FEKETE BALÁZS

Művészi pontosság

2

© Fekete Balázs, 2015

3

Művészi Pontosság I.

Művészi pontosság napról-napra érezni Mindenkiben kétkedni, mindennap elvérezni

Élvezni a láncokat, kitartani egy mellett Úgy megtalálni magad, hogy még soha nem kerested

Még várok. Leírom féltve őrzött titkaim

Már naplómban a neved, az első virág szirmain Egy csoda, a fény, egy csillag itt a sötétben

Így tanultam meg én is: az élet bizony törékeny

Pislákol a lámpa, pont elég, hogy elindulj Vállald fel a hibáid, ez elég, hogy megtisztulj Én szeretem az életem, a tiéd annál jobban Az én fajtám ilyen, belőlem bizony sok van

II.

Művészi pontosság, pontatlannak születni Pont jó helyre érkezni, pont egymásba esni

Igen ez vagyok, whisky-gőz, a szivarfüst a barátom Nem változom meg senkiért, magam porig nem alázom

Csak játssz velem, parfümöd naponta elbűvöl

Én a legédesebb drogod így születtünk meg a bűnből Te a legédesebb vágy: ezer kanül helyett párna Ismerem a hibáim, nem várnak mennyországba

Sokan félnek a magasban én zuhanás közben élek

Láttam már a szépet mégis vonz az ellenérdek Mégis vonz a darab papír, hogy változtassak a világon

Dédelgetett szörnyeim ma este neked ajánlom

4

III. Művészi pontosság az időt megtalálni,

Hogy mikor kell önmagadban a múltad is elásni, hogy mikor égess el képeket, mik már régen nem fájnak

De ha ágyad alá söpröd őket, biztos megtalálnak

Már nem várok. Mer' túl sok lett az elvárás Magammal szemben az életben csak neked vagyok hálás

Én így változom. Minden nap tanulok belőled Célozd halántékom, a szívemet már lelőtted

5

Vihar

Vihar lesz. Érzem. Szenvedélyek vihara? Hullámzó tenger?

Mi elsöpör mindent, hogy a végén ne felejts el? Vagy csak zápor? Mindegy… érzem.

Valami nincs rendben.

Vagy mégis? Újra remeg kezem, Pedig hallgatok. Ez az eszem vagy a szívem?

Vihar lesz. Érzem ...

6

Valamerre

Rohanunk a világ elől, futva talán könnyebb

De mégis miért rejtetünk el minden könnyet?

Sodródva az árral,

én a bárka te a tengerész. Ha elveszel az éjben

csak a kérdés hogy merre mész.

A vak is látja benned sok a kérdés, nincsen válasz

Eltemetett emlékekben soha nem lesz támasz.

Várj még. Ne szólj

Egyre halkabbak az utcák Többé fel sem kel a nap

Így lesznek percekből órák

Mégis itt vagyunk. Maradunk a "Magyar Ugaron"

Én egyedül, egymagamban a magyar holdat ugatom.

Hogy merre is tartunk? Árnyék, vér és ingovány

Te leszel nyugodt csupán Ha én itt hagyom a hazám.

7

Tükörkép

Eltorzítom a tükröd Többé hát nem találsz rám

se éjjel, se nappal. Megvárom, míg megölöd

Saját szíved egy sebtapasszal.

Kifújom még a füstöt... Cirka tizennyolc év a tiéd

lelkemből, testemből. Kaptam aranyat és ezüstöt. Elég az átvirrasztott éjekből.

Tudom, mennyit érek,

emlékszem minden pillanatra, jóra és rosszra is.

Ezért már nem félek. Megbarátkoztam a sorssal is.

8

Félelem (Félj velem)

Megijedsz, hiszen jól csinálod, Csak bámulsz meredten a falra. Tudod, hogy mérgez, de imádod, cigarettád fájdalmát napról-napra Leírod egy kopottas papírlapra.

Agyadnak is engeded, hogy

Megálljon és csak működjön. Hisz ész itt kevés, lassan elfogy. Hagyod, hogy félelmed üldözzön. Szíved feláll, s hangosan elköszön.

