Barangolás a Mátrában Ragyogó napsütésben gondo-

latokba merülve járom a Mátrát ott, ahol a Tetves-

rétről kiinduló szekérút Mátra-házára vezet. Önfeledten szem-lélem a színesedő, szálló fál^ve-leket és csodálom a diszharmó-niában is harmonikus, gazdag színrendszereket Nincsen terve-ző, analizáló és kombináló em-beri elme, nincsen ecsáthofdo-8ó és Irányító kéz, melv vissza tudná adni ezeket a színeket, de ha volna Ilyen, akkor nem akad-na ember, aki elhinné, hogy valóban ilyenek voltak. • Ahogy nézem a leépülésben Is hatalmas életerőt mutogató szá-zados tölgyeket, a szürkén, si-mán é?re törő bükkfa óriáso-kat, a fehéren feketélő nvireket és a Mátra kőtengerére idegen-ből te'epített jesenyefenvóket. el-tűnődöm az Idők rohanásén, a léten, az elmúláson és a meg-újuláson.

Idestova ötven esztendeje an-nak. hot»v elöszer Jöttem a Mát-rába, Hátamon hátizsákkal « gyöngyösi vasútállomásról gya-logosan érkeztem Mátraházárs. Mivel későre Járt az idő. az út-kaparó s-arnáriatéllótánek a pad-lásán aludtam a szénában, Ide-genek között, akik hasonló szán-dékkal kerestek fel a Mátrát, est a szépségekben és kincsek-ben vagy ahogyan ma szoktuk

: mondani nyersanyagokban gaz-dag tündérkertet.

A helynek, ahol az éjszakát töltöttem. Remetedemb a neve. Azért bfvtek Remetedombnak, mert valamikor, réges-régen ezen a heréén volt a Mátra e*vet-len háza. a kis remetn'ak. Eiőt-te állott e«y öre« tötevfa. a remete fála. A* elbeszélés sze-rint a házban lakó rem«te ágy élt hogy minden reggel klrttóaz,-totta a tarisznyáját a tölgyfa esvik á&ára. e-te levette és kl-szp^eaette belőle az adományo-kat amelyeket az arra' tárók he-lyeztek bele. Frekből élt

Reggel kltápés 'kódtem a szé-niből. s az Istálló falához tá-masztott létrán leereszkedtem. Xftrüiiártam a szamárlstállőt, megnéztem az eevlk köze't tölgy-fához hosszú Knecal odakötött szamarat, az átkanaró házát és azt a ráhány primitív szegé-nyes szállást, amelvekben azok laktak, akik az utakon és az erdőben foglalatoskodtak, bár akadt közöttük néhány alkot-mány amelv módosabb embe-reknek nvábott a kényelemre ás a Pihenésre lehetőséget.

A rövidre szabott gzemleután nekivágtam a Kékesnek, ame-lyet a szó i»azi értelmében Ős-erdő boritott. ázinte e*vroást érték a s-ézedo* tölzvek és ha-talma* bükkfák koronái. Az óri-ás tórreek között é«v*tt«n fia-tal fát sem lehetett látni. Az 4srt törő csemeték elszáradtak, mert az öreg fák kömnél el= vették tőlflk a nenot. Az, ót kes-keny Vanvar«ös bPivervént me-

és eondo-stlan volt. Tele tmit vfamoMsokkai A* hetvenként P t é r t r e e s i s z o i é d n t t k e r e k d e d jtöveoskékkel Ml«d«»ek daná-ra gvors léntevbel ég élvezettel rét«am a h#m»o1d«1t e»é«zeri pd. d»- a p-t- » tető kö-atébun a» *U jobb óidul** etv f**rf*r6 lat-

fj-»w'rv-e* szeréből ez an. ró k*v°kkel lri-akctt á-xí'bgfl

nsoHogált lefelé a k r i s t e ' v t l z z t a víz , . A k U t e n s ü n k ö r i i l k * d v « * k ' s t i z z t á * t ee - 'Mt el. melynek *®sién hstai-n?,* fői-g y e i - é s b ü k k f á k t e k i n t g e t t e k f e l a m a g a s s á j o ^ c - ' r g ,

A f o r r á s m e l l e t t e l f n a v s s z t ó t t után. rnc'v ebédrak ls

s z á m í t o t t , m l n d u l r t t n v - ' b h tem és all* egv ne-vedőr* múl-va fenn voltam a Vákpstatőn. ez

— o i n T - e r - c - a b b h e ^ v r e ú -esén. Fajsézp* csend fo»»dott. A tpfőn lárt ember. T'«rts.

