Beszedzavarok

szülôcsoportot, de volt olyan is, hogymindkettôt vezettem. Ez is a határokmegszilárdulása ellen hatott.A másik, határokkal összefüggô

kérdés a terápia idôtartamával kap-csolatos. Véleményem szerint az a te-rápia, amelyet nem lehet befejezni,már nem terápia, hanem valami más(barátság?).

Elônynek tartom mindezzel párhuza-mosan a nyilvánosság elôtti közös sze-repléseket. Ez a kockázatos vállalkozásbizonyára nem sikerülhetett volna aháttérben húzódó jelentôs érzelmi több-let nélkül. Mertünk, volt bátorságunkkockáztatni, megmutatkozni a „világ”elôtt, mert bíztunk abban, hogy helyre-hozhatatlan hibák, gyógyíthatatlan se-bek nem veszélyeztetnek bennünket.

Ildi ezzel együtt (ennek ellenére?)szinte teljesen rendbejött. A mai ka-maszlány jól kezeli idônként fellépô,enyhe megakadásait. (Piroska szerintegyedül csak ô veszi észre ezeket.) Aziskolában jól teljesít, miközben ver-senyszerûen úszik. Kapcsolatai ki-egyensúlyozottak, és mindig kész úja-kat létesíteni.

www.mentor-konyvesbolt.hu 39

A BESZÉDZAVAROK LOGOPÉDIAI REHABILITÁCIÓJÁRÓLavagy milyen is a beszédfogyatékosok rehabilitációja?

FEHÉRNÉ KOVÁCS ZSUZSANNA

A beszéd/a nyelv igen természetes ésmagától értetôdônek tûnô, csak az em-berre jellemzô jelenség, amely akkorkelt igazán feltûnést, ha annak megszo-kottól eltérô, nem tipikus használatával,késésével, rendellenességével, esetleghiányával találkozunk, amely megza-varhatja a társas kapcsolatok sikeresmûködését, a zavartalan emberek kö-zötti nyelvi kommunikációt.Tudjuk, hogy a nyelv konvencionális,

kulturális és történetileg megalapozódottszimbólumrendszer, amely elsôsorbanrögzítôje és hagyományozója az em-berek közötti kommunikációnak, deegyben eszköze a társadalmi értékek, is-meretek és tudás közvetítésének is.A beszéd a nyelv használatának sajáto-san emberi módja, amelynek létrehozásasorán a beszélô a meglévô beszédszer-vei megfelelô idegrendszeri programo-zásával, mûködtetésével „meghangosítja”a nyelvet, létrehozva ezzel az úgyneve-zett „beszélt nyelvet”, ezért mindenolyan személy, aki „hátrányt” szenved abeszéd/nyelv birtoklásában, használatá-ban, funkcióinak mûködtetésében, en-nek következményeit másodlagosan márnem csupán a nyelv/beszéd különbözôszintjein, hanem a személyiség egyébmûködési területein is hordozza (pl. is-meretszerzésben, ismeretek átadásában,befolyásolásban, érdekérvényesítésben,

kapcsolattartásban, párválasztásban, to-vábbtanulásban, munkaerôpiacon stb.).Ez már a rehabilitáció feladata lenne,

hogy mindezek ismeretében, hogyantudja a kommunikációs akadályozott-ságot és annak következményeit meg-szüntetni, mérsékelni, az érintett esély-egyenlôségét úgy támogatni, hogy arehabilitációs tevékenység tartalmát,kereteit, az aktuális team mindezek fi-gyelembe vételével alakítsa ki. A céltermészetesen az, hogy mindenki aszükségletei és képességei szerintiegyénre szabott rehabilitációs támoga-tásban részesüljön. (Ennek magvalósu-lása a közoktatásban már igen jó útonhalad, sajnos azonban a felnôttek ellá-tása, rehabilitációja igen kidolgozatlan,szervezetlen és esetleges.)A nyelv- és beszéd tipikustól való el-

térésére utaló elnevezések, fogalmak ahazai terminológiai szóhasználatban isigen eltérôek. Ez nem magyarázhatópusztán a tudományterületi megköze-lítések különbözôségeivel (orvosi, pszi-chológiai, nyelvészeti, logopédiai), sok-kal inkább az elavult terminológiáktovábbélésével, a még ki nem alakultvagy csak részben létrejött együtt-mûködések, közös kutatások követ-kezményeivel, illetve a konszenzusokhiányával. Jelen esetben a szerzô a lo-gopédiai terminológia bemutatására, a

fogalmak egyértelmûvé tételére törek-szik, annak érdekében, hogy a közösgondolkodás fogalmi alapjait ezzel issegítse körvonalazódni.Minden olyan esetben, amikor a

nyelv/beszéd elsajátítása, kompetenci-ája, használata megnyilvánulásánakbármely formája (írott nyelv, beszéltnyelv, jelnyelv) eltér a többségi nyelv-használókétól, akkor tipikustól való mi-nôségi/mennyiségi eltérés függvényé-ben (idôbeliség, kiterjedtség, tünetiszervezôdés, kóroktan, súlyosság) be-szélhetünk:– beszédsérülés,– beszéd- és nyelvi elmaradásról(késésrôl),

– beszéd- és nyelvi zavarról,– beszédbeli akadályozottságról,– beszédfogyatékosságrólAz 1. ábra a körülhatárolási kísérlet

megközelítési pontjait kívánja szemlél-tetni, azaz arra kíván utalni, hogy van-nak-e metszôpontok a fent említett fo-galmak között, illetve ha vannak, akkorazok vajon hogyan függenek összeegymással, és hogyan hatnak egy-másra. Lehet-e egy beszédsérülés kö-vetkezménye nyelvi zavar, akadályo-zottság és beszédfogyatékosság?A beszédsérülés: gyûjtôfogalom, eti-

ológiai szempontú szakszó, a beszéd-normától való eltérést jelöli.

40 Fejlesztô Pedagógia 2009/1. szám

Beszédelmaradás: a nyelvelsajátítókegy részénél a nyelvi képességek fejlô-dése a megszokott sorrendben halad,de az átlagosnál lassabban megy végbe.Ilyen esetben a nyelvi fejlôdés „késésé-rôl”, fejlôdésbeli elmaradásról beszé-lünk (Grizzle–Simms, 2006). A magyarterminológia ezt leggyakrabban megké-sett beszédfejlôdésnek nevezi.Beszédzavar, nyelvi zavar, a beszédpa-tológia fogalma: az adott nyelvközösségtagjai a nyelvhasználót, a beszélôt kivi-telezési és értési teljesítményei alapján atipikustól eltérônek minôsítenek, és eztaz eltérést professzionálisan kiképzettszakemberek tudományosan kipróbáltdiagnosztikai eszközök segítségévelexplicit, objektíven mérhetô kvantitatívés/vagy kvalitatív normáknak megfele-lôen pontosan meghatároznak (Han-sen–Welling, 1993).Orthmann (1969) német szerzô vilá-

gított rá elvi alapokon arra, hogy kevésaz a beszédzavar, amely pusztán csakönmagában áll, inkább a zavar követ-kezményei azok, amelyek a megol-dandó feladatok, pedagógiai eljárásokformájában körvonalazódnak. Ezek akövetkezmények tehát a nyelv haszná-latának korlátozottságában jelentkez-nek, amelyet a mai terminológia a be-szédben akadályozottság elnevezésseljelöl. Fontos tudnunk, hogy nem egylogopédiai kórképrôl beszélünk, ha-nem, ahogy Becker–Sovák már 1971-ben megfogalmazta, a beszédzavarolyan következménye ez, amely totálisvagy részleges tehetetlenség formájá-ban jelentkezik a normál társalgásinyelv hangzó vagy írott formájának tar-talmi és formai használatakor, úgyhogy ez korlátozza, akadályozza amegismerést, behatárolja a gondolatokkicserélését, és jelentôsen sérti az esz-tétikai érzetet (Becker–Sovák, 1983).Tehát ez azt jelenti, hogy a károsodá-sok, sérülések következtében megjelenôhang-, beszéd- és nyelvi zavar gátolja,akadályozza az egyén és a környezeteközötti interakciót és alkalmazkodást(Fehér, 2001).

