotmány értelmezése útján volt eldönthető, hogy a legfőbb ügyész
Országgyűléssel szembeni felelősségéből, illetve az Alkotmánynak az interpellálható
személyekre vonatkozó általános rendelkezéséből következik-e a legfőbb ügyész
interpellálhatósága konkrét ügyben, a jogalkalmazás körében meghozott döntésre,
illetve foganatosított intézkedésekre vonatkozóan?
Alkotmány-értelmezést igényelt annak eldöntése is, hogy az általános jelleggel
megfogalmazott interpelláció, az interpellációra adott válasz elutasítása, vagy az
Országgyűlésnek az interpelláció tárgyában kialakított egyéb állásfoglalása
tartalmazhat-e konkrét ügyre vonatkozóan a jogalkalmazás körébe tartozó közvetlen,
vagy közvetett utasítást a legfőbb ügyész számára? Kötelezheti-e az Országgyűlés a
legfőbb ügyészt arra, hogy konkrét ügyben saját, illetve az eljáró ügyész jogalkalmazói
meggyőződésétől függetlenül meghatározott intézkedést tegyen?
Az ügyészség szempontjából kimagasló jelentőségű, alkotmányos problémákat felvető
indítvány ily módon a Parlament és az ügyészség viszonyrendszerére, a legfőbb ügyész
parlamenti felelőssége kereteire és tartalmára, valamint az ügyészség tevékenysége
vonatkozásában a szakmai és politikai elemek megkülönböztetésére irányult.
A kezdeményezésnek különleges aktualitást adott, hogy a sajtóban megjelent
híresztelések szerint a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk el nem fogadása a
legfőbb ügyész mandátumának lejárta előtti visszahívhatóságát alapozhatja meg.
Az Alkotmánybíróság a döntésében valamennyi felmerült kérdésre részletes választ
adva mutatott rá, hogy az Országgyűlés által választott legfőbb ügyész a feladatai
ellátása során hozott egyedi döntéseiért nem tartozik felelősséggel az Országgyűlésnek,
a hozzá intézett interpellációra adott válaszának el nem fogadása a közjogi helyzetét
nem érinti. A legfőbb ügyész alkotmányos helyzetéből és az interpelláció
rendeltetéséből az következik, hogy az interpellációra adott válaszának el nem fogadása
esetén nem vonható felelősségre.
21
Az ügyészség alkotmányos helyzetét tisztázta a döntés azon megállapítása, amely
szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség nincs alárendelve az Országgyűlésnek. A
legfőbb ügyész ezért sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható valamely
meghatározott tartalmú, egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására.
Az Alkotmánybíróság a felelősség kérdésében úgy foglalt állást, hogy a legfőbb ügyész
politikai felelősségének hiánya nem érinti az Országgyűlés irányában fennálló közjogi,
alkotmányos felelősségét. A legfőbb ügyész közjogi felelőssége az Alaptörvény 29.
cikkében foglalt kötelezettségeinek és feladatainak teljesítését, évenkénti beszámolási
kötelezettséget az Országgyűlésnek kötelezettségét foglalja magában.
Az Alkotmánybírósági határozat az indoklásában számos további lényeges
megállapítást is tett. Rendkívüli fontosságú az ügyészség szerepére vonatkozó
állásfoglalása. Eszerint az ügyészség bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos
szervezet. Ehhez kapcsolódik, hogy az ügyészség a jelenlegi alkotmányos
konstrukciókban, a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás egyik önálló,
alkotmányos szervezete.
A döntés azt is tartalmazza, hogy a legfőbb ügyész a neki alárendelt szervezetnek
szakmai és nem politikai vezetője, így az Országgyűlés felé fennálló felelőssége csak
beszámolási, a magyarázat- és válaszadási, továbbá a megjelenési, valamint az
Alaptörvényben meghatározott feladatai ellátásának kötelezettségét foglalja magába. A
legfőbb ügyész alkotmányjogi értelemben vett politikai felelősséggel ennek
megfelelően a Parlamentnek nem tartozik. Ily módon az Alaptörvény rendelkezései
alapján a legfőbb ügyészt az Országgyűlés a szakmai vagy politikai bizalom
megrendülése esetén, nem mozdíthatja el a pozíciójából. Nincs tehát alkotmányos
lehetőség arra, hogy a legfőbb ügyész megbízatása a politikai bizalom hiánya miatt
szűnne meg.
Az ügyészség függetlensége vonatkozásában kiemelést érdemel az a magyarázat, mely
szerint a legfőbb ügyész egyetlen más szervnek, így az Országgyűlésnek sincs
alárendelve. Az Országgyűlés az ügyészség tevékenységét kétféle módon, az éves
legfőbb ügyészi beszámoló, illetve a legfőbb ügyésznek a rendelkező rész szerinti
korlátozott válaszadási kötelezettségén keresztül ellenőrzi. Minden más értelmezés
22
ellentétes a hatalommegosztás és az alkotmányos szervek egymástól elkülönült
független működésének biztosítása elvével.
Ebből nyilvánvaló, hogy az ügyészségnek és a legfőbb ügyésznek a feladata ellátása
során csak az Alaptörvényre és más jogszabályokra kell tekintettel lennie, más szervnek
vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve.
Az ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, a
legfőbb ügyész azonban nem utasítható. A legfőbb ügyészhez kérdés és interpelláció
intézhető, ugyanakkor nem kérhető rajta számon az ügyészi döntés tartalma. A legfőbb
ügyész vagy az ügyészség által konkrét ügyben hozott döntés minderre tekintettel nem
eredményezheti a legfőbb ügyész hivatalából való elmozdítását az Országgyűlés által.
23
IV. Az ügyészség feladatai
1. Az alkotmányos helyzet és a feladatok közti összefüggés
Az ügyészség alkotmányos helyzete körüli zavarokat jól jelzi, hogy 2011-ig az 1972.
évi V. törvény szólt az ügyészségről, amelyet többször módosítottak, de az ügyészség
feladatai meghatározásának átfogó reformja csak 2011-ben történt meg.
Magyarország Alaptörvénye és az új ügyészségi törvény22
2012. január 01-jén lépett
hatályba.
Az ügyészség jogállása és feladatai, az alkotmányos intézmények rendszerében betöltött
szerepe tekintetében az Alaptörvény két számottevő változást eredményezett. Egyrészt
azzal, hogy a 29. cikk (1) bekezdése a legfőbb ügyész és az ügyészséget az
igazságszolgáltatás közreműködőjeként azonosítja, másrészt a korábbiakhoz képest
szűkíti az intézmény által szem előtt tartandó elsődleges szempontokat, meghatározza
működésének fő célját és eszközeit. Az Alaptörvény az ügyészség fő feladataként az
állam büntetőigényének érvényesítését nevezi meg - és a jogvédelmi szerepet nem a
törvény nem tartalmazza -, ezzel rögzíti, hogy a „tevékenysége nem az absztrakt
törvényesség biztosítása, hanem célirányosan a jogsértések, ezen belül elsősorban az
anyagi büntetőjog szabályai megsértésének megtorlása.”23
Az ügyészség feladatai két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoport a
büntetőeljáráshoz kapcsolódó feladatok csoportja. Ide sorolható a kizárólagos ügyészi
nyomozati hatáskörbe tartozó ügyek nyomozása, a nyomozások felügyelete, valamint a
vádképviseleti jogosítványok.
A második csoportba ügyészség közérdekvédelmi feladatai tartoznak, melyek között a
legfontosabbak az ügyészség polgári bíróság előtti tevékenysége, az egyes jogi
személyekkel és hatósági nyilvántartásokkal kapcsolatos feladatai.
22
2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 23
dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.
szám 130. oldal
24
A leglényegesebb változás a szocialista ügyészi modellhez képest a polgári jogi
területen következett be, de ez sem az ügyészség vagy a jogalkotó akaratából, hanem az
Alkotmánybíróság döntése miatt. Az Alkotmánybíróság 1994-ben az 1/1994. (I. 4.) AB
határozatban radikálisan korlátozta az ügyész korábban meglévő jogosítványait a
polgári perekben.
Tekintettel arra, hogy bár az ügyészségi törvény rögzíti az ügyészség pártatlanságát és
függetlenségét, ahhoz, hogy az egész szervezet pártosan és elfogultan működjön, elég,
ha a centrális irányítás alatt lévő szervezetben a szervezet vezetője nem felel meg ennek
a követelménynek. A legfőbb ügyész megválasztásának szabályai nem zárják ki
személyes elfogultságát és pártosságát, és amennyiben ez a pártosság és elfogultság az
ügyészség munkájában megjelenne, abban az esetben a magyar közjognak nincs olyan
intézménye, amely ezzel a helyzettel szemben védelmet jelentene.
Az esetleges elfogultság vagy pártpolitikai érdekek érvényesítése az ügyészi
tevékenységben két területen jelent különösen súlyos veszélyt. Az egyik terület az
általános felügyeleti jogkör, a másik a büntetőügyekben eljáró ügyész szerepe. A
polgári perbeli ügyészi beleszólás lehetőségének csökkentése és a büntetés-végrehajtás
felügyelete korlátozott politizálási lehetőségeket nyit.
2. Az ügyészség büntetőjogi tevékenysége
A büntetőeljárás egyik legfontosabb alapelve az officialitás. Ebből kifolyólag – a
törvényi feltételei fennállása estén – az ügyész kötelessége is a büntetőeljárás
megindítása, illetve lefolytatása.
Ezzel egyidejűleg a bűnözés elleni küzdelemben az ügyész feladata a büntető anyagi
jogi és eljárásjogi, valamint a végrehajtásai szabályok betartása és betarttatása, emellett
az eljárásban résztvevők – különös tekintettel a fiatalkorúakra – jogainak védelme.
Minderről az Ütv. 16. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Az ügyész köteles biztosítani
a) minden, a hivatali tevékenysége során tudomására jutott bűncselekmény
következetes üldözését; továbbá
25
b) hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak
meg személyi szabadságától, senki törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy
zaklatás ne érjen.”
Az ügyész tehát meglehetősen sokrétű feladatköröket lát el a büntetőjogi tevékenysége
során; ezek legfontosabb csoportjai 1. a nyomozás végeztetése, illetve annak
felügyelete; 2. nyomozás 3. vádemelés és vádképviselet a büntetőbíróságon 4. a
büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete.
2.1. Ügyész részvétele a nyomozásban
„Az ügyészi tevékenység a büntető igazságszolgáltatás folyamatát egészében átfogja,
annak minden szakaszára kiterjed, mintegy összekötve a büntető felelősségre vonás
szakaszait; a nyomozást, a bírósági tárgyalást, a büntetés-végrehajtást, sőt, az ezt követő
visszailleszkedést. Az ügyész a bűnügyet teljességében átlátva tudja megtenni a
szükséges intézkedést.”24
A büntetőeljárás alapvető célja és egyben feladata a bűncselekmények és azok
elkövetőinek felderítése, a bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése. Az ügyész a
büntetőeljárás nyomozási szakaszában különböző feladatok ellátásával teljesítheti az
Alaptörvényben meghatározott, az állam büntetőigényének érvényesítése
követelményét:
A nyomozás a vádemelést előkészítő eljárás, hiszen a nyomozás során a vádemelés
feltételeit kell vizsgálni. Ennek érdekében az ügyész egyrészt „nyomozást végeztet”25
és
„felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény
rendelkezéseit megtartva végezze (nyomozás feletti felügyelet)26
, másrészt a
büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) meghatározott
ügyekben maga végzi a nyomozást (ügyészségi nyomozás).
24
Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus. Budapest-Pécs, 2006. 412. oldal 25
2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 17. § (1) bekezdés a) pont 26
2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 2.§ (1) bekezdés a) pont
26
A rendőrség által folytatott nyomozás során az ügyész feladatai sokrétűek;
felügyeli annak törvényességét, utasításokat adhat, állást foglal, figyelemmel kíséri az
egyes eljárási határidőket (lásd 2.1.1.).
A Be. 28. § (1) bekezdése szerint az ügyész közvádló, a (3) bekezdés értelmében
a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz.
