Középfokú és posztszekunder oktatás

6 Középfokú és posztszekunder oktatás

6.1 Középiskolai oktatás szervezeti keretei (gimnázium és szakközépiskola) 6.2 Tanítás és tanulás a középiskolai oktatásban (gimnázium és szakközépiskola) 6.3 Értékelés a középiskolai oktatásban (gimnázium és szakközépiskola) 6.4 Középfokú szakképzés szervezeti keretei 6.5 Tanítás és tanulás a középfokú szakképzésben 6.6 Értékelés a középfokú szakképzésben 6.7 Posztszekunder oktatás: a szakközépiskolák szakképző évfolyamai 6.8 Tanítás és tanulás a posztszekunder oktatásban 6.9 Értékelés a posztszekunder oktatásban

6 Középfokú és posztszekunder oktatás

Az ISCED 3-as szintű (felső-) középfokú oktatás Magyarországon immár több mint fél évszázada jellemzően a 8 éves általános iskolai (alapfokú és alsóközépfokú, ISCED 1 és 2 szintű) oktatás után, a 9. évfolyamtól kezdődően szerveződik. Leggyakrabban 4 évig tart, bár tarthat 5 vagy 3 évig is. Ugyancsak fél évszázada változatlan az általános iskolát követő oktatás 3 fő programja: a gimnáziumi, a szakgimnáziumi (2016-ig nevük szakközépiskolai) és a szakközépiskolai (2016-ig nevük szakiskolai, (a kilencvenes évek végéig ez utóbbit szakmunkásképzésnek hívták), de hivatalos besorolása alapján ide tartoznak a jóval kisebb volumenű szakiskolai (2016-ig neve speciális szakiskolai) és a Híd-programok is. A 3 fő program közül a 4, ritkábban 5 éves gimnáziumi és a szakgimnáziumiközépiskolai – közös néven középiskolai – programok érettségivel való sikeres elvégzése a felsőoktatásba való belépésre jogosít. A 3 éves szakközépiskolai végzettség nem középiskolai, csupán „középfokú” végzettséget ad, és az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, államilag elismert valamely szakképesítésről szóló bizonyítvány kiadásával végződik, felsőoktatásba való belépésre nem jogosít. Ebben az iskolatípusban mód van további 2 év alatt a felsőoktatásba való belépésre jogosító érettségit szerezni.

Az egyes programok struktúrájának, tartalmának átalakítása jelenleg is az egyik legfőbb oktatás- és szakképzés-politikai prioritás.

Az 1989-es rendszerváltást követően nagyon fontos oktatáspolitikai cél volt a felsőoktatási tanulmányokra is jogosító középiskolázás kiterjesztése. A középiskolai, majd az ezt követő felsőoktatási expanzió találkozott a lakossági igényekkel is, mert a piacgazdaságra való áttérés jelentősen felértékelte a munkaerőpiacon a magasabb végzettségeket. Így úgyszólván minden fiatal és családja legalább az érettségi megszerzését tűzi ki célul, amelynek következtében a szinte kizárólag fizikai szakmákra irányuló szakiskolai képzés iránti lakossági kereslet nagyon lecsökkent. A 2000-es évek elejétől a középfokú beiskolázásiz arányok egy évtizedig alig változtak, de a szakiskolai beiskolázás a jelenleg érvényes szakpolitikával összhangban emelkedőben, a középiskolázás

1

visszaszorulóban van. A 2010-ben meghirdetett szakpolitikai cél felsőközépfokon a szakközépiskolai (2016-ig neve szakiskolai) képzés arányának jelentős növelése, a felsőoktatásba vezető középiskolai képzés arányainak jelentős csökkentése. A beiskolázási arányok 2015-ig csak jelentéktelen mértékben változtak, a gimnáziumba és szakközépiskolába (2016-tól nevük szakgimnázium) lépők aránya enyhén csökkent, a szakiskolába (2016-tól nevük szakközépiskola) lépők aránya enyhén nőtt.

A középfokú beiskolázás természetesen nem jelenti azt, hogy a fiatalok az adott iskolatípust el is végzik, és különösen nem, hogy a jellemző időkereten belül végzik el. Igen gyakori, hogy a tanulmányait a középiskolában megkezdő diák – leggyakrabban a 9. évfolyamon, vagy az ott elszenvedett kudarcot követően – szakiskolában vagya felnőttoktatásban folytatja tanulmányait, vagy évismétléssel halad tovább. A programokból való teljes kimaradás tömegesen a szakiskolában (2016-tól neve szakközépiskola) fordul elő. A nyolcadik osztályt végzőknek csak mintegy 80%-át találjuk 4 évvel később a 12. évfolyamon, a többiek évvesztéssel haladtak tovább, esetleg már nem folytatják tanulmányaikat.

A szakképzőz intézmények jellemzően nem csak egy középfokú programot – gimnáziumit, szakgimnáziumi (neve 2016-ig szakközépiskolai) t vagyés szakközépiskolai (neve 2016-ig szakiskolai)t – programot is működtetnek., hanem többségük többet. A tiszta profilú intézmények közül a gimnáziumok a leggyakoribbak. A szakközépiskolák nagyobbik részében szakiskolai oktatást is szerveznek, és sok helyen gimnáziumi osztályokat is indítanak. Csak szakiskolai profillal működő intézmény kevés van, a szakiskoláknak alig 10%-a. Korábban több száz intézményben folyt gimnáziumi és szakközépiskolai (neve 2016-tól szakgimnáziumi) képzés is (vegyes iskolák), de 2015-ben a szakképzésért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) vette át a szakképző intézmények döntő többségének fenntartását az Ember Erőforrások Minisztériumától (EMMI). Ekkor a legtöbb vegyes iskolában profiltisztítást végeztek, az általános és szakképzést szétválasztották, egy intézményben csak az egyiket tartották meg.

A középfokú oktatásban 2012-ig az önkormányzati fenntartók intézményeibe járt a diákok nagy többsége, de az egyházi iskolák és az ezekben tanuló fiatalok aránya növekszik, és 2011-ig az alapítványi fenntartás is növekedett, jelenleg visszaszorulóban van. A megyei önkormányzat által fenntartott iskolák 2012 elején, a települések által fenntartott iskolák 2013 januárjában állami fenntartásba kerültek, a mezőgazdasági szakképző iskolák többségét a Földművelésügyi Minisztérium (FM, korábban Vidékfejlesztési Minisztérium) tartja fenn. 2015-ben az állami fenntartású szakképzés az EMMI-től az NGM fenntartásába került. Az egyház által fenntartott gimnáziumok között átlagon felüli arányban találunk ún. szerkezetváltó, a középosztály által kedvelt 6 vagy 8 évfolyamos gimnáziumot, amelyek a korai szelekcióra épülő elitképzés intézményei. Az alapítványi iskolák részesedése a szakközépiskoláknál szakképzésben jelentősa legmagasabb. 2016-ban megkezdődött az alapítványi szakképző iskolák államosítása, az NGM által kialakított szakképzési centrumokba integrálása.

Az ISCED 4-es szintű posztszekunderoktatás szakképzés1-2 éves programjait a kilencvenes évek második felétől vezették be. Kisebb részben fizikai, nagyobb részben szellemi szakmákra képeznekfolyik ezekben a képzés. Az iskolarendszerben a szakgimnáziumokban (nevük 2016-ig szakközépiskolaákban) folyó posztszekunder szakképesítések száma az elmúlt években valamivel meg is haladta a felsőközépfokú szakképzésben kiadott szakképesítések számát. Ezért, a szakképzés jelentős hányadának

2

magasabb szintre kerüléséért van, hogy a Magyarországi felsőközépfokon a szakképzés aránya nemzetközi összehasonlításban alacsony, ugyanakkor a posztszekunder szintű szakképzés volumene nemzetközi összehasonlításban nagyon magas.

6.1 Középiskolai oktatás szervezeti keretei (g G imnázium i oktatás (általános képzés) és szakközépiskola)

Onthispage 1 Intézménytípusok 2 Földrajzi megközelíthetőség 3 Felvételi követelmények és iskolaválasztás 4 Korosztályok és a tanulók csoportosítása 5 A tanév rendje 6 A heti és napi órarend 7 5 napos hétre épülő rendszer tipikus beosztása

IntézménytípusokA középiskolai oktatás gimnáziumi és szakközépiskolai programokat kínál. A gimnáziumban általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés és oktatás folyik.A szakközépiskolában az érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés mellett szakmacsoportos alapozás is zajlik, amely a posztszekunder szintű szakképzésbe való bekapcsolódásra is előkészít. 2012-ig kizárólag a művészeti szakmacsoport szakképzéseiben kezdődhetett meg a szakképzés a 9. évfolyamon, a többi 20 szakmacsoportban csak az 13. évfolyamon. 2013-tól a szakközépiskola funkciója részben megváltozott. A szakközépiskolában a 2013-ban beiratkozottak számára már kötelező lesz a szakmai érettségi. Mind a négy évfolyamán általános műveltséget megalapozó képzés, szakmai elméleti és – a korábbiakkal ellentétben – immár gyakorlati oktatás is folyik. 2013-tól a 22 szakmacsoporton belül 37 szakközépiskolai ágazatban folyik oktatás.

A gimnáziumi oktatás hagyományosan a 9. évfolyamon kezdődik és a 12. évfolyamig tart. Amennyiben az oktatás két tanítási nyelven – a magyaron kívül egy világnyelven vagy valamelyik magyarországi kisebbség anyanyelvén – folyik, akkor a program a 13. évfolyamon zárul. A gimnáziumi oktatás 1991 óta úgynevezett szerkezetváltó – a hagyományos 4 évfolyamos helyett 6 vagy 8 évfolyamos – gimnáziumokban is folyhat, amelyek programjaikat az 5. vagy a 7. évfolyamon (alsóközépfokon, ISCED 2-es szinten) indítják és a 12. (két tanítási nyelv esetén a 13.) évfolyamon zárják. A szakközépiskolai oktatás mindig a 9. évfolyamon kezdődik és a 12. évfolyamon, két tanítási nyelv esetén a 13. évfolyamon zárul.

Egyes iskolák csak gimnáziumi, mások csak szakközépiskolai programot kínálnak, és vannak amelyek, gimnáziumi és szakközépiskolai programokat is. A középiskolák egy jelentős hányada középfokú és posztszekunder szintű szakképesítést is kínál, de vannak, amelyek csak (felső)középfokút, mások csak posztszekunder szintű képzést.

3

A szakközépiskolák közül úgyszólván mindegyik tagja lett valamely Térségi Integrált Szakképző Központnak (TISZK). Ezek különböző modellekben működhetnek, amelyek között van olyan is, amely tagiskolákká alakította a korábban önálló intézményeket, más modellekben az iskolák önállósága – egy-két terület kivételével, mint pl. a szakképzési profilok meghatározása és a beiskolázás – gyakorlatilag változatlan maradt.

Földrajzi megközelíthetőségA gimnáziumok és a szakközépiskolák száma is 600 fölött van, de ha a feladatellátási helyek (tagintézmények) összes számát tekintjük, akkor több mint 800 gimnázium és több mint 900 szakközépiskola van Magyarországon. Ez elegendően kiterjedt hálózat ahhoz, hogy mindenki találjon lakóhelyéhez közel – legfeljebb egyórás utazással – valamilyen középiskolát gimnáziumot. A legalább 8-10 ezer lakosú városokban tipikusan már találunk gimnázium középiskolát, és az ennél valamivel kisebb települések egy részén is. A középiskolák gimnáziumok által kínált férőhelyek száma összességében jóval meghaladja a jelentkezők számát, többek között az egyre csökkenő létszámú évjáratok miatt.

Az természetesen nem állítható, hogy mindenki lakóhelyéhez közel széles középiskolai gimnáziumi kínálatot talál. Széles programkínálatot csak a főváros, a megyeszékhelyek és a nagyobb városok nyújtanak. Így aki lakóhelyéhez közel nem talál számára megfelelő programot, az vagy egy kevésbé vonzó, de lakóhelyéről elérhető programot választ, vagy kollégiumban kell lakjon (jellemzően hétfőtől-péntekig). Kollégiumi férőhelyet az igénylők nagy hányada számára tudnak biztosítani az iskolák, bár a kollégiumi kereslet és kínálat is visszaszorulóban van.

Felvételi követelmények és iskolaválasztásA jogszabályok biztosítják a szabad iskolaválasztást minden tanköteles tanuló számára. A középiskola gimnázium ugyanakkor – jogszabályban meghatározott kivétellel – meghatározhatja a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit, azaz a felvételi követelményeket, és jogszabályokban (rendeletekben) meghatározott körben és módon felvételi vizsgát szervezhet. Az iskola a felvételi követelményeket a felvételi tájékoztatóban, a tanév rendjében meghatározott időben, köteles nyilvánosságra hozni. Középiskolában A gimnázium– külön jogszabály szerint szervezett – megkövetelheti a központi írásbeli felvételi vizsgán való részvételta szervezhető. Helyi szóbeli felvételi vizsgát a csak az a gimnázium központi írásbeli vizsga mellett, ahhoz kapcsolódva, és csak abban az esetben szervezhető, amely előírja a központi írásbeli vizsgán való részvételtnnyiben a felvételi évét megelőző három év átlagában a jelentkezők száma több mint kétszeresen meghaladja a felvehető tanulók számát. A legtöbb középiskolába az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján, vagy ezek mellett központilag kiadott, egységes, kompetenciaalapú feladatlapokkal megszervezett írásbeli vizsga eredményei alapján kerülnek felvételre a diákok. A szakképző iskola a felvételt egészségügyi, pályaalkalmassági követelmények teljesítéséhez kötheti.

4

A jelentkezések és felvételek adminisztrációját központi számítógépes rendszer végzi. A tanuló bármennyi középfokú intézményiskola bármennyi tagozatára beadhatja jelentkezését, megjelölve a prioritásbeli sorrendet. A rendszer e sorrend figyelembevételével adja meg a felvételi eredmények, illetve az iskolák döntése alapján a felvételről szóló információt. A tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt.

Tanköteles tanuló tanulói jogviszonyának megszűnésére csak úgy van mód, ha egyidejűleg egy másik iskolába felvételt nyer. A tankötelezettségi kor elérése után – ez 2015 január 1. óta2-ig annak a tanévnek az utolsó tanítási napja volt, amelyben a tanuló betöltötte a 168. életévét, 2013-tól a 16. életév betöltésének napja – a tanulónak több indokkal is meg lehet szüntetni a tanulói jogviszonyát. Egyebek mellett:

Fegyelmi tárgyalást követően; Az iskolai foglalkozásokról való, a jogszabályban meghatározottnál magasabb

igazolatlan hiányzás esetén; A nem hátrányos helyzetű tanuló esetében, ha valamilyen fizetési hátralékot

felszólítás után sem fizet meg, akkor a szociális helyzet vizsgálata után; A tanév utolsó napján, amennyiben valaki az adott tanév követelményeit

másodszor sem teljesítette.

Korosztályok és a tanulók csoportosításaAz iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt.

A középiskolát gimnáziumot 9. évfolyamon kezdők 14 éves korban kezdhetik meg tanulmányaikat felsőközépfokon. A gyakorlatban azonban a 9. évfolyamosok között csak a diákok mintegy harmada 14 éves, a többiek általában 15 évesek. A szerkezetváltó gimnáziumokba 5. és 7. évfolyamra felvételre kerülők legalább 10 (tipikusan 11), illetve 12 (tipikusan 13) évesek. A 4, 6 és 8 évfolyamos középiskola gimnázium érettségivel való befejezésének legkorábbi ideje 18 éves (tipikusan 19 éves) kor, az 5 éves két tanítási nyelvű programokon 19 éves (tipikusan 20 éves) kor.

A diákok különböző okok miatt gyakran később fejezik be tanulmányaikat. Ennek leggyakoribb oka az évismétlés, de lehet betegség, programváltás is. Aki a huszonötödegyedik életévét betölti, már csak felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.

A tankötelezettség 2015. január 1. óta2. december 31-ig annak a tanévnek a végéig tartott, amikor a diák a 168 éves kort betöltötte. Az új köznevelési törvény értelmében 2013 januárjától a tankötelezettség a 16. életév betöltéséig tart. Aki nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud, vagy nem akar részt venni, ezt követően felnőttoktatásban kezdheti meg, illetve folytathatja tanulmányait, illetve kiléphet az iskolarendszerből.

A köznevelési törvény melléklete tartalmazza az osztálylétszámokra vonatkozó előírásokat. A minimális osztálylétszám a gimnáziumban és szakközépiskolában 26 fő, a maximális 34 fő, az átlagos (ajánlott) 28 fő. A maximális létszám csak a törvényben meghatározott szűk körben léphető át. Az osztálylétszámok általában az ajánlott átlagos

5

28 főnél kisebbek, és a lemorzsolódások miatt felsőbb évfolyamokon tipikusan a minimális létszámot sem érik el. A művészeti szakképzésben az ajánlott és maximális csoportlétszámok alacsonyabbak. A létszámkorlátok a nem állami fenntartású iskolákra nézve nem kötelezőek.

Az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórák hány százalékát használja fel osztálybontás alkalmazásával, s milyen tanórákhoz. Leggyakrabban az idegen nyelvi oktatást és az informatika oktatást szervezik csoportbontásban – tipikusan két csoportra osztva az osztályokat, vagy tudásszint szerinti nívócsoportokat létrehozva az évfolyamon. –, de cCsoportbontás más tantárgyaknál is előfordul. Egyéni és kiscsoportos foglalkozás is tartható az iskolákban. Ezt az iskola tehetséggondozás, illetve hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása céljából biztosíthatja.

Az iskolákban arra törekszenek, hogy ugyanazok a tanárok tanítsák a tantárgyakat a kezdő évfolyamtól a záró évfolyamig, de ezt oktatásszervezési és foglalkoztatási okokból sokszor nem sikerül megvalósítani. Az osztályok tanulói összetételén a 9-12. gimnáziumi évfolyamon az iskola csak ritkán változtat, olykor például erősen lecsökkent létszámú osztályok összevonásával. A diákok csoportosítása - különösen az idegen nyelvnél a tudásszint, a testnevelés esetében a nemek szerinti bontás miatt - tantárgyanként eltérő lehet.

A tanév rendjeA tanév rendjét az oktatásért felelős miniszter tanévenként, rendeletben állapítja meg, s az minden iskolára kötelező, valamennyi fenntartóra. Az iskolák – ezt figyelembe véve – maguk jogosultak meghatározni az adott tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Erről az iskola vezetése dönt, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek és a diákönkormányzatnak is.

A tanév helyi rendjében meg kell határozni a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza) és felhasználását; a szünetek időtartamát; a jogszabályban előírt, illetve az iskolai emléknapok időpontját; a nemzeti és az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; valamint a nevelőtestületi értekezletek időpontját.

Az iskoláknak a munkát a két félévre osztott tanév keretei között kell megszervezniük. A tanév első és utolsó tanítási napját mindig miniszteri rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptember 1-jén vagy szeptemberének első munkanapján kezdődik, és minden év június 15-én, illetve, ha ez a nap nem munkanap, a június 15-ét megelőző munkanapon fejeződik be. A rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (a 20163/20174-es tanévben ez 18279 nap), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra hat tanítás nélküli munkanapot használhat fel, melyek közül egy nap programjáról - a nevelőtestület véleményének kikérésével - a diákönkormányzat dönthet. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontját. Az iskola ezektől bizonyos feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő-, illetve befejező napját nem módosíthatja. A rendelet rögzíti az érettségi vizsgák és az Országos Kompetenciamérés időpontját is.

6

Központi előírás, hogy az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Az iskola a naptári év minden hétköznapján iskolai szünet és nyári szünet idején is nyitva van, ekkor adminisztratív célú ügyeleti munkarend a jellemző. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója szintén elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, de a 6 napos munkahét nagyon ritka.

A tanulóknak egy tanítási évben legalább három alkalommal – két esetben minimum hat, egy esetben legkevesebb négy összefüggő napból álló – tanítási szünetet kell biztosítani.

A heti és napi órarendA tanulók heti, illetve napi időbeosztásáról az előírások alapján az iskola vezetése dönt. Ezt tükrözi a heti, illetve napi órarend. Ez a beosztás mindig egy tanévre szól. Összeállításakor figyelembe kell venni, hogy az elméleti tanítási órák hossza általában 45 perc. Az iskola rövidebb, illetve hosszabb (maximum 60 perces) tanítási órákat is szervezhet, ez azonban igen ritka. A tanórai foglalkozások megszervezhetők a hagyományos, tantermi szervezési formáktól eltérő módon, így különösen projektoktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás, könyvtári foglalkozás, művészeti előadáshoz vagy kiállításhoz kapcsolódó foglalkozás formájában is.

A középfokú gimnáziumi oktatás jellemzően ötnapos, kivételes esetben hatnapos munkahétben szerveződik. Szinte mindig délelőtt, általában 8 és 14 óra között. Az iskolák – az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértésével – beiktathatnak munkarendjükbe úgynevezett nulladik órát, mely legkorábban 7 óra 15 perckor kezdődhet, illetve tarthatnak tanórát 14 óra után is. A délutáni (nem kötelező) foglalkozások általában 14.30 után kezdődnek, előtte kötelezően ebédszünetet kell biztosítani.

A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között – a tanulók részére – szünetet kell tartani. Ennek rendjét, valamint a tanítás kezdetét az iskolai házirend tartalmazza. Az óraközi szünetek tipikusan 10, ritkábban 5 vagy15 percesek.

A tanulók napi kötelező tanóráinak maximális számát a Nemzeti alaptanterv szabályozza. A 9-12. évfolyamon nem lehet több napi nyolc tanóránál. A napi hat tanítási óra tekinthető tipikusnak. Nem ritka a diákok napi 7 tanórás beosztása, amely a fakultatív (nem kötelező és kötelezően választható) órákkal esetenként napi 8 óra is lehet. A tanulók heti óraszáma a 9., a 11. és 12. évfolyamon 35, a 10. évfolyamon 36.

A diákok számára heti 35-36 óra a kötelező, de az osztályok finanszírozott órakerete 9-10. évfolyamon 57, 11-12. évfolyamon 58. A különbözetet az iskola egyrészt csoportbontásra használhatja, továbbá a tanulók érdeklődésének és igényeinek

7

megfelelően nem kötelező (választható) tanórákat is szerveznek felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából.

Az iskola egyéb, tanórán kívüli foglalkozásokat (szakkör, önképzőkör, sportkör, énekkar stb.) is szervezhet a tanulók igényei, érdeklődése, valamint saját pedagógiai programja alapján. Ide sorolható az iskola által biztosított tanulószobai foglalkozás, amely – a szülők igényei szerint – a tanórán kívüli felkészülésre ad szervezett módon lehetőséget.

