Dal+Szerző magazin 2015/01

1

AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXV / I . I www.artis jus.hu

dal+szerző

A BAJTÁRSI SZÖVETSÉGBEN SOK MINDEN ÖSSZEKÖTInterjú a Tariska–Tövisházi szerzőpárossal

RENDEZNI A TÖRMELÉKET Interjú Mohai Tamással

GONDOLJ EGY MONDÓKÁRABella Máté-interjú

ELNÖKI BEIKTATÁS WELLHELLO-INTERJÚ

2

TARTALOM

HÍREK

LEMEZAJÁNLÓ

TÚL A CSÚCSONÖREG ZENÉSZ NEM VÉN ZENÉSZ

ZENÉSZPROFILANTONIA VAI / CLOUD9+

A BAJTÁRSI SZÖVETSÉGBEN SOK MINDEN ÖSSZEKÖTINTERJÚ A TARISKA–TÖVISHÁZI SZERZŐPÁROSSAL

ELNÖKI BEIKTATÁSWELLHELLO-INTERÚ }

RENDEZNI A TÖRMELÉKETMOHAI TAMÁS-INTERJÚ }

LISTÁK YOUTUBE, MAHASZ

MENNYI AZ ANNYI?2014 ZENEI TERMÉSE SZÁMOKBAN

GONDOLJ EGY MONDÓKÁRA!BESZÉLGETÉS BELLA MÁTÉ ZENESZERZŐVEL }

AHOGY A MAGYAR SZEREPLŐK LÁTJÁKILYEN VOLT TAVALY A ZENEIPAR

A VÉDJEGY ÓVJA TAYLOR SWIFTET }JOGI ESETEK

PROGRAMAJÁNLÓPROGRAMOK IPADRE

EGY FÜL AZ EGY FÜL KÁLLAY-SAUNDERS ANDRÁS–FERNANDO SAUNDERS

BRADÁNYI IVÁNDAL+SZÖVEG

FODOR ÁKOSIRODALOM

2

4

6

10

12

16

20

24

26

28

34

36

38

40

46

48

2012-ben indítottuk útjára a Dal+Szerző magazint, és így egy új Artisjus brandet is létrehoztunk: ezzel kommunikálunk a szer-zők és az iparág felé a zenei üzlet kérdé-seiben. (Apropó, gyakori kérdés: hogyan kell ejteni a lap címét? DalPLUSZszerző? DalMEGszerző? Nos, természetesen min-denki úgy ejti, ahogy szereti – mi, „szülők” egyszerűen Dalszerzőnek becézzük.) A print és online formában is elérhető negyedéves magazin elsősorban a zeneszerzői- szö-vegírói szerep (és szereplők) bemutatását vállalja fel sok interjúval, és ezt egészítik ki másodsorban a zeneipari információk.

2013-ban, másfél évvel a magazin indu-lása után elindítottuk azonos márkanév alatt a blogunkat is. Ennek eleinte csak az volt a célja, hogy a rendszeres kommuni-kációs tevékenységeink során szükségsze-rűen létrejövő saját tartalmainknak ottho-na legyen, de egyre inkább nyitottuk az ollót. Ma a Dal+Szerző blog elsősorban a zenei üzlet kérdéseire fókuszál, azon belül is sokszor nemzetközi fejleményekről ad hírt. Az új kezdeményezésekről, üzleti mo-dellekről sokszor egyedül (vagy elsőként) mi adunk hírt magyar nyelven.

Most, 2015 elején a két orgánum ösz-szenőtt: mindkettő elérhető online egy helyen, a dalszerzo.hu címen. Aki egyet-len hírről sem akar lemaradni, feliratkoz-hat a blog kezdőoldalán, de Facebook-oldalunkon és Twitter-profilunkon is meg osztjuk a cikkeket. n

A SZERK.

EDITORIAL

IMPRESSZUM

DAL+SZERZÔAz ARTISJUS negyedéves magazinjaMMXV. első negyedév

Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1119 Budapest, Bikszádi utca 9/b)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS)

Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

Ebben a számban közremûködtek: Balázs Konrád, Balkányi Nóra, Bihari Balázs, Bus András, Deme Zsófia, Dobos Csaba, Gerényi Gábor, Kalocsai Krisztina, Fodor Klaudia Fran-ciska, Nagy Kátya, Németh Marcell, Németh Róbert, Rónai András, Tóth Péter Benjamin

Lapterv: typoslave ([email protected])

Címlapfotó:Nagyillés Szilárd

Korrektor:Kótai Kata

Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E-mail: [email protected] / Tel.: +36-1 206 25 83

Jogkezelés zölden:Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a [email protected] címre.

A Dal+Szerző költségei:Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a [email protected] címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

16

MEGJÁRTUK MÁR A

NAGY MAINSTREAMET

ÉS AZ UNDERGROUNDOT

IS, ÉS EZEN ÉLMÉNYEK

TÜKRÉBEN TISZTULT LE,

HOGY HOVA AKARUNK

TARTOZNI

20

TAVALY EGY GOA

PARTYN IS RÉSZT VET

TEM FIATAL BARÁTAIM

JÓVOLTÁBÓL, ÉS BARO

MIRA TETSZETT

AZ EGÉSZ

36

A KREATIVITÁS

A VÉDJEGYOLTALOM

SZEMPONTJÁBÓL

NEM FONTOS, HISZEN

VÉDJEGYKÉNT SZINTE

BÁRMI BEJEGYEZ

TETHETŐ.

28

AZZAL A BARTÓKI

IDÉZETTEL SZOKTAM

ÉLNI, HOGY A VERSENY

A LOVAKNAK VALÓ.

4

cstp pályázatok április 2-igA Cseh Tamás Program aktuális kiírásá-ban most export témában pályázhatnak a zenészek, menedzsereik vagy kiadóik. A támogatott projekteknek év végéig kell megvalósulnia, a pályázatok benyújtási határideje április 2. éjfél. A 60 millió forin-tos keretösszeggel bíró kiírásokat három altémára osztották: külföldi turnéra, zenei szakvásáron való részvételre és a nemzet-közi médiában való megjelenésre lehet tá-mogatást nyerni. A Nemzeti Kulturális Alap égisze alatt működő programot az Artisjus által beszedett üres hordozó díjak negye-déből finanszírozzák.

Turnék támogatására 30 millió forintot szántak a szervezők, ebből lehet fedezni többek között a jog- és tiszteletdíjakat, a szállást vagy éppen az utazási költséget. A benyújtott költségvetésnek nem kell ön-részt tartalmaznia, fellépésenként 100 és 600 ezer forint közötti összeg igényelhető.

Nemzetközi szakvásáron való megjele-nésre nemcsak az előadó, hanem a kiadó vagy a menedzser is pályázhat. Itt a támo-gatási plafon a keretösszeg fele, azaz 10 millió forint. Standbérletre, részvételi és regisztrációs díjra is költhetik a megítélt támogatást a leendő nyertesek. Az ok-tóberben esedékes, budapesti Womexen való megjelenésre ugyanúgy lehet pályázni, mint hasonló külföldi eseményekre – elbí-rálási szempont lesz a vásár jelentősége és a magyar jelenlét hatékonysága is.

A nemzetközi médiaszereplésre legfel-jebb 600 ezer forintot nyerhet a pályázó, amit hasonló kiadásokra költhet el, mint a szakvásárok esetében: szállás, utazás mellett reklámköltségeket is fedezne a támogatás. A pályázók köre itt sem csak az előadókból áll, várják menedzserek és kiadók jelentkezését is.

A zenei exportot támogató alprogram kiírása azért csúszott későbbre a többinél, mert ezt volt a legnehezebb beilleszteni az NKA keretei közé. Bajnai Zsolt, a program kidolgozásának vezetője tavaly arról be-

szélt a Dal+Szerző blognak, hogy gyakran csak néhány nap áll rendelkezésére egy elő-adónak visszajelezni egy koncertfelkérésre, ahol például fellépti díjat kap, de az utazás költségét nem állja a külföldi klub – ilyen határidővel természetesen nem lehet egy külön NKA-pályázatot lebonyolítani.

új funkciók a szir-benA Szerzői Információs Rendszerbe tavaly rekordszámú szerző regisztrált: összesen 1860 alkotó döntött az online ügyintézés mellett, ezzel a SZIR-t használó szerzők száma már meghaladja az 5400 főt. A rendszert folyamatosan fejlesztjük szer-zői visszajelzések alapján, így 2015 elejétől három újabb hasznos funkció működik az oldalon.

Újdonság, hogy már látható az adott zenemű elhangzásának jellege. Ez azért is fontos, mert az, hogy pontosan mekkora összeg jut egy rádiós vagy televíziós el-hangzásra, függ a felhasználás céljától is. Számít, hogy konkrét elhangzás történt-e, szignál-, háttér vagy esetleg reklámze-neként hangzott el az adott zenemű. A SZIR-ben a zenefelhasználás jellege az elhangzási adatok között szerepel, a For-galmak fül Megjegyzés oszlopában.

Egy másik újításnak köszönhetően az online műbejelentés során könnyebben beazonosíthatják a szerzőtársakat a mű-bejelentést végző felhasználók, mivel a név mellett feltüntettük a szerzők születési évét is a Szerzőség oldalon.

A harmadik idei fejlesztésnek hála már senkinek nem kell a szerzői ügyfélszolgá-lathoz fordulnia segítségért, ha elfelej-tette vagy elvesztette SZIR azonosítóját. Automatikus üzenetben elküldi a rendszer az azonosítót az email címére, ha a SZIR belépési oldalán megadja a kért adatokat. A funkció elérhető a „SZIR azonosító em-lékeztető” feliratra kattintással.

A SZIR-be továbbra is regisztrálhat minden olyan szerző, aki Artisjus-tag-

sággal rendelkezik vagy megbízást adott az Artisjusnak jogai kezelésére. Mivel a rendszerben érzékeny adatok érhetők el megtekintésre és módosításra, a regisztrá-ció csak személyesen intézhető budapesti vagy vidéki irodáinkban.

blog és magazin közös felületenA zeneipar legfrissebb híreiről a Dal+Szerző blogon tájékozódhat minden olyan szer-ző, aki tudatos alkotóként követni sze-retné iparága legfontosabb történéseit, aktualitásait és trendjeit. Az oldal a www.dalszerzo.hu oldalon érhető el, ugyanitt online lapozhatók vagy akár letölthetők a Dal+Szerző magazin aktuális és ko-rábbi lapszámai is. A blogra feliratkozók emailben kapnak értesítést a legújabb cik-kekről, érdemes tehát megadni egy saját emailcímet a www.dalszerzo.hu főoldalán a Feliratkozás boxban.

„azért vannak a jó barátok”Január 20-án, 81. születésnapján elhunyt S. Nagy István. A szerző nevéhez olyan hal-hatatlan slágereket fűződnek, mint a Kell, hogy várj, a Most élsz, a Gedeon bácsi vagy a Csavard fel a szőnyeget. Írt dalt Kovács Katinak, Máté Péternek, Zalatnay Saroltá-nak és Koncz Zsuzsának is, de a sort köny-nyen folytatni lehetne hasonló jelentőségű előadókkal. Ott volt már a táncdalfesztivá-lok kezdeténél, a magyar beat születésénél, és olyanoknak segített az indulásnál, akik mára legendákká váltak. Az eMeRTon-díjjal, Huszka-díjjal jutalmazott szerző az Artis-justól életműdíjat kapott 2011-ben.

Összesen 1545 olyan dalt regisztrált az Artisjusnál élete során, amelyben szerző-ként közreműködött. Műveit a mai napig előszeretettel játsszák a televíziók és rá-diók, 2013-ban például több mint ötezer al-kalommal lehetett hallani slágereit a magyar rádiók műsorán, a televíziókban pedig ez a szám meghaladja a négyezret. Koncerteken

HÍREK

d+sz hírek mmxv.i

5

ugyanebben az évben több mint hatezerszer lehetett hallani dalait. S. Nagy István éppen a születésnapján fejezte be földi pályafutá-sát hosszan tartó betegség után. Az utóbbi két évtizedben folyamatos kórházi ápolásra szorult, de barátai és felesége, Csongrádi Kata a lehető legnagyobb szeretettel vigyáz-tak rá. Azért vannak a jó barátok.

európa közös jogkezelése számokbanA kontinens 34 szerzői egyesületét tö-mörítő brüsszeli központú szövetség, a GESAC közzétette új tanulmányát azzal a céllal, hogy átláthatóbbá és érthetőbbé tegye a közös jogkezelők tevékenységét. Ehhez adatokat gyűjtött be a világ minden pontján lévő tagjaitól a 2013-as évre nézve, és így derült ki többek között az is, hogy a GESAC ernyője alá tartozó szervezetek (köztük az Artisjus) összesen 5,1 milliárd euró jogdíjat szedtek be, 1 millió jogosult, azaz szerző adatait kezelik, és ezek több mint felének fizettek ki jogdíjat 2013-ban. 2013-ban összesen 2,8 millió zenefelhasz-nálást engedélyeztek. Az is kiderült, hogy világszerte 43 ezer új szerző regisztrált szer-zői egyesületekhez. A jogdíjak 88 százaléka jutott élő szerzőkhöz, 12 százalék pedig jog-utódokhoz. Világszerte összesen 716 szer-zői iroda és 9844 dolgozó gondoskodik a jogdíjak beszedéséről és kifizetéséről.

szerzői jogi reform: viták az eu-banMiközben egy német kalózpárti képviselő jelentéstervezetében a szerzői jogok gyen-gítését próbálja elérni, a szerzői jogkezelők szövetsége, a GESAC arra hívja fel a figyel-met, hogy a valódi probléma az alkotók internetes felhasználásokból származó alacsony jövedelme – míg az internetes közvetítő szolgáltatók a kulturális termé-kek elérhetővé tételéből jelentős bevételre tesznek szert. A szervezet szerint az európai szerzői jogi reformnak inkább ezt a problé-mát („transfer of value”) kell megoldania. n

HÍREK

d+sz hírek mmxv.i

izé

a 13. izé-n a tankcsapda frontemberével, lukács lászlóval beszélgetett horváth gergely (mr2)

izé

háttérzene-szolgáltatók arról, hogyan választanak zenét az üzletek.

a képen sebestyén balázs és olajos krisztián.

izé

a cseh tamás program kulisszái mögé egy mentor és egy pályázó együttes kalauzolt.

a képen kovács ákos dadan.

anima sound system: gravity and grace disc laptop

Az eklektikus, folyton megújuló elektro-pop formáció új lemeze ezúttal egy igazi pople-mez lett, annak a legpozitívabb értelmében: pörög, dallamos, az elejétől úgy visz el a végszóig, hogy egy kerek egészet alkot. Jól esik rá futni, táncolni, bulizni, ugyanakkor a könnyed hangzás mögött továbbra is meg-maradtak az Animára jellemző aktuális, tár-sadalomkritikus szövegek, mint amilyen a ki-vándorlásról szóló Crossroads is (a dal egy, a kivándorlást feldolgozó dokumentumfilmben is szerepel) vagy a beszédes című Mamma Earth. A Gold Hole a számsor legbulizósabb darabja a ’90-es évek diszkós lüktetésével, de hasonló koncertkedvenc lehet a játékos és könnyed Wonder is. A lemez öt duettet is tartalmaz: Marsalkó Halott Pénz Dávid-dal a gospelek hangulatát megidéző Sweet Salvationt, Beck Zolival a kissé melankolikus Az is te vagy című dalt, Pálinkás Tamással a szerelmes Csak egy szót, Gregory G Rassal a reggaes Mamma Earth-öt és Hairrel a lassan hömpölygő, felemelő Love Againt. A közös dalok olyan jól passzolnak a vendégelőadók által képviselt világba is, hogy ugyanúgy el lehet képzelni bármelyikük önálló vagy ze-nekaros lemezén. A dalokat ismét az alapító trió írta, azaz Prieger Zsolt, testvére Szabolcs, valamint Németh Gergő, de a dalírásból ezút-tal a legkisebb Prieger, az énekesnő Fanni is kivette a részét. n

magneoton

LEMEZAJÁNLÓ

rémemberhalf full – unreleased ’98-’07 disc laptop

Frissítsük fel az emlékeket a Rémemberről: az 1995-ben alakult rockzenekar több klipjét játszotta az európai MTV, sokat koncerte-zett külföldön is. 2005-ben határozták el, hogy nem próbálják meg tovább ostromolni a magyar zeneipart dalaikkal és Londonba költöztek, de a várt befutás elmaradt. Emlé-kezetes volt jogvitájuk az EMI Publishinggal, majd a Rémember csendben feloszlott. Most ismét előkerültek régi felvételek: az évek óta inaktív zenekar elsősorban régi rajongóit örvendezteti meg, ugyanis ahogy a lemez címe is jelzi, 1998 és 2007 közötti kiadatlan dalokról van szó. Rockzenei hang-szerelésre építkező gitárzenéjük nem álla-podik meg egy stílus mellett – alapvetően itthon alternatív rocknak nevezhetnénk, de rendre felbukkannak rajta blues, funk és angolszász értelemben vett pop hatások is. Az A-F-S-02 például olyan, mintha az RHCP basszusgitárosa összeállt volna egy kalifor-niai punkzenekarral, az Angel-KingsX pedig annyira fülbemászó, hogy egy mai fesztivá-lon is ugrálás-kompatibilis lenne. n

mamazone

jazzékielmásokat szeretni disc laptop

A kétezres évek végének egyik budapes-ti klubkedvence a 2009-es Holy Shit után (egy kétszámos vinylt leszámítva) hat év-vel jelentette meg legújabb nagylemezét. A Másokat szeretni hangzásában annyi-ra élő maradt, hogy hallgatása közben az ember látja maga előtt játszani a tagokat. Maguk a felvételek is izgalmas helyszínen, a Pesti Magyar Színház stúdiójában zajlottak. Finom melankólia húzódik végig a dalokon, szokatlan, itt-ott komolyzeneinek ható dal-lamokkal. Utóbbit erősíti, hogy a hangszerek közül a hangversenyzongora kapta a fősze-repet, de azért a szőrös, torzított gitárok is gyakran előretörnek. A patetikus, Átkötő című nyitódal felvázolja az egész lemez han-gulatát – melankolikus, itt-ott dagályos, de mégsem unalmas. A sokféle ütőhangszerrel létrehozott izgalmas ritmikai megoldások és kifacsart dallamok után középtájon az Oldat a sebre tesz egy őrült zenei kanyart, hogy aztán visszatérjen az előző dalok keserédes-sége, amíg el nem érünk a Régi L című mini zongorahangverseny-zárlatig. n

mamazone

7

LEMEZAJÁNLÓ

konyhaelmentek a szörnyek laptop

A Konyha zenekar komoly iramot diktál: épp-hogy csak megjelent 2012-ben első nagyle-meze, a rá következő hónapban már az új lemez dalait sütögette. Ám míg koncerteken egyes számok, mint a Mamaszemét és a Leteszem, lerakom már jó ideje adu ásznak számítanak, addig az Elmentek a szörnyek album csak idén novemberre készült el. A Leteszem, lerakom erőteljes kezdés, az ezt követő nyers rock and roll-szám, a Vegyétek el a mobilom után legyinthetnénk,hogy az új anyag is az előző lemez szakítós számok tematikáját viszi tovább. Ám ekkor közbe-lép a Lesz majd egyszer című felvétel, mely melankolikus vágyódás az otthon után, vagy a lemez legkomolyabb darabja, a Dupla Skorpió, ami a sztereotípiákról, a magunkon cipelt billogokról énekel, a hangos gitárok és dob helyett akusztikus gitár és csörgő kísé-rettel. Valóban, jellemezhetnénk a lemezt a szegény férfi panaszaiként is, hiszen szakí-tástól, otthonteremtés vágyától, önmagunk megtalálásán és a vad bulikon át mindenről szó esik, amiről szó eshet pár sör után, igazi nyers, energikus rockzenével és történetme-sélős, frappáns szövegekkel. n

szerzői kiadás

czutor zoltán czutor disc laptop

Elkészült Czutor Zoltán első szólólemeze, elmondása szerint könnyen lehet, hogy az egyetlen. Az Artisjus-díjas dalszerző-szövegíró az idén jubiláló és pár koncertre újra összeálló Nyers zenekar és a Belmon-do frontembere, emellett színházi és tévés produkciók zeneszerzője. Most megjelent, nemes egyszerűséggel csak Czutorra ke-resztelt lemezén azokat a gondolatait írta ki magából gitárra és gépdobra, melyek túl személyesek lennének a zenekarához. A naplószerű bejegyzések közül némely csak egyszerű pillanatokat fog meg – mint például a bormámoros estéket a Magas ab-szintű részegségben vagy az andalító A pék –, míg egyik-másik dal olyan bensőséges pillanatokba enged betekinteni, mint a meg-hatóan aranyos, Nyugi kicsim, mely a szerző gyermekének szól. A meghitt, befelé figyelő pillanatok mellett azonban jut hely a külvi-lág problémáival foglalkozó daraboknak is. A lemez egyik legerősebb darabja a fúvósok közreműködésével felvett Édes hazám, mely a hazaszeretetet definiálja újra szemellen-zőmentes szemszögből, míg a hiphopban íródott Könnyűnek találtatott zene a hazai könnyűzenét illeti erős kritikával, egy dalban „helyre téve” az összes stílust. n

music fashion kft.

special providenceessence of change disc laptop

Ismét egy zenekar, akikre büszkék lehe-tünk: a Special Providence Európa első szá-mú progresszív kiadójánál, a Giant Electric Pea-nél jelentette meg Essence of Change című nagylemezét, rajta kilenc nagyszabású művel. A fúziós dzsessz, progresszív rock és elektronikus zenéből építkező zenekar már-már komolyzenei művekként működő dalai-ban minden egyes hangnak megvan a maga jól megálmodott helye, létrehozva ezáltal olyan különleges hangulatokat, mint a Kiss from a Glacier jeges, éles, mégis csilingelő tündöklése. Az egész albumra jellemzőek az erőteljes, izgalmas víziók, mint a Northern Lightsban, ahol a gitárok és az azokat lá-gyító zongorafutamok olyan képet festenek meg, mintha a sötétségen átnyúló északi fé-nyek verődnének vissza élesen a fényes hó-mezőről, vagy az Awaiting the Semmicential Tidal Wave apokalipszise betonfalként ránk zúduló gitárzúgással, míg az ezt követő Surprise Me nyugalma, mely a közepe táján éles gitárszólóval rázza fel a hullámzó dalla-mot, majd tér vissza a főtémához, mintha mi se történt volna. n

giant electric pea (gep)

8

ZENEIPAR

„Egyszer ha majd öreg leszek, veszek két kereket, kocsit eszkábálok rá, mások levetett holmiját gyűjtöm.” Ugye ismerős? Egy Nagy Feró-féle Bikini-számot idéztünk, a Matematikus dalát: általában sikerekről, reprezentáns zenészekről, aktuális előadókról, trendekről olvashatunk online és offline felületeken, ezek jönnek szembe neten, rádióban, tévében, koncerteken, partykon. De mi a hely-zet egy bizonyos koron és élethelyzeten túl?

