h́ ́ b

2017. JÚLIUS – SZIVÁN-TAMMUZ 5777. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XV. REG. ÉVF. 7. SZÁM, 254. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓSzerkesztőigondolatok

Alig ért véget a komáromiMártírnap, gyorsan búcsúz-

kodom a Menházban, ideje visz-szaindulni Budapestre, ma estemég el kell jutnom Szarvasra.Igen, igen, 1991 óta visszatérőhelyszín ez a nyaraimban.

Igaz, már nem a gyerektábor, amadrichoskodás vagy a korcso-portvezetés miatt térünk idevissza feleségemmel, hanem, azutóbbi két esztendőhöz hasonló-an „már csak“ a Camp Jichak csa-ládi táborra utazunk le. A Manó-ra Egyesület két mozgatórúgója,Forgács Anna és György ezúttalis számít közreműködésünkre aközel egyhetes program alatt.Különös hangulatúak ezek a na-pok. Egyrészt ott rejtőzik bennükmindaz, amit a gyerektáborbanmegszoktunk a Körös-parton,másrészt egészen más, emberlép-tékű, hangulatosabb...

Színes programok a játékossporttól, a kísérleteken át a kéz-műves foglalkozásokig várják akicsiket és nagyokat. Van kaland-park, mászófal, medence, napirejtvény, matricagyűjtés, majdmatricabazár, ahol az összegyűj-tött pontokat válthatják be a gye-rekek. Közösen készül péntek es-tére a kalács, együtt köszöntjük aszombatot. Hosszú, stábon belülibeszélgetések, esti közös tábortü-zes főzések, rengeteg ismerős,igazi közösségi élmény.

A Camp Jichak gyorsan elre-pül, pont elég Szarvasból a nyár-ra. Kívánom valamennyi Olva-sónk töltődjön fel a napsütéseshónapok alatt annyi energiával,amennyivel mi tértünk haza azAlföldről! �

PA

Motorosok KomárombanJúnius 18-án, vasárnap reggel óriási motorok foglalták el az Eötvös utca Men-

ház előtti részét. A kisebb turisztikai látványosságnak is beillő csapat a HHhasábjain már korábban beharangozott London-Jeruzsálem túra csoportjavolt, akik Izraellel való szolidaritásuk jegyében vágtak neki az útnak. Zsidók éskeresztények együtt motoroztak végig Európán, hogy ünnepélyesen ők vihes-sék be a lángot a Teddy stadionban az idei Maccabia megnyitóján. A komáro-mi megálló az egyik magyar résztvevő Horváth József (Jocó) kezdeményezésé-re került a programba Pozsony és Budapest közé. A Menház előtt PasternákAntal elnök, dr. Novák Tamás, Kollár Zoltán és Paszternák Tamás vezetőségitagok fogadták a nemzetközi csoportot. Megtekintették a zsinagógát, majd aWallenstein Zoltán teremben frissítőkkel láttuk őket vendégül. A csoportképelkészülése után Budapest felé folytatták útjukat. Köszönjük a látogatást! �

PT

Útban Izrael felé

London és Jeruzsálem között a Menházban.

Jelölések a Kehila és KehilaHaver díjakra

AKZSH az idén szeptemberen is kiosztja a Kehila – a közösségért és a Kehi-la Haver díjakat. Kehila díjban olyan személyek részesülhetnek, akik zsi-

dóként sokat tettek a régió zsidó közösségeiért. A Kehila Haver díj kitünte-tettje olyan személy lehet, aki nem zsidó vallásúként sokat tett hagyományainkvagy a Holokauszt megismertetéséért. Minden olvasónknak lehetősége nyílikdíjazottak jelölésére, ötleteiket, javaslataikat augusztus 7-ig várjuk a kile@men-haz.sk e-mail címen, vagy levélben a KZSH címén. A díjak odaítéléséről aKZSH által felkért bizottság dönt. �

2

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tõ sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dóHit köz ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tõnk fel újí tá sát.

2008. ja nu ár 1-tõl tá mo ga tá sát az aláb bi bank szám la szá mok ra küld he ti(tá mo ga tás sze mé lye sen a KZSH tit kár sá gán és csek ken is le het sé ges):

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporite¾òa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Nem zet kö zi át uta lás kül föld rõl:A KZSH cí me: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Kö szön jük!

Fa li új ságrö vid hí rek

� A KZSH-t, a Shalom klubot és a HH-ttámogatták: D. V. és anonimitásukat ké-rő adományozók. Köszönjük!

� A budapesti Bethlen Gábor Alapnáltámogatást nyertünk a temető ravatalo-zójában található első világháborús em-lékmű és környezete rekonstrukciójára.

� A JDC idén is támogatja közösségépí-tő programjainkat. Köszönjük!

� A nyáron elkezdődik a temető feltér-képezése. A nagy munka az év végéig fe-jeződik be.

Ma gyar or szá gi ol va só ink fi gyel mé be: Ked ves Ol va sónk!Kér jük, hogy az egy há zak nak ad ha tó sze mé lyi jö ve de lem adó ja 1 szá za lé kát aMa gyar or szá gi Zsi dó Hit köz sé gek Szö vet sé ge ré szé re ajánl ja fel a 0358-as tech -ni kai szá mon. A MAZSIHISZ rend sze re sen tá mo gat ja a KZSH mun ká ját!

Hitközségi Híradó (Spravodaj) – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja (mesaèník ŽNO v Komárne). Alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ –šéfredaktor: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk), Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak – spolupra-covníci: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ – grafická úprava: Saláth Richárd, olvasószerkesztõ – jazyková korektúra: VadászMagda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás – tlaè: Nec-arte Kft., Komárom, a KZSHcíme – adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk, tel.:/fax:00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült, kérjük nedobja el!

Kérjük a támogatását!

Külföldi olvasóink figyelmébe: Támogathat már Paypalon keresztül is!A Komáromi Zsidó Hitközség megnyitotta Paypal számláját, adományaikataz alábbi címre küldhetik: help@menhaz.sk

Szeptemberi programelőzetesŐszi programjaink szeptember 3-án, vasárnap, a Zsidó Kultúra Európai Nap-

ján indulnak, melynek idei témája a diaszpóra. Tervezzük idei kirándulá-sunkat is. Amennyiben bármelyik programunkkal kapcsolatban ötlete van, kér-jük, írja meg a kile@menhaz.sk címre. A részletes programot augusztusi szá-munkban olvashatják. �

�

Támogatóink / naši sponzori:

Új oktatási videók szerdánként:MACHAR – tanuljunk közösen

a zsidóságról! Online oktatási programunk keretében minden szerdán új filmeket töltünk

fel weboldalunkra. Az érdeklődők az alábbi linken regisztrálhatnak:http://kehreg.com/machar/. A már csatlakozott felhasználók a négy szemesz-ter oktatási anyagát a fenti linkeken érhetik el. �

Gratulálunka Feldmárcsaládnak!

AKZSH nevében ezúton gratulálunka dunaszerdahelyi Feldmár család-

nak, a szülőknek és a nagyszülőknekHenrik születése alkalmából! �

Tisa Be AvÁv hó 9-e az I. és a II. szentély lerom-

bolásának gyásznapja az idén július31-én, hétfőn naplementekor kezdődik.A 25 órás böjt augusztus 1-jén, keddeneste ér véget. Az ünnepet megelőző há-rom hét gyászhét, melynek utolsó ki-lenc napján Áv hó 1-től nem szokás hústfogyasztani. �

3

TRADÍCIÓ a komáromi zsinagóga hitéleti oldala

GyászjelentésAcsalád, rokonok, barátok, a

régió zsidó közösségének tag-jai kísérték utolsó útjára hittest-vérünket, Várnai Pétert (1949 -2017), aki életének 68. évébenhosszan tartó súlyos betegségbenelhunyt.

A temetésen Deutsch Péter bu-dapesti rabbi működött közre. Acsalád gyászában osztozunk, em-lékét nem feledjük!

a Komáromi Zsidó Hitközségvezetősége, a Hitközségi Híradó

szerkesztői

Várnai Péter emlékéreEgy héttel a Mártírnap után ismét a temetőbe szólította közösségünk tagja-

it az élet. A mindig mosolygós, történeteket mesélő Várnai Pétertől bú-csúztunk. Nem könnyű a nekrológíró dolga, akkor sem, ha nagyszülei gene-rációjának tagjaitól vesz végső búcsút az újság hasábjain, még nehezebb, ha aszülei kortársainak távozásáról kell hírt adnia.

