h́ ́ b

2014. SZEPTEMBER – ELUL 5774. - TISRI 5775. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XII. REG. ÉVF. 9. SZÁM, 220. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓZsidó Kultúra Európai Napja

Részletes beszámolónk lapunk 3. oldalán

Budapesten jártunkAz elmúlt évek hagyományait követve most ősszel is felkerekedett a komá-

romi közösség apraja nagyja, az úti cél ezúttal Budapest volt. A Carmel ét-teremben elfogyasztott kóser ebéd után a Záchor Alapítvány önkénteseinek ve-zetésével indultunk a pesti zsidó negyed feltérképezésére. A Kazinczy utcai or-todox zsinagóga megtekintése után az üresen álló Rumbach utcai társát te-kintettük meg, majd az egykori gettó falánál emlékeztünk a 70 évvel ezelőtti

szörnyűségekre. A délután során jutott idő a Gozsdu udvarban lévő kirakodó-vásár meglátogatására is. Az estét a Zsidó Nyári Fesztivál záró koncertjén töl-töttük a Dohány utcai zsinagógában. Bródy János dalai megörvendeztették azsúfolásig megtelt épület minden látogatóját. Kellemes élményekkel gazda-godva tértünk haza Komáromba a késő esti órákban. Köszönet Paszternák Ta-másnak és a KZsH irodavezetőinek valamint Deák Andreának a program zök-kenőmentes lebonyolításáért. �

PA

Októberielőzetes

Októberben várhatóan az alábbiprogramok zajlanak térségünkben:

Október 12., vasárnap:Szukkot Mosonmagyaróváron.

Október 17., péntek 17:00:Holokauszt 70 – kiállítás megnyitó aKlapka György Múzeumban, Dél-Ko-márom.

Október 18., szombat:A Magyar Nemzeti Levéltár- Komá-rom- Esztergom Megyei Levéltár kon-ferenciája a Holokauszt 70. évforduló-ja alkalmából a Monostori Erődben.

Október 24., péntek 17:00:Irodalmi est Miriam Neiger Fleisch-mann festőművésznő kiállításáhozkapcsolódva, a Duna Menti Múzeumdísztermében.

Október 26., vasárnap 15:00:A komáromi Concordia kórus kon-certje a zsinagógában Stubendek Ist-ván vezetésével.

A programokról részletesen a HH októberiszámában olvashatnak, vagy a KZSH tit-kárságán érdeklődhetnek, tel: 7731-224, e-mail: menhaz@menhaz.sk. �

Könyveinkelérhetők

AKZSH által kiadott könyvek elér-hetők Budapesten a Vince Kiadó

Klauzál téri boltjában, a Klauzál 13-ban, illetve a Xantus (www.xantusz.hu)és a Bookline (www.bookline.hu) há-lózatában. Komáromban a Klapka té-ren, az információs iroda (TIK) ismegkezdte kiadványaink árusítását. Akönyvek közvetlenül a KZSH-tól isrendelhetők a www.menhaz.sk olda-lon vagy a kile@menhaz.sk címen. �

-p-

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A HH-t a KZSH-t és a Shalom klubottámogatták: Navon család (Bnei Brak),Dr. Judit Weiss (Amsterdam), dr. Föl-des Ondrej (Pozsony), dr. J.J (Komá-rom), Vajnorsky Terézia (Jeruzsálem)és anonimitásukat kérő adományozók.Köszönjük!

� Lancz Roland Diószegről 2 könyvetadományozott könyvtárunknak, kö-szönjük!

� Szeptemberben új könyvekkel, köz-tük imakönyvekkel gazdagodott a Spit-zer Béla Kiskönyvtár. Továbbra is várjukolvasóinkat!

�Hitközségünk egy fűnyírót szerzett bea kert folyamatos karbantartásának se-gítésére.

� Elkészültek a háromnyelvű (szlovák,magyar, angol) feliratok a Mi is itt va-gyunk… című állandó kiállításhoz. Vár-juk látogatóink és iskolás csoportok je-lentkezését!

�A KZSH szociális munkása Haas Juditlett, feladata, hogy havonta legalább egyalkalommal meglátogasson minden já-rásunkban élő Holokauszt túlélőt.

� Szeptemberben is érkeztek látogatóka Menházba, köztük a Fleischmann csa-lád leszármazottai és egy biciklitúrarésztvevői Izraelből.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Realizované s finančnou podporouÚradu vlády SR – program Kultúra národnostných menšín 2014. Lapunk Önnek készült, kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Támogatáskülföldről

AKZSH weblapján, a www.menhaz.skoldalon elhelyeztük a „Donate”

gombot, ezen keresztül a paypal segít-ségével könnyen és szinte bankköltségnélkül támogathatják munkánkat. Vár-juk adományaikat! �

-p-

Boldog születésnapotKözösségünk legidősebb tagja, Raáb Helenka néni 2014. szeptember 24-én ün-

nepelte 96. születésnapját a Kolozsnémai Nyugdíjas Otthonban. Gondozói azotthon igazgatójával, Pint Tibor mérnökkel együtt köszöntötték a jeles napon. Va-lamennyi olvasónk nevében csatlakozunk a gratulálókhoz! Bis 120! �

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

A délelőtti órákban a környék közös-ségei mutatkoztak be a hitközségek ta-lálkozóján. A kilék képviselői beszá-moltak az elmúlt esztendő legfonto-sabb eseményeiről, gondjaikról, terve-ikről, mindezt az együttműködések ke-resésének jegyében. A programra a ré-gió valamennyi hitközsége, és országosszervezeteink vezetői is meghívást kap-tak. A vendégek között üdvözölhettükTordai Pétert, a MAZSIHISZ alelnökét,a Budapesti Zsidó Hitközség elnökét,dr. Fedor Tibort, az Emberi Erőforrás-ok Minisztériuma Egyházi Kapcsolat-tartási Főosztályának vezetőjét, dr. Ku-nos Pétert, a MAZSIHISZ ügyvezetőiigazgatóját, Schwezoff Dávidot, a Bu-dapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igaz-gatóját, Fahn Bélát, a Galántai ZsidóHitközség elnökét, dr. Feldmár Tibort,a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség ve-zetőjét, Ligeti Lászlót, a Mosoni ZsidóHitközség elnökét, Neubart Istvánt, aSzékesfehérvári Zsidó Hitközség elnö-két és a Komárom- Esztergom megyeikis közösségek tagjait. A közösségi ve-zetőkön kívül a beszélgetéshez többekközt Andruskó Imre, a Selye JánosGimnázium igazgatója, Számadó Eme-

se, a Klapka György Múzeum igazgató-ja és Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsi-dó Levéltár vezetője szóltak hozzá.

A résztvevők kulináris élményeirőlidén is Bina Stiefel pöstyéni rebecengondoskodott háromfogásos kóserebédjével, mely a zsidó otthon tradicio-nális ízeit idézte. A délután folyamánhárom előadás hangzott el: dr. SágiGyörgy legújabb könyvét, a Gilgult mu-tatta be; Misha Kapustin Pozsony új re-form rabbija bemutatkozó látogatásonvett részt városunkban; Toronyi Zsu-zsanna, a Magyar Zsidó Levéltár veze-tője egy rejtélyes esküvő történetét osz-totta meg a jelenlévőkkel, kapcsolódvaaz idei Zsidó Kultúra Európai napjánaktémájához, mely a zsidó nő volt.

A napzáró koncert előtt került sor aKehila és a Kehila Haver díjak átadá-sára (díjazottakat lásd külön írásunk-ban). A pozsonyi Igényes Nézők Tár-sasága által előadott zenei összeállítása szerelem üzenetét tolmácsolta a zsi-dó hagyományokban.

