Gyökérzöldségek termesztése

Dr. Hájas Mária

Gyökérzöldségek termesztése

Mezőgazdasági Kiadó • Budapest, 1976

A retek c. fejezetet irta;

Dr. Nagy József

Az egyes gyökérzöldségek betegségeiről szóló részt írta: Dr. Glits Márton

Az állati kártevőiről szóló részt irta:Dr. Sass Béla

Lektorálta:Dr. Nagy József Tiborcz György

a növényvédelmi részeket: Szentgyörgyi László

© Dr. Hájas Mária, 1976

ISBN: 963 230 512 4 ETO: 635.1

Sárgarépa

A sárgarépa az árnyékot tűrő növények közé tartozik. Nagy a tápanyagigénye, a tápanyagot jól hasznosítja. Nagy terméseredményeket azokon a vidékeken lehet elér­ni, ahol a tenyészidő folyamán legalább 400 mm csapadék­ra számíthatunk. A jó hozam előfeltétele ennek hiányában a 2—3-szori öntözés. Várható hozam megfelelő körülmé­nyek között — fajtától függően — 300—500 q/ha. Mag­termesztésével is érdemes foglalkozni.

Gazdasági jelentősége

Elsősorban karotintartalma jelentős. Mint levesízesítő, az állandóan fogyasztott zöldségfélék közé tartozik. Konzervipari feldolgozásá­val (szörp, gyermektápszer, diétás készítmények, szárított és vegyes zöldség stb.) fontossága egyre növekszik.

Termesztése nálunk csak a szabadföldre korlátozódik. Hajtatásá­val főleg a nyugat-európai országokban foglalkoznak. Hazai, kora nyári szükségletünket a korai szabadföldi termesztésből, az ún. cso­mózott répából elégítjük ki. Ezt követően jelenik meg a piacon a da­rabos áruként szedhető félhosszú, majd a hosszú tenyészidejű sár­garépa. Ez utóbbiak téli tárolásával oldjuk meg a folyamatos ellá­tást az újig.

A lakosság évi szükséglete 30—35 ezer t körül van és hasonló meny­nyiséget igényel a konzervipar is. Termelésünk 10 éves átlagban, amint azt a grafikonon is bemutatjuk, erősen ingadozik. Ezt befo­lyásolja részben az egyes évek termésátlag-ingadozása, amely orszá­gosan gyakran a 100 q/ha-t is felülmúlja. Másik oldalról pedig az egyes években jelentkező többlettermés eladhatatlansága után bekö­vetkező termőterület-csökkenés. A termelést és ezzel az egyenletes ellátást szolgálják a szerződéses termeltetések, a termelési rendsze­

5

ezer t rek kialakítása, valamint az utóbbi években minő­ségileg nagy javullást mu­tató fajtaválaszték.

Exportunk friss áruból kizárólag csomózott sár­garépára szorítkozik. Ez több éves átlagban 1000 t körül van. Ugyanakkor a konzervipar által feldol­gozott kész- vagy félkész termékek túlnyomó több­sége szintén exportra ke­rül (szárítva, mélyhűtve, zakuszkának stb.).

Sárgarépa-termeszté­sünk megoszlását mutat­juk be a mellékelt térké­peken. Az ún. termelési körzetek az 1968-as és 1974-es évek területi el­helyezkedése mellett ér­zékeltetik a termelés vo­lumenét is. A térképen csak a nagyüzemekben termelt, illetve az állami szervek által felvásárolt sárgarépa szerepel. Ugyanakkor, mint min­

den országban, nálunk a sárgarépa és a petrezselyem a házikertek­ből sem hiányozhat. Azok a számok tehát, amelyek a lakosság fo­gyasztását jellemzik, nem adhatnak pontos képet az egy főre eső fogyasztásról (5,4 kg/fő), mert lényegében csak a városi és a kerttel nem rendelkező lakosságra korlátozódnak.

Táplálkozási jelentősége. Fogyasztása kedvezően hat az anyagcse­rére, azonfelül növeli a fertőző betegségekkel szembeni ellenállósá­got.

A sárgarépa országos terméshozama 1965-től 1974-ig

6

Sárgarépa-termesztő körzetek járási bontásban, 1973-ban

Sárgarépa-termesztő körzetek járási bontásban, 1974-ben

7

Schupan 1969-ben közzétett vizsgálatai a sárgarépagyökér illó­olaj-tartalmával kap­csolatban azt igazol­ják, hogy az étkezési sárgarépa szaga és íze az illóolaj-keveréken alapul, amely főleg ter- péneket tartalmaz. Az íz kialakításában ki­egészítésképpen cuk­rok is részt vesznek.

A beltartalmi anyagok ala­kulása két sárgarépafajta fejlődése folyamán (W. Schu­pan, 1969. nyomán)

1. táblázat. A sárgarépa táplálkozási értéke (Tarján—Linder, 1959)(100 grammra vonatkoztatva)

Kalóriaérték 98Fehéije 1,2 gZsír 0,2 gSzénhidrát 9,1 gVíz 88,5 gHamu 1,0 gVitaminok:Karotin 7,0 mgB„-vitamin 0,2 mg

Bj-vitaminBj-vitaminNikotinsavC-vitamin

80,0 ug 100,0 ug

1,5 mg 2,0 mg

Ásványi anyagok:Kalcium 44,0 mgVas 1,3 mgFoszfor 50,0 mgHamualkalitás + 5,8 —

8

Származása és elterjedése

A sárgarépa a Daucus nemzetséghez tartozik. Fajai mindenekelőtt Délnyugat-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén fordulnak elő. Megtalálható azonban a trópusi Afrikában, Ausztráliában, Új-Zé- landon és az amerikai kontinensen is.

Thellung az Európában ismert összes termesztett és vadformákat a Daucus carota L. fajhoz számítja. Ezeket azután két alfajcsoport­ra osztja, úm. az Eucarota csoportra és a Gummiferi csoportra. Az Eucarota csoportba tartoznak: maritimus (a Földközi-tenger nyu­gati részén), carota (egész Európában és Dél-Ázsiában), major (Bal­kánon), sativus (a termesztett sárgarépa), maximus (a Földközi-ten- ger vidékétől Iránig). A Gummiferi csoportba tartoznak: a commu- natus, hispanicus, gummifer (a nyugati Földközi-tenger vidékén), fontanesi (Algériában) és a bocconei (a Földközi-tenger középső vidékén).

Míg az Eucarota csoport az egy- vagy kétéves alfajokat foglalja magában, addig a Gummiferi csoport tagjai gyakran évelők, de ha virágot hoznak, a virágzás után elhalnak.

Zagorodszkikh viszont az összes ázsiai és európai vadformákat a Daucus carota L. fajba egyesíti, de mind az Ázsiában, mind a nyu­gaton kifejlődött termesztett változatokat a Daucus sativus fajba foglalja össze.

Ezek szerint a sativus faj öt alfajra oszlik, úm.: afganicus (Ázsia, Afrika és Európa), syriacus (Szíria, Palesztina, Irak, Irán, Afrika), cilicicus (Szicília), mediterraneus (a nyugati kultúrformák), japoni- cus (Japán).

Európában az étkezési sárgarépa viszonylag régi keletű. A római­ak is fogyasztottak sárgarépát. Erről Dioskurides tesz említést az i. sz. I. században.

A XVI. századi Európában még csak a lila és a sárga színű répá­kat termesztették. Az első narancsszínű répákat a XVII. és a XVIII. században holland kertészek valószínűleg a sárga fajtából állították elő. Ázsiában, Kis-Ázsiában, Egyiptomban még mindig a lila színű répákat termesztik. A sárga színű répák fokozatosan kiszorultak az európai termesztésből, illetve a narancsszínű répák terjedésével már csak állati takarmányozásra használták.

9

Lehetséges, hogy már korábban is volt narancsszínű répa, de az emberi táplálkozásra alkalmatlan volt. Minden későbbi — étkezési célra megfelelő — narancsszínű répa közvetve vagy közvetlenül a Hollandiából nyert típusokból fejlődött ki.

Növénytani jellemzése

Kétéves növény. Az első évben fejleszti ki vegetatív részeit, így húsos gyökerét és tőleveleit, a második évben hozza a virágszárat, virágot és magot, vagyis a generatív szerveket.

Húsos gyökeréért — répatestéért — termesztjük, amely a karó­gyökér és a szik alatti szár megvastagodásából jön létre. A fiatal ma- goncnak két hosszú, keskeny sziklevele van, egy világosan kivehető szik alatti szára és karógyökere. A főgyökérből elágazó gyökérágak igen vékonyak és a gyökérrészen vannak. Ezek az ún. hajszálgyö­kerek, főleg a második évben tűnnek ki erősebben. A gyökér húzó­ereje által a későbbiek folyamán a szik alatti szár a föld felszíne alá kerül, egyes takarmányrépáknál azonban részben a föld felszí­nén marad. Ezt a hajlamot az étkezési sárgarépáknál nemesítéssel, illetve szelekcióval küszöbölték ki.

Ennek a kedvezőtlen tulajdonságnak következtében ugyanis a répa földből kiálló „feje” a fény hatására zöld vagy lila színű lesz. Meg­felelő vetéssel és megfelelő növényállománnyal védekezhetünk a fej színeződése ellen a zöldfejűségre kevésbé hajlamos fajtáknál.

A fejlődő répa változik alakban, nagyságban, színben egészen ad­dig, amíg a fajtára jellemző tulajdonságokat el nem éri. A fajtajelleg­nek megfelelő nagyság elérését a vetőmag csírázási energiája, a ren­delkezésre álló növekedési idő, a talaj szerkezete, minősége, hőmér­séklete, tápanyaga és vízellátottsága befolyásolja.

Vegetatív állapotból a generatív állapotba a mérsékelt klíma alatt a sárgarépa a hőmérséklet hatására megy át.

Virágzása a második évben következik be. Előfordul, különösen hűvös tavaszi és nyári időjárás esetén, de normális körülmények között is, hogy egy bizonyos százalék már az első évben magszárba megy. Ezt az idő előtti magszárba szökkenést szigorú szelekciós munkával ki lehet küszöbölni.

10

Ahhoz, hogy a sárgarépa a második évben a maghozó, vagyis a generatív szakaszba menjen át, egy bizonyos fejlettségi stádium is szükséges, a hőmérsékleti hatásokon kívül. Például, ha az Amster- dami fajtát szeptember 10. előtt vetettük el, a következő tavasszal magszárba ment. Ugyanilyen körülmények között az október 10. után elvetett Amsterdami fajta viszont már nem hozott magszárat.

A második évben a kiültetett répákon először a tőlevelek fejlődnek ki, majd ezután három-négy hét múlva a maghozó hajtások. A nö­vényeken egy vagy több magszár és elágazás képződik. Ezek lassúbb vagy gyorsabb fejlődése az időjárási viszonyoktól függ. Bizonyos tör­vényszerűség nyilvánul meg abban, hogy az elsőrendű elágazások a kiültetés után 50—60 nap múlva, a másodrendű elágazások 60—70 nap múlva jelennek meg.

A leveles virágszár merevszőrös. A fajta növekedési intenzitásá­tól függően, 100—150 cm-re is megnőhet, és az első-, másod-, har- mad- stb. rendű elágazások is virágernyőben végződnek.

A főernyőn csak hímnős virágok vannak. Az oldalhajtások er­nyőiben különböző arányban fordulnak elő hímnős és hím virágok. Ritkán, de találunk hímsteril és ivartalan virágokat is. A főernyő vi-

II

Sárgarépa-levéltípusok (Fotó: Hanzséros P.)

12

rágzása általában júniusban kezdődik és 1—2 hét múlva követik az első-, majd másodrendű ernyők. A virágzási időnek ez a differenci­álódása természetszerűleg visszatükröződik a magképzés időpont­jában, a mag nagyságában és életképességében.

Az ernyők és ernyőcskék különböző zónáiból származó magvak biológiai értéke nem egyforma. A legértékesebb magvak az ernyő belső részén képződnek. Legjobb csírázóképességűek a fő és első­rendű ernyők magjai. A másodrendű ernyők magjából kisebb, a harmadrendűekéből pedig igen kicsi csírázóképességű magot nye­rünk. Annak ellenére, hogy a főernyő sok magot ad, a vetőmag 90%-át az első- és másodrendű ernyőkből kapjuk.

Egy-egy ernyő virágzása általában 5—8 napig tart. Minden ernyő több nyeles ernyőcskéből tevődik össze és minden ernyőcske több virágból áll. Az egyes virágok nagyon kicsik.

A virágok szerkezetére az ötös szám jellemző. A sziromlevelek színe fehér, de a virágzat közepén néha található néhány sötétebb, bíborszínű virág is, amely visszaütés a vad formára.

A megtermékenyítést rovarok végzik. A pollen előbb érik be, mint a bibe. Normális körülmé­nyek között minden pol­lenjét elveszíti a virág, mielőtt a bibe beérne, vi­szont ugyanazon a növé­nyen egy másik ernyőről is beporzódhat.

A sárgarépa tehát ide- gentermékenyülő, és en­nek a magtermesztésnél van különös fontossága, az egyes fajták közötti izolációs távolság betar­tása miatt.

Termése ikerkaszat, két termésből, illetve magból a) a sárgarépa virágszerkezete, áll. Abban különböznek b) A vadmurok virágszerkezete

13

Sárgarépamag, dörzsöletlen (Fotó: Kováts Zné)

Sárgarépamag, dörzsölt (Fotó: Kováts Zné)

a többi ernyősvirágú növény ikerkaszatjától, hogy a magon három alacsony és négy magasabb tüskés ér húzódik végig, amelyeknek tövében illó olajat tartalmazó sejtek találhatók.

A mag alakja lapított tojásalak, amelynek hossza 2—4 mm, széles­sége 1—1,5 mm. A tüskék 2 mm hosszúak és vastagságuk 0,4— 1,0mm. A magvakról a tüskék dörzsöléssel eltávolíthatók, s az ilyen dörzsölt mag gördülékenyebb és könnyebben vethető. A tüskék általában a dörzsöletlen mag súlyának 30—40%-át teszik ki.

Az érett mag színe szürkésbarna. A magvakban aránylag nagy endospermium van, amely keményítőt egyáltalán nem, viszont sok olajat tartalmaz, s ez okozza a sárgarépamag jellegzetes illatát.

A dörzsöletlen mag ezermagsúlya 2—2,4 g; a dörzsölté 1,2—1,5 g.Csíraképességét 3—4 évig tartja meg. Csírázás ideje 12—20 nap.

A gyökér szövettani felépítése

A gyökér keresztmetszetén három jellegzetes zónát különböztethe­tünk meg. Legbelül van a farész, amelyet a gyakorlatban „szívnek” neveznek. Parenhymatikus szövetből áll. Gyorsan fásodik, sokkal kevesebb színanyagot tartalmaz, mint a kéreg, kisebb a szárazanyag- és diszacharid-tartalma is. A sárgarépa minősége szempontjából na­gyon fontos, hogy a szívrész, vagyis a farész és a kéreg között minél kisebb legyen a különbség, főleg színben. A kéregtől, amely söté- tebb színű és raktározó szöveteiben festék- és tápanyagokat tartal-

14

maz, egy világosabb színű vonal választja el. Ez a kambium, vagyis a növekedési zóna. Innen indul ki a répa vastagodása, vagyis innen indulnak ki egyrészt befelé az új fasejtek, másrészt kife­lé az új háncssejtek. Legkívül pedig a bőr­szövet van.

A gyökér narancs- vörös színét a karotin adja, a sárgarépafej megzöldülését a kloro­fill okozza.

Biológiai igénye

Hőigénye. A hidegtűrő növények közé sorolható. Markov és Haev a fejlődés hőoptimumát 16 ± 7-ben állapítják meg. A fejlődés addig optimális, amíg a felső határ a 23 °C-ot és az alsó határ a 9 °C-ot nem lépi túl. Ha az eltérés mind a felső, mind az alsó határnál hosz- szabb ideig a megengedett kétszerese, akkor fejlődési rendellenes­ség lép fel. Az egyes fejlődési stádiumban a növényeknek, így a sár­garépának is más és más a hőigénye.

• Csírázáshoz — a fentiek alapján — az optimális hőmérséklet 23 °C. A vetést a gyakorlatban azonban 12—14 °C körül kezdjük és minimális hőmérsékletnek a +4 °C-t tartjuk.

Laboratóriumi vizsgálatok is alátámasztották azt a megállapítást, hogy a legjobb csírázást változó hőmérsékletnél érjük el, és a fény növekedésével ez a kedvező hatás fokozódik.

A sárgarépa szövettani felépítéseA: fiatal növény; B: hosszmetszet; C: a répatest vázlatos ke­resztmetszeti képe; lr=tőlevélrózsa; hí—hipokotil: fgy=főgyö­kér; ogy=oldalgyökér; f=fatest, ,,szívrész”9; ef=elsődleges fa­test; eh=elsődleges háncs; k=másodlagos kéreg; bsz=másod­lagos bőrszövet. (Terpó, 1965 nyomán)

15

A sárgarépamag a szabadföldben sekélyen vetve egyrészt elegen­dő fényt kap, másrészt pedig változó hőmérsékletnek van kitéve. Éjszaka a hőmérséklet alacsony lehet, és nappal a napfény hatására, a talaj felső rétegében fekvő mag elegendő hőt kap. A késői vetések­nél, amikor a meglehetősen magas hőmérséklet a csírázást meggyor­sítja, egyéb gátló tényezők hathatnak, pl. nedvességhiány.

A fenti elvek alapján a szikleveles fejlődési szakasz optimális hő­igénye kisebb, vagyis 9—10 °C körül van, míg a vegetatív szakaszé ismét nagyobb, 22—23 °C.

A sárgarépa fejlődésében a különböző környezeti tényezők és köztük a hőmérséklet nagy hatással vannak a formára, a színre, a nagyságra és egyúttal a minőségre is.

Azt, hogy a hőmérséklet mennyire befolyásolja az érési egyensúlyt, legjobban Banga és tsai (1955) igazolták. Ha a növekedés alacsony, pl. 8 °C-on megy végbe, és emellett a sárgarépának még sok helye is van a növekedéshez és bőséges víz áll rendelkezésére, akkor a répa ugyan nagy lesz, de formában és színben éretlen marad, halvány lesz.

Magas hőmérsékleten, kis térállásnál és csekély vízellátásnál a sárgarépa rövid marad, azaz a répa gyorsan vastagszik. Fajtától függően többé-kevésbé henger alakúra nő, és gyorsan kezd színe­sedni. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy az érési egyensúly el­

tolódik, mert a magas hőmérséklet elősegíti az érést, ez azonban egyúttal magával hozza a vegetatív növekedés visszaszorítását. Ter­mészetesen ilyen esetben is többféle variáció lehetséges. Az érési egyensúly változhat a fej­lődés folyamán a szélsőséges eseteken be­lül is.

Nyilvánvaló, hogy a hőmérséklet és a vele együtt jelentkező többi tényező, mint pl. a tenyészterület nagysága és a vízellátás, befo­lyásolják a sárgarépa érési egyensúlyát.

A termesztő a hőmérséklet erős befolyá­sát bizonyos mértékig tudja szabályozni. Egyrészt hozzá alkalmazkodva és kihasznál­va, másrészt pedig bizonyos agrotechnikai,

Sárgarépa-metszetek Balra Chantenay R. C. 16— 21°C-on fejlődik. Jobbra ugyanaz a fajta 16—21 °C-on nőtt addig, míg a gyökérvas­tagodás elkezdődött, majd 4,5—10 °C-on nőtt tovább. (Bames in Banga, 1936 nyo­mán)

16

művelési eljárásokkal a hőmérséklet kedvezőtlen hatását csökkent- heti, pl. megfelelő talaj kiválasztásával. A sötét színű talaj több hőt nyel el, mélyebben melegszik fel, míg a világosabb színű talajok sok hőt vernek vissza, de a felső rétegek erősebben melegednek fel és ez kedvezőbb a koraiak vetéséhez.

A talajok hőgazdálkodását a talajok tömöttsége is befolyásolja. Pl. tavasszal megfelelő felületi műveléssel gyorsíthatjuk a talaj fel- melegedését, nyáron viszont a talaj művelésével, lazításával csök­kenthetjük.

Befolyásolja a talaj hőgazdálkodását a talaj nedvességtartalma és nem kevésbé a növényállomány sűrűsége is.

A Nantes-i sárgarépafajtával vézett kísérletek szerint a levélzet megtartotta optimális növekedését 28 °C-ig, míg a gyökérérés már 20 °C fölött lassult. A fejlődés alsó határát tekintve a gyökérzet növekedése 12 °C alatt erősen csökken, 10 °C alatt pedig már a le­vélzet fejlődése is vontatott.

A nagy meleg szárazsággal párosulva hátráltatja a gyökerek fej­lődését és egyben elöregedett, durva rostú és deformált gyökerek képződnek.

A sárgarépa ha a lombja takarja, a rövid ideig tartó - 3... - 5 °C- ot is károsodás nélkül kibírja.

A sárgarépa hőmérsékleti igényét tekintve nagyon alkalmazko- dóképes. Minél finomabb konzisztenciájú azonban a répa, annál ke­vésbé bírja a szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokat. Az alkalmaz­kodóképességben nagy szerepe van a fajtatulajdonságoknak.

Vízigénye. Csírázás kezdetén sok nedvességet kíván, mint minden olajtartalmú aprómag. A répák a legtöbb nedvességet az érés, illetve a szedés előttihónapokban igénylik, augusztustól szeptember közepéig. Nagy terméseredményeket azokon a vidékeken lehet elérni, ahol a tenyészidő folyamán legalább 400 mm csapadékra számíthatunk.

Megfelelő piacképes árut csak jó vízellátás mellett kaphatunk. Amennyiben a tenyészidő folyamán a szükséges csapadék hiányzik, azt öntözéssel pótoljuk. A csapadék vagy az öntözés termésnövelő hatása nem kétséges. Igaz ugyan, hogy bőséges csapadék vagy öntö­zés hatására a sárgarépák karotintartalma csökken, azonban a ter­mésnövekedéssel a területegységre eső karotintartalom nő.

A maghozó évben vízigénye a kiültetés idején és virágzás előtt a

2 Gyökérzöldségek termesztése 17

legnagyobb. A száraz talajba kiültetett dugványok begyökeresedése elmarad. Ennek megelőzésére, amilyen korán csak lehet, ültessük ki a dugványokat, hogy a korai talajnedvességet kihasználhassuk és hasznosíthassuk.

A növény vízfogyasztását, vagyis a vízfogyasztás hatékonyságát a transzspirációs együttható fejezi ki, amely megmutatja, hogy egy súlyrész szárazanyag előállításához hány súlyrész víz szükséges. Cse- lőtei vizsgálatai szerint a sárgarépa vízfogyasztása, vagyis transz­spirációs együtthatója:

1955-ben mért adat szerint 282,1965-ben mért adat szerint 225—263.

A vízfogyasztást tehát a transzspiráció mértéke határozza meg. Ez a növény vegetációja folyamán változó. A változás oka egyrészt a növény fejlődése, másrészt pedig a transzspirációra ható környe­zeti tényezők, úm. a hőmérséklet, fény, szél, valamint a talaj felve­hető víztartalma.

A sárgarépa napi vízpárologtatása 10—420 g között változik, a növény fejlettségétől és a fenti környezeti tényezőktől függően. Gaz­daságosan használja fel a rendelkezésére álló vizet. Ezt elősegíti szab­dalt levélzete is.

Nálunk általában a gyökérzöldségféléket szántóföldön nem ön­tözik. Ezért kell a vetési időt, a talajt, a termesztéstechnikát és a többi tényezőt úgy megválasztani, hogy az optimális legyen a nö­vény vízgazdálkodása szempontjából is.

Fényigénye. A gyökérzöldségfélék, így a sárgarépa is az ún. árnyé­kot tűrő növények közé tartozik. Fényigényük tehát nem nagy. Gyen­gébb fényben is jól fejlődnek. A fényigény a naphosszúsággal van összefüggésben. A sárgarépák azonban a mérsékelt klíma alatt fej­lődtek ki és a hőmérséklet hatására képeznek virágszerveket. Való­színű, hogy eredetileg az arab országokból behozott termesztett vál­tozat még érzékeny volt a naphosszúságra. Az állandó és követke­zetes szelekció következtében azonban továbbszaporításra csak a fel nem magzá tövek maradtak meg, így érzékenysége a naphosszú­sággal szemben nyilvánvalóan csökkent.

Ma már a termesztett fajtáinknál ez az idő előtti — első évben tör­ténő — magszárba szökkenés csak a különösen hűvös tavaszokon

és nyarákon lép fel. Természetesen adódnak normális körülmények között is magszárba menő egyedek, de ennek oka a nem elégséges szelekcióban rejlik.

A sárgarépa árnyékot tűrő képességét, vagyis azt a tulajdonságát, hogy szórt fényben is jól fejlődik, a hajtatásban lehet érvényesíteni. Megfigyeléseink szerint azonban kevés fény hatására a lombja jóval gyengébb lesz, és a szedésnél könnyen szakad.

A sárgarépa a káliigényes növények közé tartozik. A fényerősség változásainak hatása a kálium felvételére köztudott, vagyis csökkenő fénnyel csökken a kálium felvétele is.

Nemesítésének helyzete

Nemesítési munkánk többnyire a honosításra és a fajták fenntartá­sára szorítkozott. Új fajták előállításával csak az utóbbi években, a gépesítés elterjedésével, a feldolgozó ipar növekvő igénye miatt fog­lalkozunk. A termesztésben szereplő fajták többsége külföldi ere­detű, főleg holland és német nemesítésből származik.

• A fajták fenntartásánál mind nálunk, mind külföldön alkalma­zott módszer a családtenyésztés. Ennek lényege, hogy meghatáro­zott számú egyedet kiválasztunk, ezeket együtt ültetjük ki izoláto­rok alá, és méhek vagy legyek betelepítésével poroztatjuk össze. Az egyes egyedek magjait külön-külön szedjük meg, és a következő év­ben egymás mellé vetve értékeljük. Az ebből kiválasztott anyagot továbbszaporítjuk és azon évben állítjuk törzskísérletbe, amikor elegendő magmennyiséggel rendelkezünk az egyes törzsekből. Ez lassú, de megbízható módszer a fajták tisztán tartására és javítására.

• A családtenyésztéses módszert össze lehet kapcsolni beltenyész­tett vonalak kiválasztásával, mert a sárgarépa könnyen önterméke- nyülő. Az egyszerűség kedvéért az izolátorok alatti egyedek közül egyeseken 2—3—4 ernyőt külön izolálunk és külön poroztatjuk össze legyekkel nagy méhekkel. Ezt követően külön szedjük le az ön­termékenyített és külön a nem öntermékenyített egyedek magjait. Ezzel a módszerrel az egyedek további összehasonlítására is van le­hetőség.

• Az új fajták előállításának jelenlegi iránya mind a külföldi,

19

mind a hazai nemesítésben a hibridizáció. Az első hazai heterózis fajtát 1973-ban állítottuk elő.

A hibridek előállításának biológiai feltételei az ernyősöknél az erősen fejlett idegenbeporzás (dichogamia) következtében kedvező­ek. A porzók napokkal előbb szórják ki virágporukat, mint ahogy a bibék fogékonysága kifejlődik. Egy összetett ernyőben ez a folyamat egyidőben következik be. A kombinációs nemesítésben ezt a dicho- gámiát ki lehet használni, de a tömeges keresztezéshez hímsteril ál­lományra van szükség. Az 50-es évek óta ismert citoplazmás génikus meghatározottságú hímsteril fonnák öröklődési mechanizmusát bár még nem tisztázták végérvényesen, a gyakorlatnak elég volt a hímsteril fenntartó szülőpárok kialakítása. Az eddig ismert két típus közül az egyik, a „petaloid” pártája zöld színű, ezért a beporzó rovarokat nem vonzza kellőképpen. A másik típus virágai normális megjelenésűek, csak a porzók léhák és megbámulva lehullanak a portokok felrepedése előtt.

A hibridmag előállításához tehát hímsteril anyai szülőt használunk, amennyiben a dugványokat sávokban 3 :1 arányban ültetjük ki az apai beporzó szülővel. A hibrid szülők nagyfokú uniformitása, amit óvatos beltenyésztéssel érhetünk el, biztosítéka a hibrid uniformi- tásának. A hibridhatás ellensúlyozza az Fi hibridben a szülőkben tapasztalható beltenyésztéses leromlást.

A hibrid fajták előállítása egyelőre költséges és ezáltal elterjedé­sük is lassú. Megfontolandó azonban az a minőségi előny, amelyet a hibrid fajták a felhasználás számára jelenthetnek.

• Új távlatokat nyit meg a sárgarépából a szövettenyésztéssel megoldható klónozás. A sárgarépaszövetek kivételesen jó regenerá­lódó képessége miatt a fajt már évtizedek óta használják tesztnö­vényként szövettenyésztéses kísérletekben. A korábban csak elmé­leti céllal végzett kutatások tapasztalatai önként kínálkoznak gya­korlati alkalmazásra; így a szövettenyésztés hatékony eszköznek lát­szik a sárgarépa klónszelekciós, szelekciós és mutációs nemesítései területén egyaránt.

20

A termesztett fajták értékelése

A sárgarépafajtákat többféleképpen csoportosíthatjuk.• Tenyészidejük szerint vannak: rövid, közép- és hosszú tenyész­

idejű, vagyis korai, közép- és kései érésű fajták.• Alakjuk szerint:

— gömbölyödésre hajlamos, rövid fajták, főleg hajtatási célra: Párizsi vásár, Párizsi hajtató, Duwicki;

— henger alakúak, ezen belül vannak koraiak, mint az Amster- dami típusok: Erstling, Gonsenheimi, Amsterdami, Amster- dami hajtató. Középhosszú tenyészidejűek a Nantes-i típusok: MarktgSrtner, Nantes-i. Hosszú tenyészidejűek a Lange Rote típusok: Keszthelyi hengeres, Lange Rote St. o. H.;

— széles vállú, lefelé keskenyedő, de tompa végű formák. Ezen belül közép-tenyészidejűek a Chantenay típusok: Rotherz, Chantenay Red Cored. Hosszú tenyészidejűek, megnyúl- tabbak a Flakker típusok: Rialtó, Rote Riesen, Formula;

— megnyúlt és hegyben végződő formák a hosszú, vékony tí­pusok: Bauers K. R. Széles vállú, rövidebb, vaskosabb forma: Fertődi vörös.

• Felhasználásuk szerint is csoportosíthatók a fajták:

— korai, friss fogyasztás céljára a rövid tenyészidejű fajták.— konzervcélra a hosszú tenyészidejű fajták;— kettős hasznosításra alkalmasak a közép-tenyészidejű fajták.

A fajta értékét befolyásoló tényezők

A fajták értékét és ezen túlmenően felhasználhatóságukat meghatá­rozzák: a hozam, az érés koraisága és a minőség. A minőségen belül befolyásoló tényezőként szerepel a külső és belső forma, a szín, a karotin-, a szárazanyag-tartalom, a hús finomsága, cukortartalma és a megfelelő íz. A hozamnál fontos szerepet játszik a forma, a hosszméret és a szárazanyag-tartalom.

Minél hosszabb a répa, annál nagyobb a hozam. A hosszúságnak azonban határt szabnak a különböző minőségű talajok, a szállítha­

21

tóság, a tárolhatóság és a gépi szedés. A hengeres répák beltartalmi értéke általában nagyobb (finomabb struktúra, nagyobb cukortar­talom), viszont a hegyben végződő répák erősebbek és könnyebben szedhetők. Nagy hozamra nemesítették ki a kettő közötti alakot, a lefelé kissé elvékonyodó, de tompa végű formát, a Flakker típust.

A szárazanyag-tartalom a sárgarépa fontos értékmérő tulajdon­sága, amely a termőhely alapján változik, összefügg a koraisággal, a gyors növekedéssel és a finom hússal. A nagy szárazanyag-tarta­lommal rendelkező sárgarépák lassan nőnek és szárazak. A normá­lis szárazanyag-tartalom 10—12%, a nagy pedig 14% felett van. Ezek általában a hosszú tenyészidejű sárgarépák, amiket a feldolgo­zó ipar számára — béltartalom vagyis karotin- és szárazanyag-tar­talma miatt — termelnek. A nagy szárazanyag-tartalmú sárgarépák főzve nem törnek, nem mennek szét, könnyen szeletelhetők, koc­kázhatok stb. Szállításnál nem esnek úgy össze, mint a kisebb szá- razanyag-tartalmú fajták. A szárazanyag-tartalom többek között a környezeti tényezőktől, a talajtól, a talajnedvességtől és a klímától is függ.

A minőség összefügg a külső formával, amint arra már a hozam tárgyalásánál is rámutattunk. Hogy a fajtára jellemző forma kiala­kulhasson és felülete ne gyűrűzött, ráncos, hanem sima legyen, a növekedési és érési egyensúlynak megfelelőnek kell lennie. Mindez pedig erősen függ a biológiai igényeknek leginkább megfelelő kör­nyezettől.

A belső formával kapcsolatos követelmény, hogy a szív és a hús színe lehetőleg minél kevésbé térjen el egymástól, a szív jól nőjön össze a hússal. A szív nagysága nem döntő, ha az színben nem elütő. A kis szív a gyenge lombbal van összefüggésben, és azoknál a faj­táknál, amelyeknél fontos az erős lomb, nem lehet kis szívre szelek­tálni. Természetesen ezen a téren is van középút.

• A sárgarépa narancsvörös színe a karotin jelenlététől függ, amely béta- és alfa-karötinból áll. Mindkét karotin az A-vitamin provitaminja és tápértékük nagy. Ebben a tekintetben a p-karotin kétszer olyan aktív, mint az a-karotin. Az emberi szervezet a meg­főtt sárgarépa karotinjából csak egy kis részt vesz fel. Ennek oka valószínűleg, hogy a legtöbb sejtfal főzés által nem roncsolódik szét. Ezen segíthetünk pl. egy turmixkeverővel, amely 3 perc alatt szét­

22

roncsolja a sejtfalakat, és ezáltal a szervezet könnyebben hozzájut a karotinhoz.

Az élénk, jó, a szívvel és a hánccsal egyszínű répa a konzervipari feldolgozásnál, de főleg a szárításnál nagyon fontos. Minél nagyobb a répa karotintartalma, annál intenzívebb a színe. A nagy karotin- tartalom együtt jár a nagy szárazanyag-tartalommal, erre példa a Bauers Kieler Rote és a Fertődi vörös. Szép, narancsvörös színűek, aránylag jó karotintartalmúak a Chantenay Red Cored a közép­hosszú és a Danvers 126 a Flakker típusok közül. Finom húsú és aránylag nagy karotintartalma van a rövid tenyészidejű Amst<-' dami fajtáknak is.

A legtöbb fajta karotintartalma 6—12 mg/100 g. A nagy karóim- tartalmúak 15 mg felett vannak. Ez a sárgarépában az éréssel együtt emelkedik addig, amíg a maximumot el nem éri. Ezután a répa még növekedhet anélkül, hogy karotintartalma nőne. Miután az évjáratokkal együtt a fejlődési, illetve termesztési feltételek is vál­toznak, s ezek hatással vannak a karotinképződésre, a karotin tar­talom is ingadozik. Ez az ingadozás általában ±20%. A szelekció­nál nagyon fontos tudnunk, hogy a karotintartalom a fejtől lefelé kb. a hosszúság egyharmadától csökken. Ezért, ha a karotintartal- mat vizsgáljuk, akkor minden répát azonos helyen vágjunk át. Aszelekciónál az elvágott répák fejrésze, ha azonnal elültetjük, kihajt.

A hús finomsága összefüggésben van a gyors növekedéssel és az aránylag kicsi szárazanyag-tartalommal. A korai érésű, hajtatási sárgarépák gyorsan nőnek, gyorsan színesednek. Ezek finom húsúak és kicsi szárazanyag-tartalmúak. Tárolhatóságuk sokkal gyengébb, mint a nagyobb szárazanyag-tartalommal rendelkező répáké.

A korai sárgarépáknál nem a szárazanyag-tartalom és a karotin a döntő, hanem, hogy édes legyen, gyorsan színesedjen és korai legyen.

• A sárgarépa édes ízét a benne levő cukrok: diszaharidok (sza- haróz vagy nyerscukor) és mónoszaharidok (glukóz és fruktóz) ad­ják. Fajták között különbség van mind összcukortartalom — amely 6% körül mozog —, mind pedig a di- és monoszaharidok egymás közötti arányában. Vannak édes és kevésbé édes répák. A sárgarépa éretten a legédesebb. Ezt nemcsak az összcukortartalmának köszön­heti, hanem annak is, hogy a di- és monoszaharidok közötti arány az éréssel a diszaharid felé tolódik el, amely a legédesebb. Amilyen

23

2. táblázat. Di- és monoszaharidok egymáshoz való aránya a sárgarépában (Zatykó. 1975)

Fajták Cukrok

A cukortartalom tárolás A cukrok aránya tárolás

előtt%

után%

előtt%

után%

Gonsenheimi Szaharóz 46,3 20,8 0,86:1 0,26 : 1FruktózGlukóz 53,6 79,2

Amsterdami Szaharóz 41,6 38,8 0,70:1 0,63: 1FruktózGlukóz 59,2 61,2

Flakker Szaharóz 51,5 30,0 1,06:1 0,46: 1FruktózGlukóz 48,4 70,0

Fertődi vörös Szaharóz 78,2 68,4 3,60: 1 2,10: 1FruktózGlukóz 21,7 31,6

mértékben csökken a monoszaharidok mennyisége, olyan arányban nő a diszaharidoké, így az összcukortartalom nő. Mire a sárgarépa teljes érettségi fokát eléri, csaknem konstansak maradnak. így a cuk­rok egymáshoz való aránya a répában egyrészt a sárgarépa optimális szedési idejének meghatározója lehet, másrészt a tárolhatóságra is támpontot nyújthat. A két cukor egymás közti arányát a fajtajellegen kívül befolyásolja a talaj tápanyagellátása és a betakarítás időpontja is.

Weichman vizsgálatai szerint a jól tárolható fajtáknál a di- és mo- noszaharid aránya 1: 1 és 2,5 : 1; a rosszul tárolható fajtáknál ez az arány 0,5:1.

A sárgarépa ízéhez a cukrok mellett az illó olajok is hozzájárulnak. Az illóolaj-tartalom a gyökér fejlődésével együtt csökken, ellentét­ben a karotinnal, amely az éréssel növekszik. Legmagasabb a cso­mózható kort elérő sárgarépában.

24

Termesztett fajtái

Duwicki

Rövid hajtató típusú. Tenyészideje rövid, keléstől a szedésig 80—90 nap. Dús, középnagy lombozatú.

A répa fejrésze bemélyedő, rövid csonkakúp alakú, tompa végű. Gyökérzete középfinom.

6—8,5 cm hosszú és 5—6 cm széles. Világos narancssárga színű, felülete gyűrűzött. A szívrész nagy, sárgászöldes árnyalatú.

Korai szabadföldi termesztéssel, hideghajtatással korai fogyasz­tásra alkalmas. Nagyüzemi termesztésre nem javasolható gyenge mi­nősége miatt és ipari felhasználásra sem alkalmas. Talaj- és táp­anyagigénye közepes. Termőképessége is közepes.

Gonsenheiná

Félhosszú típus. Tenyészidejerövid, keléstől a szedésig 90—100 nap. Levélzete közepes erősségű.

A répaalak hengeres, vállban és a vége felé elkeskenyedő, de gyen­gén tompított végű. 2—2,5 cm széles, 12—14 cm hosszú. Külső színe vörös. A szívrész kicsi, egy árnyalattal világosabb, mint a hús színe.

Korai szabadföldi termesztéssel vagy hideghajtatással friss fo­gyasztásra alkalmas. Az egyik legjobban csomózható fajta. Nagy­üzemi termesztésre nem javasolható gyenge húsminősége miatt. Ipari felhasználásra sem alkalmas. Talaj- és tápanyagigénye, valamint ter­mőképessége közepes.

Amsterdam

Félhosszú típus. Tenyészideje közepesen rövid, keléstől a szedésig 100—120 nap. Levélzete középnagy. Finom, ritka, gyenge lombú.

A répaalak a fejnél kiemelkedő, tompa végű. Mérete a fejnél 2—2,5 cm, hossza 12—16 cm. Külső színe narancsvörös. A szívrész kicsi és a kéreggel majdnem egyszínű.

25

Gonsenhetmi fajta (Fotó: Hanzséros P.)

Korai szabadföldi termesztéssel friss fogyasztásra alkalmas. Kis lombja és törékenysége miatt gazdasági jelentősége egyre csökken. Talaj- és tápanyagigényes, termőképessége közepes.

Nantes-i

Félhosszú típusú. Tenyészideje rövid, keléstől a szedésig 120—130 nap.

A fej sima vagy enyhén bemélyedő, egyenletes vastagságú henger­alak. Fejnél, törzsnél egyformán vastag, tompított végű. Gyökérzete finom, rövid. Szélessége 3—4 cm, hossza 16—18 cm. Külső színe narancsvörös. A szívrész a hússzínnel megegyező vagy annál egy ár­nyalattal világosabb.

26

Nantes-i fajta (Fotó: Hanzséros P.)

Friss fogyasztásra, konzervipari felhasználásra, téli tárolással tör­ténő értékesítésre egyaránt alkalmas.

Közepes termőképességű, üzemi termesztésre alkalmas. Talaj- és tápanyagigényes.

Marktgártner (Kerti)

Félhosszú típusú. Tenyészideje középkorai: keléstől a szedésig 120—130 nap. Levélzete közepesen finom.

A répa középhosszú, egyenletesen hengeres alakú, csapott vállú. Fejnél kissé nyakasabb, mint a Nantes-i (megnyúlt alakú). 3—4 cm széles, 18—20 cm hosszú. Külső színe narancsvörös, felülete sima, igen enyhe gyűrűsödéssel. A szívrész kicsi, narancsvörös színű.

Friss fogyasztásra és konzervipari feldolgozásra alkalmas. Közepes termőképességű fajta, üzemi termesztésre alkalmas.

27

Félhosszú típusú. Tenyészidejét tekintve középkései: keléstől a sze­désig 120—140 nap. Levélzete közepesen finom.

A répa alakja fejnél enyhén bemélyedő, lefele kissé elkeske­nyedő, majdnem hengeres, kissé vállas, tompa, lekerekített végű. Gyökérzete középfinom. A répa 11—15 cm hosszú, 3—4 cm szé­les. Külső színe narancsvörös. Szívrésze kissé sötétebb színű, egyöntetű narancs.

Korai szabadföldi termesztésre, friss fogyasztásra és konzervipari célra alkalmas. Tömegtermesztésre alkalmas. Termőképessége kö­zepesnél jobb.

Chantenay Rex

Chantenay R. C. fajta (Fotó: Hanzséros P.)

28

Rotherz

Félhosszú típusú. Tenyészidejét tekintve középkései: keléstől a sze­désig 140—150 nap. Levélzete közepesen finom.

A répaalak a fejnél enyhén bemélyedő, válla lekerekített, az alakja lefelé elkeskenyedő, többnyire tompa végződéssel. Gyökérzete kö- zépfinom. A répa 13—15 cm hosszú, 4—5 cm széles. Színe narancs­vörös. Egyöntetű narancsszínű, a szívrész kissé sötétebb.

Korai szabadföldi termesztésre, friss fogyasztásra és konzervipari célra alkalmas. Tömegtermesztésre kiválóan alkalmas. Termőképes­sége a közepesnél jobb.

Lange Rote St. o. Herz

Hosszú típusú. Tenyészideje: középkésői, keléstől a szedésig 160— 180 nap. Levélzete közepes nagyságú. A levélkorona kiemelkedik.

Lange Rote St. o. Herz fajta (Fotó: Hanzséros P.)

29

A répaalak hosszú, hengeres, kissé csapott vállal, tompa végű, a gyökérvég felé enyhén keskenyedik. Gyökere közepesen durva. A répa 3—4 cm széles, 22—25 cm hosszú. Külső színe narancsvörös, felülete sima. A szívrész sötét narancsvörös, hússzínnel egyező, kis szív.

Elsősorban konzervipari célra, téli tárolással piaci értékesítésre al­kalmas. Nagyüzemi termesztésre kiváló, nagy termést adó, igényes. Középkötött és kötött talajokon is eredményesen termeszthető.

Flakker ( Vörös óriás)

Hosszú típusú. Hosszú tenyészidejű, keléstől a szedésig: 180—200 nap. Levélzete dús, erős és durva.

A répaalak hosszú, vastag gyökér, a vége felé elkeskenyedő, le­tompított hegyű, enyhén csapott, széles vállú. A fejrész enyhén be­mélyedő. Gyökérzete durva. A répa 4,5—5,5 cm széles, 20—22 cm hosszú. Külső színe narancsvörös. Szíve középnagy, kissé világosabb a hús színénél.

Konzervipari felhasználásra és téli tárolásra alkalmas. Nagyüzemi termesztésre kiválóan alkalmas, nagy termőképességű. Középkö­tött és kötött talajokon eredményesen termeszthető.

Formula

Hosszú típusú. Tenyészideje 180—200 nap. Levélzete nagy, erős, dús lombú, durva levelű.

A répaalak széles vállú, lefele kissé elkeskenyedő, tompa végű, a válla enyhén csapott, a fej kiemelkedő. 18—20 cm hosszú, válla 3,5—4 cm. Külső színe majdnem borvörös, felülete szép sima. Szíve sötét narancsvörös, a húshoz hasonló, nagy.

Elsősorban konzervipari célra használható. Üzemi termesztésre alkalmas, középkötött és kötöttebb talajokon eredményesen ter­meszthető.

30

Formula fajta (Fotó: Hanzséros P.)

Danvers 126 (Fotó: Haiizséros P.J

31

Danvers 126

Hosszú típusú. Hosszú tenyészidejű: keléstől a szedésig 180—200 nap. Levélzete dús, erős.

A répaalak nagy testű, kissé keskenyedő, tompa végű, bemélyedő fejű, kissé gyűrűzött felületű. 5—6 cm széles, 18—20 cm hosszú. Külső színe narancsvörös. Szíve nagy, sötétebb a húsnál.

Konzervipari felhasználásra és téli tárolásra alkalmas. Nagyüzemi termesztésre alkalmas. Gépi szedésre ajánlható fajta.

Egészséges, betegségeknek ellenálló, bőven terem.Középkötött és kötött talajokon eredményesen termeszthető.

Fertődi vörös

Fertödi vörös fajta (Fotó: HanzsérosP.)

32

Hosszú típusú. Tenyészideje hosszú: 180—200 nap. Levélzete erő­teljes, nagy.

A répaalak enyhén csapott, széles vállú, egyenes vagy enyhén bemélyedő. Az alakja lefelé egyenletesen vé­konyodik, hegyben végződik. Gyökere fi­nom. Válla 5—6 cm széles, 18—20 cm hosszú. Külső színeélénk cinóbervörös, fe­lülete kissé gyűrűzött. Szíve középnagy, hús­színnel megegyező vagy annál kissé söté­tebb.

Konzervipari feldolgozásra és tárolásra alkalmas nagy karotintar­talma miatt. Csak középkötött és kötöttebb talajokon termeszthető eredményesen.

Rialto

Hosszú típusú. Tenyészideje hosszú: keléstől a szedésig 180—200 nap. Levélzete erős, durva, nagy levelű.

Répaalakja: a fej enyhén kiemelkedő, válla csapottabb, mint a Flakkeré, fokozatosan elkeskenyülő. 3,5—4,5 cm széles, 20—22 cm hosszú. Külső színe narancsvörös. Felülete simább, mint a Flak­keré. A szívrész nagy és valamivel sötétebb a húsnál.

Nyersfogyasztásra és konzervipari célra alkalmas. Nagyüzemi ter­mesztésre kiválóan alkalmas. Nagy termőképességű. Középkötött és kötött talajokon eredményesen termeszthető.

Bauers Kieler Rote

Hosszú típusú. Hosszú tenyészidejű: keléstől a szedésig 200—220 nap. Levélzete erős, nagy.

A répa középhosszútól hosszúig terjedő, hengeres felülete egyen­letesen vékonyodó, erősen gyűrűzött. 2—3 cm széles, 20—22 cm hosszú. Külső színe élénkvörös. Szíve középnagy, hússzínével meg­egyező vagy egy árnyalattal sötétebb.

Konzervipari feldolgozásra elsősorban magas karotintartalma mi­att alkalmas. Középkötött és kötött talajokon eredményesen ter­meszthető. Közepes terméshozamú fajta. '

Termesztéstechnológiája

Talajigénye

Sárgarépát és petrezselymet az országban mindenütt termesztenek. Házikertekben ugyanúgy, mint nagyüzemekben. Ez azt jelenti, hogy különböző szerkezetű és tápanyagellátottságú talajon termesztik. Legalkalmasabbak azonban a könnyű, laza talajtípusok: humuszos

33

vályogtól a vályogos homokig, valamint a humuszban gazdag, ún. barna homok. Az ilyen talajokból kiszedett gyökerek talajszennye­ződése a legkisebb.

Kitűnő sárgarépa terem a mészben gazdag öntéstalajokon és a szerves anyagban, mészben gazdag láptalajokon. A kötöttebb mező­ségi talajokon is nagy terméseket érnek el megfelelő tápanyagellá­tással, talaj-előkészítéssel és talajápolással.

Mégis, ha az optimumot akarjuk biztosítani, a gyengén savanyú vagy közömbös pH-val rendelkező talajban termeszthetünk legered­ményesebben, vagyis 5,3—6 pH között. Ha a pH 5,3 alá süllyed, akkor meszezni kell. A kötött talajok ellen szól a gépesítés szüksé­gessége. A gyökérzöldségek, így a sárgarépa kiszedésének ideje az őszi, sokszor esős, hűvös napokra esik, amikor a gépi munkát a kötött talajok lehetetlenné tehetik. A termesztési koncentrációnak vagy nagyobb termesztő felület kialakításának, illetve felülvizsgá­lásának alapja és megfontolásának tárgya a gépesítés szempontja kell hogy legyen.

A sárgarépafajták talajigényét vizsgálva, a következő csoporto­sítást kapjuk:

— korai, rövid tenyészidejű sárgarépáknak legalkalmasabbak a homoktalajok, a meszes homok és a 10—20% agyagtartalmú homokos talajok. Ezekben kellemes ízűek lesznek, sima felüle- tűek és a színük is szép lesz;

— a középhosszú és hosszú tenyészidejű fajtáknak a könnyű tala­joktól a homokos vályogig, valamint a kissé kötöttebb talajok és a láptalajok a megfelelőek;

— a késői, hosszú tenyészidejű fajták a középkötött és kötött tala­jokon is elég jól termeszthetők. Pl. a Nantes-i sárgarépák a kö­tött talajokon nyomottak, deformáltak, a Flakker típusok, a Lange Rote St. o. H. és a Fertődi vörös fajták a nehezebb talajok sárgarépái.

Mindezeket figyelembe véve a gépi szedésre való áttérés új szem­pontokat vet fel, mind a talaj, mind a fajta vonatkozásában.

A sárgarépa tápanyag-visszapótlásához tájékoztatást nyújthat az 1 q termés kialakításához felhasznált NPK-tápanyagok mennyisége:

34

Np2o5k2o

0,40 kg, 0,15 kg, 0,55 kg.

Minden esetben vegyük figyelembe a talaj tápanyagszintjét és a tervezett hozamot is.

Mindezeken felül a visszapótlás tápanyagarányát befolyásolja ter­mészetszerűleg a talaj tápanyagaránya is. A korszerű tápanyag­utánpótlás, ill. trágyázás ma már laboratóriumi talajvizsgálatok nél­kül elképzelhetetlen.

A sárgarépa tápanyaghiányára és túltrágyázására vonatkozóan a következőket figyelték meg:

— a tápanyaghiány jellemzője: kicsi lomb, vöröslila színeződésés az erek erős kiütközése;

— a túltrágyázás jellemzője: a levelek felduzzadnak vagy erő-

A termelendő fajta igényéhez igazodva válasszuk ki a könnyű, kö­zépkötött vagy kötöttebb talajt, vagy a meglevő talajszerkezethez válasszuk meg a fajtát. Mindenesetre a jó humusztartalmú, mélyen művelhető és cserepesedésre nem hajlamos talaj adja meg az alapot a jó termeléshez. Mindezeken felül vegyük figyelembe azt is, hogy a hullámos, egyenetlen felszínű, dimbes-dombos terület nem alkalmas sárgarépa termesztésére.

Vetésforgó

Mezőgazdasági és kertészeti növények után egyaránt vethetjük a sárgarépát. Jó elővetemények, amelyek nem kizsarolt, jó szerkezetű, morzsalékos talajt hagynak maguk után, időben letakaríthatók és nem késleltetik az őszi mélyszántást. Ilyenek a borsó, bab.

Közepes elővetemények a gabonafélék. Nagyon jók azok az előve­temények, amelyek alá istállótrágyát adtunk, pl.: dinnye, paradicsom uborka stb.

Rövid tenyészidejű fajtákat előveteménynek és másodterménynek is vethetünk. A közepes és hosszú tenyészidejű fajták azonban csak

sen fénylőek, sötétzöld színűek lesznek.

35

főnövényként jöhetnek számításba. Az előveteményként termesztett korai, rövid tenyészidejű répák legkésőbb június végéig lekerülhet­nek a talajról, és ezt követően más, megfelelő zöldséget vagy mező- gazdasági növényt tehetünk utána. Másodterménynek vetve pedig olyan előveteményt használjunk, amely legkésőbb július első felében lehetővé teszi a vetést.

A kórokozók és a kártevők elszaporodásának elkerülése végett ajánlatos legalább a hároméves forgó betartása.

Tápanyagellátása

A sárgarépának nagy a tápanyagigénye. Gyökérzete aránylag mé­lyen hatol a talajba és a zöldségfélék közül egyik legjobb tápanyag­hasznosítású.

A betervezett hozamtól függően közepes tápanyag-ellátottságú, öntözött talajon az alábbi hatóanyag-mennyiségek ajánlhatók:

Öntözés nélküli termesztésnél a fenti hatóanyagokból egyharmad- dal kevesebbet adjunk.

A tervezett vagy tervezhető hozam egyúttal a fajtától is függ.A foszfor- és káliműtrágyákat az őszi mélyszántás előtt szórjuk ki,

míg a nitrogéntartalmú műtrágyákat lehetőleg fejtrágyának adjuk: első felét gépi, első kapáláskor, a másik felét ettől számított másfél­két hónap múlva szórjuk ki.

Kísérletek igazolják, hogy a nitrogén-műtrágyázás növeli a karo- tintartalmat, a sárgarépák azonban egészen fiatal korban nem bír­ják el a túl magas nitrogénszintet. Ezért jobb hatású a két, esetleg három ízben adott fejtrágya, vagyis a folyamatos nitrogénellátás, amelyet lehetőleg az öntözővízzel juttassunk ki.

A káliummal kapcsolatban tudományos értékű kísérletek és a gya­korlati tapasztalatok is bizonyítják a sárgarépa hozamára gyako­rolt befolyását.

36

Tervezett hozam q/ha: 250 400 600Hatóanyag kg/ha: N 80 100 120

p2o5 50—60 50—80 50—90k2o 200 200 200

A közepes (100 ppm K körüli) és a magas K-tartalmú (100—200 ppm K) talajok 140—150 kg/ha K-hatóanyag adag fölött csak az átlagnál nagyobb talajnedvesség mellett adnak többlettermést, s ha ez hiányzik, csökkenti a hozamot, mivel a sárgarépa érzékeny a ma­gas sókoncentrációra. Természetes, hogy kiugró eredményt kapunk a K-szegény talajokon (40—50 ppm K). Ezeknél 200—250 kg/ha ha­tóanyagra van szükség nagy hozam eléréséhez.

A szárazanyag-tartalomra vonatkozó megfigyelések szerint az op­timális mennyiségű K növelte, a túlzott K-adag pedig csökkentette a szárazanyag-tartalmat.

A sárgarépa cukortartalmával kapcsolatban eltérőek a vélemé­nyek. Több vizsgálat bizonyítja, hogy a K hatására csökken a re­dukáló cukortartalom (monoszaharidok), aminek következtében ja­vul a sárgarépa tárolhatósága is.

Ásványi talajokon a kálium-szulfát karotinnövelő hatása mutat­kozik, míg a tőzegtalajokon a klórkálium mutatja ezt a hatást. Álta­lában ásványi talajokon kálium-szulfát műtrágyázás adott mind mi­nőségben, mind mennyiségben nagyobb hozamot, szemben a klór­kálium műtrágyával. A tőzegtalajokon a helyzet éppen fordított, ott a klórkáliummal érhető el mind minőségileg, mind mennyiségileg jobb eredmény.

A sárgarépa nem közvetlen szervestrágya-igényes növény. A fris­sen istállótrágyázott talajban — a túl kövér talajban — a répa színe halvány lesz és az elágazás mértéke megnő. Csapadékos időben vagy öntözés hatására sok lesz a felrepedt répa.

Talaj-előkészítés és vetés

A talaj-előkészítésnél két igen fontos dolgot tartsunk szem előtt, úm. a jó őszi mélyszántást és az egyenletes talajfelszín-eldolgozást. Az őszi szántás 30 cm-nél sekélyebb ne legyen. Másodvetésnél elegendő a sekélyebb szántás is, különösen, ha az elővetemény előtt 30 cm- nél mélyebbre már szántottunk.

Az optimális vetési mélység 2—3 cm. A laza, könnyű talajokon ügyelni kell, hogy a magágy tömött legyen, mert ellenkező esetben a vetésmélységet nem tudjuk pontosan betartani és a vetés egyen­lőtlen lesz.

