Előszó

A könyv elsődleges értéke, hogy a szerző magán végzett öngyógyításának valamint közel 15 éves egészségnevelő tevékenységeinek tapasztalatait írja le.Mint megtudjuk, jelenleg 70 éves, akrobatikus jógamutatványok végzésére is képes, tökéletes egészségben él, életszemlélete pozitív. 55 éves koráig súlyos mozgásszervi megbetegedésekben, veleszületett szívbetegségekben és "kimerültségtől" szenvedett.

A mai magyar könyvpiacon hiány észlelhető azokban az egészségnevelő jellegű könyvekben, melyek a statisztikák, kockázati tényezők, intelmek helyett működő, használható modellt kívánnak adni a lakosság egészségének megreformálása érdekében. Az elméleti modelleknél, teóriáknál is értékesebbnek tartom azonban Kártyikné könyvét, mert módszerének hatékonyságát a maga, valamint tanítványai példájának erejével bizonyítja.

A szerző könyvét nemcsak kezdő életmódváltoztatóknak, hanem az országban módszerét sikeresen használó jógaoktatóknak is szánja. Abevezető rész után vázlatosan, majd egyre részletesebben leírja az általa vezetett 16 hetes jógafoglalkozások, életmódfoglalkozások tematikáját, instrukcióit.

Nem foglalkozik a más könyvekben már helyesen leírt gyakorlatok-kal,elvekkel, könyvében szereplő gyakorlatok, gondolatok eredetiek.

Külön is értékesnek tartom a "Mindennapi életünk" fejezetben leírtakat, mert az olvasó megtalálhatja azokat az egyszerű elveket, gyakorlatokat, melyek segítségével, külön időráfordítás nélkül gépkocsivezetés, előadáson, tanácskozáson részvétel, utcán járás közben is tréningelheti egészségét.

A könyvet jószívvel ajálhatom minden egészségét megóvni szándéko-zónak, de különösen azoknak, kik elvesztették reményüket a gyógyulásban.

Kiskunfélegyháza, 1989. 07. 08.Dr. Tamasi József az Országos Egészségnevelési Intézet Természetgyógyászati Kutató és információs programjának vezetője

A szerző előszava a második javított kiadáshoz

Amikor ezt a kis könyvet megírtam, úgy határoztam, hogy nagyon fogom tisztelni azokat, akik könyveket írnak, de nekem ez volt az első és utolsó is.

Mikor már többszöri átolvasás után itt-ott még mindig az elferdített gondolatainkat látjuk viszont, az nem szokott doppingolni senkit.

Mindezek ellenére mégis tele segítő szándékkal írtam egy második köny-vet, TERMÉSZET ÉS AZ ÉLET MEGÉRTÉSE” címmel, ami a hozzá nem értés miatt selejtként született és az ellenkezésem ellenére lett terjesztve. Kaptam olyan üzeneteket, hogy ”Az Etka ezzel lejáratta magát.”

Olyat is, hogy"Ha hagyományos gondolkodású ember lennél, már rég lelőtted volna a

kiadódat.”Sokkal többször kaptam olyan leveleket, telefonokat, hogy ”ÉN a hibákat

figyelembe sem veszem, azt veszem ki belőle amit hasznosítani tudok — CSODÁLATOS! CSAK lehetne kapni.!”

Jelenleg ez most harmadik könyvként fog megjelenni, — hasonlóan az elsőhöz többnyelvű fordításban is, ’’ÉREZZÜK ES ÉLVEZZÜK? HOGY LÉLEGZUNK” címmel, gazdagítva egy 20 órás intenzív tanfolyam anya-gával.Elmondhatatlan élmény és az már viszont nagyon fel dob minket, amikor az

ország világ minden tájáról kapjuk a hálás leveleket, telefonüzeneteket— a kishugommal együtt — melyek így hangzanak:

’’Köszönöm, hogy bemutattál saját magamnak.”’’Köszönöm, hogy a gyógyíthatatlannak tartott betegségem tüneteit egy-

re inkább meg tudom szüntetni.””A te gondolatod az én gondolatom.”’’Felhívtad a figyelmem arra, hogy mire vagyok képes.”Úgy forgatom a könyvedet mint a bibliát szokták.”’’Minden szavad mondatod újabb élvezetes és hasznos gondolatokat

ébreszt bennem.”’’Kezdem valóban egyre jobban érezni, hogy van gerincem, van fejem és

az épp a helyén van. És nem azért érzem már mert fáj — ahogy mondani szoktad — hanem mert élvezem, hogy van. Kezdem egyre jobban érezni és élvezni minden lélegzetvételem, a mozdulataim, a gondolataim.

” Köszönöm, hogy tudok úgy élni, hogy már nem fáj a fejem, a fogam a tarkóm, a hátam, a gerincem.”

6

” Köszönöm, hogy az életem nehéz helyzeteiben is egyre inkább képes vagyok nyugodtan, okosan döntöképes maradni."

’’Köszönöm, hogy házasságomban 20 éves (16 éves, stb) hiábavaló kí-

sérletezés után most, a megváltoztatott életmódom hatására, erős, egészséges

babának adhattam életet.!”És így tovább, vége-hossza nincs az életünk értelmét adó, szívbizsergető

láncszemeknek, amelyek egyre inkább összekapcsolnak minket, azokkal akik megértik a saját lehetőségüket és élni is akarnak vele.

Megértjük, hogy az által élünk, hogy lélegzünk. Felismerjük, hogy a lélegzés által jut el minden sejtünkbe az az erő, amelyik minden élő sejtbe együtt lüktet, amitől a Föld is és minden mozdul, ami körül vesz minket.

Észrevesszük, hogy az a láthatatlan örökkévaló, soha nem keletkezett, soha el nem múló isteni vagy természeti erő — teljesen mindegy, hogy minek nevezzük — ami a látható anyagot mozgatja, bennünk van, benne vagyunk, része vagyunk.

Ez nem fantázia, nem idealizmus, nem materializmus, nem budhizmus— semmilyen izmus, hanem a valóság élet felismerése amit keres minden i/mus.

Az emlieri fantázia nagyon gazdag, de semmiféle képzelgés nem adhatja meg nekünk a/t a boldogságot, magabiztosságot, amit a valóság megértése nyújt.

Már nem eljutni akarunk az örökkévalóságba, hanem tudjuk, hogy benne élünk a/ élet örök körforgásában és ki sem tudunk lépni belőle.

Mindezek megértése, hozzásegít minket ahhoz, hogy az élet legremény-telenebbnek latszó helyzeteiből is egyre könnyebben megtaláljuk a kiutat. A természetes légzés, mozgás elsajátításának a hatására egyre természetesebb és emberszeretőbb magatartás alakul ki bennünk. Megtanuljuk nem rombolni, hanem tisztelni és szeretni azéletet önmagunkban, és magunk körül is ugyan azt tesszük.

MIT JELENT AZ EGYEDI JÓGA ’’VAGY” ETKA — JÓGA”?Miért kapta ez a módszer ezt az elnevezést?Sokszor kérdezik megütközve, hogy mi az, hogy ”ETKA—JÓGA”? Amikor

jómagam is csak azt hangoztatom, hogy csak egy felismerés van, a valóságos élet felismerése, és ezt a folyamatot nevezzük jógának. (Az ’’ETKA—JÓGA” elnevezés nem tőlem ered erről bővebben a harmadik ’’ÉREZZÜK ÉS ÉLVEZZÜK? HOGY LÉLEGZÜNK” című könyvemben)

Mivel a módszerem elsősorban az évezredek során elveszett természetes légzés, mozgás elsajátítása visszaszerzése ösztönöz, erre az alapra már épülhet minden más tudásunk tudományunk, ha biztos alapot akarunk. A hagyományostól eltérően egyéni és közösen szerzett saját tapasztalatokra épül. Ezt az ősi jógában sem oktatják, arra gondolva, hogy a természetes légzés mozgás ösztönösen meg van bennünk. Vegyük végre észre, hogy sajnos ez

tévedés. Ezt a képességünket — ami valóban minden gerincesben meg van

— nekünk embereknek újra fel kell ismernünk és alkalmaznunk.

Elmondhatatlan élmény amikor már soha nincs görcsös feszültség bennünk.

Amikor már haszontalan zavaró gondolatok nem érvényesülhetnek az agyunkban,

amikor a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség érzése teljesen megszűnik bennünk.

Egyre gyorsabban rátalálunk a magunk és mások számára is a legmegfelelőbb

megoldásra a nehéz helyzetekben is.A magam részéről ahhoz sem ragaszkodnék, hogy jógának nevezzük, mert az

elnevezés teljesen mindegy, egy módszerben is csak az nem mindegy, hogy hasznosítható e számunkra vagy sem.

Az egész ország területén és az országhatáron túl is egyre több városbansokasodnak ennek a módszernek az oktatói és követői, természetesen más szisztémák követőivel is tarjuk a kapcsolatot.

Minden évben szervezünk egy baráti találkozót, egyheteset Budapesten a Népligetben, egy két három naposat hétvégén Kiskunhalason, és egy háromheteset valamelyik tengerparton. Ilyenkor az országból és külföldről is összejönnek a különböző természet gyógyászati vagy jógairányzatokat követő nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek, és bárki akit érdekel a természetes szenvedésmentes élnitudás elsajátítása.

A foglalkozásokért senkinek nem kell fizetni, önellátóak vagyunk, ha közösen készítünk, annak fizeti mindenki a ráeső részét.

Attól eltekintve,hogy milyen kellemes élmény mindenkinek egy ilyen találkozó, sok embernek nem csak az életkedvét, hanem az életét adja vissza az, amit itt megért, tanul, tapasztal.

Létszám korlátozás nélkül jöhet bárki. Az időpont és az egyéb részletek után a tavaszi hónapokban lehet érdeklődni és bármikor arról, hogy évközben milyen programjaink vannak:

Budapesten 06-1/ 1 348-536 Sarkadiné Tóth Lívia

Szegeden

Kiskunhalason

1 369-336 Berta Erzsébet —Vanília—

Ifj. Schirila György

06/ 62/ 313-473 Kártyikné Benke Etka

310-661 Császárné Benke Mária06/ 77/ 22-507 számú telefonon. Pestalityné Berta

Kártyikné Benke Etka

I. BEVEZETES

FEDEZZÜK FEL ÖNMAGUNKAT !

Ismerjük fel, hogy a ma életünk hátralévő részének első napja.

A múltra emlékezünk, a jövőt elképzeljük, de mindig csak a jelenben

élhetünk.

Ha mindig a jövőben akarunk boldogok lenni, a legtöbb esetben ez el -

érhetetlen számunkra. De ha a jelent mindig széppé, tartalmassá, hasznossá tenni

igyekszünk, akkor állandó harmóniában élhetünk, mert a következő pillanat már

mindig a jelenünk ,

Hogyan jöhetünk rá, hogy a mindenkori ma életünk hátralevő részének első

napja?

Hogyan fedezhetjük fel biológiai és pszichológiai létünket?

Életre ébredés: Ki vagyok én? Ki vagy Te? Kik vagyunk mi?

Ha rájövünk, hogy kik vagyunk, hol a helyünk a természetben, a végtelen

vüágban, az élet örök körforgásában - az egyetlen közös cél eléréséért

munkálkodó, de sokszor téves utakon járó emberi közösségünkben - akkor

megtanulunk úgy élni, dolgozni, alkotni, hogy közben sem pszichológiai, sem

biológiai zavart nem okozunk sem önmagunkban, sem környezetünkben.

Tudjuk, hogy nincs már olyan gondolat, amit ki ne gondoltak, ki ne mondtak,

vagy le ne írtak volna, de mindig mindenki a saját korának, életszemléletének

megfelelően, ezért számunkra már sokszor eléggé nehezen érthetően.

így egy belső kényszer és egy kívülről jövő erő hatására újra és újra

próbálkozunk, hogy talán nekünk sikerül ugyanazt egy kicsit más módon korunk

szellemének megfelelően - könnyebben, érthetőbben, lényegretö- rőbben,

hasznosíthatóbban kifejezni.

Belső kényszert érzünk, amellyel szeretnénk a bennünk felhalmozódott

ismeretanyagot kivetíteni magunkból, hogy ez a felismerés mindeki számára

hasznos legyen. Ez azonban még önmagában nem elég. Szükséges hozzá az a

doppingoló erő, amellyel kérik, biztatják az embert: tedd meg ! Meg kell tenned !

Szükség van rá ! Mit tehetünk? írni kell!

Létezésünk felismeréséhez a legfontosabb választási lehetőségek és kérdések a

következők.

1. Hagyjuk-e megzavarni biológiai és pszichológiai egyensúlyunkat önmagunkban és környezetünkben téves életszemléletünk hatására vagynem?

2. Fel akarjuk-e ismerni, hogyan tudjuk a bennünk érvényesülő romboló

természeti erők helyett az önregeneráló (építő) erők működését elősegíteni, azt az

állandó leépülést, amit önmagunkban elindítottunk, visszafordítani?

3. Szeretnénk-e figyelmünket szétszórtság nélkül mindig a lényegre irányítani,

például munkavégzés és tanulás közben?

4. Szeretnénk-e életünk legelviselhetetlenebbnek látszó helyzeteiben is

nyugodtan, kétségbeesés nélkül, magabiztosan, határozottan gondolkodni, és a

lehető leghelyesebben dönteni?

5. Hogyan tudjuk a fizikai és szellemi erőinket gyűjteni is, nemcsak fo -

gyasztani, megteremteni a magabiztos egészséget, derűs, alkotó életkedvet,

munkakedvet ?

Erre kapunk választ a következőkben ismertetetátgondolt mindenkor, mindenhol

- ott ahol éppen vagyunk - és minden életkorban külön időráfordítás nélkül

végezhető egyszerű, mégis nagyszerű módszerekkel.

Mindezeket először kétkedve fogadjuk, de meghozza az eredményt a rendszeres

elme- és testedzés, ami nem külön idő, csak felismerés és begyakorlás kérdése.

Ugyanis éppen annyi időbe kerül a gerincünket rosszul és megfeszítve tartani, mint

lazán és élettanüag helyesen, vagy éppen annyi időbe kerül rosszul lélegezni, mint

jól, és ugyannyi idő alatt lehetnek ostoba, zavaró gondolataink, mint okosak,

hasznosak, örömöt adóak.

Az eredmény nem gyors, de megdöbbentő!

A véráram tetszés szerinti gyorsításának vagy lassításának az elsajátí tásával,

gondolataink helyes irányba terelésének próbálgatásával olyan fizikai és pszichikai

változáson megyünk át, amely által egyre érdekesebb és hasznosabb társaság

leszünk saját magunknak, családtagjainknak, munkatársainknak és mindenkinek,

aki a közelünkbe kerül.

ÖNVALLOMÁS AZ ÁTVÁLTOZÁSRÓL

Némi magyarázattal tartozom talán, hogy mitől is van bátorságom ilyen nem

egészen a mindennapi életben megszokott módon gondolkodni, és olyan dolgokat

állítani magabiztosan, ami első hallásra a legtöbbünknek hamis mesének tűnik.

10

Amikor elkezdünk egy-egy tanfolyamot, és először hallják az emberek, hogy mi

okozzuk magunknak a kellemetlen, zavaró érzéseket saját felfogásunk

következményeként, és hogy betegségeinket is a legtöbb esetben saját

természetellenes szokásaink, életmódunk hatására hozzuk létre önmagunkban, akkor

ezek után többen szokták gondolni - később mindig megmondják -, hogy ez a nő nem

is ebben a világban él: ismerné csak a főnököm, a munkatársam, a feleségem, a

férjem, az anyósom, a szomszédom, stb. Miután eltelik néhány hét, hónap, egyszer

csak mosolyogva mondják el megváltozott szemléletüket.

1920. január 1-én gyógyíthatatlannak tartott szervi szívbetegséggel születtem.

Tornától, futástól, emeléstől, lépcsőjárástól eltiltva, állandó gyógyszerezéssel éltem.

30 éves koromtól ez még fűszereződött - ugyancsak gyógyíthatatlannak tartott, hol

elviselhető, hol elviselhetetlenül kínzó, állandóan vissza-visszatérő - ízületi

gyulladásokkal, epe-, fejfájás és idegrendszeri problémákkal, anyagcsere- és

alvászavarokkal, stb. A legkisebb fizikai megerőltetést igénylő munkát is mindig a

szüleim és a testvéreim végezték helyettem. Később a férjem és a kislányom, vagy

ha dolgoztam valahol, akkor a munkatársaim.

25 éven át nem élhettem úgy, hogy legalább egy kicsit valahol ne fájt volna

valamelyik testrészem. Ha le tudtam jönni a fekhelyemről, akkor már egészségesnek

tartottam magam. Három időszakban is annyira súlyos volt a fájdalmam, hogy nem

voltam képes megfordulni a másik oldalamra. Sokszor nem bírtam önállóan

megmosni a nyakam, vagy megfésülködni. Volt, amikor arra gondoltam, hogy

okosabb lenne véget vetni az életemnek, mint szenvedni értelmetlenül,

reménytelenüLA férjem és a kislányom szeretete mégis adott erőt,ezért

megpróbáltam inkább úgy viselkedni, hogy ők minél kevesebbet vegyenek észre

abból, időközönként milyen nyomorultul szenvedek. Főleg éjszakánként voltak olyan

fájdalmaim, hogy üvölteni tudtam volna kínomban, de összeszorí tott fogakkal

csendben maradtam, hogy az enyéim hadd pihenjenek nyugodtan abban a tudatban,

hogy minden rendben van.

55 éves koromtól kezdtem az életmódom megváltoztatni egy véletlen találkozás

következtében.

Szegeden a gőzfürdőben próbáltak a szakemberek tákolni-akasztottak,

injekcióztak, áztattak, csavartak, masszíroztak; igyekeztek elviselhetőbbé tenni a

fájdalmaimat.

Egyik alkalommal valaki a fürdőmedence szélén lótuszülésbe (keresztbe) rakott

lábakkal feküdt, a magyarul Hal-állásnak, szanszkritül Macjá- szanának nevezett

testhelyzetben. Meglepődve kérdeztem tőle, hogy mit csinál, mire azt válaszolta,

hogy jógagyakorlatokat végez.

11

Elmondta, hogy kilenc évig volt ágyban fekvő beteg, olyan súlyos, hogy a családtagjai etették, itatták, mosdatták, öltöztették. Ilyen állapotban ismerkedett meg dr. Kenyeres Károly természetgyógyásszal, akinek - ő így mondta - Jógaóvodája van. Ő kezdte neki tanítani az élettanilag helyes légzést, táplálkozást, a koplalást, a belsőszerv tornát, a gondolatirá- nyitást.

Először a kezét, lábát csak a családtagok segítségével kezdte mozgatni, légzésszinkronnal majd önállóan egyre jobban. Most itt van, és azt csinál magával, amit akar.

O küldött el engem is dr. Kenyereshez. A változás rajtam is ugyanolyan

megdöbbentő volt. Körülbelül egy év alatt teljesen megváltoztatott életmódom

hatására-gyógyszerek nélkül, minden problémám úgy eltűnt, mintha sohasem lett

volna.

Ennek tizenötödik éve. Most a hetvenedik évemben vagyok. Tizennégy év óta

nemhogy szív-vagy ízületi problémáim nincsenek, de még egy nátha vagy köhögés

sem tud rajtam elhatalmasodni úgy, hogy megbetegít- sen, vagy rossz legyen a

közérzetem.

Azt csinálok minden testrészemmel, amit akarok. A gondolataimat is úgy

irányítom, ahogy akarom. A még épen maradt fogaim nem romlanak tovább, ősz

hajam is majdnem visszanyerte már az eredeti színét. Hajfes téknek már kielégítő a

kamüla tea. Néhány évvel ezelőtt gépkocsit csak szemüveggel vezethettem. Már

arra sincs szükségem. Olvasáshoz is csak az apróbb betűkhöz kell a szemüveg.

Fizikai és szellemi erőim, ahogyan múlnak az évek, évtizedek, nemhogy

csökkennének, hanem egyre fokozódnak.

Mindezt nemcsak magamon tapasztalhatom, hanem a több, mint egy évtizedes

oktatás alatt számtalan ember hasonlóan tapasztalja ugyanezt.

Azt, hogy az oktatásban részt vehetek, Deíy Károlynak köszönhetem. Ő vette

észre, hogy nekem oktatnom kell, és Kővári Katival, Málnai Tiborral, Bődi

Jánossal sokat segítettek abban, hogy az oktatva okulásra minél alkalmasabb

legyek. Mindenkitől próbáltam tanulni, akik Magyarországon valaha is jógát vagy

természetgyógyászatot oktattak vagy oktatnak, és mindazoktól a külföldiektől is,

akik Magyarországra jöttek. A külföldi oktatók közül különösen értelmes,

szükséges és hasznos dolgokra hívták fel a figyelmemet SUREN GOYAL, dr.

GÉZA TIMCSÁK, JIRKA CUMPELIK.

Egyre több meghívást kaptam és kapok külföldi nemzetközi konferenciákra

(találkozókra), táborozásokra.Hívnak előadásokat hallgatni és tartani, ahol mindig

korom és mozgásom a fényes bizonyítéka a jógairodalmak állításának: hogy nincs

tehetetlen öregség, betegség, ha megta

nulunk alkalmazkodni azokhoz a természeti erőkhöz, melyek mindig a fejlődést

segítik bennünk.

Próbáltam mindig mindenkitől az elfogadhatót elfogadni és alkalmazni. Az

élettanilag helyes gerinctartás csak a meditativ tréning végzése közben volt fontos.

Meghatározott időben és ideig, különböző légzésgyakorlatok, lazító és

testgyakorlatok végzését hangsúlyozták, amelyeket mindig ugyanabban az időben,

nyugalmas helyre elvonulva kell úgymond végezni. Ez a merevség nem volt

szimpatikus nekem, kerestem a kiutat.

Általában csak különböző testgyakorlatokkal, futással, úszással vagy

reflexzónák masszírozásával tudjuk elképzelni vérkeringésünk serkentését. Ez

mind jó, de ezek egyike sem alkalmazható munkavégzés közben, iskolapadban,

utazás alkalmával, gépkocsivezetés, kerékpározás, azaz mindennapi

tevékenységeink során. így még mindig tehetetlenek vagyunk a fáradtsággal,

levertséggel szemben.

Mit tegyünk hát, hogy mindezeket elkerüljük, és mindenkor frissek tudjunk

maradni, ha erre van szükség? Próbáltam kiutat találni.

Igyekeztem mindent megtanulni, megtapasztalni, elolvasni, míg végül is

összeállt, hogy mi is az, ami mindanriyiunk számára a legszükségesebb,

leghasznosabb. Vüágossá vált, hogy milyen egyszerű, szüntelenül a ren-

delkezésünkre álló dolgok kellenek ahhoz, hogy a jó közérzetet, fizikai és szellemi

frissességet életünk minden pillanatában képesek legyünk meg teremteni ott, ahol

éppen vagyunk.

Mindezeket elérjük a természetes, élettanilag helyes légzéssel, az ugyancsak

élettanilag helyes laza-aktív gerinctartással, a vérkeringésünk mindenkori igény

szerinti frissen tartásával.

Arra is rájövünk, hogy ha a súlyemelő csakis a megfelelő, élettanilag helyes

gerinctartással tudja a maximális erőkifejtést elérni, akkor ez vonatkozik életünk

minden pillanatára is. Ugyanígy, ha a meditativ tréningben az élettanilag helyes,

laza-aktív gerinctartás azért fontos, hogy ne gátoljuk a légzésünk, a

vérkeringésünk szabad áramlását, akkor mennyire fontos ez nekünk életünk

minden percében is.

így félrevonulás nélkül, mindennapi tevékenységeink végzése közben is a

meditációban elért nyugalom állapotában maradhatunk. Nyugalmat, megértést,

szeretetet tudunk árasztani magunk körül is.

Amióta ennek tudatában gyakorolunk, azóta sokkal gyorsabban jutunk el - és

velünk együtt egyre többen - oda, hogy az idegességet, az ingerültséget, a

fáradtságot, a levertséget, a betegséget, a haragot, a félelmet, a tehetetlenség

érzését egyre inkább ki tudjuk iktatni az életünkből.

A kínzó stressz érzése helyett engedjük magunkban egyre inkább érvényesülni azt,

ami feldob, könnyűség érzésével tölt el, doppingol. Megtanuljuk tisztelni, szeretni,

nem rombolni, hanem segíteni önmagunkban az életet, így tudjuk ezt egyre

eredményesebben tenni magunk körül is. Felismerjük, hogy az élet célja, értelme,

hasznosan élve a szüntelen fejlődés, az állandó tökéletesedés.

Ötvenöt éves koromig a családban, a társadalomban is - vissza-vissza térő

szenvedéseim miatt - csak csökkent értékű munkaerő voltam, aki mindig segítségre

szorult. Csak rövid időt tölthettem egy-egy munkahelyen, mindig az egészségi

állapotomtól függően. Állandóan az orvosi rendelőket jártam.

Most már több, mint tíz év óta az orvos barátaim járnak hozzám, és el fogadják,

egyetértenek azzal, amit az egészségünk megőrzése vagy visszaszerzése érdekében,

elsősorban a saját tapasztalatom, másodsorban másokon megfigyelt tapasztalatok

alapján magabiztosan állítani tudok.

A legnagyobb sikerélményem a kishúgom, aki még csak 64 éves, mert hasonló

mozgászavarai, szenvedései ellenére is ostobaságnak tartotta, amit az életmód-

változtatásról mondtam neki. Ő is egészségügyi dolgozó volt. Most már nemcsak a

mozgásnak, hanem az egészséges táplálkozásnak is komoly ismerője. Jelenleg vele

együtt már szinte országosan, művelődési házakban, iskolákban, egészségvédő

egyesületek szervezésében hetenként többszáz emberrel foglalkozunk, ahol

tapasztalatainkat átadjuk egymásnak, és napról napra hasznosabbnál hasznosabb

ismeretekkel gazdagodunk.

Azt is felismerjük, hogy nem kell fakírnak lennünk ahhoz, hogy megtanuljuk a

testünk minden részében jelenlévő regeneráló erőket a saját gondolaterőnkkel,

légzésünk, vérkeringésünk tudatos fokozásával lassan egyre jobban odairányítani,

ahol éppen szükség van rájuk. Ez is megtanulható, gyakorlás kérdése. Ahhoz

viszonyítva, hogy mit érhetünk el önmagunkkal, ha felismerjük a bennünk és minden

élő sejtben együtt lüktető regeneráló /építő/, kifogyhatatlan természeti erőket, az a

legke vesebb, hogy megteremtjük a magabiztos fizikai és szellemi egészséget.

Az érdeklődés egyre nagyobb. Kivétel nélkül mindenki azt mondja - amit magam

is, ha nem magamon tapasztalom, hogy így is lehet élni, hogy mindez lehetetlen.

Az évek múlása, a betegség, az öregség bennünket már rég nem riaszt, várjuk, hogy mit tapasztalunk még.

Gyors eredmény nincs, csak biztos. Mindenkinek szívből ajánlom.

14

KINEK MI A IÓGA ?

Van-e valóban testi és szellemi jóga?

Hinni kell-e benne?

Ki jógázhat?