A program megrendezését az NKA,NCSSZI, EZRA Alapítvány, Komáromvárosa, Nyitra megye, JHF és a SzlovákKöztársaság Kormányhivatal- Kisebb-ségi Kultúrák 2014 program támoga-tása tette lehetővé. A szervezésért éselőkészületekért köszönet PaszternákTamásnak, Andrásnak és Barbarának,Haas Juditnak, Weissová Alicának,Toledano Zuzkának, Piczek Ferenc-nek, Pasternák Antalnak és Zsuzanná-nak. Elismerés illeti mindazokat, akika program során voltak a segítségünk-re, köztük Vadász Magdát a szlovák ésVincze-Schweitzer Juditot az angoltolmácsolásért. �

PA

Kehila – a közösségért díjban része-sültek:

A Komáromi Zsidó Hitközség javaslatára:Haas Judit – a Komáromi Zsidó Hit-

község irodavezetője, a közösség építé-séért, az elesettekért és betegekért vég-zett több éves odaadó munkája elisme-réseként.

A tatabányai Szenes Hanna Magyar Iz-raeli Baráti Egyesület javaslatára:

Weisz György – 90 éves, Holokauszttúlélő. Tatán él. Szerény, zsidóságát vál-laló és igazáért kiálló ember.

Kehila Haver – közösségünk barátaidíjban részesültek:

A Komáromi Zsidó Hitközség javaslatára:Simon Attila – a komáromi Selye Já-

nos Egyetem Tanárképző Kar Történe-lem Tanszékének vezetője – a történe-lem oktatása, ezen belül a régió zsidó-ságának, a vészkorszak történeténektárgyilagos tanításában végzett munká-jáért, objektív cikkeiért, írásaiért.

Nagymegyer Város Önkormányzata –a Holokauszt megemlékezések meg-szervezésért, a zsidó közösség emléké-nek méltó ápolásáért.

A tatabányai Szenes Hanna Magyar Iz-raeli Baráti Egyesület javaslatára:

Siroki Zoltán – a Tatabányai Szénbá-nyák nyugdíjasa. Tisztességgel, becsü-lettel felnevelt nyolc gyermeket. Nagy-szerű családapa. Sokat tesz a keresz-tény és zsidó emberek közötti barátsá-gért. Megingathatatlan bibliai alapo-

kon álló hite, tiszteletet és megbecsü-lést vált ki környezetében. A SzenesHanna Magyar Izraeli Baráti Egyesületaktív és megbecsült tagja. 80 éves koraellenére aktívan, lelkesítően és oda-adóan vesz részt az egyesület munkájá-ban. Élete példamutató minden fiatalszámára!

A Rimaszombati Zsidó Hitközség javas-latára:

Zsélyi Katalin – a rimaszombati Tom-pa Mihály Gimnázium tanára, a VárosiMűvelődési Központ munkatársa. Atörténelem oktatása, a zsidó kultúra éshagyományok megőrzése, bemutatásaterén végzett odaadó munkája elisme-réseként. �

-p-

Sátor a Menház udvarán

Kehila és Kehila Haver díjasok

Arégió közösségeiből érkezőknek és a helyi érdeklődőknek köszönhetőenidén is kicsinek bizonyult, a hitközség által a Menház felújított kertjében

felállított sátor a szeptember elején megrendezett Zsidó Kultúra Európai Nap-ján. Közösségünk évek óta egésznapos rendezvénysorozattal kapcsolódik beaz Európa szerte megtartott programsorozatba.

4

A mi városunk, Ashkelon 30 másod-perc messziségre van a gázai rakéták ki-lövésétől. Mikor a szirénák nappal vagyéjjel megszólalnak, 30 másodperc vá-laszt el minket a veszélytől. A törvény1990 óta előírja, hogy minden azótaépült házban egyik szoba biztonságiszoba legyen, ahol a betonfalak, vasajtóés vas ablakvédő megfelelő biztonságotnyújtson.

Gázában nincsenek biztonsági szo-bák és nincsenek óvóhelyek. Nem azértmert ők úgy gondolták, hogy ez felesle-ges. Azért nincs, mert a Hamasz elko-bozta a cementet meg a vas traverzeket,amelyeket Izrael szállít nekik, hogy ren-des lakásokat építsenek. A Hamasz azelkobzott építőanyagokkal sok kilomé-teres alagutakat épített, hogy azokbóltudjon Izrael ellen terrorcselekménye-ket végrehajtani.

A mindennapi élet teljesen megvál-tozott. Akinek nem muszáj elmenniotthonról, nem megy. Tíz nap óta énis csak kétszer mentem ki a házból, el-szaladtam a közeli szupermarketbabevásárolni. Munkahelyeken, aholvan, biztonsági szoba vagy óvóhely, ottpróbálják folytatni a megszokott ru-tint, de sok nehézséggel. Sokan ott-hon maradnak a gyerekek mellett, so-kan tartalékos katonák és behívtákőket katonai szolgálatba.

A szomszédunk unokái, három kis-fiú: a legkisebb 5, a nagyobb 11, a leg-idősebb 14 éves. Mikor a nagyszülők-höz jönnek látogatóba, mindig átjön-

nek hozzánk, megvan az nappali szo-bában az ő csokoládé és más édességkincstárjuk. Kedves barátunk, Andriselnevezte őket "csoki kommandó"-nak.A konyhai fiókból kiveszik a nylon zacs-kókat és megtöltik finomságokkal. Alegkisebb, Ofek, nagy szakértő a számí-tógépes játékokban és sokszor hosszúideig nagy lelkesedéssel játszik.

A héten, mivel a szülők munkábanvoltak, elhozták őket a nagyszülőkhöz.A kis Ofek rögtön átszaladt hozzánk.Takarítás közben voltam, pont a padlótmostam. Ofek leült a fotelba és nézte,hogy haladok a munkával, megkérdez-te: "Orna, mi lesz, ha most elindul a ri-asztás, a biztonsági szobába kell szalad-ni és te pont felmosod a padlót? El fo-gok csúszni a nedves padlón és nemérek be időben, a szobába". Megdöb-bentem, hogy min jár az esze és rögtönmegnyugtattam, hogy ha kell szaladni,vigyázni fogok rá. A padló megszáradt,a szőnyeg is a helyére került és Ofek be-ment a biztonsági szobába ahol a szá-mítógép van. Ez a dolgozószoba ahol aszámítógépek, a könyvespolcok meg azíróasztal van. Ofek leült a géphez ésmegkért, hogy maradjak vele, mert ta-lán "elfelejti", hogy kell játszani. Mikorajánlottam neki, hogy menjük ki a cso-ki kincstárba azt válaszolta: "Te tudod,hogy én mit szeretek, ma te hozzál cso-kit ide nekem".

Az idősebb unoka, Niv is átjött. Őhősnek próbálta mutatni magát, amijó, mikor a riasztás volt nyugodtan be-

jött a biztonsági szobába. Születésnap-jára megkapta anyukája régi mobiljátrögtön áttelefonált a nagypapájának ésközölte, hogy nálunk vannak bent abiztonsági szobában. Mikor ki lehetettmenni, rögtön leült a televízióhoz a hí-reket követni.

Elszomorító, hogy gyerekeknek ilyenfiatal korban meg kell tanulni az önvé-dekezést, ahelyett, hogy a nyári vakáci-ót élveznék, azt számolják, hogy hány-szor szaladtak a védett helyekre. Fiata-labb és idősebb gyerekek Shderotbanés környékén 14 éve ebben élnek. Ők15 másodperc messzeségre vannak agázai rakétáktól. Megtanulták, hogy mi-kor kimennek otthonról iskolába, vagybarátokhoz úgy tervezzék az utat, hogyaz utcai védett helyiségek mellett men-jenek. Megtanultak rekord gyorsaság-gal fürödni, mert hátha riasztás lesz.

A megoldást a politikusokra hagyom.Senki se fut a csatatérre, ha nem mu-száj. A mai helyzet nem hagyott más vá-lasztást mivel az ország déli része meg-állás nélküli fenyegetés alatt van. A jó-zan ész nem fogja fel, hogy miért kell ahatár mindkét oldalán elvenni a gyere-kektől a boldog gyerekkorukat és olyanéletmintát elfogadni, ahol a félelemuralkodik.

