East-West Passage Conference Booklet

A kulturális főváros a vendégszeretet fővárosa. A vendégszeretet megnyilvánulása annak a részéről, aki ezt a címet 2010-re Essen és Pécs városának, valamint Isztambulnak adományozta, és annak a részéről is, aki ezt a címet elfogadva vendégszeretetéről biz-tosítja Európa és a világ polgárait. Mindkét esetben az adás és az elfogadás gesztusa a vendégszeretet etikájának gyakorlására kötelez. Ennek az etikának a categoricus impe-rativusa a másik, a különböző iránti tisztelet és a feltétel nélküli vendégszeretet.

A 2007-ben indult Kelet-Nyugati Átjáró programsorozat keretében zajló Találkozó a Balkán Kapujában tudományos-művészeti konferencia célja a különböző diskurzusok – filozófia, irodalomtudomány, kritikai kultúrakutatás, kulturális antropológia, szociológia, filmelmélet, médiatudomány –, a különböző művészeti ágak, a külföldi és a hazai szakemberek, művészek bevonásával egy olyan interkulturális párbeszéd létrehozása, mely hosszú távon is megerősítheti Pécs Európa Kulturális Fővárosaként vállalt „kapu a Balkánra” szerepét.

2010-ben A kulturális különbözőség esélyei – a vendégszeretet etikája, poétikája, po-litikája tematikával megrendezett nemzetközi interdiszciplináris konferencia lehetőséget kínál arra, hogy diszkurzív térként, politikai és poétikai térként, a kulturális, az irodalmi, a művészeti interakciók tereként értelmezzük újra Kelet és Nyugat, Kelet-Európa és Nyugat-Európa, Észak-Európa és Dél-Európa, Európa és a Balkán viszonyát, amiként arra is, hogy az eltérő kulturális tapasztalatok, a különböző együttélési modellek ösz-szehasonlító vizsgálatával párhuzamosan, olyan új modelleket dolgozzunk ki, amelyek hosszabb távon a Kelet-Nyugat, az Észak-Dél, és a Kelet-Kelet közötti hatékonyabb együttműködéshez is elvezethetnek. A szakmai előadások, diszkussziók további célja, hogy az általuk elemzett demokrácia, igazságosság, tolerancia, befogadás, másság, a vallási, a kulturális, az etnikai és a nemi különbözőség ne csak egy kutatási téma vagy egy diszkurzív divathoz történő igazodás jele legyen, hanem egy interkulturális közösséghez tartozás tapasztalata is, amelyre most Pécs, a „határtalan város”, határtalan vendég-szeretetével kínál lehetőséget.

dr. Orbán Jolán és Fenyvesi Kristóf Pécsi Tudományegyetem Jyväskyläi Egyetem

A IV. Találkozó a Balkán Kapujában konferencia programjai ingyenesek.

A IV. Találkozó a Balkán Világzenei Fesztivál egyes koncertjeinek belépőjegy árait jelen programsorolóban, az adott eseménynél tüntettük fel. Jegyek kaphatók a helyszínen, valamint a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában (7621 Pécs, Széchenyi tér 1.) és a Ticketportal.hu oldalán (www.ticketportal.hu).

A IV. Találkozó a Balkán Kapujában konferencia regisztrált előadói minden programot ingyenesen látogathatnak.

IV. TALÁLKOZÓ A BALKÁN KAPUJÁBAN

INTERDISZCIPLINÁRIS KONFERENCIA

A kulturális különbözőség esélyei

a vendégszeretet etikája, poétikája, politikája

2 0 1 0

TARTALOM2 0 1 0

November 3 Művészetek és Irodalom Háza

17.00

19.00

November 4Pécsi Kulturális Központ – Dominikánus Ház

10.00-12.30

14.00-18.00

Koncertek


09.00-12.30

14.00-18.00

Koncertek


09.00-11.10

16.00-18.00

Koncertek

Kiállítás a dominikánus házban

A DNS FLUORESZKÁLÓ TESTE

KELET-NYUGATI PASSZÁZSOK FOLYÓ-IRAT TALÁKOZÓ ÉS IRODALMI KÁVÉHÁZ

A LETTRE IRODALMI ESTJE

A KÜLÖNBÖZŐSÉG ESÉLYEI – IN MEMORIAM JACQUES DERRIDA

A VENDÉGSZERETET ETIKÁJA ÉS ESZTÉTIKÁJA

A VENDÉGSZERETET KOZMOPOLITIKÁJA

A VENDÉGSZERETET KULTURÁLIS POÉTIKÁJA 1.


HATÁRTALAN VENDÉGSZERETET ÉS HATÁROK NÉLKÜLI IRODALOM

A KONFERENCIA TELJES IDŐTARTAMA ALATT MEGTEKINTHETŐ:

TA R TA LOM – CON TEN TS

November 3 House of Arts and Literature

17.00 ,

19.00

November 4Pécs Cultural Center – Dominican House

10.00-12.30

14.00-18.00

Concerts


09.00-12.30

14.00-18.00

Concerts


09.00-11.10 .

16.00-18.00

Concerts

THE FLUORESCING BODY OF DNS

EAST-WEST PASSAGES JOURNAL MEETING AND LITERARY CAFÉTHE LETTRE JOURNAL AND GUESTS

LETTRE’S LITERARY EVENING

THE CHANCE OF DIFFERENCES – IN MEMORIAM JACQUES DERRIDA

THE ETHICS AND AESTHETICS OF HOSPITALITY

THE COSMOPOLITICS OF HOSPITALITY

THE CULTURAL POETICS OF HOSPITALITY 1.

THE CULTURAL POETICS OF HOSPITALITY 2

BORDERLESS HOSPITALITY, BORDERLESS LITERATURE

IS EXHIBITED IN THE DOMINICAN HOUSE DURING THE WHOLE PERIOD OF THE CONFERENCE

.

3

4

10

13

16

17

20

20

21

23

24

25

29

5

30

9

23

33

36

40

40

37

40

NOVEMBER 3.2 0 1 0

KELET-NYUGATI ÁTJÁRÓ 2010

Első Nap2010. november 3., Szerda

Művészetek és Irodalom Háza

17.00

* a Három Holló/Drei Raben német nyelvű Pécs különszáma * a Res Publica Nowa, a Host, az anBlokk és a Lettre visegrádi folyóiratok angol nyelvű közös különszáma: "Are we East or West?" / Kelet vagyunk vagy Nyugat? * a Sprache im technischen Zeitalter, a Literarisches Colloquium Berlin irodalmi folyóirata * a Kalligram folyóirat, a vendég-folyóiratok szerzői, szerkesztői és fordítói, Wilhelm Droste, Artur Celinski, Kukorelly Endre, Lutz Seiler, Zombory Máté és mások részvételével

19.00 közreműködik: NÉMETH Gábor, LOVAS Ildikó, RADICS Viktória, MÁRTON László és a szerkesztő, KARÁDI Éva. Vetítés /Screening: EIKE

Támogató: Európai Kulturális Alapítvány, Budapest "Visegrad Visibility" programjának részeként, az International Visegrad Fund

KELET-NYUGATI PASSZÁZSOK FOLYÓIRAT TALÁLKOZÓ ÉS IRODALMI KÁVÉHÁZ – A LETTRE-FOLYÓIRAT ÉS VENDÉGEI:

A LETTRE IRODALMI ESTJE


Második Nap2010. november 4., csütörtök

Pécsi Kulturális Központ – Dominikánus Ház

08.30

09.30

10.00-12.30 Elnök: ORBÁN Jolán (Pécsi Tudományegyetem)

Gary SHAPIRO (University of Richmond, USA):

Előadásomban három geofilozófiai és geopolitikai koncepciót tárgyalok: Hegelét, Nietzschét és Rosenzweigét. Megvizsgálom a világ (Hegel), az emberléptékű föld (Nietzsche) és a glóbusz (Rosenzweig) eszméi között fennálló alapvető kapcsolatokat és különbségeket. A különbségek kibontakozását az alábbiakban látom tetten érhetőnek: az államforma elsődlegességében a világtörténelem hegeli filozófiájában; az állam és a nomád közötti feszültségben a nietzschei geofilozófiában; a glóbusz abszolút befeje-zettségében, ami célként és ösztönző erőként érvényesül mindabban, amit Rosenzweig a tér világtörténelmi elméletének nevez. Az előadás során főként a határokkal, a nemze-tekkel és hasonló kérdésekkel foglalkozom: az állandóságukat, stabilitásukat, rugal-masságukat és nyitottságukat illető kérdéseket is beleértve.

10.50-11.00

11.00-12.30

BAGI Zsolt (Pécsi Tudományegyetem)

BÓKAY Antal (Pécsi Tudományegyetem)

BOROS János (Pécsi Tudományegyetem)

FENYVESI Kristóf (Jyväskyläi Egyetem, Finnország)

Rainer J. HANSHE (CUNY Graduate Center, USA)

NYÍRŐ Miklós (Miskolci Egyetem)

REGISZTRÁCIÓ

MEGNYITÓ

A KÜLÖNBÖZŐSÉG ESÉLYEI – IN MEMORIAM JACQUES DERRIDA

VILÁG, FÖLD ÉS GLÓBUSZ: GEOFILOZÓFIA HEGELNÉL, NIETZSCHÉNÉL ÉS ROSENZWEIGNÉL

SZÜNET

Gary SHAPIRO (University of Richmond, USA) előadását kommentálják:

NOVEMBER 4.2 0 1 0

4

12.30-14.00 a konferencia regisztrált előadói részére

14.00-18.00 Elnök: BOROS János (Pécsi Tudományegyetem)

14.00-14.30 Marcel COBUSSEN (Leiden University, Hollandia):

Milyen szerepe lehet a zenének az etikai okfejtésekben, dialógusokban és vitákban? Miként járulhat hozzá a másikkal való találkozáshoz, hogyan taníthat meg bennünket a vendég-szeretettel kapcsolatban bármire is? Másként szólva, felvázolhatunk-e egy olyan etikát, amelyet kizárólag a zene által, a zenében vagy a zenével hívhatunk elő? Előadásomban olyan filozófusok etikai felvetéseit választom kiindulópontomul, mint Levinas, Derrida vagy Bauman: az etika, mint „vendégszeretet”, mint nyitottság a másság/a másik felé. Egy ilyes-fajta zenei vendégszeretetnek értelmezésem szerint a fülben, a hallás, az auditív birodal-mában van a helye. A zenei etikát aurális etikaként kell elgondolni. A zene lehetséges vendégszeretetének fogalma nem a zenében „magában” található meg, hanem a zenei találkozás révén jön létre, a feladó és a befogadó közötti térben. Ezért a célom minde-nekelőtt az, hogy a hallgatás aktusában kutassak egyfajta aurális etika, a hallgatásnak egy olyan attitűdje után, amely érzékenyként vagy vendégszeretőként, azaz figyelmes hallga-tásként írható le. A zene birodalma mindenekelőtt az a tér, ahol egy ilyen figyelmes hallgatás, mint etikai hallgatás megtanulható és tanulmányozható.

14.30-14.50 HÁZAS Nikoletta (ELTE):

A filozófiai és teológiai szövegrészleteket vendégszövegekként magába építő Hantai Simon festészetét – mely a francia szellemi életben nagy érdeklődést váltott ki az ezredvégen – annak a nyolcvanas-kilencvenes években a művészettörténet és a művészetelmélet keresztmetszetében kialakult vitának a perspektívájából fogom vizsgálni, mely a képzőművészet helyzetéről, lehető-ségeiről, társadalmi szerepéről zajlott, és amelyet a „művészet vége” szlogennel illettek. A vitában résztvevők (Gadamer, Belting, Danto, J. L. Nancy, Vattimo, Heller Á. stb.), miközben preskriptív (előíró) művészetfogalmakkal operálnak, és történeteikbe valamint művészetkoncepcióikba a ra-dikális újítók (Duchamp, Warhol, Nam June Paik, stb.) által bevezetett új problémákat (kon-ceptualizmus, tömegkultúra, médiaművészet) próbálják meg beépíteni, gyakran elsiklanak a képzőművészet hagyományosnak számító műfajaiban (festészet, szobrászat) zajló immanens megújítási kísérletek felett. A hit és a tudás területeit összeegyeztethetőnek tekintő Hantai Simon – „a művészet vége” vitában állásfoglalónak értelmezhető – festészetével egy olyan lehetőséget vázol fel a vizualitás területén (lásd. vizuális teológia), mely látszólag „hátra arcot” hirdet, való-jában azonban – paradoxnak tűnő módon – hátrafordított arccal előre fele mutat...

