írta és összeállította: Borics Katalin és Kürti Gábor

Előszó: Dr. Steven és Eugene Anderson

Szakmailag ellenőrizte és az utószót írta: Dr. Veress János adjunktus

Borító: Haui József

Illusztrációk: Feledi Gyula

Tervezés és tipográfia: Alföldi Dóra

© Horlci Katalin, Kürti Gábor, 1990

Tartalom

Előszó 191

Ahol a csodára várnak /13/ Kicserélték a fejem /13/ Hiszem, ha látom /14/ Hetven felé is - naponta torna /15/ Aki újra remél /16/ Meleg láb + 1 centi 1111

Csontkovácsolás a XX. században /19/ Cicahát, kutyahát - avagy testünk végtelen bölcsessége A gyógyítás négy alapelve /21/ Mi a kiropraktika? /22/ Mikor keressük fel a cspntdoktort? [251 Egészségünk a kiropraktikus szemével /27/ Tudományos vizsgálatok, kísérletek 1291 Néhány tény az idegrendszerről /31/ A gerincficam /32/ Mikor tud segíteni a kiropraktikus? /34/ Bajmegállapítás 1361 Hogyan „igazítja helyre" a gerincet a csontdoktor? /38 így reagál a szervezet /39/ Milyen gyorsan következik be a javulás? /41/

Lássuk, mi a baj! /42/ Izom- és ínszalag-rendellenességek /42/ Vigyázzunk a nyakunkra! /43/ Rándulásos nyakbántalom (,,ostorcsapás ,) /47/ A nyak, a váll és a kar fájdalmai /49/ Jaj, a hátam... /49/ Deréktáji és ágyéki fájdalmak, isiász /50/ Néhány jó tanács derékfájósoknak /51/ Keresztcsont-csípőtáji fájdalmak /53/

Porckorongsérülések, porckorongsérv /54/ Ízületi gyulladás 156/ Gerincferdülés /57/ Ha rövidebb az egyik láb... /58/ Fejfájások 1591 Stressz 1591 Hogyan hat ránk az időjárás? /60/ Szervi megbetegedések /61/ Gyermekek kiropraktíkai gondozása /62/ Terhes anyák, figyelem! /63/ Csontdoktor - időseknek is /64/ Kiegészítő kezelések /65/

Ami csakis rajtunk múlik 66 Vitaminok, ásványi anyagok 66 Táplálkozás és egészség 67 A tízes lista /68/ A túlsúly /69/ Jó-e a gyors fogyókúra? 70 Kell a víz 71 Naponta, azonos időben! 72 Mozgás, mozgás... 72 Testtartás és egészség /73/ Háziteszt a falnál 75 Mitől lehetünk görbék? /75/

Mire vigyázzunk, ha... 77 Hogyan emeljünk? 77 Állás, járás 78 Autóvezetés 78 Hogyan üljünk? /80/ Alvás /82/

„Eretnek" gyógyítók /83/ Mióta világ a világ... /83/ Doktor úr, nem szégyelli magát? /85/ Egy valódi „cmbergyógyászw /89/

6

Csak diplomával! /91/ Tolókocsiban érkezett, a saját lábán távozott /93/ A nézőkön is sok múlik /97/ Mind a tíz ujja „röntgen" /99/

így tornázzunk! /103/ Nyakerősítő gyakorlatok /104/ A nyak mozgásterét növelő gyakorlatok /107/ A hát, a váll, a derék és a csípő izmainak erősítése /108/

Utószó /119/

E L Ő S Z O

Kedves Olvasó!

Rendkívül büszkék vagyunk, hogy üdvözölhetjük e kitűnő könyv olva­sóit. A kiropraktika művészete, tudománya és filozófiája - amennyire ma tudjuk - Amerikából indult el, amikor is 1895-ben Palmer elvégezte az első kiropraktikai kezelést. Nem egészen száz év alatt a kiropraktika világszerte megbecsülést szerzett magának mind a kormányok, mind az orvosi társaságok körében, kiváltképpen pedig a mozgásszervi zavarok gyógyításával foglalkozó nem sebész szakemberek között.

A kiropraktika doktora olyan orvos, aki különös figyelmet fordít az egészséges, illetve a beteg test szerkezeti és idegrendszeri összefüggé­seire. A kiropraktika tudománya azzal a kölcsönös kapcsolattal foglal­kozik, amely az emberi test szerkezete - elsődlegesen a gerinc -, illetve főként az idegrendszer által összehangolt működése között fennáll. Ennek a pontosan meghatározható viszonynak ugyanis fontos szerepe van az egészség megőrzésében és helyreállításában. A gyógyítás szak­emberei egyöntetűen vallják, hogy bármilyen betegség kezelésének az a legésszerűbb módja, ha a zavaró körülmény okát megállapítjuk és megszüntetjük, nem ajánlatos azonban, hogy csupán a tüneteket szo­rítsuk vissza. A kiropraktika azon az orvoslásban régóta ismert tényen alapul, hogy az idegek a csigolyák közül indulnak, és az egész test működését szabályozzák. Ha szerkezeti változás zavarja meg az idegek normális működését, abból betegségek származhatnak. Ilyenkor a ge-

9

rinc szerkezetének a kiropraktika doktora által elvégzett helyreigazítá­sa visszaadja a normális idegműködést és az egészséget.

A kiropraktika doktora olyan színvonalú különleges oktatásban ré­szesül, ami alkalmassá teszi, hogy bekapcsolódjék a betegellátás és az egészségmegőrzés rendszerébe. Részt vállalva az alapellátásban, képes diagnózis felállítására - ideértve a gerinc vizsgálatát is -, a beteg test meggyógyítására és az egészség védelmére, továbbá arra, hogy más orvosokkal konzultáljon, illetve szükség esetén hozzájuk irányítsa a beteget.

Mint az Európai Kiropraktikai Alapítvány igazgatói, megtiszteltetés­nek tartjuk, hogy bemutathatjuk a kiropraktikat a magyar kormánynak és népnek. A tények egyértelműen bizonyítják a kiropraktika szüksé­gességét valamennyi ország betegellátási rendszerében, és ez alól Ma­gyarország sem jelent kivételt. Amerikai orvosok által elvégzett kísér­letek tanúsítják, hogy a kiropraktika a felére csökkenti a betegellátás idejét és költségeit. Olaszországban egy, orvosdoktorok és professzo­rok által két éven át több mint 17 ezer betegen végzett felmérés azzal a következtetéssel zárult, hogy a hátproblémákkal bajlódó páciensek esetében a kiropraktikai kezelés 87,6 százalékkal csökkentette a kór­házban töltött időt és 75,5 százalékkal a munkából való kiesés idejét. Chicago egyik vezető ortopéd orvosa kimutatta, hogy az a kórház, amelynek betegei kiropraktikai ellátásban is részesültek, 5-7 nap alatt bocsátotta el az ortopédiai megfigyelés alatt tartott pácienseit, szemben azzal a 14 nappal, ami a kiropraktikát nem alkalmazó kórházban álta­lános volt.

Ez csupán néhány példa a világszerte elvégzett számtalan vizsgálat és kutatás közül, amelyek bizonyítják, hogy a kiropraktika művészete valóban olyan eredményre képes, mint művelői állítják.

A szakemberek széles körének támogatásával működő alapítvá­nyunk mindent meg kíván tenni azért, hogy Magyarország kormá­nyának és népének szolgálatában itt is meghonosítsa a kiropraktika

10

művészetét, tudományát és filozófiáját. Azok segítségével teszi ezt, akik erre a legalkalmasabbak: a kiropraktika doktoraival.

Budapest, 1990rszeptember 26.

a Kiropraktikusok Nemzetközi az Európai Kiropraktikai Társaságának európai ügyekért Alapítvány igazgatója

felelős elnöke, az Európai Kiropraktikai Alapítvány

alapító igazgatója

Jó napot és jó egészséget! Kiropraktikus üdvözlettel:

Dr. Steven E. Anderson, Dr. Eugene Anderson,

International Chiropractors Associalion

11 ION. GlebeRoad Suite 1000 Arlington, VA 22201

(703) 528-5000

11

AHOL A CSODÁRA VARNAK

Kicserélték a fejem

Csuda történeteket hall az ember az orvosi várószobákban. Nem az átélt, válogatott kínokra gondolok most, hanem olyan esetekre, amikor valaki szinte varázsütésre meggyógyult. Hiába, kedves Olvasó, ilyenek vagyunk. Felröppen a hír, szárnyakat kap, s mire az ötödik helyre ér, már nem is hasonlít az eredetihez. Ezt szeretné elkerülni e sorok írója azzal, hogy az előtérbe tolakszik. Úgy is mondhatnám, első kézből adom tovább saját - belátom, fantasztikusnak tűnő - tapasztalatomat.

Vártam, hogy a csontkovács befejezze a rendelést, és elkezdjünk beszélgetni. Akkor már órák óta nem ettem, s reggel kezdődött fejfájá­som egyre elviselhetetlenebbé vált (Bocsánat, de ez hozzátartozik a történethez.) Jó húsz éve már, hogy gyakran szenvedek a migréntől. Nem egy orvos próbált eddig segíteni, sajnos eredménytelenül. Evekkel ezelőtt feladtam már a küzdelmet, fájdalomcsillapítókat eszem.

A nagy tudású csontkovács-kézgyógyász - miután elment az utolsó beteg is - készséggel válaszol, mesél, eseteket sorol. Jó két órája hall­gatom, amikor elhangzik a bűvös mondat. Járt nála egy nő, valahonnan az ország másik végéből jött, gyakran jelentkező, kínzó, migrénes fejfá­jással. - Ismerem ezt - szalad ki a számon. - Most is fáj, ugye? - kérdezi. - Látszik? - kérdezek vissza. Utána már egy széken ültem, finoman tapintó ujjakat éreztem a nyakamon, és kész volt a diagnózis: eret nyom egy izom, ettől rossz a vérellátás, itt van a görcs elásva...

Fél perc, dehogy, öt másodpere alatt zajlott le az egész. Felszisszenni sem volt idő. Azóta eltelt már néhány hét, volt melegfront - nálam különösen erős görcs kiváltója, napokig tartó kínok előidézője hosszú évekig de még ma sem merem elhinni: nem fáj a fejem. Nem lüktet, nem ébreszt fel éjjel, nem teszi tönkre a nappalokat, nem készteti környezetemet halk osonásra.

Figyelek, azóta úgy viselem a fejem, mint a hímes tojást Reggel az az első gondolatom: vajon ma fáj-e majd. Biztonságból cipelem a fájda­lomcsillapítót mindenhová - de nincs rá szükségem. Elhiszik, ugye,

13

hogy ezek után a kiropraktika lelkes hívéül szegődtem? Ez a tapasztalat „műsoron kívül" került a könyvbe, véletlen, de ugyanúgy igaz, mint az itt következő többi.

Majdnem elfelejtettem a „mellékes" kezelést Vizsgálat közben kide­rült, hogy az egyik nyakcsigolyám nincs a helyén, kiáll. Tbdtam ezt régóta, zavart is tornázáskor, de azt hittem, hogy a soványság velejárója. - Nincs a helyén, odategyem?-hangzott a kérdés. - Hát, ha már úgyis, de én igazán nem azért jöttem... - szabadkoztam. (Mellesleg valóban nem azér t )

Izom, ín ki, csigolya vissza, izom, ín vissza. Másfél másodperc Körül­belül, mert kevesebb, mint amennyi idő alatt ezt ki lehet mondani. Ennek a „szépészeti" kezelésnek az lett az eredménye, hogy k e t t ő centimétert nőttem. Harminc és negyven között félúton - pestiesen szólva - ez nem semmi!

Hiszem, ha látom! Fiatalember vár a sorára a vidéki ház halljában. Hárman-négyen vannak még előtte, amíg bejut, beszélgetünk. Megtudom tőle, hogy másodszor jár i t t Hogy mi a baja? Még maga sem tudja. Úgy kezdődött az egész, hogy az egyik meccsen megsérült Kosárlabdázik, és bizony gyakran előfordul, hogy néha jól meglökik, „véletlenül" megrúgják az embert. Vele is ez történt. Iszonyú fájdalmat érzett a combjában, véraláfutás helye látszott, és alig tudott járni, úgy sajgott a dereka is. A Sportkór­házban kötött ki, ahol tetőtől talpig megröntgenezték és megállapítot­ták, hogy a gerincével történt baj. Húzódás, félrecsúszott egy csigolya -ilyesmi.

Injekciókat kapott, sokféle gyógyszert, fájdalomcsillapító kenőcsöt. Természetesen eltiltották mindentől - mint nevetve mondja -, még a szeretkezéstől is. Mit keres itt mégis? Elunta a sok „kísérletezgetést", azt, hogy ha nem használt az egyik gyógyszer, felírtak valami mást, ami szintén hatástalan maradt. Nemrég hallott arról, hogy megpróbálhatná, mire jut vele egy csontkovács. Eljött hát ide a barátjával, akinek már többször is „kovácsolták" a csontját, s az addig nem múló derékfájása szűnőben van, sőt már egyedül be tudja kötni a cipőjét.

14

Mit mondott először a csontkovács? Elég meglepő volt, amikor közölte, hogy a gerincének az égvilágon semmi baja sincs. Az okozza a fájdalmat, hogy a sérülésekor kiugrott a helyéről a combízület.

Két héttel ezelőtt azt helyre rakta, most el kellett jönnie megmutatni, hogyan gyógyul. Jobb, határozottan jobb, mosolyog a kosaras. De csak akkor hiszi el, hogy meggyógyult, ha teljesen elmúlnak a panaszai. Akkor viszont kalapot emel a csontkovács előtt...

Fél óra telik el - lehet keresni azt a kalapot! A fiatalembernél minden rendben találtatott, a combízület a helyén maradt. A legjobb hír mégis az, hogy lassan, fokozatosan el lehet kezdeni az edzést. Vigyázni kell, hiszen a hónapokig pihenésre kényszerített izmoknak, ínszalagoknak vissza kell nyerniük rugalmasságukat. Vége hát a szobafogságnak - a fájdalmak mellett ez volt a legrosszabb.

Hetven felé is - naponta torna Idős házaspár várja, hogy sorra kerüljön. Csendesek, nettek, látszik rajtuk, hogy hajdan jobb napokat láttak. A gömbölyű, finom kis hölgy ritkás haja hófehér csigákba rendezett, ő megy előre, amikor nyílik az ajtó, a férje követi, kezében viszi a piros retikült. Bent elmesélik, hogy a feleség hallásával van baj.

Furcsa rendelő ez, egyetlen hagyományos „berendezési" tárgyat lá­tok, a vérnyomásmérőt. (Nemsokára kiderül, hogy azt sem igen szokta használni a doktor űr.) Rövid beszélgetés, majd a kötetnyi régi lelet átnézése után tűk kerülnek elő, s a hölgy füle perceken belül sünhöz válik hasonlóvá. Nem csodálkozik a beteg, hallott már az akupunktú­ráról. Ezzel próbálkozik előbb, hátha megmenekül a műtéttől. Negyed­óra múlva mégis hitetlenkedve mosolyog: nahát, máris jobb lett egy kicsit! Van tehát remény, hogy ha néhány alkalommal még eljön, javul a hallása annyit, hogy felé se néz többet a fülészetnek.

Míg tűkkel a fülében vár, bátorságot merít. Elmeséli, hogy tulajdon­képpen azért jött, mert hosszú ideje szenved, meszesednek a csigolyái. Tül van már injekciókúrákon - melyek nem segítettek ugyan, viszont iszonyúan meghízott tőlük vitaminokból több kilót megevett, de elég egy rossz mozdulat, s máris reped a bordája. Olyanok a csontjai, mint

15

az üveg, kímélnie kell magát mindentől, még egy kilónyi súlyt sem emelhet. Hallotta, hogy a doktor úr a csontokkal foglalkozik, talán tud segíteni.

A választ némileg megkönnyebbülten fogadja. Igen, tudja, hogy ez a betegség a korral jár. A folyamatot visszafordítani nem lehet, csak lassítani a meszesedést. Hogyan? Először is: gyógyszer nem kell, csak vitamin - az is természetes forrásból. A hiányzó meszet tojáshéjjal pótolja. Másodszor: ne teljen el nap torna nélkül! Nem szabad berozs­dásodni, s ha fáj is, mozogni kell!

Kifelé menet a két idős ember összenéz. Hiszik is, nem is, amit hallottak, más orvos ilyesmit még nem mondott. Bent ezalatt megtu­dom, hogy a beteg hallása valószínűleg hamar rendbe jön. Kérdésemre az orvos elmondja: azért nem a patikákban kapható tojáshéjport aján­lotta, mert az a nyugdíjasoknak túl drága, másrészt meg „értékesebb" lesz a saját gyártmány, sőt az az előnye is megvan, hogy egy kis időre elfoglaltságot ad. Ebben a korban már ilyesmire is oda kell figyelni: érezze magát hasznosnak, a saját egészségéért felelősnek az idős ember.

Aki újra remél A diszkrét, ápolt hölgy, amint meghallja, mi érdekel, szívesen mesél. Van miről. 1965 óta beteg. Nem egyformán, de folyamatosan. Két csigolyája csúszott el, azóta görnyedten jár, és fáj, nagyon fáj a háta. Éveken át járt fizikoterápiás kezelésre, tornára, masszázsra, csak hogy elkerülje a tolószéket. Néha sikerült javulást elérni, de a fájdalom újra és újra visszatért.

Gyógyszert, fájdalomcsillapítót nem szed, nem szereti - és nem is segít már semmi. 1986-ig húzta, akkor nyugdíjba ment. Igen ám, csak­hogy irodai alkalmazott volt, kevés a nyugdíj, ezért dolgoznia kell. Egyedül él, nincs családja, ha nem tud mozdulni, nincs, aki segítene.

Még 1965-ben operálni akarták. Nem hagyta, mert remélte, hogy talál más megoldást. Hallott is valakiről, aki Tiszapalkonyán hasonló betegeken segített, elment hát oda. Akkor három kezelés elég volt, sokáig békén hagyta a fájdalom. Most megint ott tart, hogy nem bír felállni. Elment újra orvoshoz, injekciózták - eredménytelenül. Ahol

16

lakik - jó messzire Budapesttől - hallott arról, hogy egy volt ismerős orvos, amúgy is rendes ember, valami kiropraktikával foglalkozik. Ez olyasmi, mint a régi csontkovácsolás.

Kapkodva, halkan beszél, mint aki bizalmas titkot oszt meg a másik­kal. - Meg kell gyógyulnom legalább annyira, hogy el tudjam látni magam. Amíg mozogni tudok, addig dolgozom is. Igaz, ma háromszor annyit kell gürcölnöm ugyanazért a pénzért, mint amíg nem voltam nyugdíjas.

Elszántan beszél, nem sajnáltatja magát. Mielőtt bármi értelmes, nem sértő vigasztalás eszembe juthat, beszólítják. Tíz perc telik el, és már jön is. Mosolyog, kicsit fintorog. Igyekszik kifelé, de előbb odalép, s az új ismeretség örömével közli, hogy egyáltalán nem fájt annyira, mint várta, s ami a legfontosabb: javulás várható. Nem most, előszörre, hanem néhány kezelés után. Emelnie nem szabad, a doktor úr megmu­tatta, milyen tornagyakorlatokat végezzen, és el kell majd mennie röntgenre. Most már biztos, hogy megússza a műtétet. Attól nagyon félt, hiszen azután a legtöbben csak rokkantként vegetálnak.

Meleg láb + 1 centi

Számos kiropraktikai-kézgyógyászati rendelőben megfordulva, egyszer ismerőssel is találkoztam. - Hát te mit keresel itt? - kérdeztem, nem túl nagy képzelőerőről téve tanúságot. - Még nem tudom - ez volt a tömör válasz. Komolyra fordítva a szót: a régi jó ismerősről, a negyven felé járó férfiről tudom, hogy évekkel ezelőtt alaposan megkínozta valami gerincnyavalya. Fájt a dereka, sőt volt két hét, amikor az egyik lábát nem tudta emelni. Kapott fizikoterápiás kezelést, meg amit ilyen­kor szokás. Akkor a lába rendbe jött, a dereka azóta is fáj.

- Fogalmam sincs, mi lehet - meséli. - Hetek óta fáj a jobb lábam, de nem úgy, mint régen. Ez különösen akkor rossz, ha vezetek. Nemcsak fáj, hanem hideg is az egész lábfejem, érzéketlen. Lehetetlen állapot, hogy otthon két zoknit húzok, akkor is fázik a lábam, a gázpedált meg alig tudom nyomni Gondoltam egyet és idejöttem. (Ezen mellesleg nem csodálkozom, mert tudom róla, hogy jobban hisz egy alapos talp­masszírozásban, mint bármilyen gyógyszerben.)

17

Megvárom persze, mire jutott vele a csontkovács. Ahogy kilép az ajtón, széttárja a kezét, és peckesen közeledik. Jézus, hogy lépked! Eddig olyan mackósán járt, most meg... Megtudom aztán, hogy bent a „mester" rá se nézett a gerincére, a járásából látta, mi lehet a baj. Összemérte a két lábát és rögtön látszott, hogy a jobb fél centivel rövidebb a balnál. Az ilyesmi egyébként sokkal gyakoribb elváltozás, mint hinnénk, és mindenféle baj forrása lehet. Mint most is. A comb­csont nem illeszkedett rendesen a medencéhez, „felcsúszott", itt veszett el a fél centi. Néhány mozdulat, és máris helyreugrott a „rosszcsont". Az eredmény: eltűnt a mackós járás, bizsereg a láb, amint a vérkeringést immár nem akadályozza semmi. Két-három hét múlva vissza kell jön­nie, addigra kiderül, hogy a végleges helyén maradt-e a combízület. A csontkovács mellesleg az egyik kiálló nyakcsigolyáját is helyre tette.

Pár nap múlva összefutunk a városban. - Mi van? - kérdezem. - Nem fogod elhinni - hangzik a válasz -, nem hideg a jobb lábam, ez még hagyján. De képzeld, nőttem egy centit!

Nekem mondja?

18

CSONTKOVÁCSOLÁS A

XX. SZÁZADBAN

Cicahát, kutyahát - avagy testünk végtelen bölcsessége

Az állatok birodalmában a test szerkezete igen fontos szerepet tölt be a szervezet működésében. A macskák, a kutyák és más állatok gyakran nyújtózkodnak, mintha tudnák, hogy a helyes „testtartás" révén jobban működik a szervezetük és egészségesek maradnak. Tudományos megfi­gyelések és mérések bizonyítják, hogy amikor a cicák és a kutyák kinyújtóznak, gyorsul a vérkeringésük, javul különböző szerveik vérel­látása, míg ha összegömbölyödnek, akkor ellenkező irányú folyamat zajlik le. Nem véletlen, hogy ha egy macska összegömbölyödik, akkor megnyugszik és előbb-utóbb álomba merül, míg ha feláll és nyújtózko­dik, annak ébresztő hatása van.

Ez a megfigyelés egyúttal azt bizonyítja, hogy a gerinc hatással van az idegrendszerre, befolyásolja az általános közérzetet és egészséget. Azt a kiropraktikai alapelvet is megerősíti, hogy a jó testszerkezet és gerinc-tartás, a jó idegműködés és a gerinc rendszeres kiropraktikai „helyre­tétele" nagyban hozzájárul testünk megfelelő működéséhez, és ahhoz, hogy ellenálljon a betegségeknek.

Szervezetünk veleszületett, csodálatos képessége, hogy beilleszked­jék a környezetébe és megtanuljon együtt élni vele, képes legyen ellen­állni a betegségeknek, miközben nagy hatékonysággal és bölcsességgel egyidejűleg több millió műveletet végez. Ezt az automatikus kiegyenlítő és kiegyensúlyozó folyamatot homeosztázisnak vagy „velünk született intelligenciának" hívják.

Tbstünk képes például arra, hogy különleges sejteket küldjön egy nyílt sebhez, felvéve a harcot a fertőzéssel, képes rá, hogy emelje a test hőmérsékletét, új védőfalat építsen és elszállítsa a hulladék anyagokat.

19

Ez minden emberi fantáziát felülmúl. Ha ezt a képességünket elveszí­tenénk, a legkisebb fertőzés is végezne velünk, és az összes ismert „csodagyógyszer" sem menthetne meg bennünket.

Az emberi szervezetnek megvan a maga beépített nagyüzeme és raktára, amely előállít, illetve tartalékol antitesteket, inzulint, antihisz-taminokat, hormonokat stb. és nagy körültekintéssel használja fel azo­kat. A tudomány mai állása szerint senki sem tudja pontosan, hogyan is működik ez a komplex rendszer, de a kutatók elismerik, hogy a homeosztázisban az idegrendszer kulcsszerepet tölt be.

Ha képzeletben egymás mellé tennénk testünk valamennyi erét és hajszálerét, körülérnék a Földet! Szervezetünk működése, felépítése bonyolultabb, mint a világ bármelyik nagyvárosáé. Számára nincs meg­állás, kémiai folyamatok tucatjai egyidejűleg zajlanak benne. Ugyanak­kor energiát bocsát ki magából, ez különleges fotóeljárással láthatóvá is tehető.

Testünk 90 naponként új sejtekkel helyettesíti az elöregedetteket. Öklömnyi szívünk naponta több mint 9 ezer liter vért áramoltat keresz­tül magán, miközben a keringés sebessége elérheti az óránkénti csak­nem 100 kilométeres sebességet. Ezenkívül szervezetünk néhány millió vörösvértestet termel - minden másodpercben! A vörösvértest mindkét oldalán homorú (bikonkáv) korongocska, és ez nem véletlen, mert mint a műszaki szakemberek bebizonyították, éppen ez a forma teszi lehető­vé, hogy a vörösvértest az oxigént a legnagyobb felületen, a leggazdasá­gosabban és a legbiztonságosabban szállítsa.

Agyunk, amely mindössze 120-130 dkg súlyú, képes a szervezet mű­ködésének összehangolására és irányítására, miközben olyan teljesen eredeti gondolatokat szül, amilyeneket egyetlen szuperkomputer sem tudna kiötleni.

Ilyen csodálatosan működik a testünk is. Ugyanaz a bölcsesség, amely megteremtette és működteti a szervezetünket, arra is képes, hogy meg­gyógyítsa. Ez persze nem zárja ki, hogy a gyógyításban ésszerű mérték­ben gyógyszereket és sebészeti eljárásokat alkalmazzanak, de csakis olyan kezelést célszerű végezni, amelynek a hatása összhangban áll testünk működésével. Hippokratész is hangsúlyozta a természet gyó­gyító erejét, és alapelvnek tette meg, hogy az orvos semmiképpen ne ártson a betegnek. Miközben jó néhány orvos nem igazán érzi át ennek

20

a bölcsességnek a mély tartalmát, a kiropraktika doktorai szilárdan ragaszkodnak ehhez a filozófiához.

A gyógyítás négy alapelve

A gyógyászatban alapvetően négy különböző típusú kezelést ismernek és alkalmaznak az'egészség helyreállítására. Ezek: a sebészeti, a gyógy-szeres, a lélektani és az úgynevezett biomechanikai eljárás. Az igazán jó orvos mind a négy módszer létjogosultságát elismeri, és valamennyi tényezőt együttesen mérlegelve dönti el, hogy melyiket választ ja, melyik a leginkább alkalmas a beteg, legbiztonságosabb és leghatékonyabb gyógyítására. Néhány szempont:

1. Konzervatív terápia (szelíd gyógymód) Tkrtsuk meg azt a testrészt, szervet, végtagot, amit lehet! Ne lőjünk ágyúval verébre! Orvosi példával élve: nem kell levágni a karunkat, ha szálka ment az ujjúnkba.