Már második hete hogy itthon ülök,mindig keresek valami elfoglaltságot. 2szekrény tartalmát kipakoltam, szortí-roztam, átrendeztem, kitakarítottam.Egyik barátnőm elkezdett horgolni, amásik rendet csinált a régi számlák ésiratok között, a harmadik süt-főz, min-dent befagyaszt mert csak ketten van-nak otthon. Senkitől se hallottam, hogyegy jó könyvet olvasott, mert nem lehetkoncentrálni pedig mindegyikünk szor-galmas olvasó. Maximum az újságot át-nézzük tudva, hogy a reggeli számbancsak régi hírek vannak.

Akármilyen nehéz és komplikált ahelyzet mindegyikünk reménykedik,hogy hamarosan a konfliktus megoldó-dik. Nem kell különleges fantázia ah-hoz, hogy elképzeljünk egy virágzó Kö-zel-Keletet. Az alapja megvan, de sajnosszélsőséges fanatikusok letiporják a re-ménység rügyeit, kivágják a gyökereit.Nekünk Izrael az egyetlen országunk,itt akarunk élni békés szomszédságbanés otthont biztosítani akárhol élő zsi-dóknak. �

Orna Mondschein

A leghosszabb harminc másodperc (2014. július)

Izrael térképe megváltozott. Az ország körzetei az északi Galil, a tengeri sáv,mellette a Somroni és Judeai hegyek, délre a Negev és a legdélebbi Eilat, ezek

az ismert jelző pontok. A napokban az ország körzetei a Gázai sávtól levő távol-ság szerint vannak elosztva, illetve aszerint, hány másodperce van az embernek,míg a riasztó szól, hogy védett területre sikerüljön szaladnia, mikor Gázából ki-lőnek egy rakétát izraeli terület felé.

5

XXXIV. részJelentés a Negba utcából

(2011. szeptember 20.)

Számos téma felé elkalandoztam azutóbbi időben: utazások, esküvők,

gondolatok, ideje visszatérni szűkebbotthonom, a Negba utca környékére. Afehér alapon zöld, este világító utcanévtáblákat zöld alapon fehér betűkre cse-rélték. Kb. másfél hete reggel kilenciga 61-es busz rövidített (a korábbi busz-reformnak megfelelő) útvonalon köze-líti meg az Amidar végállomást. Dél-után már a hosszabb kerülőúton jutokhaza. Természetesen, mint mindenbenitt Izraelben, ezen a téren is akadnakkivételek. Egy-egy busz azért elhúzjobbra a Yarden utca felé a nap kezde-tén, teljesen váratlanul.

A buszmegállóban, ahol hazafelé le-szállok, van egy csuda fotós bolt, az óri-ási kirakat tele mindenféle kütyüvel,képkeretekkel, gyakran megállok előt-te nézelődni. A szemben lévő élelmi-szer boltnál és zöldségesnél mindenreggel szemtanúja vagyok az árufeltöl-tés sajátos, kevéssé sem leplezett eljárá-sainak, no ezekbe a kereskedelmi egy-ségekbe se tértem még be az élményekalapján vásárlóként.

A Bar-Ilan Egyetem kapujában kétkoldus néni vívja harcát reggelente, es-te hazafelé már csak a nap győztese vanszolgálatban. Az egyiknek saját székevan, melyet éjszakára lezár egy bicikli-lakattal, a másik pont a fordulóban áll.Komoly bevételekre lehet itt szert ten-ni, ha az oktatási szünetben is megéri abejáratnál kéregetni. Mindemellett vanitt még elhelyezve vagy 8-10 cödőkó(adománygyűjtő) persely is.

(2011. szeptember 22.)Vannak dolgok, amikre nagyon vár

az ember. Aztán mikor eljönnek, egy-szer csak azt vesszük észre, hogy tőlünkfüggetlen dolgok miatt, semmi sem úgyalakul, ahogy elterveztük, ahogy ezer-szer végiggondoltuk, ahogy lepörget-tünk az agyunkban minden másodper-cet előre.

Kb. két hete egy vasárnap reggel lel-kesen jött a főnök, hogy az egyetemünkis csatlakozott idén az izraeli KutatókÉjszakájához, s laborlátogatás lesz ná-lunk. Kutatók Éjszakája, bevallom, ki-

csit elmosolyodtam, persze csak ma-gamban. Arra kért, készítsek egy posz-tert, amelyen bemutatom a mikroszkópműködését, amivel dolgozom. Pár óramúlva az asztalán volt a prezentáció el-ső változata. Lecseréltette a logókat alegújabbakra, kért még egy-két felvé-telt, aztán csütörtökig nagy csend volt.Reggel beszaladt, s kérdezte, mikorkapja meg a posztert, mert időben kiakarja nyomtatni, 20 perc múlva pos-táztam.

Persze, oktató Kispaszti rögtön fel-pörgött, azon merengtem az otthoniközépiskolai Nanomozaikból mit lehetfelhasználni a látogatók informálisabbismeretterjesztéséhez.

A kampuszt már tegnap elkezdtékfeldíszíteni, zászlók, információs pultokkerültek mindenhová, táblák, nyilak je-lentek meg mindenfelé. Léggömbökezrei díszítették a tereket. A bejárathozközel ásatási területet alakítottak ki egynagy homokkupac segítségével. A bio-lógusok állatokkal készültek, volt kiscsi-be-simogató, hüllős terráriumok, kémi-ai-fizikai standok, előadások, bemuta-tók. Öt órakor megnyíltak a kapuk ésszó szerint elkezdtek özönleni az em-berek, arabok, zsidók, fiatalok, kisgye-rekes családok, idősek. Egymás mellettálltak az ortodox kipás fiatalok, palesz-tin kendős lányokkal, s tátott szájjalnézték az irodai-szobatársaim látványoskísérleteit.

Az első hideg-zuhany délután jött,amikor a főnök közölte, hogy elrom-lott az intézet poszternyomtatója, deha akarok, ad pénzt és elmehetek ki-nyomtatni. Mindjárt nyakamba ve-szem Tel-Avivot, s elindulok Copy Ge-neralt keresni a program előtt háromórával. Hmm, nyeltem egy nagyot, le-gyintettem, megoldom poszter nélkül.Szarvason voltak ennél nehezebb ok-tatási feladatok is mindenféle kelléknélkül. Ahogy közeledett a Kutatók Éj-szakája, ismételten összefutottam vele.Megkérdeztem, hogy tartunk laborlá-togatást, ha nincs világítás, s 19 órakormár sötét van? Mélyen a szemembenézett, s azt mondta: „Itt Izraelben aztszoktuk mondani, hogy majd meglát-juk akkor! Legyek nyugodt.” Perszeazért ismét kihívta a villanyszerelőket.Fel-le kapcsolgatták a biztosítékot,majd ismételten önelégült arccal, mo-

solyogva jöttek jelenteni, hogy műkö-dik, s felfelé mutogattak a neonokra.Láttalak én már így mosolyogni –nyugtáztam magamban. Öt perc múl-va ismét lent volt a biztosíték.

Kutatók Éjszakája az volt nálunk, iga-zi éjszaka, tök sötétben. 10 emelete vanaz új nanoközpontnak, minden emele-ten 3 szekció, azaz 30 egységből pontnálunk van csak probléma az árammal.Nanotechnológiával foglalkozunk, az-tán egy kapcsolószekrény kifog rajtunk.

Végül az a kompromisszum született,hogy a 18:15-ös látogatást megtartjuk, atöbbit lemondjuk. Ha neked mindegy,nekem is – tártam szét a kezem. Vala-hogy sosem értettem az először lelkese-dő, majd exponenciálisan lecsengőhozzáállású embereket.

Jött az első csoport, a rövid bevezetőután átvettem őket, az egyik látogatófordított angolról héberre. Végigkalan-doztunk a méretskálán, egészen a nm-ig, ahol a pásztázó alagútmikroszkópvolt, vágtunk atomi léptékben hegyestűt, bekukucskáltunk a készülék belse-jébe. Pörögtem ezerrel, aztán ennyi, vé-ge, mert besötétedett. Zseblámpás tele-fonommal lement még a bemutató afőnök gyerekeinek, s 19 körül befejez-tük kilenc helyett.