NYITÓFOGADÁS ÉS EBÉD A DOMINIKÁNUS HÁZBAN

A VENDÉGSZERETET ETIKÁJA ÉS ESZTÉTIKÁJA

A VENDÉGSZERETET ZENEI ÚJRAÉRTELMEZÉSE

VENDÉGSZÖVEGEK A FESTÉSZET HATÁRMEZSGYÉIN (HANTAI VIZUÁLIS TEOLÓGIÁJA)

NOVEMBER 4.2 0 1 0

5

14.50-15.10 KOZMA György (Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem):

A Kabbala – magyarul kapoló – a schopen-haueri egyetlen kapoló Vágy szétesése miatt imperatívvá váló altruizmus, közös-ségépítés tudománya, abból kiindulva, hogy az emberek együttműködése (a he-szed, a vendégszeretet, Ábrahám) az egyetlen „teremtő”, kreatív adó-erő, a Leen-dítő, a teljes létet kifejező négybetűs Jöhö-wőh. A nyugati filozófiában a hellenizmus és a reneszánsz idején terjedtek el a biblia belső szerkezetét elemző hermeneutikák, Philón és a picó-i neoplatonizmus idején a zóhár-típusú biblia-fordítások által, melyek pietista módon a szívbe (a vágyba) helyez-ték a világ egészét (az Ádám Kadmón, a Józós Késztős), s világossá tették, hogy csak a beszélő és együttműködő koope-ratív „ember” tud „teremteni” leendíteni. A tizennyolcadik században Swedenborg, a tizenkilencedik század végén Rudolf Steiner, valamint Schopenhauer, Nietzsche és Freud, valamint Jung próbálták újabb részletekkel gazdagítani ezt a hagyományt – de mostanáig rejtve maradtak ennek (nem-etnikai) „zsidó”-keresztény (és iszlám szufita) gyökerei. A huszadik században a Heideggert kritizáló Derrida hívta fel erre a figyelmet. E filozófiatörténeti háttér előtt érdemes megvizsgálni a mai zsidó, inter-neten térítő kabbalistákat, elsősorban Michael Laitman működését, aki a Schopenhauert fordító Aslag rabbi tanít-ványa – és budapesti elődeit, köztük elsősorban Hamvas köréből Tábor Bélát.

15.10-15.30

A VENDÉGSZERETET, A KABBALA MAGYARORSZÁGON

DISZKUSSZIÓ

NOVEMBER 4.2 0 1 0

6

Seval Sener: Infánsnők. 2008.

15.30-15.50 SZÜNET

15.50-16.20 Görögország):

A határtalanság és a vendégszeretet kérdéseiről szóló beszéd előfeltétele a Polisz elsőd-leges alapjainak a meghatározása. Arisztotelésznél a politikus társadalom ontológiai szinten az egyén előtt áll. Számára az ember elsősorban és mindenekelőtt politikai állat, és csak másodsorban társadalmi és gazdasági jelenség. Ez a koncepció egy olyan Polisz irányába mutat, amely célját polgárainak erényessé tételében határozza meg, s ahol emiatt politika és etika szoros kapcsolatban állnak. Itt az erkölcsi kiválóság elsődlegesnek bizonyul az anyagi gyarapodással szemben, mivel a puszta anyagi javak nem képviselhetik a végső célt. Ezen okok miatt az arisztotelészi Polisz két nélkülözhetetlen alapelve az igazság és a barátság, melyek képesek a polgárok életét oly módon szabályozni, hogy biztosított legyen csoporto-sulásuk elsődleges célja: az erény és az eudaimonia. Mindezt a sztoikus politikaelmélet né-hány innovatív és jellegzetes vonással egészíti ki. A sztoikus filozófusok Kozmopolisza min-denkit befogad, nem léteznek ez alól társadalmi kritériumok szerinti kivételek. Az egyénnek teljességgel a tudatában kell lennie annak, hogy erényei a saját közösségének keretei között kifejthetők. A bölcs ember cselekedetei azokra irányulnak, akiket szenvedélyeik nyomo-rultakká tesznek. Ily módon a bölcsek, politikai felelősségüket „gyógyítóként”, a lélek beteg-ségeinek orvosaiként, következésképp, az Állam bajainak gyógyítóiként határozzák meg. A sztoikus bölcs a barátja mindazoknak, akikkel feladatában, az erény gyakorlásában osztozik, ugyanakkor azt is jelenti mindez, hogy kiterjeszti barátságát mindenkire, még a tőle teljesség-gel különböző körülmények között, akár a társadalmon kívül születettekre is. Mind a két teó-riában olyan elemeket találunk, amelyek rendkívüli módon támogatják a szabad emberek közösségi életének ideáját. A férfiak, akik ugyanazt a Paideiát kapták és kompetens politikai lényeknek érzik magukat, továbbmennek az egymás iránt érzett tolerancia gyakorlásánál. A barátság az Állam pillére és az egyik legfontosabb dialektikus toposz, amely nem kizár, hanem egyenlően és aktívan szavatol mindenki eudaimoniájáért. Az aritmetikai és geometriai ellentmondások ellenére, amelyet az arisztoteliánus és a sztoikus elmélet bizonyos analógi-áiban megfigyelhetünk, nyilvánvaló, hogy mind a Polisz mind pedig a Kozmopolisz – külön-külön is – dinamikus organizmusok, rendszerek, amelyek nyitva állnak, és hozzáférhetőek mindazok számára, akik ugyanazokat a kiváló célokat akarják elérni.

16.20-16.40 GARAI Zsolt (Pécsi Tudományegyetem):

A barátság mibenléte, e jelenség első rendszeres feldolgozásában, Arisztotelész etikájá-ban, a kiválóság fogalmához kötődik. Az itt húzott keretek szerint interperszonális viszo-nyainknál semmi sem árulkodik jobban a számunkra elérhető kiválóságról kialakított aktuális értelmezésünkről. A barátság mint viszony többféle cselekvési régióban, és az ezekben jellegzetesen ébredő érzelmek területein aktív. Legzavartalanabbul, és így a

Panos ELIOPOULOS (Olympic Center of Philosophy and Culture, Athén, ARISZTOTELIÁNUS ÉS SZTOIKUS ELGONDOLÁSOK A BARÁTSÁG

TÉMÁJÁBAN: A KIVÁLÓ KÖZÖSSÉG TOPOSZA

A VENDÉG MINT BARÁT

NOVEMBER 4.2 0 1 0

7

legkívánatosabban, az önmagukért végzett gyakorlataink területén nyilvánul meg. Az ezekben megismert formája nélkül nehezen azonosíthatóak működtetésének normái a javakért végzett gyakorlataink változatos részterületein. A vendég személy eljutása hoz-zánk, megérkezése és jelenléte egy viszonzást ébresztő, de nem elváró első jótétemény, melyre a válaszunk már egy olyan második lépés, melynek lényege így nem érthető a viszonzás fogalmával. A vendégbarátság-gondolat meglepő és elmélkedésbe húzó para-doxonát e vonalak mentén azonosítom, és valamelyes feloldásért a jelenség első és klasszikus megoldásának részleteihez fordulok előadásomban.

16.40-17.00 Rainer J. HANSHE (CUNY Graduate Center, USA):

„De a szent alázat harcát városomért védje az égi Kard! Csak a végzet erejét hívom ügyünkben harcosul!”

Szophoklész: Oidipusz király

Isten halálával azok az ontológiai struktúrák, amelyekre a világ egykor alapozta létét, összeomlottak. A politika, az etika, és az ábrahámi tradícióban gyökerező erények, habár a feláldozott istenség árnyékaiként tovább élnek, már nem tekinthetők legitimnek. Amint Klossowski felhívta rá a figyelmet, mivel Isten „a felelős Self önazonosságának” is a garanciája volt, halála egyenesen kikényszeríti, hogy észrevegyük azt az ontológiai állapotot, amelyet a monoteizmus igyekezett eltitkolni, nevezetesen, hogy az individuum nem más, mint puszta tévedés. A test többé nem a Self tulajdona, hanem az impulzusok gyújtópontja, az a mező amely felé az erők tartanak és ahol összeütköznek egymással. Az esetlegessé válás során azonban a test fogalma kitágul, immár nem alárendeltje egy a monoteizmus merevségéből előálló normális embertípusnak, hanem valami, amit mi magunk alkotunk a normáknak a politeizmus luxusán felnövelt sokaságából. Nos, ha a vendégszeretet a szubjektum biztonságán alapul, valamint ennek a szubjektumnak a folyamatos újraírásán, akkor miféle legitimációra tehet szert a poszt-nietzschei korban? Nietzsche barátság-ellenség-, Pathos der Distanz-, és nemesség-felfogásának a figye-lembevételével, és annak tudatában, hogy Nietzsche a politeizmust és a versengés kultú-ráját ünnepelte, kísérletet teszek a harcosok vendégszeretetének az agonisztikus etika alapján történő megalkotására. Míg az ábrahámi vendégszeretet az erőviszonyok meg-szüntetését mímeli, noha negatívvá nyilvánításukkal korlátozott állapotban fenntartja őket, addig az agonisztikus vendégszeretet az erőviszonyokat pozitívként határozza meg, átláthatóvá téve őket, és támogatva azokat pozitív formáikban. Koherens alakba öntve és felmutatva Nietzschének ezt a fajta implicit gyakorlatát, egy különleges és nemes etikát kapunk, amely szigorú ellentétben áll a modern moralitásnak azzal a pacifizmusával, amely letagadja, hogy az ellenséges erők is totális ökonómiánk részei, és amely egyre növekvő veszélyt jelent, hiszen a hatalom akarását soha nem lehet aláaknázni. Ennek a vizsgálódásnak az alapja nem más, mint a szabadság kérdése, és egy a modern eszmék üres erkölcsiségével szigorúan szemben álló, megkülönböztetett és nemes moralitás művelése.

AZ AGONISZTIKUS ETIKA – A HARCOSOK VENDÉGSZERETETÉRŐL

NOVEMBER 4.2 0 1 0

8

17.00-17.20 BAGI Zsolt (Pécsi Tudományegyetem):

Az otthon sem nem valami, amit készen kapok, sem nem valami, ami ha egyszer meg-szereztem, mindenkorra az enyém, az otthonteremtés folyamatos feladat, amit egy kö-zösség (legyen az család, város, tágabb környezet, vagy akár az univerzális kultúra és az emberiség) kötelékében mindenki maga kénytelen megtenni. Az otthontalanság filozófi-ája, azaz a modernitás filozófiája egyszerre egy állapotról és egy feladatról szól, az otthon-talanság állapotáról és az otthonteremtés feladatáról. A tér konstrukciója és a közösség konstrukciója egyaránt az otthon konstrukciójának feladatával kezdődik. A romantikusok és Lukács a maguk transzcendentális otthontalanságával, Heidegger a lakozással, Derrida a vendégszeretettel mind erre a kettősségre reflektál.

17.20-17.40

18.00-19.00 ÁGOSTON Zoltán (Jelenkor Folyóirat) és GÉCZI János (Pannon Egyetem, Veszprém) beszélget a Jelenkor (H) és a Literatura na Swiecie (PL) folyóiratokról

(Pécs, Szigeti út 12.)

A BALKÁN VILÁGZENEI FESZTIVÁL KONCERTJEI

Belépő: I. hely: 2.000 Ft / II. hely: 1.500 FtJegyek kaphatók a helyszínen, valamint a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában (7621 Pécs, Széchenyi tér 1.)és a Ticketportal.hu oldalán.