5 napos hétre épülő rendszer tipikus beosztása

Tanrenden

kívüli

iskolai

tevékenység

Tanórák délelőtt (kezdési és befejezési időpontja)

Ebédszünet

Tanórák délután (ebéd után)

Tanrenden kívüli iskolai tevékenység

Hétfőtől-péntekig

Opcionális 7.15-8

8-14 (kezdődhet 7.15-kor, befejeződhet 13-kor vagy 15-kor is)

1 órás 12 és 14 óra között

Opcionális, 13/14-14/15

Opcionális, 14.30-18

6.2 Tanítás és tanulás a középiskolai gimnáziumi oktatásban (gimnázium és szakközépiskola)

Tanterv, tantárgyak, óraszámokMagyarországon 2000-től az iskolai tanítás-tanulás tartalmát törvényben előírt módon háromszintű tantervi szabályozás határozza meg.

8

A szabályozás központi, egyben legfelső szintjét a kormány által először 1995-ben kiadott, többször módosított Nemzeti alaptanterv (NAT) alkotja. 2012-ben a kormány új NAT-ot fogadott el, amely 2013-tól felmenő rendszerben lépett életbe. A Nemzeti alaptanterv a közoktatás minden intézményére és szereplőjére nézve kötelező stratégiai dokumentum, az a szemléleti-elvi-filozófiai alap, amely a tankötelezettség teljes tartamára, sőt, a tankötelezettségi korhatár 2011-ben elfogadott csökkentése óta azon túl is meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat.

A tartalmi szabályozás rendszerének második szintje tantervi és módszertani támogatást egyaránt nyújt. A rendszer középső szintjét a NAT-ra épülő, az oktatásért felelős miniszter által kiadott, választható kerettantervi ajánlások alkotják. A középiskolák 4, 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok számára külön gimnáziumi és szakközépiskolai kerettantervek készültnek. A 2012/13-as tanévben még mindenhol a megelőző (2007-es) NAT alapján készült kerettanterveket használták, de a 2013-as évkezdést megelőzően a 2012-es NAT-ra épülő kerettantervek elkészültek és elfogadásra kerültek.

A szabályozás helyi, harmadik szintjét az iskolák pedagógiai programja és az ennek részét képező helyi tanterv és nevelési-oktatási program alkotja. A helyi tantervet az iskolák pedagógusai vagy teljesen önállóan készítik el, de tipikusan a tantervek, oktatási programok kínálata alapján állítják össze, vagy ritkábban átvesznek egyet változatlan formában. Az iskolai szintű tartalmi szabályozó dokumentumokat a nevelőtestületek fogadják el, majd – szakértői véleményeztetés után – az iskolafenntartók hagyják jóvá azokat.

A középiskolák gimnáziumok helyi tanterveiben elkerülhetetlen az érettségi vizsga és – valamennyi iskolatípus esetében – az országos kompetenciamérés követelményrendszerének figyelembevétele is. Mind az érettségi, mind az országos kompetenciamérés erős tartalmi szabályozóként működik.

Nemzeti alaptanterv (Nat)

A NatAT glosszáriumának definíciója szerint „A magyar nemzeti köznevelés és közoktatás szabályozásának alapdokumentuma. Nem a hagyományos értelemben vett tanterv, mivel nem ír elő tantárgyakat, óraszámokat és évfolyamonkénti tananyag-elrendezést. Inkább alap a keret- és helyi tantervek, tantárgyi programok, vizsgakövetelmények, tankönyvek és más taneszközök készítéséhez. Az alaptanterv nemzeti jellegét az adja, hogy a közös nemzeti értékeket közvetíti és szolgálja, és ezzel hozzájárul a nemzeti hagyományok ápolásához, valamint a nemzeti azonosságtudat fejlesztéséhez. A Nemzeti alaptantervet a Kormány rendeletben adja ki. A nemzeti köznevelési törvény adta előírás szerint ciklikusan sor kerül az alaptanterv felülvizsgálatára”.

A nevelés-oktatás tartalmi egységét és az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja a közoktatás általános műveltséget megalapozó szakaszában, az 1-12. évfolyamon. Az alaptanterv tartalmazza a nemzeti és etnikai kisebbségi, továbbá a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának alapelveit, illetve az iskoláknak az egészségfejlesztéssel, környezetvédelemmel és fogyasztóvédelemmel összefüggő feladatait.

9

A Nemzeti alaptantervet neveléstudományi kutatók és tantervelméleti szakemberek hozták létre, az elkészült tervezeteket minden alkalommal széles körű szakmai vitára bocsátották, 3 évente felülvizsgálják. A 2012-ben kiadott legújabb NatAT-ot az oktatásért felelős minisztérium háttérintézetében, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben készítették.

A dokumentum „core curriculum” jellegéből és a tartalmi szabályozásban betöltött szerepéből adódóan korábban is és az új NAT-ban is 18 éves korig szabályozza a nevelés és oktatás tartalmát, függetlenül attól, hogy a 2011-esz új törvény 16 éves korra csökkentette a kötelező iskoláztatást. A NAT három pedagógia szakaszra (1-4, 5-8 és 9-12: évfolyam) tagolódik, és jellemzően ezen belül is 2-2 évre határozza meg a kiemelt és a műveltségterületek szerinti fejlesztési feladatokat.

A Nemzeti alaptanterv kötelező tantárgyakat nem, illetve csak azokban az esetekben határoz meg, amikor a műveltségi területet lényegében egyetlen tantárgy fedi le. Ilyennek tekinthető a matematika vagy az anyanyelv és irodalom. Az alaptanterv a 10 műveltségi terület közötti arányokat nem óraszámokban, hanem csak megközelítőleg érvényes százalékokban – kizárólag az alsó és felső limitek meghatározásával – fejezi ki, ezzel is növelve a kerettantervek mozgásterét az óratervek kialakításában (lásd … 6.1 és 6.2 táblázat). A 2012-es új NatAT a korábbi műveltségi területek arányait nagyjából megőrizte.

 

A 2007-ben kiadott, kifutó rendszerben használt Nemzeti alaptanterv ajánlása a műveltségi területeinek óraszámarányaira a 9–10. és a 11–12. évfolyamon, %

Műveltségi területek 9-10. évfolyam (%) 11-12. évfolyam* (%)Magyar nyelv és irodalom 10-15 10Élő idegen nyelv 12-20 13Matematika 10-15 10Ember és társadalom 10-15 9Ember a természetben 15-20 10Földünk - környezetünk 4-8 0Művészetek 9-15 5Informatika 6-10 5Életvitel és gyakorlati ismeretek 5-10 0Testnevelés és sport 9-15 8

Összesen 90-143 70

 *A felső középfokú képzés utolsó két évében a képzési programok sokféleségére, illetve a záróvizsgákra való felkészülésre tekintettel csak a minimumértékeket adják meg, a teljes tanulási idő 70%-ában.  

   … táblázat

A 2012-ben kiadott, felmenő rendszerben használt Nemzeti alaptanterv ajánlása a műveltségi területeinek óraszámarányaira a 9–10. és a 11–12. évfolyamon, %

10

Műveltségi területek 9-10. évfolyam (%) 11-12. évfolyam* (%)Magyar nyelv és irodalom 10-15 10Idegen nyelvek 12-20 13Matematika 10-15 10Ember és társadalom 8-15 10Ember a természetben 15-20 10Földünk - környezetünk 5-8 0Művészetek 8-15 6Informatika 4-8 4Életvitel és gyakorlati ismeretek 4-8 0Testnevelés és sport 14-20 15

Összesen 90-144 78

 *A Nat az utolsó két évfolyamonben a képzési programok sokféleségére, illetve a záróvizsgákra való felkészülésre tekintettel csak minimumértékeket ad meg.

Kerettantervek

A Nat-ban foglaltak érvényesülését a kerettantervek biztosítják. Az egyes iskolatípusokban és oktatási szakaszokban a kerettantervek tartalmazzák a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamra vonatkozó követelményeit, továbbá a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait, és meghatározzák a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, valamint az ajánlott időkeretet.

A NAT glosszáriuma szerint „Az oktatásért felelős miniszter az iskolázás adott szakaszára, adott tartalmaira vonatkozóan – a Nemzeti alaptantervre épülve és a helyi alkalmazáshoz alapul szolgálva – választható kerettanterveket hagy jóvá és ad ki. … A kerettantervek egyrészt meghatározzák a tantárgyak rendszerét, az egyes tantárgyak időkeretét (óraszámát), a tananyag felépítését és felosztását az egyes évfolyamok között, továbbá az adott szakasz befejező évfolyamának kimeneti követelményeit, másrész kijelölik a tankönyvek meghatározó tartalmát. Mindezekkel kapcsolatban az egyes kerettantervek saját rendszerükön belül is megfogalmazhatnak alternatívákat, választható megoldásokat. … A kerettantervek adott iskolatípusra (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola stb.) készülnek”. Újdonság a korábbi kerettantervekhez képest, hogy az újak a tananyag felépítését és felosztását, illetve a tankönyvek tartalmát is meghatározzák, konkrétabbá és egységesebbé kívánják tenni az oktatási tartalmakat.

A kerettantervek miniszteri jóváhagyást követően alkalmazhatók. A kerettantervek kiadását és jóváhagyását az 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet szabályozza.

A gimnáziumban az általános műveltséget megalapozó, valamint érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés-oktatás folyik. A gimnáziumi kerettantervekben meghatározott fejlesztési követelmények, tevékenységek és tartalmak biztosítják az érettségi vizsgára és a munkába állásra, illetve a felsőfokú tanulmányok megkezdésére való felkészítést. A jelenleg használt legelterjedtebb gimnáziumi kerettanterv óratervi ajánlásait, valamint az új NAT-ra épülő, az Oktatáskutató és

11

Fejlesztő Intézetben kidolgozott új kerettantervet a lenti táblázatok mutatják be. Látható, hogy az összóraszám jelentősen megemelkedett.

Gimnáziumi kerettanterv éves óraszámai, 2007

  9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Magyar nyelv és irodalom 148 148 148 128Történelem 74 55,5 111 96Emberismeret és etika 0 0 37 01. Idegen nyelv 111 92,5 111 962. Idegen nyelv 92,5 74 111 96Matematika 111 111 111 128Informatika 55,5 37 55,5 48Bevezetés a filozófiába       32Fizika 55,5 74 74  Biológia és egészségtan   37 74 64Kémia 55,5 74    Földrajz 74 74    Ének-zene 37 37    Rajz és vizuális kultúra 37 37    Testnevelés és sport 92,5 92,5 92,5 80Osztályfőnöki 37 37 37 32Társadalomismeret 18,5 18,5 18,5 16Tánc és dráma 18,5 18,5    Mozgóképkultúra és médiaismeret     18,5 16Művészetek (a konkrét tartalmat az iskola helyi tanterve határozhatja meg)

    37 32

Szabadon tervezhető     74 96Összesen 1017,5 1017,5 1110 960

 

Gimnáziumi kerettanterv éves óraszámai, 2012

9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Magyar nyelv és irodalom 144 144 144 128 1. idegen nyelv 108 108 108 96 2. idegen nyelv 108 108 108 96 Matematika 108 108 108 96 Történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek 72 72 108 96

Etika 36 Biológia - egészségtan 72 72 64

12

Fizika 72 72 72 Kémia 72 72 Földrajz 72 72 Ének - zene 36 36 Vizuális kultúra 36 36 Dráma és tánc vagy Mozgóképkultúra és médiaismeret 36

Művészetek 72 64 Informatika 36 36 Életvitel és gyakorlat 32 Testnevelés és sport 180 180 180 160 Osztályfőnöki óra 36 36 36 32 Szabadon tervezhető órakeret 144 144 216 256 Összesen: 1260 1296 1260 1120

11–12. évfolyamon a négy művészeti tárgy (Ének-zene, Vizuális kultúra, Dráma és tánc, Mozgóképkultúra és médiaismeret) kerettanterveiből szabadon választhatóan tölthető fel a Művészetek órakerete.

 

Az egy korosztálynak nagyjából egyharmadát beiskolázó szakközépiskola célrendszerében a 2011-12-es szabályozás lényeges módosítást jelent. A 2013-tól felmenő rendszerben induló új szakközépiskola szakmai végzettséget adó érettségire készít fel, és elsősorban a szakirányú felsőfokú képzésbe való belépésre ad esélyt. A harmadik lényeges változás, hogy az új szakközépiskola szakirányú munkába állásra is felkészít, ágazatonként egy-egy konkrét munkakör betöltésére is jogosít, bár államilag elismert szakképesítést nem ad, ahhoz a szakközépiskolákban egy további egyéves posztszekunder szintű képzési program vezet, vagy a felnőttképzésben lehet megszerezni.

A jelenleg használt legelterjedtebb szakközépiskolai kerettanterv óratervi ajánlásait, valamint az új NAT-ra épülő, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben kidolgozott, egyelőre szakmai vitát követő módosítás alatt állót a lenti táblázatok mutatják be. Látható, hogy az összóraszám jelentősen megemelkedett.

Szakközépiskolai kerettanterv éves óraszámai, 2007

  9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Magyar nyelv és irodalom 148 148 148 128Történelem és társadalmi ismeretek 74 74 74 96Társadalomismeret és etika     37  Idegen nyelv 111 111 111 96Matematika 111 111 111 96Ének-zene 37 37 0 0Rajz és vizuális kultúra 0 0 37 32

13

Osztályfőnöki 37 37 37 32Testnevelés és sport 92,5 92,5 92,5 80Fizika, földraj, kémia és biológia 185 185 74 64Informatika 37 37 74 64Szakmai orientáció 185 185 0 0Szakmacsoportos alapozó oktatás 0 0 296 296Szabadon tervezhető 0 0 148 160

Összesen 1017,5 1017,5 1111 960

Szakközépiskolai kerettanterv éves óraszámai, 2012

9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Magyar nyelv és irodalom 144 144 144 128Történelem és társadalmi ismeretek 72 72 108 96Etika 36Idegen nyelvek 108 108 108 96Matematika 108 108 108 96Biológia - egészségtan 72 72 32Fizika 72 72 36  Kémia   72  72    Földrajz   72 36     Művészetek    36     Informatika  36       Testnevelés és sport  180  180  180  160 Osztályfőnöki óra 36  36  36  32 Szakmai tárgyak órakerete, amelyből 1 óra (szakmai irányú képzésre) szabadon tervezhető

216 252 288 352

Szabadon tervezhető órakeret 144 144 144 128 Összesen  1260 1296  1260  1120 

 

Helyi tanterv

Az oktatási intézményekben a szakmai munka a pedagógiai program szerint folyik, melyet nyilvánosságra kell hozni. A pedagógiai program része a személyiség- és közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tartalmazó nevelési program és a tartalmi szabályozás iskolai szintjét képező helyi tanterv, amely a háromszintű tartalomszabályozás alsó eleme. Az iskolák helyi tantervei jellemző módon úgy alakulnak ki, hogy az egyes nevelőtestületek a helyi sajátosságoknak megfelelően választanak az oktatásért felelős miniszter által jóváhagyott kerettantervek közül, és azt a megadott keretek között saját viszonyaikra adaptálják. A legtöbb intézmény a minisztérium háttérintézete által kidolgozott kerettantervet választja. A helyi tanterv

14

szabályozza az iskola magasabb évfolyamaiba lépés követelményeit vagy a tanulók értékelésének és minősítésének formáit is.

A középiskolágimnáziumoknak a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek kiadását követően – jogszabályban előírt határidőre – adaptálniuk kell helyi tantervüket a megváltozott magasabb szintű szabályozáshoz. Az iskolák a szabadon tervezhető, illetve a nem kötelező órák időkeretének terhére a kötelező tantárgyakat nagyobb óraszámban taníthatják és/vagy teljesen új tantárgyakat is bevezethetnek, de nem léphetik túl a rendeletben rögzített heti óraszámot. A középfokú iskolák a tanulók érdeklődése és igénye szerint választható tanórai foglalkozásokat is szerveznek felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció és speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából, ennek kínálatát a helyi tantervben jelenítik meg.

A gimnáziumokközépiskolák utolsó két közismereti évfolyamán (11-12. évfolyamon) a diákok rendszerint azokból a tárgyakból választanak pluszórákat maguknak, amelyekből érettségi vizsgát fognak tenni, és/vagy amilyen irányban tovább akarnak tanulni.

 

Oktatási módszerek és taneszközökA tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott módszerek tekintetében az iskolák és a tanárok nagyfokú szabadságot élveznek. Az iskola pedagógiai programja ugyanakkor meghatározza az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, s emellett annak eszközeit és eljárásait. A szakpolitika tartalmi egységesítést célzó szándékai következtében a korábbi – pl. aszabad tankönyv-kiválasztás módját – is nagymértékben visszaszorult az állami fenntartású gimnáziumokban. A legtöbb esetben a minisztériumi háttérintézet által kifejlesztett tankönyvekből kell oktassanak a tanárok.

A tanítás a legtöbb iskolában tantárgyanként szervezett 45 perces tanórák keretében folyik. A tananyag alapvetően tantárgyakba szerveződik, az oktatási tartalmak integrált vagy kereszttantervi alapon történő strukturálása csak szórványosan, helyi pedagógiai innovációkat követően, jellemzően az alternatív pedagógiákat preferáló iskolákban fordul elő. Bár az oktatási törvény 2003-tól szorgalmazza az ún. projektoktatást, és pedagógusok ezreit képezték ki ennek alkalmazására, ezt jelenleg még viszonylag igen korlátozott mértékben alkalmazzák. Ennek legfőbb oka az oktatásszervezés iskolát és pedagógust sújtó többletterhe és nem ritkán többletköltség igényei, amelyre a fenntartó nem biztosít fedezetet. A tömeges képzések hatására a differenciálás, az egyéniesített, illetve a kiscsoportos foglalkozás is fokozatosan terjed.

A pedagógusok az oktatási-nevelési célok elérésében teljes módszertani szabadságot élveznek. A kutatási eredmények szerint a pedagógusok módszertani repertoárja meglehetősen szűk. Az infokommunikációs technológiák tanórai foglalkozásokon való alkalmazása annak ellenére lassan terjed, hogy az eszközellátottság ma már ennek csak kevés középfokú intézményben akadálya.

Magyarországon a tanárok hagyományosan kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a tanulók számára adott házi feladatoknak, valamint a rendszeres ellenőrzésnek. Házi feladatot rendszerint minden nap kapnak a diákok, így a tanórák elmaradhatatlan része

15

a tanulók feleltetése és/vagy röpdolgozatok íratása, azaz a szóbeli vagy írásbeli számonkérés.

Igen gyakori egyes tanórákon az osztályok csoportbontása általában 2, ritkábban 3 csoportra. Ez leggyakrabban a nyelvórákon fordul elő – itt szinte általánosnak mondható. Gyakori még a csoportbontás informatikából, technikából és testnevelésből, utóbbi két tantárgy esetében általában a fiúk és lányok elkülönített oktatása folyik.

Lassan, de terjednek a tananyag reprodukciója helyett a tanulók saját aktivitását növelni kívánó, tevékenykedtető és az alkotást előtérbe helyező módszerek. A középiskolák gimnáziumok egy részében – főleg magániskolákban – szinte kizárólag egyéni, illetve kooperatív csoportos foglalkozások formájában tanítanak, a tantárgyak merev szétválasztását integrált tantárgyakkal, projektekkel helyettesítik, és a tananyagot epochális keretek között dolgozzák fel. Az ilyen iskolák száma azonban csekély. Magyarországon a felső középfokú oktatásban néhány Waldorf–Steiner és egy Rogers-gimnázium működik, de módszereiket néhány más (elsősorban nem állami) középfokú iskolában is alkalmazzák.

Taneszközök, tankönyvekA közoktatási intézmények kötelező minimális eszköz- és felszerelésjegyzékét 1998-ban állították össze. Ennek követelményeit az iskolák egy része finanszírozási nehézségekre hivatkozva mindmáig nem tudja teljesíteni. Ezért 2008-ban egy minisztériumi rendelet enyhített az előírásokon.

Az iskolai oktatásnak Magyarországon továbbra is nélkülözhetetlen eszközei a tankönyvek. A tankönyvek kiválasztása elvileg korábban a pedagógus joga volt, a valóságban általában nem egyszemélyi döntése, mert azt a helyi tanterv alapján tipikusan és azt gyakran a szakmai munkaközösség, az azonos tárgyat tanítók egyeztetése előzte meg, sokszor egységesítve a választástvéleményének kikérésével teheti meg. Az iskolák jelentős részében egységesítik a tankönyvválasztást, azaz egy-egy tantárgyat minden ott tanító pedagógus ugyanazon tankönyv alapján tanít, esetleg kiegészítésképpen használ további, saját módszertanához illeszkedő tankönyvet. Az egyes tantárgyakhoz eltérően széles tankönyvválaszték áll rendelkezésre, de előfordul, hogy egy adott évfolyamon egyes tantárgyakhoz 10-nél is több választható tankönyv is van a piacon. A jelenlegi kormányzat jelentősen szűkítette a tankönyvválasztás szabadságátaz új kerettantervek jóváhagyását követően a tankönyvkínálat jelentős szűkítését, az oktatási tartalom eme indikrekt meghatározójának egységesítését tartja kívánatosnak. A 16/2013. (II. 28.) EMMI rendelet a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről ennek a szakpolitika célnak a figyelembevételével készültMind inkább jellemző az, hogy az iskolák a minisztérium háttérintézete által kifejlesztett tankönyvekből kell tanítsanak. A köznevelésért felelős miniszter évente gondoskodik a közoktatási tankönyvjegyzék kiadásáról.

A tankönyveket a diákok (családok) veszik meg. Egy tanuló egy tanévnyi átlagos tankönyvcsomagjának ára a felső középfokú oktatás évfolyamain az éves átlagjövedelem közel 1%-a. Rászorultság esetén a diákok ingyen kaphatják – rendszerint kölcsön – a tankönyveket. A tankönyvtámogatás rendjét az oktatásért felelős miniszter határozza meg. Pontos adatok nincsenek a tankönyveket ingyen kapó diákokról, ez korábban akár a diákok nagyobbik fele is lehetett. Az állami támogatás mértékét az éves költségvetési

16

törvény tartalmazza. Teljesen ingyenes a tankönyv a tartósan beteg, a sajátos nevelési igényű, három- vagy többgyerekes háztartásban nevelkedő gyerekek, valamint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő tanulók számára.

