SZENT ISTVÁN EGYETEM

MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁSI INTÉZET

TERMÉSZETVÉDELMI TANSZÉK

HAZAI ÁLLATKERTEK MŰKÖDÉSÉNEK TERMÉSZET-

VÉDELMI VONATKOZÁSAI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A

SÉRÜLT, VÉDETT MADARAK REPATRIÁLÁSÁRA

TDK dolgozat

Belső konzulens: Dr. Centeri Csaba, egyetemi docens

Tanszékvezető: Dr. Turcsányi Gábor, habil. egyetemi docens

Készítette: Varga Angelika

MKK-KTI V.

Gödöllő

2006

1

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK........................................................................................................................... 1

1. BEVEZETÉS.......................................................................................................................................... 2

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ................................................................................................................. 3 2.1. AZ ÁLLATKERTEK TÖRTÉNETE .......................................................................................................... 3 2.2. MIT NEVEZÜNK ÁLLATKERTNEK? ..................................................................................................... 6 2.3. MILYEN FELADATAI VANNAK AZ ÁLLATKERTEKNEK? ...................................................................... 8

2.3.1. Fajmegőrzés ............................................................................................................................. 9 2. 3. 2. Kutatás ................................................................................................................................. 13 2. 3. 3. Oktatás ................................................................................................................................. 14

2. 4. AZ ÁLLATKERTI VILÁGHÁLÓZAT................................................................................................... 17 2.5. A MAGYAR ÁLLATKERTEK SZÖVETSÉGE (MÁSZ) ......................................................................... 18 2.6. A VIZSGÁLT ÁLLATKERTEK BEMUTATÁSA ...................................................................................... 20

2.6.1. A Miskolc Városi Vadaspark .................................................................................................. 20 2.6.2. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark..................................................... 23 2.6.3. A Fővárosi Állat- és Növénykert............................................................................................. 25 2.6.4. A győri Xantus János Állatkert............................................................................................... 30

3. ANYAG ÉS MÓDSZER...................................................................................................................... 31

4. EREDMÉNYEK .................................................................................................................................. 32 4.1. A MISKOLC VÁROSI VADASPARK MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE ............................................... 32

4.1.1. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása (2001-2004) .................................... 33 4.1.2. Az eredmények összesítése...................................................................................................... 37

4.2. A VESZPRÉMI KITTENBERGER KÁLMÁN NÖVÉNY- ÉS VADASPARK MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE.............................................................................................................................................................. 38

4.2.1. A 2005 évi mentési adatok a veszprémi állatkertben.............................................................. 39 4.3. A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE ....................................... 40

4.3.1. A Fővárosi Állat- és Növénykertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása (1985-2005) ..... 40 4.3.2. Az eredmények összesítése...................................................................................................... 43

4.4. A GYŐRI XANTUS JÁNOS ÁLLATKERT MADÁRMENTÉSI TEVÉKENYSÉGE......................................... 44 4.4.1. A Xantus János Állatkertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása (2003-2005)................. 44 4.4.2. Az eredmények összesítése...................................................................................................... 46

4.5. KÖVETKEZTETÉSEK ........................................................................................................................ 47 5. ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................................................................. 48

6. IRODALOM ........................................................................................................................................ 49

MELLÉKLETEK .................................................................................................................................... 51

2

1. Bevezetés

Az állatkertek mindig is nagy népszerűségnek örvendtek. Gyerekek és felnőttek

egyaránt élvezték és élvezik ma is a bemutatott állatok sokféleségét. A világ állatkertjeit

felmérések szerint évente 600 millióan látogatják, a legtöbben mégsem tudják, hogy az

állatkertek nem csupán szórakoztatási céllal működnek.

Jelenleg Földünk fajgazdagsága minden eddiginél nagyobb, ugyanakkor az

utóbbi másfél évszázadban a fajkihalások sebessége a földtörténet eddigi legnagyobb

kihalási periódusaihoz hasonló. A fajok megőrzésében egyre nagyobb szerep hárul az

állatkertekre. Összefogással, fajmegmentő programok létrehozásával próbálják a ki-

pusztulás szélére sodródott fajokat megmenteni.

Az állatkertekben kutatási tevékenységet is végeznek. Az etológiai, szaporodás-

biológiai és egyéb vizsgálatok a fajmegmentő programokat is segítik, hiszen minél töb-

bet tudunk egy faj szokásairól, igényeiről, annál sikeresebb lehet az esetleges visszate-

lepítésük a természetbe.

Nem elhanyagolható az állatkertek szerepe a környezeti nevelésben sem. Bemu-

tatókkal, zoopedagógiai programokkal, ismeretterjesztő táblákkal próbálják közönségü-

ket a környezettudatos gondolkodásmódra nevelni.

Az állatkertek sokat tesznek szűkebb környezetük természetvédelméért is. Befo-

gadják a sérült, védett állatokat, majd megfelelő ellátás után természetes környezetük-

ben szabadon engedik őket. A Fővárosi Állat- és Növénykertben például 2005-ben a

beérkezett fajok 47,7 %-át sikerült megmenteni, a sikeresen repatriált egyedek termé-

szetvédelmi értéke pedig meghaladta a 4 millió forintot, köztük olyan fokozottan védett

fajok is voltak, mint például a fehér gólya (Ciconia ciconia) vagy a gyöngybagoly (Tyto

alba).

A tavalyihoz hasonlóan az idei dolgozat is ez utóbbi tevékenységgel foglalkozik

leginkább, ezúttal nem csak a Miskolci Vadaspark, hanem több magyar állatkert adatait

is feldolgozva. A dolgozat célja, hogy bemutassa, az állatkertek milyen módon és mi-

lyen eredménnyel vesznek részt hazánk természetvédelmi törekvéseiben.

3

2. Irodalmi áttekintés

2.1. Az állatkertek története

Bármennyire hihetetlen, az állatkertek több ezer éves múltra tekintenek vissza.

Amikor az ember már nem azért fogta be az állatot, hogy húsát, bundáját, vonóerejét

hasznosítsa, onnantól beszélhetünk állat- vagy vadaskertekről.

Az állatkertek elődeinek, a vadaskerteknek történetéről Csőre Pál (1997) részle-

tes leírást nyújt. Az első vadaskertek alapításának idejét valószínűleg a háziasítás idejé-

ben (ie. 12000 évvel) kereshetjük, történelmi feljegyzések azonban csak a későbbi idők-

ből vannak. Kínában ie. 1150 körül létesítették a kb. 400 hektáros Chou Wu-Wang va-

daskertet Peking és Nanking között. Itt ritka állatokat tartottak vadászat céljára, és a

maguk szórakoztatására. A kertbe természetesen csak a főnemesség léphetett be, falait

őrök vigyázták. Itt fedezte fel Armand David jezsuita pap 1865-ben a milu szarvast,

amely ebben az időben pusztult ki teljesen természetes élőhelyéről.

Nem volt ismeretlen az állatkert Amerikában sem. Cortez egyik kísérőjének fel-

jegyzései szerint Montezuma állatkertjében szinte egész Közép-Amerika faunája megta-

lálható volt.

Az asszír királyok maguk és vendégeik szórakoztatására számtalan oroszlánt,

tigrist, antilopot és más állatokat tartottak és szinte az összes egyiptomi fáraónak volt

állatgyűjteménye.

Kontinensünkön is előszeretettel tartottak egzotikus állatokat az uralkodók. Ró-

mában nagyon kedvelték a gladiátorjátékokat, ahol az állatoknak hol egymás ellen, hol

a gladiátorokkal kellett megküzdeniük. Szívesen tartottak nyilvános kivégzéseket is,

ahol a nép örömmel nézte, ahogy a vadállatok védtelen elítélteket marcangoltak. Éppen

ezért volt a római császároknak népes állatgyűjteménye. Augustus császárnak például

420 tigrise, 260 oroszlánja, vízilova, medvéje, sőt fókája is volt (Mertiny, 2001).

A középkorban is találkozunk vadaskertekkel. Nagy Károlynak például Aachen

mellett volt kertje, melyben a 801-ben Harun al Rasid kalifától kapott elefántját is tar-

totta.

A középkori vadaskerteknek Csőre (1997) szerint négy típusa volt:

• Vadászóhelyek: céljuk a vad elejtésének megkönnyítése, amit úgy értek el,

hogy a vad menekülését árok, kőfal akadályozta.

4

• Várkert: a várat körülvevő árokban tartott ragadozó állatok, medve, farkas,

stb. a vár védelmét szolgálták. Ilyenek voltak Németországban és Prágában

a Hradzsinnál is.

• Kolostorkert: a kolostorokat körülvevő, rendszerint kőfallal elkerített kert-

ben különféle növényeket, állatokat tartottak. A kolostorkertek és várkertek

néha a húsellátást is szolgálták.

• Mulatókert: ez a szórakoztatást, a gyönyörködtetést szolgálta. Elsősorban

uralkodók engedhették meg maguknak, hogy ilyen céllal elkerített területe-

ket rendezzenek be. Rendszerint nem honos, hanem egzotikus állatokat he-

lyeztek el itt, de nem hiányoztak a hazaiak sem.

Ebben az időben főleg vadászat céljából létesítettek vadaskerteket, de fontosak

voltak a mulatókertek is. Az uralkodók szinte versengtek egymással abban, hogy kinek

van ritkább, egzotikusabb gyűjteménye, és gyakran ajándékoztak egymásnak állatokat.

Az igazi, mindenki által látogatható állatkertek az újkorban létesültek. Az elsőt

Mária Terézia alapította 1752-ben Schönbrunnban, majd egyre-másra nyíltak az állat-

kertek a világ nagyvárosaiban, többek között Londonban, Berlinben, New Yorkban.

Ekkor már a szórakoztatásé volt a főszerep, igyekeztek minél több ketreces állatot be-

mutatni. Ezek az állatkertek ma már nem állnák meg a helyüket, hiszen a kőből-vasból

készített szűk kifutók építésénél az állatok igényeit vették legkevésbé figyelembe.

A magyar vadaskertekről meglehetősen kevés írásos emlék maradt fönn. Az első

utalás vadaskertre 1238-ból származik, melyben a Vas megyei Zsedénypusztának határ-

bejárásával kapcsolatban olvashatunk „bestiarum”-ról, IV. Béla király 1256-os okleve-

lében pedig a zólyomi vadaskert őreiről tesz említést.

Legtöbbször természetesen az uralkodók kertjeiről olvashatunk különféle írá-

sokban. Nagy Lajos király részére létesítették 1355-ben a Csanyiki Vadaskertet, s mivel

vadászatairól több forrás is megemlékezik, valószínű, hogy az országban több helyen is

voltak ilyen kertjei. Zsigmond király egyik oklevelében említi a Tyrgarch nevű helyet,

amely valószínűleg vadaskertet takar, mivel a szó a német Tiergarten (állatkert) szóból

származik.

Érdekes, hogy a vadaskertek egykor szigetek voltak, vagyis szigeteken alakítot-

ták ki őket. A Margit-sziget régi neve, a Nyulak szigete is erre utal, itt valószínűleg nyu-

lakat tartottak egyéb vadfajokkal együtt. A vadaskertek másik típusa a várkert volt,

amelyek a vár oldalában, a várárkokban helyezkedtek el. Az itt tartott vadállatok vé-

5

delmi funkciót is betöltöttek, hiszen a betolakodóknak először velük kellett megküzde-

niük. Ilyen kerteket találunk például Budán és Tatán.

Mátyás király kertjei már a reneszánsz szellemében épültek. Ezek inkább dísz-

kertek, pihenőkertek voltak, kellemes ligetekkel, fasorokkal, virágágyásokkal, és termé-

szetesen állatokkal, melyek a gyönyörködtetést szolgálták. A budai várkertben madár-

ház is helyet kapott, ahol hazai és külföldi madarakat is tartottak. Mátyás király visegrá-

di kertjében oroszlánokat is tartott, a budai várkertben pedig kisebb állatkertre való ál-

latcsapatot gyűjtött össze. Itt valószínűleg egzotikus állatok is helyet kaptak (például

gepárd), de a hazai vadfajok is megtalálhatóak voltak, melyek egy része szelídített lehe-

tett, Mátyás király hintóját ugyanis ünnepélyes alkalmakkor állítólag szelíd szarvasok

húzták.

A török időkben pusztulásnak indultak a vadaskertek. A vonuló katonák élelem-

szerzés céljából rendszeresen leölték a kertek állatait. Csak Erdélyben, az ország nyuga-

ti szélén és a Felvidéken maradtak érintetlenül a vadaskertek. Ezek fenntartását azonban

csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, mint például I. Rákóczi György

fejedelem.

A magyar vadaskertek fénykora az 1700-as években kezdődött. A Rákóczi-

szabadságharcot követően a nagybirtokos családok (például a gróf Esterházy, a gróf

Festetics, a gróf Széchenyi család) megalapították hatalmas birtokaikat, ahol a barokk

kastélyok mellől nem hiányozhattak a vadaskertek sem. Ekkor egyre jobban előtérbe

került a vadaskertek szórakoztató szerepe, de még vadászatokat is tartottak bennük.

A XIX. században egyre több vadaskertet létesítettek, egyre kevésbé gyönyör-

ködtetési céllal. Előtérbe került a kertek vadgazdálkodási, vadászati célokra történő

hasznosítása. Cél volt továbbá, hogy megakadályozzák a vadat a mezőgazdasági terüle-

tek károsításában. A legtöbb vadaskert az 1880–1920-as években volt, számuk megkö-

zelítette a 250-et.

A XIX. század végének, a XX. század és napjaink magyar állatkertjeiről Kovács

(1996, 2001) műveiben olvashatunk részletesebben.

Kovács (2001) írásából tudhatjuk meg, hogy 1886-ban nyitotta meg kapuit az el-

ső mindenki által látogatható állatkert Budapesten. Ezután évtizedeket kellett várni az

újabb állatbemutatók megnyitására. Az 1950-es évek végén, 60-as évek elején sorra

létesültek kisebb-nagyobb állatkertek. Ezek először csak hazai fajokat mutattak be,

majd egyre több egzotikus állattal bővült az állomány. Sajnálatos módon akkoriban nem

tervezetten folytak az állatkertépítések, jobbára oda rakták a ketreceket, ahol volt hely,

6

és az állatok sem mindig a legmegfelelőbb ketrecekbe kerültek. A kifutók minősége a

hatvanas években megfeleltek az akkori elvárásoknak, de amíg külföldön folyamatosan

felújították a férőhelyeket, addig Magyarországon minden maradt a régiben. A nyolcva-

nas évekre kilátástalanná vált a helyzet. Fejlesztések alig történtek, a kifutók nagy része

elavult. Ekkor a sajtó hevesen támadta az állatkerteket, és egyre kevesebb látogató volt

kíváncsi rájuk.

Változás a kilencvenes évek elején következett be, amikor megindult a magyar

állatkertek lassú fejlődése. A pénz még mindig nem volt elég, de az új és lelkes igazga-

tók mindent megtettek a fejlődésért. 1994-ben került a Fővárosi Állat- és Növénykert

igazgatói székébe Dr. Persányi Miklós, akinek sikerült felújíttatnia az egykori rácshal-

mazt. Megújult a Magyar Állatkertek szövetsége is, egyre több helyen alkalmaznak

zoopedagógust, megújultak az információs táblák, sok helyen kiadványokat is megje-

lentettek.

A körülmények azonban még mindig nem tökéletesek. A legnagyobb gondot a

pénzhiány jelenti. Ennek ellenére minden állatkert fejlődik, gyakran érkeznek új állatok,

folyamatosan újulnak meg a kifutók, a médiában egyre többet szereplő állatkertekre

pedig egyre többen kíváncsiak.

2.2. Mit nevezünk állatkertnek?

Valójában nagyon nehéz az állatkert fogalmának megfogalmazása. Állatkert-e

egy csak hazai vadfajokat bemutató vadaskert, vagy egy madárpark?

Az Állatkertek Természetmegőrzési Világstratégiája szerint (Kemenesné Kiss,

1994) állatkert minden olyan zoológiai intézmény, amely elsődlegesen vadon élő (nem

háziasított) állatok egy vagy több faját tartja úgy, hogy azok megfigyelése, tanulmányo-

zása könnyebb, mint a természetben, valamint legalább gyűjteményének egy részét, az

év jelentős részében, ha nem egész éven át a nagyközönség számára nyitva tartja.

A világ állatkertjei rendkívül változatosak:

• méretbeli különbségek (az állatlétszám a néhány tucattól a több ezres szá-

mig változik; az állatkertek területe 0,1 ha-tól 500 ha-ig terjed; az éves láto-

gatói létszám a tízezertől a hétmillió főig terjed),

• állatgyűjteményekben rejlő különbségek (lehetnek általános gyűjtemé-

nyek, melyek minden gerinces osztályt bemutatják; lehetnek szakosodott

madár-, hüllő-, hal- vagy rovargyűjtemények; az állatok származása szerint

megkülönböztethetünk a világ minden tájáról származó állatokat bemutató

7

gyűjteményeket, a világ bizonyos részére, vagy a honos állatok bemutatásá-

ra szakosodott intézményeket),

• gazdasági háttérbeli különbségek (az állatkertek lehetnek állami, vagy vá-

rosi irányításúak, magánkézben lévők, vagy alapítvány általa működtettek),

• célkitűzésbeli különbségek (kulturális, nevelési, természetmegőrzési céllal,

vagy csupán üzleti megfontolásból működő állatkertek) (http1).

Magyarországon a 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM az állatkert és az ál-

latotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól szóló

együttes rendelete határozza meg az állatkert fogalmát. Az 1. paragrafus szerint:

(1) Az állatkert olyan állandó intézmény, amely a természet- és állatvédel-

met szolgálja, ahol az állatokat évente 7, vagy annál több napon keresztül

a nagyközönség részére történő bemutatás céljából tartják. Az ismeretter-

jesztést, oktatást és nevelést az ott élő állatok folyamatos és szakszerű

bemutatásával és tájékoztatással biztosítja.

(2) Az állatkert részt vesz a tudományos kutatásban, a fajok megőrzésében,

továbbá a természetvédelmi oltalom vagy nemzetközi természetvédelmi

egyezmény hatálya alá tartozó (a továbbiakban: védett) fajok egyedeinek

megóvásában, valamint természetvédelmi mentőközpont feladatokat is

elláthat. Az állategyedekkel üzletszerű kereskedelmi tevékenységet nem

folytathat. Nem minősül üzletszerű kereskedelmi tevékenységnek az

egyedek, illetve szaporulatok cseréje, eseti értékesítése.

(3) Az állatkertben a tartás során a jó gazda gondosságával kell eljárni.

(4) Nem minősül állatkertnek:

a, az állatkereskedés,

b, a cirkuszi menazséria,

c, az a bemutató, ahol kizárólag háziasított fajok – beleértve a struc-

cot és az emut is – egyedeit tartják,

d, a nemzeti park igazgatóságok által a vadon élő állatfajok egyedei-

nek védelme és a sorsukról való gondoskodás érdekében törté-

nő elhelyezésük céljából fenntartott állandó intézmény.

A 3/2001. együttes rendelet melléklete az állatkertekben leggyakrabban tartott

állatfajok, illetve állatcsoportok elhelyezésének minimális feltételeit tartalmazza.

Amennyiben az állatkertben tartott állatfaj a mellékletben nem szerepel, vagy valame-

8

lyik kategóriába való besorolása kérdéses, a tartás minimális feltételeit az illetékes kör-

nyezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség állapítja meg.

