Bóc Imre Élete kockáztatásával · Gitta könyveit, és ezek élete egy nehéz pillanatában nagy segítségére voltak, erôsen kötôdött a szerzô-höz, és nagyon csodálkozott,

• B ó c I m r e •

É L E T E K O C K Á Z T A T Á S Á V A L

• 87 •

1. LEVÉL ÉRKEZETT

2007. szeptemberében a posta egy levelet kézbesítettSvájcból, feladóként Mme Monique Guillement-So-laire szerepelt a borítékon. Nevemet és címemetHerz Herbert úrtól kapta, akivel együtt harcoltam afranciaországi fegyveres ellenállásban. Mme Guille-ment tájékoztatott, hogy megtudta: Mallász Gitta,egy magyar származású katolikus grafikusmûvésznômintegy száz zsidó nôt és gyermeket mentett megBudapesten a deportálástól. Miután olvasta MallászGitta könyveit, és ezek élete egy nehéz pillanatábannagy segítségére voltak, erôsen kötôdött a szerzô-höz, és nagyon csodálkozott, hogy nem ismerték ela Világ Igazai között a jeruzsálemi Jad Vasemben.

Monique röviden tudatta velem mindazt, amit tu-dott: Mallász Gitta egy magas rangú magyar kato-natiszt lánya volt. A második világháború idején,1944-ben egy a magyar Honvédelmi Minisztérium-ban dolgozó tiszt, családjuk jó barátja azzal a kérés-sel fordult hozzá, hogy vállalja el egy hadiüzem ve-zetését, amely fehérnemûket gyártott a magyar had-sereg részére. Ezt az üzemet egy katolikus pap,Klinda Pál hozta létre a pápai nuncius, Angelo Rottasegítségével, azzal a céllal, hogy el tudjanak bújtatnimintegy száz zsidó nôt és gyermeket. A buzgó kato-likus Mallász Gitta elvállalta az üzem katonai pa-rancsnokságát. Döntésében az is befolyásolta, hogymenteni próbálta két legjobb, keresztény hitre tértbarátnôjét (Dallos Hannát és Strausz Lilit), akikazonban az akkori zsidótörvények értelmében zsi-dóknak számítottak.

Mallász Gitta ebben az idôszakban életét kockáz-tatta. A nyilasok két ízben is megszállták az üzemet,és deportálni akarták az ott dolgozó zsidókat, ámMallász Gittának mind a két esetben sikerült meg-mentenie ôket. Az üzem egy Katalin nevû zárdábanmûködött.

Mme Guillement a következô okmányokkal ren-delkezett:

– Mallász Gitta könyve franciául (Dialoges avecl’ange, magyar címe: Az angyal válaszol)

– Dános Éva tanúsítása, amely a Prison of wheelscímû könyvében szerepel. Dános Éva volt a Katalin-kollégiumból deportáltak egyetlen túlélôje, Ravens -brückbe került, ahol megérte a felszabadítást.

Monique a következôkhöz kérte a segítségemet:– túlélôk vagy gyermekeik tanúságtételéhez Mal-

lász Gitta mentési akciójáról– a Honvédelmi Minisztérium tanúsításához az

üzem tényleges létezésérôl– bizonyítékhoz a nunciatúra segítségérôlElvállaltam ezt a feladatot, annál is inkább, mert

bajtársam és barátom, Herbert Herz ajánlott Moni-que-nak. Ezen túlmenôen szégyenletesnek tartot-tam, hogy Mallász Gitta még nem kapta meg a VilágIgaza elismerést, ami a legkevesebb, amit meg kelladni azok számára, akik üldözötteket mentettek. Saj-nos nem voltak olyan sokan.

2. A KEZDET

Tisztában voltam azzal, hogy ez a kutatás nem leszkönnyû feladat, hiszen több mint hatvan év telt el azesemények óta. Elôször is Kardos Péterhez, azÚj Élet, a Mazsihisz hivatalos lapja fôszerkesztôjéhezfordultam, és arra kértem ôt, jelentessen meg egyhirdetést, hogy tanúkat keresünk. Ezen az úton egy-szer már sikerült egy tanút találnom, aki igazolnitudta, hogy az akkori svájci nagykövet Lutz uratmunkatársa is segítette életmentô tevékenységében,akit aztán el is ismertek a Világ Igazának. Felvettema kapcsolatot a budapesti nunciatúrával is, ahol el-mondtam kutatásom célját: az 1944-es nuncius,Angelo Rotta emlékiratainak megtalálását, melybenbizonyára szerepel a Mallász Gitta által vezetettüzem. Erdôs Péter bíboros úrtól is kértem, hogy to-vábbítsa a Vatikánnak a nunciatúrára beadott kér-vényemet. A Holokauszt Múzeummal is felvettem akapcsolatot. Szeptember 24-én felkerestem a NácizmusÜldözötteinek Bizottságát, ám Szenes Iván elnök úrnem tartózkodott Budapesten. A titkárnô, akinélérdeklôdtem, legnagyobb meglepetésemre ismerteMallász Gittát, amikor még Budapesten élt, de ez már

Bóc Imre

Élete kockáztatásávalMallász Gitta, Budapest, 1943/44

087_103_Boc_Mellasz8.qxp:Layout 1 2014.06.02. 19:32 Page 87



• 88 •

a háború után történt. Gitta életmentô akciójárólnem tudott semmit, mert Gitta, aki nagyon szerényember volt soha, egy szóval sem említette neki cso-dálatos tettét. Lehetségesnek tartottam, hogy azokközül, akiknek életét Mallász Gitta mentette meg,egyesek Izraelben élhetnek. Ezért elküldtem felhí-vásunkat az Izraelben megjelenô magyar nyelvû új-ságnak, az Új Keletnek is, azzal a kéréssel, hogy kö-zöljék le. A Katolikus Egyetem Könyvtárának isírtam, hogy gyûjteményükben nem található-e vala-milyen írás a zsidókat bújtató konfekcióüzemrôlvagy Mallász Gittáról.

Monique nagyon optimista volt, és bízott benne,hogy vagy ezen az úton, vagy a Holokauszt Múzeumrévén megtaláljuk azt a tanút, akit keresünk.

3. AZ ELSÔ VÁLASZOK

Monique optimizmusa nem tûnt megalapozottnak.2007. október 9-én felkerestem Szita Szabolcs urat,a budapesti Holokauszt Dokumentációs Központ ésEmlékhely kutatási vezetôjét, és megkérdeztem tôle,mit tud Mallász Gittáról. Legnagyobb meglepeté-semre még a nevét sem ismerte. Nem nagyon bizta-tott kutatásaink sikerében. Megígérte, hogy utána-néz az archívumban a Mallász Gitta által vezetetthadiüzemnek, és értesít, ha talál valamit.

Egyelôre nem tudtam mást tenni, mint várni a meg-keresésemre érkezô válaszokat.

Elsôként – a katonai archívumokat is ôrzô – Had-történeti Intézet és Múzeum igazgatója, dr. BonhardAttila alezredes úr válaszolt a szeptember 18-án kül-dött e-mailemre. Két Mallász nevû katonatisztrôl isírt, ám ezek közül, adataik szerint, egyik sem lehetettMallász Gitta apja. Bonhard alezredes úr még egyfontos dologról tájékoztatott:

Egy zsidó nôkbôl álló varroda – ha ehhez a Honvé-delmi Minisztériumnak köze volt – a KözérdekûMunkaszolgálat Országos Felügyelôjének a hatáskö-rébe tartozott. Ennek iratanyaga azonban a világhá-ború során teljesen megsemmisült.

Szeptember 28-án választ kaptam az Apostoli Nun-ciatúrától is:

Tisztelt Bóc Imre Úr!Sajnálattal tájékoztatom, hogy az Apostoli Nunciatú-rának nem áll rendelkezésére semmilyen levéltári in-formáció, amely segíthetne az Ön által felvetett kér-dés tisztázásában. A budapesti Apostoli Nunciatúralevéltárát a II. Világháborút követôen a Vatikánbamenekítették, ezek az iratok jelenleg nem kutatha-tóak, az érvényes szabályok szerint. Javasoljuk, hogypróbálják felvenni a kapcsolatot Magyarország vagySvájc Szentszékhez akkreditált Nagykövetségén ke-resztül a Vatikáni Titkos Levéltárral (Archivio SegretoVaticano), így remélhetôleg hozzájuthatnak a kért in-formációkhoz.

Tisztelettel,dr. Tóth Tamás

titkár

Elküldtem Monique-nak az e-mailek fordítását, ésbiztosítottam arról, hogy folyatom a kutatást.

Erdô bíboros úr válasza hamarosan szintén meg-érkezett. Miután akkor még azt hittem, hogy MallászGitta apáca volt, kérésemet is ennek tükrében fogal-maztam meg. Erre utal a válasz:

Tisztelt Uram!Mallász Gitta Jad Vasem-kitüntetésével kapcsolat-ban írt levelét megkaptam.Mallász Gitta tudomásunk szerint sportoló és mûvészvolt. Arra nincs adatunk, hogy valamilyen szeretet-rend tagja lett volna.

TisztelettelErdô Péter

Ezek után fordultam Magyarország vatikáni nagy-követéhez, Erdôdy Gábor úrhoz, hogy továbbítsakérésemet a Vatikáni Titkos Irattárnak annak kide-rítésére, található-e Angelo Rotta 1944. évi magyar-

Mallász Gitta




• 89 •

országi nuncius iratai között utalás a Mallász Gittavezette hadiüzemre. Erre sajnos nem kaptam vá-laszt. Az üzem létezését igazoló dokumentumot tehátegyelôre nem tudtuk megszerezni.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez intézettmegkeresésemre az egyetemi könyvtár vezetôje, Fel-sôvályi Ákos október 14-én válaszolt:

Tisztelt Bóc Úr!Az ügyben nagyon szívesen segítek, ill. segítenék.Sajnos nem emlékszem semmi anyagra, ami MallászGittával és az ô életmentô munkájával kapcsolatos. Akönyvtár minden könyve átment a kezemen, és em-lékeznek rá, de sajnos ilyen nem volt. Azért mégelektronikusan is átnézek minden szöveget, és majdjelentkezem, ha ráakadok valamire. MunkájáhozIsten áldását kérem. Ha bármi másban tudnék segí-teni, kérem, írjon.

Tisztelettel,Felsôvályi Ákos

Monique levelezésünk kezdetén felhívta rá a fi-gyelmem, hogy egy Patrice van Eersel nevû újságíróFehér forrás címmel írt egy könyvet Mallász Gittáról,melyben beszámol a Dános Évával való találkozásá-ról, és ismerteti a tanúvallomását. Dános Éva tehátsaját könyvében és Van Eersel könyvében is tanúsko-dik a hadiüzem mûködésérôl, ottani bújtatásáról, akoncentrációs táborbeli életérôl és a halálvonatról,amellyel továbbhurcolták ôket. Leírja, milyen volt azélet a Gitta által vezetett hadiüzemben. A bújtatottasszonyok és gyermekek menekülésérôl is beszámol.

Arra gondoltam, hogy az ebben a két könyvbenmegjelentek esetleg helyettesíthetik a személyes ta-núkat, és ezt talán a Jad Vasem is elfogadja. Ezt azötletemet Monique-al is megosztottam, de nem mu-tatkozott túl lelkesnek.

