Egy esős tavaszi délután, úgy fél négy lehetett, a Matabéli Dzsungelben egy jaki született. – Drága kis tündérbögyörőm! – búgta a mamája. – Itt a fiunk! – így az apja. – Én mondom, nincs párja!

Ajándékul különös dolgot kapott a kismajom:

egy kálcium pezsgőtablettát réz színű papíron.

Fáról-fára ugrándozott - így teltek víg napjai,

csupán a liánok közti kígyóktól félt a kisjaki, mígnem

A csíkos jakik összegyűltek (a jakiknál így szokás), és ünnepeltek, mert világra jött egy újabb kisbolhás. Volt kókuszdió-dobálás és liánfogócska,csemegének kukackák és zöldbanántorta. Ajándékul furcsa dolgot kapott a kismajom: egy kálcium-pezsgőtablettát rézszínű papíron.

Fáról fára ugrándozott, így teltek napjai, csak a fákról lecsüngő kígyóktól félt a kis jaki,

mígnem

egy napos őszi reggelen, úgy fél nyolc lehetett, a Matabéli Dzsungelben egy új jaki született. – Én drága, kicsi szőrlabdám! – súgta a mamája. A papa szerint egy kis csodát hoztak a világra.

A csíkos jakik összejöttek, tudjátok, így szokás ; és persze ünnepeltek, mert világra jött egy újabb kisbolhás. Játszottak is, többek között óriáskígyó-fogót,kókusztortát eszegettek, és búzafűcsomót.A torta után ajándékot kapott a kismajom: egy gyönyörű piros nagyítót ezüstpapíron.

A jaki nagyon megörült a kicsi testvérnek, bár aggódott, hogy ennyien a fészekbe hogy férnek.Ám apja így szólt: – Ez legyen a legnagyobb bajom, majd új fészekrészt építünk a keleti falon.

Fáról fára ugrándoztak, így teltek napjaik, csak a tekergőző kígyóktól féltek a kis jakik,

mígnem

egy rózsás nyári alkonyon, úgy fél hét lehetett, a Matabéli Dzsungelben még egy új jaki született. – Én legkisebbik majmocskám! – búgta a mamája. A papa nem szólt, csak büszkén bámult a jakicsaládra.

A csíkos jakik találkoztak (hát persze, hogy így szokás), és ünnepeltek, mert világra jött még egy kisbolhás. Mire véget ért a móka, már rég felkelt a nap,a jakik fekve ejtőztek a fügefák alatt. Tortát ettek, majd ajándékot kapott a kismajom: egy rózsaszínű bolhacsipeszt arany papíron.

A jakik nagyon örültek a legkisebb testvérnek, csak aggódtak, hogy ennyien a fészekbe hogy férnek. Ám apjuk így szólt: – Ez legyen a legnagyobb bajom, majd új fészekrészt építünk az északi falon.

Fáról fára ugráltak hát, így teltek napjaik, csak a lesben álló kígyóktól féltek a kis jakik,

mígnem

egy sötét, mélykék éjszakán, úgy fél tíz lehetett,

egy puffadt szárnyú, dúlt sárkány épp a fészkükbe esett.

– Aúúúúú, de fáj! – meg – Éhezem! – így üvöltözött a szörny,

narancssárga szemeiből százszámra folyt a könny.

Majd szétnézett és meglátta a reszkető jakikat.

(pedig borzasztó picire húzták össze magukat)

– Kedves jószágok – gondolta – ez szomorú, igazán,

de nekem mindig ilyentájt kell ennem a vacsorám!

egy sötét téli éjszakán, úgy fél tíz lehetett, egy püffedt szárnyú, dúlt sárkány a fészkükbe esett. – Aúúúúú, de fáj! – meg: – Éhezem! – így üvöltött a szörny, narancssárga szeméből százszámra folyt a könny. Majd szétnézett és meglátta a jakikölyköket.(Nem rejtette túl jól őket a csíkos öltözet.)„Kedves jószágok – gondolta –, ez szomorú, igazán, de én mindig fél tíz körül kapom a vacsorám!”

Felmarkolt egy kisjakit, a piros nagyítóst,gondolta, abból készíti az első pirítóst.Szerencsére a jakik közt ez volt a legbátrabb,s a nagyítóval átnézte a püffedt szörnyszárnyat.– Állj meg! – kiáltotta gyorsan – Már tudom, mi a baj!Méh csípett meg, s ezért jakit rágni nem nagy diadal.Meggyógyítunk, ha ígéred, hogy jó sárkány leszel,s jakit se nyersen, se sülten már soha nem eszel.– Soha! – így az ijedt sárkány. – Csak most segítsetek!Mami szerint szőrös dolgot most úgysem ehetek.

A jakik vödörbe pezsgették a kálciumtablettát, a csipesszel meg kihúzták a méhecske fullánkját. A szörny hálásan szürcsölte a citromos levet, miközben másik kezébe egy csúf kígyót szedett.– Köszönöm, már jobb a szárnyam, de fáj, ha mozgatom, és rettentő messzire van innen az otthonom.

Maradhatok? Látom, sok itt az ilyen pikkelyes.Bólogattak a kisjakik: – Edd meg! Nagyon helyes!A sárkány gyorsan felszipkázta az ízletes dögöt, és a következő pár napra a fészekbe költözött.

A jakik nagyon örültek a legújabb lakónak, és azon, hogy férnek majd el, cseppet sem aggódtak, hanem együtt a sárkánnyal a három kis majom egy új fészekrészt épített a déli oldalon.

A sárkány pedig úgy döntött, hogy örökre ott marad, és ha fáztak, melengette a kicsi jakikat.

Szöveg © Várszegi Adél, 2014Illusztráció © Máray Mariann, 2014© Scolar Kiadó, 20141016 Budapest, Naphegy tér 8.Telefon/fax: (+36 1) 466 7648scolar@scolar.huwww.scolar.huFelelős kiadó: Érsek NándorFelelős szerkesztő: Nádor ZsófiaISBN 978-963-244-518-2Nyomdai munkák: Dürer Nyomda Kft., GyulaFelelős vezető: Kovács JánosA kötet megjelenését támogatta: