Csak a' ki közjónak ói — — —- —----------- 0 a’ nagy, bölcs , és egyedül hős.

Berzsenyi.

MLÀengd lantom ! a1 szív’ tuzteli érzetét,

Melly lánghevében visszasugárzik, és

Kél e’ reménydús ifjúságnak

Arcza' vonásairúl. Tovább még

Titkolni keblünk’ ömledezéseit

T ilos, ’s a’ dalt, melly szárnyal az ég felé,

Gátolni útjában lehetlen

Jó Tanítónk.1 neve ünnepén. — Míg

A’ művelődés zárva bilincsbe volt

Törvényt, jogot mord fegyverek’ élei

írtak , ’s dühös kézzel lenyomni

Nemzeteket vaia érdem; akkor* V t

Az éltető hír fellegi szárnyain

Szélhordozá vad Bellona’ hőseit,

’S a’ szent dicsőség’ templomába

Csak ezeket vezeté örömmel : v

De béke- angyal szála közénkbe le

’S vészteljes évek’ vadsora íúntivel

Sokkal szelídebb kor virult fel

Hunnia’ kéjteli téréin; most

Már a’ dühöngött kard hüvelyébe szált,

Elmúlt a’ gyászos századok’ ónkora,

’S a’ művelődés, rend, igazság

Béke’ nyomán gyarapúlnak. És mi,

Kik élvezők báj — lepte gyümölcseit, *

Dicsőítjük azt, a’ ki feledveel

Ön érdekét a’ hon’ javánakr

Aldoza élte’ öröm virágit.

Oktatni kedves drága hazánk’ szelíd

Polgárit üdvös béke’ aranykorán

Olly nagy, dicső érdem minek csak

Hála lehet dija. Kedvesen vedd

Hát hő imánkat, fáradozasidért

Hálás szivünkben lesz nefelejts’- füzér,

Légy boldog óhajtjuk örökké!

Nestori kornak örüljön élted!