Babits Mihály

Két szent Rabindranath Tagorét, a Nobel-díj ez idei nyertesét (1913.-ról van szó – szerk meg.) , Yeats, aki könyvének angol fordításához a bevezetést írta, Szent Ferenccel hasonlítja össze - és valóban, a Cantico delle Creature énekese az egyetlen európai szent, akivel össze lehet hasonlítani. Mert abban különböznek ők ketten minden más szentektől, hogy éppen nem vetik meg a világ szépségeit, hanem tele van a lelkük a látások gyönyörűségével, és teremtményeiben dicsérik az Urat: - Dicsértessél Uram, valamennyi teremtményeddel, különösen pedig bátyánk-urunkkal, a Nappal, ki ránk világosságot áraszt. Szép ő és ragyogó, s nagy fényességében Fölséged jelképe. - Dicsérjen Uram, Hold asszony-nénénk és a csillagok! Tündökletesek ők, drágák és gyönyörűségesek, ahogy velük az ég boltját kiraktad. - Dicsérjenek Uram, Szél testvér, a Levegő, a Ború, a Derű és az idő változásai, melyekkel teremtményeidről gondoskodol. - Dicsérjen Uram, fölötte hasznos, alázatos, becses és tisztaságos húgunk: a Víz. - Dicsérjen Uram, a szép, vidám, erős és hatalmas Tűz testvér, mellyel bevilágítod az éjszakát. - Dicsérjen Uram, eltartó és tápláló, sokféle gyümölcsöt, tarka virágot és füveket termő Anyaföld nénénk... - Dicsérjen Uram, nénénk, a testi Halál... Ezt Szent Ferenc írta, akinek igazán magyar és méltó fordítója akadt legújabban Kaposi József személyében. Ezt Szent Ferenc írta, ezelőtt hétszáz esztendővel, de megírhatta volna éppen így a modern, a mai Tagore is. - És mivel szeretem ezt az életet, tudom, hogy éppígy fogom szeretni a halált - így mondja Tagore egyik legszebb költeményében. És ugyanavval a gyermeki szívvel jár és néz és örül és énekel az indus réteken, az elhagyott patak partján, a nagy füvek között, mint a poverello járhatott hajdan Umbria virágos mezőin. A madarak és a lombok "oly közel" vannak hozzá, mint a gyermekekhez - mint Szent Ferenchez, aki beszélni is tudott a madarakkal, a Fioretti szerint. - Minden reggel háromkor - tudom, mert láttam - mondta egy indus Yeatsnek - mozdulatlan ül, szemlélődésbe merülve, két óra hosszat fel sem rezzen, álmodozik az Isten természetéről... Szentnek tisztelik, és ő gyermeknek érzi magát, és a gyermekekről énekel. - Végtelen világok tengerpartján találkoznak a gyermekek. A határtalan ég nem mozdul a fejük fölött, de a nyugtalan víz zajlik. Végtelen világok tengerpartján találkoznak a gyermekek, ujjongva, ugrálva. - Ha tarka játékokat hozok eléd, gyermekem - mondja másutt -, megértem, mért van olyan színjáték felhőkön, vizeken, és miért vannak a virágok megfestve színekkel - ha tarka játékokat hozok elibéd, gyermekem. Naiv ez a jó költő, és azt hiszi, ez az egész világ egy szép játék, amit az Isten, a jó apa adott az ő nagy gyermekeinek. Naiv ez a szent, mint egy tizenharmadik századi olasz szent - és ki tudja, talán egy tizenharmadik században él: az ő kultúrájának, a bengálinak valami képleges tizenharmadik századjában, mely a régi szanszkrit és prákrit romjain épül, mint a keresztény kultúra a görög és római romjain. De ez a szent és vallásos kultúra nem oly szűz, mint a mi középkori kultúránk lehetett a renaissance fertőzése előtt: ez az ázsiai középkor a modern angol kultúrával kacérkodik, és a mi szent és naiv költőnk talán Browningot, Swinburneöt olvassa, talán Walt Whitmant, és maga fordítja a verseit dallamos szép angol prózára. Nem az assisi kereskedő egyszerű gyermeke áll többé előttünk, nem az Isten szegénye, aki egy szál ingben és "francia nótákat dudorászva" távozik a városából: hanem a gazdag indus, az ős család sarja, akinek gyermekkorát irodalom és zene zajlotta körül japán metszetekkel díszített szobáiban, aki utazik, nyelveket tud, és talán teaestélyekre hívja meg európai barátait a záporos indiai júliusok alatt. Rokona Abanindranath Tagorénak, a divatos festőnek,

