– Mit szól Magyarország fel-minősítéséhez?

– Már jó másfél éve előre je-leztem ezt, hiszen piaci szem-pontból már rég a befektetés-re ajánlott kategóriában van az ország. Amikor a hosszú lejáratú állampapírok hoza-mai kedvezőbbek, mint a há-rom fokozattal a magyar be-

sorolás felett lévő Lengyelor-szágé, ez önmagáért beszél. A magyar papírokat ugyanak-kora vagy alacsonyabb feláron veszik, mint az euró ö ve zeti or-szágok papírjait. A pénzügyek az üzletkötésről szólnak, és nem a vélekedésről.

– Ha a piac már jelzi a gaz-daság javuló állapotát, a hi-telminősítők miért vonakod-nak mégis?

– A piac a tényeket nézi. Az előző kormányok gyakorla-tától eltérően ma nincsenek rendszeres nagy hiányok, he-

tedik éve többletes a fizeté-si mérleg, az ország kijött az adósságcsapdából, nő a fog-lalkoztatás, ráadásul politikai stabilitás van. A hitelminősítő is figyelembe veszi e ténye-ket, de szélesebb piacra dol-gozik, ahol a megítélés és a politikai szempontok nagyobb súlyt kapnak.

Hat éve szükségállapot van, s hiányzik a hosszú távú tervezés

„A polgárt nem szaporítják”Magyarországnak ma nem a menekültválság a gondja, hanem az elmara-dott közigazgatás, az egészségügy és az oktatás – állítja Csaba László köz-gazdász, az MTA rendes tagja 15 év című interjúsorozatunkban.

ŐRY KRISZTINA [uzlet@hetivalasz.hu]

Fotó

S

zabó

Bal

ázs

„A polgárt nem szaporítják”

üzlet VÁL ASZ .HU XVI. évfolyam, 22. szám, 2016. június 2. 37

3938 üzlet VÁL ASZ .HU XVI. évfolyam, 22. szám, 2016. június 2.

2016. június 2.

– Az elmúlt hat évben rend-re felmerült, hogy küszöbön áll a pénzügyi összeomlás, kivonul a tőke, összeomlik az árfolyam. Ehhez képest az ország kijött az adósság-csapdából.

– Ezek és a hasonló pró-féciák nem jöttek be. A kor-mányzatnak sikerült az or-szág pénzügyi helyzetét sta bilizálnia. Magyarország mindvégig kint maradt a pia-con, még 2011–12-ben is tud-tunk eurókötvényt kibocsá-tani, amikor az olaszok és a spanyolok nem. Fönnmaradt a fizetési mérleg többlete és csökkent az adósságráta. Még a legborúlátóbb előrejel-zés mellett sem kérdés, hogy az adósságráta a tavalyi 82 százalékhoz képest az év vé-gére 75 százalék alatt marad. Ez komoly eredmény, Európá-ban csak Lettországban és Luxemburgban van hasonló.

– Interjúsorozatunkban a hazai polgárosodást is vizs-gáljuk. Ön szerint előrébb ju-tottunk e téren?

– A polgár számomra az ál-lamtól független, önálló, tu-dásra és vagyonra támaszko-dó réteg, a Csokonai-féle „em-ber és polgár”. A már elfelej-tett Bildungsbürgertum, azaz a művelt polgárság, amelyik nem függ a hatalomtól. Ennek fényében azt gondolom, ha-ladtunk a polgárosodás felé, de még mindig nagy az állam-ból élők aránya, különösen a politikailag aktív rétegekben. Érdemes elgondolkodni azon, vajon a közhatalom elősegí-ti-e a független polgári réteg erősödését, amikor monopol-helyzeteket teremt, akár a nemzeti dohánybolt vagy az Erzsébet-utalvány esetében. Az állítólagos szándék, hogy a magyar középosztályt hoz-

zák helyzetbe, nagyon ideo-logikus. Svájcban, Ausztriá-ban, Németországban vagy Hollandiában ez nem így mű-ködik. A polgárt nem terem-tik és szaporítják, az terem vagy nem terem. Ha a kör-nyezet nem kedvező, akkor nem terem. Kérdés, hogy az elmúlt hat év gazdaságpoli-tikája, amely az állam szere-pét megnövelte, milyen érte-lemben polgári politika.

– Ezek szerint nem osztja Csák János üzletember né-zetét, aki a középosztály és a nemzeti nagytőke erősíté-sét a politikától várná.

– Az egészséges vállalkozói réteg nem így fejlődik. Nagy gond, hogy a folyamat mintha le is lassult volna, a külföld-re távozók aránytalanul nagy része éppen a polgári réte-get erősíthetné. Jó képessé-gű egyetemi hallgatók, dok-toranduszok, orvosok, vállal-kozásra kész emberek hagy-ják el az országot, így ezek a készségek nem itthon hasz-nosulnak. Az akadémiai szfé-rában a Pálinkás József által kitalált, a tehetségek haza-hozatalát megcélzó Lendü-let program próbál foglalkoz-ni az elvándorlás problémá-jával, költenek is rá, de nehéz lenne azt mondani, hogy át-ütő sikert ért volna el.

