Európa történeti régiói. Kelet- és Közép-Európa középkori államalakulatai. Autokratikus és pluralisztikus hagyományok

Bevezető Babits „Hazám” – koncentrikus körök (szülőház, város, „az ország, mappa szerint”, de: „szállj a rónán túlra, / s át hol állnak a bolond sorompók: és akármit írt a kard a rögre / lankád mellől el ne bocsásd bérced: ha hazád volt, az marad örökre; / senki sem bíró, csak ahogy érzed!” - „az igazi ország” Babits versében a történelmi Mo.), de tágabb hazája Európa, majd a glóbus. Közép-Európa a kis, keverten élő népek világa, ez baj („kereszted is”) de óriási érték is a Dunatáj változatossága. (Ady: A Duna vallomása) Grendel Lajos: „Közép-Európa és kísértetei” = Hazám, Abszurdisztán (Pozsony, 1998) Hány Európa van? Eltérő értelmezése a mitológiában, földrajzban, kultúrában (WestCiv), politikában - a történelemben változó határai és felosztása Hol a határ K és Ny között? - H. Seton-Watson szerint az Európai Közösség „Új-Karoling Birodalom” Két Európa volt-e a Vasfüggöny előtt? („második jobbágyság”, Péter L., Huntington) Érvek a „harmadik Európa” mellett: földrajz (Duna, Visztula, Kárpát-medence, Balkán) Etnográfia, agrártársadalom, kultúra, történelem - fontos szerep a tört-ben: Európa közepe (S-W, N. Davis), „Zwischeneuropa”, „Lands between” – német és orosz közti kisebb népek hazája. Nyelvek és vallások találkozóhelye. Hadszintér (két v.h.), bekebelezési kísérletek, híd K és Ny között. Egymás közt: területi viták vagy közös védekezés. A Ny része, de a történelmi tragédiák ismételten visszaveteték, legutóbb a kommunizmus. A Ny kevéssé ismeri (Chamberlain, ma is), könnyebben leírható (1945) Hazai viták: „Helyünk és sorsunk Európában” Ady: A Duna vallomása - Szekfű szerint M.o. mindig a Nyugathoz tartozott, Szabó Dezső és egyes népi írók, majd a kommunisták szerint Kelet-Európához („ex Oriente lux”), - a kommunizmus idején az ellenzékiek, majd a rendszerváltozás óta általános, hogy Mo a Nyugat része. Szerintem is, de ma is létezik egy sajátos hagyományú és kultúrájú Közép-Európa. A történelem gyakran „átgázolt” az itt élő népeken (tatár, török, idegen megszállás, levert szabadságharcok, két világháború, nácizmus, kommunizmus), e tragédiák mindenkit közvetlenül érintettek – ellentétben Amerikával és Nyugat-Európával. Fönnmarad-e? Kulturálisan, politikailag? (Visegrád - Bővítve?) Autokrata hagyomány (Bizánc - cézaropápizmus - 3. Róma + keleti despotizmus - felvilágosult abszolutizmus - jakobinus terror - Hitler és Sztálin) Plurális (képviseleti/demokratikus) hagyomány (a fejeket levágják v. megszámolják): királyi tanács, Aranybulla, diéták (Rákos mezeje – v.ö. Mátyást mostan választotta…), városi magisztrátus és bírók, protestáns presbiterek, autonómiák (szászok, jászok, szerbek stb.) Népek és államok [Romsics alapján]

Bizánc - görögök: ókori kontinuitás („rómaiak” – Rumélia) vagy leépülés a szláv és török behatolás miatt? Feltámadás az utolsó 100 évben – olimpia – de nem szilárd gazdaság Szlávok a 6. sz-tól (törzsi rendszer, kevés szilárd állam, sok dialektus, ortodox kereszténység) Albánok: illír eredet, román rokonság? Ma 40 %-uk Albánián kívül él Románok: kontinuitás vagy bevándorlás? nehéz múlt kompenzálása a mi rovásunkra, rugalmas, most fő atlantista. Ügyes diplomácia? Horvátok, szlovének: új barát, önállóság ösztönöz, idegenforgalom, vita Koper körül. Nyugat-Balkán? Lengyelek: legérdekesebb történelem, traumák után ma bíztató haladás: közel 40 milliós középhatalom, Walesa és a Szolidaritás élő szimbólum, hazafias, vallásos, bennünket szeret! Csehek: lengyelek ellentéte, kedvező külső kép, örökölt műveltség, ipar, jó renomé, Havel, de kicsinyesek – ld. Benes, Klaus provokál. Sokban csalódást keltettek 1990 után Szlovákok: kisebbségérzet kompenzálása, magyaroktól félnek, demográfiai siker. Műemlékek kisajátítása, de jól gondozzák. Nagy tömegek, fiatalok sportolnak. Hajtóerő az önállóság Baltiak: eltérő nyelv és érzelmek, de nincsenek területi vitáik. Igen sikeres átmenet. Magyarok: a múlt szebb, 20. sz. vesztesei, 1956 „lemossa a gyalázatot,” 1989 világtörténelmi tett, de azóta az előny (és presztízs) elveszítése

2. A függetlenség elveszítése az orosz, török, Habsburg és porosz nagyhatalmi

terjeszkedés következtében és az “etnikai mozaik” kialakulása „Napirend előtt”: nagy hatással volt rám Bibó 56 miatt, becsempésztem „Harmadik út”-ját, ő Szekfűvel szemben Németh László Kelet-Eu koncepcióját (testvérnépek, közös út, ez segít az elszakítottakon) osztja és fejlesztette tovább. (De 1946-os esszéje is a kor tükre: indokoltnál elítélőbb a Habsburgokkal szemben és indokolatlanul bizakodó YU és SZU-val szemben.) Valóban egy egyesítő „dunai gondolat” lenne a kívánatos, de az utolsó 15 év mutatja, hogy nem viszonozzák a gesztusokat és nem oszlatják el magyar lakosságuk „egzisztenciális félelmé”-t. Nemzetközi kérdésekben azonban ma is nyilvánvaló a közös érdek (a múltban is, csak kevesen értették meg): Visegrád. A középkori államok kialakulása és jellemzői: „késés,” de nyugati modell (pl. latin), jobbágyság, országgyűlések. Három „nemzeti dinasztia” (Piast, Premysl és Árpád) szinte egyidejű (10-14. sz.). Terjeszkedés a szomszédok rovására és védekezés a nagyhatalmakkal (kezdetben elsősorban a német császárság) szemben. Sok nemzeti emlék és a „hajdani nagyság”-ról szóló mítosz kötődik a középkorhoz, ami a 19. században vált hajtóerővé: Nagy Lajos és Mátyás birodalma, lengyeleknek Nagy Kázmér (14. sz.), majd Jagello, ill az 1569-es Rzeczpospolita; horvátoknak a magyar királyok, kivált IV. Béla; bolgároknak Simeon cár (X. sz.), majd a 13. sz-ban Aszen, szerbeknek Nemanja dinasztia, Dusán cár (1346), románoknak Vlad Dracul és Vlad Tepes (15. sz.), ill. Stefan cel Mare, majd Mihail Viteazul (1600) – sok idealizálás Ezek nemzeti vagy dinasztikus államok voltak? Különleges és megalapozott történelmi kapcsolat a lengyel-magyar! (dinasztikus házasságok, öröklések, közös királyok Báthoryig, majd hasonló harcok a függetlenségért 1989-ig) Racionális vagy csak érzelmi? Érvényes-e ma, van-e jövője? 14-18. században elvesztik függetlenségüket, de gyakori lázadások erős nemzeti jellegre utalnak. Megmaradó közös vonások: agrártársadalom dominál (18. sz: 90 %), a feudális eredetű (nemesi) vezetőréteg megmarad a XX. századig (Angliában is, de ott polgárosodva) - kivéve az uralkodó réteget elveszítő cseheket, ill. a mohamedánná váló balkániakat vallás: reformáció és ellenreformáció küzdelme, de főként külső hatásra erős etnikai kevertség: német bányászok és kézművesek, etnikai városnegyedek (pl. Buda), szervezett telepítések (erdélyi szászok, felvidéki németek, 18. században svábok, szerbek) Sok közös harc a hódítók ellen (népköltészet tanúsítja), de a szomszédokat hibáztatják a vereségért, a 19. sz-tól hajlamosak egymásban (szerb-albán, szlovákok a magyarban) látni a fő ellenséget - a későbbi területi viták miatt Nemzeti „élmények,” traumák (Bibó a kisállamokról) Magyar (1526), lengyel (3-4 felosztás), cseh (Fehérhegy, 1521), román, horvát, szerb, bolgár, görög: oszmán hódítás nyomán elszegényedés, nincs vezető réteg „történelem nélküli” népek: szlovák, szlovén, ukrán (?), ruszin, baltiak