A B O R N E M I S Z A P É T E R T Á R S A S Á G K U L T U R Á L I S É R T E S Í T Ő J E Új sorozat, XIII. évfolyam, 8. (103.) szám Bécs, 2018. november

2. XIII/8. 2018. november

akinek indus hőskölteményeket és mondákat illusztráló műveiből, melyek az angol és japán festészet hatását mutatják, csak a napokban csináltak egy pazar angol könyvet, testvére Dwijendranaht Tagorénak, a nagy filozófusnak. Oly családból való, mely évszázadok óta művészeket, gondolkodókat és szenteket nevelt... És őseredetiségébe hatások foltjai ivódtak bele, vallásába filozófia, s naiv gondolatait a legmesterkéltebb indus versformákban zengi - sőt maga keres új formákat. Bengáli nyelven bizonnyal nem oly naiv, mint az angol prózában, mely a Cantico del Sole prózájára emlékeztet. Ifjúkorában szerelmes verseket írt és drámákat, melyeket ind színpadokon ma is játszanak... Kétségkívül ma már nem születhet egy új Szent Ferenc - még Indiában sem. És mégis ezt az alakot a szentek nimbusza veszi körül - legalább reánk nézve. Titokzatosság takarja életét, és kevesebbet tudunk róla, mint Ferencről. Az európai filológia mindenbe beleőrlő nagy masinája még nem faragott az ő múltjának eleven fájából holt bútorokat a tudomány hideg csarnokába. Milyen filológiai útvesztőben kellett például Kaposi Józsefnek eligazodni, mily száraz, türelmes kritikai munkát végezni, míg Szent Ferenc életéről azt a látszólag oly könnyed, annyi melegséggel írt beszámolót adhatta, melyet új könyve elején olvasunk (a nagyközönséghez látszik szólani, s titkon és szinte mellékesen úgy a magyar, mint a külföldi filológiának is újat tud adni, sok-sok apró adatot is, az ő Dante-könyvéből ismert gondosságával, melyet minden érdekel, ami legtávolabbi vonatkozásban is áll avval, amit szeret). És mi van Tagoréról? Néhány lapnyi bevezetés, melyet szerzőjének nagyrészt szóbeszéd útján nyert adatokból kellett összeállítani. Szóbeszéd útján ment a híre, mint a régi szenteknek.. Messze van, messzebb, mint Szent Ferenc. És hiába él velünk egy korban: az ő alakja nem segít bennünket ahhoz, hogy a szenteket megértsük. Nekünk a régi szent rokonabb. A Fiorettiben még mindig magunkat találjuk: a mi gyermekkorunkat. És most, hogy olyan szép zamatos és csak nagyon finoman, nagyon diszkréten archaizáló magyar nyelven olvassuk ezeket a régen kedves, mézesen folyó legendákat, úgy tetszik, mintha mindig így olvastuk volna, mintha mindig így képzeltük volna: mindegyikünk a maga anyanyelvén. Mindannyiunk anyanyelvén születtek ezek a régi, olasz mesék: a szívünknek nyelvén. És ezért ismerős és természetes a mi kedves, itthoni, gyermekkori magyar szavainkba öltöztetve látni őket, a zengő, telt dunántúli szavakba, melyeket Kaposi is bizonnyal még gyermekkorában szítt be az otthoni dombok között. Milyen különös az, hogy a gyermekkorunkban hallott szavak, a naiv, népi gyermekjátékok szavai mily könnyen és természetesen veszik fel a kenetes szentség zamatát: fenségeseknek és régieknek tetszenek, mintha a bibliában olvastuk volna őket, pedig a dajkánktól és kis parasztgyerekek szedres ajkáról hallottuk. - Miképpen kerimbózsáltatja meg Szent Ferenc Fráter Masszeuszt, kivel együtt aztán Sienába mennek. Ki hallotta ezt a szót: kerimbózsálni? Csak dunántúli ember hallhatta, akinek még fülébe cseng a nóta, amely így végződik: "Fordulj angyalmódra." - S ez a naiv gyermekszó mennyire helyén van itt, ahol minden ama naiv konkrétsággal jelenik meg, mely éppen a gyermekek nyelvét jellemzi. Az indus szent naivságában kevesebb a konkrétság, az ő lefordításához kevesebb szó kellene és kevesebb otthonias zamat. Az ő versei nem naiv kitörések, az érzelmeivel nem bíró szív önkénytelen és szinte öntudatlan áradásai, mint a Szent Ferenc gyönyörűen megható búcsúja a Verna-hegyétől, melyet Kaposi foglal bele először a Fiorettibe (Kaposi különben is jóval többet ád, mint Erdős René az ő hanyag, affektált és éppen az otthonias egyszerűséget nélkülöző fordításában: valóban a teljes Fiorettit adja). Tagore versei minden látszó naivságuk mellett is öntudatos kutatásai a léleknek a saját érzelmei, a saját mélyében található Istenség és a nagy Isten után, akit annyiszor megénekel: - Egész életemben Téged kerestelek dalaimmal. Vezettek ők engem házról házra, és tapogattam velük köröskörül, keresve, puhatolózva az én világom után... - Dalaim tanítottak mindenre, amit valaha megtanultam, megmutattak titkos ösvényeket, szemem elé hoztak sok csillagot szívem horizontjáról. - Ők kalauzoltak naphosszat a kéj és kín vidékének rejtelmein át, s lám, végre, mely várkapu ez, amelyhez elhoztak estére, utamnak végére? (Nyugat folyóirat 1913./ 23 szám)

