MAGYAR PEDAGÓGIA99. évf. 3. szám 221�243. (1999)

221

A TUDÁS FORRÁSA: A KERT

Géczi JánosJanus Pannonius Tudományegyetem, Pedagógiai Tanszék

Dolgozatunk tárgya a középkori kert. Elemzésünk arra vonatkozik, hogy melyek azok akertre vonatkozó ismeretek, amelyek a középkor organikus világképébe meghatározóanbeépültek. Áttekintjük mind a kereszténység, mind az iszlám kertelképzeléseket. Rész-ben, mert kialakulásukat ugyanazokkal az okokkal � a koramediterrán és az antik termé-szetismeretekkel valamint a Biblia (és a Korán) szimbolikus jelentésű kertértelmezésével� magyarázzuk, részben pedig azért, mert az európai reneszánsz vitalista világképénekkialakulásához együttesen járultak hozzá. Valójában nagyon keveset állítunk: annyit,hogy a kialakuló világkép, s annak elemei annyira meghatározhatják a világról szerezhetőtudás jellegét és szerkezetét, hogy továbbiakban az értelmezéséhez nem illeszkedő ele-mekről vagy nem veszt tudomást, vagy érdeklődésén kívül esik. Mivel a világkép az,amit az emberi civilizáció átörökít, s nem a világkép bizonyítására szolgáló elemek, té-nyek, napjainkban is felvetődnek a kérdések: világképet vagy tudáselemeket kell-e taní-tanunk, tudatában vagyunk-e a tanított világképnek, s egyáltalában fontosak-e a konkréttények.

A középkor végéig nem volt elég ok arra, hogy a szakrális hatás alatt szerveződőkertek különböző funkciójú formákká essenek szét. Amikor ez megtörténik, s a kolostor-kertekből kiegyénülnek az orvosi kertek, a haszonkertek és a díszkertek, még hosszúideig kimutatható lesz bennük az a világképbe ágyazott szakrális utasítás, amely a koraikeresztény kert legfőbb szervező ereje volt. Így hát nyilvánvaló az is, hogy a keresztényközépkorra nem a sokféle kert típus lesz a jellemző, hanem a kontinens szerte univerzá-lissá vált organikus világkép � külső � kényszere alatt létrejött, a mediterráneum antikvi-tására számos móddal visszautaló, allegóriaként funkcionáló, szent tér.

A Biblia kertjei

�In paradisum deducant te angeli...�

A kert héberül 'gan', s az értelme: megművelt földdarab. Sumérból származik, aholeredetileg 'kerítések közé szorított földdarab'-ot jelentett (Sulyok, 1995. 7. o.).

Hogy mi a 'kert', azt a Biblia háromféle módon határozza meg. A mai kertfogalmunk-hoz legközelebb eső kert profán térnek hat. A héberben először pusztát, majd későbbgyönyört jelentő édenkert-fogalom leginkább a kert földrajzi elhelyezkedésére mutat rá, a

Géczi János

222

paradicsomkert pedig egyértelműen szakrális értelmű. A Bibliában ugyan kezdetben többeredetű és lazább hierarchiájú e kitüntetett szerepű térségek együttese, de az értelmezé-sek révén két pólusúvá válik, s (a kereszténység számára oly fontosnak látszó) időben iselhatárolható, földi és égi ellentétpár mutatkozik meg bennük.

A kert mindenekelőtt az Ószövetség topológiájában szerepel. Az éden, amely azÓszövetségben a közönséges kert ellentétpárja, tehát valamilyen módon paradicsomijellemzőkkel írható le, szintén az ószövetségi iratokban fordul elő. Az eszményi kert ké-pét kifejező paradicsom az Újszövetségben kapja meg a maga túlvilági értelmét. A szim-bolikusnak is nevezhető kertleírások mellett a Bibliában konkrét kertekről is szó esik:ilyen a Újszövetségben János által emlegetett Olajfák hegye (Jn 18,1.26), a Máté és Márkleírta Getszemáni major (Mt 26,36 ; Mk 14,32) vagy éppen azok a különböző (pl. ural-kodói) díszkertek, amelyek az Énekek énekében vagy Ézsaiás könyvében (Ézs 1,29) sze-repelnek.

A kert tulajdonságai közül fontos néhány környezeti és ökológiai tényező. Ez termé-szetes, hiszen ha a korai mediterrán kultúrák növényi eredetű táplálékon alapuló élelme-zési szokásait és eljárásait tekintjük, evidens, hogy a táplálékmegszerzés sikere a nö-vénytani és mezőgazdasági ismeretek pontosságától függ. E kultúra növényvilágtól valófüggésére utal az is, hogy abban a földies paradicsomban, amely az idők kezdetét, vagyisa történelem elejét jelenti az ember számára, még csak olyan állatok élnek, amelyek nö-vényekkel táplálkoznak (1Móz 1,30).

A kerthez, amely nem önmagától jön létre, nem a természet sajátos, maga fejlesztettformája, mindenek előtt alkalmas tenyészhely biztosítása szükséges. Vízgazdag területlehet ez, ahol állandóan bőséggel feltörő forrás, vagy valamilyen öntözési lehetőség biz-tosítja a termény előállításához szükséges anyagot. Az édesvíz érték, az élet lehetőségétbiztosítja: a víz, amint az máshol is tapasztalható, az élet szinonimájának tekinthető. Avíz a gazdagság, a jólét, a biztonság � hiánya pedig a szegénység, a nyomor, a bizonyta-lanság. A víz a megáldás, az értékgazdag jövő fölvillantása:

�Az ÚR vezet majd szüntelen,kopár földön is jól tart téged.Csontjaidat megerősíti,olyan leszel, mint a jól öntözött kert,mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.� (Ézs 58,11)

A víz a terület-kiválasztásban jut tehát szerephez. Nyilvánvaló, az állattartás kevésbéfügg a vízjárástól, a növénygazdálkodás annál inkább: a víz mennyisége, időbeli eloszlá-sa, jelenléte alapvetően meghatározza az ültetvény jellegét. Rövid tenyészidejű növénye-ket � gabonaféléket, zöldségféléket � még csak-csak elő lehet állítani az alkalmas, víz-járta időszakok kiválasztásával, de a hosszabb vegetációs idejű, több éven át élő növé-nyek, a gyümölcstermő fák, cserjék, liánok-ápolása már ilyen körülmények között bi-zonytalan kimenetelű. A kert kialakítása helyhez kötött életmódot feltételez: ekkor a te-rületnek kiegyensúlyozottan kell szolgáltatnia terményeit.

A víz bősége alapfeltétele annak a tevékenységnek, amely a kertben zajlik: ott mun-kálkodni kell (1Móz 2,15) � akár a növényeket kell öntözni, akár a kert környezettől való

A tudás forrása: a kert

223

eltérő jellegét kell fenntartani, akár, mert a kertgazda elvárásainak meg kell felelni, akármert azt meg kell védeni.

A kert lakhelyül szolgál, akár az embernek (1Móz 2,8) akár magának az Úrnak(1Móz 3,8; Ez 28,13). Az ő tulajdonuk e terület, amely valamennyi tevékenységük hely-színe, s miként a munkáé, úgy a felüdülésé: Mózes első könyve szerint az Úristen �a napiszéljárás idején a kertben járt-kelt� (1Móz 3,8). De ez a kert � a fák jóvoltából � az el-rejtőzést is biztosítja, megszünteti a kiszolgáltatottságot, mikor a mezítelen ember számá-ra rejteket biztosít (1Móz 3,10). Végtére is olyan helyszín, ahol az emberi és az istenikomfortérzet ugyanúgy kielégíthető.

A vízzel, tulajdonossal és sajátos mintázatú élővilággal rendelkező kert védelme azönállósodó élet biztonságát szolgálja. Nem elég e világ fennmaradását azzal szolgálni,hogy öntözővízzel látjuk el � akár úgy is, hogy völgyben folyó vagy patak mentén építikmeg � hogy be ne következzék kiszáradása (Haag, 1989. 962. o.). De megvédése, meg-óvása is életfeladat. A kert héber neve éppen erre a funkcióra utal. A kert elkerítése amagántulajdon megjelölésére is szolgál. A kerítési eljárás Palesztinában épp úgy ismert,mint Perzsiában. A tulajdon és a védelem egymást feltételezi, főleg, ha az valamiképpenhalmozottan előnyös: a vízzel ellátott, különböző szempontok szerint kiválasztott élőlé-nyekben dús kert szükségképpen ilyen lehet.

A kert a megélhetést kínálja. Az első kertben, amelyet Éden kertjének neveznek, s ateremtés hetedik napi munkáinak egyike, az Úr létrehoz egy kertet. Nem arról van szó,hogy a természet egy meglévő darabját nevezi át, keríti el, sajátítja ki vagy éppen az em-ber lakhelyéül nevezi ki. Nem: éppen a föld porából megformázott ember tulajdonságaités igényeit figyelembe véve hoz létre egy ültetvényt, amely szintén a termőföldből sarjad� tehát eredetére és az eredetre visszautaló tulajdonságaira nézve egylényegűnek tekint-hető az emberrel. �Mindenféle fa� (1Móz 2,9) sarjad benne: s eleve kettős a haszna:�eledelre� jók és �szemre kívánatosak� � e második halmazról így azt is tudjuk, hogynem élelmezési igényeket szolgál. Hogy pontosan mire is valók � a �szemre kívánatossá-gon� kívül � pontosan nem tudható: esztétikai szempontok figyelembevétele kevésbé lát-szik valószínűnek, mint inkább a komfortérzet kielégítéséé: amelyet, a korabeli orvosieljárások ismeretében s érveinek elfogadásával valószínűleg medicinális-higiéniai szerep-re való kiválasztásnak kell vélnünk. A kert közepének is van neve: a jó és a rossz tudásfája ez, a világfa, amely az ember önállóságra törekvésében principális szerepű.

A birtok ellátását szolgálja a négy ágra szakadó folyó. A művelést végző ember � akimunkája során a táplálékot megszerzi, különböző szempontok szerint felügyel (ennek azeljárásnak az eredménye az ember jövőtudatának a kialakulása). Mellette megjelennek azállatok, amelyek mindegyikének a nevét az ember adja � így a teremtés második fázisa, anéven való nevezés, az Isten helyett immár az ember feladata lesz.

