Bónis Ferenc

ÉLET-PÁ LYA:KODÁLY ZOLTÁN

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 1

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 2

B ó n i s F e r e n c

ÉLET-PÁ LYA:KODÁ LY ZOLTÁN

BALASSI KIADÓ–KODÁ LY ARCHÍVUMBUDAPEST

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 3

A kötet megjelenését támogatta

Magyar Tudományos Akadémia

E könyv szövege és képei szerzõi jogi védelem alatt állnak.Reprodukálásuk, közzétételük kizárólag

a mindenkori jogtulajdonos, illetve a Kodály Zoltán Archívum írásbeli engedélyével történhet.

© Bónis Ferenc, 2011

ISBN 978-963-506-830-2

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 4

5

IMAGAM ALKOTTAM ELSÕ

HANGSZEREMET

Kinty-kantyú – ez volt az ifjú ember elsõ olyanmondása, melyet megõrzött a családi emléke-zet. Elsõ felesége, aki háztartási naplóinak egyi-kében az utókorra örökítette, ennyit fûzött hoz-zá magyarázatként: „(Z gyerek korából) mikor2 vonat ütközõje összecsendül”. Vagyis: akusz-tikus jelenség volt, melyre a kisfiú felfigyelt –rögtön megtalálva a módját, hogy megfigyelé-sének, a magacsinálta nyelven, kifejezést adjon.

Az obszerváció helyszíne Szob lehetett. A fiúKecskeméten született 1882. december 16-án,de féléves sem volt még, amikor édesapját, Ko-dály Frigyest, az alföldi város vasútállomásának„teherleadási pénztárnokát” 1883. június 7-énelõléptették állomásfõnökké és áthelyeztékSzobra. Zoltán korán kezdett beszélni és éne-kelni. Második feleségének elbeszélt kései em-lékezése szerint kétesztendõsen már ismert és„elõadott” egy meglehetõsen bonyolult magyarnótát, „r” hangzóval még nem rendelkezvén,így: „Halagszik a lózsám anyja”.

A gyerekkori daltanulás nagy idõszakátazonban nem a szobi, hanem a galántai évek je-lentették. Az apát ugyanis, két és fél év eltelté-vel, 1886. november 20-ától a galántai állomásfõnökévé nevezték ki.A család 1892.május 6-igélt itt, Zoltán itt járta ki az elemi iskola négyosztályát.

Négy évtized elmúltával a mezõvárost híres-sé tevõ zenekari mûvének elõszavát ezzel amondattal kezdte: Galántán töltötte a szerzõgyermekkora legszebb hét esztendejét. A jelzõkkelmindig takarékosan bánó muzsikus stílusát is-merve, módfelett nyomatékos kifejezés ez a„legszebb hét esztendõ”, melynek jelentõségétmásutt bõvebben is kifejtette: Fontos is volt a fej-

lõdés szempontjából, mert hiszen 3-10 éves koraközött rohamosabban fejlõdik az ember, mint ké-sõbb bármikor. Hogy mi minden járult hozzá?Nemcsak a szülõi ház, az iskola meg a környezet,hanem sok minden egyéb. Az állomás mellett voltegy kis kertünk. Szüleim csinálták, azelõtt nemvolt.Ahol a töltés ferdén vágja át a szántóföldeket,ott egy háromszög alakú kis darab maradt még azállomás birtokában. Abban töltöttem a legtöbbidõt.Ha ma megnézzük ezt a kertet,hát tenyérnyi.De nekem akkor óriási õserdõnek tûnt, míg végig-barangoltam benne a kukorica közt. Termett ottminden, mert édesanyám szeretett kertészkedni.A szántóföldektõl csak egy fakerítés, inkább csakrampa választotta el,néha egy-egy nyuszi betévedta kertbe. Édesanyám akkor annál könnyebben el-hitette velünk, hogy a húsvéti tojásokat a nyuszihozza vagy tojja,mert húsvétkor a bokrok közé rej-tett piros tojásokat nagy örömmel meg kellett talál-nunk.Jó ideig hittük is azt.

Az õserdõszerû kiskert mellett gyermekkorifürdõzései is életre szóló emlékké váltak. „Für-dõmestere” és daltanítója egyazon fiatal lányvolt, a Kodály-gyerekek mellé felfogadott Rozi:

A Rozi soká volt nálunk, még egész kiskorom-ban. Õ tett be engem nagymosáskor a teknõbe, ahabok közé.Azóta sokféle fürdõben volt részem,deolyan jó fürdõre nem emlékszem többé. Õ azutánsok dalt tudott,meg mások is.Volt egy lány,aki szépmeséket tudott,és estefelé,a lámpagyújtás elõtti idõ-ben mondogatta el. Máig fülemben cseng a szavaegy-egy foszlányának: „Gyükröm, gyükröm, idesgyükröm, ki áz orszâg szebbike”. Mert vágai volta leány,abban a dialektusban beszélt.Ugyanakkorbenn édesanyám,mikor a téli szélben zúgott a kály-ha,a Meluzináról mesélt.Ebben a kettõs poézisbennõttem föl, s ez maradt bennem. Hogy ebben nagyrésze van a parasztlányok dalainak,azt ki is jelen-tettem egyszer, mikor […] megfordultam Ga-lántán.Akkor sokan jöttek be a vidékrõl. Elmond-

BEVEZETÕ, HÁROM TÉTELBEN

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 5

6

tam akkor, hogy nélkülük és anélkül, amit tõlükhallottam, sose lettem volna azzá,ami lettem.

Ez a „kettõs poézis” igazában „többes poé-zis” volt: nemcsak magyar népdal és külhonimese. Elsõ zenei élményeim – emlékezett más al-kalommal Kodály – fõként vokális természetûekvoltak,mert abban az idõben meglehetõsen víg életvolt Magyarországon:mindenki énekelt, éjjel-nap-pal.A többé-kevésbé mûvelt emberek a népszínmû-vek terjesztette dalokat énekelték. Ilyen népszín-mûveket, népies mûdalokat hatalmas mennyiség-ben komponáltak akkor. A mûvelt emberek közülnéhányan ismerték valamelyest az eredeti népdalo-kat is, de azokat többnyire már csak a parasztokénekelték. Egész szép mûsort szedtem össze mind-két típusú dalból. Az eredeti népdalokat cselédlá-nyoktól és parasztoktól hallottam, akik vonatravártak az állomáson.

Az énekelt magyar nóta mellett a muzsikuscigányok által megszólaltatott hangszeres ze-ne is szerepet játszott a gyermek zenei tudatvi-lágának kialakulásában. A galántai cigányokhíre már a XVIII. században messze földreterjedt, Kodály gyermekkorában, ha halvá-nyabban is, még csillogott. A mi idõnkben csakegy kis banda maradt otthon,amely a környékbe-li alkalmakkor muzsikált.Apám nevenapján pél-dául néha nálunk is volt négy cigány az elõszobá-ban, olyankor felmásztam a nagybõgõre, mertszerettem a brummogását. A Galántai táncokpartitúrájához írott német elõszó a lényegetérinti: Élt ott akkoriban egy híres,azóta eltûnt ci-gányzenekar, a gyermek lelkébe az véste be elsõ-nek a zenekari hangzást.

A klasszikus zenei hagyománnyal is a szülõiházban ismerkedett meg. Otthonunkban muzsi-káltak – emlékezett élete végefelé a Mester.Apám szenvedélyes hegedûs volt. Hogy ne kelljenegyedül játszania,mindig kereste az alkalmat a ka-marazenélésre. Kecskeméten vonósnégyese volt…A városban jogakadémia és gimnázium mûködött.Ezekben mindig akadt hegedûs,nem is egy.Szobonazonban nem volt. Galántán megintcsak muzsi-kált néhány mûkedvelõ. Mivel pedig Galántánmár zongoránk is volt – anyám zongorázott vala-mennyire –, apámmal szonátáztak. Emlékszemmég: két vonat indítása közt apám olykor bejött alakásba és hegedült.

A muzsikálásban is otthonos édesanyáróligen kevés hiteles feljegyzés maradt ránk. Le-ánykori nevén Jalovetzky Paulinának hívták,apja vendéglõt bérelt Kecskeméten. Nem volt jóüzletember, csakhamar tönkrement és meghalt.Nagy családja volt,hat gyermek:három fiú,háromlány. A Jalovetzky fiúk közül kettõ – Vilmos ésGyõzõ – Kodály Frigyes kollégája volt azOsztrák–Magyar Államvasút Társaság szolgála-tában. Amikor egyikük megbetegedett, a kecs-keméti indóház teherleadási pénztárnoka meg-látogatta: ekkor ismerte meg leendõ feleségét,három gyermekük – Emília, Zoltán és Pál – le-endõ édesanyját.Aki nemcsak zongorázott: fia-talon egy keveset énekelni is tanult. Hagyatékából– emlékezett Zoltán fia – sokáig õriztem SchubertSchwanengesangjának egy régi kiadását.

A galántai szolgálati lakásban álló billentyûshangszer a zongorás kamarazene elõadását islehetõvé tette. A szülõk együttes zenélése mélyhatással volt az idõsebbik kisfiúra. Visszaemlé-kezésébõl, közel nyolc évtized múltán is, meg-döbbent az általa megfigyelt kép élessége ésfriss poézise: Egy délután a földön játszottam aszalonban, apám és anyám meg valamit muzsi-kált. A lenyugvó nap tûz és arany színeivel el-árasztotta a szobát. Sokkal késõbb jöttem rá, hogyegy szonátát játszottak,Mozart F-dúr szonátáját,s még ma is hallom apám kissé egyenetlen trioláit.Ez a mû bennem azóta is ahhoz a lángoló délután-hoz kapcsolódik.

A kívülrõl jövõ hatások mellett egyre jobbanmegmutatkozott a kisfiú életében a belsõ kész-tetés is: hogy saját érzéseit formálja zenévé.Magam alkottam elsõ hangszeremet – olvassukegyik hazai nyilatkozatának élén. Késõbb, egykülföldi riporter kérdésére válaszolva, „hang-szerkészítõ” gyermekkori kalandját részletesenis elmesélte: Könyörögtem anyámnak, adja ne-kem egy fõzõszerszámát;soklyukú szûrõkanál voltfából, lyukain madzagokat húztam keresztül ésazokat a kanál végéhez erõsítettem,mint húrokat.Valami gitárféle lett belõle, ezen kísértem éneke-met. Valami csendes helyre bújtam vele és órákhosszat énekeltem,ezzel a hangszerrel kísérve min-dig szöveg nélküli, rögtönzött dallamaimat. Meg-vallom, késõbb legjobb mûveim sem töltöttek elolyan elégedettséggel, olyan örömmel, mint ezek az

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 6

7

elsõ rögtönzések, melyek elsõ kompozícióim vol-tak. Ez volt minden zenei gyakorlatom négy-öt-éves koromig.

Hamarosan kitûnt: kivételesen jó memóriájavan. Meg az is, hogy leginkább önmagának sze-ret muzsikálni. Tüstént megjegyeztem mindent,bárhol hallottam is. Mert nemcsak saját szerzemé-nyeimet énekeltem, hanem az összes magyar nótátis, ami csak felcsendült környezetemben. Három-négyéves lehettem, amikor szüleim már vendégekelõtt is énekeltettek (jó pár krajcárt kerestem ezzel).Meglehetõsen bonyolult dalokat is megjegyeztem,hallás után.Már akkor, jó korán megmutatkozott,hogy nem elõadómûvésznek születtem.Szívesebbenénekeltem az ajtó mögött, vagy a másik szobából.

Magányt kedvelõ, rejtõzõ természetének ki-alakulása egészségi okokkal is magyarázható.Gyenge,beteges gyerek voltam,gyakori torokfájás-sal – emlékezett egy helyütt.Az egészségéért ag-gódó szülõk, bár maguk rendszeresen muzsi-káltak, fiukat féltették a túlterheléstõl. Ezértapám csak tízéves koromban adott hegedût a ke-zembe. Addig nem akart zenetanítással gyötörni.

Galántán kezdte iskolai tanulmányait, ott vé-gezte el 1888 õsze és 1892 tavasza között a nép-iskola négy osztályát. Félszázad múltával,Bicinia hungarica címû kompozíciójának aján-lásában eleven képet rajzolt egykori iskolatársa-iról:Galántai népiskola,mezítlábas pajtásaim:rá-tok gondolva írtam ezeket.A ti hangotok cseng fe-lém ötven év ködén át. Hajigáló, verekedõ,fészekkiszedõ,semmitõl meg nem ijedõ,talpig derékfiúk, dalos, táncos, illedelmes, jódolgú lányok: hoválettetek? A magányt kedvelõ fiú eleinte nehezenilleszkedett be a verekedõ fiúk és a dalos, táncoslányok alkotta új közösségbe. Ezzel magyaráz-ható, hogy az elsõ osztályban magaviseletbõl ésénekbõl – énekbõl! – rosszabb jegyet kapott,mint a többi tárgyból. De másodikos bizonyít-ványa már kifogástalan – és ilyen maradt a ké-sõbbiekben is.

1892.május 6-i kelettel Kodály Frigyest áthe-lyezik Nagyszombatba állomásfõnöknek. A le-hetõ legjobbkor: Zoltán fia, családi kötelékbenmaradva, ebben a nagymúltú városban kezdhe-ti középiskolai tanulmányait. A várost magátutóbb így jellemezte: valaha egyetemi székhelyvolt, de akkoriban már hanyatlott, s csak a nagy

idõk emlékeibõl élt […] A nagyszombati katho-likus érseki fõgymnasium nyolc osztályát az1892/93-as tanévtõl 1899/1900-ig, mindvégigkiváló eredménnyel végezte. Itt alapozta megmagyar és görög irodalmi ismereteit; latintu-dását olyan szintre emelve, hogy érettségi utánmáris beállhatott volna latintanárnak. Gimná-ziumi tanárai, akik e klasszikus mûveltségmegteremtéséhez szigorral és biztatással hoz-zájárultak, megérdemlik, hogy név szerintmegemlékezzünk róluk. Ürményi László, osz-tályfõnöke az elsõ két osztályban, a görög ésmagyar irodalom olvasását irányította, a ma-gyar irodalom történetét Kõhalmi József taní-totta, a latin nyelvet és irodalmat dr. LõrinczGyula (osztályfõnökük a harmadik osztálytólkezdve), a görög nyelvet és irodalmat dr.Komárik János, a német nyelvet és irodalmatMutschenbacher Gyula. Nem hiányozhat ta-nárai listájáról Toldy Béla hitoktató neve sem.Õ volt az iskolai zenekar vezetõje is, mint ilyen,a tizenöt éves gimnazista elsõ zenekari mûvé-nek, a Nyitánynak betanítója és karmestere.1900. június 13-án kiállított érettségi bizonyít-ványának tanúsága szerint Kodály színjeles ta-nuló volt – ami, továbbtanulását tekintve, sors-döntõnek bizonyult. Gyermekkori testi gyen-geségét szemlátomást kinõtte, az érettségi elõttinapokban sorra került orvosi vizsgálat megálla-pítása szerint „korához mérten jól kifejlett,minden testi fogyatkozástól ment, és teljesenegészséges”.

Zenetanulása, a szó hagyományos értelmé-ben, bár rendszeresnek aligha volt mondható,szintén Nagyszombatban kezdõdött. Elsõ zon-goratanára nõvére, Emília volt, aki iskolai ta-nulmányait a szobi zárdában végezte, ahol elégügyes zongorista lett belõle […] kiváló zongorata-nárnõje volt, aki a bécsi konzervatóriumban szer-zett oklevelet. Így nõvérem meglehetõsen sokra vit-te. Folyékonyan játszotta Schumann és Chopinmûveit. Otthoni triónkban is mindig õ zongorá-zott.Mi azonban csak Schubertig jutottunk.

A zongorát Emília sem tudta megkedveltetniöccsével. Túl rövidnek és szegényes hangzásúnaktartottam a zongorahangot – vallotta késõbb a ta-nulóidejére visszatekintõ zeneszerzõ. Jobban ér-dekelt az énekhang, jobban vonzottak a vonós

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 7

8

hangszerek. Így aztán nem tanultam meg túl jólzongorázni.

Hegedûtanulmányai sem kötötték le huza-mosan. A hangszerben nem a csillogó virtuozi-tás médiumát, hanem a zenei gondolatok reali-zálásának eszközét látta.Bár néhány év alatt any-nyira vittem, hogy Mendelssohn hegedûversenyétjátszottam,különösebb kedvem késõbb sem támadthozzá… soha nem volt igazán fontos számomra,hogy hangszeren játsszam. Kezdettõl fogva sokkalinkább komponáltam, mint hangszeren muzsikál-tam. Iskolatársaimmal azonban vonósnégyeseketakartam játszani. Mivel pedig csellistánk nemvolt, elhatároztam,hogy ezt a hangszert még meg-tanulom.Hozattam egy cselló-iskolát és átküzdöt-tem magam valamennyi gyakorlaton, egyiken amásik után. Rövid idõ alatt annyira vittem, hogyHaydn-vonósnégyeseket játszhattunk. Néhányévvel késõbb újra elõvettem a hegedût,mert véletle-nül felbukkant egy jobb hegedûtanár. Így aztánegyik nap csellóztam,a másikon hegedültem.Meg-esett, hogy egyazon vonósnégyesben váltogattuk ahangszereket… Csellóval kezdtem,ezt aztán átad-tam másvalakinek és brácsáztam. Vonónégyes-használatra megfelelt.

A nélkülözhetetlen klasszikus gyakorlatokata szükség végeztette el vele. Megtanult ugyancsellózni – de kiderült, hogy a játszani kívántvonósnégyesek kottái közül hiányzik a cselló-szólam. Kitettem hát az asztalra a meglevõ háromszólamot […] és próbáltam csellószólamot írnihozzájuk. Így játszottunk el néhány Haydn-vo-nósnégyest az én basszusommal. Késõbb, amikorsikerült megszereznem az eredeti csellószólamot,örömmel fedeztem föl,hogy aránylag kis különbségvolt az eredeti Haydn-szólam és az enyém között[…] a hegedûtanulással egy idõben kezdtem kom-ponálni. Kis darabokat írtam hegedûre, két hege-dûre, több hegedûre; és amikor már volt csellónk,akkor vonósnégyesre.

A nagyszombati diákévek zenei eseményei-bõl három kívánkozik még kiemelésre. Ott ta-lálkozott elõször Bach zenéjével, ott születtekelsõ leírott kompozíciói, és ott ismerkedett megelméletileg és gyakorlatilag a zenekari hangzás-sal. Mindháromról saját szavai tájékoztatnak:Bachhal véletlen folytán ismerkedtem meg. Talántizennégy éves lehettem, amikor egy muzsikus öz-

vegye abban a városban, melyben éltem [Nagy-szombat, 1896] eladásra kínálta a rámaradt kot-tákat.E kották böngészése közben bukkantam rá aWohltemperiertes Klavierra,egy régi,rossz kiadás-ban. Megvettem: ez a kotta azóta sem hagyott el.

…amikor egy szép napon fölfedeztem Bach 48prelúdiumát és fúgáját, a Wohltemperiertes Kla-viert, elkezdtem õket játszani egyéves tanulmá-nyaim zongoratechnikájával. Nagyon lassanment, de azért elég volt ahhoz, hogy megismerjemezeket a darabokat, amelyek nagy hatással voltakegész stílusomra.

…mint mondottam, nem szerettem a zongorahangját. A Wohltemperiertes Klavierban sem azongorahangot kerestem; lassan meghallottam abenne rejlõ zenét, melyet nem egy helyütt inkábbvokálisnak,mint instrumentálisnak éreztem. Íme:Kodály késõbbi mesteri Bach-átiratainak él-ményháttere és motivációja. Képes volt rá,hogy remekmûvekben felfedezzen odatartozó,de valamilyen okból megíratlan maradt szóla-mokat, másfelõl, épp virtuóz hangszertudás hí-ján, hogy a zenei folyamat organizmusát önma-gában vizsgálja, elvonatkoztatva a konkréthangszertõl. Tõle-magától tudjuk: Beethovennéhány szonátáját magam is megtanultam fejbõl –anélkül, hogy egyetlen billentyût megérintettemvolna.

