Szerkesztette
88359.35 G 99
Lengyel K.atman dr. Medgyessy István dr. Molnár Józsefné
Veisz János
dr. Roszík Péter (Biokontroll Hungária Kht., ügyvezet igazgató)
dr. Nyéki József (az MTA doktora)
7881/2005
Mezgazda Kiadó - az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztk Egyesülésének tagja- 1165 Budapest, Koronafürt u. 44. Felels kiadó: dr. Lelkes Lajos
Felelsszerkeszt: P. Szabados Katalin Mszaki vezet: Gerlóci Judit
Mszaki szerkeszt: Berkes Tamás A borító Környei Anikó sorozatterve alapján
Király Katalin, Holb Imre és Füzi István felvételeinek felhasználásával készült
Megjelent 30,5 (A/5) ív terjedelemben, 137 ábrával, I 600 példányban
MGK 716 220/05
Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk az ökológiai gazdálkodás jelent­ ségét, várható elnyeit, termékeinek jó értékesíthetségét hangoztató érvekkeL Az öko­ lógiai termesztés, illetve növényvédelem elírás szerinti betartása - az eszközök korlá­ tozottsága miatt- különösen nagy nehézségeket okoz és évjáratonként változó mérték­ ben számos kudarchoz vezethet. Külfóldi és hazai tapasztalatok szerint is az ökológiai gyümölcstermesztés alkalmazása esetén átlagosan 30-40% körüli mennyiségi termés­ csökkenésre, valamint minségi veszteségre számíthatunk Ugyanakkor ez nálunk még nincs elismerve az árakban, amely számos, a nyugati országoktól eltér körülménnyel hozható összefüggésbe.
• Az ökológiai gyümölcstermesztésnek gyakorlatilag nincs hagyománya. • A korábbi, az ökonómiai szempontokat elnyben részesít nagyüzemi szemlélet, a
sokszor irracionális gyakorisággal és módon alkalmazott vegyszeres növényvédel­ met az egyik legfontosabb technológiai elemnek tartotta. Ezért még mindig gyako­ ri, hogy a szakemberek komolytalannak, hobbi szintnek tartják az ökológiai ter­ mesztéssei kapcsolatos próbálkozásokat, és kizárólag az integrált termesztésben látják a jövt.
• A rendszerváltozás után megváltozott termelési struktúra részbeni eredményeként a gyümölcstermesztés és -fogyasztás másfél évtized óta tartó általános válsága jel­ lemz. Ebben a helyzetben a konvencionális termesztésbl származó kiváló külle­ m és méret gyümölcsök értékesítése is nehézségekbe ütközik, ami párosul a gyü­ mölcsfogyasztásunk jelents visszaesésével is. Érthet tehát az, hogy a gyengébb minség, esetenként kisebb méret gyümölcs eladhatósága még nagyobb nehéz­ ségeket jelent.
• A Biokontroll Hungária Kft. igen tiszteletreméltó két évtizedes tevékenysége elle­ nére megállapítható, hogy a lakosság dönt hányada még ma is a férges gyümöl­ csökkel, az elhanyagolt, mveletlen kertekkel azonosítja az ökotermesztést. Sajnos az ilyen kertek, ültetvények gyakorisága az utóbbi 1-1,5 évtizedben megsokszoro­ zódott, elsegítve a téves következtetések levonását.
• A kutatás és részben az oktatás is, jó esetben is csak perifériális kérdésként, illetve lehetségként kezeli az "öko"-gyümölcstermesztést. Nincsenek ezzel kapcsolatban módszeres kísérletek, a különböz környezetkímél technológiák összehasonlítását végz objektív vizsgálatok, amelyek gátolják e termesztési mód szélesebb kör el­ terjedését.
• Az elzekben vázoltak ellenére a kereskedelem realitásérzékét és a témára való nyitottságát jelzi az, hogy az ország különböz helyein szám os "bio" -bolt és -piac alakult. Ezeknél ugyanakkor kiábrándító az, hogy nagy részük nem kontrollált ter-
5
mesztésbl származó árukat kínál. Az eladók nagy részének fogalma sincs, hogy mit jelent az ellenrzött ökológiai termesztés és termék.
• Az ökotermékek iránti korlátozott hazai igényeket sajnos elssorban azok a sajná­ latos esetek jelzik, amikor olyan emberek keresik a termékeket, ahol a családban daganatos betegséget diagnosztizáltak. Az ilyenkor ajánlott "vegyszermentes" ét­ rend áru hiányában nem megvalósítható.
