Patanjali jóga szutráinak magyarázata

Patanjali jóga szutráinak magyarázata I. rész

SWAMI VIVEKANANDA:

PATANJALI JÓGA-SZUTRÁINAK

KOMMENTÁRJA

Fordította: Andrássy Tamás

BKS Iyengar:

Light on the Yoga Sutras of Patanjali

Angolból fordította: Rhasoda Varga Margit

1.1Következik a koncentráció magyarázata.

Isten áldását kérve most elkezdődik a jóga szent művészetének kifejtése.

1.2A jóga az elmeszubsztanciák /citta/ funkcióinak /vrtti/ elnyomása.

A jóga a tudat mozgásainak lecsendesítése.

1.3.Akkor ez az idő /a koncentráció ideje/ a saját /változhatatlan/ lényegében nyugszik.

Azt követően a megfigyelő a saját valódi ragyogásában tartózkodik.

1.4.Más időkben a történések azonos következményeket szülnek.

Más esetben a megfigyelő a fluktuáló tudattal jellemezhető.

1.5.A funkcióknak öt változata van, ezek lehetnek gátoltak vagy gátlástalanok.

A tudatosság mozgásai öt részre oszthatók. Lehetnek észlelhetőek, észlelhetetlenek, fájdalmasak és fájdalmatlanok.

1.6.

/Ezek/ A helyes ítélet, a megkülönböztetés hiánya, szótévesztés, /szószegés/ álom és emlékezés.

Ezeket a mozgásokat a valódi ismeretek, az érzékcsalódás, a tévedés, az alvás és a memória okozzák.

1.7.Bizonyító ereje a közvetlen észlelésnek, a következtetésnek és a lelkiismeretesebb kijelentésnek van.

A valódi ismeretek lehetnek direktek, következtetéssel kapottak és tényként bizonyítottak.

1.8.A különbségek hiánya téves ítéletre vezet, az igazi lényeg állapota nélkül.

Az illuzórikus vagy téves tudás a tényszerűtlen és irreális dolgokon alapul.

1.9.A félreértés valóságtartalom nélküli szavakból ered.

A verbális tudás mentes az ábrándos elképzelt dolgoktól.

1.10.Az alvás a vrtti egyik állapota, amely az üresség érzéseit zárja körül.

Az alvás a gondolathullámok vagy a tudás nem szándékos hiánya.

Szanszkritból fordítva:

A hétköznapi tudatosság hiányára bizonyosság az álmoktól és gondolat-hullámoktól mentes alvás.

1.11

Emlékezésről beszélünk, ha a tárgyak képe nem veszett el /és a róluk való benyomás újra a tudat felszínére jut./

A memória a szavak és megtapasztalások változatlan formában történő előhívása.


A memória változatlan formában történő előhívása annak a tudásnak, ami a direkt megtapasztalásokból ered.

1.12.Gyakorlás és vágytalanság útján fogunk uralkodni rajtuk.

A gyakorlatok és a kötődésmentesség eszközök a tudatosság lecsendesítésére.


Az ismétlődő gyakorlatok célja a tudatosság visszavonása a vágyaktól és a kötődésektől.

1.13.A gyakorlat a folytonos történések köreit van hivatva kordában tartani.

A gyakorlat maga a rendíthetetlen erőfeszítés ezeknek a fluktuációknak a lecsendesítésére.

1.14.

Szeretettel, hosszú időn át megszakítatlanul, fáradtságot nem kímélve gyakorolni /az elérendő célért/.

A hosszú, megszakítás nélküli, éber (odaadással teli) gyakorlat a szilárd alapja a fluktuációk távoltartásának.

1.15.

Szabadulás annak lesz része, aki ellentmondott a látható, vagy hallható világ utáni szomjúságnak és uralkodni akar a dolgok felett.

A lemondás az a gyakorlat, ami elszakadást eredményez a vágyaktól.


A felsőbbrendű tudatosság, amely győzelmet aratott a vágyakon és közömbös világi szenvedélyek iránt, a védákban vagy a szóbeli bizonyságtételekben nyugszik.

1.16.

A legvégső vágytalanság az, amikor maguk a qualitások szűnnek meg és purusa megismerésében keresi létesítő okát.

A legtökéletesebb lemondás, ha valaki a természeti kötőerők (tudatlanság, szenvedély, jóság) fölé emelkedik és felismeri a lélek valódi természetét.