4. FORDULAT

Leültem a komputerem mellé, hogy folytassam a ku-tatást. Véletlenszerûen beütöttem a keresôbe a „Ka-talin leányotthon”-t, és legnagyobb meglepetésemrea Leövey Klára Gimnázium honlapja jelent meg aképernyôn. Kiderült, hogy ez a Vendel utcában ta-lálható iskola a háború elôtt a Ranolder Intézet nevetviselte, ennek keretében mûködött az 1937-ben meg-nyílt Ipari Leányközépiskola. Az intézet történetéttovább olvasva a következô szöveget találtam:

1937-ben új oktatási formát honosítanak meg a Ra-nolder Intézet keretein belül. Megkezdi mûködését aKlára négyéves ipari leányiskola. Ebben az új típusúiskolában a gimnáziumi tananyag mellett oktattakidegen nyelvet, mûvészeti ismereteket, szabás-var-

rást, gép- és gyorsírást, sütés-fôzést stb. Ez volt az or-szágban az elsô ilyen jellegû iskola. A második világ-háború alatt az iskola élete sokban változott. A falaiközött mûködött varrodában Klinda Pál atya üldözöttzsidókat rejtegetett. A növendékek ebédlôit légoltalmióvóhelyekké alakították. A tanítóképzô növendékeibekapcsolódtak a háborús tevékenységekbe: hadikór-házakat látogattak, jótékonysági akciókban vettekrészt. A bombázások eleinte nem okoztak kárt az is-kola épületében, azonban 1945. január 3-án a fôépü-letet bombatalálat érte.

Feltételeztem, hogy a szövegben említett, zsidókatbújtató varrodának valamiféle kapcsolatban kellettállnia az általunk keresett Budakeszi úti üzemmel,amely jelenleg a Lauder Javne Iskolához tartozóóvoda. Lehetséges, hogy a Mallász Gitta által veze-tett varroda a Ranolder Intézet Klára ipari leányis-kolájának valamiféle kollégiuma lehetett? DánosÉva a könyvében ugyanis említi, hogy ô a Katalinkollégiumban dolgozott, ahol az említett üzem mûkö-dött. Mindezeket tudattam Monique-kal. A LeöveyKlára Gimnáziumnak is írtam, érdeklôdve, tudnak-e valami közelebbit a honlapjukon említett varrodá-ról vagy a Szent Katalin Kollégiumról.

Október 25-én úgy tûnt, fordulat következett be akutatásainkban. A Leövey Klára Gimnázium igaz-gatóhelyettese, dr. Nagy Emília válaszolt e-mailünkre:

Tisztelt dr. Bóc Imre Úr!Irattárunkban, dokumentumaink között – sajnos –semmiféle utalásra, emléknyomra nem bukkantunkaz Ön által kutatott témában. A dokumentumokat(ha léteztek) bizonyára az 50-es években megsemmi-sítették.

Sajnálom, hogy nem jártunk sikerrel a keresésben,és így nem tudunk segíteni. A Ranolder intézeti irgal-mas nôvérek közül néhányan még élnek, lehetséges,hogy ôk tudnak valamilyen információval szolgálni…

Megadta a tartományfônöknô nevét, címét, és el-érhetôségét, akinek azon nyomban e-mailt írtam.

Monique is folytatta a maga részérôl a kutatáso-kat, és rátalált az interneten egy holokauszt-túlélôhölgy nevére, aki Izraelbe emigrált magyar nôkrôlírt könyvet. (Ilana Rosen: Zsidó folklór a holokausztottúlélô izraeli-magyar zsidó nôk körében – Jewish Folklorein Israel-Hungarian Jewish Women Survivor) E-mailtküldött a szerzônek, amelyre hamarosan megérke-zett a válasz. Ilana Rosen megírta, hogy amikorBudapesten interjúit készítette, talált egy túlélôt,Langley (Dános) Évát, akitôl azonban csak általá-nosságokat tudott meg, és aki határozottan elzárkó-zott az interjútól.




• 90 •

Langley (Dános) Éva neve nem volt ismeretlenszámunkra. Mint már említettem, egyedül ô élte túla koncentrációs tábort a Katalin-kollégiumból de-portáltak közül, és ô írta a Prison of wheels (Guruló bör-tön) címû könyvet.

Én is rákerestem az interneten Ilana Rosenre, ésmeg is találtam az általam jól ismert Múlt és Jövô fo-lyóirat archívumában, ahol két, a témánkkal foglal-kozó cikket is leltem: Reuveni Sáriét (Nôk az igazakközött) és Shiri Zsuzsáét (Magyar zsidó nôk emlékezneka holokausztra, élettörténetek). Felhívtam Fenyô Ágnest,aki az Izraelben lévô fôszerkesztôt, Kôbányai Jánostképviselte Budapesten, de semmit sem találtunk ahadiüzemrôl.

Ezek után e-mailt küldtem az Izraelben lakó vagyturistaként érkezô magyarok által gyakran látogatottMemorial Museum of Hungarian Speaking Jewrynek,arra kérve ôket, tegyenek ki egy felhívást a MallászGitta által megmentettek utáni kutatásról.

Elérkezett a nagy napunk, 2007. november 2.!Íme, levelezésünk Monique-kal, amely legjobban ér-zékelteti elôrehaladásunkat:

Kedves Asszonyom! NYOMRA LELTEM!!! Nemtudom visszatartani magam, hogy errôl Önt nyombanértesítsem. Most kaptam meg az irgalmas nôvérek vá-laszát. Rendfônöknôjük, Rufine Leitenbauer azt ta-nácsolja, hogy forduljak Klinda Máriához megadvacímét és telefonszámát! Azonnal felhívtam, és kide-rült, hogy Klinda Pál unokahúgáról van szó, édes-anyja Klinda Pál testvére volt. Az is kiderült, hogy ôôrzi nagybátyja iratait. A következôket tudtam tisz-tázni: a hadiüzem Budán volt, Katalin fiatal lányokkollégiuma, amely a Ranolder Intézethez tartozott,az általunk ismert címen, a Budakeszi úton, és nem aVendel utcában. Az otthont Klinda Pál alapította.Ez a Katalin kollégium a Ranolder Intézet depan-dance-aként az utolsó évüket végzô vagy tanulmá-nyaikat éppen befejezô növendékeket fogadta. A Kláralíceumot ugyancsak Klinda Pál vezette. Klinda Máriamegígérte, hogy átnézi Klinda atya iratait. Ha valamittalálunk, az itt lesz! Megadta Deme Tamásné telefon-ját is, aki személyesen ismerte Mallász Gittát.

Ôvele is nyomban beszéltem, és megtudtam, hogyMallász Gittának van egy Budapesten élô unoka-húga, és van egy Párizsban élô barátnéja is, KardosGyöngyi, ô volt az, aki megszervezte Mallász Gittakönyvének francia kiadását az Aubier kiadónál. DemeTamásné egyike volt azoknak, akik 1995. december3-án rádióadást szerveztek Mallász Gitta könyvénekmagyar nyelvû megjelenése alkalmából. (A budapestiFrancia Intézetben is volt egy könyvismertetés.) Ezena két rendezvényen nem vettek részt Mallász Gittaáltal megmentett személyek, mert ilyet nem tudtak ta-lálni. Azt is megtudtam tôle, hogy Mallász Gittáról

készült egy film Franciaországban. A filmet a FranciaIntézetben bemutatták. Deme Tamásné rendkívülmeglepôdött, mikor megtudta, hogy Mallász Gittanem kapta meg a Világ Igaza kitüntetést.

Monique elragadtatott hangú e-mailben válaszolt.Néhány nap múlva postán megkaptam a KlindaMária által küldött dokumentummásolatokat.

5. A HADIÜZEM TÖRTÉNETE A DOKUMENTUMOK ÉS

TANÚVALLOMÁSOK ALAPJÁN

A Klinda Mária által küldött dokumentummáso-latok:1. Két levél Lazarovits Ernô úrnak címezve, aki a Mazsi-

hisznél a Jad Vasem ügyeivel foglalkozik. EzekbenKlinda Mária és Thuránszky Lehelné kérvénye-zik Klinda Pál részére a Világ Igaza kitüntetésadományozását.

2. A két tanú leveleinek másolata és Klinda Márialevele, melyekben alátámasztják a kérelmet. A kéttanú Péter Ágnes és Thuránszkyné, majd a késôbbi-ekben egy harmadik tanú, Kepes Ágnes. Ezek a ta-núvallomások 1994 februárjában készültek, ésmegtalálhatók a Jad Vasemnél Klinda atya dosz-sziéjában.

3. Klinda Pál nôvérének, Klinda Arankának levele afôvárosi VIII. kerületi elöljárósághoz 1944. jún.29-én, melyben kérvényezi Szentkirály utcai konfek-cióüzeme telephelyének a Budakeszi út 46.-ra történôkiterjesztését. A kiterjesztési kérelmet a hadiiparitermelés bôvítésének szükségességével indokol-ják.

4. Egyéni értesítô lap Mallász Margit (Gitta) részére1944. augusztus 10-i keltezéssel, hogy hadiüzemifelügyelôvé nevezték ki, és Mallász Gitta lakhely sze-rinti elöljáróságától, Pesthidegkútról ennek be-jegyzésérôl.

5. A M. kir. Budapesti I. honvéd hadtestparancsnok-ság 1944. július 1-jei levele Tormássy szds. aláírá-sával a munkásnôk beosztását illetôen a Budakesziúti hadiüzemben.

6. Értesítés a M. kir. I/112 Hadiüzemi parancsnok-ságtól 1944. okt. 20-i dátummal (tehát már a nyilashatalomátvétel után!), hogy a hadiüzem Budake-szi út 46. sz. alatti külsô telepén foglalkoztatott 81fô zsidó származású munkásnô eddigi beosztásábanmegmaradhat.

7. Három névjegyzék az üzemben dolgozó nôkrôl ésgyermekeikrôl.

8. Klinda Pál levele Serédi Jusztinián hercegprímás-hoz 1944. július14-i dátummal.

9. Klinda atya nôvérének, Klinda Arankának a Szent-királyi utca 22/24. sz. alatti hadiüzemének beszállítói




• 91 •

között szerepelt az ugyancsak hadiüzemnek minôsí-tett Katalin üzemegység is.

10.Klinda Mária talált egy átvételi elismervényt aBoldog Katalin által szállított ingekrôl. Ezen azelismervényen katonai parancsnokként szerepelMallász Gitta neve is.

11. Klinda Pált 1995-ben a Jad Vasem felvette a VilágIgazai közé. Ennek kérvényét Klinda Mária készí-tette elô, és minden erre vonatkozó iratot meg -ôrzött. A kérvényben szerepel a Boldog Katalinüzem is – Mallász Gitta nevének említése nélkül–, ahol zsidó nôket mentettek. Két tanú vallomásais szerepel, akik a megmentettek között voltak.

12. Klinda Mária kérvénye tartalmazza valamennyimegmentett nô és gyermek a nevét és címét.

Azt is megtudtam Klinda Máriától, hogy miutánMallász Gitta megmentette a nôket a nyilasoktól,azok szétszóródtak a János-hegyi erdôben, és roko-noknál, barátoknál el tudtak rejtôzni.

A fenti dokumentumokon kívül a levél tartalma-zott néhány Mallász Gittával és a hadiüzemmel kap-csolatos újságcikket is. Mindezeket Klinda Márianagy gonddal készítette elô, amit nagyon megkö-szöntem neki. A dokumentumokat azonnal beszken-neltettem, és elküldtem Monique-nak.