Az elzek szeriht az ökológiai gyümölcstermesztés Magyarországon számos nehéz­ ségekkel küzd. Gátolja a kibontakozást, a szélesebb kör elterjedést, a gyümölcstermesz­ tés és -fogyasztás visszaesése, a kereslet, az információk, valamint a kutatási és gyakor­ lati tapasztalatok hiánya. Ezzel szemben áll a nyugat-európai határozott kereslet, amely Európai Uniós belépésünk után várhatóan még jelentsebb lesz. Ebben a helyzetben jó­ zan megfontolások alapján nem lehet mást tenni, mint "elre menni", még akkor is, ha ez közhelynek tekinthet. Azok, akik átérzik az ökológiai termesztés jelentségét, és ten­ ni is képesek, tegyék a dolgukat. Adják közre a tapasztalatokat, és reálisan értékeljék az elnyöket és a hátrányokat Államilag támogatott marketingeszközökkel és exporttámo­ gatással kell a termesztést elterjeszteni és a termesztket segíteni. Ez segítené a reálisabb hazai fogyasztói árak kialakulását is, ami az ökológiai termesztés mindenkor szerényebb jövedelmezségét emelné. Ennek a szerény nyereségtartalomnak a további növelését vi­ szont a termesztés biztonságának növelésével lehet hosszabb távon érvényesíteni.
Úgy véljük, hogy az ökológiai gyümölcstermesztés korlátozásai, valamint a teljesen rezisztens fajták hiánya még hosszú ideig évente változóarr sok kockázatot, számos ku­ darcot és árbevétel-kiesést jelent a termelk számára. Ennek gyakoriságát és mértékét csökkentheti a termelk ismereteinek magasabb szintje. Az ökotermesztésre jellemz el­ hivatottság és hit szakértelemmel párosulva látványos fejldést eredményezhet, amely­ re rövid idn belül megvannak a lehetségeink.
Jelen könyv alkotói, akik a szakma gyakorlati és elméleti ismereteibenjártas szakem­ berek, fontos, de nem csekély kockázattal járó feladatra vállalkoztak. Az ökológiai gyü­ mölcs- és szltermesztés növényvédelmében eddig összegylt elméleti ismereteket és _gy.a.lrorlarti tapasztalatokat, valamint jövbeni lehetségeket kívánják átadni, hogy az ,öik0lí&g.i;ai termesztés hagyományát megteremtsék, valamint rangját és presztizsét növel­ j&. Miimldez.zel reményeim szerint segíthetnek abban, hogy az oly sokat vitatott ökoló­ giai term.eszltés végre a helyére kerljön a hazai szakemberek körében is és legalább o[yan megbecsülést érjen el mind fogyasztói, mind termeli körökben, mint az Európai Unió álliuruuiihan.
6
Gyümölcstermesztési Tanszék
A növényvédelemnek-a termék elállítás gazdaságassága mellett- a környezet- és hu­ mán egészségvédelmi elvek szigorú elvárásainak is meg kell felelnie. A napjainkra ki­ kristályosodó növényvédelmi lehetségek közül egyre nagyobb teret nyer az ún. környe­ zetkímél növényvédelem, ami összefoglaló elnevezése a ma ismert két legfontosabb irányzatnak: az integrált és ökológiai (bio) növényvédelemnek Különösen az ökológiai növényvédelem szám os korábban nem ismert, vagy olykor kis jelentségnek tartott vé­ dekezési eljárást, ill. azok korszeru módosítását foglalja magában. Mindezzel összefüg­ gésben az EU és az IFOAM (International Federation of Organic Agricultural Movement) ökológiai termesztési elírásai szigorú védekezési szabályok sorát írják el kertészeti termesztésben, amit a hazai szakkönyvekben eddig nem vagy csak szkköru­ en ismertettek. Ezen felül megváltozott a kertészeti termelésben a fajtaválaszték is, ami pl. átértékeli a betegségekre és kártevökre vonatkozó fogékonysági és rezisztenciaviszo­ nyokat is. Mindemellett a kertészeti károsítók ellen kifejlesztett nyugat-európai és ame­ rikai biológiai készítmények és preparátumok széles kör megjelenése ugyancsak szor­ galmazza az ezzel kapcsolatos ismeretek közreadását.
