Petrezselyem-holokauszt

A zürzavaros állapot a Panama-csatorna megnyitásával változott meg. Az USA ekkoriban jött rá, hogy a térség az ő játékterülete, és emiatt érdekelt a nyugalmában. Haiti esetében a legegyszerűbb megoldást választották: 1915-ben szállt partra a tengerészgyalogság és maradt egészen 1934-ig. Bár a népesség körében elterjedt általános nézet szerint ez a szűk húsz év a szenvedés és elnyomás két évtizede volt, az Egyesült Államok bankkölcsönökkel és amerikai szakértőkkel, infrastrukturális, oktatási és közegészségügyi reformokkal igyekezett gatyába rázni az országot, míg a haitiak ezt is meg nem elégelték.

Az amerikai kivonulás során a korábbi határváltoztatások miatt feszültség támadt Haiti és a Dominikai Köztársaság között. Ez a Rafael Trujillo dominikai diktátor parancsára végrehajtott 1937-es petrezselyem-mészárlásban csúcsosodott ki, amelynek során, öt nap alatt 20-30000 a dominikai oldalon élő haitit öltek meg. A mészárlás onnan kapta a nevét, hogy a dominikaiak minden fekete bőrűvel kimondatták spanyolul a petrezselyem szót. A franciát és a helyi kreolt beszélők a „perejil” szó r-hangját máshogy ejtették, mint a spanyol anyanyelvű dominikaiak, s aki ezen a rostán fennakadt, machete által végezte be.

A 40-es évek végére a törvényes választások során váltott vezetők kora újra véget ért, és a puccsok, alkotmánycserék, zavargások kora következett. A kaotikus időszaknak a Dr. Francois Duvalier, ismertebb nevén Papa Doc nagy valószínűséggel elcsalt megválasztása vetett véget. A rendet félkatonai erőszakszervezete, a nevét egy helyi gyermekmumustól kölcsönző Tonton Macoutes (magyarra leginkább Zsákos Emberekként fordítható) tartotta fenn, már amennyiben a folyamatos terrort annak lehet nevezni.

Papa Doc és Baby Doc, Haiti Kim-családja

Fotó: AFP

Az idővel magát örökös elnöknek kikiáltó Papa Doc diktatúrája hatására a 70-es évekre Haitit a maradék értelmiség is elhagyta, tovább súlyosbítva a korábbinál is nagyobb nyomorba süllyedő országot. A nemzetközi közösség segélyei Duvalier zsebében kötöttek ki. Mikor a súlyos szív- és cukorbeteg Papa Doc 1971-ben meghalt, nem is volt kérdés, hogy a rezsimet fia, Jean-Claude, azaz Baby Doc vette át, s ez gyakorlatilag semmi javulást nem hozott a népnek. 15 éves uralma után széleskörű tiltakozáshullám és felkelés söpört végig Haitin, ifjabbik Duvalier Franciaországba menekült feleségével. Kicsit sem meglepő módon újabb alkotmány került hatályba, Haiti ismételten évekre katonai puccsokkal, mészárlásokkal és pusztulással tarkított káoszba süllyedt.

Az 1990-es választásokat egy Jean Bertrande Aristide nevű katolikus pap nyerte meg kétharmaddal. Ez az apró termetű lelkész azon kevés történelmi szereplő egyike, akit már hatalomba lépése előtt megpróbáltak megpuccsolni. A Tonton Macoutes egykori vezetőjének hatalomátvételi kísérletét végül a hadsereg hiúsította meg. A beiktatott elnök első mandátumát sem sokáig élvezhette, vezérkari főnöke, Raoul Cedras vezetésével 1991 őszén az státuszát féltő politikai elit buktatta meg.