1.17.

Az igazi megismerés az a meghatározott koncentráció, melyhez az ítéleterő, megkülönböztetés képessége, boldogság és az Én-rögeszme megszüntetése társul.

A gyakorlás és a kötődésmentesség (függetlenség) kifejleszti a samadhi négy típusát: önelemzés (analitikus gondolkodás), szintézis (tökéletes intelligencia), boldogság, tiszta létezés.

1.18.

Ez egy másik samadhi. A megszűnés tartós gyakorlásán át megszerezni az összes lelki erőt és benne a citta, csak a meg nem nyilvánult benyomásokat tartja vissza.

Az üresség, ami a gyakorlás során megtapasztalható, másfajta samadhi, ez a korábbi benyomások egyensúlya, amelyek tudatküszöb alattiak maradnak.

A rejtett benyomások szunnyadnak, de tudatosság bizonyos pillanataiban felébrednek, fluktuációkat okoznak és megzavarják a tudatosság tisztaságát.

1.19.

Ez a samadhi, ha nem követi azt a külső megszabadulás, az isteni újra testet öltés oka lesz és ezek azok, akik a "természetbe bemennek"

Ebben az állapotban egyesek test nélküliséget (anyagi forma nélküliség) tapasztalnak meg, vagy elmerülnek a természet törvényeiben (eggyé válnak a természettel). Ez elkülönüléshez vagy magányossághoz vezethet.

1.20.

Mások, ezt a samadhit, hittel, tetterővel, emlékezéssel, koncentrációval és a valóságnak a valótlanságtól való megkülönböztetésén át érik el.

A gyakorlást bizalommal, meggyőződéssel, erélyesen, éles memóriával és az elmélyedés erőteljességével kell folytatni, hogy megtörjük a spirituális megelégedettséget.


A bizalom, amely a bizonyosságból ered, az elme fizikai és morális ereje, a teljes feloldódás, a valódi tudás elérése különbözik az előzőtől.

1.21.Akikben sok a külső erő, hamar sikert érnek el.

A cél közel van azok számára, akik a legerőteljesebbek és a legintenzívebben gyakorolnak.

1.22.A jógik sikerei különbözőek; a ráfordított erőfeszítéstől függően: gyengék, közepesek vagy erősek.

Különbségek vannak azok között, akik mérsékeltek, átlagosak és intenzívek a gyakorlásban.

1.23.Isten iránti odaadással /fogja elérni a samadhit/

Vagy a cittát (egot) az Istenen való mély meditációval, és a teljes behódolással lehet megfékezni.

1.24.

Isten /a legmagasabb Úr/ egy különleges purusa, bánattól érintetlen, s tettektől, azok következményeitől és a vágyaktól mentesek.

Isten, a Legfelső Létező (a végső lakóhely), teljesen mentes a kettősségektől, nem befolyásolják a hatások, és nem érinti meg az ok és okozat törvénye.

1.25.Ami másban csak csíra, benne végtelen mindentudás.

Isten semmivel össze nem mérhető, felülmúlhatatlan eredete minden tudásnak.

1.26.Ő volt a Tanító, sőt az Elsősök tanítója, igen Ő az idővel körül nem fogható.

Isten az első, mindenek fölötti és abszolút guru, akit az idő nem köt feltételekhez.

1.27.Az Én megnyilvánult szava az "OM".

Az Aum szent szótag képviseli, amit pranava-nak neveznek.

1.28.

Ismétlés és meditáció – ez az út. Az aum mantrát állandóan ismételni kell, átérezve és felismerve teljes jelentését.

1.29.Ezáltal nyerjük el a belső látást és az összetört akadályokból a /megismerést/.

Istenen történő meditáció az aum ismételgetésével elhárítja az akadályokat az önvaló felismerése elől.

Ekkor az egyéni lélek akadályok nélkül felismerhetővé válik.

1.30.

Betegség, lelki szomorúság, kétségbeesés, lelki rátermettség hiánya, tompultság, érzéki élvezetekhez való tapadás, fals fogalomkép, koncentrálni nem tudás, lecsúszás az elért koncentrációból az eltérítő akadályozók.