Beszédfogyatékosság: a gyógypeda-gógia központi fogalma, elsôdlegesenorganikus vagy pszichés eredetû, kiter-jedt, súlyos és hosszantartó egyéninyelvi érintettség, amely egyben peda-gógiai/logopédiai vonatkozású is, mert

a megsegítés, a támogatás a nevelés-oktatás keretein belül is zajlik (Braun,2005). Olyan sérülés, károsodás követ-keztében létrejövô beszédzavar követ-kezménye, amely akadályozza azegyén saját magához, személyi és tár-gyi világához való viszonyulását, meg-lévô egyéni értékei és normái mellettis, így ezzel állandóan szembesülniekell különféle tevékenységei végrehaj-tása során (Hansen–Welling,1993).Mint tudjuk, a fogyatékosság nem

csak gyógypedagógiai, hanem jogi,szociális, rehabilitációs és orvosi kate-góriai is, amely az érintettek számáramás-más jogokat, juttatásokat, szolgál-tatásokat jelenthet a hazai oktatási, szo-ciális, egészségügyi, rehabilitációsrendszerben.A fogyatékosság lehet:

– „jogi kategória”, amely a juttatásokravaló jogosultságot jelenti,

– „szociális akció tárgya”, amely a fog-lalkozási, rehabilitációs szolgálta-tásokat jelenti, és pénzellátásban ré-szesülést hordoz magában, az esély-egyenlôség érvényesítésének egyikmódjaként,

– „foglalkoztatási rehabilitáció”, reha-bilitációs tevékenységgel, aktív mun-kaerô-piaci politikával kívánja felszá-molni a fogyatékosok foglalkoztatásihátrányait,

– „fogyatékosság mint tartós hátrány:a védô és támogató rendszerek ki-építésével a szociális szegregáció ki-védését jelenti (Juhász, 2004).

A beszédfogyatékosság mint jogikategória a közoktatásban (0–18 éveskorig)

A 1993. évi LXXIX. törvény a közok-tatásról és módosítása (2007. éviLXXXVII. törvény a közoktatásról szóló1993. évi LXXIX. törvény módosításá-ról) tartalmazza a közoktatás körébetartozó népesség fogyatékossági kate-góriáit, amelyeket a nemzetközi termi-nológiának megfelelô (ISCED, 1992,OECD, 2002) sajátos nevelési igényûkategóriába helyez (Csányi–Zsoldos,2003). A törvény 121. § 29. cikkelye ígyfogalmazza meg a beszédfogyatékoskategóriát a sajátos nevelési igényen(SNI) belül: „az a gyermek, tanuló, akia szakértôi és rehabilitációs bizottságszakvéleménye alapján a) testi, ér-zékszervi, értelmi, beszédfogyatékos,autista, több fogyatékosság együtteselôfordulása esetén halmozottan fo-gyatékos, a megismerô funkciók vagya viselkedés fejlôdésének organikusokra visszavezethetô tartós és súlyosrendellenességével küzd.” Mindez azérintett fogyatékos népesség számárajuttatásokra való jogosultságot jelent: aszakértôi vélemény és javaslat birtoká-ban a közoktatási szolgáltatásokhozvaló térítésmentes hozzáférést, illetveaz oktatás-nevelés folyamatában meg-valósuló egyéb pozitív diszkriminációsjogok (pl. egyes tantárgyak, tantárgy-részek osztályozás alóli mentesség,szóbeli és írásbeli felelési lehetôségek

1. ábra

közüli választás lehetôsége, segédesz-közök használata stb.) igénybevételilehetôségét.A közoktatásban jelen lévô beszéd-

fogyatékosok ellátása ma már jól ki-épült, de még mindig fejlôdés alatt álló,szakszolgálati és oktatási-nevelési in-tézményekben, integrált és szegregáltformájú gyógypedagógiai-logopédiaifolyamatban valósul meg, amely magá-ban foglalja a prevenciós, a diagnoszti-kai, a nevelési, fejlesztési, terápiás és arehabilitációs célú tevékenységet is.Tartalma, elemeinek hangsúlya kórké-penként, az okoktól, a tünetektôl, a sú-lyosságtól, a halmozottságtól, az élet-kortól, a személyiségtôl, összefoglalóana sajátos nevelési igény speciális szük-ségleteitôl függ. A beszédfogyatékosságmint jogi kategória a felnôtt magyartársadalomban (18 éves kor felett): afogyatékosság magyarországi értelme-zésében és kezelésében a fogyatékosszemélyek jogairól és esélyegyenlôsé-gük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI.törvény, a WHO 1997-es felfogásaalapján, fogalmazza meg az általánosfogyatékos ügyi politikát és határozzameg a fogyatékosság fogalmát és a fo-gyatékossági kategóriákat. Sajnos azon-ban a hazai jogi szabályozás, a WHOfelfogással ellentétben, szûkebbreszabta az értelmezést, így maradt ki tel-jesen a törvénybôl a „beszédfogyatékos”kategória. A törvényhozó a szûkítést atámogatási rendszer céljával – az integ-rációt elôsegítô többletköltségek kom-penzálása – és a támogatási forrásokszûkösségével indokolta (Juhász F.(szerk.): Irányelvek. A funkcióképes-ség, a fogyatékosság és a megváltozottmunkaképesség véleményezéséhez.Egészségügyi, Szociális és CsaládügyiMinisztérium – Országos Egészségbiz-tosítási Pénztár, Budapest, 2004. 72. ol-dal). Pedig hazánkban a törvény és ahozzákapcsolódó 141/2000. (VIII.9.)kormányrendelet alapján mûködik afogyatékossági támogatási rendszer.Mindezek igen negatív diszkriminálókövetkezménye, hogy jogi értelembenma Magyarországon nem léteznek„beszédfogyatékos” személyek, ezértmaradnak ki minden támogatási, re-habilitációs, képzési, átképzési, foglal-koztatási lehetôségbôl. Ez az érintettnépesség életét negatív irányban befo-