Mindezen új ismeretek megjelentetése szükségszeru a hatékony és korszeru ökológiai gyümölcs- és szlvédelem érdekében, melynek megvalósításában a nyugat-európai ku­ tatócsoportokkal végzett szakmai együttmködés is hathatós segítséget nyújtott.
Könyvünkkel szeretnénk a gyümölcsök és a szl ökológiai termesztésének hazai ha­ gyományát megteremteni és annak megvalósítását, fejlesztését elsegíteni.
A szerkeszt köszönetét fejezi ki az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj Kuratóriu­ mának, az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) Kertészeti és Növényvédelmi Bizottságainak és az FVM Kutatásfejlesztési Osztályának, amelyek a gyümölcsösök és a szl növényvédelmi elrejelzésével és növényvédelmi technológiai fejlesztésével kapcsolatos munkákhoz anyagi támogatást nyújtottak
Debrecen, 2004. február hó
Az ökológiai gazdálkodás szemlélete nagy érdekldést, ugyanakkor sok ellentmondást és vitát vált ki a legtöbb szakemberbL A gazdálkodási forma lényege, hogy a termelést úgy folytassuk, hogy a környezetszennyezést csökkentsük, az elállított terméket pedig kémiai vegyszermaradékoktól mentesítsük Ezek az elvek komoly ellentmondásban vannak azzal a ténnyel, hogy az élelmezési nehézségek megoldása napjainkig problémát jelent a világ egyes elmaradott térségeiben. A viták kereszttüzében, az ökológiai szem­ lélet gazdálkodási formák fellendülésének ers lökést adott az a tény, hogy a második világháborút követen nagymérték peszticid-felhasználás következett be a gyümölcs­ termesztésben. Már ekkor elkezdték érvényesíteni elképzeléseiket az ökológiai szemlé­ let gazdálkodás követi. Az ökológiai szemlélet gazdálkodást azonban sokféleképpen értelmezik és sokféle - a hagyományos termesztéssei kisebb-nagyobb kompromisszu­ mokat köt - irányzat alakult ki. Ezek közüllegismertebb és legszélesebb körben elter­ jedt az integrált termesztés, amely a legtöbb kompromisszumot kötötte a hagyományos termesztésset A másik nagy irányzat - a talán legkönynyebben értelmezhet elnevezés­ sel - a biotermesztés. A biotermesztési irányzatnak számos elnevezése és alirányzata van. Az elnevezések között szerepeinek pl. az öko, az ökológiai, az organikus, a bioor­ ganikus, a biodinamikus, az alternatív, a biológiai, a szerves biológiai elnevezések Saj­ nos az elnevezések nem mindig konzekvensek és nem utalnak a biotermesztés alirányzataira sem. Ahogyan azt a történeti áttekintés fejezetben röviden ecseteloi fog­ juk, a biotermesztésnek tulajdonképpen két f alirányzata van. Az egyik a biodinamikus gazdálkodás, a másik az organikus (ökológiai) gazdálkodás. Tekintettel arra, hogy a je­ lenlegi nemzetközi és európai biotermesztési normák alapveten az organikus (ökológi­ ai) gazdálkodási alirányzathoz kapcsolódnak és ebben a gazdálkodási formában találha­ tók árutermeléssei is foglalkozó kisebb-nagyobb kiterjedés ültetvények, ezért erre a gazdálkodási formára összpontosítunk Ezt a gazdálkodási formát a nemzetközi (IFOAM- International Federation of Organic Agricultural Movement)) és az európai (EU) irányelvek egyértelmen "Organic farming" néven illetik, ami magyarra organikus gazdálkodásnak fordítható. Tekintettel azonban arra, hogy az IFOAM elveket megfogal­ mazó magyar törvények és elírások az organikus kifejezés helyett az ökológiai, ill. öko elnevezést használják, ezért a könyv további részében a magyar törvényi elírásokkal és a könyv címével azonos módon az ökológiai (öko) gazdálkodás, illetve ökológiai (öko) növényvédelem szakkifejezéseket fogjuk használni. Itt kell elnézését és megértését kér­ nünk mindazoknak, akik a szakkifejezést tágabb értelemben és más jelentésében is hasz­ nálják, alkalmazzák
Feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy ellentétben az integrált termesztéssei az öko­ lógiai gazdálkodásban csak az alma és a szl esetében áll rendelkezésünkre kidolgozott
9
ökológiai növényvédelmi technológia. Az összes többi növény esetében csak az általá­ nos elvek ismertek. Ezért az egyéb gyümölcsfajoknál a meglév alma- és szltechno­ lógiák adaptálása, ill. a védekezési módszerek összegyjtése és rendszerbe foglalása állt módunkban. Ezért az almán és a szln kívüli gyümölcsfajok ökológiai növényvédel­ mének leírása komoly szakmai kihívást jelentett, hogy a gyakorlat számára is hasznosít­ ható információval tudjunk szolgálni. Ezt azt jelenti, hogy a jöv sikeres ökológiai nö­ vényvédelméhez további kutatási és gyakorlati tapasztalatok szkségesek.