Maradj odabent vagy takarodj! Már nem érdekel, mit csinálsz

Csak maradj rémült, bosszankodj, Félj a tegnaptól, de vigyázz:

Figyelnek, és várják, hogy hibázz

9

Egymás szívében

Nézd, én hallom a hangod, Egymás könnyeibe takarózunk. Egy csók, ami örökké tartott

Egymás szívében hallgatózunk.

De várj, messze még a vége. Itt sorsunk egybefonódott, Szerelmünk egybe égett

Hol szemhéjunk lecsukódott.

A sebek miket feltéptél Mára sebek miket feltépek.

Igen, eljött mitől féltél... Szívem enyém mégis te részed.

Vihar sodorja el életem,

De ha kezem fogod, nyugszom Mert ha tinta az én vérem,

Te a toll, amivel húzod.

10

Úton

Bárhová megyünk, utánunk fut a város, De nézd, ahogy az utolsó lámpa elsuhan Újra rágyújtok. Te megböksz, mert káros

Fel se fogtam: ez már nem csak az én utam

Százak előttünk, ezrek utánunk rohannak Üldöznek, mert elfogtalak és túszom lettél

S megtörtem egy eszmét. Engem elfoghatnak De téged megölnek, mert belém szerettél...

Pedig fel se nőttél még e sötét korhoz, Én pedig fel se nőhetek még hozzád.

Itt, hol minden tettünk egy bűnt feloldoz Találtam meg lelkem fekete dobozát.

11

Fújj el szél

Fújj el szél ... Nem is tudom hova, Hol a csók még édes És véd az egyenruha,

Adj újra rabigát

Hűtlen szeretőnek, Szabad, tiszta eget

A magyar temetőnek.

Színes hangon játszó Fekete zongorát,

Majd fehér lelket újra; Felejtsem Szodomát

Felejtsem a hideget, Hogy remegő kézzel Láttam azt, mit más Fel se fogna ésszel.

Hozd el a vihart,

Hadd pusztítson a béke, S talán elsírná magát Isten, ha hátranézne.

12

Sziluett

Mit betakar a holnap nekem csak álmatlan létezés, Hogy távolodjak tőled, száz emberöltő is kevés Kalitkamadár hol vagy? Papír sziluetten vágyak

Nélküled magány-gondolatok négy fal közé zárnak.

Az éjen át is látlak, itt vagyok, mert féltelek, Millió sztori rólad, rólunk, elrejtem a képeket, Megpendítem a húrokat, eladom az életet,

Megvettem az otthonod most veszek hozzá kék eget.

Tanultam a hibákból, csak a fél szívem adtam, A másik felének köszönöm, hogy melletted maradtam,

szerelmem, még mindig egy nem száz lány Ha tehetném így napról napra ezt az utat járnám.

De homályos a holnap, a tegnap meg már távoli.

Mond ki, hogy bűnös vagyok, ha bűn veled álmodni. Várom a pirkadatot, tényleg semmit se kérek,

csak a végén rádöbbenni, hogy tényleg szépek az évek.

13

Fizetetlen számla

Nem hagytam el senkit, igen nehezen felejtek, Amíg bennem élő sejtek esküszöm, hogy megkereslek

fennt az égben, a szívben, a fényképeink lapjain, az emlékek a fejemben - így múlik el az éjszaka.

Orromban az illatod: parfümöd a vér szaga,

Az enyém meg a mámor, még mindig tőled távol de nem messze ,kivárom a csókod lesz az "Ámor",

Mikor elég lesz a mából, itt leszek, keress meg!

Látod? Nem felejtek, mindennek ez az ára, Én azért élek így, mert nincs fizetve a számla.

Talán nem is lesz, soha, de hogy miért még nem értem Ha szorítod a mancsom, nekem az aranyérem ...