lyásolja, pedig nem kis létszámú né-pességrôl beszélünk. Hazánkbanévente kb. 40–50 ezer az új sztrókos(afáziás, diszartriás) beteg, akik 2/3-ának kb. a 40%-a egyben beszédérin-tett is. Ez közel 15 000 afáziást jelent,akik közül 10 000 mondható súlyosnak,de még 10%-uk (1000 fô) így is vissza-vezethetô lenne a munkaerô-piacra, hamegfelelô rehabilitációban részesülhet-nének. Az évi esetszám, az elôzô évibetegek számával kiegészülve, közel200 000 posztsztrókos beteget jelent.Közülük 40–50 ezer személy az, akineka rehabilitációjában a „beszéd és kom-munikáció” helyreállításának, a be-szédterápiának, indokoltan kellene he-lyet kapnia, a jobb életminôség, amunkaerôpiacra való visszatérés érde-kében. A következô felsorolásra kerülôfelnôtt és idôskori kórképek: a demen-cia, a dadogás, a hadarás, a hangkép-zési zavarok különbözô típusai, az orr-hangzós beszéd, a pöszeség, azidôskori nyelés zavarai, az idôskori hal-lás zavarai mind olyan kommunikációszavarok, amelyek logopédiai terápiásellátást igényelnének. Az összes hang-képzésben, beszédben, nyelvben érin-tett felnôtt népesség kb. 200 000 embertérint hazánkban, azaz a magyar la-kosság több mint a 2%-át! (Összeha-sonlításként álljon itt példaként Szé-kesfehérvár statisztikai adata: lakosságajelenleg 102 344 fô, évente 2% (kb.2000 fô/ esik át agyi katasztrófán, akik-nek 10–15%-a lesz afáziás. A 2007-esesztendôben 213 új afáziás beteget re-gisztráltak a Fejér Megyei Szt. GyörgyKórházban. Forrás: Gárdonyiné KocsiIlona: Programbeszámoló. In: FehérnéKovács Zs. (szerk.): Beszédfogyatékosfelnôttek logopédiai ellátása modellkí-sérleti program, Sz25/12/A. FogyatékosSzemélyek Esélyegyenlôségéért Köz-alapítvány, 2009. Megjelenés alatt.)

Az „orvosi rehabilitációs” szóhasz-nálatban a nemzetközi WHO (1997) ál-tal kidolgozott osztályozási és elneve-zési rendszert használják. (Pontosjelentéstartalmát az Irányelvek foglaljamagában (Juhász, 2004), amely a káro-sodás, a fogyatékosság és a munkaké-pesség-változás szakmai szabályait be-mutató kézikönyv.) A fogyatékosság(disability), ebben az értelmezésben azegyén tevékenységének korlátozott-

sága, az a nehézség, amellyel az egyéna tevékenysége végrehajtása soránszembesül. A fogyatékosság az egyén-nel szemben támasztott személyi, tár-sadalmi, foglalkozási vagy törvényesigények, kötelezettségek teljesítésétbiztosító képességek károsodása miattikedvezôtlen változás. A WHO definí-ció szerint: „a fogyatékosság a normálisemberi léthez szükséges tevékenysé-gek végrehajtásának akadályozottságavagy képtelensége”, tehát az alapvetôtevékenységek korlátozottsága. Ez akorszerû szemlélet, amely a károsodás,fogyatékosság, a társadalmi részvételkorlátozottságának új értelmezését je-lenti, eredményezi az egyén fizikai, tár-sadalmi környezetének egységén éskölcsönhatásán alapuló új felfogását(Juhász, 2004).

A fogyatékosság „orvosi modelljé-nek” értelmezése szerint a fogyaté-kosság az egyén azon sajátossága,amelyet betegség, sérülés, fejlôdésirendellenesség okoz, és amely orvosikezeléssel kedvezô irányba befolyá-solható, esetleg megszüntethetô.A megoldásban az egyénre való ráha-tás kap hangsúlyt.A fogyatékosság „szociális modellje”

az egyént társadalmi kapcsolatrendsze-rek elemeként értelmezi, éppen ezérta fogyatékosságot „szociális termék-nek” tekinti, amelynek megelôzése, azegyéni kezelés és rehabilitáció mellett,a társadalmi ráhatást is magában fog-lalja. A „szociális modell” felfogásban afogyatékosság általános társadalompo-litikai kérdés és feladat, ahol „egyér-telmûvé válik a társadalom felelôsségeés az, hogy gyakran nem is az állapot,hanem a társadalom, a közeg tesz fo-gyatékossá” (Könczei, 1999. 129.o.).Ha mindezek után a rehabilitáció

meghatározására törekednénk, minde-nek elôtt a törvény szavait kell értel-meznünk: „az egészségügyi, mentálhi-giénés, oktatási, képzési, átképzési,foglalkoztatási, szociális rendszerekbenmegvalósuló folyamat, amelynek céljaa fogyatékos személy képességeinek fej-lesztése, a társadalmi életben való rész-vételének szinten tartása, valamint ön-álló életvitelének elôsegítése” (1998. éviXXVI. törvény a fogyatékos személyekjogairól és esélyegyenlôségük biztosí-tásáról. Magyar Közlöny, 1998/28.


2393–2397. o.) Ha értelmezni kívánjuka törvény sorait, akkor mindenképpena komplex szemléleten alapuló gya-korlatot kell kiemelnünk, azt a „fogya-tékosság és személyfüggô” tevékeny-ségsorozatot, amelyben a különbözôszakterületek (egészségügyi, képzési-oktatási, szociális) és azok szakembe-rei együttmûködésének (team-munka)eredményeként megvalósul a rehabili-tációs cél: a fogyatékos minél teljesebbbeilleszkedésének elôsegítése, a társa-dalom befolyásolása. Természetesen ateam összetétele mindig változik a re-habilitációs folyamatba bevont személykommunikációs érintettségének függ-vényében (kóroktan, tüneti szervezô-dés, súlyosság, kiterjedtség, halmozott-ság, életkor, személyiség stb.) Azonbantudnunk kell, hogy a rehabilitációs fo-lyamatban részt vevô különbözô szak-területek szakemberei nem egymástólfüggetlenül, hanem szorosan együtt-mûködve lehetnek csak sikeresek. An-nak ellenére, hogy bizonyos rehabilitá-ciós tevékenységek párhuzamosanzajlanak, párhuzamos teamek is mû-ködnek (pl. a kommunikációs rehabi-litációs terápiás team: a logopédus, anyelvész, a kommunikációs szakem-ber, a gyógypedagógus-pszichológus,a neuropszichológus, a mozgásrehabi-litációért felelôs team: gyógytornász,manuálterapeuta, gyógymasszôr, refle-xológus, vízi terápiás szakember, ergo-terapeuta stb.), egymás mellett, egyidô-ben, mégis csak egymásra épülve,egymást kiegészítve lehetnek csak si-keresek. Ebben a team-munkábanmegvalósuló rehabilitációs tevékeny-ségben mindenkinek tisztában kell len-nie a teljes rehabilitációs folyamat tar-talmával, céljával, a párhuzamos, azegyidejû, az egymásra épülô felada-tokkal, kompetenciákkal, saját határai-val a zavarmentes együttmûködés ér-dekében. Igen fontos, hogy legyen egyolyan személy a teamben, aki képesösszefogni, koordinálni a közös mun-kát, aki az információkat mindenirányba – a szakemberek, az érintettszemélyek, hozzátartozók között is –megfelelô módon képes áramoltatni.A gyógypedagógiai-logopédiai reha-

bilitációs folyamat a közoktatásban ma-gában foglalja a prevenciós, a diag-nosztikai, a nevelési, fejlesztési, terápiás