Ekkor vernek gyökeret nemcsak a hódítókkal szembeni tartós érzelmek, de az idegen (lengyel, Habsburg, szász, svéd) dinasztiák bűnbaknak tétele, holott a belső széthúzás (Zápolya, Targowicza Konföderáció) legalább annyira felelős Közép-EU „eltűnése” fokozta a nagyhatalmi rivalizálás veszélyét, mert megszűntek az ütközőállamok, könnyű ürügyek a 18. sz-ban a Habsburg örökösödési háborúkhoz. Telepítések – etnikai mozaik Török háborúk és hódoltság hatása a legsúlyosabb a határvidékeken, elnéptelenedés főként Mo. déli részein. A lengyel-litván konföderációban a litván és szláv népesség falusi, a birtokosok és a városok lengyelek, ill. később sok zsidó. A Balkánon (Havasalföldön is) erős török és görög térnyerés. Mo. és Horváto. területén a 18. sz. nagy telepítésekkel (szerb, román, sváb, szlovák, ruszin) jön létre egy olyan veszélyes keveredés, ami azután az utolsó két évszázadban több ízben is robbanáshoz vezetett

3. A „nemzeti ébredés” és a modern nemzettudat kialakulása. Az Osztrák-Magyar dualista Monarchia mint a nemzeti kérdésre adott sajátos válasz

[Romsics: Nemzet, nemzetiség…, ill A nemzetállamiság történeti dilemmái (2003-4) Középkori natio-ból (territoriális nacionalizmus, lojalitás alapja a rokonság, a társadalmi osztály, a vallás, a terület ill. az uralkodó) modern nemzet: francia forradalom (egyesít, befogad – erővel is – ez lett a példa a magyaroknak) Napóleon átrajzolta a térképet! De vele szemben ellenállás nemzeti alapon, a lojalitás alapja a nyelv, kultúra/vallás, társadalom egyesítése. Két út: államnemzet („történelmi” nemzetek) vagy kulturnemzet („történelem nélküli” ill. széttagolt népek: román, szerb, szlovák, szlovén, albán, macedón) Angolul és franciául a nemzet = az állam, az ország polgárai [OSZK – NMD] Az „ébredés” kultúrális szakasza: értelmiségi ébresztők mint Palacky, Karadic (nyelv, zene, irodalom, színház, sajtó, . Érzékelik társadalmuk elmaradottságát és elnyomottságát, áttérés a politikai szakaszba: autonómia- önállóság (tág határokkal – pl. Megali gondolat, pán-mozgalmak, olasz irredenta). Két évszázad uralkodó eszméje - megkérdőjelezi a három birodalom létjogosultságát! Janus-arcú jelenség, nagy teljesítmények és nagy bűnök ösztönzője Balkánon: szerb felkelés (1804, 1813 – Kara Djordje, 1817 Milos Obrenovic), Philike Hetairia 1814, Ypsilanti-Vladimirescu (1821), görög felkelés Navarino (1827) után függetlenség (1830). Újabb szakasz 1848 csalódásai után: román állam (1858 Cuza, 1862), 1875-ös bolgár és boszniai felkelés, orosz-török háború - berlini kongresszus (1878), 1908. 1848 a népek tavasza, de rövid távon sikertelen. Hőse a magyarság (Nyugaton), de ez az első összecsapás is a szomszédok egy részével! Pulszky: jutalom és büntetés Az O-M Monarchia: 11 etnikum, közös cél a béke, a külső veszélyek elhárítása, a gazdagodás, a saját nemzeti pozíciók javítása. 1848/49 kijózanító mindenki számára, osztrák-németeknek és a Habsburgoknak 1859, ill. 1866. 1867 és 68 megegyezés, de idővel ez belső konfliktusokhoz vezet: 1871, majd Badeni kapcsán cseh-német, 1875 szlovákok, 1892-3 román Memorandum, 1895: mo-i nemztetiségek első kísérlete,1905-06 magyarok, ezt követően mo-i nemzetiségek, kivált a horvátok, Balkán-háborúk után a szerbek próbálják megváltoztatni a status quo-t. A világ azonban a hatalmi egyensúly alapján támogatta a két „beteg embert”

4. Az „új Európa” kialakulása a Balkán-háborúktól a párizskörnyéki békékig

Az európai nagyhatalmak (mai EU?) a 19. sz-ban támogatták a balkáni keresztények jogait, Oroszo. szláv alapon is. Érdekszféra-megállapodás az O-M Mon-val, BH „okkupációja” 1878-tól. Erősödő cél a Török Birod. Felosztása – de nagyhatalmi támogatás nélkül a kis nacionalizmusok tehetetlenek. 1903: I. Sándor meggyilkolása – fordulat a szerb orientációban. A v.h. egyik oka a balkáni nacionalizmus, amit 1904 után Oroszo. és szövetségesei (entente) is támogatnak. Kapcsolódva a német-brit ellentétekhez kialakul a germán-szláv szembenállás. Az 1908-as annexiós (Bosznia) válság után az 1912-13-as balkánháborúk növelik a nemzeti feszültségeket. Princip terrorista tette csak a régi francia-német és az újabb brit-német ellentét miatt vezet világháborúhoz. Hadicélok: a régi álmok most esélyt kapnak, ez viszi be idővel Olaszo-t, Bulgáriát és Romániát a háborúba. Az antant csak a Monarchia rovására tud területeket kínálni, ezt a nemzetiségi elvvel legitimálja, kivált Amerika hadbalépése után. (De 1918 tavaszáig a Monarchiát egy különbéke megmentette volna.) A bolsevik forradalom (németek küldik haza Lenint) és a breszti béke után Németo. győzelme fenyeget, ez ellen hirdetik meg a Monarchia felosztását, a nemzetiségi elvre hivatkozva, az emigráns mozgalmak (Masaryk, Supilo stb.) közreműködésével. Csehszlovákiát 1918 nyarán hadviselőnek ismerik el. Amery 1918. okt-i javaslata egy” nem-nemzeti szuperállam”-ról jobb alternatíva – volt esélye? Összeomlás – inkább a hátországban. A fegyverszünet (nov. 3.) alapja Wilson 14 pontja, a „győzelem nélküli béke” programja, de október végén a Monarchia népei sorra deklarálják függetlenségüket. Az év végére Magyaro. szomszédai az antant diplomáciai és katonai támogatásával birtokba veszik az igényelt területeket. A Károlyi-vezette antant-barát kormányzat illúziói következtében nem is próbál ellenállni, csak 1919. márciusban fordul ebbe az irányba, s ehhez adja át a hatalmat az egyesült szocialista-kommunista pártnak. A Tanácsköztársaság sikeres északi hadjárata és külpolitikai hibái. Békekonferencia Három vetélkedő program: Wilson („győzelem nélküli béke + módosított 14 pont), antant (maximálisan kihasználni a győzelmet) és a lenini világforradalom. A párizsi konferencia (a nagyhatalmak döntése) a szomszédok maximalista programját (Tisza mint keleti határ, északi hegyvidék és Ny-Dunántúl Csehszlovákiának, Pécs és Baja Szerbiának) elveti, de stratégiai, gazdasági érvek alapján a magyarság számára súlyos igazságtalanságot szentesít, ezzel hosszú távú ellentétek magvát ülteti el (Eris almája) – nem szándékosan! Kevésbé súlyos békefeltételek Ausztriának (sőt Burgenland!) és Bulgáriának, Töröko pedig fegyverrel érvényteleníti a súlyos sevres-i békét. Franciao célja állandósítani Németo bekerítését, ezért is támogatja a cordon sanitaire-t, majd üdvözli a kisantantot. A Nemzetek Szövetsége hivatott védeni a kisebbségeket, ezt szolgáló külön szerződésekkel is.

5. A kisállami nacionalizmus politikája

Grey brit külügyminiszter híres szavai 1914. aug. 3-án: „Most a fények kialszanak Európában. Sokáig nem fognak újra fölgyúlni.” A „boldog békeidők” sosem tértek vissza - ezt igazolja 1919, ami nem lett „búcsú a fegyverektől” (Hemingway), csak egy hosszú fegyverszünet jött. A békerendezésben („Új Európa”) keveredik az önrendelkezés alapján született független államiság és az imperialisztikus hódítás - ezért Mo az egészet elvetette („mindent vissza”), az utódállamok pedig „egy barázdát sem” voltak hajlandók visszaadni, s megpróbálták asszimilálni, beolvasztani az új területeket. Ez tartósította a szembenállást, a „kisantant” pedig intézményesítette. A rossz végkifejletet sejteni lehetett, Amery, Keynes már 1918-19-ben figyelmeztetett. Az új államok konszolidálása:eltérő hagyományú területek egybeolvasztása, szép alkotmányok, de a korábbi ígéreteket (csehek a szlovákoknak és ruszinoknak, szerbek a horvátoknak) és a kisebbségvédelmi szerződéseket nem tartották be, százezrek kényszerültek elmenekülni, diszkriminatív földreformok, a múlt (városnevek, emlékművek, dokumentumok stb.) megváltoztatása, új nemzeti mítoszok (pl. Nagymorva Birodalom) kreálása. A gazdasági nacionalizmus (védővámok) lerombolja mind a korábbi egységet, mind az elért életszínvonalat - az eredmény kiábrándultság, türelmetlenség, bűnbakkeresés. Stabilizáció a 20-as évek derekán, de alacsony termelékenység, erős marad az agrárszektor. Országonkénti jellegzetességek, főbb események (Nacionalista külpolitika - a tömegek is magukévá teszik - de a következmény a belső és külső instabilitás (a nemzeti kisebbségek, ill. az ellenséges szomszédok miatt) - a következmény a náci és szovjet hódítás.