XIII./8. 2018. november 3.

M E G H Í V Ó

a Bornemisza Péter Társaság decemberi rendezvényére

ÁDVENT A KÖNYVTÁRBAN

Közös rendezvény az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezettel

Az estet vezeti: Wagner Szilárd, a Gyülekezet lelkésze

FIGYELEM! A HÓNAP MÁSODIK VASÁRNAPJÁN!

2018. december 9-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor,

vagyis délután fél hatkor, pontosan!

A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

Szeretettel köszöntöm az olvasókat, mint az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet új lelkésze. A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Ausztriai Evangélikus Egyház megállapodása alapján ez év szeptember 1.-én kezdtem meg szolgálatomat Bécsben. Immár tizenegy éve végzek lelkészi szolgálatot Magyarországon, ahol gimnáziumi iskolalelkészként és gyülekezeti lelkészként szereztem szerteágazó tapasztalatokat szülővárosomban, Sopronban, illetve a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye több gyülekezetében, elsősorban a Marcalgergelyi-Szergényi Társult Evangélikus Egyházközségben. Korábban evangélikus teológiát Budapesten, Heidelbergben és Tübingenben tanultam, tanulmányaimat Tübingenben a Dr. theol. tudományos fokozat megszerzésével zártam le. Egyházzenével – a budapesti Bartók Béla Konzervatórium orgona szakának elvégzése után – a Heidelbergi Egyházzenei Főiskola hallgatójaként foglalkoztam, ahol felsőfokú evangélikus egyházzenészi diplomát szereztem és

