1

Erdélyi László

Megtalálni helyemet Isten nagyvilágrendjében

2

3

Erdélyi László

Megtalálni helyemet Isten nagyvilágrendjében

Életrajz

Gyarmati Béláné Gál Kornéliáról

Boldog Élet AlapítványBudapest

2004

4

LektoráltaDr. Szigeti Jenõ

Felelõs szerkesztõ: Dr. Erdélyiné Halász EditFelelõs kiadó: Dr. Szigeti IstvánKorrektúra: Dr. Erdélyi László

Fedél: Dr. Erdélyiné Halász Edit

Kiadja: Boldog Élet Alapítvány1062. Budapest, Székely Bertalan u. 13.

ISBN 936..............

5

Elõszó

Amikor a temetés után Gyarmati Dezsõ megkért, hogy édesanyjá-ról írjak egy életrajzi könyvet, készséggel mondtam igent, hiszentöbb mint 40 éve ismertem õt, s ennyi idõ elég ahhoz, hogy egyolyan életrõl mint amilyen Gyarmati Béláné élete volt, legyen mitírni. Majd amikor magamra maradtam és elkezdtem számba vennimindenben példás életét, kötelességtudó, fáradhatatlan igyekeze-tét, vészhelyzetekben tanúsított hõsiességét, és megpróbáltam ne-vet adni cselekedeteinek, megtorpantam, hiszen õ nem volt olim-piai bajnok, nem volt felfedezõ, sem tudós; nem volt politikus;nem volt híres színész. Utóbbiakat ünneplik, róluk ír a sajtó, õketreklámozzák, dicsõítik. Amíg sikeresek. Amíg nem jön helyükbeújabb nemzedék. Azután az utódok maguknak követelnek helyet,és az elõdök ünneplése lassan elmarad.

Gyarmati Béláné egyszerû asszony volt; hûséges feleségélethosszan; szeretõ édesanya haláláig; keresztény hívõ ember nemformai módon, hanem úgy, mint aki a hitet megéli, a vallást meg-gyõzõdésszerûen gyakorolja, a szolgálatot hivatásszerûen végzi.Az ilyen emberek emléke megmarad, hiszen mennél inkább nin-csenek már, annál inkább hiányoznak. Õk elmennek, mégis itt ma-radnak. Gyermekeikkel, unokáikkal, barátaikkal, hittestvéreikkel.Nem csak a fényképük a falon vagy az albumban, hanem a szívek-ben, az emlékezetben. Õk azok, akik maguk sem értik, mi a külö-nös abban, amit tesznek, amit tettek. Úgy, ahogy a Jézus Krisztusáltal jellemzett csoport tagjai látják önmagukat akkor, amikor azÚr az ítéletkor elismeri tetteiket. Õk meglepõdve kérdik:

- Uram, mi volt a különös abban, amit tettünk?Jézus válasza nem csak személyes elismerés, hanem ebben ben-

ne van az élet lényege is:

6

- “Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel,ezen én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek” (Mt25:40). Ebben lehet nagy egy ember élete. Ebben volt értékes az õ élete is.Olyan ember volt, aki egyszerûen “csak” tette kötelességét, de azthivatásszerûen. Nem ismerte a közömbösséget, a szürkeséget, a pon-gyolaságot, a kötelességmulasztást, sem a megalkuvást. Maximalistavolt? Legalább is önmagához. Szigorú, fegyelmezett életet élt. Fon-tosnak tartott mindent, amit csinált, és azt felsõfokon végezte. Tiszte-lettudó volt mindenki iránt. A kis gyermekeket is komolyan vette. Igé-nyes volt a szavahihetõségre. Elve volt, hogy mindent csak szépen, jól lehet végezni, “mint csillagmegy az égen. Számára nem voltak az életben jelentéktelen dolgok.Úgy élt, mint aki tudta, hogy az élet nem sétatér, s annak minden dol-gáért számot kell adnia egy felsõbb Bíró elõtt. De ebben a felelõsségtudatban nem a félelem és nem a kényszer, hanem a szeretet volt arendszerezõ erõ. Veszélyes idõkben élt. Rendszerek, politikai irányzatok váltot-ták egymást, s úgy tûnt, egyik sem adott sem számára, sem család-ja számára nyugalmat. Pedig õk átlagot meghaladó eredményekettettek le a nemzet asztalára. Az Európára zúduló, majd hazánk kis zugában megrekedõ szörnyûviharok próbára tették a kis család hitét, erejét, bátorságát. NelliAsszony hõsként nézett szembe a vad szelekkel. Szilárdan hitt abban,hogy Akinek férjével együtt szolgált, velük lesz a véres zivatarok ide-jén is. S a család életében megtapasztalt csodákat - mert azok cso-dák voltak -, imái tapasztalataiként értékelte. Istennek, imáira küldöttválaszát ismerte fel azokban a helyzetekben, amelyekbõl emberilegmár nem volt kiút, s ha mégis, azokat a hinni nem tudó ember véletlen-nek, vagy a vak szerencsének tulajdonítja. A katolikus egyházban a szentté avatás egyik kritériuma az, hogyhány csoda történt a jelölt életében, s õ maga hány csodát tett. Van-nak, akik a hinni tudás feltételeként igénylik a csodát. Hányszor lehet

7

hallani a szkeptikusok érvelését: - Ha Isten van, akkor tegyen valami csodát! Ha csodát látok, akkorhiszek!Abban a szörnyû kataklizmában, amely a magát keresztény Európá-nak valló nemzetek közösségére szakadt, milliók váltak hitetlenekkéés fordítottak hátat az egyházaknak, a vallásnak, Istennek. Sokaknález az úgynevezett csalódás nem más volt, mint alibi keresés. Valójá-ban a súlyos válság megrostálta az istenhívõk táborát és nyilvánvalóvátette, hogy a tömegeknél a vallásosság csak a társadalom által megkí-vánt forma gyakorlása volt. Számára a hit szülte a csodákat, amelyek életének természetsze-rû építõkövei voltak. A csodákban felismerhetõvé vált, hogy azokaz Istennel való kapcsolatának az eredményei. S ha a “Gyarmatisors”1 tele volt veszedelmes fordulatokkal, és gyakorta életvesze-delemmel, amikor a fenyegetõ rémek megszelídültek, akkor azokelõtt, akiknek sikerült közelebb jutniuk az életeket és sorsokat for-máló mûhelyhez, csodálatos titkok tárultak fel. S ezeknek a titkok-nak a megfejtése nyilvánvalóvá teszi azt, hogy milyen hatalmasszerepe lehet egy törékeny asszonynak emberi sorsok alakulásá-ban. Életrajzi leírások megörökítettek olyan történeteket, amelyek-bõl felismerhetõ, hogy válságos pillanatokban hogyan képesek tö-rékeny nõk óriásokká nõni, történelmet formálni, vezéralakokkáválni ott, ahol a hõsök és erõsek már nem látnak megoldást. Gyarmati Bélánénak az életét akkor értjük meg igazán, ha csa-ládjának minden tapasztalatában felismerjük õt, akár látható voltjelenléte, akár csupán az a láthatatlan szál élt, amellyel õ kötõdöttéjjel-nappal azokhoz, akiket nagyon szeretett s akik talán nem isismerték fel mindig, hogy eredményeikben valamilyen felsõbbhatalom szövetségeseként egy kicsit vagy talán nagyon is jelenvolt. Errõl igazán csak õ tudott. Amikor átnéztem hagyatékát, és kerestem a “kapaszkodót” egyéletrajz megírásához, egy különös mondat ragadta meg figyelme-met:

8

“Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében!”Micsoda jelmondat! Micsoda cél! Milyen távlat! Milyen messze te-

kintés! Nagyra törõ álmok? Világmegváltói küldetéstudat? Uralom-vágy abban a korban, amelyben üstökösként tûntek fel a nagypolitikaegén a világhódító szellemtõl megrészegült hatalmi tébolyban szenve-dõ zsarnokok? Nem! Õ nem akarta kisajátítani magának a politikaegét egymást követõen más-más színnel bemázoló szónokok dobo-góját. A maga kis birodalmában – a konyhában, a szabó-varró asztal-nál, írógépénél, amellyel elõadásainak, tanításainak vázlatát készítet-te, a házi orgonánál, amelyen gyakorolta a gyülekezeti szolgálathoz azistentiszteleti énekeket – mint kis fogaskerék egy hatalmas gépezet-ben, úgy akarta betölteni hivatását. Erre tanított, nevelt másokat is. Ez a “megtalálni helyemet” az õ értelmezésében nem mások föléemelkedõ erõszakot jelentett, hanem azt, hogy ne akarjak többet,mint amire Isten elhívott, de azt törekedjek elérni a tõlem telhetõlegnagyobb igyekezettel. A láb ne akarjon kéz lenni, de mint láb,tökéletesen töltse be hivatását! A parányi csavar a hatalmas gépe-zetben töltse be tökéletesen funkcióját. Tudta azt, hogy Isten min-den embernek megszabta helyét az Õ nagy világrendjében. Ettõlcsodálatos még a legkisebb porszemnek is a feladata. Mert nemkülönálló, független, értéktelen szélfújta, mások számára kelle-metlenséget okozó jelenség, hanem olyan eszköz, amelynek ren-deltetése van. És az ember élete akkor értékes, ha ezt az Istentõlszámára meghatározott rendeltetést betölti. Ezt törekedett megten-ni és erre tanított másokat, önkéntes igyekezettel. Ez volt az õtitka.

9

Önvallomás Jézus pedig látva a tanítványokértetlenségét, ezt mondta: “En-gedjétek hozzám jönni a gyer-mekeket és ne tiltsátok el õket,mert ilyeneké az Istennek or-szága”2

Katolikus családba születtem Kassán, 1901. júl. 21-én, és ebbeaz egyházba kereszteltek meg. Szüleim istenfélelemre tanítottakés igen nagy gondot fordítottak vallásos nevelésünkre. Vallásos-ságom már gyermekkoromban is megmutatkozott a Jézus Krisztus-hoz való vonzódásomban.

Gyermekkoromban a katolikus egyházi gyakorlat szerint tíz éveskorban mehettek a gyermekek az “elsõ szentáldozásra”. Nyolc évesvoltam, amikor tudatosult bennem ez a cselekmény, s bár hittanbóla legjobb tanuló voltam osztályomban, a szabály szerint mégsemmehettem áldozni. Pedig szorgalmamat és jó tanulásomat mindenévben 8-10 aranykoronával jutalmazták. Akkor ez komoly összegvolt, különösen egy kis gyermeknek. De a pénz már akkor semtudta betölteni életemben az Isten iránti szeretet és kötelességtu-dás helyét.

Amint közeledett az elsõ áldozás ideje, egyre többet sírtam, hogynem lehetek “elsõ áldozó”. Szomorúságom betöltötte éjszakáimatés a nappalokat. Bár engedelmes gyermek voltam és tiszteletbentartottam a felnõttek, különösen szüleim véleményét, most még-sem tudtam õket megérteni. Késõbb, amikor már ismertem a Szent-írást, elgondoltam, hogy az Úr Jézus ugyanazt mondta volna Szü-leimnek és hitoktatómnak is, mint amit a tanítványoknak mondott,amikor nem akarták hozzá engedni a kis gyermekeket. Vagy talán

10

meg is mondta nekik? „Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzámjöjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mintgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”3

Egyik éjszaka, úgy hajnali 4-5 óra között csodálatos álmom volt.Szüleimmel egy erdõ szélén voltunk. Amint ott sétálgattunk és cso-dáltuk a természet szépségét, élveztük a kellemes idõt, a jó leve-gõt, a csendet, figyeltük a madarak Istent dicsõítõ énekét, hírtelenérdekes dologra lettem figyelmes. Felfelé tekintve láttam, hogy azég megnyílt és valami fényesség gyorsan, de méltóságteljesen lát-ványos rendben közeledett felénk. Amint közeledett ez a fényes-ség, egyre élesebben kivehetõ volt a hatalmas angyalok megszám-lálhatatlan sokasága. Közvetlenül a föld fölött megállt ez a hatal-mas sereg, és akkor felismertem közöttük az Úr Jézust, aki angya-lokkal körülvett arany hintóban ült. Az angyalok kezében trombitavolt. Ekkor az Úr Jézus felállt és közvetlenül hozzám fordulva eztmondta: “Vigyázz Kornélia, mert nemsokára itt a vég és én eljövök.” Ezután az Úr Jézus ismét leült, az angyalok pedig csodálatosan trom-bitáltak és énekeltek. Szememet nem tudtam levenni errõl a látványrólmindaddig, amíg az ég ismét bezárult és én ott maradtam a sötétség-ben egyedül. Akkor még nem tudtam, de késõbb tudatossá vált ben-nem, hogy ez az álom alapja lett hitemnek, meggyõzõdésemnek ésmeghatározója egész életformámnak. Szüleim hangos zokogásomra lettek figyelmesek. Odajöttekágyamhoz és felráztak, de én még félálomban, majd felébredve isegyre azt mondogattam, hogy az Úr Jézus nemsokára eljön és énnem mehetek áldozni. Végre nagy nehezen felébredtem, de mégtovább sírtam. Amikor kissé megnyugodtam, elmondtam az álmotszüleimnek. Reggel édesanyámnak az volt az elsõ dolga, hogy felkereste aplébános urat és elmondta neki álmomat. A lelkész megértõ voltés azt válaszolta, hogy ez az álom mennyei jel és a kislány számá-

11

ra soron kívül engedélyezi az áldozásban való részvételt, mert nemszabad neki fájdalmat és csalódást okozni. Két hetem volt az elméleti felkészülésre. A többiek már egy hó-nappal elõttem voltak a tanulásban, de én kimondhatatlanul örül-tem annak, hogy korengedéllyel elsõ áldozó lehetek. Ez az örömés lelkesedés fokozott erõt és készséget adott a tanuláshoz. Ami-kor az áldozás napja elérkezett, végtelenül boldog voltam.

———————- Ez a gyermekkori élmény egészen bizonyosan hatással volt egész

életére. Ezt igazolja az a következetes életvitel, amely szüntelenarra a célra irányul, amely ebben az emlékezetes álmában belevé-sõdött tudatába, és amelyben õ a keresztény embernek adott re-ménység tárgyát ismerte fel. Erre utal az is, hogy egész életébensokszor visszatért ehhez a “látomáshoz”, hasonlóképpen a nagyapostolhoz, Pálhoz, a korábbi Saulushoz, aki a damaszkuszi útonélte át az Úrral való találkozásnak egész életére meghatározó ta-pasztalatát.4

Ha valóban Istentõl van egy ilyen látomás, akkor az menedék-hely szerepét tölti be az ember életében azokban a napokban, ame-lyekben a jelen és a jövõ teljesen bizonytalanná válik. Az Istennelszerzett tapasztalatok erõsítik az emberben az elméleti ismeretbenvaló megmaradás és növekedés képességét, az Istenrõl való meg-gyõzõdést. Jönnek az életben helyzetek, amelyekben mindkettõrenagy szükség van: az elméleti igazság ismeretére és a gyakorlatitapasztalatra is.

12

A látomás ébren megismétlõdik

Eltelt két év, amikor édesanyámat meglátogatta egy régen látott ba-rátnõje. Jólesõ érzés volt számomra két felnõtt örömét látni, amintegymást elhalmozták kedvességükkel. Nagy öröm és újabb tapaszta-lat szerzésének alkalma volt számomra, hogy ott lehettem a beszélge-tésükön. Az általános témát, amirõl beszélgettek, hírtelen ismerõs gon-dolat váltotta fel, ami erõsen megdobogtatta szívemet. Édesanyámbarátnõje arról kezdett beszélni, hogy az Úr Jézus nemsokára visszafog jönni, és nekünk készen kell lennünk az Õ fogadására. Elõvettemagával hozott Bibliáját és több verset olvasott belõle, amelyek mindJézus második eljövetelére utaltak. Idézte Jézus szavait, amelyeket atanítványainak mondott: “És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen, és akkor sír aföld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni azég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel; És elküldi az õ an-gyalait nagy trombitaszóval....”5

Majd tovább olvasta: “Imé eljõ a felhõkkel; és minden szem meg-látja õt, még akik õt általszegezték is; és siratja õt e földnek min-den nemzetsége. Úgy van. Ámen!”6 Idézte azokat a bibliai igéket,amelyek Jézus második eljövetelének jeleit sorolják fel: „A napelsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehulla-nak, és az egek erõsségei megrendülnek.”7 Beszélt arról, hogy ezek-nek a jeleknek nagy része már beteljesedett. Különös hatással vol-tak rám ezek a bizonyságok. A következõ ige személyes felhívásvolt: “Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem gondol-játok, abban jõ el az embernek Fia”8

Azt is mondta édesanyám barátnõje, hogy olvasnunk kell a Szent-írást, mert abban választ kapunk arra, hogy mit kell tennünk éshogyan kell felkészülni a Jézussal való találkozásra. Ezután kétkönyvet vett elõ a táskájából. Az egyik könyv címe: “Jézushoz

13

vezetõ út”, a másiké pedig “Krisztus dicsõséges visszajövetele”. Édes-anyámat megelõzve nyúltam a második könyv után, és nagy meglepe-tésemre, ahol kinyílott, ugyanazt a képet láttam, mint ami álmombanmegjelent nekem két évvel azelõtt. Kibeszélhetetlen volt az örömöm. Ekkor valami olyanban volt ré-szem, amit akkor nem értettem, de késõbb, életem folyamán gyak-ran találkoztam ezzel a megnyilatkozással. Az történt, hogy édes-anyám ki akarta venni a kezembõl a könyvet, mert abban a tudat-ban élt, hogy egy hívõ katolikusnak nem szabad „eretnek” könyvetolvasni. Eretneknek tekintettek minden olyan könyvet, amelybennem volt benne a pápai jóváhagyás (Nihil obstat).9 Én erõsen tar-tottam a könyvet, karjaimba zártam és könyörögtem édesanyám-nak, hogy hagyja nálam, mert én látni akarom, hogyan fog eljönniaz Úr Jézus. Úgy éreztem, meghalok, ha elveszik tõlem a könyvet. Hasonlót éreztem, mint amikor két évvel ezelõtt nem akarták meg-engedni, hogy elsõ áldozó legyek. Én azonban úgy szorítottam a köny-vet, mint drága kincset. Képtelen voltam megérteni, miért nem lehetkezemben egy olyan könyv, amelynek témáját álomban is megmutattanekem az Úr Jézus. Végül én bizonyultam erõsebbnek: édesanyám engedett. Elfogadtabarátnõjétõl a könyvet, sõt, elõbb gyanakodva, de késõbb fokozódóérdeklõdéssel õ is elkezdte olvasni. Ez ugyanolyan gyõzelem volt szá-momra, mint két évvel ezelõtt, amikor a plébános úr megengedte,hogy elsõ áldozó legyek. A könyv olvasása arra késztette édesanyámat, hogy elmenjen a plé-bános úrhoz, akit arra kért, hogy rendeljen neki egy katolikus Bibliát,mert azt szeretné olvasni. Akkor még azt hittük - sok kereszténnyelegyütt -, hogy a katolikusok számára más Biblia íródott, mint a nemkatolikus vallásúaknak.Az egyház azt tanította – és mi errõl meg voltunk gyõzõdve –, hogy akatolikus egyház az egyedül üdvözítõ egyház, és ez az egyház a teljesigazság letéteményese és õrizõje. Azt tapasztalom, ma is nagyon sokember abban a hitben él, hogy a különbözõ vallások számára más-

14

más Biblia az irányadó. Nem tudtuk, hogy a különbözõség csupán afordításban van.