Az állatokat olyan feltételek között kell elhelyezni az állatkertekben, amelyek

megfelelnek az állatok jólétének és biztosítják a természeteshez hasonló viselkedésük

kialakulását. Ennek érdekében az állatoknak megfelelő méretű állattartó helyeket (kifu-

tó, röpde, ketrec, medence) kell biztosítani. Gondoskodni kell az állatok jó kondícióban

tartásához szükséges beltartalmú takarmányról és ivóvízről. Jólétük érdekében az álla-

tok szükségleteinek megfelelő hőmérsékletet, világítást illetve fürdési lehetőséget, meg-

felelő mélységű és minőségű vizet, illetve az időjárás viszontagságaitól való védelmet

kell teremteni.

Az állatok állapotát és egészségét legalább naponta szakképzett személyeknek

kell ellenőriznie. Azokat az állatokat, amelyeken sérülés, betegség, stressz tünetei ta-

pasztalhatók, azonnali kezelésben és gondozásban kell részesíteni, szükség esetén el

kell különíteni, illetve az okokat meg kell szüntetni. Az állattartó helyeket higiénikus

viszonyok között kell tartani, a megfelelő takarításról rendszeresen gondoskodni kell, a

szennyvizet el kell vezetni.

Az állatok számára ingerekben gazdag és megfelelően berendezett életteret kell

biztosítani, amelyek természeteshez hasonló viselkedési formák gyakorlását teszik lehe-

tővé. Az állatokat -lehetőség szerint- a természetben is jellemző kor- és ivari összetételű

csapatban kell tartani (http2).

2.3. Milyen feladatai vannak az állatkerteknek?

Az elmúlt évtizedek nagymértékű környezetszennyezése, a növekvő népesség

egyre növekvő területigénye, a mértéktelen energia-felhasználás hatására egyre több

élőhely szűnik meg, sok faj pusztul ki vagy sodródik a kipusztulás szélére, a Föld

biodiverzitása folyamatosan csökken. Míg 1600 és 1700 között „csak” évtizedenként,

addig 1750 és 1850 között már évenként egy-egy emlős- és madárfaj halt ki (Standovár

és Primack, 2001)! Ezen okok miatt az állatkertekre egyre nagyobb szerep hárul a ter-

mészet megőrzésében.

Az állatkerteknek három fontos feladatuk van. A fajmegőrzés, a kutatás és az

oktatás. A következőkben e feladatok fontosságáról és megvalósításuk lehetőségeiről

esik szó.

9

2.3.1. Fajmegőrzés

A természetvédelem célja a biológiai diverzitás, a fajok és életközösségek meg-

őrzése. Az állatkertek ehhez a küldetéshez ex situ (kihelyezett, természetes élőhelyen

kívüli) fajmegőrzési programokkal próbálnak hozzájárulni. Ilyen fajmegőrzési program

például az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által vezetett Euró-

pai Veszélyeztetett Fajok Programja, az EEP is.

Az ex situ megőrzés tulajdonképpeni célja, hogy segítse a fajok természetes élő-

helyükön (in situ) való túlélését. Ezek a programok nem a biotópmegőrzést helyettesí-

tik, sokkal inkább csak kiegészítik azt. Az ex situ tenyésztés megmentheti a veszélyezte-

tett fajokat a kipusztulástól, az ex situ populációk felhasználhatók az in situ populációk

fenntartására, valamint az oktatásban, kutatásban is.

A kihelyezett populációk tenyésztésében a legnagyobb probléma a genetikai vál-

tozatosság csökkenése lehet. A természetben a különböző populációk nagy változatos-

ságot mutatnak. Ez a változatosság külsőleg is megnyilvánul, de ami még fontosabb, a

belső jellemzőkben is. A vad populációk a genetikai változatosság miatt képesek a rájuk

ható szelekciós hatásokra (pl. környezet változásai, új vetélytársak, betegségek megje-

lenése) reagálni. Ez a képesség a vad populációk számára nagyon fontos, ezért töreked-

ni kell az ex situ populációkban az eredeti változékonyság megőrzésére. Az ex situ po-

pulációk veszélyei az alábbiak: sokkal kevesebb egyed alkot egy populációt, így érzé-

kenyebbek is az olyan genetikai folyamatokra, melyek a genetikai változatosság csök-

kenéséhez vezetnek; a kihelyezett populációk kisebb alpopulációkra bomlanak, melyek

egyedei között nagyobb a beltenyésztés veszélye; a természetes élőhely hiánya kedve-

zőtlen szelekciós hatásokkal járhat (Kemenesné Kiss, 1994).

A részletes tanulmányoknak köszönhetően az állatkertek ma már az egész világ-

ra kiterjedő számítógépes adatbázisokat használnak fajmegmentési tevékenységükhöz.

Az egyik ilyen adatbázis a Nemzetközi Fajnyilvántartó Rendszer (International Species

Inventory System, ISIS), amely 48 ország 405 zoológiai intézményében élő 4200-féle

gerincesnek mintegy 180 ezer egyedéről szolgáltat naprakész adatokat. Így a fogságban

tartott, szaporítani kívánt fajok egyedeinek leszármazási viszonyait ismerve elkerülhető

a beltenyésztés okozta genetikai leromlás (Standovár és Primack, 2001).

Mint azt már korábban említettem, az ex situ tenyészprogramok az oktatást és a

kutatást is szolgálják, de végső céljuk a veszélyeztetett fajok populációinak természetes

10

környezetükben való megőrzése. Az életképes populációk újraalakításának támogatása

általában magába foglalja a fogságban született állatok kihelyezését a természetbe.

Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) 1987-ben elfogadta az Élőlé-

nyek áthelyezésére vonatkozó állásfoglalást, amely az ex situ populációk szabadon bo-

csátásáról szól. Az IUCN az áthelyezés három típusát jelöli meg:

• Behurcolás vagy betelepítés, ami egy élő szervezet ember általi elterjeszté-

sét jelenti, történetileg ismert elterjedési területén kívül.

• Visszatelepítés, ami valamely élőlény elterjedési területének olyan részére

való tudatos betelepítést jelent, ahonnan az adott faj eltűnt vagy kipusztult.

• Állománybővítés, amely a természetes környezetben élő populációk létszá-

mának növelését jelenti.

Az IUCN Fajtúlélési Bizottságának Visszatelepítési Szakértő Csoportja adatbá-

zist tart fenn a fogságban született állatokkal történő visszatelepítésekről. 1992 decem-

berében az adatbázisban 120 faj mintegy 14 millió fogságban született egyede szerepelt.

A sikeresen visszatelepített fajok között az emlősök (32%) és a madarak (40%) vannak

túlsúlyban, a halak (8%) és a gerinctelenek (2%) alulreprezentáltak. Egyedszám szem-

pontjából azonban az alsóbbrendű gerincesek képviselnek nagyobb tömeget (mintegy

1,5 millió hal, valamint 19 ezer hüllő és kétéltű), az emlős- és madárfajokból jóval ke-

vesebb egyedet sikerült visszatelepíteni (61 és 786 egyed).

A Visszatelepítési Szakértő Csoport 138 feljegyzett projektből 15-öt tart sikeres-

nek (sikeres az, amelyik hozzájárult az önfenntartó természetes populáció újjá alakulá-

sához), ez a projektek 11%-a. Néhány sikeres visszatelepítési projekt, amely állatkerti

állatok áthelyezésével történt: európai bölény (Bison bison) Lengyelországban és

Belorusziában, Przewalski ló (Equus przewalskii) Mongóliában, milu vagy Dávid-

szarvas (Elaphurus davidianus) Kínában, arany oroszlánmajmocska (Leontopithecus

rosalia) Brazíliában vagy a kaliforniai kondor (Gymnogyps californiacus) (1. ábra) az

Egyesült Államokban.

11

1. ábra: A kaliforniai kondor (Gymnogyps californiacus) (http3)

Láthatjuk, a projektek eredményei elég változóak. A sikertelen próbálkozások

azonban ugyanolyan fontosak, mint a sikeresek, hiszen azokból rengeteg hasznos in-

formációt szerezhetünk a további projektekhez. Fontos, hogy ezeket az információkat

összegyűjtsük, hiszen segítségükkel folyamatosan tökéletesedhetnek a visszatelepítési

technikák, melyekre nagy szükség lesz, ha az ex situ populációknak még nagyobb sze-

repe lesz a természetes populációk megőrzésében (Kemenesné Kiss, 1994).

A külföldi állatkertek gyakran számolnak be sikeres szaporítási programokról,

visszatelepítési akciókról. Például az Amerikai Egyesült Államok állatkerti szervezete,

az AZA (American Zoo and Aquarium Association) Communiqué című magazinjában

rendszeresen közli az adott hónap eredményeit. Innen tudhatjuk meg, hogy 2005 máju-

sában a Denver Zoo-ban hét év után újra sikeresen szaporodott a hópárduc (Panthera

uncia), amely a veszélyeztetett fajok közé tartozik. A Great Plains Zoo 2005 júliusában

fekete orrszarvú (Diceros bicornis) borjú születéséről számolt be. Jelenleg kevesebb,

mint 3500 fekete orrszarvú él a vadonban, 1970 és 1992 között 96%-al csökkent a lét-

számuk. Az AZA fajmegőrzési programjában jelenleg 69 egyed vesz részt. Az újszülött

borjút is bekapcsolják majd a programba, kétéves korában egy másik állatkertbe helye-

zik át szaporítás céljára (http4).

Az Egyesült Államok állatkertjei gyakran vesznek részt visszatelepítési akciók-

ban is. A San Francisco Zoo 1985-ben kezdte el a fehérfejű rétisas (Haliaeetus

leucocephalus) megmentését szolgáló programját. Ennek a programnak a segítségével

újra stabil populáció alakulhatott ki egykori elterjedési helyükön, a Channel-szigeteken.

12

Idén regisztrálták a kilencvenedik fiókát, akit az állatkertben keltettek, majd onnan sike-

resen szabadon engedtek (http5).

Hazai állatkertjeink is aktívan részt vesznek fajmegőrzési programokban. Az Eu-

rópai Veszélyeztetett Fajok Program több mint két tucat programjában vesznek részt

MÁSZ-tag magyar állatkertek. Szaporítási eredményeik jelentősek. Két faj esetében

(mandrill és a fehérarcú selyemmajmocska) a faj európai törzskönyvét (ESB) MÁSZ tag

intézmények vezetik (http6).

A Szegedi Vadaspark például több mint egy tucat fajjal, köztük a sörényes far-

kassal (Chrysocyon brachyurus) és a Magyarországon csak Szegeden látható

vikunyával (Vicugna vicugna) vesz részt az EEP-ben. Ezen kívül a Vadaspark vezeti a

fehérarcú selyemmajmocska (Callithrix geoffroyi) nemzetközi törzskönyvét és európai

fajkoordinációját (http7).

Sikeres a Fővárosi Állat- és Növénykert részvétele is az Európai Veszélyeztetett

Fajok Programjában (EEP). 2001-ben például 23 EEP-ben részt vevő és 12 ESB-s (eu-

rópai törzskönyvvel rendelkező) fajt tartott. Az EEP-s fajok közül hármat, míg az ESB-s

fajokból kettőt sikerült szaporítaniuk (http8). 2005. júliusában például sikeresen szapo-

rodott a Fővárosi Állatkertben a 2003-ban kifejezetten szaporítási céllal beszerzett per-

zsa leopárd (Panthera pardus saxicolor) pár. A perzsa leopárd a leopárdok – vagy más

néven párducok – legnagyobbra növő alfaja. Nemcsak Iránban, hanem Irak, Afganisz-

tán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán, valamint Örményország területén is

őshonos. Élőhelyén veszélyeztetett állatnak számít, vadon élő állományát kevesebb,

mint kétezer egyedre becsülik. Éppen ezért a perzsa leopárd az első függelékben szere-

pel a védett és veszélyeztetett állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabá-

lyozó washingtoni egyezmény listáján.

A világ állatkertjeiben mintegy 160 perzsa leopárd él, közülük valamivel több,

mint száz az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott

tenyészprogramjában részt vevő állatkertek lakója (http9).

2004. október elsején jelentette be a Science című vezető tudományos folyóirat

azt a szenzációs hírt, hogy elsőként értek el komoly eredményeket az orrszarvúk mes-

terséges termékenyítésében. A nem mindennapi szakmai eredmény történetesen a Fővá-

rosi Állat- és Növénykert nőstény orrszarvújával történt, akivel már hosszú ideje pró-

bálkoztak az állatkerti szakemberek. A mesterséges termékenyítéssel kapcsolatos mun-

kák Lulu esetében 2001 szeptemberében kezdődtek meg a Fővárosi Állat- és Növény-

kert kezdeményezésére. A Berlini Állatkerti és Vadállatkutató Intézet (IZW – Institut

13

für Zoo- und Wildtierforschung) egyik munkacsoportja a Salzburgi Állatkert állatorvo-

saival, a Bécsi Állatorvosi Főiskola biokémia professzorával, valamint a Budapesti Ál-

latkert három állatorvosával, dr. Sós Endrével, dr. Molnár Viktorral és az időközben

nyugállományba vonult dr. Mezősi Lászlóval egészült ki (http10). A termékenyítés

eredményeképpen a világon első ízben történt meg, hogy mesterséges úton fogant orr-

szarvú embrió több hónapon át is eredményesen fejlődjön. Sajnálatos módon a borjú

2005. augusztusában halva született, halálát valószínűleg fulladás okozta. Bár az igazi

célt, vagyis az egészséges orrszarvú világrajövetelét nem sikerült elérni, de a vemhesség

során szerzett tapasztalatok, illetve az elvégzett vizsgálatok számos olyan eredménnyel

jártak, amely az orrszarvúak mesterséges termékenyítésének tökéletesítéséhez, és ezáltal

az orrszarvúak megmentéséhez jelentős mértékben hozzájárulhatnak (http11).

2. 3. 2. Kutatás

Az állatkertek már a XIX. században is fontos forrásai voltak a biológiai ismere-

teknek. Sok olyan faj van, melyeket csak az állatkertekben tartott példányok segítségé-

vel tudtak behatóan tanulmányozni. Az állatkertek fontos szerepet játszottak az anató-

mia, a morfológia, a rendszertan fejlődésében, és ma is jó szolgálatot tesznek a tudo-

mánynak a különböző etológiai, táplálkozási, fiziológiai, szaporodásbiológiai vizsgála-

tok eredményeivel.

A világ állatkertjeinek állatgyűjteményei rendkívül sokfélék, a tartott állatok

gondozásához, takarmányozásához, szaporodásuk elősegítéséhez, gyógyításukhoz ha-

talmas ismeretanyagra van szükség. A tudás egyrészt az oktatás szempontjából is fon-

tos, hiszen a rosszul tartott, beteg állatok nem szolgálják a környezeti nevelést, másrészt

az ex situ populációk fajmegőrzésben betöltött egyre nagyobb szerepe miatt is lényeges.

A természetmegőrzési vonatkozású kutatások iránti fokozódó igény ellenére a

szükséges munkaerő és az anyagi háttér csak ritkán áll rendelkezésre az állatkertekben.

Sok helyen egyetlen teljes munkaidőben foglalkoztatott kutató sincsen, kevés helyen

alkalmaznak egy vagy két kutatót, és nagyon ritka az olyan állatkert, ahol teljes kutató-

gárda tevékenykedik. Erre a problémára megoldást jelenthet az állatkertek közötti ösz-

szefogás (információcsere) és a különböző kutatóintézetekkel, egyetemekkel való

együttműködés.

Az állatkerti kutatásokon keresztül szerzett információk többségének nagy sze-

repe van a természetmegőrzésben általában, de különösen a faj és élőhely megőrzésben.

Ez kétségtelenül igaz a számtalan állatfaj tekintetében gyűjtött alapinformációkra, és a

14

különböző technikákra (állatorvosi-gyógyászati, szaporodási, genetikai, stb.) is. Az ál-

latkertekben kifejlesztett technikákat és tudást is egyre növekvő mértékben alkalmazzák

a vad populációk megőrzésében és menedzsmentjében (Kemenesné Kiss, 1994).

A publikált információk, a nagy mennyiségű tudás és tapasztalat, a szakemberek

segítsége mind a természetmegőrzést szolgálják. Az állatkertek különböző projektek-

ben, tanácsokban, munkacsoportokban vállalt munkája sem elhanyagolható. Az ex situ

kutatások ugyan nem minden esetben alkalmazhatók a vad populációkra, azonban gyak-

ran útmutatásként szolgálhatnak a vadon végzett kutatásokhoz, tehát az ex situ és in situ

kutatások a természetmegőrzés tekintetében összefonódnak.

A magyar állatkertek is megpróbálnak minél több témakörben kutatásokat vé-

gezni. A veszprémi állatkertben csimpánzokkal, köztük az állatkert legismertebb lakó-

jával, Böbével rengeteg etológiai kísérletet végzett Kasza László igazgató, melyekről

Farkas (1980) művében is olvashatunk. Végeztek kísérleteket például a csimpánzok

szín-és formaérzékelésével kapcsolatban, ahol Böbe nyújtotta a legkiemelkedőbb ered-

ményt. Az alapvető motívumok elsajátítása és több hónapos gyakorlás után Böbe már

„kompozíciókat” festett. Megfigyelték, hogy az időjárás és az évszak erősen befolyásol-

ta, milyen színekkel fessen. Tavasszal a sárga és a zöld volt a domináns, nyáron és ősz-

szel pedig az érett színek jelentek meg kompozícióiban.

A veszprémi állatkertben napjainkban is folynak kutatások. A Vadon című fo-

lyóiratban cikk jelent meg a mocsári teknős és az ékszerteknős kompetitív viselkedésé-

nek vizsgálatáról. A vizsgálat során kiderült, hogy a „megunt” szabadon engedett ék-

szerteknősök a perifériára szorították ki hazai fajunk egyedeit. Eltérő párzási időszakuk

zavaróan hatott a hazánkban védett mocsári teknősökre, akik így kisebb mértékben sza-

porodtak, mint az ékszerteknősök (Tóth, 2005).

A Magyar Állatkertek Szövetsége szerint a magyar állatkerteknek is saját kutatá-

si programok indításával, vagy az egyetemek, természetvédelmi intézmények és más

természetmegőrzést szolgáló szervezetek kutatásainak támogatásával kell szolgálniuk a

természetmegőrzés céljait és az általuk felhalmozott ismereteket a természetmegőrzés

támogatása érdekében közkinccsé kell tenniük (http12).

2. 3. 3. Oktatás

A természetmegőrzés alapvető feladata, hogy tudatosítsa az emberi fejlődés és a

Föld biológia rendszerei közti új egyensúly megteremtésének szükségességét. Ennek a

tudatosságnak a Föld minden országában és az emberi társadalom minden rétegében

15

mélyülnie kell, és a politikai döntések alapját kell képeznie. Az olyan oktatás, amely

bolygónk biológiai rendszerének és alkotóelemeinek pótolhatatlanságát megvilágítja a

leghatékonyabb eszköz az általános tudatosság szintjének emelésére. Mindezért, az em-

beriség jövője nagyban függ a széles körű és hatékony természetmegőrzési neveléstől.

A világ állatkertjeinek különleges szerepe van az emberek nevelésére tett globális erőfe-

szítésben (Kemenesné Kiss, 1994).