orgonaszakértői tanulmányokat is folytattam. Magyarországi szolgálatom során országos orgonafelügyelőként, szakértőként, különböző teológiai és zenei grémiumok tagjaként dolgoztam, s e két területen rendszeresen tartottam előadásokat és jelentek meg publikációim. Több mint 30 orgona felújítása, restaurálása zajlott le a szakmai irányításom mellett. A külföldi kapcsolatok már szülővárosomban, Sopronban elkezdődtek az életemben, amelyek a németországi tanulmányok során teljesedtek ki, és azóta is részei a mindennapjaimnak. Nagy öröm számomra, hogy az Ausztriai Evangélikus Egyházzal is sok éve kapcsolatban lehetek a már 8 éve évente megrendezett „Orgona határok nélkül” / „Orgel ohne Grenzen” orgonafesztivál egyik művészeti vezetőjeként. A magyar gyülekezetben végzett szolgálatom mellett Bécs 16. kerületében az ottakringi gyülekezet lelkésze is vagyok, ahol családommal lakunk is. Szeretettel hívok mindenkit alkalmainkra akár Bécsben, akár Grazban. Isten áldását kívánom mindannyiunk éltére és munkájára!

Wagner Szilárd, lelkész

4. XIII/8. 2018. november

Adventi vásárok Ausztriában

Bécs A bécsi Városháza tér mentén található Wiener Christkindlmarkt a legismertebb és legnagyobb karácsonyi vásár Bécsben, amely évente közel 3 millió látogatót vonz az osztrák fővárosba. Tudnivalók: Nyitva 2018.11.16.--12.26. között V-Cs: 10-21.30, P-Szo: 10-22 óráig 12.24-én 10-18 óráig 12.25.+26. 11-21.30 óráig Korcsolyázás 2019.01.06-ig, naponta 10-22 óráig, 12.24-én 10-18 óráig Cím: Rathausplatz, 1010 Bécs

Karlsplatz: Art Advent -- művészet és kézműipar a Karlsplatzon Az itt megrendezett adventi vásár elsősorban a gyermekekkel érkező családoknak nyújt igazi élményt. A karácsonyi vásárban megtekinthetik, hogy hogyan készülnek a kézműves termékek, s akár részt is vehetnek azok elkészítésében. Tudnivalók: Nyitva 2018.11.23.--12.23. között Naponta 12-20 között, ételkiszolgálás 21 óráig Cím: Karlsplatz, 1040 Bécs Megközelítés: U1, U2, U4 metróval, vagy a D, J, 1, 2, 62, 65 villamossal, a Badner Bahn villamosvasúttal, vagy a 4A, 49A, 57A, 59A autóbusszal.

Adventi vásár a Schönbrunn Kastély parkjában

Az impozáns Schönbrunni Kastély kertjében tartott karácsonyi vásár kiváló programot nyújt gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A fényárban úszó karácsonyfa előtti teret évről évre karácsonyi árusok lepik el, akik régi időket idéző kézműves termékeket, a Habsburgok idejéből származó díszműárukat és egyéb érdekességeket kínálnak. A karácsonyfa előtt felállított színpadon osztrák és nemzetközi kórusok karácsonyi dalokat énekelnek. Tudnivalók: Nyitva 2018.11.24.--12.26. között Naponta 10-21 óra között 12.24.-én 10-16 óráig, 12.25.-26. 10-18 óráig Újévi vásár 2018.12.27.--2019.01.06 között, naponta 10-18 óráig Schönbrunni kastély, 1130 Bécs Megközelítés: U4 metró Schönbrunn vagy Hietzing megállóhelyen.

Altwiener Christkindlmarkt Bécs óvárosának egyik legszebb terén, a Freyung téren megrendezett karácsonyi vásár az egyik legrégebbi adventi vásár az osztrák fővárosban, amely az 1700-as évek óta hagyományhű eseménynek számít. A vásár teljes ideje alatt adventi zenés programok, gyermekprogramok, adventi koszorú készítés, kézműves bemutatók és vásárok várják az érdeklődőket, december 6-án pedig maga a Mikulás is ellátogat az adventi vásár vendégeihez. Tudnivalók: Nyitva 2018.11.17.--12.23. között Naponta 10-21 óráig Cím: Freyung, 1010 Bécs Megközelítés: U2 metró Schottentor - Universität állomás, vagy U3 metró Herrengasse állomás.