7 ebo-V rronda.-í «-nk»4V v l ő a 4 — b a -n a n - l t e b r t a t l W $ z é g m S * ' ® ' * * é — ' " e t n e m V ö l t . A Z

9 ma-®* lét-r a r e n d s z a r v o l t . a m e l y r e b á r natvor öre-n-k é* rozo-ánsk tet-szett fel labatatt menul é< el le-hetett g y ö n y ö r k ö d n i a t á j b a n ; amelvnél. szebbet e l r a - t a d ó b -bat és gondolatkeltőbbet el sem

lehetett képzelni, amely bősé-gesen fizetett mindenért, amit érte tettem.

Abban az időben, amikor én először jártam a Kékesen ez emberek gyönyörködtek a ter-mészetben, intéseit ellesték, pa-rancsait megfogadták, az ember és az élővilág egymásra való utaltságát tisztelettel tudomásul vették, a megismerésére és nem a meghóditására törekedtek. Tud-ták és érezték, hogy az efféle vállalkozások előbb vagy utóbb csődhöz fognák vezetni.

Az erdők letarolása a növény-ég ez állatvilág kipusztítása a föld belsejének a kibeiezése és az élet mechanl»álódása világ-szerte olyan helyzetet terem-tett, amelynek megsaüntetése nagyobb feladatot ró az embert agyra, mint a mostani heivzet kialakítása, amely a biológiai egyensúly megbomlása miatt, pusztulással fenyegeti az állatvi-lágot és ha észre nem tér, magát az embert.

Azóta ls sokszor megmásztam a Kékest, legtöbbször gyalogo-san. Többször végigmentem a gerincen, egészen a FaskŐlg. Na-gyon meredek volt. de mertet-tem az utat. a Pisgtrángostótói a tetőig, Innen Métrafüreflig, sőt volt rá eset, hogy Gyöngyösig. Mindegyik utómra szívesen gon-dolok vissza, mindegyik után többnek éreztem magam, mert nehezek voltak a feladatok és na-gyok a teljesítmények. Erőmé-rések és számadások voltak ezek az utak. amelyeknek mind tes-ti, mind lelki vonatkozásban so-kat köszönhettem.

De nemcsak a Kéke* és a Remetedomb volt az a helv. aho-vá szívesen mentem, ahol nyug-tot leltem és szárnyat kaptak a gondolatok, hanem maga az egész Mátra, csúcsaival, völ-gyeivel, mondogató forrásaival súgó patakjaival, hallgatag tisz-tásaival és e z e r s z í n b e n é g ő V I -rágszőnyegeivel.

Fásztoról elindulva gyalog mentem Agasvérra és innen Galyatetőre. Ide vezetett az utam Nagybátonyból és k TetVSaféten keresztül Mátraházáról. Amikor először láttam meg a Gályát, egyetlen ház volt rajta, a pri-mitív de turistáknak egészen megfelelő menedékház. A táj gyönyörű volt és én élveztem, pedig kereken egy hétig reg-geltől estig ütött az eső. Mint természeti Szépség CSódálatOS Völt a nagyforrás, amely a ma azin-te városszerű településnek a vi-zet szolgáltatja. Szépék voltak a s z á l e r d ő v e l ö v e z e t t t isztások, szép volt a vlrágszőnyeg a jú-niusi napsütésben és elragadó a kilátás az éles hegygerinc-ről.

Többször megfordultam Mát-raszentimrén, MátráUéfltiáeaúón, és Mát részen ti stvanon. Rokszor tártam a sas-tónál, a Szent Lász-ló-forrásnál, a Gyökeres-forrásnál, a Rákóczi-forrásnál és a Farkas-kútnál. Ahol jártam-keltem, min-dig mindenütt t* mindent meg-figyeltem, Latiam, ee me 11 lá-tom a cserét, a haladást a fejlő-dést és a harcot, amely félre-állította az útból az emlékeztető és a jelent kitermelő múltat.