Az elbbiekben bemutatott alapelvek, célok és korlátok köré csoportosulnak köny­ vünk témái. Célkitzésünk volt az ökológiai gazdálkodás egyik legkritikusabb elemé­ nek, a növényvédelemnek a bemutatása. Könyvünk elssorban árutermelésre berendez­ kedett ökológiai gyümölcstermeszlknek készült, ezért kisebb hangsúlyt fektettünk az öko- és hobbikertekben alkalmazott megoldások részletes tárgyalására, pl. a különféle növényi levek, fzetek készítésének technikájára. Az els fejezetekben bemutatjuk az ökológiai és integrált növényvédelem alapelveit és kapcsolatát, majd az ökológiai gyü­ mölcstermesztés nemzetközi és hazai történetét és jelenlegi helyzetét vázoljuk röviden, mieltt a törvényi elírásokra és szabályozókra térünk át. Külön hangsúlyt fektettünk az IFOAM és az EU irányelveire, valamint egy példaérték ökológiai szabályzati rendszer­ re, ami a svájci ökológiai termesztést szabályozza. Ezt követen a hazai ökológiai gaz­ dálkodás jogszabályi hátterét és elírásrendszerét mutatjuk be. A szabályozók ismerte­ tése után az ökológiai gyümölcsvédelem közvetett és közvetlen elemeit részletezzük. Az általános növényvédelmi fejezeteket követen, a gyümölcsfajokon és a szln elfordu­ ló polifág károsítók (kórokozók és állati kártevk) elleni ökológiai védekezés lehetsé­ geit tárgyaljuk. Ezt folytatjuk a részletes részben a fontosabb gyümölcsterm növények specifikus károsítói elleni védekezés ismertetésével. Valamennyi károsító esetében kü­ lön alfejezetben tárgyaljuk a fajtafogékonyság kérdését, az agrotechnikai és mechanikai, a biológiai, a biotechnológiai és a kémiai védekezés lehetségeit is. Mindezek bemuta­ tását megelzen, minden egyes károsító kártételét néhány sorban jellemezzük, és ahol módunk van egy-egy jellegzetes fényképpel illusztráljuk. Minden gyümölcsfajra vonat­ kozó fejezetet, a károsítók együttese elleni komplex ökológiai védekezési technológiák bemutatásával fejezünk be. Ezeket a technológiákat növényfenológiai állapothoz kötöt­ ten készítettük el. Könyvünket az ökológiai termesztés és a biotechnológia kapcsolatá­ nak kérdésével majd a hazánkban és külfóldön 2003-ban engedélyezett készítmények listájával zárjuk.
Szeretnénk, ha könyvünk mind az árutermel, mind a hobbi ökotermesztk számára hasznos kézikönyv lenne. Reméljük, hogy az ökológiai gazdálkodás iránt érdekld va­ lamennyi gyakorlati szakember, oktató és tudós is szívesen tanulmányozza majd mun­ kánkat. Végül, de nem utolsósorban minden olyan Olvasónak szánjuk könyvünket, akik szeretnének többet megtudni az ökotermesztésrl és annak lehetségeirl.
10
Az ökológiai (bio-) és az integrált termesztés és növényvédelem alapelvei
és kapcsolatuk
A peszticid-használat bvülésével, új, korábban nem létez problémák kerültek napvi­ lágra. Egyrészrl a nem célfelületre jutó növényvéd szerek környezetünkbe jutnak és felhalmozódnak a táplálékláncban (különösen a csúcsragadozók és az ember a legveszé­ lyeztetettebb ). Másodsorban a célfelületen maradó vegyi anyagok bomlástermékeinek egy jelents része visszamaradhat a növényi szervekben, amit fogyasztunk. Mindezen ismeretek a világ mezgazdaságát arra ösztökélték, hogy környezetkímél termesztési és növényvédelmi technológiákat alkalmazzon. A környezetkímél technológiák kitelje­ sedését akadályozza azonban az, hogy alkalmazásuk költségesebb, nagyobb odafigye­ lést és szaktudást igényelnek, mint a hagyományos, kémiai anyagokra épít védekezési formák. Mindehhez hozzájárul az is, hogy napjainkban a termelés zömét a kémiai anya­ gok használata jellemzi, a hatékony biológiai védekezésre épül komplex technológiák még hiányoznak.