XIII./8. 2018. november 5. A Belvedere kastélyban megrendezett karácsonyi vásár több, mint egy hagyományos adventi vásár. A barokk életérzést megtestesítő rendezvény Bécs legfiatalabb karácsonyi vására, ahol mintegy 40 ünnepi díszben pompázó stand várja az érdeklődőket, hagyományos és egyedi kézműves ajándékokkal, karácsonyi díszekkel, valamint kulináris ínyencségekkel. Tudnivalók: Nyitva 2018.11.23.-12.26. között H-P 11-21 óráig, Sz., V 10-21 óráig 12.24.-én 11-16 óráig 12.25. és 12. 26.-on 11-19 óráig Cím: Prinz Eugen-Straße 27, 1030 Bécs Megközelítés: U1 metró (Südtirolerplatz), D villamos (Haltestelle Schloss Belvedere) és 18/0 (Haltestelle Südbahnhof) villamosok, valamint a 13A és 69A buszok (Haltestelle Hauptbahnhof).

Salzburg

Weihnachtsmarkt a Mirabellplatz-on Tudnivalók: Nyitva naponta 11.22 és 12.24 között V., H., K., Sz., Cs. 10.00 – 20.00 óra között, P., Sz. 10.00 21 között 12.24.én 10.00 – 15.00 óra között

Felső Ausztria

Linz

Christkindlmarkt am Hauptplatz Tudnivalók: Nyitva naponta 11.17 és 12.24 között Nyitvatartás naponta 10.00—20.00 között – Gasztronómia 21.00 óráig 12.24-én nyitva 10.00-15.00 óra között

Stájerország Graz

Christkindlmarkt am Hauptplatz Tudnivalók: Nyitva naponta 11.23 és 12.23 között Nyitvatartás naponta 10.00—20.00 között – Gasztronómia 22.00 óráig 12.24-én nyitva 10.00-16.00 óra között

Mariazell

Mariazeller Adventmarkt am Hauptplatz -A híres bazilika előtti téren. Tudnivalók: Nyitva 11.22 és 12.23 között Nyitvatartás: Csütörtök-pénteken 11.00 és 19.00 óra között Szombaton és ünnepnapokon 10.00-19.00 óra között Vasárnap: 10.00-18.00 óra között

6. XIII/8. 2018. november

Kétszáz éves a Stille Nacht

Kereken kétszáz esztendeje, 1818. Karácsonyán csendült fel először a „Stille Nacht“ („Csendes éj“), amely aztán a világ legkedveltebb karácsonyi dala lett. Több tucat nyelvre fordították le, s Szentestén ezt (is) éneklik világszerte hívők és nem hívők egyaránt. Szövegét az Oberndorfi (kis falu volt Salzburg tartományban, közel a német határhoz) zenész-tanár Josepf Mohr, az ottani Szent Miklós templom papja írta, zenéjét pedig, barátja, Franz X. Gruber szerezte. Egyes feljegyzések szerint az „ősbemutatón“ a dalt gitárral kísérték, mert a templom orgonája meghibásodott… E karácsonyi dal történetében ugyancsak fontos év volt 1914, az első világháború első éve. A katonák a frontvonal bármely oldalán álltak is, letették a fegyvert Szenteste, és elénekelték az akkor már legismertebb karácsonyi dalt.