Aggódva hallottunk az utóbbi időben Péter romló egészségi állapotáról. Asors úgy hozta, hogy személyesen évekkel korábban találkoztunk. Amikor gye-rekként vendégségbe mentünk Zsuzsi és Gábor szüleihez, Péter bácsi mindigvidáman, sztorikat mesélve fogadott bennünket. A gyümölcs és zöldség for-galmazó vállalatnál dolgozva, gyakran fantasztikus ízű banánkrémet készítettnekünk abban az időben, amikor még sorba kellett állni ezért a csemegéért.Néha elkísértem aput, amikor a folyton elromló Ladánkat vitte szerelni a szak-emberhez. Élénken élnek az emlékeimben egy a Holt-Vág parthoz közeli ha-lászlé főzés kedves pillanatai is.

Ismét elragadott valakit a halál, megtagadva, hogy élvezze az unokáival valójátékot, a megérdemelt nyugalmas esztendőket.

Kedves Péter bácsi, legyen Önnek könnyű a föld! �PA

Rujder Zsuzsi néniemlékére

Szomorúan tudatjuk, hogy május 14-én az érsekújvárizsidó temetőben örökre búcsút vettünk Rujder szül.

Weiss Zsuzsi nénitől, aki életének 93. évében otthoná-ban hunyt el, ahol fia szeretetben gondozta.

1924-ben született Csúz községben. Családjával együttkerült Auschwitzba. 1953-ban kötött házasságot RujderMártonnal. Három év múlva született kislányuk Ági, akiröviddel a születése után meghalt. Károly fiuk 1959-benszületett, ezután költöztek Érsekújvárba, majd 1967-benNyitrára. 1991-ig a családdal lakott édesanyja, Irma né-

ni is, aki 95 évet élt. Kis közösségünket Zsuzsi néni távo-zásával pótolhatatlan veszteség érte. A túlélők generáci-ójának egyike volt, aki elvesztette családjának nagy ré-szét. Minket, a fiatalabb generáció tagjait férjével, Matyibácsival együtt, nagyszüleinkre emlékeztettek, akiket minem ismerhettünk, és a mindennap zsidó élet törvénye-ire, azokra a szokásokra, amelyeket gyermekkorunkbanbelénk neveltek. Ünnepeinken és rendezvényeinkenmindig jelen volt. Részese volt örömeinknek és bánata-inknak. Idős kora ellenére is érdeklődött gyermekeink,unokáink felől. Szerető családtagjai és mindannyiunkemlékezetében velünk marad. Nyugodjon békében!

KP

Kovács Klári néniemlékére

Az érsekújvári temetőben 2017. július 12-én vet-tünk búcsút Zsuzsi néni húgától, Kovács Klári né-

nitől, aki 91 éves korában hosszú betegség után ott-honában hunyt el. Lánya, Marika gondoskodott róla.A temetésen az érsekújvári közösség tagjaink kívülhittestvéreink részt vettek Nyitráról, Párkányból, Po-zsonyból, Komáromból és ott voltak Klári néni szom-szédai és ismerősei is. A gyászszertartást Baruch Myerspozsonyi rabbi vezette. A közösség nevében Stern Ta-más magyarul búcsúzott az elhunyttól.

PZs

4

Básthy Béla Kőszeg városának alpol-gármestere bevezetőjében elmondta,hogy 73 évvel ezelőtt pontosan ezen anapon próbált meg benyomulni az SSa varsói gettóba, akkor még sikertele-nül. Ennek nyomán ez a nap lesz ké-sőbb Izrael állam megalakulásának anapja is, örök emléket állítva a varsóifelkelésnek...

Április 16. – a holokauszt magyaror-szági emléknapja pedig arra a napraemlékezteti az utókort, amikor az elsőgettókat létesítették Magyarországon.A talányok, borzalmak hetei, hónap-jai, következtek ezután. Mikor a lét akérdés, az ember gyorsabban él. Fő-leg, ha fiatal. „A zenés darabban be-mutatott fiatalok a vészkorszak pilla-nataiban is mertek álmodozni, szerel-mesnek lenni. Ugyanis a gyermekkorés felnőtt lét határán van egy pont,ahol a nyomasztó törvényszerűségekkevésbé működnek.” – mondja Kum-mer Zsuzsanna táncpedagógus, a da-rab koreográfusa és egyik rendezője.

A nézőt egy fehér angyal, mintegy, akinti viharból beszökött hópehely a szár-nyára veszi és könnyed tánccal egészen1944 októberéig repíti, majd leejti egyrettegésben élő zsidó család padlójára.Mikor kedve támad, újra és újra felkap-ja, - néha a táncos angyalok karát, aKummer Táncegyesület tagjait is segít-

ségül hívva. Az ismert zsidó dallamokraépülő gyönyörű koreográfia üde színfolta borús történeti szálon. A reményt köz-vetíti: hiába vannak falak köztünk, a ze-ne nyelvét mindenki ugyan úgy érti, segyütt érzi a szívből jövő mozdulatokat.A másik reménysugarat Eszter jelenti, azsidó család lánya, akit a nézők úgy kö-vetnek, mint a csillagot a napkeleti böl-csek. Ám Eszternek magának is háromtalányt kell megfejtenie, hogy el tudjonigazodni, és túl tudja élni a várhatóanbekövetkező tragédiát: családja és sze-relme elvesztését. Ez a három találóskérdés képezi a történet magját is,amelyről, ha lefejti a héjat, megtalálja aszerelem és a szenvedés értelmét.

Németh Péter a történet írója ésKummer Zsuzsanna közös rendezéseérzékeny asszociációkkal tárja elénk

mind a múlt örök aktualitását, mind amai „lét-kérdés” egyik legfontosabbösszetevőjét: a „másság” építtette gá-tak lebontását, áthidalását. A külön-bözőség, és meg nem értettség miattifélelem vagy gyűlölet ugyanilyen fej-béli és valós falakat emelt és emel atörténelem során. A darabban azAranyhíd EGYMI és más szombathelyigimnáziumok diákjai együtt szerepel-nek. Elfogadás nélkül a közös munkanem jöhetett volna létre.

A rendezőpáros szeretné megmu-tatni a 613 Vas megyei elhurcolt gyer-mek emlékére készült darabot.

Lássák, hogyan lehet a szerelembentestvérekké válni, és jutni ezáltal olyanerőhöz, amely még a börtön rácsait isátszakítja. S ne csak lássák, hallják is:azok, akik nem hallhatják. Az angyaljelbeszéddel adja át az énekeket, hogyne csak sokan, de mindenki megértse.Hogy ez egyszer, találgatni senkinek nekelljen, s kapjuk készen a csodát. �

Petovári Anna, a szombathelyi ELTE Bolyai János

Gyakorló Gimnázium végzős diákja

Talányok, remények, csodák Atalányok havában az ember sosem tudja, mire számítson. Így esett, hogy a

hó csak úgy szakadt április 19-én, a Csillagom Eszter című színdarab pre-mierjének napján. A Jurisics vár besötétített lovagtermében a diákelőadók areményt jelképezték egy sötét korszakból. Ragyogtak a színpadon, de egy kisidőre, ők is telet hoztak.

Rokonok a nagyvilágbanGyerekkoromban, mindig irigykedve hallgattam osz-

tálytársaim beszámolóit egy-egy hétvégi vagy nyárinagy családi összejövetelről, a rengeteg unokatestvérről,akikkel együtt játszottak. A mi családunkban csak kettenvoltunk gyerekek az öcsémmel.

Tavaly ősszel egy családfakutató oldalon keresztül meg-kereste anyukámat egy amerikai hölgy, Sue. A vezetékne-ve Orowan volt, ugyanaz, mint a nagymamám lánykori ne-ve. Azt írta, hogy talált egy Hershel Orovan nevű emberta 18. század közepéről, ennek az embernek próbálta fel-kutatni az összes ma élő leszármazottját. A családfán je-lenleg ezerkétszáz ember van, ebből kb. kétszázötven él, avilág különböző pontjain.

