AZ EGÉSZSÉG KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIÁJA1. előadásBEVEZETÉS - A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIAI SZEMLÉLETMÓD

„Mert egészség önmagában nem létezik, és szánalmasan kudarcot vall minden olyan kísérlet, amely egy dolgot ilyenképpen határozna meg. Itt célod, láthatárod, erőid, ösztöneid, tévedéseid a fontosak, nevezetesen lelked eszményei és fantáziaképei, hogy meg lehessen határozni, mit jelent éppen a te testednek az egészség fogalma. Ekképpen tehát a test végtelen sok egészsége lehetséges; és minélinkább megengedik az egyszeri és megismételhetetlen egyénnek, hogy fölemelje fejét, minél inkább elfelejtik az »emberek egyenlőségének« dogmáját, orvosainknak annál inkább meg kell lenniük egy normál egészség, normál diéta és valamely betegség normális lefolyásának fogalma nélkül, és csak ezután jön el annak az ideje, hogy a lélek egészségén és betegségén elmélkedjünk és meghatározzukkinek-kinek a saját egészségéhez tartozó erényt: amely az egyiknél persze úgy nézhet ki, mint a másiknál az egészség ellentéte.”Friedrich Nietzsche (Bánfalvi; Molnár, 2000)

0.1.Az antropológia szerepe az egészségtudományokban

Sokszor úgy tűnik, hogy az orvosi és egészségtudományos képzésben idegenkedve fogadják a társadalomtudományok egyes irányzatait. „Az ilyen tárgyak csak elveszik az időt más, fontosabb tárgyaktól”, „Ezeket a dolgokat mindenki tudja”, „Ezek a tárgyak túlságosan szubjektíven beszélnek dolgokról.” . hallani az ellenérveket. Mintha azok nem illenének bele a kemény adatokkal, tényekkel dolgozó, a természettudományos objektivitás kritériumainak teljes mértékben megfelelő, egzakt alapokon álló képzésbe. (Bánfalvi; Molnár, 2000) Nézzük mi lehet erre a válasz! 0.1.1. Mi is az a kulturális antropológia?

Előzmény: az interdiszciplinaritás iránti igény → Mára a világról szerezett ismereteink rendkívül komplexek és szerteágazóak, hatalmas tömegű információt birtoklunk. Ennek és a huszadik században végbement változásoknak köszönhetően az egyes tudományterületek már nem különülnek el olyan tisztán, mint korábban (biológia, fizika, kémia, szociológia, közgazdaságtan), hanem az egyes tudományterületek határai átjárhatóak lettek, új határtudományok jöttek létre (pl. biokémia, biofizika, szociobiológia, stb.), amelyek korábban különálló, sokszor nem is rokon területek összekapcsolódásából alakultak ki. Számos probléma megértéséhez nem is elegendő csupán egy-egy tudományterület tudása (ilyen jellegű problémák lehetnek az ökológiai változások, vagy testképzavar, viselkedési addikciók, pl. csoki függőség, testedzésfüggőség jelensége).

Ez az igény járult hozzá ahhoz, hogy többek között a kulturális antropológia (kontinenstől, hagyománytól függően más-más elnevezések érvényesülhetnek, meg kell különböztetnünk az etnográfiát, etnológiát, szociális és kulturális antropológiát. Erről lásd: Dobos A. 2007, 14-18. ) is bekapcsolódjon az egészséggel, betegséggel kapcsolatos jelenségek értelmezésébe.Az egészség kulturális antropológiája az orvosi antropológiához hasonlóan „a beteget és az orvost társadalmi-kulturális környezetükkel együtt totalitásként

1

fogja fel, azaz nem egy bizonyos módszertan mentén mutatja be az egészséghez-betegséghez kapcsolódó problémákat, a fájdalmat és szenvedést, a halált, az orvos-beteg viszonyt, a test problémáját, a nemek kérdését és ezek kulturális meghatározásait, hanem a lehető legtöbb aspektusból. A (…) biomedicina mint a bírálat legfőbb tárgya az orvosi antropológia lételeme, mert tematikáját nagyrészt a biomedicinával való vitájában fogalmazza meg.” (Bánfalvi; Molnár, 2000)Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a terület úgy használja fel a kulturális antropológia fogalmait, elméleteit és módszereit, hogy megértse az egészséget, a legtágabb értelemben vett jólétet befolyásoló kulturális tényezőket, a terápiás gyakorlatra ható társadalmi viszonyokat, és a pluralisztikus gyógyító rendszerek kulturális jelentőségét. (Pl. vizsgálhatja, hogy a globalizációs hatások hogyan befolyásolják az emberek egészségmagatartását, egészségről szerzett ismereteit). Tájékozódáshoz néhány web-site:http://www.behsci.sote.hu/o_antrop.htmhttp://anthro.palomar.edu/medical/default.htmhttp://www.medanthro.net/