Késõbb pedig, amikor már tudtam, hogy Isten igéje minden emberszámára ugyanazt az igazságot közvetíti, azt nem értettem, hogy hacsak egyféle Biblia van, akkor miért van olyan sokféle vallás. Miértértelmezik olyan egymástól eltérõen a Biblia tanításait? Meg kelletttalálnom önmagam számára a választ ezekre a kérdésekre. Akkormég nem tudtam, hogy eljön az idõ, amikor hivatásomból következõ-en mások számára is készen kell, hogy legyek a felelettel. A pap szerette volna édesanyámat eltéríteni bibliavásárlási szándé-kától. Végül is kettõjük vitája azzal zárult, hogy a lelkész ígéretet tett,hogy megrendeli édesanyám számára a Bibliát, öt kötetes kiadásban.(Ez volt az. u.n. Vulgata szerinti, Káldi György által fordított Biblia)10

Így lettünk a Biblia boldog tulajdonosai, ami abban az idõben nagydolognak számított egy katolikus családban. Így kezdõdött el otthonunkban a Szentírás tanulmányozása, amimindennapjainkba új fényt hozott, megváltoztatta életünk irányát és újtartalommal töltötte meg azt. Késõbb nagy örömöt jelentett számom-ra, hogy engem, mint kis gyermeket használt fel a Mindenható Istenabban, hogy egy család megtalálta Krisztust, a Megváltót. Örömöm akésõbbi évek folyamán még jobban fokozódott, amikor a bibliai felis-merések terjesztése immár hivatásszerûen életformánkká vált. A Biblia segítségével csodálatos felfedezéseket tettünk. Új emberikapcsolataink születtek. Édesanyám barátnõjén keresztül megismer-tük a hetednapi adventisták kis gyülekezetét, majd eljött az idõ, ami-kor személyes döntés alapján ennek az egyháznak a tagjai lettünk,elkötelezve magunkat egyben a misszionáriusi szolgálatra. Ekkor azonban még nem tudtam, nem sejtettem, mi jár ezzel együtt.Most még úgy éreztem, hogy megtaláltuk a legjobbat, az élet igaziértelmét. Nem láttam azt, még csak nem is sejtettem, hogy mi vár rámezen az úton. Fogalmam sem volt azokról a súlyos megpróbáltatá-sokról, amelyek majd évek múlva ránk szakadnak. Jó, hogy a Mindenható Isten nem enged messzebb látni elõre, mint

15

amennyire éppen szükségünk van, hiszen talán nem is lenne erõnkvállalni a nehézségeket. Kegyelmébõl és szeretetébõl eltakarjaelõlünk a félelmetes jövõt, de lépésrõl lépésre vezet, és fokozato-san felkészít a nehéz napokra. Most még elõttem volt az élet. És ezaz élet ígéretes volt!

16

Döntések elé állítva

Ötödikes gimnazista voltam, amikor a katolikus Hittant és Szertar-tástant tanulva megrázó élményben volt részem. A heti ünnepnappalkapcsolatban azt tanították nekünk, hogy Nagy Konstantin császár321-ben megváltoztatta a szombat megszentelésének bibliai paran-csát a vasárnap megünneplésére. A hittantanár szerint ehhez meg isvolt a joga. A továbbiakban pedig ezt a rendeletet a katolikus egyházis magáévá tette, sõt saját rendeletévé tette, azt állítva, hogy az egy-háznak joga van megváltoztatni a törvényt.11

Én azonban ezt sehogy sem tudtam elfogadni. Egész bensõmbentiltakoztam ez ellen a rendelet ellen. Végül bátorságot vettem ma-gamnak ahhoz, hogy jelentkezzem. A kanonok úr - õ volt a hitokta-tónk - felszólított és ugyancsak megdöbbent, amikor megkérdez-tem, hogy egy pogány császárnak hogyan lehetett joga ahhoz, hogya Biblia egyik parancsát megváltoztassa.

Kérdésemmel nem akartam megbántani senkit, hiszen tisztelet-ben tartottam tanítóimat és nevelõimet, de teljesen logikátlannaktekintettem a császár rendeletét és ezért tettem fel a kérdést.

Válasz helyett a tisztelendõ úr leültetett. Azt gondoltam, hogyóra után – mint más esetekben tette –, magyarázatot ad kérdésem-re. Azonban szó nélkül kiment az osztályból. Látható módon elke-rült. Sehogy sem tudtam megérteni magatartását, hiszen nem vol-tam vele szemben tiszteletlen, de úgy éreztem, a kérdésem jogos.Minden esetre nagy csalódást okozott számomra, szeretett és tisz-telt hitoktatóm hûvös megnyilatkozása. Talán már sejtett valamités rossz érzése volt velem kapcsolatban? Az igazsághoz tartozik az, hogy ebben az idõben már eljártamédesanyámmal együtt az adventista imaházba. Egy evangelizációsistentisztelet után, amint kiléptem a gyülekezeti terembõl az utcá-

17

ra, szembe találtam magam hittantanárommal. Nem tudom, véletlenvolt-e ez a találkozás, vagy valamilyen értesülése volt arról, hogy idejárok, és ezért várt a kijáratnál. De úgy tûnt nekem, hogy velem együttõ is meglepõdött, majd szigorúan nekem szegezte a kérdést: - Mit csinál itt maga? Elmondtam, hogy bibliaórán voltam, mire õ azt felelte, hogy er-rõl még beszélni fogunk. Úgy is történt. A legközelebbi hittanóraalkalmával nagyon keményen felelõsségre vont cselekedetemért,majd megfenyegetett és megtiltotta, hogy még egyszer átlépjem azadventista imaház küszöbét, mert annak súlyos következményeilesznek. Abban az idõben törvény is tiltotta 18 éven aluliaknak anem elismert felekezetek összejövetelein való részvételt. Ennekmegszegése pénzbüntetést vont maga után, ami börtönbüntetésreis változtatható volt. Ezért különösen egy diák számára veszélyeskockázattal járt a gyülekezetbe járás. Egy ilyen “vétségért” ki iscsaphattak volna az iskolából. Az Úr azonban megoltalmazott. Közeledett a húsvét ünnepe, amikor minden tanulónak kötelességevolt gyónni és áldozni. Én pedig, aki néhány évvel ezelõtt korengedéllyelkönyörgésem meghallgatásaképpen mehettem elsõáldozni, most vágyhelyett valami ürességet éreztem szívemben. Ez volt az elsõ alkalom,amikor nem mentem el erre a kötelezõ egyházi cselekményre, mivelszívemben már erõs volt a meghasonlás korábban hõn szeretett egy-házam tanításaival szemben. A felelõsségre vonás nem maradt el. Az elsõ hittanórán hitvallásrakényszerültem. Ez volt hitem elsõ nagy próbája. Még nem sejtettem,mit tartogat számomra az élet. Nem gondoltam, hogy Krisztus köve-tésének útja súlyos keresztekkel terhes. - Beteg volt? - kérdezte hittantanárom. - Nem! - válaszoltam. - Akkor miért nem gyónt és áldozott? - Mert lelkileg képtelen voltam rá. - Aha, itt az eredménye az adventistákkal való kapcsolatnak. Meglett mételyezve a hamis tanokkal. De kötelezem, hogy hozzám jöjjön

18

gyónni és áldozni, és vegye tudomásul, ha nem teszi meg, akkor évvégén elbuktatom vallástanból, akármilyen jó tanuló is. Ez nem a szeretet megnyilvánulása, hanem inkább a lelkiismereti kény-szer alkalmazása volt, ami még inkább mélyítette bennem az egyhá-zam és közöttem már fennálló szakadékot. Számomra elkezdõdött a„vallásháború”. Különös és mélyen csalódást keltõ volt számomra a„kedves és szeretetteljes” hittantanárom megváltozása egy szigorú fe-nyegetõ felügyelõvé. Abban az idõben a Hit- és erkölcstan fõ tantárgy volt, és ha vala-ki abból elbukott, osztályt kellett ismételnie. Ez volt elsõ nagyhittusám, amelyben végül is alul maradtam. Hosszú vergõdés utánelmentem és eleget tettem a hittantanárom parancsának. Sokáiggyötört az a gondolat, hogy gyengének bizonyultam hitem egyikelsõ nagy próbatételében. Pedig nekem nem kellett szembenéznisem a vadállatokkal, sem a máglyával. Vajon mit tettek volna he-lyemben az elsõ keresztények? Sehogy sem tudtam hitoktatóm fur-csa magatartását összeegyeztetni Krisztus szeretetével. Ha egyegyháznak igaza van, miért kell lelkiismereti kényszert alkalmaz-ni? Miért nem alkalmazzák a felvilágosítás és a meggyõzés esz-közét? Ennek a súlyos lelki harcnak az volt a következménye, hogy ezvolt az utolsó gyónás és áldozás életemben. Közeledett az idõ,amikor lelkileg végül teljesen elszakadtam a katolikus egyháztól.A legfájóbb része a szakításnak a Mária-tisztelet katolikus gya-korlat szerinti elhagyása volt. Egy hithû katolikus számára SzûzMária a közbenjáró szerepét tölti be Krisztus és az ember között.Hite szerint Krisztushoz a Szûzanya segítségével juthat az ember.Saját tapasztalatom alapján képes voltam késõbb megérteni, ho-gyan kell kezelni ezt a kérdést egy hithû katolikus embernél. Csak késõbb értettem meg igazán, hogy a legnagyobb földi meg-tiszteltetésben részesült asszony ugyanúgy Krisztus golgotai áldo-zata által üdvözül, mint bárki más ezen a földön. És ha hûségesleszek, találkozhatom vele Isten országában. Szûz Mária azonban nem

19

képes közbenjárni, egyrészt azért, mert nem él, hanem sírjában várjaa feltámadást, másrészt pedig azért, mert neki is közbenjáróra vanszüksége. Milyen csodálatos felismerés volt az, hogy Krisztushoz köz-vetlenül mehetünk, hiszen Õ azért jött le és lett emberré, hogy helyre-állítsa az Isten és ember közötti kapcsolatot. Embertõl, még ha Isten-nek kedves, jó és szent gyermeke is, nem remélhetünk üdvösséget,de ember nem is veheti azt el tõlünk. Péter apostol világosan mondja: “Mert nincs senkiben másbanüdvösség; mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név,amely által kellene nékünk megtartatnunk.”12 Pál apostol pedigígy szól: “Mert egy az Isten, egy a közbenjáró Isten és emberekközött, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul min-denekért...”13

A következõ évek meglehetõsen nehezek voltak számomra, mi-vel mint iskolás és 18 éven aluli, bár hivatalosan még az egyház-hoz tartoztam, de lélekben már nem voltam katolikus, hivatalosanpedig - mint fiatalkorú - még nem lehettem az adventista egyháztagja. Úgy éreztem, hogy valamit, ami nagyon drága volt számom-ra elveszítettem, de amit megtaláltam, még nem igazán az enyém.Szerettem volna az idõ kerekének forgását felgyorsítani, hogy mi-elõbb teljesülhessem vágyam, és hogy ahhoz a néphez tartozhas-sam, aki várja gyermekkori látomásom Krisztusát. Dr.J.F.Huenergardt14 - az elsõ magyarországi adventista misszi-onárius - azt tanácsolta, hogy várjak 18 éves koromig és akkormegkeresztelkedhetek. Az évek lassan teltek. De egyre erõsebbévált bennem az a tudat, hogy eljön a nap, amikor Krisztus mellettidöntésemet a keresztségi szövetségkötésben pecsételhetem meg.15

20

IrányváltoztatásMisszionárius házaspár

Eljött az idõ Gál Kornélia számára, amikor meggyõzõdése alapjándönthetett. Amikor átlépte a kiskorúság határát és el kellett fogadnitörvényesen is szabad-akarati döntését, 1919. november 11-én meg-keresztelkedett a Hetednapi Adventista Egyházba. Kessel Frigyes16

volt a keresztelõ lelkész. Ebben az idõben ismerkedett meg késõbbiférjével, Gyarmati Bélával, aki akkor könyvevangélista17 volt az ér-sekújvári körzetben, de rövid idõn belül a németországi Friedensauba18

küldték, hogy az ottani Lelkészképzõ Szemináriumban szerezzen lel-készi képesítést. A Lelkészképzõ Szemináriumból hazatérve Gyarmati Bélát Po-zsonyba helyezték segédlelkészként. Fiatal lelkész volt, amikor 1922.novemberében Miskolcon házasságot kötöttek. Az elsõ világháborútkövetõen ugyanis Kornélia szülei itt éltek egy Miskolchoz közeli köz-ségben, Nyékládházán. Házasságukból két fiú született: 1924-ben Gézaés 1927-ben Dezsõ. Kornélia akkor még nem tudta, milyen pályára lépett és nem is sejt-hette, milyen út áll elõtte. Többszörös kihívással kellett szembenézni-ük: Magyarként élni az anyaországtól elszakított területen, elszenved-ve a nacionalista ellenségeskedést; megvetett szektaként kezelt kisvallási közösség lelkészeként dolgozni egy 90%-ig katolikus környe-zetben; olyan bibliai igazságokat hirdetni, amelyek elfogadhatatlannaktûntek a Bibliát nem ismerõ, egyházi hagyományok által fegyelmezetttömeg számára. A létbizonytalanság terhe fokozott mértékben nehe-zedett az akkori nehéz gazdasági helyzetben egy szegény közösséglelkészházaspárjának vállaira. Mindezek összegezõdve állandóan je-lenlevõ terhet és gondot jelentettek, amit õk örömmel, panasz nélkülhordoztak.

21

Elõbb Pozsonyban dolgoztak, majd nemsokára Érsekújvárra he-lyezték õket. Itt még nem volt adventista gyülekezet, ezért igazi úttörõmisszionáriusi életformát kellett vállalniuk. A feleség nappal 5-6 órátaz iratmissziós – ahogy akkor nevezték: könyvevangélista – munká-ban töltött. Este, kétszer egy héten férje evangelizációs elõadásait for-dította németrõl magyarra. Abban az idõben a lelkész felesége valóban lelkészfeleség volt. Ezvolt a hivatása. Ez a hivatás ma már eltûnõben van vagy legalább isteljesen átértékelõdött. Lelkészfeleségnek lenni annyit jelentett, hogyteljesen elkötelezte magát férje hivatásának. Nem volt polgári állásaés otthon sem folytathatott kenyérkeresõ tevékenységet. Egy fizetéstkaptak, amibõl szûkösen lehetett élni. Egyetlen kivétel volt ez alól aziratmisszionáriusi munka (könyvevangélizáció), amelybõl származottnémi jövedelem kiegészítés. De a lelkészfeleség, férje mellett aktívmódon kivette részét a gyülekezeti tagok lelki gondozásából, kereszt-ségi hitoktatásból, jóléti szociális munkából, olykor a gyülekezet gond-noki teendõinek ellátásából (ha szegény volt az eklézsia). Mindez sze-retetszolgálatban történt, amiért akkor nem kapott semmiféle anyagiellenszolgáltatást. A lelkészfeleség férje elsõ számú munkatársavolt az evangélium szolgálatában. Érsekújváron nem volt még gyülekezeti helyiség, és mivel a közös-ség nagyon nehéz anyagi körülmények között tartotta fenn magát, egyvendéglõ zárt kerthelyiségében béreltek egy 70 személyt befogadónagyságú helyiséget. Nem csak a lelkésztõl kívánt bátorságot és erõtaz úttörõ munka, hanem a hallgatóktól is, hiszen a történelmi egyhá-zak által erõsen befolyásolt és kézben tartott társadalom kemény elõ-ítéletével kellett szembenézniük. A nagy egyházak vezetõi és az álta-luk manipulált hatóságok, különösen a csendõrség, csak szították azellenségeskedés tüzét, amely nagyon sokszor durva megnyilatkozá-sokban jelentkezett. Éppen ezért nagy bátorságra volt szükségük azok-nak is, akik elmentek meghallgatni ezeket a tiltott elõadásokat. Elõ-ször csak férfiak jöttek, késõbb hölgyek is bátorkodtak meghallgatniaz evangelizációs elõadásokat.