Az első kert az anyag és a szellem dualitására épül. Az anyagból jön létre az ember,majd a párja is, a nő. Közegül megteremtetik a kert, a hozzá illő (kiválasztott) növé-nyekkel, állatokkal. Ebben az anyagmegmunkálásban az ember is résztvesz: fönntartja amesterséges körülményeket és elnevezi az élőlényeket tehát ezek hivatkozhatóvá, megte-remtettekké változnak. Ez az anyagi világ, felmutatja � szinte emblematikus módon � aszellemet is (amelyet ugyanúgy gyümölcs formában lehet megtapasztalni � enni �, mint atest fenntartására szolgálót). A kert tengelyében áll az a fa, amelynek termése okozza

Géczi János

224

egyként a jó és a rossz tudását: bár, hogy mi azok tartalma, arról később a Biblia más ré-szein található csupán némi fölvilágosítás. A rossz az anyaghoz, a porhoz, a jó pedig aszellemhez kötődik.

Az első, viszonylag pontosan behatárolható élőlénynév a bűnbeeséssel egyidőben je-lenik meg Mózes első könyvében: akkor szerepel a füge, amellyel a mezítelenség (mintnegativitás) eltakarható (valójában azonban a nemzőszervek: a teremtésre szolgáló, a ha-talmat szolgáló és kifejező szervek kerülnek itt elfedésre), s így erkölcstani szerepe rög-vest megerősödik (hogy mennyire, az rögvest tapasztalható lesz a Physiologusban, majdpedig a későbbi erkölcsbotanikai művekben).

E kert tehát az anyag megnyilvánulása. Porból megteremtett és porrá visszaváltozóembere, növénye, az anyag negatív tulajdonságaival rendelkező állata van: mégis ez aközeg az élet fenntartását szolgálja. De az élet megtartásához járul hozzá a genitáliákműködtetése is � amelyek használatára, miként a tudás használatára is, szabályok vonat-koznak.

A kert a megélhetés helye, minél hosszabb életű, gazdagabb termésű növények van-nak benne, annál nagyobb biztonságot nyújt. Aháb értékesebb szőlőskertet ajánl Nábvótveteményeskertje miatt, mert az közelebb fekszik a házához (1Kir 21,2). Lukács mustár-magva, amelyet kertben vet el, nagy értékű fává nő (Lk 13,19). A hely � egy völgy �,ahol szőlő, gránátalma és dió is terem, a fa által lesz �diófás kertként� megnevezve (Éne-kek 6,11).

Fontos azonban az, hogy a kert és a mező értékét megkülönbözteti a Biblia. Az előb-bit értékesebbnek tartja. Hogy kiűzetik az ember az édenkertből, �tövist és bogáncsot�valamint a �mező növényét� eszi (1Móz 3,18). Nebú-kudurri-usszur számkivetettségétDániel úgy jósolja, hogy az �füvet eszik � majd �, mint az ökrök� (Dán 4,22).

A kert díszváltozata a perzsa, a babilóniai és a jeruzsálemi hivatkozásokból ismert.Királyi, mulató helyek ezek, ahol számos fa nő, s nagy tömeg számára képes árnyat adni:rokonságuk nyilvánvaló a perzsa kertekével. Ezek funkciói között mindenkor ott van az aszépségkeltő szerep, amely mögött egyéb igény nem áll. A babilóniai király látomásábanegy fa jelent meg, amelynek �szép lombja volt és sok gyümölcse� (Dán 4, 9). Eszterkönyve szerint a Súsán városában uralkodó Ahasvérós király palotáját kert övezte, ahollakomát lehetett rendezni �egész nép apraja-nagyja számára� (Eszt 1,5). A jeruzsálemikirályokat a kertjükben temetik el (Haag, 1989. 962. o.) � maga a kertbe való temetkezésazonban Egyiptomból épp úgy ismert, mint a keletebbre fekvő ázsiai területeken.

A díszkert ilyen elhelyezkedését előlegezik a sumérok szent és őrzött ligetei. Ezeketaz isteneknek ajánlották. A királyi palotákat övező elkerített parkok, az uralkodó megkö-zelíthetetlenségét jelezték. Éppen ez az elzártság és kiválasztottság magyarázza azt, hogyaz előkelőek kertekben � elérhetetlen, isteni magasságban � temetkeztek. Az elzártságképzetéhez hozzájárult, hogy a babilóniak és asszírok függőkertjeikben teljes mértékbenmesterséges körülményeket teremtettek az egzotikus fajok számára. E teraszos építmé-nyek tetején oltár is állott, jelezve, hogy a növénygyűjteménynek létezik kultikus funkci-ója. De i. e. a VIII. századból, Sargon asszír király Sziná-Reriba nevű fiának két olyanültetvénye is van, amely az alattvalók számára készült.

A zsidók a babiloni fogság idején Mezopotámiában sajátíthatták el a kertkultúrábanismert növények gondozását. S bár áldozati kertjeik vannak, a kerteket temetkezésre is

A tudás forrása: a kert

225

használják � a temetők a városon kívül terülnek el. Trágyázási tilalom miatt a városbankert nem lehetett, szabadon egyedül a rózsákat nevelték.

A keletről Babilóniába vonuló perzsák kertkultúrájára is a fatisztelet a jellemző �számos sírt azzal jelölnek meg, hogy fákat nevelnek rajtuk. Hatalmas parkjaik fenntartá-sa, amelyben vadászházak, pajták és istállók voltak, állami feladat. A növényeket szabá-lyos rendben ültetik, az élőlényközösség kialakítására nagyobb gondot fordítanak mint aköztük álló épületekére. A perzsák már megkülönböztetik a kerteket a nagyobb �paradi-csomi� ültetvényektől, amelyek nem mások, mint gonddal parkosított tájak (pardesz, gö-rögül paradeiszosz), és nem a házközeli gyümölcsös és virágos kertek (Szutórisz, 1905.565. o.). A növényekkel, és köztük a virágokkal való speciális bánásmód, a nemesítés, azoltási eljárások és számos egyéb kertészeti technika is perzsa eredetű. A kertek gyakorinövénye a gránátalma, a mályvarózsa, a tulipán, a jácint, a gyöngyike, a jázmin, a ciklá-men, a mák, a szegfű, a nőszirom, az őszirózsa, de haszonfákat is ültettek közéjük. A ró-zsa e területen való széles elterjedése a perzsa kertkultúrának köszönhető.

Amíg a perzsa kertnek a táplálékforrás szerepe mellett mentális, így egészségügyiszerepe is jelentős volt � bár ebben is tettenérhető a vallási meghatározottság � a Bibliá-ban szereplő kerteknek kevesebb mentális-higiéniai szerep jut: azokat valójában a szak-rális funkció alá vonják. Az összevont papi-orvosi szerepkör mindenkor lehetővé tetteugyan ezt a korai civilizációkban, a teljes eggyé válás azonban csak a kereszténység ko-rai szakaszában következik be. A papi-orvosi tevékenység elhanyagolhatatlan a növényektöbb féle használatának fenntartásában és a kultikus használati mód elsőségében. Ezutóbbi egyik, kiemelt fontosságú formáját, a halottakhoz (s a túlvilághoz) való kapcsoló-dást erősítik a fenntartott díszkertek. Elszakíthatatlan kapcsolat létesül bennük a hely ki-választottsága, kultúrában tartásának (gyakorlati és eszmei) módjai, módszerei és a tár-gyai (így a növények) között.

A gyakorlatban is megvalósított és fenntartott, nagyobb részt kultikus célokra szol-gáló kert lehet hasonlatos az édenkerthez, amely elhelyezkedése által közelebb áll az Is-tenhez. Amíg a korábban tárgyalt, inkább profán igényeket szolgáló kertek tulajdonságaibármelyik mediterrán civilizációban megjelennek, az édenkert-vonások a perzsa-öbölkörnyéki civilizációk kertészetéhez köthetőek. Az éden inkább az elvesztett lehetőségekhelyeként mutatkozik meg, mégpedig ideális kertként: gazdával, körbekerítetten, vízzel,szép és hasznos élőlényekkel, erkölcsi ártatlansággal és tökéletes harmóniával, eredmé-nyes munkálkodással, a terhes anyagiság � mindenekelőtt a fenyegető halál nélkül.

Az édenkert a földön helyezkedik el, s a mennyei javak kifejezésének terepe � amely-nek helyét már-már földrajzi pontossággal, illik meghatározni. Ámbár az éden a sumérokszerint a pusztaság és a sztyeppe (Sproul, 1979. 125. o.) (vagyis a messzeség, idegenség,megismerhetetlenség érzetei kapcsolódnak hozzá, s híven kifejezi a később fölerősödőelzártság-vonást) az Ószövetség konkrét helyre teszi, éppenséggel csöppet sem kietlenközegbe.

A perzsa pardesz, ami a kert, liget kifejezése a héber szövegben 'an beéden mik-kedem'-ként jelenik meg, a 'kert Édenben', 'kert kelet felé' értelemben. Éden ezek szerintvalahol keleten terül el, ott van az emberiség kijelölt őshazája (Gecse és Horváth, 1978.182. o.).

Géczi János

226

Az Éden egy tájegység, amelyből folyó ered � s ez a víz táplálja a kertet, ahol paradi-csomi idillben létezhetne az első emberpár (1Móz 2,10). Az Édenen belül elterülő kert-ben a folyó négy ágra oszlik, a négy folyó neve Pisón, Gihón, Perat (Eufrátesz) ésHiddekel (Tigris). A Tigris és Eufrátesz termékeny vidékén fekszik tehát az Éden, a leg-koraibb civilizációk hivatkozható helyén, ahol már megjelentek a mezőgazdálkodásraáttérő népesség értékképzeteit kifejező helyszínek, technológiák és fogalmak.Az Éden � Ezékiel szerint � az (elvesztett) gazdagság, a szépség és a kincsekben kifeje-ződő hatalom helye (Ez 28,13)

� Édenben, Isten kertjében voltálmindenféle drágakő borított:rubin, topáz és jáspis,krizolit, ónix és nefrit,zafír, karbunkulus és smaragd.�

Ugyancsak Ezékielnél látható, hogy a kert allegorizálódik: éppen az édeni tulajdonsá-gok kifejezését szolgálják, s a növényei leginkább erkölcsi példák megjelenítői (Ez 31,1-14). Joel a szimbolikus értelmű Édent hivatkozza (�Előtte éden kertje az ország,/utánasivár pusztaság�) (Jóel 2,3). Máshol az éden a megszerezhető, a gazdag jövő (kertkéntvaló) kifejezése: Ézsaiás szerint �megvigasztalja Siont az Úr, ... olyanná teszi pusztasá-gát, mint az Édent, kopár földjét, mint az Úr kertje.� (Ézs 51,3) Ezekiel is erről beszél(Ez 36,35).

Az Éden � annak ellenére, hogy földi hely � tulajdonosa mindenkor az Úr � ilyesféle-képpen kettős a meghatározottsága. Ehhez a kettősséghez hasonló a kert tengelyét alkotó,az anyag és a szellem, a föld és az isteni létezés összekapcsolódására lehetőséget adó tu-dás fája.

A paradicsomkert az Újszövetségben � az Ószövetségi kevert tulajdonságai után � atúlvilág képeként szerepel. S hiába azonos valamennyi jellemzője a földi kertekével vagyéppen az édenkertével, leírása szimbolikus értelmű, amelynek pontos értelmezéséhez ér-zékiesített képek szolgálnak. A paradicsomkert maga a megtalált éden, az elvesztett földihelyén megjelenő új. Ehhez a képhez egyre több árnyalattal szolgál az Újszövetség. Azelért paradicsomban az anyag regnálása, a halál legyőzetik: bennefoglaltatik ugyanis az�élő víz� (Jn 4,12), az �élet tápláléka� (Jn 6,3), az �örök élet� (Jn 5,24).

A Bibliában felvázolt, valóságosnak leírt vagy csupán képzetesnek szánt kertek szé-pek voltak: e szépség azonban valami másnak a megnyilvánulása. Ezen kívül a kert fon-tos mert életteret biztosít. Háromféle céllal biztosan hasznosul: a bennük lakó számáraélelemforrás, medicinális-higiéniai eljárásokhoz alapanyagokat szolgáltat és kultikus-szakrális jelentősége is megformázódik.

E használatbavételi okok a kertről származó, a kertre vonatkozó keresett tudás jelle-gét is meghatározzák. Miként az olajfa, a szőlő és a gabona esetében civilizációs növény-re szokás tekinteni, a kertet állíthatjuk a kitüntetett civilizációs terek egyikének � amit akereszténység tudását egybegyűjtő Biblia is állít.

A tudás forrása: a kert

227

A hortus conclusus

A bibliai kertek mindenekelőtt az élettér rendben tartott helyei. Itt minden rendelteté-se szerint létezik � az ember feladata a kert műveléssel való megőrzése. E rend megtartá-sával ellentétesnek látszanak a díszkertben lejátszódó események: vélhetőleg, mert nemaz Istentől származó autonómia (pontosabban: korlátozott autonómia) szerint zajlanakabban a dolgok.

A díszkert a kereszténység korai szakaszában, annak pogány jellege miatt tiltottá vált.Mivel a pogány kultuszok ünnepi helyét adták ezek a kertek, létesítésük és használatukteológiai szempontból káros, ezért büntetett volt, � az isten haragját felkeltette (Ézs 51,3;17,1�11; 65,3; 67,17). Ugyanez nem vonatkozott a többi kertre.

Látható és a Biblia hivatkozásai miatt el kell fogadni: a kert a világ közepévé alakult.Ebben gyűlt össze a természetnek minden java, különös gondja és munkája van benne aTeremtőnek, értéket is tulajdonít neki, hiszen legfontosabb teremtménye, az ember szá-mára átadja, illetve � egy élet díjául � ígéri lakhelyül. A kert végső soron jutalom volt ésjutalom lesz: olyan valós és képzeletbeli tér, amely a valós cselekedeteket a szimbolikustérbe futtatja ki, s a szimbólumok számára testként való ábrázolási lehetőségekkel szol-gál. A kert az ember univerzumává tágul, s évszázadokon át, a kereszténység organikus,majd a reneszánsz neoplatonista ihletettségű vitalista világképében a világ szimbólum-együtteseként értelmezhető. Valamennyi, az ember számára fontos tudás eredője ez a fé-lig humanizált természet (avagy félig naturális emberi közeg) lesz.

A Biblia kertjeinek tulajdonsága a keresztény kozmológia nem egy területén kimutat-ható. Van azonban egy kert, amely magába sűrítette a kert valamennyi keresztényeknekfontos tulajdonságát, s mintaként szolgál a későbbi kertek számára. Az Énekek éneke általmeghatározott tér ez� amely egy asszonyi személyhez, Máriához, Krisztushoz fűződő elnem apadó szerelmű ember alakjához fűződik.

A hortus conclusus az a szimbólumegyüttes, amely a krisztianizált természeti és kertijelképek tömegét fogja és rendezi össze. A jelképegyüttest a babiloni fogság után kelet-kezett ótestamentumi kánoni irat adja, amelyben egy ifjú pár szerelmi egymásra találásá-nak történetét írták le. Salamon király és Szulamit keleties erotikájú, természeti hivatko-zásokban gazdag dalgyűjteménye allegorikusan értelmezendő: az Isten és népe, Krisztusés egyháza viszonyát láttatja.

A kert fogalma, a kereszténység jelentéskényszerei miatt � hiszen az például a Para-dicsomhoz hozzákapcsolódott � új, az eredetét egyre inkább elrejtő tartalommal telítő-dött, s a jelentése évszázadok alatt folyamatosan bővült, mind pontosabbá vált. Az elzártkert az Angyali üdvözlet típusú ábrázolások központi eleme lesz, ahol Mária szüzessége(illetve a benne összpontosuló jelképi tartalmak) több motívumból összeálló rendszer-ként jelenik meg. Mivel ezekben középkori ábrázolásokban mindennek jelképi értékevolt � köztük a növényeknek is � az abban szereplőknek az ékítmény jellege elhanyagol-hatónak számított.

Idővel a hortus conclusus � amely az Angyali üdvözlet típusú képek után, abbólkiegyénülve megteremti az Unikornis-ábrázolásokat, majd a késő gótikában Mária a ró-zsalugasban típusú képeket, hogy végül architektikus eleme legyen a reneszánsz szakrálisépítészetnek � nemcsak szimbolikus tartalommal rendelkezett. Olyan ideális díszkert be-

Géczi János

228

mutatását is elvégezte, amely kertészeti módszerekkel akár megvalósíthatónak is látszott(Hobhouse, 1992. 81. o.).

Az eszményi kert � az elzárt kert � elképzelése a keresztényeknél az ószövetségiÉnekek énekére (4,12�19) vezethető vissza:

�Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom,bekerített forrás, lepecsételt kút.Paradicsomkert nőtt rajtad:gránátalmák édes gyümölcsökkel,ciprusok nárdusokkal,nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj,sok tömjénfával,mirha és aloé,sok drága balzsammal;kertekben lévő kút, élő víz forrása,mely a Libanonról csörgedezik.Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél,fújj rá kertemre, áradjon illata!Jöjjön el kertjébe szerelmesem,és egye annak édes gyümölcsét!�

E kert az Atya � a szerető � számára készül, s amely Szűz Mária minden tisztaságátmagában foglalja! A salamoni leírást kiváltó élmény mögé nem nehéz belelátni a kora ke-resztények � korabeli � vágyakozó elképzelését a kietlen vidékeken elterülő, elzárt, víz-ben és illatos, buja növényzetben gazdag kertekről.

E kert kör alakú és elkerített. Amint a 'paradeiszosz' alapján várható, fallal körülvett,azaz zárt kert: a befoglalt értékeket őriznie s a világtól elrekesztenie kell. Bármennyire isföldi jellemzők sűrűsödtek benne egybe, az égi szempontok szerint választatott ki. Azidegen, természeti világtól elhatárolt terület azzal tehát szembe is került, más törvényekszerint alakult a sorsa. Végtére: belső törvényei vannak, egy szellemiség kifejezése:ilyenképpen tehát a szellemi rend fizikális megvalósítója, makettja. Világkép.

Szent hely, s minden részében az. Az Istent itt lehet a földön legközelebbről megta-pasztalni, elvégre az Ő kertje ez, ahol még a képmása is megjelenik: egy asszony viseli.Néha még egy gyermek � de az valóságosan maga az Isten. A kert a tudás forrása, a ha-talom és az erő összpontosulása. Közepén zárt kútból valódi forrás fakad � amely Máriafeltöretlen tisztaságának és jegyességének szimbóluma. E forrásból csörgedező víz négyágra bomlik, a világ négy égtája felé fut, hogy egyben el is határolja egymástól a földré-szeket.

A forrás forráskőbe foglalt, fölfelé magasodik: a szent hegy szimbóluma, a középenálló tudás fájáé is: azaz itt van a világ tengelye, ahol az anyagi és a szellemi, a földi és azégi egymáshoz kapcsolódik.

Ebben a kertben, édeni környezetben, a rég jól ismert, paradicsomi növények és álla-tok között: boldogan, örök ifjan áll � magában, vagy gyermekével, vagy a tudás szimbó-lumával: egy könyvvel � Mária. Tökéletes a rend, a harmónia � mert a hortus conclususaz időnkívüliség tere. Ez a számtalanszor ábrázolt kert az eljövendő paradicsomot mu-tatta be a híveknek. A hortus conclusus megszűnik a múlt idő kertjének lenni: a múltat

A tudás forrása: a kert

229

már csak az édenkert-ábrázolások egy része, a kiűzetés a paradicsomból-típus mutatja(ámbár az megjelenésében sokszor mutat hortus conclusus-jellemzőeket is).

Az elzárt kert, a lepecsételt forrás, a kút, az édes illatú liliom, a rózsa és még számta-lan, a középkor vége felé készült Angyali üdvözleteken (ahol arkangyalok védelmezik ahelyet) s az Egyszarvú-vadászatokon meglévő tisztaság-motívumok Máriára vonatkoznak(ahol Gábriel tereli be kürtje hangjával a jámbor állatot a szűzhöz). Jelképek veszik kö-rül, amelyek sokszor ugyanazt vagy majdnem ugyanazt jelentik. A hortus conclusus azégi elhivatását vállaló, Krisztus misztikus jegyesének a lakhelye; a XI�XII. századtólkezdve csupán Máriára vonatkozó szimbólumoknak a gyűjtőhelye: megerősödő kultuszamiatt halmozódhatott mellé ennyi jelkép.

E jelképek némelyike korábban férfiasnak számított, s a legfőbb mártír, Jézus attri-bútuma volt. Mint például a rózsa is. A hortus conclusuban már Mária (átvitt értelmű)vértanúságára utal, piros színe pedig a charitasra, hogy a többi rózsajelképről ne essék ittszó: ez valóban nem az a szent hely, ahol a kolostorkerti gyógynövény virágai illetéktelenszellemi szépségek számára lennének fölajánlva.

A hortus conclusus az az ószövetségi eredetű elképzelés, amely a középkori keresz-tény kertek kertészeti kialakítására is hatással volt, akár a bibliai növények felhasználásá-ban, akár a kereszténység alakjaihoz kapcsolható növények kultiválásában, akár a kertstruktúrájának kialakításában. Ez a kert jelenik meg a kolostorok árkádos kerengőin be-lül, ahol vallási hagyomány által meghatározott növényekkel ültetik be az ágyásokat,hogy az azokból származó herbákkal hol a szenteknek tisztelegjenek, hol a szentek köz-benjárásával egyidejűleg betegeket gyógyítsanak. Ez az a kert, amely ábrázolt formábanmegjelenik a képeken, de a templomi tereken belül is. Keresztelő medenceként, vagy akatedrálisok és monostorok alaprajzánál is figyelembe veszik. Nem véletlenül. A szakrá-lis épületek a paradicsom felé vezető út első, földi állomásai (Hankiss, 1997. 65. o.).