Szabály szerint az ügyész bármely ügyben nyomozhat azáltal, hogy magához vonja az
adott ügyben a nyomozást, azonban ez nem túl gyakori hazánkban. A jellemzőbb a
„kötelező” nyomozás, amikor a rendőrségnek nincs hatásköre az ügyben eljárni. A
büntetőeljárási törvény felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek miatt kizárólag
az ügyészség végzi a nyomozást (lásd 2.1.2.).
2.1.1. Az ügyész feladatai a nyomozó hatóságok által végzett nyomozás során
A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a nyomozás során fel kell deríteni a
bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni, és biztosítani kell a bizonyítási
eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról,
hogy vádat emel-e. A nyomozás alapozza meg, hogy a bűnelkövetők bíróság előtti
törvényes felelősségre vonására sor kerülhessen, illetve, hogy senkit ne vonjanak
törvénytelenül büntetőúton felelősségre. Ebben az értelemben tehát a törvényes,
megalapozott vád szempontjából a nyomozás változatlanul meghatározó jelentőségű.
A nyomozás törvényes lefolytatása, megalapozottsága és időszerűsége szempontjából
meghatározó jelentősége van a törvényi tényállás felismerésének, annak, hogy az adott
ügyben milyen tények bizonyítására kell törekedni. Különösen a jogi megítélés
nehézségeinél fogva ténybélileg is bonyolulttá váló bűncselekmények esetén merül fel a
bizonyítandó tények pontos és gondos meghatározásának szükségessége. A gazdasági,
pénzügyi irányítás eszközeinek, az erre vonatkozó különböző jogszabályok pontos
ismerete, azok helyes értelmezése és alkalmazása jelentős tényezője a nyomozások
törvényességének. Azokból következik, hogy az elbírálásra kerülő magatartás a
büntetőtörvénybe ütközik-e. A nyomozás sikere szempontjából nem közömbös, hogy
helyesen ismerik-e fel, választják-e ki. Egy adott bűncselekmény bizonyítását
27
különböző módon lehet elvégezni. Az eszköz jó kiválasztása befolyásolja a nyomozás
sikerét, időszerűségét, megkönnyíti a cél, pontosabban a vádemelés elérését.
A büntetőjogi felelősségre vonás eredményességét meghatározhatják egyes eljárási
cselekmények, bizonyítási eljárások is. Ezen eljárási cselekmények a nyomozásnak
olyan része, amelyek meghatározóak lehetnek az egész eljárás kimenetele
szempontjából.
A fenti feltételek teljesítését szem előtt tartva rendelkeznek a jogszabályok az ügyész
feladatiról a nyomozás során. A Be. és az Ütv. mellett ügyész büntetőjogi tevékenységét
a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádelemeléssel
kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 1/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás szabályozza.
Ezen szabályok értelmében az ügyész a nyomozás iratait bármikor bekérheti, azokba
betekinthet, a nyomozó hatóságot írásbeli utasításában határidő megjelölésével
meghatározott eljárási cselekmények elvégzésével bízhatja meg. A törvény
rendelkezései szerint az ügyész rendelkezik a nyomozásról, az ügyész a nyomozó
hatóságot utasíthatja, a nyomozó hatóság az ügyésznek a nyomozásra vonatkozó
utasításait határidőre teljesíti.27
A Be. 28. § (4) bekezdés b) pontja bármely eljárási
cselekménynél részvételi jogot biztosít számára; sőt egyes cselekmények – mint például
a közjegyzői vagy ügyvédi irodában, illetőleg egészségügyi intézményben tartandó
házkutatás, ha a közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő hivatásbeli titkot,
illetőleg egészségügyi adatot tartalmazó irat megtalálására irányul – csak az ügyész
jelenlétében végezhetők.
A nyomozás felügyeletét ellátó ügyész rendelkezik továbbá az egyes határidők
meghosszabbításáról; a nyomozás határidejéről az ügyész, míg az előzetes letartóztatás
és más kényszerintézkedések határidejének meghosszabbításáról az ügyész indítványa
alapján a bíróság határoz. Ezen határidőket az ügyész is figyelemmel kíséri, az előzetes
letartóztatás vonatkozásában minden intézkedést köteles megtenni, hogy a fogva tartás
csak az elengedhetetlenül szükséges időre korlátozódjon.
27
Lásd bővebben a 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 165. § (1)-(2) bekezdés
28
Az ügyész bírálja el továbbá a nyomozó hatóságok intézkedései, határozata ellen
bejelentett panaszokat; vizsgálja a hatóság nyomozást felfüggesztő, illetve megszüntető
határozatának törvényességét, törvényben meghatározott esetben mag rendelkezik a
felfüggesztéséről, illetve megszüntetésről. Törvénysértő határozat esetében annak
hatályon kívül helyezéséről és indokolt esetben az eljárás folytatásáról is intézkedik.
Az ügyész vádelőkészítő tevékenységének leghatékonyabb eszköze a fokozott
felügyelet. A fokozott felügyelet az ügyész nyomozásbeli részvételének az a módja,
amikor a nyomozás egészét folyamatosan figyelemmel kíséri, az ügy iratainak egyes
eljárási cselekmények elvégzése előtti vagy utáni, meghatározott időben történő
bemutatását igényli, illetve amikor az ügyész meghatározott nyomozási cselekmények
lefolytatásában részt vesz, vagy egyes nyomozási cselekményeket maga végez.
A fokozott felügyelet gyakorlása során a legfontosabb feladat a bizonyítandó tények
pontos körülhatárolása. A jelentős kárt, hátrányt okozó gazdasági bűncselekmények
miatt indult nyomozásokat rendszerint megelőzi valamely ellenőrzésre hivatott szerv
vizsgálata. Ezek a vizsgálatok nem büntetőjogiasak. Észlelik a szabálytalanságokat,
visszaéléseket és észlelik, hogy azokkal bűncselekményeket lepleztek el. Az ilyen
vizsgálatok akkor a legeredményesebbek, ha a vizsgálat eredményeként
büntetőfeljelentést is tesznek. Az ilyen vizsgálatok megállapításait a büntetőjogi
relevancia szempontjából alaposan elemezni kell, abból a szempontból, hogy a
nyomozás kereteinek meghatározása helyesen történjen. Ellenkező esetben a nyomozás
mellékvágányra kerülhet; olyan ügyekbe bonyolódhat bele, amelyek bűncselekmény
megállapításához nem vezethetnek, vagy súlyos bűncselekmények felett elsiklanak. A
szabálytalanságot, a visszaélést nem szabad összetéveszteni a bűncselekménnyel.
Egyre gyakrabban fordul elő olyan bűnügy, amely az elkövetéssel érintett személy
közjogi státusa, beosztása, a terheltek nagy száma, az okozott kár, hátrány jelentős volta
vagy más körülmény miatt országos jelentőségűvé, határon túli érdeklődést kiváltóvá
válik. Az ilyen ügyekben a felügyeletnek különösen intenzívnek, alaposnak kell lennie.
Az ilyen ügyekben nem elég, ha az ügyész figyelemmel kíséri a nyomozást; a
felügyeletnek ki kell terjednie minden nyomozási cselekményre. Ez jelentheti azt, hogy
a jelentősebb eljárási cselekmények foganatosítása előtt az iratokat be kell mutatni az
ügyésznek, véleményét, az állásfoglalását ki kell kérni, és a jelentősebb eljárási
cselekményeknél az ügyésznek jelen kell lennie.
29
A már említett szakági alaputasítás 37. §-a szerint „az ügyész a nyomozó hatóság
önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol, ha
a) az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult
b) a nyomozás során lényeges törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás
eredményességét veszélyeztető körülményt észlelt
c) a gyanúsított személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés elrendelése óta
hat hónap eltelt
d) a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától (Be. 176. § (2)
bekezdés) számított egy év eltelt
e) a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény tíz évet
meghaladó szabadságvesztéssel fenyeget
f) a bíróság az ügyben a tanút védetté nyilvánította
g) az ügyet kiemelt üggyé nyilvánították (12//2012. (VI.8.) LÜ utasítás 16. § (1)
bekezdés am) pont), továbbá, ha
h) azt bármely más okból szükségesnek látja.”
Fokozott ügyészi felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a bármilyen okból hozzá
megküldött iratokat teljes terjedelmükben megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz
minden intézkedést, amely a felügyelet céljának az elérése érdekében szükséges.
Ennek során:
- határidő megjelölésével utasítást ad az elmulasztott cselekmények elvégzésére
- meghatározza a nyomozás kereteit
- megjelöli azokat a bizonyítási eszközöket és bizonyítási eljárásokat, amelyeket a
további nyomozás során be kell szerezni, illetve le kell folytatni
- megjelöli azt a nyomozási cselekményt, amelynek az elvégzése, vagy azt a
határidőt, amelynek az eltelte után az iratokat számára meg kell küldeni;
- utasítást ad a nyomozás befejezésére, amennyiben a tényeket az ügy eldöntésére
alkalmas módon már felderítették.28
Az ügyész a fokozott felügyeletet a nyomozó szerv vezetőjénél írásban jelenti be. Az
ügyészi felügyelet során tett eljárásairól a házi iratok között kezelt feljegyzést készít, és
28
Lásd a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti
felügyelettel és a vádelemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról 38. §
30
ha az iratot bármi oknál fogva a felettes ügyészhez kell felterjesztenie, a feljegyzést a
felterjesztéshez csatolja.
Az ügyészi szervezet jellegéből eredően előfordulhat az az eset is, hogy a felettes
ügyész, utasítást ad a fokozott ügyészi felügyeletet bejelentésére.
Az alaputasítás a fokozott felügyelet körében tehető intézkedéseket általánosságban
fogalmazza meg, mely nem tartalmaz előírást, hogy az ügyész mely nyomozási
cselekmények, bizonyítási eljárások, kényszerintézkedések foganatosításán vegyen
részt. Ennek megválasztását, a felügyeletet gyakorló ügyészre bízza azzal, hogy az ügy
eldöntése szempontjából meghatározó, illetve kiemelkedően fontos jelentőségű
cselekmények foganatosításán vegyen részt.
2.1.2. Ügyészségi nyomozási tevékenység
A hazai jogi hagyományok szerint az általános nyomozó hatóság a rendőrség. A korábbi
jogszabályok úgy fogalmaztak, hogy az ügyész nyomozási feladatait nemcsak
felügyeletként határozták meg, hanem úgy rendelkeztek, hogy a jogszabály által
meghatározott esetekben az ügyész maga is nyomoz, az eljárást a nyomozó hatóságtól
magához vonhatja. Erre tekintettel a 1998. évi XIX. törvény előtti eljárási kódexek az
ügyészséget is nyomozó hatóságnak nevezték. A Be. szakított ezzel, és a nyomozó
hatóságok között az ügyészséget, az ügyészt nem nevesíti; tehát az ügyészség speciális
nyomozó szerv.
A büntetőeljárási törvény felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek miatt
kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást. Az ügyész is, a nyomozó hatóságokra is
kötelező, nyomozásra vonatkozó szabályok szerint végzi a nyomozást.
Az ügyészi nyomozás során is működik a jogorvoslati jogosultság, a nyomozási bíró, és
közvetlenül a nyomozást végző ügyész által tett indítványok elbírálásának összes
következménye is. Az ügyészi nyomozás is felügyelet alatt működik.
31
Jogi hatóságnak tekinthető az a hatóság, amelyik az állampolgár jogait és kötelességeit
érintő jogi tevékenységet végez, márpedig az ügyészségi nyomozás ilyen tevékenység.
A rendőrség, mint általános nyomozó hatóság csak akkor folytathatja a nyomozást, ha a
törvény valamely bűncselekmény nyomozását nem utalja más szerv hatáskörébe. Az
ügyészség nyomoz azokban az ügyekben, amelyekben a nyomozást kizárólag az
ügyészség hatáskörébe utalja a törvény. Az ügyészség tehát speciális nyomozó szerv.
