HOWARD FAST

MÁSODIKNEMZEDÉK

Magyar KönyvklubBudapest, 1996

2

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Howard Fast: Second Generation.

Houghton Mifflin Company Boston 1978Copyright © 1978 by Howard Fast

Hungarian translation © Greskovits Endre, 1996

Felelős kiadó: Dr. Kratochwill Balázs igazgatóIrodalmi vezető: Ambrus Éva

Műszaki vezető: Szedlák GyörgyFelelős szerkesztő: Dezsényi Katalin

Műszaki szerkesztő és a borítót tervezte: Kiss ZsuzsaMegjelent 25,81 (A/5) ív terjedelemben

Szedte: MESTERPRINT Kft.Felelős vezető: Szilágyi Tamás

Nyomta a Graphischer Grossbetrieb Pössneck, GermanyISBN 963 548 237 X

3

Tartalom

ELSŐ RÉSZ HazatérésMÁSODIK RÉSZ A búcsúHARMADIK RÉSZ EgyiptombanNEGYEDIK RÉSZ Egymásra találásÖTÖDIK RÉSZ IndulásHATODIK RÉSZ VisszatérésHETEDIK RÉSZ Otthon

4

ELSŐ RÉSZ

Hazatérés

5

Pete Lomas halászhajója öreg, vontatóból átalakított, széntüzelésű,százhuszonkét tonnás gőzös volt, melyet a háború utáni selejtezéskor, 1919-ben vásárolt. Olyan olcsón vette, hogy amikor túlméretezett motorját eladtaócskavasnak, modern, olajtüzelésű gépet tehetett a helyére. Golden Gate-nek nevezte el, felrakta rá a feleségét, a gyerekeit meg az ingóságait, éslehajózott a San Franciscó-i öbölből San Pedróba. Ott kikötőhelyet bérelt ahajónak, és belevágott a makrélahalászatba. Felesége asztmában szenvedett,és az orvosa úgy gondolta, hogy San Francisco környékén túl párás a levegőaz asszonynak. Lomas akkor úgy döntött, hogy leköltözik Los Angelesmegyébe, és vett egy házat Downeyban.

Vonóhálóját három főből álló legénységgel vetette ki, és a harmincasévekben beköszöntött válságig jól is ment az üzlet; még 1929 után is sikerülttisztességesen megélnie a hajóból, a legénységnek pedig valamicske bértfizetnie. Évekkel azelőtt Dan Lavette rákhalászflottájának kapitányakéntdolgozott a San Franciscó-i Fisherman's Wharfon; és amikor 1931-ben aSan Pedró-i rakparton belebotlott a leégett és éhes Lavette-be, állást kínáltneki. Most, 1934-ben, Dan már három éve egyfolytában Lomasnál dolgozott.

Aznap, 1934. június l-jén Dan Lavette délelőtt tízkor szállt ki ahalászhajóból, beült 1930-as Ford szedánjába, és hazahajtott Westwoodba,ahol második feleségével, az amerikai születésű kínai May Linggel, Josephnevű fiukkal és az asszony szüleivel élt. Kis házuk néhány utcányira volt aLos Angeles-i California Egyetem épülettömbjétől, amelynek könyvtárábanMay Ling dolgozott.

Dan nagydarab férfi volt, százkilencven centiméter magas, erősfelépítésű, de nem kövér, széles vállú, bőre barna, naptól és sós víztőlcserzett. Dús, göndör, jobbára ősz haja volt, egyenes szemöldöke alatt aszeme fekete, pofacsontja széles és kiugró, a szája telt.

A két férfi szemében, aki Dan és Pete Lomas mellett a legénységet alkotta,Lavette nyílt, halk szavú, jó természetű és hozzáértő halász volt. Sohasemjött ki a sodrából, és sohasem panaszkodott, akármilyen kegyetlenek éskimerítőek voltak is a körülmények, és halászok között ez önmagában isfelettébb szokatlannak számított. Múltjáról csak annyit tudtak, hogy évekkelezelőtt Pete Lomasszal halászott a San Franciscó-i öbölben. Egyikük

6

mexikói volt, a másik olasz, aki alig tudott angolul, és nem kíváncsiskodtaktúlságosan. Lomas sokkal többet tudott Dan Lavette-ről, de ő hallgatott.

A mexikói, akit Juan Gonzalesnek hívtak, huszonkét éves létére volt olyanszemfüles, hogy észrevette, Dan Lavette a kikötő egyetlen halászára semhasonlít. Egy nap megkérdezte tőle:

- Danny, hogyhogy egy hozzád hasonló ember beéri azzal, hogyhalásszon?

Dan vállat vont.- Halász vagyok. Mindig is az voltam.- Nemsokára megöregszel. Én ugyan nem fogom az egész életemet egy

halászhajón tölteni, hetente húsz-harminc dollárt hazavinni, hogy aztánszegény csavargóként végezzem a rakparton.

- Én már voltam csavargó a rakparton - válaszolta Dan. - Jobban szeretekhalászni.

Aznap, hazafelé hajtva, Dan erre gondolt. Valóban szereti-e, élvezi-e,amit csinál? Rossz éjszaka volt ez odakint a vízen, hideg és nyirkos, és egyvállizma is megrándult. Egész teste sajgott, és vágyakozva gondolt a forrófürdőre, melybe belemászik abban a pillanatban, hogy beteszi a lábát aházba. Úgy vélte, olyan boldog, amilyen boldog egy férfi csak lehet.Megbékélt önmagával. Mégiscsak halász, aki húsz-harminc dollárt hazaviszegy héten, és negyvenöt éves.

Mire Westwoodba ért, a reggeli köd és ború eloszlott. Apósa, Feng Wo akertben ápolta szeretett rózsabokrait, és szokás szerint udvariasan üdvözölteDant.

- Jól van, Mr. Lavette? - Sohasem adta fel azt a régi szokását, hogy DantMr. Lavette-nek szólítsa.

- Fáradt vagyok.- Jött egy levele. A lányától, Barbarától. Dan bólintott.- Először megfürdöm.Belemerült a kádba, testébe visszatért az erő és az enyhülés.May Ling néhány óra múlva hazaér, ő pedig majd elterpeszkedik egy

7

székben, és meghallgatja az asszony beszámolóját arról, mi történt aznap azegyetemen. May Ling eloszlatta azt az általános vélekedést, hogy egykönyvtárban csak suttogást hallani, amire ő ránézett vagy amivel találkozott,az csodálatos és varázslatosan drámai formát öltött. Egész élete, életénekminden napja csupa újdonság volt, csupa kaland. Ezen az elmúlt éjszakán,odakint a tengeren, Danék egyik vonóhálója elszakadt. Dan gyűlölte avonóhálót, mely a kopoltyújánál fogta meg a makrélát. Ezúttal egy óráttöltött azzal, hogy megjavítsa a hálót, derékig átázott, a haldokló halakcsapkodtak a keze körül; mégsem tudta szavakba önteni, mit érez, pedig MayLing még a legköznapibb eseményekből is egy egész világot keltett életre.

Amikor kilépett a kádból, ernyedten, kellemesen elcsigázvamegtörülközött. A Golden Gate másnap reggelig, míg a hálókat rendbe nemhozzák, pihen, úgyhogy hosszú, lusta nap állt előtte, majd egy éjszaka,amikor tiszta ágyban alhatja ki magát, s nem a hajókabin nyirkos priccsénkuporog majd egy-két órát. Ostáblajátékot játszik a fiával. May Ling majdkönyvet olvas, időről időre felpillant, találkozik a tekintetük, és rámosolyog.A fenébe, gondolta, mi mást kívánhat az ember az élettől?

Tiszta inget és nadrágot húzott, majd lement a konyhába, ahol idős anyósa,So-toy teával és süteménnyel várta. Barbara levele a tányérja mellett, azasztalon feküdt.

- Elnézést - mondta So-toynak.Az öregasszony az Amerikában töltött sok év után is alig tudott angolul.

Csak megértően mosolygott, miközben a férfi kibontotta a levelet, és mígolvasott," leült vele szemben a konyhaasztalhoz. Dan eleinte kínosnakérezte, hogy két olyan emberrel él, aki - mint Feng Wo és a felesége - ilyenkritikátlanul imádja. Most már szinte hozzászokott.

„Papa", kezdődött a levél - mindig ez az egyetlen szó, minthajelentőségteljesebb volna így, jelző nélkül, pedig ezt a szót a lánya csak egyalkalommal, egy évvel ezelőtt mondta neki -, majd így folytatódott: „Aziskolának vége, de írnom kell, mielőtt elindulok New Yorkból SanFranciscóba, mert ugye, emlékszel, hogy az elmúlt nyolc hónapban csakinnen írtam Neked, és azt szeretném, ha ebben a tanévben ezzel fejeződne bea levelezésünk. Mindig azt mondod, hogy nem vagy nagy levélíró, és igaz,hogy a leveleid rövidek, de én kincsként őrzöm őket. És ha valaki az

8

apámról kérdez, és tudod, kérdeznek, csak azt mondhatom, hogy amit rólatudok, a leveleiből tudom, ami furcsa, nem gondolod?

Szóval az iskolának vége. Nagyon jó év volt, és tényleg szeretem a SarahLawrence-t, de őszintén nem tudom, hogy vissza akarok-e jönni. Nem furcsa,hogy ezt mondom? Az elmúlt héten egyfolytában azon töprengtem, mit isérzek, és megpróbáltam valami értelmet kihámozni belőle. Voltál már valahanagyon boldog úgy, hogy közben az elégedetlenség apró férge rágcsáltbelülről? Nem volna szabad ilyet kérdeznem tőled, mert láttalak MayLinggel, és tudom, milyen boldog vagy, és hogy nem rágnak azelégedetlenség férgei, de így még rosszabb, mert ha agyonütnek sem tudom,miért van. Lehet valaki boldog és borzasztóan elégedetlen egyszerre?

Most azonban, amikor átfutom, amit itt leírtam, felötlik bennem, hogy aboldog nem a megfelelő szó. Jenny Brown, az egyik szobatársam nagyonhajlamos a búskomorságra, és nem érti, miért vagyok mindig olyan vidám,azt hiszem, erre gondolok valójában. A vidám jobb szó, mint a boldog, ha leakarom írni, mit érzek általában, mert amikor úgy érzem, hogy valamialapvetően rossz körülöttem, akkor sem hangolódom le. De amikorhazaérek, két döntő lépést megteszek. Megmondom anyának, hogy sajátlakást akarok, és az is szándékomban áll, hogy állást keresek, s ez utóbbitalán megelőzi majd az elsőt, mert anyától függ, fizetik-e továbbra is ajárandóságomat. Kicsit szégyellem, hogy erről írok Neked, amikor ajárandóságom több annál, amit az ember munka nélkül megérdemelne.Mindezt csak azért írom meg, hogy tudd, mire számíts, amikormeglátogatlak, mert oly sok idő telt el azóta, hogy először lementem LosAngelesbe, és valahányszor erre gondolok, párás lesz a szemem ésmeghatódom. De megígértem, hogy nem sokkal hazaérkezésem utánleautózom Westwoodba.

El sem tudom mondani, mennyire szeretnék megint találkozni Joe-val.Furcsa, hogy az embernek van egy öccse, akit csak egyszer látott életében ésilyen nagyon szereti. Hogy lehet valakinek két olyan különböző fivére, mintTom és Joe? Erre azonban természetesen tudom a választ. Tomot isszeretem, de ő olyan beképzelt. Tudod, hogy ebben az évben végez aPrincetonon, és egyszerűen dühös rám, mert nem lógok ott anya családjánálBostonban a diplomaosztásig, és nem is fogok, mert nem hiszem, hogy

9

érdemes ott lennem a diplomaosztásnál, és nem akarom azt a hosszúvonatutat egy hónapban kétszer megtenni.

Szóval még két hét túlságosan sok volna. Úgy vágyom már, hogyhazamenjek és lássam San Franciscót meg Téged, Joe-t és May Linget, aki alegkedvesebb nő a világon, meg az apját és az anyját, akik egyszerűenaranyosak, és jobban hasonlítanak a könyvekben szereplő alakokra, mint avalóságos emberekre."

Úgy írta alá a levelet, hogy „Barbara", mintha semmilyen kedveskedéstnem tudna már hozzátenni ahhoz, amit leírt, és ezt Dan nagyon jól megértette.

- Hogy van Barbara lánya? - kérdezte So-toy.- Jól. Igen, jól van.Az Alice Csodaországban lapjai közé csöppentem, mondta magában

Barbara; pedig járt már itt, lakott már ebben a házban, és kilenc hónapnyitávollét nem olyan hosszú idő. Ő játszott szerepet, nem a többiek. Amesterkélten berendezett ebédlőben vacsorázott anyjával ésmostohaapjával, John Whittierrel, és bár igaz, hogy ez a szoba némilegnagyobb és elegánsabb volt, mint annak a Russian Hill-i háznak az ebédlője,ahol nevelkedett, amikor anyja még Dan Lavette felesége volt, a különbségegyáltalán nem volt olyan nagy. A mahagóniasztal nem volt hosszabb. Igaz,hogy a Russian Hillen nem volt komornyik, de nem először vacsorázott aWhittier-házban, és nem jelentett különösebb újdonságot az sem, hogy ő ahosszú asztal egyik végén ülő anyja és a másik végén ülő John Whit-tierközött foglal helyet. De akkor miért érzi magát ilyen teljességgel távolinakettől a világtól, ilyen idegennek, ilyen betolakodónak? A dolog lényege,hogy születésétől fogva gazdag szülők lánya, akkor hát hogyan ítélkezhetfelettük? De én nem ítélkezem felettük, bizonygatta magának, egyszerűennagyon kényelmetlenül érzem magam és teli vagyok bűntudattal, de nemtudom, miért.

Jean nem volt érzéketlen asszony, és Barbara észrevette, hogy olyanegyszerű, ám pompás vacsorát állított össze, ami egészen más volt, mint aszokásos iskolai koszt: húsleves, vékony hússzelet sült burgonyával ésspárgával, majd desszertnek fagylalt, mert tudta, hogy Barbara imádja afagylaltot. Knox, a komornyik hozta be a fagylaltot, melynek gallonos tömbje

10

szép, halvány, elefántcsontszínű Limoges-i tálon nyugodott. Mindegyiküknekfelszolgált egy adagot, majd letette a tálat Jean elé, és kiment a szobából.

John Whittier éppen a rakparti sztrájkról szónokolt, mely két héttelBarbara visszatérése előtt tört ki. Whittier nem volt jó társalgó; nem nagyonérdekelte más azon kívül, amit ő maga mondott; és amikor beszélt, kivált, hadühös volt, könnyen elragadtatta magát és elvesztette a fonalat. Mindig úgysegített magán, hogy vádaskodott.

- Ne mondd, hogy megérted, miért sztrájkolnak - mondta Barbarának.- De, megértem.- Mert egy átkozott kukkot se értesz az egészből - folytatta. - Ez a baj az

olyan helyekkel, mint a Sarah Lawrence. Mondtam már anyádnak is. Nemelég, hogy vacak pótléka az oktatásnak, de még ráadásul kommunista pótlékais. Kész anarchia . . . és ezt nem azért mondom, mert anyádnak és személyszerint nekem olyan sokba kerül.

- Énrám ne hivatkozz, drágám - mondta Jean halkan. - Ma reggelotthagytam a bankot. Végeztem az üzlettel. - Mosolygott.

- Aligha, drágám - mondta Whittier. - Tetszik vagy nem, ez a család alegnagyobb hajótulajdonos a nyugati parton, és két hete egy nyavalyás fontrakományt nem viszünk ki ebből a kikötőből. Tudod, mibe kerül ez nekünk?

Ezt a kérdést Barbarához intézte. A lány a fejét rázta, szemét le nem vettea Limoges-i tálon fekvő fagylalthalomról. Olvadt. Senki sem vette észre,hogy olvad. Senki sem törődött vele, hogy olvad.

- Ha azt mondanám, hogy egymillió dollár, megdöbbennél? Vagyegymillió dollár neked egyáltalán semmi sem jelent? Mire tanítanak téged aziskolában? Hogy Kari Marx szent volt? Vagy arra, hogy nekünk is megvan asaját élő szentünk Franklin Delano Roosevelt személyében? Tudod,milyenek a dokkmunkások? Találkoztál valaha dokkmunkással?Megszagoltál egyet is?

- John - mondta Jean.- Ők ennek a városnak a söpredéke, éveken keresztül tömtük a szájukba a

kenyeret, és ez a fizetség... hogy tönkretesznek bennünket! És te azt mondod,megérted, miért sztrájkolnak...

11

Barbara, miközben ezt hallgatta, figyelte, hogyan olvad a fagylalt.Halványan felrémlett benne Franklin professzor szociológiakurzusa, ahol atanár rámutatott, hogy a gazdagok képtelenek megérteni a gazdagokat. Akkorez nem látszott logikus következtetésnek, de most hirtelen értelmet kapott.Egy gallon olvadt fagylaltot csak kidobni lehet.

- Anya - mondta -, olvad a fagylalt.Jean mosolygó arca meg se rezzent. A férjét figyelte, és Barbara rájött,

hogy anyja semmit sem hall abból, amit akár Whittier, akár ő mond. Afagylalt tovább olvadt.

- Ami Harry Bridgest illeti - mondta Whittier -, ha ebben a városbanvolna törvény és rend, rács mögé dugnák. Ó, igen, rács mögé.

Barbara az ágyban feküdt, éppen Gertrude Stein Alice B. Toklasönéletrajza című művét olvasta, izgatta és lenyűgözte ez az oly távoli és másvilág, amikor nyílt az ajtó, és Jean lépett be a szobába. Halvány rózsaszínbársonyköntöst viselt, és a festéket már letörölte az arcáról, ami - amennyireBarbara meg tudta ítélni - csak jót tett neki. Ha ő olyan szép volna, mint azanyja, soha nem használna arcfestéket. Letette a könyvet, Jean pedig azágyhoz lépett, és leült mellé. Jean fölemelte a könyvet és rápillantott.

- Tetszik?- Szeretek úgy tenni, mintha Párizsban volnék.- A kérdés az, drágám, örülsz-e annak, hogy visszajöttél San Franciscóba.- Azt hiszem. Igen.- Ne törődj Johnnal. Borzasztóan feldúlt. Az ő helyzetében lévő

emberekben rettenetes hatalomérzet alakul ki. Ismerem ezt az érzést, ésmost, hogy így leállt a munka a rakparton, tudom, végtelenül csalódott.Aligha ez a legjobb oldala.

- Anya...- Azelőtt „maminak" hívtál.- Tudom. Húszéves vagyok.Jean elmosolyodott.- Úgyhogy, kérlek, ne nevess ki.

12

- Álmomban sem jutna eszembe, hogy kinevesselek. De olyan nagyonkomoly vagy.

- Igen - bólintott rá Barbara. - Azt hiszem, kényszerítem magam, hogykomoly legyek, mert próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy szóbahozzam ezt a...

- Kicsim, bármiről beszélhetünk. Te is tudod.- Nem - tiltakozott Barbara szinte panaszosan. - Az anyám vagy.

Egyszerűen nem igaz, hogy bármiről beszélhetünk.Jean elkomolyodott.- Próbáld meg.- Rendben. Szeretnék egy saját fészket.- Hogy érted azt, hogy saját fészket?- Önálló lakást. Itt nem tudok élni.Jean sóhajtott.- Az igazat megvallva, nem itt élsz... úgy értem, hogy valójában, drágám.

Gondold csak meg. Mindig az iskolában vagy. Itt csak nyáron töltesz néhányhónapot. És a lovad lenn van Menlo Parkban, akkor alszol a klubban,amikor csak akarsz. . . és ahogy téged ismerlek, gyakorlatilag ott élsz. Vansaját kocsid, úgyhogy egyszerűen nem értem, mire gondolsz.

- Nem akarod megérteni, hogy mire gondolok.- Nem, ez nem sportszerű. Barbara, képzeld magad a helyembe. Azt

mondod, hogy saját lakást akarsz... de miért? Kényelmesen megvagy itt.Mindent megkapsz, amit csak akarsz. Akkor jössz és mégy, amikor tetszik, ésakárhogyan érzel is Johnnal kapcsolatban, ő biztosan nem akadályozza amozgásodat, és nem is fegyelmez.

- Nem is azért.- Akkor mondd meg, miért?- Ez nem az otthonom. Sohasem volt az.- Miért? Mert nem szereted Johnt?- Kérlek, anya, kérlek, ne haragudj rám - könyörgött Barbara. - Azt

mondtad, beszéljük meg. Nem könnyű elmagyaráznom, mit érzek. Van egy

13

tanár az iskolában, Carl Franklin professzor, aki szociológiaszemináriumottart, és ő azt mondta, hogy az Embarcadero rabszolgapiac, más, de nem jobbés nem rosszabb, mint a régi keleti rabszolgapiacok, és én úgyfelháborodtam, hogy majdnem kimentem az óráról, mert ők tényleg azthiszik, hogy mi itt nem vagyunk egészen civilizáltak.

- Nem értem, hogy jön ez ide - mondta Jean. - Az Embarcadero nemrabszolgapiac. A dokkmunkásokat jól fizetik, és teljesen esztelenek aköveteléseik. De mi köze ennek ahhoz, hogy te saját lakást akarsz?

- Mint a vacsora utáni fagylaltnak - mondta Barbara kétségbeesetten.- Mi a csuda! A vacsora utáni fagylaltnak?- Nem érted? Ott volt az a hatalmas tömb fagylalt, mi meg csak ültünk, és

hagytuk, hogy elolvadjon, miközben John kioktatott a sztrájkról. A fagylalttalnem lehet mit csinálni, ha egyszer már olvad. Az ember kidobja, és ezegyikünknek se jelentett semmit. Egyszerűen semmit. így gondolkodunk...szóval még azt sem értjük, mit jelent az étel egy olyan országban, aholemberek ezrei éheznek.

- Te bezzeg érted - mondta Jean.- Most már haragszol rám.- Barbara - mondta Jean nyugodtan -, én nem haragszom. Tényleg nem.

Nagyon romantikus gyermek vagy, mindig az voltál. Tisztában vagyok atársadalmi egyenlőtlenségekkel, de ezeket nem mi hoztuk létre.

- Anya, én nem vagyok már gyerek.- Azt hiszem, az vagy. Sok szempontból. Nem kedveled Johnt, és az

apádhoz hasonlítod. Azt hiszem, nem tett jót, hogy találkoztál az apáddal, ésaz a romantikus kép, amit kialakítottál róla, távol áll a valóságtól.

- Hát akkor nem kedvelem John Whittiert - mondta Barbara kereken. -Nem tudom megszabni, hogy kit kedveljek és kit ne. Gondolod, hogykellemes egy fedél alatt laknom vele?

- Ez az én fedelem is. Történetesen hozzámentem John Whittierhez, ésakár tetszik, akár nem, egy nagyon gazdag család tagja vagy. Nem állszándékomban krokodilkönnyeket hullatni vagy bűntudatban fetrengeniamiatt, amit az én apám és az övé a tulajdon verítékével és eszével teremtett.

14

Ami pedig a lakást illeti... nos, majd máskor beszélünk róla.Nem ez volt Jean Whittier életének legjobb napja, és most, ahogy a lányát

nézte, a szép, erős arcát, a halványszürke szemét, a mézszínű haját, melyolyannyira hasonlított az övére, és arra gondolt, hogy valószínűleg ez azegyetlen ember a világon, akit igazán szeret, a vége még nyomorultabbnakígérkezett, mint ahogy elkezdődött.

Jeannek utolsó napja volt ez a Seldon Bank elnöki tisztében, abban anagy, megingathatatlan pénzintézetben, melyet még nagyapja alapított egyszekéren az aranylelőhelyeknél, éppen nyolcvankét évvel azelőtt, és amelyetapja fejlesztett tovább és tartott fenn. Apja hat évvel azelőtt bekövetkezetthalálakor Jean - akkor Jean Lavette, mert nem vált még el -háromszáznyolcvankétezer részvény kezelője lett a Seldon Bankban, s ezekettizenkét év múlva egyenlő arányban kell majd elosztania két gyermeke,Thomas és Barbara között. A több mint hetvenszázalékos részvénytöbbségbirtokában Jean átvette a bank elnöki tisztét, és ő volt az első nőKaliforniában, ha nem az egész országban, aki egy nagy bankban elnökölt.

Most pedig megadta magát. Nem, ő úgy fogta fel, hogy nem megadtamagát, hanem lemondott. Önként vagy kényszerből? Nem tudta biztosan. Amai napig úgy érezte, hogy biztosan tudja, hogy szabad akaratából teszi megazt a lépést, mely neki is, a banknak is a legjobb. Amikor aznap reggelbesétált a bankba és végigment azon a nagy, márvánnyal borított folyosón,mely a Montgomery Streetre nyílt, váratlan és kétségbeesett veszteségérzetborzongatta meg. Ami, mondta magában rögtön, érthető érzelmi reakció.Lényegében semmi sem változott. Még mindig kezeli gyermekei vagyonát,még mindig többségi tulajdonosa a részvényeknek; még mindig azigazgatótanácsban ül; és végre-valahára visszatérhet életének legfontosabbérdeklődési területéhez, a festmények és szobrok gyűjtéséhez, amit márrégóta elhanyagolt. Mondhatják, ahogy talán mondták is, hogy a férje, JohnWhittier vette rá, tegye meg ezt a lépést; és el kellett ismernie, hogy ezrészben igaz is - de csak részben. A tulajdon döntése volt.

Alvin Sommers, a Seldon Bank alelnöke várta és leste aznap reggel, ésamikor belépett, a férfi szaladt, hogy köszöntse. Észrevette, hogy Jean olyanöltözéket visel, amit ő polgárinak gondolt, színes, virágos tafotaruhátrózsaszín bársonyszegéllyel, mely - bizonygatta magában - vidám és

15

fiatalos. Jean Lavette - a férfi még mindig úgy gondolt rá, mint Jean Lavette-re - még negyvennégy évesen is, ahogy az újságok oly gyakran megjegyezték,talán a legdivatosabban öltözködő és legvonzóbb asszony San Franciscotársasági köreiben. Ő maga, a hatvanas évei közepén járó, alacsony, szárazférfi, a kis, dundi feleségével, már régen fantáziált Jean Whittierről;teljességgel reménytelen, teljességgel elfojtott szerelem, sóvárgás,gyűlölettel vegyes ragaszkodás volt ez, melyet egyfelől az asszony hideg,távoli szépsége táplált, másfelől a neheztelés a módszer miatt, mellyel azasszony apja halála után átvette a bank irányítását. Az, hogy a bank adepresszió első öt keserves évében, amikor oly sok bank válságban voltvagy bezárta a kaput, virágzott, csak növelte a férfi neheztelését. Most végetért ez az időszak, de még mindig nem tudta biztosan, hogy ideiglenes elnökihatalma állandósul-e, ezért tiszteletteljesebben, áradozóbban üdvözölte azasszonyt, mint valaha.

- Kedves Jean - mondta. - Sohasem láttam még ilyen tündöklőnek. De milesz most velünk? Szürke és színtelen hely lesz ez.

- Majdcsak elboldogul, Alvin. Tulajdonképpen nagyon jól elboldogulmajd. Erről jut eszembe, mondtam Martinnak - Martin Clancy volt amásodik alelnök -, hogy kiürítem az irodámat. Gondolom, beköltözik, és alighiszem, hogy jól érzi majd magát egy halványkék Aubusson-szőnyeggel mega Picassókkal és Monet Vízililiomaival, melyekre maga meg Martin mindigúgy tekintettek, mintha szégyenfoltot ejtenék a bankszakma hagyományán.

- Ugyan, dehogy. Gyönyörű az irodája.Gyorsítania kellett, hogy lépést tarthasson az asszonnyal, aki átsuhant a

bankon a Seldon-irodaház nagycsarnokába.- Alvin, maga hány éves?- Hatvanöt - válaszolta a férfi, és arra gondolt, micsoda felháborító

kérdés, és ahogy kérdezi, mintha az időjárásról tenne megjegyzést. De azasszony nem fűzött hozzá semmit, és a férfi belső tusáját, hogy kövesse-eengedelmes kiskutyaként Jeant a liftbe, az asszony intése döntötte el.Magukra maradtak a liftkezelővel a liftben, melyet a három legfelsőemeletnek tartottak fenn, ahol a bank irodái voltak.

- Három órára tűztük ki a tanácsülést - mondta a férfi. - Már amennyiben

16

megfelel. Ha akkor ráér.- Nem, nem érek rá. Barbara elé megyek az állomásra fél háromkor, azt

hiszem. De nem lesz rám szükségük, Alvin.A napirendet összeállítottam. Martin magát fogja javasolni, és az

igazgatótanács megszavazza. Tud róla, nem?- Reméltem. Köszönöm, Jean.Mivel az asszony nem hívta magával, a liftben maradt. Jean kénytelen volt

elismerni, hogy ki nem állhatja a férfit. Ez is hozzájárult a döntéséhez; nemkell szembenéznie Alvin Sommersszel, valahányszor bemegy a bankba. Igen,egy sor előnyös dologgal járt lemondása. Hat év elég volt. Eredetileg azértszánta rá magát, mert kihívást jelentett. Vagy azért, mert élete felfeslett avarratoknál? Vagy mert mindentől és mindenkitől irtózott a bankban? Ezvalóban különös gondolat volt, és új is, de talán nagyon is helytálló.

Miss Pritchard, a titkárnője, szomorúan nézett rá.- Nem voltam biztos a napirendjében... minden olyan zavaros. Fogad ma

valakit?- Nem hiszem. Elígérkeztem ebédre, és már tíz óra van. Délután

egyáltalán nem leszek benn.- És holnap?- Nincs holnap, Lorna. Tudja. Vége. - Megpaskolta Miss Pritchard

keskeny vállát. - Semmi baj, és ne aggódjék az állása miatt. Csak vegyen kikét hét szabadságot, és mulasson jól - mondta, és azon tűnődött, hogyanmulat majd jól a vézna, vénlányos, negyvenes Miss Pritchard. - Vanvalamilyen megbeszélésem? Nem hinném.

- Nincs. De Mr. Liu megint telefonált. A Keleti Fejlesztési Társaságtól.Azt mondta, még hívja.