Ma az egész Mátrában gyö-nyörűen megépített és gondo-san rendben tartott utakon ro-hannak a kocsik, naponta száz-számra. de egy forró nyári va-sárnap főleg, tia ez szabad szom-battól párosul, akár ezret la meg lehetne számolni. Rohan-nak és osztogatják a gázt, amely heves harcot vív az oxigéndús, tiszta levegővel és a gázcserét végző tüdőszövetekkel. Vesze-delmesebb a helyzet azokon az utakon, amelyeken óriási, épí-tőanyagokkal megrakott teher-kocsik szaladgálnak, valóságos füst fel hőt hajyvs maguk után, főleg azért, mert igen nagy ter-heket cipelnek fel akár a leg-magasabb hegycsúcsokra.

Az utak mentén egymásba ér-nek a tágas, kényelmes autós-pihenők, amelyek mindenkép-pen alkalmasak arra, hogy a csendet, nyugtot és a Jó levegőt kereső városi embernek szép környezetet és kényelmet bizton

sít sa nak. De hogy ézek egyet-len vasáriig pl használat után milyenek, arról Jobb nem be-szélni. A szörnyűséges rendet-lenség és a sok szemét láttán az emberben önként vetődik fel a kérdés, érdemes volt-e ezért annyi szép és ép tölgyfát ki-vágni és ezekből asztalokat, pa-dokat és más kéttvelmi eszkö-zöket készíteni. Mikor jön el az Idő, amikor megérti az ember, hogy mit sd neki a természet, és cserébe mit vár érte.

A Remete-dombról még a reme-te öreg fáját Is elsodorta az idő. A ri?i épületeket mind le-rombolták és az etesz terület-re kiterjedőiéi épülnek a Nép-stadion edzőtábora számira a ha-talmas termek és csarnokok, Szaporodnak a betonoszlopok é» sorakoznak o fcetofilanok. Az út-ra néző oldalon ls fogynak a tölgyek és ha így megy tovább, eltűnnek, mint a remete fája, amelynek hatalmas lombozata alatt elvan Jó volt megpihenni, a végtelen csendben elgondol-kozni azon. ami volt, ami Van és amit méhében rejteget az Idő. A Kékesre induló autóút mellett felfelé menet a bal oldalon épült fel a Népstadion hatalmas ed-zőtábora. Mellette rohannak fel-felé a rüstfelhőt okádó nagy te-herautók.

A Kékestetőről eltűnt a régi kép, Gyűlnek az építőanyagok, emelkednek a tornyok, a házak és a paloták. Amikor egy nap-sugaras szeles októbert délelőtt megjelentem a tetőn, az az ér-zésem támadt, hogy valahol egy készülő lakótelepen járok, poros, apró kődarabokkal megszórt, széttaposott utakon. A síelésre, az építkezésre óriási területe-ken irtották ki az erdőt, de ű3y, hegy még a makkfákat ts ki-pusztították. Üres, kopár, jel-legtelen. unalmas és hangtalanul ásít az egész tájék, A kopasz tér közepén két hatalmas to-renv tekint az ég felé. A tor-nyok körü'zérására, hatalmas épülettömb emelkedik ki a föld-ből. Eltűntek a messze múlt hírnökei a százados tölgyek és a hatalmas bükkfák. Nincsen zöl-dell bokor és nincsenek sárgu-ló falevelek. Nincsen, ami üdí-tőiéi hatna az emberre, ami megmozgatná a gondolatién fala-tokat, nyugtot és harmóniát lop-na bele a kínzó kérdjek töm-kelegével harcoló emberi lé-lekbe.