Az ügyészségi nyomozást illetően, az eljárási törvény felsorolja azokat az ügyeket,
melyek kizárólag ügyészségi nyomozásra utaltak. A Be. 29. §-a szerint „kizárólag az
ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:
a) a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy, a nemzetközi jogon
alapuló mentességet élvező személy által elkövetett bűncselekmény, a sérelmükre
elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, a működésükkel kapcsolatban elkövetett
más bűncselekmény, továbbá a nemzetközileg védett személy elleni erőszak
b) a bíró, az ügyész, a bírósági és ügyészségi titkár, az alügyész, a bírósági és az
ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi megbízott és a bírósági ügyintéző, az ügyészségi
nyomozó, az önálló és a törvényszéki végrehajtó és végrehajtó-helyettes, a közjegyző és
a közjegyzőhelyettes, a rendőrség hivatásos állományú tagja ellen elkövetett emberölés,
hivatalos személy ellen elkövetett emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak,
hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás,
c) a rendőrség hivatásos állományú tagjainak kivételével a b) pontban felsoroltak által
elkövetett bármilyen bűncselekmény, valamint az ülnöknek az igazságszolgáltatással
összefüggésben elkövetett bűncselekménye,
d) a b) pontban felsoroltak vonatkozásában elkövetett vesztegetés, a vezető beosztású
vagy a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott más hivatalos személy által elkövetett
vesztegetés, a vesztegetésnek a Btk. 255. §-a szerinti alakzata, a vesztegetés
feljelentésének elmulasztása és a befolyással üzérkedés,
32
e) a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági
szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra
tartozó bűncselekmény, a Nemzeti adó-és Vámhivatal, a hivatásos katasztrófavédelmi
szerve hivatásos állományú tagja, továbbá a pénzügyi nyomozó által elkövetett
bármilyen bűncselekmény,
f) az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül
- a hamis vád,
- a hatóság félrevezetése,
- a hamis tanúzás,
- a hamis tanúzásra felhívás,
- a hatósági eljárás akadályozása,
- a hatóság eljárásának megzavarása,
- a mentő körülmény elhallgatása,
- a hivatalos személy eljárása során elkövetett bűnpártolás,
- az ügyvédi visszaélés,
- a zugírászat,
- a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény
g) a külföldi hivatalos személy ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a
nemzetközi közélet tisztasága ellen elkövetett bűncselekmények,
h) az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének
kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények
üldözéséről szóló törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények valamint a
nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények.”
A szakági alaputasítás 48. § (1) bekezdés b)-d) pontjai értelmében a Be. 29. §-ban
meghatározott bűncselekményeken kívül az ügyészség a vádemelés feltételeinek
megállapítása véget nyomozást végez:
- a katonai büntetőeljárásra tarozó ügyekben, kivéve ha törvény másként
rendelkezik,
33
- az olyan ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomoz hatóság vezetőjével
szemben a Be. 38. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kizárási ok áll fenn,
- az olyan ügyben, amelyben a nyomozást magához vonta.
A kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek nyomozását az ügyészségi nyomozó hivatalok
végzik, egyes eljárási cselekményeket az alügyész, ügyészségi fogalmazó, valamint
ügyészségi megbízott is végezhet. A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal
illetékessége az ország egész területére kiterjed.
2.2. Vádemelés és vádképviselet
Az Ütv. 19. (1) bekezdése értelmében „közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről,
vagy az eljárás más, a büntetőeljárási törvényben meghatározott módon történő
befejezéséről”. Az ügyirat hozzá érkezését követően az ügyész ellenőrzi, hogy az ügy
vádemelésre alkalmas-e. Ennek keretében vizsgálja, hogy a bűncselekmény
tényállásának felderítése és bizonyítása megtörtént-e, felderítették-e a büntetés
kiszabása vagy büntetőjogi intézkedés alkalmazás szempontjából jelentőséggel bíró
körülményeket, a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-e az azokra
vonatkozó törvényes rendelkezéseket és hogy ne korlátozták-e törvénysértően a
gyanúsított és a védő jogait.29
Az ügy iratainak fenti kritériumoknak megfelelő ellenőrzését követően az ügyész
további nyomozási cselekményeket végezhet, vagy a nyomozó hatóságot utasítja
további nyomozási cselekmények elvégzésére, a nyomozást felfüggesztheti,
megszüntetheti, az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, határozhat a vádemelés
elhalasztásáról, vagy részbeni mellőzéséről, illetve vádat emelhet.
A vádat illetően abból kell kiindulni, hogy a büntetőeljárási törvény 6. § (1) bekezdése
az ügyésznek kötelezettségévé teszi, hogy a törvényben megállapított feltételek esetén a
büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa. Arról, hogy valaki
elkövetett-e valamely bűncselekményt, egyedül a bíróság jogosult dönteni, a bíróság
pedig vád alapján jár el.
29
Lásd a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti
felügyelettel és a vádelemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról 63. § (1) bekezdés
34
A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat
emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz.30
A közvádló pedig
az ügyész. A törvény az oppurtunus intézkedések kivételével, ha megvannak a bírósági
eljárás ténybeli és jogi feltételei, az ügyészt vádemelésre szólítja fel; a vádemelés alól
nem adnak felmentést.31
A vádemelés alapja a vádirat. A vádirat az ügyész által kibocsátott olyan irat, amelyben
a nyomozás irataival alátámasztva azt állítja, hogy a vádlott a vádiratban leírt
bűncselekményt elkövette és ő ezt a bíróság előtt bizonyítani fogja, és ezért
indítványozza a vádlott bűnösségének megállapítását, és vele szemben a törvény szerinti
büntetések és intézkedések kiszabását. Ezért az ügyésznek a vádirat elkészítésekor, a
bírósághoz való benyújtásakor, különösen a tényállás közlésekor nagy körültekintéssel
kell eljárni.
A vádirat tartalmi kellékeit a Be. 217. § (3) bekezdése, valamint a vádelőkészítéssel, a
nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi
feladatokról rendelkező 11/2003. (ÜK. 7.) legfőbb ügyészi utasítás 70. §-a tartalmazza.
A vádirat a következők szerint tagolódik:
a) Az első része megjelöli a terhelttel szemben alkalmazott személyi szabadságot elvonó
vagy korlátozó kényszerintézkedéseket és az azokra vonatkozó időpontokat, a
vádlottnak a Be. 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait és azokat a
körülményeket, amelyek az ügy megítélése szempontjából jelentősek, így azokat a
korábbi büntetéseket, amelyek a bűncselekmény minősítésére, a büntetésekre vagy
intézkedésekre kihatással lehetnek.
b) A vádirat második részében a vád tárgyává tett cselekményt, több cselekmény esetén
egymástól elkülönítetten kell röviden leírni, a bizonyítási eszközök megjelölésével. A
tényállásból ki kell tűnnie, hogy mely tények képezik a vád tárgyát. A tényállásnak
tartalmaznia kell a bűncselekmény elkövetésének idejét és helyét, indítékait, az
30
Lásd a 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 2. § (3) bekezdés 31
Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.,
1987, 84 -85. oldal
35
elkövetés eszközét, módját és annak következményeit is. A tényállás tagolását
meghatározhatja a vád tárgyává tett bűncselekmények súlya, összefüggése, illetve
logikai vagy időbeli sorrendje.
c) A harmadik rész az ügyészségnek a vádolást tartalmazó közléséből és a vád tárgyává
tett bűncselekmények büntetőtörvénykönyv szerinti minősítését tartalmazza.
Amennyiben szükséges, meg kell jelölni, hogy a minősítés a tényállás mely részére
vonatkozik.
d) A vádirat negyedik része tartalmazza:
- az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel meglétét
- a bíróság és a vádat emelő ügyészség hatáskörére és illetékességére vonatkozó
jogszabályi hivatkozásokat
- a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványt
- annak közlését, hogy az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson
- a bejelentett polgári jogi igényt
- egyéb indítványokat
- a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjét
- a tárgyalásra idézendőket és az arról értesítendőket.
A vádemelés elleni panaszt a törvény kizárja.32
Ennek indokát abból lehet levezetni,
hogy a vád megalapozottságát és törvényességét a vádemelést követően a bírósági
eljárásban nyomban megvizsgálják.
A vádemeléssel a büntetőeljárás a perszakba lép. Az ügyész bíróság előtti tevékenységét
az Ütv. és a Be. mellett a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről szóló 12/2003.
(ÜK. 7.) LÜ utasítás szabályozza.
Az ügyész bíróság előtti tevékenységét alapvetően az határozza meg, hogy a vád
bizonyítása őt terheli. A már említett szakági utasítás kötelezi az ügyészt arra, hogy a
tárgyalás során különös gondossággal kísérje figyelemmel a bizonyítási eljárást, és
amennyiben megítélése szerint további, a vádiratban nem szereplő bizonyítási eszközök
32
Lásd az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 228. § (5) bekezdés
36
is alátámaszthatják a vádat, azok beszerzését, megvizsgálását haladéktalanul
indítványoznia kell. A büntetőeljárás szabályainak betartására nemcsak a vád
bizonyítása során kell
A vád képviselete során az ügyész a korlátlanul rendelkezik a váddal: a vádbeszéd előtt
annak módosítására van lehetősége, amennyiben a cselekményt jogilag másként
értékeli, megváltoztatja, ha a vádlottat más bűncselekményben is bűnösnek tartja,
kiterjeszti, ha pedig az eredeti vád nem tartható, a vádat ejti vagy indítványozza a
vádlott felmentését.
Az ügyész a bizonyítási eljárás befejezését követően perbeszédet tart, ennek tartalmát
(szerkezetét, terjedelmét, hangvételét stb.) az ügy sajátosságaitól függően szabja meg,
de részletesen elemezni kell a bizonyítás anyagát, egyenként és összefüggésükben
értékelni a bizonyítékokat, részletesen foglalkozni a vádlott védekezését támogató, és
cáfoló adatokkal is.
Indokolt indítványt terjeszt elő valamennyi olyan kérdésben, amelyben a bíróságnak
döntenie kell, különös figyelmet fordítva a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény jogi
minősítésére, valamint az alkalmazandó büntetésre, intézkedésre. A védő ezt követően
megtartott perbeszédére viszonválasszal élhet.
Az első fokú bíróság ügydöntő határozata ellen az ügyész – mint ahogyan a vádlott és
védője is – ha azt törvénysértőnek, vagy megalapozatlannak tartja, mind a vádlott
terhére, mind a javára egyaránt fellebbezéssel élhet. A vádlott terhére bejelentett
fellebbezésnek nagy jelen tősége van, hiszen annak hiányában a másodfokú bíróság a
felmentett vádlott bűnösségét nem állapíthatja meg, a kiszabott büntetést, illetve a
büntetés helyett alkalmazott intézkedést pedig nem súlyosíthatja.
A másod- és a harmadfokú eljárás tárgya már nem a vád, hanem a bíróság első és
másodfokú, fellebbezéssel támadott ügydöntő határozata. Itt az ügyész már nem a
vádképviselet körében tevékenykedik; hanem az a feladata, hogy közreműködjön egy
törvényes és megalapozott határozat meghozatalában. A különböző jogszabályok az
ügyészt ezen feladatai ellátásához döntési joggal ruházzák fel az első fokon eljárt
ügyész fellebbezésének fenntartása, vagy visszavonása tekintetében, illetve
indítványtételi jogot biztosítanak a számára az első fokú határozat helybenhagyására,
37
megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére – akár a vádlott terhére, akár a
javára.
„Az ügyész, a vádlott és a védő - az első fokú eljáráshoz képest jelentősen szűkebb
körben - csak abban az esetben jelenthet be fellebbezést a másodfokú bíróság érdemi
ügydöntő határozata ellen, ha álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú
bíróságtól a bűnösség kérdésében eltérő határozatát a büntető anyagi jog szabályainak
megsértésével hozta.”33
Az ügyész a vádlott terhére, illetve javára egyaránt fellebbezhet.
A másod- és a harmadfokú tárgyaláson (a nyilvános ülésen) az ügyész perbeszéde az
első fokú perbeszédnél lényegesen nagyobb mértékben tartalmaz jogi érveket,
tömörebb; méginkább a bíróságnak szól.
