Betlehemi játék A képviselő naplója zázhalomSZÁZHALOM • 2019. DECEMBER 3 A sűrűn szitáló havaseső elle- nére is megtelt a Szent László tér Óvárosban a közösségi

SzázhalomÓVÁROSI KÖZÖSSÉGI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT

VII. ÉVF. 69. SZÁM 2019. DECEMBER

Pius pápa aranypénzeA képviselő naplójaBetlehemi játék

A TARTALOMBÓL: Nagy örömet vigyetek! • Szabó Gábor: A képviselő naplója • Fényárban a Szent László téri fenyőfa • A kecske és a karácsony • Pius pápa

aranypénze • Történetünk története: Historia Domus

Rem

bran

dt: S

imeo

n a

tem

plom

ban

PROGRAMAJÁNLÓJanuári

BARÁTSÁG KULTURÁLIS KÖZPONT

SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER 3

A sűrűn szitáló havaseső elle-nére is megtelt a Szent László tér Óvárosban a közösségi ad-venten december 12-én. A bő-séges szeretetasztalhoz az ön-kormányzat mellett a telepü-lésrész civil szervezetei is hoz-zájárultak. A süteményvásár bevétele ezúttal is azt a közös tervet szolgálja, hogy a helyi lakosok emléket állítsanak az utolsó óvárosi iskolának.

Az Óvárosi Falusi Közösség és a cserké-szek összefogásával sikerült rendbe hozni és szépen felújítani a viszonylag nagymé-retű betlehemet, amit korábban a főtéren használtak a városi karácsonyon. A szívme-lengető jelenet most a Szent László temp-lom bejáratánál látható.

Az óvárosi advent a szervezők és né-hány résztvevő számára már délután négy-kor elkezdődött. Karácsonyi díszeket készí-tettek a Szent László téri fára a közösségi házban. A téren összegyűlt társaságokat elsőként Török Sándor, majd Nagy Balázs alpolgármester köszöntötte – Vezér Mihály polgármester üdvözletét is tolmácsolva.

Őket Szabó Gábor, a településrész újonnan megválasztott képviselője követte, aki feleségének és családjának is kifejez-te háláját, amikért kitartóan támogatták

és támogatják. „Tavaly ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy itt fogok állni” – mondta. Köszönetet mondott a rendezvény támogatóinak, az aktív civil közösségeknek is. Kiemelte Loós Attilát és Pozsgainé Szabó Évát, akik ezúttal is nagyban hozzájárul-tak a rendezvény sikeréhez. Az új képvi-

selő mindenkinek áldott, békés ünnepeket kívánt, valamint azt, hogy a következő év mindenki számára úgy alakuljon, ahogyan szeretné.

A köszöntéseket a Canticum Novum kó-rus majd a cserkészek rövid, de annál derű-sebb fellépése követte. A közönség együtt énekelte velük a karácsonyi dalokat. A betlehemes játék szövegét több mint száz éve írta egy falusi hittanoktató, és kézről kézre jutott el Sefcsik Gergelyhez, a cser-

Karácsonyváró az Óvárosban

Nagy örömet vigyetek!

4 SZÁZHALOM • 2019. DECEMBER

készcsapat alapítójához. A gyerekek és fi-atalok 26 éve járják vele a város kertes övezeteit a karácsony előtti héten. Minden házba becsengetnek délután négy és este nyolc között – mondta el Mikulásik Gábor cserkészparancsnok. Van, ahol ajándéknak

tekintik az érkezésüket, még több helyen ijedtséget, zavart okoz, „van, akinek aznap nyílik meg a szeretet”, és ez a szolgálatuk célja.

A közös fadíszítésben és csillagszórás-ban majdnem teljes létszámmal részt vett a képviselő-testület, de megjelent Sinka Lász-ló, a településrész előző képviselője, Illéssy Mátyás plébános, valamint Kővári László, a város díszpolgára és a közösségi mulatsá-gok népszerű zenésze is.

A tea, forralt bor, szaloncukor és süte-mények mellett bográcsban főtt, remekül sikerült halászlével is kedveskedtek a részt-vevőknek a szervezők. Loós Attiláék készí-tették, az utolsó merőkanálig elfogyott.

A vacsoraasztalok mellett jutott idő a nyugodt beszélgetésekre is.

„Szeretem a falusi közeget, jó ide haza-jönni a nyüzsgő városból. Amikor elhagyom a körforgalmat, elönt a nyugalom” – mond-ta Faragó Katalin, aki családjával tizenhá-rom éve, Érdről költözött a Matta-kertbe. Szereti a karácsonyi hagyományokat. A családi ünnephez a 24-ei templomi pász-torjáték is hozzátartozik, bár a gyerekek már nem szerepelnek benne, mióta megnőt-tek. Otthon mindig kerül az ünnepi asztalra dió, fokhagyma és alma, méghozzá annyi részbe vágva, ahányan körül ülik. A ha-gyomány szerint nemcsak a jó egészséget, hanem az összetartozást is szolgálja ez a népszokás. Faragó Katiék saját, családi ha-gyománya, hogy egy cetlire mindenki fel-írhatja aktuális célját, vágyát, gondolatát, amit eltesznek és felolvasnak a következő

karácsonykor. „Jót mulatunk vagy sírdogá-lunk rajta.”

„Szeretek részt venni az óvárosi ese-ményeken, mert sok az ismerősöm. Amikor beszélgetek velük, előjönnek a gyerekkori emlékek, rátalálok a gyökereimre” – me-

sélte Lukács Bernadett, aki szintén idén októberben került be a képviselő-testü-letbe. A „faluban” nevelkedett, jelenleg Dunafüreden él. Legkedvesebb karácsonyi emléke a betlehemes gyerekek látogatása, akiket a nagymamája mindig süteménnyel várt. Együtt imádkoztak és énekeltek velük. Amikor besötétedett, a nagyanyja annyi

gyertyát gyújtott meg a verandán, ahány halottjuk volt a temetőben. Ezek a fények egész éjjel égtek.

„Én azt kívánom mindenkinek, hogy minél több időt töltsön a családjával és a baráta-ival” – mondta Nagy Balázs alpolgármester, aki szerint az ünnepek alatt lehetőség nyí-lik jobban figyelni egymásra és kimondani azokat a szavakat, amikre a hétköznapok rohanásában nincs idő. Török Sándor al-

polgármesterrel hetek óta járják a város közösségeit és viszik az önkormányzat jel-képes ajándékait, jókívánságait. Ezeken az alkalmakon, de általában is az a benyo-mása, hogy Százhalombattán jellemzően érzékenyek és együttérzőek az emberek, amit a sokféle jótékonysági gyűjtés is iga-zol. Tíz éve lakik Óvárosban, ahol szerinte a leginkább összetartó a közösség.

„Hagyni kell, hogy az emberek jól érez-zék magukat” – vélekedik Takács Péter, a művelődési központ nyugalmazott vezetője, akit tavasszal arra kért fel a város, hogy koordinálja a dunafüredi és óvárosi kö-zösségi házak „megnyitását”, vagyis mű-ködésük közösségi szellemű átalakítását. A ’70-es évek „nyitott ház” mozgalmának egyik hazai megálmodójaként és megva-lósítójaként nem volt számára újdonság a feladat. Azt gondolja, valóban nyitott kö-zösségi házakat csak úgy lehet üzemeltetni, hogy „ott laksz”. Jelenleg Óvárosban és Dunafüreden is olyan művelődésszervezők végzik ezt a munkát, akik a településrészen élnek és jól ismerik a helyi kisközösségeket, embereket. A Korshak Kft., amely átvette a két épület fenntartását a BKK-tól, jelentős karbantartást, felújítást is végzett. Takács Péter szerint sikerült megvalósítaniuk, amire felkérték őket. A közösségi házak otthont adnak a helyi közösségeknek, nyitva van-nak a családok, magánszemélyek előtt is.

Óvárosban például két nyugdíjas klub, jó-gafoglalkozások és angol társalgási klub is elérhető a közösségi házban. Az épületek, szinte sosem állnak üresen, mivel rendsze-resen bérlik ki őket kisebb-nagyobb ren-dezvények, találkozók céljára. „Nekünk az a legfontosabb dolgunk, hogy meglegyen, amit kérnek. A titok az, hogy itt mindenki a saját sikerének, a magáénak érzi a progra-mokat.” Czifrik Katalin


Tisztelt Olvasók! Folytatom beszá-molómat a Százhalom újság hasáb-jain.

