Horváth Zsuzsanna geográfus: Barangolás az Erdővidéken

A nyári társadalomföldrajzi terepgyakorlat keretei között 2015. augusztus

utolsó hetében Erdélybe a Székelyföldi Baróti – medencébe az Erdővidékre

látogattunk el. A terepgyakorlatot Schwertner János tanár úr vezette,

munkánkat két doktorandusz, Szentpáli Áron és Hohl Zsófia is segítette.

Terepgyakorlatunk helyszínválasztása nem a véletlennek köszönhető: a

2014/2015-ös tanév tavaszi félévében Erasmus programmal a Kolozsvári

Egyetem diákja Bokor Csongor az ELTE-n tanult, az ő fejéből pattant ki az

ötlet. Így jó házigazda módjára Csongor, a párja, Timi, illetve évfolyamtársa,

Kolumbán Zsolt is végigkísérte és munkájával segítette a terepgyakorlatot.

A nagy kaland egy napsütéses

nyári napon kezdődött a Keleti

pályaudvaron, a Corona nemzetközi

gyorsvonattal utaztunk egészen

Tusnádfürdőig, innen kocsival folytattuk utunkat Barótig. Nem

volt könnyű ide eljutni, ugyanis a vonatunk kerek 80 perc

késéssel indult el

Budapestről. Ezt az

időt kihasználtuk a

fontosabb dolgok

megbeszélésére.

Ezután az utazás már

zökkenőmentes volt,

és még a kényelmes alvásra is volt lehetőség a

hálókocsis fülkékben. Másnap reggel érkeztünk

meg Barótra az Erdővidék központjába,

ahol a helyi református plébánián

szálltunk meg. Egy hétig ez volt az otthonunk.

A gyors lepakolás, fürdés után már fel is

vettük a piros egyenpólónkat, és

hivatalosan is elkezdődött a

terepgyakorlat. Meglátogattuk a

polgármester Urat, az Erdővidék Múzeumában

pedig Demeter László mutatta be a térség történelmét. Ezután kezdődött a munka. Kedd-szerda-

csütörtökön párokban dolgozva bebarangoltuk a környék falvait, illetve magát Barótot is, és

kérdőívezést végeztünk a lakosság körében. Kutatásunk

középpontjában a helyi gazdaságfejlesztés valamint a

munkahelyteremtési lehetőségek álltak, azaz, hogy miként lehetne

fellendíteni a környék gazdaságát, miként lehetne maradásra bírni a

fiatalokat. A kutatómunka 3 napig tartott, ezalatt a párok minden nap

egy másik települést kerestek fel. Többeknek emlékezetes maradt a

munka, egy-egy hosszabbra nyúlt beszélgetés, vagy éppen a falusi

gyerekek társasága miatt. A helyiek már előre tudtak érkezésünkről, és

barátságosan fogadott minket. Nyári melegben dolgoztunk, de kárpótolt

minket a gyönyörű táj, az általunk megszokottól eltérő mentalitás, és a

kedves fogadtatás. Esténként, amikor már jól esett volna pihenni,

bevittük a számítógépbe az adatokat, hogy ne a végére maradjon a

munka neheze. Minden nap a közeli étteremben reggeliztünk és

vacsoráztunk, az étel nagyon ízletes és kiadós volt. A napközbeni

étkezések sem jelentettek gondot, hiszen többnyire bevásároltunk a

PROFI-ban, és kiélveztük Erdély és Románia

ízeit, azokat a termékeket, melyek

Magyarországon nem kaphatók… és

természetesen nem szabad kihagyni az igazi

Csíki sört sem, mely a kedvenc hűsítőnkké

vált ezeken a meleg napokon. :) A vacsora

után mindig jutott idő a szórakozásra, hiszen

remek beszélgetések zajlottak le a

Mementóban egy korsó sör mellett, és

lehetőség akadt a helyi fiatalokkal való

megismerkedésre is.

A pénteki nap már komolyabb kihívásokkal fogadott

minket. Ezen a napon ugyanis a már beszerzett adatok

számítógépes feldolgozása történt, amit aznap este elő is kellett

adnunk a helybéli érdeklődőknek. Idő szűkében csak egy

gyorsabb feldolgozásra volt lehetőségünk (ugyanakkor ezt később pótoltuk), de az előadásunk így is

színvonalasra, figyelemfelkeltőre sikeredett. Természetesen elmaradhatatlan kellék volt a piros

póló. :) Munkánk bemutatására a már fent említett Erdővidék Múzeumában került sor. Az

érdeklődők minden korosztályból képviseltették magukat, így az előadást egy tartalmas beszélgetés

követte, ahol megosztottuk egymással személyes véleményeinket, beeeenyomásainkat,

tapasztalatainkat az ott töltött időről.