__________________________________________________________________________________________

Joó Imola A szegények királya

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen innen, ott, ahol a kurtafarkú kismalac túr, volt egyszer egy király. Ennek a királynak nem volt koronája, és nem lakott kacsalábon forgó kastélyban sem, hanem inkább olyan szegény volt, mint a templom egere, és csak egy kicsi ház volt az otthona. Mégis király volt! Mert valami nagy-nagy gazdagság lakott benne, olyan kincsekkel, amilyenek senki másnak nem voltak. A szívében lakott ez a rengeteg sok ajándék. Az egyiket úgy hívták, hogy szeretet, a másik neve együttérzés volt, aztán olyan is volt ott, amit segítőkészségnek neveznek, és még sorolhatnám tovább mindazt a sok szépet és jót, ami őt aztán végül királlyá tette. Az volt az érdekes, hogy ő maga mit sem tudott a királyságáról. Hiszen a koronája láthatatlan volt, mélyen bent a lelkében csillogott, fényt és melegséget árasztva mindenkire, aki a közelébe került. Ilyen drága ajándékokra semmiféle arany vagy gyémánt nem lett volna képes! Alattvalói sem voltak, de az emberek szerettek vele lenni, mert valami áradt belőle, ami könnyített mások gondján-baján, akkor is, ha valaki csak szó nélkül ült mellette. Egy napon az üveghegy másik oldalán óriási vihar kerekedett. A szél bolondul korbácsolta a fekete felhőket, és azok, mint megvadult lovak rohantak összevissza a sötét égen. Néha vakító fény vágta ketté ezt a csillagtalan búrát, mintha a világmindenségben hirtelen rövidzárlat keletkezett volna. Villámok cikáztak, táncoltak eszeveszetten ezen a sötét pályán, fenyegetöen villogva, csúszkálva az üveghegy tükörsíma hátán. Aztán váratlanul néma csönd lett, és mintha csak a földből nőtt volna ki, elindult egy sötét, sűrű felhő az ég felé, veszedelmesen növekedve, mindent beborítva, betakarva maga alatt. Akármilyen magas volt az üveghegy, ez a köd átgomolygott rajta, és egyenesen a koronátlan király országába süllyedt lassan, feltartóztathatatlanul. Most aztán itt is eltünt a Nap, sötétségbe borítva mindent. A király kinézett a szobája ablakán, de bizony nem látott az orránál tovább semmit. Egy öreg házaspár ült éppen nála, nagy gondjukban, bajukban ide menekülve. Egyetlen fiúk, mióta megnösült, nem akart többet találkozni a szüleivel, mert szégyelte az egyszerüségüket, szegénységüket. Hát hogyne, mikor az új asszony nagy hozományt hozott a házhoz, gazdag szülei előkelő házat vettek, ahová mindenféle nagy urak jártak, befolyásos emberek, és azok bizony igen magasan hordták az orrukat! A magányos kis öregek nagy bánatukban, tanácstalanságukban el-eljöttek a szegények királyához, aki meghallgatta őket, és maga is erősen gondolkozott azon, hogy milyen módon lehetne segíteni ezeknek a már-már késégbeesett embereknek. Egyelöre türelemre intette az elárvult házaspárt, a fiú gondos nevelésére, alapvetően jó szívére emlékeztetve őket. Így aztán mindig sikerült erőt adni nekik egy kis időre, és a reménysugár ezért soha nem aludt ki bennük teljesen, bízva abban, hogy ez az áldatlan állapot valamikor talán jóra is fordulhat. De most mintha még maga a természet is végső pontot tett volna ennek a nehéz családi, emberi kérdésnek a végére. A sötétség, a szó szerint való kilátástalanság - hiszen az ablakon túl nem lehetett mást látni, csak az áthatolhatatlan fekete ködfüggönyt - nem látszott nyitva hagyni még a kérdőjel, vagy a kettőspont lehetőségét