Nagyszombat a színhelye elsõ leírt-megfor-mált kompozícióinak. Elsõ, fennmaradt darab-ja egy vonósnégyesre fogalmazott MenüettHaydn nyomán (ezt késõbb Toscanininak aján-dékozta, az õ hagyatékából egy amerikai köz-könyvtárba került), egy Ave Maria, egyOffertorium és egy Stabat Mater-kompozíció(melyeket nem sikerült elõadatnia a székesegy-házban). Írt egy Triót is két hegedûre és brácsá-ra, ezt egy iskolai ünnepségen maga szólaltattameg, két hegedûs közremûködésével. És gim-nazistaként megírta már említett zenekari Nyi-tányát, melyet 1898 februárjában elõadott agimnázium zenekara. (A mûvet betanító hit-tantanár,Toldy Béla merészségét és buzdítását,harminc évvel késõbb, Öt Tantum ergo címû,énekkarra és orgonára írt mûvének ajánlásávalköszönte meg Kodály.)

Zeneszerzésben a bécsi mesterek váltak taní-tóivá, kottáik által. Kamarazenéjükkel, Galánta

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 8

9

óta, már a szülõi házban találkozott. Az ének-hangot és zenekart foglalkoztató klasszikus iro-dalommal azonban az egykori egyetemi városismertette meg: Nagyszombatban új élményfor-rásra leltem az egyházi zenében.A székesegyház-ban még megvoltak egy valamikor virágzó zeneiélet nyomai […] Még számos kiadatlan,kéziratos,másolt partitúrát találtunk: Albrechtsbergertõl,Haydntól és kortárs zeneszerzõktõl származó mi-séket,de köztük volt Beethoven C-dúr miséje is.Eza jól írt másolat volt az elsõ Beethoven-partitúra,amelyet tanulmányoztam.

Ezzel azonban nemcsak az elsõ Beethoven-partitúrát találta meg: ez volt a legelsõ partitúra,mely életében a kezébe került. Á hítattal merül-tem bele és egy emberöltõ kellett hozzá, míg valóravált a gimnazista titkos vágya: saját elgondolásaszerint megszólaltatni e zseniális és érdemtelenül el-hanyagolt mûvet. Ez a vágy 1930. február 3-ánteljesült, Kodály a Zenemûvészeti Fõiskolanagytermében dirigálta Beethoven remekét.Sa-ját mûvein kívül, ritka alkalmakkor, csak Bachés Beethoven mûveit vezényelte: ebbõl is kitet-szik vállalkozásának rendkívülisége. Ám ezmár egy másik fejezete életrajzának. Egyelõre1900-ban vagyunk, érettségi elõtt, a pályavá-lasztás sokszoros útelágazásánál.

Ami a választást illeti, az neki-magának sem-mi gondot nem okozott, annál többet szülei-nek, szûkebb és tágabb környezetének. Életevégén egy riporter megkérdezte: volt-e olyanpillanata életének, amelyben elhatározta, hogy

muzsikus lesz. Kodály válasza egyértelmû éshatározott:Nem.Soha nem volt kétséges számom-ra,hogy az leszek,ezért nem volt szükség elhatáro-zásra. Ezzel a felfogásával azonban egyedül állt:Apám hallani sem akart arról, hogy zenét tanul-jak; és fõleg a tanáraim is azt tanácsolták, hogymenjek tudományos pályára,mert a muzsikusokatakkor lenézték. Azt hitték, hogy csak az való ze-nésznek,akibõl komoly ember nem lehet. A családegyik barátja ugyanazt ajánlotta, amit ugyanab-ban az idõben a betegeskedõ Bartóknak java-solt orvosa: legyen jogász. A két fiatalembermég látásból sem ismerte egymást, de a jogász-kodást mindketten egyazon szenvedéllyel uta-sították vissza. Így aztán [a szülõk] elhatároz-ták, hogy az egyetemre kell mennem; én minden-esetre úgy gondoltam, hogy ezzel párhuzamosanfolytatom zenei tanulmányaimat is; s amikor be-iratkoztam az egyetemre, ugyanakkor beiratkoz-tam a budapesti Zeneakadémiára is.

1900 õszén a tizennyolc esztendõs Kodályelindult Nagyszombatból, vállalkozva életénekelsõ nagy kalandjára: hogy egyetemi hallgató észeneakadémiai növendék lesz egyszerre, Buda-pesten. Életében lezárult a sok forrásból táplál-kozó, de rendszertelen önképzés korszaka, át-adva helyét néhány évre annak a szívós és mód-szeres munkának, melyet nagytudású mestereknémet metódus szerinti irányításával végzett.Szülei házát, melyben tizennyolc éven át hall-gatta „2 vonat ütközõjének összecsendülését”,azontúl csak a tanítási szünetekben látta újra.

IIÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!

Kodály 1900. szeptember 14-én iratkozott be aM. kir. Pázmány Péter Tudományegyetem böl-csészettudományi karára, hogy ott magyar-né-met szakos középiskolai tanári képesítést sze-rezzen.

Eredeti életprogramjából – a zeneibõl – jot-tányit sem kellett engednie. Elegendõ volt tu-datosítani önmaga számára, hogy ezentúl egyidõben két intézetben, két ember helyett fog ta-nulni. Így a vele kapcsolatos külsõ várakozás-nak is megfelelt, önnön elképzeléseihez is hû

maradt. Kezdetben aligha sejtette, hogy a két-féle tanulmány erõsíti egymást s a zeneszerzõszámára épp a filológus munkája tár fel új lehe-tõségeket.

A mindennapok felõl szemlélve: a négy egye-temi év vállalásával megkönnyítette szülei szá-mára a tanulmányi idõ anyagi feltételeinekmegteremtését. Kitûnõ érettségi bizonyítványaés a gimnázium ajánlása azzal kecsegtette, hogyfelveszik bennlakónak a budapesti EötvösCollegiumba. Reménye valóra vált: 1901. feb-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 9

10

ruár 1-tõl 1904 júniusáig az intézmény fél álla-mi javadalmú tagjaként élt, mindennapi gondoknélkül koncentrálva munkájára.

A kollégiumot, a párizsi École NormaleSupérieure mintájára, báró Eötvös Loránd fizi-kus alapította 1895-ben édesapja, Eötvös Jó-zsef író és kultuszminiszter emlékére. Az intéz-mény nemcsak lakást és ellátást adott kiváló te-hetségû leendõ tanároknak, hanem kiegészítõkurzusokkal hozzájárult mûveltségük elmélyí-téséhez, szellemi látókörük szélesbítéséhez is.Hogy Magyarország jobb jövõjét csak egy új,nagytudású és európai kitekintésû tanári nem-zedék felnevelése és útra bocsátása biztosíthat-ja: egyike volt Eötvös Loránd ma is idõszerû,zseniális meglátásainak. Méltó volt atyjához, a48-as és 67-es miniszterhez, aki az általánostankötelezettség bevezetésével írásra-olvasásrafogta népét, s akiben Kodály, a zenei írás-olva-sás általánossá tételének megálmodója, joggalláthatta egyik példaképét.

Az egyetemen, szemeszterenként változóan,heti 25-30 órát vett fel. Beöthy Zsolt, GyulaiPál és Dézsi Lajos irodalomtörténeti, SzinnyeiJózsef, Simonyi Zsigmond és Melich Jánosfinnugor és magyar nyelvtani, Heinrich Gusz-táv és Petz Gedeon német irodalomtörténeti,nyelvtani és népdaltudományi, AlexanderBernát filozófiai elõadásai mellett PasteinerGyula mûvészettörténeti, Ponori ThewrewkEmil ritmikai és metrikai,Békefi Remig magyarmûvelõdéstörténeti, Tharaud Ernõ francia ol-vasási és Yolland Arthur angol nyelvgyakorlatikurzusait látogatta. A nyolc szemesztert a leg-rövidebb idõ: négy év alatt végezte el, jelesnélrosszabb osztályzatot soha nem kapva. A kollé-giumi különórákkal és a zeneakadémiai tanul-mányokkal együtt, idõben és témában hatalmasanyag elsajátítását vállalta, kivíva ezzel tanárai-nak elismerését, tanulótársainak tiszteletét.

A kollégiumban Horváth János,Szekfû Gyu-la, Szabó Dezsõ, Balázs Béla, Laczkó Géza,Kuncz Aladár és Zemplén Géza tartoztak tanu-lótársai közé. Ez a nagy kollégista nemzedék –emlékezik Keresztury Dezsõ, maga is az intéz-mény neveltje és utolsó igazgatója – „BartoniekGézának, a Collegium elsõ igazgatójának egyikremeklése volt. Õ úgy válogatta össze az Eötvös

diákjait, hogy abban képviselve legyen az akko-ri egész Magyarország minden területe, min-den lényeges rétege a legfelsõbbek kivételével;mert hiszen egy arisztokrata vagy nagypolgárnemigen adta a fiát tanárnak.” „Kívánalomvolt, hogy sok nyelvet tudjanak, hogy a sokrétû,gazdag könyvtárban tájékozottak legyenek; ésnagyon jó néven vette Bartoniek Géza azt is, hakollégistái más mûvészetekkel, az emberi szel-lem egyéb alkotásainak területével is foglalkoz-tak.”Az idõsebb kollégisták rendszeresen pallé-rozták fiatalabb társaik tudását. Kodállyal a ná-lánál öt esztendõvel idõsebb Gombocz Zoltán,a késõbbi nagynevû nyelvész-professzor foglal-kozott: Magyar szakvezetõm volt, finnre, franciá-ra,angolra tanított.[…] A nyelveket fonetikai ala-pon tanította, figyelmeztetett a hanglejtés sajátos-ságaira minden nyelvben. Õ mutatott elõszörkülföldi könyvet, amelyben a hanglejtést kottávalpróbálták rögzíteni. Ez már közvetlen útmutatásvolt a dalköltõ és kóruskomponista számára anyelv, nyelv-melódia, nyelv-ritmus, zenei ritmi-ka és metrika összefüggéseinek és törvénysze-rûségeinek elméleti-gyakorlati felismeréséhez.Egyedül a zene jogán a Collegium nem fogad-hatott be növendékeket, mégis: szabályaitmintha Kodály szellemi igényeihez és tovább-fejlõdéséhez szabta volna az alapító.

Budapestre érkeztekor az ifjú muzsikus tüs-tént jelentkezett a Zeneakadémián is HansKoesslernél, a zeneszerzés tanáránál. Bemutat-kozása a vártnál sikeresebb volt: A Zeneakadé-mia professzora, amint bemutattam neki elsõ da-rabjaimat,mindjárt magasabb osztályba vett volnafel. Én azonban kezdettõl fogva alaposan akartamtanulni, ezért az elsõ osztályba osztattam be ma-gam. A fõtárgy zeneszerzés volt, mely a néhánymelléktárggyal együtt – zenetörténet,kargyakorlat,zongora – cseppet sem volt megerõltetõ. A tanárokjavarésze német; néhányuk soha nem tanulta megaz ország nyelvét,hanem németül tanított.A tizen-nyolc éves fiatalember döntésében – hogy t.i.nem él a felkínált lehetõséggel, a zeneszerzés-tannak három év alatti elvégzésével – bölcses-ség és erõs önkritika nyilvánult meg. Tudta,hogy ismeretei hézagosak, hogy ki kell használ-nia a soha vissza nem térõ alkalmat az iskolaitananyagnak szigorú mester felügyelete alatt

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 10

11

történõ módszeres átvételére. Így a felajánlotthárom helyett öt növendékévet töltött a zene-szerzés tanszakon. Tudta, hogy késõbb bármi-kor eldöntheti: mi az, amit mellõzhet a tanul-takból, és mi az, amivel ki kell még egészítenieazokat. Semmit nem bízott a véletlenre: a ne-gyedik akadémiai osztály elvégzése és a végbi-zonyítvány elnyerése után engedélyt kért és ka-pott, hogy további egy esztendeig látogathassaKoessler óráit. Így 1905 tavaszán búcsúzottcsak el növendéki minõségben a Magyar kir.Országos Zeneakadémiától.

Koesslerhez fûzõdõ kapcsolata tiszteletteljesvolt, de bensõséges nem. Mesterének technikaifelkészültségét elismerte, de kárhoztatta, hogynem lát túl önmaga stílusán. Elmondta, hogy atechnikai tudnivalók elsajátítását […] Koesslerirányításával igen alaposan végeztük.Azt is, hogytanára kiválóan értett a kórustechnikához. Hanem is voltak eredeti dolgai: nagyon jól voltak kó-rusra alkalmazva. […] Koessler bizonyosan hoz-zájárult ahhoz,hogy erõsödjék szeretetem a kórus-muzsika iránt. Ennél több jó szót nemigen találtrá, szerinte Koessler zeneszerzõként soha nemkerült az elsõ vonalba. És: megcsontosodottBrahms-hivõ volt, ebben a szellemben nevelt min-ket.Koessler nemcsak mûveivel,hanem külsõ meg-jelenésében is – lengõ szakállával, mely sötét színétsokáig megõrizte – afféle Brahms-hasonmás volt.E büszke szõrzetnek jut egy maliciózus meg-jegyzés is Kodály emlékeiben: Egyszer hirtelenmegbetegedett,néhány hét múlva hófehér szakállaljelent meg.Elõször azt hittem, szakálla a betegség-ben õszült meg.Néhány rossznyelvû barátja azon-ban megsúgta: az a szakáll régóta fehér már, deKoessler értette a módját, hogy ezt titokban tartsa.A történet önmagában nem jelentõs: azért ér-demes mégis elmondani, mert bizonyos hûvös-ségre és távolságtartásra vall tanítvány és mes-tere kapcsolatában. A mai olvasó eltöprengheta „megcsontosodott Brahms-hivõ” kifejezésenis, hiszen Kodályra, aki Nagyszombatban talána nevét sem hallotta, de mûveit bizonyosannem ismerte a Bécsben letelepedett hamburgimesternek, Budapesten az újdonság erejévelhatott Brahms muzsikája. A századforduló ide-jén mindenfelé, amerre a német hatás domi-nált, az õ zenéjét tekintették az új klasszicizmus

megtestesülésének. Az 1853-ban születettKoesslertõl nehéz lett volna azt kívánni 1900 tá-ján, hogy Richard Strauss, Mahler vagy Debus-sy szellemében tanítson. Véleményét a Pelléas ésMélisande-ról – „nem lehet egész este tájszólás-ban beszélni” – elmondta (vagy elmondhattavolna) a minden ízében magyar kompozícióskezdeményezésekrõl is.

Magyar motivika felhasználását azonbanegy-egy tétel vagy tételrész erejéig – mint pél-dául Brahms g-moll zongoranégyesében –Koessler nem ellenezte; sõt, szerényebb kere-tekben õ maga is írt magyaros zenét és megze-nésített magyar szöveget. Kodály sok mindenttanult Brahms zenéjébõl – bár zeneszerzõként,mivel senkinek sem akart az epigonja lenni,nem mehetett tovább a német mester útján. Dezeneszerzõ-tanárként gyakran hivatkozott rá.Sugár Rezsõ jegyezte fel mesterérõl: „Ha hibátjavított, rögtön a zongorához ült, és az iroda-lomból vett példán mutatta be a helyes megol-dást. A példaként idézett mûvek a leggyakrab-ban Bach, a bécsi triász, Schubert és feltûnõensokszor Brahms mûvei voltak.”

A klasszikus mestermûvekre hivatkozó taní-tás és az új partok felé törõ alkotás persze kétkülönbözõ tevékenység. Kodály számára, atechnikai tudnivalók elsajátítása után, világossávált, hogy zeneszerzõként a maga útját kell kö-vetnie. A „magunk útja” voltaképpen már ki voltjelölve számunkra,hiszen évtizedek óta beszéltek amegteremtésre vagy újjáteremtésre váró magyarzenérõl […] De honnan kapjuk az ösztönzést? Mi-bõl merítsünk inspirációt? E kérdés megválaszo-lásában itt a tudományos kutató sietett a zene-szerzõ segítségére.

Így történt – emlékezett Kodály –: nekünk,Eötvös-kollégistáknak, nem volt kötelezõ a dokto-rátus. Nem is szerezte meg mindenki. Anyámazonban, aki döntésem idején beteg volt, rimánko-dott,hogy szerezzem meg.Disszertációmat,részbenlegalábbis,az õ kedvéért írtam – noha ez a munkaamúgyis szerepelt terveim között.De elvégezni egymunkát a doktori vizsgára való tekintet nélkül[magyarán szólva: akár évtizedes elõkészítéstengedélyezni önmagunknak] vagy megírni disz-szertációnak: óriási különbség. Az úgynevezettdisszertáció csak kezdete volt késõbbi kutatásaim-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 11

12

nak. […] Témája:A magyar népdal strófa-szer-kezete volt. Strófa-szerkezet: ez tulajdonképpen adallam,hiszen a strófa egy újra meg újra megismét-lõdõ dallam.A dallamnak csak a szerkezetét vizs-gáltam – a régi feljegyzéseknek ez volt az egyetlenmegbízható eleme.

Eredetileg a magyar népzene teljes történetétakartam megírni. Amikor azonban átnéztem azösszes nyomtatott népdalgyûjteményt,be kellett lát-nom, hogy ez lehetetlen. E gyûjtemények számanem volt ugyan nagy, de ami megjelent, az semelégítette ki az alapos képzettségû muzsikus ésfilológus igényeit. Nekem már gyermekkoromtólkisebbfajta népdalgyûjtemény volt a fejemben –mondotta egy kései emlékezésében. És amikorennek dalait összehasonlítottam nyomtatott válto-zataival, láttam,hogy a kettõ nem egyezik.Hol azütembeosztás volt rossz,hol a ritmusérték.

Több tanulságra tett szert a Magyar Nemze-ti Múzeum fonogrammtárában. Ez merõben újés korszerû kollekció volt, hála Vikár Bélának,aki a XIX. század utolsó évtizedében, az Edi-son-fonográf segítségével, megkezdte a magyarnépzenének hangfelvételen történõ gyûjtését ésrögzítését.

A nyomtatott gyûjtemények alacsony tudo-mányos színvonala, másfelõl Vikár példamuta-tása arra indította Kodályt, hogy lásson hozzá õmaga is a népdalgyûjtéshez. 1905-ben felkeres-te gyermekkora színhelyét: Galántát és környé-két, hogy a falusi parasztok dallamkincsévelgazdagítsa önnön ismereteinek tárát. E kutató-út eredményei máris nyilvánosságot kaptak:Mátyusföldi gyûjtés címen tizenhárom, általa ta-lált és lejegyzett dallamot publikált 1905-ös év-folyamában a Magyar Néprajzi Társaság folyó-irata, az Ethnographia. Némelyik dallamra márhivatkozhatott disszertációjában.

1904 júniusában, az egyetem nyolc szemesz-terének elvégzése után, el kellett költöznie azEötvös Collegiumból.

Nyáron rendkívüli zenei élményben volt ré-sze: ösztöndíjasként eljutott Bayreuthba, többzeneakadémiai növendéktársával együtt. Ezekegyike a majdani világhírû operettkomponista,Kálmán Imre. Kodályra nagy hatást tett az Ün-nepi Játékok Háza, tökéletes akusztikájával, fe-dett zenekarával, melyet csodálatosan lehetett

hallani, de látni egyáltalán nem – errõl hat évti-zeddel késõbb lelkesen beszélt e sorok írójának.Molnár Antalnak pedig, az elragadtatás felsõfokán, ezt mondta a Trisztán és Izoldáról: szer-kezete tökéletes egység. Az 1904/5-ös tanévet bu-dai albérlõként töltötte: a zeneakadémiai órá-kat látogatta és doktori értekezésén dolgozott.Hogy fenntartsa magát, a korábbinál többpénzre volt szüksége, ezért elhatározta: magán-tanítványokat vállal.