Ez volt az izraeli mélypont, olyan ér-zésem volt, mint amikor az ember ki-nyitja a szülinapi ajándékát, s egy gyap-júzoknit vagy pizsamát talál a csomag-ban.

Hát ez volt az első izraeli Kutatók Éj-szakája a Bar-Ilan Egyetemen. Jelen-tem, pályát tévesztettem,egy jó villany-szerelő nélkül a nanotechnológus semtehet sokat. Most megyek, s megeszekmindent, amit tegnap Ági néni és Smu-el bácsi csomagolt (tojásos lecsó, gom-bafelfújt, krokett, szarvasi csokikrém,kakaós kalács) a kellemes Bnei Brak-ilátogatásom végén.

Jó hétvégét, jó Szombatot!

Dr. Paszternák András Izraelben átélt ka-landjai immár könyv formájában is olvas-hatók. A Kék-fehér hétköznapokat keresse aKZsH titkárságán és a facebook.com/izrael-konyv oldalon.�

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

6

10. fejezet 7. rész

Az Oberscharführer dühösen,ment lefelé, közben nem szűnt

meg morogni a bajusza alatt:” Nincsjogom, büdös zsidók, én majd meg-mutatom nekik…” meg voltam győ-ződve, hogy ezen túl majd minden al-kalommal ki fog szúrni, de ez valami-lyen oknál fogva nem történt. Talánrossz arcmemóriája volt.

11. fejezet 1. rész Ez után az esemény után az a fiú, aki

húsz ütést kapott, és én is, a betegszobá-ban maradtunk, nem mentünk munká-ra. Az orvos szerint nem kaptam agyráz-kódást, de a fejem forgott egy kicsit és abal fülemre egyáltalán nem hallottam.Ez pár nap múlva javult, de azóta a hallá-som mind a két fülemre rosszabbodott.A fiú állapota, aki az ütéseket kapta, ko-molyabb volt, ő a betegszobában maradt,azt hallottam, hogy visszavitték Ausch-witzba. A kassai orvos, Józsi, mesélte ne-kem, hogy ismeri az apámat, és ha túl ne-héz lesz, jöjjek be, ad nekem egy pár napbetegszabadságot. Az ezzel járó veszélytnem kellett, hogy elmagyarázza, mind aketten tudtuk, hogy az időnkénti német„orvosi bizottság” szelekciója minden be-tegségnél veszélyesebb. Adott nekem egypár vitamin tablettát is és figyelmeztetett,hogy meg ne mutassam senkinek. Ezekfekete, hatalmas és borzalmas ízű tablet-ták voltak, kaptunk is egyszer, de sokaneldobták, mert nem hittek a németek-nek. Józsi azt mondta, hogy igenis segíte-nek és talán segíteni fognak abban, hogya bokáimon lévő sebek gyorsabbangyógyuljanak. Kértem, hogy küldjön visz-sza a munkába, mert tudtam, hogy a„suszter” ellenőrzi időnként a betegszo-bát, gondoltam, egészségesebb lesz, hanem találkozunk.

Az új építési munkát jókedvűen kezd-tük el. Maga az a tény, hogy a németekmenekülteket várnak a keleti frontról éslakóhelyet kell, hogy készítsenek nekik,reményt adott. Pár heti késéssel meg-tudtuk azt is, hogy az amerikaiak és azangolok partra szálltak Franciaország-ban és evvel megnyitották a rég várt má-sodik frontot 1944. június hatodikán. Ezis erősítette a reményt, hogy a háború

már nem tarthat sokáig. Doktor Fisch-bein biztos volt benne, hogy mi nemso-kára találkozunk a szüleinkkel és ő a sze-retett feleségével és a három éves lány-kájával, mindez új erőt öntött belénk. Adoktor a magyar munkaszolgálatbanvolt, szabadságra érkezett Ungvárra,pont a deportálás idején, és ahelyett,hogy visszament volna az egységéhez, acsaládjával Auschwitzba jött. Nem kér-deztük sem őt, sem magunkat, hogy ko-molyan gondoljuk-e, hogy még meglát-juk szeretetteinket, ha a családokról be-széltünk, soha se jött szóba más lehető-ség, mint az, hogy a háború végén mindtalálkozunk és minden úgy lesz, ahogyvolt. Én magam is, amikor a kétheten-kénti szabad vasárnapokon elvonultamegy magányos sarokba a tábor sarkábanlévő forráshoz, hogy egy kicsit visszaidéz-zem az otthoni emlékeket, nem gondol-tam a szüleimre úgy, mint, akik márnem élnek, és csak az fájt nekem, hogyha haza gondolok, többet gondolok azebédekre és a kalácsokra, mint rájuk.Most, ahogy ezeket a szavakat leírom,nincs erre más magyarázatom, mint az,hogy dacára annak, amit láttunk és átél-tünk, mi még mindig normálisak vol-tunk egy őrült világban.

Térjünk vissza az építéshez. Érezhetővolt, hogy a munka sürgős, mert min-dennapi volt a magas rangú tisztek láto-gatása, akik az őröket ösztökéltek, ezek ameisterekre kiabáltak, akik a kápókatlökdösték, akik minket ütöttek. Mindezfokozta ugyan a munka ütemét, de ezzelegyütt a balesetek és a halálesetek szá-mát. A munka még mindig fontos volt,annyira, hogy ha valaki a verés miattnem volt képes dolgozni, megrótták akápót. Először a terepet kellett leegye-nesíteni és a földet csillékkel szállítani.Aznap, amikor visszatértem a munkába,hiába kerestem Fischert, a kámeámat éstényleg, sínátvitel közben a balkezemgyűrűs ujja egy szikla és a sín közé szo-rult. Borzalmasan fájt, de csak este men-tem vele a betegszobába, természetesenvacsora után. Doktor Józsi kenőcsötadott rá, bekötötte az ujjam görbe a mainapig. Másnap már nem engedtem elFischert a szemem elől. Ő látta, hogy újbetonkeverő gépet hoztak, mindjárt

odament a főmesterhez és bejelentette,hogy ő szakértője ezeknek a gépeknek,ami véletlenül igaznak bizonyult. Én ahomokot hordtam a keverékbe és eznem volt rossz munka.

Először tizenöt háznak a betonalapjátöntöttük ki, miután az ácsmunkát a meis-terek végezték. Ezekben az alapokban kö-rül kilencven centiméterre egymástól lyu-kak voltak az oszlopok számára, amelyeka falak és a tetők támaszai voltak. Ezek azoszlopok huszonötször harminc centinagyságú téglákból állottak, amelyekneka két oldalán, a hátán és az elején ferdénvágott sínszerű hézagok voltak a falat al-kotó téglák számára és a közepükön lyukaz épületvas és a beton részére. A munkaúgy ment, hogy ezekbe a sínekbe belehe-lyeztek egy kilencven centi hosszú, har-minc magas és öt centi széles téglát elől,hátul ezek voltak a fal külső és belső ré-szei. Az eredeti terv az volt, hogy a két részközötti vagy tíz centis hézagot földdel töl-tik meg, de azután úgy határoztak, hogymivel a munka sürgős, a levegő is eléggészigetel majd. Erre a két téglára rácsaptakegy kis maltert, amelyet csak a fal külső ésa szoba felé eső rész belső oldalán kellettelsimítani. Amikor a fal elérte a két és félméter magasságot, az oszlop közepén lé-vő lyukban lévő vasakra betont öntöttekés ez az építmény támogatta a másodikemeletet. Az egész procedúra rövidebbvolt, mint ez a magyarázat és nagyon jólfestett. A belső falak hasonló módon ké-szültek, azzal a különbséggel, hogy ezekcsak egy ilyen téglából állottak. Mivelezekre a falakra nem jött malter, ügyelnikellett arra, hogy a téglák között lévő mal-ter egyenes legyen és a téglák tisztán ma-radjanak. Itt én vettem a kezembe a kez-deményezést. Láttam egy keskeny kismalterkanalat és kitaláltam, hogy enneka feladata a téglák közötti malter elsimí-tása. Láttam, hogy Fischernek, aki köz-ben már kőművesnek lépett elő, akinek –természetesen – én voltam a segítsége,elég téglája van, vettem egy veder vizet,rongyokat, a malterkanalat és elkezdtemelsimítani a téglák között lévő fúgákat éslemosni a kicseppent maltert a téglákról.Szerencsémre, ahogy egy falat befejez-tem, pont jött a főmérnök a főmeisterrel.Nagyon tetszett nekik a munkám, Fischermás segítséget kapott engem pedig kine-veztek, mint „Fugenmeister”-nek.�

Folytatása következik...