2. Gyógyszerek és műtétek Ezeket csak akkor szabad és célszerű igénybe venni, ha a természetes, gyógyszer nélküli módszerek nem használnának. Megbízható statiszti­kai adatok bizonyítják, mekkora kárt okoznak a gyógyszermellékhatá­sok, a szükségtelenül elvégzett műtétek szövődményei, a gyógyszerek mellékhatása és túladagolása miatt feleslegesen kórházban töltött na­pok. Mindez arra utal, hogy a jelenlegi gyakorlatnál sokkal szélesebb körben kellene és lehetne alkalmazni a természetes gyógymódokat

3. Hatékonyság pr| Itt két szempontot kell figyelembe venni. Egy amerikai vizsgálat, amely több ezer embert érintett és 13 éven át tartott, kimutatta, hogy a legelterjedtebb, hétköznapi, recept nélkül kapható gyógyszerek kéthar­madának alkalmazása felesleges vol t Ezért általában véve is érdemes megkülönböztetni a „hétköznapi" gyógyszerfogyasztást, illetve a konk­rét betegségre az orvos általjavasolt gyógyszerek alkalmazását. Másod­szor: a gyakorlat bebizonyította, hogy a legtöbb „biomechanikai" ere­detű betegségét sokkal inkább meg lehet gyógyítani „biomechanikai" kezeléssel, mint gyógyszeres terápiával.

21

4. Egységes szemlélet Ha az említett négy gyógyító eljárás közül bármelyikről megfeledke­zünk, akkor a helyzet olyan, mintha kivennénk egy négylábú szék egyik lábát. Az ülőalkalmatosság inogni kezd - ugyanez történik a gyógyítás­ban is. Mind a négy eljárásnak megvan a maga létjogosultsága - a megfelelő helyen és a megfelelő időben.

Mi a kiropraktika? Magyarországon nagyon sokan ebben a könyvben találkoznak először a kiropraktika fogalmával. Csontkovácsok régóta vannak nálunk is. Ki ne hallott volna azokról az ügyes kezű emberekről, akik néhány pillanat alatt „helyre rakták" a kificamodott kart vagy lábat? Voltak és ma is vannak olyan, minden orvosi képzettség nélkül működő csontkovácsok, akik jó érzékkel nyúlnak a fájós háthoz, nyomogatják a sajgó gerincet, masszíroznak vagy a helyére tesznek egy-egy csigolyát.

A kiropraktikusok is csontkovácsok, de orvosi alapképzettséggel, ezért is neveztük el őket - a kiropraktikus szót „megmagyarítva" -csontdoktoroknak. 1990-ben néhány hónap alatt rendkívül népszerűvé vált nálunk az amerikai kiropraktikus orvos, dr. Steven Anderson, aki Komáromban betegek ezrein segített, s aki sokat tett ennek a könyvnek a megszületéséért. Hamar híre ment a tudományának, s 1990 őszére már újabb kiropraktikust kellett segítségül hívnia az Egyesült Államokból, mert egyedül nem győzte a nála jelentkező tengernyi beteg kezelését.

Dr. Anderson nem titkolja, hogy olyan kiropraktikus oktatási-kép­zési központot szeretne létrehozni Magyarországon, amely nemcsak az itteni igényeket elégítené ki, hanem az egész kelet-közép-európai tér­ségét is. De vannak más próbálkozások is. Az 1990 tavaszán Kecskemé­ten megrendezett „csontkovácsfesztiválon" meghívottként megjelent és bemutatót tartott Jurij Csisztyakov szovjet kiropraktikus, aki ugyan­csak szívesen részt vállalna a magyarországi képzés megteremtésében. A folytatás: nyáron Tatabányán gyűltek össze több mint százan - orvo­sok, gyógytornászok, más érdeklődők -, hogy meghallgassák a német vendégelőadót, dr. Marxot, s megismerkedjenek a német kiropraktikus-képzési rendszerrel. Acél ezúttal is az volt, hogy Magyarországon minél

22

többen sajátítsák el a kiropraktika tudományát, s hogy nálunk is meg­ismerjék és elfogadják ezt a gyógyító eljárást.

Könyvünkben - amely az első magyar nyelvű ismeretterjesztő köte­tek egyike ebben a témakörben - a többi között az alábbi kérdésekre próbálunk válaszolni. Mi a kiropraktika? Mit csinál a kiropraktikus? Hogyan javulhat az egészségünk gyógyszerek nélkül? Milyen hosszú ideig tart a gyógyulás? Segíthet-e a kiropraktika a gyerekeken? Lehet-e káros hatása a kiropraktikai kezelésnek? Az idősebb emberek igénybe vehetik-e a kiropraktikus segítségét? Köze van-e az étkezésnek a ge-rincbántalmainkhoz? Ha nehezebb teherrel bajlódunk, hogyan emel­jünk? Milyen tornagyakorlatokkal segíthetünk sajgó hátunkon, dere­kunkon, illetve milyen gyakorlatokkal előzhetjük meg a bajt?

A kiropraktika azon az alaptételen nyugszik, hogy a jó egészség nagyrészt a normálisan működő idegrendszeren múlik. Az emberi test alkotórészei, a sejtek és a különböző szervek működését az idegek által közvetített impulzusok irányítják. Amikor ezek az ingerületek akadály­talanul eljutnak rendeltetési helyükre, a szervek és a test sejtjei alkal­masak a normális működésre. Ha viszont túl sok vagy túl kevés az idegek által továbbított impulzus, akkor a szövetek és a szervek nem működ­hetnek megfelelően, és a szervezet a betegséget megelőző állapotba kerül.

A gerincvelőnek 31 idegpárja van, ezek a gerincoszlopból lépnek ki. Az idegrendszer legkényesebb és legfontosabb részeit - az agyat és a gerincvelőt - kemény csontburok védi, amely a koponyából, valamint a gerinccsigolyákból áll. Bár a gerinc óvja a létfontosságú idegeket, nem­egyszer zavart is okozhat a működésükben.

A kiropraktika tanítása szerint a testen belül „természet adta képes­ség" működik a jó egészségi állapot fenntartására. Ez a velünk született intelligencia állandóan jelen van és utasításokat ad a testünkben, akkor is, ha nem tudunk róla, nem érzékelj ük. Gondoljunk csak arra, hogy mit ebédeltünk! Megmondtuk-e a gyomrunknak, hogy miképp dolgozza fel a táplálékot? Megsúgtuk-e a szívünknek, hogy hányszor dobbanjon percenként? Megparancsoltuk-e a tüdőnknek, hogy hány lélegzetvétel­re van szüksége? Láthatjuk: testünknek megvan az a képessége, hogy normálisan működjék és jó egészségben tartson bennünket, hacsak nem áll be zavar a működésében.

23

A kiropraktikus emiatt nem használ gyógyszereket vagy műtétet a gyógyításhoz. Előfordulhat azonban, hogy a betegnek ezekre is szüksé­ge van, ilyenkor a kiropraktikus más orvos igénybevételét is javasolja.

A csontkovácsok mindig azt vallották, hogy az emberi testet a maga egészében, egységben működő mechanizmusként kell szemlélni és gyó­gyítani. Ők tehát a gyógyászat úgynevezett holisztikus (az egész testet magában foglaló) felfogásának a hívei, és sokáig bírálattal illették bármilyen betegség mesterséges úton előállított gyógyszerrel való ke­zelését.

A kiropraktika tehát a gyógyászat alternatív módszere. A betegség kiváltó okát a gerinc olyan biomechanikus és szerkezeti elváltozásaiban keresi, amelyek befolyásolhatják az idegrendszert, s ezáltal hatnak az ember egészségi állapotára. A kiroprakt ikának nagy szerepe volt abban, hogy az orvostudomány elismerje a „test ökológiájának" a fontosságát, és annak szükségességét, hogy az idegrendszert lehetőleg meg kell óvni a neurológiai bántalmaktól és az úgynevezett szubluxációtól (tökéletlen f icam-A szerk.).

A gerinc „helyretételét" már hosszú ideje alkalmazzák a gyógyászat­ban. Mag* Hippokratész, az orvostudomány atyja is használt ilyen mód­szereket több mint kétezer évvel ezelőtt.

A világon ismert gyógyszermentes gyógyító eljárások közül a kiro­praktika a legnépszerűbb, és egyre jobban elterjed, ismertté válik. Ennek két oka van. Először is, a csontdoktorok gyakran akkor is tudnak segíteni a betegeken, amikor más gyógyító eljárások nem vezetnek eredményre. Másodszor: a kiropraktikusok a saját szakterületükön rendkívül jól képzett orvosok.

Az Egyesült Államokban a kiropraktikai gyógymódot 1895-ben Pal-mer alapozta meg. Kereskedő volt, orvosi diploma nélkül tevékenyke­dett. Feljegyezték, hogy Palmer 17 éve fennálló süketséget szüntetett meg 3 nap alatt, a gerinc „helyretételével". A kiropraktikai képzés napjaink Amerikájában legalább hatéves, és klinikai gyakorlat követi, a kiropraktikus csak ezután kezdhet magánpraxist. Az oktatásból két esztendőt orvosi alapismereteknek szentelnek, az utolsó évben pedig kizárólag az emberi testben lehetséges izom- és csontrendszeri elválto­zások, valamint szerkezeti problémák kezelésével és megelőzésével foglalkoznak.

24

Az okleveles kiropraktikusok a törvény által szabályozott módon használhatják a kiropraktika doktora" és/vagy a „kiropraktika orvosa" címet. Angolul: „Doctor of C h i r o p r a c t " (D. C ) , „Chiropractic Physi-cian".

A kiropraktika az Egyesült Államokban a gyógyítás méreteit, az orvosok számát tekintve a második helyen áll a három vezető orvosi szakág között. Amerikában az emberek évente több mint 100 millió alkalommal keresnek fel kiropraktikust, az esetek zömében deréktáji problémákkal. Nagy jövő vár ott a kiropraktikára, mivel gyors ütemben nő a lakosság, és egyre többen fordulnak csontdoktorokhoz. Jelenleg mintegy 10 ezer lakosra jut egy kiropraktikus, de a kívánatos arány a 7500:1 lenne.

Az amerikai társadalombiztosítási rendszerben csaknem teljes körű­en szerepel a kiropraktikai ellátás. A legjelentősebb szakszervezetek és a legnagyobb cégek kiropraktikai rendelést tartanak fenn tagjaiknak, illetve dolgozóiknak. Az amerikai kiropraktikusok táppénzes állo­mányba vehetik a betegeket.

A kiropraktikát hivatalosan elismerik és alkalmazását szabályozzák az USA-n kívül Kanada kilenc tartományában, Svájcban, Németország­ban, Új-Zélandon, Ausztráliában, Bolíviában, a skandináv országok­ban, Franciaországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, a Dél-af­rikai Köztársaságban, Zimbabwéban, Jlpánban, Venezuelában és Pe­ruban.

Mikor keressük fel a csontdoktort? A kiropraktikus orvos nem a betegségeket gyógyítja, hanem inkább a beteget, hogy segítsen szervezetének a jobb egészség és a betegséggel szembeni nagyobb ellenálló képesség elérésében. Míg az orvosok célja általában az, hogy úrrá legyenek a betegségen vagy tünetein, a csont­doktor inkább a páciens megerősítésére törekszik. A betegséget úgy ítéli meg, mint az egészség hiányát.

Testünknek az a képessége, hogy felépüljön valamilyen betegségből, attól függ, hogy a páciensnek általában véve milyen az egészségi állapo­ta és az ellenálló képessége, milyen maga a betegség, illetve annak

25

időtartama. Ebből következik, hogy a kiropraktikai kezelés határai személyre szabottak: azon múlnak, hogy az illető szervezete mennyire képes az öngyógyításra a csontdoktor segítségével. A lényeg tehát az, hogy a kiropraktikai kezelés csupán segít a természetnek, miközben csakis maga a természet az, ami gyógyít. Ez nem zárja ki, hogy a csontdoktor adott esetben más orvosi szakágak képviselőit is bevonja a gyógyításba. Hasonlóképpen elvárható - vagy elvárható lenne -, hogy más szakorvosok is igénybevegyék a kiropraktikust, ha segítséget nyújt­hat a gyógyuláshoz.

26

Egyes betegségek a tapasztalatok szerint általában jobban gyógyítha­tók kiropraktikai kezeléssel,mint mások. Ilyenek az alábbiak:

- különböző típusú fejfájások; - arcüreggyulladás (sinusitis); - nyakfájdalom, a nyak rándulása balesetkor („ostorcsapás") és en­

nek következményei; - ideggyulladás (neuritis); - ízületi gyulladás (arthritis); - váll- és karfájdalom, nyálkatömlő-gyulladás (bursitis); - gyomor- és bélbetegségek, emésztési zavar (diszpepszia); -idegesség, stressz; - táplálkozási hiánybetegségek; - légzési nehézségek, tüdőasztma (asthma bronchiale); -mellkasi fájdalom; - húzódás, rándulás, ficam, sérülés; - szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) panaszok; - heveny és idült hátfájdalom; - derékfájás (lumbalgia), ágyéki, keresztcsonttáji fájdalom (akut és

krónikus lumbágó); - farkcsonttáji fájdalom (coccygodynia)\ - ülőidegzsába (isiász); - kezdődő, csigolya közti porckorongsérv (discushernia).

Egészségünk a kiropraktikus szemével

Mióta világ a világ, az emberek keresik az életelixírt, az „örök fiatalság" forrását. Ennek a kielégíthetetlen emberi vágynak megvolt a hatása a gyógyításra mint üzletre is. Sok milliót költünk évente különböző csodaszerekre, diétákra, fiatalító kozmetikumokra és mindinkább koz­metikai sebészetre is. Számtalan órát és rengeteg erőfeszítést áldozunk arra, hogy „fiatalosnak és egészségesnek" nézzünk ki. De elérhetjük-e célunkat?

í Mi is az „egészség"? Bizonyos, hogy több, mint a betegség hiánya. Az

27

egészséget úgy tekintjük, mint folytonosan fejlődő állapotot, olyan folyamatot, amely a születéssel kezdődik és a halállal végződik. Az egészség fenntartásának korszerű felfogása nem új a kiropraktika szá­mára. A kiropraktika amerikai iskolájának több mint 80 éves története folyamán e gyógyító eljárás hívei mindig is a „test ökológiáját" tanítot­ták. Mint említettük, az ő felfogásukban számos betegségfolyamat oka a test szerveinek és szöveteinek elégtelen „idegellátásában" rejlik. A kiropraktikus gyógyításban a legelső lépés a gerinc vizsgálata, annak megállapítása, hogy van-e a gerinccsigolyák között olyan, amelyik el­mozdult a helyéről, vagy amelyik nem megfelelően működik. Ha van ilyen csigolya, akkor ez az elmozdulás (szubluxáció) közrejátszhat a normális „idegellátás" megváltozásában, s ezáltal a test szabályos mű­ködésének megzavarásában.

Gyermekkorunk óta valósággal belénk nevelik, hogy ha nincsenek betegségre utaló tünetek, akkor jól vagyunk. Azt is szinte termé­szetesnek tekintjük, hogy ha olyan tünetet észlelünk, amely kellemetlen számunkra, akkor egyszerűen be kell kapnunk valamilyen tablettát, és minden rendbe jön. A különböző gyógyszerek annyira részévé váltak a hétköznapjainknak, hogy fel sem tesszük a kérdést, vajon bevegyünk-e gyógyszert vagy sem, legfeljebb azon töprengünk, hogy melyiket vá­lasszuk.

Sokszor azonban a gyógyszer szedésével csupán annyit érünk el, hogy elfojtjuk vele a tüneteket. Más módon is gyakran becsapjuk önmagun­kat. Akkor például, ha felhagyunk azzal a tevékenységünkkel, amely szorongást vagy fájdalmat okoz, vagy ha nem fogyasztunk olyan étele­ket, amelyeket ártalmasnak tartunk. Úgy hisszük, hogy ezzel védjük az egészségünket, pedig valójában csak elkerüljük vagy elrejtjük a kelle­metlen tüneteket, ahelyett, hogy megkeresnénk és megszüntetnénk az okot, amely testünk hibás működéséhez vezetett. Az ilyen szemlélet ahhoz hasonlít, amikor kórházakat építenek a közlekedési balesetek áldozatainak, holott forgalmi jelzőlámpákat is felállíthatnának.

Fontos tehát megkülönböztetnünk egymástól azt az állapotot, ami­kor nincsenek betegségre utaló tüneteink, atifil, amikor jól vagyunk. Jóllétünk minőségileg mást, többet jelent annál, hogy nincsen semmi bajunk. Az egészség fenntartásának ez a felfogása alapvető a kiroprak­tikus szemléletében. A kiropraktika azt vallja, hogy az emberi test képes

28

egészségének a fenntartására, ha folyamatosan hozzájut a normális működés feltételeihez: megfelelő mennyiségű és minőségű ételhez, vízhez, pihenéshez, tiszta levegőhöz - és eközben normálisan működik az idegrendszer.

A kiropraktika tanítása szerint az egészség nem egyfajta fogyasztási cikk, amelyet tabletta vagy folyadék formájában magunkhoz vehetünk. Ha pénzért meg lehetne vásárolni, aligha volnának beteg milliomosok. Csak úgy nyerhetjük vissza, illetve tarthatjuk meg az egészségünket, ha hagyjuk működésbe lépni a test természetes önfenntartó és gyógyító erőit. Ha időben felismerjük a gerinc kisebb rendellenességeit, mielőtt azok megzavarnák az idegrendszer normális működését és tüneteket produkálnának, akkor nagy segítséget nyújtunk a testünknek, hogy egészséges maradjon.

Az egészség fenntartásáról manapság úgy hallhatunk és olvashatunk, mint valami új és forradalmi felfedezésről. A kiropraktika viszont hosszú évek óta hirdeti, hogy van alternatívája a „kezeld a tünetet" felfogásnak. A gerincoszlop rendszeres vizsgálata és „helyretétele", amit a kiropraktikus végezhet el, része testünk védekezésének a beteg­ségekkel szemben. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában ma már évente több millióan fordulnak kiropraktikushoz - a betegeket nem is számítva hogy megelőzéssel óvják az egészségüket.

Tudományos vizsgálatok, kísérletek A gyógyítás sokkal inkább művészet, mint tudomány. A legjobb esetben sem nevezhetjük egzakt tudománynak. Gondoljunk csak arra, hány milliárd forintot költünk évente gyógyszerekre, miközben az „orvostu­domány" még azt sem tudja megmagyarázni, hogy ha - mondjuk -bekapunk egy szem Kalmopyrint, akkor az milyen folyamatokat idéz elő a szervezetünkben. A belgyógyász felír valamilyen tablettát, és ha az állapotunk nem javul tőle, akkor azt fogja mondani, hogy próbálkoz­zunk másik gyógyszerrel. Napnál világosabb, hogy ez nem éppen tudo­mányos megközelítés. Ezért mondhatjuk azt, hogy az emberek gyógyí­tása sokkal inkább művészet és életfilozófia, mint egzakt tudomány.

Ez a meghatározás egyaránt alkalmazható a kiropraktikára és a

29

sebészetre. Figyelembe kell azonban venni, hogy e két gyógyító szakág a hatékonyság vizsgálatát illetően alapvetően különbözik a gyógyszeres gyógyítástól. A gyógyszerkutatók úgy vizsgálják egy új szer hatékonysá­gát, hogy úgynevezett „kettős vak" kísérletben két csoport közül csak az egyik tagjainak adnak a gyógyszerből, míg a másikba tartozók ható­anyag nélküli szert, úgynevezett placebót szednek. Ilyenkor termé­szetesen a kísérlet résztvevői nem tudják, hogy valójában kaptak-e gyógyszert. Ez a módszer a kiropraktikában persze nem alkalmazható, hiszen a gerincet nem lehet úgy „helyre tenni", hogy a páciens nem tud róla, és maga a manipuláció sem lehet „placebo" jellegű. Ugyanez a helyzet a sebészettel, hiszen nem szoktak „álműtéteket" végezni. A csontdoktorok és a sebészek tehát csak abból mérhetik le munkájuk eredményét, hogy hány betegüknek javult az állapota a kezelést, illetve az operációt követően.

Röviden megemlítenénk itt néhány klinikai vizsgálatot, amelyet nem kiropraktikus orvosok végeztek, éppen azért, hogy objektív következ­tetésekre jussanak.

Két éven át 22 olaszországi klinikán több mint 17 ezer olyan beteg állapotát vizsgálták meg, aki kiropraktikai kezelésben részesült. Kide­rült, hogy ezek az emberek a kezelés következtében kevesebbet marad­tak távol a munkától, és közülük kevesebben kerültek kórházba, mint azelőtt. Ugyanakkor jelentősen csökkentek a kórházi költségek, a be­tegbiztosítás kiadásai, és kevesebb volt a betegség okozta termeléskie­sés.

Csak néhány éve kerültek nyilvánosságra annak a kutatásnak az eredményei, amelyet egy amerikai orvos katonákon végzett a második világháború idején. Két olyan csoport egészségi állapotát hasonlította össze, amelyek közül az egyik tagjait kiropraktikusok, a másikét a hagyományos módon gyógyító orvosok kezelték. Az eredmény: a csont­doktorok gyakran olyankor is sikert értek el, amikor a többi orvos már kudarcot vallott, és a kiropraktikai kezelések legalább annyira hatéko­nyak voltak, mint a legjobb gyógyszeres terápiák. (A kutatóorvos azt is megjegyezte, hogy a kiropraktikai segítség jótékonyan hat a nőkre a terhesség utolsó harmadában, mivel testsúlyuk növekedése nem jelent akkora megterhelést a gerincüknek.)

Ugyancsak amerikai vizsgálat tanúsítja, hogy 100 betegből, akik kö-

30

zül 80-at már kezeltek orvosok, és 17-nél porckorong problémát álla­pítottak meg, 12-nél pedig műtétet láttak szükségesnek, a kiropraktikai kezelés után 86-an panaszmentessé váltak, senkinek sem kellett operál­ni a gerincét, és senkinek sem romlott az állapota.

Nem kevésbé tanulságos az a kutatás, amely kimutatta, hogy hasonló jellegű panaszokkal küzdő betegek 82 százaléka vált ismét munkaké­pessé egy héttel a kiropraktikai kezelés megkezdése után, míg azoknak, akik hagyományos kezelésben részesültek, csak 42 százaléka térhetett vissza egy hét múlva a munkájához. A gyógyulás tehát kétszer olyan gyors a kiropraktika segítségével, és hatékonysága is kétszer akkora, mint ha hagyományos módon - gyógyszerrel vagy műtéttel - próbáltak volna segíteni az említett (gerinc)betegeken.

Néhány tény az idegrendszerről Az ember idegrendszerének minden egyes alkotóeleme összefügg a többivel, kölcsönhatásban állnak egymással. Tfestünk olyan csodálato­san összetett „szerkezet", hogy bármely része nem egyszer hatással lehet egy másikra még akkor is, ha egymástól távol helyezkednek el, és látszólag semmi közük sincs egymáshoz.

A periferikus idegrendszer a központi idegrendszert köti össze a test különböző szöveteivel. A gerincidegeknek különböző szinteken szén-zorikus és motorikus kapcsolódásai vannak. Az üzenetek vagy a jelek a testszövetekből azagyba a gerincvelőn keresztül jutnak vissza. Agerinc-idegek a gerincvelőt a csigolyák közötti nyílásokon keresztül hagyják el. Onnan nagy utat kell megtenniük, amíg egy összetett hálózaton keresztül a test minden részéig eljutnak. A periferikus idegrendszer a koponyához tartozó (agy-)idegekből, gerincidegekből és a vegetatív idegrendszerből áll.

Az autonóm idegrendszer, más elnevezéssel vegetatív idegrendszer, akaratunktól független, és azokat a funkciókat irányítja, amelyek auto­matikusan működnek, anélkül, hogy az ember tudna róluk. Ilyen pél­dául a szívdobogás szabályozása, az emésztés, a vérkeringés stb. Ezen belül megkülönböztetjük a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszert, amelyek általában ellentétes és egymást ellensúlyozó hatásokat fejte­nek ki a testre, hogy fenntartsák az „egyensúly" állapotát.

31

A gerincficam Ezen a ponton rövid magyarázat válik szükségessé arról, mit neveznek a kiropraktikusok a gerinc tökéletlen ficamának, szaknyelven szólva szubluxációnak. Komplex elváltozásról van szó, amely két vagy több csigolyát érint. A csigolyák „rögzülhetnek", illetve normális mozgáste­rük korlátozottá válhat, ennélfogva befolyásolhatják a gerinc megszo­kott működését. A kiropraktikai szubluxációt nem lehet azonosítani az általános orvosi értelemben vett szubluxációval, mert az utóbbi mind­össze a csigolyák kisebb elmozdulását jelenti. A csontdoktorok felfogá­sában viszont a gerincficam összetett jelenség, illetve elváltozások so­rozata, ezért többnyire komplex szubluxációnak" nevezik.

A csigolyák közti kis nyílásokon át indulnak a test legkülönbözőbb pontjai felé az idegek és az erek. Az érzőidegek teszik lehetővé, hogy tapintsunk, érezzük a fájdalmat, a hideget, a meleget és a nyomást, míg a motorikus idegek azért felelősek, hogy az ember mozgatni tudja az izmait és az ízületeit. Ha ezekkel az idegekkel baj történik, vagy akár csak egyetlen egy nem képes a megszokott működésre, akkor ez számos kellemetlenséggel - például fájdalommal, a mozgás korlátozottságával, egyes szervek funkciózavaraival - jár együtt. Mivel a gerinc élő mecha­nikai szerkezet része, a kiropraktikusok gyakran együttesen használják a „bio" és a „mechanika" fogalmakat, a biomechanika tehát a csontdok­torok nyelvén az élő struktúra mechanikájára utal.

Az úgynevezett komplex szubluxáció egyaránt érinti a csigolyák közti nyílást, az ott elhelyezkedő idegeket és véredényeket, a gerincnek a megterhelést viselő elülső részét, amely a csigolyákból és a köztük elhelyezkedő porckorongokból áll, az ízületeket, az ínszalagokat, vala­mint a gerinctájéki izmokat.

Ha valamilyen bántalom, sérülés éri a gerincünket, akkor valóságos ördögi kör alakulhat ki. A gerinc biomechanikai elemeinek korlátozott mozgása, az ideggyökök ingerlése fájdalmat és izomgörcsöt okozhat, ami viszont korlátozza a csigolyák ízületeinek mozgását és még inkább ingerli az idegeket. Ebben az ördögi körben az egyik tényező jelentke­zése maga után vonja a másik fellépését, az utóbbi viszont visszahat az előbbire, és egyre erősíthetik egymást. Egy kiropraktikai szubluxáció-ban érintett idegek pedig nemcsak fájdalmat okozhatnak, hanem kü-

32

lönböző szerveink - a szív, a gyomor, a tüdő stb. - megbetegedéséhez vezethetnek, minthogy ezek a szervek az érintett idegek közvetítésével kapják az ingerületeket. A kiropraktikus orvosnak tehát az a fő felada­ta, hogy megtalálja és megszüntesse a szubluxációt a gerinc „helyreté­teléver, szaknyelven szólva manipulációjával vagy repozíciójával

Kiropraktikai kezelés közben, amikor a csontdoktor „helyreteszi" a gerincünket, gyakran hangokat hallunk: „ropog" a csontunk. Sok beteg megörül ennek, a gyógyulás részének véli, mert nemegyszer a fájdalom azonnali enyhülése kíséri. A gerinc „helyretétele" megtöri az imént említett ördögi kört. A „roppanás" egyes vélemények szerint azért hall­ható, mert a gerinc repozíciója közben megszűnik az a vákuum, ami az ízületben lévő folyadékban volt, és eközben ízületi nedvi (szinoviális) gázok szabadulnak fel. A kiropraktikai kezelés közben készített röntgen­felvételek jól mutatják a gázbuborékok képződését. A fizikusok ezt a jelenséget üregesedésnek (kavitációnak) nevezik. Ilyenkor ugyanis meg­nő az ízületi rés és a gerinc valósággal megkönnyebbül, „felszabadul".

A gerinc mozgásának megvannak a maga természetes határai. Ettől a határtól kicsit kijjebb található a gerinc mozgásának „parafiziológiai" tartománya. Ez utóbbit érintik a csigolyák, amikor a csontdoktor „hely­re teszi" a gerincünket, és ebből a „parafiziológiai" tartományból a rugalmas ellenállás révén visszatérve újból a normális helyzetükbe kerülnek a csigolyák. Nem kevés szakértelmet és ügyességet igényel azonban a kiropraktikustól az, hogy ebben a különleges mozgástarto­mányban biztonsággal irányíthassa a gerinc biomechanikai működését. Az éveken át tanult, jól képzett, vizsgázott csontdoktorok képesek ennek a feladatnak az elvégzésére.

