TTUUBBAA ffééllee iiddıı--kkiivveettüüllééss Tukacs Attila – Balogh László Imre

LLeeggyyüünnkk ttiisszzttáábbaann aa mmúúll ttuunnkkkkaall ,, mmeerrtt bbeellııllee mmeerrííttjjüükk aa jjöövvııtteerrvveezzééss eerreejjéétt

–– kkeetttteejjüükk eerreeddııjjee ppeeddiigg aa jjeelleenn II sstteennii éélleettiimmááddaatt!!

2010.

2

Az Einsteini térgörbület

féregjáratain keresztül

történı tér- és idıutazás

☺ – remélhetıleg, a fizika elıbb-utóbb végre lerántja a leplet, ezen teret rengetı badarságokról!

TUBA féle idı-kivetülés E jelen rövid tanulmány az idıutazás abszurditását igazolja, ugyanakkor az idı tematikáját

spirituális dimenzióba helyezi át. Az okfejtés Tukacs Attila és Balogh László Imre közös munkája, innen ered az idı-kivetülés elnevezése – „TUBA”.

Mindenek elıtt egy ésszerő, frappáns cáfolat az Einsteini idıutazásra: az idıben való elmozdulás elve (múltba és jövıbe egyaránt) a képletek alapján lehetséges, tehát a gyakorlati megvalósításának mikéntjét egyszer, a jövıben fel fogják fedezni. De, a jövı emberét eddig még miért nem érdekelte, például a huszadik század? – mert hogy a jövıbıl bizony eddig még senki se látogatta meg a múltat!

Folytassuk a cáfolatot két egyszerő kijelentéssel: a múlt eseményeibe lehetetlen visszautazni, ugyanis azok már véget értek, de a jövı történéseit sem látogathatjuk meg, amikor azok még csak ezután következnek be!!! Amikor idırıl beszélünk ugyanis, akkor történésekrıl, eseményekrıl van szó. Azok egymáshoz viszonyított tartamát nevezzük idınek. Egy mértékegységen belül utazni?

3

Ám, jogosan vetıdik fel a kérdés, ha a jövı sehol sem létezik még, akkor miként lehet bizonyos jóstechnikákkal elırevetíteni az eseményeket, és az egyén, vagy akár egy közösség számára pontos jövıképet festeni? Mert bizony a jövı ugyanúgy létezik, akár a múlt – de nem a fizikai dimenzióban!

Amikor a jelen pillanatban visszatekintünk, általában így gondolunk a múlt eseményeire: pozitív jó, s nemkívánatos negatív emlékeink lenyomatát ırizzük a ~ tudatalattinkban. Ám a tudatalattinkban történik más is: képesek vagyunk a jövıre vonatkozó gondolatokat is táplálni, azaz kivetíteni: Az idı képzeletbeli tengelyén a jelen pillanatában fel tudjuk idézni

a múlt lezajlott eseményeit, de létezik egy jövıképünk is: A fizikai világban természetes, hogy mindent fel tudunk tenni a Polaritás mérlegére, elvégre mindennek van ellentétes minıségő párja. Ha az idı a fizikai valóság valamije volna, a kérdés magától értetıdı lenne: a jelen nullpontjához képest a múlt Jin minıségő-e, illetve a jövı Jangi-e?

a múltra építkezı jövıképekbıl lehet „jósolni”

4

Azt kell feltételezzem, nem véletlenül akarják elhitetni velünk, hogy az idı szerves része a fizikai valóságnak – mert bizony sokkal könnyebb azt az embert irányítani, befolyásolni, aki a múltjára, a rettegés nemkívánatos forrásaként tekinthet vissza, kimunkálva a jelen depressziós önsanyargatását, ugyanakkor a jövıképét is a kiszolgáltatott félelem vezérli. A kiszolgáltatott rettegı jó fejıstehén!

Aki a múltból csak a nemkívánatos Jinre emlékszik, annak Jin a jelene, de a jövıje is! Tehát az idıtengellyel valami nem stimmel, mintha a Polaritás mérlege nem lenne érvényes rá.