Elsõ tanítványainak egyike a gimnazistaMolnár Antal. Kodály tanításának magvai itttermékeny talajba hullottak. Molnár utóbb, ze-neszerzõi felkészültséggel, a modern magyarzenetudomány egyik megalapozó mestere lett:a Bartók- és Kodály-irodalom úttörõje, Kodályelsõ monográfusa. Emlékezéseiben igen szem-léletes képet fest a 23 éves Kodályról és tanításimódszerérõl: „Külsejére nézve az ifjú Kodályolyasfélének tûnt, mint holmi vidéki segédtaní-tó. A kollégiumi koszton nem lehetett meghíz-ni, s õ különben is mérsékletre rendezkedett be.Sovány, izmos, középtermetû emberke volt, vé-kony bajuszkával. Egyetlen ruhájában, jólkisubickolt bakancsával mindig feltûnõ tiszta-ságot hordozott. Soha semmiféle tétovaságotnem lehetett észlelni nála, minden szava ésmozdulata biztonságos volt. Az egész ember-bõl,habár igen szerényen lépett fel, sugárzott azöntudat.” „Kevésre becsülte a szóbeli elméletikörülírásokat, s egyedül hasznosnak a gyakorla-ti ismereteket. Összhangzattani oktatása min-dig a hallásgyakorlatba torkollott.” „Két alap-elvre fektette az egész tanítást, egy lélektanira ésegy szimpla edzésbelire. A pszichológiai alapabban nyilvánult, hogy Kodály minden felada-tot a tanítvány egyéni képességeihez mért. Ottnyomta meg a gombot, ahol a további haladás-ra lehetõséget látott. De ott aztán nem enge-dett. Minden további lépés szorgalmat kívánt;õ pedig egyszerûen nemlétezõnek tekintette akényelmességet, kivált a lustaságot. Föllépéseolyan egyszerû és határozott volt, hogy szégyell-tem volna magamat, ha a legközelebbi óránnem tudok pontosan beszámolni a kívánt tu-dásról. Itt került aztán alkalmazásra az edzõ, atréneri munka. Ha ugyanis valami lassabbanment, mint ahogy õ helyesnek vélte, hihetetlen

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 12

13

türelemmel addig-addig ismételtetett, amíg vé-gül sikerült elérnem a szükséges fokot.” „Egye-dül a klasszikus összhangzattanra nevelt, ez volt– az õ fogalmazása szerint – minden továbbinakalapja.”

Az eseménydús esztendõben Molnár kar-mesterként is láthatta Kodályt. „…a dirigálóvizsgára egy remek Bach-kantátát választott.A ze-neakadémiai növendékzenekart és énekkart ve-zényelte […] Nagyon érdekes jelenségnek bizo-nyult e nyilvános elõadás, éppen a dirigens Ko-dály jóvoltából. Õ ugyanis, mivel hangsúlyoznikívánta: mennyire megveti a formaságot és anagyképûséget, nem állt oda feszesen vezényel-ni, hanem mialatt a darab szépen folyt, a hang-szercsoportok közt sétált, hol ide, hol oda intettigen diszkréten, s amikor a remekmû bevégzõ-dött, egyszerûen megállt, hátat fordítva a kö-zönségnek, és esze ágában sem volt meghajolnia tapsokra.”

Az egyetemi, zeneakadémiai és kollégiumbe-li tanulás hármas szorításában Kodálynak nemsok ideje marad, hogy a kötelezõ zeneszerzõietûdökön kívül sokat komponáljon. 1902-bentanára, Gyulai Pál Este címû versére ír szépvegyeskart – ezt jóval késõbb, 1931-ben öntivégleges formába. 1903-ból való nyolcszólamúMiserere-vegyeskara, mely máris a kórusraírásvirtuózaként mutatja. És 1906-ban komponál-ja Nyári este címû elsõ zenekari poémáját, me-lyet, mint jelképes zeneakadémiai vizsgadara-bot, filharmonikusai élén Kerner István mutatbe az Operaházban 1906. október 22-én.A mûnem programzene: formáját a meditáció és atánc kettõssége alkotja. Kezdõ angolkürt-szó-lójában Sibelius Tuonelai hattyújának emlékedereng, melyet Kodály nem sokkal korábban,épp Kerner vezényletével ismert meg. A finnmester mûve népe mítoszában gyökerezik, Ko-dály szimfonikus költeményének szókincse pe-dig a magyar nép zenéjében. Elsõ formájábannem kelt visszhangot; átdolgozott változatátToscanini mutatja majd be 1930-ban és nép-szerûsíti világszerte. A budapesti bemutatónakcsaládtörténeti jelentõsége van: Kodály Frigyesmeghallgatja fia mûvét; akkortól fogva nem el-lenzi többé zenei pályaválasztását. Sõt: szerényanyagi eszközeivel hozzájárul, hogy az ifjú ze-

neszerzõ félesztendõs tapasztalatszerzõ útramenjen Berlinbe és Párizsba.

Élete folyásának új medret szabó eseményeazonban még az 1905-ös évhez és abban egy újtanítványának megismeréséhez fûzõdött. Ez azúj tanítvány tüneményes, érett asszony, GruberHenrik kereskedõ felesége, Emma. GrubernéSchlesinger Emma otthona az akkori Budapestzenei életének egyik híres központja: a háziasz-szony remek zongorista, tehetséges zeneszerzõés sok nyelven beszélõ, sziporkázóan szellemes,elbûvölõ személyiség, aki mágneses erõvelvonzza házukba a jelentõsnél jelentõsebb ven-dégeket. Õ maga nem volt szépnek mondható,de lényének sugárzása érdekessé és ellenállha-tatlanná tette. Bartók 1901 májusában kerestefel elõször akkori ideálja, Fábián Felicie társa-ságában. Errõl az elsõ látogatásról Bartók ígyszámolt be édesanyjának: „Gruber Emma igenkedves, mûvelt, nagyon muzsikális, nagyonszókimondó, félig idõs úrnõ, a ki bennünketmáskorra is meghívott (fõleg ha lesz valamielõjátszani való).” Ám bármilyen kedves ésmûvelt volt: adott esetben elégedetlenségénekis hangot adott, hangfogó nélkül. „A G. E.-nélnem játszhattam egyebet elõ annál a régiAlbumblattnál” – idézzük Bartók beszámoló-ját elsõ látogatásáról – „erre õ így szólt harapó-san (= bissig): »Ha nem léteznek kompozíciók,hát hol van akkor a tehetség?«” Utóbb jó bará-tok lettek. Bartók több mûvét is Gruberné ott-honában mutatta meg elõször a nyilvánosság-nak; neki ajánlotta I. Ábrándját és opus pri-mumát, a Rapszódiát. 1902 novemberétõl1903-ig pedig, amíg nem számolta fel budapes-ti lakását, ellenpontra tanította Grubernét.

1905 elején a zeneszerzõ asszonynak nemvolt tanára. Á llandó látogatóinak egyike,Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanár, nagy-tudású, komoly fiatalembert ajánlott Bartókutódául: Kodály Zoltánt. Õ 1905. február 25-énkereste fel elõször Grubernét, hogy megálla-podjanak a feltételekrõl. 28-án megtartották azelsõ órát, március 3-án a másodikat, 13-án aharmadikat, 18-án pedig a negyediket. Ezutóbb említett napon Bartók ott ebédeltGrubernénál, a két férfi akkor és ott: 1905.március 18-án, szombaton, az Andrássy út 41.

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 13

14

számú bérpalota I. emeleti lakásában kötöttszemélyes ismeretséget. Sokat beszélni egyi-kük sem szeretett, de akadt egy kimeríthetet-lennek látszó közös témájuk: a népdal, a nép-dalgyûjtés.

Bartók, szórványosan, 1904-tõl jegyez már lenépdalokat, 1905-ben állami ösztöndíjért fo-lyamodik a székelyföldi népzene tanulmányo-zására. Kodály 1905 tavaszán és nyarán megyelsõ gyûjtõútjaira; az év végén, mondottuk,megjelenik már elsõ idevágó tudományos köz-leménye. Legközelebb május 26-án, majd júni-usban három ízben, 1906. január 4-én, február2-án, június folyamán kétszer és szeptember11-én találkoznak Gruberné otthonában. Kö-zös tervet formálnak: füzetenként kiadják, sajátzongorakíséretükkel, a magyar népzene színe-javát. Találkoznának gyakrabban is, de Bartókakkoriban ritka vendég Budapesten. 1903 ótaBécsben, Párizsban, Berlinben vagy a Gömörmegyei Gerlice pusztán él; állása neki sincs.

Kodály és Gruberné kapcsolata eközben fo-kozatosan átalakul: a tárgyszerû tanári-tanítvá-nyi nexus meghittebbé, személyesebbé válik.Az órákat, általában kedden és pénteken, rend-szeresen megtartják: mulasztás nincs, a netánelmaradó alkalmakat utólag pótolják. Kodályeleinte 3 koronát kap óránként, melyet tíz-tízlecke után fizet a tanítvány. Ez az óradíj csakha-mar 5 koronára emelkedik; a „hivatalos”együttléteket pedig egyre gyakrabban egészítikki ebéd-, uzsonna- vagy vacsorameghívások.1905 februárjától 1906 júniusáig, a hosszú nyá-ri szünet megszakításával, mintegy 100 óra és500 korona tiszteletdíj szerepel Emma háztar-tási naplóiban. Ez után, noha Kodály nevemind gyakrabban megjelenik, nincs több „óra”és nincs szó honoráriumról. A külsõ látszatraügyelnek, miközben viszolyognak az álszentkonvenciótól. Kettejük nem csekély korkü-lönbsége azonban épp oly kevéssé jelent szá-mukra akadályt, mint származásuk-nevel-tetésük-vagyoni helyzetük különbözõsége. Ezelõtt a háttér elõtt készül a Bartókkal közösnépdalfüzetben megjelenõ tíz Kodály-átirat,formálódik az Énekszó népi szövegre írt mûdal-ciklusa, az I. vonósnégyes, egy sorozat zongora-darab és a Gordonka-zongoraszonáta. Mire elsõ

nyomtatott kottája, a Magyar népdalok ének-hangra zongorakísérettel megjelenik – 1906 de-cemberére – Kodály már elindult barátjával,Balázs Bélával, ifjúsága leghosszabb külföldi ta-nulmányútjára. Az út meghirdetett célja a né-met és francia új zene, festészet, irodalom, szín-házmûvészet és zenetanítás sajátosságainak ta-nulmányozása. Elhallgatott, alkalmasint csakEmmával közölt célja pedig: személyes találko-zás nélkül próbára tenni érzelmeik tartósságát.Az Emmának írt Kodály-levelek hangja eleintetartózkodó, utóbb egyre szenvedélyesebb. Ele-inte magázva szólítják meg a címzettet, majdkeverik a magázást és a tegezést. A távollét két-ségkívül hozzájárul érzelmeik tisztázásához.Kodály 1907 márciusában arról ír Emmának,hogy nem tudná tovább nem tegezni: arra kéritehát az asszonyt, hogy tegezõdjék Bartókkal –akkor, hazatérése után, õk ketten is feltûnésnélkül tegezhetnék egymást.

Berlinben, és különösen Párizsban, arra isvolt alkalma a fiatal zeneszerzõnek, hogy eltöp-rengjen az új magyar muzsika jövõjén. A tanul-ság: …elejétõl fogva meggyõzõdésem volt, hogy amagyar stílus kialakulásának [a népdal] azegyetlen szilárd alapja. A Magyar népdalok meg-jelenése idején, 1906 táján Bartók is hasonló-képpen gondolkozott: ez volt a közös kettejükfelfogásában. Ami eltérõ volt benne: hogy Bar-tókot kezdetben hazafias lelkesedése vonzotta anépdalhoz, Kodályt pedig tudományos érdek-lõdése, melyet persze csakhamar megerõsítettfelismerése a népdal lehetséges zeneszerzõi in-spirációjáról.

Kodály tudományos felkészültsége nagyhasznára volt Bartóknak, a kezdõ népdalkuta-tónak. A fonográfos gyûjtés technikáját és arendszerezés alapelvét Kodály ismertette megvele. Sokat nem kellett ugyan magyaráznia;Bartóknak gyerekkora óta szenvedélye volt agyûjtés és a rendezés. Felosztottuk egymás közt akutatási területeket, hogy tervszerûen dolgozhas-sunk – emlékezett Kodály. Idõnként aztán össze-jöttünk, ki-ki magával hozta […] a gyûjtés ered-ményét. Összevetettük, összeraktuk, amire külön-külön rábukkantunk.

Kodály tanulmányútjának, mely 1906 de-cember második felétõl 1907 június végéig tar-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 14

15

tott, egyik legfontosabb eredménye Debussyfelfedezése volt önmaga és Bartók számára.Kérdésemre, hogy megismerkedett-e szemé-lyesen is a francia mesterrel, Kodály tagadólagválaszolt: úgy vélte, az ilyen találkozás nemadott volna többet, mint zenéjének megismeré-se. Ez a zene azonban, anélkül, hogy utánzóiváváltak volna, mindkettejüket jelentõs mérték-ben vitte elõre pályáján. Megszabadultak általaörökösnek mondott zeneszerzési törvényeknyûgétõl, és új irányt szabhattak zeneszerzõifantáziájuk áradásának.Bartók írásban is leszö-gezte utóbb,hogy zenéjük kettõs gyökere: az õsinépdal és az új francia zene.

Volt még egy, magyar földrõl kiinduló szelle-mi áramlat, mely maradandóan hatott rájuk: anép felfedezése, a szó mûvészi-tudományos éspolitikai-szociális értelmében. Költészet és iro-dalom, zene és publicisztika éles fényt vet 1906táján a magyar népre: a benne szunnyadó nagytehetségre, s e tehetség kibontakozásának tár-sadalmi gátjaira.Hatására nemcsak a népmûvé-szet kerül elõtérbe, hanem mindenekelõtt anépélet, korántsem a szó idilli értelmében.A népsúlyos helyzetének feltárása egyszersmind egyrossz-struktúrájú társadalom belsejét világítot-ta át: egy nemzetét, mely szellemileg-politikai-lag egyoldalúan németorientációjú, s amelyetbelülrõl nemzetiségi és szociális ellentétekbomlasztanak. Az új szellemiség hívei, élükönAdy Endrével, ezért szólhatnak a népbõl valómegújulás mellett a Nyugattól – a latin Nyugat-tól – inspirált megújulásról.

Ehhez az áramlathoz csatlakozott a XX. szá-zad elsõ évtizedében Kodály és Bartók. Kezde-ti zenei érdeklõdésük, a néppel való közvetlenérintkezés hatására, csakhamar rádöbbentetteõket szociális felelõsségükre, s e tény tüsténtnagyobb távlatokat adott népzenekutatói észeneszerzõi munkásságuknak. E mélyrehatószemléleti változás tényét Kodály fogalmaztameg Bartók emlékezete címû, ars poetica-eleme-ket is tartalmazó írásában (1955): Eleinte csakaz elveszett régi dallamokat kerestük. De látva afalu népét, az ott kallódó sok tehetséget és szívóséleterõt, feltetszett elõttünk egy, a népbõl újjászüle-tett,mûvelt Magyarország képe.Ennek megvalósí-tására rászántuk életünket.

Õk viszont a néptõl, a népzenei matériátólkapták zeneszerzõi aktivitásuk primer hajtó-energiáját. 1907-ben Bartók Erdélyben, Ko-dály a Felvidéken rátalált a magyar népzenelegõsibb rétegére: a régi stílusú pentaton dalla-mokra. Tudományos felfedezésüknek levontákzeneszerzõi konzekvenciáit, dallami, ritmikai,harmóniai és prozódiai ösztönzést merítve eb-bõl a mûzenében még felhasználatlan, friss éseredeti zenei világból.

Zeneszerzõként ekkorra már mást és mástláttak a népdalban. Bartók természeti erõkmegnyilvánulását, mely õt objektív, szinte fizi-kai-matematikai törvényszerûségek felkutatásá-ra-alkalmazására késztette. Kodály szubjektív,humán erõk megnyilvánulását érzékelte a nép-dalban: messzetûnt századok történelmi üzene-tét, egy valamikori nagy népi eposz töredékeit,amelyeket csak az új kor költõje ötvözhet Egész-szé. Közös volt azonban alap-felfogásuk a nép-dal közvetlen felhasználásáról a mûzene nagyformáiban. Kodály ezt így fogalmazta meg: so-hasem próbáltam a népdalból szimfonikus formátvagy kamarazenét csinálni, mert ez két különbözõvilág. Én csak a népdal szellemét akartam vissza-adni mûveimben,ami azt jelenti, hogy szimfonikusvagy kamarazenei mûvekben sohasem használtamfel szó szerint népdalokat.

Kivétel, persze, mindkettõjüknél akad, külö-nös módon mindkettejük elsõ vonósnégyesé-ben. Bartók burkolt önéletrajzi célzattal idézi a„Romlott testem a bokorba” kezdetû népdalt,Kodályt pedig Ady példája inspirálja egy nép-dalcitátumra.A cigány vonójával címû költemé-nyét úgy írta meg Ady, hogy minden sora mö-gött ott dereng egy dallamsor, melyet a költõcsak a vers végén mond ki: „Lement a nap amaga járásán” (erre utal a cím is: hogy t.i. ide-gen dallamra íródott). Kodály építkezõelve amonotematika és a variáció kombinációja volt:minden tételnek más és más a karaktere, demindegyikbõl kihallatszik egy közös alapmeló-dia. Amikor ez tudatosodott a szerzõben: azalapmelódiát, mintegy mottót, utólag homlok-témává tette, vele kezdve I. vonósnégyesét. Ez ahomloktéma azonos az Adyt inspiráló dallam-mal: „Lement a nap a maga járásán”. (Negyed-század múltán Adynak egy másik, népdalkiin-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 15

16

dulású „variáció-sorozata” ihleti Kodály remek-mívû férfikarát: Felszállott a páva.)

1907-tõl Kodály állást kap Budapesten: a ze-neelmélet rendkívüli tanára a Zeneakadémián(ahol Bartók, valamivel korábban, zongorata-nári állást vállalt).Az iskola évkönyve, visszapil-lantva a tanév eseményeire, ezt írja Kodályról:„tehetséges zeneszerzõ és nemzeti zenénk sa-játságait kutató széles tudású író”. Ami arravall,hogy a szakmai közvélemény akkor még in-kább elméleti munkásságát méltányolta.

Csendes, munkás évek következnek Kodályéletében: tanít, folytatja gyûjtõútjait, és készülelsõ zeneszerzõi megmérettetésére. Ez utóbbi-ra 1910 márciusában kerül sor, amikor Kodályis, Bartók is szerzõi estet rendez a Royal szállódísztermében. A két est elõadói azonosak:„Bartók Béla és Waldbauer, Temesváry, Mol-nár, Kerpely urak”. Az utóbb említett négy úr– össz-életkoruk akkor nem tett ki száz évet –kifejezetten a két szerzõi estre alapította, mint-egy száz próbával, azt a vonósnégyest, mely akövetkezõ negyedfél évtizeden át a kamarazene-játék színvonalának mércéje lett Magyarorszá-gon. Kodály estjét március 17-én, Bartókét kétnappal késõbb rendezték. Kodályét az eredeti-leg háromtételes Gordonka-zongoraszonáta nyi-totta Kerpely és Bartók elõadásában, ezután aKilenc zongoradarab bemutatóját játszotta Bar-tók (tíztételes változatában; ebbõl a Valsette-etutóbb kimetszette a szerzõ), a zárószám az I.vo-nósnégyes premierje volt. A fogadtatás vegyes.A napi sajtó egy része „patológikus mûvészet”-nek minõsíti, „fizikai kínokkal való hangszín öt-letgyártás”-nak, más része viszont azt írja, hogy„gondolatmenetét […] beethoweni logika sza-bályozza”, hogy „vonósnégyese hangzásbanfriss, felépítésben kerek, tökéletes, tematikájá-ban érdekes és változatos”. Reinitz Béla, „Adymuzsikusa”, kritikájában látnoki pontossággalfogalmaz: „Kodály neve ezután egyike lesz alegszebb magyar neveknek, együvé kerül a ma-gyar kultúra harcosainak neveivel”.