Jógának nevezzük azt a fejlődési folyamatot, amelyben megtanulunk élni azokkal

az erőkkel, amelyeket az élet minden teremtményének egy formán felkínál. Abennünk

működő, életet fenntartó természeti erők felismerése és a hozzájuk való

alkalmazkodás képességének kifejlesztése az elme és a test együttes edzésének a

következménye.

A tudomány tételeit állandóan bizonyítani kell. Ugyanakkor a Föld minden részén

élő élőlényekre változatlanul igaz, örökérvényű, életet fenntartó erők megértése olyan

tapasztalatokra épülő tudás, amely nem szorul sem bizonyításra, sem hitre, csak

felismerésre, megértésre.

Ezt az életszemléletet, a lehetőségeinkkel való élnitudást mindenki el sajátíthatja,

életkorra és nemre vagy fizikai állapotra való tekintet nélkül, a legkisebb

gyermekkortól - amikor már fel tudjuk fogni - az emberi kor legvégső határáig -

amikor még fel tudjuk fogni - a jelentőségét.

Folyamatosan megszoktuk, hogy az életben mindig ellentmondások között kell

kiigazodnunk. Pontosan így van ez a jógázó életmódban is.

Általában minden rendkívülinek tartott irodalomban, irányzatban, a legvilágosabb

bölcsességtől a legsötétebb bizonytalanságig minden megtalálható, akárcsak bennünk,

emberi teremtményekben.

Tudjuk, hogy minden bennünk van, a jó is, a rossz is, az okosság is, az ostobaság

is, és hogy melyiket hagyjuk fokozottabban érvényesülni önmagunkban, ez reális

vagy bizonytalan életszemléletünkön múlik.

A jóga szó is egy fogalom, mint pl. a szabadság: mindenütt másként ér telmezik.

Többen gondolkodtunk már azon, hogyan lehetne ezt az életszemléletet más szóval

kifejezni, mivel a jóga szó, akárcsak a hit, mindig magyarázatra szorul. A

magyarázatok elég ritkán reálisak, pl. az idegen szavak szótárában is azt olvashatjuk

sajnos, hogy "a jóga: indiai vallásfilozófia". így aztán sokan, ha a jógáról hallanak,

elnéző mosollyal legyintenek: "minek az nekünk". Amiről nem tudunk, arra nincs

igényünk. Egyértelmű, hogy a Föld minden részén az élőlényekre egyformán ható

természeti erők megértése nem hit, hanem felismerés kérdése.

Amikor azt mondjuk, hogy a jóga segít nekünk, akkor a pontosabb igazság az,

hogy saját megváltozott gondolkodásmódunk segít, éppen úgy, mint amikor a

hipnózisról, vagy a szuggesztióról beszélünk. Mindig

15

a saját gondolaterőnk az, amivel jól-vagy rosszul-hatni tudunk önmagunkra és egymásra.

Sok félreértésre ad okot az is, amikor a jógát külön akarjuk választani a test, a szellem, a segítés, a szeretet, stb. jógájára. Pedig ezek azért jöttek létre, hogy így könnyebben érthető legyen: milyen gazdagok, boldogok vagyunk, ha mindezekkel a tulajdonságokkal már hiánytalanul rendelkezünk.

A testünket is felosztjuk különböző részekre /agy, törzs, kezek, lábak stb./, mégsem jut eszünkbe, hogy akár az agy létezhetne törzs nélkül vagy a törzs agy nélkül, ugyanígy szellemi erőink kifejlesztése sem létezhet test nélkül, és testi fejlődésünk sem lehet kielégítő a szellem, az értelem maximális igénybevétele nélkül.

Az önismeret akkor valóságos, amikor már életünk minden pillanatában bele tudjuk helyezni magunkat abba a közegbe, ami fenntart. Ezt tes talkatunk és minden mozdulatunk elárulja. Felismerjük a létezés folytonosságát önmagunkban, mindenben és minden élőlényben, önmagunkat, mindent és minden élőlényt a létezés folytonosságában. Elképzelhető-e, hogy valamelyik testrészünk képes erre szellemi erőnk bevonása nélkül?

Az anyag mozgását, fejlődését végig tudjuk követni az egysejtűtől az emberig: de az az erő, ami az anyagot mozgatja, bár nem titokban, hanem a szemünk előtt játszadozik az anyaggal -felépíti-, lebontja-, majd újra formálja-, hogyan jött létre, honnan van, ezt az emberi elme nem képes felfedezni. Ha azt felfogjuk, hogy ez az erő bennünk van, benne vagyunk, része vagyunk, az anyagot mozgató erő mi vagyunk, akkor megértjük, hogy a testünk is anyag, amelyet mi mozgatunk és úgy formáljuk, alakít juk, ahogyan alakul az életszemléletünk.

Soha el nem évülő, ősi, bölcs mondásba tested, alkatod, arckifejezésed, mozdulatod olyan hangosan kiabálja, ki vagy, hogy emellett alig hal lani, amit mondasz".

Addig érezzük magunkat bizonytalannak, tehetetlennek, addig ruházzuk fel a természeti erőket emberi tulajdonságokkal, egyes embertársa inkat természetfeletti tulajdonságokkal, amíg nem értjük, hogy bennünk van az az erő, amelynek a segítségéért esedezünk.

A leghatásosabb segítség tehát mindig bennünk van, az agyunkban, az elménkben, a reális életszemléletünkben.

Lassan rájövünk arra is, hogy hiába várjuk kívülről a segítséget. Nincsenek olyan csodadoktorok, csodatanítók, akik bármelyőnk helyett is meg tudnák gondolni, tenni, tanulni az olyan dolgokat, amelyeknek csakis akkor lehet ránk hatása, ha magunk tesszük..

Senki sem tudja helyettünk a helyére tenni a fejünket, senki sem tarthatja

helyettünk lazán, élettanilag helyesen a gerincünket, nem fokozhatja a légzésünket, a

vérkeringésünket, senki sem gátolhatja meg, hogy haszontalan, zavaró gondolatok

zaklassanak minket, erre csakis mi saját magunk lehetünk eredményesen képesek.

Elképzelhető-e, hogy különválasztva eddzük a testünket és az elménket, hogy

lehetséges külön testi és szellemi jóga? Hiszen pontosan a tes tünk az, amely

messziről elárulja - a fizikai és biológiai állapot alapján - a szellem állapotát.

Megmutatja, hogy valóban öntudatos lények vagyunk-e, értjük-e a saját biológiai és

pszichológiai létünket, vagy mesz- sze nem a szellem, hanem az érzékeink, az

életromboló szokásaink hatása alakította ki testünket.

Sokszor hallhatunk olyan kijelentéseket is, hogy a jóga azért nem való európai

embernek, mert befelé fordulás. A tapasztalatok alapján viszont felismerjük, sem

külön befelé, sem külön kifelé fordulás, hanem a minden dolgok összefüggésének, a

mindent egyszerre látásnak, az életet fenntartó erők örök törvényeinek a felismerése,

megértése. Ez nem függ sem földrésztől, sem személytől, sem tantól, ennek a

felismerésnek a lehetősége mindannyiunkban benne van és bennünk is volt mindig,

amióta ember létezik a Földön.

Sokszor telefonálnak az emberek, és kérdezik, tessék mondani, mi kell ahhoz,

hogy jógázzak. A válaszom annyi, semmi más, csak ép elme. Majd folyamatosan le

kell mondani az idegességről, a félelemről, a haragról, a betegségről, a

tehetetlenségérzésről.

Az egészség fogalmába nemcsak a jó közérzet megteremtése, hanem az "Egész"-

szel, a minden életet fenntartó erővel való egység megértése is beletartozik.

Amikor annyi erőnk sincs már, hogy lejöjjünk a fekhelyünkről, de elkezdjük a

vérkeringésünket serkenteni, megindul a fizikai és szellemi erősödés.

A vérkeringés serkentése elérhető belsőszervtornávak légzésszinkronnal, lassan

fokozódó izbmfeszítések és emyesztések várakoztatásával és mindez bárhol, ahol

éppen vagyunk.

Egyre világosabban kezdjük látni az életjelenségek mélységeit, létünk cél ját,

értelmét, annak ellenére, hogy nem vonulunk el a családtól, a társadalomtól egy

félreeső helyen "megvilágosodni".

Ez nem mese, ez a reális valóság. Meglepő eredményeket tapasz talhatunk, amikor

még van célunk az életben, és ezért hajlandók vagyunk megtenni mindent, amire még

képesek vagyunk. így talán jó lenne, ha mi-

17

előtt egy kézlegyintéssel elvetnénk valamit, kipróbálnánk, nincs-e bennemégis olyan, amire érdemes odafigyelni.

Nem akkor vagyunk reálisan gondolkodó emberek, ha mindenben csak a rosszat

igyekszünk felfedezni, hanem ha mindenből ki tudjuk szűrni a rosszat, a

használhatatlant, és alkalmazni tudjuk a jót, a használhatót.

18

II. Foglalkozási tervezet

A felvázoldandó programtervezet vázlatosan tartalmazza a 16 x 2 órás

foglalkozások egyfajta lehetőségének tematikáját, amelyet mi évek óta

eredményesen alkalmazunk tanfolyamainkon.

A foglalkozásokon körülbelül az alábbiak szerint haladunk:

ha figyelmesen áttanulmányozzuk (az itt következőket), akkor - akár csoportosan

végezzük, akár egyénileg, akár részt vettünk (korábban) foglalkozásokon, akár nem

- hasznos ismereteket kaphatunk. Természetesen a (foglalkozás) menete egyéni

igény szerint módosítható.

Nem merev szabályokat kívánunk adni, hanem olyan utat, amelyen már el lehet

indulni és el is lehet jutni oda, amikor már egyre kevesebb biológiai és

pszichológiai zavart okozunk önmagunkban és magunk körül. A siker, az eredmény

elsősorban a mi belső elhatározásunkon múlik. Az élet minden területén a siker

biztos alapja ha nem sikeresen, hanem hasznosan akarunk élni.

Fel kell ismernünk, hogy jó tulajdonságainkat szüntelenül, tudatosan ápolni,

fejleszteni kell, mint a nemes növényt, hiszen a rossz tulajdonság ugyanúgy, mint a

gyom, magától terjed.

A foglalkozások alatt megismerkedünk az élet lényegével, értelmével, céljával.

Rájövünk, hogy akkor járunk a jó úton, ha egyéni érdekeinket közös céllá

formáljuk. Ezen alapszik az egészségre, az egyre természetesebb életmódra nevelés,

egyszerű, de hasznos módszereinek ismertetése, elsajátítása.

Minden kétórás foglalkozás alatt a következő ismétlődő gyakorlatok kerülnek

sorra:

- az élettanilag helyes gerinctartás gyakorlása légzésszinkronnal, bel ső szervi

tornával, amelyet aztán ülve, állva, futva, gépkocsivezetés, utazás vagy

kerékpározás, azaz mindennapi tevékenységeink közben is tovább gyakorolhatunk

- kéz- és láberősítő, csavaró, nyújtó gyakorlatok, lazítás, nyújtózkodás,

masszírozás, hangtisztító, hangfejlesztő légzés, a jó kedélyállapot megteremtése.

19

Célja

1. foglalkozás

- a légzés és a természeti erők kapcsolata, felismerése

- foglalkozás

- az egészség megértése, mindenben

benne vagyunk és minden bennünk

van, s így vagyunk része az egésznek

- foglalkozás

- a légzés, mint életerő tudatosítása

- foglalkozás

- a belső szervek tornája a min-

dennapi tevékenységek közben, a

vérkeringés frissen tartása

Módszertani alapja

- a hasi légzés elsajátítása és tö-

kéletesítése, a mindenhol végezhető

vérkeringést serkentő

belsoszervtorna

- a gerinc küazításának elősegítése

speciális gerincgyakorlatokkal

/Krokodil gyakorlat/

-a légzéssel való erőgyűjtés leg-szükségesebb technikájának el-sajátítása

-az agyi vérkeringés fokozásának

elősegítése egyszerű gyakorlatokkal,

előrehajlások, agyértágító változatok

2. fogalalkozás

- a zavaró gondolatok megszün-

tetésének próbálgatása, lassan

elsajátítása

3. foglalkozás

- a jógázás, mint életszemlélet, az

élni tudás elsajátítása; megértjük,

hogy a helyes légzés és a helyes

táplálkozás egészségünk, életünk

fenntartója

20

-a merev gerinc kilazítása csavaró,

hajlító gerincgyakorlatokkal

-koncentrációs gyakorlatok; váltott

orrlyukú légzés kézhasználat nélkül;

a minél kevesebb sütésfőzés /egyéni

igény szerint/ elveinek megismerése

4. foglalkozás

- a félelemből, idegességből,

helytelen gondolkodásmódból adódó

kellemetlen érzések kiiktatásának

elsajátítása, a magabiztosság

megszerzése

5. foglalkozás

megpróbáljuk egyre inkább őszintén

szeretni, tisztelni az életet

önmagunkban és magunk körül

6. foglalkozás

- beszélgetés a leglényegesebb ér-zelmeinkről

7. foglalkozás

- a gondolaterővel létrehozott

határozottság, belső nyugalom

elérésének gyakorlatai

8. foglalkozás

- beszélgetés a hitről, a bizonyta-

lanságról,a felismerésről, a ta-

pasztalatról

9. foglalkozás

- a testünk, életműködésünk külső-

belső megfigyelése

10. foglalkozás

- az élettanilag helyes légzés és

táplálkozás, mint a külső belső

tisztaság feltétele

-gyakorlatoka feszültségmentesség

létrehozására a gerincben és az

agyban lélegzünk és létezünk

-az élet minden pülanatában lazán,

könnyedén végezhető mozgásformák

kialakítása, érezni a

vérkeringésünket, az életmozgást

önmagunkban

-a biztonságérzetet és önbizalmat

elősegítő egyensúlyozó gyakorlatok

(Keressük mindig mindennek az okát!)

-a megismert elme- és testgya-

korlatok elmélyítése

-a vegetatív működéseket segítő

gyakorlatok

-a gyomor és a hasi szervek mű-

ködését elősegítő gyakorlatok

21

14. foglalkozás

- testünk külső megfigyelése; a merev

izmok és a súlyfelesleg megszüntetése

-a mindenkor és mindenhol végezhető

izomfeszítés és ernyesz- tés

váltakoztatásával külső és belső

mozgás

15. foglalkozás

- egyéni beszámolók az eddig elért tapasztalatokról; tanácsok, egyénenként

16. foglalkozás

- az egész program megbeszélése, (A lehetőségeinkkel élni tudni kell!) a

leghasznosabbnak tartottak ismétlése, összefoglalása

Két foglalkozás-példa ismertetése:

a, első foglalkozás (2 óra időtartam)

Ismertetjük az élettanilag helyes légzés és gerinctartás, a vérkeringés mindenkori

frissentartásának lényegét, fontosságát, kivitelezését. Kezdjük betegségtudatunk

egészségtudattá formálását!

A betegség természetellenes, az egészség természetes.

Próbáljuk a figyelmet felhívni arra, hogy az egészség nemcsak jó közérzetet jelent,

hanem a nagy "Egész"-hez való tartozást, minden élővel, az egész Univerzummal való

egység megértését.

Szüntelenül a tudatában kellene lennünk, hogy elválaszthatatlan része vagyunk a

természetnek.

Ahhoz, hogy ne borítsuk fel a biológiai és pszichológiai egyensúlyt önmagunkban,

csak két dolgot nem szabad eltéveszteni, a légzést és a táplálkozást! A két dolog közül

a légzés nélkülözhető a legrövidebb ideig a számunkra, ezért az a legfontosabb

életfunkciónk. Fordítsunk rá az eddiginél több figyelmet!

A megfeszült, meggörbült, hanyag gerinctartás rossz légzést, rossz vérkeringést,

csökkentett életműködést eredményez. Az élettanilag helyes laza-aktív gerinctartás jó

légzést, jó vérkeringést, egyre tökéletesedő életműködést hoz létre.

Gyakorlatok;

kéz- és lábcsavaró, nyújtó, erősítő gyakorlatok;

22

a helyes járás, futás gyakorlása, egyre lazuló gerinccel; légzésre figyelés

hasonfekvésben, (így érezhető legkönnyebben a ki légzés alatt összehúzó hatás, és a

belégzés alatt növekvő hatás a belső szervekben.);

a légzés megértése, létezésünk felismerése, igény szerinti elsajátításának és

irányításának képessége, az élni tudás művészete;

Krokodilgyakorlat hátonfekvésben, élettani hatásainak ismertetésével (Olyan

gyakorlattal, melynek végzése közben minden csigolya közöt ti részt kimozgatunk.);

rövid ismertető a lazítás lényegéről; röviden az általános ellazulás gya^ korlása;

útmutatás a reggeli ébredésnél a fekhelyen is végezhető vérkeringést serkentő

gyakorlatokhoz, mint nyújtózkodás légzésszinkronnal, váltakozó izomfeszítés,

ernyesztés, gerinccsavaró gyakorlatok és masszírozás; gondolatirányítás. Bármit

teszünk is napi tevékenységeink közben, próbáljuk a figyelmünket mindig

maximálisan arra irányítani, ami éppen most a legfontosabb a számunkra, úgy, hogy a

tudatunkat maximálisan kitöltse a lényegre figyelés! így lassan, fokozatosan elérjük

azt, hogy értelmetlen dolgokkal már nem foglalkozunk.

Elvek az idegeskedésről:

amin nem tudunk változtatni, értelmetlen idegesíteni magunkat miat ta. Ha pedig

tudunk változtatni, akkor azért értelmetlen rossz érzést lét rehozni magunkban.

Idegeskedni mindig értelmetlen.

Az előző anyag időbeosztása:

30 perc ismerkedés

10 perc azélettanilag helyes gerinctartás gyakorlása, minden túlzástól mentes

egyéni igény szerinti légzésszinkronnal, belsőmozgással

15 perc kéz- és láberősítő csavaró, nyújtó gyakorlatok, az élettanilag helyes járás,

futás gyakorlása; a mindennapi tevékenységeink közben az energiagyűjtés

elsajátításának próbálgatása 30 perc Krokodilgyakorlatok 10 perc lazítás

5 perc nyújtózkodás, masszírozás, hangfejlesztő kacagó légzés, a jó kedélyállapot

felkeltése.

23

b, Második foglalkozás (2 óra időtartam)

10 perc élettanilag helyes gerinctartás ismétlése és kibővítése; a rekeszizom

türelmes felemelgetésének próbálgatása; izomfeszítések és er- nyesztések egyéni

igény szerinti gyakorlása

5 perc egyéni tapasztalatok megbeszélése

15 perc kéz, láb olyan izmainak kimozgatása, amit napközben nem használunk;

az élettanilag helyes gerinctartással való járás, futás gyakor lása

5 perc légzésre figyelés hasonfekvésben; a légzőszervek mozgásának

megfigyelése és irányítása; a légzés megértése és élvezete

(Minden sejtünk lélegzik.)

15 perc a hátonfekvő Krokodilgyakorlatok ismétlése15 perc a hasonfekvő Krokodilgyakorlatok gyakorlása, élettani hatásainak

ismertetése10 perc gerinckimozgatás ülőhelyzetben; (Hogyan serkentsük vérkeringésünket,

hogyan tartsuk frissen a figyelmünket az iskolapadban, a munkahelyen, munka

közben, gépkocsivezetés, utazás, kerékpározás, azaz a mindennapi tevékenységeink

közben?)

10 perc lazítás5 perc nyújtózkodás, masszírozás, hangfejlesztő, kacagó légzés; a jó

kedélyállapot felkeltése;gondolatirányítás.A következőkben próbáljuk a figyelmünket sokszor arra irányítani, benne van-e

a gondolatainkban, a tetteinkben a mindig nyugodtan, megfontoltan gondolkodó,

bölcsen előrelátó ember?

Ez egy példa. Mindig szükséges, hogy a választott gondolat, amely tükrözi az

oktató rugalmasságát, felkészültségét, harmóniában legyen a csoport összetételével,

igényével.

Próbáljuk elérni, amennyire tőlünk telik, hogy a foglalkozásunkról mindenki úgy

távozzon, hogy érezze; fizikaüag, szellemileg gazdagodott.

Olyan élmény legyen a foglalkozásunk, hogy a felemelő jó érzést, jó hangulatot

ami kialakult bennünk, tovább vigyük magunkkal, hogy a környezetünkben is ezt

tudjuk felébreszteni!

Rögződjön a tudatunkban, hogy egyre kellemesebb, jobb társaság leszünk saját

magunknak, ugyanúgy a családtagjainknak, kisebb-nagyobb kiterjedésben a

környezetünknek is.

24

Az első foglalkozás részletes leírása

Kényelmesen elhelyeszkedünk, ülő helyzetben, körben a szőnyegen. A lábtartás

nyugottan lehet egyéni, de jó, ha már az első percekben felhívjuk a figyelmet az

élettanilag helyes gerinctartás lényegére.

Az első órán bemutatkozunk, ismerkedünk egymással. Kérjük, hogy amennyire

tőlünk telik, próbáljunk gátlásainktól, feszültségeinktől felszabadulva, barátságosan,

nyugodtan, érthetően beszélni!

Sohasem önmagunknak, hanem valakinek vagy valakiknek beszélünk, így a

hangunkat is, a beszédtechnikánkat is állandóan csiszolni, fejlesz teni kellene, ha

szépen, figyelmet érdemlően, érthetően szeretnénk beszélni.

Beléptünk a nagy családba, ahol egymást segítve, egyre gazdagodó tapasztalataink

átadásával, mások tapasztalatainak átvételével percről- percre napról-napra lassan, de

biztosan, feltartóztathatatlanul növeljük fizikai és szellemi erőinket. Célunk közös

erővel, életszemléletünk egyre reálisabbá tevése, betegségtudatunk egészségtudattá

formálása.

Felismerjük, hogy az egészség nemcsak a jó közérzetet jelenti, hanem, hogy

hozzátartozunk a nagy Egészhez, a minden élő sejtben együtt lüktető, minden életet

fenntartó erőhöz, amely a légzés által jut el egyre fokozottabban minden sejtünkbe.

25

A gondolatirányítás művészete laza-aktív gerinctartással

Ha egy kicsit - a megszokottól eltérően - az életjelenségek mélységei felé

fordítjuk néha figyelmünket, akkor meglepődve ismerjük fel, hogy milyen egyszerű,

szüntelenül a rendelkezésünkre álló dolgok kellenek ahhoz, hogy egészséges jó

közérzetünket, belső nyugalmunkat, biztonságérzetünket életünk minden

pillanatában meg tudjuk teremteni.Első feladatunk, hogy az elme és a test ellazításának művészetét meg tanuljuk.

Fontos, hogy az egész testünk - az izom- és érrendszer tudatos edzésén kívül -

állandóan laza legyen és kiegyensúlyozott, függetlenül attól, hogy mi történik

velünk vagy körülöttünk.

Engedjük, hogy a gerincünk és annak tetején a laza ízületekbe rögzült fejünk

minden helyzetváltoztatáskor - mint egy érzékeny műszer - finoman

kimozdulhasson.

El kell érnünk, hogy az elménk is, akárcsak a testünk, ugyanúgy ellazuljon, hogy

könnyedén átáramolhassanak rajta azok a gondolatok, érzések, amelyek gátolják,

behatárolják reális, cselekvő és ítélőképességünket.

Megtanulhatunk az elménkben is lomtalanítani, ne engedjünk érvényesülni olyan

gondolatokat, amelyek zavaróan hatnak ránk. Próbáljuk meg kitölteni az agyunkat

kellemes, értelmes és hasznos gondolatokkal, hogy ne maradjon benne hely a

haszontalanok, zavart okozók számára!Felismerjük, hogy senki és semmi nem tud minket idegesíteni, csakis a saját

felfogásunk.

Próbáljuk meg - mielőtt ki akarunk valamit mondani, vagy meg akarunk tenni-

gondolatban egy pillanat alatt végigkövetni, hogy érzésünk, érzékünk vagy

értelmünk hatására fogunk-e most cselekedni, hogy kb. milyen eredmény várható!

így nem lehet bennünket zavarba hozni, mert számunkra a helyes megoldás mindig

megtalálható.

Rájövünk, hogy sohasem lehetünk idegesek, ingerültek, tehetetlenek, ha

feladatainkat nem az elismerésért, nem kényszerből, hanem belső kö-

telességtudatból, felelősséggel végezzük, ha sohasem tartunk attól, hogy valaki az

önérzetünkben megsért, ha senkitől sem várunk többet, mint amire képes.

Önmagunktól sem várunk többet, mint amire képesek vagyunk az adott

pillanatban, de tudjuk, hogy állandóan tőlünk függ fizikai és szel lemi fejlődésünk.

Ha valami nem a legjobban sikerül, akkor sem keser-

26

günk, mert tudjuk, hogy akár pozitív, akár negatív az eredmény, mindig

csak tapasztalatokkal gazdagodunk.

Az élettanilag helyes gerinctartás és légzés Hogyan tegyük a fejünket a helyére?

Amikor a fejünk megfeszített nyaki gerinccel a mellkas fölé kerül, a tüdőt is

gátoljuk a szabad légcserében, mivel minden szervünk összefügg, így minden külső-

belső szervünkben csökkentett életműködést hozunk létre. Lecsökken az agy friss

oxigénes vérellátása és ha még így is érünk el tiszteletreméltó, hasznos

eredményeket az életben, hát még akkor mit érnénk el, ha megtanulnánk a "helyén"

viselni a fejünket! Figyeljük meg, hogy milyen gerinctartással tudja a súlyemelő is a

legnagyobb erőt kifejteni! Ez a tartás életünk minden pillanatára vonatkozik, de a

súlyemelőknek is általában csak addig a rövid ideig jó a testtartásuk, amíg a súlyt

felemelik. A laza, aktív, élettanilag helyes gerinctartás begyakorlásával az agyi

érrendszerben is állandóan biztosítjuk a friss oxigénes vérkeringést, így a leépülés

helyett egy visszafordított, szüntelenül fejlődő életműködést segítünk elő.

Sokak számára nem titok, hogy a rossz testtartással akadályoztatott légzés, a

pangó véráram és a biológiaüag felhasználhatatlan ételek, italok és doppingoló

szerek az egészség, az emberi test és az idegrendszer biológiai és pszichológiai

egyensúlyának megzavarói.

Légzéssel jutnak el minden sejtünkbe az életünket fenntartó erők. Légzés nélkül

csak nagyon rövid ideig élhetünk.

A légzésünket fel kell fogni, megérteni, megérezni, irányítani és élvezni. Amikor

látszólag meg sem mozdulunk, akkor is gyorsíthatjuk a belső mozgással, az izmok

megfeszítésének és elemyesztésének váltakoztatá- sával vérkeringésünket a pangó

vérmennyiséget mozgásra serkenthetjük külön időráfordítás nélkül.

így segítjük a szervezetünket ahhoz, hogy elégesse és kipárologtassa a felesleges

salakanyagokat.így akadályozzuk a mészlerakódás, kövek, daganatok, merev izmok,

zsírsejtek kifejlődését,vagy ha ez már bekövetkezett, elősegítjük a megszüntetését.