Az oktatásirányítás kitüntetett figyelmet fordít a tankönyvek elfogadásának, kiadásának, forgalmazásának és iskolai kiválasztási módjának jogi szabályozására. A 2001. évi, a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényt 2012-ben, a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 2004-es rendeletet több alkalommal, utoljára 2013-ban módosították.

A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi törvény kimondja, hogy a tankönyvellátás közfeladat. Az oktatási miniszter évente gondoskodik a közoktatási tankönyvjegyzék kiadásáról. A tankönyv jóváhagyásáról vagy elutasításáról – legalább két független szakértő véleménye alapján – az Oktatási Hivatal dönt. A szakképzés szakmai tankönyveit a szakképesítésért felelős miniszter nyilvánítja tankönyvvé, illetve dönt a tankönyvvé nyilvánítás megszüntetéséről. A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban elsősorban azt vizsgálják, hogy a Nemzeti alaptanterv követelményeinek megfelelően a könyv alkalmas-e az érintett tantárgy tananyagtartalmának az adott korosztály számára megfelelő pedagógiai módszerekkel történő közvetítésére. A tankönyvjegyzékre kerülés feltétele, hogy a kiadó vállalja a tankönyvnek az oktatásért felelős miniszter által meghatározott összeghatáron belüli fogyasztói áron történő értékesítését az iskolai tankönyvellátás keretében. Minősítik a könyveket a szaktudományos korrektség, tárgyilagosság, stílus, nyelvezet, olvasáshigiéniai megfelelés és technikai kivitelezés tekintetében is.

A tankönyvek mellett egyre jelentősebb szerepet töltenek be az úgynevezett nem hagyományos tartalomhordozók, különösen a digitális technológia alkalmazására épülők. Az digitális tananyag jóváhagyására, valamint a nevelési-oktatási program részeként jóváhagyott információhordozók és feladathordozók tankönyvvé nyilvánítására alapvetően a könyv tankönyvvé nyilvánítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, de a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló rendeletben a digitális tananyag jóváhagyásáról külön rendelkezések szólnak. A kerettantervek között is van már egy olyan (a 2008-ban akkreditált ún. Digitális Középiskola kerettanterv), amely a digitális taneszközökre épül.

6.3 Értékelés a gimnáziumi középiskolai oktatásban (gimnázium és szakközépiskola)

 

Onthispage 1 A tanulók értékelése

o 1.1 Kompetenciamérés 2 A tanulók továbbhaladása 3 Bizonyítványok

A tanulók értékelése

A tanulói értékelés kultúrája az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött. A különböző funkciójú tanulói – és bizonyos méréseknél egyúttal az oktatásirányítást is szolgáló –

17

mérések spektruma szélesedett, szakszerűsége javult, a pedagógiai munkában való fontosságáról való meggyőződés erősödött, fontos innovációkra került sor.

Az 2011. évi köznevelési törvény kimondja, hogy a tanulók teljesítményét rendszeresen érdemjeggyel kell értékelni, és deklarálja, hogy a tanulót és a szülőt az érdemjegyekről rendszeresen tájékoztatni kell.

A helyzetfeltáró (diagnosztikus) értékelést a pedagógusok viszonylag ritkánelsősorban a belépő évfolyamon, leginkább azon kívül a besorolási döntések esetében, a gyerekek haladási csoportokba sorolásához használják (pl. nyelvtanulásnál, de nem ritkán a matematika oktatásában is), elsősorban azért, hogy a tudásszint kisebb szórása javítsa a pedagógiai munka eredményességétfeltételeit. Formatív és szummatív értékelésre egyaránt rendszeresen sor kerül az iskolákban. E kétfajta értékelés funkciója, szerepe ugyanakkor nem mindig válik el egymástól minden szereplő – főleg a diák és a szülő, és olykor a pedagógus – számára, olykor átláthatatlanná válik a kettő közötti különbség.

Az érdemjegyek és osztályzatok a tudás értékelésénél a következők: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), illetve elégtelen (1). A magatartás és a szorgalom minősítésére négyfokú skála szolgál: példás (5), jó (4), változó (3) és rossz/hanyag (2).

Az érdemjegyek a gyerekek alapadatait tartalmazó osztálynaplóban kerülnek dokumentálásra, és bekerülnek a z üzenő füzetekbe / ellenőrző könyvekbe, amelyek elsődleges funkciója a szülő tájékoztatása. Az iskolák növekvő hányadábandöntő többségében már elektronikus napló és ellenőrző könyv is működikvan, melybe – szigorú adatvédelem mellett – kizárólag az érintett pedagógus, tanuló és annak szülei nyerhetnek betekintést. A pedagógusok törekednek arra, hogy minden tanulót, minden tantárgyból legalább havonta-kéthavonta egyszer értékeljenek, s erről az üzenőfüzetben vagy az érdemjegyek beírására is szolgáló ellenőrző rendszerben tájékoztassák a szülőket. A szülő aláírásával igazolja, hogy látta és tudomásul vette az iskolai értékelést. A formatív értékelésnél az érdemjegyek mellett egyes iskolákban használatos a teljesítmény százalékos és szöveges értékelése is. Az értékelési eszközök megválasztása az iskola pedagógiai programjában rögzített keretek között történik.

A formatív értékelés legkedveltebb eszközei a tanulói feleletek, a rövid idejű (5–20 perces) dolgozatok íratása, valamint az írásbeli házi feladatok ellenőrzése. A szummatív értékelés általánosan elterjedt eszközei a nagyobb tananyagrészek végén íratott, úgynevezett témazáró dolgozatok és a félévi és év végi tantárgyi érdemjegyek kötelező megítélése. Ezek sokszor az évközi formatív és szummatív értékelések összegzéséből adódnak. További, kevésbé általánosan elterjedt szummatív értékelési eszközök a több óra anyagáról számot adó beszámoló; az önálló megfigyeléseken, kísérleteken és anyaggyűjtésen alapuló írásos munkák vagy előadások, illetve ritkábban, elsősorban a magániskolákban az évenkénti vagy gyakoribb belső vizsgák. A középiskolák gimnáziumok egy kis részében elterjedt a 10. osztály végi belső vizsga, az ún. „kisérettségi”, illetve a 11. év végén a 12. évben esedékes középiskolai záróvizsgát, az érettségit szimuláló ún. „próbaérettségi”.

Kompetenciamérés

2001-ben került sor először Országos kompetenciamérésre (OKM), amelynek elsődleges célja az iskolák eredményességéről való visszajelzés. A mérési rendszer olyan irányban

18

fejlődött, hogy az néhány éve már a diákot, szüleit és pedagógusait az egyéni fejlődésről is tájékoztatja. Az OKM az ország szinte minden 6., 8. és 10. évfolyamos tanulójára kiterjedő éves mérési rendszer, amelyre 2007 óta azonos, a közoktatási törvény és miniszteri rendelet által szabályozott, rögzített eljárásrend szerint kerül sor. A felmérésben a tanulók matematika és szövegértés feladatokat tartalmazó tesztfüzeteket töltenek ki minden tanév végén, május utolsó hetében, 4x45 percben. A mérésben alkalmazott feladatok nem az adott évfolyam tantervi követelményeiben meghatározott tudástartalom elsajátításának mértékét mérik, hanem azt, hogy a diákok a közoktatásban addig elsajátított ismereteket milyen mértékben tudják alkalmazni a mindennapi életből vett feladatok megoldásában.

A felmérés adatbázisából az Országos jelentés mellett minden évben Fenntartói, Intézményi, Telephelyi jelentés és egyéni szintű Tanulói jelentés is készül. A Tanulói jelentés az egyes tanulók eredményeit mutatja be, a tanuló által elért képességpontot, feladatonkénti eredményét és azt, hogy az országos, az iskolája és az osztálya eredményéhez ez hogyan viszonyul. A tanulói jelentés eléréséhez a mérési azonosító ismerete szükséges, így azokat csak a tanuló és szülei, valamint iskolája érhetik el. Az országos kompetenciamérés már érezteti hatását az intézményi diagnosztikus értékelési kultúra fejlődésében, mivel terjed az eredmények iskolán belüli elemzése és megvitatása, és a tanárok tömegesen kapnak továbbképzést ezen a területen.

A tanulók továbbhaladása

A tanulók előmenetelének általános szabályait a 2011. évi köznevelési törvény fogalmazza meg. Félévkor és a tanév végén a tanulót minősítik, minden tantárgyból külön-külön osztályzatot kap, melyet az évközi érdemjegyek alapján, a féléves, illetve az éves munkát figyelembe véve kell meghatározni. A félévi osztályzatok tájékoztató jellegűek, az év végi osztályzat azonban a továbbhaladás előfeltétele. A félévi és év végi osztályzatról a tanulót és a szülőt értesíteni kell. Erre félévkor az ellenőrző könyv, esetenként illetve az elektronikus napló, az év végi osztályzatok esetében pedig a bizonyítvány szolgál. A bizonyítvány közokirat.

Alapelv - a köznevelési törvény is deklarálja - hogy az érdemjegy és az osztályzat megállapítása nem lehet fegyelmezési eszköz; azoknak a tanuló valós tudását, teljesítményét kell tükrözniük. Ennek a kritériumnak igen nagy arányban megfelelnek az iskolák és a pedagógusok. Az osztályzatok az évközi érdemjegyekhez hasonlóan ötfokozatú skála értékei (jeles – 5 , jó – 4, közepes – 3, elégséges – 2, illetve elégtelen – 1), míg a szorgalom és magatartás minősítésére egy négyfokozatú skála (példás – 5, jó – 4, változó – 3 és rossz/hanyag – 2) szolgál. Az érdemjegyeket a pedagógus állapítja meg, az év végi osztályzatra pedig javaslatot tesz, a döntés a nevelőtestületé. A tanuló magasabb évfolyamba lépéséről az év végi osztályzatok áttekintése után szintén az iskola nevelőtestülete dönt.

A tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket a tanév végére sikeresen teljesítette, azaz – évközi teljesítménye, érdemjegyei vagy az iskolai vizsgán nyújtott teljesítménye alapján – minden tantárgyból legalább elégséges (2) osztályzatot szerzett. Az évfolyam esetleges megismétléséről szóló döntés a tanév végén esedékes. Az évismétlésről a tantestület dönt. A jogszabály szerint elvileg a szülő is kérheti a tanév megismétlését. Az évfolyam megismétlésére kerülhet sor, ha valamely tantárgyból elégtelen (1) minősítést kapott a tanuló. Az új tanév

19

kezdete előtt azonban a diák – elvileg a javítandó tantárgyak számától függetlenül, általában egy vagy két, ritkán három tantárgyból – javítóvizsgát tehet. A javítóvizsga az iskolában vagy független vizsgabizottság előtt tehető le. Utóbbit az iskolában kell kérelmezni, de a vizsga megszervezése az Oktatási Hivatal feladata, amely független szaktanárokat jelöl ki. Ez ritka, csak abban az esetben jellemző, ha a tanuló, a szülő és a pedagógus között konfliktus, illetve bizalmatlanság támad.

Az évfolyam megismétlése nem tagadható meg a tanulótól a tankötelezettség végéig. Ha a javítóvizsgán minden tantárgyból legalább elégséges (2) minősítést kap, a magasabb évfolyamon tanulhat tovább a diák. Kötelező évfolyamot ismételnie a tanulónak akkor is, ha az igazolt és igazolatlan mulasztásai együttesen meghaladják a jogszabályban meghatározott maximális mértéket, és a nevelőtestület nem engedélyezte számára az osztályozóvizsgát.

Amíg tanköteles korú a diák, addig az évfolyamismétlés nem járhat az iskolából való eltanácsolással. Ha a tanuló másodszor vagy további alkalommal ismétli meg ugyanazt az évfolyamot, az iskolának egyéni foglalkozás keretében felzárkóztatást kell biztosítania részére. A középiskolai követelményeket nem teljesítő diákok – általában az iskola javaslatára, olykor a szülő kezdeményezésére, de mindig szülői jóváhagyással – gyakran egy szakiskolában folytatják tanulmányaikat. Ilyen programváltásra – középiskolából szakiskolába kerülésre – a 9. évfolyamon tömegesen, később kis számban kerül sor. A gimnáziumz iskola megszüntetheti a tanuló jogviszonyát, ha ugyanazt az évfolyamot másodszor sem tudta befejezni (ekkorra a tankötelezettségi korhatárt már bizonyosan elérte).

A középiskolaváltásragimnáziumváltásra, illetve középiskolai programváltásra viszonylag szabadon nyílik lehetőség, amelyre igen gyakran lakóhely-változtatás után kerül sor, de sor kerülhet egyéb okból a szülő kérésére is. A diák évfolyamismétlés nélkül is jogosult programváltásra, ha a két program közötti tartalmi különbségek ezt lehetővé teszik. Erről mindig a fogadó középiskola igazgatója dönt, és ő határozza meg, hogy mely tantárgyakból kell esetleg különbözeti vizsgát letennie az átvett diáknak évvesztés nélküli továbbhaladás igénye esetén.

Tanulói részképesség-hiány – pl. dyslexia, dyscalculia – gyanúja esetén szülői jóváhagyással a diákok egyes képességeinek erre a célra kijelölt bizottság általi vizsgálatára kerülhet sor. A bizottság döntése egyre gyakrabban felmentést ad bizonyos tantárgyak – pl. idegen nyelv, matematika – minimális követelményeinek teljesítése alól. Ez nem akadálya a tanulói továbbhaladásnak. A törvény azt is megengedi, hogy a diák – igazgatói engedély alapján – több évfolyamot is elvégezzen egy tanévben, ilyenkor viszont a tanév végén osztályozóvizsgát kell tennie. Ez a tehetséges magántanulók esetében fordul elő, de igen ritka.

Bizonyítványok

A tanulók az egyes évfolyamok teljesítéséről a tanév végén bizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok a tanuló tanév közbeni teljesítményén, a formatív és szummatív értékelések során kapott érdemjegyein, ritkán a nem kötelező, az iskola által szervezett vizsgákon elért minősítésén alapulnak. A bizonyítványt tehát általában nem előzi meg külön vizsga. Kivételt képeznek az iskolalátogatás alól felmentett magántanulók (számuk 1% alatt van), akik osztályozóvizsgán adnak számot az év

20

végére elért tudásukról, valamint a javítóvizsgára kötelezett, az adott tantárgyból elégtelen (1) érdemjegyet kapott, vagy az előírt maximumnál (ez tantárgyanként a tanórák 30%-a) többet hiányzó diákok.

A bizonyítvány közokirat, amelynek tartalmát az ellenkező bizonyításáig el kell fogadni. A bizonyítványt magyarul, illetve, ha az iskolai oktatás más nyelven is folyik, két nyelven kell kiállítani. A bizonyítvány kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. A bizonyítvány tartalmazza a tanuló nevét, azonosító adatait, évfolyamát, a tantárgyak nevét, az osztályzatot szöveges és számjegyes formában, a megjegyzések helyét, a dátumot, az igazgató és az osztályfőnök aláírását, valamint az iskola pecsétjét.

A középiskolai gimnáziumi tanulmányokat érettségi vizsga zárja. Az érettségi záróvizsgaként elsősorban általános műveltséget vizsgál. A szakközépiskolában az ágazat vizsgatárgya – 2016-tól – a szakképzés eredményét minősíti, és eredményes letétele munkakör betöltésére is jogosít. Az érettségi vizsga állami vizsga, amelyet országosan egységes vizsgaszabályzat és vizsgakövetelmények szerint kell megtartani.

Öt tantárgyból kell érettségi vizsgát tenni. Ezek:

1.) Magyar nyelv és irodalom

2.) Történelem

3.) Matematika

4.) Idegen nyelv – a nemzeti-etnikai kisebbségi oktatásban részt vevők számára anyanyelv és irodalom

5.a.) A gimnáziumbanEgy szabadon választható tantárgy

5.b.) a szakközépiskolában 2015-ig választható tantárgy, a szakközépiskolai tanulmányaikat 2012-ben megkezdők részére – először tehát 2016-ban – a szakközépiskola ágazatának megfelelő komplex szakmai vizsgatárgy. A kötelező és a kötelezően választandó mellett további vizsgatárgyakból is tehető érettségi vizsga. A vizsga több részből áll: szóbeli, írásbeli és – bizonyos tantárgyak esetében – gyakorlati részből. Vizsgaidőszak május–júniusban és szeptember–októberben van, az utóbbi lehetőséget elsősorban a tanév végén szervezett érettségi vizsgán megbukott diákok veszik igénybe.

Az érettségi vizsga megkezdésének feltétele a középiskolai végbizonyítvány megszerzése, azaz a 12. évfolyamon valamennyi tantárgyból legalább elégséges osztályzat megléte. A bizonyítványnak tartalmaznia kell, hogy a tanuló legalább 50 óra  közösségi szolgálatot  végzett. Ezt a követelményt a 2011 decemberében elfogadott köznevelési törvény értelmében 10162016-tól kell érvényre juttatni.

Mód van ún. előrehozott érettségi letételére bizonyos tárgyakból. 2014-től ez a – korábban a legtöbb tantárgyban rendelkezésre álló – lehetőség az idegen nyelvekre és az informatikára korlátozódik. Az előrehozott érettségi a diákok között igen népszerű, akik

21

egy-egy tantárgyból a 11. évfolyam, esetleg már a 10. évfolyam végén érettségi vizsgát tesznek, sokszor annak a tanévnek a végén, amelyben az adott tantárgy tanulását befejezik.A vizsga az oktatás nyelvén – magyarul vagy a nemzeti, etnikai kisebbség nyelvén, illetve más idegen nyelven – folyik vizsgabizottság előtt. A vizsgázó – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – a szóbelit megelőzően megtekintheti írásbeli dolgozatát, és csatolhatja az értékeléssel kapcsolatos véleményét.

Az érettségi bizonyítvány közokirat, amelynek előállítása és forgalmazása az oktatásért felelős miniszter engedélyéhez kötött. A bizonyítványokat magyarul, illetve, ha az iskolai oktatás más nyelven is folyt, két nyelven kell kiállítani. Az érettségi bizonyítvány a vizsgázó adatain kívül tartalmazza a vizsgatárgyak nevét, szintjét, a vizsga nyelvét, a vizsga eredményét érdemjegyben, százalékosan és szövegesen, valamint a hitelesítő aláírásokat és a záradékokat. Az érettségi bizonyítványt a vizsgabizottság adja ki. A bizonyítvány megszerzésének feltétele a sikeresen letett érettségi vizsga. A vizsgabizottság döntése ellen öt napon belül, jogszabálysértésre hivatkozással fellebbezés nyújthat be a tanuló vagy a szülő a kormányhivatalhoz. A kormányhivatalnak három nap áll rendelkezésre a fellebbezés elbírálásához.

Az érettségi bizonyítvány felsőoktatási intézménybe való felvételre, szakképzésbe való bekapcsolódásra, munkakör betöltésére és tevékenység folytatására jogosít a konkrét érettségi eredménytől (osztályzatoktól) függetlenül. Az érettségi bármely felsőoktatási szakirányra való beiratkozásra jogosít, természetesen az egyes felsőoktatási intézmények által megszabott feltételek – pl. bizonyos tantárgyakból emelt szintű érettségi letétele – teljesítése esetén. Emelt szintű érettségire elsősorban a gimnáziumok készítenek fel. A szakközépiskolai érettségi 2016-tól ágazatonként egy-egy – ritkán két – munkakör betöltésére is jogosít majd, és elsősorban a szakirányú továbbtanulásra készít fel.

A szakközépiskolai érettségivel a posztszekunder szakképzés az adott ágazathoz tartozó szakma esetén egy évig tart, a gimnáziumban vagy más ágazathoz tartozó szakközépiskolában végzettek számára 2 éves.

6.4 Középfokú szakképzés szervezeti keretei

Onthispage 1 Intézménytípusok 2 Földrajzi megközelíthetőség 3 Felvételi követelmények és iskolaválasztás 4 Korosztályok és a tanulók csoportosítása 5 A tanév rendje 6 A heti és napi órarend

IntézménytípusokA szakképzés struktúrájának átalakítása miatt 2016-tól a korábban a hivatalos dokumentumokban a szakképzési tartalom alacsony aránya miatt az általános képzéshez

22

sorolt szakközépiskolákat (nevük 2016 szeptembertől szakgimnázium), amelyben egy-egy évjárat több mint egyharmada tanul, a szakképzéshez kell sorolni. Ezt nem csak a szakképzési tartalomnak, valamint a szakmai gyakorlatnak a jelentős aránynövekedése indokolja, hanem az is, hogy az immár szakgimnáziuminak nevezett program sikeres elvégzését követően az érettségi mellett ISCED 3-as szintű szakképesítést is kapnak a fiatalok. Ezt követően a végzés szakirányának megfelelő ISCED 4-es szintű szakképesítést további 1 év alatt, attól eltérő ISCED 4-es szintű szakképesítést további 2 év alatt szerezhetnek a fiatalok a szakgimnáziumokban.

A felsőközépfokon zajló szakképzés helyszíne e mellett alapvetően a szakiskola (2016 szeptemberétől neve szakközépiskola), ahová az általános iskola utána a diákok közel egyharmada iratkozik be, továbbá sajátos nevelési igényű / fogyatékos diákok számára fenntartott speciális szakiskola (2016 szeptemberétől neve szakiskola), amelybe szakértői bizottságok döntését követően kerülnek diákok. A szakiskolában ISCED 3-as szintű szakképesítést, vagy ezek ún. rész-szakképesítését lehet szerezni. A 2000-es évek elejéig szakközépiskolákban is lehetett szakképesítést szerezni a szakközépiskolai érettségivel egyidejűleg, de 2001 óta nincs lehetőség. A szakközépiskolákban már csak az érettségi után, posztszekunder szintű program elvégzését követően lehet szakképzettséget szerezni. Szakiskolában és szakközépiskolában indíthatók 2013 óta az ún. Híd-programok. Az ún. szakképzési Híd-programokban két év alatt rész-szakképesítést lehet szerezni. (Az egyéves, képesítést nem adó Híd-programok diáklétszáma elenyésző, alig 100-200 fő.)

A szakgimnáziumban 2016-tól az érettségi vizsgára és felsőfokú iskolai tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés mellett 38 ágazatban folyik szakképzés, amely ISCED 3-as szintű szakképesítéshez vezet, valamint a posztszekunder szintű szakképzésbe való bekapcsolódásra is előkészít. Mind a négy évfolyamán általános műveltséget megalapozó képzés, szakmai elméleti és gyakorlati oktatás is folyik. A szakgimnáziumi oktatás a 9. évfolyamon kezdődik és a 12. évfolyamon, két tanítási nyelv esetén a 13. évfolyamon zárul. A szakgimnáziumból a 12. évfolyam sikeres elvégzése után (érettségi, illetve a 2016-ban, a tanulmányaikat új rendszerben kezdők esetében ISCED 3-as szintű szakképesítés birtokában) is ki lehet lépni a felsőoktatásba vagy a munkaerőpiacra, de be lehet lépni a posztszekunder szintű szakképzés 13. évfolyamára is.