Bartók is a lényeget mondja ki, amikor a Pá-rizsban élõ Kovács Sándor zenepedagógusnakbeszámol a Kodály-koncert fogadtatásáról:„Kodálynak óriási sikere volt. Valóságos szen-záció volt estélye, hiszen egy eddig teljesen is-

meretlen ember tünt fel benne mint a legelsõkegyike.” Bartók javaslatára Kodály I. vonósné-gyesét a Német Általános Zeneegyesület zürichiünnepségének mûsorára tûzik: 1910. május29-én hangzik el Willem de Boer vonósnégyesé-nek tolmácsolásában. Ekkor kezdõdik a zene-szerzõ és a hegedûs életreszóló barátsága.A mû,akárcsak Budapesten, Zürichben úgyszinténvegyes fogadtatásra lel – de akármint is: megje-lenik immár egy nemzetközi seregszemlén.1910. márciusában, öt nappal a magyarországiszerzõi est elõtt, Párizsban is megszólal Ko-dály zenéje: a Gordonka-zongoraszonáta, Mi-halkovics és Bartók elõadásában. 1911-ben azI. vonósnégyes hangzik fel hollandiai városok-ban,1912-ben a Gordonka-zongoraszonáta Ber-linben, 1913-ban Londonban, 1914 márciusá-ban a Zongoramuzsika több darabja Párizsban.A Kodály-zene sokat ígérõ nemzetközi terjedé-sének aztán hirtelen csapással véget vet az I. vi-lágháború kitörése.

Visszatérve 1910-be: a budapesti Kodály-estmárcius 17-i dátuma nem véletlen mûve. Ez anap Emma születésnapja. A további évekbenKodály sok új mûvét ismerheti meg március17-én a fõváros közönsége.Az I.vonósnégyesnekegyébként „csendes-társ-szerzõje” van: az egy-kori tanítvány. Gruber Emma, még a kvartetthosszú elõkészületi idejében, zongoraváltoza-tokat komponált a finale témájára; ezek egyikétKodály átírja vonósnégyesre és beilleszti a záró-tétel variációi közé.

A „tanítványt” utoljára említettük itt Grubernéven, július 16-án elvált férjétõl és augusztus3-án feleségül ment Kodályhoz. (Gruber Hen-rik, akivel a továbbiakban szívélyes kapcsolat-ban maradtak, 1927. július 18-án halt meg.) Azesküvõre szép nászajándékot kaptak Bartók-tól: Vázlatok címû zongoraciklusa Lentójánakkéziratát, „Emmának, Zoltánnak” szóló aján-lással. 1958 novemberéig, Emma haláláig éltekegyütt szeretetben és szolidaritásban; az asz-szony, saját mûvészi terveit feladva, múzsa,lektor, korrepetitor és titkárnõ, kedves vendé-gek jó háziasszonya, betolakodni szándékozókmumusa volt ura mellett, biztosítva számára azotthon meghittségét, az alkotáshoz szükségesnyugalmat.

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 16

17

Szellemes társalgó volt: központja a társaság-nak, melyben Kodály többnyire nagyokat hall-gatott. Társaság pedig mindig volt Emma ott-honában, mindkét házassága idején. Háztartásinaplóiban, a napi bevásárlási adatok mellett,pontosan feltüntette vendégeinek névsorát; aztis, hogy közülük ki ebédelt, „uzsonyázott” vagyvacsorázott náluk. E naplónak köszönhetjükKodály életének számos, más forrásból nemmeríthetõ adatát. Mint már Kodály felesége:Emma megsemmisítette elsõ házasságánakminden dokumentumát, csak az 1905/6-osháztartási könyvnek kegyelmezett meg. Talánazért, mert az rögzítette a pillanatot, melybenKodály alakja megjelent életében. Naplófel-jegyzései azt is elmondják,hogy milyen vendég-járás volt a Gruber-házban. Csak a nevesebblátogatókat soroljuk fel, a látogatások gyakori-ságát említetlen hagyva: Baré Emil hegedûmû-vész, Bartók Béla, Bauer Herbert (vagyis Ba-lázs Béla), Bródy Sándor, Buttykay Ákos zene-szerzõ, Deutsch Sándor hegedûmûvész ésfelesége (Doráti Antal karmester szülei),Dohnányi Ernõ és neje, Fényes Adolf festõmû-vész, Freund Etelka zongoramûvésznõ (Bartókmásik bizalmasa), Herzfeld Viktor zeneakadé-miai tanár, Jurkovics Irmy (Bartók híve),Kerner Istvánné, a Filharmonikusok elnök-karnagyának felesége, Kerpely Jenõ gordonka-mûvész, Kodály, Kohner Adolf földbirtokos ésfelesége, König Péter szegedi zeneiskolai igaz-gató, Lichtenberg Emil karnagy, a budapestioratórium-kultusz élharcosa, MihalovichÖdön, a Zeneakadémia igazgatója, MoravcsikGéza akadémiai titkár, Popper Dávid gordon-kamûvész és felesége, Popper Leó filozófus,Rékai Nándor (a Háry János bemutatójának le-endõ karmestere),Schiffer Adolf gordonkamû-vész, Székely Arnold zongoramûvész, ThománIstván (Bartók zeneakadémiai zongoratanára)és neje, verebi Végh János (Liszt mellett a Zene-akadémia alelnöke). Budapest zeneéleténeklegalább a fele megfordult tehát Gruber Emmavendégszeretõ házában, több-kevesebb rend-szerességgel. Egyfajta „kulisszák mögötti” régi-ója lehetett ez az otthon a fõváros zenei életé-nek, amelyben – íme a bizonyság – szinte min-denki ismert szinte mindenkit. Maga Kodály

sem csupán tanári minõségében jelent meg azAndrássy út 41. számú házban. A háztartásinapló bejegyzései szerint 1905/6-ban 72 alka-lommal ebédelt, huszonháromszor uzsonná-zott, tizenötször vacsorázott Gruberéknál;négyízben – többnyire közös kirándulások elõtt –reggelijét is ott költötte el. Hogy miképp folyta-tódott a vendégjárás Emma második házasság-kötése után, arra a kezdeti idõkbõl – amikor azifjú pár a zugligeti Kecskehegyen lakott – nincsadatunk; az 1912-es könyvecske azt mutatja,hogy a vendégek száma csökkent, családtagok-ra és közeli barátokra korlátozódott. A Kodályházaspár ekkor már a Rózsadombon lakott, azÁldás utca 11. számú házban. Itt Bartók és csa-ládtagjai voltak a leggyakoribb látogatók: a ze-neszerzõ, felesége Márta – de kétéves kisfiúk ésBartók édesanyja is. Kodály szülei – akiket al-kalmasint meglepett idõsebbik fiúk konvencio-nálisnak nem mondható párválasztása – idõn-ként szintén megjelentek az Áldás utcában;1912-ben két teljes napot töltöttek ott. Gyako-ri vendég volt Emma három testvére: SándorPál kormánypárti országgyûlési képviselõ,Minus (Hermina) és Kornel (Kornélia), rajtukkívül Balázs Béla és Hajós Edith, Freund Etel-ka és nõvére Irma, jóval idõsebb bátyjuk,Freund Róbert („Liszt szabadságharcánaköreg katonája” – írja róla késõbb Tóth Aladár),Herzfeld Viktor és neje,Lajtha László,Lichten-berg Emil, Molnár Antal, Popper Dávid, Sza-bolcsi Bence, verebi Végh János.A barátok, kö-zeli ismerõsök névsora sokban megegyezik aBartók környezetében megfordulókéval. Ba-lázs még 1910-ben ismertette Kodállyal ésBartókkal kettejüknek dedikált opera-librettó-ját, A kékszakállú herceg várát.A darab szellemeKodálytól távol állt, Bartókhoz annál köze-lebb, ezért õ vállalkozott megzenésítésére1911-ben. Az opera elsõ német szövegfordító-ja Kodályné volt; a megkésett – 1918-as – ope-raházi bemutató legjelentõsebb méltatója Ko-dály.

Az 1912-es esztendõ fontos életrajzi adata: aZeneakadémián Kodályt „rendes tanári” stá-tusba nevezik ki; a zeneelmélet melléktantárgyután fokozatosan hozzálát a zeneszerzés tanítá-sához.

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 17

18

A tízes években dalok és kamarazenemûvekhagyják el alkotómûhelyét: dalok régi magyarköltõk és kortársak verseire (Két ének,Megkésettmelódiák, Öt dal) és hangszeres kompozíciókegy, két, három vagy négy vonóshangszerre(Szonáta szóló gordonkára, Duo hegedûre és gor-donkára,Szerenád két hegedûre és brácsára,II.vo-nósnégyes).

A Duo, a Gordonka szólószonáta, a Megkésettmelódiák ciklusa és a II.vonósnégyes Kodály má-sodik szerzõi estjén, 1918. május 7-én kerül aközönség elé. A kritikusokat ezek is félig-med-dig gyõzik csak meg. A Szerenád bemutatója1920. április 8-án volt. A mû legderûsebb éslegmélyebb kamarazenei alkotása szerzõjének,keveset éreztet a premier légkörének súlyos,drámai légkörébõl. Bartók méltatása szerint„olyan egyéniség nyilatkozik meg benne, aki-nek teljesen új közölnivalója van, és aki képesrá, hogy azt mesteri, koncentrált formában tu-dassa velünk. […] Soha azelõtt még nem hal-lott, soha és senki által meg nem álmodott zen-gõ tündérországba kerülünk.” A dalokban egy,a paraszti énekbõl kikristályosodott zenei nyel-ven, lebilincselõ jellemek sora jelenik meg.Hogy itt a dallamvonal kilengéseit mindenkor amagyar dikció törvényei határozzák meg, azt azutólagos elemzés tudatosítja; az egykori hallga-tókat a zenévé oldódó verssorok természetessé-ge és képi gazdagsága nyûgözte le. A vonós da-rabokban ifjúkori zeneszerzõi álmok öltenektestet: szöveg nélküli líra, szabadon formálttánc, elbûvölõ páros jelenet. A Szólószonátatisztelgés Bach elõtt sarabande-szerû nyitó-gesztusával, virtuóz többszólamúságával egyet-len dallamhangszeren. És,a barokkos téma penta-tonizáló folytatásával,hódolat a népzene géniu-szának. A Duóban – melynek látomása az I.világháború kitörésekor, a svájci–osztrák hatá-ron, menekülés közben jelent meg Kodály elõtt– az életmûben elõször hangot kap a történe-lem: katasztrófák próféciája. Önálló mestermûminden dal és valamennyi hangszeres tétel:bennük azonban, szinte észrevétlenül, a követ-kezõ évtized elsöprõ erejû remekmûve, a Psal-mus hungaricus formálódik.

1918-ban végetért az I. világháború – ezt apolgári forradalom, a tanácsköztársaság, majd

a király nélkül restaurált királyság kora követteMagyarhonban. 1918-ban Kodály állandó ze-nekritikusi megbízatást vállalt: a Pesti Naplóbaírt többnyire rövid és tömör napi hangverseny-és operabeszámolókat. Részletesen csak fontosesemények – Bartók- vagy Dohnányi-elõadá-sok – méltatásakor fejtette ki véleményét.1919-ben,Bartókkal és Dohnányival együtt, tagja letta Reinitz Béla vezette zenei direktóriumnak;ezért és zeneakadémiai aligazgatói tevékenysé-géért utóbb hosszú és gyötrelmes fegyelmi vizs-gálatnak vetették alá. A „vörös vádpontokat”végül ejtenie kellett a vészbíróságként mûködõfegyelmi bizottságnak, mely ugyanakkor súlyo-san megrótta az aligazgatót az „irodai rendet-lenség”-ért. Például: „az elõadói íveken a tárgytüzetes megjelölését mellõzte, azokat nem írtaalá, s a dátumot is elhagyta”. Az új igazgató,Hubay Jenõ, mindenképpen el akarta távolítaniKodályt a Zeneakadémia tantestületébõl és,bár célját nem valósíthatta meg, annyit elért,hogy 1920-ban és az 1920/21-es tanévben a meg-vádolt muzsikus nem taníthatott. Az 1919-esesztendõ két, „korszerûnek” aligha mondhatóeseménye a két szövetséges zeneszerzõ háza-táján: kevéssel a tanácsköztársaság kikiáltásaelõtt Bartók, elérve a köztisztviselõi V. fizetésiosztályt, méltóságos úr lett, Emma pedig, aproletárdiktatúra második hónapjában, április19-én, katolikussá; keresztelõje a II. kerületiAlsó vízivárosi plébániatemplomban volt.

Több évtizedes elmélyült kutatómunka ered-ményei összegezõdnek a két népzenekutató mû-helyében is. Se Bartók, se Kodály nem siette eltudományos felfedezéseinek közlését: gyûjtöt-ték a bizonyítékokat, hogy a véglegesség meg-gyõzõ erejével jelenhessenek meg a tudományfórumán. A pentatóniát, mint régi népzenénkkarakterisztikus jelenségét,1907-ben konstatál-ták, de a publikálással 1917-ig várt Kodály (Öt-fokú hangsor a magyar népzenében). Kelemenkõmíes balladája (írásának kelte 1918; megjelent1926-ban) azt bizonyítja, hogy a népdal élõ,folyton változó organizmus és felhívja a figyel-met a variáns-kutatás fontosságára. Árgirus nó-tája (1920), valamint a Néprajz és zenetörténet(1933) rámutat, hogy a magyar történelem vi-haros századai során megsemmisült írott zene-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 18

19

történeti dokumentumoknak egy része mégisfennmaradt: a nép emlékezetében. A Sajátságosdallamszerkezet a cseremisz népzenében (1934) akvintváltó szerkezet és az ázsiai népzenei rokon-ság hatalmas jelentõségét világítja meg.

Egy-egy elõkészítõ stádiuma mindez annakaz 1935-ben írt, 1937-ben A magyar népzene cí-men megjelent nagyszabású mûfaji, stiláris éstörténeti összefoglalásnak, mely 1952 óta, aVargyas Lajos szerkesztette példatárral, a témá-nak tankönyvként is használatos alapmûve: jókiegészítõje Bartók 1924-ben napvilágot látottA magyar népdal címû, stiláris és metrikai elvûösszegezésének.

A tízes és húszas években bizonyosodik be,hogy Kodály a próza mûfajában nemcsak tudo-mányos szakíró, de a zenei publicisztikának, aközvéleményhez forduló népszerûsítésnek,adott esetben a vitaírásnak is hivatott mestere.Ilyen irányú munkásságának központi témája ahúszas évek közepéig-végéig a népzene és a be-lõle fakadó új mûzene. Az 1906-os Magyar nép-dalok harci riadóval felérõ elõszava kezdi a sort,hozzá csatlakozik A népdal feltámadása és A szé-kely népdalról írott cikk 1918-ból és 1919-bõl,A zenei folklór fejlõdése (1923), a Magyar zene(1925), a Népzene s a Mit akarok a régi székelydalokkal? (1927), A magyar népdal mûvészi je-lentõsége (1929). E cikkek nagyobbik része nemcsupán tudományos eredményeket népszerû-sít, hanem népzenei ihletésû, a zeneszerzõ általmûzenévé formált kompozíciókat is.

1918. január 12-én, a Monarchia végnapjai-ban, a császári és királyi hadügyminisztériumzenetörténeti központja történelmi hangver-senyt rendez Bécsben, melyen Székelyhidy Fe-renc és Bartók Béla elõadásában elõször szólalmeg Kodály zongorakíséretes históriás éneke,Kádár István. Drámai felépítése, miniatûr for-mában, a Psalmus hungaricus elõképe; énekeseis mintha a Zsoltáros szerepére készülne már feláltala. A történelmi hangversenyen elhangzikegy Régi magyar népdalok címû zenekari rondóis: elõtanulmány Kodály szimfonikus történel-mi tablóihoz, a Marosszéki táncokhoz és aGalántai táncokhoz.

A két táncot megelõzi azonban az a tenorszó-lóra, vegyeskarra és nagyzenekarra írott mû,

mely szerzõjének addigi legnagyobb szabású éslegnagyobb hatású kompozíciós vállalkozása,az 55.zsoltár, a Psalmus hungaricus. A Székesfõ-város tanácsa, Buda és Pest Budapestté egyesí-tésének ötvenedik évfordulójára, egy-egy jubi-láris mû megírásával bízta meg Dohnányit,Bartókot és Kodályt. Utóbbi a Marosszéki tán-cokat szánta volna erre az alkalomra, de amikormegtudta, hogy Bartók is Tánc szvittel készül azünnepi estre, megváltoztatta szándékát. Mégegyetemi évei alatt ismerte meg kecskeméti VégMihály protestáns prédikátor 1560 táján írtverses zsoltár-átköltését.A Cantio optima címenfennmaradt mû a (református számozás szerinti)55. zsoltárt alkalmazta magyar viszonyokra:Dávid panaszát a hamis barátok ellen, leírva agonosz várost, amelyben a gazdagok „felfu-valkodtanak”, „özvegyek, árvák, nagy bosszútvallnak”, s amelyben a Zsoltáros az igazságtevõIstenhez fohászkodik a gazdagok „aláhajigálá-sáért”, a szegények „felmagasztalásáért”.

A tízes évek vokális és instrumentális alkotá-sai – jóllehet önmagukban is csodálatos mûvek– mind ebbe a csúcspontos remeklésbe torkoll-tak. A mû formája rondó, melynek azonbanepizódjai is, kivétel nélkül, a fõtéma származé-kai. E fõtéma – mely Kodály dallama – „versfõ-ket” rejt, mint kecskeméti Vég Mihály névbetû-it a zsoltár-textus strófái. A nyolc ütemes Ko-dály-dallam minden ütemének elsõ hangjátegybeolvasva, az 55. genfi zsoltár elsõ melódia-sora (és ennek gregorián elõképe) tárul elénk.A rondóforma epizódjai a zsoltár érzelmi ár-apályának megfelelõen tágítják-szûkítik azalaptéma hangközeit, hosszítják-rövidítik rit-musát. Olyasformán, mint Kelemen kõmíesvagy Kádár István strófa-variánsai. A mû a re-ménytelenség sötétjében kezdõdik és a sötét-ségben végzõdik is, hogy közben, panasz, átok,ima és könyörgés képei után, egy pillanatramegnyíljon a menny kárpitja, és a hallgató ta-núja legyen az igazak és szegények katartikusfelmagasztalásának. A mû elmondhatatlan ha-tást tett az 1923. november 19-i bemutató kö-zönségére.Az elvesztett háborút, a forradalmakés a restauráció korát átélõ és túlélõ hallgatókközött aligha akadt egy is az ezer sebbõl vérzõországban, akit ne rázott volna meg lelke leg-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 19

20

mélyéig ez a magyar zsoltár: Kodály zenéje. Kö-vetve Vég Mihály példáját, aki a bibliai helyszíntmagyar földre helyezte át: Kodály a bibliai tör-ténetet és a XVI. századi magyar zsoltáros tör-ténetét elevenítette meg önnön korában, annakminden szenvedésével és minden reményével.A bemutató est igazi sikerét Kodály aratta; ze-néje elnémította a gáncsoskodókat, hatása azeneszerzõ hírét legnagyobb magyar kortársai– Bartók, Dohnányi – magaslatára emelte.

A Psalmus más tekintetben is fordulópontjavolt Kodály zeneszerzõi pályájának. Rátaláltlegsajátabb témájára: a magyar történelemre, aMát megszólító történelmi parabolára. És, mi-vel a bemutató gyenge nõi karszólamait már amásodik elõadástól csengõ gyermekhangokkalpróbálta megerõsíteni: a XX. századi zene új ésfontos médiumaként rátalált a gyermekkórus-ra. A történelmi látomás mint mûfaj, a gyer-mekkórus (egyáltalán az énekkar) mint eszközettõl fogva meghatározó szerepet játszik a zene-szerzõ Kodály minden alkotókorszakában.

A Psalmus hozta meg szerzõjének az igazikülföldi sikert, az általános nemzetközi elisme-rést is. Kamarazenemûvei közül a Gordonkaszólószonáta már 1920-ban megszólalt ugyanBécsben, a Schönberg-féle Zenei Magánelõ-adások Egyesületében, a Duo 1923-ban,ugyanennek az egyesületnek prágai szekció-koncertjén, a Szerenád, Paul Hindemith brá-csajátékával, Salzburgban, az Új Zene Nemzet-közi Társaságának 1922-es kamarazenei feszti-válján, a Szólószonáta ugyanott, 1923-ban. Azelsõ világsiker azonban Zürich városához fûzõ-dik, ahol 1926. június 17-én és 18-án VolkmarAndreae dirigálja az új zene fesztiválján aPsalmust. Ez az elõadás valóságos recenziós la-vinát indít el a nemzetközi sajtóban. Hatásáravilágszerte elõadják a Zsoltárt: olyan sokszor,hogy a teljes elõadási szám máig sincs megálla-pítva.A zeneszerzõ felesége megkísérelte 1928-asháztartási naplójában, hogy rögzítse a fonto-sabb tolmácsolások idõpontját 1926 január-jától 1928 végéig; e szerint Kodály maga nyolc-szor dirigálta Amszterdamban és Leydenbenmagyar nyelven, Lipcsében németül, Glouces-terben angolul. Zürichben – másfél éven belülnégy alkalommal – Volkmar Andreae vitte a kö-

zönség elé, Bécsben Anton Webern, New York-ban Mengelberg, Kölnben Abendroth, Lon-donban Adrian Boult, a milánói Scalában, kétestén,Toscanini. Kodályné feljegyzése szerint aPsalmus-elõadások száma, két és fél év alatt el-érte a huszonnyolcat, a hazai megszólaltatáso-kat nem számítva.