- Akkor beszéljen vele. Mit akar, támogatást?- Nem hiszem. Úgy gondolom, hozzátartozik az üzletpolitikájukhoz, hogy

kínaiakat és japánokat helyezzen el bankoknál.- Tudja, hogy senkit sem veszünk fel - mondta Jean kissé ingerülten. - Ha

találkozni akar valakivel, a jövő héten beszélhet Mr. Sommersszel.

17

Jean bosszúsan és zavartan attól, hogy ez látszik rajta, az irodájába ment,becsukta az ajtót, megállt és körülnézett. Nagy iroda volt, hétszer tízméteres. A fal, melyet valaha diófa táblák borítottak, most halványelefántcsontszínűre volt festve. A pasztellkék Aubusson hatszor nyolcas volt,és Jean csendes vágyakozással gondolt arra, milyen pompásan mutatna ahálószobája padlóján abban a Russian Hill-i házban, ahol akkor lakott,amikor még Jean Lavette-nek hívták. A Whittier-házban - nos, a Whittier-házban egy pasztellkék szőnyeg még elképzelhetetlen. Mindent a magaidejében. Máris elárasztotta férje házát - mely valaha a férfi apjáé volt -harminchét festménnyel, mely még mindig csak egy része volt agyűjteményének, és most valahogyan helyet kell találnia a Picassóknak és azóriási Monet-nak. Komoly harc lesz, de eltökélte, hogy a Monet a Whittier-ház falán fog lógni, és Jeannak kevés olyan döntése volt, mely nem váltvalóra.

Leült az íróasztalához, a kecses, tizennyolcadik századi franciabútordarabhoz, melyet Párizsban vett, és szemrevételezte a szobát. Valóbannem volt már itt tennivalója; egyszerűen számba vette a cselekedeteit, deelégedetten idézte fel, hogy sohasem volt stróman. Vezette a bankot, ésnemcsak a bankot; kezelte a nagy földbirtokokat, melyet előző férje szerzett,San Francisco legnagyobb áruházát, apró darabkáit egy kisebbbirodalomnak, melyből nagyon nagy birodalom lett, mióta házasságot kötöttJohn Whittierrel. O táplálta ezt a birodalmat. Gazdag volt már azelőtt is;most, a gyászos 1934-es évben sokkal gazdagabb.

- És tökéletesen boldogtalan - mondta hangosan. Csöngött a telefon. Aférje hívta, John, aki közölte, hogy valami közbejött és nem tud veleebédelni.

- Ki tudsz menni egyedül az állomásra? - kérdezte. - Délután egyszerűennem érek rá.

- Azt hiszem, ki tudok menni egyedül az állomásra. Igen.- Szomorú a hangod.- Szomorú? Madarat lehetne fogatni velem.- Hát, örülsz, hogy láthatod Barbarát.- Igen, persze. - Hosszú hallgatás következett, majd így szólt: - Erről jut

18

eszembe, úgy döntöttem, hogy nem adom el a Russian Hill-i házat.Megtartom, és átalakítom galériává.

- Ó. És mikor döntöttél így?- Ebben a pillanatban.Amikor letette a telefont, jobban érezte magát. John utálta a Russian Hill-i

házat, ahogy utált mindent, ami Dániel Lavette-tel volt kapcsolatban.John Whittier tulajdonképpen ugyanúgy érzett, ahogy felesége előző férje,

Dan Lavette. Nem is annyira a Russian Hill-i házat nem szerette, mintinkább magát a dombot, a helyet, a környezetet, azoknak a művészeknek ésíróknak a csoportját, akik akkor, az 1930-as években majdnem olyan híressétették a dombot, mint lakói a New York-i Greenwich Village-t. Akikismerték John Whittiert, azt mondták, hogy az egyetlen dolog a világon, amitszeret, becsben tart vagy tisztel, a pénz - ami nem volt egészen tisztességes,mert tisztelte Jeant, második feleségét, és bizonyosan tisztelte azt a hatalmasvagyont, mellyel az asszony rendelkezett. Hogy szerette-e vagy sem, vagyhogy szerelmes volt-e belé valaha, olyan kérdés, mely - ha fölteszik neki -olyan mértékű önvizsgálatot követelt volna tőle, melyre semmiképpen nemvolt képes. Az ő kifejezésével élve, Jean hasznos feleség volt. Magas,gyönyörű, elegánsan és a legjobb ízléssel öltözködő, negyvennégy évesen isfiatalos, és San Francisco társadalmának legmagasabb csúcsa, Thomas ésMary Seldon egyetlen leánya; Mary Seldon anyja pedig a bostoni Asquithcsaládból származott, mely még mindig a Beacon Hillen lakott. Tisztahaszon. A különböző tényezők úgy illeszkedtek össze, mint egy kifogástalanrészvénycsomag darabjai. Feleségének voltak még olyan vonásai, melyeketJohn Whittier előnyösnek tartott, de a Russian Hill-i művészekkel és írókkalápolt kapcsolata nem tartozott ezek közé.

Ő maga meglehetősen jóképű, negyvenhat évéhez kissé túlsúlyos, ritkulószőke hajú és halványkék szemű férfi volt. Apja, a már elhunyt GrantWhittier volt a nyugati part legnagyobb hajótulajdonosa, a Whittier- ésLavette-érdekeltségek egyesítéséből pedig Kalifornia legnagyobb vagyonajött létre; mégis bosszantotta, hogy továbbra is fizetnie kell az adót egybedeszkázott ház után, mely kétségkívül a legjobb ingatlan a Russian Hillen.Egyszer Róbert Louis Stevenson az egyik Whittier-hajón futott ki SanFranciscóból, azután írt egy metsző kis esszét arról, hogyan vezetik a hajót;

19

és bár Stevenson sohasem lakott a Russian Hillen, a felesége igen, és Mrs.Stevenson jelenléte hozzájárult ahhoz, hogy a Whittierek szemében utálattárgya lett a hely. Még egy olyan apró ügy is, mint a Chronicle cikke, melymegemlítette, mennyit fizetett a Saturday Evening Post a novelláiért PéterB. Kyne-nak, a Russian Hill másik lakójának, dühös kifakadásra indítottaWhittiert amiatt, hogy milyen nagy összegeket fizetnek az íróknak ezekben aválságos időkben.

Whittier otthona, a huszonkét szobás ház a Pacific Heights-on állt. Mégapja építtette, és amikor John Whittier és Jean Lavette összeházasodott,megállapodtak, hogy ott fognak élni, és az asszony, amint teheti, túlad aRussian Hill-i házon. Most galéria lesz belőle - bármit jelentsen is ez.

Whittier merengését a titkárnője szakította félbe, aki azt mondta, hogyThomas Lavette keresi távolsági beszélgetéssel a New Jersey-beliLambertville-ből.

- Honnan?- Lambertville-ből. Fogadja, Mr. Whittier?- Persze. - Fölvette a kagylót. A vonal másik végén megszólaló éles hang

kiegyensúlyozatlan, bizonytalan volt.- John?- Tommy? Hol az ördögben vagy?- Rettenetes kalamajkába kerültem, John. Kérlek, ne haragudj. Anyát nem

mertem hívni. Nem szeretném, ha megtudná...- Megtudná? Mit? Elmondanád, mi történt?- Börtönben vagyok.- Hol vagy?- Kérlek - könyörgött Tom -, ne szidj meg. Úgyis elég szerencsétlen

vagyok. Részegen összetörtem a kocsit.- Nem esett bajod?- Én jól vagyok, de volt velem egy lány, és őt kórházba kellett vinni. Nem

hiszem, hogy komolyan megsérült. De engem itt tartanak ittas vezetésért, ésszükségem van ötszáz dollárra, hogy feltételesen szabadlábra helyezzenek...

20

Whittier nem válaszolt, csak a telefont bámulta. Első, késői házasságából,mely csak három évig tartott, nem született gyerek, és egyáltalán nem tudta,hogyan viselkedjék a gyermekekkel. Ez nem az ő világa. Az idegeire ment,amikor Jean a gyerekeket emlegette. Az ő szemében ezek a gyerekekfelnőttek, egy húszéves nő és egy huszonkét éves férfi. Közte és Barbaraközött szögesdrót kerítés húzódott. A lány csókjai hidegek voltak, és szintenem is beszéltek egymással. Tómmal szembeni viselkedése semlegesebbvolt; szeretet nélküli türelem hatotta át, de a türelem nem terjedt éppen avégtelenségig.

- John, ott vagy még? - esedezett a hang.- Hogy az ördögbe kerültél ilyen slamasztikába?- Istenem, nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Bár soha meg ne történt

volna, de hát megtörtént. Röstellem, hogy könyörögnöm kell neked, deszükségem van a pénzre, különben egyszerűen itt tartanak. Megadom.

- Jól van. Küldöm a pénzt. Mit mondtál, mi az a hely? Lambertville, NewJersey? - Lefirkantotta egy jegyzettömbre. - Szükséged lesz ügyvédre.Megkérem a New York-i embereimet, keressenek neked valakitPrincetonban. Bízom benne, hogy Princetonban leszel és ott is maradsz -fejezte be fanyarul.

- Ott maradok, hidd el. Nem is tudom, hogy köszönjem meg, John. Nagyonrendes tőled.

- Ostoba taknyos - mondta, amikor letette a telefont. Aztán behívta atitkárnőjét, és utasította, hogy küldje el a feltételes szabadlábra helyezéshezszükséges pénzt, hívja fel a New York-i ügyvédeit, és kerestessen velük egyprincetoni ügyvédet, aki majd érintkezésbe lép Thomas Lavette-tel azegyetemen. - Mi fizetjük a költségeket - tette hozzá.

Mindezt dühösen és keserűen elismételte Jeannek is, mielőtt leültekBarbarával vacsorázni. Határozottan nem ez volt Jean legjobb napja.

Barbara gyapjúingben, régi pulóverben és abban a viseltes cipőben, amitazelőtt az iskolában hordott, felszállt a Market Streeten az Embarcadero felétartó villamosra. A Ferry Buildingtől lassan dél felé sétált, kíváncsian ésérdeklődéssel tanulmányozta a sztrájkoló dokkmunkásokat. Anyjánaklényegében igaza volt a romantikus természetével kapcsolatban, és agya

21

minden esemény köré, amelyben részt vett, drámai formát és szerkezetetkerített. Rájött, hogy valójában sohasem látott még olyan arcokat, mint azokéa férfiaké, akik a sztrájkőrségben álltak; ezek az arcok megviseltek,beesettek, kortalanul barázdáltak voltak. A „dokkmunkás" az őgondolataiban a mérettel, a rakománnyal, a nyers erővel kapcsolódott össze;de ezeknek a férfiaknak a zöme nem volt magasabb nála, sokuk alacsonyabbis volt, többségük mexikói vagy keleti, görnyedten álltak, kabátjukatszorosan összehúzták a hideg szélben, békésen emelték a magasba tábláikat,melyeken egydolláros órabért és fedett helyet követeltek, hogy ne a nyíltrakparton kelljen áruba bocsátaniuk magukat. Barbarának csak

homályos elképzelése volt arról, mit is jelent ez az áruba bocsátás,valamiféle aukciós rendszerre gondolt, melyről dr. Franklin beszélt, amikoraz Embarcaderót rabszolgapiacnak nevezte. Barbara közelebb lépett, hogyelolvasson egy kusza betűkkel írt táblát, mire a táblát tartó férfi kilépett asorból, feléje fordította a feliratot, és fogatlan, szívélyes mosollyalrávigyorgott.

- Olvasd el, húgom - mondta. - Nem sietek. Időmilliomos vagyok.A táblán ez állt: „Egydolláros órabért akarok. Három gyerekem van és

feleségem, és átlagban heti tizenöt órát dolgozom. Ti meg tudnátok élniennyiből? Amikor sztrájkba léptünk, hetvenöt centet kerestem óránként, hadolgoztam."

Megint elvigyorodott, visszalépett a sztrájkolok közé, és továbbsétált.Barbara utánabámult. Harmincöt dollár volt a pénztárcájában, és előszörarra gondolt, hogy a fogatlan dokkmunkás után szalad és minden pénzét akezébe nyomja. Nem, döntötte el, az borzasztó volna, végképp borzasztó.Végigsétált az Embarcaderón, a szegénység és a szenvedés teljes súlyával avállára nehezedett. Barbarát nem érdekelte, hogy Seattle-től San Diegóig anyugati part minden kikötője megbénult; gondolatban mindenért JohnWhittiert és az anyját hibáztatta - mivel ők voltak a legnagyobbhajótulajdonosok a nyugati parton -, és persze önmagát is.

Odaért, ahol egy teherautó állt. A hátulját leengedték, odabent pedigvalamiféle ingyenkonyhát rögtönöztek; két férfi és egy kövérkés nő kávét ésfánkot osztott a sztrájkolóknak. A teherautó oldalán a SCHOFIELDPÉKSÉG felirat állt, alatta pedig kézzel festett táblán a következő:

22

SÜTŐIPARI MUNKASOK, 12. KÖRZET. Barbara nézte néhány percig.Aztán odalépett a nőhöz, és határozatlanul ezt suttogta:

- Elfogadnak támogatást?- Persze hogy elfogadunk.Barbara kinyitotta a pénztárcáját, elővette az összes pénzét, csak a

villamosjegy árát tartotta meg, és átnyújtotta a kövérkés asszonynak.- Áldja meg az Isten, kedves - mondta az asszony. Barbara összeszorította

a fogát és lehunyta a szemét, nehogy eleredjenek a könnyei.- Jól van, kedves?Barbara bólintott, és gyorsan odébbállt.Sam Goldberg hatvanhat évesen súlyosabb volt, mint valaha. Hat

hónapja, az orvosa rendelőjében a mérleg százkét kilót mutatott, és mivelmagassága csak százhetven centiméter volt, az orvos kereken megmondta:

- Sam, ha így folytatja, számíthat a trombózisra.Most, hogy az irodájában ült és elgondolkodva gumicukrot rágcsált,

rájött, hogy bár fennáll a veszély, nem aggódik borzasztóan. Felesége, akimindig igyekezett kordában tartani a súlyát, már két éve nem élt. Társa,Adam Benchly - a céget még mindig Goldberg és Benchlynek hívták -sápkóros jenki volt, aki kilenc hónapja, hetvenévesen halt meg, és azótaSam, életében először, magányosnak és levertnek érezte magát. A két fiatalügyvédbojtár, akiket azért vett föl, hogy könnyítsenek a terhein, tisztelte őt ésmindenben egyetértett vele, amitől csak még levertebb lett. Benchly sohasemértett vele egyet. Negyven éven át veszekedtek és acsarkodtak egymásra;nélküle most unalmas és érdektelen volt az élet, és Sam Goldberg nem láttaokát, hogy miért tartóztatná meg magát akár a gumicukorkától, akár azoktól anehéz, laktató ételektől, melyeket nap mint nap Gino Jones Street-iéttermében fogyasztott.

Mindenképpen új, más és csüggesztő volt ez a világ, mely felfeslett ésszétmállott a varratoknál. Ő és Benchly a bevándorlók különleges fajtájánakleszármazottja volt. Goldberg apja 1852-ben jött Kaliforniába aranyat ásni,és gyümölcsárusként végezte Sacramentóban. Benchly apja 1850-ben lépettmeg egy hajóról San Franciscóban. Ő és Brenchly olyan korszakot élt meg,

23

amikor minden lehetséges volt, és a lehetőségeket valóra is váltották. Máraa lehetőségeket méretre szabták.

Ilyen s hasonló dolgokon merengett, amikor titkárnője szólt be a házitelefonon, és közölte vele, hogy bizonyos Miss Barbara Lavette beszélniszeretne vele.

Össze kellett szednie magát, helyére tenni a dolgokat, kellő perspektívátkellett kialakítania, majd hosszú hallgatás után így szólt:

- Hogyne, természetesen. Küldje be.Fölállt és várt. Az idő néha megtréfálja az embert, ezért először, amikor a

magas, csinos, fiatal nő belépett, azt hitte, hogy a titkárnője rosszul értette anevet, és Jean áll előtte. Megdöbbentő volt a hasonlóság. TermészetesenJean lánya volt az.

Évek óta nem látta Jeant, de az asszony nyilván jóval túl járt már anegyvenen.

Megkerülte az asztalát, és megfogta a feléje nyújtott kezet. A lányviselkedésében furcsán keveredett a félénkség és a magabiztosság, és azajkán játszó enyhe, bizonytalan mosoly igen megnyerő volt.

- Maga Danny lánya - mondta Goldberg.A lány bólintott.- Telefonálnom kellett volna, hogy időpontot kérjek öntől, Mr. Goldberg.

De semmilyen hivatalos ügyem nincs. Ezt szeretném előrebocsátani. Csakbeszélni szerettem volna önnel, és feltenni néhány kérdést, de tudom, milyenelfoglaltak az ügyvédek.

- A beosztottjaim elfoglaltak - mondta a férfi. - Én csak ülök itt,gumicukrot eszem és a múlton merengek. Nagyon örülök... Barbara.Szólíthatom Barbarának? Ne ragaszkodjunk a formaságokhoz. Húsz évigvoltam az apja ügyvédje, és higgye el, nemcsak az ügyvédje. Maga pedigBarbara. Gyönyörű nő lett magából, kedves. Amikor utoljára láttam... nos,hat-hét éves lehetett. Most pedig...

- Húsz vagyok.- Gyönyörű kor, gyönyörű. És mi van Dannyval? Tudom, hogy tavaly

találkozott vele.

24

- Még nem voltam lenn Los Angelesben. Nemsokára lemegyek. Biztos,hogy nem zavarom... ráér?

- Hogy zavar-e? Drágám, ez nekem remek, váratlan öröm. Mindjárttizenkét óra. Ebédelt már? Vagy elígérkezett?

- Nem, nem.- Jó. Akkor elmehetünk Ginóhoz, ott eszünk és beszélgetünk.- Rendben. Örömmel.A vendéglőben, a kis, kockás terítővel letakart asztalnál, a lánnyal

szemben ülő Goldberg spagettit, borjúszeletet és kávét rendelt.- Könnyűt eszünk. Ez most a divat - mondta. Bemutatta a lányt Ginónak,

aki sürgött-forgott Barbara körül, és ragaszkodott hozzá, hogy igyanak együveg bort a ház számlájára. - Danny lánya - mondta Goldberg.

- Ismerem ezt a helyet - mondta Barbara, amikor Gino elment. - AzelőttMay Linggel járt ide.

- Zavarja?- Nem, nem igazán. Ez csak része az egésznek, amit megpróbálok

megérteni. Amikor tavaly elmentem, hogy meglátogassam ... tudja,leautóztam Los Angelesbe...

- Tudom.- Olyan boldog voltam, hogy látom, pedig nem is ismertem igazán. Még

most sem ismerem, és azt hiszem, magamat sem ismerem, annyira zavarosminden.

- Ezt megértem. - Az ételre mutatott. - Maga nem eszik?- Nem igazán vagyok éhes. Kérem, bocsásson meg.- Nincs mit megbocsátanom. Én kövér ember vagyok, Barbara. Az

emberek azért híznak meg, mert szeretnek enni. Én tehát eszem, maga pedigbeszél.

- Volna néhány kérdésem. Zavarja, ha faggatom?- Ez egy ügyvédnek rutintevékenység, ha tud válaszolni. - Elgondolkodva

rágott néhány pillanatig, miközben Barbara csendben várt. - Rajta,kérdezzen.

25

- Miért dolgozik az apám halászként odalenn San Pedró-ban? Gazdagember volt.

Goldberg ette a spagettit, és nyájasan nézett a lányra. Végül, miután azutolsó falatot is lenyelte, így szólt:

- Halász akar lenni.Barbara a fejét rázta.- Nem akar gazdag ember lenni - mondta Goldberg.- Ez nem válasz - mondta Barbara könyörgő tekintettel. - Maga nevet

rajtam, Mr. Goldberg.- Nem, dehogyis. Azt kérdezi, hogy miért csinálta Danny Lavette azt, amit

csinált. Azt meg tudom mondani, mit csinált, de hogy miért, azt nem.Mindegy, maga bizonyára tudja.

- De nem tudom.- Nem mondta el az édesanyja?- Anyám nem beszéli meg velem a dolgokat.- De May Lingről, a kínai hölgyről tud?- Igen... tudom, hogy sok éven át a szeretője volt.- Nem, ez nem megfelelő kifejezés. Az apja el akart válni, de az anyja ezt

megtagadta. Húsz év leforgása alatt az apja egy kisebb birodalmat épített ki:hajók, föld, az L & L áruház, egy szálloda Hawaiiban és az elsőkereskedelmi légitársaság Kaliforniában. Amikor a maga nagyapja meghalt,a Seldon Bank többségi részvénykészletét letétbe helyezte magának és abátyjának. Ez 1928-ban történt, és a letétet tizenkét évre zárolták. 1940-ben,amikor a letét felszabadul, a részvénytöbbség magára száll. Akkor nagyongazdag lesz, de ezt biztosan tudja.

- Igen, tudom.- Közben az anyját nevezték meg mint a hagyaték egyetlen kezelőjét, azzal

a joggal, hogy a részvénytöbbség birtokában úgy szavazhat, ahogy jónaklátja. Ő akkor úgy döntött, hogy átveszi a bank elnöki tisztét, ilyesmitasszony ebben az országban még nem tett, de a Seldon Bankhoz foghatóintézményben semmiképpen. Nos, a maga anyja az égvilágon semmit sem

26

tudott a bankokról, de megtanulta. Nem volt stróman; mindenen rajta tartottaa szemét, és higgye el, nem is csinálta rosszul. A következő öt évben a banklett az élete. De felteszem, tudja ezt is.

- Igen - suttogta Barbara -, tudom. De mi van az apámmal?- Volt egy társa, akit Mark Levynek hívtak. Levyék szatócsok voltak

odalenn a régi kikötőben. Danny apja a földrengésnél meghalt. Dannynekcsak Joe Lavette halászhajója maradt meg, semmi más. Akkor még gyerekvolt, de vágott az esze, és nemsokára már három halászhajót irányított, ésúszott az adósságban. Mindig úszott az adósságban. Aztán találkozott a magaanyjával, és beleszeretett, és akkor már semmi sem akadályozhatta meg,hogy övé legyen a lány és a Nob Hill is. Mark Levy a társa lett, Danny mégmindig kölyök volt, és Levy elzálogosította az üzletét, hogy megvehessek azelső hajójukat, az Oregon Királynője nevű, rozsdás öreg faszállító teknőt.Ma is lóg egy kép róla az irodámban, ha visszajön velem, meg is mutatom.

- Tudja - mondta lassan Barbara -, én sohasem találkoztam Mark Levy-vel. Ennyi év alatt sohasem találkoztam vele.

- Az anyja nem kedvelte. Kedves fickó volt, de a maga anyja egyszerűennem bírta elviselni. Meghalt még 1930-ban. A fiának borgazdasága vanodafenn Napában. Nos, Danny és Mark végig együtt maradt. Olyanok voltak,mint a testvérek. Még 1910-ben felfogadtak könyvelőnek egy Feng Wo nevűkis kínait. Az emberek akkoriban nemigen fogadtak fel másnak egy kínait,mint szolgálónak, de Feng Wo energikus volt. Nélküle semmiképpen nemjutottak volna el addig, ameddig eljutottak. May Ling az ő lánya. - Mélylélegzetet vett, és hozzálátott a borjúszelethez. - Kár lenne kihűlni hagyni -mentegetőzött. - Félre ne értse, de sokat gondolok az anyjára.

- Én is - mondta Barbara. - Mi történt?- Elmesélhetném részletesen, és az egész délutánt eltölthetném azzal, hogy

erről beszélek, de a lényeg az, hogy amikor 1929-ben bekövetkezett azösszeomlás, Danny és Mark túlköltekezett, és birodalmuk kezdettszétmorzsolódni. Körülbelül tizenhatmillióval tartoztak a Seldon Banknak,és nem tudták fizetni a kölcsön kamatait. Az anyja lehívta a kölcsönt, és azlett a végük.

- Az anyám tette?

27

Goldberg abbahagyta az evést.- Na, várjon csak. Ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az

anyjának nem volt más választása, és ahogy mondani szokás, a maga apjamindenét feltette a válásért. Maradhatott volna, és irányíthatta volna azt,amit a bank és Whittierék átvettek, de Mark ott maradt volna a jégen. Danezt nem akarta. Az az igazság, hogy semmit sem akart. Valami történt vele.Ebben az államban létezik olyan, hogy közös tulajdon, és Dan vagyfélmillióval kerülhetett volna ki az egészből, ha a személyi tulajdont, azingatlant meg a többit figyelembe vesszük. De erre sem tartott igényt, ésaláírt egy lemondónyilatkozatot, melyben mindent a maga anyjának adott.Senki sem kényszerítette rá. Ebben a darabban nincs cselszövő, se a magaanyja, se Whittier.

- De hiszen most mondta, hogy anyám tette tönkre az apámat.- Senki sem tette tönkre az apját - mondta Goldberg enyhe zavarban. - Azt

hittem, maga mindezt tudja. Tavaly találkozott az apjával. Úgy fest, mint akittönkretettek?

- Nem.- Nahát, ez az. Amit Danny tett, azt ő tette. Nem a maga anyja s nem is

Whittier.- Gazdag ember volt - erősködött Barbara. - Tudok egy keveset a közös

tulajdonról. Akármi történt is a vállalkozásával, gazdag maradhatott volna.Miért adott oda mindent az anyámnak?

- Nem tudom. - Goldberg sóhajtott és a fejét rázta. - Kér desszertet? Egyfalatot sem evett. Rajta, egyen egy szelet túrótortát. - Intett a pincérnek.

- Jól van - egyezett bele Barbara.- Nézze, kedves - mondta a férfi, miután lenyelte az első falat túrótortát -,

maga Danny gyereke. Ő mintha a fiam lett volna. De nem tudom, miért tette,amit tett, és nem szeretném, ha hazaérve az anyjának szegezné ezt a dolgot.

- Nem tehetem. Nincs otthon.- Vagy úgy? Egye meg a tortát, a kedvemért. - A lány bekapott egy falatot.

- Finom ugye?- Igen, finom.

28

- Hol van az édesanyja?- Ő meg John... a férje, Whittier...- Tudom.- Szóval keletre utaztak a bátyám diplomaosztására. John a jövő hónapban

jön vissza. Tommy és az anyám Bostonban marad egy darabig.- Úgy érti, egyedül van abban az óriási hodályban?Barbara először mosolyodott el, mióta beléptek a vendéglőbe.- Ó, dehogy, Mr. Goldberg. Az ember azon a helyen nem maradhat

egyedül.- Kedves, szólítson nyugodtan Samnek. Valamivel öregebb vagyok

magánál, de gyakorlatilag egy mispóhéba tartozunk. Jiddis nyelven ez jelentia családot. Tíz jiddis szót ismerek, és ez az egyik kedvencem. Szóval miértnem maradhat ott egyedül?

- Mert Johnnak hat szolgája van, akiknek semmi dolguk, és amikorelköltöztünk a Russian Hill-i házból, anyám magával vitte Wendy Jonest. Ővolt a dadánk, de most már öreg, undok és mindenbe beleüti az orrát. Énkülönben alig vagyok ott.

- Én is mindenbe beleütöm az orromat. Miért van ott olyan keveset? Mitkezd magával? Szaladgál, túl sokat iszik?

- Maga korhol engem - mondta a lány csodálkozva.- Aha. - A lányra vigyorgott. - Azt hiszem, igen. Rajta, egye meg a

maradék tortát.- Egy ingyenkonyhán dolgozom - mondta Barbara. - A mai napot kivettem.

Legtöbbször túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy sokat szaladgáljak. Kéthete vagyok ott, amióta anyám elutazott.

- Hol dolgozik?- A THDSZ ingyenkonyháján a Bryant Streeten.- A THDSZ-nél?- A tengerhajózási dolgozóknál, igen - mondta Barbara nyugodtan.- Te jóságos ég! Harry Bridges csapatánál?

29

- Ott.- Az édesanyja tudja?Barbara mosolygott és a fejét rázta.- Hát, előbb-utóbb megtudja, valami okoskodó riporter biztosan felfedezi

magát, aztán az egészet kiteregeti az Examiner első oldalán, és az aztán nagynap lesz. Te jó isten, gyermekem, mi ütött magába? Ez nem tréfadolog.Kegyetlen és mocskos játékot játszanak odalent a dokkoknál.

- Én csak az ingyenkonyhán dolgozom. Nem vagyok kommunista. És anevemet sem tudják. Bobby Winterként mutatkoztam be. Könnyebb, ha akeresztnevem ugyanaz, és így hívtak az iskolában, Bobby Winternek, mertimádtam a hideg teleket. Úgyhogy nem fogják megtudni, ki vagyok.

- Tíz percig talán nem - horkant fel Goldberg. - De miért? Mert azt hiszi,hogy John Whittier intézte el az apját? Nem ő tette. Mondtam már.

- Nem. Nem azért.- Mennyit fizetnek?- Semennyit.- Mit csinál ott?- Mr. Goldberg, maga kiabál velem, és úgy szid, mintha egy buta, esztelen

kislány volnék. Ehhez nincs joga. Azért jöttem magához, hogy az apámrólbeszéljünk, és nem azért, hogy lehordjon.

- Tökéletesen igaza van. Bocsánat.- Megbántottam - mondta a lány.- Pontosan. Én megbántom magát, maga megbánt engem. Nézze, kedves,

maga annak az embernek a lánya, aki mintha a fiam volna. Ez engembizonyos előjogokkal ruház fel. Azért beszélek így magával, mert senki másnem teszi meg. Véletlen, hogy John Whittier a legnagyobb hajótulajdonos anyugati parton, és az is véletlen, hogy a maga anyját vette el. Magarokonszenvezik a dokkmunkásokkal; én is. Na most, azt kérdeztem, hogy mitcsinál odalenn.