14

Menekülj

Hol a beton Eltemeti az azúrt

Ott acéllá edződött Bennem a múlt

Mit már csak

Egy helyen éreznék Szívig érő szerek

Hogyan tépnek szét

Fúj a szél: Messze fújt igazak Állatként látom Mi nem-marad

Na, pakolj

Menekülj az életbe Minden mit látsz

Már csak téveszme

...Így fojt a füst meg

15

Ketten

Fáradt voltam. Krisztus vérével Sem tudtam eldönteni miért kell

Pont az nap este egymásba rohanni

A Tisza-parton. A gát szélén... Fél éve sem tudtam, miért én.

Vagy miért te? De már mindegy.

Pont egymásba estünk. Minden sebet megszerettünk A mű-fűben heverve. Ketten.

Szerelmesen. A legnagyobb

viharban, ma is csak elhagyott, esernyőként táncolunk, mi ketten.

16

Mindig

Mindig érezlek a vénámban, A sokadjára elalvó gyertyalángban,

Mindennapi meg nem vívott csatákban, Minden rohadt szál cigarettában.

Így kalitkába zárom szívem, ha menne,

legyen rabja szemed tengerének. ’hisz morajlás tenger nélkül nem lenne, s nekem ennyit sem érne egy emberélet.

17

November

Hajnal óta zuhog az eső Komor város, még komorabb elmék

Szívek teraszán ma én vagyok az első Isten útja nálam, de inkább hazamennék.

Ma már kétszer megáztam

Mintha mégis ezt akarnák a könyvek Figyeltem, rohantam aztán mégis megálltam Ha esőben állsz, nem látszanak a könnyek

Egy mentő sikított el mellettem

Begörcsölt a gyomrom, talán tudja mi történt Tegnap este gyermek, mára senki lettem

Halj meg, hogy élhess, és ne éltess törvényt

Hűvös novemberi szél fújt Mire besötétedett már nem láttam tisztán

Lassan beköszönt a tél és minden, ami elmúlt Bezár a cellámba, hogy többé ne nézz rám

Fáradtabb vagyok, mint kellene.

Mára minden bűnöm ágy alá hordom Mert székemen csak démonaim átellenben

Eszembe sem jutott: ma van a születésnapom

18

Hova

Tegnap óta megint nem tudok aludni Lassan, de biztosan utolérnek démonaim

Ezért szoktam mindent szép lassan feladni Ma részeg vagyok: megnézem, mi van odakinn

Otthonom még mindig csak az egy szoba Hol a füst sűrű és nem kopogtat Jehova Se jobbra, se balra nem húz itt a szívem Vándor vagyok, mert haza mégse' tértem Olykor magamra találtam pár barátban

Akik végül mind leléptek, de párban Mert túl közel volt bennem az igazság:

Maroknyi, fejes barom a világom elbasszák Csók, ha csattan ... igen ... az is csoda Tudom, ezért nem tartozom sehova Mert nem vagyok többé mű-költő

Betonházak, falak itt mind a bűnből nő

Így lépek ki ma is a szürke utcákra Hol játszottam, öleltem és szerettem

"C'est la vie", mindennek meg van az ára Így boldogságom inkább tovább keresem

19

Ikarusz

Újra menekülök a városból Előttem egy lány, de ő más okból

Szállt fel az öreg Ikaruszra Egyre csak nézi, hallja és unja Okostelefonja minden titkát

Mellettem egy idős nézi mit firkált Ez a dohányszagú, borús idegen

Az ablak csak tükörképem mutatja Ahogy kezem beleremeg a huzatba Mi az ajtó felől fúj szüntelen felém

Így repül a vágyak hűs szelén Szívem valahonnan a semmibe

Így körülöttem minden lélek elhitte Hogy valóban tartunk valamerre

20

Mindketten

Azt hiszem mindketten álltunk már esőben és mindketten fagytunk már át csontig

Hét év balszerencse, mert saját tükröm törtem de megtaláltam valami rég elveszett holmit

Mindketten hibáztunk. Én az ágyak alá bújtam Te próbáltál, de nem értél a mennybe

Vajon egy szárnycsapás mennyit érhet holtan? S egy költő mennyit költhet szerre?