Az Ifjúsági, Sport és Közrendi Bizottság első ülése, amelyen részt vettem, december 9-én volt, ahol nem született az Óvárost érintő felvetés és döntés, ahogyan a Pénz-ügyi, Egészségügyi és Városüzemeltetési Bizottság december 9-i ülésén sem.

A december 12 -i testületi ülésen többek között az alábbiakról döntöttünk:

- A szennyvíztelepen történő napelemes rendszer kialakításáról a Fővárosi Vízmű-vek beruházásaként.

- A gyermekek átmeneti gondozását – a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy más törvényes képviselő kérelmére vagy bele-egyezésével – ideiglenes jelleggel teljes körű ellátással kell biztosítani. Amennyiben a szülő egészségügyi körülménye, életve-zetési problémája, indokolt távolléte vagy más akadályoztatása miatt a gyermek ne-velését a család nem tudja megoldani.

A fentiekkel kapcsolatban döntés szü-letett, hogy három helyett négy helyet tartanak fent a Fészek Gyermekmen-tő Egyesületnél Érden, a battai rászoruló gyermekeknek.

- Az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület újabb egy évre ingye-nesen használhatja a Piac téri helyiséget.

Az ünnepek közeledtével megszaporod-nak a jótékony célú felajánlások. A faluban ilyen volt: többen ajánlottak fel tűzifát, ez-zel csak az a gond, hogy nincs felaprítva. Ezúton keresünk olyan embert, aki ebben tudna segíteni. Amennyiben valakinek szük-sége van tűzifára, vagy tudomása van róla, kérem hívjon az elérhetőségeimen.

Felajánlottak még két darab gázpalac-kot, egy ifjúsági szekrénysort - aminek már van helye - valamint tisztálkodószereket. A cipős doboz akció keretében több csomag került a rászorulókhoz.

Többszöri sürgetésre december 10-én a még aszfalt nélküli utcákat (Álmos utca, Battai utca) leszórták murvával és így újra kátyú nélkül közlekedhetnek az ott lakók.

A december 12-i karácsonyfadíszítésről az újság mostani száma részletesen beszá-mol.

A Szent László u. 94. előtti csőtörésre a harmadszori bejelentésem után sikerült el-érni, hogy a tényleges problémát kezeljék, mert nem csapadékvíz okozta és nem öntö-zésből származott a víz hanem csőtörésből, amit ma, az észlelésről számított negyedik napon A Fővárosi Vízművek kijavított.

Folyamatosan keresnek kisebb-nagyobb gondokkal, amit az év vége és a jövő évi költségvetés elfogadása előtt nem könnyű feladat megoldani, de lehetőségeim szerint igyekszem ezekre is megoldást találni.

Elérhetőségeim: 06 20 222 29 30

[email protected] Szabó Gábor

települési képviselő

Szabó Gábor beszámolója

A képviselő naplója


A Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Ház-ban már kora délután lázasan készültek a fenyőfa díszek. Gyerekek és felnőttek Nagy Rozália és Petró Magdolna körül lelkesen, odaadóan alkották meg saját ajándékukat, melyet a kültéren felállított ragyogó fé-nyekkel teli karácsonyfának szántak. Voltak, akik már otthon elkészítették ajándékaikat, mások ott serénykedtek a két felnőtt körül. Őket szólítottam meg ezért először.

Nagy Rozália: - Sokan jöttek a meg-hirdetett programra, szülők gyerekekkel, nyugdíjasok, óvárosiak. Öt órakor kezdődik az ünnepélyes fenyőfadíszítés. Vannak már előre elkészítettek is, de szerettük volna sa-ját gyártmányú csodákkal is megajándékoz-ni a fát. Mintákat készítettünk. A csillagokat a gyerekek fonalakkal hópelyhekké vará-zsolják. Mások - felnőttek is - S-alakú kicsi, fehér figurákat fűznek cérnára, pattogatott kukorica helyett.

Petró Magdiék másféle csillagot vará-zsoltak hópehellyé. Sok készült abból is. Könnyű volt elkészíteni, a gyerekek nagyon kedvelték – tájékoztatott.

Sokan eljöttek az Óvárosi Nyugdíjas Klubból is segíteni. Géczy Jánosné Vera színes, díszes papírokkal borított dobozokat hozott. Mások csillogó gyöngyfűzért.

Előkerült az egyik anyuka is - Gátai Zsu-zsa három kisgyermekes anyuka -, aki az Óvárosi Óvoda SZMK vezetője.

A nyüzsgésben megszólítottam Szabó Gábor óvárosi képviselőt, aki egész család-jával érkezett.

- Tavaly gondoltunk egy nagyot és az óvárosi ünnepséget megturbóztuk egy kis

szeretet asztallal. Süteményeket kínáltunk a vendégeknek. Az idén bővítettük a prog-ramot, a templom előtt felállított betlehemi jászollal. A Szent László király Cserkész Csapat pedig betlehemi játékkal lep meg bennünket. 100-120 főre készül a halászlé. Annak, aki nem kedveli, zsíroskenyér hagy-mával lesz a vendégség. Mindezt kiegészíti egy kis forró tea, forralt bor. Most ennyivel készültünk. Minden évben - tovább gondol-va a lehetőségeinket - gazdagítjuk majd. - Köszönöm a szervezésben résztvevőknek az önzetlen munkát. Külön köszönet illeti Nagy Rozáliát, dr. Pozsgainé Szabó Évát, Loós Attllát, Mikulásik Gábort. Mindazokat, aki közreműködtek egy szép ünnep megvalósí-tásában.

A benti információgyűjtés után a kültéren néztem meg, milyen módon halad a prog-ram előkészítése. A kórus, Mikulásik Gábor betlehemes csapata már készen állt és ké-szült a halászlé. A nagy edényben – aho-gyan ő nevezte magát – Szatmári László, a kukta kavargatta az ételt.

Sok ismerős arcot találok a vendégek kö-zött. Láttam eljött Takács Péter, Kővári Lász-ló, Sinka László, Sinka István, Kovács Imre és még sokan mások.

Közben már Dobos Ágnes, az önkormány-zat munkatársa a felállított mikrofonhoz állt, bekonferálni az ünnepi köszöntőket.

Elsőként Török Sándor alpolgármester szólt a részvevőkhöz, kimentve Vezér Mihály polgármestert, aki hivatali elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a programon. Jelen volt viszont – kevés kivétellel – a kép-viselő-testület. Hogy azok is tudják, mi hang-

zott ott el, akik nem tudtak eljönni, idézném a felszólalók lényeges gondolatait.

Török Sándor arról beszélt, bár az idő nem kedvezett a városrészek fenyőállítá-si ünnepségeihez, a Canticum Novum kórus Csehák Izolda karnagy vezetésével hason-lóan az elmúlt évekhez, karácsonyi énekek-kel teremtette meg az ünnepi hangulatot. Bár eláztak a kották, a hangjuk gyönyörűen szólt.

Alig három hét és már 2020-at – új évet, és új évtizedet – írunk. Azt kívánja mindenki-nek, sikerüljön elérni céljait. Élje meg, boldo-guljon. Mindehhez erőt, egészséget kíván.

Török Sándor alpolgármester után Nagy Balázs János alpolgármester köszöntött bennünket, aki bevallása szerint 10 éve óvárosi lakos. Bár Zala megyében az ilyen embert még „gyütt-mentnek” nevezik, pró-bál beilleszkedni az óváros közösségébe. A város legrégebbi, talán ezért is legösszetar-tóbb közösségének tartja az óvárost. Talán ez a közösség az, amely igazán meghatá-rozza Százhalombatta gyökereit.

Már hetek óta járják a városi közössége-ket és fantasztikus volt látni, ahogy a város-lakók, civilszervezetek gyűjtést szerveztek a városban élő elesetteknek, szegényeb-beknek. Legyen szó a Családok Átmeneti Otthonáról, vagy a Városi Családsegítő és Gondozási Központról.

Ezen az ünnepen azt kívánja, töltsük a karácsonyt szeretteinkkel, barátainkkal. A hétköznapok rohanó világát próbáljuk kicsit magunk mögött hagyni. Az adventi időszak-ban pedig készüljünk fel lelkileg is. Áldott, boldog, békés, karácsonyt kíván és boldog újesztendőt.