és a rehabilitációs célú tevékenységet,amelynek tartalma, elemeinek hangsú-lya kórképenként, az okoktól, a tüne-tektôl, a súlyosságtól, a halmozottság-tól, az életkortól, a személyiségtôl, asajátos nevelési igény speciális szük-ségleteitôl függ. A logopédiai szolgál-tatás feladatait a közoktatásban az1993. évi LXXIX. Törvény a közoktatás-ról szabályozza, amely a logopédiát azalapellátások körébe sorolta, azaz ala-nyi jogon biztosítja a 0–18 éves korúbeszédhibás, beszédfogyatékos (sajá-tos nevelési igényû) népesség ingyeneslogopédiai ellátását. Feladata „a be-szédindítás, beszédhibák javítása,nyelvi-kommunikációs zavarok javí-tása, diszlexia, diszgráfia megelôzéseés gyógyítása”. A tevékenységet logo-pédia szakos gyógypedagógiai tanárokés/vagy terapeuták végezhetik. A pe-dagógiai rehabilitáció további szolgál-tatása a nevelési tanácsadás, amelynekfeladata többek között a megismerôfunkciók vagy a viselkedés fejlôdésénekorganikus okra vissza nem vezethetôtartós és súlyos rendellenességévelküzdô gyermek, tanuló (pl. diszlexia,diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus stb.)képességeinek feltárása, ennek alapjánszakvélemény készítése. A szakvéle-mény alapján a gyermek fejlesztô fog-lalkoztatása a pedagógus és a szülô be-vonásával. Ezeket a feladatokat atörvény értelmében pedagógusok,pszichológusok, fejlesztô pedagógu-sok, gyógypedagógusok, nem feltétle-nül logopédusok látják el a nevelési ta-nácsadóban.A közoktatási törvény elzárkózik a

beszédfogyatékos, beszédhibás felnôt-tek ellátása elôl, sôt szankcionálja is afenntartó a törvénysértést, pedig Ma-gyarországon a felnôtt beszédfogyaté-kosok központilag szervezett logopé-diai ellátása együtt és egyszerre indult agyermekekével (Arad, OrtophonikusIntézet, 1891. Roboz József). Kezelésükhallgatólagosan ugyan, de elfogadottvolt a logopédiai ambulanciákon, ellátóhelyeken, egészen az új közoktatásitörvény megjelenéséig. Így szorult ki aközoktatásból ez a népesség, és he-lyette nem szervezôdött más ellátó te-rületeken lehetôség (pl. az egészség-ügyben, a szociális ellátórendszerben)(V. Kovács–Fehérné, 2003). Pedig mára

már logopédusaink száma kb. 1700fôre melkedett a közoktatásban (egylogopédusra jutó lakosok száma ha-zánkban: 5882 fô). Mint látható az 1.táblázaton, ez a szám magasabb az EUátlagnál (egy logopédusra jutó lakosokszáma EU-ban: 6880 fô), ami azt jelenti,hogy egy jól szervezett és finanszíro-zott ellátórendszerben elegendô le-hetne a felnôttek terápiás megsegíté-sére is.Mi mégsem tudunk élni ezzel a le-

hetôséggel! Álljon itt példaként, hogya 2004/2005-ös tanévben Magyaror-szágon 50 228 beszédhibást láttak el aközoktatásban, akik közül 15 év felettibeszédhibás csak 176 személy volt. Ez-zel szemben az EU tagországok sta-tisztikái azt mutatják, hogy az összesellátott beszédhibás közül átlagosan31% felnôtt és idôskorú személy (2.táblázat).Következtetés: az európai mintához

hasonló törvényi és a finanszírozási ke-reteket kellene teremteni a közoktatá-son kívüli világban. Az EU tagorszá-gokhoz hasonló logopédiai terápiásfinanszírozási formák megteremtésérekellene törekednünk, azaz a szociálisbiztosítási rendszer, a magán egészség-ügyi biztosítási rendszer, és/vagy az ál-lami vagy egyéb központi rendszer va-lamelyikében kellene gondolkodnunk.Az egészségügy és az oktatás közös fi-nanszírozási formáinak megteremtéselehetne a megoldás kulcsa: a közokta-tás területén jól kiépített ellátórendszerés az ott mûködô logopédusok résztvállalhatnának a felnôtt járóbeteg-ellá-tásban, amelyet az egészségügy is fi-nanszírozhatna.A Fogyatékosok Esélye Közalapít-

vány egy pályázat kiírásával a felnôttbeszédfogyatékosoknak ezt a jól arti-kulált igényét vette figyelembe, és ahelyzet megoldására a 2005. évi feje-zeti forrása terhére elindította azSz25/12 Beszédfogyatékos felnôttek lo-gopédiai ellátása címû programot,amely a beszédfogyatékos személyekesélyegyenlôsége, akadálymentesítéseérdekében a következôképpen kívánthozzájárulni az Esélyegyenlôségi tör-vény alább felsorolt célkitûzéseinekmegvalósulásához, a törvényben „nemlétezô” felnôtt beszédfogyatékosokszámára:


– 12. § (2) A fogyatékos személy szá-mára biztosítani kell – a fogyatékos-ságával összefüggésben – az állapotajavításához, az állapotromlása meg-elôzéséhez szükséges rendszeres éshatékony egészségügyi ellátást.

– (3) A fogyatékos személy egészség-ügyi ellátása során törekedni kellarra, hogy az ellátás segítse elô a re-habilitációját, társadalmi beilleszke-dését, továbbá, hogy ne erôsítse abetegségtudatát.

– 19. § A fogyatékos személynek jogavan a rehabilitációra. E jog érvénye-sítését rehabilitációs szolgáltatások,ellátások biztosítják.A program elsô szakaszában a Köz-

alapítvány számára a DémoszthenészBeszédhibások és Segítôik Országos Ér-dekvédelmi Egyesülete igényfelméréstés kutatást készített a Magyarországonmûködô beszédfogyatékos felnôtteketellátó intézményekrôl, illetve az érintettcélcsoportról. A kutatás eredményei ol-vashatóak a közalapítvány honlapján(www.fszk.hu). A felmérés adatait fel-használva a Közalapítvány további lé-pésként, 2006. évi forrása terhére pályá-zatot hirdetett „modellintézmények”létrehozására. A modellkísérleti programindításával a fent vázolt tarthatatlan hely-zet megoldására keresett a területi igé-nyeknek megfelelô ellátási „modelleket”.A cél a felnôtt beszédfogyatékos lakó-helyhez közeli, elérhetô szolgáltatásai-nak megteremtése volt, az egészségügyiés közoktatási ellátórendszerek össze-kapcsolása révén, a rehabilitáció meg-valósulása érdekében. A program tan-anyag-fejlesztést, szakemberképzést istartalmazott a felnôtt ellátás speciális el-méleti, diagnosztikai, terápiás, rehabili-tációs ismereteinek, módszereinek elsa-játítására. Mindezek szükséges, de nemelégséges feltételei voltak a helyi igé-nyeknek megfelelô rehabilitációs mo-dellek kidolgozására és a pályázat utánifinanszírozási lehetôségek keresésére.A Közalapítvány kuratóriumi dönté-

sének köszönhetôen összesen négyolyan modell valósulhatott meg, ame-lyek az ország különbözô régióiban, azegészségügy és a közoktatás különfélekooperációinak lehetséges variációitmutatják fel. Ezek a következôk voltak:1. Békés Megyei Könyvtár és HumánSzolgáltató Centrum, Békéscsaba,

2. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pe-dagógiai Intézet, Pedagógiai Szakmaiés Szakszolgálat, Szolnok,

3. Beszédjavító Intézet, Székesfehérvár,4. Pest Megyei Flór Ferenc Kórház,Kistarcsa.E sorok írója a program szakértôje-

ként végig követte a pályázók példaér-tékû, értékteremtô 2007. szeptembertôl2008 áprilisáig tartó tevékenységét,amelyet most, követésre buzdító szán-dékkal, a pályázati beszámolók alapjánröviden ismertetünk.

I. MODELL

Békés Megyei Könyvtár és Humán Szol-gáltató Centrum, Békéscsaba. A mo-dellben részt vett szakemberek: Bar-náné Gedó Edit, logopédus-nyelvész,Békéscsaba, Ágostonné Farkas Márialogopédus, Gyomaendrôd, Kovács Ág-nes, logopédus, Orosháza, BarnánéGedó Edit, logopédus, Szabóné dr. Kál-lai Klára, klinikai szakpszichológus,Takácsa Tímea, klinikai szakpszicho-lógusBékéscsabán, mint mindenütt az

országban, a felnôttkorú, kommuni-kációs zavarokkal küzdô populáció

kiszorult az oktatás, és az egészség-ügy ellátórendszerébôl. A pályázat-nak köszönhetôen sikerült létrehozniegy olyan központot, amely e népes-ségcsoport megfelelô színvonalú, té-rítésmentes ellátását biztosította.A Neurológiai Szakrendelô a felnôttbeszédfogyatékosok, társadalombizto-sítás által finanszírozott, beszédterápi-áját a szakrendelôhöz tartozó Pszicho-lógiai Tanácsadónál rendelte meg.A Tanácsadó a feladat ellátásáhozszükséges szolgáltatást a közoktatáshoztartozó Nevelési Tanácsadó logopédu-sainál vette igénybe, mert tudta, hogyott vannak jelen olyan logopédus szak-emberek, akik a felnôtt ellátásban isjártasak. Így Békéscsabán és a megyenéhány településén a Pszichológiai Ta-nácsadó megbízása alapján beszédja-vító/beszédrehabilitációs és kiegészítôpszichoterápiás szolgáltatást nyújtottaka Békés Megyei Könyvtár és HumánSzolgáltató Centrum programra pályázólogopédusai és pszichológusai. Így váltrészesévé egy többcélú közoktatási in-tézmény a felnôtt ellátásnak. Ezzel amegoldással a kórházban már elindult„rehabilitációs folyamat” folytatását am-buláns keretek között sikerült megva-lósítani. Így részesült 13 felnôtt logo-

1. táblázat. Egy logopédusra jutó lakosok száma az EU-ban (Hevesi G. nyomán, 2004)

Ország Lakosság (millió) Logopédusok számaEgy logopédusra jutó

lakosok száma

Ausztria 7 500 000 1 000 7 500

Belgium 10 170 226 10 280 989

Dánia 5 200 000 1 150 4 522

Franciaország 59 000 000 12 500 4 720

Finnország 5 100 000 700 7 286

Németország 81 800 000 6 000 13 633

Görögország 10 000 000 156 64 103

Olaszország 54 000 000 5 000 10 800

Írország 3 750 000 256 14 648

Luxemburg 423 700 37 11 451

Hollandia 16 000 000 4 000 4 000

Portugália 10 000 000 300 33 333

Egyesült Királyság 58 000 000 7 000 8 286

Spanyolország 39 000 000 4 500 8 667

Svédország 9 000 000 750 12 000

Magyarország 10 000 000 1 700 5 882

Összesen 378 943 926 55 329 EU 6 850


pédiai, 21 fô kiegészítô/csoportospszichológiai támogatásban. A két in-tézmény szakembereinek köszönhe-tôen (team-munka!) a logopédiai terá-piák kiegészültek klinikai pszichológiaiexplorációval, pszichodiagnosztikaivizsgálatokkal, életvezetési tanácsok-kal, autogén tréninggel, csoportterápi-ával, sôt a hozzátartozók számára ön-segítô csoportokkal is. A csoportoslogopédiai kezelések és az egyéni terá-piák Békéscsabán a Szakértôi és Reha-bilitációs Bizottság épületében folytak.Néhány esetben, az aktuális igények-hez alkalmazkodva az egyéni terápiáklakáson, illetve szociális otthonban zaj-lottak. A vidéki betegeket a Mozgás-korlátozottak Egyesületének szállító-szolgálata utaztatta a rehabilitációsórákra. A team tagjai között a kapcso-lattartás folyamatos volt: a kórház re-habilitációs osztályával, gyógytorná-szokkal, konduktorral.A logopédiai ellátás a következô

módon épült fel: A pácienseket a pro-jekt kezdetén, félidôben és a programzárásakor vizsgálták meg (WAB, Tokenbeszédmegértési teszt, Peebody, Bos-ton képmegnevezési próba, BECK kér-dôív, diszlexia, diszgráfia vizsgálat,motoros funkció vizsgálata). Az alkal-mazott terápiák: dadogás komplex te-rápiája, hangrehabilitáció, afáziák kog-nitív terápiája, MIT, kommunikációrajzzal, beszédkontroll tréning, struktu-rált csoportos kommunikációs terápia,elbeszélés, írás, olvasás, számolás re-habilitációja. A Pszichológiai Tanácsadómunkatársai végezték beszédfogyaté-kossághoz társuló pszichikus eltérések,pszichopatológiai állapotok, valamint

a hozzátartozók önsegítô terápiás ke-zelését. Ennek eredménye a sikeresenkialakított társas konfliktusok kezelé-sének képessége és a stresszhelyzetekkezelésének adaptívabb stratégiái.A felnôttkorú betegek térítésmentes

kezelésének szociális, egészségügyi,közoktatásba való bekapcsolása, spe-ciálisan kidolgozott kezelési formák al-kalmazása, a neurológiai eltérésekheztársuló pszichés problémák célzott te-rápiája, egy igen jól átgondolt modelltalkotott a megyében, amely a Pszicho-lógiai Tanácsadó együttmûködésévelaz OEP által történô finanszírozás le-hetôségét is megteremtette (forrás: Bar-náné Gedó Edit, 2009).

II. MODELL

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagó-giai Intézet, Pedagógiai Szakmai ésSzakszolgálat, Szolnok, SzekrényesnéJuhász Mária, logopédus-gyógypedagó-gus, a Jász-Nagykun-Szolnok MegyeiPedagógiai Intézet munkatársaA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei

Pedagógiai Intézet többcélú közokta-tási intézmény, ahol a pedagógiaiszakmai szolgáltatás és pedagógiaiszakszolgáltatás együttesen történik aPedagógiai Szakmai Szolgálat, a Ta-nulási Képességet Vizsgáló Szakértôiés Rehabilitációs Bizottság és a Neve-lési Tanácsadó mûködtetésével. A fel-nôtt beszédfogyatékosok logopédiaiellátása náluk sem megoldott, a Ne-velési Tanácsadó itt is csak 18 éveskorig láthatja el az érintett beszédhi-bás népességet. Mindössze az otthon-

ápolási szolgálatok látnak el felnôttafáziás betegeket államilag támogatottformában.

A pályázó kistérségi keretek (hat te-lepülésen) között, a családorvosi háló-zaton és a szociális ellátórendszerenkeresztül, alakította ki kapcsolatait(kunhegyesi háziorvos, abádszalókigondozási otthon vezetôje) és folytattafelnôtt beszédfogyatékosok határozottidôtartamra szóló logopédiai rehabili-tációs munkáját.Minden partnerével (a körzeti orvo-

sokkal, a segítô szolgálatok, a szociálisotthonok intézményvezetôivel, és a tér-ségben mûködô Parti Rádió vezetôjé-vel) megállapodási szerzôdést kötött,amelyben pontosan lefektette, hogymilyen módon támogatják egymást apályázati projekt sikeres megvalósításaérdekében. Ilyen elôkészítések utánkezdôdött meg a 14 fô felnôtt beszéd-fogyatékos nyolc hónapos, intenzívlgopédiai terápiája. A kistérségi szak-emberek között itt is állandó konzultá-ciós kapcsolat volt, akik közül a kör-zeti orvosok és a programba bevontpszichológus fontosságát kell kiemelni.Az egyéni rehabilitációs beszédterápi-ákat (afázia, diszartria, demencia) vagya betegek otthonában vagy a Kunhe-gyesen mûködô Nevelési Tanácsadó-ban tartotta a logopédus. A csoportosórák (dadogó-hadaró) is a közoktatásiintézményben zajlottak. A rehabilitációhatására még a késôn elkezdett terá-piák is sikereket hoztak, aktivizálha-tóak voltak a kompenzációs agyi terü-letek még ezekben az esetekben is.A pályázat pozitívan hatott a közvetlentársadalmi környezetre, településre, la-kóotthonra, hozzátartozókra egyaránt.Valamennyi beteg kommunikációskészsége, életminôsége fejlôdött, en-nek köszönhetôen az egyik páciensmég munkát is kapott (forrás: Szekré-nyesné Juhász Mária, 2009).Sajnos ez a kistérségi modell finan-

szírozás a program befejezôdése utánnem folytatódott.

III. MODELL

Beszédjavító Intézet, Székesfehérvár:Fülöp Erzsébet, gyógypedagógus-logopé-dus, Gárdonyiné Kocsi Ilona, gyógype-

2. táblázat. Ellátott személyek kórképek szerint

Település Kistarcsa Székesfehérvár Békéscsaba Szolnok

Afázia 18 fô 20 + 13 fô 7 fô 4 fô

Diszartria 5 fô – 2 fô 4 fô

Diszfónia 4 fô – 2 fô

Dadogás – 5 fô 1 fô 1 fô

Hadarásos dadogás 5 fô

Demencia – – – 1 fô

Diszfázia – – 1 fô –

Beszédtech. érintettség 2 fô – – –

Összesen (95 fô) 29 fô 38 fô 13 fô 15 fô



dagógus-logopédus, Poleszák Györgyné,pszichológusA pályázó székesfehérvári Beszédja-

vító Intézetet mûködési területe a vá-ros és a Székesfehérvári Többcélú Kis-térségi Társulás tizenöt települése.Szakmai feladata a 0–18 éves korú be-szédhibás, beszédfogyatékos gyer-mekek vizsgálata és logopédiai ellátása.Bár nem feladata a felnôtt beszédhi-bások terápiás megsegítése, ennek el-lenére folyamatosan látott és lát el, ahelyi igényeknek megfelelôen, 18 évfeletti beszédsérülteket. Ennek meg-valósítását a sikeres pályázataik bizto-sították. A Soros Alapítvány AfáziaProgramjának (1989) köszönhetôenalakítottak ki jó szakmai kapcsolatot aFejér Megyei Szt. György Kórház Reha-bilitációs Osztályával, a Viktória Reha-bilitációs Központtal és a Székesfehér-vári Beszédhibásokért Alapítvánnyal.Ekkortól mûködtetik havi rendszeres-séggel felnôtt beszédfogyatékosoknakszóló közösségi rehabilitációs klub-foglalkozásaikat (Afázia-klub havi egyalkalommal, 2–3 órás keretek között,forgószínpadszerû gyógytorna és logo-pédiai foglalkozások 12–15 beteg szá-mára, ezalatt a hozzátartozók orvosi,pszichológiai és logopédiai tanács-adásban részesülhetnek).A közalapítvány pályázatának kö-

szönhetôen a Beszédjavító Intézet és aFejér Megyei Szt. György Kórház olyanmodellt dolgozott ki, amely a városbanés környékén élô beszédfogyatékos fel-nôttek számára már korai stádiumban,az egészségügyi rehabilitáció kezdôszakaszában, egymásra épülve logopé-diai rehabilitációs és pszichoterá-piás/tanácsadói tevékenységeket biz-tosít. Több helyszínen, többféle ellátásiformában, különbözô diagnosztikai ésterápiás módszerekkel nyújtottak kom-munikációs-rehabilitációs támogatástafáziás és dadogó felnôtteknek.Kommunikációs-pedagógiai-logopé-

diai rehabilitációs szolgáltatásuk fel-építése a következô: kapcsolatfelvétel,vizsgálat, tanácsadás (korai kommuni-kációs terápia), logopédiai vizsgálat ésterápia ambuláns afáziás betegek szá-mára, egyéni és csoportos logopédiaiterápia, pszichoterápia, és RIT terápiadadogó felnôttek részére. Az afáziásbetegek esetében ez teljes logopédiai

rehabilitációs folyamattá szervezôdöttaz intézetben mûködô Afázia Klub, va-lamint a Fejér Megyei Szt. György Kór-ház csákvári Rehabilitációs Osztályánmûködô fekvôbeteg-ellátással együtt.Az afáziás felnôttek ellátására Gár-

donyiné Kocsi Ilona által kidolgozott fo-lyamat jellegû modellt a 2. ábramutatja.E program segítségével három

helyszínen nyújtottak folyamatosanpedagógiai/logopédiai rehabilitációsszolgáltatásokat 20 felnôtt beszédfo-gyatékos (6 fô dadogó, 14 fô afáziás)számára. Ezzel párhuzamosan a me-gyei kórház Neurológiai Osztályán 34afáziás beteg logopédiai vizsgálatát(WAB, Token-teszt, WAB olvasásvizs-gálat, Boston-teszt), szakvélemény ké-szítését látták el, valamint folyamatosszakmai tanácsadást végeztek azápoló személyzet és a betegek hozzá-tartozói számára. A Csákvári KórházRehabilitációs Osztályán elindítottákaz ambuláns logopédiai ellátást (4 fôafáziás beteg). A logopédiai és pszi-choterápia fô színtere a székesfehér-vári Beszédjavító Intézet volt, ahol 11afáziás és 5 dadogó felnôtt vett résztterápiás foglalkozásokon. A program-ban valamennyi felnôtt beszédhibásés hozzátartozója pszichológiai és lo-gopédiai tanácsadásban részesült. Azötfôs team (két logopédus, egy pszi-chológus, a neurológiai és a moz-gásszervi rehabilitációs osztályok ve-zetô fôorvosai) két alkalommal tartottkonzíliumot. Az ALBA Caritas Hunga-rica Alapítvány támogatásával a bete-

gek munkába állását is segítették (for-rás: Gárdonyiné Kocsi Ilona, 2009).

IV. MODELL

Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistar-csa: dr. Szabó Edina, gyógypedagógus-logopédus-nyelvész, Ónodi Fanni,gyógypedagógus-logopédusA pályázatnak köszönhetôen alakult

meg a Pest Megyei Flór Ferenc Kór-házban az Aphasia Centrum, amely aNeurológia és Stroke osztállyal, illetve aMozgásszervi rehabilitációs osztályegyüttmûködésével jött létre. Az idegieredetû kommunikációs károsodásokrehabilitációját, külföldi centrumokgyakorlatát követve (kanadai, amerikai,angol), komplex terápiás szemlélettelközelítik meg és egymásra épülôteamek tevékenységén keresztül való-sítják meg. Az Aphasia Centrumbanmûködô teamek tagjai a páciensek di-agnózisát, kezelési tervét is együtt állít-ják fel. A teamek és tagjaik a követke-zôk: 1. Kommunikációs rehabilitációsterápiás team (logopédus, nyelvész,kommunikációs szakember, gyógype-dagógus-pszichológus, neuropszicho-lógus), 2. Mozgásterápiáért felelôs team(gyógytornász, manuálterapeuta, gyógy-masszôr, reflexológus, vízi terápiásszakember és ergoterapeuta), 3. A szo-ciális élethelyzet javításáért felelôs (fog-lalkoztatási terapeuta) team.A Centrum szolgáltatásai közé tarto-

zik a „Rehabilitációs információszol-

2. ábra.

Jelölések értelmezése:a) Korábban mûködô ellátás; b) Erre épülô pályázati program: A program keretébennyújtott speciális szolgáltatások

Székesfehérvár,Beszédjavító Intézet,

AFÁZIA KLUB,havi 1 alkalom

Csákvári Kórház,Rehabilitációs Osztály,logopédiai ellátás,heti 6 órában

F. M. Szt. GyörgyKórház, Székesfehérvár,Neurológiai Osztályon

2 hetente 2 óravizsgálat, tanácsadás

SzékesfehérvárBeszédjavító Intézetegyéni és csoportos

logopédiai/pszichológiaiheti 5–6 órában

Csákvári Kórház,Rehabilitációs Osztály,ambuláns logopédiai

ellátás

gáltatás” és a több elembôl felépülô„Terápiás programkínálat”. Elsô elemeaz „Együttélés megváltozott kommuni-kációval” elnevezésû bevezetô terápiásprogram (4 hét, heti két óra), amely kö-vetkezô speciális témaköröket tartal-mazza: – Ismeretek az agyról, az afá-ziáról, diszartriáról, illetve a hozzájuktársuló zavarokról.– Kommunikációs készségek fejlesz-tése, hasznos kommunikációs straté-giák tanulása.

– Pszichoszociális segítség, támasz.– Önbizalom-fejlesztés.– A jövô kilátásai.Második eleme a „Kommunikációt

támogató terápiás programcsoport”,amely a következô, legtöbbször egyéniformában megvalósuló, sérülésspecifi-kus afázia és diszartria terápiákat fog-lalja magában: az afáziás perszeverá-ció terápiája (TAP), VAT (Visual ActionTherapy), Melodikus Intonációs Terá-pia (MIT), TWA (Treatment for Wer-nicke ’s Apahasia), VCIU (VoluntaryControll of Involuntary Utterances),Back to the Drawing Board (BDB),Helm Elicited Program for Syntax Sti-mulation (HELPSS), Hangterápia (disz-fónia terápia), illetve kommunikációskompetenciafejlesztô terápiákat (Kon-verzációs terápia, Könyv-kapcsolat,Írásterápia, Szövegértési és fonetikaigyakorlatok, Kommunikációs társasjá-ték, Drámapedagógia, Vizuális kom-munikáció, Zeneterápia). Harmadikeleme a „Mozgást támogató” terápiásprogramcsoport: a mozgásfunkciókattámogató terápiás programok (csopor-tos nagymozgások tornája, és egyénigyógytorna, illetve egyéni kéztorna) a

finommotoros fejlesztést, a finommoz-gások ügyesítését, a kéz és az ujjakmozdulatainak, a grafomotoriumnak acélirányos fejlesztését foglalják ma-gukban. A negyedik elem a „Gyógype-dagógiai-pszichológiai” programcso-port a kognitív képességek és a pszi-choszociális támogatást tûzi ki célul:neuropszichológiai, pszichoszociális,intenzív memória, relaxációs és „Neu-rotréning”, „Önismereti csoport”, és„Logoterápia” részeibôl áll össze.A Centrum kiemelt szolgáltatása méga Szociális és munkaerô-piaci tanács-adás. Rehabilitációs ellátásukat akkortekintik teljesnek, ha a terápiás prog-ram befejeztével páciensük sikeresenképes visszaintegrálódni a társada-lomba.A mûködésük a következôképpen

zajlik: a jelentkezést követô komplexdiagnózis felállítása után egyéni óra-renden alapuló terápiás program ja-vaslatot, amelybe 35 beteget tudtak be-vonni, akik átlagosan 400–450 terápiásórában részesültek (forrás: SzabóEdina, 2009).

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogya pályázati cél megvalósult, hiszen ahelyi igényekre kidolgozott, kigondoltmodellek képesek voltak megfelelni afelnôtt beszédfogyatékosok aktuális ésegyben korszerû rehabilitációs szolgál-tatási elvárásainak. Sajnos azonbannem mindegyik találta meg a pályázatbefejezése után a további finanszírozásiforrásokat, mégis igen nagy jelentô-ségûnek tartjuk, hiszen új és példaér-tékû, követésre érdemes beszédfogya-tékos rehabilitációs tartalmak születtekés valósultak meg. Új kapcsolatok,

teamek jöttek létre, amelyek remélhe-tôleg ismét mozgásba hozhatóak, aminta rendszer finanszírozási gondjai meg-oldódnak.Álljon itt végül az a reményt keltô

összesítô, 3. táblázat, amely a prog-ramban részt vevô szerencsés beszéd-fogyatékosok kórképenkénti meg-oszlását és számát mutatja, telepü-lésenként.

IRODALOM

Becker K. P.–Sovák M.: Lehrbuch derLogopädie. VEB Verlag, Berlin, 1983.

Csányi Y.–Zsoldos M.: A sajátos neve-lési igényekkel kapcsolatos OECDpolitika és a magyar gyógypedagó-gia. Gyógypedagógiai Szemle, Kü-lönszám. 2003.

Dozentenkonferenz, 1993. Memoran-dum. Detlet Hansen & Alfons Wel-ling, Universität zu Köln.

Fehérné K. Zs.: Gyógypedagógiai lexi-kon (szerk.: Mesterházi Zs.).: Logo-pédiai szócikkek. ELTE BGGYTF,Bp., 2001.

Fehérné K. Zs.: A magyar logopédus-képzés aktuális kérdései. Beszéd-gyógyítás, 2005/1. sz.