6. Német és szovjet hódítás, 1933-1941 1919 után egy tragikus minta (kis népek egymás ellen, nagyhatalmi támogatást keresve) ismétlődött, rosszabb kiadásban:. Franciaország ezt megkönnyítette keleti szövetségi politikájával. A nemzeti kisebbségek Eris almájának bizonyultak. Mindez megkönnyítette Hitler és Sztálin céljainak elérését. (Bibó – Hugh Seton-Watson) A gazdasági világválság hatása [részletei]- elkeseredettségükben az emberek „hamis istenekhez” fordultak, a két szélsőséges radikalizmushoz A baloldal csődjének okai - jobboldali válasz: „a kis diktátorok” Hitler felemelkedéséhez, megerősödéséhez hozzájárult a nyugati demokráciák rövidlátó, békéltető politikája [mai párhuzamok], keleti térnyerését megkönnyítette Közép-Európa belső megosztottsága és a Nyugat közömbössége, de nagyban előmozdította Sztálin titkos, majd 1939. aug. 23-a után nyílt politikája is! [Furcsa, de a magyar közönség, sőt talán az egész világ nagyon keveset tud Sztálin mentalitásáról. Jóval kevesebbet, mint Hruscsov, Szolzsenyicin és számos orosz történész leleplezéseinek köszönhetően számokban, adatokban is kifejezhető,

embertelen méretű bűnlajstromáról. Lukács rámutat, hogy a milliók életét követelő tisztogatásoknak éppen úgy megvolt az értelme, mint a Hitler által 1934-ben a náci pártban megrendezett gyilkosságsorozatnak: mindketten megszabadultak az "eszmében" hívő, radikális (a bolsevikok esetében sokszor zsidó származású, bár származását megtagadó) gárdától. Sztálin ezzel véget vetett a forradalmiságnak, a tőle rettegő bürokrata-politikusok nem a világforradalom megszállottjai, hanem a taktikai okokból szovjetnek nevezett orosz nagyhatalom, "az állam" szolgái, és persze a diktátor szeszélyeinek kritikátlan végrehajtói voltak. Kispolgáriság, kisebbrendű érzés, antiszemitizmus, mindenkivel szembeni gyanakvás és a külvilág meg nem értése jellemezte azt a vezért, aki Lukács szerint realista módon beérte az általa megszállt területek bekebelezésével, és legfeljebb játszott a további terjeszkedés gondolatával. A németeket - Hitlert is beleértve - respektálta, az amerikaiakat irigykedve csodálta, saját grúz népét elhagyva nagyorosz nacionalista lett, akinek bűneivel sem a grúzok, sem az oroszok nem néztek igazán szembe a mai napig.] Németo. gazd-i behatolása, a közép-európai integrációs tervek kudarca, elvetélt tervek No megállítására (pl. preventív háború lengyel javaslata, Barthou francia külügyminiszter terve, francia-csehszlovák szövetség) Hitler évei: 1938-1941 Anschluss, München (Nyugat és Csehszlovákia hibás politikája), I. bécsi döntés, Csehszlovákia szétverése, Lengyelország megtámadása, Dánia és Norvégia meghódítása, Franciao elbukása, Hollandia és Belgium legyőzése, Jugoszlávia szétverése, Görögország megszállása, Szovjetunió megtámadása és nyugati felének elfoglalása Közép-és Kelet-Európa népei a II. világháború alatt a hősiesség és a gyalázatosság, illetve a gyáva opportunizmus iskolapéldáit nyújtották . Az egyén felelőssége elvitathatatlan, a büntetések jogosak (ha sok is volt az aránytalanság), de a kollektív nemzeti felelősség („bűnös” és „jó, ” büntetendő és jutalmazandó) nem igazolható. Elsősorban Hitler, másodsorban Sztálin magatartása (ami döntően - de nem kizárólag - földrajzi helyzetükből fakadt) határozta meg egy-egy nemzet sorsát és viselkedését.

7. 1941-1945: Szovjet felszabadítás és hódítás A német megszállás brutalitása példátlan az újkori európai történelemben, ez megfélemlít és ellenállást gerjeszt, hozzájárult a Vörös Hadsereg sikereihez. (Hitler előítéletei miatt elvesztette a SZU leigázott népeinek támogatását) A háborús veszteségek és rombolás, az ellenállási mozgalmak harca és veszteségei, majd a szovjet hatóságok (NKVD) céltudatos működése „tabula rasa”-t teremtett. Kétszeres csalódás a nyugati demokrációkban (1938-40), majd 1943-47), illúziók a radikális fordulattal (szocializmus, kommunizmus) kapcsolatban. A régi rend híveinek (csak!) egy része kollaborált a nácikkal, s így kompromittálódott. Roosevelt hallgatólagos híve volt az érdekszféráknak, de naivan nem sejtette, Sztálin mit ért ez alatt. Az egyes országok/nemzetek viselkedése:

Ausztria a lelkesedéstől az „első áldozat” szerepig, ismét szerencsés, önálló tudat Csehek: a passzív ellenállás előnyei. Tiso ellenére győztessé teszik a szlovákokat Lengyelo.: a leghősiesebb nemzet, áldozatai ellenére „sasok a porban” Magyaro.: „a vonakodó csatlós vagy az utolsó csatlós?” Titkos fegyverszünet 1943-ban. 1944. márc. 19. cezúra! Megosztott elit és elkábított csőcselék okozza a „kiugrás” csődjét Románia: orientációváltás 1940-ben és 1944-ben. Antonescu Hitler kedvence. II. Mihály Bulgária: Borisz cár ügyessége ellenére szovjet megszállás 1944. szept.-ben (Sokatmondó olvasmány: Ránki György: Hitler 68 tárgyalása kelet-európai államférfiakkal) Jugoszlávia: belső nemzeti megosztottság, szerb (hármas) megosztottság, német politika és Churchill segíti Titot 1943-ig sokan a föderációban keresik a kiutat, Teherán után Sztálin diktál. Szovjet cél még 1941. dec.-ben is a 39-es paktum átmentése és a befolyási övezet kiterjesztése. USA és (kisebb mértékben) NBr. ezt méltányolja, de Jaltában nincs cinikus felosztás, a jó egyezményt Sztálin nem tartotta be. Nyugati hibák: nem használják ki a SZU szorongatott helyzetét (41-42), nem kérnek ellenszolgáltatást a hadiszállításokért, nem támogatják eléggé a lengyel emigráns kormányt, elmarad a balkáni partraszállás, a Japán elleni szovjet segítség miatt lenyelik a varsói felkelés elárulását, FDR és az amerikai nép bízik „Uncle Joe”-ban, lemondanak Berlin és Prága elfoglalásáról, a győzelem után fenn akarják tartani a szovjet szövetséget a Sztálin által vállalt kötelezettségek (Atlanti Karta, Jalta) nyilvánvaló megszegése ellenére. Térségünkben a felszabadítást brutális atrocitások kísérik (még a szövetséges Lengyelo-ban és Szerbiában is), a potenciális politikai ellenfeleket (így a lengyel Honi Hadsereget) likvidálják.

8. Nagyhatalmi rendezés és demokratikus kísérlet, 1945-47 Az Atlanti Karta és a Jaltai Nyilatkozat, valamint az ENSZ szép Alapokmánya ellenére 1948-ra térségünkben „népi demokráciá”-nak csúfolt brutálisan elnyomó diktatúrák jöttek létre. Pusztán a SZU hatalmi önkénye eredményezte, vagy volt belső alapja? A szociálisan érzékeny demokráciára nagy igény volt, a marxista utópia őszintén vonzott egy kisebbséget (főként az értelmiségből, kisebb mértékben az „alsóbb” néprétegekből), de döntő a Vörös Hadsereg jelenléte, a SZU ügyes politikája és a centralizált kommunista pártok elvtelen, de célratörő magatartása volt. A különbségek ellenére a hatalom megszerzése közös sablon szerint, nagyjából időbelileg is egybeesve történt. A „hidegháború” oka a SZU, annak hatalmi befolyást terjesztő, más államokra saját elnyomó rendszerét rákényszerítő politikája volt. A hidegháború Közép-és Kelet-Európa „szovjetizálása” miatt tört ki, s fő színtere a megosztott Európa volt. E térség azonban az Egyesült Államok és NBr. számára kevésbé volt fontos, és az 1950-es évek elejére gyakorlatilag leírták, beletörődtek, hogy a szovjet birodalom része. A Jaltai Nyilatkozat nem cinikus árulás, betartása függetlenséget és szabadságot biztosított volna egész Európának. Persze a lengyelországi tapasztalatok alapján