Az idő ott áll meg ahol a legjobban fáj és rohan mikor száj ér a szájhoz

majd a szívedben sötét, mély verembe zár Már észre sem veszem, hogy káros

Maradnál, ha kérem? - Bár nem kérnélek semmire Hiszen valóban semmi jogom hozzá Igaz, mégis úgy firkálok erre a cetlire

Mintha tényleg közel volnál

21

Kulcs a zárban

Hangosak a szirénák: valami történt.

Egy kisgyermek meghalt, már csak egy fénykép

Én így sirattam el sokat nevető arccal És ma sem tudtam túlélni

mát a tegnappal

Olyan helyen járunk, hol a könnyek kevesek

Hol a kulcs már a zárban és nem segítesz, ha elesek

Igaz, végig én voltam ki mindig elfutott

Istennel beszéltem így gyújtom fel a templomot

A sorsunk meg van írva

egy élet, egy halál... A játszótér ma üres

törött álmot sem talál Nem várnak a tegnapok

megfagytak a hidegben Ma este helyettem te

mond meg, hogy mi lettem

22

Egy akasztott emlékirataiból

Holnap ilyenkorra már nem itt leszek Sötét lesz az utca, csendesek a játszóterek

Barátom az éj, és vacogó foggal Küzdök holnap elmúló gyerekkorommal Nagyapám szemével, a dohányillattal

A betegségemmel mi téged megvigasztal A városom zajával, mindig furcsa kép

Sosem tudtam eldönteni hova fussak èpp

Ha félek önmagamtól, kinek kellek? Ha esőben állsz még a könnyeid is szebbek

Igen, megbántom kit nem kéne Gyűlölöm, hogy én vagyok önmagam tükörképe

Hogy végül én is így végzem De mielőtt vége, az egészet végignézem az első sorból. Így maradok magamnak Ezzel adva támaszt a rozoga falaknak.

A legvégén úgy is minden eldől

Esküszöm, jó leszek szeptembertől, A jövő héttől, érted akár holnaptól De ma inkább lelépek a gangról

és rágyújtok egy cigarettára. Talán az én szerelmem ára

hogy nem vagyok elég jó hozzád A kulcs nálad. Zárd lakatra szívem dobozát.

23

Remegés

Megremeg a kezem, előkerül egy érzés a kisszobában ülök négy fal között árnyék ként és várom, hogy kiviruljon hisz szívemben hideg van

Még nem kelt fel a nap, de a csillagom még megvan

Legyintek a világra, bennem már a béke Mégis szörnyeteg lett belőlem, mond meg mi lesz a vége

Kinyitom a kalitkám vagy bezárom örökre? Ha megveszek sem teszek többé halott körökre

Most egy olyan utat járok, amit életemben soha

és ha megsúgod, hogy "szeretlek" az nekem szimpla csoda De mit tehetnék én? Ebben a világban függő vagyok

Behangolom a szívem, tudom, léteznek még angyalok

Ess eső ess, így nem látszanak a könnyek Azért fújom ki a füstöt, mert a látszatnak így könnyebb

Nem menekülök soha, borítom, amit megfőztem Lehet én is elpatkolok, mert a mocsokból tüdőztem

Magányomban barangolva árnyékom se kísér

Amit elkezdtem évek alatt már több lett a semminél de csak neked nekem fájdalom és csalódás mögötte

így felejtem a dalokat, de megmaradnak örökre

a panelek mélyében, a városom házaiban a szerelmek fülében barátok lejátszóiban Tessék itt a szívem mi mára-már megtört

Felhúzom a maszkom, eljátszom Hannibal Lectert

24

Hajnal

Rózsaablak, mámor Száz helyen tőlem távol láttam meg a napvilágot.

Istent nem a templomban, Szerelmet a szomszédban

találtam mi leláncol.

Hamutálért teraszon, Fél életem eladom

és egy hajnali kávéért.

25

Keleti szél

Kelet felől furcsa, meleg szél fúj, Lángba borult a Krím-félsziget

S a cellánk fala már-már túl meredek. Visszaköszön az elfeledett múlt.

Újra eszmékbe menekült el az ember.

Ide hallom, ahogy a halál súg, Fegyver tölts, bomba éles, motor zúg,

Az ember a legnagyobb fegyver.