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

7

Löwinger Manci szakácskönyvéből

A tavalyi újságban a csillagjósok egy ré-sze "látta" a csillagokban, hogy az 5774-es évben az izraeli- arab konfliktus to-vább folytatódik, de nem lesz komolyösszecsapás, és ha mindkét részről a po-litikusok jól cselekednek, akkor a konf-liktust meg lehet oldani. Ebből perszeazt lehet érteni, hogy a jós úgy fogalmaz,hogy lerázza magáról a felelősséget. Aző csillagjai "látták" a valóságot, de a poli-tikusok nem, és ha mégis történik össze-csapás vagy háború, a jósok, nem felelő-sek. Azon kívül jósoltak fellendült gaz-daságot, sok új bevándorlót, pár politi-kai botrányt, Nobel- díjat és nemzetközisikert sportban és művészetben. Ezektöbbnyire megvalósultak, de egyik jóstudta megjósolni a nyári izraeli- palesz-tin konfliktust és annak az eredményeit.

A bevezetés tanulsága nem a jósok el-len van, hanem arra int, hogy mennyi-re óvatosnak kell lenni, mikor progra-mot tervezünk, mert a valóság minden

képzeletet meghalad. Például július-augusztusra két fő programom volt. Azegyik lakásfestés, a másik új, érdekes re-cepteket kipróbálni. A festés elmaradt,az új receptek kipróbálását csak rész-ben tudtam végrehajtani mivel néhaegyik másik hozzávaló hiányzott, de arakéták miatt nem lehetett eljutni aszupermarketba.

Most az 5775-ös év ellőtt állunk, re-méljük, hogy az ünnepek csendesen,békésen fognak eltelni, és a szeretettelvárt vendégekkel együtt élvezzük a bő-séget, amelyet az ország megad ne-künk. Reméljük, hogy a földművesek-nek sikerül a terméket piacra hozni.Most jönnek az őszi gyümölcsök: a grá-nátalma, a datolya, a citrusfélék, az őszialmák és körték, a friss méz és más fi-nomságok, amelyek jellegzetesek az ün-nepekre. A gránátalmának 613 magjajellemzi a zsidóság 613 micváját, a da-tolya is áldást jelképez, a mézzel boldog

és édes évet kívánunk. A Rosh Háshá-ná-i Kidushoz a barheszt mézbe márt-juk. Nincs finomabb mint a saját sütésibarhesz, a kalács.

Ünnepi kalácsHozzávalók: 1 kg liszt, 5 dkg élesztő el-

morzsolva 1/2 pohár langyos vízbenvagy tejben, 4 evőkanál cukor, 1 kávés-kanál só, 1 tojás, 1 1/2 pohár langyosvíz, 1/4 pohár olaj.

Készítése: A mixer tálban összekever-jük a lisztet, cukrot és lassan hozzáad-juk a felfutatott élesztőt, a tojást, az ola-jat és a vizet. A sót a dagasztás utolsó fá-zisában adjuk hozzá. A dagasztás végénlehet hozzáadni mazsolát vagy törött di-ót. 1 órát hagyjuk pihenni, míg duplá-jára kel. Elosztjuk 2 cipóra. Egyikbőlkb. 60 centiméteres rudat sodrunk ma-ga körül gömbölyűre, a másik feléből 3rudat sodorunk, a végeit összefogjuk ésmegfonjuk. Miután elkészültek sütőpa-píros tepsiben még 30 percig hagyjukkelni. Megkenjük tojássárgájával, meg-szórjuk szezámmaggal. Előmelegítettsütőben 60 percig barnára sütjük.

Sháná Tóvá! �Orna Mondschein

Rosh Hásháná 5775

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Rosh Háshánákor 5774-ben mint minden évben az újságokban közölték ne-ves jósok jóslatait az 5774-es évre. Szkeptikus vagyok a jósok tehetségével

szemben és inkább annak a szlogennek hiszek, amely mondja, hogy mióta aSzentélyt lerombolták a proféták, nem prófétálnak, a csillagjósok csak megté-vesztik hívőiket.

Beszéde tartalmán sokan csodálkoz-tak. A város nevében bocsánatot kértazok bűneiért, akik az uralkodó hata-lommal együttműködve haláltáborok-ba küldték polgártársaikat. Bocsánatotkért az áldozatok utódaitól és a zsidóközösség minden tagjától. Ezt követőenLancz Roland felidézte a diószegi zsidócsaládok történetét szlovák nyelven,majd Hildegard Pokreis magyarul szólta témával kapcsolatos új ismeretekről.

Beszédet mondott Avital Gershon, Iz-rael Állam Szlovákiai Nagykövetség-ének konzulja.

Ezután felolvasták a Holokauszt ál-dozatok névsorát, majd a hagyományosgyertyagyújtás következett. A menóránaz első gyertyát Baruch Mayers, pozso-

nyi rabbi, a másodikat Avital Gershonkonzul asszony, a harmadikat LadislavSchragge Pozsonyból,akinek nagyapjaitt van eltemetve, a negyediket JaroslavFranek , a Szlovákiai Zsidó HitközségekSzövetségétől, az ötödiket Deutsch Ro-zália túlélő, Galántáról, a hatodikatSzabó Antal polgármester, a hetediketpedig Lancz Roland gyújtotta megminden áldozat nevében. A gyertya-gyújtás után Kaddist mondtak, majdBaruch Mayers elénekelte az El malerachamimot. A jelenlévők elhelyeztékaz emlékezés köveit a Holokauszt em-lékművön. Eva Sudová mindenkit meg-hívott az Inovatech Kultúrközpontba,az Ismert diószegi zsidó családokrólszóló előadásra. Itt érdekes dolgok

hangzottak el neves zsidó személyisé-gekről: báró Diószegi Kuffner Károly-ról,Dávid Wolnerról, Lempická Tama-ráról, Pfeffer Oszkárról, Bott Raulról éscsaládjukról. Az előadás után kóser fris-sítőkkel vendégelték meg a jelenlévő-ket. Majd kötetlen beszélgetésen emlé-keztek a város ma már nem létező zsidóközösségéről.

Ezúton is szeretném megköszönniDiószeg városának, élén Szabó Antalpolgármesterrel, a Galántai Hitközség-nek Fáhn Béla vezetésével az önzetlensegítséget. Köszönet illeti az önkénte-seket és a többi segítőt, munkájuk nél-kül nem jöhetett volna létre ez a meg-emlékezés. Köszönöm a város polgárai-nak, akik jelenlétükkel megtisztelték azelhurcoltak emlékét, remélem, a jövő-ben is találkozunk majd hasonló ren-dezvényeinken. �

Lancz Roland

Megemlékezés a diószegi zsidó temetőbenElső alkalommal emlékeztek a Soá áldozataira 2014. június 15-én, vasárnap

Diószegen. Az emlékünnepségre a város zsidó polgárai elhurcolásának 70.évfordulóján került sor. A temetői megemlékezést Eva Sudová vezette. ElsőkéntSzabó Antal, polgármester szólt a jelenlévőkhöz.