TÚL A CSÚCSON?ÖREG ZENÉSZ, NEM VÉN ZENÉSZ

9

ZENEIPAR

}

A popzene ötvenes évekbeli megszületése az Egyesült Államok-ban az ifjúsági kultúra megszületésével egyidős: előtte nem igazán beszélhetünk mai értelemben vett popról, bár a struktúra, a sztár-kultusz és a produkciók adottak voltak, elég csak a szvingkorszak nagy sztárjaira, Cab Callowayre, Duke Ellingtonra, Frank Sinatrára és társaira gondolni vagy a filmipar hőseire. Minden a felnőtteknek szólt. Az ötvenes években viszont kiderült, hogy a amerikai kö-zéposztálybeli fiatalok nemcsak unatkoznak és új, áramvonalasabb idolokra vágynak, hanem rengeteg pénz, konkrétan kilencmilliárd dollár lapul zsebükben. Miután James Dean, Elvis, a rockandroll és társai letarolták a piacot, a szórakoztatóipar hamar felismerte, hogy erre iparágat lehet építeni: az ifjúságnak szóló ruhák, zenék, boltok, magazinok, fotók, filmek, sorozatok, termékek megterem-tették az ifjúság kultuszát az összetartozás érzését erősítő már-kákkal szlogenekkel, mindazt, amely elképesztő pénzt termel. Eb-ből igen komoly szeletet hasít ki magának a popzene.

„Egyetem után pár évig még talán zenélek, de utána biztosan elhelyezkedem a szakmámban.”Valahogy így hangzott a mindenkori beatzenész mondata a befutás pillanatában. Ők most nagyjából hetven év körüli előadók, akik vé-gigkoncertezték, stúdiózták életüket. Persze lehet, hogy ők egyálta-lán nem gondolják magukat néninek vagy bácsinak. Az eltelt hatvan év során a popipar természetesen nem felejtette el a korábbi gene-rációkat, hiszen a zene, a divat, az iparági megoldások számtalan módon utalnak-nyúlnak vissza a múltba és a jelen vívmányaival, atti-tűdjével felvértezve születnek új produkciók és produktumok. Mind-ezen túl az angolszász típusú popvilágban a negyvenen túli produk-cióknak megvan a helye klub-, fesztiválszinten vagy a médiában.

Vajon itthon hogyan állunk mindezzel? Mi történik, ha elmúlik a lázas ifjúság: törvényszerűen kikerü-lünk-e a fősodorból? Definiáljon szakember, aki rendszeresen foglalkozik a művészet-történet, a popkultúra pszichológiai aspektusaival: dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, kreativitáskutató, egyetemi ad-junktus, nem mellesleg gitárosé a szó: „A zenei tehetségen belül meg kell különböztetnünk a komponáló és az előadói tehetséget, már csak azért is, mert a korosodás nem egyenlő formában érinti a két területet. A zenei, kivált a popzenei előadóművészet sikere nagymértékben függ az eladhatóságtól, amiben óriási szerepe van a fizikai vonzerőnek. Az emberek vonzó, fiatal, vitalitástól duzzadó, fáradhatatlan előadókat akarnak látni a színpadon, és a kor előre haladtával épp ezek az adottságok csappannak meg az emberben. Nyilván fizikai adottságoktól és az életmódtól füg-gően nem egyenlő mértékben és tempóban: Mick Jagger, David Bowie vagy Tina Turner például átlagon felüli ideig volt képes fenntartani a fiatalosságát egészen a hatodik X-ig. Megfigyelhe-tő a fiatalság látszatának fenntartására irányuló kétségbeesett törekvés olyan előadóknál, mint például Madonna, ahol a karrier nagy mértékben az énekes fizikumára van alapozva, de nyilván ennek vannak határai. Ami azután következik, azt sokféle névvel lehet illetni: életközépi válság, post stardom depression,ennek

hosszú távú kimenetele nagyon sokféle lehet. Persze nem lehet teljesen általánosítani, hiszen vannak olyan műfajok, mint pél-dául a blues, ahol a kor épp ellenkező hatást vált ki: az idős zenész sokkal autentikusabb hatást kelt a közönségben, mint a fiatal. Azoknál a zenészeknél, akik tehetségüket elsősorban a dalszerzésben, komponálásban kamatoztatják, a korosodás nem a fizikai vonzerő csökkenése miatt okozhat változást, ha-nem sokkal inkább amiatt, hogy elveszhet a fiatalabb korra jel-lemző ambíció, az alkalmazható ötletek, motívumok számának végessége miatt a kompozíciók önismétlővé válhatnak, beállhat a kiégés állapota. De itt is megfigyelhetők eltérő lefutású életpá-lyák is: például John Lee Hooker a kilencvenes években, nyolcvan évesen érte el legnagyobb sikereit. Igaz, az akkor megjelenő le-mezeire sorra a régi slágereinek új változatai kerültek fel.”„Öreg zenész az, aki a színpadon, a közönségével szemben, a tévében a kérdező kérdéseiben is érezve a kor miatti megkülön-böztetett kérdezési stílust, a rádióban, a műsorvezető, de főleg a hallgatók reakcióból is érezve a kornak járó stílust, öregnek érzi magát” – adja saját definícióját Szever Pál rádiós szakértő – „Lehetsz koros, lehet ráncos az arcbőröd, mozoghatsz fáradtan, húzhatsz magadra nevetségesen divatjamúlt farmert – ezek mind csak a „csomagolás” részei. A tartalom ettől még lehet friss, üde, naprakész – bár kétségkívül más, nem annyira divatos sok eset-ben. Aki nem érzi magát mindehhez öregnek és tud a maga és a közönsége mércéjével mért jó terméket gyártani, az nem öreg zenész. Öreg zenész az, aki már maga is unja a termékét, fáradt ehhez az egész hajcihőhöz, nem hisz a saját későbbi sikerében, csak visszapillantó tükörrel közlekedik – és ismétel. Ugyanazt so-kadszor, kicsit több sziruppal, zselével, szilikonnal, alkohollal, de a változ(tat)ás, a korhoz való alkalmazkodás igénye nélkül.”

Bár továbbra is létezik a műfajok és generációk közötti szaka-dék, sőt sok szempontból a zenei média is gerjeszti, amikor lát-ványosan nem vesz tudomást a középkorú és idősebb korosztály nyilvánvaló sikereiről, mégis számos helyen találunk átjárásokat. Új környezetbe helyezve, régi és új közönségét egyaránt kiszol-gálva kínál presztízs-megoldást a színházi koncert vagy mondjuk egy Művészetek Palotája-beli fellépés. És természetesen vannak azok, akiknek az év végi arénás fellépés biztosítja a bevételt. A jegyár viszonylag magas is lehet, a rajongótábor ugyanis elköte-lezett és kora miatt fizetőképes, ellentétben a tini sztár sokszá-zezres rajongótáborával, amely anyutól lejmolt zsebpénzzel megy bulizni. Ezért megehetősen pontosan előre meg lehet becsülni az éves bevételt. Ezek a szerző-előadók képezik az élvonalat.

De mi van a derékhaddal? „Egy előadó pályaíve stabilan emelkedő görbe. Jó esetben lineá-risan : ez tovább tart, és van idő annak elemzésére, hogyan lehet még tartósabbá, folytathatóbbá tenni. Rossz esetben exponenci-álisan: ez nem tartható sokáig, a gyors, hirtelen siker mindig lö-késszerű, nincs idő az újratervezésre, éppen ezért nem is tart(hat) sokáig. Vagy – nagyon nehéz folytatni, az exponenciális felíve-lés csúcsszintjén – lehetetlen. A középkor utáni ív – attól függ, mennyire kreatív, mennyire munkabíró és mennyire alkalmazkodó

10

ZENEIPAR

} képes a zenész. Aki bírja szuflával, munícióval, küzd tovább egyre súlyosabb anyagi és életmódbeli áldozatok árán, de mese nincs, ez a talpon maradás ára. Az ilyenek – akár szépkorra is köztudat-ban maradnak, megfelelő menedzseléssel a koporsóig folytatód-hat egy ilyen karrier. Aki nem bírja: lassan eltűnik, lemorzsolódik – a szépkorra maradnak az emlékek, amiből azért egy-két média-löketet lehet kreálni időről-időre, ezek azonban csak impulzusok, egzisztenciát telepíteni erre már nem lehet. Rossz esetben, kellő önkritika híján – ezek közül sokan ész nélkül küzdenek, kilincselnek és nyomulnak tovább, többnyire nagyon későn szembesülve azzal, hogy mindez kontraproduktív folyamat. A „cikivé válás” felismeré-se – tragédiákat is okozhat sajnos, exhibicionista művészek köré-ben sajnos gyakori jelenség” – állítja Szever.

A magyar országos klubrendszer pici: kis kivételtől eltekint-ve csak a jól működő, Petőfi Rádióban és Class FM-en játszott, YouTube-nézettségben gazdag előadókat képes befogadni és leginkább a 20–30 év közötti zenészekre és közönségre épít. De azok a korábban sikereket aratott „idősebb” előadók, akik kiszo-rultak innen, egyre inkább fiksz gázsis, ingyenes önkormányzati rendezvényeken, bor-mangalica-stb. fesztiválokon lépnek fel. Új-ratervezés és újratervezés.

Lévai Balázs műsorvezető-szerkesztő-rendező szinte folyama-tosan kíséri figyelemmel a szerzők-előadók változó zenei környe-zethez való viszonyulását.„Az első beatgeneráció tagjai, akik nem haltak meg 27 évesen, lettek öngyilkosok vagy disszidáltak, azok most öregednek meg, most lesznek 70 évesek. Tehát igazából még nem is láttuk, hogy mi történik a zenészekkel. Persze Johnny Cash-t láttuk szépen megöregedni, meg jó dalokat énekelni nagyon öre-gen. De alapvetően csak mostanában nézzük, hogy Mick Jagger miért tud jól megöregedni.”

„Itthon azt látom, hogy két markáns csoportra oszlik az öreg zenészek klubja.” – mondja Szever – „A kisebbik csoportba a jó bevételekkel rendelkezők tartoznak, akik megcsinálták magukat, a karrierjüket és ez a szépkorban is hoz a konyhára. A többség azonban nem él meg vagy éppen hogy. Pályaelhagyók, éjjeli-őrök, lepukkant alkoholisták, szociális intézet-lakók, magányos öregemberek lesznek belőlük, hiszen a család már akkor elillant mellőlük, amikor aktívan zenéltek, és ezt az életmódot – valljuk be – nehéz tolerálni.”

Mindezek alapján könnyen összeáll a magyar popze-nész életpálya-modell:

• azok az előadók, akik korábbi sikereiket át tudják fordítani egy több generációt megszólító életérzésbe és fokozatosan Nagy Öregekké, egy korszak megtestesítőivé válnak;

• mások a zeneipar más területein kamatoztatják képessége-iket, zeneszerzők, producerek, tanárok vagy netán mene-dzserek lesznek, esetleg megmarad a zenélés, de már nem ez jelenti a fő bevételi forrást;

• rendületlenül zenélnek tovább rajongótáboruknak, amely ve-lük együtt öregszik, velük együtt fogy;

• kiszállnak.

„Szerintem érdekesebb, ha megfordítjuk a kérdést, azaz mit kezdünk a közönség öregedésével” – mondja Lévai – Gyerek-koromban nagyon más zenéket hallgattam, mint a szüleim. Ők Illést meg Omegát hallgattak otthon, míg én Dead Kennedyst meg Európa Kiadót. Amikor jó humorú anyám jellemezni akarta a zenét, amit hallgatok, mindig azt mondta, hogy Helló bébi, te nyomorult állat. Most pedig a tizennyolc éves lányommal együtt megyünk Péterfy Bori- vagy Konyha-koncertre, a fesztiválokról nem is beszélve. Régen egy-egy jó fej apuka ha volt, aki elment a gyerekével koncertre, mára pedig ez teljesen bevett szokás, legalábbis vannak olyan zenekarok, amelyek képesek legalább tizenöt-húsz évet át tudnak hidalni vagy akár többet is.”

Ha akár egy évvel ezelőtt is megkérdeztünk volna egy pr-ost, milyen a középkorú és idősebb előadók és rajongótáboruk je-lenléte az interneten, minden bizonnyal azt válaszolja, elhanya-golható mondjuk Fluor Tomihoz képest. Ez nagyjából így is van, de mára alaposan megváltozott a helyzet. Nagymamák youtube-oznak, skype-olnak és anyák kommentelik lányuk fotóját a Facebookon: itthon is szélesedik a korosztályok közötti online jelenlét és vannak olyan előadók, kezdve a Bikinitől az Omegáig, akik kimondottan hatékonyan szólítják meg többgenerációs kö-zönségüket.

„Létezik egy olyan jelenség, hogy a mai negyvenes-ötvenesek nem akarnak megöregedni vagy legalábbis nem úgy akarnak megöregedni, ahogy a szüleik. Nagyon érdekes volt látni az év-záró Tankcsapda-koncerten, hogy még mindig képesek fiatalo-kat bevinni, tehát tényleg tizenhattól-hatvanig terjed a szórás. Forgattunk egy szegedi Quimby-koncerten, ahol a legelső sor-ban állt egymás mellett egy effektíve nyugdíjas korú házaspár valahol hatvan és hetven között és tinédzser lányok garmada. A Most múlik pontosan-nál a nagypapa is elővette a telefonját és fölvette a dalt” – meséli Lévai.

Harmincas-negyvenesekből áll a Budapest Bár csapata, akik ré-gi-új zenéjükkel ki-besétálnak generációk és korszakok között. A fizikai lemezeladás számukra még mindig alapvető, amely első-sorban koncerteken működik kiválóan, de az online értékesítés is fontos szegmens, hiszen egy olyan idősebb középosztálybeli csoportot szólítanak meg, amely nem (csak) streamel, hanem vá-sárol, méghozzá az iTuneson.

Mindezek ellenére egy idősebb dalszerző-előadó korántsem biztos, hogy átlátja az online értékesítési piac működését, hiszen nem feltétlen használ Soundcloudot, nem biztos, hogy ismeri a bevételszerzési mechanizmusokat, mert korábban egy lemezki-adó mindent levett a válláról, pláne elképzelhető, hogy az eddigi életmű katalógusa több kiadónál található elszórva, ezért azzal sincs tisztában, hogyan lehet mindezt egy kézben összefogni.

A legtöbben még mindig rádiót hallgatnak: a Sláger Rádió megszűnése óta gyakorlatilag nincsen átfogó, VH1-típusú, átfo-gó zenei spektrumot lefedő rádió, ahol az Illéstől a Piramison, Kovács Katin át egészen a 2000-es évekig minden nagy magyar előadó megszólalhat.

11

ZENEIPAR

ANZ_DAD_NYXL_PinkFearlessly_Freischlander_HU_path.indd 1 12.03.2015 09:02:51

„A földi sugárzású rádiók között ilyen profillal rendelkező rá-dió 2007 óta nincs, a Sztár FM megszűnésével eltűnt az utolsó hajó.” – mondja Szever – „A Class FM törekszik ilyen korcsoportok bevonására is több-kevesebb sikerrel, de a szándék azért megvan. Nyíregyházán működik egy – nevében is hangsúlyozottan – Retro Rádió, de ők sem kizárólagosan az idősebb korcsoportokat céloz-zák, mindenesetre az ő műsorukban szól – hazai viszonylatban – a legtöményebben az elmúlt két-három-négy évtized zenéje.”

Egy előadó karriere erősen függhet egy adott stílus élethosszától is.Ha az adott műfaj elkötelezettjei vagyunk és a felfutás után ki-megy a divatból, a stílussal együtt mi is ósdinak tűnhetünk a zenehallgatók szemében, pedig épp elértük harmincadik élet-évünket. Öreg vagy, haver.

Fluor Tomi egyszer már majdnem öreg lett rajongói értelem-ben a Mizu csúcsa után, mégis sikerült újrapozícionálnia magát. Hogy képzelik a jövőt Diazzal, van-e egyáltalán jövőképük?

„Azokat az éveket úgy képzeljük el, hogy Tomi az arculatter-vezést, imidzsépítést csinálja, én pedig zeneileg állnék egy-egy produkció mögé” – vizionál Diaz. „Ha a szívünket nem tudjuk beleadni, akkor inkább hagyjuk abba. Nekem speciel nagy ál-mom, hogy egy alternatív énekesnőt elindíthassak a pályán.” – teszi hozzá Fluor, majd Diaz: „A legfontosabb rész, hogy meddig tudunk inspiratívak maradni. A U2 jut ilyenkor az eszembe, hogy vajon ennyi évtized múltán is úgy ülnek még le, azzal a lendület-tel és hévvel, vagy mára teljesen átment rutinba.”

Képben lenni mindig érdemes és nem árt külső segítséget is kérnünk akár karrier-tanácsadás esetén, akár pályá-zatíráskor.Ebben a szerzőket képviselő Artisjus és az előadókat képviselő EJI is egyaránt állandó

partner szeretne maradni. Nemrég elindított Artisjus-füzetek című sorozatunk, mely letölthető a weboldalról, szintén ezt a célt szolgálja.

Az Artisjus Egyesület a nemzetközi előírásokkal, az egyesületi döntésekkel és a magyar szerzői jogi törvénnyel összhangban a jogdíjak egy részét szociális-kulturális célokra fordítja. Ugyanígy tesz az EJI is: a szerzői jogi törvény értelmében a közös jogkeze-lő szervezetek a jogdíjaknak a törvényben meghatározott részét egyéni felosztás helyett az előadóművészek kulturális, szociális, illetve szakmai-közösségi céljaira is fordíthatják. Az Artisjusnál magánnyugdíjpénztár is működik, ahol a három éves tagsági vi-szonnyal rendelkező szerzők kedvező feltételekkel kezdhetnek megtakarítani – és előre gondoskodni időskorukról.n

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BIHARI BALÁZS

12

VISSZATAPSELŐZENEKARNAK

ANTONIA VAI

Antonia Vai nevébe a várost az új kúlság fellegváraként ajánló angol cikkekben is bele lehet futni bohém dívaként. A jazzt, a soult és a folkot értően összehozó dalai-ban különösen fontos a történet, a szöveg. „Ritkán írok csak zenét. Vagy dalaim lesz-nek szöveggel, vagy szövegeim zene nélkül. Így is nőttem fel – apukám a stockholmi slam poetry közegben mozgott.”

Első koncertje 2007-ben volt egy kis svéd bárban, ezután költözött Londonba. Mindig is rengeteg dalt írt, de csak itt lett biztos abban, hogy profi zenéléssel kell fog-lalkoznia. „Azelőtt nem mertem hangosan énekelni, beállni a jammelők közé. London-ban mindenki nyitott volt, új arcok vettek körül, mindenfelől érkező bolondok, hippik. Nekik meg mertem mutatni a zenémet. Mi-kor kérdezték, hogy a pultozás mellett mit

csinálok, akkor mondtam először, hogy énekléssel, dalszerzéssel foglalkozom. És basszus, nagyon jó volt ezt mondani.” Első albumát, a Dirt From When The Earth Was Flatet nagyrészt egyedül írta, hangszerelte és rögzítette. 2013 végén már jött is a má-sodik lemez Lovers and Prophets címmel.

Antonia szülei még a hetvenes években költöztek Svédországba, de nyaranta ellá-togattak a gyerekekkel Budapestre. A terep tehát költözésekor ismerős volt. „Ha rosszul érzem magam valahol, vagy megunok egy helyet, elmegyek onnan. Budapestet mindig imádtam. Stockholmban egy szombat este is nehéz jó bulit találni, itt pedig ha csak egy italra is megyek el, biztosan hajnalig maradok. Ezt a várost tényleg csak akkor lehet megunni, ha az ember a pörgést unja meg.” Az éneklés és írás mellett Antonia

most még alternatív budapesti túrákat is vezet, és tanul.

Mikor Magyaror-szágra jött, nem voltak komoly elvárásai vagy céljai. „Arra gondol-tam, a legrosszabb esetben open mic es-teken lépek fel. Aztán sokkal jobban alakult minden. A Szimplá-ban, romkocsmákban kezdtem, minden koncertből jött valami

más. A Bohemian Betyars feldolgozta egy számomat, elkezdtem velük koncertezni. Így hívott fel a Quimby menedzsere.” Azt mond-ja, a quimbys lehetőség súlyát akkor kezdte érezni, mikor a magyar barátai megőrültek a hírtől, hogy Antonia Vai lesz az előzenekar. „Én nem rajtuk nőttem fel. Eleinte egysze-rűen nagyon szimpatikus embereket láttam, akikkel jó dumálni és bulizni. A legjobban per-sze az első koncerten izgultam. Nagy volt a nyomás, és az előzenekart sokszor látni sem akarja a közönség. Végül visszatapsoltak, én meg csak álltam. Kiss Tibi is úgy nézett rám: visszataps előzenekarnak? Ilyet sose láttunk.”

Antonia hamar bevonódott az itthoni közegbe: énekelt a VOLT-on, a Fekete Za-jon, Pesten járt a Gödörben, a GMK-ban és tavaly már az A38 Hajón mutathat-ta be a harmadik lemezét (Stories After Bedtime). Nemsokára Süveg Márk Saiiddal (Akkezdetphiai) közösen hoz ki új számot. „Saiidot közös ismerősökön keresztül is-mertem meg egy buliban. Másnap tudtam csak meg, ki is ő. Elkezdtem hallgatni, na-gyon tetszett. Még nem tudtam, milyen hangsúlyos figura. Aztán mikor a Petőfi Akusztikban játszottunk, elhívtam ven-dégelőadónak.” Antonia Vai júniusban a Müpában is énekel, a naptár 2015 végéig betelt – szóval egy darabig még biztosan Budapesten marad. n

BALKÁNYI NóRA

FOTó: KAJSA LEANDERSON

PROFIL

Morvai Antonia szülei magyarok, de ő már Stock-holmban nőtt fel. 19 évesen kezdett utazni és pultoz-ni. Eleinte szobákban, youtuberként vette fel dalait, aztán jöttek a lemezek, a svéd klubok, most pedig a pesti underground.

13

PROFIL

LEMEZT, MAJD HA BEFUTUNK

CLOUD9+

A Cloud9+ egy ideig a pluszjel nélkül léte-zett egy másik felállásban, jelenlegi formá-ját akkor nyerte el, amikor Szivák Zsolt és Skeeny Boy, a két frontember csatlakozott a zenekarhoz. Biksi Gábor (gitár, szinteti-zátor) és Tóth Bertalan (basszusgitár, szin-tetizátor) metálosabb irányból érkezett, míg Skeeny Boy inkább rapet hallgat: így lett ízlésük találkozásából egy rockzenei alapokra épülő, elektronikával és rapbeté-tekkel megtámogatott fúzió.

2013 januárjában adták ki első felvé-telüket a jelenlegi felállásban, immáron keresőbarátabb néven. A videoklippel meg-támogatott Supernova közösségi alapon, megosztásokkal kezdett el terjedni – még sem rádióban, sem tévében nem volt hall-ható, mire már jelentős közönséghez elju-tott. Néhányat pislogtak csupán a srácok, mire leszerződtette őket a Magneoton.

A Cloud9+-ban két frontember uralja a színpadot, mindketten kellően karak-teresek, Skeeny Boy jelenléte külön piros pontot érdemel, hiszen angol kiejtése, va-lamint rappelése önmagában is kiemelke-dő Magyarországon. Zenéjük egészséges arányt állít fel élő hangszerek és elektro-nika között. Azok, akik megbocsájtják a dubstep- és drum and bass-betéket, sőt

netán szeretik is azokat, könnyen rájö-hetnek, hogy nem csak Skrillexen szoci-alizálódtak a tagok, koncertjeiken pedig egyértelműen látszik, hogy nem dísznek lóg a nyakukban a gitár. Pont úgy zúznak a színpadon a hangszerekkel, mint bármi-lyen menő rockzenekar. Koller Márk dobos így fogalmaz a színpad szeretetéről: „Min-ket csak az érdekel, hogy a közönségünk elégedett legyen, imádjuk őket, a világ legjobb dolga a színpadon állni és látni, ahogy megmozdulnak.”

A Supernova lemezen a korábbiaknál valamivel alternatívabb hangzásvilágú dalok, sőt kimondottan metal felvétel is rákerült az anyagra. A zenekar rajongói táborából adódóan a bakelitláz nem érinti őket, ezért a hanganyagot fizikailag csak CD-n jelentetik meg. Mivel a Cloud9+ kül-föld felé is kacsingat, oda viszont lemez kell, ezért az album az egyik első számú eszköz, útitárs és promóció a világ felé, de természetesen a legfőbb feladat a zenekar 2015-ös naptárában az itthoni rajongótá-bor stabilizálása és megerősítése. n

BALÁZS KONRÁD

FOTÓ: HENCZ PÉTER

Előadói oldalról általános vélekedés, hogy a lemezek ideje lejárt, és nem feltétlenül kell ragaszkodni ah-hoz, hogy a produktum kézzel fogható dalcsokorban jelenjen meg. A Cloud9+ is így volt ezzel – már a ze-nekar legelső dala, a Supernova is hozott sikereket. Bizonyos értelemben azért mégis egy rockzenekarról van szó, ezért most ők is kiadták debütáló nagyleme-züket – szintén Supernova címmel.

14

INTERJÚINTERJÚ

15

INTERJÚ

}

Több mint két évtizede alkot együtt Tariska Szabolcs szövegíró és Tövisházi Amb-rus zeneszerző. Kezdetben a tanórák feszültségét vezették le avantgárd dalaikban, melyekbe a kémiaórán tanult furcsa kifejezések is megfértek, majd a Péterfy Bo-rival közös Amorf Ördögök „kacatpop” zenekarban ismerte meg őket az ország. Az elmúlt tíz évben külön projektjeik mellett már száznál is több közös daluk szü-letett, most éppen Kulka János és Péterfy Bori új albumán dolgoznak, és a tavasz folyamán ismét előadják tíz évvel ezelőtt megjelent Cellux-szimfónia című albumuk teljes anyagát az erre a néhány alkalomra ismét összeálló Amorf Ördögökkel.

A BAJTÁRSI SZÖVETSÉGBEN SOK MINDEN ÖSSZEKÖT

TARISKA SZABOLCS ÉS TÖVISHÁZI AMBRUS

D+SZ: A zenélés, a közös alkotás miatt bizonyára sok időt töltötök együtt. Ez ba-rátságból fakadó alkotómunka?

Tariska Szabolcs: Furcsa szó ez a barátságTöviházi Ambrus: Az őszinte megvetésnek és a szerelemnek egy furcsa keveréke. (nevetnek)TSZ: Érdekes házasság. Gyakorlatilag az alkotásnak, a számírásnak a síkja az egyetlen

olyan pont, amin tudunk találkozni. A való életben nincsenek közös programok, nem járunk együtt szórakozni.

TA: Ilyen, hogy barátság, gyakorlatilag a művészetben sosincs. Véletlenül lehet, hogy egyszer egy alkotópárosból barátok lesznek, de az nagyon ritka. Én nem is tudok rá példát mondani zenetörténetből.

TSZ: Harcostársak. TA: Igen, az sokkal fontosabb. A barátság nekem törékenyebb dolog. Van egyfajta

bajtársi szövetség, ami az én tapasztalatomból erősebb kötelék, mint a barátság, mert az könnyen átalakul valami mássá. A bajtársi szövetségben sok minden összeköt min-ket, például a sok közös gyerekünk, a dalok. Ezek fontosak, mert a portfóliónknak és a megélhetésünknek is része. Szóval, ez egy ilyen bajtársi szövetség leginkább.

D+SZ: Hogyan képzeljük el a munkafolyamatot harcostársaknál?TSZ: Ez nagyon sokat alakult az elmúlt két évtized során. A kezdetekben még párhu-

zamosan dolgoztunk egymás mellett: ő megírt egy zenét, én pedig megírtam külön a szövegeket, amiket valami béna dallammal társítottam. Találkozásunkkor pedig Ambrus előadta a zenéket, amiket írt, én meg a szövegeket, és megpróbáltuk párosítani őket,

így születtek a számok. Aztán nyilván egy fordulópont volt, amikor az Amorf Ördö-gökből Péterfy Bori zenekar lett, és akkor kezdtem zenére szöveget írni.

TA: Ez már korábban elkezdődött sze-rintem. Az első fordulópont az volt, ami-kor Bori belépett az Amorf Ördögökbe, és kitaláltuk, hogy kezdjünk valamit a pop formával, csináljunk dalszerűt, és ne az avantgárddal menjünk tovább.

TSZ: Nekem akkor még nem volt szerin-tem, hogy zenére írjam a szövegeket.

TA: Mindenképpen volt. Nem azzal a módszerrel, mint most, hogy van konk-rétan egy dallam. Most jobban meg van kötve a kezed, ahogy dolgozol, mert van konkrétan egy dallam, és arra találsz ki szöveget. Akkor kevésbé volt megkötve a kezed, mert csak csinálgattuk illuminált állapotban nálam a zenéket, és közben valami eszedbe jutott. Végül is az is ze-nére írás.

16

D+SZ: Amikor külön csináltok megrendelésre zenét, mennyi-re megy ihlettől vezérelve vagy iparszerűen az alkotás?

TSZ: Nálam az ihlet már egy mesterségesen létrehozott állapot. Régebben volt, hogy hónapokig nem írtam semmit, most már gyakorlatilag egy nap sincs. Amikor megkapok egy zenét, maga-mat kergetem bele abba az állapotba, hogy eszembe jusson róla valami. Van ennek egy metodikája, hogy ez hogy épül fel: kapok egy fellalázott vagy kamu angol szöveggel felénekelt alapot, amit párszor körbe körbe hallgatok. Írok rá egy kamu magyar szöveget, aminek annyi a lényege, hogy a prozódia, a szótagszám, a ritmus, a rímképlet kiderüljön, és hogy hova kellenek esetleg hajlítások, milyen magánhangzók legyenek a sorvégeken. Ezek technikai kérdések. Ebből a szempontból Ambrus zenéi a legbonyolultab-bak, mert sokkal furfangosabban gondolkodik a dalok sorairól. Ha utána elkezdek egy másik zenekarnak szöveget írni, annak a kódrendszerét sokkal gyorsabban megfejtem. Utána jön az a fá-zis, amikor addig recitálom a zenét, amíg egyszer csak megnyílik előttem, és meg nem látom benne a képeket vagy eszembe nem jut valami élmény. A sok sehova nem mozduló körbehallgatással előbb-utóbb létrehozok egy ösvényszerű rést, amin ki tudok me-nekülni, és próbálom feloldani azt az állapotot, hogy semmi sem jut az eszembe. Akár napokig is tölthetem elakadásban az időt, amíg egyszer csak elkezd ömleni a papírra a betű. Általában egy hét, amíg megírok egy dalszöveget, és amikor ez a gondolatoktól való megszabadulás bekövetkezik, az a legjobb.

D+SZ: Ambrus, te producerként is segítesz zenekarokat.TA: Igen, de most pont ebből szeretnék egy kicsit visszaven-

ni, mert szeretném inkább a saját számötleteimet gatyába rázni, elég sok van. Nagyon sok fél szám, negyed szám sorakozik, és vár arra, hogy meglocsolja őket valaki.

TSZ: Az Ambrus sokkal impulzívabban dolgozik, kampánysze-rűbben. Neki vannak azért akár többhetes szünetei is, és van, hogy egy nap alatt megcsinál hét zenét. Ő az időjárástól például eléggé függ: ahogy megjön a tavasz, és kicsit melegebb lesz, na-gyon nagy lendületet kap.

D+SZ: Milyen érzés most újra elővenni a Cellux-szimfónia dalait, koncertre készülni?

TA: Szerintem tök jól fog sikerülni, csak arra kell figyelni, hogy ne legyen túl profi, mert ha túl profi, akkor nem fog illeni ma-gunkhoz. Sok magyar zenével az a bajom, hogy túl áramvona-las, minden nagyon a helyén van. Az Amorf Ördögökben meg volt izgalom, nagyon sok volt a kiszámíthatatlan tényező. A ze-nészeknek volt egy ilyen zenei hozzáállása, ami a Szabi részéről egy irodalmi hozzáállás, a kettő pedig sokszor keresztbe megy egymással. Voltak olyan tagok is, akik váratlan dolgokat csinál-tak, például, amikor a Mikó Gyuri bácsi teljesen véletlenszerűen vett elő néha hangszereket, és kezdett szólózni. Eichinger Tibi, aki sokáig volt a gitárosunk, rendszeresen elfejtette a számokat, mást játszott helyette. Annyi bizonytalansági tényező volt az

egészben, de mégis, ezek miatt volt benne valami szerethető. Ez a fajta alapzaj, a mai világban teljesen elvérezne, mert az embe-rek nem értenék. Szerintem pontosan azért annyira izgalmas ez az egész, mert mégis konfrontáljuk őket. Van egy ilyen zenekar, amiben nincsenek ilyen határozottan kitalálva a szerepek, nincs frontember, akire figyelni kellene, helyette sok kis apróságra kell figyelni, és a hatalmas alapzajból kell kihalászni az érdekes dolgo-kat, az egész pedig kiad egy érzést, egy hangulatot. Ezek miatt a dolgok miatt volt annyira szerethető az egész.

TSZ: Néha odaégnek a pogácsák.TA: Nekem ezért érdekes dolog. Kíváncsi vagyok, hogy meny-

nyire felejtettük el ezeket a dolgokat, mit érnek még ezek, mit mondanak nekünk ezek a dalok, és mi a helyi értékük a mai vi-lágban. És örülök neki, hogy ennyire találkozott a közönséggel, hiszen órák kérdése, hogy elfogyjanak az utolsó A38-as koncer-tünkre is a jegyek. Eleve nincs sok koncertünk, megbeszéltük, hogy csak három lesz, amiből végül lett öt.

TSZ: Sőt, most már hat. Mi is a hatodik? TA: A Record Store Day nevű esemény április 18-án, a Music-

landben pár számot el fogunk játszani. Ez tulajdonképpen dedi-kálás, ugyanis lesz a zenekarnak saját bora egy Móri borászattól.

D+SZ: Szabolcs, olvastam régen egy interjúban, hogy annyi-

ra nem szeretsz szerepelni.TSZ: Igen, valahogy elmúlt belőlem ez az egész színpadi világ.

Egyáltalán nem hiányzik a körítés, a sok utazás, hosszas várás. Én nem vagyok egy koncertprofi énekes, nem tudom többfélekép-pen előadni a dalokat, egy idő után motorikus lesz, és ebben egy kicsit elfáradtam. Ami viszont hiányzik a koncertezésből, az az energia, ami az emberekből csak ott szerezhető meg: átlagember azt nem élheti át, hogy milyen, amikor ezren állnak vele szemben, és sugárzik felé valami. Ez a löket csak ott szerezhető meg, ez hiányzik, mert napokig tudott repíteni, feltölteni. Most nagyon nehezen tudok feltöltődni, mert egymást érik az írnivalók, már a várólista is hosszú. Azért is fontos, hogy legyen koncertezés, hogy élményekhez jussak.

D+SZ: Nem hiányzik az Amorf Ördögök? Ez a fajta bizonyta-lanság, hogy nem tudjátok, mi történik a színpadon?

TSZ: Ez egy lezárt korszak, nekem igazából nem.TA: Majd kiderül most, hogy mennyire hiányzik. Ha annyira hi-

ányzik, akkor pár évente felelevenítjük ezt a dolgot.TSZ: Én igazából azt gondolom, hogy mi Ambrussal az alkotás

szintjén tudunk jól dolgozni, nem a valós idejű szervezés vagy a mindennapok területén.

TA: A koncertezésnek van egy testisége, az, hogy harcolnod kell a hangszerrel, a levegővel, a fénnyel, a hőfokkal, azzal, hogy az embernek legyen elég oxigén a tüdejében. Ez a harc szerin-tem egy nagyon nemes küzdelem, lovagok vagyunk. Hódítani indulunk. Nagyon sokszor olyan, mint egy csata, amit meg kell nyernünk. Nekem a sport mindig hiányzott az életemből, mindig

INTERJÚ

}

17

INTERJÚ

tövisházi ambrus

„Kacat-pop” atyának tartják, zenei kísérletezései a Németh László Gim-názium iskolarádiós stúdiójában kez-dődtek, ebből született meg az Amorf Ördögök. Ambrus az Amorf Ördögö-kön túl alapító tagja az Erik Sumo Bandnek és a Péterfy Bori & Love Bandnek is, utóbbival most is aktívan járja az országot, de a Tudósokban is billentyűzik. Eredeti foglalkozása programozó, ám a Quart egyik meg-álmodójaként újságíróként is ismert. Zenei rendezőként, producerként számos hazai előadóval dolgozott, többek közt a Kiscsillaggal, a HS7-tel, Hó Mártonnal és a Meztelen Diplo-matákkal. Több hazai film zenéjét is ő jegyzi, legutóbbi alkotása a februárban bemutatott Liza, a rókatündér zenéje. 2009-ben megkapta a Magyar Köz-társasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.

tariska szabolcs

Tariska Szabolcs lételeme a szövegal-kotás: dalszövegíróként, előadóként, színészként, forgatókönyvíróként és rendezőasszisztensként is jegyzik ne-vét. Szövegei először a Tövisházi Amb-russal alapított Amorf Ördögök által váltak ismertté, ma olyan előadók slá-gereit írja, mint a Péterfy Bori & Love Band, a Magashegyi Underground és Polgár Odett. Rendezőasszisztens-ként a Filmgyárban dolgozott, többek között a Szerelem az utolsó vérig és az Ópium: Egy elmebeteg nő nap-lója című filmeken is. 2005 és 2007 az Artisjus Zenei Alapítvány alkotói támogatásában részesült, 2008 óta pedig szerepel az Artisjus premizálási listáján. 2010-ben ő is megkapta a Ma-gyar Érdemrend Lovagkeresztje kitün-tetést, ennek köszönhetően született meg az Amorf Lovagok zenekarnév.

nagyon béna voltam, nem volt sikerélményem. Ez az első olyan dolog, ami egy olyan fi-zikai teljesítmény, ahonnan közvetlen visszacsatolást kapunk a közönségtől, és van egy közvetlen fizikai öröme is, amikor az ember játszik valamit és jólesik. Ezt nehéz elméleti síkon tartani, és azt mondani, hogy csak kitalálunk valamit, mert a zene ugyanannyira szól az agyhoz is, mint a testhez. Én azért örülök, hogy a Szabi becsatlakozik, mert azt gondolom, a kettő szorosan összefügg: a puszta szellemi része az alkotásnak, és ennek a fizikai előadása. Az egyik hat a másikra. Nem tudom elképzelni, és nem is nagyon látom értelmét, hogy olyan zenéket adjunk ki, amiket soha sem játszunk élőben. Az Amorf Lovagok kivétel, ott úgy is tervezzük, hogy előadhatatlan legyen, hiszen azért is hívunk vendégénekeseket. Ez olyan szempontból szórakozás, hogy tök jól elvagyunk vele, és örömöt okoz. Olyan, mint egy közös hobbi.