A Horthy rendszer végén

A legérdekesebb dokumentum az a Serédi Juszti-nián hercegprímásnak címzett levél, melyet KlindaPál írt a konfekcióüzem létesítésérôl és mûködésérôl.Ezt a jelentést 1944. július14-én állította össze, tehátjóval a nyilas államcsíny elôtt, azaz még a Horthy-uralomalatt. Ebben a következô, történelmi szempontból isérdekes háttéranyagokat fedeztem fel:

1. Klinda atya a Ranolder Intézet keretében, az atyaigazgatása alatt mûködô Boldog Katalin Leányott-honban tanuló katolikus – de a zsidótörvények ha-tálya alá tartozó – hívek megmentése érdekébenakciót szervezett, és ehhez megkapta Serédi Jusz-tinián hercegprímás jóváhagyását, aki azt is enge-délyezte, hogy a nagyleányotthont az ApostoliNunciatúra védelme alá helyezhesse. Most arrakéri Serédi Jusztiniánt, hogy az azóta tett lépéseitfôpásztori jóváhagyásával erôsítse meg. SerédiJusztiniánról köztudott, hogy az elsô két zsidótör-vényt a felsôházban megszavazta, a harmadikatazonban visszautasította, mert ez a katolikus hitreáttérteket is érintette. Az azonban nem ismert,hogy mint Klinda atya esetében is történt, segítetteazokat, akik mentôakciókat szerveztek érdekük-ben. 1944. június 9-én Klinda atya ellen feljelentésérkezett az Új Magyarság címû kormánylap szer-kesztôségébe, azzal vádolva ôt, hogy harminczsidó lányt rejteget az általa igazgatott otthonban,tehát nem „olyan” jobboldali, mint azt a lap pün-kösdi számában róla írták. A szerkesztô azonnalfelhívta Klinda atyát, értesítette a feljelentésrôl, ésmegkérte, tisztázza magát, különben kénytelenekrendôrségi feljelentést tenni. Klinda atya elmagya-rázta az álláspontját, azt, hogy a „rejtegetett” lá-nyok szorgalmasan dolgoznak, szigorú ôrizet alattvannak, így végül a szerkesztô eltekintett a továbbieljárástól. A feljelentés azonban megijesztette aRanolder Intézetet vezetô irgalmas nôvéreket,egész rendjüket féltették, ezért az otthont vezetôkét nôvért elparancsolták a helyszínrôl, ôk pedigengedelmeskedve az utasításnak, sírva távoztak.Klinda atya átmenetileg pótolni tudta a kollégiummûködéséhez nélkülözhetetlen tanerôket egy fe-rencrendi és egy dominikánus nôvérrel – Zsengery

Mallász Gitta igazolása, hogy hadiüzemi felügyelôKlinda Pál kérvénye hadiüzem létesítéséhez




• 92 •

Ilonával és Benedek Katalinnal – és dr. MolnárErzsébet okl. középiskolai tanárnôvel, aki igazga-tóhelyettesként dolgozott. Ígéretet kapott a Kato-likus Nôszövetségtôl is, hogy segítenek véglegesvezetônôt szerezni.

2. A feljelentés következtében Klinda atyának anya ginehézségei is támadtak. Az irgalmas nôvérek a ha-talom bosszújától félve arra kérték, hogy szakítsonmeg minden szálat közöttük és az otthon között.Korábban az otthon felszereléseinek költségeitKlinda atya magánpénzei mellett az irgalmas nô-vérek is fedezték, ezt a befektetést most vissza kel-lett nekik fizetnie. Úgy állapodtak meg, hogy azotthon teljesen Klinda atyának mint részbeni tu-lajdonosnak hatáskörébe és felelôssége alá kerül.Ebben segítségére volt Széchenyi gróf, aki tízezerpengôs adományt juttatott neki. Klinda atya azzala kéréssel fordult Serédi Jusztiniánhoz, hogy ren-delkezzen az otthonberendezés szabad alapítvány-nyá történô átalakulásáról, ami tehermentesíthetnéaz otthont. Ô ehhez résztulajdonosként felaján-lotta a maga részét.

3. Angelo Rotta apostoli nunciustól 1944. június 19-én korábbra keltezett dekrétumot kapott, melybenaz engedélyezte, hogy az otthon külsô kapujára AzApostoli Nunciatúra Védelme alatt feliratot helyezzék

el magyar, német és olasz nyelven, a ház falárapedig kitehetik a pápai lobogót. Az otthon nevepedig Római katolikus Boldog Katalin Nagyleányott-hon, az Apostoli Nunciatúra védelme alatt lett.

4. Klinda atya három utat kísérelt meg az otthonbanlakók megmentése érdekében: kérvényezte azüzem hadiüzemmé nyilvánítását, továbbá, hogy azüzemet minôsítsék honvédelmi munkaszolgálatosteleppé – ezt a kérvényt a nuncius úr is lepecsételteés ajánlásával látta el. Tudott volt, hogy rövidesensor kerül a budapesti gettó felállítására, ezért kértea sárga csillagot is, hogy ezzel megóvja védenceita gettóba hurcolás elôl. Henyey Gusztáv altábor-nagy június 24-én elrendelte, hogy az otthon sárgacsillagos lakóiból alakítsanak külön hadiüzemirészleget, és azt csatolják az iskola évek ótamûködô és mellesleg Klinda atya és nôvérének tu-lajdonában lévô és hadiüzemként funkcionálóSzentkirály utcai gyakorló gyárüzeméhez, a Tex-til-szabászati Kft.-hez, annak külön részlegeként.Ezzel lényegében törvényes alapot biztosított párt-fogoltjainak, mivel egy ezzel majdnem egyidejûlegkiadott rendelet elôírta, hogy a zsidó származásúhadiüzemi munkások a munkahelyükön köteleseklakni. Klinda atya ezzel elérte, hogy az akkori ren-deletek értelmében sem a bújtatottakat, sem ôtnem lehetett elhurcolni, mivel minderre parancsavolt Henyey altábornagytól, a Honvédelmi Mi-niszter nevében. Sikeresen berendezte a varrodátis, ahol a Gestapo vizsgálatot tartott, és mûködésétkifogástalannak találta. Az egyik Gestapo-tisztmegjegyezte: „Szép, szép, amit fôtisztelendô úrtesz, de ha egy jobboldali kormány jön, úgyis hiábaminden, nyomban elhurcolják ôket.” Klinda atyaironikusan megkérdezte: „A jelenlegi kormányakkor nem jobboldali?” Erre azt felelték, hogy ôkkifejezetten Szálasiékat vagy a németeket értettékez alatt. Mindez egy a hercegprímásnak írt levél-ben szerepelt, ami önmagában is igen jellemzô azakkori helyzetre.

5. Klinda atya levelében beszámol arról is, hogy agettóba vonulás utolsó óráiban az otthon létszámaerôsen megduzzadt, mert nem tudtak ellenállni aminden oldalról érkezô menekülôk kéréseinek. ÍgyVasady vezérôrnagy 1944. június 28-án 78 14 és60 év közötti leányt és asszonyt, továbbá 10 férfitfelesketett. Utóbbiak hadiüzemben jól felhasznál-ható szakemberek voltak. A hadiüzem ideiglenesparancsnoka, Nyerges Ferenc ôrnagy Klinda atyakérésére megengedte 15 kisgyermek ottmaradásátis, akiknek édesanyja az üzemben dolgozott. Ígyösszesen 108 embernek adtak menedéket, akikmögött június 28-án zárult be a Nagyleányotthonkapuja. Mintegy hadifoglyoknak tekintették ôket,tilos volt levelezniük, kijárniuk, fogadniuk. Napi

Hadiüzem engedélyezése




• 93 •

Részletek Klinda Pál atya 1944. július 14-i, Serédy Jusztinián bíbornok hercegprimáshoz írt levelébôl. (Az eredeti másolata)




• 94 •

nyolc órát dolgoztak, és igen szerény kosztot kap-tak. A munka katonafehérnemûk varrásából és hó-sapkák kötésébôl állt a légierô részére. A tér meg-lehetôsen szûk volt, negyven munkásnô a padlásonkapott szállást, a többieket – a férfiakat elkülönítve– a szobákban, az alagsorban, az istállóban és azüvegházban helyezték el. Klinda atya a Manrézá-ból érkezô Révai atya és Hegyi atya segítségévelmegszervezte a lelkigyakorlatokat, és még egykönyvtárat is be tudott rendezni. A hadiüzem nôiparancsnokságát „Mallász Gitta festômûvésznô, árjaszármazású, egy ezredes lánya vállalta, minden fizetésnélkül, lelkes buzgóságból.” A termelés irányítását azország egyik legjobb mûszaki szervezôjére, Frak-nói Rezsôre, a Magyar Ruggyanta Gyár Rt. gyár-tásvezetô igazgatójára bízták, aki feleségével és kétlányával szintén felesküdött munkásuk volt.

6. A Boldog Katalin Leányotthon kezdetben kizáró-lag a csillag viselésére kötelezett katolikusok tá-borhelyévé vált, így gondoskodni kellett az otthonárja lakóinak elhelyezésérôl. Erre a célra Klindaatya egy évre kibérelte Engel Árminnétôl (az atyamegjegyzése szerint „ôskeresztény”) Svábhegyena Csipke út 5. sz. alatti villát, ahol az induláskor22 katolikus tisztviselônô és végzett növendék la-kott. Engel Árminné kérésére, hogy elkerüljék azesetleges komplikációkat, az „árják” részére béreltvillában lévô kollégiumot Liziôi Szent Teréz Házá-nak nevezték el, vezetését egy domonkos rendiapácára bízták.

7. Miután a Budakeszi úti ház bérlete novemberbenlejárt volna, a tulajdonos Erzsébet Apácák csak úgyvoltak hajlandók a bérlet egyéves meghosszabbí-tására, ha Klinda atya az eddigi havi 475 pengôshavi bért július 1-tôl visszamenôleg 525 pengôvelmegemeli, azaz összesen havi 1000 pengôre –mindaddig, amíg a bérleményben zsidó származá-súak laknak. Levelében Klinda atya kérte SerédiJusztinián hercegprímás pártfogását abban, hogyez a bérlet a késôbbiek során meghosszabbíthatólegyen, megemlítve, hogy ezt P. Dezsô kapucinustartományfônök is támogatná, aki már korábban issegítségére volt, például ô tartotta meg a Budake-szi úton is a közös szentáldozást, illetve szentmisét.

A levél nagyon hûen ábrázolja az akkori viszonyo-kat, az irgalmas nôvérek ijedelmét, azt, hogy el kel-lett különíteni az „árják” és „csillag viselésére köte-lezett katolikusok” lakhelyét, és felettébb érdekes aHonvédelmi Minisztériumban dolgozó magas rangúkatonatisztek kockázatvállalása, szerepük az üldö-zöttek megsegítésében. Henyey Gusztáv altáborna-gyé, aki engedélyezte az üzem hadiüzemmé nyilvá-nítását és ott zsidónak minôsített nôi munkaszolgá-latosok alkalmazását, gyakorlatilag bújtatását, ezzel

legalizálva a Horthy-rendszer idejére a helyzetüket;Vasady vezérôrnagyé és Nyerges Ferenc ôrnagyé,akik lehetôvé tették a varrodába menekülôk létszá-mának bôvítését, biztosították a varroda ideigleneskatonai vezetését, míg sikerült megtalálniuk és rábe-szélnük Mallász Gittát, hogy vegye át a katonai ve-zetést. Klinda atya levelébôl, de a késôbbiekben –a nyilas hatalomátvétel után – történtekbôl úgytûnik, hogy talán többen voltak, akik nem kevés koc-kázatot vállalva mentették a nácizmus üldözötteit,mint ahogy ezt még ma is feltételezzük.

Az üzem folyamatosan és akadály nélkül mûködötta Horthy-rezsim alatt, hála az apostoli nuncius és amagas rangú katonák segítségének a nyilas hatalom-átvételig. Ettôl az idôponttól kezdve megváltozott ahelyzet, és ekkor került elôtérbe Mallász Gitta sze-repének valódi fontossága.

A nyilas uralom alatt

Az október 15. utáni eseményekrôl több forrásbóltudunk: dokumentumokból és tanúvallomásokból.

Mint már említettem, Mallász Gitta is beszámolerrôl az idôszakról Az angyal válaszolban. Patrice vanEersel A fehér forrás címû könyvébôl (La source blanche,Ed. Grasset et Fasquelle 1996) teljes képet kapunka történtekrôl. Mint már említettem, a szerzô Mal-lász Gitta tanúsításán kívül Dános Éva tanúvallomá-sát is közli, aki egyetlenként élte túl a deportálást azotthonból elhurcoltak közül, továbbá Péter Ágnestanúvallomását, akit Mallász Gitta mentett meg akoncentrációs tábortól. Rendelkezünk még SzékelyVera tanúvallomásával is, aki az üzemben dolgozott.Ezekre alapozva meglehetôs pontossággal tudtukösszeállítani az üzem történetét.

