„… A ti Jézusotok itt járt.”

Az EVANGÉLIUMOK beszámolnak róla, hogy a tizenkét éves Jézus ott volt a temp-lomban. Majd körülbelül harmincéves korában a Jordán folyó mellett tűnik fel. A két időpont között körülbelül tizenhét év telik el, amelyről semmit nem tudunk.

Ezen úgynevezett „hiányzó évek” alatt a gyermek – ahogy Lukács írta – „gyarapo-dott bölcsességben és testben”. De ennek a gyarapodásnak talán a názáreti ácsműhely jelentette a helyszínét?

Ősi tibeti kéziratok szerint Jézus tizenhárom éves korában titokban elhagyta szü-lei, Mária és József házát. A fiatal „Íszá” egy kereskedőkaravánhoz csatlakozott, amely India és a Himalája hegyei felé vette útját.

Az indiai Dzsagannáth Puriban „Bráhma fehér papjai örömmel üdvözölték őt. Megtanították a Védák olvasására és értelmezésére, az imával való gyógyításra, a szent írások tanítására és magyarázására, és arra, hogyan kell kiűzni az ártó szelleme-ket az emberek testéből.”

Buddhista írástudók kétezer évvel ezelőtt dokumentálták „Szent Íszá életét”.Nyikolaj Notovics 1887-ben a ladakhi Hemisz kolostorában rátalált a régóta eltűnt dokumentumra.Szvámi Abhédánanda 1929-ben kiadta a hemiszi kolostorban talált kézirat ben-gáli nyelvű fordítását.Nicholas Roerich ugyanezeket a verseket idézte 1929-es útinaplójában, amelyben ázsiai expedíciójáról írt.És 1939-ben egy örömtől sugárzó láma a hemiszi kolostorban e szavakkal nyúj-tott át egy köteg pergament Elisabeth Casparinak:

„Ezek a könyvek arról szólnak, hogy a ti Jézusotok itt járt!”

Most ön is elolvashatja az említett utazók sokat vitatott történeteit az eredeti budd-hista írásokkal együtt azokkal a legfontosabb eseményekkel kapcsolatban, amelyek Jézus Krisztus, a Megváltó életét és cselekedeteit alakították.

Ezek az írások történelmi áttörést jelentenek, és alapjaiban fogják megrázni a modern kereszténységet!

A JÉZUS ELVESZETT ÉVEI CÍMŰ KÖTET KRITIKAI MÉLTATÁSA

„ÉRDEKES KIEGÉSZÍTÉSE a Jézus ismeretlen éveivel kapcsolatos kutatásoknak. A Jézus keleti utazását feltételező hagyomány valószínűleg bizonyos középkori megfi-gyelésekből ered. Eszerint a Buddha és Jézus tanításaiban mutatkozó hasonló vonások nem magyarázhatók véletlen egybeeséssel, hanem minden bizonnyal volt közöttük valamilyen logikai kapcsolat. Javaslom, hogy a kötetet egészítsék ki egy újabb feje-zettel, így a könyv nem csak Jézus ifjúkori éveiről szólna, hanem arról is, mit csinált – mint egyesek feltételezik – Kasmírban a keresztre feszítést követően.”

Dr. JOHN C. TREVER, a claremonti (Kalifornia) Teológiai Egyetem Holt-tengeri Tekercsek Projektjének Igazgatója

„EZ A KÖNYV MEGVÁLTOZTATHATJA A TUDOMÁNYOS VILÁGNAK, AZ EGYHÁZNAK ÉS A LAIKUS KÖZVÉLEMÉNYNEK ISTEN FIÁRÓL KIALA-KÍTOTT SZEMLÉLETÉT. Mi több, akár egy olyan, kultúrákon átívelő írás- és szö-vegmagyarázat alapját is lerakhatja, amely egyesíti a Kelet és a Nyugat vallástudo-mányát. Garantáltan teológiai pezsgést fog elindítani ez a könyv, elolvasását szívből ajánlom!”

JOHN DEPENDAHL, a Vallástudományi Tanszék vezetője, Seabury Hall

„ELOLVASTAM TELJES TERJEDELMÉBEN. Nagyon érdekes és fontos könyv. Hálásak vagyunk Önnek, amiért megjelentette ezt a kötetet.”

B. ÁNANDA MAITRÉJA buddhista szerzetes, a Sri Dzsajévarden pura Egyetem (Colombo, Sri Lanka) volt rektorhelyettese

„KUTATÁSOKKAL JÓL ALÁTÁMASZTOTT ÉS JÓL MEGÍRT MŰ. Olyan dol-gokra világított rá, amelyekről a hagyományos egyházaktól nem hallottam. A részle-tes lábjegyzetek hasznos információkat nyújtottak.”

HARVEY NEWSTROM, kutató tudós, Palm Bay, Florida

„MEGVILÁGOSÍTÓ. ÉLVEZETES. A bemutatott információk tudományosak, és mégis a Jézus iránti szeretet és a hozzá való közelség érzéseit ébresztik fel az ember-ben. Gratulálok a szerzőnek a bátorságához és odaadásához, amellyel a kereső embe-rek számára összegyűjtötte és megjelentette ezt az anyagot.”

RAJU CHANDAVARKAR, pszichoterapeuta, Newport Beach, California

Tartalom

Első fejezet Első fejezet JÉZUJÉZUS ELVESZETT ÉS ELVESZETT ÉVEVEI

Az Íszá-ügy ....................................................................................................................................................11

NICHOLAS ROERICH MŰVÉSZETNICHOLAS ROERICH MŰVÉSZETE

Második fejezet Második fejezet JÉZUS KRISZTUS ISMERETLEN ÉLETJÉZUS KRISZTUS ISMERETLEN ÉLETE

A fordító megjegyzése ..............................................................................................................................69Előszó .................................................................................................................................................................73Utazás Tibetbe ..............................................................................................................................................77Ladakh ...............................................................................................................................................................96Ünnepség a gompában ......................................................................................................................... 104Szent Íszá élete ...........................................................................................................................................117A Kiadónak ................................................................................................................................................... 136

Harmadik fejezetHarmadik fejezetUTAZÁS HEMISZBUTAZÁS HEMISZBE

A szerkesztő megjegyzése ................................................................................................................... 145A hemiszi kolostor ....................................................................................................................................146Jézus Krisztus, az emberek vezetője ............................................................................................... 149

Negyedik fejezet Negyedik fejezet A KELET LEGENDÁA KELET LEGENDÁI

Roerich, az ember, az expedíciója és felfedezései ................................................................... 155Krisztus indiai, nepáli, ladakhi és tibeti tartózkodásáról szóló ősi szövegek ............. 172

Ötödik fejezet Ötödik fejezet „EZEK A KÖNYVEK ARRÓL SZÓLNAK, HOGY A TI JÉZUSOTOK ITT JÁRT!„EZEK A KÖNYVEK ARRÓL SZÓLNAK, HOGY A TI JÉZUSOTOK ITT JÁRT!”