- Mondtam már, hogy mit csinálok. A konyhán dolgozom. Segítekmegfőzni és kiosztani az ételt. Negyven dollár zsebpénzt kapok egy héten,

30

Mr. Goldberg...- Mondtam, hogy szólítson Samnek - szakította félbe a férfi. - Ha már

kiabálok magával, legalább érezzem jól magam.- Rendben van, Sam. Tudatában van, hogy a zsebpénzem több mint

kétszerese annak, amennyi a legtöbb dokkmunkás heti keresete?- És ötször vagy talán tízszer annyi, mint az indiai átlagbér. Mit bizonyít

ez?- Nem akarok semmit bebizonyítani. Nekem nincs szükségem pénzre. A

javát a konyhán szükséges élelmiszerekre költöm.- Ők tudják ezt?- Nem vagyok bolond. Azt mondom nekik, hogy ez hozzájárulás. Segítek

megfőzni az ételt. Krumplit hámozok. Zöldséget tisztítok. Segítek azosztásnál, és néha mosogatok is.

- És magának ez tetszik? Szereti csinálni?- Igen, szeretem!- Most ki kiabál?- Hát, maga úgy bánik velem, mintha valami rosszat csinálnék. De én

semmi rosszat nem teszek. Valójában életemben először tettem valamihelyénvalót és hasznosat. Életemben először dolgozom. És ha látná azoknakaz embereknek az arcát, ha tudná, milyen éhesek, szerencsétlenek ésnyomorultak, megértené, mit érzek.

Odalépett a pincér, Goldberg pedig elővette a pénztárcáját és fizetett. Atárcával a kezében Barbarára nézett, és megkérdezte:

- Jár valakivel, kedves?- Nem, nem igazán. Az iskolában volt egy kedves fiú, aki a hétvégeken

lejött a Yale-ről. Burt Kingman a neve és Philadelphiában lakik. De ennekmintha már száz éve lenne. Itt is ismerek néhány fiút, de mióta visszajöttem,nem találkoztam velük. Miért?

Goldberg elmosolyodott.- Miért? Tényleg, miért is? Maga szép lány, Barbara. Ne keveredjen

bajba. Odalenn a rakparton semmit nem fog megváltoztatni. Ezt ne feledje.

31

- Magamat sem?- Ó. Itt kezdődik a baj. - Kivett a tárcájából három húszdolláros

bankjegyet, és Barbara felé tolta.- Mi ez?- Vegyen zöldséget. És ne feledje, az úton, amelyen jár, talán szüksége

lesz ügyvédre. És én nem vagyok rossz ügyvéd.Miután Dan Lavette társa, Mark Levy 1930-ban szívrohamban meghalt,

özvegye, Sarah egyedül élt a sausalitói nagy, spanyol kolóniái stílusúházban. Sam Goldberg és a felesége gyakorta ellátogatott hozzá, és amikorGoldberg megözvegyült, felvette azt a szokást, hogy hétvégén meglátogattaSarah Levyt. Egyike volt ez az elviselhetetlen magány elleni kevésvédekezőeszközének. A hétköznapok tűrhetőek voltak. Benn maradhatott azirodában, és dolgozhatott hétig, fél nyolcig, majd a Ginónál vagy valamelymásik vendéglőben elköltött vacsorával agyonüthette az est java részét; ahétvégék azonban a semmi végtelen időszakát jelentették. Ezért feleségehalála után Sam egyre gyakrabban állított be szombaton vagy vasárnap aLevy-házba. Fél évszázada ismerte Levyéket, ami 1934-ben SanFranciscóban olyan hosszú időszakot jelentett, mely csaknem a kezdetekignyúlt vissza. Amikor Sam Goldberg Sacramentóból San Franciscóbaérkezett, hogy Colby és Jessup ügyvédi irodájában tizenhét évesen jogottanuljon - akkoriban így mentek a dolgok -, egy favázas panzióban lakott azEmbarcaderón, Levyék szatócsboltjával szemben. Mivel egyedül ők voltakzsidók a túlnyomóan olasz környéken, közeli ismeretségbe került velük, ésMark apjától kapta az első megbízatását, melyben kifizetetlen számlákbólkellett mentenie a menthetőt. Mintha tegnap történt volna, úgy emlékezettarra az 1897-es napra, amikor New Yorkból megérkezett Sarah, a szép,karcsú, szöszke lány, akit feleségül adtak egy általa sohasem látott férfihoz,és akit szülei úgy küldtek el felcímkézve és megcímezve, akár egy csomagot.

Marcus most már négy éve nem él, gyorsan elvitte egy súlyos trombózis,így nem szorult annyi szánalomra, mint az özvegye, akinek lánya alig két évekövetett el öngyilkosságot. Az asszony egyetlen élő gyermeke, Jacob, ClairHarveyt vette feleségül, annak a Jack Harveynak a lányát, aki Lavette ésLevy óceánjárókból álló flottájának első kapitánya volt. A húszas évekelején, amikor az alkoholtilalmi törvény tönkretette az amerikai boripart,

32

Jake és Clair egy öreg borgazdaságot vásárolt a Napa Valleyben, és azzalsikerült túlélniük a szesztilalmat, hogy áldozati bort készítettek, először egymaroknyi San Franciscó-i ortodox zsinagóga, majd ezt követően a legtöbbkaliforniai zsinagóga és jó néhány katolikus plébánia számára. Ettől szerényfellendülésnek indultak, bár még az alkoholtilalom megszüntetése semtámasztott nagy keresletet a bor iránt. Miközben az alkoholtilalom láthatóannövelte a tömény szeszes italok fogyasztását, a borivás már csak emlékmaradt - és akik emlékeztek rá, előnyben részesítették a külföldi borokat.

A Higate nevű, négyszáz hektáros borgazdaság a Napa Valleyben feküdt,Oakville-től néhány mérföldre északra, a dombok keleti lejtőjén, és SamGoldberg most, amikor Levyék sausalitói otthona felé hajtott, azon tűnődött,ahogy már azelőtt is sokszor, miért nem fogadja el Sarah Levy Jakemeghívását, hogy lakjon náluk, ott, ahol három gyerek van, munkások, élet ésizgalom, ahelyett hogy abban a hatalmas, spanyol kolóniái stílusú házbanlakik, ahol végképp egyedül van. Az asszony gyakran mondta, hogy ő nem üla gyerekei nyakára. De mi másra valók a gyerekek, tűnődött Goldberg. Nekinem voltak gyermekei. Ha lennének, milyen gyorsan elfogadna egy ilyenmeghívást!

Elhatározta, hogy ma fölteszi neki ezt a kérdést, hangsúlyozva, hogy készöngyilkosság és tékozlás, ha egy életerős, ötvennégy éves asszony eltemetiitt magát; de Sarah hozakodott elő a Higate ügyével. Clair éppen aznapreggel telefonált, és megkérte az anyósát, hogy menjenek fel a NapaValleybe -ha Goldberg is hajlandó -, töltsék ott a délutánt, és maradjanakvacsorára is.

- Ez esetben, Sam - mondta Sarah, miután köszöntötte és megcsókolta -, teleszel a lovagom.

- Képtelenség. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy egy hatvanhat éves férfi legyena lovagod. Kísérőd igen. De lovagod nem. A fenébe is, Sarah, egészséges,gyönyörű nő vagy... túl szép ahhoz, hogy itt sorvadj el a semmittevéstől.

Az asszony mosolygott és megfogta a karját. Amikor mosolygott, fáradtarcából kivillant az a nő, akit a férfi húsz évvel azelőtt ismert. Világosszőkehaja megőszült, de a szeme ugyanolyan ragyogó kék volt, és az alakja semváltozott.

33

- Mindig azt mondtam Marthának - mondta az asszony -, hogy sohasetiltakozzon, ha egy férfi azt állítja róla, hogy gyönyörű. Persze Marthagyönyörű volt, ugye, Sam?

- Gyönyörű volt, igen.- És én nem vagyok semmittevő. Olvasok. Kötök. Gondozom a rózsáimat.

Főzök is néha.- És Marthát siratod.- Igen.- Pontosan ezt teszi veled az egyedüllét. Ami elmúlt, elmúlt. El kellene...- Sam - szakította félbe az asszony. - Ne beszéljünk arról, hogy hol élek

és miért. Elviszel a Higate-be?- Persze.A kocsiban Goldberg csak úgy odavetve megkérdezte:- Kitalálod, ki sétált be az irodámba tegnapelőtt?- Nem. Nem szeretek találgatni. De szeretném tudni.- Barbara.- Barbara? Milyen Barbara?- Barbara Lavette. Danny lánya.- Na ne!- De igen. Igen, kedves Sarah.- Egyszerűen besétált? Bejelentés nélkül?- Igen.- Miért? Már amennyiben szeretnéd elmondani.- Nem tudom biztosan, miért. Kérdéseket tett fel arról, hogy mi történt,

amikor Jean átvette a vagyont, de egyáltalán nem tudom biztosan, hogy mihozta hozzám. Azt hiszem, puhatolózott.

- Milyen? - kérdezte Sarah kíváncsian. - Hát nem különös, hogy Danlánya, és Danny mintha Mark testvére lett volna, én pedig talán haegyetlenegyszer láttam, még kislánykorában.

- Tüneményes nő, magas, mint Jean, kicsit hasonlít rá, bár nem olyan

34

szép, de hát Jeannel senki sem veheti fel a versenyt.- Valóban. Húszéves, ugye?- Igen. A második évét fejezte be a Sarah Lawrence College-ban, keleten.

Most dolgozik.- Hol?- Nem pénzért. Önkéntes a tengerhajózási dolgozók ingyenkonyháján, a

Bryant Streeten.- Barbara Lavette!- Gondoltam, hogy meg fogsz lepődni - mondta Goldberg mosolyogva. -

Változik a világ, ugye, Sarah?- Tényleg változik.A Napa Valley, mely hosszú, egyenes, keskeny, szelíd gyűrődés a csak

néha heggyé magasodó, zöld dombok között, egyedülálló hely mégKaliforniában is, ahol százezer völgy és kanyon van; ugyanis az összesamerikai szőlőtermelő vidék közül egyedül a Napa elnevezés azonosjelentésű a „bor" szóval. A hely csak kaliforniai mérték szerint ősi, hiszen ittaz európai bortermelés egészen új keletű, az első szőlőtöveket egy GeorgeYount nevű ember telepítette 1840-ben. A legtöbb régi üzemet főleg németés olasz bevándorlók építették, de nem fából, hanem inkább kőből, s aszilárd kőépületek falát hamarosan repkény borította, és bár valójában nemvoltak régiek, határozottan ezt a benyomást keltették. Ilyen kőépületcsoportot vásárolt Jaké Levy a feleségével, amikor visszatért az I.világháborúból, és amikor megvették, alig volt jobb állapotban, mint egy ősiés lepusztult romház.

Most, tizennégy évvel később egészen másképp festett minden. A régiépületeket megjavították és rendbe hozták. A domboldalakra, melyek azalkoholtilalom első éveiben egészen elhagyatottak voltak, mára szőlőtőkékszelíden ívelő és emelkedő sorait telepítették. Sövények és ágyások vettékkörül a formátlan kőházakat, és hatszáz négyszögöl kertet is feláldoztakzöldségtermesztésre.

Goldberg a 29-es országútról ráfordult egy földútra, mely a dombokközött kanyargott a borgazdaság kőpilléres vaskapujáig. Amikor kiszállt az

35

autóból és Sarah-t is kisegítette, Jake, Clair, a három gyermek és a két kutyajött elébük. Jaké magas, erős felépítésű, harmincöt éves férfi volt, egy évvelfiatalabb felesége pedig hosszú karú és lábú, szeplős, napbarnított asszonydús, narancsvörös hajjal, aki nem fordított különösebb gondot csinoskülsejére. A két fiú, a tizenkét éves Adam és a tízéves Joshua anyjukalacsony, vigyorgó mása volt, répaszínű hajú és szeplős, a legkisebb, anyolcéves Sally pedig nagyanyja világos szemét és szöszke haját örökölte.

Goldberg enyhe szomorúsággal és irigységgel figyelte, ahogy a családmelegen és izgatottan üdvözölte Sarah-t. Távol maradt az ölelések, csivitelőgyerekek és ugató kutyák zűrzavarától. E világinak és szentimentálisnak láttamagát ebben a környezetben, de szentimentális ember volt. Akkor Clairészrevette, milyen csüggedten és magára hagyottan áll ott, odament hozzá,megfogta a karját, és azt mondta, mindannyian nagyon örülnek, hogy látják.

- Ezer éve nem láttunk - mondta Clair. - Csak te meg anya maradtatok megnekünk a régi időkből.

- Rá se ismernék erre a helyre. A fellendülés szagát árasztja.- Ez csak látszat - mondta Jake.- Fáradtak vagyok?- Egyáltalán nem - felelte Sarah.- Miért csak a látszat? - kérdezte Goldberg.- Mert az amerikaiak elfelejtették, hogyan kell bort inni. Ha whiskyt

főznénk, úsznánk a pénzben. Az alkoholtilalom idején minden valamirevalóbort Franciaországból csempésztek be, és csak a gazdagok engedhették megmaguknak. Most pedig már nem kell nekik a hazai bor.

- Ami pedig van olyan jó, vagy még jobb is, mint amit Európábankészítenek - tette hozzá Clair.

- Hát, időnként. Gyere, Sam, hadd vezesselek körbe. Rajtad fogokgyakorolni. Clairnek az az elképzelése, hogy hétvégén nyissuk meg agazdaságot a nyilvánosság előtt, hadd kóstolják meg az emberek atermékünket, és így növeljük a keresletet. Lehet, hogy menne is a dolog, hameg tudnánk győzni a nagyobb gazdaságokat, hogy ők is ezt tegyék, de mi túlkicsik vagyunk ahhoz, hogy ez valamit is számítson. Jövő héten felkeressük

36

őket, és javasolni fogjuk, de ki tudja? Mindegy, rajtad és anyán fogokgyakorolni.

- Én már láttam - mondta Sarah. - Vidd Samet. Én majd segítek Clairnekodabenn.

Jake a kőépületek felé vezette Goldberget, a gyerekek kíváncsian követtékőket. Jake felmutatott a domboldalra.

- Ott van a legújabb telepítésünk. Pinot Noir. Persze mondhatod erre,hogy a völgyben a Zinfandel honos, és erről vagyunk híresek. DeFranciaországban megkóstoltam a Pinot Noirt, és az olyan volt, mint azistenek bora, és Clairrel elhatároztuk, hogy mi is készítünk ilyen vagy mégjobb bort, és, a kutyafáját, azt hiszem, sikerült. Később majd megkóstolod.Ötszáz tővel kezdtük, és most nekünk van a legjobb Pinot Noir-állományunka völgyben. Sam, gyere vissza a nyár végén, amikor érik a szőlő, hidd el,ritka élvezetben lesz részed.

Mi itt nem öntözünk. Néhány termelő öntöz, de ha engem kérdezel, azembernek jobb szőlője lesz, ha a növénynek meg kell küzdenie anedvességért. Ha az ember öntöz, a tövek roskadoznak a szőlőtől, de amohóság jutalma a gyengébb minőség.

- Jake elhallgatott. Goldberg ámulattal nézte. - Mi az, Sam? - kérdezteJake.

- A szenvedélyed, fiam. Elképesztő.- Miért? A borhoz szenvedély kell. Jóságos isten, Sam, emlékszel,

mennyit kuporgattunk, éheztünk és dolgoztunk, hogy a miénk legyen ez ahely? Ez az életem. Mintha minden tövet név, szám és fajta szerint ismernékodafenn a domboldalon.

A mellettük ballagó kis Adam így szólt:- Úgy bizony, Mr. Goldberg.- Őket is beoltottad - jegyezte meg Goldberg szárazon.- A Higate oltotta be őket. Néha azon gondolkodom, mit jelent nekik, hogy

ilyen helyen nőnek fel és Clair az anyjuk.- Neked magadnak is elég jó anya jutott.- Nem akarom őt kisebbíteni, Sam, csak megállapítottam valamit. Nagyon

37

meleg van ahhoz, hogy fölmásszunk a dombra és megnézzük a szőlőt. Gyerebe ide - mondta, és a legnagyobb kőépület bejáratára mutatott.

Amikor Goldberg belépett a forró napsütésből, a hűvös sötétség előszörelvakította. Megállt, hogy a szeme hozzászokjon, majd mélyen beszívta ahideg, fanyar levegőt.

- A szagtól van - mondta Jake. - Először furcsa. Aztán olyan lesz, mint aparfüm. Mit iszol, Sam?

- Skót whiskyt.- Hát persze. Mikor kóstoltál utoljára valóban finom bort?- Azt hiszem, akkor, amikor Jill-lel Franciaországban voltam.

Kilencszáztizenkettőben. Nem vagyok borivó, Jake.- Majd leszel. Itt vigyázz. - Jake, nyomában a három gyerekkel, akiket

láthatóan lenyűgözött az apjuk mögött ballagó nagyon kövér, szemüvegesférfi, lefelé indult a kongó pincébe vezető kőlépcsőn. Bor mindenütt:palackokban, kis és nagy hordókban. A levegő hűvös, nyirkos és kábító volta bor dohos szagától.

- Ez az érlelő. Az ott - a nagy hordókra mutatott - az áldozati bor. Ezzelkeressük a kenyerünket, Sam, ha bele tudsz gondolni. Ezzel kezdtük, és ígyéltük túl az alkoholtilalmat, először az öreg Blum rabbi zsinagógáival, aztána templomokkal. Most már vagy húszezer hordó áldozati bort készítünkévente, portóit és malagát, így nevezzük őket, és nem is rossz utánzatai avalódinak. Finom, jó bor, ha szereted az édes bort. Én nem szeretem. Ehheznem mi termesztjük a szőlőt. Odalenn Fresnóban vesszük. Az ember azthihetné, hogy kilencszáz hektós biztos piaccal egész jól keresünk.

- És kerestek?- Egy garast se. Huszonnyolcban és huszonkilencben tényleg kerestünk

vele, de a válság a föld alá nyomta az árakat. A pénzünknél vagyunk. Gyerevissza a nyár végén, és húsz embert találsz, aki itt meg a szőlőben dolgozik.Ki tudjuk őket fizetni, és ezzel beérjük.

A palackozott bor állványaira mutatott.- Ez a Pinot Noir, életem értelme. Ez bor - mondta lassan, szinte áhítattal.

- Vagy negyvenöt hektót készítünk évente, palackozzuk, hat hónapig az

38

üvegben érleljük, így tároljuk, lefelé fordított dugóval. A dugó nedvesmarad, a bor lélegzik és él.

- Te jó ég, neked már ez a vallásod.- Meglehet. A vallás és a bor sohasem állt túl távol egymástól. Ebből

fizetjük ki a számláinkat. Hadd mutassam meg a többit is, ez csak avégtermék.

Jake helyiségről helyiségre vezette Goldberget, elhaladtak a prések, azerjesztőkádak, a tárolótartályok mellett, majd a palackozóba értek.

- Mindezt egy pohár borért - mondta Goldberg megviselten.- Ez is kell hozzá, és más is. Érzék és szerencse. Anélkül az ember

halálra van ítélve. Lehet, hogy nincs hozzá elég érzékünk, de szerencsénkannál több volt. Erre, Sam.

A palackozó végébe ment, ahol fél tucat dugó nélküli, felcímkézett palackállt.

- A kóstolószobánk - magyarázta. - Még nem az igazi. De egyszer az lesz.Ez itt a Pinot Noir-készletünk. Ellenőrizzük, hogyan érik. Kibontjuk, ésnéhány óráig hagyjuk lélegezni. -Két pohárba sötét vörösbort töltött. -Kóstold meg.

Goldberg lassan itta a bort. Utoljára abból a borból ivott, amivel Ginoajándékozta meg a vendéglőben. Emlékezett a nyers, áporodott ízére. Ez abor itt olyan, mint a folyékony bársony, száraz, enyhén dióízű és finom,maradandó illatú.

- Nem sokat értek a borokhoz - mondta Goldberg.- Ízlik?- Ha értenék hozzá, azt mondanám, átkozottul finom.- Meghiszem azt. Ez a bor, Sam, egy nap meghódítja majd a világot.Willis Mackenzie, a félszigeten fekvő Menlo Park lovasklubjának

főidomárja szakértője volt a gazdagok és gyermekeik erkölcseinek ésmindennapos szokásainak - különösen azon az alapon, ahogy a lovakhozviszonyultak. A ló, Mackenzie így látta, egy csoportba sorolható az itallal, aszerencsejátékkal és a rendszertelen szexszel; inkább szenvedély, mintélvezet, inkább státusszimbólum, mint érdeklődés tárgya San Francisco és a

39

félsziget gazdagjainak szemében, akár mint az autó a felső középosztálynak -és ez a válság kezdete óta egyre inkább így volt.

Voltak azonban kivételek, olyan emberek, akik szenvedélyesen szerették alovat. Mackenzie, a magas, kemény arcélű, negyvenöt éves férfi az ilyeneketkelletlen mosollyal választotta el a többiektől. Keserű ember volt, utáltaazokat, akiket szolgált, utálta és rosszul tűrte a gazdagokat, ugyanakkorkívánta és ki nem állhatta a jól ápolt, gondozott asszonyaikat. BarbaraLavette-et azok különleges csoportjában helyezte el, akik szeretik ésmegértik a lovat, és ezen a napon, amikor a lány közölte, hogy szeretnéeladni Sandyt, hétéves pej kancáját, elgondolkodva nézett rá, majdgyanakodva megkérdezte, miért.

- Megvan az okom rá, Mac.- Hát, átkozottul jó ló, mindkét ágról jó a vérvonala. Megvannak a

papírjai? - kérdezte, s közben azon tűnődött, mennyit kereshet az üzleten.Helyben persze nem menne könnyen. De a megyén kívül valószínűlegkereshet vele néhány százast.

- Tessék - felelte Barbara, és elővette a papírokat a táskájából.- Nem most rögtön. Tudja, hogy augusztusban árverés lesz.- Nem akarok várni. Most akarom eladni.- Hát - mondta lassan a férfi -, van egy hölgy a pasadenai Flintridge-ben.

Épp egy jó, kezes kancát keres.- Az időbe telik, ugye?- Vagy egy hétbe. Meg akarja nézni a lovat.- Nem. Ma akarom eladni.- Hát... hát, álljon meg a menet, Miss Lavette. Az ember nem úgy ad el

egy lovat, mint egy gatyát. Vevőt kell rá találni, aztán meg kell vele beszélni.Fel kell ülnie az állatra. Senki sem vesz zsákbamacskát.

- Sandy nem zsákbamacska. Tudom, hogy maga vesz néha lovat, Mac.Mennyit adna Sandyért?

- Nekem akarja eladni?- A mai napon akarom eladni.

40

Mackenzie egy hosszú pillanatig elgondolkodva bámult a lányra. Barbarakocsija, egy 1933-as Ford furgon mellett álltak, az istállókhoz vezető földútszélén. Mackenzie a kocsit nézte, végigsimított a lökhárítón és megkérdezte:

- Mi történt a Buickjával?Az égvilágon semmi köze hozzá, gondolta Barbara. A férfi gyanút fogott.

A távolságtartás gondosan felépített fala összeomlott. Mackenzie rájött, hogya lány bajban van, ezért támadásba lendült.

- Hajlandó megvenni Sandyt? - kérdezte a lány. Nem állt szándékában akocsiról társalogni, elég baja lesz vele úgyis, ha az anyja visszatér. Alehajtható tetejű Buickot tőle kapta a tizennyolcadik születésnapjára, de aBryant Street-i ingyenkonyhára semmiképpen nem mehetett oda vele, sehogysem tudott volna megmagyarázni egy ilyen autót, és különben is, túl kicsi acsomagtartója. Eladta, és megvette a Ford furgont.

- Menjünk az istállóhoz, és nézzük meg.- Nem. Nem akarom többé látni. Megveszi?- Én csak az idomár vagyok itt, Miss Lavette. Nekem nincs annyi pénzem,

mint azoknak, akik a klubbajárnak. De azt hiszem, meg tudom venni. - Azállát dörzsölve gondolkodott. -Négyszázat adok érte.

- Na ne. Maga viccel. Csak a nyereg százötvenbe kerül.- A nyerget is odaadja?- Sandy ezret ér. Tudja jól.A férfi a fejét rázta.- Az túl sok az én tárcámnak. Nyereggel együtt adok érte ötszázat.- Ugyan, Mac. Tudja, mennyit ér Sandy.- Mondtam már, én csak az idomár vagyok. Ha vár egy-két hetet, ettől a

flintridge-i hölgytől kaphat talán hétszázat. Ha megvárja az árverést, lehet,hogy megkap annyit, lehet, hogy többet.

- Készpénzzel fizet? Még ma?- Készpénzzel fizetek - mondta a férfi.Barbara Menlo Parkból észak felé hajtott, potyogtak a könnyei és ötszáz

dollár lapult a táskájában. „Nem sírok egy ló miatt - mondta magában. -

41

Nem sírok, nem sírok." Vagy önmaga miatt sírt, félelmében? Végül is kilenchónapot töltött Sandy nélkül, és az igazat megvallva, alig gondolt az állatra.Magától a tettől dermedt meg, attól, hogy eladta, méghozzá annak anyomorult Mackenzie-nek - ez még dermesztőbb, mint hogy eladta akocsiját, a smaragdtűjét meg az arany karkötőjét. Idővel valamennyienvisszatérnek, az anyja, John Whittier és a bátyja, Tom is. Anyja azonnalészrevesz mindent. Egyenesen a lényegre tér, „Barbara, miért adtad el azt agyönyörű Buickot, és miért vetted azt a vacak Fordot?" Attól, hogy eznagyon különleges és pompás születésnapi ajándék volt, a tilalmas üzletcsak még szégyenletesebb. „És hol a karkötőd? Mit adtál még el? Mifélebajba kerültél?" Barbara rosszul hazudott, nem nagyon értett ehhez amesterséghez. Egyszerűen elmondja az igazat, és jöjjön, aminek jönnie kell.

Semmi rosszat nem követett el, mondta magában. Szeretetből ésrészvétből cselekedett. De csakugyan így volt? Vagy csak azért tette, mertundorodott a saját életmódjától és mindentől, ami körülvette? Ha így van, ezaz undor elég hirtelen jött. Néhány hónappal ezelőtt még meglehetősenelégedett főiskolai hallgató volt. Aztán visszatért abba az otthonba, melynem az övé, bár most már azon is eltűnődött, vajon a Russian Hill-i ház volt-e valaha az övé valamilyen értelemben. Vagy a szülők otthona a gyermekotthona is egyben? Most már sajnálta önmagát, pedig az ilyesmitőlegyszerűen undorodott. Az anyja barátai sajnáltatták magukat; emlékezett rá,hogy kihallgatta a beszélgetéseiket, felidézte, hogy bosszankodott amilliomosfeleségeken, akik a harmincas évek Amerikájában sajnáltattákmagukat.

Nem véletlenül ment el a Bryant Streetre. Imádta a rakpartot, azEmbarcaderót, a dokkokat, a halászhajókat, a nagy gőzösöket, ateherhajókat, a hatalmas luxushajókat. Az egész része volt egy mitológiának,mely különös gyermekkorához s ahhoz az apához tapadt, akit sohasem ismertigazán. Az a világ volt ez, ahol apja a nagyapja halászhajóján kezdte, sebből építette fel saját pénz- és hajóbirodalmát. Aztán pedig otthagyta, hátatfordított neki; és mivel Barbara ezt nem értette, lovagias tettet fabrikáltbelőle. Hogy az apjának vagyona volt, és lemondott róla, hogy valami igazittalált, hogy értelmes áldozatot vállalt - mindez ott kavargott a lányban,romantikus álmokkal, az elolvasott regényekkel, a főiskolai barátokkalfolytatott beszélgetésekkel színezve, és gyerekes módon zűrzavarrá és

42

kétségbeeséssé állt össze, mely ellentétben állt alapvetően vidámtermészetével.

Aztán egy nap ott állt a Bryant Street-i ingyenkonyha előtt, csak állt, ésnézte az ételért sorba álló, sztrájkoló dokkmunkásokat. Elénk képzelete volt,és a munkásosztályról alkotott romantikus képét főleg Jack London és UptonSinclair regényei alakították ki. Mindez oda vezetett, hogy megismerkedettDominick Salone-nal.

A fiú megállt mellette, és megkérdezte:- Valami baj van, hölgyem?Olyan magas volt, mint ő, sovány, arcának sötét bőre a csontjára feszült,

szeme mélyen ülő, sötét, fürkésző, orra kicsiny, haja fekete, rakoncátlan, sfiatalsága ellenére ráncok ültek széles szájának mindkét szegletében. Nemlehetett több huszonhárom-huszonnégy évesnél. Farmert viselt, trikójárapedig pecsétes, zöld gyapjúkabátot húzott.

A lány csak bámult rá.- Merthogy sír, hölgyem.- Nem sírok.- Hogy a fenébe ne sírna. Hölgyem, a velünk rokonszenvezők többnyire

nem sírnak.- Nem sírok.- Jó, jó. - Vállat vont és elfordult.Barbara megérintette az arcát. Nedves volt. Aztán a fiú után kiáltott.- Uram!Amikor a fiú megfordult, a lány éppen az arcát törölte egy zsebkendővel.

A fiú csak állt és bámult rá, Barbara pedig odalépett hozzá.- Feltehetnék egy kérdést, uram? - kérdezte szorongva.- A nevem Nick. Nick Salone. Ne urazz.Barbara egészen elképedt a választól. Egy-két pillanatig csendben állt,

mire a fiú megkérdezte:- Szóval?

43

- Az én nevem Bobby.- Jól van, Bobby, kérdezz.- Mit?- Azt mondtad, fel akarsz tenni egy kérdést. A lány a konyha felé bólintott.- Hogyan üzemeltetitek? Úgy értem, honnan szerzitek az ételt?- Mi van veled, húgom? Egy újságnak dolgozol, vagy mi?- Te gyanakszol rám.- Ez a fenenagy igazság. Mindenkire gyanakszom, aki úgy néz ki, mint te.- Hogy érted ezt? Hogy nézek ki?- Jézusom - mondta a fiú. - Hagyjuk. Azt akarod tudni, honnan szerezzük

az ételt? Azelőtt a sztrájkalapból vettük, de az kimerült. Elúszott, feléltük.Úgyhogy most onnan jön, ahonnan össze tudjuk koldulni, kölcsön tudjukkérni, el tudjuk lopni.

- Ó - mondta a lány, majd szinte mesterkélten megkérdezte: - Nem lennebaj, ha hoznék nektek némi ételt... hozzájárulásként? Senki nem venné rossznéven?