2.3. A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyelete
Az igazságszolgáltatásban és ezzel együtt a büntetés-végrehajtásban sincs fontosabb
követelmény, mint a törvényesség megtartása. Bármilyen szankció törvénysértő
meghozatala vagy végrehajtása minden jogállamban lehetetlenné teszi a büntetési cél
megvalósulását, vagyis egyetlen büntetőbírósági vagy más hatósági határozat sem
töltheti be a funkcióját törvénytelen eszközzel.
A törvényesség fontossága a világ minden egyes államában – így hazánkban is –
kiemelkedő jelentőséggel bír: a törvényesség biztosítása, azaz a jogállamiságnak egyes,
konkrét ügyben történő érvényre juttatása azt jelenti, hogy „minden állami hatóság,
szerv köteles a rá vonatkozó törvényeket maradéktalanul megtartani, döntéseinek
kialakítása során a rá vonatkozó anyagi és eljárási jogi jogszabályokat következetesen
figyelembe venni”.34
A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyelete éppen ezen okokból
kifolyólag alakult ki hazánkban is; egy több százéves múltra visszatekintő
jogintézményről van szó, szinte egyidős magával az ügyészséggel. „A büntetés-
33
http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/ 34
Belovics Ervin: A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyeletének szerepéről. In:
Börtönügyi Szemle 2008. 1. szám 2. oldal
38
végrehajtási ügyészi törvényességi felügyelet – amely bizonyos tekintetben elkülönül a
többi ügyészi tevékenységtől, de egyben tartja a szoros munkakapcsolatot is – jelenti az
állampolgárok, az elítéltek jogainak védelmét, de egyben az állam büntetőigénye
érvényesülésének eszközét is, a társadalom és a többi állampolgár védelmét, az állami
szervek kötelezettségei teljesítésének kikényszerítését, az esetleges joggal való –
mindkét oldalú – visszaélés kiküszöbölésének garanciáját. Célja a büntető határozat
törvényes végrehajtásának elősegítése, de cél annak előmozdítása is, hogy az adott
büntetés, intézkedés betöltse rendeltetését, amit a törvénysértések feltárásával,
megelőzésével szolgál.”35
Az ügyész ezen tevékenységét az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdésének c) pontja
deklarálja, míg a részletszabályokat, az ügyész feladat- és hatásköreit az Ütv. 22-24. §-
a és a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló 5/2012. (I.
27.) LÜ utasítás tartalmazza; de számos egyéb jogszabályban is nevesítésre kerül ez a
jogintézmény.
A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyelete nem szó szerint értendő, a
szabályozás nemcsak a büntetésekre, hanem mellékbüntetésekre, intézkedésekre,
büntetőeljárási kényszerintézkedésekre és az egyes nyilvántartásokra is kiterjed.
A már említett szakági alaputasítás 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy
„Az ügyész a büntetés-végrehajtási felügyelet során ellenőrzi:
a) a büntetés-végrehajtási intézetekben (a továbbiakban: bv. intézet) és a nyomozó
hatóságoknál a szabadságvesztés, az őrizet és az előzetes letartóztatás, a
kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés, az idegenrendészeti
eljárásban elrendelt őrizet, a szabálysértési és a pénzbírságot helyettesítő elzárás,
valamint a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben foganatosított személyes
szabadságkorlátozás végrehajtásának,
b) a BÁH közösségi szállásain és befogadó állomásain a kijelölt kötelező tartózkodás
foganatosításának,
c) a büntetések, a mellékbüntetések és az intézkedések végrehajtásának,
d) a házi őrizet végrehajtásának,
35
Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus. Budapest-Pécs, 2006. 412. oldal
39
e) a 2009. évi XLVII. törvény36
hatálya alá tartozó nyilvántartásoknak,
f) a körözési nyilvántartásnak,
g) az utógondozás végrehajtásának, valamint
h) a kitoloncolás végrehajtásának
a törvényességét.”
A felügyelet gyakorlásához az ügyész különféle jogosultságokkal (illetve adott esetben
kötelezettségekkel rendelkezik): személyesen ellenőrizheti a bv. helyiségeit, a fogdákat,
előállítókat, ellenőrizheti a kényszerintézkedéssel érintett személy fogva tartásával, a
feltételes szabadság nyilvántartásával, a közérdekű munka végrehajtásával stb.
kapcsolatos iratokat, meghallgathatja a fogvatartottakat, a feltételes szabadságon lévőt,
közmunkára ítéltet. Munkaköre tartalmazza a tájékoztatás kérésének, az indítványtételi
jogának és egyes bírósági meghallgatáson történő részvételi jog lehetőségét is.
Az ügyész a törvényességi felügyelet keretében „köteles az őrizet és az előzetes
letartóztatás, az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet, a BÁH közösségi szállásán
és befogadó állomásán kijelölt kötelező tartózkodás, a szabálysértési és a pénzbírságot,
rendbírságot helyettesítő elzárás, valamint a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben
foganatosított személyes szabadságkorlátozás végrehajtásának törvényességét havonta
legalább kétszer ellenőrizni, megvizsgálni a befogadás alapjául szolgáló iratok
szabályszerűségét, az ezekben írt rendelkezések végrehajtását, a fogva tartási határidők
betartását”.37
Az ügyészi felügyeletről rendelkező – már említett 5/2012. számú –
Legfőbb Ügyészi utasítás 5. §-ának (2)-(4) bekezdései rendelkeznek továbbá a fogva
tartás rendjének törvényessége folyamatos vizsgálatáról, és adott esetben a szükséges
intézkedések megtételének kötelezettségéről. Különösen fontos ennek keretében a fogva
tartási szabályokban előírt jogok biztosításának és a kötelességek teljesítésének a
megkövetelése; a fogva tartás körülményeinek, kiemelten a fogva tartottakkal való
bánásmódnak a vizsgálata.
36
A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar
állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus
adatok nyilvántartásáról szóló törvény 37
V.ö. 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 5. §
(1) bekezdés
40
Jogerősen szabadságvesztésre ítélt személyek vonatkozásában az ügyésznek szintén
ellenőrzési kötelessége van a befogadási eljárás, a fogva tartás és szabadítás
törvényessége, a szabadságvesztés végrehajtásának rendjére, az elítéltek jogaira és
kötelezettségeire, anyagi és egészségügyi ellátásra, jutalmazásukra és fegyelmezésükre,
valamint a munkáltatásukra vonatkozó rendelkezések betartása tekintetében.
Az ellenőrzés keretében – bármilyen jogcímen – fogvatartott személyt az ügyész
meghallgatja, amelyről feljegyzést készít; jogszabálysértés gyanújának esetén megteszi
a szükséges intézkedést.
A büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet módszerei és intézkedései38
:
- a törvényességi vizsgálatok,
- az intézkedések,
- a rendelkezés,
- a felhívás és
- a felelősségre vonás kezdeményezése.
A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló 5/2012. (I. 27.)
LÜ utasítás 29. § (1) bekezdése értelmében „a büntetőügyben hozott határozat
végrehajtásának törvényessége feletti felügyelet főbb módszerei: a Legfőbb Ügyész
által előírt és a helyi törvényességi vizsgálatok”. A megtartott vizsgálatról – annak
jellegétől függően – külön-külön vagy összefoglaló feljegyzést kel készíteni. A
vizsgálatról készült feljegyzést az ügyész külön átirattal megküldi a vizsgált szerv
vezetőjének; és a szükséges intézkedést az átiratban kell kérni a bíróságtól, vagy
rendelkezést, illetve felhívást adni más szerveknek39.
Abban az esetben, ha felhívásnak nincs helye, de az ügyész törvénysértést észlel,
rendelkezést ad. Ebben az ügyész utasítja az illetékes szerv vezetőjét a törvénysértés
azonnali megszüntetésére, egyben 15 napos határidő megjelölésével a rendelkezés
végrehajtásáról tájékoztatás adását írja elő. Nem teljesítés esetén az ügyész az Önálló
Osztálynak jelent.
38
V.ö. 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 29-36.
§ 39
Lásd 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 31. §
41
A Legfőbb Ügyészi Utasítás 33. §-ának rendelkezései szerint felhívással akkor fordul az
ügyész az illetékes szerv vezetőjéhez, ha „törvénysértő gyakorlatot vagy mulasztásban
megnyilvánuló törvénysértést észlel”. A felhívásra az illetékes vezető intézkedni
köteles.
Amennyiben az ügyész felügyeleti tevékenysége során bűncselekmény, szabálysértés
vagy egyéb törvénysértő tevékenység vagy mulasztás elkövetését tapasztalja, a
cselekmény jellegétől függően az alábbiak szerint kezdeményezheti a felelősségre
vonást:
- amennyiben bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, részletesen leírt
tényállással és a rendelkezésre álló bizonyítékok megjelölésével készített
feljegyzéssel tájékoztatja a megyei (fővárosi) főügyészt
- fegyelmi vétség esetén az arra illetékes szerv vezetőjénél fegyelmi eljárást, míg
- szabálysértés megállapítására alkalmas cselekmény elkövetése esetén
szabálysértési eljárást kezdeményez
- kártérítési eljárás proponálására akkor van lehetősége, ha a törvénysértés folytán
károkozás is történt és kezdeményezést fontos állami vagy társadalmi érdek
indokolja, illetve ha a jogosult nem képes jogainak védelmére.40
2.4. Nemzetközi bűnügyi együttműködés
Napjainkban a bűnözés már nem áll meg a nemzeti határoknál, így bűncselekmények
eredményes üldözéséhez nemcsak a nyomozó hatóságoknak, hanem ügyészségeknek is
nemzetközi együttműködésre van szüksége.
Ezt felismerve az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően Magyarország legfőbb
ügyésze 1998 óta részt vesz az EU tagországok legfőbb ügyészei Eurojustice
tanácskozásain. Emellett a Hágában működő igazságügyi együttműködési és
koordinációs szerv, az Eurojust Kollégiumának magyar tagja is van, aki a Legfőbb
40
V.ö. 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 34-36.
§
42
Ügyészség delegáltja; elősegítve ezzel a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés,
a jogsegélyek és egyéb kérelmek teljesítését.
Az Eurojust kiemelt partnere az Európai Igazságügyi Hálózat. Az „Európai Igazságügyi
Hálózat idegen nyelve(ke)t beszélő nemzeti kontaktpontokból áll, akik egyéb hazai
munkájuk mellett a tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatokban aktív közvetítőkként
hasznos információkkal képesek szolgálni konkrét büntetőügyekben az igazságügyi
együttműködés megkönnyítéséhez. Magyarország két nemzeti kontaktpontja közül az
egyik a Legfőbb Ügyészségen működik.”41
Az Európa Tanács különféle szakértői munkacsoportjaiban szintén számos ügyész vett
és vesz részt, mint ahogy a 2000-ben létrehozott Európai Legfőbb Ügyészek
Konferenciája tevékenységében is.
A még hatékonyabb bűnözés elleni küzdelem érdekében az Európai Unió tagállamaiban
több, bűnügyi együttműködésről szóló törvény született; melyek lehetővé tették a
tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti közvetlen érintkezést.
E törvények rendelkezései alapján a magyar hatóság közvetlenül tehet feljelentést a
külföldi állam igazságügyi hatóságánál és közvetlenül kérhet, valamint fogadhat eljárási
jogsegélyt.
Amennyiben a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények másként nem
rendelkeznek, a legfőbb ügyész dönt
- a büntetőeljárás külföldi hatóság részére történő átadásáról vagy a külföldi hatóság
által felajánlott büntetőeljárás átvételéről;
- a külföldi hatóságnál történő feljelentésről; valamint
- másik állam igazságügyi hatósága részére adható, illetve az attól kérhető eljárási
jogsegélyek
tárgyában.
A nemzetközi bűnügyi együttműködés terén a legfőbb ügyész kizárólagos hatáskörébe
tartozik a joghatóságról való lemondás kérdésében történő döntés.