8

Emlékül Marikától – Miriam Neiger Fleischmannkiállítása a Duna Menti Múzeumban

Miriam Neiger Fleischmann festőművésznő kiállításá-nak megnyitójára 2014. szeptember 12-én került sor

a Duna Menti Múzeumban. Az emlékül Marikától címűtárlaton megjelentek a város, a múzeum, a hitközség veze-tői, a művésznő barátai és számos érdeklődő. A megnyitóután Szabó Csekei Tímea művészettörténész ismertetteMirjam életpályáját, szólt a kiállított alkotásokról. Ezt kö-vetően a festő maga elmagyarázta az általa készített instal-

láció tárgyainak eredetét, jelentését, Édesanyja kiállításáraKomáromba érkezett Lior Neiger Bostonból, akinek erreaz alkalomra készített kisfilmjét is megtekinthette a kö-zönség. Végül a művésznő és támogatói megvendégelték arésztvevőket.

A kiállítás a Komáromi Zsidó Hitközség támogatásávalvalósult meg. A tárlat október 30-ig látogatható. �

PZs

Emlékül MarikátólAkiállítás címe egy fénykép hátoldalán olvasható kézírás.

A fényképet a művésznő édesapja őrizte meg. Ez a fotóaz egyetlen emlék, ami megmaradt róla, mivel 1944-ben 10évesen Komáromból Auschwitzba deportáltak. A jelenlegikiállítás neki állít emléket. Marikának, és mindazon komá-romi zsidónak, akiket a hetven évvel ezelőtti kegyetlenidőszakban hurcoltak el és gyilkoltak meg.

A közép-európai zsidó örökség és a holokauszt két meg-határozó tényezője, formálója Miriam Neiger-Fleischmannművészetének. A Jeruzsálemben élő, időnként Komárom-ban is alkotó művésznő, aki holokauszt-túlélők gyermeke,megpróbálja összekötni családi gyökereinek és közösségé-nek elszakadt szálait. Installációjában, amely a kiállítás ré-sze, mintegy mozaikként helyezi egymás mellé a komáro-mi zsidó temetőből való sírkőtöredéket, a város életébeszervesen bekapcsolódó zsidó hitközségre utaló magyar-héber nyelvű imakönyveket, valamint a múzeum gyűjte-ményéből válogatott tárgyakat. Mindezek a komáromi zsi-dóság 1944 előtti virágzó életére utaló töredékek, melyekjelentéssel bírnak. A két darab óra az idő múlására utal.Közülük az egyik az asztalon látható; az egykor a Jókai ut-cában működő órás, Wohlberg Dávid, műhelyében ké-szült. Az órásmestert szintén deportálták. A hálóra kifeszí-tett talesz az áldozatok, az elhurcolt zsidók jelképe. A fa-ragott szék, amely nem egy zsidó rituális tárgy, Miriam ér-telmezésében a zsidók és nem zsidók békés együttélésétszimbolizálja. Az ágyúgolyók, a dob, a kulcs, a törött gyer-tya az 1944-ben bekövetkezett tragédiára emlékeztetnek, amegszállás traumájára, a deportálások, kivégzések okoztasebekre. Arra a pillanatra, amikor Ady szavaival élve a „bé-lyeges sereg” egy-egy tagja

„rádöbben: nincs visszaút,s elviszik őt az „Arbeit macht frei”-ba.”-ahogy Miriam Neiger-Fleischmann, a költő fogalmazza

meg Hogy tudnék...c. versében. Ez a vers négy – héber, an-gol, szlovák és magyar – nyelven vászonra festve alkotja azinstalláció hátterét. Az első vershez kapcsolódó installációt2010-ben a budapesti Magyar Zsidó Múzeumban YehudaAmichai A zsidó időbomba c. verséhez készítette. A verset ittis különböző tárgyak – komáromi sírkő, pesti gettóból valókövek és a zsinagóga paddarabjainak – töredékeivel ötvözte.

Az angyal a Mirjám imádságos könyv péntek esti imáját jut-tathatja eszünkbe, amely valószínűleg gyakrabban hangzottel abban az időben a zsidó otthonokban: „...Szombat angya-lai könyörögjetek értünk az Úr előtt! Hozzatok nyugalmat!”

Mégis az életről szól ez a kiállítás. A Hogy tudnék... c. versfolytatásában is felvillan a fény:

„Nagymama tekintete mered rám a magasból,akár egy világítótorony fényt hint a sötétbe,és igazgatja lépteim.”Ugyanez a fény jelenik meg a művésznő legújabb alkotá-

sán, amelynek címe Marika: Jeruzsálem siratása. A képet aDuna Menti Múzeum képtárában látható Feszty Árpád fest-mény ihlette. A kép előterében álló kislány alak az elhurcoltnővért, Marikát idézi fel. Az alakját kiemelő fehér kontúrokszinte angyallá varázsolják.

Körben a falakon tizenkét Jeruzsálem-kép látható, topo-gráfiai módszerrel megfestve. A sorozat érdekessége, hogyezek a művek Komáromban születtek, a festő Komárombólnézett Jeruzsálemre. Fentről, madártávlatból, „mintha a lel-kem repülne”- mesélte el Miriam a kiállítás készítése közben.A lélek háborgásait zaklatott, centrifugális kompozíciókbanfogalmazta meg. Itt-ott felvillan egy ház, hegy vagy éppen egytorz arc. Élénk színei – a ragyogó sárgák, az égő pirosak -azonban legyőzik képeinek mozgalmasságát, feszültségét.

A költözés, az úton levés, az állandó nyugtalanság az, amiközös Miriamban és fiában, Lior Neigerben. Az anya instal-lációjával szemben látható fia videó projektje. Lior három ré-szes videómontázzsal mutatja be családja gyökereit, Komá-rom és Jeruzsálem összefonódását édesanyja költészetébenés festészetében egyaránt. Megható képsorok, melyeken a je-ruzsálemi tájban egyszer csak feltűnnek a komáromi motí-vumok. Az egymással szemben elhelyezett két installáció jel-képezi és képviseli a folytonosságot és a jövőt: az alkotó je-lenlétet. �

Szabó Csekei Tímea

4

Dňa 12. septembra 2014 sa konala vernisáž výtvarníčkyMirjam Neiger Fleischmann v Podunajskom múzeu, na

ktorej sa zúčastnili vedúci predstavitelia mesta, múzea a ná-boženskej obce, priatelia umelkyne a mnoho záujemcov. Poúvodných slovách historička umenia Tímea Cseke Szabópredstavila životnú cestu Mirjam i vystavené diela. Následneaj sama umelkyňa hovorila o pôvode a význame predmetovsvojej inštalácie. Pri príležitosti vernisáže navštívil Komárno

aj jej syn Lior Neiger z Bostonu, ktorý obecenstvu predstavilaj svoj krátky film, zhotovený osobitne na túto príležitosť. Nazáver sa konalo pohostenie, ktoré vďaka svojim sponzoromposkytla sama umelkyňa.

Výstava bola inštalovaná s finančnou podporou Židov-skej náboženskej obce v Komárne. Sprístupnená je do 30.októbra. �

PZS

Na pamiatku od Mariky – výstava Miriam NeigerFleischmann v Podunajskom múzeu

Názov výstavy možno čítať na zadnej strane jednej dávnejfotografie, ktorú si uchoval maliarkin otec. Fotografia s

Marikiným rukopisom je jedinou pamiatkou, ktorá po nejzostala, pretože ju v roku 1944 ako 10-ročnú deportovali zKomárna do Osvienčimu. Výstava je venovaná jej pamiatke.Pamiatke Mariky a všetkých komárňanských Židov, ktorýchv krutom období pred 70 rokmi odvliekli a zabili.