nem kellett volna bízni Sztálin ígéreteiben – garancia kellett volna. Japán a magyarázat. Külső tényezők: [pontos és olvasmányos leírás John Lukács: 1945, a Nulla Év] Hol történt a hiba? Jalta, Potsdam, százalékos megegyezés, Teherán? Meghatározó volt a Vörös Hadsereg jelenléte, a vesztes országokban (RO, Bulg., Mo. + Olaszo) a SZEB (Szöv. Ellenőrző Bizottság) gyakorolja a szuverenitást a békeszerződésig. A szovjet érdekeltséget (nem uralmat!) az USA és NBr. elfogadta, nekik jelentős érdekeik nem voltak Európa keleti felében - és nem próbálták erővel szorítani ki onnan az oroszokat. Ezt csak az atomfegyverrel lehetett volna. Fenyegetni? A SZU szemében a három zóna (külső, köztes és belső, a balti pedig nem is vitatható - Ch. Gáti) eltérő eltökéltséget jelent 1945. szept. - okt. Londoni külügyminiszteri találkozón USA változásokat követel a magyar, román és bolgár kormányban - decemberi moszkvai értekezleten megegyeznek a csatlós államokkal kötendő békében, 1946 tavaszán a határokban (magyar határokban a SZU elveti a javasolt változásokat), ősszel párizsi békekonferencia jóváhagyja, ’47 februárban aláírják a békéket. Belpolitikai berendezkedés A romokból mindenki jobb világot, igazságosabb társadalmat akart létrehozni, a jobboldal diszkreditálódott, de szélesebb bázisa a kommunizmusnak legfeljebb Görögországban és Jugoszláviában volt - és ott sem volt többsége. Ahol a Vörös Hadsereg jelen volt, ott nyíltan beavatkozott a belső folyamatokba, de Sztálin nyílt proletárdiktatúrát még nem akart bevezetni - nyugati reményeit féltve. Mik voltak ezek? Belső tényezők: - szétzilált, atomizált társadalmak (háborús és ellenállási veszteségek, zsidó polgárság felszámolása, Nyugatra menekülés) - elszánt, „harcedzett” kommunista pártok - gyors növekedés („moszkoviták” és hazaiak) fölveszik a lumpen elemeket és a szélsőjobb tömegeit („kisnyilasok,” vasgárdisták) – a pribékek is maradnak (Andrássy út 60.) - a határváltozások és a tömeges kitelepítések (Lengyelo, Csehszlovákia, Románia) következtében is fellazul a társadalom, a területi döntések mögött a Szu 1945-ben mégis többpárti koalíciós kormányok alakultak az egész térségben, de a rendőrség kommunista kézben tartását moszkvai utasításra elérték. Fokozatos „szalámi taktika” indult meg a nem-kommunista pártokkal szemben. A hatalomátvétel menete Három fokozat: valódi koalíció, álkoalíció, munkáspártok egyesülése már a monolitikus uralom kezdete (Hugh Seton-Watson). Országonként eltérő ütem, de 1948-ra mindenütt bekövetkezik a hatalomátvétel: Jugoszlávia, Bulgária és Albánia 45 végére, Churchill fultoni beszéde (1946. márc.) figyelmeztet a Vasfüggönyre Truman és az USA fokozatos fordulata 1947-re (Kovács B. orosz letartóztatása után hirdetik meg márc-ban a „Truman doktrínát”) Sztálin elhatalmasodó paranoiája gyorsítja föl a folyamatot és váltja ki Amerika ellenlépéseit - de ezek csak a további szovjet térhódítást akadályozzák meg, az USA nem vállalt katonai konfliktust Közép-Európa szabadsága érdekében. (Amerikai nép pozitív érzelmei a SZU iránt) 1947. szept.: „Kominform” megalakulása, ezt követi mindenütt a „fordulat.”

Országonként: YU, Alb, Blg, RO, Mo, CzSzl, Lo („Hamu és gyémánt”) Románia és Lengyelo. 47 október (Mihály király emigrál 47. dec-ben), Mo. 47 nov. (vezetők emigrálása a letartóztatás elől), az 1948 februári prágai puccs a záróakkord. (Ez megkönnyebbülést jelent az ottani magyaroknak.) Jugoszlávia „előreszalad,” a Balkánon föderációt akar vezetni és támogatja a kommunistákat Görögo-ban, ez hozzájárul, hogy Sztálin 1948-ban „kiátkozza.” 1948. jún.: berlini válság, válasz a brüsszeli szerződés és a NATO (1949 ápr. 4.), majd a KGST megalakulása 1949-ben Látjuk, hogy (mint 1849-ban) a „győztesek” azt a kommunizmust kapták jutalmul, amit a „vesztesek” büntetésül. A csaló és brutális hatalomátvétel emléke, majd a szörnyű terror, végül annak enyhülése és egy újabb szigorodás fenyegetése váltotta ki az 1956-os magyar forradalmat.

9. A „népi demokrácia.” A sztálini és a titoi modell (1948-1953)

A kifejezés nemcsak hazug, de fölös kettőzés („népi népuralom”). Sztálin és utánzóinak (Bierut, Gottwald, Rákosi, Dej, Ulbricht, Dimitrov, Zsivkov, Hodzsa és utódaik) terrorja, eufémisztikusan „személyi kultusz,” ”a szocialista törvényesség megsértései.” Politika: a sztálini (szovjet) modell lényege a terror, a teljes kiszolgáltatottság, ahogy Orwell az „1984”-ben megírta, klasszikus művészi kifejezése Illyés „Egy mondat a zsarnokságról.” A csatlós államokban direkt szovjet uralom („tanácsadók” mindenütt) a legbrutálisabb eszközökkel eltávolítva nemcsak a tényleges ellenfeleket, de „likvidálva” a párton belüli (potenciális) riválisokat, a hű pártkatonákat (pl. Rajk, Clementis, Pauker stb.) is. A rendszer az általános félelem mellett teljesen megtört, szervilis vezetőkre épült, ezek a „moszkoviták” (Rákosi, Gerő, Révai, Farkas), szemben a „hazai” kommunistákkal Összevethető-e a nácizmussal? Mindkettő épített az idealizmusra is, míg Hitler cinikus, és nyíltan gonosz (bár sokaknak vonzó) célokat hirdet, Sztálin álszent, igazságos világot hirdet, bár „a cél szentesíti az eszközt” elvvel párosítva. Mindkettő becsapta a jobb világban bízó követőket. „Totális” diktatúra - de a páratlan elnyomó apparátus ellenére sok felkelés, változtatási kísérlet Gazdaságban: „voluntarizmus,” irracionalizmus, befektetések a mg és a fogyasztás rovására, elmaradt technológia, rossz minőség, hatalmas ellenőrző apparátus, önellátás. Elzárkózás a világpiactól, a KGST nem integráció, egyenként köti a tagokat a SZU-hoz Mg: kollektivizálás felszámolja a 45-ös földreform eredményeit is. Beszolgáltatás, „kulákok” - a korábbi árúbőséget itt is a hiány váltja föl [keserű vicc] Társadalom: atomizálódott, szétverik az autonóm szerveződéseket. „Új ember” - de a kísérletezés tárgyai emberek. „Osztályellenség,” kitelepítések, vonzó az egyenlőség eszméje, de az irígységre épít - az uralkodónak hirdetett munkásság és parasztság is kárvallottja - bizonyítja 1956 és a lengyel Szolidaritás

Vallásüldözés - amíg szervilissé nem teszik Jelentős mobilitás, női munkavállalás, újfajta korrupció – „új osztály” (M. Gyilasz könyve) „kulturális forradalom,” C. Milosz: „captive mind,” „Mindenki szem a láncban,” de nem mindenki bűnös! Nemzeti eszme kihasználása, másodszori kompromittálása: függetlenséget és gyors felzárkózást ígér (Hruscsov: „we’ll bury you!”), „megforgatjuk a világot!” Múlt önkényes kezelése Tito eredetileg lojális, inkább „balos,” Sztálin még fékezi bel- és külföldi ambícióit, de az első kritikát 48-ban öntudatosan visszautasítja, Sz. „kisujjával” akarja összemorzsolni - de a többség T. mellé áll – a sztálinistákat likvidálja, ill. bebörtönzi. (Egyesek Mo-ra menekülnek, hogy azután ott „titoista ügynök”-ként végezzék) A szakítás után lesz „revizionista,” alakít ki önálló szocialista modellt: munkás önigazgatás A hidegháborúnak köszönheti, hogy a Nyugat támogatja, ebből tud jobb életkörülményeket teremteni Nemzeti és nemzetietlen kommunizmus A kommunizmus ugyan a nacionalizmus meghaladását hirdette, de nemzeti célokat is képviselt: egész KKE-ban az elmaradottság és a szociális igazságtalanságok fölszámolását ígérte és a SzU példája ezt hitelesítette; németellenes felszabadító YU-ban és szerényebb mértékben CS-ban ‚s LO-ban, uott garantálja az új határokat és a kisebbségek eltávolítását; Mo-on garancia az antiszemitizmus ellen, RO-nak Erdélyt hozza, de az ottani magyaroknak a román nacionalizmus ellen az egyetlen remény. A parasztoknak csak rövid ideig kedvező a földreform, de a kulturális és társadalmi fölemelkedést értékelik ("népi kollégiumok") Tito népszerűsége sokat nőtt a szakítás után, 48-tól "saját út", majd prominens nk-i szerep az "el nem kötelezett" mozgalomban. De marad a belső diktatúra, börtönök. Gyilasz is oda kerül „Az új osztály” miatt