Ezek az akadályok: betegség, érdektelenség (szellemi tunyaság), kétség (határozatlanság), figyelmetlenség, lustaság, az érzékek fegyelmezetlensége, az állhatatosság hiánya, és visszaesés.

1.31.

Bánat, lelkiszükség, tagreszketés, egyenetlen lélegzés a tehetetlenség kísérőjelenségei a koncentráció zavarainak.

Szomorúság, kétségbeesés, a testi kitartás hiánya, a szabálytalan légzés további zavart keltenek a cittában (intellektus, elme).

1.32.Irányítás, – gyakorolni az egyetlen tárgyra való koncentrációt.

Az elme egyhegyűségének gyakorlásához való ragaszkodás megelőzi ezeket az akadályokat.

1.33.

Barátságosság, irgalmasság, öröm és harmónia csillapítják le a cittát, amikor a boldogság és boldogtalanság jó és rossz vonatkozásaiban szemléljük a tárgyakat.

A barátságosság, könyörületesség, vidámság gyakorlása által; a közömbösség által az élvezet, fájdalom, valamint az erény és a bűn iránt; a tudatosság hajlamai előnyösen változnak: békéssé és jóindulatúvá.

1.34./Ez pedig/ a légzőgyakorlatokkal történik.

Vagy fenn kell tartani a elmélyült állapot érzését a finom, kiegyensúlyozott belégzés, majd az azt követő passzív légzésvisszatartás ideje alatt.

1.35.

Az elme állhatatossága teszi hatékonnyá a koncentráció azon formáit, melyek a rendkívüli érzék észleléseket előhívják.

Vagy egy tárgyon meditálva, amely segít az elme szilárdságát és a tudatosságot fenntartani.

1.36.Vagy a szív fölött /meditáljunk/ mely az érzékek minden tárgyától megfosztotta magát.

Vagy belső stabilitás nyerhető a ragyogó, örömteli, fényen meditálva, (ami a szívben látható).

1.37.Vagy a sugárzó fényről meditálunk, túl minden bánaton.

Vagy megvilágosodott szenteken meditálva, akik mentesek a vágyaktól és kötődésektől, nyugodtak, békések, vagy isteni tárgyakon meditálva.

1.38.Meditáljunk az álomban elnyerendő megismerés fölött.

Vagy éber állapotban az álommal teli vagy álom nélküli alvásra való emlékezéssel, az abban való elmerüléssel meditálva.

1.39.Vagy meditáljunk valami fölött, ami megjelenésnek látszik.

Vagy bármely tetszőleges tárgyon való meditációval, (ami a tudatosság megszilárdításához vezet).

1.40

Meditáljunk abban a lényegben, ami az atomból a végtelenig terjed, így létrejön a gondolat, – akadály nélkül.

A meditáció mestere megkapja az erőt, hogy kiterjedjen a legkisebb részecskétől a legnagyobbig.

1.41

Ha a jógi vrtti-jén uralkodik, elmélyedt szemléletét a felfogóra, a felfogásra és a felfogottra irányítva elméje olyan /tiszta/ lesz, mint a kristály.

A jógi felismeri, hogy a tudó, a tudás tárgya, és a tudás folyamata azonosak magával a megfigyelővel. Mint egy tiszta, átlátszó drágakő, úgy sugározza ki a makulátlan tisztaságot.


A gunák által okozott fluktuációk fölé emelkedve a bölcs (születetlen) olyanná válik, mint egy hibátlan kristály. A megfigyelő, a megfigyelés tárgya és a megfigyelés folyamata eggyé válik; a látás őseredeti formája jön létre.

1.42

A hangok keveréséből, jelentésükből és az ebből következő megismerésből áll elő a samadhi – a "racionálisabb elgondolással" való.

Ebben az állapotban, amit savitarká samápattinak hívnak, a szavak, azok jelentése és tartalma szintetizálódik és speciális tudást hoz létre.

1.43

A samadhi, amit racionális gondolkodás nélkül valónak fogunk nevezni; – /előáll/ ha az emlékezőképesség kifinomult, vagy mentes a qualitásoktól és már csak a /meditáció tárgyának/ jelentését fejezi ki.

Nirvitarka samapattiban a különbség a memoria és az intellektuális kisugárzás között megszűnik; a memória megtisztult és a tudatosság visszatükröződés nélkül sugárzik.


