CSONT, ÍZÜLET,

KOPONYA CSONTJAI,

GERINC

Egy felnőtt ember csontváza 206 csontból áll +

járulékos csontok.

Gyermekkorban több csont – egyes csontok

különálló elemekből forrnak össze.

A csontvázrendszer (systema sceleti) 4 fontos

szerepe:

testünk belső, szilárd vázát alkotja,

meghatározza méreteit, alakját

testüregeket határol védelem

a mozgás passzív szerve

szivacsos állományában van a vörös csontvelő

(vérképzés szerve)

Csontszövet:

testünk legkeményebb szövete (nagy szakítószilárdság, ellenállás a nyomási, hajlítási, húzási erőhatásoknak)

csontsejtek + nagy tömegű sejtközötti állomány

szilárdságát a sejtközötti állomány szervetlen anyag-tartalma (foszforsav mész, foszforsavas magnézium, szénsavas mész, kálcium-klorid) adja

rugalmasságát a szerves állomány (ossein) adja -kollagén

a szervetlen alkotóelemek beépülése a szervesbe, a kalcifikáció (szerves:szervetlen = 65:35)

jellegzetes mikroszkopikus kép: egy központi elhelyezkedésű ér körül koncentrikus körök helyezkednek el a nyúlványos csontsejtek, melyek egymással kapcsolódnak

a csontszövetben 3 féle sejt:

csontképző sejtek (osteoblast)

csontsejtek (osteocyta)

csontfaló sejtek (osteoclast)

csontszövet elrendeződése:

tömör (substantia compacta):

csontok felszínén lévő csontréteg, a hosszú

csövescsontok középdarabja

szivacsos (substantia spongiosa):

a hosszú csövescsontok végrészeiben és a rövid

laposcsontokban fordul elő

vékony csontlemezek csontra ható erők

irányában összefüggő üregrendszer

A CSONTOK ÖSSZEKÖTTETÉSEI LEHETNEK:

I. folyamatos összeköttetések (synarthroses):

kötőszövetes összeköttetés (syndesmosis):

szalagos (syndesmosis ligamentosa): leggyakoribb kötőszövetes összeköttetés, szalaggal (ligamentum) vagy hártyával (membrana) kapcsolják össze a csontokat

varrat (sutura): koponyacsontok kapcsolódása, minimális kötőszövet a csontok között, alakjuk lehet: fogazott, sima, pikkelyes

beékelődés (gomphosis): fogak kapcsolódása az állcsonttal és az állkapoccsal

porcos összeköttetés (synchondrosis):

a csontokat üveg- vagy rostosporc kapcsolja össze

ide tartozik az un. félízület (hemidiarthrosis): átmenet a folyamatos és a megszakított kapcsolódás között, a rostos porc belsejében van egy kis üreg, rugalmas, de nagyon erős is (pl.: symphysis pubica)

csontos összeköttetés (synostosis):

az eredetileg különálló csontok az élet során összenőnek (keresztcsont, medencecsont)

II. félbeszakított összeköttetések, az ízületek (articulationes):

ízületi felszín (facies articularis):

általában az egyik felszín domború (ízületi fej – caput articulare), a másik homorú (ízületi árok, vápa – fossa, fovea, cavitas articularis)

ízületi porc (cartilago articularis):

a csontok ízfelszíneit általában üvegporc (hyalin) fedi

szerepe: súrlódás csökkentése, ütközések tompítása

porcos alkotórészek: ízületi korong (discus articularis), porcsarló (meniscus), ízvápaajak (labium articulare)

ízületi tok (capsula articularis):

2 rétegből áll: egy külső, tömött, kollagén rostos réteg (membrana fibrosa) és egy belső, lazább, erekben, idegekben gazdag savós hártya (membranasynovialis)

ízületi szalagok (ligamenta):

tömött rostos kötőszöveti kötegek, szalagok kapcsolódnak a legtöbb ízületi tokhoz

a tokon belül is lehetnek szalagok (pl.: térd)

ízületi üreg (cavum articulare):

egészséges egyénekben ez csak egy hajszálnyi rés

ízületi nedv (synovia):

a membrana synovialis termeli, súrlódáscsökkentő szerep

ÍZÜLET SEMATIKUS ÁBRÁJA

A KOPONYA CSONTJAI

I. agykoponya (cranium cerebrale):

páratlan csontok: 1. homlokcsont (os frontale)