S ez lesz az a kert is � bár nem ez volt a célja � amely előbb a lelki, majd pedig a testiszépség kultuszának helyévé válik: erre szolgál indokul, hogy már az Énekek énekében isa kert a női szépség metaforájaként, a nő testének-lelkének idealizálásaként jelent meg.

Az iszlám kertek

A Koránban, előképének megfelelően a bibliai kertek formái szerepelnek: a köznapikertek, az Éden és a Paradicsom fordul benne elő. A földi kertekről szóló példázatokcsupán kettő szúrában fordulnak elő s feltűnően kevés adatot tartalmaznak. A barlangrólszóló szúrában egy férfi két szőlőskertet kap, amelyet pálmafák kerítenek körül (Korán18:32�42). A gyümölcsöt termő kertek között patak fakadt. A másik példázatban (KoránAz írótoll 68:17�34) a kertet a szüretelés jelöli.

A bibliai előképhez képest az Éden és a Paradicsom tartalma egymáshoz jobban il-leszkedik. Az Éden nagyobb, talán földrajzi terület, az abból következik, hogy a Koránáltalában az 'Éden kertjeiről' beszél. Van tehát egy olyan vidék, amelyre a gazdag kerteksokasága a jellemző, amelyekbe élete jutalmául léphet be a muzulmán ember. Az Édenkertjei és a Paradicsom tulajdonságai minden másban azonosak � mégha az utóbbi hol-létére nem is találhatunk közvetlen utalást. Ámbár az, hogy az élet után léphet oda akár anő, akár a férfi, a terület nem földi voltára mutat.

Géczi János

230

Az Éden kertjeiről szóló szöveghelyek mindegyike megemlíti, hogy azok csak azonhívők számára nyitottak, akik betartják az iszlám öt alaptörvényét. Az ígért kertek alattpatakok folynak, a kertekben jó hajlékok találhatóak (Korán 9:72). Ezeket jutalmul kap-ják az állhatatosságukért: s ami a legfontosabb �végső lakhely�-ül, azaz állandó haszná-latra (Korán 13:24), � Allah gondoskodik arról, hogy az evilági élet a túlvilágihoz képest(csupán rövid) élvezet legyen. Az Éden kertjeibe be kell lépni: egy határt, amely alapo-san megkülönbözteti a kinti és a benti helyzetet át kell hágni: ott benn a hívőknek �min-denük meglesz, amit csak akarnak� (Korán 16: 31).

A barlang szúra szerint tiszta életük fizetségeként e kertekben létezők számára min-dez: szép pihenőhely! (Korán 18:30�43) A víztől hűs fás területen szép és drága holmik-ba öltöznek, arany karperecekkel (Korán 35:33 szerint az aranykarperecek mellettgyöngyből készültekkel is rendelkeznek az Éden kertjeiben tartózkodóak) ékesítik magu-kat, zöld brokátból készült köntösöket vesznek fel és kereveteken fekve pihennek � min-dennel ellátják őket reggeltől estig (Korán 19:61�62), nem hallanak üres fecsegést sem.

Éden kertjeiről összefüggőbben tájékoztat a 38. szúra:

�...És az istenfélőknek szép (szállás)helyük lesz, ahová megtérnek:Éden kertjei, amelynek kapui megnyílnak előttük,(kerevetekre) dőlve fekszenek ott és sok gyümölcsöt és ételt kívánnak,és lesütött szemű, s (velük) egyidős (hurik) lesznek mellettük.� (Korán 38:49�52)

(Simon Róbert fordítása)Mindez egy sivatagi nomád jólétről való elképzelése: zárt szállás, amelynek kapui ér-

kezésekor feltárulnak, s a pásztor a vallás által axiomatikusan kezelt vendégfogadásbanrészesül. Bőséges étkezés � étel és a kert javai: gyümölcs � kényelmes kiszolgálás � el-dőlve a kereveten, ahol szende, korukbeli asszonyok szolgálnak fel a részükre, akikkelutóbb kedvükre szeretkezhetnek (Korán 44:54).

E helyekre atyák, feleségek és utódok mindegyike bekerülhet � az asszonyok számáraifjak fognak szolgálni � ha jóravalóak. S a vendégül fogadtak épp úgy tetszésüket találjákbennük, miként Allah is tetszését leli őbennük (Korán 98:8; 55:56). A hívő együtt vanimmár azzal, akit mindig hitt, az ő Urával.

A földi kert-példázatok és az édeni kertek a Paradicsom szinonimái: a Paradicsomrólszóló híradás lényegében nem más karakterű, csak valamivel bővebb. Mohamed szúrájaszerint: � A Paradicsom, amire az istenfélők ígéretet kaptak, ekképpen fest: vannak bennenem-poshadó vizű patakok, mások tejjel folynak, amelynek az íze nem változik és van-nak borral folyó patakok, ami gyönyörűségére az ivóknak és vannak tisztított mézzel fo-lyó patakok. Mindenféle gyümölcsük lesz benne és megbocsátás az uruktól...� (Korán47:15).

A paradicsom továbbá: az a hely, ahol védettek lehetünk, hiszen az első halál utánnincs több s �Allah ... óv a Pokol büntetésétől� (Korán 44:56). Hurik, vagy �tisztává tettfeleségek� találhatóak ott, akiket árnyas árnyékba lehet vinni (Korán 4:57; 2:25).

A lassan kialakuló, sok változáson átmenő Ezeregyéjszaka (Alf laila wa-laila) anya-gában két valóban arab alapréteg húzódik meg. A IX�X. századi bagdadi kereskedőtör-ténetekhez kapcsolódó, Szindbád-mesék és a szókimondásukról ismert szerelmi fabulák,valamint a XI. század után készült, tréfásabb hangú, erotikus vonásokban gazdagabb,

A tudás forrása: a kert

231

természeti, állattörténeti elemekkel bővelkedő kairói történetek. A kert állandó, kitünte-tett értékű térként jelenik meg a mesékben.

A rúkth-madár által a negyven lány kastélyába került koldus különös kertekre bukkanúj lakhelyén: s az egyik, amint azt leírja: �olyan volt, mint maga a paradicsom. Kertrenyílt, gyümölcs alatt roskadozó, zöld fákkal, melyeknek minden ága terhe alatt rengett, akertnek friss zöldje fölött hűvös szellő lengett, ezer madár csattogva zengett, dalukbólAllahhoz hálaszó csengett; a pázsitot csergő patak szelte, a légben édes illatok szálltakszerte. Gyönyörködtem az almában, amelynek egyik fele piros, mint a szerelmes leányarca, másiké sárga, mint a félénk, bánatos szerelmes ifjúé, megcsodáltam az illatos birs-almát, a rubinszín játszó szilvát... Másnap benéztem a másik helyiségbe: ott pálmákkalbeültetett tágas tér tárult elém; a rózsa, a jázmin, henna, nárcisz, ibolya, kamilla és liliomközt patak folyt: a bűvös illat megrészegített.� (Az ezeregyéjszaka meséi. A teherhordóés a három lány története. A harmadik koldus története. 54. o.). A mesegyűjtemény kert-képe a Korán kertjeinek élőlényeivel, tulajdonságaival és jelképrendszerével is rendelke-zik.

Az Ezeregyéjszaka meséiben a legtöbbször előforduló számok között a négyes szere-pel. Négy asszony, négy élvezet, négyesen alapozott eljárások, négy sarokra épült épüle-tek: mindez az iszlám kozmológiának négy minőségére hivatkozik. Az iszlám kert négy-szegletes, a salamoni Énekek énekének kertjét is így képezték le, amelyben négy folyófolyik, négy világtáj alkotja � melyek centrumában a paradicsomi, édes illatú környezetetélvezi a hithű muzulmán. A négyes szám kedveléséből következik, hogy bizonyos ábrá-zolási helyeken, amikor például növényformák mutathatók ki, a virág-szerűek között szá-mos a négyszirmú.

A megvalósított iszlám kert a Korán által megígért Paradicsom előzetes, földi élmé-nyével kecsegtet. A külső világtól termetes falakkal elzárt, vízgazdag, friss víztől hűvös,ártalmas növényektől mentes, illatos virágú és tápláló gyümölcsű fáktól árnyékos kert �mindazt jelenti, ami a nomád népesség részére a biztonságos élet, vagy annak vágyképé-nek birodalma. Ez lenne az alkalmas környezet a tudás forrásának, a Koránnak illő meg-ismerésére.

Ebben a kertben azonban nemcsak az iszlám tanítások által már megnevezett növé-nyek fordulhatnak elő. Nemcsak azok, amelyek, hogy a megnevezés jóvoltából kiemel-tekké váltak, az ember és Allah szimbolikus kapcsolattartásának eszközei lettek, hanemazon növények is, amelyek az ember számára kínálhatnak hasznot � árnyékot, illatot,kellemet: mint például a koronájával hűs, napfénymentes helyet biztosító platán, avagyaz orvosságot szolgáltató sokféle herba. Ámbár nehéz a különböző feladatok ellátásáraszolgáló növények használatba kerülési okai között éles különbséget tenni, hiszen az il-latozó virágú és ehető termésű mandulafák, s egyéb (általában kettős hasznú) növényekugyan nem szolgálják-e Mohamed próféta elképzelését a mennyországról? Az illatuknak,termésüknek ugyan nem az-e a feladatuk, hogy a paradicsom édes harmóniáját előlegez-zék? Ilyen értelemben az iszlámban � miként a kereszténységben is � a természet bár-mely eleme vagy annak bármiféle megnyilvánulása jelképpé válhat. Aminek az a követ-kezménye, hogy az egyes növényfajokat ábrázolták � hiszen a növények ábrázolhatóságaaz iszlám vallásban engedélyezett, ha nem is a saját szépségük miatt, hanem azért, mert �Allah lelkére emlékezetnek.

Géczi János

232

Penelope Hobhouse az iszlám kert szimbolikáját elemezve a sajátosságok közé sorol-ta a művelés alá vont terület már említetett � szabályosan osztott � négyszögletes voltát.A derékszögben elhelyezkedő csatornákat a perzsa eredetű öntözőművek elhelyezésévelrokonítja, de már a négyes számnak muzulmán kozmológiai jelentőséget is tulajdonít. Azegymás mellett fekvő négyszögek a változó természet gazdag, egymásra törvényszerűenkövetkező megnyilvánulásai. Így válhatnak ezek a kertek a biztonságba, a szépségbe, ahitbe való elmerülés tereivé, az univerzum megértésének a helyeivé is. S csupán a több-szörösen összetett funkcióval rendelkező kert biztosíthatta azt, hogy e kertkultúra évez-reden keresztül képes volt alapjaiban változatlan maradni (Hobhouse, 1992. 42�44. o.).