A kézbe fogott pergamenlapok ......................................................................................................... 179

Hatodik fejezet Hatodik fejezet LADAKH MA – EGY KULTÚRANTROPOLÓGUS BENYOMÁSALADAKH MA – EGY KULTÚRANTROPOLÓGUS BENYOMÁSAI

Egy ősi kultúra színes keresztútjai .................................................................................................. 221

Hetedik fejezet Hetedik fejezet EPILÓGUEPILÓGUS

Néhány utolsó kérdés.............................................................................................................................. 255

Nyolcadik fejezet Nyolcadik fejezet AZ ELŐADÁS RÉSZTVEVŐIAZ ELŐADÁS RÉSZTVEVŐI

Köszönetnyilvánítás ................................................................................................................................263

A szerzõrõl 291A szerzõrõl 291

Leh nevezetes helyszín. A legendák szerint itt keresztezték egy-mást Buddha és Krisztus útjai. Buddha észak felé tartva haladt át Leh városán, Íszá pedig Tibet felől jövet itt került kapcsolatba a helybéli emberekkel. A legendákat titoktartással és körülte-kintő óvatossággal védik. Nehezen lehet felszínre hozni őket, mert az itteni emberek, de legfőképp a lámák, tudják, hogyan kell hallgatni. Csak egy közös nyelv által – amely nem csupán a kimondott szót, hanem a belső, lelki megértést is jelenti – jutha-tunk az itt őrzött fontos misztériumok közelébe.

Nicholas Roerich

Első fejezet

JÉZUS ELVESZETT ÉVEI

Azon utazóktól származó szemtanúi beszámolók elemzése, akik megtették az utat Hemiszbe

De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

(János 21:25)

11

Az Íszá-ügy

Képzelje el, hogy ön nyomozó, s egy szokatlan ügy kerül az asztalára. Kinyitja a meg-sárgult mappát. Nem valamely tévesen azonosított vagy eltűnt személyről van itt szó. A háttér hiányzik: néhány ismeretlen év. Ráadásul a meglévő adatok is eléggé héza-gosak.

Születési idő: ismeretlen. Még a születési év sem ismeretes, valamikor időszámítá-sunk előtt 8 és 4 között.

Születési hely: vitatott. A feltételezések szerint Betlehem.1 Az apa, József, ácsmester. Nagyhírű, előkelő család leszármazottja. A család tör-

ténete Ábrahámmal veszi kezdetét, folytatódik Izsákon és Jákobon át Dávid királyig, majd Salamonon keresztül Jákobig. Ennek a Jákobnak fia József, Mária férje.

Az emberi származási vonal tehát apai ágon ismeretes, bár az apa apaságát hevesen tagadják a szeplőtelen fogantatás tanának hívei. Az egyik forrás szerint ez a személy, „József fiának mondatik”, de királyi származását az anya, Mária nemzedékrendjén keresztül követi nyomon.2

Életének első évei kalandosak. Szüleivel Egyiptomba menekül, miután az apa álmot lát. Nem tudni, hány évvel később visszatér Názáretbe vagy annak környékére.

Ön most már láthatja, miféle ügybe keveredett bele. De még nem áll össze a kép. Miért készült akta Jézusról? Tovább olvassa a dosszié tartalmát.

Körülbelül harmincéves korában a szóban forgó személy küldetésbe kezd. Uno-katestvére, János, megkereszteli őt. Tizenkét tanítványa kíséretében három év alatt nagy területeket jár be. Ez idő alatt imádkozik, betegeket gyógyít, holtakat támaszt fel. A zsidó főpap, Kajafás, és a Szanhedrin hamis vádakat támasztanak ellene. Róma helytar-tója, Poncius Pilátus, jobb meggyőződése ellenére elítéli őt. Négy római katona keresztre feszíti. Arimátiai József és Nikodémusz leveszik a keresztről, és sírba helyezik.

Hagyományos história: halálából a harmadik napon feltámad.3 Még negyven napig tanítja tanítványait. Majd egy „felhőben” eltűnik a szemük elől. Felszáll a mennybe, és helyet foglal Isten jobbján.

Ennek mond ellent az a második századból származó legenda, amely szerint fel-támadása után még sok évet töltött a Földön.4 Iréneusz egyházatya azt állítja, hogy a keresztre feszítés után még legalább tíz-húsz évet élt:

Harmincadik évének betöltésekor szenvedett, valójában ifjú ember még, olyan, aki semmiképpen nem ért meg magas kort. Azt, hogy életének első szakasza harminc évet fog át, és hogy ez meghosszab-bodik a negyvenedik évéig, mindenki elismeri; de 40-50 évesen az ember már az öregkor felé halad. A mi Urunk ezt a kort megérte,

12

és még mindig tanítóként szolgált, miként az evangélium és az öre-gek tanúsítják – mindazok, akik Ázsiában beszéltek Jánossal, az Úr tanítványával, megerősítvén, hogy János adta tudtukra e tényt. (Adversus Haereses – „Az eretnekség ellen”, c. 180)5

A harmadik századból származó gnosztikus szöveg, a Pisztisz Szofia által támogatott nézet:

Úgy történt, hogy amidőn Jézus feltámadt halottaiból, tizenegy évet töltött a tanítványaival való beszélgetéssel és az ő tanításukkal…6

Életének és tanításainak hatása felmérhetetlen. Az emberek azért fordulnak hozzá, mert képes arra, hogy megtisztítsa az emberi szívet, s ekként idézzen elő változást. Őt tartják a legnagyobb forradalmárnak.

Történetét különböző változatokban az Újszövetség és az apokrif írások beszélik el. Követőit, akik jelenleg 1,4 milliárdan vannak, keresztényeknek nevezik.7 Ez a leg-elterjedtebb vallás.

A keresztény nemzetek napjainkban kulturális, gazdasági és politikai vezető szerepet töltenek be. Jézus születése a teljes emberi történelmet két részre osztja: Krisztus előtt és Krisztus utáni korra. Ez azt sugallja, hogy eljövetele a történelem fordulópontja.

Ön most mély lélegzetet vesz, majd lassan kifújja a levegőt. Ez bizony nem jelen-téktelen ügy. Nyomozás a történelem egyik legbefolyásosabb személyiségének múltja után. Felnéz az asztaláról, átpillant az írógép fölött a falinaptárra. Régi, ó milyen régi ügy ez… Újra beletekint a dossziéba – mennyi megválaszolatlan kérdés!

Életében Jézusról nem készült feljegyzés. Ha mégis, az nem maradt fenn. Ha írt vala-mit, az sem maradt ránk.

Nincs feljegyzés arról, milyen volt a külseje: nem tudjuk, milyen magas volt, mek-kora volt a testsúlya, milyen volt a haja vagy a szeme színe. Megkülönböztető testi jegyekről sincs tudomásunk.8

Gyermekkoráról keveset tudunk, csakúgy mint családjáról és otthoni életéről. Lehet, hogy a család az egyiptomi Memfiszbe költözött röviddel a gyermek születése után, és ott élt három évig.9 Brit legendák szerint nagybátyja, Arimátiai József, magá-val vitte az ifjú Jézust Glastonburybe. Talán ott járt iskolába.10

A legnagyobb rejtély azonban, hogy eltekintve a glastonburyi legendától és az apokrifektől,11 semmilyen adat nem áll rendelkezésre arról, hogy Jézus merre járt, vagy mit csinált tizenkét éves korától harmincéves koráig – ezt az időszakot nevezik Jézus „hiányzó” vagy ismeretlen éveinek. Az általános nézet szerint ebben az időszak-ban Palesztinában, Názáretben vagy annak környékén élt mint ács. Ezen feltételezést alátámasztó tények nincsenek.