Sue szervezni kezdett egy találkozót Zsolnán, ahol Hers-hel Orován élt. Gyerekkoromban rengeteg történetet hal-lottunk a nagymamámtól, aki 8-10 éves korában több nya-rat is töltött ezen a vidéken a rokonoknál, és mesélte, hogy

nagynénjének, Ellának és férjének Móricnak, üveg és por-celánboltja volt a város főterén. Sajnos az itt és a környék-beli falvakban lakó családtagok nem élték túl a háborút. Anagyim mindig szeretett volna ismét eljutni gyerekkorinyaralásainak színterére, de soha nem lett rá alkalma.

Anyuval elhatároztuk, hogy elmegyünk erre az összejö-vetelre. Péntek este a közös vacsorán csaknem 30 embervett részt. Ázsián kívül minden kontinensről érkeztek a fel-menőiket és a családjuk múltját megismerni vágyók. Na-gyon érdekes volt hallani, az Amerikából, Ausztráliából ésegyéb távoli helyekről jött emberek családi történeteit.Megható volt a kiddus és utána Sue beszámolója arról, mi-ként végezte a kutatást. Vacsora után néhányan elmesél-ték, hogy az ő rokonaik hogyan és mikor kerültek a Felvi-dékről Washingtonba, Melbourne-be vagy Londonba.Később alkalmunk volt megnézni a különleges, kör alakúcsaládfát, amin eltérő színek jelölték az egymás után kö-vetkező generációkat.

(Folytatás az 5. oldalon)

5

A közelmúltban ünnepelte 15. szü-letésnapját közösségük. Hogyan jöttétre a körzet Dél-Pesten? Melyek vol-tak az elmúlt másfél évtized legfonto-sabb állomásai?

2002-ben néhány elszánt túlélőkezdte újraszervezni a közösséget. Amegalakult Dél-Pesti Körzet –Sorok-sár, Erzsébet, Csepel területéről gyűj-tötte össze a híveket. Valamikor Er-zsébeten egy nagy zsinagóga volt,amelyet 1901-ben adtak át és 60-asévekben a hitközség eladta. Utolsórabbija Kardos Péter főrabbi úr volt.Csepelen imaház volt, de az emberekzöme az erzsébeti zsinagógába járt. Arégi zsinagóga falán ma egy emlék-tábla hirdeti elődeinket.

Kezdetben a Csili Művelődési ház-ban gyűltek össze. De Kövesi Gyuri bá-csi első és örökös elnökünk addig jártaz önkormányzatokhoz, míg megkap-ta az erzsébeti önkormányzattól jelen-legi „imaházunk” helyiségét, amelykorábban üzlet volt. A Síp utca segít-ségével felszereltük.

Több rabbi működött nálunk azelmúlt évtizedben. Kezdetben Szer-dócz Ervin, majd Fináli Gábor ésSchwarcz Péter látta el a vallási veze-tő funkciót.

Mi jellemzi ma a közösség életét,mindennapjait?

Tagjaink vannak Erzsébetről, So-roksárról, Csepelről, de Dunaharasz-tiról és más kerületekből is járnakhozzánk. Az elmúlt években mindenpéntek estét megtartottunk és általá-ban havi egy szombatot. Minden zsidóünnepből minimum egy napot meg-tartunk. Korábban többször volt olyanünnep, amelyet bérelt helyszínen tar-tottunk, mert nem fértünk el a sajáthelyiségünkben. Minden évben meg-tartjuk a mártír megemlékezéseketmindhárom temetőben.

Az elmúlt pár évben utazásokatszerveztünk a közeli országokba a „zsi-dó emlékek” nyomában önkormány-zattól nyert támogatás segítségével.Jártunk Tokajban, Kárpátalján, Er-délyben, Kassán. Több betérőt ad-tunk a zsidó közösségnek, volt britmi-la, névadó, tagjaink esküvője és házas-sági fogadalom megerősítése a közös-ségben. Mindig szervezünk tanulásttagjaink részére hol héber nyelvből,hol vallási tanokból.

Szoktunk klubnapokat tartani,amelyre híres, zsidóságukat felvállalóembereket hívunk meg így járt ná-lunk: Vitray Tamás, Rubin Eszter, a

JM Point alapítója Kürti Csaba, Szán-tó György és még néhányan.

A közösség életét talán az jellemzi,hogy ez tényleg önkéntes csapat ésmindenki igyekszik segíteni a lehető-ségeihez mérten. Általában meg van aminyen, bathlon és egyéb szervezésnélkül. A körülmények szerények, decsaládias a légkör. Sajnos a mi tagja-ink se fiatalodnak és bár van néhányfiatal, de attól félek, hogy az kevés ajövő építéséhez.

Melyek a közeljövő legfontosabbtervei?

Próbálunk ezen javítani, de nagyonnehéz. A legnagyobb „vállalkozásunk”az új zsinagóga felépítése, aminek az öt-lete úgy keletkezett, hogy pénzt örö-költünk és még gyűjtöttünk hozzá. Saj-nos ez kevés az elkészült és jóváhagyottterv megvalósításához. Ígéret van álla-mi támogatásra, de jelenleg nincs in-formációnk a jóváhagyásról. �

PT

15 éves a közösség Dél-PestenBeszélgetés Kerényi Zsuzsa elnökkel Kerényiné Rippner Zsuzsa -1951-ben születtem, szüleim háború utáni má-

sodik házasságából, egyetlen gyerekként. Tanári és külkereskedelmi vég-zettséggel rendelkezem. 1970 óta dolgozom a külkereskedelem különféle ága-zataiban és cégeinél, de zömében az élelmiszeriparhoz kötődően. Olaszul ésnémetül beszélek. 1973-ban kötöttem házasságot Kerényi Andrással, nekünkis egy gyermekünk született.

Rokonok a nagyvilágban(Folytatás a 4. oldalról)Másnap sétáltunk a városban és megnéztük a mostaná-

ban elkészült, gyönyörűen felújított neológ zsinagógát,amely jelenleg kiállítóteremként és rendezvényhelyszín-ként működik. Délután néhányan találkoztunk a hotelbenegy kis családfa elemzésre, és meghallgattunk pár érdekescsaládi történetet. Este közös vacsorán vettünk részt a zsol-nai hitközség tagjaival és a másnapi megemlékezésre ér-kezett emberekkel.

Számunkra különleges meglepetést is tartogatott ez a ki-rándulás, mert kiderült, hogy mégis vannak unokatestvé-reink. Megtaláltuk anyukám másodunokatestvéreit, rá-adásul ketten közülük itt élnek Budapesten.

Vasárnap délelőtt elsétáltunk a közeli zsidó temetőbe, aMártírnapra. A megemlékezés után tettünk egy kavicsotMóric édesapjának a sírjára, amelyre valaki rávésette a Ho-lokausztban elhunyt fiának és családjának a nevét.

A rengeteg élményért köszönettel tartozunk Suenak acsaládfa kutatásáért, valamint Peternek és Janának a ta-lálkozó megszervezéséért. �

Paszternák-Szendy Barbara

6

62. fejezetA kalandok folytatódnak

(2012. február 21.)

Kedd reggel köszöntünk el Tuvalkibuctól. Visszaindultunk Tel-

Avivba, hogy bevessük magunkat egynapra az egykori Diaszpóra, mai ne-vén a Zsidó Ember Múzeumába. Abuszút legemelkedettebb pillanata azvolt, amikor elmellőztük a Bar-IlanEgyetemet, büszkén mutattam a kö-rülöttem ülő barátaimnak a tízemele-tes nanotechnológiai központot, „Ottdolgozom!” felkiáltással.

Az ember egyszer meglátogat egymúzeumot, megragad egy kiállítotttárgy a fejében, gyakran jut eszébe,majd amikor évek múlva visszatér, salaposabban szemügyre veszi, rádöb-ben, az elméjében egészen máshogynézett ki az a korábbi fénykép. 2005-ben a Taglit út során jártam először akiállítóhelyen. A három szint legmeg-hatóbb installációja szerintem az a zsi-nagógát ábrázoló szobor, ahol 9 fel-nőtt férfi várja a tízediket az imához.

Milyen gyakran voltunk, vagyunkhasonló helyzetben Komáromban.