Fehérné Kovács Zs. (szerk.): Beszéd-fogyatékos felnôttek logopédiai el-látása modellkísérleti program. Sz25/12/A. Fogyatékos SzemélyekEsélyegyenlôségéért Közalapítvány.2009.

Feketéné Gacsó Mária (szerk.): Tanul-mányok az afázia témakörébôl, Eöt-vös József Könyvkiadó, Budapest,2005.

Grizzle K. L.–Simms M.: Korai nyelvi fej-lôdés és az ezzel összefüggô tanulásinehézségek. GyermekgyógyászatiTovábbképzô Szemle. 2006/2. sz.

Grohnfeldt, M.: Lehrbuch der Sprach-heilpädagogik und Logopädie. Ver-lag W. Kohlkhammer, Stuttgart, 2003.

Grohnfeldt, M.: Lexikon der Sprachte-rapie. Verlag W. Kohlkhammer, Stutt-gart, 2007.

Hirschberg J.: A Foniátria és a Ma-gyar Logopédiai Társaság története.A kommunikáció, a hangképzés ésa beszéd zavarainak kezelése. Szer-zôi kiadás, Budapest, 2003. 18. fe-jezet.

3. táblázat. Ellátott személyek kórképek szerint

Település Kistarcsa Székesfehérvár Békéscsaba Szolnok

Afázia 18 fô 20 + 13 fô 7 fô 4 fô

Diszartria 5 fô – 2 fô 4 fô

Diszfónia 4 fô – 2 fô

Dadogás – 5 fô 1 fô 1 fô

Hadarásos dadogás 5 fô

Demencia – – – 1 fô

Diszfázia – – 1 fô –

Beszédtech. érintettség 2 fô – – –

Összesen (95 fô) 29 fô 38 fô 13 fô 15 fô



Hevesi G: Kitekintés az Európai Uniótagországainak logopédiai helyze-tére. Beszédgyógyítás, 2004/2. sz.

ISCED – 97 International standard clas-sifikation of education – Revised ver-sion. UNESCO, General Conference,1997.

Juhász F. (szerk.): Irányelvek. A funk-cióképesség, a fogyatékosság és amegváltozott munkaképesség véle-ményezéséhez. Egészségügyi, Szo-ciális és Családügyi Minisztérium –Országos Egészségbiztosítási Pénz-tár, Budapest, 2004.

Könczei Gy.: A hátrányos helyzetû cso-portok védelme az Európai Unió-ban. Idôsek – fogyatékossággal élôszemélyek. In: Gyulavári T. (szerk.):

Az Európai Unió szociális dimenzi-ója. OFA, Budapest, 1999.

Magyar Értelmezô Kéziszótár. Akadé-miai Kiadó, Budapest, 1972.

Paulik E.–Tróznai T.–Vargáné MolnárM.–Kullmann L.: Fogyatékossággalélô emberek életminôség vizsgálatá-nak fejlesztése. GyógypedagógiaiSzemle. 2008. 1.

Szauer Cs.–Marton K.: Az Európa Ta-nács tízéves Akcióterve a befogadótársadalom megteremtéséért, vala-mint a dokumentum hatása a tagál-lamokra (I–II. rész). Gyógypedagó-giai Szemle. 2007. 3–4.

Zászkaliczky P. (szerk.): A gyógypeda-gógiai antropológia kérdésfeltevései.In: Gordosné Szabó Gyógyító peda-gógia. Medicina Könyvkiadó Rt. Bu-dapest, 2004.

V. Kovács E.–Fehérné K. Zs.: A logopé-dia jövôje. Gyógypedagógiai Szemle.2003. 1.

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatás-ról.

1998. évi XXVI. törvény a fogyatékosszemélyek jogairól és esélyegyenlô-ségük biztosításáról.

2007. évi LXXXVII. törvény a közokta-tásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénymódosításáról.

Sajátos nevelési igényû gyermekek óvo-dai nevelésének irányelve. Sajátosnevelési igényû tanulók iskolai okta-tásának irányelve. 2/2005. (III. 1.)OM rendelet.

www.demoszthenesz.huwww.fszk.hu

AFÁZIA TERÁPIA A 20. ÉS 21. SZÁZAD HATÁRÁN

KRASZNÁRNÉ ERDÔS FELICIA

A GYAKORLÓ BESZÉDJAVÍTÓINTÉZET KONCEPCIÓJAAZ 1980-AS ÉVEKBEN

1981-ben nyílt meg a Bárczi GusztávGyógypedagógiai Tanárképzô FôiskolaGyakorló Logopédiai Intézete, dr. Pa-lotás Gábor vezetésével. Az Intézetmegalakulásakor célunk volt, hogy ahallgatók minél teljesebb képet kapja-nak a különbözô beszédzavarokról,ezért Palotás Gábor a felnôtt beszédhi-bások, köztük az afáziások terápiájá-nak bevezetését is szorgalmazta. Máraz elsô tanévben megkezdtük afáziásbetegek felvételét, és terápiájukat ele-inte Palotás Gábor végezte, így nyújtottlehetôséget a hospitálásra, az érdek-lôdô kollégák betanítására. A felvettekszáma folyamatosan bôvült, az Intézetötéves évfordulóján már 77 afáziás be-teg terápiájáról számoltunk be. A Be-szédjavító Intézetben 2007 végéig folytaz afáziás betegek terápiája, több tanár

részvételével, az igény szerinti változóóraszámban.A „Bárczin” az elméleti és gyakorlati

képzés egységes, egymásra épülôrendszerére törekedtek a tanárok. Pa-lotás igazgató úr koncepciója szerintegységes rendszerben történjen a kép-zés, a továbbképzés és a betegellátás.

LOGOPÉDUS-KÉPZÉS

Az afázia terápiás ismeretek a nappalitagozatos logopédus hallgatók képzé-sében mindig is szerepeltek, bár igenalacsony óraszámban, és hiányoztak abemutatók, hospitálási tanítási gyakor-latok. Mérei Vera szemléletes képet raj-zolt elénk az afáziás betegekrôl, a kü-lönösnek tûnô, akkor még nehezenérthetô tünetekrôl. A nyolcvanas évekközepétôl az afázia elméletét dr. SágiJudit neuropszichológus adta elô a lo-gopédia szakos hallgatóknak. Neuro-

lingvisztikai ismereteket Bánréti Zoltántanított. A téma iránti érdeklôdést bizo-nyította, hogy több hallgató írta szak-dolgozatát az afázia témakörében.A kilencvenes években a tanári és

terapeuta szakok megjelenésével márcsak a terapeuta szakos hallgatók kép-zésében jelent meg az afázia terápia el-mélete és gyakorlata.Az afáziás betegek logopédiai ellátá-

sára tehát azok a gyógypedagógusokkaptak felkészítést, akik a ELTE BárcziGusztáv Gyógypedagógiai TanárképzôKarának nappali tagozatát logopédiaszakos terapeutaként végezték el, ígyspeciális elméleti és gyakorlati ismere-tekkel rendelkeznek a lokális agysérü-lések következtében fellépô beszédza-varok terápiájában.A bolognai folyamat ismét változást

hozott a logopédusok képzésében, azELTE Bárczi Fôiskolai Karon is beve-zették a BA képzést és az egyetemiképzést.

Documents

Beszedzavarok