– Mit tart a következő évek legfontosabb feladatának?

– Az egészségügy és az ok-tatás rendbetételét. Nagy baj, hogy most, amikor megvan a kormány felhatalmazása, nem foglalkoznak vele érdem-ben. Mivel ez a két terület nem tudja érvényesíteni az érdeke-it, áldozatul esik a költségve-tési vitáknak. Komoly műhely-munkára volna szükség mind-két szférában, pénzügyi stra-tégiák kidolgozására; sajnos

nem tudok arról, hogy ilyesmi történt volna. Pedig most még csak azt sem lehet mondani, hogy gyors döntéseket kellett hozni – hat év alatt akár lehe-tett is volna előrelépni. Mar-garet Thatcher mondta: egy parlamenti ciklusban egy re-formot lehet véghezvinni; va-jon 2010 és 2014 között mi volt az? Legalább 2014-ben ki lehetett volna választani, hiszen az, hogy az egészség-ügyben és az oktatásban gon-dok vannak, nem tegnapi felis-merés. Mi ez, ha nem kihagyott lehetőség? Hogy mondta Rea-gan elnök? Ki, ha mi nem? Mi-kor, ha nem most?

– A nemzetközi-uniós ügyek, a kormányfő külpoli-tikai szerepvállalása felülír-ták a menetrendet, nem?

– Felelős kormányt Pesten! – erre ezt tudom mondani.

A migrációs válság fontos kihívás, Európának az a dol-ga, hogy megküzdjön ve-le, de nem helyes ezt ment-ségnek tekinteni. Magyar-országnak nem a menekült-válság a gondja, hanem a közigazgatás, az egészség-ügy, az oktatás, az elit prob-lémái és az elvándorlás. Már-most hat éve szükségállapot van, és ez baj. Nem mondom, hogy nem voltak krízishely-zetek, de el kellene gondol-kodni azon, mitől ez az állan-dó túlpörgöttség. Soha nincs alkalom hosszabb távú ter-vezésre, ezen kellene változ-tatni. Ráadásul a kormány olyan helyzetben van, ame-lyért még Angela Merkel is iri-gyelheti: gyakorlatilag nincs ellenzéke. Ideje hát nekilát-ni az elhanyagolt területek rendbetételének.

zemplénifesztivál

Jubileumi év

JUBILEUMI PROGRAMOKA FESZTIVÁLKATLANBAN

www.zemplenfestival.hu

EMBERI ERŐFORRÁSOKMINISZTÉRIUMA

A

tagja

Együttműködésben:

JOHN WILLIAMS FILMHARMONIKUSOK – jún. 25.

BOLERO/CARMINA BURANA – júl. 16.

OPERETTSZÍNHÁZ – MÁGNÁS MISKA – aug. 13.

ROSSINI: A SEVILLAI BORBÉLY – aug. 19.

www.jegy.hu www.fesztivalkatlan.hu

Támogatók:

HIRDETÉS

– A magyar gazdaságpoli-tika támasza és alakítója a jegybank, amely körül állan-dósult a csatazaj. Ön szerint mit hozott a konyhára a Ma-tolcsy György-féle vezetés?

– Helyreállt a költségvetési és a monetáris politika közti összhang, három és fél évti-zed után kialakult az ársta-bilitás. Ez alacsony kamat-szintet tett lehetővé, ami ki-számítható gazdasági kere-tet jelent és csökkenti a még mindig magas államadósság finanszírozási terhét.

– Az alapfeladatát tehát jól végzi.

– Ez ügyben nincs is vita.– Miben van?– Először tisztázni kell, mi

a jegybank feladata, az pedig adva van, ha valaki az euró-pai központi bankok rendsze-rének tagja. Magyarország az uniós csatlakozással köte-lezően átemelte az erre vo-natkozó brüsszeli szabályo-kat, melyek alaptétele, hogy a jegybank nem kereskedelmi bank. Az államháztartás ré-sze ugyanúgy, mint az Állami Számvevőszék vagy a Nyug-díjalap, és a sikerességét ez alapján ítéljük meg.

– A társadalmi szerepvál-lalást vitatja? A kormányfő szerint a sikeres működés-ből fakadó nyereség erre ala-pot teremt.

– Hogy a Magyar Nemzeti Banknak van-e nyeresége, an-nak nincs jelentősége. A Deu-tsche Bundesbank sem attól jó központi bank, mert minden évben nyereséges. Az MNB be-lecsúszott egy sor olyan tevé-kenységbe, amelynek semmi köze az alapfeladatához; ami-hez meg köze van, ott nagyon másként értelmezik a szabá-lyokat. Most nyilván kapnak a fejükre olyasmiért is, ami nem

kifogásolható, de az alap, hogy a jegybank átértelmezte a fel-adatát, s ennek részeként az állami költségvetés két szá-zalékpontját, tehát a teljes hiánynak megfelelő összeget elkölti saját belátása szerint, sok esetben semmibe véve az adott területek logikáját – ez súlyosan problematikus.