Stredoeurópske židovské tradície a holokaust sú dvedeterminujúce činitele, formujúce umenie Miriam Ne-iger-Fleischmannovej. Umelkyňa, žijúca v Jeruzaleme aobčas tvoriaca v Komárne, je dieťaťom ľudí, ktorí prežiliholokaust. Pokúša sa spojiť pretrhané vlákna svojich ro-dinných koreňov a svojej komunity. Autorka vo svojej in-štalácii, ktorá je súčasťou výstavy, vytvára akoby mozaikuz predmetov, ktoré kladie vedľa seba – zlomok náhrob-ného kameňa z komárňanského židovského cintorína,maďarsko-hebrejské modlitebné knižky, poukazujúce nažidovskú náboženskú obec, organicky zapojenú do živo-ta mesta, ako aj predmety, ktoré vybrala zo zbierkovéhofondu múzea. To všetko sú zlomky, poukazujúce na kvit-núci život komárňanského židovstva pred rokom 1944 asú nositeľmi istého významu. Hodiny poukazujú na ply-nutie času. Tie, ktoré sú na stole, pochádzajú z dielnehodinára Dávida Wohlberga, ktorý kedysi pôsobil na Jó-kaiho ulici. Jeho tiež deportovali. Tales, napnutý na sieť,symbolizuje obete, odvlečených Židov. Vyrezávaná sto-lička, ktorá nie je židovským liturgickým predmetom, vMiriaminom ponímaní odkazuje na mierové spolunaží-vanie Židov a Nežidov. Delové gule, bubon, kľúč, zlo-mená sviečka – predmety, ktoré možno vidieť v inštalácii,pripomínajú tragédiu z roku 1944, traumu okupácie, ra-ny spôsobené deportáciami a popravami. Moment, keďten-ktorý člen – použijúc výraz maďarského básnika End-re Adyho – „označkovanej armády“

„... si uvedomí, že cesty späť nieta odvezú ju do „Arbeit macht frei“– ako to vyjadrila vo svojej básni Ako by som mohla... po-

etka Miriam Neiger-Fleischmannová. Táto báseň, napísanána plátne v štyroch jazykoch – hebrejčine, angličtine, slo-venčine a maďarčine –tvorí pozadie inštalácie. Nie toto je pr-vá inštalácia, ktorú autorka realizovala k básni. V roku 2010vytvorila v Židovskom múzeu v Budapešti inštaláciu k básniYehuda Amichaia Židovská časovaná bomba, v ktorej taktiežskĺbila zlomené predmety – komárňanský náhrobník, ka-mene z peštianskeho geta a fragmenty lavíc zo synagogy.

Anjel nám môže pripomínať piatkovú večernú modlitbu

Mirjaminej modlitebnej knižky, ktorá pravdepodobne čas-tejšie odznela v tej dobe v židovských domovoch:

„...Anjeli soboty, modlite sa za nás u Pána! Prineste námpokoj!“

Táto výstava je však predsa len o živote. Aj v pokračovaníbásne Ako by som mohla... zablysne svetlo:

„Pohľad starej mamy sa na mňa upiera z výškyako maják, vysiela lúče svetla do tmya vedie moje kroky.“To isté svetlo sa objavuje aj na najnovšom obraze autorky,

ktorý má názov Marika: Oplakávanie Jeruzalema. Toto dieloje inšpirované obrazom Árpáda Fesztyho, ktorý je vystavený vobrazárni Podunajského múzea. Dievčatko, stojace v popre-dí autorkinej maľby, evokuje deportovanú sestru Mariku. Bie-le kontúry okolo jej postavy ju takmer premenili na anjela.

Na stenách okolo je 12 obrazov Jeruzalema, ktoré sú na-maľované topografickou metódou. Zaujímavosťou tohto cyk-lu je, že sa zrodili v Komárne, maliarka sa z Komárna dívalana Jeruzalem. Zhora, z vtáčej perspektívy, akoby „letela mo-ja duša“ – spomenula Miriam počas prípravy výstavy. Poryvyduše vyjadrila v nepokojných, centrifugálnych kompozí-ciách. Tu a tam sa objaví nejaký dom, kopec či práve akásiznetvorená tvár. Jej živé farby – žiarivé žlté, horiace červené– však zdolajú dynamiku a napätie jej obrazov.

Sťahovanie, cestovanie, neustály nepokoj je to, čo je spo-ločné pre Miriam a jej syna Liora Neigera. Oproti inštaláciimatky si možno pozrieť videoprojekt jej syna. Lior predsta-vuje v trojdielnej videomontáži korene svojej rodiny, ako iprepojenie Komárna a Jeruzalema v poézii a maľbe svojejmatky. Dojemné obrazy, v ktorých sa v jeruzalemskom krajiodrazu objavia komárňanské motívy.

Oproti sebe umiestnené dve inštalácie symbolizujú a za-stupujú kontinuitu a budúcnosť: tvorivú prítomnosť. �

Tímea Szabó Csekei

Na pamiatku od Mariky

3

Cenu Kehila – za komunitu - získa-vajú:

Na návrh ŽNO v Komárne:Judita Haasová – vedúca kancelárie

ŽNO v Komárne, za zásluhy o budova-nie komunity, za mnohoročnú prácu vprospech slabých a chorých.

Na návrh Spolku maďarsko-izraelskéhopriateľstva Hanny Szenes v Tatabányi:

Weisz György – 90-ročný, preživší ho-lokaust. Žije v Tate. Je to skromný člo-vek so zmyslom pre pravdu a spravodli-vosť, vyznávajúci svoje židovstvo.

Cenu Kehila Chaver – priatelia našejkomunity - získavajú:

Na návrh ŽNO v KomárneSimon Attila – vedúci Katedry histó-

rie Pedagogickej fakulty Univerzity Já-nosa Selyeho – za výučbu histórie, vrámci nej za vecné objasňovanie dejínžidovstva v regióne, ako aj obdobia ho-lokaustu, za jeho objektívne články apublikácie k týmto témam.

Mestské zatupiteľstvo mesta VeľkýMeder – za organizovanie tryzien napočesť obetí holokaustu a za zachová-vanie pamiatky tamojšej židovskej ko-munity.

Na návrh Spolku maďarsko-izraelskéhopriateľstva Hanny Szenes v Tatabányi:

Siroki Zoltán – dôchodca, bývalý za-mestnanec uhľných baní v Tatabányi.Poctivo vychoval osem detí. Je vynika-júcim otcom veľkej rodiny. Veľa vyko-nal v prospech priateľstva kresťanov a

židov. Jeho viera na základe učenia Bib-lie je neotrasiteľná, vo svojom okolívzbudzuje úctu. Je aktívnym členomSpolku maďarsko-izraelského priateľ-stva Hanny Szenes v Tatabányi. Na-priek svojmu pokročilému veku 80 ro-kov sa aktívne a s elánom zapája dopráce spolku. Jeho život je príkladompre mladých.

Na návrh ŽNO v Rimavskej Strede:Katalin Zsélyi – profesorka Gymnázia

Mihálya Tompu, pracovníčka Mestské-ho kultúrneho strediska. Cena sa jejudeľuje za vzdelávanie v oblasti histó-rie, za záslužnú a obetavú prácu v pro-spech zachovávania židovskej kultúry atradícií. �

-p-

Vďaka mnohým návštevníkom z ná-boženských obcí regiónu a miest-

nym záujemcom nám bol stan postave-ný na nádvorí Útulku počas Európske-ho dňa židovskej kultúry už pritesný.Naša komunita sa už po celé roky zapá-ja do programov organizovaných pritejto príležitosti celodenným progra-mom. V predpoludňajších hodinách sana stretnutí predstavili náboženské ob-ce z okolia, predstavitelia jednotlivýchkile v duchu nadväzovania spoluprácereferovali o najdôležitejších udalos-tiach uplynulého roka, o svojich pro-blémoch, plánoch. Pozvanie obdržalivšetky komunity regiónu a vedúceosobnosti celoštátnych organizácií. Me-dzi hosťami bol Péter Tordai, pod-

predseda Zväzu maďarských židovskýchobcí a predseda Židovskej náboženskejobce v Budapešti, dr. Tibor Fedor, ve-dúci odboru Cirkevných vzťahov Minis-terstva ľudských zdrojov, dr. Péter Ku-nos, riaditeľ ZMŽO, Dávid Schwezoff,riaditeľ Židovskej náboženskej obce vBudapešti, Vojtech Fahn, predseda Ži-dovskej náboženskej obce v Galante,MUDr. Tibor Feldmár, člen predsta-venstva Židovskej náboženskej obce vDunajskej Strede, László Ligeti, pred-seda Židovskej náboženskej obce v Mo-soni, István Neubart, predseda Židov-skej náboženskej obce v Székesfehérvá-ri a členovia malých komunít župy Ko-márom-Esztergom. Okrem vedúcichosobností komunít sa do diskusie zapo-

jil riaditeľa Gymnázia Jánosa SelyehoImre Andruskó, riaditeľka Múzea Gy-örgy Klapku Emese Számadó a Zsu-zsanna Toronyi, vedúca Maďarského ži-dovského archívu.