Kivételekről persze mindannyian tudunk, hiszen ki ne hallott volna azokról a népi csontkovácsokról, akik született ösztönükkel és érzékük­kel gyógyítanak, nemegyszer nemzedékeken át örökölve és folytatva ezt a tudományt. Napjainkban azonban a kiropraktikus - vagy szerencsés­nek látszó szóösszetétellel élve a csontdoktor - az a modern csontko­vács, aki az orvostudomány és más szakágak ismereteivel felvértezve, nagy gyakorlattal, veszélytelen beavatkozással, biztonságosan segíthet a betegeken.

Ha valakinek a panaszait a már említett elváltozások csoportja okoz­za, vagyis a kiropraktika nyelvén szólva, komplex szubluxációja van,

33

akkor más, gyógyszeres eljárással eredményesen nem kezelhető..Ilyen típusú „szerkezeti" probléma csakis „szerkezeti" beavatkozással küszö­bölhető ki. Nem is létezik a kiropraktikánál jobb, tökéletesebb, kímé­letesebb, ráadásul mellékhatásoktól mentes gyógymód az ilyen típusú bántalmakra.

Gerincoszlopunk mozgó csontocskákból áll, melyek hátunk közepén húzódnak, koponyánk alapjától csípőnk közepéig. Hét cervikális, vagyis nyakcsigolyánk van, tizenkét dorzális, azaz hát középi, valamint további öt lumbális, vagyis ágyékcsigolyánk. Ezek a csigolyák építőkockákhoz hasonlóan helyezkednek el egymáson. Közöttük találhatók a rostos porcok (cartilago fibrosa), vagy más néven a porckorongok. Ezek tom­pítják a rázkódásokat, csökkentik a súrlódást, és lehetővé teszik szá­munkra a mozgást

A 31 pár gerincidegnek, amely a gerincoszlop mentén húzódik az agytól lefelé, számos kimenete és elágazása van a csigolyák közöt t Az idegek a gerincet elhagyva bonyolult hálózatot képeznek, amely eljut testünk valamennyi élő szövetéhez.

Ha baleset történik, elesünk, váratlan stressz vagy feszültség ér ben­nünket, vagy bármilyen más okból egy vagy több csigolyánk elmozdul a megszokott helyéről, akkor irritálhatja, zavarhatja a gerinc ideggyökeit Ez pedig testünk működési zavarához vezethet. A kiropraktika úgy tartja, hogy az ideg nyomása vagy irritálása a test fontos funkcióiban okozhat kedvezőtlen változást, ami viszont fogékonyabbá tesz bennün­ket a betegségek iránt. A gerincidegek irritálásának megszüntetésével a kiropraktikus orvos azt az okot iktatja ki, amely gátolja testűnket a hatékonyabb és jobb működésben.

Mikor tud segíteni a kiropraktikus? Az itt látható illusztráció megmutatja, hogy testünk minden egyes

létfontosságú szervét a gerincoszlopból, illetve az agyból kiinduló ide­gek irányítják. Ha ezt tudjuk, könnyen beláthatjuk, miért alkalmas a kiropraktika annyiféle betegség kezelésére. Az ilyen vagy ehhez hason­ló ábra a világ szinte minden anatómiaatlaszában megtalálható. Nem­csak létfontosságú szerveink „idegellátását" illusztrálja, hanem annak

34

szükségességét is, hogy zavartalan legyen a kölcsönkapcsolat e szervek és az idegek közöt t

Ezt az ábrát DK Donátit Tibor: Anatómia - élettan című könyvéből vettük ™ (Medicina, 1983,310. oldal)

35

Az amerikai kiropraktikai iskola keletkezésekor, 1895-ben, új felfo­gástjelentett a gyógyászatban. Akkoriban különösen bizonyos betegsé­gek - gyomorhurut, továbbá fejfájások, fekélyek, vastagbélgyulladás stb. - kezelésére alkalmazták, s általánosságban is úgy vélték, hogy minden egyes ismert betegség más-más kezelést igényel.

Akkoriban az orvostudomány azt tartotta, hogy a betegségek gyógyí­tása mindenekelőtt a megfelelő gyógyszernek a testbe juttatásával le­hetséges. Másfelől viszont a kiropraktikának az egészségről alkotott felfogása szerint a test az evés, az ivás és a lélegzés révén mindazon vegyi anyagokhoz hozzájut, amelyekre szüksége van. Ez az új megközelítés azt hangsúlyozta, hogy amikor megbetegszünk, ez azért történik, mert a test nem képes megemészteni, elnyelni, keringetni, vagyis az anyag­cserében hasznosítani a számára szükséges valamennyi anyagot, vagy pedig nem képes a megfelelő mértékben eltávolítani az anyagcsere folyamán keletkezett termékeket, a salakot.

Sokan azt gondolják, hogy a kiropraktikusok elsősorban ortopédiai esetekkel foglalkoznak, például hátfájással, porckorongfájdalmakkal, csípőproblémákkal, ficamokkal. Az valóban igaz, hogy efféle panaszok­kal elsőnek a kiropraktikust érdemes felkeresni. Már Hippokratész óta ismert, hogy a gerincoszlop „helyretétele" jótékonyan hat az ilyen bajokra, lény viszont, hogy más jellegű panaszok esetén - ha egyes szervekről vagy belső elválasztású mirigyekről van szó - ugyancsak segíthet a kiropraktikai kezelés. Mint említettük, minden egyes mirigy­nek, szervnek és testszövetnek szüksége van idegingerületekre, idegi ösztönzésre. A kiropraktikus által reményteljesen kezelhető esetek legalább annyifélék és olyan változatosak lehetnek, mint maga az ideg­rendszer.

Bajmegállapítás Mindenekelőtt a beteg kórtörténete utal arra a problémára, amely elsősorban nyugtalanítja az embert. A kiropraktikus orvost érdekelheti

36

még több részlet a páciens családjáról, étkezési szokásairól, munkájáról és életkörülményeiről. Tudnia kell arról, hogy az illető előzőleg milyen más kezelést kapott. Mindez azt a célt szolgálja, hogy segítsen a csont­doktornak megállapítani a betegség természetét. Ezenkívül szükség lehet laboratóriumi vizsgálatokra (vér-, vizeletvizsgálat stb.) és rönt­genre is.

Kiegészíti az előbbieket a gondos gerincvizsgálat és -elemzés, amely­nek révén a kiropraktikus megállapítja, vajon megbomlott-e a szerkezet egyensúlya, ami közrejátszhat az illető egészségi állapotában. Lehet, hogy a beteg semmilyen összefüggést nem lát egy 25 évvel ezelőtti esés vagy egy gyermekkori baleset, illetve a jelenlegi állapota között, a kiropraktikus orvos számára azonban mindez fontos lehet, ha a teljes „egészségi profilt" akarja értékelni.

Gyakran szükség lehet gerincröntgenre. A kortörténetből és a gerinc tapintásával a kiropraktikus sok mindenre következtethet, de a gerinc­oszlop egyes különleges elváltozásait csak a röntgen képes megmutatni.

Sokan és sokszor írtak már annak veszélyeiről, ha túlzásba viszik a

37

röntgensugár alkalmazását. Az orvosok is tisztában vannak ezzel, és azt is tudják, hogy minden röntgenvizsgálatot körültekintő mérlegelésnek kell megelőznie. Az orvos képes tehát eldönteni, hogy a röntgenképből nyerhető diagnosztikai előny számottevőbb-e, mint az ilyen vizsgálat esetleges veszélyének a kockázata. így tehát nyugodtak lehetünk afelől, hogy a kiropraktikus csakis akkor küld el bennünket röntgenre, ha ezt feltétlenül szükségesnek ítéli.

A gerincröntgen-felvétel új értelmet kap, ha azt a kiropraktikus tanulmányozza. Nem csupán valamely konkrét betegséget találhat meg rajta, hanem annak is a nyomára bukkanhat, ha a gerinc szerkezete eltér a normálistól. Az a „fénymásolat", amit a kiropraktikus a röntgen révén nyer a gerincről, segít megtalálni a gerinc gyenge pontjait, így a megfe­lelő mozdulattal képes a gerinc eredeti, természetes helyzetének a visszaállítására.

Hogyan „igazítja helyre" a gerincet a csontdoktor?

A gerinc helyretétele, helyreigazítása - ahogy a kiropraktikusok mond­ják: manipulációja vagy repozíciója - azt jelenti, hogy helyre teszik azokat a csigolyákat, amelyek kissé elmozdultak megszokott pozíció­jukból, vagy nem működnek normálisan. Ezek azok a csigolyák, ame­lyek zavart okoznak az idegrendszerben. A csontdoktorok számtalan órát töltenek azzal, hogy elsajátítsák a tapintás művészetét, s képesek legyenek ujjaikkal a gerinc különleges helyreigazítására. Megfeleld adottságok, különleges kézügyesség szükséges ahhoz, hogy az orvos kellő jártasságra tegyen szert a kiropraktika művészetében.

Ha emlékszünk a kiropraktika alapelvére - vagyis arra, hogy sok betegség származik az idegek nem megfelelő működéséből - akkor megértjük, hogy a csontdoktor miért tesz meg mindent a normális idegfunkció helyreállításáért.

Ezért tehát az elsődleges kezelés a gerinc „helyreigazításából" áll. Különleges figyelmet fordít a kiropraktikus a gerincnek, illetve az

38

idegrendszernek arra a területére, amely kapcsolatban állhat a beteg fájdalmaival.

A „helyreigazítást" általában kézzel végzik. A páciensnek különlege­sen megtervezett asztalra kell feküdnie, s itt a kiropraktikus nyomás alkalmazásával, különleges technikát használva „teszi helyre" a gerinc azon részeit, amelyek nem a megszokott pozícióban vasnak, vagy nem megfelelően mozognak.

Kezelés alatt és után, a gerinc „helyretétele" kapcsán bizonyos reakciók léphetnek fel. A legáltalánosabb a fájdalom, illetve az érzékenység a gerinc ízületeiben és izmaiban. Ha a szervezetünk ilyenfajta reakcióját észleljük, ne essünk kétségbe, minthogy ez a szövetek természetes válasza a gerincmanipulációra.

A csontdoktor által végzett kezelésre nem mindenki reagál egyfor­mán. A felpezsdülés, a felvillanyozottság és az általános jó közérzet éppúgy jellemző lehet, mint az imént említett kellemetlen reakciók. Altalános viszont, hogy néhány nap elteltével szervezetünk legtöbb reakciója megszűnik, és a gerinc „helyretétele" érezteti jótékony hatá-

39

így reagál a szervezet

sát: helyreáll az idegek normális működése, ennélfogva javul testünk általános állapota, fokozódik harmóniája.

Ha a kiropraktikai kezelés után a fentiektől eltérő, szokatlan reakciót tapasztalunk, ne habozzunk, keressük fel ismét a csontdoktort.

Igen fontos, hogy a kiropraktikus előírása szerint, megfelelő időkö­zönként keressük fel őt. A gyógyuláshoz nélkülözhetetlen az orvos és a beteg teljes körű együttműködése, a csontdoktor javaslatainak megfo-gadása.

Aki kiropraktikushoz fordul, többnyire számot vet azzal, hogy az egészség és a gyógyítás más felfogásával találkozik, mint amilyennel gyermekkora óta dolga volt. Éppen elég baj, ha beteg az ember, és csak rontja a közérzetünket, ha rokonaink és barátaink kételyeit halljuk, legyintését látjuk, amikor a „csontkovácsság" szóba kerül. A kételke­dést egyébként gyakran csupán az információhiány magyarázza, sokan nem is ismerik a kiropraktikának az egészségről alkotott felfogását.

Ebben a könyvben igyekszünk felvázolni a kiropraktika lehetőségeit és határait, és megpróbálunk eloszlatni néhány tévhitet. Nyilvánvaló -mert gyógyult betegek ezrei bizonyítják hogy nincs igazuk azoknak, akik a csontdoktorságot kuruzslásnak, kóklerségnek minősítik. De ter­mészetesen tévednek azok is, akik szerint a kiropraktika panacea, minden betegséget gyógyító csodaszer. A csontdoktorok valódi csodák­ra nem képesek, de sok esetben jól használható, természetes és ered­ményes gyógymódot alkalmaznak - alternatívaként az orvostudomány más szakágaihoz képest. Ha viszont arra gondolunk, hogy nem egy olyan beteg, akiről már „lemondott" a „hivatalos" orvostudomány, gyógyultan távozott a kiropraktikai rendelőből, akkor az olvasó megér­ti, miért adtuk könyvünknek azt a címet: CSODATEVŐ CSONTKO-VACSOK.

Csak azt tudjuk javasolni az olvasónak, hogy ha rászánja magát és csontdoktorhoz fordul, akkor bízzon is meg benne, fogadja meg a tanácsait, és legyen türelmes az alkalmazott gyógymódot illetően. Ne feledjük azt sem, hogy a kiropraktika nagy fontosságot tulajdonít a megelőzésnek, tehát ha időben felkeressük a csontdoktort, elháríthat­juk a komolyabb bajt.

40

Milyen gyorsan következik be javulás? Minthogy minden eset más, erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Mivel azonban a kiropraktikus már számos hasonló problémával találkozott, a legtöbb esetben meg tudja mondani azt a becsült idősza­kot, amely a javuláshoz szükséges.

A páciens többnyire akkor érzi „jól" magát, ha megszabadult azoktól a tünetektől, amelyek arra kényszerítették, hogy felkeresse az orvost. Nagyon gyakori, hogy a betegek csak akkor fordulnak kiropraktikus-hoz, ha már hetek óta fájdalmaik vannak, amelyeket sikertelenül pró­bálnak enyhíteni gyógyszerekkel és más terápiával. Amikor kiderül, hogy hiába, a beteg nemegyszer utolsó menedékként keresi fel a kiro-praktikust.

Ha a csontdoktor helyreállította az idegrendszer normális működé­sét, a beteg többnyire megszabadul a kellemetlen tünetektől. Termé­szetes, hogy azt hiszi, rendbe jött. De ez gyakran téves következtetés, mert a fájdalom megszűnése nem feltétlenül jelenti a betegség végét.

Az a legjobb, ha az ember megkérdezi önmagától: „Miért betegedtem meg, mi okozta a bajt? Lehetséges, hogy a betegségem hosszú idő alatt alakult ki?" A válasz sokszor egyértelmű. Klasszikus példa erre az az ember, akinek az orvosi vizsgálatkor normális a kardiogramja, de nem sokkal később meghal infarktusban. Vajon ez véletlen lehetett? A kiropraktika tudománya azt tanítja, hogy a bajnak mindig a gyökerét kell megtalálni és gyógyítani ahelyett, hogy csupán megszüntetnénk a kellemetlen tüneteket, és így abba a hitbe ringatnánk magunkat, hogy ezzel meg is gyógyultunk.

Az, hogy mennyi ideig tart valójában a gyógyulás, sok fontos ténye­zőtől függ: a testsúlytól, az életkortól, az életkörülményektől, a foglal­kozástól, a családi állapottól, a beteg együttműködési készségétől és attól, hogy mennyi ideje tart a betegsége.

A kiropraktikus orvos a gyógyuláshoz lehető legrövidebb idő alatt vezető programot állít össze a betegnek, majd elmondja, hogy mit kell tenni annak sikeréért.

41

LÁSSÚK, MI A BAJ

Izom- és ínszalag-rendellenességek

A kiropraktika éppen azzal tett szert hírnévre és megbecsülésre az egész világon, hogy olyankor is képes meggyógyítani a beteget, amikor más módszerek csődöt mondanak. Ha egy betegség természeténél fogva „szerkezeti" jellegű, akkor inkább gyógyítható „szerkezeti" kezeléssel. Gyakran előfordul, hogy ilyen bajokkal küszködő betegeket „félreke­zelnek", és ők feleslegesen szenvednek csupán azért, mert kezelőorvo­saik nem ismerik fel, hogy a háttérben szerkezeti probléma húzódik meg. Ebből következik, hogy a különböző orvosi szakágak képviselői­nek együttműködése, ami ma inkább kivétel, szabály kell hogy legyen.

Az idegek, izmok, csontok és ízületek rendszere és ennek a rend­szernek az egységes áttekintése azért fontos, mert ezek testünk 60 százalékát teszik ki, és mindennapos tevékenységünk során lépten-nyo­mon érheti őket fokozott igénybevétel, stressz, illetve sérülés.

Amerikai felmérések szerint az átlagosan képzett orvos tanulmányai során legfeljebb négy óra hosszat hall az izom- és a csontrendszerről. Nem meglepő tehát, hogy konkrét esetekkel találkozva mindenekelőtt gyógyszerekre és műtéti beavatkozásra gondol. A kiropraktikai képzés­ben viszont a csont- és az idegrendszer, illetve az izmok működésének kiemelt hely jut.

A csontdoktorok sikerének titka két körülményben rejlik. Az egyik az, hogy más orvosokhoz képest jobban és alaposabban oktatják nekik az emberi test szerkezetét és funkcióit. A másik: a szerkezeti és a biomechanikai természetű betegségek kezelésekor az embereknek nem kell számolniuk a gyógyszerek, illetve a műtétek kockázatával és mel­lékhatásaival. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy izom-, ínszalag- és ízületi fájdalmak esetén többnyire éppen a kiropraktika nyújtja a leg­jobb és legbiztonságosabb kezelést.

Az izom- és ínszalag-rendellenességeket az összehúzódott, illetve esetenként elszakadt izmok és ínszalagok jellemzik. A hosszú ideje meglévő helytelen testtartás és a régebben szerzett, elhanyagolt sérülés

42

folyamatosan feszültségben tartja a deréktáji ínszalagokat és izmokat. Az izom- és ínszalag-rendellenességek jellemző tünetei: a deréktáji fájdalmak, görcsök és a mozgás korlátozottsága.

Megfelelő kezeléssel az izmokra és az ínszalagokra nehezedő fájdal­mas nyomást enyhíteni, sőt megszüntetni is lehet. Ilyenkor a beteg az oldalára vagy a hasára fekszik az erre a célra kialakított vizsgálóasztalon, majd a csontdoktor tenyerével nyomást gyakorol az érintett területekre. Az összehúzódott izmok feszültségének enyhítésére néha nyújtást is szoktak alkalmazni. A kezelés után az első 48 órára a kiropraktikus jegelést javasolhat. Előfordul az is, hogy a feszült ínszalagok és izmok vérkeringésének növelésére lézeres vagy ultrahangos kezelést ír elő.

Ha ez a bajunk: - Az a legfontosabb, hogy ügyeljünk a jó testtartásra. Vigyázzunk arra

is, hogy ne álljunk sokáig egy helyben, ugyanabban a testtartásban, ne nyújtózkodjunk túl messze lévő tárgyak után. Ha fájdalmaink vannak, vigyázzunk, hogy ne forduljunk hirtelen oldalra vagy hátra.

- A gyógyulás kezdeti szakaszában ne emeljünk nehéz tárgyakat és ne hajoljunk hátra. Emeléskor mindig a megfelelő technikát alkalmaz­zuk.

- Rendszeresen végezzük el a gyakorlatokat, ha az orvos ily módon is szükségesnek tartja az érintett izmok és ínszalagok nyújtását és erősítését.

- Ne feledkezzünk meg testünk általános állapotának javításáról. Megfelelő étrenddel és rendszeres tornagyakorlatok révén megsza­

badulhatunk túlsúlyunktól, csökkenthetjük a bennünket érő stresszt. Semmiben se terheljük túl magunkat, amíg az orvos azt nem mondja, hogy rendben vagyunk.

Vigyázzunk a nyakunkra! Mindannyiunkkal előfordul, hogy a nyakunk néha feszes, merev vagy fáj. Ez többnyire abból adódik, hogy a munkában túlhajtjuk magunkat, vagy kényelmetlen helyzetben tartjuk a fejünket, például ülve alszunk egy széken vagy huzatot kapunk.

Szerencsére ezek a panaszok általában apróságok, ügyet sem vetünk

43

rájuk, és egynapos pihenés vagy egy jó éjszakai alvás után már el is felejtjük őket.

Ha viszont ezek a nyakfájdalmak ismétlődnek, gyakran merev a nyakunk, vagy több mint 24 órán át nincs meg a megszokott komfortér­zésünk, akkor célszerű kiropraktikushoz fordulnunk. Ha gyakran vagy szinte szünet nélkül fáj a nyakunk, az valamilyen bajnak a jele. Lehet­séges például, hogy idegirritációról vagy „becsípődésről" van szó. A gyakori feszes, merev nyak arra mutathat, hogy valamelyik ízületünk vagy porckorongunk az úgynevezett degeneráció, vagyis az elhasználó­dás korai szakaszába jutott.

A nyaki (cervikális) gerinc a gerincoszlop felső részét és nyolc pár gerincideget foglal magában. A nyaki gerincidegek szervezetünknek szinte minden részével összeköttetésben állnak, és ezek valamelyikének ingerlése vagy „becsípődése" testünk legkülönbözőbb pontjain válthat ki figyelmeztető tüneteket. Például a lapockák között érzett fájdalom és bizonyos karpanaszok nyaki eredetűek.

A fájdalom és a merevség mellett, melyek a nyaki idegeket ért bán­talom legáltalánosabb jelei, gyakran más tünetek is a nyaki gerincre hívják fel a figyelmet. Ilyenek:

- fejfájás; - az arcunkon, a fülünkben és a fejtetőn érzett fájdalom; - szédülés; - a vállunkat, a karunkat és a kezünket egyaránt érintő fájdalom; - zsibbadás, bizsergés vagy viszketés az ujjainkban; - kellemetlen érzés a torkunkban; - nehéz légzés; - mellkasi fájdalom. A nyak a gerincoszlop legsebezhetőbb része, mindenféle kisebb-na­

gyobb kellemetlenség, megterhelés érheti. Hét csigolyából áll, és csakis izmok és ínszalagok támasztják meg. Ezeknek kell megtartaniuk és kiegyensúlyozniuk a megközelítőleg 4,5 kg súlyú fejet.

Nyakunk gyakran igen erőteljesen reagál látszólag jelentéktelen be­hatásokra, „balesetekre". Egyes szakemberek úgy vélik, hogy nyakun­kat testünk minden más szerkezeti eleménél gyakrabban éri megterhe­lés.

44

A nyak megerőltetésének leggyakoribb okai: 1. Rossz testtartás: előrenyújtott fej, felszegett állal. 2. A munka túlhajtása, állóképességünk határainak figyelmen kívül

hagyása. 3. Izomgyengeség. 4. Érzelmi és idegfeszültség. 5. Háttérben meghúzódó betegség, például ízületi gyulladás. 6. Balesetek: esések vagy autózás közben elszenvedett húzódások. 7. Túlzottan katonás testtartás. A kellemetlen, diszkomfort érzés típusa vagy a fájdalom jelentkezé­

sének módja néha kulcsot jelent ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a baj okához. Például:

1. Ha reggelenként nyakunk nemigen fáj, és állapota napközben kezd rosszabbodni, ez gyakran feszültségre, fáradtságra vagy izomgyengeség­re utal.

2. A reggelente merev és fájdalmas nyak, amelynek napközben javul az állapota, valamilyen, a háttérben meghúzódó betegségre, például ízületi gyulladásra enged következtetni.

3. Az a nyakfájás, amely köhögéstől vagy tüsszentéstől erősödik, a porckorong komolyabb elváltozásával lehet összefüggésben.

4. Aki gyakran szédül, vagy akinek akkor fájdul meg a nyaka, ha elfordítja vagy felemeli a fejét, csaknem bizonyos lehet benne, hogy a nyaki gerincével van probléma.

Mindez nem azt jelenti, hogy e tünetek alapján magunknak kellene értékelnünk az egészségi állapotunkat vagy felállítanunk a diagnózist! c Hagyjuk ezt a kiropraktikusra, akinek megvannak a jól bevált módsze­rei - köztük esetleg a röntgenfelvétel elemzése is - a bajmegállapításra.

Az emberek gyakran apróságnak tartják, hogy sokszor merev, feszült a nyakuk, és a csontdoktornál tett egyetlen látogatástól várják az egész probléma megoldását. Néha még igazuk is lehet, de inkább az a jellem­ző, hogy a nyakban tapasztalható kellemetlen érzés oka mélyebben rejlik.

A csontdoktor képes rá, hogy pontosan megállapítsa, vajon szerke­zeti hibáról, betegségfolyamatról, a nyaki gerinc instabilitásáról vagy másról van-e szó. Ennek megfelelően megválasztja a helyes kezelést és olyan tornagyakorlatokat javasol, amelyek képesek helyreállítani a

45

nyak normális mozgásterét, vagy amelyekkel megszüntethető az izom­gyengeség.

A gyönge nyakizmok egész napra megkeseríthetik az ember életét, míg erős izmokkal fáradtság nélkül dolgozhatunk és játszhatunk. A gyakorlatok egyik csoportja jótékony hatású, mivel javítja az izomtó­nust és erősíti az izmokat.

A másik csoport, a nyak normális mozgásterének helyreállítását célzó gyakorlatok - bár az izmokat nem erősítik - igen jó szolgálatot tesznek azzal, hogy helyreállítják a nyaki gerinc ízületeinek rendes mozgását. Ez különösen akkor fontos, ha ízületi gyulladás jellegű vagy a porckorongokat érintő, esetleg valamelyik csigolya tövisnyúlványával kapcsolatos elváltozásról van szó. Az ízületek működésének titka ugyanis éppen a mozgékonyságban és a rugalmasságban rejlik.

Ha a csontdoktor már pontosan diagnosztizálta nyakproblémánkat, akkor csakis rajtunk múlik, hogy tanácsait követve megerősítsük a nyakunkat és elkerüljük a betegséget.

Megelőzhetjük a bajt: 1. Ha jó a testtartásunk, és elkerüljük az olyan testhelyzeteket, ame­

lyek feszültségben tartják a nyakunkat. Például ne nézzük órákig ugyan­abból a szögből a televíziót, vagy ülve ne aludjunk széken, fotelban.

2. Ha munkánkat állóképességünk figyelembevételével végezzük: egy kicsit dolgozunk, egy kicsit pihenünk.

3. Ha vezetéskor vigyázunk a testhelyzetünkre. Úgy állítsuk be az ülésünket, vagy üljünk párnára, hogy ne kelljen a nyakunkat megfeszí­tenünk.

4. Ha vigyázunk, amikor a fejünk fölötti magasságban kell munkát végeznünk. Ha magasan lévő polcon rakosgatunk, vagy ha a fej magas­ság fölött ablakot mosunk, álljunk székre. Ne nyújtózkodjunk vagy nézzünk felfelé túl hosszú ideig.

5. Ha megfelelő gyakorlatokat végzünk, olyan program alapján, amely figyelembe veszi életkorunkat, szükségleteinket és fizikai adott­ságainkat.

46

Rándülásos nyakbántalom („ ostorcsapás")

Olyankor beszélünk „ostorcsapásról", amikor a nyaki gerincet valami­lyen hirtelen, erős külső hatás következtében túlhajlítás (túlzott mozgás előre - hiperflexió), illetve túlfeszítés (túlzott mozgás hátrafelé -hiper-extenzió) éri. Minthogy a gerincet a helyén - vagyis hátunk közepén - a bordák sorozata tartja, ez viszonylag stabil állapotot jelent a hátgerinc számára, ám a nyaki gerinc védtelenebb, viszonylag könnyen elmozdul­hat a helyéről. Ez történik autóbalesetkor vagy komolyabb eséskor -ilyenkor többnyire éppen a nyaki (cervikális) gerinc szenved sérülést.

A hátulról való ütközésnél a vezető törzse, amely az üléshez simul, hirtelen előremozdul, és hozzá képest a változatlanul helyben maradó fej hátrarándul. Emiatt a nyak elülső részén lévő izmok a szokásosnál jobban megnyúlnak, majd reflexszerű összehúzódásuk a fejet előreránt­ja.