A víz felhasználására épülő, szimmetriát mutató, geometrikus elrendezésű, zárt ker-tekben a medencéknek, a vályúknak, a szökőkutaknak, a megfelelően kialakított falakközött vagy termekben futó víz hangjának, mozgásának és fodrozódásának saját jelentésevan persze a víz a növények növekedéséhez is szükséges. Ilyen szerkezetű kert korábbanis készült, de hogy milyen növényeket használt az iszlám világ a kertépítésben, arról elő-ször egy 1050-ből származó, al-Biruni-féle lista kínál tájékoztató adatot. Köztük vannaktermészetesen Dioszkoridész és Plinius növényei � és sok új faj.

A muszlimok növényeinek nagyobbik része, klimatikus okokkal magyarázhatóan,megegyezik a mediterráneum népeinek növényeivel. Az e növényekről szóló görög és abizánci ismeretek (a VIII. századtól, amikortól a bagdadi uralkodók arabra fordíttatják azősi, leginkább orvosi tudást, de értelemszerűen botanikai ismereteket is nyújtó szövege-ket) szabadon fölhasználhatóak voltak, s azok átszármaztatásában keresztény és zsidó tu-dósok is résztvettek.

A kultikusan megalapozódó muszlim élőlényhasználatot erősíthette, hogy a letelepe-dést, s így a föld- és kertművelést vállaló, a mezőgazdasághoz nem nagyon értő arab né-pesség agronómiai, kertészeti, medicinális tudását kialakító és rögzítő iszlám előtti mezo-potámiai (azaz nabateus) valamint a görög-római ismeretek biztos helyet foglaltak el.Megalapozónak tekinthető például Kutsáminak tulajdonított, időszámításunk utáni elsőévszázadokban keletkezett Nabateai mezőgazdaság című mű (Meyer, 1957. 10. o.).

A keleti előképeket gazdagon mutató, az Ibériai félszigeten a X. században � tehát aviszonylag későbbi iszlám időben létrejött asztronómiai-agronomikus-liturgiai Córdobaikalendáriumban megnevezett � szerephez jut számos növény, amelyek szerepét e sokfélehagyomány együttesen alakította ki.

Az iszlám kertek azonossága ellenére meglévő különbségeket az ökológiai tényezők-kel magyarázhatjuk. A kerttörténészek szerint megkülönböztethetőnek látszanak a bag-dadi kora-abbasszád kertek, a IX�XIV. század között létező Ommajád mór kertek, aXIV�XV. században készült Közép-Ázsiai kertek, amelyeket a Timuridák alatt készítet-tek, a XVII�XVIII. századi Szafavida perzsa kertek, a XVI. századtól készülő ottomán sa XVI�XIX. század között létrejött, Babur leszármazottjai által folyamatosan alakítottészak indiai kertek. E kertek növényei egyszerre szolgálták a paradicsomi képzetek ki-alakítását és a mindennapi szükségletek kielégítését.

Az Énekek éneke láthatólag nemcsak a kereszténység kertképét, s ezzel összefüggőenaz univerzum-elképzelését határozta meg. Az iszlám kert szerkezete is ettől az időszá-mítás előtti harmadik század környékén véglegesített dalgyűjteményből ered: annak elle-

A tudás forrása: a kert

233

nére, hogy kifejlésében gyakorta a keresztény kerttel ellentétes vagy más eredményeketmutat fel.

Mindkét kert zárt, erődítményszerűen fogja körbe őket fal, hogy a külvilág tekinteteelől minden elzáródjon, s ami bent van csak önmagára vonatkozzék. A keresztény hortusconclusus, és a belőle levezetett kertábrázolások, miként a megvalósított kertek is köralakúak: a kora kereszténység idősíkokat nélkülöző, az antikvitás tér és időelképzelésérealapozott nézetéinek ez felel meg. A világ gömb alakú, az idő önmagába tér vissza. Aziszlám kertek azonban négyszögletesek � a négy oldal szintén az antikvitás ismeretét hi-vatkozza, mégpedig a négy elemét s az arra épülő tanításokat.

Az iszlám kertkultúrának a technológiai hatásokon, s a felhasznált fajok számánakszélesítésén túl a kereszténységre kifejtett egyéb hatásait is meg kell említeni, s ezek kö-zül fontosnak látszik a természetképi és az orvosi-higiéniai.

A Szászánida Perzsiát meghódító arabok nemcsak a kertek gazdagságával és oázis-szerű értékével szembesültek, hanem azzal is, hogy a virágoskertek növényeihez hasonlóértéket képviselnek a termékeny völgyek vadvirágai is. Bármelyik hely szolgáltathatottszámukra valamilyen szempontból értékes növényanyagot � a lefordításra kerülő antikbotanikai jellegű könyvek tartalma ezt erősítette meg. A IX. századdal lefordítottDioszkoridész De materia medicaja szerint is találhatóak gyógyításban használható növé-nyek az ember nem érintette tájakon: azaz a természetnek saját megbecsülendő értékeivannak. Mindez elég alapot nyújtott a keresztény elvekhez képest természet központúbbtermészetbölcselethez.

Az iszlám orvoslás és gyógyszerészet nagy népszerűségre tett szert az európai szak-emberek körében, a muzulmán alkotók és munkásságuk nemcsak példakép és hivatkozásialap Európában, de tudásuk, a napi gyakorlatba is beépült. Az egyetemeken oktatták tu-dásukat, okfejtésüket és szemléletüket, könyveiket lefordították, receptjeiket módosításnélkül felhasználták, vagy módosítások révén igyekeztek európaivá alakítani � a XI. szá-zaddal kezdődően s még a XVII. században is, hogy a tekintélyük majd csak a XIX. szá-zaddal tűnjön el véglegesen. Az iszlám orvoslásnak filozófiai háttere is volt, ez tettemegkerülhetetlenné s más tudományágakkal, mint például a fizikával való kapcsolatát.Avicenna, Abulcasis és Averroës európai népszerűségét nem csupán az adta, hogy általukarisztotelészi természetismeretre lehetett szert tenni, de fizikusi és holisztikus jellegűmedicinális tudásuk is, amelyek sikeresen átültethetőnek bizonyultak. Az arab orvosok abetegség okát keresték, s nemcsak tüneti kezelést vállaltak (Nasr, 1968. 185�197. o.).

A szakrális kertektől a profán kertekig

A kert, mind a kereszténységben, mind az iszlám civilizációban szakrális tér: az Úrlétezésének helye és egyben a bizonyítéka. A szent iratokban leírt édeni terület földiutánzásra szólít fel: a létrejövő kertek, az érintetlen természettel szemben értékkoncetrá-tumokként jelentkeznek, valamiképpen a túlvilági kert tulajdonságait hordozzák, s min-den természetes és mesterséges részletük annak allegóriájaként szolgál. Éppen ez a jel-képlehetőség, amely indokoltá teszi létrehozásukat és fenntartásukat. E tér fennmaradá-sához szükséges gyakorlati eljárások és igények mentén jelenik meg az a mezőgazdasági-kertészeti praxis, amely lehetővé teszi a népesség élelmiszerrel való ellátását továbbá

Géczi János

234

megalapozza a kulturális-művelődési igény kielégítését is. A gyakorlatban a kertészetiismeretek késő középkori fejlődését antik előzmények teszik lehetővé. Függetlenül, attólhogy Európában � mindenek előtt a kolostorkertek környékén �, vagy az iszlám világban� a szükségképpeni módosulásokkal együtt � maradt fenn.

A kert értéke maga az Úr: s mindaz értékes, ami tőle származik és származtatható.Nemcsak a kert élőlényei � jöjjenek azok a kontinentális éghajlat sztyeppei vagy lomber-dei területéről avagy a mediterráneumból (többségében a növények s némileg az állatok)neveztetnek meg s szereznek egyéni jelentőséget, hanem mindaz az emberi akarat ésmunka is, amellyel a kert állandósága megtartható.

A kertek szakrális célú fenntartását a hortus conclusus bizonyította. Amíg az általaegybekerített jelképegyüttesnek metafizikus jelentése van, a részei: az épített konstrukci-ók, a növények, az állatok, a szellemvilág lényei, ugyan a szakrális jelentés megtartásamellett, de gyorsan profanizálódnak. Hiszen praktikus célokból is megengedett minde-gyikének a használata: táplálkozási, higiéniai vagy gyógyászati szerepük van.

A kolostorkertekben a növényállomány funkciója elkülönítetlen: közösen találhatóaka zöldségnövények, a gyümölcsök, az illatszert szolgáltatóak és a gyógynövények � nemegyszer éppen a temetőben (amely ideiglenes állomás a paradicsom felé, s így a temetke-zési helynek paradicsomi tulajdonsága mutatkozik). Amíg a középkor elképzelése szerintbármiféle betegségből való gyógyulás oka Istentől származik, addig a hozzá fordulóimák, és azok a növényi és állati eredetű gyógyszerek lesznek a gyógyászatban haszno-síthatóak és hatékonyak, amelyek közvetlenül kapcsolatba hozhatók az Úrral vagy kör-nyezete alakjaival, mindenek előtt Máriával. Az isteni környezethez tartozik így példáulvalamennyi illatos növény (az áldozás, a füstölés eredetére mutatva rá), valamennyi táp-láléknövény (amelyek így megszentelt származású gyógyszerek is lesznek), és azok,amelyek szerepe leginkább allegorikus, amelyek érzékelhetővé tett, testiesült fogalmak.Az emberi kultúrába bevont élőlények bármelyikénél � az időben előre haladva � együt-tesen mutatkozik meg a hármas használatbavétel, mégha annak más-más lesz is az ará-nya. Például: a rózsa kultúrába vonódását ugyanezekkel az okokkal magyarázzuk. A ró-zsa (legkevésbé) tápláléknövény (bár eszik a termését, s ételillatosításra és -színezésrehasználják), az antikvitásban gyógynövény (amely használati ok aztán a kereszténység-ben tovább szakralizálódik, hogy később � az előzményekre építve � az elsők között be-vonódjék a keresztény szakralitásba), s Jézus, Mária és a vértanuk jóvoltából gyógyító ésszentség-jelző szereppel rendelkezik (Géczi, 1998).