Szólásszabadság? Mondd mi a francnak Hallom az erdőt, hallom a lángot,

Szívem a penna és fájdalmat mártott. A víz szalad, de a kövek maradnak.

26

Álmomban

... Álmomban láttam meg a világom Mivé lesz végül, ha éberen hagy. Számolom, írom, csak csinálom - Idén télen minden tó befagy.

Túl sokat álltam már az esőben.

Pont annyit: ne látszanak a könnyek. Pedig meg is halhatsz felőlem,

Már bennünk lakoznak a szörnyek

Megölnétek. De hát mit is várhatnék? Én tettem rossz tűzet a jó fára.

Konstans remegés útján járhatnék, de fizetnem kell, hisz megjött a számla.

(Ébredés)

27

Hajnalok hajnala

Hajnalok hajnala, gyönyörű, de nem ihlet Gondok a pohárból és megfognám mindet De egy aprócska jel még pislákol a Holdon Követném őt is, mint a rég elveszett csókom

Ez a tegnapi gondolat száradt a pohárba

Fél lábbal a mennybe aztán vissza a mocsárba Olyan, mint a szemed nem fogható semmihez

Nem vittem semmire, de csoda hogy te elismersz

Próbáltam eladni szívem a városi piacon Csak kár hogy a vevőimet mindig elriasztom

A pennám sem acél, vannak fainabbak De kár hogy a neten mindenhol gagyit adnak

Minden nap figyelem, hogy veritek át egymást De holnap visszaköp a tükörkép és meglásd Sírni fogtok, hogy basszus ez, de rosszkor jött

Pedig ez egyszerű, csak ne bujkálj a bokrok közt

Az én sínem már nem egyszer kisiklott Ezért elég, hogy ha én megértem mit írok Ezért emberi, pont így közeledtem hozzád Pont ezért nem lett végül közös a szobánk

Hajnalok hajnala, Johnny Walker századszor

Fülemben dallam, de remélem, hogy nálad szól Órámon fél tíz, most remélem, hogy elengedsz De ígérem az útra valód mindörökké velem lesz

28

Tovább

Szikrázó, fehér gyermekkor vágyait négy centtel kiiszom, Sorvad a fekete szívizom.

Ez nem művészi csak akril, műanyagot úgy köhögtem,

ahogy szalad most füst a tüdőmben,

Így hajtom álmatlanságra fejem: meghalok kicsit, így öregszem,

De tovább hordod szívem a tenyereden.

29

Szemeid bolondja

Szemeid bolondja vagyok. Öledbe hajtom fejem,

Még percek, órák, nappalok Tudod mi él idebent.

Egyre alkonyul a szobám. Táncot jár a gyertyaláng,

Csak a kezem remeg bután, Mert itt otthonunk, hazánk.

Polcról vetted le a szívem, Fáradt szív, poros polcról,

Vedd le minden egyes évben, Vedd minden egyes bóktól.

Nem látják, amit mi látunk. Rajtunk kívül mind vakok. A világ most a mi várunk,

mert szemeid bolondja vagyok.

30

Vátesz

Régen azt hittem mindenre képes a szív, ha menne.

De se óda, se dal, se szonett nem érti a világból mi lett.

Mert szeretem az életet és szeretem, ha lobban

szerelem a szívben és nem csak nyomokban

egy régi fényképen játsszák el a szerepet.

Mert szeretem a tél ízét,

a nyár ropogását, az ősz legvégét,

a tavasz sokaságát,

De látom mi fán terem, ha magyar magyart ugat,

hogy magyar magyart ugasson. Mi lennénk a nagy nyugat?

Csak kussolunk a magyar Ugaron. - Bár ne lennék a váteszem.

31

Sötét

Sötét ült a városra Sötétség a templomra De néha-néha még

Igaz, sok ki fél De fellobban a fény

...

Csend szállt a szobára Némaságom csodája hogy mindent elmond ez a pár szempont:

A holnap ma szebb volt ...

Szemek véres tengere Nem tudom szeret-e

De már nem is érdekel, hogy ül vagy térdepel Csak, velem égjen el

...