Egyes felmérések szerint az állatkertek sokkal nagyobb népszerűségnek örven-

denek, mint más kulturális intézmény. Ennek oka abban keresendő, hogy az állatkertek

élő állatokat mutatnak be, melyek hatalmas vonzerőt jelentenek. A közvetlen hatás, amit

az élő állat nyújt, változatlanul olyan varázslatos, hogy az elektronikus kép vagy a fény-

kép föl sem veheti vele a versenyt. A modern állatkert egyértelműen betölti azt a fontos

szerepet, hogy ápolja viszonyunkat az állatokkal (Morris, 1995).

Az állatkertek méretüktől és helyüktől függően évente akár több millió látogatót

is vonzanak. Az emberek szabad akaratukból, szabadidejükben keresik fel az állatkerte-

ket. Ez azt mutatja, hogy érdeklődnek az állatok iránt, szeretnének róluk minél többet

megtudni, egyszóval fogékonyak a tanulásra. Ehhez hozzájárul, hogy a közönség na-

gyon összetett mind kor, nem, etnikum, kulturális háttér szempontjából, ami nem biztos,

hogy más kulturális intézmények látogatóiról elmondható. Ezek együttesen adják az

állatkertek különleges nevelési erejét, melyet vétek lenne kihasználatlanul hagyni

(http13).

Sokan tévesen úgy gondolják, hogy az állatkertek, így az állatkerti oktatás is

csak a gyerekeknek való. Természetesen a gyermekek oktatása a legfontosabb, hiszen

ők a legfogékonyabbak, de nem szabad elfeledkeznünk a többi csoportról sem, nekik is

helyet kell kapniuk az állatkertek oktatási terveiben.

A természetvédelmi nevelésnek persze azokhoz is el kell jutnia, akik nem járnak

állatkertbe. Őket a médián keresztül, rádió- és televízió-műsorokban, újságcikkekben

kell tájékoztatni a természetvédelemi tevékenységekről, az állatkerti aktualitásokról,

melyek segítségével talán őket is sikerül meggyőzni a természetvédelem és az állatker-

tek munkájának fontosságáról.

Az állatkerti célcsoport természetvédelmi nevelését többféleképpen, több szinten

is meg lehet valósítani. Más megfogalmazást kívánnak a gyerekek és a felnőttek, az

„egyszerű érdeklődők” és az egyetemi hallgatók. Figyelni kell arra, hogy minden cso-

port igényét kielégítsük.

16

Az oktatási technikák sokfélék lehetnek. A legalapvetőbb módszer az állatokat

bemutató ismeretterjesztő táblák kihelyezése. Ezeken az állatok elterjedéséről, táplálko-

zási és szaporodási szokásairól, veszélyeztetettségi helyzetéről, valamint az adott fajjal

kapcsolatos érdekességekről olvashatnak az érdeklődők. Ezen táblák összeállításakor

lényeges szempont, hogy figyelemfelkeltőek, érdekesek legyenek, és úgy legyenek tu-

dományosak, hogy mindenki számára érthetőek maradjanak. Fontos, hogy a táblákon

feltüntessék, miért szorul a fajvédelemre, milyen állománycsökkentő tényezőkkel kell

számolnunk, és mit tehetünk ezek megszűntetéséért.

Leghatékonyabb módszer a verbális információátadás túravezetések alkalmával,

előadások formájában vagy akár információs pavilonok keretei között. A túravezetések

összeköthetők állatbemutatókkal („show műsorokkal”), ahol az arra alkalmas állatfajok

természetes táplálkozási szokásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. Miközben az

állatok kúsznak, másznak, repülnek élelmükért, a túravezető hasznos információkkal

látja el az érdeklődőket, akik a bemutató alatt kérdezhetnek, és akár kezükbe is vehetik,

megsimogathatják az állatokat, így aktív részesei lesznek a bemutatónak (http14).

Hatásos nevelési módszer az audio-vizuális eszközök (diavetítés, filmek vetíté-

se), számítógépes oktatóprogramok használata. Ezek egyre nagyobb szerepet töltenek

be életünkben és az állatkerti nevelés számára is hatalmas lehetőség rejlik bennük. Elő-

nyük, hogy olyan információkat adhatunk át velük, melyekre állatkerti körülmények

között nem lenne lehetőség, például megmutathatjuk, milyen az állatok természetes élő-

helye és ott hogyan viselkednek stb.

A szellemi és testi fogyatékosok számára szervezett speciális programok szintén

nagyon hasznosak, hiszen bizonyított, hogy az állatok rendkívül jó hatással vannak a

sérült emberekre.

Az időszaki kiállítások, bemutatók is fontos részei az oktatásnak. A különböző

kiadványok, útmutatók, könyvek és még az ajándékboltok bizonyos cikkei is nevelő

értékűek.

Ezen változatos oktatási lehetőségek megvalósításáért manapság már mindenütt

külön szakember, zoopedagógus felel. Az ő feladata, hogy a foglalkozzon a látogatók-

kal, táborokat, előadásokat, szakköröket szervezzen, ő állítja össze az ismertető táblákat,

kiadványokat és nem utolsósorban segíti a pedagógusok munkáját.

17

2. 4. Az Állatkerti Világhálózat

Mivel az állatkert fogalomnak nincs megfelelő definíciója, és az állatkertek típu-

sában és méreteikben is nagy eltérések vannak, nehéz pontosan megállapítani, hogy

hány állatkert is van a világon. Ha minden olyan intézményt, amely vad- vagy háziálla-

tokat állít ki, állatkertnek nevezünk, akkor a világon több mint tízezer állatkertet szá-

molhatnánk össze.

A nemzeti, regionális vagy nemzetközi állatkerti szövetségben résztvevő állat-

kertek száma a világon kb. 1000. Ezek az állatkertek szervezett formában működnek

együtt közös céljaik megvalósítása érdekében (Kovács, 2001).

Az állatkertek eloszlása a világban nem egyenletes, Észak-Amerikában, Nyugat-

és Közép-Európában, Japánban és Ausztrálázsiában, tehát a gazdagabb országokban

találhatjuk többségüket. Ezek nem csak a leggazdagabb, hanem viszonylag magas nép-

sűrűségű, ugyanakkor alacsony biológiai diverzitású területek is. Jóval kevesebb állat-

kert van a fejlődő országokban, de néhány térség (pl. Kína, Közép- és Dél-Amerika)

állatkertjeinek száma sem elhanyagolható. Különleges kivételt képez a trópusi Afrika,

ahol viszonylag kevés állatkert található.

Az állatkerti látogatók száma még nehezebben becsülhető, és csak a különböző

szövetségek tagállatkertjeinek látogatottsága becsülhető reálisan. Mindemellett, a be-

csült adatok is értékes információval szolgálnak arról, hogy az állatkertek általánosság-

ban milyen szerepet játszhatnak a természetmegőrzésben.

A világszövetségi keretben működő több mint 1000 állatkertje évente legalább

600 millió látogatót fogad, ami a Föld teljes lakosságának kb. 10 %-a. Ilyen kivételesen

magas számokat egyetlen más természetvédelmi irányultságú intézmény sem tud felmu-

tatni (Kemenesné Kiss, 1994).

A világ állatkerti szervezeteinek három szintjét különíthetjük el. Az első a nem-

zeti szintű szervezeti rendszer, mely jelenleg 25 országban működik. A nemzetek fölötti

(regionális) szinten szervezett állatkerti szövetségek szintén megtalálhatók a Föld kü-

lönböző részein, így Észak- és Közép-Amerikában, Európában, Ausztrálázsiában, DK-

Ázsiában és Afrikában. Világviszonylatban egyetlen állatkerti szervezet létezik, a

WAZA (Állatkerti Világszövetség).

Az állatkertek világméretű, természetmegőrzési célú, hálózati, szerkezeti és

szervezeti tömörülése számos előnnyel jár. Erősíti a világ különböző részein lévő állat-

kertek közti cserekapcsolatokat. A természetmegőrzési feladatok és programok koordi-

18

nálásával lehetővé teszi a stratégiai tervezést, valamint alapul szolgál a helyi, nemzeti és

nemzetközi természetvédelmi testületek, hatóságok együttműködésének fejlesztéséhez,

aminek nagy jelentősége van az állatkertek által kezdeményezett természetmegőrzési

programok elfogadtatásában, koordinálásában és anyagi támogatásában.

2.5. A Magyar Állatkertek Szövetsége (MÁSZ)

A Magyar Állatkertek Szövetsége (MÁSZ) 1980-ban alakult azzal a céllal, hogy

segítse a magyar állatkertek munkáját. A szervezet fő célja a tanulmányutak, disputák

szervezése, az állatkertek propagálása és az állatcserék megkönnyítése (Kovács, 2001).

A MÁSZ egyik legfőbb feladata, hogy elősegítse a tagintézmények szakmai

színvonalának emelését, megteremtse a szakszerű állattartás alapjait. Ezen célok elérése

érdekében 2000 őszén állatkerti állatgondozó szakképzést indítottak, amely kifejezetten

az állatkerti állatok szakszerű gondozásával foglalkozik, közvetlenül elősegítve az álla-

tok jólétének emelését. A képzést a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanár-

képző Főiskola indította, az elméleti és gyakorlati oktatás egyaránt a Szegedi

Vadasparkban folyik. A képzésben a főiskola oktatói és a hazai állatkertek szakemberei

is részt vesznek. A tanfolyam díját részben az állatkertek, részben a hallgatók állják, az

állatkertek ezen kívül azzal is hozzájárulnak a képzéshez, hogy egymás ápolóit gyakor-

lati képzés fogadják, így a hallgatók olyan állatok gondozásával is megismerkedhetnek,

amelyeket saját állatkertjükben nem tartanak. Az alapképzésen kívül továbbképzéseket

is szerveznek. Több mint tíz éve hagyományosan Veszprémben tartják a „Zoodisputát”,

ahol szakmai előadások mellett kötetlen beszélgetésekre is sor kerülhet.

Az állatkerti szakma rendkívül speciális, csak szűk kört érint, ezért a hazai állat-

kertészeti irodalom meglehetősen szegényes, a külföldi anyagok lefordítása pedig a kis

példányszám miatt nem kifizetődő. Ezért a MÁSZ fontos küldetésének tekinti a külföldi

szakmai anyagok hazai megjelentetését, melyek segítségével az idegen nyelveket nem

beszélő ápolók is hozzájuthatnak a bennük foglaltakhoz. Úttörő volt a Fővárosi Állat- és

Növénykert 1994-ben, nem sokkal a külföldi kiadás után megjelentetett az „Állatkertek

természetmegőrzési stratégiája” című műve, amely azóta is az állatkerti mozgalom

alapműve (http15).

A MÁSZ konferenciák, szakmai tanulmányutak szervezésével is hozzájárul az

ismeretek bővítéséhez. 2005. január 28–30. között például megrendezték az első ma-

gyarországi környezetgazdagítási szemináriumot a Fővárosi Állat- és Növénykertben,

ahol valamennyi hazai állatkert képviseltette magát, és előadások keretei közt mutatták

19

be az adott intézményben megvalósult környezetgazdagítási tevékenységeket (Hanga,

2005). Az állatkerti világban az új ismeretek megszerzésének, a különböző lehetőségek

megismerésének legjobb módja, ha más állatkerteket is meglátogatnak a szakemberek.

A MÁSZ megalakulása óta rendszeresen szervez külföldi tanulmányutakat, 2000-ben a

„Zoodisputa” keretei között a pozsonyi állatkertet látogathatták meg a résztvevők.

A Magyar Állatkertek Szövetségének jelenleg 11 tagja van: a Fővárosi Állat- és

Növénykert, a Budakeszi Vadaspark, a Nagyerdei Kultúrpark Debrecenben, a győri

Xantus János Állatkert, a Jászberényi Állatkert, a Kecskeméti Vadaskert, a Nyíregyházi

Állatpark, a Miskolc Városi Vadaspark, a Pécsi Állatkert és Akvárium, a Szegedi

Vadaspark és a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (1. táblázat).

Terület Látogató Állatfaj Állatfaj Gondo-zók

Közülük felsőfokú Intézmény

neve Alapí-tás éve

Tulajdonos, működte-tő (ha) (fő) (db) (egyed) (fő) (fő)

Fővárosi Állat- és Növénykert 1866

Fővárosi Önkormány-zat tulajdona, önkor-mányzati intézmény

működteti

10,8 1207,807 485 2956 155 21

Debrecen, Nagyerdei Kultúrpark

1958 Városi önkormányzat tulajdona, KHT mű-

ködteti 8 165,000 129 869 47 8

Veszprém, Kittenberger Kálmán Nö-

vény- és Vadaspark

1958 Városi önkormányzat tulajdona, KHT mű-

ködteti 13 170,000 121 631 44 7

Pécs, Állatkert és Akvárium-

Terrárium 1960

Városi önkormányzat tulajdona, KHT mű-

ködteti 3,5 121,346 212 952 24 5

Győr, Xantus János Állatkert 1967

Városi önkormányzat tulajdona, KHT mű-

ködteti 3,5 80,000 106 514 21 2

Kecskeméti Vadaskert 1972

Városi önkormányzat. tulajdona, Vadaskert Természetvédelmi

Alapítvány működteti

2,4 20,000 54 274 8 1

Nyíregyházi Állatpark 1974

Városi önkormányzat tulajdona, KHT mű-

ködteti 22 302,000 248 1454 41 3

Jászberény Város Állat- és

Növénykert 1975

Városi önkormányzat tulajdona, önkor-

mányzati intézmény működteti

4,5 44,984 95 537 16 2

Budakeszi Vadaspark 1979

Állami tulajdon, Pilisi Parkerdő Rt. kezelé-sében, általa alakított

KHT működteti

30 95,000 35 100 8 1

Miskolc Váro-si Vadaspark 1983

Városi önkormányzat tulajdona, Városgazda

KHT működteti 21,3 115,420 71 196 21 2

Szegedi Vadaspark 1985

Városi önkormányzat tulajdona, önkor-

mányzati intézmény működteti

40 93,813 112 423 27 5

1. táblázat: A Magyar Állatkertek Szövetségének tagintézményei (http17)

20

A MÁSZ jövőbeni tervei között szerepel az állatkerti állatgondozó képzés támo-

gatása, szakmai továbbképzések szervezése, hazai állatkertészeti szakirodalom kiadása,

hazai cserelista működtetése, az állattartási problémák évenkénti felmérése, kobzott

állatok befogadása és gondozása, a természetvédelem népszerűsítése és a veszélyeztetett

fajok védelmének támogatása (http16).

2.6. A vizsgált állatkertek bemutatása

2.6.1. A Miskolc Városi Vadaspark

A Miskolc Városi Vadaspark a város északnyugati részén a Csanyik-völgyben,

21,2 hektáron, elegyes gyertyános-tölgyes területen helyezkedik el. A park közvetlenül

kapcsolódik a Bükki Nemzeti Parkhoz, így kiválóan reprezentálja annak növényvilágát.

A Miskolc Városi Vadaspark országunk legrégebbi állatkertje, hiszen már 1355-

ben vadaskert működött a területen, melyet Nagy Lajos királyunk alapított. A mai

vadaspark a lakosság összefogásával, mintegy 15 hét alatt épült fel, és 1983. augusztus

20.-án nyitotta meg kapuit. Akkoriban még csak a hazai állatvilágot láthatta a közönség,

vaddisznókat, dámokat, muflonokat. Néhány évvel később készültek el a ragadozó ma-

darak röpdéi, és az országban egyedülálló farkas kifutó. A farkas falka különlegessége,

hogy ez az egyik legnagyobb közép-európai, természetes körülmények között bemuta-

tott falka.

1993-ban Molnár Attila lett a park igazgatója. Amikor ő az igazgatói székbe ke-

rült, a kifutórendszer meglehetősen rossz állapotban volt. A szűkös pénzügyi keretek

miatt a fejlesztés lassan haladt, ennek ellenére a kifutók egyre bővültek, és egyre több új

állattal ismerkedhettek meg a látogatók, többek között emukkal, Bennett-kengurukkal,

zászlósfarkú gerezával, párducokkal bővült az állomány. Jelenleg Pilz Olivér a

Vadaspark vezetője.

Jelenleg 84 faj mintegy 500 egyedét láthatják a látogatók. Az állományban meg-

találhatók a hazai csülkös nagyvadfajok, a magyar háziállatok közül mangalicákat,

szürkemarhákat és baromfiféléket láthatunk. Különlegesség a madagaszkári félmajom-

gyűjtemény, valamint a színpompás papagájfajokkal teli röpde. A "ragadozósoron"

megismerkedhetünk a bengáli tigrisekkel, leopárdokkal, az európai és sivatagi hiúzzal,

valamint felkereshetjük a hazai ragadozó madarak röpdéit. Nagy népszerűségnek ör-

vend a dél-afrikai szurikáta-csapat, és Gabi, a barnamedve, aki 2004-ben hatalmas új

kifutót kapott.

21

Az állomány sokfélesége is elősegíti a környezeti nevelést, melyet a vadaspark

legfontosabb feladatának tekint, hiszen a látogatók megismerkedhetnek más földrészek

fajaival is, mely remélhetőleg rádöbbenti őket arra, hogy a tőlük távoli területek termé-

szetvédelme éppolyan fontos, mint hazánké.

A Vadaspark autóval könnyen megközelíthető a 2505-ös számú út mentén, Lilla-

füred felé haladva. Tömegközlekedéssel is egyszerűen eljuthatunk a parkig. Az 1-es, 5-

ös valamint a 15-ös jelzésű autóbuszok a Majális-park megállóig szállítják az utasokat,

ahonnan kb. 15 perces sétával érhetjük el a Vadasparkot. A Miskolc Városi Közlekedési

Rt. a június 15. és szeptember 1. közötti időszakban a 15-ös viszonylaton naponta négy

olyan járatot indít, amely a Vadaspark érintésével közlekedik, megkönnyítve ezzel a

látogatók utazását.

A Miskolc Városi Vadaspark nyitvatartása az alábbiak szerint alakul: a március

15.-szeptember 30. közötti nyári időszakban hétköznaponként 9–18 óráig, hétvégenként

és ünnepnapokon 9 és 19 óra között várják a látogatókat. A téli időszakban (október1.-

március 14.) minden nap 9–16 óráig tartanak nyitva. A felnőttek 600, a 18 éven aluli

diákok és a nyugdíjasok 450 forintért, a négy éven aluli gyermekek ingyen látogathatják

a Vadasparkot. Ezen kívül a Miskolci Önkormányzat területén működő óvodák részére

a csoportos látogatás ingyenes (http18).

2. ábra: A Miskolc Városi Vadaspark bejárata

22

2.6.1.1. A Miskolc Városi Vadaspark természetvédelmi tevékenysége

A vadaspark legfőbb feladatának a vonzáskörzetében élő emberek környezettu-

datos gondolkodásmódjának kialakítását, a hazai és nemzetközi természetvédelmi tö-

rekvések eredményes közvetítését tekinti. Ezen célok elérését szolgálja a vadaspark

1998-ban kialakított Természetvédelmi szoborparkja és a 2004 óta szervezett keretek

között működő zoo-iskola. A régió természetvédelmében is nagy szerepet játszik a park

a sérült, védett madarak befogadásával és gondozásával.

A Miskolc Városi Vadaspark különlegessége a Természetvédelmi szoborpark,

melynek célja a természetvédelemben és az állatkertészeti kultúra terjesztésében nagy

szerepet játszott tudósok portréjának bemutatása, valamint az elmúlt évszázadokban

kipusztult állatok bronzba öntött, méretarányos szobrainak bemutatása. A kezdeménye-

zés 1998-ban indult, a cél 25 kipusztult állatfaj szobrának kiállítása.