19.30

BRASNYÓ Antal,

DRESCH Mihály,

SZANDAI Mátyás

21.00

AZ OTTHON KONSTRUKCIÓJA

DISZKUSSZIÓ

KÜLÖNBÖZŐSÉG ÉS IRODALOM

PTE ÁOK AULA

LAJKÓ FÉLIX ÉS BARÁTAI

MERCAN DEDE AND THE SECRET TRIBE (TR)

NOVEMBER 4.2 0 1 0

9


Harmadik Nap2010. november 5., péntek


09.00-12.30 Elnök: GARAI Zsolt (Pécsi Tudományegyetem)

09.00-09.30 Hiroshi ABE (Kyoto University, Japán):

Hogyan lehetséges a kultúraközi megértés? Ahogyan azt a megértés hermeneutikai elméletei megmutatták, a különböző kultúrákat csakis saját kulturális perspektívánkban tudjuk értel-mezni, amely megértésünket előfeltevések formájában uralja. Azonban megértésünknek ezt az alapvető vonását általában különösnek szokták találni, mert annyira a sajátunk, hogy alig tudjuk megragadni. A kultúraközi interpretáció terjedésével együtt azonban mind a mások kultúrájának, mind pedig a saját kultúránknak a horizontját is más fényben látjuk. Mindazonáltal hogyan reflektálhatunk a saját előítéleteinkre? Hans-Georg Gadamer úgy válaszolja meg ezt a kérdést, hogy a másik horizontja „felszólít” bennünket arra, hogy egy pillanatra függesszük fel a saját horizontunkat, ezáltal lehetővé téve azt is, hogy eltávolítsuk magunkat tőle. Ha ez így van, akkor miért ijedünk meg az ismeretlen szólítástól, amikor úgyis a saját horizontunkon belül maradunk? Úgy vélem, hogy ennek oka az, hogy nem csupán körül vagyunk véve a saját kultúránk által, hanem meg is haladjuk azt. Emiatt miközben a saját kulturális közösségünkhöz tartozunk, eredetileg egy elemi és határtalan közösségbe is alámerülünk („kozmopolisz”), amely az összes létező közösséget megelőzi. Mi több, a feltétlen vendégszeretet megvaló-sításának egyetlen lehetősége az, ha kozmopoliták vagyunk.

09.30-09.50 CSORDÁS Gábor (Jelenkor Kiadó):

Amint az Esszéknek az utazásról és a társas érintkezésről szóló szövegrészleteiből kiderül, Montaigne szerint több hasznunk származik az idegen megismeréséből, mint abból, ha a sajátot keressük az idegenben is. Ugyanakkor az idegen elsajátítása sohasem lehet teljes, illetve addig van értelme, amíg elsajátítva is megmarad idegennek. Az Esszék más, tipikusan autoreferen-ciális szöveghelyeiből kitűnik, hogy Montaigne számára a saját akkor igazán jelentős, amikor képes idegenné válni. Saját és idegen e sajátos viszonya értelmezésem szerint Montaigne anti-esszencialista énfelfogására, a kései reneszánsz nem-identifikációs, erős individualitására vezethető vissza. Ellenpróbája ennek „A barátságról” szóló fejezet okfejtése, mely a barátságot mint az idegen maradéktalan elsajátításának terepét mutatja be. Ugyanez a fejezet másfelől nem egyéb, mint egy gyönge individualitás és egy esszencialista énfelfogás regresszív betörése az Esszék gondolatvilágába.

A VENDÉGSZERETET KOZMOPOLITIKÁJA

A „KOZMOPOLISZ” MINT A KULTURÁLIS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK MEGÉRTÉSÉNEK ALAPJA

IDEGEN ÉS SAJÁT (ÉRETTSÉG ÉS REGRESSZIÓ) MONTAIGNE-NÁL

NOVEMBER 5.2 0 1 0

10

09.50-10.10 BOROS János (Pécsi Tudományegyetem):

Az Európai Unió új kihívással néz szembe, a migráció és a bevándorlás kérdésével. Amikor Hollandiában, ebben a nagy toleráns tradíciójú és bevándorló országban az iszlamofób jobboldal politikailag megerősödik, amikor Franciaországból, az emberi jogok szülőhazájából európai uniós polgárokat toloncolnak ki, akkor fel kell tennünk a kérdést, milyen folyamatok kellős közepén vagyunk valójában? Előadásomban kísérletet teszek arra, hogy a modern európai (és észak-amerikai) együttélés alapító értékeit szem-beállítsam a bevándorlásellenes politikai megnyilvánulásokkal. Az értékek tisztelete és a mindennapok sajátos reálpolitikai kényszerei konfrontáltatásával amellett kívánok érvelni, hogy Európa (és Észak-Amerika) számára nincs visszaút, az alapvető értékek tiszte-letének felfüggesztésével vagy érvényességének hivatalos politikai megsértésével az európai demokrácia és az európai kontinens nem léphet vissza, ez saját maga felszámolásával lenne egyenértékű. Megpróbálok néhány alapvető értékre rámutatni, és a nagypolitika (európai és nemzeti) számára néhány gyakorlati javaslatot tenni.

10.10-10.30

10.30-10.50

10.50-11.10 HORVÁTH Györgyi (ELTE):

A posztkommunista Kelet-Európa a nemzetközi irodalomtudományos nyilvános-ságban a kilencvenes évektől kezdődően olyan határterületként pozicionálódott, ahol a kulturális fordulat belátásai, illetve a Cultural Studies módszertana kevéssé nyernek elfogadásra. Ugyan a kilencvenes évek folyamán több (főleg „nyugati” kutató által szerkesztett) angol nyelvű tanulmánykötet is megjelent a régió kultúráiról – köztük irodalmairól –, melyek a Cultural Studies belátásait hasznosították, és ebbe a könyvkiadási folyamatba az idő előrehaladtával egyre több kelet-európai kutató is becsatlakozott, de a kétezres években az angolul író „keleti” kutatók még mindig rendre azt a diagnózist állították fel saját kelet-európai országaik tudományos dis-kurzusairól, hogy nem vagy csak kevéssé érdeklődik a nemzetközi humántudomá-nyos nyilvánosságban magasan jegyzett Cultural Studies módszertana iránt. Az előadás dominánsan ezekkel a Kelet-Európa-képekkel, a mögöttük álló intézményi, társadalmi, történeti folyamatokkal foglalkozik, illetve – az angolul elérhető szak-irodalom alapján – néhány példát ad arra, hogy a régió országaiban az állam-szocializmus emléke ténylegesen hogyan befolyásolta a Cultural Studies helyi recepcióját.

KOZMOPOLITIZMUS ÉS MIGRÁCIÓ

DISZKUSSZIÓ

SZÜNET

EURÓPA „BELSŐ MÁSIKJA”. A CULTURAL STUDIES-PARADIGMA KELET-EURÓPÁBAN

NOVEMBER 5.2 0 1 0

11

11.10-11.30 Veera RAUTAVUOMA (Jyväskyläi Egyetem, Finnország):

A jövő mindig bizonytalan és más, mint amit elképzelünk. Amennyiben a radioaktivitást a nem stabil anyag bomlási folyamatának tekintjük, a totalitárius rendszerek nyomait joggal hívhatjuk radioaktívnak: az erőszakkal rögzített jelentések után, annál erősebb a jelenté-sek ingadozása. Milyen lehet a szocialista múlt(unk) jövője? Hogyan valósulhatnak meg az Ulrich Beck által felvázolt kozmopolitizmus dimenziói – különösen a jövő és az objek-tum másságának a méltányolása – a szocialista örökség kapcsán? Milyen kozmopolita emlékezetet szülhet a szocializmus öröksége? Ha elfogadjuk Victor Buchli állítását, mely szerint „[a] huszadik század kulturális változásainak üteme archeológiai megközelítést kíván”, érdemes e kérdéskört material culture studies/muzeológia mentén vizsgálni.

11.30-11.50 Ivan Hristov TCHALAKOV (Plovdivi Egyetem, Bulgária):

Az előadás egy kis csoportnyi kreatív iparral foglalkozó vállalkozó tevékenységét mutatja be. A legtöbbjük plovdivi galériák tulajdonosa és igazgatója, akik megteremtettek egy helyi kulturális hagyományt – a „Galériák és Múzeumok Éjszakáját”, amit 2005 óta minden évben szeptem-ber utolsó hetében tartanak. Emmanuel Levinas passzív felelősségfogalmának és Antoine Hennion elméletének, a kötődés szociológiájának ötvözésével az előadás a galériák tulaj-donosainak, férfiaknak és nőknek a belső egzisztenciális kapcsolatait és szenvedélyük tárgyát elemzi. Ezek a kapcsolatok tették őket kulturális vállalkozók közösségévé, és segítették őket abban, hogy a felmerülő nehézségeket és feszültségeket elviseljék egy addig ismeretlen kulturális esemény szervezése során, amely a nyitottság, a vendégszeretet és az öröm szimbólumává vált. Fáradozásaiknak köszönhetően 2005 óta minden ősszel látogatók ezrei érkeznek az ősi bolgár város hegyeihez az ország minden tájáról, hogy részesei legyenek a művészet és kultúra élményének és (megkockáztatom), hogy megerősítsék kötelékeiket azzal a világgal, amelyben a művészek és az impresszáriók élnek.

11.50-12.10 Tuuli LÄHDESMÄKI (Jyväskyläi Egyetem, Finnország):

Az „Európa Kulturális Fővárosa” program az Európai Unió legtartósabban futó kulturális prog-ramja. 1985-ben indult, az európai kultúra jelentőségének hangsúlyozására, hogy ugyanakkora figyelmet szenteljenek a kultúrának, mint a politikának és a gazdaságnak. Kulturális jelentő-ségén kívül az Európa Kulturális Fővárosa program számos politikai és ideológiai célt is magában foglal, amelyek az EU irányelvei expliciten vagy impliciten megfogalmaz. Az EU kul-túrpolitikájának alapvető célja Európa magától értetődő kulturális sokszínűségének hang-

A JÖVŐ MÁSSÁGA A SZOCIALIZMUS ÖRÖKSÉGÉNEK RADIOAKTÍVITÁSA–

A MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA 2005-BEN PLOVDIVBAN. A KULTURÁLIS SZAKEMBEREK KÖTŐDÉSEI ÉS FELELŐSSÉGE – EGY ESEMÉNY HOSZPITALITÁSA

KOZMOPOLITIKA ÉS PÁN-EURÓPAI CÉLKITŰZÉSEK AZ EURÓPA KULTURÁLIS FŐVÁROSA PROGRAMBAN

NOVEMBER 5.2 0 1 0

12

súlyozása, ugyanakkor olyan közös összetevők felkutatása, amelyek a kontinens országainak különböző kultúráit egyesíteni tudják. Ezen közös tényezők segítségével az EU kultúrpolitikája Európa egy „elképzelt kulturális közösségét” hozza létre, „egységet a sokféleségben”, ahogy az Unió egyik jelmondata is szól. Az EKF programban az európaiság a „közös” kultúra és értékek, a „megosztott” örökség kozmopolita és pán-európai szempontrendszere alapján jön létre. Jelen előadás azt kívánja bemutatni, hogy a különböző kozmopolita és pán-európai diskurzusok miként jelennek meg az EKF programban, az EU kulturális politikájának részeként.

12.10-12.30

12.30-14.00

14.00-18.00 Elnök: FENYVESI Kristóf (Jyväskyläi Egyetem, Finnország)

14.00-14.30 Oruç ARUOBA (Metis Yayınları Kiadó, Törökország):

Mit jelent a vendégszeretet kulturális kérdésekben? Mi a multikulturalitás? Miként alkal-mazható a fordítás gyakorlati munkája a kultúrák közötti közvetítésre?

14.30-14.50 THOMKA Beáta (Pécsi Tudományegyetem): Pastor Thomka Debeljača, Yugoslavia

Historikum, etika, tolerancia, ritka kulturális tártság, illetve politika is egyesül abban a kora gyermekkori élményben, amelyből szeretnék kiindulni. Szinte egyikről sem, csupán a szülő-házam szüntelenül nyitva álló kapujáról volt tudomásom akkoriban. Arról, hogy milyen mér-tékben tette nyitottá vagy zárttá, minden személyes törekvés ellenére, házunkat és az otthoni postai forgalmat a politika, arról ekkoriban nem volt tudomásom. Tapasztalatom igen, ám ehhez nem rendelődtek fogalmak, tudás, tehát az értelmezés lehetősége sem. Lényegében a zártság / nyitottság ellentétéről sem, minthogy ezek jórészt éppen az aktuális politika kér-dései, illetve szükségszerű következményei voltak. Olyan háborítatlan állapot alapozta meg magatartásomat, amelyben csupán ennek az akkoriban fel nem ismert, nem toleráns, a kultúrától, mindenféle etikától idegen és valójában a régió történetileg sem hitelesített kvázi értékrendjének, a politikainak nem volt és lett később sem szerepe. Egyik következtetésem ebből a megszerzett tudásból következik: lehet, hogy kialakultak az archaikumban olyan értékek, amelyek etikával látták el a politikait, hisz ennek szolgálatában állt a retorikai diszciplína is. Életidőmben, ebben az öt-hat évtizedben azonban olyan megélhető tapasz-talatot nem sikerült produkálnia a politikának, amelyből kapcsolatot tudnék teremteni a konferencia központi fogalmaként kiemelt vendégszeretet és a historikusan értelmezett balkáni politikai tapasztalat között.