10. Az „olvadás,” az 1956-os válság, a magyar forradalom és kihatásai Előzmények: a párját rikítóan brutális magyarországi kommunizmus (az általános félelem és nyomor mellett a törvénytelenségek a lakosság tizedét sújtották) kiábrándította az utópisztikus eszme idealista híveit, Sztálin antiszemitizmusa azt is cáfolta, hogy a zsidóság számára az egyetlen védelem a kommunizmus. Sztálin halála (1953) után átmeneti enyhülés (Nagy Imre), majd újra Rákosi és Gerő. Osztrák államszerződés (1955) vonzó példa, semleges övezet csökkentené a háborús veszélyt Hruscsov a XX. pártkongresszuson (1956. febr.) leleplezi Sz. bűneit - rehabilitálások - itthon Rajk és Kádár Petőfi Kör (reform a rendszeren belül), Poznan példája, októberi lengyel válság „Thirteen Days that Shook the Kremlin” - és a többi „népi demokráciát” A váratlan siker belső és külső okai Amerika szerencsétlen üzenete - Szuez

Okt. 30-i bíztató Tassz-nyilatkozat - de aznap döntés az új beavatkozásról - ebben Kína és a szomszédok szerepe - Hruscsov turnéja nov. 1-3. Tito kettős játéka Semlegesség és a VSZ elhagyása nem provokáció, csak végső menedék „Első háború szocialista országok között” - a vereség elkerülhetetlen. ENSZ szerepe Következmények: Megtorlás, Maléter és Nagy Imréék elrablása, titkos kivégzés és temetés - világméretű felháborodás - csapás a kommunista mozgalomra, a baloldalra Elszalasztott lehetőség?

11. Elveszett illúziók: a „prágai tavasz,” az „eurokommunizmus” és a „Brezsnyev-doktrina”

Cseh hagyományok: alkalmazkodás a Habsburgokhoz, 1621 óta nem volt fegyveres felkelés, „Svejk-mentalitás”, polgári és demokratikus + művészi erények Pragmatikus és ügyes politika az I. vh-ban, de München sokk - kettős haszna: elkerüli a háborút és a világ kompenzálási kényszere Benes-dekrétumok (1945): jogfosztottság, kitelepítés - brutális végrehajtás (mutatja, hogy nincsenek jó és rossz népek) (Sidonia Dedina: B. a likvidátor hiteles vádirat, Ladislav Takac: Magyar vagy – ezért) Szláv és kommunista szimpátiákat 1945-47 erősíti (3 m. német kitelepítése után 46-os választásokon 36 % a KP-ra), de a 48-as puccs (ifj. Masaryk halála) gyengíti Szlovákiának a csehek „kijárják” a náci kollaboráció elfelejtését Lojális és fejlett csatlós: 1948-67 2,5 m. párttag, örökölt nagyipar, fejlett technológiák, „sör-kultúra”, a rendszerkritika is fanyar (Hrabal, Kundera, Menzel). 1956-ot - szemben a lengyelekkel - lesajnálják 1951-es tisztogatások (Slansky, Clementis, Husak), 1955-ben a világ legnagyobb Sztálin-szobrának felállítása Gazdasági stagnálás, feszültség a szlovákokkal a „csonka föderáció” (van külön cseh, de nincs szlovák kormány), + mozgalom az Írószövetségben, Novotny pártfőtitkár helyére Dubceket választják 67 végén. „Prágai tavasz” - most nem zenei fesztivál A rendszeren belül ígér változásokat Dubcek, Svoboda, Mlynar - „emberarcú szocializmus” megőrizné a „vívmányokat.” Áprilisi „akcióprogram” széleskörű visszhangja - külföldön is - ez megijeszti a szovjet vezetést és a többi csatlóst 56-ból „tanulva” öt ország nyújt „testvéri segítséget” - ez kigyógyítja a cseheket a „nagy szláv testvér” mítoszából „Új Baloldal,” eurokommunizmus: inkább időbeli egybeesés mint rokonság, de mifelénk csak a nyugtalankodó ifjú kommunista értelmiséget érdekli, a polgári gondolkodásúakat bosszantja. (Kohn-Bendit, Debray kudarca Prágában). Prágai szovjet akció diszkreditálja mindkettőt, ill. megóvja a szovjet iránti újabb illúzióktól „Normalizáció” (teljes erővel 69. ápr., a SZU elleni jégkorong-VB győzelem után) Megtorlás sajátossága: halálos ítéletek nélküli gerinctörés (kérdőívek, állásvesztések, utódok büntetése) Szlovákia haszonélvezője (a magyarok ismét bűnbakok a részvétel miatt) és Husák államelnöksége egyszerre merev, szovjetbarát és nacionalista. 1989-ig fennmarad

A magánszféra, víkendház-kultúra korrumpáló hatása (Havel esszéje) Lenart ME: „Csehszlovákia ipari múzeum lett” - terjed a közömbösség, rossz minőség, környezetszennyezés Erősödő mozgalom a változásért Helsinki hatására: Charta ’77 (nyomás hatására az embereknek a dokumentum ismerete, elolvasása nélkül kell elítélni), de ez növeli a szolidaritást bel- és külföldön.

12. Az „ortodox kommunizmus” válfajai: Románia, Csehszlovákia, NDK, Albánia, Bulgária

1956 és 1968 jelezte a rendszer válságát, az utópia végét. A Nyugat prosperitása, a Kelet növekvő elmaradása két lehetséges reakciója: reform („gulyás-kommunizmus”) vagy merev ragaszkodás a dogmákhoz, ellenállni minden „fellazításnak.”. Az utóbbi eltérő formákat ölt. A kívülről eldöntött KGST-integráció is növelte a különbségeket, kiélezte az ellentéteket. [„Orthodox” jelentése: „helyes tan” (görögkeleti vallás, dogmatikus kommunizmus)] Románia: „sztálinizmus nemzeti mezben” Gheorghiu-Dej majd Ceausescu alatt. Nehéz történelmüket kompenzálta a dákoromán teória 1980-as kiadása, az „első román állam” 2050. évfordulójának ünneplése. Sajátos történelmük összefoglalása: eredetük a mai Albánia vidékén (az albán nyelvhez hasonlóan a főnév után következő határozott névelő ennek egyik jele), onnan vándorolt a romanizált és Dél-Itáliából a VI. században áttelepített olaszokkal kevert népesség pásztorkodva a Kárpátok felé. Bizánci hatás, keleti kereszténység, fanarióta (görög) fejedelmek a két „dunai” fejedelemségben a 17-19. században, a 18. században az „erdélyi iskola” görögkatolikus papjai kitalálják a kontinuitás-elméletet. 1859-ben Moldva és Havasalföld közös fejedelmet választ. 1878, a függetlenség nemzetközi megadása után a Hohenzollern-dinasztia (Károly király) sok eredményt ér el. 1913-ban kisebb, 1918-ban hatalmas területi gyarapodás. 1919-től erős francia orientáció, ezt 1940-ben fölváltja a német. 44. aug. 23-án Antonescu „Conducator”-t a fiatal Mihály király letartóztatja, RO átáll a szövetségesekhez, miután a SZU megígérte Erdély visszaadását. 1944 őszén-telén súlyos atrocitások a magyarokkal szemben, ezért a szovjet hadsereg visszaveszi észak-Erdély közigazgatását és abban kommunista szimpatizáns magyarok kapnak vezető szerepet. 1945-ben szovjet követelésre a „magyar[asszony]barát” Groza lett a miniszterelnök, és politikája is hozzájárul a békekonferencia döntéséhez. 1948 utáni tisztogatások - bűnbakok a magyarok és a zsidók. 1956-os lojalitás és Nagy Imréék elrablásában való közreműködés jutalma a szovjet csapatok 1958-as kivonása. Extenzív fejlesztések, erőltetett városiasodás, Erdély román gyarmatosítása maradandó hatású. A Kelet-Nyugat és a kínai-szovjet konfliktus ügyes kihasználása a 60-as évek elejétől. Orosz- de főként magyarellenes nacionalizmus, kolozsvári magyar egyetem megszüntetése 1959-ben, az 1952-ben létrehozott Magyar Autonóm Terület felszámolása 1961-ben. Ceausescu 1965-től: „szocializmus egy családban,” párt neve RKP, „szocialista köztársaság,” kiterjedt besúgói hálózat, esztelen építkezések. 1968-ban megtagadja a részvételt Csehszlovákia megszállásában, de a rövid enyhülést, amerikai kokettálást (Nixon látogatása) egyre esztelenebb és megalomániás lépések követik.