A pénteki bemutatóval a terepgyakorlat hivatalos, kutatással

töltött része lezárult, és jutott idő a környék természeti és kulturális

értékeinek a felderítésére is. Szombaton egy bérelt busszal

ellátogattunk Kisbaconba, (nem, nem Kisbac, hanem Kisbacon :) ).

Itt a település méretéhez képest több látnivaló akadt, ezek közül a

legjelentősebb Benedek Elek háza volt, ahol az életéről és

munkásságáról is beszámolót kaptunk. Következő látnivalónk a

református templom volt, ami jó székelyekhez méltóan kék, arany és

fehér színekbe öltözött,

csodálatosan szép volt

egyszerűsége ellenére is.

Váltottunk pár szót a pappal is,

aki télen is mezítláb járkál, és

tökéletes egészségnek örvend.

A vízimalmot is megnéztük.

Készítettünk fényképet

Benedek Elek szobrával, majd utunkat Kisbacont elhagyva folytattuk tovább. Megkóstoltuk a

jobbnál jobb borvizeket, elénekeltük Gábor Áron rézágyúját, (v)ettünk kürtöskalácsot… Igen

emlékezetes pontja volt napunknak, mikor is megfürödtünk a borvízben… Főként azért, mert

nagyon hideg volt a víz… De a bátrabbak egészen derékig is belementek… Este egy különleges,

szabadtéri vacsorában és filmvetítésben volt részünk. A Szerelempatak c. filmet néztük meg, amit jó

szívvel ajánlok mindenkinek,

mert egyszerre vicces, és

megható. :) Utolsó esténk így

igazán hangulatosan telt.

Vasárnap, az utolsó napon már

nem sok időt töltöttünk Baróton.

Elbúcsúztunk az ottaniaktól,

köszönetet mondtunk

szállásadónknak, és

felkészültünk arra, hogy

fürdőszobát már csak

Budapesten látunk. :)

A Szent Anna-tó felé vettük az

irányt, előtte végigmentünk a

közvetlen közelben lévő

Mohos-tőzegláp tanösvényén is.

Különleges törpefenyőket, és

húsevő növényeket láthattunk

itt, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy hova lépünk. Emellett pedig felkészítettek minket arra az

esetre, ha medvékkel találkoznánk, ami nem veszélytelen. A medvéket végül megúsztuk, és már

semmi sem állt a fürdőzés és napozás útjában. Hatalmas élményt jelentett mindenkinek a páratlan

szépségű Szent Anna-tó meglátogatása, és kipróbáltuk az iszappakolást is. :) A terepgyakorlat lelke,

Csongor, és kedvese, Timi itt elbúcsúztak

tőlünk, és Fogaras felé vették az irányt,

majd hamarosan mi is összepakoltunk, és

az utolsó pár órát már Tusnádfürdőn, a

csodálatos fürdővárosban töltöttük el. Egy

kedves, barátságos hangulatú étteremben

vacsoráztunk, megvettük az ilyenkor

kötelező szuveníreket, ajándékokat és

persze az útravaló édességeket. Nyolc óra

körül érkezett meg Brassó felől a

vonatunk, és másnap reggel érkeztünk

meg Budapestre. A hazaút is jó

hangulatban telt, bár már igen fáradtak

voltunk, és szinte szokatlan volt, hogy

nem a Mementóban ülünk. :)

Összességében egy jól sikerült terepgyakorlatot tudhatunk magunk mögött, hiszen mindenki nagyon

jól érezte magát. A társaság egyik fele most járt először Erdélyben, másik részét viszont rokoni

szálak is kötik oda. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, és jelentős mennyiségű információt

halmoztunk fel, melynek későbbi, alaposabb feldolgozása sem maradt el. Október 7-én ugyanis a

már kibővített előadásunkat tartottuk meg terepgyakorlatunk egyik szponzorának, a PAGEO

Alapítványnak a rendezvényén. Szakmai berkekben is kivívtuk mások elismerését, nem csak a

felhalmozott információkkal, hanem előadásmódunkkal is. Ezzel együtt már abszolút sikeresnek

mondhatjuk a munkát.

A magam nevében ezúton is

szeretnék köszönetet mondani a

szervezésért és a feltételek megteremtéséért

Schwertner János tanár Úrnak, Hohl

Zsófinak, Szentpáli Áronnak a helyi

segítőinknek Bokor Csongornak, Hollanda

Tímeának, Kolumbán Zsoltnak, valamint

Krizbai Imre lelkész úrnak, továbbá a

projekt szakmai gazdájának a Kistérségek

Fejlesztéséért Tudományos Egyesületnek

és másik támogatónknak a Pallas Athéné

Geopolitikai Alapítványnak. Továbbá a

Party Pub étteremnek, a résztvevő

csoporttársaimnak, a helyieknek, és

mindenki másnak, aki a munkájával

hozzájárult ehhez a szuper terepgyakorlathoz. Számomra hatalmas élmény volt!

(Fotók: Hohl Zsófia, Manczák Richárd, Púpos Petra, Schwertner János, Szentpáli Áron)