DISZKUSSZIÓ

EBÉDSZÜNET


MIÉRT LEGYÜNK VENDÉGSZERETŐEK?

LEVÉLCÍMZÉS A ’60-AS ÉVEK JUGOSZLÁVIÁJÁBAN

NOVEMBER 5.2 0 1 0

13

14.50-15.10 RADICS Viktória (Balassi Bálint Intézet):

A délszláv kultúrákban nagy életalakító ereje van (még inkább volt) a szomszédság (komsiluk) fogalmának, az ezzel járó köszönéseknek, megszólításoknak és hétköznapi rítusoknak, melyek tiszteletet parancsoltak és vendégszeretetre köteleztek, a nacionális és a vallási különbségek elidegenítő és viszályt szítani képes vonásait finoman áthidalva és a nemzetek, nemzeti kisebbségek udvarias egymás mellett élését elősegítve. Ez a jelenség, melynek nyilván megvannak a folklorisztikus gyökerei, a falusi és a városi életben is túlélte a szocializmus közösségi kényszerszerveződéseit, az utóbbi balkáni háborúk során azonban a visszájára fordult, és egy csapásra ellenséget csinált a nemrég még tisztelettel megszólított „szomszéd/szomszédasszony”-ból. Ugyanakkor a jelenség-nek provinciális jegyei is vannak, melyek egy-egy közösséget bezárnak és elvágják a „nagyvilágra” nyitó érdeklődést. Irodalmi (Ivo Andrić, David Albahari) és életbeli tapasz-talataim alapján, valamint Radomir Konstantinović A vidék filozófiája című könyvére tá-maszkodva szeretnék kísérletet tenni arra, hogy esszé formájában vázoljam a szóban forgó jelenség körvonalait.

15.10-15.30 BESZÉDES István (zEtna Kiadó, Szerbia):

Kivonulás, városalapítás, (jó?) szomszédság… Egy internetes irodalmi kísérlet bemuta-tása, amelyben válaszlehetőségek rejlenek a hon- vagy hontalanságvágy (Rejtő Jenő) kérdésére. Makropolisz – beszámoló egy kétnyelvű fikciós város születéséről és formá-lódásáról, valamint a tájegyesítés esélyeiről, és említése az egykori vajdasági három-nyelvű városok teremtette szomszédsági hagyományának. Hontalanok szomszédsága – mérlegelése a centrum nélküli periféria táján való találkozásoknak, a topográfiai fikciók, területátírások és a fiktív történelem nyújtotta otthonosság érvényének. Végezetül egy, a bácskai por desztillálására tett kísérlet tanulságairól pár szó, valamint a folyamatos kény-szerről, amely a vajdasági magyar irodalom (sokszor skizofrén) identitását fogalmazza, árnyalja, és aktivisták, szomszédok, emigránsok és disszidensek szellemei lakják.

15.30-15.50

15.50-16.10

16.10-16.30 FOGARASI György (Szegedi Tudományegyetem):

Ha a vendégszeretet vendéglátást implikál, s a látványként felfogott vendég vendé-gül látását foglalja magában, akkor a látás a vendégfogadás kitüntetett érzéki moda-litásának mutatkozik. Ellentétes szemszögből és úgyszólván más frekvencián is

KOMSILUK

KIVONULÁS, VÁROSALAPÍTÁS, (JÓ?) SZOMSZÉDSÁG…

DISZKUSSZIÓ

SZÜNET

COLERIDGE KÍSÉRTETELMÉLETE

NOVEMBER 5.2 0 1 0

14

működik azonban a látás, hiszen a vendégeskedéskor a vendég is lát bennünket: csakhogy mint látogató, ő ezt bizonyos gyakorisággal teszi. Ha ez a látás repetitív, akkor a vendégnek visszatérőnek, visszajárónak, azaz végső soron kísértetnek (re-venant) kell lennie, a vendéglátás pedig kísértetek látása kell legyen. De miképpen gondoljuk el látás és látogatás, avagy vízió és vizitáció ezen kölcsönösségét, s eset-leges aszimmetriáját? És különösen miként a vendégszeretet (vagy a barátság) fo-galmi körében? Előadásomban S. T. Coleridge kísértet-elméletét, annak optikai és akusztikai allegóriáját elemzem, egy olyan fejtegetést, mely a The Friend c. folyóirat-ban jelent meg, s melynek záró mondataiban egy fantombarát, Thomas Wedgewood is színre lép − igaz, láthatatlanul.

16.30-16.50 RAJSLI Emese (Ljubljanai Egyetem, Szlovénia):

Isidora Sekulić (1877-1958) szerb írónő, esszéista szinte teljesen ismeretlen a magyar olvasó számára, pedig őt nevezik az első európainak a szerb kultúrában, gyakorlatilag ő az első női író, ő volt a Szerb Tudományos Akadémia első női tagja... Mindig is szerényen cipelte a kis nyelveken megszólaló írók terhét, ám cizellált útirajzai, keserű esszéi már szinte 100 évvel ezelőtt olyan Európára nyíló ablakot nyitottak a szerb kultúra számára, amelyen át ma is van (lenne) mit szemlélnie a szerb értelmiségnek. Ugyanakkor a Balkánról, saját kultúrájáról is tudott olyat írni, ami a mai európai olvasónak (is) szól.

16.50-17.10 BERSZÁN István (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Románia):

Az előadás két kortárs kelet-európai szerző 2010-ben megjelent címadó könyveinek összehasonlító vizsgálata. (Esterházy Péter: Esti. Magvető, Budapest 2010; Gabriel Liice-anu: Intalnire cu un necunoscut [Találkozás egy ismeretlennel]. Humanitas, București, 2010.) Az alapkérdés egy konferenciafelhívás előtti kíváncsiságból született: Hogyan válik egy fontos román, illetve egy fontos magyar szerző önmaga számára másikká? És hogyan világít rá ez arra, ahogy egymás számára mások? Nem titok, hogy a kíváncsiságnak ön-életrajzi vonatkozásai vannak. Szeretnék eltöprengeni azon, amikor magyarként vagyok vendég(fogadó) valahol és amikor romániaiként. Még nem tudom, mi fog kiderülni.

17.10-17.30

18.00-19.00

Házigazdák: SAMU János Vilmos főszerkesztő, BEKE Ottó és TÖRÖK Erna szerkesztők

AZ ISMERETLEN ISIDORA SEKULIĆ

ESTI TALÁLKOZÁS EGY ISMERETLENNEL. A MÁSIK VENDÉG LIICEANU NAPLÓJÁBAN ÉS ESTERHÁZY REGÉNYES ÖNÉLETRAJZÁBAN

DISZKUSSZIÓ

A DNS FLUORESZKÁLÓ TESTE: A DNS FOLYÓIRAT (SZERBIA, VAJDASÁG) ESTJE ÉS KIÁLLÍTÁSA

NOVEMBER 5.2 0 1 0

15

URÁNIA MOZI

BORIS KOVAC ÉS A LACAMPANELLA ORCHESTRA (SRB)

SÖNDÖRGŐ

(7624 Pécs, Hungária u 19. )

A BALKÁN VILÁGZENEI FESZTIVÁL KONCERTJEI

Belépő: I. hely: 2.000 Ft / II. hely: 1.500 Ft Jegyek kaphatók a helyszínen, valamint a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában (7621 Pécs, Széchenyi tér 1.) és a Ticketportal.hu oldalán.

19.30

21.00 KING NAAT VELIOV (KOCHANI ORKESTRA) – HERCZKU ÁGNES

NOVEMBER 5.2 0 1 0

16


Negyedik Nap2010. november 6., szombat


09.00-11.10 Elnök: BICZÓ Gábor(Miskolci Egyetem)

09.00-09.30 Jarmo VALKOLA (Jyväskyläi Egyetem, Finnország – Tallinni Egyetem, Észtország):

Aki Kaurismäki nemzetközi hírű rendező, akinek filmjei két évtizede állnak az elemzők figyelmének középpontjában. Műveiben a finn tájak, a városi életérzés, az idő, a moz-dulatok, a nosztalgikus képek fonódnak össze a vendégszeretetet övező témákkal. Kaurismäki a filmtörténettel való különleges viszonyának köszönhetően részben a finn, részben az európai, de ugyanúgy a hollywoodi filmekből is merít. Az európai filmet esztétikai és kulturális értelemben mindig is fontosnak tartották, habár tradicionálisan a “magasművészet” terminusaival írták le, mint ami szemben áll a hollywoodi narrációval. Általános vélekedés szerint az európai művészfilm alapvetően különbözik az ipari ala-pokra helyezett és általános kódrendszert használó hollywoodi filmektől. Ahogy azt Kaurismäki filmjei egyértelműen érzékeltetik, az európai film esztétikai szempontból innovatív, humanista és a természet iránt társadalmilag elkötelezett. Filmelméleti szem-pontból fontos, hogy amikor az európai filmekkel kapcsolatos témákról beszélünk az ideológia, az esztétika és a stílus kérdéseire is reflektáljunk. Jelen előadás a vendég-sze-retet témájára fókuszál Aki Kaurismäki filmjeiben.

09.30-09.50 P. MÜLLER Péter (Pécsi Tudományegyetem):

A drámatörténet gyakori drámaszervező elve az ismerősként megjelenő vendég vagy az (elvont alakként felbukkanó) idegen, akinek jötte vagy jelenléte teremti meg a drámai szituációt, tartja fenn és növeli a – gyakran robbanásig fokozódó – feszültséget. Van, amikor a vendég felforgatja a házigazdák életét, s a történet végén börtönbe jut, vagy felnégyelik (Tartuffe Orgon házának vendége, Varró őrnagy a Tót családé). Van, amikor a vendég bosszút állni érkezik, vagy ellenkezőleg, köszönetet szeretne mondani (az Öreg hölgy saját elhatározásából látogat Güllenbe; miként az ’56-os disszidens Vendég is az öreg kommunistához). Van, amikor egy szélhámost vendéggé avatnak, mint Hlesztakovot, s van, amikor a vendég azért jön, hogy elárulja a vendéglátóját, mint Socino teszi Dávid Ferenccel. S van, amikor a jövevény ártatlan szállóvendég, akit a pénzéért megölnek, mint Jannal teszi Az Anya és Martha; vagy ismeretlenek elhurcolják, mint


A VENDÉGSZERETET AKI KAURISMÄKI FILMJEIBEN

A VENDÉGSZERET(TEN)ET SZÍNPADI VÁLTOZATAI

NOVEMBER 6.2 0 1 0

17

Stanley-vel teszi McCann és Goldberg. Moliére, Örkény, Dürrenmatt, Spiró, Gogol, Páskándi, Camus és Pinter fenti drámái csupán néhány példát és változatot villantanak fel a drámatörténet több száz művéből, amelyben a vendég/idegen saját drámája a legváltozatosabb formában mutatja meg a vendégszeret(ten)et érzelmileg és kulturális telített heterogén tapasztalatát.

9.50-10.10 BÖHM Gábor (Pécsi Tudományegyetem):

Kassák Lajos Egy ember élete című életregényét kiemelt jelentőségű vállalkozásként értékelem és olvasom annak vonatkozásában, hogy a múlt század 20-as éveiben a magyar önéletrajzi próza tekintetében elsőként tette reflexió tárgyává azt a dilemmát, amely az önírói-énelbeszélői vállalkozás szükségességének és beteljesíthetetlensé-gének tapasztalatát hordozza. Ennek folyományaként – illetve a korszak nyugatos eszté-tikai-poétikai kultúrájának hatására – olyan formai konstelláció jött létre az életregényben, amely különféle vendégműfajok, vendégszövegek metszéspontjában helyezi el az önélet-rajzi vállalkozás poétikai lehetőségeit. Elemzésem ennek kapcsán egyrészt rámutat a Kassák-mű belső műfaji feszültségeire, illetve arra, hogy e feszültségek megvilágítják Kassák realizmushoz való sajátos viszonyát. A szöveg szoros olvasatával ugyanakkor arra kívánok rámutatni, hogy a szóban forgó esztétikai-poétikai stratégiák milyen sajátos emlékezeti beszédmódot konstituálnak az életregényben: hogyan viszonyul az emlékező perspektíva által konstruált én azon de mani értelemben vett figurákhoz, maszkokhoz, amelyet ez a figyelemreméltó tudatossággal működtetett emlékmunka az életrajzi sze-mély „emlékműveként” megkonstruál.