Véletlen, de eufóriám, hogy a fekete zsebórám Pont két percet siessen,

Így ez a két perc kiessen, Amíg átmegyek a szíveden.

...

32

Sötét ült a városra

Sötétség a szobámra Sötét ült a tengerre

Sötétség minden időre aztán vége.

33

Hol vagy?

"Szabadság!"- kórházi ágyba zárva üvölt a némaság, így lett a családod árva egy percre. De miért? Így állok itt a sírnál

Leperegnek a képek, ahogyan nagyapám néz rám

Leperegnek a könnyek, miért múlik el az élet? Egy dolog vígasztal, hogy már soha nem kell félned

Én ma csak rettegek, hogyan múlik el a holnap Többé nem tép szét a kórlap szívek most érted dobognak

Szerelem, család, ki tudja mennyi fájdalom

Ki tudja mennyi érzelem, kitüntetés a vállapon - Én tudom: egy élet, s bármikor elvállalom

Büszkeségem határtalan, a lelkem neked átadom

Hiányzol és fogsz is, talán nem múlik el soha Eltűnik az életem is és én csak remélem,

Hogy fele olyan jó leszek, mert a te életed csoda, Megköszönöm az éveket: "Béke!"

34

Egy kicsit

Eddig tart az élet Itt: semmi sem fáj Itt: nincsen szabály Szívünk egybeégett

Nagyapám így halt meg

Egyedül: csendben Egyedül: rendben

Hódolunk az erkölcsnek

Számon kértem magam Miért: nem elég ennyi?

Miért: nem lát meg senki Ha értik minden szavam?

Ez már egy más világ Hol: nincsen kegyelem Hol: mégis szeretem

Ha szólnak a szirénák

Aztán újra Marlboro Egy szál: egy élet

Egy szál: csak érvek, Hogy újra meghaljak egy kicsit

35

Ősz

Tudod, olyan helyen vagyok, Ahol nem nyugtat a fű.

Hű társam csak a penna De pont ettől keserű.

Tudod, én vagyok a srác És akkor is ott voltam

Mikor könny szökött szemedből És előre megmondtam,

Hogy leperegnek az évek, Leperegnek a könnyek,

Beköszönt az ősz, Visszaköszönnek emlékek.

Lehullnak a levelek, Elnémul a világ,

Karjaidban érzem: Nem érdekel ki lát.

36

Költőt vegyenek

Tessék csak tessék, költőt vegyenek: Reményteljes fiatalt vagy megtört öreget!

Saját sorokat, rímpárt és füzetet. Gyorsan, mert elfogy: költőt vegyenek.

Tessék, csak tessék! Költőt vegyenek!

Van avantgárd is, ki beköti a szemeket, Feketét, fehéret, hiút vagy beteget

Minden nap új áru! Költőt vegyenek!

Tessék csak tessék, költőt vegyenek! Minden, ami kell a költészet és szeretet!

Potom pénzért s ma nem számolunk keretet! Könyörgöm, végre már, csak egy költőt vegyenek!

37

Téli tölgy

Téli tölgyfa ága Még a tavaszt várja

És a szikrázó napsütést

Várja a lombokat Hátha jó szót fogad Még egyszer utoljára

Még egy kék madarat Álmos, meleg nyarat ... Aztán újra tél ...

38

Ha mellém ülsz …

Mikor beléptél már láttam, hogy Te is szeretsz mások helyett ázni. Még szép, mert ide jöttél fázni,

de csak engem találsz vigaszdíjnak. Túl messziről jöttem ahhoz,

hogy ma se lássalak összetörni. Pedig szeretnél szeretni, ha nem

hasonlítanék arra, aki elől menekülsz. Ha felajánlod, hogy mellém ülsz,

felajánlom, hogy megtöltöm a poharad. ... És mellém ültél. Megtanultál tűrni

s megtanultam, neked mást jelent repülni, mint nekem. Akkor este tenyerembe hajtottad kezed, így kértél esélyeket.