13

Ön most feláll az asztalától, odamegy az ablakhoz, és kinéz. Gondolkodik. „Hogyan találnak meg engem az ilyen ügyek? Szemtanúk nincsenek. Talán használható nyo-mok sincsenek. Együttműködésre nem számíthatok, a fizetség esélye csekély.”

Éjszaka van, a város már alszik. Kísértést érez, hogy összecsukja és visszaküldje az aktát. De felébred a kíváncsisága: Hol töltötte hát Jézus az ismeretlen éveit? Vissza-megy az asztalához, felveszi a dossziét, s kilép a sötét utcára, hogy keressen valami-lyen nyomot, amelyen elindulhat.

•

Ilyen dosszié természetesen nem létezik. Egyetlen Humphrey Bogart-féle detektív sem rója nagyvárosok utcáit nyomok után kutatva. És ha létezne is ilyen detektív, kérdés, hogy sikerrel járna-e. Amint sokatmondó képzeletbeli dossziénk is bizonyítja, egyszerűen nem tudunk eleget Jézusról, annak ellenére sem, hogy élete minden idők legrészletesebb, legaprólékosabb, legátfogóbb történelmi vizsgálódásainak közép-pontjában áll.

A történelmi Jézus keresése a tizennyolcadik század végén kezdődött, amikor a tudósok és teológusok kritikusan kezdték vizsgálni a Jézus életével kapcsolatos isme-retek elsődleges forrásait, az evangéliumokat. A felvilágosodás korának intellektuális pezsgése, és azon belül a történelmi földrajz tudományának fejlődése és a történelmi tudat kialakulása (vagyis az a felismerés, hogy lehetséges, sőt kívánatos annak meg-állapítása, hogy egy adott időpontban ténylegesen mi történt), ösztönzést jelentett a „történelmi Jézus” felkutatására. Ez a kutatás azután uralkodó elemmé vált a tizenki-lencedik század kritikai teológiájában, és jórészt a huszadik századiban is.12

A tudósok arról vitatkoztak, hogy Jézus ember, mítosz vagy mindkettő volt-e; netán azért jött, hogy egy új vallást alapítson, vagy éppenséggel egy túlvilági lény, a világvége hírnöke volt. Viták zajlottak arról, van-e ésszerű magyarázat a Jézus által véghezvitt csodákra, és hogy szükség volt-e Jézusra a kereszténység kialakulásához; hogy vajon a szinoptikus evangéliumok történelmileg hitelesebbek-e, mint János evangéliuma – sőt még az is felvetődött, hogy van-e haszna a kérdés további tanul-mányozásának. A megszületett írások olyan tudományos alapossággal, annyira mélyrehatóan vizsgálták az egyes kérdéseket, hogy egész könyvtárakat lehetne megtölteni a történelmi Jézus létezésének kérdésével foglalkozó művekkel.13

A tudósok ma gyakorlatilag egyetértenek abban, hogy Jézus létezett, viszont a tör-ténelmi adatok szűkössége miatt mai értelemben vett életrajz nem állítható össze az életéről.

A Jézusról szóló legkorábbi írások két csoportba sorolhatók: a keresztény és nem-keresztény írások csoportjába. A nem-keresztény feljegyzések, Josephus Flavius, az ifjabb Plinius, Tacitus és Suetonius tollából körülbelül hatvan-kilencven évvel a keresztre feszítés után, oly rövidek, hogy Jézus történelmi valóságának megállapítá-sán kívül nemigen nyújtanak több fogódzót.14

14

A valószínűleg i. sz. 60 és 100 között írt evangéliumok jelentik a Jézusra vonatkozó információk fő forrását. Bár óriási történelmi érteket képviselnek, a tudósok szerint nem életrajzi műveknek szánták őket. Ám a megítélést felül kell vizsgálnunk annak fényében, hogy az evangélistáktól és az apostoloktól származó írások nem feltétlenül eredeti, nyers formájukban maradtak ránk.

A második századból származó néhány papirusz-töredék kivételével az evangéli-umok legkorábbi ismert kéziratai a negyedik századból valók. Ráadásul az evangéli-umok szövegei egyfajta „képlékeny” állapotban voltak, ami azt jelenti, hogy a máso-lásukat végző személyek teológiai és egyéb okokból kifolyólag változtathattak rajtuk, egészen addig, amíg az írásokat a negyedik század közepe táján nem egységesítették. Nem tudjuk tehát megmondani, hogy az evangéliumok érintetlen formában marad-tak-e fenn, vagy hogy milyen mértékben lettek átszerkesztve, kiegészítve, mennyi bennük a másolásból adódó hiba, elírás, vagy mennyiben vetették őket alá az orto-doxia igényeinek megfelelő egyéb változtatásoknak, amikor az egyház az úgynevezett eretnekségek, például a gnoszticizmus ellen küzdött.15

1945-ben az egyiptomi Nag Hammadiban egy Muhammad Ali al-Szammán nevű arab parasztember révén egy gnosztikus könyvtárat fedeztek fel, 1958-ban pedig Morton Smith kutatásai nyomán a júdeai sivatagban, Mar Szábánál Márk „titkos evangéliumának” egy töredéke került elő. Ezek a leletek egyértelműen jelzik, hogy a korai keresztények Jézus életéről és tanításairól bőséges írott anyag és szerteágazó hagyománykincs birtokában voltak, jóval többnek, mint amennyi ma az Újszövetség formájában számunkra elérhető.16

Míg a korunk hírességeiről szóló kortárs beszámolók bővelkednek a tisztán sze-mélyes jellegű adatokban – megtudhatjuk például, hogy Winston Churchill hány szi-vart szívott el naponta, vagy Mahatma Gandhi mikor mit evett –, az evangéliumok nem említik, hogy milyen volt Jézus külsőleg, csupán a legbizonytalanabb földrajzi és kronológiai adatokat adják meg, és még azt sem mondják meg pontosan, mi volt Jézus foglalkozása.17

A tudósok úgy vélik, hogy Jézus ács volt. Apja, József, ácsmester volt, és abban az időben az volt a szokás, hogy a fiú továbbviszi apja foglalkozását. Jézus , miként az evangéliumokban feljegyzett szavaiban tükröződik, az ácsok, halászok és más közem-berek nyelvén szólt.18 Arra azonban nincs határozott bizonyíték, hogy Jézus ács lett volna. Órigenész kifogásolta is az egész elképzelést annak alapján, hogy „magát Jézust az egyházak által elfogadott evangéliumok sehol sem jellemzik ácsként”.19

Egyes apokrif írásokban találunk olyan állításokat, hogy a gyermek és serdülő Jézus Egyiptomban és Palesztinában sok gyógyítást és más csodát vitt véghez. Egy alkalommal kígyó mart meg egy ifjút, a kánaáni Simont, és Jézus megparancsolta a kígyónak, hogy „szívja ki az összes mérget, amit abba a fiúba eresztett”. A kígyó engedelmeskedett, mire Jézus elátkozta a kígyót, mire az „rögvest darabokra szakadt és elpusztult”. Jézus ekkor megérintette Simont, és visszaadta egészségét. Más szöveg-