Gittát egy baráti köreihez tartozó magas beosztásúpolitikus kereste meg 1944 júniusában, és ismertetteelôtte azt a titkos tervet, amelyet Klinda atya készí-tett. Mikor megérkezett az üzembe, feladata az volt,hogy elhelyezze az asszonyokat, megszervezze azüzem mûködésbe helyezését, és katonai fegyelmetvezessen be, nehogy bárki megtudhassa, hogy zsidószármazású nôket alkalmaznak. Varrótanfolyamokatszervezett. A katonai fehérnemûk – ingek – terme-lése megindult. Mallász Gittára eleinte úgy tekinte-nek, mint egy félelmetes parancsnokra, senki nemgyaníthatta, hogy egy a Honvédelmi Minisztériumáltal kinevezett ellenálló lehet. A honvédelmi miniszter,Berger-Beregfy Károly az egyik legvéresebb kezûnyilas miniszter volt. Gitta nem árulhatta el magát,ez szörnyû következményekkel járhatott volnaazokra nézve, akik a nôk mentésében részt vettek.Ahogy késôbb elmesélte, nagyon nehezére esettmegôriznie komolyságát ebben a számára oly idegenszerepben. Eközben a politikai helyzet óráról órára




• 95 •

súlyosbodott. A nyilasok kezébe egyre több hatalomkerült, az üzemben dolgozó nôk egyre fenyegetet-tebbeknek érezték magukat. Angelo Rotta apostolinuncius még augusztusban meglátogatta ôket, aminagy hatást gyakorolt a kerületre, és megnövelteannak az üzemnek a presztízsét, amelyet a környé-ken már kezdtek gyanúsnak találni.

Október 15., a nyilas hatalomátvétel után Buda-pesten felállították a gettót, és hajtóvadászatot indí-tottak a zsidók ellen. Ismét megkezdték a deportá-lást, de a város körülzárása után nem zsúfolt vago-nokba, hanem a Duna-partra terelték, és a folyóbalôtték ôket. Mallász Gitta attól félt, hogy az I/112Magyar Királyi Hadiüzemi Személyzeti Parancsnokigazolása ellenére, mely szerint „a hadiüzem külsôtelepén (Budapest XII. Budakeszi út 46.) foglalkoz-tatott 81 fô zsidó származású nôi alkalmazottja to-vábbi intézkedésig eddigi beosztásában megmarad-hat, és a fenti telephely, lakás hiányában, lakóhelyülszolgálhat” a nácik mégis behatolhatnak az üzem te-rületére, és elhurcolhatják a munkásnôket. Ez a do-kumentum 1944. október 20-i keltezésû, tehát mára náci államcsínyt követôen keletkezett, és egy olyanhivataltól származik, amelynek a már említett rette-gett Beregfy Károly a minisztere, az, akitôl a hírhedtnapiparancs származott, mely szerint minden elfo-gott katonaszökevény „a helyszínen felkoncoltatik”.Az üzem mûködését továbbra is engedélyezô doku-mentumot aláíró parancsnok (aláírása sajnos olvas-hatatlan) bizony életét kockáztatta ennek a doku-mentumnak a hitelesítésekor.

Mallász Gitta ôrséget szervez a kertben a bejáratiajtó állandó figyelésére. Réseket vágattat a kerítésre,hogy szükség esetén azokon keresztül lehessen me-nekülni. A ház és a park meglehetôsen elszigeteltenfekszik. Mellettük csak az SS lakik, a velük szom-szédos kertben rekvirált villában. A helyzet annyiraveszélyessé vált, hogy Mallász Gitta arra biztatja abújtatott nôket, ha tudnak esetleg más rejtekhelyetszerezni, meneküljenek, nem fogja ôket feljelenteni.Péter Ágnes errôl az idôszakról a következôket írjatanúvallomásában:

Én november végén hagytam el a „Katalint”, és egyismerôs család rejtett a felszabadulásig. 1944 decem-berében a szüleimet mint üldözötteket szintén befo-gadta a „Katalin”. Ôk ott élték meg a felszabadulást.

Decemberben, amikor már teljes anarchia uralko-dott, a nyilasok újabb betörésénél már semmilyenszerv nem tudott védelmet nyújtani. A katonai pa-rancsnok, Mallász Gitta jó elôre átgondolt tervénekés lélekjelenlétének volt köszönhetô, hogy az üzem-ben tartózkodók nagy része el tudott menekülni, éséletben maradt.

Gitta jogosan aggódott. Az üzem körzetében az el-vetemült és szadista Kun páter volt a nyilas parancs-nok, akinek csapatai a kerületben szabadon mász-káltak, és zsidókat kerestek. 1944. november 2-án,egy vasárnap délután a náci hordák betörtek akapun, elözönlötték a parkot, és a nagyterembe te-relték az ott talált asszonyokat. Az egyik munkásnôa telefonhoz szaladt, és segítséget kért a pápai nun-ciatúrától. A nácik vezetôje – aki Mallász Gitta sze-rint maga Kun páter volt – a parancsnokot kereste.Gitta odament, a nácik csúnyán lehordták, és ráor-dítottak, hogy bûnösebb a zsidóknál, mert mentiôket. Felszólították, közölje pontosan, hány zsidódolgozik az üzemben. Miután nem tudta, hány ül-dözöttnek sikerült elmenekülnie a kerítésen vágottréseken, egy ideig hallgatott. Aztán egy belsô hangazt súgta neki, hogy hetvenkettô. Eközben a nácikmegszámolták a nôket, és hetvenegyet találtak. Gittamár azt hitte, hogy felelôsségre fogják vonni, mikoraz egyik nyilas megjelent egy fiatal lánnyal, akit aWC-ben talált meg, ahol az el akart bújni. A nácikvezetôje (Kun páter) parancsot adott, vezessék elMallász Gittát „különleges ôrizet”-ben. Három nyi-las a földre teperte, rugdosni kezdte és leköpte.

A nyilasok a hetvenkét nôt sorba állították, kive-zették az épületbôl, és parancsot adtak azt indulásra.Az oszlop lassan elindul a számukra ismeretlen célfelé. Ma már tudjuk, hogy a cél a deportálás lettvolna valamelyik koncentrációs táborba. Gittánakmeg kellett állnia egy fa mögött, hogy a kapott rú-gások miatt könnyítsen magán. Fél óra menetelésután az oszlopot a Honvédelmi Minisztérium egygépkocsija érte utol. A nunciatúra, amint megkaptaa vészjelzést, fellármázta kapcsolatait a HonvédelmiMinisztériumban, ahonnét egy tisztet küldtek a hely-színre. Ez kiszállt a gépkocsiból, és felmutatta a nyi-lasoknak a „hadiüzem” megújított védlevelét, amelyakkor még hatott. A nácik elengedték áldozataikat, ígya nôk ez alkalommal még visszatérhettek az üzembe.

Az eseményt a megmentettek egyike, Hódi Ágnes(Vogl Ágnes) írta le, valamint Klinda Mária egy be-számolóban, mely az 1990. július 26-i Magyar Napló-ban jelent meg. Ez utóbbi szerint, amikor a nyilasokmegérkeztek, az egyik bújtatott – Erbstein Zsuzsa –, mialatt a nyilasok összeterelték ôket, egy telefon-hívást kapott vôlegényétôl, egy olasz arisztokratától,aki az olasz követségen dolgozott, és tudni akarta,mi van a menyasszonyával. A nyilasok ráparancsol-tak, hogy fogadja a hívást, miközben egyikük revol-vert szegezett a halántékához. Erbstein Zsuzsa aztválaszolta, hogy beteg, erre vôlegénye megkérdezte,mehet-e hozzá meglátogatni. A lány, mielôtt letettea kagylót, azt felelte neki: „Akkor rövidesen aiuto.”Ez az utolsó szó, amelyet a nácik nem értettek, ola-szul annyit jelent, hogy segítség! A vôlegény rögtön




• 96 •

megértette a helyzetet, és riadóztatta Klinda atyát,aki felhívta a nunciust, ez a maga részérôl el tudtaérni a Honvédelmi Minisztériumot, és tiltakozott,miután egyházi intézményrôl volt szó. A tiltakozásnyomán a minisztériumból Bagossy államtitkártküldték a helyszínre gépkocsival, aki utasította a ná-cikat, hogy a munkásnôket azonnal kísérjék visszaaz üzembe. A háború után ezt az államtitkárt hábo-rús bûnnel vádolva bíróság elé állították. ErbsteinZsuzsa édesanyja, aki ott volt a kihallgatásán, állí-tása szerint tanúskodott az államtitkár javára.

Ez után a razzia után Gitta számára világossá vált,hogy a nyilasok vissza fognak jönni. Hozzálátott egypontos mentési terv kidolgozásához. Az az ötlete tá-madt, hogy az SS-ekkel, akik nem tudták, hogy zsi-dókról van szó, fogja megvédeni a munkásait. Nemsokkal korábban ugyanis egy Wehrmacht-katona je-lent meg az üzemben, és Gitta barátnôjét, DallosHannát kereste. Ôk a Müncheni SzépmûvészetiAkadémián voltak évfolyamtársak, a katona pedigaz egységének az újságjánál dolgozott grafi-kusmûvészként. Gitta, miközben a katonával beszél-getett, hamar rájött, hogy az nem náci, sôt gyûlöli azSS-eket. Gitta festômûvészként felajánlotta, hogykészít néhány magyar tárgyú folklórrajzot a németegység újságja részére egy Wehrmacht által kiállítottigazolásért cserébe, mely igazolás azt tanúsítja, ho-rogkeresztes pecséttel ellátva, hogy ô a Wehrmacht-lap munkatársa. Ennek az igazolásnak a segítségévelvette fel a kapcsolatot a szomszédban tanyázó SS-ekkel. Megfigyelte, hogy az egység tisztje csak késôéjszaka tér vissza a táborhelyre, a katonák napköz-ben egyedül vannak. Gitta, mivel édesanyja osztrákvolt, tökéletesen beszélt németül, sôt, ha akart, bajorakcentussal is tudott társalogni. Szóba elegyedett azSS-ekkel, meghívta ôket egy pohár borra, sütemény-nyel kínálta ôket. Azok külföldön dolgozó németneknézték. Gitta elmondta nekik, hogy valójában fes-tômûvész, de annak érdekében, hogy részt vehessena háborús erôfeszítésekben, felhagyott korábbi mun-kájával, és elvállalta egy hadiüzem, egy katonai var-roda vezetését. Meg is hívta ôket, látogassák meg azüzemet, és beleegyezésükkel egy nyílást vágott a kéttelket elválasztó kerítésen, hogy megspórolja szá-mukra a nagy kerülôutat az utcán keresztül. Arraszámított, hogy egy újabb nyilas razzia esetén véden-cei elmenekülhetnek az SS-ek János-hegyi erdôrenyíló kertjén keresztül. Panaszkodott a nyilas hor-dákra, hogy gyakran akadályozzák az üzem zavar-mentes mûködését. A katonákra mély benyomásttett az igazolás, mely bizonyította, hogy Gitta aWehrmachtnak dolgozik, és megígérték neki, hogyszükség esetén megvédik munkásait és ôt a nyilasok-tól, elôbbiekrôl azt híve, hogy árják. A munkásnôkettájékoztatták a helyzetrôl.