2. ékcsont (os sphenoidale)

3. nyakszirtcsont (os occipitale)

páros csontok: 4. falcsont (os parietale)

5. halántékcsont (os temporale)

II. arckoponya (cranium viscerale):

páratlan csontok: 1. rostacsont (os ethmoidale)

2. ekecsont (vomer)

3. állkapocs (mandibula)

páros csontok: 4. felső állcsont (maxilla)

5. járomcsont (os zygomaticum)

6. könnycsont (os lacrimale)

7. orrcsont (os nasale)

8. alsó orrkagyló (concha nasalis inferior)

9. szájpadcsont (os palatinum)

AZ AGYKOPONYA CSONTJAI:

1. homlokcsont (os frontale):

a koponya elülső, felső részét, a homlokot és a szemüregek tetejét

alkotja

homloküreg (sinus frontalis)

részei (a teljesség igénye nélkül):

pikkely rész (squama frontalis)

szemöldökív (arcus superciliaris)

homlokdudor (tuber frontale)

szemgödri részek (pars orbitalis)

orri terület (pars nasalis)

orrcsonti tövis (spina nasalis)

2. ékcsont (os sphenoidale):

alakja repülő denevérre emlékeztető

a koponya alapján, középen helyezkedik el

részei: test (corpus sphenoidale) benne üreg (sinus

sphenoidalis) – orrmelléküreg

alsó és elülső felszíne az orrüreg

(cavum nasi) falát adja

kis szárnyak (ala minor)

nagy szárnyak (ala major)

röpnyúlványok (processus pterygoideus)

erek és idegek

haladnak át rajtuk

3. nyakszirtcsont (os occipitale):

koponya hátsó részén, kagyló formájú csont

öreglyuk (foramen magnum): a gerinccsarotna és a

koponya ürege ezen keresztül közlekedik, ekörül

helyezkedik el a 4 része

alapi rész (pars basalis): az ékcsonttal kb. 20. életévben

csontosodik össze, addig porcosan kapcsolódnak

oldalsó részek (pars lateralis): az öreglyuk két oldalán

ízületi bütykök (condylus occipitalis): nyakszirtcsont

– 1. nyakcsigolya

pikkelyi rész (squama occipitalis)

4. falcsont (os parietale):

az agykoponya tetejének oldalfalát alkotják

részei: felső szél (margo sagittalis)

elülső szél (margo frontalis)

alsó szél (margo squamosus)

hátulsó szél (margo occipitale)

falcsonti dudor (tuber parietale)

belső részén a kemény agyhártyát ellátó

verőér barátdái (sulci arteriae

meningeae mediae)

5. halántékcsont (os temporale):

a nyakszirt-, a fal- és az ékcsont között helyezkedik el

külső hallónyílás (porus acusticus externus) körül a csont

4 része: pikkely rész (pars squamosa) járomcsonti

nyúlvány (processus zygomaticus)

dobrész (pars tympanica) dobhártya

(membrana tympani) külső és középfül között

csecsnyúlvány (processus mastoideus)

sziklacsont (pars petrosa) üregrendszerében

találjuk a halló- és egyensúlyozó szerv

végkészülékeit

AZ ARCKOPONYA CSONTJAI

1. rostacsont (os ethmoidale):

az orrüreg felső részét és a szemüreg belső falát adja

részt vesz az orrsövény képzésében

rajta keresztül haladnak a szaglóidegek az orrüregből a

koponyaüregbe

2. ekecsont (vomer):

részt vesz az orrsövény képzésében

3. orrcsont (os nasale):

4. könnycsont (os lacrimale):