Mindezek megértése és elősegítése a legszükségesebb mindannyiunk számára, mert

nemcsak a rossz testtartás, hanem minden merev izom, felesleges zsírsejt különböző

lerakódás akadályozza a légzést, a vérkeringést, a normális életműködést. Rá kell

jönnünk, hogy a bennünk érvényesülő, építő természeti erők felismerése

és a hozzájuk való alkalmazkodás ké-

pességének elérése minden más tudásunk

alapkövetelménye. A légzéssel hideget,

meleget fejleszthetünk, egészséges,

magabiztos, jó közérzetet teremthetünk és

ez nem csoda, hanem megtanulható.

A vérkeringésünket felfrissítve

nemcsak a pulzust gyorsíthatjuk vagy

lassíthatjuk, hanem az idegrendszert,

egész fizikai és szellemi beállítottsá-

gunkat pozitív irányban befolyásol-

hatjuk,alacsony vérnyomást, magas

vérnyomást, zaklatott idegrendszeri

állapotot szüntethetünk meg.

Természetesen ezeket a gondolatokat,

magyarázatokat a foglalkozásvezető a

gyakorlatok végzése alatt is ismertetheti.

Fontos, hogy a beszélgetést úgy

irányítsuk, hogy ami elhangzik, értelme,

súlya, haszna legyen! A túl sok körítést

próbáljuk meg elkerülni. Hangunk legyen

hallható, érthető, határozott, magabiztos,

szeretetteljes! így tudjuk a figyelem éb-

rentartását elérni.

Most próbáljuk meg érzékelni az

élettanilag helyes gerinctartást, és ennek

következtében a helyes légzést, először

ülő helyzetben!

A lábtartás most is lehet egyéni,

ahogyan kellemes. Kellemetlen test-

helyzetet sohasem szabad magunkra

erőszakolni, az eltereli a figyelmünket.

Nem a lábtartás, hanem a gerinctartás a

fontos.

A helyes gerinctartást úgy tudjuk

érzékelni, hogy domborítjuk a mell-

kasunkat, és Összehúzzuk enyhén a lapockánkat. A vállak is könnyedénhátrafelé és lefelé húzódnak.

A legfelső és legalsó csigolyánk súlyvonalban van. A gerinctartás ugyanaz, mint a

súlyemelés tetőfokán, de a gerinc most nem feszül, hanem lazul. Ha a fejünk a helyén

van, nincs feszülés a gerincben, de ugyan akkor kellemes tartás van a mellizomban, a

hátizomban és a hasizomban.

Természetesen a kellemesség érzete hosszú gyakorlás eredménye lehet. Nem

rendellenes, ha az elején ez a tartás nehezünkre esik. Gondol junk mindig arra, hogy a

helyes testtartás gyakorlásának kezdeti " kellemetlenségei" megmentenek bennünket a

most látszólag kényelmesebb, helytelen tartás későbbi káros következményeitől. A

tapasztalatok szerint a rendszeres gyakorlás esetén ez a kellemetlen érzés néhány hó nap

alatt kellemesre változik.

Most hunyjuk be szemünket, és tudatunkat próbáljuk meg maximál; san a légzésre

figyeléssel kitölteni! Érezzük, hogy légzésünk pusztán at tói, hogy figyeljük, egyre

nyugodtabb, harmonikusabb lesz. Próbáljuk megérezni, hogy minden sejtünk lélegzik!

Kilégzés alatt a meleg, salakos anyag nemcsak az orron, hanem minden sejtünkön

keresztül hagyja el testünket, és össszehúzó, tisztuló hatás jön létre, a bőrfelület lassan

át melegszik.

Belégzés alatt a frissebb, hűvösebb, éltető erők beáramlását érezzük, előbb csak az

orron, később a sok-sok gyakorlás következtében minden sejtünkön keresztül. Próbáljuk

felfogni, megérezni, hogy együtt lüktet, rez- dül minden sejtünkben az az erő, amely

minden élőlényt fenntart, összeköt, ami a légzés által jut el egyre fokozottabban minden

sejtünkbe.A bőrfelület enyhén lehűl.

Összehúzó hatás és lazaság árad szét bennünk, amikor kilélegzünk, ki táguló, fejlődő

hatás érzése áraszt el minket, amikor belélegzünk.

^ Légzés nélkül nem élhetünk, a légzés az az életfunkció, amely minden élőlény

számára a legkevesebb ideig nélkülözhető. Légzés által jut el minden sejtünkbe az

életünket fenntartó erő.

Nem titokban, hanem a szemünk előtt játszadozik ez a végtelen erő az anyaggal,

felépíti, lebontja, majd újraformálja.

Ha felismerjük, hogy ez az erő bennünk lüktet, bennünk van és benne vagyunk, a

testünk is anyag, melyet mi mozgatunk, formálunk életszemléletünk, felfogásunk

szerint, akkor biztonságérzetünk meginííathatat- lanná válik. b

Ezek után már sohasem hatalmasodhat el rajtunk az idegesség, az ingerültség, a

betegség, a félelem, a harag, a tehetetlenség életmegkeserítő

29

érzése, ami korunktól, nemünktől függetlenül mindig a tudatlanság, a bi -

zonytalanság és a kisebbségi érzés következménye!

Ez túl egyszerűnek tűnik, hisz általában szeretünk mindent túlbonyolítani, ezért

nehezen fogadjuk el.

Azok, akik elméletben megértették a helyes gerinctartás és légzés je lentőségét, a

gyalorlatban csak néhány hónap után kezdik megérezni azt.

Most az ujjainkat összekapcsolva tegyük a kezünket a hasunkra, és próbáljuk

meg érezni, hogy hogyan mozdul hasfalunk a kilégzés alatt! Kidomborodik-e, vagy

befelé húzódik, vagy meg sem mozdul? Vannak, akiknek a hasfala küégzés alatt

kidomborodik.

Nem szabad elkedvetlenednünk, de az ún. paradox légzés a legrosszabb légzés,

mert amikor a tüdő ki akarja a levegőt préselni, akkor a kidomborodó hasfal

visszahúzó hatást gyakorol rá.

Akkor segíti a hasfal mozgása a kilégzést, ha befelé húzódik, ezt mindenki

megtanuljhatja, aki akarja. Egy kicsit nagyobb figyelmet igényel, mert a rosszul

beidegződött reflexet vissza kell fordítani. Egyébként is oda kell figyelni

mindannyiunknak, mert fokozni kell a hasfal behúzását még akkor is, ha eddig is

helyesen mozdult.

Fokozni kell a kilégzésünket, ha javítani akarjuk vérünk összetételét. A fokozott

küégzésnél fokozottabban távozik az elégetett, felesleges sa lakanyag.

Kilélegzünk úgy, hogy a mellkas továbbra is kidomborodva marad, a hasfalunkat

pedig maximálisan behúzzuk.

A légzés mindig a tüdőnk pillanatnyi képességének megfelelően történik,

sohasem erőlködünk. Legalább egy hétig elsősorban az élettanilag helyes

gerinctartást és a tudatos kilégzést gyakoroljuk!

Minden lehetőséget használjunk ki a mindennapi tevékenységeink közben!

Amikor éppen nem szellemi munkát végzünk, pl. utcán járva, utazás közben vagy

házimunka végzése közben, próbáljuk figyelni és egyre tökéletesebbé tenni

gerinctartásunkat, lélegzésünket ahelyett, hogy zavaró gondolatokkal kötnénk le a

figyelmünket!

A belégzést most még hagyjuk magától bekövetkezni. A belégzés fokozását a jó

kilégzés begyakorlása után tanuljuk, hogy ne legyen gond, ki légzéskor húzódik-e be

a hasfalunk vagy belégzéskor.

Mostantól kezdve minden reggel, amikor kinyílik a szemünk, kezdjük a napot a

légzés tudatosításával, jó mély ki- és belégzéssel, feszítéssel, er- nyesztéssel,

maszírozással, füldörzsöléssel. E módszereket egyre tökéle tesítve hatásukat egyre

élevezetesebbnek érezzük.

A vérkeringés frissítése, tisztítása az életkedvet, a munkakedvet, valamint

bármilyen magas is legyen az intelligenciánk, azt is fokozza.

Most felállunk, megfogjuk egymás

kezét. Alakítsuk meg "családi körünket"!

Próbáljuk meg felfedezni az élet-

tanilag helyes gerinctartás élményét álló

helyzetben is! Most is, mint mindig,

tegyük a "helyére" a fejünket!

Ha mellkasunk behorpad, a vállak

előrebuknak, a nyaki gerinc előregörbül,

megfeszül. Ha a hasunkat hanyagul

előretoljuk, a nyaki gerinc akkor is

meggörbül, megfeszül. így gátlás alá kerül

minden szervünkben a normális

életműködés. A következményét már

ismerjük.

A helyes gerinctartást azzal is ér-

zékelhetjük, hogy a legfelső és legalsó

gerinccsigolya súlyvonalban van,

mellkasunk kidomborodik, lapockáink

kissé összehúzódnak, a mellizomban,

hasizomban, hátizomban pedig kellemes

feszülést érzünk. Gondoljunk mindig a

súlyemelő maximális erőt kifejtő

tartására!

Életünk minden pillanatában ezt a

tartást kell elősegítenünk, és hagyni, hogy

a gerincünk - a keresztcsont tájékáról

indítva a mozgást - a legkisebb mozdulatra

is egyre könnyebben kimozduljon.

Most ennek tudatában - tehát a

keresztcsont tájékáról indítva a mozgást -

úgy hajoljunk előre homorított gerinccel,

hogy inkább rövidüljenek a hátizmok,

mint nyúljanak!

(lásd a következő oldalt)

Amennyire Képesek vagyunk, próbáljuk meg ellazítani a felsőtestet ki légzés alatt! A ki - és belégzés mindig egyéni igény szerint, erőlködés nélkül történjen, nem addig, amíg a magyarázatot halljuk, csak aszerint

Kicsit maradjunk így előrehajolva, ha nem esik nehezünkre. Akinek nehéz, az

lassan előbb is felemelkedhet. Mindig épp csak annyit lélegezzünk be, hogy a

légszomj megszűnjön, azután folytathatjuk tovább a kilégzést.

Ellazítjuk a karokat, hátizmokat, gerincet és megpróbáljuk megérezni, hogy a

most már tudatosan irányított küégzésnél hogyan párologtat-

juk ki fokozottabban az elhasznált salakanyagokat minden felületi sej-

tünkön keresztül.

Tisztul a testünk, az elménk. Az a gondolat is "salak", ami megzavar.

Ne foglalkozzunk vele, hagyjuk elmenni!

Edződnek az agyi erek is a jobb vérellátás következtében.

Most olyan lassan, amilyen lassan csak képesek vagyunk, kezdünk fel-

emelkedni.

Miért kell a lassúság?

Szükséges, hisz az előrehajlás alatt az agyban levő vérmennyiség növe-

kedett. A felegyenesedés során létrejövő keringésváltozásoknak megfe-

lelő hosszúságú időt kell hagynunk, különben a szokatlan testhelyzet és

mozgás kellemetlen érzéseket okozhat.

A felemelkedés alatt belélegzünk, közben arra gondolunk, hogy meg-

közelítőleg olyan finom legyen a mozgásunk, mint ahogyan a fű nő, aho-

gyan a virág nyüik. A mozgás szinte észrevehetetlen, mégis végbemegy.

Amikorra felegyenesedünk, jól megtöltjük a tüdőnket és minden sej-

tünket friss éltető erővel, majd megszorítjuk egymás kezét és barátságo-

san hol jobbra, hol balra fordulva egymásra mosolygunk. A mosoly

átmegy belső derűvé bennünk, ami azután mindig csak fokozódik, ahogy

növekszik az önbizalmunk, a biztonságérzetünk.

Majd elengedjük a kézkulcsot, de

érezzük, hogy továbbra is összeköt

minket a közös cél, ami idehozott, és

az az erő, ami minden élő sejtben

együtt lüktet és a légzés által jut el

minden sejtünkbe egyre hatásosab-

ban.

A felsőtest minden izmánakkimozgatásaFelfrissítő gyakorlat

Végezhetjük álló helyzetben, de

széken ülve is. Karjaink a törzs mel-

lett lefelé nyúlnak, a tenyerünk úgy

áll, mintha állnánk rajta. A mellkas,

kar, csukló, tenyér, ujjak megfeszül-

33

nek. A kéz ujjai kifelé néznek. Most

megcsavarjuk a jobb karunkat, kartŐben

előrefordítjuk úgy, hogy érezzük, hogy a

hátizmunkat húzza maga után. így a kéz

ujjai a comb felé fordulnak. A kar

semmiféleképpen sem könyökben fordul,

hanem kartőben, csak így érhetjük el a

kívánt hatást. A bal karunkat szintén

kartőben hátrafordítjuk, a bal kéz ujjai is

a comb felé fordulnak, ez most a

mellizmokat húzza maga után. Közben

feszítések és emyesztések váltsák

egymást! A légzés, a mozgás egyéni

igény szerint történjen!

Ha begyakoroljuk, pillanatokon belül

bárhol, bármikor remekül fel- frissíhetjük

magunkat ezzel is.

Hatására a gerinc a törzs körül, finom

kis félkörös mozgásokat végez. Ha

közben az egyik vállunkat lefelé

nyomjuk, a másikat fölfelé emeljük,

fokozhatjuk az élettani hatást. Nyak-

körzéssel is kombinálhatjuk igény

szerint.

Most felemeljük karjainkat váll-

irányba, a mellizom, a karok, tenyerek,

ujjak továbbra is kellemesen feszülnek, a

tenyerek most is úgy állnak, mintha

állnánk a talajon.

Megcsavarjuk az egyik kart előre, a

másikat hátra, miközben fokozott

kilégzés alatt oldalra nyújtózkodunk.

Most is olyan izmokat mozgatunk ki,

melyeket nem szoktunk napközben

használni.

Könnyű belégzés után ismételjük a

gyakorlatot ellentétes irányban! Majd

ismét könnyű belégzés után egyik

karunkat tenyérrel felfelé a

mennyezet felé nyújtjuk, a fül mellett, a másikat a törzs mellett a talaj felé lefelé

fordított tenyérrel. Ismét csavarjuk ellentétesen a karokat ki légzés alatt és

nyújtózkodjunk!

Végül belégzés után ismét a váll irányába visszük mindkét kart, a kéz ujjai felfelé

néznek, csuklóban felfelé feszítetten, belégzés után, majd elengedjük a feszítést előbb

csuklóban, majd kartőben, aztán hagyjuk, hogy a karok maguktól leereszkedjenek.

Ha jól végeztük a gyakorlatot, akkor érezzük, hogy vannak karjaink, érezzük az

egész felsőtestünkben a feszítések és emyesztések hatására felfokozott vérkeringésünk

pezsgését.

Nem mindennapi láb gyakorlatok - melyeket mindennapivá is tehetünk

Kidomborodó mellkassal, laza gc- rinccel a sarkunkat egymás felé l'or l

dítjuk. A lábujjakat oldalra nyújtva, H*- , v' ;^

ellazult izmokkal, lazán, lebegő ka- * rokkal, nyújtott térddel, aprócska lépésekkel, de

gyors, döcögő mozgással ' JSÍÉPK

körbejárunk. Az egész testünkben, ¡Mft.SpVv. *

különösen a gerincünkben kellemes rezgést, felfokozott életműködést érzünk.

Most a talp külső oldalára helyezzük testsúlyunkat. Jobb lábujjak balra, bal lábujjak

jobbra néznek, és egymás elé lépő lábak -

35

Most terpesztett lábakkal, kissé

roggyantott térdekkel a belső talprahelyezzük a testsúlyunkat, és homorí

tott gerinctartással döcögünk körbe.

kai, csipó- es germccsavarassal lépe-getünk, ugyancsak kidomborodó mellkassal, laza izmokkal.

Majd a sarkunkra helyezzük a

testsúlyt, a lábujjak a mennyezet felé

néznek, így döcögünk kidomborodó

mellkassal, laza gerinccel. Most a

medenceszervekben is fokozzuk az

életműködést, ingereljük a reflexzónát.

E gyakorlat hatására sokan számoltak

be klímakszos és medenceszervi

problémáik megszűnéséről.

Majd a lábujjainkra emelkedünk és minden lépésnél váltakozva hol az egyik, hol a

másik lábra helyezve a testsúlyunkat a lábujjakat jól a talajhoz nyomjuk, és egyszer

jobbra, egyszer balra félkörös csavaró mozgásokat végzünk.

Úgy érezhetjük, hogy ezzel a mozgással a hipofízisben, az arcüreg és a homloküreg

érrendszerében serkentjük a vérkeringést - a reflexzónák ingerlésével.

Az élettanilag összehangolt, laza mozgással való járás

Begyakorlásával a gerincünk felfrissül, felújul.

Az emberi gerinc élettani görbületeit szemlélve megállapíthatjuk, hogy a helyes

tartásnál az első nyaki csigolyák és a keresztcsont egy függőlegest határoznak meg.

Ebből adódóan a fej kiegyensúlyozottan mozoghat a rugalmas gerinc tetején abban

az ideális állapotban, amikor egészségesek a csigolyák közötti porckorongok.

Megpróbáljuk ennek az összehangolt, minden lépésnél élvezhető, biztonságérzetet adó

mozgásnak a kivitelezését az érdeklődőkkel megismertetni.

Első feladatunk, hogy megkíséreljük gerinctartásunkat úgy irányítani, hogy érezzük,

az első nyakcsigolyánk és a keresztcsont azonos függőleges síkban van.

Rugalmas gerincünk tetején lazán helyezkedik el szabad ízületekbe rögzült fejünk.

37

Ebben a helyzetben, ha lazán teszünk néhány kisebb előre-hátra dőlést

- a mozgást mindig a keresztcsont tájékáról indítjuk, ahol az emberi test

gravitációs középpontja van-, érezhetjük fejünk laza mozgását.

Most induljunk el úgy, hogy lépéskor a vállövön lazán függő karjaink

könnyedén lendüljenek előre-hátra. Kezdetben tudatosan irányítva hol az egyik, hol

a másik közeledjen a gerinchez. A mozgásban vegyenek részt az egész vállöv

ízületei, izmai, valamint a vállövről induló hátizmok is, és közben próbáljuk érezni

ezek mozgását. Ebben az esetben a hármas és négyes hátcsigolyák között jön létre

finom félkörös mozgás - később ez is természetes igényünkké válik és már

automatikusan bekövetkezik.

A lábainkat próbáljuk meg lépésnél addig nyújtani, amíg érezzük, hogy ezt a

mozgást lazán követi ágyéki gerincünk finom csavarodása.

A mozgáshatárig előrenyújtott lábnál, lábfejnél előbb a talpközép érintkezik a

talajjal. Ez következménye a helyes mozdulatnak, de a hangsúly a mindenkori laza,

aktív gerinctartás megteremtésén van.Ha engedjük, hogy a lépésekhez társultan a fejünk finoman hátra mozduljon,

akkor a hetedik nyaki és az egyes hátcsigolya között jön létre finom mozgás, valamint a nyakszirt csontbázisának az atlasszal alkotott ízűle tében.

Gazdagíthatjuk még ezt a tudatos mozgást úgy is, hogy nagyon lassan, figyelmesen, hol jobbra, hol balra fordítjuk a fejünket. A nyaki gerincben nemcsak hátra és vissza hanem félkörös mozgást is létrehozunk, mégpedig az atlas és az axis között.

így biztosan nem kell tartanunk a csőrképződéses mészlerakódástól, vagy ha

már létrejött, meg is szüntethetjük.

Tudjuk, hogy minden külső-belső szervünket edzeni kell, ha szeretnénk

épségben megtartani, vagy éppé tenni. Járás közben szemgyakorla tokat is

végezhetünk, pl. jobbra föl, balra le nézünk, majd balra föl, jobbra le, előre a

legmesszebb pontra, majd vissza, egészen közel stb.

Körözhetünk is, hol jobbra, hol balra, így szinte egyszerre látunk mindent

magunk körül, és nemcsak a szemünket eddzük, hanem a tájékozódóképességünk is

tökéletesedik, ami még egy gyalogosnak is hasznára válik.

Folyamatos és helyes technikájú huzamosabb járáskor gerincünk fentebb

megjelölt szakaszain, majd egész gerincünkben kellemes melegségérzést

tapasztalhatunk.Egészséges gerincű egyéneknél ez a járás rövid időn belül elsajátítha tó, és

állandó frissességet, biztonságérzetet, derűs, jó közérzetet biztosít.

38

Elérhetjük, hogy életünk minden pülanatában bele tudjuk helyezni magunkat abba a

közegbe, ami fenntart, ami által mozdulunk. így minden életműködést segítünk

önmagunkban, míg a merev gerinctartással minden életműködést gátolunk.

Rögzült görbülés esetén vagy gerinc megbetegedésben szenvedőknél a gerincet

először fel kell lazítani és a hátizmokat erősíteni speciális ge rincgyakorlatokkal ahhoz,

hogy a kívánt eredmény bekövetkezzen.

Begyakorlás után csomagcipelés közben, vagy zsebre dugott kézzel is élvezhetjük.

A légzéssel szinkronba hozott laza gerinc és végtagmozgást - a mozgásunk

harmóniáját - futás közben is élvezhetjük, ha laza gerinccel, laza izmokkal futunk,

lazán lendített, nyújtott karokkal, az egész vállöv, valamint a hátizmok, a keresztcsont

és az ötödik ágyéki csigolya mozgatásával, a mozgáshatárig nyújtott lábakkal.

A laza izmokban a légzés, a vérkeringés felszabadultan áramlik, mi fá radhatatlanok

vagyunk, úgy érezzük, hogy szinte repülünk, úszunk a levegőben.

Tudjuk, hogy a megfeszülő izmokban a vérkeringés lecsökken, a laza izmokban

fokozódik.

Tetszés szerint váltogathatjuk, hol feszes izmokkal a gyors futást, hol laza izmokkal

a pihentető lassút.

Ez nem versenyfutás, hanem az erőgyűjtés felismerésének az öröme, biztonsága,

amikor érezzük, hogy bennünk van és bennevagyunk egy végtelen erőtenger

áramlásában, és ebből az erőből annyit gyűjthetünk magunkba, amennyit képesek

vagyunk felfogni.

39

ÖRÖKKÉVALÓSÁG

Lépegetünk, futunk az újraéledő reggeli

napfényes, harmatos fűtengerben.

Sokszínű vadvirág-fejecskék bólingatnak a

friss tavaszi szélben.

Óvatosan próbálunk szinte átsuhanni a fű- és a

virágszőnyeg felett, hogy lehetőleg ne

rongáljuk bennük sem az életet.

Lágyan simogatja a fű, a virág a szél a

bőrünket, mintha suttognák: gyere, élvezd

velünk az

életet!/■

Élvezzük a létezés gyönyörűségét, miközben

gondolkodunk, érzzük a fűvel, fával, virággal,

minden élőlénnyel való kapcsolatunk.

Érzzük az örökkévalóság rezdülését a

sejtjeinkben,

tudjuk, hogy bennünk van és benne vagyunk

az örökké létező, minden életet fenntartó

erőben.

Milyen más lenne az élet, ha ennek tudatában

indulna munkába mindenki reggel, tisztelné,

szeretné, óvná az életet önmagában és

környezetében!

Lassan megszűnne minden tülekedés,

eltaposás, ölés, pusztítás, szenvedés.

Idegesség, betegség, tehetetlenség-érzés sohasem

kínozhatna minket, ha felismernénk, hogy része

vagyunk a minden élő sejtben együtt lüktető,

éltető erőnek, az "Egész"-nek.

Ha mindnyájan rájönnénk, hogy a

szeretet, a megértés, a harmónia

megteremtése a közös célunk, s nem

egymás ellen, egymásért vagyunk,

összetartozunk.

(1988. Budapest, Népliget)

III. A további foglalkozások alatt használható gyakorlatok és elvek

Krokodil gyakorlatok. (Speciális gerincgyakorlatok)

Nem arról van szó, hogy az érzéseket belénk szuggerálja a vezető, hanem hogy a bennünk zajló történéseket érezzük, tudatosan irányítsuk és élvezzük.

Az első órán az oktató határozza meg, hogy mennyit lehet gyakorolni belőle.Krokodil gyakorlat néven ismert a következőkben bemutatandó világhírű,

speciális gerincgyakorlat, amely olyan egyszerű, hogy még a saját fekhelyén is végezheti bárki, minden gerincprobléma gyógyításában döntő jelentőségű. Eddigi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy nem találkoztunk még olyan esettel, ahol ez a gyakorlat a panaszok megszűnését, vagy csökkenését ne eredményezte volna.

HANYATT FEKVŐ változatok:

Első változat

43

Kivitelezése: Hanyatt fekvésben kezünket a váll irányába, kinyújtva tartjuk vagy

úgy behajlítva, mint amikor akisbabákpihennek (a felsőkar juk a váll irányában

kinyúlik, az alsókarjukat pedig derékszögben behajlítva a fej irányába a talajra

fektetik. Tehetjük tenyereinket a tarkó alá is. így közben masszírozhatjuk tarkónkat,

fülünket.

A sarkunkat egymás felé fordítjuk, a lábfejek oldalra kibillennek, hosz- szan

kilélegzünk és megpróbáljuk, amennyire tőlünk telik, ellazítani az izmainkat, minden

külső-belső szervünket.

A légzést most sem erőltetjük, annyit lélegzünk ki hosszan, amennyit az adott

pillanatban túlerőltetés nélkül képesek vagyunk. A kilégzés alatt és után érezzük,

hogy az izmaink egyre inkább ellazulnak.

Ezután a belégzésre figyelünk. Érezzük, hogy domborodik a hasfalunk, majd a

mellkasunk. Jól megtöltjük a tüdőnket és minden sejtünket friss, éltető erőkkel, majd

minden izmunkat enyhén, kellemesen megfeszítjük.

Csavarodni kezdünk. A lábakat összezárva (mintha állnánk a talajon) fektetjük le

hol az egyik, hol a másik oldalra, miközben együtt maradnak, mintha össze lennének

ragasztva.

A fej mindig laza, aktív gerinccel, arccal a sarok felé fordul.

Tehát amikor állunk, akkor az arcunk és a lábfejünk van egyvonalban, s amikor

csavarodunk, akkor a sarkunk van az arccal egyvonalban.

így jön létre a csigolya közötti részekben az a finom csavarodó mozgás

- minden testhelyzet változtatásakor más-más ponton -, ami a gerincet aktívvá,

lazává, élővé, frissé, mozgékonnyá teszi.

44

A gyakorlat végzése alatt a levegő visszatartásán van a hangsúly, de azt is csak

könnyedén, egyéni igény szerint tegyük! Ha szükséges, akkor kilélegzünk mindig

annyit, hogy tudjuk folytatni a belégzést és a feszí tést. Amikor még kezdők vagyunk,

lehet úgy is, hogy minden kilégzés alatt csavarodunk, és a gerinc egyenessé válása

után lélegzünk be.

Amikor úgy érezzük, hogy elég a csavargatásból és a feszítésből, akkor még egy

utolsó, fokozottabb feszítés után elernyedünk, kezdünk hosszan kilélegezni, és

kilégzés alatt, valamint után ismét megpróbáljuk ellazítani képességeink szerint

minden külső-belső szervünket.

Tudjuk, hogy a feszítések és ernyesztések váltakoztatása adja a rendkívüli edzést

izom- és érrendszerünkben.