D+SZ: Az Amorf Lovagok gyereklemez-projektként indult öt éve. Most ismét je-lentkeztek havonta egy-egy új felvétellel.

TSZ: Már nincs olyan kényszer bennünk, hogy koncertre vigyük vagy szerepeltessük, a számírásért csináljuk, ezt a közös munkát nem tudjuk elengedni.

TA: Öt éve jelent meg a Tócsarobbantó lemez, de Szabival azóta is rengeteg mindent csináltunk közösen. Például abban az évben, amikor megjelent a Tócsarobbantó lemez, jött ki Borinak a 2B című lemeze is, aminek szinte minden szövegét Szabi írta. Borinak ez egy akusztikus, lassabb jellegű lemeze, Szabinak meg akkor indult be a Magashegyi Underground is.

TSZ: Hogy mi mikor jelenik meg, azt nem is nagyon tudjuk követni. Mi folyamatosan dolgozunk, és egyszer csak kész.

D+SZ: Jelenleg Kulka Jánossal is együtt dolgoztok. Hogyan kezdődött a közös munka, ő keresett meg titeket?

TSZ: Nála úgy volt, hogy Ambrust felkérték, hogy készítsen filmzenét egy animá-ciós dokumentumfilmhez. A főcímdalhoz Ambrus megíratta velem a szöveget, és ötleteltünk, hogy kivel énekeltessük el, a vége pedig az lett, hogy Kulka Jánossal. Elhív-tuk őt egy próbafelvételre, ahol annyira egymásra találtak Ambrussal, hogy végül János ajánlotta fel, miért nem írunk egy komplett lemezt neki. Hirtelen megijedtünk, hogyan lesz időnk erre a sok mindenre, de aztán találtunk innen-onnan.

TA: Azért nem teljesen idegen ez a dolog, mivel Bori is a színházi világból jött, jól érezzük mindketten, hogy mik azok a dolgok, amik jól állnak egy színházi embernek. Szerintem azért nyerő dolog neki írni, mert amiket eddig énekelt, azok szinte mind fel-dolgozások, és talán neki is jó lenne, ha lenne egy olyan új anyag, ami nem régi francia sanzon, de mégiscsak abból származik valahogy, és magyar nyelvű, eredeti szövegekkel szól. Szóval én nagyon bízom ebben a dologban, jó vele dolgozni.

TSZ: Tényleg egymásra találtunk hárman. Különböző emberek vagyunk, de amikor csináljuk a lemezt, az egy erős találkozás. Nekünk nyilván megvannak a határaink, nem tudunk akárkinek jót csinálni, kell, hogy meglegyen a közös halmaz. n

INTERJÚ: NAGY KÁTYA

FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (DAL+SZERZŐ)

18

19

INTERJÚ

D+SZ: Mindössze két Wellhello-dalt ismert a világ, amikor máris egy százállomásos turné lett lekötve. A háttérben meny-nyire van készen ez a produkció?

Diaz: Igaz, hogy a Wellhello egy új projekt, és alig telt el egy kis idő az indulása óta, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindkettőnk pályafutása ennél sokkal régebbre nyúlik vissza – mindezek gyü-mölcse inkább, ami most történik velünk. Mindketten több mint tíz éve zenélünk már, ami alatt voltak többéves periódusok, amikor látszólag semmi nem történt, a háttérben viszont folyamatosan dolgoztunk. Mikor mekkora sikerrel, de az biztos, hogy ezek most ebben a produkcióban értek össze, szóval túlzás lenne azt állítani, hogy egy kétdalos produkciónak szólna ez a felhajtás.

Fluor: Bennem volt egy kis félsz az első koncert előtt, hogy milye-nek lesznek a reakciók, hányan lesznek a közönségből, akik csak a két említett dalt ismerik majd, de úgy tűnik, hogy van olyan múltunk, amire tudunk támaszkodni. Megjártuk már a nagy mainstreamet, és az undergroundot is, és ezen élmények tükrében tisztult le, hogy hova akarunk tartozni. Ez pedig most egyértelműen a Wellhello. Nyilván ez még folyamatosan alakul, még nem találta meg a tö-kéletes, százszázalékos állapotát. Ezért is történhetett, hogy már létezett a Wellhello, de még kijöttünk közben egy Diaz & Fluor-dallal, mert koncepciózusan ebbe a világba még nem illeszkedett bele. Az igazi persze az lesz, amikor kint lesz annyi dalunk, hogy egy Wellhello-koncert a saját lábán is megáll majd a külön-külön hozott múltunk zenei darabjai nélkül is.

D+SZ: Az eltelt évek miben szolgálnak most jó munícióként?D: Amikor elkezdtem zenélni, nem az motivált, hogy tíz év múlva

majd ebből akarok élni. Szerettem zenéket írni a haveroknak, és arra inspiráltak a kedvenceim, hogy én is alkossak. Ahogyan akkor, úgy most sem azt figyelem, hogy az adott dal mennyire fog bejönni a hallgatóságnak. Nyilván ma már folyamatos figyelem szegeződik ránk, de elsősorban azt tartom szem előtt, hogy a dalok a magam mércéjét üssék meg. Sok emberrel kellett dolgoznom ahhoz, hogy azt érezhessem, jó Tomival együtt lenni. Neki be is kellett vallanom

a minap, hogy ma már fura lenne úgy a színpadra lépnem, hogy ő nincs ott mellettem.

F: Nekem is le kellett húznom öt évet olyan színpadokon, ahova ma már nem tenném be a lábam, hogy most azt érezhessem, a megfelelő helyen vagyok. Lacival pedig már ismerjük egymás leg-apróbb rezdüléseit: összeszoktunk, rendelkezünk akkora rutinnal, hogy elégedetten tudjuk építeni ezt a műsort.

D+SZ: Karakterben viszont nagyon különbözőnek tűntök.F: Van, amiben különbözőek vagyunk, de a fontos dolgokban

mindketten ugyanúgy viselkedünk. Inkább azt mondanám, hogy Diaz egy kicsit nyugodtabb, bennem viszont folyton dolgozik a bugi.

D: Mindkettőnkben nagyon erős a szorgalom, és ezt arányosan rakjuk bele a munkába. Én korábban részt vettem olyan projektek-ben is, ahol többet kellett dolgoznom a megfelelő eredményért, vele viszont tök jól le tudjuk osztani a feladatokat. Az arculatépítés területén például, amihez én kevésbé értek, ő legalább annyit telje-sít, mint én a dalszerzésben.

D+SZ: A privát karaktereitek jellegzetességei menyire érvé-nyesülnek a szerzői munkában?

F: Nem lehet ebből általánosítani. Amikor a világ szemében egy hülyegyereknek tűntem, a háttérben annál nagyobb fegyelemmel és szigorral toltam végig az egészet. Olyan fegyelemmel, amire amúgy kevesen képesek.

D: Igen, vannak dolgok, amikben Tomi sokkal tudatosabb, mint én. Nagyon csalóka lehet az a kép, ami él rólunk. Én megfontoltabb vagyok a nyilatkozataimban, a Tomi látszólag kevésbé, viszont a háttérmunkában előfordul, hogy ő az, aki sokkal koncepciózusab-ban és keményebben dolgozik.

D+SZ: Volt olyan pillanat a pályátok során, amikor nem mentek annyira szépen a dolgok, és el kellett gondolkoznotok azon, hogy félre kell raknotok a zenélést vagy akár ideig-óráig le is kell mondanotok róla?

ELNÖKI BEIKTATÁSMindig izgalmas történet, amikor korábban bizonyított zenészek állnak össze egy új produkcióban, hogy újraértelmezzék magukat és egy kicsit kimerészkedjenek megszokott terepükről. Első ránézésre a Fluor és Diaz alkotta Wellhello is ilyennek tűnhet, jogos hát a kérdés: az elnöki lakosztály komfortzónát vagy egy felfede-zésre váró világot jelent?

WELLHELLO, FLUOR ÉS D IAZ

20

INTERJÚ

D: Nekem ilyen nem volt, éppen azért, amit korábban is említettem, hogy hobbi-ként fogtam fel az egészet. Jó, persze, több volt mindig is, mint egy sima hobbi, de mivel a megélhetésemet nem ebből szándékoz-tam felépíteni, így ha nem ez tartott el, ak-kor sem estem pánikba. Amikor Budapestre költöztem, és bejöttek az első olyan mun-kák, hogy már pénzt is kerestem belőlük, még akkor is megesett, hogy benzinkúton dolgoztam mellette napi 12 órában. Haza-mentem, marha fáradt voltam, de éppen ez volt a kikapcsolódás utána. Ekkor már az is

elégtétel volt nekem, ha szerzőként kreditet kaptam egy olyan csapat dalában, akiket sze-rettem. Ha innen nézzük, jóval később jött a tudatos előadói működésem.

D+SZ: A Mizu óta négy év telt el. Mennyire kell még mindig viselned, magyaráznod azt az időszakot? Mennyire van jelen a mostani megítélésedben?

F: Nekem az elmúlt két évem azzal telt, hogy folyamatosan átpozícionáltam magam a falunap-pláza-tengelyről az egyetemi bulikra, fesztiválokra. Zeneiségében is elengedtem 2013-ban már az elektro-ügyeket. Elértem annak a maximumát, és nem is maradt benne már felfedeznivaló terület. Nem beszélve arról, hogy nagyon lefárasztott már a végére az az időszak, kórházba kerültem, pánikbeteg lettem. Ez kiirtotta belőlem a motivációt is, és új kihívások után kellett néznem.

D+SZ: Amikor aztán túlléptél ezen az időszakon, és újra összeraktad magad, hogy érezted: megérte az a siker azt a kijózanodást, amit utána kellett kiizzadnod magadból?

F: Sosem voltam olyan ember, aki utólag megbánt volna bármit is. Mindenből tanulok. Éppen attól válsz alkalmassá egy adott dologra, hogy előtte kipróbálod magad más helyzetekben. A nagy felhajtás mellett kellett az a hatszáz pofon is, hogy most az lehessek, aki vagyok. Még egyszer nem csinálnám végig, de jó tapasztalat volt, így már tudom, hogy mennyire nem va-gyok celeb alkat, és letisztult teljesen az irány, amerre menni akarok. Az, hogy két métert nem tudtam menni az utcán jó vagy rossz megjegyzések nélkül, inkább teher volt.

D+SZ: Pedig úgy tűnt, hogy élvezed!F: Persze, mert ha kilépek a színpadra, ott sem fogod látni rajtam, hogy amúgy fáradt

vagyok! Ehhez is kell egyfajta profi hozzáállás. Ez egy ilyen játék. Aki belemegy, annak el kell fogadnia, hogy akkor is vállalni kell az ezzel járó dolgokat, a folyamatos szereplést, ha éppen nincsen kedve hozzá vagy kettő órát aludt előtte. Ha bevállaltad, vigyed végig, mindennel, amivel jár. Ezt végig szem előtt tartottam. Ma már nem feltétlenül kelek fel egy reggeli beszélgetős műsorért, de nem bánom, hogy végigtoltam.

D+SZ: Ezek szerint úgy érzed, hogy nem kezelték a helyén, amit akkor csináltál?F: Hajlamosak az emberek túlmisztifikálni a zenészeket, és mint a fociba, ebbe is bele-

magyarázni olyan dolgokat, amikhez amúgy semmi köze. Felszínesek, nem néznek utána. Ezért is figyeltem arra, hogy mindent azért ne dobjak a siker érdekében a farkasok elé.

D+SZ: Diaz, te már évek óta dolgoztál a háttérben több produkción is, amikor először kezdtél el óvatosan előlépni a rivaldafénybe.

D: Kevesen tudják, de én nagyon korán, a zeneírás mellett folyamatosan írtam már a rapszövegeimet, de ezeket sokáig nem mutattam senkinek.

D+SZ: Nem bíztál bennük?D: Inkább úgy fogalmaznék – és ez igaz mindkettőnkre –, hogy maximalista vagyok.

Nem akarok kiadni a kezemből olyan dalt, amelyről úgy érzem, hogy magamhoz képest nem tökéletes, noha már adott állapotában is kimehetne, és garantáltan termelné a meg-tekintéseket. Szinte teljesen véletlenül született az első vokálfelvételem is: Mentha hívott át, hogy egy alakuló Hősök-felvételhez keres egy hangmintaszerű vokált, és hogy keres-sünk valakit erre. Én kiengedtem a hangomat, hogy ilyesmire gondol-e, ő pedig azonnal rávágta, hogy igen, akkor ezt énekeld is fel. Azóta folyamatosan fejlesztem magam ebben is és törekszem rá, hogy minél jobbá váljak benne.

D+SZ: Azóta szimfonikus zenekarral is kiálltál színpadra elénekelni a dalodat. D: Az egy nagyon megtisztelő felkérés volt, bár én egy kicsit furcsálltam a végeredményt,

mert ebben a formában nagyon más zeneiséget kapott a dal. Nagyon nehéz összehúzni ezt a két világot, jobban kidolgozhattuk volna, ha nem ilyen feszes a határidő.

diaz

Az ezredforduló után kezdett bea-teket gyártani, hogy tíz évvel ké-sőbb már övé legyen az év hazai hiphopfelvétele. Vidéki gyerekként az underground peremvidékéről indult, ma viszont várólistára kell iratkoz-ni, ha be akarsz jutni a stúdiójába. A Hősöktől Caramelen át a Red Bull Pilvakerig számos produkciónak szer-zett dalt, írt szöveget vagy irányítot-ta azt producerként. Máris több első helyezést tudhat magáénak, mint amennyit sok előadó egy egész pálya során össze tud hozni. Lassan lépett csak elő a rivaldafénybe, először rap-perként, egy ideje viszont énekes-ként is hallhatjuk. Sokoldalúságának legékesebb példája a Wellhello, mely produkcióval már nemcsak a háttér-ben szöszöl, de frontemberként az arcát is adja hozzá.

21

INTERJÚ

ugyanígy gondolkoztam, és azt hangoztat-tam, hogy fúj, aki popot játszik az eladta magát, tuti csak a pénzért csinálja. Közben aztán átestem egy zenei fejlődésen, és már nem elégített ki, hogy ugyanaz a loop for-dul át újra meg újra önmagába, és akkor annyi a dal.

F: Valljuk be: szeretjük a popzenét! n

INTERJÚ: DOBOS CSABA, BIHARI BALÁZS


fluor

Az elmúlt 15 évben nem volt még egy olyan hazai előadó, aki ennyire meg-osztotta volna a magyar közizlést, mint Fluor. Nagyszájú, megzaboláz-hatatlan, mindenkinek beszólogató rapperként indult, sokan egy magyar Eminem lehetőségét látták benne, hogy aztán hátat fordítson a földalat-tiságnak és egy huszárvágással Ma-gyar ország első számú elektro-pop előadójává tegye magát. A Mizu azóta is a magyar könnyűzene egyik legtöb-bet analizált orvosi esete: lehet rajta vitatkozni, hogy zeneileg mennyi az annyi, de mindenki előtt egyértelmű volt, hogy a XXI. század zeneértékesí-tési és imidzsépítési trendjeit ő hasz-nálta ki a legjobban, és mutatta meg rengeteg szakmabelinek az új irányt. Ezt az időszakot dolgozza fel MIKI357 róla szóló dokumentumfilmje is.

F: Szerettük azt a fellépést, de ha mondjuk több időnk lett volna kidolgozni, akkor le-hetett volna igazán bomba. Ez a rossz az ilyen esetekben, hogy otthon néha azzal esel túlzásba, hogy addig írod újra ugyanazt a dalt, míg a végén már egy teljesen más dolog lesz, míg ilyen esetekben meg a fellépés előtti nap tudsz csak belenyúlni, és érzed, hogy más körülmények között jobb lehetne, de most csak ennyi jön ki belőle.

D: Előfordul, hogy éppen akkor tudunk megítélni egy dalt, amikor már elnyerte a végle-ges formáját. Van, hogy már két verzió után elengedünk valamit, mert nem érezzük erős-nek vagy csak egy-egy motívumát, amit később felhasználunk valami másban. És volt olyan is, hogy én éreztem egy dalkezdeményben, hogy erős lehet, Tomi ellenkezett, de végigvit-tem rajta, majd pedig a végén ismerte el, hogy igazam volt.

D+SZ: Mindketten szövegírók is vagytok. Előfordult már, hogy Tomi mondta meg neked, hogy mi történjen egy refrénben vagy akár fordítva, te adtad ki, hogy miről szóljon egy rap?

D: Abszolút, hogyne, munka közben elmosódnak a szerepek, és mindenki belenyúl min-denbe. Oda-vissza működik nálunk, nem zárkózunk el egymás ötleteitől.

D+SZ: A Wellhellóval kapcsolatban azt érezni, hogy a rádiók és a közönség egy-szerre vette a vállára, és reagált rá, míg korábban a Mizu esetében eltelt fél év, mire elfogadták a médiumok, hogy ez létezik, sikeres, és lassan foglalkozni kellene vele.

F: Alapjaiban formálódott át a popzene az elmúlt öt évben. Az Apuveddmeg például úgy készült, hogy majd csak a netre rakjuk fel, mert úgysem vállalná a Petőfi Rádió.

D: Igen, ez így történt. Arra számítottunk azért, hogy sokan fogják megosztani a neten, mert vannak benne sorok, amelyekről tudtuk, hogy belevág majd a közönségünk ízlésébe, ellenben kizártnak tartottuk, hogy a rádiók felvállalják. Mostanra a Class Fm-en is kiemelt rotációban megy, holott oda korábban szinte semmilyen formában nem tudott rap befurakodni.

F: Éppen ezt bizonyította a Mizu esete is akkoriban, hogy nem kell feltétlenül kiadói háttér, és komoly médiagépezet ahhoz, hogy valami bejusson a rádiókba, és formálja a közízlést. Nagyon örülök, hogy az internet adott egyfajta demokráciát a zenének, és nem három-négy ember döntésén múlik, hogy mi lehet népszerű. A Class Fm bevallottan figyeli a Petőfi ízlését, és mennek utána egyes esetekben, ami nagyon nagy szó. Nem mernek úgy kísérletezni alternatív zenékkel, mint a Petőfi, de ha ott bevált, akkor ők is beengedik.

D+SZ: Fluor, tíz éve történt, hogy először megmutattad magad az Egy pillanat című da-loddal, Diaz pedig szintúgy több mint tíz éve írja a beatjeit. Ha az akkori énetek találkozna a mostanival, mit mondana neki?

F: Én akkor éltem azt az időszakomat, amikor úton-útfélen hangoztattam, hogy kü-lönleges vagyok, és tudom is magamról, és meg is mutatom mindenkinek, és csak én ismerem a titkot, hogy elnyom a rendszer, és az agyadat mossa a média stb.! Biztos, hogy borzasztó nagy pofával beszólnék magamnak, a mai énem viszont három mondattal úgy a helyére tenné azt a srácot, hogy utána napokig hüppögne. Anno a VIVÁ-s karrieremet is úgy kezdtem, hogy beszóltam mindenkinek, aki lemezszerződést kapott, de közben meg remegett a lábam, ha egy tévéstáb állt előttem. Ezek után szétoltottak a neten, hogy ki ez a tizenhat éves gyerek, mit képzel magáról, amitől párnába fúrt fejjel pityeregtem. Az a gyerek ma biztosan azt mondaná, hogy eladtam magam, de húszéves koromra már ebből is sokat elengedtem. Akkor már láttam annyit az egész rendszerből, hogy nem tartottam tőle, sőt eltűnt belőlem az a kép, hogy ez maga lenne a pokol. Tök jófejek a szerkesztők, marha segítőkész mindenki, senkinek nincsen agyara, se patája.

D: Én inkább úgy szoktam kerülgetni ezt a kérdést, hogy mi az a rengeteg jó, amit a ré-gebbi énemnek tudnék adni. Ha teszem azt bevinném most a lakásomba, megmutatnám neki a stúdiómat, a szintimet, a profi mikrofonokat, és azt mondanám, hogy tíz év múlva mindez a tied lesz, biztosan összeszarná magát. Nekem is volt egy időszakom, amikor

23

INTERJÚ

D+SZ: Egyszer valahol azt mesélted, hogy gyerekkorodban sok szempontból szerencsés voltál, mert a szüleid generációját már megérintette a beathullám.

MT: Elég sok mindent ismertem meg a mindenkor előttem élők ízléséből. A nagyszüleim rádiót hallgattak, szüleim meg tévéztek, szerencsére a rockzene vett körül. A szüleim magnószalagjain nem találtam olyan táncdal jellegű dalokat, mint Koós Jánosé vagy Kor-da Györgyé, mert anyám ízléstelennek és nyálasnak gondolta az ilyeneket: ő trapézgatyában járt, Jimi Hendrix-sérója volt és do-hányzott. Úgyhogy ők már Beatlesre romantikáztak. Az egyébként számomra döbbenetes volt, ahogy a ’80-as években visszajött és ma is ugyanúgy itt van közöttünk a hagyományos tánczene.