Gitta tudta, hogy csak néhány napig kell biztosí-tania az üldözöttek védelmét. Budapestet már körül-kerítették, a Vörös Hadsereg közeledett a menedé-kükhöz. December 2-án a magyar nácik egy cso-portja áttörte a Budakeszi út felôl a villa kapuját, ésbehatolt a kertbe. A Gitta által kiállított ôr – egy fi-atal munkásnô – berohant az üzembe, és riasztottaaz ott lévôket. Gitta az SS-ektôl elválasztó kerítés ál-tala vágatott titkos nyílásához rohant, hogy mozgó-sítsa az SS-eket, akik korábban megígérték, hogy tá-madás esetén segíteni fognak. A német katonák fel-kapták fegyvereiket, puskát és kézigránátot, és avarróüzemhez szaladtak. Amikor a nyilasok meglát-ták a feléjük tartó SS-eket, próbáltak elfutni. Pa-rancsnokuk habozni látszott, Gitta pedig egy mun-kásnôvel parancsot küldött a többinek, hogy az SS-ek felé vágott kiskapun keresztül azonnal hagyják ela villát. Késôbb „teljesen hihetetlennek” minôsítettea jelenetet: a német SS-ek védelmezték a magyarnácik elôl menekülô zsidó nôket és gyermekeket.Még biztatták is ôket, kiabálták feléjük a ház mögül,hogy „schnell, schnell, lauft schnell!” Két katona pediga két kert közötti átjárást biztosító titkos kapu kétoldalához állt, készen arra, hogy fegyverüket hasz-nálják, ha a nyilasok beavatkoznának. Ezalatt az SS-ek ôrmestere, a magyar nyilas tiszt és Gitta a házelôtt vitatkoztak. Idôközben megérkezett a Gittaáltal riasztott Klinda atya, és próbálta vallási érvek-kel meggyôzni a nyilas tisztet, adjon parancsot avisszavonulásra. Ez azonban megmutatta parancsáta zsidók deportálására, és hátat fordított neki. Gittamegtudta Klinda atyától, hogy a nunciatúrára semszámíthatnak, mert már semmit nem tudnak tenni.Egyetlen lehetôséget látott: idôt kell nyerni. Az SS-ôrmester és a nyilas magyar tiszt között tolmácsolt,és megkísérelte összezavarni a helyzetet. A nyilastisztnek még a német igazolványát is megmutatta ahorogkeresztes pecséttel, hangoztatva, hogy az üzema Wehrmacht védnöksége alatt áll. Kezdetben úgynézett ki, ez megtette hatását, a tiszt udvariasabbhangot ütött meg, Gitta pedig egyre fenyegetôbbmagatartást vett fel. De a nyilas tiszt, némi habozásután, felkérte az SS-ôrmestert, hogy tisztjük erôsítsemeg telefonon, hogy az üzem valóban német véd-nökség alatt áll. Mialatt az SS-ek kapcsolatba lépteka tisztjükkel, Gitta megtudta, hogy a nôk és a gyere-kek el tudtak menekülni a kiskapun keresztül a kö-zeli erdôbe. Az SS-ôrnagy, aki mit sem tudott kato-nái kapcsolatáról a szomszéddal, parancsot adottnekik, hogy ne avatkozzanak be az ügybe. Tizenhá-rom nô azonban ott maradt, ezek közül tíz vagy túlöreg volt, vagy nem volt merszük a meneküléshez,míg Dallos Hanna, Strausz Lili és Dános Éva azért nemment el, hogy Gittát védelmezzék, nehogy a nácik, ha senkitnem találnak ott, bosszút álljanak rajta. Az ottmaradta-




• 97 •

kat Ravensbrückbe deportálták, amit egyedül DánosÉva élt túl. A többi nô, aki el tudott menekülni, mindéletben maradt.

6. TANÚK

Már csak a nyilasok két rajtaütését igazoló szem-tanú(k) vallomása hiányzott. Idôközben megtudtam,hogy Mallász Gittának él egy unokahúga Budapes-ten. Sikerült megszereznem a telefonszámát, felhív-tam, és elmagyaráztam, mit szeretnék. Ekkor beszél-getésünk kellemetlen fordulatot vett. Kerek perecközölte, hogy semmiképpen nem kíván közös mun-kában részt venni olyanokkal, akik ilyen ügyekkelfoglalkoznak. Hiába próbáltam meggyôzni arról,hogy itt nem politikai kérdésekrôl van szó, hogyennek semmilyen párthoz nincs köze, csak éppenkötelességünknek tartom, hogy megôrizzük azokemlékét, akik segítették és megmentették a nácizmusüldözötteit. Ebben egyetértett.

A Claims Conference nevû szervezethez is fordul-tam, ahol a kártalanítási ügyeket intézik, és megtud-tam, hogy a birtokukban van egy névlista a túlélôk-rôl. Ezért elküldtem számukra a nálunk lévô névlis-tákat azzal a kéréssel, hogy vessék össze ezeket azövékével, és amennyiben találnak azonos nevet, tá-jékoztassanak. Kapcsolatba léptem Lebovits Évával,a Magyar Zsidó Örökség Alapítvány munkatársá-val, aki nagyon készségesnek és együttmûködônekbizonyult. Jól ismerte a problémát, mert a férje, Le-bovits Imre akkor fejezett be egy könyvet az üldö-zötteket segítôkrôl. Klinda Pál szerepérôl tudott, deMallász Gittáéról nem.

Miután Mallász Gitta élete végét Franciaország-ban élte le francia állampolgárként, a kitüntetés át-adását Franciaországban kellett megszervezni. Mo-nique azt is megtudta, hogy Monteaud Bernard ésfelesége – akik szerették és tisztelték – fogadták ma-gukhoz Gittát az utolsó éveiben, hogy ne kelljen azidôsek otthonába mennie.

2008 elején felfedeztem, hogy 1986-ban a MagyarRádió sugárzott egy mûsort, amelyben megmentettüldözötteket szólaltattak meg. Klinda Mária is tele-fonált, hogy idôközben eszébe jutott, ismer még egytanút, Susanne Kist, aki Londonban él, és minden évbennéhány hétre Budapestre látogat. Ô is a Katalinbanvolt, és a két nyilas razzia egyikétôl mentették meg.Film is készült róla, melynek egyik jelenetét a Bu-dakeszi úton forgatták, ahol megmutatta azt az ab-lakot, amelyen keresztül megszökött. Feltehetôenugyanarról a filmrôl van szó, amelyet Deme Tamásnéis említett. Kis Zsuzsa 1929-ben született, tehát márelég nagy volt ahhoz, hogy emlékezzen Mallász Git-tára. Sikerült megszerezni a londoni címét.

2008. január 21-én Lebovits Éva telefonált, hogytalált a nyilvántartásában valakit, aki a mi listánkonszerepelt: dr.Vámos Katalint. Azonnal felhívtam, és ki-derült, hogy nôvérével és édesanyjával a budakeszi úti Ka-talin kollégiumban volt, jól ismerte Mallász Gittát, aki-vel még a felszadulás után is kapcsolatban maradtak,és kész tanúskodni. Azonban – sajnos mindig van egyazonban –1944 októberében mindhárman elhagytákaz üzemet, és a Sacré Coeur zárdába költöztek, teháta két nyilas razzia idején már nem tartózkodtak ott.Azt viszont tanúsítani tudta, hogy az üzem abból acélból létesült, hogy üldözötteket mentsen, arrólazonban nem tudott semmit, ami október 15., a nyilashatalomátvétel után történt. Vámos doktornôvel meg-állapodtam, hogy leírja a tanúvallomását, amit ké-sôbb közjegyzôvel hitelesíttetünk.

Monique-nak sikerült telefonon kapcsolatba lép-nie Kelvin (Kis) Zsuzsával. Szívesen segített, na-gyon jól emlékezett Mallász Gittára. Elmondta, hogyéveken át kereste a lehetôséget, hogy tanúskodjon,de látva ennek nehézségeit, végül feladta.

Az elsô tanúnk

2008. február 10-én a következô e-mailt kaptam: dr. Vámos Katalin tanúvallomása

Tisztelt Bóc Úr!Mióta elôször beszéltünk, azóta gondolkodom, és

próbálom töredékes gyerekkori emlékeimet rendezni.Sajnos nem jutottam sokra. Anyám és nôvérem, akikrészletesebb felvilágosítással szolgálhatnának, és akikidôsebbek lévén többre és jobban emlékeznének, saj-nos már meghaltak. A zsidóüldözések ideje és a má-sodik világháború, különösen Budapest ostroma ért-hetetlen, értelmetlen és titkokkal terhelt idôszakaéletemnek, amire – nyilván a lélek önvédelme érde-kében – soha nem tudtam részletesen és pontosanvisszaemlékezni. Ebben nagy szerepe lehetett annak,hogy semmire nem kaptam magyarázatot, hiszenakkor minden elszólás – minek veszélye egy hét-nyol-céves gyermek részérérôl kétségtelenül fennállt –sokak számára jelentett életveszélyt.

Mindezt mentségül írom meg Önnek, és biztosítomafelôl, hogy amit leírok a továbbiakban – bár nemtudom, mennyire felhasználható –, igaz. És arról is,hogy azokról, akiknek szüleim, testvérem és a magaméletét köszönhetem, soha nem feledkeztem meg, éséletem során nemcsak hálával gondoltam rájuk,hanem példájukat mindig igyekeztem szerény képes-ségeim szerint követni.

Önnek írok, és felhatalmazom, hogy akár átszer-kesztve is, a Jad Vasem részére továbbítsa, illetve be-látása szerint éljen vele.




• 98 •

Nevem Dr. Vámos Katalin. Budapesten 1936.szept. 22-én születtem. Címem: Budapest. 1133 Tutaju. 6/B IV. em. 3. Orvos vagyok, és nyugdíj mellett je-lenleg is radiológusként dolgozom az Állami Egész-ségügyi Központban. (Nemrég még Központi Hon-védkórházként mûködött.)

A háború alatt Budapesten, az akkori IV. kerület-ben (ma V. ker.) a Prohászka Ottokár u. 1. sz. alattlaktunk. (Ma az utcát Papnevelde utcának hívják, aház, legjobb tudomásom szerint még áll.)

Anyámmal (Vámos Jánosné, született Weisz Ilona1905–1955) és nôvéremmel (Barczikay Dénesné,született Vámos Veronika 1934–2004) 1944. június28-án, az intézmény megalakulása napján kerültünkfelvételre a Boldog Katalinról elnevezett nôi munka-táborba, illetve hadiüzembe. Az intézménybe nagykerülôvel, gyalog, a ruhánkra varrt sárga csillagot ta-kargatva jutottunk el. Az elsô nap elég zavaros volt,az asszonyok és gyerekek között nagy kétségbeesésuralkodott. Az intézmény rendje 24 óra alatt alakultki. Kijelölték a hálótermeket. A gyerekeket egy közöshálóban helyezték el, megoldották napközi felügye-letünket, gondoskodtak elfoglaltságunkról, könnyebbmunkákat osztottak ki ránk, borsópucolás, paradi-csomszedés. a tûzifa felrakása... Ilyesmire emlékszem.A felnôttek számára varroda mûködött. A mûhe-lyekbe nem nagyon volt bejárásunk, ezekre nem em-lékszem. Esténként valami alagsori vagy földszintiközös teremben voltunk, itt találkozhattunk édes-anyánkkal.