Mielőtt felcsendültek a Canticum Novum kórus karácsonyi énekei, óvárosi képvise-lőnk, Szabó Gábor is köszöntött bennünket. Egy évvel korábban még nem gondolta vol-na, hogy az óvárosiak bizalmából képvise-lőjükként állhat a mikrofon előtt, ahol való-ban példamutató a közösség. Áldott, békés karácsonyt kívánt mindenkinek.

Szegedinácz Anna

Szegedinácz Anna személyes hangú beszámolója

Fényárban a Szent László téri fenyőfaA hideg, nedves leszálló köd ellenére benépesült az óvárosi Szent László tér december 12-én késő délután. Sem a rossz idő, sem a korai sötétedés nem szegte kedvét azoknak, akik részt vettek a fenyőfa díszeinek készítésében. Akik a program megvalósításában oroszlánrészt vállalva várták óváros kö-zösségét és mindazokat, akik megtisztelték ezt a nagyszerű adventi eseményt.


Történetünk az 1930-as évek végén játszódik, annak az évnek is karácsony délutánján vagyunk. A nem éppen sze-rencsés kimenetelű történetet anyám és nagyszüleim karácsony táján sokszor felemlegették. Annyiszor hallottam, hogy néha már az az érzésem van, mintha magam is ott lettem volna, pedig én akkor még a világon sem voltam.

A karácsonyvárás izgalma hatotta át a család minden tagját, már hetek óta, lefekvéskor karácsonyi énekeket éne-keltek a gyerekek együtt a szülőkkel. Számolta a négy gyerek (anyám és a testvérei) a napokat, hogy mikor jön a Jézuska és az angyalok, hogyan fogják a feldíszített fát a szobába becsem-pészni. A nagy kérdés azonban az volt, hogy vajon mi lesz a fa alatt, ki milyen ajándékot kap? A nagy napon, Jézus születésének napján, december 24-én szigorú böjtöt tartottak, hús nélküli pár falatot ettek, valami gyenge egyfogá-sos ebédet és egy kiadós vacsorát. A családban a vacsora halételből állt. A halászlét nagyapám főzte, nagy-anyám a csuszát készítette. A halászlé tálaláskor két fogássá alakult. A hallé a csusza tésztával volt az első a hal belsőségeivel, a második a darabolt főtt hal, kenyérrel. Ez a halászlé dunai módon készült, nem volt soha passzí-rozva, azaz sűrítve. Ezt követte, amit a gyermekek a legjobban vártak, a diós és a mákos bejgli. Az est forgatóköny-ve már kialakult a szülők elképzelésé-ben. Némelykor becsúszhatott valami nem várt esemény, de akkor rögtönözni kellett. Az est csúcspontja, a katarzis a karácsonyfa megjelenése, és az alatta sorakozó ajándékok megpillantása-kor vette kezdetét. Most viszont még csak délután volt és nagyanyám vette irányítás alá az elkövetkezendő órák eseményeit, legalábbis azt gondolta. - Gyerekek, menjetek el az Annus néni-hez – és valami jelentéktelen csomagot is nyomott valamelyik gyerek kezébe

alibiként – kérdezzétek meg, nem kell-e segíteni valamit. Mielőtt besötétedik, in-duljatok haza.

Itt szólalt meg a legkisebb gyerek, Sanyika.

- Én nem akarok az Annus nénihez menni!

- Hát mit akarsz?- Én inkább szánkóznék a haverok-

kal.- Jól van, akkor te itt leszel, de vi-

gyázz magadra és ha kiabálok, gyere azonnal haza.

A szülők közben tették a dolgukat.- Antal, te a halat pucold és főzd

meg, én addig feldíszítem a fát.- Julis, én megcsinálom a halat, de

még csak 3 óra van.- Inkább legyünk előbb készen, a fát

és az ajándékokat nem hozom be, a fás kamrában díszítem föl és az ajándéko-kat is egy helyre odateszem.

- De hát a szobában is feldíszítheted – mondja nagyapám.

- Nem, mert hátha előbb jönnek meg és mindjárt meglátják a fát. Azt te szoktad a sötét szobába behozni, nem emlékszel, hogy te vagy olyan-kor az angyal, szól a csengő, és mire

a lámpát feloltom, már láthatják, hogy ott vagy. Csak iparkodj beállítani a fát a talpába. Tudom, hogy még a Tóth Sándorékhoz és a mamához is el akarsz látogatni, boldog karácsonyt kívánni, csak iparkodj!

Aztán kiment a fás kamrába, ami a gangos ház mögött volt. Itt tárolták a tüzelőt, de volt még egy funkciója, hogy a kamra végében elrekesztve itt töltöt-te unalmas téli napjait a család szeme-fénye Micike, a kecske. Tavasztól őszig ellátta tejjel a családot, adott napi 1-2

liter tejet. Ilyenkor reggeltől estig kiköt-ve legelt. Reggel nagyanyám megfejte, majd amikor hazavezette, megint adta a habos finom tejecskét. Éjjelre volt el-szállásolva a kamra elkülönített részé-ben. Ősszel a kecske teje elapad, nem fejik csak etetik-itatják. Egész télen merő unalom az élete, pedig a kecske alapvetően izgága, érdeklődő jószág és mindig az kell neki, amiért nyújtóz-kodni kell. A kecske akaratos egyéni-ség.

Írtam már a jó előbb is, hogy min-denről még valami eszembe jut. Most is így történt. Főiskolás koromban volt egy tanárunk, a dr. Vitai és takarmányozás-

Németh István

A kecske és a karácsony

Képeslap 1930-ból


tant oktatott. Az új hallgatóságnak min-den évben előadta életének egy nagy fájdalmát. Amit nem igazán a tananyag tematikája szerint adott elő, hanem be-levágott a dolgok közepébe. Kifakadt: „kérem a kecske az egy dúvad”, és ak-kor elmondta, hogy amikor a szüleihez elment vidékre, hogy nyugodt körülmé-nyek között megírja a doktorihoz szük-séges értekező tanulmányát, mi történt. Kivitte az asztalt egy szép, lombos fa alá, mellé ült, és a gondolatait napokon át írta. Gyűlt a sok tudomány a számos

papírlapon. Az egyik délben édesany-ja ebédre hívó szavára otthagyva az asztalt a papírokkal a gyönyörűséges kolbászos bableves majd a túrós és lek-város palacsinta kedvéért Az evést be-fejezvén, kiment újra a munkáját foly-tatni és akkor mit látott?

Az asztalon a kecske ette a dok-tori dolgozatát, hátsó két lába pedig taposta a már megrágott lapokat, és mi tagadás, még le is csinálta, a kecs-kékre oly jellemző „golyózáporral” .A verejtékes munkával megírt lapokat a kecskével együtt üldözőbe vettem, ezt a dúvadot, hogy agyon nem csaptam drága édesanyám akadályozott meg benne. Ezt mind csak azért mondom el, hogy a kecske mi mindenre képes. Na de térjünk vissza az eredeti törté-nethez. Nagyanyám a kis fenyőfát fel-díszítette, az ajándékokat is becsoma-golva a fa alá tette.

A mai karácsonyi ajándékozást össze

sem lehet mérni a régivel, de akkor az is nagy örömet okozott annak aki adta, és annak is aki kapta. Ez most is így van, csak a mérték és az érték egészen más. Minden gyerek valami ruhaneműt kapott, harisnyát, zoknit, kesztyűt. Ezt nagyanyám kötögette titokban, már ősztől. Volt egy rokon nagybácsi, akinek Pesten biztos állása volt a Ganz gyár-ban. Ő a gyerekeknek mindig hozott karácsonyra fejenként 1-2 narancsot, szentjánoskenyeret, az Ilonkának ba-bát. Egy másik nagynéni, a Margit néni

mesekönyvet ajándékozott, amit majd a gyerekek közösen olvasgathattak, nézegethették a képeket benne. Körül-belül ennyi volt amit jó szívvel tudtak ajándékozni. Tehát a karácsonyfa feldí-szítve, ajándékok alátéve. Nagyanyám jóleső átérzéssel becsukta a kamra aj-taját. Mondta nagyapámnak, hogy a fa is fel van díszítve.

- A halászlé hogy áll?- Még 10-15 perc és készen van.