Jelenleg Gerald Durrell természettudós, Prof. Dr. Konrad Lorenz etológus (akit

az etológia atyjaként is emlegetnek), valamint Prof. Dr. Anghi Csaba mellszobra látha-

tó, aki a XX. század legjelentősebb magyar állatkerti igazgatója (http19).

A kihalt állatfajok közül jelenleg hatnak áll bronzba öntött mása, közülük a leg-

ismertebb a dodó, melynek kihalását 1801-ben rögzítették (3. ábra). A kontrasztos be-

mutatás (élő állatok és kipusztult fajok szobrai) célja ráébreszteni a közönséget az egyé-

ni felelősségvállalás szükségességére környezetünk megóvása érdekében, hiszen mind-

nyájunkon múlik, hogy a jövő generációk is megismerhessék a ma még velünk élő fajo-

kat, és ne csak szobrok formájában.

3. ábra: Dodó-szobor a Természetvédelmi szoborparkban

23

A vadasparkban 2004 őszétől szervezett formában zajlik a zoopedagógia. A park

főállású zoopedagógust alkalmaz, akinek feladatai között szerepel a régió iskoláival

való kapcsolattartás, a különböző foglalkozások megszervezése és a hozzájuk kapcsoló-

dó feladatlapok elkészítése, az állatkerti ismeretterjesztő táblák összeállítása.

Az állatkerti oktatóteremben lehetőség nyílik "rendhagyó" biológia órák, és kü-

lönféle foglalkozások megtartására.

A Vadaspark zoopedagógiai kínálata:

• Szakvezetéses séta – elõre bejelentkezõ csoportok számára

• Korcsoportok szerinti, tematikus vezetések (külön óvodai, általános iskola

alsó és felsõ évfolyamos, középiskolai csoportoknak)

• Dolgozat, szakdolgozat, érettségi projektmunka készítésében segítségnyújtás

• Zoo-napközi a nyári szünidõben

• „Zoóra” –igény szerint, állatbemutatóval egybekötött „tanóra” iskolákban,

óvodákban, könyvtárakban.

• Szabadtéri etológiai bemutató - elõzetesen meghirdetett idõpontokban

• Látványetetések – elõzetesen meghirdetett idõpontban és kifutóknál

• Önkéntes munka – az állatokat szeretõ és segíteni szándékozó fiatalok szá-

mára (13 éves kortól)

• Egyetemi, fõiskolai gyakorlat (http20)

2.6.2. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark

A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark a város híres völgy-

hídjától pár száz méterre, a Fejes-völgyben található (4. ábra).

A múlt század elején még szeméttelepként üzemelő területen 1958-ban kezdték

el felépíteni hazánk második állatkertjét. Az egész város összefogott az ügy érdekében,

szakmai segítséggel pedig a Fővárosi Állat- és Növénykert látta el az építőket.

Mint ahogy több más állatkertben is, a későbbiekben itt is jelentkeztek problé-

mák a kifutók minőségével kapcsolatban. Az elmúlt négy évtized alatt a fejlesztések

elmaradtak és sokan megkérdőjelezték a vidéki állatkert létjogosultságát. Szerencsére a

látogatók nem pártoltak el az állatkerttől. Ezek után az intézmény fejlődésnek indult.

Csökkentették az állatállomány létszámát, felújították a kifutókat és számos állat kapott

24

új lakhelyet. 2001-ben megépült az új medvekifutó, 2005-ben pedig a nagymacskák

lakhelyét korszerűsítették (http21).

A fejlesztéseket természetesen folytatni szeretnék. Jelenleg a két csimpánz ré-

szére szeretnének új kifutót építeni, melyben a tervek szerint a későbbiekben egy egész

csapatot láthatnának a látogatók (http22).

Az állatkert az 1-es, 3-as és 13-as jelzésű autóbuszokkal közelíthető meg Veszp-

rém belvárosából. A nyitva tartás télen 9–16 óráig, nyáron 9–18 óráig tart. A felnőttek

880, a 18 éven aluli diákok és a nyugdíjasok 600, míg a 18 éven felüli diákok 770 forin-

tot fizetnek a belépőért (http23).

4. ábra: A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és

Vadaspark bejárata

2.6.2.1. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark természetvédelmi

tevékenysége

Az állatkert nagy hangsúlyt fektet a természet és a vadon élő állatok védelmére,

valamint a környezeti nevelésre.

Az állatkert tagja az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének

(EAZA), melynek keretén belül részt vesz több fajmegmentési programban. A kard-

szarvú antilop (Oryx dammah) tenyésztésében jelentős eredményeket értek el az Euró-

pai Fajmegmentő Program keretében. Az állatkert ezen kívül részt vesz a mexikói kato-

naara (Ara militaris mexicana) ESB programjában is.

25

A veszprémi állatkertben különböző kutatómunkákat is végeznek. A Szent Ist-

ván Egyetem Állatorvostudományi Karának közreműködésével szaporodásbiológiai és

etológiai kísérleteket végeznek. A Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék munka-

csoportjával a szaporítandó fajok nőstényeinek petefészek-működési vizsgálatai foly-

nak. A magatartásvizsgálatok tárgya az állatok viselkedése állatkerti körülmények kö-

zött (napi aktivitás, szociális viselkedés).

Az állatkert tölti be régiójának állatmentő feladatait. A bekerült sérült állatokat a

Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal együttműködve próbálják meggyógyítani, majd ter-

mészetes élőhelyükre visszajuttatni őket.

Az állatkert rendszeresen szervez gyermekek számára nyári táborokat. 10–16

éves gyermekeknek egyhetes, bentlakásos tábort szerveznek. A résztvevők megismer-

kednek az állatkert állataival, az állatkert életével, az állatkertben élő hazai és egzotikus

állatfajokról bővíthetik ismereteiket. A szakmai programokon kívül, kézműves foglal-

kozásokon, kiránduláson, vetélkedőn vehetnek részt a táborozók.

A bentlakásos táboron kívül napközis táborokba is jelentkezhetnek a gyerekek.

A lovas táborban a gyerekek megismerkedhetnek a lovaglás és a lóápolás elméletével és

gyakorlatával, valamint az állatkert állataival, kézműves foglalkozásokon és ügyességi

játékokon vehetnek részt.

A 6–14 éves gyerekek számára indított egyhetes, 9 turnusos zoo-tábor során a

táborozók megismerkedhetnek az állatkert életével, az állatkertben élő állatok és növé-

nyek testfelépítésével, életmódjával, ezen kívül kiránduláson, kézműves foglalkozáso-

kon is részt vehetnek (http24)

A madár- és hüllőbemutatók az összes látogatónak szólnak. A bemutatók révén a

látogatók közelebbi kapcsolatba kerülhetnek az állatokkal, ezzel is növelve bennük az

állatok iránti felelősségérzetet.

2.6.3. A Fővárosi Állat- és Növénykert

Hazánk első állatkertje 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. Már a reform-

korban felmerült, hogy a Schönbrunnhoz hasonlóan Pesten is állatkertet kellene alapíta-

ni, de az 1848-49-es forradalom és szabadságharc meghiúsította az elképzelést. Az ala-

pítás gondolata azonban az 1860-as években újra felmerült, és hozzá is kezdtek a meg-

valósításhoz.

Az állatkert működtetésére részvénytársaságot hoztak létre, és a város jóvoltából

a területhez is jutottak a Városligetben. Az állatállományt több forrásból szerezték be.

26

Sok állatot kaptak ajándékba. Az egyszerű falusi emberektől az uralkodókig sokan

ajándékoztak állatokat az állatkertnek. Kevéssel a megnyitás után Ferenc József is kül-

dött állatokat a schönbrunni gyűjteményből.

Akkoriban csaknem ötszáz állatot mutattak be a kertben. A manapság oly jel-

lemző állatkerti fajok (pl. zsiráf, elefánt, víziló) még hiányoztak, hiszen akkoriban igen

drágák voltak ezek az állatok, és költséges volt a szállításuk, illetve ellátásuk is.

Az első évek után a lelkesedés alábbhagyott. Egyre kevesebb látogató volt kí-

váncsi az állatkertre. A gazdasági nehézségek enyhítésére mutatványosokat, vásári ko-

médiásokat foglalkoztattak, hogy ezzel is vonzzák a látogatókat.

Mivel a helyzet nem javult, ezért a vezetők úgy döntöttek, hogy a részvénytársa-

ságot Állat- és Növényhonosító társasággá alakítják, abban a reményben, hogy így

könnyebb lesz előteremteni a fenntartás költségeit. A mutatványosok azonban továbbra

is maradtak, hiszen nélkülük az állatkert nem tudott elegendő bevételt termelni.

1986-ra az állatállomány már mintegy kétezer egyedet számlált. Az 1890-es

években olyan fajokat is sikerült beszerezni, mint a csimpánz és az orángután, a jeges-

medve és a szumátrai orrszarvú. Ekkor került az állatkertbe Jónás, a híres víziló is.

Az állatkert látogatottsága ennek ellenére folyamatosan csökkent, majd 1907-

ben megindult a csődeljárás, ami után az üzemeltetést Budapest vette át, így lett a kert

Budapest Főváros Állat- és Növénykertje.

Ezután a főváros elhatározta, hogy újjáépíti a kertet. A cél érdekében bizottságot

hoztak létre zoológusok, botanikusok, építészek és közéleti személyiségek közreműkö-

désével. A régi állatkert szinte valamennyi épületét elbontották és helyükön újakat

emeltek.

Az újjáépített állatkert 1912. május 20.-án nyitotta meg kapuit a közönség előtt.

A kert állománya igen gazdag volt. Láthatóak voltak csimpánzok, orángutánok, gibbo-

nok, oroszlánmajmocskák, vízidisznók, Bennett-kenguruk, ázsiai elefántok, leopárdok,

pumák és az akkor ritkaságnak számító Humboldt pingvinek is. Ekkor indult el az állat-

kert saját kiadású, ismeretterjesztő lapja, a Természet is.

1914-ben kitört az első világháború. Bár az állatkertet nem lőtték és nem is

bombázták, mégis súlyosak voltak a veszteségek. A munkaerő és a takarmány hiánya

miatt sok állat pusztult el.

A háború után a megmaradt állatok szakszerű kezelésére fektették a hangsúlyt az

utódnyerés reményében. Ez azért volt fontos, mert a gazdasági válság miatt új egyedek

vásárlására nem jutott pénz, viszont az egyedek cseréjével új fajokra tehettek szert. Az

27

állatkert már ekkor felismerte, hogy részt kell vállalnia az élővilág sokszínűségének

megőrzése érdekében, ezért csatlakozott az európai bölény megmentéséért indított

szaporítóprogramhoz. Az állatkert gazdasági helyzete egyre javult, az állatok is szépen

szaporodtak, jegesmedvebocs és zsiráfborjú is született, de ekkor hazánkat is elérte a

második világháború.

A háború újabb munkaerő-, építőanyag- és takarmányhiányt okozott. A vasút

közelsége miatt egymást érték a bombázások. Szinte minden épület leomlott és csaknem

minden állat elpusztult.

A háború után azonnal hozzákezdtek az újjáépítéshez. 1945. május 1.-én meg is

nyílt az állatkert, igaz szerényebb keretek között. Idővel pedig újabb állatok beszerzésé-

re is lehetőség nyílt.

1956-ban Anghi Csaba kapta meg az igazgatói széket. Irányítása alatt az állat-

kert európai színvonalúvá fejlődött. Széles körű hazai és nemzetközi kapcsolatokat épí-

tett ki. Ismeretterjesztő füzetsorozatot indított „Zoo-Budapest” címmel, új állatnévtáb-

lák kerültek a kifutók elé, megindultak az ismeretterjesztő előadások.

Elindult az állatok tervszerű szaporítása és ezzel együtt az állatok törzskönyve-

zése is. Kiemelkedőek voltak az eredmények a nagymacskák és vízilovak szaporítása

terén.

Az érdeklődés hatalmas volt. Volt olyan év, amikor 1,5 millió látogatója volt az

állatkertnek.

1967-ben Anghi Csaba nyugalomba vonult, helyét Szederjei Ákos vette át. Igaz-

gatása alatt az állatkert lassan ugyan, de korszerűsödött.

1978-ban dr. Holdas Sándor került az igazgatói székbe, és rögtön tervprogramot

dolgozott ki az állatkert korszerűsítésére. Az átépítések jó részét azonban már az 1987-

ben kinevezett dr. Szijj József fejezte be. Ilyen volt például az Emberszabású Majmok

Háza, amely éppen 1987-ben készült el.

1994-ben dr. Persányi Miklós vette át az irányítást. A vezetőváltás szemléletvál-

tást is eredményezett. Megkezdődött a „rácsellenes” program. A tervszerű rekonstruk-

ció során számos állatház újult meg. Nem csak a műemléki környezet megóvása, hely-

reállítása volt a cél, hanem az állatok életkörülményeinek jobbá tétele is.

Bár sok változás történt, tennivaló még mindig akad. A felújítások tovább foly-

nak, többek között a Nagyszikla felújításával és a szavanna kifutó átalakításával.

2003. májusában dr. Bogsch Ilma vette át az állatkert irányítását, mivel Persányi

Miklóst környezetvédelmi- és vízügyi miniszterré nevezték ki.

28

Az állatkert a téli időszakban 9 és 16 óra között, tavasszal és ősszel 9 és 17 óra

között, nyáron pedig 9 és 19 óra között várja látogatóit. A felnőttek jegye 1400 forintba,

a gyerekjegy 950 forintba, a diák- és nyugdíjas jegy pedig 1100 forintba kerül. Családi

jegy is váltható (2 felnőtt és 2 vagy 3 gyermek részére) 4500 forintért.

Az állatkert megközelíthető a millenniumi földalatti vasúttal, a 72-es, 75-ös és

79-es trolibuszokkal, valamint a 4-es, 20-as és 30-as autóbuszokkal (http25).

2.6.3.1. A Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi tevékenysége

A Fővárosi Állat- és Növénykert hosszú évek óta mentőközpontként is működik.

A természetvédelmi hatóságok által lefoglalt állatokon kívül a vámhatóságok által elko-

bozott jószágok közül is sok egyednek biztosít szakszerű elhelyezést. Ezen állatok be-

fogadására szolgál az Állatkerttől független telken megépített, a Hungária körútnál ta-

lálható Természetvédelmi Mentőhely. Az 500 m2 alapterületű, kétszintes épület belső

állattartó terei igen sok funkcióval bírnak, és a változó igények szerint rugalmasan ala-

kíthatóak. Az épülethez csatlakozik egy 200 m2-s osztott kifutó, ahol további állatok

lehelyezése lehetséges, így a létesítményben nemcsak a kobzott-mentett állatok elhelye-

zésére van lehetőség, hanem az Állatkert gyűjteményébe újonnan érkezett állategyedek

karanténozására is.

A Fővárosi Állat- és Növénykertnek egyik fontos küldetése a Kárpát-medencei

élővilág változatosságának védelme. Ez megvalósul egyrészt a mentett egyedek lehető

legteljesebb ellátásában másrészt a veszélyeztetett fajok zárttéri tartásában, harmadrészt

a veszélyeztetett fajok természetes populációit segítő programok támogatásában. A ter-

mészetvédelmi tevékenységünket minden esetben az illetékes természetvédelmi szerve-

zetekkel egyeztetve folyik. Vészhelyzetben lévő egyedek mentésére az állatkert mindig

nyitva áll, különösen, ha fokozottan védett és védett állatfajok egyedeiről van szó. Az

Élet és Halál Házában a látogatók is láthatják, hogy állatorvosok, szakképzett ápolók és

természetvédelmi szakemberek közösen küzdenek egy-egy sérült állat felépüléséért.

Az Állatkert kiemelten sikeressé vált az elmúlt évtizedben az európai vidra

(Lutra lutra) mentésében, tartásában és szaporításában. Az 1986 óta idekerült 14 men-

tett vidra, és az 1993 óta itt született és felnőtt 11 vidra mára már a Somogy megyei

vagy a tiszai vidrapopulációk tagjai. A korábban kidolgozott sikeres szaporítási progra-

mot az Állatkerttel közösen a Somogyi Vidraparkban folytatják tovább. Az Állatkert

továbbra is aktív védelmezője e kiemelten értékes és a vízi-vízparti ökoszisztémákban

29

csúcsragadozó hazai emlős fajnak. 2000-ben a tiszai ciánkatasztrófa után a vidrapopulá-

ció felmérése és mentése szintén az Állatkertnek köszönhető.

Az állatkert vállalja denevérek átteleltetését is. Az építkezésekkor, épületek bon-

tásakor, panelházak réseiben talált egyedek részére telelőhelyet biztosítanak, majd ta-

vasszal szabadon engedik őket. 1999-2000 telén körülbelül 450 korai denevér (Nyctalus

noctula) telelt át az állatkert segítségével.

Szintén rendszeresen teleltetnek át, majd engedik szabadon az őszi vonulási idő-

szakot elégtelen kondícióban megélő fehér és fekete gólyákat, sérült nappali

ragadozómadarakat. A Hortobágyi Nemzeti Park területén, a Górés tanyán lévő ragado-

zó madár repatriáló telep fenntartását az Állatkert nemcsak szakértelmével, de anyagi-

akkal is támogatja.

A Fővárosi Állat- és Növénykert a fajmegőrzésben is aktívan részt vesz. 2001-

ben az állatkert 23 EEP-s és 12 ESB-s fajt tartott. Az EEP-s fajok közül 3, míg az utób-

biak közül 2 fajt sikerült szaporítaniuk. A mandrill európai törzskönyvét az állatkert

vezeti.

Az állatkert a rákosi vipera hazai védelmét is támogatja. Létrehoztak egy esetle-

ges jövőbeni zárt téri szaporítóprogramot segítő telepet a Vivárium emeletén, ezen kívül

összehívtak egy nemzetközi herpetológusokból és a fogságban való szaporításban jártas

szakértőkből álló fórumot, illetve kiadtak egy, a rákosi vipera helyzetével foglalkozó

szakkönyvet, neves hazai herpetológus szakemberek közreműködésével.

Az Állatkert munkatársai részt vesznek a horvátországi Cres szigetén zajló fa-

kókeselyű-védelmi programban. Eddig közel 30 állatkerti dolgozó utazott Horvátor-

szágba, hogy önkéntesként részt vegyen az élőhelyrendezésben, madármegfigyelő pont

építésében.

Az állatkert nagy hangsúlyt fektet a környezeti nevelésre is. Előzetes bejelentke-

zés alapján ingyenes foglalkozásokat tartanak óvodás, általános iskolás és középiskolás

csoportoknak, más-más témakörökben. Ezen kívül különböző szakköröket is szerveznek

az állatkert területén. A gyerekeket játszóházzal, hagyományőrző kézműves foglalko-

zással, hüllő szakkörrel várják.

Pedagógusoknak akkreditált továbbképzést is tartanak „A zoopedagógia mód-

szertana” címmel. Ezen kívül az állatkert segítséget nyújt a pedagógusoknak nevelési

tervek elkészítésében, illetve módszertani tréningekkel segít nekik az állatkert-

pedagógiai módszerek elsajátításában (http26).