Kodály mögött ekkor már nemzetközi rangúés hatóerejû kiadó és terjesztõ cég állt, a bécsiUniversal Edition.Ennek nagytávlatú, zseniálisigazgatója, Emil Hertzka, aki Bartókkal márkorábban megállapodott minden kéziratban lé-võ és a jövõben megírandó mûve megjelenteté-sérõl, 1920-ban Kodályt kereste meg hasonlótartalmú szerzõdési ajánlattal. A zeneszerzõelfogadta a kiadó javaslatát – és, legalábbisHertzka életében, nem volt oka megbánni. AzUniversal nemcsak a kották kinyomtatásáravállalkozott, hanem, saját lapjaiban és prospek-tusaiban, azok ismertetésére-népszerûsítéséreis, a zenekari és színpadi mûvek szólamainakelõállítására és kölcsönanyagként való forgal-mazására. Ez a jó viszony 1938-ig, Ausztriánaka hitleri Németországba való bekebelezéséigtartott. Kodály, akárcsak Bartók, nem újítottameg exkluzív szerzõdését a náci kézre kerültUniversallal: újabb mûveinek kiadására egy an-gol céggel, Boosey & Hawkes-szal kötött meg-állapodást, más mûveit pedig saját kiadásábanjelentette meg.

Zeneszerzõi érdeklõdése a húszas évekbenkét irányba fordul. Az egyik az énekelt népzenekincseinek mûzenévé formálása: egy, a történe-lem viharaiban töredékeire hullott hagyományújrafelfedezése és bevezetése a hangversenyte-rembe. Megírja és tíz füzetben közreadja Ma-gyar Népzene címû, mûfajok és hangfajok sze-rint csoportosított ciklusát (balladák, régi har-cok képei, katonadalok, bordalok, melyekneksorát lírai és tréfás énekek teszik teljessé): 57dalt énekhangra és zongorára (1924–1932; éle-te végén a sorozatot kiegészíti egy 11. füzettel).A zongoraszólam nem csak harmóniai hátteretad immár:helyzet- és jellemfestõ, adott esetbendrámai funkciója van. Mónár Anna vagy KádárKata balladája, Kádár István históriás éneke:egy-egy miniatûr monodráma. Kodály felfede-zi a dalok mûfaji színességében, lírai és drámai

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 20

21

változatosságában rejlõ színpadi lehetõséget.Elõször 1924-ben, egy kabaré, a Blaha LujzaSzínház számára állít össze néhány számot aMagyar Népzene dalaiból, betétként Emõd Ta-más költõ Székely fonó címû falusi jelenetéhez.Azután, immár saját librettó-vázlata alapján,nagyszabású és mély mondanivalójú, fél estétbetöltõ daljátékká fejleszti a Székely fonót: ezt1932-ben az Operaház mutatja be; azóta isegyik ragyogó ékköve a dalszínház magyar re-pertoárjának. A „nagy” Székely fonó – „magyaréletkép Erdélybõl” – mélyebbre ás: élet és halál,játék és valóság, üldöztetés és megszabadulásalapkérdéseit feszegeti – miközben, finom uta-lások révén, részévé lesz Kodály történelmiképsorozatának is. Akárcsak az 1926-ban be-mutatott daljáték, a Háry János, melynek nép-dalokból, történeti énekekbõl és eredeti szim-fonikus tételekbõl szõtt zenéje konkrét törté-nelmi korra, Ferenc császár és Napóleonuralkodásának idejére, a magyar nemzeti öntu-dat újjászületésének korára, Berzsenyi és Biha-ri esztendeire utal. A Háry János, hasonlóan aPsalmushoz, a mindennapok földhözragadt si-várságában kezdõdik és ott is ér véget: elõ- ésutójátéka úgy hat, mint valamely film fekete-fe-hér kezdete és vége. E két szélsõ pont között,amikor „Kezdõdik a Mese”, hirtelen kiszínese-dik a „film”. Ellenállhatatlan lendülettel, su-gárzó humorral ragyog fel négy kaland: a fiatal-ság szépségét, derûjét és reménységét árasztva,az álomlogika vagy a meselogika lehetetlentnem ismerõ dramaturgiai rendjében. A Háry-daljáték, a maga teljességében, a történelmébenélõ magyar hallgatóságot szólította meg, ezért amagyar históriában nem járatos külföldi közön-ség tudatában vékony gyökeret vert csak, nemúgy, mint a színpadi mû karakterisztikus képeitszimfonikus formában felsorakoztató hattételesHáry János-szvit, mely kezdettõl fogva diadal-masan járta be a világ koncerttermeit, és szerzõ-jének alkalmasint legsikeresebb mûve lett.

A húszas évektõl kezdve Kodály másik nagyzeneszerzõi – és ettõl elválaszthatatlanul: neve-lõi – tette a kórusmuzsika nemzeti jelentõségé-nek felfedezése. Megélve a világháború utániszellemi hanyatlás korát, Kodály az elsõk egyi-ke – de alighanem a legelsõ – Európa zeneéleté-

ben, aki rádöbben, hogy a zenetörténetnek, ze-ne és közönség hagyományos kapcsolatánakegy nagy korszaka visszahozhatatlanul végetért.A polgári otthonok csökkenõ zenefogyasztása, aházimuzsikálás sorvadása egyértelmû jel: itt ésmost többrõl van szó, mint a konzervatív ízlésés az újító szellem csatájáról. Mert, ha gyérül amûvészi zene közönségének természetes után-pótlása, akkor magát a zenét, a zene társadalmipozícióját fenyegeti súlyos veszedelem.Ezt felis-merve adja ki Kodály a közönségnevelés jelszavát.

Mit ér ugyanis a zene – fakadjon bár a leg-õsibb népi meloszból, járja bár át az európaimegújulás szelleme – ha nincs közönség,mely amagáénak ismerné el, reagálna rá, igényelné?Másfelõl viszont: mi lehet a jövõje annak anemzetnek, melynek tömegei nem részesülneka kultúra „vitaminjából”, és szellemi téren„póttáplálékon” tengõdnek? E gyötrõ kérdé-sekre zseniálisan egyszerû választ ad Kodály:Nekünk tömegeket kell a zenéhez vezetni! Ezt ajelszót utóbb még tömörebben fogalmazzameg: A zene mindenkié! Ám amilyen frappáns ajelszó önmagában, annyira kétértelmû is. Mertigaz: demokratikus társadalomban a zene, jogiértelemben legalább, valóban mindenkié.Ténylegesen azonban nem az, és automatiku-san nem is válik azzá: azért, hogy a zene min-denkié legyen, meg kell harcolni. Aki nem elõ-döktõl örökölte a kultúrát, annak, ha élni akaráldásaival, birtokba kell vennie azt.A program-deklaráció ezért tettre sarkalló kérdõ mondat-tal folytatódik: A zene mindenkié! De hogyan te-hetjük azzá?

A géniusznak sokszor siet segítségére a sors.Említettük: a Psalmus korai elõadásai soránKodály kapcsolatba kerül egy iskolai gyermek-kórussal.Nemcsak annak ismeretlen hangszínenyûgözi le, hanem a gyerekek fogékonysága,romlatlan ízlése és lelkesedése is: az a mód,ahogy a nagyon régire és a nagyon újra reagál-nak. A Zsoltár évében születik már egy szövegnélküli nõikara, a Hegyi éjszakák címû tervezettciklusnak elsõ darabja. A Zsoltár tragikus deprofundis-kiáltásának lírai kontrasztjaként: ez amû az éjszakai természet titokzatos csendjénekpoémája. (Aligha tévedünk, ha úgy véljük: Bar-tók Bolyongás címû egynemû karának szekund-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 21

22

halmaiban – „Vad erdõben járok éjszaka” – azelsõ Hegyi éjszakák pasztelles szekund-zsongá-sa visszhangzik, jó tíz évvel késõbb.) 1925-benmegszületnek Kodály néphagyományon alapu-ló elsõ gyermekkarai: a Villõ, a Túrót eszik a ci-gány, 1926-ban a Gergelyjárás, a következõ év-ben a Lengyel László, 1928-ban a Pünkösdölõ.Megannyi üde, máig friss remekmû – nyomuk-ban valóságos gyermekkórus-irodalom áradKodály alkotómûhelyébõl. Az elsõ két gyer-mekkar már az 1925-ös szerzõi esten kirobba-nó sikert arat; fogadtatásuk a közönségnevelés-nek szinte végtelen távlatait tárja fel a kompo-nista elõtt. A gyermekkarban, általánosságbanszólva a kórusban ismeri fel az új zeneélet meg-teremtésének eszközét: azt a közeget, mely amuzsika aktív mûvelésére szoktat, s a régi megaz új mestermûvek belsõ átélésével értõ közönsé-get nevel a mûvészi zenének. A gyermekkarokmellett csodálatos vegyeskarokat ír: a Mátraiképek címû népdalrapszódiát (1931), az eleset-tekkel való együttérzés megrázó poémáját: azÖregeket (1933), a zongoradarabként Bartókáltal világszerte népszerûvé tett Székely keser-vesnek kórusváltozatát (1934), a Jézus és a kufá-rok remekmívû evangéliumi motettáját (1934),az ötven éve meghalt zeneszerzõ-elõd emlékétidézõ Liszt Ferenchez címû ódát (1936), a ki-lencszáz esztendeje elment országépítõnek ésországmegtartónak szentelt, egyre aktuálisabbÉneket Szent István királyhoz Ausztria erõsza-kos bekebelezésének esztendejében (1938) és aNorvég leányok szinte tapintható tájképét: szoli-daritása jelét a letiport norvég néppel (1940).Korábban ellenezte a német kisvárosok seké-lyes repertoárját magyar talajba plántáló férfi-karok mûködését; utóbb belátta, hogy nemminden környezetben lehetséges vegyeskartalapítani, s a férfikórusoknak is írt egy kötetnyigyönyörû mûvet népdalok alapján vagy nagyköltõink verseire, legtöbbjét vitathatatlan poli-tikai mondanivalóval (Karádi nóták, 1934;Huszt, 1936, Fölszállott a páva, 1937, Isten cso-dája, 1944). Ez a gazdag zenei világ térben ésidõben távoli tájakat egyesít: reneszánsz motet-tát és madrigált, impresszionista hangszín-köl-tészetet, romantikus rapszódiát, õsi néphagyo-mányt, protestáns zsoltárt, zsidó imát, katoli-

kus népéneket, új és régi magyar költõk tárát,Horatiust és Shakespeare-t.

A Psalmus hungaricus példája – a bibliai, nemliturgikus jellegû, oratórikus mû eszméje – ahúszas évek végén újra foglalkoztatja, épp aZsoltár sikeres nemzetközi fogadtatását tapasz-talva. 1928. szeptember 6-án Kodály Glouces-terben, a Három Kórus Ünnepségén vezényel-te mûvét. Sir Ivor Atkins, az ünnepség mûvé-szeti vezetõje, 1929-re újra meghívta egyújonnan írandó mûve bemutatására. 1928. de-cember 28-án a zeneszerzõ közölte Atkinsszel,hogy talált megfelelõ szöveget, de még nem tu-dom bizonyosan, hogy befejezhetem-e a fesztiválidejére.Meg fogom próbálni, szép lenne újra Angliá-ba menni, új városokat és régi barátokat látni.Egy-két hónap elteltével közölheti csak, hogysikerül-e elkészülnie. 1929. március 26-án eztírja: A biblia hosszas tanulmányozása után végretaláltam 2-3 szöveget,de mindegyik túl hosszú,at-tól tartok,nem készülök el idõre. Május 10-én: Az„új mû” (sajnos, még nem kezdtem hozzá): töre-dék Ezékiel könyvének 36. szakaszából. Latinulakarom megzenésíteni. Címe ez lehetne: „MontesIsrael” vagy „De montibus Israel”. Utóbbi latino-sabb,de kissé pedáns.Majd konzultálok néhány fi-lológus barátommal. Mi errõl a véleménye? 1929.június 8. után: Rendkívül sajnálom, hogy távira-tilag kellett közölnöm: „lehetetlen”. De így van.Komponálás helyett vizsgákkal, megbeszélésekkelkellett veszõdnöm és minden egyéb, tanév végi ten-nivalóval.

Ezékiel ószövetségi könyvébõl alkalmasintazok a versek ragadták meg Kodályt, melyek1928/29 táján a magyarság sorsára vonatkoz-tatható próféciának tetszettek: „És fölveszlektiteket a pogányok közül, s egybegyüjtelek tite-ket minden tartományból és beviszlek titeket ati földetekre.” „És laktok azon a földön, melyetadtam atyáitoknak, és lesztek nekem népem sén leszek néktek Istenetek.” Kár, hogy a tervmindörökre terv maradt – Kodály nem tért rátöbbé vissza és Atkinsnek, kárpótlásul, az ötTantum ergót küldte el.

Nem várat magára sokáig az új kóruskultúraelméleti irodalma sem. 1929-ben megjelenikKodály korszakalkotó tanulmánya, a Gyermek-karok, melynek mondandóját számos fontos

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 22

23

írás egészíti ki, két évtizeden át (Zenei belmisz-szió, 1934; A magyar karének útja, 1935;Excelsior, 1936; A hangadás, 1937; Karéneklé-sünk jövõje, 1942; A munkáskarének nemzeti je-lentõsége, 1947). Ha irodalmi mûködésének el-sõ korszakában a népdal és a belõle kivirágzottmûzene „polgárjogáért” küzdött Kodály: e kö-zépsõ periódusának nagy témája a kórus, az atestület, mely nagy tömegeket, egy egész társa-dalmat nevelhet a mûvészi zene befogadásáraés mûvelésére.

Hihetetlen, hogy tovább haladva a megkez-dett úton, mennyi feladatot kellett elvégeznie.Folytatta a népzene rendszerezését és összki-adásának elõkészítését. Ennek hivatalos intéz-ménye a Magyar Tudományos Akadémia lett,ahol 1934-tõl 1940-ig, zeneakadémiai státus-ban, Bartók irányította az anyag revideálásá-nak, összehasonlításának és szisztematizálásá-nak munkálatait. 1940-tõl, barátjának Ameri-kába távoztától, Kodály vette át a vezetést,állandó és alkalmi segítõk közremûködésével.Az általa életrehívott nagy kórusmozgalom újés újabb mûveket kért tõle, egyre több helyrehívta, egyre nagyobb levelezésre és egyre inten-zívebb személyes kapcsolattartásra késztette.1940-ig, míg Bartók vitte a népdalkiadványügyét, Kodály folytatta a Zeneakadémián azeneszerzõnövendékek tanítását, több sze-meszteren át pedig népzenei tárgyú elõadáso-kat tartott a Tudományegyetemen (utóbb a Fõ-iskolára telepítette ezt a diszciplinát, kötelezõtantárgyként). 1927-tõl kiterjesztette tevékeny-ségét az elõadómûvészet területére is: saját mû-veit dirigálta két kontinensen. Elegáns, határo-zott, biztos kezû karmester volt; kisebb „elõrefigyelmeztetõ” rutinnal, mint a hivatásos zene-karvezetõké, ezt azonban pótolta a személyébõláradó tekintély, szuggesztivitás és hitelesség.Szinte megfoghatatlan: miképp férhetett ennyi,egy-gyökerû,de szerteágazó tevékenység egyet-len ember életébe.

Zenei ötletei, témái – melyeket többnyireötvonalas vázlatfüzetekben rögzített – bõség-gel termettek, mindhalálig. Ezeket rangsorol-nia kellett, mielõtt (vagy miután) kidolgozá-sukhoz látott. Ilyenkor, szinte mindig, a kö-zösségi feladatoknak adott elsõbbséget, a

koncerttermek zeneszerzõje általában a rövi-debbet húzta. Így vázlatok maradtak csak fenna Hermann Pálnak szánt csellókoncertbõl, aHídavatás címû kompozícióból, egy angol té-májú szimfonikus darabból, a Menuhin általkért hegedûversenybõl, többszáz ütem egy fú-vósötösbõl, mely ismeretlen okból hirtelenmegszakadt – és ki tudja, mennyi költõi tervmaradt meg a kidolgozatlanság stádiumában.A harmincas évektõl mindazonáltal sikerült né-hány további nagyszabású szimfonikus ésoratórikus mûvet befejeznie, mindenkor küzd-ve a határidõvel.

A Marosszéki táncok (1927, 1930) és a Ga-lántai táncok (1933) után – ezeknek formai új-szerûsége a klasszikus rondó és a romantikusrapszódia ötvözete – megszületett a Budavárfelszabadításának 250. évfordulójára írt TeDeum (1936): mûfajában, ritkaságként, minttematikus összefüggésekre épülõ egyetlen ha-talmas formaépítmény; magyar elemeire a ka-tolikus egyházi zenében csak Lisztnél találunkkorábbi példákat. 1938/39-ben megírta Föl-szállott a páva címû zenekari mûvét (variáció-sor és szimfonikus költemény kombinációját)és a zenekari Concertót (elképzelt magyar ba-rokk tematika szólal meg benne lisztferenci ro-mantikus szonátaformában).

A harmincas évek végéig gyérül a zenekarimûvek sora, míg a kórusmûvek növekvõ szám-ban kerülnek ki Kodály zeneszerzõi mûhelyé-bõl. Népnevelõ küzdelme, úgy tetszik, teljes dia-dalt arat: másfél évtized szívós munkájával a ze-ne új irodalmát teremti meg, hozzá pedig egy,csak ezrekben, tízezrekben számlálható új „ol-vasóközönséget”. Ám ekkor rá kellett döbben-nie: az új irodalom önmagában nem elég, az újolvasóközönség sem elég – ha ez a közönségnem tud zenét olvasni. Mert zenében a magyarközönség írás-olvasástudatlan. Ezzel a felisme-réssel és a felismerést követõ tettekkel jut elKodály életének végsõ alkotókorszakához.

A periódus mûvei kettõs vonulatban hagytákel dolgozószobáját. Az egyik vonulatot prózaimûvek sora alkotja: a zenei analfabétizmus tör-ténelmi okainak felsorolása, várható súlyos kö-vetkezményeinek mélyreható, briliáns logikájúelemzése, a baj elhárításának részletes haditer-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 23

24

ve. A másik vonulatot zenemûvek – kis kompo-zíciók és technikai célú etüdök – gyarapodógyûjteménye jelzi: ezek a kottaolvasás elsajátí-tását, a többszólamúságba való bevezetést, amagyar zenei anyanyelv megalapozását-meg-erõsítését szolgálják.

Hol és mikor lehet mindezt elsajátítani? A leg-fogékonyabb korban, iskolásként, ovodásként.Kodály figyelme tehát az ovoda, az iskola,utóbb a mindennapi énekórát bevezetõ zeneiáltalános iskola felé fordul. Egy-egy idevágóírása hullámokat vet a teljes magyar társada-lomban: Zene az ovodában (1941), Zenei közne-velés (1945), Százéves terv (1947), Ki a jó ze-nész? (1953/54), Tanügyi bácsik! Engedjétek éne-kelni a gyermekeket! (1956), Zenei nevelés,embernevelés (1966). Az elmélethez kompozíci-ók is járulnak: 1937 és 1966 között többszázdarab lát napvilágot 23 füzetben. Legismer-tebb köztük a Bicinia hungarica, az Ötfokú zene,az Epigrammák sorozata, a Tricinia és 322 Két-szólamú énekgyakorlat. Csupán egy részük, sbizonyára kisebb részük mondható koncert-zenének: de mindegyik egyengeti az utat a kon-certterem felé.