A kulturális antropológia tárgya:Az antropológia szó ógörög eredetű, jelentése: az emberről való beszéd, vagyis embertan. A magyar köztudatban gyakran e szó hallatán ma is leginkább a fizikai antropológia területe jelenik meg, amely a hajdani és a mai ember testi felépítését, fizikai sajátosságait vizsgálja, osztályozza. A kulturális antropológia azonban mást takar.A kulturális antropológia kifejezést hagyományosan a „primitív” népek kultúrájában fellelhető szokások összehasonlítására, rendszerezésére használták. A mai fogalomhasználatban azonban a kulturális antropológiai kutatás irányulhat a saját társadalom valamely csoportjának, vonásának megértésére, összefoglalóan a kultúra különféle megnyilvánulási formáit vizsgálja, amelyek segítségével az ember létrehozza azokat az intézményeit, technikáit, amelyek elhatárolják a sajátosan emberi világot a természetitől. (Dobos, 2007) „Felölel mindent, ami az emberi természetről, e testi-lelki-szellemi lény természetéről kideríthető. Ám nemcsak az embernek mint e meghatározott, az állatoktól és a növényektől különböző speciesben leszögezhetően meglevő tulajdonságai tartoznak az antropológia birodalmába, hanem a rejtett adottságok, a karakter, a faj és nem szerinti különbségek is. S amennyiben az ember nemcsak természeti lényként nyilvánul meg, hanem cselekszik és teremt is, az antropológiának azt is meg kell próbálnia megragadni, amit az ember cselekvőként »magából csinál«, csinálhat és csinálnia kell. Az, hogy mit tehet és mit kell tennie, kizárólag azon a mindenkori »alapálláson« nyugszik, melyet az ember mint olyan elfoglalhat; ezt »világnézetnek« nevezzük, melynek »pszichológiája« az emberismeret egészét átfogja.” (M. Heideggert idézi Bánfalvi; Molnár, 2000)

Az antropológiai szemléletmód sajátosságai:

Az antropológiai munkában közös vonásnak tekinthetjük az alábbiakat:- a kultúra a kutatás központi eleme- kulturális relativizmus- összehasonlító módszer- a résztvevő megfigyelés- holisztikus szemléletmód

2

Lássuk ezeket részletesen!

I. A kultúra fogalma –meghatározási kísérletek

1.1. Etimológiai háttér

Raymond Williams: „A kultúra egyike a legbonyolultabb szavaknak az angol nyelvben.” Egyfelől, mert az európai nyelvekben szövevényes történelmi fejlődésen ment keresztül, másrészt számtalan megközelítése létezik.Közvetlen előzménye a latin cultura, amely a latin colere szóból származik. A colere igének igen sok jelentése van: lakik, művel, védelmez, vallásos tiszteletben részesít. A belőle képzett főnevek jelentése idővel elkülönül egymástól, bár maradtak átfedések. → - lakik: colonus – colonia (kolónia, gyarmat); - vallásos tiszteletben részesít = kultusz - Először M. Tulius Cicero használja metaforikusan a kultúra kifejezést: a filozófiát a lélek műveléseként emlegette, és a „javítás”, „jobbítás” értelemben használja a kultúra szót akkor, amikor az iskolázatlan (műveletlen) lelket a parlagon hagyott földhöz hasonlítja („amint a mégoly termékeny mező sem hozhat gyümölcsöt művelés nélkül, úgy a lélek sem tanítás nélkül.”)- Az életvitel közös alakításának az elemét erősítette a kultúra szó jelentésében a késő középkori nyelvhasználat is, amely egy-egy népcsoport sajátos életmódját, társadalmi rendjét jelölte a cultus vitae kifejezéssel. - A felvilágosodás filozófusai az emberi és társadalmi emancipáció folyamatának egészére is kiterjesztették a kultúra fogalmát.A fogalom jelentésmezeje a 18. századtól tágul társadalmi jelentőségű kategóriává. Ekkor kultúrával rendelkezni annyi, mint civilizáltnak lenni, ismerni a helyes és illendő viselkedést, s a tudás egy meghatározott minimumával bírni a világ működéséről. A kultúra ellentéte ekkor a kultúrálatlanság, a vad, a barbár viselkedés- és gondolkodásmód.A „kulturálódás” az evolucionista iskolák hatására a „fejlődés” célja lesz, a kulturáltság nem más, mint a művelődés, a lélek finomságainak tételesen meghatározható összessége, egyfajta világörökség. (kb. = az emberi faj kiemelkedő alkotásai, amelyek igazolják, hogy az emberi faj fejlődésének köszönhetően a természet, a természeti fölé magasodhat, uralkodhat azon, s ehhez a jogot fejlettsége, civilizáltsága adja.)↓1.2. A kultúra fogalmának evolucionista megközelítése

A polgári (= civil) társadalom eszméje sok szálon kapcsolódik ahhoz, amit a kor számára a civilisatio fogalma jelent: a földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás során megismert „vadaktól”, természeti népektől való megkülönböztetés felsőbbrendű tudatát, az európai tudományos és technikai tudás teremtette biztonságot, a spontán indulati megnyilvánulásokat féken tartó udvariassági formákat. → Ez a felfogás gyakran összemosódik a kultúra hagyományosan eszmei és eszményi mozzanatokat hangsúlyozó képzetével.