30

2.6.4. A győri Xantus János Állatkert

Az állatkert elődje 1962-ben jött létre Győrött, a Püspök-kertben. Az akkori

vadaspark célja az volt, hogy bemutassa a hazai nagyvad fajokat. A fejlődés lehetőségét

egy 1966-os árvíz hiúsította meg. Ekkor az állomány nagy része elpusztult, a túlélő álla-

tok magánbirtokokon leltek ideiglenes otthonra. A város vezetősége ezek után elhatá-

rozta, hogy új parkot építenek, immár biztonságos helyen. Az elhatározást követően

1967-ben nyitotta meg a vadaspark kapuit mai helyén, Május 1. Kultúrpark néven. Ké-

sőbb a növekvő látogatói igényeknek megfelelően az állományt egzotikus állatokkal

bővítették, így 1985-ben az intézmény Állatkertté alakult.

A következő években a meglévő kifutók felújítása volt jellemző. Próbáltak minél

több fajt bemutatni, de ezt csak egyre kisebb, zsúfoltabb kifutókkal tudták megoldani. A

tartási körülmények egyre romlottak, 1996-ban végül az állatkert fennmaradása is meg-

kérdőjeleződött. 1997-ben vezetőváltás következett be, és az új vezetők nagy lendülettel

kezdtek az állatkert megújításába. Csökkentették az állatállomány létszámát, próbáltak

tágasabb kifutókat létrehozni és új kifutók is épültek (http27). A fejlődés nem állt meg.

2006-ban például a csimpánzok új kifutójának építése kezdődött meg. Az új ház renge-

teg mászási lehetőséget biztosít majd az állatok számára, akik jelenleg még a Kelet-

Afrika házban láthatóak (http28).

A jelenleg 3 hektáros állatkertben 100 állatfaj több mint 500 egyedét élőhely jel-

legű nagy kifutóterületeken tekinthetjük meg. Különösen gazdag az afrikai emlősök

gyűjteménye. A sziklabarlangot mintázó terráriumházban az ország jelenlegi leggazda-

gabb állatkerti mérgeskígyó gyűjteménye tekinthető meg (http29).

Az állatkert könnyen megközelíthető a 8-as és 14-es autóbuszokkal. A felnőttek

850, a 14 éven aluli gyerekek 650, a 14 éven felüli diákok pedig 750 forintos jegyáron

léphetnek az állatkertbe (http30).

2.6.4.1. A győri Xantus János Állatkert természetvédelmi tevékenysége

Az idei évben tizedik alkalommal rendezték meg a zoo-tábort. A hat és tizen-

négy év közötti gyerekek számára rendezett táborban a gyerekek megismerkedhettek az

állatkert állataival, betekintést nyerhettek az állatok gondozásába is. Ezen kívül egyéb

foglalkozásokon és kiránduláson vehettek részt. A tavalyi évben például a gyerekek

előadást hallgathattak meg a csimpánzokról, az akváriumtartás alapjairól és a lovakról

(http31).

31

3. Anyag és módszer

A dolgozat a hazai irodalom és az internetről gyűjtött információk, valamint az

állatkertek munkatársaival való konzultáció feldolgozásából, illetve a tőlük kapott ada-

tok értékeléséből áll.

A táblázatok Excel programmal készültek. A felhasznált fotók egy része saját

készítésű, másik részük az internetről gyűjtött.

32

4. Eredmények

4.1. A Miskolc Városi Vadaspark madármentési tevékenysége

A vadaspark jelentős szerepet tölt be régiójának természetvédelmében azzal,

hogy befogadja a sérült védett madarakat, majd rehabilitációjuk után visszaengedik őket

természetes élőhelyükre.

Jelentős természetvédelmi gondot jelent a sérült védett madarak szakszerű ellá-

tása, illetve a gyógyulást követő repatriációja, ezért a Bükki Nemzeti Park, az Aggteleki

Nemzeti Park, a Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesület 4. sz. Gömör-Tornai

és 34. sz. Bükki Helyi Csoportja közösen a vadasparkon belül létrehozta a védett mada-

rak mentő és rehabilitációs központját.

Az együttműködő szervezetek által évente összegyűjtött nagyszámú sérült madár

szállítása, szakszerű ápolása és általános ellátása hatékonyan csak a vadaspark, a nem-

zeti park igazgatóságok és a természetvédelmi társadalmi szervezetek hatékony együtt-

működésével érhető el. Tekintettel arra, hogy Miskolc városa gyakorlatilag az együtt-

működő két nemzeti park illetékességi területének határán fekszik, jelentősen csökkent-

hetőek a madarak szállításával kapcsolatos költségek is.

A felek megállapodtak abban, hogy folyamatos tájékoztatást nyújtanak egymás-

nak a bekerült madarak állapotáról, a Miskolc Városi Vadaspark gondoskodik a mada-

rak állatorvosi felügyeletéről és szakszerű ellátásáról, folyamatosan konzultálnak és az

állatorvosi szakvélemény alapján együtt határozzák meg a természetbe történő vissza-

juttatás lehetőségeit, valamint minden évben közösen jelentést készítenek a megelőző év

eredményeiről. (Megállapodás a sérült madarak szállítása, ellátása és repatriációja tár-

gyában, 2001. május 28.)

Beszállítás után a vadaspark köteles jegyzőkönyvben rögzíteni a beszállító ada-

tait, az állat faját, a lelőhelyet, a megtalálás időpontját, körülményeit, a sérülés jellegét.

Ezt követően az állatot állatorvossal meg kell vizsgáltatni, majd a szakvélemény alapján

kell meghozni az állat további sorsa felőli döntést.

A bekerülés okai változatosak. A sérülések gyakoriságáról sajnos nem sikerült

kimutatásokat beszereznem, de az állatkert munkatársai szerint a leggyakrabban végtag-

töréssel és a magasfeszültségű vezetékek okozta sérülésekkel kerülnek be az állatok.

Hazánkban a magasfeszültségű vezetékek miatt évente körülbelül 45 ezer madár pusztul

33

el, közülük rengeteg a védett fajhoz tartozó egyed, ami hozzávetőlegesen 2 milliárd fo-

rintos eszmei kárt jelent. A vezetékek szigetelése sajnálatos módon sok helyen még

mindig nem megoldott (http 32). Gyakori a fészekből való kiesés okozta sebesülés. A

sérülésekkel gyakran együtt jár a kimerülés is, ami csökkenti az állat felgyógyulásának

esélyét. Ott jártamkor épp a kimerülés miatt pusztult el egy lábtöréssel beszállított tör-

pegém (Ixobrychus minutus), pedig nagy esélye lett volna a teljes felépülésre.

4.1.1. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása (2001-2004)

4.1.1.1. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása 2001-ben

2001-ben összesen 20 faj 80 sérült egyede került a vadasparkba (3. táblázat).

Fehér gólyából (Ciconia ciconia) szállították be a legtöbbet, összesen 15 egyedet, ege-

részölyvből (Buteo buteo) 14, valamint vörös vércséből (Falco tinnunculus) 8 egyedet.

Az összes beérkezett állat 48,8 %-a sajnos elpusztult, az állomány 33,7 %-át sikeresen

repatriálták. Egyedül a molnár fecskéket (Delichon urbica) sikerült 100 %-ban repatri-

álni, mindkét beszállított egyed gyógyultan hagyta el a parkot. Sikeresnek mondható

még a vörös vércsék és a fehér gólyák repatriálása 62,5 valamint 53,3 százalékkal.

Beérke-

zett Elhullott Repatriált Jelenleg gondo-zott Összegyedszám fajonkénti lebon-

tása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus) 1 1 100 0 0 0 0 Békászó sas (Aquila pomarina) 1 1 100 0 0 0 0 Bütykös hattyú (Cygnus olor) 6 1 16,7 0 0 5 83,3 Darázsölyv (Pernis apivorus) 1 1 100 0 0 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 14 8 57,1 2 14,3 4 28,6 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 6 2 33 4 67 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 15 4 26,7 8 53,3 3 20 Gyöngybagoly (Tyto alba) 3 3 100 0 0 0 0 Héja (Accipiter gentilis) 6 3 50 1 16,7 2 33,3 Kabasólyom (Falco subbuteo) 1 1 100 0 0 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 5 3 60 2 40 0 0 Kuvik (Athene noctua) 1 1 100 0 0 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 3 1 33 2 67 0 0 Molnárfecske (Delichon urbica) 2 0 0 2 100 0 0 Szürkegém (Ardea cinerea) 2 2 100 0 0 0 0 Törpegém (Ixobrychus minutus) 1 1 100 0 0 0 0 Uhu (Bubo bubo) 2 1 50 1 50 0 0 Vándorsólyom (Falco peregrinus) 1 1 100 0 0 0 0 Vörösvércse (Falco tinnunculus) 8 3 37,5 5 62,5 0 0 Zöld küllő (Picus viridis) 1 1 100 0 0 0 0 Összesen 80 39 48,8 27 33,7 14 17,5 3. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Miskolc Városi Vadaspark (2001)

34

4.1.1.2. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása 2002-ben

2002-ben 18 faj 106 egyedét szállították be a vadaspark rehabilitációs központ-

jába (4. táblázat). Az öt legnagyobb egyedszámú faj a következő: egerészölyv 38, fehér

gólya 17, erdei fülesbagoly (Asio otus) 13, gyöngybagoly (Tyto alba) 11 és bütykös

hattyú (Cygnus olor) 5 beszállított egyed. Az állatok 52,8 %-át nem lehetett megmente-

ni. A beszállított két törpegém (Ixobrychus minutus) mindkét egyede elpusztult, de ha-

sonlóan 100%-os volt a mortalitás például a beérkezett kuvikok (Athene noctua) és

macskabaglyok (Strix aluco) esetében is. A sikeres repatriáció aránya az előző évinél

alacsonyabb, csupán a madarak 21,7 %-át tudták felépülésük után szabadon engedni.

Beérkezett Elhullott Repatriált Jelenleg gondo-

zott Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) % (egyed) % (egyed) %

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 2 1 50 1 50 0 0 Bütykös hattyú (Cygnus olor) 5 1 20 0 0 4 80 Egerészölyv (Buteo buteo) 38 18 47,4 6 15,7 14 36,9 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 13 6 46,1 7 53,9 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 17 10 58,8 1 5,8 6 35,4 Gyöngybagoly (Tyto alba) 11 6 54,5 4 36,4 1 9,1 Gyurgyalag (Merops apiaster) 1 0 0 1 100 0 0 Héja (Accipiter gentilis) 1 2 0 0 1 Holló (Corvus corax) 1 0 0 1 100 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 1 1 100 0 0 0 0 Kuvik (Athene noctua) 2 2 100 0 0 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 2 2 100 0 0 0 0 Parlagi sas (Aqulia heliaca) 1 0 0 1 100 0 0 Szárcsa (Fulica atra) 1 0 0 1 100 0 0 Szürkegém (Ardea cinerea) 3 2 67 0 0 1 33 Törpegém (Ixobrychus minutus) 2 2 100 0 0 0 0 Vízityúk (Gallinula chloropus) 1 1 100 0 0 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 4 2 50 0 0 2 50 Összesen 106 56 52,8 23 21,7 29 25,5

4. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Miskolc Városi Vadaspark (2002)

4.1.1.3. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása 2003-ban

A 2003. január 1. és december 31. közötti időszak adatainak (5. táblázat) érté-

kelése szerint az adott időszakban 110 sérült példány érkezett be, 20 fajból. Az előző

évhez hasonlóan egerészölyvekből került a legtöbb a vadasparkba, összesen 30 egyed.

Közülük 23-23 % az elhullott és a repatriált egyedek aránya, 54 %-uk további gondo-

zásra szorult. Az összes egyed 41%-a hullott el, 31,8 százalékukat sikerült természetes

élőhelyükre visszaengedni. Legsikeresebb a meggyvágók (Coccothraustes

coccothraustes), a héja (Accipiter gentilis) és a kenderikék (Acanthis cannabina)

repatriációja volt.

35

Beérkezett Elhullott Repatriált Jelenleg

gondozott Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) % (egyed) % (egyed) %

Barna réti héja (Circus aeruginosius) 4 1 25 0 0 3 75 Búbos banka (Upupa epops) 1 1 100 0 0 0 0 Bütykös hattyú (Cygnus olor) 5 0 0 2 40 3 60 Csíz (Carduelis spinus) 1 1 100 0 0 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 30 7 23 7 23 16 54 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 3 3 100 0 0 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 17 8 47 5 29,4 4 23,6Gyöngybagoly (Tyto alba) 3 1 33 0 0 2 67 Héja (Accipiter gentilis) 1 0 0 1 100 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 5 4 80 1 20 0 0 Kenderike (Acanthis cannabina) 10 1 10 9 90 0 0 Kuvik (Athene noctua) 6 5 83 1 17 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 6 3 50 3 50 0 0 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 2 0 0 2 100 0 0 Réti füles bagoly (Asio flammeus) 1 1 100 0 0 0 0 Sarlósfecske (Apus apus) 1 1 100 0 0 0 0 Szürkegém (Ardea cinerea) 2 1 50 1 50 0 0 Tengelic (Carduelis carduelis) 1 1 100 0 0 0 0 Törpegém (Ixobrychus minutus) 1 1 100 0 0 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 10 5 50 3 30 2 20 Összesen 110 45 41 35 31,8 30 27,25. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Miskolc Városi Vadaspark (2003)

4.1.1.4. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása 2004-ben

2004 évben összesen 20 faj 106 egyedét szállították be valamilyen sérüléssel a

Miskolc Városi Vadasparkba (6. táblázat). Nagy számban került be egerészölyv (Buteo

buteo, 26 egyed), fehér gólya (Ciconia ciconia, 16 egyed), molnárfecske (Delichon

urbica, 14 egyed) és macskabagoly (Strix aluco, 10 egyed). A beérkezett állatok fele

sajnos elpusztult. 100%-os volt a mortalitása az uhunak (Bubo bubo), az erdei fülesba-

golynak (Asio otus), a vörösgémnek (Ardea prupurea) és törpegémnek (Ixobrychus

minutus), a fekete harkálynak (Dryocopus martius), a meggyvágónak (Coccothraustes

coccothraustes) és a gyurgyalagnak (Merops apiaster). A repatriált egyedek aránya 29,2

%.

4.1.1.5. A vadasparkba érkezett egyedek helyzetének alakulása 2005-ben

2005. január 1. és 2005. december 31. között 18 faj 53 egyedét szállították be a

Miskolc Városi Vadasparkba (7. táblázat). A beérkezett egyedek 32 %-át sikerült repat-

riálni, a mortalitási arány viszont 77,4 % volt. A számadatok matematikai helytelensége

abból adódik, hogy a megelőző években bekerült és még gondozott madarak jelenléte

miatt fordul elő, hiszen azok az egyedek is fel vannak tüntetve valamelyik oszlopban.

36

Így fordulhat elő, hogy például a barna rétihéják (Circus aeruginosus) esetében az el-

hullás aránya 200%.

Beérkezett Elhullott Repatriált Jelenleg

gondozott Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) % (egyed) % (egyed) %

Barna réti héja (Circus aeruginosus) 5 1 20 1 20 3 60 Bütykös hattyú (Cygnus olor) 1 0 0 1 100 0 0 Csíz (Carduelis spinus) 1 0 0 1 100 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 26 12 46,1 8 30,7 6 23 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 1 1 100 0 0 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 16 7 43,75 2 12,5 7 43,75Fekete harkály (Dryocopus martius) 1 1 100 0 0 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 2 0 0 0 0 2 100 Gyurgyalag (Merops apiaster) 1 1 100 0 0 0 0 Héja (Accipiter gentilis) 1 0 0 1 100 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 7 6 85,7 1 14,3 0 0 Kuvik (Athene noctua) 6 4 67 2 33 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 10 5 50 5 50 0 0 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 1 1 100 0 0 0 0

Molnárfecske (Delichon urbica) 14 8 57,1 6 42,9 0 0 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 2 1 50 1 50 0 0 Törpegém (Ixobrychus minutus) 2 2 100 0 0 0 0 Uhu (Bubo bubo) 1 1 100 0 0 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 7 1 14,3 2 28,6 4 57,1 Vörösgém (Ardea purpurea) 1 1 100 0 0 0 0 Összesen 106 53 50 31 29,2 22 20,8

6. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Miskolc Városi Vadaspark (2004)

Beérkezett Elhullott Repatriált Jelenleg gondo-zott Összegyedszám fajonkénti

lebontása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%) Barna rétihéja (Circus aeruginosus) 1 2 200 1 100 0 0 Csóka (Corvus monedula) 1 1 100 0 0 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 6 7 116,7 0 0 8 133,3Erdei fülesbagoly (Asio otus) 4 3 75 1 25 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 10 6 60 3 30 5 5, Füstifecske (Hirundo rustica) 2 0 0 2 100 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 2 1 50 3 150 0 0 Kanalas gém (Platalea leucorodia) 1 1 100 0 0 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 3 2 66,7 1 33,3 0 0 Kuvik (Athene noctua) 4 3 75 0 0 1 25 Lappantyú (Caprimulgus europaeus) 1 1 100 0 0 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 6 3 50 3 50 1 16,6 Molnárfecske (Delichon urbica) 4 2 50 2 50 0 0 Sarlósfecske (Apus apus) 1 1 100 0 0 0 0 Szürkegém (Ardea cinerea) 1 1 100 0 0 0 0 Törpegém (Ixobrychus minutus) 2 2 100 0 0 0 0 Vörösvércse (Falco tinnunculus) 3 4 133,3 1 33,3 2 66,7 Zöld küllő (Picus viridis) 1 1 100 0 0 0 0 Összesen 53 41 77,4 17 32 17 32 7. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Miskolc Városi Vadaspark (2005)

37

4.1.2. Az eredmények összesítése

2001. január 1. és 2005. december 31. között összesen 40 faj 455 sérült egyede

érkezett a Miskolc Városi Vadasparkba. A legtöbb, mintegy 114 egyed egerészölyvből

(Buteo buteo) érkezett be, ez az összes beszállított egyed 25 %-át jelenti. A beérkezett

egyedek mintegy 51 %-n (232 egyed) sajnos már nem lehetett segíteni (8. táblázat).

Sok faj mortalitási aránya 100% volt, ezek többnyire egy-egy elhullott egyedet jelente-

nek, például a darázsölyv (Pernis apivorus), a réti fülesbagoly (Asio flammeus) vagy a

vörösgém (Ardea purpurea) esetében. Magas volt még az elhullási arány a kuvikok

(Athene noctua) és a karvalyok (Accipiter nisus) esetében is (78,9 % és 76,2 %). Az

adott időszakban a beérkezett egyedek mintegy 29,2 %-t, összesen 133 egyedet sikerült

repatriálni, azaz természetes élőhelyére visszaengedni. 100 százalékban sikerült repatri-

álni az alábbi fajokat: parlagi sas (Aquila heliaca), holló (Corvus corax), szárcsa (Fulica

atra) 1-1 egyed. Nagy százalékban sikerült rehabilitálni a beszállított kenderikéket

(Acanthis cannabina) és a meggyvágókat (Coccothraustes coccothraustes) is. (Az összesített eredmények matematikai helytelenségét a 2005-ös adatoknál említett helyzet okozza.)