A teljesen megtisztított memória természeténél fogva üres, amilyen eredendően volt, visszatükröződés nélkül a legtisztább formájában sugárzik.

1.44

Ez a folyamat magyarázatot kínál a megkülönböztetéssel és a megkülönböztetés nélkül való /koncentrációs mód/ számára, amelynek tárgya szubtilisebb.

Amíg finom anyagi dolgok megjelennek az elmélkedés során, azt megfontolást igénylő állapotnak (savicara samapatti) az ellenkező esetet, megfontolást nem igénylő állapotnak tekinthetjük (nirvicara samapatti).


A savicara és a nirvicara a finom anyagi dolgokhoz való viszonyulás alapján különböztethető meg.

1.45A szubtilis tárgyak pradhana-val végződnek.

A természet legfinomabb szintje a tudatosság. Ha a tudatosság feloldódik a természetben, elveszíti minden jellegzetességét és megtisztul.


A finomanyagi dolgok, mikor már megszűnik a jellegzetességük, megsemmisülnek.

1.46Ezek a koncentrációs módok még /"magtartalmúak"/.

Az előző sutrákban ismertetett samadhi állapotokat, amelyek maggal rendelkeznek (támasztól függenek) sabija samadhinak nevezzük.

1.47Amikor a koncentráció "megkülönböztetés nélküli" lesz, a citta elnyer egy szilárd állapotot.

A nirvicara samapattiban való gyakorlat a tisztaságot eredményezi. A sattva vagy fényesség akadálytalanul folyik, fellobbantva az önvaló spirituális fényét.


A nirvicara samapatti a felsőlélek és az egyéni lélek azonosságának mély tudása, miáltal a megvilágosodás bekövetkezik.

1.48Az így elnyert megismerést, "igazsággal eltöltött"-nek nevezzük."

Amikor a tudatosság a bölcsesség állapotában tartózkodik a direkt spirituális felismerésnek az igazságot képviselő állapota jön létre.


A bölcsesség állapotában időzve az igazság felismerése támogatott.

1.49A bizonyításon és következtetésen át elnyert megismerés, a közönséges tárgyakra vonatkozik.

Ez az igazságot képviselő tudás különbözik attól a tudástól, amit könyvekből, bizonyítékokból, következtetésekből lehet összegyűjteni.


Ennek a belső bölcsességnek más a tárgya, végcélja és különbözik minden hallott, levezetett és bizonyított ismerettől.

1.50Ebben a samadhiban előhívott benyomások, minden más benyomást háttérbe szorítanak.

Az új élet ezzel az igazságot képviselő fénnyel kezdődik. A korábbi hajlamok (ösztönök) lezáródnak és újak nem születnek.

1.51Mikor minden hátralévő benyomás alól mentesek vagyunk, a samadhi "magtalan" lesz.

Amikor a bölcsességnek ez az új fénye is feladásra kerül, a nirbija (mag, támasz nélküli) samadhi jön létre.

Patanjali jóga szutráinak magyarázata II. rész

SWAMI VIVEKANANDA:

PATANJALI JÓGA-SZUTRÁINAK

KOMMENTÁRJA

Fordította: Andrássy Tamás

BKS Iyengar:

Light on the Yoga Sutras of Patanjali

Angolból fordította: Rhasoda Varga Margit

2.1

Önsanyargatás, Stúdium és a munka gyümölcsének felajánlása Istennek, – ezt nevezzük Kriya jógának.

Égő buzgalom a gyakorlásban, önképzés, a szentírások tanulmányozása, és meghódolás Isten előtt, jelentik a jóga cselekedeteket.


Az égő vágy minden belső tisztátalanság felszámolására, az önvaló ismerete és megkülönböztetése a külső héjaktól, az Isten iránti teljes odaadás jelentik a kriya jógát.

2.2

Ez a samadhi a bánat működő akadályainak csökkentésére szolgál.

A jógagyakorlatok csökkentik a szenvedést és a samadhi állapotához vezetnek.


A samadhi eléréséhez szükséges a kötődések csökkentése is.

2.3

A bánat működő akadályai: a tudatlanság, az önzés, a vonzódás, az ellenszenv és az élethez való énkötődés.

Az öt kötőerő, ami megzavarja a tudatosság egyensúlyát a következők: a tudatlanság, vagy a bölcsesség hiánya; az ego, vagy a büszkeség, önérzet; kötődés az élvezetekhez; a fájdalom elutasítása; félelem a haláltól és ragaszkodás az élethez.