Nemet mondtam, de nem, hogy szemét legyek, csak azt akartam, mindig ott ülj mellettem.

Látod? Túl keveset vártál tőlem.

39

Még itt vagy

Nélküled nehéz. Csak állunk némán egymás mellett. Olyan gyorsan történt,

és most is kimondhatatlanul furán érzem magam. Kitapostad az ösvényt. Olyan, mintha még mindig itt lennél…

Nélküled nehéz. Majdnem elsírtam magam, Mikor láttam Tomi arcát. A legjobb barátod, de mind azok vagyunk. Elcsuklik a szavam,

ha rád gondolok. Talán most végre megtalálod, amit kerestél… Pedig, mintha még itt lennél...

Nélküled nehéz. Mindenkinek hiányzol. Pedig azt hittem, hogy együtt növünk fel, De nem tűnsz el végleg ebből a világból, Amíg dobog szívünk, mi nem felejtünk el

Mert még itt vagy…

40

Szírttetőn

Hogy mennyire siralmas a helyzet? Baszottul. Na, ehhez mit szól Cobain úr?

Még mindig szív alakú az a rohadt doboz? Ne hasonlíts magadhoz

Amíg te is leugranál a szirttetőről Bár így legelőször,

azt hiszem, te is szereted e magasságot, de a végén úgyis meglátod

Meddig akarsz majd ázni ebben a viharban és hány tenger van egy halban

Én pedig majd eldöntöm ugranék-e veled Végül majd veszek

jegyet az éjszakai buszra

41

Emlékszem

Kevés maradt meg régről. Egyre biztosan emlékszem:

Olvastam az égről, Ahogyan olvasok most is.

Láttalak a szemedből és éreztem az illatod. Emlékszem az erekből induló vér-morajlásra

mikor hozzád ért arcom. A francia, füstös szobára. A szélre a Temze parton.

Ó, mennyire kívántalak akkor.

42

Mindig csókok

Megcsókoltalak, Te visszacsókoltál.

Aztán órákig semmi.

Megcsókoltalak, Te már nem csókoltál.

Csak próbáltam jól lenni.

Megcsókolnálak, De te előbb csókoltál.

Nem tudtam mit tenni.

Már nem csókolnálak, és te jobban csókolnál. Azt hiszem, ez ennyi.

43

Prózáról-pórázra

Tulajdonképpen ez is csak kifogás, Hogy menekülsz prózáról pórázra. Komolyan, mit gondoltál mi vár ott,

Ha tegnapra érsz a holtágra?...

-Magad láncoltad függőbeszédekhez És így követeled, hogy várjalak meg.

Tudod, ezeket az utcákat jól ismerem, De még rémít egy-két váratlan tett.

44

Futrinka utca

Putri futrinka utca, Üres szívrohamgyár. Mind beállva a sorba Ordít, ha itt maradnál.

Szétvert mosógépek:

Véres udvar, rendes ház. Bérelt fali képek

Őrzik, hogyan ne fázz.

Itt csak játékok az üres játszóterek:

Sebes ujjak, hideg kezek És újra csak veled leszek.

45

Az én zakóm

Az én zakóm Nem kel lila dalra, sem szürke télre,

Sem kreatóriumi kemencékre, Sem Dionüszosz szerelmére.

... Csak, ha elvakít a szemed fénye.

Poros zakóm

Bűntől sáros. Nem tisztítja semmi sem A foltokat. De ha bőrig ázom,

Végre minden rendbe jön, szerintem ...

S ha fázol, zakóm válladra terítem.

46

Fúj a szél

Teraszról figyel a zuglói Hold, Míg nem jöttem heges, árva álma volt.

A rácson túl egy lány sétált el mellettem, Ölében csak énképem haldokolt.

Száraz idő, csak hideg szél fúj. Errefelé szokás, hogy minden kéj új,

S míg lepereg markomból a múlt nyári homok, Az érzés minden szemet szétfúj.

Ki tudja még meddig maradunk,

Ki tudja hova tartasz, hova tartok ... tartunk. Most, mikor fújom fekete tüdőm minden titkát,

Tudom milyen karambolba hajtunk.