D+SZ: Tizenévesen csodagyereknek könyveltek el. Milyen jövőkép volt akkor a fejedben a zenélésről, ha volt egyáltalán?

MT: Nemrég megnéztem videón, tényleg az voltam. Felteszem majd az internetre, ti is látni fogjátok. Sikeres és hatalmas arcnak képzeltem magamat, hogy én majd megmutatom mindenkinek, és igazából ez is történt, csak nem tudok belőle kirakni egy ut-cahossznyi autót. Nem olyan későn elkezdtem zongorán is kom-ponálni, mert a gitárral állandóan ugyanazt játszod egy idő után, mondjuk ebből marha jól elvan a kollégák 97%-a Magyarországon és külföldön egyaránt. Készültem a dzsessztanszakra és anyám mondogatta – pedig én már akkor tudtam, hogy felesleges –, hogy melózzak mellette. Ezzel azóta is így vagyok, és semmilyen meló-szagú dolgot, amit rendszeresen kell végezni, nem csináltam, kivétel az iskolák, ahol zenész-filozófiai órákat tartottam.

D+SZ: Hány tanítványod van most?MT: Május 1-jétől, a munka ünnepe óta főállású művész va-

gyok, így kevesebbet tanítok, de másként nem tudtam volna megcsinálni a lemezt. Nagyon szeretek amúgy tanítani, nem a pénzért csinálom. Ha az embernek a zene a hivatása, akkor taní-tani ugyanolyan, mintha amúgy is zenélnél.

D+SZ: Amikor zenét tanítasz, akkor abban mennyi a filozófia?MT: A zene maga filozófia, ha szavakba öntöd. Annyit rakok

bele, amennyi kell. Rájöttem, hogy mekkora kamu volt, amikor a gitáriskolás könyvekben leírták régen, hogyan kell tartani a gitárt. Ezek olyan vastagok voltak, mint a Biblia eredetiben.

D+SZ: Tizenöt évvel ezelőtt éppen a Prodigyt emelted ki ked-vencedként.

MT: Mindig is vevő voltam az újdonságokra, a Prodigy egyéb-ként a mai napig megmaradt. Mindent hallgatok, ami elér. Nem megyek utána. Annyi ismerősöm van, aki összevissza tol minden-félét. Van például egy prog-rock taxis a városban, aki a Dream Theaterről tartott nekem kiselőadást a múltkor, Delov Jávorék meg már telefonáltak az A38-ról, hogy mikor érek már oda fellép-ni a Random Tripre. Tavaly egy goa partyn is részt vettem fiatal barátaim jóvoltából, és baromira tetszett az egész. Annyi hát-ránya van, hogy olyan hangos, hogy egyből leviszi a fejed. Nem az, hogy egy témában a negyedik percnél jön valami: már ahogy beszáll az alap, olyan, mintha egy kalapáccsal vernék a fejedet tizennyolc percen keresztül. A tanítványaimtól szoktam hallani érdekes dolgokat. Ők már mind a barátaim.

D+SZ: A legújabb lemezed kissé csendben jelent meg cd-n.

Viszont nem láttuk, hogy digitálisan bárhol fent lenne.MT: Én ezt már nem nagyon szoktam ellenőrizni. Be sem tu-

dom kapcsolni a számítógépet, mindenki azt mond nekem, amit akar. Azt, hogy nektek nincs és most tőlem akartok kunyerálni, azt értem, csak én nem a szakmának játszom, mert a szakma állandóan bekuncsorogja magát az öltözőbe, ingyen jár kon-certre, aztán meg hülyeségeket ír. Én a közönségnek játszom, jó esetben ők hívnak meg magukhoz, és meg is veszik a lemezt. Na mindegy, Mohain néven jelent meg a szerzői anyagom 2014 végén a Hunnia Recordsnál, egy háromlemezes történet első ré-szeként. Utána jön egy Moha Infusion címmel és már készül

Mohain néven új és régi számokat egyaránt tartalmazó, összefoglaló jellegű szerzői albumot jelentetett meg a hazai zenei élet egyik enfant terrible-je, a gitáros-énekes-dalszerző, Mohai Tamás. Bő harmincéves pályafutásáról, mely folyamatos kaland zenekarokon és stílusokon át, három órát mesélt a Dal+Szerző stábjának. Íme, a kivonat.

RENDEZNI A TÖRMELÉKETMOHAI TAMÁS, DALSZERZŐ-GITÁROS

}

24

2022 munkacímmel egy harmadik, amely egyfajta szintézise lesz a kettőnek. Az elsőn sok a duma, nincsenek fúvósok. Inkább a szívós nótákat vettük fel.

D+SZ: Ezen a lemezen több mint negyven emberrel dolgoz-tál. Mennyi idő alatt készült el?

MT: Sok. Régi vágyam volt már egy stúdióturnét csinálni, és ez most gyakorlatilag megvalósult. Vettünk fel Törökbálinton, Szé-kesfehérváron, ezenkívül volt még a master. Úgyhogy mégsem lett belőle akkora stúdióturné.

D+SZ: A Mohain egy projekt? Mi ez?MT: Egyelőre azt jelenti, hogy egy lemezen hallunk egy cso-

mó dolgot valakitől, amit az évek során csinált. Hetven-valahány percbe belefért pár régebbi nóta is, és így sorba rakva a dalokat azt mondom róla, hogy ez egy zseniális lemez. Ha nem én csi-náltam volna, akkor is tetszene. Azaz nem csak én csináltam, de én ott voltam mindenhol, meg hívogattam mindenkit, tehát a felelősséget is nekem kell érte vállalnom.

D+SZ: A lemezen a gyermekeid is szerepelnek. Valamilyen szinten a tanáruk is vagy?

MT: Nem. A kollegájuk vagyok, meg a rokonuk, aki ezt a mű-sort csinálja egy ideje. Három gyermek került rá a lemezre, az egyik az öcsémé, másik kettő az enyém. Marietta, a legidősebb gyermekem huszonnégy éves, neki a rockzenekarban éneklés fekszik. Szereti, amit csinálok, barátként is megvagyunk, csak néha játsszuk ezt az apa-lánya műsort.

D+SZ: A rengeteg közreműködő mellett természetesen fel-bukkan a teljes Boom-Boom gárda is, ahol szintén zenélsz.

MT: Jelenleg ez az egyetlen zenekar, amelyben benne vagyok. Ez egy all star csapat (Borlai Gergő, Szappanos György, Jamie Winchester, Tátrai Tibor, Mohai Tamás, a szerk.), a Boom-Boom egy szerelem volt, és ennek az emlékét őrzi öt zenész és a kö-zönség, aki ezt végignézni. 2002 óta nem dolgoztunk semmin, önmagában csak az első etapban voltunk „zenekar”. Most csak annyit csinálunk, hogy időnként összeállunk és eljátsszuk a régi műsort. Új számot véletlenül sikerült velük összehozni a lemezre, de jól sikerült. 1993-ban Gergővel – amikor még kisebbek vol-tunk – és Nagy Imivel, aki most az új bandánk gitárosa is, trióban próbáltunk hétről hétre a Viking klubban. Én akkor költöztem fel Pestre másodjára, megváltani a világot. Felvettem a próbálko-zásokat kazira, és elő-előveszegettem őket később, különböző refrénekkel. Egyébként mindent felveszek, de amikor új zene kell, nem onnan merítek, mert egyszerűen annyi zene van a fejemben, amit még nem csináltam meg, hogy gyakran eszembe jut egy húsz évvel ezelőtti harmóniasor, amit fel tudok használni. A ki-lencvenes évek végén jött az a zenében, hogy minden mindennel illeszthető – ilyenkor gyakran szedegettem elő korábbi dolgo-kat. Akkoriban mondták nekem többen azt, hogy egy jó dalban a verze maga a refrén.

D+SZ: Az új dalok közül a Francnak annyi például tipikusan ilyen.MT: Igen. Először megírtam rá a rapet, ami úgy jött ki, hogy

négy egymás után lévő sor azzal kezdődött, hogy „fasznak any-nyi…”, és aztán elkezdtem ehhez visszaszállingózni, hozzá-hozzá-írtam még két sort. Felkeltem hajnalban, a szokásos alvászavar, és teleírtam vele egy egész oldalt. Aztán kétségbeestem, hogy milyen harmónia kellene alá. Elővettem egy kis fankit megspékel-ve ’80-as évekbeli gitárhangzással, amiből olyan dolgok jöttek ki, hogy őrjöngtem. Amikor a Tibusznak mutattam, röhögött rajta, de megjegyezte, hogy a zene sem semmi benne. A gitárszóló a végén nehéz szülés volt.

D+SZ: Ezzel a lemezzel koncertezel majd?MT: Május 16-án mutatom be a Barba Negrában.

D+SZ: Kik fognak veled játszani?MT: Fiatal és öreg zenészek egyaránt. Friss csapatot szeretnék,

ezért nem akarok neveket mondani, változik még a felállás. Ez-után lakáskoncertek lesznek szerintem, még pár évig erőlködöm ezzel a Keith Richards-életmóddal, aztán feladom. Most, ahogy elolvastam a könyvet róla, teljesen a hatása alatt vagyok, Rolling Stones-rajongó lettem. Azért tetszik ez az egész történet, mert emberek egész életükben azt csinálták, amit szerettek, és közben csilliárdokat is kerestek vele. Ez a földi élet értelme. Jó, nekik is megvannak ugyanúgy a bajai a menedzserrel, zenésztársakkal, magánélettel, de mégiscsak egész életében nem csinál semmi mást, csak amit szeret.

D+SZ: Régebben nem szeretted a Stonest?MT: De, de azért rajongójuk nem voltam. Ha valamiért rajong-

tam, az a Beatles volt. Később volt olyan, hogy több riffem ese-tén rájöttem, hogy a Stonestól loptam. Így vagyok sok minden-nel, amit valaha szerettem – újra és újra felfedezem őket, mert ami jó volt régen is, az jó ma is. Most nyilván nem arról beszélek, hogy csak az jó. De van egy olyan töltése a múlt század második felében történt össz-könnyűzenei kultúrának, mint egy becsa-pódott aszteroida: mostanában kezdenek helyreállni a dolgok, elkezdtük rendezni a törmeléket.

Ráadásul rájöttem arra, hogy a rossz fiúk voltak valójában a jó család, a jó fiúk pedig fordítva.

D+SZ: Törmelékrendezgetés után nagyon kíváncsi vagyok, milyen lenne egy Mohai-féle elektronikus lemez.

MT: Beletrafáltál. Előjön a tézis-antitézis-szintézis hármas, a három lemez valamelyikének ilyennek kell lennie. Soha életem-ben nem gondolkodtam abban, hogy a zeném hogyan tudna továbbmenni kompromisszumokkal, vagy milyen módszerrel tud-nék tízszer annyit keresni. Meg hát Keith Richardsék nem szartak bele ugyanúgy? n

INTERJÚ: BIHARI BALÁZS–NÉMETH RóBERT / BALÁZS KONRÁD,

FOTó: KISZELY KRISZTIÁN

INTERJÚ

}

25

INTERJÚ

mohai tamás

Az énekes-gitáros a Bartók Béla Ze-neművészeti Szakközépiskola dzsessz konzervatóriumában tanult Babos Gyula tanítványaként, majd a Liszt Fe-renc Zeneművészeti Főiskola dzsessz-tanár szakát végezte el. Számtalan zenekarban volt tag, több tucatban működött közre, emellett megszám-lálhatatlan munkája volt session ze-nészként. Legismertebb formációja a Faxni, a magyar funk-jazz-pop-rock egyik klasszikusa, amellyel 1990-ben eMeRTon-díjat nyert (Az év remény-sége). A 2000-es évek fordulóján ját-szott a KFT együttesben, tagja töb-bek között a Mohai-Vörös Triónak, a Tomistarsnak, együtt zenélt Török Ádámmal, és rövid ideig az Easttel. Az elmúlt évek egyik legenergikusabb rockzenekarának, a Boom-Boom ala-pítója, Tátrai Tiborral és Jamie Win-chesterrel. Több mint 250 lejelentett művével az egyik legtermékenyebb zeneszerző és szövegíró az országban. Második eMeRTon-díját a Háborúval kapta, amelyet 2006-ban az év ze-nekarának választottak. 20 éve oktat zenét intézményekben (Újpesti Erkel Gyula Zeneiskola, Bodajki Hangszín-tér Művészeti Szakközépiskola), illetve otthon. 2014-ben jelent meg Fasznak annyi címmel szerzői nagylemeze, amelyen 17 dal foglalja össze 30 éves pályafutását.

LISTÁK

1 YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

javított rontott n maradt új szereplő a listán

a toplisták a december–március időszakot fe dik le, és kizárólag magyar zenei előadók eredményét mutatják. a youtube-lista az egész világról érkező megtekintéseket tartalmazza, a többi kizárólag magyarországi adatokból táplálkozik.

együttműködő partnereink: 3g multimédia kft. és a mahasz

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

2015TÉL

wellhello rakpart 3 552 021 kis grofó mert a nézését meg a járását 3 176 666 horváth tamás & raul akarlak téged 2 720 809 halott pénz valami van a levegőben 2 624 462 l.l. junior feat. kenedi veronika úgy szeretnék 2 547 046 wellhello apuveddmeg 2 325 288 kelemen kabátban feat. eckü maradjatok gyerekek 2 226 765 majka curtis blr belehalok 2 099 538 jolly & kis grofó no roxa áj 2 019 226 n young g. km. igni ami belefér 1 836 261 horváth tamás & raul feat. children of distance vége 1 783 467 nótár mary jali dali 1 771 662 majka és curtis csak te létezel 1 765 377 pamkutya frozen – let it go 1 671 193 punnany massif & am:pm music élvezd 1 661 290 n nótár mary szoszi van 1 656 699 diazmentha nélküled 1 631 202 horváth tamás emlékszem még júliusra 1 614 331 jolly & kis grófo lej mamo lej 1 540 474 kowalsky meg a vega amilyen hülye vagy, úgy szeretlek 1 411 808 halott pénz nem érinthet meg 1 404 457 halott pénz, fluor, deego szeptember végén 1 403 266 horváth tamás & raul boldog vagyok 1 380 653 halott pénz feat diaz, mentha hello lányok 1 368 681 bódi csabi sexy lady 1 239 615

4 000 000

3 200 000

2 400 000

1 600 000

800 000

0

wellhellorakpart

kis grofómert a nézését

horváth t.akarlak

l.l. juniorúgy szeretnék

wellhelloapuveddmeg

1 2 3 4 5

LISTÁK

2

4 5

3MAHASZ STREAMING TOPLISTA

MAHASZ SINGLE TOPLISTA

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

MAHASZ ALBUM TOPLISTA

1

11

1

2

22

2

3

33

3

4

4

4

5

5

5

6

6

6

7

7

7

8

8

8

9

9

9

10

10

10

11

11

11

12

12

12

13

13

13

14

14

14

15

15

15

16

16

16

17

17

17

18

18

18

19

19

19

20

20

20

wellhello rakpart n wellhello apuveddmeg grb légypapír ákos igazán majka, curtis, blr belehalok nótár mary mary mix honeybeast a legnagyobb hős hooligans + lotfi begi paradicsom grb nincs határ halott pénz valami van a levegőben honeybeast egyedül vekonyz the way i do punnany massif hétköznapi hősök kökény attila rád gondolok jolly és kis grofó no roxa áj newik feat. berkes olivér good bye intim torna illegál örökké ákos szindbád dala takács nikolas boldoggá tenni punnany massif élvezd

tankcsapda urai vagyunk a helyzetnek n dynamic csak a név számít ákos igazán rúzsa magdolna dalok húrokra és fúvósokra hooligans társasjáték koncz zsuzsa aréna 10 budapest bár délutáni csókok caramel epicentrum magna cum laude köszönet kalapács enigma intim torna illegál mindenkinek igaza van ákos arénakoncert 2011 király viktor 3rd dimension honeybeast a legnagyobb hős illés illés-box road road movie x. sárik péter trió jazzkívánságműsor 2 vásáry andré mozijegy by the way ...for life halász judit kezdődhet a mulatság

wellhello rakpart newik feat. berkes olivér good bye hooligans + lotfi begi paradicsom caramel még egyszer ákos igazán zséda hány percet élsz compact disco te meg én mohamed fatima ragyog a szívem rúzsa magdolna nélküled intim torna illegál örökké byealex hé budapest! magna cum laude te, a hőmérséklet és én dér heni ég veled / next please janicsák veca könnyek az esőben takács nikolas telihold zanzibar indulás a holdra fel compact disco ms. right honeybeast a legnagyobb hős balkan fanatik feljött a nap halott pénz valami van a levegőben

wellhello rakpart wellhello apuveddmeg halott pénz van valami a levegőben

2015TÉL

a mahasz téli streaming toplistájára összesen csak három magyar szám tudott bekerülni. a hazai zenék visszaesése a listán annak köszönhető, hogy egy ideje már a spotify adatai is szerepelnek a mahasz összesítésében. a többinél jóval népszerűbb ez a szolgáltató, miközben a magyar számoknak nem ad külön kiemelést – ez a két körülmény vezetett oda, hogy a tavaly őszi listán tizennégy, a legfrissebb, téli toplistán pedig már csak három felvétel szerepel a hazai termésből.

javított rontott n maradt új szereplő a listán

ZENEIPAR

REKORD MENNYISÉGŰ BEJELENTETT MŰHa a tavalyi évben született dalokat egyhuzamban lejátsza-nánk, akkor 33 napig megállás nélkül csak zenét hallgatnánk. Soha ennyi művet nem jelentettek még be az Artisjushoz egy év alatt: 2014-ben összesen 15 934 új magyar dalt regisztráltak a szerzők, és ezek 70 százalékát az interneten jelentették be.

MŰVEK, MŰFAJOK Az online bejelentéseknél a szerzők műfaj szerint is beso-rolhatják zeneműveiket a Szerzői Információs Rendszerben. 2014-ben élen járt a pop műfaja (20%), az electro/dance (15%) és a rock (15%), míg a besorolni nem kívánt műfajú „egyéb” szerzemények aránya 7,86% volt (ez utóbbit nem ábrázoltuk).

MENNYI AZ ANNYI?2014 ZENEI TERMÉSE SZÁMOKBAN

Közel 16 ezer új hazai dal és másfélezer új magyar szerző: ez a tavalyi év eredmé-nye az Artisjus adatai alapján. Az átalakuló zenepiacnak és az egyre modernebb mérési technológiáknak köszönhetően két év alatt megduplázódott a „szerzői középosztály”: 2014-ben majdnem kétszer annyian kerestek havonta 50 és 500 ezer forint közötti jogdíjat, mint 2012-ben.

16 000

12 000

8000

4000

0

2010 2011 2012 2013 2014

220

7275 10 974

online műbejelentések

offline (papíralapú) műbejelentések

POP 20,08%

ELEKTRO/DANCE 15,03%

ROCK 14.94%

KLASSZIKUS 10,21%

ALTERNATÍV 9,14%

FILMZENE7,16%

WORLD/FOLK6,72%

HIPHOP5,74%

JAZZ3,14%

28

ZENEIPAR

2000

1500

1000

500

0

2011 2012 2013 2014

magyar jogdíjak

külföldi jogdíjak

BRUTTÓ JOGDÍJ ÖSSZEGE / HÓ (2014) SZERZŐK SZÁMA

1 000 000 < 24

500 000–1 000 000 67

200 000–500 000 205

100 000–200 000 313

50 000–100 000 466

20 000–50 000 895

5000–20 000 1816

1000–5 000 2575

< 1000 7134

ÖSSZESEN: 13 496

ÚJ SZERZŐI MEGBÍZÁSOK SZÁMATavaly 1516 szerző (zeneszerző, dalszövegíró) adott megbízást az Artisjusnak jogai kezelésére. Ez a szám minden korábbinál magasabb, a rekordnak számító tavalyi évhez képest is 131 fővel több szerzőt jelent.