A következő oldalon található rajzunkon jól látható, hogyan sérül meg a nyaki gerinc egy olyan autóbalesetben, amikor a másik autós hátulról szalad bele a kocsiba. A vezető nem is gondol a veszélyre, nyugodtan, lazán ül a helyén, amikor a hátulról ható erő, az ütközés következtében feje először hátra, majd előre csuklik.

Az ilyen típusú gyors kényszermozgásból származó nyakbántalom azonban nem mindig érezhető, esetleg csak néhány óra vagy néhány év múlva jelentkezik.

Származhat belőle fejfájás, látászavar, merevség a nyakban, mozgás­korlátozottság, váll-, nyak- és karfájdalom, neuralgia stb. Az ilyen sérülés természeténél fogva szerkezeti jellegű, ezért szinte mindig szer­kezeti típusú kezelésre van szükség a normális működés helyreállításá­hoz. A kiropraktikus képes megmozgatni az ízületeket, megszüntetni az ideggyökerek ingerlését, egyszóval a szokott helyére „teszi vissza" a nyakunkat.

47

Mivel a kiropraktika éppen a gerinc és az idegrendszer szerkezeti egyensúlyával foglalkozik, célszerű csontdoktorhoz fordulni, ha úgy

48

estünk el vagy olyan baleset ért bennünket, hogy megrándulhatott a gerincünk. Azért is hasznos ilyenkor a vizsgálat, mert elkerülhetjük számos kellemetlen tünet későbbi jelentkezését.

A nyak, a váll és a kar fájdalmai A hétköznapok stresszhelyzetei szubluxációt okozhatnak a nyakban. Ha a nyaki gerinccsigolyák közötti kis nyílásokon át kilépő idegeket is érinti egy ilyen ficam, akkor megnő az ideggyökökre gyakorolt nyomás, és ideggyökér-gyulladás (radiculitis) alakulhat ki. Ez utóbbi viszont nyakfájdalomhoz, a karba lesugárzó fájdalomhoz, a vállban, a karban és a kézben érzékelhető csípő, égető érzéshez, viszketéshez, bizsergés-hez vezethet. Az említett tünetek klasszikusan „szerkezeti" jellegű megbetegedést jeleznek, amelyen a csontdoktor tud segíteni.

A nyak és a váll fájdalmát okozhatja még ízületi gyulladás (arthritis)y

ideggyulladás (neuritis), nyálkatömlő-gyulladás (bursitis), illetve rándu­lás, ficam, túlerőltetés és más betegségek. A kiropraktikus eligazodik ezek között és megválasztja a helyes gyógymódot. Az Egyesült Álla­mokban a nyolcvanas évek elején összehasonlító vizsgálatot végeztek, amely 500, nyakfájdalmakra panaszkodó betegre terjedt ki, és a kiro­praktikusok eredményeit vetette össze az ortopéd orvosokéval. Kide­rült, hogy az előbbiek ötször annyi betegnek tudták visszaadni az egész­ségét, mint fehér köpenyes kollégáik...

Jaj, a hátam... Hirtelen támadó heves hátfájást olyan apróságok is előidézhetnek, mint például az, ha lehajolunk a fürdőszobában, vagy el akarunk érni valamit a polcon, ha tüsszentünk, vagy ki akarunk húzni egy fiókot. Valójában persze több ilyen hétköznapi „baleset" együttesen vezet a hát komolyabb károsodásához. Nagyobb súly fölemelése vagy egy-egy esés is gyakran közrejátszik a hátbántalom kialakulásában. Ezek a balesetek többnyire korábban történtek, gyakran már el is felejtettük őket.

Ha rossz mozdulattal nyújtózunk ki, azzal is előidézhetünk hátfájást.

49

Ilyenkor ugyanis a porckoronghoz kapcsolódó izomrostok és ínszala­gok fokozatosan meggyengülhetnek. Ebben a meggyengült állapotban pedig valamilyen hétköznapi mozdulat is komolyabb hátbántalomhoz vezethet.

Ilyen baleset bekövetkeztekor: 1. Nyomban feküdjünk le bármilyen kényelmes helyzetben. 2. Kérjünk meg valakit környezetünkben, tegyen hat-tíz jégkockát

egy nejlonzacskóba. A kis csomagot helyezzük közvetlenül a fájdalmas területre, rögzítsük törülközővel, és tartsuk ott húsz-harminc percig. Először fájdalmat fogunk érezni, de néhány perc múlva a terület érzé­ketlenné válik, kissé jobban leszünk. Legalább tíz percig ne mozdítsuk a csomagot. Az esetleges későbbi jegelésről majd az orvos dönt.

"3. Amilyen gyorsan csak lehet, forduljunk kiropraktikushoz. 4. Ne üljünk ferde támlájú székre, mert ettől csak romolhat az

állapotunk.

Deréktáji és ágyéki fájdalmak, isiász Nagyon sok ember megtapasztalja előbb-utóbb, milyen kellemetlen, ha fáj a dereka. Statisztikai adatok szerint szinte mindenkinek életében legalább egyszer megfájdul a dereka, és a lakosság 10-15 százaléka tartós, ismétlődő derékfájástól szenved. A gyakoriságot tekintve ez a betegség a második, és csupán a felső légúti fertőzések előzik meg a sorban.

A derékfájás és az ülőidegzsába (isiász) többnyire a gerinccsigolyák ficamára (szubluxációjára) vezethető vissza, ami az ideggyökereket ingerli a gerincből való kilépés helyén.

A derékfájdalom a porckorong irritációjával is összefügghet. Mint már szóltunk róla, a porckorongok ütközőbakhoz hasonlóan viselked­nek, felfogják és tompítják azokat az erőhatásokat, amelyek különben magukat a csigolyákat érnék. Előfordul azonban, hogy a porckorongo­kat övező rostos gyűrű nem képes elviselni a hirtelen fellépő feszültsé­get és elszakad, vagy legalábbis kocsonyás jellegű tartalmának egy része kitüremkedik a porckorongok közül.

Az ilyen sérülés természetétől és súlyosságától függően az esetek egy

50

részében helyrehozható. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy a gerinc „helyretétele" nagyon biztonságos és hatékony gyógymód lehet az ilyen típusú betegségeknél, még mielőtt az orvos más, drasztikusabb lépést javasolna.

A deréktáji ficam az izmok egyensúlyának felborulása miatt hatással lehet a keresztcsont-csípőízületre. Ha ez bekövetkezik, ingerelheti az erről a területről kiinduló ülőideget, és a lábon át „lefutó" fájdalmat érzünk. A másik tényező, amit figyelembe kell venni, az esetleges ízületi gyulladás, mert ez rontja a gerinc normális működését és zavarja a helyi idegeket A betegségek vagy a tornagyakorlatok hiánya miatt csökkent izomtónus ugyancsak közrejátszhat a deréktáji bántalmak kialakulásá­ban.

Az ágyéki csigolya ízületi nyúlványának tökéletlen ficamát Facet­szindrómának nevezik. A kismértékben elmozdult ízületek veszítenek mozgékonyságukból, és derékfájdalmat, illetve merevséget, feszességet okoznak hátunk alsó részén. Az ideg „becsípődhet" vagy nyomás alá kerülhet. Az ízületeket körülvevő ínszalagok megrándulhatnak és meg­duzzadhatnak. A Facet-szindróma jellemző tünete a merevség és feszes-ség a hátban - néhány órával valamely sérülés után. Megerősítheti a diagnózist, ha kellemetlen érzést jelent vagy kifejezetten rosszulesik, amikor testünkkel elfordulunk vagy hátrahajolunk.

Megfelelő kezeléssel helyre lehet állítani az ízületek mozgékonyságát és normális működését. A kiropraktikus általában oldalára fekteti a beteget, kissé elfordított testtel. Egyik kezét a fájdalmas területre he­lyezi, a másikat pedig a páciens vállára vagy bordájára. Néhány finom fordulat - és a helyére kerül az ízület. Néha az orvos 48 órán át tartó jegelést javasol, és a gyulladás és a fájdalom enyhítésére sor kerülhet lézer vagy ultrahang alkalmazására is.

Néhány jó tanács derékfájósoknak 1. Ne tegyünk meleget a hátunkra, hacsak a kiropraktikus nem ezt

rendeli. 2. Ne vegyünk forró ülőfürdőt, ha hirtelen fájdult meg a derekunk,

amíg az orvos ezt nem írja elő.

51

3. Ne járjunk egyenetlen talajon. 4. Ne járjunk lépcsőn, vagy csak annyit, amennyit feltétlenül szüksé­

ges. 5. Ne emeljünk nehéz tárgyakat Emeléskor a tárgyakat tartsuk közel

magunkhoz, inkább a lábunkat, mint a hátunkat használva. 6. Ne forduljunk meg hirtelen, és ne hajoljunk erővel hátra. 7. Ne üljünk puha vagy túl alacsony székre, fotelbe vagy díványra,

inkább egyenes hátúra, mégpedig olyan egyenesen, ahogy csak tudunk. 8. Ne aludjunk a hasunkon. Oldalunkon feküdjünk inkább, kicsit

behajlítva egyik lábunkat vagy mindkettőt. Ha háton fekszünk, tegyünk a térdünk hajlatába kispárnát. Csak akkor alhatunk hason fekve, ha a csontdoktor ezt írja elő.

9. Ne aludjunk puha ágyban, csak kemény matracon - s csak francia­ágyban, vagy egyedül egy széles ágyon. Félkelés előtt forduljunk arra az oldalunkra, amelyikre kényelmesebb és amelyiken nem érzünk fájdal­mat, húzzuk föl mindkét térdünket, kezünkkel segítve magunkat, ül­jünk fel, majd úgy álljunk fel, hogy eközben a hátunk egyenes maradjon.

10. Ne görnyedjünk előre egyenes térddel, inkább guggoljunk le, térdünket és erős lábizmainkat használva, ne pedig a hátunkat

11. Ne üljünk vagy vezessünk nyújtott lábbal, inkább egyhén hajlítsuk be a térdünket Ha utasok vagyunk egy kocsiban és rövid a lábunk, akkor hosszú útra indulva tegyünk alá valamit, például egy dobozt vagy egy p á r n á t Hosszabb utazás közben néha álljunk meg, szálljunk ki a kocsi­ból, és mozogjunk egy kicsit Az autóba való be- és kiszálláskor ne görnyedjünk meg, hanem tartsuk annyira egyenesen a hátunkat, amennyire csak lehetséges.

12. Ne álljunk túl hosszú ideig. Ha mégis szükséges, például vasalás­kor, akkor az egyik lábunkat tegyük egy kicsit magasabbra, például sámlira. Ez csökkenti a hátfájást.

13. Ne hordjunk kemény vagy magas sarkú cipőt, hacsak az orvos nem ezt írja elő nekünk.

14. Ne hajoljunk előre, amikor nadrágot, zoknit vagy cipőt húzunk. Amikor ez mégis szükséges, behajlított térdekkel tegyük, és ne derék­ból.

Fontos a jó együttműködés a kiropraktikus orvossal. Türelmesnek kell lennünk, kivárva azt az időt, ami a természetnek kell ahhoz, hogy

52

rendbe hozza a bajt. Bár a csontdoktor konkrét eseteket kezel, tudjuk: a szervezetünk az, ami ténylegesen gyógyítja önmagát. Idő kell ahhoz, hogy az egészség természetes harmóniája visszatérjen a beteg testbe. Az idő a legjobb orvos.

Rendkívül fontos, hogy ha a beteg hát tünetei újból jelentkeznek, ne várjuk meg állapotunk romlását, hanem azonnal forduljunk kiroprak-tikushoz. A megelőző kezelés akkor is lényeges, ha nem érzünk fájdal­m a t

Keresztcsont-csípőtáji fájdalmak A csípőcsontok ízületek közvetítésével két oldalról csatlakoznak a keresztcsonthoz. Egy hirtelen, „szerencsétlen" mozdulat, elfordulás megnyújthatja, megfeszítheti, sőt el is szakíthatja az ízületeket és a velük kapcsolatban álló izmokat és ínszalagokat A felálláskor mindkét csípőnkben érzett éles fájdalom vagy kényelmetlenség jellemző tünete az ilyenfajta bántalomnak. Megerősíti a diagnózist, ha a betegnek túl­súlya van, vagy ha nemrégiben valamilyen sérülés érte a hátát.

A csípőcsont (ok) és a keresztcsont normális illeszkedésének helyre­állítása csökkenti a fájdalmat és javítja az ízület működését. A beteg hason fekszik a vizsgálóasztalon, miközben a kiropraktikus finoman „helyre teszi" az ízületet. Ha a fájdalmat a feszült ínszalagok okozzák, a csontdoktor először a fájdalmas terület 48 órán át tartó jegelését javasolhatja, majd a későbbi kezelések során alkalmazott gerincmani­puláció és nyújtás révén az ízület ismét mozgékonnyá válik és működése is normalizálódik. Előfordul, hogy a kiropraktikus lézert és ultrahangot is „bevet" a fájdalom enyhítésére.

Porckorongsérülések, porckorongsérv A porckorongok elkülönítik egymástól a gerinc 24 csigolyáját, egyszer­smind valósággal kipárnázzák őket. Olyan rendszer részei, amely sok tekintetben hasonlít az autók hidraulikus rendszeréhez. A porckoron­gok adják a gerinc rugalmasságát, hajlékonyságát, lehetővé teszik, hogy mozgassuk, illetve hajlítsuk nyakunkat és hátunkat.

Porckorongok nélkül a gerinc egyszerű csonthalmaz volna. A porc­korongok a gerinc hosszának nagyjából egynegyedét teszik ki. A porc­korongokat egész életünk folyamán állandóan nyomás, csavarás, forga­tás és sérülés érheti - tehát olyan hatások, amelyek zavarokhoz vezet­hetnek a porckorongok működési mechanizmusában.

Porckorong általában azzal egy időben sérül meg, hogy a gerincben ficam (szubluxáció) keletkezik. A leggyakrabban olyankor jön létre a gerinc effajta rendellenessége, amikor hirtelen és erőteljes mozgást végez a gerincünk, például eséskor, emeléskor, gyors elforduláskor, autóbaleset során, esetleg a nyakunkat vagy hátunkat érő váratlan ütéstől. Néha attól is megsérülhet a porckorong, ha valamilyen kisebb feladatot végzünk, például könnyebb súlyt emelünk, de közben a gerinc nincs a megszokott helyzetében.

A porckorongok betegségeiről napjainkban kiterjedt vita folyik or­vosi körökben. A szakemberek egyaránt használják a porckorongok kapcsán a „szakadás", a „kitüremkedés", a „kidudorodás", az „előbol-tosulás", a „degenerálódás" és az „elcsúszás" kifejezést - pedig nem feltétlenül ugyanazokról a kóros elváltozásokról van szó.

54

Amikor porckorongsérv vagy -szakadás keletkezik, a kocsonyaszerű középső mag kifolyhat és kitüremkedhet a porckorongból, nyomást gyakorolva így a gerincidegekre. A porckorongsérülésnek a legjellem­zőbb tünete, ha hajoláskor erős és állandó fájdalmat érzünk a dere­kunkban. A porckorongsérwel gyakran együtt jár a lábfájdalom, ame­lyet ülőidegzsábának vagy isiásznak nevezünk. Súlyos esetben érzéski­esés, bénulás is bekövetkezhet.

Minthogy a porckorongokat - testünk mozgásával összefüggésben -egész életünkön át tartó, egyszersmind gyakran változó igénybevétel éri, az öregedéssel együtt járó fokozatos kopás, elhasználódás, elkor-csosulás, orvosi nyelven degeneráció jellemzi ő k e t A „degenerált porc­korong" vagy a „degeneratív ízületi megbetegedés" kifejezések tehát jobban tükrözik a végbemenő folyamat lényegét A gerinc „üzemzava­rai" nagyban hozzájárulnak a hátfájáshoz. Ezek és a szerkezeti egyen­súly megbomlása okozza, hogy a porckorong előboltosul, kinyúlik, kitüremkedik vagy nekinyomódik az idegeknek. A csípőben érzett fáj­dalom gyakran a degenerált porckorong okozta idegirritációra vezet­hető vissza.

Sok szaktekintély úgy tartja, hogy a porckorong elváltozásainak csu­pán csekély hányada igényel sebészi beavatkozást Az operált porcko­rong ritkán jelent kielégítő megoldást a beteg számára. Túl sok az olyan diagnózis, amelyben „porckorongszakadást" állapítanak meg, és ennek következtében túl sok a szükségtelen műtét. A szüntelen, nem csök­kenthető fájdalom és az ismétlődő időleges bénulások - ez a két leggyakoribb tünet, amelyek jelentkezésekor műtétet szoktak indítvá­nyozni. A kiropraktikus azonban az egészségi probléma gondos értéke­lése után konzervatív terápiát javasolhat azzal, hogy annak sikertelensé­ge esetén még mindig mód nyílhat az operációra.

A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a porckorong számos elváltozása jól kezelhető és korrigálható a gerinc „helyretételéver. A kiropraktikus képes a fájdalom csökkentésére és a gyógyulás megkönnyítésére. Porc­korong-károsodás gyógyításakor a páciens az oldalára fekszik a külön­legesen kiképzett, hajlítható és állítható magasságú vizsgálóasztalon, és a csontdoktor a derekára gyakorolt nyomással enyhíti a „becsípődött" idegek terhelését. Porckorongsérvet viszont úgy kezel a kiropraktikus, hogy a beteg hasra fekszik, a csontdoktor pedig a comb kíméletes

55

nyújtásával javít a porckorong helyzetén. Ilyenkor is szoktak a kezelés után 48 órán át tartó jegelést, illetve lézert vagy ultrahangot alkalmazni a gyulladás és a fájdalom csökkentésére. Porckorongtorzulás és -sérv esetén egyaránt használják a deréktáj speciális övvel vagy fűzővel való megerősítését, megtámasztását.

A kiropraktika tudománya úttörőnek bizonyult a porckorongsérülé­sek manipulációjában és kezelésében. A csontdoktorok működésének eredményeként egyre kevesebben szorulnak költséges kórházi kezelés­re, kevesebb a gerincműtét, és mind többen szabadulnak meg fájdal­muktól.

Ha az embert már kezelték porckorongproblémával, akkor ebből több dolog következhet. Az orvos diagnosztizálhat izomgörcsöt (spaz-must)y és izomnyugtató gyógyszert rendelhet, vagy pedig a beteg kór­házba kerülhet nyújtásos kezelésre, esetleg műtétre. A kiropraktikai gyógymód viszont szükség esetén előírhat ágynyugalmat, illetve torna­gyakorlatokat, valamint különleges gerincmanipulációs eljárásokat, így tehát a csontdoktorok a porckorongproblémák legkonzervatívabb (ter­mészetes, gyógyszer nélküli) kezelését végzik.

A gerinc „helyreigazításával" a porckorongot általában sikerül eltá­volítani az irritált ideggyökértől, így tehát enyhül az izomgörcs és a fájdalom. A kezelés egy-két hétig tart, néha azonban ennél tovább. A gyógyuláshoz mindenképpen néhány hónap szükséges, még akkor is, ha a beteg már nem érez fájdalmat.

A porckorongproblémák a legtöbb beteg számára potenciális „idő­zített bombát" jelentenek, amely bármikor felrobbanhat. Ez ellen a legjobb védekezés, ha a csontdoktor rendszeres időközönként megvizs­gálja a beteget. Fontos, hogy csak óvatosan szabad emelni, hajolgatni vagy bármilyen olyan feladatot végrehajtani, amelyhez a szokásosnál nagyobb fizikai erőt kell kifejteni.

Ízületi gyulladás

Az ízületi degeneráció (arthrosis) - a köznyelvben ízületi gyulladás -legáltalánosabb formája az idült ízületi elfajulás (osteoarthrosis). Ami­kor ez a gerincet is érinti, spondylosisról beszélünk. Ilyenkor a kopással,

56

az öregedéssel együtt járó változások következtében csökken a csigo­lyák közti távolság. Emiatt ezek helyenként valósággal egymásra elúsz­nak, elveszítik a rugalmasságukat, és további nyomást gyakorolva az ízületekre, fájdalmat okoznak.

Ma még elég általános a felfogás, hogy ha valakinek spondy losisa va n, akkor „jobb, ha megtanul élete végéig együtt élni vele". A tapasztalatok azonban azt bizonyították, hogy az ilyen esetek elég tyigy része kiro-praktikával eredményesen kezelhető. Akit a csontdoktor nem tud tel­jesen rendbe hozni, az is jobban jár, mert általában csökkennek a fájdalmai, és kevesebb gyógyszert kell bevennie.

Az ízületi gyulladásnak többféle formája van. Egyes fajták fájdalma­sabbak a többinél. A reumatoid arthritis gyakran a mozgásképesség csökkenésével, bénulással jár együtt, és a kisebb ízületeket érinti. Ugyancsak fájdalmas és bénulással társulhat a köszvényes ízületi gyul­ladás, amelyet a húgysavkristályoknak az ízületekben való lerakódása vált ki. Ez akkor következik be, ha a vese nem képes az anyagcsereter­mékek elég gyors eltávolítására a véráramból. Ilyen esetben célszerű, ha a beteg változtat étkezési és ivási szokásain. Köszvényes fájdalom egyébként abból is származhat, ha az illető vizelethajtó szert vagy antibiotikumot szed. Ha pedig aszpirint vagy más fájdalomcsillapítót vészbe, akkor tovább nőhet a fájdalom, mivel lassul a húgysavkristályok kiválasztódása.

Igen gyakori, hogy az ízületi gyulladásban szenvedőnek a gerinccsi­golyák ficama (szubluxációja) okozza a fájdalmait, és ilyenkor az orvo­sok nemegyszer tévesen állítják fel az osteoarthritis diagnózisát San Franciscó-i kutatók vizsgálatai szerint az ízületi gyulladás az idegrend­szer zavaraival függ össze. Mindenesetre az ízületi gyulladással kínlódó betegnek érdemes felkeresni a csontdoktort, ő meg tudja határozni a fájdalom pontos okát és természetét, és javíthat a szenvedő állapotán.

Gerincferdülés

A gerinc oldalirányú ferdülése (scoliosis) leggyakrabban a serdülő lá­nyoknál fordul elő. Ha nem kezelik, a gerincferdülés fájdalmas ízületi gyulladáshoz, arthritishez vezethet. A legáltalánosabb, szemmel látha-

57

tó tünet az egyik oldalon megemelkedő váll vagy a kiugró lapocka. A kiropraktikus többnyire röntgenfelvétel alapján erősíti meg a gerinc-ferdülés diagnózisát. A legjobb - vagy a legjobb lenne - már gyermek­korban elkészíteni a gerincröntgen-felvételt, hogy idejében fény derül­jön erre a rendellenességre. Ha még a serdülőkori rohamos növekedés előtt sikerül megállapítani, hogy ferde a gerinc, akkor a gerinc manipu­lációja, a test nyújtása korrigálhatja a ferdülést. Előrehaladott gerinc­ferdülés esetén a csontdoktor esetleg más orvosokkal is megbeszéli, mit lehet tenni a betegért.

A gerinc úgy is elferdülhet, hogy görbülete előre, illetve hátrafelé nagyobb a normálisnál. Az ilyen gerincferdülésben oroszlánrésze van a rossz testtartásnak, illetve az elhízottságnak. Megfeszülnek az izmok és az ínszalagok, s ez gyakori fájdalommal, rossz közérzettel jár együtt. A hibás testtartást egyébként könnyen ki lehet szűrni. Az otthon elvégzett „háziteszt" után megerősítheti a gyanúnkat a csontdoktor diagnózisa.

Ilyen baj esetén a legjobb gyógymód a jó testtartás. Ha felállunk, gondoljunk arra: „egyenesen jobb"! Húzzuk ki magunkat, s persze az is hasznos, ha gyakorlatokkal erősítjük és tesszük rugalmasabbá izmain­kat. Fontos még a jó táplálkozás. Az okosan megválasztott étrend ugyancsak erősíti csontjainkat és izmainkat

Ha rövidebb az egyik láb... Egyes gyermekeknél megfigyelhető, hogy két lábuk nem egyforma hosszúságú. Ezt éppúgy okozhatja növekedési rendellenesség, mint az, hogy az izmok a test két oldalán nincsenek egyensúlyban. Ha az előb­biről van szó, akkor az egyik cipőnél sarokemelést szoktak alkalmazni. Ha viszont az izmok egyensúlytalansága az ok, akkor a gerinc „helyre­igazítása" némiképpen megemelheti a medencét

A kiropraktikus segítsége és a hát „karbantartása" hozzájárulhat, hogy ez a rendellenesség ne feltétlenül váltson ki fájdalmas mellékha­tásokat. Ne feledjük: akkor is célszerű minél előbb elvinni a gyermeket a csontdoktorhoz, ha ránézésre egyébként nincs semmi baja.

58

Fejfájások A kiropraktikus a fejfájások két nagy csoportjával foglalkozik. Az egyik az érrendszer működési zavaraival függ össze, ezt a köznyelv migrénnek nevezi. A másik a stressz, vagyis feszültség okozta fejfájás.

A legközelebbi fejfájáskor ujjainkat finoman csúsztassuk lefelé hátul a koponyánkon, a nyakunk felé. Ahogy uj jaink a koponyacsont és a nyak határához érnek, a kettő találkozásánál mindkét oldalon kis mélyedést érzünk. Ez a nyakszirt alatti (szubokcipitális) terület fejünknek az egyik leggyakrabban fájdalmassá váló része. Itt haladnak felfelé és előre, a szemek irányába a nyaki gerincből kiinduló idegek. A fejfájást okozó gerincficamot (szubluxációt) a csontdoktor „helyre" tudja tenni, ezen a két ponton tehát magunk is megpróbálkozhatunk a fejfájás enyhíté­sével, ha ujjainkkal finoman masszírozzuk ezt a területet.

A fejfájás jelzi, hogy baj van testünk működésével, ezért a tünetek megszüntetése nem jelent valódi megoldást. Olyasmi okozhatja a fejfá­jást, amit megeszünk, vagy ami bennünket „eszik". Ebben a stressz, a feszültség is döntő tényező lehet A gyakori fejfájások egyfajta „lassíts" jelzéssel érnek fel az életvitelünket illetően. Kapcsolódhatnak például szembántalomhoz, az egész szervezetre kiterjedő fertőzéshez, esetleg a szem, a fül, az orr vagy a torok fertőzéséhez, magas vérnyomáshoz, daganatokhoz, mérgező anyag belélegzéséhez vagy lenyeléséhez.

Ha bekapunk egy aszpirint vagy más fájdalomcsillapítót, miközben az említett fontos jelzéseket figyelmen kívül hagyjuk, akkor a tünetek időleges megszüntetésével abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy minden rendben van, nincs is semmi bajunk. Sokkal jobban tesszük, ha felkeressük a csontdoktort, amikor fáj a fejünk, mert ő képes lehet az ok vagy az okok megtalálására és megszüntetésére. A kiropraktikus bizonyos típusú fejfájásokat biztonságosan és hatékonyan tud kezelni, vagy ha az eset nem az ő szakterületére tartozik, akkor megfelelő szakorvoshoz irányítja a beteget.

Stressz Az emberek hatalmas alkotásokat hoztak létre a XX. században, de ez számos új feladattal, felelősséggel és feszültséggel jár együtt. Meg kel-

59

lett tanulnunk korszerű társadalomban élni, egyre inkább készen állva a versengésre, törekedve a talpon maradásra, az előrejutásra. Már a gyermekek versengésre kényszerülnek az iskolában, még inkább így van ez később, a középiskolában és az egyetemen. Amikor megkezdik önál­ló életüket, máris stressz éri őket: vajon sikerül-e a legjobb állást megszerezniük. Mikor pedig munkába állnak, megint csak állandóan küzdeniük kell, hogy „bizonyítsanak" választott területükön.

Már önmagában az is stresszel jár, hogy eljussunk a munkahelyünkre és este onnan haza. Ahogy nő a forgalom, úgy feszülnek az idegeink, és akkor nem is beszéltünk arról, hogy be kell vásárolnunk, fizetnünk a különböző OTP-részleteket, miközben aggódunk gyermekeink miatt. Ők olyan világban nőnek fel, amely a könnyen szerzett élvezetekre, a gondoktól való menekülésre csábít - például kábítószerek révén.