Az öt kötőerő: a spirituális tudás hiánya, ego, vágyak, gyűlölet, ragaszkodás az élethez, szenvedés.

2.4

Mindezek szülőanyja a nem tudás, legyen az lappangó, háttérbe szorított, vagy teljesen működő.

A valódi tudás hiánya a forrása minden fájdalomnak és szomorúságnak legyenek azok, akár elfojtottak, módosultak, megszakítottak, akár folyamatosan aktívak.

2.5

Tudatlanság az, ami a nem örökkévalót, a tisztátalant, a szenvedéssel járót és a nem Én-t, öröknek, tisztának boldognak és az Önvalónak /atman/ tartja.

Az átmeneti és az állandó, a tisztátalan és a tiszta, a fájdalmas és az örömteljes, a nem önvalótól származó, és az önvalótól eredő összetévesztését a spirituális tudás hiányának, avidyának nevezik.

2.6 Az Én-vágy az észlelő azono-sítása az észlelés eszközeivel.

Egoizmus, ha a szemlélő az észlelés eszközeivel azonosítja magát.

2.7 A vonzódás az, ami a gyönyörrel kapcsolódik.

Az öröm vágyakhoz és emocionális kötődésekhez vezet.

2.8 Az ellenszenv a szenvedéssel kapcsolódik.

A boldogtalanság gyűlölethez vezet.

2.9 Az élethez való ragaszkodás, a maga természetében gyökerezik, a tudós emberben is megvan.

Az önfenntartás vagy kötődés az élethez a legalapvetőbb valamennyi szenvedés között. Megtalálható még a bölcs emberben is.

2.10 Ezeket a szubtilis samskarakat, – elnyomásukkal, eredeti állapotukban fogjuk legyűrni.

A finom ragaszkodásokat a visszafejlesztés folyamata minimalizálja és megsemmisíti.

2.11 Meditációval kell /durva/ módozatait visszaszorítani.

A tudatosság fluktuációit, amelyeket a durva és a finom ragaszkodások generálnak, meditációval lehet lecsendesíteni.

2.12

A működések gyüjtőedényé-nek eredete, ezen bánatok, /zavarok/ működő akadályaiban van, melyek ebben a látható életben, vagy a láthatatlanban tapasztalhatók.

A múlt életek felhalmozódott lenyomatai, amelyek a kötődésekben gyökereztek, megtapasztalhatók lesznek a jelen és jövő életekben.


A kötődések gyökere, abban a karmacsomagban jelenik meg, láthatóan vagy láthatatlanul, amellyel megszületünk.

2.13

Amíg gyökerek vannak, gyümölcsei is lesznek az életben, mint kedv, vagy mint bánat-tapasztalás.

Ameddig a visszahatások gyökerei léteznek, születési osztályokat hoznak létre, megszabják az élettartamot, és a megtapasztalások sorát.


Az előző életek cselekedetei olyanok, mint egy fa gyökérzete. Ebből sarjad ki az egyén életének fája, amelynek gyümölcsei a társadalmi osztály, az élettartam és a sors.

2.14

A bánat, vagy kedv gyümölcseit hordozzák, aszerint, hogy okozójuk bűn, vagy erény volt.

A jó, rossz, vagy vegyes cselekedeteink szerint tapasztaljuk meg az életminőségünket, az élettartamunkat, a születési körülményeinket, amelyek lehetnek kellemesnek vagy fájdalmasnak.


Ezek a kellemes vagy kellemetlen gyümölcsök előnyöket vagy hátrányokat okoznak.

2.15

A megkülönböztetőnek minden egyformán szenvedés, mert ez vagy mint következmény, vagy mint a boldogságérzés elvesztésének a lehetősége, vagy mint új vágy a tudat alatt elnyomva áll, vagy mint a minőségek ellenhatása áll elő.

A bölcs ember tudja, hogy a fluktuációknak, a természet kötőerőinek és a tudatalatti benyomásoknak köszönhetően még a kellemes tapasztalatoknak is van kellemetlen mellékíze, és távol tartja magát azoktól.

2.16 A még be nem következett kényszerűséget kerüljük ki.

A jövőbeli fájdalmakat lehetőség van elkerülni.