Az adósságok visszafizetése sötétségbe és nyomorba dönti a lakosságot. Elzártság, utazási korlátozások, egyházi értékek és dokumentumok elvétele, politikai gyilkosságok, falurombolás [Legkeserűbb vicc: milyen lesz a következő év? Átlagos, rosszabb mint az előző, de jobb mint az azt követő] Méltó vég a karácsonyi forradalom és a C.-házaspár kivégzése Bulgária: (hasonlóságok és kontraszt Romániával) a 8. századtól az elszlávosodó török dinasztia vezetése alatt eredményes védekezés Bizánccal szemben. A középkori államot felszámolja az oszmán-török hódítás. A paraszti társadalomban fennmarad a vallás és a nyelv. 1878-ban (hála Oroszo-nak) autonómia a Török Birodalmon belül, A német Saxe-Coburg házhoz tartozó, magyarul is jól beszélő Ferdinánd cár irányítása alatt.1908-ban deklarálja függetlenségét., vereség a II. balkánháborúban és a két világháborúban. Macedóniát, illetve annak szláv népességét bolgárnak tekintik. Noha Bulgária a Háromhatalmi Egyezményhez tartozása ellenére nem csatlakozik a SZU elleni háborúhoz, 44. szeptemberben a Vörös Hadsereg megszállja és a hatalmat a kommunistáknak adja. Vezérük, Dimitrov kivégezteti parasztpárti, majd kommunista riválisait. Zsivkov 1954-től a vezetésben, 1961-től kiszorítja a sztálinista Cservenkovot. Erős titkosszolgálat külföldön is: Markov, a BBC bolgár munkatársa meggyilkolása, pápa elleni merénylet (Dobrev). Jugoszlávia ellen SZU-ra támaszkodás. Mezőgazdaság marad a gazdaság vezető szektora. 1989. nov. 10: Zsivkov leváltása Albánia: Szkander bég (Kastriota György) az egyetlen történelmi hős, illetve a Török Birodalom nagyvezirjei. 1913-as függetlenség és szűk határok nagyhatalmi játszmák részeként. Zog király és olasz befolyás - 1939-es megszállás. Enver Hodzsa 1944-re kommunista vezetést hoz létre, előbb Tito segítségével, majd élesen ellene. 1961 után a szovjet befolyást a kínai váltja föl 1978-ig. Elmaradottság, vallások betiltása, militarizálás. NDK - a legjobban szervezett kommunista állam 1945-től két szovjet politika: egész Németo-t semlegessé, ha lehet kommunistává tenni - vagy egy szocialista kirakatállam létrehozása. 1946-tól NSZEP egy ál-koalíciós rendszerben. A politikai ellenzék elmenekült, 1949: NDK kikiáltása. Jellegzetességek: 12 év alatt, kivált az 1953-as berlini felkelés leverése után 2,5 millió „szavazott lábával, ” menekült Nyugatra, erről nem is beszélnek. Erősen ideologizált államalakulat, fegyelemre és öntudatra épít, új nemzetet, sőt nyelvet próbál teremteni. 1961: berlini fal felépítése után versenyezni próbál az NSZK gazda(g)ságával - az olcsó szovjet nyersanyagra és a biztos piacra építve 1971-től Ulbricht félreállításával (ellenzi a nyitást az NSZK felé) gazdasági reformok, a szovjet blokk műszaki-technológiai mintaországa. 1974-es alkotmány „a szocialista munkások és parasztok állama ... örökre és visszafordíthatatlanul a SzU szövetségese.” 1972-től sajátos „belnémet” kapcsolatok NSZK-val, 1974-ben veszik fel az ENSZ-be, kiterjedő nemzetközi elismerés, porosz katonai tradíciók óvatos bekapcsolása 1976 utáni világgazdasági nehézségek és az NSZK sikerei mellett sújtja az „internacionalista segítség” sok terhe (Afrika), valamint az evangélikus egyházon belül jelentkező ellenzék

Összeomlása: 1989. aug. 19: „Páneurópai Piknik” Sopronban - a párszáz sikeres elmenekült nyomán tízezrek érkeznek, Németh-kormány szept. 11-i döntése és annak háttere. Gorbacsov nem segít, tömegmozgalom hatására kapituláció, nov. 9-én megnyitják a falat, amit az emberek szétvernek. Ez inspirálja Prágát a „bársonyos forradalom”-ra.

13. Lengyelország Gomulkától Walesáig Legfontosabb volt szomszédunk, fenntartás nélkül becsülendő barátunk. Párhuzamok történelmünkben és gondolkodásunkban. Irodalmi, művészeti és személyes élmények (Jagellok, bújdosók, Rákóczi, 1848-as lengyel önkéntesek, I. vh.-ban sok magyar harcol Galíciában lengyel földön, 1939-es magyar segítség a százezer menekültnek, 1956) Lengyel traumák: 1795-ös felosztás, sikertelen felkelések (1830, 1846, 1863), 1939-as negyedik felosztás, a negyedik legnagyobb katonai erő a menekült lengyel hadsereg, otthon a Honi Hadsereg megszervezi a „Földalatti Lengyelországot,” legnagyobb eredmény a hősies varsói felkelés (44. aug. - okt.), amit Sztálin Hitlerrel veret le a Katyni szovjet gyilkosságok kiderülése után, „lengyel sas hullt csak a porba Monte Cassino alatt.” Hat millió lengyel áldozat a háborúban, felük zsidó. Keleti területek elveszítését kompenzálja az Odera-Neisse határ, 7 millió német kiűzése árán. Jalta rossz kompromisszum, elmaradt a beígért szabad választás. 1956: Poznan, Varsó, Bp – egymást (és a szolidaritást) erősítő események 1960-as évek differenciálódását a SZU nem tudta visszafordítani 1968-cal. Gomulka és Gierek nemzeti kommunizmusa: Gomulka 56 után enged a parasztoknak, egyháznak, nem-kommunista ellenállóknak, de puritán kommunista, 57-től szigorú cenzúra, anti-revizionista. Független és erős egyház, föld magántulajdonban, nagyobb szabadság az értelmiségnek. 1967-es izraeli háború után a zsidóellenes Moczar és a partizánok „nacionalista” és antiszemita kísérlete, 68 márc: diákok elleni föllépés. Gierek és a technokraták kísérlete. NSZK keleti politika 1970-től - segíti. 1970, Gdansk (Wajda híres filmje, „A Márványember”), nagy kölcsönök ellenére 1976-os tüntetések, az értelmiség és a munkásság szövetsége (KOR) Karol Wojtila pápává választása 1978-ban, 79-es hazai körútja fölrázza az országot. [akkori vicc: „van egy jó lengyelünk Tel Avivban, Begin, egy jó lengyelünk a Vatikánban, a pápa, egy jó lengyelünk, Washingtonban, Brzezinski,de mikor lesz egy jó lengyelünk Varsóban?”] Két különleges egyéniség: Walesa és Jaruzelski. 1980 júl.: Szolidaritás munkásfelkelés - „self-limiting revolution” tiszteletben tartja a „geopolitikai ketrec”-et, a szovjet függést - mégis 81. dec-ben katonai szükségállapot. Rosszabbat (szovjet beavatkozás és fegyveres harc) hárított el? „Mérséklet az elnyomásban” (jó társaság az internáltaké) Mik az okai? Nyugati reakció erős, Lo bojkottálása, kapcsolatok befagyasztása, a társadalom a harag és az apátia között. Fontos üzenet a magyar vezetés számára - akik már nagyon megszerették a nyugati árúkat és utazásokat!

„Annus mirabilis,” a kommunista dominók eldőlése, 1989/90

Kérdések a hidegháborúval kapcsolatban: ki okozta? [ezt megválaszoltuk, nem kérdéses] akarta-e a SZU lerohanni Nyugat-Európát? (Tervek léteztek, biztos esély nem) Új stratégia a kubai válság után: tengerek, Afrika! Mi tett a KGB a Nyugat megrendítésére? (Merényletek - terroristák, belső mozgalmak gerjesztése, ügynökök.) Andropov és Gorbacsov - az út Putyinig. A Nyugat beletörődött-e Európa kettéosztásába? (Kennan, Sonnenfeld, Helsinki) Reagan fegyverkezésének a szerepe. Meg akarta-e dönteni? (Aligha) Sokunk szerint mi, közép-európaiak döntöttük meg a rendszert. De kik? A disszidensek, a „csöndes ellenzék,” vagy a „reformkommunisták”? Az 1980-as évek közepére a „moszkvai típusú szocializmus” nyilvánvaló válságba jutott: - stagnált vagy csökkent a termelés és az életszínvonal, - a környezeti károk (levegő-, víz- és talajszennyezés, Csernobil) súlyosan károsították a gazdaságot is, - apátia és cinizmus váltotta föl a korábbi (jórészt mesterségesen keltett) lelkesedést, terjedt az alkoholizmus - romlottak az egészségügyi mutatók és csökkent a várható élettartam, - nőtt a korrupció és a bűnözés, - tovább terjeszkedett a bürokrácia, stb. Kontrasztként Nyugaton a fellendülés új lendületet vett, a rendszerkritikus mozgalmak (újbaloldal, „Vörös Brigádok”) visszaestek, az elektronikus forradalom pedig behatolt a szovjet tömb országaiba. Kifulladt a szovjet kísérlet, hogy katonai fölényre tegyen szert a rakétafegyverek révén (ez felrázta a Nyugatot és a cirkáló rakéták telepítésével megőrizte az egyensúlyt), a „harmadik világ” álmarxista rendszerei (Angola, Etiópia stb.) csődöt mondtak, az afganisztáni szovjet beavatkozás kudarcba fulladt, Reagan ideológiai és fegyverkezési offenzívája viszont eredményes volt. A SZU mindezért rákényszerült a reformra, a fiatalnak számító Gorbacsov lett a párt főtitkára, aki a politikai monopólium megőrzése mellett kísérelte meg – az idős apparátcsikokat félreállítva, a rendszert nyitottabbá téve és decentralizálva – hatékonnyá tenni a szovjet gazdaságot (gláznoszty, peresztrojka). Ez nem sikerült, a SZU a technológiai versenyt elvesztette, de ettől még elvegetált volna sokáig. A válság a fejlett világtól kevésbé elzárt csatlós államokat még jobban érintette, de a SZU már nem vállalta csődtömegük szanálását, rájuk bízta, hogyan oldják meg problémáikat. Gorbacsov nyugati „békeoffenzívájá”-val megpróbálja leállítani a számára végzetes fegyverkezési versenyt, 1988. dec. 7-én az ENSZ-ben nagyarányú egyoldalú leszerelést jelent be és visszavonja a „Brezsnyev-doktrínát”: egyetemes elv a nemzetek azon joga, hogy szabadon válasszák meg az általuk követni kívánt politikai utat. Közép-Európa élt a lehetőséggel. A Helsinki Záróokmány már fölbátorította a térségben az ellenzéket, új jogalapot teremtett működésükre, az „utókonferenciák” (Madrid, Genf, majd 1985-ben Budapest) jó alkalmakat teremtettek a "disszidensek"-nek a publicitásra. A növekvő