15

részekben Jézus meggyógyította egy fiú lábát, vizet vitt a köpenyében, meghosszab-bított egy rövid fagerendát, hogy segítsen Józsefnek az ácsmunkában, és agyagból megmintázott tizenkét verebet, amelyeket azután két tenyerének összeütésével életre keltett.20

Ezek a beszámolók némi információt nyújtanak a Jézus gyermekkorával kapcsola-tos korai keresztény legendákról, miközben az evangéliumok nyolcvankilenc fejeze-téből mindössze négy – Máté és Lukács evangéliumában kettő-kettő – ír Jézus életé-ről a szolgálatát megelőző években. Ezek a gyermekévek történeteként ismert részek Jézus családfájával, fogantatásával és születésével, illetve számos olyan jól ismert eseménnyel foglalkoznak, mint az angyali üdvözlet, a Napkeleti Bölcsek eljövetele, a pásztorok látogatása a jászolban fekvő kis Jézus látására, a körülmetélés, a jeruzsálemi Templomban való bemutatás, a menekülés Egyiptomba, ahol Jézus családja egészen Heródes haláláig, i. e. 4-ig élt, s végül a Názáretbe való visszatérés.21

E rendkívüli események után Jézus életére homály borul, egészen a küldetése kez-detéig. Lukács evangéliuma mindössze két egyéb dologról tesz említést: Jézus fizikai és bölcsességbeli gyarapodásáról, és arról, hogy tizenkét éves korában Pészah (hús-vét) ünnepén ellátogat a jeruzsálemi Templomba.

Egy rövid, de jelentős jelenetben Lukács feljegyzi, hogy az ünnepről hazatérőben, Názáret felé József és Mária egyszer csak észreveszi, hogy Jézus nincs velük. Visz-szamennek a városba, ahol „a templomban találtak Jézusra, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket. És mindenki, aki hallotta őt, elcsodálkozott értelmén és feleletein”. Amikor Mária kérdőre vonja őt, Jézus így felel: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”22

Jézus ekkor visszaindult Názáretbe a szüleivel, „engedelmeskedvén nekik”.23 És a függöny ismét leereszkedik, elfedvén mindazt, amit Jézus a következő mintegy tizen-hét évben tesz, s legközelebb csak harmincéves kora körül találkozunk vele, amikor János a Jordán folyóban megkereszteli őt.

Lukács evangéliuma erre az átmeneti időszakra vonatkozóan mindössze egyetlen verset tartalmaz: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben”.24 Mindent együttvéve, mint ahogy a kereszténységgel fog-lalkozó tudós, Kenneth S. Latourette rámutat, „az életével és tanításaival kapcsolatos hiteles feljegyzések oly rövidek, hogy azokat könnyedén ki lehetne nyomtatni vala-melyik nagyobb méretű napilapunk egyetlen számában, és e feljegyzéseken belül a hely legnagyobb részét élete utolsó néhány napjának eseményei töltenék ki.”25

Miért nem készített senki egy teljesebb körű beszámolót Jézus életéről? A tudó-sok nagyon sokat töprengenek ezen a kérdésen. Dr. John C. Trever, a kaliforniai Claremontban lévő Teológiai Egyetem Holt-tengeri Tekercsek Projektjének igazga-tója úgy véli, hogy a tények és adatok szűkös volta a történelem iróniája és termé-szetes szociológiai következmény egy olyan nép részéről, amelynek életében nem a tudomány vagy a történelem jelenti a fő iránytűt, hanem a vallás.26

16

Oktatási rendszerünkből és kultúránkból adódóan természetes hajlamunk, hogy a dol-gokat történelmi környezetben lássuk. Tudni akarjuk, „mi történt”. De miként a Dictionary of the History of Ideas (Eszmék Történetének Lexikonja) megjegyzi, „úgy látszik, a legelső keresztényeket nemigen érdekelte a világi történelem; bizonyos értelemben túlságosan is egy másik világban éltek, túlzottan a spirituális életre helyezték a hangsúlyt.”27

Sok más tudóshoz hasonlóan, dr. Trever azt az elméletet vallja, hogy a korai keresztények, akik Jézus rövid időn belüli visszatérését, és azzal együtt a történelem végét várták, valószínűleg úgy gondolták, felesleges bármit is leírni. Az Újszövetséget kutató tudós, James M. Robinson, az A New Quest of the Historical Jesus (A történelmi Jézus újbóli keresése) című könyv szerzője úgy véli, hogy Jézus követőinek első nem-zedéke természetesen tudta, milyen volt külsőleg Jézus, és ismert sok más személyes adatot is róla, de nem jegyezte fel azokat, mivel Jézus tanítása érdekelte őket, nem pedig személyes tulajdonságai.

A történelmi Jézus keresése során a tudósok eddig Jézus szolgálatára összponto-sítottak, és figyelmen kívül hagyták életének ismeretlen, „hiányzó” éveit. Ennek oka nem az érdeklődés hiánya, hanem a bizonyítékoké. „Ha lenne egy kevés informáci-ónk [az ismeretlen évekről], mindnyájan rávetnénk magunkat” – mondja Robinson professzor.- „Így viszont valahogy tanácstalanok vagyunk.” Tudományos közhellyel élve, ez a „ha nincsenek szövegek, nincs történés se” helyzet esete.28

A keresztény teológusok és tudósok hagyományos álláspontja szerint ismeretlen éveiben Jézus Názáretben vagy annak közelében élt, és azért nem írtak semmit életé-nek erről a szakaszáról, mert semmi említésre méltót nem tett.

1894-ben Nyikolaj Notovics, egy orosz újságíró kiadott egy könyvet La Vie inconnue de Jésus-Christ címmel, amely angol nyelven a The Unknown Life of Jesus Christ (Jézus Krisztus ismeretlen élete) címmel jelent meg, és amely kétségbe vonja a fenti álláspontot. Notovics azt állította, hogy 1887 végén Ladakhban (Kis-Tibet) rábukkant egy ősi buddhista kéziratra, amely fehéren-feketén közölte, merre járt Jézus életének számunkra ismeretlen éveiben: Indiában!

Notovics személye maga is egyfajta rejtély. Az Egyesített Országos Katalógus sze-rint tizenegy könyvet írt. Ennek ellenére szinte semmilyen életrajzi adat nem áll ren-delkezésre vele kapcsolatban. Róla tehát még kevesebbet tudunk, mint Jézusról! Bár sikerült kiderítenünk, hogy a Krím-félszigeten született 1858-ban29, haláláról nem sikerült adatot találnunk. Lehet, hogy haditudósító és újságíró volt, Keleten pedig minden bizonnyal orvosnak vélték.