2.17

Az elkerülendő ok, az észlelő azonosítása az észlelttel.

A fájdalom oka a megfigyelő (atma) összekapcsolása vagy azonosítása a megfigyelt dologgal (prakrti) és az ellenszer ezek megkülönböztetésében található.


A megfigyelő és a megfigyelt objektum közötti kötődés az ok, és a cél ennek elkerülése.

2.18

A tapasztalás, elemekből és szervezetekből áll, lényege szerint megvilágosult, aktív és tehetetlen, feladata a tapasztalás és megszabadulás. /a tapasztaló számára/

A természet a három tulajdonsága (kötőereje) (sattva, rajas, tamas) és ezek következményei, a hét elem: az elme, az öt érzékszerv, és az öt cselekvő szerv, azt a célt szolgálják, hogy a megfigyelő függetlenséget élvezzen.

2.19

A qualitások megjelenési formái: a határolt, a nem határolt, a csak jelzett és a nem jellemző.

A gunák hozzák létre a jellegzetes osztályokat, és ezek generálják a nekik megfelelő energiákat a megfigyelőben. Ezek az állapotok (szintek) lehetnek láthatóak vagy láthatatlanok, megkülönböztethetőek, vagy megkülönböztethetetlenek.

2.20

Az észlelő a tiszta szellem, s jóllehet tiszta, látása az értelem színeitől meghatározott.

A lélek állapota a tiszta tudatosság. Tanúja a természetnek, anélkül, hogy támaszkodna arra.


Az észlelő (a lélek) állapota a tiszta tudatosság, annak ellenére, hogy meggyőződése az, amit érzékel.

2.21

Lényege szerint a megismerés az észlelő számára elrendelt.

A természet és az intelligencia csak azért létezik, hogy a lélek valódi célját, a felszabadulást szolgálja.


Az atma célja csupán, hogy felszabaduljon a természet (prakrti) hatásai alól.

2.22

A célt elértnek ez megszűnik, de nem szűnik meg másoknak, akik még résztvevők.

A természettel való kapcsolat, mivel a felszabadult lélek számára betöltötte a feladatát, megszűnik, de hatása folytatódik, és befolyást gyakorol másokra.


Azok számára, akik a végső célt elérték, a természet kötőerői megszűnnek létezni, de nem tűnnek el az átlagosak számára.

2.23

Az ok ez egyesítettség – a kettős hatalom megismerése, a tapasztalónak és az urának.

A szemlélő kapcsolata a szemlélt dologgal azt a célt szolgálja, hogy a szemlélő felismerje saját valódi természetét.


A természet (prakrti) és a felsőlélek (purusa) közötti kapcsolat azt a célt szolgálja, hogy amikor a szemlélő a kettő egységét átéli, egyszersmind felismerje saját valódi természetét.

2.24

Ennek /összekapcsolás/ oka a nem tudás.

A spirituális tudás hiánya (avidya) az oka annak, hogy a szemlélő tévesen a szemlélt dologgal azonosítja magát.


A kettő kapcsolatának oka a spirituális felébredés hiánya.

2.25

A nem tudás megszűnése az összekapcsolás megszűnte – ez jelenti a függetlenséget az észlelő számára.

Mikor a helyes tudás lerombolja a tudatlanságot, megszűnik a kötődés, ami a szemlélőt a szemlélt dologhoz kapcsolta. Ez a kaivalya, a felszabadulás.


A tudatlanság megszűntetésével a kötődés hatásai eltűnnek, és a szemlélő elnyeri a felszabadulást.

2.26

A tudatlanság megszüntetésének eszköze, a megkülönböztetés szüntelen gyakorlása.

A megkülönböztető tudás szakadatlan áramlása gondolatban, szavakban és tettekben lerombolja a tudatlanságot, a fájdalom forrását.


A megkülönböztető tudás felébredése és a benne való zavaratlan tartózkodás a kötődések megszüntetésének eszköze.

2.27

A hétszeres lépcsőn a legmagasabb megismeréshez jut.

A megkülönböztető tudatosság zavartalan áramlása által egyesek tökéletes tudásra tesznek szert, amelynek hét szférája van.


A tökéletes tudásnak hét tartománya van.