Nézzük, igaz lehet-e a felszólítás, hogy tudniillik a múltból csak a szépre emlékezzünk. Sıt, érjünk el egy fajta hurrá optimista pozitív világképet, és a múltat egy vastag páncélajtó mögé zárjuk el, ami által kizárhatjuk a nem kívánt negatív hatását. Jó esetben a jelen pillanat rózsaszínővé festésére nem

drogokat használunk, hanem, például egy pozitív gondolkodást népszerősítı tanfolyamot. Önszuggesztió által tényleg kizárható a múlt, és mindent valamiféle Jang szőrın keresztül szemlélhetünk. Garantálom, ez a

módszer is kegyetlen drog – csak idıleges eredményt hoz, majd fájdalmas és hazug szembesülést! Mi történik: esetleg sikeresen kimunkáltuk magunkban a kizárólagos pozitív látásmódot, ám szembekerülve a legközelebbi negatív sorsfordulattal, kiderül, milyen sebezhetıek vagyunk, mert nem tudunk mit kezdeni vele. A pár nappal korábbi pozitív, rózsaszínő ÉN kétségbeesetten maga alá zuhan – visszanézve a változatlan múltba, annak minden terhe ismét jelentkezik, a pozitív én önámítás volt!

5

A pozitív én illúziója helyett a tudatos ÉN kimunkálása az egyedüli megoldás. A tökéletes Isteni egység belsı harmóniája egy igen egyszerő elemzés révén elérhetı – a múlt minden eseményével kapcsolatban fel kell tennem egy kérdést, „Mit tanulhatok belıle, MOST?” – És teljes bizonyossággal állítható, hogy

a valamikori keserő sorsfordulatból ma rendkívül nemes, értékes életbölcsesség meríthetı! Aki a múltjára, mint a jelenlegi méltóságtudata és életbölcsessége forrására tekinthet vissza, az a MOST-ban birtokosa az Isteni harmóniának, és magabiztosan jeleníti meg jövıje vágyképeit.

A múlt nem változtatható meg, ellenben átértékelhetı! Feldolgozva a múlt összes Jin-jellegő emléklenyomatát (is), így kimunkálva a magabiztos és harmonikus Éntudatot, új jövıképek születnek, nyomban új jóslatokat téve lehetıvé.

6

E vázlatrajz segítségével foglaljuk össze a TUBA féle idıkivetülés lényegét. Mindenekelıtt értelmezzük a „jelen” fogalmának következı tudományos meghatározását: „JELEN – a folyamatos létezés fennállásának pillanata. Az éppen érzékelt pillanat a fizikai világban, ami most van, most érzékelhetı és most megtapasztalható, s úgy tőnik el, amint azt érzékelték, megtapasztalták. Ez az az idıpont, amikor a megfigyelıhöz tartozó test létezik. Így válik a megfigyelı érzékelhetıvé a fizikai világban.”

A fizikai világban folyamatosan létezı (emberi) megfigyelı éppen érzékelhetı, majd eltőnı pillanata tehát a jelen – a tudomány szerint.

Tegyük teljessé a tudományos vélekedést: – a jelen valójában a múlt és a jövı határmezsgyéje; a múlt emléklenyomatainak és a jövı vágyképeinek metszéspontja. A képen a két háromszög találkozási csúcspontja a most jelene. Hogy ez a jelen egy mulandó pillanat lenne? De mekkora is a jelen pillanat ténylegesen meghatározható legrövidebb (idı)tartama? Az ember számára felfogható legrövidebb (idı)tartam, – akár egy másodperc is – olyan eseményeknek adhat megvalósulást, amelyeknek van értelmezhetı kezdete, kifejlete és vége, vagyis a legrövidebb eseménynek is van múltja, és a jelenéhez képest jövıtartalma, vagyis (idı)tartama. Talán nincs is értelme tovább keresni a legrövidebb idıpillanatot, inkább határozottan mondjuk ki: ha egy eseménynek nincs kifejezhetı tartama, akkor az nem is létezik!