A szakgimnáziumok döntő többsége 9-12. évfolyamon is kínál képzést és ugyanabban az iskolában posztszekunder szintű szakképesítést is lehet szerezni, de vannak, amelyek csak a 9-12. évfolyamon, mások csak posztszekunder szinten (13-14. évfolyamon) működnek.

A szakközépiskola (neve 2016-ig szakiskola) 2013 óta a korábbi 4-5 évfolyam helyett már csak 3 évfolyamos (9-11.), és sikeres elvégése után ISCED 3-as („szakmunkás”) szintű képesítéshez vezet. A szakközépiskola sikeres elvégzése után lehetőség van érettségihez vezető 2 éves programra beiratkozni, ezért újabban szokták a szakközépiskolát 3+2-évesnek is mondani. (A szakmunkás-bizonyítványt követően eddig is volt mód kétéves, érettségihez vezető programot választani, amely lehetőséggel a végzett szakmunkások mintegy harmada-negyede él is.) és a speciális szakiskola nem egységes szerkezetű. A szakiskolai program rendszerint két, a középfokú nevelést és oktatást lezáró évfolyammal (9-10.) kezdődik, és ezt követik a szakképző évfolyamok, amelyek általában fizikai szakmunkákra (blue-collarjob) képesítő szakképzettséghez vezetnek. A szakképző évfolyamok száma kettő (11-12.) vagy három (11-13.) lehet. Azok, akik a 9-10. évfolyamot nem végezték el sikeresen, de betöltötték 16. életévüket, már 2009. előtt is „átléphettek” a szakképző évfolyamokra olyan szakmákban, amelyeknél nem 10, csak 8 évfolyam elvégzése volt az előfeltétel. A közoktatási törvény

23

2009. nyári módosítása óta a szakképzés 16 éves kor előtt is megkezdhető. Mód van továbbá az ún. előrehozott szakképzés megkezdésére a 8. évfolyam elvégzését követően 86 szakmában. Ez három (9-11.) szakképző évfolyamot jelent, de a szakképzési tartalmakon kívül a program része egy kevés civilizációs ismeret is.

A sajátos nevelési igényű diákok számára fenntartott általános iskolák elvégzése után a speciális szakiskolákban (2016-ig neve speciális szakiskola) is azonnal elkezdődhet már a szakképzés, de továbbra is jellemzően két, alapozó-pályaorientáló évfolyammal (9-10.) kezdődik a tipikusan 4 évesz oktatási program. A szakképzési évfolyamok száma 2, 3 vagy 4 lehet. Ez egyrészt a szakmáktól függ, másrészt a pedagógiai programtól. Ezekben az iskolákban ugyanis mód van arra, hogy ugyanazokra a szakképesítésekre képezzék a fiatalokat, mint a szakközépiskolák, de ezekben rész-szakképesítéshez vezető programok is vannak. A szakközépiskolákban ilyet nem indíthatnak. , csak hosszabb idő alatt. E mögött az a megfontolás, hogy a sajátos nevelési igényű fiatalokat is eredményesen fel lehet készíteni ezen szakmák gyakorlására, csak ehhez hosszabb képzési idő és a sajátos igényeket figyelembe vevő képzési program szükséges.

A szakközépiskolák és a szakiskolák egy részében,ban - amelyeket a szakképzésért felelős miniszter jelöl ki –a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében - felzárkóztató oktatás szervezhető azoknak a tanulóknak, akik alapfokú iskolai végzettség hiányában kívánnak bekapcsolódni a szakképzésbeHíd program szervezhető. A Híd-programokba nem jelentkezés alapján kerülnek a diákok. Az általános iskolák küldik a Híd-ba azokat az évismétlés miatt túlkoros diákjaikat, akik az adott tanévben töltik be a 15. életévüket. A kétéves szakképzési Híd-programok sikeres elvégzése esetén alapfokú (általános iskolai) végzettséget és rész-szakképesítést szereznek a fiatalok. A Híd-program elvégzésével a szakközépiskolai tanulmányok megkezdésére is jogot szereznek a diákok, de mivel ekkor már 17-18 évesek (a szakközépiskola kezdő évfolyamán tanulók 14-15 évesek), ezért ezzel a lehetőséggel csak kevesen élnek.

A szülő legkorábban abban az évben kérheti, hogy gyermeke - az általános iskolai tanulmányai folytatása helyett - a következő tanítási évet a felzárkóztató oktatásban kezdhesse meg, amelyben az betölti a tizenötödik életévét. A kötelező felvételt biztosító szakiskola, ha a tankötelezettség teljesítéséhez indokolt, megszervezi a felzárkóztató oktatást. A felzárkóztató oktatás egy vagy két tanítási évig (tíz vagy húsz hónapig) tart. Akik az általános iskola 7. évfolyamának elvégzéséről kaptak bizonyítványt 10 hónapos, akik legfeljebb a 6. évfolyamot végezték el, azok 20 hónapos, a szakképzésre felkészítő felzárkóztató oktatásban vehetnek részt. Ennek sikeres elvégzése a szakképzés megkezdésére jogosít.

Nagyon kevés olyan szakképző iskola van, amely csak szakközépiskolai programot kínál. A legtöbben szakközépiskolai programokat, leggyakrabban szakközépiskolai és szakgimnáziumi programokat és érettségit követő posztszekunder szakképzést is folytatnak., de vannak általános iskolákkal és speciális szakiskolákkal egy intézményben működtetett szakiskolák is. Az állami fenntartású szakképző intézmények közül több mint 60-nak a Földművelési Minisztérium (FM) a fenntartója, a többiek – több mint 300 iskola – fenntartása 2015 július 1-jén került a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM). Az NGM ezeket 44 ún. szakképzési centrumba szervezte, amelyekhez átlagosan 8,4 tagintézmény tartozik, legkevesebb 3, de maximum 18 iskola. 2016-ban a speciális nevelési igényű fiatalok szakképzésével foglalkozó szakiskolák is az NGM fenntartásába kerültek.

24

A speciális szakiskolák között vannak, amelyek kizárólag ezt a programtípust működtetik, de a többség általános iskolákkal és/vagy szakiskolákkal egy intézményben működik, és sok helyen középiskolai képzés is folyik ugyanabban az intézményben.

A szakiskolák közül úgyszólván mindegyik tagja lett valamely Térségi Integrált Szakképző Központnak (TISZK). Ezek különböző modellekben működhetnek, amelyek között van olyan is, amely tagiskolákká alakította a korábban önálló intézményeket, más modellekben az iskolák önállósága – egy-két terület kivételével, mint pl. a szakképzési profilok meghatározása és a beiskolázás – gyakorlatilag változatlan maradt. A speciális szakiskoláknak is mintegy fele tagja lett valamely TISZK-nek.

Földrajzi megközelíthetőségA szakgimnáziumok (nevük 2016-ig szakközépiskola) száma az utóbbi években 6-700 között volt, a szakközépiskolák (2016-ig nevük szakiskola)ák száma 2005-2007-ig4- 500 közöttrül volt, azóta a TISZK-ek létrejöttét megelőző intézmény-összevonások miatt 450-re csökkent a számuk, de ha a feladatellátási helyek (tagintézmények) összes számát tekintjük, akkor több mint 600 szakiskola van. A szakgimnáziumok és szakközépiskolák általában nem külön iskolák, hanem olyan szakképző intézmények, ahol mindkét program elérhető. Ahol szakgimnázium működik, a legtöbb esetben ugyanabban az intézményben (általában ugyanabban az épületben) szakközépiskola is, és fordítva. Ez elegendően kiterjedt hálózat ahhoz, hogy mindenki találjon lakóhelyéhez közel – legfeljebb egyórás utazással – valamilyen szakképző iskolát. A legalább 15-20 ezer lakosú városokban már találunk szakképzőiskolát, és az ennél valamivel kisebb települések egy részén is. A szakképző iskolák kapacitása összességében messze meghaladja az igényeket, mivel az újszülöttek száma évtizedek óta csökken.

Az természetesen nem állítható, hogy mindenki lakóhelyéhez közel széles szakmakínálatot talál a közeli szakképző intézményekbeniskolákban. Ugyanakkor a legnagyobb létszámot képező szakközépiskolai „alapszakmák” és szakgimnáziumi ágazati programokjai minden megyében több helyen is hozzáférhetők. Problémát jelent, hogy a legkevésbé népszerű középfokú intézményeket, a szakközépiskolákat a legszegényebb családok gyerekei látogatják, akik között messze a legnagyobb arányban vannak a falvakban lakók, ahonnan drága és hosszú ideig tart az iskolába való bejárás. Ezért a szakközépiskolások között különösen sokan vannak, akik a legközelebbi kínálatból kényszerülnek szakmát választani, és ténylegesen nem a szakmát választják, hanem az iskolát. Aki lakóhelyéhez közel nem talál számára megfelelő programot, az vagy egy kevésbé vonzó, de lakóhelyéről elérhető programot választ, vagy kollégiumban kell lakjon (jellemzően hétfőtől-péntekig). Kollégiumi férőhelyet az igénylők nagy hányada számára tudnak biztosítani az iskolák (illetve fenntartóik), bár a kollégiumi kínálat visszaszorulóban van. A szakiskolások családjai az átlagosnál is kevésbé szívesen választják a kollégiumi keresleot is csökkenőben van, hiszen annak többletköltségei vannak és kötöttséget jelent, miközben a szakiskolai végzettség viszonylag alacsony későbbi jövedelmet valószínűsít.

A szakiskolák (2016-ig nevük speciális szakiskola)ák száma 1250 körül van. Valamennyi nagyobb és közepes városban, és a kisebb települések egy részén, amelyek térségi beiskolázásúak. A speciális szakiskolába irányított diákok egy része nem talál

25

lakóhelyéhez közeli speciális szakiskolát, és kollégiumba kényszerül. A fővároson kívül csak kevés helyen van lehetőség legalább két közeli speciális szakiskola között, azaz viszonylag szélesebb programkínálatból választani.

Felvételi követelmények és iskolaválasztásA jogszabályok biztosítják a szabad iskolaválasztást minden tanköteles tanuló számára. A jelentkezések és felvételek adminisztrációját központi számítógépes rendszer végzi. A tanuló bármennyi középfokú intézmény (gimnázium, szakgimnázium és szakközépiskola és szakiskola) bármennyi tagozatára beadhatja jelentkezését, megjelölve a prioritásbeli sorrendet. A népszerűbb szakképző intézmények, elsősorban azok a szakgimnáziumok, ahol túljelentkezés van, meghatározhatják a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit, azaz a felvételi követelményeket, és jogszabályokban (rendeletekben) meghatározott módon felvételi vizsgát szervezhetnek. Az iskola a felvételi követelményeket a felvételi tájékoztatóban, a tanév rendjében meghatározott időben köteles nyilvánosságra hozni. A legtöbb szakképző intézménybe az általános iskolai tanulmányi eredmények alapján, a szakgimnáziumba esetenként ezek mellett központilag kiadott, egységes, kompetenciaalapú feladatlapokkal megszervezett írásbeli vizsga eredményei alapján kerülnek felvételre a diákok. A jelentkezések és felvételek adminisztrációját központi számítógépes rendszer végzi. A rendszer e sorrend figyelembevételével adja meg a felvételi eredmények, illetve az iskolák döntése alapján a felvételről szóló információt. A tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt.

A szakközépiskola is meghatározhatja ugyan a tanulói jogviszony létesítésének tanulmányi feltételeit, azaz a felvételi követelményeket, de mivel a családok nagy része inkább gimnáziumba vagy szakgimnáziumbaközépiskolába szeretné küldeni az akár gyengébb felkészültségű gyermekeket is, ezért a szakiskolába kevesen jelentkeznek. , iInkább az jellemző, hogy a középiskolába jelentkezettek közül az elutasítottak kerülnek a szakközépiskolákba, ahol fizikai szakmákra (blue collar job) képezik őket. A szakközépiskolai jelentkezés népszerűségét a szakpolitikai szándékokkal összhangban újabban növelte, hogy a szakiskolában tendenciájában emelkedő juttatásokat kapnak a tanulók (a gimnáziumi és szakgimnáziumiközépiskolai tanulók számára nincsenek alanyi jogon járó juttatások), különösen a szakmák egy részében. Vannak ugyan egy kevesen, akiket az általuk kiválasztott szakiskolák is elutasítanak, őket tanköteles korban az ún. kötelező felvételre kijelölt szakiskolák iskolázzák be. Ilyen minden megyében van legalább egy.

A speciális szakiskolába a sajátos nevelési igényt és/vagy a fogyatékosságot megállapító szakértői bizottságok döntése alapján kerülnek a fiatalok, nem egyéni döntés alapján.

Az általános iskolát követően a diákok több mint egyharmada 70%-a középiskolászakgimnáziumban, 27-28%-közel egyharmada szakközépiskolában, 2-3%-a speciális szakiskolában tanul tovább.

A szakiskola szakképző évfolyamára való beiratkozásnak előfeltétele az adott szakmához előírt pályaalkalmasság és egészségi állapot.

26

Tanköteles tanuló tanulói jogviszonyának megszűnésére csak úgy van mód, ha egyidejűleg egy másik iskolába felvételt nyer. A tankötelezettségi kor elérése után – ez 2015 január 1. óta annak a tanévnek az utolsó tanítási napja, amelyben a tanuló betöltötte a 16. életévét – a tanulónak több indokkal is meg lehet szüntetni a tanulói jogviszonyát. Egyebek mellett:

Fegyelmi tárgyalást követően; Az iskolai foglalkozásokról való, a jogszabályban meghatározottnál magasabb

igazolatlan hiányzás esetén; A nem hátrányos helyzetű tanuló esetében, ha valamilyen fizetési hátralékot felszólítás

után sem fizet meg, akkor a szociális helyzet vizsgálata után; A tanév utolsó napján, amennyiben valaki az adott tanév követelményeit másodszor

sem teljesítette.

Korosztályok és a tanulók csoportosításaA szakképzésbeniskolába a 9. évfolyamon kerülők 14 éves korban kezdhetik meg tanulmányaikat felsőközépfokon. A gyakorlatban azonban – mivel a gyerekek nagyobbik része nem 6, hanem 7 éves korban kezdi meg általános iskolai tanulmányait, és ráadásul a szakközépiskolába kerülők között nem kevés (tartósan 20% fölött van) az általános iskolában évet ismétlő diák – a 9. évfolyamosok között csak a diákok mintegy negyede-ötöde 14 éves, a többiek általában 15 évesek, egy kevesen 16 évesek. A szakiskola legkorábbi befejezési ideje – a közoktatási törvény 2009. nyári módosítása után először 2010-ben indított 3 éves „előrehozott” szakképzést követően 17 év lesz, a 9-10, évfolyam elvégzését követő kétéves programoknál 18, a hároméves programoknál – ebben vesz részt a tanulók nagyobbik hányada – 19 év.

A tipikus végzési életkor a szakgimnáziumban 19 év, a szakközépiskolában 1819-20 év,. A a speciális szakiskolákban tanulók életkora nagyon hasonló 19-20 év. Nappali rendszerben a 2015-ös törvénymódosítás óta 252 éves korig (akik 7 éves korban kezdték általános iskolai tanulmányaikat, azok 23 éves korig) tanulhatnakiratkozhatnak be a fiatalok bármely évfolyamra középfokú intézményben (középiskolába, szakiskolába vagy speciális szakiskolába). Ezt követően a felnőttoktatásban folytathatják tanulmányaikat, ahova egyébként 16 éves kortól átjelentkezhetnek. Bár a tankötelezettség 18 éves korig tart, aki nappali rendszerű iskolai oktatásban nem tud vagy nem akar részt venni, attól a tanévtől kezdve, amelyben a 16. életévét betölti, felnőttoktatásban kezdheti meg, illetve folytathatja tanulmányait. A szakiskolai oktatásban ez nem jellemző, mert a felnőttoktatás kínálata szűk.

A köznevelésioktatási törvény 43. számú melléklete tartalmazza a minimális, a maximális és az ajánlott osztálylétszámokat. Ez a szakgimnáziumban jelenleg 26, 34, illetve 28 fő, a szakközépiskolában jelenleg 16, 28, illetve 35 24 fő az elméleti és közismereti képzésben és a 9-10. évfolyamon és 8, illetve6, 12, illetve 8 fő a szakképző évfolyamokongyakorlati képzésben. , 10 és 15 fő a művészeti szakképzésben. A maximális létszám csak a törvényben meghatározott szűk körben léphető át. A gyakorlatban ritkán 35 fő fölötti osztályokkal is találkozunk, mert eleve kalkulálnak a jelentős lemorzsolódással a 9. évfolyamon (ilyenkor elvileg pénzbírság szabható ki az iskolára), és de az osztálylétszámok a felsőbb évfolyamokon általában az ajánlott átlagos 28 főnél kisebbek, igen gyakran a minimális létszámot sem érik el20, esetenként 15 főnél is kisebbek. Ennek

27

legfőbb okai a korosztályok csökkenő létszáma, illetve a szakiskolában, különösen annak 9. évfolyamán a magas lemorzsolódás.

Az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórák hány százalékát használja fel osztálybontás alkalmazásával, s milyen tanórákhoz. Leggyakrabban az idegen nyelvi oktatást és az informatika oktatást szervezik csoportbontásban – tipikusan két csoportra osztva az osztályokat –, de csoportbontás más tantárgyakban is előfordul. Egyéni és kiscsoportos foglalkozás is tartható az iskolákban. Ezt az iskola tehetséggondozás, illetve – szakközépiskolában különösen – hátrányos helyzetű, tanulmányaiban lemaradó tanulók felzárkóztatása céljából biztosíthatja.

A tanév rendjeA tanév rendjét az oktatásért felelős miniszter tanévenként, rendeletben állapítja meg, s az minden iskolára kötelező, valamennyi fenntartóra. Az iskolák – ezt figyelembe véve – maguk jogosultak meghatározni az adott tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Erről az iskola vezetése dönt, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek és a diákönkormányzatnak is.

A tanév helyi rendjében meg kell határozni a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza) és felhasználását; a szünetek időtartamát; a jogszabályban előírt, illetve az iskolai emléknapok időpontját; a nemzeti és az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; valamint a nevelőtestületi értekezletek időpontját. Az iskolának és a kollégiumnak kölcsönösen tájékoztatnia kell egymást a tanév elfogadott helyi rendjéről.

Az iskoláknak a munkát a két félévre osztott tanév keretei között kell megszervezniük. A tanév első és utolsó tanítási napját mindig miniszteri rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptember 1-jén vagy szeptemberének első munkanapján kezdődik, és minden év június 15-én, illetve, ha ez a nap nem munkanap, a június 15-ét megelőző munkanapon fejeződik be. A rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (a 20160/20171-es tanévben ez 1823 nap), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra hat tanítás nélküli munkanapot használhat fel, melyek közül egy nap programjáról a diákönkormányzat dönthet. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontját. Az iskola ezektől bizonyos feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő-, illetve befejező napját nem módosíthatja. A rendelet rögzíti a szakképesítési vizsgák időpontját is.

Központi előírás, hogy az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Az iskola a naptári év minden hétköznapján iskolai szünet és nyári szünet idején is nyitva van, ekkor adminisztratív célú ügyeleti munkarend a jellemző. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója szintén

28

elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, de a 6 napos munkahét nem jellemző.

A tanulóknak egy tanítási évben legalább három alkalommal – két esetben minimum hat, egy esetben legkevesebb négy összefüggő napból álló – tanítási szünetet kell biztosítani. A szakképzéső évfolyamokon a gyakorlati képzésében részt vevő, tanulószerződéssel rendelkező tanulónak tanévenként legalább 30 nap oktatási szünetet kell biztosítani, ami további 5 nappal nő, ha a tanuló még nem múlt el 19 éves. A szakmai vizsga előtt, felkészülés céljából, minimum 10 nap felkészülési időt kell a tanulónak biztosítani.

A heti és napi órarendA tanulók napi kötelező tanóráinak maximális számátheti időkeretét a 2011z 1993. évi köznevelésioktatási törvény 6. melléklete határozza meg. Ez alapján a szakiskolában a 9., a 11. és a 12. évfolyamon heti 35, a-10. évfolyamon heti 36 napi öt vagy hat tanítási óra (heti átlagban legfeljebb 5,5) lehet. A szakképzési évfolyamon a kötelező szakmai elméleti tanítási órák száma nem lehet több napi hét tanóránál, továbbá egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma nem lehet több nyolc tanóránál. A szakképzési törvény rendelkezése szerint fiatalkorú (18. életévét nem betöltött) tanuló esetében a gyakorlati képzési idő a napi hét órát, nagykorú tanuló esetében pedig a napi nyolc órát nem haladhatja meg. Az elméleti és gyakorlati képzés megosztására a szakképzési törvény heti váltást javasol, és ez, vagy ehhez közeli megoldás a tipikus gyakorlat is. Ez természetesen függ az adott szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményekben előírt elmélet-gyakorlat időmegosztásától. A szakképzési évfolyamokon tipikus a nyári, általában 4 hetes gyakorlat. Ennek mértéke a szakképzésért felelős miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelményekben van rögzítve.

Az iskolák a tanulók érdeklődésének és igényeinek megfelelően nem kötelező (választható) tanórákat is szerveznek felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából. Ezek maximális számát évfolyamonként a teljes időkeret százalékos arányban határozza meg a köznevelésioktatási törvény. A 9-10. évfolyamon ez legfeljebb 45, a 11-13. évfolyamon 60% lehet, de például sajátos nevelési igényű tanulók esetében az igazgató ezt megemelheti. A heti időkeret tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható.

Az iskola egyéb, tanórán kívüli foglalkozásokat (szakkör, önképzőkör, sportkör, énekkar stb.) is szervezhet a tanulók igényei, érdeklődése, valamint saját pedagógiai programja alapján. Ide sorolható az iskola által biztosított tanulószobai foglalkozás, amely – a szülők igényei szerint – a tanórán kívüli felkészülésre ad szervezett módon lehetőséget. Erre a célra a kilencedik–tíizedik évfolyamon napi két óra áll rendelkezésre.