10.10-10.30 MEKIS D. János (Pécsi Tudományegyetem):

Márai Sándor két alkalommal töltött hosszú éveket emigrációban – a második végle-gesnek bizonyult, 1948-tól 1989-ig tartott. Márai már nem érte meg az új „fordulat évét”: a parlamentáris demokrácia visszaállítását, sem a szovjet csapatok rövidesen bekövetkező kivonulását (e két eseményt határozta meg hazatérése és műveinek hazai kiadása feltételéül). A kaliforniai San Diego teljességgel, szinte szimbolikusan idegen közeg volt a számára, európai tartózkodási helyei ismerősebbek, de nem egészen otthonosak. Művei életében nem keltettek feltűnést külföldön, noha számos nyelvre lefordították őket. Az ezredfordulón azután váratlanul világszerte népszerűvé vált. Márai pályája idegenség és ismerősség mozgásainak igen bonyolult képletét adja. Cipszer-német gyökerek és ma-gyar nyelvi identitás Kassán, magyarosított írói név, német nyelvű újságcikkek az első emigráció során, politikai németellenesség 1933 után, francia és angol hatás, polgári identitás és európai hagyománytudat. Mindvégig magyar nyelven alkotott. Előadásomban életútját és művészetét tekintve vizsgálom meg e problémákat, olyan szövegekre és kontextusokra koncentrálva, amelyek egy nagyobb, civilizációtörténeti folyamat szem-pontjából is releváns kulturális hálózatot rajzolnak ki.

VENDÉGMŰFAJOK, VENDÉGSZÖVEGEK KASSÁK LAJOS EGY EMBER ÉLETE CÍMŰ ÉLETREGÉNYÉBEN

HELY? VÁLTOZTATÁS? MÁRAI IDENTITÁSFOGALMÁNAK ÉS POÉTIKÁJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ

NOVEMBER 6.2 0 1 0

18

10.30-10.50

10.50-11.10

11.10-12.30 Elnök: KASZNÁR Veronika Katalin (Pécsi Tudományegyetem)

11.10-11.30 Soo Young PARK (Hankuk University of Foreign Studies, Dél-Korea):

Nemrég egy újságcikkben olvastam, hogy „húsz év alatt a magyar társadalom kettészakadt, aminek egyik tünete, hogy a finnugor nyelvi rokonság igenlése vagy tagadása hitelvi kérdéssé vált”. A szerző kifejtette, hogy a kazahok, a baskírok vagy a koreaiak merő tévedésből vallják magukat a magyarok rokonainak. Mivel én a koreaiak közül elsőként tanultam hivatalosan magyar nyelvet és finnugrisztikát, mielőtt a vendégszerető magyar kultúráról és a vendég-szeretetről mint a kulturális különbözőség esélyéről beszélnék, szeretném röviden áttekinteni az elmúlt húsz évet, szeretném megválaszolni azt a kérdést, hogy a magyarok számára tiszta vendégként miért kezdtem a finnugrisztikát tanulni, és beszámolni arról, hogy milyen ered-ményekhez vezetett a magyarnyelv-tanulásom és tanításom a mai globális korban. Előa-dásomban a koreai [sonnim] ‘vendég’ szó jelentésének változásait és jelentéskörének bővülését vizsgálom a különböző korszakokban, és összehasonlítom a [tʃintsʃək] ‘rokon’

szó változásaival. Ezt követően megpróbálom azt értelmezni, hogy mit jelentenek a nyelvi rokonság viták a multikulturális térséghez tartozó Magyarországon, és milyen jelentősége lehet ennek nemcsak tudományos, hanem társadalmi és kulturális szempontból is.

11.30-11.50 BICZÓ Gábor (Miskolci Egyetem):

A hosszú távú etnikai együttélési helyzetek elemzését a társadalomtudományi gyakorlat többnyire konfliktuselméleti megközelítésből vizsgálja. A megközelítésben azonban gyakran elsikkad a tény, hogy az eltérő kulturális, nyelvi, vallási, szokásbéli háttérrel jellemezhető etnikai csoportok kapcsolatrendszerét, különösen az időben stabil együttélést mutató közösségek esetében, a viszony dinamikus egyensúlyi állapota jellemzi. Az előadásban kísérletet teszünk arra, hogy a szilágysági Tövishát vegyes – magyar, román – lakosságú falvainak példáján keresztül rámutassunk az etnikai együttélés dinamikus egyensúlyi viszonyait meghatározó alapvető normákra. Másrészt szeretnénk felhívni a figyelmet a szabályok lokális-kulturális változékonyságára, ami azt jelenti, hogy a tanulmányozott régióban vizsgált négy, látszólag alapvetően hasonló adottságú településen, az együttélés gyakorlatában milyen társadalomelméleti szempontból lényeges különbségek írhatóak le.

DISZKUSSZIÓ

SZÜNET

A VENDÉGSZERETET KULTURÁLIS KRITIKÁJA

A MAGYAR VENDÉGSZERETET ÉS A FINNUGOR NYELVI ROKONSÁG VITÁJA KOREAI SZEMPONTBÓL

AZ ETNIKAI EGYÜTTÉLÉS EGYENSÚLYI MODELLHELYZETE. A SZILÁGYSÁGI TÖVISHÁT PÉLDÁJA

손 님

NOVEMBER 6.2 0 1 0

19

11.50-12.10 BOGDÁN Mária (Pécsi Tudományegyetem):

A romák Európa összes országában kisebbségként jelennek meg, azaz egy adott politikai és gazdasági rendszer által, jogilag körülhatárolt népcsoportként (el- és befogadott vendégekként), és talán pont ez az eredendően átmeneti állapot teheti lehetővé azt, hogy a többség jó ideje problémaként tekint rájuk és kezeli a jelenlétüket – az elnevezésük már kellemetlen vendégeket jelöl. Némely országban adatbázisok létrehozásának ötletével igyekeznek garantálni a békés együttélést. Mi a motiváció az újraértelmezett vendégsze-retetben és meddig tud fennmaradni? Vajon az identitás hogyan értelmezhető ebben a helyzetben? Ki a cigány, és meddig az?

12.10-12.30

12.30

16.00-18.00Házigazda: CSORDÁS Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója. Vendégek: Ruxandra CESERENAU (RO), TOLNAI Ottó (SRB-H), Oruç ARUOBA (TR) Közreműködik: KOSZTA Gabriella

(7624 Pécs, Hungária u 19. )

A BALKÁN VILÁGZENEI FESZTIVÁL KONCERTJEI Belépő: I. hely: 2.000 Ft / II. hely: 1.500 FtJegyek kaphatók a helyszínen, valamint a Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában (7621 Pécs, Széchenyi tér 1.) és a Ticketportal.hu oldalán.

19.30

21.00

ÖRÖK VENDÉGSZERETETRE ÍTÉLVE

DISZKUSSZIÓ

EBÉDSZÜNET

HATÁRTALAN VENDÉGSZERETET ÉS HATÁROK NÉLKÜLI IRODALOM

URÁNIA MOZI

YAKAZA ENSEMBLE (TR)

FANFARA SHAVALE (RO)

NOVEMBER 6.2 0 1 0

20

KIÁLLÍTÁS A DOMINIKÁNUS HÁZBAN

A DNS FLUORESZKÁLÓ TESTE

A DNS mint folyó-irat most zsigereiben, apró alkotóelemeiben mutatkozik meg a vizualitás színterén. A felületek, formák szétdarabolásával, kifeszítésével érezhetjük majd a különféle anyagok, tárgyak funkciójának eszenciáját. A DNS formáinak szétbontása révén a szellemi és vizuális élmény kettőssége lesz látható, tapintható és hallható. A folyó-irat formai, anyagi megnyilvánulásai – viasztábla, rézhuzal, párna, doboz lepke… – vagyis a vizuális élmény előidézőinek előtérbe kerülése révén, egyre nagyobbra tágul és mélyül az a bizonyos szakadék amelyben a könyvek és folyóirományok a művészet tartályaiként használódnak. A lejegyzés felületeinek kibontott vetületei, kifestett színei, kifordított anyagai nyernének mindezzel egy vizuális játszóteret.

A DNS Folyó-irat (Szerbia, Vajdaság) kiállítása. Kurátor: TÖRÖK Erna

A IV. Találkozó a Balkán Kapujában Interdiszciplináris Konferencia szakmai támogatói:

Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Modern Irodalomtörténeti és Iroda-lomelméleti Tanszék / Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola / Pécsi Tudományegyetem Filozófiai Doktori Iskola / az MTA Filozófiai Intézete / a PAB I. Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottsága / Magyar Lettre International / Jelenkor Kiadó / Jelenkor Folyóirat / DNS Folyó-irat

A KONFERENCIA TELJES IDŐTARTAMA ALATT MEGTEKINTHETŐ:

KELET-NYUGATI ÁTJÁRÓ kapcsolat, koordináció:

FENYVESI Kristóf - [email protected]

NOVEMBER 6.2 0 1 0

21

A capital of culture is a capital of hospitality. It is a sign of hospitality on the part of those who

gave Essen, Pécs and Istanbul the capital of culture title for 2010. It is also a token of

hospitality on the part of those cities that accepted the title and who host many cultural

events and citizens from all over Europe and the world. The categoricus imperativus of

hospitality is unconditional openness, respect and responsibility for others, for otherness

and for difference.

The interdisciplinary and international conference: The Chances of Cultural Differences –

The Ethics, Poetics and Politics of Hospitality – welcomes philosophers, literary critics,

cultural critics, anthropologists, artists, poets and writers from the East and West to

discuss these topics, encouraging innovative transdisciplinary dialogues, reinforcing the

role of Pécs being the “borderless city” which shows unconditional hospitality and serves

as a passage between Europe and the Balkans, between North and South, East and West.

dr. Jolán Orbán and Kristóf Fenyvesi Pécs University University of Jyväskylä

Tickets:

Visiting all events of 4th Meeting at the Gateway of the Balkans Interdisciplinary Conference is free.

For the entrance fee of the concerts of the Balkans World Music Festival, please see the information related to the certain event provided by this program booklet. Tickets are available on the spot and at the Pécs Cultural Centre's Information Office (7621 Pécs, Széchenyi square 1.) and at the Ticketportal.hu

All programs for the 4th Meeting at the Gateway of the Balkans Interdisciplinary Conference registered participants are free

4th MEETING AT THE GATEWAY OF THE BALKANS

INTERDISCIPLINARY CONFERENCE

The Chances of Cultural Differences

the Ethics, Poetics and Politics of Hospitality

2 0 1 0

NOVEMBER 32 0 1 0

EAST-WEST PASSAGE 2010

Day 1.2010. November 3., Wednesday

House of Arts and Literature

17.00

* Three Crows/Drei Raben journal - Pécs special issue * Res Publica Nowa, Host, anBlokk and Lettre Visegrád journals special issue in English: "Are we East or West?" * Sprache im technischen Zeitalter, Literarisches Colloquium Berlin - literary journal * Kalligram authors, editors and translators of the guest periodicals, with Wilhelm Droste, Artur Celinski, Endre Kukorelly, Lutz Seiler, Máté Zombory and others.

19.00 with NÉMETH Gábor, LOVAS Ildikó, RADICS Viktória, MÁRTON László és a szerkesztő, KARÁDI Éva. Vetítés /Screening: EIKE

Supported by: European Cultural Foundation, Budapest "Visegrad Visibility" Program, International Visegrad Fund

EAST-WEST PASSAGES JOURNAL MEETING AND LITERARY CAFÉTHE LETTRE JOURNAL AND GUESTS:

LETTRE’S LITERARY EVENING


DAY 2.2010. November 4., Thursday

Pécs Cultural Center – Dominican House

08.30

09.30

10.00-12.30 Chair: ORBÁN Jolán (Pécs University)

Gary SHAPIRO (University of Richmond, USA):

This talk will discuss three conceptions of geophilosophy and geopolitics – those of Hegel, Nietzsche, and Franz Rosenzweig. I will explore fundamental relations and contrasts between the ideas of world (Hegel), human-earth (Nietzsche), and globus (Rosenzweig). The contrasts to be developed and interrogated have to do with the priority of the state-form in Hegel’s philosophy of world-history, the tension between state and nomad in Nietzsche’s geophilosophy, and the absolute finitude of the globe as the impetus and goal of what Rosenzweig calls a world-historical theory of space. Much of this discussion has to do with questions concerning borders, nations and the like – including questions related to their permanence, stability, flexibility, and openness.

10.50-11.00

11.00-12.30

BAGI Zsolt (Pécs University, Hungary)

BÓKAY Antal (Pécs University, Hungary)

BOROS János (Pécs University, Hungary)

FENYVESI Kristóf (University of Jyväskylä, Finland)

Rainer J. HANSHE (CUNY Graduate Center, USA - Nietzsche Circle, New York)

NYÍRŐ Miklós (Miskolc University, Hungary)

12.30-14.00 for the registered participants of the conference

REGISTRATION

WELCOMING REMARKS

THE CHANCE OF DIFFERENCES – IN MEMORIAM JACQUES DERRIDA

WORLD, EARTH, GLOBE: GEOPHILOSOPHY IN HEGEL, NIETZSCHE, AND ROSENZWEIG

BREAK

Gary SHAPIRO's (University of Richmond, USA) lecture is commented by:

OPENING RECEPTION AND LUNCH AT THE DOMINICAN HOUSE

NOVEMBER 4

24

2 0 1 0

14.00-18.00 Chair: BOROS János (Pécs University, Hungary)

14.00-14.30 Marcel COBUSSEN (Leiden University, The Netherlands):

What part can music play in ethical discussions, dialogues and debates? How can music contribute to encountering the other, and how can it teach us something about hospitality? In other words, is it possible to trace an ethic that can only be summoned by/in/through music. This presentation takes as its point of departure the ethical suggestions proposed by philosophers such as Levinas, Derrida, and Bauman: ethics as ‘hospitality’, as an openness towards otherness/the other. I situate such a musical hospitality within the domain of the ear, within the realm of hearing, of the auditive. Musical ethics must be thought of as an aural ethics. Music’s possible hospitable value is not to be found in the music ‘itself’, but instead comes into existence within a musical encounter, that is, in the space between sender and receiver. Therefore, my aim is to look for an aural ethics in the act of listening, a listening attitude that might be described as sensitive or hospitable: an attentive listening. The musical domain is pre-eminently the space where such an attentive listening, an ethical listening, can be learned and practiced.

14.30-14.50 HÁZAS Nikoletta (ELTE, Hungary):

I will analyse Hantai Simon’s art of painting incorporating philosophical and theological passages – that raised great interest in the French intellectual life at the end of the millennium – from the perspective of the debate formed at the intersection of art history and art theory in the 1980-90’s, that was about the status, possibilities, role in society of fine arts and was labelled as The End of Art”. The participants of the debate (Gadamer, Belting, Danto, J. L. Nancy, Vattimo, Ágnes Heller, etc.) while they operate with prescriptive art concepts, and they try to incorporate into their stories and art concepts the new issues (conceptualism, mass culture, media art) introduced by the radical innovators (Duchamp, Warhol, Nam June Paik, etc), they often fail to notice the immanent reform attempts turbulent in the traditional genres of fine arts (painting, sculptural arts). Hantai Simon, who considers domains of belief and knowledge as reconcilable, with his art of painting – considerable as a resolution in the debate of „The End of Art” – outlines such a possibility within the visual domain (visual theology), which seemingly proclaims „about-face”, but, actually, seemingly paradoxically – points forward with face turned…

14.50-15.10 KOZMA György (University of Jewish Studies, Hungary):

Kabbala – in Hungarian: ’kapoló’, in English: „craving” – is the altruism, community-making skill that became imperative because of the collapse of the Schopenhauerean One Desire, Craving, starting from the principle that cooperation of people (hesed, hospitality, Abraham) is the sole

THE ETHICS AND AESTHETICS OF HOSPITALITY

RETHINKING HOSPITALITY THROUGH MUSIC

INTERTEXTS ON THE BOUNDARIES OF PAINTING (HANTAI’S VISUAL THEOLOGY)

HOSPITALITY, KABBALA IN HUNGARY

NOVEMBER 4

25

2 0 1 0

’creator’, creative giver-force, the Creator, the four letters of „Yöhöwőh” /- which means Future in Hungarian - / expressing the whole existence. The hermeneutic works analysing the inner structure of the Bible, that have been spreading in Western philosophy during Hellenism and the Renaissance, (at the time of Philon and the Picoan Neoplatonism via the Zohar-type Bible translations,) that placed, in a Pietist way, the whole world into the heart (Adam Kadmon, Jesus Christ) – desire – and made it clear that only the talking and coopera-tive ’man’ is able to ’create’. Swedenborg, in the 18th century, and at the end of the 19th century Rudolf Steiner, Schopenhauer, Nietzsche, later Freud and Jung all tried to enrich this tradition with newer details – but until now, the ’Jewish’-Christian (and Islamic Sufi) roots of it were not uncovered. Derrida, in the 20th century, criticizing Heidegger, called upon this issue. Before this background of History of Philosophy it is worth to survey today’s Jewish kabbalists that convert via the Internet, first of all, the operations of Mikhael Laitman, who is the disciple Rabbi Ashlag, a disciple of Schopenhauer – and his Budapest prede-cessors, above all, Béla Tábor, coming from Hamvas’s circle.

15.10-15.30

15.30-15.50

15.50-16.20 Panos ELIOPOULOS (Olympic Center of Philosophy and Culture, Athens, Greece):

–

To initiate a discussion about borderless-ness and hospitality, we should primarily attempt to discern the very foundations of

DISCUSSION

BREAK

ARISTOTELIAN AND STOIC NOTIONS IN THE ISSUE OF FRIENDSHIP THE TOPOS OF THE EXCELLENT COMMUNITY

NOVEMBER 4

26

2 0 1 0

Seval Sener: The Last Supper. 2008.Seval Sener: Infánsnők. 2008.

the Polis. For Aristotle the political society precedes the individual on an ontological level. To his mind, the human is first and foremost a political animal, and only secondarily a social and economic one. This conception bears the implications of a Polis that aims at making its citizens virtuous, therefore politics and ethics are considered to be closely interrelated. Also it recognizes the fact that moral excellence is preferable to material prosperity as material goods alone cannot be the ultimate end. It is for these reasons that the Aristotelian Polis has to be founded upon two necessary principles: justice and friendship, which are capable of regulating the citizens’ lives in such a manner that safeguards the primary objective of their gathering, i.e. virtue and eudaimonia. The stoic political theory makes some innovative and characteristic contributions. For the Stoic philosophers, the Cosmopolis is all-inclusive, with no exceptions based on social criteria. Hence, the individual must be fully aware that his virtue can be completed inside the ample environment of his community. The actions of the sage focus on those who are in distress due to their passions. Thus they emphasize his philosophical responsibility as a “healer”, a doctor for the diseases of the soul and, subsequently, for those of the State. That requires that the stoic sage becomes friend with those who share the same quest, the quest for virtue, but at the same time it means that he expands his friendship to all, even to those who may be born under extremely diverse or discriminative conditions. In both theories there are elements that seriously support the idea of the communal life among free men. Men who have received the same Paideia and feel themselves competent political beings go further than simply developing an amount of tolerance among them. Friendship becomes the cornerstone and one of the most important dialectical topoi of the State which is determined not to exclude but to equally and actively care for the eudaimonia of all. Despite the arithmetic and geometric discrepancies observed in certain analogies between the Aristotelian and Stoic theory, it becomes apparent that the Polis or the Cosmopolis – respectively – are dynamic organisms, systems that stay open and accessible to those who pursue the same excellent ends.

16.20-16.40 GARAI Zsolt (Pécs University, Hungary):

The nature of friendship, in the first systematic elaboration of the issue is – in Aristotle’s Ethics – connected to excellence. According to the framework discussed here, there is nothing else that tells about the current interpretation of the excellence to be achieved by ourselves like our interpersonal relations. Friendship as relation is active in various activity domain, and in the domains of their typical emotions. Most undisturbed, and most desirably it appears in the activities pursued for ourselves. Without the forms of operations recognized in these activities it is hard to identify the norms of it, within the manifold sub-domains of our activities pursued for goods. The coming of the guest person to us, his/her arrival and presence is a reciprocal but not expecting first good deed, for which our answer is such a second step, that’s essence cannot be interpreted by the notion of compensation. I identify the paradox of the surprising and contemplation-initiating idea of guest-friendship within this framework, and in my presentation, as for some kind of release, I call upon the details of the first and classic unraveling of the issue.

THE GUEST AS FRIEND

NOVEMBER 4

27

2 0 1 0

16.40-17.00 Rainer J. HANSHE (CUNY Graduate Center, USA – Nietzsche Circle, New York): –

"But the healthy strife that makes the city strong – I pray that the force of fate will never end

that wrestling: the force of fate, my champion, I will never let you go.”Sophocles, Oedipus Rex, 969.

With the death of God, the ontological structures by which the world once assured its existence collapse. Though they continue to persist as shadows of the sacrificed deity, the politics, ethics and virtues rooted in the Abrahamic tradition posses no legitimacy. As Klossowski observed, since God was the guarantor of "the identity of the responsible self," his death forces us to recognize the ontological condition that monotheism had concealed, which in part is that the individual is an error. The body is no longer a property of the self, but a focal point of its impulses, the field where they converge and confront one another. In becoming fortuitous, the concept of the body is expanded, no longer subservient to one normal human type that is the rigid consequence of monotheism, but something that we create based on a plurality of norms born of the luxury of polytheism. Thus, if hospitality is founded on the secure subject and the continual reinscription of that subject, what legitimacy could it possess in the post-Nietzschean epoch? Through considering Nietzsche's conception of the friend-enemy, the Pathos der distanz, nobility, and his celebration of polytheism and the culture of contest, I will attempt to construct a hospitality of 'warriors' founded on agonistic ethics. Whereas Abrahamic hospitality feigns to eradicate power relations, albeit coercively sustaining them while deeming them negative, agonistic hospitality considers power relations positive, makes them transparent, and cultivates productive forms of them. In coherently organizing and outlining this implicit praxis of Nietzsche's, a distinguished and noble ethics can be formulated in strict opposition to the pacifistic ethics of modern morality, which, in denying the hostile forces that are part of our total economy, is exceedingly dangerous, for the will to power can never be undermined. Underlying this investigation is the question of freedom, of cultivating a distinguished and noble morality in strict opposition to the ineffectual morality of modern ideas.

17.00-17.20 BAGI Zsolt (Pécs University, Hungary):

Home is not something which I acquire ready/complete, nor something that is, once obtained, is mine for good, home-construction is a continuous task that one is to be obliged to exercise within one community (be it family, city, wider area, or even universal culture and humankind) on their own. The philosophy of exile, that is, the philosophy of modernity is about a state and a task at the same time, of the state of exile and the task of home-construction. Construction of space and construction of the community both begin with the task of constructing home. The romantic authors and Lukács with their own transcendental exile, Heidegger with dwelling, Derrida with hospitality, they all refer to this duality.

17.20-17.40

AGONISTIC ETHICS ON THE HOSPITALITY OF WARRIORS

THE CONSTRUCTION OF HOME

DISCUSSION

NOVEMBER 4

28

2 0 1 0

18.00-19.00 Journal Show of the Jelenkor (H) and the Literatura na Swiecie (PL) by ÁGOSTON Zoltán (Jelenkor Journal) and GÉCZI János (Pannon University)

(address: Pécs, Szigeti street 12.)

BALKANS WORLD MUSIC FESTIVAL CONCERTS

Entrance fee: 1st section: 2.000 HUF / 2nd section: 1.500 HUFTickets are available on the spot and at the Pécs Cultural Centre's Information Office (7621 Pécs, Széchenyi square 1.) and at the Ticketportal.hu

19.30

ANTAL BRASNYÓ, MIHÁLY DRESCH, MÁTYÁS SZANDAI (H)

21.00

DIFFERENCE AND LITERATURE

PTE Hall of the School of Medicine

LAJKÓ FÉLIX AND HIS FRIENDS:

MERCAN DEDE AND THE SECRET TRIBE (TR)

NOVEMBER 5

29

2 0 1 0


3rd DAY2010. November 5., Friday


09.00-12.30 Chair: GARAI Zsolt (Pécs University, Hungary)

09.00-9.30 Hiroshi ABE (Kyoto University, Japan):

How is intercultural understanding possible? As shown by hermeneutic theories of under-standing, it is inevitable to interpret different cultures within our own cultural perspective that regulates our understanding as a preconception. Nevertheless, this basic framework of our understanding is usually considered strange, because we are so familiar with it that we are unable to grasp it. With the progress of intercultural interpretation, we begin to shed light on the horizons of both other cultures and our own. However, how can we reflect on our own preconception? Hans-Georg Gadamer answers this question by arguing that the horizon of other ‘calls’ us to interrupt our horizon for a moment and enables us to distance ourselves from it. If so, why are we shocked to hear this unfamiliar call, though we still remain in our own horizon? I believe that this is because not only are we surrounded by the horizon of our culture, but we also transcend it at the same time. This implies that while belonging to our cultural community, we originally dwell in a primary and unlimited community (‘cosmopolis’) that precedes all of the actual communities. Furthermore, we can realize unconditional hospitality only when we are cosmopolitan.