Sok minden van a ma! Mát-rában, ami szép, praktikus és hásznős, de a sok között nagyon sok az olyan, ami arról beszél, hogy a kincs, amit kezünkbe adott a nagy természet, ha ma nem. akkor holnap, olyan sorsra fog jutni, mint másik nagy nem-zeti kincsünk, a Balaton. Tudo-másomra Jutott, hogy a Reme-te-dombon. az edz'tábor közelé-ben llbegöt szándéké/nak épí-teni. olyat, emiiven Budán a Jáiiöshegyfe szállítja a látogató-kat, Az ts benne van a terv-ben. hogy ott. ahonnan a libegő kl fog indulni, két nagy szél-iódát fognak építeni, hogy ez-zel ts fokozzák a Kékesre irá-nyuló forgalmat, Ezzel kapcsola-tosan olyan rendelkezés is szü-letőben van, amely leállítja a Mátraházáról Kékestetáre irá-nyuló éutó'ortólmat, Mindezek a tervek a/épek, szolgálták a kényelmet és növelik a forgal-mát, de azt is jelentik, hogy ki k*ll vágni etv nagy darab er-dőt, a Remre dombból kt'ndülóteg fel, egészen a tetőig. Am le-pvén. Az élet fflegv a ma?a út-ján, viszi a gondolkodó emberi elme és a cselekvő akarat, Egyet azonban tudomásul kellene ven-ni mindenkinek, akinek része van a Mátra ruhájának az alakí-tásában és ez az. hogy ma és nálunk a legnagyobb kincs az erdő. Ezzel Mátra a Mátra. Enél-kül egy porladozó kőtenger, amely valamikor Izzó láva for-májában tört fel a föld mélyé-ből, amelyet Igen vékonv termő-rétes határol a külvilág felé. Csináljunk mindent, de ne bánt-suk az erdőt, mert ha" tovább is úgy Iri'uk. mint ahogy tettük ezt eddls. akkor eljön a* idő, amikor a Mátrában nem lesz er-dő. nem lesz madárdal és nem lesz virágillat, amikor majd más-hová kell mennt csendért, nyu-galomért és tiszta levegőért, ha ugyan lesz hová.

DR. ÁBRAHÁM AMBRUS

A munkásmozgal-mat kutatja... Az élet akkor ls szép és ér-

telmes — kell. hogy az legyen —, ha az alko.ó, a

dolgos esáisnJők vúgjre pontot téve a nyugdíjas évek következ-nek, Van, aki haraggal, megsér-tődve veszi tudomásul, hogy át kell adni a helyét egy nála fia-talabbnak. A harap, a sértődött-ség azért Vet lobot, meri abba kell hagyni azt, amit addig nagy akarattal, odaadással vé,géziünk, s nem akarjuk elhinni, hogy Ott van már az idő, elérkezett a megérdemelt pihenés.

Jő, ha érre élőre gondolunk és eltervezzük, hogy mit fogunk ak-kor Csinálni, ámi hasznossá teszi létünket a társadalomban és be-aranyozza őszünkét. Példa erre Pusztai (Pipicz) József, aki nyug-díjas esztendeit mindvég'g a sze-gedi munkásmozgalom írott és íratlan dokumentumainak kuta-tására szentélte és meg-okköflt egészséggel ma ls folytatta,

Annak idéjén. 1019 márciusá-ban diákszervező a polgári isko-lában, amiért később kicsapták. Ez a helyzete vitte, sodorta a munkások közé tímárlnasnak, a munkásotthonban pedig a szocia-lista ifjúmunkások csoportjába, 1920-tól kötődik a munkásmoz-galomhoz, s párttagságának kel-te: 1925. A felszabadulás előtt völt tímársegéd. napszámos, évekig munkanélküli, letartózta-tott. és elítélt politikai ténvkedés miatt. A felszabadulás után első ign'ga'ója volt az Orion Bőr-gyárnak és később ts vezető posztokat töltött be Miskolcon, Buda"cs»en, majd ismét Szege-den. Volt nénbírő és faluta-ó, Párttitkár Felsővároson és a Bőr-inari Dolgozók Szakszervezeté-nek elnöke.

A személvi kultusz ével sebe-kel ütöttek ratte. amelvek be-gyógyultak már. Nem vált sér-tődötté. inkább elszánttá olvan odaadással a munkásmozgalom becses emlékanyagának össze-gyűl télére, amely szinte oélda nélküli egy nem hivatásos kuta-tó ésetébéh. Nem egv féltve őr-zött kincsét küldte meg a Ma-

gyar Munkásmozgalmi Intézet-nek. Foíókat, írásos anyagokat.