22

Mivel az érdeklõdés fokozódott, a katolikus érsekség megbízásá-ból emberek megkíséreltek zavart kelteni, és az istentiszteletek utánnéhányan fenyegetõen léptek fel. Egyik hallgató figyelmeztette õket,hogy az elõadás után néhány felbérelt ember inzultálni akarja a prédi-kátort. Õ bátran nézett szembe a fellázított emberekkel, s megkér-dezte, van-e valakinek mondanivalója vagy kérdése, mire az embe-rek szétoszlottak és hazamentek anélkül, hogy bármit is tettek volna.Valószínû, ebben a “meggyõzésben” nem csak Gyarmati Béla nyu-godt, kiegyensúlyozott magatartásának volt szerepe, hanem atlétikustermetének is. Nem új jelenség volt ez. A 2-3. században ilyen “vétségért” orosz-lánok elé vetették a keresztényeket. A középkorban máglya, a refor-máció idején gályarabság19 volt az evangélium hirdetésének a “bére”.A 20. században éjszakánként, a sötétség leple alatti bántalmazás, azimaházak ablakának a beverése már csak “szelídebb” formája volt azüldözésnek. Az indíték azonban ugyanaz volt. Az igazság világosságának fényemindig bántotta azok szemeit, akik a sötétségben akarták tartani anépet. Jézus, a zsidók egyik tanítójának, Nikodémusnak20 mondja el en-nek a magatartásnak az indítékát: “Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az em-berek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õcselekedeteik gonoszok valának.”21 Jézust pontosan ezért feszítettékkeresztre. Egy fiatalasszony számára kemény próbák voltak ezek, de Korné-lia, mint ez majd késõbb is kitûnik, soha, egy pillanatra sem hátráltmeg a legfenyegetõbb helyzetekben sem. Az emberek viselkedése az elõbbi megállapítás ellenére is sok-szor elõre kiszámíthatatlan. Elõfordul, hogy a hivatalos tiltássalaz ellenkezõjét érik el. Ugyanis, ha valamit nem szabad, sõt tiltvavan, az iránt fokozódik a kíváncsiság. A római katona a kereszt alatt vált hívõvé.22 A keresztény üldözések

23

idején sok római katona állt a halálra ítéltek közé, kijelentve, hogy õkis keresztények. Ez történt most is. A katolikus egyház részérõl szervezett támadá-sok az ellenkezõ hatást váltották ki, mint amit reméltek tõle. Egyretöbb volt a hallgatók száma, ezért nagyobb helyiségrõl kellett gon-doskodni. A város legnagyobb szállodájának színházi elõadótermétvették bérbe. Ez nem annyira hit kérdése volt részükrõl, hanem egy-szerûen arról volt szó, hogy sehol máshol nem kaptak helyiséget. Min-denütt visszautasításban részesültek az egyre erõsödõ elõítélet miatt. Kornélia maga készítette el a meghívókat és egy használt sokszoro-sítógépen, amely 80-90 db/óra “sebességgel” dolgozott, kinyomta-tott 600-700 darabot. Ehhez majdnem 8 órára volt szüksége. Ezutánõ maga vitte el házról házra, és személyesen adta az emberek kezébea meghívókat, szeretettel tájékoztatva õket az elõadások céljáról. Õmaga így beszélt errõl: - Szent hittel szívünkben indultunk el életünk elsõ nagy misszió-munkájába. A hitünk és lelkesedésünk eltakarta szemünk elõl azo-kat a nehézségeket és harcokat, amelyek reánk vártak. Az elõadásokat vetített képek bemutatásával tették érdekfeszí-tõbbé. Milyen messze álltak ezek a kezdetleges eszközök a maiképmagnós, számítógépes, felszerelésektõl. Hol voltak még akkora mûholdak segítségével közvetített evangélizációtól? De volt valami, amibõl jó volna meríteni a mai elkényelmese-dett életben Krisztus szolgáinak. Az a lelkesedés, amely fûtötte azevangélium szolgáit, napjainkban is példamutató lehet. De itt haddmondja el maga Kornélia életük akkori izgalmas munkájának ezt arészletét: - Nagyon kezdetleges vetítõ berendezésünk volt. Volt egy nagy monst-rum gép, amibe üvegre festett, nagy keretû diapozitíveket használ-tunk. A fényforrás nem elektromos izzó volt, hanem karbid lámpa fé-nye. Ez úgy mûködött, hogy a készülék a vászon mögött volt, én pe-dig ott álltam mellette, cseréltem a képeket, s közben a karbidlámpá-ba kis tartályon keresztül gyûszûnyi vizet csöpögtettem. Nagyon kel-

24

lett vigyázni, hogy a víz egyenletesen csöpögjön. Ha véletlenül vala-micskével több víz került a lámpa csövébe, akkor kisebb-nagyobbpukkanás keletkezett. Ezen kívül, ha a vetítés hosszabb idõt vett igény-be, akkor a terem megtelt karbidgázzal. Ez egyik sem volt ugyan ve-szélyes, de kezdetben a hallgatók megijedtek a valóságos, füsttel kí-sért „robbanásoktól, mivel nem tudták, mi történik a vászon mögött.Késõbb már megszokták ezeket a – nem éppen a képekhez és aszöveghez illõ – hangeffektusokat és a füstöt is, és nagyon kedvesentolerálták azokat. - Az elõadás után én siettem az ajtóhoz, hogy az adakozást össze-gyûjtsem. Különös módon, ezek az adományok teljes mértékbenfedezték a terem bérleti díját. Az érdeklõdõknek férjemmel együttvagy külön-külön tartottunk bibliaórákat. Kétszemélyes missziós “vállalkozás” volt ez, amelynek mozgatójaaz Isten és emberek iránti szeretet és az elhívatástudat volt. Az erõt ésa megbízást felülrõl kaptuk. A szegénységgel nem gondoltunk. Meg-elégedtünk azzal, amink volt. Nagyon boldogok voltunk. Arany János az Epilógusában mondja: “Boldogságot irigy nélkül mégki látott?” Ennek a fájdalmas elméletnek megvan a bibliai története is.Az Igazság Ellensége, akit a Biblia bemutat, végtelenül haragszik azért,ha emberek azon munkálkodnak, hogy leleplezzék csaló munkáját. ABiblia lapjai megörökítik a mennyben Krisztus és Lucifer közötti küz-delemnek a világtörténelembe is beágyazódott véres fejezeteit: “Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzá-tok, nagy haraggal teljes, úgymint, aki tudja, hogy kevés ideje van...Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hada-kozzék egyebekkel, az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatai-nak megõrzõivel...”23

Ennek a harcnak Isten ellensége részérõl sokszor nagyon félelmetesfegyverei vannak, amelyekkel fájdalmas sebeket tud ejteni. Ami-kor Érsekújváron nagy volt az érdeklõdés a bibliai igazságok iránt, ésamikor a történelmi egyházak tagjaira sem a fenyegetéseknek sem azavart keltõ emberek jelenlétének nem volt hatása, az érsek sokkal

25

hatásosabbnak bizonyuló módszert választott. Egyik vasárnap a kö-vetkezõt prédikálta a templomban: - Ezek az adventisták nagyon ügyes emberek és ravaszul végzikmunkájukat, hogy elhitessék az egyház tagjait. Érsekújvárra is el-küldtek két szép és jó képességû fiatalt, akik rábeszélõ tehetsé-gükkel megtévesztik az embereket. Csak az a baj ezekkel a kedvesfiatalokkal, hogy nincsenek megesküdve, csupán együtt élnek vad-házasságban. Ma, amikor a társadalomnak az erkölcsrõl vallott felfogása túl-ságosan is liberális, nem valószínû, hogy egy ilyen megjegyzéskülönösen zavarná az embereket. A 20. század elsõ negyedénekembere szemében azonban ez ok volt a kirekesztésre. Egy ilyenkijelentés a szószékrõl elég volt arra, hogy az akkori idõkben ami-kor a közerkölcsre, különösen a vallások képviselõivel szembenmagasra emelték a mércét, az emberek elforduljanak azoktól, aki-ket ilyen súlyos vád ért. Az érsek hamis vádját követõen az elõadások hallgatói közül sokanelmaradtak, a keresztségre készülõk visszamondták a bibliaórákat,anélkül, hogy elárulták volna, miért változtatták meg magatartásukat.Úgy látszik, nem merték a szemünkbe mondani ezt a becsületsértéstis kimerítõ súlyos vádat. Inkább diszkréten elkerülték a velünk valótalálkozást. Végül egy hölgynek - akit Kornélia tanított -, volt bátorsága eztmegtenni. Ez a hölgy elmondta, mi történt, mit prédikált az érsekés miért nem kívánja folytatni a Biblia tanulmányozását. Még alakásába se akarta beengedni. Errõl így emlékezett: - Rettenetesen érintett engem ez az ördögi vád. Csak annyit mond-tam a hölgynek, hogy most hazamegyek és hozok valamit, amitszeretnék megmutatni önnek. Csak annyi idõre engedje meg, hogybemehessek önhöz a lakásába. A hölgy elfogadta a kérésemet. Ek-kor haza siettem és elhoztam a magyar és szlovák nyelvû Házas-sági anyakönyvi kivonatunkat. A hölgy nagyon meglepõdött, majdmegmutatta férjének is az okiratot. Így õk megnyugodtak, és folytatni

26

tudtuk a tanulást. A hölgy és leánya késõbb csatlakoztak a HetednapiAdventista Egyházhoz. De hol maradtak a többiek? Lám, milyen kis“szalmaszál” elegendõ a megbotránkozáshoz; ahhoz, hogy emberek,akik érdeklõdve hallgatták Isten üzenetét, megrémülve fordítsanakannak hátat. A Gyarmati család életének következõ állomásai: Kassa, Nyitra,Léva, majd 1925-ben áthelyezték õket Magyarországra. Kezdet-ben Miskolcon, majd Budapesten dolgoztak. Gyarmati Bélát alelkészi szolgálatból 1927-ben felmentették és az Egyház kiadó-hivatalának - az Élet és Egészség Kiadóhivatal - vezetésével bíz-ták meg. Életükben ismét új szakasz következett. Ha keserû csaló-dással kellett is eljönni elsõ misszióterületükrõl, csalódásuk ké-sõbb örömre fordult, mert nemsokára értesülhettek ottani fárado-zásaik gyümölcstermésérõl. Visszatekintve lelkészi-misszionári-usi szolgálatuk kezdeti éveire, nagy öröm volt számukra az érsek-újvári munkálkodásuk nyomán létrejött ottani 15-20 tagú gyüleke-zet.

27

Elkötelezve az irodalomnak

Budapesten 1927-ben, Dezsõ születésekor, Gyarmati Bélát ki-nevezik az Élet és Egészség Kiadóhivatalban24 szerkesztõnek. Há-rom évig van ebben a beosztásban, de a vezetõvel való konfliktu-sa miatt elhelyezik vidékre. A Gyarmati család életében hosszúküzdelmes évek következnek többszöri áthelyezéssel, majd a szol-gálattól való megválással. Úgy tûnt egy életpálya erõs módosítá-sára van szükség, legalább is, ami a kiadói munkát illette. A ki-alakult és már alig kezelhetõ ügy megoldásában Kornélia bölcsmagatartása és csendes befolyása játszott döntõ szerepet. Erre abölcsességre és bátorságra a késõbbi években még nagyon sok-szor volt szüksége a családnak. Hónapok teltek el anélkül, hogy bármi is elmozdult volna a szol-gálat irányába. Mintha örökre megszakadt volna az egyházveze-téssel való hivatalos kapcsolat. A megoldás váratlanul jött. Errõlígy emlékezett Kornélia: - Férjemnek egy vidéki helyet kínáltak, amit õ nem akart elfo-gadni, mivel méltánytalannak tartotta a döntést. Mivel az áthelye-zés egzisztenciálisan is érintette a családot, ezért engemet is be-hívtak a bizottságba, és az én véleményemre is számot tartottak.Éreztem férjem helyzetét, mégis, a bizottság elõtt arra kértem, fo-gadja el az áthelyezést, mire õ rövid gondolkodás után meg istette. Zeiner Alajos25, az akkori egyházelnök hozzám fordult és aztmondta: - Abban ne reménykedjetek, hogy a Kiadóba visszakerültök. - Pedig én meg vagyok gyõzõdve arról, hogy visszajövünk ide, -mondtam határozottan, a magunk igazában bízva. - Eltelt 3-4 hónap, amikor a postás levelet hozott az egyházel-nöktõl. S õ, aki azt mondta, hogy mi nem kerülünk vissza, küldte ameghívást és közölte az áthelyezésrõl hozott határozatot: “Kíván-

28

ságod teljesült, vissza lettél helyezve a kiadóhivatalba, mint szerkesz-tõ. Hamarosan keress fel!” - A férjem hol piros lett, hol pedig sápadt. Éppen a gyülekezetbeigyekeztünk, mert szombat volt. A levél annyira meglepett, hogynem voltunk képesek azonnal elindulni. Végül a férjem engem kül-dött azzal a megjegyzéssel, hogy “a te hited meg lett jutalmazva”.Zeiner Alajos nagyon meglepõdött, amikor engem meglátott, detestvériesen fogadott, mert belátta, hogy voltak dolgok, amik reámis tartoztak, pl. a lakás és bizonyos anyagi kérdés. Ezeket megbe-széltük. Ez a kis epizód jelzi azt, hogy a Gyarmati családban a feleség-nek az egyházvezetés elõtt is nagyobb tekintélye volt, mint abbana korban általában a lelkészfeleségeknek. Egy másik körülményreis rávilágít ez a történet. Mégpedig arra, hogy a tekintély egyikalapja az a szolgálat volt, amelyet Kornélia asszony a férje olda-lán végzett. Ez volt a magyarázata annak is, hogy ilyen esetekbena szolgálati döntéseknél figyelembe vették az õ elképzeléseit is. A kiadóba történt visszahelyezést követõen szinte azonnal sike-rült lakást kapniuk. A lelkészeknek és alkalmazottaknak azokbanaz idõkben maguknak kellett lakásról gondoskodniuk. Nem kaptakszolgálati lakást. Az egyház ugyanis nem rendelkezett szolgálatilakásokkal, kivéve az akkor már meglévõ országos központot és akiadóhivatalt. Ezekben csak néhány vezetõ számára volt lakás. Amunkatársak többsége maga keresett bérleti lakást, ami olymódontörtént, hogy a szolgálati hely közelében kereste az ablakokban a“Lakás kiadó” hirdetéseket. Ezután már csak meg kellett egyezni abérleti díjban és már költözhettek is. Így történt a Gyarmati családesetében is. Szinte azonnal találtak lakást. Valószínû azonban, hogyez a lakás nagyon kicsi lehetett, mivel bútoraik egy része másféléven keresztül a Nyugati pályaudvaron voltak raktározva.Közben a beköltözést követõ második napon ismét súlyos próbaszakadt rájuk. Errõl így beszélt:- Bútorainkat alig tudtuk a rárakódott vastag porréteg miatt leta-

29

karítani. Két napig voltunk a lakásban, amikor férjem este nagyonrosszul lett. Orvost hívtunk, aki azonnal kórházba vitette. Vakbél-gyulladása volt, ami már perforálódott. Sajnos, az orvosi beavat-kozás késõinek tûnt, az orvosok szerint emberileg férjem menthe-tetlen volt. Hat napig tartott az élet-halál harc. A fõorvos enge-délyt adott arra, hogy bent maradjak a kórházban. Az éjszakákatfotelban töltöttem a kórteremben. Állandóan figyeltem, mi törté-nik. Ez 1933-ban volt. Szerencse, erõs szervezet, csoda? Ennek a családnak az életé-ben oly sokszor jelentkezett az életveszedelem, s az erõs emberekközött kimagaslott ennek a törékeny asszonynak a hite, ami óriás-sá tette õt. Amikor már a családban is és a kívülállók - barátokvagy ellenségek - is elkönyvelték a halált, õ az életrõl, a jövõrõlbeszélt. Akkor, amikor a realitások a véget bizonyították, õ megta-lálta azt a vékony szálat, amelyen mindig megérkezett a csoda.Isten most is meghallgatta imáit, és férje visszanyerte egészségét. Gyors felgyógyulás után ismét a szerkesztõségben dolgoztak, majd1936-ban Gyarmati Bélát megválasztják a Kiadóhivatal vezetõjé-nek kétévi próbaidõre. Ez esetben a próbaidõ nem a személynek,hanem az intézménynek szólt. Mint kiderült, azért csak próbaidõ-re szólt a megbízatás, mert a Kiadó anyagilag tönkrement és azegyház vezetése nem tartotta gazdaságosnak a fenntartását. Cél-szerûbbnek látták volna a magyarországi egyház irodalommal valóellátását a korábbi gyakorlatnak megfelelõen Hamburgból, a Val-lásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatalából.26 Ez óriási kihívástjelentett az új vezetõnek, de ez a helyzet mozgósította az egészcsaládot. És a tapasztalatok - mint az a késõbbi idõkben többszörmegismétlõdött -, bizonyították azt, hogy ahol az emberi vélemé-nyek szerint a lehetõségek határához érkeztek, ott Isten megcáfoltaaz emberi hitetlenség aggályoskodását.A vezetõség szemlélete annál is inkább különös volt, mivel ko-rábban, a század elején Huenergardt János Frigyes, a magyaror-szági misszió megalapozója arra törekedett, hogy megszervezze a

30

közép-kelet-európai országokban a nemzetiségek részére a könyv-kiadást, mivel ennek a térségnek egyes országaiban nem nézték jószemmel a nyugatról származó irodalmat.Gyarmati Béla rácáfolt az aggályoskodók félelmére, mert kétéviéjt nappallá tevõ munka után a kiadóhivatal a magyarországi ad-ventista egyház missziójának húzóerejévé vált, bizonyítva annaklétjogosultságát. Az intézmény 1938/39-ben már 32 munkással dolgozott. Ezekközött négy kézi szedõ, egy Lynotipe szedõgép termelte a nyomdaikliséket. Két ofszetgép dolgozott éjjel nappal. Nem csak hitéletikönyveket készítettek, hanem külsõ megrendelésre orvosi, egész-ségügyi könyveket is. Ezzel arányosan nõtt a könyvevangélistákszáma, amíg elérte a 120 fõt. Ez a létszám körülbelül négyszeresevolt a prédikátorok számának. Nem kis jelentõsége volt ennek amunkának, mivel ezek az evangélisták voltak azok, akik olyan he-lyekre is eljutottak, ahova a lelkészek még csak közelíteni semtudtak. A könyvevangélista munkának egy másik említésre méltó jelen-tõsége az volt, hogy ebbõl a misszionáriusi csapatból hívták el afiatalokat az evangélium szolgálatába. A könyvevangélista munkatehát egyfajta gyakorlati teológiai képzés is volt. A lelkészi szol-gálat a könyvevangélista munkában eltöltött bizonyos idõvel kez-dõdött. Ez az osztály szorosan együtt dolgozott a Kiadóval. A Ki-adó feladata pedig az volt, hogy gondoskodjon megfelelõ, eladha-tó irodalomról. Ebben Gyarmati Béla nagy gyakorlattal rendelke-zett. A Kiadónak volt énekkara és pengetõs zenekara, (abban az idõ-ben kedveskedve ribizli zenekarnak nevezték) amelynek szerve-zõje és lelki irányítója volt Kornélia. Ezzel az Ének- és zenekar-ral alkalmanként meglátogatták az ország különbözõ gyülekezete-it. Már csak néhányan élnek az egykori kórus és zenekar tagjaiközül. Õk szeretettel gondolnak vissza a sok örömöt jelentõ szol-gálatra.