Lassan besötétedett, csak a hó világított kint, kezdett hideg lenni, a nagyanyám kiment az útra, ahol a téglagyári gye-rekek szánkózni szoktak a lejtőn, egé-szen a Duna-partig. Szemével kereste a Sanyikát, nem látta, így szólongatni kezdte. Egyszer csak a sötétben a négy gyerek együtt jön a ház felé, de mintha nem is akarnának bejönni, csak állnak szomorúan, mintha valami nagy bánat nyomná őket, csak álltak és hallgattak. - Na mi bajotok van, gyertek be!

Sanyika lépett elő megint, mint a leg-bátrabb.

- Mama nagyon nagy baj van - és közben törölgeti a szemét.

- Mi a baj? - kérdezi nagyanyám rosszat sejtve.

- Rossz helyre vitték az angyalok a karácsonyfát.

- Hova vitték?- A kamrába.- Te azt honnan tudod?- Onnan, hogy mentem volna be, de

hallottam, hogy valami zuhog a kam-rában, benéztem, és látom ám, hogy a Mici megette a karácsonyfát, mindent összetaposott, megrágott.

Rohan nagyanyám a kamrához, ki-nyitja az ajtót, és látja, amint Micike megunva a fenyőfa rágását mekegve üdvözölte őt. A méregtől sírva fakadt de elfojtva dühét próbálta menteni a menthetőt. Az ajándék ruhákat ki kellett mosni, a narancsokat szétrágta, nagy kárt nem tett bennük, a szentjánoskenyér se volt ínyére, részére értelmezhetetlen volt. A mesekönyvön csak átlépdelt, a babát is ehetetlennek találta. A fát a szobába vinni így nem lehetett. Pár na-gyobb ágat levágtak róla, és jelképe-sen ez került a szobába. A gyerekek a szomorúságon túljutva csak kérdezget-ték a szüleiket.

- Hogy történhetett, hát miért vitték az angyalok a kamrába a karácsony-fát.

- Mert apátok csak egyre tud figyel-ni. Főzte a halat, és elfelejtette kinyitni az ablakot.

- Persze, mondtam, hogy a szobá-ban… - dünnyögte nagyapám.

- Hallgass, Antal. Nem csak az abla-kot felejtetted el kinyitni, de a kecske ajtóján a riglit sem csináltad meg, pe-dig hányszor kértelek rá.

- Legalább a riglit csinálták volna meg az angyalok – szólt bölcsen Sa-nyika.

Most aztán a pár megmaradt fenyő-ág alatt dalolták a Würth gyerekek a Mennyből az angyalt, és sorban az ösz-szes karácsonyi éneket. A halászlé és a bejgli nagyon jól sikerült, a szobában jó meleg volt, és folyt a mese sok minden-ről de főleg a kecskéről és a karácsony-fáról. n

Márton Béla: Óváros


2018. október vége, Érd Tarnai Patriknak 2018. őszén gyökeres-

tül felfordult az élete. Addig sem hasonlított a korabeli fiatal srácokhoz, akik a nehéz kétkezi munka után beültek egy sörre a ha-verokkal, vagy ha családjuk volt haza men-tek, hogy együtt legyenek.

Egészen máshogy képzelte a munka utáni idejét. Mindig szerette a régészetet, izgatta mit rejt a föld mélye. Nézte a tévé-ben az ilyen témájú műsorokat a tematikus csatornákon, utánaolvasott és álmodozott. Ezek közé tartozott egy fémkereső műszer, ami jelzi esetleg talált valamit, de ebben igazán maga sem hitt, legfeljebb remény-kedett a szíve mélyén. Megismerkedett régészekkel, elvégzett iskolákat, amitől ugyan nem lett régész, de engedélyt ka-pott kutatáshoz.

Egy telefonhívással kezdődött a törté-net. Idős atyai barátja hívta, hogy látogas-sa meg, szeretne mutatni valami érdeke-set. Patrik nem várt sokáig, mert izgatta a dolog. Márton Endrét mindenki ismerte az Óvárosban, „amit ő nem tudott, az nem is volt”. Rengeteg tudás volt a fejében, szí-vesen mesélt róla. Gyakran felkérték ide-genvezetésre, amit idős kora miatt egyre nehezebben viselt. Szerette volna már át-adni fiatalabb embereknek, akiket érde-kelt Óváros története. Így ismerkedett meg Tarnai Patrikkal.

- Itt vagyok, Endre bátyám! - szállt le a bicikliről, mert autóra eddig nem futotta – hadd halljam vagy inkább lássam, mi az az érdekes!

Márton Endre egy régi családi házban lakott, a szobái inkább múzeumra hasonlí-tottak, mintsem egy szolid polgári otthonra. Egyedül élt, közel a hetvenhez. A kutyája és kiterjedt baráti társasága, no meg időnként a kertje rendbetétele kötötte le az idejét, és a kutatás. A saját tudásához folyamato-san keresett írásokat, történelmi eseménye-ket, amivel gyarapíthatta az eddigieket. Gyakran fordultak hozzá segítségért még a szomszéd településekről is.

Patrik a szoba közepén álló asztalon látott egy első látásra ismeretlennek lát-szó tárgyat, amelyen tisztán látszott, hogy

Szent Györgyöt ábrázolja a sárkánnyal. Az is nyilvánvaló volt, hogy nagyon régi.

- Ejha! - szólalt meg hosszabb hallgatás után Patrik – ezt meg hol találta Endre bá-tyám?

- Nem gondolod, hogy én már személye-sen tudnék ilyesmit találni. Valaki elhozta, hogy megkérdezze, mi a véleményem?

- Azt is megmondta, hogy hol találta?- Azt nem, de van egy sejtésem.Patrikot a másnap kora reggel a Duna

parton találta a saját fémkeresőjével, amit sikerült beszereznie pár éve. Szerencsére a Duna vize annyira alacsonyan volt, hogy a szerkezet néhány lépés után jelezni kez-dett, de nagyon.

- Már megint egy csomó szemetet do-báltak a vízbe – dühöngött félhangosan, de aztán meglátta, hogy a csekély vízben csillog valami...

1847. február, RáckeveA Duna-parti kis mezővárosnak nem volt

sok lakosa, híres szülötte még kevesebb.

1847 fagyos februárjában feketébe öl-tözött emberek kísérték utolsó útjára a vá-roska mindenki által kedvelt szülöttjét, Hor-váth Nepomuki Jánost. Katolikusok, rácok,

reformátusok egyforma tisztelettel búcsúz-tak a huszárkapitánytól, a testőrgárda őr-nagyától, aki annyi dicsőséget szerzett szü-lővárosának. Az itteniek tudták, hogy egy jobbágyból lett világlátott huszárkapitány, és büszkék voltak híres szülöttükre.

A temetés után a Horváth kúriában ösz-szegyűltek a rokonok, ismerősök a szokásos halotti torra. Énekeltek, imádkoztak, ittak a halott emlékére, aztán belemerültek a csa-lád történetébe, János életének eseménye-ibe.

1774. május 10. – 1775. június Ráckeve

Piringer Pál fiatal ember létére nem volt teljesen egészséges. A szüleitől örökölt nád-fedeles házban lakott feleségével, Gáspár Magdolnával. A szülei már nem éltek, Pál művelte azt a kevés kis földet, ami úgy-ahogy eltartotta a fiatal házasokat. Szép szál legény volt a Piringer Pali, ezért tetszett meg a tehetős Gáspár Boldizsár egyetlen lányának, Magdolnának. Az apa nagyra tartotta magát, másnak, leginkább nemes embernek adta volna a lányát. Ki is nézte nemes Horváth János megyei perceptort. A megyeházán, mint pénztáros biztos volt a jövedelme. A hivatali ranglétrán minden re-ménye megolt, hogy „generális perceptor” főadószedő legyen. A család régi dicsősé-ge még nem halt ki, amit a Horváth-kúria is jelzett. A nemesi cím kissé foszlatozott, de még ahhoz elég volt, hogy Gáspár Bol-dizsár kívánatos vőnek tekintse. Nem úgy Magdolna. Az ő tekintete gyakrabban állt meg a Piringer Palin. Nem érdekelte a nád-fedeles ház, de az apja fenyegetése sem.

Titokban találkoztak, de mint minden, hamarosan kiderült.