Notovics hitet tett az orosz ortodox vallás mellett, de valószínűleg csak áttért erre a vallásra, mivel az Encyclopaedia Judaica egy rövid címszóban megjegyzi, hogy bátyja, Joszip Notovics zsidó születésű volt, de fiatal korában áttért a görög ortodox vallásra.*

* Joszip (1849–1914) szintén újságíró volt. 1876-ban megvásárolta a Novosztit, egy kis példányszámú napila-pot, amelyet tekintélyes politikai folyóirattá fejlesztett. 1905-ben a folyóiratot lefoglalták, miután egy szakszervezet nevében forradalmi felhívást tett közzé. Joszip ekkor elmenekült Oroszországból, és külföldön halt meg.31

17

A főként francia nyelven író Nyikolaj számos munkájában foglalkozott az orosz államügyekkel és Oroszország nemzetközi kapcsolataival – ezen munkák között meg-találhatók az Európa és II. Miklós megbékélése, az Oroszország és az angol szövetség: Történelmi és politikai tanulmány, valamint A cár, a cári hadsereg és tengerészet című művek, hogy csak néhányat említsünk.

A Jézus Krisztus ismeretlen élete című munka a szerző első, és amennyire tudjuk, egyetlen vallási témájú kötete. Ez a kötet tartalmazza annak a szövegnek az átiratát, amelyet Notovics, állítása szerint, felfedezett, maga a könyv azonban inkább a felfe-dezés útirajzszerű összefoglalása. A felfedezés pedig, ha hihetünk a beszámolónak, véletlen egybeesések sorozata révén jött létre.

Notovics története röviden a következő. Az 1877–78-as orosz–török háborút követően kalandorunk megkezdte keleti utazásainak sorát. Érdekelte őt India népe és régészete. Ötletszerű vándorlása során Afganisztánon keresztül jutott el Indiába. 1887. októ-ber 14-én Lahorból Ravalpindi felé indult, megérkezett Kasmírba, majd azt követően Ladakhba. Azt tervezte, hogy onnan a Karakorum-hegységen és Kínai Turkesztánon keresztül visszatér Oroszországba.

Útközben meglátogatott egy buddhista gompát, vagyis kolostort Múlbekhben. A gompa, amelynek szó szerinti jelentése „magányos, elhagyatott hely”, pontosan az is, amiről a neve tanúskodik – menedékhely, ahová el lehet vonulni a világi kísértések elől. Egyes gompák azért válnak „magányos helyekké”, mert a falutól tisztes távolban építik meg őket. Más gompák, mint a múlbekhi is, egy hegy tetején vagy egy szikla-szirt oldalában épülnek.32

Múlbekh a tibeti buddhizmus világának kapuja. Notovicsot egy láma fogadta, aki elmondta neki, hogy Tibet fővárosában, Lhászában, amely abban az időben a Dalai Láma otthona volt, az archívumokban több ezer olyan irattekercs található, amely Íszá próféta életét írja le. Íszá Jézus keleti neve. Múlbekhben ugyan nem volt ilyen dokumentum, de a láma azt mondta, hogy a fő kolostorok némelyikében léteznek másolatok.

Notovics elhatározta, hogy megkeresi az Íszá életéről szóló feljegyzéseket, akkor is, ha ehhez Lhászába kell utaznia. Múlbekhet elhagyva, ellátogatott több kolostorba, amelyekben a szerzetesek már korábban hallottak a dokumentumokról, de állításuk szerint nekik nem voltak másolataik. Notovics hamarosan megérkezett a hemiszi főkolostorba, amely körülbelül huszonöt mérföldre található Lehtől, Ladakh fővá-rosától.

A hemiszi gompa, amelynek alapítója a „Szangye csi ku szung thag csi ten” („Buddha tanításainak támogatója”) nevet adta33, Ladakh legnagyobb és legünnepeltebb kolos-tora; egyúttal helyszíne a szent Padmaszambhva tiszteletére évente megrendezett neve-zetes vallási fesztiválnak is. Ez a fesztivál Buddhának a gonosz erők feletti győzelméről, a gonosz szellemek elűzéséről, és a jónak a rossz felett aratott végső diadaláról szól.

18

A kolostor a Himalája hegyei között megbúvó egyik völgyben rejtőzik, a tenger szintje felett 3300 méteres magasságban. Azok, akik már ellátogattak ide, azt mondják, ez a hely Shangri-la* világát idézi. Fekvéséből adódóan egyike azon kevés gompáknak, amelyek megmenekültek az ázsiai hódítók megszálló seregei által véghezvitt pusztí-tástól. Ennek eredményeként, L. Austine Waddell szerint „több érdekes és különös tárgy, könyv, öltözék, maszk és hasonlók található Hemiszben, mint Ladakh bármely más kolostorában.”34

1974–75-ben a hemiszi kolostorban tett látogatásuk során David L. Snellgrove és Tadeusz Skorupski tibetológusok arról értesültek, hogy „más kolostorok, kihasználva Hemisz rejtőzködő fekvését, a múltban gyakorta vitték oda kincseiket azok bizton-ságos megőrzése céljából, és minden bizonnyal komoly gyűjtemény található elzárva a „Sötét Kincstár” néven ismert biztonságos teremben, amelyet állítólag csak akkor nyitnak ki, amikor a kincstárnok átadja azt utódjának.”35

Hemiszben Notovics szemtanúja volt a lámák által előadott számos misztérium-játék egyikének. Az előadás után megkérdezte a főlámát, hallott-e már Íszáról. A láma azt válaszolta, hogy a buddhisták nagy tisztelettel viseltetnek Íszá iránt, de egyikük sem tud róla sokat, kivéve a főlámákat, akik olvasták az életéről szóló feljegyzéseket.

A beszélgetés közben a láma megemlítette, hogy a Hemiszben lévő sok irattekercs között „megtalálhatók annak a Buddha Íszának az életéről és cselekedeteiről szóló leírások, aki a szent tanokat prédikálta Indiában és Izrael gyermekei között”. A láma szerint a dokumentumok Indiából Nepálba kerültek, s onnan Tibetbe. Eredetileg páli nyelven, a buddhisták vallási nyelvén írták őket. A Hemiszben lévő példány egy tibeti nyelvű fordítás.

Notovics megkérdezte a lámától: „Bűnt követne el, ha ezeket az írásokat felolvasná egy idegennek?” Jóllehet a láma hajlandó volt rendelkezésre bocsátani a könyveket, – mondván, hogy „ami Istené, az az emberé is” –, nem volt biztos azok holléte felől. Azt mondta Notovicsnak, hogy amennyiben visszatér még a kolostorba, örömmel megmutatja majd neki a kérdéses írásokat.

Notovics nem akart túlzott érdeklődést mutatni, nehogy veszélyeztesse annak esélyét, hogy láthassa a feljegyzéseket, de mindenképpen meg akarta találni azokat, mielőtt kénytelen visszatérni Oroszországba. Elhagyta hát Hemiszt, és rögvest azon törte a fejét, milyen ürüggyel térhetne vissza a kolostorba. Néhány nappal később a lámának egy ébresztőórát, egy karórát és egy hőmérőt küldött ajándékba, egy üzenet-tel egyetemben, amelyben kinyilvánította azon vágyát, hogy újra el szeretne látogatni Hemiszbe.

Notovics elmondja, hogy előbb Kasmírba akart volna ellátogatni, de „a sors másként rendelte”. A pintaki gompa közelében leesett a lováról, lábát törte, és ezt a sérülést hasz-nálta ürügyül, hogy visszatérjen Hemiszbe, amely csupán félnapi járóföldre volt tőle.