A XX. század zenetörténetében magábanállógondolati rendszer rajzolódik ki ebbõl a prózá-ból és ezekbõl a zenedarabokból: fokozatosanbontakozik ki belõlük az emberiség jövõjének azene ügyén túlmutató alap-problematikája. Az,hogy a muzsika végsõ soron nem célja, hanemeszköze az emberiség boldogulásának.

Kodályt mindenkor az az erõs hit éltette éskésztette cselekvésre, hogy a zene tudása-bir-toklása, a zenekultúra általános elterjedésejobbá teszi az emberiséget. Nemesíti lelkét ésszélesbíti látókörét. Fegyelmez, erõsíti a logi-kát, fogékonyabbá tesz a bennünket körülvevõvilág – természet, mûvészet, tudomány, társa-dalom – megértésére. Ha tehát hármas tevé-kenységét pusztán szociális oldaláról szemlél-jük: kétségkívül itt, e végsõ periódusában ju-tott el a teljes szintézisig. Szimbólumértékû azaz ajánlás, mellyel 1937-ben pedagógiai kom-pozícióinak elsõ darabját, a Bicinia hungaricaelsõ füzetét ellátta: nem sokat ér, ha magunknakdalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztánmind többen, százan,ezren,míg megszólal a nagy

Harmónia, melyben mind egyek lehetünk. Akkormondjuk majd csak igazán: Örvendjen az egészvilág! Kodály itt is, mint annyiszor életében ésalkotásaiban, „korszerûtlen” volt a Hatalomszempontjából: „nagy Harmóniáért” küzdött,amikor a világ addigi történelmének legna-gyobb diszharmóniáját készítette éppen elõ:egyik Birodalom a másik leigázását és elpusztí-tását.

A nagy Harmónia, jelképesen is,hangzó való-ságában is célja Kodálynak, de érzi, akárcsakBartók, hogy Európa a vesztébe megy, hogy amagyarság szakadék felé rohan. Ez ellen fel kellemelni szavukat. Mindketten aláírják a keresz-tény értelmiségiek tiltakozását a faji megkülön-böztetés készülõ törvénye ellen és kompozíci-ókban is hangot adnak az emberiség sorsa felet-ti aggodalmuknak: Bartók, egyebek közt, aKétzongorás szonáta (1937) és a Divertimento(1939) lassú tételében, Kodály a gyászindulósPáva-variációkban (1938–39), az országotmegtartó nagy király közbenjárását kérõ ÉnekSzent Istvánhoz címû, öt különbözõ formációraírt kórusában (1938) és Isten csodája címû Petõ-fi-férfikarában (1944), melynek visszatérõ so-ra: Isten csodája, hogy még áll hazánk. Bartóknem élhet tovább a „barna pestis” közelében –hiszen 1938-tól közvetlen szomszédunk a Né-met Birodalom –, ezért édesanyja 1939-ben be-következett halála után elhagyja az országot.Kodály, akinek – katolikus felesége zsidó szár-mazása miatt – több oka lenne elmenni, határo-zottan az ittmaradás mellett dönt. Életrehívottegy országos mozgalmat, ezrek tekintenek rábizalommal, várakozással, reménységgel – nekiitthon kell maradni. Ezt teszi. Ausztria 1938márciusi német lerohanása után Kodály április20-án és július 24-én tesz még egy-egy rövid lá-togatást a bécsi Universal Editionnál – tájéko-zódás céljából,meg hogy bajbajutottakon segít-sen. Ettõl kezdve 1946-ig, vagyis nyolc éven át,nem hagyja el Magyarország területét, nemhagyja magára feleségét sem.

Azok az ezrek-tízezrek, akiknek megterem-tette az Éneklõ Magyarország mozgalmát, vi-szonozzák szeretetét. Már 50. születésnapja tá-ján, 1932–33-ban országszerte ünneplik – s ezaz ünneplés fokozódik, mind nagyobb mérete-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 24

25

ket ölt a késõbbi kerek születésnapok évében(1942, 1952, 1957, 1962). Nemcsak a zenei vi-lág fejezi ki ragaszkodását a Mester iránt, ha-nem a tudósoké is: 1942-ben megjelenik az el-sõ Kodály-emlékkönyv Gunda Béla szerkeszté-sében, 1953-ban a második, 1957-ben aharmadik Szabolcsi Bence és Bartha Dénesgondozásában. Az ilyen jellegû kollektív tudo-mányos megemlékezések sora Kodály halálaután is folytatódik.

Megvolt, persze, a maga ellenzéke is. MárSchönberg zenéjének ideológusa belekötött:neki nem volt elég modern Kodály zenéje.1937-ben pedig belekötött egy hazai katolikussajtóorgánum, amelynek viszont túl modernvolt. Theodor Wiesengrund Adorno, Kodályzenekarkíséretes mûdalairól szólva, „fasisztaiparmûvészet”-rõl cikkezett, míg a MagyarKultúra, Bangha Béla páter és Nyisztor Zoltánlapja szerint Bartók és Kodály, „különösen azelsõ, de sok tekintetben a másik is destruktív lé-lek, aki a legzseniálisabb muzsikán keresztül isezt a kietlen destruktív lelket érezteti és viszi di-adalra”. Ez Bartók esetében is képtelen ostoba-ság – ám a Jézus és a kufárok meg a Budavári TeDeum szerzõjérõl szólva megmagyarázhatatlanés menthetetlen aljasság. A Magyar Tudomá-nyos Akadémia is kimutatta a Psalmus szerzõjé-vel kapcsolatos fenntartásait: Kodályt felter-jesztették levelezõ tagnak 1941. május 13-án,de nem kapta meg a megválasztásához szüksé-ges szavazattöbbséget. Közel negyven évegyûjtötte és kutatta akkor a magyar nép dalait,egy esztendeje pedig vezetõje volt a MagyarNépzene Tára kiadáselõkészítõ munkálatai-nak. „Bukott a jó, tombol a gaz merény / Nin-csen remény” – idézte háztartási naplójábanVörösmartyt Kodályné, majd lakonikusanhozzátette: „T.Ak.-bak!”A Napló végén pedig,a „Kitüntetés, efféle stb.” rovatban, miután re-gisztrálta, hogy férjét végre a köztisztviselõk V.fizetési osztályába sorolták, megjegyezte: „Tud.Akad. lev. tag ajánlásaiból szervezett kisebbség-gel megbuktál!”Ugyanitt egy kisebb horderejû,de szívet melengetõ jó hír, melyet Emma asz-szony feljegyzésre érdemesnek tartott: novem-berben a „Mátyásföldi gimn. 8-os diákjai a Ce-cília-kórus hgv. után kijelentették: addig nem

mennek el az iskolából, amíg K. Z. Esti dalátmeg nem tanulták”.

Emma asszony – elõször írtuk le a nevet ab-ban a formában, amelyben tisztelõi élete utol-só tíz évében szólították. Hogy ez a megszólí-tás, hosszú élete során, gyakran változott, azt amaga szórakoztatására és férje örömére írtverseinek egyike tanúsítja, melyet a Kútvölgyiúti kórházban 1954. november 15-én vetettpapírra:

NEVEM

Iskolában: Kis-Slici,késõbben már Emmuci.Emmácska is volt nevem.Emelinét nevettem.

Mondták, írták: Emmuskám,gyengédebben: Mucsikám.Rövidítve Mucs lettem,Emucslivá vedlettem.

Hát még az Emmucsikám,és oly kedves Málikám.Németül így szólt: Emchen.felfokozva: Emichen.

Volt aztán sok Emike,Emilia, sõt: Emke.Megzavar e sok nevem,nem tudom, hová tegyem?

De még kevésbbé tudja,– vagy pedig nem akarja –Párom ejteni nevemnegyvennégy év óta sem.

Csak ha muszáj, okmányrarosszkedvûen firkantja,amit szóban sohsem tett:hites keresztnevemet.

Jó, hogy mindenkinek mavagyok Emma Asszonya.Így is jó, meg úgy is jó,Minden jó, ha vége jó!

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 25

26

Az út, mely „Emmácská”-tól” a „méltóságosasszony”-ig, majd „Emma asszony”-ig veze-tett, nemcsak az idõk változását jelzi, hanemKodály ismeretségi körének bõvülését is, megaz otthonaikban (1924-ig:Áldás utca 11,1924-tõl: Andrássy út 87–89) megforduló látogatókszámának áradatszerû növekedését. A rokonokés Emma állandó barátnõi, segítõi mellett(Szent-Györgyiné Kronberger Lili, PallóImréné, Rácz Ilona, Konrádné, Tóth Katalin),tanítványok és barátok, a Kodály-zene megszó-laltatói (a Waldbauer-Kerpely és a Léner vo-nósnégyes, Bartók Béla, Dohnányi Ernõ,Lajtha László, Székelyhidy Ferenc, RöslerEndre,Basilides Mária,Palló Imre,Szedõ Mik-lós, Marschalkó Rózsi, Hermann Pál, TörökErzsi, Rácz Aladár, Karvaly Viktor, Szto-janovits Adrienne, Vásárhelyi Zoltán, Frid Gé-za, Serly Tibor, Bárdos Lajos, Viski János,Vaszy Viktor, Bors Virginia, Ádám Jenõ,Kerényi György, Kertész Gyula, Molnár Antal,Szabolcsi Bence, Tóth Aladár, Kelen Hugó,Rékai Nándor, Ferencsik János, SomogyiLászló,Fricsay Ferenc,Nádasdy Kálmán,OláhGusztáv, Dávid Gyula és Járdányi Pál) keresikfel több-kevesebb rendszerességgel. A társmû-vészetek, a tudomány és a politika képviselõiközül Móricz Zsigmond és Simonyi Mária,Heltai Jenõ, Weöres Sándor, Szép Ernõ,Harsányi Zsolt, Paulini Béla, Beck Ö. Fülöp,Petri-Pick Lajos, Körösfõi Kriesch Aladár,Nagy Sándor, Milloss Aurél, Horváth Árpád,Somlay Artúr, Sennyei Vera, Szekfû Gyula,Pais Dezsõ,Gerevich Tibor,Keresztury Dezsõ,Ortutay Gyula, Zsindely Ferenc és ZsindelynéTüdõs Klára, Barankovics István, Kállay Gyu-la, Bolváry Géza, Bibó Lajos tartoznak a láto-gatók közé. 1925-tõl külföldi nagyságok ismegfordulnak Kodályéknál vagy találkoznakvelük: 1925-ben Volkmar Andreae svájci kar-mester, 1928-ban Bruno Walter, Mengelberg,1931-ben Paul Hindemith, Fritz Busch, Szige-ti József, 1933-ban Arturo Toscanini két ízben,Reiner Frigyes,1934-ben Bernardino Molinari,Toscanini ismételten, Mengelberg, 1935-benGaspar Cassadò, Ottorino Respighi, PancsoVladigerov, Ormándy Jenõ, Molinari, NathanMilstein, Mario Castelnuovo-Tedesco, 1936-

ban Ormándy Jenõ, Léonide Massine, DorátiAntal, Eugen Jochum, Mengelberg, Molinari,Toscanini, Telmányi Emil, Edward Dent,1938-ban Victor de Sabata, Ernest Ansermet,Gina Cigna, Vladigerov, Ralph Hawkes,Andrés Segovia, 1939-ben Vladigerov, AlfredSchlee, Mengelberg, Egisto Tango, FrederickStock, 1940-ben Vittorio Gui, 1941-ben An-sermet ismételten, Respighi felesége, 1942-benMengelberg, Nikita de Magaloff, 1943-banMengelberg, Wolfgang Fortner, W ilhelmFurtwängler, Ansermet, 1944-ben Set Svan-holm. A lista korántsem teljes, mint ahogy aháztartási naplók sora is hiányos – de önmagá-ban is kis magyar történelem.Történelmi pon-ton ér véget: 1944/1945 fordulóján.

1944 õszéig folytatták még, amennyire lehe-tett, korábbi életüket, Emma asszony szavávalszólva sok „uzsonya”-vendéggel.Március 19-énlakonikus történelmi bejegyzés a háztartásinaplóban: Német bevonulás. Az ezt követõ na-pokban több ismerõs húzza meg magát a biz-tonságosnak vélt Kodály-otthonban.Áprilisbanegyik bombatámadás a másikat éri Budapes-ten. Április 8-án, nagyszombaton: „Feltámadáspincében”. 12-én délelõtt 11-tõl ¾ 2-ig és este11-tõl hajnali 5 óráig kell idejüket az óvóhelyentölteni.Április 22-én Kodály a Psalmust dirigál-ja („vigasztalásért szörzék így versekben”).Május 12-én – hogy, hogy nem – a munkaszol-gálatos Szabolcsi Bence keresi fel õket. 30-án aNormafához kirándulnak, június 5-én,14-én és15-én a Margitszigeten sétálnak. Július 2-ánbombatalálat éri Andrássy úti lakóházukat.Rácz Blanka, Veress Sándor, Palló Imre és „2ismeretlen úr” segít a lakás rendbetételében.Július 4-én kimennek a hûvösvölgyi nyaralóba– itt már csak az egészen közeli barátok és tisz-telõk látogatják õket: Veress Sándor, Szedõ Dé-nes, Kadosa Pál, Szent-Györgyiné, Ádám Jenõ,a Rácz-nõvérek, Kerényi,Tóth Kati, Ferencsik,Kertész Gyula, Vig Rudolf, Raics István,TörökErzsi, Dohnányiné. Bejegyzés október 15-én aháztartási naplóba: Puccs! Horthy –. A kor-mányzó sikertelen fegyverszüneti kísérletét nyi-las terroruralom követi. Október 21-én jelent-keznek elõször nyilasok a Völgy utcában, Ko-dály elkergeti õket. Látogatóik száma ezután

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 26

27

még inkább fogy. De a leghûségesebbek eljön-nek ezután is: Vargyas, Szent-Györgyiné, RáczLola, Járdányi, Rácz Blanka, Raics, Ferencsik,Szedõ pater; egy bencés szerzetes: Nádasy Al-fonz, egyenesen a harctérrõl. Sokan segítik ház-tartásukat: pater Kapistran, Dénes atya rend-társa, 15 kg disznóhúst hoz, Szent-Györgyinévajat, Rácz Lola süteményt. November 23-ánnyolc fegyveres nyilas újra betör hozzájuk, Em-mát keresik, Kodály tekintélye elõtt azonbanmeghátrálnak. Nyilvánvaló azonban, hogy a to-vábbi maradás kihívás lenne a sors ellen.A nyi-lasok harmadik látogatása után, december 7-én, Emma Járdányiék Szent Domonkos utcailakásába megy, ahol egy hetet tölt, az ötödik na-pon Kodály is csatlakozik hozzá. Ekkor történt,hogy valamikori egyetemi hallgatója, Széll Je-nõ, megszólította a 44-es villamosról a Barosstéren leszálló Kodályt (aki minden bizonnyal aSzent Domonkos utca felé tartott): „…tegnap,amikor értesültem a legújabb rendeletrõl, elsõreagálásomban azt mondtam barátaimnak,hogy most viszik Kodály Zoltán feleségét a get-tóba […] Kodály az õ jellegzetes, szenvtelenhangján ennyit mondott: Nem ment volna egye-dül.Vele mentem volna.” December 14-én dél-után Bors Virginia és a fõnöknõ kíséretében, át-mentek az irgalmas nõvérek Próféta utcai zár-dájába, mely befogadta õket. Hogy végül ishány napot töltöttek itt, azt nem tudni, mert az1945-ös évrõl nem maradt fenn háztartási nap-ló. Bors Virginia emlékezete szerint – akit Ko-dály egy 1944 karácsonyára dedikált fényképena legbuzgóbb munkatársnak nevezett – februárelsõ napjaiban átmentek az Operaház óvóhe-lyére, ahol Nádasdy és Oláh, függönyökbõl ésszínpadi bútorokból, kis kuckót rendezett beszámukra. Itt találtak rájuk az elsõ szovjet kato-nák, akik élelmiszer-segítséget hoztak. Az Ope-raház alsó ruhatárában, a szerzõ vezényletével,operai énekes szólisták közremûködésével ésOláh Gusztáv harmóniumjátékával, február11-én bemutatták a Próféta utcában befejezettMissa brevist énekhangokra és orgonára. Szá-mukra ezzel ért véget a II. világháború.

Február 23-án, még mindig az operaházióvóhely lakójaként, Kodály részt vesz azon aruhatári hangversenyen, melyen Ferencsik Já-

nos vezényli a Háry János két számát, március3-án meghallgatja ugyanott a Missa brevist Szõ-ke Tibor vezényletével. A mûvészvilág várako-zásának megfelelve, elvállalja a Magyar Zene-mûvészek Szabadszervezetének és a MagyarMûvészeti Tanácsnak legfõbb vezetõ tisztségét.Szívesen hazaköltöznének az operaházi óvó-helyrõl – ám az Andrássy úti lakásban nem mû-ködik a gáz, nem lehet fõzni. András Béla, Ko-dály egykori tanítványa, a Gázmûvek férfikará-nak karnagya, elküldi hozzájuk a kórus egyikgázszerelõ tagját, aki kijavítja a vezeték ostromalatti sérülését. Arról, hogy munkadíjat elfo-gadjon, szó sem lehet,hiszen sok éve énekli a ta-nár úr mûveit. A fokozatosan rendbetett lakás-ban Kodály két sorozatnyi zongoradarabotkomponál a fiatalságnak (Gyermektáncok, Hu-szonnégy kis kánon a fekete billentyûkön). Ír egyzenekari darabot is Vértanúk sírjánál címmel aháború minden magyar mártírjának emlékére– ezt, nyomtatott formában, soha nem tesziközzé.

A Magyar Tudományos Akadémia, melynek1941-ben még nem kellett Kodály és csak1943-ban szavazta meg levelezõ tagságát:hirte-len felfedezi személyének jelentõségét. 1945.május 30-án siet rendes taggá,1946. július 24-énpedig az Akadémia elnökévé választani. Az in-tézmény székháza romos, minden vagyonaodaveszett a földosztás és az infláció következ-tében: szüksége volt tehát valakire, akinek nem-zetközi tekintélye kétségbevonhatatlan, politi-kai múltja feddhetetlen és tudományos munká-ja által erõsen kötõdik az Akadémiához. Volt-etüske az új elnök szívében, látván akadémikus-társai pálfordulását? Nem tudjuk; ha volt is,nem mutatta. De elnöki székfoglalójának elsõmondatait, 1946. július 28-án, nemcsak a kö-telezõ szerénység diktálta: Nem kerestem ezt atisztséget,váltig kértem igen tisztelt tagtársaimat:keressenek rá nálam méltóbbat és alkalmasabbat.Mégsem tudtam kitérni az Akadémia megtisztelõbizalma elõl, mellyel az élre parancsolt elõmun-kásnak.

Hasonlóképpen szólt 1947. december 14-én,az OMIKE társasebédjén: Egy kirándulásonDömösön, amikor a dobogókõi hegyi patak úgymegdagadt,hogy elsodorta a hidat,az átkelni aka-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 27

28

rók egy öreg parasztot kértek meg arra, hogy egydeszkát tartson a vízben a vállán addig, amíg át-mennek rajta. Így érzem én is, hogy belementem apatakba deszkát tartani, miután a híd leszakadt,és rám bízták,hogy tartsam.Kicsit soká tart,amígmind átmennek rajta – de hát éppen én álltam ot-tan. Képes beszéd, de annál világosabb: a társa-dalom a kelleténél tovább veszi igénybe idejét,erejét, segítõkészségét – lassan itt volna az ideje,hogy hagyják, hadd végezze a maga munkáját.

Bizonyos összefüggések jobb megértéséértitt megint elõreszaladtunk az idõben. Visszakell mennünk 1945-ig, amikor egyik intézménya másik után bízta rá önnön továbbélésénekgondját.