Előbb-utóbb megkérdezzük önmagunktól, mit kell tennünk azért, hogy megfeleljünk a kor kihívásának. Sok tragédia származik abból, ha valaki a kábítószerben és az italban keresi a kiutat.

Csodaszer persze nem létezik problémáink megoldására, van viszont egy biztonságos és hatékony módszer arra, hogy segítsünk magunkon: ez pedig a rendszeres kiropraktikai ellátás.

Az állandó feszültségben élő emberek nemigen gondolnak arra, hogy ettől az izmaik is megfeszülnek, ez pedig visszahat a gerincből kilépő idegekre, és azok ingerlődnek, esetleg „becsípődnek".

A stressz a legkülönbözőbb módon nyilvánulhat meg az emberben. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a legtöbb betegséget vagy kiváltja, vagy súlyosbítja a stressz. Feszült idegeink hozzájárulhatnak szívbetegség, magas vérnyomás, fejfájások, gyomorfekély, emésztési rendellenességek, „idegösszeomlás" kialakulásához. Sok beteg viszont elmondta, hogy miután kiropraktikai kezelésben részesült, több az energiája, nyugodtabbnak érzi magát, könnyebben veszi a hétköznapok akadályait, jobban alszik, és általában véve jobb a közérzete. Ez is bizonyítja, hogy a csontdoktorok biztonságos és hatékony segítséget adnak a stressz elleni küzdelmünkhöz.

Hogyan hat ránk az időjárás?

Ismeretes, hogy a legtöbb ember érzékenyen reagál az időjárás változá-

60

saira. Ez még akkor is igaz, ha sokan tudják, hogy mi okozza közérzetük és viselkedésük változásait. A legelterjedtebb vélemény szerint az idő­járás-érzékenység a légköri nyomás, vagyis a barométer változásaival függ össze.

Hatalmas levegőbúra alatt élünk, nagy légnyomás nehezedik testünk­re. Csak azért nem roppanunk össze, mert testünket is ezzel azonos nyomás feszíti belülről, ellenállva a külső hatásnak. Ily módon a külső és a belső nyomás közömbösíti egymást.

Vihar előtt azonban hirtelen leesik a légnyomás, és a testünket belülről feszítő ellennyomás nem képes azonnal reagálni erre a válto­zásra. Ilyenkor valósággal „megduzzadunk", s a testünkben lévő folya­dék egy része kitölti a testszövetek közötti üregeket, nagyobb nyomást fejtve ki az idegvégződésekre. Ettől gyakran sajgást vagy fájdalmat érzünk a testünkben.

Ami csökken, az persze később újra nőni fog (és megfordítva), így tehát amikor elvonul a vihar, kitisztul az ég, a légnyomás ismét emel­kedni kezd, a környező levegőtenger újra nagyobb nyomást gyakorol ránk, a testszövetek közti résekbe beáramlott folyadékot visszanyomja a véredényekbe. Emiatt csökken az idegvégződésekre nehezedő nyo­más, mérséklődik vagy megszűnik a fájdalom.

Az olvasó minderre nyugodtan mondhatja, hogy az időjárás és a barométer változásaival szemben úgyis védtelenek vagyunk. Ez igaz, de az is tény, hogy javíthatjuk az egészségünket, s így jobban ellenállhatunk a környezeti tényezők változásainak. A rendszeres kiropraktikai „kar­bantartás" javítja a test mechanikáját, a vérkeringést és az idegműkö­dést. Nemcsak a közérzetünk lesz jobb tőle, hanem azt is inkább elvi­seljük majd, ha a barométer „nem imponál".

Szervi megbetegedések Klinikai tapasztalatok és tudományos kutatások, állatkísérletek egya­ránt igazolják, hogy szoros kölcsönhatás van a gerinc és a testszerkezet egysége, illetve a belső szervi működési zavarok és a megbetegedések között. A pennsylvaniai egyetemen folytatott vizsgálatok ötven bonco­lás tapasztalata alapján igazolták, hogy az emberek gerincének kisebb görbületei, az ízületi gyulladások, illetve a megbetegedett belső szervek között az anatómiailag ismert idegi összefüggés pontosan kimutatható.

61

Az orvostudomány régóta ismer olyan példákat, amelyek ezt a kap­csolatot bizonyítják. Tudjuk például, hogy ha a nyaki gerincre nyomást gyakorolnak, akkor ez a húgyhólyagban működési zavart idéz elő. To­vábbi kutatásra lenne szükség azonban annak meghatározására, hogy az ideggyökökre gyakorolt presszió ugyanolyan szervi működési zavart vált-e ki, mint a gerincoszlop megnyomása.

A kiropraktika hatékonyságának perdöntő bizonyítékát termé­szetesen maguk a betegek szolgáltatják. Érdemes megfigyelni azokat az embereket, akik rendszeresen megfordulnak a csontdoktornál, és akik törődnek a jó testtartással, az étkezéssel, eleget pihennek, de rend­szeresen tornáznak is - és összehasonlítani őket azokkal, akik mindezt elhanyagolják. A két csoport tagjai között vajon melyikben találunk több olyat, aki idegi, szív- és érrendszeri, emésztőszervi, légzőszervi, illetve izom- és csontrendszeri megbetegedésben szenved? Melyik cso­portban akad több fejfájós, olyan ember, akinek itt-ott mindig fáj valamije, aki gyakran náthás, ideges és kevesebb életereje, energiája van, mint másoknak? A válasz nyilvánvaló...

Gyermekek kiropraktikai gondozása Ha új páciens érkezik a csontdoktor rendelőjébe, és ott gyermekkel vagy serdülővel találkozik, gyakran elcsodálkozik: „Nem is tudtam, hogy gyerekeket is kezel!" De ha jól meggondoljuk a dolgot, nincs is benne semmi furcsa, hiszen a gerincoszlopot már születésünk pillana­tától különböző hatások, gyakran feszültségek érik. Amikór egy újszü­lött világra jön, az máris az első megpróbáltatás a gerince és az ideg­rendszere számára! Gondoljunk csak arra a nyomásra, amely a csecse­mőre nehezedik születés közben, és arra a húzóerőre, amely a fejét és a nyakát érheti még normális, komplikációmentes szülés esetén is.

Sokszor figyelmeztetik az embert, ha felemel egy kisbabát: vigyázzon. Az óvatosságra azért van szükség, mert a csecsemő nyaka igen gyenge, izmai még nem fejlődtek ki annyira, hogy megtartsák a fejét. A gyermek fejének súlya is nagyobb annál, mint amit a nyakizmok meg tudnak tartani.

6 2

Ahogyan fejlődik a gyerek, fokozatosan tanul meg mászni, majd járni, futni, és lépésről lépésre szokik hozzá számos más tevékenységhez is. Hányszor vagyunk szemtanúi annak, hogy a baba elesik? Ki tudja, hány esés előzi meg azt, hogy a gyermek már rendesen jár? A fiatalkori rugalmasság teszi, hogy a kicsi megannyiszor fölkel, újra próbálkozik... De a szülők mindig megkérdezik maguktól, vajon a picinek nem esett-e baja.

A kiropraktika a test szerkezeti egyensúlyát fontosságának megfele­lően szemléli, és azokat a lehetséges elváltozásokat is képes felismerni, amelyek a látszólag árttalmatlan gyermekkori „balesetekből" származ­nak.

Nincs itt hely arra, hogy az idegrendszer káros elváltozásainak ké­miai, érzelmi vagy környezeti tényezőiről szót ejtsünk. Csupán azokról a mechanikai, szerkezeti egyensúlyproblémákról szólunk, amelyeknek közük lehet a gyermek egészségéhez. Már korábban is érzékeltettük, hogy rendben működő idegrendszer nélkül az emberi test nem képes maximális teljesítményre. Azok a feszültségek, amelyek gyermekeinket érik, könnyen gerincelváltozásokat (szubluxációt) és zavart idézhetnek elő az idegrendszer működésében. A klinikai tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a gyermekkorban oly gyakori egészségi problémák - meg­fázás, székrekedés, ágybavizelés stb. - eredményesen kezelhetők a ge­rinc „helyreigazításával".

Sok olyan elváltozás van, amit gyermekkorban elhanyagolnak, és a következményeket az illető egész életében teherként cipeli magával, holott a csontdoktor még idejében segíthetett volna. A gyermekek rendszeres kiropraktikai ellenőrzése tehát elengedhetetlen lenne. Leg­alább annyira szükséges és természetes, mint amilyen manapság a fogá­szati szűrés.

Terhes anyák, figyelem! A kiropraktika felfogása szerint a terhesség természetes állapot, és nem jelenthet nagyobb megpróbáltatást a nők számára, mint életük bármely más szakasza. Nem szabad azt hinniük, hogy a hát-, a fej-, a lábfájás, a reggeli rosszullét stb. olyan kellemetlenségek, amelyekkel meg kell barátkozniuk. Bebizonyosodott ugyanis, hggy a kiropraktikai kezelés a

63

terhesség idején vagy megszünteti, vagy jelentősen enyhíti ezeket a panaszokat.

A csontdoktorok képzési programjában fontos helyet kap, hogy pon­tosan értsék, mi okozza ezeket a tüneteket a várandós asszonyoknál, s hogy képesek legyenek e panaszok megszüntetésére. A kiropraktikus a szülészeti tanulmányaiból tudja, hogy a terhes anyák súlytöbblete meg­változtatja a testtartást, és ez irritálhat egyes gerincidegeket. A csont­doktor, ezen az állapoton javítva, nagy segítséget nyújthat az állapotos nőknek: csökkennek vagy megszűnnek a terhesség kellemetlen kísérő jelenségei, valamint jobbá, mélyebbé válik az éjszakai alvás, ami a magzatnak és az anyának egyaránt fontos.

Sok nő aggódik amiatt, vajon biztonságos-e terhesség idején a kiro­praktikai kezelés. Az aggály teljesen alaptalan, mert a csontdoktort arra is megtanítják, miképp módosítson a kezelésen aszerint, hogy terhes­ségről, műtét utáni állapotról vagy bármilyen más különleges körül­ményről van-e szó.

Végső soron kettős előnnyel jár, ha a terhes asszonyok rendszeres kiropraktikai kezelést vesznek igénybe. Mindenekelőtt ez garantálja a medencecsontok megfelelő állapotát a szülés idejére, maga a szülés pedig könnyebb és gyorsabb lesz. Másodszor: az anya idegrendszerének tökéletes működése hozzájárul a magzat normális, egészséges fejlődé­séhez.

Csontdoktor - időseknek is Az öregedés természetes, normális folyamat, amely mindenkit elér. Az idős emberek gerince ugyanúgy szerkezeti elváltozásokon mehet ke­resztül, akár a gyermekeké, jóllehet az általában jellemző problémák természetesen eltérőek. Gyakori az ízületi gyulladás (arthritis), és sok az ezzel összefüggő megbetegedés. A fájdalom és a merevség a két leginkább jellemző panasz idős korban.

A magyarázat egyszerű: az öregedéssel együtt jár, hogy a csigolyák közötti porckorongok veszítenek rugalmasságukból és mozgékonysá­gukból. Ugyancsak jellemző változás, hogy a gerincet a rendes, normális állapotában megtartó izmok tónusa csökken, ezáltal a csigolyák

6 4

könnyebben elcsúsznak, kimozdulnak megszokott helyzetükből, és ilyenkor kedvezőtlen hatást, nyomást gyakorolnak a test létfontosságú szerveihez vezető idegekre.

Az öregedéssel összefüggő, krónikussá váló betegségekkel - ízületi gyulladással, keringési rendellenességekkel, székrekedéssel, merev ízü­letekkel - együtt járó kellemetlen és fájdalmas tünetek sok esetben csillapíthatok a gerinc rendszeres „helyretételéver.

A kiropraktika mindig különös figyelmet fordított az idősebbekre, mert a csontkovácsok tisztában voltak azzal, hogy idősebb korban a boldogság nagymértékben függ az egészségi állapottól és a lelki beállí­tottságtól. A kiropraktikusok egyik célja éppen az idősek segítése abban, hogy a társadalom hasznos tagjainak érezhessék magukat.

A csontdoktor nem egy idős embernek adta már vissza a jó közérzet okozta örömöt, a tevékeny élet lehetőségét. Ne feledjük: a fiatalság érzés és beállítottság kérdése, és nem feltétlenül a kortól függ.

Kiegészítő kezelések A hátgerinc „megigazítása" (manipulációja) az az eljárás, amit a kiro­praktikusok a világon mindenütt alkalmaznak. Ez azonban nem az egyetlen gyógymód, amit a csontdoktor szükségesnek tarthat.

A kiropraktikusok már 1912 óta gyógyszermentes terápiákat (termé­szetes gyógymódokat) használnak. Szerephez juthat a meleg vagy hideg kezelés, a víz, a masszázs, a fény, az akupunktúra és különböző testgya­korlatok. Megfelelő módon alkalmazva ezek jótékonyan hatnak a test működésére. Néha szükség lehet elektromos kezelésre, az izmok nyúj­tására, az étrend megváltoztatására és más természetes eljárásokra.

Közös vonás, hogy mindezek a gyógymódok kívülről és anélkül pró­bálják befolyásolni a test működését, hogy különböző gyógyszereket a szervezetbe juttatva, megváltoztatnák annak kémiai háztartását. A ge­rinc manipulációja az imént említett természetes gyógymódokkal együtt elősegítheti, hogy megszűnjék az a szerkezeti vagy idegrendelle­nesség, amely nagyban hozzájárul a betegség kialakulásához. A kiegé­szítő gyógymódok nagy előnye, hogy otthon a beteg saját maga alkal­mazza őket - úgy, hogy pontosan megtartja az orvos utasításait

65

AMI CSAKIS RAJTUNK MÚLIK

Vitaminok, ásványi anyagok

A csontdoktor javasolhatja betegének, hogy egészítse ki étkezését pél­dául C- vagy E-vitaminnal, vagy bármilyen más anyaggal, ami szerinte hiányzik a páciens szervezetéből. Az ilyen kiegészítő anyagok fogyasz­tása semmilyen veszélyt nem jelent, ha az orvos által előírt módon és mennyiségben vesszük magunkhoz őket. Sok embernek szüksége van olyan vitaminokra és ásványi anyagokra, amelyekhez étkezéskor nem jut hozzá, vagy azért, mert nem helyesen táplálkozik, vagy mert külön­leges körülmények között él vagy dolgozik. Csak egy példa: az idősebb nőknek ajánlatos a több kalcium és D-vitamin fogyasztása, hogy meg­előzzék szervezetük kálciumegyensűlyának a felborulását, ami azután a csontok szilárdságának gyengülésében nyilvánul meg.

A vitaminok - a gyógyszerektől eltérően - a test szükséges és létfon­tosságú építőelemei, és ha megfelelő módon jutnak a szervezetbe, rendkívüli mértékben megnövelik ellenálló képességét, megkönnyítik a betegségekből való felgyógyulást, javítják az ízületek mozgását, csök­kentik a fertőzés veszélyét, serkentik az idegműködést.

Az alábbi csoportokba tartozóknak feltétlenül szükségük van a táp­lálkozás kiegészítésére:

- fogamzásgátló tablettát szedő vagy más hormontartalmú készít­ménnyel kezelt nők, terhes és szoptató anyák;

- antibiotikumot vagy vizelethajtót, szteroidokat szedő betegek, akiknél a gyógyszerterápia befolyásolja egyes tápanyagok felszívódását;

- alkoholisták; - fogyókúrázók; - rákos betegek, illetve azok, akiket besugárzással vagy kemoterápi­

ával kezelnek; - akiket sokk ért, vagy súlyos betegek, például égési sérültek; - olyan idős emberek, akik elégtelenül táplálkoznak; - kamaszok, serdülők, akik elhanyagolják az étkezést.

66

Táplálkozás és egészség A kiropraktikai, illetve az orvosi képzés tematikáját összehasonlítva kiderül, hogy a csontdoktorok többet tudnak a táplálkozásról, mint általában a kollégáik.

Ha a kiropraktikus azt tanácsolja a hozzá fordulónak, hogy megfele­lően táplálkozzék, akkor általában húsra, kenyérre, burgonyára, desszertre és különféle italokra gondolunk. Ezek nagy energiatartalmú ételek, az embernek szüksége van rájuk vagy néhányra közülük, de a helyes táplálkozásnak csak kis részét képezik.

Az egészséges étrend fehérjéket, szénhidrátokat, zsiradékokat, ros­tos anyagokat, vizet, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz.

Az említett alkotórészek közül néhány minden élelmiszerben meg­található, bár a nem megfelelő főzéssel részben vagy teljesen tönkreme­hetnek. Mások viszont ritkábbak, és csak bizonyos friss zöldség- és gyümölcsfélékből juthatunk hozzájuk, vagy olyan ételek révén, melye­ket igen kevesen fogyasztanak.

Igazán egészséges, úgynevezett kiegyensúlyozott étkezés valójában nem létezik, már csak azon fizikai és vegyi folyamatok miatt sem, amelyek az élelmiszerek nagy részét érik a vetőmag elültetésének pil­lanatától egészen addig, amíg az asztalunkra kerülnek.

Mégis van néhány olyan általánosabb szabály, amelyet vezérelvként elfogadhatunk:

1. Fogyasszunk sok gyümölcsöt, zöldségfélét és egész gabonamagva­kat. Az előbbiek vitaminok és ásványi anyagok forrásai, míg a gabona­magvak testünk energiaellátásához fontos, összetett szénhidrátokat tartalmaznak, és jó hatásuk van a szív- és érrendszeri, illetve az emész­tőszervi betegségek, valamint a felnőttkori cukorbetegség megelőzésé­ben.

2. Együnk minél több halat és szárnyast. így csökkenthetjük a telített zsírsavak fogyasztását, és segíthetjük szervezetünkben az egyensúly kialakítását a telített és a telítetlen zsírsavak között. (testünknek egya­ránt szüksége van növényi és állati eredetű zsiradékokra, de fontos, hogy ezek megfelelő arányban jussanak szervezetünkbe.)

3. Együnk kevesebb cukrot és olyan élelmiszereket, amelyek sok cukrot tartalmaznak. A cukor csupán „üres kalóriákat" szolgáltat, va-

67

gyis vitaminok, ásványi anyagok, fehérjék vagy zsírok nélkül csak ener­giát hordoz. Ezenkívül sokan úgy vélik, hogy a cukorfogyasztás számos betegségért felelős - a fogszuvasodástól az elhízásig, a szívbetegségtől a cukorbajig.

4. Csökkentsük a só és a nagy sótartalmú ételek fogyasztását. A legtöbb ember a szükségesnél jóval több sót fogyaszt, és sok szakember véleménye szerint ez a fő oka annak, hogy a világ fejlett országaiban jelentősen megnőtt a magas vérnyomásban szenvedők száma.

Kerüljük a zsírban, olajban sült és a túlságosan zsíros ételek fogyasz­tását, vagy legalább kevesebbet együnk belőlük, mivel nehéz megemész­teni őket. Süssünk inkább roston, grillben, kemencében, vagy pároljuk meg az ételt. Amikor zöldséget párolunk, ne öntsük ki a levét, ahogyan a legtöbben teszik. Az értékes ásványi anyagok ugyanis ekkor már inkább a lében találhatók, mint magában a zöldségben. A zöldséglét felhasználhatjuk levesalapnak vagy mártás készítéséhez.

Sült- és vajastésztából az egészségesek is csak keveset egyenek, olya­nok pedig egyáltalán ne, akiknek gyönge az egészségük, vagy akiknek baj van az emésztésükkel. Válasszuk inkább a nyers gyümölcsöt, a könnyű sodókat és piskótaféléket.

Hasonló elővigyázatossággal igyunk teát és kávét. Ártalmas, ha túl sokat fogyasztunk belőlük. A legtöbb ember számára a legegészsége­sebb ital a tej és a gyümölcslevek.

Nemcsak az a fontos, mennyit eszünk, hanem legalább annyira az is, hogy mit. Úgy válasszuk meg az ételeinket, mintha ezen múlna az életünk - hiszen valójában ezen is múlik! Végül is igaz a mondás: azért eszünk, hogy éljünk, és nem azért élünk, hogy együnk.

A tízes lista Az Amerikai Kiropraktikai Társaság összeállította az úgynevezett tízes listát, amely a legáltalánosabban használt élelmiszerek és élvezeti cik­kek közül a szervezetünk számára legártalmasabbakat tartalmazza.

1. Fehér, finomított cukor és cukorkafélék.

68

2. Alkoholtartalmú italok. 3. Kávé. 4. Kólaféleségek és mesterséges színezéket tartalmazó üdítőitalok. 5. Mesterségesen ízesített termékek, melyek túl sok tartósítószert

tartalmaznak. 6. Előre elkészített „úti ennivalók" és gyorsbüfék termékei (az úgy­

nevezett snackek). 7. Finom, fehér lisztből készült termékek. 8. Hot dog és hasonló, utcán fogyasztható ételek. 9. Dohány. 10. Előre elkészített ételek, mint például „tv-vacsorák" és számos

más, azonnal tálalható ennivaló. Ez a lista közel sem teljes, mégis iránymutatóként szolgálhat azok­

nak, akik valóban komolyan törődnek az egészségükkel, és szeretnének minden tőlük telhetőt megtenni azért, hogy egészségesek maradjanak.

A túlsúly T\idjuk, hogy gerincünket ínszalagok és izmok tartják a helyén, s ezek­nek elég erősnek és kiegyensúlyozottnak kell lenniük ahhoz, hogy betölthessék feladatukat. A testsúly az egyik legfontosabb tényező, amely felboríthatja testünk szerkezetének ezt az egyensúlyát.

A kiropraktikus éppen ezért különös figyelmet fordít az ember sú­lyára és testtartására. A túlsúly gátolhatja, hogy szervezetünk megfelelő módon reagáljon az alkalmazott kiropraktikai kezelésre, ezért a csont­doktor - ha szükségesnek véli - fogyókúrára foghatja a beteget, vagy tanácsokkal láthatja el a tekintetben, hogyan „adhatna le" a súlyából.

Az elhízottság nem csupán a gerincproblémákat szaporítja, hanem közrejátszik a szívbetegségek, a keringési rendellenességek, a magas vérnyomás és sok más betegség kialakulásában. Túlsúllyal ma már nemcsak a felnőttek közül bajlódnak sokan - egyre több a hájas gyer­mek is. Márpedig az elhízott gyerekből általában túlsúlyos felnőtt lesz.

Az elhízottság egyes esetekben hormonális okok következménye. Ilyenkor különleges laboratóriumi vizsgálatokra lehet szükség, hogy az

69

orvos helyesen tudja értékelni a beteg állapotát A túlsúly azonban többnyire táplálkozásunk mennyiségétől és minőségétől, a helytelen étkezési szokásoktól függ, ezek következtében alakul ki.

Jó-e a gyors fogyókúra? Sokan rövid idő alatt akarnak veszíteni a súlyukból, és különféle gyors diétákkal próbálkoznak. Valamennyi ilyen drasztikus fogyókúrás re­ceptre csak azt mondhatjuk: nemhogy használnának, inkább ártanak.

Ugyanakkor tény, hogy az emberek gyakran hirtelen támadt szeszély­ből, minden különösebb ok nélkül esznek, nassolnak, és nem gondol­nak a következményekkel. A fehér, finomított cukor már a legtöbb bébiételben benne van, és sok más, jó ízű ételnek is alkotórésze. A fehér kenyér valósággal nélkülözhetetlenné vált legtöbbünk napi étkezésé­ben. Sorolhatnánk tovább: a már említett „tízes lista" szinte valamennyi pontjában „vétkezünk".

Túl sok zsiradékot, cukrot, koleszterint és őrölt gabonát veszünk magunkhoz, és ez az egyik legfontosabb oka a növekvő számú szívbe­tegségnek, az elhízottságnak, a ráknak, a cukorbetegségnek, a fogszu­vasodásnak és más, ma gyakran előforduló megbetegedéseknek.

A rohanó élet ritmusa, a ránk záporozó hirdetések is teszik, hogy a gyorsbüfékben vagy az utcán bekapott, ripsz-ropsz magunkba gyömö­szölt hot dogot vagy hamburgert már-már szabályszerű, rendes étkezés­nek tekintjük, miközben különcnek vagy legalábbis csodapóknak tart­juk azt, aki a normális, egészséges táplálkozás híveként sok nyers gyümölcsöt, zöldséget, vitamint fogyaszt, és kerüli a káros ételeket

Akár egészséges az ember, akár valamilyen betegséggel bajlódik, többet kell törődnie az étkezésével. Ne kezdjünk olyan fogyókúrába, amely gyors súlyveszteséget és közérzetjavulást ígér. Ezúttal is igaz a régi bölcsesség, hogy a „jó munkához idő kell". Mielőtt bármilyen fogyókúrába fognánk, feltétlenül beszéljük meg az orvosunkkal!

70

Kell a víz A legtöbb ember nem iszik elég vizet. Általában az a szabály, hogy a • felnőtteknek naponta legalább 6-8 pohár folyadékot kell inniuk, de sokunknak még ennél is többre van szüksége. Kivételt jelent termé­szetesen az, akinek hólyag- vagy vesebetegsége van.

A megfelelő mennyiségű víz létfontosságú a test normális működé­séhez, még akkor is, ha a legtöbben ezzel nincsenek tisztában, nem éreznek szomjúságot. A testünket borító bőr izzadás és párolgás révén folyamatosan vizet veszít. Tüdőnknek körülbelül két pohárnyi vízre van szüksége a normális működéshez, csakúgy, mint a vékonybélnek, amely elegendő mennyiségű víz hiányában nem képes ellátni feladatát, az emésztést. A vese, amely a test legfontosabb kiválasztó szerve, nagy mennyiségű vizet „használ" fel a salakanyagok eltávolítására.

Sokan úgy hiszik, szomjúságuk határozza meg, mikor mennyi vizet kell inniuk, pedig ez nem jelzi pontosan a szervezet valódi igényét. Rendszeres időközönként kell vizet innunk, akár szomjasak vagyunk, akár nem. Jó az, ha reggel, miután felkelünk, iszunk egy pohár hideg, de nem jeges vizet. Ennek 10-15 perccel kell megelőznie a reggelit Ez a pohár víz „ébreszti fel" reggel az emésztőrendszerünket, hozzájárul a normális kiválasztáshoz, és megakadályozza a mérgező salakanyagok felhalmozódását szervezetünkben.

Ha ügyelünk rá, hogy megfelelő mennyiségű vizet igyunk, csekély árat fizetünk - testünk nem lesz hálátlan!

Naponta, azonos időben! Testünkben az anyagcsere-folyamatok eredményeként salakanyagok keletkeznek. Ha túl hosszú ideig maradnak a szervezetben, bomlásnak indulnak, és ez károsan hat az egészségünkre. A salakanyagoknak tehát rendszeresen távozniuk kell.

Négyféle módon távozhatnak a bomlástermékek: a bőr, a tüdő, a vese és a belek segítségével. Ha az ember rendszeresen testmozgást végez, ha tornázik, valamint eleget tartózkodik friss levegőn és megfelelő mennyiségű vizet iszik, akkor a bőr, a tüdő és a vese általában megfele-

71

lően ellátja feladatát. A bélműködés azonban különös figyelmet érde­mel.

Fontos, hogy mindennap legyen székletünk. Törekedni kell arra, hogy ez mindig azonos napszakban történjék. Úgy tartják, hogy a legkedve­zőbb időpont: este. közvetlenül lefekvés előtt, vagy pedig a reggeli után, de voltaképpen bármilyen más, rendszeressé váló időpont megfelel. A helyes bélműködéshez megfelelő mennyiségű folyadékot kell innunk és eleget kell mozognunk, de az ételek gondos megválasztása is fontos.

A széklet rendezésére jól bevált és javasolt módszer a korpa fogyasz-tása. Az egész búzaszem vagy más gabonafélék külső burka tartalmazza az emésztést elősegítő rostos anyagot, a korpát, amely a legtöbb ember­nél különösen hatékony bélműködés-serkentő szer. Ha rendre néhány kanál korpával egészítjük ki táplálkozásunkat, nagy segítséget nyújtunk a bélműködéshez. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a korpa fogyasztása jó hatással van egyes bélbetegségek, például kiöblösödés (divertikulum) esetén.