Az evolucionista szemléletmód az emberi kultúra egyetemes fejlődésében hisz. Feltételez egy fejlődési ívet, amelyen valamennyi kultúra fejletsége szerint elhelyezhető. A fejlődési skála csúcsán ezen beállítódás szerint a nyugati értékrenden alapuló polgári társadalom áll. Épp ezért a kultúrálódást úgy fogták fel mint a fejlődés célját. (kérdés: rendelkezhet-e bárki is olyan abszolút tudással, amelyre támaszkodva megmondja mi az abszolút jó?)Az evolucionizmus szemléletét elfogadó antropológus azon gondolkodott, hogy ha a természetben fellelhető fajok sem a mai formájukban jöttek létre, hanem egy fejlődési

3

folyamat nyomán alakult ki mai állapotuk, akkor ez bizonyára az egyes kultúrákra, társadalmi formákra is igaz. Ebből fakadóan arra volt kíváncsi, hogy milyen lépcsőfokokon keresztül alakultak ki az egyes kultúrák, társadalmak olyanná, mint az akkori, a fejlődés csúcsának tekintett polgári kapitalizmus. Ebből következően a a távoli, idegen kultúrákat automatikusan az egyetemes emberi kultúra fejlődésének egy korábbi szakaszát elfoglalóként jellemezték. → unilineáris vagy egyvonalú evolucionista szemlélet (= feltételezi egyetlen univerzális emberi kultúra létezését, melynek fejlődése a kőkorszaktól napjainkig tartó egyirányú folyamat.)Az evolucionista elmélet azonban az etnocentizmus hibájába esik, hiszen saját nyugati történetét tekinti a többi társadalom fejlődésmércéjének.

1.2.1. Etnocentrizmus

A kultúra elitista fogalma → a civilizáció fogalmához kapcsolható. Ebben az értelemben a kultúra egyes kultúrák másokhoz viszonyított felsőbbrendűségét fejezi ki. →

Etnocentrikusnak azt a látásmódot nevezzük, ami a sajátjától eltérő gondolkodás- vagy viselkedésmódot nem abban a kulturális környezetben értelmezi, amelyben megjelenik, hanem saját kultúrájának értékrendjéhez viszonyítva értékeli azt. Tulajdonképpen olyan hibás értékítéletről van szó egy viselkedésformával, gondolkodásmóddal kapcsolatban, amely gyakran hiányos ismereteken alapszik. Szélsőséges formájában alacsonyabb rendűnek tekinti a saját értékrendjétől, gondolkodás- és szokásrendszerétől eltérő formákat.Példát erre lásd: Iakirema törzs (Eredeti: H. Miner: Body Ritual Among Nacirema. The American Anthropologist, vol. 58 (1956), pp. 503-507. http://oak.cats.ohiou.edu/~thompsoc/Body.html)

↕1.2.2. Kulturális relativizmus:

Kiindulópont: Minden kultúrának megvannak a maga sajátos viselkedésmintái, amelyek idegenül hatnak a más kulturális környezetből érkezett emberek számára. Ám más kultúrák szokásait, hiedelmeit nem érthetjük meg az adott kultúrától elszakítottan. Egy kultúrát jelentéseinek és értékeinek viszonyrendszerében kell vizsgálnunk. Ez a kulturális relativizmus alapgondolata, amely szerint minden kultúra egyedi, így saját terminusain keresztül kell értelmezni, elfogadva, hogy az emberi viselkedés miénktől eltérő módjait is ugyanolyan érvényesnek tartjuk, mint a sajátjainkat. A társadalomkutató célja az etnocentrizmus elkerülése, s a relativisztikus szemléletmód érvényesítése, azaz más kultúrák olykor irracionálisnak, megdöbbentőnek, borzasztónak tekintett szokásai nem értelmezhetőek puszta tudatlanságként, babonaként, ostobaságként. Ezek lehetnek ésszerűek, a maga rendszerében értelmesek, ha megértjük okaikat, funkcióikat, hatásaikat. A kulturális relativizmus tehát megköveteli, hogy a kutató az ilyen gyakorlatok mögött is értelmet, mintázatot keressen. Arra buzdít, hogy a kulturális jelenségek értelmezésekor tegyük félre értékítéletünket, előzetes ítéleteinket, amennyire ez lehetséges, s próbáljuk meg a maga összefüggés rendszerében értelmezi a látott jelenségeket. (Az ezzel kapcsolatos vitáról a részleteket lásd az univerzalizmus-relativizmus vitánál). A kulcsszó a nyitottság, tolerancia, empátia, mely lehetővé teszi magunk és mások mélyebb megértését.(Dobos, 2007: 25-28.)↓

Vissza a kultúra fogalmához!

4

Az evolucionista megközelítéssel párhuzamosan a kultúra fogalmának egy másik aspektusa is kialakult: egy csoportot jellemző egységes életmód megjelölése, amely megkülönbözteti azt más csoportok kulturális szokásrendszeréről.Így például E. B. Tylor úgy definiálta a kultúrát, hogy egy egész nép életmódját felöleli. Olyan komplex egész, amely magában foglalja a hitet, a tudást, művészetet, törvényt, szokásokat, minden olyan tanult dolgot, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert. (Hollós, 1995)Így jutunk el a kultúra ma is használatos többes számú alakjához, amely a világ kulturális sokféleségére, pluralitására vonatkozik. Voltaképpen egyszerre utal azokra a dolgokra, amelyek összekötnek minket másokkal, s azokra, amelyek elválasztanak másoktól. (Dobos, 2007.)Mindemellett nem lehetséges a kultúra egyetlen, teljes körű, mindent kimerítő definícióját rögzíteni. Ahány elméleti irányzat, modell, szerző, annyiféle megközelítés létezik. Kroeber és Kluckholm 1952-ben megjelent művében 160 ilyen meghatározást gyűjtött egybe.A sokfél eltérő értelmezésnek azonban vannak közös pontjai is.- A kultúra legalább három összetevőt magában foglal:

- amit az emberek gondolnak, hisznek- amit az emberek tesznek- azok az anyagi javak, amiket az emberek előállítanak

- Másrészt néhány tulajdonság minden megközelítés szerint alapvető része a kultúrának: tanult, közös, szimbolikus, generációkon áthagyományozódik, adaptív és integratív.