Csak nagyon lassan, fegyelmezetten és óvatosan szabad a vérkeringésünket

befolyásolni.

A túlzott feszítések alatt túl gyorsan oldódnak az érfalak lerakódásai, és rossz

közérzetet okozhatnak, mert a szervezet csak lassan, fokozatosan tudja elégetni és

kipárologtatni a felesleget.

Ha türelmesek és óvatosak vagyunk, akkor észrevétlenül megyünk át olyan

reményen felüli változáson, amely alatt minden zavaró kellemet lenséget meg tudunk

szüntetni önmagunkban is és magunk körül is.

Minden testhelyzet változtatáskor lélegezhetünk az előbbeikben ismertetett módon

is, de még nagyon sok variáció lehetséges egyéni igény szerint.

45

A későbbiekben, amikor már megnövekedik a tüdőnk térfogata, befo-

gadóképessége (vitálkapacitása), akkor már egyre hosszabb feszítéseket és

lazításokat igényelünk.

Második változat: a lábak keresztbe rakása bokában úgy, hogy hol az egyik, hol a

másik van felül.

46

Harmadik változat: az Achilles in lábujj közé fogása, ugyancsak láb

cserével

Negyedik változat: j obb l ábunka t f e lhúzzuk , hogy a t a lpunka t a ba l

terdre tudjuk helyezni, és így csavargatjuk magunkat, majd ismét lábosé

Ez a gyakorlat még hatásosabb, ha a felhúzott jobb térdet megfogjuk

a bal kezünkkel, és húzzuk lefelé a talajra a bal oldalra, a jobb oldalon pe

dig a jobb vállat nyomjuk ugyancsak a talajra kilégzés alatt, jobb karunk

fej fölé nyújtva. Minden további kilégzés során az előzetes hibás testtar

tas miatt megrövidült mellizmok is tovább nyúlnak.

Amikor már nem tudunk tovább kilélegezni és csavarodni, akkor meg- — - —--------------------*------ ...

állunk és mozdulatlan testhelyzetben úgy, hogy csak a hasfal mozdul, be^ -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

légzés alatt belélegzünk, majd tovább fokozzuk a csavarást kilégzés alatt

Ha jól esik, többször is megismételhetjük a ki- és belégzést. Belégzés

alatt mindig mozdulatlanok vagyunk, csak a hasfal mozdul. Küégzés alatt

mindig tovább csavarodunk, kerülve a túlerőltetést.

Ötödik változat: mindkét lábunkat felhúzzuk, egy lábszár távolságra

van a két térd egymástól, és úgy fek-

tetjük le a lábainkat hol jobbra, hol

balra, hogy térd és talp egymásba ke-

rüljenek.

Egyre fokozottabban érezzük ge-

rincünk finom mozgását a csigolya

közötti részekben, valamint erős

edző hatást a hátizmokban.

Most is és minden mozgás közben

a belégzésen és az izmok kellemes

megfeszítésén van a hangsúly, az el-

őzőkben leírt módon.

Az izmok kellemesen feszülnek a

gerinc laza és aktív mozgása követ-

keztében, koncentrálunk a gerinc

csavarodó szakaszára. Tudjuk, hogy

a koncentrálás helyén fokozódik a

vérkeringés és tökéletesedik a hatás.

A csavargatás után az ellazítás alatt

pedig érezzük a véráram finom pezs-

gését.

Hatodik változat: mindkét lábunkat úgy húzzuk fel, hogy közben ösz- szezárjuk,

mintha össze lenne ragasztva, és így fektetjük le a lábakat

hol jobbra, hol balra. A fej most is, mint mindig, ellentétesen mozdul, fordul arccal

a sarok felé.

50

A vállak egész idő alatt mindig úgy fekszenek a talajon, mintha oda lennének szögezve, így a törzs felső része nem mozdul, csak a törzsben a gerinc.

Hetedik változat: mindkét összezárt lábunkat a hasunk fölé húzzuk, és innen

indítva fektetjük le hol az egyik, hol a másik oldalra. *A

Minden feszített póz után ter-

mészetesen a lazítás következik, ha

azt akarjuk, hogy az élettani hatás

egyre tökéletesedjen.

Ha nem váltakoztatjuk az izmokban rendszeresen a lazítást és a feszí tést, (pl.

túl sokat feszítünk, ami nincs harmóniában a lazítással), akkor a tejsav

összegyűlik az izmokban és izomlázat okoz. így nem érjük el azt a hatást, ami a

legideálisabb.

Nyolcadik változat: felhúzott lábunkat összekulcsolt kézzel átfogjuk,/ / ^ 1 / 1 • CL LJL Vyi; I 11 h

es úgy próbáljuk a láb és a fej ellentétes mozgatásával a csavarást létrehozni a gerincben.

Lazítás alatt a lábak összekulcsoltkézzel a hasunk fölött maradnak, és

kilégzés közben mindig érezzük, hogy

a combok egyre inkább rátapadnaka hasi szervekre.

Kilencedik változata lazítás utánismét belégzés, és most hintázni próbálunk, elöre-hátra gördülve a gerin

cünkön.Ez remekül kiegészíti acsavarásokat

Tizedik változat: a hanyatt fekvéses póznak a változata, most belégzés után a farizmokra, fejtetőre, könyökre helyezzük a testsúlyunkat, s a lábakat felhúzott térddel a talajról felemeljük. Kellemesen megfeszítjük minden izmunkat, majd kilégzés alatt lazán ledobjuk magunkat a talajra, s megismételjük, ahányszor jólesik. A fej lazán hol az egyik, hol a másik oldalra billen. Utána ismét lazítás, a légzés, vérkeringés, szívműködés megnyugtatása.

53

A.? apró képsorozatok bemutatják az előzőekben ismertetett gyakorla -tokat, hogyan következnek egymás után az 54. 60. 69. 85. 90. 95. 107 oldalon.

54

Hasonfekvő változatok

Most a hason fekvő változatok következnek ugyanezekkel a lábtartásokkal, egyéni igény szerinti kellemes légzésszinkronnal, izomfeszítések és ernyesztések váltakoztatásával.

Első változat: kilégzés alatt a lábujjak egymás felé fordulnak, a sarkak lazán oldalra kibillennek. A két tenyér lefelé fordítva egymáson az áll alatt, a mellkas a talajon fekszik. Az egész test ellazul.

55

Belegzés után a mellkas a talajon marad, félig a hasizom is. A lábbuj- jak úgy állnak összezárt lábbal, mintha a talajon állnánk a lábujjainkon, a lábszárak, combok és a hasizom alsó része is felemelkednek.

Az izmok kellemesen feszülnek, és csavarodunk laza gerinccel. Lefek-szenek a lábak hol az egyik, hol a másik oldalra, a vállak most sem moz-dulnak. A lej és a két alsó végtag ellentétes mozgásával dolgozunk. A fej most is fordul, mindig arccal a sarok felé. Csavargatjuk magunkat ameddig jól esik, koncentrálva a gerinc csavarodó szakaszára. Majd lazítunk.

Második változat;

56

a jobb lábunkat át tesszük a balon a boka magasságában, és az előző módon csavarodunk. Utána lazítunk, majd lábcsere, ismét csavarodunk majd lazítunk.

Harmadik változat: itt is az Achilles-ínt fogjuk lábujj közé. Most is, ha jól lefektetjük, a lábakat, hol az egyik, hol a másik oldalra, akkor egyre inkább érezzük, nemcsak a gerincben, hanem a hátizmokban is az erős edző hatast. Természetesen ezt is mind a két oldalra végezzük lábcserével. A csere között lazítunk.

57

Negyedik változat: az egyik láb szintén felemelkedik, de most a nyúj tott láb van felül és az alsó megtámasztja. így csavarodunk jobbra-balra, a fej mindig arccal a sarok felé.

A gyakorlat végzése alatt most is feszítünk és ernyesztünk, lélegzünk az előző módon.

Lazítás után a másik láb felemelkedésével dolgozunk tovább, érezve és élvezve az egyre tökéletesedő mozgást a gerincben, amint az egyre moz-gékonyabbá, rugalmasabbá válik.

58

Ötödik változat: szintén ugyanaz, mint hanyattfekvésben, csak most nem a terdek emelkednek terpeszbe, hanem az alsó lábszárak Lefektet jük a lábainkat hol az egyik, hol a másik oldalra, úgy, hogy a térd és a talp , egymasba kerüljön.

F

Ha a fejünket most is helyesen a ..Hsarok felé fordítjuk, akkor szintén nemcsak a gerincben, hanem a hátiz mokban is erős edző hatást érzünk.Most is a légzésvisszatartáson van 1p|f»a hangsúly, úgy, hogy kellemetlen ér- ^ ^zést sohase hozzunk létre. Mindig 'annyit lélegzünk csak ki, hogy folv- ' : "tathassuk a belégzést. Az izmok kel- ^ %lemesen megfeszülnek, a gerinc lazánés aktívan mozdul. Koncentrálunk a gerinc csavarodó szakaszára és érezzük, elvezzük az egyre tökéletesedő mozgást a csigolya közötti részekben Kilégzés alatt ismét lazán elernyedünk.

Hatodik változat: összezárt Iá- -7 ̂

hol a másik oldalra a fej ellentétes

csavargatásával, feszítéssel, er-

Hetedik változat: ennél a póznál a két térdünket próbáljuk közelíteni a mellkashoz a farizom olyan mértékű emelésével, hogy a nyaki gerinc és a mellkas a talajon maradjon, és lazán mozduljon akkor is, amikor hol az egyik, hol a másik oldalra tesszük le. A két alsó lábszár a talajon összezárva fordul mindig a fejjel ellentétes irányba.

60

Érezzük, hogy a gerincünk a lapockánk alatt hajlik is és csavarodik egyidőben. Majd ismét lazítás következik.

Hatása: nemcsak a gerincet edzi, hanem a hát- és mellizmokat is, a testtartás javításái segíti.

Az oldalfekvéses változat kivitelezése

Kezdjük a jobb oldalunkra fekve. Kinyújtózkodunk, lábaink, a gerinc és a nyújtott jobb kar egyvonalban vannak. A bal kar kb. 40 centiméter re a törzs előtt támaszkodik függőleges alsókarral. A jobb kar visszahaj- lik a fej fölé, és rátesszük a kezünket a bal fülünkre.

Kilégzéssel mindig úgy mozdulunk, hogy a fej, a váll és a kar a függő leges helyzetből nem mozdul, csak a két alsó végtag és a csípő mozgatásával csavarjuk a gerincet.

63

Kilégzés alatt a hasunkra fordulunk, és belapul a hasfal. Belégzés alatt domborodik és emeli a csípőt. A csípőt addig visszük hátra, amíg nem mozdul a fej, a váll és a kar a függőleges helyzetből.

A lábaink először össze vannak zárva, azután keresztezünk úgy, hogy hol az egyik láb van felül, hol a másik, és így csavarodunk.

Majd az A< hilles-ín lábujj közé fogása következik, szintén cserélve.

Utána a bal lábunkat felemeljük nyújtva, a jobb alsó lábszárral alátá -masztjuk úgy, hogy a térdek egymás alatt függőleges síkban maradjanak, mert ha a jobb terdet a hasunk felé, azaz előrehúzzuk, akkor nem tudunk rágördülni. A csavarást csak úgy tudjuk létrehozni, ha a jobb térden jobbra-balra lendítve a nyújtott bal lábat - hajlékonyságunknak megfelelően - hol az egyik, hol a másik oldalon közelítjük, vagy le is tesszük a talajra.

65

Utána a bal lábunkat felemeljük

nyújtva, a jobb alsó lábszárral alátá

masztjuk úgy, hogy a térdek egymásalatt függőleges síkban maradjanak,mert ha a jobb térdet a hasunk felé,azaz előrehúzzuk, akkor nem tudunk

rágördülni. A csavarást csak úgytudjuk létrehozni, ha a jobb térdenjobbra-balra lendítve a nyújtott ballábat hajlékonyságunknak megfele

lően hol az egyik, hol a másik oldaIon közelítjük, vagy le is tesszük a

talajra.

Majd összezárt lábakkal oldalfekvésben, kilégzés alatt próbáljuk a

térdünket húzni először az állunkhoz az

orrunkhoz, majd a homlokunkhoz.Szinte csiga alakúvá válunk. A gyakoriás során egyre jobban sikerül

Majd kinyújtózkodunk, a tenye

rünket, talpunkat összefordítva próbáljuk hátrahajlítani a gerincünket a

lapockák alatt nyújtott karokkal és

lábakkal, kifli alakot veszünk fel

Ismét lazítunk a Tigris póznak ismert testhelyzetbenKicsit jobb oldalunkra fordulva

jobb lábunkat kinyújtjuk úgy, hogy

a gerinc és a nyújtott láb egyvonal-ban legyen, a nyaki gerinc is egyenes és laza, a fej is a jobb oldalra

fordul. A jobb kéz a hátunk mögött kinyújtva, felfelé fordított tenyérrel pihen.

Felhúzott bal lábunk a bal könyökkel érintkezve pihen. Most is a kilég-zésen van a hangsúly.

A belégzés mindig csak annyi, hogy tudjuk folytatni a kilégzést, és ki légzés alatt és utána érezzük, hogy egyre magabiztosabban tapadunk a ta lajhoz. Belső nyugalmunk, biztonságérzetünk növekedik.

Lazítás után a másik oldalra is megcsináljuk ugyanezt a sorozatot.

Az ülő változat kivitelezése

Úgy helyezkedjünk el, hogy most ülő helyzetben gerincünk az életta- nilag helyes gerinctartásba kerüljön.

Kidomborodó mellkassal, laza gerinccel kilélegzünk úgy, hogy csak a hasfal mozdul a kilégzés alatt, behúzódik.

Karjainkat váll irányban felemeljük, tenyerünk úgy áll, mintha áll-nánk a talajon. A csuklók, karok, izmok belégzés után megfeszülnek. Atestsúlyunkat oldalra kilengve hol az egyik, hol a másik ülőgumónkra he-lyezzük. A fejünk laza gerinccel mindig fordul az emelkedő csípő fölöttlévő váll fölé. A gerincünk lazán ring, próbáljuk megérezni azokon a pon-tokon a mozgást, ahol járás, futás vagy más mozgás közben is érezni kel-lene. Ezek a nyakszirtcson tbázisának az Atlasszal alkotott ízüle-tében (Articulatio atlanto occipita-lis), a legfelső háti és a legalsónyakcsigolyák között, a hármas ésnégyes háticsigolyák között, vala-mint az ötödik ágyéki csigolyánk és akeresztcsont között jönnek létre. Lá-bainkkal közben azokat a mozgáso-kat végezzük; amelyeket az előzőfekvő gyakorlatok során.

69

Ezek a mozgások elősegítik, hogy a gerincünk egyre fokozottabbanmozduljon azokon a pontokon, ahol a mindennapi tevékenységeink köz-ben IS kp,l 1 pn P Fnníil/ o ^ űnroort/vl, 11 ^ j ' i , ^ ..ben is kellene. Ennek az érzésnek állandó tudatosításával elkerülhetjükI P l fQ met O T _ 1 . / . . **

fejfájást, az idegességet, a levertség, a tehetetlenség érzését.

Először összezárt lábakkal, majd------7 JVI

lábkeresztezéssel, azután az Achil-les-ín lábujj közé fogásával és mindig

lábcserével végezzük.

Minden testhelyzet-változtatás/ « y _ _

után lazítunk. Lazítás alatt is és a----- ----—-V* ^ V VO u.

gyakorlatok végzése közben is a mell-kas mindig kidomborodik. Majd felhúzott térdekkel, összezárt lábakkal

dolgozunk.

A gyakorlatok végzése alatt az iz-mok, kellemesen megfeszülnek, a ge-

rinc lazán, aktívan dolgozik.

Légzés vissza tartáson van a hangsúly, de mindig egyéni igény szerintlélegzünk. Csak addig tartsuk mindigvissza a levegőt, ameddig kellemes!

Kellemetlen érzéseket sohase okoz-zunk magunknak! Majd kilélegzünkannyit, hogy tudjuk folytatni a belég-

zést és utána a feszítést.

A testhelyzet-változtatás utánmindig lazítunk, A kilégzés alatt a

mellkas nem horpad be, de a hasfalkönnyedén behúzódik. Az izmok a

kilégzés alatt és után egyre inkább el-lazulnak

Ha behunyt szemmel koncentrálünk a laza gerincre, akkor érezzük,hogy a csigolyák nyomják egymástlefelé, ahogyan az ellazult felsőtest-ben, karokban is érezhető a Föld von

zásának hatása

A LAZÍTÁS, A RELAXÁCIÓ, AZ AUTOGÉN TRÉNING, A SAVÁSZANA

A címben felsorolt 4 kifejezés megközelítőleg ugyanazt az értelmet ta -karja.

Vezetése alatt a hangunk nem túl hangos, de nem is túl halk, kellemes, lassú, lágyan simogató, nyugtató.

Ha önállóan végezzük, a megfelelő szöveget, önmagunknak is mondhat juk suttogva, vagy gondolhatjuk, igényeink és lehetőségeink szerint.

Rendszeres gyakorlásával képessé tesszük magunkat arra, hogy tuda tunkat maximálisan kitöltse előbb a légzésünkre, majd a testrészekre va ló figyelés.

Kifejlesztünk újabb feltételes reflexeket magunkban, amikor saját gondolaterőnk hatására pillantok alatt bárhol, bármikor és bármilyen testhelyzetben meg tudjuk teremteni az ellazulást, a nyugalmat testben és elmében, valamint az egyre növekvő biztonságérzetet. Az ellazult izom- és érrendszerben a légzés, a vérkeringés egyre felszabadultabban áramlik. Tisztul a testünk, a gondolataink is egyre világosabbá, hasznosabbá, örömöt adóbbá válnak. Ha már úgy begyakoroljuk, hogy bármikor alkalmazni is tudjuk, ^kkor még alvásigényünk is erősen lecsökken.

Egyetlen szabályt kell csak mindig betartanunk, amennyire tőlünk te lik, hogy akár ülve, akár fekve gyakorolunk, gerincünkben görbülés, feszülés sohase legyen. Ezt életünk minden pillanatában el kellene érnünk, mert ez mindig a légzést, a vérkeringést akadályozza.

Első alkalommal rövidített formában gyakoroljuk, mert még nehéz a figyelem Összpontosítása, irányítása kezdőknek. Később megnevezhet jük minden testrészünket, belső szervünket. Sok-sok gyakorlás után pedig már egy gondolat is elég a teljes ellazulás létrejöttéhez, és érezzük a véráram pezsgését minden sejtünkben.

A gyakorlat végzéséhez lehet hanyatt, hason fekvésben és ülőhelyzetben is elhelyezkedni egyéni igény szerint, merev szabályok nélkül. Végül is mindenki maga fogja megérezni, hogy neki melyik testhelyzet a legelő -nyösebb.

Amikor kényelmesen elhelyezkedünk, akkor először mindig a légzésre koncentrálunk.

A légzésünket fel kell fogni, megérteni, megérezni, irányítani és élvezni.

72

Kilégzés alatt próbáljuk most is megérezni a meleg, salakos anyag ki párolgását, de ne csak az orron, hanem minden sejtünkön keresztül, va lamint a belső szervekben létrejövő összehúzó hatást.

A belégzés alatt a növekvő, fejlődő hatást érezzük, ha képessé tesszük magunkat a légzésre figyelésre. Ezt is a belső szervekben tudjuk először megérezni. Majd figyelmünket a testrészeinkre fordítjuk.

Nézzük behunyt szemmel a jobb lábunkat és próbáljuk érezni, hogy a kilégzés alatt egyre lazábban tapad a talajhoz:" a jobb láb ellazul, ellazul, lazán pihen!"

Mindig annyit lélegzünk be könnyedén, hogy folytathassuk a kilégzést, és minden kilégzés alatt és után érezzük a fokozódó lazulást abban a test -részünkben, amelyikre koncentrálunk.

Most bal lábunkra fordítjuk a figyelmünket és érezzük, hogy"a bal láb ellazul, ellazul, lazán pihen."

Próbáljuk érezni, hogy "a hasizom, csípő, farizom ellazul, ellazul és lazán pihen." "A mellkas, hátizom ellazul, ellazul és lazán pihen."

A mellkasi szervek, hasi szervek ellazulnak.Most figyelmünket a jobb karunkra fordítjuk és érezzük, "hogy a jobb kar

ellazul, ellazul és lazán pihen." Majd a bal karra figyelünk:"a bal kar ellazul, ellazul lazán pihen."a nyakizom, arcizom, fejbőr ellazul, ellazul és lazán pihen." "Az egész test ellazul, ellazul és lazán pihen."

"Teljesen nyugodtak vagyunk, a nyugalom betakar, mint egy puha pa lást."A további foglalkozások során a testrészek részletesebb megnevezésével

(pl. lábujjak, térd, comb stb.) segíthetjük a szervérzések kialakulását. Természetesen a rendszeres gyakorlás során idővel már elég az ellazulás ra gondolni, hogy az bekövetkezzen. Minden jó vagy rossz közérzetet egy gondolat előz meg. Próbáljuk most is és mindig úgy irányítani a gondola -tainkat, hogy a lehető legjobb közérzetet teremtsük meg testben és elmében.

Lassan, nyugodtan, csendesen lélegzünk, érezzük, hogy a nyugalom, a harmónia, az egyre növekvő önbizalom, a biztonságérzet egyre fokozot tabban betölti egész lényünket.

Kis szünet után megpróbálunk úgy viselkedni, mintha reggel lenne, és most ébrednénk fel.

Csörög az óra, de nincs kedvünk kibújni a paplan alól.Most megpróbáljuk felfrissíteni, felvidítani magunkat. Még a taka rónk alatt

is remekül gyakorolhatunk.Küélegzünk hosszan és nyújtózkodunk - a párnánkat jó, ha kidobjuk a

fejünk alól, előbb rövidebb, majd egyre hosszabb ideig, később végleg,

mert csak nyomorítja a gerincünket. Összekulcsoljuk a kezünket a fejünk fölött, és kifordítjuk a tenyerünket.

Nyújtózkodunk. Nyújtsuk gerincünket karokkal a tenyerek felé, lábakkal a talpak felé.

Elengedjük a kézkulcsot, és jobb kéz bal láb ellentétesen nyújtja a ge -rincet.

Majd bal kéz jobb láb keresztirányú nyújtása következik. A csípőben is nagyon kellemes mozgás jön létre.

Utána féloldalasan nyújtózkodunk, jobbkéz jobb láb, bal kéz bal láb nyújtja a gerincet.

Most lehozzuk a kezünket a tarkóra, és belégzés után összezárt lábakkal a hanyatt fekvéses Krokodü gyakorlatot gyakoroljuk néhány jobbra- balra csavarodással, izomfeszítés és ernyesztés váltakoztatásával.

Majd felhúzott lábbal is megcsavarjuk a gerincünket.Ezután fülünkre tesszük tenyerünket, és alaposan megdörzsöljük. Ezzel

minden belső szervünkben serkentjük a vérkeringést, és ha fázunk, ezzel felmelegíthetjük magunkat. ’

Ha ütögetjük a fülünket a tenyerünkkel, akkor az dobhártyagyakorlat, a hallásunkat finomítja. Különösen hatásos hallásjavító gyakorlat, ha te -nyerünket úgy rányomjuk a fülünkre, hogy minden külső zajt kizárunk, es a két középső ujjunk segítségével dobolunk a fejünk hátulján. Az egyik középső ujjat rányomjuk a másik körömágyára, és az ellentartást hirtelen felengedve rácsapunk az "öreglyuk" kornyékére. Ezt elvégezzük harmincszor, ötvenszer, ahányszor jól esik. Ha rendszersen gyakoroljuk, frissíti az agyat, pozitív irányban erősen befolyásolja a hallást. Termé-szetesen nemcsak a hallószervünk tökéletes működőképessége a fontos, hanem a hallás útján szerzett információk tudatos szűrése is. Hiszen pl. ahogyan a zenész a zenekarban zavart okoz a hamis hangok képzésével, mi éppúgy zavart okozhatunk önmagunkban is, és magunk körül is, ha hamis, értelmetlen dolgokkal kötjük le a figyelmünket.

Ezután tüzesre dörzsöljük tenyerünket, és amikor forró, a szemhéjunkra tesszük, ez nyugtató hatású a szemidegekre.

Ezt a feltüzesítést, amit a tenyerünkben pülanatok alatt létre tudunk hozni, egész testünkben ugyanúgy meg tudjuk teremteni erős masszíro-zással. Természetesen, csak ha nem ruhán keresztül masszírozzuk bőrünket.

Most felülünk, majd a homlokunk felső részétől kezdve végigmegyünk a masszírozással a fül mögé. Tarkómasszírozást végzünk. A tarkó táján van a légzőközpont (a nyúltagyban), és ha ráneveljük magunkat a rend

szeres tarkómasszírozásra, akkor légzésünk és vérkeringésünk a masszí rozás hatására lassulhat ill. gyorsulhat.

Ezzel napközben is felfrissíthetjük magunkat.Majd a fejtetőre nyomjuk az ujjbegyet és jobbról balra, balról jobbra

körözve a fejbőrünkben is felfrissítjük a vérkeringést.Utána megmarkoljuk a hajtövünket, és megmozgatjuk fejbőrünket, mint

egy sapkát.Előbb ujjbeggyel "bekopogtatunk", de ha jól esik, lehet ököllel is. Először

óvatosan, később, ha rendszeres, erősebben végezhetjük. Tapasztalataink szerint a gyakorlat igen hatásosan hozzájárult a fejfájásban szenvedők panaszainak megszüntetéséhez.

Majd átdörzsöljük, átmasszírozzuk az egész testünket, kimozgatjuk a térdeket, bokákat, lábujjakat, talpmasszírozást végzünk.

Ha az összes reflexzónákat maszírozzuk, akkor minden belső szervünkben serkentjük a vérkeringést.

Most tenyérrel vagy ököllel vagy tenyéréllel átveregetjük az egész tes -tünket, ha még csendben kell lenni, akkor jó az ököl vagy a tenyéréi, ha már hangoskodhatunk, akkor a tenyér a megfelelő. így pillanatok alatt az egész testben minden külső, belső szervben felfrissítjük a vérkeringést.

A vérkeringés serkentése mindenkor az életkedvet, a munkakedvet fokozza, és magas intelligenciánkat növeli.

Két öklünket a mellkasunk közepére helyezzük egymás fölé, majd be- légzés után kilégzés alatt a Z hangot zengjük egyre hangosabban, miközben mellkas-ütögetéssel fokozzuk a hangunk rezgését, vibrációját. Természetesen csak akkor, ha senkit nem zavarunk vele.

A hangunkat tisztítja, fejleszti.Majd hasizmunkat ütögetjük. Ez is fontos testrészünk.A tüdőt segíti az

egyre fokozódó légcserében, és így elősegítheti minden külső-belső szervünk egyre tökéletesedő működését.

Majd befejezésül megpróbálunk gyakorolni még egy hangfejlesztő légzést, amit először nem mindenki mer. Talán inkább olyan dolgoktól kel lene tartózkodnunk, amelyek a magunk vagy mások számára kellemetlenségeket teremtenek. Ami jó nekünk is és más nak is, azt jó, ha egyre felszabadultabban hasznosítjuk.