41
http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
43
3. Az ügyész közérdekvédelmi feladatai
3. 1. Közérdekvédelmi hatáskörök általában, a közérdekvédelem közös szabályai
Az új ügyészségi törvény közérdekvédelmi hatáskörei szabályainak bemutatását két
észrevétellel kell kezdenünk. Az egyik, hogy „a törvény belső szerkezete illeszkedik az
általánostól a különös felé haladó szabályozáshoz: Alaptörvény => ÚjÜtv. (általános
szabályok => általános közérdekvédelmi szabályok => speciális szabályok) => eljárási
kódexek => szaktörvények.”42
A másik, hogy az Alaptörvény büntetőeljáráson kívüli
ügyészi feladatokat nem nevesít, azaz az Ütv. lényegében a primer szabályozást végzi.
Az általános eljárási szabályok vonatkozásában a régi törvényhez képest sok változás
nincsen. Az új Ütv. deklarálja, hogy az ügyészség közreműködik abban, hogy a bírósági
eljárásokban a törvényeket helyesen alkalmazzák, elősegíti a jogszabályok
rendelkezéseinek megtartását a hatósági jogkört gyakorló, illetve bíróságon kívüli
jogvitát intéző szervek esetében. Változatlanul megmaradt az ügyész büntető-,
fegyelmi, szabálysértési és más hatósági, valamint büntetés-végrehajtási ügyekben
kártérítési eljárás kezdeményezésének a lehetősége.
Ezek annyiban különlegesek, hogy ezekben az ügyész félként nem vesz részt, tehát
igazából bejelentőként jár el. Ezt a törvény azzal is kifejezi, hogy ugyanabban a
szakaszban rendelkezik róluk, mint a kérelmek intézésének szabályairól.
A közérdekvédelmi feladatok közös szabályait az ügyészségi törvény önálló (IV.)
fejezetben, egyetlen hosszú szakaszban rögzíti. Ez jelzi, hogy az ügyészség
büntetőjogon kívüli közérdekvédelmi feladat- és hatásköreit az Ütv. mellett külön
törvények is szabályozzák, mindemellett a törvény azt is rögzíti, hogy ezeket a
feladatokat a törvénysértések kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és
nemperes eljárások megindításával, hatósági eljárások kezdeményezésével (perindítási
jog) és jogorvoslat előterjesztésével (továbbiakban együtt: fellépés) az
igazságszolgáltatás közreműködőjeként látja el.43
42
dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.
szám 132. oldal 43
2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 26. § (1) bekezdés
44
Az ügyészségi törvény és az egyes törvények mellett a közérdekvédelmi feladatok
részletszabályait az ún. közérdekvédelmi alaputasítás, vagyis az ügyészség
közérdekvédelmi feladatairól szóló 3/2012. (I.6.) LÜ utasítás tartalmazza.
A szakági alaputasítás 1. §-a értelmében:
„Az ügyész közérdekvédelmi tevékenysége keretében törvényben meghatározott
esetben és módon
a) peres és nemperes eljárást, valamint törvényben szabályozott egyéb eljárást indít és
kezdeményez, illetve azokban részt vesz,
b) a tudomására jutott jogsértés vagy jogsértő mulasztás esetén ellenőrzi a hatósági
jogkört gyakorló, illetve a bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek bíróság által felül
nem vizsgált jogerős vagy végrehajtható egyedi döntéseinek, valamint hatósági
intézkedéseinek és eljárásnak törvényességét,
c) törvényben meghatározott szervezetek és szervek eljárása, döntései és működése
felett törvényességi ellenőrzést gyakorol,
d) közreműködik abban, hogy az igazságszolgáltatás elérhető legyen azok számára is,
akik jogaik érvényesítésére vagy védelmére fogyatékosságuknál, koruknál, helyzetüknél
fogva, vagy bármely okból nem képesek, valamint
e) közreműködik abban, hogy a jogszabályokat a bírósági eljárásban helyesen
alkalmazzák, ezzel összefüggésben részt vesz a joggyakorlat továbbfejlesztésében és az
egységes ítélkezési gyakorlat biztosításában.”44
Az utasítás rögzíti továbbá, hogy az ügyészség „közérdekvédelmi feladatainak ellátása
során kizárólag azt vizsgálja, hogy a hatáskörébe tartozó szerv (szervezet) eljárása,
működése, illetve döntése törvényes-e”45
. Az utasítás 2. §-ának rendelkezései
értelmében ügyész a közérdek sérelmével járó súlyos törvénysértés esetén lép fel;
törvény eltérő rendelkezése hiányában valamely döntés célszerűségi, szakmai, és
gazdaságossági vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe.
A (korábban törvényességinek nevezett) kérelmeket – mely magában foglalja a hatósági
határozat, intézkedés, jogszabálysértő mulasztás ellen hozzá intézett kérelmeket,
közérdekű bejelentéseket, panaszokat, illetve jogsértésre utaló jelzéseket – az ügyész
44
3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 1. § 45
3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 2. § (1) bekezdés
45
csak abban az esetben nem köteles – az iratok hiánytalan beérkezésétől számított 30
napon belül – elbírálni, amennyiben nem a hatáskörébe tartozik; ilyen esetben annak
áttételéről 8 napon belül, azonnali intézkedést igénylő esetben haladéktalanul
gondoskodnia kell.
Az írástudatlan, vagy valamilyen oknál fogva írásában gátolt személy, továbbá az
azonnalos intézkedést igénylő esetben a szóban előadott kérelmet egyszerűbb esetben
feljegyzés, más esetben jegyzőkönyv formájában rögzíti. Ez mellőzhető, ha a kérelem
szóbeli jogi tanácsadással vagy felvilágosítással is elintézhető.46
Az ügyész az alaptalannak talált kérelmet indokolt állásfoglalásával utasíthatja el, de
jogorvoslati lehetőségként a kérelmező a felettes ügyészhez fordulhat. A határidőn túli,
ismételt kérelmek elbírálása a kérelmező tájékoztatása mellett mellőzhető.
Az ügyészi vizsgálatot egyedi az ügyész hivatalból folytatja intézkedésének
megalapozása érdekében.
A vizsgálat nem általános információszerzési lehetőség, hanem az ügyész tudomására
jutott adat vagy más körülmény által megalapozott súlyos törvénysértés, mulasztás vagy
törvénysértő állapot (együtt: törvénysértés) feltárásnak eszköze, amelyet az ügyész a
büntetőeljáráshoz hasonlóan hivatalból folytat (officialitás).47
Abban az esetben, ha az ellenérdekű fél a fellépésre okot adó körülményt saját maga is
orvosolni tudja, az ügyész a fellépését megelőzően önkéntes teljesítésre történő
felhívással (a továbbiakban: felhívás) élhet. Ez a korábbi óvás helyébe lépő, de ahhoz
képest nagymértékben átalakult jogintézmény lényegében egy, az ügyészre nézve nem
kötelezően alkalmazandó perelhárító lehetőség. A felhívásban az ügyész 60 napon
belüli határidő tűzésével indítványozza a törvénysértés megszüntetését. A szabott
határidőn belül a felhívás címzettje tájékoztatja az ügyészt arról, hogy a törvénysértést
46
Lásd bővebben 3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 2. § (1) bekezdés 47
dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.
szám 133. oldal
46
orvosolta, testületi döntést igénylő esetben a testület összehívásáról intézkedett, vagy -
indokai kifejtésével - arról, hogy a felhívásban foglaltakkal nem ért egyet.48
Amennyiben a felhívás eredménytelen, azaz annak címzettje az ügyész által megadott
határidőn belül a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, nem válaszol, vagy a
felhívásban foglaltakkal nem ért egyet, az ügyész 30 napon belül fellép, vagy az eljárást
megszünteti.
Az olyan hiányosság, ami törvénysértésnek nem minősül és a csekély jelentőségű
törvénysértés esetén – ha a fellépés indokai nem állnak fenn - az ügyész jelzésben hívja
fel az illetékes szerv vezetőjének figyelmét. Ha az ügyész ezt kéri, az illetékes szerv
vezetője a jelzéssel kapcsolatos álláspontjáról az ügyészt harminc napon belül értesíti.
A közös szabályok sorát a különös szabályokra utaló rendelkezések zárják; miszerint a
törvény feljogosítja az ügyészt az egyes eljárások (mint például a közigazgatási és
szabálysértési eljárásban elrendelt kényszerintézkedés foganatosítása, büntetőeljáráson
kívüli titkos információszerzésre irányuló hatósági eljárás megindítása) előzetes
jóváhagyására vagy megtiltására.
3. 2. A polgári bíróság előtti ügyészi tevékenység
Az ügyészségi törvény és a már említett közérdekvédelmi alaputasítás közös szabályait
a közérdekvédelmi feladatok speciális szabályainak a részletezése követi.
Az Ütv. 27. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezéseit a peres szabályok általános
rétegének tekinthetjük. Ezek rendezik az ügyész perbeli pozícióját (miszerint fel- vagy
alperes, és a féllel azonos jogok illetik meg, de a felek autonómiáját köteles tiszteletben
tartani), mások között folyó perben az 1/1994. (I.7.) AB határozat alkotmányos
előírásainak megfelelően – miszerint az ügyész általános perindítási, fellépési és
jogorvoslati joga alkotmányellenes – külön törvény szabályai szerint biztosítják számára
a fellépést, illetve a belépést.
48
Lásd bővebben 3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 32. §
47
Az ügyész jogorvoslati jogát már a peres szabályok speciális szabályaként értékelhetjük.
A törvény 27. § (4) bekezdése szerint a peres és nemperes eljárásban hozott határozatok
közül azokkal szemben van jogorvoslati joga, amelyet vele bármely módon közölni kell,
akkor is ha, az eljárásban félként nem vett részt.
A törvény a különösen szó használatával nem konjuktív, csak példálózó felsorolást ad
azokra a hatáskörökre nézve, melyek tekintetében az ügyésznek perindítási jogosultsága
van. A példálózó felsorolás alkalmazása véleményem szerint nem a legmegfelelőbb
megoldás, mert egy teljes, mindenre kiterjedő felsorolás ugyan nem lett volna
lehetséges, de ezzel csak a „szemezgetett” a jogalkotó a legfontosabb védeni kívánt
jogintézmények közül. Mindenesetre a cél és a legfontosabb értékek
megfogalmazódtak.
Az Ütv. 27. § (5) bekezdése szerint
„Törvény perindításra jogosíthatja az ügyészt különösen
a) a nemzeti vagyonnal történő rendelkezéssel,
b) a közpénzek jogszerűtlen felhasználásával,
c) a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetésével,
d) a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adatokkal,
e) a környezet, természet és termőföld védelmével,
f) magánszemélyek fogyasztói szerződései (általános szerződési feltételek)
megtámadásával,
g) családi jogállás megváltoztatásával
összefüggésben.
Az ügyésznek a kereset megindítására a közérdekvédelmi alaputasítás 38. § (1)-(2)
bekezdései alapján akkor van lehetősége, ha jogszabály erre kizárólag, vagy más
jogosult mellett feljogosítja; más személy javára pedig akkor indokolt a keresetindítás,
ha annak személyi körülményei vagy más ok miatt a pert saját maga megindítani nem
tudja, vagy jelentős nehézségekbe ütközik igényének érvényesítése. A 42. § értelmében
azonban nem indíthat keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban
meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet (mint például házassági bontóper),
és nem indítható kereset abban az esetben sem, ha az igény más eljárás útján,
egyszerűbben érvényesíthető.
48
Valamely szerződés semmisségének megállapítása iránt akkor jogosult az ügyész pert
indítani, ha a társadalom egészének vagy csoportjának sérelmét orvosolhatja. Ezen
szerződés megindításának nem akadálya az időközbeni teljesítés. A semmis szerződések
új esetköre a jogerősen elítélt által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatosan tett
nyilatkozata. Eszerint az elítélt vagy rá tekintettel más személy részére vagyoni előny
nem köthető ki addig, amíg az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem
mentesül. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis. Az ügyész keresete alapján az
állam javára kell megítélni a semmis megállapodás alapján a szolgáltatott és a
szolgáltatást nyújtó félnek visszajáró vagy a már nyújtott szolgáltatásért kikötött, de
még nem teljesített vagyoni előnyt.
A peres eljárásokkal kapcsolatban további részletezést igénylő szabályozást az Ütv. 27.