Eredeti, 1818.-as Stille Nacht kotta

XIII./8. 2018. november 7. sem az öreg szülők fájó problémájában. Riadtan, csüggedten ültek most az egyszerű szoba rozzant asztala mellett, egymás reszketeg kezét fogva. A ház ura gyertyát gyújtott, mert már teljesen sötét lett, aztán néhány megnyugtató szó után kinyitotta az ajtót és kilépett a ház elé. A köd úgy vette körül vékony alakját, mint egy fekete palást. Ahogy a szél újra föléledt zúgását, villámok sistergését, a megkorbácsolt fák nyögö sóhajtásait hallgatta, egyszerre mintha az áthatolhatatlannak látszó, szinte kézzel tapintható feketeségben valami élet mozdult volna meg. Ide-oda cikázó pontocskák gomolyogtak a szeme elött: apró koboldok százai járták boszorkánytáncukat a nagy kavargásban. Tudnivaló, hogy csak nagyon kevesen láthatják ezeket a kis lényeket. Valójában egyedül olyan emberek számára felismerhetők, akik gyönyörű költeményeket, regényeket írnak, vagy szívet melengető zenét találnak ki, és nagy ritkán olyan földi halandók is részesülnek ebben a kivételes adományban, akiknek a lelke tele van láthatatlan kincsekkel. Mert egyedül ezekkel a tulajdonságokkal megáldva lehet néha észrevenni és megszelídíteni a mérges manókat. És ilyen földönlakó bizony nagyon kevés van! Ez a mi királyunk látta és megismerte őket, ahogy eszeveszetten kavarogtak káprázó szeme előtt. De nemcsak ezt vette észre. Egy emberformájú sötét árnyat látott kibontakozni ki lassan, fenyegetően a föld mélyéből. Iszapból font korona volt a fején, kövek álltak összevissza a szájában, amelyek most mind kivillantak a szörny ördögi vigyorgásában. Óriási karjai egy intésére megdermedt a zürzavaros forgás körülötte. A villámok megálltak ide-oda való cikázásukban, és a viharos szél is abbahagyta lihegő lélegzését. Kísérteties, semmi jót nem ígérö csend borult ismét a tájra. Az alvilág gonosz manókirálya ugyanis megérezte földalatti sárpalotájában, hogy valami ellenség tűnt fel a láthatáron, és felgomolygott onnan, hogy szembenézzen azzal a másik hatalommal, és ott helyben meg is semmisítse azt. Most hát két király állt egymással szemben, farkasszemet nézve. Az egyiknek két kormos széndarab szórta szerteszét kénköves, mérges lángját a mély szemgödrökböl, a másik meg csak állt rendíthetetlenül, szelíden nézve ezt a haragos színjátékot. A tekintetéböl kisugárzott a lelkében lévő drágaköves korona minden ereje, melegsége. És észre sem vette, hogy ő most varázsol! Mert olyan csoda történt, ami igazából csak a mesében lehetséges, meg talán, nagy ritkán, a valóságban is. Lassan-lassan ritkulni kezdett a sötét függöny. A kis manók megszelídülve forogtak tovább, de már nem olyan eszeveszettül, mint eddig. És bizony nehéz elhinni, de a mesében minden lehetséges: egyre-másra változtak át ezek a mérges koboldok vidáman ugráló tündérekké. Kicsi táncruhájuk sziporkázott, és mint apró szentjánosbogarak keringtek a mindinkább enyhülö, világosodó levegöben. Ezt már a Nap is meg akarta csodálni, és óvatosan kikukucskált az egyik felhö hasadékából. Amit látott, nagyon megtetszhetett neki, mert vissza sem bújt a rejtekhelyére, és mosolyogva árasztotta újra meleg sugarait az éledezö világra. A koboldok uralkodója pedig úgy olvadt el ebben a szelíd fényben, mint hótakaró a napsütésben. Utoljára az iszapkoronáját lehetett csak látni, ahogy mintegy legyőzve egyre kisebbre zsugorodott, hogy aztán lapos, rongyos szőnyegként terüljön el végleg a nedves füvön. A tündérek pedig felröppentek a magasba és a felhők mögött folytatták vidám fogócskájukat. A "varázsló" elgondolkozva indult vissza a kis háza felé. Odabent az öregek még most is ott ültek az asztal mellett, és hunyorgó szemüket dörzsölgetve nézték a hirtelen világosságra derült kis szoba egyszerű berendezését maguk körül. Az ajtón kopogtak. Egy fiatal ember óvatoskodott be a szobába, tanácstalanul megállva. Mint aki támaszt keres, a kilincset továbbra is önkéntelenül a kezében tartotta. Az öregasszony lassan felállt, mögötte megmozdult az ember is. A jövevény némán, bizonytalan lépésekkel megindult feléjük. A szoba közepén összetalálkoztak. Nem esett egy szó sem a csöndben, mintha ezek a mozdulatok mindent elmondtak volna, ami eddig áthatolhatatlan falat emelt közéjük. Most egy reszkető kéz félénken megindult az erős, fiatal férfikéz felé, egy másik bizonytalanul követte. A szegények királya elfújta a gyertyát, aztán kinézett az ablakon. A kert virágai üdén virultak az ítéletidő elmúltával, a madarak felszabadultan röpködtek a kék égen, két veréb pedig izgatottan csicseregte el egymásnak az egyik fa lombjai között az elmúlt órák izgalmait. A király visszafordult az ablaktól. Három ember állt összeölelkezve a szoba közepén. Csend volt. Valamikor megint nyílt az ajtó, aztán halkan becsukódott hármuk mögött. A házigazda a távozók után nézett az ablakból. Messze az üveghegy hátára opálos fényt varázsoltak a búcsúzó Nap utolsó sugarai. Alkonyodott. (A szerző megjegyzése: a fenti írásom testvéremnek, Joó Andrásnak írt születésnapi mese-történet. Ezt kérte ő 73. születésnapjára ajándékul. Sajnos azóta már elment.)