* Shangri-la: Képzeletbeli, misztikus és idillikus hely Tibetben, amely a brit szerző, James Hilton 1936-ban magyarul A Kék Hold Völgye címen megjelent regényéből ismerhető meg. (A ford. megjegyzése)

19

Mialatt az orosz lábadozott, a főláma végül eleget tett Notovics „komoly, meg-fontolt kérésének”, és elhozott „két nagyméretű, bekötött kötetet, amelyek idő sár-gította lapokból álltak”, és hangosan felolvasta az Íszával foglalkozó szakaszokat. Notovics tolmácsa fordította a szöveget, amit az orosz újságíró gondosan leírt a jegyzetfüzetébe.

Notovics szerint Íszá életrajza különálló, cím nélküli versekből állt, amelyek szét-szórtan, a sorrendiség figyelmen kívül hagyásával fordultak elő a szöveg legkülön-bözőbb részeiben. Az orosz szerző csoportosította és sorrendbe állította a verseket, majd több évvel később megjelentette a dokumentumot a felfedezéséről szóló saját beszámolójával együtt.

A szöveg a Szent Íszának, az emberek fiai legjobbjának élete címet viseli, amit Notovics nyilvánvalóan saját maga talált ki. A mű nem túl hosszú – 244 vers 14 feje-zetbe rendezve. A leghosszabb fejezet 27 versből áll.

A versek némelyike ismerősnek tűnhet annak, aki ismeri az Ó- és Újszövetséget; témáik a zsidók egyiptomi fogsága, szabadulásuk Mószá (Mózes) révén, az izraeli-ták bűnbeesése, amelyet más hatalmak inváziói és a római leigázás követ, és végül egy istentől való gyermek megtestesülése szegény, ám istenfélő szülők házában. A gyermek szavain keresztül Isten szól, és az emberek messze földről eljönnek, hogy hallják őt.

A történet gyorsan Íszá (Jézus) tizenharmadik évére ugrik, amely a „hiányzó évek” közül az első, majd arra az időre, amikor „egy izraelitának meg kell házasodnia”. Jézus szüleinek háza, bár szerény otthon volt, találkozóhelyévé vált a gazdagoknak és neme-seknek, akik vejüknek szerették volna a fiatal Íszát, aki „máris nagy hírnévre tett szert a Mindenható nevében elmondott bölcs beszédeivel”.

Íszának azonban más célok lebegtek a szeme előtt. A Notovics által publikált kéz-irat szerint titokban elhagyta apja házát, el Jeruzsálemet, és egy kereskedőkaravánnal Keletre utazott, hogy tökéletesítse magát „Isten Igéjében” és tanulmányozza a nagy Buddhák törvényeit.

Azt mondják, Íszá tizennégy éves volt, amikor átkelt az Induson és Szindh tar-tományon, a jelenlegi Pakisztán délkeleti területén, az Indus folyó alsó szakaszának völgyében, és letelepedett az „árják” között – ez kétségtelenül azokra az árjákra tör-ténő hivatkozás, akik az i. e. második évezred kezdetén vándoroltak az Indus völ-gyébe. Íszá híre terjedt, és a dzsainok kérték, hogy maradjon velük. Íszá azonban Dzsagannáth Puriba ment, ahol örömmel fogadták a papok, akik megtanították őt a Védák olvasására és értelmezésére, valamint arra, hogyan tanítson, gyógyítson, és miként lehet démonokat kiűzni.

Íszá hat évet töltött tanulással és tanítással Dzsagannáthban, Radzsagrihában, Benáreszben és a többi szent városban. Összetűzésbe keveredett azonban a bráhmanák-kal és a ksátríjákkal (a papi és a harcos kasztok tagjaival), mivel a szent írásokat az alsóbb kasztoknak – a vaisjáknak (gazdák és kereskedők) és a súdráknak (szegényparasztok és

20

alantas munkákat végzők) – tanította. A bráhmanák azt mondták, hogy a vaisják csakis ünnepekkor hallgathatják a Védák felolvasását, a súdrák pedig egyáltalán nem. Nekik még azt sem engedték, hogy ránézzenek a Védák írásaira.

Ahelyett azonban, hogy engedelmeskedett volna a parancsoknak, Íszá a bráhmanák és ksátríják ellen prédikált a vaisják és súdrák előtt. Tudván, hogy Íszá kedvezőtlen színben tünteti fel őket, a papok és a harcosok tervet szőttek Íszá meggyilkolására.

A súdrák figyelmeztették Íszát a veszélyre, így ő az éj leple alatt elhagyta Dzsagannáthot, és a Himalája dél-nepáli lábaihoz ment, ahol öt évszázaddal koráb-ban a nagy Buddha Sákjamuni (Gautama egyik elnevezése) a Sákja nemzetség herce-geként – szó szerint a Sákja törzs bölcseként (muni) – megszületett.

Hat év tanulás után Íszá „a szent írások mesteri magyarázójává vált”. Ezt követően elhagyta a Himalája vidékét, és nyugat felé vette útját, amelynek során a bálványimá-dás ellen prédikált, végül huszonkilenc éves korában visszatért Palesztinába.

A Szent Íszá élete (The Life of Saint Issa) című kötet három fejezetre osztható. Az első rész, amely az 1. fejezettől a 4. fejezet közepéig tart, a Jézus testet öltéséhez vezető körülményekkel, Jézus születésével és életének első éveivel foglalkozik. A második rész, amely a 4. fejezet fennmaradó részétől a 8. fejezetig terjed, az ismeretlen éveket részletezi – vagyis a Jézus tizenharmadik és huszonkilencedik életéve közötti idősza-kot, amikor Íszá Indiában és a Himalája hegyei között tanult. Az utolsó rész pedig, a 9. fejezettől a 14. fejezetig bezárólag, a palesztinai küldetés alatti események kifejtését tartalmazza.

Az Íszá Palesztinába való visszatérése után lejátszódó eseményekről szóló beszá-molóban az evangéliumokban leírtakhoz való hasonlóság mellett jelentős eltéréseket találhatunk. Keresztelő János nem szerepel a Szent Íszá élete című kötetben. A feltá-madás kimaradt a beszámolóból, bár tagadásáról sincs szó. És egy meghökkentő for-dulat szerint (vagy talán a megváltoztatott történet átalakulása miatt, mivel az szájha-gyomány útján terjedt nagy távolságokon keresztül, majd lefordították és lemásolták) Pilátus – a nyilvánvaló ellenség – egy sor intrika révén megpróbálja csapdába ejteni Íszát, és végül elítéli őt, miközben a zsidó papok és elöljárók semmi kivetnivalót nem találnak Íszában.

Pilátus tart Íszá népszerűségétől, és annak lehetőségétől, hogy királlyá választják. Miután Íszá három éven át prédikált, Pilátus parancsot ad egy kémnek, hogy vádolja be őt. Íszát elfogják, római katonák kínozzák, de nem tudnak összeesküvésre utaló vallomást kicsikarni belőle.

A főpapok és az öregek, értesülvén Íszá szenvedéseiről, könyörögnek Pilátusnak, hogy a közelgő nagy ünnep alkalmából engedje szabadon Íszát. Amikor Pilátus kere-ken elutasítja a kérésüket, arra kérik őt, engedje meg, hogy Íszá megjelenhessen az elöljárók ítélőszéke előtt, hogy még az ünnep előtt felmenthessék vagy elítélhessék őt. Pilátus beleegyezik ebbe.