Valójában a múlt emléklenyomatainak és a jövı vágyképeinek metszéspontja (mondjuk, balról jobbra) vándorol a képzeletbeli egyenes idı-tengelyen. Ez a folyamatos, jelen nélküli létezés – az idı nélküli létezés! Az ember számára a létezés minden felfogható pillanata nyomban a saját múltjának részévé válik. Ezért mérhetetlenül fontos a múlt emléklenyomataihoz való viszonyulásunk!

7

Fontos továbbá, hogy ez a múlt- és jövı idıtartam-felosztás csak az értelmezı elme számára létezık. Az egyén múltjának lenyomatai és a jövıjének vágyképei csak az egyén elméjében léteznek. Ám a múlt és a jövı képzeletbeli háromszögek beltartalmának vannak a fizikai világra is kivetülései: az ember környezet-átalakítása és értékteremtı munkája kitapintható nyomokat hagy a mindenségben. Lakóterek és használati tárgyak igazolják a múltbéli aktivitást, a tervek, rajzok és modellek pedig az ember jövıképeit jelenítik meg.

Amikor visszanyúlunk a múlt hagyatékához, restaurálunk, felújítunk, akkor sem tudunk a „múlt háromszögébe” visszaugrani – a metszéspont szakadatlanul egy (képzeletbeli) irányba halad.

A múlt lenyomatával való foglalatoskodás szintén a jövı idıterébıl vesz el egy részt és teszi a múlt idıterének részévé.

Ha valami megszületik, testet ölt, elindul és halad a megsemmisülés felé, a jövı idıterét egyre csökkenti, míg a múlt idıterét fokozatosan gyarapítja. „Idıtér” – a képzeletbeli idıháromszögek, a múlt és a jövı spirituális-elme béli tárolótere, tárlóhelye. Amikor az egyén a saját emlékeinek lenyomatával foglalkozik – az állandó most harmóniájának megszilárdítása érdekében – akkor is a jövıteret használjuk és tesszük a múlt idıterének részévé.

A jelen nélküli idıtlen létezésben, MOST elérni az Isteni harmóniát, azt jelenti, hogy a múlt idıterében rendet tettem, átértékeltem a korábbi történéseket, a múltbéli reakcióimat, s az átélt tapasztalatokat az Isteni bölcsesség forrásaként kezelem. Ekkor a múlt Isteni idıterébıl túláradó harmóniaenergia kezd átsugározni a jövı idıterébe, felerısítve, valóságossá téve az elme vágyképeit – elvégre a múlt magabiztosságára építünk! A két idıtér visszahatása eredményezi a MOST erejét!

8

A két idıtér tartalmáról Úgy tőnhet, hogy kizárólag a múlt idıterének tartalmával tudunk foglalkozni, elvégre a tapasztalat szerint az élményeink lenyomatai a múltba viszik elemzı elménket. Azonban a jövıre vonatkozó gondolatainknak is keletkezik lenyomata – ami már a jövı idıterébe kerül. Az ember minden érzékszerve képes lenyomatokat létrehozni, de a legerısebb készségünk a képi megjelenítés.

A téma alaposabb elmélyítését segíti a Neten (honlapomról is) megtekinthetı diasorozat, annak is a 4. része: http://www.slideshare.net/BLaci989/a-vznt-tudstra-4-rsz-a-bens-isten-teljesti-a-vgyainkat – idézek az anyagból:

„Képi megjelenítés = egy jövıbeni lehetséges esemény jelen idejő megfogalmazása A képi megjelenítésnek nincs elıjele, és nincs idıkorlátja sem – tehát tökéletesen megfelel az Isteni dimenzió egységtörvényének.…☯ Azt a képet kell megjelenítenem, amire vágyom, és nem azt, amitıl félek. Megjelenítem a vágyott jövıbeni helyzetet, elképzelem, mintha már valóságos lenne. Így a kivetített vágyat felruházom bizalomenergiával.” Tehát, a múlt-idıtérben a már megtapasztaltak lenyomatát tároljuk, és innen merítjük az elsıdleges erıt a jövı képeinek megjelenítéséhez, amik a jövı-idıtér részévé válnak – ezeket a képeket Isten vágyprogramként kezeli.