- Rossz néven?- Nem értek az ilyesmihez - mondta a lány akadozva.- Nem, senki nem venné rossz néven.- Hová vigyem?A fiú az utcáról nyíló sikátorra mutatott.- Ez vezet hátra, a konyhához. Csak vidd oda a konyhához, így kezdődött.

Barbarának, miközben a néhány saroknyira álló zöldséges felé tartott,eszébe ötlött, hogy tessék, már életének huszonegyedik évében jár, mégsemvett még soha mást egy élelmiszerboltban, mint egy zacskó sósrudat,süteményt vagy virslit a főiskolai kollégiumban tartott késő esti lakomához.Soha nem ment ételt venni csak azért, hogy ételt vegyen, ételt azért, hogyegyenek azok, akik éhesek. Most vagy tizenkét dollár volt a pénztárcájában,és a leghalványabb fogalma sem volt arról, mennyi ételt lehet venni tizenkétdollárért.

A kis fűszerbolt pultja mögött álló férfinak rozmárbajsza volt és vizenyős,

44

kék szeme. Déli fél egy volt, és a boltban nem tartózkodott más vásárló. Atulajdonos figyelte, gyanakodva méregette a lányt. Végül, mivel Barbaracsak állt ott szótlanul, így szólt:

- Cigarettát nem árulunk, kisasszony.- Nem cigarettát szeretnék. - Valahol azt olvasta, hogy a babnak jó a

tápértéke, és az ő fejében a bab és a munkások valahogyan mindenképpenösszekapcsolódtak. - Mennyi a bab? - kérdezte.

- A bab?- Igen, a bab.- Milyen bab? Van limababunk, szárazbabunk, spanyolbabunk, mexikói

babunk... melyik?- Nem tudom - mondta a lány szerencsétlenül.- Főzött már valaha babot?- Nem.A férfi gyanakvóan nézte a lányt. Mindenki gyanakodott rá. Nem tudta,

hogyan viselkedjen, hogyan öltözködjön; s ennek egyre inkább tudatáraébredt. Mégis makacsul kitartott.

- Ha maga készítené, melyikből főzne?- Nem adok főzési tanácsokat.- Melyik a szárazbab? - kérdezte a lány kétségbeesetten. A férfi

felmutatott egy maréknyit.- Ez.- Rendben. Adjon tizenkét dollárért.A férfi rábámult.- Mi a baj? - kérdezte a lány.- Hölgyem, tizenkét dollárért egy ötvenkilós zsákot kap.- Tényleg?- Tényleg.- Akkor adjon öt kilót. - Valami ismerős dolog villant a szemébe. -

Mennyi az a szalámi? - kérdezte, a pult mögött lógó sorra mutatva.

45

- Negyven cent egy kiló. Minden rúd két és fél kilós.Megrakva annyi élelmiszerrel, amennyit csak elbírt, visszaindult a Bryant

Street-i ingyenkonyhához, bement a sikátorba, majd a nyitott konyhába, aholletette az élelmet, és elmenekült. Azután két nap alatt elég bátorságot gyűjtöttahhoz, hogy visszatérjen. Közben tájékozódott. Lement a Pacific Heights-iház konyhájába, bemutatkozott Mrs. Britskynek, a lengyel szakácsnőnek, akiodalenn uralkodott, és megkérdezte, mire megy el a legtöbb konyhapénz -azzal az ürüggyel, hogy dolgozatot kell írnia, mire visszatér az iskolába.

- Húsra, húsra - felelte Mrs. Britsky határozottan. - Válság van, de ebbőlnem következik, hogy lemondanak róla. A mamája mindig franciásat akar.Bordát, aminek egy dollár kilója; báránygerincet, egy dollár tízért;ürücombot, kilencvennyolc centért. Ezekbe az árakba bele lehet pusztulni.

- De hát nincs olcsóbb hús?- Olcsóbb hús Whittieréknél, ugyan már!- Nem náluk. Csak tudni szeretném. Mit csinál egy szegény család? Mit

vesznek?- Kaphat egy kiló marhaszívet húsz centért, jó hús az, ha jól megfőzik,

lapockát ötven centért, disznóhúst hatvanért, báránymellet huszonnégycentért.

- Hol lehet kapni?- A hentesnél, aranyom, hol másutt?Barbara később azon tűnődött, vajon bekövetkezett volna-e mindez, ha

nincs egyedül a nagy házban, ha anyja, John Whittier és Tom nincs keleten.Részben játék volt ez, mely hatalmába kerítette és kíváncsivá tette, ésamelyet sokkal izgalmasabbnak talált, mint a vendégségeket, ahovámeghívták, meg a találkáit az unalmas, üresfejű fiatalemberekkel; másrésztpedig ez volt az ő bosszúja John Whittieren, a San Franciscóban horgonyzóteherhajók felének tulajdonosán; harmadrészt így élte ki romantikus részvététés szánakozását.

Ahhoz, hogy az ingyenkonyhára visszatérjen, olcsó műbőr táskát vásárolt,régi pulóvert, skótkockás szoknyát és barna papucscipőt húzott. Vett tíz kilóleveshúst. Tudta, hogy játékot, kislányos játékot játszik, hogy valamiféle

46

maszk mögé rejtőzik, de ettől a tudattól a játék csak még izgalmasabbá vált.Ezúttal Dominick Salone is ott volt, egy gyümölcsösládán ült és krumplithámozott, és bár először meglepődött a lány érkezésén, elvigyorodott. Akonyha szükségmegoldás volt az üzlet hátuljában, és egy régi széntüzelésűtűzhelyen főztek. Még egy nő volt a helyiségben, egy Irma nevű, testesmexikói asszony, és Salone-on kívül még négy férfi, valamennyiendokkmunkások. Nagy hűhót csaptak a hús körül, és Salone bemutattaBarbarát a többieknek. Ekkor mondta a lány, hogy Winternek hívják.Kitalálta a fedőtörténetét is, hogy a nagy L & L áruházban dolgozikkönyvelőként, a négytől éjfélig tartó műszakban, ő készíti a mérleget a napibevételről. A Market Street-i L & L áruházat az apja, Dan Lavette, és atársa, Marcus Levy alapította, úgyhogy legalább halvány fogalma volt aműködéséről. Az állás, ezt találta ki, érthetővé teszi, hogy miért van szabadideje nappal, az élelmiszerre költött pénzről pedig azt állította, hogy azáruház dolgozóitól gyűjtötte.

Aznap felajánlotta Dominicknak, hogy segít krumplit hámozni, azutánosztotta a pörköltet a sztrájkoló dokkmunkásoknak. Ez volt a kezdet.

Olyan kezdet, melyet át- meg átszőttek az illúziók. Az egyik illúzió adokkmunkások nemes lelkére vonatkozott. Olyan tulajdonságokkal ruháztafel őket, melyekről úgy érezte, apjában lelt rájuk: egyenességgel, csendesbéketűréssel, erkölcsi érzékkel. A másik illúzió Dominick Salone-t érintette,ő is apjára emlékeztette, aki halászként kezdte, és feleségül vette a NobHill-i Seldonok lányát. Ugyancsak illúzió volt, hogy úgy érezte,láthatatlanná tévő köpenyt terített magára, s ez csak még csábítóbbá tette azta játékot, hogy más ember lett, akinek más az élete és más a háttere is. ASalone-hoz fűződő kapcsolata először nem terjedt túl a konyhában folytatottbeszélgetéseken, de egy nap a fiú lekísérte a lányt a Townsend Streetvégében húzódó dokkokhoz, és megmutatta neki Harry Bridgest. Salone asztrájkot vezető Bridgesben hőst látott, aki nem „hamis", nem „valami tetvesnagyokos", aki a munkásmozgalom hátán építi föl a karrierjét, hanemegyszerű dokkmunkás, akárcsak ő.

- A fenébe is, a legremekebb ember, akit életemben ismertem - mondtaSalone. - Senki sem mérhető Aussihoz, senki.

- Miért nevezed Aussinak? - kérdezte Barbara.

47

- Mert Ausztráliából jött.Barbara, amikor Bridgest nézte, rájött, mennyire hasonlít Dominick

Salone-ra, sovány, ugyanolyan magas, keskeny, markáns arc, nagy, hegyesorr, sötét haj, melyet simára fésült és a szél ellen vazelinnel kent be -mindketten éles ellentétben álltak azokkal a fiúkkal, akiket ő ismert, akiketvárosszerte csak „Nob Hill-i bandának" neveztek, azokkal a magas, edzett,jól ápolt, atletikus fiatalemberekkel, akik lovat tartottak Menlo Parkban és aSan Franciscó-i öbölben vitorláztak.

- Nagyra tartod Bridgest, ugye?- Mondtam: a legremekebb ember, akit valaha ismertem.Olyan világban jártak, mely csak néhány mérföldre esett a lány otthonától,

mégis egészen más volt, nézték a hajókat, melyek mostohaapja és anyjatulajdonában voltak, a kikötött hajókat, melyek előtt keserű arckifejezésűsztrájkolok sora állt. Salone lassan beszélt, apránként bökte ki a szavakat,néha a lányra pillantott, de nem tett lépést, nem közeledett felé, még a kezétsem fogta meg.

Barbara egyszerűen nem tudta, mit érez a fiú iránt, ha érzett valamitegyáltalán azon a kíváncsiságon kívül, amit az idegensége és a másságakeltett benne. Most pedig, hetek múltával, amikor a ló eladása után északfelé hajtott Menlo Parkból, és az állatot is, magát is siratta, még most semtudott többet ennek a dolognak a mibenlétéről, amelybe belevetette magát.Eszébe jutott Oscar Wilde novellája, „A boldog herceg", az arannyal bevontés drágakövekkel kirakott hercegről, akinek szobra valamelyik európaivárosban emelkedett a magasba, és a verébről, amely a szegénység és aszenvedés híreit vitte a hercegnek. A herceg minden alkalommal megvált egykevés aranytól vagy drágakőtől, hogy enyhítse a szegények nyomorúságát -míg végül csak a szobor ólommagja maradt meg. A lány önmagát aszoborhoz hasonlította, de aztán volt olyan bölcs és józan, hogy nevetésbentörjön ki a tulajdon érzelgősségén.

- Micsoda szörnyű, lehetetlen seggfej vagyok! - mondta hangosan. - Nemvádolhatom anyát, amiért nincs türelme hozzám.

Elég őszinte volt magához, hogy felismerje, ha minden értéktárgyát eladja- ékszereket, csecsebecséket, autót és most a lovat is -, nagyobb

48

megelégedést és tiszta izgalmat érez, mint addigi életében. Tényleg nagyonegyszerű játék volt. Soha nem ismerte az éhséget, soha nem volt szükségepénzre a megélhetéshez, és minden este a Pacific Heights-i hodályméretűházba tért haza.

Joseph Lavette tizenhét éves korában százkilencven centi magas volt ésnyolcvan kilót nyomott. A Los Angeles-i Westwoodban működő középiskolafutballcsapatának edzője kiszemelte, és megpróbálta megnyerni a csapatnak.Joseph elutasította. Szelíd, halk szavú, magánakvaló fiú volt, magas,izmoktól duzzadó alakja ellenére nem nagyon törődött a testedzéssel. Azedző, aki nem szívesen mondott volna le arról, amit ő elsőrendű fizikumúpéldánynak tartott, előadásba fogott az indiánok természetesfutballtehetségéről. Érthető tévedés volt ez. Fekete, enyhén ferde vágásúszeméből, egyenes szálú fekete hajából és barna bőréből ítélve Joe lehetettakár indián is; és a francia-olasz Lavette névről joggal gondolhatta, hogyvalahonnan északnyugatról származik.

- Nem vagyok indián - mondta Joe. - Kínai vagyok. Az nem ugyanaz. Micsapnivaló futballisták vagyunk. Egyébként sincs időm.

- Egy olyan névvel, mint a Lavette? - horkant fel az edző.- Az apám olasz. Az anyám kínai.Féltve őrzött idejét könyvekkel és nagyapjával, Feng Wóval töltötte. Nem

tudott betelni az olvasással, szinte válogatás nélkül elolvasott mindent,amire csak rá tudta tenni a kezét. Ami a nagyapját, Feng Wót illeti, ő kétévvel azelőtt már eldöntötte, hogy bár ő maga ezen a barbár földön élte le azéletét, ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy az unokájának szükségképpenbarbárként kell felnőnie. Ennek következtében azután nagyon szertartásosanés udvariasan megpendítette a dolgot a családi vacsoraasztalnál,bejelentvén, hogy ha Mr. Lavette is beleegyezik, szeretné az unokájátmegtanítani olvasni, írni és beszélni a legősibb és legtiszteletreméltóbbnyelven, melyet mandarinnak neveznek. Mivel kínai volt, Feng Wo nem kértese Joseph anyjának, May Lingnek, se magának Josephnek a véleményét vagybeleegyezését.

- Kínaiul! Maga viccel? - kérdezte Dan. - Mióta huszonöt éve beállthozzám dolgozni, nem tanultam meg tíz szónál többet kínaiul, és ebben benne

49

van a May Linggel kötött házasságom ideje is. Senki sem tud megtanulnikínaiul.

- Kivéve öt-hatszázmillió kínait - mondta May Ling kedvesen. - Ideértvemagamat is. Apa megtanított a mandarinra, és elég kantonit és sanghajitszedtem föl ahhoz, hogy azokkal is elboldoguljak. Úgyhogy sa qua trey bun.

- Az meg mi az ördögöt jelent?- Legjobb, ha meg se mondjuk - mondta Feng Wo. - A lányomnak sok

rossz szokása van.- Miért nem kérdezzük meg Joe-t, mi a véleménye? - kérdezte Dan.- Nekem tetszik az ötlet - mondta Joe.- Na, ne hamarkodd el a dolgot - szólt közbe May Ling. - Joe, te tényleg

nem tudod, mire vállalkozol. Ha apa megtanít olvasni és írni, az azt jelenti,hogy vagy ötezer ideogrammát kell megtanulnod... képeket, jeleket. Tudod,ez képírás. Egyáltalán nem olyan, mint a mi ábécénk.

- Akkor ez eldönti a dolgot - mondta Dan. Ő maga sohasem fejezte be aközépiskolát. Műveltségét csaknem kizárólag May Lingnek köszönhette,azoknak a könyveknek, melyeknek az elolvasására az asszony vette rá,valamint May Ling tudásának abból a finom áramlásából, melyet szinteanélkül szívott magába, hogy tudott volna róla. Mégis megszállottan vágyottrá, hogy a fia művelt, nagyon művelt ember legyen. Még mindig benne volt akésztetés, hogy az ember jobban csináljon valamit másoknál. - Mi lesz aziskolával? Meg a többivel? És kivel beszél majd kínaiul?

- Velem - mondta May Ling szelíden. - Anyámmal, apámmal . . . és kitudja, kivel még. Miért nem bízzuk rá a döntést?

- Megpróbálhatom - motyogta Joe bizonytalanul.Egy évvel később már kétoldalas levelet tudott írni Barbarának a Sarah

Lawrence-be, melyet a lány büszkén mutatott meg a barátainak, és amelyetnem a tanszék egyik tagja fordított le neki, hanem egy yonkersi kínaimosodás.

Most, 1934 júniusának elején Joseph Lavette hazament, és elmondtaanyjának és apjának, hogy őt választották ki a középiskola tanévzáróbeszédének megtartására. Dan, aki még a munkaruháját viselte, aki csak pár

50

perccel azelőtt vette föl May Linget a könyvtárnál, csendben hallgatta fiát,bólintott, majd fölment az emeletre, a szobájába. Joseph az anyjára bámult.

- Dühös rám? Nem örül?- Dehogynem örül. - Átölelte és megcsókolta Josephet. -Olyan boldog,

amilyen büszke én vagyok. Ez csodálatos dolog.- Akkor miért...?- Adj neki egy kis időt, Joe. Apád különös ember. Azt hiszem, ez a

legcsodálatosabb dolog, ami életében történt, de meg kell emésztenie.- De miért? Nem én akartam, de azt hittem, örülni fog. Azt hittem, izgatott

lesz...- Ne többet. Most elég. Egyszer majd beszélgetünk apádról. Túl sokáig

volt távol tőled. Egy régi kínai mondás szerint, hacsak az ember nincspusztulásra ítélve, előbb-utóbb magába kell fordulnia, és meg kell kérdenieönmagától, miért él. És meg kell találnia a választ. Apád kétségbeesettenigyekszik megtalálni. Ő semmilyen más férfira nem hasonlít, akit valaha isismertem. Értesz engem?

- Nem hiszem.May Ling fölment a hálószobába. Dan az ablak előtt állt és kifelé nézett.- Nos, Danny?Dan feléje fordult.- Megbántottam, ugye?- Meg fogja érteni.- És te?- Talán.- Nem tudom, mit mondjak. Semmit nem tudtam szavakba önteni.- Ez nem olyan meglepő, Danny. O okos fiú és sokat tanult. Eléggé

kedvelik is. De akármit tesz, úgy érzi, nem felel meg annak, amit elvársztőle.

- Istenem, tényleg így érzi?- Azt hiszem.

51

- Számomra ez a gyerek jelenti az egész világot - mondta Dan.- Ez nem helyes - mondta May Ling enyhe éllel a hangjában. - Csak

negyvenöt éves vagy. Hogyan jelentheti ő neked az egész világot? Nekimegvan a maga élete, neked meg a tiéd. Mondta már neked, hogy mitszeretne csinálni? Beszéltetek már erről valaha? Leültél-e vele egyszer is,hogy beszéljetek?

- Mit szeretne csinálni?- Orvos akar lenni. Azt hiszi, nem engedhetjük meg magunknak.- A fenébe is, dehogynem!- Akkor kezdd azzal, hogy ezt megmondod neki.Leona Asquith, Jean nagynénje hetvenkét éves volt. Özvegyasszony

szerény vagyonnal - szerénnyel, ha nem számítjuk a Beacon Hill-i házát,ahol a XVIII. és XIX. századi bútorok és festmények eredetiek ésfelbecsülhetetlen értékűek voltak. Nappalijában egy befejezetlen AthenaeumWashington lógott, melyet néhány szakértő korábbinak tartott a bostonimúzeumban őrzött Stuart Washingtonnál, a könyvtárban pedig két valódi vanDyck függött. Jeant, akit máris országszerte ismertek arról, hogy az amerikaifestészet Ashcan iskolájának mecénása és pártfogója, és aki John Sloan,Kuniyoshi, Reginald Marsh, George Biddle és sok más művész egyik elsőbuzgó vásárlója volt, nem érdekelte igazán, hogy ő maga korai amerikaifestményeket vásároljon, de arról igenis álmodott, hogy az Asquith-gyűjteményt egy San Franciscó-i képtárba vigye. Ez volt az egyik oka annak,hogy kitérőt tett Bostonba, ahol egy olyan asszonnyal találkozott, akiKaliforniát csak egy fokkal tartotta kevésbé barbár világnak, mint a délenTexas néven ismert pusztaságot.

Férje, John Whittier viszont imádta Bostont, legalábbis azt a bostoni kört,melyben forogtak, mert tagjainak merevsége és szokásai nyugalommaltöltötték el, és úgy érezte, közéjük tartozik. Az Asquith-házban tartottvacsorán, a San Franciscóba való indulását megelőző estén ezt ki is fejtette,és biztosította Mrs. Asquithet, hogy csak a rakparti sztrájk körülményei miattfogja ilyen rövidre a látogatását. Úgy volt, hogy Jean és Tom még egy hetetmarad, Tom nem kis bosszúságára.

- Nem, nem - ez volt a fiú első reakciója, amikor anyja azt mondta, arra

52

számított, hogy vele marad Bostonban a gavallérjaként, és elbűvöli Leonanénit. - Unatkozom. Torkig vagyok. Anya, négy évet töltöttem Princetonban.Teljesítettem a kötelességem. Ez a legunalmasabb, legsivárabb hely avilágon.

Jean elgondolkodva nézett rá. Tom magas volt és sudár, egyenesszemöldöke alatt kék szem, barna haja oldalt elválasztott, egyenes szálú, aszája széles, az orra hosszú, vékony - a maga ábrándos, szinte nemtörődömmódján nagyon jóképű. Nyilvánvalóan semmi nem volt benne Dan Lavette-ből, semmi az olasz halászok sok nemzedékéből, és Jean nem tudtaeldönteni, hogy örüljön-e ennek vagy sem.

- Ez az őseid hazája. Azt hittem, kíváncsi leszel. Én mindig imádtamBostont.

- Nem vagyok kíváncsi.- És még a kötelességed se teljesítetted... illetve nem egészen.- Mert?- Majdnem háromezer dollárba került... a kórházi számlák, ötszáz a

lánynak, hogy hallgasson, aztán az ügyész megvesztegetése. Elég undorító azegész, de különben nem diplomáztál volna.

- Istenem, John elmondta neked?- Persze hogy elmondta. Nem láttam okát, miért neki kelljen állni a

költségeket.- Rohadt helyzetbe kerültem. Elismerem, hogy túl sokat ittam, és így esett.

Ennyi. Egyszer majd visszafizetem.- Ebben biztos vagyok - mondta Jean nyájasan. - De addig is, néhány hét

Bostonban nem túl nagy penitencia. Még mindig tiéd a nyár nagyobbik fele,mielőtt beállsz a bankba.

- Ezek szerint eldöntött tény, hogy beállok a bankba? Az isten verje meg,egy szavam se lehet ez ügyben?

- De igen. Hát persze. Mihez szeretnél kezdeni az életeddel?- Most rögtön kezdenem kell valamit? Nem kaphatok néhány hónapot,

hogy gondolkozzam? Lehet, hogy te meg John azt hiszitek, végiglustálkodtama princetoni éveimet, és egyik dínomdánomból a másikba rohantam, de ha

53

megnézitek a jegyeimet, láthatjátok, hogy nem is voltam olyan rossz. Nemivással töltöttem négy évet.

- Ezt tudom, és igenis megnéztem a jegyeidet. Sokszor.- Egyszerűen képtelen vagyok belegondolni, hogy napi nyolc órát üljek

egy bankban.- Tommy - mondta Jean -, egy nap, nem is olyan sokára, te és a húgod,

Barbara, nagyon gazdagok lesztek. A részvények, melyeket apám letétbehelyezett nektek, több milliót érnek. Valójában kettőtök tulajdonában van aSeldon Bank, Amerika egyik legnagyobb pénzintézete. Ezt tudod. És eznemcsak pénz. Hatalom jár vele, a hatalom tisztelete és a tudás, hogy hogyankell bánni vele. Csakis erre gondolok. Tiéd a nyár, hogy eldöntsd. Nemkényszerítelek. De addig is hasznosíthatnád magadat.

- Jól van, majdcsak kibírom. És mit tegyek?- Amellett, hogy a gavallérom vagy és elviselsz néhány látogatást a

bostoni Szépművészeti Múzeumban, szeretném, ha nagyon elbűvölő éskedves lennél Leona nénéddel. Mi vagyunk a legközelebbi rokonai, és énmeg akarom szerezni a festménygyűjteményét. Galériává szándékozomátalakítani a Russian Hill-i házat. Nem tudom biztosan, hogy ott akarom-ekiállítani a képeit. Nekem más az ízlésem. De felbecsülhetetlen értékűek, ésha az enyémek lennének, az óriási tekintélyt adna nekem. Tom a fejét rázta.

- Ezt nem értem. Ha nem tetszenek...- De igenis tetszenek. Ragyogóak. De én modern művészeti múzeumot

szeretnék alapítani. Odaadhatom őket valamilyen híres múzeumnak cserébe,az értük kapott képekből pedig létrehozhatok egy Seldon Galériát. Ennekmegvannak a módjai. Unom már, hogy csak a Crockerekről hallok. A Seldonnév éppen olyan fontos.

- Anya, a mi nevünk Lavette... illetve a tiéd most már Whittier.- Mi akkor is Seldonok vagyunk. Nem kérek nagy dolgot tőled. Vidd el

Leona nénit a Copley Plazába ebédelni. Légy hozzá kedves. Csak ennyitkérek.

- Azt hiszem, ennyit meg tudok tenni.- Én is azt hiszem.

54

Leona Asquith néni boldog volt a meghívástól. Lejött a földszintre, aholunokaöccse várakozott. Nyersszínű krepdesinruhát viselt fehérzsinórozással, karján rövid nyári hermelinköpenyt vetett át az esetlegeshideg ellen, fején széles karimájú, krémszínű panamakalap. Tom, akár ahozzá hasonló korú férfiak többsége, úgy fogadta el az idősebb nőket, hogyvalójában meg se látta őket. Most hirtelen rájött, hogy Leona nénje hetvenkétéve ellenére nagyon jól tartja magát, és hogy valaha nyilván rendkívül vonzólehetett, és biztos nagy sikerei voltak a férfiak körében.

- Drága fiam - mondta az asszony, amikor beültek a sofőr vezette Packardhátsó ülésére -, ez igazán nagyon figyelmes dolog tőled. O, tudom én, hogyanyád zsarolta ki belőled. Mindazonáltal évek óta nem volt nálad jóképűbbgavallérom. Anyád, akár sok modern asszony, pótszert talált a szex helyett.Erről jut eszembe, olvastad Havelock Ellist?

Tom zavartan rázta a fejét.- Nem, attól tartok, nem.- Kár. Olvasnod kellene. Hol is tartottam? Igen, pótszer a szex helyett.

Hogyan vélekedsz John Whittierről?- Anya, úgy látszik, kedveli. Hozzáment feleségül.- Paródiája annak, amit a bostoni társaságról gondol. Persze a

leghalványabb fogalma sincs arról, hogy Boston micsoda. Az ükapád, az énnagyapám, a jamaicai rumüzletben volt érdekelt. Jobb volt a rabszolga-kereskedelemnél, és lehetővé tette, hogy a fivére gazdag is legyen megabolicionista is, és a nagyapa a kongregacionalista egyház oszlopa volt.Mindazonáltal volt egy fekete bőrű szeretője Jamaicában, és a családilegendárium szerint öt fekete bőrű gyereket nemzett... amellett, hogy itt,Bostonban rendes családja volt. Erről jut eszembe, találkozol néha azapáddal?

Tom zavartan és hökkenten azt felelte, hogy a válás óta nem találkozottDan Lavette-tel.

- Miért? - kérdezte a nénje élesen.- Nem tudom - mondta Tom bizonytalanul. - Sosem álltunk nagyon közel

egymáshoz.

55

- Szereted?- Nem tudom. Barbara szereti. Tavaly találkozott vele. Los Angelesben

él...- Igen, a kínai szeretőjével, akit elvett feleségül. Te jó ég, úgy beszélsz,

mintha John Whittier fia volnál. Egyszer találkoztam Dan Lavette-tel. Nemotyogj.

A Copley Plaza éttermében a főpincér nevén szólítva köszöntötte LeonaAsquithet és megcsókolta a kezét. Az asztalnál az asszony így szólt Tómhoz:

- Rendelj, Thomas. Azt hiszem, roston sült homár mindkettőnknek jó lesz.A civilizációnak bármilyen elemei szivárogtak is be hozzátok a nyugatipartra, a homár olyasvalami, ami nincs nálatok. Chardonnayt iszunk hozzá. -Nagyothallott, és sok nagyothallóhoz hasonlóan hajlamos volt arra, hogyeleve éles hangján még jobban harsogjon. Tom zavarba jött attól, hogy akörülöttük álló asztaloknál hallják a beszélgetésüket.

- Pótszer a szex helyett, itt tartottam? Igen. A vacak képeket használjaerre, amiket gyűjt, meg azt, hogy egy bank elnöke volt. Hála az égnek, ennekvége. Most meg a gyűjteményemet akarja, és neked ezért nagyon kedvesnekkell lenned hozzám.

- Ugyan, dehogy. Egyáltalán nem - tiltakozott Tom, és lehalkította ahangját, mintha azért könyörögne, hogy az asszony is halkítson az övén.

- Ne motyogj, Thomas. Ez egészen átlátszó, és az emberek is átlátszóak,mindegyikünk, hiába teszünk úgy valamennyien, mintha jól álcáznánkmagunkat. Úgyhogy te is csapdába estél, és halálra unod magad.

- Dehogy. Én nem unatkozom, Leona néni. - Ez volt a színtiszta igazság. Epillanatban ideges volt és zavart, de nem unatkozott.

- Egy lány kell neked - mondta az asszony kereken.A fiú rábámult.- Nos, szereted a nőket, nem?- Igen. Persze.- Meddig leszel még itt?- Úgy egy hétig, azt hiszem.

56

- Az semmire se elég. Kérsz egy italt?- Azt hiszem.- Igenis motyogsz. Rendelj egy martinit mind a kettőnknek. Egy hétig, azt

mondod. Nos, én ismerek egy igen tiszteletreméltó hölgyet, aki egybordélyházat vezet. Azt hiszem, elküldelek oda.

„Jaj, ne - mondta magában a fiú. - Nem hiszek a fülemnek. Ilyen nincs."- Igen - mondta az asszony. - El van döntve. Erre van szükséged, akkor

majd nem fogsz ilyen átkozottul savanyú képet vágni. Most pedig szeretném,ha mindent elmondanál erről a John Whittierről, akihez anyád hozzáment.Mesélj el róla mindent.

Barbara óvatosan betolatott a nagy Forddal a Bryant Streetről nyílósikátorba, majd a konyhába ment és segítséget kért a lerámoláshoz. 1934.július harmadika, délelőtt tizenegy óra volt, és a hevenyészett tűzhely márforró füstöt eregetett, az edényekben kétszáz-ötszáz emberre elegendőpörkölt rotyogott. A konyha piszkos volt és párás, a csordultig teliszemétládákból a padlóra ömlött a hulladék, két dokkmunkás bádogbögréketés -tányérokat mosogatott, miközben egy harmadik emberről vitatkoztak, akiszerintük vagy tégla, vagy strici. Dominick és egy másik, Franco Guzie nevűdokkmunkás száraz, háromnapos kenyeret szeletelt. A sütőipari munkásokszakszervezetének önkéntesei megvették az eladatlan kenyeret,szakszervezeti kasszából fizettek érte, és kétszer egy héten szállítottak atengerészeti munkások felállította különböző ingyenkonyhákba. A kenyérmennyisége néha több száz veknire rúgott, néha csak pár tucatra.

Amikor Barbara belépett a konyhába, Salone fölnézett. Gu-zie egy kiscsendet kért.