Tudom, hogy az intézet parancsnoka Mallász Gittavolt, hogy milyen rendfokozatot viselt, azt nemtudom. Rendszeresen járt az intézményben ellenôr-zésen, ilyenkor emlékezetem szerint tiszti egyenruhátviselt. Külsô ellenôrzést is több ízben kaptunk. Ilyen-kor nagy volt az izgalom a felnôttek között. Fel kellettsorakoznunk az udvaron, miközben különféle egyen-ruhás emberek ôriztek minket, és ellenôrizték az in-tézményt. Úgy emlékszem, Mallász Gitta ilyenkor isjelen volt. és októberig, amíg kint tartózkodtunk, azilyen ellenôrzéseket mindig baj nélkül megúsztuk.Ott-tartózkodásunk alatt nem szenvedtünk szüksé-get. Nehéz problémákat is megoldott az intézet veze-tése, így például apám, aki munkaszolgálatos volt,amikor édesapja temetésére hazaengedték, megláto-gathatott minket. Egyik legélesebb emlékem, hogynéhány, talán hat-nyolc héttel kiérkezésünk utánmegbetegedtem, nagyon magas, 40 fok feletti lázamvolt, és mivel helyben orvosi ellátás nem állt rendel-kezésre, már másnap felvételre kerültem egy gye-rekklinikára (ha jól emlékszem, a Fehér Kereszt volt)– a nôvéremmel együtt –, ahol mindkettônket részle-tesen kivizsgáltak, és kezeltek. Azt tudom, hogy eznagyon nagy szó volt akkoriban, és mindkettônknek

ezerszer a lelkére kötötték, hogy még véletlenül seáruljuk el, hogy zsidók vagyunk, még arról is tilos voltbeszélnünk, hogy apánk nem katona, hanem munka-szolgálatos. Minthogy az intézmény minden ügyébenMallász Gittáé volt a döntô szó, meggyôzôdésem,hogy mindkét ügyben ô intézkedett.

Gyógyulásunk után, kb. egy hét múlva visszakerül-tünk a Boldog Katalinba, és iskolakezdésig, amiakkor, úgy emlékszem, október 15-re esett, ott is ma-radtunk. Ekkor a Sophianum Sacré Coeurbe vettekfel minket, és a felszabadulásig ott voltunk. (Késôbbanyánkat és apánkat is a zárdában bújtatták. Itt jegy-zem meg, hogy a zárda fônöknôje, Gutzenwiller Hil-degard szintén a Világ Igazai között szerepel a JadVasem falán.)

A Boldog Katalin kiürítésére ezután néhány héttelkerülhetett sor, egy vasárnapról hétfôre virradó éj-szaka, amikor mi már a Sophianum bentlakó növen-dékei voltunk. Ezt azért tudom, mert édesanyánkmeglátogatott minket vasárnap délután, és valamiért,alighanem azért, mert én sírva, zokogva nem voltamhajlandó elengedni, lekéste a kijárási tilalom kezdetét,és a zárda nôvérei nem engedték elmenni, tekintettelarra, hogy a kijárási tilalom után a zsidóknak életve-szélyes volt az utcára lépniük. Így anyám hétfôn reg-gel ment vissza a Boldog Katalinba, ahol gestapós (?)ôröket talált. Óvatos érdeklôdésére annyit sikerültmegtudnia, hogy az ott-tartózkodókat a nyilasok el-hurcolták, de sokaknak sikerült elmenekülniük, mertegy tiszti egyenruhát viselô személy a hátsó kijáratonkimenekítette ôket. Ez a tiszti egyenruhát viselô sze-mély alighanem Mallász Gitta volt, akit, mint máremlítettem, ebben az idôben én csak egyenruhábanláttam.

Személyes emlékeim eddig tartanak, illetve, bár nemtartozik szorosan a tárgyhoz, édesanyám a felszaba-dulás után – amíg egészségi állapota engedte – tar-totta a kapcsolatot Gitta nénivel, egyszer engem is el-vitt hozzá, emlékszem, mennyire meglepett, hogy civilruhát viselt. A jelenlétemben persze nem beszéltekháborús emlékekrôl, de a családunkban MallászGittára mindig azok között emlékeztünk, akinek azéletünket köszönhetjük.

Sajnálom, hogy emlékeimbôl csak ennyire telik.Kérem, Bóc Úr, használja fel írásomat belátása sze-rint. Azt kérem még, hogy írja meg, használható-e va-lamire, amit megírtam, és a végeredményrôl is szeret-nék értesítést kapni.

És még valami jutott eszembe, Beke Kata, az írónô,az Istennek különös ízlése van c. írásában említi, hogyegy ideig ô is lakója volt a Boldog Katalinnak. Talánôt is meg lehetne keresni...

Kiváló tisztelettel:Dr. Vámos Katalin




• 99 •

2008. március 18-án Vámos Katalinnal felkerestüka közjegyzôt, aki hitelesítette a tanúvallomást, amitmásnap elküldtem Monique-nak a francia fordítá-sommal együtt.

A döntô tanú

Már csak Kis (Kelvin) Zsuzsa tanúvallomását kellettmegszerezni. Ô az egyetlen, aki ott volt a másodiknyilas razziánál, amikor Mallász Gitta megmentettea nôk életét. Monique alaposan elôkészítette az in-terjúhoz szükséges iratokat. Zsuzsával megállapo-dott, hogy április elsején utazik Londonba, és 4-éntér vissza a Jad Vasemnek elküldendô, közjegyzôkáltal hitelesített tanúvallomással. Visszaérkezéseután Monique beszámolt utazásáról. Az elsô napazzal telt el, hogy felvette a kapcsolatot Kis Zsuzsá-val annak férje, Steven Kelvin és lánya, Dorit Zakstársaságában. Másnap Zsuzsa jobban elmélyült em-lékeiben, és felidézte a megindító, de néha komikusfejleményeket. Életének ezt az idôszakát részleteibensem férje, sem lánya nem ismerték, és az eseményeklassan a helyükre kerültek. Monique egész beszél-getésüket magnóra vette, nehogy bármi is elvesszenaz értékes tanúvallomásból. Majd levetítettek egy fil-met, a Múltba nézôket, azt, amelyikrôl Klinda Máriamár beszélt. (Zsuzsa egy rokona, aki a Lauder Jav-néban tanított, említette Zsuzsának, hogy az iskolá-hoz tartozó óvodában, abban az épületben, ahol1944-ben a hadiüzem állt, emlékfilmet szeretnénekfelvenni. A filmet egy rendkívül tehetséges, rende-zônek készülô diák, Takács András készítette.Zsuzsa és férje tanúként szerepeltek benne, visszatérveéletük egy nagyon nehéz idôszakának helyszíneire.

Zsuzsa a Jad Vasem kérdôívének valamennyi kér-désére tudott válaszolni. Jól emlékezett arra is, ho-gyan menekültek a decemberi razzia során, sôt afilmben azt a fürdôszobaablakot is megmutatta, ame-lyen keresztül édesanyjával és nagynénjével más búj-tatott nôkkel együtt kimásztak az épületbôl. A no-vemberi razziáról viszont semmi emléke nem volt.Miután a magnószalagról történô átültetés igen idô-igényes, megállapodtak, hogy Monique otthonelvégzi ezt a munkát, és az ennek alapján kitöltöttJad Vasem-kérdôívet küldi el Doritnak, hogy azesetleges elütéseket, elírásokat és a nevek helyessé-gét korrigálja.

Kérésemre Takács úr angol feliratos DVD-máso-latot küldött nekem az általa rendezett filmbôl, ésMonique-tól is megkaptam Zsuzsa hangfelvételrôlleírt tanúvallomását.

Zsuzsa váratlanul agyvérzést kapott, félkómásállapotba került. Monique-ot furdalta a lelkiismeret,attól tartott, hogy a rohamot a felkavaró találkozá-suk idézte elô. Nem tehettünk mást, mint várakoz-

tunk. Nem tudtuk, túléli-e a rohamot, és ha igen,akkor milyen szellemi állapotban. Arra is felkészül-tünk, hogy adott esetben a lányával, Dorittal hitele-síttetjük közjegyzô elôtt a magnófelvétel valódiságát.

Monique folyamatosan tájékoztatott Zsuzsa egész-ségi állapotáról, ami lassan normalizálódott. Érezte,még adós Gittának.

2009. március 15-én érkezett a hír: Zsuzsa már alátudja írni a tanúvallomását.

Monique Londonba készült, hogy Linda Peterson,a Jad Vasem igen készséges londoni képviselôje je-lenlétében aláírják a tanúvallomást, amely végülmárcius 23-án érkezett meg:

Kis Zsuzsa tanúvallomása

1944 júniusától decemberéig édesanyámmal, Kis Lili Krámerrel ésnagynénémmel, Kis Ágnessel a Boldog Katalin hadiüzemnek át-alakított leányotthonban laktunk, amelynek katonai parancsnokaMallász Gitta volt. Mallász Gitta grafikusmûvész akkor 37 évesvolt, Budapesten a Budakeszi út 46. alatti Boldog Katalin hadi-üzemben lakott, mint katonai parancsnok.

Addig a napig, amíg a Boldog Katalinba kerültem (1944.június 15., akkor 15 éves voltam) szüleimmel éltem. ApámKis György szül. 06. 10. 1899. és anyám, Lili Kis (Kramer)mindketten zsidók voltak. Apám a Zwack Unicum likôr-gyár kereskedelmi képviselôje volt, anyám háztartásbeli.Gyakran cseréltem iskolát, mert apám foglalkozása miattsokszor kellett költözködnünk. Az utolsó iskola, ahová jár-tam 1944 júniusáig, a Klára ipari leányiskola volt, dr. KlindaPál (Klinda atya) volt az igazgató.

Nem tudom pontosan, ki kezdeményezte a megmenté-sünket. Akkor a zsidók deportálása Budapesten kívül jó-részt befejezôdött, és a budapesti zsidók helyzete nagyonveszélyessé vált, közös zsidó házakba költöztették ôket. Taná-runk, dr. Klinda Pál jól tudta, hogy tanítványai között soka zsidó származású, június elején táviratot küldött nekünk,hogy haladéktalanul költözzünk a Budakeszi út 46. sz. alattlévô Boldog Katalin üzembe magunkkal hozva mindazt,amit tudunk, hogy ott családunkkal együtt berendezked-jünk. Emlékeim szerint a Budakeszi út 46. sz. alatti leány-otthont üzemmé alakították át.

Arra is emlékszem, hogy dr. Klinda félrehívott minket,zsidó lányokat, és figyelmeztetett, hogy ki ne mozduljunkinnen, ne beszéljünk senkinek errôl, mert lehet, hogy hóna-pokig itt kell maradnunk. Ô maga nem maradt az üzemben.

Munkánk ingvarrás volt a hadsereg részére. Az üzem ka-tonai parancsnoka Mallász Gitta volt, egyenruhát viselt.Arról nem tudtunk, hogy ô is a megmentésünkön fárado-zott. Mindezt 1944 júniusában szervezték, és 1944 decem-beréig tartott. Emlékeim szerint a mentési akció 1944. jú-nius 7-én kezdôdött, és decemberig Mallász Gittának kö-szönhetôen tudtunk megmenekülni a nyilasok és a deportáláselôl. El voltunk rejtve, mindegyikünknek volt egy ágya,




• 100 •

fedél volt a fejünk felett, el voltunk látva élelmiszerrel, hol-minkat kimosták, kivasalták, volt munkánk. Mallász Gittaparancsnok védettsége alatt álltunk. A fiatalabb gyerekeknem voltak velünk, ôket másutt rejtegették.

Az üzemben dolgoztunk. Mindenkit, akinek volt otthonvarrógépe, felkértek, hogy hozza magával az üzembe.Anyámnak is volt otthon varrógépe, azt bevittük a Kata-linba. Az üzemben ötös sorokban ültünk. Ez egy nagyterem volt, sok inget kellett varrnunk a hadsereg számára.Akik tudták kezelni a varrógépet, tanították a többieket.Így a munkát nagyon szakszerûen tudtuk végezni. Fantasz-tikus légkör uralkodott az üzemben. Nem ritkán az elô -irányzottnál több inget is meg tudtunk varrni, ilyenkor amunka végeztével mindannyian énekelni kezdtünk. Tény-leg igen gyorsan dolgoztunk, és ebben mindannyian örö-münket leltük. Ez olyan volt, mintha moziba mentünkvolna ezekben a vészterhes idôkben.

Hálótermekben aludtunk. Ez olyan volt, mintha egy pen-zióban lettünk volna. Egy anya, egy lány, egy anya egy lány,az ágyak között keskeny átjáróval. Ez bûbájos volt, nekemnagyon tetszett.