9

A TUBA féle idıkivetülés a gyakorlatban

A TUBA féle idıkivetülés eszmefuttatásának hasznossága máris gyakorlativá válik, mihelyt megértjük a kivetülés lényegét, illetve megérezzük a két idıtér tartalmának hatásait a MOST pillanatára.

A múlt idıterének tartalma – vágyak képében megfogalmazva – átsugárzik, kivetül a jövı idıterébe. Beleélés révén a vágyott helyzetet megjelenítjük. E csodálatos Magyar szó kifejezi a lényeget: megjelenítjük, vagyis képzeletben a jelen részeként éljük át azt ami jó nekünk, amire vágyunk. Spirituális elménk képes jelen-idejő érzéseket átélni, a múlt energiáiból táplálkozó jövıképek alapján. Ismételten hangsúlyozom: fontos, hogy a múltból táplálkozó vágy-kivetülések tudatosak legyenek, ügyelve arra, hogy csak a nekem, és másoknak egyaránt jó, kívánatos élethelyzetet szabad megjelenítenem! A „falra festett ördög”, a népi megfigyelés alapján is veszélyes: a képekben megjelenített félelmeink és aggódásunk bizony szintén megvalósul! Hasonló veszélyekkel jár az empátia, vagyis mások helyzetébe, problémáiba való beleélés – az élethően elképzelt, átélt azonosulás egy idegen gonddal, annak magunkévá tételét jelenti. Ha kérik, másoknak is segítsünk feldolgozni az illetı múltbéli terheit, de ne vegyük a saját vállunkra a világ baját. A saját tettek serkentik Istent a segítı tettekre!

(E tanulmányban nincs mód az Isteni EGY kifejtésére. Vázlatosan: a Jin&Jang összeforrottságát megértve, egyértelmő, hogy az Isteni dimenzióban nincs külön ártó gonosz – sem szélsıségesen birtokló szeretet; elménk számára minden történés egyformán az Isteni bölcsesség forrása. Olykor egy kellemetlen helyzet értékesebb bölcsességforrás, mint a nekem tetszı esemény. A jövıre vonatkozó képsor nem képes kifejezni a félelmeink negatív elıjelét: hogy éppen azért jelenítettem meg, mert nem szeretném magamnak, vagy a szeretteimnek azt az ártó helyzetet. Isten minden jövıbe vetített, ismétlıdı képet vágyként kezel, és segíti a megvalósulását …)

A kivetítés révén tehát magunk irányíthatjuk az életünket! Ismétlem, a két idıtér visszahatása eredményezi a MOST erejét! Ez az erı teszi élvezetessé a saját kézbe vett élet-irányítást, magát a létezést teszi imádnivalóvá! A múltat átértékelve, és helyreállítva Isteni egyensúlyát, minden jövıképünkben jelentkezni fog ez a mérhetetlen Isteni harmónia. A teljes múlt kivetül a jövıbe, majd onnan visszahat a mindenkori MOST-ba, és a túláradó boldogság érzésével élteti az embert – értelmet adva a létezésének. Ezáltal az ember maga határozza meg még a saját életkorát is: amíg vannak a jövı-idıtérbe kivetített képek (jövıképek), addig tart a MOST-ban az élet!

10

Az idıkivetülés és az ısi rovásjeleink

A jelek egymás fölött értelmezendık. (segítségünkre van a táblázat)

m u

l

Y

MÚLT – ember, ıseid hagyománytisztelete és a megújulás lelki

vágya tápláljon – tudd, hogy utadon minden Isten EGY-ségének

megértését szolgálja!

j

e

l

e

n

JELEN – ember, a Lélek szerint éld a jelen pillanatot; Napistentıl hozott erıddel vetíts ki mindent, ami jó, és bízz benne, hogy megtérül!

m o

s

Y

MOST – ember, a most pillanata Isten oltára – minden ereklye a szent

kapcsolatot élteti; tanuld meg értelmezni a jeleit; az Isteni EGY-et bontsd szét, tanuld és egyesítsd!

j

k v

k

JÖVİ – ember, a jövıbe kivetített jóság, mint az éltetı folyóvíz

Isten szeretetében átölel – ám jövıképed

hömpölygı folyamából vesd ki a méltatlanokat!