A 70-es években megálmodott tárlatfelett eljárt az idő. Látszott ez már azelső látogatásomkor is, de most 2012-ben különösen érződik, mind a múze-umtechnikai megoldások, mind a kon-cepció megérett a cserére, újragondo-lásra. Kisebb változások már most isakadnak. Hol van már az a kis kör ala-kú matrica, melyet belépőjegy helyettragasztottak a látogatóra, s a kampusz-ból távozóban sokan a Tel-Aviv Egye-tem kapuja mellé ragasztották át. Meg-szűnt a fotózási tilalom, s egy, külön-böző esküvőket bemutató képernyőfal

is helyett kapott a bejárat közelében. Amúzeum új katalógusa szerint 2014-tőlmár egy teljesen megújult Beit Hatfut-sot várja majd a látogatót.

Először kis csoportokban jártuk vé-gig a diaszpóra zsidóságának történe-tét, a nyári tábortéma szemszögébőlérdekes dolgokat kutatva, majd ebédután tárlatvezetőként mutattuk beegymásnak a kiválasztott tárgyakat.

Ha turistaként térnék be a múze-umba, az első benyomásom biztos azlenne, mennyire sötét is volt a zsidókélete Izraelen kívül a szétszóratásban.Nem volt sok idő a filozofálgatásra, abusz már indult is velünk Jeruzsálem-be. Hihetetlen, itt lakom egy órányiraa három világvallás szent városától, snyár óta nem utaztam fel a Júdeai-he-gyekbe. Eljött az ideje a látogatásnak,részletek majd holnap.

(2012. február 22.)A kora esti dugóban araszolva hagy-

tuk magunk mögött Tel-Avivot az 1-esúton. Észrevétlenül suhant el a másfélóra, a múzeumi élményeket vitattukmeg korcsoportvezető társaimmal.Jött az a bizonyos kanyar – melyrőlmár korábban is írtam -, s hirtelenelénk bukkant Jeruzsálem. Daniel, azúj lengyel unit-head rá is kezdett rög-tön a „Yerushalayim shel zahav” címűdalra, azt mondta, náluk ez a szokás.

Különös érzés megérkezni Jeruzsá-lembe. Amikor az utazó elhagyja aSzent Várost, mindig abban remény-kedik, egyszer még visszatér. A villa-mos tűszerű hídja, a buszpályaudvar,az ismerős szállodák sora fogadta csa-patunkat. Késésben voltunk, a BeitShmuelhez hajtottunk azonnal, a cso-magokat a recepción hagyva szalad-

tunk az első előadásra. A szeminári-um második fele a nyár oktatási részé-re történő felkészülésről szólt. A tan-teremből az óváros falait láttuk, néhaelkalandozott a tekintetem a többezer éves kövek irányába. A nap zárá-saként „anyunál” vacsoráztunk az IMA/jelentése: anya/ étteremben. A szál-lásra visszatérve kis sétára indultunk aMamilla bevásárló utcába. Kicsit a ta-valyi, Camden Town-i piacozást idéz-te, azzal az apró, de el nem hanyagol-ható különbséggel, hogy a város exk-luzív sétálóutcájában az árak magasanfelülmúlják a londoniakat. Az üzletekelőtt, kétoldalt zenéhez kötődő kép-zőművészeti alkotások tekinthetőkmeg ezekben a napokban. Hiszek aművészi szabadságban, de az „Arbeitmacht frei”-os szobor kicsit furán mu-tatott itt Jeruzsálemben.

A Jaffa-kapunál léptünk be az óváros-ba. Kis csapatunk másik három tagja azarab bazár felé vette az irányt, amikorfelvetettem, hogy éjszaka nem kéne ta-lán nekivágni a bezárt üzletekkel szegé-lyezett, kihalt sikátoroknak, azt mond-ták, olyan vagyok, mint az izraeliek.

A szerdai nap a tanulás és a tervezésjegyében telt. A kávészünetekben igye-keztem mindig az ablakhoz húzódni,esetleg felmenni a teraszra, hogy ala-posabban szemügyre vegyem az elénkterülő városfalat és környékét.

Este „Szarvas-találkozó” volt, régnem látott, ma már Izraelben élő ke-let-közép-európai, helyi korcsoportve-zetők adtak egymásnak randevút a tá-bor elmúlt 22 évéből. Eljött Ági néniés Smuel bácsi is, akikről már oly so-kat olvashattak a Posztdok Napló be-jegyzéseinek követői. Tábori történet-mesélés, nosztalgia bingó gondosko-dott a hangulatról.

Csütörtökön a fő atrakció a Macha-ne Yehuda piacon tett “szakmai” láto-gatás volt. A szakadó eső miatt rövi-debbre fogott program során képetkaphattunk egy közel-keleti nagyvárosterményekkel és étkekkel zsúfolt illa-tos, aromás, ízes világáról. Az eprek-től, friss zöldségektől, péksütemé-nyektől, fűszerektől roskadozó stan-dok lenyűgöztek mindannyiunkat.

A délutáni szabadidőben villamoso-zás helyett végül inkább a Ben Yehu-da utca tradicionális meglátogatásátiktattuk be a programunkba. Az estesorán az izraeli zenei stílusok világábanyertünk betekintést. �

Folytatjuk

EGY ÉV IZRAELBENDr. Paszternák András útinaplója

7

Epilógus 8. rész

Elfelejtettem megemlíteni, hogy Yehuda még a tisztikurzus alatt Gazitra héberesítette a nevét. Ott Kenyá-

ban született a szeretett unokám, Doron fiuk, akit csak egyéves korában ismertünk meg, amikor hazatértek. Közbena kibuci Sonnenschein család se ült a babérjain – ha ez ahelyes kifejezés – és megszületett Efrát, a második lány-unokám, akit a kibucában a nagy, gyönyörű, kék szememiatt „az állam szemének” hívtak. Tíz évre rá, még egy kel-lemes meglepetést kaptunk a Gazit családtól, a kis Ronilányunokám születésével, úgy, hogy most két Roni van acsaládban, szerencse hogy az egyik fiú és 195 magas, amimegkönnyíti a megkülönböztetést.

A Gazit család hazatért és Yehuda munkát kapott, mintkörzeti igazgató – a Keren Kayemetben. Pár év múlva, ő ésa társa, aki se rokon, se ismerős, sikeres mérnöki irodátnyitottak a környéken. A társ neve: Feuerstein. Így zárul-nak be a körök.

Eyal kibucban Roni (a nagy) az optikai gyárukat vezette,amelynek a kezdeményezői között volt és ezzel párhuza-mosan elvégezte az egyemet, Eszti, mint óvónő és tanítónődolgozott. Ahogy a gyár fejlődött, Ron mint külföldi eladá-si képviselő kezdett dolgozni és ez azzal járt, hogy az idejétmeg kellett osztania a külföldi központtal Frankfurtban, kéthétig ott és két hétig itt. Végül is a munka túl sok lett és azegész család a kibuc küldetésében három évre Frankfurtbakellett költözzön, ahol a gyerekek egy angol nyelvű közép-iskolában tanultak. Miután hazajöttek, elhagyták a kibucot,vettek egy szép házat a környéken. Ez éven Ront vezérigaz-gatónak, nevezték ki, ami nagyon szép, de ez arra kötelezteőket, hogy Frankfurtba költözzenek és a gyerekek, (neméppen gyerekek, Nadav 26, Efrát 22 éves) egyedül marad-janak, Anni nagy bánatára. De a szülők, főleg Eszti két hó-naponként eljönnek egy pár napra.

A hosszú évek alatt, gyakran látogattuk egymást. Néhami utaztunk Esztiékhez a kibucba ilyenkor, rendszerint Ye-hudáék is csatlakoztak hozzánk. Ők a közelben laknak,úgy hogy velük hét közben is találkozunk. Egyszer egy hó-napban, szombaton, nálunk van a családi ebéd, és ilyen-kor Annika olyan ételeket készít, hogy mindenki ízlésnekmegfeleljen, ami nem könnyű, mert az egyik ezt szereti, amásik azt, és gondoskodik arról is, hogy maradjon elég ar-ra, hogy haza lehessen belőle vinni, nehogy éhezzenekazok a szegény gyerekek. A széder estét és a Ros Hasanáelőestéjét már hagyományszerűen a szélesebb családi kör-ben ünnepeljük, Dorit és Ron szüleivel, testvéreivel, ésazok gyerekeivel együtt. Az idők folyamán a szombatiebédhez beszivárog egy-egy unoka barátja vagy barátnőjeis. Az utolsó években a Szédert, vagy a Ros Hasanái vacso-rát, Eszter, vagy Dorit, vagy Ayala, Dorit sógornője rende-zik, de ilyenkor is Anni készíti el az ételek jórészét.