§-ának (6) bekezdése, mely szerint „Ha a törvény az ügyészt perindításra jogosítja, az
eljárás közérdekűségét vélelmezni kell.”
Ennek jogpolitikai indoka, illetve alapja az, hogy az ügyész közjogi hatásköreit a
közérdek védelmében gyakorolja, de egyben azzal is jár, hogy az ügyész a fellépését
nem köteles igazolni. Lefordítva: a vélelemmel a törvény a fellépés közérdekűségét
kivonja a bizonyítandó (következésképpen az ellenbizonyítással semlegesíthető)
körülmények közül.49
Ez felveti azt a kérdést, hogy ezáltal a törvény meghagyja-e az
ügyésznek a mérlegelési lehetőségét a fellépésre, illetve más nézőpontból: a
közérdekűség vélelme az ügyészt mindenképpen fellépésre kötelezi-e. Azt gondolom, a
kérdés megválaszolása csak a jövőben lehetséges, ha már egységes joggyakorlat alakult
ennek vonatkozásában.
Nemperes eljárásban az alaputasítás 47. § alapján az ügyész akkor vehet részt, illetve
egyéb bírósági eljárást akkor kezdeményezhet, ha arra külön jogszabály feljogosítja,
vagy valamely jog a jogszabály értelmében nemcsak személyesen érvényesíthető. Az
ügyész nemperes eljárásokban való részvételére egyebekben az alaputasítás 50. §-ának
rendelkezései szerint a peres eljárásokra vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen
alkalmazni.
49
dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.
szám 133. oldal
49
3. 3. Az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezetekkel, hatósági eljárásokkal és szabálysértési ügyekkel kapcsolatos
ügyészi feladatok
A törvényben meghatározott jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező
szervezetek (a továbbiakban együtt: jogi személy) közhiteles nyilvántartásba vételét
(bejegyzését), törlését elrendelő, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok
változásával kapcsolatban hozott bírósági határozattal (hatósági döntés) szemben az
ügyészt jogorvoslati vagy perindítási jog illeti meg; a törvénysértő adatok törlését,
kijavítását, megváltoztatását kezdeményezheti.50
Külön törvény feljogosíthatja az ügyészt bizonyos jogi személyek (például egyesületek,
alapítványok) működésének törvényességi ellenőrzésére is. Ilyen esetben a
nyilvántartásba történt bejegyzésről a határozat megküldésével az ügyészt értesíteni
kell. Indokolt esetben az ügyész perindításra jogosult a jogi személy feloszlatás,
megszüntetése vagy törvényes működésének helyreállítása érdekében is. Ilyen indok a
súlyos jogszabálysértés, a jogi személy működésének beszüntetése, illetve az
Alaptörvényt vagy jogszabályt sértő tevékenység folytatása. Az előző szabályozással
ellentétben az ügyésznek ez a joga időben korlátozott, hiszen az Ütv. 28. § (5)
bekezdése szerint – a folyamatos törvénysértést kivéve – a pert megelőző felhívásra az
ügyész tudomására jutástól számított 6 hónapon belül, de legkésőbb (az arra okot adó
körülmény bekövetkezésétől számított) 3 éven belül kerülhet sor.
Az egyes jogi személyek működésének törvényességi ellenőrzését a szakági alaputasítás
56-58. §-ai szabályozzák. Ennek értelmében az ellenőrzés keretében az ügyész a jogi
személy belső szabályzatait, szerveinek működését és döntéseit ellenőrzi olyan
szempontból, hogy azok megfelelnek-e a jogszabályoknak.
Az ellenőrzés a jogi személy gazdálkodására, döntéseinek célszerűségi ellenőrzésére,
illetve olyan ügyre, melyben bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye, nem
terjedhet ki, csak törvény eltérő rendelkezése esetén.
Amennyiben nem az ügyész, hanem más szerv gyakorol törvényességi felügyeletet a
jogi személy működésének törvényessége felett, törvény alapján az ügyész eljárást
50
Lásd 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 28. § (1) bekezdés
50
kezdeményezhet, ilyen esetben azonban felhívás nem bocsátható ki (az ügyész
közreműködésével végzett törvényességi ellenőrzés). Ha az ügyész nem indít eljárást,
vagy eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtására sem jogosult, a tudomására
jutott jogszabálysértésről bejelentés formájában tájékoztatja a törvényességi felügyeletet
gyakorló szervet. Van olyan jogi személy (mint például a közhasznú jogállású nonprofit
gazdasági társaság), melynek működése kapcsán az ügyész részben gyakorol
törvényességi ellenőrzést (felügyeletet).
Az egyes hatósági eljárásokkal kapcsolatos ügyészi hatáskörökre a régi Ütv.-hez
képest egészen más szabályok vonatkoznak; az új törvény jelentősen leszűkítette az
ügyész lehetőségeit. A közigazgatási hatósági eljárások, valamint a bíróságon kívüli
más jogalkalmazó szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy
végrehajtható döntések, valamint hatósági intézkedések törvényességének ellenőrzése,
ahogy dr. Varga Zs. András is írja, az új Ütv-ben biztosított hatáskör, vagyis ezt más
jogszabály nem szűkítheti. Az Ütv. 29. § (2) bekezdése értelmében azonban a felhívás
jóval szűkebb időtartamon belül alkalmazható: a közigazgatási hatósági döntés
érdemére kiható törvénysértés esetén a jogerőre elemelkedéstől vagy a végrehajtás
elrendelésétől számított legfeljebb egy éven belül, kötelezettséget megállapító, jogot
elvonó vagy korlátozó döntés esetén a végrehajtáshoz való jog elévüléséig, követelés
biztosítását vagy dolog zárlatát elrendelő döntéssel szemben az állapot fennállásáig. A
törvény szövegéből, miszerint az ügyész a törvénysértés megszüntetése érdekében
felhívással él, látszik, hogy a közös közérdekvédelmi előírásoktól eltérő szabályozás
van érvényben, hiszen a megfogalmazás által a törvény kötelezővé teszi a felhívás
intézményét; csak ezt követően fordulhat az ügyész a bírósághoz. A hivatkozott szakasz
(3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felhívásban az ügyész indítványozhatja a
törvénysértő döntés végrehajtásának felfüggesztését, az (5) szakaszban foglaltak alapján
pedig a felhívás eredménytelensége estén az ügyész az alapügyben hozott jogerős
döntést támadhatja meg bíróság előtt.
A szabálysértési ügyekkel kapcsolatos ügyészi feladatokról és hatáskörökről az Ütv.
59-64. §-ai, a Szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, valamint a szakági
alaputasítás 30. §-a rendelkezik. Ezek értelmében az ügyész felhívással él a
szabálysértési hatóság törvénysértő intézkedése, mulasztása, vagy határozata ellen,
51
továbbá, ha az bűncselekményt bírált el szabálysértésként, illetve, ha az elkövető javára
kell fellépnie.
A felhívásnak időbeli korlátai vannak: el első esetben a bűncselekmény elévülési
határidején belül, míg az elkövető javára a szabálysértésről a nyilvántartásban kezelt
adatok törléséig van lehetőség a felhívásra. Ennek eredménytelensége esetén a
szabálysértési hatóság felhívásban foglaltak teljesítésére kötelezését, a határozat
megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését indítványozhatja a bíróságnál.
A szabálysértési törvény 78. § (4) bekezdése értelmében „a szabálysértési hatóság által
elrendelt elővezetés az ügyész jóváhagyásával hajtható végre”, emellett az ügyész felül
is vizsgálja az elővezetést elrendelő, valamint eljárást megszüntető határozatot; emellett
kötelessége 8 napon belül elbírálni a szabálysértési hatóság intézkedése vagy határozata
ellen benyújtott panaszt, mely döntése a szabálysértési hatóságra nézve kötelező.
Az Ütv. 30. § (3) és (6) bekezdése alapján a bíróság előtti eljárásban az ügyész a
szabálysértési hatóság észrevételeire nyilatkozatot, az ügy eldöntésére irányuló
indítványt tehet, míg törvényben meghatározott okból és esetekben a bíróság jogerős
határozata ellen jogorvoslattal élhet.
3. 4. A Legfőbb Ügyész közérdekvédelmi hatáskörei
Az ügyészségi törvény – bár nem a közérdekvédelmi szabályok között – speciális
közérdekvédelmi feladatokat is előír. Ezek nem minden ügyész, csak a legfőbb ügyész
részére előírt és csak általa gyakorolható hatáskörök.
A törvény 11. §-ának (2) bekezdése értelmében: a legfőbb ügyész tanácskozási joggal
részt vehet az Országgyűlés és a Kúria teljes ülésein; a Kúria előtt jogegységi eljárást
kezdeményezhet, az önkormányzati rendelet tervezetét kivéve jogszabály tervezetére
véleményt nyilváníthat (kötelezően véleményt nyilvánít, ha a tervezet az ügyészség
jogállását, feladatkörét érinti), illetve jogszabály, illetve közjogi szervezetszabályozó
eszköz alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja.51
51
V.ö. 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 11. § (2) bekezdés a), d), f) és g) pontok
52
Ezek a jogosultságai (és egyben kötelezettségei) korábban is ismertek voltak a Kúria
teljes ülésein való részvétel kivételével.
Tekintettel arra, hogy a legfőbb ügyész normakontroll jellegű tevékenysége a
jogszabállyal szemben benyújtható óvás megszűnése folytán leszűkült, a törvény 11. §-
ának (2) bekezdés h) és i) pontjaiban megállapított hatásköre emiatt jelentős szerepet
kap. Az Ütv. ugyanis feljogosítja a legfőbb ügyészt arra is, hogy abban az esetben, ha a
jogosult maga nem képes jogainak védelmére vagy a sérelem a személyek nagyobb
csoportját érinti, az ügyész részvételével folyó egyedi ügyben alkalmazott jogszabály és
az Alaptörvény közötti összhang biztosítása érdekében alkotmányjogi panasszal
forduljon az Alkotmánybírósághoz. Emellett a legfőbb ügyész kezdeményezheti az
Alkotmánybíróságnál jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát.
Ezek a jogosultságok azért is kiemelendők, mert az Alaptörvény az absztrakt, vagyis
nem érintettségen alapuló normakontroll kezdeményezésének jogát csak a Kormány, az
országgyűlési képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa számára teszi
lehetővé; a legfőbb ügyész számára tehát nem. Mindemellett a legfőbb ügyész konkrét
eljárásokban észlelhet olyan alkotmányellenességet, ami a közérdeket érinti, és a
közérdek védelmezőjeként kötelessége fellépni. Az Ütv. ezzel a szabályozással tehát –
bár meglehetősen korlátozott formában – megteremti a legfőbb ügyész számára a
normakontroll lehetőségét.
Teljesen új hatáskör, ami alapján a legfőbb ügyész a Kúria előtti eljárásban
jogkérdésben szakmai véleményét kifejtheti vagy kifejti. A törvény 11. § (2) bekezdés j)
pontja értelmében ezt a legfőbb ügyész saját kezdeményezésére, vagy bármely fél
kérelmére a közérdeket képviselve, a bíróságok ítélkezési gyakorlatának egységesítése
érdekében teheti meg; a Kúria felhívására pedig meg kell tennie, akkor is, ha ügyész az
eljárásban nem vett vagy vesz részt. A törvény azt is előírja, hogy a legfőbb ügyész
véleményét, amely a Kúriát nem köti, az eljárásban részt vevő felekkel közölni kell.
53
4. Gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok
Az ügyészségi törvény 2. § (1) bekezdés h) pontja értelmében „az ügyészség kiemelt
figyelmet fordít a kiskorúak által és a sérelmükre elkövetett bűncselekmények
üldözésére, a fiatalkorúak ellen indult szabálysértési és büntetőeljárás különös
szabályainak betartására; törvényben meghatározott esetekben közreműködik a
kiskorúak jogainak érvényre juttatásában és eljárást kezdeményez a szükséges
gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében.”
A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a kiskorúak fokozott garanciális
védelmét hivatott szolgálni. Az ehhez kapcsolódó feladatok megjelennek mind az
ügyészség büntetőjogi, mind magánjogi tevékenységei között, de kiemelt jelentőségük
miatt célszerű őket külön kezelve felsorolni.