47

Így jó

Fázom. De már vakít a felkelő Napkorona. Ez olyan élethez

hasonuló: víz kiszáradt ajkamra.

Mint mikor kergetett a Vihar a Tisza-partra.

Így jó. S végül Beköltözöm a

szívdobogásodba.

48

Két ujj közt

Úgy látod, túl sok múlik száz kilométeren? Itt elfér három perc halál két ujj közt.

Csak attól félek, nehogy vak sötét legyen, Mégis éjfélkor szeretem a Corvin-közt.

Három percet siet órám a tiédhez képest, És negyedik helyett már földszinten lakom. Látod? Újra használok pár mértékegységet,

S a tériszonyt is a magasban hagyom.

49

Belső ellenállás

Távolodunk. De a felhőket Sem tartja össze semmi,

Csak a viszkozitás. Erre nincs szó magyarul. Ez amolyan ellenállás

A feszültséggel szemben. Nézz körbe egy kicsit. Itt mindent ugyanez Az erő tart össze.

Ha most nézel a szemembe Láthatod, hogy régen

Mennyire féltem ellenállni, Mert talán maradnál.

Hogyan támaszthatnám Alá jobban a szerelmem Ezeknél a szavaknál?

50

Kedd és Szerda között

Ugyanazon pókok szövik a szobákat, A csatornákból galaxisok szöknek.

Tudd, barátom, ha még egyszer látnálak Megborzongnánk, mert keleten lőnek.

A Duna titkolja erre mennyi vér volt,

Belőle méri ki felesünk az Isten. Minden költőnek mást jelent a félhold, Nekem ártatlan vágy a bűnös sitten.

Így félve kértem nyugalmat a télnek, Mégis maradtak a mindig csókok.

A bőrigázottak, tudod, csontig félnek, S Szerdán már csak halott pókok.

51

Tartalomjegyzék

Művészi Pontosság ............................................................................................................. 3

Vihar ...................................................................................................................................... 5

Valamerre ............................................................................................................................. 6

Tükörkép.............................................................................................................................. 7

Félelem.................................................................................................................................. 8

Egymás szívében ................................................................................................................. 9

Úton .................................................................................................................................... 10

Fújj el szél ........................................................................................................................... 11

Sziluett ................................................................................................................................ 12

Fizetetlen számla .............................................................................................................. 13

Menekülj ............................................................................................................................. 14

Ketten ................................................................................................................................. 15

Mindig .................................................................................................................................. 16

November .......................................................................................................................... 17

Hova .................................................................................................................................... 18

Ikarusz ................................................................................................................................. 19

Mindketten ......................................................................................................................... 20

Kulcs a zárban ................................................................................................................... 21

Egy akasztott emlékirataiból .......................................................................................... 22

Remegés ............................................................................................................................. 23

Hajna ................................................................................................................................... 24

Keleti szél ........................................................................................................................... 25

Álmomban .......................................................................................................................... 26

Hajnalok hajnala ................................................................................................................ 27

52

Tovább ................................................................................................................................ 28

Szemeid bolondja ............................................................................................................. 29

Vátesz .................................................................................................................................. 30

Sötét .................................................................................................................................... 31

Hol vagy? ............................................................................................................................ 33

Egy kicsit ............................................................................................................................. 34

Ősz ...................................................................................................................................... 35

Költőt vegyenek ............................................................................................................... 36

Téli tölgy............................................................................................................................. 37

Ha mellém ülsz … ............................................................................................................ 38

Még itt vagy ........................................................................................................................ 39

Szírttetőn ........................................................................................................................... 40

Emlékszem ......................................................................................................................... 41

Mindig csókok ................................................................................................................... 42

Prózáról-pórázra .............................................................................................................. 43

Futrinka utca...................................................................................................................... 44

Az én zakóm ...................................................................................................................... 45

Fúj a szél ............................................................................................................................. 46

Így jó .................................................................................................................................... 47

Két ujj közt ........................................................................................................................ 48

Belső ellenállás .................................................................................................................. 49

Kedd és Szerda között .................................................................................................... 50