Aggódtunk a fiunk és a lányunk katonai szolgálata alatt,és most remegünk az unokákért. A kis Gili, mint mester-lövő-oktatónő szerelt le, az anyja, Dorit nyomdokán, aki Iz-

rael ifjúsági céllövő bajnoka volt. A leszerelése után Gilibefejezte az árammérnöki fakultást, az öccse, Doron apszichometriai vizsgát a maximális 800 ponttal fejezte be,ilyen is van, de nem sok, egy elit tudományos egységbe vo-nult be, ahol tanulás közben befejezte a tiszti kurzust, aB.A.-t matematikából és fizikából. Nadav leszerelt az ejtő-ernyősöktől – de nem a gyakori tartalékos szolgálatról – ésszintén mérnöki oklevéllel végzett. Efrát a hadseregben aszociális szolgálatban dolgozott, leszerelt, tanul és dolgo-zik is. A kis Roni unokánk középiskolában tanul, és ha vanegy nem „kitűnő” osztályzata, nagyon meg van sértve.Ezen felül már évek óta tanul balettet és modern tánco-kat, az utóbbi hetekben ő készíti el a szombati ebédek utá-ni desszerteket is.

2002-ben egy autóbuszt béreltünk és családostól, min-denestől, elindultunk egy több mint kéthetes túrára,amelynek a neve héberül „sorasim”, azaz a gyökereink, aszületési helyeink meglátogatása. Voltunk Magyarorszá-gon, a Szabolcs megyei Balkányban, Anni születése he-lyén, voltunk a most szlovákiai Kassán, ahol én születtem,és ahol a családom százötven évig élt, voltunk a tátrai he-gyekben, a Csorba tónál, voltunk a Balatonon, és egy széphetet Budapesten is, és íme a kép:

Jobbról a család elkényeztetett kis Ronija, az apja, a fi-unk, Yehuda Gazit, mellette a húga Eszter Sonnenschein,majd Annika és én, amint majd szétvet minket a megelé-gedett büszkeség, mellettem Doron, aki ezekben a na-pokban (2004. november) tért vissza egy négyhónaposkurzusról, amelyre 30 fiatal fizikust hívtak meg bőkezűösztöndíjjal egész Európából, köztük őt, mint egyetlen iz-raelit. Doron mellett Efrát, aki most tanul és dolgozik, to-vábbá Gili, az elsőszülött unokánk, akinek az említésreméltó eredménye amellett, hogy egy komoly pozíciót töltbe egy élenjáró technikai üzemben az, hogy két hónappalezelőtt volt az esküvője Urival, aki most fejezi be a tanul-mányait. Gili után, Dorit a mamája. Ülnek Eszti férje, Ronés a fiuk, Nadav.

Egybehangzó vélemény szerint egy szép család, pfú,pfú, pfú, hogy lekopogjam, chamsza, chamsza, (ez egyolyan keleti amulett, a szemmelverés ellen). Adjon az Is-ten, mindannyiuknak együtt és mindegyiknek külön-kü-lön, egészséget, boldogságot, szeretetet, megelégedetthosszú életet és minden jót. �

Folytatjuk

Feuerstein Azriel:

KELJFELJANCSI

STETL a Hitközségi Híradó kulturális oldala

8

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Egyik reggel munkába sietve a lép-csőházban találkoztam a szomszéd-asszonnyal, aki a kiskutyáját sétáltatta,nagyon aggódónak láttam. A kérdé-semre az válaszolta, hogy a férjénekmunkaügyben két hónapra el kellutaznia, ő nagyon szeretne hozzá csat-lakozni, de akkor a kutyát be kell adniegy panzióba, és ő arra nem képes.Egy villámcsapás alatt született a gon-dolat. Ha mi átköltözhetnénk a szom-szédok lakásába a renoválás miatt énbiztosítom, hogy a kutyára vigyázunk,a növényeket ápoljuk és megfizetjük abért. A szomszédom rögtön elfogadtaaz ötletet, nem akar semmi bért csakígéretet, hogy a kutyának semmi hiá-nya nem lesz addig, míg ők külföldöntartózkodnak. Este telefonáltunk azépítési vállalkozónak, másnap mindenmegbeszéltünk, és két nappal a szom-szédok elutazása után a munkálatokelkezdődtek.

Az ígért egy hónapot persze nem tar-tották be. A második hónap vége köze-ledett, a szomszédok készültek haza, amunkák befejezését még nem láttam.

Igaz, hogy az új konyhabútor már he-lyén állt, a fürdőszobákban is lehetettlátni haladást, de még sok feladat ma-radt. Már a hajamat téptem és fenye-gettem a vállalkozót, hogy a Faceboo-kon mindent pontosan beírok fényké-pekkel, és ez nem fog neki a közeljö-vőben munkát adni. Mikor a férjemlátta, hogy a lelki egészségem veszély-ben van egy tíznapos földközi-tengerihajóútra befizetett minket. Mikor aszomszédok hazajöttek és mindentrendben találtak, mi útnak indultunk.Ez a tíznapos hajókirándulás meg-nyugtatott, majdnem sikerült elfelejte-nem az otthoni felfordulást. Napoz-tam, finom ételeket ettem és pihen-tem. Jókedvűen haza érkeztünk. Sze-rintem a Facebook fenyegetésem segí-tett, mert a munkát befejezték. A la-kásban ragyogó tisztaság várt, pedig aznem volt az ajánlatban. Mivel a tapasz-talat hozza a bölcsességet, most már tu-dom, hogy ilyen esetekben az idő szá-mítása nem összeegyezhető az ismertidő számítással és, akinek nincs szeren-cséje egy kutyás szomszédhoz, akinek

el kell utaznia és egy kreatív gondolko-zású férjhez, ne kezdjen renoválásba".

Így fejezte be Shlomit a beszámolót.Mindenki megértően bólogatott, pá-ran el akarták mondani felújítási él-ményeiket, de ahogy angolul mondják– enough is enough- és inkább a ros-kadásig teli asztalhoz siettünk. Shlomitnagylelkűen megosztott velünk pár re-ceptet és én szívesen osztom meg ked-ves olvasóimmal.

Sajtos karfiolgombócHozzávalók: 1 közepes fej karfiol, 1

krumpli, 2 egész tojás, só, bors, apróravágott petrezselyem, 1 kis hagyma, 2kanál morzsa, 2 kanál olaj. 15 dkg re-szelt sajt, 15 dkg száraz túró összeke-verve egy kis sós fetával.

Elkészítése: a karfiolt és a krumplitsós vízben főzzük, kihűlés villával ösz-szetörjük. Hozzáadjuk a fűszereket, apetrezselymet, a reszelt hagymát és akét tojást. A morzsából és az olajbólannyit használjuk, hogy ne legyen túllágy. A keverék a hűtőben 2-3 órát pi-hentetjük. A sajtot és a túrót összeke-verjük, és a karfiol masszából 2 kanál-nyinak közepére egy kávéskanál túrókeveréket teszünk gombócot formá-lunk. A gombócokat prézlibe forgat-juk és olajban kisütjük. Tálaljuk jog-hurttal és friss zöldség salátával. �

Dr. Orna Mondschein

Renoválás és a Facebook csodái

Löwinger Manci szakácskönyvéből

Abaráti kör összejött ünnepelni Shlomit és Ávi régi- új lakását a renoválásután. A következő történetet Shlomit mesélte, szó szerint közölöm. "Már

régen készültem felújítani a lakásunkat, de nehéz volt találni egy megfélő idő-pontot, gondolom, féltem belekezdeni, mert tudnivaló, hogy a renoválás kez-detének dátumát ismerjük, de a befejezése sosem az a dátum, amelyet a vállal-kozó megígért.

Zsidó kulturális emlékek Kelet Romániában, Bukovinában-Ga-líciában és Odesszában. Utazást szervezünk Odesszába 2017.

szeptember 9-i indulással Budapestről. Utazás luxusbusszal.