31

Virágzó gazdasági élet és élénk missziólelkület volt jellemzõ a kiadó-ra. Tekintettel arra, hogy az adventista egyház nem volt elismert jogiszemély, ezért a kiadó magánszemélyek nevén volt. Így a kiadó és anyomda jogi képviselõjeként ebben az idõben Gyarmati és Társa voltbejegyezve.27

32

Viharfelhõk közelednek

Sajnos, nem sokáig tartott ez a látványos és eredményes idõszaka kiadó életében. De különösen a Gyarmati család részére jöttekel a súlyos megpróbáltatások napjai. Európában egy új, félelme-tes ideológia - a fasizmus - szelei kezdtek fújni, majd fokozato-san erõsödni, míg végül szörnyû viharként zúdult a kontinensre,benne országunkra is. Kitört a második világháború. A faji és vallási sovinizmustól fûtött totalitárius mozgalmak ki-szabadították a hagyományos polgári konvenció álarcába bújta-tott embertelenséget, ami most nemzeti erénnyé tette azt, amit ko-rábban a társasági szokások mélyen elítéltek. Emberek megalázá-sa, bántalmazása, megsemmisítése a törvény védelme alatt történ-hetett. Sõt: törvények születtek a törvénytelenségre, az emberte-lenségre, a tömeggyilkosságok elkövetésére. Megdöbbentõ voltlátni, hogy korábban köztiszteletben álló emberek, vallásos pol-gárok, tisztes családfõk hogyan vetkõzik le emberségüket, dobjákle tisztességüket a pillanatnyi érvényesülés érdekében. A hírhedt náci fajelmélet kiagyalói ártatlan emberek millióit küld-ték a halálba, közöttük egyszerû kétkezi munkásokat, aggastyáno-kat és erõs embereket, gyermekeket és nõket, mûvészeket, írókat,tudósokat, hívõket és nem hívõket, katolikus és protestáns lelké-szeket, akik a lelkiismeret szavára hallgatva az üldözöttek védel-mére keltek. Azokra, akiknél halmozottan voltak jelen az ideológiailag hip-notizált társadalom által negatívnak, sõt veszélyesnek számító tu-lajdonságok és életelvek, vagy eszmék, mérhetetlen szenvedésekvártak. De éppen ezek az idõk hozták felszínre a bátorságnak, a hitnekés az emberségnek nagyszerû példáit is. Vizsgatétel volt ez a ma-gát kereszténynek valló társadalom, de az egyházak és a hívõ kö-

33

zösségek számára is. Vizsgáztak az emberi, a testvéri kapcsolatok is.És ezekben az idõkben születtek csodálatos és megható tapasztala-tok emberi viszonylatokban is és a Mindenható Istennel.

Voltak, akik saját szabadságuk kockáztatásával, sõt életük ésszeretteik életének veszélyeztetésével védelmére keltek az üldö-zötteknek. Közöttük volt Michnay László28, a Hetednapi Adven-tista Egyház akkori elnöke és néhány munkatársa, akik az egyházSzékely Bertalan utcai központjában menekült szállást létesítet-tek. Bátorságukkal és emberbaráti cselekedetükkel többek életétmentették meg. Várnai Zseni így emlékezik az Egy asszony a mil-liók közül c. könyvében:

“Székely Bertalan utca 13. Egyemeletes kis ház, az ádventistákszékháza. Michnay László elnök az emeleten lakik családjával. Itttalált menedéket férjem a fölszabadulás elsõ napjaiban. Mikor anémetek bejöttek Budapestre, innen, ebbõl a házból indult el ille-gális tartózkodási helyére Mária, a lányom. Maga Michnay kísér-te föl a Tövis utcába, nehogy útközben baj érje, és az õ irataivalfoglalta el munkahelyét Andor a Zab utcai fatelepen.” (786.old).

Különös módon, a Duna túloldalán, Budán pedig az üldözöttGyarmati Béla által vezetett Élet és Egészség Kiadó és Nyomdaépülete vált egy ilyen menedékhellyé. Néhányan úgy érezték, hogyaz a hely, ahol az Evangélium üzenetét tartalmazó irodalmat ké-szítették, Isten oltalma alatt áll, ezért az ostrom idejére oda köl-töztek. Pedig az emberi realitások ebben a körzetben nem láttakéletbiztosítást. A késõbbiek azonban a hívõk hitét és bizalmát iga-zolták. Figyeljük, hogyan emlékezik az egyik veszélyes eseménysorra alelkészfeleség és édesanya: - A Hitler irányította nyilas uralom rányomta a bélyegét az egésztársadalomra. Németország után Magyarországon is elszabadul-tak az indulatok. Férjem származása miatt került nehéz helyzetbe,bár rám való tekintettel bizonyos könnyítésben volt része. Be kel-lett vonulnia munkatáborba. Sokat dolgoztatták õket, és emiatt a

34

korábbi súlyos vakbélmûtét helye kinyílt. Az egyik katonai kórházbannagy összegért újabb mûtétet hajtottak végre rajta, ezért hat hétigkórházban volt. - A kórházból hazaengedve két hétig lehetett otthon, amikor újrabehívták. Néha hazaengedték éjszakára, de egy ilyen otthoni éj-szakázás alkalmával két katona jött érte és azonnal mennie kellett.Kértem, hogy hadd maradhasson reggelig, de nem engedték meg,hanem magukkal vitték. Dezsõ fiam utánuk lopakodott és elkísérteõket a táborig. Itt már készültségben voltak és a menet elindult avasútállomásra. Annyit tudtak meg, hogy Németországba viszikõket. - A menet a Hungária körútról a Keleti pályaudvar felé tartott.Közben egy hang állandóan azt súgta neki: “lépj le!” “lépj le!” Aférjem körül nézett, de emberileg kizárt dolog volt a menekülés,mivel minden ötödik sor szélén szuronyos katona menetelt. Ahogybefordultak az egyik sarkon, a járda csak néhány lépésre volt, ésmintha valaki meglökte volna, kilépett a sorból, egyenesen a jár-dára. Ez éppen az elõtt az épület elõtt történt, amelyben a Gestapóegyik szállása volt. Az események most a halálra szánt ember ösz-tönszerû reflexeinek vezérlésével peregtek. Ez lehetett volna leg-alább is a külsõ szemlélõ véleménye. Itt azonban hatalmasabberõk irányították a dolgok menetét. És õk ezt nagyon is jól tudták.Tudták azt, hogy az emberileg legkétségbeejtõbb és legkilátásta-lanabb helyzetben is ott van fölöttük a gondviselõ Isten, akire szá-míthatnak. Vajon a kísérõ katonák közül egyik sem vette észre, hogy egyember kilép a sorból vagy talán nem akarta észrevenni? Ez örökretitok maradt. Elbeszélésekbõl, vallomásokból tudjuk, hogy vol-tak, akik az embertelenségben is megpróbáltak emberek maradniés ott segítettek, ahol tudtak. Természetesen, amennyire ez lehet-séges volt, hiszen a másokon segítõ ember ilyenkor saját életéveljátszott.

35

- Férjem az ügyeletes német katonához lépett és azt kérdezte: - Beszélhetnék-e Müller Úrral? Ha most itt megállna az elbeszélés, s ahogy a filmeknél, éppena legérdekfeszítõbb részt kettévágva reklámok következnének, azember hátán a hideg futkosna. Hogyan folytatódik a történet? Ottbenn az oroszlánveremben nem kap-e “szagot” a véreb? Lesz-eennek a meghurcolt embernek elég lélekjelenléte ahhoz, hogy nekövessen el valamilyen végzetes hibát? Nem látta-e meg az ügye-letes katona, hogy éppen most lépett ki a sorból? Visszagondolva,mi történt volna, ha az oly gyakori német Müller név egyik viselõ-je éppen akkor lépett volna be vagy otthon lett volna és az õr márbe is jelentette volna, mielõtt õ el kezdett volna mentegetõdzni,hogy: -Jaj, elnézést, mert amit hoztam volna neki otthon hagytam, de

nemsokára visszajövök. Az elbeszélésbõl az sem tûnik ki, hogy Gyarmati Béla valóbanismert-e egy Müller urat, vagy hirtelen egy olyan gyakori németnevet mondott, akibõl legalább egy biztosan van ebben a házban.

Ez a történet hogyan folytatódott volna, ha hirtelen elõlép egyMüller úr? Feszültséggel teljes, óráknak tûnõ másodpercek pe-regnek, mire elhangzik az õr katonás válasza: - Müller Úr nem régen ment el és csak délután jön vissza. És most nyugodtnak kell maradni, semmit el nem árulni. Aki idõtnyer, életet nyer. Gondolatokba merülve, mérlegelve a semmit,még arra is idõt venni, hogy ott, a Gestapó õre társaságában léleg-zethez jusson és egy kicsit kipihenhesse magát, és megvárja, míg amenet minél messzebbre távolodik, nehogy egy katona visszapil-lantva, észrevegye a szökést. Most még arra is van egy kis idõ,hogy átgondolja, hogyan tovább. Mindezt a mit sem sejtõ ellenségközvetlen közelségében és társaságában. - Eközben a menet elhaladt az épület elõl, férjem pedig kilépetta kapun. Dezsõ, aki mindeddig ott volt a menet közelében az utcamásik oldalán, most odalépett édesapjához, és együtt jöttek haza.

36

Ez volt férjem elsõ csodálatos menekülése a nácik kezei közül. - Másnap este lakásunkon keresték férjemet. Sikerült õt elbújtat-ni. Én nyitottam ajtót a katonáknak és kérdésükre nyugodtan, rez-zenés nélkül válaszoltam, hogy férjem nincs itthon. Õk felületesenátkutatták a lakást, s mivel nem találták meg férjemet, elmentek.Ettõl kezdve óvatosaknak kellett lennünk. - Mivel ilyen körülmények között férjemnek nem volt tanácsos akiadóba menni, ezért az egyház vezetõi ideiglenesen másra bíztáka vezetést. - Az események gyorsan peregtek. A front közeledett a fõváros-hoz. Még néhány nap vagy néhány hét? Az idõ ólomlábon jár. Ésha ez az ellenség elmegy, aki jön barát lesz vagy újabb ellenség?Csak egy volt biztos, hogy semmi sem volt biztos. Milyen nagydolog volt ekkor hinni! A hit gyakorlati vizsgája volt ez. Mennyi-vel másabb, mint a békében. Mennyivel más, mint amikor a közösbibliatanulás alkalmain kiértékelõdnek a hithõsök erényei és bot-lásai! - Az ostromot a kiadóhivatal pincéjében éltük át. A házban hetenlaktunk: férjem, én és két gyermekünk, valamint Szabó Júlia és aMálik házaspár. Õk a kiadó és a nyomda dolgozói voltak. Rajtunkkívül itt élte át az ostromot a Miklós házaspár, Makai Imre ésfelesége, Rajnainé, Rózsáné, Szabó Mária, Kubinyi Zoltánné ésSzentágotai Árpád. Húszan voltunk egy nyolcszor nyolc métereshelyiségben. - Az orosz csapatok már körülvették Budapestet. Mind gyakrab-ban lehetett hallani az ágyúlövések dörrenését. A háború rémeelérte szép fõvárosunkat. Egyre közelebb csapódtak be a lövedé-kek. A légiriadók és a bombázások állandósultak. Végül az volt atanácsos, hogy teljesen leköltözzünk az épület pincéjébe, bár tud-tuk, az épület szerkezete olyan gyenge, hogy egy bomba robbaná-sának erejétõl sem tudna megvédeni. Mégis, közel három hónapottöltöttünk ebben a pincében. Csak Istenben bíztunk. Azok a hittest-vérek, akik nem itt laktak, azért jöttek ide, mert az volt a hitük,

37

hogy az Úr megõrzi ezt az épületet és a benne lakókat. Ilyenkor mint-ha felértékelõdne egy olyan épületnek a jelentõsége, amely szent cél-ra van elkülönítve. Pedig a Németvölgyi u. 26, ahol a Kiadó volt,légvonalban nem messze volt a Vár-negyedhez és a Citadellához. Stra-tégiai jelentõsége miatt talán ez a rész szenvedett a legtöbbet az ost-rom alatt. Az odamenekültek nagyon jól tudták ezt. Õk azonban ab-ban az Istenben bíztak, aki megígérte: „Aki a Felségesnek rejtekébenlakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az… Tollaival fedezbe téged és szárnyai alatt lészen oltalmad paizs és pánczél az õ hûsé-ge.”29

Mi volt a titka ennek a rendíthetetlen biztonságérzetnek? Ezt ígymondja el Kornélia: - A lakóhelyiségen kívül volt még egy kisebb helyiség is a pin-cében. Ez volt a virrasztó. Óránkénti váltással egy kis csoportfolyamatosan imádkozott és Bibliát olvasott. Fél órát imádkozás-sal és fél órát Biblia olvasással töltöttek. Ez volt az éjjel-nappalibeosztás hónapokon át. - A házat, amelynek pincéjében voltunk, 48 aknatalálat érte, desenkinek sem történt baja. A légitámadások alatt mindnyájan le-borulva imádkoztunk. Egy ilyen alkalommal a fal mellett térde-peltem, amikor földrengésszerûen megmozdult az épület. Amikora támadásnak vége volt, a férfiak kimentek a pincébõl. Az udva-ron hatalmas gödör tátongott: egy láncos bomba csapódott be. Arranem emlékszem, hány bomba volt összekapcsolva. Egy azonbanbiztos volt elõttünk: ha felrobban, egyikünk sem éli túl. - Volt egy másik veszélyes helyzet is. A nyomda épülete mellettkét aknával megrakott szekeret helyeztek el, amelyet találat ért ésmind a két szekér rakománya felrobbant. A nyomda és a szedõte-rem tönkrement, de a pincében a füstön és a robbanáson kívülsemmit sem éreztünk, pedig a robbanás csak néhány méterre volttõlünk. Ebben is Isten oltalmát láttuk. A következõ napok azonban elõre nem sejtett megpróbáltatáso-kat hoztak:

38

- Az egyik éjszaka, ez pontosan 1945. január 25-én volt, néhánynappal Fõvárosunk teljes felszabadítása elõtt, amikor félig levet-kõzve aludtunk, öt nyilaskeresztes30 katona rontott be nagy robaj-jal, egy százados vezetésével. Gyarmatiékat keresték. Felszólítot-tak bennünket férjemmel, hogy öltözzünk fel és menjünk ki velükaz udvarra. Rajtunk kívül még három testvért hoztak ki a pincébõlés átvittek bennünket a kiadóhivatallal szembeni házhoz. Ott a házfalához állítottak bennünket és a százados közölte, hogy halálraítéltek bennünket és itt azonnal ki is végeznek. Akkor már mindenjózan ember látta, hogy a háborút elveszítettük, de a vérengzésselmég ekkor sem hagytak fel. - A százados közölte a vádat is, amely szerint én a kiadóhivatalablakából gránátot dobtam az ott elhaladó nyilas katonákra és azegyiket súlyosan megsebesítettem. Hiába próbáltam magyarázni,hogy ez képtelenség, mert soha semmiféle fegyver nem volt a ke-zemben, és használni sem tudnám azokat. A százados nem fogadtael a védekezésemet, hanem megismételte, hogy ott a helyszínenkivégeznek bennünket. Vízszintesen kinyújtott kézzel kellett áll-nunk egymástól karnyújtásnyi távolságra. Mindegyikünk elõtt egy-egy katona állt, kezükben kibiztosított, lövésre kész fegyverrel. - A mi sorsunk megpecsételõdni látszott. Gyermekeinkre gon-doltunk. Többé nem látjuk õket itt ezen a földön. De majd ott,ahova vágyunk! Mikor jön el Jézus, akit nyolc éves korombanláttam álmomban, amint visszatér nagy hatalommal és dicsõség-gel az Õ angyalainak seregével körülvéve. Bárcsak most eljönne!És ha most nem, de holnap, egy év múlva vagy bármikor. Csakmindannyian ott lehessünk vele! - Nehéz volna leírni, mit éltünk át. De az Úr itt is mellettünkvolt és bár mi nem láttuk, de angyalai körülvettek bennünket éskezükben tartották az események irányítását. - A százados vezényelt a katonáknak, de mielõtt a tûzparancselhangzott volna, valahonnan golyózápor zúdult az udvarra és avelem szemben álló katona arcát elöntötte a vér és a fegyver ki-

39

esett a kezébõl. Erre a “bátor vitézek” bennünket hátrahagyva, mind-nyájan leszaladtak a pincébe, de a százados visszakiáltott, hogy el nepróbáljunk menekülni, mert úgyis elfognak bennünket. Ott helybenvárjuk meg õket. Mi éreztük, hogy Isten a megfelelõ pillanatban avat-kozott be megmentésünk érdekében. Ez a tapasztalat erõsítette Istenoltalmába vetett bizodalmunkat. - Néhány perc múlva - amikor a fegyverropogás megszûnt - elõ-jöttek ezek a “hõs” katonák és a százados azt mondta, hogy bekí-sérnek bennünket a “Hûségház”-ba. Ez az épület a nyilasok köz-pontja volt. Itt a legborzalmasabb kínzásokat hajtották végre sze-rencsétlen áldozataikon. Közülük kevés maradt életben. - Tudtuk, hogy az Úr itt is megoltalmazhat bennünket. Õ, aki betudta zárni az oroszlánok száját, hogy ne árthassanak kedves szol-gájának Dánielnek, bennünket is meg tud õrizni. Békességet adottszívünkbe az a tudat, hogy ártatlanok vagyunk azoktól a vádaktól,amelyek alapján velünk így bántak. - A Hûségházban egy magas rangú tiszt elé vittek bennünket, akimegismételte a velem szembeni vádat és közölte, hogy éjszaka aVérmezõn felakasztanak. Akkor nem láttuk azt, ami ma már egy-értelmû elõttünk, hogy ezek az emberek a kegyetlenségük mellettmennyire gyávák voltak. Amikor rájuk lõttek, õk elfutottak, mi-közben ránk parancsoltak, hogy ott várjuk meg õket, el ne mene-küljünk. Kapkodásukkal azt bizonyították, hogy elveszítették atalajt a lábuk alól. Ezt igazolta a törvényesség látszatának meg-játszása. Itt minden kiszámíthatatlan volt: a hóhérok és áldozata-ik sorsa egyaránt. Ezek a pribékek ugyanolyan helyzetben éreztékmagukat, mint azok, akik felett ítélkeztek. - A következõ percekben úgy éreztem magam, mint Dániel31 társaiDúra mezején, amikor azt a parancsot kapták, hogy hajoljanak mega Nabukodonozor32 által állíttatott hatalmas szobor elõtt.