Beérkezett Elhullott Repatriált Jelenleg gondozott Összegyedszám fajonkénti lebontása

(egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)Barna rétihéja (Circus aeruginosus) 11 5 45,5 2 18,2 6 54,5Békászó sas (Aquila pomarina) 1 1 100 0 0 0 0 Búbos banka (Upupa epops) 1 1 100 0 0 0 0 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 2 1 50 1 50 0 0 Bütykös hattyú (Cygnus olor) 17 2 11,8 3 17,6 12 70,6Csíz (Carduelis spinus) 2 1 50 1 50 0 0 Csóka (Corvus monedula) 1 1 100 0 0 0 0 Darázsölyv (Pernis apivorus) 1 1 100 0 0 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 114 52 45,6 23 20,2 48 42,1Erdei fülesbagoly (Asio otus) 27 15 55,5 12 44,4 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 75 35 46,6 19 25,3 25 33,3Fekete harkály (Dryocopus martius) 1 1 100 0 0 0 0 Füstifecske (Hirundo rustica) 2 0 0 2 100 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 21 11 52,4 7 33,3 5 23,8Gyurgyalag (Merops apiaster) 2 1 50 1 50 0 0 Héja (Accipiter gentilis) 9 3 33,3 3 33,3 3 33,3Holló (Corvus corax) 1 0 0 1 100 0 0 Kabasólyom (Falco subbuteo) 1 1 100 0 0 0 0 Kanalas gém (Platalea leucorodia) 1 1 100 0 0 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 21 16 76,2 5 23,8 0 0 Kenderike (Acanthis cannabina) 10 1 10 9 90 0 0 Kuvik (Athene noctua) 19 15 78,9 3 15,8 1 5,3Lappantyú (Caprimulgus europaeus) 1 1 100 0 0 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 27 14 51,9 13 48,1 1 3,7Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 3 1 33,3 2 66,7 0 0 Molnárfecske (Delichon urbica) 20 10 50 10 50 0 0 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 2 1 50 1 50 0 0

38

Parlagi sas (Aqulia heliaca) 1 0 0 1 100 0 0 Réti fülesbagoly (Asio flammeus) 1 1 100 0 0 0 0 Sarlósfecske (Apus apus) 2 2 100 0 0 0 0 Szárcsa (Fulica atra) 1 0 0 1 100 0 0 Szürkegém (Ardea cinerea) 8 6 75 1 12,5 1 12,5Tengelic (Carduelis carduelis) 1 1 100 0 0 0 0 Törpegém (Ixobrychus minutus) 8 8 100 0 0 0 0 Uhu (Bubo bubo) 3 2 66,7 1 33,3 0 0 Vándorsólyom (Falco peregrinus) 1 1 100 0 0 0 0 Vízityúk (Gallinula chloropus) 1 1 100 0 0 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 32 15 46,9 11 34,4 10 31,1Vörösgém (Ardea purpurea) 1 1 100 0 0 0 0 Zöld küllő (Picus viridis) 2 2 100 0 0 0 0 Összesen 455 232 51 133 29,2 112 24,68. táblázat: Mentési adatok összesítése, Miskolc Városi Vadaspark, (2001-2005)

4.2. A veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark madár-

mentési tevékenysége

A veszprémi állatkert gyakorlatilag megnyitás óta végez régiójában természet-

védelmi mentési tevékenységet, azonban csak 2003-ban sikerült mentési központot épí-

teni az állatkertben KAC pályázat keretében (5. ábra). Az állatok elhelyezésére alkal-

mas épületen kívül egy természetvédelmi tanösvényt is kialakítottak, ahol felhívják a

figyelmet arra, hogy milyen hatással van az emberi tevékenység az élővilágra, és bemu-

tatják a Bakony állatvilágát.

5. ábra: A mentőközpont épülete a veszprémi állatkertben

Az állatkert kapcsolatban áll a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársaival,

gyakran a park munkatársai hozzák be a sérült egyedeket.

39

A bekerült állatokat magánszemélyek, vagy a nemzeti park munkatársai szállít-

ják az állatkertbe. Korábban az állatkert saját autóval ment ki a bejelentett sérült állato-

kért, azonban ezt anyagi nehézségek miatt pár éve már nem tudják vállalni. Az állat

bekerülésekor jegyzőkönyvet töltenek ki a megtalálás helyével és dátumával, az állat

fajával és a beszállító adataival, illetve az állat pillanatnyi állapotát is feltüntetik rajta.

Sajnálatos módon a legtöbb esetben ezek után nem lehet megtudni, mi történik

az állatokkal. Az állatkert természetvédelmi referensének elmondása szerint a hiba az,

hogy nincs belső információáramlás, amely nélkül dokumentálhatatlanná válik az álla-

tok sorsa. Ezen a következő évben próbálnak segíteni egy számítógépes rendszer kiépí-

tésével, ami pontos adatok vezetését, kimutatások elkészítését teszi majd lehetővé.

A jegyzőkönyvek másik problémája, hogy gyakran a beszállító tölti ki azokat, és

nincs rajta pontos fajnév feltüntetve, ami az adatok vizsgálatát még inkább megnehezíti.

Jelenleg csupán a 2005 évi adatok állnak a rendelkezésemre. Ezek alapján sajnos

nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, bár Endrédi úr elmondása alapján a

2005 évi adatok reprezentatívnak vehetők, nagyjából az előző években is hasonló fajok,

hasonló egyedszámmal kerültek az állatkertbe.

4.2.1. A 2005 évi mentési adatok a veszprémi állatkertben

2005. január 1. és 2005. december 31. között 21 faj 56 egyedét szállították be a

veszprémi állatkertbe (9. táblázat). Mint azt már korábban említettem, nincsenek ada-

tok arról, hány állat hullott el, illetve gyógyult meg és lett szabadon eresztve.

Összegyedszám fajonkénti

lebontása Beérkezett

(egyed) Összegyedszám fajonkénti

lebontása Beérkezett

(egyed) Csonttollú (Bombycilla garrulus) 1 Léprigó (Turdus viscivorus) 1 Egerészölyv (Buteo buteo) 11 Macskabagoly (Strix aluco) 4

Erdei fülesbagoly (Asio otus) 3 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 2

Fehér gólya (Ciconia ciconia) 7 Molnárfecske (Delichon urbica) 1 Feketerigó (Turdus merula) 12 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 1 Gyöngybagoly (Tyto alba) 1 Sarlósfecske (Apus apus) 1 Héja (Accipiter gentilis) 1 Szajkó (Garrulus glandarius) 1 Jégmadár (Alcedo atthis) 1 Tengelic (Carduelis carduelis) 1 Kanadai lúd (Branta canadensis) 1 Törpegém (Ixobrychus minutus) 1 Karvaly (Accipiter nisus) 2 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 2 Kék vércse (Falco vespertinus) 1 Összesen 56 9. táblázat: Beérkezett fajok listája, Veszprémi Kittenberger Kálmán Növény-és Vadaspark (2005)

40

4.3. A Fővárosi Állat- és Növénykert madármentési tevékenysége

A Fővárosi Állat- és Növénykert küldetésének tartja a Kárpát-medencei élővilág

változatosságának védelmét, így a sérült, beteg madarak befogadását, megmentését is.

Az állatkerten belül az „Élet és Halál Házában” gondozzák a bekerült sérült

egyedeket. Itt a látogatók is megfigyelhetik, milyen erőfeszítéseket tesznek az állatkert

munkatársai egy-egy állat felépüléséért. A mentési munkák másik része pedig az állat-

kert Hungária körúti Természetvédelmi Mentőhelyén folyik, ahol az egészséges állo-

mánytól elkülönítve gyógyíthatják a sérült állatokat. Itt komolyabb műtéti beavatkozá-

sok elvégzésére is lehetőség nyílik.

A bekerülés után az állatokról feljegyzik a beérkezés dátumát, a megtalálás he-

lyét, az állat faját és pillanatnyi állapotát, majd később bejegyzésre kerül az állat további

sorsa is.

A bekerülés okairól nem sikerült kimutatás szereznem, de gyakran szállítanak be

végtagtörést szenvedett egyedeket. Fészekből kiesett fiókákat is rendszeresen ápolnak

az állatkertben. Gyakori a városi élet okozat sérülés, mint az autóval vagy az ablak-

üveggel való ütközés.

A súlyosan sérült, menthetetlen egyedeket elaltatják. Gyakran kerülnek be olyan

állatok is, amelyeket sikerül ugyan meggyógyítani, de már nem telepíthetők vissza ter-

mészetes élőhelyükre. Ezek az egyedek szaporítóprogram részeseivé válhatnak. Ebben

óriási segítséget nyújt a néhány évvel ezelőtt kötött természetvédelmi megállapodás a

Hortobágyi Nemzeti Parkkal. A Tiszafüred határában elhelyezkedő Górés tanya nem

csak természeti szépségeiért, értékeiért különleges turisztikai hely, de itt található a sé-

rült ragadozó madarakat gyógyító madármentő állomás is.

4.3.1. A Fővárosi Állat- és Növénykertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása

(1985-2005)

4.3.1.1. A beérkezett egyedek helyzetének alakulása 1985–1998 között

A vizsgált időszakban összesen 87 faj mintegy 776 egyede került be az állatkert-

be (10. táblázat). Pontosan nem megállapítható, hogy az egyes fajokból hány egyedet

sikerült repatriálni, hány egyed hullott el, illetve hány egyed szorult további gondozásra.

A repatriált egyedek aránya összesítve 53,1 % volt, az elhullás aránya 30,5 %, a zárttar-

tás aránya pedig 16,4 % volt. Nagy számban szállítottak be vörös vércséket (Falco

41

tinnunculus), erdei fülesbaglyokat (Asio otus) illetve fekete rigókat (Turdus merula).

Utóbbi fajból 102 egyed került az állatkertbe, ami az összes beérkezett egyed 13,1 %-a.

Összegyedszám fajonkénti lebontása Beérkezett

(egyed) Összegyedszám fajonkénti lebontása Beérkezett

(egyed) Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)

4 Mezei veréb (Passer montanus) 1

Balkáni gerle (Streptopélia decaocto) 7 Molnárfecske (Delichon urbica) 14 Barátposzáta (Sylvia atricapilla) 4 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 28 Barátréce (Aythya ferina) 1 Nyaktekercs (Jynx torquilla) 3 Kontyos réce (Aythya fuligula) 2 Ökörszem (Troglodytes troglodytes) 3 Barázdabillegető (Motacilla alba) 2 Örvös galamb (Columba palumbus) 2 Barna rétihéja (Circus aeroginosus) 2 Örvös légykapó (Ficedula albicollis) 1 Bíbic (Vanellus vanellus) 1 Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) 1 Búbos pacsirta (Galerida cristata) 2 Rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra) 1 Búbosbanka (Upupa epops) 2 Sárgafejű királyka (Regulus regulus) 3 Csicsörke (Serinus serinus) 1 Sárgalábú sirály (Larus cachinnans) 3 Csíz (Carduelis spinus) 1 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 10 Csóka (Corvus monedula) 6 Sarlósfecske (Apus apus) 15 Csonttollú (Bombycilla garrulus) 3 Seregély (Sturnus vulgaris) 7 Csörgő réce (Anas crecca) 1 Szajkó (Garrulus glandarius) 4 Csuszka (Sitta europaea) 3 Szalakóta (Coracias garrulus) 1 Dankasirály (Larus ridibundus) 20 Szárcsa (Fulica atra) 2 Darázsölyv (Pernis apivorus) 1 Szarka (Pica pica) 10 Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) 11 Széncinege (Parus major) 45

Egerészölyv (Buteo buteo) 20 Szerecsensirály (Larus melanocephalus)

1

Énekes rigó (Turdus philomelos) 2 Szőlőrigó (Turdus iliacus) 2 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 47 Szürke gém (Ardea cinerea) 3 Erdei pinty (Fringilla coelebs) 3 Szürke légykapó (Muscicapa striata) 2 Erdei szalonka (Scolopax rusticola) 5 Tengelic (Carduelis carduelis) 24 Fácán (Phasianus colchicus) 1 Tőkés réce (Anas platyrchynchos) 2 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 11 Törpegém (Ixobrychus minutus) 8 Fekete harkály (Dryocopus martius) 2 Tövisszúró gébics (Lanius collurio) 2 Feketerigó (Turdus merula) 102 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 15 Fenyőrigó (Turdus pilaris) 1 Viharsirály (Larus canus) 1 Fürj (Coturnix coturnix) 1 Vízityúk (Gallinula chloropus) 2 Füsti fecske (Hirundo rustica) 24 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 75 Guvat (Rallus aquaticus) 3 Vörösbegy (Erithacus rubecula) 8 Gyöngybagoly (Tyto alba) 14 Zöld küllő (Picus viridis) 4 Gyurgyalag (Merops apiaster) 14 Zöldike (Carduelis chloris) 4 Havasi szürkebegy (Prunella collaris) 1 Karvaly (Accipiter nisus) 14 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 19 Kék cinege (Parus caeruleus) 25 Házi veréb (Passer domesticus) 19 Kerti poszáta (Sylvia borin) 1 Házigalamb (Columba livia. domestica) 15 Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) 2 Hegyi billegető (Motacilla cinerea) 1 Kisposzáta (Sylvia curuca) 1

Hegyi fakusz (Certhia familiaris) 2 Közép fakopáncs (Dendrocopos medius)

1

Héja (Accipiter gentilis) 6 Kuvik (Athene noctua) 8 Jégmadár (Alcedo atthis) 2 Macskabagoly (Strix aluco) 10

Kabasólyom (Falco subbuteo) 4 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)

11

Kakukk (Cuculus canorus) 3 Összesen 776 10. táblázat: Beérkezett egyedek fajonkénti lebontása, Fővárosi Állat- és Növénykert (1985–1998)

42

4.3.1.2. A beérkezett egyedek helyzetének alakulása 1999-2002 között

1999. január 1. és 2002. december 31. között összesen faj 1297 egyede került a

Fővárosi Állat-és Növénykertbe (11. táblázat - Melléklet).

A négy év alatt feketerigóból (Turdus merula) került be a legtöbb egyed (249),

de sok egyedet gondoztak vörös vércséből (Falco tinnunculus), széncinegéből (Parus

major) és egerészölyvből (Buteo buteo) is (90, 79 és 56 egyed). Ez időszak alatt az ösz-

szesített adatok alapján az egyedek 48,4 %-át, 628 egyedet sikerült rapatriálni. Az elhul-

lás aránya 37,8 % volt (490 egyed), a zárttartásé pedig 13,8 % (179 egyed). Sajnos az

adatokból nem lehet tudni, hogy pontosan hogyan alakult a bekerült egyedek helyzete,

csupán az évenkénti elengedett, elhullott és zárttartásra szoruló egyedek számát tudhat-

juk meg (12. táblázat).

Beérkezett Repatriált Elhullott Zárttartás

Évszám (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

1999 189 86 45,5 70 37 33 17,5

2000 336 173 51,5 132 39,3 31 9,2

2001 335 157 46,9 137 40,9 41 12,2

2002 437 212 48,5 151 34,6 74 16,9

Összesen 1297 628 48,4 490 37,8 179 13,8

12. táblázat: Mentési adatok összesítése, Fővárosi Állat- és Növénykert (1999-2002)

4.3.1.3. A beérkezett egyedek helyzetének alakulása 2003-ban

2003. január 1. és 2003. december 31. között 67 faj 464 egyede került be a Fővá-

rosi Állat- és Növénykertbe (13. táblázat - Melléklet). Pontos adatok csak az elenge-

dett állatokról vannak, így az elhullás és a zárttatás adatait egyben kezeltem. A madarak

44,6 %-át, összesen 207 egyedet sikerült gyógyultan szabadon ereszteni. 100% volt pél-

dául a kuvik (Athene noctua) és a szárcsa (Fulica atra) gyógyulási aránya, de ezek csak

1-1 egyedet jelentenek. Az egyedek 55,4 %-án sajnos már nem tudtak segíteni.

4.3.1.4. A beérkezett egyedek helyzetének alakulása 2004-ben

2004. január 1. és 2004. december 31. között 80 faj 487 egyedét szállították a

Fővárosi Állatkertbe (14. táblázat - Melléklet). A repatriálás aránya 42,9 % volt, ez

209 egyedet jelent. 100 % volt a repatriálás aránya például a gyöngybaglyok (Tyto

alba), a hollók (Corvus corax) vagy a vörösbegyek (Erithacus rubecula) esetében. 188

43

egyedet nem sikerült megmenteni, ez a beérkezett egyedek 38,6 %-a. 100 % volt a mor-

talitása például a balkáni fakopáncsoknak (Dendrocopos syriacus) vagy a kis poszáták-

nak (Sylvia curruca). Mindkét faj esetében 2-2 egyed hullott el.

4.3.1.5. A beérkezett egyedek helyzetének alakulása 2005-ben

A vizsgált időszakban 79 faj 526 egyede érkezett a Fővárosi Állat-és Növény-

kertbe (15. táblázat - Melléklet). Nagy számban kerültek be feketerigók (Turdus

merula) és vörös vércsék (Falco tinnulculus). Előbbi fajból 94, utóbbiból 42 egyedet

szállítottak be. Az egyedek 47,3 %-át sikerült megmenteni, ez összesen 249 egyedet

jelent. A pusztulásból és elaltatásból eredő elhullás aránya 46,4 % (244 egyed). Magas

volt a repatriálási aránya például a balkáni fakopáncsoknak (Dendrocopos syriacus)

87,5 %-al, vagy a csókáknak (Corvus monedula) 80 %-al. Magas volt a mortalitás pél-

dául az egerészölyvek (Buteo buteo) és a zöld küllők (Picus viridis) esetében, 72,7 illet-

ve 87,5 % volt az arány.

4.3.2. Az eredmények összesítése

A Fővárosi Állat- és Növénykertbe 133 faj 3550 egyedét szállították be 1985 és 2005

között (16. táblázat). Az öt leggyakrabban beszállított faj a következő: feketerigó

(Turdus merula, 640 egyed), vörös vércse (Falco tinnunculus, 274 egyed), széncinege

(Parus major, 200 egyed), erdei fülesbagoly (Asio otus, 158 egyed), egerészölyv (Buteo

buteo, 139 egyed) A beérkezett egyedek 48 %-át sikeresen repatriálták, 38,2 %-uk el-

hullott. Beérkezett Repatriált Elhullott Zárttartás Évszám (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

1985–1998 776 412 53,1 237 30,5 127 16,4 1999 189 86 45,5 70 37 33 17,5 2000 336 173 51,5 132 39,3 31 9,2 2001 335 157 46,9 137 40,9 41 12,2 2002 437 212 48,5 151 34,6 74 16,9 2003 464 207 44,6 197 42,5 60 12,9 2004 487 209 42,9 188 38,6 90 18,5 2005 526 249 47,3 244 46,4 33 6,3 Összesen 3550 1705 48 1356 38,2 489 13,8

16. táblázat: Összesített mentési eredmények, Fővárosi Állat- és Növénykert (1985–2005)

44

4.4. A győri Xantus János Állatkert madármentési tevékenysége

A győri Xantus János Állatkert gyakorlatilag megnyitása, 1962 óta foglalkozik

sérült állatok befogadásával és gondozásával. Az Állatkert szóbeli megegyezést kötött a

Fertő-Hansági Nemzeti Parkkal a sérült egyedek gondozásával kapcsolatban. Folyama-

tosan tartják a kapcsolatot a nemzeti park szakembereivel, velük együttműködésben

történik a sérült egyedek befogása, illetve a kőszegi repatriáló telepre való szállítása.