5. alsó orrkagyló (concha nasalis inferior):

az orrüreg oldalfalán a felső állcsontra támaszkodik

6. járomcsont (os zygomaticum):

a szemgödri felszín (facies orbitalis) a

szemgödör kialakításában vesz részt

arci felszíne (facies malaris) a pofagumókat adja

halántéki felszínéről (facies temporalis) indul a halántéki

nyúlvány (processus temporalis), mely a halántékcsont

járomnyúlványával a járomívet (arcus zygomaticus)

alkotja

7. felső állcsont (maxilla):

az orr-, szem-, szájüreg alkotásában vesz részt

belsejében a legnagyobb orrmelléküreg, az arcüreg (sinus

maxillaris) van, mely a középső orrjáratba nyílik

a felső fogak is benne ülnek

szájpadnyúlványa (processus palatinus) az orrüreget a

szájüregtől elválasztó kemény szájpad elülső részét adja

8. szájpadcsont (os palatinum):

függőleges lemeze az orrüreg alkotásában vesz részt

vízszintes lemeze a maxilla szájpadnyúlványával a

kemény szájpad (palatum durum) hátsó részét adja

9. állkapocs (mandibula):

az egyetlen koponyacsont, ami mozgatható módon, ízülettel

kapcsolódik a halántékcsonthoz

testében (corpus mandibulae) helyezkedik el az alsó fogsor

a test közepén az állcsúcs (protuberantia mentale)

belső felszínén izmok eredési helyei tapinthatók

a test és a szár (ramus mandibulae) között van az állka-

pocsszöglet (angulus mandibulae) – rágóizmok tapadása

10. nyelvcsont (os hyoideum):

nem vesz részt a koponya alkotásában, de fejlődéstanilag

ide sorolható

az állkapocs alatt, a nyakizmok között találjuk

testet, kis és nagy szarvat különböztetünk meg rajta

jól tapintható a nyakon, nyeléskor együtt mozog a

gégével

AZ ARCKOPONYA ÜREGEI

szemgödör (orbita):

látószervünk helye

egy négyoldalú gúlához hasonló üreg, a gúla alapja a

szemüreg bemenete, csúcsa a szemgödri hasadék vége

kialakításában részt vesz: homlokcsont, járomcsont,

felső állcsont, ékcsont, könnycsont, rostacsont,

szájpadcsont

szájüreg (cavum oris):

nem csontos üreg, csak részben határolják csontok

felül a kemény szájpad, elöl és oldalt a felső álcsont, a

felső és alsó fogsor és az állkapocs képzi csontos vázát

orrüreg (cavum nasi):

négyoldalú, elöl-hátul nyitott üreg

a csontos orrsövény (septum nasi osseum) 2 részre osztja

nyílása közös, de a garat felé a 2 orrüreg külön nyílik

kialakításában részt vesz: ekecsont, ékcsont,

szájpadcsont, rostacsont, felső állcsont, könnycsont

orrmelléküregek (sinus paranasales):

az orrüreg csontjainak légtartalmú üregei

az orrüreghez hasonlóan nyálkahártyával béleltek

homloküreg (sinus frontalis)

arcüreg (sinus maxillaris)

ékcsonti öböl (sinus sphenoidalis)

rostasejtek (cellulae ethmoidales)

CSIGOLYÁK (VERTEBRAE)

a törzs tengelyét képző gerincet építik fel gerincoszlop

(columna vertebralis)

valódi csigolyák: önálló csontok

nyakcsigolyák (vertebrae cervicales) – 7

hátcsigolyák (vertebrae thoracicae) – 12

ágyékcsigolyák (vertebrae lumbales) – 5

álcsigolyák: fejlődésük során először önállóak, majd

összenőnek keresztcsont (sacrum), farokcsont (os

coccygis)

keresztcsonti csigolyák (vertebrae sacrales) – 5

farokcsigolyák (vertebrae coccygeae) – 3-6

24 db

9-11 db

(medencefok)

A valódi csigolyák általános tulajdonságai:

fő részeik azonosak, az egyes gerincszakaszok csigolyái kissé módosultak

test (corpus vertebrae): szivacsos csontból álló kis henger, alsó és felső

felszínén vékony üvegporc

gyökér (pediculus arcus vertebrae)

csigolyaív (arcus verebrae)

csigolyalyuk ( foramen vertebrae) gerinccsatorna (canalis vertebralis)

felső bevágás (incisura vertebralis superior): az ívek indulásánál, kisebb

alsó bevágás (incisura vetrebralis inferior): nagyobb

csigolyaközti lyuk (foramen intervetrebrale): két szomszédos csig. közt

oldalt (felső + alsó bevágás)

alsó és felső ízületi nyúlványok (processus articularis inf. et sup.): rajtuk

ízületi felszínek (facies articularis inf. et sup.)