Ennivalónk elegendô volt. Az anyák fôztek, és az nagyonjó volt.

A Boldog Katalinban biztonságban éreztem magam. Ezta biztonsági érzést Dallos Hannának és Strausz Lilinek kö-szönhettük, mindketten zsidók és Mallász Gitta barátnôivoltak. Megpróbáltak minket bátorítani ezek között a rend-kívüli körülmények között. Vigyáztak ránk, gyerekekrevagy kamaszokra, és távoltartottak minket a külvilág bor-zalmaitól.

Én magam és három barátnôm (Littkei Marianne, Rosen-berg Éva és Fränkel Marianne) úgy éreztük... nem is tudom,hogy mondjam... valami szellemi dolog történt velünk. Ez so-káig bennem maradt, és sokat segített a nehéz idôkben.

Munkám abban állt, hogy befejezzük a zsebek felvarrá-sát az ingekre. Ezt nagyon gyorsan kellett elvégezni, és aligkészültünk el, megjelentek a németek, hogy ellenôrizzék amunkánkat, nagyítóval vizsgálták, hogy minden rendbenvan-e. De mi szerettük csinálni ezt a munkát. 14-en voltunkgyermekek és fiatal lányok, és elintéztük, hogy a gyerekekráadást, kekszet kapjanak a konyhán.

Katalinnak hívták az intézményt, ahol voltunk. Úgy em-lékszem, 60 anya és lánya volt a létszám. Két lány biztosí-totta a ruhanemûek karbantartását, az egyik végezte a mo-sást, a másik a vasalást. Mi, fiatalok mindig frissen mosottés vasalt ruhákat kaptunk. A Katalin olyan nyugodt, boldoghely volt, hogy nem is tudtuk elképzelni, háború van, há-borúban élünk.

Pénzt nem kaptunk, de el voltunk látva élelemmel, ruhá-zattal, fedél volt a fejünk felett. Mindent magunk csinál-tunk, azt nem tudom, hogy az intézmény pénzügyileg ho-gyan mûködött, hogyan végezték az adminisztrációt.

Gitta célja az volt, hogy minél több életet megmentsen.Gitta és két barátnôje, ha jellemezni kellene ôket, a legtisz-tább emberek voltak, akiket valaha is ismertem. Mindazt,

amit tettek, abszolút érdekmentesen tették. Ilyen emberekis léteznek a világban, az életnek nem csak sötét oldalai van-nak... Nemrég tudtam meg, hogy Gitta az üzem parancs-noki tisztségét minden ellenszolgáltatás nélkül vállalta el.

Olyan korban voltunk, amikor a fiatalok nagyon fogéko-nyak, 13, 14, 15 évesek, és úgy hittük, a világ igazságos...bár tudtuk, hogy szörnyû dolgok történnek. De végsôsoron soha nem feledkeztünk meg arról, hogy másfajta em-berek is léteznek, hogy a világnak más részei is vannak,nemcsak ahol... nem is tudom jól kifejezni magamat.

Ezekben az idôkben a nem zsidók számára nagyon ve-szélyes volt zsidókat segíteni, védeni vagy elbújtatni ôket.Kétség sem férhetett hozzá, hogy Mallász Gitta az életétkockáztatta! A magyar nácik úgy tekintettek volna rá, mintárulóra. Aki a zsidóknak segít. Fenyegetô leveleket kapotta zsidói miatt... errôl hallottam, már nem is tudom kitôl...És arra is emlékszem, hogy nekünk, munkásoknak nagyonkellett vigyáznunk a magatartásunkra, és fôleg biztosítaniaz ingtermelést, különben kivégezték volna. Ilyen üzenete-ket kaptunk.

Mindannyian azonos helyzetben voltunk: munkáskéntdolgoztunk egy hivatalosan hadiipari üzemnek nevezett lé-tesítményben, mely a Honvédelmi Minisztériumhoz tarto-zott. Mindannyian tudtuk, hogy miért vagyunk itt.

Nekem közvetlen kapcsolatom nem volt Gittával. Nemismertem olyan közelrôl, mint Strausz Lilit. Gitta egész napaz üzemben szaladgált! Hogy az Isten áldja meg! Kicsit fél-tem tôle, számomra túl katonás volt. Katonai egyenruhábanvolt. A nem zsidó szerepét játszotta, akinek szörnyû ember-ekre kellett felvigyáznia. Az irgalmas nôvéreknél minden-féle emberek voltak... A gyerekek, 12, 13, 14 évesek, esetlegmég fiatalabbak... Az idôsebbek szörnyûek voltak: „Jaj ott-hon hagytam valamit, kérem, Gitta néni, haza kell men-nem”, „Zsuzsa, öblítsd át ezt újra”. Mindannyiunkat ismert.

A kislányok egy kisebb csoportjához tartoztam: LittkeiMarianne, Rosenberg Éva, Fränkel Marianne. Négyünk-nek szokása volt, hogy kimentünk a kertbe –hatalmas volt–, hogy a bokrokon keresztül meglessük Lilit (Strausz),Hannát (Dallos) és Gittát. Gitta kis kabinjában találkoztak.Egy nap Lili mögénk került, és meglepett bennünket:„Tudni szeretnétek, hogy mi történik itt? Üljetek le, és el-mondom nektek. De többé ne bújjatok a bokrok mögé,hogy leskelôdjetek.” Elmondta, hogy nagy szellemi pillana-tokat élnek át ebben a kis kabinban. Ettôl kezdve, vala-hányszor erre kedvünk támadt, kopogtattunk, és megkér-deztük, jelen lehetünk-e a meditáción. Néha azt válaszolták,hogy most nem lehet, el vannak foglalva. De egy idô múlvaez megváltozott, és közelebb kerültünk egymáshoz. És mi,a gyerekek továbbra is megpróbáltuk kilesni hármójukat abokrokon keresztül. Többnyire róluk beszéltünk egymásközött és persze a fiúkról. A fiúk, az más ügy volt! Ami jólmutatja, hogy borzalmas dolgok történhetnek, de az életmegy tovább. És a fiatalok azok, akik tovább viszik.

A minket bújtatók közül Gittán kívül mást nem ismer-tem. Nyilván mások is részt vettek az adminisztrációban –




• 101 •

ha egyáltalán volt ilyen. Gitta egyszer már megmentett min-ket 1944 novemberében, de véglegesen akkor hagytam elaz otthont, amikor másodszor is sikerült megmentenie azáltala kidolgozott és elôkészített rendkívül leleményes stra-tégiával: elérte, hogy a szomszéd villába beszállásolt SS-ekanélkül, hogy tudták volna, hogy mi zsidók vagyunk, fe-dezték szökésünket.

Mindez decemberben történt, a pontos napra már nememlékszem. Azon a szörnyû délutánon a fekete egyenruhá-sok –azaz a magyar nácik, a nyilasok – benyomultak azüzembe. Ebben a pillanatban Gitta parancsot adott min-denkinek, azonnal meneküljünk az erdôbe azon a résen ke-resztül, amit az üzemet az SS-ektôl elválasztó kerítésen márkorábban gondosan vágatott. Édesanyámmal (Lili Kra-mer), nagynénémmel (Kis Ágnes), Littkei Marianne-nal,Fränkel Marianne-nal és több más asszonnyal és leányaik-kal a fürdôszoba eléggé tágas ablakain keresztül hagytukel a házat. Arra is emlékszem, hogy édesanyám azt az aranykarperecet tartotta a kezében, amit édesapámtól ilyen hely-zetekre kapott. Az ablak alatt álló német katona átvette, éseltávozott. Mindannyian kijutottunk. Aztán, mint az ôrül-tek rohantunk bokrokon, virágágyasokon keresztül az er-dôbe, anyám a kezemet fogta, hogy ne veszítsük el egymást.Hála Gittának túléltük. Tanúsítani tudom, hogy a felsorol-takon kívül Mallász Gitta megmentettjei között voltak Ro-senberg Éva, Vámos Katalin és Péter Ágnes is.

Mint már említettem, Mallász Gitta elôször november-ben mentett meg bennünket. A nyilasok már októberbenvették át a hatalmat. Attól a naptól kezdve a nyilasok nap-hosszat az utcákon ordítoztak. Már az elsô napon a BoldogKatalin elôtt is kiabáltak és szidalmaztak minket. Gitta ösz-szehívta az asszonyokat, és közölte velük, ha van hová men-niük, menjenek el, nem fogja ôket katonaszökevényként fel-jelenteni. Tudtommal néhány nônek így sikerült elmene-külnie.

Ha az elôírtnál több inget tudtunk elkészíteni, többnyireénekeltünk. Amikor a nyilasok ezt egyszer meghallották,megvetéssel mondták: „Ezek a zsidók még énekelnek is!”Emlékszem fônökükre, akit Kun páternek hívtak. Megve-szekedett szadista pap volt. Aztán egy napon hirtelen meg-szállták az üzemet. Ez szörnyû volt. Emlékeim szerint min-ket, munkásnôket felsorakoztattak az üzemcsarnokba,hogy megszámoljanak. És arra is jól emlékszem, hogy egyi-künk elbújt a fürdôszobában. Talán Marianne (Littkei),vagy Klári (Fränkel) Föstner volt az...

Késôbb tudtam meg, hogy a nyilasvezér azt követelteGittától, mondja meg, hány munkásnôje van, Gitta viszontnem tudta, hánynak sikerült elmenekülnie. De rávágta: 73.Viszont a megszámolt létszám csak 72 volt. Ekkor az egyikfeketeinges egy nôt hozott ki a fürdôszobából (Marianne-tvagy Klárit), így megvolt a létszám: 73! Gitta megúszta,hogy a helyszínen fôbe lôjék.

Aztán felsorakoztattak minket az utcán, itt az emlékeimmár elhalványodtak, de arra pontosan emlékszem, hogy aBudakeszi úton meneteltünk. Aztán jött egy katonai autó,

és kiszállt belôle egy tiszt. A többi már elmosódik... Majd –erre is emlékszem – pisilnünk kellett, és meg kellett kér-nünk a katonákat, engedjenek ki a sorból. Miután nemakarták, hogy beszennyezzük az utat, kiengedtek minket...

Majd újabb katonai autók érkeztek, világító reflektorok-kal... és mi egymás után kértük a katonákat, engedjenek ki,és mentünk szükségletünket elvégezni a közeli elhagyottsötét épületbe.

Ami Kun pátert illeti, a felszabadulás után felkértek ötün-ket, akik a fürdôszobaablakon át menekültünk – Kis Lilit,édesanyámat, Fränkel Mariannet, Fränkel (Föstner) Klárátés Kis Ágnest, a nagynénémet –, hogy jelenjünk meg a perén.Ez valamelyik budapesti bíróságnál volt, már nem is tudom,hogy hol. Kun pátert kivégezték, de nem mentünk el az íté-let végrehajtására. Nagyobb bûnös volt, mint a többiek.Még ma is fejfájásom támad, ha rágondolok...

Hogy miért vártam mostanáig a tanúvallomásommal?Életemnek erre a periódusára nem akartam visszagondolni.Nem mintha el akartam volna felejteni. Csak, hogy továbblehessen élni. De az az érzésem volt, hogy nem tettem ele-get... Többször megpróbáltam, hogy elmondjam gyermeke-imnek. S arra is gondoltam, hogy majd eljön az idô, mikorérdekelni fogja ôket. Nem sokat tudnak rólam. Ezekben azévekben „titkosítottam” életemnek ezt a szakaszát.

7. AZ ÜNNEPSÉG

Monique-kal türelemmel várakoztunk. Majd négyév telt el kutatásunk kezdete óta, mikor egyszer csak2011. május 11-iki dátummal megérkezett a JadVasem értesítése Mrs Irena Steinfeld (Director, Right -eous Among the Nations Department Yad VashemP.O.B. 3477) aláírásával.