37

Vetés előtt hengerezéssel elkerülhetjük, hogy a mag túl mélyre ke­rüljön. Természetesen a lazább talajokon több munkamenetet is al­kalmazhatunk, míg a kötött talajokon lehetőleg kevesebb menet­ben végezzük el a szükséges munkákat, hogy a talajt a gépekkel túlságosan ne tapostassuk meg. Az egyenletes, jól beállott vetés elen­gedhetetlen feltétele az egyöntetű, kalibrált vetőmag jó biológiai ér­téke. Az egyenletes vetés és az egyenletes vetésmélység adja a jobb kelést és a kielégítő növényállományt.

Ha régebbi típusú gépekkel vetünk, a magtakarást és a hengere- zést be kell iktatnunk.

• A modern, precíziós vetőgépek használatával a vetés utáni mag­takarást és hengerezést elhagyhatjuk, mert a gépek ezeket a műve­leteket a vetéssel együtt elvégzik. Különösen nyári vetéseknél végez­nek a precíziós gépek jó munkát azáltal, hogy jó magágyat készí­tenek, megfelelően szabályozható a vetési mélységük, jól tömöríte­nék és takarnak. Mindezek a jobb kelési százalékot segítik elő.

A precíziós vetőgépek elterjedésével lehetőség van különböző ve­tési módok alkalmazására. Vethetünk:

— síkművelésben soros (normálsoros), ikersoros pászta, három­soros pászta és sávos vetéssel,

— ágyásos művelésben: ágyáson kialakított felületre sorosan, pásztásan, sávosan.

A modern vetőgépek fel vannak szerelve egy, kettő (iker-), illetve

Vetési módok a sárgarépánál

három sort vető, valamint pásztás, illetve sávos vetést végző cso- roszlyákkal.

A soros vetéseknél, legyen az egy, kettő (ikersor) és pászta vagy háromsoros (háromsoros pászta), a magvakat a sorokban helyezzük el, míg a sávos vetésnél a sávon belül szórjuk.

A sortávolságnál, a soros, pásztás vagy sávos vetéseknél figyelem­be kell venni az alkalmazott betakarítógép igényét. Pl. az EM—11- es szedőgép használatánál az iker- és hármas sor vagy a pászta szé­lessége nem lehet nagyobb 8—10 cm-nél és a pászták közötti távol­ság nem lehet kisebb 28 cm-nél.

A nagy munkaszélességű betakarítógépek (Unimas, burgonya­szedő) lehetővé teszik az ágyásos művelést is. Az ágyások szélességét mindig a betakarítógépek határozzák meg. Az ágyásos művelés elő­nye a nagyobb tőszám, valamint az árasztásos öntözés is.

Az ajánlható, korszerű aprómag-vetőgépek: az SVA—12-es, az SVA—16-os magyar, a Nibex svéd és a Stanhay angol gyártmányú.

Vetési idő

A fajta megválasztásával vetéstervünket az értékesítési lehető­ségek figyelembevételével úgy állítsuk be, hogy a rendelkezésünkre álló szedőgép folyamatosan kihasználható legyen. A rövid, közép- és hosszú tenyészidejű fajták helyes választásával június második felétől novemberig húzhatjuk szét a szedési idényt, a következő sé­ma szerint.

• Korai rövid tenyészidejű fajták

39

Duwicki 80—90 nap (keléstől szedésig),Gonsenheimi 90—100 nap (keléstől szedésig),Amsterdami 100—120 nap (keléstől szedésig).

A vetés ideje: A szedés ideje:március első—második fele: június első—második fele,április első—második fele: június második felétől augusztus

második feléig,május első fele: augusztus végétől szeptember

második feléig,

június második­fele:

-július elsőoktóber—november.

Középhosszú tenyészidejű fajták

Nantes-iKerti (Marktgártner) Chantenay R. C.Arany (Rotherz)

A vetés ideje'.

március első fele: április első fele: június első fele:

Hosszú tenyészidejű fajták

Lange Rote St. o. H.FlakkerRialtoFertődi vörös Danvers 126

A vetés ideje:

március első fele: március második—április első fele:

120—130 nap (keléstől szedésig), 120—130 nap (keléstől szedésig), 130—140 nap (keléstől szedésig),

• 140—150 nap (keléstől szedésig).

A szedés ideje:

júliustól augusztus második fele, szeptember első—második feléig, október—november.

160—180 nap (keléstől szedésig), 180—200 nap (keléstől szedésig), 180—200 nap (keléstől szedésig), 180—200 nap (keléstől szedésig), 180—200 nap (keléstől szedésig).

A szedés ideje:

szeptember első és második fele,

október—november.

A vetőmag mennyisége. Függ a fajtától, a felhasználás céljától (pl. csomós áru) és a mag csírázóképességétől. A vetésnél vegyük fi­gyelembe a maximális hozamot és az optimális állománysűrüséget, továbbá a vetőgéphez és a szedőgéphez alkalmazandó sortávolságot.

Általában a normálsoros síkművelés az elterjedt művelési mód. A növényszám és ezzel a hozam emelésére az ikersoros, a három­soros, pászta- vagy pedig a sávos vetéssel van lehetőség. Ezzel a ve­tési móddal növelhetjük az egysorosán szedő gépek teljesítményét is, mert az egységnyi sorhosszúságon belül a gép nagyobb tömegű répát emel ki. A síkművelésnél az átlagos sortávolság a jelenlegi teljes gé-

40

pesített technológia mellett: 30—32 cm. Növénytávolság 2,5—3,5 —4,0 cm, méterenként 30—40 növény, négyzetméterenként a hosz- szú tenyészidejű fajtáknál 100—120növény, a koraiaknál 150, s ez hek­táronként 1—l,2illetve l,5millió növényegyed.Nagy, 500—700 q/ha termés eléréséhez egyenletes elosztásban elegendő volna 300— —600 ezer tő hektáronként.

A tavasszal elvetett mag mennyiségének általában 30—40%-a fej­lődik ki betakarítható növénnyé. Nyári vetéseknél ez az arány kb. még 10%-kal csökken Elérhető 50—60, sőt 70%-os kelés is, de csak egészen korai vetéseknél és egészen optimális talaj- és időjárási viszonyok mellett.

A fenti tőszámot figyelembe véve a ha-onkénti vetőmagszükséglet szabványos minőségű vetőmagból 6—8 cm-es sávos vetésnél, ahol a sávok közötti távolság 39—40 cm, 3,0—3,5 kg. A soros vetésnél 35 cm-es sorközökkel a vetőmagszükséglet 1,8—2,0 kg.

A dörzsöletlen mag ezermagsúlya 2,0—2,4—a dörzsölté 1,2—1,5 g. Az ágyásos művelésnél a tőszám lényegesen nem változik a sík­műveléshez viszonyítva. Ennél a művelési módnál a hangsúly a sorok vagy sávok elrendezésén van, valamint azon, hogy az ágyásos műve­lés alkalmazkodik a szedőgépek konstrukciójához.

Csávázás nélkül ne vessünk el vetőmagot (lásd növényvédelem), mert a csávázással elejét vehetjük az egyes évjáratokban fellépő nagymértékű csíranövény-pusztulásnak, amit a feketerothadás (Stem- pylium r.) kórokozója idéz elő.

Növényápolása

Talajlazításból, fejtrágyázásból, öntözésből, gyomirtásból és a nö­vényvédelemből áll.

Talajlazítás. Magját lehetőleg ne vessük könnyen cserepesedő, kérgesedő talajba. Abban az esetben, ha talajunk a magvak kelése előtt mégis becserepesedne, akkor átlós boronálással vagy hengere- zéssel törjük meg a kérgesedést, hogy a csírázást lehetővé tegyük.

Hagyományos művelésnél, amikor a sorok látszanak, végezzük el az első gépi kapálást, illetve sorközlazítást, amelyet azután szük­ségszerűen követ a második és a harmadik kapálás is, különösen a

41

hosszú tenyészidejű fajtáknál. A fejtrágyázást kapcsoljuk össze az öntözéssel és a kapálásokkal.

Fejtrágyázás. A rövid tenyészidejű sárgarépáknak egy alkalommal a közép és hosszú tenyészidejűeknek pedig lehetőleg két alkalommal adjunk fejtrágyát. Tenyészidőszak alapján: májusban, júniusban, júliusban, vagy a fejlettség szerint 6—8 és 12—15 cm-es növényma­gasságban.

Öntözés. A magvetést általában nem ajánlatos beöntözni. Kora tavaszi vetéseknél nincs is szükség öntözésre. Ez többnyire a késői, nyári vetésekre vonatkozik. Abban az esetben, ha nem tudunk eső utáni időszakban vetni, akkor először inkább öntözzük be a talajt és azután vessünk. Kelést elősegítő öntözést csakis olyan talajokon alkalmazzunk (homokos vagy tőzeges talajok), amelyek nem hajla­mosak a cserepesedésre.

• Az időjárástól függően mind a korai, mind a közép és hosszú tenyészidejű sárgarépák megfelelő terméshozamának előfeltétele a tenyészidő folyamán 2—3 alkalommal adott öntözés. A nyári vetésű sárgarépa öntözés nélkül a legritkább esetben hozza meg a kívánt eredményt. A répák legnagyobb vízszükséglete a fő növekedési sza­kaszban van, amely az érés fokozottabb megindulásával a tenyész­időszak második felétől kezdődik. A korai sárgarépáknál általában 50 napos kor után, a késeieknél 70 napos kor után válhat szükségessé az öntözés, amikor az érés, illetve a karotinképződés fokozódik. A kora tavasszal elvetett sárgarépáknál ez az időszak június második felével kezdődik. Szeptemberben már rendszerint nincs szükség ön­tözésre.

Vegyszeres gyomirtása

A vetés előtti talajmunkákkal, az akkor esedékes gyomirtást mindig végezzük el. Későbbi vetésnél, főleg száraz időjárás esetén, a talaj- nedvesség megóvása érdekében a gyomtalanítást megoldhatjuk kon­takt herbicidekkel is (Gramoxone, Gomex). Ha a gyomosodás nem olyan nagy, hogy a vetőgép munkáját akadályozza, az említett gyom­irtást a kelés előtti időszakban is végezhetjük.

Vigyázni kell azonban, hogy a sárgarépa kizöldülő szik alatti szára

42

és sziklevele még ne legyen látható, mert az említett kontakt szerek minden föld feletti zöld növényt elpusztítanak. Borús, esős időben a szerek hatása nem kielégítő, tehát csak napos, száraz időben használ­hatók.

Általánosan ajánlható és jó hatásfokkal alkalmazhátó gyomirtó szerek a prometrin- (A—1114, Merkazin) és a klórbromuron- (Ma­lőrén) tartalmúak. Lehetőség van a vetés előtti vagy kelés előtti pre- emergens, valamint a postemergens, vagyis állománykezelésre is.

Ha a kelés előtt kontakt herbicidekkel (Gramoxone, Gomex) gyomtalanítottunk, akkor két-három hétig nem kell félnünk a gyo­moktól, és megvárhatjuk, amíg a csíranövények elérik az 5—8 cm-es fejlettségi állapotot, tehát megerősödnek. Ekkor állománypermete­zéssel védekezünk a gyomosodás ellen.

Kombinálni azonban a kettőt nem kehet. A kontaktherbicid-ke- zelés után a legrövidebb idő, amit ki kell vámunk, a gyomok össze­zsugorodása, illetve elszáradása. Ugyanis, amíg beárnyékolják a talajt, a kipermetezett szerek nem jutnak le a talaj felszínére, a ké­sőbb kelő gyomok ellen sem adhatnak védettséget. Helyesebb meg­oldás tehát, ha a kontakt herbicidekkel való kezelést csak a vetés előtti időszakra korlátozzuk, és a kelés előtti permetezéseket már prometrin- vagy klórbromuron-tartalmú szerekkel végezzük.

A linuron- (Afalon) és a monolinuron- (Aresin) tartalmú szerek hatása erélyesebb, ezért preemergens kezelésre egyáltalán nem ajánl­hatók. Állománypermetezés esetén is meg kell várnunk a sárgarépa fejlettségének 10—15 cm-es növénymagassággal jellemezhető álla­potát. Ilyenkor a megadott határokon belül a szer adagját a talaj kötöttségének, humusztartalmának és a gyomok fejlettségének meg­felelően válasszuk meg.

Ha a gyomtalanítás a preemergens, majd pedig az első állomány­permetezés után nem kielégítő, mert az óvatosságból alkalmazott kisebb adagok vagy az időjárás vagy egyéb természeti tényezők miatt nyár közepén a gyomok újra megjelentek, ismételt állomány- kezelés lehetősége is fennáll. Ez esetben nagyobb adagokat (Merka­zin, Maloran) vagy szerkombinációkat (Merkazin + Afalon, Mer­kazin + Maloran stb.) kell használni.

A prometrin-, klórbromuron- és linurontartalmú szerek kijutta­tásuk után megfelelő mennyiségű csapadék, illetve öntözés (100—

43

—200 mm) következtében 1—1,5 hónap alatt a talaj felszínéről ál­talában 2—3 cm mélyre lemosódnak. A cserepesedés elkerülésére vagy megszüntetésére a fenti időn túl végezhetünk talajlazítást.

Amennyiben a szer kijuttatása után csapadék nem volt, öntözni sem tudtunk, és a talajfelszín erősen kiszáradt, a talaj felső 2—3 cm-es rétegében végzett lazítással, illetve kapálással a szert nedvességhez juttatjuk, ezáltal aktivizálódhat, illetve kifejtheti hatását.

Természetesen a bomlási folyamatok lassúságát vagy gyorsasá­gát a nedvességtartalom mellett befolyásolja a talaj szerkezete, kötött­sége, humusztartalma.

A növényállomány gyommentessége nemcsak a növény fejlődé­sének nézőpontjából, hanem a gépi szedés kivitelezhetőségének ér­dekében is szükséges. A jól átgondolt és idejében végzett vegyszeres gyomirtás mellett csak kivételes esetben lehet szükség szedés előtti gyomtalanításra annál is inkább, mert mind a prometrin, mind a klórbromuron és linuron hatóanyag-tartalmú szerek napsütéses idő­ben a levélen át felszívódva, az egyébként vegyszerrel nehezen irt­ható évelő gyomok ellen is hatásosak.

Kontakt gyomirtószerek: Gramoxone, Gomex 3,4—5,1 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

Prometrin gyomirtó szer: Merkazinpreemergensen 2,2—3,4 kg/ha, postemergensen 3,4—4,2 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

Klórbromuron gyomirtószer: Maloran preemergensen 3,5— 4,4 kg/ha, postemergensen 2,0—3,5 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

Linuron gyomirtószerek: Afalon, Aresin preemergensen 1,7— 2,6 kg/ha, postemergensen 2,6—3,7 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

Szerkombináció állománypermetezésre: Merkazin 1,7—2,5 kg/ha, Afalon 1,2—1,5 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

Érése

Az éretten szedett sárgarépa tápanyagokban gazdagabb, mint az éretlen, ezért természetszerűleg arra törekszünk, hogy érett állapot­ban szedjük fel. Rendszerint külső bélyegek alapján lehetett a ko­rábban, pl. a nyár folyamán szedhető répáknál megállapítani az érettséget. A répa nagysága, a levelek sárgulása vagy barnulása utal erre. Ilyen arányú beltartalmi vizsgálataink azonban nem voltak.

44

A fajta és a szedés idejének hatása a cukortartalomra (Fritz—Habben nyomán)

Fritz és Habben végeztek vizsgálatokat annak megállapítására, hogy melyek azok a tényezők, amelyek beltartalmilag biztos tám­pontot adnak az érettség fokára. Megállapították, hogy az optimális szedési időt akkor érhetjük el, amikor a karotin- és a szaharóztarta- lom a legnagyobb és a monoszaharid-tartalom a legkisebb, ugyanak­kor a répák légzési intenzitása is a legkisebb. Erre az időre a gyö­kerek növekedése is lezárul.

A gyakorlatban azonban mind nálunk, mind más országokban a szedés úgy alakul, hogy az adott klímaviszonyoknak megfelelően a közép- és hosszú tenyészidejű répákat olyan későn szedjük, ami­lyen későn csak lehet. A korai fajták is jobbak lehetnek minősé­gileg, ha később szedjük őket, a piac ellátása céljából azonban gyakran szükség van korábbi szedésekre.

A repedt és lábas répákkal kapcsolatban mind a saját, mind a szakirodalmi adatok azt a véleményt támasztják alá, hogy a faj­ták ilyen irányú hajlama nagyon nagy súllyal esik latba. Termé­szetes, hogy pl. repedésre hajlamos fajtáknál a repedt répák szá­zaléka a tenyészterület nagyságával növekszik. Vagyis a sárga­répa túlfejlődhet, ha erre sok helye van, és egyúttal elegendő ned­vesség áll a rendelkezésére. A lábasságra való hajlamhoz pedig

45

a talaj fizikai állapota járul hozzá. Mindkét hajlamot lényegesen csökkenteni lehet a nemesítés részéről megfelelő és következetes szelekcióval, a termelő részéről pedig optimális növényállomány biztosításával és jó talajmunkával.

Szedése

A korai sárgarépa, az ún. csomózott répa szedése még ma is kézi munkaerőre alapozott. A csökkenő munkaerő szükségessé teszi azonban előbb-utóbb a korai, csomózott répák szedésének gé­pesítését is.

Korai, friss fogyasztásra általában az erős lombú Gonsenheimi fajtát termesztik, későbbi szedésre pedig a Nantes-i típusokat. Míg az előbbiek szedése nyüvő rendszerű géppel megoldható, addig az utóbbiak többsége gyengébb lombja miatt csak kiemelő ekével vagy ásó rendszerű géppel szedhető. Nem is annyira a sze­dés a nagy kézi munkát igénylő folyamat, mint inkább a csomó­zás. A csomózott áru helyettesítésére terjed nálunk is a fóliás csomagolású leveszöldség, amely viszont már lehetővé teszi a korai sárgarépa-ellátás technológiájának teljes gépesítését.

A korai sárgarépák szedése gyakran már júniusban megkezdő­dik, többnyire azonban júliusra esik. A középkoraiak szedése augusztusban kezdődik, a hosszú tenyészidejűeké pedig október­ben, de gyakran november végéig is elhúzódik.

• A sárgarépát szedhetjük kézi ásóval, gépi kilazítás nélkül. Ez a módszer egyre inkább háttérbe szorul a nagyüzemekben. Egy-egy dolgozó 8—10 órás munkanap alatt átlagosan 220—250 m2 területen ássa ki a sárgarépát (könnyű talajon), majd lombtalanítja, és ideiglenesen a területen prizmázza vagy lombbal letakarja.

• Kézi szedés gépi lazítás után, ez már gyorsabb eljárás. Erre a célra kormánylemez nélküli ekét vagy házilag készített lazítókat használnak. Ennél a szedési módnál is a dolgozók kézzel szedik fel a répát, lombtalanítják és ideiglenesen prizmázzák a területen, vagy lombbal takarják. A teljesítmény könnyebb talajon 360 m2, míg a kötött talajon 250 m2 8 órás műszak alatt.

• Több termelő üzemben használják a burgonyaszedő gépeket', amelyeknek teljesítménye szintén változik a talaj kötöttségétől és

46

a gép munkaszélességétől függően (2—5 ha, 10 órás műszak alatt). Ezek a gépek a kiemelt répát vagy sorba, illetve rendre rakják a földre, vagy felhordóval a mellette haladó pótkocsira viszik. A bur­gonyaszedő gépek (pl. E—660) vagy az univerzális zöldségbeta­karító gép (Unimas) lehetővé teszi a több soros szedést, illetve az ágyásos művelést is. Használatuknál azonban figyelembe kell venni, hogy nagy földtömeget mozgatnak meg, tehát csak könnyű talajokon tudnak eredményes munkát végezni, és ugyanezen oknál fogva a munkamélységük erősen korlátozott. Ezért elsősorban rövid, legfeljebb félhosszú sárgarépák (pl. Rotherz, Nantes-i) sze­désére alkalmazhatók. A burgonyaszedő és univerzális zöldség­betakarító gépek üzemeltetéséhez a lombot előzőleg vagy le kell kaszálni, vagy Orkánnal letakarítani.

• Több soros szedésre alkalmasak lehetnek a cukorrépaszedő gépek is, amelyeknek a munkamélysége nagyobb, tehát a hosszabb sárgarépát is ki tudják szedni, azonfelül egyesek a fejelést, lomb- talanítást is elvégzik. A burgonya- és cukorrépaszedő, az ún. ásó rendszerű gépek egyrészt megoldhatják a gyenge lombú, nyüvő géppel nem szedhető sárgarépák szedését, másrészt azáltal, hogy a frontális betakarítást lehetővé teszik, alkalmasak lehetnek na­gyobb teljesítmények elérésére is (5—8 ha műszakonként).

• Sárgarépaszedő kombájn a nyüvő rendszerű EM—11-es NDK- gyártmányú gép. Rendszerénél fogva a talajból kiemeli, kihúzza a répát. A talajban haladó merev kés meglazítja és egy bordá­zott ékszíjpár a meglazított gyökereket lombjánál fogva húzza ki a talajból és viszi a lombtalanító szerkezethez. A lomb a talajra hull, a répa pedig egy felvonó szerkezeten keresztül a kombájn mellett haladó pótkocsira. Lényeges tulajdonsága a kombájnnak, hogy hidraulikus berendezésével a gépet süllyeszteni, illetve emelni lehet. Tehát munkamélysége szabályozható. A soron tartását és a hidraulikus berendezés működtetését a kombájnon levő kezelő­ülésből egy külön személy végzi.

Könnyű és kötöttebb talajon egyaránt jó munkát végez, de a gép minőségi munkája a kiszolgáló személyzet hozzáértését igényli. Mivel a gép egy soron dolgozik, tehát területteljesítménye aránylag kicsi, ezért a megadott határokon belül, a gép tömegteljesítményére

kell törekedni.

47 í

EM—11-es sárgarépa-betakarító gép (Fotó: Hanzséros P.)

Csak azokat a fajtákat lehet EM—11-es géppel szedni, amelyek­nek erős és legalább 15—20 cm-es lombjuk van.

• Hasonló működésű, illetve nyüvő rendszerű gép az ASA—LIFT (dán gyártmányú). Nincs szükség külső kezelő személyre. A gép vezérlőberendezését a traktoros végzi. Jelzőberendezése van a gép­nek, amely az esetleges meghibásodást vagy dugulást vissza­jelzi.

A teljesen gépesített termesztés bruttó termelési költségének 19%-a a kézi munkabér. Félig gépesített módszernél a bruttó termelési költség kézi munkabére 57 %.

Osztályozása

A sárgarépa osztályozását megfelelő vagy elegendő osztályozógép hiányában több helyen kézzel végzik.

A termelő üzemek részére a két szekcióra válogató PSZK—6 szovjet és a Vari—Mán magyar válogató gépsor jöhet egyelőre számításba.

48

A sárgarépa-válogató gépsorok működési elve a következő.A PSZK—6 osztályozó a pótkocsiról a fogadógaratba ömlesz­

tett répát egy felhordószerkezet a földleválasztóra viszi, innen a húros osztályozóra kerül, amely két frakcióra válogat: 25 mm alatt és 25 mm felett. A 25 mm feletti répa két válogatószalagra, illetve -asztalra kerül, ahol a dolgozók mellette állva a sérült, hibás répákat leszedik és a kész anyag zsákokba, ládába hullik le a szalag végén. A 25 mm alatti répák pedig nem kerülnek válo­gatószalagra, hanem már előzőleg egy oldalkihordón át esnek ki. Teljesítménye 6 t/óra.

A Vari—Mart gépnek kétféle megoldása van az osztályozásnál. Az egyik húros osztályozó, a másik, az újabb megoldás a réses osztályozó. Ez már 4 szekcióra válogat. Technológiai folyamata lényegében hasonló a PSZK—6-éhoz. Teljesítménye kb. 2 t/óra.

Kiegészítő műveletek, amelyek azonban már további, a félkész vagy feldolgozott áru előállítását szolgálják: a mosás, koptatás, csomagolás.

Tárolása

A gyökerek élő növényi részek, amelyeknél az életfolyamatok a tárolás alatt is folytatódnak. A tárolás folyamán döntő jelen­tőségű anyagcsere-folyamat a légzés. A tárolóban elhelyezett zöld­ségfélék, tehát a gyökérnövények is folyamatosan vesznek fel oxigént, és ugyanakkor szén-dioxidot, vizet és hőt adnak le. Egy­idejűleg a kémiai összetétel bizonyos módosulásai, gyakran a zöldség színének és alakjának változásai is előfordulnak. Minden­esetre biológiai értéke alább száll. Ezáltal a tárolt árunál a legfonto­sabb feladat a légzési intenzitás csökkentése.

Ügy kell tehát kialakítani a tárolási feltételeket, hogy a betárolt zöldségféle légzési intenzitását, aktivitását vagyis erősségét a mini­málisra csökkentsük.

Ezt a célt szolgálja a különböző tárolási módokkal a termény hűtése, vagyis a tárolási hőmérséklet olyan mértékű csökkentése, amely még a növényre nem káros.

A tárolásnak lényegében két oldala van. Az egyik a tárolt anyag

49

minőségével, a másik pedig a technikai oldalával kapcsolatos. A minőségi oldal a tárolást befolyásoló tényezőkből tevődik össze, míg a technikai oldal maga a tárolás, illetve annak módszerei.

A tárolást befolyásoló tényezők: a fajtatulajdonságok, a ter­mesztési feltételek és a szedés módja.

Fajtatulajdonságok. A betegségekkel szembeni érzékenység és a minőségi mutatók, ún. a magas szárazanyag- és karotintartalom, valamint a mono- és diszaharidok aránya, amelyek egyben tájékoz­tatásul is szolgálnak a tárolhatóságra vonatkozóan.

A sárgarépafajták közül tárolásra kevésbé alkalmasak a rövid, hajtatási fajták. A tárolási költségek eléggé megterhelik egy-egy termény előállítását. Tárolásra tehát olyan fajtákat válasszunk ki — félhosszú és hosszú fajtákat —, amelyek nemcsak szabadpiaci értékesítésre, hanem ipari feldolgozásra is megfelelnek.

Igaz ugyan, hogy a beltartalmi mutatók és értékek a termesztő­hely, a tápanyagellátás és a betakarítási időpont következtében nagy ingadozásokat mutatnak.

Termesztési feltételek, mint pl. a talaj szerkezete, tápanyag-ellá­tottsága, az öntözés, a csapadékos vagy száraz évjárat, mind hatás­sal van nemcsak a sárgarépa ízére és színére, hanem az eltartható­ságra is. A tenyészidő; második felében adott bőséges nitrogén­trágyázás pl. laza szövetű répákat eredményez, míg a kálitartalom kedvezően befolyásolja a szövetek víztartó képességét a tárolás alatt.

A túl korán betakarított sárgarépa éretlen, karotintartalma kicsi. Az érettség összefüggésben van az összcukortartalmon belül a di- és monoszaharidok egymás közötti arányával. A diszaharidok mennyisége az érett répában növekszik a monoszaharidok rová­sára, és ezáltal nemcsak édesebb lesz a répa, hanem eltarthatóbb is.

A szedés módja a sárgarépa sérülési százalékát nagymértékben befolyásolja. Még a rövid időn belül felhasználásra kerülő sár­garépánál sem közömbös, hogy a szedett termény hány százaléka zúzott, törött, horzsolt. A nagy törési, sérülési százalékkal ki­szedett, betakarított sárgarépa válogatási költségei, valamint a kiszedésből adódó veszteség nagyon megdrágíthatja a termelést. A sérülési százalék a szedőgépek problémáját vetette fel elsősorban. Lényeges ezért, hogy milyen típusú szedőgépet alkalmazunk,

50

valamint, hogy a szedőgépet szakszerűen használjuk-e. A nyüvő- gépek rendszerüknél fogva kis teljesítményük mellett is inkább alkalmasak a tárolásra szánt sárgarépa szedésére, mint az ásó­rendszerű gépek. Az utóbbiak a répával együtt nagy földtömeget mozgatnak meg. Logikus ezért, hogy a répa leválasztása a földtől, illetve a talajrészektől nagy zúzódást és törést okozhat a felszedett terményben.

A párásodás, sebhegedés elősegítésére szárítási eljárás alá kell vetni a sárgarépát főleg akkor, ha hagyományos tárolást alkal­mazunk vagy ha a répa hűtőtárolóba kerül. Az aktív szellőzéses eljárásnál ezt az előkezelést a tárolással egybekötve, mint annak első fázisát végezhetjük.

Minél alacsonyabb azonban a hőmérséklet, annál hosszabb a sebhegedés ideje, és annál inkább emelni kell a relatív páratar­talmat. A hosszadalmas kezelés következtében ugyanis nagy lesz a vízveszteség. 15 °C körül a második nap után indul meg az erő­sebb parásodási folyamat, 10 °C-nál 3 nap múlva, 5 °C-nál pe­dig 6 nap múlva hegednek be a sebek. A jelentős súlyveszteség elkerülése végett 15 °C alatti szárításnál az RP-nek (relatív pára- tartalom) 95 % fölött kell lennie.

Tárolhatunk tehát hagyományos módon vagy korszerű hűtő­házakban és a kettő közötti megoldással, az ún. aktív, szellőzéses tárolókban.

• Hagyományos tárolás pincében, veremben, prizmában és ár­kokban, valamint védett, de szabad területen szalmával-fóliával takart ládákban. Azok a pincék alkalmasak tárolásra, amelyek­nek hőmérséklete a tél folyamán nem megy 0 °C alá és 6—8 °C fö­lé. Kis mennyiségekhez alkalmasak a polietilén zsákok vagy zacs­kók, amelyeket polcokra vagy földre helyezett deszkapallókra te­gyünk. Földes pincékben halmokban, nyirkos homokban vagy ládákban is tárolhatunk.

A vermek szintén kisebb mennyiségek tárolására valók. Ezeket úgy készítjük el, hogy két-három méter széles, és 1,5—2 m mély árkot ásunk ki és középre tartógerendát fektetünk, az előzőleg leállított tartóoszlopokra. A tartógerendákra lécekből vagy desz­kákból tetőt készíthetünk, amelyre a hideg beálltával szalmát és később földet tehetünk.

51

Legelterjedtebben használatos a földprizma. Szélvédett helyen, nem mély fekvésben tisztított területen 80—100 cm szélességben rakjuk le a sárgarépát prizma alakban, legfeljebb 1 m magasságban. A prizmák közepére hosszában szellőzőrácsot tehetünk, vagy he­lyette 1,5—2 méterenként szellőzőkürtőket helyezzünk el. A szellő­zőrács tetőszerűen összeszögelt lécekből áll. A szellőzőkürtők is készülhetnek deszkából, de használhatunk erre a célra 60—70 cm hosszúságú műanyag csöveket is.

Nagyon fontos, hogy lehűlt terményt rakjunk össze. A szedést tehát ősszel úgy időzítsük, hogy a prizmába összerakott sárga­répa hőfoka 10 °C alatt legyen.

A prizmákat első alkalommal csak 20—25 cm-es földréteggel takarjuk, de a gerincüket hagyjuk szabadon, a párolgás és lehűlés elősegítésére. Kiszáradás ellen azonban a gerincre pár cm-es föld­réteget tegyünk. Amikor a prizmák hőmérséklete 2—4 °C-ra leszáll, vastagítsuk meg a földtakarót a prizma egész felületén 40—60 cm-re. A gerincet beázás ellen tetőszerűen képezzük ki. A sárgarépára közvetlenül nem ajánlatos szalmát tenni.

Egyes esetekben szokásos a répát homokkal keverni, vagy 20 cm-es réparétegenként 8—10 cm homokréteget rakni közé, az esetleges fertőzési gócok elkerülése céljából.

A földprizmák nagy előnye, hogy az időjárástól függően bi­zonyos tárolási időn belül a sárgarépákat fonnyadás és romlás nélkül megőrzi. A kiszedett áru több hónapi tárolás után is üde és szép marad. Hátránya, hogy extrém esetekben, pl. enyhe tele­ken teljes kiesés állhat elő, vagy nagyon hosszú, kemény teleken a sárgarépához nem tudunk hozzáférni.

Árkos vagy barázdás tárolás: az árkokat védett helyen hason­lóan készítjük el, mint a prizmákat. 40—50 cm széles és 30 cm mély árkot ásunk. A kiásott földet az árok két szélére peremként rakjuk fel, amelyre tetőnek használt deszkát teszünk, majd a deszkára szalmaréteget. Ha az idő hidegebbre fordul, a szalmára megfelelő vastagságú földréteget vagy egyéb takarót tehetünk.

A barázdás tárolást egyes termelő üzemekben nálunk is alkal­mazzák. A sárgarépa szedése után a letakarított területen ekével mélyített barázdákba, a barázdák mélységének megfelelő vastagon rakjuk be a helyben kiszedett és lombtalanított sárgarépát. Ezután

52

ekével rászántjuk a mellette húzott barázda földjét. 20—25 cm-es földréteg és a kellő időben leesett hótakaró alatt a sárgarépa kora tavaszig tárolható.

Egyes országokban a sárgarépát a talajban hagyják és 20 cm-es tőzegréteggel takarják. Ez a megoldás természetesen csak kis területen alkalmazható.

Ugyancsak szabadban és inkább csak kényszermegoldásként tá­rolják a sárgarépát ládákban, szalmás-fóliás takarással. A lá­dákat kazalszerűen rakják fel 2,5—3 m magasságban, középen fal- szerűen utakat hagyva. A ládakazlat szalmabálával takarják körül, és utána az egész kazlat fóliával borítják be. Ezt a megoldást túl­ságosan nagy mennyiségű láda esetén csak rövid időre célszerű alkalmazni.

• Hűtőtárolás. A sárgarépa optimális tárolási hőfoka +1°C, 95% feletti RP (relatív páratartalom) mellett.

A hűtőtárolás egyik legkorszerűbb módja a szabályozott lég­térben (SzL) való tárolás. Ennél a módszernél a tárolótérben a szén-dioxid- és oxigéntartalom bizonyos mértékű megváltoztatásá­val ugyanis a tárolt termények légzési üteme csökkenthető. (Ez a bebocsátott szén-dioxid- és oxigénmennyiség növényfajonként, sőt gyakran fajtánként is változó.) A sárgarépával végzett eddigi kísér­letek azonban ellentmondásosak. Nicolaisen és Hansen szerint az SzL-tárolás a sárgarépa ízét és cukortartalmát javítja. Weichman kísérletei, valamint az eddigi hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a légzési intenzitás, vagyis a C02-leadás és az 02-felvétel, va­lamint a monoszaharidok lebontása a vizsgált fajtáknál nem volt tompítható. Minél nagyobb volt a C02-tartalom, annál nagyobb volt az 02-leadás és a cukorlebontás.

Hűtőtárolóknak nevezzük azokat a hűtőházakat, amelyekben a levegő szén-dioxid-tartalmának növekedését szellőztetéssel, ven­tillátorok segítségével oldjuk meg.

A hűtőtérben a sárgarépa eltarthatósága függ a hőmérséklettől, a levegő páratartalmától és a levegő mozgásától. Fontos, hogy a hőmérséklet-ingadozás lehetőleg kicsi legyen. Az alacsonyabb hő­mérséklet fagyást, a magasabb pedig fonnyadást okozhat.

A sárgarépa nagy párolgási rátája miatt (amely 50-szer nagyobb, mint az almáé) a levegő páratartalmát 97% körül tartsuk. A szén­

53

dioxid-tartalom növekedését pedig megfelelő szellőztetéssel akadá­lyozzuk meg. A legkedvezőbb légsebesség 1 m/sec. Semmi esetre sem szabad a tárolótérben a levegő sebességét fokozni. Minél nagyobb ugyanis a levegő sebessége, annál fokozottabb lesz a sárgarépa pá- rolgási rátája. A ventillátorok közelében levő ládában rendszerint mindig erősebb a légmozgás és — ennek következtében — a felső rétegekben levő répák fonnyadása. Jó hatást érhetünk el fóliataka­rással. Vagy csak a ventillátor felőli oldalakat fedjük be, vagy kisebb mennyiségek esetében az egész rakományt befedhetjük fóliával. Vi­gyázni kell azonban arra, hogy a sárgarépa a fólia takaró alatt ne fülledjen be. Gondoskodjunk időnként a szellőzésről és arról, hogy a fólián keletkező páralecsapódás ne legyen túl nagy, mert a víz befolyik a répa közé.

A vizespermetezéses tárolás: hűtött vízzel időszakos öntözést vé­geznek. Három méterre, vagy ennél magasabbra rakva, a rekeszekbe ömlesztett sárgarépát zuhanyoztató szerkezettel felülről öntözik, alul pedig a mosóvíz számára lefolyót készítenek. A vizsgálatok szerint a betárolt sárgarépa mikroorganizmusokkal való fertőzött- sége az időszakonként megismételt öntözéssel megszűnik. Az opti­mális tárolási hőmérséklet, valamint a zuhanyoztatásra szolgáló víz hőmérséklete 1—2 °C kell hogy legyen. Az öntözést két szakaszban végezzük. Az első szakaszban 1,5—2 hétig naponta 2—3-szor, ese­tenként 15 percig 1 °C-os vízzel öntözünk. Naponta 11 sárgarépára 0,3—0,5 m3 vizet számoljunk, illetve öntözzünk ki. Ez alatt az idő alatt a répák 1—2 °C-ra hűlnek le. A szennyeződés is lemosódik ez alatt az idő alatt, és lemosódnak vele a fertőző mikroorganizmusok is.

A második szakaszban az öntözést csak 2—3 naponként kell vé­gezni. Ebben a szakaszban az öntözés célja a hőmérséklet fenntar­tása és a mikroorganizmusok lemosása. Ebben az időszakaszban és az egész idény átlagában a vízfogyasztás nem több 0,1 m3/nap tonnán­ként számítva, beleértve a víz regenerálását is. Ezzel a tárolási mód­dal 4—5 hónap alatt nemhogy csökken, hanem növekszik a sárga­répák súlya 4—5%-kal, ami természetes következménye a folyama­tos öntözésnek. A sárgarépák a tárolás végéig megőrzik frisseségü- ket és aromájukat.

Az aktív szellőzéses tárolási módszert, különösen az utóbbi évek­

54

ben, egyre inkább fejlesztik és egyre szélesebb körben alkalmazzák. Olcsóbb és nem igényel olyan beruházást, mint a hűtőtároló, köny- nyebben megoldható, aránylag biztonsággal tárol, a ki- és betárolás gépesíthető, valamint nagy mennyiségek tárolására, is alkalmas.

Lényege, hogy a tárolás első szakaszában a sárgarépák felülete száraz legyen, a sebek behegedjenek. A sebek behegedése utáö a ré­pákat egyenletesen hűtsük le 1 °C-ra. A tárolás egész ideje alatt a sárgarépákat szárazon tartsuk, anélkül, hogy fonnyadnának. Ennek elérésére a szárítást 10—15 napon keresztül 10 °C-nál nem maga­sabb hőmérsékleten végezzük. A fonnyadás elkerülése végett az RP-t 95% felett tartsuk. Naponta 5—6-szor 15—30 percig kell ak­tívan szellőztetni, amikor is a légáram sebessége 0,1—0,4 m/sec.

10—15 nap után a levegőt a lehető legrövidebb időn belül hűtsük le 0,5—1 °C-ra. A ventillációs rendszert akkor kell bekapcsolni, ami­kor a külső levegő hőmérséklete alacsonyabb, mint a sárgarépáé. Amikor a külső levegő hőmérséklete a betárolt sárgarépáénál ma­gasabb, naponta 5—6-szor 15—30 percig szellőztessünk a tároló belső levegőjével a répák felületének szárítása céljából.

Lehetőleg állandó hőmérsékletet tartsunk és a tárolás folyamán naponta 5—6-szor 15—30 percig szellőztessünk. A répa hőmérsék­letének emelkedésekor a külső levegő és a tároló belső levegőjének keverékével lehet szellőztetni.

Magtermesztése

A dugványnevelő év

Talajigénye. Megegyezik az áru céljára termelt sárgarépáéval. Ugyan­ez vonatkozik a vetésforgóval kapcsolatos igényekre is.

Tápanyag-utánpótlás. Fokozott figyelmet kell szentelnünk a táp­anyagellátásnak. Közepes tápanyag-ellátottságú talajokon a kö­vetkező hatóanyag-mennyiségek ajánlhatók.

Rövid tenyészidejű fajták dugványainak:N 30— 40 kg/ha,

P2O5 40- 60 kg/ha,K20 120—150 kg/ha.

55

Közepes tenyészidejű fajták dugványainak:

N 50— 60 kg/ha,P205 40— 80 kg/ha,K20 140-170 kg/ha.

Hosszú tenyészidejű fajták dugványainak:

N 50— 60 kg/ha,P2Os 80—100 kg/ha,K20 140-120 kg/ha.

A rövid tenyészidejű fajták dugvány termesztését másodtermesztés­ben is megoldhatjuk. Ezeknél — különösen, ha jó táperőben levő ta­lajon termesztjük — az előveteménytől függően a nitrogén mennyi­ségét a minimálisra csökkentsük: 15—20 kg/ha. A foszfor- és káli­műtrágyákat még az ősz folyamán a betervezett terményeknek megfelelően adjuk, vagyis az elővetemény és a másodterménynek termesztett sárgarépa igényének megfelelően. A közepes és hosszú te­nyészidejű sárgarépadugvány alá a szükséges foszfor- és káliműtrá­gyát az őszi mélyszántás előtt, a nitrogént pedig fejtrágyaként szór­juk ki. Adhatjuk vetés előtt és ezt követően az első kapáláskor, vagy a hosszú tenyészidejűeknél lehetőleg öntözővízzel az első és harmadik kapálás előtt.

Talaj-előkészítés, vetés. A vetőmagszükséglet és a vetés módja ugyanaz, mint az árutermesztésnél, váltakozik azonban a vetés idő­pontja. A különböző tenyészidejű fajtákat olyan időpontban kell el­vetni, hogy október végére a dugványok megfelelően fejlettek, éret­tek legyenek. Követelmény, hogy felszedéskor a fajtajellegnek meg­felelő színt, nagyságot és formát elérjék, a minősítésnél és szelektá­lásnál a fajtabélyeg világosan megítélhető legyen.

Az érett sárgarépának, magasabb szárazanyag-tartalma lévén, jobb a tárolhatósága. Ezért lehetőleg úgy válasszuk meg a vetés idő­pontját, hogy a dugványok már bizonyos érettségi fokot elérjenek, de még fejlődésben legyenek. Hazai adottságainkat és a fajtatípu­sokat, illetve tenyészidejűket figyelembe véve, a következő idősza­kok alkalmasak a dugványok vetésére:

– rövid és hajtatási fajtáknál: június elejétől július közepéig,

56

— közepes tenyészidejű fajtáknál: május közepétől június köze­péig,

— hosszú tenyészidejű fajtáknál: április elejétől május elejéig.A nyári vetéseknél szükséges hangsúlyozni a talaj minőségét.

A cserepesedésre erősen hajlamos talajokban még a jó vetőágyat ké­szítő precíziós vetőgépekkel vetett mag sem adhat egyenletes kelést. A nagyobb esőzések következtében becserepesedett vetéssel ugyan­úgy járunk el, amint azt már az előzőekben leírtuk.

Öntözés. Általában a korai vetésű és jó kelésű, illetve megfelelő növényállományú dugvány öntözés nélkül is kielégítő fejlettséget érhet el. A késői vetésű dugványoknál azonban az időjárástól füg­gően, de gyakran előfordul, hogy öntözésre szükség van. A színese­dés, illetve a karotinképződés megindulásakor ajánlatos öntözni. Augusztus közepe után azonban csak akkor öntözzünk, ha az au­gusztus végi, szeptember eleji esők hiányoznak. A száraz, kiszik­kadt, könnyű talajokból is nehézséget okoz a szedés, homoktala­jokban pedig a dugványok a tartós őszi szárazságban fonnyadtak. Ilyen esetben a hiányzó csapadékot, ha lehet, öntözéssel pótoljuk.

Növényápolása, vegyszeres gyomirtása az árutermesztésnél leír­takkal teljes mértékben megegyezik.

Szedés. A sárgarépadugványokat még felszedésük előtt szelek­tálni kell. Ki kell szedni belőlük a lombra elütő, seprűsödő és fel­magzó töveket.

A termény felszedését az időjárástól függően késő ősszel, október végén, november elején kezdjük, amikor már az időjárás hűvösebbre fordul és könnyebb a dugványok prizmázás előtti lehűtése.

Szedhetjük kézzel, ásóval vagy kormánylemez nélküli ekével, a gyökereket meglazítva kézzel emeljük ki és szedjük össze.

A gépesített szedésre lehetőséget nyújtanak a nyüvőrendszerű kombájnok, mint pl. a Scott Urschel amerikai vagy az EM—11-es NDK-gyártmányú egysoros gépek.

A kézi szedésnél a levélzetet kézzel csavarjuk le. Ha mégis előfor­dul, hogy a lecsavarással a szívrész megsérülne, akkor azt ne tegyük a dugványok közé. A sárgarépa ez esetben is kihajt ugyan, de körben a szívrész körül több rügyet hoz és kis magszárakat. Lehetőség sze­rint jól tisztítsuk meg a dugványokat, lomb- és földmaradványok ne maradjanak rajtuk, majd tisztítás után hordjuk a tárolóhelyre.

57

A lombtalanítást elvégezhetjük a táblán kaszával is. Ez azonban nem ajánlatos, mert mindenképpen át kell válogatni a dugványokat. A sárgarépán rajtamaradó fonnyadó és egyéb levélmaradványok, valamint a rátapadt föld a kórokozók és kártevők melegágyai le­hetnek.

A jelenleg ismert gyökérzöldségszedő kombájntípusok közül a nyüvő rendszerűek azok, amelyek rendszerüknél fogva alkalmasak dugványszedésre. Ilyen az utóbbi időben nálunk is elterjedt NDK- gyártmányú EM—11-es kombájn is. Csakis az erős, ép lombozató fajták szedhetők vele. A kombájnnal való szedés, illetve lombtala- nítás után is szükséges bizonyos mértékű utántisztítás. Ahol a gép a levélzetet csak részben távolította el, ott azt kézzel kell elvégezni.

A sárgarépadugvány téü tárolása

A dugványokat átválogatva teleltetjük át. Eltávolítjuk a korcs nö- vésű, sérült, beteg, repedt és elágazó, ún. lábas répákat és azokat, amelyek a fajta jellegének nem felelnek meg. Hűtőházban is tárol­hatjuk ugyanúgy, ahogy az áru céljára termelt sárgarépát.

A hűtőházi tárolás előnye, hogy a dugványokat 6—7 hónapig, vagyis a kiültetésig biztonságosan megőrizhetjük, a tárolóból közvet­lenül a kiültetés helyére szállíthatjuk olyan ütemben, ahogy azt az ültetés megkívánja. A tárolás alatt rendszeresen ellenőrizhető és az esetleges romlási gócok könnyen kiiktathatók. Ma azonban még kevés termelő üzem rendelkezik olyan hűtőkapacitással, amely a dugványok tárolását is lehetővé teszi.

Prizmás tárolás. A dugványokat többnyire földprizmában tárol­ják nemcsak nálunk, hanem a legtöbb országban. A jól átválogatott, egészséges sárgarépa minden nehézség nélkül tárolható a gondosan előkészített és a tél folyamán, a tárolás ideje alatt rendszeresen ellen­őrzött földprizmákban.

A prizmák elhelyezése, elkészítése és méretei megegyeznek a Tá­rolása c. fejezetben leírtakkal. A dugványok helyét azonban a terü­let tisztítása után fertőtlenítsük. Zineb (0,4%-os) vagy Cuprosan Super D (0,4%-os), vagy más réztartalmú szerrel permetezzük le, vagy TMTD-vel vékonyan szórjuk be.

58

A tisztított és átválogatott dugványt 60—80 cm széles és ugyan­ilyen magas prizmákba rakjuk. Fertőtlenítés céljából ajánlatos 100 kg-onként30—40 dkg TMTD porral rétegenként beszórni abera­kott dugványokat. Rágcsáló (egér, pocok) elleni védekezésül Arva- lint is tegyünk a prizmákba.

Hagyományos volt a prizmákba 20—25 cm-es rétegenként nyirkos föld vagy homokréteget szórni, erre azonban nincs szükség. Kisü­zemi tárolásnál vagy pincékben készített prizmákban, ahol kis meny- nyiséget tárolunk, ott a répák közötti üregek kitöltésére használhat­juk ezt a megoldást. Külföldön egyes országokban szintén használ­ják ezt a módszert.

A szellőztetés biztosítására szokás a prizma aljára két lécből ké­szített rácsot háztető alakban fektetni. Ha ezt a megoldást választ­juk, akkor a szellőzőrács alá is rakjunk helyenként egér irtására Ar- valint. A prizmázás előtt ajánlatos a dugványok átlagsúlyát-megál­lapítani (10 kg súlyú dugványban megszámoljuk a dugványokat, legalább 3—4 helyről vett átlagban). A prizmákban levő dugványok várható kiültetési területét kiszámíthatjuk, ha a prizma köbtartal­mát megszorozzuk 570-nel, amely 1 m3 sárgarépának a súlya.

A prizma köbtartalmának kiszámítása a következő:a prizma alaphosszúságának két­szerese + a prizma felső gerin­cének hossza

Ha a prizmák hőmérséklete a +4 °C-ot meghaladta, megkezdő­dik a dugványok hajtásképzése, de a rothadás veszélye is fennáll.

3. táblázat. A hektáronként szükséges sárgarépadugvány száma és súlya az ültetést távolság és az átlagsúly alapján (Tiborcz et al., 1972)

Ültetésitávolság

Darabszámha-onként

A dugványok átlagos súlya, g

30 40 50 60 70 80 90 100

szükséges dugvány, q/ha

50X30 65 222 20,0 26,6 33,2 40,0 46,7 53,3 60,0 66,750X40 49 217 15,1 20,0 24,8 29,9 34,9 40,0 45,0 50,050X50 39134 12,0 16,0 20,0 24,0 28,0 32,0 36,1 40,060X40 40 974 12,5 16.7 20,9 25,0 29,2 33,4 37,5 42,060X50 32 611 10,1 13,4 16,7 20,0 23,3 26,6 30,1 33,4

59

+7 °C-náI a prizmákat szét kell szedni. Amennyiben ez a felmele­gedés a tél folyamán keletkezik, akkor fagymentes napon átválo­gatva, a prizmákat lehűtve, ismét visszarakjuk. Tavasszal ilyen mérvű felmelegedés esetén a kiültetést minél előbb kezdjük el.

A prizmában vagy hűtőtárolóban tárolt dugványokat a téli fagyok megszűntével lehetőleg azonnal ültessük ki!

A maghozó év

A korai kiültetés természetszerűleg megkívánja, hogy a magtermesz­tésre kijelölt tábla összes előmunkálatait még az ősz folyamán elvé­gezzük és a terület tavasszal könnyen, gyorsan előkészíthető legyen.

A terület kiválasztásánál lényeges, hogy a környék vadmurok- mentes legyen, mert a sárgarépa idegentermékenyülő és vadmurok- kal is könnyen kereszteződik.

A magtermő sárgarépatábla és más fajtájú maghozó sárgarépa, valamint a vadmurokkal fertőzött terület között legalább 800 m-es izolációs távolság legyen.

Erősen gyomfertőzött terület sem alkalmas magtermesztésre, mert a tenyészidő második felében a sorközművelés megoldhatatlan, és ha a vegyszeres gyomirtás nem járt kellő eredménnyel, akkor a ve­tőmagtábla elgazosodik. Azonos fajsúlyú és nagyságú gyommagvak gyakran ki sem tisztíthatok a sárgarépából.

Talajigény, vetésforgó. Mély rétegű, mélyen művelhető, tápanyag­gal jól ellátott talajokon kaphatunk csak jó minőségű jó csíraképes­ségű maghozamot. A kötött, hideg talajokon a kiültetett dugványok rosszul gyökeresednek és gyengén fejlődnek. Maghozamuk silány lesz mind mennyiségben, mind minőségben.

Legjobb előveteménye a kellő időben betakarított, istállótrágyá­zott kapásnövény vagy kalászos.

Tápanyagelíátás. őszi mélyszántás előtt a tápanyag-ellátottságtól függően a következő hatóanyagot adjuk:

P2Os 150-180 kg/ha,KaO 120—150 kg/ha,

tavasszal N 50— 60 kg/ha.

60

Talaj-előkészítés. Tartsuk szem előtt, hogy a kifogástalan gépi ül­tetés alapfeltétele az egyenletes, sima talajfelszín. Amennyiben az előkészítési munkák lazává tették a talajt, akkor sima hengerrel kissé tömörítsük, különben a dugványok túlságosan mélyre kerül­nek.

Prizmabontás, dugvány-előkészítés, ültetés. Ültetés előtt a dugvá­nyokat ismét át kell válogatni. Ősszel, prizmázás előtt a fajtajellegre átválogatott dugványok közül tavasszal már többnyire csak a rom­lott, beteg répákat kell kidobni.

A prizmák felbontása után a dugványokat lehetőleg azonnal ül­tessük ki, mert a fonnyadt dugvány nagyon nehezen vagy egyálta­lán nem gyökeresedik be.

Kézzel, ásóval vagy ültetőfával egyre kevesebb üzemben ültetnek. Ennél az ültetési módnál előre hossz- és keresztirányban megvona­lazott metszéspontokba ültetünk. A jó eredés előfeltétele, hogy a be­ültetett dugványokhoz jól nyomjuk hozzá a földet, s a dugvány me­rőlegesen álljon 3—4 cm-re a talajfelszín alatt. A nagyon munkaigé­nyes és lassú kézi ültetés helyett ma már a legtöbb üzemben géppel ültetnek. Erre alkalmas minden palántázógép, amelyről a műanyag tárcsákat leszereljük. Az ültetők a sornyitó után helyezik el megfe­lelő mélységben a dugványokat. A tömörítő kerekek rendszerint jól hozzányomják a dugványokhoz a talajt, ha azonban ezt nem talál­juk kielégítőnek, akkor sorhengerrel keresztben, harántirányban já­rassuk meg a táblát. Használatos gépek az UPK—6, területteljesít­ménye 0,8 ha/l0 ó, TP — 4 4 soros, területteljesítménye 0,6 ha/10 ó. Tehát ugyanolyan teljesítményt lehet vele elérni, mint a palántázás­nál.

Kifejezetten dugványültető gép a Szuper Prefer T ültetőgép, amely csak 60 X 40 cm-es sor- és tőtávolságban tud dolgozni.

Fajtatípusonként az alkalmazandó sor- és tőtávolság:

rövid és félhosszú fajtákhoz 50—55 X 25—30 cm,hosszú fajtákhoz 60—65 X 35—40 cm.

A tenyészterület befolyást gyakorol az érés egyöntetűségére és az ezerszemsúly alakulására. A ritka ültetésből származó magvak ezer- szemsúlya nagyobb, de az érés a magszárak dús elágazódása miatt

61

elhúzódik. A sűrű ültetésű maghozók érése egyöntetűbb, de kisebb a magvak ezerszemsúlya.

Ha nem sikerült megfelelő mélységre (3—4 cm) ültetni a dugvá­nyokat, akkor 5—6 cm-re csirkézzük fel a sorokat kapával vagy se­kélyen leengedett ekével. Ez a művelet nemcsak a kiszáradás, hanem a helyenként nagyon nagy károkat okozó nyulak ellen is véd.

Öntözés. A kora tavasszal kellően megnedvesített talajba kiülte­tett dugványokat a legritkább esetben szükséges öntözni. Öntözésre rendszerint akkor van szükség, ha a tavasz nagyon száraz volt, vagy a késői kitavaszodás miatt csak későn kerülhet sor a kiülte­tésre, s a hirtelen fellépő meleg következtében a talaj gyorsan kiszá­rad. Ha a dugvány györekesedése nem előzi meg a magszár fejlődé­sét, nem tudja zavartalanul ellátni a föld feletti szerveket vízzel. Ez esetben a magszárak satnyák lesznek, a fejlődő magvak szintén, s a gyökerek sem tudnak kellően megkapaszkodni a talajban, könnyen kidőlnek és elszáradnak.

Kapálás. Az ültetéskor keletkező keréknyomok és a helyenként elkerülhetetlen taposások fellazítására, a gyökeresedés megindulása után és a vegyszeres gyomirtás előtt végzendő el. A későbbiekben, főleg ha a vegyszeres gyomirtás eredményes volt, nincs szükség to­vábbi kapálásra.

Vegyszeres gyomirtás. A maghozó sárgarépa vegyszeres gyomir­tását végezhetjük kiültetés után, mielőtt a magszárak megjelennek. Később ugyanígy járhatunk el, gyomirtása lényegében azonos a mag­ról vetett kultúráéval. Ha a magszárak ^rőteljes kifejlődéséig sikerül a talaj gyommentességét biztosítani, akkor az elgyomosodástól nem kell félni, mert a zárt növényállomány elnyomja a később fejlődő gyomokat. Az első gyomirtás sikertelensége esetén ismételjük meg a vegyszerezést a fejlődő állományban is.

Ajánlható vegyszerek. Kiültetés után, kihajtás előtt, vagy amikor a lomb és a fejlődő magszárak a 15—20 cm-es fejlettséget elérték,

A—1114, Merkazin 3,5—5,2 kg/ha 350—520 l vízbenAfalon, Linuron 50 3,5—4,3 kg/ha oldva.

Aratás-cséplés. A korai fajták magjának érése egy-két héttel ko­rábban következik be, mint a félhosszú vagy hosszú tenyészidejűeké. A magernyők és a mag barnulása, valamint az ernyők befelé kun-

62

korodása jelzi az érést. Először az első-, majd a másod- és harmad­rendű ernyők érnek be. Az aratást akkor kell kezdeni, amikor a má­sodrendű ernyők magja érett, s a harmadrendűeké is barnulni kezd.