Útvonal, szállások, programok:1. nap Budapest - Szatmárnémeti - Szaplonca – Máramarossziget

- Piatra Fantanele – szállás a Hotel Kastély Drakulában (3*), ellá-tás félpanzió

2. nap Utazás Chernivcibe, ahol városnézés, az egyetem és a tör-ténelmi belváros megtekintése, szállás a Hotel Bukovinában (4*)félpanziós ellátással

3. nap utazás Kamenec-podolskij-ba, ahol megemlékezés a ma-gyar zsidó áldozatokról majd utazás Odesszába ukrán területen,szállás Odesszában a Black Sea Hotel Park Shevchenko-ban (4*),ellátás: reggeli.

4. nap Városnézés Odesszában (a városnézések részletes prog-ramja egyeztetés alatt)

5. nap Városnézés Odesszában,

6. nap Városnézés Odesszában,7. nap utazás Jászvárosba Kisinyovon keresztül, szállás a Hotel In-

ternacionálban (4*) félpanzióval8. Utazás Kolozsvárra, ahol városnézés, szállás a Hotel Operában

(5*) félpanzióval9. Hazautazás Budapestre, városnézés Nagyváradon.

Az utazás költsége: 175.000 Ft/főA fenti ár nem tartalmazza: belépőjegy az Operába, belépőjegyek Odesz-

szában, utasbiztosítás (Colonnade, irodánkban köthető, 550,-Ft/nap/fő,csoportos ár, min. 10 főtől!) A fenti csomagár min. 40 fő részvétele eseténérvényes.

Jelentkezés és további információ: Lusztig Péter email:lusztig@t-online.hu, tf: 06 30 4977714. Az utazásszervező: 1000 útutazási iroda 1054 Budapest, Kálmán Imre út 14. Utazási referens:Simity Péter 06 1 3543991. �

-x-

Odesszai kirándulás Luszig Péter szervezésében

4

Tieto riadky čítame na čestnom di-plome spolku milosrdenstva Gemiluthasodim, ktorý odovzdali v roku 1893duchovnému reformovanej cirkvi Gá-borovi Pappovi, pri príležitosti jeho vy-menovania za čestného člena spolku.Posledné roky 19. storočia preniknutésvetlom blížiaceho sa milénia boli v ži-vote komárňanského židovstva týminajkrajšími. Vidíme to aj z podpisovuvedených na čestnom diplome, na če-le s hlavným rabínom ÁrminomSchnitzerom a Kálmánom Friedom,budovateľom Útulku. Týmto mužomosud doprial, aby po dlhom, plodnomživote spočinuli na komárňanskom ži-dovskom cintoríne. Spomínaný di-plom bol nedávno prezentovaný vrámci výstavy reformovanej cirkvi in-štalovanej k jubileu Gábora Pappa.

Tento dokument nám nepripomínalen mierové časy, ale aj obdobie, keďpríslušníci rôznych vierovyznaní a ná-rodností dokázali tu, na brehu Dunaja,nažívať spolu v pokoji. O niekoľko de-saťročí neskôr to bolo už nepredstavi-teľné. Aj v Komárne začal nenávidieťsused suseda len preto, lebo bol Ži-dom. Práve v období medzi dvoma sve-tovými vojnami sa rodili tí, ktorí onéhrozné časy prežili, ktorí sa sťaby zá-zrakom zachránili a dnes ich každýmdňom ubúda. Od posledného Dňamartýrov nás opustili štyria. Už tu ne-môže byť medzi nami Ibolya Valacho-vá Brucknerová, ktorej život bol plnýdobrodružstiev, Erzsébet Milesová, He-lenka Raabová a ani János Hoffbauer,ktorý sa neskôr usadil v Izraeli.

Traja z nich sa prisťahovali do Ko-márna po strašnom období holokaus-tu. Prišli, obohacovali mesto a jehookolie. Pokúšali sa tu začať nový život,žiť spolu so strašnými spomienkami, anapriek tomu budovať budúcnosť po-dobne, ako tí nemnohí, ktorí tiež pre-žili a ktorí sú tu medzi nami aj dnes,pri príležitosti 73. výročia deportácieŽidov. Dovoľte mi, aby som ich po-

zdravil aj menovite: Terézia Vajnorská,Etelka Nagyová, Vilma Szalayová, man-želia Hardyovci a Éva Gregusová. Predrokom sme na tomto mieste oznámili,že odhalíme pamätnú tabuľu na pa-miatku dr. Móra Lipschera, legendár-neho riaditeľa komárňanskej nemoc-nice a na brehu Dunaja postavíme pa-mätník obetiam holokaustu, ktorých vrokoch 1944-45 postrieľali do Dunaja.

Dnes sú už oba sľuby skutočnosťou,najviac hrdí sme však na to, že aj po se-demdesiatich troch rokoch po depor-táciách komárňanské židovstvo stále ži-je a pracuje, a takmer všetky priestory120-ročného Útulku sú zrekonštruova-né. Počas uplynulých mesiacov smemuseli zbúrať stenu oddeľujúcu dvemiestnosti, aby sa návštevníci pri príle-žitosti sviatku Purim, séderových veče-rov a iných osláv pohodlne pomestili.Pekné jesenné sviatky, veľké podujatiev čase Chanuky v Dôstojníckom paviló-ne, veselý purim, séderové večery bezprázdneho miesta pri stole, synagógapraskajúca vo švíkoch na koncerte po-čas Komárňanských dní, celý rad ná-vštevníkov – tieto udalosti charakteri-zujú náš uplynulý rok. Zdá sa byťpriam neuveriteľné, že v Komárne eštežidovstvo stále žije.

Popri fyzickom búraní stien je dôle-žité – ba čoraz dôležitejšie – búrať ba-riéry v zmýšľaní ľudí. Začiatkom 21. sto-ročia, sedem desaťročí po hrôzostraš-nom období holokaustu, sa aj v Ko-márne dvíhajú pomyslené bariéry oko-lo židovstva. Nedávno na zasadnutímestského zastupiteľstva diskutovali po-slanci o úprave okolia pamätníka priDunaji. V tejto diskusii odznelo, že ho-lokaust je bolesťou židovstva. Jednou zdôležitých súčastí toho, aby sme sa stýmto obdobím vyrovnali, by bolo ko-nečne akceptovať aj v tomto regióne,že holokaust je tragédiou každého znás, nielen židovstva. Veríme a vieme,že aj tí, ktorých zahubili a aj tí, ktorí sanemohli narodiť, mali radi a boli bymali radi Komárno a dokázali by urobiť

mnoho v záujme jeho rozvoja. Aká ško-da, že im to nebolo umožnené… Vďa-ka patrí tým členom mestského zastu-piteľstva, ktorí svojimi hlasmi pravidel-ne podporujú našu snahu, ako aj pri-mátorovi mesta za to, že našich dvochkoordinátorov v tomto roku odmenilCenou primátora. Napriek tomu všakpočuť aj hlasy, ktoré vzbudzujú strachv tých, ktorí hrôzy holokaustu prežili, iv nás, povojnovej generácii – stále my-slíme na to, že hrozné udalosti začína-li v 20-tych, 30-tych rokoch minuléhostoročia rovnako.

Čaká nás ešte mnoho úloh. Po piet-nom akte na cintoríne sa presuniemena breh Dunaja, kde bol za finančnejpomoci Dunajského fondu a mestskejsamosprávy na pozemku Vodohospo-dárskeho podniku inštalovaný pamät-ník, dielo Baltazára Ryšavého, na pa-miatku tých, ktorých na tomto miestepostrieľali do Dunaja.

Vieme o nich málo, poznáme lenmená niekoľkých z nich. V uplynulýchrokoch nám vďaka filmu Pétera Schei-nera a výskumu Emese Számadó po-rozprávalo o rodinných legendách azvykoch niekoľko potomkov týchtoobetí. Bodaj by sme poznali meno a ži-votný príbeh každého z nich – v nasle-dujúcom období nás čaká aj vyriešenietejto úlohy.