"Ha, ha, ha" kacagó légzésnek nevezzük ezt a gyakorlatot.Kivitelezése:ülő helyzetben kilégzés után hosszan belélegzünk, majd felemeljük a

kezünket, lábunkat, és gyors, kerékpározó mozgás közben kilégzés alatt a "ha, ha" hangokat zengjük. Hangszínünk először legyen nagyon mély, majd egyre magasabb!

75

Hatása: nemcsak a tüdőt tisztítja, és hangunkat fejleszti, hanem kellemes, vidám hangulatot is teremt, különösen, ha már rutinosan megy.

A világon a legszebb zene a szívből jövő, vidám, felszabadult, termé-szetes emberi kacaj.

Valaki még azt is kiszámította, hogy minden őszinte nevetés három perccel meghosszabítja az életünket.

Az életünket úgy tudjuk hosszabbítani, ha nem rövidítjük.Azt is szoktuk még mondani, hogy arra is jó, hogy ha a következőkben

valaki olyat mondana nekünk, amire nem érdemes odafigyelni, akkor ezt a hangot idézzük fel magunkban, és ezt halljuk! Ha valaki környezetünkben értelmetlen dolgokról beszél, hasznosabb számunkra, ha ezeket a hangokat es ezt a hangulatot idézzük fel magunkban.

A hangunk edzése, fejlesztése éppen olyan fontos, akár bármelyik szervünké, vagy testrészünké.

Legyen a hangunk, ha kell, tisztán, határozottan csengő, figyelmet éb-resztő, doppingoló, kellemes, jó érzést keltő, lágyan simogató, nyugtató Mikor mire van szükség.

Legyen a hangunk végül is olyan élvezetes zene, hogy aki egyszer hall ja, amit mondunk, többé el ne felejtse.

MI AZ ÖNSZUGGESZTIÓ

Próbáljunk meg a következő gondolatok lényegén elgondolkodni, és azokat a saját szemléletünknek megfelelően átalakítani.

Mindannyian önszuggesztióban élünk. Sajnos, ez általában nem pozi tív, hanem negatív. Pl. nap, mint nap hallhatjuk:"én olyan szerencsétlen vagyok." Vagy: "nekem semmi sem sikerül"; "olyan ideges vagyok."

Hatására tehetetlenségünkben idegesek, ingerültek, bizonytalanok szánalomra méltóak, önzők leszünk.

Őszinte tiszteletet, bizalmat nem kelthetünk.Életünk tragédiája az, ha nem vagyunk képesek magunkat a felszabadult

gondolkodásmódra ránevelni. Tehetetlenségünkben csak önmagunkat tudjuk tönkretenni.

Mielőtt ki akarunk valamit mondani vagy meg akarunk tenni, próbál juk megfigyelni, hogy kb. milyen eredmény várható!Ha pozitívan gondolkodunk, bennünket nem lehet zavarba hozni, mert számunkra a helyes megoldás mindig megtalálható.Ha hagyjuk magunkban érvényesülni a pozitív természeti erőket, akkor a természet minden élő ereje segíti igyekvésünket.

Rájövünk, hogy minden és mindenki minket segít, bátorítanak a bará taink. Akik ellenünk vannak, azok serkentenek, mert az erők ott fejlődnek, ahol ellenállás van.

Már csak megmosolyogjuk előző rettegéseinket, a nehéz helyzeteknek inkább örülünk, mint félünk tőlük, mert gondolkodásra késztetnek, és eddzik az elménket.

Az erőnk az elménkben van. Ha megtanulunk életünk legelviselhetet -lenebbnek látszó helyzeteiben is reálisak, nyugodtak maradni és nyugod tan, megfontoltan, pozitívan gondolkodni, akkor birtokunkba jutnak az élet felbecsülhetetlen kincsei, a biztonságérzet állandó örömei.

A LÉGZÉSÜNK MEGFIGYELÉSE

Minden sejtünk lélegzik. Öntudatos emberek akkor leszünk, amikor ezt megfigyeljük, megérezzük, irányítjuk.

Mindenki tudja, hogy minden sejtünk lélegzik, de azt, hogy ezt érezni és irányítani is lehet, azt még kevesen tudjuk, pedig a leépülés helyett e tudat felfokozott életműködést segíthet elő.

Mindaddig, amíg a tudatos légzés, gerincünk élettanüag helyes tartá sa, az erőgyűjtés, vérkeringésünk mindenkori frissen tartásának a képessége nincs a tudatunkban, addig minden erőlködésünk a magabiztos egészség eléréséhez csak gyenge részeredmény. Ameddig idegesség, ingerültség, félelem, betegség, tehetetlenség érzése kínoz minket, addig nincs biztonságérzetünk, addig nem lehetünk valóban öntudatos emberek. Amilyen merev vagy rugalmas a gerincünk, olyan merev, nehezen alkalmazkodó vagy épp rugalmas, a körülményekhez jól alkalmazkodó a magatartásunk.

Sajnos, legtöbben úgy élünk a rendelkezésünkre álló mérhetetlen sugárzó erők tengerében, mintha a halak nem tudnának úszni, és úgy élnének a tengerben. Mintha allandoan csak a sekély vízben tülekednének , próbálnák elvenni egymástól, amit a tenger kidob magából, és sohasem tudnának élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a tenger mélye nyúit számukra.

Néhány évvel ezelőtt láttunk a televízióban egy tudósítást egy budapesti konferenciáról. A vüág minden tájáról összegyűlt kb. 800 tudós próbálta keresni az utat az agy oxigénhiány okozta károsodásait kivédő gyógyszerekhez, miközben a képernyőn jól látható volt testtartásuk: megfeszített, merev nyaki gerinccel, élettanilag nem helyeselhető gerinc -tartással ültek... -

77

Amikor rájövünk, hogy csak a helyére kell tenni a fejünket, ki kell lazítani a gerincünket, a hasfal- és rekeszizom mozgatásával, izomfeszítések és -ernyesztések váltakoztatásával, légzésszinkronnal serkenteni kell a vérkeringésünket, akkor már azon gondolkodunk, hogy sírjunk vagy ka-cagjunk az előző gondjainkon, tehetetlenségünkön.

A légzés megfigyelésének egyik nagyon hatásos módszere, ha hason fekve próbáljuk érzékelni, hogy mi történik bennünk a ki- és belégzés alatt. A kezünket az áll alá tesszük lefelé fordított tenyérrel, ügyelve ar ra, hogy a nyaki gerinc laza maradjon.

Behunyt szemmel próbáljuk a figyelmünket úgy a légzésünkre irányí tani, hogy az tudatunkat maximálisan kitöltse.

✓

Erezzük, hogy az orrunkon keresztül meleg, elhasznált levegő áramlik ki. Tudjuk, hogy nemcsak a tüdőnk, hanem minden sejtünk lélegzik, így minden sejtünkön keresztül ugyanez történik.

Minden sejtünk úgy viselkedik, mint egy parányi kis luftballon. Ha ki -áramlik belőle a levegő, akkor összehúzódik, leenged, ha beáramlik, fel -töltődik, kitágul, fejlődik.

Figyeljük, hogy a kilégzés alatt a hasfal behúzódik, csökken a mellkas és a tüdő térfogata, minden külső-belső szervünkben összehúzó hatás, tisztulás jön létre.

Végül az izmok, belső szervek ellazulnak, az elménk is lecsendesedik. Lazaság, nyugalom tölti be egész lényünket.

Gondolataink is egyre tisztábbá, hasznosabbá, örömöt adóbbá válnak. Most is úgy hosszabbíthatjuk meg az ellazulást, hogy mindig csak annyit lélegzünk be egyéni igény szerint, hogy a légszomj megszűnjön. Hosszan, könnyedén, erőlködés nélkül lélegzünk ki, egyre jobban ellazulunk.

Amikor úgy érezzük, hogy elég a lazításból, a belégzésre fordítjuk a fi -gyelmünket. Érezzük, hogy az orron keresztül hűvösebb levegő -amely az életünket fenntartó erőket szállítja - árad befelé. Próbáljuk megérezni, hogy minden sejtünkön keresztül ugyanez történik!

Érezzük, hogy domborodik a hasfal, növekedik a tüdő és a mellkas tér -fogata. Növekedő, kitáguló, fejlődő hatás jön létre minden külső- belső szervünkben, ezt a sok-sok gyakorlás következtében meg is érezzük, és ez mindannyi ónk számára rendkívüli élmény.

Most a figyelmünket úgy irányítjuk a légzésünkre, hogy a tudatunkban rögzüljön, hogy mi nekünk a légzés. A légzés által jut el minden sejtünkbe az életünket fenntartó erő. Mi nekünk az életerő?

Az életerő az, ami jön a kezdetek nélküli múltakból, és az örök jelenen keresztül tart a végtelen jövőbe.

78

Szüntelenül benne rezeg a születő, az elhaló lélegzetben, a kőben, a fel -hőben, a hajnali harmatban, a déli harangszóban, a napfény, a holdfény, a csülagok ragyogásában, a langyos tavaszi fuvallatban, a mindent elsöprő orkánban, a motor zúgásában, a zenében.

Jelen van fűben, fában, virágban, minden "élettelenben" és minden él -őlényben, minden atomunkban, minden sejtünkben, így mi vagyunk az életet fenntartó erő, része a hatalmas egésznek, és úgy rendelkezünk e végtelen erővel, mint a csepp, ha együtt tart a tengerrel.

Lassan, nyugodtan, csendesen lélegzünk, érezzük, hogy fizikai és szel lemi erőink napról-napra, percről-percre lassan, de biztosan, feltartóz tathatatlanul növekednek.

Kis szünet után elmondjuk egymásnak az élményeinket. Tudtuk-e a fi -gyelmünket a légzésmegfigyelésre, az elhangzó gondolatokra irányítani? Hallottuk-e a külső zajokat, amelyeket megszüntetni nem tudunk? Hogy ne figyeljünk arra, ami nem fontos a számunkra a jelen pülanatban, azt biztos, hogy lassan megtanulhatjuk.

A GYULLADÁSOS LÉGÚTI MEGBETEGEDÉSEK MEGELŐZÉSE VAGY MEGSZÜNTETÉSE AZ ÉLETTANILAG HELYES LÉGZÉSSEL

A saját magam és számtalan ember évtizedes tapasztalatai alapján - általában

természetesnek és elkerülhetetlennek tartjuk, hogy kicsi gyermekkortól kezdve

egy életen keresztül vissza-visszatérve kínoznak bennünket a légúti

megbetegedések: nátha, köhögés, torokgyulladás, mandulagyulladás,

homloküreg-arcüreggyulladás, tüdőgyulladás.

A gyógyszerszedés mellékhatásait ismerjük, tünetet szüntet, de a kiváltó ok

megmarad, ezért a probléma újra meg újra ismétlődik.

Meglepő tapasztalatokra jutunk, ha megpróbáljuk a légzésünket tuda tosan

irányítani. Lassan elmarad a gyógyszerszedés, mert ezen a módon nemcsak a

tünetet, hanem a kiváltó okot is megszüntetjük.

Az úgynevezett jógalégzés alapszabályaiból kiindulva - nem a merev

szabályokhoz ragaszkodva -, egyéni igény szerint kialakított mindenkori

élettanilag helyes légzéssel, a légúti megbetegedések előbb lecsökkenthe- tők,

majd az egyre tökéletesedő belső mozgás segítségével, a vérkeringés frissen

tartásával teljesen elkerülhetők.

Jól bevált módszer a vérkeringés serkentése a garatban a nyelv hátra-

dugásával és mozgatásával. Ha a nyakizmokat külön megfeszítjük és el-

79

ernyeszt jük többször egymás után nyelvünket a felső fogsorhoz nyomva, akkor még fokozottabb lesz a nyaki szervek edzése.

Ha érezzük, hogy kezd egy kicsit kaparni a torkunk, miközben a belső mozgásokat gyakoroljuk, akkor megakadályozzuk a nyaki szervek meg-betegedését. Ez sem idő kérdése, mindenkor, mindenhol eredményesen gyakorolható.

Szükséges az orrlyukak rendszeres kimosása, tisztítása, és a nyelv reg- gelenkénti lemosása.

_ sokat szokott náthás lenni, az még azzal is növelheti az ellenálló- kepessegét, hogy egy pohár vízhez egy babszemnyi sót és két babszemnyi szódabikarbónát tesz, és ebből, miután az ujjunkkal kimossuk, kitisztít juk az orrlyukakat, egy üres, henger alakú mézes vagy egy száj vizes flakonba töltünk. Majd oldalt fordítva a fejünket befecskendezünk az egyik felüllevő orrlyukba, így a víz a másikon kifolyik. Azután az ellenkező oldalon ugyanúgy. Majd az orron át befecskendezett vizet hátrahajtott fej tartással a szájunkon keresztül távolíthatjuk el. Összehúzza, edzi a hajszálereket.

A tenyérből orrba tisztítás céljából felszívott víz problémát okozhat nem mindenkinél a kedvező edzési forma. De az előző módon csakis jó hatását tapasztalhatja mindenki. J

Ha a nyelvünket megfigyeljük reggelenként, sokszor erősen lepedékes- nek látjuk. A szervezet kidobja magából a salakanyagot. Ha nem mossuk le, az nap mint nap újra visszakerül a véráramba. Lemoshatjuk kézzel, vagy fogkefével, vagy erre a célra külföldön kapható nyelvtisztítóval, kiki igény szerint. Ezzel is az edzettségünket növeljük.

Mindezeket már egy 6-7 éves kisgyerek is képes megtanulni.Felnőtt korban megsem olyan egyszerű, mert a helyes légzés együtt jár a

gerinc helyes tartásával, aminek a lényege, fontossága sajnos kiesett a tudatunkból.

A meggörbült, megfeszült gerinc, az előrebukott váll, a beszűkült mellkas gatolja a légzést, a vérkeringést, és csökkentett életműködést hoz lét re minden szervünkben.

Sokan már többféle légzéstechnikát ismernek, de a mindennapi életben mégis rosszul lélegeznek, így a megbetegedéseket sem tudják teljesen elkerülni. Ezért különösen fontos, hogy a mindennapjainkban is teljes tu -datossággal figyeljük és irányítsuk légzésünket.

Amikor érezzük és élvezzük és egyre természetesebb igényünkké válik a leggazdaságosabb légzés, a laza, aktív gerinctartás, a vérkeringésünk serkentése, akkor a különböző izgatószerek, a cigaretta, a felesleges evés- ívas utáni vágy is észrevétlenül megszűnik bennünk. Ellenszenvessé válik

80

minden olyan anyag, amiről érezzük, hogy szennyezi a testünket, és gá tolja bennünk a zavartalan életműködést.

Csodának tartjuk, amikor látjuk, hogy a fakír a sebeit gyorsan meg tudja szüntetni, pedig semmi különöset nem tesz, csak begyakorolja, hogy koncentrációval hogyan tudja a vérkeringést úgy irányítani, hogy a test minden részében megtalálható regeneráló sejtek gyorsabban odajussanak, ahol szükség van rájuk. Amit egyébként is megtennének, csak sokkal lassabban.

Azokban a szervekben, ahol szükséges a vérkeringés és a légzés fokozása, gondolatunk ráirányításával mindezt elérhetjük.

Váltott orrlyuku légzés koncentrációval, kézhasználat nélkül

Most is, mint életünk minden pillanatában, az élettanüag helyes gerinctartás megfigyelése az első feladatunk.

A váltott orrlyukú légzés az arcüregre, homloküregre és az idegrendszerre kifejtett élettani hatásairól sokat olvastunk, hallottunk, de mindezekről meggyőződni csakis saját tapasztalatok árán lehet.

A hagyományos ujjhasználattal történő váltott orrlyukú légzés használatára csak ritkán adódna alkalom. Kézhasználat nélkül a levegő útját csak a saját gondolaterőnkkel, a figyelmünkkel követjük. így a figyelemösszpontosító hatása még fokozottabb. Ujjakkal segítve kevesebb kon' centrációt igényel, könnyebben ellustul a figyelem. Az előző óriási előnye, hogy nagyon sokszor találhatunk alkalmat a végzésére a mindennapi életünkben is.

Biztosan nem lesz homlok- és arcüreggyulladásunk, sőt, ha az állandó, élettanilag helyes légzést elsajátítottuk, még csak egy nátha vagy köhögés sem tud rajtunk elhatalmasodni, mert kórokozók csak a pangó véráramban élnek és virulnak.

Kivitelezéseaz élettanilag helyes gerinctartást figyelembe véve megpróbáljuk a

légzésünket behunyt szemmel úgy irányítani, hogy érezzük, minden ki

81

légzés alatt egyre inkább ellazul, gerincünk és egész testünk egyre inkább ellazul és egy nagyon kellemes állapotot teremtünk. Most a következő ki -légzésnél megpróbáljuk figyelmünket úgy a légzésre irányítani, hogy a ki -légzést a homlok közepéről a jobb orrlyukunkra koncentrálva indítjuk, és a meleg, salakos, elhasznált levegő kiáramlását most a jobb orrlyukban erezzük fokozottabban, a másikban csak csökkent mértékben. Majd vissza belélegzünk. Ugyancsak a jobb orrlyukban érezzük frissebb, hűvösebb, éltető erők beáramlását. Majd megfordulnak a homlok közepén, amikor is a bal orrlyukon keresztül kezdünk kilélegezni, és kipréselni az elhasznált, salakos levegőt. A belégzés a bal orrlyukon keresztül történik, majd az egész sor kezdődik élőről.

A másik változat

A gerinc jobb alsó szakaszára koncentrálva kezdünk kilélegezni, és érezzük, hogy a gerinc jobb oldalán jön fölfelé a meleg, elhasznált salakos anyag. A jobb orrlyukon keresztül párolog ki fokozottabban, majd vissza belélegzünk a jobb orrlyukon át és érezzük, hogy a frissebb, hűvösebb, éltető erők áramolnak lefelé a gerincünk jobb oldalán. Megfordulnak ott, akkor, amikor kezdünk kilélegezni a bal orrlyukon. Most jönnek föl a gerinc baloldali részén és kipárologtatjuk a bal orrlyukon egyre fokozottabban. Újra a bal orrlyukon keresztül belélegzünk és így tovább.

Az előző elsajátítás egy kicsit könnyebb, de egyik se lehetetlen. Min-denkinek nagy élmény, amikor sikerül mindezt megéreznie. Rendkívül nyugtató, növeli az önbizalmat, hiszen az életünket fenntartó erőkkel ját -szadozunk.

Sokféle magyarázatot olvashatunk és hallhatunk arról, hogy mikor melyik orrlyukon ajánlatos kezdeni, attól függően, hogy éjszaka van vagy nappal. írják, nappal a jobb orrlyukon át ajánlatos a kezdés, este pedig a balon, és hogy este a jobb orrlyuk zártabb, nappal pedig a bal.

Az orrlyukak zártságára vonatkozóan azt lehet még megfigyelni, hogy két

óránként változik, de ez nem általános, hanem egyénenként figyelhe tő meg.

Nekünk mindig az az igaz, amit önmagunkon tapasztalunk.

82

Fújtató légzés

A gerinctartás természetesen most is, mint mindig, élettanilag helyes és laza. Kidomborodó mellkassal, laza gerinccel.

Ennek a légzésnek a hatása a tiszta fej, sugárzó értelem. A kutatások alapján élvezetét begyakorlott állapotban a kábítószer által létrehozott rendkívüli "kellemes érzéshez" hasonlítják, amit az emberek akkor is bevesznek, ha tudják, hogy nemcsak az egészségüket, de rövidesen az életüket is adják érte.

A légzéssel létrehozott végtelenül kellemes érzés következménye az ál landó fizikai és szellemi fejlődés. Müyen más lenne, ha ez az élvezet ter jedhetne inkább a köztudatban!

Előnye mellett a hátránya az, hogy ezt nem lehet bármikor és bárhol alkalmazni, mert hangosan lélegzünk. Csak akkor gyakorolható, ha mindenki ezt végzi a családban vagy a csoportban, vagy ha egyedül kell, hogy magunk jó társasága legyünk.

Nagyon tapintatosan kell mindig viselkednünk, nehogy ellenszenvet váltsunk ki a magatartásunkkal családunkban. A tüntető elvonulás ellenszenves. Amíg nem tudunk úgy viselkedni, hogy ezzel senkit ne zavarjunk, addig magunk sem lehetünk nyugodtak, magabiztosak. Ha idegesek, ingerültek vagyunk, akkor azt árasztjuk magunkból, és azt teremtjük meg magunk körül is. Ha nyugodtak, kiegyensúlyozottak vagyunk, tele életkedvvel, megértéssel, segítőkészséggel, akkor azt hozzuk létre a környezetünkben is. Próbáljuk mindig ez utóbbit szorgalmazni!

A gyakorlat végzése alatt kéztartásunk a következő: hüvejk és mutató ujjunkat összekapcsoljuk, és lazán ölbe vagy térdre tesszük, így összeköt jük a pozitív és a negatív energiák áramlását, és ez nyugtató hatású az idegrendszerünkre. A lábtartás teljesen egyéni, ahogy kellemes.

Csak a hasfal mozgatásával lélegzünk. Kilégzés alatt behúzódik a has fal, belégzés alatt elemyed, kicsit domborodik. Előbb lassabban, majd egyre gyorsabban lélegzünk, hasonlóan, mint a kovács-fújtató. Kezdetben óvatosan végezzük, erőlködés nélkül, nehogy szédülést, rossz érzést okozzon. Amikor már begyakoroltuk, akár több száz légzést is csinálhatunk.

Ha hosszabb ideig tudjuk végezni, akkor abbahagyáskor nagy meglepetés lesz számunkra, hogy hosszú ideig nincs szükség levegővételre. Rendkívül könnyűnek, tisztának, szinte átlátszónak érezzük magunkat. Van aki úgy érzi, hogy lebeg. Ezt is sokan szeretjük és élvezzük.

83

Egy alkalommal megkérdeztem a csoportot, hogy milyen gyakorlatot szeretnek a legjobban, az egyik kedves fogorvos résztvevő azt mondta, hogy ő a " szipózást" kedveli leginkább. Mindenki derült rajta....és valóban, ha már egyszer a kábítószer által kiváltott szerv- érzethez hasonlít juk, akkor miért ne lehetne ez egy "pozitív szipózás''?

A kábítószer hatását élvezőknek és szenvedőknek is ezt a pozitív élvezetet, az élet valóságos élvezetét kellene megtanítani.

Félgyertya (Viparíta karaní) közben végzettbelső mozgások

A megszokottól egy kicsit eltérően mutatjuk be a viparíta karanít, mivel már többször le van írva más könyvekben, s azt felesleges újraismételni.

Ez az a testhelyzet, amelyről azt mondják, hogy aki naponta többször végzi, húsz évet visszafiatalodik.

Ezért szoktam mondani a foglalkozásokon, hogy a húsz évnél fiatalabbak csak óvatosan végezzék, mert mi lesz velük, ha ez bekövetkezik?

Minden tréfálkozás nélkül ennek a gyakorlatnak az élettani hatása isrendkívül összetett, és a belső tornával harmóniába hozva felülmúlhatat lan.

Kivitelezése:Akinek még nehéz a popsit felemelni, annak nem szabad erőlködnie, hanem

tegyünk egy összehajtogatott pokrócot vagy kemény rongypámát a fenekünk alá, és a lábunkat emeljük föl székre vagy rekamiéra. Először ez a magasítás a popsi alatt legyen 30-40 cm-es. Ha nem vagyunk hozzászokva, hogy a fejünk lejjebb legyen, mint a fenekünk, akkor csak nagyon rövid ideig maradjunk ebben a testhelyzetben az első alkalommal. Lassan szabad csak fokozni az agyi erek edzését. Természetesen ez nem azokra vonatkozik, akik rendszeresen végeznek valamüyen mozgást. Akinek még nem szabad felemelni a popsit, az csak kéz-lábemeléssel gyakorolja a többivel, a belső tornát mert mindig az a legfontosabb.

84

Majd elengedjük és figyeljük, hogy 1̂||az előzőleg lecsökkenteti vérkeringés fea-feszítés hatására a belső szervek- Mben most a kilégzés alatt fokozódik az ellazuló izom és érrendszerben . ||pMindig csak annyit lélegezzünk be, J 1#»hogy tudjuk folytatni a kilégzést, és ffr p?érezzük minden kilégzés alatt egyre ' ^ ^ f , *1:' » fokozottabban a véráram finom ^ '* t f , > 1 ‘pezsgését a sejtjeinkben, azokban az , ‘' 1 ¿Ás-izmokban, amelyek nem szükséges, hogy megfeszüljenek.

A következőkben a belégzésre és az izmok megfeszítésére fordítjuk a figyelmünket. Belégzés alatt kicsit domborodik a hasfal, majd a mellkas, összehúzzuk a lapockákat, a farizmokat, összefordítjuk a talpakat is. A85

maximális belégzés után a nyelvünket is a felső fogsorhoz feszítjük. Szin tén addig tartjuk a feszítést, ameddig jól esik, majd ismét a kilégzésre és ellazulásra fordítjuk a figyelmünket. A kilégzés utáni ellazulásnál most szemgyakorlatokat végzünk úgy, hogy a szemünkre koncentrálva léleg- zünk ki és be. Akkor ott lesz jobb a vérellátás, és a szemgyakorlatok ha tása is fokozódik.

Tudjuk, hogy amelyik szervünket nem mozgatjuk, a megszokott mozgástól eltérően az bemerevedik, elsorvad. Ez éppen úgy vonatkozik a szemünkre, mint bármelyik testrészünkre. E gyakorlatokat járás, gépkocsivezetés vagy egyéb napi teendők közben is gyakorolhatjuk, de a félgyertyaállás biztosítja a vérkeringés megváltozása miatt a legkedvezőbb hatást.

Akinek esetleg szédülést okozna a szemgyakorlat, az behunyt szemmel is végezheti. Nézzünk jobbra föl a mennyezetre, majd balra föl, jobbra le, balra föl, jobbra föl, balra le, majd vissza ugyanúgy (balra föl jobbra föl)! Szemöldök közé nézés, orrhegy nézés, messze a szabadba vagy a terem jobb felső sarkába, majd balra le keresztezve és így tovább. Ezután körző mozgást végzünk. Jobbra kezdünk, maximálisan kifordítjuk a szemünket most is minden irányba, legalább tízszer jobbra, majd balra gyakoroljuk, ameddig egyénüeg jól esik.

Ezek után a nyelvünket lökjük ki jó hosszan, mint az orvosnál, majd hirtelen visszarántjuk. Ezt is megismételjük vagy tízszer, azután pedig befelé lökjük a nyelvünket a garatba és szintén hirtelen visszarántjuk. Ezt is vagy tízszer. A nyaki szervekben fokozzuk a vérkeringést és edz- dzük azokat, egyre ellenállóbbá tesszük a kórokozókkal szemben. Tudjuk, hogy azok csak pangó véráramban élnek és virulnak.

Az utóbbi nyelvgyakorlatoknak még az az előnye is megvan az előbbivel szemben, hogy bármikor lehet végezni, nemcsak ebben a testhelyzetben, sőt, talán nem is rossz gondolat, hogy mielőtt kimondanánk valamit, amit azután megbánunk, inkább dugjuk a nyelvünket a garatba.