• Kisebb területen kézzel, nagyüzemi termesztésnél géppel végez­zük az aratást. Legjobb minőségű magot a kézi aratás ad, különösen, ha részaratást is végezhetünk. Ilyenkor először az elsőrendű vagy fő- ernyőket, majd ahogy az ernyők érnek, folyajnatosan (több alka­lommal) szedjük.

Az érett, maghozó tábla aratása és cséplése egymenetben kom­bájnnal is megoldható. A zavartalan munka érdekében emeljük meg a vágószerkezetet legalább 25—30 cm-re. Ez azért ajánlatos, mert egyrészt az alsó fásodott szárrészektől a vágószerkezet gyorsan tönk­remegy, másrészt a dús, nagy magszárak feltekeredve a felhordó szerkezetre gyorsan eltömik, befullasztják. Mindezen felül a tisz­tításnál sok munkát takarítunk meg azzal, ha a kicsépelt magvak közé kevés szárrész kerül.

A gépi aratást összeköthetjük részaratással. Tehát az elsőrendű vagy főernyőket leszedjük kézzel, a másod- és harmadrendű ernyők érését bevárva a táblát géppel learatjuk.

Gépi aratást végezhetünk terelővel ellátott fűkaszával, amikor két sort aratunk egyszerre, 10—15 cm-es tarlót hagyva. Ez azért szük­séges, mert a magszár alsó része fás, kemény, és állandó kaszatörést okoz. A levágott magszárakat kévékbe kötjük, és nyolc-tízesével utóérlelésre a táblán kúpokba rakjuk. A szélkár miatt a kúpokat ajánlatos körülkötni. A cséplést akkor kezdjük, amikor a kúpokban a magvak utóértek. Ez az időjárástól függően 6—7 nap.

• Csépelhetjük szakszerűen beállított kombájnnal vagy cséplő­géppel. A cséplőgépnél megtehetjük, hogy a dobbal csak a magot ve­retjük le, és így kevesebb szárrész kerül a magvak közé, ezáltal tisz­tításuk könnyebb lesz, Az előtisztítást lehetőleg gyorsan kezdjük meg, mert a sok szár- és levéltörmelék miatt gyorsan befülled a mag, gyorsan penészedik. Az átrostált magot vékonyan terítve (10—15 cm- es rétegben) tároljuk a végleges tisztításig.

Felzsákoltan vagy garmadában tárolni csak légszáraz, vagyis ma­ximum 14% nedvességtartalmú vetőmagot szabad.

63

Várható magtermés hektáronként:

rövid, hajtatási fajtáknál 350— 700 kg, félhosszú fajtákból 500— 900 kg,hosszú fajtákból 700—1200 kg.

Növényvédelme

A sárgarépa betegségei

A sárgarépa vírusos tarka törpülése. Kórokozó: Carrot mottle vírus. A növény alacsony növésű, törpe. A leveleken sárgás mozaikfoltok találhatók. A levélnyél alul meggörbült. A vírus mechanikailag sár­garépára nem vihető át. A zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aego- podii Scop.) a terjesztője, de csak a Red leaf vírus jelenlétekor, komp­lex fertőzés esetén terjed e vektorral. Nem perzisztens vírus.

A sárgarépa vírusos vöröslevelűsége. Kórokozó: Red leaf vírus. A levélkeosztatok hegyénél vörös elszíneződés jelentkezik, amely később a levélkeosztatokra is kiterjed. Végül a levelek vörös szí­nűek lesznek. A vírus mechanikailag nem vihető át. Feltehetően maggal is terjed. Terjesztője a zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii Scop.). Perzisztens vírus.

• A fenti vírusok legtöbbször együtt fordulnak elő, s így a tünetek is együtt je­lentkeznek. Védekezés: mint a levéltetvek elleni védekezés.

A sárgarépa xantomonászos betegsége. Kórokozó: Xanthomonas carotae (Kendrick) Dowson. Magyarországon a betegség 1957 óta ismert és azóta általánosan elterjedt. A levelek korán elszáradnak, a gyökérhozam csökken. A vetőmag rosszabb minőségű.

A betegség tünetei házánkban a levélen, levélnyélen, a száron és a virágzaton láthatók. Gyökéren a kórokozó eddig még nálunk nem fordult elő. A levélen leginkább a levélkeosztatok hegyénél levő sö­tétbarna kerek vagy ovális foltokat széles sárga udvar szegélyezi. A levélkeosztat sarló alakban meggörbül, majd a levelek megbámul­nák. A levélnyélen és a száron hosszú barna csíkok vannak izzad- mánycseppek (baktériumnyálka) kíséretében. A virágemyőkön elő-

64

szőr a gallérozó fellevelek, majd az egyes emyőcskék száradnak el Izzadmánycsepp itt is bőven képződik.

A kórokozó fertőzőképességét a talajban néhány évig megtartja. Fő fertőzési forrás a vetőmag, mert a beteg magvak anélkül, hogy csírázóképességüket elvesztenék, beérnek. A beteg magvakból be­teg növények fejlődnek. Ezekről a baktériumok a felfröccsenő víz- cseppekkel az egészséges növényekre jutnak, és a levélkeosztatok hegyénél összegyülemlő víz a fertőzéshez kedvező körülményeket teremt. A kórokozó a sztómán jut a növénybe. A kórokozó terjedé­sére a májusi—júniusi esős időjárás kedvező. A nagy páratartalom pedig az izzadmánycseppek beszáradását akadályozza meg.

Védekezés: A beteg lomb megsemmísítése. Azon a területen, ahol a betegség előfordult, legalább 5 évig nem szabad sárgarépát ter­meszteni. A vetőmagot 0,1%-os higanytartalmú nedves csávázó- szerben (Ceresan Univ., Falisan stb.) 10 percig csávázni kell. Ered­ményes a higanytartalmú szerekkel (Ceresan Univ., Falisan, Gra- nosan stb.) történő porcsávázás 5 g/mag kg mennyiségben. A réz- oxiklorid-tartalmú szerekkel (Coprantol, Cupravit, Cupritox stb.) 0,4%-os töménységben vagy rézkomponenst tartalmazó fungicidek- kel (Recin Super, Cuprosan Super D stb.) 0,3—0,5 %-os töménység­ben történő lombpermetezés is betegségmérséklő hatású.

A sárgarépa pektobaktériumos lágyrothadása. Kórokozó: Pecto- bacterium carotovorum (Jones) Waldee. A betegség elsősorban sza­badföldön prizmákban és az alászántással történő tárolás esetén je­lentős. Pincében, hűtőházban tárolt sárgarépán a rothadás minimá­lis. A nedves, vizes vagy mosott és polietilén zsákokban lezárva tá­rolt sárgarépákon a betegség rendszeresen előfordul.

A tünetek a gyökér feji részén gyakoribbak, mint a csúcson. A gyökéren nyálkás, vizenyős, nyúlós, kellemetlen szagú rothadás je­lentkezik. Gyakori, hogy a gyökér peridermája sokáig ép marad, és a tünetek a fatestben láthatók.

A kórokozó a szabadföldről kerül be a tárolóba. A tárolóban azonban alacsony hőmérsékleten a gyökereket nem vagy alig káro­sítja. Gyakorlatilag 10 °C alatt a baktériumnak nincs jelentősége. 10 °C felett azonban seb és szerves anyag (talajmaradvány, pusztu­ló növényrészek) esetén 2—4 hét múlva teljes rothadás következik be, 21 °C felett a rothadás seb és szerves anyag nélkül is előáll. A sárga-

65

répagyökerek felületén levő víz a kórokozó számára kedvező. Az anaerob környezet a kórokozó alapvető létfeltétele.

Védekezés: tárolás előtt a sárgarépagyökereket szárítsuk meg. Szabadföldi prizmás vagy alászántással történő tárolás esetén ned­ves vagy mosott gyökeret tárolni nem szabad. Fontos a tárolók szel­lőztetése. A tároló hőmérséklete lehetőleg 0 °C körül legyen, de a 10 °C semmiképpen ne haladja meg. A szabadföldi prizmák gerincét ősszel ezért nem szabad azonnal lezárni.

A sárgarépa szklerotiniás rothadása. Kórokozó: Sclerotinia scle- rotiorum (Lib.) de By. A betegség hazánkban általánosan elterjedt, és a sárgarépagyökereken elsősorban a tárolóban jelentkezik. A gyö­kéren először vizenyős foltok mutatkoznak. A folt egyre nagyobbo­dik, felületén laza, majd dús, vattaszerű hófehér micélium fejlődik, amelyben izzadmánycseppek kíséretében fekete szkleróciumok ala­kulnak ki. Később a szkleróciumok a felüleletet kéregszerűen borít­ják. A gyökér pépesen, de nem bűzösen rothad. A gyökerek belső szövetei világosbarnák, lazák, a kambium pedig sötétbarna.

A kórokozó a szabadföldön a beteg nö­vényrészekben szkleróciumokkal és micé- liummal vagy a talajba került szkleróciu­mokkal telel át. A kórokozó a kedvezőt­len körülményeket jól elviseli, és gazdanö­vény nélkül is évekig életben marad a talaj­ban. Más kétszikű növények termesztése esetén pedig gazdanövényein elszaporo­dik. A szkleróciumok tavasszal trombita alakú apotéciumot fejlesztenek, amelyek­ből fertőző aszkospórák kerülnek a növé­nyekre. A leggyakoribb azonban az, hogy a szkleróciumon micélium fejlődik, s az jut a növénybe. A talaj magas nitrogéntar­talma nemcsak a növény szöveteinek fella­zulását eredményezi, hanem a gombára is kedvező hatású.

A kálium- és foszforműtrágyák hatá­sára viszont a betegség mértéke csökken, és ez a gyökerek peridermavastagodására

A sárgarépa szklerotiniás rot­hadása (Fotó: dr. Glits M.)

66

vezethető vissza. A gomba a növénybe elsősorban sebeken keresz­tül jut be.

A tárolóba a kórokozó a szabadföldről, a betegség tüneteit alig mutató gyökerekkel kerül. A felszedés, szállítás és a tárolás közben keletkező sebek, valamint a gyakori csapadéktól nedves, sáros gyö­kértestek miatt a fertőzési veszély rendkívül fokozódik. Alacsony hőmérsékleten a sárgarépa sebzáró képessége rendkívül rossz.

A tárolóban a beteg gyökérből a mellette levő egészségesbe is átnő a gomba. Emiatt a rothadás gócokban jelentkezik.

A tároló hőmérséklete a kórfolyamatra nagy hatással van. Az alacsony, 0 °C feletti hőmérséklet a kórfolyamatot lassítja, s így a romlási veszteség kevesebb. Minél magasabb a tároló hőmérséklete, annál intenzívebb a kórokozó növekedése és a rothadáskor felsza­baduló hő is a prizma hőmérsékletét növeli.

Védekezés: a sárgarépa a vetésforgónak olyan szakaszába kerül­jön, ahol az elővetemény egyszikű volt. Sárgarépát frissen trágyázott talajban ne termesszünk. A felszedésre még a fagyok előtt kerüljön sor. A gyökerek előszárításá döntő fontosságú. A sárgarépát ala­csony, 0 °C feletti hőmérsékleten kell tárolni. Magtermesztés esetén a dugványokat 85% TMTD tartalmú Pol—Thiuram vagy Wolfen Thiuram 85 fungiciddel 300 g/q mennyiségben kell beporozni. Az étkezésre tárolt sárgarépa növényvédő szerrel történő kezelése hu­mántoxikológiai szempontból tilos.

A sárgarépa botritiszes rothadása. Kórokozó: Botrytis cinerea Pers. A tárolt sárgarépa egyik legjelentősebb betegsége, amely Ma­gyarországon 1964 óta ismert. A gyökéren fakó vizenyős, rothadó foltok jelennek meg. A rothadó részek szagtalanok, rugalmasak.

Alacsony tárolási hőmérsékleten a gyökér felületén finom, pók­hálószerű, majd nemezes fehér micélium látható. Ebben a bőrszö­vetbe beépülő, szürkésbarna, majd fekete apró szkleróciumok ala­kulnak ki, amelyek később egybeolvadnak és kemény kérget alkot­nak. A szkleróciumok szerveződésével párhuzamosan a fehér be­vonat fokozatosan gyérül. Végül a gyökér összezsugorodik, elfá- sodik.

Magas hőmérsékleten a rothadó foltok felületén dús szürke ko- nídiumtartó gyep jelenik meg. A gyökér belsejében a szövet szeny- nyesszürke, a kambium pedig sötétbarna.

5* 67

A sárgarépa botritiszes rothadása (Fotó: dr. Glits M.)

A kórokozó szabadföldön a növénymaradványokon szaprofita- ként életképes marad. A talajba juttatott műtrágyák (nitrogén, fosz­for, kálium) a betegség mértékét nem befolyásolják.

A tárolóba a kórokozó a szabadföldről kerül. A gomba a gyökér­be elsősorban a seben keresztül jut be. Ilyenkor a gyökér felületén levő elhalt, bomló szerves anyag a betegség mértékét nem befolyá­solja. Seb híján a szerves anyag a betegség mértékét döntően befo­lyásolja. Alacsony hőmérsékleten a gyökér sebzáró képessége rend­kívül rossz. A gyökérre tapadt talajrészek, szár- és levélmaradványok mint elhalt szerves anyagok a gomba behatolásának kedvező felté­telei. A gomba növekedési erélye optimális hőmérsékleten rendkívül gyors. így az alacsony tárolási hőmérsékleten a gyökérzöldségek rot­hadása lassabban és később következik be. A kórokozó a tárolólá­dákban levő növénymarad vány okon is fennmarad, és az azokkal érint­kező gyökerek is megfertőződnek. A kórokozó a tároló levegőjébe kerülő konídiumokkal is fertőz.

Védekezés: a sárgarépát lehetőleg az első őszi fagyok előtt, ok­

68

tóber végén fel kell szedni. A betakarítás és szállítás közben kelet­kezett sebek és a gyökérre tapadó nedves talaj, valamint a betaka­rításkor az esőtől ázott gyökerek miatt az előszárítás feltétlenül szükséges. Szabadföldi prizmák esetében a prizma vastagításáról gondoskodni kell, mert különben a gyökereken fagy okozta repedé­sek keletkeznek. A sárgarépát alacsony, 0 °C feletti hőmérsékleten kell tárolni. A magtermesztés esetén a dugványokat TMTD tartalmú fungiciddel kell beporozni (lásd: a sárgarépa szklerotiniás rotha­dása).

A sárgarépa sztemfiliumos feketerothadása. Kórokozó: Stemphy- lium radicium (M., Dr. et E.) Neerg. Az 1956 óta ismert betegség a sárgarépa egyik legjelentősebb betegsége. A betegség tünetei a csíra­növényen, levélen és levélnyélen, a virágzaton valamint a gyökereken találhatók.

A csírázó magvak elpusztulnak. A csíranövény szik alatti szár­része elfeketedik, befűződik és a növények kidőlnek. Az elfeketedő szárrészen finom, sötétbarna konídiumtartó gyep figyelhető meg. A leveleken apró, kerek vagy hosszúkás barna foltok láthatók. A levélnyélen a foltok megnyúltak, csíkszerűek, sötét­barnák. A levelek sárgulnak, elszárad­nak. A virágzaton a fentiekhez hasonló tünetek alakulnak ki. A gyökéren há­rom tünettípus van: a gyökér oldalán2—15 mm átmérőjű, kerek vagy ovális besüppedő fekete foltok láthatók, ame­lyeken laza, olajbarna konídiumtartó is lehet. A gyökér feji részén egyre mé­lyebbre húzódó rothadás, szívrothadás jelentkezik. A gyökér alapi részén a gyökérvég feketedik el. A magtermesz­tés során a dugványok vagy elpusztul­nak, vagy pedig a tövek elhervadnak.

A kórokozó fontos fertőzési forrása a vetőmag. Konídiumai a maghozó tö­vek leveleiről és virágernyoiról a csép- A sárgarépa sztemfiliumos fekete- léskor a mag felületére tapadnak (külső rothadása (Fotó: dr. GUts M.)

69

magfertőzés). Más esetben a gomba micéliuma még a vegetációs időben a mag belsejébe hatol (belső magfertőzés). Fertőzési források ezenkívül az elpusztult növényrészek, ahol a kórokozó 2 1/2 évig is fennmarad, valamint a talaj, ahol a kórokozó még 6 év után is megtartja életképességét. A kórokozó tehát a fertőzött csíranövé­nyekről jut a levélre, levélnyélre és a sztómákon keresztül hatol be a szövetekbe. Innen pedig vagy a gomba micéliuma a levélnyél alapon keresztül jut a gyökér feji részébe, vagy pedig a levélről lemosódó konídiumok tapadnak a fejrészre. A gomba a talajból az oldalgyö­kereken keresztül jut a gyökerekbe.

A sárgarépa felszedésekor ezért a gyökéren a tünetek szembetű- nőek. A fertőzésveszély a sárgarépa felszedése, szállítása és tárolása közben tovább fokozódik. A kórokozó a gyökeret az ép bőrszöveten és seben keresztül egyaránt fertőzi.

A tárolóban a beteg gyökérből az egészségesekre a kórokozó alig terjed át, elsősorban a rothadó foltok növekednek.

Ha a beteg gyökereket mint dugványokat magtermesztésre hasz­náljuk, akkor a kórfolyamat a kiültetés után is tovább folytatódik. A beteg ernyővirágzat alapi részén a konídiumtartókon konídiumok képződnek, amelyek a környező egészséges növényekre jutva a le­veleket és a virágernyőt, majd a terméseket (magvakat) is megfer­tőzik.

Védekezés: a legfontosabb a vetőmag csávázása higanytartalmú szerekkel (lásd: a sárgarépa xantomonászos betegsége) vagy TMTD- vel 5 g/mag kg mennyiségben. A lomb és az emyővirágzat védelmére a ditiokarbamátok (Zineb, Maneb, Dithane M—45, Antracol stb.), 0,2%-os töménységben és a rézkomponenst tartalmazó fungicidek (Recin Super, Cuprosan Super D, Miltox Special) 0,4%-os tömény­ségben eredményesen használhatók. A sárgarépát alacsony (0 °C felett) hőmérsékleten kell tárolni. A magtermesztés esetén a dugvá­nyok fungicidekkel történő kezelése kielégítő védelmet nem nyújt.

A sárgarépa rizoktóniás betegségei. Kórokozók: Rhizoctonia ca- rotae Rader, Rhizoctonia crocorum (Pers.) DC., Rhizoctonia solani Kühn.

A Rhizoctonia carotae Rader, amely a sárgarépa rizoktóniás krá­terrothadását okozza, 1971 óta fordul elő alacsony hőmérsékletű tárolóhelyeken, elsősorban fa tárolóeszközök használata esetén.

70

A sárgarépa gyökerén először apró, szegély nélküli bemélyedések keletkeznek, később 5—30 mm-es, kráterszerű besüppedő kerek Vagy ovális alakú barna foltok figyelhetők meg. A foltok belseje kis­sé ráncos. A foltokban gyér, fehér micéliumbevonat és apró micéli- umtömörülések láthatók. A micélium később a gyökerek felületét, majd a ládákat is beborítja.

A gomba fertőzési forrása a szabadföldön a talaj, a tárolóban pedig a ládák, rekeszek, kosarak. A talajlakő gomba a termőhelyről tünetmentesen kerül a tárolóba. A tárolóban a gyökértestekről a faládákra kerül, ahol több évig is életképes.

Védekezés: a könnyen tisztítható, műanyag ládák használata vagy a faládák polietilénnel történő kibélelése.

A Rhizoctonia crocorum (Pers.) DC. a gyökéren kissé bemélyedő nagy kiterjedésű, lilásbarna foltokat okoz, amelyen a lilásbarna mi- céliumhálózat és az apró lilásbarna álszkleróciumok találhatók. A termőhelyről kerül a tárolóba. Ritkán fordul elő.

A Rhizoctonia solani Kühn talajrögökhöz hasonló sötétbarna ál- szkleróciumai elsősorban a gyökér feji részén találhatók. Termő­helyről kerül a tárolóba. Ritkán fordul elő.

A sárgarépa lisztharmata. Kórokozó: Erysiphe heraclei DC. ex Saint—Aman. Száraz nyarakon és ősszel a betegség hazánkban ál­talánosan elterjedt. A lomb elszárad, emiatt a gyökérfejlődés kisebb, csapadékos időjárás után a növények új, egészséges leveleket fejlesz­tenek. A levélen és száron, valamint a virágernyőkön finom, szür­késfehér bevonat (ektofita micélium) jelentkezik, majd a bevonat lisztszerűvé válik (konídiumláncok tömege). A nyár közepétől apró fekete kleisztotéciumok jelennek meg. A kaszattermésen szintén szürkésfehér micéliumbevonat és kleisztotéciumok vannak.

A beteg magvak jól csíráznak, s belőlük egészséges növények fej­lődnek. Az elpusztult növénymaradványokon levő kleisztotéci­umok a kórokozó fertőzési forrásai. A kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. A nyári fertőzésben a konídi- umoknak van nagy szerepük, amelyek a csapadékszegényebb idő­szakban újabb fertőzéseket hoznak létre.

Védekezés: száraz nyáron és ősszel a lombot elemikén-tartalmú permetezőszerekkel (0,3 %-os Thiovit, Kumulus 80, Dunakoll, Pol— Sulkol) kell védeni. Magas hőmérsékleten a 0,1 %-os Karathane FN

71

57-tel vagy a 0,05 %-os Karathane LC-vel, vagy a 0,05 %-os Morestan- nal kell permetezni. Csapadékos idő­járás esetén és öntözött kultúrákban nem kell védekezni.

A sárgarépa állati kártevői

A fonálférgek közül a sárgarépát sza­badföldön elsősorban a gyökérgu- bacs-fonálféreg (Meloidogyne ssp.) károsítja. Növényházi körülmények között több faj kártételével kell szá­molni. Szabadföldi viszonyok mellett a gyökérgubacs-fonálférgek nagyobb mértékű elszaporodása és kártétele főleg a mélyebb fekvésű és tápanyag­ban gazdag talajokon szokott elő­fordulni.

Kártételük hatására a sárgarépa gyökerein gubacsszerű, több mm-t

is elérő megvastagodások, dudorok képződnek. A károsított nö­vény oldalgyökereinek a száma rendellenesen megnövekszik, a ré­patest „szakállas” lesz. A kártétel következtében a fertőzött növé­nyek fejlődésükben elmaradnak, a levelek melegebb időben lankad­nak. A termés kevesebb, gyengébb minőségű, rosszul tárolható.

Szabadföldi viszonyok között igen gyakran megtalálhatjuk a sár­garépán a vándorló gyökérfonálférgeket (Pratylenchus ssp.) is. Ezek is a növények gyökereit károsítják, de anélkül,hogy gubacsokat idéz­nének elő. A fonálférgek által megtámadott növények gyökérzetén ebben az esetben elhalásos foltok keletkeznek. A fokozott gyökér­képződés itt is megfigyelhető. A megtámadott növények gyökérze­tén a különböző kórokozók könnyebben megtelepednek, s a kártétel­mértéke ezzel is fokozódik.

Az említett fonálféregfajokon kívül a sárgarépát károsíthatja még a szárfonálféreg [Ditylenchus dipsaci (Kühn) Filip] is. A károsítás

Fonálféreg kártétele sárgarépán (Fotó: Hanzsáros P.)

72

legismertebb tünete, hogy a sárgarépa karógyökere rendellenesen megvastagodik és felreped. Elsősorban szabadföldön károsít.

Védekezés: a felsorolt fonálféregfajok elleni védekezés a megelő­zésen és a vegyszeres eljárások összekapcsolásán alapszik. A sárga­répa vetését megelőzően talajvizsgálatot kell végezni, s nagy popu­lációszám esetén a területre sárgarépát és a fonálférgekre érzékeny más növényeket nem szabad vetni. Jelentősen lehet csökkenteni a fonálférgek egyedszámát a helyes vetésforgóval. A korai bab, a ko­rai paradicsom, a gabonafélék és a kukorica egymás utáni termesz­tése jelentősen csökkenti a talaj fonálféreg-fertőzöttségét. A szárfo­nálféreg jelenléte esetén az adott területen legalább öt évig ne ter­messzünk sárgarépát. Állandó gondos gyomirtást is kell végezni.

A vegyszeres védekezés a talaj előzetes fertőtlenítésével megold­ható, de ez költséges eljárás. Jó eredménnyel használhatók erre a célra többek között a Shell D—D 60 cm3/m2, a Nemagon 4 cm3/m2 vagy a Di—Trapex 60 cm3/m2 mennyiségben. Ezek nagyüzemi gépi kijuttatására is megvan a lehetőség.

Sárgarépalégy (Psila rosae FB.). Hazánkban viszonylag kismér­tékben károsít, de külföldön a kártételét igen jelentősnek tartják, ezért mint potenciális kártevővel számolni kell vele. A megtámadott növények levélzete kezdetben ibolyászöld lesz, majd megsárgul. Az ilyen tüneteket mutató növények gyökerét felvágva azokban megtalálhatjuk a kifejlődve 6—8 mm nagyságú fehér nyüveket, amelyek a héj alatti rozsdaszínű kanyargós járatokban táplálkoz­nak. A kifejlett nyüvek bábozódni a talajba húzódnak s ezért gya­kori, hogy az őszi felszedés idején a járatok már üresek. A károsított növények konzervipari használati értéke is jelentősen csökken, a tárolásra kerülők pedig a raktározás alatt gyorsan rothadásnak in­dulnak.

Védekezés: a vegyszeres védekezés általában nem válik szüksé­gessé. Amennyiben a károsítás tüneteit észleljük, a fertőzött növé­nyeket meg kell semmisíteni. Szükség esetén a tojásrakás megkez­dése előtt külön engedéllyel és szermaradék-vizsgálattal a Phosdrin 0,1 %-os oldatát használhatjuk eredményesen. A maghozónak szánt dugványanyag a későbbi vetés miatt elkerüli a károsítást.

Fekete tücsök (Acheta desertus Pali.). Soktápnövényű faj, így a sárgarépát is károsíthatja. A kezdetben fehér, majd hamuszínű s a

73

vedlések során fokozatosan sötétedő lárvák és az imágók szabály­talan rágásnyomait fedezhetjük fel a növények talajjal érintkező vagy a talaj közelében levő részein.

Szárazság idején a keletkező repedéseken át hozzájuthatnak a répatesthez is, és kiodvasítják. Egyes esztendőkben jelentős kárt okozhatnak a csíranövényeken a csoportosan kitelelt lárvák. A nö­vénykék a rágás következtében lankadnak és elpusztulnak. A kár­tétel közelében rendszerint megtalálhatók a tücsöklyukak is.

Védekezés: Lindán, melasz és korpa keverékéből készített csalétek vagy 3,5—5,0 kg/ha Limacid—Spolana granulátum kiszórásával egyedszámuk jelentősen gyéríthető. A károsítás kezdetén a mag­hozóknál a talaj Lindanos-porozása is kielégítő védelmet nyújthat.

Vetési bagolylepke (Scotia segetum Schiff.). Soktápnövényű kár­tevő, amely tömegszaporodása idején jelentős károkat okozhat a sárgarépában. A közvetlen kártételt a mocskospajor vagy porkukac néven emlegetett lárvái okozzák. A sárgarépára elsősorban az első nemzedék lárvái veszélyesek. Ez a június végétől jelentkező nemze­dék a sárgarépa gyökerét a föld felszínén támadja meg és szabály­talan odvakat rág benne.

Védekezés: a felszaporodás megelőzése szempontjából különös jelentősége van a terület gyommentesen tartásának, főleg július és augusztus hónapokban. Ilyen módon nagymértékben csökkenthet­jük a lepkék táplálkozási lehetőségeit, és ezzel a lerakott tojások számát is. A kártétel jelentkezésekor annak továbbhaladási irányába húzott és idegméreggel beszórt árokkal eredményesen pusztíthatók.

Pattanóbogarak (Elateridae). Lárváik, a drótférgek mint soktáp­növényű kártevők kisebb-nagyobb mértékben a sárgarépát is káro­síthatják. Különösen a csírázó növénykék szenvedhetnek sokat, de a répatestbe behatolva és ott járatokat rágva a fejlettebb növényeken is károsíthatnak.

Védekezés: friss gyeptörésben 2—3 évig ne termesszünk sárga­répát. Erősen drótférges területen az általuk nem kedvelt növénye­ket, pl. hüvelyeseket, keresztes virágú olajos növényeket termesz- szünk. Augusztus—szeptemberben, amikor a talaj felső rétegében tartózkodnak, tárcsás talajműveléssel sokat elpusztíthatunk közü­lük. Különösen a bábozódó drótférgek pusztulnak ettől tömegesen. A hatás fokozható a Lindan-tartalmú szerek egyidejű talajba dol­

74

gozásával. A fonálférgek ellen javasolt talajfertőtlenítő szerek a drótférgeket is igen eredményesen pusztítják.

A levéltetvek közül a sárgarépán több faj is károsíthat. Megtalál­ható rajta a zöld sárgarépa-Ievél- tetű (Cavariella aegopodii Scop.), a galagonya-levéltetű (Dysaphis crataegi Kait.), a hamvas sárgaré- pa-levéltetű (Semiaphis dauci F.) és a sárgarépa-gyökértetű (Pem- phigus dauci Goureau) is.

A levéltetvek általában a leve­lek fonáki részére telepedve él­nek, amelyek begörbülnek és el- színeződnek. Erősebb fertőzés esetén a növényeken hervadás os tünetek jelentkezhetnek.

Az általánostól részben eltérő a galagonya-levéltetű kártétele, amely a sárgarépa alsó levelein és gyökerein él, a sárgarépa-gyökértetű pedig kizárólag a sárgarépa gyökerein szívogat. E két utóbbi faj egyedei a színük alapján meg­különböztethetők. A galagonya-levéltetű nyári nemzedékei sárgás­szürkék vagy sárgák, a sárgarépa-gyökértetűé hamvas világoszöld színűek.

Védekezés: a lombozaton élő levéltetvek ellen viszonylag köny- nyen védekezhetünk, mert meglehetősen nagy a szerérzékenységük. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a gyökgumósoknál a szerves- foszforsav-észterek használata tilos! Fellépésük esetén jó eredmény­nyel alkalmazható a Bi 58 EC és a Lebaycid 40 WP 0,1 %-os vagy a Fiiból E 0,2—0,5 %-os, illetve a Diazinon Phenkapton 0,25 %-os oldata. Nehezebben kivitelezhető a védekezés a galagonya-levéltetű gyökérzeten élő egyedei és a sárgarépa-gyökértetű nyári nemzedékei ellen. Ezek elszaporodását fékezhetjük a növények permetezésével a levéltetvek júniusi migrálása idején a fentebb említett szerekkel. A gyökerekre telepedett népességet a szerek talajba juttatásával

Sárgarépa-levéltetű kártétele (Fotó: Hanzséros P.)

75

pusztíthatjuk a legeredménye­sebben. A szermaradványérté- kek tisztázatlansága miatt azonban csak a maghozónak szánt dugványanyag védelmére alkalmazhatjuk ezt a módszert.

Sárgarépa-gubacsszúnyog (Kiefferia pimpinellae F. Loew.). A hazai szakirodalom ez ideig nem tulajdonított je­lentőséget ennek a kártevőnek, bár az ország északnyugati ré­szén egyes években 5% körüli kárt okozott a magtermésben.

A június végén—július elején rajzó szúnyogok a virágokra rakják a tojásaikat. A kikelő lárvák károsítása nyomán a sárgarépa virág­zatában kezdetben halványzöld, majd vöröses, később lilásvörössé

Sárgarépa-gubacsszúnyog kártétele virágon (Fotó: Hanzséros P.)

76

Sárgarépa-gubacsszúnyog lárvája (Fotó: Hanzséros P.) '

váló gubacsok keletkeznek. A gubacsok mérete kifejlett állapotban 3—6 mm, a termés helyett képződő gubacsokban élő lárvák szá­mától függően. Az esetek többségében az ikerkaszat mindkét fele felpuffad.

Védekezés: jelenleg még igen nehéz, mert a rajzás ideje a teljes virágzás idején van. Az elvirágzás után felszívódó rovarölő szeres

— egyébként hatékony — permetezés pedig már nem tudja meg­akadályozni a kártételt. Valamely igen rövid várakozási idejű rovar­ölő szer esti órákban történő kipermetezése megoldást jelenthetne, pl. a 0,1 %-os Phosdrin. Tömegesebb elszaporodását igen nagy­számú gyomtápnövénye irtásával megakadályozhatjuk.

77

Petrezselyem

A petrezselyem hidegtűrő növény: —8...-10 °C-ot is el­visel. Tavasszal az egyik legkorábban vethető növény. Már március elejétől vethetjük.Az árnyéktürő növények közé tartozik.Tápanyagigényes, de jó a tápanyagszerzési képessége. Optimális talaja az üde, mély rétegű, tápanyagban gazdag vályog. A talajjal szemben a fő követelmény: mélymüvel- hetőség,jó tápanyagtartalom és jó vízellátás.

Gazdasági jelentősége

Ugyanúgy, mint a sárgarépa, a petrezselyem is a magyar konyha tradicionálisan használt zöldségnövényei közé tartozik. Felhaszná­lása szűkebb körre terjed ki, mint a sárgarépáé. Termőterülete is kisebb (kb. fele a sárgarépáénak). Jóval kisebb terméshozamával az évi országos termés a negyedrészét teszi ki a sárgarépának.

Bár hagyományos termesztőtájai alakultak ki, az egész ország területén termesztik és minden házikertben megtalálható. így az általunk, illetve a Magyar Statisztikai Hivatal által adott termelési adatok nem tükrözik teljes mértékben a való helyzetet, mert csak üzemi termelések és az állami szervek által felvásárolt adatok állnak rendelkezésünkre.

Termőterülete az utóbbi években részben a nagyfokú minőségi romlás, részben pedig a termelés nagy kézimunka-igénye miatt sok­kal inkább ingadozik, mint a sárgarépáé. Szembetűnőnek látszik ez az 1973. és 1974. év termelési helyzetéről készített térképeken.

A többi zöldségnövényhez viszonyítva aránylag kis termőterülete következtében az egyes évjáratok gyenge termésátlagai a területi ingadozásokkal együttesen eléggé bizonytalanná teszik petrezse­lyemellátásunkat. Ezt természetesen a városi lakosság és a feldol­gozó ipar érzi meg leginkább.

78

Petrezselyemtermesztő körzetek, járási bontásban, 1973-ban

Üzemi méretű hajtatása nincs. Helyenként kis területeken a levele miatt termesztik. A tél folyamán a világosabb pincékben, meleg­ágyakban vagy üvegházakban nyirkos homokba, állva egymás mellé elrakott petrezselyemgyökerekről állandóan szedhetők a levelek, amelyeket azután csomókba kötve árusítanak. Petrezselyemből a

79

feldolgozott és szárított áruból exportálunk. Nyers gyökérből vi­szont gyakran importra szorulunk.

Táplálkozási jelentősége. Egy főre eső fogyasztása 3,62 kg. Gyö­kerét egész évben használjuk, de kevésbé a tápértéke miatt, inkább fűszernövényként, főleg levesízesítőnek.

A konzervipar a megtermelt mennyiségnek több mint felét dol­gozza fel különböző salátákhoz, valamint vegyes szárított zöldség­nek.

A petrezselyem táplálkozási értékei (100 grammra vonatkoztatva)

Gyökérben:

Kalória 35Fehérje 1,2 gZsír 0,1 gSzénhidrát 7,1 gVíz 90,4 gHamu 1,2 gB-vitamin 0,4 mgKalcium 48,0 mgVas 2,5 mgFoszfor 30,0 mg

Levélben:

C-vitamin 140—150 mgVíz 85,05 gN-tart. alkatrész 3,66 gZsír 0,72 gCukor 0,75 gN-mentes anyagok 6,69 gRost 1,45 gHamu 1,68 g

Jellegzetes illatát a gyökerében, de főleg a levelében levő illó olajok adják.

80

Nagyon közeli rokona a zellernek és a pasztináknak. A Földközi­tenger környékén, Spanyolországtól Görögországig vadon fordul elő, de megtalálták Algériában is. Vad alakjai főleg a források kör­nyékén, kavicsos, köves területeken teremnek, s állítólag neve is innen származik.

Vannak fajták, amelyeket gyökerükért és levelükért termesztenek, és vannak fajták, amelyeknek gyökere használhatatlan, s csak leve­lüket fogyasztják, illetve ízesítésre vagy tálak díszítésére használják. Az előbbiek a gyökérpetrezselymek, amelyek főleg Kelet- és Közép- Európában, az utóbbiak a levélpetrezselymek, amelyek főleg Nyu- gat-Európában és a világ többi részén terjedtek el.

Hazánkban körülbelül azóta fogyasztják és használják, amióta a sárgarépát.

Nálunk közhasználatban a gyökérpetrezselymet csak petrezse­lyemnek, a levélpetrezselymet pedig metélőpetrezselyemnek neve­zik. Ha küllemben el is tér a két petrezselyemfajta egymástól, kör­nyezettel szembeni igényeik megegyeznek. Ezért csak a fajták leírá­sánál térünk ki a különbségekre.

Növénytani jellemzése

Kétéves növény. Első évben fejleszti ki tőleveleit és húsos karó­gyökerét, olykor pedig a szintén főgyökérből, de sok oldalgyökérből álló gyökérképletét. Az előbbiek a gyökérpetrezselymek, az utóbbiak csak a levelük kedvéért termelt, ún. metélőpetrezselymek.

A leveléért és a húsos gyökeréért termelt petrezselyem gyökere karógyökér, amely kedvezőtlen körülmények között elágazhat. Fel­színe sárgásfehér vagy világosbarna és sárga, de lehet vörösesbarna is. Belső része fehér, húsos. A petrezselyemgyökérnél nincsenek színeződési és érési stádiumok, mint a sárgarépánál, mert a kis karó­gyökér fejlődésétől kezdve a húsos gyökér kialakulásáig, vagyis a teljes forma kifejlődéséig, színben és struktúrában azonos.

Vegetatív állapotból a generatív állapotba normális körülmények között a második évben megy át, s a második évben fejleszti ki vi­rágszárát.

Származása és elterjedése

81

Tőlevelei és a virágszáron levő alsó levelek felszínükön ragyogó zöldek, háromszorosan szabdaltak és fogazottak. A tőlevelek levél­nyelei megnyúltak, húsosak, míg a virágszár alsó levelei rövidnyele­sek. A virágszár felső levelei hármasak, levélkéi lándzsa alakúak, ép szélűek és ülők.

A petrezselyem egy kimondottan heterophyl növény. Ugyanis az első évben teljesen más leveleket fejleszt, mint a második évben, amikor a virágszárat és a virágokat hozza. Ezt a tényt a kutatók a külső tényezők hatásával magyarázzák.

A petrezselymet bőséges trágyázással, sok vízzel, a fény gyengíté­sével, a kifejlődött levelek rendszeres eltávolításával, azaz az asszi­milációs felület csökkentésével hosszadalmasan vissza lehet tartani fiatalkori stádiumban.

Szövettani felépítése. A húsosán megvastagodott petrezselyem­gyökérben tartalék tápanyagok raktározódnak. A gyökér kereszt- metszetén belülről kifelé megkülönböztethető a vastag farész, a kambium és a vékony háncsrész, kívülről pedig a bőrszövet. A gyö­kérben a szilárdító elemek majdnem teljesen hiányoznak. Ennek

oka az, hogy a megvastago- dásnak elsősorban tartaléktáp- anyag-raktározás a célja, csak másodsorban a szilárdítás.

Virágszára. Egyenes, szögle­tes, csupasz, belül üreges és 100—150 cm magas, elágazó. A virágokra az ötös szám jel­lemző. A sziromlevelek zöldes­fehérek. Virágai, illetve ernyői a zelleréhez hasonlóak. Idegen­beporzó, beporzását a rovarok június—július hónapban vég­zik. Virágzásbiológiája is ha­sonló a zelleréhez.

Termése. Ikerkaszat, amely 2 magból áll. A mag alakja in­kább a zelleréhez hasonló,

Petrezselyem-levéltípus (Fotó: HanzsérosP.) mint a sárgarépáéhoz, de annál

82

Petrezselyemmag (Fotó: Kováts Z.-né)

nagyobb, 2—3 mm hosszú, l mm széles. Színe éretten szürkés, zöl­desszürke. A benne levő illó olajoktól jellegzetes petrezselyemszaga van. Csíraképességét 2—3 évig őrzi meg. Ezermagsúlya: 1,2—1,8 g.

Biológiai igénye

Hőigénye. A hidegtűrő növények közé tartozik. A Markov—Haev- féle beosztásban 16 ±7 hőcsoportba, vagyis ugyanabba a csoportba tartozik, mint a sárgarépa. A petrezselyem hőigénye azonban ki­sebb. Teljes kifejlett állapotban -8...-10 °C-ot is elvisel. Hideg- tűrése teszi lehetővé az ősz elején történő vetését, amikor a már megerősödő petrezselyemnövények áttelelnek, vagy a késő ősszel elvetett mag kora tavasszal kicsírázik. Gyakran alkalmazott mód­szer az ún. helybenhagyásos magtermelés, amikor a dugványokat ősszel felszedjük és átszelektálva visszaültetjük, vagy fel sem szedve helyben hagyjuk a következő évi magfogásra. A sárgarépa a meleg időszakot jobban elviseli, mint a petrezselyem. Csírázási hőmini­muma 2—3 °C, hőoptimuma 20 °C körül van. Csírázási ideje a hő­mérséklettől függően megfelelő nedvesség mellett 20—30 nap. Haj- tatáshoz 8—12 °C is elegendő.

6* 83

Fényigénye. A sárgarépáéhoz hasonló. Az árnyékot tűrő növények közé tartozik. Gyengébb fényben is jól fejlődik. A sárgarépához ha­sonlóan a mai petrezselyemfajták is a mérsékelt klíma alatt fejlődtek ki, és a hőmérséklet hatására képeztek virágszerveket. Érzékenysé­gük a hosszú nappallal szemben sokkal inkább elhatárolódott, mint a sárgarépáé. A petrezselyem között szinte nem is található az első évben felmagzó növény, míg a sárgarépában gyakran előfordul. Mivel a gyengébb fényben is fejlődik, lehetséges a téli hónapokban hajtatni.

Vízigénye. A hosszú fajták gyökérzete 60—90 cm mélyre is el­hatol a talajba. Vízfelvételük jó. A rövidebb gyökerű fajták seké­lyebben gyökereznek, ezért érzékenyebbek a szárazságra is. Szá­razságban a petrezselyem növekedése visszamarad, de illóolaj-tar- talma nő.

A petrezselyem csírázásához viszonylag sok víz kell, mint általá­ban minden olajtartalmú aprómagnak. Ezért a nedvességet jól tartó és cserepesedésre nem hajlamos talajba vessük. Ha a talaj felső rétege kiszárad, a talaj bekérgesedik, a csírázásnak indult mag köny- nyen befullad. A fiatal növények nagyon nehezen viselik el a száraz­ságot, érzékenyek, finomak. Ezért ajánlatos tavasszal a lehető leg­korábban elvetni, amikor a talajban meglevő nedvesség még ele­gendő, s ezt a talaj a hosszú csírázási idő alatt tartani is tudja. A ké­sőbbiek folyamán, ha a növényállomány jól kelt, és jól beállt, több­nyire elegendő a természetes csapadék is.

Nemesítésének helyzete

A forgalomban levő gyökérpetrezselyem-fajtáink mind német szár­mazásúak. Erre utal az eredeti nevük is, úm. a Bardowicker, amelyik­nek syn. neve=Berliner Lange=Berlini hosszú, Berliner Halb- lange = Berlini félhosszú, Kurze Dicke=Kurta cukor, amelyek a honosítás következtében a Hosszú, Félhosszú és Korai cukor nevet kapták.

A levél-, illetve metélőpetrezselymek többsége is német nemesítés­ből származik, mint pl. a Hamburger, Krause, Mooskrause, Edel- stein stb., vagyis Hamburgi, Fodros vagy Mohafodrozatú stb. faj­

84

ták. A gyökérpetrezselymek nemesítésével és fajtafenntartásával több európai országban foglalkoznak, míg levélpetrezselyem neme­sítésével Nyugat-Európában és Amerikában, használatuknak és el­terjedtségüknek megfelelően.

A gyökérpetrezselymeknél a felsorolt 3 fajta egyúttal a 3 fő tí­pust is képviseli. Közöttük több átmeneti forma található.

A nemesítésnél és fajtafenntartásnál szem előtt kell tartani a gyö­kérpetrezselyem következő tulajdonságait:

— hajlamos az eldurvulásra, ha a környezeti tényezők nem felel­nek meg, pl. ha tartósan száraz a talaj vagy tartósan túl ned­ves, vagy pedig kedvezőtlen klíma alatt termesztjük;

— érzékenyen reagál a termesztéstechnikai tényezőkre, pl. ha a növényállomány túl sűrű, tehát nincs időben kiritkítva, vagy nem megfelelő tőtávolságra vetettük: a gyökerek megnyúltak vékonyak lesznek, a vastagabb típusok elvesztik fajtajellegü­ket. Ugyanakkor a túl ritka állományban, amely lehetőséget ad a talaj nagyobb mértékű kiszáradására, a gyökerek eldur­vulnak, deformálódnak, elágaznak;

— nagyon lassan örökithetők bizonyos tulajdonságok. Következe­tes és szigorú szelekciós munkával több év szükséges ahhoz, hogy bizonyos tulajdonságok, pl. a forma stabilizálódjék, el­tekintve attól, hogy idegenbeporzó, tehát az anyag mindenkor populáció lévén, bizonyos hasadást ad;

— a rossz tulajdonságokra, pl. varasodásra, rozsdásodásra, a fej zöldes színeződésére való hajlama az utódokban felerősödve léphet és lép is fel.

A beltartalmi vizsgálatokat hasonlóképpen végezhetjük el, mint a sárgarépánál. A harmadában vagy felében elvágott gyökerek ki­ültetve hajtanak és magszárat hoznak. Lehetőségünk van tehát a továbbszaporításra megfelelő rostosságú és tömörségű, nem filces vagy szivacsos egyedek kiválasztására. Ennek elsősorban a vasta­gabb gyökerűeknél — mint a Félhosszú vagy Korai cukor — van jelentősége.

A fajtafenntartás legcélszerűbb, legcélravezetőbb módszere az izo­látorok alatti családtenyésztés, amikor is a betelepített méhekkel

vagy legyekkel poroztatjuk össze az előzőleg kiválogatott és kiül­tetett maghozó töveket.

Hibrid fajta előállítására is van lehetőség, nemcsak a különböző fajtákkal, hanem különböző fajokkal is. Madzsarova állított elő hibridet, zeller×gyökérpetrezselyem keresztezéséből. Az egyik mint petrezselyemutód szerepelhet: levelei közbeeső formát képviselnek, azonban gazdagabb C-vitaminban, kloroflllban és illó olajokban, de a levelek aromája és íze petrezselyemszerű. Az új fajta, amelyet Festival 68-nak nevezett el, gazdag ásványianyag-tartalmát a zel­lertől örökölte. A gyökér formája sima felszínű, henger alakú, amely lefelé keskenyedő. Madzsarova fajtahibridjének nemcsak gazdasági, hanem elméleti, nemesítési szempontból is jelentősége van.

Nemesítési célkitűzés mind a fajtafenntartás és fajtajavítás, mind új fajták előállítása során a tömör, fehér húsú, jó szárítmányt adó gyökér, amely elágazásra nem hajlamos és a lisztharmattal szemben rezisztens.

A petrezselyemfajták értékelése

A fajták nevei lényegében a gyökértípusokat is jellemzik, miután el­nevezésüket formájuk után kapták.

Lombszínben és általában lombozatukban nemigen különböznek egymástól, annál eltérőbbek hosszúságban és vastagságban. Nem elhanyagolható különbségeket mutatnak a felszín parásodásában, a gyökérszőrök berakódásában.

A gyökértípusokon, illetve fajtákon belüli ingadozás elég nagy­mértékű lehet nemcsak a szelekció elhanyagolása vagy elmaradása miatt, hanem a kedvezőtlen termesztési körülmények miatt is.

Több éves termesztési tapasztalat és kísérletek alapján megállapít­ható, hogy kedvező környezeti feltételek és következetes szelekció mellett is mindig mutatkozik több-kevesebb visszaütés egyik-másik gyökértípusra.

A szelekció hiánya nagyon érezteti hatását nemcsak a kevert állo­mányban, hanem a fajták leromlásában is, amelyet követ többek között az elágazásra való hajlam. Azok a fajták, amelyeket a típus­nak és a minőségnek megfelelően és következetesen szelektálva a

86

fajtafenntartás szabályainak betartásával szaporítottak, még ked­vezőtlen talajviszonyok mellett is jobb eredményt adnak.

A fajták használati értékében is lényeges különbség van.A Korai cukor fajta inkább a házikertekbe, korai szabadföldi

termesztésre és a korábbi piacellátásra ajánlható. Tenyészideje va­lamivel — kb. egy hónappal — rövidebb, mint a másik két fajtáé. Korábban szedhető, rövid alakja miatt könnyebben kihúzható a földből. A tárolást viszont nehezebben bírja, mint a másik két fajta.

A Félhosszú fajta terjedt el általában és egyre inkább foglalkoznak vele, s egyre inkább kiszorítja a Hosszú fajtát a termelésből.

A Hosszú fajta jelenleg még hazai ellátásunknak mintegy a felét adja, de vékony teste és gyakran 50 cm-t is elérő hosszúsága miatt gépi szedésre alkalmatlan.

Termesztett fajtái

Korai cukor

Korai cukor fajta (Fotó: Hanzséros P.)

87

Rövid típusú. Tenyészideje 140—150 nap. Levélzete közepesen erős, megegyező a többi típus levélzetével.

Széles vállú, hirtelen elkeskenyedő gyökér alakú, a fej a vállal egy szintben van. Válla enyhén csapott. Felülete többé-kevésbé gyű­rűzött. Vállszélessége 5—6 cm, hosszúsága 12—15 cm. Színe fehér.

Felhasználhatóságát tekintve elsősorban piaci értékesítésre al­kalmas. Termőképessége a gyökérpetrezselymek között a leggyen­gébb.

Nagyüzemi termesztésre nem ajánlatos. Tápanyag- és talajigénye nagy, könnyű és középkötött talajokon termeszthető.

Félhosszú

Félhosszú típusú. Tenyészideje 180—200 nap. Levélzete közepesen erős, megegyező a többi típus levélzetével.

Vállas, fokozatosan elkeskenyedő, hegyben végződő gyökér alakú. Válla enyhén csapott, a fej kissé kiemelkedő. Vállszélessége3—4 cm, hossza 20—24 cm. Külső színe fehér.

Folyamatos fogyasztásra, téli tárolásra, ipari feldolgozásra al­kalmas.

Termesztésben a legelterjedtebb. Üzemi szedésre alkalmas, gé­pesíthető a szedése. Középkötött, könnyű talajokon is eredmé­nyesen termeszthető.

Félhosszú fajta (Fotó: Hanzséros P.)

88

Hosszú

Hosszú típusú. Tenyészideje 200—220 nap. Levélzete közepesen erős, megegyező a többi típus levélzetével.

A gyökér válla kicsiny és egyenletes, fokozatosan el­keskenyedő, hegyben végző­dő, felülete sima. Vállszé- lessége 2—3 cm, hossza 30 cm felett van. Külső szí­ne fehér.

Folyamatos fogyasztásra, téli tárolásra, ipari feldolgo­zásra alkalmas.

Kötött talajon is eredmé­nyes a termesztése. Gépi sze­désre alkalmatlan. Termő- képessége jó. Hosszú fajta (Fotó: Hanzséros P.)

A metélőpetrezselyem

Fajtaválasztéka jóval nagyobb, mint a gyökérpetrezselyemé. Hasz­nálati és termelési érték szempontjából azonban ezek a fajták csaknem azonosak.

Hamburgi

Szétterülő, laza, közepesen sűrű levélállású. A levélnyél hosszú, halványzöld. A levél sima, erősen tagolt, enyhén csipkézett szélű. Színe tompa sötétzöld. A levél a gyökérpetrezselyeméhez nagyon hasonló, annál kicsit finomabb, ízanyagokban gazdagabb.

Elágazódó, középerős főgyökere van, sok mellékgyökérrel.

89

Sűrű levélállású, dús, közepesen tömött. Levélnyele közepes hosszú­ságú, halványzöld. A levél erősen fodrozott, csipkézett szélű, színe kissé matt, sárgászöld.

Főgyökere vékony, gyenge, igen sok mellékgyökérrel. Színe sárgásfehér. Gyökere felhasználásra nem alkalmas.

Mohafodrozatú

Termesztéstechnológiája

Talajigénye

A gyökérpetrezselyem optimális talaja az üde, mély rétegű, táp­anyagban gazdag vályog. Tápanyagigényes, de jó a tápanyag­szerzési képessége. Foszforigénye a legnagyobb, kálium- és nitrogénigénye közepes.

Hazánkban mindenféle típusú talajon termelnek petrezselymet, s a termesztési körzetek is különféle szerkezetű talajon alakultak ki. Termelésünk 50%-a kötött talajon, 30—35%-a homoktalajokon és 15—20%-a öntéstalajokon és tőzegtalajokon van.

A talajnál a fő követelmény mélyművelhetősége és mélyműve­lése, tápanyagtartalma és vízellátása. Az általunk megvizsgált, különböző szerkezetű petrezselyemtermelésben aktív táj tala­jainak többsége már 15—20 cm mélyen — néhány folt kivételé­vel — annyira szegény volt tápanyagban, hogy e mélyen gyökerező növény számára (táplálékának zömét 20 cm alatt veszi fel) semmi esetre sem alkalmas. Egyrészt tehát hiányzik az a mélyművelés, amelyet a Makó környéki egyes nagyüzemek a hagyományos gyökérzöldség-termelésből átvettek, illetve megtartottak, másrészt oka az elnagyolt, nem rendszeres tápanyag-utánpótlásbán kere­sendő. Mind hazai kísérleteink és megfigyeléseink, mind a külföldi kísérletek alátámasztják azt a véleményt, hogy a gyökérelágazás okát elsősorban a nem megfelelő mélységig történő művelésben és a nem megfelelő mélységbe juttatott tápanyagellátásban kell keresni. Természetesen a fajták minőségi leromlása s a nem kielégítő és nem következetes szelekció ezt az elágazásra való hajlamot fokozhatja.

90

A túl kötött és a túl laza homoktalajok kivételével minden ta­lajon lehet termeszteni. Optimálisak azonban a gépesítésre is al­kalmas, könnyű talajtípusok; a humuszos vályogtól a vályogos homokig. Kitűnő petrezselyem terem a mészben gazdag öntéstala­jokon és a szerves anyagban, mészben gazdag talajokon. Ugyan­csak jók a megfelelő tápanyag-ellátottságú kötöttebb mezőségi talajok is. A talaj pH-jával szemben közömbös.

Vetési sorrendje

Előző évben istállótrágyázott növény után vessük. Fontos a táp­dús talaj, a túl trágyázástól azonban óvakodjunk, valamint a ki­zsarolt, tápanyagban szegény talajoktól is. Mivel a petrezselyem egyike a legkorábban vethető fajoknak, ezért olyan növény után tehetjük csak, amely idejében betakarításra kerül és utána az őszi mélyszántás elvégezhető. A mélyszántás egyedül azonban nem elegendő. Törekedjünk olyan talajművelési rendszer kialakítására, amely jó talajszerkezethez vezet. Egyik növényfaj sem reagál erre olyan érzékenyen, mint a petrezselyemgyökér. A petrezselymet petrezselyem után tenni nem ajánlatos; 5—7 év után kerüljön csak ugyanarra a területre.

Tápanyagellátása

Közepes tápanyag-ellátottságú talajokon a következő műtrágya­mennyiségeket ajánljuk, öntözött körülmények között.

Tervezett terméshozam 170 q/ha.Műtrágya-hatóanyag, kg/ha N 80,

P 100,K 100.

A szuperfoszfátot és kálisót az őszi mélyszántás előtt adjuk. A nitrogén egyik felét kelés után, az első gépi kapáláskor, a másik felét pedig júniusban — rá másfél-két hónapra — adhatjuk a má­

91

sodik vegyszeres gyomirtás előtt. Ha öntözünk, az öntözővízzel együtt juttassuk ki.

Nem öntözött termelésnél a fenti műtrágyaadagok egyharmaddal csökkentett mennyisége ajánlható.

Talaj-előkészítése, vetése

Az őszi mélyszántás 30 cm-nél mélyebb legyen. A tavaszi elő­készítő munkák az őszi szántás elmunkálásából és a vetőágy elő­készítéséből állnak. Lényeges, hogy a felszín kertszerűen sima, rögmentes legyen, amely lehetővé teszi az egyenletes, sekély vetést.

A vetési mélység 2—3 cm mind a könnyű, mind a kötöttebb talajokon. A könnyű talajok esetében vagy szárazabb tavaszokon fontos a vetés előtti hengerezés, a vetési mélység érdekében. Ha modern, precíziós vetőgép áll rendelkezésünkre, a vetés utáni magtakarás és hengerezés elmarad, mert ezeket a műveleteket a gép a vetéssel egyidejűleg elvégzi. Ellenkező esetben a magtakarást és hengerezést vetés után nem hagyhatjuk el.

A háromfajta petrezselyem közül bármelyiket választjuk is, mindenképpen a lehető legkorábban vessük el. Március elejétől legkésőbb április elejéig, vagyis addig, amíg a talajban elég nedvesség van ahhoz, hogy a magvak kikeljenek. A kelés 20—24 napot vesz igénybe.