A táplálkozási, a gyógyászati és a szakrális igények kielégítésére szolgáló kertészet-ben a fenntartói elvárások alapján a középkor végével elválnak a kerttípusok: és ehhezleginkább a skolasztikus medicina gyógynövény-szükséglete, valamint a neoplatonizmusszépség-elképzelése járul hozzá.

Az antik természetismeretben a mezőgazdaság és az orvoslás az, ami az élőlényekhasználatát érvényesíti. A táplálkozás és a medicinális igény közvetlenül és közvetettenindokoltá tette számos növény folyamatos jelenlétét. A mezőgazdasági ismeretek a Ró-mai birodalom szétesése után elszegényedtek, elfelejtődtek s csak a IX. században, aCapitulare de Villis megjelenésével egyidőben, az egységesedő európai kolostorépítkezé-sek idején fejlődnek ismét némileg.

A tudás forrása: a kert

235

Az orvosbotanikai munkákban foglalt tudásra, a kertépítészethez képest mintha na-gyobb szükség lenne. Az alapvetést továbbra is Dioszkoridesz De materia medicája je-lenti, amely mindenek előtt Kis Ázsia déli részén és Görögországban honos növényeket,és a belőlük készíthető gyógyszerek listáját, felhasználási praktikáit tartalmazta.

A patrisztika korában a rómaiak kertgazdálkodási gyakorlata szinte teljesen, elméletiismeretei nagyobb részben eltűntek. Régészeti adatokban sem lehet gazdag ez a kor � anépesség számára nem a kertek nyújtották a megélhetést. Az alacsony számú népességeltartására elegendőnek bizonyul a természeti környezetben fellehető és előállítható táp-lálék. A belterjes gazdálkodás sem nagycsaládi igény. A VII�IX. századtól pedig a táp-lálkozásváltás � az állati eredetű élelem erőteljesebb fölhasználása � pótolja a megnöve-kedő igényeket.

A patrisztika kora végének kertjeiről nagyobb terjedelemben, a maga kompilációsmódján Sevillai Izidor tudósít. Az Etimológiák könyve, a korábbról írásban fennmaradtkertészeti ismeretek halmaza, keresztény jellegű ajánlatokkal kibővítve. De rerum naturisművében Hrabanus Maurus, Liber hortorum munkájában a IX. században élt WalahfriedStrabo foglalkozik a kertekkel: az utóbbi megalkotja a kolostorkert ideáltípusát. Strabokolostorkert-elképzelésében is ott a többesség: a kert részben konyhakerti és gyógynövé-nyei folytán tápanyag és medicinaforrás (e kettős cél némely növény termesztésében el-választhatatlan), részben az érzékszerveket � azaz a testet � gyönyörködtető, enyhítő'locus ameonus', részben pedig az a metafizikai tér, amelyben Isten jelenlétét a szokottnálközvetlenebb módon lehet megtapasztalni.

A világi kertekről irodalmi jellegű munkákban olvashatunk. A locus amoenus (termé-szetesen antik előzményekre hivatkozhatóan) nem a kor kerthasználati gyakorlatábólszármazik: leginkább a hortus conclusus � némileg � világiasított, de a Paradicsomtól-Édentől soha le nem választott változata. Az udvari kultúra sokat hivatkozott környezetikontrasztra épített tere, ahol harmonikus körülmények, emberiesített természet ad meg-felelő elrendezettségű, szcenírozott hátteret a mindenkori történetnek � a Trója-regényben az alma-ajándékozásnak, a Yvain-regényben Artus udvartatásának, a Laurin-eposzban a társasági életstílusnak, a Rózsa-regényben az érzelmi-moralizáló áradásnak.Az irodalmi ábrázolások mutatják csak meg igazán: ezek a helyek a Paradicsomról szólóbibliai elképzelésnek felelnek meg, amelyben a testiségnek csak annyi jelentősége lehet,amennyiben a szellemre, vagy annak kisugárzására vonatkozik.

E profán jellegű, de szakrális elemekből építkező helyet a vágáns költészet továbbmódosítja: földi paradicsommá igyekszik átnevezni, ahol helye van mind a testi szere-lemnek, mind az önfeledtségnek és önfelkínálásnak, vagy éppen azoknak a cselekedet-nek, amelyekkel érzéseket tudnak kifejezni.

A hortus conclusus elkerített voltát az előzőnél erőteljesebben hivatkozó világi kertekis vannak: miként az uralkodók számára készített vadasparkok (Nagy Károly aachenikertje fallal körbevett, ahogy azt az antik mintákból igyekeztek átemelni), az epikábanelőforduló rózsakertek is ilyenek. E kerteknek, a kertek élőlényeinek kevés szerepük van� a vadaspark éppen a német-római császárság uralkodói elemei közé emeli át a példa-képnek talált görög és római császárkori előképeket, a rózsakertről szóló írás pedig a vi-rágkultuszt erősítve jogi, törvénykezési, temetkezési szokásokat hivatkozik (úgy, hogyéppen a színszimbolikát egyéníti) � s üdvkereső szerepük kétségtelen.

Géczi János

236

A Biblia édenkertnek és a Paradicsomnak, továbbá az Énekek énekéből származtatotthortus conclusunak megnevezett középpontja: a fa és a forrás. A világ központjakénttörténik a reájuk való utalás, a szent hegyre is s ugyanilyen okból történik a rámutatás, s atovábbiakban a szent városokra, a szent helyekre, vagy éppen a kozmikus hegyet utánzótemplomokra, s a kertekre is. A terek és építmények szimbolikus hangsúlyának helyemeghatározott. A kolostorok térszervezése hasonló � rámutató � szabályok szerint törté-nik.

A kerengőből nyíló hortus minden kolostor középpontját foglalja el: ezt a kertet övezivalamennyi kolostorépület. A kert négyszegletes, amelyben ágyások fekszenek, az ágyá-sok között ösvények futnak. A Sankt Galleni karoling kori ideálterven a templomhozközvetlenül csatlakozik a négyszögletes kerengő, középrésze pedig a kerti tér. Ezt az el-rendezést fogadják el az épülő kolostorok. A ciszterci Szent Bernát ezt a kertet hol a pa-radicsomhoz, hol a hortus conclusuhoz hasonlítja (Takács, 1995. 26. o.): a szerzetes életee zárt, meditálásra, közösségi életre, némi fizikai munkára alkalmas helyen zajlik, ahol alélek szükségleteit lehet kielégíteni. Ezt szolgálják liliomtól a zsályán át a rózsáig a szak-rális jelentéssel telített növények, a végtelenségig róható, önmagába visszatérő utak, azégbolt felé nyitott tér, a fölfelé irányuló építmények, az arányokkal sugallt harmónia-elképzelések, a kútház tápláló és tisztító vize. A szerzetesek kolostori kertje a misztikuskert földi megvalósulása éppúgy, mint a profán használatú kertek, de azokhoz képestbennük nyilvánvalóbb, és közvetlenebbül tapasztalhatóbb a transzcendentális szerep.

A kereszténységbe a díszkert � az Úr környezetét jelentő, a földi élet számára is meg-valósítható tér � jelentőségét (talán Bartholomew de Glanville 1240-ben írt enciklopédi-kus munkája nyomán) Albertus Magnus vezeti be: De vegetalibus munkájában (1260) azudvari ünnepségek helyeként határozza meg, s előállításának kertészeti eljárásait, fel-használható növényeit, architektonikus formáit is megadja. Innen fog a díszkert átszár-mazni Petrus de Crescentiius � a reneszánsz kertelképzelést alapvetően meghatározó,1305-ben elkészült � munkájába, akitől a � fordítások, majd a könyvkiadás segítségével� Európa-szerte szétszivárog. E díszkert jellemzői éppúgy megtalálhatók később Boccac-cio Dekameronjában, mint Francis Bacon a kertről szóló esszéjében.

A haszonkertekből a korszak édenkert-elképzelésének leginkább megfelelő díszkertés az orvosbotanikai kert szinte egy időben válik le, hogy aztán gyorsan kiegyénüljenek azöldségesek és a gyümölcsösök is. E szétválást az egyre többször és nagyobb példánybanmegjelenő antik botanikai munkák, Theophrasztosz, Plinius művei, a Dioszkoridészimunkásságon alapuló (egyre bővülő) orvosi művek s továbbá az egészségnevelésre szol-gáló (még inkább kompilált) herbáriumok, kalendáriumok és csíziók szolgálták. Továbbáaz antik kertészeti jellegű szakanyagok, amilyenek Cato, Varro, Columella és Palladiuskönyvei, s amelyeket Crescenzi épít be a kertészetet meghatározó, a reneszánsz korszakEurópa-szerte alapvető és népszerű kézikönyvébe.

A díszkert és az orvosbotanikai kert

Az emberi igény alapján, nem pedig szerkezetükben különböznek a reneszánsz kez-detén teoretikusan is kidolgozott, karakterizálódó, az egy használati mód kiszolgálásáraszakosodó kertek. Albertus Magnus 1260 körül született � említett � kéziratában olyan

A tudás forrása: a kert

237

örömkertről írt, amelynek előállításához a technológiát is megadja. A látás és a szaglásszámára szolgáló helyszín a szépséget, a kellemességet és a jó illatokat, amint a kortársiszövegekből kitűnik: a paradicsomi állapot jellemzőit tartja a kert legfontosabb tulajdon-ságainak. De a két érzék kielégítésére szolgáló növények legtöbbjének � így a harangláb-nak, rutának, liliomnak, rózsának stb. � is megmarad a maga szentekre való utalása.

A IX. századi Walahfried Strabo munkájában a Hortulusban néhány növényt a szép-ségével jellemez: ez új megfigyelési szempont, ám kétségtelen, hogy e virágok csakisazért szépek, mert azok a vallás által kiemelt fontosságú személyekhez hasonlatosak,akiknek egyébként attribútumai is.

Az Albertus Magnus-féle díszkert, bármennyire is a megváltozott igény illetve kert-használat eredménye, strukturálisan konzervatív.