1.3. A kultúra jellemzői

1.3.1. A kultúra közös (a közösség minden tagja osztozik benne)

A kultúra a megértés közös talaját hozza létre, közös elképzeléseket közvetít arról, hogyan van a világ elrendezve, hogyan kellene az embereknek viselkedniük. (Üdvözlés.) A kölcsönös megértés rendezi az emberi kapcsolatokat, lehetővé teszi a kommunikációt és a kooperációt, azáltal, hogy bizonyos mértékig kiszámíthatóvá teszi az emberi viselkedést. Természetesen létezik kulturális változatosság a közösségeken belül és közöttük, vagyis a kultúra minden embercsoporton belül másképpen megosztott. Ha tagjai vagyunk valamely csoportnak, ez egyúttal egyfajta életbeállítódást is jelent, noha az egyes csoportok képesek értelmezni egymás beállítódásait.

1.3.2. A kultúra tanult

Függőség a tanulástól → az ember félig befejezett lényként jön a világra → a szocializáció szerepe → a szocializáló személyének fontossága. Ahhoz, hogy érett tagjai legyünk a társadalomnak hosszas gyakorlásra van szükség, s viselkedési formáink nem genetikusan öröklöttek (pl.: angolul beszélni, villával enni.)

1.3.3. A kultúra szimbólumokon alapszik

A legtöbb antropológus szerint az emberi viselkedés szimbólumokon alapszik. A kultúra számtalan jelentésteli formában mutatkozik meg, amelyek szaglás, tapintás, ízlelés, stb. útján ismerhető meg. Így a kultúra szimbolikus formákban fejeződik ki, és az emberek rendelkeznek a jelentéstulajdonítás képességével, vagyis az emberek fejében lévő gondolatok, értelmezési eszközök segítségével jutnak jelentéshez ezek a formák. A kultúra egyik legfontosabb szimbolikus aspektusa a nyelv. Tulajdonképpen a nyelv használata során

5

tárgyakat, dolgokat helyettesítünk szavakkal. A nyelv segítségével válik lehetségessé a kultúra továbbadása, vagyis a kultúra nemcsak tanult, de tanított is, generációról generációra öröklődik.A nyelv lehetővé teszi az ember számára, hogy absztrakt (elvont) koncepciókról beszéljen és gondolkodjon (pl: idő fogalom, igazság, szabadság, szépség, szerelem, stb.), amelyek alapvetően befolyásolják mindennapi életünket. Emellett az emberi nyelv rendkívül gazdag információátadásra képes, hiszen még meg nem történt, vagy már rég megtörtént dolgokról is képesek vagyunk beszélni, sőt olyan dolgokat is el tudunk mondani, amelyek soha nem fognak megtörténni.Mivel a szavak mesterséges reprezentációi a dolgoknak, tetteknek, vagyis kitaláltak, ezért nagyon rugalmasak is. A kultúra, akár a nyelv maga, folyton változik, bizonyos részei elfelejtődnek, felülíródnak, s folyton új tartalmakkal bővül.Amennyiben elfogadjuk, hogy a kultúra jelentések rendszeréből épül fel, egyetérthetünk azzal is, hogy e jelentések folytonos egyeztetés, vita eredményeképpen jöttek létre. Valamennyi közösség másképpen ruházza fel jelentéssel a használt szimbólumokat, s a szimbólumok értelmezése végeérhetetlen folyamat, hiszen valamennyi jelhez végtelen számú értelmezés, jelentés tartozik.

1.3.4. A kultúra integrált és integráló erejű

A kultúra egyes elemei egymással összefüggő cselekvés-, jelentés és szimbólumrendszert alkotnak, amely biztosítja a kultúrában osztozók társadalomba való integrációját.

1.3.5. A kultúra adaptív

A kultúra fogalmilag elválasztható a társadalomtól, de a kettő szoros összefüggésben áll egymással. → A társadalom: az egyéneket egymáshoz fűző kapcsolatrendszer. Valamennyi társadalom azon a tényen alapszik, hogy tagjai strukturált társadalmi hálóba szerveződnek, mely egyedi kultúrával jellemezhető. Társadalom nélkül semmilyen kultúra nem létezhet, ahogyan kultúra nélkül nem lennének emberi lények, abban az értelemben, hogy nem lenne nyelvünk, öntudatunk.

1.3.6. Kultúra és társadalom

A kultúra fogalmát mindenképpen el kell választanunk a társadalom fogalmától. A társadalmat a az egyéneket összekötő kapcsolatrendszerként határozhatjuk meg. Valamennyi társadalom azon a tényen alapszik, hogy tagjai strukturált társadalmi hálóba szerveződnek, mely egyedi kultúrával jellemezhető. Társadalom nélkül azonban kultúráról sem beszélhetnénk, hiszen az ember mint társas lény tartja fenn, szervezi a kultúrát.