A tanulók heti, illetve napi időbeosztásáról az előírások alapján az iskola vezetése dönt. Ezt tükrözi a heti, illetve napi órarend. Ez a beosztás mindig egy tanévre szól. Összeállításakor figyelembe kell venni, hogy az elméleti tanítási órák hossza általában 45 perc. Az iskola rövidebb, illetve hosszabb (maximum 60 perces) tanítási órákat is szervezhet, ez azonban igen ritka. A gyakorlati képzés 60 perces órákból áll. A

29

művészeti szakképzésben maximum 90 perces tanórák is tarthatók. A tanulói terhelésnél azonban 45 percre átszámítva kell figyelembe venni a tanórákat. Az elméleti oktatás reggel 8 órától 19 óráig tarthat. Kivétel ez alól a művészeti szakképző évfolyam, amely 20 óráig szervezhet elméleti órákat. . A szakmai gyakorlat munkarendje a gyakorlati képzőhely igényeinek függvényében eltérő lehet. Legkorábban reggel 6 órakor kezdődhet, legkésőbb este 10 órakor fejeződik be.

A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között – a tanulók részére – szünetet kell tartani. Ennek rendjét, valamint a tanítás kezdetét az iskolai házirend tartalmazza. Az első tanítási órát legfeljebb 45 perccel lehet korábban megkezdeni, ehhez azonban az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértése is szükséges. Az óraközi szünetek tipikusan 10, ritkábban 15 percesek. Ha a napi gyakorlati képzési idő a négy és fél órát meghaladja – általában meghaladja –, a tanuló részére minimum 30 perc megszakítás nélküli szünetet kell biztosítani.

A szakképzésben aziskolai elméleti és a közismereti oktatás jellemzően ötnapos munkahétben szerveződik, szinte mindig délelőtt, általában 8 és 14 óra között. Az iskolák – az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértésével – beiktathatnak munkarendjükbe úgynevezett nulladik órát, mely legkorábban 7 óra 15 perckor kezdődhet, illetve tarthatnak tanórát 14 óra után is. A délutáni (nem kötelező) foglalkozások általában 14.30 után kezdődnek, előtte kötelezően ebédszünetet kell biztosítani. Fiatalkorú tanuló napi képzését 6 óra és 22 óra között kell megszervezni. A tanuló részére a gyakorlati képzés befejezése és a következő napi gyakorlati képzés megkezdése között legalább 16 óra pihenőidőt kell biztosítani. Az iskolában folyó gyakorlat tipikus időpontja 7-14 óra között van, a gazdálkodó szervezeteknél az ottani munkarendhez illeszkedik. A gazdálkodó szervezet heti pihenőnapokon, illetőleg munkaszüneti napokon a tanulót gyakorlati képzésre csak a rendeltetése folytán e napon is működő gyakorlati képzési helyen és a szakképző iskola hozzájárulásával veheti igénybe.

5 napos hétre épülő rendszer tipikus beosztása – elméleti oktatás

  Tanrenden kívüli iskolai

tevékenység

Tanórák délelőtt

(kezdési és befejezési időpontja)

Ebédszünet Tanórák délután

(ebéd után)

Tanrenden kívüli iskolai

tevékenység

Hétfőtől-péntekig

Opcionális 7.15-8

8-14 (kezdődhet 7.15-kor,

befejeződhet 13-kor vagy 15-kor is)

1 órás 12 és 14 óra között

Opcionális, 13/14-14/15

Opcionális, 14.30-18

6.5 Tanítás és tanulás a középfokú szakképzésben

30

Tanterv, tantárgyak, óraszámokMagyarországon 2000-től az iskolai tanítás-tanulás tartalmát törvényben előírt módon háromszintű tantervi szabályozás határozza meg.

A szabályozás központi, egyben legfelső szintjét a kormány által először 1995-ben kiadott, többször módosított Nemzeti alaptanterv (NatAT) alkotja. 2012-ben a kormány új NatAT-ot fogadott el, amely 2013-tól felmenő rendszerben lépett életbe. A Nemzeti alaptanterv a közoktatás minden intézményére és szereplőjére nézve kötelező stratégiai dokumentum, az a szemléleti-elvi-filozófiai alap, amely a tankötelezettség teljes tartamára, sőt, a tankötelezettségi korhatár 2011-ben elfogadott csökkentése óta azon túl is meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat.

A tartalmi szabályozás rendszerének második szintje tantervi és módszertani támogatást egyaránt nyújt. A rendszer középső szintjét a NatAT-ra épülő, az oktatásért felelős miniszter által kiadott választható kerettantervi ajánlások alkotják. A szakgimnáziumok, szakközépiskolák és szakiskolák számára külön gimnáziumi és szakközépiskolai kerettantervek készültnek. A szakképzésben korábban csak programtípusonként, 2013 óta képzési ágazatonként, illetve szakmánként is készültek kerettantervek. A 2012-es NAT-ra épülő kerettantervek most vannak fejlesztés alatt, a szakiskolai tervezete már olvasható. A 2012/13-as tanévben még mindenhol a megelőző (2007-es) NAT alapján készült kerettanterveket használják.

A szabályozás helyi, harmadik szintjét az iskolák pedagógiai programja és az ennek részét képező helyi tanterv és nevelési-oktatási program alkotja. A helyi tantervet az iskolák pedagógusai vagy teljesen önállóan készítik el, de tipikusan a tantervek, oktatási programok (oktatási program) kínálata alapján állítják össze, vagy ritkábban átvesznek egyet változatlan formában. Az iskolai szintű tartalmi szabályozó dokumentumokat a nevelőtestületek fogadják el, majd – szakértői véleményeztetés után – az iskolafenntartók hagyják jóvá azokat.

Nemzeti alaptanterv

A nevelés-oktatás tartalmi egységét és az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptanterv biztosítja a közoktatás általános műveltséget megalapozó szakaszában, az 1-12. évfolyamon, azaz az alapfokú, az alsó- és a felsőközépfokú oktatásban. Az alaptanterv tartalmazza a nemzeti és etnikai kisebbségi, továbbá a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának alapelveit, illetve az iskoláknak az egészségfejlesztéssel, környezetvédelemmel és fogyasztóvédelemmel összefüggő feladatait.

A Nemzeti alaptantervet neveléstudományi kutatók és tantervelméleti szakemberek hozták létre, az elkészült tervezeteket minden alkalommal széles körű szakmai vitára bocsátották, 3 évente felülvizsgálják, így formálódik az éppen aktuális változat. A Nemzeti alaptantervet 1995-ben a kormány adta ki, az implementációt pedig pedagógus-továbbképzések sokasága és mintatanterveket tartalmazó elektronikus tantervbank létrehozása támogatta. Az alaptantervet az 1998/99-es tanévtől vezették be kötelező jelleggel az 1. és a 7. évfolyamokon, felmenő rendszerben.

31

A 2012-ben kiadott legújabb Nat-ot az oktatásért felelős minisztérium háttérintézetében, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben készítették.

A dokumentum „core curriculum” jellegéből és a tartalmi szabályozásban betöltött szerepéből adódóan 18 éves korig szabályozza a nevelés és oktatás tartalmát, függetlenül attól, hogy a 2011-es törvény 16 éves korra csökkentette a kötelező iskoláztatást. A NAT három pedagógia szakaszra (1-4, 5-8 és 9-12: évfolyam) tagolódik, és jellemzően ezen belül is 2-2 évre határozza meg a kiemelt és a műveltségterületek szerinti fejlesztési feladatokat.

Miután minden évfolyamra elért, 2003-ban megtörtént a Nemzeti alaptanterv első felülvizsgálata, és kiadásra került a módosított alaptanterv (243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról). Az új központi tartalmi szabályozási dokumentum a 2004/05-ös tanévtől felmenő rendszerben került bevezetésre az iskolák 1. évfolyamain. A Nemzeti alaptanterv következő felülvizsgálata lényegében egyetlen nagyhorderejű változást hozott. Az Európai Parlament és a Tanács 2006 decemberében elfogadott ajánlása az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról – kis módosítással – bekerült az alaptantervbe (202/2007. (VII.31.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról.)

A hatályos Nemzeti alaptanterv három fő szerkezeti egységből áll. A bevezető rész fogalmazza meg azokat az általános fejlesztési értékeket és elveket, amelyekre a demokratikus társadalomban élő embernek szüksége van. Ezt követik az iskolai nevelés-oktatás céljai, a kulcskompetenciák és a kiemelt fejlesztési feladatok (kereszttantervek): ezek azon interdiszciplináris területeket és kompetenciákat tartalmazzák, amelyek fejlesztését minden műveltségi területen érvényesíteni kell. A harmadik rész az egyes műveltségterületek fejlesztési feladatait tartalmazza: itt fogalmazódnak meg iskolázási szakaszok szerint az elsajátítandó tartalmak és kulcskompetenciák.

A dokumentum „core curriculum” jellegéből és a tartalmi szabályozásban betöltött szerepéből adódóan a 18 éves korra emelt kötelező iskoláztatás egészére kiterjedően, a 4., 6., 8., illetve 12. évfolyamok végére határozza meg a kiemelt és a műveltségterületek szerinti fejlesztési feladatokat. A nemzetközi trendeknek és a hazai szakértők javaslatainak megfelelően az új tartalmi szabályozási dokumentumban a képesség- és tevékenységközpontúságra helyeződött a hangsúly, aminek eredményeképpen a magyar Nemzeti alaptanterv kompetenciaalapúvá vált (Vágó–Vass, 2006 és Simon-Vágó-Vass 2011).

A 2010-es kormányváltást követően az oktatásért felelős államtitkár napirendre tűzte a Nemzeti alaptanterv következő évi olyan módosítását, amely a minimális ismeretanyagot, a közoktatás kötelező tartalmi alapjait is rögzíti. Jelenleg ennek a szakpolitikai háttérmunkálatai folynak.

A Nemzeti alaptanterv műveltségterületenként határozza meg az oktatás-nevelés kötelező alapelveit, céljait és fejlesztési feladatait. A Nemzeti alaptanterv igazi „corecurriculumként” nem tartalmazza a konkrét tananyagokat, a műveltségkánon elemeit vagy a részletes követelményeket. Nem a közvetlen iskolai gyakorlatot szabályozza, hanem a kerettantervek készítőit, a pedagógiai programfejlesztőket orientálja.

A Nemzeti alaptanterv kötelező tantárgyakat nem, illetve csak azokban az esetekben határoz meg, amikor a műveltségi területet lényegében egyetlen tantárgy fedi le. Ilyennek tekinthető a matematika vagy az anyanyelv és irodalom. Az alaptanterv a 10

32

műveltségi terület közötti arányokat nem óraszámokban, hanem csak megközelítőleg érvényes százalékokban – kizárólag az alsó és felső limitek meghatározásával – fejezi ki, ezzel is növelve a kerettantervek, illetve az iskolák mozgásterét saját óratervük kialakításában (lásd 6.4… táblázat). A 2012-es Nat a korábbi műveltségi területek arányait nagyjából megőrizte.

6.4… táblázat

A 2012-ben kiadott Nemzeti alaptanterv ajánlása a műveltségi területeinek óraszámarányaira a 9–10. és a 11–12. évfolyamon, %

Műveltségi területek 9-10. évfolyam (%) 11-12. évfolyam* (%)Magyar nyelv és irodalom 10-15 10Idegen nyelvek 12-20 13Matematika 10-15 10Ember és társadalom 8-15 10Ember a természetben 15-20 10Földünk - környezetünk 5-8 0Művészetek 8-15 6Informatika 4-8 4Életvitel és gyakorlati ismeretek 4-8 0Testnevelés és sport 14-20 15

Összesen 90-144 78

 *A Nat az utolsó két évfolyamon a képzési programok sokféleségére, illetve a záróvizsgákra való felkészülésre tekintettel csak minimumértékeket ad meg.

A 2007 szeptemberében kiadott Nemzeti alaptanterv ajánlása a műveltségi területeinek óraszámarányaira a szakiskolák számára releváns 9–10. évfolyamon, %

Műveltségiterületek 9-10. évfolyamMagyar nyelvésirodalom 10-15Élőidegennyelv 12-20Matematika 10-15Ember éstársadalom 10-15Ember a természetben 15-20Földünk - környezetünk 4-8Művészetek 9-15Informatika 6-10Életvitelésgyakorlatiismeretek 5-10Testnevelésés sport 9-15

Összesen 90-143

33

A 9–10. évfolyamon a műveltségterületi minimumok módosíthatók úgy, hogy a minimumértékek összege a teljes időkeret 80%-a, a 11–12. évfolyamon pedig 60%-a legyen, azzal a feltétellel, hogy a műveltségterületekre javasolt belső arányok nem változnak. Kerettantervek

A Nat-ban foglaltak érvényesülését a kerettantervek biztosítják. Az egyes iskolatípusokban és oktatási szakaszokban a kerettantervek tartalmazzák a nevelés és oktatás céljait, a tantárgyi rendszert, az egyes tantárgyak témaköreit, tartalmát, a tantárgyak egy vagy két évfolyamra vonatkozó követelményeit, továbbá a tantárgyközi tudás- és képességterületek fejlesztésének feladatait, és meghatározzák a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló kötelező, valamint az ajánlott időkeretet.

A közoktatási törvény 2003. évi módosítása (2003. évi LXI. törvény az 1993. évi közoktatásról szóló törvény módosításáról) megváltoztatta a kerettantervek (kerettanterv) szerepét a tartalmi szabályozásban. A kerettantervek már nem képezik a központi szabályozás részét. Ajánlások, alkalmazásuk nem kötelező az iskolák számára. A korábban iskolatípusonként kiadott 1-1 kötelező kerettanterv helyett a 2004/05-ös tanévtől akkreditált kerettantervek közül válogathatnak az iskolák és a fejlesztők. A jelenleg összesen 67 akkreditált kerettantervből 10 db készült a szakiskolák számára. Ezek közül három a szakiskolai 9-10. évfolyam teljes képzésére készült, további három a 9-10. évfolyam egyes műveltségi területeire, egy a szakképzést előkészítő évfolyamra, egy az ún. előrehozott szakképzés 9-11. évfolyamára és 2 a speciális szakiskolák számára. A kerettantervek ajánlást tartalmaznak a nevelés és oktatás céljára, a tantárgyak rendszerére, az egyes tantárgyak témaköreire, a témakörök tartalmára, a tantárgyak évfolyamonkénti követelményeire, a követelmények teljesítéséhez rendelkezésre álló időkeretre, valamint az egészségfejlesztéssel, fogyasztóvédelemmel és környezetvédelemmel összefüggő iskolai feladatok végrehajtására vonatkozóan. Ajánlásokat fogalmaznak meg továbbá a szakiskolában az általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás, a pályaorientáció és szakmai alapozás, időkereteire, arányaira.

A kerettantervek akkreditálást követően alkalmazhatók. A kerettantervi akkreditáció feladata annak megállapítása, hogy a kerettanterv megfelel-e a közoktatási törvényben és a Nemzeti alaptantervben foglaltaknak, valamint hogy a tanulók fejlettségi szintjének megfelelő korszerű és koherens fejlesztési rendszert kínál-e. Akkreditálásra benyújthatók az oktatási programok, programcsomagok tantervi elemei és egyes pedagógiai feladatok (például speciális tehetségfejlesztő oktatás) minőségi végrehajtásához szükséges kerettantervek (2/2008. (II.8.) OKM rendelet a kerettantervek kiadásáról és jóváhagyásáról szóló 17/2004. (V.20.) OM rendelet módosításáról). A kerettantervben ajánlott óraszámoknak belül kell maradniuk a Nemzeti alaptanterv által műveltségterületenként előírt minimális és maximális százalékos arányokon (lásd 5.1 táblázat).</div>

A NAT glosszáriuma szerint „Az oktatásért felelős miniszter az iskolázás adott szakaszára, adott tartalmaira vonatkozóan – a Nemzeti alaptantervre épülve és a helyi alkalmazáshoz alapul szolgálva – választható kerettanterveket hagy jóvá és ad ki. … A kerettantervek egyrészt meghatározzák a tantárgyak rendszerét, az egyes tantárgyak időkeretét (óraszámát), a tananyag felépítését és felosztását az egyes évfolyamok között, továbbá az adott szakasz befejező évfolyamának kimeneti követelményeit, másrész kijelölik a tankönyvek meghatározó tartalmát. Mindezekkel kapcsolatban az egyes kerettantervek saját rendszerükön belül is

34

megfogalmazhatnak alternatívákat, választható megoldásokat. … A kerettantervek adott iskolatípusra (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola stb.) készülnek”. Újdonság a korábbi kerettantervekhez képest, hogy az újak a tananyag felépítését és felosztását, illetve a tankönyvek tartalmát is meghatározzák, konkrétabbá és egységesebbé kívánják tenni az oktatási tartalmakat.

A kerettantervek miniszteri jóváhagyást követően alkalmazhatók. A kerettantervek kiadását és jóváhagyását az 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet szabályozza.

 A szakiskolakerettantervekkelszabályozottkilencedikéstizedikévfolyamánáltalánosműveltségetmegalapozónevelés-oktatás, pályaorientáció, gyakorlatioktatás, tizedikévfolyamán a kötelezőtanóraifoglalkozásoklegfeljebbnegyvenszázalékábanszakmaialapozóelméletiésgyakorlatioktatásfolyik. A legelterjedtebb, a minisztériumáltalkiadottszakiskolaikerettantervajánlásait 6.5 táblázatmutatja

6.5 táblázat: Szakiskolai kerettanterv éves óraszámai, 2007

9. 10. Magyar nyelv és irodalom 111 111 Történelem és társadalomismeret 74 74 Idegen nyelv 111 111 Matematika 111 111 Informatika 37 37 Fizika 203,5 129,5 Biológia és egészségtan Kémia Földrajz Ének-zene 37 37 Rajz és vizuális kultúra 18,5 18,5 Testnevelés és sport 92,5 92,5 Pályaorientáció 37 0 Gyakorlati oktatás 148 0 Szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás 0 259 Osztályfőnöki 37 37

Összesen 1017,5 1017,5

Az egy korosztálynak több mint egyharmadát beiskolázó szakgimnázium (neve 2016-ig szakközépiskola) célrendszerében már a 2011-12-es szabályozás is lényeges módosítást jelent. A 2013-tól felmenő rendszerben indult új szakközépiskolai programot 2015-ben lehetett utoljára indítani, az kimenő rendszerben 2019-ig fog még működni. Ez szakmai végzettséget adó érettségire készít fel, és elsősorban a szakirányú felsőfokú képzésbe való belépésre ad esélyt. További lényeges változás, hogy a 2013-ban indult új szakközépiskola szakirányú munkába állásra is felkészít, 2016-ágazatonként egy-egy konkrét munkakör betöltésére is jogosít, bár államilag elismert szakképesítést nem ad. Képesítés megszerzéséhez a szakközépiskolákban egy további egyéves posztszekunder (ISCED 4) szintű képzési programot kell elvégezni.

35

… táblázatAz első ízben 2013-ban, utoljára 2015-ben indított szakközépiskolai program kerettantervének éves óraszámai (a program kifutó rendszerben 2019-ig lesz érvényben)

9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Összesen

Magyar nyelv és irodalom 144 144 144 128 560Történelem és társadalmi ismeretek

72 72 108 96 348

Etika 36 36Idegen nyelvek 108 108 108 96 420Matematika 108 108 108 96 420Biológia - egészségtan 72 72 32 176Fizika 72 72 36   180Kémia   72  72     144Földrajz   72 36      108Művészetek    36      36Informatika  36        36Testnevelés és sport  180  180  180  160  700Osztályfőnöki óra 36  36  36  32  140Szakmai tárgyak órakerete, amelyből 1 óra (szakmai irányú képzésre) szabadon tervezhető

216 252 288 352 1108

Szabadon tervezhető órakeret 144 144 144 128 560Összesen  1260 1296  1260  1120  4936

A 2015. májusi törvénymódosítások (2015. évi LXV. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról; 2015. évi LXVI. törvény a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról) a szakközépiskolát szakgimnáziummá nevezték át, és a képzési programok kerettanterveit is átalakítják. A leglényegesebb változások, hogy a 9-12. évfolyamon több mint másfélszeresére emelkedik a szakmai tartalom aránya, ezen belül a szakmai gyakorlat is jelentősen megnő. Ez teszi lehetővé, hogy a 12. évfolyam végén az érettségi mellé egy ISCED 3-as szintű szakképesítést is szerezzenek a diákok (mint az 1998 előtti szakközépiskolában). Az ISCED 4-es szakképesítés megszerzése továbbra is 1 évet fog igénybe venni. További jelentős változás, hogy míg 2013 előtt 21-22 szakmacsoportban indítottak szakközépiskolai képzést (ez ekkor a 9-10. évfolyamon gyakorlatilag átjárható volt a szakmacsoportok közötti, illetve a gimnáziumi képzéssel), addig 2013 és 2015 között 38 ágazatban, 2016-tól pedig a 38 ágazaton belül összesen 316 szakmában is megkezdődhet a szakképzés 9. évfolyamon – 316 kerettanterv szerint –, így a rendszer jóval tagoltabbá válik, hasonlóan a kilencvenes évek végén felszámolt struktúrához.

A 2016. szeptemberében bevezetésre kerülő szakgimnáziumi programok kerettanterveinek tervezetei 2016. júniusában kerültek fel a minisztériumi háttérintézet honlapjára, hogy azokat az iskolák és szakemberek véleményezhessék. Nyolc, egymástól csak a

… táblázat

36

A 2016-ban induló szakgimnáziumi program kerettantervének éves óraszámai a 2016 június tervezet szerint (Az összehasonlíthatóság miatt megtartottuk a 2013-as óraterv tantárgyait, és az új tantárgyakat vagy azok kategóriáit új sorokban jelenítjük meg.)

9. évfolyam

10. évfolyam

11. évfolyam

12. évfolyam

Összesen

Magyar nyelv és irodalom 144 144 144 124 556Történelem és társadalmi ismeretek

72 72 108 93 345

Etika - - - 31 31Idegen nyelv 144 144 144 124 556Matematika 108 108 108 93 417Biológia - egészségtan - - - - 0Fizika - - - - 0Kémia  - - - - 0Földrajz  - - - - 0Kötelező komplex természettudományos tantárgy

108 - - - 108

Művészetek  - - 36 - 36Informatika  72 72 - - 144Testnevelés és sport  180 180 180 155 695Osztályfőnöki óra 36 36 36 31 139Ágazathoz kapcsolódó tantárgy - 72 72 62 206Kötelezően választható tantárgy - - 72 62 134Pénzügyi és vállalkozói ismeretek

- 36 - - 36

Szakmai tárgyak órakerete, amelyből 1 óra (szakmai irányú képzésre) szabadon tervezhető

- - - - 0

Érettségire épülő szakképzés részeként

288 288 252 217 1045

Érettségi vizsga keretében megszerezhető szakképesítéshez

108 144 108 93 453

Szabadon tervezhető órakeret - - - - 0Összesen  1260 1296  1260  1085  4901

A szakközépiskolai (neve 2016-ig szakiskola) tartalmi és strukturális változások már 2013-ban lezajlottak. Az egy-egy évjárat közel harmadát beiskolázó, 3 év alatt elsősorban fizikai szakmákra képző programtípusban akkor jelentősen, kevesebb mint felére csökkent az általános képzés aránya, a szakmai gyakorlat időkerete jelentősen nőtt. Valamennyi szakiskolában képezhető szakma szakmai tartalmára külön kerettantervet adott ki a képesítésért felelős minisztérium.