Még egy kedvező hatás:a lágy szájpad alsó részének nyelvvel történő érintése, masszírozása, a "

nyelv szopogatása" jelentősen csökkenti, begyakorlás után teljesen megszünteti az éhségérzetet és a szomjúságérzetet. Nyilvánvalóan a nyáltermelődés fokozódása, a nyál fokozott nyelése és jelenléte a gyomorban szerepet játszik a hatás létrejöttének élettani magyarázatában.

A gyakorlat végzése közben visszaidézhetjük kedvenc ételeink, itala ink ízét, ezt idővel érezni is fogjuk. Sokan kipróbáltuk, és szeretjük ezt a gyakorlatot. Véleményünk szerint helye lenne a testsúlycsökkentő kurzusok anyagában is.

A következő kilégzésnél az arcizmok ellazítására fordítjuk figyelmünket.

Erezzük, hogy a homlok ellazul, a szem körüli izmok ellazulnak, a száj körüli

izmok ellazulnak, az egész arcizom ellazul. Közben mindig csak annyit

lélegzünk be, hogy tudjuk folytatni a kilégzést. Minden kilégzés alatt érezzük,

hogy az arcizom egyre jobban ellazul. Az arcizmok el- lazításának megtanulása

is nagyon fontos. Különösen a gondterhelt, ráncba rántott homlok árulkodik

arról, hogy kicsit még zavaróak a gondolataink. Amikor már az élet minden

pillanatában tiszták, világosak, a homlokunk is bársonyosan kisimul. Addig

játszadozunk ezekkel a belső mozgásokkal, ameddig az nekünk egyénileg

jólesik. Majd lassan letesz- szük a kezünket a hátunk mögé, és szép lassan

leengedjük hátunkat a talajra. Ha a lábunkat a mennyezet felé nyújtva hagyjuk, a

kezünket szintén függőleges helyzetbe hozzuk, és belégzés után behunyt

szemmel lassú, koncentrált mozdulattal kb. egyszerre engedjük le a talajra, a ta -

lajhoz egészen közel érezzük meg a legerősebb edzőhatást a hasizomban,

medenceszervekben, hátizomban és szinte az egész testben. Leereszkedve hosszú

küégzések alatt és után ellazulunk.

Halállás (Matszjászana)

Ellentétes gyakorlatnak a halállás következik. Belégzés alatt emeljük a

mellkasunkat, húzzuk Össze a lapockánkat, fejtetőre, popsira, két alsó karra

helyezzük a testsúlyunkat, lefelé fordított tenyérrel. A farizmokat

87

is összehúzzuk, a talpakat is összefordítjuk, a nyelvünket hozzáfeszítjük a felső fogsorhoz. Belégzés után kellemesen megfeszül minden izom. Addig feszítünk, ameddig most is egyéni igény szerint, túlerőltetés nélkül vissza tudjuk tartani a levegőt, majd elengedjük a feszülést, és ahogy lassan kilégzés alatt leereszkedünk a talajra, egyre jobban érezzük minden alkalommal, hogy az előzőleg megfeszített izom- és érrendszerben a lecsökkenteti vérkeringés most egyre felszabadultabban áramlik. Ismét csak annyit lélegzünk be mindig, hogy tudjuk folytatni a kilégzést, és minden kilégzés alatt és után egyre inkább érezzük a véráram finom pezsgését. Előbb csak egyes testrészeinkben, később a sok-sok gyakorlás következtében "minden sejtünkben".

Tarkóállás (Szarvángászana)

Erről a gyakorlatról is rendkívül

sok jó élettani hatás közismert már,

de sok embernek nem szimpatikus az

általában ajánlott hosszabb kitartás

miatt. A következőkben bemutatott

változatban nem a hosszú, mozdulat-

lan kitartás, hanem a külső-belső

mozgás a lényeg. Élettani hatása

nemhogy csökkenne, sőt fokozódik.

Kilégzés alatt ellazulunk (hanyatt

fekvésben), belégzés alatt lassan,

koncentráltan emeljük nyújtott pá-

ros lábunkat, majd a csípőnket, és

lassan nyomjuk a mellkasunkat az ál-

lunkhoz. Ha nem okoz kellemetlensé-

get, akkor a tarkótól fölfelé

próbáljuk kiegyenesíteni gerincünket, úgy, hogy tenyerünk segíti a test-

helyzet kialakítását a hátizmokhoz támaszkodva.Miután most is, mint mindig, felvettük az egyénileg legkellemesebb

testhelyzetet, ismét a légzésünkre, az izmaink, külső-belső szerveink já-tékára figyelünk. Láb- és gerinccsavaró gyakorlatokat végzünk hasizom-mozgatással, légzésszinkronnal, izomfeszítések és - ernyesztésekváltakoztatásával.

Kilégzés alatt lassan nyújtsuk a jobb lábunkat hátra fejünk mögé a talajra vagy a talaj közelébe! A balt a mennyezet felé, miközben húzzuk be a hasfalunkat maximálisan, és próbáljunk nyújtózkodni "bele a végtelenbe"! Mikor már nem megy tovább a kilégzés és a nyújtás, akkor úgy lé- legzünk be, hogy közben csak a hasfal mozog, így a következő kilégzés alatt tovább tudunk nyújtózkodni. Ezt megismételjük igény szerint, és érezzük, hogy ha belégzés alatt mindig csak a hasfal mozdul, akkor minden kilégzés alatt tovább tudunk nyújtózkodni.

Belégzés alatt lassan egymás mellé emeljük a lábakat, a mellkas állhoz nyomásával próbáljuk tökéletesíteni a testhelyzetet, szintén igény szerint, minden túlerőltetést mellőzve. Belégzés után az izmok kellemesen megfeszülnek.

A következő kilégzés alatt bal lá-bunkat nyújtjuk hátra a fej mögé, a jobbot a mennyezet felé, és így nyúj-tózkodunk ugyancsak az előbbi módon.

Belégzés után ismételjük meg az előbb leírtakat!

A következő kilégzésnél most a jobb lábunkat tegyük a bal váll irányába a talajra, vagy közelítsük a talajhoz! Kilégzés alatt most is nyújtózkodunk, de csavarodunk is.Ismét "belenyújtózkodunk a végtelenbe". Amikor már nem megy tovább a kilégzés és a csavarodás, a nyújtás, akkor ismét csak a hasfal mozgásával lélegzünk be, és ismét

érezzük, hogy kilégzés alatt hogyan húzódik befelé a hasfalunk. Egyre inkább tökéletesedik a nyújtó és csavaró hatás. Ebben a helyzetben is megismételjük párszor igény szerint a ki- és belégzést, érezzük, ha most is csak a hasfal mozdul a belégzés alatt, akkor minden kilégzés alatt egy kicsit, egy hajszállal tovább tudunk csavarodni, nyújtózkodni.

Belégzés szintén az előzőekhez hasonlóan. Majd az újabb kilégzés alatt megismételjük a bal láb jobb vállhoz nyújtásával az előző nyújtó, csava ró gyakorlatot annyiszor ahányszor egyénileg jól esik. Majd mindkét lábunkat hátranyújtjuk, és ekeállásban pihenünk egy kicsit.

Befejezésül az egyszerűbb, könnyebb leereszkedés: egyensúlyozunk egy kicsit hátrafelé nyújtott lábakkal, a kezünket a hátunk mögé tesszük a talajra, és lassan leereszkedünk, vagy a tenyerünkben csücsülünk, és csak az egyik lábunkkal egyensúlyozunk hátra, a másikkal előre lelépünk a talajra, majd lassan a másikat is a talajra helyezzük. Ha a derekunkat feltámasztjuk karunkkal és a tarkónk, talpunk a talajon van, pihenhetünk egy kicsit, miközben könnyedén lélegzünk, ahogyan jólesik.

Kis pihenés után, belégzés alatt megfogjuk a bokánkat, és így emeljük föl a mellkasunkat minél magasabbra. Utána megfeszítjük az izmainkat, szintén egyéni igény szerint feszítünk légzésviszatartás alatt, majd elengedjük a feszítést, leereszkedünk és hagyjuk, hogy az ellazuló izom- és ér -rendszerünkben a vérkeringés most is egyre fokozottabban pezsegjen.

Most egy ellentétes hatású gyakorlat következik.

90

Jógahíd változat (Kamdharászana)

A tenyerünket a fül mellett a ta-lajra tesszük. A testsúly a fejtetőn,talpon és tenyéren van úgy, hogy a jó-gairodalomból szahaszrára csakrá-nak ismert agyi idegközpontot nenyomjuk (a csecsemőkori nagyku-tacsnak megfelelő területen helyez-kedik el ez a csakra)

Most megpróbálunk a fejünkön

óvatosan előre-hátragördűlni, majd

körző mozgásokat is végezhetünk

jobbra-balra. E gyakorlat a csőrképződéses mészlerakódás ellensége, te-

hát megelőzi ül. a kialakultat panaszmentessé teszi. Ez nagyon nehéz

azoknak, akik még nincsenek eléggé edzésben, de lassan ránevelheti ma-

gát mindenki e gyakorlat végzésére is.

Ezt is addig végezzük, ameddig jól

esik. Egy kicsi erőltetés nem árt, de a

túlzásoktól óvakodjunk! Gyorsan tú-

lerőltethetjük izmainkat, ízületein-

ket, de csak lassan lehet tünetétől

megszabadulni. A túlerőltetés fáj-

dalma általában csak ismételt gya-

korláskor jelentkezik, és kevésbé

kellemetlen, mint a krónikus ízületi

gyulladások, merevedések állandóan

jelenlevő sokszor gyógyszerekre sem

szűnő fájdalma. Ha ügyesek vagyunk, akkor a betegség által okozott ál-

landó fájdalmakat is meg tudjuk szüntetni lassan, fokozatosan. A későb-

biekben a fokozottabb hátrahajlásokra is ránevelhetjük magunkat. Ha az

egyik lábunkkal belépünk középre, ahhoz a másikat felnyújthatjuk, tehát

kitesszük az antennánkat és fogjuk a szebbnél szebb, hasznosabbnál is

hasznosabb gondolatokat, amelyek itt rezegnek körülöttünk a levegőben.

Ilyen erős feszítések után ismét rendkívül jólesik az ellazulás, amikor ismét

érezzük - egyre fokozottabban - ellazuló izom- és érrendszerünkben, minden

sejtünkben a véráram finom pezsgését. Egyre inkább érezzük az örökkévalóság

rezdülését a "sejtjeinkben", tudjuk, hogy bennünk van és benne vagyunk, a

minden élő sejtben együtt lüktető, hatalmas élet-

91

érzett felelősségünk erősödik, akkor a közösségért érzett felelősségünk istökéletesedik.

Ha az ötvenöt évet még fiatal kornak tartjuk, akkor magam is fiatalonkezdtem. Három hónapos edzés után már a fejállás gyakorlására tértünkát. Igaz, hogy első alkalommal olyan érzésem volt, mintha valami meghi-básodott motorú traktor zakatolna a fejemben, de lassan ez teljesen meg-szűnt, és néhány hónap múlva már kezdtem egészen magabiztosan állni afejemen. Első hallásra nekem is természetesen lehetetlennek tűnt, hogyilyen idős és ilyen állapotban lévő ember is képes megtanulni a fejállást.De nem volt lehetetlen.

Kivitelezése:térdelőülésben kezünkből összekulcsolt ujjunkkal félkört formálunk a

fejünk köré, és lassan, koncentráltan előrehajolunk kilégzés alatt, és le-tesszük a fejünket a térd elé. Majd nyomban nagyon lassan emelkedünkis vissza, miközben belélegzünk. Ezt néhányszor lassan megismételjük,ha nem érezzük, hogy kellemetelen. Ha igen, akkor nem szabad erőltetni.

Pár nap gyakorlás után ha jólesik,akkor lassan megpróbálhatjuk ki-nyújtani lábunkat úgy, hogy a félig-meddig tenyérben lévő fejünkön és alábunk ujján legyen a testsúlyunkegy pillanatra, majd ismét nagyonlassan visszaereszkedünk. Ha úgydöntöttünk, hogy meg akarjuk tanul-ni, akkor ne időhöz kössük, hanemgyakoroljunk szorgalmasan és türel-mesen, élvezetesen, minden erőlkö-dés nélkül, és meglepően jóeredményeket fogunk elérni. Türel-metlenséggel csak rontunk a helyze-tünkön.

Amikor már hosszabb ideig is jólérezzük magunkat így, fejjel lefelé,akkor megpróbálhatjuk a következőváltozatot. Most is térdelőülésből in-dulunk. A kezünket letesszük a térdek mellé úgy, hogy a kéz uj jai a térdvonalában maradjanak, a fejünket pedig a térd elé. Majd lassan emeljüka popsinkat, a lábakat terpeszbe visszük, kezdünk ballagni a könyökünk

felé. A két alsó karunk függőleges helyzetben van. Csakis akkor jó a kéztartás, ha nem dől sem előre, sem hátra, sem jobbra, sem balra. Amikor a térdünk a könyökhöz ér, akkor rádőlünk a térdünkkel a könyökünkre, a két lábszár is függőleges helyzetbe kerül, a talpak felfelé néznek. Máris állunk a fejünkön. Ez nagy örömérzés, de ennek ellenére legyünk óvatosak! Mindenkinek meg kell éreznie, hogy mennyi az , amivel nem erőlteti túl magát.

Ez az a fejállás, melynek a gyerekek is nagyon örülnek, mert aránylag gyorsan el tudják sajátítani. Ha rendszeresen gyakorolják, hamar ki-fejlődik az egyensúlyérzék, és föl tudják nyújtani a lábukat anélkül, hogy elesnének. A fejállás nekik kötelező az iskolában, de megszokott módon való elsajátítása eléggé nehézkes, és nem mindenkinek sikerül. Elesnek és rossz osztályzatot kapnak. Ezen a módon viszont mindenki biztonságérzetet szerezhet.

Most a legkényelmesebb, a leg- hosszab ideig kitartható változat kö-vetkezik.

Szintén térdelőülésben kezdünk. A kezünkből most is kosarat fonunk a fejünk köré. Félig a tenyerünkben és a homlokunk felső részén, valamint két alsó karunkon lesz a testsúlyunk.

A csípőt felemeljük, kinyújtjuk a lábunkat, majd elkezdünk lassan láb-ujjunkon tipegni a fejünk felé mind-addig, amíg nem érezzük, hogy a

95

jolva maradunk, a karunkat egy másba fűzzük, és próbálunk egyre lazuló gerinccel kilégzés alatt egyre jobban előrehajolni. Amikor már nem megy tovább a kilégzés és az el-őrehajlás, akkor mozdulatlan hely-zetben maradunk. Belégzés alatt csak a hasfal mozdul. Küégzés alatt,

96

lábunk lassan szinte magától fel-emelkedik. Először maradjunk csak zsugorban, és amikor már biztonságban érezzük magunkat, akkor próbáljuk meg fölnyújtani a lábunkat. Ha lassan, koncentráltan mozgunk, sikerülni fog. Mindig egyéni igény szerinti legyen a kitartás, sohasem erőltetett!

A befejezés is nagyon fontos, ma-gasan növeli az élettani hatást.Az összes változatot a következő módon fejezzük be. Terpeszbe rakott lábakkal próbálunk lassan leereszkedni, amikor leért a talpunk a talajra, akkor előrehajolt állapotban maradva a kezünket úgy próbáljuk elhelyezni a fejünk mellett, hogy lassan felemel-hessük a fejünket a talajról. Előreha-

ha figyelünk a csigolyák közötti részekre, érezzük, hogy nyúlik a gerin-cünk.

Ez is nagyon meglepő érzés szokott lenni mindenkinek. Ahányszorezen a módon megismételjük a belégzést, annyiszor érezzük a kilégzésalatt meglepődve, hogy a csigolyák közötti részek egy kicsit mindig to-vább nyúlnak. Most megcsavarjuk a gerincünket, természetesen mégmindig előrehajolva maradunk.

A jobb kezünket, mint egy horgota bal bokába akasztjuk, a bal kezün-ket fölfelé fordított tenyérrel a fejfölé tartjuk, és kilégzés alatt úgy csa-varodunk, hogy érezzük, mindig kö-zeledünk törzsünkkel a jobbcombunkhoz. Amikor már nem megytovább a kilégzés és a csavarodás, ak-kor mozdulatlan testhelyzetben úgylélegzünk be, hogy csak a hasfal moz-dul. Érezzük, hogy ha az előbb már nem is tudtunk továbbcsavarodni,most tudunk. Az a meglepő, hogy ahányszor megismételjük a belégzéstmozdulatlan helyzetben csak hasfalmozgással, egy hajszállal mindig to-vább tudunk csavarodni.

Majd megcseréljük a kéztartást,és a másik oldalra is elvégezzükugyanezt a gyakorlatot.

Végül a lassú, koncentrált leeresz-kedés és a lazítás következik, bármi-lyen egyéni igény szerinti kellemestesthelyzetben. Most is légzésünkrefigyelve próbáljuk érezni, hogyanhagyja el "minden sejtünkön" ke-resztül az egyre tökéletesedő, tuda-tos kilégzés alatt a meleg, elhasznált, salakos anyag a testünket mindensejtünkön keresztül. Ahogyan a testünk tisztul, ugyanúgy a gondolatainkis észrevehetően egyre frissebbé, egyre világosabbá válnak. Belégzés alattérezzük, hogy a frissebb éltető erők hogyan áramolnak át meg át mindensejtünkön egyre szabadabban. Ami hasznos az beépül, a haszontalant pe-dig kipárologtatjuk. Ismét próbáljuk érezni, hogyan pezseg a véráram

98

egyre finomabban az ellazuló izom- és érrendszerben! Minden sejtünkegyütt lüktet a minden életet fenntartó erővel.Felismerjük a létezés foly-tonosságát önmagunkban, mindenben és minden élőlényben, önmagun-kat, mindent és mindenkit a létezés folytonosságában. Lassan,nyugodtan lélegzünk. Érezzük, hogy a nyugalom, harmónia, az egyre nö-vekedő biztonságérzet egyre fokozottabban betölti egész lényünket.

Aki lassan, türelmesen begyakorolja, annak kellemes meglepetések-ben lesz része, de mégsem ez a gyakorlat a legfontosabb, hanem a min-denkori laza, aktív, élettanilag helyes gerinctartás elsajátítása.

A következő gerinccsavaró gyakorlatot is egy kicsit a megszokottól el-

térő változatban mutatjuk be.

Gerinccsavaró gyakorlatok ülő helyzetben (Vakrászana)

Ülő helyzetben, nyújtott lábakkalvégezzük, de ha nehéz a lábnyújtás,nem baj, ha a térdek egy kicsit fel ishúzódnak. A gerinctartás a lényeg.Mindig a légzésünk, létezésünk tuda-tosításán van a hangsúly.Életünk minden pillanatábanéreznünk kellene, hogy a legfelső éslegalsó csigolyánk súlyvonalban van.A legfelső csigolyán elhelyezkedő te-jünk saját súlyánál fogva nyonija le-felé a csigolyák közötti rugalmas részeket. Ölbe rakott kéztartás mellettmindkét kezünk hüvelyk- és a mutatóujját összakapcsoljuk - ez nyugta-tó hatású.A vállak hátrafelé és lefelé húzódnak a lapockák enyhén össze.Próbáljuk minden kilégzés alatt egyre inkább érezni, hogyan lazul el min-den külső-belső szervünk ebben a testhelyzetben, hogyan tölti el a nyu-galom, a harmónia pillanatok alatt egész lényünket! A későbbiekben, hamár begyakoroltuk az élettanilag helyes gerinctartást, akkor ez valóbanbárhol, bármikor pillanatok alatt elérhető.

Ezeket a gyakorlatokat először nyitott szemmel szoktuk begyakorolni, majd

amikor már jól tudjuk, akkor végezzük a következő módon. Szintén rendkívüli

élményben lesz részünk.

99

Ismét kilélegzünk. Most a bál tér- ¿'V’V(lünket húzzuk fel, és áttesszük a *nyújtott jobb lábon. Ugyancsak az el- v'r .̂%őzőekben ismert módon csavaró- dunk. Belégzés alatt csak a hasfal mozdul. Ha valóban kidomborodó amellkasunk és laza a gerincünk, akkor minden kilégzés alatt érezhetjük, hogy tovább tudunk csavarodni. Amikor a jobb térdünk van felhúzva, akkor a jobb térd és a jobb váll próbál hátul közeledni egymáshoz, ha a bal térdünk van felhúzva, akkor a bal térd és a bal váll teszi ugyanezt. Majd felhúzott térdekkel következik mindkét változat.

A következőkben ismét belégzés

következik.

Kilégzés után most próbáljuk fel-húzott jobb térdünk alatt hátra-dug-ni a bal kezünket, és "barátságosankezet fogunk önmagunkkal". Ez elégritkán sikerül azonnal, de nem lénye-ges, hogy mikor. A kicsi eredmény-nek is mindig tudni kell örülni.Mindannyian rájöhetünk, hogy el-őbb-utóbb úgyis úgy játszadozunk agondolatainkkal, a testünkkel, mint aművész a hangszerével.

A kilégzések alatt most is az egyretökéletesedő csavaró hatásokat pró-báljuk érezni és élvezni. Az sem sza-bad, hogy elvegye kedvünket, ha azélvezet helyett először enyhe fájdal-mat érzünk, mert előbb-utóbb az isátmegy élvezetbe.

Belégzés következik, egyenes, laza

gerinctartással.

Bal térdünket is felhúzzuk, ésmegismételjük most az előző gyakor-

latnak a tükörképét.

Ismét belégzés következik. Ennyisok feszítés után most a laza, helyesgerinctartásnál egyre jobban érez-zük, hogy hogyan nyomja a fejünk asúlyánál fogva lefelé az egyre rugal-masabbá váló csigolyáink közötti ré-szeket. Ugyanakkor már nem soktestrészünk maradt, ahol ne érez-nénk a véráram egyre finomabb pezs-gését a "sejtjeinkben". Egyre inkábbtudatosul bennünk, hogy mi is szá-munkra a légzés.

Rendkívüli élmény, ha már sikerüla valóban laza, helyes gerinctartásközben a légzésünkre figyelni. Érez-zük, hogy nemcsak az orron, hanem *minden sejtünkön" keresztül léleg-, zünk, és azt ahogyan minden kilégzés

alatt letrejön az összehúzódó hatás és tisztulás "minden sejtünkben". Belegzés alatt pedig a növekedő, fejlődő hatás.

így jutunk el oda, hogy már sohase mondjuk, hogy jaj, de fáradtak vagyunk, mert tudjuk, hogy mindenkor annyi erőt tudunk magunkba gyűj teni, amennyire éppen szükségünk van, feltéve, ha megértettük a lehetőségeinket, és meg is tanulunk élni vele. Jó lenne, ha a saját tapasztalataink alapján okulva már az óvodákban ezt a mondókát taníthatnánk a kicsiknek.

"Ne görbítsük a gerincünket, gátoljuk a légzésünket!Tegyük a fejünket a helyére, ne lógjon a mellünkre!Légzés nélkül nem élhetünk, jó tartással erőt gyűjtünk!"A következő gyakorlatsor szintén világhírű gerincgyakorlat

102

''Napüdvözlet" energiagyűjtő gyakorlat (Szúrjanamaszkára)

A gerincet e gyakorlat nyújtja és hajlítja - kiegészíti a már ismertetett gerinccsavaro Krokodil gyakorlatokat-, kibővítve újabb megfigyelésekkel, tapasztalatokkal.

Első póz

A már ismert, élettanilag helyesgerinctartással lábujjunkra emelke-dünk úgy, hogy a sarkak összefeléfordulnak, a lábujjak szét.

Kezünket a fül mellett felnyújt-juk, a tenyerünket összefordítjuk, ahüvelykujjak összekapcsolódnak.Egyensúlyozunk, növekedik a biz-tonságérzetünk. Ha nehéz így állni,nyugodtan maradhatunk a talpunkonis. Majd a következő gondolatokrafordítjuk a figyelmünket, amelyeketmegpróbáljuk magunkévá tenni, ésállandóan ennek a tudatában élni.

A világűrből a Föld felé, a Földtőlaz űr felé áramló, mindent átható ál-landó sugárzásokban élünk.

Tegyük magunkat képessé arra,hogy e természeti erők hatását -leve-

gő, fény, kozmikus sugárzások - fokozzuk önmagunkban, és alakítsuk sa-ját, egyre fokozódó fizikai, szellemi erőinkké!

Második póz

Lassan hátrahajolunk. A kézkulcsot elengedjük, hosszan küélegzünk. Próbáljuk érezni, hogy a kilégzés alatt hajlik a gerincünk hátra a lapockák alatt. A belégzés alatt most is csak a hasfal mozdul, kilégzés alatt to-

104

vább hajlik a gerinc. Megismételjük, ahányszor jól esik. Lassan felegyene-sedünk ismét a kiinduló helyzetbe, az első pózba.

Harmadik póz

Lassan előrehajolunk nyújtott ka-rokkal, összefordított tenyérrel, ho- morított gerinccel, majd a karjainkat egymásba fűzve hosszan kilélegzünk, és próbáljuk érezni, hogyan kezd megmozdulni és nyúlni a gerincünk a küégzés alatt az egyre rugalmasabbá tett csigolyák közötti részekben. Belégzés alatt most ífe csak a hasfal mozdul, és így tudjuk egyre jobban

érezni és élvezni azt az élményt, hogy a tudatosan irányított kilégzés alatt a gerincünk mindig tovább nyúlik. Ahányszor jólesik, annyiszor ismételjük a ki- és belégzést!

105

Ötödik póz

Kezünket lehozzuk a talajra lassú, |fegyelmezett mozgással, s a tenye-rünkre támaszkodva a bal lábunkat ishátranyújtjuk. Majd csípőemeléssel,homorított gerinccel a tenyerünkreés a talpunkra helyezzük a testsú-lyunkat úgy, hogy érezzük, hogyanhajlik a gerincünk a lapockák alattmost is minden kilégzésnél. Belégzés-nél csak a hasfal mozdul, és kilégzés-nél mindig érezzük gerincünk finom ......................mozgását, amint egyre jobban hajlik a lapockák alatt. Ismét egyem igényszerint ismételjük a ki- és belégzést.

Hatodik póz

Kilégzés alatt még jobban fokoz-zuk a homorítást a gerincben, majdmellkasunkat a talajközeiben át-csúsztatjuk a két kar között. Egyenestartásban, hason fekve belélegzünk.Majd kilégzés alatt egy kicsit ellazu-lunk. Mindig csak annyit lélegzünkbe, hogy tudjuk folytatni a kilégzést,és minden kilégzés alatt érezzüx,hogy egyre lazábban tapadunk a ta-l a j r a . Érezzük a Föld vonzását, át- i ,

vess/ük a Föld vonzó erejét. Mi is egyre vonzóbb társasag leszünk, de

nemcsak önmagunknak, hanem, ha megértjük, ugyanezt tapasztalja a

környezetünk is.