A Biblia egyes történetei nagyon sokszor megismétlõdtek a törté-nelem folyamán. Ezek részben éppen azért is írattak meg, hogy akésõbbi nemzedékek során mindazok, akik hitük miatt és Isten iránti

40

szolgálatukból fakadóan üldöztetést kellett, hogy elszenvedjenek, erõtmeríthessenek az elõttük élt hithõsök tapasztalataiból. Mégis, mennyiremás a Biblia vagy a történelem lapjairól olvasni ezeket a rendkívülitörténeteket, mint személyesen megélni azokat. A kereszténység elsõ századaiban, majd késõbb a Középkorbanmilliókat állítottak törvényszékek elé és sokan közülük “megkö-veztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfûrészeltettek, kardra hányat-tak, juhoknak és kecskéknek bõrében bujdostak, nélkülözve, nyo-morgattatva, gyötörtetve.”33 Olykor a megmenekülés feltétele csu-pán annyi volt, hogy egy kis tömjént tegyenek a pogány oltárra,vagy hajoljanak meg egy bálványkép elõtt. - Most eljött az én és családom hitpróbája? A magas rangú tisztfelszólított, hogy boruljak le a falon függõ Szálasi képe elõtt.Válaszom az volt, hogy csak a Mindenható Isten elõtt hajtok tér-det. Ezt a határozott megnyilatkozásomat két hatalmas pofonnalhonorálta, amitõl a falnak estem. De hála Istennek, különösebbbajom nem történt. - Most a férjem következett. Neki is ugyanazt parancsolta ez anyilas tiszt, hogy hajtson térdet Szálasi képe elõtt. Õ is hasonló-képpen válaszolt, mint én. A változatosság kedvéért õt az egyikszöges bakancsos katona úgy vesén rúgta, hogy szegény ájultanesett össze. Nehéz volna megmondani, hogy ilyenkor mi fájhat jobban az em-bernek: azok az ütések, amit reá mértek vagy az, hogy látja, amintkínozzák, emberi méltóságában mélyen megalázzák azt, akit sze-ret és, nem tud segíteni, mert teljesen tehetetlen. Milyen rettenetesnézni a férjnek, amint közönséges durva emberek, akiknek vélthatalom van a kezében, feleségét szeme láttára közönséges bûnö-zõként letegezik és megpofozzák! Milyen mélységes fájdalom néznia feleségnek, amint szeretett férjébe belerúgnak! Mennyi gonosz-ság, mennyi embertelenség van ezen a világon! Milyen jó, hogygyermekeinknek nem kellett végig nézniük szüleik bántalmazásátés mélységes megaláztatását.

41

Eddig csak hallottunk azokról az aljas kegyetlenségekrõl, amelyetezek a minden emberségükbõl kivetkõzött bûnözõk elkövettek. Mostsaját bõrünkön kellett ezt megtapasztalnunk. Micsoda erõ és a szeretetnek a számunkra megfoghatatlan meg-nyilatkozása volt az, amikor Jézus Krisztus az õt verõket nem fe-nyegette, hanem imádkozott érettük mondván: “Atyám, bocsásdmeg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek!”34 És amikor a síróasszonyokra tekintett, így szólt: “Jeruzsálem leányai, magatokatsirassátok.”35 De lehet-e az ember szenvedését Krisztus megaláz-tatásához hasonlítani? Ezekben az emberségükbõl teljesen kivetkõzött martalócokbanis lehetett valami szánalmas azok elõtt, akik tudták, hogy van egymásik élet, amely feledteti e földi lét minden nyomorúságát. Ezek-nek már nem volt sem jelenük, sem jövõjük. Azok, akik közöttükmég egy cseppet is képesek voltak reálisan gondolkodni, már érez-hették, hogy mindent elveszítettek. Ez megsokszorozta dühüket éskiszabadította aljas ösztöneiket. Tehetetlen dühükben irgalmatla-nul megkínozták azokat, akik ki voltak nekik szolgáltatva. Ez mu-tatta, hogy ezek az emberek már teljesen megrögzõdtek a gonosz-ságban. Van-e még az emberségnek egy parányi szikrája az ilyenemberekben? És ha igen, mi az, ami képes elõhívni ezt a szikrát?Majd meglátjuk a történet folytatásában. - Ezután férjemet napokig nem láthattam. Nem tudhattam egyál-talán, hogy látjuk-e még egymást. A hit és reménység ereje volttámaszunk. Az órák ólomlábon jártak. Minden neszre ijedten fel-figyeltünk. Nem tudtuk, mit hoz a következõ perc. Gondolatainksaját helyzetünk, gyermekeink és a Mindenható Isten által alkotottláthatatlan, de annál valóságosabb háromszögben ingáztak. - Négyünket egy szobába zártak õrizettel. Három napig sem enni,sem inni nem kaptunk. Negyedik nap egy katona levest hozott, denem fogadtuk el azzal az indoklással, hogy nem vagyunk éhesek.Vizet is hoztak, de azt is visszautasítottuk, mert nem voltunk szom-jasak. Az Úrnak van egy csodálatos ígérete, amit most értettünk

42

igazán: “Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fárad-sággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.”36

Illés negyven napig ment annak a kenyérnek és víznek az erejével,amit Istentõl kapott.37 Az Úr bennünket is megerõsített, hiszen önma-gunkban nem volt annyi erõ, hogy a reánk nehezedõ nyomás alattképesek legyünk megállni. - A negyedik nap délutánján engem bevezettek egy héttagú rög-tönítélõ bíróság elé, amelynek elnöke egy fõhadnagyi rangú fõta-nácsos volt. Úgy tûnt most hivatalos formát adnak az ellenem in-dított pernek. Ismertette velem a vádat, és tekintettel arra, hogymindez ideig nem találtak más személyt, aki gyanúsítható lenne azellenem felhozott váddal, ezért továbbra is érvényben van a rámkimondott halálos ítélet. Mielõtt azonban végrehajtanák az ítéle-tet, megadja a lehetõséget arra, hogy mondjak valamit védekezé-semre. Mintha törvényes, jogi formát akartak volna adni a tárgya-lásnak. Most szólalhattam meg elõször hivatalos formában védel-memben. - Késõbb azóta is képtelen voltam visszaemlékezni arra, hogyott és akkor mit mondtam. Ekkor történt meg életemben másod-szor, hogy beteljesedett rajtam Jézusnak az az ígérete, hogy: “ab-ban az órában megadatik, hogy mit mondjatok.”38 Az Úr helyezteajkamra a szavakat és azoknak ott volt jelentõségük. Abban bizo-nyos vagyok, hogy az Úr érintette ennek a tisztnek a szívét, mertszemébõl két könnycseppet láttam az arcán leperegni. Eddig lete-gezett ez a tiszt, de mostantól kezdve magázott és hangját barátsá-gossá változtatta. Érezhetõ volt, hogy a többiek is megenyhültek. - Néhány pillanat után a tiszt összeszedte magát és azt kérdezte: - Mit tegyek magával? - Csak azt tanácsos úr - volt a válaszom -, amit Isten Lelke mondönnek. - Kivezettek a szobából és körülbelül egy negyedóra múlvavisszahívtak. A fõhadnagy közölte velem, hogy bizonyítékok híjánfelmentettek a velem lévõkkel együtt. Közölte azt is, hogy haza

43

mehetünk, de nekem minden nap be kell jönnöm jelentkezni, és hoznia többiek aláírását is. Ez akkor életveszélyes volt, mivel a harcok mára közelünkben folytak. Arra sem volt biztosíték, hogy ezek a vademberek akkor, amikor már látják, hogy minden elveszett számukra,nem fognak-e bennünket is lemészárolni. De sorsunkat továbbra isIsten kezében tudtuk. - Mielõtt elmentünk volna, arra kértem a fõhadnagyot, engedjemeg, hogy férjemmel beszélhessek. Erre azt válaszolta, hogy ezkizárt dolog, mert õ már nem él. Nem tudom, ki mondatta ki ve-lem, de azt válaszoltam, hogy én biztos vagyok abban, hogy õ mégél, hiszen nem követett el semmi olyat, amiért meg kellene halnia.Amikor kétszeri megerõsítés után látta, hogy nem tud eltántorítanimeggyõzõdésemtõl, akkor mindenkit kiküldött a szobából, felemeltegy a padlóba épített csapóajtót és leszólt: - Gyarmati, jöjjön fel! - Férjem feljött, és borzalmas látvány tárult elém. Kékre-zöldreverve, arca, keze megdagadva. Az elsõ pillanatra valósággal meg-rémültem. Férjem sem akarta hinni, hogy még valaha látjuk egy-mást. Álom ez, vagy még egy kis ráadás az eddigi életünkhöz?Végre szóhoz jutott és azt mondta, hogy vele már megásatták asírját, ami biztos jele annak, hogy kivégzik. - A fõhadnagyot arra kértem, engedje haza férjemet is, hiszen õis ártatlan. Õ azt válaszolta, hogy meg kell kérdeznie feljebbvaló-ját. A férjem tehát ottmaradt, de már nem küldték vissza a pincé-be, hanem egy nyugágyat adtak neki és azon feküdt éjszaka. - Reggel korán érkeztem a kötelezõ jelentkezésre. Belépve azajtón, a szoba félreesõ részébõl a férjem hangját hallottam: “Nel-likém, itt vagyok.” Még ebben az életveszélyes helyzetben is bol-dogok voltunk, hogy láthatjuk egymást. Odaadtam neki az enniva-lót és vizet, amit hoztam, majd jelentkeztem a fõhadnagynál. Ismétarra kértem, engedje haza a férjemet, de válasza ismét elutasítóvolt. Õ azzal hárította el kérésemet, hogy nem teheti. Engedélytkértem, hogy beszélhessek férjemmel, amihez hozzájárult.

44

- Másnap újra mentem, de már nagyon veszélyes volt a helyzet. Azút nagy részét hason csúszva tettem meg, mert a környék már harc-térré vált. Ismét engedélyt kértem és kaptam, hogy beszélhessek fér-jemmel. -Milyen értékesek voltak akkor ezek a percek! Szeretett férjem-mel, gyermekeim édesapjával, hûséges munkatársammal. Mennyiresemminek tûntek most ebben a helyzetben az élet egyéb megpró-báltatásai! Mennyire jelentéktelennek tûnt most minden más: a hit-tantanár fenyegetõ szigora, a lakásgondok, a vezetõk meg nem ér-tése és ellenséges magatartása, az anyagi gondok. Most mindenegészen más volt. Minden átértékelõdött életünkben. Milyen nagyértéke volt most minden percnek, minden másodpercnek, amitegyütt tölthettünk. - Hazafelé is hason csúszva tettem meg az utat. Körülöttem grá-nátok robbantak, fejem fölött golyók süvítettek. Éreztem, hogy erõmfogyatkozik. De most erõsnek kell lennem! Lázas lettem, rosszuléreztem magam. Most nem lehetek beteg! Talpon kell maradnom!Férjemnek és gyermekeimnek is szükségük van rám! Másnap új-ból elmentem, hogy férjemet láthassam. Ismét hason csúszva. Decsak egy fénykép várt, a hátoldalán néhány sor: “Nellikém, Budánegy másik helyre visznek bennünket.” Nagyon csalódott voltam.Kibeszélhetetlenül fájt, hogy nem találkozhattam szeretett férjem-mel. Látjuk-e még viszont egymást? - Már csak a kapuig volt erõm csúszni. A testvérek elém jöttek ésölben vittek be az épületbe, le a pincébe. Mellhártyagyulladástkaptam. Orvos nem volt. Két vagy három nap múlva fiaim – Gézaés Dezsõ – megérkeztek Pestrõl. A Duna jegén jöttek át. De azutakat is alig lehetett megkülönböztetni a Duna jegétõl, mert azostrom hetei alatt senki sem takarította el a havat és mindenütthótorlaszok és jégbuckák voltak. Egyik fiam a hátán hozott egyidõs orvost, akinek némi gyógyszere is volt. A gondos orvosi el-látás és fõképpen Isten gondviselése folytán néhány nap múlvameggyógyultam.

45

- Most újabb aggodalom nyomasztott bennünket. Fiaim mellettemvoltak, de nem volt a férj, az édesapa. Géza fiam elindult, hogy meg-keresse édesapját. Keresés közben elfogták az oroszok. Ez is egykülön csodálatos történet. Néhány nap múlva férjem csodával hatá-ros módon hazajött. Miközben az Úrnak hálát adtunk szabadulásáért, szívünket szomo-rúság szorongatta, mert úgy tûnt, ugyanakkor elveszítettük egyik fiun-kat. Most Dezsõ indult el, hogy megkeresse bátyját és segítsen nekikiszabadulni. Mikor lesz ismét együtt a család?!

46

Kitavaszodás

Még nem jött el a tavasz 1945-ben, de február 13-án megszûnteka harcok a rommá lõtt fõvárosban, az emberek elõjöttek búvóhe-lyeikrõl és akik megmaradtak, megpróbáltak új életet kezdeni. Azostrom és a tél könyörtelen szövetségesként tizedelték meg szépfõvárosunk lakosságát. Utcák, háztömbök váltak romhalmazzá.Mintha Vörösmarty Szózatának látomása szerinti tátongó sír nyi-totta volna meg a száját ott, „hol nemzet süllyed el”. Voltak, akik te-mettek és voltak, akik keresték szeretteiket, vagy néhány szem krump-liért vették nyakukba a kísértetváros peremkerületeit. Mások a ro-mok közül megpróbáltak kimenteni valamit, amit az új otthon megte-remtéséhez felhasználhatónak találtak. A Gyarmati család minden tagja átvészelte a szörnyû megpróbálta-tásokat. A család ismét együtt volt. Gyorsan felmérték a kiadó és anyomda helyzetét, eltakarították a romokat és azonnal hozzákezdtekaz újjáépítéshez. Üzemkész állapotba hozták a gépeket és a nyom-dát. Ennek köszönhetõen a Kiadó 1946-ban már termelt és 1947-ben fénykorát élte. A régi alkalmazottak közül majdnem mindenkivisszatért. Több mint 100 iratterjesztõ vitte szét az országba a Gyar-mati és Társa, majd Élet és Egészség Kiadó sajtótermékeit. Gyarmati Béla nem csak a nyomdát és kiadóhivatalt vezette, hanemtermékeny tollú író is volt. Írásai csakhamar ismertté váltak az egészegyházban. Jelentõs könyve, “A világdráma utolsó felvonása”39 egy-házi bestseller lett. Maga a könyv címe is irritáló volt, amikor egyrészta világnak vörösre festett területén a békét és biztonságot hangoztat-ták, másrészt pedig a Kelet-nyugat közötti erõsödõ feszültség és azatombomba réme miatt nagyon sok nyugati tudósban és politikusbanmegfogalmazódott a világ elpusztításának lehetõsége. Akkor ilyen témáról írni vagy beszélni, csak az “imperialista hatal-mak” megbélyegzésével együtt volt tanácsos. Ennek azonban semmi