A 2013 óta érvényben lévő szakiskolai (2016-tól neve szakközépiskolai) kerettantervek órakeretének megoszlása

Tantárgyak 9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyamMagyar – 72 36 –

37

KommunikációIdegen nyelv 72 72 64 Matematika 72 36 –Társadalomismeret 72 36 –Természetismeret 108 – –Testnevelés 180 180 160 Osztályközösség-építő Program 36 36 32

Szabad órakeret 36 - 48 Általános képzés összesen:

648 396 304

Szakmai elmélet és gyakorlat

612 900 816

Mindösszesen 1260 1296 1120

Szakmai és vizsgakövetelmények és központi programok

 A szakképzőévfolyamoktartalmátközpontilagszabályozódokumentumokatazadottszakképesítésértfelelősminisztériumokadjákki. Kétfontosszabályozóeszköz van: a szakmaiésvizsgakövetelményekés a szakképesítésekközpontiprogramjai (tantervei), amelyekazOrszágosKépzésiJegyzékben(OKJ) – azállamilagelismertszakképesítésekregisztere – találhatóvalamennyialapképesítésrekidolgoztakésminiszterirendeletbenkiadtak. Ezek – a kerettantervvelszemben – nemajánlások, hanemkötelezőérvényűek, de bizonyosszabadságothagynakazintézményeknek a helyitantervelkészítéséhez, így van mód a helyipedagógiaielképzelésekhezés a helyimunkaerő-piaciigényekhez is igazodni.

A mintegy 430 alapszakma szakmai és vizsgakövetelményei tartalmazzák a szakképzés megkezdéséhez szükséges bemeneti kompetenciákat, a szükséges iskolai előképzettséget, az elméleti és gyakorlati képzés százalékos megoszlását, a rokon szakmákat (az ún. rész-szakképesítéseket, az elágazásokat és a ráépülő szakképesítéseket, amelyek az alapszakmával közös modulokat tartalmaznak – számuk 1000 körül van, folyamatosan változik), a szakképesítés munkaterületének rövid leírását, a szakmai követelménymodulokat, modulonként a szükséges szakmai ismereteket és készségeket, a képzés során fejlesztendő személyes, társas és módszer-kompetenciákat, a képzéshez szükséges eszköz- és felszerelésjegyzéket, valamint részletesen a vizsgáztatási követelményeket. A központi program a szakképzésnek a szakmai és vizsgakövetelmények alapján kidolgozott tanterv, amelynek használata kötelező, de bizonyos mértékig rugalmasan adaptálható a helyi tantervben a helyi viszonyokhoz. A szakmai és vizsgakövetelmények és a központi programok már az 1990-es évek óta a gazdaság által delegált szakértők bevonásával készült, általában a szakképzésért felelős minisztérium háttérintézetének koordinálásában. Az utóbbi években a szakiskolában oktatott szakmák nagy – és növekvő – hányadában immár a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara feladata és felelőssége ezen dokumentumok kifejlesztése. Valamennyi tartalmi dokumentum letölthető a minisztérium szakképzési háttérintézetének honlapjáról.

Helyi tanterv.

38

Az oktatási intézményekben, a szakképzésben is a szakmai munka a pedagógiai program szerint folyik, melyet nyilvánosságra kell hozni. A pedagógiai program része a személyiség- és közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tartalmazó nevelési program és a tartalmi szabályozás iskolai szintjét képező helyi tanterv. Ez utóbbi határozza meg az adott iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, azok tananyagát, követelményeit és óraszámait, valamint az alkalmazható tankönyvek és egyéb taneszközök kiválasztásának elveit. Szintén a A helyi tanterv szabályozza az iskola magasabb évfolyamaiba lépés követelményeit vagy a tanulók értékelésének és minősítésének formáit. Az oktatás tartalmát, illetve a tanított tantárgyakat és azok óraszámait az iskolák úgy határozzák meg helyi tanterveikben, hogy tekintetbe veszik a nemzeti alaptanterv előírásait, s amennyiben – általában – helyi tantervüket valamely kerettantervre alapozva készítik el, akkor annak részletesebb ajánlásait is. Az iskolák helyi tantervük elkészítésénél felhasználják az oktatási miniszter által kiadott oktatási programokat. A szakképzés helyi tanterveit szigorúan kell igazodjanak a szakmai és vizsgakövetelményekhez és a központi programokhoz. Az iskolák a szabadon tervezhető, illetve a nem kötelező órák időkeretének terhére a kötelező tantárgyakat nagyobb óraszámban taníthatják, vagy teljesen új tantárgyakat is bevezethetnek, de nem léphetik túl a tanulói terhelésről szóló rendeletben (243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a tanulói terhelésről) rögzített heti óraszámot. A középfokú iskolák a tanulók érdeklődése és igénye szerint választható tanórai foglalkozásokat is szerveznek felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció és speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából. A választható tanórai és tanórán kívüli foglalkozásokon, szakkörökön a tanuló csak saját kérése és – nagykorúvá válásáig, 18 éves korig – a szülő írásbeli nyilatkozata alapján vesz részt. A helyi tanterveknek mint tartalmi szabályozóknak a szerepe csökkent a szabadon tervezhető órakeret csökkenése, helyenként eltűnése és a tankönyvválasztás szabadságának erős korlátozása miatt.

Oktatási módszerek és taneszközök

Amíg a központi szabályozás egyre konkrétabban meghatározza a tanulási tartalmakat, addig a tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott módszerek tekintetében az iskolák és a tanárok továbbra nagyfokú szabadságot élveznek, semmiféle központi dokumentum nem szabja meg az alkalmazandó eljárások körét. Az iskola pedagógiai programja ugyanakkor meghatározza az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, s emellett annak eszközeit és eljárásait – pl. a tankönyv-kiválasztás módját – is. A közoktatást és szakképzést szabályozó legfontosabb dokumentumok mind a módszertani változatosságot, mind a kompetenciák fejlesztésére irányuló tanítási-tanulási stratégiák kialakítását prioritásként kezelik. A tanítás a legtöbb iskolában tantárgyanként szervezett 45 perces tanórák keretében folyik, de a szakmai gyakorlati oktatás 60 perces órákból áll. A tananyag alapvetően tantárgyakba szerveződik, de a 2006-ra megújított, moduláris szerkezetű OKJ-hez igazodva számos szakiskola a szakképzési évfolyamokon inkább modulonkénti, mint tantárgyankénti oktatást folytat. A szakiskolákban – bár még egyáltalán nem terjedt el általánosan – viszonylag nagyobb arányban alkalmazzák a projekt módszert. Ennek egyik oka az itt tanulók alacsony motivációs szintje, a hagyományos oktatási módszerek elutasítása a diákok által. Másik oka, hogy a 2003-2009 közötti fejlesztési megaprogram, a Szakiskola Fejlesztési Program keretében 160 iskola tanárait képezték ki a projektmódszer alkalmazására, amelyhez a Program keretében eszközöket és módszertani segítséget is kaptak.Ettől függetlenül a módszer alkalmazása egyáltalán nem általános, az iskoláknak csak egy kisebb részét érinti. Ennek legfőbb oka az oktatásszervezés iskolát és pedagógust sújtó többletterhe és nem ritkán többletköltségei. A tömeges továbbképzések hatására a differenciálás, az egyéniesített,

39

illetve a kiscsoportos foglalkozás is fokozatosan terjed. A pedagógusok az oktatási-nevelési célok elérésében teljes módszertani szabadságot élveznek. A kutatási eredmények szerint a pedagógusok módszertani repertoárja meglehetősen szűk. A hagyományos módszereket követő tanárok elsősorban frontális osztálymunkában dolgoznak, az új tantárgyi ismeretek átadása és számonkérése dominál óráikon, s a tanári magyarázat kiegészül a hagyományos vagy új szemléltető eszközök, infokommunikációs technológiák alkalmazásával. Felmérések igazolják, hogy a szakiskolás diákok a gyakorlatot sokkal jobban kedvelik, mint a szakmai elméleti oktatást és az általánosan művelő közismereti tantárgyakat. Az infokommunikációs technológiák tanórai foglalkozásokon való alkalmazása annak ellenére lassan terjed, hogy az eszközellátottság ma már ennek csak kevés középfokú intézményben akadálya. Magyarországon a tanárok hagyományosan kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a tanulók számára adott házi feladatoknak, valamint a rendszeres ellenőrzésnek. Házi feladatot a szakgimnáziumokban rendszerint minden nap kapnak a diákok, de a szakiskolában ez sokkal ritkább. így a tanórák elmaradhatatlan része a tanulók feleltetése és/vagy röpdolgozatok íratása, azaz a szóbeli vagy írásbeli számonkérés. A szakgimnáziumi nyelvoktatásban, és esetenként más tantárgyakban is, valamint gyakorlaton iIgen gyakori egyes tanórákon az osztályok csoportbontása általában 2, ritkábban 3 csoportra. Szakközépiskolában (2016-ig szakiskolában) a csoportbontás ritkább. Ez leggyakrabban a nyelvórákon fordul elő – itt szinte általánosnak mondható –, ahol a tanulók nyelvtudásszintje szerinti kisebb csoportban folyik az oktatás, ami a tanult nyelv választásának nagyobb szabadságát is megengedi. Gyakori még a csoportbontás informatikából, technikából és testnevelésből, utóbbi két tantárgy esetében általában a fiúk és lányok elkülönített oktatása folyik. A szakképzésbenő évfolyamokon a szakmai órákon nagyon gyakran azért is kell csoportbontást alkalmazni, mert egy-egy osztály több szakmát tanuló diákból áll.

A módszertani repertoár a felsőközépfokú szakképzés két fő ágában, a szakgimnáziumiban és a szakközépiskolaiban markánsan eltér, mint ahogy a másik két, létszámát tekintve kiegészítőnek tekinthető ágában, az alapfokú végzettséggel nem rendelkezők számára rész-szakképesítést kínáló Híd-programban, valamint a fogyatékosok számára nyitott szakiskolában. Utóbbiban különösen azáltal, hogy majdnem minden pedagógusnak gyógypedagógiai képesítése (is) van.

Lassan, de terjednek a tananyag reprodukciója helyett a tanulók saját aktivitását növelni kívánó, tevékenykedtető módszerek. Bizonyos alternatív pedagógiát alkalmazó, vagy a tanulásra kevéssé motivált diákok igényeihez igazodó, innovatív – főleg nem állami / önkormányzati fenntartású magán- – iskolákban sikeresen szakadnak el a hagyományos, korlátozottan eredményes többségi oktatási módszerektől.

Taneszközök, tankönyvek

A közoktatási intézmények kötelező minimális eszköz- és felszerelésjegyzékét 1998-ban állították össze. Ennek követelményeit az iskolák egy része finanszírozási nehézségekre hivatkozva mindmáig nem tudja teljesíteni. Ezért 2008-ban egy minisztériumi rendelet enyhített az előírásokon.

Valamennyi szakképesítés esetében a szakképesítésért felelős miniszter által rendeletben kiadott szakmai és vizsgakövetelmények tartalmazzák a gyakorlati képzés során használandó minimális eszközjegyzéket is. Ennek meglétét a szakiskolai képzés döntő hányadában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara területi szakképzési kirendeltségei ellenőrzik.

40

Az iskolai oktatásnak Magyarországon továbbra is nélkülözhetetlen eszközei a tankönyvek, bár a szakmai képzésben ezek szerepe jelentősen visszaszorul. A szakmák jelentős hányadában olyan kis létszámot képeznek, hogy számukra szakmailag folyamatosan aktualizált tankönyvek gazdaságosan nem fejleszthetők, egyes szakmák számára újabban nem is készültek tankönyvek. A szakmai oktatásban terjed az Interneten található tartalmak felhasználása. A tankönyvek kiválasztása elvileg a pedagógus joga, de a valóságban nem egyszemélyi döntése, mert azt a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség, az azonos tárgyat tanítók véleményének kikérésével teheti meg. Az iskolák jelentős részében egységesítik a tankönyvválasztást, azaz egy-egy tantárgyat minden ott tanító pedagógus ugyanazon tankönyv alapján tanít, esetleg kiegészítésképpen használ további, saját módszertanához illeszkedő tankönyvet. Az egyes tantárgyakhoz eltérően széles választék áll rendelkezésre, de előfordul, hogy egy adott évfolyamon egyes tantárgyakhoz 10-nél is több választható tankönyv áll rendelkezésre. A szakképzési évfolyamokon használt tankönyvek választéka jóval kisebb, hiszen az egy-egy szakmát tanuló száma egy-egy évfolyamnak csak töredéke, a szakmai tankönyvek piaca szűk. Nem ritkán előfordul, hogy egyes szakmákhoz / tantárgyakból hiányzik a korszerű tankönyv. A szakmai tankönyvek és tantárgyi segédletek kidolgoztatása a szakképesítésért felelős miniszter felelőssége. A szakmai tankönyveknek tartalmilag igazodniuk A tankönyveket a diákok (családok) kell megvegyék. Egy tanuló egy tanévnyi átlagos tankönyvcsomagjának ára a felső középfokú oktatásszakgimnáziumi oktatás évfolyamain az éves átlagjövedelem közel 1%-a, a szakközépiskolai oktatásban jóval kevesebb. Rászorultság esetén a diákok ingyen kaphatják – rendszerint kölcsön – a tankönyveket. Pontos adatok nincsenek a tankönyveket ingyen kapó diákokról, de arányuk a szakközépiskolában (neve 2016-ig szakiskola) jóval magasabb, hiszen itt a szegény, hátrányos helyzetű diákok aránya is messze átlag fölötti. ez korábban akár a diákok nagyobbik fele is lehetett. Minthogy az állami támogatást az iskolákban tanuló rászorulók száma szerint a fenntartó önkormányzatok kapják, akik e forrásokat olykor más célra csoportosítják át, a tankönyvekhez ingyen jutó diákok száma valószínűleg csökkenőben van. Teljesen ingyenes a tankönyv a tartósan beteg, a sajátos nevelési igényű, három- vagy többgyerekes háztartásban nevelkedő gyerekek, valamint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő tanulók számára. A szakiskolában tanulók között sokkal nagyobb arányban vannak szociálisan rászorult diákok, ezért itt az ingyenes tankönyveket kapók aránya bizonyosan magasabb. Az oktatásirányítás kitüntetett figyelmet fordít a tankönyvek elfogadásának, kiadásának, forgalmazásának és iskolai kiválasztási módjának jogi szabályozására. A 2001. évi, a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényt 2007-ben, a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 2004-es rendeletet több alkalommal, utoljára 2010-ben módosították. A jogi környezet változásai nyomán egyre szigorúbb és részletesebb szabályoknak kell megfelelnie minden közreműködőnek, ami növeli az időigényt és árfelhajtó hatású, viszont növeli a minőségi garancia esélyét. A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi törvény kimondja, hogy a tankönyvellátás közfeladat, mely az alkotmányban rögzített művelődéshez való jog érvényesülését szolgálja. Az oktatási miniszter évente gondoskodik a közoktatási tankönyvjegyzék kiadásáról, melyre csak az akkreditáción átesett, és egy évente meghatározott árlimitet túl nem lépő könyvek kerülhetnek föl. A tankönyv jóváhagyásáról vagy elutasításáról – legalább két független szakértő véleménye alapján – az Oktatási Hivatal tesz javaslatot a miniszternek. A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban elsősorban azt vizsgálják, hogy a Nemzeti alaptanterv követelményeinek megfelelően a könyv alkalmas-e az érintett tantárgy tananyagtartalmának az adott korosztály számára megfelelő pedagógiai módszerekkel történő közvetítésére. Minősítik a könyveket a szaktudományos korrektség, tárgyilagosság, stílus, nyelvezet, olvasáshigiéniai megfelelés és technikai kivitelezés tekintetében is. A tankönyvvé nyilvánítási eljárás emellett kiterjed a tankönyv taníthatóság és

41

tanulhatóság szempontjából való gyakorlati beválásának vizsgálatára. Az iskolában a listán nem szereplő tankönyvek is alkalmazhatók, ezekhez azonban be kell szerezni az iskolaszék, annak hiányában pedig a szülői szervezet egyetértését. Az állami támogatás csak minősített, akkreditált tankönyvekre fordítható. A tankönyvek mellett egyre jelentősebb szerepet töltenek be az úgynevezett nem hagyományos tartalomhordozók, különösen a digitális technológia alkalmazására épülők. A Sulinet Digitális Tudásbázis (SDT) például egy ingyenesen használható tartalomkezelő keretrendszer (LCMS - learningcontent management system), melynek célja a benne levő nagy mennyiségű, közoktatási- és szakképzési tananyag tartalom tárolása, kezelése és publikációja a felhasználók felé). Kifejlesztését 2002-ben kezdték el. A rendszer egy vagy több tanórát felölelő foglalkozásokat, otthoni elsajátításra készült anyagokat, valamint 5-45 perces elektronikus blokkokat is kínálnak (Vágó–Vass, 2006). Az SDT állami kezdeményezésre született, fejlesztésére jelentős – részben európai uniós – forrásokat fordítottak. Használata széles körben nem terjedt el, viszont egyre több tanár használja a tanórákra való felkészüléshez alkalmanként, de egyre inkább rendszeresen az Internetet, mióta az a háztartások nagy részében is hozzáférhető. A növekvő kínálat minőségbiztosítására a minisztérium a digitális tananyagok, elektronikus könyvek vonatkozásában a tankönyvi jóváhagyáshoz hasonló akkreditációs rendszert működtet a 2006/07-es tanévtől. A kerettantervek között is van már egy olyan (a 2008-ban akkreditált ún. Digitális Középiskola kerettanterv), amely a digitális taneszközre épül.

6.6 Értékelés a középfokú szakképzésben

A tanulók értékeléseA tanulói értékelés kultúrája az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött. A különböző funkciójú tanulói – és bizonyos méréseknél egyúttal az oktatásirányítást is szolgáló – mérések spektruma szélesedett, szakszerűsége javult, a pedagógiai munkában való fontosságáról való meggyőződés erősödött, fontos innovációkra került sor a szakképzésben is, például a. A 160 szakiskola részvételével 2003-2009 között lebonyolított Szakiskolai Fejlesztési Program keretében minden iskolából több tanár vett részt mérési-értékelési továbbképzésen is.

Az 1993.2011. évi köznevelésioktatási törvény kimondja, hogy a tanulók teljesítményét rendszeresen érdemjeggyel kell értékelni, és deklarálja a szülők azon jogát, hogy gyermekeik fejlődéséről, magaviseletéről, illetve tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjanak. Erre való tekintettel, továbbá a tanulók motiválása érdekében a pedagógusok többsége igen gyakran, akár minden tanórán él a formatív értékelés eszközeivel.

A helyzetfeltáró (diagnosztikus) értékelés a szakiskolában a többi középfokú programhoz képest gyakori. Ennek legfőbb oka, hogy a szakiskolába az általános iskolában leggyengébb teljesítményt nyújtó diákok érkeznek, akiknek többsége olvasási és számolási nehézségekkel küzd, így kulcsfontosságú a fejlesztési igények pontos ismerete. A helyzetfeltáró értékelés módszertanát a Szakiskolai Fejlesztési Program során a résztvevő 160 szakiskola mindegyikéből több tanár is elsajátította a Program továbbképzésein.

42

Formatív és szummatív értékelésre egyaránt rendszeresen sor kerül az iskolákban. E kétfajta értékelés funkciója, szerepe ugyanakkor nem mindig válik el egymástól minden szereplő – főleg a diák és a szülő, és olykor a pedagógus – számára, olykor átláthatatlanná válik a kettő közötti különbség. Ennek a mérési célok nem világos megértése mellett további oka, hogy ugyanazt az ötfokú mérési skálát mindkét értékelésnél használják, bár a tanulói értékelésben ennek a mérési-értékelési eszköznek más korántsem olyan kizárólagos a szerepe, mint korábban.

Az érdemjegyek és osztályzatok a tudás értékelésénél a következők: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), illetve elégtelen (1). A magatartás és a szorgalom minősítésére négyfokú skála szolgál: példás (5), jó (4), változó (3) és rossz/hanyag (2).

Az érdemjegyek és osztályzatok a tudás értékelésénél a következők: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), illetve elégtelen (1). Az érdemjegyek a gyerekek alapadatait tartalmazó osztálynaplóban kerülnek dokumentálásra, és bekerülnek a z üzenőfüzetekbe / ellenőrző könyvekbe, amelyek elsődleges funkciója a szülő tájékoztatása. Az iskolák növekvő hányadábandöntő többségében már elektronikus napló és ellenőrző könyv is működik, melybe – szigorú adatvédelem mellett – kizárólag az érintett tanuló és annak szülei nyerhetnek betekintést. A pedagógusok törekednek arra, hogy minden tanulót, minden tantárgyból legalább havonta-kéthavonta egyszer értékeljenek, s erről az üzenőfüzetben vagy az érdemjegyek beírására szolgáló ellenőrző könyvbenrendszerben tájékoztassák a szülőket. A szülő aláírásával igazolja, hogy látta és tudomásul vette az iskolai értékelést. A formatív értékelésnél az érdemjegyek mellett használatos a teljesítmény százalékos és szöveges értékelése is. Az értékelési eszközök megválasztása az iskola pedagógiai programjában rögzített keretek között az egyes pedagógusok joga. A formatív értékelés legkedveltebb eszközei a tanulói feleletek, a rövid idejű (5–20 perces) dolgozatok íratása, valamint az írásbeli házi feladatok ellenőrzése. A szummatív értékelés általánosan elterjedt eszközei a nagyobb tananyagrészek végén íratott, úgynevezett témazáró dolgozatok és a félévi és év végi tantárgyi érdemjegyek kötelező megítélése. Ezek sokszor az évközi formatív és szummatív értékelések összegzéséből adódnak. További, kevésbé általánosan elterjedt szummatív értékelési eszközök a több óra anyagáról számot adó beszámoló és az önálló megfigyeléseken, kísérleteken és anyaggyűjtésen alapuló írásos munkák vagy előadások.