- Gyere csak leányom, beszédem van veled – hívta Magdolnát az apja. Ismerte apját annyira, hogy tudta, ez a beszélgetés nem lesz kellemes a számára.

- Aztán mi van azzal a Palival? Beszélik a népek, hogy sűrűn találkoztok. Megálltok, beszélgettek, aztán ki tudja még mit mű-veltek?

- Ne hallgasson apám a sok vénasszony-ra. Irigyek, aztán pletykálkodnak. Nincs

János vitéz igaz története

Pius pápa aranypénze

Horváth Nepomuki János


egyéb dolguk, mint más után leselkedni.- Nem úgy van az leányom. Igencsak ko-

moly, szavahihető ember figyelmeztetett, hogy vigyázzak a lányomra, mert már be-szélnek rólad és a Paliról.

- Jól van apám, ha már így esett, jobb is. Egyik vasárnap – mivel a szülei nem élnek – a testvérével, Györggyel eljönnek, hogy megkérje a kezem.

- Aztán mióta módi, hogy a lány dönti el, kihez megy feleségül? - kérdezte egészen halkan. Magdolna tudta, hogy ilyenkor a legveszélyesebb az apja.

- Jól van apám, de tudnia kell én min-denképpen hozzámegyek a Palihoz, hacsak nem akar szégyent a családra, méghozzá a leghamarabb.

Megértette a Gáspár Boldizsár, hogy késő, kútba estek a tervei. Szó nélkül hátat fordított a lányának.

Háromszor hirdették ki a templomban, hogy Piringer Pál 1773. szeptember első szombatján feleségül veszi Gáspár Mag-dolnát.

Boldizsár úr, hogy ne adjon tápot a pletykának, ott volt az esküvőn a feleségé-vel együtt. Mindenki látta és tudta is komoly indok nélkül soha nem adta volna a lányát egy jobbágyhoz. Nem beszéltek róla a né-pek, de tudta mindenki mi volt az az ok.

Napról-napra komorabb lett, aztán egy szép napon reggelre halva találták. Nem érte meg az unokája születését, aki 1774. május 10-én egészségesen látta meg a napvilágot. János névre keresztelték az apai nagyapja után.

Egy hónapos volt, amikor Pilinger Pál későn indult el a határból hazafelé és el-kapta egy szörnyű vihar. Diónyi jegek estek az égből, szinte jeges szél söpört végig a határon. A délceg, jóképű férj és apa egy hónap múlva halott volt, elvitte a tüdőgyul-ladás.

Magdolna egyedül maradt a kicsi János-sal. Az édesanyja őt hibáztatta az apa ko-rai haláláért. Más örökös nem lévén, anya-gi gondjai nem lettek a fiatal özvegynek, de úgy gondolta, nem jó ha egy fiúgyerek apa nélkül nő fel. A gyászév letelte után férjhez ment nemes Horváth János megyei perceptorhoz. Az egyetlen kikötése az volt, hogy a házasságkötéskor Horváth János vegye a nevére a kisfiút. Így lett Piringer Jánosból Horváth Nepomuki János.

Gáspár Boldizsár örülhetett volna, mert ha később is, de teljesült a vágya. Az lett a veje, akit szeretett volna. Azt már nem tudta meg, hogy a perceptorból soha nem lett generális perceptor, mert az alkohol erősebb volt nála. Esténként a hivatalból

nem haza ment, hanem a megyei urakkal beültek a kaszinóba, ahol hamar előkerült az ital és a kártya.

Azon a szörnyű estén is későn ért haza. A kúria szokatlan módon ki volt világítva, mindenütt égtek a gyertyák. A helyi orvos lovas kocsija is ott állt a ház előtt.

Ijedtében kissé kijózanodva rohant fel-felé a lépcsőn a felesége szobája felé. A cselédlány ijedten fejvesztve szaladgált törölközőkkel és forró vizes edénnyel a ke-zében.

- Mi van Juliska? Mi történt?- Szül a nagyságos asszony. Viszem amit

a doktor úr kért.- Szülés, orvos? Hiszen még nincs itt az

ideje.- Engedjen az úr, mert várják a forró vi-

zet.Most már egyre tisztult a feje az alko-

holtól. Felfogta, hogy a felesége éppen az első gyermeküket szüli. Az ajtó csukva ma-radt, sem jajgatás, sem gyermeksírás nem hallatszott. Csak ült a tenyerébe hajtott fejjel és várt, amikor nagy sokára nyílt az ajtó.

- Doktor úr? Mi történt. Semmit nem hal-lottam. Mi van a feleségemmel?

- Nem is hallhatott semmit Horváth uram, mert Magdolna asszony olyan gyenge volt, hogy még jajgatni sem volt ereje. Megállt a szíve, mielőtt megszülte volna a gyereket. Nem volt más mód valahogy ki kellett venni a kisfiút, de mire sikerült már nem élt. Mind-ketten meghaltak.

Nemes Horváth János eltemette a halot-tait, de ezután józanon nem látták többé a városkában. Már nem is dolgozott, a cse-kélyke vagyonát is elverte, aztán egy szép napot eltűnt Ráckevéről. Soha többet nem látta senki.

Jánoska az apai nagybátyjához Piringer György vízimolnárhoz került és együtt ne-velte lányával, Juliskával.

1842., KecskemétKorán sötétedett, amikor egy vézna 17

éves fiatalember a nagybátyja kíséretében egy októberi estén Kecskemét felé kocsizott. 1830-ban alakult itt egy jó hírű református főiskola, ahova egy pápai diák, név szerint Jókai Mór tartott. A család amellett, hogy jó iskolában szerette volna tudni a fiút, úgy gondolta, az egészséges alföldi levegő jót tesz a mellbetegségének. A főiskola egyik professzora, Karika János a rokonuk lévén felvették joghallgatónak. Abban az időben Kecskemét város volt, de inkább egy hatal-mas falu. Egészen más volt, mint ahol eddig élt, Komárom, Pozsony, Pápa.

Hatalmas sártenger az utcákon, A Tisza, homokbuckák, puszták, a betyárokról szóló történetek megragadták a fantáziáját. Diák-társai hamar megkedvelték, a csendes, bete-ges szőke, szelíd fiút. Ő maga hamar beleta-nult a főiskolai diákélet kellemes életébe.

Ebbe csöppent bele jó barátja Petőfi Sán-dor, aki verseivel ekkora már jelentős hírnév-re tett szert. Még Pápáról ismerték egymást.

1843-ban, egy szomorú, ködös téli napon érkezett Petőfi Kecskemétre. Először a kollé-giumban kereste barátját, de másnap már a szállásán ebédelt. Gyakran látogatták a szín-házat, mert Petőfit vonzotta a színészet. Írta a verseit, de egyre jobban a színészet felé hajlott. Furcsa módon Jókai ebben az idő-ben kezdte írni első regényét. Versekkel már próbálkozott, de itt írta le azokat az élmé-nyeket, amik Kecskeméten érte. Találkoztak egy régi pápai diáktársukkal, Ács Károllyal, aki eredetileg Ráckevén született, ott is élt a szüleivel, mígnem Pápára került diáknak.

Ács Károly az esti beszélgetések során mesélte el Petőfinek Horvát Nepomuki János huszárkapitány fordulatos életét, ami hamar megragadta az amúgy is élénk képzeletű költő fantáziáját. Így született meg János vi-téz alakja és története.

Az együtt töltött kecskeméti napokban in-dult el két fiatal ember, Jókai Mór és Petőfi Sándor életútja az irodalomban. Az egyik-nek, Jókainak hosszú élet adatott meg, míg Petőfinek pár rövid esztendő 1849-ig.

Jókai sikeresen kigyógyult mellbetegségé-ből és megérte a huszadik századot.

1793., RáckeveJánosnak nagyon jó helye volt nagy-

bátyja, a vízi molnár házában. Gyermek-ként együtt játszottak a molnár lányával, Juliskával. Ahogy múlta az évek, János daliás férfivá érett, a szép szőke Juliska a legszebb lánnyá Ráckevén.