Vetőmagmennyiség. A vetés sortávolsága 24—32 cm. Az utóbbi a gépi sorkapáláshoz és szedéshez igazodik. Az állománysűrűség fajtánként változik. Korai cukorból, amelynek vállszélessége 5—6 cm, 24 cm-es sortávolságban 850 ezer növényegyedet számol­hatunk ha-onként. Ez soros vetéssel folyóméterenként 18—20 és négyzetméterenként 70—85 növény. A Félhosszú és a Hosszú fajta 3—4, illetve 2—3 cm-es vállszélessége megengedi a sűrűbb vetést. Az állománysűrűség 24—32 cm-es sortávolságnál és a fo- lyóméterenkénti átlagos 30 növényszámmal négyzetméterenként 90—120, hektárra átszámítva 0,9—1,2 millió növényegyed. Vető­magszükséglet 75 %-os csíraképességű magból, talajtól függően, 10—20 %-os vetőmagrátartással — 1,5—1,8 illetve 1,8—2,5 kg/ha (a mag ezermagsúlya 1,4 g).

92

A tőszám emelésére és ezzel a hozamemelésre a pásztás vagy szalagos művelésre való áttéréssel nyílik lehetőség. Ez esetben a tőszám az 1,5—2,0 milliót is elérheti hektáronként. A sávos vagy pásztás művelésnél 35—40 cm az optimális távolság a pászták, illetve a sávok között.

Vegyszeres gyomirtása

Lényegében megegyezik a sárgarépáéval. Mind a kontakt gyomirtó szerek alkalmazásánál elmondottak, mind a prometrin- és linuron- herbicideknél és ezek kombinációinál leírtak vonatkoznak-a pet­rezselyemre is. Tapasztalataink szerint azonban a petrezselyem a sárgarépánál, de még a zellernél is nagyobb érzékenységet mutat e szerekkel szemben. Ezt az érzékenységet a szeradagok csökken­tésével és a kipermetezés időpontjának helyes megválasztásával ellensúlyozhatjuk.

A kontakt gyomirtó szerek használata természetesen azonos mennyiséggel és módszerrel megy végbe, hiszen a felszíni hatás nem érinti sem a talajba kerülő, sem a már belevetett magvakat, sem az esetleg már csírázásnak indult, de még a földből ki nem bújt növénykéket.

A postemergensen (kelés után) alkalmazott prometrin- és li- nurontartalmú szerekkel szemben érzékenyebb. Ezért várjuk meg egyrészt a növények 10—15 cm-es fejlettségét, másrészt az első alkalommal a kisebb dózist használjuk. Az 5—6 cm-es nagyságú petrezselyem-növényállományunkat még kisebb vegyszermennyiség is erősen visszaveti a fejlődésben. Az előírtaknál nagyobb adag 10—15 cm-es növényállományban is komoly perzselést okozhat, amely természetesen fejlődésbeli rendellenességeket idéz elő és hatással van a terméseredményre is. A vetés esetleg ki is pusz­tulhat.

A petrezselyem gyomflórája teljesen azonos a sárgarépáéval. A petrezselyem vegyszeres gyomirtásának előírásai:

Kontakt gyomirtó szerek: Gramoxone vagy Gomex. Adag: 3,4—5,1 kg/ha 5—6001 vízben oldva.

Prometrin gyomirtó szerek: A—1 114 és Merkazin. Adag: 2,2—3,4 kg/ha 5—6001 vízben oldva.

93

Linuron gyomirtók: Afalon, Aresin. Adag: 1,7—2,2 kg/ha 5—6001 vízben oldva, preemergensen; 1,7—2,2 kg/ha 5—600 1 vízben post­emergensen.

Khlórbromuron: Malorán. Adag: 3,3—4,4 kg/ha 5—600 1 vízben oldva preemergensen; 2,2—3,0 kg/ha 5—600 1 vízben, oldva post­emergensen.

Szerkombináció állománypermetezésre: Merkazin 1,5—2,0 kg/ha 5—600 1 vízben; Afalon 0,7—1,0 kg/ha.

Előfordulhat, hogy valamilyen oknál fogva nem sikerül a gyom­irtásunk. Ez esetben 2—3 hét múlva megismételhetjük a perme­tezést, egyharmaddal megemelt adagokkal. Ismételjük meg inkább többször kis adaggal a vegyszerezést, mint hogy kárt tegyünk nö­vényállományunkban.

Növényápolása

A precíziós vetőgépekkel vetett (egyenletes vetési mélység és jól tömörített magágy) petrezselyem magja is elfekszik 14—18 napig a talajban. Gondosan válasszuk meg ezért a területünket. Kérgesedésre erősen hajlamos talajban rosszul kelő, egyenlőtlen állományt kapunk. Ha a magvak keléséig a talajunk becserepese- dik, átlósan boronáljuk meg a vetést.

Amint a sorok látszanak, végezzük el az első gépi kapálást. A második, esetleg harmadik sorközkapálást a fejtrágyázásnak vagy az öntözésnek megfelelően iktassuk be úgy, mint a sárga­répánál.

Az időjárástól függően a június—július hó folyamán adott 20—20 mm-nyi öntözés sokat segít a fejlődésben, főleg a rövid típusú Korai cukor fajtánál, de a Félhosszú és a Hosszú fajtánál is, amíg lombjuk be nem árnyékolja a talajt.

Betakarítása

Szedését többnyire kézi ásóval végzik, vagy kormánylemez nélküli ekével emelik ki a gyökereket. Szedőgépekkel való kiemelésre, illetve a szedés teljes gépesítésére csak a Korai cukor és a Félhosszú

94

fajta jöhet számításba, mert a szedőgépek 20—22 cm mélység alatt már nem tudnak dolgozni. Ellentétben a sárgarépával, lomb­ját az ételek ízesítésére is felhasználják. A konzervipar elég nagy mennyiséget szárít belőle. Évente háromszori szedést is végezhe­tünk korai vetésű, jól fejlett állományból. Mind kézzel, mind kaszával vágva -nagyon fontos, hogy egészséges és gyomtalan legyen az állomány.

Főleg a korai szedésnél a lombját külön is vagy a gyökérrel együtt csomózzák, kötegelik és az egész műveletet kézzel vagy —mint a kiemelést — ekével s a többi műveletet kézzel végzik. Teljes gépesítését az NDK-gyártmányú EM—11 szedőgéppel vagy közbülső megoldásként az átalakított burgonyaszedő géppel lehet megoldani a megfelelő hosszúságú fajtákkal.

Érése

A vegetációs idő végéig, a tél kezdetéig a petrezselyemfajták egy­formán mindig újabb és újabb leveleket fejlesztenek, a vegetációs idő vége felé azonban ezek a megújulási folyamatok mind lassabbak lesznek, s augusztus végére, szeptember elejére az idősebb levelek sárgásak lesznek. Ezt a lombszíneződést fel lehet fogni a gyökérérés jelének is. Biztos jele azonban nincs, hogy a gyökér a vegetációs idejét mikor fejezte be, vagy teljes érettségét mikor érte el. Erre vonatkozó vizsgálataink hiányosak. Mivel a petrezselyem gyökere és levele minden stádiumban egyaránt felhasználható, ez ideig az érési vizsgálatok nem jelentettek problémát. Kérdéses azonban, hogy konzervipari feldolgozásra, illetve szárításra milyen jelentő­sége van az érett, túlérett vagy éretlen gyökérnek. Mindenesetre jelenleg elfogadjuk azt az álláspontot, hogy a vegetációs időszak befejeztével a fagyok beállta előtt, a teljes nagyságukat elérteket vagy az általunk kívánt nagyságú petrezselyemgyökereket fel­szedjük a feldolgozó ipar vagy más felvevőpiac kívánalmai szerint.

95

Tárolása

A sárgarépánál elmondottak vonatkoznak a petrezselyem tárolá­sára is. A három felsorolt fajta közül legjobban tárolható a Fél­hosszú fajta. A Hosszú fajta ha nem eléggé vastag, gyorsan fonnyad, kevésbé tartja a nedvességet, míg a Korai cukor érzékenyebb a betegségekkel, illetve kórokozókkal szemben, mint a másik kettő.

Az optimális tárolási hőmérséklet szintén az 1 °C körül van. Úgyszintén a relatívpáratartalom-igénye is hasonló a sárgarépához, vagyis 95 % feletti.

Magtermesztése

A dugványtermesztő év

A talajigénye, a vetésforgóban való elhelyezése, valamint talaj-elő- készítési munkái teljes mértékben megegyeznek a termesztés­technológiában leírtakkal.

Tápanyagigénye is hasonló, a nitrogénműtrágyát azonban a dug­ványoknál ajánlatos csökkenteni. A hatóanyagok a következők:

N 30—40 kg/ha,P2Os 100 kg/ha,KaO 100 kg/ha.

Másként alakul a vetésidő és a vetőmag mennyisége is, mert a dugványnak termelt petrezselyem később vethető:

— a Hosszú és Félhosszú fajták vetési ideje március elejétől április végéig;

— a Korai cukor fajta vetési ideje április közepétől április végéig választható meg.

A vetőmag mennyisége. Függ a sortávolságtól és a sortávolság függ attól, hogy helyben maradnak-e maghozásra a dugványok vagy ősszel kiszedjük őket és szelektálásuk után ültetjük ki ismét.

A helyben maradt dugványok tenyészterülete alkalmazkodik a maghozók tenyészterület-igényéhez.

96

• A dugványok termelési módja változó lehet: sűrűsorosan vetjük — 28—32 cm-es sortávolságra, az átlagos folyóméterenkénti 30-as csíraszámmal —, és az ősz folyamán minden második sort felszedünk értékesítésre. Ez esetben a Hosszú és Félhosszú faj­táknál az átlagos hektáronkénti tőszám 0,9—1,2 millió, a Korai cukor fajtánál pedig 0,8—0,9 millió. A vetőmagszükséglet (75 %-os csíraképességű vetőmagból) 1,5—1,8 illetve 1,8—2,5 kg/ha soros vetéssel.

Köztesnek is vethetjük a petrezselymet, vagy a petrezselyem közé vetünk valamilyen más növényt köztesnek. Ez esetben ter­mészetesen a vetőmag mennyisége a fentinek csak a fele lesz. A folyóméterenkénti tőszám csökkentése, vagyis a maghozóknál a kívánt 25—30 cm-es tőtávolságra való ritkítás már szintén az őszi munkákhoz tartozik. Legtöbb esetben azonban nem ritkítunk.

A petrezselyem köztesének, vagyis társnövényként mákot, borsót, mustárt stb. vethetünk.

Növényápolás. A talajlazítás, az öntözés és a vegyszeres gyomirtás megegyezik a már leírtakkal. A kettős termesztés hátránya, hogy a vegyszeres gyomirtást megnehezíti. Iyen esetben tehát olyan növényt válasszunk társnak, amelynek vegyszertűrése hasonló a petrezselyeméhez. Pl. borsót, amelynél a Merkazin ugyanolyan jó hatásfokkal alkalmazható, mint a petrezselyemnél.

Szedés. Ha a dugványokat felszedjük, a szedési módok és a szedési idő azonos az áru cpljára termesztett petrezselyemével.

A petrezselyemdugványok gépi szedésére az EM—11-es kombájn szintén alkalmas és az utántisztítást ugyanúgy végezzük el, amint azt a sárgarépánál ismertettük, természetesen abban az esetben, ha a felszedett dügványt tároljuk. Az esetben pedig, ha szelektálás után még az ősz folyamán ismét kiültetjük, nem szükséges után­tisztítani, vagyis a lombmaradványokat eltávolítani.

• 1 ha magvetésből 4,5—5 ha-ra nevelhetünk kiültetésre al­kalmas dugványt. A dugványok tárolás vagy kiültetés előtti sze­lekciójánál a fajtától eltérő alakú, elágazó, sérült, rozsdás gyöke­reket távolítjuk el, valamint azokat, amelyeken fejlettségüknél fogva a fajtajelleg nem bírálható.

Ha a dugványt tároljuk, tárolása teljes mértékben megegyezik a sárgarépánál leírtakkal.

97

Többnyire azonban a felszedett dugványokat szelekció után még az ősz folyamán kiültetjük, vagy fel sem szedjük, és a következő évi maghozásra a talajban hagyjuk. Ez esetben a szelekció elmarad. A szelekciót elhagyni azonban csak megbízható szaporítóanyagnál szabad.

A maghozamra termesztett fajták kiültetése:

Korai cukor: javasolt sor- és tőtávolsága 60—70x25—30 cm, a mag szára 1—1,5 m-re nő, elágazása közepes, magtermő ké­pessége is közepes;

Félhosszú: javasolt sor- és tőtávolsága 60—70 X 25—30 cm,mag­szára 1—1,5 m magasságra nő, elágazása kissé erősebb és mag­hozama is nagyobb, mint a Korai cukoré;

Hosszú: javasolt sor- és tőtávolság 60—70x30—35 cm, mag­szára és elágazása, mint a Félhosszú fajtáé.

A magtermő év

• Az ősz folyamán kiültetésre kerülő dugványoknak olyan korán lekerülő előveteményt válasszunk, amely után a talajt időben és jól elmunkálhatjuk, pl. borsó, repce, őszi takarmánykeverék stb.

• A tavasszal ültetett dugványok alá az alapműtrágyák kiszórása után mélyszántást végezzünk, hogy tavasszal, amilyen korán csak lehet, elmunkálhassuk a talajt és a dugványokat a prizmákból kiül­tethessük.

• A helyben hagyott dugványok őszi munkái szintén az alap­műtrágyák kiszórásával és a sorközökbe való bemunkálásával kez­dődnek.

A dugványok őszi vagy tavaszi kiültetését végezhetjük a megfe­lelően előkészített, sima felszínű talajba a műanyag tárcsák leszere­lése után, palántázógépekkel (ugyanúgy, mint a sárgarépánál).

A maghozó tápanyagigénye hatóanyagban:

N 40— 50 kg/ha,P2Os 100—120 kg/ha,K20 80—100 kg/ha.

98

A foszfor- és káliműtrágyákat ősszel, míg a nitrogénműtrágyát tavasszal, az első sorközlazításkor dolgozzuk be.

Izoláció. Több fajta termesztése esetén az 1000 m-es izolációs távolságot tartsuk be. A petrezselyem kereszteződhet a zellerrel is és a környéken előforduló vadpetrezselymekkel. így az izolációs tá­volság ezekre a növényekre is vonatkozik.

• Itt tartjuk érdemesnek megemlíteni azt a két vadpetrezselyem- fajtát, amely nálunk is megtalálható és amelyek virágzó petrezse­lyemnövényeinket befertőzhetik:

Aethusa cynapium L. egyéves, 100 cm magasra is megnő. Levelei a fonákukon is fényesek. Magjai könnyen elkülöníthetők a termesz­tett petrezselyem magjától, mert annál jóval nagyobbak, kb. két­szer akkorák. Ha petrezselyemállományunkban az első évben vi­rágzó tövet találunk, az az Aethusa cynapium lehet. Ez a faj nem mérgező.

Conium maculatum L. erősen mérgező, kétéves, 100—200 cm magasra is megnő. Levelei lándzsa alakúak és undorító egérszaguk van.

Növényápolása. Tavasszal mind az áttelelt, mind az akkor kiül­tetett dugványok sorközeit s ha szükséges, a sorokat is kapáljuk be. Az előző évi kultúrát a tél folyamán megülepedett talaj miatt, a ta­vaszi ültetésű kultúrát pedig azért, hogy az ültetéskor keletkező taposásokat fellazítsuk. A vegyszeres gyomirtást a talajlazítások után végezzük el.

A maghozó öntözésre száraz tavasszal kerülhet sor, mert mire a nagy nyári melegek beköszöntenek, akkorra (július—augusztus) már a magvak éréséhez éppen a nagy nyári melegre van szükség.

Vegyszeres gyomirtás. Ugyanazokat a vegyszereket lehet hasz­nálni a maghozóknál is, mint amelyeket a dugványtermesztésnél leírtunk.

Vegyszerezhetünk a dugványok kihajtása előtt vagy kihajtása után is, a gyomosodás mértékétől függően. Ha az első gyomirtá­sunk sikeres volt, és a magszárak kifejlődéséig nem gazosodott el a talaj, a későbbiek folyamán szükségtelen a vegyszerezést megismé­telni, mert az elbokrosodó, felnövő magszárak elnyomják a gazt.

Előfordul azonban, hogy állományban is meg kell ismételni a gyomirtást. A vegyszerek kijuttatását és adagolását nagy gonddal

7* 99

kell végezni, mert a petrezselyem-magho- zók is érzékenyebbek a szerhatásokra, mint

a sárgarépa.

Kihajtás előtt alkal­mazható vegyszerek és mennyiségei:

— A—1114, Merka­zin 3,5—5,2 kg/ha, 5—600 1 vízben oldva,

— Afalon, Linuron 50— 3,5—4,3 kg/ha, 5—600 1 vízben oldva.

Kihajtás után és ál­lományban pedig alkal­mazhatók mindazon vegyszerek és -mennyi­ségek, amelyeket a

dugványtermesztés postemergens kezeléseinél felsoroltunk.Érés — aratás. A petrezselyem magja normális időjárási viszonyok

között augusztus közepe táján érik. Éréskor az ernyőkben levő mag elveszti zöld színét, megkeményedik, szürkülni kezd. Az érés vonta­tott. A fő, illetve elsőrendű, valamint a másod- és harmadrendű ernyőkben levő magvak érése között 12—16 nap eltérés is van. Az érett mag könnyen pereg, a zölden aratott mag rosszul csírázik. Az aratási idő helyes megválasztása mind a termés mennyisége, mind a vetőmag minősége szempontjából döntő jelentőségű.

A helyben termesztett mag érési dinamikája jobb, mert a rend­szerint sűrűbb állományú, kevésbé elágazó maghozók egyöntetűb­ben érnek.

A maghozó petrezselymet akkor arassuk, amikor az utolsó kö­tésű ernyőkben a mag még zöld, de már kemény, a korábbi kötésű

100

ernyőkben pedig a magvak már beszürkültek. Az aratást követő utóérlelés során a zöld magvakból is megfelelő csíraképességű ma­got kapunk.

A kisebb területű maghozó táblákat arathatjuk kézi erővel, ha­gyományos módon, sarlóval vagy kendervágóval. A nagyobb terü­leteket pedig megfelelően felszerelt kaszálógéppel arathatjuk le.

A cséplésre vagy hagyományos cséplőgépet vagy kombájnt hasz­nálunk.

• A maghozó petrezselymet egy menetben is be lehet takarítani, ha a növényállomány érési üteme és az időjárási körülmények azt lehetővé teszik. Egymenetes betakarítást azonban csak akkor végez­hetünk, ha vetőmag szárítására alkalmas, szabályozható hőfokon dolgozó szárítóval rendelkezünk. A szárítás maximális hőfoka 40 °C. A kombájn vágószerkezetét úgy kell megemelni, hogy legalább 30—35 cm-es tarló maradjon, vagyis lehetőleg az alsó magernyők alatt vágjon a gép. így kevesebb szárrész kerül a dobba.

Az elcsépelt vetőmagot a durva szennyezettségtől azonnal meg kell tisztítani, és utána a szárítóra vinni, mert a zöld és nagy víz­tartalmú magvak a hagyományos utókezelés mellett befüllednek.

Tisztítás. Az elcsépelt mag sok szár- és levélrészt, gyommagot tartalmaz, ezért minél előbb tisztítsuk át. Előtisztítása és tárolása megegyezik a sárgarépánál elmondottakkal.

Hektáronkénti maghozam: Korai cukor fajtából 850—1000 kg,Hosszú és Félhosszú

fajtából 850—1300 kg,metélőpetrezselyem-

ből 1000-1300 kg.

• A metélőpetrezselyem magtermesztése azonos a helybevetett gyökérpetrezselyem magtermesztésével. Korán, lehetőleg március­ban vessük el 40—50 cm-es sortávolságra, folyóméterenként fele csíraszámmal, mint a gyökérpetrezselymet. Hektáronkénti mag­szükséglet 1,0—1,5 kg. Ha túl sűrűn vetettük, egyelni nem kell, hanem a sűrű beállású részeket kapáláskor ritkítsuk ki. Levélalakra és levélszínre az első év végén, augusztusban—szeptemberben sze­lektáljuk. Műtrágyaigénye, ápolási munkái a továbbiakban, vala­mint aratása és cséplése megegyezik a gyökérpetrezselyemével.

101

A petrezselyem betegségei

A petrezselyem pektobaktériumos lágyrothadása, szklerotiniás rotha­dása, botritiszes rothadása, rizoktóniás betegségei [Kórokozók: Rhizoctonia crocorum (Pers.) DC., Rhizoctonia solani Kühn.], lisztharmata, megegyeznek a sárgarépa hasonló nevű betegségeivel és az ellenük való védekezés is hasonló.

A petrezselyem fuzikládiumos levélfoltossága. [Kórokozó: Fusic- ladium depressum (Berk. et Br.) Sacc.]

A betegség rendszeresen nem jelentkezik, esetenként azonban számottevő lombpusztulást okoz. A levélen és a száron 2—3 mm-es, kerek vagy ovális, sötétbarna foltok jelentkeznek. A foltok felületét szürkésbarna konídiumtartó gyep takarja. Az ernyővirágzaton a fenti tünetek szintén megtalálhatók.

A kórokozó elsősorban az elpusztult növénymaradványokon ma­rad fenn. Fertőzési forrás még a vetőmag is lehet, amelyre a kóro­kozó konídiuma kerül. A vegetációs időben a kórokozó konídiumok- kal terjed.

A petrezselyem szklerotiniás rothadása A petrezselyem botritiszes rothadása

102

Védekezés: magcsávázás, lombpermetezés (lásd: sárgarépa sztem­filiumos feketerothadása).

A petrezselyem szeptóriás betegsége. (Kórokozó: Septoria pet- roselini Desm.)

A betegség a petrezselyem levelén gyakori. A levélen 2—3 mm-es kerek vagy ovális, barna szegélyű foltok láthatók. A foltok közepe kifehéredik, benne apró fekete pontok, piknídiumok figyelhetők meg.

A kórokozó biológiája és az ellene való védekezés megegyezik a zeller szeptóriás levélfoltosságánál leírtakkal.

• A petrezselyem levelén előfordul még a rendszeresen nem jelent­kező peronoszpóra [Plasmopora nivea (Ung.) Schroet.]

A petrezselyem állati kártevői

A petrezselyem kártevő együttese kis eltéréssel azonos a sárgarépáé­val. A petrezselymen is előfordulhatnak a sárgarépa állati kártevői­nél már tárgyalt alábbi kártevők: gyökérgubacs- és egyéb fonál­féregfajok, a sávosnyakú cincér, a medvelapu cincér, a köménymoly, a vetési bagolypille és a zöld sárgarépa-levéltetü. Az ellenük való védekezés megegyezik a sárgarépánál leírtakkal.

Petrezselyem-levéltetű (Dysaphis apiifolia ssp. petroselini Ob.). A levéltetű telepei főleg a tőrózsalevelek fonáki részén telepednek meg, de a hajtástengelyt és a gyökémyakat is ellephetik. Egyes esetekben előfordul, hogy a hangyák körülépítik a talajközeli fer­tőzési gócokat.

A védekezés módja azonos a sárgarépán előforduló levéltetvek elleni védekezéssel.

Kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae Koch.). Szívogatása következtében a megtámadott levelek az érzugokból kiindulva sár­gulnak, majd bronzosodó, barnuló foltok formájában száradni kezdenek, súlyosabb esetben le is hullanak. Az atkák a károsított levelek fonákán finom szövedéket készítenek s ennek védelme alatt szívogatnak. Segíti a felismerést a szövedékbe tapadó levedlett lárvabőrök tömege is.

103

Védekezés: kielégítő vegyszeres védelmet a speciális atkaölő szerek nyújtanak: a 0,15—0,2%-os Tedion V 18 vagy a Pol-Akari- tox, illetve a 0,1—0,15 %-os Galecron. Mivel ezek a szerek csak a lárvastádiumban levő egyedeket pusztítják hatásosan (a tojásokat gyakorlatilag nem, az imágókat gyengén), az utánkelés elpusztítá­sára a permetezést 5—10 napon belül szükség szerint meg kell is­mételni.

Bivalykabóca (Ceresa bubalus Fabr.). Soktápnövényű faj, szór­ványosan a petrezselymet is károsítja. Külön védekezni általában nem szükséges ellene. A levéltetvek ellen használt vegyszerek ezt a kártevőt is pusztítják.

104

Pasztinák

A szárított zöldségfélék elterjedése óta a feldolgozó ipar egyre többet használ fel belőle. A petrezselyem pótlására használják, jobb a feldolgozhatósága. Tápanyagban is gazdagabb.Hidegtűrő növény, a gyökere minden károsodás nélkül telel át a talajban.A csírázáshoz sok vizet kíván. Fejlődéséhez is több víz szükséges, mint pl. a sárgarépáéhoz vagy a petrezselye­méhez, hiszen nagyobb lombtömeget is nevel. Az istálló­trágyázást meghálálja.A hazai termesztésben levő fajták tenyészideje 160—180 nap.Várható hozam: 300—400 q gyökér hektáronként.

Gazdasági jelentősége

A feldolgozó ipar egyre többet használ fel a pasztinákból a szárított zöldségfélék elterjedése óta. A petrezselyem pótlására használják, főleg külföldön. Szárítmánya ugyanis szép fehér színű, ellentétben a petrezselyemmel, amelynek szárítmánya szürkés árnyalatú, azon­felül darabos áru, és ezáltal a felhasználhatósága, illetve feldolgoz­hatósága jobb. A pasztinák elterjedéséhez hozzájárult petrezselyem­termesztésünk visszaesése is, amelyet a minőségi problémákon kívül az utóbbi évek kedvezőtlen időjárási viszonyai is fokoztak. Most viszont a petrezselymet a pasztinák szorítja ki a feldolgozó ipar területéről. Pasztináktermő területünket nem lehet pontosan meg­határozni, mert a statisztikai adatok együtt szerepelnek a petrezse­lyemgyökérrel, de kb. a petrezselyem feltüntetett területi adatainak egyharmada pasztinák.

A friss felhasználás területére azonban a pasztinák nehezen tud betörni. A közízlés egyelőre a petrezselyem felé húz, mint megszo­

105

kott ízű és illatú fűszernövényhez. Mindenesetre a nyugat-európai országokban a petrezselyemgyökér helyett a pasztinákot használ­ják, a levele helyett pedig a metélőpetrezselyem levelét. A pasztinák levele ehetetlen és takarmányozásra sem alkalmas. Sőt a levele bőrgyulladást okozhat, ezért erre az aratásnál vigyázzunk.

Származása és elterjedése '

Régi feljegyzésekben a sárgarépától nem különböztették meg, ha­nem a sárgarépának mintegy fehér alakjaként írták le. A rómaiak már ismerték azóta, amióta a sárgarépát, amire az egykori feljegy­zések is utalnak. Lippai (1664) a Posoni kert c. művében már rész­letesen leírja a pasztinákot és megjegyzi, hogy a magyar szerzők a pasztinákot sárgarépának nevezik, ő azonban paszternáknak nevezi el.

Táplálkozási jelentősége

Tápanyagban gazdagabb, mint a petrezselyem. A gyökerét leves­nek, salátának használják fel a sárgarépához hasonlóan. Különösen Angliában és Franciaországban kedvelik, de elterjedt Amerikában is.

A pasztinákgyökér táplálkozási értékei (100 rész légszáraz anyag­ban)

Emészthető nyers tápanyagai:

Fehérje 0,9Zsír 0,1N-mentes anyagok 12,5 Rostanyagok 0,8Keményítőérték 1 q-ra 11,6

106

Kétéves, lágy szárú növény. Az első évben fejleszti ki erőteljes, húsos karógyökerét, amelynek alakja elég változatos, a hosszútól a csaknem egészen kerek alakig.

A gyökere egyszerű, esetleg kissé elágazó, felülete sárgásbarnás vagy sárgás, sötétebb gyűrűzöttséggel. Belül fehér és húsos. Egyes fajták hajlamosak a pudvásodásra. Sajátságos aromájú illata van, íze fűszeres, édeskés.

Tőlevelei nagyok, hasonlítanak a zelleréhez, vagyis páratlanul szárnyaltak, fogazottak, de nyelük vastagabb és a lemezük fény­telen.

A második évben hozza a virágszárat, amely fajtától függően 30—150 cm-ig nő meg. Szögletesen barázdált, levélzöld színű. A vi­rágszáron levő levelek szintén levélzöldek, tojás alakúak, enyhén tompítottak, fogazottak. A levélkék hasonlóan a tőlevelekhez hár­masán keréjosak.

A virágzata összetett ernyő. A csészelevelek jelentéktelenek vagy nincsenek. A virágok szerkezete olyan, mint a sárgarépáé. A szirom­levelek sárgák és lekerekítettek, befelé állnak, illetve hajlanak.

Termése ikerkaszat, amely erősen lapított és két magból áll. A magvakat burkoló héj oldalsó bordái körben szétlapulnak, mintha a magvaknak oldalszárnyai lennének. Ezek az oldalszár­nyak az érés folyamán hártyaszerűek lesznek. Ez a hártyaszerű, magvakat körülvevő képződmény elősegíti ugyan a magvak terje­dését, viszont a gépi vetést nagyon gátolja. Színe világosbarna. Illatát, csak hosszabb dörzsölés után lehet érezni. A két magrészből álló termés 5—8 mm hosszú, 4—6 mm széles és 0,5—0,6 mm vastag.

Csírázóképességét 1 évig tartja meg. Csírázóképessége 50—70 % vagy még rosszabb.Ezermagsúlya 3—4 g.

Növénytani jellemzése

Pasztinákmag (Fotó: Kováts Z.-né)

Biológiai igénye

Hőigénye. Hidegtűrő növény, a gyökere minden károsodás nélkül telel át a talajban. A mag csírázási optimuma 20—25 °C között van. A pasztinák a nedves tengeri klíma növénye és itt adja a legnagyobb termést is.

Hő- és fényigényével kapcsolatban nincsenek adataink.Vízigénye. Sok vizet kíván a csírázáshoz. Ha későbben vetjük,

nincs elegendő víz a talaj felső rétegében, elfekszik és csak a követ­kező évben kel ki, amikor kora tavasszal elegendő és tartós nedves­séget kap. A kis növények ha kibújtak a földből, akkor már erőtel­jesen fejlődnek, de megfelelő nedvességről gondoskodni kell. Fej­lődéséhez több víz kell, mint a sárgarépáéhoz vagy a petrezselyemé­hez, amit nagy lombtömege is érzékeltet mind az első évben, mind a maghozó évében.

Nemesítésének helyzete

Az elmúlt évek során kezdődött el nálunk is a pasztinákter- mesztés fellendülésével, új fajták előállítása mellett, a külföldi fajták honosítása és fajtafenntartásba vétele.

• Ahogy a konzervipari kereslet nőtt a pasztinák iránt, úgy ter­jedt a nagyüzemi termelése is. Ezzel együtt a gépesítésre alkalmas fajták kérdése is előtérbe került. A fajtaválaszték szűk, zömmel a túl hosszú fajták találhatók. Szükség van tehát egy-két félhosszú, gépe­síthető fajtára, amelyeket eddig lehetőségek szerint importból fe­deztünk. Az import félhosszú fajták is kedvező körülmények között olyan nagyra nőnek, hogy gépesített szedésük csak kormánylemez nélküli ekével, majd kézi szedéssel volt megoldható. Mindezen problémák együttesen szabják meg a nemesítési célkitűzéseket, va­gyis teljes gépesítéssel termeszthető pasztinákfajta vagy -fajták elő­állítását, amelyeknek húsa tömör, szivacsosságra, pudvásodásra és elágazásra sem hajlamos.

A pasztinákkal kapcsolatos nemesítői munkák még meglehetősen új keletűek, így a keresletet egyelőre a honosított és fenntartásba vett, valamint import fajtákkal tudjuk csak biztosítani.

108

Termesztett fajták

Hosszú

Lange grosse weisse. Erős, nagy levélzetű, a levélszín matt, sötétzöld. Gyökere hosszú, egyenletesen vékonyodó, gyökérválla középszéles, a levélrózsa kissé besüppedt. Húsa sárgásfehér.

Félhosszú

Guernsey. Középnagy levelei középzöld színűek, levélnyele pirosas színeződésű. Gyökere középhosszú széles, egyenes vállú és vége felé egyenletesen keskenyedő. Hússzíne világos sárgásfehér.

Kerek

Runde weisse. Levél­zete középnagy, közép­zöld színű. Gyökere kissé megnyúlt, gömb alakú, húsa világos sár­gásfehér. «

Félhosszú pasztinákfajta (Fotó: Hanzséros P.)

109

Termesztéstechnológiája

Talajigénye

Nagy vízigényéből adódik, hogy a mélyebb fekvésű, jó vízgazdál­kodású, mély rétegű talajokat kedveli. A tápanyagban gazdag, gyengén savanyú humuszos vályogtalajok az optimálisak. Igen jól fejlődik a tőzegtalajokon is, ahol a magas talajvíz bőséges ned­vességet biztosít számára. A száraz, könnyen kiszáradó talajok tehát nem alkalmasak pasztináktermesztésre.

Vetésforgóban való elhelyezése megegyezik a többi gyökér- zöldségfélével.

Tápanyagellátása

A pasztinák tápányagigényét a talajból kivont tápanyagok alapján állapíthatjuk meg elsősorban: frissen szedett légszáraz gyökér tömege százalékosan a következő mennyiségeket tartalmazza:

N 0,54%,P2Os 0,19%,KaO 0,54%.

Ősszel, ha lehetséges, érett istállótrágyát is adhatunk 300—400 q/ha kiegészítésképpen a következő műtrágyákkal:

N 70—80 kg/ha,P205 40—50 kg/ha,

K20 120—160 kg/ha.Amennyiben nincs lehetőség istállótrágyázásra, akkor annak

megfelelően egészítsük ki a műtrágyákat az előbbi hatóanyagarányt betartva.

Talaj-előkészítése, vetése

Mint a többi gyökérzöldségé.Vetése nehéz a mag formája miatt. Mivel lehetőség van a magvak

drazsírozására, megkönnyíthetjük a vetését, ezáltal a kelését a megfelelő nedves, vagyis kora tavasszal jól elkészített talajban.

110

Nagyüzemi kísérletekkel nyert tapasztalatok szerint a pasztinák drazsírozott vetőmagja a kontroll nem drazsírozott maggal szem­ben 4 nappal korábban kelt ki, és egyenletes vetése egyenletes kelést is biztosított. Ugyanakkor a drazsírozatlan mag kis fajsúlya és lapos formája miatt a magládában könnyen felboltozódott és a ve­tés egyenetlenségét nem lehetett kiküszöbölni. Átlagosan a folyó- méterenkénti tőszám 20—120 körül mozgott, szemben a drazsíro­zott 50—70 körüli magszámával.

A vetési mélység 0,5—1,5 cm. A sortávolság 30—40 cm, amely egyébként a szedés, illetve a szedőgép technikájához igazodik. A ha-kénti vetőmagszükséglet 3—5 kg/ha, a sortávolságtól függően. (A nagynak tűnő magszámot fm-ként a pasztinák rendkívül rossz csíraképessége indokolja, ami átlagban 50—60% körül van.)

• Nagyon fontos a vetés utáni talajlezárás. Ha nem precíziós vetőgéppel vetünk, vagy úgy látjuk, hogy a tömörítés nem volt meg­felelő, feltétlenül végezzük el a szokásos magtakarást és henge- rezést. Egyébként a hagyományos vetőgépekkel vetett pasztinákot 10—15 cm-re egyeljük ki.

Vetési ideje megegyezik a petrezselyemével: februártól áprilisig, szeptember—októberben.

Vegyszeres gyomirtása

Minden vegyszer, amely a sárgarépára alkalmas, alkalmas egy­úttal a pasztinákra is. A vegyszermennyiségek és azok kijuttatása is teljes mértékben megegyezik az ott elmondottakkal.

A pasztinák mélyen gyökerezik, a talajban levő vizet jól hasz­nosítja, ezért öntözésére csak ritkán, száraz tavaszokon kerül sor. Nagy lombtömege hamar beárnyékolja a talajt, ezért az egyszeri, kelés előtti, vagy 3—4 lombleveles korban, állományban adott vegy­szeres gyomirtás elegendő lehet ahhoz, hogy a tábla el ne gyomosod- jon. Állományban éppen olyan jó szertűrő képességgel rendelkezik, mint a sárgarépa.

111

Ápolási munkák

A csírázás nagyon lassú, ha a talaj felső rétege kiszárad, ha a mag­ágy nem elég tömött, vagy ha a talaj bekérgesedik. Optimális esetben a kelés 14—15 nap, de ha az említett körülmények fenn­állnak, elhúzódhat egy hónapig is. A hagyományos módszerrel vetett pasztinákot kelés után lehetőleg kapáljuk meg, és 4—5 lomb­leveles korban ha szükség és lehetőség van rá, egyeljük ki.

Szedése

A hazai termelésben levő fajták tenyészideje 160—180 nap. A szedési időre nem érzékeny. Ugyanúgy bent hagyható késő őszig a talajban, mint a zeller. Sőt, mivel nem fagyérzékeny, ott át is telelhet.

Szedhetjük: kézzel, ásóval; de ez ideig leginkább bevált a nagy és erős gyökerek szedésére a kormánylemez nélküli eke. A teljesen gépesített szedésére a nyűvőrendszerű kombájnok nem alkalmasak, részben nagy lombtömege, részben pedig a nagy és erős gyökerei miatt. Az ásórendszerű gépek közül azonban a cukorrépakombájnok az eddigi vizsgálatok alapján megoldhatják majd a pasztinák gépi szedését. Természetesen a kombájnnal történő szedésre is csak a félhosszú fajták alkalmasak. A komplex gépi szedés inkább fajta, mint gép kérdése.

A kormánylemez nélküli ekével való szedésnél gondoskodni kell a lomb lekaszálásáról és lehordásáról vagy orkánnal való letaka- rításáról. Ha a lombot nem távolítjuk el a tábláról, a gyökerek összeszedésénél a nagy lombtömeg miatt a dolgozók nem veszik észre a gyökereket és sok elmaradhat.

A hektáronkénti gyökérhozam 300—400 q, amelyből a levéltömeg 25—40 q között van. Elérhető természetesen 500—600 q-s hozam is megfelelő állománysűrűséggel és hosszú fajtákkal.

Válogatása és osztályozása az előírt szabvány szerint történik.Tárolása hasonló a többi gyökérzöldségféle tárolásához.

112

Magtermesztése

Teljes mértékben meg­egyezik a petrezselye­mével. Minőségi mag­termesztés esetén a dugványokat szintén ki kell ősszel szedni és átszelektálva még az ősz folyamán vissza­ültetni. Alacsonyabb szaporítási foknál bent hagyhatjuk a talajban.

A pasztinák idegen- megporzós növény, ezért több fajta ter­mesztése esetén az elő­írt izolációs távolságot be kelltartani(1000 m).

Érés, cséplés. Hason­lóan a többi gyökérfé­léhez, nem egyöntetű.Az érést a mag barnu- lása jelzi. Július végén, augusztus elejen érik. Pasztinákmaghozó tő (Fotó: Hanzséros P }Magja könnyen pereg.Rész szedésnél ugyanúgy járunk el, mint a többi maghozónál. Kaszálógéppel is arathatjuk, de a vágószerkezetet amennyire csak lehet emeljük meg.

A learatott töveket kévékbe, majd kupacokba rakva a táblán utó­érleljük. 5—6 nap után beérnek és a cséplését cséplőgéppel vagy kom­bájnnal is elvégezhetjük. A cséplése egyike a legkényesebb mun­káknak, mert a mag könnyű, lapos és a rajta levő szárnyszerű kép­ződménnyel könnyen kifújható, ha a szél erősségére nem ügyelünk.

Tisztítása és a mag tárolása ugyanúgy történik, mint a többi gyökérzöldségféléé.

Várható maghozama: 700—800 kg/ha.

113

A pasztinák betegségei

A pasztinák vírusos tarkalevelűsége. (Kórokozó: Parsnip mottle vírus.) A növény alacsony növésű, törpe. A leveleken sárgás mozaik­foltok láthatók. A levélnyél alul meggörbült. A vírus mechanikai­lag átvihető. A Cavariella aegopodii Scop. és a Cavariella pastina- ceae L. levéltetűfajok terjesztik.

A pasztinák vírusos vöröslevelűsége. A pasztinák pektobaktériu- mos lágyrothadása. A pasztinák szklerotiniás rothadása. A paszti­nák botritiszes rothadása. A pasztinák rizoktóniás betegségei. A pasztinák lisztharmata. Megegyezik a sárgarépa hasonló nevű betegségével és védekezésével.

A pasztinák levelén előfordul még a rendszeresen nem jelentkező peronoszpóra [Plasmopara nivea (Ung.) Schroet].

A pasztinák állati kártevői

A pasztinák állati kártevői részben megegyeznek a sárgarépa, a petrezselyem és a zeller kártevőivel. Károsítják a pasztinákot a fonálférgek, a bagolypille hernyói, a paréjpoloska, a sávosnyakú cincér és a zellerlégy.

Az ellenük való védekezés módjai és anyagai ugyanazok, mint a sárgarépánál és a petrezselyemnél.

A levéltetvek közül a körte—pasztinák-levéltetű (Anuraphis subterranea Walk.) csokoládébarna nyári alakjait mint gyökérlakó­kat lelhetjük föl a pasztinákort. Ezenkívül előfordulhatnak még a pasztinákon a Cavariella, a Debilisyphon és a Semiaphis fajok egye- dei is. A védekezés módja és anyagai megegyeznek a sárgarépa- gyökértetűnél, illetve a sárgarépa lombozatát károsító levéltetvek- nél leírtakkal.

114

Zeller

A zellernek 3 formája ismert, a gumószeller, a halvá­nyítózeller és a metélőzeller. Gazdasági jelentősége csak az első kettőnek van,Nagy az ásványianyag- és a vitamintartalma.A zeller nagyon lassan fejlődik és a fejlődés kezdeti szakaszában, egészen a palántakorig egyenletes hőt kíván. Fénykedvelő növény. Sok vizet kíván.A mélyebb fekvésű öntés- és láptalajokon fejlődik jól.A vegetáció egész folyamán szüksége van N-ra. Gépesített technológiával 30—40 dkg-os gumóátlagsúly és 240—250 q hektáronkénti terméshozam kifizetődő.

Gazdasági jelentősége

Több országban, például Angliában, Észak-Amerikában, Francia- ország egyes részein, Itáliában csak a halványítózellert terme­lik, míg Közép-Európában, például NDK-ban és NSZK-ban, Csehszlovákiában, Magyarországon csakis a gumószellert értik és termesztik zeller név alatt.

A gumószeller fogyasztása nálunk aránylag kicsi (0,40 kg/fő). Közép-Európa többi országaiban egyike a legtöbbre becsült zöld­ségféléknek. Feldolgozva ételízesítőnek, levespornak, salátának, ezenkívül friss fogyasztásra is termelik. A magyar konyhában a gu­mószeller főleg mint levesízesítő szerepel. A zellergumótermésünk egy része feldolgozatlanul, nagyobb része pedig feldolgozva (pl. zakuszkának, levespornak) kerül exportra. Termelésünk volumene az utóbbi években erősen ingadozik, mivel a kereslet elsősorban az export függvénye.

115

ezer t

A zeller országos terméshozama 1965-től 1974-ig

Származása és elterjedése

Apium graveolens var. sil- vestre Presl. — a vadzeller kozmopolita. A Kanári szi­getektől Ausztráliáig, Indiá­tól Észak- és Dél-Amerikáig mindenütt megtalálható. Só­kedvelő (halophyta) nö­vény. Megterem a tenger­parton, árkok és patakok mentén, mocsaras területe­ken éppen úgy, mint a pusz­taságban.

A vadzeller gyökere na­gyon vékony, orsó alakú, el­ágazó, kemény és erősen keserű ízű, élvezhetetlen.

Táplálkozási jelentősége.A zeller levelének sokkal nagyobb ásványianyag- és vitamintartalma van mint a gumónak. Tartalmaz még cukrot, aszparagint és tiro- zint.

Vitamintartalma (mg 100 g-ban)

Karotin Bj-vitamin B2-vitamin Niacin C-vitamin

0,100,040,300,300,20

116

Zellertermesztő körtetek járási bontásban, 1973-ban

Zellertermesztő körzetek járási bontásban, 1974-ben

117

Ásványianyag-tartalma (mg 100 g-ban)

gumó levél és szárKálium 337 475Nátrium 161 66Kalcium 16 184Magnézium 33 43Vas 0,3 0,4Foszfor 26 32

Növénytani jellemzése

Kétéves, lágy szárú növény. Első évben fejleszti ki a vegetatív és második évben a generatív szerveit.

A gumószeller hasznos szerve a gumó, amely botanikailag „szár­gumó”. Felső harmadában a tőlevelek alapi részén a rozettásan fejlődő primer hajtásokból, középső részén a szik alatti szárból (hipokotilból), alsó részén pedig az orsógyökérből áll.

A megvastagodott szik alatti szár minden átmenet nélkül foly­tatódik az orsógyökérben, és ezáltal egészen répaszerű képlet jön létre.

A gumó főleg bélszövetből képződik, amelyet számos edénynyaláb sző át. Ha a központi bélszövetek idő előtt elhalnak, a gumó üre­

ges lesz. A vizet bősé­gesen tartalmazó gumó felszínét parabőr (epi- derma) borítja.

A gumó alakja lehet gömbölyű, mint pl. a Hegykői, Frigga vagy alul kiszélesedő, mint pl. az Imperator, vagy a kettő közötti alak, a kissé megnyúlt gömb, mint pl. a Dresdener Markt.

Zellergumó hossz- és keresztmetszete (Terpó, 1965 nyomán )A: hosszmetszet vázlatosan, ep=epikotil táj, hi=hipokotil táj, gy=gyökérzónaB: a húsos főgyökér keresztmetszete, gyk=gyökérkezdemény, sz—sziklevél

118

A gumó felülete lehet sima vagy rücskös, dudoros. Aránylag sima a Hegykői, a Frigga, az Invictus. Rücskös pl. az Imperator vagy a Wiener Markt.

A gyökér tömege és elhelyezkedése a gumón fajtára jellemző és függ a gumó formájától is. Legkisebb felületen a megnyúlt gömb alakon, viszonylag kisebb a gömbölyű formákon, és legnagyobb felületen az alul kiszélesedő típusokon van. Gazdaságossági szem­pontból fontosabb a gyökerek elhelyezkedése a gumón, mint a gumó—gyökér arány. Tény azonban, hogy minél kevesebb gyökere van a gumónak, annál könnyebb szedni, viszont minél több a gyö­kere, annál nagyobb a hozam. Az utóbbi években nemesített vagy feljavított fajtáknál sikerült a gyökértömeget úgy lecsökkenteni, hogy az ne jelentsen hátrányt a gumó nagyságára és ezáltal a hozamára. Hátrányos tulajdonság az oldalgyökérképzésre való hajlam, amelyre vonatkozóan az OMFI 1967-ben végzett vizs­gálatai a következők:

Fajta Oldalgyökér-mennyiség

Hegykői kevésDresdener Markt közepesOderdörfer közepesFrigga kevésPrágai óriás sokImperator kevés

A szedésre alkalmas növények 30—50%-a a használható gumó, 10% esik le a gyökérzetre és 40—60%-ot tesz ki a levélzet. Tisz­tításnál a-levéltömeg — dacára magas biológiai értékének —, el­veszik. Nagyon kevés hányada kerül felhasználásra frissen vagy szárítva, mint levesízesítő.

A tőlevelek, amelyek fél levélrózsát alkotnak, növekedésükben, állásukban fajtára jellemzőek, bár esetleg a környezeti tényezők is befolyásolják. Vannak felálló, félig felálló és elfekvő lombo­zató típusok.

A levélnyél lehet rövid, félhosszú és hosszú.A levéllemezek lehetnek erősebben vagy gyengébben fogazottak.

Vannak dús, nagy lombú és ritka, gyér lombállású fajták.

119

120

Zellerlevél-típusok (Fotó: Hanzséros P.)

Mindezen, fajtára jellemző tulajdonságok befolyással vannak a gépi szedésre, és befolyásolják a szedőgép típusát.

A zeller levele páratlanul szárnyaltán összetett, és a levéllemez- kék többé-kevésbé fogazottak. A második évben fejlődik ki a bor­dázott, 50—100 cm magas elágazó virágszára. Magérés után a nö­vény befejezi fejlődési ciklusát és elhal.

Virágzata összetett ernyő.Az alsó állású termő két termőlevélből alakult, és belőle a jel­

legzetes ikerkaszattermés fejlődik. Két bibéje van. A virágzás kifejezetten protandrikus, vagyis az önbeporzás megelőzésére a porzók előbb fejlődnek ki.

Termése ikerkaszat, vagyis két magból áll, amelyek a lapos, hasi oldalukkal simulnak össze. A háti oldaluk domború, ezáltal a mag­vak szinte félkör alakúak. Minden magnak öt bordája van, három a háti és kettő a hasi oldalon. Részben a bordák között, részben a bordák alatt 10—14 gyantajárat van, amelyek éterikus olajat tartalmaznak.

A magvak színe szürke, vagy barnásszürke, esetleg barna. Csíra­képességét általában négy évig tartja meg, de a jól tárolt mag hat évig is csíraképes lehet. A zellermag nagyon lassan csírázik, álta­lában 14 napig.

Becker—Diliingen két eljárást dolgozott ki a magvak előcsíráz- tatására. Az egyik: a 24 órán keresztül 20—30 °C-os vízben áztatott magvakat száraz homokkal keverve vetik ki.

A zeller virágzata Zellermag (Fotó: Kováts Z.-né)

121

A másik módszer: tetszés szerinti mennyiségű maggal megtöltünk egy cserepet, kevés földdel befedjük és alaposan beöntözzük. A cse­repet melegre állítjuk és nedvesen tartjuk. 10—21 nap után kez­denek a magvak csírázni, és ebben a stádiumban óvatosan össze­keverjük a rajta levő földréteggel és kivetjük.

Taylornak (1949—51) a halványítózeller magjára kidolgozott eljárása szerint a kivetett magvak három és fél nap után csíráznak. A magvakat 1 %-os NaOCl-os oldatba tette, majd megszárította és néhány napig meghatározott hőmérsékleten és légnedvességen tartotta (8 óra hosszat 20 °C-on és 16 órán át 10 °C-on).

Biológiai igénye

Hőigénye. A fejlődés szakaszainak optimális hőhatárai Markov— Haev beosztása szerint 19 ±7 °C. A zeller nagyon lassan fejlődik, és fejlődésének kezdeti szakaszában, egészen palántakorig egyenletes hőt kíván. Ezért melegágyba vetjük, ahol a megfelelő hőmérsékle­tet biztosítani tudjuk. A mag optimális csírázásához 25—26 °C szükséges, míg szikleveles korban 12—13 °C. A vegetatív szakasz kezdetén, korai kiültetésnél a begyökeresedésig az optimális napi át­laghőmérséklet 14 °C. Hőingadozások természetesen előfordulnak, de ha a napi maximum 10 napnál tovább 10 °C alatt marad, akkor a palánták felmagzanak. Ez a helyzet a késői fagyoknál fordulhat elő.

A kiültetett palánták a nyári nagy melegben lassan fejlődnek. A fokozott gumóképződés a hűvösebb időszakra esik, vagyis augusz­tus második felére és szeptemberre, amikor a napi maximum 24— 25 °C körül van, az éjszakák már kissé hűvösebbek, de a hőmérsék­let még nem megy le 4 °C alá.

Szabadföldi vegetációs idő folyamán az optimális havi átlaghő­mérséklet 15,5—18,3 °C, amelynél a minimum 7,2 °C és a maximum 21,1—23,9 °C.

A zellernek a talaj mellett a hőmérséklettel, vagyis a mikroklímá­val szemben támasztott igénye az, ami tájtermelését indokolttá te­szi. A hűvös, párás, nedves klímával rendelkező tájak elégíthetik ki leginkább a zellernek ezen igényeit.

122

Fényigénye. Mind palántakorban, mind a fejlődés későbbi stádi­umaiban fénykedvelő növény. Kevés fénynél a palánták megnyúlnak, vékonyak lesznek és satnya gyökerűek, a gumófejlődés nem lesz ki­elégítő.

Vízigénye. A csírázáshoz állandó nedvességre van szüksége. A gyökérzöldségek közül a legtöbb vizet a zeller kívánja, nemcsak a csírázáshoz, hanem a gumóképzéshez is. Transzspirációs együttha­tója: 290. Olyan területen, ahol szükség esetén öntözni nem lehet, nem érdemes zellertermesztéssel foglalkozni, mert a hozamok cse­kélyek lesznek. A talaj optimális víztartalma az egész vegetációs idő­szak alatt 60% vízkapacitás felett van. A kutatók, de a gyakorlati tapasztalat szerint is augusztustól a vegetációs idő befejeztéig víz­igényében minden zöldségfajon túltesz.

Nemesítésének helyzete

Új fajták előállításával és a régi fajták fenntartásával, javításával egyaránt foglalkoznak minden országban, ahol zellert termesztenek.

A zeller idegenmegporzó növény, és ennek következtében min­denfajta populációból áll.“Céltudatos és következetes szelekcióval is fennáll tehát a lehetősége a fajták javításának és új fajták előállí­tásának. Mind ez ideig a nemesítők többnyire ezt a módszert alkal­mazták nemesítői munkájuk során. Aránylag sok fajta van forga­lomban és mindig újabbnál újabbak jelennek meg. Ezek többségük­ben nyugat-európai nemesítésűek. Ezzel szemben mind a régi, mind az új fajták beltartalmi értéküket és minőségüket tekintve csekély eltérést mutatnak. Ez természetes következménye annak, hogy a gu­mó egyedkiválasztása során csak külsőleg bírálható el. Belső érté­keinek a sárgarépához vagy a céklához hasonló vizsgálata egyelőre szinte megoldhatatlannak látszik. Például a gumó bevágása a pud- vásság ellenőrzésére mindig azzal a veszéllyel jár, hogy már vagy a tárolás folyamán vagy kiültetés után elrothad. A zellergumó rend­kívül érzékenyen reagál mindennemű sérülésre.

123

A zellerfajták értékelése

Külső tulajdonságok: a) A forma, amely a gépi tisztítás elterjedésé­vel egyre inkább a gömb alak felé tolódik, és kiszorítja mind az alul kiszélesedő, mind a hosszúkás, rúegnyúlt alakokat.

b) A gyökérberakódás nagysága és annak elhelyezkedése a gu­món, valamint a gyökerek finomsága. Mindezek a gépi szedésnél és tisztításnál lényegesek. A gyökérzet finomsága összefügg a gumó felszínének simaságával is. Minél durvább a zeller gyökérzete, an­nál durvább, rücskösebb a felszíne is.

c) A gumó sima felszíne. A sima felszínű gumó tetszetőssége mel­lett kézzel is és géppel is kevesebb munkaráfordítással tisztítható. A gép a dudorok, rücskök miatt részben nem tudja egyenletesen tisztítani, beletapadt sárdarab marad a felületen, ezenkívül a sérülés lehetősége is nagyobb.

A külső szín nem meghatározó tényező, de a világos, elefánt- csont színű gumó tetszetősebb.

Belső tulajdonságok: a gumó üregesedésre, taplósságra való haj­lama egyike a legnehezebben leküzdhető kellemetlen tulajdonságok­nak. Ez a jelenség az erős, hirtelen növekedés következménye. Minél gyorsabban növekszik a gumó, annál könnyebben szakadnak szét a bélszövet sejtjei. Az üregesedés főleg a felső rész középpontjában és az alsó harmadnak szintén a közepén jelentkezik. Az OMFI hat fajtára vonatkozó értékelését a taplósságra, a hússzínre és az ugyan­csak nemkívánatos lila elszíneződésre vonatkozóan a következők­ben közöljük:

4. táblázat. Hat zellerfajta értékelése (OMFI)

FajtaA hús színe, % Üreges gumó

%fehér sárga lila

Hegykői 83 17 20Dresdener Markt 89 11 42Oderdörfer 78 17 5 37Frigga 87 13 25Prágai óriás 42 58 27Imperator 45 40 15 20

124

A gumó rozsdafoltosságát kezdetben a vastartalom oxidációjá­nak tartották. Schuphan már 1937-ben kimutatta, hogy a zeller gyantaanyagokat és bizonyos illó olajokat tartalmaz. A zellerolaj levegőn enzimek hatására gyantásodik és ez okozza a rozsdaszínű foltokat. A hőmérsélet emelkedésével ez a folyamat meggyorsul, de0 °C-nál és 87 °C felett a színeződés megszűnik. Mivel a specifikus zellerízkomponensek a rozsdafoltosságot okozó illó olajokhoz van­nak kötve, nem valószínű, hogy egy kevésbé foltosodó zeller érté­kesebb volna. A konzervkészítésnél „blanchirozással” oldották meg ezt a kérdést.

A gumónak a főzésnél keletkező feketésszürke színe sokkal kelle­metlenebb tulajdonság. Ennek, ellentétben a rozsdafoltossággal, nincs semmi befolyása az ízre. Fiziológiai okát még nem tisztázták. A szakemberek magyarázzák túltrágyázással, nyomelemhiánnyal, stb.

Termesztett fajták

Hegykői

Lombja tömör, középerős, felálló. A levélnyél rövid, tompa fényű, sötétzöld levelei dúsak.

Gumója középnagy vagy nagy, szabályos gömb alakú. Felülete sima.