Hetedik póz

^ Tenyerünket a derekunk közelében oldalt a talajra helyezzük. Kilégzés alatt próbáljuk gerincünket ismét hátrahajlítani a lapockák alatt! A vállak kilégzés alatt hátrafelé és lefelé húzódnak, a lapockák össze. Most is minden belégzésnél csak a hasfal mozdul, és minden kilégzés alatt érezzük és elvezzük a gerinc egyre fokozódó rugalmasságát, edzését.

Nyolcadik póz

Ebben a pózban megismételjük azötödikben leírtakat.

Kilencedik póz

Lassan letesszük a tenyerünket a lábak mellé a talajra, most a jobb lá-bunkat nyújtjuk hátra. A testsúlyunk a behajlított bal lábon van. Kilégzés alatt laza gerinccel próbáljunk úgy hátrahajolni, hogy érezzük, hogyan válik a gerincünk a lapockák alatt egyre hajlékonyabbá, rugalmasabbá. A kéz ujjai minden kilégzés alatt kö-zelednek a talajhoz.

A kilencedik póz második változata

Kezünket magastartásba nyújt-juk, a tenyerek, ujjak kifeszítve. Te-nyerünk a napkorongot, ujjaink anapfény sugarait szimbolizálják. Mé-lyen lélegzünk ki és be egyéni igényszerint. Érezzük, hogy a mellizmokegyre erősödnek, edződnek. Gerin-cünket próbáljuk minden kilégzésalatt egy kicsit jobban hajlítani a la-

pockák felé! Figyelmünket a következő gondolatokra fordítjuk.

Minden sejtünk felfrissül, feltöltődik, az életerő fokozódik bennünk.

Testünk egyre edzettebbé, elménk egyre élesebbé, felismerő képesebbé

válik.

rincünk finom mozgását, amint egyre mozgékonyabbá, rugalmasabbá válik. Egyéni igény szerint ismételjük mindig a ki- és belégzést.

Tizenkettedik póz

Lassan felegyenesedünk és ipszi- lonba állunk. Ha jól esik, akkor a láb-ujjakra ismét úgy, hogy a sarkak összefordulnak, a lábujjak szét. Ismét egyensúlyozunk, inkább belégzé- sen van a hangsúly, hogy ne legyen kellemetlen a levegővisszatartás és a feszítés. Egy kicsit egyéni igény szerint mindig kilélegzünk, majd tovább folytatjuk a belégzést és utána az izomfeszítést, miközben a következő gondolatok értelmét próbáljuk átérezni. Érezzük, hogy a belégzés alatthogyan töltődünk fel éltető erővel,

/■

derűs, alkotó életkedvvel. Erezzük, hogy feltöltődünk minden és mindenki iránt érzett szeretettel, egyre segítőkészebb, megértőbb, alkotóké- pesebb életkedvvel.

Behunyt szemmel elengedjük a fe-szülést, és lassan leereszkedünk a ta-lajra, a karjainkat is hagyjuk, hogy szinte maguktól ereszkedjenek le a törzs mellé lazán, a vállakat kicsit hátrafelé és lefelé húzzuk, a lapockákat összefelé. Valóban érezzük, hogy a legfelső és legalsó csigolyánk súlyvonalban van, és a fejünk most is súlyánál fogva nyomja lefelé az egyre rugalmasabbá váló csigolyák közötti részeket. Lazaság, nyugalom, harmónia árad szét egész lényünkben.

Agyi értorna (Jógamudra) és minden külső-belső szervegyüttes edzése

A következő gyakorlatsor elsajátítása is rendkívül kellemes meglepe-téseket okozott már sok embernek. Mindjárt meggyőződhetünk róla, va-jon miért?Térdelő ülésben kezdjük (Japánü-lés, szanszkrit ny. Vadzsrászana). Amegszokott, helyes gerinctartással,homorított gerinccel hátunk mögöttösszekulcsoljuk az ujjainkat, és lassúkilégzés alatt előre hajolunk. Le-tesszük fejünket térdünk elé. A ke-zünket, ha sikerül, kifordítotttenyérrel a fejünk fölé emeljük, aho-gyan tudjuk. Kicsit kitartjuk a pózt,figyeljük az élettani hatást, edződ-nek az agyi erek. Ha nem esik nehezünkre és eléggé edzett ek vagyunk hoz-zá (de csak akkor), lassan rágördülünk a fejünkre, majd szintén megpró-báljuk egy kicsit kitartani a pózt, és figyeljük, hogy hol érzünk feszülést.Erős a feszülés az agyi erekben, anyakizmokban, hátizmokban, melliz-mokban, karizmokban. Ahol most fe-szülés van, ott a vérkeringéslecsökken. Lassan visszaemelkedünka kiinduló helyzetbe, majd küégzésalatt laza gerinccel, kidomborodómellkassal elernyedünk, így a vérke-ringés egyre szabadabban áramlik.Erős edző hatás jön létre ezekben aszervekben.

A következő változat, amikor - ismét kilégzés alatt - nagyon lassan új ra letesszük fejünket a térdünk elé, és karjainkat összekulcsolt kézzel a fejünk fölé emeljük.

zést egyéni ütemben folytathatjuk. A '„.... nyaki mészlerakódásnak is ellensége.

Csak óvatosan végezhetjük. Min-denkinek saját magának kell meg- éreznie, hogy mennyit bír el túlerőltetés nélkül. A kezünk a törzs mellett tenyérrel felfelé pihen, és így lazítunk.

Amikor belég/és alatt nagyon lassan felemelkedünk, most is próbáljuk

mindig megérezni, hogyan áram- .

lik be "minden sejtünkön" kérésznövekedik nemcsak a tüdőnk, ha- 7 és után

a? öklünket a

zel.homorított gerinccel kilégzés 'ímmalatt lassan előredőlünk. A légzés ^

jünket csak akkor tegyük le a térd ‘ ]elé, amikor már teljesen ráfeküdtünk a combokra. Most megfigyel- ■ J jük, milyen szervérzeteket hoztunk létre. A hasi zsigerek között nagyon erős feszülés van. Kilégzés alatt, ha egyre inkább ellazítjuk a karizmokat,

%

hátizmokat, gerincet, akkor észrevesszük, hogy ellentétes szervérzeteketteremtettünk meg. Most figyeljük a légzésünket, a vérkeringésünket, aszívműködésünket! Nagyon erősenlecsökkentek. Ameddig jól esik a póz, ...addig kitartjuk. Majd nagyon lassúmozgás közben, figyelve, hogyanemelkednek a csigolyáink egymásután, kezdjük emelni a fejünket ho-morított gerinccel. Belégzés alattérezzük most is, hogyan árad be egy-re fokozottabban minden sejtünkönkeresztül a friss, életető erő. Érezzüka táguló, fejlődő hatást egész lé-nyünkben.

A következő küégzés alatt öklünket a szeméremcsont és a köldök közé tesszük, és küégzés alatt ismét az előző módon leereszkedünk homorított gerinccel a combunkra stb.

Belégzést is ugyanúgy, az előbbi-hez hasonlóan végezzük.Majd a következő kilégzésnél ök-lünket a köldök tájékára tesszük ésúgy dőlünk lassan küégzés alatt előrestb.A belégzés ismét az előző módon.A következő küégzésnél már egé-szen a gyomor tájékára tesszük azöklünket és úgy dőlünk nagyon lassú,fegyelmezett mozdulattal a com-bunkra. A fejünket most is csak ak-kor tesszük le a térd elé, amikor márteljesen ráfeküdtünk a combunkra.A karokat, hátizmokat, gerincetmost is elernyesztjük, és megfigyel-jük az ellentétes szervérzeteket.Érezzük most is a zsigerek között azerős feszülést és a háti szervekben azelernyedést. Figyeljük a légzésünket,vérkeringésünket, szívműködésünket. Ameddig jól esik, kitartjuk a pózt.

. i 33

115

Belégzés alatt nagyon lassan, homorított gerinccel felemelkedünk. Fi-gyeljük a csigolyák mozgását, a légzésünket, amint általa egyre felszaba-dultabban árad minden sejtünkbe az életünket fenntartó erő, és most isegyre jobban érezzük a növekedő, fejlődő hatást minden testrészünkben.

Ha figyelemmel kísértük, hogy mi-lyen helyzeteket, szervérzeteket hoz-tunk létre a gyakorlat kivitelezésealatt, akkor nem fér hozzá kétség,hogy milyen erősen befolyásoljukminden szervünk működését - pozitívirányba. Egyébként mindig befolyá-soljuk minden szervünk működését,de sokszor negatív irányba.

Az egyik kedves biológiatanárnőismerősöm, aki már komoly tapasz-talatokat szerzett a belső szervműkö-dés szabályzásában, azt mondta:"Eddig azt tanítottam a gyerekeknek,hogy mi nem tudjuk befolyásolni bel-ső szerveink működését, miközbenmegnyomorított gerinctartással,csökkentett légzéssel, vérkeringésselültünk vagy álltunk egymással szem-ben, tehát igenis negatívan befolyá-soltuk azt.

A meditációró]

Sokszor mondjuk mindennapjainkban, hogy ezen vagy azon "elmedi-tálunk". Valóban, ha nagyon leköti figyelmünket valami, akkor nem ve-szünk tudomást arról, hogy mi történik körülöttünk. Ez azonban elég ritkán fordul elő velünk.

Amikor ezt a képességünket úgy tudatosítjuk magunkban, hogy már bármikor el tudunk merülni teljes figyelemmel abban, amit éppen teszünk vagy amire éppen gondolunk, de tudatosak vagyunk a végtelenhez való kapcsolódásunkban is, akkor már életünk minden pillanatában a me-ditációban elért nagyon kellemes állapotban maradhatunk. Már nemcsak

116

borodik, a vállunk kicsit hátrafelé és lefelé húzódik, a lapockák is egy gondolatnyit közelednek egymáshoz.

A lábtartás teljesen mindegy, kezek az ölben. Ha összekapcsoljuk a hü-velyk- és mutatóujjunkat, akkor az nyugtató hatással van ránk. Összekö ti a pozitív és negatív energiák áramlását.

Később, ha már rutinosan csináljuk, két perc elég ahhoz - ezt kutatá- sokis bizonyítják hogy nyugalom, harmónia, jó közérzet töltsön el minket.

Ha képesek vagyunk semmire nem gondolni, csak érezzük, hogy a köny- nyű ki- és belégzés alatt hogyan oldódunk bele a végtelen térbe és a vég telen erőbe, ami bennünk van, benne vagyunk, része vagyunk, akkor két perc alatt normálissá válhat az alacsony vérnyomás, magas vérnyomás (a prágai neurológiai klinika orvosai vizsgálata szerint) vagy a zaklatot idegrendszeri állapot. Ennyi időt pedig, bármennyire elfoglalt emberek vagyunk is, fordíthatunk erre a kétperces nyugalomra. Számtalan medi- tációs technika van, de nekünk a praktikus meditációra van elsősorban szükségünk.

Próbáljuk megőrizni azt a belső nyugalmat mindennapi tevékenysége ink közben is, amit a meditációban elérünk!

A kétperces nyugalmi állapot, jó közérzet úgy terjed ki bennünk mindig egyre hosszabb ideig, hogy végül állandósul. Ez vonatkozik a vérnyo-másváltozásra is.

IV. A mindennapi életünk

A friss, alkotó munkakedv megteremtése

Akár ülve, akár állva kell dolgoz-nunk, mindenkor frissek maradhatunk, ha megtanuljuk fizikai és szellemi erőinket nemcsak fogyasztani, hanem gyűjteni is.

Most is, mint mindig, arra kell, hogy legyen természetes igényünk, hogy minden mozdulatot a keresztcsontunk tájékáról indítsunk. így lassan elérjük, hogy úgy mozdul a legalsó csigolyánk, mintha csak egy kis golyóscsapágy lenne.

Amennyire tőlünk telik, mindig homorított gerinccel-mozduljunk, hogy ne horpadjon be a mellkasunk, és ne hozzunk létre görcsös feszüléseket gerincünk nyaki szakaszán sem! így nem gátoljuk agyi vérkeringésünket. Ez először egy kicsit nehezen megy, de most is, mint mindig, csak azt tudom szívből ajánlani, próbálgassuk, mert ennek gyakorlása a kis kellemetlen érzéssel megment minket sok kellemetlentől, amit a rossz légzés és gerinctartás következtében hozunk létre magunkban.

Ha a legkisebb fáradtságot, levert-séget, nyugtalanságot érezzük, mindjárt gondoljunk arra, hogy miért van! Rossz a testtartásunk, nincs a helyén a fejünk, rossz a vérkeringésünk, rossz a légzésünk. Javítsuk ki a ge~

- . •• •

119

rinctartásunkat, tegyük helyére a fejünket, segítsük tudatos belső moz-gással a légzésünket, vérkeringésünket! Meglátjuk, mindjárt jobb lesz a közérzetünk.

Füldörzsöléssel, tarkómasszírozással, vagy csak néhány izomfeszítés és -ernyesztés váltakoztatásával, az élettanilag helyes légzéssel mindenkor frissen tarthatjuk magunkat ameddig csak akarjuk, ha már begyakoroltuk.

Egyszer azt vesszük észre, hogy máris vége a munkanapunknak, ami így összehasonlíthatatlanul kellemesebben telt, mint amikor meggörbült, megfeszült gerinccel, pangó vérárammal gyötörtük magunkat. Rájövünk, hogy bármilyen munkát lehet jó érzéssel végezni, ha mi jól érezzük ma-gunkat, így munkánk hasznát, eredményét is jobban élvezhetjük.

Bármüyen fizikailag megterhelő nehéz munkát kell is végeznünk, min-dig segíthetünk magunkon, ha erőinket már nemcsak fogyasztani, hanem gyűjteni is tudjuk,

A figyelem frissen tartása tanulás közben az élettanilag helyes laza gerinctartással

Ahhoz, hogy ezt gyermekeinknek tanítani tudjuk - akár szülők, akár pedagógusok vagyunk -, saját magunknak kell először felismerni a jelen tőségét, tapasztalni felbecsülhetetlen élettani hatását.

Most esetleg megcsóváljuk a fejünket, hogy micsoda naív ajánlat!Egyik foglalkozásunkon valakit az élettanilag helyes járás oktatása

közben - akinek nagyon előregörbülő, megfeszített gerinctartása volt - kértem, hogy próbálja elkezdeni küazítani, kiegyenesíteni. Elnézően mo-solyogva mondta; "Már a nagyapám, apám is így járt, ez nálunk családi hagyomány. Ezt én sem tudom sohasem kijavítani, már lehetetlen ki -egyenesíteni."

Amikor lazításra került a sor, mindenki kényelmesen hanyatt feküdt a szőnyegen úgy, hogy sehol feszülés, feszültség ne legyen bennük. Figye-lem az emberem, s látom, hogy egyenes gerinctartással, lazán fekszik a hátán, s mondom neki: "Hogy-hogy most nem görbül előre a gerinced?" Azt felelte ő: "Hát ez más, így ki tudom egyenesíteni." "No, ha így ki tu -dod, akkor állva és ülve is éppen úgy kiegyenesítheted, ha akarod, ha meg-érted, hogy mit jelent. "Ő lett az egyik legtudatosabb lelkes élvezője és terjesztője a lazán mozduló gerinctartásnak.

Egyik újabb tanfolyamunkon megjelent a feleségével és két középisko-lás gyermekével, akik gyönyörű, élettanilag helyes gerinctartással álltak

120

a kezdők sorában, és szakszerűen gyakorolták a belső szervtomát, a re -keszizom felemelését stb. Meglepődve néztem rájuk. Mosolyogva mond-ták, hogy az apu családi tanfolyamon tanította nekik, és most azért jöttek együtt mindnyájan, hogy tovább tökéletesítsék az eddig tanultakat.

Életszemléletünk, tévedéseink között szintén az egyik legsúlyosabb, amikor óvni próbáljuk gyermekeinket a belső szervek mozgatásától, ami pedig csecsemőkortól az életünk legvégső határáig az egyre tökéletesebb életműködést segíti elő.

Sok jógakönyv írja, hogy pubertáskor előtt nem szabad a gyermek-einknek hasizom mozgatásokat tanítani. Ezzel szemben tapasztalataink alapján azok a csecsemők, akiknek az anyjuk már élettanilag helyesen lé -legzett a kihordás alatt, sokkal erősebb hasi légzők az átlagnál, és alig, hogy felállnak, máris hasfalbehúzással (udijána bandha), a rekeszizom le és felemelgetésével szórakoztatják magukat. Nem kellene nekik is meg tiltani, hiszen erősen a pubertáskor alatt vannak?

Azok a tanárok, akik már saját tapasztalatból ismerik a belső szervtorna, az élettanilag helyes gerinctartás, a mindenkor végezhető izomfeszí tések, ernyesztések váltakoztatásával létrehozott vérkeringés felbecsülhetetlen élettani hatását, már 7-8 éves kisgyermekekkel is meg tudják értetni, és meg is tudják nekik tanítani.

Az az osztály, amelyikkel így foglalkozik egy-egy tanár, kiugró ered-ménnyel, az egyre javuló figyelemösszpontosító készséggel kerül magasan azok fölé, akik a hagyományos, szerencsétlen, meggörbült, megfeszült gerinctartással, pangó vérkeringéssel, egyre csökkenő figyelemmel "kínlódják végig" az órákat.

Akik már begyakorolták, ha látják, hogy másik pajtásuk görnyedt ge -rinctartással ül, ölben tartott begörbített ujjal figyelmeztetik egymást szótlanul a padban, ami azt jelenti: - "Ne görbítsd a gerinced, gátolod a légzésed!" Begyakorlás után természetes igényünkké válik. Nem szenve-dünk, ha sokáig kell ülni vagy állni. Nem leszünk fáradtak, a figyelmünk sem csökken, frissen tartjuk és arra fordítjuk, amire az adott pillanatban szükséges, akár kisdiákok, akár nagy diákok, serényen munkálkodó mun-kakötelesek vagy nyugdíjasok vagyunk.

Gyermekeink sem rettegnek többé, hogy vajon milyen osztályzatot kapnak. Nem az osztályzásért, hanem a tudásért tanulnak. Az pedig at tól, hogy hogyan értékelik, se több, se kevesebb nem lesz. Felismerjük, hogy a feszültség azt is elfelejteti velünk, amit megtanultunk, hogy csak is nyugodt, magabiztos, tiszta aggyal lehet a maximumot nyújtani.

121

A figyelem frissen tartása gépkocsivezetés közben

Az előzőekben ismertetett fizikaiés szellemi erőink mindenkori gyűj-tése alapján most már világos előt-tünk, hogy autóvezetés közben ülőhelyzetben is a laza, aktív - járművelegyütt mozduló -gerinctartással, avérkeringés időnkénti, igény szerintifokozásával tudjuk frissen tartanimagunkat.

Nagyon fontos, hogy gépkocsiülé-seinket az élettanüag helyes gerinc-tartás szempontjából korrigáljukvagy egy kis kemény rongypámávalvagy egy Összehajtogatott pokróc da-rabbal, hogy ne süppedjen gerincünkalsó szakasza a puha párnák közé. ígykönnyebb kialakítani a laza, aktív ge-rinctartást.

A popsinkat hátravisszük úgy,hogy a keresztcsontnál támaszkod-

jon csak a gerincünk. Hagyjuk, hogy a jármű mozdulásával együtt érzé-kenyen kimozduljon a kilazított csigolya közötti részekben azokon a pon-tokon, ahol járás közben is érezhetjük a mozgást: a nyaki gerincben, alapockák és a keresztcsont tájékán.

Fel kell ismernünk, hogy akkor maradhatunk frissek vezetés közben is, ha nem gátoljuk passzív gerinc tartással a légzésünket, vérkeringésünket.

Figyelmünket még fokozzuk, ha vezetés közben nem mereven egy pontra nézünk, hanem szemmozgatással megtanulunk egyszerre látni mindent.

Az egyoldalú mozgás káros hatása éppen úgy érvényes a szemünkre, mint akármelyik külső vagy belső szervünkre.

Amelyik szervünket nem mozgatjuk rendszeresen minden irányba, abban előbb-utóbb felborul a biológiai egyensúly. Szerencsére már tudjuk, hogy amit mi rontottunk el, azt mi is tudjuk megjavítani.

A szemgyakorlatok kivitelezése gépkocsivezetés közbenMost is, mint akár járás közben, nagyon könnyen és célravezetően vé-

gezhető. Egy szemvillanás mozdulatával Z alakot formálunk. Nézünk bal

122

ra föl, jobbra föl, balra le, jobbra le, azután egy távoli pontra villantjuk a szemünket, majd vissza a rendszámtáblára, majd körző mozgást végzünk a szemünkkel hol jobbra, hol balra.

A szemünk úgy viselkedik, mint egy filmfelvevő, összerakja az állóké -

peket úgy, hogy szinte egyszerre látjuk, mi van előttünk, jobbra, balra és a

hátunk mögött.Tájékozódóképességünk is fokozódik. A veszélyhelyzet ez esetben

nemhogy növekedne, hanem jelentősen csökkenthető a váratlan meglepetés, hiszen egyszerre látunk mindent magunk körül. Azt is látjuk, hogy pl. lakott területen nem léptük-e túl a megengedett sebességet, vagy valamelyik utcánál, útkereszteződésnél nem vágódik-e hirtelen elénk egy másik jármű, gyalogos, motoros vagy tehén vagy ló vagy erdő szélén a bokrok közül egy szarvas vagy egy őz.

Ha szemüveg kell a távollátáshoz, egyszer csak azt vesszük észre, hogy már semmi szükség a szemüvegre, mert jobban látunk nélküle, mint vele. Ez természetesen nem az egyik napról a másikra következik be.

A szemünknek is nagyon nagy szüksége van a friss, oxigénes vérrellá- tásra. A laza, aktív, élettanilag helyes gerinctartásnál nincs feszülés a nyaki gerincben, és a helyes légzés mellett a friss, oxigénes vérkeringés szabadon áramlik az agyban, így a szemben is - életünk minden pillana tában.

Az esti vezetéshez is meglepő eredménnyel hozzá lehet edzeni a sze -münket úgy, hogy a kora reggeli vagy a lemenő napba nézést gyakoroljuk, napközben pedig, amikor tehetjük, ne a napba, hanem a napfény sugarába nézzünk! Mindezt ellazult állapotban gyakoroljuk, amikor légzésünk, vérkeringésünk szintén szabadon áramlik (Napmeditáció).

Szoktunk hallani olyan tanácsokat, hogy "ne nézz a napba, mert meg-vakulsz!" Valószínű, ha minden edzés nélkül megpróbálnánk belenézni a legerősebb reflektorba, a napba, károsodás érné a szemünket, de hosszú, türelmes, tudatos edzéssel eljutunk oda, hogy már nyugodtan belenézhe-tünk, és nemhogy ártana, hanem olyan meglepően edzett lesz a szemünk, hogy már semmiféle erős reflektor ozással sem lehet minket elvakítani. Ez szintén egy lehetetlennek tűnő állítás számunkra. Csak tapasztalatok árán érthető. Szívből ajánlom. Próbáljuk ki!

Ha hosszabb út vagy éjszakai vezetés előtt állunk, vegyük figyelembe, hogy nemcsak az ital tudja csökkenteni a figyelmünket, hanem a túl jól -lakottság is.

Tudjuk, ha jól kitömjük a gyomrunkat, akkor a véráram - hogy segít se az emésztést a gyomorban - fokozódik, az agyban viszont csökken. Ter -mészetesen megtanulhatjuk, hogy még így is frissen tudjuk tartani a

123

figyelmünket, de már nagyon meg kell érte dolgozni. Sokkal több belső szervtornával tudjuk elérni a kívánt eredményt. Tehát okosabb, ha inkább kevesebbet eszünk.

Mindezek figyelembevételével, elsajátításával mindenkor frissek és magabiztosak, az adódó helyzeteknek megfelelően döntőképesek vagyunk.

Étvágy, természetes éhségérzet

Amikor jó étvágyat kívánunk egymásnak, nem is gondolunk arra, hogy éppen az étvágy az, ami ha természetes éhségérzet nélkül jelentkezik, tönkretesz, eldeformál, megnyomorít.

Amikor a természetes éhségérzet fellép, akkor valóban szükség van ar ra, hogy együnk, de ha mindenkori étvágyunkat próbáljuk kielégíteni, akkor azért előbb-utóbb keservesen megszenvedünk.

Az étvágy hatására feleslegesen fogyasztott táplálék nem tud beépülni, nem tudja hasznosítani a szervezetünk. így a nyugalmas helyeken - ahol nincs megfelelő külső-belső mozgás - különböző lerakódások keletkeznek: mészlarakódás, kövek, daganatok , zsírsejtek stb. formájában. Különösen amíg nem tudjuk ezt akadályozni a vérkeringés serkentésével, légzésszabályozással, izomfeszítések és - ernyesztések váltakoztatásával.

A sok evés ellenére a fog romlása mégis a hiányos táplálkozásra utal.Hiába állna minden fogunk mellé egy fogorvos, a kívülről való súrolás bár

szükséges, de nem mentheti meg fogainkat a romlástól, ha nem kap ja meg a szervezetünk az élettanilag szükséges tápanyagokat. (Azt is kevesen tudjuk még, hogy az ínymasszírozás megakadályozza az ínysorvadást, éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a fogmosás.)

Hogy a fogak egészségesek maradjanak, az ételeket nem kellene tönk-retenni túlsütessel, túlfőzéssel. Minél többet kellene úgy fogyasztanunk, ahogyan azt a legjobb szakács, a természet elkészítette.

Erre viszont nem könnyű magunkat ránevelni, mert az állandó főtt éte -lekhez szokott szervezetnek meg kell szokni a változást. Nekünk is csak úgy kell pontosan elfogadtatni magunkkal valami újat, mint a csecsemőkkel. Először minden újból csak egy kicsit; és lassan, észrevétlenül úgy alakul át az ízlésünk, hogy mi lepődünk meg a legjobban, mert talán az előzőekben legszívesebben fogyasztott ételeink lesznek a legellenszenvesebbek.

124

Ahogyan egyre jobban lélegzünk, egyre frissebben tudjuk tartani a vérkeringésünket, és ahogyan tisztul a testünk összetétele, annál kevésbé fogjuk kívánni azokat az ételeket, amelyek nehezen emészthetek és szennyeznek.

Lassan nemcsak a külső tisztaság, hanem a belső is igényünkké válik. Azt is meglepődve tapasztalhatjuk, hogy egyre kevésbé lesznek bűzös vá ladékaink.

Lassan kialakul bennünk az a képesség, hogy már csak azt és annyit kí -vánunk mindenből, ami valóban szükséges, élvezetes és haszonos. Császár Mihályné Benke Mária (húgom) "Életünk és ételünk" c. könyve tájékoztatást ad az egészségesebb magyaros ételekről.

Mindig az okot keressük!

Sajnos, elterjedt szokásunkká vált a legtöbb esetben minden felmerü lő gondnál, problémánál, betegségnél az okozat elfojtása az ok megkeresése nélkül. így az okozat újra meg újra jelentkezik, egyre veszedelmesebb formában. Mindaddig, amíg rá nem jövünk, hogy az ál landóan vissza-visszatérő okozatot csakis az ok megszüntetésével kerülhetjük el.

A következő kis monológ is ezt próbálja megvilágítani.

"Anyák, emberiség, egészségtudatot a világnak!