Piringer György a fiút Szőnyi Pál szabó-mesterhez adta inasnak, később segédnek. Ez a hétköznapi munka nem vonzotta a fia-talembert, inkább hajlott a katonai egyen-ruha, a díszes csákó felé.

l. Ferenc császár 1792-ben örökölte meg apjától a német-római császári címet. Még alig melegedett meg a fején a császári korona, mikor harcba keveredtek a fran-ciákkal. A koronázás alatt érkezett meg a franciák hadüzenete. Ferenc nagynénjét, Marie Antoniettet és férjét, a francia királyt vérpadra küldték, a háború a trónok harca lett. Itt lépett a történelem színpadára Na-póleon, és a kialakult helyzet megváltoz-tatta Horváth Nepomuki János életét is.

l. Ferenc császárnak szüksége volt a há-


borúhoz katonákra ezért elrendelték az újoncozást. Ráckevének három lovas huszárt kellett kiállítania teljes felszereléssel, a vá-ros költségén. Jánost vonzotta a katonaélet, ezért a szabó céh javaslata alapján került a hadseregbe 19 évesen. Juliskát sajnálta csak itt hagyni, félt is, hogyan fogadja a lány, hogy ő bizony 12 évre bevonul ka-tonának.

- Ne sírj Juliskám – vigasztalta a lányt János. Nagyon fiatal vagy még, szinte gyer-mek. Ígérem visszajövök, hamar letelik az a 12 esztendő. Még akkor is fiatal leszel, de ennyi idő alatt lehet, hogy elfelejtesz. Nem fogok haragudni, ha mire visszajövök férj-hez mennél.

Hullt Juliska könnye, mint a záporeső, szólni sem tudott, csak nézett a távozó há-rom huszár után.

- Gyere lányom, ne sirasd az egereket! János nem való se szabónak, se földműves-nek. Az idő majd eldönti mi lesz a sorsotok, neked és Jánosnak is.

1800. június 14. Csata Marengónál

Az ütközet már reggel elkezdődött. Az osztrákok fölénye igen nagy volt, nemcsak emberben, de tűzerőben is felülmúlta a franciákat. Az osztrákok kezdték a táma-dást, ezt látva Napóleon üzent a tízezer emberével közelben állomásozó Desaix tá-bornoknak, aki csak öt órára ért oda.

Napóleon látva, hogy a segítség még nem érkezett meg elkezdte a visszavonu-lást. Az osztrákok hadrendje az üldözés mi-att felbomlott, ezért a megérkező francia tábornok szétverte az osztrák sereget. Így győzött Napóleon Marengónál.

Horváth Nepomuki János, a katona

A marengói csata után, amelyben hő-sünk is részt vett, a csatában tanúsított hő-siessége miatt egyre magasabbra került a ranglétrán. Rábízták egy huszárszázad vezetését, ami nagyban növelte önbecsü-lését.

Napóleon világhódító útja során Itáliá-ban is teret akart nyerni. Nem volt vallásos, de a pápaságban politikai eszközt látott, ezért 1798-ban azzal a céllal érkeztek Rómába, hogy megdöntsék a pápa ha-talmát. Az elhunyt VI. Pius pápa helyébe VII. Pius lépett, akit Velencében koronáz-tak meg, majd bevonult Rómába, magyar huszárok kíséretében, Horváth Nepomuki János vezetésével. Nem sokáig időzhettek Rómában, mert parancsot kaptak, hogy

erőltetett menetben induljanak Marengó felé.

Napóleon az egyház és a pápaság viszonyát sok pontból álló rendelkezéssel akarta szabályozni, de ezt az új pápa nem fogadta el. VII. Piusnak nem tetszett, hogy

egy francia akarja irányítani az egyházat, ezért Napóleon meghívására 1804-ben Párizsba utazott, hogy a Notre Dame-ban ő helyezze a fejére a császári koronát. Ez csak csel volt, mert Napóleon a koronázás közben kivette a pápa kezéből a császári koronát, és maga helyezte a saját fejére.

1808-ban Napóleon elfoglalta és Fran-ciaországhoz csatolta a pápai államot, amiért a pápa kiközösítette az egyház-ból. Válaszul a császár elfogatta a pápát

és Franciaországba hurcolta, ahol évekig raboskodott. I. Ferenc király nem nézte jó szemmel a pápa fogságát, ezért sürget-te Napóleont, hogy engedje szabadon és biztosítsa teljes függetlenségét.

Ezen a ponton kerül újra a történetbe Horváth Nepomuki János.

1813. márciusa szokatlan hideggel kö-szöntött be. 25-én Napóleon hazaengedte több év raboskodás után a pápát, méghoz-zá a Radetzky-huszárok magyar lovasszá-zadának kíséretével, köztük főhősünkkel. Ahhoz, hogy Itáliába jussanak, át kellett kelni az Alpokon. A huszárok megszokták a hideget, a földön alvást, ahol legfeljebb a lovuk melegítette őket. Nepomuki János lát-va, hogy a 72 éves pápa reszket a hidegtől és a fáradságtól, a hintó mellé lovagolt.

- Szentatyám, látom, hogy reszket a hi-degtől. Még nagyon messze vagyunk Ró-mától. Estére talán olyan helyre érünk, ahol megmelegedhet, de addigra takarja be magát ezzel a meleg köpennyel.

- Köszönöm fiam, de akkor te fogsz fáz-ni, azt meg nem szeretném.

- Dehogy fázok én Szentatyám. A katona bírja a hideget, a forróságot, az éhezést. Vegye csak el és jól burkolózzon bele.

- Nagyon hálás vagyok neked, elfoga-dom, mert érzem nem sokáig bírom már.

- Még pár nap és leérünk a sík vidékre, ott sokkal melegebb lesz. Legyen addig tü-relemmel.

- Mond csak fiam, mi a neved és honnan származol?

- Horváth Nepomuki János a becsületes nevem. Egy kis magyar faluban születtem Ráckevén. Mindig is katona akartam lenni, hát most itt vagyok. Igen nagy megtisztelte-

VII. Pius pápa


tés nékem, hogy én kísérhetem haza Rómá-ba a pápát.

Szerencsésen érkeztek meg az örök vá-rosba, ahol Róma népe ujjongva fogadta a menetet.

VII. Pius pápa nem felejtkezett meg a huszártisztről, aki nélkül talán megfagyott volna az Alpokban. A legmagasabb pá-

pai kitüntetésben részesült, a Krisztus-rend gyémánt csillagában, ami halála után a ráckevei templomba került. Még egy zász-lót is adományozott a pápa a Radetzky-ezrednek. Egyik oldalán Mária képe, a másik oldalon a magyar címer és a pápai korona látható. A felirat ugyan latinul van, de magyarul: „Boldog vagy Róma, hogy érzed a Magyarok nagyasszonyának oltal-mát, ki Piust a városba kísérte”.

A pápa külön fogadta Nepomuki Jánost, akinek több olyan aranypénzt adományo-zott, amelyből csak az a pár létezett. VII. Piusz aranypénzének még szerepe lesz eb-ben a történetben.

Hazatérve hősünk, Juliskáját férjes asz-szonyként látta viszont, gyerekekkel körül-véve. Nem is maradt sokáig, kilépett a had-seregből és marhákkal kezdett kereskedni. Járta az országot, vásárolta a marhákat, amiket aztán Bécsbe hajtottak fel.

Azon a napon Budáról indultak, hogy át-kelve a Dunán Csepel szigetére hajtsák a csordát. Tudta, hogy a legkönnyebben Érd-nél talál olyan gázlót, hogy lábon átkelhet-nek az állatok és az emberek is a lovaik hátán.

Este megpihentek a parton, tüzet rak-tak, főzték a vacsorát, miután megetették a marhákat. Kora hajnalban akartak indulni,

ezért korán nyugovóra tértek. Mindig két őr vigyázta puskával az ide-

iglenes tábort, a tűz fényénél. Reggel az őrök jelentették, hogy mi történt az éjsza-ka.

- János úr! Semmi különleges dolgot nem tapasztaltunk, de néha az volt a gyanúnk, hogy valaki ólálkodik s közelben. Körülnéz-tünk, de senki nem találtunk.

- Akkor miből gondoltátok, hogy valaki esetleg figyeli a tábort?

- Néha recsegett az ág, de állat is lehe-tett, de a tűz miatt nem jött közelebb.

- Lehet, de azért nagyon figyeljetek. Az átkelés mindig veszélyes, mert ügyelni kell az állatokra, hogy ne térjenek le a gázló-ról, nehogy elsodorja a víz. Sokba van egy ilyen marha, nem szeretném elveszíteni.