Napjaink környezetkímél technológiái közül az integrált és az ökológiai (bio-) ter­ mesztési technológiák a legismertebbek. Nézzük meg röviden milyen általános elvek, hasonlóságok és különbségek jellemzik e két termesztési technológiát.
Az integrált termesztés egy olyan termesztési forma, ahol a termhel y, a fajta kiválasz­ tása, az ápolási munkák, de fként a növényvédelem úgy kerül végrehajtásra, hogy a le­ het legkisebb mennyiség kémiai anyag kerüljön felhasználásra, és az is környezetkímé­ l módon (Dickler, 1990). Az integrált termesztés tulajdonképpen egy olyan stratégia, amely egyenl prioritást biztosít a környezet-, természet-, élelmiszervédelem, és a humán­ egészségügy, valamint az ökonómiai szempontok számára (Cross, 1993).
A növényvédelem az integrált termesztés fontos eleme. Az integrált növényvédelmi rendszerben nem a növényi károsítók teljes kiirtása, hanem azok veszélyességi küszöb­ érték alatt tartása a cél a lehet legkörnyezetkímélbb módon. Ennek érdekében elen­ gedhetetlen a kórokozók elrejelzése és a hasznos él szervezetek védelme (El Titi et al., 1993). Valamennyi károsító elleni védekezésben elnyben részesítik a mechanikai, az agrotechnikai, a biológiai és a biotechnológiai módszerek alkalmazását (Dickler, 1990). Amennyiben azonban a vegyszerek használata elkerülhetetlen, a szintetikus ha­ tóanyagok közül a természetes ellenségeket, ill. hasznos él szervezeteket kímél, nem perzisztens és az él vizeket nem veszélyeztet hatóanyagokat választhatj uk. Fontos ki­ tétel, hogy a környezet terhelésének csökkentése érdekében csak azt a minimális vegy­ szermennyiséget szabad alkalmazni, ami a hatékony védekezéshez elengedhetetlen. A kémiai anyagok kiválasztását segíti, hogy a nemzeti és nemzetközi szabályzatok az in­ tegrált gyümölcsvédelemben felhasználható hatóanyagokat három nagy kategóriába so­ rolták (zöld, sárga és piros). A "zöld listás" hatóanyagok közé azok a készítrnények ke­ rültek, amelyek felhasználása környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból a leg-
ll
A készítmények kiválasztásán és a megfelel idpontban történ kijuttatásán túl az alkalmazástechnika kap jelents hangsúlyt az integrált növényvédelemben (El Titi et al., 1993). Cél, hogy a permetlevet optimális cseppméret-tartománybanjuttassuk ki a kívánt célfelületre. Minimalizálni kell a szabad légtérbe és vízbe sodródó permetlé mennyisé­ gét. A kezeléseket optimális meteorológiai feltételek mellett, csak kiváló mszaki álla­ potú gépekkel végezhetjük. A permetlékészítés melléktermékeinek (pl. göngyölegek) másodiagos hasznosítását és környezetkímél megsemmisítését is meg kell oldani.