09.30-09.50 CSORDÁS Gábor (Jelenkor Publishing House, Hungary):

As the passages on travel and conversation of the Essais prove, Montaigne thought we would profit more from getting acquainted with the alien, than from looking for the own in it. Moreover, the appropriation of the alien cannot be complete ever, or rather it has a sense only if the appropriated remains strange. Other, typically auto-referential passages of the Essais reveal that the own becomes meaningful for Montaigne only when it has a potential to turn into strange. In my interpretation, this special relationship of the own and the strange can be traced back to Montaigne's anti-essentialist conception of the self and to a non-identificational, strongindividuality of the late Renaissance. A counter-proof of this hypothesis could be the argumentation of the chapter "Of Friendship", where Montaigne defines friendship as the realm of total appropriation. This very chapter is nothing but a regressive intrusion of a weak individuality and an essentialist concept of the self into the thought of the Essais.

THE COSMOPOLITICS OF HOSPITALITY

A ‘COSMOPOLIS’ AS THE FOUNDATION FOR UNDERSTANDING CULTURAL DIFFERENCES

STRANGE AND OWN (MATURITY AND REGRESSION) IN MONTAIGNE'S WORKS

NOVEMBER 5

30

2 0 1 0

09.50-10.10 BOROS János (Pécs University, Hungary):

There is a new challenge for the European Union: migration and immigration. When in The Netherlands, where tolerance has a long tradition, islamofob right wing politicians gain terrain, when France, the birthplace of human rights pulls out European citizens, then we have to ask the question, what kind of processes are going on in reality? I try to confront the foundamental values of modern Europe (and North America) to the politics of anti-migration. I try to argue, that Europe and North America cannot go backwards, this could be the beginning of the end of our civilization. I try to separate some foundamental values and to present some practical advice to the greater (European and National) politics.

10.10-10.30

10.30-10.50

10.50-11.10 HORVÁTH Györgyi (ELTE, Hungary):

After the political changeover in 1989, within the rapidly globalizing circles of literary and cultural studies, post-communist Eastern Europe was soon positioned as a borderline territory of Cultural Studies, a space where concerns of the cultural turn, or the methodology of Cultural Studies are less received. Although in the 1990's "Western" scholars published some volumes on the cultures and literatures of the region that made use of the concerns of Cultural Studies and as time advanced, more and more Eastern European researchers joined and more and more books were published, but Cultural Studies is still somehow marginal among post-communist approaches of the literary. The lecture deals predominantly with the issue of Eastern Europe as a borderline territory of Cultural Studies, and the institutional, societal, and historical processes behind it, and gives some examples – based on essays published in English – how did the memory of socialism influence the local reception of Cultural Studies in the countries of the region.

11.10-11.30 Veera RAUTAVUOMA (University of Jyväskylä, Finland):

The future is always uncertain and other than we would expect. If we take radioactivity to mean the decay of instable matter, then we have all reasons to call the traces of totalitarian systems radioactive: following the violent fixing of meaning, the meanings are in flux more than ever. What may come of the future of (our) socialist past? How can Ulrich Beck´s dimensions of cosmopolitanism be realized as regards the heritage of socialism,

COSMOPOLITISM AND MIGRATION

DISCUSSION

BREAK

EUROPE’S „INTERNAL OTHER”. THE CULTURAL STUDIES PARADIGM IN EASTERN EUROPE

THE OTHERNESS OF THE FUTURE THE RADIOACTIVITY OF THE HERITAGE OF SOCIALISM

31

NOVEMBER 52 0 1 0

especially his plea for acknowledging the otherness of the future and the otherness of the object? What kind of cosmopolitan memory may the socialist heritage yield? If we accept Victor Buchli´s claim, according to which „[t]he pace of cultural change in the twentieth century requires an archaeological approach”, it may be worthwhile to approach these questions from a material culture studies/museological viewpoint.

11.30-11.50 Ivan Hristov TCHALAKOV (University of Plovdiv, Bulgaria):

The paper analyses the activities of a small group of creative entrepreneurs, most of them owners and managers of art galleries in the Bulgarian city of Plovdiv, that have led to the establishment of a local cultural tradition - „Night of art galleries and museums”, held annually in last week of September since 2005. Blending Emannuel Levinas’ passive notion of responsibility and Antoine Hennion’s sociology of attachments, the author speaks about the intimate existential relationships between art galleries’ man and women and the objects of their passion. These relationships bind them together as a community of cultural entrepreneurs and made possible for them to endure the difficulties and tensions in organising a till then unknown cultural event that became synonym of openness, hospitality and joy. Due to their efforts each fall since 2005 thousands of visitors from all over the country to are coming to the hills of the ancient Bulgarian city to experience art, culture and (timidly) to attach themselves to the world the artists and cultural entrepreneurs are living in.

11.50-12.10 Tuuli LÄHDESMÄKI (University of Jyväskylä, Finland):

The European Capital of Culture (ECC) is the longest running cultural program of the European Union. The program was established in 1985 in order to emphasize the meaning of culture in Europe and give it the same attention as politics and economics were given. Besides the cultural meanings, the ECC program includes various political and ideological aims, which are explicitly or implicitly expressed in the EU policy. The fundamental aim in the cultural policy of the EU is to emphasize the obvious cultural diversity of Europe, while looking for some underlying common elements which unify the various cultures in Europe. Through these common elements, the EU policy produces 'an imagined cultural community' of Europe, which is ‘united in diversity’ as one of the slogans of the union states. In the ECC program the Europeanness is being produced through cosmopolitan and Pan-European points of view to ‘common’ culture and values, and ‘shared’ heritage. The paper aims to explore how the cosmopolitan and Pan-European discourses are manifested in the ECC program as a part of the EU´s cultural policy.

PLOVDIV’S NIGHTS OF ART GALLERIES AND MUSEUMS 2005. THE ATTACHMENTS AND RESPONSIBILITY OF CULTURAL ENTREPENERUS AND THE HOSPITALITY OF AN EVENT

COSMOPOLITICS AND PAN-EUROPEAN OBJECTIVES IN THE EUROPEAN CAPITAL OF CULTURE PROGRAM

32

NOVEMBER 52 0 1 0

12.10-12.30

12.30-14.00

14.00-18.00 Chair: FENYVESI Kristóf (University of Jyväskylä, Finland)

14.00-14.30 Oruç ARUOBA (Metis Yayınları Publishing House, Turkey):

What can "hospitality" mean in cultural matters? What is "multiculturality"? How does translation practices work as a means for an approach between cultures?

14.30-14.50 THOMKA Beáta (Pécs University, Hungary): Pastor Thomka Debeljača, Yugoslavia

History, ethics, tolerance, a rare example of cultural openness, and politics also play a role in that early childhood memory, which would be my point of departure. I was not aware back then of almost any of the things mentioned, except for the always open entrance gate of my native house. Of that, to what extent made politics our house and the domestic postal traffic - against all personal efforts – opened or closed, I had no clue at that time. I had experience, but there were no notions, knowledge assigned to it, so I had no possibility to interpret it. Practically I had no idea on the contrast of closedness/openness neither, since mainly it was the issues of current politics and the necessary result of it. My attitude was substantiated by such a peaceful situation, in which this unidentified, intolerant, and actually, historically not verified quasi set of values, the political set of values of the region, which was foreign to culture and all sorts of ethics, played no part, neither then, nor later. One of my conclusions results from this acquired knowledge: in the ancient times there might have been such values developed, that provided ethics for politics, since rhetorics was at the service of it. In my lifetime, in the timeframe of five to six decades, however, politics could not have been produced such an experience, from which I would be able to make a connection between hospitality, the key notion of this conference, and the historically interpreted Balkan political experience.

14.50-15.10 RADICS Viktória (Balassi Bálint Institution, Hungary):

In the Southern Slav cultures the notion of neighbourhood (komsiluk) has (or better to say had) great life-shaping force which involved greetings, and everyday rites. It commanded respect, and obliged for hospitality, by subtly smoothing away the alienating and strife inciting features of national and religious differences and promoting polite/urbane coexistence of nations and ethnicities. This phenomenon that obviously has its folkloristic roots, has survived even the forced community organizations of socialism in rural and city

DISCUSSION

LUNCH BREAK

THE CULTURAL POETICS OF HOSPITALITY 1.

WHY BE 'HOSPITABLE'?

ADDRESSING LETTERS IN YUGOSLAVIA OF THE 1960’S

KOMSILUK

33

NOVEMBER 52 0 1 0

environment, but during the latest Balkan Wars the whole thing was reversed and made enemies of the recently respectfully greeted „neighbour”. At the same time, this phenomenon has provincial features as well, that enclose a community and cut the interest for ’the world’. I would attempt – based on literary (Ivo Andrić, David Albahari) and own life examples, with the help of Radomir Konstantinović’s book Philosophy of the Province – to outline the phenomenon under discussion in the form of an essay.

15.10-15.30 BESZÉDES István (zEtna Publishing House, Serbia):

Exodus, city building, (good?) neighbourhood…Presentation of an internet-based literary endeavour, in which answer options might be found for the question of homesickness and the wish for being homeless (Jenő Rejtő). Makropolisz – report on the birth and formation of a fictional bilingual city, the chances for uniting regions and mentioning of neigh-bourhood traditions of trilingual cities of the former Vojvodina. Neighbourhood of the exiled – pondering over the meetings at the periphery without centre, the validity of familiarity provided by topographical fictions, handing over areas and fictitious history. Ultimately, some words on the lesson attempt distilling Bácska dust and the steady force, that describes, tinges the (often schizophrenic) identity of Vojvodinan Hungarian literature and dwelled by the ghosts of activists, neighbours, immigrants and defectors.

15.30-15.50

15.50-16.10

16.10-16.30 FOGARASI György (University of Szeged, Hungary):

As far as hospitality implies the „seeing” of guests, that is, the welcoming of the guest as spectacle, vision appears to be the privileged sensory modality of any act of hosting. At the same time, vision also takes place from the opposite direction and on a different „frequency”, as it were, since in visiting us, the guest too is actually seeing: in the very act of visiting or visitation, vision attains a certain level of frequency. If such a vision is repetitive, then the guest has to be one who keeps returning or coming back, to the point of haunting us as a revenant, whereby the welcoming of guests becomes equal to the seeing of ghosts. But how is this reciprocity, and potential asymmetry, between vision and visiting, or vision and visitation, to be conceived? And how, especially, in the conceptual surround of hospitality (or friendship)? In my lecture, I plan to analyze S. T. Coleridge’s ghost-theory, its optical and acoustic allegories, a discussion which was published in The Friend, and in the closing lines of which a phantom friend, Thomas Wedgewood, makes his appearance – however invisibly.

EXODUS, CITY BUILDING, (GOOD?) NEIGHBOURHOOD…

DISSCUSSION

BREAK

COLERIDGE’S GHOST-THEORY

34

NOVEMBER 52 0 1 0

16.30-16.50 RAJSLI Emese (University of Ljubljana, Slovenia):

Isidora Sekulić (1877-1958) was a Serbian writer, essayist and she is almost completely unknown for the Hungarian audience, despite the fact, that she is labelled the first European in the Serbian cultural scene, practically she was the first female writer of Serbia and the first female member of the Serbian Academy of Sciences... She always carried the burden of writers composing in small countries’ languages, but her polished travelogues, bitter essays opened such a window on Europe, almost a hundred years ago, for the Serbian culture, that offers (or would offer) a view for the current Serbian intellectual class, as well. At the same time, she wrote about the Balkans, her own culture in such a way, that would interest today’s European readers (also).