1.4. Az összehasonlító módszer

Az antropológia történetének kezdeti időszakában a távoli népek kultúrája és az európai ember kultúrája közti különbségek megragadásához használták ezt a módszert. Később, a 20. század első harmadában megjelenő terepmunka átírja az összehasonlító módszer jelentését, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizsgálódás során megtapasztalt másság csak valamihez képest más, s ebben az összefüggésben a komparatív módszer a kulturális relativizmus eszméjéhez kapcsolódik.

6

1.5. Résztvevő megfigyelés → Lásd: Dobos, 2007:19-20.!

Az antropológus laboratóriuma – a kultúrák sokféleségének létezéseEnnek vizsgálata az etnográfiai módszer segítségével↓

Intenzív Szisztematikus Személyes jelenlét, megfigyelés =

= Terepmunka

Bronislaw Malinowski www.freeweb.hu/sztebmi/ malinowski .rtf

Holisztikus személelet: autentikus, koherens és a lehető legrészletesebb adatok a vizsgált kulturális jelenségrőlA jelentések vizsgálata a maga kontextusába helyezve

Az émikus látásmód: belülről szemlélni, megélni egy kultúrát; felölteni annak kulturális szemüvegét; a kultúra tagjainak látásmódját tükrözi

Az étikus látásmód: Kívülállás, madártávlat Egy másik kultúra tükrében látni

A két látásmód ötvözhető!

III. A kultúra alapelemei

A kultúrának vannak láthatatlan és megfogható elemei, melyek közül az előbbiek együttesen határozzák meg a kultúra tartalmát, az utóbbiak pedig reprezentálják ezt a tartalmat.→ megfogható: szimbólumok, technológiák, kulturális produktumok.→ láthatatlan: hiedelmek, értékek, elméletek.

3.1. Értékek és normák

Az értékek olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik, hogy egy adott társadalomban mit tartanak helyesnek, kívánatosnak, jónak. Az értékek és sorrendjük ugyancsak eltérő lehet társadalmanként és korszakonként. (Andorka, 1992)Motivációs erejüknél fogva olyan jelentésekkel teli cselekvési teret képesek teremteni, ahol az értékelés mozzanatában életre kel az emberek értéktudata. (Csepeli, 1997) Az értékek felismerését nehezíti, hogy :- csak közvetett módon utalhatunk a jelenlétükre, vélemények, attitűdök, viselkedésmódok mozgatóerőiként valószínűsíthetjük ezeket.- a cselekvők értékvilága és a szemlélő által feltételezett értéktartalmak nem feltétlenül fedik egymást. Az emberek sokszor csoporthatásoknak engedelmeskedve vagy ideologikusan megfogalmazott értékek alapján döntenek (pl.: a közvéleményhez igazodó nézet)

7

A társadalom különböző csoportjaiban kibontakozó szükségletek, s az ily módon megfogalmazódó érdekek teremtik meg az adott közösség „prioritásait”. Az értékek épp ezért a társadalom működése során keletkeznek, a kultúra részeként. Az értékek valamennyi kultúrában hierarchiába szerveződnek, sajátos rendszert alkotnak, amelyben néhány alapérték logikája összefüggő rendszerré szervezi az ember döntéseit, cselekvését, többé-kevésbé azonos alapelvekhez igazítja az egyes cselekvéseket, amelyek egy adott értékrendszerben zajlanak. Mindez nem vonja maga után azt az állítást, hogy az érékek tartalmáról, sorrendjéről korlátlan közmegegyezés uralkodik.

A normák bizonyos értelemben az értékek kifejeződési formái, alapjukat az értékek hierarchikusan felépülő rendszere alkotja. A kultúrának a szociológia szempontjából igen fontos elemei, hiszen a csoportműködés nyomán egységesülő normák segítik az embereket a társadalmi összehasonlítás mindennapi gyakorlatában. Hiszen ahhoz, hogy egy emberi társadalom, vagy társadalmi közösség működőképes legyen, követnie kell bizonyos normákat, különben viselkedésük a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, s lehetetlenné válik az együttműködés. Az életünket szabályozó normák jelenléte nem jelentik a szabadság lehetetlenségét, hiszen valamennyi ember rendelkezik a szabályokkal való szembefordulás lehetőségével, s a normák egyébként sem változtathatatlanok.↓A társadalomban sokféle norma működik, érvényesül egymás mellett. (jogi, erkölcsi –valláserkölcsi, szokások, illemszabályok, divatszabályok.A normákkal kapcsolatban fontos felhívni a figyelmet a következőkre:1. Egy adott társadalomban is ellentmondásban lehetnek a normák. Pl.: a büntetőjog helytelenít olyan cselekedeteket, amelyet, a társadalom többsége nem helytelenít erkölcsileg. Ellentétbe kerülhetnek az egyes csoportok normái egymással. 2. A normák a társadalmak történeti fejlődése során változhatnak. 3. A különböző társadalmakban egymástól eltérő normákat fogadnak el. 4. Egy norma elfogadottsága nem jelenti azt, hogy ez a norma előnyös a társadalom működése szempontjából. ↓Minden normáról elmondható, hogy:- tartalmaz valamilyen pozitív vagy negatív tartalmú előírást- megnevez vagy utal szankciókra → formális és informális szankciók.- megnevezi a végrehajtás személyeit, csoportjait, ágenseit.