8. XIII/8. 2018. november

˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜˜

A Bécsi Posta következő száma 2019. januárjában jelenik meg. Minden kedves olvasónknak, s a Bornemisza Péter Társaság barátainak áldásos Karácsonyt és Boldog Új Esztendőt kívánunk! _________________________________________________________________________________________

ELŐZETES

A Bornemisza Péter Társaság következő, jövő évi első rendezvényének meghívottja Zsupos Zoltán történész (Budapest). „A székely rovásírás története “. Közös rendezvény a Collegium Hungaricummal. 2019. február 3-án, d.u. 17:30-kor. 6. Bécs, Capistrangasse 2/15.

KIÁLLÍTÁSOK

Egon Schiele – Die Jubileumsschau Idén volt Egon Schiele halálának 100. évfordulója. A december 6.-án újra nyíló bécsi Leopold Museum egy rendkívüli kiállítással tiszteleg a világhírű osztrák expresszionista művész emlékének. A Schiele művészetét gazdagon illusztráló tárlaton festményei mellett akvarelljei, grafikái, levelezése és róla készült fotók is láthatók. Napjainkig tartó hatását a szintén kiállított kortárs alkotók (Louise Bourgeois, Tadashi Kawamata, Jürgen Klauke, Sarah Lucas, Chloe Piene, Rudolf Polanszky, Maximilian Prüfer és Fiona Tan) művei szándékoznak bizonyítani. 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény December 7-én az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény kiemelt darabjaiból nyílik kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában: a több mint két évszázadot felölelő, jelenkori alkotásokat is bemutató új nemzetközi válogatás két fő kronológiai egységből áll. A 19. századi termek a késő romantikától a szimbolizmusig terjedő időszakról adnak áttekintést. A francia impresszionizmus nagy alakjai – Cézanne, Pissarro, Monet – mellett osztrák, német, belga, skandináv alkotók (Lenbach, Leibl, Meunier, Gallén-Kallela) művei is jelen lesznek komplex és árnyalt képet mutatva a korszak európai művészetéről.

SZÍNHÁZ

Burgtheater Wien: Ödön von Horváth:"Glaube Liebe Hoffnung" ("Hit szeretet remény") A múlt század 30-as éveiben játszódó dráma egy magányos fiatal nő tragikus életéről szól. Előadások: november 30., december 3., 5., 27. (20:00) Nemzeti Színház Budapest: Földes László Hobo: "Hé Magyar Joe!" Koncert-színház Joe Magyar József életéről. Előadások: december 18.,19. (Gobbi Hilda színpad 19:00)

Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. www.bornemisza.at “Wiener Post“ Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Redaktion: Mag. Zoltán Kászoni E-Mail: zoltan_ka@yahoo.com /// Bankverbindung der Gesellschaft: Unicredit-Bank Austria, 1020 Wien, Rotschildplatz 1 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW

Dipl.Ing. Barna SZABÓ Robert-Barany-Str. 3 A - 2000 Stockerau

Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt

Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at/