O kulinárne zážitky účastníkov sa svo-jím trojchodovým obedom v znamenítradičných židovských chutí aj v tomtoroku postarala piešťanská rebecen BinaStiefel. Popoludní odzneli tri predná-šky: dr. György Sági prezentoval svojunajnovšiu knihu Gilgult, predstavil sanám nový bratislavský reformovaný ra-bín Misha Kapustin a vedúca Maďar-ského židovského archívu ZsuzsannaToronyi sa v súvislosti s tematikou to-horočného Európskeho dňa židovskejkultúry – Židovská žena – s účastníkmipodelila o príbeh jedného tajomnéhosobáša.

Pred záverečným koncertom odo-vzdali ceny Kehila a Kehila Haver (oocenených čítaj v osobitnom článku).Hudobné pásmo v podaní Spoločnostináročného diváka z Bratislavy tlmočiloodkaz lásky v židovských tradíciách.

Za organizáciu a prípravu podujatiapatrí vďaka Tamásovi a Andrásovi Pasz-ternákovým, Judite Haasovej, AliciWeissovej, Zuzke Toledano, Františko-vi Piczekovi, manželom Antonovi a Zu-zane Pasternákovým a Barbare Szendy.Uznanie patrí všetkým, ktorí nám po-čas konania programu pomáhali, me-dzi nimi Magde Vadász za tlmočeniedo slovenského a Judit Vincze Schweit-zer do anglického jazyka. �

PA

Ceny Kehila a Kehila Chaver 2014

Stan na dvore Útulku

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos plati osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� Vydávanie Spravodajcu, ŽNO v Ko-márne a Klub Shalom podporili: ro-dina Navonová (Bnei Brak), Dr. JuditWeiss (Amsterdam), dr. Ondrej Föl-des (Bratislava), dr. J.J (Komárno),Terézia Vajnorská (Jeruzalem) a ďal-ší darcovia, ktorí požiadali o zachova-nie anonymity. Ďakujeme!

� Roland Lancz zo Sládkovičova daro-val našej knižnici 2 knihy. Ďakujeme!

� Do knižnice Bélu Spitzera pribudliďalšie knihy, medzi nimi modlitebnéknižky. Aj v budúcnosti srdečne očaká-vame našich čitateľov!

� Naša náboženská obec zakúpila ko-sačku na trávu na sústavnú údržbu na-šej záhrady.

� Trojjazyčné (slovenské, maďarské aanglické) nápisy k výstave Aj my smetu… sú hotové. Srdečne očakávamenávštevníkov i školské skupiny!

� Sociálnou pracovníčkou ŽNO sa sta-la Judita Haasová, jej úlohou bude naj-menej raz mesačne navštíviť každéhoobyvateľa nášho okresu, ktorý prežilholokaust.

� Budovu Útulku navštívili viacerí aj vseptembri, boli medzi nimi potomko-via rodiny Fleischmannovej a účastnícicyklotúry z Izraela.

Žiadame Vašu podporu

Naše knihy sú v predajiKnihy vydané ŽNO v Komárne sú v predaji v predajni Vince Kiadó na Ná-

mestí Klauzál, na adrese Klauzál 13 v Budapešti, resp. v sieti predajní Xan-tus a o krátky čas budú aj v sieti Bookline. Na Námestí generála Klapku v Ko-márne začali naše publikácie predávať v turisticko-informačnej kancelárii.

Knihy si môžete objednať aj bezprostredne v ŽNO v Komárne na stránkewww.menhaz.sk alebo na adrese kile@menhaz.sk. �

�

Otváracia doba skrátenáKancelária ŽNO v Komárne bude počas sviatkov v nasledujúcich dňoch zatvo-

rená:Piatok, 3. októbra 2014 Kol nidreSobota, 4. októbra 2014 Jom KippurŠtvrtok, 9. októbra 2014 Prvý deň sviatku SukotPiatok, 10. októbra 2014 Druhý deň sviatku SukotŠtvrtok, 16. októbra 2014 Ôsmy deň sviatku SukotPiatok, 17. októbra 2014 Simchat Tóra�

Otváracie hodiny cintorínaPiatok, 3. októbra 2014 Kol nidre do 12. hodinySobota, 4. októbra 2014 Jom Kippur zatvorenéStreda, 8. októbra 2014 Erev Sukot do 12. hodinyŠtvrtok, 9. októbra 2014 Prvý deň sviatku Sukot zatvorenéPiatok, 10. októbra 2014 Druhý deň sviatku Sukot zatvorenéSobota, 11. októbra 2014 Šabat zatvorenéŠtvrtok, 16. októbra 2014 Ôsmy deň sviatku Sukot zatvorenéPiatok, 17. októbra 2014 Simchat Tóra zatvorenéSobota, 18. októbra 2014 Šabat zatvorené �

h́ ́ b

SEPTEMBER 2014 – ELUL 5774. - TISRI 5775. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XII. ROČNÍK 9. REG. ČÍSLO, 220. ČÍSLO

SPRAVODAJCA

Verní tradícii uplynulých rokov, sa aj na jeseň tohto roku vybrali členovia na-šej náboženskej obce na výlet, tentoraz do Budapešti. Po kóšer obede v reš-

taurácii Carmel sme sa pod vedením Nadácie Záchor pustili objavovať peštians-ku židovskú štvrť. Po prehliadke ortodoxnej synagógy na Ulici Kazinczyho sme sipozreli jej opusteného druha na Ulici Rumbach, a neskôr sme si pri múre niek-dajšieho geta zaspomínali na strašné udalosti spred 70-tich rokov. Popoludní smenavštívili trh na dvore Godzsu. Večer sme strávili na záverečnom koncerte Let-ného židovského festivalu v synagóge na Ulici Dohány. Piesne Jánosa Bródyho vo

vypredanej synagóge potešili každého návštevníka. Do Komárna sme sa vrátili ne-skoro večer, obohatení o príjemné zážitky. Naša vďaka za bezproblémový priebehprogramu patrí Tamásovi Paszternákovi, zamestnancom kancelárie ŽNO v Ko-márne a Andrei Deák. �

PA

Navštívili sme Budapešť

Európsky deň židovskej kultúry

Náš článok na strane 3.

Ponukaprogramovna október

Voktóbri sa v našom regióne bu-dú konať tieto programy:

Nedeľa, 12. októbra:Sukot v Mosonmagyaróvári.

Piatok, 17. októbra, 17:00:Holokaust 70 – vernisáž výstavy v Mú-zeu Györgya Klapku v Komárome.

Sobota, 18. októbra:Konferencia Maďarského národnéhoarchívu – Archívu župy KomáromEsztergom v Monoštorskej pevnostipri príležitosti 70. výročia holokaustu.

Piatok, 24. októbra, 17:00:Literárne pásmo inšpirované výsta-vou výtvarníčky Miriam Neiger Fleis-chmannovej vo veľkej sále Podunaj-ského múzea.

Nedeľa, 26. októbra, 15:00:Koncert speváckeho zboru Concor-dia pod vedením Istvána Stubendekav synagóge.

Podrobnejšie informácie o programochsi môžete prečítať v októbrovom čísle Spra-vodajcu, resp. informovať sa môžete vkancelárii ŽNO v Komárne na tel. čísle:7731-224, alebo e-mail: menhaz@men-haz.sk. �

-p-

Finančnápomoc

zo zahraničiaNa webovej stránke ŽNO v Komár-

ne www.menhaz.sk sme umiestni-li tlačidlo „Donate”, vďaka ktorémumôžete pomocou paypal jednoduchoa takmer bez bankových poplatkov fi-nančne podporiť našu prácu. Čakámena vašu pomoc! �