IV. Kulturális pluralizmus

A korábbi évszázadokban egy-egy társadalom kultúrája egységesebbnek, homogénebbnek tekinthető a maival összevetve. A mai egyre nagyobb társadalmakban, (főként, ha a történelmük folyamán népességük keveredett, vagy a migráció következtében nagy tömegű más kultúrából származó személy él társadalmukban) a kultúra egyre inkább heterogenizálódik. ↓kulturális pluralizmus = több kultúra egy társadalmon belüli élése

A legtöbb társadalom nem csak egyetlen kulturális hagyománnyal rendelkezik, hanem számos, egymással interakcióban álló kulturális csoportból tevődik össze egy nagyobb nemzeti kereten belül. A plurális társadalmak különböző történelmi események eredményeként jöttek létre → kolonizáció (egyik kultúra a másikat); nemzetépítés (különálló

8

kulturális csoportok határok közé helyezése); vándorlás (egyének, csoportok más országokban való letelepedése).

+ A társadalmon belül többé-kevésbé elkülönülő szubkultúrák formálódnak.

4.1. A szubkultúra fogalma:

A szubkultúra egy nagyobb társadalmon belül élő kisebb kultúrák csoportját jelenti. A legegyszerűbb esetek a különböző anyanyelvű, különböző etnikumhoz tartozó, különböző vallású társadalmi csoportok szubkultúrái. A mai társadalmakban más elválasztó vonalak mentén is differenciálódnak a különböző csoportok kulturálisan. (életkor, nem, stb.) → kulturális pluralizmus. A kultúra univerzumán belül sokféle szubkultúra megtalálható, amelyek sem egymástól, sem a domináns kultúrától nincsenek elszigetelve.

A szubkultúráknak megvannak a saját hiedelmei, érték- és normarendje, melyek eltérhetnek a többség kulturális értékeitől, de nem feltétlenül a deviáns viselkedés irányába. A szubkultúrák tehát a társadalomban és nem azon kívül léteznek. A szubkultúra azt jelenti, hogy a különböző helyzetű rétegek kulturálisan egymástól eltérő módon cselekszenek, és a cselekvés meghatározott szimbólumokban (pl.: öltözködés, magatartásminták, zene, ízlés) fejeződik ki. A szubkultúrák tehát sajátos szimbólumrendszerrel rendelkeznek, ezek megfejtése a szubkultúrán belüli kódokkal lehetséges. Ilyen szimbólumrendszer az identitásjegyek viselése, a gesztusok és maga a nyelv is. (Nagy, 2003.)

A társadalom egyes szubkultúrái csak kivételesen képviselnek ellenkulturális magatartást, ami magát a struktúrát utasítja el – az uralkodó kultúrát és a többi szubkulturális magatartási mintát egyaránt. Az ellenkulturális jelenség lehetősége akkor alakul ki, ha egy szubkulturális csoport vagy réteg képtelen azonosulni társadalmi helyzetével, ugyanakkor a társadalmi struktúrába való beilleszkedését egy sor társadalmi tényező kényszeríti. A szubkultúrák léte nem jelent fenyegetést a többségi társadalom tagjai számára, voltaképpen a társadalmi megújulás és sokféleség növeléséhez járulhatnak hozzá.

A szubkultúrák a valahová tartozás igényét szolgálják, az önazonosság, a mi-tudat megélésére adnak lehetőséget. (Rácz, 1989) A csoportmásságban lehetőség van a szubkulturális válaszok kidolgozására a domináns kultúra válaszainak alternatívájaként. (Rácz, 1998.) A szubkultúra tagjai mintegy vonatkoztatási csoportként jelennek meg. A csoport egy jól strukturált, előhívható válaszrendszerrel rendelkezik, amely értékekből, érdekekből, előítéletekből és hagyományokból épül fel. (Hoppál, 1998. idézi Nagy 2003)↓

4.2. A szubkultúrák létrejötte

A szubkultúrák létrejöttére számtalan magyarázatot vagy hipotézist kidolgoztak már.A. Az egyik magyarázat a külső tényezők szerepét (pl. bevándorlás) hangsúlyozza a társadalmi szubkultúrák létrejöttében. Így az ugyanazon a társadalmon belül kapcsolatba kerülő, de formálisan vagy informálisan a nemzeti kultúrába való teljes asszimilálódástól elzárt, különböző kulturális hátterű csoportok közti kapcsolat etnikai szubkultúrákat hozott létre.B. A szubkultúrák sokszor hasonló társadalmi státusszal rendelkező egyének közötti különféle interakciós vagy érintkezési sémákból alakulnak. A népesség azonos struktúrabeli pozíciójú (életkor, nem, osztály, foglalkozás stb.) szegmensei természetes módon gyakrabban