Mozgás, mozgás... Mindennap elengedhetetlen a mozgás. Ez persze nem azt jelenti, hogy holmi katonai fegyelem szerint kell tornáznunk, teniszeznünk, fociz­nunk vagy súlyt emelnünk. A séta is tökéletesen megfelel. Hasonlókép­pen megteszi valami könnyű, ház körüli munka vagy a kertészkedés is.

A testmozgás a megfelelő emésztéshez és bélműködéshez is szüksé­ges. Karbantarthatja izmainkat, javítja a vérkeringést, különösen a szív működését könnyíti. Ha valaki a napi munkája során amúgy is eleget mozog, az jó. Ha viszont nem, akkor célszerű mindennap könnyű sétát tenni - lehetőleg tiszta levegőjű helyen, parkban vagy vízparton.

Minthogy a testmozgás a jó egészség feltétele, és hozzájárulhat bizo­nyos izomgyengeségek leküzdéséhez, az orvos sokszor speciális gyakor­latokat javasol. Ezek szervesen hozzátartoznak a terápiához, nem sza­bad megfeledkeznünk róluk. Bizonyos gyakorlatok a hát izmainak erő­sítését célozzák, és segítségükkel rendbe hozhatók a gerinc kisebb rendellenességei. A torna azért is hasznos, mert segíti a gerinc csont­doktorok által elvégzett „helyreigazítását" és a normális idegi szabályo-

72

zás visszaállítását. Ha tehát elhanyagoljuk a gyakorlatokat, a gyógyulás fontos elemét vesszük semmibe.

Ha izmainkat nem rendszeresen használjuk, akkor elgyengülnek. Az az izom, amely tíz napig nem mozog, elveszíti erejének egyharmadát. A gyakorlatok izmot erősítenek, megnyugtatják az idegeket, csillapítják azt az idegfeszültséget, amely fájdalmas izomgörcsöt, csomót okozhat.

Testtartás és egészség Gerincünk nem valamiféle rugalmatlan csontrúd, mint nem kevesen hiszik, hanem elég rugalmas alkalmatosság. Bár szerkezetileg szilárd, igazodik az emberi test dinamikus mozgásához. Nem csupán megtartja a testünket, s benne valamennyi szervet, hanem állandó mozgásban is van. Testünk mindenfajta tevékenysége, még a légzés is, megköveteli a gerinc s vele együtt a bordák és a szalagok mozgását. A gerincoszlop az, ami egyszerre adja meg az emberi testnek a szilárdságot és a mozgé­konyságot.

Az ember a kétlábú élőlények egyike. A test álló helyzete mozgé­konnyá teszi ugyan az embert, képessé a sokirányú mozgásra és tevé­kenységre, az emelésre, ugyanakkor bizonyos szerkezeti stresszel jár együtt Állandóan hat ránk a nehézségi erő, és ezzel egy időben szükség van testünk egyensúlyának folyamatos megőrzésére is.

A jó testtartás legnyilvánvalóbb előnye az, hogy szervezetünk haté­konyan működik és megvan a komfortérzésünk. Minthogy pedig tes­tünk szerkezeti és funkcionális rendszerei - vagyis a csontok és a különböző szervek - kölcsönösen hatnak egymásra, a testtartás egyben olyan tényező, amely meghatározhatja az egészséget. A rossz testtartás például összenyomja, szinte satuba szorítja a tüdőt és más létfontosságú szerveinket, csökkenti szervezetünk ellenálló képességét a betegségek­kel szemben.

A csontdoktor a test mechanikájának a szakembere. Egyaránt vizs­gálja, ismeri az emberi test szerkezeti, izomzatbeli és idegrendszeri összefüggéseit. A kiropraktikai kezelés célja a test harmonikusan mű­ködő szerkezetének megőrzése és helyreállítása a gerinc-rendel­lenességek és a hibás testtartás korrigálásával.

73

A jó testtartású emberek eresebbnek látszanak és jobban néznek ki, de ezenkívül is számos előnye van, ha valaki egyenesen áll, jár, ül, fekszik.

Egy gyermek-egészségügyi tudományos tanácskozáson már 1930-ban megállapították, hogy a hátgerincnek mennyire fontos szerepe van a gyermek egészséges fejlődésében. Azóta valamennyi orvosi szakág kép­viselői felismerték ezt az összefüggést - ezáltal újabb igazolást nyert a csontdoktorok tevékenysége a megelőzésben, a test jó mechanikájának megőrzésében.

Az emberi test olyan szerkezet, amely alkotórészeinek egyensúlyától, működésük ritmusától, idejétől, összehangoltságuktól függ. A helyes testtartás lehetővé teszi szervezetünk hatékonyabb működését, megfe­lelő mozgását

7 4

A testtartás befolyásolja az ember imázsát - azt is, amilyennek mások látnak bennünket, meg azt is, amilyennek önmagunkat látjuk. Testtar­tásunk hatással van a személyiségünkre, önbizalmunkra, magatartá­sunkra, képességeinkre - és az egészségünkre.

Kölcsönhatás létezik aközött, ahogyan állunk, ülünk és járunk, illet­ve aközött, ahogyan érezzük magunkat. Testtartásunk minden más külső jelnél jobban érzékelteti mások számára, hogy pozitív vagy nega­tív személyiségek vagyunk-e, erősek vagy gyöngék, egészségesek vagy betegek.

Háziteszt a falnál Sokféleképpen lehet vizsgálni és értékelni a testtartást. Néhány mód­szerhez pontos mérőeszköz és szakértelem szükséges, van azonban olyan egyszerű eljárás is, amelyet magunk alkalmazhatunk, és így előze­tes - közelítő - képet kaphatunk a testtartásunkról.

1. Álljunk háttal a falhoz. Fejünket, lapockánkat, lábikránkat és sarkunkat szorítsuk a falhoz. Kezünket tartsuk az oldalunkon. Lapítsuk el hátunk homorulatát úgy, hogy fenekünket a falhoz szorítjuk. Ha derekunk és a fal között nagyobb a rés, mint amilyen vastag a kezünk, akkor helytelen a testtartásunk.

2. Álljunk szembe a fallal, tenyerünkkel a combunkon. Lassan köze­ledjünk a falhoz, amíg valamelyik testrészünkkel el nem érjük. Ha ez a mellkasunk, akkor jó a testtartásunk. Ha fejünk érinti legelőször a falat, akkor is minden rendben van. Ha viszont a hasunk lesz a „befutó", akkor hibás a testtartásunk.

Ha ilyen háziteszt alkalmával úgy találjuk, hogy hibás a testtartásunk, helyes, ha ezt a kérdést csontdoktorral beszéljük meg. Ő meg tudja állapítani, hogy egészségi vagy fejlődési rendellenességről van-e szó, és meghatározza a gyógyítás módját.

Mitől lehetünk görbék? A testtartás hibájának számos oka lehet, közülük a legkomolyabb a

75

veleszületett rendellenesség. Gyakran előfordul, hogy a rossz testtartás több tényező hatásának a következménye. Ilyenek például:

- látászavarok; - érzelmi problémák; - elhízottság, túlsúly; - a lábbal kapcsolatos problémák vagy nem megfelelő cipő; - gyönge izmok; - nem megfelelő táplálkozás; - lustaság; - rossz fekhely; - izom-, Ínszalag-, ín- vagy csontsérülések; - negatív lelki beállítottság és rossz szokások. A testtartás legtöbb hibáján lehet segíteni. Akár anatómiai (szerke­

zeti deformálódás), akár patologikus eredetű (betegség okozta) elvál­tozásról van szó, jók az esélyek a korrekcióra. Ha ez elmarad, akkor a rögzülő hibás testtartás károsan hat az ember egészségére és közér­zetére. Elégtelenné válhat a légzés, az emésztés - és ez nemcsak az egyes szervek működését befolyásolja hátrányosan, hanem egész szerveze­tünkét is. Az energiahiány és testünk összhangjának csökkenése csupán két megnyilvánulás azok közül, amelyek a nem elég hatékonyan műkö­dő szervezetet jellemzik.

Minthogy a rossz testtartás az emberi tevékenység, a munka haté­konyságát csökkenti, a munkahelyeken és az iskolákban egyaránt fon­tos, hogy kellő figyelmet fordítsanak a testtartásra. A jobban és gondo­sabban megtervezett székek, az iskolai segédeszközök elhelyezésének alapos megválasztása és a jó testtartásra oktató-nevelő programok iskolai alkalmazása hozzájárul a gyermekek eredményesebb tanulásá­hoz, illetve a felnőttek hatékonyabb munkájához.

A helyes testtartás előnyét - javítja az egészséget; - előnyösen változtat az ember megjelenésén; - javítja a szervezet működésének összhangját; - erősíti a testet, annak betegségekkel szembeni ellenálló képességét; - önbizalmat és tetterőt ad; - mérsékli a sérülés veszélyét; - segíti az ember fizikai és lelki fejlődését, kiteljesedését; - jobban áll az emberen a ruha.

76

MIRE VIGYÁZZUNK, HA...

Hogyan emeljünk?

Álljunk közel a felemelendő tárgyhoz, és vessük meg szilárdan a lábun­kat. Használjuk a hasizmainkat is a gerinc megtámogatására, miközben leguggolunk. Egyenesítsük ki a hátunkat, és hátizmaink segítségével emeljük meg a súlyt. Lassan tegyük le a tárgyat az új helyére.

Fontos, hogy emeléskor nyújtott lábbal ne hajoljunk le, és ne fordul* junk el a törzsünkkel. Ugyancsak lényeges, hogy súlyos tárgyat vállma­gasságunknál feljebb lehetőleg ne emeljünk fel. A rossz technikával végrehajtott emelés porckorongsérüléshez és más gerincbántalmakhoz vezethet

így helytelen

Állás, járás Ha egy helyben kell állnunk, tegyük magasabbra az egyik lábunkat, például sámlira, és gyakran változtassuk a helyzetünket. Néha hajlítsuk be a térdünket, hogy hátunk egyenes maradjon. Járás közben is ügyel­jünk a helyes testtartásra, emeljük fel a fejünket, állunkat. Medencén­ket „toljuk" előre, és cipőnk orra is egyenesen előre mutasson. Csakis kényelmes ruhát és cipőt viseljünk!

Soha ne álljunk sokáig egy helyben, változatlan tartásban. Nyújtott lábbal ne hajoljunk előre, és ne járjunk hibás testtartással. Ha hosszabb ideig kell állnunk vagy járnunk, ne viseljünk magas sarkú c ipőt Ha a rossz testtartás állandósul, előbb-utóbb valamilyen gerincproblémát okoz.

78

A vezetőülést úgy állítsuk be, hogy vezetés közben térdünk legyen behajlítva, és valamivel magasabbra kerüljön, mint a csípőnk. Üljünk annyira egyenesen, amennyire csak tudunk. Hátunk teljesen támasz­kodjék a támlához. Ne feledjük, hogy vezetés közben mindig két ke­zünkkel fogjuk a kormányt.

Vezetés közben nem szabad túl távol ülnünk a volántól. Ha nyújtóz­kodnunk kell, hogy elérjük a pedálokat, illetve a kormányt, akkor meggörbül a derekunk, és előbb-utóbb meg is fájdul. Ha pedig állandó­sul a rossz testtartásunk, hátproblémák jelentkezésére kell számíta­nunk.

Hogyan üljünk? Úgy üljünk le, hogy mindkét lábunkat a talajra tudjuk tenni, miközben térdünk egy kicsit magasabban van a csípőnknél. Keresztbe is vethetjük a lábunkat, vagy feltehetjük például az asztal alatti keresztlécre, esetleg egy zsámolyra vagy puffra.

Üljünk mindig egyenesen, hátunkat a támlához támasztva! Derekun­kat kispárnával is megtámaszthatjuk.

így helyes így nem!

80

Ha asztalon dolgozunk, ne üljünk olyan székre, amelyik túl magas, vagy túl távol van a munkánktól (például gépeléskor). Ne hajoljunk sokáig előre görbe háttal, és ne üljünk lomhán, „magunkba roskadva'1. Ha ilyesmire nem vigyázunk, ne csodálkozzunk, amikor fájni kezd a hátunk.

így fárasztó

81

így Jó

•=

Alvás A nyugodt, mély alvás javít az ember közérzetén, és jót tesz a hátának is. Fontos, hogy kemény matracon vagy ágybetéten aludjunk. Ha oldalt fekszünk, enyhén hajlítsuk be a térdünket, ha pedig háton, tegyünk párnát a térdhajlatba.

Soha ne aludjunk vagy pihenjünk puha, tartás nélküli, besüppedő ágyon vagy párnákon. Ha hason fekszünk, csak még erősebben megfe­szülhet a hátunk. Ha a hátunk éjszakánként nem kap megfelelő „támo­gatást", hamarosan „megbosszulhatja" a rossz bánásmódot.

82

„ERETNEK" GYÓGYÍTOK

Mióta világ a világ...

Ki ne tudna példákat sorolni arra, hogy a maga idejébeqf egy-egy újdon­ság mekkora vihart kavart. Az új, a másság kezdetben kevés hívőjének mindig is harcolni kellett, elviselni a gáncsoskodást, a meg nem értést, a rosszindulatot. Eppursi muove - állította Galilei, s az eretnek gondo­latért az életével fizetett. Pedig pontosan tudta, milyen veszélyes eszmét hirdet, de mintha előre érezte volna, hogy egyszer igaza lesz: „Ha valaki eretnekségnek mondaná azt az állítást, hogy a Föld mozog, s ha azután a bizonyítás és megfigyelés azt mutatná, hogy mégiscsak mozog, mily nehéz helyzetbe kerülne akkor az egyház!"

Tévesnek ítélt tanok, „eretnek" eszmék napjainkban is léteznek, s e tanok és eszmék elismertetéséhez ma is rögös út vezet. Igaz, a Szent Inkvizíció már nem küld máglyahalálba senkit, de vajon nem hasonla­tos-e a máglya tüzéhez a kiátkozás? Mert kiátkozással lehet egyenlő, ha az új utak keresőit kiközösíti a szakma, rájuk sütve a sarlatánság bélyegét. Rangkórságos korunkban persze az is épp elég, ha a megszo­kottól eltérőt tudománytalannak minősítik. Galileitől való a következő idézet is: „...sohasem állíthatja senki, hogy a természet megváltozott azért, hogy műveit az emberi véleményekhez idomítsa."

Természet. Ez a szó manapság igen gyakran előfordul, különöskép­pen a természetgyógyászat összetételben. Lépten-nyomon hallunk cso­dával határos eseményekről: parafenomének jönnek-mennek, hajlik a kanál, elindul az óra (közben persze porondra lépnek kóklerek is), hipnotizőrök dirigálnak a színpadon, s a hipnózisban levőt leszoktatják például a dohányzásról, bioáramot sugároznak, amely képes megszün­tetni sokéves fájdalmat - és így tovább.

Ilyen csodatevő módszernek számított még nem is olyan régen az akupunktúra. Azt a tűszúrásos gyógymódot, amelyet több ezer éve alkalmaznak a Távol-Keleten, s amely jó ideje elterjedt a „művelt Nyugaton" is, Magyarországon sokáig hivatalból üldözendőnek minő­sítette az egészségügyi hatóság. Tudományos alapot nélkülöző sarlatán-

83

ság - ez volt az irányadó álláspont, s aki mégis vette a bátorságot és tűszúrással gyógyított, azt tűzzel-vassal üldözték. A sajtó köteles volt hallgatni, az sem számított nyomós érvnek, hogy az akkor még mindig igencsak példaképnek számító Szovjetunióban külön intézetet állítot­tak fel, ahol akupunktúrával gyógyították a betegeket.

Az akupunktúra létjogosultságát ma már senki sem vitatja. Akad helyette más: a kiropraktika. (Nem szólva most a Béres csepp, a Cella-dam vagy a mágneses karika kálváriájáról.) Annak, aki valaha is hallott a csontkovácsokról, az idegen szóról ők juthatnak az eszébe. Okkal -és mégsem.

A népi csontkovácsok többnyire generációkon át örökölték tudo­mányukat, és egy-egy csodatevő mesternek messze földön híre megy. Gyógyítanak hát- és derékfájást, helyre igazgatnak merev, fájós kezet, lábat. Olyasmit művelnek tehát, amit a „rendes" orvosok - csak nem­egyszer gyorsabban, hatásosabban. Csoda-e hát, hogy az orvosok -enyhén szólva - nem mindig szeretik a csontkovácsokat?

Csontkovács a kiropraktikus is, akár a gyógyítás területét, akár a szemléletmódot nézzük. Képzett kiropraktikus elsősorban orvosokból válik; nagyon alapos anatómiai ismeretekre tesz szert, és nem híve a gyógyszereknek. Híve viszont az egészséges, természetes életmódnak, az éltető testmozgásnak. Sok betegség és fájdalom eredetét a civilizáci­ós ártalmakra vezeti vissza, segít elviselni a túlterheltség, a stressz, a tunyaság okozta kellemetlenségeket.

Az újért mindig is harcolni kellett, mióta világ a világ. Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: Magyarországon élünk. E könyv számos szereplője hivatkozott erre, amikor megpróbálta megmagyaráz­ni, mi az oka az orvosok ellenséges magatartásának, sőt annak, hogy maguk a csontdoktorok miért „áskálódnak" egymás ellen. Nem mindig férnek meg egymás mellett a különböző iskolák követői, sokan maguk-nakszeretnék a kizárólagos elismerést. De a legnagyobb baj, hogy egyes orvosi szakmák képviselői egyenesen ártalmasnak, károsnak minősítik a kiropraktikusok tevékenységét, gyakorlóit pedig hitehagyottaknak.

84

Doktor úr, nem szégyelli magát? Ritka eset dr. L.-é. Budapest egyik legnagyobb kórházában dolgozik, adjunktus. Elérte azt, amire sok kollégája áhítozik: a kórház vezetése nemhogy gátolná, inkább támogatja a munkáját. Elveivel, gondolatai­val nincs ugyan egyedül, de szemléletmódja annyira eltér az átlagostól - úgy is mondhatnánk, a hivatalostól -, hogy a nyilvánosság talán ártana gyógyító munkájának. Ezért megőrizzük inkognitóját, jóllehet - mint mondta - szavaiért bármikor vállalja a felelősséget.

- Szerencsém van. Én soha nem akartam reflektorfénybe kerülni, csak valahogy azt elérni, hogy hagyjanak dolgozni. Először jött az akupunktúra, nemrég pedig a kiropraktika. Gondolja csak meg, miféle orvos az, aki például ott áll az utcán és nem tud segíteni, ha valaki rosszul lesz. Jó kérdés, ugye? Az, csakhogy mégsem igaz. Ott a két kezem! Megteszi az, amíg nem jön a mentő - ha kell. Sokáig kísértett ez a gondolat, míg el nem ért hozzánk is néhány „természetes" gyógy­mód híre. Elsőnek megismerkedtem az akupunktúrával.

A tűszúrásos gyógymódot a magyar származású Paul E Vőlgyesitől sajátította el, aki az ősi kínai módszer szerint tanított. Dr. L. szerint több más iskola is létezik, azok eredményessége, hatékonysága 45-50 százaléka a kínainak.

- Akkoriban körzeti orvos voltam vidéken. Valósággal megrázott, amikor az első esetek után láttam, hogy ilyen „egyszerűen" is el lehet érni a gyógyulást. Számomra világos volt az út: há így is lehet, nekem kötelességem, hogy kamatoztassam ezt a fajta tudást, hiszen a beteg hamarabb gyógyul, kevesebbet költ, nem foglal kórházi helyet. A másik ok, amiért ezt az utat választottam, az, hogy így magamat is kárpótolom. Frissen szerzett diplomával kutatóorvos szerettem volna lenni, rákku­tató. Hamar rájöttem azonban, hogy Magyarországon nincs megfelelő műszer, felszereltség, annak pedig semmi értelme sincs, hogy 15 év késéssel „újként" megismételjük a Nyugaton már elvégzett kutatáso­kat. Kerestem - és találtam - olyan területet, ahol érdemes tenni valamit.

L. doktorból árad a nyugalom. Csöppet sem hasonlít tudós doktor bácsira, inkább olyan, mint egy régi ismerős: közvetlen, halk szavú,

85

86

barátságos. Azt mondja, utálja a fehér köpenyt, s csak akkor viseli, ha feltétlenül szükséges.

- Az orvos - nézetem szerint - pszichológus is. Nem elég a testet gyógyítani, a másik ember lelkével is törődni kell ahhoz, hogy érezze: gyógyul. Soha nem mondom azt a betegnek, hogy három kezelés után meg fog gyógyulni. Akkor hiszem el, hogy jobban van, ha két-három hét múlva ő maga állítja e z t

- Megfigyelte, hogy halkan beszélek? Nem véletlenül. Ez egyfajta „szűrővizsgálat". Ha ugyanis valaki félrehajtja a fejét és úgy figyel, tudom, hogy baj van valamelyik fülével. Ezt az egyetemen nem tanítják.

Mióta megismerkedett a kiropraktikával, a gerinc, a gerincbetegsé­gek gyógyítása L. doktor vesszőparipája lett. Elvégzett egy tanfolyamot, amelyet az István kórházban tartott Tiberio Brenner, Olaszországban élő - mellesleg magyar származású - kiropraktikus. Tőle megtanulta az alapokat, és mivel itthon a továbbképzésre még nincs lehetőség, azóta önmagát képzi.

- Sok segítséget kaptam idősebb, nagy tapasztalatú kollégáktól, akik különféle csontelváltozásokkal foglalkoztak. Ha meg éppen nem volt kitől tanulni, gyakoroltam. Nagyon fontos, hogy így is minél több tapasztalatot szerezzen az ember. Mindig kerestem valakit, akin gyako­rolhattam: családtagokat, szomszédokat. Nagy volt ám a csodálkozás, mikor ilyen vagy olyan régi nyavalyától megszabadítottam valakit Saját tapasztalatból jöttem rá arra is, mennyire hasznos, sőt elengedhetetlen összehangolni a kiropraktikai kezelést tornával, mozgásterápiával, megtámogatni akupunktúrával.

A torna, a mozgás amúgy is kell betegnek, egészségesnek egyaránt A sikert, a gyógyulást - L. doktor szerint - 90 százalékban maga a beteg éri el úgy, hogy meg kell dolgoznia érte.

Szorosan összefügg ez azzal a nézettel, hogy amennyire lehetséges, kerülni kell a gyógyszereket. Otthon, házilag is segíthetünk számos bajunkon, ne nyúljunk azonnal a gyógyszeres fiókba. íme néhány tanács azok közül, amelyeket dr. L.-től hallottam:

1. Csontritkulás ellen, megelőzésre és gyógyításra is kiváló a tojáshéj. Természetes anyag, beépül a szervezetbe - oda, ahová kell -, és nincs mellékhatása. így készítsük: kis lyukat ütünk a tojáshéjon és kicsurgat­juk a fehérjét-sárgáját Az üres héjat kifőzzük, mintha kemény tojást

készítenénk, majd a tűzhely lapján izzítjuk, közben csipesszel körbe forgatjuk. Ha kihűlt, összeroppantjuk, és a maradék belső hártyától is megtisztítjuk, végül a tiszta héjat egészen finomra törjük* Amennyi por egy tojásból lesz, az két napra elég. Keverjük naponta egyszer levesbe vagy főzelékbe.

2. Aki nehezen vagy rosszul alszik, próbálja meg utánozni a kínaiak és a japánok ősi módszerét. Igaz, ott fából készítik az „alvószerszámot", de itthon talán a szelídebb változat is megteszi. Csavarjunk össze erősen egy jó vastag törülközőt, ezt lefekvéskor tegyük keresztbe a nyakunk alá, éppen a tarkóhoz. Ne legyen annyira magas, hogy lelógjon a fejünk, de túl vékony sem. A törülközőnek csak támasztania kell a nyakat, nem pedig tartani!

3. Ugyancsak alvászavarral küzdők, főleg idősebbek próbálhatják ki a következő - talán még furcsábbnak tűnő - módszert. Lefekvés előtt igyanak meg egy kis adag feketekávét. A hiedelemmel ellentétben a kávé, pontosabban a hatóanyaga, a koffein nem csak arra jó, hogy élénkítsen. Időseknél gyakran az az alvászavar oka, hogy az agy bizonyos részeibe nem jut elegendő vér. Ha tehát este iszunk egy kis kávét, javai az agy vérkeringése, elég oxigént kap az alváshoz. Egy hajdani szimpla mennyisége nyolcórás alváshoz elég. Ez a tanács első hallásra eléggé hihetetlen, sőt az is biztos, hogy nem mindenkin segít. Érdemes azon­ban kipróbálni, semmit sem veszíthetünk.

4. Főként kisgyermekeknél gyakori a hirtelen, heves hasmenés. A legtöbb szülő ilyenkor szalad az orvoshoz, megijed, hogy csemetéjének valami súlyos baja van. Ha nem kifejezetten mérgezésről van szó, tehát ezt a lehetőséget kizárhatjuk, akkor csak egyetlen dologra figyeljünk: sózott teát vagy főtt krumpli levét itassunk a beteggel, mert a hasme­néssel nagyon sok sót veszít a szervezet. Próbáljuk megállítani a hasme­nést úgy, hogy a köldökre száraz, meleg sót rakunk. A köldök tája az ősi kínai akupunktúrában is szereplő pont, ingerlésével megszüntethető a szervezetet nagyon igénybe vevő, kimerítő hasmenés. Ha a tünetek elmúlnak vagy enyhülnek, ráérünk másnap, a biztonság kedvéért orvos­hoz vinni a beteget.

5. Szinte népbetegség a görbe hát, a ferde gerinc. A gerinc ilyenfajta torzulása nem mindig szerzett, hanem lehet veleszületett betegség is, amely idővel csak súlyosbodik. Dr. L. szerint száz gyermekből legfeljebb

87

hármat visznek orvoshoz emiatt. Nekik különleges tornára, úszásra vagy kerékpározásra van szükségük. A tünetek gyakran mészhiánnyal párosulnak, amit gyermekkorban mézzel, mákkal még pótolni lehet. A szülőknek érdemes felfigyelniük arra, ha görbén ül vagy jár a gyermek, és idejében orvoshoz fordulniuk, mert a gerinc torzulása számtalan baj forrása lehet. Okozhat többek között gyomor- és bélrendellenessége­ket, vesebetegségre utaló tüneteket.

Soha nem ajánl olyasmit a betegeknek, amit maga ki ne próbált volna - mondja L. doktor. Néha persze előfordul, hogy nem éppen orvoshoz illőnek tartják a tanácsait. Ilyenkor arra igyekszik rávenni páciensét, hogy legalább próbálja ki, amit mond, mert ártani semmi­képpen sem árthat. Egyszer vidéken például kihívták egy beteghez, akinek annyira fájtak a lábai, hogy járni sem bírt. A vizsgálat nem mutatott semmilyen rendellenességet, például reumára utaló tünete­ket. Nem akarta feleslegesen kórházba küldeni a beteget, és hirtelen nem jutott eszébe más, mint hogy megkérdezze: megfigyelték-e, hova fekszik a kutya és hova a macska, ha bemegy a lakásba. Az a hely ugyanis, ahol jól érzi magát a macska, ártalmas az embernek... A beteg csak nézett, majd annyit mondott: orvos létére nem szégyelli magát, hogy ilyeneket beszél?!

Ott, akkor, azokat az embereket nem sikerült meggyőzni arról, hogy az állatok igenis megérzik azt a földsugárzást, amit mi nem, és ösztönö­sen megkeresik a nekik megfelelő helyet Igaz, hallani néha már ingá­zásról, amivel megkereshetők a „jó" és a „rossz" helyek, de ennek kutatása ma még szinte ördöngösségnek és gyanúsnak vagy legalábbis tudománytalannak számít.

Az lenne jó, ha a kiropraktikát oktatnák, ha Magyarországon is különböző szintű képzettséget lehetne szerezni. A betegek száma mu­tatja, mekkora szükség lenne a csontdoktorokra. Egyelőre azonban csak azok találják meg hozzájuk az utat, akik olvasnak vagy hallanak valamit arról, hogy talán műtét és gyógyszerek nélkül is élhetnének.