Na budúci rok si pripomíname päť-desiate výročie roku 1968. Jubilejný rokby sme chceli venovať zachovaniu pa-miatky príslušníkov povojnovej generá-cie; tých, ktorí tu zostali a aj tých, ktorínašli svoj nový domov ďaleko vo svete. Apočas víkendu konania Dňa martýrov vroku 2018 tu v Komárne srdečne oča-kávame každého, aby sme v rámci veľ-kého stretnutia spolu oslavovali a spo-mínali. A dovtedy pobádam každého ztu prítomných, ako aj tých, ktorí dnesmedzi nás neprišli, aby navštevovali na-še podujatia, čítali naše noviny – bu-dúcnosť komárňanského židovstva tkviepráve v takýchto iniciatívach.

A teraz Vás poprosím, aby ste sa spo-lu s nami vybrali na breh Dunaja a po-tom do Útulku na krátke posedenie apohostenie. �

Príhovor Ing. Antona Pasternáka – predseduŽNO Komárno na tryzne

Vážení prítomní, dámy a páni! „V dobe, keď sebecká túžba po peniazoch za-tláča do úzadia šľachetné ideály ľudstva, a keď je náboženstvo nahrádzané

chladom vanúcim vierovyznaním, dvíhajúcim čoraz vyššie zábrany medzi ľuďmi,je skutočne osviežujúci pohľad na muža, ktorého duch sa vymanil z prachu všed-ných dní a dvíha sa do výšok, v ktorých prebýva osvietenosť mysle, ušľachtilosťsrdca a nezištnosť ducha.”

3

Možnosť kandidatúryna ceny Kehila

a Kehila ChaverNaša ŽNO aj v tomto roku odovzdá ceny Kehila – za

spoločenstvo a Kehila Chaver. Cenu Kehila môže ob-držať taká židovská osoba, ktorá pracovala v prospech Ži-

dov v regióne. Cenu Kehila Chaver môže obdržať neži-dovská osoba, ktorá sa pričinila o zachovanie a spoznanienašich tradícií a o spoznanie histórie holokaustu.

V tomto roku má každý náš čitateľ možnosť navrhnúťosoby na tieto ceny. Vaše návrhy očakávame do 7. augusta2017 na adrese kile@menhaz.sk alebo listom na adresuŽNO (iný spôsob nie je). O udelení cien rozhodne komi-sia, ktorú navrhne vedenie ŽNO. �

-p-

Príbuzní vo sveteAko dieťa som vždy so závisťou počúvala referáty svojich

spolužiakov o víkendových či letných veľkých rodinnýchstretnutiach, o kope bratancov a sesterníc, s ktorými sa hrá-vali. V našej rodine boli len dve deti – brat a ja.

Vlani na jeseň prostredníctvom internetovej stránky prehľadanie rodokmeňov vyhľadala moju mamku Sue z Ame-riky. Jej priezvisko Orowan sa zhoduje s rodným priezvi-skom mojej starej mamy. Písala, že našla muža menomHershel Orovan, ktorý žil v polovici 18. storočia a pokúsi-la sa vyhľadať žijúcich potomkov tohto človeka. V rodok-meni je v súčasnosti tisíc dvesto ľudí, z toho asi dvesto-päťdesiat žijúcich v rôznych častiach sveta.

Sue začala organizovať stretnutie v Žiline, kde HershelOrovan žil. V detstve nám stará mama rozprávala množ-stvo príbehov, keď ako 8-10 ročná trávila prázdniny u prí-buzných v tomto kraji a povedala nám aj o tom, že jej tetaElla vlastnila s manželom Móricom obchod so sklom a po-rcelánom, ktorý stál na hlavnom námestí. Žiaľ, títo našipríbuzní vojnu neprežili. Stará mama sa vždy túžila vrátiťna miesta, kde kedysi trávila prázdniny, jej túžba sa všaknesplnila.

S mamkou sme sa rozhodli, že sa na stretnutí zúčastní-me. V piatok sa na spoločnej večeri zúčastnilo asi tridsaťľudí. S výnimkou Ázie prišli z každého kontinentu, abyspoznali svojich predchodcov a históriu svojej rodiny. Sozáujmom sme počúvali životné príbehy ľudí z Ameriky,

Austrálie, či iných vzdialených končín sveta. Dojímavý bolkiduš a rozprávanie Sue o svojom prieskume. Po večerisme si vypočuli, ako sa príbuzní jednej vetvy rodiny dosta-li zo Slovenska do Washingtonu, Melbourne alebo Lon-dýna. Neskôr sme si mohli pozrieť aj zaujímavý rodokmeňv tvare kruhu, na ktorom boli jednotlivé generácie oz-načené rôznymi farbami.

Na druhý deň sme sa prešli mestom, pozreli sme si pre-krásne zrekonštruovanú neologickú synagógu, ktorá vsúčasnosti slúži ako výstavná sieň a kultúrna sála. Popo-ludní sme sa niekoľkí zišli v hoteli, analyzovali sme rodok-meň a opäť sme si vypočuli niekoľko zaujímavých rodin-ných príbehov. Večer sme sa zúčastnili na spoločnej večeris členmi žilinskej náboženskej komunity a s návštevníkmipietneho aktu, ktorý sa konal v nasledujúci deň.

Pre nás priniesol výlet mimoriadne a radostné prekva-penie. Vyšlo totiž najavo, že predsa len máme bratancov asesternice. Našli sme bratancov mojej mamky z druhéhokolena, z ktorých dvaja dokonca žijú v Budapešti.

V nedeľu predpoludním sme zašli na židovský cintorín,zúčastnili sme sa Dňa martýrov. Po pietnom akte sme po-ložili kameň na hrob otca uja Mórica, na ktorého náhrob-nom kameni boli vyryté aj mená jeho syna a celej rodiny,ktorí zomreli počas holokaustu.

Za množstvo zážitkov patrí naša veľká vďaka Sue, za jejprieskum rodokmeňa, ako aj Petrovi a Janke, ktorí stret-nutie pomohli zorganizovať. �

Barbara Paszternák-Szendy

Smútočnéoznámenie

Rodina, príbuzní, priatelia ačlenovia židovskej komunity

sprevádzali na poslednej cestenášho súverca Pétera Várnaiho(1949 - 2017), ktorý skonal podlhej a ťažkej chorobe v 68. rokusvojho života. Pohreb sa konal zaúčasti budapeštianskeho rabínaPétera Deutscha. Rodine vyjadru-jeme úprimnú sústrasť, Petrovupamiatku zachováme! �

Vedenie Židovskej náboženskejobce v Komárne,

redaktori Spravodajcu

Na pamiatku Petra VárnaihoTýždeň po Dni martýrov zaviedol osud členov našej komunity opäť na cin-

torín. Lúčili sme sa s Petrom Várnaim, večne usmiatym rozprávačom prí-behov. Písať nekrológ nie je ľahké ani v prípade, ak sa pisateľ lúči s príslušní-kom generácie svojich starých rodičov, ešte ťažšie hľadá však slová, ak tentosvet opustil rovesník jeho rodičov.

V uplynulých mesiacoch sme s obavami počúvali správy o Petrovom zhor-šujúcom sa zdravotnom stave. Naše osudy sa stretli pred mnohými rokmi.

Keď som bol ešte dieťa, a vybrali sme sa na návštevu k rodičom Zsuzsi a Gá-bora, vítal nás vždy usmiaty ujo Peter, ktorý mal naporúdzi celý rad príbehov.Pracoval v podniku obchodujúcom s ovocím a zeleninou a často nám pripra-vil fantastický banánový krém v čase, keď ostatní museli stáť v rade na totoexotické ovocie.

Niekedy som sprevádzal otca, keď viezol našu večne pokazenú Ladu k majs-trovi na opravu. V živej pamäti mám aj príjemné chvíle varenia halászlé nabrehu mŕtveho ramena Váhu. Smrť si opäť vybrala svoju daň a zabránila mu,aby si užíval hry so svojimi vnukmi počas rokov zaslúženého odpočinku.

Milý ujo Peter, nech je Vám zem ľahká! �

PA

2

Vážení èitatelia!Prosíme Vás, aby ste pod¾a Vašich možností podporovali programy ŽNO vKomárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Od 1. januára 2008 môžete zasiela� peniaze na nasledujúce úèty (je mož-nos� plati� osobne na sekretariáte, ako aj poukázanie peòazí šekom):

Poukázanie peòazí z územia SR:26384962/0900- Slovenská sporite¾òa alebo10103804/5200- OTP Slovakia

Poukázanie peòazí zo zahranièia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno,Slovenská republika

IBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporite¾òa, Palatínova 33, 94501 Komárno

alebo

IBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Ïakujeme!