A szegedi munkásmozgalom dokumentumainak gyűjtésiben, kutatásában, ismeretében a na-gyon jártasaknak is sok újat mondhat Pusztai (piplez) József munkája, különösen n bő mari és a cipész munkások politika! te-vékenységét bemutató rész. Na-pokig lehet a gaz lag dokumen-tumokban lapozni, fényképekről olvasni, visszanézni a rígl időkig, például a ..Hűtlenség! por" (1371—72) anyagára, s on-nantól szinte nap'ainklp. a sze-mélyes élmények leírásáig.

A gyűjtésből csak címeket ki-ragadva sorakoznak elénk írások, fényképek, például az alföldi szocialista munkásmozgalom Út-törőiről, az 193C-OS első nagy szegedi cipész-sztrájk résztvevői-ről. a szegedi munkásotthonok-ról 1910—1944 között, munkás-mozgalmi emlékhelyekről 19io. és 1925-ből stb.

Pusztai (Piplez) József gyü|tő-szenvedélye saját emlékiratában, feljegyzéseiben bontakozik kl igazán, amikor azokról ír és em-lékezik. akikkel együtt dolgozott a munkásmozgalomban. Hozzá-értő kutatók nagy hasznát ve-szik maid értékes munkásságá-nak, Jellemző kitartó tevékeny-ségére, hogv egv-egv l-ásos artvagnak. fénykénnek a lelőhe-lyét évekig kutatta, míg rátalált, Időt és nénzt sem sataálva. Amikor felkerestük és beszél-gettünk vele lakásán, elénk tár-va munkássá»4nak megannyi ér-tékes daraMát. »»e"énvsn tegvez-te meg: „Tíz évi munkám fek-szik e avűité«ben. Az vezére't. hogv a mólt ha*calM1 mméi többet tá*tek fel a: ittó>or szá-má-a egv leendő ("Nnng-ád me-g«el muokásmozgalml múzeum részé-e egv szakma vn-etég be-lül. Nem vott köonvű a fate-tet, de m««s rte fenM-ni 6 mun'/ó*. m o z g a l m i e l ő d ö k t e v é ' r e m - s ' W t , a m u n k á = " i o i g a 1 m l p - r , i A k h t a v é -kat a, 1-ántuk érdeklődést tanú-sítóknak."

L. r.

Caroi Gábor

Ahtamar Megyünk a Szeván partián egyre följebb Mér hűvösödni kezd a levegő És egvre sfi'étebNm kék a tó Fölötte az ég is furcsán' sötétkék

Felhő-foszlányok egy-egv fekete foltot Vetnek a vízre És persze a rirálvek Ott cikáznak az éean és körülöttünk Azt mondják egyre aggodalmasabbak Ki tudja miért Talán bajt neszelnek

£* N. hadarva történeteket mond A tóról egy másik tó lut az eszébe Az most a határon túl van Akár az Ararát Ügv hlviák Ahtamar Legendáját több ezer éve megírták

(A* egész btaonv Héró és Leandrosz Ere'ére emlékeztet de nagyon Már-már a másolásig Vánőormatfvümról lehet szó De azt hogv honnan vénderott hová Tatán senki se tudja mi semmtesetre sem)

Iga» ebben a z örmény históriában A fiúnak neve sincs Hiszen nésztor ét szegény az Istenadta Fgyszerűen fiú 6s átúszik Tamarához De persze nem a Helleszpontoszon Csak a tavon át minden éjszakán

A túlparton az úri-lány-szobában Overtya világít az ablakban lángol Ügy igazodik el szegénv legény A sötét tavon a tömör éjszakában

De egv napon a lény szütei mindent Megtudnók vagv megsejtenek az ts elég Bejártak Tamarát és a gyertya kialszik A fiú eltéved a vad vfzen Nem lát semerre partot belefullad

Azóta hívják így íey Ahtomarnak A tavat annak emlékezetére Hogy a fiú utolsó szava az volt Mielőtt kilehelte lelkét de a végső Hangzó nyilván a torkán akadt már: Ah Tamara!

Szeván tó — Budapest, 1978.