- Mit hoztál, Bobby? - kérdezte Dominick a lánytól.Barbara a szemetet nézte.- Sohasem takarítjátok ki ezt a helyet?- De, takarítjuk - mondta a fiú. - Ezért jöttél... hogy közöld, hogy büdös

van?- Nem. Odakint van a rakomány.- Gyerünk, Franco - mondta Dominick.

57

A lány kivezette őket az autóhoz.- Jézus Mária - suttogta Guzie. - Mi a fene van itt?- Lenn voltam a félszigeten, úgyhogy az út menti árusoknál vásároltam -

mondta Barbara büszkén. - Sokkal olcsóbb, mint itt. Száz kiló burgonya,száz kiló hagyma, két kosár káposzta, két láda répa, ötven kiló tök meg kétés fél kiló sonka. A sonkát a belmonti Tulip Farmon vettem. Ötven centetkértek kilójáért, de lealkudtam negyvenre. Mit szóltok hozzá? - Elégedettvolt magával, úgy vágyott a dicséretre, akár egy gyerek, aki valami jeles ésfigyelemre méltó tettet hajtott végre.

- Mit csináljunk a füstölt sonkával? - kérdezte Dominick keserűen. - Nemtehetjük bele a pörköltbe.

- Ki mondta, hogy nem? - kérdezte Guzie. - ízt ad neki. A fene egye meg,Bobby, ez egy aranybánya. Igazi hölgy vagy, kislány, igazi hölgy. Bárcsak tízilyenünk lenne, tíz ilyenünk, mint te vagy. Ne is figyelj erre a nyavalyásra.

Miután bevitték az élelmiszert, Barbara leparkolt a kocsival. Aztánvisszament a konyhába, kötényt kötött, és hozzálátott a takarításhoz. Utáltaezt a munkát, mégis perverz örömöt talált abban, hogy rákényszeríti magát.Dominick már végzett a kenyérszeleteléssel. Állt és nézte, ahogy a lányösszesöpri és a ládákba gyömöszöli a szemetet. Barbara émelygett a szagtól.

- Vidd ki innen a ládákat - mondta a fiúnak. - Nem lehetnek itt a főzésnél.Te is tudod.

- Most már te vezeted a csehót.- Mi? Ne légy már seggfej, Nick.- „Ne légy seggfej." Ez aztán a társasági fordulat. Bocsánat, hercegnő.

Elnézését kérem.- Állj le - mondta Guzie, fölemelte a ládát és kivitte.A kövér Irma Montessa, a konyha igazi vezetője odakiáltott Barbarának:- Bobby, ne foglalkozz a takarítással, mert ezek mellett a disznók mellett

semmit sem lehet tisztán tartani. A munkások itt vannak, és el kell kezdenünkaz osztást. Akarsz segíteni?

Az üzlethelyiség elejében, az asztal mögött álltak Irmával, akimerőkanállal mérte a pörköltet bádogtányérokba, kiadta a sorba álló

58

sztrájkolóknak, kenyeret és csilit adott azoknak, akik kértek. Barbaramegkérdezte:

- Mi ütött Dominickba?- A férfiak begőzölnek, édesem. Hol ilyenek, hol olyanok. Ilyen a

természetük. Régóta tart a sztrájk.- Nem ilyen szokott lenni.- Dehogynem. Mit vársz egy digó dokkmunkástól?Barbara sohasem hallotta még ezt a kifejezést. Abbahagyta az ételosztást.

Aznap reggel hatkor kelt, hogy leautózzék Belmontba az élelemért, ésmostanra a pörkölt savanyú szagától már hányingere volt, ezért kiment asikátorba friss levegőt szívni. Dominick ott állt és cigarettázott.

- Pompás hangulatban vagy ma - mondta neki a lány.- Aha.- Nem akartalak seggfejnek nevezni. Kijöttem a sodromból.- Ki a fene vagy te? - kérdezte a fiú mérgesen.- És te ki vagy?- Digó dokkmunkás, akit Dominick Salone-nak hívnak.- Ma már másodszor hallom ezt a szót - mondta Barbara. - Mit jelent?- Melyik szó?- Digó.- Te jóságos ég! Nem tudod, mi az, hogy digó, nem tudod, mi az, hogy

tégla, nem tudod, mi az, hogy sztrájktörő. Óriási dumát vágsz le nekem arról,hogy az L & L-ben dolgozol és pénzt gyűjtesz, de olyan autód van, amit nemengedhet meg magának az, aki heti tizennyolc dollárt keres, és úgy beszélsz,mint valami bilifejű társasági dáma. Itt töltöd a napot, és azt mondod, utánaelmész és nyolc órát dolgozol az áruházban. Süket duma, és ezt te is tudod.

- Na és ha az? - kérdezte Barbara fáradtan.- Csak nem szeretem, ha átvernek.- Mit gondolsz rólam? Hogy besúgó vagyok?A fiú eldobta a cigarettát és vigyorgott.

59

- Ha az vagy, nagyon meg lehetnek szorulva.- Köszönöm.- Nem úgy gondoltam.- Tudom, hogy nem. Figyelj, Nick, itt senkit nem izgat, hogy ki vagyok.

Senki nem kifogásolja, hogy élelmet veszek, és senkit nem érdekel, honnanvan a pénz. Még azt sem kifogásolja senki, ahogy beszélek.

- Aha.- Tehát?- Tehát én megőrültem. Másra sem tudok gondolni, mióta találkoztunk. A

francba!- Ez aztán a beszéd.- Bocsánat. Az isten verje meg, egyetlen nőre se hasonlítasz, akit

ismertem. Már csak ez hiányzott. Bejössz ide vérző szívvel, eljátszod ajótevőt, aztán visszamész oda, ahonnan jöttél, akárhol legyen is az...

- Ugyan már, Nick.- Velem ne bánj ilyen lekezelően! - Sarkon fordult és bevonult a

konyhába.A lány utánaeredt, aztán megtorpant, megrázta a fejét, és csak állt ott és

bámulta a sikátor repedezett aszfaltját. A fiú nem szórakozott. Itt senki semszórakozott. „És én sem", mondta magában a lány; de hát neki semmi közeahhoz, hogy a fiú beleszeretett. Egy vézna, alultáplált, műveletlen olaszdokkmunkás beleszeretett. Rövid, romantikus képsor villant fel az agyában -apja meghódítja anyját, a halászhajó kapitánya utat tör a Nob Hillre -, aztánmegrázkódott és elhessegette. Az a gondolat - mely eddig valójábansohasem foglalkoztatta -, hogy csapdába esik itt lenn, a munkásoknak ebbena sivár, kietlen alvilágában, nem volt kellemes. Nem érzett többet DominickSalone iránt, mint Franco Guzie vagy bárki más dokkmunkás iránt. A fiúérdekelte és kíváncsivá tette, ő pedig közvetlen és nyitott volt vele. Adokkmunkások először megrémítették; mások voltak, más nyelven beszéltek,ócska ruhában jártak, és nagyon gyakran áporodott szagot árasztottak. Demiután néhány napot dolgozott a konyhában, felfedezte, hogy bámulatosantiszteletteljesen viselkednek vele. Mindig szabadkoztak, ha erős szavakat

60

használtak a jelenlétében, tartózkodtak midenféle szexuális célozgatástól,ami a lány köreiben közhelynek számított, és mindent összevetve rendesenbántak vele. Egyszerűen föl sem merült benne, hogy Dominick vagy atöbbiek közül akárki beleszerethet.

Néhány percig még ott állt a sikátorban, megpróbálta eldönteni, hogyvisszamenjen-e a konyhába és beszéljen-e Dominickkal. Aztán úgyhatározott, legjobb, ha annyiban hagyja, és visszament a kocsijához, beszállt,majd visszahajtott a Pacific Heights-i Whittier-házba. Fáradt volt; egyszékben kucorogva, olvasással töltötte a délutánt.

Knox, a főkomornyik benyitott és így szólt:- Mr. Whittier szeretné önt látni, Miss Lavette.- Ó! Mikor jött meg?- Körülbelül egy órája.Barbara az ebédlőbe ment. John Whittier az asztalnál ült, szalonnás tojást

evett és újságot olvasott. Amikor a lány belépett, fölállt és szórakozottanarcon csókolta.

- Ülj le, Barbara. Eszel valamit?- Kávét kérek - mondta a lány.- Tölts magadnak. Ott a kanna a zsúrkocsin. Úgy gondoltam,

cseveghetnénk, csak így kettesben. Sohasem hittem el azt a mesét, hogy aszolgáknak nincs fülük. Átkozottul jó fülük van, és nagy szájuk is.

- Jól utaztál? - kérdezte Barbara, miközben odavitte a kávét az asztalhoz.- Elég jól. Az a nyomorult vonat egy örökkévalóságig jött.- És Tom meg anya. . . jól vannak?- Elég jól voltak, amikor elváltunk. Anyád eltökélte, hogy megdolgozza

Leona nénédet azokért a vacak képekért, amelyek a házát díszítik. Tudtálarról a tervéről, hogy múzeummá alakítja Russian Hillt?

- Tett valami említést az egyik levelében.Egykedvűen beszélt. Whittier elgondolkodva nézte.- Jól vagy, Barbara?- Tökéletesen. Csak kissé fáradt vagyok. Úgy gondoltam, egy könyv

61

társaságában töltöm a délutánt.- Ez legalább egy kis változatosságot jelent.A lány ránézett, azon tűnődött, mi jön most.- Úgy látszik, ez az első délután, amit itthon töltesz.- Hogy érted ezt?- Knox szerint mióta elutaztunk, minden reggel korán elmentél és csak este

tértél haza.- Valóban. Knoxnak a munkájához tartozik, hogy kémkedjen utánam?- Ő a főkomornyik. Neki tudnia kell, mi folyik ebben a házban.- Akkor hűséges szolgálód van. Ez nyilván örömmel tölt el, John.- Nem hiszem, Barbara, hogy ez a hang indokolt lenne.- Én pedig nem hiszem, hogy el kellene számolnom az időmmel - mondta

a lány hidegen. - Köszönöm a kávét. - Felállt és kifelé indult.- Egy pillanat, Barbara. - A lány a férfi felé fordult, megpróbált uralkodni

magán, megpróbálta visszafojtani az utálatát. - Mi történt a kocsiddal? -kérdezte a férfi.

- Miért nem kérdezed meg Knoxot?- Megkérdeztem. Azt mondja, hogy eltűnt a Buickod, és most egy Ford

furgonnal jársz.- Akkor megkaptad a választ. Most egy öreg Forddal járok. - Azzal fogta

a táskáját és kirohant a szobából, át a házon, ki a bejárati ajtón. Az autó abehajtón állt, ahol hagyta. Beszállt, és hirtelen könnyekre fakadt. Sírt egydarabig. Aztán már jobban érezte magát, megszabadult attól, amifelgyülemlett benne. Megtörölte a szemét, elfordította a slusszkulcsot ésbeindította az autót. Amikor kiért a behajtóból, a visszapillantó tükörbenlátta, hogy Knox az ajtóban áll és őt nézi. Nem tudta, merre induljon, csak aza kényszerítő vágy hajtotta, hogy sohase térjen vissza John Whittier házába.Áthajtott a parkon, és a 19. sugárúton találta magát, amelyen dél felé tartott.

Joe Lavette az ágyán összekuporodva olvasott, amikor Dan bement aszobájába és leült az ágy végébe. Többször végiggondolta, mit fog mondani,és most egyenesen a lényegre tért.

62

- Aznap - kezdte -, amikor hazajöttél és elmondtad, hogy tégedválasztottak ki a tanévzáró beszéd megtartására... aznap valami történtbennem. Ezt nem tudom megmagyarázni, és nem tudom megmagyaráznineked, miért nem tudtam semmit se mondani. Csak azt mondhatom, olyanátkozottul büszke voltam, hogy ha ott maradok vagy megpróbálok beszélniróla, egyszerűen darabokra szakadok, és nem akartam, hogy ezt te vagyanyád lássátok. Nem tudtam megmagyarázni neked, és nem tudtammegmagyarázni anyádnak se. Furcsa az életem, Joe. Te is tudod. Eltűnődtélvalaha azon, miért dolgozom halászhajón? Joe bizonytalanul bámult rá.

- Igen - mondta végül.- Miért nem kérdezted meg sose?- Nem kérdezhettem tőled ilyesmit.- Tudod - mondta Dan szerencsétlenül -, össze kellett szednem a

bátorságomat, hogy beszéljek veled. És nemcsak azért, hogy beszéljekveled. Hogy így beszéljek veled.

- Miért? Papa, miért?- Nem tudom. Jézusom... - Az ágytakarót bámulta, aztán felnézett, és

elkapta a fia tekintetét. - Úgy szeretlek. Hányszor akartam ezt mondani, ésnem tudtam. Tizennégy évet eltoltam az életedből. Valahányszor szükségedlett volna rám, én nem voltam ott. És most olyan átkozottul üresnek éscsüggedtnek érzem magam.

Joe kinyújtotta és az apjáéra tette a kezét.- Papa - mondta halkan -, ez az egész a főiskolával meg az orvosi

egyetemmel... nem fontos.- De fontos.- Nem. Tényleg nem. Látom, hogy tizennyolc órai munka után jössz meg

arról a hajóról, olyan fáradtan, hogy alig tudsz felállni... megszakad tőle aszívem.

- Dehogyis. Nem. Nézd, fiam, nem vagyok öreg. Nem szabad sajnálnod.Az isten verje meg, nem hát! Hallani se akarok róla! Tudod, mikor kezdett azéletem értelmet nyerni, nem sokat, de valamennyi értelmet?

Joe a fejét rázta.

63

- Amikor elég merszem lett ahhoz, hogy azt tegyem, amit akarok, amittennem kellett, amikor el tudtam jönni abból a San Franciscó-i házból aRussian Hillről, el tudtam szakadni tőle, és egy darabja se kellett.Halászhajón dolgozni... az rendben van. Lélegeznem kellett egy kicsit. Árkotis áshattam vagy vécét is pucolhattam volna. Akkor is lélegzethez jutok.Úgyhogy ha főiskolára akarsz menni, meg orvosi egyetemre, csak menj. Haárkot akarsz ásni, áss árkot. Amíg tudod, mit kell tenned. Nekem túl sokáigtartott, hogy rájöjjek.

Aznap este vacsora után, miután Joe fölment a szobájába, magára hagyvaDant és May Linget a nappaliban, May Ling megkérdezte Dant:

- Mit mondtál Joe-nak?- Beszélgettünk.- Örülök. Ez változtatott mindkettőtökön, úgy értem, azon, ahogy

viselkedtek egymással.- Észrevetted?- Nem kellett volna? - mosolygott May Ling.- Átkozottul okos kínai asszonyság vagy.- Köszönöm, Danny. Nem azt, hogy úgy gondolod, okos vagyok, hanem

azt, hogy beszélgettél vele. Lemégy ma San Pedróba? Olyan hideg, nyirkoseste van. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy kifuttok azzal a hajóval.

- Nem megyek.- Hogyan?- Kértem Pete Lomastól egy hét fizetésnélkülit. - Amikor az asszony nem

válaszolt, Dan így szólt: - Megengedhetjük magunknak.- Persze hogy meg. - Aztán hozzátette: - Nem vagyunk szegények. Ideje,

hogy szabadságra menj.- Nem megyek szabadságra.- Mi az, Danny? - kérdezte az asszony szelíden. - Megint azt akarod?- Mit?- A hatalmat és a dicsőséget.- Nem. Elég pénzt akarok ahhoz, hogy elküldhessük a gyereket az

64

orvosira. Pete felajánlotta, hogy eladja nekem a hajója felét. De ezt semakarom. Túl öreg már a halászathoz. És én is.

- Van elég pénzünk. Apám...- Nem fogadom el az apád pénzét. Lehet, hogy ez nem látszik, de Joe az én

fiam.May Ling felállt, odalépett hozzá és megcsókolta.- Drága Danny - mondta -, nagyon szeretlek. Tedd, amit tenned kell.- Én is ezt mondtam a gyereknek.- Gondolom, mindenkinek csak ezt mondhatod. Most menjünk lefeküdni.Elindultak az emeletre, amikor hallották, hogy egy autó áll meg a

behajtón. Megtorpantak, aztán megszólalt a csengő.- Tizenegy óra - mondta May Ling. A lépcsőn várt, amíg Dan lement a

nappaliba, villanyt gyújtott és ajtót nyitott. Barbara állt ott, sápadtanmosolyogva. Dan rábámult, de a lány a karjába vetette magát. A férfiszorosan, szótlanul ölelte magához. May Ling lejött, és becsukta a lánymögött az ajtót.

Aztán Dan elengedte a lányt, ő pedig May Linghez fordult, két kézzelragadta meg a kezét, és így szólt:

- Édes drágáim. Nem tudom elhinni, hogy itt vagyok. San Franciscóbólvezettem egyenesen idáig, nem álltam meg másért, csak benzinért, és végigaz a lidércnyomás gyötört, hogy nem lesztek itt, és a ház sem lesz itt, mertmindig minden változik. .. és mindjárt éhen halok. Egész nap nem ettem.

Éjfél elmúlt. Barbara, Dan és May Ling a konyhában ült, Barbara egyórán át evett és mesélte annak a hat hétnek a történetét, mely azóta telt el,hogy eljött a Sarah Lawrence College-ból.

- Itt vagyok - mondta -, és mióta visszajöttem Kaliforniába, mindennap aztmondom magamban, hogy lejövök, hogy meglátogassalak benneteket, ésmost itt vagyok. Beültem a kocsiba annál a gyűlöletes háznál, aztánelindultam, és meg se álltam idáig. Már rég le kellett volna jönnöm, demindennap az ingyenkonyhán dolgoztam, egyre inkább ez lett az életemközpontja, és most már nem megyek vissza többé John Whit-tier házába.Sohasem megyek vissza. Annak vége.

65

- Van pénzed? - kérdezte Dan.- Az nem számít - mondta May Ling gyorsan. - Nem kell pénz, ha velünk

lakik.- Van vagy száz dollár a pénztárcámban. Ez maradt abból, amit Sandyért

kaptam. Biztosan megbocsátjátok - mondta Dannek. - Ronda dolog eladniegy ajándékot... olyan szép volt... de muszáj volt. Mindegy, van heti negyvendollár zsebpénzem. A bank azt elintézi. Vagy elküldik, vagy fölvehetem.

- Még most sem vagy nagykorú - mondta Dan. - Jean megvonhatja azsebpénzedet. Ezt nem tenné meg. Anya nem bosszúálló.

- Miért is lenne? - kérdezte May Ling. - Barbara elég nagy ahhoz, hogyegyedül éljen.

- Ez nem olyan egyszerű. Jean Whittier felesége, és előbb-utóbb valakifelfedezi majd Barbarát azon az ingyenkonyhán. Ebből aztán fene nagycímlapsztori lesz, és mindketten a plafonra másznak tőle. Visszamégy oda? -kérdezte a lányát.

- Muszáj - mondta Barbara. - Most nem sétálhatok ki belőle. Őrültenhangzik, de az a hely a heti negyven dolláromtól működik, meg attól, amitmég adok. Máshonnan is kapnak élelmet, de nem eleget. El nem tudjátokképzelni, milyen szegények és éhesek azok az emberek. Tudom, hogy aszakszervezetnek más konyhái is vannak, de ez az én vállamon nyugszik.

- Miért?- Nem tudom. Én is folyton ezt kérdezem magamtól. Bűntudatot érzek, de

Tom miért nem érez bűntudatot? Nem, ez nemcsak bűntudat. Azért van, mertmost minden olyan válságos. Romantizálom a dolgot, de hidd el, papa,tudom, hol vagyok, és tudom, mit csinálok. Nem rózsaszín szemüvegen átnézem a világot. Azok a dokkmunkások gorombák, tudatlanok és nagyongyakran utálatosak is, és még azt sem tudom biztosan, hogy kedvelem-e őket,vagy szeretek-e a közelükben lenni. De egyenesek, az életükért küzdenek, ésa rakpart mocskos rabszolgapiac. . . és ezt nemcsak hallomásból mondom.Majdnem hat hete vagyok ott, figyelem és hallgatom őket. Tudjátok, mi az,hogy dokkmunkásvásár?

Dan bólintott.

66

- Persze hogy te tudod. Hát, nem született nemesek. Sokuk egyszerűenvándormadár vagy közönséges csavargó, de emberek, és azért dolgoznak arakparton, mert másutt nincs munka. Hajnalban gyülekeznek a dokkoknál,már hat óra előtt, és dideregve ácsorognak a hidegben, míg nem jön amunkafelügyelő, hogy felfogadjon egy csoportot. És azokat veszi fel, akiklepénzelik a szánalmas néhány dollárjukból, amit keresnek, és adokkmunkások néha nem is pénzt kapnak, hanem csekket, amit valami ócskakocsmában kell beváltaniuk. És minden kocsmáros ötcentes alapondolgozik...

- Az mit jelent? - kérdezte May Ling.- Azt, hogy a kocsmáros öt centet levesz minden csekkből, amit

készpénzre vált, és nem fogadja el a csekket, csak akkor, ha a dokkmunkáselőször iszik valamit, amiben az a trükk, hogy inni kezdenek. Amikor elfogya pénz, ott állnak üres zsebbel, a feleségük meg a gyerekeik pedigéhezhetnek. És minden nap ugyanolyan, embervásár és fohászkodás, hogykapjanak munkát egy napra, akár csekkért is. És ha elég szerencsések ahhoz,hogy pénzzel fizetik meg őket, akkor dolgozhatnak kilenc-tíz órát négydollárért. Beszélgetnek velem. Olyanokról mesélnek, akik holtan rogytakössze a kimerültségtől. Van a rakodóhorog, és nekik lépést kell tartaniukazzal a horoggal anélkül, hogy idejük lenne akár a hólyagjukat kiüríteni.Tudjátok, a sütőipari munkások szakszervezetétől hozzák nekünk a szárazkenyeret. Láttam dokkmunkásokat, akik a pörköltet, amit főzünk nekik, abádogtányérból a magukkal hozott konzervdobozba öntötték. Csak azt a kétszelet kenyeret ették meg, ami mindenkinek jár. A többi ételt hazavitték, hogya gyerekeiket etessék vele. Úgyhogy nem is vagyok romantikus, ugye? Most,ha az Embarcaderóra gondolok, úgy gondolok rá, ahogy ők, egyetlenkifejezéssel: ez a teremtés pöcegödre. És az ott horgonyzó hajók JohnWhittier meg az anyám tulajdonában vannak.

- Tegyük fel, hogy az enyémek voltak - mondta Dan. - Némelyik biztosan.Akkor mit szólnál?

Barbara gondolkodott ezen egy darabig.- A te hajóid voltak régen?- Némelyik. Én nem az embervásáron válogattam. Állandó brigádokat

67

alkalmaztam. Úgy jobban dolgoztak.- Ha ezek a te hajóid voltak - mondta Barbara -, azt hiszem, akkor sem

érzek másként.- A lényeg az, hogy te Jean lánya vagy, Jean pedig Whittier felesége.

Ennek robbannia kell. Ezt akarod?- Nem érdekel.- Mi lesz a főiskolával?- Nem tudom, vissza akarok-e menni. Tényleg nem tudom.- Én azt akarom, hogy visszamenj - mondta Dan.- Papa, figyelj ide. Én már nem vagyok ugyanaz, és nem hiszem, hogy

valaha is ugyanaz leszek. Őszintén nem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok,de nem tudom elképzelni, hogy visszamenjek a Sarah Lawrence-be.

- Azt hiszem - mondta May Ling -, mindannyian túl fáradtak vagyunkahhoz, hogy bármit is helyesen elképzeljünk.

Danny, szerintem föl kellene hívnod Whittiert, hogy megmondd neki,Barbara itt van, aztán le kellene feküdnünk. Barbara, kinyitunk neked egyágyat a nappaliban. Megfelel?

- Olyan fáradt vagyok, hogy a padlón is elaludnék.- Tudtad - kérdezte Joe Barbarától -, hogy ha az ember helyesen akar írni

és olvasni mandarin nyelven, legalább ötezer írásjelet kell ismernie?- Az a levél, amit a főiskolára küldtél nekem...- Teli volt hibával.- Igen, Mr. Ming is ezt mondta.- Ki az a Mr. Ming?- Mosodás Yonkersben.- Jaj, ne.- De, Joe, ő volt az egyetlen, aki le tudta fordítani. - Barbara nevetésben

tört ki, mert a fiú gyászosan nézett rá. - Bocsáss meg, Joe. - Átölelte a fiút,és magához szorította, miközben az megpróbált elhúzódni tőle. - Nem, nemengedlek el, amíg azt nem mondod, hogy megbocsátasz.

68

- Oké. De ne nevess.- Csak mert olyan nagyon akarsz nekem imponálni, és az az igazság, hogy

tényleg le vagyok nyűgözve. Tanévzáró beszéd. Kínai. Mandarin. Orvosiegyetem. Olyan okos vagy, hogy az megrémít, és amellett egyike vagy annaka kevés fiúismerősömnek, aki legalább tíz centivel magasabb nálam.

- Már megint kinevetsz.- Dehogyis.Joe nagyapjának rózsakertjében álltak. Ott, néhány négyszögölön, Feng

Wo több mint harminc rózsafajta rendezett vadonját teremtette meg -keresztezett tearózsák, kínai, teaillatú rózsák, örökzöld és tubarózsák ésnyírott sövény, mely az égővörös futórózsa tartókeretének támaszkodott.Most, kora reggel a harmatos virágok olyan erős, kábító illatot árasztottak,hogy Barbara úgy érezte, valóban valamiféle álomvilágban ébredt.

- Tudod - mondta Joe -, egyszer régen már láttalak. Azt hiszem, mindösszetízéves lehettem. Akkor te tizenhárom voltál. Még San Franciscóban laktunk,és én elgyalogoltam a Russian Hill-i házig, ott álltam az utca túloldalán.

- Akkor tudtad, hol lakunk?- Egy gyerek mindent tud. A felnőttek ezt nem értik. Legalább egy óráig

állhattam ott, aztán te kijöttél és beszálltál a kocsiba. Egy nagy Rollsba.Sofőrötök volt, aki szürke egyenruhát viselt. Rajtad fehér bunda volt, éshosszú volt a hajad. Úgy gondoltam, te vagy a legszebb lány, akit életembenláttam. Az hiszem, beléd szerettem, és nagyon zavarba ejtett a gondolat,hogy a tulajdon nővérembe vagyok szerelmes.

- Ez a legszebb dolog, amit életemben hallottam.- Barbara, ez kész téboly. Nem tudok hozzászokni a gondolathoz. Most

látlak harmadszor életemben. Nem is értem. És ha nem mégy vissza aWhittier-házba, mit fogsz csinálni?

- Honnan tudod, hogy nem megyek vissza?- Este a lépcsőn ültem és mindent hallottam.- Miért nem jöttél le?- Nem tudom. Pizsamában voltam. Nem tudom. Gondoltam, semmi közöm

az egészhez, de mindent hallottam. Azt hiszem, remek lány vagy. Bárcsak itt

69

maradnál... legalább egy darabig, legalább addig, amíg egy kicsitmegismerhetjük egymást.

- Visszajövök. Megígérem.- Nehogy bajod essék. Kérlek. Nehogy történjen veled valami.A lány ösztönösen megcsókolta.- Tüneményes vagy, és örülök, hogy ilyen vagy. Nem lesz nekem semmi

bajom, Joe... legföljebb talán felnövök kicsit.Néhány perccel később May Ling behívta őket a házba reggelizni.

Mindannyian a konyhaasztalnál ültek, kivéve So-toyt, aki tartotta magát azősi szokáshoz, és addig nem ült le, amíg a férfiak be nem fejezték azétkezést. Feng Wo felhagyott keleti kifürkészhetetlenségével, ésleplezetlenül örült ennek a magas, kedves, rózsás arcú nőnek, aki az őszeretett Dan Lavette-jének a lánya, és maga Dan is ott ült, megrészegülveaz örömtől, hogy az ő két gyermeke ugyanabban a házban, ugyanannál azasztalnál ül, és oly könnyedén cseveg egymással. May Ling fejében Jeanmindig a „hókirálynő" volt, ahogy maga némiképp gúnyosan megfogalmazta.May Ling nagyon bölcs és jószívű asszony volt, és most le kellett küzdenieminden vágyát, hogy nehezteljen Barbarára, vagy hogy a lány anyjából mástis belelásson, mint a puszta fizikai hasonlóságot. Nem volt könnyű.Kényszerítette magát, hogy nagyon kedves, nagyon törődő legyen, éskönyörgött Barbarának, hogy legalább néhány napig maradjon.

- Van egy kis dolgozószobám - mondta Feng Wo -, amire igazán nincsszükségem. A lányom tudósnak tekint, mert megjelent néhány fordításomkínaiból. Alakítsuk át hálószobává. Nagyon kényelmesen ellakhatna benne.

- Nagyon kedves. Köszönöm - mondta Barbara. - De vissza kell mennem.Elvállaltam egy munkát, melynek talán semmi értelmét nem látják, de végigkell csinálnom.

- Nekem nagyon is értelmesnek tűnik - mondta Joe. - Csak azt szeretném,ha maradnál. Kérlek, Barbara, maradj.

A lány aznap, július negyedikén, szerdán, tíz órakor ment el. Dan kikísérteaz autóhoz.

- Én itt vagyok - mondta -, amikor csak szükséged van rám. Nem vagyok

70

nagy mestere a szavaknak, de nagyon szeretlek. Vaya con Dios. És gyerevissza... hamar.

Barbara komótosan vezetett észak felé. Még mindig kellemes, álomszerű,boldog érzés töltötte el, melegsége a családnak, melytől csak az imént vettbúcsút. A tulajdon otthonában sohasem tapasztalt ilyen meghitt érzést,támogatást, tiszta és bírálatmentes egyetértést és csodálatot; és az azizgalom, hogy talált egy fivért, aki idegen és rokon egyszerre, egészennagyszerű felfedezés volt. Megpróbálta nem összehasonlítani Tómmal, aztmondogatta magában, hogy ez nem tisztességes, de az összehasonlításelkerülhetetlenül újra és újra visszatért.