A sérült állatokról beérkezésükkor feljegyzést készítenek, melyben rögzítik az

állat faját, a beérkezés dátumát és az állat állapotát, a későbbiekben pedig bejegyzésre

kerül az állat későbbi sorsa is. A sérült állatok elhelyezésére 3 röpde áll az állatkert ren-

delkezésére. Egy röpdében egyszerre általában 3-4 egyedet helyeznek el. Az állatkert-

ben nincs állandó állatorvosi felügyelet. A szerződéses állatorvos hetente egyszer ellen-

őrzi az állatállományt, illetve szükség esetén hívásra érkezik. A mentés teljes költségét

az állatkert fedezi. Az állatkertből a sérült, de repatriálható állatokat, egészségesen be-

szállított fiókákat a kőszegi repatriáló telepre szállítják. Az alábbi táblázatokban a Kő-

szegre került állatok is a „Zárttartás” kategóriába vannak besorolva, mivel tulajdonkép-

peni sorsukról nincsenek információim.

4.4.1. A Xantus János Állatkertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása (2003-2005)

4.4.1.1. Az állatkertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása 2003-ban

2003. január 1. és 2003. december 31. között 13 faj 26 egyedét szállították a

győri állatkertbe (17. táblázat). A repatriált egyedek aránya 46,1 % volt, ez 12 egyedet

jelent. Összesen 10 egyed hullott el, az a beérkezett egyedek 38,5 %-a. Beérke-

zett Repatriált Elhullott Zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Bütykös hattyú (Cygnus olor) 1 1 100 0 0 0 0 Dolmányos varjú (Corvus c. cornix) 1 1 100 0 0 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 5 2 40 1 20 2 40 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 1 0 0 1 100 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 3 2 66,7 1 33,3 0 0 Fekete rigó (Turdus merula) 1 1 100 0 0 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 1 1 100 0 0 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 1 1 100 0 0 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 3 1 33,3 2 66,7 0 0 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 1 0 0 1 100 0 0 Szajkó (Garrulus glandarius) 1 0 0 1 100 0 0 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 1 1 100 0 0 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 6 1 16,7 3 50 2 33,3Összesen 26 12 46,1 10 38,5 4 15,4

17. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Xantus János Állatkert (2003)

45

4.4.1.2. Az állatkertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása 2004-ben

A vizsgált időszakban 14 faj 21 egyede került sérülten az állatkertbe (18. táblá-

zat). Az egyedek 57,1 %-án sajnos már nem lehetett segíteni. 100% volt a mortalitás

például a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) és a kabasólyom (Falco subbuteo)

esetében, de ezek csak 1-1 egyedet jelentenek. Az egyedek repatriálási aránya 33,3 %

volt. További zárttartása került sor 2 egyed esetében, amely a beérkezett egyedek 9,6 %-

a. Beérke-

zett Repatriált Elhullott Zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 1 0 0 1 100 0 0

Egerészölyv (Buteo buteo) 2 1 50 1 50 0 0 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 1 1 100 0 0 0 0 Ezüst sirály (Larus argentatus) 1 0 0 1 100 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 4 2 50 1 25 1 25 Fekete rigó (Turdus merula) 1 0 0 1 100 0 0 Fülemüle (Luscinia megarhynchos) 1 1 100 0 0 0 0 Kabasólyom (Falco subbuteo) 1 0 0 1 100 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 1 1 100 0 0 0 0 Parti fecske (Riparia riparia) 1 0 0 1 100 0 0 Réti sas (Haliaetus albicilla) 1 0 0 0 0 1 100 Szürke gém (Ardea cinerea) 1 0 0 1 100 0 0 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 1 0 0 1 100 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 4 1 25 3 75 0 0 Összesen 21 7 33,3 12 57,1 2 9,6

18. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Xantus János Állatkert (2004)

4.4.1.3. Az állatkertbe érkezett egyedek helyzetének alakulása 2005-ben

2005. január 1. és 2005. december 31. között 8 faj 20 egyedét szállították a győri

állatkertbe (19. táblázat). Erdei fülesbagolyból (Asio otus) érkezett be a legtöbb, össze-

sen 6 egyed. A repatriálás aránya ebben az évben 40 %, az elhullás aránya pedig 25 %

volt. Beérke-

zett Repatriált Elhullott Zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 1 1 100 0 0 0 0

Egerészölyv (Buteo buteo) 5 3 60 2 40 0 0 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 6 0 0 0 0 6 100 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 1 0 0 1 100 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 1 0 0 0 0 1 100 Szarka (Pica pica) 1 1 100 0 0 0 0 Szürke gém (Ardea cinerea) 1 0 0 1 100 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 4 3 75 1 25 0 0 Összesen 20 8 40 5 25 7 35

19. táblázat: Beérkezett fajok zárólistája, Xantus János Állatkert (2005)

46

4.4.2. Az eredmények összesítése

A győri állatkertbe 2003. január 1. és 2005. december 31. között összesen 21 faj

67 egyedét szállították be (20. táblázat).

Beérke-

zett Repatriált Elhullott Zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 2 1 50 1 50 0 0

Bütykös hattyú (Cygnus olor) 1 1 100 0 0 0 0 Dolmányos varjú (Corvus c. cornix) 1 1 100 0 0 0 0 Egerészölyv (Buteo buteo) 12 6 50 4 33,3 2 16,7Erdei fülesbagoly (Asio otus) 8 1 12,5 1 12,5 6 75 Ezüst sirály (Larus argentatus) 1 0 0 1 100 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 8 4 50 3 37,5 1 12,5Feketerigó (Turdus merula) 2 1 50 1 50 0 0 Fülemüle (Luscinia megarhynchos) 1 1 100 0 0 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 1 1 100 0 0 0 0 Kabasólyom (Falco subbuteo) 1 0 0 1 100 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 1 1 100 0 0 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 5 2 40 2 40 1 20 Parti fecske (Riparia riparia) 1 0 0 1 100 0 0 Réti sas (Haliaetus albicilla) 1 0 0 0 0 1 100 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 1 0 0 1 100 0 0 Szajkó (Garrulus glandarius) 1 0 0 1 100 0 0 Szarka (Pica pica) 1 1 100 0 0 0 0 Szürke gém (Ardea cinerea) 2 0 0 2 100 0 0 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 2 1 50 1 50 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 14 5 35,7 7 50 2 14,3Összesen 67 27 40,3 27 40,3 13 19,4

20. táblázat: Mentési adatok összesítése, Xantus János Állatkert (2003-2005)

Vörös vércséből (Falco tinnunculus) került be a legtöbb, 14 egyed, ami az ösz-

szes beérkezett egyed 20,9 %-a. A repatriált és az elhullott egyed aránya egyaránt 40,3

% volt, ami 27-27 egyedet jelent.

47

4.5. Következtetések

Hazánk állatkertjei mind megpróbálnak tenni a természet védelméért. Egyes ál-

latkertek csak oktató, nevelő tevékenységgel teszik ezt, mások fajmegmentő progra-

mokhoz csatlakoznak, és az állatok zárttéri szaporításával próbálják Földünk genetikai

sokféleségét megőrizni. Az általam vizsgált állatkertekben hazánk élővilágát is próbál-

ják megőrizni, mégpedig a sérült állatok befogadásával, gondozásával, majd természe-

tes élőhelyükön való elengedésével.

Nem elhanyagolható az állatkertek utóbbi tevékenysége. A fenti eredmények

összesítése alapján elmondható, hogy a Miskolc Városi Vadasparkban, a Fővárosi Állat-

és Növénykertben, valamint a győri Xantus János Állatkertben összesen 4072 egyedet

kezeltek a vizsgált időszakokban. A repatriált egyedek száma 1865 (45,8%), köztük

olyan fokozottan védett fajokat is találhatunk, mint a fehér gólya (Ciconia ciconia), a

gyöngybagoly (Tyto alba) vagy a kuvik (Athene noctua).

A sikeresen repatriált egyedek jelentős természetvédelmi értéket képviselnek. A

Miskolc Városi Vadasparkban 2001 és 2005 között repatriált egyedek természetvédelmi

értéke összesen 7 millió 93 ezer forint. A fokozottan védett fajok értéke ezen belül 4

millió 250 ezer forint, ez 6 faj 32 egyedét jelenti.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben a 2003 és 2005 között repatriált egyedek

természetvédelmi értéke összesen 12 millió 586 ezer forint. Az elmúlt évben 3 fokozot-

tan védett faj 5 egyedét, 37 védett faj 196 egyedét és 2 Európai Közösségben védelmet

élvező faj 18 egyedét engedték vissza sikeresen természetes élőhelyére.

A győri Xantus János Állatkertben pedig 1 millió 51 ezer forintos természetvé-

delmi értéket képviselnek a 2003 és 2005 között repatriált egyedek.

Úgy gondolom, az előbb említett összegek mind amellett szólnak, hogy az állat-

kertek madármentési munkája fontos hazánk élővilágának megőrzésében.

Természetesen mindenütt van még min javítani. A vidéki állatkertekben például

sokat segítene az állandó állatorvosi felügyelet, ami véleményem szerint növelné az

állatok gyógyulási esélyét.

Az állatkertek összefogása, az egyes fajok kezelésében szerzett tapasztalatok

cseréjével még sikeresebbé lehetne tenni a madármentési munkát. Véleményem szerint

ezen kapcsolatok kialakítása is az állatkertek jövőbeni feladatai közé tartozik.

48

5. Összefoglalás

Paul és Anne Ehrlich (1995) könyvükben jól szemléltetik, mit is tesz az emberi-

ség napjainkban a Föld élővilágával. Az emberi tevékenységet egy szegecshúzogató

munkájához hasonlítják, aki annak a repülőgépnek a szárnyából húzogatja ki a szege-

cseket –melyeket aztán a Légitársaság a profit növelése miatt elad-, amelyre épp fel

akarunk szállni. A szegecshúzogató persze megnyugtat minket, hogy nem lesz semmi

baj, hiszen ő is azzal a géppel fog repülni. Ezután persze mindenki visszafordulna, és

egy másik gépre szállna fel.

A Föld is egy nagy repülőgép, melyen rengeteg szegecshúzogató van, azonban

mindenkinek ezzel a géppel kell repülnie, nincs más választás. A Földön a szegecshú-

zogatás abból áll, hogy a nem-emberi szervezetek fajainak és populációinak kipusztítói

vagyunk. Az európai oroszlán, a vándorgalamb, a karolinai papagáj visszavonhatatlanul

eltűnt, a csimpánz, a hegyi gorilla, a szibériai tigris, a simabálna-félék, valamint a kali-

forniai kondorkeselyű pedig csak néhány a veszélyben lévő fajok közül.

A Föld létfontosságú szolgáltatásokat biztosító ökológiai rendszerei a repülőgép

alkatrészeinek felelnek meg, melyek a gépet emberi használatra alkalmas közlekedési

eszközzé teszik. Az ökoszisztémák azonban sokkal bonyolultabbak, mint a szárnyak

vagy a motorok. Az ökoszisztémáknak, akárcsak a jól megépített repülőgépnek, számos

nélkülözhetetlen alrendszerük van.. Egy tucat szegecs, vagy egy tucat faj hiánya talán

soha senkinek nem tűnik fel. Ellenben a szárny lemezéből kihúzott tizenharmadik sze-

gecs, vagy a nitrogén körforgásban kulcsszerepet játszó faj kipusztulása súlyos szeren-

csétlenséghez vezethet.

A folyamat megállításával sokan próbálkoznak. Közéjük tartoznak az állatkertek

is, amelyek oktató-nevelő, fajmegőrző és tudományos tevékenységeikkel szolgálják a

természetvédelmet. Az állatkertek nevelési programjaikon keresztül a természetmegőr-

zés jelentőségének hangsúlyozásával milliók gondolkodásmódjára lehetnek hatással. A

fajmegőrzésben elért eredményeik egyértelműen a Föld biodiverzitásának megőrzését

szolgálják, kutatási eredményeik pedig mindannyiunk számára segíthetnek megérteni

Földünk ökoszisztémájának bonyolult folyamatait.

Remélem dolgozatommal sikerült rávilágítanom az állatkertek eddig kevéssé

hangoztatott, az állatvilág megőrzéséért, megmentéséért folytatott munkájára és ezen

munka eredményességére.

49

6. Irodalom

Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Magyar Madár-

tani és Természetvédelmi Egyesület 4. sz. Gömör-Tornai és 34. sz. Bükki Helyi

Csoportja: Megállapodás a „Sérült madarak szállítása, ellátása és reptriációja” tár-

gyában (Miskolc, 2001. május 28.)

Anghi Cs. (1978): Állatkertről állatkertre. Natura, Budapest, p. 7–17.

Burton, J. A., Pearson, B. (1991): Állatkerti emlősök I., Gondolat Könyvkiadó, Buda-

pest, p. 4–19.

Csőre P. (1997): Vadaskertek a régi Magyarországon. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.

7-33.

Ehrlich, P., Ehrlich, A. (1995): A fajok kihalása. Göncöl Kiadó, Budapest, 395 p.

Farkas H. (1980): Majomtörténetek, Móra Könyvkiadó, Budapest, p.106–120.

Kemenesné Kiss I. (ford.) (1994): Az állatkertek természetmegőrzési világstratégiájá-

hoz. Budapest Főváros Állat- és Növénykertje, Budapest, p. 77

Hanga Z. (2005): Környezetgazdagítási szeminárium, Vadon, 12 (1) Göncöl Alapít-

vány, Budapest, p. 46.

Kovács Zs. (1996): Állatok és állatkertek, Aqua Kiadó, Budapest, p. 186

Kovács Zs. (2001): Zebrák, majmok, oroszlánok – Barangolás a magyar állatkertekben.

Ciceró Könyvkiadó, Budapest, p. 107

Mertiny, A. (2001): Állatkertek, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, p. 48

Morris, D. (1995): Az állati jogok szerződése, Európa Könyvkiadó, Budapest, p. 234

Standovár, T., Primack, R. (2001): A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tan-

könyvkiadó, Budapest, 542 p.

Tóth T. (2005): Teknősök egymás közt – Gyakorlaton a Veszprémi Állatkertben. Va-

don, 12 (3) Göncöl Alapítvány, Budapest, p. 32.

http1: http://www.zoo.hu/Bemutatkozunk/jellemzok.html

http2:http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=A0100003.KOM&cel=P(

3)#xcel

http3: http://www.fws.gov/hoppermountain/cacondor/

http4: http://www.aza.org/Publications/2005/09/Conservation.pdf

http5: http://www.aza.org/Publications/2005/10/Conservation.pdf

http6: http://www.zoo.hu/kuldetes/index.html

50

http7: http://www.zoo.hu/Szeged/

http8: http://www.zoobudapest.com/h_index.htm

http9: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=5151

http10: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=3388

http11: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=5374

http12: http://www.zoo.hu/kuldetes/index.html

http13: http://www.zoo.hu/kuldetes/index.html

http14: http://www.jaszberenyzoo.hu/programok.htm

http15: http://www.zoo.hu/szerep/index.html

http16: http://www.zoo.hu/projekt/index.html

http17: http://www.zoo.hu/Bemutatkozunk/jellemzok.html

http18: http://www.miskolczoo.hu/hirek.html

http19: http://www.miskolczoo.hu/szobor.html

http20: http://www.miskolczoo.hu/zooped.html

http21: http://www.zoo.hu/veszprem/index.htm

http22: http://www.zoo.hu/veszprem/index.htm

http23: http://www.allatkertveszprem.hu/info%20lap.htm

http24: http://www.allatkertveszprem.hu/Taboraink.htm

http25: http://www.zoobudapest.com/h_index.htm

http26: http://www.zoobudapest.com/h_index.htm

http27: http://www.zoogyor.com/index.php?op=newslist&groupid=3

http28: http://www.zoogyor.com/index.php?op=news&groupid=1&newsid=38

http29: http://www.gyortourism.hu/index.php?mod=static&pageid=6

http30: http://www.zoogyor.com/index.php?op=news&groupid=1&newsid=36

http31: http://www.zoogyor.com/index.php?op=newslist&groupid=6

http32: http://www.ktm.hu/dokumentum.php?content_id=687

Mellékletek

11. táblázat

13. táblázat

14. táblázat

15. táblázat

Összegyedszám fajonkénti lebontása 1999 2000 2001 2002 Össz. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) N. A. N. A. 1 N. A. 1 Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) N. A. 3 2 N. A. 5 Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) 5 9 4 5 23 Barátposzáta (Sylvia atricapilla) N. A. 1 N. A. 3 4 Barátréce (Aythya ferina) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Barázdabillegető (Motacilla alba) N. A. 1 N. A. 1 2 Barna rétihéja (Circus aeruginosus) N. A. N. A. 1 1 2 Bíbic (Vanellus vanellus) N. A. N. A. 1 1 2 Bölömbika (Botaurus stellaris) N. A. 1 1 N. A. 2 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 1 N. A. 1 1 3 Búbosbanka (Upupa epops) N. A. N. A. 1 1 2 Bütykös hattyú (Cygnus olor) N. A. 1 2 3 6 Citromsármány (Emberiza citrinella) N. A. N. A. N. A. 1 1 Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) N. A. 1 N. A. N. A. 1 Csicsörke (Serinus serinus) 3 N. A. 1 N. A. 4 Csíz (Carduelis spinus) 1 1 N. A. N. A. 2 Csóka (Corvus monedula) 6 3 4 1 14 Csuszka (Sitta europaea) 1 N. A. 2 N. A. 3 Dankasirály (Larus ridibundus) N. A. 4 6 1 11 Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) 6 10 13 4 33 Egerészölyv (Buteo buteo) 6 20 16 14 56 Énekes rigó (Turdus philomelos) 2 1 5 3 11 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 5 17 14 26 62 Erdei pinty (Fringilla coelebs) 2 2 1 N. A. 5 Erdei szalonka (Scolopax rusticola) N. A. 7 3 N. A. 10 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 1 1 N. A. 1 3 Fekete harkály (Dryocopus martius) 1 N. A. 2 N. A. 3 Fekete rigó (Turdus merula) 42 60 55 92 249 Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) N. A. 1 N. A. N. A. 1 Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) N. A. 2 N. A. N. A. 2 Füleskuvik (Otus scops) 2 1 N. A. N. A. 3 Fürj (Coturnix coturnix) 1 N. A. 2 N. A. 3 Füsti fecske (Hirundo rustica) 5 5 3 7 20 Füstös réce (Melanitta fusca) N. A. N. A. 1 N. A. 1 Guvat (Rallus aquaticus) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Gyöngybagoly (Tyto alba) N. A. 2 3 13 18 Gyurgyalag (Merops apiaster) N. A. 1 2 2 5 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 2 6 11 8 27 Házi veréb (Passer domesticus) 4 9 8 11 32 Hegyi fakusz (Certhia familiaris) N. A. N. A. 6 N. A. 6 Héja (Accipiter gentilis) N. A. 2 2 3 7 Jégmadár (Alcedo atthis) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Kabasólyom (Falco subbuteo) N. A. 1 1 1 3 Kakukk (Cuculus canorus) N. A. 1 1 N. A. 2 Karvaly (Accipiter nisus) 7 19 8 11 45 Kék cinege (Parus caeruleus) N. A. 7 N. A. 8 15 Kenderike (Carduelis cannabina) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Kerti poszáta (Sylvia borin) N. A. N. A. 1 N. A. 1 Kisposzáta (Sylvia curuca) N. A. N. A. N. A. 1 1 Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) N. A. 1 1 1 3 Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) 1 1 2 N. A. 4 Kuvik (Athene noctua) N. A. 1 N. A. 1 2 Lappantyú (Caprimulgus europaeus) N. A. 1 1 N. A. 2 Macskabagoly (Strix aluco) 1 9 2 5 17 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 5 6 2 8 21 Mezei veréb (Passer montanus) N. A. 2 4 2 8 Molnárfecske (Delichon urbica) 6 5 6 5 22 Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) N. A. N. A. N. A. 2 2 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 5 10 15 16 46 Nagykócsag (Egretta alba) N. A. 1 N. A. N. A. 1 Nagy sárszalonka (Gallinago media) N. A. N. A. 1 N. A. 1 Nyaktekercs (Jynx torquilla) N. A. 4 1 N. A. 5 Ökörszem (Troglodytes troglodytes) 2 N. A. 1 N. A. 3 Örvös galamb (Columba palumbus) N. A. 1 N. A. N. A. 1 Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Parti fecske (Riparia riparia) N. A. N. A. N. A. 1 1 Réti fülesbagoly (Asio flammeus) N. A. N. A. 1 N. A. 1 Sárgafejű királyka (Regulus regulus) 1 N. A. N. A. 1 2 Sárgalábú sirály (Larus cachinans) N. A. 2 N. A. 1 3 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 1 4 1 4 10 Sarlósfecske (Apus apus) 4 4 9 21 38 Seregély (Sturnus vulgaris) 1 3 4 2 10 Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) N. A. N. A. N. A. 2 2 Szajkó (Garrulus glandarius) N. A. 1 5 2 8 Szárcsa (Fulica atra) 1 2 1 7 11 Szarka (Pica pica) 7 13 21 18 59 Széncinege (Parus major) 10 23 14 32 79 Szürke gém (Ardea cinerea) N. A. 1 2 1 4 Szürke légykapó (Muscicapa striata) 1 1 2 1 5 Tengelic (Carduelis carduelis) 2 7 10 5 24 Tőkés réce (Anas platyrchynchos) N. A. N. A. 2 12 14 Törpegém (Ixobrychus minutus) 1 4 5 6 16 Tövisszúró gébics (Lanius collurio) 2 1 N. A. N. A. 3 Túzok (Otis tarda) N. A. N. A. N. A. 1 1 Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 7 4 5 3 19 Vízityúk (Gallinula chloropus) 2 3 1 2 8 Vörös gém (Ardea purpurea) N. A. N. A. N. A. 1 1 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 17 16 22 35 90 Vörösbegy (Erithacus rubecula) 1 N. A. N. A. N. A. 1 Zöld küllő (Picus viridis) 2 1 5 7 15 Zöldike (Carduelis chloris) N. A. 4 4 8 16 Összesen 189 336 335 437 1297