2.28

Amikor a jóga különféle részeinek gyakorlatain keresztül a salakot eltávolítottuk, a megismerés fényereje a megkülönböztetéshez emelkedik.

A jóga különböző típusainak odaadó gyakorlása által a tisztátalanságok eltűnnek és a bölcsesség sugárzó glóriában ragyog.

2.29

Yama, niyama, asana, pranayama, pratyahara, dharana, dyana és a samadhi a jóga nyolc fokozata.

A jóga nyolc összetevője:

morális ítélőképesség (yama), rögzített szabályrendszer (niyama), testartások (asana), a légzés szabályozása (pranayama), az érzékek elválasztása azok forrásától (pratyahara), koncentráció dharana), meditáció (dhyana), a tudatosság elmerítése az önvalóban (samadi).

2.30

Nem ölés, igazság, nem lopás, mértékletesség és nem elfogadás, – ez a yama.

Erőszakmentesség, igazságosság, a lopás kizárása, mértékletesség, a mohóság hiánya a birtoklásban az egyéni szükségleteken kívül; ezek alkotják a yama öt pillérét.

2.31

A gyakorlatokat időtől, helytől, körülményektől, társadalmi osztályoktól függetlenül, nagy fogadalommal gyakoroljuk.

A yama összetevői hatalmas, erős, univerzális elvek, amelyek nem kötöttek helyhez, időhöz és társadalmi osztályhoz.

2.32

Belső és külső tisztaság, elégedettség, aszkézis, tanulmányok és istenszolgálat, – ezek a niyamak.

Tisztaság, megelégedettség, vallásos lelkesedés (odaadás), önismeret (az önvaló ismerete) és az önvaló alárendelése a legfelsőbb Önvalónak, vagy Istennek a niyama összetevői.

2.33

A jógának ártalmas gondolatokat vissza kell szorítani, felidézésüknek ellen kell állni.

Azok az elvek, amelyek ellentétesek a yamávál és a niyamával diszkriminációhoz vezetnek.


(Ha ezek az elvek nem teljesülnek, akkor) az ellenkező oldal, a kétkedés és a szenvedés jön létre.

2.34

A jóga akadályai: ölés, igazságtalanság, stb. – ezeket elkövetni okozni, vagy csak helyeselni, – fösvénységből, haragból, vagy nem tudásból – legyenek azok könnyűek, középnehezek, vagy nehezek és történjen bár végtelen tudatlanságból, nyomorúság a következményük. Ellentétüket gondolni, – ez a helyes metódus.

A hiányos tudás az erőszak növekedéséhez vezet, akár direkt akár indirekt módon követik el azt vagy bárhogyan teszik jóvá. A mérsékelt vagy intenzív erőszakot a mohóság, düh és az elme illúziója okozza. Az önelemzés által véget lehet vetni a fájdalomnak és a tudatlanságnak.

2.35

Amikor a "nem ölés" megvalósul, /a jógiban/ jelenlétében minden ellenségeskedés megszűnik.

Amikor valakinél az erőszakmentesség a beszédben, gondolatban és a cselekedetekben megalapozódik, akkor az ő agresszív természete megszűnik, és mások ellenséges érzülete lecsillapodik a jelenlétében.

2.36

A jógi, az igazságban élve, eléri a képességet, hogy a maga és mások számára, a munka gyümölcsét fáradozás nélkül learassa.

Ha a jógi szilárd alapokon áll az igazságban, akkor szavai olyan erőteljesek lesznek, hogy bármit mond, megvalósul.


Ha a jógi szilárdan az igazságban gyökerezik, akkor cselekedetei alapokká válnak mások számára.

2.37

Ha a jógi a "nem-lopás" állapotában van, a bőség hozzááramlik.

Ha a tartózkodás a lopástól szilárdan megalapozódik, akkor a drágakő is elérhető lesz.


Ha valakinek a vágynélküliség a szilárd alapja, annak számára bármilyen érték elérhető.

2.38 A mértékletesség szilárd megtartásán át, elnyerjük az erőket.

Ha valaki szilárd alapon áll a mértékletességben, akkor (tudás), életerőre, (bátorság) energiára tesz szert.

2.39 Ha szilárd lesz a "nem elfogadás" állapotában, korábbi életeinek emlékezete ébred fel.

Ha valaki megszabadul a birtoklási vágytól, múlt és jövendő életek tudása feltárul előtte.