Húsa tömött, fehér színű, jó minőségű. Főzésnél a feketedésre való hajlama kicsi.

Gyökérzete finom, vékony. Oldalgyökerei nincsenek, csak talp­gyökereket fejleszt.

Közepes termőképességű, jól tárolható, az egész ország területére mind nagyüzemi, mind házikerti termesztésre egyaránt javasolható fajta. Felálló lombja miatt nyűvőgéppel is szedhető. Magyar táj­fajta.

125

Hegykői fajta (Fotó: Hanzséros P.)

Monostorpályi

Lombja sötétzöld színű, aránylag kevés. Elterülő és felálló egyaránt előfordul benne, vagyis lombra nem kiegyenlített.

A gumó alakja kicsi vagy középnagy, felülete sima, kissé meg­nyúlt gömbalak.

Húsa fehér, üregesedésre nem hajlamos, tömöttsége, rostossága közepes, a feketedésre való hajlama a főzésnél kicsi.

Gyökérzete közepesen erős, oldalgyökerei nincsenek, csak talp­gyökerei.

Nem egységes lombja miatt csak ásórendszerű gépekkel szed­hető. Terméshozama közepes, Tárolhatósága és betegségekkel szem­beni ellenállósága szintén közepes. Inkább a kelet-magyarországi te­rületekre ajánlható. Magyar tájfajta.

126

Imperator fajta (Fotó: Hatasiros P.)

Imperator

Lombja középzöld színű, durva, nagy. A levélnyél hosszú.Gumóalakja nagy, gömbölyű, alul kissé kiszélesedő. Felülete

rücskös.Húsa sárgásfehér, üregesedésre kissé hajlamos, feketedésre való

hajlama a főzésnél közepes.Gyökérzete oldalgyökérképzésre hajlamos. Erős talpgyökerei van­

nak.Nagy hozamú, talaj és tápanyag szempontjából kevésbé igényes,

mint pl. a Hegykői vagy az Alabástrom. Szeptoriára kissé hajlamos. Tárolhatósága jó, nagyüzemi termesztésre ajánlható. Nyűvőgépi szedésre is alkalmas, dús, nagy, felálló lombja miatt.

127

Frigga

Lombja közepesen nagy, középzöld színű.Gumója közepes nagyságú, gömbölyű vagy kissé megnyúlt gömb.

Felülete sima vagy enyhén rücskös.Szép fehér, jó minőségű húsa van. Üregesedésre való hajlama kö­

zepes. Főzésnél a feketedésre való hajlama aránylag kicsi.Talpgyökerei finomak, kicsik, közepesen dúsak. Oldalgyökere

nincs vagy nagyon kevés.Hozama közepes, jó minőségű fajta. Igényes a talajjal és a táp­

anyaggal szemben. Tárolhatósága jó. Betegségekkel szembeni ellen­állósága közepes. Gépi szedésre alkalmas.

Frigga fajta (Fotó: Hanzséros P.)

128

Alabástrom fajta (Alabaster) (Fotó: Hanzséros P.)

Alabástrom

Lombja nagy vagy közepes nagyságú, középzöld színű.Középnagy gumója gömb vagy kissé lapított gömb. Alul kissé

szélesedő. Felülete enyhén rücskös.Húsa sárgásfehér, alabástrom színű, amely már külső színén is

észrevehetően világosabbá teszi a gumót és ezzel elüt a többi, álta­lában szürke színű zellerfajtáktól. A hús minősége finom, de hajla­mos az üregesedésre. Főzésnél a feketedésre való hajlama kicsi.

Erős, dús talpgyökérzete van. Oldalgyökere egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés.

Hozama közepes. Finom húsú, jó minőségű fajta. Igényes a talaj­jal és a tápanyaggal szemben. Tárolhatósága jó, betegségekkel szem­beni ellenállósága közepes. Gépi szedésre alkalmas. Egyes típusai nyűvőgéppel is szedhetők.

129

Invictus fajta (Fotó: Hanzséros P.)

Invictus

Lombja középzöld, tömött, elterülő. Alsó levelei elfekszenek a tala­jon. A levélnyél hossza 13—16 cm.

A gumó nagy vagy középnagy, gömbölyű vagy megnyúlt gömb alak. Az alapnál homorú, illetve boltozatos. Felülete sima vagy eny­hén dudoros, színe halvány sárgásbarnás.

Húsa fehér, sárgásfehér, tömör. Főzésnél a feketedésre való haj­lama kicsi. Üregesedésre való hajlama szintén kicsi.

Gyökérzete mélyen ülő, finom és kevés. Csak talpgyökerei vannak.Érzékeny fajta, hozama erősen függ a helyi termesztési viszonyok­

tól, tehát ingadozó. Szeptoria-ellenállósága közepes, tárolhatósága úgyszintén. Csak ásórendszerű géppel szedhető.

130

Levelei középzöldek, tömöttek és felállóak. A levélnyelek hossza12—18 cm.

Gumója középnagy, nagy, félgömb alakú. A felső része felé el­keskenyedik, és hasonlóan a Magdeburger Markthoz, az alapon kis­sé szélesedik és erősen dudoros.

Húsa sárgásfehér, tömör vagy közepesen tömör. Üregesedésre való hajlama csekély, vagy esetleg közepes. Főzésnél a feketedésre való hajlama közepes.

Erős talpgyökerei vannak, a gyökérberakódása egészen mélyen van, vagy esetleg a gumó egynegyedéig rakódik be.

Középkötött talajokra alkalmas, hozama hasonló a Magdebur­ger Markthoz. Szeptoria-ellenállósága, valamint tárolhatósága is jó.

Besta

Középzöld színű, nagy, dús lombú. Lombozata nem kiegyenlített, felálló és elterülő egyaránt. Hajlamos a sarjadzásra. Levélnyélhosz- sza 9—14 cm.

Gumója középnagy, lefelé, az alap felé szélesedő, csaknem há­romszög alakú. Felszíne sima vagy enyhén dudoros.

Húsa fehér, sárgásfehér, szép színű fajta. Tömör, üregesedésre való hajlama csekély. Feketedésre való hajlama is minimális.

Aránylag kevés vagy közepes és finom gyökérzetű. Csak talpgyö­kerei vannak és egészen a gumó alsó részén, mélyen ülnek.

Közepes hozamú, jó minőségű fajta. Szeptoria-ellenállósága és tárolhatósága közepes. Ásórendszerű géppel szedhető.

Rodeo

Lombja nagy, középzöld színű, közepesen tömött, elterülő. Levél- nyélhossza 12—15 cm.

Gumója középnagy, az alap felé kiszélesedő vagy félgömb alakú. Felszíne sima vagy kissé dudoros.

Roka

131

Húsa fehér, sárgásfehér, tömörsége közepes. Üregesedésre való hajlama csekély, vagy közepes. Feketedésre való hajlama csekély.

Gyökérzete dús, finom, mélyen ülő, de hajlamos az oldalgyökér- képzésre is.

Nagy vagy közepes hozamú fajta. Szeptoria-ellenállósága és tá­rolhatósága jó. Ásórendszerű géppel szedhető.

Lustra

Lombja sötétzöld, fényes. A levelek közepesen felállóak, az idősebb levelek elfekszenek a talajon. A levélnyél 7—10 cm hosszú.

A gumó nagy vagy közepesen nagy, gömb, félgömb vagy meg­nyúlt gömb alakú. Felszíne csaknam teljesen sima, legfeljebb eny­hén dudoros.

Sárgásfehér, tömött, finom húsú. Feketedésre való hajlama cse­kély, üregesedésre való hajlama nagyon kicsi.

Mélyen ülő talpgyökere van. Oldalgyökerei nincsenek. Finom gyökérzete aránylag kevés vagy közepes.

Szeptoria-ellenállósága, tárolhatósága jó. Hozama megfelelő. Jó minőségű fajta és szedése is könnyű, mert a gumók eléggé kiállnak a földből.

Magdeburger Markt

Sötétzöld, fényes, tömött levelű. Lombja nagy, felálló. A levélnyél hossza 10—12 cm.

Gumója nagy, gömb vagy félgömb alakú, és az alap felé kissé ki­szélesedik. A gyökerek körül enyhén dudoros.

A hús színe sárgásfehér, közepesen tömör, időnként kissé laza. Üregesedésre való hajlama csekély vagy közepes. Feketedésre kö­zepes hajlamú a főzésnél.

Gyökérzete mélyen vagy középmagasan ül. Közepesen durva, il­letve közepesen erős.

Nagy hozamú fajta, de hátránya, hogy könnyen taplósodik. Szep­toria-ellenállósága közepes. Aránylag jól tárolható. Mind ásó-, mind nyűvőgéppel szedhető.

Oderdörfer

Nagy, dús, sötét-, illetve középzöld lombja elterülő. Levélnyelének hossza 6—12 cm.

A gumók középnagy, félgömb alakúak, de hajlamosak a megnyú­lásra. Felszínük erősen dudoros.

Húsa sárgásfehér színű, kissé vagy erősebben hajlamos az ürege­sedésre. Feketedésre való hajlama közepes.

A gyökérzet a gumó alsó harmadáig, néha a közepéig is berakó­dik. Közepesen durva és közepesen dús vagy dús gyökerű.

Hozama közepes. Inkább lápi talajokra alkalmas. Szeptoria-ellen- állósága és tárolhatósága közepes. Csak ásógéppel szedhető.

Prágai óriás

Sötétzöld fényes, közepesen tömött és kissé elterülő, de erőteljes lombozata van. Levélnyélhossza 8—11 cm.

A legnagyobb gumójú fajták egyike. A gumó gömb, félgömb ala­kú, felszíne dudoros.

Húsa szürkésfehér, közepes minőségű, illetve tömörségű. Köze­pesen pudvás, üreges. Feketedésre való hajlama közepes.

Gyökérzete erős, durva, dús. A gumó alsó harmadában helyez­kedik el.

Nagy hozamú, de betegséggel szemben nem ellenálló. Hajlamos a szeptoriára és a rozsdára is. Tárolhatósága közepes. Ásógéppel szedhető.

Wiener Marki

Világoszöld, sárgászöld, dús, tömör, felálló lombozatú. A levélnyél hossza 8—13 cm.

Gumója középnagy, inkább lapos, mint gömbölyű. Felszíne du­doros vagy erősen dudoros.

Húsa sárgás, fehér vagy barnás, üregesedésre való hajlama kicsi, feketedésre való hajlama közepes.

Erős, durva és dús gyökere aránylag magasan berakódott. Hoza­ma közepes. Szeptoria-ellenállósága és tárolhatósága jó. Nyűvő- és ásógéppel szedhető.

133

Termesztéstechnológiája

Talajigénye

A mélyebb fekvésű öntés- és láptalajokon fejlődik jól, ahol a talaj­ban elegendő nedvesség és tápanyag van. Talajigénnyel függ össze tápanyagigénye is, amely nagy. A szakkönyvek a zeller talajigényé­vel kapcsolatban az „üde” talaj kifejezést használják. Márpedig a talaj akkor üde, ha szervesanyag-tartalma jó. Ennek pedig egyik előfeltétele a szerves trágyázás. Ebből következően a zeller alá lehe­tőleg szerves trágyát adjunk. Amennyiben erre nincs mód, akkor se kerüljön a zeller a vetésforgóban 1—2 évnél távolabb a szerves trágyázás évétől. A magas talajvízszintű területeket sem kedveli. A túl savanyú és túl lúgos, valamint a túl kötött és túl laza homok­talajok kivételével mindenütt termelhető zeller, ha a talajt kellően trágyázni és öntözni tudjuk. A pH-igénye 6,5—7,5 között van. Mészhiányra érzékenyen reagál. A nagyobb terméshozamok és a gazdaságos termelés érdekében érdemes azonban figyelembe venni azt a tényt, hogy a zeller egyike a környezeti és termelési tényezőkre leginkább reagáló zöldségfajoknak.

A zeller NPK-felvételével kapcsolatban Tylor és Lorenz (1962) végeztek vizsgálatokat. Megállapításaik szerint a zellernek a nitro­génre és foszforra a tenyészidő egész folyamán szüksége van, míg káliumot csak a tenyészidő vége felé vesz fel. Sótűrő növény, de érzékeny a talaj nagy sótartalmára, valamint a lúgos kémhatású műtrágyákra. Ezért lehetőleg a N-műtrágyát ne egy adagban, hanem fejtrágyaként több adagban adjuk, és inkább savanyú kém­hatású műtrágyákat használjunk.

A tápanyaghiány is és a túltrágyázás is, amely elsősorban a túl­zott műtrágyaadagok következtében jelentkezhet, különböző szimp- tómákat idézhet elő a zeller lombozatán. Tápanyaghiány következ­tében a lomb kicsi, szétterülő lesz, és az idősebb levelek elsárgulnak. Túltrágyázás következtében a lombozat rövid, törékeny szárú és mélyzöld színű lesz.

134

A zeller igényes növény. Nemcsak jobb táperőben levő talajt hagy maga után, mint a petrezselyem vagy a sárgarépa, hanem jobb, tápanyagban gazdagabb talajt is kíván. Előveteménye olyan kultúra legyen, amely után az őszi mélyszántás elvégezhető.

Zellert zeller után vagy gyökérzöldség után termeszteni nem aján­latos a kórokozók elszaporodása miatt. Célszerű az öt-hét éves vetésforgó.

Tápanyagellátása

A zellernek a vegetáció egész folyamán szüksége van nitrogénre, de mivel a talaj magas sókoncentrációjára érzékeny, ezért a nitrogén- műtrágyát három egyenlő adagban szórjuk ki. Az első harmadát palántázás előtt, a másodikat júliusban, a harmadikat pedig augusz­tusban. A nyomelemek közül a zeller számára legfontosabb a bór, amelyet a növényvédő szerekkel együtt lombtrágyaként permetez­zünk ki akár Wuxal, akár Borax formában, a tenyészidő folyamán legalább három alkalommal. A harmadik adag nitrogénműtrágyá­val K2Ot adhatunk fejtrágyának legalább 150—200 kg/ha mennyi­ségben. A műtrágyaadagok mennyisége függ a talaj tápanyag­szintjétől. Ezen a téren nagy eltérések mutatkoznak. Különösen az olyan tápanyagigényes növény, mint a zeller, a gyengén, egyenet­lenül trágyázott talajon nagyon alacsony terméshozamot ad. Ezért célszerű a talajvizsgálatok után meghatározni a kiszórandó trágya mennyiségét.

250 q/ha termés eléréséhez szükséges NPK-tápanyag:N 150—180 kg/ha két-három részletben,P205 60— 80 kg/ha,K20 240—300 kg/ha kétharmadát július második felétől au­

gusztus elejéig fejtrágyának.

A zeller humuszos, jó szerkezetű talajon adja a maximális hoza­mot. Ennek előfeltétele a talaj kielégítő szervesanyag-tartalma. Ha a jónak mondható szervesanyag-tartalmat az eddigi trágyázási rendszerünkkel nem tudtuk elérni, akkor ezt a zeller alá elsősorban

Vetésforgó

135

istállótrágyázással pótoljuk: 4—500 q hektáronként, a talaj táp­anyagtartalma és az adandó műtrágya függvényében.

100 q zellertermés eléréséhez szükséges NPK-hatóanyag kg-ban: N 65 kg, P205 25 kg, KzO 95 kg.

Tudvalévőén az istállótrágya hasznosulása az első évben 40—50%, amelyből a N 30—35%-ban, a P205 24—26%-ban, a K20 pedig

79—80 %-ban jelent felvehető táplálékot a növény számára. A ható­anyagarányt természetesen eltolhatjuk a tápanyagszintnek megfele­lően, pl. tőzeges talajon emeljük meg a foszfor és kálium arányát a N rovására.

Talaj-előkészítése, vetése

Alapja az őszi mélyszántás. A tavaszi talajmunkával pedig sima, egyenletes, rögmentes vagyis gépi ültetésre alkalmas talajfelszínre törekedjünk. Ellenkező esetben az ültetési mélységet nem tudjuk betartani.

Február végén, március elején vessük el melegágyba 0,2—0,5 cm mélységre a vetőmagot, amelyet előzőleg csáváztunk (TMTD, Fa- lisan).

A vetőmagszükséglet hektáronként 8—10 dkg.Vethetünk sorba és szórva. Ha a vetésünk túl sűrű, a kikelt növénykéket az első lomblevelek megjelenése után ritkítsuk ki 1—2 cm-es tőtávolságra, mert a pikírozás — nagy kézimunka-igénye miatt — nem gazdasá­gos.

Az átlagos 5—6×1—2 cm-es sor- és tőtávolság esetén ablakon­ként kb. 1200—1500 jó minőségű palántát kaphatunk, de elérhető 2000-es tőszám is. Szórt vetéssel hasonlóképpen.

Ablakonkénti magszükséglet 1,0—1,5 g, a melegágyi ablak­szükséglet 60—70 db hektáronként.

A zeller a csírázáshoz sok vizet kíván, ezért ügyeljünk arra, hogy a magvetésünk ki ne száradjon.

A csírázás elősegítése és a nedvesség megőrzése céljából a mag­vetést az ablakok alatt fóliával betakarhatjuk.

A melegágyak, illetve a magvetés vegyszeres gyomirtását köz­vetlen vetés után végezzük el. Ezt megoldhatjuk az ágyak beöntözé-

136

sével együtt is. Az ablakonként megengedett, illetve kiszámított vegyszermennyiséget (Merkazinból 0,5 g/ablak) a permetezőgéppel úgy permetezzük ki, hogy ablakonként csak a megengedett vegyszer- mennyiség jusson, de a magvak beöntözése is kielégítő legyen.

A másik megoldás, amikor először beöntözzük az ágyakat és utána permetezzük ki a vegyszert.

Kiültetésre 3—4 lombleveles és 12—15 cm hosszúságú palánták alkalmasak.

A hektáronkénti növényszám függ az ültetési sor- és tőtávolság­tól. A nagy területegységnyi hozam eléréséhez a helyes növény- és művelési, illetve tőtávolság döntő jelentőségű.

A sortávolságot befolyásolja a gépesítés, illetve a művelés. Ültet­hetünk egysorosán, ikersorosan. A tőtávolság csökkentésének ha­tárát a gumó és a lomb nagysága is megszabhatja, amely általában 18—20 cm. A gépesített technológiához ajánlható 50 cm-es sor­távolságnál, figyelembe véve a gumók nagyságát és hozamképessé­gét, a fajtára vonatkoztatott optimális növényszám a következő:

Közepes gumónagyságú fajták, pl.:

Hegykői Frigga Wiener M. Alabástrom

100—120 ezer tő/ha

Középnagy—nagy gumójú fajták, pl.:

InvictusRókaLustra

80—100 ezer tő/ha

Nagy gumójú fajták, pl.:

Imperator Prágai óriás Riesen Alabaster Magdeburger M.

70—80 ezer tő/ha

137

A palánták kiültetése

Kedvező időjárás esetén április végén vagy május első felében ültes­sük. Legkésőbb június elejéig azonban fejezzük be, mert egyrészt a palánták túlfejlődnek, másrészt a késői ültetésből a lerövidült vegetációs idő következtében nem kapunk megfelelően fejlett gu­mókat. Függetlenül attól, hogy a fajták közötti tenyészidő-különb- ségeknek gyakorlati jelentősége alig van, egyes fajtáink a késői, június eleji ültetésből nem adnak megfelelő terméshozamot. Ilyen pl. a Hegykői zeller is, ugyanakkor az Imperator, a Frigga május végi, június első heti kiültetését gyors fejlődésükkel még behozhat­ják. Az egyenletesen és jól elmunkált sima talajon palántázógéppel ültethetünk. A palántázógép tárcsájába egyenletesen behelyezett pa­lántákat a gép egyenletes mélyen ülteti ki. A palánták lehetőleg olyan mélyre kerüljenek a talajba, mint amilyen mélyen a meleg­ágyban voltak. Annál nagyobb és formára kiegyenlítettebb gumók fejlődnek, minél jobban megközelítjük ezt az optimális mélységet.

Palántázógépek:UPK—6-os, 6 soros, területteljesítménye 0,8 ha/10 óra,TP—4-es, 4 soros, területteljesítménye 0,6 ha/10 óra.

Vegyszeres gyomirtása

Szabadföldön kiültetés előtt kontakt gyomirtó szerekkel is elvégez­hetjük a gyomirtást. Ha mechanikai eszközökkel munkáljuk el a talajt és egyúttal ki is irtjuk a gyomokat, akkor a további vegyszere­zéssel várjuk meg a palánták begyökeresedését (1—2 hét). A vegy­szeres gyomirtást állományban szükség szerint megismételhetjük.

A fontosabb technikai adatok és az alkalmazható vegyszerek a következők:

Kontakt gyomirtó szer: Gomex, Gramoxone.Dózis: 3,4—5,1 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

Prometrin gyomirtók: A—1114, Merkazin.Preemergensen — melegágyban 0,5 g ablakonként, kiültetés

előtt és után, illetve állományban 2,2—3 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.

138

A gyomnövények ellen akkor hatásos, amikor még a 2—4 leveles fejlettségi állapotot nem haladták túl.

Linuron gyomirtó: Afalon.Dózis: 2,3—3 kg/ha 5—600 1 vízben oldva.Állományban a magról kelő egyéves gyomokra 2%-nál több humuszt tartalmazó talajon fejti ki jól a hatását.

Szerkombináció: Merkazin—Afalon.1,5 +0,7 kg/ha 5—600 1 vízben, állománykezelésre.

A felsorolt szerek hatása a csapadéktól és az öntözéstől függően kettő, kettő és fél hónap. A kapálásokat, illetve sorközlazításokat a 4., illetve a 6. héttől kezdődően, amikor a vegyszerek a csapadék vagy öntözés hatására 2—3, később 4 cm-re lemosódtak, elvégez­hetjük anélkül, hogy a szerek hatékonyságát zavarnánk.

Növényápolása

Fejtrágyázás. A tápanyagellátásnál leírtak szerint.Öntözés. A kiültetett palántákat feltétlenül be kell iszapolni.

A későbbiek folyamán — az időjárástól függően — legalább három öntözést tervezzünk be, esetenként 30—40 mm vízmennyiséggel. Kritikus hónapok öntözés szempontjából a június, július és augusz­tus eleje.

Kapálás. Eső vagy öntözés után sorközlazítást végezzünk az összetömődött talaj fellazítására, figyelembe véve a vegyszeres gyom­irtást.

Betakarítása

A betakarítás kezdete bizonyos mértékig attól függ, hogy milyen tenyészidejű fajtát termesztettünk. Termesztett fajtáinknál tenyész- időben nagy eltolódások nincsenek. Általában egy hónap. Szedésük mindenképpen ősz elejére, végére esik.

A zeller fő növekedési periódusa augusztus elejétől október vé­géig tart. Normális időjárási viszonyok között az augusztus első felében adott öntözés és az ősz eleji, szeptemberi csapadék elegen­

139

dőnek bizonyul a jó gumóképződéshez. Ez az időszak, amikor a zellertermés kialakul.

A kisebb, illetve közepes nagyságú fajtákkal kezdjük a szedést és a nagyobb gumójú fajtákkal fejezzük be. A zeller kiszedésének ideje kedvezőtlen körülmények, esetleg tárolási nehézségek miatt elhúzódhat, mert a gumók a szedési időre nem érzékenyek. Amíg a lombjuk takarja őket, addig a rövid ideig tartó - 4 . . . - 5 °C-ot károsodás nélkül tűrik. A huzamos, négy-öt napon át tartó ugyan­ilyen hideget, illetve fagyot, különösen a lombjától megfosztott zeller komoly fagykár nélkül nem viseli el.

Ásóval ma már csak házikertekben szedik a zellert. Sok termelő­üzemben alkalmazzák azonban az ún. félgépesített megoldást, vagyis a gyökérkiemelő ekével meglazított, illetve kiszántott zellert kézzel kupacokba dobálják, majd helyben meg is tisztítják. A foko­zottabb gépesítést segítik elő a burgonyakiszedő gépek, mint pl. az E—660-as. Ezek után is a kiszedett zellert kézzel kell lombtala-

EM—ll-es szedőgép zellerszedés közben (Fotó: Hanzséros P.)

140

VICON zellerbetakarító gép (Fotó: Szepes L.)

nítani. Teljesen gépesített a szedés az NDK, EM—11-es sárgarépa-, illetve gyökérzöldségkombájnnal vagy a zellerszedő adapterrel el­látott holland VICON cukorrépaszedő géppel. Az EM—11-es gép ugyanolyan jól alkalmazható és beállítható a zeller, mint a sárga­répa és a petrezselyem szedésére. Munkavégzése, módszere és mű­szaki adatai megtalálhatók a sárgarépánál.

A gép munkasebessége 2,5—5 km/óra, területteljesítménye kb.1 hektár. A gép megfelelő műszaki kiszolgálás mellett elenyésző sérülési százalékkal dolgozik (4,3—5,6%). Teljesen lombtalanít és további tisztításra csak a gyökérzet marad hátra. Mivel a gép nyűvő- rendszerű, csak azok a fajták szedhetők vele, amelyek lombja leg­alább 15—20 cm hosszú és nem fekszik el a földön.

A holland VICON zellerszedő kombájn 50 HP-s traktorral üze­mel, s mint a cukorrépaszedő gépek, ez is ásórendszerű gép. Zeller­szedéshez használható fejelőszerkezettel és anélkül is. A fejelő- szerkezetet úgy lehet beállítani, hogy csak a gumó felső, közvetlen

141

a lomb alatti részénél vágja le a lombot. A fejelőszerkezet helyett a lombtalanító szíjtárcsák is felszerelhetők, amelyek a haladási irányra merőlegesen forogva verik le a lombot a zellerről. A kiásott gumó földestül a láncos felhordószerkezeten keresztül a kombájn mellett haladó pótkocsira esik, miközben a felhordón a láncok kö­zött a föld és egyéb szennyeződések kihullanak. Ha nem sáros talaj­ról szedjük a zellert, a pótkocsira kerülő gumók aránylag tiszták lesznek. A gép egyszerre két sort lombtalanít és szed. Haladási sebessége megegyezik az EM—11 -ével, teljesítménye 1,4—1,8 ha tízórás műszak alatt.

Tisztítása

A teljes kézi és a félgépesített szedéseknél mind a lombot, mind a gyökereket kézzel, késsel tisztítjuk, illetve vágjuk le. A lombtalanító szerkezettel ellátott kombájnoknál is hátramarad a gyökérzet tisz-

V1CON típusú zellertisztitó gép (Fotó: Szepes L.)

142

títása. Erre a célra ajánlható tisztítógép a holland VICON típusú zellertisztító, amelynél egy fémlécekből kiképzett forgó hengerhez acélrugók által hozzányomott kések vágják le a lécek közül kiálló gyökérzetet. Villanymotorral üzemel, teljesítménye kb. 10 q/óra. Kiszolgálásához általában hat személy szükséges, de kedvező fel­tételek mellett a kiszolgáló személyek száma felére is csökkenthető. Ilyen kedvező feltétel, hogy a kombájn a lombtalanításnál lehetőleg semmi vagy kevés lombot hagyjon a gumón, azonfelül nagyon lé­nyeges fajtakövetelmény a gömbölyű gumóalak és kevés vagy köze­pes mennyiségű gyökérzet.

Tárolása

Szakszerű tárolás a megfelelő fajta kiválasztásával kezdődik. Na­gyobb szárazanyag-tartalmú, kemény húsú, tömör gumójú fajták könnyebben tárolhatók, mint a taplósságra, üregesedésre erősebben hajlamos fajták. A finomabb húsú, finomabb szerkezetű zeller ugyancsak érzékenyebb minden külső behatásra, így a hőmérséklet- ingadozásra is. Könnyebben fonnyad, könnyebben rothad. Terme­lésben a nem kiegyensúlyozott, egyoldalú tápanyagellátás, a nem megfelelő vízellátás, valamint a kedvezőtlen talajviszonyok azok, amelyek tárolásunkat bizonytalanná tehetik. Az egyoldalú táp­anyagellátás rendszerint a túlzott nitrogénadagolásban vagy bór- hiányban jelentkezik. Mindkettő elsősorban a szöveti szerkezetre hat.

A tenyészidő folyamán a nem folyamatos vízellátás, vagyis a hosszabb ideig tartó szárazság esetén a talaj víztartalmának csök­kenése utáni öntözés okozza vagy fokozza a gumók üregesedését. A közvetlen kiszedés előtti hosszan tartó csapadékos időjárás kö­vetkeztében a gumók teleszívódnak vízzel, szerkezetileg fellazulnak és ezáltal gyorsabban fonnyadnak és rothadnak. A sáros talajból szedett gumók nehezen tisztíthatók, tárolásra alkalmassá tételük sok munkát vesz igénybe. Az optimális tároló, amelyben a zellert szinte a minimális veszteséggel és a kívánt ideig tudjuk tárolni, a hűtőház. Az ehhez szükséges hőfok 1—2 °C, a relatív páratartalom pedig 95—98%. Prizmákban, hagyományos módszerrel is tárolha-

143

tünk sikerrel, ha megfelelő gondossággal készítjük elő a zellert, és a prizma hőmérsékletét tartani tudjuk a kellő hőfokon. Ha a hőmér­séklet akár a hűtőtárolóban, akár a prizmákban a 4 °C-t meghaladja, a kórokozók elterjedésének, illetve a rothadásnak a lehetősége fenn­áll. Ez esetben a hűtőtárolóban gondoskodjunk a megfelelő hőmér­séklet visszaállításáról, a prizmákat viszont a lehetőségekhez mérten gyorsan szedjük szét. (Tárolási mód részletesen a sárgarépánál.)

Kisüzemi, háztáji termelésnél tárolhatunk pincében, nedves ho­mokkal rétegezve, vagy prizmákban a sárgarépánál leírt módon. A zellergumó tárolásánál különösen jól beváltak a fólia zacskók, 5—10 kg-os tételekben. Az előzőleg lombjától és gyökerétől meg­tisztított zellerrel megtöltött zacskókat padlóra, polcra állítva rakjuk fel. Földre, cementre soha ne tegyük. Olyan pincékben vagy kamrák­ban, amelyeknek hőmérséklete télen nem megy fagypont alá és nem melegszik fel meleg, napos időszakban sem 7—8 °C fölé, négy-öt hónapon át is eltarthatjuk így az igényes zellergumót.

Termelési költségei

A kézi és gépi művelés bruttó költsége között lényeges különbség alig van, a gépek tekintélyes ára, a jelentős üzemelési és amortizációs költségek miatt. Ellenben az egységnyi élőmunka-ráfordítás az, ami a teljes gépesítés általánossá tételét igényli. Míg a kézi művelésnél az élőmunka az összköltség 85 %-át is eléri, a félgépesített művelés­nél 34—40% körül van, addig a teljesen gépesített termelésnél gépi tisztítással egybekötve ez csak 11—13%.

30—40 dkg-os gumóátlag és 240—250 q hektáronkénti termés­hozam — a megfelelő fajták kiválasztásával, a technológiai köve­telmények betartásával — az a hozam, amely a gépesített technoló­giát kifizetődővé teheti. A zeller termesztéséhez felsorolt gépek több zöldségfélére alkalmasak, ezáltal kihasználhatóságuk is fokozott, így az amortizációs és egyéb költségek csökkenthetők. Termelésünk olcsóbbá tétele, annak specializálása mellett, csakis gépek, gép­rendszerek jobb kihasználhatóságával és ezáltal a géptípusok szá­mának csökkentésével válik lehetségessé.

144

Dugványtermesztése

Talajigénye. Megegyezik az árura termelt zellerével. Tápanyag­igényével kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy mind átteleltetésre, mind maghozásra a kisebb, szilárd állományú dug­vány biztonságosabb, mint a nagy, esetleg túlfejlődött taplós gu­mók.

Ennek érdekében a műtrágyaarányt a foszfor és kálium irányába toljuk el a nitrogén rovására. Az NPK-hatóanyagarány tehát 1:2:4, vagy 1:3:6, amikor is az összműtrágya mennyisége 9—10 q/ha.

Vetése. Melegágyba ugyanúgy vetjük, mint az áruzellert. A vetés idejével azonban nem kell sietnünk. Míg az árura termelt zellert igyekszünk február végén, március elején elvetni, addig a dugvány­nak termelt zellert később is vethetjük. A március végi vetésből május végére, június első hetére jól fejlett palántákat kapunk.

Talaj-előkészítése, a palánták kiültetésének módja, növényápo­lása, vegyszeres gyomirtása és növényvédelme teljes mértékben megegyezik az árutermesztésnél elmondottakkal.

Szedése. Ideje október, november elején, a fagyok beállta előtt. Szedhetjük kiemelőekével vagy EM—11-es kombájnnal. Sem bur­gonyaszedők, sem más ásórendszerű gépek konstrukciójuknál fogva nem alkalmasak dugványszedésre. Az ekével kiemelt és kézzel ku­pacokba dobált dugványokat tisztíthatjuk a helyszínen, vagy tisztí­tásra behordhatjuk a prizmákban előkészített helyre is.

A tőleveleket 2—3 cm-es csonk visszahagyásával levágjuk. Utána csak a szívleveleket hagyjuk meg és a többit körülötte lefejtjük.

A hegeket, anélkül, hogy a gumót megsértenénk, simára kapar­juk. Ez a munka nagyon fontos, mert a kártevők, mint pl. a kis há­zilégy stb., a lomblevelek aljára rakhatják és rakják is petéiket, amelyek ott áttelelnek, és utána tavasszal a gumókkal a szántó­földre kerülnek. Ott a kifejlődő lárvák befúrják magukat a gumókba, és gyakran csak azt vesszük észre, hogy a magszárba indult zeiler fonnyadni kezd és kirothad.

Magtermesztése

145

A Kertészeti Egyetem Növényvédelmi Tanszékével együttesen végzett vizsgálataink egybehangzóan igazolják, hogy a magszárba indult gumók kirothadása másodlagos fertőzés következménye. A gumók vagy már az ősz folyamán befertőződtek a kártevők által a levelek tövébe rakott petékkel, vagy a kora tavaszi első rajzáskor— április közepétől kezdődően —, lerakott petékből kifejlődött lár­vák fúrják be magukat a gumóba és okozzák a gumók rothadását.

Ennek elkerülésére ajánlatos a szívlevelek körül a lomblevelek hegének alapos levakargatása, majd a gumóknak sártól és szeny- nyeződéstől való megtisztítása. Nem szükséges, de ajánlatos a gyö­kérzet visszakurtítása is.

Mindezek elvégzése után, prizmázás előtt a gumókat kosarakba rakva mártsuk meg, és legalább egy percig hagyjuk is benne az elő­zőleg elkészített rovarölő (Wofatox, Tinox stb.) és gombaölő (réz­tartalmú) szer oldatában, majd a levet jól lecsurgatva, 50—60 cm- nél nem magasabb prizmákba öntögetve megszikkasztjuk és utána prizmázzuk (lásd sárgarépa).

Az EM—11-es kombájnnal is szedhetjük a dugványokat. A szedő­szerkezet megfelelő mélységre, illetve magasságra állításával a kés­dobok is megfelelő magasságban tépik le a lombot. Természetesen a dugványokat ugyanúgy át kell tisztítani, mint ahogy azt az elő­zőekben leírtuk. A gép nyűvőrendszerű, ezért csak azokat a fajtákat szedhetjük vele, amelyeknek lombja eléggé tömör és nem fekszik el a földön.

Szelekció. Még a dugványok kiszedése előtt szelektáljuk a növény lombját. Eltérő egyedeket találhatunk levélállásban, tömöttségben és nagyságban, valamint levélszínben. Ezeket természetesen ki kell szedni.

Felmagzás első évben nálunk még nem fordult elő, de lehetséges. Mindenesetre, ha találunk ilyen töveket, azt is ki kell dobni. A fel­szedett dugványokat tárolás előtt már tisztításkor osztályozzuk. Ki­szedjük a repedt, sérült, vágott vagy kiszakadt szívlevelű gumókat és azokat is, amelyek alakra nem megfelelőek.

A válogatást és tisztítást nagyon gondosan végezzük és lehetőleg ne dobáljuk a gumókat, mert a zeller sokkal érzékenyebb, minden sérülésre, mint a többi gyökgumós, és hamarabb rothad.

146

Dugványok átteleltetése. Többnyire szabadföldi prizmákban vé­gezzük ugyanúgy, mint ahogy azt a sárgarépánál leírtuk. Természe­tesen tárolhatjuk pincében homok között, de tárolhatjuk a legkor­szerűbb módon, hűtőtárolóban is. Az utóbbira vonatkozóan azon­ban még kevés vizsgálattal rendelkezünk, ellentétben az áruzeller hűtőtárolásával. A jövő útja azonban a dugványok tárolása eseté­ben is a hűtőtároló. Eddigi tapasztalataink szerint a +1 °C és a 97—98% relatív páratartalom éppen úgy megfelel a dugványok tárolására is, mint az áruzellerére. Több éves vizsgálat és megfigyelés szükséges azonban ahhoz, hogy kiültetés után hogyan viselkedik a hűtőtárolóból kihozott dugvány.

Meg kell jegyeznünk, hogy a zellernek magas szaporodási hánya­dosa van, a hazai vetőmagszükséglet kicsi (évek óta 9 q körül van), az évi dugványszükséglet 100 q-nál nem lagyobb. Ennek a meny- nyiségnek prizmában való tárolása még nem okozhatott túl nagy gondot. Exportunk nincs, sőt egyes években egyes fajták iránti igényt, amelyek vetőmag-szaporításával nem foglalkozunk, import­ból fedezünk.

Magtermő év

Talajigény. Magtermő évben a zeller könnyebb, lazább, melegebb fekvésű, szélmentesebb talajt kíván, mint az előző évben. Ajánlatos ezért, hogy homokos vályog- vagy jó minőségű barna homoktalajt válasszunk ki a dugványainknak.

Ajánlott műtrágyamennyiségek hatóanyagban:

N 60— 70 kg/ha fejtrágyaként,P205 180—250 kg/ha őszi mélyszántás előtt,KzO 100—120 kg/ha őszi mélyszántás előtt.

A vetésforgóba lehetőleg az istállótrágyázás utáni első évben te­gyük.

Talaj-előkészítés. Az ősszel mélyszántott talajt úgy munkáljuk el, hogy a dugványok kiültetését géppel zavartalanul végezhessük. Te­rületünk morzsalékos, sima felszínű legyen.

147

Kiültetés. Termelőüzemekben ma már kézzel nem végezzük, mert bármely palántázógéppel (TP—4, UPK—6), amelyről a tárcsákat leszedtük, tökéletesen megoldható a zellermaghozók ültetése is. A gumók a jól előkészített talajba, a sörnyitók által hasított barázdába könnyen berakhatók, és a tömörítőkerekek munkája is megfelelő lesz. Arra ügyeljünk, hogy a gumók 1—2 cm-rel a föld felszíne alá ke­rüljenek, és így természetesen a felszín alá kerül a szívlevelek jó része is. Kiültetés után a sorokat felcsirkézzük, hogy az addig prizmában volt gyenge szívleveleket védjük a napsütéstől, vagyis a kiszáradás­tól.

A kiültetési sortávolság 50—60 cm. A tőtávolság 30—40 cm, ame­lyet a palántázógépen ülő dolgozók általában be is tudnak tartani. Ajánlatos művelőutakat hagyni a növényápolási munkák elvégzé­sére.

A művelendő sávok és a művelő utak szélességét a rendelkezésre álló erőgép és a permetezőgép munkaszélessége dönti el.

Nagyon lényeges a maghozók ültetésénél, hogy a sorok a széli­rányba fussanak.

Növényápolás. Kiültetés után, ahogy a dugványok megeredtek, sorközlazítást végezzünk, amellyel az ültetéssel járó taposásokat is fellazíthatjuk.

Kapálás után végezzük el a vegyszeres gyomirtást. Ha sikerül a dugványokat idejében — március első felében, amíg a talajban ele­gendő nedvesség van —, kiültetni, akkor beöntözésre nincs szükség. Erre csak száraz tavasz esetén, késői kiültetésnél kerülhet sor.

Ajánlatos a maghozó felkötözése, mert egy vihar vagy erős zápor— hasonlóan a gabonához — földre fektetheti az egész táblát. Ilyen esetben pedig a mag jó része kipereg, elveszik.

Legcélszerűbb a sorok végén, a növények mindkét oldalára, meg­felelő közökben levert karókhoz erősítve dróthuzalt kihúzni. így a két huzal között a maghozók állva maradnak. A huzalozást addig végezzük el, amíg azt a magszárak kitördelése nélkül tehetjük. A be­fektetés mind munkaerőben, mind anyagban megtérül, mert ugyan­arról a területről dupla mennyiségű magot nyerünk.

Vegyszeres gyomirtását legcélszerűbb a dugványok kiültetése után, amikor a dugványok gyökeresedése megindult, de a hajtások még nem bújtak ki a földből, sorközkapálás után elvégezni.

148

Ajánlott szerek:

Merkazin, A—1114 3,5—5,2 kg/ha vagy Afalon 2,3—3,0 kg/ha, 350—

520 1 vízben oldva.

lítgatjuk, majd spárgá­val körbekötjük. Aján­latos karót szúrni köz- bül, hogy a szél fel ne borogassa az összekö­tött kupacokat.

HŰVÖS, csapadékos Zellermaghozó tő (Fotó: Hanzséros P.)

Ha a gyomirtás valamilyen oknál fogva nem sikerül, akkor várjuk meg, amíg a földből kihajtott maghozók elérik a 8—10 cm-es ma­gasságot, és akkor ismételjük meg az alsó határnál megjelölt meny- nyiséggel, amelyet 5—600 1 vízben oldunk.

Izolációs távolság. Két különböző fajtájú maghozó tábla között elit és I. fokú szaporításnál 1000 m, szokványmagtermesztésnél pe­dig 600 m.

Aratás. Az érés ideje általában július vége, augusztus eleje. A zel­lermag egyenlőtlenül érik. Az érés jele, hogy a magvak szürkésbarna színűek lesznek és eny­he morzsolásra kipe­regnek.

Az aratást akkor kell kezdeni, amikor a magszárakon levő magvak felénél tapasz talhatjuk az érés jeleit.A sarlóval vagy met­szőollóval levágott magszárakat kis kévék­be kötjük és utóérle­lésre a táblán nyolca- sával-tízesével összeál-

149

Zellermaghozó tábla (Fotó: Hanzséros P.)

nyarakon hordjuk be a kévéket szellős, fedett szín alá, ahol letere­getett ponyvákon két-két kévét egymásnak támasztva sorokban és sorok között utakat hagyva utóérleljük a magvakat. Ha lassabb is az utóérés, a szántóföldön óhatatlanul elpergő magot a ponyván felfoghatjuk. Ez a mennyiség néha a termés 25—30%-a lehet.

Az aratás csakis a kora reggeli órákban végezhető és a cséplőgép­hez csak ponyvával bélelt pótkocsival hordjuk a kévéket, mert a magvak nagyon könnyen peregnek. Cséplését kombájnnal végezzük.

Az átlagtermés 6—8 q/ha-onként. Jól beállott és időben learatott tábláról 10—12 q/ha magot is kaphatunk.

Magtisztítás. Nehéz, mert a magvak aprók és hasonló nagyságú gyommagvak szinte kiszedhetetlenek belőle. Ezért ügyeljünk nem­csak a maghozó tábla, hanem a cséplőgép, illetve a kombájn tiszta­ságára is, mert a vetőmagvak értékét a gyommagvak nagyon le­ronthatják.

150

Halványítózeller

Mind nálunk, mind a közép-európai országokban a halványító­zellert alig ismerik. Ezzel szemben a nyugat-európai országokban és Amerikában csak ezt a zellert termelik. A halványított levélnyeleket nyersen, mint a retket, különböző salátának vagy párolva készítik el.

Főbb európai termelő országok Belgium, Franciaország és Olasz­ország.

Lombját nem lehet megkülönböztetni a nagy lombú gumószelle­rétől, de a halványítózeller nem hoz gumót, gyökerei elágazók. 60— 70 cm nagyságú levélnyeleit a tenyészidő végén megfelelő eljárással halványítani kell. Vannak fajták, amelyek csokrosan, zártan hoz­zák levélnyeleiket és halványak maradnak.

Szabadföldi tenyészideje viszonylag rövid, ugyancsak rövid az el­tarthatósága is, de hajtatni lehet üvegházban és fólia alatt. A szedé­sét meg lehet nyújtani gördülős üvegházak áthelyezésével szabad­földön is. Szabadföldi fő szedési ideje októberben kezdődik.

Vetését február közepén kezdhetjük, és a palántákat április kö­zepén ki lehet tenni szabadföldbe, és így július közepétől szedhető. A vetéshez szükséges hőmérséklet 18 °C. Célszerű szaporítóládákba vetni és a kikelt növényeket üvegházba pikírozni. A vetést tanácsos papírral, fóliával letakarni a kiszáradás ellen. Általában 9—10 hetes palántanevelési idővel számoljunk. Ezt az időt előcsíráztatott mag­gal 8—9 hétre csökkenthetjük. Ha melegágyban neveljük elő a pa­lántákat, akkor szeptember közepétől tervezett szedéshez április kö­zepén vessük és június közepén ültessük szabadföldbe. Természe­tesen a szedést fagyokig elhúzhatjuk.

Korai hajtatásnál üvegházakban a sor- és tőtávolság 20 x 20 cm, későbbi ültetéseknél a tenyészterület mindig növekszik, 30 x 30, majd szabadföldön 40 X 30 cm-es tenyészterület szükséges.

Talajjal szembeni igénye hasonló a gumószelleréhez. Vagyis laza szerkezetű, szerves anyagban gazdag talajt kíván. Tápanyagigényé­nél azonban a nitrogénen van a hangsúly, szemben a gumószeller káliigényével. Magas a mészigénye is, azért a talajvizsgálatnak meg­felelően a talaj mészhiányát pótolni kell.

Normális szabadföldi termesztésnél az első fejtrágyázást augusz­tus elején, a másodikat pedig szeptember közepén adjuk, de ne ké­

151

sőbb, mint a szedés kezdete előtt egy hónappal. Öntözésről minden­képpen gondoskodni kell.

Szedéskor azoknak a fajtáknak, amelyeket halványítani kell, 5—6 héttel a szedés előtt a levélnyelüket be kell takarni földdel. Ezt a töl- tögetést 3 alkalommal végezzük. Először 10—15 cm-re húzzuk fel a földet a tövekhez, amikor a levélnyelek elérték az 1,5—2 cm vastag­ságot. A második töltögetést 20—30 cm-re, az utolsót pedig a levél­nyelek teljes magasságáig végezzük el. A halványításnak, illetve a töltögetésnek egyszerű módja az, amikor a zellert már eleve baráz­dákba vagy árkokba ültetjük, és a halványításkor két oldalról rá­húzzuk a tövekre a földet. Kisebb területen, házikertekben halvá­nyíthatjuk úgy, hogy szalmával vagy más takaróanyaggal takarjuk le. Halványíthatjuk felszedve és homokba rakva pincében is. Van­nak azonban fajták, amelyeknél a levélnyelek szorosan, zártan fej­lődnek és halványak maradnak.

Szedésüknél ügyeljünk arra, hogy a levélnyelek meg ne sérüljenek. A gyökereket a felszedett tövekről úgy vágjuk le, hogy a levélnyelek a levelekkel együtt csokorszerűen, összefüggően együtt maradjanak. Fólia zacskóba csomagolva magakadályozhatjuk a gyors hervadást.

Egy tő súlya hajtatásban legalább 500 g, a szabadföldi tövek sú­lya letisztítva pedig 6—900 g között piacképes.

Vegyszeres gyomirtása teljesen megegyezik a gumószellerével. Szá­raz, meleg időjárásnál előfordul, hogy a szívlevelek feketére színe- ződnek, majd a levélszélek száradni kezdenek. Ezt követően lép fel mint másodlagos fertőzés egy baktériumos rothadás. Általában, ha az öntözést elhanyagolják, a talaj kiszáradása után észleljük.

Ismertebb fajták: Golden selfblaching, az Extra langer Goldgelber és az Englischer weisser. Az első kettő takarás nélkül is halvány lesz, míg a harmadik fajtát földdel takarni kell.

A zeller betegségei

A zeller vírusos mozaikfoltossága. (Kórokozók: Cucumber mosaic vírus, Alfalfa mosaic vírus, Celery mosaic vírus.) A Cucumber mo­saic és az Alfalfa mosaic vírus kárképére az jellemző, hogy a levele­ken sárgászöld mozaikfoltok figyelhetők meg. A növény növekedé­

152

sében visszamarad. A Celery mosaic vírus jellegzetes kórképe a levelek érkivilágosodá- sa, az idősebb levele­ken pedig sárga, kerek foltok mutatkoznak.

Mindhárom vírus mechanikailag átvihe­tő. Legfontosabb ter­jesztői a levéltetvek. A vírus nem perzisztens.

Védekezés. A zeller­táblák környékéről a vad ernyős virágzatú növények eltávolítása.A levéltetvek elleni védekezés.

A zeller vírusos tarka törpülése. [Kórokozó: Parsnip mottle vírus (lásd: a pasztinák vírusos tarka törpülése).]

A zeller vírusos vöröslevelüsége (lásd: a sárgarépa vírusos vörösle- velűsége).

A zeller pektobaktériumos lágyrothadása, szklerotiniás rothadása, botritiszes rothadása: megegyezik a sárgarépa hasonló nevű beteg­ségeivel és védekezésével.

A zeller szeptóriás levélfoltossága. [Kórokozók: Septoria apii (Bri. et Cav.) Chest./(a nagy levélfoltosságot okozza), Septoria apii- graveolentis Dorogén (a kis levélfoltosságot okozza).] A betegség hazánkban általánosan elterjedt. A levél nagy része elszárad, emi­att nagy a lombveszteség és a gumósúlycsökkenés.

A levélen nagy, 3—10 mm átmérőjű, kerek vagy kissé ovális foltok láthatók. A folt szegélye határozott barna színű. A folt közepe ki­szürkül, s benne elszórtan, apró fekete pontok, piknídiumok talál­hatók. A levelek elsárgulnak.

A levélen apró, 1 mm-t meg nem haladó, kerek vagy kissé ovális foltok láthatók. A foltok egyneműek, barna színűek. A foltokban és azokon kívül is apró fekete pontok, piknídiumok jelennek meg.

153

A zeller szklerotíniás rothadása (Fotó: dr. Glits M.)

Gyakori, hogy a foltok kialakulása nélkül, csoportosan piknídiu- mok figyelhetők meg. A levelek elsárgulnak.

A tünetek a levélnyeleken, a maghozó száron és az ernyővirág- zatpn is előfordulnak.

A kórokozó a beteg növényrészeken is áttelelhet, a fő fertőzési forrás azonban a vetőmag, amelybe apró, fekete piknídiumok van­nak beágyazva. A piknokonídiumok csak 1—2 évig fertőzőképesek. A csíranövényeket a magon levő piknídiumból kiszabaduló pikno­konídiumok fertőzik meg. A beteg növényrészekről is piknokonídi­umok juthatnak a növényekre. A kórokozó a növényekbe az epider­miszen és légzőnyílásokon keresztül egyaránt behatol, fertőz, majd micéliuma a sejt közötti járatokban helyezkedik el. Az első tünetek a fertőzést követő 9—12 nap múlva jelennek meg. A piknídiumok később mind a levél színén, mind a levél fonákán kialakulnak, és a kiszabaduló piknokonídiumok a vegetációs időben vízcseppekkel továbbjutva, újabb fertőzéseket hoznak létre, s így fertőzik meg az ernyős virágzatban levő magvakat is. A kórokozó 9—28 °C között fejlődik. A S. apii graveolentis hőoptimuma 20—25 °C, a S. apii kórokozóé kissé magasabb. A kórokozók tehát a magasabb hőmér­sékletet kedvelik. Emellett azonban a gyakori, bőséges csapadék is szükséges. '

Védekezés. Fontos a legalább 3—4 éves vetésforgó betartása. Ve- tőmagcsávázás 0,1 %-os (a szokásos töménység fele) higany tartalmú, nedves csávázószerekkel (Ceresan Univ., Falisan stb.) 10 percig vagy higanytartalmú porcsávázószerrel 5 g/magkg mennyiségben. Ered­ményesen lehet védekezni a TMTD-tartalmú porcsávázószerrel 5 g/magkg mennyiségben. A lombvédelem céljából a növényeket elő­ször 2—3 lombleveles korban, majd kiültetés után legalább 2—3 al­kalommal 10—14 naponként 0,7 %-os (a szokásosnál nagyobb tö­ménységű) rézoxiklorid-tartalmú szerekkel (Vitigran, Cupratív, Cobox stb.) kell permetezni.

A zeller fómás gumóvarasodása. (Kórokozó: Phomaapiicola Kleb.) A betegség a tárolóban a gumók rothadását okozza. Hazánkban el­terjedt.

A gumó felületén bárhol először apró, később egyre nagyobbodó egynemű sekély, a gumó húsába csak 3—5 mm-re húzódó vörös­barna foltok láthatók. Később a foltok vizenyőssé válnak, de soha

154

nem bűzösek. A fol­tok felületén csak kissé beágyazva apró, fekete piknídiumok jelennek meg. Később a foltok enyhén bemélyednek.Szabadföldön, száraz körülmények között a beteg gumó varasodik, hosszanti és keresztirá­nyú, sekély repedések keletkeznek.

A vetőmagnak mint fertőzési forrásnak gyakorlatilag nincs je­lentősége. A kórokozó legfontosabb fertőzési forrásai a talajba ke­rülő növénymaradvá­nyok, ahol a gomba több évig is életké­pes.

A kórokozó hőigénye csekély. A gomba ugyan — 5 és 30 °C között növekszik, hőoptimuma azonban 16—18 °C, amely a legkedvezőbb a gomba növekedésére, piknídiumképzésére és a konídiumok csí­rázására. A fertőzési veszély a palánták kiültetése után a legna­gyobb, ha a palántákat fertőzött, nedves, hideg talajba ültetik ki, és ha a kiültetés után az időjárás hűvös, csapadékos. Kísérletek bizo­nyítják, hogy a május elején kiültetett növények 77 %-os, a július ele­jén kiültetett növények 3,4%-os megbetegedést mutattak. A később kiültetett növények pedig egészségesek maradtak. A kórokozó a zsenge gumóba vagy a levélnyél tövébe már a nyár elején, az ép bőr­szöveten vagy seben keresztül jut. A nyár folyamán a növények tü­netmentesek. A gumók felszedésekor és a tárolóba helyezésekor a tünetek alig, vagy nem látszanak. Az első tünetek csak néhány heti tárolás után jelentkeznek, és tárolás során a rothadás fokozódik.

A nedves körülmények közötti, hosszan tartó tárolás esetén

A zeller fómás gumóvarasoddsa (Fotó: dr. Glits M.)

155

számottevő kiesés lesz. A tárolóban még az alacsony tárolási hő­mérsékleten is aránylag jól fejlődik a gomba.

Védekezés. Legalább a 4 éves vetésforgót tartsuk be. A mély fek­vésű, nedves, hideg talajokon zellertnetermesszünk. A legfontosabb, hogy a palánták korán — májusban — ne kerüljenek kiültetésre, ha az időjárás hűvös, csapadékos. Szabadföldön és a tárolóban a vegyi védekezés eredménytelen.

A zeller rizoktóniás betegségei: megegyeznek a sárgarépa hasonló nevű betegségeivel és védekezésével.

A zeller állati kártevői

A zeller állati kártevői jelentős részben azonosak a sárgarépa és a petrezselyem kártevőivel. Az ott tárgyaltak közül a zelleren megta­lálhatók: a gyökérgubacs-fonálféreg, egyes vándorló fondlféregfajok, a szárfonálféreg, a sávosnyakú cincér, a bivalykabóca, a köménymoly, a petrezselyem-levéltetű és a kékfoltos takácsatka. Az ellenük való védekezés teljesen megegyezik az ott leírtakkal.

Az említetteken kívül szórványosan előfordulhat a zelleren a zel­lerlégy (Philophylla heraclei L.) is. Kártétele felismerhető arról, hogy a zellerlevélkék lemezei foltszerűen aknázottak lesznek. Az aknák áttetszőek, bennük sötét színű ürülékszemcsék találh. 'Sk, az ott károsító nyüvek kíséretében. A folt melletti részben kezdeti já­ratszerű akna ismerhető fel, ahonnan a nyű a károsítását, táplálko­zását megkezdte.

Védekezés. Még nem kidolgozott, de életmódja és károsítási mód­ja alapján feltételezhető, hogy a gyökgumósoknál engedélyezett fel­szívódó rovarölő szerek kielégítő védelmet nyújtanak ellene.

156

Cékla

A céklasalátát egész évben fogyasztjuk.Közepes hőigényű növény.Elegendő talajnedvességet kíván.A melegfekvésű, kellő tápanyagtartalmú, mélyrétegű, hu­muszos vályogtalajokat szereti.A gyökérzöldségek közül a zeller mellett a cékla kívánja a legtöbb tápanyagot.Hozama fajtától függően 200—300 q/ha.A hengeres típusok általában 25—30%-kal többet terem­nek.

Gazdasági jelentősége

Lombja takarmánynak, a répa pedig étkezési célokra alkalmas. El­készítési módja országonként, vidékenként változó. Külföldön na-

157

Céklatermesztő körzetek járási bontásban, 1974-ben

gyobb jelentősége van, főzeléknek, levesnek, sütve stb. is fogyaszt­ják, nálunk csak salátát készítenek belőle. Szezonja általában késő ősztől kora tavaszig tart. Az első fejessaláta megjelenésével jelentő­sége csökken.