Éppen behajtották az állatokat a vízbe, mikor 5–6 álarcos alak támadt rájuk. A puskák sem voltak készenlétben a marhák hajtása miatt.

Nepomuki János derekán volt egy textil-ből varrt kis zsák, amiben a pénzt tartotta. Ebből fizetett a vásárolt állatokért és ide rakta a pénzt, amit értük kapott.

Nemhiába volt katona, mentette ami tu-dott. A zacskót kinyitotta és a Dunába szór-ta az összes pénzt. Egy kisebb zacskóban külön tartott jó pár különleges pénzt, amit nagy becsben tartott. Inkább a Dunába

szórta, remélve, hogy egyszer megtalálja, minthogy a rablók kezére jusson. Az embe-rek már a saját életüket védték és sikerült a vízben jó pár gazembert az árral elso-dortatni. János út megmenekült, de pár emberét ő is elveszítette. A marhák közül a legtöbbje átért a gázlón, amiket később összetereltek.

*Horváth Nepomuki János még sok évig

élt, majd a saját házában egy napon béké-

ben távozott a földi világból. Párszor még visszatért a rablás színhelyére, de a vízbe szórt pénzt soha nem találta meg, ahhoz alacsony vízállás kellett volna. Végül letett a keresésről, de legjobban VII. Pius pápa aranypénzeit sajnálta.

2018. október vége, ÉrdTarnai Patrik nem látta tisztán, mi van a

vízben. Azt gondolta, megint sörös do bo-zokat, meg mindenféle szemetet dobáltak a vízbe. Mérgelődött magában, de aztán úgy gondolta, mégis megnézi a fémkere-sőjével. Talán valami hatodik érzék vezette, hogy nem hagyta annyiban.

Hirtelen nagyon sok jelet fogott a műszer. Lehajolt, hogy megnézze, mitől bolondult meg a jelfogó, és akkor látta meg, hogy mi csillog a sekély vízben. Időtlen idők óta nem volt ilyen kicsi a Duna, ezért kerültek elő a „kincsek”.

Aztán kezdte kiszedni az érméket, mert azok csillogtak a vízben. Tízet, húszat, szá-zat. Az első gondolata az volt, hogy felhív-ja azt a múzeumot, akikkel már többször dolgozott. És akkor kezdődött az őrület. A rendőrség lezárta a területet Ott volt min-denki, akinek volt kapcsolata a régészettel és azok is, akiknek nem. Újságírók, tévések, politikusok. Percek alatt ismerté vált Tarnai

Patrik neve. Sokszor elmeséltették vele az egész történetet. Több ezer ezüstpénz ke-rült elő, és sok más is. Köztük volt jó pár aranypénz is, amiről a régészek megállapí-tották milyen korú és hol verhették.

Itt ér véget a történet, ami lehet egy szép anekdota, de lehet maga a valóság, ami 1774-ben kezdődött Ráckevén és ta-lán 2018. októberében ért véget. A kör bezárult.

n

2018 október, kutatás a Duna parton


1948JANUÁR 6. VíZKeReSZT üNNePe.

Az idei házszentelések száma: 21. (Ta-valy 12.) Huszonegy házat áldott meg Jézus általam. Bár csak az áldással leg-alább ezekbe a házakba beköltözne a béke és kegyelem. – Egyébként a plébá-niának igen érdekes vendége volt, bátyám Perjés Patricius. Kb két hónapon keresztül volt a plébánián vendég. Az idegen misé-zők könyvében is be van jegyezve a ven-dég neve: Perjés H. Patrick o.d.c. miss. ap. Archidineris Babylonesis. Rector in Kuweit. Sajnos ismét vissza kellett mennie missiós állomásáig. 10 év után most láttuk egy-mást először s ki tudja, hogy mikor látjuk egymást újra?

JANUÁR 11. Kértem az iskolás gyermekek szüleit,

hogy iskolatakarításra sziveskedjenek el-jönni. Szinte elképzelhetetlen gond az is-kola minden anyagi lehetőség nélkül. Az adózás kötelezettek 1/3 része fizette meg adóját. Elképzelhetetlen lekiismeretlen ha-nyagság. S bármit csinál az ember, nem tud az ügyön segíteni. Szerencse, hogy tü-zelőnek van (70 kg fát előbb úgy kellett saját kezűleg ékekkel szétfeszíteni, hogy a fűrészgép felvághassa) és így csukott ablak mellett is folyik a tanítás a katolikus iskolában, amíg ugyan az állam rá nem teszi a kezét. Mert ilyen szelek fújnak … s egyre erősebben fújnak. Bár aki az M.K.P és az Sz. D. P. programját ismerte, az már az első pillanatban listában lehetett. A hangulat (mesterséges ujságokban termelt hangulat) egyre vadabb az egyház ellen. Különösen a Mária-év fájdalmasan érinti a marxistákat, mert ezek tömegdemonst-rációs jelleget kezdenek ölteni az Egyház mellett.

feBRUÁR 11. NAGyBÖJT. Éjszaka a szokásos módon megszólalt a

nagyharang és jelezte a nagyböjt kezde-tét. A mulatozás abbamaradt, bár mindig

van egy két duhaj akinek ilyenkor támad kedve mulatni. De a józanabb, jobb érzésű többség leberregte őket s csendben haza-mentek. (A duhaj Tóth Miska.)

feBRUÁR 15. Ma ismét a mult évhez hasonlóan meg-

tartottuk a foglyok vasárnapját. Ismét na-gyon sok férfigyónó és áldozó volt (bár nem annyi mint tavaly … elmult a szomo-rúság ideje, elmúlik a hála is.) – Az első péntek megünneplése körül örvendetes a fejlődés. Ezt szintén a szent missiónak tu-lajdonítom. 100-120 között van az első-péntekesen száma.

MÁRCIUS 10. A Megyés főpásztor rendelete értelmé-

ben 12-, 13- és 14-én este 6 órakor kitett Oltárszentség előtt ájtatosság tartandó a hazáért.

MÁRCIUS 15. Az ájtatosságokon a hívek elég szép

számmal jelentek meg. Március 15-én 9 órakor ünnepi szentmisét mondtunk. A szentmisén is prédikáltam Testvériség! Egyenlőség! Szabadság! – katolikus szem-mel. Utána a templom előtt az ünnepi be-szédet szintén én mondtam.

MÁRCIUS 28. A feltámadási körmenetet Battán sosem

nem látott hívősereg. Nyugodtan el lehet mondani, hogy mindenki ott volt.

ÁPRILIS 18. A tantestület az iskola javára előadta

Gárdonyi Géza Annuska című színjátékát. Kétszer adták elő és a szokásos anyagi és erkölcsi siker nem kifejezés darabunkra. Persze a motabilis szereplőknek nagy ré-sze volt benne, hogy a darab ilyen sikert aratott, az alakítások felejthetetlenek: Keveházi Irén: Annuska, Kácser Terus: Sári, Pável Nándor tanító: Balogh Miklós, Kővá-ri Jancsi: Vas Imre, Miákics Feri: Plébános, Hajmár Imre tanító: János barát, Köllő Pi-tyu és Stiek Tóni, Jászberényi István, Kővá-

ri Anna, Szegedi Margit: kisebb szerepek. 1000 forinton felüli bevétel.

MÁJUS 1. A munka ünnepén 9 órakor volt szent-

mise.

MÁJUS 17. Pünkösd hétfőn a szokásos létszámban

kirándultunk ill elkalandoztunk az ercsii kápolnához.

MÁJUS 27. 10 éves jubileum. Szerdán az esti ha-

rangszó után fél órán keresztül szóltak a harangok a jubileum alkalmával és eszünkbe juttatta a 10 év előtti csodála-tos szép ünnepségeket. Ma hívtam össze az elsőáldozó gyerekek szüleit is megbe-szélésre.