Megállt egy országúti pihenőben tankolni és ebédelni, aztán továbbhajtott.Késő délután lett, mire a félszigetre ért, és elkezdte hasonlítgatni az út mentizöldségesek árait. Vett egy zsák burgonyát, hagymát, répát és négy ládanarancsot. A konyhán dolgozók, amikor először vitt narancsot, zavarbajöttek. „Mi a fenének kell ez a pörkölthöz?" De ő kitartott amellett, hogy adokkmunkások vigyék haza a gyümölcsöt a gyerekeknek, és egyre csak a C-vitamin előnyeiről szónokolt.

Majdnem hét óra volt, amikor befordult a Bryant Street-i sikátorba, s azingyenkonyha aznapra már bezárt. A St. Francis Hotel közelében állította lea kocsit, bezárta az ajtaját, és remélte, hogy senki sem töri fel. Aztánbejelentkezett a szállodába, és mivel nem volt csomagja, előre fizetett aszobáért.

A szállodai szobából telefonált a Whittier-házba. Knox vette föl akagylót, és amikor a lány Mr. Whittiert kérte, megtudta, hogy nem tölti otthonaz estét. Knox hozzátette, annak ellenére, hogy Mr. Lavette telefonált, Mr.Whittiert nagyon felbolygatta az ő éjjeli távolléte.

- Szeretném, ha megnyugtatná, hogy tökéletesen jól vagyok. Az éjszakátapám Los Angeles-i házában töltöttem, és ha anyám telefonál, ő se ijedjenmeg. Holnap majd beugrom valamikor.

Aztán lement a földszinti kávézóba, rendelt két sonkás szendvicset, egypohár tejet és egy szelet süteményt. Magával vitt egy újságot a szobájába,mert remélte, hogy megtudhatja a sztrájk fejleményeit, de amint lefeküdt, aszavak összefolytak előtte és nem tudta nyitva tartani a szemét. Fél tízkor

71

már mélyen aludt.Barbara a szállodai szobában a hajnal első sugaraira, öt óra körül ébredt.

Csodálatosan kipihentnek és frissnek érezte magát, és először csak feküdt azágyban lustán, élvezte a kalandosságát annak, hogy meztelenül fekszik atakaró alatt ebben az idegen szállodai szobában, távol az otthonától, és - epercben legalábbis - azt tehet, amit akar, és akkor, amikor neki tetszik. Aztáneszébe jutott a kocsija, mely ott állt az utcán, tele élelmiszerrel. Kiugrott azágyból, fontolgatta, hogy zuhanyozzék-e, tétovázott, aztán bevetette magát azuhany alá, majd megtörölközött és a lehetőségekhez képest megszárította ahaját, fogpaszta híján szappanhabbal mosta meg a fogát, aztán felöltözött,elhessentve a gondolatot, hogy három napja nem váltott ruhát. Azalsóneműjét és a harisnyáját este kellett volna kimosnia. Hát, elfelejtette.Ennyit erről. A sötét blúz, a kardigán és a flanelszoknya tartós volt ésegészen tiszta. A félcipőjével nem törődött. Fogta a táskáját, és kirohant aszobából.

A szálloda hallja üres volt, csak egy portás szunyókált a pult mögött. Azéttermek még nem nyitottak ki. Nem számít. Nem volt éhes, és lesz elegendőideje enni, amikor már kirakodott a kocsiból a konyhánál. Rendszerint nemnyitottak hét előtt, de Barbara úgy döntött, hogy a sikátorba hajt a kocsival,aztán ott ül és őrzi a rakományt, míg valaki meg nem érkezik, hogy kinyissaaz ajtót. Lesétált a Stocktonon a Market Streetre, és amikor át akart vágni,egy tucat lovas rendőr ügetett el előtte, a lovak patája különösen, hangosancsattogott az üres utcán. A rendőrök furcsán néztek rá. Egy sarokkal odébbkét férfi állt. Másutt senki.

Kocsija a 4. utcában parkolt, és a lány megkönnyebbülten sóhajtott fel,amikor látta, hogy érintetlen. Negyed hét volt. Beült a kocsiba, és a BryantStreetről nyíló sikátorba hajtott. Ott - meglepetésére - nyitva találta a konyhaajtaját, és odabentről hangokat hallott. Amikor leállította a motort, Guzie ésSalone jött ki a konyhából, és Salone odakiáltott neki:

- A francba, Bobby, hol a csudában voltál? - De a hangjában nem voltharag, nyilvánvalóan elfelejtette már a két nappal azelőtti civakodást.

- Lementem Los Angelesbe az apámhoz.- Jól kiválasztottad a napot, az biztos.

72

- Mindenkinek jár szabadnap - mondta a lány mogorván -, még adokkmunkásoknak is.

- Persze. Persze. Talán jó is, hogy nem voltál itt. Kedden elszabadult apokol.

Barbara kiszállt az autóból, és hozzálátott, hogy kinyissa az ajtót. Salonesegített neki. Guzie elkezdte lerakodni a zsákokat.

- Mi történt? - kérdezte Barbara.- Az a szarházi Joe Ryan eladott bennünket. Az a tetves disznó

munkásvezérnek hívja magát, idejön New Yorkból, és elad bennünket.- Ez két héttel ezelőtt volt - mondta Barbara.- Így van. Csak arra vártak, hogy Whittier visszajöjjön, a fene tudja,

honnan. Kedden úgy döntöttek, hogy lerohanják a Townsend Street-i mólót.Hétszáz zsaru és sztrájktörő, riasztófegyverek, könnygáz... minden. Mi talánhat-hétszázan lehettünk, és úgy gázoltak át rajtunk egy sor teherautóval, minta tankokkal.

- Letörték a sztrájkot?- Mint a huzat! - mondta Guzie. - A teherautók eljutottak a harmincnyolcas

mólóig, aztán négy órán át tartottuk fel a tetves sztrájktörőket, de végüláttörtek. Mindegy, megnyitottak egy tetves mólót, és most az üvöltik azújságok, hogy a sztrájk kudarcba fulladt. De nem... hosszú távon nem.

- Bobby, ma lesz a napja - mondta Dominick. - Negyedikén békén hagytakbennünket. Olyan nagy büdös hazafiak, hogy július negyedikén senki fejétnem akarják betörni, de az a szóbeszéd járja, hogy ma megnyitják az egészrakpartot. Ma minden szakszervezeti tag kijön, és a tengerészek is. ígytervezte meg Aussi, amikor Ryan megpróbált eladni bennünket... atengerészek és a dokkmunkások együtt, vagy semmi. Úgyhogy ma ezertengerész és ezer dokkmunkás lesz a kikötőben, és ezt próbálják megszétrobbantani. Bobby, az a helyzet, hogy szeretnénk kölcsönkérni azautódat. Szükségünk van autókra. El fog szabadulni a pokol. Az autókharcálláspontnak, elsősegélynyújtó helynek, talán mentőnek,élelmiszerszállítónak kellenek. Ennek a sztrájkőrségnek nem lesz vége.Senki sem megy el, senki sem könnyebbül meg. Úgyhogy kitaláltuk, hogyfeltankolunk szendviccsel meg kávéval, és szereztünk kötszert meg jódot.

73

Kitakarítottunk itt elöl, és állítólag lesz két önkéntes orvosunk. . . ők ellátjákaz egész területet. Úgyhogy te itt maradhatsz és segíthetsz nekik, amikorelkezdődik a zűr. Becsületszavamra, ránk bízhatod a kocsit...

- Ez úgy hangzik, mint egy háború.- Így van. Lehet. Szóval mit szólsz, kislány?- Vihetitek a kocsit - mondta Barbara -, de én is vele megyek. Nem

akarom, hogy más vezesse.- Kislány, ez őrültség. Fogalmad sincs, mi történhet ott.- Tiétek a kocsi, használjátok arra, amire akarjátok - mondta Barbara

határozottan. - De én vezetek. Én ismerem a kocsit. A kuplung kikopott. Haodaültettek valaki mást, egy pillanat alatt tönkreteszi.

- Én mindent el tudok vezetni - mondta Guzie. - Mindent.- Lehet. De ha akarjátok a kocsit, én vezetem.Dominick bólintott.- Oké, oké. Nincs időnk vitatkozni. Pakoljunk fel és induljunk.Felrakodtak az autóra - egy tejeskanna forró kávét, egy láda bádogbögrét,

egy másik ládában becsomagolt szendvicset, egy doboz kötszert ésragtapaszt, két üveg peroxidot és egy literes üvegben jódot. Addigra többtucat dokkmunkás és tengerész özönlött be a sikátorba. Barbara a konyhábament, forró kávét ivott és egy szelet száraz kenyeret rágcsált. Adokkmunkások betódultak, és a lány azon kapta magát, hogy kávét tölt ésszalámiszeleteket vagdal. A kenyér már elfogyott, felhasználták aszendvicsekhez, és Barbara csodálkozva nézte, hogy a nemrég ébredtemberek szalámit reggeliznek feketekávéval. Nem számított. A mindentátható és emésztő éhség áldozatai voltak.

Irma Montessa megérkezett, és kikiáltott, hogy valaki fogjon egy ládanarancsot és rakja fel a kocsira.

- Ostoba fajankók - mondta Barbarának. - Csak a húst meg a krumplitismerik.

Odakintről Dominick kurjantott be:- Bobby, Bobby! Induljunk!

74

A lány utat tört az ajtóhoz. Kint a sikátorban negyven-ötven sztrájkoló -némelyikük táblával a kezében - tolongott az autó körül. Összedörzsölték akezüket, ugráltak, hogy melegítsék magukat, vigyorogtak rá, amikor kiment.Miközben utat nyitottak, hogy eljusson a kocsihoz, azok, akik ismerték,ilyeneket kiabáltak: „Hé, itt a Bobby! Itt a barátnőnk!" és „Te majdmegmondod nekik, Bobby!".

Hallotta, hogy az egyik ember így szól Dominickhoz:- A sztrájktörők felsorakoztak a 4. utcában. Azt mondják, kordont vonnak

a raktártól a Market Streetig.- Figyeljetek, fiúk - kiáltotta Dominick. - Lassan végigmegyünk a

Bryanten. Úgyhogy maradjatok a kocsi körül. Ha a zsaruk megpróbálnak a 4.utcánál megállítani, átnyomulunk. Atvisszük az autót a rendőrségi kordonon,olyan közel megyünk a dokkokhoz, amilyen közel csak lehet.

Dominick bemászott a kocsiba Barbara mellé, aki beindította a motort,egyesbe kapcsolt és lassan kigurult a sikátorból, a dokkmunkások pedig akocsi köré gyűlve gyalogoltak. Nyolc óra volt, és a város mintha márisösszegyűlt volna a rakparton. Az autók nem járta Bryant Streetenembercsoportok tarkálltak - sztrájkolok, szimpatizánsok, gyerekek, kíváncsipolgárok. Az utca másik oldalán tucatnyi emberből álló tömb haladt adokkok felé.

- Sztrájktörők - mondta Dominick.Lépésben közeledtek a 4. utca felé, a Ford motorja nyüszített az alacsony

fokozattól. Barbara látta, hogy a rendőrök szinte hézagmentes sorban állnakkeresztben az utcán. Mivel elzárták a gyerekek és a kíváncsiskodók útját, atömeg kezdte megtölteni az utcát. Barbara kívülről látta önmagát: JeanWhittier lánya, aki éppen egy élelemmel és kötszerrel megrakott autót vezetbele a rendőrkordonba. Egyszerre félt és izgult.

- Jól vagy, kislány? - kérdezte Dominick.- Jól - mondta. - Jól vagyok - és alig észlelhetően megremegett a hangja.- Ne állj meg, csak ha szólok. Csak haladj ugyanolyan sebességgel.Most már körülbelül tizenöt méterre voltak a rendőrkordontól, és az autót

körülvevő sztrájkolok tömege több száz főnyire duzzadt. Az az embertömb,

75

melyet Dominick „sztrájktörőnek" nevezett, most átlósan elindult az utcán asztrájkolok felé. Egy rendőrtiszt eléjük indult. Egy másik rendőrtiszt utat törta sztrájkolok közt az autó felé. Egy fiatalember, aki „Sajtó" feliratú kártyáttűzött a kalapjára, benyomult a sztrájkolok közé, és odakiáltott Barbarának:

- Hé, hölgyem, hogy hívják?- Tekerd le az ablakot - mondta Dominick. - Hagyd úgy.- Nem zárva?- Nem, hagyd úgy.A sztrájkolok a rendőrkordonhoz értek.- Mozgás, mozgás! - kiabált Dominick.- Az a kocsi nem mehet át! - üvöltött egy tiszt. Barbara csak hajtott, és a

rendőrkordon engedett. Több rendőr is fegyvert rántott, aztán egy tiszt, akiláthatóan a parancsnok volt, intett, mire a rendőrök hátraléptek, utat nyitva asztrájkolóknak és az autónak. Barbarának elállt a szívverése.

- Hála istennek - suttogta. Dominick rávigyorgott. A kalapján sajtókártyátviselő férfi a felhágóra szökkent.

- Hölgyem, magában aztán van kurázsi. Hogy hívják?- Kopj le! - kiáltotta Dominick. A sztrájkolok elráncigálták az újságírót.

Ezután Dominick így szólt Barbarához: - Egyenesen tovább, olyan közel azEmbarcaderóhoz, amilyen közel csak lehet. - Elhagyták a 3. utcát. Barbara avisszapillantó tükörben látta, hogy a rendőrök rendezik a sort ésvisszatartják a nézők növekvő tömegét. „Benn vagyunk - mondta magában -,de hogy jutunk ki?"

- Itt fordulj balra - mondta Dominick -, és állj a járda mellé.Dokkmunkások és tengerészek lepték el az utcát. Barbara a járda mellékormányozta közöttük az autót, aztán rajta hagyta a kezét a kormányon, mertattól félt, ha leveszi, heves remegésbe kezd. Dominick kinyúlt, és leállítottaa motort.

- Ügyes kislány - mondta. - Kemény fából faragtak.A lány most látta, hogy szétnyílik a tömeg, és utat enged Harry

Bridgesnek. Haja simán hátrafésülve, kék szeme elevenen tekintett egyikarcról a másikra. Két oldalán, kissé mögötte, két keménykötésű férfi

76

lépkedett. Bridges odament az autóhoz, és így szólt:- Hello, Nicky. Van valami szajré?- Kávé, szendvics meg kötszer.- Jó. Ki ez a lány? - kérdezte, miközben Barbara felé bólintott.- Ez az ő kocsija. Ügyes kislány.- Aha. - Elgondolkodva bámult Barbarára egy pillanatig, aztán

megkérdezte: - Hogy hívják, kisasszony?- Bobby Winter.A férfi hátraszólt a válla fölött:- Hé, Fargo! - Fargo, egy nagydarab, csapott vállú, pocakos, negyvenes

férfi átnyomakodott a tömegen. - Fargo felcser volt a háború alatt. Fargo, ezitt a kormánynál Bobby. Bobby, mutassa meg neki, hol a holmi, és ha akarja,segíthet is.

Figyelmüket hirtelen ordítozó és káromkodó emberek harsogása terelte el,a haragnak és a közönségességnek olyan rohama, amilyet Barbara mégsohasem hallott addig. Piros teherautók látszólag végtelen sora haladt végiga Harrison Streeten. Az emberek a teherautók felé zúdultak, de ugyanakkoregy tucat, száz gyalogossal támogatott lovas rendőr indult el, hogy elzárjaútjukat. Barbara a kis, rókaarcú férfira pillantott. Az meg sem rezdült. Adokkmunkások megrohanták a teherautókat, felmásztak a motorháztetőkre, ésmegpróbáltak bejutni a vezetőfülkékbe, de a gyalogosrendőrök asztrájkolókra vetették magukat, és hosszú gumibotjukkal eszeveszettenhadonásztak. A lovas rendőrök a lovakat a sztrájkolok közé sarkantyúzták,botjaikkal ide-oda csapkodtak, és már a rendőri erősítés is futva közeledetta Harrison Street felől, átszáguldva a lassan haladó teherautók között. Újabbtengerészek és dokkmunkások tódultak be a 2. utcába, a teherautók felérohantak, de addigra a rendőrök egy része szilárd kordont vont keresztbe azutcán, a többiek pedig leráncigálták a sztrájkolókat a teherautókról, ésgumibotozták azokat, akik a rendőrkordon és a teherautók közé szorultak.

- Tetves, rohadt disznók - mondta a rókaarcú férfi, és a rendőrök előlhátráló sztrájkolok felé indult. A zsaruk most már a sztrájkolok feje fölélövöldöztek, könnygázgránátokat dobáltak, és Barbara először érezte a

77

könnygáz csípős ízét. Dominick kiugrott a kocsiból, hogy kövesse Bridgest,magára hagyva Barbarát a kormány mögött, akit túlságosan megbénított afélelem és a rettegés, ezért még azt az egyetlen dolgot sem kísérelte meg,amit, ha józan eszére hallgat, megtesz, vagyis hogy beindítja a motort éseltűnik onnan, mielőtt késő. Ehelyett a kormánynál maradt, és bámulta a tőlemindössze harminc méterre dühöngő ütközetet - a dokkmunkások éstengerészek kavargó tömegét, a rendőrkordont, a lövöldözést és a könnygázszélfújta felhőjét.

Aztán véget ért. Az utolsó teherautó is elhúzott a Harrison Streeten, és arendőrkordon visszahúzódott a Harrison Street felé, semleges területethagyva maga és a sztrájkolok között. Most Barbara az Embarcadero felőlhallotta a lövöldözést és az ordibálást. Álom volt az egész, őrült, lehetetlenálom.

- Hölgyem, az isten szerelmére, hol a fenében vannak azok a kötszerek? -Fargo szorongatta a karját, visszazökkentve a lányt a valóságba, és Barbararájött, hogy az autó felé támolygó, vérző, sebesült emberek nem álombélialakok.

Kényszerítette magát, hogy megmozduljon, magához szorította remegőkezét, kikecmergett a kocsiból és a hátsó ajtóval ügyetlenkedett.

- Majd én - mondta Fargo. Aztán a lány bemászott a kocsiba, ésmegtalálta a hullámpapírból készült zöldségesládát, melybe a kötszert, aperoxidot és a jódot rakták. Most már biztosabb volt a keze. Fölpillantott.Egy férfi állt előtte, arcát vér borította.

- Hol a fenében vannak a gézpárnák? - üvöltött rá Fargo.- Nincs. Egy darab sincs - mondta könnyekkel és hányingerrel küszködve.- A francba! Egyikőjüknek sincs egy csipetnyi esze se? Oké, vágja fel a

széles pólyát, és csináljon párnákat. Hol a víz?A lány már a kötszerrel bajlódott, de rájött, hogy senki sem gondolt az

ollóra.- Víz?- Víz! Hogy a fenébe akarja víz nélkül kimosni a sebet?- Nincs vizünk. Csak peroxid és jód.

78

- Jézus Úristen!Barbara az erős vászonpólyát remegő kézzel és foggal próbálta meg

szétszakítani.- Tessék, használja ezt - mondta Fargo, miközben elővett egy bicskát a

zsebéből, kihajtotta a pengét és odaadta neki. - Ragtapasza van?A lány bólintott.- Oké. Csinálja meg a párnákat, aztán készítsen ragtapaszcsíkokat, hogy

kéznél legyenek. - Két dokkmunkáshoz fordult. - Ti ketten... fogjátok azt akannát. - A tejeskannányi kávéra mutatott, és megkérdezte Barbarát: - Mivan benne?

- Kávé.- Öntsétek ki a kávét, és töltsétek meg meleg vízzel.- Hol?- A francba! Ne kérdezősködjetek annyit. Hozzátok azt a kurva vizet!Amint Barbara fölpillantott a párnákról, melyeket készített, képet kapott a

pokolról, melybe belekerült. Az autóban térdelve a hátsó ajtó körülösszegyűlt, vérző, összevert emberek tömegét nézte, arcukat nyílt sebekborították, szemük feldagadt és összezárult, egy férfi, akinek golyó ütötte sebvolt a tenyerén, nyögött fájdalmában, egy másik szemmel láthatóan töröttkarját fogta.

- Álljatok sorba, cimborák - mondta Fargo, akinek hangja váratlanulkedvesre váltott. - A legsúlyosabb sérültek előre. Hadd nézzem azt a kezet.Bobby, peroxidot.

A lány odaadta a peroxidot. Belejött, hogyan tépje csíkokra a kötszert,hogyan rakja szépen halomba a párnákat a dobozban. „Kérlek, ne remegjúgy", suttogta a kezének. Különböző hosszúságú csíkokra vágta a ragtapaszt,mindegyik darab végét az autókarosszéria egyik merevítőrúdjára ragasztotta.

- Ez az, kislány - mondta Fargo. - Remekül csinálja.- Állítólag két orvos van a Bryant Street-i ingyenkonyhán - mondta

Barbara.- Ez igazán remek. A konyhán van szükségünk rájuk. Adjon egy párnát.

79

Most tapaszt.- Az az ember a lőtt sebbel... oda kéne mennie.A férfi már bekötötte a kezet. Most éppen egy fej sebre rakott kötszert.- Rendben van, pajtás. Vigyétek át a Bryant Streetre, és ha az istenverte

doktorok nem jönnek vissza veletek, hozzatok még ragtapaszt és kötszert.Meg gézpárnát. És peroxidot is. És hozzátok ide.

Az utca mostanra szinte teljesen kiürült, csak a sebesültek jöttek egyretöbben. A csata lehúzódott az Embarcaderóra, és Barbara a távolból hallottaaz üvöltözést, kiabálást és lövöldözést.

- Lezárjuk a körjáratot - mondta Fargo.- A vasútra gondol?- Igen. Nekik is vannak sztrájktörőik, és vonaton szállítják az árut. Vagy

megállítjuk a vasutat, vagy vége.Az a két ember, aki elvitte a tejeskannát, visszatért. Egyiküknek vágás

volt a szeme fölött. Fargo mással volt elfoglalva.- Hadd segítsek - mondta Barbara.Fargo, anélkül hogy ránézett volna, így szólt:- Nyissa ki a kannát. Mossa le vízzel a sebet. Aztán óvatosan kenje be

jóddal. Takarékoskodnunk kell a peroxiddal. Máris elfogyott a fele.A lány nem gondolkodott azon, mit csinál, egyszerűen csak csinálta.

Kimosta a sebet, bekente jóddal, kötést szorított rá, ahogy Fargótól látta,aztán ragtapaszcsíkokkal rögzítette. Másik ember következett. Fejsérülések,csontig nyitott sebek, félig kivert fogsor. Ettől elborzadt, és megint akönnyeivel küszködött.

- Fargo, kérem, ezzel nem tudom, mit csináljak.Majd egy törött kar következett.- Tartsa így - mondta Fargo. Eltört egy transzparenst, hogy felhasználja

sínnek. Majd így szólt: - Párnákat, Bobby. Kezdünk kifogyni.Amikor Barbara hozzálátott, hogy párnákat hajtogasson, rájött, hogy ezek

nemcsak azok az emberek, akik akkor harcoltak a rendőrökkel, amikor ateherautók végigmentek a Harrison Streeten. Ezek egy másik ütközetben

80

sebesültek meg, mely odalent dühöngött az Embarcaderón.- Sörétes puska - mondta Fargo. - Hol a fenében vannak azok a tetves

doktorok?Egy dokkmunkás bukkant fel egy doboz gézpárnával és kötszerrel.- Ezt a Bryant Streetről hoztam.- Hol a fenében vannak a doktorok?- Ki se látszanak a munkából, Fargo. Lent a Steuart Streeten elszabadult a

pokol. Végig a kompkikötőig instenverte csatatér az egész. Ötvenen-százanis hevernek a földön betört fejjel. A fél város ott van, az összes zsaru, és aztmondják, kihívják a nemzeti gárdát is. Tele vannak ezekkel a kurvagázfegyverekkel, de mi nem hátrálunk. Jézusom, sohase láttam még ehhezfoghatót.

Barbarának égett a szeme, pedig csak egy csipetnyit, egy leheletnyitkapott az egészből. Azok, akik akkor érkeztek, már botladoztak, elestek,félig megvakultak, kezüket az arcukra szorították.

- Fargo, mit csináljunk? - kérdezte a lány kétségbeesetten.- Nedves gézpárnát a szemükre. Csak ennyit tehetünk, kislány. Áztassa

meg a párnát vízben, ne csavarja ki. Tegye nedvesen a szemükre, és ültessele őket a földre, tartsák rajta, amíg enyhül a fájdalom.

Gézpárna a szemekre, kitisztítani a fej sebeket, párnák, kötszer.Rendőrségi repülő körözött a fejük felett. A nap sütött, a reggeli hűvösségeltűnt, és olyan kellemesen meleg és szép nap volt, amilyen csak egy SanFranciscó-i nap lehet. A kíváncsiskodók látszólag végtelen folyama haladtvégig a Harrison Streeten, sokuk beszüremlett a 2. utcába, ott álltak ésfigyeltek. És a távolból még mindig több száz dühöngő ember ordítása ésfegyverropogás hallatszott. Ennek sosem lesz vége. Egyszer Barbara azthitte, hogy kamerát irányítanak rájuk, de mire megint odanézett, a kameraeltűnt.

- Fargo - mondta -, nincs több kötszerünk, nincs több gézünk. - Nagyonfáradt volt, de a hányinger és a félelem elmúlt. Ránézett a kezére. Hogyhogynem látta eddig? Alvadt vér borította, karja könyökig véres, vér a blúzán is.A fegyverropogás elhallgatott. Az üvöltözés is megszűnt.

81

- A többieket a Bryant Streetre küldjük. Nincs több igazán súlyos eset. -Széttárta a karját. - Sajnálom, fiúk. Menjetek fel a Bryant Streetre. Ottorvosok vannak. Mi mindenből kifogytunk.

Barbara rábámult arra, ami a tejeskannányi vízből maradt. A vérrózsaszínűre színezte a maradék vizet. Ezt sem vette eddig észre. Fargo akocsi lehajtható hátsó ajtajára ült, kezét összekulcsolta hatalmas pocakján.

- Jézusom, de fáradt vagyok. Hány óra van, Bobby? A lány az órájáranézett.

- Négy. - Elképedve rázta meg a fejét. Hová tűnt a nap? -Négy óra.Hirtelen olyan csend lett. Azt hiszem, minden véget ért. - Gyűrött zsebkendőtvett elő a táskájából, belemártotta a tejeskannában álló rózsaszínű vízbe, éshozzálátott, hogy lemossa a vért a kezéről és a karjáról. Fargo figyelte.

- Fura lány maga, Bobby - mondta végül. - De azért remek lány. Igen,remek.

Az Examiner fotólaborjában egy Blakely nevű ember kihalászott egynedves képet az előhívó oldatból, és a táblára csíptette. Bámulta egydarabig, aztán odahívott a szobából két másik férfit, hogy nézzék meg.

- Elmegy. Nem valami jó.- Ki ez a dagadt fickó?- Az nem fontos. A lányt nézd meg. Láttam már valahol ezt a lányt.

Esküszöm, hogy láttam.Elvitte a képszerkesztőhöz, aki rápillantott a fotóra és félretolta.- Máris túl sok anyagunk van.- Nézd meg a lányt. Gyönyörű.- Szóval gyönyörű. Ki ez?- Nem tudom, de láttam már valahol.A képet bámulta. A rendszámtáblán álló számokat alig lehetett kivenni.

Lemásolta, és fölemelte az íróasztalán álló telefon kagylóját.Néhány perccel később a helyi rovat vezetőjének asztalára tette a képet.- Ez óriási. Nézd meg a lányt.- Mi van a lánnyal?

82

- Ha az övé a kocsi, akkor a neve Barbara Lavette.- Figyelj, ma csütörtök van. „Véres csütörtök", ezt a nevet fogják

ráragasztani. Ez volt a legrondább háború ennek a városnak a történetében,két halott van, és isten tudja, hány sebesült.

- Barbara Lavette. Az anyja Jean Lavette. Jean Lavette vagy öt évvelezelőtt elvált Dan Lavette-től, és hozzáment John Whittierhez. Ez a kép maegy óra körül készült a 2. utcában.

A helyi rovat vezetője megint fölvette a képet, és meredten nézte.Barbara egyedül hajtott vissza a Bryant Streetre. Fargo elment. A lánynak

semmi kedve nem volt visszatérni az ingyenkonyhára, nem volt kedvesemmihez, ki akart szállni az egészből, magára akart maradni egy darabig;de a kocsiban maradtak az el nem fogyasztott szendvicsek, a bádogbögrék ésa kiürített tejeskanna, melyből Fargo a vér és víz rózsaszínű elegyétzúdította az utcára.

Az utca ingyenkonyha előtti szakasza és a sikátor is zsúfolásig voltemberekkel - dokkmunkásokkal, tengerészekkel, újságírókkal. Két mentőautóállt az utcán, háttal az üzlethelyiségnek. Amikor Barbara meglátta a tömeget,először tovább akart hajtani; de aztán erőt vett magán, és bekormányozta azautót a sikátorba, ahol az emberek utat nyitottak neki. Amikor leállította amotort, látta, hogy Franco Guzie jön ki a konyháról. A férfi utat törtmagának, megállt a kocsiajtónál és rábámult.

- Visszahoztam a cuccot - mondta Barbara. - Nagyon fáradt vagyok.Kerítenél valakit, aki kipakol?

- Persze, kislány. - De nem mozdult.- Mi a baj, Franco?- Összejöttél valaha Dominickkal? - kérdezte a férfi gondterhelten. - Nem

tudom, mi volt köztetek.- Mit számít az? - A lány fáradt volt és zavart, testének minden idegszála

megfeszült.- Dominick meghalt.- Lehetetlen - suttogta a lány. - Nem, az lehetetlen. - A visszafojtott

érzelemhullám elszabadult, Barbara a kormányra hajtotta a fejét és sírva

83

fakadt. Egy újságíró tört utat a sikátorban, és az tudakolta, mi történt a nővel.- A picsába! - förmedt rá Guzie. Aztán kinyitotta a kocsi ajtaját, és

kisegítette Barbarát. A sikátorban álló dokkmunkások félrelökték azújságírót, aztán csak álltak ott, és mogorva képpel figyeltek. - Gyere be -mondta Guzie kedvesen. - Ülj le, és igyál egy kávét. Pihenj egy kicsit.

Irma a konyhában volt. Könnyes szemmel ölelte hatalmas kebléreBarbarát.