21

Íszát két tolvajjal együtt állítják bíróság elé. A tárgyalás alatt Pilátus kérdéseket tesz fel Íszának, és hamis tanúkat vonultat fel ellene. Íszá megbocsát a tanúknak, és szemrehányást tesz Pilátusnak, aki haragra gerjedvén felmenti a két tolvajt, és halálra ítéli Íszát. A bírák így szólnak Pilátushoz: „Nem vesszük fejünkre annak nagy bűnét, hogy elítéljünk egy ártatlan embert és tolvajokat mentsünk fel” – majd egy felszentelt tálban megmossák a kezüket, miközben kijelentik: „Ártatlanok vagyunk ennek az igaz embernek a halálában”.

Pilátus ekkor megparancsolja, hogy Íszát és a két tolvajt szegezzék keresztre. Napnyug-takor Íszá elveszti öntudatát, és lelke elhagyja testét, hogy „eggyé olvadjon Istennel”.

Mivel tart az emberektől, Pilátus átadja Íszá holttestét a szüleinek, akik a keresztre feszítés helyszínének közelében eltemetik a holttestet. Emberek tömegei jönnek, hogy imádkozzanak Íszá sírjánál. Három nappal később Pilátus, felkeléstől tartva, kiküldi katonáit a sírhoz, hogy vegyék ki belőle Íszá holttestét, és máshol temessék el.

Másnap az emberek Íszá sírját üresen találják. Ennek hatására azonnal híre megy, „hogy a legfőbb Bíró elküldte angyalait, hogy magukkal vigyék annak a szentnek a földi maradványait, akiben a földön az Isteni Lélek egy része lakozott”. A szöveg azzal ér véget, hogy Íszá követőit üldözni kezdik, a tanítványai prédikálni kezdenek, és a pogányok, azok királyai és harcosai megtérnek.

Ezt a történetet állítólag három-négy évvel a keresztre feszítés után írták le, majd szemtanúk, a keresztre feszítésnél jelen lévő kereskedők beszámolói révén jutottak el Indiába.36

Megjelenése után a Jézus Krisztus ismeretlen élete azonnali siker lett. Legalább nyolc kiadás jelent meg Franciaországban 1894-ben, és a kötetnek három különböző angol fordítása tűnt fel az Egyesült Államokban. Egy további angol fordítás jelent meg Londonban a rákövetkező évben. A könyvet lefordították német, spanyol, svéd és olasz nyelvre is.37

A kötet a legenyhébben fogalmazva is ellentmondásos volt. 1894. május 19-én a New York Times egyik irodalmi kritikusa azt írta, hogy Notovics történetének rész-letei „nem teljesen valószínűtlenek”.38 Ezek után kijelentette: „Ha viszont a kételkedők elhinnék, hogy Krisztus életének a könyvben leírt tibeti és indiai vonatkozása hitelt érdemlő, nagyon hiszékenyek lennének.”

Ez a kritikus fenntartotta azt a nézetét, hogy Notovics felfedezése nem bír nagyobb fontossággal, mint „a teozófusok bizonyosságai arról, hogy Krisztus jól ismerte a buddhista teológiát”, és figyelmeztetett, hogy az az angol tudományos bizottság, amely az eredeti dokumentumok hitelességének ellenőrzésére készül, „az idejét és a tudományos ismereteit fogja pazarolni”, függetlenül attól, hogy a dokumentumokat hitelesnek találja-e vagy sem.

Beszámolva a könyv egy újabb angol fordításának megjelenéséről, a Times (1894. június 4-ei számában) ismét elismeri, hogy a dokumentumok lehetnek eredetiek, de kétségbe vonja, hogy a buddhista feljegyzések nagyobb értékűek volnának, mint a

22

keresztény feljegyzések. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy maguk a dokumentumok hitelesek lehetnek úgy is, hogy a bennük lévő feljegyzések nem azok. A keresztények tudják, hogy Sákjamuni tanai terméketlen civilizációt hoztak létre. Ha a hitetlenek azt hiszik, hogy a buddhista feljegyzések inkább hihetőek, mint a keresztények, akkor nagyon naivak és hiszékenyek. Notovics felfedezése mindazonáltal méltó az általa keltett figyelemre és az ilyen témájú vitákra.”39

Más kritikusok – akik nem csak tagadták a dokumentumok hitelességét, de még azt is kétségbe vonták, hogy Notovics egyáltalán járt Ladakhban – nem voltak ennyire könyörületesek. A North American Review 1894. májusi számának oldalain Edward Everett Hale, neves unitárius lelkész és író még azt is kétségbe vonta, hogy a hemiszi „mitikus kolostor egyáltalán létezik”, hiszen nem található meg a Ladakh fővárosának, Lehnek közelében lévő buddhista létesítményeket bemutató saját nap-tárunkon”.40

Hale azt a vádat is felhozta, hogy Notovics, miután korábban megírta III. Sándor életrajzát, valószínűleg ő maga a szerzője a Szent Íszá életének is. Hale többek között nehezen tartotta hihetőnek, hogy Notovics utazásai során egy láma „megemlíti azt a tényt – amit eléggé különös módon más utazóknak még soha nem említettek –, hogy Lhászában ősi beszámolók találhatók Jézus Krisztus életéről”.

Hale nem volt hajlandó elfogadni az orosz utazó magyarázatát arról sem, hogy Hemiszben a főláma miként jutott el odáig, hogy végül megmutatta neki a dokumen-tumokat. Az esemény elbeszélésekor Hale a következőt írja: „Újra el kellett nyernie a hemiszi kolostor vendégszeretetét, és miközben a törött csontja gyógyult, ő ügyesen az ősi kéziratokra terelte a beszélgetés fonalát.”

Annak ellenére, hogy a Hale által használt „ügyesen …terelte a beszélgetés [fona-lát]” megfogalmazás eltér a Notovics által használt „megfontolt, komoly szándékú kérés” változattól, Hale kijelentette, hogy „ez olyannak tűnik, mintha a Vallásügyi Parlamentbe érkező buddhista küldött egy princetoni futballmeccs nézése közben megsebesült volna, és dr. McCosh [a New Jersey-i Főiskola, új nevén Princeton Egyetem elnöke] a vendégszeretetébe fogadja őt. Mi sem természetesebb, mint hogy dr. McCosh egy Újszövetséget ad a vendégének?”

1894 októberében F. Max Müller, az Oxfordi Egyetem modern európai nyel-vek és összehasonlító filológia professzora csatlakozott a kételkedők csoportjához. Müller, a Rigvéda és a Kelet Szent Könyvei szerkesztője, híres tudós és kiváló orien-talista volt. Ő publikálta a The Nineteenth Century nevű tudományos folyóiratban a „Krisztus állítólagos indiai tartózkodása” (The Alleged Sojourn of Christ in India) című írást, amely kritikája volt a Jézus Krisztus ismeretlen élete című kötetnek.41 Müller meg volt győződve arról, hogy a Szent Íszá élete nem más, mint csalás, amit esetleg a hemiszi kolostor lámái, de a legnagyobb valószínűséggel az orosz újság-író követett el. Valójában korántsem volt bizonyos abban, hogy az orosz egyáltalán járt-e Hemiszben.