adósságteher és az életszínvonal megőrzésének nehézsége parancsolóvá teszi a változásokat, kezdetben csak a gazdasági szférában. Az NDK és MO, az eltérő módon, de viszonylag „sikeres” két csatlós ország mutatta a legígéretesebb kísérletet a rendszer megmentésére - e kettő 89-es kapcsolata döntötte el a dominók sorát. A „dominó teória” európai változata is működött. Szovjet szempontból az 56-os és 68-as beavatkozás ezért - miközben gyűlöletes volt - érthető, indokolt volt. De a Szolidaritás és a magyarországi „liberalizálás” már kezelhetetlenek volt. Miért? A „fellazitás” eredményes volt, elsősorban nem az ideológiában, hanem az anyagi javak révén: a Nyugat leghatásosabb eszköze, „csodafegyvere” a prosperitás volt, ez egész K-Európát (a kommunista elitet is beleértve) meggyőzte a Nyugat, a kapitalizmus fölényéről. Korabeli vicc: „Mi a szocializmus? A leghosszabb és legnehezebb út a kapitalizmusból a kapitalizmusba!” A Szolidaritás betiltása utáni nyugati szankciók, a kapcsolatok befagyasztása megfosztotta a kommunista elitet a nyugati árúk kedvezményes megszerzésétől – ennek a magyar vezetés nem akarta kitenni magát az ellenzék elleni radikális fellépéssel. A kommunista vezetés azt kezdte vizsgálni, hogyan tudja hatalmát megőrizve tágítani bázisát, teret engedni a lényegi változásoknak. „Fordulat és Reform” az új program MO-on. 1988. máj. Fidesz, szept. 17. MDF megalakulása. A gazdaságban Milton Friedman, a politikában Thatcher és Kohl, mindenek felett pedig a békés rendszerváltozást levezénylő János Károly spanyol király lett a „sztár,” a példa.

14. 1989, „a csodák éve” (annus mirabilis)

Magyarország, a másik úttörő [az első: Lengyelo] 1988. máj. : Kádár leváltása, Grósz keménykedés után meghátrál, Pozsgay 89. febr.-ban „népfelkelés”-nek minősíti 1956-ot, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése jún. 16-án az egész világ figyelmét ide irányítja. Közben Lo-ban a nemzeti kerekasztal részlegesen szabad választásokhoz és Mazowiecki nem-kommunista vezetésű koalíciós kormányához vezet. Aug. 19-i Páneurópai Piknik Sopronban (800 NDK-s átmenekül az ideiglenesen megnyitott határon), ez több tízezer keletnémetet hoz MO-ra. Szept. 11: németek kiengedése, szept. 28: megegyezés a kerekasztalnál (Antall szerepe) a békés alkotmányreformról, azaz a rendszerváltozásról. Okt.: MSZMP feloszlatása, MSZP új, kis párt, okt. 23.: köztársaság kikiáltása. Esterházy: „csúcsforgalom a damaszkuszi úton”. [Vitám Berend Ivánnal: „ki csinálta a rendszerváltást?”] A dominók eldőlése Gorbacsov októberben sorsára hagyja az NDK-t, a Neues Forum követelésére bejelentik a berlini fal megnyitását – de a nép lerombolja (nov. 9.) Erre már a csehek is elszégyellik magukat: nov. 17-én tömegtüntetések kezdődnek, megalakul a Polgári Fórum, „bársonyos forradalom.” (Katalin-napi köszöntőm a SZER-ben: „minden nap összeomlik egy pártállam”), dec. 29.: Havel az elnök. Mindezt betetőzi a decemberben Temesvárról (Tőkés L.) induló véres romániai forradalom, Ceaucescu kivégzése. Bulgária és Albánia több lépcsőben követi a példát. Mo. világtörténelmi szerepet vitt, ez – 1956 mellett – „legremekebb óránk” - akkor ezt mindenki elismerte, de mára elfelejtették, több szó esik Prágáról

Kérdések: Kinek az érdeme 1989? Egyéni érdem (Reagan, Bush, Gorbacsov, Kohl?) vagy egyes országoké, esetleg „törvényszerű” volt, magától dőlt össze a kommunizmus megdönthetetlennek látszó épülete? Mit akart Gorbacsov? Volt-e titkos paktum Máltán? Volt-e forgatókönyv a kommunisták átmentésére? Lehetett-e „rózsadombi paktum”? Függelék: Kié a rendszerváltás érdeme? (Csehországi vita) ”Nem értek egyet azokkal, akik ma szemükre vetik az egyszerű embereknek, hogy együttműködtek a totalitárius rendszerrel, hogy nem lázadtak, nem tüntettek, nem alakítottak különféle ellenzéki csoportokat, ahogy azt az értelmiségiek - nagyrészt volt párttagok - egy csoportja tette a hetvenes és a nyolcvanas években” - állítja a cseh államfő abban az írásában, amely a Mladá fronta Dnes című liberális cseh lapban jelent meg a múlt szombaton. [2003…] Klaus szerint az igazság az, hogy éppen az egyszerű emberek passzív ellenállása volt az, amely megteremtette a feltételeket a rendszerváltáshoz. „Az egyszerű emberek tömegei a nem szabad viszonyokra ellenállással, alacsony teljesítménnyel, pótlólagos individuális tevékenységgel, a társadalom atomizálásával, a propaganda kulisszái közti passzív léttel válaszoltak. A propagandának már senki sem hitt. Éppen ők voltak azonban azok, akik viselkedésükkel megteremtették 1989. november 17-e alapjait. Az adott nemzetközi helyzetben aztán már elég volt a hírhedt utolsó csepp, s a pohár betelt. Az utolsó cseppet a diáktüntetés, s annak szétverése jelentette a Národní třída bulváron Prágában. A teljesen legyengült rendszer aztán elájult, s egy éjszaka alatt megdőlt” - vélte a cseh államfő. A szocialista rendszer rendőrsége által szétvert prágai tüntetés emléktáblájának megkoszorúzásakor pedig az államfő kijelentette, hogy a 80-as évek végén a kommunista rendszer bukása várható volt. „A kommunizmus akkor belülről már üres volt. Elég volt belerúgni, s szétesett. Azt hiszem, hogy ezt akkoriban sok dolog jelezte” - mondta. A cseh államfő véleményére eltérően reagáltak a cseh közélet szereplői. Míg a volt ellenzékiek bírálják Klaust, addig történészek és politológusok inkább igazat adnak neki. ”Klaus véleményével azoknak szeretne hízelegni, akik nem harcoltak a (szocialista) rendszer ellen” - reagált az írásra Jan Ruml, a Charta 77 emberi jogi mozgalom egyik oszlopos tagja, aki ellenzéki tevékenységéért a szocializmus idején rendőri zaklatásnak volt kitéve. Ruml meg van győződve arról, hogy a disszidensek nélkül nehezen lett volna rendszerváltás Csehszlovákiában. „A disszidenseknek befolyása a közvéleményre minimális volt, csak november 17-e után nőtt meg” - mutatott rá viszont Jiří Pernes történész, a prágai kortárs történelmi intézet munkatársa. „Amit Klaus mond, annak van ésszerű magja, mert a Havel és a Charta 77 körüli csoportnak 1989 novembere előtt valóban nem volt nagyobb befolyása a társadalomra. Sajnos, az elnök, mint mindig, véleményét most is a populizmus felé hajlítja” - jegyezte meg Bohumil Doležal politológus, aki a kilencvenes évek elején Klaus közeli munkatársa volt. A történész Pernes állításainak igazolására kifejti: a disszidensek november 17-e előtt nem készültek a rendszerváltásra. Václav Havel az Óriáshegységben lévő erdei üdülőjében volt. Az akkori ellenzék december 10-én, az emberi jogok napján kívánt tüntetést szervezni a rendszer ellen. A Mladá fronta Dnes megjegyzi: az a vélemény,