9

érintkeznek egymással, mint más szegmenshez tartozókkal, saját státuszukból és a más helyzetben levő egyénektől való viszonylagos elszigeteltségükből adódó közös problémáik okán. Idővel normák, értékek és hiedelmek rendszere, tehát szubkultúra jön létre, s az interperszonális kommunikáció, a tömegtájékoztatás, illetve egyéb kommunikációs kapcsolódások révén elterjedhet azon egyének társadalmi hálózatában, akik, bár térben egymástól szétszórva találhatók, azonosulnak vele (ARNOLD 1970).C. Egy harmadik hipotézis szerint a szubkultúrák válaszok olyan, a beilleszkedés, a nélkülözés vagy a státuszbeli frusztráció okozta problémákra, melyek a nagyobb társadalom normatív vagy kulturális ellentmondásai által keletkeztek. Ez a hipotézis, melyet a fiatalkori bűnözés és a deviáns magatartás más formáinak magyarázatára dolgoztak ki, csoportok jóval szélesebb körére vonatkoztathatóvá vált, mely csoportok valamilyen tekintetben periférikusak a társadalomban, és melyek életstílusa szemben áll a szélesebb kultúráéval. A szubkulturális modellek úgy jönnek létre, hogy a hasonló problémával rendelkező, egymással interakcióban álló egyének belső normát alakítanak ki. Tagjaik között csoportszolidaritás van, a csoporton belül olyan belső klíma alakul ki, amely a csoporton belül az együttműködést segíti, kifelé viszont ellenséges vagy zárt. (Brewer, 1998 idézi Nagy, 2003)

4.3. A többségi kultúra és a szubkultúra kapcsolata

Lényeges különbség adódik abból, hogy a szubkultúra mennyire áll szemben a domináns renddel. /Mennyire tekinti a társadalom deviánsnak tevékenységét? A szubkultúrák, mint a domináns rend szimbolikus megsértései többféle választ váltanak ki a társadalomból.

→ a tömegkommunikáció divatossá teheti az adott tevékenységet, megfosztva ellenálló jellegétől

→ a média felerősíti a szubkultúra hatását, morális pánikot kelt és mozgósítja ellne a többséget.A szubkultúra olyan preferencia viszony, amely magában foglalja a kulturális ízlést, stílust, viselkedési tényezőket is. A kulturális preferenciák a felnőttkorba való átmenet során kulturális hiányt vagy többletet (kulturális tőkét) képesek létrehozni. Mindkettő befolyásolja a serdülők későbbi, felnőttkori státus-helyzetét. → Hagan. Különbség van a munkásosztálybéli fiatalok „bűnelkövető” és a nem munkásosztálybéliek bulizó szubkultúrái között. Az elsősesetben súlyos kulturális deficit alakulhat ki, míg a második esetben még a viszonylag súlyos deviáns szubkultúrának sincs negatív következménye a jövőre nézve. Ennek oka, hogy nekik több lehetőségük, második dobásuk van, ill. jobban el tudják kerülni a negatív körülményeket, mint rosszabb helyzetű társaik. + A bulizó szubkultúrában való részvétel pozitív hatású a későbbi foglalkozási pozíciók megszerzésében, mivel a bulik a fiúknál a férfiszerep kialakulásában fontosak, illetve segítenek olyan társas kapcsolatokat létrehozni, amelyekre a felnőtt életben szükségük lehet (elhelyezkedés, kapcsolattartás, stb.) A deviáns magatartáselemek eltűnnek a serdülőkor végére és a pozitív elemek kerülnek túlsúlyba. ↓Ifjúsági szubkultúrák Mo.-n az 1990-es években

A nyolcvanas évek, különösen az évtized eleje, a szubkultúrák kibomlásának időszaka Mo.-n. Feltételek. A társadalmi élet relatív szabadsága, állami represszió, a társadalom előítéletessége – ezekkel szembeni lázadás és önkifejeződés.

10

1980 – 1985. utcai ifjúsági szubkultúrák tagjainak vizsgálata (össz. 234) Ők sok esetben libegők a konvencionális lét és a szubkulturális csoport között. + sodródás egyik csoportosulásból a másikba (csöves → punk → skinhead karrier)- A következő évtizedben inkább egymás mellett élő ifjúsági szubkultúrák. - Változó családi és iskolai szocializáció, a szubkulturális részvétel a serdülőkor folyamataiba illeszkedik. Ellensúlyozza más meggyengült szocializációs intézmények működését, + a fiatalok önmegvalósításának útja is. - Intézményesülési folyamatok. - A szubkultúrák zártabbá válnak és a fiatalok egyre korábbi életkorban kerülnek ide. A szubkultúrásodás már általános iskolában megkezdődik. - Erősebb involválódás a szubkultúrába, de a társadalom előítéletessége is csökken. - A korábbi korszak átpolitizált szubkultúra jelentése megváltozik, az ifjúsági szubkultúrák jelentésképzése a politikai keretek helyett egyre inkább általánosabb társadalmi értékek és normák módosítására, velük szemben alternatívák megfogalmazására vonatkozik.

V. Az identitás fogalma

Születéstől a halálig interakcióban állunk másokkal, amely befolyásolja személyiségünk alakulását, az általunk betöltött szerepeket, viselkedésünket és azokat az értékeket, amelyeket magunkénak vallunk. Ezek a kapcsolatok olyan hálót hoznak létre, amelyben önmagunkat individuumként definiáljuk, illetve úgy határozzuk meg magunkat, mint egy csoport tagját.→ Az identitás az én értelmezése, amely együtt alakul azzal a folyamattal, ahogyan a gyermek elkülöníti magát a szüleitől, családjától, és megtalálja helyét a társadalomban a szocializáció folyamatán keresztül. Ezen folyamat során alakítjuk azon forrásainkat, melyek az önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez szükségesek. Bár az egyén rendelkezik identitással, de különféle csoportokhoz tartozik, s e tagság segítségével azonosítják őt mások. → személyes és szociális identitás fogalmainak elkülönítése. Az identitás szándékos alkotás eredménye, névadás, ezáltal jelentést hoz létre. A megnevezéssel egyúttal azonosítjuk is a tárgyakat, dolgokat, személyeket, azáltal, hogy tárgya k, dolgok, személyek bizonyos csoportjához soroljuk őket. → Önmeghatározás. Tehát egyszerre exkluzív és inkluzív, egyszerre elkülönülés és azonosulás. Önálló egységként létezés és a különbségek láthatóvá tétele. → Rugalmas és dinamikus kategória.