23

Az oxfordi professzor azt állította, hogy a helyszíni érdeklődést követően morva misszionáriusok és angol tisztek azt jelentették, hogy Notovics nevű orosz személy nem haladt keresztül Leh városán, és Hemiszben senkit nem ápoltak lábtörés miatt. Arra gondolt, hogy „Ny. Notovics talán álnéven utazott”. Később aztán úgy érvelt: fel-tételezve, hogy „Ny. Notovics úriember, és nem hazug”, és valóban elment Hemiszbe, valószínűleg túl könnyű prédájává vált a buddhista szerzeteseknek, „akik szeretik fél-revezetni a faggatózó utazókat” – nem mintha ő lett volna az első olyan utazó, akinek „betekintés végett” odaadják a keresett kéziratokat.

Müller elismer bizonyos mértékű valószínűséget, hihetőséget Notovics történe-tének egyes részeiben. A páli a buddhizmus nyelve volt, és a buddhizmus Nepálon keresztül jutott el Tibetbe. Volt azonban Notovics történetének két olyan mozzanata, amit Müller „lehetetlennek, vagy csaknem lehetetlennek” talált. Az első az, hogy azok a zsidók, akik Palesztinából jöttek Indiába i. sz. 35 körül, ugyanazokkal az emberek-kel találkoztak volna, akik ismerték Íszát benáreszi tanulóévei alatt.

Az oxfordi tudós szerint az orosz utazónak „kicsit több fenntartással kellett volna élnie, amikor azt mondták neki, hogy a közvetlenül a keresztre feszítés után Indiába érkezett zsidó kereskedők nemcsak arról tudtak, hogy mi történt Krisztussal Palesz-tinában, hanem arról is, hogy mi történt Jézussal vagy Íszával életének azon tizenöt éve alatt, amit a bráhmanák és a buddhisták között töltött Indiában a szanszkrit és a páli nyelv tanulásával, valamint a Védák és a Tripitaka tanulmányozásával. Minden bölcsességük ellenére a buddhista szerzetesek nehezen tudtak volna válaszolni arra a kérdésre, hogy ezek a zsidó kereskedők – hisz India olyan hatalmas – miként találkoz-tak ugyanazokkal az emberekkel, akik korábban Íszát mint Indiában szanszkritot és pálit tanuló egyszerű tanulót ismerték, továbbá honnan tudhatták az Íszát régebben egyszerű tanulóként ismerő indiai emberek azonnal, hogy ő (vagyis Íszá) ugyanaz a személy, akit Poncius Pilátus uralma alatt kivégeztek.”

A másik dolog, amelyről Müller úgy gondolta, hogy hiteltelenné teszi a Szent Íszá életével kapcsolatos feljegyzést, az volt, hogy a dokumentum nem szerepelt sem a Kandzsurban, sem a Tandzsurban, vagyis a lefordított buddhista szent szövegek és szövegmagyarázatok egységes gyűjteményeiben.

Végül, Müller nem értett egyet azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket az orosz szerző az előszóban tett. Notovics azt írta, hogy ő soha nem vonta kétségbe a krónika hitelességét, és elhatározta, hogy Európába való visszatérésekor publikálja azt. Mielőtt azonban ezt megtette volna, állítása szerint több jól ismert egyházi személyhez for-dult, többek között a kijevi Platon püspökhöz, aki állítólag megpróbálta lebeszélni őt a dokumentumok kiadásáról. Notovics azt is állította, hogy a dokumentumokat meg-mutatta egy meg nem nevezett bíborosnak, aki jó viszonyban volt a pápával, valamint a világhírű francia történésznek és kritikusnak, Ernest Renannak, és Párizsban egy bizonyos Rotelli bíborosnak.42

24

A meg nem nevezett bíboros állítólag azt mondta Notovicsnak, hogy a kézirat publikálásával biztosan sok ellenséget szerezne, és kijelentette: „Ha érdekli a pénz, elintézhetem, hogy jutalmat kapjon a jegyzeteiért. Ezzel kárpótolva lenne kiadásaiért és az elvesztegetett időért.”

Rotelli bíboros állítólag azon az alapon ellenezte Notovics munkájának kiadását, hogy az segítené az „evangéliumi tanok” ellenségeit.

Notovics szerint Renan, a népszerű, de rendkívül ellentmondásos Jézus élete című könyv szerzője arra kérte őt, bízza rá a kéziratot, hogy jelentést készítsen az Akadé-mia részére. Notovics elutasította a kérést, mivel, legyen az bármennyire hízelgő is, „előre láttam, hogy amennyiben elfogadnám ezt a megoldást, egyetlen érdemem a krónika felfedezése lenne, miközben a Vie de Jésus kiváló szerzője tenne szert minden dicsőségre a kézirat nyilvánosságra hozatala és a hozzá fűzött magyarázatok elkészí-tése révén.

Ezért, mivel kellően felkészültnek gondoltam magam a krónika fordításának megjelentetésére saját jegyzeteimmel kiegészítve, elutasítottam a részemre felkí-nált nagyon jó szándékú ajánlatot. Annak érdekében azonban, hogy semmilyen módon ne sértsem meg az általam mélyen tisztelt nagyszerű mester érzékenységét, elhatároztam, hogy megvárom a halálát, mert előre láttam, hogy e szomorú ese-mény bekövetkezése – meggyengült egészségi állapotából ítélve – már nem lehet messze.”

Ez a magyarázkodás azonban csupán arra volt jó, hogy végképp aláássa Notovics azon csekély szavahihetőségét is, amellyel Müller szemében még esetleg rendelke-zett. Az oxfordi professzor így írt: „Amikor egy római bíboros lebeszéli őt könyve kiadásáról, és jólelkűen felajánlja segítségét, Notovics azt sugallja, hogy ez a gesztus egyszerű megvesztegetés volt, és hogy a bíboros el akarta hallgatni a könyv létezését. Miért tenne ilyet a bíboros?” Müller számára ez érthetetlennek tűnt. „Ha Íszá törté-nete történelmileg igaz lenne, sok problémát megoldana. Egyszer és mindenkorra bebizonyítaná, hogy Jézus valóságos és történelmi személy volt.”

Továbbá, Müller a legfinomabban szólva is szívtelennek találta Notovicsnak azt a stratégiáját, hogy megvárja Renan halálát, mert akkor ő arathatná le a felfedezésé-ért kijáró dicsőség nagyobb részét. Mindent egybevetve azonban Müller hajlik arra a feltételezésre, hogy az oroszt félrevezették, mert hát „kellemesebb érzés azt gon-dolni, hogy a buddhista szerzetesek időnként tréfálkoznak, mint azt, hogy Notovics úr szélhámos.”

Müller a cikket egy utóirattal zárja, amely egy meg nem nevezett angol hölgytől származó, 1894. június 29-én Lehben kelt levelet tartalmaz: „Hallott egy oroszról, aki semmi módon nem tudott bebocsátást nyerni a kolostorba, de végül a kolostoron kívül eltörte a lábát és így bevitték oda? Az volt a célja, hogy lemásoljon egy itt talál-ható buddhista iratot Jézus életéről. Azt állítja, hogy megszerezte, sőt francia nyelven publikálta is. Egyetlen szó sem igaz az egész történetből! Nem járt ott orosz ember.