�Vannak olyan kertek is, amelyek nem annyira a haszon és a nagyobb termelés szolgá-latában állanak, hanem inkább a szórakozás helyei és termelés tekintetében elhanya-goltnak mondhatók, minélfogva nem tartoznak egyik mezőgazdasági földhöz sem. Ezekneve viridantium vagy viridarium. Mivel főként két érzékszerv gyönyörködtetéséreszolgálnak, nevezetesen a látáséra és a szagláséra, mindazon rendszabályok távoltartá-sával készülnek, amelyek egyébként a növénytermesztésben irányadók. Ugyanis a sze-met semmi sem gyönyörködteti annyira, mint a finom, nem hosszú pázsitfű. Ez azonbancsak sovány és nehéz talajon nevelhető. Ennélfogva azt a helyet, amelyet díszkertnekakarunk berendezni, alaposan meg kell előbb tisztítani a régi gyökerektől, ez pedig csakúgy végezhető el, hogy a gyökereket kiássuk, a földet a lehető legjobban elegyengetjükés jól megöntözzük forrón lobogó vízzel, hogy a benne maradt gyökereket és magvakatelforrázva, megakadályozzuk csirázásukat. Azután az egész helyet befedjük finom füvű,sovány pázsitdarabokkal, amelyeket széles fakalapáccsal erősen benyomkodunk, majdpedig a füvet lábunkkal úgy a talajba tapossuk, hogy szinte egészen eltűnik: erre nem-sokára mint finom hajszálak törnek elő a fűszálak és zöld szőnyeg módjára borítják el aföldet. A pázsitnak akkorának kell lennie, hogy mögötte négyszögletű területen min-denféle fűszeres növény, mint ruta, zsálya, bazsilikum, ültethető legyen, hasonlóképpenmindenféle virág, mint ibolya, keselyűfű, liliom, rózsa, kékliliom stb. A fűszeres növé-nyek ágyai és a pázsit között, utóbbinak végében, magasabb pázsitdarabokat kell ké-szíteni, amelyeket virágok tegyenek kedvessé és a közepük ülőhelynek legyen alkalmas,hogy az emberek ott üldögélve és virágokban gyönyörködve kipihenhessék magukat ésfelfrissüljenek.

A pázsitba a napos oldalon fákat kell ültetni, vagy szőlőt kell magasra nevelni,mert ezek lombja bizonyos mértékben védelmezi a pázsitot és árnyékával gyönyörköd-tet s frissít. Ezektől a fáktól nem várunk gyümölcsöt, hanem árnyékot, ezért nem gon-dozzuk és nem trágyázzuk alattuk a földet, hogy ne ártsunk a pázsitnak. Vigyázni kell,hogy a fák ne álljanak nagyon sűrűn és nagy számban, mert a friss levegő elzárása egés-zségükben kárt tehet. Ezért a mulatókert legyen szellős és árnyékos. Attól is óvakodnikell, hogy keserű fákat ültessünk, mert ezek árnyéka elgyengíti az embert, mint példáula diófáé és más efféle fáké. Inkább édes természetűek legyenek ezek a fák, amelyek vi-rága kellemes illatú és árnyékuk élvezetes, mint a szőlő, körte- és almafa, gránátalma,babér és ciprus. A pázsit mögött pedig legyen sok olyan orvosi és fűszeres növény,amely nemcsak illatával nyújt élvezetet, hanem a szemet is gyönyörködteti különféle vi-rágával, amely magára vonja a szemlélődő figyelmét. A herbák közül főleg a rutáról ne

Géczi János

238

feledkezzünk meg, mert nagyon szép zöld a levele és keserűsége révén elijeszti a mu-latókertből a mérges állatokat.

Azonban a pázsit közepére ne ültessünk fákat, hanem hagyjuk szabadon, hogy ottélvezhessük az egészséges szabad levegőt és járkálás közben ne akadjanak arcunkba afa ágai között feszülő pókhálók, ami elkerülhetetlen lenne, ha a pázsitot egészen teleül-tetnénk fákkal.

Ha pedig lehetséges, vezessünk a középre tisztavizű forrást és foglaljuk kőbe, mertabban gyönyörűsége telik az embereknek. Északnak és keletnek legyen a mulatókertszabad, az innen fújó szelek egészséges és tiszta volta miatt. Ellenben a déli és nyugatioldalt zárjuk el, mert az innen fújó szelek viharosak, tisztátalanok és az embert gyengí-tik. Igaz ugyan, hogy az északi szél ellensége a gyümölcsnek, azonban csodálatos mó-don megóvja az ember szellemi és testi egészségét. Márpedig a mulatókerttől gyönyör-ködtetést várunk, nem pedig gyümölcsöket.� (Rapaics, 1932. 76�77. o.)

Az, hogy a kert szélét � a széljárást is figyelembe véve ültetett � fák és bokrok hatá-rolják, közepén fű nő, ahonnan szemléleni lehet a test békéjét szolgáló, szép virágúgyógynövényeket, s a szabad területen kőbe foglalt forrást helyez el, mutatja, hogy e helyrokon tulajdonságú a szakrális kertekkel. Pietro Crescenzi bolognai tanácsos LiberRuralium commodorum-a, amely a középkor első jelentős hatást kifejtő részletes kerté-szeti könyve, valójában néhány korábbi kézirat alig változtatott anyagát tartalmazza.Columella De Re Rustica XII. könyvével csaknem megegyező rész található benne, illet-ve a VIII. kötet valójában Albertus Magnus díszkertleírása (Hobhouse, 1992. 94. o.)Crescenzi kertelképzelése sem áll távol a paradicsomkerttől: a pázsitokat bokrokkal ésgyümölcsfákkal szegélyezi, a hűsölés helyeit � mégpedig igen változatos módokon � ki-jelöli, s mindezt egy egyre összetettebb jelentésű centrum, a forrás illetve medence körérendezi.

E kertek létrehozásához szükséges természeti anyagoknak, élőlényeknek megmaradt amaguk szakrális értelme (illetve kapcsolata) is: ezzel egyfajta jelképi erősítésre nyílik al-kalom. A jelképek egymásra torlódása akkor kezd elbonyolódni, akkortól válnak nehezenáttekinthetővé (sokak számára pedig követhetetlenné s üressé), amikor a természetbőlmegformált kertet az allegorizáló (utóbb képzőművészinek mondott) munkákkal paradi-csomiasabbá fokozódnak. Amikor a gondosan megmunkált, felépített táj közepébe való-ban oda is kerül a kút, a forrással, a szobrokkal és a medencékkel, az ösvények hatásosfoltokba ültetett növények között kioszkok, állatházak, barlangok között kanyarognak, slabirintus, pergola, nyírott sövény teszi játékossá és finom érzékivé a kertet.

Boccaccio 1348-ban írt novellagyűjteményében, a Dekameronban a zárt kert a betegvilág elől elmenekülő társaság számára a földi paradicsomot ígér. Ilyen paradicsomkerte-ket Petrarca saját kertészkedésével igyekszik megvalósítani: Palladius szövegét másoljaés a valóságban is felépít egy kertet. Crescenzi más-más megvalósítható kertet ajánl aszegényeknek, a nemességnek és a főuraknak: egyik pólusba a kicsiny haszonkertet, amásikba a kiterjedt díszkertet állítja. A táplálkozás és a fényűzés az, amelyek egyként azÚrral kapcsolatosak, de a belőlük való részesedés nem egyformán adatik a különbözőemberek számára. Amíg a francia Rózsaregényben, � vagy annak angol fordításában � s aXV. századi perzsa irodalomban is a kertet allegóriaként lehet értelmezni, amelyekben afőhős a zárt kert mélyén rejtőző rózsa titkák keresve jelképek között bolyong, s egyér-

A tudás forrása: a kert

239

telműen paradicsomi helyzetekben találja magát, addig a Crescentiius nyománnépszerűsödő kertelképzelés valódi kertek létrehozására szólít fel. Le Ménager de Parisaz 1300-as évek azt írja le a feleségének, hogy a háztartás mellett hogyan kell a kertimunkákat elvégezni. Petrarca már a holdfázisok figyelembevételével maga vet és palán-tázgat, de a barátja, akivel növényeket cserélget, Galeazzo Visconti kastélya köré �Páviában � kertet telepít és gondoz az éghajlaton megnövő kellemetes növényekből.

A reneszánsz kertek szerkezetét a keresztény hagyományokba illesztett késő antikkertelképzelés befolyásolta. A kertek növényeit a környező mediterrán tájból kiválasz-tottak alkotják, egyenlőre csupán olyanok, amelyek az antikvitásban kerültek be a kultú-rába, a kereszténység pedig tovább használta, illetve azok, amelyeket az iszlám kultúraEurópához közeli területei tettek népszerűvé. A keresztény és az iszlám területek közötthamar megvalósultak az első növénycserék, s az így megismert fajok a kertészkedés fej-lődésével szerteterjedtek. Mégsem mondható az, bár mód volt rá, hogy ugrásszerűenmegnőtt az ismert fajok száma.

A növények cseréjére a XII�XIII. századtól egyre több forrás utal. Magvakat, dugvá-nyokat kérnek és küldenek egymásnak a kolostorok lakói. Az arabra fordított Dioszko-rídésszel együtt a gyógynövény-botanikai ismeretek is elterjednek a spanyol és a dél-olasz területeken, ahonnan tovább viszik az orvosi tudással együtt. A növénycsere és anövénykereskedelem fenntartója a gyógyítás: a kolostorok nagy becsben tartott füvész-könyveinek gyógyszerreceptjeinek elkészítéséhez mindenkor szükség van nyersanyagra.

A nyersanyag azonban csak mediterrán területekről érkezhet északra � e vidék növé-nyeit írják le a korabeli kézikönyvek: így vagy tartósított anyag kerül azokra az európaiterületekre, ahol azok ismeretlenek, vagy magát a növényt szállítják oda: de e növényekéletbentartásához megfelelő mesterséges környezet szükséges. A mórok, a mórokat kö-vető keresztény uralkodók, a déli kórházak és a belőlük kialakuló egyetemek mesterei �Salernóban, Montpellierben �, a kertjeikben sok olyan növényt tartanak, listáznak, ápol-nak és terjesztenek amelyekre egészségügyi szempontok miatt tarthatnak igényt. A dísz-növények használata: keresése, ültetése, értékelése csak a gyógyászati növények által ki-alakított kertkultúra fellendülése után, a XIV. századdal kezd növekedni.

A herbák fenntartását az orvosi tevékenységgel foglalkozó intézmények mellé telepe-dett kertek biztosítják. S a gyógyszerekhez szükséges növények azonosítása, fellelése éselterjesztése: a mindennapi gyógyászati gyakorlat anyagszükségletének biztosítása nem-csak az antik gyógynövények újrafelfedezését, de számos új faj megismerését és elterje-dését is eredményezte. A növények kiválasztásánál � új szempontként, a díszkertek el-terjedésével � megjelenik a szépség is, s ez új lökést ad a kerttípus kiegyénüléséhez: deláttuk, s ismert, hogy a szépség maga is gyógyító. Mind a kereszténység szentkultuszaszerint, mind pedig későbbiekben, a reneszánsz neoplatonizmus értelmében.