5.1. Az identitás kialakulásának folyamata

Pszichoanalitikus indíttatású megközelítés, mely a személyes identitás fejlődési folyamatait állítja középpontjába.

Erik Erikson: pszichoszociális fejlődéselmélet → az eriksoni megközelítés az emberi életet nyolc szakaszra osztja, mely szakaszok az egyén pszichoszociális fejlődésének egy-egy állomását képezik. Valamennyi szakaszra jellemző egy sajátos dinamika, mely az egyén és környezet közt zajlik. Ezek a mozgások hatnak egymásra, miközben az egyén külvilághoz és belső világához való viszonya változik, „természetes fejlődési konfliktust” előidézve, amely jellemzője, meghatározó vonása az adott periódusnak.

Egy szakasz – egy konfliktus → az egyén és környezet is változik, ezek a változások hatnak egymásra, viszonyuk megváltozik természetes fejlődési konfliktust idézve elő, amely az adott szakasz meghatározó vonása.

Nem megkerülhető. Új szintre kerül az identitás.

11

A felnőtt identitás képzése serdülőkorban indul el. A perszonális identitást meghatározza azt a pszichikus képet, ami az egyén tipikus

viselkedésmintáit, életstratégiáit, értékválasztásait tartalmazza, és segítségével képes leválasztani individuális világát másokéról, döntéseinek cselekedeteinek egyedi jellegét adja.

Szociális identitás: Perszonális identitásunk nem független történetünktől, nem beszélhetünk róla a „másik” nélkül, vagyis csak az én és a másik viszonyrendszerében kap értelmet. Az identitás társadalmi kategorizáció eredménye, a „mi” és az „ők” határán keletkezik. Mint egy iránytű, orientálja, segíti az egyént abban, hogy megalkossa, megtalálja helyét a társadalom kisebb-nagyobb csoportjaiban.H. Tajfel szociális identitás elmélete: (csoportlélektani gyökerek)A csoportközi viszonyok tanulmányozása során abból indul ki, hogy a csoporthoz tartozás érzése más, idegenként azonosított csoportok észleléséhez kapcsolódik + a saját csoporttal kapcsolatos elképzelések is attól függenek, hogy a „mások” csoportjával szemben milyen beállítódásokat, érintkezési formákat alakított ki a saját csoport. A csoportközi viszonyok számos tényező szerint formálódhatnak, így lehetnek versengők, együttműködők, alapulhatnak cserekapcsolatokon, s hierarchikus viszonyt alakíthatnak ki egymással.Pozitív szociális identitás kialakításának igénye: az egyének fontos szükséglete, hogy önbecsülésüket kielégíthessék, vagyis pozitív szociális identitást formáljanak. (A csoporthoz tartozás meghatározza a szociális identitás előjelét. Az egyén adott paraméterekkel és elvárásrendszerrel rendelkező csoport tagjaként definiálja magát, önértékelése épp ezért a csoportnormáknak való megfelelésen nyugszik. A csoportnormák teljesíthetetlensége a csoport elhagyására késztetheti az egyént, s amennyiben ez akadályokba ütközik az egyén a csoportnormák új olvasatát alakítja ki, felülértékeli azokat.

Felhasznált irodalom:

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Bp. Osiris, 2006. 566-598.Bánfalvi Attila - Molnár Péter: Az orvosi antropológia státusáról. Egy hallgatói dolgozatkérdés tanulságai. LAM 2000;10 (11-12): 916-922.Dobos Attila: Eszmék és kapuk – A kulturális antropológiai szemléletmód. In Mészáros Judit (szerk.): Antropológiai felütések – egy kortárs szemléletmód fejezeteiből. Bp. SE-ETK, 2008. 11-29.Fekete Sándor: Deviancia és társadalom. Comenius, 2001.Hollós Marida: Bevezetés a kulturális antropológiába. Szimbiózis 1995/5. 26-29.Nagy Éva: Kulturális sokszínűség – a sokszínűség kultúrája: a kulturális diverzitás kihívásai. In Mészáros Judit (szerk.): Antropológiai felütések – egy kortárs szemléletmód fejezeteiből. Bp. SE-ETK, 2008. 56-60.Rácz József: Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori „devianciák”. Magyar Pszichiátriai Társaság, 1989.Taylor R. J.: Szubkultúrák és ellenkultúrák. Forrás: http://passzio.wplanet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=5735Malinowski, B.:Baloma. Válogatott írások. Gondolat 1972.Malinowski, B.: Napló, a szó szoros értelmében.(ford.:Zentai Violetta) In Café Bábel, 41.szám (Napló), 81–93.

12