MÁJUS 30. Ujházi Gergelyné adományozott egy

kis harangot a portának. Csúcs István urat küldötte ki Püspök Atya a harang meg-áldására. A harang neve: Szent István. A faluból kocsival és gyalogosan is jöttek ki hívek a pusztaiak kedves kis ünnepé-re. Igaz hogy az eső jól eláztatott ben-nünket, de az örömünket a rossz idő sem tudta elvenni. Pár szóval itt emlékezek meg Franciskai híveimről is. A front után kápolnájuknak csak a romjai maradtak meg. Zoltán pusztán volt ezután egy ideig a szentmise. Persze fuvarhiány miatt csak rendszertelenül. Nem is nagyon szívesen jöttek Zoltánba. Végre is addig erősza-koskodtak és iparkodtak, amig az egyik volt cselédlakás közfalát kibontva egy kis kápolnát formáltak. Azóta itt vannak a szentmisék. Egy fapódiumot csináltat-tak, könyvtartót csináltattak, gyóntató-kat. Egyszóval zavartalanul folyhattak a szertartások. Sajnos a férfinépség nem nagyon érdeklődik a vallás iránt, s csak egy két jólélek a motor. A kölcsönös félté-kenykedések, cívódások akadályozzák itt is a munkát.

Történetünk története Historia Domus – Perjés Béla plébános feljegyzései III.


JúNIUS 6. Elsőáldozás a szokásos módon a lehető

legnagyobb ünnepséggel. 20 elsőáldozó. Utána szeretetreggeli.

JúNIUS 27. Búcsú napja. László kiváló ünnepe. A

búcsú itt túlságosan simplex, lélek és han-gulatnélküli: „fénypontja” az esti bál, ahol legalábbis csak a fiatalon vannak jelen. Valamit ezzel is kellene már csinálni. Tar-talmat önteni.

JúNIUS 20. Zsúfolt programu nap. Te Deum. Év végi

hálaadás. Tulajdonképpen az iskola már nem a miénk. Június 16-án életbelépett az államosítás. Az idő nem alkalmas arra, hogy az államosítás körüli herce-hurcáról írjak. Idegzetileg is tökéletesen kimerítet-tek ezek a hírek, főleg az utolsó napok. Állandó bizonytalanság, lebegés, tájéko-zatlanság – még a felelős fórumoknál is – vacakolás, terror, fenyegetőzés jobbra-balra, ezek jellemzik a napokat. A halál ezekhez az idegizgalmakhoz képest nyu-galom. Az iskolát az utasításokhoz híven lezártam, s a kulcsokat magamhoz vettem. – A zárat feltörték és az iskolát birtokba vették. Átadtam a „legvallásosabb” a kis Jézus Színe zászlót. –

JúNIUS 27. Ludasi házaspárnak volt 50 éves há-

zassági évfordulójuk. Kedves kis ünnep-ség. Ez amióta itt vagyok a második 50 éves jubileum. Ugyancsak ma hirdettem ki az Egyházközség anyagi helyzetének új alapokra való megindítását. Az isko-lai adó megszünt, a községgel való közös adókezelésünk is megszünt. Ezentúl önkén-tes megajánlások lesznek. 21 kerületre osztottam a falut. Minden kerület élén egy asszony áll, aki végigjárja a rábízott csa-ládokat és megkérdezi, hogy 1948 évre saját jószántából mennyit szán egyházkö-zösségi célokra. Ez alapján elkészítjük a költségvetésünket. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az eredmény.

JúNIUS 16. Kármelhegyi Boldogasszony ünnepére

felhívtam a skapuláré tagok figyelmét. Az eredmény a szentáldozásokon meg is lát-szott.

AUGUSZTUS 15. Augusztus 12-13-14-én rózsafűzér litá-

niákkal készültünk a Mária év bezárására. 14-ére önkéntes szigorú böjtöt hirdettem. 15-én szokás szerint Ercsibe volt szentmi-se.

AUGUSZTUS 29. Ma hirdettem meg, hogy az Oltár egy-

let még megpróbál összeszedelődzköd-ni. Persze hogy vajon lesz-e eredménye a felhívásnak nem tudom. 1945-ben is megpróbáltam, de sajnos nem nagy siker-rel. Mindenesetre első vasárnaponként a Szentszégimádási imát megtartjuk.

SZePTeMBeR 5. Mától kezdve a szentmisék reggel 7 óra-

kor kezdődnek, hogy a gyerekek a tanítás-ra pontosan megjelenhessenek. Ugyancsak a mai naptól kezdve Pausch P. alapján is-mertettem a liturgiát.

OKTÓBeR 1. Kezdődnek a rózsafűzér ájtatosságok.

A rózsafűzér a Szent Szűz fatimiai jelené-seken kifejezett szándék szerint végezzük minden tized után, hozzá fűzve ezt a kis fohászt: „Ó Jézusom, bocsátsd meg bűne-inket, ments meg minket a pokol tüzétől s vidd a mennybe a lelkeket, különösen azo-kat, akik legjobban rászorulnak irgalmad-ra.”

Úgy látszik, az önkéntes felajánlások jobban beválnak, mint a kötelező adók!!

Egy kis politikum: egyre erősebben zajlik ismét a világ. „Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a Szent-honban…!” Ki tudja merre, merre visz a végzet? – az emberi butaság?!

OKTÓBeR 15. Esperesi látogatás napja. Nagy Ipoly

kerületi esperes tartja hivatalos visitjét. Csütörtökön este vonattal érkezett. Kinn voltam eléje a vasúton. Másnap reggel ¼ 7 órakor én miséztem. 7 órai hivatalos szentmisét pedig az Esperes mondotta. A szentmisén a gyerekek énekeltek, a válto-zó részeket pedig én olvastam fel. Máma azonnal megtartottuk a templomban a vizsgálatot. Úgy a kedves szentmisével, mint a templom abszolút rendjével és tisz-taságával a legteljesebb mértékben meg volt elégedve. Utána következett a hivatal vizsgálat. Itt is mindennel „ajour”-ban va-gyok. A templomatyák és a házi jegyző úr is hivatalosak voltak a délelőtti vizsgálat-

ra. Hála Istennek a pénztár körül is teljes rend van. Az esperes úr este utazott haza, miután a két templom honatyáinál tisztelgő látogatást tett (borkóstoló).

OKTÓBeR 23. Október 16-17-18-19 Székesfe-

hérvárott tartottam lelkigyakorlatot a fémiparista diákoknak. A lelkigyakorlat alatt Horváth Kálmán helyettesített.

OKTÓBeR 31. Krisztus király vasárnapja. A szentmi-

sét a szokásos ünnepélyességgel tartottuk meg. A szentmise előtti ünnepséget még meg is toldottuk megáldási szertartással. Új kenyeret, bort koszurút stb. megáldot-tam. Ez volt a befejezése a szemináriumi ülésnek is. Eredménye kb 10 kg tenge-ri 205 frt. 60 kg bab, 60 kg burgonya, 40 kg hagyma. 1200 hívőből elég szép. Ma adta át az iskolát a Mogürt, amelyet rendbehozott: dobogót (4 db), asztalt (4 db), szekrényt (4 db), széket (4 db) s faliképet adtak, bevezették a villanyt, megjavították a padtetőket. Az államtól is kaptak kb. 10.000 frt. segélyt. Úgy, hogy most nagyjából rendben van az iskola. Megvalósult a régi álmom: az irodaszo-ba. A falu ezek ellenére nem nagy érdek-lődést tanusított az iskola átadása iránt: alig voltak. Természetesen kutatni kezdték az okát s a végző konklusio a szokásos: a sötétben bujkáló fekete reactios pap az oka. Igaz, hogy én nem voltam ott, de a kimentő okomat el kellett fogadniuk: espe-resi meghívó ugyanakkori gyűlésre.

(Folytatjuk)

A megjelentetéshez köszönjük a százhalom-battai Római Katolikus Plébánia együttműkö-dését és segítségét. (A szerk.)

SZÁZHALOMÓvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat

Meg je le nik havonta

Fe le lős ki adó: a Hírhalom Egyesület

elnöke

Szerkeszti a szerkesztőbizottság.Postacím:

2440 Száz ha lom bat ta, Avar köz 2.

E-mail: [email protected] le fon: 06-23/356-343

ISSN szám: 2559-9860

Nyomdai munkák: Hírhalom Egyesület, Százhalombatta

Látogasson el elektronikus oldalunkra!

www.szazhalom.hu

GALÉRIA

Százhalom

Minden kedves olvasónknak jó egészséget,

kellemes karácsonyi ünnepetés boldog új esztendőt

kívánunk!

Documents

Betlehemi játék A képviselő naplója zázhalomSZÁZHALOM • 2019. DECEMBER 3 A sűrűn szitáló havaseső elle- nére is megtelt a Szent László tér Óvárosban a közösségi