- Szegény kicsikém, szegény kicsikém.Találtak a lánynak egy széket.- Innia kell - mondta Irma. - Kerítsen neki valaki egy pohár italt.- Honnét?- Balfácánok - csattant fel Irma. Elővett egy fél üveg gint a kályha mögül,

és a bádogbögrébe töltött egy keveset. - Idd meg ezt, kicsikém.Barbara lenyelte a gint, és elakadt tőle a lélegzete. Guzie előtte állt és

nyugtalanul figyelte.- Jól vagyok - nyögte ki végre a lány. - Nincs zsebkendőm. Guzie piszkos,

véres rongyot vett elő a zsebéből. A lánymegtörölte az arcát, és visszaadta.- Jól vagyok, Franco. Mi történt?- Golyót kapott a fejébe. Két fiú meghalt, és az egyik éppen Nicky volt.- Van családja? Tudják már?- Itt nincs. Az anyja odafönt él Seattle-ben.- Mi lesz Nickyvel? Ki gondoskodik róla?- A szakszervezet.- Hol a holtteste? - Meg kellett kérdeznie. Soha nem volt még dolga a

halállal. Nem tudta, hogyan zajlik le a dolog.- A kórházban. Figyelj, kislány, ha eljön az ideje, majd szólunk. Ne

maradj itt. Ezen a tetves helyen nincs már csak a bánat. Van hová menned?Barbara bólintott.- Tudsz vezetni? Jól vagy?

84

- Tudok vezetni.- Rendben. Csak pihenj egy kicsit, aztán utat csinálok és kifarolhatsz a

sikátorból. Egyik tetves riporterrel se kell beszélned. Arról migondoskodunk.

A lány még tíz-tizenöt percig ült ott. A ki-be járkáló dokkmunkásokkíváncsian néztek rá, de senki sem szólt hozzá. Elteltek a nap borzalmaival,és a lány távolról, mintegy másik világból hallotta, ahogy az ádáz harcrólbeszélnek, amit a rendőrökkel és a vállalat felbérelte sztrájktörőkkel vívtakaz Embarcaderón, arról, hogy mi történt a 20-as, a 22-es és a 38-as mólón,hogy kiket gumibotoztak meg, és kikre eresztettek könnygázt. Irma apörköltet főzte. Legtöbben egész nap nem ettek, és Barbara halványan úgyérezte, hogy maradnia, segítenie kellene. De nem tudott; ki kell kerülnieinnen. Végül felállt és az ajtóhoz ment. Guzie segített, hogy kifarolhasson amég mindig zsúfolt sikátorból, aztán elindult. Csak vezetett, anélkül hogyvalami cél lebegett volna előtte.

Még mindig csak kora este volt, gyönyörű, aranyszínű kaliforniai este, aváros úgy hevert az öböl fölött, akár egy ragyogó ékkő, a készülő BayBridge rozsdaszínű tornya megvillant a nap rézsútos fényében. A szépség ésa nyomorúság mindig együtt jár, gondolta Barbara. Mindez része volt annaka kaotikus értelmetlenségnek, mely felváltotta élete jól berendezettnyugalmát.

A Franklin Streeten járt, amikor rájött, hogy nincs hová mennie, mire ajárda mellé kanyarodott, és csak ült a kormány mögött, mogorván bámulvaaz öböl csillogó vizét. Nem tudott volna még egy éjszakát egyedül eltölteni aSt. Francis Hotelben, ebben az állapotban semmiképp, és hogy a Whittier-házba menjen, az egyszerűen szóba sem jöhetett. Ami az újabb Los Angeles-i utat illeti, a hosszú vezetésnek a puszta gondolata is lidércnyomássáváltoztatta kimerültségét. Néhány percig csak ült ott, aztán amikor észrevettodébb egy vegyesboltot, leállította a motort és kiszállt.

Megtalálta Sam Goldberg számát a telefonkönyvben, de amikor felhívtaaz irodát, senki sem vette fel a kagylót. Tudhatta volna; hat óra elmúlt. Akönyvben három Sámuel Goldberg lakásszáma szerepelt. Az elárusítófelváltotta egy dollárját, és a lány halk imát mormolt. A barátai és az anyjabarátai közül már kirekesztette magát. Nyilvánvalóan lehetetlen volt, hogy

85

most bármelyikükkel szembenézzen és megpróbáljon magyarázkodni. Azelső számon nem vették fel a telefont. A második hívásra ismerős hangválaszolt.

- Sam Goldberggel, az ügyvéddel beszélek? - kérdezte.- Igen.- Barbara Lavette vagyok. Emlékszik rám?- Persze. Bajban van, Barbara?- Igen... nem. Jaj, nem is tudom. Találkozhatnánk most?- Természetesen. Hol van?- A Franklin Streeten, a Clay Street közelében. Kocsival.- Nem lakom messze, Barbara, a Green és a Polk Street sarkán. Fehér ház

sárga szegéllyel. Közvetlen előtte parkolhat.Középkorú, fekete bőrű asszony nyitott ajtót.- Miss Lavette? Mr. Goldberg már várja... odabent, kedves.Régi, Viktória korabeli ház volt, kívül csipkés és párkányos, belül

plüsshuzatú bútorokkal és olajzöld velúrszőnyegekkel tele. Barbara belépetta könyvtárba: három falon könyvek, a negyediken pedig egy csinos, finomvonású asszony olajportréja. Goldberg egy bőrfotelból állt fel, és melegenüdvözölte.

- Csodálatos meglepetés, Barbara. . . - Elhallgatott és a lányra bámult. -Ez vér a blúzán? Meg a nyakán is. Megsérült?

- Nem, nem sérültem meg. Semmi bajom. Csak nagyon fáradt vagyok ésnincs hová mennem. És, kérem, Mr. Goldberg, bocsásson meg, de nagyonéhes vagyok. Egész nap nem ettem. Kaphatnék valamit, akármit? Egyszendvicset?

Sam Goldberg leült vele az étkező asztalához, és ámulva figyelte, ahogy asült csirkét, a krumplipürét és a zöldbabot eszi.

- Megeszem a vacsoráját - tiltakozott a lány egy idő után.- Elég az kettőnknek is, kedves. Nekem pedig nagyon ritka élvezet, hogy

társaságom van a vacsorához. - Ámulata bizonytalansággá változott, amikormeghallgatta a lány beszámolóját arról, hogy mi történt aznap. Barbara

86

fuldoklott, amikor elmesélte Dominick Salone halálát.- Értem, Barbara. Meghalt egy ember, tragikusan, értelmetlenül. Maga

most találkozott ezzel először. Maga az élők közé tartozik. El kell fogadnia.A halál az élet része. Ezzel előbb-utóbb szembe kell néznie.

- De olyan fiatal volt, olyan életerős, olyan öntudatos. Sohasemtalálkoztam még hozzá foghatóval. Nem volt érdemleges műveltsége, denagyon sokat tudott.

- Szerelmes volt belé?- Nem. De így még rosszabb, mert ő szerelmes volt belém, és én

egyáltalán nem törődtem vele, legalábbis ilyen értelemben nem. És nemgondolja, hogy minden az én hibám?

- Nem, egyáltalán nem gondolom. Hogyan volna a maga hibája? Magamegtette, amit tehetett. Isten a tanúm, többet tett, mint bárki, akit ismerek.

- Itt ülök, tömöm magamba az ételt, pedig Nick holtan fekszik valahol,valamelyik kórházban, és Jean, az anyám, John Whittier felesége.

- És John Whittier egy szörnyeteg?- Igen! - csattant fel a lány.- De tegyük fel, hogy Whittier olyan hajótulajdonos, akit szeret, nem

pedig olyan, akit ki nem állhat. Amint mondtam, valaha az apja ishajótulajdonos volt.

- A papa erre soha nem lett volna képes!- Nem tudom. - Goldberg sóhajtott. - Tudja, Barbara, egy részét

végignéztem. Tizenegykor a Rincon Hillen álltam és figyeltem. Akkor ottfolyt a harc a Harrison Streeten. Nem voltam egyedül. Voltak ott még ezren,és csak álltunk és bámészkodtunk, ahogy régen a gladiátorokat bámulok.Mindenütt ezrek figyeltek, és nézték, ahogy én is, hogy embereketgumibotoznak és lőnek agyon, de egyikünk se mozdította az ujját se. Magatett valamit. Gondoskodott a sebesült és vérző emberekről. Most öntelt ésdidaktikus leszek, úgyhogy bocsásson meg nekem, de mondanom kellvalamit a bűnről. A bűn megoszlik köztünk, mert az emberi nemheztartozunk. Kényelmes, hogy vannak gonoszok, mint John Whittier, mert őkmentesítenek minket, többieket; de nincs feloldozás az alól, ami történik, és

87

amíg ezt meg nem tanuljuk, csak a sötétben tapogatózunk. Na, ennyit erről, ésbiztosan magának is elég volt, amin ma átment. Most az a kérdés, hová megyinnen.

- Nem tudom.- Mindenütt nyüzsögtek az újságírók. Megszerezte valamelyikük a nevét?

Vagy a fényképét?- A nevemet nem. Talán lefényképeztek. Fogalmam sincs.- Hazamegy?- Whittier házába?- Az az otthona.- Nem - mondta Barbara halkan. - Oda soha nem megyek vissza többé!

Még egyszer nem teszem be a lábam abba a házba.- Nos, a „soha" kellemetlen szó. Találkozott már Dannel?- Tegnap voltam Los Angelesben. Oda is visszamehetnék, de nem akarok.

Most nem.- A „soha", Barbara, nagyon nehéz helyzetbe hozza az édesanyját. Nem

akar itt maradni egy darabig? Kényelmes vendégszobám van, és szívesenlátom.

- Néhány napra? Maradhatnék?- Igen. Persze. Vissza akar menni az ingyenkonyhába?-- Nem tudom. Úgy érzem, kellene, de nem tudom, visszamehetek-e.

Mintha véget ért volna, amit csináltam.- A sztrájk nem ért véget. Csak most kezdődött.- Tudom. De nem hiszem, hogy visszamegyek oda. Nem arról van szó,

hogy félek. Féltem, de az elmúlt, és arról sincs szó, hogy nem érzek együttvelük. Mintha valami összetört volna bennem, és nekem darabokból kéneösszeraknom. Tudom, hogy ennek semmi értelme...

- Talán mégis van. Nos, megengedi, hogy fölhívjam Whit-tiert? Otthonvan már az édesanyja?

88

- Nem, még mindig Bostonban... azt hiszem. Szeretném, ha nem hívná felJohnt.

- Barbara, valakinek tudnia kell, hol van. Nem tűnhet el. Lehet, hogymáris bejelentették az eltűnését...

- Nem. Beszéltem a komornyikkal. Megmondtam neki, hogy anyát nemszabad megijeszteni.

- Pedig meg fog ijedni. És ruhákra is szüksége van. Föl kell hívnomWhittiert. Holnap odaküldöm a titkárnőmet, hogy hozza el néhány holmiját.Most pedig meg kell engednie, hogy felhívjam.

- Mindenképp felhívja, ugye?- Attól tartok, Barbara, fel kell hívnom. Az apja barátja vagyok, és

amellett ügyvéd is.Másnap John Whittier telefonált Jeannek Bostonba. A beszélgetés egyik

felet sem nyugtatta meg. Mivel a bostoni lapok - akárcsak az ország többiújságja - beszámoltak arról, mi történt San Franciscóban azon a napon,amelyet országszerte máris „véres csütörtök" néven ismertek, Jean többé-kevésbé tudta, mi történt. Némán vette tudomásul a hírt, hogy az Examinermásodik oldalán egy kép a lányát ábrázolja, amint sebesült sztrájkolok egycsoportjának közepén áll, és egyiküket elsősegélyben részesíti, majd amikorWhittier mérgesen megjegyzéseket tett, így szólt:

- John, én úgy látom, hogy talán ostobán és romantikus módon cselekedett,de ettől még nem dől össze a világ. Ha hazaérek, majd beszélek vele.

- Mikor jössz haza? Szeretném, ha már ma visszaindulnál.- Erről szó sem lehet. Ma nem mehetek el Bostonból. Megbeszélt

programjaink vannak...- Jean, te egyetlen átkozott szót sem fogsz fel abból, amit mondok. Ebben

a városban polgárháború zajlik. Általános sztrájk várható, és az a disznóBridges meg a komcsi haverjai készek átvenni a hatalmat. És én állok azegésznek a közepén. Máris késésben vagyok egy megbeszélésről, amit Rossipolgármesterrel és Merriam kormányzóval tartunk. Hát képtelen vagyfelfogni, mi folyik itt? Csapatok állnak az Embarcaderón, és csak az Istentudja, mikor határoz úgy Bridges, hogy megindul a hajók ellen. Én nem érek

89

rá, hogy megkeressem és megfegyelmezzem a lányodat.- Hogyhogy megkeresd? Nincs otthon?- Nincs. Úgy döntött, hogy egy Goldberg nevű zsidó ügyvédhez megy

lakni. Ma reggel beszéltem az illetővel, és ide-küldte a titkárnőjét Barbararuháiért.

- Sam Goldbergről beszélsz?- Azt hiszem.- Jól van. Szerintem egyelőre felejtsd el Barbarát. Elég bajod van így is.

Tom és én még a héten San Franciscóban vagyunk.- Én pedig azt ajánlom, indulj azonnal. Ezzel a sztrájkkal talán

elboldogulok, de a gyerekeiddel nem tudok megbirkózni.- Köszönöm.- Hogy érted ezt?- John, ennek a vitának semmi értelme. Még a héten otthon vagyunk.

Addig is próbálj megnyugodni és tisztábban látni. Nem hiszem, hogy SanFranciscóban polgárháború van. Amikor elérkezik az ideje, elrendeződik azegész.

Vasárnap, két nappal később, Dan Lavette felszállt a Los Angelesből SanMateóba induló buszra. Régen, években mérve csak harminchat esztendővelazelőtt, ami azonban egy örökkévalóságnak számított Kaliforniában, ahol aföld és az emberek még mindig újnak és félbemaradottnak látszottak, egyAnthony Cassala nevű ember kölcsönadott Joseph Lavette-nek, Dan apjánakannyi pénzt, hogy halászhajót vehessen. Abban az időben Anthony Cassalamunkás volt, aki gondosan összegyűjtött pénzéből csekély összegeketkölcsönzött az olasz munkásoknak. A földrengés után, azon a néhány napon,amikor a város bankjai teljesen működésképtelenek voltak, Cassalaaprócska pénzkészlete mérhetetlenül értékes lett, és néhány évvel későbbengedélyt kapott, hogy megalapítsa a Bank of Sonomát. A fiával, Stephannelegyütt felfejlesztette, a Montgomery Streetre költöztette a bankot, melybőlkönnyen lehetett volna a Bank of Italyhez, a későbbi Bank of Americáhozhasonló intézmény. Ám a körülmények közbeszóltak, és az 1929-esösszeomlás után olyan roham indult meg, mely Cassala vállalkozását

90

megroppantotta s végül csődbe juttatta. Anthony Cassala a következő évbenmeghalt, és Stephan a Wells Fargóhoz ment dolgozni.

Virágzásuk idején Cassaláék nagy, zegzugos házat építettek SanMateóban, a félszigeten, San Franciscótól délre. Cassala özvegye, Maria,fia, menye, Joanna, és kettőjük egyetlen gyermeke, a hétéves Ralph mégmindig ott élt. Miután Dan Lavette anyja és apja az 1906-os földrengéssorán meghalt, Cassaláék afféle családpótlékot jelentettek neki. AnthonyCassala finanszírozta első vállalkozásait a hajózási üzletben, és amikormegrohamozták Cassala bankját, Dan és társa, Mark Levy minden elérhetődollárjukat odaadták abbéli igyekezetükben, hogy megmentsék. Négy év teltel azóta, hogy Dan utoljára találkozott Stephan Cassalával, de úgy gondolta,az idő semmit nem változtat a kettejük kapcsolatán. Túl szoros volt ez abarátság, túl sok szál kötötte össze az életüket.

- Akkor is - mondta May Ling -, vigyáznod kell, mit kérsz. Nehogymegterheld őket.

- Nem tudom, kérek-e valamit tőlük egyáltalán. Egyszerűen látniszeretném Steve-et, és beszélni akarok vele.

Aztán telefonált Stephan Cassalának, és megkérdezte, beugorhatna-e ésvelük tölthetne-e néhány órát. Stephan rábeszélte, hogy menjen vasárnap, ésmaradjon éjszakára is. A Los Angeles-i Times vasárnapi kiadása nagyrészletességgel taglalta a „véres csütörtök" eseményeit, és az újság negyedikoldalán újra leközölte Barbara fényképét. Dan, miközben észak felé tartott abusszal, elolvasta a cikket:

A „véres csütörtök" eseményeinek egy különös mellékszála még mindigtisztázatlan. A fenti képen látható gépkocsi egy bizonyos Barbara Lavettenevén van, és a tulajdonos a San Franciscó-i Pacific Heights egyikházának lakója. A Pacific Heights-i cím megegyezik John Whittiercímével, aki a San Franciscó-i társaság kiemelkedő tagja és az óceánjáróhajók legnagyobb nyugati parti működtetőjének, a California Shippingnekaz elnöke. Miss Lavette számos barátja és ismerőse szerint a fényképenMiss Lavette látható.

A húszéves Barbara Lavette az egykori Levy és Lavette cégtárstulajdonosának, Daniel Lavette-nek, valamint Jean Seldon Lavette-

91

nek, Thomas Seldon lányának a gyermeke. Jean Lavette apja halála utánnéhány évig a Seldon Bank elnöke volt. Lavette-ék 1931-ben váltak el,ezután Jean Lavette John Whittierhez ment feleségül. A fényképen láthatóautó a San Franciscó-i 2. utcában állt, és állítólag elsősegélynyújtóállomásként és élelmiszerellátóként szolgált a sztrájkolok számára. MissLavette-et nem tudtuk elérni, hogy magyarázatot kérjünk.

Stephan a San Mateó-i buszállomáson várta Dant, akivel megöleltékegymást. A négy év nem sokat változtatott Cassalán. Harminckilenc évesvolt, magas, sudár, szeme csillogó fekete, bőrén még mindig az ahalványsárgás árnyalat, melyet azután kapott, hogy gyomrát az I.világháborúban egy srapnel darabokra tépte. Amikor megérkeztekCassaláékhoz, ugyanaz a régi, lehengerlő, már-már elviselhetetlen szeretetfogadta Dant. Maria, Anthony kövér, formátlan özvegye, aki folytongyászruhában járt, sírva fakadt Dan láttán, és megállás nélkül olaszulbeszélt. Joanna csak bámult rá és mosolygott, majd az asztalnál Maria ételekvégtelen folyamát tálalta elé, erősködött, hogy egyék még és még.

Majdnem tizenegy óra volt, amikor Stephan és Dan végre leülhetettAnthony régi dolgozószobájában, hogy megbeszéljék, amiért Dan odament.Stephan konyakot töltött. A kandallóban égett a tűz.

- Mint régen - mondta Stephan. - Istenem, Danny, olyan jó újra látni téged.Tudom, hogy sok mindenen mentél keresztül, de esküszöm, tíz évvelfiatalabbnak látszol, mint amikor utoljára láttalak. Izmosabb is vagy... nincsmár pocakod.

- Rendes élet, jó feleség. Veled mi van?- Éldegélek. Crocker egyik fiókját vezetem, de tudod, hogy fizetnek a

bankok. Semmi baj. A papának volt biztosítása, és fenntartjuk itt ezt a nagyhodályt. Ha majd vissza tudom neked fizetni azt a pénzt, amit kezdetbenadtál... hát, nem is tudom...

- Felejtsd el.- Nem felejtem el. De egyszerűen nem tudom, hogyan. Nincs már kedvem

az üzlethez. Az embernek ezt akarnia kell.- Tudom. - A konyakot ízlelgette. - Finom.- Ugyanaz a készlet, még az alkoholtilalom idejéből. Mon-tavitti csinálta

92

San Martinban. A papa egy hektót vett.- Hogy vagytok Joannával?- Mit mondjak, Danny? Az átkozott bűneimmel élek együtt. Rohadt egy

férj vagyok. Tudod, mire gondolok folyton? Arra, hogy ha valahogy kitudnám fizetni a számlákat, beállnék papnak.

- Egy fenét. Az istenbe, Steve, egészségesek vagyunk mind a ketten.- Egy olyan világban, aminek se füle, se farka. Tudod, mi történt San

Franciscóban. Hogyan? Miért? Teljesen meg vagyunk őrülve?Olaszországban az a hülye állat Mussolini. Németországban Hitler.Oroszországban Sztálin. Mi van ezzel a világgal?

- A szokásos. Ha hagyod, a szar a felszínre kerül.- És mi van Barbarával? Gondolom, olvastad az újságot.Dan mosolygott.- Annyit tudok, amennyit az újság megírt. Barbara felnőtt hölgy, Steve.

Sok szempontból nagyon hasonlít Jeanre, de talán belőlem is van benne egykicsi. Úgy gondoltam, holnap fölmegyek San Franciscóba... te autóval jársz,ugye?

- Hétkor indulok. Persze, gyere velem. De mi van veled, Danny? Mi szélhozott ide?

- Pénz.- Istenem, bárcsak meglenne, hogy odaadjam neked. Néhány ezrem van.

Ha segít...- Nem. Nem pénzt akarok tőled, Steve. Csak útmutatást, tanácsot. Tudod,

hogy halászom... Pete Lomas halászhajóján San Pedróban. Emlékszel Pete-re. Ő volt a kapitányom, mielőtt összeálltam Markkal. Szóval egy jó héten,egy átkozott jó héten negyven dollárt viszek haza. De inkább kevesebbet.May Ling a könyvtárban dolgozik. . . az heti harminc dollár. Kijövünk, desokkal többre nem jut. Joe most főiskolára akar menni, aztán orvosira. Jó ésokos fiú. May Ling anyja és apja velünk lakik, úgyhogy szűken vagyunk. Hát,körülnéztem. Jézusom, nem járhatok örökké halászni. Van néhány dolog,amihez értek, és az egyik a hajó. E miatt a rohadt válság miatt évek óta nemépítettek hajót odalent. De szükség lesz hajókra, mert a hal iránti kereslet

93

csak növekszik. Szóval erről van szó. Úgy gondoltam, felállítok egy kishajóépítő műhelyt. Lehet, hogy még sikerül is.

- Fahajók?- Kezdetben igen. Rengeteg hajóács keres munkát, és olcsó a fa. Bagóért

bérelhetek helyet. És az egyetlen üzlet, ami nem szenvedi meg a válságot, afilm. A filmeseknek van pénzük, és hajókat vesznek. Úgy számolom, Steve,hogy ötszáz dollárból összerakhatok egy gyönyörű kis vitorlást. . . és eladokáron alul mindent, ami csak kell a piacon.

- Mennyire van szükséged?- Körülbelül tízezer kell az induláshoz. Annál kevesebbel folyvást

kunyerálnom kéne, és annak nincs értelme. Gondolod, hogy Crocker adennyit?

- Milyen fedezettel, Dan?- Van a házunk... ez minden.Stephan a fejét rázta.- Nem, az nem jó ötlet. Más lehetőségnek is kell lennie. Keresd fel holnap

Sam Goldberget. Ő még mindig komoly tekintély a városban. És pénze isvan.

- Nem alapítok üzletet Sam barátságára.- Beszélj vele. Kérlek. A kedvemért. A bankokba bármikor elmehetünk.Másnap reggel Barbara korán ébredt, majd sima, tengerészkék szoknyába,

fehér blúzba és fekete kardigánba öltözött. Goldberg titkárnőjének sikerültelhoznia egy bőröndnyi pulóvert, szoknyát, blúzt és alsóneműt a PacificHeights-i házból. Barbara most csendesen kisurrant az épületből, nemébresztette fel Goldberget. Ott hagyta a kocsiját, ahol állt, és elindult gyaloga Dokkmunkások Nemzetközi Szervezetének Steuart Street-ifőhadiszállására. Nem vágyott rá, hogy újabb újságcikkeknek adjon témát arendszámtáblájával, és egyébként is, tiszta, hűvös, szép reggel volt. Az öblötrejtő ködtakaró tejszínes, aranyszínű foszlányokra szakadozott, és miközbenBarbara a California Streeten sétált az Embarcadero felé, olyan elevennekérezte magát, hogy erővel kellett felidéznie magában az alkalomgyötrelmességét. Azonban ez se használt sokat, és úgy érezte, hogy

94

valamilyen mély hasadás támadt a személyiségében. Ha egy szikrányiemberi érzés lenne bennem, tűnődött, a végtelenségig levert volnék, ehelyettúgy viselkedem, mint egy disznó, és úgy érzem magam, mintha piknikeznimennék. A gondolat aggasztotta, úgy érezte, kiveszett belőle minden emberiérzés; végül úgy döntött, hogy az egész csak azért van, mert jól aludt azéjszaka, és mert az idő olyan gyönyörű.

Mostanra az utca megtelt munkába igyekvő férfiakkal és nőkkel, acsilingelő, zsúfolt villamosokon - ha tekintetbe vesszük, mily aprók voltak ejárművek - elképzelhetetlenül sokan szorongtak, a járdákon jól öltözöttemberek siettek aktatáskával a kezükben, ami ugyanúgy jellegzetessége volte helynek, akár a londoni Citynek az esernyő. A kompkikötőből kitódulóingázók áradata olyan volt, mint más napokon. Ez Barbarát megdöbbentetteés zavarba ejtette; még alig eszmélt, milyen könnyen jár együtt élet és halál.

A Steuart Streeten más volt a helyzet. Itt gyülekezett a gyászmenet.Dokkmunkásokból álló delegáció járt szombaton Quinn rendőrfőnöknél,akivel határozottan közölték, hogy ha tetszik, ha nem, a „véres csütörtökön"megölt két ember temetésekor a gyászmenet a Market Streeten vonul végig,nem pedig valamelyik csendes mellékutcában. A rendőrfőnök beleegyezett.Barbara most, amikor befordult a Steuart sarkán, egy másik SanFranciscóban találta magát. Férfiak, asszonyok és gyerekek a legjobbruhájukban, a férfiak öreg, rosszul szabott öltönyökben, feketenyakkendővel, fekete karszalaggal, fekete kalapban, a nők szintén feketében,arcuk mogorva és fáradt, még a gyerekek arcán is hasonló kifejezés ült -ezerszámra vonultak lassan a Steuart Streeten, és a szakszervezet épületefelé tartottak. Amikor Barbara elvegyült köztük, hangulata megváltozott,mintha a harag, fájdalom és reményvesztettség, amit ezek az emberekéreztek, olyan kézzelfogható anyag lett volna, mely a szíve mélyéig hatol.

A menet lelassult és megállt, az utcát ellepő férfiak, nők és gyermekekezrei álltak mozdulatlanul. Az emberek lassan utat engedtek négy nyitottplatós teherautónak, melyek befordultak az utcába, és felsorakoztak aszakszervezeti épület előtt. Furcsa összeállításban, hegedűn, kürtön és kétnagydobon játszó zenekar foglalta el helyét a teherautók mögött, és ekkoremberek jöttek ki a szakszervezet épületéből, koszorúkat, virágoskosarakatés több száz csokrot hoztak, és mindent felraktak az autókra. Sok nő és

95

gyermek vitt virágot, főleg otthoni kiskertekben termesztett rózsát, cíniát éskörömvirágot, ezeket szintén felrakták a teherautókra; Barbarának csakekkor jutott eszébe, miért nem gondolt arra, hogy virágot hozzon. De el setudta képzelni, hogy ilyen lesz az egész. Az emberek egyre csak jöttek azEmbarcaderóról, a Mission Streetről, a Harrison Streetről és a BryantStreetről, arra várva, hogy a Steuart Street-i tolongás enyhüljön kissé, éscsatlakozhassanak a menethez.

Aztán a koporsóvivők is kijöttek a szakszervezet épületéből, hozták a kétkoporsót, közülük többen, akárcsak a tömegből sokan, még mindig kötéstviseltek a fejükön vagy egyéb testrészükön. Barbara felismerte némelyiket.Ott volt Guzie, Fargo és mások is, akiket az ingyenkonyhán ismert meg.Bridgest is ott látta köztük. Amikor kijöttek az épületből, a zenészekbelefogtak Beethoven gyászindulójába. A koporsóvivők a két koporsót azegyik teherautó platójára csúsztatták, aztán a tömeg utat nyitott nekik, hogyelfoglalhassák helyüket az autók előtt. A menet lassan, szinte észrevétlenülelindult. Senki sem adott utasításokat; egyetlen hang sem hallatszott, csaknéhány dokkmunkás suttogó kérése, hogy tízes sorban vonuljanak - ígyfordult be a sötét emberek néma folyama a Markét Streetre és vonult át avároson délnyugat felé. A sztrájkolóknak ugyanaz a csoportja, mely amenetutasításokat suttogta, szétszóródott a gyászmenet előtt, és a MarkétStreetről a mellékutcákba terelte a forgalmat.

Barbara beállt az egyik sorba, és lassan vonult a menettel a MarkétStreeten. Amikor visszanézett a Steuart Streetről áradó, látszólag végtelenemberfolyamra, rájött, hogy a menet nem állhat pusztán csakdokkmunkásokból és tengerészekből, még akkor sem, ha mindenkinek itt acsaládja. Ezrek csatlakoztak még a menethez, és ezrek álltak a MarkétStreeten is, akik csendben figyelték, amint elhaladnak. A csend valóbanhátborzongató és hihetetlen volt. A kis zenekar elhallgatott. Nem voltforgalom a Markét Streeten, és sehol sem lehetett rendőrt látni. Nemhallatszott más hang, csak a lassan mozgó lábak ezreinek lépte.

Dan Lavette, aki a California és a Market Street sarkán állt, egyike voltazoknak, akik a menetet nézték, figyelte, amint kiáramlik a Steuart Streetről.Gyanította, hogy Barbara valahol itt van a tömegben, de hiába kereste, seholsem látta. Mindent elkövetett, hogy megértse, milyen erők motiválják a lányt,

96

mit jelent neki ez az élmény, de hiába kerültek most közel egymáshoz, alánya nagyon is idegen maradt. O maga sohasem foglalkozott sokat apolitikával. Felnőtt élete java részét azzal töltötte, hogy felkapaszkodott aNob Hillre a siker, a gazdagság és a hatalom világába. Még halászként semtudott munkásként gondolni önmagára. Egy munkás az ő szemében áldozatvolt, márpedig önmagát sohasem tartotta áldozatnak, ő mindig irányító volt,mindig olyan ember, aki maga dönti el a sorsát. Politikával egyetlenegyszerfoglalkozott, amikor Al Smitht támogatta az elnökségért folytatottküzdelemben. Ha Smith győz, Dan Lavette élete talán nagyot változik, deSmith vesztett.