– Kérdéses lehetett az al-kotmánybírósági döntés előtt, hogy az alapítványi va-gyon közpénz-e?

– A jegybank sosem volt az államháztartáson kívül, mér-lege része a konszolidált ál-lamháztartás eredményének. Vagyona akkor sem veszíti el közpénz jellegét, ha céget

alapít, alapítványt vagy is-kolát működtet. Az utóbbiak közvetett állami tulajdont ké-peznek, mint mondjuk a MÁV Szimfonikus Zenekar, amely-nek önálló költségvetése van. A nemzetközi számviteli sza-bályokat ismerni és alkalmaz-ni kell, nem pedig értelmezni.

– Az uniós jegybankok több-sége is vásárol műtárgya-kat, oktatási tevékenységet is folytat, sőt a német jegy-banknak még főiskolája is van.

– A műkincsvásárlásnak és az ingatlanbeszerzés-nek a mérlegfőösszeghez vi-szonyított aránya ezeknél a jegybankoknál sokkal kisebb. A német jegybank a Bankár-képzőhöz hasonló, OKJ-s jel-legű tanfolyamot működtet, munkatársait a legjobb egye-

temek doktori hallgatói közül toborozza. A magyar jegybank ezzel szemben külön akkre-ditáció nélküli, tömeges dok-tori és mesterképzést indít, új szakirányokat hoz létre, mondván, ez intézményi ér-dek. Ez sem formailag, sem tartalmilag nincs rendben.

– Az alapítványoknak jut-tatott 267 milliárd forintot a jegybanknak át kellett volna utalnia a költségvetés szá-mára?

– Igen. Az adóhatóság vagy a rendőrség sem tarthatja magánál a „saját bevételeit” vagy azok egy részét, és nem költhet belátása szerint. Pol-gári demokráciában az ösz-

szes közpénz beszedéséről és kiadásáról kizárólag a tör-vényhozás hivatott dönte-ni. Sajnálatos, hogy a parla-mentben rendre 20-30 kép-viselő vitázik az ezzel kap-csolatos részletekről. De a kultúra alacsony szintje nem érvényteleníti az alapsza-bályt: a döntés a népképvi-seleté; ahogy az amerikaiak megfogalmazták: a képvise-let és az adózás ugyanazon érme két oldala.

– Interjúsorozatunkban az elmúlt 15 év magyarországi változásait értékeljük. Ön mit tart ezen időszak legfonto-sabb eredményének?

– Az uniós csatlakozást. Az EU tagjának lenni más minőség, mint az ajtón kí-vül lenni. Ukrajnától Mace-

dóniáig és Norvégiától kezd-ve bármely távolabbi orszá-gig láthatjuk, hogy nem jobb kívül. Annak idején vita folyt arról, hogy kell-e ezzel siet-ni. Ha ma megnézzük Horvát-országot, amely tíz évvel ké-sőbb került be, szembeötlő a különbség: nem sok minden jutott már nekik belőle.

– De ma már az unió sem ugyanaz. Mi a véleménye a Brüsszellel fennálló sok konfliktusról?

– Számos kihívás feszíti az uniót, több, az EU jövőjét meghatározó kérdéssel kell megbirkózni. Magam is sokat írok kritikusan a témában, de Martonyi Jánossal együtt azt mondom: az unió mi vagyunk. Részvényesei vagyunk ennek a részvénytársaságnak, és noha egy kisebb részvényes befolyása is kisebb, mégis-csak részvényes és nem al-kalmazott, s végképp nem versenytárs vagy ellenfél. Brüsszel nem gyarmatosító hatalom, pláne nem Moszk-va. Ott a helyünk a klubban, s tagságunk meghatározza, hogy mihez mérjük magunkat.

– Az európai normákra gon-dol? Mit értünk ma rajtuk?

– Az elmúlt 15 év fontos eredménye a plurális jogál-lam felépülése és a verseny-képes gazdaság kialakulása. Magyarország ma globalizált piacgazdaság nagy külföl-di befektetőkkel mind a reál-, mind a pénzügyi szférában. Lehet azon vitatkozni, hogy a 2010 utáni központosítás nem ment-e túl messzire – szerintem igen –, de a jogál-lam természetét nem vál-toztatta meg. Nőtt az álla-mi irányítás és újraelosztás szerepe, de ha a legnagyobb vagyonokat és exportőröket nézzük, azok magánvagyonok.

Az unió mi vagyunk. Részvénye-sei vagyunk a részvénytársaság-nak, nem alkalmazottai, s végképp nem ellenfelei.