A kiemelt jelentőséget jelzi, hogy – mind a büntetőjogi, mind a közérdekvédelmi
szakterületen – a szükséges feladatok ellátására külön osztályok alakultak (pl. a
Legfőbb Ügyészségen a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztály, Budapesten a
Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség Gyermek-és Ifjúságvédelmi Osztálya), ahol a
gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat ellátó ügyészek (a továbbiakban: fiatalkorúak
ügyésze) tevékenykednek a kiskorúak jogainak fokozott védelme céljából.
A fiatalkorúak ügyésze ezen tevékenységét (feladatait, hatáskörét és illetékességét) a
hatályos legfőbb ügyészi szakági alaputasítás, a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi
szakfeladatok ellátásáról szóló 9/2012. (II.16.) LÜ utasítás szabályai szerint végzi.
Ezen utasítás 2. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyész „a hatáskörébe tartozó ügyekben
a) ellátja a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel, a
vádemeléssel kapcsolatos feladatot;
b) közreműködik a büntetőbírósági eljárásban (a rendkívüli perorvoslati, valamint a
különleges eljárásokban, illetve a külön eljárás törvényben meghatározott
eseteiben);
c) törvényben meghatározott joghátrányokat tartalmazó jogerős döntések
végrehajtása törvényességének felügyeletével kapcsolatos feladatokat lát el;
54
d) ellátja a javítóintézetek működésének és a javítóintézeti nevelés
törvényességével összefüggő feladatokat;
e) intézkedik az egyes büntető jogszabályok büntetőeljáráson kívüli végrehajtása
érdekében, különösen a pártfogó felügyelet, valamint a gyámhatósági
gyermekvédelmi intézkedések alkalmazása körében;
f) ellát közérdekvédelmi feladatokat;
g) szükség szerint együttműködik a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt állami
és társadalmi szervekkel.”
Az utasításban előírtak szerint ezeket az ügyész a fiatalkorú jövőbeni helyes fejlődését
szem előtt tartásával köteles végezni.
A büntetőjogi szakterületen a fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartoznak:
- a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indult büntetőügyek,
- a fiatalkorúak és a felnőtt korúak összefüggő büntetőügyei (vegyes büntetőügyek),
- a gyermekkorúak ügyei, kivéve, ha azok kizárólag felnőtt korúak ügyével állnak
összefüggésben.52
A fiatalkorú elkövetőkkel szembeni büntetőügyekre speciális büntető anyagi jogi és
eljárásjogi szabályok vonatkoznak. Ezek közül a legfontosabbak: a
környezettanulmány, a nevelői (intézeti, büntetés-végrehajtási) jellemzés, az erkölcsi
bizonyítvány, valamint – amennyiben volt ilyen, – a korábbi gyámhatósági intézkedések
iratainak beszerzése. védő kirendelése, a védő és a fiatalkorú törvényes képviselőjének
eljárási cselekményekről történő értesítése. A fiatalkorúak ügyészének a feladata, hogy
ezeknek a szabályoknak a betartását vizsgálja, szükség esetén előírja.
Mindezek mellett kiemelten fontos szerepe van ez eljárás mielőbbi befejezésének is,
ezért az ügyésznek „arra kell törekednie, hogy az arra alkalmas ügyekben a bírósági
útról elterelést lehetővé tevő, valamint az eljárás gyorsítását szolgáló jogintézmények
minél szélesebb körben kerüljenek alkalmazásra, illetve indítványozásra”.53
52
9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 3. § (1)
bekezdés 53
http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/
55
A kiskorú veszélyeztetettségére utaló körülmények esetén a fiatalkorúak ügyésze a
vádelőkészítés során, vagy ha az eljárás befejezését követően tartja indokoltnak, azután
megteszi a gyermekvédelmi intézkedéseket is.
A büntetőbíróság előtti eljárásban az ügyész kiemelendő feladata, hogy a fiatalkorú
helyes irányú fejlődését szem előtt tartásával közreműködjön abban, hogy a bíróság a
terhelt minden körülményének ismeretében a legcélravezetőbb joghátrányt alkalmazza.
A büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete során a fiatalkorúak ügyésze az
illetékességi területén működő javítóintézetben havonta legalább kétszer ellenőrzi a
javítóintézeti nevelés, valamint az előzetes letartóztatás végrehajtásának törvényességét;
különösen a befogadás alapjául szolgáló iratok szabályszerűségét, a fogva tartási
határidő megtartását, a fogva tartás körülményeit és a fogvatartottak jogainak
biztosítását.54
A gyermekvédelmi alaputasítás 14. § (2)-(4) bekezdései értelmében az
ügyész a rendőrségi fogdában, illetve a büntetés-végrehajtási intézetben negyedéveként
ellenőrzi a fiatalkorú előzetesen letartóztatottra, illetve elítéltekre vonatkozó speciális
végrehajtási szabályok érvényesülését; a szükségessé váló intézkedéseket a Legfőbb
Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztályára kell felterjeszteni.
Közérdekvédelmi területen a fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartozik különösen
a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat ellátó közigazgatási hatóságokkal, valamint a
bíróságon kívül más jogalkalmazó szervekkel összefüggő, a gyermekvédelmi
szolgáltató tevékenységet folytató intézmények működésével és a szabálysértési hatóság
előtt kiskorúak által elkövetett cselekmények miatt indult eljárásokkal, továbbá a
gyermekotthonok törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos ügyészi tevékenység.55
E feladatainak ellátása során a fiatalkorúak ügyésze elbírálja a fenti szervek eljárásával
kapcsolatban a hozzá intézett kérelmeket, bejelentéseket, panaszokat stb., ellenőrizheti a
gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet folytató intézmények működésének
törvényességét, a tudomására jutott jogsértés esetén megteszi a szükséges
intézkedéseket.
54
Lásd 9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 14. § (1)
bekezdés 55
V.ö. 9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 20. §
56
A szakági alaputasítás 22. §-a szakasza az ügyészt évenkénti ellenőrzésre kötelezi a
gyermekvédelmi szakellátás keretébe tartozó otthont nyújtó ellátások közül a speciális
gyermekotthonok tekintetében, míg a gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet
folytató más intézményekben akkor, ha kiskorú jogainak sérelmével járó jogsértés, vagy
jogsértő mulasztás jut a tudomására.
A szabálysértési eljárásokban a fiatalkorúak ügyészének hasonlóképpen a
büntetőeljáráshoz, az ügyész kötelessége a speciális szabályok betartásának vizsgálata, a
szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele.
„A fiatalkorúak ügyésze együttműködik a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt
szervekkel. Az együttműködés keretében a bűnüldözési és vizsgálati tapasztalataival,
sajátos ügyészi eszközeivel elősegíti a kiskorúak veszélyeztetettségének és bűnözésének
megelőzését, valamint törvényes jogaik védelmét.”56
56
9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 25. §
57
V. Utasítás és az ügyészség
1. Az ügyészséget kívülről érő utasítás
A legfőbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés
választja kilenc évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési képviselők
kétharmadának szavazata szükséges, aki a megválasztása után az Országgyűlés előtt
esküt tesz. A legfőbb ügyész évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.
A legfőbb ügyészt az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria előtt eljárás-kezdeményezési
jog illeti meg. Törvény kezdeményezésére, rendelet és közjogi szervezetszabályozó
eszköz kibocsátására jogosult szervnél jogszabály, illetve közjogi keretszabályozó
eszköz alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezést javasolhatja, jogszabály
tervezetére véleményt nyilváníthat, a Kúria előtt kifejtheti véleményét, jogegységi
eljárást kezdeményezhet, meghatározott esetekben az Alkotmánybírósághoz fordulhat.57
A legfőbb ügyész jogállását tekintve a Parlamenthez kötődik. Voltaképpen nincs a
parlamentnek alárendelve, hiszen az sem utasítási, sem irányítási jogosultságokkal nem
rendelkezik fölötte. Az ügyészség sui generis állami szerv, a Parlament pusztán
ellenőrzési jogokkal bír. Ennek alapján, a legfőbb ügyész felelős a Parlamentnek ám a
felelősség nem teljes. Vele szemben nem nyújtható be bizalmatlansági indítvány, jogi
felelősség megállapítása és szankcionálása csak a köztársasági elnök kezdeményezésére
lehetséges.
A legfőbb ügyész fölött a Parlament nem pusztán törvényességi kontrollt gyakorol,
nemcsak azt vizsgálja, hogy az adott ügyben a törvényeknek megfelelően járt-e el az
ügyészség. A szavazások során a parlament politikailag ítéli meg a legfőbb ügyész
tevékenységét.
57
Lásd 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 11. §
58
2. Szervezeten belüli utasítás
Az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb
ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. Az ügyész ezen utasításoknak köteles eleget
tenni. Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni.
Az ügyész az utasítást megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét vagy
a testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Az utasítás végrehajtását köteles
megtagadni, ha annak a teljesítésével bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana
meg.
A törvény biztosítja az ügyésznek az úgynevezett kitérési jogot, ha az utasítást az
ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az
ügy elintézése alól a mentesítést kérheti, köteles jogi álláspontját írásban kifejteni. A
kérelem teljesítése nem tagadható meg, ilyen esetben az ügy elintézését más ügyészre
kell bízni, vagy azt a felettes ügyész a saját hatáskörébe vonhatja.
Amennyiben az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő, és az ügyész ezzel számolhat,
köteles az erre utasítást adó figyelmét felhívni. Halaszthatatlan intézkedést az
ügyésznek akkor is végre kell hajtania, ha az utasítás alól felmentését kérte.58
A legfőbb ügyész utasításának a megjelölése magában foglalja a kibocsátó
megnevezését, az utasítás számát (arab számmal), kiadásának évét, valamint zárójelben
az Ügyészségi Közlöny betűjeles rövidítését (ÜK.) és sorszámát (arab számmal), a
Legfőbb Ügyészség rövidítését (LÜ.), az utasítás megnevezését, továbbá az utasítás
címét. Az utasítást évenként 1-től kezdődően folyamatosan kell számozni.59
58
Lásd a 1994. évi LXXX. törvény az ügyészség szolgálati viszonyáról és az ügyészségi adatkezelésről 59
Lásd a 7/1994. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 1. §
59
VI. Mi legyen az ügyészséggel?
Sokféle megoldási lehetőség kínálkozik a felemásra sikeredett magyar közjogi helyzet
feloldására. Az egyik lehetséges megoldás az ügyészség kormány alá rendelése. Ez
esetben a legfőbb ügyész lehetne az igazságügy-miniszter helyettese, vagy maga az
igazságügy-miniszter, de elképzelhető az a megoldás is, hogy a legfőbb ügyészt
egyszerű többséggel négy évre választja az országgyűlés, és továbbra is kérdezhető és
interpellálható marad.
Ez a megoldás egyértelművé tenné az ügyészek közjogi felelősségét, és világossá válna,
hogy milyen eszközök állnak a kormány rendelkezésére büntetőpolitikájának
érvényesítésére. Ha erre a megoldásra esne a választás, úgy az magával vonná az
ügyészi hatáskörök újragondolását, és szükségessé tenné, hogy a törvényességi
felügyeleti jogköröket valamely más szervezet lássa el. Ebben a modellben az
ügyészség dominánsan nyomozó- és vádhatóságként járna el, oly módon, hogy közben a
büntetőeljárás nyomozati szakaszában lényegesen megnövekedne a nyomozási bíró
szerepe, aki gyakorlatilag minden alapjog-korlátozó döntésben meghatározó szerepet
kapna.
A politikai befolyás ellensúlyozására garanciákat lehetne beépíteni a törvénybe,
amelyek egyrészről tiltanák a negatív érdemi döntésre irányuló legfőbb ügyészi
utasítást. Másrészről a pozitív utasítást is írásbeli formához lehetne kötni, úgy, hogy az
utasítást az ügy iratai között kelljen tárolni, hogy a felek számára világossá váljon a
beavatkozás ténye. További garanciát jelenthet ebben a rendszerben a szigorú hierarchia
oldása, az eljáró ügyészek függetlenségének erősítése, olyan konstrukció létrehozása,
amely megszünteti az egyes ügyészek konkrét ügyben való utasíthatóságának jogát. A
jogpolitika érvényesítésére azonban a kormány vagy a miniszter normatív utasításokat
adhatna. Ez a modell felel meg leginkább a kontinentális európai országok
gyakorlatának is.60
60
Lásd bővebben Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény.