47

köze sem volt a bibliai próféciamagyarázathoz. Ebben a helyzetben a világdráma utolsó felvonásáról beszélni és pub-likálni, erõsen “reakciós, szocializmus- és béke-ellenes” tevékeny-ségnek tûnt, ami abban az idõben életveszélyes foglalkozás volt. Jól-lehet ezeket az egyéb írásaiban is mélyrehatóan vizsgált problémákat– világ-egység, világválság40 – a politikától teljesen elhatárolódva, bib-liai próféciai síkon vizsgálta, a rendszer ezt nem értette és nem is akar-ta megérteni. Gyarmati Béla irodalmi munkásságában és lelkészi szolgálatá-ban egyáltalán nem érzõdött a megbántott ember elégtételért kiál-tása. Nem élt azokkal a lehetõségekkel, amelyet a konjunktúra le-hetõvé tett volna számára. Saját és az olvasók figyelmét azokra apróféciai eseményekre irányította, amelyeknek meggyõzõdése sze-rint idõszerû üzenetük volt abban az idõben. Isten szabadításáértúgy volt hálás, hogy megromlott egészségével, maradék erejévelhátralevõ éveiben töretlenül szolgálta az Urat. Nappal fáradhatat-lanul irányította és fejlesztette a kiadót és a nyomdát, és éjszakagyakran írt. Különösen termékeny, munkás életet élt. Ezekben az idõkben írt könyveit késõbb, a 60-as években az öz-vegy reprint kiadásban megjelentette az USA-ban és arról is gon-doskodott, hogy ezekbõl jusson azoknak a magyarországi egyház-tagoknak is, akik egyre gyakrabban hangot adtak ez irányú igénye-iknek. Gyarmati Bélában nemsokára éppen irodalmi tevékenysége és aKiadóhivatal széleskörû befolyása miatt az új társadalmi rend-szer is ellenséget látott, mégpedig olyan ellenséget, akit el kellhallgattatni és meg kell semmisíteni. Az ellene irányuló támadá-sokat erõsítette az az általános elnyomó politika, amelyet a kom-munista rendszer az egyházakkal szemben gyakorolt. A nyomdát1949 decemberében, a Kiadóhivatalt 1950 elején államosították.Gyarmati Béla számára ismét nehéz idõk következtek. Egyik nagyon fájdalmas látvány volt az, amikor a könyveket elszál-lították, hogy bezúzzák azokat. Valamelyik fiú távolabbról kísérte a

48

stráfszekeret, ami egy rakomány könyvet vitt. A rossz úton egy utca-sarkon az egyik kerék kiesett és sok könyv a földre hullt. A járókelõkközül többen igyekezték felkapkodni azt, amit elértek. Így elég sokkönyv került az emberek kezébe. Gyarmati Bélának ezekben a hónapokban gyakori látogatói vol-tak az Államvédelmi Hivatal – ÁVH – nyomozói. Mindezek anéhány évvel azelõtti megpróbáltatások keserveit idézték fel elõt-te. De még nehezebb volt számára elviselni, hogy azt az ügyet,amelynek egész életét odaszentelte, most romokban kellett látnia,és mindezzel szemben teljesen tehetetlen volt. A múlt rendszerbenéletére törtek, most elõször életmûvének tönkretételét kellett vé-gignéznie, miközben ismét elhatározták élete kioltását. Az új rendszer funkcionáriusai számára nem csak a GyarmatiBéla által képviselt ügy volt elviselhetetlen, de nem tudták el-viselni jelenlétét sem azok, akik potenciális ellenfelet láttakbenne. Nehezen tudták eltûrni a társadalomban egy olyan val-lási irányzat irodalmi képviselõjét, amelyben ideológiájuk ve-szélyeztetését látták.Élete most újból veszélybe került egy másik totalitárius hata-lom részérõl, amely mindenkit ellenségként kezelt, akirõl aztállapították meg vagy csupán feltételezték, hogy az új eszmé-vel ellentétes tanokat hirdetett. Ezt a megállapítást pedigkönnyen megtették, hiszen már pusztán maga a vallásos meg-gyõzõdés is elég volt ahhoz, hogy valakiben ellenséget lássa-nak. A sok fájdalom, a meghurcoltatás és megrázkódtatás meg-törte a korábbi szenvedésektõl erõsen legyengült szervezetet,és 1952-ben, 54 éves korában csendesen elaludt az Úrban.Amikor érte jöttek, hogy elvigyék, a hûséges feleség, aki szí-vének utolsó dobbanásáig ott állt szeretett férje és munkatársamellett, csak a békésen elhunyt kihûlõ testét tudta megmutatnia tényt hitetlenül fogadó, fogukat csikorgató martalócoknak.Isten elaltatta a reá váró újabb szenvedés elõl hûséges szolgáját.

49

Az özvegy számára új korszak kezdõdött. Egyedül kellett to-vább vinnie a szolgálat terhét új területeken, új feladatkörök-ben.

50

A második élet

Ennyi megpróbáltatás után 53 évesen mások abban az idõben márnyugdíjba készültek. Gyarmati Béláné akkor kezdte második életét.A budapesti gyülekezetekben egy újfajta mozgalom kezdett kibonta-kozni. Az ötvenes évek elsõ felében, a kommunista rendszer megerõ-södése miatt, az erõsen vallásellenes társadalomban egyre nehezebbévált a helyzete sok adventistának, akiket a szombat ünneplése miattállásukból elbocsátottak. Különösen nehéz volt a helyzete a fiatal leá-nyoknak és asszonyoknak, akik közül sokan képtelenek voltak vala-milyen álláshoz jutni. Budapestrõl több fiatal a Bükk-hegységbe mentdolgozni az ottani erdõgazdaságba csemetegondozónak, mások pe-dig a Törökbálinti Állami Gazdaságba.41 Ezeken a helyeken még si-került létrehozni az egyháznak adventista brigádokat, akik szombathelyett vasárnap dolgoztak. Azonban ezek a helyek is korlátozottakvoltak. Akkor – a fiatalok számára már Gyarmati néni – nem arra gon-dolt, hogy az egyháztól kapott nyugdíja, de még inkább fiai támo-gatása szükségtelenné teszi számára, hogy gyülekezeti szolgálataimellett egyéb kenyérkeresõ tevékenységet folytasson. Igazi lel-készfeleségként és keresztényként azokra a fiatalokra gondolt, akik-nek segítségre volt szükségük. Ez a tudat nem hagyta nyugton. Úgyérezte, van tennivalója másokért. Egyre élesebben jelentkezett az a két nagy kihívás, amellyel azateista rendszer ideológiai és egzisztenciális szorításában az egy-ház fiatalságának meg kellett vívnia a maga harcát. Ez a két kihívás:megállni a hitben és szembenézni az anyagi problémákkal. Ezért két-irányú tevékenységbe kezdett: Az adventista fiataloknak szemináriumokat tartott, amelyeken olyangyakorlati hitbeli és keresztény etikai kérdésekkel foglalkozott, minta keresztény Istennel való kapcsolata, az ima és a Biblia tanulmányo-

51

zásának jelentõsége a hívõ ember életében; honnan meríthet erõt afiatal a kísértések tüzében? Felismerte azt a veszélyt, amely azokatfenyegeti, akik csupán belsõ érzelmeikre hallgatva élik vallásos életü-ket, de gyenge lábon állnak a meggyõzõdés terén. Mivel a háború utáni idõkben, az egyházban sokkal kevesebb volt afiú mint a leány, ezért a gyengébb nemnek nagyon nehéz volt eldönte-ni, kivel kössön házasságot; Hitbeli kérdésnek tekintették, hogy össze-kötheti-e életét egy hívõ leány olyan ifjúval, akivel nem egyeznek ahitbeli felfogásukban. Nelli néni tanítására azért figyeltek, mert sajátéletének példájával támasztotta alá a tanításban megfogalmazott elve-ket. Ezért tanításával egybecsengõ életét hitelesnek tartották. Ezekre az önképzõköri alkalmakra éppen úgy, mint gyülekezeti szol-gálataira is a legnagyobb gondossággal készült. Írógéppel írt diszpo-zíciói és a hallgatókkal íratott vizsgadolgozatok ma is bizonyítékai an-nak, hogy mind õ, mind hallgatói komolyan vették ezeket a tanfolya-mokat. Nagy súlyt fektetett a jellemfejlesztésre, a becsületességre, azigazmondásra, a mások iránti tiszteletadásra, a pontosságra. Ezek-ben õ elõl járt jó példával. Tekintély és tisztelet övezte életét ésszolgálatát. Ha hibázott, kész volt a tõle fiatalabbtól is mindentovábbi nélkül bocsánatot kérni. A budapesti fiatalok nagy érdeklõdést tanúsítottak a Légrády ut-cai42 gyülekezetben tartott önképzõkörök iránt, amelyeken szinteminden, õket érintõ kérdésre válaszokat kaphattak, azokat megvi-tathatták, s ahol maguk is elmondhatták tapasztalataikat. Ma is van-nak még, akik szeretettel emlékeznek ezekre a számukra felejthe-tetlen tanításokra. Bánfiné Roóz Magdolna így emlékszik rá vissza: „Gyermekei-vel együtt nõttem fel. Anyai jó barátnõm volt. Kevés olyan embervan, akivel jó együtt imádkozni. Õ egy volt e kevés között. Min-den problémát meg lehetett osztani vele.” A másik tevékenysége a kenyérkereseti problémák megoldására irá-nyult. A leleményessége vagy más egyéb tényezõk hatása felismertet-

52

te vele azokat a lehetõségeket, amelyekhez nem kell nagy befektetés,s amelyekben viszonylag függetlenekként, kenyérkeresethez juthatottsok fiatal. Budapest több gyülekezetében szabászati tanfolyamokat szerve-zett és fiatalok tucatjait segítette olyan szakmához, amely lehetõvétette a munkavállalást, házi bedolgozást vagy önálló foglalkozástés ezzel a kenyérkeresetet. A Pestlõrinci gyülekezetben tartott sza-bás-varrás tanfolyamának 21 tanulója volt. Nincs adatunk arról,hogy Budapesten hányan végezték el ezeket a szemináriumokat éstanfolyamokat. Annyi bizonyos, hogy sok fiatalt alapozott meg ahitéletben, és hasonlóképpen tekintélyes azoknak a száma, akiketszakmai ismeret átadásával juttatott kenyérkereseti lehetõséghez.Abban az idõben mindkét irányú nevelés nagy jelentõségû volt azegyház életében. Ebben az idõben Dezsõ fia már nemzetközileg kimagasló sport-teljesítményeivel nevet szerzett hazánk sportvilágának, s õ bárbüszke volt erre, mégsem tette hivalkodóvá, amikor ez bárhol szóbajött. A keresztény ember örömével beszélt unokájáról, Andreáról43

is, akit az õ hite szerint a Mindenható Isten áldott meg erõvel éstehetséggel. Mindezek mellett számára mindennél többet jelentettaz elismerés, amelyet Dezsõ talán nem csak a sok bajból történt“kimászására” emlékezve fogalmazott meg imígyen: “Talán még-is meghallgatták valahol a szüleim imáit...”44

Ezek voltak az õ nagy tapasztalatai, s mint édesanya nagyonis biztosan tudta, hogy fia megsejtése találó volt. Õ hitt az imákmeghallgatásának valóságában. Imája és szíve mindig ott volt,ahol szerettei veszélyben voltak és tudta azt is, hogy az a Ha-talom, Akinek õ elkötelezett szolgája, nem hagyja õt cserben.Hisszük, hogy imái még akkor is megfogható valóságot jelen-tenek azok számára, akiknek neve szíve utolsó dobbanásáigajkán volt, amikor fizikailag már nincs itt közöttük. Akiket szere-tünk és akik szerettek minket, azoktól a sír nem választhat el. Fizikumában kicsiny, törékeny, szeretõ szívû asszony volt, de

53

a vízi sportban megedzõdött, kemény fia engedelmes, tiszte-lettudó gyermekként hajtott fõt a lélekben és jellemben erõsóriás elõtt.

54

AmerikábanA harmadik élet

Az 1956-os Melbourne-i olimpián bajnokságot nyert vízilabdaaranycsapatnak a szovjet csapattal vívott mérkõzése egy kis pan-danja volt az idehaza folyó szabadságharcnak. S ha csupán egyet-len magyar játékos “hullatott” is vért45 a medencében az egyikmegalázottságában elkeseredett vagy dühös szovjet játékostól ka-pott belemenés miatt, ott az a csepp világháborús casus belli voltkicsiben. Amint azonban sokszor a történelem folyamán, a mieinkkapták az aranyat vagy a babért, de nekünk kellett keservesen meg-fizetnünk a “háborús kárt”. Dezsõnek, aki – nem utoljára, de most is a biztos bizonytalanba– hazatért a csonka csapattal, nemsokára búcsút kellett vennie Ma-gyarországtól. Szabályos útlevéllel, de egy inzultus után, amikormár ez volt az egyedül bölcs megoldás, mégis szökve lépte át ahatárt a kis család Ausztria irányába. Velük együtt – most márírhatjuk így – Gyarmati néni: az édesanya, anyós és nagymama.46

Az Új Világ hány menekültnek jelentett új kezdetet, életet, sza-badságot, a biztos halálból való menekülést a történelem során!Hitükért üldözött protestánsok százezreinek “megnyitá a föld az õszáját”47 a Bibliában megjövendölt korszakban. Gazdasági válsá-gok elõl hazájukat elhagyó, munkát és megélhetést keresõ embe-rek tömegei számára jelentette ez a föld reménységben az ígéretföldjét. Politikai üldözöttek kerestek és találtak menedéket és áhí-tott szabadságot Amerika földjén. Tíz évvel ezelõtt írta férje Amerikáról: “Mielõtt még a reformáció mozgalmas és szenvedésteljes idõ-szaka beköszöntött volna, az isteni gondviselés a gyülekezet (ahitükért üldözött protestánsok - szerzõ) részére egy óriási mene-dékhelyet készített. 1492-ben fedezték fel Amerikát. Ez a nagy

55

földrész feltárult az Óvilág szorongatott hívei elõtt. Ott új otthont ala-píthattak, ahol meggyõzõdésük szerint imádhatták és szolgálhattákIstenüket.... Az általuk alapított államban mindenki élvezhette a só-várgott szabadságot.”48

Az édesanyát bizonyára a már leírt borzalmak emlékei és a csa-láddal való együtt maradás vágya vitte az ismeretlen úton. Új eg-zisztenciát teremteni 55 évesen idegen országban, szegényes nyelv-ismerettel, megfelelõ anyagi háttér hiányában, nem kis bátorságravall. De neki volt bátorsága, hisz ezt már oly sokszor bizonyította.És most is csatát, háborút nyert. Amerikában megtanult angolul úgy, hogy már irodalmi mûveketfordított magyarra. Iparmûvészként, mint nõi szabó képesítést szer-zett és egzisztenciát teremtett magának. Kint is folytatta a szabá-szati tanfolyamok tartását úgy, hogy közben õ is iskolába járt, hogymegtanulja az új irányzatokat. Tanult, hogy taníthasson másokat ésaz ottan nehezen boldoguló magyar testvéreket is munkához segít-se. Nem õ igényelte a segítséget. Nem akart mások terhére lenni.Õ segített másokon. Osztályozott vizsgadolgozatai igazolják, hogykitûnõen végezte ezeket a tanfolyamokat. Az Amerikában eltöltött22 év alatt újabb nyugdíjat is szerzett. A New Yorki magyar H.N.Adventista gyülekezetnek oszlopostagjává vált. De, mint ezt majd késõbb, a gyülekezethez írt levelé-bõl is láthatjuk, fájdalmasan tapasztalta, hogy az emigrációbanélõket oly gyakran fenyegetõ széthúzás szelleme és egyéb problé-mák a hívõk között is jelentkeztek, és nagyon áldatlanná tették agyülekezeti légkört. Ezért elhatározta, hogy átmegy az angol gyü-lekezetbe, amelynek 16 évig volt tagja. Késõbb mégis, amikorhívták vissza és érezte, hogy segíteni tud és szükség van a segítsé-gére, visszatért a magyar gyülekezetbe. A saját igazáról való meggyõzõdés alapján, a gyülekezet irántérzett felelõsségteljes szeretetét, a testvéri közösséghez 1977. ja-nuárjában kelt és személyesen felolvasott levelében kemény sza-vakban fogalmazta meg:

56

Kedves Testvéreim!

Új évet írunk. Új történet íródik életünk margójára odafent,akár elhisszük, akár nem. A kérdés az: mi kerül erre a tisztafehér lapra? Egyedül Tõled és tõlem függ kedves Testvérem, hogya mindennapi életünk apró cselekedeteit is hogyan fogja elbí-rálni a menny. Ezzel a feljegyzéssel egyszer találkozni fogunk.Éppen ezért készítsünk számvetést a múlttal. Bizonyos értelemben számomra is új fordulatot jelent az új év.Mégpedig azzal, hogy otthagyva a Jackson-Heights-i gyüleke-zetet, átjövök ide a magyar gyülekezetbe, hogy amit tudok, aztsegíthessek. Azt szeretném, ha lefektetnénk egy új mennyei ter-vet Isten dicsõségére és egyéni örökéletünk javára. Mert ne gon-doljuk, hogy a múltat elintézhetjük egy kézmozdulattal vagy egyvállrándítással, mert a megbánás a múltban elkövetett hibáink-kal, bûneinkkel van kapcsolatban, tehát azt kell rendezni elõ-ször és csak ezután indulhatok a megjobbítani akarás útjára.