KIFIZETETT JOGDÍJAK MÉRTÉKE 2014-ben összesen 13 495 magyar szerzőnek fizetett ki 107 905 zeneműre jogdíjat az Artisjus. A modernebb mérési technológiák-nak köszönhetően 2014-ben majdnem kétszer annyian kerestek havonta 50 és 500 ezer forint közötti jogdíjat, mint 2012-ben.

online jogdíjMAGYAR 30%

KÜLFÖLDI 70%

tévés jogdíjMAGYAR 50%

KÜLFÖLDI 50 %

MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI JOGDÍJAK ARÁNYAA fenti adatok csak a magyar szerzőkre vonatkoznak, miköz-ben az Artisjus a külföldi szerzőknek is beszedi és kifizeti az őket megillető jogdíjakat. A tavalyi évben az elutalt jogdíjak 47 százaléka jutott a hazai szerzőkhöz és 53 százaléka külföl-di kollégáikhoz. A különböző kategóriák közül az online leját-szások esetében a legalacsonyabb a hazai arány: itt a magyar szerzők az összes beszedett jogdíj 30 százalékát kapták meg. A koncerteknél a legmagasabb a magyar–külföldi szerzők részére kifizetett jogdíjak aránya – ezen összegek 70 száza-léka vándorolt hazai alkotókhoz és csak 30 százalék külföldi szerzőkhöz. A televíziós elhangzások és a hangfelvételek ese-tében nagyjából egyenlően osztoznak a magyar és külföldi alkotók a jogdíjakon, míg a rádióktól befolyt összegeknél a jogdíjak 38 százalékát kapták meg hazai szerzők. n

DALSZERZŐ.HU

koncert jogdíjMAGYAR 70%

KÜLFÖLDI 30%

rádiós jogdíjMAGYAR 38%

KÜLFÖLDI 62%

összes jogdíjMAGYAR 47%

KÜLFÖLDI 53%

29

👤 1290 👤

1136

👤 1385

👤 1516

30

31

KOMOLY

D+SZ: Egyszer azt mondtad, hiány van zeneszerzőből.Bella Máté: Sok fiatal, akinek érzéke lenne a zeneszerzéshez,

elvész a zeneiskolai tanulmányok alatt. Vagy azért, mert a tanára nem veszi észre a tehetségét, vagy azért, mert lebeszélik erről, mondván, nehéz szakma, és nem lehet belőle megélni. De melyik hivatás ne lenne tele kihívásokkal?

D+SZ: Veled is történt ilyen, megpróbáltak eltanácsolni a pá lyáról?

BM: Hogyne. „Annyi sokkal hasznosabb dolog van az életben” – mondták. Nagyon könnyű eltéríteni valakit erről a pályáról, fő-leg az elején, fiatal gyermekként. Nagyon komoly hit és bizalom kell, hogy kitartson az ember. Olyannyira, hogy amikor eljátszot-

tam egy saját darabomat az egyik zongoravizsgámon az igazgató előtt, zagyvaságnak tartotta. Tízéves lehettem. Elgondolkodtam. Mégiscsak a zeneiskola igazgatója mondta! Rengeteg ilyen buk-tatóval találkoztam, sőt, még a konziban is azt éreztem, hogy néhány tanárom nem hisz bennem eléggé. Szerencsére a szüleim mindvégig mellettem álltak, mások helyett is. Emlékszem, amikor az első IKZE-n (Ifjúsági Kortárs Zenei Estek – N. M.) megszólalt egy darabom, akkor változott meg körülöttem az attitűd. Ekkor mondták először, hogy érdemes lenne ezzel foglalkoznom. De a bizonytalanság egészen az egyetemi felvételiig megmaradt ben-nem, két szakra jelentkeztem: zongorára és zeneszerzésre. Nem voltam benne biztos, hogy az utóbbira is fölvesznek.

Amióta világ a világ, kutya-macska barátságban áll egymással a komolyzene és a könnyűzene. Egy időben úgy volt, hogy mindketten erősítőre dugják hang-szereiket, ám előbbi meggondolta magát, és azóta is sóvárog a tömegek után. Utóbbi élt a lehetőséggel, de időről időre visszatér eminensnek vélt társához, hogy újabb ötleteket szerezzen tőle. Mint két újkori nagyhatalom, akiknek flot-tái farkasszemet néznek egymással, de azért néha jót kvaterkáznak egymással egy csésze tea mellett. És persze mindig akadnak olyan hús-vér komponisták, akik át merik lépni a határokat. Bella Máté zeneszerző közéjük tartozik, ám mint sokaknak, neki sem volt könnyű az indulás. Sokan próbálták eltántorítani a pá-lyáról, de szülei hittek benne, és végül egy ínhüvelygyulladás is jókor szólt köz-be. A Junior Prima-díjas komponista azóta már másodjára nyerte meg a kamara kategóriát az UMZF zeneszerzőversenyén, több műve is bejárta a világ rádióál-lomásait. Neve mostanság neves zenekarok pultjain bukkan föl – és legutóbb az Eurovíziós Dalfesztiválra válogató verseny dobogós songjának szerzőjeként is. Fiatal komponistákat bemutató sorozatunkban vele beszélgettünk.

GONDOLJ EGY MONDÓKÁRA

BELLA MÁTÉ , ZENESZERZŐ

}

32

}

KOMOLY

D+SZ: Végül a zongorát hagytad abba a zeneszerzés kedvé-ért. Úgy tudom, nem teljesen önszántadból, hanem egy gyak-ran kiújuló testi panaszod szentesítette a döntést.

BM: „B-kategóriás” zongorista voltam, ami az emelt szintet jelentette alapfokon. Rengeteg vizsgán és versenyen voltam túl, mégis nagyon izgultam, ezért soha nem teljesítettem úgy, ahogy előző nap a négy fal között ment. Inkább introvertált személyiség vagyok, ezért a komponálás kapásból jobban passzol hozzám, mint közönség előtt játszani. Az ötödik ínhüvelygyulladás pedig végérvényesen segített eldönteni, hogy melyik szakot adjam le a kettő közül. Könnyen meglehet, hogy a gyulladás okai valójá-ban lelki eredetűek voltak. Szerencsére az egyetem öt éve már teljesen más hangulatban telt, mint a korábbiak. Fekete Gyula osztályába jártam, és úgy érzem, elsősorban neki köszönhetem azt, ahol most tartok. De elég hosszú út vezetett idáig. Ezért is pártolnám, hogy a zeneiskolai tanárok számára legyen tovább-képzés, ahol olyan tudást szerezhetnek, amivel felismerhetik a zeneszerzői kvalitással rendelkező tehetségeket a tanítványaik között, ugyanis az ifjú komponisták általában a véletlennek – egy-egy figyelmesebb szolfézstanárnak – köszönhetően kerül-nek a konzervatóriumba. És hozzátenném: egyre kevesebb ilyen tanár van.

D+SZ: Négy éve azt mondtad, hogy a zenei tanulmányok so-rán az ember igyekszik tudatosítani azt, ami a gyerekkorában ösztönszerűen működött, később pedig ezt az ésszerűséget kell ismét megtölteni intuícióval.

BM: Akkor úgy éreztem, hogy nagy tudást halmoztam fel a zeneakadémiai tanulmányaim alatt, és nagyon koncentráltan próbáltam komponálni. Elvégre a Zeneakadémia egy kísérleti mű-hely, ahol az ember rengeteg mindent kipróbálhat. De a túlzott tudatosság egyfajta kontroll, és azt gondolom, hogy azokban a remekművekben, melyek az európai zenetörténetből számomra értékesek, arányban van a tudatosság és az ösztönösség. Szerin-tem a kizárólag intuitív módon, „érzésből” írás nem vezet célhoz az újzenében, ahol az ember nagyon komplex dolgokat próbál megfogalmazni. A „gyertyafénynél komponáló zeneszerző” képe romantikus vízió csupán.

D+SZ: Mi az, ami neked mostanában „flow”-t okoz, amikor komponálsz?

BM: Az ihlet olyan tudatállapot, amikor egy gondolatot na-gyon világosan és könnyedén meg lehet fogalmazni. Ezt kell zeneivé formálnia egy szerzőnek. Ehhez a szakmai háttértudás mellett innovatív gondolkodásra is szükség van, ezért is kezdtem el popzenével foglalkozni, mert úgy éreztem, hogy ez a műfaj az újzenével kapcsolatban is felfrissíti a gondolkodásmódomat. Érdekes egyébként, hogy ezt kérdezed, mert az új darabom, a Lethe (2014), amit a Bajor Rádió Zenekara és az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány megrendelésére komponáltam, a görög

mitológiából ismert „felejtés folyójáról” kapta a címét. Azért me-rülnek el benne a lelkek, hogy a földi életük emlékeit elfelejtsék. Olvastam Csíkszentmihályi könyvét a flow-élményről, és ennek az alvilági folyónak a sodródás-érzését próbáltam megfogni eb-ben a vonószenekari darabomban, amit februárban Münchenben mutattak be.

D+SZ: Ha már a tudatosságnál tartunk: fontosnak tartod-e, hogy a szerző elmagyarázza a műveit a közönségnek? Ez első pillantásra kifejezetten hasznos dolognak tűnik, hiszen így min-den hallgatónak megadatik a lehetőség, hogy többet tudjon meg a darab felépítéséről, vagy keletkezésének történetéről.

BM: Egy szerzőnek ezt meg kell tudnia fogalmazni. A magam részéről törekszem is rá – ez részben a doktori tanulmányaim „mellékhatása” –, mert sok esetben ennek segítségével lehet megérteni, milyen valós tartalom vagy gondolat áll a mű hátte-rében.

D+SZ: Másfelől viszont, ha nem éreznénk égető szükségét a magyarázatoknak, lehet, hogy kevesebben értetlenkednének a kortárs zenét hallgatva. A nyugati kultúrában valamiért állan-dó késztetést érzünk arra, hogy a nonverbális művészeteket megmagyarázzuk.

BM: Mindenképp hasznos, ha a szerzőnek van világos elképze-lése arról, hogy mit akar közölni a zenéjével. Él viszont egy olyan téves gondolat erről, hogy ha elmagyarázzák, akkor a közönség sokkal jobban érti a darabot. Nyugat-Európában bevett szokás, hogy a zeneszerző a darabja bemutatója előtt kiáll a színpadra, és a műsorfüzetben írtakon túl is elmond néhány gondolatot, vagy a koncert előtt tartanak egy pódiumbeszélgetést a szerzővel. Akit ez érdekel, közelebb tud kerülni a művekhez. Ugyanakkor semmilyen elemzés nem menti föl a szerzőt, ha pocsék a darabja.

D+SZ: Az elmúlt egy-másfél évtizedben végzettek általában elismerően szólnak a hazai zenei felsőoktatással kapcsolat-ban, azonban az idősebbek közül sokan úgy emlékeznek: a diploma megszerzése leginkább arra volt jó, hogy az ember elkezdje levetkőzni az iskolában megszerzett tudást.

BM: A mi generációnk már egészen más világba született. Az interneten mindenhez hozzá lehet férni, Thomas Adèstől Georg Friedrich Haasig bárkinek a zenéi meghallgathatók, és a legtöbb kotta is beszerezhető. De bizonyos szempontból az elszige-teltség még most is létezik, mert itthon az újzenei együttesek minimális támogatásból tartják fenn magukat, így nem tudnak koncertműsort tervezni, közönséget nevelni, külföldi szerzőket Magyarországra hívni. A koncertéletet illetően már egy jó ideje idült információhiányról beszélhetünk.

D+SZ: Egy korábbi interjúdban elhangzik, hogy zeneszerző-nek harminc fölött számít az ember.

33

KOMOLY

}

BM: Idén leszek harminc, úgyhogy ez a gondolat – ami egyébként Kocsár Miklóstól származik – most kezd izgalmassá válni (nevet). Ő azt értette ez alatt, hogy rengeteg hatás éri az embert, ám harmincéves kora körül letisztul, hogy mi az, ami valójában izgatja. Akkor derül ki, mit tud kezdeni az addig összegyűjtött tudásával, rátalál-e az egyéni hangjára, van-e közlési vágya, és ami talán a legfontosabb: hogy tud ezzel a ké-pességével élni, hiszen ettől hiteles egy zeneszerző. A szerializmustól a spektralizmuson át a minimalizmusig rengeteg minden lezajlott a huszadik században, és amikor ezek az „izmusok” egyszerre vannak jelen a kortárs zenében, a korábbinál relevánsabb kérdéssé válik, hogy a szerző milyen közönség számára ír zenét? Egy komponista ráadásul négy-ötévente újragondolja, hogy kinek, hogyan és miért alkot, illetve ebből az első paramé-ter általában kötött, mert többnyire megrendelés alapján dolgozik.

D+SZ: Mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztat?BM: Ebben a pillanatban számomra az a legfontosabb, hogy minél egyedibb hangot

találjak meg úgy, hogy közben innovatív maradjak. Ez elég nehéz, mert épp csak kitalál valamit az ember, amikor felfedezi az interneten, hogy másvalaki már megvalósította az ötletet. Sokan mondják, hogy a múlt század hatvanas éveinek kísérletező stílusa megbukott, de ez nem igaz, mert az ötletek integrálódtak: amikor valaki egy PS4- vagy Xbox-konzollal játszik, akkor a kísérőzenében gyakran Penderecki vagy Pärt megoldá-sait hallja. Eötvös Péter szerint a kortárs zeneszerzők olyanok, mint az asztronauták: az általuk szerzett tapasztalatok egy idő után integrálódnak a hétköznapokba. Ez egy elég pontos elképzelés, teljesen egyetértek vele.

D+SZ: 2002 óta vannak díjaid zeneszerzőversenyekről. Van hátránya, ha valaki túl sok ilyen megmérettetésen vesz részt?

BM: Valóban, ilyen régóta? (nevet) Azzal a bartóki idézettel szoktam élni, hogy a ver-seny a lovaknak való. Hogyan mérnénk valamit, ami nem mérhető? Mégsem sportese-mény ez, itt nincs célfotó, nincs kapu. Én nagyon egyszerű okokból kezdtem zeneszer-zésversenyekre jelentkezni: ez tűnt az egyetlen olyan platformnak, ahol lehetőségem van másokkal megismerkedni, kikérni a véleményüket a darabjaimról, másrészt olyan esemény, ahol kiváló együttesek mutatják be a pályaműveket. A versenyek nagyon so-kat lendítettek a karrieremen, sokan megismertek a szakmán belül, és akiknek szimpa-tikusak voltak a kompozícióim, később felkértek darabok megírására. Nekem – akinek a családja révén nem volt szakmabéli rokona – ez volt az egyetlen lehetőségem.

D+SZ: A komolyzene művelői nálunk még csak ismerkednek az önmarketinggel, ez feltehetően az államilag támogatott magaskultúra egyik velejárója. Emlékszem, amikor 2013-ban az UMZF Zeneszerzőversenyen a színpadra hívták a döntősöket, már a megjelenésed is azt sugallta, hogy számodra ez fontos dolog. Manapság pe-dig már ügynököt is foglalkoztatsz. Megéri?

BM: A Gradus Művészügynökség keresett meg, Meczner Vera lett a menedzserem. Egy bizonyos pont után elkezdenek sokasodni az adminisztratív teendők, ami nagyon könnyen kizökkenti az embert a munkából. Ilyenkor a menedzserem az, aki tárgyal he-lyettem, képvisel engem, miközben én a művészeti feladataimra tudok koncentrálni. Azt hiszem, szerencsés vagyok, mert Verával könnyen szót értünk egymással, és azonosan gondolkodunk a világról is – így kiválóan működik közöttünk a munka.

D+SZ: Többek között a menedzsered hívta fel a figyelmedet arra is, hogy érdemes len-ne kilépned a „klasszikus” keretek közül: az Eurovíziós Dalfesztiválra válogató A Dal 2014 versenyen a Fool Moonnak írt szerzeményedet a négy legjobb közé választotta a zsűri.

BM: Előtte nem foglalkoztam könnyű-zenével, popzenével meg végképp. Vera vetette fel, hogy milyen furcsa, hogy az egyetemet végzett zeneszerzők idegen-kednek az Eurovíziós Dalfesztiváltól, pedig jó ötlet lenne kipróbálni. Polyák Lilla éne-kesnő volt az első, akinek dalt írtam. Elein-te egyáltalán nem volt biztos, hogy bármi megvalósul belőle, hiszen teljesen „tradi-cionális” zeneszerző vagyok abban az ér-telemben, hogy először kottapapírra írom a darabjaimat, és a Sibeliussal (kottaszer-kesztő program – N. M.) elboldogulok, de más szoftverrel nem igazán. „Nem gond – mondta Vera –, keresünk valakit, aki meghangszereli.” Nagyon sokáig dolgoz-tam ezen a dalon, leginkább azért, mert nem értettem, mitől működőképes a mai popzene. Már a harmadik verziót írhattam, de ismét visszadobták – azt gondoltam magamban, itt vagyok a diplomámmal, épp a doktorimat végzem, és nem tudok megírni egy háromperces popdalt, kezd igen kínossá válni a helyzet –, amikor felhívtam Szakos Krisztiánt, aki később a dalt hangszerelte az ének–zongora verzió alapján. Azt mondta – és ezt sohasem fe-lejtem el –, gondolj egy mondókára, egy egyszerű dalocskára, mert a popzenét ez hajtja. Nem bonyolult, de mégis komplex ez a rendszer: a szöveggel, a dallammal, a harmóniai fordulatokkal és az effektu-sokkal egyszerre kell megjeleníteni a tar-

34

LISTÁK

} talmat. Tehát bizonyos szempontból minden egy irányba mutat. Azóta rádiós sláger lett a dalból, a fesztiválon Lilla a középdöntő-ig jutott vele. De engem továbbra is foglalkoztatott a dolog, mert versenyhelyzetnek, kihívásnak éreztem. Ekkor jött egy ötlet: mi lenne, ha a cappella dalt írnék a Fool Moonnak? Persze rögtön rengeteg megoldandó kérdés merült fel az élő tévéfelvétel miatt, a fejmikrofonoktól kezdve a hangcsatornák számáig. Rácz Gergő (az együttes egyik tagja – N. M.) lett a dal társszerzője, bizonyos elemeket – például a testdobot vagy a szájjal előállított effektu-sokat – közösen dolgoztuk ki. Második helyen zártunk, nagyon közel jutottunk ahhoz, hogy ez a dal képviselje Magyarországot.

D+SZ: Azt mondtad, a Fool Moonnak írt dallal az a cappella stílus versenyképességét is szeretted volna bizonyítani. Távo-labbi párhuzam, de a többszólamúság kapcsán utalhatnék a már említett Lethe című művedre is, ami a kora barokk idején elterjedt, egymásnak felelgető kórusok technikáját alkalmaz-za, vonószenekari apparátusra alkalmazva.

BM: Olyannyira, hogy a Zeneakadémián ellenpontot is tanítok, így a korai többszólamúság is nagyon izgalmas terület számomra. A Lethében a pódium jobb és bal oldalán is egy-egy vonóskvintett, középen pedig vonóskar foglal helyet. Ezeknek az előadócsopor-toknak a viszonyrendszerében rejlő lehetőségekkel kísérletezem már évek óta a kamarazenei kompozícióim nagy részében.

D+SZ: Egyik legutóbbi darabod, a Hypnos (2014) folyamat-szerűségével a filmzenéket idézi.

BM: Sokan mondták már, hogy a zenémnek erős vizualitása van. Törekszem is erre, már a címadásaimmal próbálom a közön-ség képzelőerejét ösztökélni. A zene folyamatszerűsége abból adódhat, hogy nagyon sokat tanulmányoztam Ligetit, mindenek-előtt pedig az általa alkalmazott zenei struktúrák nagyon közel állnak hozzám.

D+SZ: Áprilisban a Budapesti Fesztiválzenekar művészei ad-ják elő Chuang Tzu’s Dream (2008) című munkádat, így ez a műved már sokadszorra hangzik el, többek között a London Sinfonietta és az UMZE Kamaraegyüttes is játszotta.

BM: Nagy köszönettel tartozom Rácz Zoltánnak, aki bemutat-ta a művet az UMZE Kamaraegyüttessel – a szívén viseli a da-rab sorsát. Nem tudom, a London Sinfoniettához hogyan jutott el, de nagyon örültem neki; később Lisszabonban a Nemzetközi Zenei Tanács ezt a kompozíciómat ajánlotta a világ számos ko-molyzenei rádiójának sugárzásra. Az Editio Musica Budapestnél nemrég elkészült egy revideált kölcsönanyag, ami tisztább kotta-képpel, sokkal játszhatóbb formában jeleníti meg a művet, mint az eredeti változat.

D+SZ: Tavaly ősszel Body of Songs címmel mutatták be azokat a dalokat Európa-szerte, amelyek az első világháború kitörésének centenáriumára kiírt pályázatra készültek. Juhász

Gyula Béke című versére írt műved ott volt a legjobbak között.BM: Minden szerzőnek olyan versből kellett kórusművet

komponálnia, amely az anyanyelvén íródott. A párizsi Cité de la Musique-ben tartott ősbemutatón az én művem lett a koncert záródarabja. Az összes kórus, mintegy százhúsz énekes közös krédója volt ez a Juhász Gyula-költemény. Azt hiszem, ez például olyan platform, ahol – igaz, a szomszédunkban zajló szomorú történések apropóján – a kortárs zene aktuális üzenetet tud kö-zölni. (Érdekesség, hogy a koncert másik magyar szerzője, Varga Judit ezúttal osztrák színeket képviselt; Schlummert ein… című munkája egy Bach-kantáta szövegén alapul – N. M.)