A szájhagyomány természetesen túloz. Egekbe emel vagy földbe tapos aszerint, ki mit tud, kinek mennyire képzett szakemberhez sikerül eljutnia. Amíg viszont - a hagyományos módon, megfelelő számú be­teggel, statisztikai adatokkal - nem bizonyítható feketén-fehéren, mi-

88

lyen hatékony valójában a kiropraktika, addig jó, ha megtűrik, nem pedig ellenzik, üldözik az ilyen orvosok működését.

Egy valódi „ embergyógyász" A magyar kiropraktikusok nagy része ismeri egymást, vagy ha nem,

hallomásból tudják, ki mit csinál. így jutottam el dr. Szőllősi Rózá­hoz, akire többen is felhívták a figyelmemet, mondván: őt ne hagyjam ki, olyan jó, vele feltétlenül beszéljek. Volt persze - igaz, csak egy -olyan vélemény is, hogy hozzá aztán mehetek, „szörnyű nő", nem volna szabad betegek közé engedni. Ez a megállapítás annyira ke­mény volt, hogy természetesen az elsők között Szőllősi doktornőt kerestem fel.

Készséges, igen barátságos volt, pedig a legrosszabbkor mentem. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy másnap váratlanul külföldre kell utaznia. Reggel indul, még sehol se tart, „át kell adnia" néhány pácien­sét egy kollégának arra az időre, amíg távol lesz. Nem baj, üljek le, kész a kávé. Miről is van szó? Könyv a kiropraktikáról? Az jó lesz!

Alacsony, vékony, csibészes arcú nő, tele lelkesedéssel, energiával. A lényegnél kezdi: azt kellene elérni, hogy a magyar hatóságok összehan­golják, segítsék kialakítani a kiropraktikai hálózatot. Félő azonban, hogy ugyanolyan harcra kell számítani, mint néhány éve az akupunktúra „legalizálásakor". Semmi mást nem kellene megnézni, mint azt, hogy a képzett csontdoktorok mennyi hasznot hajtanának a népgazdaságnak. (Kórházi hely, táppénz, gyógyszer, munkaidő-kiesés.)

Lassan megértem, hogy a hasonlóan gondolkodók viszonylag szűk körén kívül miért támadja a szakma a természetgyógyászathoz vonzódó orvostársakat. Egy reumatológus szakorvos, mint Szőllősi doktornő is, ugyan hogy mondhatja, hogy már nem úgy érdeklik a tudományos értekezletek, mint régen, az elméletet annyiban tartja fontosnak, amennyiben konkrét segítséget nyújt a gyógyításhoz.

Tudományos kutatásra, előrelépésre természetesen szükség van, de engedtessék meg, hogy az utat mindenki maga válassza meg. A doktor­nő nemcsak a lehetséges elméleti okokat keresi, hanem magát a beteg­séget is. Azt, hogy mit, miért, hogyan lehet segíteni egy-egy esetben.

89

Reumatológus lévén, látta, milyen sok a mozgásszervi megbetegedés, hogy a reuma nálunk már népbetegségnek számít. Ezért, amikor csak alkalma nyílt rá, mindig „hozzátanult" valamit. Először az akupunktú­rát. Elment Kínába, Vietnamba, Thaiföldre - persze a saját pénzén hogy megnézze, ott hogyan gyógyítanak, mit tanulhatna tőlük. Az ott látottak is hozzájárultak ahhoz, hogy - hacsak lehet - elforduljon a hagyományos medicinától, s a természetgyógyászatot helyezze előtérbe.

Kiropraktikat a nyáron Budai Lászlótól kezdett tanulni. (A magyar származású svájci iskolája egyébként szakmai berkekben külön vita tárgya.) A tanfolyam adta az alapokat, mindazt, ami elsajátítható, de ahhoz, hogy valaki eredményesen gyógyítson, azért kell némi született készség, ügyesség.

A természetgyógyászat attól hatásos és nagyszerű, hogy az embert egységes egészként kezeli. A csontdoktor a gerinc „helyretételével", az onnan kiinduló reflexpályák ismeretében szinte mindent gyógyítani tud. Kiegészítőként remekül alkalmazható az akupunktúra, a reflexte­rápia.

Mindez szépen hangzik, de igazán meggyőzővé akkor válik, ha konk­rét esetekről is beszámolhatunk. Példa akad bőven, hiszen rengeteg a beteg, főként olyanok, akiket a hagyományos módszerekkel gyógyító orvosok már a legradikálisabb megoldásra, műtétre „ítélnének". A közelmúltból a doktornő megemlít például egy egri óvónőt, aki éppen az epeműtétje előtt jutott el hozzá. Sűrű fájdalmaira a diétázás sem hozott enyhülést, és bár a röntgen nem mutatott ki követ, orvosai arra a következtetésre jutottak, hogy a tünetek alapján csakis az epéjével lehet baj, tehát megoperálják. Ekkor, még időben, „véletlenül" jutott el Szőllősi doktornőhöz. Nem az epéje, hanem a fájós térde miatt jött, és csak úgy mellesleg mesélte el, mi vár rá. Kétségtelenül nagy felelősség volt azt javasolni a betegnek, hogy halassza el a műtétet, próbálják meg előbb az akupunktúrás és a kiropraktikai kezelést. Néhány hét múlva a páciens abbahagyhatta a diétát, megszűntek a fájdalmai, s ma teljesen panaszmentes.

Mi buzdíthatna jobban egy orvost, mint a siker? A valódi „embergyó­gyász" legnagyobb élménye, ha látja, hogyan múlik el a baj, tűnik el a fájdalom. Ilyen volt például, amikor kiropraktikai és akupunktúrás kezeléssel sikerült megelőzni egy beteg térdporckorong műtétjét; ami-

9 0

kor a derékfájástól kétrét görnyedt fiatalember a második kezelés után újra fürgén járt; amikor halláscsökkent gyermekeknél 30-40 százalékos javulást ért el; amikor a sclerosis multiplex (idegi eredetű, mozgáskor­látozottsággal járó, többnyire visszafordíthatatlan folyamat) diagnózi­sával érkező, három éve járóképtelen beteg állapotában a kombinált kezelések hatására - az orvos számára is váratlanul - lényeges javulás következett be.

Említhetjük még a trolivezetőt, aki nyaki gerincsérve miatt műtét előtt állt, de ma tünet- és panaszmentes, vagy az agyvérzése következ­tében félig béna beteget, aki ma már újból használja a karját.

Ezeket hallva nemigen marad kétség: igenis szükség van a csontdok­torokra, mert sokszor nemcsak elkerülhetővé teszik a műtéti beavatko­zást, hanem gyakran megelőznek - ha meg nem sértenék vele sok tisztességes orvost, azt mondanám: feleslegessé tesznek - minden más, mellékhatással járó beavatkozást.

Nem szabad átesni a ló másik oldalára - int a doktornő. Mind a kiropraktikával, mind az akupunktúrával ártani is lehet. Ezért különö­sen fontos, hogy csak képzett, gyakorlott szakemberek nyúlhassanak a betegekhez. Általában egyik beteg hozza a másikat, s ha az orvos hibázik, annak azonnal híre megy. Nem szólva arról, hogy minden orvos arra tett esküt: a tudása legjavát nyújtja embertársainak.

Csak diplomával! Kecskeméten emlékezetes „csontkovácsfesztivált" rendeztek 1990 má­jusában. Az érdeklődők közül sokan csak véletlenül értesültek az ese­ményről, mivel akkor még nem volt semmiféle nyilvántartás vagy szer­vezet, szakmai névsor, amelynek alapján meghívhatták volna a résztve­vőket. (Mára remélhetően már van.) A helyi természetgyógyász egye­sület titkára, Lángné Nagy Mária egyike volt azoknak, akik segítettek megtalálni néhány, a kiropraktikával foglalkozó - ma még hivatalosan elismert magyar diplomával nem rendelkező - szakembert.

Keresse meg Gógucz Attila doktort, neki igen határozott elképzelései vannak a hazai kiropraktika jövőjéről! - hangzott a tanács.

- Ott voltam én is Kecskeméten, mint csaknem mindenki, akit érde-

91

kel a kiropraktika. Sok szempontból hasznos volt, érdekes, ugyanakkor - mint mások is - „bedőltem" a csábításnak, és elmentem a programban szereplő „népi shw"-ra. Elképesztő, hogy a csontkovácsságpf milyen dilettánsok is űzik!

A dunakeszi főorvos 1985-ben végezte el Tiberio Brenner tanfolya­mát, amelynek végén az olasz akupunktúrás társaságtól diplomát ka­pott. Ugyancsak Brenner úrtól tanulta a kiropraktikát, ami azóta - nála legalábbis - háttérbe szorította a tűszúrásos gyógymódot.

Nem is gondolná az ember, hányan remélnek gyógyulást a csontdok­tortól. Jönnek balesetek után, kisebb-nagyobb gerincfájdalmakkal, el­mozdult csigolyákkal; sokféle fejfájással, melyekről gyakran kiderül, hogy okuk a nyaki csigolyákban keresendő, bár a beteg nem emlékszik sem rossz mozdulatra, sem balesetre; kezdődő meszesedéssel, ami leg­többszőr hát- és gerincfájdalommal vagy szédüléssel jár. Ezek a beteg­ségek hatásosan gyógyíthatók, főként, ha nem túl régen keletkeztek. Óvatosan kell bánni viszont a porckorongsérvvel. Gerincműtéten át­esett betegekhez pedig nem is nyúl Gógucz doktor, mert - mint mondja - olyan az, mint a hegesztés, ami legközelebb másutt törik.

Igazi látványos esetek is akadnak, amikor viszonylag hamar érhető el siker. Autóbalesetkor például gyakori a nyak rándulásos sérülése, az úgynevezett ostorcsapás. A fej hátra, előre, majd újra hátra lódul, és közben elmozdulhatnak csigolyák, meghúzódhatnak az izmok, ínszala­gok. Ha a beteg idejében kiropraktikushoz fordul - mint az említett esetben is -, néha egyetlen kezelés után elmúlnak a panaszok. Ilyenkor is érvényes azonban a kiropraktikusok egyik alapelve: a kezelést mindig ki kell egészíteni a beteg állapotát figyelembe vevő tornagyakorlatok­kal, úszással. Sőt, amig ez nem válik közismertté, mindenkinek célszerű elmondani, hogy milyen fekhely, milyen párna a legjobb az alváshoz, hogyan lehet kockázat nélkül súlyt emelni vagy autóba szállni.

- Mielőtt boldog-boldogtalant a betegek közelébe engednek, tisztáz­ni kellene, hogy egyáltalán ki és milyen végzettséggel gyógyíthat. Most készülünk arra (1990 szeptemberében -A szerfc), hogy megalakítsuk a magyar manuálterápiás társaságot. Csak így lehetne elérni, hogy kizá­rólag jól képzett, alapos ismeretekkel felvértezett orvosok gyógyítsanak ezzel a módszerrel, és senki olyan ne praktizálhasson, aki nem szerzett diplomát. A praxist ugyanis könyvből nem lehet megtanulni, szükség

92

van az orvosi anatómiai ismeretekre, és számos vizsgálathoz kell a röntgen.

A „csontkovácsolás", a kiropraktika, a manuálterápia vagy kézgyó­gyászat - nevezzük bárminek - Gógucz doktor véleménye szerint veszé­lyes lehet, ha nem orvos műveli. Az egészségügyi törvény is úgy szól: beteget csak orvos kezelhet. (Kétségtelenül logikus és korrekt érvelés, bár megfontolandó, hogy a népi csontkovácsok generációkon át felhal­mozott tapasztalatait, megfigyeléseit mindenestül ki szabad-e zárni a gyógyítás köréből.) Mi az, ami ezt a véleményt indokolja?

- Nagyon sokan szenvednek például attól, hogy fáj a derekuk. Az úgynevezett népi csontkovácsok nem képesek megállapítani az okot kórházi háttér, röntgen nélkül, merthogy derékfájást legalább négy-öt­féle betegség idézhet elő. Akinek fogalma sincs az anatómiáról és mást kezel, mint amit kellene, azzal is árt a betegnek, hogy értékes heteket veszít, és később már az orvosnak is nehezebb a dolga.

Nyaki csigolyákhoz nyúlni még orvosnak is veszélyes, s a kiroprakti­kusok közül is csak a legképzettebbek vállalkozhatnak erre kockázat nélkül. Ha ugyanis valami nem sikerül, ha „baleset" történik, a beteg megbénulhat, sőt egy rossz mozdulat a halálát okozhatja.

A manuálterápiás társaság tehát vállalná, hogy szervezi a képzést és a továbbképzést, összefogná azokat az orvosokat, akiknek elismert diplomájuk van. Valószínű, hogy a szükséges kiegészítő kezelések el­végzésére megszervezik a gyógytornászok kiropraktikai képzését is. Az oktatásban egyelőre szükség lesz külföldi szakemberek segítségére, mivel ma még a magyar kiropraktikusok sem ismerik egymást, sem azt, hogy ki kitől, hogyan és mit tanult - és főként, hogy mit tud.

Tolókocsiban érkezett, a saját lábán távozott

Nagy feltűnést keltett a már említett kecskeméti „csontkovácsfesztivá­lon" a számos hazai csontdoktor társaságában megjelent Jurij Nazaro-vics Csisztyakov. Egy gerincsérwel operált beteg, akit tolókocsiban gurítottak a helyszínre - talán azon az alapon, hogy neki már nincs

vesztenivalója - jelenkezett, hogy kész alávetni magát a Moszkvából érkezett orvos kezelésének. Mint szemtanúk beszámoltak róla, a népes nézősereg előtt folytatott „válogatott kínzások" után az illető a saját lábán távozott a pódiumról. Igaz, a csaknem félórás kezelés közben recsegtek-ropogtak a csontok, elfojtott sóhajok, nyögések, sőt fájdal­mas kiáltások hallatszottak, az aggódva figyelő és drukkoló közönség­nek azonban minden kételye eloszlott, látván a végeredményt

Az esetnek híre ment, Kecskeméttől távolabb is sokan tudomást szereztek róla. Természetes, hogy amikor 1990 őszén a budapesti Gel­lért Szálló presszójában szemtől szemben ülhettem Csisztyakowal, először is erről kérdeztem.

- Véleményem szerint nincs olyan beteg, akin ne kellene megpróbál­nunk segíteni. Úgy gondolom, hogy még a legsúlyosabb esetben is meg kell találni ennek a módját Persze ha gerincműtéten átesett beteg fordul kiropraktikushoz, nem biztos, hogy teljesen meggyógyítható, de legalább meg kell kísérelnünk enyhíteni a fájdalmain.

Vitathatatlanul rokonszenves felfogás. Figyelem a Szovjetunióból érkezett csontdoktort, amint szálfa egyenesen ül a széken. Kék szemét le sem veszi beszélgető partneréről, valósággal vonzza a tekintetet Hatalmas önfegyelmet, erőt érzek sugározni belőle. Kétségtelenül „je­lenség" ez az ember, vastag keretes szemüvege, jól ápolt körszakálla illik az egyéniségéhez.

Kérdem, hogyan került Magyarországra. Kiderül, hogy 1989-ben járt először nálunk, de azóta többször, s nemcsak bemutatókon vett részt, hanem jó néhány beteg is várja, mikor találkozhat vele ismét Ezenkívül október elején ugyancsak Kecskeméten négynapos bevezető tanfolya­mot tartott azoknak a magyar orvosoknak, akik szeretnék kiroprakti-kussá továbbképezni magukat

Csisztyakov eredetileg idegkórtannal foglalkozott, neuropatológus-ként dolgozott rendelőben és kutatóintézetben egyaránt. 1975-76-ban ismerkedett meg a reflexterápia alapjaival, nem sokkal később pedig a kiropraktikával. Mint mondja, a hatvanas évek óta indult újra fejlődés­nek a Szovjetunióban a kiropraktika és a reflexterápia - az utóbbin ott az akupunktúrát, az akupresszúrát, a tű- és lézerterápiát, valamint a reflexzónák masszázsát értik, együttesen.

94

Három évtizeddel ezelőtt Kínában sajátították el ezeket • gyógymó­dokat a moszkvai orvostovábbképző intézet munkatársai, majd roha­mosan terjedt el országszerte is ez a gyógymód. Az ősi tanításokat megtisztították a rájuk rakódott misztikumtól, és korszerű orvosi isme­retekkel egészítették ki őket. Napjainkban már néhány ezer kiroprak­tikus működik náluk; Moszkván kívül Kijevben, Harkovban, Lenin­grádban és Kazanyban is el lehet sajátítani ezt a gyógymódot. Az orvostovábbképzés keretében szerezhetnek a jelentkezők néhány hó­napos elméleti és három hónapos gyakorlati oktatás után manuáltera-peuta („kézgyógyász") diplomát

Beszélgetőpartnerem hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükségesek az orvosi alapok, az igazi kiropraktikus nem is lehet meg nélkülük. Ezért szerinte csakis orvosoknak volna szabad jelentkezniük ilyen képzésre. Nem ért egyet tehát azzal a német és osztrák felfogással, hogy néhány hónap alatt bárkiből, bármilyen előképzettséggel kiropraktikus válhat Mérhetetlen veszélyekkel járhat, mutat rá, ha a csontkovácsnak van ugyan érzéke a gerinc „helyretételéhez", és némi gyakorlatot is szerzett már, de nem lévén orvos, nem ismer fel vagy tévesen diagnosztizál valamilyen betegséget, csontelváltozást.

Szóba kerül, mekkora ellenállás fogadja ma Magyarországon a kiro­praktikai. Hogy van ez a Szovjetunióban? Csisztyakov azt mondja, hogy egyfajta békés egymás mellett élés alakult ki az orvosok és a termé­szetgyógyászok között. Most már nem „bántják" őket nyilvánosan a sajtóban, sőt egyre inkább elismerik, hogy rájuk is szükség van.

Előfordul-e, kérdezem, hogy a náluk jelentkezőket más orvoshoz irányítják, mert nem tudják meggyógyítani. Sajnos igen, így a válasz, mert ha valakinek gerinctuberkulózisa vagy rákja van, akkor a kóros folyamatokat már a manuálterapeuta sem képes megfordítani...

Ekkor csatlakozik hozzánk a szovjet orvos magyarországi menedzse­re, Fáy Andrásné Alina, és vele csaknem egy időben kapcsolódik be a beszélgetésbe a feleségem. Ez a körülmény persze aligha érdekelné az olvasót, ha az utóbbi, mint megszokta, azonnal rágyújthatna. Ehelyett feddő tekintet és tiltó kézmozdulat kíséretében Csisztyakov akcióba lép. Először nem mondja, hogy nem szabad, vagy hogy a dohányzás káros, csupán a szeme beszél. Látván a patthelyzetet, magyarázkodni

95

kezdek: Kata olyan szenvedélyes dohányos, hogy ha nem gyújthat rá, előbb-utóbb borzasztóan hiányozni fog neki.

Ekkor szólal meg az orvos. - Adjon egy szál gyufát! - Amikor előkerül a doboz, kivesz egy szálat, és nagy megdöbbenésünkre feleségem fülé­hez hajol. Tűként használva a gyufaszálat, rögtönzött akupunktúra-be­mutatót tart, majd kijelenti: feleségem most már nem fogja kívánni a cigarettát, legalábbis addig, amíg az ő társaságában vagyunk.

Mit mondjak, nem is lepődöm meg igazán a történteken. Csisztyakov ugyanis már beszélgetésünk ötödik percében közölte, amit régen tud­tam, hogy nekem is fáj a hátam és baj van a jobb lábammal. Amikor pedig megkérdeztem, ezt honnan veszi, megtudhattam, hogy az ősi kínai diagnosztika alapján, a szememből olvasta ki...

Magához húzza a jegyzettömbömet, rajzolni kezd. Jelképes cicát láthatunk, persze négy lábon, mellette egy embert, kettőn. A következő rajz a gerincünket ábrázolja, és napnál világosabbá válik, hogy míg az állatok vízszintesen húzódó gerincét csak időleges és viszonylag kis megterhelés éri, addig az emberét már csak a testsúlyunkból adódóan is folyamatos és függőleges irányú. Ehhez még különböző erőhatások társulnak, amelyek minden élettevékenységünk közben érik a vállun­kat, karunkat, lábunkat és természetesen gerincünket. Kicsit drasztikus hasonlattal élve, az ember olyan, mint egy igavonó ló, hiszen állandóan szaladgál, cipekedik, dolgozik - nem csoda, hogy a gerince talán a legkényesebb része: könnyen sebezhető.

Ráadásul az emberiség „genetikai alapja" egyre romlik - teszi hozzá -, vagyis olyan emberek születnek, akik kénytelenek együtt élni egyre szennyezettebb környezetükkel, mérgezett levegőt szívnak, szennyezett élelmiszert esznek, és nem túl jó vizet isznak. Általában az immunrend-szer gyengülése ügyelhető meg, például a szembetegségek rohamos növekedése is ezzel függhet össze.

Ilyen körülmények között igen hasznos lenne, ha még többen ismer­nék a természetgyógyászatot, ha több embernek lehetne gyógyszerek és műtétek nélkül-reflexterápiával, kiropraktikával-visszaadni az egész­ségét.

Az biztos - folytatja Csisztyakov -, hogy akit a kiropraktikus meg­gyógyított, az egy életen át - ha szükségét érzi - visszajár hozzá, és „rendes" orvost többé nem keres fel. Nem csodálkozhatunk tehát azon

96

az ellenálláson, amit a legtöbb orvos és a nagyhatalmú gyógyszeripar tanúsít a természetgyógyászattal szemben. - Ez bizony pénzkérdést -teszi hozzá. - Kár, hogy a társadalombiztosítás a Szovjetunióban nem ismeri el a kiropraktikai. A csontdoktorok egyelőre nem vehetik táp­pénzbe a betegeket, pedig ha tehetnék, mindenki jól járna, mert egy hét vagy hosszabb idő helyett két-három nap alatt gyógyul meg a beteg. A biztosító tehát nem fizet, annál inkább fizetnek az emberek. Zsebből, mert az egészségük a legfontosabb...

Moszkva egyik szövetkezetig) rendelőjében fogadja a betegeket Csisztyakov. Sokan várnak arra, hogy bejussanak hozzá. Mindennap rendel, most mégis ötezer ember szerepel az előjegyzésében. A szovjet orvos nagyon bízik abban, hogy a természetgyógyászat előbb-utóbb náluk is az őt megillető helyre kerül. Csak mint érdekességet említi meg, hogy Kínában alig működik másfajta orvos, mint kéz- vagy termé­szetgyógyász, és gyógyszertár szinte csak mutatóban akad.

A legkisebb faluban is ismerik és alkalmazzák viszont az ősi gyógy­módokat, a különböző légző- és tornagyakorlatokat. A kínai népesség 100 év alatt a tizenhatszorosára nőtt, és ez nemcsak a magas szüle­tésszámmal, hanem a csekély csecsemőhalandósággal is magyarázható. A kínai nő egészséges, amikor szül, ezért gyermeke is életképesen jön a világra. Ha pedig mégis abortuszra volna szükség, ott ezt is tűszúrá-sokkal idézik elő. Nincs tehát szövődmény, az asszony nem válik meddővé, a vetélésnek a későbbi szüléskor nincs káros következ­ménye.

Van mit tanulnunk a kínaiaktól - gondolom magamban. Persze Csisztyakovtól és kollégáitól is elleshetnének egyet-mást a magyar orvosok. Amikor megemlítem, hogy az amerikai Steven Anderson sze­retné megalapozni a magyarországi kiropraktikus képzést, a szovjet csontdoktor csak annyit mond: ők is szívesen segítenének...

A nézőkön is sok múlik Az „eltévelyedett" orvosok között talán a legeretnekebbnek számít dr. Frenyó Sándor, aki pedig nem kiropraktikus, sőt nem is akar az lenni. Baleseti sebész és ortopéd szakorvos Budapesten, a Traumatológiai

97

Intézetben. Jelenleg azon fáradozik, hogy a jogilag már létrehozott Európai Kiropraktikai Alapítvány működését szervezze.

Hogyan került kapcsolatba a kiropraktikával, és hogy lehet az, hogy ő, a „konkurencia" képviselője, ilyen lelkesen támogatja dr. Anderson kezdeményezését?

- Konkurencia? Badarság! - mondja. - Miért lenne az? Szerte a világon jól megfér egymással a hagyományos gyógyászat és a kiroprak­tika, s nemcsak megférnek, hanem ki is egészítik egymást. Éppen ezért érthetetlen az a kicsinyes, buta áskálódás, ami Magyarországon jellemzi a legtöbb szakág képviselőit. Az „ellendrukkerek" - tisztelet a kivétel­nek - nem is igen tudják, mi fán terem a kiropraktika.

Hogyan lett belőle az alapítvány támogatója? Véletlenül. A család­jában valaki olvasta, hogy dr. Anderson Komáromban tolmácsot keres. Ez éppen akkor történt, amikor Frenyó doktor és felesége, aki szintén baleseti sebész, elhatározta: Tatán, a volt szülői házban baleseti magán­rendelőt nyitnak. Rögtön indultak is Komáromba, és megszületett az elhatározás: közösen kell gyógyítani a betegeket.

Az együttműködés mindenkinek hasznos lenne, mégis a betegek járnának legjobban. A baleseti sebésznek jó, ha van hová irányítania a betegeket manipulatív - kiropraktikai - kezelésre, mert nem biztos, hogy feltétlenül a „radikálisabb" beavatkozásra van szükségük. De igaz ez Anderson doktorra is: olyan esetekben, ha ő „elakad", tehát komo­lyabb kivizsgálásra vagy műtétre lenne szüksége a betegnek, küldheti a specialistához. Mindketten takarékosabban bánhatnak így a saját ide­jükkel - de a betegével is. Segítik és kiegészítik egymás munkáját.

Magyarországon sokáig a sürgősségi ellátást helyezték előtérbe, emögött lemaradt a mozgásszervi medicina oktatása. Az orvosok több­ségének viszont szüksége van arra, hogy megismerje, mi az, amit a sebész nem vagy csak hosszú idő alatt tud kezelni, s hogy milyen kiegészítő vagy éppen helyettesítő eljárásokkal lehet segíteni a betegen.

Az Európai Kiropraktikai Alapítvány célja, hogy megteremtse a bázist az európai színvonalú kiropraktikusképzéshez. Azt akarják elér­ni, hogy az Egyesült Államokban bevált, magas színvonalú oktatást követve olyan diplomát adhassanak az itt végzetteknek, amit a világon bárhol elismernek. Remélik, hogy ehhez sikerül megnyerni az egész­ségügyi vezetés jóindulatát, támogatását.

98

Mit vállalt magára Frenyó doktor? Nem kevesebbel, mini hogy meg­próbálja megszerezni három igen fontos intézmény támogatását: a Sportkórházét, az Ortopédiai Klinikáét és a traumatológiai Intézetét. Ez a három hely lenne a gyógyítás bázisa, mert itt rendelkezésre állnak az eszközök és a műszerek - meg természetesen a szakemberek* Így lehetne ez az egész európai színvonalú, profi vállalkozás.

Érdekes dologra hívja fel a figyelmet a szakorvos. Arra, hogy az orvosok egyenértékű partnerei lehetnek a gyógytornászok. Tőlünk nyu­gatra ezt már előbb felismerték, s noha Magyarországon lényegében felsőfokú a képzés minősége, a gyógytornászok tudását nem használják ki eléggé. Márpedig ha megindul a hazai kiropraktikusképzés, nagy szükség lesz a munkájukra. A gyógytornászok, akikkel eddig beszélt, igen lelkesek, szívesen tanulnának. Nekik és a gyógytestnevelőknek kell majd olyan oktatást szervezni, amelynek a résztvevői felső fokú végzett­séget szerezhetnek.