Krátke správy� ŽNO v Komárne, vydávanie Spra-vodajcu a Klub Shalom podporili: V.D. a anonymní darcovia. Ďakujeme!

Žiadame Vašu podporu

Oznamyv súvislosti

so sviatkamiŽidovský Nový rok Roš Hašana za-

víta k nám v stredu 20. septembravečer! Dva sviatočné dni budú 21. a22. september (štvrtok-piatok).

Sviatok Jom Kipur začína v piatok29. septembra večer, pôst končí zápa-dom slnka v sobotu 30. septembra.

Podrobný rozpis modlitieb uverej-níme v augustovom čísle. Sviatky sa ajv tomto roku bude konať za účastiMihálya Riszovanného a Istvána Ba-logha. Prosím, zapíšte si do svojichkalendárov termíny, aby sme sa v čonajväčšom počte zúčastnili na týchtovýznamných dňoch a tradične oslávi-li naše vysoké sviatky! �

Pamiatky z obdobia holokaustu Vuplynulých dňoch našu komunitu vyhľadala milá staršia dáma, ktorá sa s

nami podelila o svoje spomienky zo života komárňanského židovstva. PaniJulika Keszegh pochádza z Bratislavy, do Komárna sa vydala. Jej manžel bol ak-tívnym členom reformovanej náboženskej obce i kultúrneho života mesta, pra-coval v sirotinci Timoteus, v budove, ktorá bola po celkovej rekonštrukcii predniekoľkými dňami odovzdaná opäť do užívania ako domov dôchodcov. Mla-domanželia Keszeghovci bývali spočiatku v internáte na Jókaiho ulici, neskôrna rovnakej ulici, ale už vo vlastnom byte. Oproti nim stál dom zubára OttaBandlera, s ktorým sa priatelili. V období holokaustu sa mu snažili pomôcť.Doktor Bandler poprosil Pála Keszegha, aby sa pokúsil umiestniť jeho dcérkuv sirotinci. Nakoľko sirotinec bol len pre chlapcov, pán Keszegh zariadil, abydievčatko odviezli do Marcelovej, k rodine duchovného Károlya Nehéziho.Dievčatko však stále plakalo, preto si ho rodičia vzali späť. Spolu so svojou mat-kou sa stalo obeťou holokaustu. Doktor Bandler sa vrátil do Komárna, aktívnesa zúčastňoval vedenia komunity. V päťdesiatych rokoch bol opäť prenasledo-vaný. Keszeghovci v tom čase bývali už na adrese Eötvösova 13, vedľa budovyÚtulku. Doktor Bandler k nim priniesol drevenú skrinku, ktorú umiestnili vskrinke pod bránou. Asistentku Sári Pető, druhú manželku doktora Bandlera,kruto vypočúvali. Keď policajti zabúchali u Keszeghovcov, vedeli presne, kdemajú skrinku hľadať. Podľa komárňanskej legendy našli po výsluchu aj zlatozakopané na židovskom cintoríne. Bandlerovcov uväznili, doktor spáchal voväzení samovraždu, jeho manželka sa po vyslobodení presťahovala k príbuz-ným do Žiliny. Ďakujeme tete Julike, že sa s nami podelila o tento príbeh. Bý-valý dom Bandlerovcov stojí na Jókaiho ulici dodnes. �

Jubileum v JeruzalemeVJeruzaleme oslávila svoje 90. narodeniny pani Terika Vajnorská. Touto

cestou jej želáme veľa zdravia. Mazl Tov! Veríme, že v júni jej budememôcť v Komárne aj osobne zablahoželať. �

Učme saspoločne

o židovstve Vrámci online vzdelávacieho prog-

ramu nájdete na našej webovejstránke každú stredu nové filmy. Záu-jemci sa môžu registrovať prostred-níc tvom nas ledujúceho l inku:http://kehreg.com/machar/. Regist-rovaní užívatelia nájdu vzdelávaciemateriály všetkých semestrov na nas-ledujúcom linku.�

Príbuzní vo svete.

Náš článok na strane 3.

h́ ́ b

JÚL 2017 – SIVAN-TAMMUZ 5777. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XV. ROČNÍK 7. REG. ČÍSLO, 254. ČÍSLO

SPRAVODAJCAKomárňanská zastávka

Pred budovou Útulku privítali medzinárodnú skupinu predstavitelia našej nábo-ženskej obce.

Myšlienkyredaktora

Len čo skončil Deň martýrov vKomárne, rýchlo sa v budove

Útulku lúčim s ostatnými, je časvrátiť sa do Budapešti, do večerasa musím dostať do Szarvasu.Áno, áno od roku 1991 sa tamkaždé leto vraciam.

S manželkou už necestujemedo detského tábora, aby sme tampôsobili ako madrichovia alebovedúci. Podobne, ako v uplynu-lých dvoch rokoch, navštívime„už len“ rodinný tábor Camp Jic-chak. Anna a György Forgácsov-ci, dvaja aktívni členovia Združe-nia Manora, aj tento rok rátajú snašou pomocou počas týždňové-ho programu. Dni v tábore súnaplnené zvláštnou atmosférou.Ukrýva sa v nich všetko, na čosme si v detskom tábore na bre-hu Körösa zvykli, a zároveň súcelkom iné, naplnené človeči-nou, príjemnou náladou...

Pestrý program, počnúc hra-vým športovaním až po pokusy aremeselnícke činnosti, očakávavšetky vekové kategórie. Je tamdobrodružný park, horolezeckástena, bazén, každodenná taj-nička, zber nálepiek a následneich bazár, kde môžu deti zužit-kovať nazbierané body. Spo-ločne pripravujeme koláč napiatkový večer, spoločne vítamesabat. Dlhé rozhovory, večernýtáborák a opekanie, nespočetneveľa známych, skutočné spo-ločenské zážitky.

Camp Jicchak ubehne rýchlo,no spomienky na Szarvas vy-stačia na celé leto. Želám každé-mu nášmu čitateľovi, aby si dobilenergiu počas slnečných mesia-cov aspoň takou dávkou, s akousa mi vraciame každoročne zDolnej Zeme! �

PA

Motorkári v ÚtulkuVnedeľu 18. júna zaplnili priestor pred Útulkom na Eötvösovej ulici veľké mo-

tocykle. Skupina, ktorú môžeme považovať za hotovú atrakciu, vyjadrovalasvoju solidaritu s Izraelom vykonaním trasy Londýn-Jeruzalem, o ktorej sme užna stránkach Spravodajcu písali aj my. Židia a kresťania prekonajú motocyklamicelú Európu, aby slávnostne priviezli plameň na štadión Teddy pri príležitostiotváracieho ceremoniálu tohtoročných hier Maccabia. Komárňanská zastávka sakonala vďaka maďarskému účastníkovi túry Józsefovi Horváthovi (Jocó) a bolavčlenená medzi zastávku v Bratislave a v Budapešti. Pred budovou Útulku priví-tali medzinárodnú skupinu predstavitelia našej náboženskej obce, predseda An-ton Pasternák, dr. Vojtech Novák, Zoltán Kollár a Tamás Paszternák. Motocyklistinavštívili synagógu, potom sme ich v sále Zoltána Wallensteina pohostili malýmobčerstvením. Po zhotovení skupinovej fotografie pokračovali v ceste do Buda-pešti. Ďakujeme za návštevu! �

Septembrové programyJesennú šnúru podujatí otvorí dňa 3. septembra Európsky deň židovskej kultúry,

ktorého témou bude tentoraz diaspóra. Plánujeme aj tohtoročné výlety. Ak má-te v súvislosti s ktorýmkoľvek z našich programov návrh alebo nápad, prosím, na-píšte nám na adresu kile@menhaz.sk. Podrobný kalendár podujatí si môžeteprečítať v augustovom čísle nášho časopisu.�

Tiša Be AvDeviaty deň mesiaca av, smútočný deň zbúrania I. a II. svätyne, začína v

tomto roku západom slnka dňa 31. júla. Dvadsaťpäťhodinový pôst končív utorok večer, 1. augusta. Tri týždne predchádzajúce sviatku sú smútočnýmitýždňami, počas posledných deviatich dní, t.j. od 1. dňa mesiaca av, sa nezvyk-ne jesť mäso.