A szakközépiskolai (2016-ig neve szakiskolai) képzésben elterjedt formatív értékelési eszköz az ún. szintvizsga , de erre a szakgimnáziumi (2016-ig neve szakközépiskolai) és szakiskolai (2016-ig neve speciális szakiskolai) képzésben is sor kerül tanulószerződés megkötése előtt . Szintvizsgára csak a szakiskolai szintű szakképzésben kerül sor, azokban a szakmákban, amelyek szakmai és vizsgakövetelményeit és központi programját a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) gondozza. Ezekben a szakmákban aA szintvizsga megszervezése és a diák általi teljesítése kötelező a tanulószerződés megkötése előtt, és ezek a szakiskolai képzés nagyobbik felét teszik ki. A szintvizsgát a képző intézmény együttműködésével az MKIK szervezi, adatbázisát kezeli. Szintvizsgára jellemzően a szakképzés félideje körülelső évének végén kerül sor, és a leggyakoribb, hogy a fizikai szakmákat tanuló diákok a második évtől vállalati gyakorlati oktatásban részesülnek eredménye visszajelzést ad mind a szakiskola, mind a gyakorlati képzést végző – általában vállalat, vállalkozó – eredményességéről és a képzés hiányosságairól, amelyek a képzés második felében korrigálhatók.

43

A magatartás és a szorgalom minősítésére négyfokú skála szolgál: példás (5), jó (4), változó (3) és rossz/hanyag (2).

Kompetenciamérés

2001-ben került sor először Országos kompetenciamérésre (OKM), amelynek elsődleges célja az iskolák eredményességéről való visszajelzés, de a mérési rendszer olyan irányban fejlődött, hogy az néhány éve már a diákot, szüleit és pedagógusait az egyéni fejlődésről is tájékoztatni képesja. Az OKM az ország szinte minden 6., 8. és 10. évfolyamos tanulójára kiterjedő éves mérési rendszer, amelyre 2007 óta azonos, a közoktatási törvény és miniszteri rendelet által szabályozott, rögzített eljárásrend szerint kerül sor. A szakképzésben tanulók közül az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező Híd-programos diákok, valamint a fogyatékosok számár fenntartott szakiskolák diákjai 10. évfolyamon nem vesznek részt a mérésben, csak a szakgimnáziumi és szakközépiskolai tanulók. A felmérésben a tanulók matematika és szövegértés feladatokat tartalmazó tesztfüzeteket töltenek ki minden tanév végén, május utolsó hetében, 4x45 percben. A mérésben alkalmazott feladatok nem az adott évfolyam tantervi követelményeiben meghatározott tudástartalom elsajátításának mértékét mérik, hanem azt, hogy a diákok a közoktatásban addig elsajátított ismereteket milyen mértékben tudják alkalmazni a mindennapi életből vett feladatok megoldásában. A felmérés adatbázisából az Országos jelentés mellett minden évben Fenntartói, Intézményi, Telephelyi jelentés és egyéni szintű Tanulói jelentés is készül. A Tanulói jelentés az egyes tanulók eredményeit mutatja be, a tanuló által elért képességpontot, feladatonkénti eredményét és azt, hogy az országos, az iskolája és az osztálya eredményéhez ez hogyan viszonyul. A tanulói jelentés eléréséhez a mérési azonosító ismerete szükséges, így azokat csak a tanuló és szülei, valamint iskolája érhetik el. A 2008-as mintegy 300 ezer tanulói jelentésnél 700 ezernél több internetes letöltést regisztráltak. A mérési azonosító révén az egyéni fejlődésről is képet kaphatnak az egyéni adatokhoz hozzáférők (JKA Balázsi-Horváth, 2011). Az országos kompetenciamérés már érezteti hatását az intézményi diagnosztikus értékelési kultúra fejlődésében, mivel az eredményeket a teljes tantestület elemzi, a tanárok tömegesen kapnak továbbképzést ezen a területen.

A tanulók továbbhaladásaA tanulók előmenetelének általános szabályait a 2011.z 1993. évi köznevelésioktatási törvény fogalmazza meg. Ez alapján a pedagógus a tanulót a tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli. Félévkor és a tanév végén a minősítést minden tantárgyból külön-külön osztályzat fejezi ki, melyet az évközi érdemjegyek alapján, a féléves, illetve az éves munkát figyelembe véve kell meghatározni. A két osztályzat közül a félévi osztályzatok tájékoztató jellegűek, a megfelelő év végi osztályzat azonban a továbbhaladás előfeltétele. A félévi és év végi osztályzatról a tanulót és a szülőt értesíteni kell. Erre félévkor az ellenőrző könyv és az elektronikus napló, az év végi osztályzatok esetében pedig a bizonyítvány szolgál. A bizonyítvány közokirat.

Alapelv, hogy az érdemjegy és az osztályzat megállapítása nem lehet fegyelmezési eszköz; azoknak a tanuló valós tudását, teljesítményét kell tükrözniük. Ennek a kritériumnak egyre nagyobb arányban megfelelnek az iskolák és a pedagógusok. Az

44

osztályzatok az évközi érdemjegyekhez hasonlóan egy egytől-ötig terjedő skála értékei (jeles – 5 , jó – 4, közepes – 3, elégséges – 2, illetve elégtelen – 1), míg a szorgalom és magatartás minősítésére egy négyfokozatú skála (példás – 5, jó – 4, változó – 3 és rossz/hanyag – 2) szolgál. Az érdemjegyeket a pedagógus állapítja meg, az év végi osztályzatra pedig javaslatot tesz, a döntés joga a nevelőtestületé. A tanuló magasabb évfolyamba lépéséről az év végi osztályzatok áttekintése után szintén az iskola nevelőtestülete dönt.

A tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket a tanév végére sikeresen teljesítette, azaz – évközi teljesítménye, érdemjegyei vagy az iskolai vizsgán nyújtott teljesítménye alapján – minden tantárgyból legalább elégséges (2) osztályzatot szerzett. Az évfolyam esetleges megismétléséről szóló döntés a tanév végén esedékes. Az évfolyam megismétlésére kerülhet sor, ha valamely tantárgyból elégtelen (1) minősítést kapott a tanuló. Az új tanév kezdete előtt azonban a diák – elvileg a javítandó tantárgyak számától függetlenül, általában egy vagy két, ritkán három tantárgyból – javítóvizsgát tehet. A javítóvizsga az iskolában vagy független vizsgabizottság előtt tehető le. Utóbbit az iskolában kell kérelmezni, de a vizsga megszervezése az Oktatási Hivatal feladata, amely független szaktanárokat jelöl ki. Ez ritka, csak abban az esetben jellemző, ha a tanuló, a szülő és a pedagógus között konfliktus, illetve bizalmatlanság támad. A szakképzésben a továbbhaladás feltétele az is, hogy a diák a gyakorlatról nem hiányozhat 20%-nál többet. Ebben az esetben – még ha igazolt, betegség esetén történő hiányzásról van is szó – a diák évet kell ismételjen.

Az évfolyam megismétlése nem tagadható meg a tanulótól a tankötelezettség végéig, ami jelenleg 18 év. Ha a javítóvizsgán minden tantárgyból legalább elégséges (2) minősítést kap, a magasabb évfolyamon tanulhat tovább a diák. Kötelező évfolyamot ismételnie a tanulónak akkor is, ha az igazolt és igazolatlan mulasztásai együttesen meghaladják a jogszabályban meghatározott maximális mértéket, és a nevelőtestület nem engedélyezte számára az osztályozóvizsgát.

Amíg tanköteles korú a diák, addig az évfolyamismétlés nem járhat az iskolából való eltanácsolással. Ez a 16 évre csökkentett tankötelezettség mellett azt jelenti, hogy a 9. évfolyam egyszeri ismétlését az iskola nem tagadhatja meg, ha a diák még nem töltötte be a 16. életévét. Sőt, ha a tanuló másodszor vagy további alkalommal ismétli meg ugyanazt az évfolyamot, az iskolának egyéni foglalkozás keretében felzárkóztatást kell biztosítania részére. Az évismétlés a 9-10. évfolyamon mindig ingyenes, a 11. évfolyamtól kezdve csak egy évismétlés ingyenes, a második már térítésdíj-köteles, ha arra azért kerül sor, mert a tanuló a tanulmányi követelményeket nem teljesítette. (Amennyiben pl. betegség miatt kerül sor évfolyamismétlésre, akkor az ingyenes.) Térítési díj ellenében azonban nem szokott évfolyamismétlésre sor kerülni. Az iskola megszüntetheti a tanuló jogviszonyát akkor is, ha ugyanazt az évfolyamot harmadszor sem tudta befejezni (ekkorra a tankötelezettségi korhatárt már bizonyosan elérte). Az évismétlést további esete, ha a tanuló is kérheti, hogy egy vagy több évfolyamot megismételhessen, akkor is, ha egyébként felsőbb évfolyamba léphetne. Ez inkább csak elvi lehetőség.

Programváltásra 2013 óta gyakorlatilag nincsazonos szakmacsoporton belül – például másik iskolában – viszonylag szabadon nyílik lehetőség a szakképzésben, de a szakmacsoport-váltás és szakmaváltás a szakmai tartalmak jelentős különbsége miatt ritkább. A valamilyen programról való kimaradás rendszerint a rendszerből való kimaradással jár, ilyenkor a diák – amennyiben a 16. életévét már betöltötte – a felnőttképzésben folytathatja tanulmányait.

45

évfolyamismétlés nélkül is jogosult programváltásra, ha a két program közötti tartalmi különbségek ezt lehetővé teszik. Erről mindig az adott szakiskola igazgatója dönt, és ő határozza meg, hogy mely tantárgyakból kell esetleg különbözeti vizsgát letennie az átvett diáknak. A szakmacsoport-váltás és a szakmaváltás ritka, de azért a nappali tagozaton is előfordul, és általában évfolyamismétléssel jár.

Tanulói részképesség-hiány – pl. dyslexia, dyscalculia – gyanúja esetén szülői jóváhagyással a diákok egyes képességeinek erre a célra kijelölt bizottság általi vizsgálatára kerülhet sor. A bizottság döntése egyre gyakrabban felmentést ad bizonyos tantárgyak – pl. idegen nyelv, matematika – minimális követelményeinek teljesítése alól. Ez nem akadálya a tanulói továbbhaladásnak.

A szakképzési évfolyamon évismétlést eredményezhet, ha a tanulónak a gyakorlati képzésről való igazolt és igazolatlan mulasztása egy tanévben meghaladja a gyakorlati képzési idő (óraszám) húsz százalékát. Ez alól kivétel, ha a tanuló kizárólag igazoltan mulaszt, és szorgalma, elért teljesítménye alapján úgy ítélhető meg, hogy mulasztását a következő tanév kezdetéig pótolja, illetve az előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni tudja. Az ügyben a szakképző iskola nevelőtestülete dönt.

A szakgimnáziumi képzésben mód az érettségi és ISCED 3-as szintű szakképesítés birtokában kilépni a rendszerből, vagy beiratkozni egy egyéves (szakmaváltás esetén kétéves), posztszekunder programba egy ISCED 4-es szintű szakképesítés megszerzéséért. Felvétel esetén a tanuló BA/BSc szinten a felsőoktatásba is bekapcsolódhat a 12. évfolyam után.

A szakközépiskolát a 11. évfolyamon sikeresen elvégzett fiatalok kiléphetnek a munkaerőpiacra, vagy beléphetnek egy kétéves, érettségihez vezető programba. Ez a felsőoktatásba való belépésnek előfeltétele, de az érettségi megszerzése ennek a rétegnél elsősorban nem emiatt, hanem a munkaerőpiacon nyerhető előnyei (magasabb bér, nagyobb foglalkozási biztonság, szélesebb továbbképzési lehetőségek) miatt népszerű.

A fogyatékosok számára fenntartott szakiskolák végzését követően is van elvi lehetőség érettségihez vezető programba való bekapcsolódásra, de ez ritka.

A Híd-programok végzettjei választhatnak a munkaerőpiacra lépés, vagy a szakközépiskolába (vagy elvileg szakgimnáziumba vagy gimnáziumba) való beiratkozás között. A továbbhaladás a végzetteknél kifejezetten ritka, hiszen 17-18 évesen kellene elkezdeniük ugyanazt a hároméves képzést, amit az általános iskolában kevésbé kudarcos társaik 14-15 éves korban kezdhetnek el, és amelynek többlethozadéka a munkaerőpiacon csekély.

BizonyítványokA tanulók az egyes évfolyamok teljesítéséről a tanév végén bizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok a tanuló tanév közbeni teljesítményén, a formatív és szummatív értékelések során kapott érdemjegyein alapulnak. A bizonyítványt csak a magántanulók (számuk 1% alatt van) esetében előzi meg vizsga, valamint azoknál, akik az adott tantárgyból elégtelen (1) érdemjegyet kaptak év végén, vagy hiányzásuk az adott tantárgyból meghaladta az összes óraszám 30%-át. Ők osztályozóvizsgán adnak számot az év végére elért tudásukról. Magántanuló a szakképzésben ma már alig van, ugyanis a

46

képzés nagyobb részét kitevő gyakorlati képzésen való jelenlét alól nem kaphatnak felmentést.

A bizonyítvány közokirat, amelynek tartalmát az ellenkező bizonyításig el kell fogadni. A bizonyítványnyomtatványt az oktatási miniszter hagyja jóvá. E nyomtatványok előállításához és forgalmazásához szintén miniszteri engedély kell.

A bizonyítvány kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. A bizonyítvány tartalmazza a tanuló nevét, azonosító adatait, évfolyamát, a tantárgyak nevét, az osztályzatot szöveges és számjegyes formában, a megjegyzések helyét, a dátumot, az igazgató és az osztályfőnök aláírását, valamint az iskola pecsétjét.

A szakgimnáziumi tanulmányokat érettségi vizsga zárja. Az érettségi záróvizsgaként általános és szakmai műveltséget vizsgál. Az érettségi vizsga állami vizsga, amelyet országosan egységes vizsgaszabályzat és vizsgakövetelmények szerint kell megtartani.

Öt tantárgyból kell érettségi vizsgát tenni. Ezek:

1.) Magyar nyelv és irodalom

2.) Történelem

3.) Matematika

4.) Idegen nyelv

5.) A szakgimnázium ágazatának megfelelő tantárgy

A szakgimnáziumban folyó új típusú (2016-ban induló) képzésben az érettségi megszerzésével együtt ISCED 3-as szintű szakképesítést is kapnak majd a végzettek. Erre először 2020-ban kerül sor, addig a szakgimnázium érettségi szakképesítést nem nyújt, csak ágazatonként egy munkakörbe, valamint a posztszekunder vagy felsőoktatásba való belépés lehetőségét kínálja. A vizsga több részből áll: szóbeli, írásbeli és – bizonyos tantárgyak esetében – gyakorlati részből. Vizsgaidőszak május–júniusban és szeptember–októberben van, az utóbbi lehetőséget elsősorban a tanév végén szervezett érettségi vizsgán megbukott diákok veszik igénybe.

Az érettségi vizsga megkezdésének feltétele a középiskolai végbizonyítvány megszerzése, azaz a 12. évfolyamon valamennyi tantárgyból legalább elégséges osztályzat megléte. A bizonyítványnak tartalmaznia kell, hogy a tanuló legalább 50 óra  közösségi szolgálatot  végzett.

Mód van ún. előrehozott érettségi letételére bizonyos tárgyakból. 2014-től ez a – korábban a legtöbb tantárgyban rendelkezésre álló – lehetőség az idegen nyelvekre és az informatikára korlátozódik. A vizsgázó – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – a szóbelit megelőzően megtekintheti írásbeli dolgozatát, és csatolhatja az értékeléssel kapcsolatos véleményét.

47

Az érettségi bizonyítvány közokirat, amelynek előállítása és forgalmazása az oktatásért felelős miniszter engedélyéhez kötött. A bizonyítványokat magyarul, illetve, ha az iskolai oktatás más nyelven is folyt (a szakgimnáziumokban kéttannyelvű oktatás is folyik), két nyelven kell kiállítani. Az érettségi bizonyítvány a vizsgázó adatain kívül tartalmazza a vizsgatárgyak nevét, szintjét, a vizsga nyelvét, a vizsga eredményét érdemjegyben, százalékosan és szövegesen, valamint a hitelesítő aláírásokat és a záradékokat. Az érettségi bizonyítványt a vizsgabizottság adja ki. A bizonyítvány megszerzésének feltétele a sikeresen letett érettségi vizsga. A vizsgabizottság döntése ellen öt napon belül, jogszabálysértésre hivatkozással fellebbezés nyújthat be a tanuló vagy a szülő a kormányhivatalhoz. A kormányhivatalnak három nap áll rendelkezésre a fellebbezés elbírálásához.

Az érettségi bizonyítvány felsőoktatási intézménybe való felvételre, szakképzésbe való bekapcsolódásra, munkakör betöltésére és tevékenység folytatására jogosít a konkrét érettségi eredménytől (osztályzatoktól) függetlenül. Az érettségi bármely felsőoktatási szakirányra való beiratkozásra jogosít, természetesen az egyes felsőoktatási intézmények által megszabott feltételek – pl. bizonyos tantárgyakból emelt szintű érettségi letétele – teljesítése esetén.

A szakközépiskolai, szakiskolai és Híd-programok tanulmányokat komplex szakmai vizsga letétele zárja. A vizsga körülményeit és feltételeit a 2011. évi CLVII. törvény a szakképzésről, valamint az Országos Képzési Jegyzék, és az ennek képesítéseihez a miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények határozzák meg. A szakmai tanulmányok végén szakmai vizsgát lehet tenni. Ez a vizsga is állami vizsga, melyet független szakmai testület, a vizsgabizottság előtt lehet letenni a szakmai vizsgaszabályzat betartásával. A szakmai vizsga vizsgabizottságanak elnöke és további három tagja van. A vizsgabizottság a Magyar Köztársaság címerét tartalmazó körbélyegzőt használja. A vizsgabizottságnak tagja – az esetek többségében elnöke – a gazdaság képviselője, általában az országos kamarák – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vagy az Agrárkamara – delegáltja. A vizsgaelnökök listáját a szakképesítésért felelős minisztériumban gondozzák. A szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét miniszteri rendelet szabályozza. Vizsgára az bocsátható, aki letette a modulzáró vizsgákat. Az iskolarendszerű szakképzésben az utolsó tanév eredményes befejezése egyenértékű a modulzáró vizsga letételével. A szakmai vizsgák előfeltételeit, részeit és tartalmát a szakmai és vizsgakövetelmények tartalmazzák. A képesítés követelménymoduljaihoz rendelt vizsgarészek vizsgafeladatokból és a hozzájuk rendelt írásbeli, interaktív, gyakorlati és szóbeli vizsgatevékenységekből állnak. A szakmai vizsga részei, tantárgyai vagy moduljai alól felmentést kell adni a korábban letett vizsgák alapján. Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki a szakmai vizsgán teljesítette a szakmai és vizsgakövetelményeket. Aki egy szakmai követelménymodulhoz kapcsolódó vizsgarészt teljesít, az rész-szakképesítést szerezhet. A szakiskolákban – az esetek döntő részében a képzés helyszínén – szervezett vizsgákon a sikeres vizsgák aránya meghaladja a 95 %-ot. A szakképesítést igazoló bizonyítvány is közokirat, s az előállítása és forgalmazása szintén miniszteri engedélyhez kötött. A bizonyítványt a szakmai vizsgabizottság adja ki. E dokumentum munkakör betöltésére, illetve tevékenység folytatására jogosít.

6.7 Posztszekunder oktatás: a szakközépiskolák szakképző évfolyamai

Onthispage

48

1 Intézménytípusok 2 Földrajzi megközelíthetőség 3 Felvételi követelmények és iskolaválasztás 4 Korosztályok és a tanulók csoportosítása 5 A tanév rendje 6 A heti és napi órarend

IntézménytípusokA 2000-es évek elejéig szakközépiskolákban is lehetett szakképesítést szerezni a szakközépiskolai érettségivel egyidejűleg, de 2001 óta erre nincs lehetőség. A szakközépiskolákban már csak az érettségi után, posztszekunder szintű program elvégzését követően lehet szakképzettséget szerezni. Az 1993-ban létrehozott Országos Képzési Jegyzékben igen nagy számban szerepeltek ISCED 4-es szintű képesítések, amelyeket iskolarendszerben érettségit követően lehetett megszerezni, tipikusan egy vagy két év alatt. Ezek általában technikus vagy menedzser jellegű szakképesítések. Jelenleg a nappali iskolarendszerű szakképzésben nagyjából ugyanannyi szakképesítést adnak ki felsőközépfokú és posztszekunder szinten, 2013-ban09-ben mindkét szám 20 és 231 ezer között volt.

A posztszekunder szakképzés iskolarendszerben szakgimnáziumokban (2016-ig nevük szakközépiskola)ákban folyik, egy vagy két érettségi utáni évfolyamokon. Az ágazaton belüli továbbtanulás esetén egy-, ágazatváltás vagy gimnáziumi érettségit követő továbbtanulás esetén kétéves a program. A legtöbb szakgimnáziumközépiskola, amelyben 9-12. évfolyamon tanulnak a diákok 13. évfolyamtól szakképzési programokat is kínál, de van egy kevés, amelyiknek nincs ilyen kínálata nem. Olyan iskola is kevés van – ezek főleg alapítványi iskolák, illetve a fővárosi önkormányzat által fenntartott szakközépiskolák intézmények –, amelyek kizárólag szakképző évfolyamot működtetnek, tehát nincs szakközépiskolai érettségire felkészítő programjuk.

A szakgimnáziumok döntő többsége állami fenntartású. Ezek közül több mint 60-nak a Földművelési Minisztérium (FM) a fenntartója, a többiek – több mint 300 iskola – fenntartása 2015 július 1-jén került a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM). Az NGM ezeket 44 ún. szakképzési centrumba szervezte. A szakközépiskolák közül úgyszólván mindegyik tagja lett valamely Térségi Integrált Szakképző Központnak (TISZK). Ezek különböző modellekben működhetnek, amelyek között van olyan is, amely tagiskolákká alakította a korábban önálló intézményeket, más modellekben az iskolák önállósága – egy-két terület kivételével, mint pl. a szakképzési profilok meghatározása és a beiskolázás – gyakorlatilag változatlan maradt.