A helyzet 1994-re odáig fajult, hogy nyolc évtizeddel az első után megint Amerikának kellett bevonulnia, ezúttal ENSZ-felhatalmazással. A következő év végére Cedras rezsimje megbukott, az amerikaiak visszaültették Artistidet az elnöki székbe. A vérzivataros 90-es évek elindították a második nagy menekülthullámot. Pár év alatt több mint egymillió ember hagyta el a szigetet. Az emigránshullámmal különösen rosszul járt az USA: az emigránsokból toborzott bűnbandák mellett az AIDS-et is a haitiaknak köszönhetik.

A Tonton Macoutes egykori tagja Baby Doc mellett tüntet, akit Haitin felelősségre akarnak vonni bűnei miatt

Fotó: AFP / Hector Retamal

Aristide a Duvalier-diktatúra által már jól bevált recepten alig változtatva létrehozta saját paramilitáris egységét, és megoldotta, hogy mindig a hatalom közelében maradhasson. A hivatásos hadsereget szétzavarta, helyette saját magánseregét használta rend- és csendőrségként. 1996-tól egy perióduson át személyes jóbarátja, René Préval volt hatalmon.

Két tény árul el rengeteg mindent az országról: egyrészről Préval mindössze a második volt a független Haiti történetében, aki képes volt végigszolgálni ötéves mandátumát, másrészről csak a függetlenség kikiáltásától az 1915-ös amerikai megszállásig több, mint 70 diktátor uralta a földet, s a szám azóta is stabilan nő. Mikor 2001-ben elsöprő többséggel újra a despotikus Aristide került a hatalomba, az egyesült ellenzék tiltakozni kezdett, s 2004-ig éveken át újra emberi jogsértések, vérengzések és komoly belharcok voltak napirenden a kiábrándult szegények és a rezsimhez hű paramilitárisok között.

Senkit sem érdekelne

Keményen hangzik, de Haiti csak az USA közelsége és drogcsomópont mivolta miatt érdekel bárkit is. A 2000-es évek elején a már amúgy is embertelen körülmények között élő köznép helyzetét egy egyesek szerint a kormány támogatását is élvező piramisjáték is tovább rontotta, amely Haiti GDP-jének 60 százalékát érintette, összesen körülbelül 200-250 millió dollár értékben. Az amúgy sem acélos 300 millió dolláros éves költségvetés a helyi gazdaság 80-as évek óta tartó stabil visszaesése következtében évről-évre csökken. A Transparency International korrupciós indexe szerint Haiti a világ első tízes „elitjének” állandó tagja. A bűnözés megállítására az adminisztráció képtelen, de leginkább maga is részt vesz abban.

Haiti ma sem heverte ki a földrengés pusztításait

Fotó: AFP / Thony Belizaire

Ilyen körülmények között csapott le a 2010-es földrengés, amely az addig szinte senkit sem érdeklő Haitire irányította a nemzetközi közösség figyelmét. A jegyzett történelem második

legtöbb halálos áldozatát követelő földmozgás és a nyomában érkező földcsuszamlások, cunamik és járványok összesen 316.000 ember életét követelték, nagyjából egymillióan fedél nélkül maradtak.

A 2010-ben felröppent a diktátorok mellett legismertebb haiti, Wyclef Jean, a Fugees egykori frontemberének indulása az elnökségért. Ez viszont zátonyra futott, mivel a helyi törvények szerint a jelöltnek legalább öt évig Haitin kéne élnie, hogy a jelölti státuszt megkaphassa. 2011 januárjában Baby Doc is hazatért fényűző francia „száműzetéséből”, elmondása szerint segítő céllal. Két nappal később a helyi hatóságok korrupciós vádakkal letartóztatták, pere csütörtökön kezdődött. Emberi jogsértésekkel, sikkasztással vádolják, valamint a Tonton Macoutes által elkövetett politikai gyilkosságok és kínzások elrendelésével.

Klasszikus nagyhatalmi érdekek híján Haiti nyugalma és emelkedő pályára állítása maximum a hátsó kertjében rendszerető USA számára lehetne fontos, ez azonban úgy látszik, egyelőre kevés a sorsfordításhoz.

http://hvg.hu/vilag/20130301_A_vilag_legrosszabb_helyei_Haiti