A háború és a háború utáni idõk Kodályékanyagi helyzetét is megrendítették. A fõváros-ban nehezen lehetett élelmiszerhez jutni; amitkapni lehetett, az megfizethetetlen volt. Annálinkább, mivel korábbi megtakarításaik elolvad-tak a magyar történelemben addig nem tapasz-talt mértékû pénzromlás során. Életüket nemfolytathatták ott és úgy, ahol és ahogy azt 1944nyarán meg kellett változtatniuk. Mindkettenpihenésre szorultak – kivált a nyolcvanas éveibelépõ Emma asszony – hogy kioldják idegeik-bõl a bujkálás és az ostrom minden görcsét.Esztergár Lajos pécsi polgármester meghívása– hogy legyenek hosszabb idõre a bombázások-tól megkímélt dél-dunántúli város vendégei –a legjobbkor érte õket. A városvezetés semmiellenszolgáltatást nem kért a vendéglátásért:beérte azzal a hatással, ami a nagy ember pusz-ta jelenlétébõl kisugárzik. Kiváló mûvészekegész sora mûködött akkor Pécsett: a konzerva-tóriumot az Egyiptomot és a Fülöp-szigeteketmegjárt zeneszerzõ-zongoramûvész,Takács Je-nõ igazgatta, az intézetben tanított Maros Ru-dolf zeneszerzõ, Sirio Piovesan és Gráf Tildyhegedûmûvész, a város kulturális életét emelteWeöres Sándor, Csorba Gyõzõ, Martyn Ferencés Agócsy László mûködése is. Kodályék a Ma-gaslati úton, egy szép villában kaptak lakást, aváros rendszeresen ellátta õket élelemmel. Ru-házatuk is kiegészült: a Bõrgyár, például, új kó-rusmû írásával bízta meg Kodályt, melyért ter-mészetben, cipõvel fizetett. Gondtalanul élhet-tek és nyugodtan dolgozhattak itt.

Érkezésük másnapját, mindazonáltal, tragi-kus hír árnyékolta be: szeptember 26-án, NewYorkban, meghalt Bartók. Túl a szeretett barátés szövetséges elvesztésén: Kodálynak rá kellettdöbbennie, hogy a magyar zenei élet újjáépíté-sének irányítása immár egyedül õrá maradt.Már itt megjelenhetett gondolatvilágában az ahasonlat, melyet 1946. február 22-én, a Ma-gyar Zenemûvészek Szabadszervezetének bu-dapesti emlékülésén mondott: ha valaki negy-ven esztendei közös munkával olyanná nõ egy má-sik emberrel,mint egy kétpilléres híd:ha a híd egyikpillére kidõl,meginog az egész szerkezet […]

Kodály Pécsre vitt poggyászában ott volt Ba-lázs Béla Moszkvából küldött Cinka Panna-lib-rettója, mely megzenésítésre várt – és ezernyiterv a zeneoktatás javításáról, mely egy új tör-ténelmi kor beköszöntével mind megvalósítha-tónak tetszett. A pécsiek, tiszteletbõl, nemmertek közeledni hozzá – végül maga keresettkapcsolatot a város zenei életének képviselõi-vel. Felajánlotta: megosztja velük pedagógiaireform-tapasztalatait – és ezt iskolalátogatások-kal, elõadással, zenére nevelõ kompozícióinakátadásával meg is tette. Közben dolgozott aCinka Panna zenéjén; ennek egy részét a Ma-gyar Népzene-ciklusból merítette, más része újkompozíció, köztük egy gyönyörû szimfonikusfantázia: a Rákóczi induló születése ködbõl,tûzbõl, füstbõl. Két hónapnál tovább nincs ma-radásuk Pécsett – november végén Dombóvár-ra mennek, hogy eleget tegyenek egy másikmeghívásnak. Meghívójuk ezúttal egy barátipedagógus házaspár: Péczely László és felesé-ge. Ottlétük másfél hónapjára Juhász Pál gim-náziumi tanár Péczelyékhez költözik, hogy la-kását mindenestõl Kodályék rendelkezésérebocsájthassa. Péczely László késõbb betanítot-ta a Székely fonót és több elõadását vezényelte azongora mellõl Dombóvárott és máshol, felesé-ge Kodály-dalok énekeseként lépett a közönségelé. Kodályra itt virrad fel hatvanharmadik szü-letésnapjának hajnala – tiszteletére két hang-verseny is elhangzik. Egy héttel korábban, de-cember 9-én, népdaléneklési versenyt rendez-nek, melyet Péczelyék ötéves kislánya, Sárikanyer meg: szép tisztán énekel hat dalt nyolcvan-öt népdalt tartalmazó „repertoárjából” – ezért

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 28

29

jutalmat kap a zsûrielnök Kodálytól. Senkinem sejtheti, hogy tizennégy esztendõvel ké-sõbb õ lesz az özvegyen maradt zeneszerzõ má-sodik felesége.

Hat szép dombóvári hét után lejár Kodályékönmaguknak engedélyezett szabadsága. 1946.január 8-án visszatérnek a fõvárosba, tudván,hogy mozgalmas idõknek néznek elébe. Ko-dály több elõadásban emlékezik meghalt pá-lyatársára, hangsúlyozva, hogy elvesztése ka-tasztrófa a szó minden értelmében: Mozartharmincöt éves korára teljesen felõrölte szerveze-tét.Ha tovább él,aligha írt volna már valamit.DeBartókban volt még egy évtizedre való munka- éséleterõ.Halálát csakugyan szerencsétlenségnek te-kinthetjük és fájlalhatjuk,hogy a titokzatos beteg-ség, amellyel szemben az orvostudomány ma mégtehetetlen,megfosztott bennünket tõle.Nem mond-hatta ki az utolsó szót, és más sem mondhatja kiazt helyette. Csodáljuk, hogy küldetését ennyire isbetölthette.

1946-ban Tóth Aladár, a két világháború kö-zötti idõszak zseniális magyar zenekritikusa,hazatért feleségével, Fischer Annie zongora-mûvésznõvel, sokesztendõs svédországi emigrá-ciójukból. Még abban az évben kinevezték azOperaház igazgatójává – ahol elsõ dolgai egyi-keként sietett megszerezni az eredetileg kisze-melt Nemzeti Színháztól Kodály és Balázs da-rabjának bemutatási jogát. Azt kívánta, hogy aCinka Panna, mely eredetileg prózai mû voltzenei betétekkel és melodrámai elemekkel, le-gyen teljes estét betöltõ daljáték vagy zenedrá-ma. Ez a megoldás, bár sok munkával járt vol-na, megfelelt Kodálynak. Balázs azonban nem(vagy csak részben) hajtotta végre a kívánt dra-maturgiai változtatásokat – így, végsõ fokon, fe-lemás mûfajú darab került a színpadra.

1946-ban történt, hogy egy akadályt nem is-merõ debreceni tanítóképzõintézeti tanár meg-álmodott egy bentlakásos zeneiskolát az országdélkeleti sarkában, mely parasztcsaládok ésmás szegényemberek gyermekei elõtt nyitnámeg a muzsika birodalmát.Az iskola színhelyé-ül egy elhagyatott, félig romos Wenckheim-kastélyt szemelt ki. Az iskola – tanárok és tanu-lók együttes munkájával – felépült: helyeBékés-Tarhos volt, alapító igazgatója Gulyás

György.Kodály eleinte nem bízott a vállalkozássikerében; késõbb szívvel-lélekkel támogatta aziskolát, mely sok kiváló mûvészt adott az or-szágnak: Szokolay Sándort, Csukás Istvánköltõt, a Mezõ testvéreket. Az államvezetés1954-ben, Kodály tiltakozása ellenére, mégisbezárása mellett döntött – hogy miért, azt pon-tosan ma sem tudni. De Tarhos így is, minden-napos zeneóráival, országosan követendõ pél-dát és modellt adott.

A nemzet életében az 1946-os esztendõ leg-fontosabb eseménye az elképzelhetetlen mér-tékû infláció megállítása volt; az augusztusbanbevezetett új fizetõeszköz, a forint, jó darabigmegbízható, stabil értéknek bizonyult. A Ko-dály házaspár számára egy, a nyugati féltekérevivõ hangversenykörút jelentette a legnagyobbkihívást, már csak szokatlan méreteivel és idõ-tartamával is: szeptember 27-én kezdõdött és1947. május 8-án ért véget. Ezt megelõzõenKodály 1938-ban, nyolc és fél esztendeje jártutoljára külföldön. A hét és fél hónaposra sike-redett út eredetileg két feladatot fogott volnaegybe: mûveinek vezénylését Angliában és kétkonferencián való részvételt az Egyesült Álla-mokban. Mire azonban, nagy késéssel, meg-kapták Angliában az amerikai beutazási vízu-mot, mindkét tanácskozás végetért, ottlétükígy átalakult félig-meddig rögtönzötten szerve-zett koncertkörúttá Angliában, Amerikában,újra Angliában, Franciaországban és Svájc-ban.

Hármas célja volt: a harmincas évek végén ésa háború alatt írott zenekari mûveinek és aMissa brevisnek megismertetése Nyugat-Euró-pával és Amerikával, a háború miatt megsza-kadt kapcsolatok újrafelvétele, és a háború megaz infláció következtében megrendült anyagiélet-hátterük megerõsítése. Programjuk elké-pesztõen gazdag – de talán helyesebb így mon-dani: elképesztõen fárasztó volt, különösenEmma asszony számára, aki Párizsból hazafeléjövet betöltötte 84. évét. Többször volt betegútközben, nem kevesebb, mint három hetetágyban töltött. De, bár megszokott otthoni kö-rülményeit nélkülözni volt kénytelen: hõsiesenkitartott férje mellett. Az õ rendszeretetének(vagy fejlett történelmi érzékének) köszönhetõ,

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 29

30

hogy útjuk stációiról képet alkothatunk. Felje-gyezte például, hogy honnan-hová utazvahányszor kellett be- és kicsomagolniuk:

Bp. – Wien: 46. 09.27.W ien REP[ülés] – London (Claridge) 09.29.London Buck[ingham] Mansion London – hajóra 10.19.hajóról – New York (Gotham) 10.28.New York – Willard

” ” W illard – Connecticut 11.02.Connecticut – New York 11.04.N.Y. – train alvástrain – Pittsburgh 11.15.Pittsburgh – N.Y. 11.18.N.Y. – Philadelphia 11.21.Philadelphia – BolesBoles – Washington 11.27.Washington – N.Y. 12.01.train – Dallas 12.04. – 06.Dallas REP[ülés] – Detroit 12.09.Detroit – Cleveland 12.14.Cleveland – Chicago 12.17.Chicago REP[ülés] – Cleveland 12.21.Cleveland – New York 47.01.10. 23.New York –Washington 01.27.Washington – New YorkNewYork hajóra (Queen Elisabeth) 02. 10.Hajóról – London 02.27.London – Paris (Arckery Close)Paris – ZürichZürich – GenfGenf – LuganoLugano – Zürich (6 óra)Zürich – máj. 8. Budapest (31 óra)

Kodályék programjának, az 1946-os naplóhiányában, nem ismerjük minden részletét. Ámaz útitervbõl következtetve, meglehetõsen zsú-folt volt, hiszen mindenhová valamilyen zeneicéllal utaztak. Októberben, kellõ számú próbaután, a zenekari Concertót, a Jézus és a kufárokcímû motettát és a Missa brevist vezényelteLondonban, majd interjút adott a BBC-ben,ahol a riporter Seiber Mátyás, egykori tanítvá-nya volt. Október 19-én, Liverpoolban szálltaka Franconia hajóra, ezzel 28-án érkeztek NewYorkba. 1947. január 21-én a Galántai táncokat

vezényelte Clevelandben, 26-án a Missa brevistWashingtonban. Következõ két fellépése soránDallasban a Háry János-szvitet, Detroitban aPáva-változatokat szólaltatta meg. Február24-én hangfelvételt készített Londonban aMissáról. Március 19-én Párizsban dirigáltszerzõi estet; mûsora a Concerto, Fölszállott a pá-va-változatok, Háry János-szvit. 28-án a Missabrevist vezényelte Párizsban, április 9-én aSuisse Romande-zenekart, Ansermet együtte-sét Genfben, mûsorán a Pávával és a Concertó-val. Április 22-én Luganóban, a Chiesa delAngioliban, a Missa brevis svájci bemutatójátdirigálta, hat próba után. Olasz-Svájcból Zü-richbe ment, ahol három próbával vezényelte aPávát, a Balettzenét (a Háry színpadi változatá-ból kimaradt Sárkányok táncát) és a Concertót,április 27-én.

Ki mindenkivel találkoztak hosszú útjukon?Csak a nevesebb embereket említhetjük, az1947-es napló alapján: Ernest Ansermet-velLondonban és Genfben, unokahúgával és egy-kori tanítványával, Takácsné Jalovetzky Vilmaénekesnõvel Clevelandben, Freund Etelkávalés családjával, az amerikai külügyminisztéri-um és a magyar követség munkatársaival Wa-shingtonban, Herz Ottóékkal és Heinsheimer-rel (Bartók egykori kiadói partnerével), SerlyTiborral, Székely Mihállyal, a híres basszistá-val, Bartók Péterrel, Selden-Góth Gizellával(Bartók egykori zeneszerzés-tanítványával),Kecskeméti Pállal és feleségével, Láng Erzsé-bet csembalómûvésznõvel, Sándor Györggyelés Balogh Ernõvel New Yorkban, Ormándy Je-nõvel Philadelphiában, Reiner FrigyesselPittsburghben, Londonban ottani kiadójánakvezetõ embereivel (Leslie Boosey, RalphHawkes, Erwin Stein, Ernst Roth), VeressSándorral, Seiber Mátyással, Cecil Gray-jel,Edward Denttel, Párizsban Lajtha Lászlóval,Arthur Honeggerrel, Arma Pállal, HenryBarraud zeneszerzõvel, a Francia Rádió zeneiosztályának vezetõjével, Tony Aubin zeneszer-zõ-karmesterrel, Végh Sándor hegedûmûvész-szel, Svájcban Anda Géza zongoramûvésszel,Constantin Brailoiu népzenekutatóval, GeyerStefi hegedûmûvésznõvel, Volkmar Andreaekarmesterrel. Fogadást adott Kodály tisztele-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 30

31

tére Auer magyar követ Párizsban és a RevueMusicale folyóirat szerkesztõsége – hogy aszámtalan dinnert és lunchot ne is említsük.Két ízben komolyan megbetegedtek. Phila-delphiában eperoham terítette le Kodályt: eb-bõl Ormándy Jenõ orvosa gyógyította meg. Pá-rizsban Emmát érte baleset: új lakásba költöz-tek, ahol megbotlott és elesett. Három orvosgondoskodása itt még lábra állította (hét évvelkésõbb, egy másik elesés azonban végleg ágy-hoz, illetve tolókocsihoz kötötte).

A turné egyébként – legalábbis ami az ameri-kai részt illeti – csupán erkölcsi haszonnal járt.Kodály, valamilyen adóüggyel kapcsolatban,ezt írta 1958-ban Balogh Ernõnek: a kiadásokfelemésztették a bevételt.Sõt,nem is lett volna elég,ha nem laktunk volna egy hónapig rokonoknálClevelandban, vagy mint vendégek Pittsburg ésPhiladelphiában. A többi: szálloda, hajójegy stb.épen hogy kitelt, mivel a szerzõi jöv.bõl a Custodyof enemy property [Ellenséges javak felügyelõsé-ge] semmit sem adott ki.

A hosszú út tapasztalatairól, hazatérésükután, Reményi-Gyenes Istvánnak nyilatkozottKodály: Amerikában most jártam elõször… Meg-lepetésként ért tehát az útlevélvizsgáló vámtiszt-nek az a kérdése: nem vagyok-e véletlenül rokon-ságban a Háry János híres szerzõjével? Mikormegtudta,hogy kivel áll szemben,azonnal egyesz-tendei tartózkodási engedélyt ajánlott fel a szo-kásos kéthónapos látogatási vízum helyett! Elsõ-sorban a magyar karmesterek: Reiner, Ormándy,Doráti, azután Rodzinsky, Defauw, Krueger hív-tak meg egy-egy mûvem vezénylésére. Ezenkívüldirigáltam a rádióban is, és elõadtam a Missabrevist egy washingtoni templom felejthetetlenakusztikájában.

Ez a beszámoló csak úgy kerülhetett papírra,hogy hazatérésük másnapján, május 9-én, az új-ságíró már ott volt Kodályéknál.Az Andrássy út87–89-es házban, rajta kívül, még VoinovichGéza akadémiai fõtitkár jelent meg, SzekfûGyula, Ádám Jenõ és a Tóth Aladár–FischerAnnie házaspár.A következõ három nap látoga-tói is a legbelsõ körhöz tartoztak: Szekfûék, Sza-bolcsi, Kerényi, Pallóék, Vargyas, Zathureczky,Keresztury Dezsõ kultuszminiszter, a Rácz nõ-vérek, Szent-Györgyiné, Gách Marianne,

Szõnyi Erzsébet. Mire a sajtó többi képviselõjefelocsúdott: Kodályékat már új irányba vitte arepülõgép.

Mindössze hét teljes napot tölthettek itthon:ennyi idõ alatt aligha lehetett kipihenni a föld-gömb másik oldalán eltöltött hét és fél hóna-pot. De fáradtak voltak vagy sem: újra csoma-golni kellett és útrakelni. Ezúttal keletnek „for-dították” a kormányrudat, korábbi szovjetmeghívásnak téve eleget. Ez megfelelt az országakkori egyensúlyi politikájának – de Kodály al-kalmasint szívesen ismerkedett meg a világ-nagyságok sorát felmutató, szervezeti felépíté-sében ismeretlen szovjet zeneélettel és zeneok-tatással.A nyugati féltekét kettesben járták voltbe Emma asszonnyal – ezúttal kísérõt rendeltekmelléjük a gondos kiküldõ vagy meghívó szer-vek: Kodály egykori zeneszerzõ-tanítványát, aszovjet emigrációból nemrégiben hazatért Sza-bó Ferencet. Ott-tartózkodásukat kellemessétette a moszkvai magyar követ személye: Ko-dályék közeli barátja, a neves történészprofesz-szor Szekfû Gyula.

Ez az út, a budapesti indulástól a Budapestreérkezésig, jó három hétig tartott: május 16-tóljúnius 6-ig. A moszkvai repülõtéren ott várta„az egész magyar követség”, Vargyas Kató (anépzenekutató húga, aki tolmácsként dolgo-zott ott), Dmitrij Kabalevszkij zeneszerzõ,Vlaszov, a filharmónia igazgatója és sok másszemély. Az elsõ esti városnézés után bábszín-házi elõadáson vettek részt, másnap este GorkijEllenségek címû drámáját tekintették meg aMûvész Színházban. Három délelõttöt iskola-látogatással töltött Kodály, 20-án orosz szerzõk– Feinberg, Mjaszkovszkij – mûveit hallgatták,találkoztak Knipperrel és Hacsaturjánnal. 21-énrészt vettek Szekfû soireéján, 22-én Rimszkij-Korszakov egyik operáját nézték meg, délelõtta Tretyakov-képtárban jártak. 23-án megkez-dõdtek Kodály szerzõi estjének próbái. Talál-koztak Jakov Espáj cseremisz zeneszerzõ-folkloristával (aki, meghallva a Páva-témát,örömmel mutatott rá annak egy cseremisznépdallal való lényegi azonosságára), ViktorBjeljajev népzenekutatóval. (Kodály 1965-ösemlékezése erre a Páva-epizódra: Mikor – 18éve – Moszkvában elõadtam,egy öreg mári (csere-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 31

32

misz) felkiáltott: ez a mi dalunk! én jegyeztem fel!Moja zapisz!)

1947. május 24-én Kodályék együtt voltakMoszkvában Uitz Béla festõmûvésszel, felke-resték a Novogyevicsi kolostort és a Tolsztoj-múzeumot. 25-én és 26-án egy-egy kiadós pró-bát tartott Kodály. 26-án volt szerzõi estje, ahola Páva-változatokat, a Háry János-szvitet, aConcertót és a Galántai táncokat dirigálta. 27-énelõadást tartott a Zeneszerzõk Házában Ma-gyar zene címen. Prokofjev és Sosztakovics nemvolt Moszkvában, de a hallgatóság soraiban ígyis számos neves mûvész és tudós foglalt helyet:Gnyeszin, Saporin, Hacsaturján, Kabalevszkij,Bjeljajev, Espáj, Martinov (évekkel késõbb õ ír-ta az elsõ orosz Kodály-életrajzot). 28-án aKremlben jártak, 29-én a Gorkij-parkban,majd részt vettek azon a fogadáson, melyetSzekfû adott Kodály tiszteletére. A vendégekközött volt Emil Gilelsz, a kiváló zongoramû-vész, Kabalevszkij és „az összes követek felesé-gekkel”, az „angol-amerikai kivételével”. 30-ánéjjel vonattal Leningrádba utaztak, ahová más-nap délben érkeztek. Június 1-én Prokofjev Ha-mupipõkéjét nézték meg az Operában. 2-án és3-án is próbált Kodály, 3-án este a Concertót,a Galántai táncokat, a Páva-változatokat és aHáry-szvitet vezényelte, ez utóbbinak negyedikés ötödik tételét meg kellett ismételni. 4-én el-hagyták Leningrádot. 6-án kora reggel repülõ-re szálltak Moszkvában, és hét óra negyvenperc alatt megérkeztek Budapestre.