Földrajzi megközelíthetőségA szakgimnáziumok (2016-ig szakközépiskolák) száma 600 fölött van, de ha a feladatellátási helyek (tagintézmények) összes számát tekintjük, ahol képzés folyik, akkor több mint 900 szakgimnáziumközépiskola van Magyarországon. Ezek döntő többségenagy része kínál valamilyen posztszekunder programot. Ugyanakkor a posztszekunder programok száma százas nagyságrendűjelenleg a 21 szakmacsoportban 217, és még a legnagyobb szakképző középiskolák sem indítanak többet 5-10 posztszekunder

49

kurzusnál. Szélesebb választék csak a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban van, ezekben a legtöbb szakmacsoport valamely szakmáit lehet tanulni, de ezekben sem teljes a szakmakínálat. Így aki egy konkrét szakképesítést akar szerezni, és nem elégszik meg az egy-két képzési modul eltérésű rokon szakmával, annak gyakran utaznia kell vagy kollégiumban laknia.

Felvételi követelmények és iskolaválasztásA posztszekunder képzés bemeneti feltétele az érettségi. Gimnázium és szakgimnázium (neve 2016-ig szakközépiskola) után egyaránt be lehet iratkozni posztszekunder programra. Egyes szakképesítéseknél feltétel még a pályaalkalmassági, illetve az egészségügyi alkalmasság.

Tipikus, hogy a posztszekunder programokat az adott szakgimnáziumközépiskolában érettségizett fiatalok számára indítják, ők teszik ki a posztszekunder szinten tanuló diákok legnagyobb részét, de szívesen vesznek fel máshol érettségizett diákot is. Mivel az érettségiző szakközépiskolai osztályokból sokan a felsőoktatásban tanulnak tovább, és mindig vannak pályaelhagyók is, így a posztszekunder osztályok általában kis létszámúak, sokszor az alacsony jelentkezési arányszám miatt el sem indulnak a meghirdetett programok. Elvileg felvételit is meghirdethet az intézmény, de ilyenről nincs tudomásunk. A jelentkezéskor benyújtott iratok alapján az iskolaigazgatók joga a felvételről szóló döntés. Ugyanakkor sok esetben csak az adott szakmacsoportban érettségizettek számára hirdetik meg a kurzusokat, mert a szakközépiskola 9-12. évfolyamán a szakmai alapozó (pre-vocational) szakasz szakmai tartalmát az igazgató döntése alapján beszámíthatják a képzésbe, és így az eredetileg többnyire kétéves (négy féléves) programot általában egy év (két félév), ritkábban másfél év (három félév) alatt tudják lebonyolítani. A gimnáziumban vagy más szakmacsoportban érettségizettek számára a képzési idő hosszabb, és a hosszabb képzési idejű programokban még nehezebben jön össze az indításhoz szükséges minimális létszám (általában 8-12 fő). A gimnáziumi érettségizettek ezért gyakrabban az alapítványi – csak szakképzési évfolyamot működtető – szakközépiskolákban vagy a felnőttképzésben szereznek posztszekunder szakképesítést.

Korosztályok és a tanulók csoportosításaA posztszekunder szakképzésben tanulók minimum 18 évesek (legkorábban ekkor szerezhetnek érettségit), és nappali tagozaton maximum 253 évesek. A tipikus életkor 19-21 év. 

Jellemző, hogy egy-egy szakmában csak 8-10 főt tudnak felvenni egy képzési programra, ilyenkor legalább két szakmát tanuló diákok alkotnak egy osztályt, akik csupán a közös órákon – nem rokon szakmák esetén esetleg hetente csak néhány órán – tanulnak együtt. Csupán a fővárosban és a nagyvárosokban a legkeresettebb szakmákban indulnak teljes osztályok (minimum 20-24 fővel). Egyéb csoportosítási szempont nincs.

50

A tanév rendjeA tanév rendjét az oktatásért felelős miniszter tanévenként, rendeletben állapítja meg, s az minden iskolára kötelező, valamennyi fenntartóra. Az iskolák – ezt figyelembe véve – maguk jogosultak meghatározni az adott tanév helyi rendjét, amelyet az iskolai munkaterv tartalmaz. Erről az iskola vezetése dönt, de véleményezési joga van az iskolaszéknek, a szülői szervezetnek és a diákönkormányzatnak is.

A tanév helyi rendjében meg kell határozni a tanítás nélküli munkanapok időpontját (ezek számát a miniszteri rendelet szabályozza) és felhasználását; a szünetek időtartamát; a jogszabályban előírt, illetve az iskolai emléknapok időpontját; a nemzeti és az iskolai ünnepek megünneplésének időpontját; a diákközgyűlés idejét; valamint a nevelőtestületi értekezletek időpontját. Az iskolának és a kollégiumnak kölcsönösen tájékoztatnia kell egymást a tanév elfogadott helyi rendjéről.

Az iskoláknak a munkát a két félévre osztott tanév keretei között kell megszervezniük. A tanév első és utolsó tanítási napját mindig miniszteri rendelet határozza meg. Általános szabály, hogy az iskolában a tanítási év minden év szeptember 1-jén vagy szeptemberének első munkanapján kezdődik, és minden év június 15-én, illetve, ha ez a nap nem munkanap, a június 15-ét megelőző munkanapon fejeződik be. A rendelet rögzíti a tényleges tanítási napok számát (a 20160/20171-es tanévben ez 1823 nap), valamint meghatározza, hogy a tanév folyamán a nevelőtestület pedagógiai célokra hat tanítás nélküli munkanapot használhat fel, melyek közül egy nap programjáról a diákönkormányzat dönthet. A rendelet kijelöli az őszi, a téli és a tavaszi szünet időpontját. Az iskola ezektől bizonyos feltételek betartásával eltérhet, de a tanév kezdő-, illetve befejező napját nem módosíthatja. A rendelet rögzíti a szakképesítési vizsgák időpontját is.

Központi előírás, hogy az iskolában a tanítási év ötnapos tanítási hetekből áll. A szombat és a vasárnap tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap jár a tanulónak a munkaszüneti napokon is. A tanítási év utolsó napját követően legalább harminc összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. Az iskola a naptári év minden hétköznapján iskolai szünet és nyári szünet idején is nyitva van, ekkor adminisztratív célú ügyeleti munkarend a jellemző. Az iskolaszék és a diákönkormányzat kérelmére, a fenntartó egyetértésével, a tanítási hetek – a szombat igénybevételével – hat tanítási nappal is megszervezhetők. A fenntartó egyetértésével az iskola igazgatója szintén elrendelheti a hat tanítási napból álló tanítási hét megszervezését, de a 6 napos munkahét nem jellemző.

A tanulóknak egy tanítási évben legalább három alkalommal – két esetben minimum hat, egy esetben legkevesebb négy összefüggő napból álló – tanítási szünetet kell biztosítani. A gyakorlati képzésen részt vevő, tanulószerződéssel rendelkező tanulónak tanévenként legalább 30 nap oktatási szünetet kell biztosítani. A posztszekunder szakképzésben a tanulószerződés ritka, mert Magyarországon a tanulószerződés szinte csak a fizikai (blue-collar) szakmákban terjedt el. Tipikus példa, és az autószerelő és a kozmetikus, ahol posztszekunder szinten ilyen kevés vansokan kötnek tanulószerződést. A szakmai vizsga előtt, felkészülés céljából, minimum 10 nap felkészülési időt kell a tanulónak biztosítani.

51

A heti és napi órarendA posztszekunder szakképzésben résztvevők valamennyien elmúltak már 18 évesek. Számukra a szakmai elméleti tanítási órák száma napi hét tanítási óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma napi nyolc tanítási óránál nem lehet több. A tanítás ritka kivételtől eltekintve hétfőtől-péntekig folyik. A tanítási órák és a tanórán kívüli foglalkozások között – a tanulók részére – szünetet kell tartani. Ennek rendjét, valamint a tanítás kezdetét az iskolai házirend tartalmazza. Az első tanítási órát legfeljebb 45 perccel lehet korábban megkezdeni, ehhez azonban az iskolai szülői szervezet és a diákönkormányzat egyetértése is szükséges. Az óraközi szünetek tipikusan 10, ritkábban 5 vagy 15-20 percesek. Ha a napi gyakorlati képzési idő a négy és fél órát meghaladja – általában meghaladja –, a tanuló részére minimum 30 perc megszakítás nélküli szünetet kell biztosítani.

Posztszekunder szinten a gyakorlati oktatást az esetek döntő hányadában az iskola biztosítja, a vállalatoknál történő gyakorlat ritka, néhány szakmára (pl. autószerelő, kozmetikus) korlátozódik. A gyakorlati képzés így a heti órarendbe illeszkedik.

Az iskola egyéb, tanórán kívüli foglalkozásokat is szervezhet, de ezen a képzési szinten ez nem jellemző, bár az iskola által működtetett programok – pl. sportkör, színjátszókör – értelemszerűen látogathatók a posztszekunder kurzusok diákjai által is.

5 napos hétre épülő rendszer tipikus beosztása posztszekunder szinten

  Tanrenden kívüli iskolai tevékenység

Elméleti és gyakorlati órák délelőtt (kezdési

és befejezési időpontja)

Ebédszünet Elméleti és gyakorlati órák (ebéd

után)

Tanrenden kívüli iskolai tevékenység

Hétfőtől-péntekig

Opcionális 7.15-8

8-14 (kezdődhet 7.15-kor,

befejeződhet 13-kor vagy 15-kor

is)

1 órás 12 és 14 óra között

Opcionális, 13/14-14/15

Opcionális, 14.30-18

6.8 Tanítás és tanulás a posztszekunder oktatásban

Tanterv, tantárgyak, óraszámokA szakképzéső évfolyamok tartalmát központilag szabályozó dokumentumokat az adott szakképesítésért felelős minisztériumok adják ki. Két fontos szabályozó eszköz van: a szakmai és vizsgakövetelmények, illetve a hozzá tartozó követelménymodulok, továbbá és a szakképesítések központi programjai (kerettantervei), amelyeket az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) – ez az államilag elismert szakképesítések regisztere – található

52

valamennyi alapképesítésre kidolgoztak és miniszteri rendeletben kiadtak. Ezek kötelező érvényűek, de bizonyos szabadságot hagynak az intézményeknek a helyi tanterv elkészítéséhez, így van mód a helyi pedagógiai elképzelésekhez és a helyi munkaerő-piaci igényekhez is igazodni. 2013-ban a szakgimnáziumi (2016-ig nevük szakközépiskola) kerettanterveket úgy alakították ki, hogy a posztszekunder szintű szakmai képzés tananyagának 50%-át a 9-12. évfolyamon, további 50%-át a 13. évfolyamon tanulják a diákok. Ezért van az, hogy a gimnáziumi, vagy más ágazatot képviselő szakgimnáziumi érettségizettek számára a posztszekunder szakmák képzési ideje 2 év, amelyet így a 13. és 14. évfolyamon szervezhet meg a szakgimnázium.

A posztszekunder szintűen 217 alap szakmáka szakmai és vizsgakövetelményei tartalmazzák a szakképzés megkezdéséhez szükséges bemeneti kompetenciákat, a szükséges iskolai előképzettséget, az elméleti és gyakorlati képzés százalékos megoszlását, a rokon szakmákat (az ún. rész-szakképesítéseket, az elágazásokat és a ráépülő szakképesítéseket, amelyek az alapszakmával közös modulokat tartalmaznak), a szakképesítés munkaterületének rövid leírását, a szakmai követelménymodulokat, modulonként a szükséges szakmai ismereteket és készségeket, a képzés során fejlesztendő személyes, társas és módszer-kompetenciákat,a képzéshez szükséges eszköz- és felszerelésjegyzéket, valamint részletesen a vizsgáztatási követelményeket. A szakma kerettanterv eözponti program a szakképzésnek a szakmai és vizsgakövetelmények alapján kidolgozott tanterve, amelynek használata kötelező, de bizonyos mértékig rugalmasan adaptálható a helyi tantervben a helyi viszonyokhoz. A tartalmi fejlesztések szakmai és vizsgakövetelmények és a központi programok már az 1990-es évek óta a gazdaság által delegált szakértők bevonásával készültek, többségükben a szakképzésért felelős minisztérium háttérintézetének koordinálásában. Valamennyi tartalmi dokumentum letölthető a minisztérium szakképzési háttérintézetének honlapjáról.

Helyi tanterv

Az oktatási intézményekben a szakmai munka a pedagógiai program szerint folyik, melyet nyilvánosságra kell hozni. A pedagógiai program része a személyiség- és közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat tartalmazó nevelési program és a tartalmi szabályozás iskolai szintjét képező helyi tanterv. Ez utóbbi határozza meg az adott iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, azok tananyagát, követelményeit és óraszámait, valamint az alkalmazható tankönyvek és egyéb taneszközök kiválasztásának elveit. Szintén a helyi tanterv szabályozza az iskola magasabb évfolyamaiba lépés követelményeit vagy a tanulók értékelésének és minősítésének formáit.

A szakképzés helyi tanterveit szigorúan kell igazodjanak a szakmai és vizsgakövetelményekhez és a központi programokhozkerettantervekhez. Az iskolák a szabadon tervezhető, illetve a nem kötelező órák időkeretének terhére a kötelező tantárgyakat nagyobb óraszámban taníthatják, vagy teljesen új tantárgyakat is bevezethetnek.

Oktatási módszerek és taneszközök

53

A tanítási-tanulási folyamatban alkalmazott módszerek tekintetében az iskolák és a tanárok nagyfokú szabadságot élveznek, semmiféle központi dokumentum nem szabja meg az alkalmazandó eljárások körét.

A tanítás a legtöbb iskolában tantárgyanként szervezett 45 perces tanórák keretében folyik, de a gyakorlati oktatás 60 perces órákból áll. A tananyag alapvetően tantárgyakba szerveződik, de a 2006-ra megújított, moduláris szerkezetű OKJ-hez igazodva a szakképzési évfolyamokon számos intézmény inkább modulonkénti, mint tantárgyankénti oktatást folytat. A posztszekunder képzés módszertanában a (felső)középiskolai és a felsőoktatási módszerek egyaránt meghonosodtak, de az előbbiek dominálnak.

A posztszekunder oktatásban az infokommunikációs technológiák tanórai foglalkozásokon való alkalmazása immár általánosnak tekinthető, gyakorisága azonban eltérő.

Taneszközök, tankönyvekValamennyi szakképesítés esetében a szakképesítésért felelős miniszter által rendeletben kiadott szakmai és vizsgakövetelmények tartalmazzák a gyakorlati képzés során használandó minimális eszközjegyzéket is.

A posztszekunder szakképzésben nincs minden tantárgyhoz tankönyv. Számos szakmát egy-egy évfolyamon száznál is kevesebb diák tanul, de a keresettebb szakmákat egyidejűleg tanuló diákok száma is csupán néhány száz. A gyorsan változó tananyagokhoz tantárgyanként tankönyvet kiadni nem volna gazdaságos. A sok szakképzési programhoz illeszkedő tantárgyakhoz természetesen vannak tankönyvek, e mellett a diákok számára a szakképző intézmény szaktanárai által készített jegyzeteket sokszorosítják, vagy – egyre gyakrabban – küldik el számukra elektronikusan. A tankönyvek mellett egyre jelentősebb szerepet töltenek be az úgynevezett nem hagyományos tartalomhordozók, különösen a digitális technológia alkalmazására épülők.

6.9 Értékelés a posztszekunder oktatásban

A tanulók értékeléseA tanulói értékelés kultúrája az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött. A különböző funkciójú tanulói mérések spektruma szélesedett, szakszerűsége javult, a pedagógiai munkában való fontosságáról való meggyőződés erősödött, fontos innovációkra került sor.

A szakgimnáziumokközépiskolák pedagógiai programjukban az értékelés helyi alapelveinek és gyakorlatának leírásakor nem jelzik, hogy a posztszekunder szinten tanuló „nagykorú diákjaik” számára eltérő elveket és gyakorlatot igyekeznének meghonosítani. Ezen a szinten azonban a felsőoktatásra jellemző oktatási és értékelési

54

módszerek gyakoribbak. Így az önálló projektmunkák, nagyobb házi dolgozatok, a félévek végén vagy a tantárgy tanításának lezárásakor esedékes, nagy tananyagegységből való írásbeli vagy szóbeli beszámolások. Ugyanakkor – minthogy a tanárok döntő többsége a felsőközépfokon és posztszekunder szinten is oktat – a középiskolai gyakorlatban honos formatív és szummatív értékelési módszerek is az értékelési gyakorlat részei.

Formatív és szummatív értékelésre egyaránt rendszeresen sor kerül az iskolákban. E kétfajta értékelés funkciója, szerepe ugyanakkor nem mindig válik el egymástól minden szereplő – főleg a diák és a szülő, és olykor a pedagógus – számára, olykor átláthatatlanná válik a kettő közötti különbség. Ennek a mérési célok nem világos megértése mellett további oka, hogy ugyanazt az ötfokú mérési skálát mindkét értékelésnél használják, bár a tanulói értékelésben ennek a mérési-értékelési eszköznek más korántsem olyan kizárólagos a szerepe, mint korábban.

Az érdemjegyek és osztályzatok a tudás értékelésénél a következők: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), illetve elégtelen (1). Az érdemjegyek a gyerekek alapadatait tartalmazó osztálynaplóban kerülnek dokumentálásra, egyre gyakrabban elektronikus formában (is). Az értékelési eszközök megválasztása az iskola pedagógiai programjában rögzített keretek között az egyes pedagógusok joga.

A tanulók továbbhaladásaPosztszekunder szinten a tanulók továbbhaladásának alapelvei és általános szabályai megegyeznek a középiskolaival. Ugyanakkor sajátos helyzetet jelent, hogy a 34-5 éves középiskolával szemben a posztszekunder szakképzések több mint feledöntő többsége ténylegesen egyéves (vagy eleve egyéves program, vagy olyan kétéves program, amelyet a szakközépiskolában tanult szakmai tartalmak beszámításával egyévesre rövidítenek), a többi általában kétéves, csak rendkívül ritkán a 3 éves. Amennyiben a program több mint egyéves, akkor a 13. évfolyamról a 14. évfolyamra való továbbhaladásnak itt is alapfeltétele, hogy a tanuló az előírt tanulmányi követelményeket a tanév végére sikeresen teljesítette, azaz – évközi teljesítménye, érdemjegyei vagy az iskolai vizsgán nyújtott teljesítménye alapján – minden tantárgyból legalább elégséges (2) osztályzatot szerzett, illetve a gyakorlati oktatásból legfeljebb 20%-on nem vett részt. A tanuló magasabb évfolyamba lépéséről az év végi osztályzatok áttekintése után szintén az iskola nevelőtestülete dönt. Az évfolyam megismétlésére kerülhet sor, ha valamely tantárgyból elégtelen (1) minősítést kapott a tanuló, és a javítóvizsgán sem ment át, vagy gyakorlatát nem teljesítette. Az új tanév kezdete előtt azonban a diák javítóvizsgát tehet. Az évfolyam megismétlése – minthogy a posztszekunder szinten tanuló diákok már nem tankötelesek – megtagadható a diáktól. Posztszekunder szinten az évismétlés igen ritka, a tanulmányi követelmények teljesítésének hiányában a diákok többnyire gyakran abbahagyják az adott programon folytatott tanulmányaikat.

A szakképzési évfolyamon évismétlést eredményezhet, ha a tanulónak a gyakorlati képzésről való igazolt és igazolatlan mulasztása egy tanévben meghaladja a gyakorlati képzési idő (óraszám) húsz százalékát. Ez alól kivétel, ha a tanuló kizárólag igazoltan mulaszt, és szorgalma, elért teljesítménye alapján úgy ítélhető meg, hogy mulasztását a következő tanév

55

kezdetéig pótolja, illetve az előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni tudja. Az ügyben a szakképző iskola nevelőtestülete dönt.

BizonyítványokA tanulók az egyes évfolyamok teljesítéséről a tanév végén bizonyítványt kapnak. A bizonyítványba kerülő osztályzatok a tanuló tanév közbeni teljesítményén, a formatív és szummatív értékelések során kapott érdemjegyein alapulnak. A bizonyítványt csak a magántanulók (számuk 1% alatt van) esetében előzi meg vizsga, valamint azoknál, akik az adott tantárgyból elégtelen (1) érdemjegyet kaptak év végén, vagy hiányzásuk az adott tantárgyból meghaladta az összes óraszám 30%-át. Ők osztályozóvizsgán adnak számot az év végére elért tudásukról.

A bizonyítvány közokirat, amelynek tartalmát az ellenkező bizonyításig el kell fogadni. A bizonyítványnyomtatványt az oktatási miniszter hagyja jóvá. E nyomtatványok előállításához és forgalmazásához szintén miniszteri engedély kell.

A bizonyítvány kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. A bizonyítvány tartalmazza a tanuló nevét, azonosító adatait, évfolyamát, a tantárgyak nevét, az osztályzatot szöveges és számjegyes formában, a megjegyzések helyét, a dátumot, az igazgató és az osztályfőnök aláírását, valamint az iskola pecsétjét.

A szakmai tanulmányok végén szakmai vizsgát lehet tenni. Ez a vizsga is állami vizsga, melyet független szakmai testület, a négytagú vizsgabizottság előtt lehet letenni a szakmai vizsgaszabályzat betartásával. A szakmai vizsga vizsgabizottsága a Magyar Köztársaság címerét tartalmazó körbélyegzőt használ. A vizsgabizottságnak mindig tagja valamely gazdaságot képviselő szervezet – érdekképviselet vagy kamara – delegáltja. A vizsgaelnökök listáját a szakképesítésért felelős minisztériumban gondozzák. A vizsga körülményeit és feltételeit a 2011. évi CLVII. törvény a szakképzésről, valamint az Országos Képzési Jegyzék, és az ennek képesítéseihez a miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények határozzák meg. A szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét miniszteri rendelet szabályozza. Vizsgára az bocsátható, aki letette a modulzáró vizsgákat. Az iskolarendszerű szakképzésben az utolsó tanév eredményes befejezése egyenértékű a modulzáró vizsga letételével. A szakmai vizsgák előfeltételeit, részeit és tartalmát a szakmai és vizsgakövetelmények tartalmazzák. A képesítés követelménymoduljaihoz rendelt vizsgarészek vizsgafeladatokból és a hozzájuk rendelt írásbeli, interaktív, gyakorlati és szóbeli vizsgatevékenységekből állnak. A szakmai vizsga részei, tantárgyai vagy moduljai alól felmentést kell adni a korábban letett vizsgák alapján. Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki a szakmai vizsgán teljesítette a szakmai és vizsgakövetelményeket. A szakképesítést igazoló bizonyítvány is közokirat, s az előállítása és forgalmazása szintén miniszteri engedélyhez kötött. A bizonyítványt a szakmai vizsgabizottság adja ki. E dokumentum munkakör betöltésére, illetve tevékenység folytatására jogosít.

56

57