D+SZ: Mennyi idővel előre van beosztva a naptárad?BM: Nagyjából egy évre előre tudom pontosan, hogy mivel kell

foglalkoznom, de egy kicsit mindig futok magam után, mert a komponálás mellett tanítok, és a doktori disszertációmon is dol-gozom. Nem vállalok el sok felkérést, ugyanakkor hosszú időt töl-tök egy-egy művel. A Lethével például öt hónapot foglalkoztam, ami a darab időtartalmához képest meglehetősen hosszú idő. Csak nyugodt környezetben tudok komponálni, és hagyok időt magamnak kutatásra, vázlatok írására is, mivel úgy hiszem, csak kimunkált és innovatív ötleteknek van helye a kottapapíron. n

INTERJÚ: NÉMETH MARCELL


bella máté

A zeneszerző a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépisko-lában Kocsár Miklós növendéke volt. 2011-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Fekete Gyula tanítványaként szer-zett diplomát. 2010-ben Chuang Tzu’s Dream (2008) című kompozícióját a Nemzetközi Zenei Tanács (IMC) a 30 évnél fiatalabb szerzők kategóriájában a világ komolyzenei rádió-csatornáinak ajánlotta sugárzásra. 2012-ben az Operaházban játszották a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem felkérésére komponált egyfelvonásosát, A tavasz ébredése című operát. A musica viva, a Bajor Rádió Zenekara és az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány közös felkérésére írt, Lethe című vonószenekari darabját 2015-ben mutatták be. Színházi mun-kái mellett popzenével is foglalkozik: 2014-ben a Fool Moon vokálegyüttesnek írt It Can’t Be Over című dala a közön-ségszavazatok alapján a második helyen végzett. Az UMZF Zeneszerzőverseny kamara kategóriáját két ízben, 2009-ban és 2013-ban is megnyerte. Érdemeit 2010-ben Junior Prima díjjal ismerték el. Jelenleg a Zeneakadémia DLA programjának keretében doktori disszertációján dolgozik, valamint egye-temi tanársegédként zeneszerzést oktat az intézményben.

35

KOMOLY

36

DAL+SZERZŐZENEIPAR

AHOGY A MAGYAR SZEREPLŐK LÁTJÁK

ILYEN VOLT TAVALY A ZENEIPAR

A magyar zeneipar szereplőit arról kérdeztük, melyek voltak 2014 legfontosabb eseményei, tendenciái a nemzetközi zeneiparban, illetve a hazaiban. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mik lesznek az idei év legnagyobb kihívásai, feladatai. Kör-kérdésünkre 18 iparági szereplő válaszolt.

NEMZETKÖZI ZENEIPAR: STREAMAz egyértelműen látszik, hogy a legtöbb zeneipari szakember a stream előretörését tartotta 2014 legfontosabb tendenciájának; ezt azonban többféleképpen közelítik meg az iparági szereplők. A legnagyobb kérdés persze az, hogy lesz-e ebből „értékelhe-tő bevétel a szerzők és az előadók számára is, vagy a jövőben is inkább szolgáltatónak és kiadónak éri meg lenni inkább.” – Tóth Péter Benjamin (Artisjus).

Bali Dávid (A38) szerint a stream új szabályrendszert teremt: a hallgatónak szélesebb látókört kínál, a zenekaroknak a gyorsan, akár egyetlen dallal megszerezhető ismertség, illetve az önmene-dzselés lehetőségét. Horváth Renátó (Eastaste, Balcony TV) pedig egy másik aspektusra hívta fel a figyelmet: arra, hogy „eze-ken a szolgáltatásokon keresztül a márkák számára is remekül mérhető az egy-egy előadóra eső figyelem”.

A Spotify-on kívül más digitális szolgáltatók is komoly szere-pet töltenek be a zeneiparban. Szarka József (Hear Hungary) a YouTube Music Key fontosságára hívta fel a figyelmet: hatal-mas előnnyel érkezik a piacra, „a legnagyobb felhasználóbázist célozhatja meg”. Sallai Zsuzsa (Metatron) pedig az eredetileg zenefelismerő appként indult Shazam „zeneipari mogullá válását” emelte ki.

MAGYAR ZENEIPAR: STREAM, ÖNMENEDZSELÉSA stream szolgáltatások népszerűségének növekedése a magyar piacon is érezhető és fontos tendencia volt a megkérdezettek szerint. Az általános, a nemzetközi zeneiparra vonatkozó kétke-déssel szemben a válaszolók a magyar piacon inkább azt látták, hogy növekedtek a bevételek; a Mahasz arról számolt be, hogy jelentősen emelkedett a felhasználók és a meghallgatások szá-ma is. „Sok-sok felhasználó ismét fizetett a zenéért, ami nem volt természetes az utóbbi 10 évben.” – Forrai Krisztián, Réz

György Persze a Spotify mellett nem szabad elfeledkezni a még mindig nagyon fontos YouTube-ról. Bodrogi András arról szá-molt be, hogy a videómegosztótól több bevételt kapnak már a zenészek, Szűts László (Mahasz) viszont egyrészt a „zenefo-gyasztás első számú platformjának” nevezte a YouTube-ot, más-részt azt írta: „a YouTube minden ’szépsége’ ellenére lényegesen kevesebb bevételt biztosít az alkotók számára, mint a többi fel-használási forma”.

Voltak azért, akik problémákról számoltak be. A Deezerrel nagy nyilvánosságot kapott jogvitát kezdő EJI jogtanácsosa, Békés Gergely így fogalmazott: „A streaming szolgáltatók miatt egy sor olyan konfliktus vált megkerülhetetlenné, amelyeket évekkel korábban meg kellett volna már oldani. Elég, ha csak megemlítjük a zenész-jogdíjak kérdését, vagy azt, hogy elvárható-e a nem-zetközi szereplőktől a hazai repertoár kiemelt kezelése.” Szarka József azt írta kérdésünkre, hogy bár a Telekom és a Spotify együttműködése „papíron a legjobb dolog”, az „sok szempontból nem váltotta még be a hozzá fűzött reményeket”, de hozzátette: „a potenciál még mindig ebben a konstrukcióban rejlik a hazai zeneipar számára”, illetve a Telenor–Deezer együttműködésben.

Többek között a digitális zeneterjesztés terjedésével függ ösz-sze az is, hogy az önmenedzselés egyre jellemzőbbé válik. Pon-tosabban itt is összetett a kép. Bali Dávid a Middlemist Red példájából kiindulva arról írt: „már hisznek annyira magukban a feltörekvő produkciók, hogy a webkettőt felhasználva mer-jék hallatni a hangjukat, ez pedig egy olyan, függetlenségre törekvő utat vázol fel, amiben másodlagossá válik a kiadók és menedzsmentek szerepe. Már csak iránymutatásra van legfel-jebb szükség, de semmiképp sem vezetésre.” Ugyanakkor van-nak területek, ahol éppen hogy kevésbé támaszkodnak csak magukra az előadók, és szakértőket vonnak be a döntésekbe.

37

DAL+SZERZŐZENEIPAR

Legalábbis ezt írta Tóth Péter Benjamin: „Az aggregátor cégek és a YouTube-os Multi Channel Networkök egyre több előadót képviselnek – kezd kihalni a teljesen do-it-yourself modell a di-gitális felületek kezelése terén.”

Összefügg ezzel a témával a tudatosság és a kreatív menedzs-ment kérdése. Horváth Renátó szerint néhány kivételtől eltekint-ve általános az ötlettelenség egy-egy új lemez, szám elkészülése után, túl az online premieren és a lemezbemutató koncerten. Ösz-szességében nagy terük van a magyar zenekaroknak, Valdinger Gábor (Bladerunnaz) szerint legalábbis „egy közepes produkció, magyar nyelven és hangszeres felállással, valamint némi marke-tingérzékkel országos sikereket tud elérni.”

NAGY-SZÍN-PAD, CSEH TAMÁS PROGRAMSokan említették az év legfontosabb eseményei között a Nagy-Szín-Pad tehetségkutatót, illetve „tehetségmutatót”, amely már „működő és ígéretes” előadóknak adott erős promóciót, amelyet a legtöbben ki is tudtak használni. A Cseh Tamás Program, amely (egyéb célok mellett) eddig nem ismert tehetségek támogatására indult, szintén jelentős esemény. Az ebben mentorként részt vevő Piskor Zoltán határozottan úgy látja, hogy a programnak van értelme, „hiteles szakmai átgondoltsággal” sokat segíthet; mások viszont 2015 nagy kérdéseként említették, hogy valóban hatékony lesz-e a CSTP.

Többen kiemeltek nagy magyar sikereket: a Middlemist Red siker-történetét, a Deezer Young Guns versenyének megnyerését. Jehan Paumero (Believe Digital) egy műfajt emelt ki „visszajön a rock!” címszóval, számos, nemzetközi színvonalú lemezről beszámolva.

A koncertszervezői oldalról, a Live Nation részéről Márkus Éva viszont komoly kihívásokról számolt be, amelyeket „az óriási deviza-árfolyam-ingadozások és a világ legmagasabb áfája” okoznak. „Ne-héz úgy versenyben maradni a tárgyalások alatt, hogy a környező országok azonos jegyárak mellett 10-15, de van, ahol 21% előnyben vannak az ottani alacsony kulturális áfa miatt” – írta. A dollárárfo-lyam romlása miatt pedig „gyakorlatilag januárban elölről kellett kezdenünk az amerikai produkciókkal folytatott tárgyalásokat”, és biztosan lesz olyan show, amely emiatt nem jut el Budapestre.

KIHÍVÁSOK, FELADATOK 2015-BENVégül megkérdeztük azt is, hogy milyen feladatok, kihívások állnak 2015-ben a magyar zeneipar előtt, illetve a válaszadók saját cége, szervezete előtt. Nem meglepő módon itt is előkerült a stream, illetve a finanszírozás kérdése. A Mahasz elnöke szerint minden iparági szereplő számára a stream erősödésének elősegítése a leg-fontosabb feladat; el kell érni, hogy az iparágon kívüli érintettek (a közönség, a média) tisztában legyenek vele, hogy ezek a szol-gáltatások jelenthetik a minden oldal számára megfelelő üzleti modellt. Szarka József egyetért e céllal; „kiadóként annyit tudunk tenni, hogy a művészeinkkel együtt gondolkozva megpróbáljuk az új zenefogyasztási modelleket bemutatni a rajongótáboraik számára.” Ez már csak azért is fontos, mert a stream slágerlistákon igen kevés a magyar felvétel.

Jehan Paumero szerint fontos, hogy a zeneipar „helyet csináljon az új zenekaroknak”, már csak azért is, hogy a fesztiválok line-upja frissüljön. Más kiindulópontból, de erről írt Bérczes Ádám (Egység Média) is: a pénzorientált szemlélet tarthatatlanságának felismerése után jöhet az, hogy azoknak ad teret a zeneipar, „akik érdemesek rá”.

Horváth Renátó a zeneipar, illetve saját vállalkozása fontos feladatának tartja, hogy a cégeket, márkákat meggyőzzék arról, megéri a zenére figyelni, és azt nem „aprópénzből” megoldani. Bodnár Réka arról írt, hogy fontos kihívás, hogy az egyébként meglévő jó zenekarok, koncerthelyszínek, fesztiválok gazdaságilag átgondolt céges működést vezessenek be; mert van kereslet a zenére, de fenn is kell tudni maradni.

2015-ben publikálja majd a ProArt az első Magyar Zeneipari Jelentést. Ennek üzenetét már most előre bocsátotta Tóth Pé-ter Benjamin: „legfontosabb célja, hogy felhívja a döntéshozók figyelmét: a zenei területre ne teherként, kulturális költségként tekintsenek – hanem olyan iparágként, ami hozzáadott értéket jelent a magyar gazdaság számára.” n

RÓNAI ANDRÁS / DALSZERZŐ.HU

FOTó:SHUTTERSTOCK

39

JOGI ESETEK

A VÉDJEGY óVJA TAYLOR SWIFTET

This sick beat. Love love love. Fearless. Party like it’s 1989. Cause we never go out of style. Could show you incredible things. Nice to meet you. Where you been? – Ezekben a félmondatokban az a közös, hogy Taylor Swift zeneszámaiban hallha-tóak, és az énekesnő nemrég védjegyoltalmat igényelt rájuk. Az interneten bejegy-zések sorában találgattak az emberek: ez vajon azt jelenti, hogy ezentúl senki nem mutathat hihetetlen dolgokat a zenében, és nem dalolhat betegen jó ütemekről?

A SZERZŐI JOGI VÉDELEM HATÁRAI

Nem egészen, de lássuk először, mi is indította meg a „levéde-tési” lázat. Kézműves Swift-rajongók maguk által készített, és az énekesnő idézeteivel díszített bögréket és nippeket árultak egy adok-veszek oldalon (etsy.com), és bár a készítők úgy vélték, nem tesznek ezzel semmi rosszat, Taylor jogsértésre hivatkozás-sal leszedette az oldalról a termékeket. Ezzel együtt elindította a védjegybejegyzési eljárást annak érdekében, hogy egyes termék-típusokon, amiket hosszú listában sorol fel (mint konyhai tex-tilek, edények, hajdíszek, babzsákok, webáruházak, karácsonyi zoknik, hogy csak néhány furcsa példát említsek) csak a sztár maga használja e kifejezéseket.

COULD SHOW YOU INCREDIBLE THINGS. Egyesek szerint a zeneipar halálát jelzi, mások szerint a sztárok alapvető bevételi forrását jelenti a merchandising, tehát az a gyakorlat, hogy az őket idéző képekkel, szavakkal, motívumokkal díszített árukat forgalmazzanak. Erre két irányból ad támogatást a jog: egyrészt a személyiségi jogaikra hivatkozással eltilthatnak másokat attól, hogy például az arcképükkel visszaéljenek, vagy a jóhírnevüket megsértsék. Mivel ez egyedi mérlegelést, bizonyí-tást igényel, a hírességek gyakran inkább védjegyként jegyezte-tik be azokat az ábrákat, megjelöléseket, mottókat, akár egész mondatokat is, amiket előre megjelölt áru- és szolgáltatástípuso-kon el szeretnének helyezni – ezáltal biztosítva, egyértelműsítve, hogy erre bizony mások nem jogosultak.

MÉG AKKOR IS, HA EZEK EGÉSZEN HÉTKÖZNAPI MONDATOK.A kreativitás a védjegyoltalom szempontjából nem fontos, hiszen védjegyként szinte bármi bejegyeztethető. Néhány tilalmat kell figyelembe venni, így többek közt ne sértsük meg más fennálló

védjegyét, a védjegynek legyen megkülönböztető jellege, ne le-gyen leíró jellegű (tehát például asztalosként egy székre a „szék” elnevezést nem, de vendéglátósként ez éttermem elnevezésének ugyanezt a védjegyet már megszerezhetem).

A VÉDJEGYOLTALMAT NEM SZABAD ÖSSZEKEVERNI A SZERZŐI JOGI VÉDELEMMEL.A szerzői jogi védelemnek valóban az az előfeltétele, hogy a mű-nek legyen egyéni-eredeti jellege (értsd: legyen sajátos, megkü-lönböztető, utánozhatatlan, kreatív stb.). A fent idézett sorok (bár kétségkívül felbukkannak Taylor zeneműveiben is) önmaguk-ban jellegtelen, néhol már elcsépelt fordulatok, amikben nincsen nyelvi lelemény. Egyéni-eredeti jelleg híján pedig nem is minő-sülhetnek szerzői műnek, így véleményem szerint nem élveznek szerzői jogi oltalmat sem.

ÉPPEN EZÉRT SZERZŐI JOGSÉRTÉSRE HIVATKO-ZÁSSAL NEM LENNE ESÉLY ELTILTANI MÁSOKAT AZ ILYEN HÉTKÖZNAPI SOROK FELHASZNÁLÁSÁTÓL. Ettől még Swift kisasszonynak anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy más ne nyomja rá őket pólókra. Feltehetően emiatt tanácsolta a felkészült IP jogász személyzete a védjegyoltalmat: a védjegy által néhány évre akár triviális kifejezésekre is kaphat védelmet, de csak meghatározott áruk és szolgáltatások megkülönböztetése érdeké-ben, és a bejegyzés (nem olcsó) díjának megfizetése mellett.

Nem kell tehát megijedni: Taylor ezek után sem fogja tudni megtiltani nekünk, hogy a „szerelem, szerelem, szerelem” örök-zöld passzussal írjunk újabb slágert, vagy úgy bulizzunk a színpa-don, mint 1989-ben. n

FODOR KLAUDIA FRANCISKA, FOTÓ: SARAH BARLOW– STEPHEN SCHOFIELD

PROGRAMAJÁNLÓ

hanganalízis telefonnalAz MC Studio nevű szoftverrel kiválthatunk egész drága oszcilloszkópokat, fázismétereket, ha van egy iPhone-unk. A mikrofon és a vonalbemenet le-het a forrás, de ha van többcsatornás audióinterfészünk is a telefonhoz (vagy iPadhez), akkor akár nyolc csatornát is vizsgálgathatunk egyszerre. Tizenöt dollárba kerül.

kijött a sound canvas ios-reA kilencvenes évek klasszikus General MIDI hangszere, a Roland Sound Canvasa sem kerülte el végzetét, belőle is app lett, telefonon és táblán is fut. Úgy tűnik, hogy a legnagyobb, SC-88-as modulig bezárólag tud min-dent, amit ezek a kis szintimodulok nyújtottak annó, 1600 hangszínnel, 63 dobkészlettel. Bevezető ára tizenöt dollár – de minimum negyedik generá-ciós táblagép kell hozzá, figyeljünk.

akai mpc-szerű app az uvi-tólA főleg hangmintákkal foglalkozó UVI ütőképes produkciós appal jött ki iPadre, neve BeatHawk. Az MPC kinézetű dolog 16 sávos szekvenszerrel indít, 780 megányi hangmintát kapunk alá, ezekből lehet szintetizálgatni, effektezni, és természetesen további UVI mintákat is lehet vásárolgatni, in-app formában. Mindössze öt dollárba fáj az egész.

táblán él tovább a czA Casio felújította nyolcvanas évekbeli klasszikus szintisorozatának szoft-vermotorját, és iPad-app formátumban kínálja ettől a héttől. A CZ App (ez a neve) húsz euróba kerül, és nagyon szuper, épp úgy szól, mint azok a bizonyos szintik annak idején. n

PROGRAMOK IPADREHASZNOS HOLMIK

Sorozatunkban zenészeknek és zene iránt érdeklődő olvasóinknak aján-lunk hasznos vagy épp szórakoztató alkalmazásokat mobilra és tabletre a midi.blog.hu szakértő segítségével.

40

41

42

43

GENERÁCIÓK

D+SZ: Mi az első közös emléketek, amiben szerepet játszott a zene?Fernando Saunders: Nekem az első zenével kapcsolatos emlékem Andrásról a szüle-

tése, ugyanis éppen turnén voltam, amikor érkezett. Szerencsére így is ott lehettem a kórházban New Yorkban, mert tartottunk egy rövid szünetet, sőt az orvos még azt is megengedte, hogy én vágjam el a köldökzsinórt. Pár nappal később aztán visszaültem a repülőre, és elmentem Ausztráliába befejezni a turnét. Életem egyik csúcspontja volt, hogy ott lehettem, amikor világra jött a fiam.

Kállay-Saunders András: Az én első emlékem az, hogy a David Letterman Show-ban vagyunk, és ők készülnek a Lou Reeddel a fellépésükre. Egészen kicsi voltam még, csak álltam és néztem, hogy jaj, nagyon tetszik nekem ez a világ.

D+SZ: Szóval akkor meghatározó élmény volt a későbbiek szempontjából?KSA: Hát igen. De sok hasonló élményem volt, mert egy csomószor ott ültem az ilyen

fellépéseken meg a koncerteken a közönségben, és néztem, hogy jaj, én is szeretném majd ezt csinálni egy nap.

D+SZ: Mindkettőtök életében gyerekkorotoktól fogva jelen van a zene, de azért mégsem egyforma a hátteretek, és két markánsan különböző zenészgenerációhoz is tartoztok. Meg lehet mondani, kinek volt könnyebb dolga?