Vitamintartalma (mg 100 g-ban)Bj-vitamin 0,05 mgB2-vitamin 0,08 mgC-vitamin 8,00 mg

P-vitamin 100—150 mg

Ásványianyag-tartalma: 0,89%

KáliumNátriumKalcium

100.0 mg258.0 mg 30,0 mg

1,4 mg 0,5 mg

15,2 mg 11,4 mg

MagnéziumVasFoszfor Egyéb bázis

Származása, elterjedése

A cékla ősének tartott vadalak a Béta vulgaris var. maritima, fő elő­fordulási helye a Földközi-tenger környéke. Ebből a vad növényből időszámításunk előtt a IV. és V. században keletkezett a Földközi­tenger nyugati vidékén az első mángoldszerű kultúrforma, amelynek a levelét használták fel zöldségként.

Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték a béta répát, s már megkülönböztettek a mángold mellett egy vörös és egy fehér változatot. A répákat rendszeresen csak az i. sz. II. és III. században fogyasztották. A takarmány- és cukorrépa szántóföldi termesztése csak a XVI., illetve a XVIII. században kezdődik. A modern étke­zési céklarépafajták pedig csak a XIX. és a XX. század óta ismertek. Hazánkban Lippai a XVII. században vörös, sárga és fehér vál­tozatot ír le.

A vadrépának magas a saponin- és a betanintartalma, amelyek­től kellemetlen, keserű ízű. A cukorrépa is jelentős mennyiséget tar­talmaz ezekből az anyagokból, mert a szelekciónál és a nemesítés­nél a nagyobb cukortartalom volt az elsődleges cél, az íz megjaví­tására nem volt szükség. A takarmányrépában és az emberi táp­lálkozásra kinemesített répákban viszont a saponin és a betanin már csak elenyésző mennyiségben található.

Morfológiai szempontból a cukorrépa áll legközelebb a vad alak­hoz, míg a takarmány- és a céklarépa répatestének kialakulásában a gyökér szerepe lényegesen vagy teljesen lecsökken.

Növénytani jellemzése

Kétéves növény. Az első évben fejleszti ki gyökerét, a répatestet és levélrózsáját, a második évben pedig a virág-, illetve a magszárát.

A cékla répatestének kialakításában a gömbölyű fajtáknál kizá­rólag a szik alatti szárrész (hipokotil) vesz részt, a hosszú fajtáknál azonban hasonlóan a takarmányrépákhoz, a gyökérnek is van szerepe.

Kezdetben az első lomblevél megjelenéséig a gyökér lassan fejlő­dik és később a tartalék tápanyagok felhalmozódásával fokozato­san vastagodik addig, amíg a fajtára jellemző formát el nem éri.

159

A vastagodást elsősorban a meglevő szövetek növe­kedése okozza, s csak másodsorban újabb szö­vetek keletkezése.

A céklánál jellegzetes a gyűrűképződés. Míg a reteknél, vagy a sárgaré­pánál a vastagodás egy kambium tevékenységén alapszik, addig a céklánál a vastagodást ugyan a primer kambium vezeti be, de mégis egy pericik­lusból keletkező második kambium, majd az így képződött szekunder gyű­rű külső részén keletkező harmadik kambiumgyűrű stb. folytatja. Ez a folya­mat többször ismétlődik, amelynek eredményeként

egy koncentrikusan elhelyezkedő, egy-egy fa- és háncsgyűrűből álló gyűrűrendszer alakul ki.

A háncsszövet sejtjeiben antocián található. A lila színű pigmen­tek nitrogént tartalmazó antocianint, míg a sárga és narancsszínű pigmentek flavocianint tartalmaznak. Ezek a színanyagok okozzák a cékla halványabb és sötétebb színének váltakozását. A világos-, illetve fehérgyűrűség részben fajtatulajdonság, de előidézheti a ked­vezőtlen talaj vagy a nem megfelelő tápanyagellátás.

A cékla karógyökere — kijutva a répatestből — 1—2 m mélysé­gig is lehatolhat a talajba. Az oldalgyökerek kiterjedése pedig a 40— 60 cm-t is elééri. Az oldalgyökerek egymással átellenben a karó­gyökér két oldalán helyezkednek el.

Megfelelő növekedési feltételek mellett a cékla az első évben ve­getatív szerveit fejleszti ki, vagyis a répatestet és a levélrózsát, míg

A cékla répatestének kialakulása, vázlatosanA: fiatal gyökér elsődleges szövetekkel; B: „normális” má­sodlagos vastagodás; C—D: új kambiumgyűrük keletkezése; f=fanyaláb; h=háncsnyaláb; k—elsődleges kéreg; k=kam­biumgyűrű; mf=másodlagos fatest; ny= a kambiumgyűrük által lefűzött faháncs-edénynyalábok, köztük a raktározó parenchimaszövetek (pa) (Terpó, 1965 nyomán)

160

a második évben magszárat fejleszt és magot hoz, tehát átlép a gene­ratív szakaszba.

Rendellenes behatásokra a cékla még az első évben felmagzik, pl. ha a csírázásnak indult magot hosszabb időn át 0±5 °C hőmérsék­let éri, vagy ha a fiatal növénykék fagyot kapnak. Előidézheti a fel- magzást a hosszan tartó szárazság utáni esőzés is.

Chroboczek megállapításai szerint 100%-os felmagzást érhetünk el az egyéves céklánál, ha a növényeket tartósan 10—15 °C hőmérsékleten tartjuk. Azonfelül vissza lehet szorítani a céklát a vegetatív állapotba úgy, hogy ennél magasabb, de változat­lanul egyforma hőmérsékleten tartjuk.

Virágszára lágy szár és 80—100 cm-es magasságúra nő. A szög­letes szár csupasz, és a fejlődéstől függően már tőben vagy az alsó harmadban, esetleg feljebb elágazik. Az elágazás erőssége is változó.

Virágzata gomolyos fürt. A virágok, illetve a gomolyok sorokban helyezkednek el a virágszá­rakon. Szerkezetére az ötös szám jellemző. Virágai hím­nősek és idegenbeporzók.A pollen előbb érik be, mint a bibe.

Termése gomolyból álló csalmatok. Egy gomolyban2—3, néha 5 apró, fekete mag van. Csírázóképességét3—4 évig tartja meg.

A gomoly ezermagsúlya13-22 g.

Csírázása 6—7 nap.Levélzete. Az első évben

tőleveleket fejleszt, amelyek tőrózsát alkotnak, a máso­dik évben a magszáron szár­leveleket hoz. Levelei csu- paszak, fényesek és színük fajtától függően a világos­zöldtől egészen a sötétvörö- A cékla virágszerkezete

161

sig váltakozik. A levél színe és a gumó színe között nincs határo­zott összefüggés. A vi­lágos levelű céklának lehet sötétvörös gumó­ja. A tőlevelek, vala­mint az alsó szárleve­lek nyelesek, tojásda- dok, tompák és alak­

jukban a levélnyélnél összehúzottak vagy szív alakúak. A szár felső részén levő levelek alakjukban hasonlóak a tőlevelekhez, de hegye­sek, rövid nyelűek vagy ülők és az alapjuknál a szélek hullámosak.

Biológiai igénye

Fényigénye. Gyengébb fényviszonyok között is fejlődik, de cukor- tartalma csökken, akárcsak a cukorrépának. Nappalközömbös nö­vény.

Hőigénye. Közepes hőigényű növény. Markov—Haev szerint a fejlődési hőoptimuma 19 ±7 °C. A csírázás 8 °C fölött indul meg.

Vízigénye. Elegendő talajnedvességet kíván, de az időszakonként jelentkező vízhiányt sem sínyli meg komolyabban. A sárgarépához hasonlóan elsősorban a csírázás és a kezdeti fejlődés időszakában kíván elegendő nedvességet. Transzspirációs hányadosa 300—400 (Somos, 1967).

A nemesítés helyzete

Azokban az országokban, amelyekben céklát termelnek, foglalkoz­nak a termelt fajták fenntartásával is. Szigorú és következetes faj­tafenntartással, illetve szelekcióval a fajták minőségét nemcsak fenn­tartani, de javítani, vagyis fokozni is lehet.

Hazai céklanemesítésünk is a külföldi fajták honosítására, vala­mint a fajták fenntartó és javító nemesítésére szorítkozik. Ezen mun­

162

Céklamag (Fotó: Kováts Z.-né)

ka során megvan a lehetőség a céklapopulációból olyan típusok, illetve egyedek kiemelésére, amelyek egyes igényeknek fokozottab­ban felelnek meg, mint a régi fajták. Pl. a Formanova fajta aránylag gyenge lombbal rendelkezik. Az ebből kihasadó, elütő, erősebb lombú típus a Bíborhenger, amely nyüvőgépi szedésre alkalmas.

A nemesítő munka célját napjainkban a konzervipar igénye hatá­rozza meg, mivel egyre inkább a feldolgozó ipar számára termelünk.

A minőségi mutatók mellett — amelyek az egyöntetű, fehérgyű- rűmentes, sötétbordó vagy lila színű húsra vonatkoznak — fontos tényező a forma, illetveacékla alakja is. Ennek megfelelően kerültek kinemesítésre az utóbbi években pl. a hosszú, hengeres fajták.

A céklafajták értékelése

A céklarépákat alakjuk szerint három típusba sorolhatjuk, ezek sze­rint megkülönböztetünk lapos, gömbölyű és hosszú típusokat.

Színük szerint fehér, sárga és vörös színűeket ismerünk. Nálunk csak a vörös, illetve lila színű fajtákat lehet megtalálni.

Tenyészidő alapján ma már nem szükséges a csoportosítás, mert a termelt fajták tenyészideje többé-kevésbé azonos. A hosszabb te­nyészidejű, hosszú, hegyes fajták csaknem mindenütt kiszorultak a termelésből, míg a hosszú fajták közül a hengeres alakú, tompa vé­gűek elterjedőben vannak. Ezeknek tenyészideje viszont nem hosz- szabb, mint a gömbölyű fajtáké.

A répák gépi tisztításánál és feldolgozhatóságánál a henger alak előnyös. Minél szabályosabb a henger alak, annál kevesebb a hulla­dék, akár szeletelik, akár kockázzák a céklát. Az eddigi konzerv­ipari tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a salátának feldolgozott gömbölyű cékla hulladéka 5—10%, a henger alakúé 4% körül van.

Lombhosszúság szerint hosszú, középhosszú és rövid lombú faj­ták vannak.

163

Termesztett fajták

Detroit

Levele hosszúkás, nye­le pirosas, zöldespiros, finom lombú. Az ösz- szes fajta közül a leg­kisebb lombbal rendel­kezik.

A répa gömbölyű vagy kissé szögletes formájú. Színe szép lie lásvörös, fehérgyűrűs- ségre kissé hajlamos.

Gyökere finom. Közepes termésho­

zamú, jó minőségű. Nemcsak mint fajta,

Detroit fajta (Fotó: Tuza S.) hanem mint típus iselterjedt.

Bíborgömb

Lombja erősebb, kissé nagyobb, mint a Detroité, egyébként színben, formában hasonló.

A répa szabályos gömb, színe kissé sötétebb a Detroiténál, fe- hérgyűrűsségre való hajlama azonban hasonló.

Gyökere finom.Közepes hozamú, jó minőségű fajta. Syn.: Rote Kugel — lénye­

gében a Detroit fajta német neve. New Globe és Boltardy fajták pedig a Rote Kugel holland származékai.

164

Bíborgömb fajta ( Fotó: Tuza S.)

Bordó

Lombja középerős fejlődésű, középmagas, levélzete sötétpiros.A répa gömbölyű, húsa teljesen piros, gyűrű nélküli.Gyökere közepes.Jó minőségű, szép piros színű fajta. Termőképessége közepes.

Egyiptomi lapos

Lombja nagy, erős, hosszúkás levélzettel. Színe sötétzöld, piros ár­nyalattal, a levél erezete vörös

A répa nagy, enyhén vagy erősen lapított. Ha kissé túlfejlődik, el­durvul, deformálódik. Színe kárminvörös, a fehérgyűrűsödésre igen hajlamos.

Gyökere erős, gyakran nem fűződik be, hanem a répa testből egyen­letesen megvastagodva folytatódik.

165

A hazai fajtajegyzék­ből törölték, viszont a környező országokban még mindig termelik. Konzervipari feldolgo­zásra alakja miatt nem alkalmas. A termelés­ben a finomabb, jobb fajták foglalták el a helyét.

Formanova

Lombja finom, gyenge. Színe középzöld sötét- vörös-zöldes színező­déssel.

A répa henger alakú, hosszú, többnyire kissé hajlított, tompa végű.

Formanova fajta (Fotó: Tuza S.) Színe sötétvörös, a

gyűrűk alig látszanak.Gyökere finom.Hasonló fajták a Bíborhenger, az Obelisk, illetve a Konzervideal,

amelyektől finomabb lombjával, finomabb, gyengébb répájával, illetve finomabb húsával különbözik.

Bíborhenger

Lombja közepesen erős. Színe középzöld, pirosas színeződéssel.A répa henger alakú, enyhén csapott vállal. A répatest a közepén

enyhén bekarcsúsodik. A vége, hasonlóan a vállhoz, csapottan megy át a gyökérbe. Színe sötétvörös, egyszínű, a gyűrűk alig vagy nem is látszanak.

Gyökere közepesen erős vagy finom.Nagy hozamú, jó minőségű fajta, amelyet a Formanova típusból

166

szelekcióval állítottunk elő. A Formanova faj­tától erősebb lombjá­val és erőteljesebb ré­pájával különbözik, megőrizve annak fi­nom húsminőségét.

Cylindra

Lombja erősebb, na­gyobb, mint a Bíbor­hengeré, színe azonban hasonló.

A répa testesebb és főleg zömökebb hen­ger, mint akár a For­manova vagy a Bíbor­henger, és keskeny hegyben végződik.

Színe sötétvörös, egyszínű, a gyűrűk alig vagy egyáltalán nem látszanak.

Nagy hozamú, jó minőségű fajta.

Termesztéstechnológiája

Talajigénye

A céklatermesztés számára optimális talajok a meleg fekvésű, meg­felelő tápanyaggal rendelkező mély rétegű, humuszos vályogtalajok. A talajjal és a tápanyagokkal szembeni igénye hasonló a cukorrépá­éhoz. A gyökérzöldségek közül a zeller mellett a cékla kívánja a legtöbb tápanyagot. Mindenütt megterem, ahol a takarmány- és a cukorrépa, tehát a humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajban (Tiborcz, 1972). A talaj típusa a minőségre és a ho­

167

zamra döntő jelentőségű. Homoktalajon gyenge hozamot ka­punk és a minősége sem lesz kielégítő. Hasonló eredményre szá­míthatunk a túl kötött agyag- és vályogtalajokon is. A pH-igénye kö­zömbös vagy gyengén savanyú (6—7 pH).

Vetésforgó

Előveteménynek minden zöldségféle számításba jöhet, amely istál­lótrágyát és őszi mélyszántást kapott. Semmi esetre se adjunk istál­lótrágyát közvetlenül a cékla alá. A második év az optimális, még abban az esetben is, ha másodterménynek termesztjük.

Céklát cékla után vagy takarmányrépa után ne tegyünk. Lehető­leg a 4—5 éves vetésforgót tartsuk be a kórokozók és kártevők el­szaporodásának elkerülése végett.

Tápanyagellátás

Közepes tápanyag-ellátottságú talajon az alábbi műtrágyamennyi­ségeket ajánljuk a betervezett hozamtól függően:

200 q/ha tervezett hozamra hatóanyag kg/ha

N 60—80 kg/ha,P2Os 60—80 kg/ha,K20 220—230 kg/ha.

A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat ősszel, szántás előtt, a nitrogéntartalmú műtrágyákat pedig lehetőleg két részletben ad­juk. Felét vetés előtt, a másik felét pedig a második kapáláskor (kb. kelés után egy hónappal) szórjuk ki, vagy az öntözővízzel juttassukki.

A cékla elsősorban káliigényes. A klórra nem érzékeny. Túl sok nitrogénműtrágyát — főleg egy adagban — ne adjunk, különösen répaképzés alatt, mert a répák laza szövetűek lesznek, cukortartal­muk pedig kisebb lesz. A céklát többnyire másodveteménynek vet­jük. Ebben az esetben a műtrágyák mennyiségét az elővetemény be­folyásolja, illetve dönti el. Pl. pillangósok után vetve elhagyhatjuk a nitrogénműtrágyát, vagy legfeljebb indításnak 30—40 kg/ha ha­

168

tóanyagot adhatunk. Ugyancsak befolyásolja a nitrogénmennyisé­get a tápanyag-egyensúly, illetve az adandó foszfor és kálisó mennyi­sége is. A hatóanyagarány 1:1:3, esetleg 1:1:4, amelyet lehetőleg ve­gyünk figyelembe.

Friss istállótrágya hatására rossz ízű, túlfejlett és deformált ré­pák képződnek.

Mészigénye közepes. Mészhiány esetén ne meszezzünk közvet­lenül a cékla alá, mert a közvetlen meszezés a répa színét és ízét rontja.

Talaj-előkészítése, vetése

Ősszel a talajt legalább 30 cm mélyen szántsuk. A cékla magja egy­öntetűen, jól csak 8 °C fölött csírázik, ezért április közepe előtt nem­igen kerülhet sor a vetésre. Ezzel szemben rövid tenyészidejénél fog­va — 100 nap körül — április közepétől július közepéig vethetjük. Vetését tehát a betervezett szedésnek megfelelően ütemezzük be, figyelembe véve azt is, hogy mekkora nagyságú céklát kívánunk ter­meszteni. Ha a répa finomságát, jó ízét meg akarjuk tartani, akkor ne hagyjuk túl nagyra nőni.

A vetőmag mennyisége a kívánt csíraszámtól függően változik. A sortávolság általában 32—42 cm között van. Ennek megfelelően a hektáronkénti vetőmagszükséglet 12—16 kg. Monogerm mag mel­lett elegendő 7—8 kg vetőmag is. A monogerm drazsírozott, vagy pillírozott mag előnye, hogy a vetőgépet beállíthatjuk a kívánt tő­számra és az egyik legnagyobb munkaerő-szükségletet jelentő mű­veletet, az egyelést, elhagyhatjuk. Amennyiben gomolyokat vetünk, egyelnünk kell.

A vetőgépek közül alkalmasak mindazok, amelyek cukor- vagy takarmányrépa vetéséhez használatosak.

169

Hagyományos vetés után az első és legfontosabb művelet az egye- lés, amelyet 2—4 lombleveles korban végezzünk el, fajtától függően 12—15 cm-es tőtávolságra. Ha vegyszeres gyomirtást nem alkal­mazunk, akkor lehetőleg két talajlazítást, illetve kapálást iktassunk be.

Vegyszeres gyomirtása

A cékla más családba tartozik, mint a gyökérzöldségfélék, így az ott felhasználható gyomirtó szerek sem alkalmasak a céklarépa gyom­irtására. A cukor- és takarmányrépával azonos fajhoz tartozik, te­hát nemcsak kultúrigénye, hanem a gyomirtó szerek iránti érzékeny­sége is hasonló.

Eddig legjobban bevált módszer a Nata + Pyramin kombináció, amelyet a talaj típusától és szervesanyag-tartalmától függően a kö­vetkezők szerint kell adagolni:

Nata PyraminHomokos vályogtalajon1,5—2,0 %-os szervesanyag-tartalomnál: 6,1 + 4,3 kg/haKözépkötött talajon2.0—3,0%-os szervesanyag-tartalomnál: 7,0+4,3 kg/haKötött talajon3.0—4,0%-os szervesanyag-tartalomnál: 7,8 + 4,3 kg/ha.

Szerves anyagban gazdag talajon a Pyramin mennyiségét hektá­ronként 4,7 kg-ra lehet emelni.

Szerkombinációhoz a komponenseket a helyszínen kell külön-kü- lön kimérni és feloldani. A Natánál ügyeljünk arra, hogy a vegy­szert kell a vízhez adni és nem fordítva!

A kimért gyomirtó szereket géptípustól függően hektáronként 5—600 1 vízben oldva permetezzük ki.

Nagy gondot fordítsunk arra, hogy a gépaljak csatlakozásánál ne legyenek túladagolások, mert az átfedéseknél rendszerint fitotoxi- kus károk keletkezhetnek.

Növényápolása

A vegyszerkombinációt a cékla vetése után, a magvak csírázá­sának megindulásáig lehet kijuttatni.

Száraz időjárásnál a kipermetezett gyomirtó szereket 1,0—1,5 cm mélyen kell bedolgozni a talajba, csapadékos időjárásnál azonban nem szükséges, mert az esővíz bemossa.

A Nata + Pyramin kombináció csak az egynyári, egy- és kétszikű gyomok ellen hatásos, az évelő gyomok ellen nem. Ezért szükség esetén Treflánnal vagy Betanállal felülkezelést is alkalmazhatunk.

Treflánból 3,4 1 szert 3—400 1 vízben oldva hektáronként 1—2 lombleveles korban permetezzük ki az állományra.

Betanolos felülkezelést 2—6 lombleveles korban végezzünk. 5,1— 6,8 l/ha 250—300 1 vízben oldva, 25 °C léghőmérséklet fölött a Bé­táitól nem hatásos. Az elkészített permetlevet 3 órán belül fel kell használni, mert hatását elveszti.

Öntözés. Annak ellenére, hogy a cékla a száraz periódusokat jól bírja, a fő növekedési szakaszban adott öntözést meghálálja. Ez a szakasz az áprilisi vetésű céklánál június eleje, június közepe. Július elején vetett céklánál pedig július vége, augusztus eleje. 65—75 %-os vízkapacitás optimálisnak tekinthető (Bielka, 1965).

Szedése

A cékla fagyérzékeny, ezért a fagyok beállta előtt — az időjárástól függően —, október, november elejéig szedjük ki. Szedésnél nagyon kell vigyázni a sérülésre. A sérült répának főzésnél kifolyik a leve.

Szedhetjük ásóval, répaszedő villával és répaszedő gépekkel. Kéz­zel is könnyű szedni, mert — főleg a nehezebb talajokon — a répák­nak csaknem egyharmada kiáll a földből. A szedés gépesítésére min­den szedőgép és kombájn alkalmas, amely a cukorrépa szedésére megfelelő. Ezenfelül megoldható a szedése az EM—11-es sárgaré­pakombájnnal is. Megfelelő magasságra, illetve mélységre beállított kiemelőszerkezet a lombtalanítást is elvégzi. A megengedett sérülési százalék határán belül szedi a gömbölyű és a henger alakú répákat egyaránt.

A hozam erősen ingadozik. A jelenleg leginkább termelt gömbö­lyű fajták — Detroit, Bíborgömb, Bordó —, 200—300 q/ha termést is adhatnak, a hengeres típusok általában 25—30%-kal többet hoz­

171

nak. A hengeres típusú répák részben nagyobb testűek, hosszúak, részben pedig sűrűbb tőtávolságra vethetők, ezáltal nagyobb a tő- szám, tehát nagyobb ahozam is. A lomb mennyisége a hozamnak ál­talában egyharmadát, de a felét is elérheti.

Tisztítása, manipulálása

A lombbal együtt szedett répákat elsősorban a lombozattól kell megtisztítani. Ellentétben a cukorrépával, a céklát nem lehet lefe­jelni, mert a sérülés meglehetősen nagy léveszteséggel jár. A lefejelt céklarépa sem konzervüzemi, sem friss piaci átvételre nem alkalmas, tárolásra még kevésbé. Ugyanezen oknál fogva a gyökér is a répán marad. Tisztításkor tehát a géppel vagy kézzel, de lombbal együtt felszedett répákról kézzel lecsavarjuk a lombot és megtisztítjuk az esetleges földmaradványoktól is. A kombájnnal szedett és lombta- lanított répát géppel is válogathatjuk, és az esetleges lombmarad­ványokat kézzel szedjük le.

Osztályozását a megadott szabvány szerint végezzük.

Tárolása

Tárolható prizmákban, pincében, kupacban, ládában hagyományos módon, vagy kis mennyiségben polietilén zsákban és természetesen hűtőházban. A tárolás hőmérsékletével, a tároló légterének pára- tartalmával szemben hasonló kívánalmakat támaszt, mint a sárga­répa vagy a többi gyökérzöldség. Vagyis 0° C alá ne menjen a hő­mérséklet, és az RP lehetőleg 95% körül legyen. Hűtőházi kísérle­teink szerint a sárgarépa és a többi gyökérzöldség optimális tárolási hőfoka +1 °C volt, a cékla viszont +4 °C-on őrizte meg legjobban ízét, zamatát. Ezen a hőfokon, valamint 97 %-os RP mellett 6 hóna­pon keresztül polietilén zsákban vagy KSH-ládákban egyaránt jól tárolt.

A céklánál is — mint minden tárolásra kerülő árunál — lényeges, hogy egészséges, tiszta, sérülésmentes, vagy ha sérült, akkor a seb­felület bepárásodott legyen. 8 °C fölötti hőmérsékleten a prizmák­ban vagy pincében erősen hajtani kezd, ennél magasabb hőmérsék­

172

leten bemelegszik és megindul a rothadás. A tárolási hőfok tehát0 és +4 °C között van.

A tárolási módszerek részletesen a sárgarépánál találhatók.

Magtermesztése

A cékla a magot a második évben hozza. Első évben neveljük meg a dugványokat és azokat áttelelés után ültetjük ki magnyerés céljá­ból.

A dugványokat célszerű másodterménynek termeszteni korán le­kerülő növény után.

Dugvány termesztése megegyezik az áru céljára termesztett cékláé­val.

Talaj- és tápanyagigénye, valamint vetőmagszükséglete is azonos az árucékláéval.

A vetésidő általában július elejétől július közepéig tart ugyanúgy, mint a téli fogyasztásra vagy tárolásra kerülő cékláé.

Megfelelő nedvességű talajban a magvak 6—8 nap alatt kikelnek, és így októberig fajtára jellemző, jól fejlett és nem túlérett dugvá­nyokat kaphatunk.

Ápolási munkái teljesen megegyeznek a fogyasztásra termelt cék­láéval.

Szedését ugyanúgy, mint a fogyasztási célra termesztett cékláét, végezhetjük kézzel, de géppel is. Dugványszedésre a gömbölyű és hosszú fajtáknál egyaránt jól bevált az EM—11-es sárgarépakom­bájn. A megfelelő mélységre, illetve magasságra beállítható szedő- és lombvágó szerkezet úgy tépi le a lombot, hogy a fej ne sérüljön meg.

Kézi szedéskor a lomb lecsavarása, a dugványok pótkocsira való fel- és lerakása nagyon kézimunka-igényes és mindemellett bizonyos mértékű sérüléssel jár. A géppel felszedett és lombtalanított dug­ványok átválogatásakor is gondosan le kell szedni a rajtuk levő le­vélmaradványokat, de a gépi szedés kézimunka-igénye még így is jóval alatta marad a kézi erővel felszedett dugványokénak. Gépi szedésnél leggyakrabban előforduló sérülés a lombnak a szívrésszel

173

együtt való kiszakadása. Ezt a sérülést azonban a gép gondos beállí­tásánál a minimálisra lehet csökkenteni.

Szedésideje ősszel, fagyok előtt, általában októberben, ugyanúgy, mint az árucékláé.

Szelekció. Tárolás előtt a dugványcéklából ki kell szedni a túl- fejlett, deformált, fajtától elütő, valamint a sérült, kártevők által (nyulak) megrágott egyedeket.

Tárolása. A dugványokat főleg prizmában, hagyományos mód­szerrel tároljuk. Természetesen megoldható a tárolás hűtőházban is.

Kiültetését tavasszal — hasonlóan a többi gyökérzöldség-dug- ványhoz — minél korábban végezzük el (március eleje, illetve köze­pe), így nagyobb maghozammal számolhatunk. A prizmák szétbon­tása után újból válogassuk át a dugványokat, és a beteg vagy rotha­dásnak indult egyedeket szedjük ki belőle.

Ültethetjük kézzel, kapával, de üzemben az ültetés gépesíthető a gömbölyű és a hosszú fajtáknál is. Ültetése bármely palántázógép- pel elvégezhető, amelyről a műanyag tárcsákat leszedtük. A sör­nyitóval nyitott barázdákba a kívánt távolságra rakjuk be a dug­ványokat. A gömbölyű fajtákból a 10—11 cm-nél szélesebb átmé­rőjű, vagy a hengeres céklákból 18—20 cm-nél hosszabb céklák nem alkalmasak a gépi ültetésre. Erre a dugványok átválogatásánál ügyelni kell.

A sor- és tőtávolság általában 60 x 30—40 cm.A sorokat ajánlatos kissé feltölteni, részben a kiszáradás, részben

pedig a nyúlkár elkerülése végett. Ezt a kupacolást végezhetjük kézi­kapával és ekével is.

Nagyon fontos, hogy a dugvány nyirkos talajba kerüljön, és elő­ször a gyökeresedése induljon meg. Ha száraz talajba ültetjük, vagy az ültetésnél nem ügyeltünk arra, hogy a föld jól hozzá legyen nyom­va a dugványokhoz, akkor gyökerük a levegőben „lóg”, így először a magszár hajtása indul meg és a gyökeresedés elmarad. Ilyen esetben fordul elő, hogy a már virágzó vagy már magot hozó tövek kidől­nek, vagy silány, rosszul fejlett és rosszul vagy egyáltalán nem csí­rázó magot hoznak.

A virágzás júniusban kezdődik és elhúzódhat őszig is. A fő virág- zási idő júliusban van.

174

A cékla idegenbeporzású növény, a szél végzi a beporzást, és rend­kívül messzire el tudja vinni a virágport. [Jensen és Bogh (in Banga, 1962) megfigyeléseket végeztek különböző fajták közötti izolációs távolság megállapítására. Méréseik alapján a szélirányban elhelye­zett különböző fajták parcelláinál 500 m volt az a távolság, amely­nél a szél által vitt virágpor lecsapódó százaléka már aránylag cse­kély volt. Oldalirányban 50 m feletti távolságot ajánlanak a két parcella között.] A vizsgálatoktól függetlenül a szél által szállított virágpor lecsapódását meghatározza a szél erőssége, a virágzó tábla nagysága és a virágpor mennyisége.

Az esetleges összekereszteződések elkerülése végett lehetőleg ne ugyanazon szélirányba helyezzünk két különböző fajtát, vagy ha igen, akkor közöttük lehetőleg minél magasabb szélfogók, pl. házak, fák stb. legyenek.

A cékla kereszteződik a cukor- és takarmányrépával, valamint a mángolddal is.

Növényápolás. Abban az esetben, ha ültetéskor nagyon letapos­tuk a területet, a vegyszeres gyomirtás előtt célszerű sorközlazítást végezni. A későbbiek folyamán, amikor a magszárak kifejlődnek, legfeljebb gazolást végezhetünk, de a jól és időben végrehajtott vegyszeres gyomirtás után erre nemigen kerül sor.

Vegyszeres gyomirtását a növények kihajtása előtt végezzük el. Erre a célra alkalmazhatók:

Afalon 4,3—5,2 kg/ha mennyiségben.

A vegyszereket 5—600 liter vízben oldva permetezzük ki, lehetőleg a dugványok kiültetése után azonnal, vagy legalábbis azok kihaj­tása előtt, mert a kihajtott répát erősen károsítja mind a három aján­lott szer. Esetleges gyomosodásnál, vagy ha a vegyszereket valami­lyen oknál fogva nem tudtuk időben kijuttatni, Betanolos felülke­zelést is alkalmazhatunk, hasonlóan, mint az árucéklánál.

Öntözni csak akkor szükséges a kiültetett répákat, ha nagyon szá­raz tavasz van. Egyébként a jó nedvességtartalmú földbe a kora ta­vaszi ültetésű dugványok jól begyökeresednek, és a májusi esők ele­gendő nedvességet adnak a jó magkötéshez.

175

Érés. A magszárak érésére normális körül­mények között augusz­tusban számíthatunk.

A magvak beérése után kezdődik a növé­nyek elhalása. [Külön­leges ápolással újabb vegetatív, később gene­ratív állapotba kény- szeríthetjük +8 °C fe­letti hőmérséklet, vala­mint megfelelő fényvi­szonyok biztosításával (Banga, 1965).]

A magvak éretten világosbarnák. Akkor kezdjük aratni, amikor a magvak kétharmada érett.

Aratását egyelőre kézzel végezzük. A

magszárakat sarlóval vágjuk le, kis kévékbe kötve, 8—10 kévét ál­lítsunk kupacba. Ajánlatos a kupacokat spárgával körülkötni, hogy szét ne dőljenek. Napos, száraz időben 4—5 nap alatt utóérnek és csépelhetők.

Aratását a kora reggeli órákban végezzük, mert a gomolyok na­gyon könnyen peregnek, sőt száraz időben a magszárak is letöre­deznek.

Csépelhetjük megfelelően beállított kombájnnal vagy cséplőgép­pel.

Cséplés után pár cm vastag rétegben terítsük ki a magvakat és úgy szárítsuk. A túl vastag rétegben kiterített magvak könnyen be­füllednek és penészednek.

Tisztítása szelelőrostán, majd ponyvarostán és triőrön vagy erre alkalmas tisztítógépen tökéletesen megoldható.

Várható magtermés 10—14 q/ha.

176

Céklamaghozó tő (Fotó: Hamséros P.)

A cékla betegségei

A cékla mozaikbetegsége. (Kórokozó: Beet mosaic vírus.) A fiatal, belső levelek erei először sárgászöldekké, majd a levelek mozaikfol­tosakká válnak, néha gyűrű alakú sárgás foltok is kialakulnak. A levelek hólyagosak, deformáltak lesznek.

A vírus mechanikailag átvihető. Fő terjesztője a fekete répalevél- tetű (Aphis fabae Scop.). A vírus nem perzisztens. Fontos fertőzési forrás a magtermő cékla, a cukor- és a takarmányrépa, ahonnan a fogyasztásra termesztett egyéves növényre a fekete répalevéltetű a vírust átviszi.

Védekezés. Nem szabad vírusfertőzött maghozó dugványokat ki­ültetni. Az elsőéves céklatáblát a maghozó cékla- vagy répatáblától távol, legalább 1 km-re kell elhelyezni. A fekete répalevéltetű elleni lombvédelem fontos feladat. A répavetőmag csávázása kizárólag nagyüzemben, a levéltetvek ellen Disyston csávázószerrel 2 g/magkg adagolásában eredményes.

A cékla vírusos sárgasága. (Kórokozó: Beet yellows virus.) Asár- gulás a külső, idősebb leveleken gyakori. A levelek világoszöldek, majd sárga színűek lesznek. A levélerek és környékük, valamint a levélnyél kezdetben zöld marad. A fiatalabb leveleken a levélerek sárgulnak el, míg a levéllemez többi része zöld marad.

A vírus mechanikailag nem vihető át. Fő terjesztője a fekete répa­levéltetű (Aphis fabae Scop.) és a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae Sulz.). Fontos fertőzési forrás a magtermő cékla és a külön­böző gyomnövények (Amaranthus, Atriplex stb.).

A védekezést lásd a cékla mozaikbetegségénél.A cékla cerkospórás levélfoltossága. (Kórokozó: Cercospora beti-

cola Sacc.) A betegség rendszeresen előfordul; fellépése esetén a ve­getációs idő végére az alsó levelek elszáradnak.

A levélen 2—3 mm-es, kerek, lilásvörös szegélyű foltok keletkez­nek. A foltok közepe kiszürkül, amelyen finom, szürkésbarna be­vonat, konídiumtartó gyep fejlődik ki. A növény levelei alulról fel­felé fokozatosan elsárgulnak, elszáradnak. A tünetek a maghozó növények szárán és virágzatán is észlelhetők.

A kórokozó a talajra került növénymaradványokon tömör micé- liumsztromával telel át. Fertőzési forrás még a gomolytermés is,

177

amelyre konídiumok tapadnak. Kedvezőtlen körülmények közé ke­rülve a micéliumsztroma 8 hónapig, a konídiumok 16 hónapig őriz­hetik meg életképességüket. A konídiumok a szél vagy vízcseppek segítségével a levélre kerülnek, és csíratömlőjük a légzőnyíláson ke­resztül a növénybe jut. A kórokozó számára nagy páratartalom és 21—32 °C-os hőmérséklet szükséges.

Védekezés. A beteg növénymaradványokat a talajba kell forgatni. A gomolyokat vetés előtt higanytartalmú nedves csávázószerekkel (Ceresan Universal, Ceredon Special, Falisan stb.) 0,2% tömény­ségben 30 percig csávázzuk, vagy higanytartalmú por-csávázószerek- kel kezeljük 5 g/gomolykg mennyiségben. Az állomány permetezé­sére a rézoxiklorid-tartalmú szerek (Vitigran, Cupravit, Cobox stb.) 0,4%-os töménységben, vagy a ditiokarbamátok (Zineb, Maneb, Dithane M—45) 0,2 %-os töménységben eredményesen használha­tók. A betegség leküzdésére kizárólag nagyüzemben a Brestan 60 0,5%-ban (85—100 dkg/ha) kiválóan alkalmas.

A cékla pleospórás betegsége. (Kórokozó: Pleospora betae Björl.) A savanyú, kötött, cserepes talajokon levő sűrű állományú növé­nyeken gyökérfekély, csíranövény-pusztulás jelentkezik. A növény számára kedvezőtlen vetési mélység, vetési idő, a gyenge csírázási erélyű vetőmag a betegség fellépését elősegíti. A levélfoltok miatt levélpusztulás következik be, a gumón pedig rothadás lép fel.

A betegség hatására a céklavetés sorai hiányosak lesznek, a csí­ranövények gyökémyaka elfeketedik, a növények fejlődésükben visszamaradnak, kidőlnek. A megbetegedett részen apró fekete pik­nídiumok jelennek meg. Előfordulhatnak még ezenkívül a Pythium és Aphanomyces fajok is.

A leveleken 15—20 mm-es — a maghozók szárán kisebb — zó­náit, egynemű, szürkésbarna foltok láthatók, amelyekben apró pon­tok, piknídiumok vannak.

A gumón sötétszürke foltok keletkeznek, és a folt alatti részen a szövet korhad.

A kórokozó fertőzési forrásai a céklagomolyok, a növénymarad­ványok és maghozó dugványok, ahol a kórokozó peritéciummal,pik- nídiummal és micéliummal telel át. A gomolytermésen levő kóroko­zó a gyenge fejlődésű csíranövényeket fertőzi, az első lomblevelek megjelenése után azonban a növények már nem betegednek meg.

178

A vegetációs időben a piknídiumból kiszabaduló piknokonídiumok a leveleket fertőzik, és a levelekről a gumóra mosódnak.

Védekezés. Biztosítsuk a csíranövények kezdeti, optimális fejlő­dését. Jó csírázási erélyű gomolyokat vessünk. A cserepesedésre hajlamos talajokat még a kelés előtt törjük meg szeges hengerrel. A csíranövények megjelenése után fontos mihamarabb elvégezni a sarabolást. Szükséges a gomolycsávázás és az állománypermetezés (lásd a cékla cerkospórás levélfoltosságánál).

Céklaperonoszpóra. (Kórokozó: Peronospora schachtii Fuck.) A betegség egyes évjáratokban a cékla fiatal levelét pusztítja el, emi­att a gumóhozam kisebb. Tavasszal és ősszel a betegség nagymér­tékű lehet.

A levél színén mellékerek által határolt sárgászöld foltok jelen­nek meg. A levél fonákán szürke konídiumtartó gyep fejlődik ki. A tünetek a maghozók szárán és virágzatán is észlelhetők.

A kórokozó a gomolyban és a maghozó dugványok gumófejében vagy a cukor- és takarmányrépa gyökérfejében micéliummal telel át. Ezzel magyarázható, hogy már a csíranövények megfertőződ­hetnek. A vegetációs időben a konídiumokat a szél terjeszti. A ko- nídiumok csírázásához harmat vagy eső szükséges.

Védekezés. A maghozó cékla- vagy répatáblától távol, legalább1 km-re kell elhelyezni az elsőéves céklatáblát. Szükséges az állo­mánypermetezés (lásd: a cékla cerkospórás levélfoltosságánál).

A cékla lisztharmata. (Kórokozó: Erysiphe polygoni DC. ex Saint-Amans.) A betegség rendszeresen előfordul, a vegetációs idő második felében levélszáradást okoz.

A levél színén és fonákán először foltszerűen, majd a levéllemezt beborítva szürkésfehér bevonat (ektofita micélium a konídiumlán- cokkal) jelenik meg. A bevonatba ágyazva később sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok is keletkeznek. A tünetek a maghozók szá­rán és virágzatán is észlelhetők.

A kórokozó a növénymaradványokon micéliummal és kleiszto- téciummal telel át. A fertőzést a micéliumon fejlődő konídiumok és a kleisztotéciumból kiszabaduló aszkospórák indítják el. Vegetá­ciós időben, meleg, párás viszonyok között a gomba terjesztői a ko­nídiumok.

Védekezés. Végezzünk állománypermetezést elemikén-tartalmú

179

szerekkel (Thiovit, Kumulus 80, Siarkol stb.), 0,3% töménységben. Magas hőmérsékleten a Karathane FN 57 0,1 %-os, a Karathane LC, 0,05 %-os, a Morestan 0,05 %-os töménységben használhatók. A permedéhez nedvesítőszert kell adni.

Céklarozsda. [Kórokozó: Uromyces betae (Pers.) Lév.]. A beteg­ség szórványosan jelentkezik. Nagy gazdasági jelentősége nincs.

A levélen tavasszal ritkán spermogóniumok és ecidiumok jelennek meg. Nyáron a leveleket vörösbarna uredopusztulák borítják, majd nyár végén ritkán teleutopusztulák fejlődnek.

A kórokozó egygazdás. Legfőbb terjesztői az uredopusztulában fejlődő uredospórák, amelyeknek nyáron több nemzedéke fertőz.

A védekezést lásd a cékla cerkospórás levélfoltosságánál.

A cékla állati kártevői

A májusi cserebogár (Melolontha melolontha L.) és egyéb más cserebogárfajok lárvái, a pajorok, egyes esztendőkben — külö­nösen a rajzás előtti évben — súlyosan károsíthatják- a céklát. A pajorok megrágják, illetve elrágják a répa gyökerét, ami azonnali hervadáshoz, majd teljes pusztuláshoz vezet. Egy-egy pajor tovább vándorolva több növényt is kipusztít: Az ilyen lankadó, hervadó növény kihúzásakor a gyökérzet közelében rendszerint megtalál­ható a jellegzetesen, kifliszerűen görbült testű pajor.

Védekezés. A cékla vetése előtt tájékozódni kell a talaj pajor- fertőzöttségének a fokáról és a pajorok életkoráról. (A lárvák kora a fejtokszélesség méreteiből, illetve a lárvák nagyságáról megálla­pítható.) Ha négyzetméterenként 4—8 darab másodéves vagy 2—5 darab harmadéves lárvát találunk, akkor vagy talajfertőtle­nítésről kell gondoskodni, vagy az adott területen és esztendőben le kell mondani a vetésről. A pajorok ellen 50—100 kg/ha Hungaria L 2 vagy 16—18 kg/ha Hungaria L 7 talajba dolgozása szükséges. Ez az eljárás azonban csak akkor lesz igazán eredményes, ha azt a rajzást követő évben, az elsőéves lárvák ellen alkalmazzuk. Az idősebb pajorok ezzel a szerrel szemben igen ellenállók, ellenben jól pusztíthatok a sárgarépa fonálférgeinél már említett Shell D—D, Nemagon és Di-Trapex elnevezésű szerekkel, valamint az egyéb,

180

általános hatású talajfertőtlenítő szerekkel (a feltüntetett dózisok egyharmadával is).

A rajzás évében talajművelő eszközökkel is gyéríthetjük a kár­tevőt, ugyanis a talajba csomókba lerakott tojások és fiatal lárvák igen érzékenyek a talaj forgatására, mozgatására.

Répafonálféreg (Heterodera schachtii Schmidt). Egyik elsőrendű tápnövénye a cékla. Kártétele inkább helyi jelentőségű, de mély fekvésű, nedves talajokon nagy károkat okozhat. A fonálféreg a megtámadott növény gyökerein élősködik. Kártétele következ­tében a nyári hónapokban a levelek nappal feltűnően lankadnak, éjjel viszont újra felfrissülnek. Később a beteg növény levelei világos­ra színeződnek, esetleg elszáradnak. A répatesten a kárkép jelleg­zetes „szakállosodás” formájában jelentkezik.

Védekezés. Azonos a sárgarépát károsító fonálférgek elleni védekezéssel.

A drótférgek és az áldrótférgek (Agriotes ssp., Corymbites ssp., Melanotus ssp. stb.) is gyakori károsítói lehetnek a céklának. Az ellenük való védekezés megegyezik a sárgarépa talajlakó kár­tevői elleni védekezéssel.

Vetési bagolypille (Scotia segetum Schiff.). Lárvája gyakori károsítója lehet a céklának is. A cékla répatestét a föld felszínén támadja meg, és szabálytalan odvakat rág benne. Az ellene való védekezés megegyezik a sárgarépánál leírtakkal.

Gamma bagolypille (Autographa gamma L.). Lárvája — a többi bagolypille hernyójától eltérően — nappal táplálkozik, s így a her­nyót nappal is megtalálhatjuk, amint a leveleket szabálytalanul rágja, karéjozza vagy azt teljes egészében el is fogyasztja.

Védekezés. Általános gyomirtással csökkenthető a tojások száma. Egyébként a védekezés megegyezik a vetési bagolypille elleni eljárásokkal.

Lisztes répabarkó (Bothynoderes punctiventris Germ.). Szá­raz, meleg tavaszon okozhat kárt. Az imágó karéjokat rág a szik­leveles és a néhány leveles répán. Lárvája a répa gyökerét rágja. A korai vetésű céklát károsítja.

A barkók közül esetenként még több más faj is károsíthatja a céklát, így a sávos répabarkó (Chromoderus fasciatus Müll.),

181

a fekete barkó (Psalidium maxillosum F.), a hegyesfarkú barkó (Tanymecus palliatus F.) stb.

Védekezés. Mindegyik faj ellen hatásos megelőző védekezés az előveteménynél és az adott évben végzett gondos gyomirtás, amely a tojásrakó nőstények számára kedvezőtlen körülményeket teremt. A túlszaporodás évében a bevándorló imágók ellen a tábla szélére húzott és idegméreggel beszórt barázdával védekezhetünk. A ki­fejlett bogár ellen még 40 kg/ha adagú Wofatox porozó kiszórása is védelmet nyújt, de szigorúan be kell tartani az élelmezés-egészség­ügyi előírásokat.

Répaaknázómoly (Scrobipalpa ocellatella Boyd.). Az ország déli részén okozhat károkat a céklában a területen, de még a tárolás alatt is. Kártétele kezdetben a fiatal répán a levélnyél és a levél aknázásában, illetve hámozgatásában nyilvánul meg. Később a szívlevelek összesodródnak, elsárgulnak, majd megfeketednek. A nyár végére az erősen megtámadott növény levelei a földhöz simul­nak, a répafej közepe pedig elbarnul, megfeketedik. A 3—4 nem­zedéki! kártevő hernyói a maghozó növényeket is összefonják, a virágokat és a magvakat megrágják.

Védekezés. A répa betakarítása után minden répamaradványt mélyen le kell szántani vagy egyéb módon megsemmisíteni.

A maghozókon parathionos permetezéssel vagy porozással vé­dekezhetünk. A répaprizmát és környékét Parathion- vagy Lin- dan-tartalmú szerekkel porozzuk vagy permetezzük le.

Répalégy (Pegomyia hyoscyami Panz.). Kártételével csak hűvös nyarakon találkozhatunk. A légy lárvái, a nyüvek a két levéllemez közötti sejteket fogyasztva hólyagos aknákat készítenek. Kisebb jelentősége miatt védekezésre ritkán kerül sor. A fiatal lárvák Parathion-tartalmú szerekkel pusztíthatók.

Fekete répalevéltetű (Aphis fabae Scop.). Közvetlen kártétele a többi levéltetűfajéhoz hasonlóan a levelek szívogatásából áll. A fo- náki részen tömegesen szívogató levéltetvek gátolják a növények fejlődését. A levelek bekunkorodnak, torzultak lesznek. Közvetve a vírusos sárgaság terjesztésével okoznak kárt. A levéltetű a maghozó növényeket is megtámadja, jelentős terméshozam-csökkenést idézve elő. Egyébként a torzulásos tünetek — azonos kártevőlétszám mel­

182

lett is —kevésbé szembetűnőek a maghozókon, mint az elsőéves növényeken.

Védekezés. Megegyezik a sárgarépát károsító levéltetvek elleni védekezéssel. A répavetőmag csávázása — kizárólag nagyüzemben — Dysiston csávázószerrel 2 g/gomolykg adagolásban eredményes levéltetvek ellen.

183

Retek

A hónapos és a nyári retek egyéves, a téli retek kétéves növény.A retek hidegtűrő növény. Magja már 2—3 °C-on csírázik. Nagy termésátlag eléréséhez jó minőségű, laza szerkezetű tápanyagban gazdag talaj szükséges.A hónapos retket február—márciusban, a nyári retket március—áprilisban, a téli retket július végén vethetjük. Rendszeresen, kis vízadagokkal öntözzük. A gumóképzés kezdetéig kevesebb, azután több vizet igényel.Várható termés 70—200 q/ha.Növényházban vagy fólia alatt egyaránt hajtható.

Gazdasági jelentősége

Hazánkban a retket szabadföldön — a fontosabb zöldségfajokhoz viszonyítva — kisebb felületen termesztik. Hajtatása viszont jelen­tős. Legnagyobb területen fóliás termesztőberendezések alatt haj­tatják. A fóliás termesztőberendezések hasznosítási rendjé­ben — enyhén fűtött és fűtés nélküli termesztésben egyaránt — egyik legfontosabb hidegtűrő zöldségfajunk a hónapos retek. Rövid tenyészideje, alacsony hőmérsékleti igénye gazdaságos termesztését az év nagy részében lehetővé teszi. Az egy főre eső fogyasztás 2,03 kg/év.

Táplálkozási jelentőségét növeli, hogy az év azon időszakában is biztonsággal hajtatható, amikor más friss zöldségfaj még nem vagy csak kis mennyiségben áll rendelkezésre. A táblázat adatai igazolják, hogy a hónapos retek vitaminokban és ásványi anyagok­ban gazdag. Megjegyezzük, hogy külföldi mérések alapján — egyes fajtáknál — még több C-vitamin-mennyiséget is kimutattak. Bulgáriában (Madzsarova, 1966) 35—50 mg C-vitamint mutattak

184

ki a piros színű hónapos retek gumójából, s mint C-vitamin- forrást a paradicsommal egyen­értékűnek tekintik. Méréseik alapján 2,6% cukortartalmat is meghatároztak a retekben.

Egyes fajtáknál (Perla) a gu­món kívül fogyasztásra java­solják — és fogyasztják — a zöld, friss leveleket is. E fajtára jellemző a finom, szőrözöttség nélküli lomb. Vizsgálataik alapján a lomb beltartalmi ér­tékei kedvezőbbek a gumó ér­tékeinél. A lombban, friss anyagra vonatkoztatva

5. táblázat. A hónapos retek tápértéke (Tarján—Lindner, 1959 nyomán)(100 grammra vonatkoztatva)

Kalória 14Fehéije 1,2 gZsír 0,1 gSzénhidrát 3,0 gVíz 95,0 gHamu 0,7 gVitaminokB1 100b2 30 /tgNikotinsav 0,1 mgC 20,0 mgP 100—120,0 mgÁsványi anyagokKalcium 32,0 mgVas 0,5 mgFoszfor 40,0 mg

10,66% szárazanyag,62,00 mg% C-vitamin,0,85 % cukor,4,32 mg% karotin,

190,00 mg% klorofill,4,00 mg % vas,

43,33 mg% foszfor,3,44% fehérje,1,52% hamu,0,56% nyers zsírok és 0,74% cellulóz található.

A retek táplálkozási értékeinek összetételét, annak mennyiségét a fajta, a termesztésmód, a talaj, az évjárat nagymértékben befo­lyásolhatja.

A retek jellegzetes csípős ízét kéntartalmú allil- és butil-mustár- olaj adja. A mustárolaj-tartalom szintén változik a fajta, a talaj, és a termesztésmód függvényében.

185

Származása és elterjedése

A retek egyik legrégebben termesztett zöldségfajunk. Japánban, Indiában szintén széles körben termesztették. Európába Marco Polo hozta be Kínából, Mongólián keresztül.

Magyarországi termesztését, a sokoldalú felhasználás módjait Lippai Posoni kert című munkájában 1664-ben részletesen ismer­teti (Somos, 1967).

Ősalakjának előfordulási helye valószínűleg Elő-Ázsia. Sztojanov véleménye szerint, a termesztett retek a tengerparti Raphanus maritimus L. és egy vad retek, a Raphanus rostratus D.C. keresz­tezéséből származik, ami Görögországban és Ázsiában található vadon.

Növénytani jellemzése

A hónapos retket a gumószerűen megvastagodott szik alatti szárból (hipokotil) képződött gumójáért termesztjük. A nyári és téli reteknél

répatest alakul ki, amelyben a gyökér és a szár egyaránt részt vesz.

A hónapos és a nyári retek egyéves, még abban az év­ben fejleszti ki a levélrozet- tát, a gumót, magszárat, ma­got. A téli retek kétéves. Első évben dugványt neve­lünk, a következő évben te­rem magot.

A retek gyökéralakja rendkívül változó. A héj szí­ne lehet fehér, piros, rózsa­szín, lilás, piros-fehér, bar­nássárga, fekete. A hús színe fehér vagy sárga.

A levél lantosan szeldel- ten tagolt vagy ép. Széle fo­

186

gazott, felülete serteszőrös vagy csupasz. Lemeze nyélrefutó. A le­vélnyél húsos. Színe világoszöld, hamvaszöld vagy sötétzöld.

A magszár 0,8—1 méter magasra is megnő. Felülete sima, ritkán szőrözött, váltakozva elágazó. Gyakran pigmentálódott. A szár vastagsága, az elágazódások száma függ a tenyészterülettől és az elrendezéstől.

A virágzat fürt alakú. A virágok aprók, 4-es szám jellemző rájuk. A sziromlevelek színe lehet fehér, rózsaszín, ibolyaszín stb. — a fajtától függően. A porzók száma 6 db, 4 + 2-es elrende­zésben.

A virágszín intenzitása szoros korrelációt mutat a gyökér szí­nével. A piros vagy rózsaszín gyökerű fajták virágszíne fehér vagy sötét rózsaszín. A lilás gumószín sötétlila vagy világoslila virág­színnel társul.

A retekfajták többsége idegenbeporzó, de nagy számban találunk önbeporzó fajtákat is. Viszonylag gyakori az önmeddőség is.

A virágzás a kiültetés után 45—60 nap múlva várható. Egy-egy virág kb. 3 napig virít. Egy virágzat nyílási ideje 15—30 napig, az egész tő virágzása 25—30 napig tart, az időjárástól függően.

A termő még a bimbóban, felrepedés előtt megérik. A megtermé- kenyülésre akkor a legfogékonyabb, amikor a virágból kibúvik.

A porzók a virág nyílása után 3—4 órával repednek fel. A vi­rágpor életképességét 3 napig őrzi meg.

A virágzás napos időben 17—18 °C hőmérsékleten, 7—9 óráig intenzív. A keresztezést ebben az időben végezhetjük legjobb ered­ménnyel. Magas hőmérsékleten (30 °C fe­lett) a bibe beszárad, nem termékenyül.

A retek könnyen kereszteződik a rep- csényretekkel (Raphanus raphanistrum).Madzsarova (1966) megfigyelése szerint még a káposztafélékkel is kereszteződhet.

Termése két termőlevélből alakult, fel nem nyíló becő. Hosszúsága 3—6 cm kö­zött változik. A becő külső részén hosz- szanti barázdák találhatók, hegye pedig csőrben végződik. A mag szivacsszerű Retekmag bélbe van ágyazva, tojás alakú, kerek- (Fotó: Kováts z.-né)

187

ded, barnás-rózsaszí­nes. Hosszúsága 3,12 mm, szélessége 2,70 mm.

Ezermagsúlya 6— 10 g.

Csirázóképességét 4—5 évig tartja meg.

Biológiai igénye

Hőigénye. A retek hi­degtűrő növény. Opti­mális hőigénye Mar- kov—Haev (1953) sze­rint 13 ±7 °C. Magja már 2—3 °C-on csírá­zik. Kelési hőoptimu­ma 15—20 °C. Kelés után csökkentsük a

hőmérsékletet, majd 4 lombleveles korig, a gumóképződés kezdetéig tartsuk 10—12 °C-on. A gumóképződés idején 15—20 °C-os hőmér­séklet az optimális, nagy lég- és talajnedvesség biztosításával, a fényhez igazodva.

A fiatal növénykék csírázáskor —3 pC-ot, növekedéskor —6 °C hideget is kibírnak. Hosszan tartó, erős hideghatás azonban korábbi magszárba szökést okoz.

Téli termesztésnél alacsony hőmérsékleten tartva (8—10 °C) is kifejlődik a gumó. A tenyészidő azonban az optimális 22—26 napról 50—60 napra nyúlik.

Posta kísérletei alapján javasolja, hogy a tenyészidőben egy­ségesen 12 °C hőmérsékletet tartsunk.

Mankouki megfigyelte, hogy az alacsony hőmérsékleten (5—10 °C) nevelt retek nehezen fejleszt magszárat.

Gyakorlati megfigyelés az is, hogy magas hőmérséklet és csekély talajnedvesség esetén a gumó durva és „csípős” lesz.