16.50-17.10 BERSZÁN István (Babes-Bolyai University, Romania):

The lecture is a comparative analysis of the titling books of two contemporary Eastern European authors released in 2010 (Esterházy Péter: Esti [Evening]. Magvető, Budapest 2010; Gabriel Liiceanu: Intalnire cu un necunoscut [Meeting a Stranger]. Humanitas, București, 2010.) The fundamental question was born out of curiosity before one call for papers: how would an important Romanian and an important Hungarian author become other for themselves? And how would this highlight, that how they are others for each other? It is not a secret that this curiosity has autobiographical concerns. I would like to speculate over the situation when I am taking guests or I am a guest as a Hungarian, and when I do it as Romanian. I don’t know yet what would be discovered.

17.10-17.30

18.00-19.00

Hosts: SAMU János Vilmos editor in chief and BEKE Ottó, TÖRÖK Erna editors

THE UNKNOWN ISIDORA SEKULIĆ

ESTI TALÁLKOZÁS EGY ISMERETLENNEL [EVENING MEETING WITH A STRANGER]. THE OTHER GUEST IN LIICEANU’S DIARY AND ESTERHÁZY’S NOVELISTIC AUTOBIOGRAPHY

DISCUSSION

THE FLUORESCING BODY OF DNS: JOURNAL SHOW AND EXHIBITION BY THE DNS JOURNAL (SERBIA, VOJVODINA)

35

NOVEMBER 52 0 1 0

URÁNIA CINEMA

OF 2010. NOVEMBER 5.

BORIS KOVAC AND THE LACAMPANELLA ORCHESTRA (SRB)

SÖNDÖRGŐ

(7624 Pécs, Hungária u 19.)



19.30

21.00 KING NAAT VELIOV (KOCHANI ORKESTRA) – HERCZKU ÁGNES (H)

36

NOVEMBER 62 0 1 0


4th Day, Saturday2010. November 6.


09.00-11.10 .Chair: Biczó Gábor (University of Miskolc, Hungary)

09.00-09.30 Jarmo VALKOLA (University of Jyväskylä, Finland - University of Tallinn, Estonia):

Aki Kaurismäki is an internationally well-known director, whose films have been under ongoing scrutiny for over 20 years. Finnish landscape, urban feelings, time, movements, nostalgic images, and also themes around the idea of hospitality are bound together in his films. Kaurismäki’s background lies partly in Finnish cinema, partly in European cinema, and partly also in Hollywood cinema, because of his special relationship towards film history. European cinema has always been recognized as aesthetically and culturally relevant and important, although it has traditionally been defined in terms of ‘high art’ as opposed to Hollywood narration. Usually it has been thought that European art cinema is somehow fundamentally different from the industrially based and generically coded Hollywood. As Kaurismäki’s films clearly suggest, European cinema is aesthetically innovative, humanist, and socially committed by nature. On film theoretical level, it is important to reflect on the questions of ideology, aesthetics, and style, when reflecting on issues related to European cinema. This presentation focuses on the theme of hospitality in Aki Kaurismäki’s films.

09.30-09.50 P. MÜLLER Péter (Pécs University, Hungary):

The guest appearing as an acquaintance or the stranger (appearing as an abstract figure), whose arrival or presence creates the dramatic situation, maintains and increases the tension until explosion––is a recurrent dramaturgic principle of drama history. There are cases when the guest throws the lives of hosts into confusion, and finally he is imprisoned (as Tartuffe, the guest of Orgon’s house), or literally cut into pieces (as Major Varró, the guest of the Tót family). There are guests who are not invited, and who either come to take revenge (as the Old Lady visits Güllen), or, on the contrary, want to thank a good deed to the host (like the emigré of the Hungarian ’56, who visits the old communist for this reason). There are situations when a fraud is initiated as guest, such as Khlestakov, and it also happens that the guest comes to betray his host, as Socino does it with Ferenc Dávid. The arriving person can be an innocent overnight guest who is murdered for his money, as it is done with Jan by The Mother and Martha; or this hotel guest kidnapped by strangers, as McCann and Goldberg does it with Stanley. These plays mentioned above by Molière, Örkény, Dürrenmatt, Spiró, Gogol, Páskándi, Camus and Pinter are just a few examples and versions from the many hundred such works of drama history, in which the personal drama of the guest/stranger demonstrates the most various forms the emotionally and culturally rich heterogeneous experience of hostipilaty (hospitality / hostility).

THE CULTURAL POETICS OF HOSPITALITY 2

HOSPITALITY IN THE FILMS OF AKI KAURISMÄKI

VARIATIONS OF HOSTIPILATY (HOSPITALITY / HOSTILITY) ON THE STAGE

37

NOVEMBER 62 0 1 0

9.50-10.10 BÖHM Gábor (Pécs University, Hungary):

I read and consider Lajos Kassák’s autobiography as a paramount venture in regard that within the scope of Hungarian autobiography prose genre of the 1920’s it rendered the dilemma as the subject of reflection for the first time, that contains the experience of necessity and unfulfillability of the autobiographical enterprise. As a corollary – or as the influence of Nyugat-based aesthetic-poetic culture of the era – such a formal constellation came into existence in the autobiographical genre that places poetic possibilities of the autobiographical enterprise in the intersection of different inter-genres and inter-texts. My analysis refers to the internal strains of the genre of the Kassák-work, and also that these strains highlight the specific relation of Kassák to realism. Simultaneously, with the close reading of the text I would like to investigate the specific memorial discourse in the biographical novel constituted by the mentioned aesthetic-poetic strategies. Furthermore I would like to investigate how does the self, constructed by the memorial perspective, relate to the figures and masques, understood in the sense used by Paul de Man, and constructed by this remarkable conscious memorial work, as the „memorial” of the biographical person.

10.10-10.30 MEKIS D. János (Pécs University, Hungary):

Márai spent long years in exile twice – the latter one turned out to be permanent, it lasted from 1948 to 1989. Márai did not live to see the new ’year of change’: neither the re-establishment of the parliamentary democracy, nor the exodus of the Soviet troops taking place very soon (he settled these two events as provisos of his homecoming and the publication of his works). San Diego was an entirely, almost symbolically unknown locus, his European residences were a bit more familiar, but not quite homelike. His works, did not make a sensation during his lifetime, although they were translated to many languages. Then, by the time of the millennium suddenly he became world-famous. Márai’s oeuvre offers a very complex formula of motions of foreignness and familiarity. Zipser-German roots and Hungarian identity in Kassa (Košice), Hungarianized pen name, articles written in German during the first exile, political anti-German feeling after 1933, French and English influence, middle-class identity and European traditional knowledge. He was writing, from first to last, in Hungarian. In my presentation I analyze these issues on the consideration of his oeuvre and art, by concentrating on such text and contexts, that portray a cultural network, relevant also in terms of a bigger, civilization-historical process, as well.

10.30-10.50

10.50-11.10

11.10-12.30 Chair: KASZNÁR Veronika Katalin (Pécs University, Hungary)

INTER-GENRES, INTER-TEXTS IN LAJOS KASSÁK’S AUTOBIOGRAPHY A MAN’S LIFE

LOC(US?)O(R)MOTION? A PROBLEM OF IDENTITY AND POETICS IN SÁNDOR MÁRAI’S OEUVRE

DISCUSSION

BREAK

THE CULTURAL CRITICS OF HOSPITALITY

38

NOVEMBER 62 0 1 0

39

NOVEMBER 6

11.10-11.30 Soo Young PARK (Hankuk University of Foreign Studies, South-Korea):

I have met with an article of a Hungarian newspaper recently, in which the Hungarian society has been divided in two poles during 20 years after the political change, such as the affiliation of Hungarian lanugage to Finno-Ugric language-family via its negation, moreover the author has asserted, that the Kazakian, the Baskirian or the Korean even recognize themselves as Hungarian relatives in the wrong theories. Before discussing the hungarian guestfriendly culture as an opportunity of culture variety, I would like to review the past 20 years, during which I have taught and researched the Hungarian language and Finno-Ugric linguistic studies, and to account for the results and their meanings in these globalized times. In the contents it will be analysed the meaning changes of the korean word [sonnim]‘guest’ in

various periods, comparing with the word [tʃintsʃək]‘relatives’. Secondly I try to explain,

what should be the meaning of the controversy on the genetic relation of languages, language-family in multi-cultural regions, such as in the Republic of Hungary, which consequences show not only on the academic areas, but the social, cultural areas also.

11.30-11.50 BICZÓ Gábor (University of Miskolc, Hungary):

Social sciences deal with analysis of long-term ethnic coexistence situations often from the aspect of conflict theory. But this aspect the fact, that contacts of ethnic groups characterized by different cultural, linguistic, religious and custom backgrounds, especially in the case of communities showing temporally steady coexistence, is described by the dynamic equilibrial state of these relations. In my lecture we attempt that through the example of villages of Tövishát in Szilágyság inhabited by mixed – Hungarian, Romanian – population to point at the basic standards characterizing dynamic equilibrial relations of ethnic coexistence. On the other hand, we would like to call one’s attention to the local-cultural diversity of rules: what significant differences can be described from the aspect of social sciences, within the practice of coexistence, in the four villages of the examined region, of seemingly fundamentally similar conditions.

11.50-12.10 BOGDÁN Mária (Pécs University, Hungary):

The Roma appear in the European countries as a minority which means that they are defined legally as an ethnic group by the actual economical and political systems (recognized and accepted guests). This originally transitory status might has been the reason for the majority to regard them for a while now as a problem and to treat their presence according to that –labelling them like this as unwelcomed guests. Some of the countries intend to guarantee peaceful coexistence by the idea of creating databases about the Roma. What is the motivation in this reinterpreted hospitality and how long can it be maintained? How can identity be interpreted in this situation? Who are the Roma and how long they are?

THE HUNGARIAN GUESTFRIENDLY CULTURE AND THE CONTROVERSY CON-CERNING A LANGUAGE-FAMILY HYPOTHESIS FROM A KOREAN POINT OF VIEW

BALANCE MODEL IN THE CASE OF ETHNIC COEXISTENCE. EXAMPLE OF TÖVISHÁT IN SZILÁGYSÁG

JUDGED TO PERPETUAL HOSPITALITY

손 님

친 척

2 0 1 0

12.10-12.30

12.30

16.00-18.00 Host: CSORDÁS Gábor, director of Jelenkor Publishing House (H). Guests: Ruxandra CESEREANU (RO), TOLNAI Ottó (SRB-H), Oruç ARUOBA (TR)With the contribution of KOSZTA Gabriella (H)

(7624 Pécs, Hungária u 19.)



19.30

21.00

THE FLUORESCING BODY OF DNS

The DNS Journal, as a flowing work of art, this time presenting its internal parts, components in the visual scene. By dismembering and expanding surfaces and shapes, we will sense the essence of functions of various materials, objects. By taking to pieces the forms of DNS, the duality of the intellectual and the visual experience will be visible, tangible and audible. By getting focus on the evocators of the visual experience, the formal, substantial manifestations of the journal, that is a wax tablet, copper wire, pillow, a box of butterflies... that rift in which books and periodicals are utilized as containers of the arts, becomes ever wider and deeper. In this way, the unfolded projections, painted colours and inverted materials of writing's surfaces will gain a visual playground.

An exhibition by the DNS Journal (Serbia, Vojvodina). Curated by TÖRÖK Erna.

Professional Partners of 4th MEETING AT THE GATEWAY OF THE BALKANS INTERDISCIPLINARY CONFERENCE:Pécs University, Faculty of Humanities, Department of History and Theory of Modern Literature / Pécs University Doctoral School of Literary Studies / Pécs University Doctoral School of Philosophy / Institution of Philosophy, Hungarian Academy of Sciences / Literary and Linguistics Committee, Pécs of the Hungarian Academy of Sciences / Hungarian Lettre International / Jelenkor Publishing House / Jelenkor Journal / DNS Journal

DISCUSSION

LUNCH BREAK

BORDERLESS HOSPITALITY, BORDERLESS LITERATURE

URÁNIA CINEMA

YAKAZA ENSEMBLE (TR)

FANFARA SHAVALE (RO)

IS EXHIBITED IN THE DOMINICAN HOUSE DURING THE WHOLE PERIOD OF THE CONFERENCE

EAST-WEST PASSAGE contact & coordination:

FENYVESI Kristóf - [email protected]

40

NOVEMBER 62 0 1 0

Documents

East-West Passage Conference Booklet