Kedves Testvéreim! Szeretném a Drechsler49 testvérnõ által itt hagyott fonalat fel-venni és tovább gombolyítani. De mielõtt ezt tenném, néhányszemélyes dologra kívánok kitérni. Most, március 18-án lesz húsz éve, hogy Amerika földjére lép-tem, s ebbõl négyet a New Yorki Magyar Gyülekezetben töltöt-tem. Azonban súlyos körülmények miatt el kellett hagynom amagyar gyülekezetet. A Jackson Heightsi angol gyülekezet tag-ja lettem és voltam 16 éven keresztül. Nagyon megszerettem ezta gyülekezetet. 1976-ban bizonyos családi ügyek intézése miatt Magyarorszá-gon, Budapesten töltöttem nyolc hónapot. Amikor visszajöttem,Pásztor Botansky50 keresett fel azzal a kéréssel, hogy csatlakoz-zam újra a magyar gyülekezethez. A kérése nagyon meglepett,

57

hiszen õ nagyon jól ismerte az itteni állapotokkal kapcsolatosállásfoglalásomat. A részletekkel nem foglalkozom, mert azt többé-kevésbé majd-nem mindannyian jól ismeritek. Tehát a válaszom ez volt: - Nem! És ezzel bizonyos értelemben elintézettnek vettem a dolgot. Deúgy látszik, Botansky testvér nem, mert ettõl az idõtõl kezdvetöbbször felkeresett telefonon és levélben, sõt, néhányszor sze-mélyesen is, hogy meggyõzzön arról, hogy jelenlétem azért szük-séges a magyar gyülekezetben, mert mint mondotta: - Gyarmati testvérnõ, nagy szükség van rád a magyar gyüleke-zetben. Ezért kérünk, hogy jöjj vissza. Sok ima és gondolkozás után elhatároztam, hogy jövök.Nagyon nehéz volt még a gondolata is annak, hogy otthagyjama Jackson Heights-i gyülekezetet, mert nagyon megszerettem és16 év elég nagy idõ. Ezalatt csak szeretetet és együttérzést kap-tam. Nem könnyû elszakadni onnan, ahol értékelték a munká-mat. Tehát itt vagyok, kedves magyar testvéreim azért, hogy meg-próbáljak segíteni, ahol és amit tudok, mind tanításban, mind aveletek való együttmunkálkodásban. Mindenesetre, meg kell, hogy ismerkedjünk egymással; nemszemélyileg, mert így már ismerjük egymást. Meg kell vizsgál-nunk, hogyan viszonyulunk egymáshoz; mik azok a nemes és fel-emelõ krisztusi vonások, amelyeket már megtanultunk Jézustól,és mik azok a sömörgõzések, hibák, sõt, kifejezetten bûnök, ame-lyek elválasztanak bennünket nem csak Jézustól, de sajnos, egy-mástól is. Minden nehézségünknek, egymással való viszonyunk ferdesé-gének egy oka van, és ez a meg nem értés, az isteni tudományhiánya. Igen, kedves testvéreim, nem ismerjük az Istent, úgy,ahogy kellene; és ezért nem ismerjük egymást és embertársain-kat sem. Ehhez a megismeréshez kell fordulnunk. Úgy, ahogy az

58

Úr Jézus mondta: - “Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, az egye-dül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”51

Lehet, hogy egyesek úgy gondolják: hiszen már megismertemaz Istent, amikor elfogadtam az igazságot és ennek megpecséte-léseként megkeresztelkedtem. Igen, elfogadtuk az igazságot el-méletben. Ez azonban nem elég. Ezt az elméletileg megismertigazságot követni is kell, vagyis gyakorolni testben és lélekben,a mindennapi életünkben. Ennek gyakorlását fogjuk tanulmá-nyozni a következõ szombaton. Segíteni jöttem kedves testvéreim. Azonban a megsegítésnekkét oldala van. Mégpedig, a segítséget nyújtó kezet el is kellfogadni. Csak akkor lesz eredmény, ha ez a két kéz találkozik.Mert hiába szeretnék én segíteni, ha Ti nem akarjátok ezt a se-gítséget elfogadni, vagyis, ha nem vagyunk egy akaraton, amirea különbözõségünk ellenére is szükségünk van. Az együttmunkálkodásban kiütköznek a véleménykülönbségek.És mégis, kell, hogy kicseréljük gondolatainkat, mert különbenmonoton, egyhangú lesz a gyülekezeti életünk. Kedves Testvéreim, ne feledjük el azt, hogy mindent meg lehetmondani. A nagy kérdés azonban az, hogy “hogyan?” Ez a kul-csa a békességes együttmunkálkodásnak. Arról van szó, hogymilyen szavakat használok és milyen hangsúllyal mondom azo-kat. Szinte kiabálva vagy nyugodtan ejtem ki a szavakat. Errõlés az ehhez hasonló gondolatokról fogunk tanulni a következõhéttõl kezdve drága Üdvözítõnk és az ihletett írások segítségé-vel. Használjuk a szeretet és a megértés hangját az egymással valóbeszélgetéseinkben, akkor egyéni, családi, gyülekezeti és társa-dalmi életünk és helyzetünk boldogabb lesz, mert szívünkbenbékesség van. Ezt a nemes elindulást kezdjük el az Isten Igéjének egyik arany-mondásával: “Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek

59

cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez atörvény és a próféták.”52

Tehát újra mondom, itt vagyok, fogadjatok úgy, ahogy adnitudom magamat, a hosszú 58 éves adventista keresztény tapasz-talataimmal, amelyeket alázatos szívvel helyezek az én jó Iste-nem lábaihoz, a gyülekezet javára és áldására. Az említett bibliaszöveget vigyétek Magatokkal és a követke-zõ hétre tanuljátok meg kívülrõl!Eddig a levél. A levelet nem postán küldte el, hanem személyesen olvasta fel aNew York-i magyar gyülekezetben. Nem akarta, hogy rossz hang-súllyal félreértelmezzék szavait, amely egy komoly üzenet és dön-tésre szólító felhívás is volt. Így szólni egy gyülekezet elõtt, ahol már ismernek, ahol márvalaki eltöltött néhány évet, ez azt jelenti, hogy kell lenni egy olyanerkölcsi háttérnek, tekintélynek, amely kiállja a közösség vizsgá-ló tekintetét és nem kell félnie attól, hogy ezek a szemek cinikuskérdõjeleket tükröznek vissza. Tanítani lehetne ezt gyülekezeteket gondozó lelkészekkel. A gyü-lekezet szeretete sokszor megkívánja a szemtõl szembe elmondotthatározott, olykor kemény hangvételû üzenetet. Azt a szigort, aminem ellenükben, hanem érettük történik. De ahhoz, hogy valakiígy szólhasson, tekintéllyel kell rendelkeznie. És ez a tekintélynem kikövetelt, nem kölcsönkapott vagy hivatalból ráruházott mél-tóság, hanem a szavakból és a gyakorlati élet megnyilatkozásai-ból ötvözõdött jellem. Elismerés, amire rászolgált. És ami leg-fontosabb, a kemény szavak mögött meg kell, hogy érezzék a sze-retetet. Akkor készek elfogadni a hibákat feltáró intelmet, merttudják, hogy mindez javító szándékkal történik. Ezt megérezte aNew York-i magyar gyülekezet és örömmel fogadták a most mármindenki által Gyarmati Néninek szólított tanítójukat. Csak az lehet ilyen szeretettõl áthatottan de megingás nélkül szi-gorú másokhoz, aki ugyanolyan fegyelmezetten szigorú önmagá-

60

val szemben, aki nem csak másokkal akarja beláttatni, ha hibát köve-tett el, hanem ezt õ maga is kész megtenni, ha erre okot szolgáltatott.Amit elvárok másoktól, abban nekem példát kell mutatnom. Ez a ne-velés erkölcsi alapja. Van ebben a határozottságban a hivatásszerûen lelkészfeleségnagyon is tudatos lelki gondozói attitûdjébõl. A nyájért felelõssé-get hordozó lelkészfeleség özvegységében sem tud kilépni önma-gából, hiszen férje mellett egy életre elkötelezte magát, és amikoregyedül marad, úgy érzi, hogy most teljes erejével át kell vennie aszolgálat terheit. Tudja, hogy számadással tartozik az idõért éslehetõségeiért. Nem lehet csupán egy helyet elfoglaló tag a gyüle-kezetben! De ugyanezt a tudatos magatartást kell követnie a gyülekezetnekis. A gyülekezeti bajok akkor szüntethetõk meg, ha mindenki tö-rekszik is erre, és ha elfogadja a megjobbításra irányuló tanácso-kat és intelmeket. Õ, aki ott élet közöttük, nagyon pontosan tudta, mit akart monda-ni annak a gyülekezetnek, amelybõl 16 évvel azelõtt eltávozott azottani nem kívánatos állapotok miatt. S a gyülekezet ezt megértet-te, és ezt követõen még több mint két évig – Magyarországra valóvisszatéréséig – volt ennek a gyülekezetnek aktív tagja és vezetõegyénisége. Ahogy Magyarországon Dezsõnek a helyzete kiegyensúlyozottávált, érlelõdött benne is a hazatérés gondolata. Immár két hazájavolt. Mindkét helyen egzisztenciát teremtett magának. De szívehaza húzott. Végül 1979 augusztusában, miután megkapta a haza-telepedési engedélyt, sikerült hazatérnie véglegesen. A felkészülés hosszadalmas volt. Áprilistól húzódott, elõször arepatriálás késése, késõbb pedig Dezsõ nyári programjai miatt.Ezekben az idõkben folytatott levelezéseibõl is érzõdik a hittest-vérek szeretete, amely bizonyította, hogy eredményes volt az ér-dekükben végzett szolgálata. Hadd álljon itt néhány sor DrechslerSaroltával folytatott levélváltásából:

61

Kedves Gyarmati néni! (1979. ápr.23.) Szívbõl sajnálom, hogy kevés ideig tudtunk csak együtt lenni...Nagyon örültem volna, ha együtt dolgozhattunk volna, amikorvisszamegyek New Yorkba... de meg vagyok gyõzõdve róla, hogyGyarmati nénire Budapesten is nagyon nagy szükség van, s szol-gálata nagyon sokat fog jelenteni az otthoni gyülekezeteknek. Énis nagyon szívesen mennék Veled, ha lehetne, és érdemes lenne. Ajó Isten leggazdagabb áldását kérve életedre, maradok mindenkortisztelettel és szeretettel, testvéred az Úr Jézusban, Sarolta.

Édes Saroltám! New York, May 7/79 A mi Urunknak Jézusunknak kegyelme legyen Veled!A helyzet úgy adódott, hogy még mindig itt vagyok. A hazatérésiengedélyemet csak most kaptam meg és ezzel a késedelemmel elis húzódik az utazásom. Mindenesetre - ha röviden is - értesítenifoglak indulásomról és majd ezzel elküldöm a Neked itt hagyottbútoroknak a listáját. Kívánok Részedre nagyon sok erõt és fõ-képpen Istenünk nagyon gazdag áldását tanulásodra és lelki életedgazdagodására.Legyen Veled az Ég Ura! Sok szeretettel Gyarmati néni

Édes Saroltám! New York, May 29/1979. Istenünk kegyelme és vezetése legyen Veled!Lehet, hogy csodálkozni fogsz kissé, hogy újra írok, holott mármegválaszoltam, ill. megköszöntem a küldeményeket. Azonbanmost, hogy elmenetelem jobban fixálódott ezért van egy kis léleg-zetvételnyi idõm, hogy írjak.Két nappal ezelõtt értesített a fiam, Dezsõ, otthonról, hogy tekin-tettel, hogy késõn érkezett a végleges hazatérési okmányom, így

62

várnom kell, míg Dezsõ fiam újra szabad lesz vagy 3-4 hétre. Ígyemberi tervezése alapján az augusztusi hónap második fele felel-ne meg számára...Részben örülök, hogy most már közelebb vagyok a hazamenésgondolatának megvalósulásához, de így egy kis lélegzethez jutot-tam. Egy azonban biztos, hogy szeretnék már túl lenni rajta. Azon-ban maradéktalanul az én drága Megváltóm kezébe helyeztem eztaz egész ügyet már évekkel ezelõtt, és türelmesen várom az Õintézkedését. Bár már otthonról, a testvérektõl és a kis Eszterkeunokámtól sok sürgetõ, sõt türelmetlen levelet kapok, én azonbanvárok, viszonylag nyugalommal.Legyen Veled az Ég Ura, és segítsen tanulásodban, munkádban, defõként lelki gazdagodásban. Sok szeretettel Gyarmati néni

63

Megtalálni helyemetIsten nagy világrendjében

A negyedik élet

Ismét itthon Magyarországon. Együtt a család. Megvan a régióbudai gyülekezet. A szélesebb munkaterület. Az Egyház, amely-nek 60 év óta hûséges szolgája. Hiányzott. Várták. Van még vala-mi tartalék, amibõl másoknak nyújthat valamit? Új nemzedékeknõttek fel. Nem távolodott-e el túlságosan több mint húsz év alattaz itteni valóságtól? Van-e mondanivalója az új nemzedék számá-ra? Tudja-e magát hasznosítani? Indul a negyedik élet 78 évesen. Abban a korban, amelyrõl álta-lában azt mondják, hogy életét leélte. És õ úgy indul neki ennek azúj szakasznak is, mintha még elõtte volna az élet. Számára nem újkezdés ez, hanem folytatása egy eredményes életpályának. Fiata-lokat megszégyenítõ szellemi és fizikai frissességgel veti belemagát az önmaga által szervezett új feladatokba. Fontosnak tartjaazt, amit csinál, és ez a magyarázata annak, hogy õt is komolyanveszik. Nem kell a tiszteletet kiharcolnia, mert benne nem csak a kort tisz-telik udvarias kötelezettségérzetbõl, hanem munkáját, szolgálatát, ügy-szeretetét, az Isten ügye iránti elkötelezettségét és az emberek irántiszeretetét és tiszteletét. Az Óbudai gyülekezetben harmónista, tanító, nevelõ, igehirde-tõ. Az egyház számára cikkeket fordít angolból. Fiataloknak ésidõseknek szemináriumokat szervez.Sík Sándor versének gondolatai sugároznak minden megnyilat-kozásán keresztül:

64

Ments meg Uram

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,A meddõségtõl, lanyhaságtól,A naptalan és esõtlen égtõl:

Ments meg Uram a szürkeségtõl!

Édes az ifjak méntás koszorúja,Fehér öregek aranyos borúja,Virága van tavasznak, télnek:Ne engedj Uram koravénnek!

Csak attól ments meg, keresõk Barátja,Hogy ne nézzek se elõre, se hátra.

Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,Ne tûrd Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram megülepednem,Sem eszmében sem kényelemben.

Ne tûrj megállni az ostoba van-nál,S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,Hogy megzökkenne vágyam mutatója,

Kezem kezedben ha kezdene hûlni,Más örömén nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bûnén,A minden mozgást érezni ha szûnném,Az a nap, Uram, hadd legyen a végsõ:

65

Szabadíts meg a szürkeségtõl!

Õ, akinek a szíve helyén volt akkor is, amikor körülötte már mindenbizonytalanná vált, amikor nem volt tovább út, amikor a halál leheletevette körül, most ebbõl a zûrzavaros és felfordult világból Isten nagyvilágrendjében keresi a maga helyét, és ennek keresésére tanít máso-kat. Gazdag eredménnyel! Ebben a szemináriumi anyagban azzal foglalkozik, hogy az em-ber mint Isten teremtménye hogyan tudja összhangba hozni életétIsten eredeti elgondolásával. Hogyan töltheti be helyét Isten vi-lágrendjében? Hogyan felelhet meg annak a küldetésnek, amelyreIsten kijelölte? Ahelyett, hogy az ösztönök által sodortatva elve-szítené emberi méltóságát, hogyan válhat mint fizikai, szellemi éslelki egység méltó képviselõjévé Teremtõjének. Fiatalok és idõsek jöttek szent komolysággal és tudásszomjjalszemináriumi elõadásaira. Egy idõs hölgy, Pallos Ilona írja a kö-vetkezõ vallomást:

“Nyolcvan éves vagyok, de még nemigen foglalkoztam magam-mal. Sose gondoltam arra, hogy megvizsgáljam önmagam... Há-lásan megköszönöm Gyarmati testvérnõnek ezt a mély és gyö-nyörû bibliai tanulmányt: Megtalálni helyemet Isten nagy vi-lágrendjében. Kérem a mi szeretõ Istenünket, segítsen hozzá,hogy mindenekben készségesen szolgálhassak Néki.”