Raphanus sativus L. convar. radicula

epidermisz

elsődleges kéreg kollaterális nyitt szállító­nyaláb háncsrész

nyalábkambium interfoszkuláris kambium kollaterális nyilt szállító­nyaláb farész bélszövet

Raphanus sativus convar. niger

periderma elsődleges kéreg háncstest

A retek metszetének vázlata

188

A túl magas hőmérséklet (32 °C felett) és kis páratartalom — kü­lönösen virágzáskor — a virágok rossz termékenyülését idézi elő.

A magtermesztésben a vetés, illetve ültetés idejét úgy kell időzít teni, hogy a virágzás ideje lehetőleg ne essen egybe a nagy nyári melegekkel.

Somos megállapítja továbbá, hogy a téli és a nyári retekfajták fejlődéséhez több meleg szükséges, mint a hónapos retek fejlő­déséhez.

Fényigénye. A retek hosszúnappalos növény. Fénystádiuma Nikolova vizsgálatai szerint 11—35 nap. Kedvező hőmérsékleten (18—25 °C) és hosszú megvilágítás mellett (16—18 óra) rövidebb ideig tart.

A szerzők egybehangzó megállapítása, hogy a megvilágítás idő­tartamának csökkentése a tenyészidő megnyúlásához és egészen rövid megvilágítás a generatív szervek képzésének elmaradásához vezet.

Somos kísérleteiben áprilisi vetés esetén, természetes naphosszú­ságú teljes fényben 66 nap múlva, míg 8—10 órájs megvilágítás mellett 101 nap múlva indult magszárba a hónapos retek.

Nyári vetésből, hosszú nappal és alacsony nedvesség mellett viszont a retek gyorsan magszárba szökik. Optimális nedvesség, hosszú megvilágítás, megfelelő hőmérséklet együttes hatására gumót fejleszt, de szintén gyorsan magszárba indul.

Kevés fényben megnyúlnak a növények, nagy lombozatot fej­lesztenek, a gumó fejlődése pedig visszamarad. Ez téli, kora tavaszi hajtatásnál gyakran megfigyelhető.

Vízigénye. A jó minőségű retekterméshez a tenyészidő folyamán elegendő nedvességről kell gondoskodni. A retek a gumóképzés kezdetéig kevesebb, a gumóképzés kezdetétől — egyenletes elosz­tásban — több vizet igényel. A sok víz bujább levélképződésre serkenti a növényt, ami főleg a hajtatásban nem kívánatos. A gumó­képzés idején a talaj vízkapacitása-60—65% között legyen. Az egyenetlen vízellátás a gumó felrepedéséhez, deformálódásához vezet. Száraz talajban pedig a retek hamar felmagzik és pudvásodik.

189

Nemesítésének helyzete

A retek nemesítésének célja kétirányú:

a) új fajták előállítása,b) meglevő fajták fajtafenntartása és javítása.

Az új fajták előállíthatok keresztezéssel vagy szelekciós mód­szerrel.

f

A hónapos és nyári reteknél a színt és gumóformát, nagyságot, levélzetet nemesítés vonatkozásában már többen és korábban, részletesen feldolgozták. E zöldségfajnál a szín és forma ugyanis na­gyobb szerepet játszik, mint más zöldségféléknél. A szín- és alak­beli követelmények az egyes országokban eltérőek. A belső érték­meghatározó pedig a reteknél a tömörség, tehát cél a pudvásodási hajlam kiküszöbölése is. Nemesítési szempont továbbá az adott ter­mesztési módnak megfelelő, kiváló minőségi mutatókkal rendelkező fajták előállítása.

A szín a retek fontos jellemzője. Van egy- és kétszínű. A hónapos reteknél hazánkban mindinkább az egyszínű piros típusok a kere­settek. Megtalálható továbbá a fehér, rózsaszín, lila, sárgásbarna és sárga szín is. A váltott színű fajták (fehér-piros) nálunk egyre inkább kiszorulnak, Franciaországban, Angliában, Lengyelor­szágban azonban termesztik ezeket a fajtákat.

A nyári és téli reteknél szintén nagy szín- és formagazdagságot tapasztalhatunk. A fent említetteken kívül megtaláljuk a zöldes­fehér, tiszta lilás, szürke, barna, fekete színeket is.

A genetikai színanalízis 3 csoportra osztja a retket:

a) egyszínű fajták öröklődése,b) kétszínű fajták öröklődése,c) elsődleges kéreg színöröklődése.

Malinovszki megállapította, hogy egy fehér és sárga retek keresz­tezésénél a sárga szín domináns a fehér felett, az F2-ben 3:l-es hasadási arány jön létre.

A hónapos és a nyári, téli reteknél ugyanazok a formák talál­hatók meg. A hónaposretek-fajták gumójának zöme azonban túl­

190

nyomórészt gömbölyű, ovális vagy hosszúkás ovális. A nyáriretek- fajták nagy része répa alakú. A téli reteknél megtalálható továbbá a henger vagy karó alak is.

A retekgumók nagysága rendkívül eltérő. A hosszú fajták között található (Japánban) még 100 cm-nél hosszabb is. Egyes retkek súlya 2—3 kg-ot is elérhet. Ezt azonban csak speciális környezeti feltételek mellett lehet termeszteni. Európában a „Müncheni sör” téliretek-fajta súlya a legnagyobb.

A kutatók egybehangzó véleménye, hogy a hónapos reteknél a gumó nagysága szoros összefüggést mutat a mag nagyságával. Egy adott fajtánál a kalibrált apró magból, megadott időre, 5 g-os gu­mókat, a nagy magvakból 7 g-os gumókat állítottak elő. A kalibrált, nagyobb ezermagsúlyú vetőmag alkalmazásával mintegy kétnapos, „koraiság” érhető el.

A gumó alakja genetikailag meghatározott. A termesztéstechno­lógia azonban szintén jelentős tényező az alak megtartásában (vetésmélység, művelésmélység, trágyázás, talaj fizikai állapota, nedvesség stb.).

A gumó tömörsége szintén fontos nemesítői szempont. A pudvá- sodás okát Hagiya többek között abban látja, hogy a gumó fejlődési üteme nagyobb, mint az asszimilációs teljesítőképesség. A tömörség a fejlődés során csökken, a pudvásodási hajlam növekszik. Megfe­lelő nemesítő munkával a pudvásodásmentesség ideje meghosszab­bítható.

A lassúbb növekedésű, hosszabb tenyészidejű nyári- és téliretek- fajták relatíve tömörebbek, kevésbé hajlamosak üregesedésre.

Szoros összefüggés van a tömörség és a forma között is. A hosszú­kás fajták általában tömörebbek, mint a gömbölyűek.

A felrepedési hajlam megfelelő szelekcióval szintén csökkent­hető a reteknél. Ezt a tulajdonságot azonban a termesztési körül­mények is nagymértékben befolyásolják. A gömbölyű fajták repe- dési hajlama nagyobb, mint a hosszúkás fajtáké.

191

Hónaposretek-fajták

Korai piros

Államilag elismert fajta. A Saxa fajtából egyedi szelekcióval állítot­ták elő.

Levélzete kicsi vagy középnagy, kissé felálló. A levélszél fogazott. A levél lemeze gyengén serteszőrős. A levélnyél halványpiros, a le­véllemez sötétzöld.

A gumó kicsi vagy középnagy, szabályos gömb, esetleg szív alakú. A gumóvég kiemelkedik. A héj színe fénylő kárminpiros, vékony. A gumó súlya 13 g. A hús színe fehéres, áttetsző. Húsa kemény. íze gyengén csípős. Karógyökere vékony.

Igen rövid tenyészideje miatt hajtatásra, korai szabadföldi ter­mesztésre alkalmas. Tenyészideje 30—38 nap. Nehezen pudvásodik.

Szentesi hajtató

Államilag elismert fajta. Szentes környéki tájfajtából szelektálták.Lombja középnagy vagy nagy. A levelek oválisak és hosszúak

(14—16 cm.). A levéllemez hullámos, fonáka erősen serteszőrős. A levélnyél középhosszú vagy hosszú. A levél színe középzöld.

Gumója középnagy, lapított gömb alakú. Átmérője 30 mm. Át­lagsúlya 15 g. A héj színe élénk skarlátpiros, vékony. Húsa fehér és kemény. Főgyökere, vastag, középhosszú. Hajtatásra és korai szabad­földi termesztésre alkalmas. Pudvásodásra közepesen hajlamos.4—5 nappal korábban szedhető, mint a többi fajta.

Korai legjobb

(Cherry Belle) Forgalomba hozatalra engedélyezett fajta. Külföldi eredetű.

A levélzete kicsi vagy középnagy. A levéllemez tojásdad alakú, sima szélű, gyengén karéjos. A levél serteszőrős, sötétzöld színű. A levélnyél rövid.

192

A gumó középnagy, kiegyenlített. Alakja szabályos gömb vagy enyhén megnyúlt gömb. A gumóvég ki­emelkedő. A héj színe tetszetős, élénk skar­látvörös, vékony. Fő­gyökere vékony. Húsa tejfehér, omlós, kelle­mes ízű.

Hajtatásra és sza­badföldi termesztésre egyaránt alkalmas, kompakt növekedésű retekfajta. Tenyészide­je rövid, pudvásodásra kevésbé hajlamos. A gumó átlagsúlya nagy: 16 g.

Piaci piros

(Champion) Forgalomba hozatalra engedélyezett, külföldi eredetű fajta.

Levélzete középnagy, erőteljes fejlődésű. A levelek hosszúkásak, szélük csipkés és karéjos. Színük sötétzöld.

A gumó nagy, megnyúlt, gömb alakú. Átlagsúlya 12—15 g. Héja élénk skarlátvörös, vékony, jól mosható. Húsa fehér, kemény. Fő­gyökere vékony és fakó színű.

Hideghajtatásra, illetve szabadföldi termesztésre ajánlott, jó ízű, nehezen pudvásodó, közéhosszú tenyészidejű fajta.

Korai legjobb (Cherry Be!le) fajta (Fotó: Migend L.)

193

Jégcsap

Forgalomba hozatalra engedélyezett fajta. Külföldi eredetű.

Nagy, szétterülő, erőteljes lombozatot fejlesztő fajta. Levelei erősen szabdaltak. A levélnyél középhosszú. Színe középzöld vagy világoszöld.

A gumó igen hosszú (a 15—18 cm-t is elér­heti), jégcsap alakú. Felső harmadában szé­lesebb, lefelé fokozato­san keskenyedő, hegy­ben végződő gumójú. Héja fehér, húsa üve­ges. A földből kiálló rész zöldes árnyalatú. Gyökere vastag, sző-

Jégcsap fajta (Fotó: Kováts Z.-né) TÖS.Különösen szabad­

földi termesztésre ajánlott, megbízhatóan termő, edzett, kellemes ízű, pudvásodásra kevésbé hajlamos, középhosszú tenyészidejű fajta.

Nyáriretek-fajták

Jánosnapi

Államilag elismert, hazai nemesítésű fajta.Levélzete nagy, sűrű, erős. A felálló levelek középnagyok, erősen

szabdaltak. Középzöld színűek.Gumója nagy, répa alakú. A gumófej csapott, a levélrésznél eny-

194

Jánosnapi fajta (Fotó: Kováts Z.-né)

hén bemélyedt. A gumó végződése hegyes, ke­vés oldalgyökérrel. A karógyökérzet közepe­sen vastag. Héja bar­nássárga, húsa fehér, kellemes ízű.

Középhosszú tenyész­idejű, nehezen pudvá- sodó nyáriretek-faj- tánk. Egészséges, be­tegségeknek ellenálló fajta.

Húsvéti rózsa

(Ostergruss Halblanger Rosa) Forgalomba hozatalra engedélyezett, külföldi eredetű fajta.

Lombja nagy vagy középnagy, felálló. Levelei szabdaltak, világos­zöld színűek.

A gumó lefelé keskenyedő, középhosszú, lilás rózsaszínű, a csúcsa felé világosodó. Gyökérzete durva. A gumó átlagsúlya 90—100 g. A héj kissé redőzött. A hús fehér, kemény állományú, gyengén csí­pős.

Késő tavaszi, kora nyári szabadföldi termesztésre alkalmas, kö­zéphosszú tenyészidejű fajta.

13* 195

Korai nyári félhosszú

(Früher Sommer Halblanger) Forgalomba hozatalra engedélyezett, külföldi eredetű fajta.

Középerős lombozatú fajta. Gumója félhosszú, széles fejű, felül­ről egyenletesen vékonyodó, fehér színű, világoszöld fejű, erős karó­gyökerű.

Középkorai, nehezen pudvásodó fajta.

Őszi—téliretek-fajták

Müncheni sör

(Münchener Bier) Forgalomba hozatalra engedélyezett fajta. Kül­földi eredetű.

Levélzete erős növekedésű. Levelei durvák, közepesen szabdaltak, középzöld vagy sötétzöld színűek.

Gumója félhosszú, széles orsó alakú vagy ovális, széles vállú, tompa hegyben végződő. Gumósúlya 300—350 g. A héj fehér, gyen­gén redőzött. A gumófej halványzöld színű. Húsa fehér, kemény, kellemes ízű. Gyökérzete finom, vékony.

Hosszú tenyészidejű (90—110 nap), jól tárolható retekfajta.

Erfurti kerek fekete

(Erfurter Runder Schwarzer) Forgalomba hozatalra engedélyezett, külföldi fajta.

Lombozata elterülő, középerős növekedésű. Levelei erősen szab­daltak, sötétzöld színűek.

A gumó gömb vagy hajlított gömb alakú, tompa végződésű. Héja egyenletes fekete színű, sima vagy gyengén redőzött. Húsa hófehér. Karógyökere vékony.

Hosszú tenyészidejű (100—120 nap). íze kellemes, nehezen pud­vásodó, jól tárolható.

196

A szabadföldi retektermesztés

Már korábban is utaltunk rá, hogy hazánkban a retket szabadföl­dön viszonylag kis területen termesztik. A nagyüzemi termőterület minimális, a házikerti, háztáji termesztés jelentősebb.

Talajigénye

A nagy termésátlag eléréséhez jó minőségű, laza szerkezetű, táp­anyagban gazdag talaj szükséges. Rossz talajon a retek gyenge mi­nőségű lesz és gyorsan felmagzik. Gyengén lúgos kémhatású tala­jokon díszlik jól.

Talaj- és tápanyagigénye egyébként megegyezik a sárgarépáéval. A talaj színe hatással van a retek színére is. Sötétebb talajokon

intenzívebb, világosabb talajokon halványabb a retek színe.Mivel a hónapos retek rövid tenyészidejű növény, különös figyel­

met kell szentelni a tápanyagellátásra. A műtrágyákat könnyen fel­vehető állapotban kell a talajba juttatni. Érzékenyen reagál a nit­rogéntartalmú műtrágyákra. A nitrogén kezdetben segíti a levélzet kifejlődését. Amennyiben a gumófejlődéskor nitrogén-túladagolás történik, a gumó túlfejlődik, pudvásodik. Ezért a nitrogént csak foszfor- és kálitrágyákkal együtt adagoljuk.

Vetésforgó, trágyázás

A retket ritkán termesztik vetésforgóban, mert az üzemekben ritkán találunk összefüggő nagyobb retekterületet.

Háztáji termesztésben legtöbbször monokultúrában termesztik (szélvédett hely, legjobb terület).

A hónapos retket rendszerint elő- vagy utónövényként, a téli ret­ket pedig utóterményként termesztjük.

A retek tápanyagigényes növény, ezért trágyás-kapás növény után vessük. A több szakaszban történő területhasznosítás — ami a retek termesztésénél jellemző — a talaj tápanyagkészletének fokozott mér­tékű csökkenésével jár. Ezért a talaj tápanyagszintjét, valamint a

197

szükséges elemek mennyiségét laboratóriumi talajelemzés segítsé­gével kell figyelemmel kísérnünk.

Különösen házikerti termesztésben elterjedt — évenként, de lega­lább kétévenként — az érett, de nem földdé érett istállótrágya al­kalmazása.

A műtrágyákra szintén nagy szükség van. Sajnos háztáji termesz­tőknél még nem kielégítő mennyiségben alkalmazzák. Gyakorta elő­fordul, hogy a retket mint előnövényt tekintik, s tápanyagigényét nem veszik figyelembe. Ősszel az utónövény igényéhez mért táp­anyagmennyiséget adagolják ki.

A retek termesztésekor tehát mindig a talaj tápanyagszintjét, a növény igényét kell szem előtt tartani, a trágyázási tervet konkrét laboratóriumi vizsgálat alapján kell elkészíteni.

Tájékoztató jelleggel közöljük, hogy foszfortartalmú műtrágyá­ból mintegy 250—350 kg/ha, káliumtartalmú trágyából 140— 170 kg/ha mennyiséget adagolnak szántás előtt. Nitrogénműtrágyá­ból tavasszal mintegy 80—100 kg/ha-t szórnak ki.

Talaj-előkészítése

A retek különösen igényli a jól elmunkált, időben előkészített mag­ágyat. A talaj-előkészítő munkákat azonban a vetés időpontja és az elővetemény szabja meg.

A hónapos és nyári retek talaját (tavaszi vetés esetén) a kora ta­vaszi vetésű növények, a téli retekét a nyári vetésű növények talaj­előkészítő munkáinak előírásai szerint végzik az üzemek.

A háztáji termesztésben gyakori az ágyásos területkialakítás. Az őszi szántást, illetve ásást tavasszal elmunkálják (gereblyével, simí- tóval). Kijelölik az ágyak helyét (szeges léccel, lyuggatódeszkával vagy lyuggatóhengerrel).

Vetése

A retek magja már 2—3 °C-on csírázni kezd. A vetést korán, amikor a talajra rá lehet menni, elkezdjük. A hónapos retket február—már­ciusban vethetjük, a nyári retek vetési ideje március—április, a téli reteké július vége.

198

Elvetett retektábla (Fotó: Kováts Z.-né)

Üzemi termesztésben 30—40 cm-es sortávolság gazdaságos. Házi­kerti termesztésben elterjedt az ún. sűrűsoros, illetve négyzetes vetés. A soros vetésnél a sortávolság 15—20 cm. Hónapos reteknél a négyzetes, szemenkénti vetés 5 X 5—8 X 8 cm-re javasolt.

A vetőmagigény, soros elrendezésű, üzemi termesztésben 6— 10 kg/ha. Négyzetes elrendezésű, szemenkénti vetésnél lényegesen ki­sebb.

A vetés mélysége 2—3 cm.A szabadföldi magvetés eszközei a más növényeknél már ismer­

tetett vetőgépek. A szemenkénti vetést kézzel végezzük, a magvakat takarófölddel takarjuk.

A szabadföldi retektermesztésnél megemlítjük, hogy a termesz­tés biztonságának növelésére elterjedt módszer a vetések fóliás ta­karása. Előnyei: korai vetésnél kedvező hőhatás a keléshez, alatta a növények nem nyúlnak, a talaj vízgazdálkodása javul. Kelés után a fóliát el kell távolítani. Új és használt fólia egyaránt felhasználható.

199

A retek rövid tenyészidejű növény. Ápolási munkái talajporhanyí- tásra, sűrűn kelt vetések ritkítására, öntözésre, igény szerinti fejtrá- gyázásra, növényvédelemre vonatkoznak.

Soros vetés esetén ajánlatos kelés után sarabolni, négyzetes el­rendezésű, sűrű vetéseket gyomlálni. A sűrűn kelt vetések ritkítása szükségszerű, mert ellenkező esetben deformált, rossz minőségű, egyenetlen árut kapunk. A hónapos retket 4—8, a nyári retekfaj­tákat 8—10, a télieket 10—15 cm-re ritkítjuk.

A retek vízigényét kis vízadagökkal, de rendszeresen elégítjük ki. A nagy vízadagok a retek sekély gyökérelhelyezkedése miatt nem hasznosulnak. A vízhiány a retek egyenletes fejlődését hátráltatja, a mennyiséget csökkenti, a minőséget rontja.

Szedése

A retek szedését akkor kezdjük, amikor a gumók a fajtajellegnek megfelelő nagyságot elérték. Időpontját az értékesítés módja (ex­port, belföldi stb.), a fajta, a gumó nagysága, mérete határozza meg.

Az importáló országok méretre vonatkozó igénye kötött. Jelen­leg hónapos reteknél a 25 mm-nél nagyobb átmérőjű nem kívá­natos.

A hazai piacon a jégcsap típusú fajták 1—1,5 cm, a nyári retek5—6 cm, a hosszú fajtáké 4—6 cm átmérővel már piacképesek.

A szedést akkor célszerű elkezdeni, ha az állomány 20—30%-a elérte a kívánt méretet. Korábbi szedésnél — sűrű vetésekben — a taposási kár nem áll arányban a korábbi termés többletbevételével.

A -retek segédeszköz nélkül, kézzel is könnyen szedhető.Szedés után a retket szín, nagyság, alak, épség, méret szerint kell

osztályozni. Az osztályozásnál, csomagolásnál az MSZ utasításait kell figyelembe venni.

A téli retek betakarítását a fagyok beállta előtt be kell fejezni. A téli retket betakarításkor a levelektől, földtől megtisztítjuk és fagymentes helyen tároljuk, mint a többi gyökérfélét.

A szedés kézimunkaerő-igényének csökkentésére mintegy 15—20 évvel ezelőtt már szerkesztettek az USA-ban egymenetes hónapos­

Növényápolása

200

retek- szedő gépet. A traktorra oldalt függeszthető gép hat db nyűvő- elemből áll. Az egyes nyűvőelemek függőleges irányban külön-kü- lön elmozdulhatnak, támaszkodókerekekkel rendelkeznek, amelyek a talajkopírozást lehetővé teszik. A támasztókerekek között helyez­ték el a levélemelőket. A nyűvőszerkezet a retket kihúzza a talajból, meghatározott magasságban a lombozatot levágja. A levélzetet szál­lítószalag segítségével a táblára szétszórja, a gumót egy kereszt- irányban haladó szállítószerkezet a gép mellett haladó gyűjtőtar­tályba juttatja.

Az újabb, továbbfejlesztett gépek hasonló elven működnek, rend­szerint azonban több sort szednek, nagyobb teljesítőképességűek. Hazánkban retekszedő gép napjainkig nem üzemel.

Várható termés: 70—200 q/ha.

A retek hajtatása

A hónapos retek frissen vagy salátának elkészítve az év nagyobb ré­szében szívesen fogyasztott zöldségféle. A fogyasztási idő meghosz- szabbítható növényházi vagy fólia alatti hajtatással. Hajtatását in­dokolja rövid tenyészideje, alacsony hőigénye, egyszerű termesztés­módja, gazdaságossága.

Nálunk üvegházban elsősorban kitöltő növényként szerepel. Haj­tatásban meghatározó szerepet a fóliás termesztőberendezések je­lentenek. Termesztése egyaránt sikeres fólia ágyban, fólia sátorban, fólia házban, fűtés nélkül és fűtött berendezésekben. A fóliás ter­mesztőberendezésekben, az alkalmazott kétszakaszos hasznosítási rendszerben a retek az első szakaszba kerül a salátával, karalábéval egyetemben. A fóliás felületek növekedésével arányosan növekszik a retekkel bevetett terület is.

Talaj-előkészítése

A szabadföldi termesztésnél leírtak alapján történik. A retek a haj­tatásban különösen meghálálja és igényli a jól elművelt jó szerke­zetű talajt. A területet sekélyen műveljük, mert a hónapos retek gyö­kérrendszere nem hatol mélyen a talajba. A sekély művelést indo­

201

kolja továbbá, hogy előkészítéskor a talaj fagya csak a felső néhány cm-es rétegben engedett ki. Fűtés nélküli berendezésekben az erős átfagyás ellen trágya-, lomb- stb. takarással a felső talajréteget meg­óvhatjuk. Fűtött fólia sátrakban néhány napos fűtéssel a talaj felső átfagyott rétegét könnyen átfűthetjük s így a talajmunkát időben elvégezhetjük.

Fontos követelmény az egyenletesen tömörített, sima talajfelszín.

Vetése

A retket fűtés nélküli fóliás berendezésekben február 10—20. között vetik. Enyhén fűtött sátrakban január 10—30. között vethető.

A vetési módok közül a vetőmagvak elhelyezésmódja alapján megkülönböztetjük a szórt, soros és négyzetes vetést.

A szórt vetés hajtatásban rendkívül kedvezőtlen, mert az egyenet­len magelosztás egyenetlen fejlődést okoz, és szedéskor a taposási kár igen nagy.

A soros vetés 12—15 cm-es sortávolságra az előbbi eljárásnál jobb ugyan, de még mindig nagymérvű egyenetlenséget okoz az ál­lományban.

A legegyöntetűbb a fejlődése a négyzetes vetéssel 5 X 5—8 X 8 cm tenyészterületig, szemenkénti magelhelyezéssel, ritkítás nélkül.

Vethetünk géppel és kézzel. Ajánlatos a retekmagot nagyság sze­rint 2—3 részre szétrostálni, s az egyes frakciókat külön vetni, ami­vel az állományt egyöntetűbbé tehetjük.

Vetésnél ügyeljünk arra, hogy a jól tömörített talajba az egyforma nagyságú magvak egyforma mélységbe, 1,5—2 cm mélyre kerülje­nek. Ennek következtében a retek a talaj felszínéhez közel fejlődik, nem deformálódik, egyöntetű, jó minőségű lesz.

A gépi vetésnél a magsorok helyét a csoroszlya meghatározza, a takarást, tömörítést a gép elvégzi. Kézi vetésnél alkalmazzuk a sor­kihúzást soros vetésnél — vagy az ún. lyuggatódeszkát vagy lyug- gatóhengert négyzetes vetésnél. Ez utóbbin a mag távolságának és a vetés mélységének megfelelően helyezkednek el a „fogak”. A mag helyének kijelölése után kézzel egyenként, szemenként helyezzük el a magot. A vetés után magtakarófölddel takarunk.

202

Egyes vidékeken terjed a házikerti termesztésben a papírra tör­ténő magragasztás is. A téli hónapokban keskeny, 2—3 cm széles papírcsíkot vágnak, újságpapírból vagy krepp-papírból, s erre egye­sével felragasztják a retekmagot. Száradás után a papírcsíkot te­kercsbe hajtogatják. Vetésig tárolják. „Vetéskor” a tekercset a ta­lajon a kívánt sortávolságnak megfelelően legöngyölítik. Sekélyen, 1—1,5 cm-es tápdús takarófölddel befedik, beöntözik. A módszer hibája, hogy a magvak könnyen leperegnek a papírról, ezért na­gyon óvatosan kell bánni vele.

A retek palántáról is nagyon jól szaporítható. Hazánkban azon­ban ez a szaporítási mód nem terjedt el.

A négyzetméterenkénti vetőmagigény 3—4 g.

Növényápolása

Az ápolási munkák a termesztésmódtól függően változnak. Ál­talános jellegű munkának tekinthető az öntözés, ritkítás, szellőz­tetés, gyomlálás.

Az öntözést vetés után azonnal elkezdjük, ha a talaj nem elég nedves. A retek vízigényét hajtatásban gyakori kis vízadagokkal kell kielégíteni. Fontos szabály tehát az öntözésben a rendszeresség. Lehetőleg a reggeli órákban öntözzünk. Nagyobb vízadag a retek sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt nem szükséges. A rendszer­telen öntözés korai pudvásodáshoz, a minőség romlásához vezet.

Ritkítást a szórt és soros vetésmódoknál végzünk. Ritkítással ér­jük el a szükséges tenyészterületet (25—64 cm2/növény). A nagyobb gumójú fajtáknak ajánlatos nagyobb tenyészterületet meghagyni. Ritkításkor módunk van az elütő egyedek, fajtaidegenek, az eset­leg megjelenő vadrepce, repcsényretek eltávolítására. Gyakori hiba, hogy éppen az erőteljesebben növő gyomot vagy fajtaidegent hagyja bent a szakképzetlen dolgozó.

A szellőztetés az egyik legfontosabb ápolási munka. Fóliás ter­mesztéskor fokozott figyelmet, nagy gyakorlatot igényel. Rendszer­telen szellőzés esetén, magas hőmérsékleten a levél megnyúlik, a gumó kicsi lesz, gyorsan pudvásodik. Borult napokon is szellőz­tessük a sátrakat. A kívánt hőmérséklet nappal 15 °C körül, éjjel

203

10—11 °C, borult időben 12 °C legyen. Az erős lehűléstől is óvjuk az állományt. A nagyobb mérvű lehűlés — mint említettük — a ko­rai magszárképződést váltja ki a retekből.

A hajtatásban a retket csak elhanyagolt területen kell gyomlálni.

Szedése

A retket fogyasztásra érett állapotban szedjük. Idejét a gumó átmé­rőjének igény szerinti nagysága határozza meg. A januárban vetett retek március 10—20. között, a februárban vetett március végén, áp­rilis elején szedhető. A vetéstől szedésig terjedő idő fajtától, termesz­tésmódtól, szaporítási időtől stb. függően 4—6—10 hét között vál­tozik. Exportra a kisebb, hazai fogyasztásra a nagyobb gumó­átmérő kívánatos. A minőségi előírások adottak, a termesztőknek elsősorban ezt kell figyelembe venniük a szedés ütemezésénél.

A retek szedése, mosása, csomózása nagy kézimunkaerő-igényt jelent. A csomózást a piac igénye szerint végezzük.

Négyzetméterenként 20—30 csomóval számolhatunk.

A retek magtermesztése

A hónapos és nyári retek magját egy, az őszi—téli retek magját két tenyészidő alatt állítjuk elő. Az utóbbi fajtacsoportnál az első évben dugványt nevelünk, a következő évben magot nyerünk.

A dugványtermő év

A talaj-előkészítés megegyezik a szabadföldi árutermesztésnél le­írtakkal.

A magvetést februárban, márciusban végezzük, hogy a virágzás időszakában még alacsonyabb hőmérsékleten a termékenyülés biz­tonságos legyen.

Vetőmagszükséglete 8 kg/ha. A sortávolság 40 cm. Különösen ügyelni kell az egyenletes magelosztásra, hogy az állomány fejlődése egyöntetű legyen.

204

Az ápolási munkák közül kiemelkedően fontos a ritkítás: 8— 10 cm-re. Legtöbbször ritka vetéssel, egyenletes magelosztással ez ki­küszöbölhető, ami jelentős kézimunkaerő-megtakarítást jelent, a gazdaságosságot növeli.

A sorközök gyommentesen tartása az egész tenyészidőszak alatt feladatunk. A talaj porhanyítását, gyomtalanítását időben kell vé­gezni — a csírázó gyomokat elkeverni — mert a magszárat fejlesztő növényállományt már csak nagy károsodás árán ápolhatjuk.

• A fajtatisztaság megóvása érdekében a tenyészidőben a szab­ványban rögzített szempontok szerint végezzük a szelekciót. A sze­lektálásnál el kell távolítani a repcsényretekkel vagy más kultúrfaj- tával kereszteződött, durva növekedésű, elterülő levélzetű, gumó nélküli vagy lila gumójú, korcs és a virág színében eltérő, beteg nö­vényeket.

A gumó alapján csak úgy szelektálhatunk, ha a hónapos és nyári retek magját szabadföldi ágyba vetjük, a gumó teljes kifejlődése után felszedjük, osztályozzuk, és csak a fajtajellegnek megfelelő tö­veket ültetjük végleges helyre. Átültetéskor a leveleket visszakur­títjuk, a gumót sáros pépbe mártjuk.

A pudvásodás mértékéről a gumó metszésével — további felhasz­nálhatóság nélkül — illetve fúrásával (3—5 mm átmérőjű csővel) — továbbtermesztési lehetőséggel — győződhetünk meg.

Az őszi—téliretékmag-termesztés kétéves időtartamot igényel. Az első évben dugványt nevelünk.

A dugványnevelő évben az őszi—téli retek talajigénye annyiban tér el a hónapos retekétől, hogy nem igényel olyan táperőben levő talajt, mint a magtermő évben.

A dugványokat másodterményként termesztjük, korán lekerülő növény után vetjük.

A magvetés ideje július—augusztusban van. Sortávolsága 40 cm. Vetésmélysége 2—3 cm. Vetőmagszükséglete 8 kg/ha. A vetés előtt a talajt vízkapacitásra feltöltjük, kelés alatt egyenletesen nedvesen tartjuk. Kelés után az állományt 8—10 cm-re ritkítjuk, a talajt por- hanyítjuk, gyomtalanítjuk.

A dugványokat az őszi fagyok beállta előtt — október—novem­ber — kiszedjük. Kiszedés előtt azonban a magszárat fejlesztő egye­deket eltávolítjuk.

205

Kiszedés után a levélzetet 2—3 cm-es csonkra visszavágjuk, ügyel­ve, hogy a szívrész meg ne sérüljön (ezért nem szabad kézzel lecsa- vami). A rátapadó földtől megtisztítjuk, óvatosan csomóba rakjuk.

A vermelés előtt a dugványokat szelektáljuk. A sérült, beteg, a fajtától elütő színű, alakú egyedeket eltávolítjuk.

A kiszelektált dugványokat a sárgarépához hasonlóan vermel­jük.

A magtermő év

Az őszi—téli retek magtermesztésekor is a szabványban előírt izo­lációs távolságot érvényesítjük.

A talaj-előkészítés megegyezik a korábban leírtakkal.A dugványokat — tavaszi átválogatás után — 50 cm-es sortávol­

ságra, 20—30 cm-es tőtávolságra ültetjük, amint a talajra rá lehet menni. Az ültetéskor a földet jól szorítsuk a dugványokhoz. A laza ültetés vontatott eredést, esetleg a dugvány pusztulását idézi elő. Az ültetésre váró dugványokat naptól, széltől takarással óvjuk. A dugványok eredése után kapálunk, gyomtalanítunk.

A retekmag — fajtától függően — júliusban—augusztusban érik. Az aratást teljes éréskor, a becők és a szár világosbarnára színező­désekor kezdjük. A becők és a szár nehezen nyílnak, így a retek nem pereg, ezért az optimális aratási idő bevárható. A retket kézzel nyűni nem szabad, mert a kihúzott növények gyökeréről a mag közé kerülő földszennyeződés nehezen tisztítható.

A retket kaszával, borsóaratóval vagy kombájnnal vághatjuk. A vágószerkezet talajtól számított magasságát úgy váiasszuk meg, hogy a növényt ne húzza ki.

A kézzel levágott magszárakat kis kévékbe kötjük, bálákba rak­juk, 3—4 napi száradás után csépeljük.

Gazdaságosabb az egymenetes betakarítás kombájnnal. A meg­felelő fordulatszámra (borsó) beállított, gumi verőlécekkel ellátott dob a retket kis veszteséggel kicsépeli. A kicsépelt magot retekfej- tőn, szelelőrostán átengedjük, tovább tisztítjuk, szellős helyen vé­konyan elterítve, gyakori forgatással utánszárítjuk.

• Hektáronként 6—10 q retekmagterméssel számolhatunk. A ve­tőmag minőségi követelményeit az MSZ tartalmazza.

206

Retek-mozaikvírus. (Kórokozó: Cabbage black ring virus, Cauli- flower mosaic virus, Radish mosaic vírus.) A levelek világoszöldek, mozaikosak. A Cabbage black ring vírust és a Cauliflower mosaic vírust nem perzisztcns módon a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae L.) és a zöld őszibarack-levéltetű (Mysus persicae Sulz.) terjeszti. A Radish mosaic vírus levéltetvekkel nem vihető át, csak Coleoptera fajokkal. A fenti vírusok mechanikailag (érintés stb.) könnyen átvihetők. Gazdanövényei a keresztesvirágúak.

Védekezés: a levéltetvek és a Coleoptera fajok ellen. A keresztes virágú gyomok irtása.

Retekperonoszpóra. (Kórokozó: Peronospora brassicae Gáum.) A betegség elsősorban a hónapos retek levélpusztulását és a retek­gumó minőségének romlását okozza. A nyáriretek-fajtákon a be­tegség kisebb jelentőségű.

A levél színén sárgászöld, erek által határolt foltok jelennek meg, amelyeken apró, szürkésbarna, nekrotikus pontok vannak. A levél

A retek betegségei

Retekperonoszpóra (Fotó: dr. Glits M.)

207

Retekperonoszpóra a gumó belsejében (Fotó: dr. Glits M.)

fonákén fehér konídumtartó gyep fejlődik ki. A tünetek a magho­zók szárán és virágzatán is megtalálhatók.

A gumó felületén leggyakrabban a talajszint felett, a szártőhöz közel, ritkábban a talajban levő részeken apró, elmosódott szélű, sötétszürke foltok láthatók, amelyek később a gumó nagy részére kiterjednek. Felületükön fehér konídiumtartó gyep jelenik meg. Ez­után a foltok elparásodnak, rövidebb-hosszabb, sekélyebb-mélyebb repedések keletkeznek. A gumó belsejében szürkésbarna, nagy ki­terjedésű elszíneződés található.

A kórokozó a növénymaradványokban micélium formájában és oóspórával telel át. A vegetációs időben már a sziklevelekre kerül a kórokozó, ahol konídiumtartó gyepet fejleszt. A leváló konídiu­mok a lomblevelekre kerülnek, majd onnan a gumóra mosódnak. A gumók feji részére tapadó beteg levélalap-maradványokról a kór­okozó közvetlenül is a gumóra jut. A konídiumok vízcseppben csí­ratömlőt fejlesztenek és az ép bőrszöveten át a növénybe jutnak, ahol aztán a sejt közötti járatokban helyezkednek el, és hausztóri- umuk a sejtekbe hatol. A kórokozó alacsony hőigényű gomba.

Védekezés: tavasszal és ősszel már szikleveles korban meg kell kezdeni a permetezést, és a lomblevelek intenzív fejlődésének idő­szakában 7 naponként meg kell ismételni. A szik- és lomblevelek rendszeres védelme esetén a gumó egészséges marad. A permetezés­re a ditiokarbamátok (Zineb, Maneb, Dithane M 45)0,2% tömény­ségben nedvesítőszer hozzáadásával eredményesen használhatók.

208

A retek állati kártevői

Gyökérlégy (Phorbia radicum L.) Elsőrendű tápnövénye a retek, de előfordulása nem gyakori. A föld feletti részeken a károsítás tü­netei abban nyilvánulnak meg, hogy a növények a fejlődésben meg­állnak, szürkészöldek lesznek, lankadnak vagy el is pusztulnak. Kü­lönösen erősen jelentkeznek ezek a tünetek a fiatal növényeken. A talajból kihúzva, a növény gyökerén szabálytalanul haladó, mor- zsalékos rágcsálókkal telt járatokat, benne fehéres színű lárvákat, nyűveket találunk. A kártétel akkor jelentkezik legszembetűnőbben, ha tavasszal tartósabb hűvös, csapadékos időjárás után hirtelen meleg áll be.

A gyökérlégy kártételével egyidőben, teljesen azonos tünetekkel jelentkezik a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae Bché.) is. A közvetlen kártételt okozó lárvák is nagyon hasonlók.

Nyári vagy nagy káposztalégy (Phorbia floralis Fali.) is károsíthat a retekben, a tavaszi káposztalégyhez hasonló tüneteket okozva.

Fésűslábú viráglégy (Phorbia platura Meigen) is előfordulhat még a retken, esetenként a fentebb említett legyekével azonos kártételi formával.

Védekezés: mindegyik faj ellen igen nehéz a védekezés. Ezért van különös jelentősége a keresztes virágú gyomnövények gondos irtá­sának, amivel jelentősen mérsékelhetjük e kártevők felszaporo­dását. A már fertőzött növények nem menthetők meg. A retek meg­védésére a felsorolt kártevők ellen egyébként hatásos Lindan-tar- talmú szerek sem javasolhatók a legyek rajzása idején, mert az ká­rosan hat a retek ízére. Emiatt ez a szer csak a maghozónak szánt retekvetésben alkalmazható.

Káposzta-fonálféreg (Heterodera cruciferae Franklin) mint lehet­séges kártevő jöhet számításba a reteknél, bár más fonálféreg-fajok is előfordulhatnak. Az ellenük való védekezés tulajdonképpen nem is a növény, hanem a talaj vegyszeres kezelésén alapszik. A védeke­zés módja és anyagai azonosak a sárgarépánál tárgyaltakkal.

Vetési bagolypille (Scotia segetum Schiff.) lárvái esetenkénti ká- rosítói lehetnek a reteknek is. A rágásukkal kiodvasított gumók nem értékesíthetők. Az ellene való védekezés megegyezik a sárga­répánál leírtakkal.

14 Gyökérzöldségek termesztése 209

Földibolhák (Phyllotreta ssp.) A keresztesvirágúak földibolhái a retek jelentős kártevői lehetnek a kora tavaszi időszakban. Az imágó alakban kitelelt, ugráló mozgásukról közismert apró bogarak napos, meleg időben néhány nap alatt súlyos károkat tudnak okozni. A bogarak a retek leveleinek lemezébe néhány mm-es lyukakat rág­nak, az erősebb, vastagabb leveleket pedig hámozgatják. A káro­sítás következtében a fiatal növények fejlődésükben erősen vissza­esnek. A bolhák által kirágott lyukak a levelek fejlődése során meg­nagyobbodnak.

A nagy káposztabolhát kivéve mindegyik faj a talaj repedéseibe vagy a gyökérnyakhoz helyezi el a tojásait, és az ezekből kikelő lár­vák a gyökereken károsítanak. A nagy káposztabolha viszont a nö­vény leveleire rakja tojásait, a kikelő lárvák pedig a levelekben ak­názva fejlődnek tovább.

Védekezés: igen gondosan irtani kell a keresztes virágú gyomokat, hogy a földibolhák felszaporodásának mértékét csökkentsük. Ugyanakkor nitrogéntrágyázással siettetni kell a növények fejlődését, hogy a levélzet fejlődése jelentősen haladja meg a kártétel mértékét. A földibolhák nagyon érzékenyek a Lindán- és a metil-parathion- tartalmú porzószerekre, de ezek a szerek csak a maghozó gyökér­zöldségek védelmére használhatók.

Káposztapoloska (Eurydema ornatum L.), mint a keresztesvirá- gúakra specializálódott faj, megtalálható a retken is. A kártétel a levelek színén jelentkező sárga szívásnyomok, majd az ezt követő el­halás nyomán ismerhető fel a tavasszal megjelenő, jellegzetes test­alkatú poloskák jelenlétén kívül. Száraz időben a kártétel mértéke nő.

Védekezés: az egyébként hatásos Lindán a retekben nem hasz­nálható, ezért a nagyon rövid hatástartamú és várakozási idejű ro­varölő szerekkel, így pl. 0,1 %-os Phosdrines permetezéssel védekez­hetünk.

Káposztamoly (Plutella maculipennis Curt.) Minden termesztett és vadon élő keresztesvirágún, így a retken is előfordulhat. Tömegsza­porodásakor figyelemre méltó károkat okozhat. A kikelő kis hernyók először aknákat rágnak a levélben, majd néhány nappal később már szabadon hámozgatják vagy rágják át a leveleket.

210

Védekezés: igen fontos a károsított növénymaradványok meg­semmisítése gondos alászántással, a növényen található bábok el­pusztítása céljából. Vegyszeres védekezésre alkalmas a 0,1 %-os Phosdrinnak vagy más hasonló hatású szerekkel történő, szükség esetén 10 naponként megismételt permetezés.

Levéltetvek. A retket több levéltetűfaj is károsíthatja. Ezek közé tartozik a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae L.) és a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae Sulz.). Szívogatásuk következ­tében a levelek torzulnak, a magtermő növények hajtásai is defor­málódnak. Az ellenük való védekezés ugyanaz, mint a sárgarépánál.

Meztelencsigák (Limax, Deroserac és Árion fajok). Károsítá­sukkal néha találkozhatunk, de a kártétel ritkán komoly. A megtá­madott növények levelein szabálytalan rágásnyomok és ezüstfehér, gyöngyház fényű nyálkacsík látható.

A növényeken elsősorban nedves, csapadékos időjárás esetén— különböző nagyságú, alapszínű és rajzolatú meztelencsigák talál­hatók. Az ellenük való védekezés azonos a sárgarépánál tárgyal­takkal.

Repceszárormányos (Ceuthorrhynchus quadridens Panz.) Kárté­tele időnként és helyenként megfigyelhető a retek maghozó növényein. Az áttelelt imágók tavasszal a levelek nyelébe vagy a szárba, rend­szerint négyesével helyezik el a tojásaikat az epidermisz alá.A kikelő lárvák a szárban és a levélnyélben táplálkozva járatokat rágnak, ettől a szár és a levélnyél szivacsos állományú lesz. A telelésre vonulás előtti táplálkozásukkal az imágók is károsíthatnak.

Védekezés: nem teljesen kidolgozott, mivel életmódja sem egészen ismert. Maghozó növényeknél a tojásrakás előtti 20—25 kg/ha ada- gú Hungaria L 2-porozás azonban eredményesnek látszik.

Repcefénybogár (Meligethes aeneus Fabr.) Egyik legfontosabb tápnövényei közé tartozik a retek. Azimágó alakban áttelelt bogarak tavasszal korán előjönnek és jelentős károkat okozhatnak a mag­hozó retekben. A bimbókon lyukat rágnak, abba befurakodva a virágporral és a bibével táplálkozva kirágják a virágok belső részeit. A bogarak aktivitása napos időben nagyobb, de a kártétel tartósan borult időjárás esetén mégis jelentősebb, mert ilyenkor a virágzás soká elhúzódik. A bimbók belsejébe rakott tojásokból kikelő lár­vák az imágókhoz hasonló károkat okoznak.

14* 211

Védekezés: akkor válik szükségessé, ha tömegesen lép fel a kár­tevő. Hatásos megelőző módszer, ha jó talaj-előkészítéssel és táp­anyagellátással elősegítjük a növények gyors fejlődését s a virágzás ugyancsak gyors lefolyását. Erre azért is különösen szükség van, mert a beporzást végző hasznos rovarok védelme igen leszűkíti a vegyszeres védekezés lehetőségeit. Szükség esetén 20—30 kg/ha Me- lipax porozószer kiszórásával érhetünk el eredményt.

212

Torma

Évelő növény, azonban mint haszonnövényt egyéves kul­túrában termesztik. Szaporításra a tetszetős küllemű, si­ma gyöktörzset fejlesztett növények talpgyökereit hasz­náljuk fel.Félárnyékos helyen is fejlődik, de ízes, nemes torma csak nyílt fekvésben, teljes napsütésben terem.Bár eltűri a szárazságot, mivel nagy nedvességigényű nö­vény, csak kedvező vízellátás esetén terem kielégítően. Ezért vagy üde, jó vízellátottságú területen termesszük, vagy öntözzük.Laza szerkezetű, könnyen művelhető homokos talajon gaz­daságos a termesztése.Nem talajzsaroló növény és jó szerkezetű talajt hagy maga után.A torma ültethető tavasszal is és ősszel is. Korai tavaszo- dás esetén minél előbb ültessük ki. A legkedvezőbb ülte­tési ideje: március eleje. Termeszthető bakhátas, barázdás és sík- vagy mélyművelési móddal.Hidegtűrő növény, ezért késő ősszel fagymentes napokon bármikor szedhető.Terméshozam: 40—70 q/ha.

Gazdasági jelentősége

Használati értékét maga a földbeli hajtás, rizóma adja, amely csak „torma” néven kerül a forgalomba. Újabban mint ecetes tormának feldolgozott csomagolt áru egyre kedveltebbé válik, egyre inkább terjedőben van. Ezzel együtt a termelése is növekvő tendenciát mu­tat. 1 főre eső fogyasztás 0,30 kg.

Táplálkozási jelentőségét a friss torma „siningrin” glikozid-tartal-

213

ma adja, amelyből a jelenlevő enzimek hatására a Mirozin mustár­olaj képződik.

További fontosabb hatóanyagok: szaharóz, aszparagin, glutamin, arginin, alloxur bázisok, galaktóz, arabinóz által szolgáltatott szén­hidrátok.

Kémiai összetétele (100 g rész, légszáraz

VízMirozin mustárolajat tartalmazó anyag ZsírMirozinmentes extraktum Farost Hamu

Ásványianyag-tartalma:

N 0,43%K 0,77%Nátron 0,43%Ca 0,20%Mg 0,04%P2O5 0,20%Kén 0,49%Kovasav 0,15%Klór 0,03%Nagy kéntartalma feltűnő.

Származása és elterjedése

A torma Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsia határos területein ős­honos. A folyók melletti, humuszos öntéstalajok növénye, de ma már elvadulva mindenütt megtalálható.

Termesztésének kezdetéről pontos adataink nincsenek. Magyar- országon összefüggő termőtája Hajdú-Bihar megyében van. Ez a megye termeli meg Budapest csaknem egész tormaszükségletét, ami évi 80—100 t-t tesz ki.

anyagra vonatkoztatva):

76,62%2,73%0,35%

15,81%2,87%1,62%

214

Termőterülete országosan 600 ha körüli. A piacra kerülő mennyi­ség nagy része háztáji termesztésből kerül ki, de már üzemi termesz­tésről is beszélhetünk.

Becker-Dillingen szerint minden termesztőtájnak megvan a maga tájfajtája, amelyek csak levélformában, nagyságban és a tormatest vastagságában különböznek egymástól. Cselőtei szerint csak csípős és nem csípős típusokat különböztetünk meg. Dessewffy szerint is nehezen lehetne fajtákat egymástól megkülönböztetni, mert kever- ten termelik az egykor külön fajtának leírt típusokat is.

A szaporítóanyag kiválasztásánál tetszetős küllemű, sima gyök­törzset fejlesztett egyedek talpgyökereit használjuk fel továbbsza- porításra, tekintet nélkül egyéb fajtabélyegekre. Ennek alapja, hogy az íz és a csípősség erősen a talaj és a technológia befolyása alatt áll. A torma esetében nálunk jelenleg egy-egy termelőüzemen belül következetes pozitív és negatív szelekcióval a szabványnak meg­felelő minőség előállítása a cél és nincs törekvés egységes, elterjesz­tésre alkalmas fajta kinemesítésére.

Növénytani jellemzése

Évelő növény. Mint haszonnövényt azonban egyéves kultúrában termesztik, mert az évekig egy helyen hagyott tövek elvadulnak és elágazó, fás gyökereket teremnek.

A felhasználásra kerülő torma maga földbeli hajtás, gyöktörzs, rizóma, amely függőleges helyzetű és erősen megvastagszik a benne felhalmozódó tápanyagoktól. Ennek folytatása az orsógyökér. A gyökértörzsön vékonyabb szívógyökerek vannak, ezek alsóbb és erősebb gyökereit talpgyökereknek nevezzük. A talpgyökerekből el­ső évben átlagban 4—5 szaporításra alkalmas dugványt kaphatunk. A gyökérrendszer végső elágazásai a hajszálgyökerek.

A szívógyökerek mélyen, néha egy méter mélységig is lehatolnak a talajba víz, illetve tápanyag után.

Az első évben csak tőleveleket fejleszt, amelyek oválisak, nagyok, nyelesek és 80 cm-re is megnőnek. A levéllemezek épek, vagy karé- josan vagy szeldelten tagoltak. A levelek széle fogazott. A virág­száron hozott levelei rövid nyelűek vagy ülők és ép szélűek.

215

Torm

alő

(Fot

ó: C

selő

tei L

.)

Virágszárat és virá­got csak akkor fejleszt, ha több évig marad ugyanazon a helyen.

Virágzata összetett sátor, sok virággal, amelyek a virágszárak végén helyezkednek el és erősen szétágazók.Virágai négy csészele­vélből és négy fehér sziromlevélből állnak, négy hosszú és két rö- videbb porzószállal, közöttük a hosszúkás alakú termő a rajta ülő bibével. Idegen- megporzó, de önbe­porzás is lehetséges.

Termése becő. A magvak minden mag- Virágzó tormatő (Fotó: Haniséros P.) rekeszben két sorbanülnek, de a kultúrtormánál a rekeszekben többnyire nincs mag.

Becker-Dillingen szerint csak Magyarországon találkoztak mag­hozó tormával. Kényszeríthető a maghozásra a szár alsó részének meggyűrűzésével, vagy a szár dróttal, zsineggel való körbekötözé- sével.

Magjai tojásdadok vagy gömbölyűek (1,5—2,0 mm). Mivel a tormát dugványról szaporítjuk, magjai nem kerülnek a kereskede­lembe.

Biológiai igényeHőigénye. Levelei -4 °C-on elfagynak, de gyökerei nem érzékenyek. Télen a talajban hagyva sem fagynak el.

Fényigénye. Félárnyékos helyeken is fejlődik, de ízes, nemes tor­ma csak nyílt fekvésben, teljes napsütésben terem.

217

Vízigénye. Nagy, csak jó vízellátottságú talajban fejlődik jól és ad kielégítő termést. Száraz területen a jó termés érdekében öntözzünk.

A vizet és a kimondottan vizes talajt azonban éppen úgy nem vi­seli el, mint a száraz talajt. Kettő közötti, kissé nyirkos talaj az op­timális. Transzspirációs együtthatója 334.

A nemesítés helyzete

Hazánkban is, mint mindenütt, ahol tormát termesztenek, a ma használatos „nemes tormát”, fajtákat vagy tájfajtákat következetes szelekcióval állították elő.

Az NSZK-ban megkülönböztetnek több tájfajtát, erre utal az egyes fajtaként megjelölt típusok neve is, mint pl. Nürnbergi édes torma, Bajor, Spreewaldi stb. A csehszlovákoknak is két bejelentett fajtájuk van, amelyet az Olomouci Zöldségkutató Intézet állított elő. Franciaországban, Belgiumban stb. szintén tájfajták vannak for­galomban.

Nálunk a torma nemesítésével nem foglalkoznak. A fajták fenn­tartását és szelekcióját minden termelő vagy termelőüzem saját maga végzi a szaporítóanyagának kiválasztásával. Ennek következtében a forgalomba kerülő torma csak mint torma szerepel, és minőségét küllem alapján a szabvány határozza meg.

Nemesítési célkitűzésként a csípősség és az enyhén csípősség kü­lönválasztása szolgálhatna. A későbbiek folyamán a gépesítés komp­lexitása állíthat fel a nemesítők számára megoldandó feladatokat a tormával kapcsolatban is.

Termesztett fajták

Mivel hazai termesztésben és fajtajegyzékünkben bejelentett és álla­milag elismert fajták nincsenek, a következőkben a nálunk táj­fajtaként ismert típusokat említhetjük meg:

Debreceni édesnemes torma,Nürnbergi édes torma.

218

Az NDK-ban és az NSZK-ban elterjedt fajták, származásuk sze­rint:Nürnbergi és Erlangeni erősen csípős Bayersdorfi édes és csípmentes Bajor,Spreewaldi,Hamburgi.Csehszlovákiában elismert fajták:Krenox egyéves fajta,Malini évelő fajta.

Termesztéstechnológia

Talajigénye

Az ásványi anyagokban gazdag, mélyebb fekvésű, párás levegőjű területeket kedveli elsősorban. A laza szerkezetű, könnyen művel­hető homokos talajokon nemcsak a minősége lesz jó a tormának, hanem termesztése is gazdaságosabb. Durva, rögös talaj nem alkal­mas torma termesztésére. A kötött talajokon gyakran elveszti ízét, fás lesz és túlságosan csípős. Legalább 40 cm mélyen lazítsuk meg a talajt.

Vetésforgó

Üzemben egyéves növényként termesztik és így könnyen beilleszt­hető a vetésforgóba. Minden istállótrágyát kapott zöldségféle és mezőgazdasági kultúra jó előveteménye, valamint a pillangósok. Ugyanakkor a torma rossz előveteménynek számít, mert a vissza­maradó gyökérmaradványok a következő évben kihajtva alaposan elgazosíthatják a talajt. Ezért csakis kapás növények következhet­nek utána.

Egyébként a torma nem talajzsaroló növény és szerkezetileg is jó talajt hagy maga után. Az ajánlott forgó négyéves.

219

1 q torma termesztésével a következő NPK-mennyiségeket vonjuk ki a talajból:

Nitrogén 0,75 kgFoszfor 0,35 kgKálium 1,30 kg

Alaptrágyázásként a betervezett mennyiségnek megfelelően pél­dául 60 q/ha-ra a fenti mennyiségnek hatvanszorosát kellene ad­nunk. Mivel a növények normális tápanyagfeltárás esetén az adott tápanyagnak egyharmadát tudják felvenni, ezért a fenti mennyiséget ennek megfelelően célszerű biztosítani a kívánt terméseredmény el­éréséhez.

Közepes ellátottságú talajon az előbbiek értelmében az ajánlott műtrágyamennyiség (hatóanyagban hektáronként):

Nitrogén 135 kgFoszfor 65 kgKálium 235 kg

Amennyiben mód van istállótrágyázásra (400 q/ha), adjunk szerves trágyát és egészítsük ki műtrágyákkal. A vegyes trágyázás­nál is lehetőleg 2:1:4 NPK-hatóanyagarányt tartsuk be.

Az alapműtrágyákat, úm. szuperfoszfátot és kálisót, valamint istállótrágyát még az ősz folyamán szórjuk ki. Pétisót pedig tavasszal, ültetés után, a bakhátak felhúzásával egyidőben. Megfi­gyelések szerint a friss istállótrágya után a tormán barna foltok ta­lálhatók, tehát jól érett istállótrágyát használjunk.

Talaj-előkészítése, ültetése

A torma termesztésénél figyelembe kell venni, hogy a kiültetésre kerülő dugványok hossza 20—30 cm és azt is, hogy mélyen gyökerező növény. Ezért ősszel lehetőleg 35—40 cm mélyen szántsunk és al- talajlazítót használjunk 50 cm-ig. Házikertekben is olyan mélyen forgassuk meg a talajt, amilyen mélyen csak tudjuk.

Tápanyagellátása

220

A torma ültethető ősszel és tavasszal, őszi telepítéskor a talajfor­gatást ültetés előtt 6—8 héttel végezzük el, hogy a talaj ülepedni tudjon. Korai tavaszodás esetén a lehető legkorábban ültessünk. Legkedvezőbb ültetési idő március eleje. A tavaszi talajmunkákat is ennek megfelelően ütemezzük be.