N. A.= nincs adat 11. táblázat: A beérkezett egyedek fajonkénti lebontása, Fővárosi Állat- és Növénykert (1999-2002)

13. táblázat: Beérkezett egyedek helyzetének alakulása Fővárosi Állat- és Növénykert (2003)

Elengedés Elhullás és zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása Beérkezett (egyed) (egyed) % (egyed) %

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 7 0 0 7 100 Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) 8 3 37,5 5 62,5 Barátposzáta (Sylvia atricapilla) 2 2 100 0 0 Békászó sas (Aquila pomarina) 1 0 0 1 100 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 1 1 100 0 0 Bütykös hattyú (Cygnus olor) 3 1 33,3 2 66,7 Csicsörke (Serinus serinus) 4 1 25 3 75 Csóka (Corvus monedula) 5 4 80 1 20 Csuszka (Sitta europaea) 2 2 100 0 0 Dankasirály (Larus ridibundus) 4 2 50 2 50 Egerészölyv (Buteo buteo) 26 2 7,7 24 92,3 Énekes rigó (Turdus philomelos) 7 4 57,1 3 42,9 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 20 10 50 10 50 Erdei szalonka (Scolopax rusticola) 3 0 0 3 100 Fácán (Phasianus colchicus) 4 0 0 4 100 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 1 0 0 1 100 Fekete harkály (Dryocopus martius) 1 0 0 1 100 Fekete rigó (Turdus merula) 103 60 58,3 43 41,7 Fenyvescinege (Parus ater) 2 2 100 0 0 Füleskuvik (Otus scops) 2 1 50 1 50 Füsti fecske (Hirundo rustica) 4 2 50 2 50 Gyöngybagoly (Tyto alba) 1 0 0 1 100 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 6 4 66,7 2 33,3 Házi veréb (Passer domesticus) 11 6 54,5 5 45,5 Héja (Accipiter gentilis) 3 0 0 3 100 Jégmadár (Alcedo atthis) 2 1 50 1 50 Kabasólyom (Falco subbuteo) 2 1 50 1 50 Kakukk (Cuculus canorus) 1 0 0 1 100 Karvaly (Accipiter nisus) 18 7 38,9 11 61,1 Kék cinege (Parus caeruleus) 2 0 0 2 100 Kisposzáta (Sylvia curuca) 1 0 0 1 100 Kis sólyom (Falco columbarius) 1 1 100 0 0 Kuvik (Athene noctua) 1 1 100 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 13 6 46,2 7 53,8 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 16 8 50 8 50 Mezei veréb (Passer montanus) 1 1 100 0 0 Molnárfecske (Delichon urbica) 11 5 45,5 6 54,5 Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) 1 0 0 1 100 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 12 5 41,7 7 58,3 Nagylilik (Anser albifrons) 2 1 50 1 50 Örvös galamb (Columba palumbus) 2 1 50 1 50 Õszapó (Aegithalos caudatus) 1 0 0 1 100 Pusztai sas (Aquila rapax) 1 0 0 1 100 Réti fülesbagoly (Asio flammeus) 1 0 0 1 100 Sárgafejû királyka (Regulus regulus) 7 3 42,9 4 57,1 Sárgalábú sirály (Larus cachinans) 3 2 66,7 1 33,3 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 3 1 33,3 2 66,7 Sarlósfecske (Apus apus) 5 2 40 3 60 Seregély (Sturnus vulgaris) 5 0 0 5 100 Sisegõ füzike (Phylloscopus sibilatrix) 2 1 50 1 50 Süvöltõ (Pyrrhula pyrrhula) 2 0 0 2 100 Szajkó (Garrulus glandarius) 6 0 0 6 100 Szalakóta (Coracias garrulus) 1 0 0 1 100 Szárcsa (Fulica atra) 1 1 100 0 0 Széncinege (Parus major) 17 15 88,2 2 11,8 Szürke gém (Ardea cinerea) 2 1 50 1 50 Tengelic (Carduelis carduelis) 14 0 0 14 100 Tõkés réce (Anas platyrchynchos) 2 1 50 1 50 Törpegém (Ixobrychus minutus) 1 1 100 0 0 Tövisszúró gébics (Lanius collurio) 1 1 100 0 0 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 6 0 0 6 100 Vízityúk (Gallinula chloropus) 2 1 50 1 50 Vörös gém (Ardea purpurea) 1 0 0 1 100 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 38 25 65,8 13 34,2 Vörösbegy (Erithacus rubecula) 3 1 33,3 2 66,7 Zöld küllõ (Picus viridis) 11 4 36,4 7 63,6 Zöldike (Carduelis chloris) 11 2 18,2 9 81,8 Összesen 464 207 44,6 257 55,4

Beérkezett Pusztulás Elaltatás Összes elhullás Elengedés Zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 2 2 100 0 0 2 100 0 0 0 0 Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) 14 2 14,3 4 28,6 6 42,9 6 42,8 2 14,3 Barátréce (Aythya ferina) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Barna rétihéja (Circus aeroginosus) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Búbosbanka (Upupa epops) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Csicsörke (Serinus serinus) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Csíz (Carduelis spinus) 3 0 0 0 0 0 0 3 100 0 0 Csóka (Corvus monedula) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Csonttollú (Bombycilla garrulus) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Csuszka (Sitta europaea) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Danka sirály (Larus ridibundus) 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2 100 Daru (Grus grus) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) 6 0 0 1 16,7 1 16,7 0 0 5 83,3 Egerészölyv (Buteo buteo) 26 3 11,5 4 15,4 7 26,9 8 30,8 11 42,3 Énekes rigó (Turdus philomelos) 10 3 30 2 20 5 50 5 50 0 0 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 6 0 0 1 16,7 1 16,7 5 83,3 0 0 Erdei pinty (Fringilla coelebs) 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2 100 Erdei szalonka (Scolopax rusticola) 3 3 100 0 0 0 0 0 0 0 0 Erdei szürkebegy (Prunella modularis) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Fácán (Phasianus cholchicus) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 5 2 40 0 0 2 40 1 20 2 40 Feketerigó (Turdus merula) 92 29 31,6 4 4,3 33 35,9 55 59,8 4 4,3 Fenyőrigó (Turdus pilaris) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Fürj (Coturnix coturnix) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Füsti fecske (Hirundo rustica) 11 2 18,2 0 0 2 18,2 6 54,5 3 27,3 Guvat (Rallus aquaticus) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 3 0 0 0 0 0 0 3 100 0 0 Gyurgyalag (Merops apiaster) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 13 5 38,5 2 15,4 7 53,9 6 46,1 0 0 Házi veréb (Passer domesticus) 19 10 52,6 0 0 10 52,6 9 47,4 0 0 Héja (Accipiter gentilis) 6 1 16,6 1 16,6 2 33,2 3 50 1 16,6 Holló (Corvus corax) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Jégmadár (Alcedo atthis) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kabasólyom (Falco subbuteo) 2 0 0 0 0 0 0 1 50 1 50 Karvaly (Accipiter nisus) 16 5 31,2 5 31,2 10 62,4 6 37,5 0 0 Kék cinege (Parus caeruleus) 7 3 42,9 0 0 3 42,9 4 57,1 0 0 Kék vércse (Falco vespertinus) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Kerti geze (Hippolais icterina) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Kis fakopáncs (Dendrocopos minor) 2 1 50 0 0 1 50 1 50 0 0 Kisposzáta (Sylvia curruca) 2 1 50 1 50 2 100 0 0 0 0 Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kormos réce-tőkés hibrid 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kuvik (Athene noctua) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 6 0 0 0 0 0 0 5 83,3 1 16,7 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Mezei pacsirta (Alauda arvensis) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Molnárfecske (Delichon urbica) 13 3 23,1 0 0 3 23,1 8 61,5 2 15,4 Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 12 9 75 1 8,3 10 83,3 2 16,7 0 0 Örvös galamb (Columba palumbus) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Parlagi sas (Aquila heliaca) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydactyla) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Sárgafejű királyka (Regulus regulus) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Sárgalábú sirály (Larus cacchinans) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 6 2 33,3 1 16,7 3 50 2 33,3 1 16,7 Sarlósfecske (Apus apus) 9 1 11,1 2 22,2 3 33,3 6 66,7 0 0 Seregély (Sturnus vulgaris) 4 1 25 0 0 1 25 0 0 3 75 Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Szajkó (Garrulus glandarius) 7 1 14,3 0 0 1 14,3 4 57,1 2 28,6 Szárcsa (Fulica atra) 3 0 0 0 0 0 0 3 100 0 0 Szarka (Pica pica) 2 1 50 1 50 2 100 0 0 0 0 Széncinege (Parus major) 20 7 35 0 0 7 35 11 55 2 10 Szerecsen sirály (Larus melanocephalus) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Szürke gém (Ardea cinerea) 3 1 33,3 1 33,3 2 66,7 1 33,3 0 0 Szürke légykapó (Muscicapa striata) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Tengelic (Carduelis carduelis) 11 5 45,5 0 0 5 45,5 6 54,5 0 0 Tőkés réce (Anas platyrchynchos) 33 1 3 1 3 2 6 1 3 30 91 Törpegém (Ixobrychus minutus) 6 5 83,3 0 0 5 83,3 1 16,7 0 0 Tövisszúró gébics (Lanius collurio) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 5 1 20 1 20 2 40 0 0 3 60 Vízityúk (Gallinula chloropus) 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2 100 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 29 1 3,4 18 62,1 19 65,5 9 31,1 1 3,4 Vörösbegy (Erithacus rubecula) 3 0 0 0 0 0 0 3 100 0 0 Zöld küllő (Picus viridis) 11 9 81,8 0 0 9 81,8 2 18,2 0 0 Zöldike (Carduelis chloris) 7 2 28,6 0 0 2 28,6 1 14,3 4 57,1 Összesen 487 132 27,1 56 11,5 188 38,6 209 42,9 90 18,5

14. táblázat: A beérkezett egyedek helyzetének alakulása, Fővárosi Állat- és Növénykert (2004)

Beérkezett Pusztulás Elaltatás Összes elhullás Elengedés Zárttartás Összegyedszám fajonkénti lebontása (egyed) (egyed) % (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%) (egyed) (%)

Bakcsó (Nycticorax nycticorax) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) 8 1 12,5 0 0 1 12,5 7 87,5 0 0 Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) 5 0 0 1 20 1 20 4 80 0 0 Barátposzáta (Sylvia atricapilla) 2 1 50 0 0 1 50 1 50 0 0 Barna rétihéja (Circus aeroginosus) 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2 100 Bölömbika (Botaurus stellaris) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Búbosbanka (Upupa epops) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Csóka (Corvus monedula) 5 0 0 0 0 0 0 4 80 1 20 Csonttollú (Bombycilla garrulus) 3 1 33,3 0 0 1 33,3 2 66,7 0 0 Csuszka (Sitta europaea) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Danka sirály (Larus ridibundus) 2 1 50 1 50 2 100 0 0 0 0 Darázsölyv (Pernis apivorus) 2 1 50 0 0 1 50 0 0 1 50 Dolmányos varjú (Corvus corone cornix) 8 1 12,5 1 12,5 2 25 4 50 2 25 Egerészölyv (Buteo buteo) 11 1 9 7 63,7 8 72,7 3 27,3 0 0 Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) 1 0 0 1 100 1 100 0 0 0 0 Énekes rigó (Turdus philomelos) 3 1 33,3 0 0 1 33,3 2 66,7 0 0 Erdei fülesbagoly (Asio otus) 23 1 4,3 6 26,2 7 30,5 15 65,2 1 4,3 Erdei pinty (Fringilla coelebs) 4 1 25 0 0 1 25 3 75 0 0 Erdei szalonka (Scolopax rusticola) 3 2 66,7 0 0 2 66,7 0 0 1 33,3Fácán (Phasianus cholchicus) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Fehér gólya (Ciconia ciconia) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Feketerigó (Turdus merula) 94 28 29,8 16 17 44 46,8 50 53,2 0 0 Fenyőrigó (Turdus pilaris) 5 1 20 2 40 3 60 2 40 0 0 Fenyvescinege (Parus ater) 5 3 60 0 0 3 60 2 40 0 0 Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Füleskuvik (Otus scops) 3 3 100 0 0 3 100 0 0 0 0 Fürj (Coturnix coturnix) 2 0 0 0 0 0 0 1 50 1 50 Füsti fecske (Hirundo rustica) 9 4 50 0 0 4 50 4 50 0 0 Guvat (Rallus aquaticus) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Gyöngybagoly (Tyto alba) 2 0 0 1 50 1 50 1 50 0 0 Gyurgyalag (Merops apiaster) 3 2 66,7 1 33,3 3 100 0 0 0 0 Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 11 5 45,5 1 9 6 54,5 5 45,5 0 0 Házi veréb (Passer domesticus) 21 10 47,6 0 0 10 47,6 11 52,4 0 0 Héja (Accipiter gentilis) 3 0 0 1 33,3 1 33,3 2 66,7 0 0 Jégmadár (Alcedo atthis) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kabasólyom (Falco subbuteo) 2 1 50 0 0 1 50 1 50 0 0 Kakkuk (Cuculus canorus) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Karvaly (Accipiter nisus) 12 2 16,6 2 16,6 4 33,2 7 58,4 1 8,4 Kék cinege (Parus caeruleus) 10 3 30 1 10 4 40 6 60 0 0 Kék vércse (Falco vespertinus) 2 1 50 1 50 2 100 0 0 0 0 Kerti geze (Hippolais icterina) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kisposzáta (Sylvia curruca) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kis sólyom (Falco columbarius) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Kormos varjú (Corvus corone corone) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Közép fakopáncs (Dendrocopos medius) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Kuvik (Athene noctua) 4 1 25 0 0 1 25 3 75 0 0 Macskabagoly (Strix aluco) 7 0 0 3 42,8 3 42,8 1 14,4 3 42,8Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 8 6 75 0 0 6 75 2 25 0 0 Mezei veréb (Passer montanus) 2 1 50 0 0 1 50 1 50 0 0 Molnárfecske (Delichon urbica) 13 4 30,7 3 23,1 7 53,8 6 46,2 0 0 Nádirigó (Acrocephalus arudinaceus) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) 15 9 60 2 13,3 11 73,3 4 26,7 0 0 Nagykócsag (Egretta alba) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Örvös galamb (Columba palumbus) 2 0 0 1 50 1 50 0 0 1 50 Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Parlagi sas (Aquila heliaca) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Sárgarigó (Oriolus oriolus) 4 1 25 1 25 2 50 2 50 0 0 Sarlósfecske (Apus apus) 7 2 28,5 0 0 2 28,5 4 57,2 1 14,3Seregély (Sturnus vulgaris) 8 0 0 1 12,5 1 12,5 7 87,5 0 0 Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) 2 1 50 1 50 2 100 0 0 0 0 Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) 2 0 0 0 0 0 0 2 100 0 0 Szajkó (Garrulus glandarius) 10 4 40 3 30 7 70 0 0 3 30 Szárcsa (Fulica atra) 1 0 0 0 0 0 0 1 100 0 0 Szarka (Pica pica) 18 8 44,4 1 5,6 9 50 4 22,2 5 27,8Széncinege (Parus major) 39 11 28,2 4 10,3 15 38,5 24 61,5 0 0 Szürke gém (Ardea cinerea) 2 1 50 0 0 1 50 1 50 0 0 Vándorsólyom (Falco peregrinus) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 100 Tengelic (Carduelis carduelis) 4 3 75 0 0 3 75 1 25 0 0 Tőkés réce (Anas platyrchynchos) 20 2 10 0 0 2 10 17 85 1 5 Törpegém (Ixobrychus minutus) 6 2 33,3 1 16,7 3 50 2 33,3 1 16,7Uhu (Bubo bubo) 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 10 Vetési varjú (Corvus frugilegus) 3 1 33,3 1 33,3 2 66,7 0 0 1 33,3Vízityúk (Gallinula chloropus) 1 1 100 0 0 1 100 0 0 0 0 Vörös vércse (Falco tinnunculus) 42 8 79 13 31 21 50 21 50 0 0 Vörösbegy (Erithacus rubecula) 2 1 50 0 0 1 50 1 50 0 0 Zöld küllő (Picus viridis) 8 6 75 1 12,5 7 87,5 1 12,5 0 0 Zöldike (Carduelis chloris) 7 4 57,1 1 14,3 5 71,4 2 28,6 0 0 Összesen 526 163 31 81 15,4 244 46,4 249 47,3 33 6,3

15. táblázat: A beérkezett egyedek helyzetének alakulása, Fővárosi Állat- és Növénykert (2005)

Nyilatkozat

Alulírott Varga Angelika, a Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környe-

zettudományi Kar Környezet- és Tájgazdálkodási intézetének hallgatója nyilatkozom,

hogy a dolgozat saját munkám, melynek elkészítése során a felhasznált irodalmat kor-

rekt módon, az etikai szabályok betartásával kezeltem.

Gödöllő, 2006. november 2.

…………………………………….. Varga Angelika