harántnyúlványok (processus transversus)

tövisnyúlvány (processus spinosus)

gyökér

felső bevágás

alsó bevágás

csigolyaközti lyuk

nyakcsigolyák:

a test kicsi

a csigolyalyuk nagy

ízfelszíneik majdnem vízszintesek

rövid harántnyúlványok

harántnyúlványi nyílás (foramen transversarium): lyuk a

gyökéren, csak a nyakcsigolyákra jellemző képlet

rövid tövisnyúlvány

I. nyakcsigolya, fejgyám (atlas): nyakszirtcsonttal ízesül,

tartja a fejet és részt vesz mozgásaiban, nincs teste

II. nyakcsigolya (axis): már van teste, azon a tompa

fognyúlvány (dens axis)

VII. nyakcsigolya (vertebra prominens): hosszú a

tövisnyúlványa, jól tapintható

hátcsigolyák:

teste kártyaszív alakú, lefelé haladva nő

a csigolyalyuk kerek, szűkebb, mint a nyakcsigolyáknál

testükön és harántnyúlványaikon ízületi árkok (fovea

costalis), ide kapcsolódnak a bordák

tövisnyúlványaik hosszúak, csúcsosak, egymást

zsindelyszerűen borítják, az ágyék felé ellaposodnak

ágyékcsigolyák:

testük nagy, vaskos, bab alakú

csigolyalyuk szűkebb, háromszöghöz hasonló

erős ízületi nyúlványok

a csigolyaíven bordacsökevények (processus costarius) –

nem igazi harántnyúlványok

a tövisnyúlvány lapos, bárdszerű

keresztcsont (os sacrum):

5 keresztcsonti csig. összecsontosodása

kissé görbült, ásó alak

szélesebb rész az alap (basis ossis sacri), keskenyebb része a csúcs

(apex ossis sacri), vastag oldalrészek (partes laterales)

alapján ovális felszín, ide csatlakozik az 5. ágyékcsigolya

oldalrészei bordacsökevények összeolvadásából keletkeztek, rajtuk

fül alakú ízületi felszín (facies auricularis)

a nemi különbségek a sacrumon a legkifejezettebbek: ffi –

keskenyebb, hosszabb, nő – rövidebb, szélesebb

farokcsont (os coccygis):

3-6 csökevényes csigolya összecsontosodása

felső ízületi felszín (facies articularis superior)

2 szarvacska (cornu coccygeum)

A CSIGOLYÁK ÖSSZEKÖTTETÉSEI

(JUNKTURAE VERTEBRARUM)

1. porcos összeköttetés: porckorong (discus intervertebrales)

a 2. nyakcsigolyától a keresztcsontig – 23 db

alakjuk követi a csigolyatestekét, a háti szakaszon a

legvékonyabbak, az ágyékin a legvastagabbak

részei: rostos gyűrű (anulus fibrosus), puha, kocsonyás mag

(nucleus pulposus)

sérülése: porckorongsérv (discus hernia)

anulus

nucleus

2. szalagos összeköttetés:

a csigolyatestek, ívek és nyúlványok között

elülső és hátsó hosszú szalag (ligamentum longitudinale

anterius et posterius): csigolyatestek elülső és hátsó felszínén

húzódnak a nyakszirtcsonttól a farokcsontig

sárga szalag (ligamentum flavum): csigolyaívek közötti

résekben, rugalmas rostok, a ki- és belépő idegrostok útját

szabadon hagyják, a gerincet feszítő izmok munkáját segítik

ha a hajlítóerő megszűnik, a csigolyaíveket eredeti helyükre

húzzák

harántnyúlványok közti szalagok (lig.

intertransversarium)

tövisnyúlványok közti szalagok (lig. interspinale)

tövisnyúlványok feletti szalag (lig. supraspinale): a VII.

nyakcsigolyától a keresztcsontig, a VII. nyakcsigolya és a

nyakszirtcsont között tarkószalaggá szélesül (lig. nuchae)

3. ízületes összeköttetés:

az alsó ízületi nyúlvány az alatta lévő csigolya felső

ízületi nyúlványával ízesül ezek a gerinc kis ízületei

4. csontos összeköttetés:

keresztcsonti csigolyák és az utolsó 3 farokcsigolya (2-3

éves korban csontosodnak össze)

közöttük csökevényes porckorong van, ez részben el is

csontosodhat

a két csontot erős szalagok fűzik össze