Magyar Jog. 1998/6.
60
A másik lehetséges megoldás a legfőbb ügyész függetlenségének erősítése. Ennek
érdekében elő lehetne írni, hogy a legfőbb ügyészt kizárólag a legalább tizenöt éve
ügyészként dolgozó ügyészek közül, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vagy a
Legfelsőbb Bíróság egyetértésével, a köztársasági elnök javaslatára, kétharmados
többséggel az országgyűlés választja. Ezek a garanciák biztosíthatnák, hogy a legfőbb
ügyész politikai befolyásoktól mentesen független közjogi szereplőként lássa el
feladatát. Ebben a konstrukcióban azonban újra kellene gondolni az ügyészség szerepét
a nyomozásokban, hiszen az bizonyosan nem kívánatos, hogy semmilyen befolyása ne
maradjon a mindenkori kormányzatnak az igazságszolgáltatás menetére. Ennek ugyanis
két olyan következménye is lehet, ami súlyos károkat okoz az igazságszolgáltatásnak és
a jogbiztonságnak.
Az egyik lehetséges következmény az, ha a mindenkori parlamenti többség csak az
anyagi jogszabályok változtatásával tudja érvényesíteni jogpolitikáját. Probléma
természetesen nem a jogpolitikai elképzelések különbözőségével van, hanem azzal,
hogy egyéb eszköz híján az eltérő elképzelések a büntető törvénykönyvben jelennek
meg.
A másik lehetséges következmény a kormány alá rendelt rendőrség és a kormánytól
független ügyészség közötti konkurenciaharc vagy politikai indíttatású rivalizálás
kialakulása lehet. Ez a konfliktus ugyanis alapjaiban rendítheti meg a büntető
igazságszolgáltatást. Rövidtávon bizonyosan nem lenne szerencsés az ügyészség teljes
kivonása a nyomozati eljárásokból, ahogyan az angolszász rendszerekben történik,
mivel a rendőrség szakmai felkészültsége nem teszi lehetővé a szakmai felügyelet
nélküli munkát, de hosszabb távon ez a megoldás is megfontolandó, természetesen csak
oly módon, hogy az ügyészi nyomozási jogkörök megszüntetésével együtt törvény írná
elő a nyomozást vezetők kötelező szakmai képzettségét.
Csak a tiszta közjogi megoldások teszik lehetővé azt, hogy az igazságszolgáltatást
amennyire lehet, kivonjuk a politikai küzdelmek alól, és helyreállítsuk az ügyészség
iránti közbizalmat. Ebben a vonatkozásban nem az a kérdés, hogy szakmailag
helytállóak-e a legfőbb ügyészség azon döntései, amelyeket a parlamentben támadások
értek. Ezt ugyanis csak a bíróság tudná eldönteni, amely bíróságot éppen a vádemelés
elmaradása foszt meg rendszeresen a döntés lehetőségétől.
61
Amennyiben a kormány alá tartozó legfőbb ügyész feladata a vádképviselet és a
nyomozások felügyelete, akkor a független bíróságoknak megmarad a lehetősége arra,
hogy őrködjenek az alapjogok betartásán és döntsenek a büntetőjogi felelősség ügyében.
Amennyiben a törvényhozó a független ügyészség mellett dönt, akkor is lehetnek viták
arról, hogy jól döntött-e egy ügyben az ügyészség, vagy sem, de a politikai befolyás
vádját viszonylag könnyű lenne visszautasítani.
A Németh-kormány által elkészített alkotmánykoncepció háromféle variánst
tartalmazott az ügyészségre vonatkozóan. Az A variáció a korábbi helyzet fenntartását
javasolta, a B variáns ugyanezt, annyi különbséggel, hogy meg kívánta szüntetni az
ügyészség általános törvényességi felügyeletét. A C verzió a törvényességi felügyelet
megszüntetése mellett az ügyészség kormány alá rendelését javasolta.61
A
rendszerváltás során végül is nem változtatták meg az ügyészség alkotmányos helyzetét,
hanem beillesztették azt a jogállami keretekbe.
Végül befejezésként a magyar államügyészség atyjának, Kozma Sándornak 1872-ben írt
gondolatait idézném, mely szerint az ügyész „az állam igazságszolgáltatásának oly
önálló közege, tényezője, mely közvetlen az államtól nyert felhatalmazása folytán,
amidőn a bűnt és a bűnöst üldözőbe veszi, függetlenül, egyedül az anyagi igazság
érdekében küzd. Az ügyész nem peres fél, aki ellenesén minden áron diadalmaskodni
akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, amely igazságot kutat és követel.”
61
Panyi Béla: Gondolatok az ügyészi szervezet reformjához. Ügyészi Értesítő. 1990/1.
64
3. számú melléklet
Mezőkövesd Városi Ügyészség büntetőjogi tevékenysége 2005. – 2007. években:
2005. 2006. 2007.
Befejezett nyomozás iratai 428 444 483
Vádemelési javaslattal érkezett ügy 391 414 462
Nyomozás megszüntetésére irányuló javaslat 37 30 21
Vádemeléssel érintett ügy 238 266 286
Vádemeléssel érintett személyek 308 342 367
Nyomozás megszüntetése vádemelési javaslat után 51 40 50
Vádemelés elhalasztása (ügy) 28 19 16
Vádemelés elhalasztása (személyek) 49 47 20
Fokozott ügyészi felügyelettel érintett ügyek 71 62 53
További nyomozás elrendelés 68 74 93
Fellebbezések száma 41 24 28
Bíróság elé állítással érintett ügyek 31 32 33
Előzetes letartóztatással érintett személyek 8 11 13
Tárgyalásai napok száma 167 168 167
Tárgyalás mellőzésére tett indítvány 46 42 55
0
50
100
150
200
250
300
350
400
450
500
2005. 2006. 2007.
Befejezett nyomozás iratai
Vádemelési javaslattal érkezett
ügy
Nyomozás megszüntetésére
irányuló javaslat
Vádemeléssel érintett ügy
Vádemeléssel érintett személyek
Nyomozás megszüntetése
vádemelési javaslat után
Vádemelés elhalasztása (ügy)
Vádemelés elhalasztása
(személyek)
Fokozott ügyészi felügyelettel
érintett ügyek
További nyomozás elrendelés
Fellebbezések száma
Bíróság elé állítással érintett
ügyek
Előzetes letartóztatással érintett
személyek
Tárgyalásai napok száma
Tárgyalás mellőzésére tett
indítvány
65
4. számú melléklet Mezőkövesd Városi Ügyészség törvényességi felügyeleti tevékenysége 2005.- 2007.
években:
2005. 2006. 2007.
Érkezett ügyek száma 353 445 725
Vizsgálatok,
utóvizsgálatok,
vizsgálatkezdeményezések,
összefoglaló jelentések
40 45 48
Törvényességi kérelmek 3 6 17
Saját kezdeményezés 0 0 0
Szabálysértéssel
kapcsolatos ügyészi
tevékenység
200 150 207
Felterjesztett vizsgálatok
és intézkedések 0 0 0
Elővezetések 84 221 363
Érkezett határozatok 0 0 0
A nevesített egyéb 20 10 67
Egyéb 6 13 23
Összes intézkedés 413 512 885
Érdemi intézkedés 383 474 773
Nem érdemi intézkedés 30 38 112
0
100
200
300
400
500
600
700
800
900
2005. 2006. 2007.
Érkezett ügyek száma
Vizsgálatok, utóvizsgálatok,
vizsgálatkezdeményezések,
összefoglaló jelentésekTörvényességi kérelmek
Saját kezdeményezés
Szabálysértéssel kapcsolatos ügyészi
tevékenység
Felterjesztett vizsgálatok és
intézkedések
Elővezetések
Érkezett határozatok
A nevesített egyéb
Egyéb
Összes intézkedés
Érdemi intézkedés
Nem érdemi intézkedés
66
5. számú melléklet Mezőkövesd Városi Ügyészség magánjogi ügyforgalma 2005. – 2007. években:
2005. 2006. 2007.
Érkezett ügyek
száma 10 7 3
Saját kezdeményezés 0 0 1
Bíróságtól érkezés 0 1 1
Felektől érkező 6 6 1
Egyéb 4 0 0
Intézkedések
összesen 39 33 22
Érdemi intézkedés 13 11 8
Nem érdemi
intézkedés 26 22 14
Bírósági
irattanulmányozás 0 0 0
Tárgyalási
tevékenység 3 5 8
Instruálás alárendelt
ügyészségnél 0 0 0
0
5
10
15
20
25
30
35
40
2005. 2006. 2007.
Érkezett ügyek száma
Saját kezdeményezés
Bíróságtól érkezés
Felektől érkező
Egyéb
Intézkedések összesen
Érdemi intézkedés
Nem érdemi intézkedés
Bírósági irattanulmányozás
Tárgyalási tevékenység
Instruálás alárendelt ügyészségnél
67
Irodalomjegyzék
Felhasznált irodalom:
Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Bp., 1987.
Beck Károly: Az ügyészi szervezet alkotmányos szabályozásának egyes kérdései.
Ügyészségi Értesítő 1988/2. 4.
Belovics Ervin: A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyeletének
szerepéről. In: Börtönügyi Szemle 2008. 1. szám
Bócz Endre: Az ügyészség alkotmányos helyzetéről. Ügyészségi Értesítő 1994/3. 4.
Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény.
Magyar Jog. 1998/6.
Hack Péter: Az ügyészség, a velünk élő múlt. Beszélő, 2005. december, 10. Évfolyam,
12. szám
Lőrinczi György: A magyar jogállamiság egyik feltétele: a kormánytól független
ügyészség? Magyar Jog 1991/11. 665.
Lőrinczi György: Miért indokolt a magyar ügyészség Parlament alá rendeltsége?
Ügyészek Lapja 1999/6. 15.
Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai. Rejtjel kiadó 2005.
Szíjártó Károly: Az Országgyűlés és az ügyészség alkotmányos viszonyáról.
Ügyészségi Értesítő 1989/2. 1.
Panyi Béla: Gondolatok az ügyészi szervezet reformjához. Ügyészségi Értesítő 1990/1.
dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar
Jog 2012. 3. szám 130. oldal
Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest,
1999.
68
Felhasznált jogszabályok:
1871. évi XXXIII. törvénycikk a királyi ügyészségről
1878. évi V. törvénycikk – a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről
1896. évi XXXIII. törvénycikk – a Bűnvádi Perrendtartás tárgyában
1926. évi XXII. törvénycikk az országgyűlés felsőházáról (4.§ bekezdés A/6. pont)
1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról
1948. évi XXII. törvény az ítélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az ítélőbírák és az
államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról
1949. évi. XX. törvény a Magyar Köztársaság alkotmányáról
1950. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról
1951. évi III. törvény a Büntető perrendtartásról
1972. évi V. törvény a Magyar Köztársaság Ügyészségéről
1978. évi IV. törvény a Büntető törvénykönyvről
1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról
2002. évi XXII. törvény az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének
és illetékességi területének megállapításáról
2006. évi VII. törvény a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény,
valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló
1994. évi LXXX. törvény módosításáról
2011. évi CLXIII. törvény az Ügyészségről
Magyarország Alaptörvénye
1950. évi 12. törvényerejű rendelet a bűnvádi ügyekben a vizsgálat megszüntetéséről
1953. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság ügyészségéről
81/1945. (II. 5.) ME rendelet a népbíróságokról
3/2004. (II.17.) AB határozat
11/2003. (ÜK.7.) LÜ utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti
felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról
12/2003. (ÜK.7.) LÜ utasítás a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről
3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatiról
5/2012. (I.27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi
felügyeletéről
9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok
ellátásról