Egy másik idõs hölgy így vall: Megtaláltam, amit kerestem, az Úr Jézust, és a Szentlélek se-gítségével megtanultam az elmémet szûrõ gyanánt használni. AzÚr Jézus segítségével próbálom ezeket a tanulmányokat maga-mévá tenni, mert minden egyes tanulmány nagyon megragadott.Köszönöm fáradságodat Gyarmati testvérnõ, az Úr áldása ma-radjon veled életed minden napján.” ( Mandicsné)

66

Egy fiatal leány írta a dolgozatában: „Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében címmel folyta-tott tanulmánysorozat Isten kegyelmébõl számomra értékes volt.Rávilágított, hogy keresztény életünknek csak úgy van értelme,ha nagyon komolyan veszem az üdvösségemet. Felismertük pa-rányi életünk szerepét. Kincset találtunk. Az igébõl feltárultakelõttünk a kincs birtoklásának gyakorlati kérdései is.”(Orbán Piroska)—————-Egy másik fiatal leány szerint: „Már maga a cím is elgondolkodtató. Nagyon sok múlik azon,hogy megtalálom-e a helyemet! Nagyon fontos az akaraterõ sze-repe. Talán ez az, ami engem a legjobban megragadott az egészsorozatban. El kell tökélnem magamban, hogy csak azokat a gon-dolatokat engedem tovább az érzésvilágomba, és csak azt fo-gom tenni, ami Isten szerint való. Persze, ez nem könnyû. Csakharc árán lehetséges. És ez a harc egy hívõ ember életében el-tart egészen a sírig. De a mi reménységünk az, hogy Jézus em-berként járt a földön, és az Õ gyõzelme ad nekünk erõt.”(Hangyás Gyöngyi)—————- Ezeket a tanfolyamokat nem szponzorálták, nem állt mögöttük azegyház hivatalos szervezete. Nem kérték fel arra, hogy segítsen afiatalságon. Csupán tudomásul vették, hogy létezik, és zöld utatadtak számára. Õ mégis csinálta azért, mert felismerte: az is bele-tartozik “Isten nagy világrendjébe”, hogy ott segítsen, ahol erreszükség van. A tanfolyamok nem adtak diplomát, és a hallgatók mégis olyankomolyan vették a foglalkozásokon való részvételt és a tanulást,mintha felsõfokú diplomát szerezhettek volna általa. Mind a tanító és nevelõ, mind a hallgatók komolyan vették, amit

67

csináltak. Ez volt a magyarázat. Sokan vannak, akik akkor, amikor õk már biztosítva látják sajátjövõjüket, keresik a nyugodt öregkort, “egy kis független nyugalmat”...Csöndes fészket zöld lomb árnyán”... Õ inkább kereste a “Munkás, vidám öregséget, S hogy megintültessek, oltsak.” (Arany János: Epilógus)

68

69

Ugye Kornélia, emlékszel rá? Az utolsó látogatásunk találkozó nélkül zárult. 1998. november 21-én szombaton, a délutáni istentisztelet után szerettük volna megláto-gatni néhányan - közöttük házi gondozójával, Irénkével - az óbudaigyülekezetbõl a Sport Kórházban, ahol ápolták. Betegszobája zárvavolt. Rosszat sejtve, kerestük az ügyeletes nõvért, akitõl megtudtuk,hogy délelõtt 9.30-kor - éppen akkor, amikor a gyülekezetben azutód orgonista elkezdte játszani az istentisztelet kezdõ énekét - õ csen-desen elaludt. A gondviselõ Istene, akinek hûséges szolgája volt gyer-mekségétõl fogva, 97 évvel ajándékozta meg ebben a földi életben. Temetése 1998. november 28-án volt a Farkasréti temetõben szûkcsaládi körben. Férje mellé helyezték. A most már közös sírfel-iraton ez áll “Ne csodálkozzatok, mert eljõ az óra, amelyben mindazok, akik akoporsókban vannak, meghallják az õ szavát.”53

A H.N.Adventista Egyházat és az Óbudai Gyülekezetet GyarmatiDezsõ kérésének megfelelõen én képviseltem és ugyancsak énhirdettem a ravatalozóban és a sírnál a reménység üzenetét. Gyar-mati Dezsõ úgy kérte, hogy az egész szertartás pontosan 7 perceslegyen imával és beszéddel együtt. Ez úgy tudom, egy vízilabdameccs egynegyede. Azt gondoltam, ehhez még sikerül néhány per-cet “lopnom”. Tévedtem, mert a sportember nem órával méri azidõt. Benne van ez a véréven és egész idegzetében, hiszen sokszormásodperceken múlik egy mérkõzés végeredménye. A temetés végén, amikor megköszönte a szolgálatot, tapintatosanmegjegyezte: - Igaz, hogy 10 perc volt, de szépen beszélt. A ravatalozóban elhangzott búcsúztatóból hadd álljon itt néhánygondolat: „A gyászoló Család és a H.N.Adventista Egyház magyaruniója, az Óbudai gyülekezet és az Advent Kiadó munkatársai nevé-ben búcsúzunk Gyarmati Bélánétól Isten igéjével: ’Mert én immár meg-

70

áldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcotmegharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezet-re eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úrama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazok-nak is, akik vágyva várják az õ megjelenését’ (2Tim 4:6-8).” „Nehéz megtalálni a szavakat, amelyek nem zavarják meg azt azünnepélyes csendet, azt a méltóságot és tiszteletet, amely körülvesziezt a koporsót; és amely betölti azok szívét, akik szerették GyarmatiBélánét, Nelli nénit, az Édesanyát, a nagymamát és dédit, Isten hûsé-ges szolgáját. A búcsú az emlékezetet is élesíti. Ilyenkor tisztábban látjuk azt is,akitõl búcsúzunk. Meglátunk és meghallunk olyan dolgokat, amelyekreéletében nem figyeltünk. Sokáig visszahalljuk még szavait, életét! A sírnál nem szabad, hogy megszakadjon kapcsolatunk azzal, akitszerettünk. Nem szükséges, hogy a búcsú a felejtés küszöbe le-gyen! Jézus azt mondja: „Aki énbennem van, ha meghal is él!” Ésaz õ élete el volt rejtve Krisztusban: Abban a Megváltóban, aki-nek fiatalon elkötelezte magát, és akit 79 éven át hûséggel szol-gált. Ebbõl férjével együtt 30 éven át felelõs tisztségekben, aH.N.Adventista Egyházban. A Szentírás arról biztosít bennünket, hogy lesz egy nap, amikor ta-lálkozunk. És amikor az Úr szólítani fogja gyermekeit, akkor õ is fel-kel, és keresni fogja azokat, akiket szeretett: férjét, gyermekeit, uno-káit, családját.” „Ama nemes harcot megharcoltam!” „Micsoda harcot vívott eza fizikailag törékeny, de lélekben erõs gyermeke az Úrnak. Nehézidõkben, 1919-ben, 18 évesen fogadta el Krisztust. 1922-ben férj-hez ment Gyarmati Bélához. Házasságukból két fiúgyermek született.Férjével együtt az egyház kiadóhivatalát vezetik. 1945-ben a nyilasokkezébõl menekül meg, mint halálraítélt. Emberfeletti vállalkozásbakezd. Kihozza férjét a hóhérok kezébõl, amikor már megásatták velesírját. Néhány év múlva hasonló küzdelem kezdõdik. 1952-ben elveszítiférjét, akinek emlékéhez saját haláláig hû volt! Mostantól õ tölti be a

71

családfõ szerepét.” „Futásomat elvégeztem.” „Mint a sportolók, fegyelmezett életetélt. Noha nem lett volna rá szüksége, munkaviszonyba lép olyankorban, amikor mások nyugdíjba mennek. És nyugdíjat szerez.Példát adott a fiatal nemzedéknek. Különbözõ tanfolyamok tartásával sokaknak segít a mindennapi ke-nyérharcban keresethez jutni. Állhatatos volt a munkában és ahitéletben egy életen át. Szilárd elvek szerint élt. A hit átszõtteéletét.” „Az igazság koronája.” „Élete által bizonyára része volt azok-nak az érmeknek elnyerésében, amelybõl a családnak bõséggeljutott. De õ mindezek mellé egy hervadhatatlan, múlhatatlan koro-nát szerzett, amelyet hite szerint megad neki az igaz Bíró, aki so-hasem tévedett. Szerette gyermekeit és gyermekei családját. Szeretett róluk be-szélni. Ez a szeretet példamutató viszonzásra talált családja részérõl.Nemcsak gyermekeivel, családjával tartotta a példamutató kapcso-latot, hanem érettük való imájában az Istennel való kapcsolata is szo-ros volt. Szerette Megváltóját. Szerette egyházát. Õt is szerette min-denki. Hiányozni fog. Abban a reményben búcsúzunk, hogy amikorJézus eljön, találkozunk vele. Bárcsak ennek a gyászoló gyülekezet-nek valamennyi tagja együtt örvendhetne a dicsõ feltámadáskor!” Gyarmati Dezsõ kívánsága szerint a temetésen csak a szûk családikör vehetett részt. Hiányoztak az óbudai gyülekezet tagjai is, akiknagyon szerették õt. Néhányan kissé távolabbról kísérték a nyugvó-hely közelébe. Hiányoztak a régi harcostársak is, hiszen 97 éves ko-rával és 79 évi egyháztagságával Gyarmati Béláné volt a H.N. Ad-ventista Egyház legidõsebb és legrégibb tagja. A gyermeki kívánságot az tette számomra érthetõvé, hogy tudtam:nagyon szerette Édesanyját. Megható volt az a mély tisztelet, az agyöngédség és szeretõ gondoskodás, amellyel ez a kemény sport-ember életében körülvette az Édesanyát. Most pedig bizonyosan

72

nem akarta, hogy gyászában a tömeg és a hagyományos szertartáslátványossága megzavarja belsõ önmagába roskadását. Talán félta nyilvánosság elõtti elérzékenyüléstõl is. Mindenesetre, a temetés hivalkodástól mentes egyszerûsége és mél-tóságteljes õszinte gyásza méltó volt annak életéhez, aki nagyon sze-rette az Urat, és hûséggel szolgálta Õt egy életen át.Csak egy rövid szünet van addig a napig, amikor az Úrnak e kéthûséges szolgája meghallja a Teremtõ szavát: - Ugye Kornélia, emlékszel még arra, amit annak a nyolc éves kis-leánynak mondtam, hogy nemsokára eljövök?! Most itt vagyok. El-hoztam jutalmatokat.

————-

73

Az út megszakad Szeretõ Megváltója, akinek szolgált egy életen át a megpróbáltatásokviharaiban is, sok mindent megadott neki. Talán végül teljesülnekszívének még eddig valóra nem vált álmai is?Házi orgonáját Gyarmati Dezsõ az óbudai gyülekezetnekajándékozta. Bizonyára Õ is így rendelkezett volna. Kéziratait énkaptam meg. Ezekbõl az írásokból és a Vele való sokszoribeszélgetés alapján állt össze ez az Emlékirat. Azokat a látogatásokat, amelyeket mint a gyülekezet lelkésze,majd mint az Advent Kiadó igazgatója tettem nála élete utolsóéveiben, szolgálatom erõforrásai között tartottam számon.Tiszteletet sugárzó és tiszteletet parancsoló lénye mély benyomásttett a vele beszélõre. Ezek a beszélgetések mindig ünnepélyessétették a hétköznapi alkalmakat. Semmit mondó, tartalom nélküliidõtöltésre nem volt partner senki számára sem. Szavait igényesenmegválogatva, szabatosan, magyarosan ejtette ki. Még a nyelvtaniszabályokra is figyelt. Minden szavának súlya volt. Úgy beszélt,mint aki tudta, hogy egykor minden szavunkért számot kell adnunkegy magasabb ítélõszék elõtt. Hosszú élete tartalommal teljes életvolt. Szerette mindenki. Õt is szerették. Mindenkit szívesen fogadott, akiproblémájával felkereste õt. Élete utolsó napjaiban azonban, már csakgondozója, Irénke látogatta õt a családtagokon kívül.

Akik ismertük Gyarmati Bélánét, szeretettel emlékezünk rá.Akik csak hírbõl ismerték õt, azok számára legyen ez a rövid

visszaemlékezés ösztönzés arra, hogy ebben az elkényelmesedettvilágban tanuljuk meg értékelni azokat,

akik egész életüket odaszánták Istennek, az Õ szolgálatára.És tanuljuk meg, hogyan lehet életünk hasznos mások számára.

74

21. János ev. 3:19.22. Máté 27:54.23. Jelenések könyve 12:12.17.24. Élet és Egészség Kiadó - Budapest, XII. Németvölgyi u. 26.25. Zeiner Alajos: Az 1932. évi III. Uniókonferencián választják meg a magyarországi unió elnöké-vé. A személye körül kialakult problémák miatt 1936-ban Michnay Lászlót választották helyetteelnöknek.26. A Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala (Internationale Traktatgesellschaft) látta el kezdet-ben a magyarországi missziót a szükséges irodalommal.27. A H.N. Adventista Egyház hivatalos elismertetése 1957-ben történt. Ezután irták át a magánsze-mélyek neveirõl az egyház nevére az ingatlanokat.28. Michnay László Békéscsabán született 1893-ban. 1936-1953-ig az egyház országos elnöke. Azsidóüldözés idején sokak életét megmentette. Izrael állama magas kitüntetésben részesítette. 1965-ben halt meg. Lásd: Dr. Szigeti Jenõ: Megemlékezzél az útról. Bp. 1958.29. Zsoltárok 91:1-7.30. Nyilaskeresztes párt. Szélsõ jobboldali párt. Vezetõje Szálasi Ferenc volt.31. Dániel és társai történetét lásd: Dániel próféta könyve.32. Nabukodonozor Babilonia királya volt: Dániel könyve 2-4 fejezetek.33. Zsidókhoz írt levél 11:36-37.34. Lukács evangéliuma 23:34.35. Luk. 23:27-28.36. Zsolt 127:1-2.37. 1Királyok könyve 19:1-8.38. Máté ev. 10:19.39. Gyarmati Béla: A világdráma utolsó felvonása, Gyarmati és Társa Kiadás. 1947.40. Gyarmati Béla könyvei: Útban a világegység felé, Világválság a megoldás elõtt, Hitvallókereszténység, Jelekbõl ítéljerek, Napjaink problémái, Szól az Isten, Kezdet és vég, Világeseményekkulcsa.41. Miskolc fölött a Bükk-hegységben, Hármaskút környékén 1951-1952-ben 30-40 férfi dolgozotta fakitermelésben, és hasonló létszámmal foglalkoztattak nõket a csemetekertben. Ezt a csoportota miskolci gyülekezet felügyelete alatt gyülekezetté szervezték és lelkészek látogatták õket. Szom-batonként rendszeresen tartottak istentiszteleteket. Törökbálinton Állami Gazdaságban dolgoztakbudapesti fiatalok.42.A légrády utcai (XIII.ker.) gyülekezetben a fiatalok rendszeres önképzõköri órákat tartottak abudapesti fiatalok részére.43. Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszónõ.44. Peterdi Pál: Gyarmati sors.45. U.o.46. U.o. leírja az ország elhagyásának körülményeit.47. Jelenések kve 12:16-17. “Minél inkább súlyosbították az európai egyházak a biblikus kereszté-nyek életét, annál többen vándoroltak az Atlanti-óceánon túlra.” (A Világdráma ut. felv. 137.old.)

20. Nikodémus, fõember Jézus idejében. A zsidó Nagytanácsnak (Szenhedrin) tagja, Izraeltanítója. János evangéliuma 3. fejezet.

75

51. János ev. 17:352. Máté ev. 7:12.53. János ev. 5:28.54. 2Timótheus 4:6-8.

50. Botanszky Igor, Magyarországról származó lelkész, aki Bogenhofenben szerzett diplomát.

48. Gyarmati Béla: A világdráma utolsó felvonása, 137. old.49. Drechsler Sarolta: az Amerikában megjelenõ Reménység Hangja c. lap szerkesztõje.

76

Találkozások

Oláh Istvánné Murányi Edit írja: “Apukám - Murányi Árpád1 - Kassán katonáskodott az elsõvilágháború elõtt. Egy eltávozása alkalmával megállt a gyülekezetablaka alatt hallgatni az éneket. Ezt észrevette Csizmár néni2, akikijött az utcára, és behívta a gyülekezetbe.Apukám ott ismerte meg a Gál családot. Nelly néni akkor 12-13éves kislány volt. Késõbb menyasszonya, majd felesége lettGyarmati Béla bácsinak. A Gál család és Apukám segítettek egymásnak megtenni a hitben azelsõ lépéseket. Isten különös módon létesít kapcsolatot olyan emberekközött, akiknek azt a feladatot adja, hogy segítsék egymást, s majdmásokat a Krisztushoz vezetõ úton. A Gál házaspárnak Nelly néni mellett volt még egy fiúk. A családnemsokára Miskolcra költözött. Ott megismerkedtek a Porcsincsaláddal. Porcsin bácsi a miskolci gyülekezet felszentelt vénjevolt, felesége pedig bibliamunkás. Porcsin bácsi sajnos, a másodikvilágháború alatt bombatámadás áldozata lett. A Porcsin házaspárnak volt egy Sárika nevû leányuk, akit a Gál fiúfeleségül vett. Tõlük született Gál Ottó, aki Ildikó leányom férje lett.Õk jelenleg Svájcban élnek. Ildikó orvos, Ottó pedig mérnök.Különösek az Úr útjai. Nellyke nénire és Gyarmati Bácsira mindig szeretettel emlékezünk.”

2. Csizmár Lászlóné ápolónõ volt a kassai kórházban az elsõ világháború alatt. Ott ismerkedett megCsizmár Lászlóval, aki sebesültként feküdt az osztályán. Nemsokára házasságra léptek. CsizmárLászló késõbb prédikátor lett, és a Felvidékrõl Nyíregyházára helyezték. Ott halt meg szívinfarktusban.Csizmár néni Budapestre költözött, és haláláig fáradhatatlan lelkigondozó volt.

1. Murányi Árpád 1893-ban született Lubiczán. 1914-ben keresztelkedett Kassán. Friedensau-ban,a Teológiai Szemináriumban szerez képesítést a lelkészi szolgálatra. 1925-ben szentelikprédikátorrá, 1926-tól a Tiszántúli Egyházterület elnöke volt, 1947-ben bekövetkezetthaláláig.

77

Képek

1. Élet és Egészség Könyvkiadóvállalat Budapest XII. Németvölgyi u. 26.

2. Gyarmati Béla

3. Nelly Néni és Roóz Magdi

4. A Kiadó munkatársai. Ehhez a falhoz állították a Gyarmati házaspárt és három testvért a nyilasok azzal a fenyegetéssel, hogy kivégzik õket.

5. A Kiadó pengetõs (ribizli) zenekara. Jobbról a harmadik Gyarmati Béláné

6. A Déleurópai Divízió vezetõi a Kiadóban. Balról: Bíró Margit pénztáros, Gyarmati Béla kiadóvezetõ, Robert Gerber divízió fõpénztáros, Walter R. Beach divízió elnök, Michnay László unió elnök, Kormos Margit fordító.

7. A pestlõrinci szabás-varrás tanfolyam résztvevõi. Középen Nelly Néni.

8. A könyvkötõ részleg dolgozói.

9. A Kiadó munkatársai. Balról az elsõ sorban: Kubinyiné Pöstyényi Sarolta, Gyarmati Béláné, Gyarmati Béla, Kormos Margit, Bíró Margit.

10. A H.N.Adventista Egyház központja: Budapest VI. Székely

78

79

80

81

82

83

Tartalomjegyzék

Elõszó 5.Önvallomás 9.A látomás ébren megismétlõdik 12.Döntések elé állítva 16.Irányváltoztatás - Misszionárius házaspár 20.Elkötelezve az irodalomnak 27.Viharfelhõk közelednek 32.Kitavaszodás 46.Gyakorlati teológia? - A második élet 50.Amerikában - A harmadik élet 54.Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében - - A negyedik élet 63.Sík Sándor: Ments meg Uram - Vers 64.Ugye Kornélia, emlékszel rá? 68.Az út megszakad 72..Hivatkozások 73.Találkozások 76.Képek 77.Tartalomjegyzék 83.

84

85

86

87

88

89

90