Ezzel szemben az ökológiai (bio) termesztési és növényvédelmi rendszerben rendel­ kezésre álló lehetségek sokkal szerényebbek, mint az integrált termesztésben. Az öko­ lógiai termesztés alapelve aminségi termék-elállítás a fenntarthatóság és a környezet­ megóvás maximális figyelembevételével (Anonymous, 1989, Anonymous, 1997). Az ökológiai gazdálkodás általános alapelvei a következkben foglalhatók össze:
• minségi élelmiszerek elállítása, melyek mentesek a mesterséges és egészségká- rosító szermaradványoktól;
• a talaj termékenységének javítása és fenntartása; • természetes ökológiai körfolyamatok megrzése, megújuló erforrások használata; • a biológiai sokszínség megrzése; • szintetikus szerek és segédanyagok, ill. genetikailag módosított éllények és azok­
ból származó anyagok használatának kizárása. Bár az alapelvek nagyon hasonlóak az integrált termesztés elveihez, mégis számos te­
rületen, pl. tápanyag-gazdálkodásban és növényvédelemben sokkal szigorúbb elveket alkalmaz az ökológiai termesztés, mint az integrált. A tápanyag-gazdálkodásban kizárt valamennyi szintetikus tápanyagforma (pl. mtrágyák) alkalmazása, ami az integrált termesztésben megengedett. Az ökológiai növényvédelem kizárja valamennyi szinteti­ kus vegyi készítmény használatát Alapvet növényvédelmi célkitzés a megelzés, a re­ zisztens fajták használata, a növényállomány kondíciójának, egészségi állapotának fenntartása. Ennek érdekében felhasználhatunk mechanikai, fizikai, agrotechnikai, bio­ lógiai és biotechnológiai (kivéve GMO) növényvédelmi eszközöket. A kémiai lehetsé­ gek kizárólag a természetben elforduló vegyületekre alapozhatók, pl. elemi kén, rézve­ gyületek, vas- és cinkszulfát (lásd az anyagokat részletesen a "Az ökológiai gyümölcs­ termesztés növényvédelmi szabályozása" fejezetben). Az alkalmazástechnológiai elvek azonosak az integrált termesztésben leírtakkaL A jelents megszorítások (pl. a szinteti­ kus anyagok kizárása) valamint a mechanikai, fizikai, agrotechnikai, biológiai és bio­ technológiai védekezés szerény hatékonysága miatt az ökológiai növényvédelem haté­ konysága kicsi, így a károsítók tömeges felszaporodását nem képes sikeresen megfékez­ ni, ezért a növényvédelem az ökológiai termesztésben az egyik legsúlyosabb, legtöbb gondot okozó termesztéstechnológiai elem.
Az elbbi elvek elírások joggal vetik fel a kérdést, hogy a legfontosabb termesztési elemek (pl. fajta, fitotechnika, növényvédelem) egymáshoz való viszonya és szerepe ho­ gyan változik meg a két termesztési forma alkalmazásakor.
12
Az integrált termesztési techno/ágiában a kémiai anyagok használata megengedett, és gyakran fel is használják azokat jó hatékonyságuk miatt. Nem mellzve azt a tényt, hogy az elbbiek ellenére elnyt élveznek a mechanikai, a fizikai, az agrotechnikai és a bioló­ giai eljárások, valamint hogy a környezetbarát zöld és a környezetet kisebb mértékben terhel sárga készitmények használatára építik a növényvédelmet Az egyéb termesztési elemek (pl. fitotechnika és a fajtaválasztás) azt befolyásolják, hogy a vegyszerfelhaszná­ lás milyen mértékben minimalizálható. Ellentétben az ökogazdálkodással, van lehetség a termesztési hibák korrigálására (pl. hatékony kémiai anyagok felhasználása a kritikus idszakban), annak a ténynek a figyelembe vétele mellett, hogy a korrekció jelents költ­ ségnövekedéssel jár együtt.
Az ökológiai termesztési techno/ágiában korlátozottak a növényvédelem adta lehet­ ségek, a károsítók elleni közvetlen növényvédelmi beavatkozások hatékonysága nem ki­ elégít és sok esetben fitotoxicitással is számolnunk kell. A jelenleg engedélyezett ké­ szítményekkel nem tudunk kell védelmet biztosítani járvány- és gradáció veszélyes években. Ilyen körülmények között a termesztési kockázat nagymértékben megn és az egyéb termesztési tényezk- így pl. a fajta és a fitotechnika - sokkal döntbb szerepet kapnak, mint bármely egyéb termesztési formában. A rossz fajtaválasztás (pl. kártevk­ re és kórokozókra érzékeny fajta telepítése) lehetetlenné teheti az ökológiai termesztést. Ugyanakkor a termhelyhez igazodó jó fajtakiválasztással, a kell idpontban alkalma­ zott növényvédelmi kezelésekkel és egyéb termesztési elemekkel fenntartható a ter­ mesztés. Éppen ezértjelenlegi lehetségeinket tekintve az ökológiai termesztésben a faj­ ta- fitotechnika- növényvédelem sorrendet állíthatjuk fel a termesztési elemek egymás közötti viszonyában.