A könny, a jaj szó okozata a tehetetlenségnek.Gondolkodjatok!Mindig az okot keressétek!Gondolkodjatok!Ha mi, emberek a Földön a legfejlettebb élőlények vagyunk, mégis az életet romboljuk, akkor beteg a tudatunk.Magzataitok szeretetből fakadóártatlan kisgyermekekként születtek - anyák!Ha felnőttekként mégis felelőtlen gyilkosok lesznek, mi okozza hát?Segítsétek gyermekeitekben a fejlődő életetszeretettel,de értelemmel!

125

Ne értelmet és életet romboló természetellenes, elavult, megkövült szokások özönével! Anyatársadalom, emberiség, amikor már egészséged és léted alatt a talajt vágod, próbáld meg megérteni az ősi igazságot:"Nincs oly jó, melyben ne volna vész, ha balga módra véle visszaélsz".Döbbenjetek rá, hogy amíg az érzék az úr, amíg nincs harmóniában az érzés, az érzék, az értelem,addig pusztítja magát az ember, egyénileg és közös szervezésben.Külső tudásunk óriási, az eget ostromolja. Közlekedünk a Föld alatt, a Föld körül, fölmegyünk a Holdra, de itt a Földön néhány évtized után alig vonszoljuk önmagunkat már.Megszüntettünk múlt századi kórokat, de kialakítottunk helyettük újakat.Áradozunk a génsebészetről, a szervátültetésről, de nem tájékozódtunk még saját, természetes biológiai és pszichológiai igényeinkről.Földünk egyik részén éhség pusztítja fajunkat,a másikon az ő adagjuk megevésével is pusztítjuk önmagunkat.Betegség, merev izmok, eldeformálódott test okozata a tehetetlenségnek.Gondolkodjatok, mindig az okot keressétek!A belső-külső békétlenség réme, a beteg emberi tudat,amíg félünk, nem élünk.Az élet ott kezdődik,amikor megszűnik a félelem bennünk.Ha felismerjük a természet erőit önmagunkban, és fokozzuk ésszel,megértjük, hogy egyek vagyunk a világmindenséggel, a nagy egésszel,akkor értjük meg a testvériséget is, és érezzük,

hogy valóságod emberek vagyunk, van erőnk, bátorságunk, hatalmunk, van célunk!Úgy éljünk, hogy emberségünk ölelje át a voltakat, a lévőket, az eljövendőket a világmindenségben,mert minden érző lény elválaszthatatlan részea nagy egésznek,ezért a tökéletes harmóniacsak együtt lehetséges."

Mi a félelem? Mi az élet élvezete?

A félelem helytelen gondokodásmódunkhatására létrejött bénító, cse -lekvésgátló érzés, az önbizalom hiánya.

A helyes gondolkodásunk következtében létrehozott belső derű, életkedv, munkakedv, a természettel való kapcsolatunk, a saját biológiai és pszichológiai létezésünk felismerése az élet valóságos élvezete.

Életünk gépezetében is ugyanúgy kapcsolódik minden egymásba, mint a gépekben a fogaskerekek.

Minden összefügg, egymásból indul ki. Ha a félelmet, a bizonytalanságot teremtjük meg önmagunkban, nem élvezhetjük az életet.

Ha a belső nyugalmat, biztonságérzetet hozzuk létre önmagunkban, nem lehet bennünk félelem.

Sokszor kérdezik, hogy miért csak egy szúnyogháló van az ajtónkon, hiszen így nagyon könnyen kirabolhatnak, agyonüthetnek? Mondom, nekünk a legnagyobb érték az életünk, de ha valaki mindenáron el akarja venni, akkor ettől - van rá példa a történelemben - nem egy zár, de egy hadsereg sem tud megvédeni minket.

A félelem senkit nem ment meg semmitől, tehát értelmetlen. Általános felfogás, hogy a környezetünk formál minket. Ez igaz is, de csak addig amíg nem jutunk el oda, hogy nem erőszakkal, hanem a példamutató emberi magatartásunkkal mi formáljuk a környezetünket.

A félelem, az ingerültség mindig a tehetetlenségünket bizonyítja. Ez nagyon taszító magatartás. Ha önmagunkban nem bízunk, hogyan várhatnánk ezt másoktól?

Létezésünk észlelésétől kezdve mindannyian szeretetre, megértésre, boldogságra, életünk élvezetére vágyunk, de sok esetben nem találjuk az utat ezek eléréséhez.

127

Amíg nem ismerjük fel, hogy a félelem megszüntetését, létezésünk él -vezetét csakis a tudatunk, az életszemléletünk, a magatartásunk átfor -málásával teremthetjük meg, addig az értelem - és életromboló szokásaink hatására csak a kiszolgáltatottság érzését, az idegességet, be tegséget, szenvedést fokozzuk önmagunkban.

Mi módon tudunk hát eljutni oda, hogy megszerezzük azt a képességet, hogy már semmitől és senkitől sem félünk?

Sohasem gondolunk már arra, hogy jaj mi lesz, ha így lesz vagy úgy lesz, vagy ha nem úgy lesz, hanem amúgy lesz. Nem félünk a magánytól, egymástól, az élettől, a haláltól.

Felismerjük, hogy azokat az élvezeteket, amelyeket a nikotin, a koffe in, a szesz, a kábítószer hatására létrejött furcsa kis pezsgés okoz, ami ál tal úgy érezzük, hogy most feldobódtunk, izmaink megfeszítésének és elernyesztésének a váltakoztatásával nemcsak létrehozhatjuk, hanem tetszés szerint, akadályoztatás nélkül mindenkor, mindenhol fokozhat juk.

Az utóhatása nem leépülés és pusztulás, hanem állandó fizikai és szel lemi fejlődés korunktól, nemünktől függetlenül.

Mindezek elérésének feltétele a bennünk érvényesülő, építő természeti erők felismerése, és a velük való élnitudás képessségének kifejlesz tése.

így megy át a bizonytalanságérzet biztonságérzetbe, a nyugalom, a bel ső derű az élet élvezetébe.

A biztonságérzet az, amikor képesek vagyunk gondolatainkat, valamint minden rendelkezésünkre álló fizikai és szellemi erőnket nyugodtan, megfontoltan arra a dologra, feladatra irányítani, amit éppen meg kell oldanunk.

Képesek vagyunk az életben adódó legnehezebb és legváratlanabb helyzetekben is rövid idő alatt felismerni a reális, helyes megoldást, és al -kalmazni azt.

így érjük el a kívülről jövő, hamis élevezetek helyett a saját gondola -terőnk hatására megteremtett belülről jövő élvezetet, az élet valóságos élvezetét.

Szeretet, szerelem, vágy, önismeret

A szenvedés, a csalódás önismeretünk birtokában e területen is elkerülhetőA reális életszemlélet elsajátítása után már tudjuk, hogy minden jó vagy

rossz, kellemes vagy kellemetlen, boldogság vagy boldogtalanság ön-magunkban gyökeredzik.

Senki és semmi nem tehet minket boldoggá, ha ellenkezünk, de ugyanúgy senki és semmi nem tehet minket boldogtalanná, ha nem hagyjuk.

Ha már eljutunk oda, hogy nem romboljuk önmagunkban az életet, hanem tiszteljük, szeretjük, akkor magunk körül is ugyanazt tesszük. Egyre kevésbé tévesztjük már össze a szeretetet, a szerelmet, a vágyat.

Óriási a különbség a szeretet, a szerelem, és a vágy között.Amíg a szeretet érzése lassan mindenki és minden iránt képes kifejlődni

bennünk, a szerelem őszinte, igaz érzése magába foglalja a szeretetet is, a vágyat is, de csak egyetlen személyre irányul.

Kegyetlen csalódások, szenvedések, öngyükosságok okozója, amikor a vágyat összetévesztjük a szerelemmel, amit nagyon sok esetben keservesen megszenvednek az üyen kapcsolatokból született utódok is.

Az igaz érzés nélküli vágyat a természetes éhségérzet nélküli étvágyhoz hasonlítjuk, amelyet ha mindig igyekszünk kielégíteni, egyre kielé -gíthetetlenebbé válik. Testünk eldeformálódik, megbetegszünk, eltehetetlenedünk, szenvedünk.

Ha mindig más-más kapcsolatokban próbáljuk megtalálni a boldogságot, akkor azt folyton csak kergetjük, de soha el nem érjük.

A mindent magába foglaló szerelem érzése kimeríthetetlen, hasonló létezésünk felismerésének végtelen fejlődési folyamatához.

Ahogyan a valóságos öntudat elérésénél a természeti erőkkel való kap-csolatunkat egyre mélyebben és élvezetesebben átéljük önmagunkban, ugyanúgy az őszinte érzéssel (szerelemmel) szeretett személlyel való kap -csolatunkat is - ez sem függ a korunktól - mind elmélyülőbbnek, élveze -tesebbnek, soha meg nem szűnőnek találjuk. Hiszen egyre több semmihez nem hasonlítható, senkivel meg nem osztható közös élmény fűz össze bennünket.

Az Őszinte, igaz érzés fizikai és pszichikai öröme, ami boldoggá tesz, ami tartalmassá, széppé, gazdaggá teszi életünket megszüntethetetlen, mint maga az élet.

Az egészséges, boldog, kiegyensúlyozott ember boldog, egészséges, ki -egyensúlyozott utódokat hagy maga után.

Nagyon hamisak a köztudatban elterjedt nézetek a szexuális képességekkel kapcsolatban is. Olyan nehezen sikerül tudomásul venni, hogy a fizikai, pszichikai zavaraink nem az életkorunk, hanem helytelen gondolkodásunk, életmódunk, magatartásunk hatására jönnek létre bennünk.

A hitről, bizonytalanságról, tisztánlátásról, felismerésről

Sokszor lehet hallani, hogy hit nélkül nem lehet élni, hogy ma ez hiányzik az emberekből.

Mások szerint az emberek többsége ma is hisz valamiben.Egy harmadik álláspont szerint a hit ott kezdődik, ahol a tudás megszűnik.A saját és egyre többünk tapasztalata alapján számunkra a tudás, a va lóság,

az örökérvényű igazságok felismerése ott kezdődik, ahol a sokféleképpen érthető, magyarázható, bizonytalan hit megszűnik.

Amikor már nem hisszük, hanem tudjuk, felismerjük, tapasztaljuk, hogy tudatos alkalmazkodással hogyan lehet elősegíteni önmagunkban a romboló erők helyett az építő (regeneráló) természeti erők működését, akkor már nem kívülről jövő erőtől várjuk a segítséget.

Minden sejtem tiltakozik ellene, ha valaki azt mondja, hogy a hitem vagy valamilyen "izmus" követése segített abban, hogy nyomorult, beteg, szerencsétlen emberből magabiztos, egészséges, egyre tisztuló gondolkodású ember lehettem.

Ennek éppen az ellenkezője a valóság: amíg hittem, mindig csalódtam, de másokon is ugyanezt tapasztalható.

Jó, szokták mondani, hogy a vak hit káros.így ez a szó, hogy hit, mindig magyarázatokra szorul.Volt, amikor elődeink azért ölték egymást, mert egyik-másik ember hinni

akart.Majd azért, mert nem mindenki akart hinni.Nem vak-e hát mindig a hit?Amíg azt hisszük, hog) a minden élő sejtben együtt lüktető, minden életet

fenntartó természeti erőt a hitünkkel, fohászkodásunkkal jobb be látásra bírjuk, hogy segítsen nekünk addig bizonytalanság van bennünk. Nem ismerjük fel, hogy az az erő bennünk lüktet, benne vagyunk, el vá- laszthatatlan része vagyunk, tehát a segítség bennünk van.

Ha felismerjük saját biológiai és pszichológiai létünket, és megpróbá lunk élni a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel, akkor rájövünk, hogy saját erőnk felismerésével megtanulhatunk magabiztosan, egészségesen

130

élni, és ez a természetes. Rájövünk, hogy háromféle életmozgás dolgozik bennünk. Az egyik, amelyik épít, a másik, amelyik eldeformál, a harmadik, amelyik lebont. Hogy mikor melyiket hagyjuk magunkban érvényesülni, az mindig a mi téves vagy öntudatos életszemléletünkön, magatartásunkon múlik. Mindaddig bizonytalanság van bennünk, amíg nem ismerjük fel, hogy a mi igazi tanítómesterünk itt van az agyunkban, az elménkben, mert tanácsokat ugyan kaphatunk, adhatunk, de a legiga- zabb, a legjobb tanács is hatástalan marad, amíg nem ért jük, hogy az igazi segítség mindig bennünk van. Az intelligenciánkban, az elménkben, az életszemléletünkben.

Azt, hogy mennyire vagyunk bizonytalanok vagy magabiztosak, mindig a testalkatunk, mozdulatunk, emberi magatartásunk mutatja világosan, félreérthetetlenül.

Nem könnyű a már rögzült rossz szokásainkat, életszemléletünket megváltoztatni, de ha alaposan átgondoljuk, milyen következményekkel jár, ahogyan eddig éltünk - vagyunk-e néha idegesek, ingerültek, fáj-e a fogunk, a fejünk, vannak-e merev izmaink, merev-e gerincünk, vannak-e felesleges zsírsejtjeink, lerakódásaink, amelyek a légzést, a vérkeringést gátolják bennünk? Nyugodtak tudunk-e maradni a nehéz helyzetekben? Meg lehet-e sérteni bennünket?

Ha mindez nincs, akkor jól csináljuk, nincs szükségünk változtatásra. De ha mindez van, akkor alighanem valahol eltévesztettük, és ha elhatá rozzuk, hogy mindent megteszünk, ami tőlünk telik, akkor lassan, de biz tosan kijavítjuk, amit elrontottunk. Meglepődve tapasztaljuk, hogy valóban milyen egyszerű és szüntelenül a rendelkezésünkre álló dolgok felismerése és alkalmazása kell ahhoz, hogy a magabiztos egészséget, a mindenkori jó közérzetet, az életkedvet, a munkakedvet egyre inkább fokozni tudjuk magunkban.

Amikor már egyre magabiztosabban felismertük, hogy mit várhatunk önmagunktól, hogy mire vagyunk képesek, ezzel párhuzamosan a másik ember is egyre kevésbé lesz titok előttünk. Mindig fel tudjuk mérni, hogy kitől mit várhatunk, senkit nem ruházunk fel olyan tulajdonságokkal, amüyenekkel az nem rendelkezik, így már sohasem csalódunk.

Ez az, ami nem hit, hanem tiszta, világos látásmód, felismerés kérdé-

Hogyan jógázzunk minden percben?

Szüntelenül éljen a tudatunkban, hogy a jógázás nem gyakorlatokból áll, ez életszemlélet, létezésünk felismerése, a lehetőségeinkkel való élni- tudás;

a egyénben érvényesülő természeti erőfolyamatok felismerése és a hozzájuk való alkalmazkodásra épülő tudás független attól, hogy a Föld melyik részén élünk és müyen a vüágnézetünk; megértés és alkalmazkodás kérdése;

harmónia megteremtése a természettel, önmagunkban, a családban, a társadalomban, az élnitudás művészete.

Ha felismerjük élettani hatásainak a lehetőségeit, akkor már sohasem mondjuk, hogy "nincs időm jógázni."

Építsük bele a hasizom mozgatásával belső szerveink, zsigereink tor- náztatását a mindennapi tevékenységeinkbe, izmaink időnkénti megfe -szítésének és elemyesztésének a váltakoztatásával együtt.

Az élettanüag leggazdaságosabb légzés, a hasizom, a rekeszizom rend-szeres tomáztatása biztosítja a bioenergia maximális befogadását tes tünk bioritmusába, és az összes szervek egyre tökéletesebb működéséhez vezet. Az energia összegyűlik a soláris plexiusban, mint egy dinamóban, és állandóan táplál, frissen tart, tudatosan irányítjuk testünk minden funkcióját, így lesz az erőnk állandóan fokozható.

Improvizáljunk (rögtönözzünk) különböző feltűnésmentes testhelyze -teket, lehetőség szerint minden időben, pl. széken ülve gerinccsavarás, el -őrehajlás, cipőigazgatás, az agyi vérkeringés serkentése stb.!

Tudatos belső mozgással, izmaink megfeszítésének és elernyesztésé- nek a váltakoztatásával, érrendszerünk bárhol, bármikor és bármüyen életkorban végezhető tornáztatásával fokozzuk a káros purin anyagok elégetését az izomzatban.

(Nitrogéntartalmú szerves vegyületek, pl. h úgy sav, koffein stb.)Táplálékunk legyen energiadús, egyre természetesebb és mértékletes!

Vetkőzzük le gátlásainkat, ne legyünk tehetetlenek!Fogadjuk szívesen azt a jóindulatú tanácsot, ne engedjük Földünket az

ellustult, enervált (gyenge idegzetű), tehetetlen, eldeformálódott tes tű majmok bolygójává tenni!

Ha már merevek vagyunk, lassan, türelmesen, fokozatosan oldjuk fel!A szükséges gyakorlatokat mindig egyénre szabottan, megfontoltan,

óvatosan végezzük!

132

Nagyon igaz a következő kínai közmondás is: "Nem akadályozhatjuk meg, hogy a szomorúság madarai átrepüljenek a fejünk felett, de meg-akadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban."

Mikor vagyunk jógázók?

Nehéz megváltoztatnunk azt a félrevezető felfogásunkat, mely szerint akkor jógázunk, amikor gyakorlatokat végzünk.

Amikor azt kérdezik, hogy hány órát szoktam naponta jógázni, akkor mindig azt mondom, hogy 24 órát.

Mindig csak azt kell tenni, amit egyébként is teszünk lélegzőink, moz-dulunk, gondolkodunk, eszünk, iszunk, tanulunk, dolgozunk de úgy ahogy az egy valóban öntudatos emberhez illik, aki már tudja, hogy a légzés által jut el minden sejtünkbe az életünket fenntartó erő, amit tudatos belső szervtomával tudunk mindig frissen tartani mindennapi tevékenységeink közben.

/

Állandóan a tudatában kell lennünk annak az örökérvényű igazságnak, hogy ahogyan gondolkodunk, olyan a közérzetünk, annyi erőnk van, aho-gyan lélegzünk.

Élhetünk a Föld akár keleti, nyugati, északi vagy déli részén, tudjuk, hogy két fő dolog tart fenn minket: a légzés és a táplálkozás. Ha bárme lyiket figyelmetlenül folytatjuk, az biológiai és pszichológiai zavart okoz nekünk. Ahogyan ezt az egyensúlyt magunkban a Föld bármelyik részén élve összezavarhatjuk, ugyanúgy meg is teremthetjük.

Létezésünk felismerése - az élni tudás azokkal a lehetőségekkel, ame lyek minden élőlénynek rendelkezésére állnak - mindenütt csak reális életszemléletünkön múlik.

Ha megpróbáljuk a figyelmünket mindig a lényeges dolgok felismerésére fodítani mindenféle irányzat vagy "izmus" követése nélkül, akkor mindannyian rájöhetünk, hogy benne élünk a végtelen, minden életet fenntartó életritmusban, az élet örök körforgásában.

133

A kozmosszal sem a szamádhí (a jóga legmagasabb foka) állapotában egyesülünk: külön sem tudunk válni tőle, akár vülámgyors mozdulatokkal bukfencezünk, akár meditálunk, vagy a mindennapi tevékenységeinket végezzük.

Ha mindezekből - amire az emberi elme képes - megpróbálunk egyre többet felfogni, és valóban élünk is a lehetőségeinkkel, egyre kellemesebb és meglepőbb élményekben lesz részünk.

így jutunk el oda, hogy egyre inkább olyan lesz a magatartásunk, hogy ahol mi vagyunk, vagy ahol megjelenünk, örülnek nekünk, és ahonnan távozunk, onnan hiányozni fogunk, a családi körből éppúgy, mint külső környezetünkből.

Ha ezt elérjük, akkor vagyunk öntudatos, hasznos emberek (jógázók).

V. Várható eredmények

Miben leszünk tájékozottak, ha közös célunkat a világos, tiszta gon-dolkodásmódot, életszemléletet kialakítjuk magunkban!?

Az emberi testnek nemcsak az anatómiáját (felépítését), hanem élet tanát, biokémiáját (természetes működési folyamatait) is ismerjük, sőt tudatosan irányítjuk. Tisztában leszünk azzal, milyen módon tudjuk elősegíteni, hogy egyre zavartal^nabbul működjön bennünk az a rengene- ráló (építő) természeti erő, amely felülmúlhatatlanul a legjobb orvos, biológus, pszichológus.

Egyre jobban felismerjük és tisztábban látjuk az élet minden megnyil -vánulásának lényegét, saját biológiai és pszichológiai létünket, minden élővel, a természettel való összetartozásunkat.

Érezzük, élvezzük és tudjuk:

hogyan lehet a gerincünket mindenkor élettanilag helyesen tartani - ülve, állva, járva, buszon, villamoson, gépkocsiban, vonaton, iskolapadban, munkahelyen, kerékpáron, otthon stb. -, és hagyni, hogy a legkisebb mozdulatra is finoman kimozduljon;

vérkeringésünket igény szerint frissen tartani, és ezáltal fokozni ön-magunkban az életkedvet, az alkotó munkakedvet;

hogyan lélegezzünk a mindennapi életben helyesen, amely által energiánkat gyűjteni is tudjuk, nemcsak fogyasztani, és hogy mindez gondolataink ellenőrzése és irányítása folytán jön létre;

érzéseink, érzékeink az értelmünkkel kiegyenlítődnek, nem lesznek káros szenvedélyeink.

Egyre nagyobb lesz az igényünk arra, hogy minél kevesebb sütés-főzésnek kitett természetes étellel táplálkozzunk (tanácsot tudunk adni igény szerint az egyre természetesebb, egyénileg leginkább megfelelő élvezetes és hasznos táplálkozási forma kialakítására); testsúlyunk is lassan normálissá válik - nem lesz sem túltáplált, sem hiányos; - mozdulataink is lassan az élet minden pillanatában frissek, könnyedek,

135

lazák, természetesek lesznek; állandóan fejlődünk, fizikai és szellemi erőink érezhetően, láthatóan növekednek (életkorunktól és nemünktől füg -getlenül).

Tapasztalatból tudjuk azt is, hogy bármilyen munkát lehet jó érzéssel végezni, ha látjuk a hasznát és az eredményét.

Emberi magatartásunk tőlünk telhetően a magánéletben is, éppen úgy, mint a közösségben, egyre példamutatóbb lesz: tartalmas életre nevelő, természet- és emberszerető, türelmes, segítőkész, megértő.

Tudjuk és másokkal is meg tudjuk értetni saját tapasztalataink alap ján, hogyan érhetjük el a magabiztos, mindenkori jó közérzet megteremtését, az élet értelmének, céljának felismerését, a mindennapi feladataink egyre hatásosabb elvégzését.

Az indulataink, érzéseink, érzékeink mindenkori értelemmel való ki -egyenlítése nem gyors folyamat, de mindannyiunk számára elérhető. így érjük el lassan az előbbiekben már ismertetett magatartási képességet, hogy ahol mi vagyunk vagy megjelenünk, ott lehetőleg mindenki jól érezze magát és örüljön, hogy velünk lehet, és ahonnan elmegyünk, onnan hiányozzunk.

ERŐGYAKORLATOK

Amikor azt mondjuk, hogy nincs erőnk, nem is gondoljuk, milyen hamis az állításunk. Tudatunk átformálásával, ha kicsit jobban odafigye lünk, megértjük, hogy mi az, ami által élünk, mozdulunk. Felismerjük, hogy az az erő, amitől minden anyag mozdul, bennünk is megvan, beim vagyunk, része vagyunk. Az anyagot mozgató élő erő mi magunk vagyunk, a testünk is anyag, melyet mi mozgatunk, akkor már sohasem mondjuk, hogy nincs erőnk. Ez már nem fantázia, ez a valóság.

137

HAJLÉKONYSÁG

Cáfolom azt a téves szemléletet, amely szerint csak gyermekkorban lehet az izmainkat, ízületeinket kimozgatni. 55 eves koromog mozgástól, tornától eltiltva éltem. Most 70 éves koromban életmódom megváltozta tásának hatására, a képeken látható módon tudom mozgatni egykor dagadt, merev, sok szenvedést okozó, fájó testrészeimet.

Milyen jo ha már nem fáj semmi!!!

Tartalomjegyzék

I. BEVEZETÉS................................................................ ...........................9

Fedezzük fel önmagunkat!.........................................................................9Önvallomás az átváltozásról....................................................................10

Kinek mi a jóga?.......................................................................................15

II. FOGLALKOZÁSI TERVEZET..........................................................19

Két foglalkozási-példa ismertetése:........................................................22

a, Első foglalkozás (2 óra időtartam)....................................................22b, Második foglalkozás (2 óra időtartam)........................................„...24Az első foglalkozás részletes leírása......................................................25A gondolatirányítás művészete laza-aktív gerinctartással ..................26Az élettanilag helyes gerinctartás és légzés .........................................27Hogyan tegyük a fejünket a helyére?......................................................27A felsőtest minden izmának kimozgatása.............................................33Felfrissítő gyakorlat..................................................................................33Nem mindennapi lábgyakorlatok - melyeket mindennapivá istehetünk......................................................................................................35Az élettanilag összehangolt, laza mozgással való járás......................37Örökkévalóság............................................................................................40

III. A TOVÁBBI FOGLALKOZÁSOK ALATT HASZNÁLHATÓ GYAKORLATOK ÉS ELVEK........................................................43

Krokodil gyakorlatok................................................................................43Hanyatt fekvő változatok.........................................................................43Hasonfekvő változatok.............................................................................55Az odalfekvéses változat kivitelezése....................... ............. .............63Az ülő változat kivitelezése.....................................................................69A lazítás, a relaxáció, az autogén tréning, a savasana.........................72Mi az önszuggesztió?................................................................................76A légzésünk megfigyelése........................................................................77A gyulladásos légúti megbetegedések megelőzése vagy megszün-tetése az élettanilag helyes légzéssel.....................................................79Váltott orriyukú légzés koncentrációval, kézhasználat nélkül ...........81A másik változat......................................................................................... 82Fújtató légzés.............................................................................................. 83

"... Hetven éves korom ellenére még mindig úgy érzem, hogy évről évre növekszik az erőm, a hajlékonyságom. Hogy meddig megy így, nem tudom még, de talán sokaknak példa lehet, hogy még nem késő....

25 éven át nem élhettem úgy hogy legalább egy k’csit valahol ne fájt volna valamelyik testrészem. Ha le tudtam jönni a fekhelyemről, akkor már egészségesnek tartottam magam. Három időszakban is annyira súlyos volt a fájdalmam, hogy nem voltam képes megfordulni a másik oldalamra. Sokszor nem bírtam önállóan megmosni a nyakam, vagy megfésülködni. Volt, amikor arra gondoltam, hogy....

Ötvenöt éves koromig, a családban, a társadalomban is vissza-visszatérő szenvedéseim miatt - csak csökkent értékű munkaerő voltam, aki mindig segítségre szorult. Csak rövid időt tölthettem egy-egy munkahelyen, mindig az egészségi állapotomtól függően. Állandóan az orvosi rende-lőket jártam. Most már több, mint tíz év óta az orvos barátaim járnak hoz-zám, hogy gyógyuljanak."

rjt.? I / / sz fi SllL