2.40

Ha a jógi a belső és külső tisztaságot megvalósította, teste utálatos lesz, és kerülni fogja a más testekkel való érintkezést.

A test és az elme tisztasága azt eredményezi, hogy nem mutat érdeklődést a másokkal való öncélú kapcsolatteremtés iránt.

2.41

A sattva tisztaságából a derűs elmeállapot, a koncentráció, az érzékszervek leigázottsága fejlődik ki és alkalmasság az Én-t megvalósítani.

Amikor a test megtisztult, az elme kiüresedett, az érzékek kontrollja kialakult, bekövetkezik az örömteli felébredés, az önvaló felismerése.

2.42 Az elégedettségből ered a legnagyobb boldogság.

A tudatosság megelégedettsége felsőbbrendű boldogságot eredményez.

2.43

A tisztátalanság megszüntetése után az önmegtartóztatás következménye, az érzékszervek és a test erőinek kibontakoztatása lesz.

Az önmegvalósítás iránti vágy elégeti a tisztátalanságokat és fölvillantja a belső isteniség szikráit.

2.44 A mantrák ismétlésével a választott istenség megnyilvánul.

Az önmegvalósítás tovább vezet az Isten megvalósításhoz vagy az egységélményhez a vágyott istenséggel.

2.45 Isvara iránti teljes odaadás eredményeként létrejön a samadhi.

A teljes behódolás (önátadás) Istennek a megvilágosodást (teljesség elérését) eredményezi.

2.46 Az ülésmód legyen szilárd és kellemes.

Az ászana a test tökéletes uralma, az intelligencia kiegyensúlyozottsága és a szellem jó érzéssel telítettsége.

2.47

/A nyughatatlansághoz való/ természetes hajlandóság csökkenésén és a határtalan meditáción át /az ülőtartás szilárd és kényszerítetlen lesz./

A tökéletesség egy ászanában akkor következik be, ha a végrehajtott erőfeszítés megerőltetés nélkülivé válik, és a végtelen létezés érzete jön benne létre.

2.48 A helyes ülőtartást megvalósítva, a kettősségek nem akadályoznak többé.

Ettől a ponttól kezdve a gyakorlót nem zavarja meg a dualitás.

2.49

A ki és belégzés mozgásainak uralma következik.

A pranayama a be- és kilégzés áramlatának visszatartás által történő ellenőrzése. Azt követően kerül gyakorlásra, amikor az aszanában a tökéletesség elérése bekövetkezett.


Ez (2.47 és 2.48.) a belégzés, kilégzés, ezek visszatartása és a pranayama (a légzés szabályozása) által lesz bevégezve.

2.50

Módosulásai vagy külsők, vagy belsők, vagy mozdulatlanok. Hely idő és számszerűség szabályozza és vagy hosszantartó vagy rövid.

A pranayamának három mozgása van: elnyújtott, finom belégzés, kilégzés és visszatartás; ezek precízen szabályozottak az időtartam és a hely szerint.


A külső, belső és a visszatartott légző mozgások térben és időben szabályozottak, elnyújtottak és finomak.

2.51

Külső és belső tárgyak elgondolása a negyedik módja a pránán való uralkodásnak.

A pranayama negyedik típusa felülírja a külső és belső pranayamákat;

(és erőfeszítés nélkül, akaratlanul jelenik meg).

2.52 Ezáltal a citta fényét eltakaró fátyol szétfoszlik.

A pranayama eltávolítja a fátylat, ami eltakarja a tudás fényét és jelzi a bölcsesség kezdetét.

2.53 Az elmeszerv alkalmas lesz a dharana-ra /összpontosítás/.

Az elme szintén friss lesz a koncentrációhoz.

2.54

Az érzékszervek tárgyakhoz való kapcsolatának visszazuhanása megtörténik és az elmeszubsztancia alakjához hasonulnak /az érzékszervek/.

Amikor visszavonjuk az érzékszerveket, elmét és a tudatosságot a külső tárgyakkal való kapcsolattól, és befelé, a szemlélő felé irányítjuk, az a pratyahara.

2.55 Ebből fejlődik ki az érzékszervek fölötti legmagasabb uralom.

A partyahara az érzékszervek teljes kontrollját eredményezi.

Documents

Patanjali jóga szutráinak magyarázata