hogy a disszidensek nem voltak felkészülve a rendszerváltásra nem új. Tény, hogy Havel és csoportja 1989 végén a kommunista nómenklatúra maradékával egyezett meg a hatalom átadásában. Nyilvánvaló, hogy a politikusi vélemények – Klaus, Ruml – hátterének elemzésével jól kimutatható lenne: mindegyikben van kisebb-nagyobb igazság, s ugyanakkor mindegyik egy kicsit sántít is. Valószínű, hogy a dolog jóval összetettebb volt, s alapvetően azoknak van igazuk, akik azt állítják: a kelet-európai rendszerváltások számára a Mihail Gorbacsov által a Szovjetunióban beindított „peresztrojka” adta meg a legfontosabb „engedélyt”, alakította ki a legfontosabb „feltételt”, vagy más szóval a gorbacsovi politika következményeként kialakult nemzetközi helyzet. Mert ne feledjük: a Nyugat sem volt felkészülve, illetve nem számított a kommunista rendszerek ilyen gyors és általános bukására, s a II. világháború utáni kétpólusú világban sem 1956-ban (Magyarország), sem 1968-ban (Csehszlovákia), sem 1981-ben (Lengyelország) nem mert erőteljesebben beavatkozni a keleti blokkban végbemenő eseményekbe. Erre csak a hetvenes évek közepétől, a helsinki konferenciától, s különösen a nyolcvanas évek közepétől vannak példák, amikor a szocialista országokba látogató nyugati vezetők már nyíltan felvállalták a helyi ellenzékkel való találkozókat is. Emlékezzünk: Mitterand francia elnök például Prágában villásreggelire hívta meg az ismert disszidenseket, s a rendszer ezt már nem merte magakadályozni. Jiří Pehe politológus, aki egykor Václav Havel közeli munkatársa volt, ezért joggal jegyezte meg a vita kapcsán: a rendszerváltás több, önmagában is összetett tényező eredménye: a szovjetunióbeli folyamatok, a nemzetközi helyzet a külső feltételeket teremtették meg. A belső feltételeket nyilván - s ebben Klausnak szerintem igaza van - elsősorban az teremtette meg, hogy a rendszer belülről a nyolcvanas évek végén már üres volt, nem volt meg a lakossági támogatottsága. Mindez persze nem kicsinyíti azoknak az érdemeit, akik a szocialista rendszerben nyíltan vállalták az ellenállást a diktatúrával szemben. Érdemeiket el kell ismerni. Akárcsak a történelmi tényeket, realitásokat is. KOKES JÁNOS [Új Szó]

15. Az „új Európa” a világpolitikában “Vincere scis Hannibal, victoriam uti nescis!” A szabaddá vált országokat szokták így nevezni, valójában az Atlanti-óceántól az Uralig, vagy inkább Vancouvertől Vlagyivosztokig terjed(jen) a „Europe whole and free.” Ezt akarta stabilizálni az „új európai architektúra”: EBEÉ (Párizsi Karta, 1990. nov.) It hailed „the end of division, the new spirit of unity and the community of values” the 35 member states professed to share. A permanent Secretariat, a Conflict Prevention Centre, an Office of Free Elections (later Office for Democratic Institutions and Human Rights, ODIHR) was set up, to which the High Commissioner on National Minorites was added at the next summit in Helsinki in 1992. At the Budapest Summit in 1994 the term „conference” gave way to „organization” (OSCE), but that could not hide the failure of the institution to deal with the first serious crisis, that in the Balkans. The CSCE lacked „teeth,” i.e. armed forces, to carry out decisions and to maintain peace, by force, if necessary. ET: Mo elsőként nyer felvételt (1990. nov.), utána fokozatos fölhígulás (1993-as vita Szlovákiáról), a „monitoring” keveset ér. Mi van a szép szavak mögött? Több mint semmi.

Miért volt oly vonzó az EK/EU? Közép-Európa történetileg és kulturálisan mindig a Nyugat része volt. A Közös Piac, majd EK a jólét mellett a szabadság és a demokrácia megtestesítője volt a kommunizmus idején. 1990 után mindenki, még a SZU is ezt akarja, a jólétet automatikusan a másik kettővel társították. Az EK sikertörténet, gyors fellendülést hozott a csatlakozó “szegényeknek” (Íro, Spo, Port., Görögo.) Számunkra még a változások visszafordíthatatlanságának is a garanciája. (91-es moszkvai puccs mutatja, hogy nem volt kizárható egy ilyen kísérlet!) 1991. dec. 12.: “Europe Agreements” a 3 “Visegrádi” országgal - de a csatlakozást az EK csak 1993. jún-ban (Koppenhága) teszi magáévá. Mo. elsőként adja be felvételi kérelmét (1994. ápr. 1.) - mindenki „harmonizálja” saját jogrendjét az EK-éval, mégis sokáig működik az „ötéves szabály” (Suhocka), hogy annyi idő választ el a tagságtól. Miért kell a NATO? A régi tagok nem lelkesedtek a SZU-ban kiképzett tisztek vezette hadseregek csatlakozásáért, + féltek, hogy Oroszo. haragjában ismét ellenségessé válik. (Ez is „appeasement”.) Wörner: “NATO either goes out of area or out of service.” A volt VSZ államok viszont a balkáni háború és Oroszo. miatt igyekeznek a NATO-ba. U.S. csalódást okoz a „Partnership for Peace” (1993. okt.) programmal, de a 94. jan-i prágai U.S. -Visegrád csúcson elvi döntés a bővítésről - politikai és katonai feltételekkel. Ezek között szerepel a „jószomszédi viszony” és a kisebbségi jogok tisztelete. Nincs „ingyen lakoma,” s nem kell félni, hogy „meg kell halni Varsóért.” A bővítés után „no need to cry for Warsaw etc.” Boszniában csak a NATO (USA) beavatkozás vet véget az öldöklésnek (1995). Katonai gyakorlatok, magyar stb. részvétel a balkáni stabilizáló erőkben - Taszár fölértékelő szerepe. ’97 júl.: a NATO Summit a három „visegrádit” hívja meg, Szlovakia kimarad, pedig stratégiailag fontos. Mo-on a 97. nov-i népszavazáson 85 % támogatja. Oroszo-t a NATO-Oroszo Tanács vigasztalja, + ígéretek és meghívás a G-8-ba. A Szenátus nagy többséggel ratifikálja 98-ban, fölvétel 99. márc. (Independence, Missouri). Csalódások ellenére kell az EU az új Európának Az O-M Monarchia példája: volt közös uralkodó, gazdasági terület, pénz, kül-és védelmi politika, még hadsereg is - de kritikus helyzetekben a nemzeti érdek erősebb volt. Csalódást okoz a tagság elhúzódása, a feltételek szigorúsága és a kedvezmények szűkössége. Az EU számára viszont az átalakulás lassúsága és a jelentkezők belső gyöngéi (korrupció, bűnözés) indokolja az óvatosságot. Mitől tart az EU? A bővítéstől féltik munkaerőpiacukat, félnek a még több bűnözőtől és koldustól, félnek a sok kis állam beleszólásától („sok lúd…”), félnek egy túl Amerika-barát és túl orosz-ellenes hangnemtől. A bővítéstől függetlenül féltik az elért színvonalat és vívmányaikat: félnek a jóléti állam gyengülésétől, a terrorizmustól, félnek a népességfogyástól és az elöregedéstől, de az ezek leküzdése érdekében beengedett saját muzulmán és más nem-európai hátterű lakosságuktól is. Félnek attól, hogy Amerika reájuk kényszeríti politikai akaratát és kultúráját, hogy legyőzi őket a gazdasági versenyben, de félnek

is attól, hogy Amerika hátat fordít Európának, megszünteti ottani katonai bázisait, megvonja a nukleáris és hagyományos fegyverzetű védőpajzsot. Mitől tart Magyarország és a többi most taggá váló közép-európai ország? Hogy nem lesz egyenrangú tag, hogy elmarad a remélt pénzügyi támogatás és ezzel tartóssá válik az életszínvonalbeli lemaradás, egyfajta gyarmat leszünk: olcsó munkaerő, olcsó szolgáltatások, saját termelő kapacitásaink megszűnnek, földünk és munkásaink jó termékeit kiszorítja a rosszabb minőségű de olcsóbb külárú, s javaink többsége, még termőföldünk és házaink is jelentős mértékben külföldi tulajdonba kerülnek, fejünk fölött kötnek alkukat és kiszolgáltatnak bennünket külhatalmaknak (USA, Oroszo., Izrael), a „baloldal”-nak nevezett kormányerők egy túl jobboldali, túl konzervatív Európától, az Európai Parlamentben néppárti többségtől félnek - míg a jobboldal avagy „nemzeti” oldal egy túl balos, túl szocialista, túl „liberális”, túl etatista és túl bürokratikus Európától tart. Mi a megoldás? Az EU nem akkor lesz sikeres, ha populista jelszavakkal Amerika ellen fordul, hanem akkor, ha belső rendszere az elszámoltatható demokratikus kormányzás elveit követi. Ennek révén Európa népei valódi legitimitást adhatnak a közösségi struktúráknak és szabályoknak.