Telepítési, illetve ültetési módok: a bakhátas művelés, a barázdás és sík- vagy mélyművelési mód

• A bakhátas művelést nálunk is alkalmazzák, és ezzel részlete­sen is foglalkozunk, míg a barázdás és mélyművelés munkaigényes­sége miatt kiszorult.

A barázdás ültetési módnál az ekével húzott barázdába félmagas­ságig ültetőfával beduggatott dugványokat ültetés után töltögető- ekével felkupacoljuk. A síkművelésnél pedig a megmunkált sík terü­letre ültetőfával duggatjuk be a dugványokat. Mindkét művelési mód hátránya a gyökerezésnél jelentkezik: nehéz a dugványokat kibontani, hozzáférni stb.

• A bakhátas művelés. A bakhátakat húzhatjuk töltögetőekével vagy speciális bakhátkészítővel. A kitűzött sorokon vagy a beállí­tott sortávolság szerint a 30—35 cm magas és 60—70 cm talpszéles­ségű bakhátakat húzzuk fel.

A dugványokat a bakhátakba ültetőfával, kézzel háromféle mó­don rakhatjuk be:

a gerincre egy sorban;a gerinctől lefelé, mintegy 10—10 cm-re hármas kötésben ;ugyancsak hármas kötésben, de nem függőlegesen rakjuk le adugványokat, hanem ferde síkban.

Akármelyik művelési módnál arra ügyeljünk, hogy a dugványok teteje 3—4 cm-re kerüljön a föld felszíne alá, nehogy kiszáradjanak.

A dugványszükséglet függ a sor- és tőtávolságtól. A sortávolságot pedig befolyásolja a dugványok mérete. 25—30 cm-es dugványokat 100 cm sortávolságra ültessük, míg a 20 cm hosszúságúakat 80—90 cm-re is tehetjük. A házikertben házihasználatra kiültethetünk 6—7 cm-es dugványokat is, amelyeknél a sortávolság 70—80 cm is lehet.

Szűk sortávolság a bakhátak kibontása alkalmával a gyökere­zésnél jelent akadályt. Ezért üzemi termesztésben célszerűbb a meg­adott és bevált sortávolság. A legmegfelelőbb tőtávolság 30 cm.

221

A dugványszükséglet alakulása különböző sor- és tőtávolság ese­tén:

70 X 30 cm-nél 48 ezer db/ha,80x30 cm-nél 41 ezer db/ha,

100 X 30 cm-nél 33 ezer db/ha.

Általában a kiültetett dugványok hosszának megfelelő árutormát kapunk.

Vegyszeres gyomirtása

Egyelőre engedélyezett eljárás nincs, de a következő vegyszerek használhatók:

preemer- Afalon 2,6—4,3 kg/ha, 350—520 1 vízben oldva + gensen: Maloran 3,5—5,2 kg/ha, 500—600 1 vízben oldva.

(Alacsonyabb humusztartalom esetén a megadott kisebb adag irány­adó.)

A kezelést közvetlen a dugványok kiültetése és a bakhátak elké­szítése után lehet elvégezni. Az ajánlott szerek hatása általában2,5—3 hónapig tart. A gyökerezés elvégzéséig azonban megfelelő védettséget adhat. Ezt követően a torma erős lombja a sorokban elnyomja a kelő gyomokat, a sorközöket pedig sorközművelővel tisztán lehet tartani.

A dugványok ápolása

Kora tavaszi, márciusi ültetésben kedvező időjárás esetén 2—3 hét múlva megjelennek az első levelek a dugványokon és vele együtt az első gyomok is. Nem gyomirtott telepítésnél legalább háromszor kapáljuk, és így a gyommentességet biztosíthatjuk. Kapálások al­kalmával a bakhátakról lemosott földet lehetőleg újból töltsük fel. Fontos ápolási munkája a tormának egynél több hajtás eltávolítása és a gyökerezés. A felesleges hajtások leszedésére általában akkor kerül sor, amikor a lomblevelek 8—10 cm-esek. Csak egy főhajtás maradjon a rizómán. Második kapáláskor júliusban végezzük el az ún. gyökerezést. Ahhoz, hogy sima tormákat kapjunk, a rajtuk kép-

222

Torma kibontása első legyökerezéshez (Fotó: Cselőtei L.)

ződő oldalgyökereket éles késsel le kell vágni, vagy ha még zsengék, zsák- vagy rongydarabbal ledörzsölni és csak a dugvány alsó részén levő talpgyökerek maradjanak meg. Ehhez a művelethez ki kell bon­tani a bakhátakat, illetve a tormát, egészen a talpgyökerekig. Gyö- kerezés után természetesen újból vissza kell takarni. "Lehetőleg a reggeli órákban gyökerezzünk, hogy a hervadást minimálisra csök­kentsük. Kis területen, házikertben való termesztésben a gyökere- zést meg lehet ismételni augusztus végén vagy szeptember elején.

Öntözés. Gyökerezés után, ha szükségesnek látszik — az időjá­rástól függően — és öntözni tudunk, akkor 30— 40 mm-nek megfe­lelő vízmennyiséget juttassunk a területre.

223

Szedése

A torma hidegtűrő növény, ezért késő ősszel — októbertől, novem­bertől kezdődően — fagymentes napokon bármikor szedhető, sőt télire benthagyva, szedhető tavasszal is.

Teljes gépesítésére 20 cm-ig már van lehetőség akár nyűvő-, akár ásórendszerű gépekkel.

• Üzemi termesztésben, nagyobb területeken többnyire kormány­lemez nélküli ekével szántják ki, utána kézzel könnyen ki-, illetve felszedhető. Üzemi szedésnél a lombját sarlóval, kaszával, szár- tépővel szedhetjük le.

• Kis területen, háztáji termesztésben a bakhátakat kapával bont­suk ki, barázdás művelésnél pedig egyszerűbb a tormákat talpgyö­kereikkel együtt kiszedni. A talpgyökerekből a következő évi dug­ványanyagunkat biztosítjuk. Ügyeljünk arra, hogy gyökérma­radványok ne maradjanak a talajban, mert ezek kihajtanak.

Terméshozam 40—70 q/ha.

Tisztítása, manipulálása

Kézzel tisztítjuk. A fejrésznél teljesen kopaszra tőből levágjuk az összes levelet, és alul szabványnak megfelelő hosszúságúra vágjuk. A vágás felülete gyorsan parásodik és ez sajnos minőségi hátrány­nyal jár.

A torma testének simának, sártól és minden szennyeződéstől men­tesnek kell lennie, ha szükséges, akkor mosással tisztítsuk.

Manipulálás a szabványnak megfelelő osztályozásból áll, amelyet ugyancsak kézzel végzünk.

Tárolása

A tormát hagyományosan kicsiben pincében, homokban, prizmák­ban tárolják, hasonlóan a sárgarépához vagy más gyökérzöldséghez.

Jó eredményt kaphatunk kisebb mennyiség esetén a polietilén zsá­kos tárolással is, pincehőmérsékleten. Egészséges, tiszta tárolásra megfelelően elkészített anyagot feltételezve, a romlási veszteség ele­

224

nyésző, az apadás pedig 5—7%-nál nem nagyobb. 5—10 kg-os zsá­kokban tároljuk a könnyebb kezelhetőség miatt. A zsákokat le­zárva vagy bekötve deszkapolcokra vagy raklapokra helyezzük, ál­lítva, illetve fekve rakjuk, lehetőleg egy sorban. Földre és cementes padlóra ne tegyük.

Üzemi tárolása hasonló a gyökérzöldségekéhez. Tapasztalataink szerint a torma optimális hőfoka +1 °C. öthónapos tárolási idő alatt általában 8—10 %-os értékcsökkenéssel számoljunk, amelyben az apadás és esetleges romlási veszteségek is benne vannak.

A torma betegségei

A torma mozaikbetegsége és az ellene való védekezés megegyezik a retekmozaik betegségével és védekezésével.

A torma fehér sömöre. [Kórokozó: Albugo candida (Pers.) Ktze.] A betegség a torma levelén rendszeresen előfordul, de ritkán okoz nagymérvű megbetegedést.

A levélen először 5—6 mm-es sárgászöld foltok jelennek meg, ame­lyeken elszórtan vagy körökbe rendeződve 1—2 mm-es fehér, epi­dermisz által fedett zoosporangium-telepek képződnek. A levelek torzulnak, majd elszáradnak. A virágzatot a fehér zoosporangium- telepek egyenletesen borítják, torzulást eredményeznek.

A kórokozó a gyökérdugványokban micéliummal, a beteg nö­vényrészekben pedig oospórával telel át. Tavasszal az oospórából zoospórák szabadulnak ki, amelyek vízben mozogva a levélre kerülnek. A zoospórák fertőzésére legkedvezőbb a 10 °C hőmér­séklet, a kórokozó azonban 0—25 °C között képes fertőzni. A ve­getációs időben a zoosporangium-telepekből kiszabaduló zoospó­rák újabb fertőzések elindítói. 10—20 naponként újabb zoosporan- gium-telep képződik.

Védekezés. Csapadékos években ha a betegség megjelent, ditiokar- bamátokkal (Zineb, Maneb, Dithane M—45) 0,2 %-os töménység­ben kell védekezni. A réztartalmú szerek a tormalevélre fitotoxiku- sak.

A torma cerkospórás levélfoltossága. (Kórokozó: Cercospora ar- moraciae Sacc.) Gyakori a torma levelén. A levélen 6—7 mm-es ke-

225

rek vagy szögletes zónáit világosbarna foltok láthatók. Felületüket szürkés konídiumtartó gyep borítja. A foltok szegélye enyhén kie­melkedő.

A kórokozó fertőzési forrásai a növénymaradványok, ahol a kór­okozó micéliumsztrómával telel át. A fertőzés elindítói a konídiu- mok. A kórokozó számára magas páratartalom és 21—32 °C hőmér­séklet szükséges.

Védekezés. Megegyezik a torma fehér sömöre elleni védekezéssel.Kisebb jelentőségű betegség még a nyár végén fellépő lisztharmat

(Erysiphe polygoni DC. ex Saint-Amans.) és ramuláriás levélfoltos­ság (Ramularia armoraciae Fckl.)

A torma állati kártevői

Torma-levélbolha (Phyllotreta armoraciae Koch). Kártétele meg­egyezik az összes többi földibolha kártételével. A torma gyakori ká- rosítója, tápnövénye kizárólag a torma. A kifejlett bogár a torma le­veleit gyakran szitaszerűen átlyuggatja és a levélfelület nagy részét elpusztítja úgy, hogy a torma levele el is száradhat. A károsítás má­jusban kezdődik. A nőstények lerakott tojásaiból kikelő lárvák a le­vélnyélbe hatolva járatokat rágnak.

A keresztesvirágúak levélbolhái (Phyllotreta ssp.) is károsíthatnak a tormán, hasonló tüneteket okozva.

Védekezés. Megegyezik a retken károsító levélbolhák elleni véde­kezéssel.

Torma-levélbogár (Phaedon cochleariae F.) Kártételének gyako­riságát és súlyosságát illetően eltérőek a vélemények. A torma leve­lét az imágó és a lárva egyaránt károsítja. A sötétzöld színű, tojásdad alakú bogarak lyukakat rágnak a levéllemezbe. A nőstények tojásai­ból kikelő feketés színű lárvák a levelek fonáki részén hámozgatnak. Károsításuk leggyakrabban a szívlevelektől indul ki, majd az egész növényre kiterjedhet. A növényeken egyidejűleg különböző korú és fejlettségű lárvák találhatók.

Védekezés. Meglehetősen egyszerű, mert a lárvák a szerves foszfor- savészterekre rendkívül érzékenyek. Pusztán káliszappanos perme­tezéssel is eredményesen gyéríthetők.

226

Káposztamoly (Plutella maculipennis Curt.) Minden vadon termő és termesztett keresztes virágú növény kártevője, így a tormát is ká­rosíthatja. A kifejlődve 6—7 mm hosszúságú zöld színű, fekete fejű lárvák kikelésük után először aknát rágnak a levelekben, majd ké­sőbb szabadon hámozgatva azok fonáki részén károsítanak.

Védekezés. Megegyezik a reteknél leírtakkal.Káposztapoloska (Eurydema omatum L.) Életmódja, kártétele és

az ellene való védekezés ugyanaz, mint a reteknél.Meztelencsigák (Limax, Deroceras és Árion fajok). Időszakos

kártevői lehetnek a tormának. A kártétel módja és a védekezés meg­egyezik a reteknél elmondottakkal.

A felsoroltakon kívül az ormányosbogarak, pl. a Ceuthorrhynchus és a Lixus fajok is jelentkezhetnek károsításukkal a tormán. Ellenük külön védekezés általában nem szükséges.

15* 227

Mángold

Nálunk alig ismert, de Nyugat-Európában és Amerikában kedvelt zöldségféle. A céklához hasonló tápértékü, de több fehérjét tartalmaz. Főzeléknek, salátának kitűnő. A hi­deggel szemben ellenálló. Nagy a tápanyag- és a vízigénye. Áprilisban vethető.Fajtától függően 100—500 q/ha a hozama.

Gazdasági jelentősége

Svájcban és Franciaországban jelentősége a sóskáéval, spenótéval, spárgáéval és feketegyökérével megegyezik és felhasználása is ha­sonló. A metélőmángoldot szárával együtt vágják le és egyedül vagy sóskával és spenóttal keverve főzeléknek fogyasztják. A bordás mángold bordái és levélnyelei főzeléknek is, de különböző saláták­nak is alkalmasak. Hazánkban még nem terjedt el.

Szezonja júniusban kezdődik és egészen a következő év tavaszáig tart, mert a növények a hó alatt is tovább élnek. Vágás után pedig új leveleket hoznak.

Táplálkozási jelentősége. Megegyezik a cékláéval, de több fehér­jét tartalmaz, mint az. Tápértékei közül legfontosabbak a nyers cukrok és a pektinek. Cukortartalma azonban csak 6—9% és ritkán éri el a 10%-ot. Legnagyobb mennyiségben a pektinek vannak jelen, amelyek emészthetők és ezért értékesek.

Származása és elterjedése

Őse, mint a Béta nemzetség nálunk ismert származékainak is, a Földközi-tenger környékén honos Béta vulgáris var. maritima. En­nek a vad növénynek első kultúrformája a mángold volt.

228

Időszámításunk előtt a IV—V. században a Földközi-tenger kör­nyéki népek a levelét zöldségként fogyasz­tották.

Nálunk alig isme­rik, míg Európa más országaiban, főleg Nyugat-Európában és Amerikában is kedvelt.

Növénytanijellemzése

Kétéves növény. Első évben fejleszti fás karó­gyökerét és levélrózsá­ját. Normális körül­mények között a má­sodik évben hozza vi­rág-, illetve magszárát. Virágja, virágszerkeze­te és virágzásbiológiá­ja, valamint termése, illetve magja ugyano­lyan, mint a cékláé.

Ezermagsúlya (a go­molynak): 12—25 g.

Csíraképességét 4—6 évig megtartja. Csírá­zási ideje: 8—10 nap.

Levélzete: az első évben fejlesztett tő­levelei nagyságban, színben, levélnyélvas-

Bordás mdngold levéltípus (Gelbgrüner, Breitbliittiger fajta levelei) (Fotó: Hullám T.)

Bordás mdngold levéltípus (Silber Glatter fajta levelei) (Fotó: Hullám T.)

229

Gelbgrüner Breitblattiger fajta (Fotó: Hullám T.J

Bordás és metélömángold köztes típusa

Lukullus: felálló levélzetű, sárgászöld színű és erősen bordázott le­velű fajta, átlagosan 40 cm magasra nő.

Termesztéstechnológiája/

Talajigénye

A talajban nem válogat, ha abban megfelelő mennyiségű tápanyag és elegendő nedvesség van. Legeredményesebben termeszthető az ún. répatalajokon, amelyek kissé kötöttek, mélyen művelhetők és hu­muszban gazdagok.

Optimálisak a tápanyagban gazdag, mély rétegű, jó vízgazdálko­

232

dású középkötött és kötött talajok. Könnyű talajokon is eredmé­nyesen termeszthetjük, ha nagy tápanyag- és vízigényét ki tudjuk elégíteni.

Vetési sorrend

Előveteménynek legalkalmasabbak a káposztafélék, a burgonya, az uborka, a paradicsom, a paprika (tehát a nagy tápanyagigényű nö­vények). Fontos, hogy az elővetemény után a mélyszántás elvégezhe­tő legyen. Házikertben a mángoldot vethetjük a korán lekerülő zöldborsó, fejes saláta és spenót után is. A folyamatos téli ellátásra késő nyáron is vethető. Az enyhébb klímájú, védett fekvésű terüle­teken, vagy ahol rendszeresen hóra lehet számítani, jól áttelel a sza­badban is.

Tápanyagellátása

A mángold répát nem fejleszt, így ellentétben a céklával, tápanyag­nak istállótrágyát is adhatunk, mert az eltarthatóságát nem befo­lyásolja. Káliumigénye nagy. Az alkalmazandó hatóanyagarány megegyezik a cékláéval, vagyis 1 : 1 : 3 vagy 1 : 1 : 4 (NPK).

A tápanyag mennyiségére és adagolására ugyanazok vonatkoznak, mint a céklára.

Talaj-előkészítése, vetése, öntözése

Teljes mértékben megegyezik a cékláéval. Mivel a mángold magja is csak 8 °C fölött csírázik, vetésére április előtt nemigen kerülhet sor. A metélőittángold a vetéstől számított 2—2,5 hónap múlva, míg a bordás mángold 3—4 hónap múlva ad szedhető leveleket. Vetését ezért a betervezett szedésnek megfelelően ütemezzük.

Házikertekben vagy kisüzemekben gyakran szaporítják palántá­ról is. Március elején Vetik melegágyba, így korábban kaphatunk szedhető mángoldot. A szabadföldi vetés azonban előnyösebb.

Vetési sortávolság a kis levelű fajtáknál 15—20 cm, a nagy levelű­

233

éknél 25—40cm. Egyel­ni kell, fajtától függően 25—50 cm-es tőtávol­ságra.

A vetőmag mennyi­sége megegyezik a cék­láéval.

Növényápolása és vegyszeres gyomirtása ugyancsak azonos a céklánál leírtakkal.

Vízigénye nagyobb, mint a cékláé. A száraztalajt és a száraz perió­dusokat kevésbé bírja, ezért a kiszáradásra hajlamos talajokon vagy száraz időjárás

Fogyasztásra szedett mángoldlevél és -növény esetén öntözni kell. KÜ-(F°tó: Hullám T.) lönösen fontos lehet az

öntözhetőség, amíg anövényzet nem borítja a talajt. A későbbiek során pedig a folya­matos szedést az elegendő tápanyag mellett csak elegendő vízmeny- nyiséggel érhetjük el.

Szedése

A teljesen kifejlett leveleket kézzel, késsel szedjük és értékesítésre kötegeljük.

Fajtától függően a hektáronkénti hozam általában 100—500 q között van.

• Magtermesztése megegyezik a céklánál leírtakkal.

234

Feketegyökér

Elkészítésének és felhasználásának módja a spárgáéhoz hasonló. Nagy a kalóriaértéke, ezért az egyik legértéke­sebb téli zöldségféle.Hidegtűrő növény. Nagy a fényigénye.Mély rétegű, jó tápanyagtartalmú humuszos vályogtala­jon jól terem. Hosszú gyökere megkívánja a mély talajmű­velést.Kora tavasszal, márciusban vethetjük, ősszel szedhető, és mivel nem fagyérzékeny, tavaszi érté­kesítésig a talajban hagyható.Enyhe időben egész télen szedhető.Várható hozam: 70—100 q/ha.

Gazdasági jelentősége

Nálunk kicsi a gazdasági jelentősége. Lombja frissen takarmánynak felhasználható, értékét azonban jó ízű, tápanyagokban gazdag gyö­kere adja.

Nagy kalóriatartalmát tekintve egyik legértékesebb téli zöldség­félénk lehetne. Elterjedésének és áruként való szántóföldi termesz­tésének akadálya többek között a szedés nagy kézimunka-igénye, valamint a gyökér törékenysége.

Táplálkozásfiziológiai jelentőségét inulin-, asparagin-, cholin- és lactucintartalma adja. Könnyen emészthető, ízletes.

Vitamin- és ásványianyag-tartalma, mg/100 g

Bi-vitamin 0,075B2-vitamin 0,020C-vitamin 6,0Kálium 239,0

235

Nátrium 90,0Kalcium 46,0Magnézium 24,0Vas 1,6Foszfor 53,0

Származása és elterjedése

Dél- és Közép-Európában őshonos. Vad alakjait hazánkban is meg­találhatjuk a réteken, az utak mentén csaknem mindenütt. Nevét alakjáról és külső színéről kapta. Egyébként a vad alakjai sem mér- gezőek (Becker-Dillingen).

Zöldségnövényként való felhasználása a XVII. században kezdő­dött Spanyolországban és onnét terjedt el. Főleg Nyugat-Európa, elsősorban a francia konyha kedvelt zöldségféléje. Fogyasztása a téli hónapokra esik, és tavasszal a spárga megjelenése szorítja csak ki a piacról. Elkészítésének és felhasználásának módja a spárgáé­hoz hasonló. Nálunk alig ismerik, inkább csak házikertekben ta­lálható. Üzemileg csupán magjáért exportra termesztik.

Növénytani jellemzése

Évelő növény. Az első évben fejleszti ki hengeres, mintegy 30 cm hosszúságú karógyökerét. A gyökér a végén elvékonyodik és a leg­vége néha el is ágazik.

A gyökér kívülről feketés-barnás színű. Belseje húsos és fehér szí­nű, töréskor tejnedv folyik ki belőle. A gyökér egyébként könnyen törik, pattan. Ez a tulajdonsága szedéskor nagy hátrány.

Az öreg, több éves gyökerek fásak, pudvásak, üregesek lesznek. Az elsőéves gyökerek a legfinomabbak, és minőségük a későbbiek folyamán fokozatosan romlik. Legjobb minőségűek az egyéves, ko­ra tavaszi vetésből vagy a másfél éves, augusztusi vetésből szárma­zó gyökerek.

A 2. évben hozza 60—120 cm magasságú virágszárát, amely felső részében elágazik. Minden oldalág, illetve elágazó virágszár virág­

zatban végződik. Virágai élénk­sárgák, fészekvirágzatok, bennük a virágocskák nyelv alakúak és mind termékenyülnek. Lehetséges ön- és idegentermékenyülés is.

Virágzási ideje június és július.A virágok napkelte után rögtön

nyílnak és délben már becsukód­nak.

Termése kaszat, pálcika alakú, 12—17 mm hosszú és 1,0—1,5 mm átmérőjű, henger alakú, kissé hornyolt felületű, fehéressárgás színű magvakkal. A magvak fe­jén nyelecskéken ülő bóbita van, amely természetesen a kereske­delmi magon már hiányzik. Csíra­képessége egy év után nagyon le­csökken, két év után csaknem tel­jesen csíraképtelen.

A feketegyökér virágzata

Feketegyökérmag (Fotó: Hanzséros P.)

237

Ezermagsúlya 13—14 g. 12—14 nap alatt csírázik.Tőleveleinek nyelei csaknem olyan hosszúak, mint a levéllemez,

amely lándzsa alakú és ép szélű. A virágszáron képződő levelek rö­vid nyelűek, illetve száronülők.

Biológiai igénye

Hőigénye. A feketegyökér a hidegtűrő zöldségnövények közé tar­tozik, amelyeknek optimális havi átlaghőmérséklete 12,8—23,9 °C, amikor is a maximum 28,9 °C és a minimum 7,2 °C.

Fényigénye. Félámyékos helyen nem fejlődik, tehát sok fényt kíván.

Vízigénye. A jó vízgazdálkodású talajokon díszlik legjobban, de jól bírja a száraz periódusokat, ezért nem szükséges öntözni.

Nemesítésének helyzete

Nemesítésével elsősorban a nyugati országokban foglalkoznak, a termesztésben elfoglalt helyzetének megfelelő mértékben. Ennek eredményeként jelent meg néhány fajta.

Nemesítési célkitűzés a rövidebb, maximálisan 25 cm hosszú, kissé vastagabb, tömörebb és ezáltal kevésbé törékeny, gépesíthető fajta. Ezek a tulajdonságok lehetővé tennék korszerű szántóföldi termesztését és hozzájárulhatnának a feketegyökér elterjedéséhez. Mint „téli spárga”, ahogy nyugaton nevezik, főleg a diétások köré­ben válhatna kedveltté.

Termesztett fajtái

Egyéves óriás

Gyökere 30—45 cm hosszú, hengeres, vége felé keskenyedő. Sötét­barna, feketés színárnyalatú.

Tavaszi vetésre alkalmas. Tápdús, meleg, előző évben trágyázott talajt igényel. Hazánkban egyetlen termesztett fajta.

238

Orosz áriás

Levélzete szélesebb, mint a szokvány feketegyökéré. Gyökere ha­sonló az egyéves óriáséhoz. Feketésbama színű.

őszi és tavaszi vetésre egyaránt alkalmas. Hajlamos az első évi magszárképzésre.

Vulkán

Lombja hasonló a szokvány feketegyökéréhez. Gyökere valamivel rövidebb az Egyéves óriásénál.

Mélyfekete színű.A legigényesebb és a legfinomabb ízű feketegyökér.

Termesztéstechnológiája

Talajigénye

Mély rétegű, tápanyaggal jól ellátott, humuszos vályog-, illetve hu­muszos agyagtalajt igényel. Homoktalajokon a gyökerek még elfo­gadhatók ugyan, de jóval kisebbek lesznek, mint a kötöttebb tala­jokon. Az erősen kötött, rögös, köves, kavicsos, a mélyen fekvő, vizenyős, valamint az olyan talajokon, ahol magas a talajvízszint, feketegyökér-termesztéssel nem érdemes foglalkozni, mert érték­telen, elágazó gyökereket kapunk. A pH-igénye 7,5 körül van.

Vetési sorrend

Optimális előveteményei az előző évben istállótrágyázott kapásnö­vények, amelyek tiszta, porhanyós és jól elmunkálható talajt hagy­nak maguk után. Hasonlóan jók a hüvelyesek (bab, borsó) és köze­pes elővetemények a gabonafélék. A terület kiválasztásakor lénye­ges szempont, hogy az elővetemény időben lekerüljön, tiszta talajt hagyjon maga után, amely lehetővé teszi, hogy az őszi mélyszántás nemcsak időben, hanem jó minőségben is elvégezhető legyen.

239

A feketegyökér jó elővetemény, mert a talajt kedvező állapotban hagyja vissza. Főleg káposztaféléket érdemes utána termeszteni.

Tápanyag-utánpótlása

Közepes tápanyag-ellátottságú talajokon a következő műtrágya­mennyiségek ajánlhatók hatóanyagban:

N 60— 80 kg/ha,P205 100—110 kg/ha,K20 150—200 kg/ha.

Az alapműtrágyának adott P- és K-műtrágyákat feltétlenül az őszi mélyszántás előtt szórjuk ki, hogy a szántással a tápanyagok megfelelő mélységbe kerülhessenek. A N-műtrágyát célszerű fejtrá­gyának két részletben adni; egyik felét vetés előtt, a másik felét pedig június—július folyamán.

Talaj-előkészítése, vetése

Talaj-előkészítéskor feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy a gyökér hosszúsága 35—40 cm. Ez a gyökérhosszúság megkívánja a mély­művelést. Abban az esetben, ha 25—30 cm-nél nem tudunk mé­lyebben szántani, ne feledkezzünk el az altalajlazításról.

A tavaszi talajmunkák idején az aprómagvaknak szánt magágyat gondosan, aprólékosan készítsük el, a megfelelő vetési mélység és a magvak egyenletes kijuttatása céljából.

A magot lehetőleg még márciusban, de legkésőbb április ele­jén vessük el az előzőleg megfelelően előkészített talajba. A vetés a magvak alakja miatt nehézkes és nagy körültekintést kíván. Ta­pasztalat szerint vetésére a kanalas vetőgépek alkalmasabbak, nemcsak a régi típusú, hanem a modern precíziós vetőgépek közül is. A könnyebb kivethetőség érdekében a régi típusú vetőgépeknél célszerű a magot hasonló súlyú anyaggal keverni.

Vetési idő. A forgalomban levő fajtákat vethetjük kora tavasszal, márciusban, vagy az előző év őszén, augusztusban is. Az augusz­tusi vetés esetén a gyökerek télre jól megerősödnek és aránylag

240

kis százalékuk magzik csak fel. A magot a következő év számára októberben is vethetjük. Ebben az esetben, ha a téli időjárás ked­vező, a magvak többnyire csak a következő év tavaszán csíráznak. Ezzel a kora tavaszi vetést megelőzhetjük.

A csírázáshoz optimális esetben 12—14 nap szükséges. Kedve­zőtlen időjárásban ez azonban 1—2 héttel elhúzódhat. A csírázás­hoz szükséges optimális hőfok 16—20 °C.

Vetőmagmennyiség. Figyelembe véve a különböző sortávol­ságokat és az optimális tőtávolságot a következőképpen alakulhat. Házikertben, ahol többnyire kézzel vetünk, és ásóval szedünk, 20—25 cm-es sortávolságot hagyhatunk, míg üzemi termesztésben általában 36—40 cm-nél keskenyebb sorokba ne vessünk, részben a gépi művelés, részben a szedés bizonyos fokú gépesíthetősége végett.

A kívánt tőtávolság 10—12 cm.A folyóméterenként! tőszám függ a mag csíraképességétől, amely

a feketegyökér esetében nagyon ingadozó. Lehetőleg egyéves és a legjobb csíraképességű vetőmagot szerezzük be. Akár kézzel, akár géppel vetünk, a fm-enkénti magszám annyi legyen, hogy a kívánt tőszámot elérjük. 80—85 %-os csíraképességű vetőmaggal házi­kertben — az egyelés lehetőségét tekintve — fm-enként 30—35 mag ajánlható, míg üzemi termesztés esetén 12—15 magot vessünk ki.

20—25 cm-es sor- és 3—4 cm-es tőtávolságot alkalmazva a vető­magszükséglet hektáronként 24—25 kg.

Precíziós vetéssel, 36—40 cm-es sortávolsággal és 12—15 maggal fm-enként a vetőmagszükséglet 4,8—5,5 kg/ha.

A vetési mélység 2—3 cm.Üzemi termesztésben, ha nem precíziós vetőgéppel vetünk, mag­

takarásra és hengerezésre szükség van. A vetési mélység pon­tosságát illetően a vetés előtti hengerezés, különösen precíziós vetőgépek előtt, nagy segítséget jelent. A kelés hűvös időjárás esetén, a megadott kelési idő kétszeresére is elhúzódhat.

241

Talajlazítás, kapálás. Házikertekben, ahol nem alkalmazunk vegyszeres gyomirtást, kelés után, amikor a sorok látszanak, és a ké­sőbbiek folyamán, részben eső utáni talajlazítás, részben a gyomirtás miatt kapáljunk, ahányszor arra szükség van.

Üzemi termesztésben a vegyszeres gyomirtás dönti el a talaj­lazítás idejét. Sikeres vegyszeres gyomirtás esetén talajlazítást, a so­rokban egy-másfél hónap után végezhetünk csak, de 1,5—2 cm-nél nem mélyebben, ha a lehullott csapadék, illetve az öntözővíz meny- nyisége ez idő alatt legalább a 100 mm-t elérte. Száraz időjárás esetén a talajnedvesség határáig hasznos lehet a sorközművelés a gyomirtó szerek hatásának jobb kifejtése miatt.

Öntözés. Száraz időjárásban, függetlenül attól, hogy a gyökér mélyen hatol a talajba, az öntözés mindenképpen előnyös a gyökér fejlődés és finomsága szempontjából. Ez az időszak általában június-július. Az öntözéssel egyidejűleg adhatjuk a nitrogén- műtrágya másik felét fejtrágyának.

Vegyszeres gyomirtása

Főleg a DNOC és származékai (Krezonit E, valamint az Aretit, Sevtox és Dinoseb) alkalmasak vegyszeres gyomirtásra.

Krezonit E: 3,0—3,5 kg/ha, 6—700 1 vízben kipermetezve ke­lés, illetve csírázás előtt vagy 12—15 cm-es növényállományban, 15 °C feletti hőmérsékleten.

Aretit: 6—7 kg/ha, 6—700 1 vízben kipermetezve kelés előtt és 10 cm feletti növényállományban. Hatását már 5 °C felett ki­fejti.

Sevtox: 4,3 l/ha 700 1 vízben kipermetezve csírázás előtt, vagy 10 cm feletti növényállományban. Hatása 15—20 °C között opti­mális. 20 °C felett a perzselés veszélye fennáll.

Dinoseb: A felhasználására vonatkozó előírások megegyeznek a Sevtoxéval.

Valamennyi DNOC-származék erős méreg. Hatásuk általában2,5—3 hónap. A kezelést a reggeli vagy késő esti órákban végezzük.

Növényápolása

242

Borús időben egész nap permetezhetünk, mert a hatás kifejtéséhez előnyösebb a párásabb levegő. Eső után 2—3 napot várjunk a ke­zeléssel. Az állománykezelést lehetőleg a gyomok 4—6 leveles állapotáig végezzük el. Perzselő hatású szerek, száraz tavaszon is eredményesen alkalmazhatók. Nedves talajra permetezve gyor­san lebomlanak, ennek következtében ajánlható gyomirtási tech­nológia a feketegyökér számára:

Közvetlen csírázás előtt Gramoxonne-nal mint kontakt gyom­irtó szerrel tisztítsuk meg a táblát a gyomoktól, és így a kelés után, illetve amint kikelő növényeink megerősödnek, az említett szerekkel megfelelően kiirthatjuk a gyomokat. A felsorolt szelektív gyomirtó szerek elsősorban a szélesebb levelű, kétszikű gyomokat irtják, az egyszikűeket, mint a vadmuhar, tarack, kakaslábfű stb., csak perzselik.

Szedése

A szedés ideje: A feketegyökér szeptemberre, illetve októberre éri el az érésre jellemző vastagságát. Legfinomabb gyökereket vagy az egyéves tavaszi vetésből, vagy a másfél éves augusztusi, illetve októberi vetésből kapunk. A kétéves tavaszi vetés már gyengébb minőségű, és a minőség romlása a korral fokozódik.

Nem fagyérzékeny, ezért a talajban hagyható a tavaszi érté­kesítésig. Enyhe teleken egész télen szedhető. A biztonság okáért érdemes az ágyásokat, különösen házikertben szalmával, lombbal vagy más takaróanyaggal letakarni, így a gyökerek fagyos napokon is hozzáférhetők lesznek, őszi szedés esetén tárolásról kell gondos­kodni, ami külön munkát igényel.

A szedés módja: kéziásóval vagy ekével kiforgatjuk, de ez eset­ben is kézzel kell felszedni. Óvatosan kell szedni, mért a gyökerek nagyon törékenyek. A törés vagy vágás helyén a tejnedv elkezd folyni, ami részben piszkossá, részben pedig csökkent minőségűvé teszi a gyökereket.

A kéziásóval való szedésének legegyszerűbb módja az, amikor az első sorban 50 cm mély árkot ásunk, és ebbe hátulról ásóval be­döntögetjük a gyökeret anélkül, hogy különösképpen megnyomódná-

243

nak. Azután kézzel kihúzogatjuk őket. A döntögetést folyamatosan végezhetjük majd a következő sorokkal is. Félgépesített szedés­nél, ha a lombozat ép — nem haltak el a levelek —, kaszálógéppel lekaszáljuk és letakarítjuk. A lomb friss állapotban takarmánynak is felhasználható.

A Német Demokratikus Köztársaság egyik termelőszövetkeze­tében 2 eketestből álló szedőgépet szerkesztettek, amely nálunk is ajánlható. Az egyik a gyökérsor mellett 12—20 cm-es barázdát húz, a másik eketest az első mögött halad, de a sor másik oldalán, egy mélyen járó csoroszlyára szerelve. A gyökérhosszúságnak megfelelő mélységben haladva, alulról emeli, illetve lazítja meg és billenti barázdába a gyökereket. 30 HP-s hidraulikával rendelkező traktor­ral üzemeltethető. A gyökereket ezután kézzel szedik fel és ládák­ba rakják.

Tárolása, tisztítása, osztályozása

Kiszedés után — kézi szedés esetén — a gyökerekről gyökérnyak­ban késsel levágjuk a levélzetet, gépi szedésnél pedig a levélcson­kokat.

Tisztítás után a szabványnak megfelelően osztályozzuk.Az ősszel felszedett gyökereket a többi gyökérzöldségféléhez ha­

sonlóan tároljuk (lásd a sárgarépánál), úm. prizmában, pincében nedves homokkal rétegezve vagy korszerűen, hűtőtárolóban.

Háztáji, kiskerti termelésben azonban, mivel a gyökerek nem fagyérzékenyek, egész télen át földben hagyhatjuk és onnét szed­hetjük. Ajánlatos a területet télre lombbal, szalmás trágyával le­takarni, hogy fagy esetén is szedni tudjuk.

Magtermesztése

A maghozásra termesztett feketegyökér talaj- és ápolási munkái, valamint műtrágyaigénye teljesen megegyezik az áru céljára ter­mesztett gyökerével.

Vetését későbbi időszakra is halaszthatjuk. Az április végén, má­jus elején elvetett feketegyökér még eléggé kifejlődik ahhoz, hogy

244

a következő évi maghozamunk kielégítő legyen. A vetés sortávol­sága 45—50 cm.

Vetőmagszükséglete 10—14 kg/ha a mag csíraképességétől függő­en (fm-enként 80—100 db mag.).

A második évtől kezdődően minden évben hoz magot, hozama azonban négy év után csökken.

A maghozó év alapműtrágyáit lehetőleg még az előző év őszén szórjuk ki.

Hatóanyagban: P2O5 50—60 kg/ha,KaO 100—150 kg/ha ajánlható.

Tavasszal, a vegetáció megindulásakor 30—40 kg/ha nitrogénmű­trágyát adhatunk. A kiszórt műtrágyákat ősszel is és tavasszal is sorközművelő kultivátorral dolgozhatjuk be a talajba.

Vegyszeres gyomirtása és ápolási munkái azonosak az elsőéves gyökerével.

A mag nem egyszerre érik. Érése — amelyet a fészeken gyermek­láncfűre emlékeztető bóbiták jeleznek — általában július elejére esik. Ahol lehetséges, ott részszedést alkalmazzunk. Bár ez nagyon kézimunka-igényes.

Hagyományosan úgy aratták a feketegyökeret, hogy a dolgozók a nyakukba akasztott zsákba rakták a leszedett fészkeket, illetve magot. Aratható kézikaszával is. Ez esetben a magszárakat kévékbe kötjük, és a táblán utóérlelve cséplőgéppel kicsépeljük. A gép dob­jával lehetőleg a magszárak végéről veressük le a magvakat. A kora reggeli órákban arassunk, hogy a pergési veszteséget elkerüljük.

Arathatjuk kombájnnal is a megfelelően, legalább már kétharmad részben érett magvakat. A vágószerkezetet emeljük meg, amennyire csak lehet, mert a belekerülő hasonló súlyú szárrészeket és törme­lékeket nagyon nehéz a magvakból kitisztítani.

Akár kombájnnal, akár kaszával aratjuk, a töveken maradó szár­részeket takarítsuk le úgy, hogy a gyökérfejek meg ne sérüljenek. A magszárak eltávolítása után a sorközöket kultivátorozzuk meg, — a gyomosodás elkerülése végett — ha szükséges, többször is. Szeptember végén, október elején, mihelyt a növények újra hajtani kezdenek, a szükséges őszi alaptrágyázást hajtsuk végre. Az aratás utáni talajmunkát és műtrágyázást a magtermesztési időszak alatt minden év őszén végezzük el.

245

Az izolációs távolságot a vadon élő feketegyökérfajokkal tartsuk be, amelyek úton-útfélen előfordulnak. Irtsuk ki tehát 500—600 m- es körzetben a vad feketegyökereket, nehogy a fajta leromoljon.

Nálunk gyakorlatilag csak egy kultúrfajtáját termesztik.Várható maghozam ha-onként 350—500 kg.

A feketegyökér betegségei és állati kártevői

A feketegyökér fehér sömöre. [Kórokozó: Albugo tragopogonis (DC.) Gray (lásd a torma fehér sömöre).]

A feketegyökér lisztharmata. (Kórokozó: Erysiphe cichoracearum DC. ex Mérat.)

A levélen a lisztharmat csak a nyár végén lép fel. Ekkor 1—2 al­kalommal védekezni kell. Védekezés: (lásd a cékla lisztharmata).

A feketegyökérnek, mivel hazánkban csak igen kis területen és kis mennyiségben termesztik, számottevő kártevőegyüttese nem ala­kult ki. Gyökerét a talaj polifág kártevői: a drótférgek, a gyökérgu- bacs- fonálférgek stb. károsíthatják. Ellenük ugyanúgy védekezünk, mint a többi gyökérzöldség hasonló kártevői ellen.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Andrásfalvy A. (1975): Hibridfajták (előadás)Balás G. (1966): Kertészeti növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest Banga O. (1962): Möhre (in Handbuch dér Pflanzenzüchtung, 1962)Bauman, H. (1972): Lagerfahigkeit und Veránderungen einiger Inhaltsstoffe von

spáten Speisemöhren in Lagersystemen ohne und mit kontrollierter Atmospháre. Bonn. Diplomamunka

Becker—DiUingen, J. (1956): Handbuch dér gesammten Gemüsebaues. 5. Aufl. Berlin Beczner L.—Bodor J.—Paizs L.-né (1970): Zöldségfélék növényvédelme. Mezőgazda-

sági Kiadó, Budapest Bielka, R. (1965): Feldgemüsebau. Berlin Bundessortenamt (1971): Beschreibende Sortenliste für Gemüse de Candolle, A. (1894): Termesztett növényeink eredete. Budapest Cselőtei L. et al. (1962): Kertészet. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Derbyshire, D. (1971): Problems of Wastage in cool-stored carrots. Commercial

GrowerDessewffy, I. (1962): A torma termesztéseDorogi—Divós—Szántósi (1973): Sárgarépa és pasztinák nagyüzemi termesztésének

vizsgálata. Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kar Közleményei Duggen, H. (1970): Die richtige Lagerung von Feldgemüsebau. Landtechnik Edelstein, V. I. (1962): OvoscsevodsztvoErdélyi T. (1969): Zöldségnövényeink védelme. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,

BudapestFritz, D.—Habben, J. (1973): Die Bestimmung des optimalen Emtezeitpunktes von

Möhren. Jugoszlávia. Referátum Glits M. (1974): A Botrytis cinerea Pers. előfordulása a tárolt gyökérzöldségeken.

Kertészeti Egyetem Közleményei Glits M. (1974): A tárolt sárgarépa új betegsége: rizoktóniás kráterrothadás. Növény-

védelemGlits M. (1958): A zöldségnövények szklerotiniás betegsége (kórokozó: Sclerotinia

sclerotiorum) Lib. (de By.) és a védekezés lehetőségei. - Doktori értekezés. Buda­pest

Hájas M. (1972): Zellerfajták a termesztésben. Kertészet és Szőlészet Hájas M.—Krén I. (1975): Sárgarépa és petrezselyem magtermesztése. Mezőgazdasági

Kiadó, BudapestHösslin, R.—Andressen, F. (1969): Die Sortenabhángigkeit dér Ertragsformel bei

Knollensellerie. Gartenbauwissenschaft Jakovác, F. (1973): Gépesített sárgarépa-termesztés. Int. különkiadvány

247

Klinkowski, M.—Mühle, E.—Retnmuth, E. (1966): Phytopathologie und Pflanzen- schutz 2—3. Akademie, Berlin

Klinkowski, M. (1968): Pflanzliche Virologie 2. Akademie, Berlin Komjáti l.—Tuza S. (1974): Veteményeskert. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Krug, H.—Baur, R. (1973): Zum Wundverschluss bei Möhren. Gartenbauwissen-

schaftLehoczky J. (1957): A sárgarépa sztemfiliumos fekete rothadásának hazai előfordulása.

Kert. és Szől. Főisk. Évk. 20: 1—36.Lehoczky J.—Klement Z. (1957): A sárgarépa emyős virágzatának baktériumos herva-

dása [Xanthomonas carotae (Kendrick) Dowson]. Növénytermelés 6: 3. 275—282. Lippai J. (1664): Posoni kert. Nagyszombat—BécsLitinski, M. (1955): Warzywnictwo Panstwowe Wydawnictwo Rolnicze i Lesne.

WarsawaMadzsarova, D. (1966): Korenoplodni zelencsukovi kulturi. Szófia Madzsarova, D. (1975): Raphanus, Apium, Petroselinum. Disszertáció. Szófia Mankouuki, A. M. (1957): Grow radish under cool condition. Growers Mándy Gy. (1963): Szántóföldi növények nemesítése táblázatokban. Mezőgazdasági

Kiadó, BudapestMoskow, B. Sz. (1953): Virascsiványie rasztyenij na isszkusztvennom osszvessenyii Nikolova N. A. (1961): RegyiszPosta, A. (1958): Influence exercée pár trois temperatures differentes sur l’activité

proliferatrice et l’elongation des racines d’orge et de radis. Rév. Cytol. Bioi. Vég. 19 Radulescu, E.—Negru, A. (1971): Magkártevők és -betegségek határozója. Mező-

gazdasági Kiadó, Budapest Raether, W. (1972): Dér Anbau von Bleichsellerie. Die Gemüse Sass B. (1969): Új zöldségkártevő, a Kiefferia pimpinellae F. Loew. fellépése Magyar-

országon. Kút. Int. közlemény Schuphan, W. (1970): Die Zusammensetzung des átherischen öls dér Möhrenwurzel

in Abhángigkeit von Sorté und Umwelt. Gartenbauwissenschaft Somos A. (1967): Zöldségtermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Stannek, G.—Zanner, L.—Petrzak, M. (1972): Anbau von Frühmühren auf grossen

Flachen nach einem neuen Produktionsverfahren. Gartenbau Szalay—Marzsá L. (1969): Levéltetvek a kertészetben. Mezőgazdasági Kiadó, Buda­

pestSzkoriková, Ju. G. (1970): Novij szposzob hranenija morkovi sz periodicseszkim

gidrooroseniem. Konszervnaja i ovoscseszusilnaja promislennoszt Sztojanov, N. (1948): Isztorija i proizhod na nasite kultumi rasztenija Tiborcz Gy. et al. (1972): Zöldség- és virágmagtermesztés. Mezőgazdasági Kiadó,

BudapestTúri I.—Fodor B. (1975): Kertészet fólia alatt. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Tyler, K. B.—Lorenz, O. A. (1962): Diagnosing nutrient needs in vegetables. Better

Crops with Plánt, Washington Ubrizsy G. (1968): Növényvédelmi enciklopédia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Újvárosi M. (1973): Gyomirtás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

248

Vigné et al. (1973): Gyökérzöldségek (sárgarépa, zeller) betakarításának vizsgálata, értékelése. Kert. Kút. Int. Közleménye

Volkirtd, I. F.—Sumetov, G. F.—Daskina, N. Sz. (1969): Hranyenyije kornyeplodov v uszlovijah aktyivnoj ventiljaciji. Konsz. i. ovoscs. prom.

fValker, J. Ch. (1952): Diseases of vegetable crops. Mc.Graw. Hill Book Comp.New York, Toronto, London

Weichmam, J. (1974): Die Wirkung unterschiedlichen Saueistoffpartialdrucks auf den Gasstoffwechsel von Möhren. Gartenbauwissenschaft

Welchmann, J. (1973): Die Qualitat von Möhren nach Lagerung in einseitig kontrol- lierter Atmospháre. Gartenbauwissenschaft

Weichmam, J. (1972): Einflüsse auf die Lagerfahigkeit von Möhren. Die Gemüse Zatykó J. (1975): Növényélattani vizsgálatokZimányi Z. (1971): Retek termesztése Kiskunfélegyházán és környékén. Kézirat

249

Tartalomjegyzék

Sárgarépa...................................................................................................................... 5

Gazdasági jelentősége.................................................................................................. 5Származása és elteijedése............................................................................................ 9Növénytani jellemzése................................................................................................. 10

A gyökér szövettani felépítése................................................................................. 14Biológiai igénye........................................................................................................... 15Nemesítésének helyzete............................................................................................... 19A termesztett fajták értékelése..................................................................................... 21

A fajta értékét befolyásoló tényezők....................................................................... 21Termesztett fajtái.......................................................................................................... 25

Duwicki.................................................................................................................... 25Gonsenheimi............................................................................................................ 25Amsterdami.............................................................................................................. 25Nantes-i..................................................................................................................... 26Marktgártner (Kerti)................................................................................................. 27Chantenay Rex......................................................................................................... 28Rotherz..................................................................................................................... 29Lange Rote St. o. Herz............................................................................................. 29Flakker (Vörös óriás)............................................................................................... 30Formula.................................................................................................................... 30Danvers 126............................................................................................................. 32Fertődi vörös............................................................................................................ 32Rialto........................................................................................................................ 33Bauers Kieler Rote................................................................................................... 33

Termesztéstechnológiája.............................................................................................. 33Talajigénye............................................................................................................... 33Vetésforgó............................................................................. .................................. 35Tápanyagellátása...................................................................................................... 36Talaj-előkészítés és vetés......................................................................................... 36Vetési idő.................................................................................................................. 39

Növényápolása.......................................................... .................................................. 41Vegyszeres gyomirtása................................................................................................ 42Érése............................................................................................................................. 44Szedése......................................................................................................................... 46Osztályozása................................................................................................................. 48Tárolása........................................................................................................................ 49Magtermesztése............................................................................................................ 55

251

Tápanyagellátása......................................................................................................135Talaj-előkészítése, vetése................................................................................. ...........136A palánták kiültetése................................................................................................ ... 138Vegyszeres gyomirtása ........................................................................................... 138Növényápolása......................................................................................................... 139Betakarítása.............................................................................................................. 139Tisztítása ..................................................................................................................142Tárolása.................................................................................................................... 143

Termelési költségei................................................................... .................................. 144Magtermesztése............................................................................................................145

Dugványtermesztése.................................................................................................145Magtermő év.............................................................................................................147

Halványítózeller .................................................................................................. ........... 151A zeller betegségei (Dr. Glits Márton)........................................................................ 152A zeller állati kártevői (Dr. Sass Béla)........................................................................ 156

Cékla.............................................................................................................................157

Gazdasági jelentősége..................................................................................................157Származása, elterjedése ......................... .................................................................... 159Növénytani jellemzése................................................................................................. 159Biológiai igénye........................................................................................................... 162Nemesítésének helyzete............................................................................................... 162A céklafajták értékelése............................................................................................... 163Termesztett fajták.........................................................................................................164

Detroit ..... ................................................................................................................ 164Bíborgömb................................................................................................................164Bordó........................................................................................................................165Egyiptomi lapos .......................................................................................................165Formanova................................................................................................................166Bíborhenger.............................................................................................................. 166Cylindra.................................................................................................................... 167

Termesztéstechnológiája.............................................................................................. 167Talajigénye............................................................. ..................................................167Vetésforgó................................................................................................................ 168Tápanyagellátás........................................................................................................ 168Talaj-előkészítése, vetése......................................................................................... 169Növényápolás........................................................................................................... 170Vegyszeres gyomirtása.............................................................................................170Szedése.................................................................................. .................................. 171Tisztítása, manipulálása........................................................................................... 172Tárolása.................................................................................................................... 172

Magtermesztése ........................................................................................................... 173A cékla betegségei (dr. Glits Márton)....................... ..................................................177A cékla állati kártevői (dr. Sass Béla)..........................................................................180

254

Retek (Dr. Nagy József) 184

Gazdasági jelentősége............................................................................................. ........184Származása és elteijedése................................................................................................186Növénytani jellemzése................................................................................................ ....186Biológiai igénye............................................................... ...............................................188Nemesítésének helyzete............................................................... ...............................190Hónaposretek-fajták . . . ....... ..................................................................................... ....192

Korai piros............................................................................................................... ....192Szentesi hajtató........................................................................................................ ....192Korai legjobb........................................................................................................... ....192Piaci piros.....................................................................................................................193Jégcsap..................................................................................................................... ....194

Nyáriretek-fajták..........................................................................................................194Jánosnapi...................................................................................................... ............... 194Húsvéti rózsa............................................................................................................... 195Korai nyári félhosszú...............................................................................................196

Őszi—téliretek-fajták.................................................................................................. ... 196Müncheni sör........................................................................................................... ... 196Erfurti kerek fekete.................................................................................................. 196

A szabadföldi retektermesztés........................................................................................197Talajigénye..................................................................................................................197Vetésforgó, trágyázás..................................................................................................197Talaj-előkészítése.................................. ..................................................................... 198Vetése.......................................................................................................................198Növényápolása.........................................................................................................200Szedése.......................................................... .......................................................... 200

A retek hajtatása.......................................................................................................... 201Talaj-előkészítése.....................................................................................................201Vetése.......................................................................................................................202Növényápolása.........................................................................................................203Szedése.....................................................................................................................204

A retek magtermesztése...............................................................................................204A dugványtermő év..................................................................................................204A magtermő év.........................................................................................................206

A retek betegségei (Dr. Glits Márton).........................................................................207A retek állati kártevői (Dr. Sass Béla) ........................................................................209

Torma ..........................................................................................................................213

Gazdasági jelentősége................................................................................................. 213Származása és elterjedése......................... ...............................................214Növénytani jellemzése.................................................................................................215Biológiai igénye...........................................................................................................217

255

A nemesítés helyzete....................................................................................................218Termesztett fajták.........................................................................................................218Termesztéstechnológia................................................................................................. 219

Talajigénye................................................................................................................219Vetésforgó.................................................................................................................219Tápanyagellátása...................................................................................................... 220Talaj-előkészítése, ültetése.......................................................................................220Vegyszeres gyomirtása.............................................................................................222A dugványok ápolása............................................................................................... 222Szedése..................................................................................................................... 224Tisztítása, manipulálása........................................................................................... 224Tárolása.................................................................................................................... 224

A torma betegségei (Dr. Glits Márton)........................................................................225A torma állati kártevői (Dr. Sass Béla)........................................................................226

Mángold.......................................................................................................................228

Gazdasági jelentősége.................................................................................................. 228Származása és elterjedése............................................................................................ 228Növénytani jellemzése..................................................................................................229Biológiai igénye........................................................................................................... 230Nemesítésének helyzete .............................................................................................. 230Termesztett fajtái..........................................................................................................231

Metélőmángold.........................................................................................................231Bordás mángold ...................................................................................................... 231Bordás és metélőmángold köztes típusa.................................................................. 232

Termesztéstechnológiája.............................................................................................. 232Talajigénye............................................................................................................... 232Vetési sorrend...........................................................................................................233Tápanyagellátása...................................................................................................... 233Talaj-előkészítése, vetése, öntözése.........................................................................233Szedése.....................................................................................................................234

Feketegyökér...............................................................................................................235

Gazdasági jelentősége..................................................................................................235Származása és elterjedése............................................................................................ 236Növénytani jellemzése................................................................................................. 236Biológiai igénye...........................................................................................................238Nemesítésének helyzete...............................................................................................238Termesztett fajtái ........................................................................................................ 238

Egyéves óriás...........................................................................................................238Orosz óriás........................................................................................................... ....... 239Vulkán .....................................................................................................................239

256

Termesztéstechnológiája................................................................................... 239Talajigénye...................................................................................................239Vetési sorrend............................................................................................... 239Tápanyag-utánpótlása.................................................................................... 240Talaj-előkészítése, vetése................................................................................240Növényápolása . .... .......................................................................................242Vegyszeres gyomirtása...................................................................................242Szedése.........................................................................................................243Tárolása, tisztítása, osztályozása.......................................................................244

Magtermesztése......................................................................................................244A feketegyökér betegségei és állati kártevői (Dr. Glits Márton - Dr. Sass Béla) 247

Felhasznált és ajánlott irodalom 247

Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó dr. Sárkány Pál. Felelős szerkesztő Lelkes Lajos. Műszaki vezető Korom Ferenc. Műszaki szerkesztő Csák- vári Attila. A fedélterv Hódosi Mária munkája. Nyomásra engedélyezve 1976. VHI. 16-án Megjelent 18000 példányban 16,50 (A/5) ív teljedelemben, 90 ábrával. Készült az MSZ 5601—59 és 5602—55 szabványok szerint.

MG 2282-i-7679

A könyv kilenc gyökérzöldséggel foglal­kozik: sárgarépa, petrezselyem, paszti­nák, zeller, cékla, mángold, retek, torma, feketegyökér. Ismerteti az egyes zöldség­félékkel kapcsolatos tudnivalókat: növény­tani és biológiai tulajdonságaik után rész­letes agrotechnikai leírást ad, különös te­kintettel a megfelelő fajta kiválasztására, valamint talajművelésük, tápanyagellátásuk, ápolásuk, vegyszeres gyomirtásuk, növény- védelmük, szedésük és tárolásuk módjaira. Minden fajnál ismerteti a nemesítés eddigi eredményeit és további feladatait. Külön ér­deme a könyvnek, hogy növényenként részle­tesen leírja a vetőmagtermesztés módját is. Dr. Hájas Mária a Kertészeti Kutató Intézet Fertődi Állomásának tudományos munkatársa, a gyökérzöldségek termesztésének specialistája. E munkája a legfrissebb kutatási eredmények és a gyakorlati tapasztalatok szerencsés ötvözete, melyet üzemi és házikerti termesztők egyaránt

jól használhatnak.

Mezőgazdasági Kiadó

27,50 Ft