A mór területeken már a XI. században létrehoznak olyan növénygyűjteményeket,amelyek az orvoslás számára gyógyászati anyagokkal szolgálnak. Ibn-Wafid és Ibn-Bassal Toledóban, a Huerta del Reyben ápol ilyen kertet. Az angliai Stepneyben egydominikánus orvosszerzetes, Friar Henry Daniel (1315�1385) egy botanikus kertet hozlétre, feltehetőleg ilyen gyűjtemények között a elsők közül. 252 növényfajt (fajtát) nevel,s megfigyeléseit nemcsak gondosan följegyzi, de azt korábbiakkal � például PlateáriusCirca Instansával � is összeveti, kiegészíti. Ott, ahol kiterjedt orvoslás, orvosi iskola,

Géczi János

240

majd egyetem működik, szükséges a felhasználható növények ismeretét, termesztését,gyógyszerré való földolgozását is megtanítani. Mindez a fajismeret növekedéséhez, és azőshonos és a megtelepített növények megkülönböztetéséhez, a környezeti igény felfede-zéséhez, a termesztési módszerek fejlődéséhez, a gondozás módjainak változatosságáhozvezetett el.

Pisában (1543, 1563, 1591), Padovában (1545), Firenzében (1545) majd Bolognában(1568) jönnek létre az első olyan élő növényekből kialakított orvosi gyűjtemények,amelyeket szisztematikus felépítettségük okán botanikus kerteknek is tekinthetünk. EXVI. században megalapított egyetemi, s nyomukban Európa-szerte létrejövő egyetemiés magánorvosi gyűjtemények az oktatás céljait és a napi gyógyászati igényeket szolgál-ják ki. Kialakulásukkal egyidejű a természettudományi gyűjtemények, a szárított növé-nyeket bemutató � Luca Ghini technológiája szerint alakuló � herbáriumok és a rajzolt-festett növényképeket és a növények leírását és hasznát rendszerező nyomtatványok el-terjedésével.

E gyűjtemények a növényekből kivont gyógyászati készítmények oktatására szakoso-dott botanikai tanszékek mellett működtek, s a szemléltetés anyagát adták. Az élőlénye-ken alapuló gyakorlati célokat azonban egységbe foglalja a kert.

E kerteknek fenn kellett tartani a földrajzi és a botanikai felfedezések eredményekéntmegtalált növényeket, és ki kellett elégítenie a praktikus botanikai-orvosi igényeket is. Samíg csupán a dioszkorideszi eredetű mintegy ötszáz növényfaj termesztését szolgálták �sőt még csak nem is annyit: alig háromszázat ismertek, s éppen a hiányzóak felfedezésé-re, s a használatban maradtak �filológiai megtisztítására� indultak el a humanista növény-felfedezői mozgalmak �, sem elhelyezésükkel, sem pedig szisztematizálásukkal nincs ne-hézség.

A kert hagyományos szerkezetéhez illeszkedőt választottak: vagy a csupán azonosnagyságú ágyásokba ültették szét a növényeket, vagy az ágyásokat magukba foglaló,mintázatot mutató struktúrába. A pisai első botanikus kert, amelynek egy kolostor adotthelyet, kétségtelen, hogy kolostorkert-jellegű volt. A kolostorkert-jelleg mindegyik koraibotanikus kertben megmarad, a leideni (1601), a párizsi (1633) és a messinai (1640)gyűjteményekben a kezdetekhez hasonlóan kis, egymás mellett fekvő, szabályos alakú te-rületeken nevelik és mutatják be a fajokat. A kertek mindegyikének van egy kör alakúcentruma, pavilonnal, vízmedencével, forrással, amely a négyzet alakú kert négy negye-dének a közepe. A négy nagy tábla � a világ ismert négy földrésze, miként a négy bibliaiföldrész is lehet � nagyobb vonalakban az iszlám kert struktúráját idézi. Bennük a növé-nyek égtájak, évszakok vagy éppen az ébécé sorrendje szerint helyezkednek el: mindez-zel rendkívüli rendszerezési bonyodalmat okozva. A padovai kert négyzetes 'világtájait'azonban, a hortus conclusunak megfelelően körforma téglakerítés foglalja egybe. Akár aziszlám, akár a keresztény paradicsomkert-elképzelést is hivatkozzák e botanikus kertek(közben arra is rámutatva, hogy melyik az a kultúra , amelynek az orvosi ismereteire ala-pult a kerttulajdonos intézményben gyakorolt-tanított tudás), a kert egységét és össz-hangját kultikus okokkal magyarázhatjuk. Hasonló vélhető abban is, amikor például aparterek mértani mintázatai között megjelennek a rozetták. Ulisse Aldrovandi 1571-benmegrendeli Hugo Blotiustól a padovai kert növénykiültetésének új mintázatát: számos

A tudás forrása: a kert

241

rozetta formájú akad köztük. A rozetta-rózsa-Mária kapcsolatra való hivatkozást itt semszabad kizárni (Géczi, 1999).

Összegzés

Az európai kertkultúrának van egy olyan szakasza, amelyben a kert létezésének leg-főbb indokául a kereszténység túlvilági elképzelése szolgál. A kertről szóló antik tudáselmélete elvész, s évszázadokon keresztül néhány kolostroban megmaradt kéziratbanlappang, a gyakorlati ismeretek java sem marad meg. A botanikai és a kertészeti ismere-tek fenntartása közvetetten történik: mindenekelőtt a gyógyítás és a táplálkozás szükség-letei határozzák meg azok jellegét.

A keresztény és az iszlám ideális kert alapjául egyként a Biblia Énekek éneke szolgálalapul. Amíg azonban az iszlám kert szerkezete, az iszlám kozmológiának megfelelvenégyszegletű s a sivárabb éghajlati-környezeti körülményekhez alkalmazkodó, a keresz-tény kert tídeálípusosan kör alakú és kezdetben csak a mediterráneum növényeiben gaz-dag. Mindkét kert valamennyi építészeti eleme és élőlénye egyedileg is rendelkezik szak-rális magyarázattal � de közös értelmük is van.

Egyetlen középkori keresztény kert sem maradt fenn máig: többségükről kéziratok,növénylisták s némi tárgyi emlék tudósít. A kert funkciója, szerkezete, a benne találhatónövények krisztianizált formájúak, s egytől egyig szakrális fenntartásúak. A középkorikert végső formáját az organikus világképet hűen tükröző hortus conclusus mutatja meg.A hortus conclusus elképzelések élnek tovább a a növényeket egyszerre három okkal iskulturában tartó kolostorkertekből kiegyénülő orvosbotanikai gyógynövénygyűjtemény-ben, a haszonkertekben és a díszkertben. Bár a növények többes � táplálkozási,medicinális-higiéniai és szakrális � funkciója szerinti kertképzés a skolasztika végével, areneszánsz alatt elkülönül, tiszta elválásra nem kerül sor. Mind a renszánsz, mind a ma-nierista, mind a barokk kertek, mégha különböző mértékben is, de egyszerre hivatkozzákaz élőlények kultúrába vonásának valamennyi útját, miközben szakrális keretet és magya-rázatot is fölkínálnak számukra.

A középkori kereszténység földrajzi, etnikai és művelődési okok miatt, egységes kul-túrának mutatkozik: s ez igaz, a idővel szerephez jutó, a növekvő népesség szerteágazóigényeit kiszolgálni kész kertkultúráján is. Az éghajlati eltérések ellenére jelentősebb te-rületi eltérések nincsenek sem a növényanyagban sem pedig a technológiában, a homo-genizálódási törekvések a reneszánsz virágkoráig egybetartják és azonosnak láttatják azeurópai kertkultúrát.

A címben jelzett problémakört mindenek előtt művelődéstörténi oldalról igyekeztünkmegközelíteni, azért, hogy rá tudjunk arra mutatni, mely � leginkább néhány forrásravisszavezethető � folyamatok határozták meg a középkori nevelés kerttel kapcsolatostartalmát. Átfogó értelmezésre törekedtünk, amelyben a művelődéstörténet tárgykörébőlnem hasítódik ki az annak egyébként részét képező neveléstörténet: bemutattuk, amediterráneum �kert�-fogalom krisztianizált illetve iszlamizálódott formáját, annak szak-rális jelentéseit s azt a folyamatot, hogy a szimbolikus tartalmakkal telített tér miként ha-tározza meg hosszú időn keresztül a profán kerthasználat � és az arról intézményesenközvetített tudás � lehetséges tartalmát.

Géczi János

242

Irodalom

Az Ezeregy éjszaka meséi. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.Biblia (1975): Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Budapest.Eco, U. (1998): A tökéletes nyelv keresése. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest.Garbari, F. (1990): Pisa Botanical Gardens: A short visit. Muselologia Scientifica. Vol. VI- N. 1�4.Géczi János (1998): Fejezetek a rózsa kultúrtörténetéből. PhD-értekezés. JATE, Szeged.Géczi János (1999): Allah rózsái. Terebess Kiadó, Budapest. megjelenés előtt.Gecse Gusztáv és Horváth Henrik (1978): Bibliai Kislexikon, Kossuth, Budapest.Haag, H. (1989): Bibliai lexikon. Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest.Hankiss Elemér (1997): Az emberi kaland. Helikon Kiadó, Budapest.Hobhouse, P. (1994): Plants in Garden History. Pavilion Books, London.Korán (1987): Prométheusz Könyvek 17. Helikon Kiadó, Budapest.Meyer, E. H. F. (1857): Geschichte der Botanik. Bornträger, Königsberg.Nasr, S. H. (1968): Science and Civilisation in Islam. Harvard, Cambridge.Rapaics Raymung (1932): Magyarság virágai. A Kir. magy. természettudományi társulat, Budapest.Sproul, B. (1979): Primal Myths. Harper, New York.Sulyok Elemér (1995): Paradicsomkert a Bibliában. Pannonhalmi Szemle, III/2. 5�14.Szutórisz Frigyes (1905): A növényvilág és az ember. Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat, Budapest.Takács Imre (1995): A kolostorok kertje. Pannonhalmi Szemle, III/2. 21�27.The Botanical Garden of Padua 1545�1995. Marsilio, Venice, 1995.Ubrizsi Savoia, A. (1995): The Botanical Garden of Padua in Guilandino's day. The Botanical Garden of

Padua 1545�1995. Marsilio, Venice.

A tudás forrása: a kert

243

ABSTRACT

JÁNOS GÉCZI: THE SOURCE OF KNOWLEDGE: THE GARDEN

We approach the problem with a cultural historical method in order to show which processesdefined the medieval education concerning the garden. We intended to present a comprehen-sive interpretation not separating the educational history from cultural history we show thechristian and islamic form of the concept of the garden of the mediterraneum sacral meaningand the process how the space having symbolic content can define the profane use of thegarden and its institutionally transmitted knowledge.

Magyar Pedagógia, 99. Number 3. 221�243. (1999)

Levelezési cím / Address for correspondence: Géczi János, Janus Pannonius, PedagógiaiTanszék, H�7624 Pécs, Ifjúság u. 6.