Miért nem műveli maga is a kiropraktikát, ha már annyira a szívü­gyének tekinti az oktatás és a gyógyítás szervezését? - merül fel a kérdés. - Azért - így Frenyó doktor -, mert tartom olyan fontosnak és komoly­nak, hogy három nap alatt nem lehet megtanulni. Felszínes ismereteket természetesen lehetne szerezni, de azzal mire megy az ember? A kiro-praktikusokban is azokat becsülöm, akik tudják, hol van a tevékenysé­gük határa. Ezt a határt én is igyekszem felismerni, és az energiámat inkább a továbbképzésre fordítom, mint arra, hogy belevágjak valami divatos dologba. Ezen a meccsen én szurkoló vagyok, drukker, nem pedig aktív játékos, bár itt a nézőkön is sok múlik.

Mind a tíz ujja „röntgen" Ülünk és hallgatunk, néha értetlen képpel összenézünk. Annyi „csodá­ról", szenzációs dologról hallottunk már, s most mégis, mint aki új, varázslatos világot fedezett fel, úgy mondjuk hitetlenkedve: ez az ember varázsló...

Először mogorva volt, épp csak annyira nyílt meg, amennyire feltét­lenül szükséges - ha már odaengedett, leült beszélgetni. Órák múlva a kezdeti benyomás megváltozott: ez az ember nagyon magának való,

99

nem akarja, hogy mindenáron megértsék, szeressék. Persze ha ilyen félelmetes tudás lenne a birtokomban, én se kívánnám a megértést. Megelégednék azzal, hogy békén hagynak. Úgyis csak az számít, amit a betegek mondanak.

Érdeklődésünket éppen eléggé felcsigázták a várakozók: egyiknek a dereka fájt, a másik régebbi csodáról mesélt, amely szerint látta, amint bement valaki egy alumínium „járókával", kifelé meg a saját lábán jött... Mit tudhat Teleky úr itt, Kecskeméten olyasmit, amit csak kevés orvos mer állítani magáról?

Nehéz beszélgetni olyan emberrel, aki nemigen akar önmagáról mondani semmit, s aki inkább a kérdezőt kérdezi. Fújja a füstöt, meg­vonja a vállát, és minduntalan azt feleli: ezen még sohasem gondolko­dott, nem tudja. Ül a széken, néha simít a szakállán, közben a szemü­vege mögül kiles, zoknis lábával böködi a papucsát

Kitől tanulta? Mióta csinálja? Hogyan csinálja? Válaszként bekap­csolja a magnót A felvétel 1988-ban készült, a Rádió közvetítette. Teleky Sándor édesapjának hangját őrzi, amint arról beszél, honnan tanulta a csontkovács mesterséget. Kubicsek Istvánhoz Szelőcére messze földről vándoroltak a betegek, akiket az orvosok nem tudtak meggyógyítani. így került oda az idősebb Teleky is, ott nyerte vissza az egészségét. Úgy lehet, valami különös tehetség lakozott benne, mert néhány év múlva már Kubicsek módszerével gyógyította otthon a fele­ségét, s később a Kiskunhalasra zarándoklókat. Ekkor hangzik el az első meglepő közlés: a középső ujja volt a „röntgen". Soha nem tanult anatómiát, de már ránézésre látta, kinek mi baja lehet. Egyet tudott nagyon: tapintani. Ez kellett a „diagnózis" felállításához, azután a behajlított ujjaival, a kiálló percekkel - jobb szó híján így lehet mondani - helyre nyomta az elcsúszott csigolyát, int, izmot, e r e t

A mozdulatokat érezni lehet inkább, mint tanulni - dörmögi Tfeleky úr. Ő csak néhány éve csinálja komolyabban, azelőtt édesapjával együtt dolgozott. Neki már mind a tíz ujja „röntgen".

Ha az egyik láb rövidebb - és ez gyakori eset -, lehet a kisebbet nyújtani vagy a másikat rövidebbre venni. Ezt úgy mondja, mintha az ilyesmi csak úgy magától menne, mintha mindennapos dolog volna.

Mindenféle bajjal keresik, sorban állnak az ajtaja előtt. Azt hihet­nénk, hogy egy csontkovács nemigen tud mit kezdeni olyan beteggel,

100

akinek légszomja van. Pedig dehogynem. A tüdő sem működik rende­sen, ha ferde a gerinc. Ki kell egyenesíteni, megerősíteni az elgyengült izmokat - és megszűnik a légszomj. De ha gyengék az izmok, beesett a mellkas, akár szívritmuszavar is felléphet - a gyógymód akkor is ugyan­ez;

Járt már nála sebész, idegsebész is. Hallották a hírét, és hozták a beteget, akin az ő véleményük szerint csak műtéttel lehet segíteni. Nehezen hitték, bár látták, hogy a daganatnak hitt csomót néhány mozdulattal megszüntette. Csekély vigasz, hogy nem ők voltak az utolsó orvosok ebben a „rendelőben". Teleky úrnak sok orvos ismerőse van, és - mint nevetve mondja - akinek megszüntette a lumbágóját, az küldi a kollégákat, de még a protekciós betegeket is.

Migrén, hátfájás, gerincferdülés - ezek mindennapos nyavalyák. Az volt már valami, amikor a halláskárosultak intézetében lakó gyermek­nek nem kellett többé a hallókészülék, hogy meghallja a távolabbi beszédet. Nem értette még, de hallotta!

Ahogy mesél, fokról fokra engedi megismerni magát, lassan rájön az ember, hogy amit csinál, az nem feltétlenül vagy csak részben kiroprak­tika. Ő maga sem tudja megfogalmazni pontosan - igaz, nem is gondol­kodott rajta. Azt lehet mondani: többek között gerincmanipulációt is végez, de csak ujjal. Nem híve a drasztikus beavatkozásnak. Ezért inkább szellemileg fárad el.

Egyszer régen hitetlenkedve hallottam a bőrlátásról, később azon lepődtem meg, hogy egy kisgyermek a nyelvével olvas. (Ha bioáramról beszélnek, azt mondom: smafu!) Ezzel csak jelezni szeretném: nehezen riaszt meg az ilyesmi. De most... Hogyan lehet elképzelni azt, hogy valaki tapintással, csukott szemmel, „magában látja", mi nincs a helyén, s hogy miképp alakulhat a gyógyítás folyamata. Ezek után maga a gyógyítás ugyebár gyermekjáték. Nehéz volt mindezt elképzelni - amíg meg nem láthattam. Valószínűleg nagyon értetlen képet vágok, mert Teleky úr nevet. (Akkor kacaghat csak igazán, ha külföldi orvosok vagy biztosítótársaságok képviselői néznek rá ugyanígy!) Mert jönnek, az­után hívják. Ha akarná, Teleky úr milliomos lehetne valahol tőlünk nyugatra. Ehelyett itthon „varázsol", és többek között kifejti vélemé­nyét arról, miért nem ért egyet azzal, hogy minden baj okozója a hús. Miért nem mondják meg, hogy azért együnk növényfélét, mert az

101

olcsóbb? Miért nem magokat rajzolt a barlang falára az ősember, ha természeténél fogva állítólag azt ette, nem pedig az „egészségtelen" és „gusztustalan" húst? Nem attól vagyunk betegek, amit eszünk - mond­ja. Elhasználódottak és kopottak vagyunk, sok az infarktus, a fiatalkori halál, és ennek nem az úgynevezett magyar konyha az oka, mert az körülbelül olyan, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Sok a stressz, a fizikai megterhelés - és ez mind együtt jelentkezik. Ha müzlit eszünk, ugyanúgy fáj a hátunk. Csak egy bajjal több lesz: éhesebbek leszünk.

Egy-két óra múlva meg merem kérdezni: mi a véleménye a kiroprak-tikáról? Vállat von, mosolyog. Tömör a válasz: „Nem mindennek az alapja a kiropraktika."

Ettől a választól nem lettem sokkal okosabb. Hazafelé a kocsiban azon töprengek, miért éppen nekem kellene megmagyaráznom a meg-magyarázhatatlant...

102

ÍGY TORNÁZZUNK!

Az alább következő tornagyakorlatok hátunk és nyakunk egészségét óvják. Helyes végzésük esetén terápiás haszonnal járnak, ha azonban nem vagyunk elég gondosak és óvatosak, akkor ellenkező hatást érhe­tünk el. Az a legjobb, ha a kiropraktikus orvos által előírt és összeállí­tott gyakorlatsorozatot végezzük, annál is inkább, mert így a csontdok­tor pontosan le tudja mérni, hogyan haladunk.

E gyakorlatok közben nemegyszer pattogás, roppanás hallatszik, „ropognak" a csontok, akárcsak a kiropraktikai „gerinchelyretétel" közben. Ez nem baj, mert e hangok természetes kísérői testünk dina­mikusabb állapotba kerülésének.

Néhány fontos körülmény, amire ügyelnünk kell: 1. Olyan ruházatban végezzük a testgyakorlatokat, amely semmilyen

irányban nem gátolja a mozgásunkat (laza tréningruha, szabadidőruha stb.)

2. Feltétlenül időt kell adnunk magunknak a bemelegítésre. Hagyjuk az izmainkat ellazulni, mielőtt olyan gyakorlatba fognánk, amely az izmok megfeszítését igényli.

3. Lassan és körültekintően kezdjünk el mozogni. Ahogyan fokról fokra belejövünk a gyakorlatokba, úgy növelhetjük a gyorsaságot, de ha mindvégig lassan tornázunk, akkor sem veszítettünk semmit: a gyakor­lat ugyanolyan hasznos marad.

4. Ne hajtsuk túl magunkat, különösen kezdetben. Csak annyi gya­korlatot végezzünk, amennyit a kiropraktikus előír. Csak azokat a gyakorlatokat végezzük el, amelyeket a csontdoktor javasol, és olyan sorrendben, ahogyan ő indítványozza.

5. A talajgyakorlatokhoz szilárd, de ne kényelmetlen helyet válasz-szunk. A szőnyegpadló vagy egy nagyobb szőnyeg is megfelel. Előfor­dulhat, hogy kezdetben nehéz lefeküdni a padlóra és felkelni onnan, ilyenkor egy kemény ágy is megteszi. A fej alá helyezett kispárna gyakran kényelmes, és megkönnyíti a tornánkat.

103

6. Mindennap el kell végezni a testgyakorlatokat a csontdoktor által javasolt módon. Soha ne hagyjunk ki egy-egy napot, amit aztán fokozott gyakorlással próbálnánk pótolni. A rendszertelen tornázás veszélyes lehet.

7. Ha kissé kellemetlenül érezzük magunkat a gyakorlatok közben, ne ijedjünk meg. Ez az érzés el fog tűnni, amint megerősödnek az izmaink és jobban hozzászoknak az igénybevételhez. Előfordulhat azonban, hogy a fájdalom vagy a kellemetlen érzés nem múlik el. Ilyenkor hagyjunk fel a tornagyakorlatokkal, és konzultáljunk a csont­doktorral.

8. Igen lényeges, hogy az orvos utasításait pontosan kövessük. A javasoltakon kívül semmilyen más gyakorlatot nem szabad végezni, különösen akkor, ha a hát vagy a nyak valamilyen bajából vagyunk éppen felgyógyulóban.

9. Az itt következő gyakorlatokat minden egészséges ember elvégez­heti, aki azonban úgy érzi vagy tudja, hogy baj van a gerincével, az mindenképpen kérje ki a csontdoktor jóváhagyását és tanácsait.

Nyakerosito gyakorlatok Az itt ismertetett izometrikus gyakorlatcsoport a nyakizmok erősítését segíti. Ha közben fájdalmat érzünk, ajánlatos kisebb erőt alkalmazni és kevesebbszer ismételni az adott gyakorlatot. Ahogy fokról fokra erősö­dik a nyakunk, úgy növelhetjük az erőt és az ismétlések számát. Ne alkalmazzunk semmilyen többletsúlyt vagy eszközt nyakunk erősítésé­re. Miközben a gyakorlatokat végezzük, ne tartsuk vissza a lélegzetün­ket. A részleteket célszerű a csontdoktorral megbeszélni.

1. Tenyerünket tegyük a homlokunkra, és próbáljuk kezünkkel a fejünket, illetve fejünkkel a kezünket elnyomni a helyéről. Eközben igyekezzünk ellenállni a mozgásnak. Tartsuk meg ezt a feszített helyze­tet 5 másodpercig, aztán lassan lazuljunk el. Háromszor egymás után végezzük el a gyakorlatot, illetve ha a kiropraktikus tanácsolja, akkor ennél többször.

104

2. Helyezzük egyik ke­zünket oldalt a fejünkre. Próbáljuk a fülünket a vállunkhoz közelíteni, de közben kezünkkel gá­toljuk meg a mozgást. A másik oldalon ismétel­jük meg a gyakorlatot. A feszítés mindig 5 másod­percig tartson, ezt lassú ellazítás kövesse. A gya­korlatot ugyancsak há­romszor végezzük el, ha­csak a csontdoktor nem ír elő többet.

105

3. Mindkét kezünket te­gyük a tarkónkra. Igyekez­zünk hátranyomni a fejün­ket, miközben kezünkkel visszatartjuk, és ellensze­gülünk a mozgásnak. Tart­suk meg ezt a feszített hely­zetet 5 másodpercig, majd lassan lazítsunk. Három­szor vagy a kiropraktikus tanácsa szerint többször végezzük a gyakorlatot

106

4. Tegyük a jobb kezünket a jobb halántékunkra. Ál-lunkat próbáljuk elfordítani a jobb vállunk felé, de ke­zünkkel gátolj uk meg a moz­gást. Amásik oldalon ugyan­így végezzük el a gyakorla­tot. Öt másodpercig tartsuk meg ezt a feszült helyzetet, majd lassan lazítsunk. Há­romszor vagy a csontdoktor előírásának megfelelően többször ismételhetjük a gyakorlatot.

A nyak mozgásterét növelő gyakorlatok Ezt a gyakorlatcsoportot sem árt megbeszélni kiropraktikussal, mielőtt elkezdenénk. Mindegyik gyakorlatot lassan, óvatosan végezzük. Ne erőltessük fejünk és nyakunk mozgását azon a ponton túl, amikor fájdalmat érzünk.

Ne feledjük, hogy az ízületek működésének titka rugalmasságukban és mozgékonyságukban rejlik. Megfelelő gyakorlatok nélkül, erőltetés­sel nem érhetjük el, hogy nyakunk képes legyen a teljes mozgástér megtételére.

1. Húzzuk fel a vállunkat magasra, és végezzünk vállkörzést előre, majd hátra.

2. Óvatosan hajtsuk előre a fejünket, igyekezzünk állunkkal megérin­teni a mellkasunkat

3. Vigyázva hajlítsuk hátra a fejünket, addig a határig, amíg csak tudjuk.

4. Hajlítsuk jobbra a fejünket, amíg lehet. 5. Hajlítsuk balra a fejünket, amíg lehetséges. 6. Óvatosan, nagy kört leírva forgassuk körbe a fejünket az egyik

irányba, majd végezzük el a fejkörzést az ellenkező irányba is.

107

A hát, a váll, a derék és a csípő izmainak erősítése

1. Álljunk terpeszbe, két kezünk közt törülközővel karunkat emeljük magastartásba, és hajolgassunk oldalra. Ügyeljünk arra, hogy a csípőnk ne mozduljon, gyakorlat közben ne forduljon el. A másik oldalra is ismételjük meg a mozdulatsort.

108

2. Feküdjünk hasra, tenyerünket a rajz sze­rint magunk mellett a talajra támasztva, lassan nyomjuk fel a törzsünket. Ebben a helyzetben tartva magunkat, lélegezzünk mélyet, és pró­báljuk ellazítani a csípőnket.

3. Feküdjünk a hátunkra, karunkat magunk mellett fektessük a talaj-a. Húzzuk fel mindkét térdünket úgy, hogy közben a talpunk a talajon

maradjon. Hajlítsuk oldalra a lábunkat, majd térjünk vissza a kiinduló állásba. Ismételjük meg a gyakorlatot a másik oldalra hajlítva a lábun­kat, és ügyeljünk, hogy közben a hátunk egyenesen a talajon maradjon.

4. Egyik térdünkön állva, lassan helyezzük át a súly­pontunkat az elöl lévő má­sik lábunkra. Ha szükségét érezzük, egyik kezünkkel támasszuk meg magunkat a talajon. Váltsunk lábat, és ismételjük meg a gyakorla­tot.

110

5. Álljunk szembe a fal­lal, nem túl távol tőle. Egyik kezünkkel támasz­kodjunk a falhoz, és az ugyanazon az oldalon lévő lábunkat a másik kezünk­kel húzogassuk felfelé. Váltsunk lábat, illetve ke­zet.

6. Kartávolságra álljunk meg a faltól. Egyik lábun­kat behajlítva, lépjünk elő­re a falig, miközben a hátul lévő lábunkat tartsuk meg­feszítve. A másik lábunkkal is végezzük el a gyakorla­tot.

111

7. Ülve vagy állva végezhetjük ezt a gyakorlatot. Emeljük magasba az egyik karunkat, mintha el akarnánk érni a mennyezetet. Emeljük fel és nyújtóztassuk a vállunkat is ugyanazon az oldalon, majd előre engedjük le a karunkat A másik karunkkal és vállunkkal ismételjük meg ugyan­e z t

Ez a gyakorlat nem csupán a vállöv izmait lazítja, hanem a hátizmokat is megmozgatja a lapockák között Különösen azoknak az embereknek jelent segítséget és megkönnyebbülést, akik íróasztalmunkát végeznek, és lapockáik között, a hátukban szinte „összegyűlik" a feszültség. Né­hányan egyébként „úszásnak" nevezik ezt a gyakorlatot, mert a közben végzett mozgás a gyorsúszásra emlékeztet

112

8. Ez a gyakorlat a deréktáji fájdalom megelőzésére szolgál. Feküd­jünk egyik oldalunkra, felül lévő térdünket hajlítsuk be úgy, hogy lábfejünket helyezzük az alsó térdhajlatunkra. Felül lévő karunkat könyökben hajlítsuk be, és kezünket tegyük a gyomorszájunkra. Ahhoz, hogy ezt a gyakorlatot megfelelően végezzük, kétféle mozgást kell összehangolnunk. Miközben térdünkkel rúgó mozdulatot végzünk, fe­lül lévő könyökünket hátrafelé lendítjük. Néhányszor ritmikusan ismé­teljük ezeket a mozdulatokat és ezáltal fokról fokra kinyújtóztatjuk a derekunkat. Ezután forduljunk a másik oldalunkra, és úgy is végezzük cl a gyakorlatot.

9. Ehhez a gyakorlathoz feküdjünk a hátunkra behajlított térddel, kezünket a nyakunk alatt összekulcsolva, talpunkat lazán tegyük a talajra. Feszítsük meg hasunkat és fenekünk izmait, és ezzel egy időben nyomjuk hátunkat erősen a talajhoz. Maradjunk így 6 másodpercig. Ezután lazítsunk 12 másodpercet. A kiropraktikus javaslata szerint többször ismételhetjük a gyakorlatot.

10. Feküdjünk a talajra felhúzott térddel, miközben talpunk a tala­jon, mindkét karunk az oldalunkon marad. Vegyünk mély lélegzetet, és egyik térdünket mindkét kezünkkel átfogva, húzzuk a mellkasunk felé. Tartsuk így, amíg ötig számolunk. Ezután kilégzés következik, majd lábunkat lassan visszahelyezzük a másik mellé. Most végezzük el ugyan­ezt a másik lábunkkal. Végül mindkét lábunkat egyszerre átfogva ismé­teljük a gyakorlatot. Annyiszor ismételjük, ahányszor a kiropraktikus előírja.

11. Feküdjünk a hátunkra, és mindkét karunkat helyezzük oldalt magunk mellé. Hajlítsuk be térdünket, talpunk a talajon marad. Bal térdünket húzzuk a mellkasunk felé anélkül, hogy karunkat használ­nánk, majd felfelé nyújtsuk ki a lábunkat. Visszatérve a kiinduló hely­zetbe, végezzük el ugyanezt a jobb lábunkkal. Az orvos utasításának megfelelően ismételhetjük a gyakorlatot.

114

12. Ez az alhas izmait erősítő gyakorlat Feküdjünk a hátunkra, kezünket tegyük a combunkra. Helyezzünk egy kispárnát a derekunk alá. Emeljük fel a lábunkat úgy, hogy a combunk merőleges legyen a talajra. Kezünkkel nyomjuk a combunkat, ugyanakkor nyomjuk visz-szafelé combunkkal a kezünket Ezt körülbelül 6 másodpercig folytas­suk. Lazítsunk 12 másodpercig, és az orvos előírása szerint ismételjük a gyakorlatot.

13. Hátunkon fekszünk, karunk az oldalunk mellett. Emeljük fel az egyik lábunkat. Törekedjünk arra, hogy lá­bunk nyújtva maradjon. Csak 45 fo­kos szögig emeljük a lábunkat, aztán lassan engedjük le. Ismételjük meg ugyanezt a másik lábunkkal.

Néhány hetes gyakorlás után képesek leszünk arra, hogy mindkét lábunkat egyszerre mozgassuk anélkül, hogy érintenénk velük a talajt Apáros láb­bal való gyakorlást csak akkor kezd­jük meg, ha az előbbi fázis már töké­letesen megy.

113

14. Ehhez a gyakorlathoz használjunk egy közepes magasságú karos­széket. A székkel szemben lassan guggoljunk le. Kezdetben a szék karfáját fogva végezzük a gyakorlatot Felemelt fejjel, egyenes háttal, a karfát fogva lassan felegyenesedünk és leguggolunk. Ezt többször ismé­teljük. Amikor már úgy érezzük, hogy nem veszítjük el az egyensúlyun­kat, igyekezzünk ugyanezt a mozdulatsort a szék nélkül elvégezni.

A következő 4 gyakorlatot - minthogy az előzőeknél nehezebbek és gerincünknek nagyobb igénybevétett jelentenek - csak akkor kezdjük meg, ha előzőleg megbeszéltük a csontdoktorral.

15. Ezt a tornagyakorlatot akkor vehetjük fél a programunkba, ha már néhány hete végezzük a 9-14. számú gyakorlatokat. Feküdjünk a hátunkra, térdünket húzzuk fel, miközben talpunk a talajon marad, kezünket pedig helyezzük a hasunkra. Üljünk fel, közben vigyázzunk, hogy térdünk behajlítva maradjon. Segítség lehet, ha lábfejünket egy nehezebb szék vagy ágy szélébe beakasztjuk, vagy megkérünk valakit,

116

hogy lábunkat tartsa meg a földön. Maradjunk ülve 6 másodpercig. Ezután 12 másodperces lazítás következik, majd ismételjük a gyakorla­tot az orvos javaslata szerint

16. Feküdjünk a hátunkra, testünk­re merőlegesen emeljük fel mindkét lábunkat Ollózzunk a lábunkkal: az egyiket fejünk felé mozgatjuk, míg a másikat az ellenkező irányba, lefelé, és ezt felváltva végezzük. A gyakorlat erősíti a gyomor, a csípő, a hát és a láb izmait A csontdoktor javaslata sze­rint ismételhető.

117

17. Feküdjünk hasra, karunkat állunk alatt keresztezve. Feszítsük meg bal lábunk izmait, majd lassan emeljük fel úgy, hogy közben ne hajlítsuk be és egyáltalán ne mozgassuk csípőnket. Tartsuk bal lábunkat 6 másodpercig felemelve, azután 12 másodpercig pihenjünk. Most jobb lábunkkal csináljuk ugyanezt A gyakorlat orvosi előírás szerint ismé­telhető.

18. Feküdjünk hasra. Kezünket tegyük a vesetájra. Lassan emeljük fel a fejünket és a mellkasunkat a talajról, miközben mindkét lábunkat felemeljük a talajról, mintegy 6 fokos szögben. Maradjunk ebben a helyzetben 6 másodpercig, majd 12 másodpercig pihenjünk. Az orvos utasítása szerint ismételhetjük a gyakorlatot.

U T Ó S Z O

E könyv a lehető legjobbkor jelenik meg. Most alakult meg ugyanis a hazai „gyógykovácsolás" orvosi szekciója, egyelőre a Magyar Akupunk­túrás Orvosok Társaságának kebelében. A kötet alkalmas arra, hogy a betegeket az elérhető lehetőséggel, az orvosokat a rájuk váró követel­ményekkel megismertesse. Időbe telik persze, míg a könyvben leírtak a mindennapos gyógyítás elemei lesznek.

A népi gyógyítók sikerei már korábban is gondolkodóba ejtették az orvosok egy részét. Sokan úgy vélték, ezek tudnak valamit, amit mi nem. Tanulni sohasem szégyen senkitől, de az világos, hogy az orvosok által művelt - manipulációs fogásaiban, alkalmazási területében már az elmúlt 100 év alatt letisztult - „művészet" elsajátítása lesz orvosaink számára a járható, a járandó út. Egyelőre külföldi segítséggel, amíg saját „tanári karunk" ki nem alakul. Bizonyos, hogy a világ minden táján nagyon sikeres módszer nálunk is gyorsan elterjed.

Rugalmasabbá váló egészségügyünk befogadja az értelmes kezdemé­nyezéseket, így ma már a korábban csak hallomásból ismert eljárások is elérhetők. Számíthatunk rá, hogy a betegek gyorsan megbarátkoznak az újjal, az orvosok azonban tartózkodóbbak lesznek. Jogos az óvatos­ság, hiszen a kiropraktika látványos, gyors, szinte azonnal elérhető eredményei ellentétesek az eddigi tapasztalatokkal. Emlékezzünk, így volt ez 15-20 évvel ezelőtt az akupunktúrával is, amely mára már polgárjogot nyert.

A könyvből kiderül: a kiropraktika szemlélet, életforma is. A termé­szetgyógyászat egyéb eredményeit alkalmazó orvos szinte nem is nélkü­lözheti, ha igazán eredményesen akar gyógyítani: gyógyszerek és azok nem kívánatos mellékhatása nélkül. A gyógyítás az akupunktúrához hasonlóan emberközpontú, s talán még szorosabb orvos-beteg kapcso-

119

la tot feltételez. Rá kell azonban j ö n n i : az ember i test újabb t i tkai válnak megismerhetővé a gyógyítás számára - ezt a lehetőséget pedig n e m lehet kihagyni!

A kiroprakt ikai gyakorlat nagy követelményeket támaszt, e lsősorban az orvossal szemben. Úgy kell itt i s dolgozni, hogy k ö z b e n ne ár t sunk. Ismertessük meg a beteget a saját bajával, legyen p a r t n e r ü n k a közösen megvalósí tandó feladatban, ér t se meg, miről van szó. I t t is igaz, hogy fabatkát s e m ér a legcsodálatosabb gyógyeljárás, ha a beteg n e m adja bele a maga részét hozzájárulás, egyetértés, akarat formájában.

M u n k á n k nagy részét a felvilágosítás, tanácsadás je lent i , e n n e k célja az elért e redmény megőrzése, sőt továbbfejlesztése. Az e l é r h e t ő siker 90 százalékban múlhat a beteg é le tmódbel i változásain, tornagyakorla­tain, a d iétán. É r d e k e l t t é kell hát t e n n ü n k a beteget saját gyógyulásá­ban, hitet, e r ő t a d n u n k a tanácsainkkal, megértetve a feladat nagyságát, kijelölve a célt és a hozzá vezető utat, é r t ő kézzel átsegítve a beteget a testi és lelki akadályokon.

Az a k u p u n k t ú r á b a n azt tanítják: ha jól akarja valaki csinálni, e lőször is legyen jó orvos. Igaz ez a kézzel gyógyítás művészetére is. Ez a gyógyeljárás szellemileg és fizikailag egyaránt nagy igénybevételt je lent, elsajátítása igazi kihívás az önmagával szemben m i n d e n t é r e n igényes orvos számára. Gyakorlói jól vizsgálnak a kezükkel, helyesen ér tékel ik a röntgenfi lmeket, t isztában v a n n a k a test biomechanikájával . A b e t e ­gek, a gyógyítani akaró, t u d ó orvosok egyaránt remélik, hogy a nép i gyógyászat e legendás, csodás, r i tka tudománya szervezett okta tás révén a közel jövőben e lérhetővé válik, vizsgázni lehet belőle . M u n k a pedig lesz elég...

Budapest , 1990. október

D r . Veress J á n o s

120