FS: Azt hiszem, nekem. Már az is eleve szerencse, hogy akkoriban születtem Detro-itban, amikor az a város volt a zenei világ szíve a Motown miatt, mert így tényleg szü-letésemtől fogva körülvett a zene, és minden támogatást megkaptam a karrieremhez. Már tizenhat évesen felfedezett Hamilton Bohannon, a Motown egyik zenekarvezetője, és együtt játszhattam vele olyan sikeres kislemezeken, mint a South African Man, a Foot Stompin Music vagy a Disco Stomp, ezáltal pedig sok ajtó nyílt meg előttem, és eljutottam New Yorkba, ahol olyanokkal zenélhettem, mint Jan Hammer, Jeff Beck, John McLaughlin és Lou Reed. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a mi generációnk előtt nem álltak kihívások, de mi még kizárólag a zenét tartottuk szem előtt, amikor játszottunk, a sikerrel nem foglalkoztunk. Az egyszerűen csak jött magától. Akkoriban a fiatal és az idősebb zenészek mind segítették egymást az álmaik megvalósításában, és ha valaki tehetséges volt, azt az egész világ megtudta. Ráadásul több terünk is volt, több helyen léphettünk fel, mint a maiak. Andrásnak ezek az ajtók már nem nyíl-nak meg olyan könnyen, mert ma már nem elég jó énekesnek vagy zenésznek lenni,

ott kell lenni a YouTube-on is jó klipekkel, gyűjteni kell a lájkokat a Facebookon, és így tovább. Ezzel persze önmagában nincs semmi baj, de ilyen körülmények között azért könnyen elvész a tehetség, és az is előfordulhat, hogy tévútra jut az ember, mert már nem arra koncentrál, hogy jó le-gyen a mesterségében, és jó zenét csinál-jon. András viszont szerencsére ebben a környezetben is nagyon jó munkát végez, mert folyamatosan fejlődik énekesként, dalszerzőként és producerként is, és élet-ben tartja az igazi zenét. Büszke is vagyok rá. (mosolyog)

D+SZ: De azon azért biztos meglepőd-tél, amikor kiderült, hogy elindul egy ma-gyar tehetségkutatón.

FS: Abból a szempontból tényleg kelle-mes meglepetés volt ez nekem, hogy én is épp Európában dolgoztam az akkori leme-zemen, és jólesett tudni, hogy a közelében vagyok. A jelentkezése viszont annak elle-nére sem lepett meg, hogy eredetileg csak focizni és a nagymamáját meglátogatni ment Magyarországra, mert tudtam, hogy szívből szereti a zenét. Bár azt is be kell vallanom, hogy amikor megnéztem a vide-ókat a meghallgatásairól, rájöttem, hogy még annál is nagyobb benne a zene iránti rajongás, mint gondoltam. Ami persze na-gyon jóleső érzés volt.

EGY FüL, AZ EGY FÜLFöldrajzi értelemben jó messze esett az alma a fájától: az amerikai Fernando Saunders anyai ágról magyar származású fia, Kállay-Saunders András lassan öt éve Budapestről építgeti a karrierjét. Ha viszont hagyjuk őket egy kicsit zenéről beszélni, hamar kiderül, hogy nagyon is egyre jár az agyuk.

FERNANDO SAUNDERS ÉS KÁLLAY-SAUNDERS ANDRÁS

}

44

GENERÁCIÓK

45

D+SZ: És önmagát mennyire lepte meg a történet főszereplője?

KSA: Az indulásom előtti napon ültünk a kocsiban egy barátommal kint Amerikában, és poénból azt mondtam neki: Danny, én most elmegyek Magyarországra, és hatal-mas énekes leszek. Képzeld csak el, ahogy magyarul énekelek. Az a vicces, hogy az-tán tényleg énekes lett itt belőlem, pedig hát eredetileg szó sem volt ilyesmiről. Én úgy voltam vele, amikor jelentkeztem a Megasztárba, hogy odamegyek, de biztos nem fog tetszeni nekik, ahogy én magya-rul énekelek. Hát... tévedtem. (nevet)

D+SZ: Egyébként milyen volt idejön-ni Európába amerikaiként? A legtöbben elég komoly kultúrsokként élik meg a dolgot.

KSA: Nekem egy hét után már olyan volt, mintha mindig is itt éltem volna. Még New Yorkhoz képest sem érzek olyan nagy különbséget. Ez is egy város, meg az is.

D+SZ: És a terveid közt szereplő nem-zetközi sikerhez is jó kiindulópont Buda-pest?

KSA: Bárhonnan lehet indulni, csak in-dulni kell. (nevet)

D+SZ: Maradjunk még egy kicsit a te-hetségkutatóknál. A Fernando generá-ciójához tartozó zenészek általában vi-szolyognak az ilyen műsoroktól, András nemzedékében viszont ez már szinte ter-mészetes része a karriernek. Ti személy szerint hogy viszonyultok a dologhoz?

FS: Hát igen, a mi generációnkra való-ban jellemző egyfajta viszolygás, de én azért nem vagyok kimondottan a mo-dern tehetségkutatók ellen. Inkább úgy fogalmaznék, hogy 50–50 százalékban hasznosak és ártalmasak. A baj az, hogy mostanában egy ilyen műsor már nem csak a tehetségről szól, sőt a nézettség fontosabb is annál. Sok jelentkező nincs is felkészülve, a forgatás közben tanulnak énekelni és előadni, emiatt viszont rövid

lesz a karrierjük is. Szóval én azt tanácsol-nám mindenkinek, aki elindul egy ilyen versenyen, hogy koncentráljon a hosszú távú pályafutásra, mert egy tehetség-kutató megnyerése még csak a kezdet. András szerencsére pozitív példa: bár végül nem nyerte meg a műsort, előtte sok kaput megnyitott a Megasztár, mert ő egy természet adta tehetség, akinek csak egy lehetőség kellett, és azóta meg is mutatta, hogy érdemes hosszú távon figyelni rá, mert sok rejlik még benne.

KSA: Az én véleményem is az, hogy a tehetségkutató inkább csak egy lehető-ség, hogy minél több emberhez eljusson az, amit csinálsz. A valódi verseny akkor kezdődik, amikor vége van a műsornak, mert akkor dől el, hogy ki tud dalt írni, ki igazi egyéniség. Mivel van, aki hagyja, hogy kihasználják, másrészt a tévés mű-sorral egy nagyon szigorú szerződés is jár, a legtöbben ilyenkor nem azt csinálják, amit szeretnének. Én viszont ahol lehe-tett, ott nem engedtem, hogy beleszólja-nak a dolgaimba. Ilyen terület volt például a zeneszerzés is. Én mindig olyan zenéket írok, amik nekem tetszenek, próbálok kilógni a sorból, nem megyek a trendek után. Ennek a része az is, hogy mostantól a Kállay SAUNDERS Banddel folytatom a karrieremet, mert nekem az az igazi zene, amikor élő hangszerek vannak körülöt-tem. Persze semmi rosszat nem akarok mondani a tehetségkutatósokról, csak azt javasolnám én is az indulóknak, hogy ne hagyják magukat, ha mások irányítani akarják őket.

D+SZ: Nagy küzdelembe került elér-ni, hogy téged ne ugyanúgy kezeljenek, mint a többieket?

KSA: Hát, nem volt egyszerű. Amikor mutogattam a dalaimat, hogy ezt írtam, azt mondták: de András, a magyar fül ezt nem fogja elfogadni. Pedig hát mindenki-nek ugyanolyan füle van, egy fül, az egy fül. (nevet) Meg is kérdeztem, honnan tudják, hogy a magyar fül nem fogja sze-

}

GENERÁCIÓK

kállay-saunders andrás

Az amerikai-magyar énekes, előadó, producer és zeneszerző New Yorkban született, a modell Katalin Kállay és az ismert amerikai producer, soulénekes Fernando Saunders gyermekeként. 2010-es látogatása tartósnak bizonyult, miután a TV2 által szervezett Megasztár ötödik szériájában a negyedik helyet si-került megszereznie. 2011 nyarán jelent meg Csak veled című első kislemeze, Tonight nevet viselő dalát pedig már a híres malmői producerrel, Rebstarral készítette. A 2012-es és 2013-as évben is jelentkezett az Eurovíziós Dalfeszti-vál magyar előválogatójába, utóbbi al-kalommal My Baby című szerzeménye második helyezést ért el, amely aztán a MAHASZ rádiós top 40 listáján az elő-kelő első helyre került. Harmadik évben zsinórban, 2014-ben is bejutott A Dal második elődöntőjébe, Running című dalával, amivel aztán a döntőt meg-nyerve ő képviselhette Magyarországot az 59. Eurovíziós Dalfesztiválon, Kop-penhágában. A döntőben ötödik lett, amely Magyarország második legjobb eredménye a verseny történetében. Azóta profi zenészekkel megalapította a Kállay Saunders Bandet, így ezentúl zenekaros felállásban folytatja pályafu-tását. Idén tavasszal karrierjének fontos állomásához érkezett, hiszen megjelenik első nagylemeze, Delivery Boy címmel.

46

GENERÁCIÓK

} retni, ha még nem is hallotta, és mondtam, hogy én azt fogom csinálni, amit szeretek, mert nem azért zenélek, hogy megfeleljek valakinek.

D+SZ: A debütalbumod is e miatt a hozzáállás miatt készült ilyen hosszú ideig?

KSA: Igen. Amikor vége lett a Mega-sztárnak, arról volt szó, hogy gyorsan kiadunk valami lemezt, de végül nem így lett, és most már örülök is ennek. Egy csomó időt beleraktunk ebbe az album-ba, átgondoltuk az egészet, és szerintem közben én is változtam, fejlődtem. Nyitot-tabb lettem, több dolgot éltem át, és több dologról tudtam írni, így most már egy új oldalamról ismerhetnek meg az emberek. Sőt, nem is csak egyről, mert egy lemez pont arra jó, hogy sok oldaladat megmu-tathatod.

D+SZ: Honnan fakad az az öntörvé-nyűség, ami ennek az egész attitűdnek a hátterében áll?

FS: Nem gondolom, hogy én lennék András tehetségének és sikerének a for-rása, de az azért nyilvánvaló, hogy az én fiam lévén nagyon hamar megismerte az igazi zenészéletet, mert ott volt a próbá-kon, a koncerteken és a tévéműsorokban, amikor Lou Reeddel, Marianne Faithfull-lal vagy akár Presser Gáborral játszottam, sőt az egyszerű vacsorákon, baráti összejöve-teleken, születésnapokon is. Szóval sokat tanult a régimódi zenélésről, és ez meg is jelenik a saját dalaiban. Még a családom múltjában nagy szerepet játszó gospel és a Motown is visszaköszön belőlük.

KSA: Igen, mivel sokat hallottam ezeket a „zenészes” zenéket, egyszerűen rám ra-gadt ez. De az is egy nagy változás volt, amikor ideköltöztem Magyarországra, mert akkor meg nyitottabb lettem az eu-rópai zenére, és azt is belekevertem az én amerikai stílusomba. Nagyon erősen ben-nem van a régi világ, amit apukám képvi-sel, de keverem a modern dolgokkal. Van

egy kicsi „ufó” a zenémben, és van benne természetesség is. Összehozzuk ezt a két világot, és ebből lesz az András-stílus, ami kicsit ilyen „alien”. (nevet)

D+SZ: És ha mindent egybe kell vetni, mi volt a legfontosabb útravaló, amit Fernandótól kaptál?

KSA: Sokszor mondta, hogy nem az a jó énekes, aki nagyon magas hangokat présel ki magából, és nagyon ordít, hogy elájulja-nak az emberek, mert az a fontos, hogy ha ül valaki a közönségben, vagy néz a képernyőn keresztül, annak hiteles legyen az, amit énekelsz. Hogy valami benyomást adj a nézőnek, hogy érezze a szavakat, az összes hangot, ami kijön a szádon. Nekem fontosabb a hangképzésnél a karakter, az, hogy hogyan mondom ki a szavakat. Tulaj-donképpen nem is énekelek... vagyis hát énekelek, de akkor is inkább előadok. Ott van mondjuk a Running. Amikor elhangzik benne az a szó, hogy „cries”, nem fogom így nyomni, hogy (énekel) „cri-i-i-es”, ha-nem arra gondolok, hogy most sírok. Ez a fontos, nem az, hogy mennyire szépen énekelem ki. Ezektől a dolgoktól lesz hite-les ez az egész. n

INTERJÚ: BUS ANDRÁS

fernando saunders

A Detroitban született világhírű ame-rikai énekes, basszusgitáros, produ-cer és dalszerző már fiatalon bekerült a zenei vérkeringésbe. Gyermekkorá-ban lehetősége nyílt rengeteg hang-szert kipróbálni, templomi énekes közösség vette körül, és csak néhány háztömbre lakott a híres Motown Records-tól. Nemzetközi karrierje első lépése volt, amikor 1974-ben a híres funk-pop művész, Hamilton Bohannonhoz csatlakozott, majd ez-után a Jeff Beck–Jan Hammer Group tagja lett. A nyolcvanas évek eleje óta ápolt szoros szakmai és baráti kapcsolatot Lou Reeddel, aki szerint Saunders zenéjén keresztül valóban a létezés magas szintje érhető el. Ke-resett stúdió- és session-zenészként olyan előadókkal, zenészekkel dolgo-zott együtt, mint Jimmy Page, Eric Clapton, Joe Cocker, Slash, Marianne Faithfull, Pat Benatar, Tori Amos, Joan Baez, Steve Winwood vagy Su-zanne Vega. Közreműködött Presser Gábor részben az Egyesült Államok-ban felvett albumán, a Csak dalokon. Szólókarrierje során öt nagylemezt adott ki, dalairól a rangos Rolling Stone magazin is elismerően nyilat-kozott. Legutóbbi kiadványa három éve, 2012-ben jelent meg Happiness címmel.

47

48

49

DAL+SZÖVEG

A Fekete Péter, ez a legendás Eisemann-kisoperett fordította ér-deklődését a zene felé, majd jöttek sorra a példaképek, Kapitány Anna, Rákosi János, G. Dénes György, Szenes Iván, akik nevét ma is naponta elmondja a reggeli kávé előtt emlékeztetőül. Haj-dú Júlia énekesnő először még eltanácsolta a Piaf-fordításokkal érkező ifjú titánt, de egy évvel később már az ő dalát énekel-te. Bradányi Iván tizenkilenc éves korában kezdett el dolgozni a Magyar Rádió zenei osztályán, generációjából ő lett az első, aki ide bekerült dalszövegíróként, itt aratta első sikereit és tett szert számtalan barátra, köztük Záray Mártára és Vámosi Jánosra, Tol-nay Klárira, Mezei Máriára, Latinovits Zoltánra, Ruttkai Évára és sorolhatnánk. 1951-es Sétahajó című dala e korszak talán legis-mertebb Bradányi-slágere.

Mivel 1956-ban fegyverrel vett részt az októberi forradalomban, élete egy tizenkét éven át tartó kalandregénybe torkollt, hiszen miután elhagyta az országot, a bécsi Pen Clubnál kötött ki, ahol segített elbírálni, ki jogosult segélyre. Innen Londonba került, majd Franciaországba, ahol fénykorában élőben láthatta Edith Piafot. Dolgozott légitársaságnál, mellyel majdnem az egész világot bejárta. Mivel a hatvanas években még nem engedték haza letelepedni, keresett a térképen egy B betűs várost, ami Budapestre emlékeztetheti. Így élt egészen 1972-ig Barceloná-ban, amikor az itthon érte garanciát vállaló barátai, Fényes Sza-bolcs, Bágya András és a Záray–Vámosi házaspár révén hazaköl-tözhetett és ismét a Magyar Rádióban kaphatott munkát, ahol

2006-ig dolgozott. – Kíváncsi voltam erre a hülyére, aki hazajött – mondta viccesen Bradányinak Kovács Kati, amikor először dol-gozni kezdtek. A dalszövegírónak körülbelül kétezer, a Rádióban felvett dala készült.

Bradányi számtalan előadóval dolgozott az elmúlt évtizedek-ben, legemlékezetesebbek talán a Záray–Vámosi párosnak vagy a Cserháti Zsuzsának írt dalai. Utóbbihoz kapcsolódó anekdo-ta, hogy az Ez majdnem szerelem volt című dalát eredetileg Cserháti énekelte volna egy fesztiválon, ám ekkor az énekesnő már terhes volt így a koncertszervező iroda végül Máté Pétert küldte helyette. Később, amikor Cserháti kisfia, Krisztián meg-született, Bradányi a kórházba ment meglátogatni egy csokor virággal, melybe elrejtette az Édes kisfiam szövegét. Ebből szü-letett később az énekesnő egyik legismertebb slágere.

Bradányi hihetetlen termékeny szerző még ma is, harminc élet-rajzi könyv is fűződik nevéhez, sőt legalább kétszáz Disney-film fordítását is neki köszönhetjük színházi darabjai, műfordításai mellett. 2007 óta a Katolikus Rádióban készíti heti rendszeres-séggel nosztalgikus zenei műsorait, eMeRTon- (1988, 1989), Huszka Jenő- (2000), Magyar Rádió Életmű- (2005), Artisjus Életmű-díjas (2011). n

–AJM–

ILLUSZTRÁCIó: NÉMETH GYULA

B, MINT BRADÁNYI, BUDAPEST, BARCELONA

Ma már érdekes tény, de akkoriban nem is volt annyira különös, hogy bár Buda-pesten született, családi hagyományból adódóan egyáltalán nem tudott magyarul egészen az elemi iskola kezdéséig, hiszen otthon kizárólag németül beszélt vele családja és környezete. Bradányi Iván erre az időszakra datálja a nyelv és a nyel-vek szeretetét, amikor élvezettel hasonlította össze a német és a magyar szavak jelentéstartalmát, keresve és megtalálva bennük a szépséget. Hat nyelven beszél, memóriája legendás. Író, műfordító, dalszövegíró.

BRADÁNYI IVÁN (1930. 04. 11.)

50

IRODALOM

A HAIKULábam előtt ült egy madár, majd felröppent – Nehezebb lettem.

MOZARTnincs rossz fű. Nincs szél,ami ne jól fújna. Nincshamis madárfütty

CIVILIZÁCIóforgóajtó álla sivatagban. Akikikerüli: nincs

HAIKU-RONDóaz én poklombanszámolnak és mértékkelszeretnek; órátlesve időznek; folytonvéleményük van;csak idő van, semmi tér.Azt mondják: PERSZE.Csak idő van, semmi tér;mindenki siet,nyilatkozik, birtokol,temet, nemz és szűl– semmi nincs, csak történikaz én poklomban

MŰHELY-HAIKUTalán hozzá se nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csakgyönyörű nem lesz.

AZ IGAZI NAGYSÁGJelentéktelen,mint nők öle, profilból;szemből: megrázó

ECCE HOMOravaszkodnunk kell:egy sámli fölött se tud-nánk átröpülni

KOANmég az sem kizárt,hogy a céltábla nyiladútjába kerül

TÁRSASÉLETfölkerestelek, hogyne kelljen rádöbbenned:magamrahagytál

EGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSANe adj igazat.Neked túlsokba kerül;nekem meg épp van.

SZERELEMahogy a szél meglebbenti a függönyt:nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

ALTATóminden veszteségfájdalombacsomagoltmegkönnyebbülés

3 NEGATÍV SZÓnincssemmibaj

SZINOPSZISHallomásból tudom, hogy megszülettem.Életem azt pletykálja: meghalok.– Valami más (aminek nevére sem leltem)biztosít: a z is csak múló állapot.

SZERKESZTETTE: PODONYI HEDVIG

FOTÓ: DÍNER TAMÁS

„UGYANAZ A NÓTA szól mindannyiunkon – de hányféleképpen, istenem! A megszó-lalásunk pillanatától kezdve fogyó egyetlen élet játszik rajtunk, zseniálisan alkalmaz-kodva a szüntelenül közelgő halál hibátlan intéseihez. Ki magas, ki mély, ki közepes, ki színpad-nyilvános, ki csók-intim, ki pokolkeserves, ki röf-böf-buffó-mulatságos, ki csekélyke, ki fület-falat-repesztő hangon csendíti, füttyögi, hörgi, mormolja, nyeríti, dadogja, dörgi, motyogja, zizegi, sikoltja, suttogja: csodálatos, csodálatos, csodála-tos” – írta 1982-ben, harmadik könyvének fülszövegeként.

fodor ákos

A magyar haikuköltészet mestereként tartják számon. Első kötete 1978-ban jelent meg, amit további tizenkilenc követett, de nevéhez fűződik mintegy félszáz zenés színpadi mű (musical, opera, operett) magyar szövegének megalkotása, továbbá számos drámafordítás, versfordítás, dalszöveg megírása is. 2003-ban Artisjus Élet-műdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el tevékenységét. Életének hetvenedik évében, 2015. február 21-én hunyt el. Az ő hangja és megszólalásmódja igazán különleges, összetéveszthetetlen volt – talán ez teszi a legtöbbek által olvasott kortárs hazai költők egyikévé. n

ELHUNYT FODOR ÁKOS

„VÉGEM, HA LESZ: ÚGY LEGYEN, MINT A DALNAK”

51

52

Documents

Dal+Szerző magazin 2015/01