Június 14-én délután a Magyar–Szovjet Mû-velõdési Társaságban „Z. elõadja orosz tapasz-talatait”, nagyszámú hallgatóság elõtt. 18-ánújra úton vannak. Három éjszakát Bécsben töl-tenek, Kodály az Universal Edition igazgatójá-val, Alfred Schleevel tárgyal, a Theater an derWienben 19-én meghallgatják Borodin operá-ját, az Igor herceget, 20-án a Fideliót. 21-én to-vább repülnek Londonba, itt Kodály részt vesza Zeneszerzõk és Szövegírók Szövetkezeteinekkongresszusán. Régi ismerõsökkel találkozikújra, Edward Denttel, az Új Zene NemzetköziTársaságának alapítójával, Egon Wellesz zene-szerzõvel, Harriet Cohen zongoramûvésznõ-vel, Heltai Jenõvel, Veress Sándorral, kiadója,Leslie Boosey családjával, egykori tanítványa,

Kentner Lajos famíliájával. MegismerkednekFranco Alfano olasz zeneszerzõvel, aki befejez-te volt Puccini utolsó remekét, a Turandotot,részt vesznek a kongresszus, valamint a BritishCouncil fogadásán, meghallgatják LondonbanVerdi operáját, a Trubadurt és Glyndbourne-ben Britten vígoperáját,az Albert Herringet.A ké-sei krónikás csak ámul e fantasztikus fáradha-tatlanság láttán. Július 4-én visszarepülnekBécsbe, onnan két nap múlva Budapestre.Közben Walesben támad sikere Kodály zené-jének: Llangollenben, a nemzetközi kórusver-senyen, nagydíjat nyer a Magyarországi Mun-kásdalegyesület férfikara Vásárhelyi Zoltán ve-zényletével, a Karádi nóták elõadásával.

Pihenésrõl ezután sem lehet még szó. Hatbudapesti nap után Bonyhádra utaznak, aholénektanítói tanfolyamot rendeznek. Ezen Ko-dály négy elõadást tart, a záró hangversenyenpedig A magyarokhoz címû kánonját vezényli.Július végéig maradnak ott; augusztus 22-tõl25-ig Sopronban vannak, ahol Kodály két elõ-adást tart. Szeptember 15-én gyász éri õket,meghal Emma húga, Kornélia („Kornel”).27-én újra elutaznak, most már valóban pihen-ni: tizenhét napot töltenek Balatonkenesén.Októberben kedves látogatókat fogadnak:Starker János csellistát, Keresztury Dezsõt ésfeleségét, egy küldöttséget, mely Kecskemétreinvitálja õket, Szõnyi Erzsébetet, Török Erzsit,Fischer Anniet, Szabolcsit, Ádám Jenõt,Bartókné Pásztory Dittát, Zathureczkyt,Voinovich Gézát, Weöres Sándort és KárolyiAmyt, Kerényit, Sándor György zongoramû-vészt. Október 14-én Otto Klempererrel ebé-delnek a budapesti Astoriában, novemberbenEduard van Beinum holland karmestert és fe-leségét, valamint Zathureczkyt látják ebédven-dégül, Tóth Aladárt, Fischer Anniet és BalázsBélát vacsoravendégnek. November 19-én Ko-dály zenekaros dalestet vezényel a RádióbanBirkás Lilian, Jámbor László és Rösler Endreközremûködésével; itt hangzik fel elõször aCinka Panna néhány dala. Balázs Béla gyakorijelenléte az Andrássy úti otthonban az 1948.március 15-re kitûzött Cinka Panna-bemutatóközeledtét jelzi. December 16-át Kecskemétentölti a Kodály házaspár. Szülõvárosa szép ün-

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 32

33

nepség keretében díszpolgárrá választja a 65esztendõs mestert. Két nappal késõbb Buda-pest is megemlékezik az évfordulóról: a Szé-kesfõvárosi Zenekar Kodály-estet rendez a Ze-neakadémián, aholis a Concerto és a Psalmusvezénylésével a jubilánst bízza meg. Ortutaykultuszminiszter itt nyújtja át Kodálynak aKöztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Azünnepelt 23-án két ízben is felkeresi a Pénz-ügyminisztériumot. Tárgyalásain sikerül anya-gi fedezetet szerezni a Magyar Népzene Táraelsõ kötetének elõkészítéséhez. A mozgalmasesztendõben megint a zeneszerzõ-Kodály húz-za a rövidebbet. Mindössze két befejezett mûkerül ki tolla alól: a Rabhazának fia címû Petõfi-kórus, meg egy Gyászének címû férfikar no-vember 3-án: ezt – a háztartási napló bejegyzé-sébõl következtetve – sógornõje, Kornélia sír-jánál szólaltatják meg.

1948 a magyar szabadságharc kitörésénekcentenáriuma. Ez az év még a négypárti koalí-ciós kormányzásé, a kultúra beáramlása és ki-áramlása minden irányban szabad. Az állam, atársadalmi szervek egyaránt fényes ünnepsé-gekre készülnek: szívesen fogadnak mindent,amitõl a hazai közönséget elzárták a háborús ésa háború utáni évek, másfelõl támogatnak min-den kezdeményezést a közelmúlt és a jelen ma-gyar kultúrájának külföldi megismertetéséért.

Kodályra megint nagyon fárasztó, bár érde-kes és tanulságos esztendõ vár. Komponálásranincs ugyan sok lehetõsége, de mûvei elõadásá-ra, szervezõ munkára, fontos emberekkel valótalálkozásra, a magyar zenei élet legmagasabbszintû reprezentálására annál több.

Mindjárt január 6-án részt vesz feleségévelegy múzeumi koncerten, melyen OlivierMessiaen mûveit hallgatja meg a szerzõ és fele-sége, Yvonne Loriod elõadásában. Két nappalkésõbb Messiaenék Kodályék vendégei azAndrássy úti lakásban. 29-én Kassák Lajos „Ésátlépték a küszöböt” címû darabjának fõpróbá-ját nézik meg a Nemzeti Színházban, ahol talál-koznak Kassákékkal, Major Tamással és TóthAladárral. Februárban két hangversenyen diri-gálja a Psalmust Gyõrött.A 48-as szabadságharc100. évfordulójára az állam díjat alapít, mellyela kiemelkedõ tudományos és mûvészeti teljesít-

ményeket és alkotóikat kívánja elismerni. A kétés fél esztendeje meghalt Bartók mellett Kodályés a cimbalommûvész Rácz Aladár a Kossuthdíj elsõ muzsikus-kitüntettjei.

Még aznap – március 15-én – lezajlott BalázsBéla és Kodály új mûvének, Cinka Panna balla-dájának bemutatója, Ferencsik János vezénylé-sével. Baljós csillagzat alatt született ez az elõ-adás. Már librettója sem tartozik Balázs java al-kotásai közé. A szöveg primátusra törekedett:nem hagyta eléggé érvényesülni a zenét; a zene-szerzõ és az operaházi dramaturgia változtatásikivánságainak pedig az író nem volt hajlandóeleget tenni. Befejezése, Cinka Panna és az áru-ló Ocskay László szerelmi halálával, kevéssé il-lett a 48-as szabadságharc centenáriumánakünnepi hangulatához.

A tárgyilagosság kedvéért mondjuk el: aCinka Panna bukását nem csupán a finale meg-oldatlansága okozta. Hogy ne kezdõdjék túl ké-sõn a március 15-i parlamenti fogadás, a zárófelvonást, zenei tekintetben a mû leggazdagabbrészét, teljes egészében elhagyták a bemutatón,így az befejezetlenül, elvarratlan drámai szálak-kal ért véget. A darab jóindulatú kritikusai ele-inte azt remélték, hogy a dramaturgiai hiányos-ságokat elõadásról elõadásra pótolni lehet, he-lyet teremtve több és súlyosabb zeneszámnak.De „elõadásról-elõadásra” nem történhetettsemmi, mert a második elõadás után (ami vol-taképp az elsõ teljes megszólaltatás volt) aCinka Panna letûnt a játékrendrõl. A SzabadNép ugyanis, a kommunista párt központi lap-ja, a két elõadás között csúnyán ledorongolta amûvet: „A díszelõadásból szinte ünneprontáslett, támadás a történelmi igazság, a mûvésziszínvonal, a magyar nép jogos nemzeti érzé-kenysége ellen”. A Népszava, mely általában isellenségesen írt Kodály mûveirõl, ezúttal nemteljesen alaptalanul írt rosszat: „Ez a mû úgyhat, mint valami röpke zenei vázlat…” A nega-tív kritikák, s különösen a Szabad Nép recenzió-jának hatására, az Operaház leveszi a balladát amûsorrendrõl.

Egy héttel késõbb, március 23-án, meghal azeneszerzõ öccse, Kodály Pál. Mint édesapjuk,õ is az Államvasutaknál találta meg életének el-sõ és egyetlen munkahelyét; nyugdíjaztatása

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 33

34

után sokat segített híres bátyja ügyes-bajos dol-gainak intézésében.

Úgy látszik: a családi papírok összeszedése,az õsökre vonatkozó dokumentumok rendezé-se és a rájuk vonatkozó szájhagyomány gyûjté-se is Kodály Pál munkája lehetett. Erre vallEmma 1938-as háztartási naplójának egyikhosszabb bejegyzése: „(Genealógia – Pali be-mondása után)”. Eszerint „Z. és P.-nak ükapjaposztógyáros volt testvéreivel együtt (5–6). Va-gyonos emberek voltak Brünnben (1830–45közt kb. y nélkül, 77-ben y-nal). Nagyapjukszázados (?) az osztr. magy. ezredben 1880-ig,amikor meghalt. Katona gyermekkora óta volt.

Özvegye kb. 40 k. nyugdíjat kapott – nem!sokkal többet. 1859-ben az olasz-osztrák hábo-rúban volt (Milano, Verona). Onnét zsákszám-ra hozott Ceglédre (sok gyereke volt, 13 kb.?)aranypénzt a háborúból. Az osztrákokat akkormegverték az olaszok. A pénzt elhasználták.(4 lány, 2 fiú magas kort ért el.) Bátyja Ameri-kába ment, azóta nem hallottak róla. Katonavolt, Gyõrben nyugdíjba ment, ott temették el.(Ferdinand Kodal lakott Brünn, Bp., Cegléd,Kecskemét,Gyõr.) Nagyapáék gyermekei Ceg-léden, Kecskeméten tanultak magyarul.

Apjuk sz. 53-ban Bpen. Iskolába járt Brünn-be elemibe 1860-ban 7 éves korában Stadt-Pfarrhauptschule (szemben a pályaudvarral,dombon). Gimnáziumba Kecskeméten 5-ig,aztán 5-8. oszt. Gyõrben. – 78-ban a vasúthozkerült (osztr. magy. állami vasúttársaság) mintgyakornok (Szeged, Bp., Kecskemét, Galánta,Nagyszombat). Kecskeméten Mama szüleinek(Jalovetzky) szállodájuk volt, Nagy szálloda.Akkor épült csak a vasút, és lovakat beállítottakaz istállókba. (1878-ban, boszniai okkupációalatt?) Elsõ fogadó volt a Jaloveczky „Griff”-je.Ma szanatórium van benne. Mamáék 7-en vol-tak, 4 lány, 3 fiú. Jól ment nekik. KésõbbVersecen, Fehértemplomban is szállodája volt.Kecskeméten találkoztak. Jalovetzky Vilmos,mama bátyja vasutas volt, megbetegedett, ésakkor papa meglátogatta.Akkor megismerked-tek – 3 lány mindig volt otthon – nemsokáraegybekeltek. – (Mama anyja Arendt lány, egyiknõvére (?) Lubomirsky hercegnõ lett. Románi-ában még ma is sok Arendt él.)”Eddig „Pali be-

mondása”, melyet Emma „influenzában, ágy-ban” jegyzett le.Maga a zeneszerzõ is nagyjábólennyit tudhatott felmenõirõl (e jegyzéket 2000táján Eösze László korrigálta és egészítette ki,többéves munkával).

1948 márciusában Kodályék éppen csakmegvárták Pál temetését és a Cinka Panna má-sodik elõadását: újra repülõgépre kellettülniök. Ezúttal Stockholmba, Malmöbe ésKoppenhágába mentek: a svéd fõvárosban Ko-dály a Concertót és a Páva-variációkat dirigáltaáprilis 4-én és 7-én, 8-án pedig a Missa brevist.Malmöben a Concerto és a Páva-változatokmellett a Háry-szvit szerepelt még mûsorán.20-án este értek Pestre, ahonnan 23-án máristovábbindultak Balatonkenesére. Itt Kodály aMissa brevis zenekaros változatán dolgozott,május 3-ig. 8-án, Prágán át, Párizsba repültekaz UNESCO meghívására, egy nevelésügyi ta-nácskozásra; itt június 3-ig maradtak. Akkorépp Párizsban töltötte ösztöndíjas évét a fiatalSzõnyi Erzsébet, aki zeneszerzés-tanulmányaimellett, Kodály kérésére, a francia zeneoktatásmódszerét is tanulmányozta, aligha tudva még,hogy a Mester már kiszemelte õt a magyarmódszer egyik megszövegezõjének. Együttebédeltek Nadja Boulanger-nál, élvezték aCselló szólószonátát Starker János elõadásábanKárolyi Mihály estélyén. „Mikor elutaztak Pá-rizsból, egész maradék pénzüket egy mozdulat-tal nekem hagyták, s ezzel párizsi tartózkodá-som utolsó részét anyagilag gondtalanná tet-ték” – emlékezett a megajándékozott SzõnyiErzsébet. Kodálynak 17-én már Bécsben kel-lett lennie, ahol a Concertót vezényelte a buda-pesti filharmónikusok élén.

Július 5-e nagy ünnep: a Psalmus hungaricus25. születésnapja. Ebbõl az alkalomból Ko-dály-hangversenyt rendeznek a Károlyi kert-ben, ahol Ferencsik a Háry János-szvitet és aJézus és a kufárok-motettát dirigálja. A jubilálónagy mûvet Rösler Endre, az egyesített LisztFerenc és Budapesti Kórus valamint a Székes-fõvárosi Zenekar közremûködésével, Kodálydirigálja.Mielõtt mûve felcsendülne, tíz üdvöz-lõbeszéd köszönti: többek között Veres Péter,Ortutay Gyula kultuszminiszter, Bognár Józseffõpolgármester, Karácsony Sándor egyetemi

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 34

35

tanár, Fettich Nándor, a Nemzeti Múzeumigazgatója és mások méltatása. Olyan múltidé-zés volt ez, mely a lelkesedésbõl ki nem fogyójelenlévõknek szép jövõt ígért.

Júliust és augusztus nagyobbik részét Buda-pesten töltik, nagy kirándulásokat iktatva prog-ramjukba: Dobogókõre, Pomázra, Esztergom-ba, Leányfalura, a Normafához, a Jánoshegyreés a Csúcshegyre. Egy parlamenti fogadáson,július 13-án, újra találkoznak Károlyi Mihá-lyékkal és Klempererékkel, 14-én Bartók özve-gye, két fia és menye látogatja meg õket, 19-énKárolyi Mihály és felesége uzsonnázik náluk:Andrássy Katinka az Andrássy úton. 29-én Ko-dálynak megint temetnie kell: Sergio Failonit, aSzékely fonó õsbemutatójának karmesterét bú-csúztatja.

Augusztus 18-án a Marosszéki táncokat ve-zényli a MÁV szimfonikusok hangversenyén.20-tól három napon át díszelnökként veszrészt a Nemzetközi Munkáskórusverseny zsû-rijének munkájában. 24-én, feleségével együtt,Angliába repül. Elkészült a Missa brevis zene-karkíséretes változata, ebbõl a BBC-ben hang-felvételt készít 28-án, míg a nyilvános bemuta-tót Worcesterben, a Három Kórus Ünnepsé-gén tartja szeptember 9-én. Elõzõ napon aGalántai táncokat vezényli ugyanott. Október5-én érnek Budapestre, ahol október 10–31.között nemzetközi Bartók zenei versenyt ésfesztivált rendeznek. Túl a versenyen: októbera koncertek és fogadások hosszú sora számuk-ra. 9-én az olasz követség, 14-én az Operaház,16-án a fõváros, 19-én a British Council, 20-án a cseh követség, 21-én Szakasits Árpád köz-társasági elnök fogadja a zene bel- és külföldimestereit, 10-én, a Bartók Fesztivál fogadásán,Kodály maga a házigazda.Többen otthonábanis felkeresik, így Kentner Lajos, Edward Dent,Michael T ippet, Goffredo Petrassi, EugenSuchoò, Alois Haba, Roland-Manuel (1949-tõl az UNESCO zenei tanácsának elnöke),Serly, Harsányi T ibor, Garaguly Károly,Seiber Mátyás.A fesztivál egyik hangversenyét,október 25-én, Kodály mûveinek szentelik:ezen a szerzõ vezényli a Galántai táncokat, aConcertót és a Psalmus hungaricust. November16-án, a budapesti Francia Intézetben megis-

merkedik Paul Eluard költõvel. 17-én Diós-gyõrben ünneplik: délután elõadják a Székelyfonót, az esti díszhangversenyen maga vezénylia Galántait. December 4-én újra részt veszSzakasits köztársasági elnök, 5-én Dinnyés La-jos miniszterelnök fogadásán. Hatvanhatodikszületésnapján Szabolcsi Bence, KerényiGyörgy, Kelen Hugó, Rácz Ilona köszönti aKöröndön, Palló Imre családostól, Bors Virgi-nia két kislány és egy kisfiú-tanítványával.

A zeneszerzõ-Kodály aratása ebben a moz-galmas évben, érthetõen, nem bõséges. Befeje-zi a Cinka Pannát, a Missa brevis zenekaros vál-tozatát, az Ötfokú zene négy füzetét,öt különbö-zõ kórusformációra dolgozza fel A szabadsághimnusza címen Jankovich Ferenc magyar szö-vegére a Marseillaise-t, négy változatban Jeligétkomponál; vegyeskarra ír egy zsidó imadalla-mot és egy protestáns zsoltárt, fúvós zenekarraegy Honvéd díszindulót (ez utóbbit késõbb aHáry János színpadi változatába integrálja –magára haragítva ezzel a honvédelmi miniszté-riumot, mely „a néphadsereg kigúnyolása” mi-att betiltja az induló katonai elõadását). Figye-lembe véve az esztendõ más irányú feladatait:csoda, hogy ennyi is megszülethetett.

Az 1948-as Bartók-fesztivál eszméje – kitár-ni az ablakot minden égtáj felé és megmutatniazt is, hogy nálunk mi történt – sok esztendeigbeváltatlan ígéret marad. Nemcsak az ablakokcsukódnak be, hanem az országra és a világranyíló ajtók is.

1949: a „fordulat éve” az ország történeté-ben. Végetér a koalíciós kormányzás, a politikaihatalom az egyesült munkáspártok kezébe ke-rül. Az államforma köztársaságból népköztár-sasággá lesz. Változik az alkotmány és változikaz országcímer. Egy fontos jelkép marad csakváltozatlan: a Himnusz. Az új rendszer repre-zentánsai ehelyett is újat íratnának – kezdõsora,„Isten, áldd meg a magyart” amúgyis sokakatingerel – és, természetesen, Kodályhoz fordul-nak ilyen irányú kívánságukkal. – Jó a régi –válaszolja az elsõ megkeresésre Kodály. Tekin-télye oly nagy, hogy az államvezetés meghátrál– Erkel és Kölcsey Himnusza máig is töretlenülél, mint Magyarország nemzeti imája és zeneijelképe.

bevez_1-62.qxd 10/24/2011 12:26 PM Page 35