Az elbbiekben bemutatott alapelvek és lehetségek alapján meg kell állapítanunk, hogy az ökológiai termesztésben ajánlható növényvédelmi technológiák színvonala és ha­ tékonysága sokkal szegényesebb és szerényebb; emellett számos esetben sokkal hiányo­ sabb tudományos ismereteken alapul, mint az integrált és hagyományos termesztés, ill. növényvédelem. Ezért az ökológiai növényvédelem értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagynunk az elbbiekben bemutatott - nagyfokú hátrányt jelent - szempontokat
13
Nemzetközi történelmi elzmények, jelenlegi helyzetkép
A bevezetben is említettük, hogy az ökológiai gazdálkodásnak két f irányzata alakult ki. Az egyik az 1900-as évek elején megalakult biodinamikus gazdálkodás, a másik az 1940-es évektl kibontakozó organikus (ökológiai) gazdálkodás. A két gazdálkodási forma szorosan kapcsolódott egymáshoz. A napjaink értelmezésében használt ökológiai gazdálkodás eldjének a biodinamikus gazdálkodás tekinthet.
A biodinamikus gazdálkodás alapjait Rudolf Steiner (1861-1925)- tudós és filozó­ fus- fektette le az 1920-as években 8 eladásában (Steiner, 1924). A biodinamikus gaz­ dálkodás a Steiner által megteremtett tudományos alapokon indult el, mely a kezdeti idszakban olyan készítményeket és módszereket alkalmazott, mint pl. a biodinamikai készítményekés a komposztálás stb. (Koepf, 1993). A biodinamikus termesztésben al­ kalmazott szabályokat, követelményeket nem ismertetjük részletesen, egyrészt mert az a filozófiai alapok részletesebb tárgyalását igényelné, másrészt napjainkban az európai ökotermesztk többsége inkább az organikus (ökológiai) szabványok szerint termel, mintsem a biodinamikus elírások alapján.
Az organikus (ökológiai) gazdálkodás (biologisch-organischer Landbau)- késbbi­ ekben röviden ökológiai gazdálkodás - a háború utáni idszakban Hans Müller és Hans­ Peter Rusch munkássága nyomán vált önálló gazdálkodási formává. Számos más úttör is gazdagította a mozgalmat munkájával, pl. Sir Albert Howard és Lady Eve Balfour (Willer, 1995) Angliában valamint Jean Boucher és Raoul Lernaire Franciaországban (Siebeneicher, 1995). Ez az új gazdálkodási forma tudományos alapokra épült és elvei­ ben megegyezett eldjével a biodinamikus gazdálkodássaL Alapelveit Müller és Rusch fektetették le, amelyek mind a mai napig az ökotermesztés alapjait, normáit képezik (Si­ mon, 1995). Napjainkban, az ökológiai gazdálkodásban megfogalmazott elvek és célok egyaránt érvényesek az ökológiai és a biodinamikus gazdálkodásra is.
Az utóbbi években az ökológiai gazdálkodás mérete jelentsen növekedett az egész világon. 2002-ben a világon mintegy 23 millió hektáron folytattak ökológiai gazdálko­ dást (Roszík, 2003). A gazdálkodási mód terjedését jól jellemzik az utóbbi években be­ következ tendenciák pl. a piacban és termelésben meghatározó Európai Unióban !985- tl 2001-ig 125 OOO ha-ról közel 4 400 OOO ha-ra növekedett az ökológiai gazdálkodás­ ba bevont területek aránya. A mezgazdasági termelésben az ökológiai gazdálkodás részaránya O, 1-17% között változik a Föld országaiban (Roszík, 2003). Az ökológiai gazdálkodás részaránya (az összes mezgazdaságilag mvelt terület százalékában) a legnagyobb Liechtensteinben, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Finnországban, Dániában és Svédországban (1. táblázat).
Az 1990-es évek közepe óta világszerte rohamosan növekszik az ökogyümölcsök iránti kereslet és kínálat. A kereslet továbbra is meghaladja a kínálatot, és a fogyasztók
14
l. táblázat. Az ökológiai gazdálkodás részaránya (az összes mezgazdaságilag mvelt terület százalékában) a világ tíz legnagyobb területi arányú országában 2002-ben
Ország Ökológiai gazdálkodás
Forrás: Roszík et al. (2003)
egyre jobban keresik az olyan élelmiszereket melyeket nem kezeltek vegyszerekkel és mentesek…