Ebben közölték, hogy az illetékes bizottság dön-tése szerint Mallász Gitta posztumusz megkapja aVilág Igaza kitüntetést. Az ünnepségre 2012. május13-án került sor Párizsban, a bencés kolostor hétszázéves épületében. Az átadásról az MTI is beszámolt:

A posztumusz elismerést az 1992-ben elhunyt grafi-kus, iparmûvész dédunokahúga, Mallász Andreavette át Samuel Raveltôl, Izrael franciaországi nagy-követségének elsô tanácsosától.

A College des Bernardins-ben (bencés rendi köz-pont) mintegy háromszáz meghívott vendég részvé-telével megrendezett ünnepi átadáson megjelent másokmellett Jean-Raphael Hirsch, a Jad Vasem francia-országi bizottságának elnöke, Richard Prasquier, aFranciaországi Zsidó Intézményeket Képviselô Ta-nács (CRIF) elnöke, Trócsányi László magyar nagy-követ és Ablonczy Balázs, a Párizsi Magyar Intézetigazgatója.

A Világ Igaza emlékérem az Izrael állam általi leg-magasabb kitüntetés, amelyet olyan nem zsidók kap-hatnak meg, akik a II. világháború alatt zsidók életét




• 102 •

mentették meg. Az eddigi 24 ezer Igazak között 764magyar van.

Mallász Gittáról tartott méltatásában Anne-MarieRevcolevschi a Jad Vasem Intézet részérôl arra em-lékeztetett, hogy a Világ Igaza elismerést általábanegy-egy család vagy személy megmentésért szoktákodaítélni. Mallász Gitta azonban több mint száz zsidónôt és gyermeket mentett meg 1944-ben. Neve évek-kel késôbb Az angyal válaszol címû világsikerû mûvé-nek köszönhetôen Franciaországban vált ismertté,ahol 1960-tól 1992-ben bekövetkezett haláláig élt. A Magyarországon 1989-ben és 2005-ben megjelent,eddig 24 nyelvre lefordított dokumentum vallásos ih-letésû, de egyik valláshoz sem köthetô, filozófiai,ugyanakkor költôi mû, amely az élet értelmét és mód-ját kutatja. A könyv egyik legismertebb népszerûsí-tôje Juliette Binoche Oscar-díjas színésznô, aki a ki-tüntetés átadásán a közönség soraiban foglalt helyet.

Az 1907-ben az Osztrák-Magyar Monarchiáhoztartozó Ljubljanában osztrák anyjától és magyar ka-tonatiszt apától, szigorú katolikus családban születettMallász Gitta Budapesten végzett iparmûvészeti ta-nulmányai során ismerkedett meg azon zsidó barátai-val, akiket a vészkorszak idején a gettóból szeretettvolna kimenteni. Ezért vállalta el 1944 augusztusábanegy hadiüzemnek álcázott egykori zárdában Budali-geten – a jelenlegi Lauder Iskola helyén – „hadiiparifelügyelôi” munkát.

A Párizsban élô Kardos Gyöngyi Margit, MallászGitta egykori barátnôje és szellemi hagyatékánakgondozója az MTI-nek elmondta: barátai elvesztéseután a küldetéstudat mentette meg Mallász Gittát ateljes összeomlástól, az vezérelte, hogy az „angyal-könyv” pozitív tanításait továbbadja. Az 1976-osmegjelenést követôen elôadásokat tartott világszerte.

Trócsányi László nagykövet úr igen figyelemre-méltó és ma is nagyon aktuális beszédének magyarfordítását teljes egészében közöljük:

A bencés rendi kollégium tisztelt elnöke, a franciaor-szági Jad Vasem Bizottság tisztelt elnöke, a CRIFtisztelt elnöke, a franciaországi Jad Vasem Bizottságmegjelent tisztelt képviselôi, az izraeli nagykövetségtisztelt nagykövete, hölgyeim és uraim!

Vannak pillanatok – és ez a mai is ezek közé tarto-zik –, amikor nehéz felszólalni, mert ha egyesek nagy-ságával szembesülünk, nem maradhatunk közép-szerûek. Magyarország történelme egyidejûleg a magyarzsidók, vagy inkább a zsidó magyarok történelme is.A magyar állam alapítása óta élünk együtt. Államala-pító királyunk, Szent István elsôként hirdette és gya-korolta a toleranciát. Intette fiát, hogy barátsággalkell fogadni az idegeneket, akik királyságában szeret-nének letelepülni, mert azok hozzá fognak járulni azország virágzásához.

A szent király szavai igazsággá váltak.A magyarok –nem-zsidók és zsidók– évszázadok

óta együtt élnek, gyôzelmeket és vereségeket tudhat-tak magukénak, örültek, szenvedtek és sírtak együtta jólét korszakaiban és a magyar nép nagy tragédiá-inak idôszakaiban, együtt élték át a magyar nemzetfelfoghatatlan veszteségeit, melyeknek a zsidók teljesjogú tagjai, legalább is ezt hitték.

Hogy a magyar történelem jelenkori példáit is em-lítsem, zsidó honfitársaink részt vettek a 19. századharmincas éveinek reformmozgalmaiban, fegyverrela kezükben harcoltak az l948–49-es forradalombanés szabadságharcban, mint ahogy ugyanígy helytáll-tak a magyar történelem nagy pillanatában, az 1956-os forradalom október-novemberi dicsôséges majdtragikus napjaiban

A nemzeti liberalizmus és a vállalkozó szellem kie-melkedô képviselôiként a magyarországi zsidók je-lentôsen hozzájárultak Magyarország 19. századvégilátványos fejlôdéséhez. Ezt az anyagi meggazdago-dást hozó, kulturális és szellemi fejlôdést szakítottameg az I. világháború, melybôl Magyarország vesz-tesen és megalázottan került ki.

Ez az a pillanat, amikor Magyarországon valamimegbocsáthatatlan és elfogadhatatlan történt. Ehhezszükségesnek tartom a következôk pontosítását: a ve-reség okozta keserûség, a hatalmas területi és népes-ségveszteségek soha és semmiképpen sem szolgálhat-nak mentségül a két háború közötti magyar hatalomszámára az elkövetett iszonyatos bûnök, mint az ül-dözés, az anyagi és szellemi kifosztás, és végül a ma-gyar zsidó közösség kétharmadának szisztematikusfizikai kiirtásának igazolására.

Ez történelmi tény, amelyért a felelôsséget mindenmagyarnak vállalnia kell. Ahogy a soá az ország tör-ténelmének részét képezi, a nemzeti lelkiismeret semtérhet ki az elôl, hogy ezzel a becstelen örökséggelszembenézzen.

Ám annak a bátorságnak, emberiességnek és hôsi-ességnek hála, amely egyes kortársunkat, mint Mal-lász Gitta áthatott, a becsület nem veszett ki végér-vényesen és megbocsáthatatlanul. Mallász Gitta ésKlinda Pál atya, akivel együttmûködött számos zsidónô megmentésében, képesek voltak szívük parancsátkövetni. Odaadó mentésük szintén részét kell, hogyképezze a magyar kollektív lelkiismeretnek és a me-mória számos tanúbizonyságának, arra kell emlékez-tetnie minket, hogy a legjobbak közülünk hûek ma-radtak emberi méltóságukhoz és mások méltóságánaktiszteletben tartásához. És mindezt egy olyan világ-ban, ahol bár átmenetileg, de sajnos túl hosszú ideiga barbárság, az aljasság és a kegyetlenség uralkodott.Ma azért jöttünk össze, hogy tiszteletünket tegyükegy magyar nô emléke elôtt, aki egyike a VilágIgazainak, Mallász Gitta elôtt. Mi mindannyian egymásik korszak gyermekei, egy másik Magyarország




• 103 •

gyermekei meghajlunk e bátor asszony emléke elôtt.Ám mindannyian tudjuk, hogy ez nem elég. A ho-

lokauszt náci barbársága, a zsidók üldözése és meg-semmisítése már a történelemhez tartoznak. Én, sze-mély szerint meg vagy arról gyôzôdve, hogy ez márvéglegesen így lesz, és a folyamat visszafordíthatatlan.De nem lehet nem észrevenni, hogy a gonoszság, atürelmetlenség és az antiszemitizmus vírusa még min-dig felbukkan, és állandó, makacs harcot kell vív-nunk, hogy a szörnyet már tojásában elpusztítsuk.Többszázezer zsidó és nem zsidó magyar mártír,akárcsak Mallász Gitta és más Világ Igaza emlékearra köteleznek, hogy nagyon éberek legyünk.

Hölgyeim és uraim! Igen, az éberség kényszerítô,mert folyamatosan harcolnunk kell egy nélkülözhe-tetlen és félelmetes tényezô ellen: ez az idô. Az idô,mely lehetôvé teszi a sebek gyógyulását, de lehetôvéteszi a feledést is, és ami még rosszabb, feledtet.Ahogy az emlékezet elhalványul, elôbukkannak a régidémonok, minden oldalról újra megjelennek a szélsô-ségek. Ezek relativizálják és tagadják a zavaró törté-nelmi tényeket. Ez a jelenség sajnos ma minden eu-rópai országban jelen van.

Ebbôl adódik az emlékezet kötelezô tiszteletbentartása, ami szorosan kapcsolódik a fiatal generációkneveléséhez, akiknek szerencsére már nincs szemé-lyes élményük a múlt tragédiáiból, de akiknek tud-niuk kell, hogy volt egy idôszak, amikor ártatlanokatbüntetlenül lehetett megölni: ez a holokauszt tanul-sága, melyet soha nem szabad elfelejtenünk.

Ezért minden kormány felelôssége és kötelességeafelett ôrködni, hogy az igazságot mindig megmond-

ják. Ez az oka annak, hogy a magyar kormány né-hány éve létrehozta a Holokauszt napját, amire min-den évben a Parlamentben emlékeznek meg a kormányjelenlétében, és az ország minden táján a múzeumok-ban vagy a barbarizmus áldozatainak emlékmûveinél.

Engedjék meg, hogy megosszam önökkel egy sze-mélyes tapasztalatomat. A közelmúltban meglátogat-tam Hódmezôvásárhely, egy délkeleti magyar köze-pes nagyságú város holokauszt-múzeumát. Ez a város1944 nyarán elvesztette valamennyi zsidó lakosát,több ezer embert. Ezek a gyermekek, asszonyok, fér-fiak még ma is kegyetlenül hiányoznak. Hiányzik atudásuk, tapasztalatuk, polgárságuk, állampolgárikultúrájuk. Hiányuk örök, de az emlékükre emeltszoborcsoport legalább azt teszi lehetôvé, hogy felis-merjék hiányukat, és emlékeztessen az evidenciára:soha többé! Aki meglátogatja ezt a múzeumot – ésa múzeumban mindig sok a kollégista, középiskolás,akiket történelemtanáruk hoz ide –, az kimenet job-ban megérti a soá felejthetetlen abszurditását.

Hölgyeim és uraim! Szeretném emlékezô és hálásszavaimat azzal befejezni, hogy ismertessem kormá-nyom – melyet itt, Párizsban képviselek – ünne -pélyes kötelezettségvállalását: ez a hatalom mélysé-gesen hû mindazokhoz az emberi, magyar, nemzet-közi és univerzális értékekhez, soha nem fogjaeltûrni a szélsôségesség, a rasszizmus, az antiszemi-tizmus bármely formáját. Egy demokráciában ezekaz eszmék tûrhetetlenek, képviselôjükkel még a pár-beszéd is kizárt.

Egy igaz magyar nô –Mallász Gitta – példája kö -telez erre minket. Köszönöm a figyelmüket.


Documents

Bóc Imre Élete kockáztatásával · Gitta könyveit, és ezek élete egy nehéz pillanatában nagy segítségére voltak, erôsen kötôdött a szerzô-höz, és nagyon csodálkozott,