Most, amikor a lassan elvonuló tömeget figyelte, a sztrájkra és a „vérescsütörtökre" csak mint ostobaságra, mindkét fél ostobaságára, de főképp aJohn Whittierhez hasonló emberek ostobaságára tudott gondolni. Nemgyűlölte John Whittiert; egyszerűen csak megvetette, ahogy valaha GrantWhittiert, a férfi apját is megvetette. Dan talán fél óráig állt ott és figyelte agyászmenetet; aztán megfordult és Sam Goldberg Montgomery Street-iirodájába indult.

Goldberg melegen fogadta, és azonnal eloszlatta a Barbarát illetőaggodalmait.

- Nálam lakik - mondta -, és remélem, te is nálam szállsz meg, Danny.Rengeteg szoba van a régi házban.

- Beszéltél Whittierrel?- Beszéltem. Nem volt kellemes. Úgy tekint a lányra, mint valami eszelős

gyerekre, aki tönkre akarja őt tenni. Én egyetértek Barbarával. Oda nemmehet vissza.

- Mondta Barbara, mik a szándékai?- Csak annyit mondott, hogy nem megy vissza a főiskolára. Említette, hogy

néhány évre talán külföldre megy, de ki tudja? Komoly megrázkódtatásonesett át, és időbe telik, amíg visszanyeri az egyensúlyát. Erről jut eszembe,Jean felhívott Bostonból. Évek óta most beszéltem vele először. Szerdánérkezik vissza San Franciscóba. Azt hiszem, maradnod kellene, hogy beszéljvele.

- Miért?

97

- Mert a kettőtök gyerekéről van szó. És mi van Tommal? Ő is visszajönJeannel. Vele nem akarsz találkozni?

- Nem tudom biztosan, hogy akarok-e. Goldberg a fejét rázta.- Rendben. Ne beszéljünk erről. Beszéljünk rólad, May Lingről és Joe-

ról.Majdnem egy óra hosszat beszélgettek. Danben eközben felelevenedett

minden, amit szó szerint kitörölt a tudatából. Annak idején, amikor az elsőhajóját, az Oregon Queent vásárolta, Sam Goldberg szövegezte meg aszerződéseket, aztán Goldberg állt mellette minden lépésnél húsz hihetetlenéven keresztül, egy birodalom felépítésénél és egy birodalom pusztulásánál- a válásnál, mely Dan életében véget vetett annak a korszaknak. Régentalálkoztak már, és rengeteg mindent kellett megbeszélniük. Amikor Danvégül megemlítette azt az elképzelését, hogy belevágna egy kis hajóépítővállalkozásba San Pedróban vagy Wilmingtonban, Goldberg egyszerűenszéttárta a kezét és így szólt:

- Semmi probléma. Én adom a pénzt.Dan a fejét rázta.- Ez így nem lesz jó. Te olyan helyzetben vagy, hogy nem mondhatsz mást.

Nem akarom a pénzedet.- Akkor kinek a pénzét akarod? Hatvanhat éves vagyok, túlsúlyos és rossz

a szívem... legalábbis erről tájékoztat vidáman az orvosom mindenalkalommal, amikor elmegyek hozzá... nincs feleségem, nincs gyermekem, ésgazdag vagyok. Lényegében annak következtében, hogy te meg Mark húszévig az ügyfeleim voltatok. Tudod, mennyit fizettél nekem annyi idő alatt?

- Sose gondolkoztam ezen - mondta Dan.- Behajtottál valaha egy vasat is abból a pénzből, amit kiadtál... mint

személyes kölcsönt?- Nem emlékszem rá. De mi a fenét számít ez?- Nézd, Danny, vagy elmégy a bankba és jelzálogot veszel fel a lelkedre,

vagy, ami rosszabb, May Ling házára, vagy befektetőt keresel. Jól van. Énhajlandó vagyok befektetni. Adok húszezret, és társak leszünk az üzletben.

- Te megőrültél.

98

- Nekem helyén van az eszem, Danny. Te nem üzletember vagy, hanemvalami más. Nincs is rá megfelelő szó, és azok az idők különben iselmúltak... alig akad néhány hozzád fogható ember. Az istenbe, temegnyitottad és Florida versenytársává tetted Hawaiit. Te meg Markhoztátok létre ezen a parton az első nagyáruházat. Te teremtetted meg az elsőkereskedelmi légitársaságot Kaliforniában, és a semmiből indulva teépítetted fel az ország legnagyobb gőzhajózási vállalatát. Most azzal töltöd anapjaidat, hogy makrélát halászol. Hogy miért, azt nem tudom. Az istenszerelmére, mitől félsz?

- Magamtól.- Ez remek. Ez igazán gyönyörű. Úgy beszélsz, mint azok a

pszichoanalitikusok, akik hemzsegnek ebben a városban.- De akkor is igazat beszélek.- Igaz vagy sem, én ezt nem veszem be. Na, figyelj, én sokkal

gyakorlatiasabb vagyok, mint te. Partnerséget ajánlok. Te végzed a munkát,és osztozunk a hasznon. Csak egy feltételem van.

- Hallgatlak.- Nem nyúlsz a könyveléshez. Te teremted meg. Te intézed. Építed a

csónakjaidat, a hajóidat... ami fenét csak építeni akarsz. De a pénzügyirészét Feng Wóra hagyod.

- Az apósomra? Neked elment az eszed.- Miért? A fenébe is, évekig ő volt a legjobb számvevőd.- Nem, nem, Sam, ez nem fog menni. Öreg ember. Kínaiból fordít és

rózsát termeszt. Ebbe nem rángathatom bele.- Hány éves?- Majdnem hatvan. Akkor bátran megkérheted. Esküszöm, nem értelek, de

egy szemernyit se. Dan sóhajtott.- Jól van, Sam. Ha egyszer megértem magamat, majd megosztom veled a

titkomat.- Társulunk?- Hadd gondolkozzam rajta.

99

Aznap este vacsoránál, Sam Goldberg Green Street-i házában, azelgondolkodó, levert Barbara halkan megkérdezte apját:

- Papa, mit gondolsz rólam? Csaló vagyok én? Csak ennyi ennék?… Egycsaló?

Goldberg érdeklődéssel nézte kettejüket, ezt a hatalmas, fekete szeműférfit és a karcsú, ragyogó szemű, tiszta bőrű és mézszínű hajú fiatal nőt, akia genetika csodái folytán a lánya. Hasonlóságaik és eltéréseik kombinációjalenyűgözte. Mindketten gyógyíthatatlan romantikusok voltak; mindkettenélvezettel és végtelen kíváncsisággal élték az életüket, és mindketten televoltak kétellyel, bűntudattal és ábrándokat kergető szenvedéllyel. AkárcsakDan, Goldberg is Kaliforniában született, élt-halt a szülőföldjéért, amelyrőlgyakran állította, hogy az egyetlen hely a földkerekén, ahol egy zsidó nemzsidó, hanem csupán egy bevándorló a bevándorlók világában. Ezek kettenpedig - Dan Lavette és a lánya - Kalifornia egyedülálló teremtményei.

Kerek, vaskos lábú viktoriánus asztal körül ültek egy cikornyás kisviktoriánus ebédlőben, mely felesége halála óta érintetlen és változatlanmaradt. Dan beleegyezett, hogy nála töltse az éjszakát, és késő délutánBarbara is megjött a temetésről - a hangulata mit sem változott.

Dan várt egy kicsit, mielőtt válaszolt.- Hát - mondta végül -, tudod, valamennyien azok vagyunk. Csalók. Nem

akarattal vagyunk azok, de hát ki az ördögök vagyunk? Ha nem sikerülrájönnöd, kitalálsz valami választ magadnak. - Goldbergre nézett, aki vállatvont.

- Én egy öregedő, túlsúlyos ügyvéd vagyok, Danny.- Nagyon gazdag vagyok - mondta Barbara váratlanul. - Úgy értem, egy

nap az leszek.- Én is azt hiszem - helyeselt az apja.- Mennyire gazdag?- Nem tudod?- Nem igazán. Sohase gondolkodtam el rajta.- Hát, sok mindentől függ. A nagyapád végakarata szerint neked meg

Tomnak háromszáznyolcvankétezer részvényetek van a Seldon Bankban,

100

amit 1940-ben egyenlő mértékben kell elosztani kettőtök közt. Akkor nekedszázkilencvenegyezer részvényed lesz. Magánkézben vannak, úgyhogy nincspiaci áruk. Mit gondolsz, Sam?

- Nehéz megmondani. Részvényenként huszonöt-harminc dollár. Nehézmegmondani.

- Körülbelül ötmillió dollár. Hogy hat év múlva mennyit fog érni, azttermészetesen senki nem tudja.

- Valószínűleg többet.- Akkor nagyon gazdag vagyok - mondta Barbara.- Meglehetősen - helyeselt Goldberg.- El kell fogadnom?- Mit?- A pénzt, papa.Dan nevetett.- Hát, itt üssenek agyon! - Goldberghez fordult. - Erre válaszolj, Sam.- Pillanatnyilag, Barbara - mondta Sam Goldberg -, magának nincsenek

jogai ez ügyben. Először is, még mindig kiskorú. A részvényeket letétbentartják. Édesanyja a letét kezelője, és övé a jog, hogy úgy rendelkezzék ajövedelemről, ahogy megfelelőnek látja. 1940-ben a végakarat szerint,ahogy én értelmeztem, maga megkapja a hagyatékot. Hogy azután mihez kezda részvényekkel, az a maga dolga.

- Akkor, ha tetszik, ha nem, nagyon gazdag vagyok, és az is maradok.- Kényelmetlennek találod? - kérdezte Dan.- Igen, annak.- A szegénység még kényelmetlenebb lehet - állapította meg Goldberg.- Ezt, azt hiszem, tudom. De meg tudom keresni a kenyerem. A papának

senki nem adott semmit.- Igazán nem erről van szó - mondta Dan. - Hat éved van, hogy

gondolkodj ezen. Addig is, azt hiszem, vissza kellene menned az iskolába.Barbarának ezen nem kellett gondolkodnia.

101

- Nem, nem megyek vissza. Annak vége.- Ne zárjon be minden ajtót - mondta Goldberg.- Éppen most próbálok kinyitni néhányat.- Mit akarsz tenni? - kérdezte Dan.- Nem tudom. Nem tudom, mit mond majd anya. Nem maradhatok itt Mr.

Goldbergnél. Gondolkoznom kell ezen.- Gyere velem Los Angelesbe - mondta lassan Dan. - Holnap vagy azután

mindketten leülünk Jeannel. Én majd beszélek vele. Aztán gyere velem. . . haakarsz.

- Azt hiszem... szeretnék - mondta Barbara.Jean azonban csak három nap múlva tért vissza San Franciscóba, és Dan

csak akkor tudta elérni. Csaknem öt éve nem beszélt vele, és amikormeghallotta a hangját, a hosszú idő elvesztette jelentőségét. Azon kaptamagát, hogy arra gondol: mintha csak tegnap történt volna. Mindennel ígyvan, mintha csak tegnap történt volna.

- Itt Dan - mondta szinte közömbösen. - San Franciscóban vagyok, ésBarbara velem van.

- Igen, Dan. Gondoltam, hogy felhívsz.- Leülhetnénk együtt, te, én, Barbara meg Tom, hogy megvitassunk néhány

dolgot?- Négyszemközt szeretnék beszélni veled - vetette ellen az asszony.- Nem, az nem jó ötlet.- Miért?- Mert Barbaráról akarok beszélni, és szeretném, ha ő is ott lenne.- Ha megbocsátasz, azt hiszem, ez egyáltalán nem a legjobb ötlet. Dan, ne

folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Azt hiszem, mindketten öregebbek ésbölcsebbek vagyunk.

- Jól van. Hol találkozzunk?- Holnap? Ebédre a Fairmontban?- Fél egykor - egyezett bele Dan.

102

Dan már az asztalnál ült, amikor Jean belépett az étterembe. A férfifelállt, és elfogultság nélkül bámult az asszonyra. Jean piros selyemblúzafölött halvány rózsaszín, Chanel márkájú gyapjúkosztümöt és ugyanolyanszínű nemezkalapot viselt, nyakán dupla gyöngysor csillogott. Nemcsak Danszeme fordult felé; a férfi még nagyon is jól emlékezett ezekre apillantásokra, melyektől az asszony minden helyiségben, amelybe belépett, afigyelem középpontjába került. És nem pusztán a szépsége miatt;öntudatlanul viselte a szépségét, könnyed, egyenes tartású bizonyossággal;ahogy máskor, úgy Dan most sem tudott vágyakozás nélkül ránézni, most iseltöltötte az ismerős vágy valami után, ami valaha az övé volt, és mégsem azövé.

Az asszony észrevette, odalépett az asztalhoz, kezet nyújtott neki, ránézett,halvány mosollyal végigmérte, és megrebbentette szép kék szemét.

- Danny - mondta -, pompásan festesz, tíz évvel fiatalabb vagy, tizenötkilóval könnyebb, egészséges, boldog... irigyellek. - Mindig kijelölte aszabályokat, meghatározta minden beszélgetés kiindulópontját.

- Viszonozzam a bókot? - kérdezte a férfi, és kihúzta a széket Jeannek,hogy leülhessen.

- Kérlek.- Soha nem láttalak még gyönyörűbbnek.- Köszönöm. - Észrevétlenül szemügyre vette a barna tweedöltönyt, a

fehér inget és az olcsó nyakkendőt; de a férfi Jean minden rezzenésérereagált, és csípősen megjegyezte:

- Az öltöny tizennyolc dollárba került, Jean. Aligha passzolok hozzád, dehát nem gondoltam, hogy a Fairmontban fogunk ebédelni.

- Semmi baja az öltönynek - mondta az asszony enyhe zavarban -, éstörténetesen azt is tudom, hogy fütyülsz rá, mennyibe kerül. Mindig isfütyültél rá. Mit csináltál mostanáig, Danny? Úgy festesz, mintha valamicsodálatos kúrán estél volna át valamelyik európai gyógyfürdőben, de eznem valószínű. - Lehúzta fehér glaszékesztyűjét, áthajolt az asztalon, kétkezébe fogta a férfi kezét, és mosolygott, miközben végigsimított ujjaival atenyerén. - Nem, ez aligha európai gyógyfürdő. Szeretem a kezed, mindig isszerettem. Nem tetszik, ha egy férfinak puha a keze.

103

- Halász vagyok, Jean. Pete Lomasnál dolgozom, odalent San Pedróban.Emlékszel Pete Lomasra. A rákhalászhajóim flottakapitánya volt. Azthiszem, azon az első napon találkoztál vele a kikötőben... még 1910-ben.Heti harminc dollárt keresek.

- Hagyd abba, Danny - mondta nevetve az asszony. - Rossz ízlésre vall,ha olyan fenemód kérkedsz a szegénységeddel.

- Akkor a régi formámnál vagyok.- Nem, dehogyis, és már késő, hogy eljátszd a kemény fiút a

nyomornegyedből. Mindegy, pompás színben vagy, egészséges, elégedettönmagaddal, és nem szándékozom sajnálni téged.

- Jó. Kvittek vagyunk. Én sem szándékozom sajnálni téged.- Lehet, hogy ennek nem örülök - mondta lassan az asszony.Dan nem akarta szóba hozni, egyáltalán nem akart beszélni róla, de mégis

kibukott belőle:- Jézus Mária, Jean, mi a fenéért mentél hozzá?Az asszony arca megkeményedett.- Megkérdezzem, miért vetted feleségül a kínai szeretődet?- Ez nem hiányzott - mondta a férfi boldogtalanul. - Mindig ugyanoda

lyukadunk ki, Jean. Miért van így mindig, mihelyt elkezdünk beszélgetni?Miért esik darabokra minden? Amikor láttam, hogy bejössz a terembe, rádnéztem, és azt mondtam magamban, Danny, öregem, a legtöbb dologhoz nemértesz, de a nőkhöz igen. Ez aztán nő a javából. Tudod, miért vettemfeleségül May Linget, miért szeretem? Mert attól a pillanattól fogva, hogymegismertem, éreztette velem, hogy férfi vagyok, hogy ember vagyok, hogyértékes vagyok, nem pedig az Embarcaderóról rossz helyre került szemét.

Jean egy hosszú pillanatig bámult rá, aztán megrázta a fejét.- Sajnálom, Danny, nagyon sajnálom. Mindig késő, ugye? Innék valamit.

Rendelnél nekem egy martinit? Aztán beszélünk Barbaráról és Tomról.Dan megrendelte az italokat. Csendben ültek egy darabig, Jean

elgondolkodva nézte.- Megváltoztál.

104

- Mindketten megváltoztunk - mondta a férfi. Megjött az ital.- A gyerekekre? - kérdezte az asszony.- Igen.- Mondd csak, Danny, mit gondolsz a lányodról?- Szeretem. Mindkettőnktől a legjobbat örökölte.- Akkor nem én vagyok a legrosszabb anya a világon?- Egy fenét. Én vacak apa vagyok, de te csináltál valamit. Zabos volt John

az újságcikk miatt?- Éktelen dühbe gurult, igen. Személyes sértésnek veszi, olyasminek, amit

Barbara az iránta érzett gyűlöletből tett. És persze ez nem javít a helyzetén.- Barbaráén sem. Nem mehet vissza oda. John Whittier lánya. ..

legalábbis az ő szemükben.- Nem értem, miért akarna visszamenni.- Ugyanazért, amiért először odament.- És akkor miért ment?- Bűntudatból. Részvétből. Abból a kétségbeesett vágyból, hogy

megtudjon valamit önmagáról és a világról, amiben él.- Johnról nem?- Azt hiszem, fütyül John Whittierre. Nem szereti. Tom szereti?- Azt hiszem. De fontosabb, hogy irántad mit érez Tom.- Utál, mint a bűnt.- Nem, Danny, nem. Nem ismer.- Útközben valahol elvesztettem. Ahogy mondtad, Jean, mindig késő.- Megpróbálhatnád.- Meg tudnám magyarázni neki, miért dolgozom egy halászhajón heti

harminc dollárért?- Azt sem hiszem, Danny, hogy nekem meg tudnád magyarázni. Hogyan

magyaráztad meg Barbarának?- Nem volt rá szükség.

105

- Tudod, Dan, az a lány imád téged. Hallgatni fog rád. Rám nem hallgat.Nem akar visszamenni a főiskolára. Ma reggel beszéltem vele.

- Tudom.- Azt hiszem, vissza kellene mennie. Azt hiszem, ki kellene békülnie

Johnnal. Rettenetes időszak ez Johnnak; mindegy, hogy kedveled őt vagysem, neki most kell szembenéznie az igazsággal. Mindenki azt mondja,holnap általános sztrájk lesz.

- Úgy néz ki.- Nem tudom elképzelni. Minden leáll... az egész világ. John három napja

nem alszik; végtelen megbeszéléseket folytat a polgármesterrel, akormányzóval és az ég tudja, kivel még. Ha Barbarával meg lehetne értetni...

- Azt hiszem, a saját szempontjából igenis érti.- Dan, az a lány nem kommunista. Vagy igen?- Nem. - A férfi elvigyorodott. - Nem hinném.- Mit akar?- Azt hiszem, valamennyiünktől szabadulni akar egy időre. Európába akar

menni, Párizsba. Tanulni és dolgozni.- És te ezt támogatod?- Jean - mondta kedvesen -, én semmit se támogatok. Ugyanannyira

szeretném, hogy itt legyen, mint te. De nem írok neki elő semmit. Még csakmeggyőzni sem próbálom. Neked meg nekem, kedvesem, csuda egygyerekünk van. Túlélte, hogy aranybölcsőben született, és ha ezt túlélte,mindent túlél. Másfelől, te kezeled az örökségét. Ha megvonod a pénzét,nehezen fog boldogulni.

-- John is ezt akarja.- És megvonod?- Micsoda kérdés, Dan. Ugyanúgy szeretem, ahogy te. Ez az ő pénze.Dan ránézett és bólintott. Rendeltek ebédet, de alig nyúltak az ételhez.

Részletesen megbeszélték a dolgokat - azt, hogy Barbara eladta a kocsiját, alovát -, de a lányuk ügye már el volt döntve. Amikor Dan azt mondta, hogy

106

Barbara, amíg el nem indul Európába, nála fog lakni Los Angelesben, Jeanszinte reményvesztetten így szólt:

- Azt hiszem, ez lesz a legjobb. John házába nem fog visszajönni. Akövetkező néhány napot vele töltöm. A pénz miatt ne aggódj. - Aztán Tomrólbeszélt, és hangja csaknem panaszosra váltott. - Danny, én sohasemfordítottam ellened Tomot.

- Tudom.- Olyan különös ez, Danny, hogy így ülünk itt ketten. Te is érzed, ugye?- Érzem.- Danny, ha azt mondanám, hogy vegyél ki egy szobát, menj fel és várj

meg...?- Azt mondod?- Danny, mindent el tudok viselni, csak azt nem, hogy megint

visszautasítasz. Úgyhogy inkább nem mondom.Dan megfogta az asszony kezét.- Jeany… - Évek óta nem szólította így. - Jeany, huszonkét dollár van a

zsebemben, meg a buszjegy, és abból nem kapunk szobát a Fairmontban. Deköszönöm. Ezt nem felejtem el.

- John biztos benne, hogy gyűlölsz engem. Könyörgött, hogy netalálkozzam veled. Valójában attól tartott, hogy összeversz.

- Gondolom, John éppolyan keveset tud a férfiakról, mint a nőkről.Az asszony nem tett rá kísérletet, hogy kifizesse a számlát, és Dan ezt

magában megköszönte neki.Néhány nappal később, aznap, amikor Dan elindult San Franciscóból,

hogy visszatérjen Los Angelesbe, száztizenöt San Franciscó-i szakszervezetiküldöttség találkozott és szavazott az általános sztrájkra. Másnap amunkások legrettegettebb, szinte mitikus fegyvere kelt életre, amikor a SanFranciscó-i szakszervezeti tagok kisétáltak a munkahelyükről, ésmegbénították a várost. A munkaadók és az úgynevezett nábobok arendelkezésükre álló eszközök közül ahhoz folyamodtak, hogy életre hívtáka San Francisco múltjában oly hírhedt szerepet játszott polgárőrséget. Az aszóbeszéd járta, hogy egy kommunista hadsereg máris San Francisco ellen

107

vonul, bár ennek eredete sohasem tisztázódott. Más, gondosankiszivárogtatott pletykák is keringtek arról, hogy bombákat készülnekrobbantani, és támadásokat terveznek a rendőrkapitányságok és a főpostaellen. Egyik pletykának sem volt semmilyen valóságalapja; apolgárőrbandák mégis akcióba léptek, rajtaütöttek a TengerhajózásiMunkások Nemzetközi Szervezete, a Kommunista Párt, az Upton SinclairIrodalmi Mozgalom főhadiszállásán, valamint számos más helyen, köztük aBryant Street-i ingyenkonyhán is.

Barbara aznap ment oda, amikor elolvasta a rajtaütésekről szólóbeszámolót a Chronicle-ban. Átgyalogolt a városon, mely hemzsegett arendőröktől, a Nemzeti Gárda embereitől és az Amerikai Légionáriusok nemhivatalos képviselőitől. Amikor a Bryant Streetre ért, csak állt ott és nézte aromokat, melyek valaha az ingyenkonyha utcai frontját alkották. Azablakokat bezúzták, az asztalokat és a székeket összetörték, az edényeketdarabokra törték és szétszórták. A pusztítás tébolyult, gyerekes és alaposvolt.

Másnap elindult Los Angelesbe.Dan nem döntött Sam Goldberg ajánlatáról, amíg nem beszélt May

Linggel. Szinte misztikus tisztelettel övezte az asszony józan eszét ésbölcsességét. Elmondott mindent, amiről Goldberg irodájában beszéltek,aztán várta a választ.

- Mit akarsz valójában, Danny? - kérdezte tőle az asszony.- A pénzt, amiből Joe elvégezheti az orvosit.- Az majd összejön. Még négy év. Az UCLA-ra megy, ahol nincs tandíj.

Van egy kis megtakarított pénzem, és a papának is van.- Ahhoz én nem nyúlok.- Joe dolgozni fog ezen a nyáron. Azt a pénzt majd elteszi.- Hová megy dolgozni?- Amíg nem voltál itt, telefonáltam Jake Levynek Higate-be. Állást

ajánlott Joe-nak a borgazdaságban. Joe menni akar. Úgyhogy a pénztmegszerezzük.

- Nos, jól van. Elegem volt a halászatból. Nem vagyok már fiatal. -

108

Szemben ült az asszonnyal kis westwoodi házuk nappalijában. Tizenegy feléjárt, ez az óra egyedül az övék volt. Az asszony ölébe ejtett kézzel ült, apróvolt, karcsú, bőre elefántcsontszínű, haja őszült, és Dan azt gondoltamagában: ő jelent számomra mindent... mindent. A szerelem olyasvalamivolt, amit sohasem tudott megfelelő szavakba önteni.

- Te élvezed a szegénységet, ugye, Danny?- Fütyülök rá. Csak a jó években... Jézusom, még egy rendes vendéglőbe

se tudunk együtt elmenni.- Nem voltak azok olyan jó évek, Danny. Ezek a jó évek.- Nem megyek vissza arra az átkozott halászhajóra.- Akkor mondd meg Samnek, hogy elfogadod.- Nincs kifogásod ellene?- Feküdjünk le, Danny. Holnap felhívod Samet.Amikor az ágyban feküdtek, May Ling feje a férfi karján nyugodott,

meztelen teste hozzásimult, és mindketten könnyűnek érezték magukat aszeretkezés utórezgései közepette, Dan így szólt:

- Van még valami, amit el kell mondanom az utazásomról.- Mi az?- Jeannel ebédeltem a Fairmontban.- A hókirálynővel. És?- Tizenegy dollár borravalóval. Az félhavi kereset, ha nem megy a

halászat.- Nem ajánlotta fel, hogy fizet?- Ugyan már, kislány. Barbaráról beszéltünk. Ennyi az egész.- Nem kért meg, hogy feküdj le vele?- Tudod, drága May Ling, a selymes keleti bőröd alatt egy boszorka

rejtőzik.- Akkor most lelepleztél. Mit mondtál?- Hogy érted azt, hogy mit mondtam?- Amikor megkért, hogy feküdj le vele.

109

- Azt mondtam, hogy huszonkét dollárral a zsebemben semmiképpen nemtudok szobát kivenni a Fairmontban.

- Ezt mondtad?- Ezt.- Gyűlöllek.- Sejtettem.Az asszony közelebb húzódott hozzá, végigsimított a férfi szőrszálain.- Szeretem, amikor két test egyesül. Ennek így kell lennie. Csak a nyugati

férfiak olyan szőrösek, majomszerűek.- Honnan a fenéből tudod? Soha senki mással nem feküdtél le. Vagy

legalábbis ezt mondod.- Ezt mondom. Megtennéd?- Mit?- Lefeküdnél a hókirálynővel, ha ki tudnád fizetni a szoba árát a

Fairmontban?- Nem tudom...- Ez nem valami szép dolog, Danny. De szeretlek.

110

MÁSODIK RÉSZ

A búcsú

111

Barbara a Champs-Élysées-n ismerkedett meg Marcel Duboise-zal. 1937egy áprilisi délutánján történt, hűvös, szép, napsütéses napon, melyrőlPárizs szerelmesei váltig állítják, hogy csakis Párizsban és csakis áprilisbanfordul elő, bár Barbara sok ilyen napra emlékezett San Franciscóból,amikor a szél szelíden fújt a Csendes-óceán felől és a napsugarak táncotjártak az öböl vizén. Az ilyesfajta napok nosztalgiával és honvággyaltöltötték el, és ilyenkor arra gondolt, hogy eleget élt már külföldön, idejehazamennie.

Éppen zacskóból ebédelt a Tuileriák kertjében, amikor Marcel Duboisemegpillantotta. A lány észre se vette, a férfi viszont követte a Concordetéren keresztül, majd végig a Champs-Élysées-n. Meggyorsította lépteit, míga lány mellé nem ért, aztán hadarva a következőket mondta:

- Marcel Duboise a nevem. Becsületes vagyok, rendes, meglehetősenintelligens, erős jellemű, nem bűnöző vagy aljas típus, és nem szokásomismeretlen nőket megszólítani az utcán. De mi mást tehetnék? Ha most nemszólítom meg, maga eltűnik, és soha nem látom többé. Sohasem láttam még,úgyhogy egészen logikus, hogy ezután sem fogom, és akkor az életem az időkvégezetéig nyomorult lesz és kilátástalan.

A szavak olyan sebességgel ömlöttek belőle, hogy Barbarának csakhalvány fogalma volt arról, mit mond. Mostanra franciatudása már elég jóvolt, de kissé még nehezen követte a nagyon gyors beszédet, és ösztöne aztsúgta, hogy ne vegyen tudomást a férfiról, hanem gyorsítsa meg lépteit.Oldalvást rápillantott. Nyúlánk volt és magas, barna tweedzakót, szürkeflanelnadrágot, fehér inget és csíkos nyakkendőt viselt, széles szája esdeklőmosolyra görbült, álla széles, szeme barna és vidám, orra hosszú éskeskeny, fején makrancos barna haj tömeg.

- Kérem, kérem, ne utasítson el.- Mi a csudát akar? - kérdezte a lány, gondolkodás nélkül angolra váltva.

- Mit akar? - ismételte meg franciául.- Á, maga angol.- Amerikai vagyok, nem mintha bármi köze lenne hozzá!- Annál jobb. Kérem, beszélhetnék magával?A lány megállt, szembefordult a férfival, és rábámult.

112

- Monsieur hogyishívják, maga már beszél velem. Nem tudom, miért, debeszél. Hétmérföldes tempóban - tette hozzá angolul.

- Természetesen. Marcel Duboise a nevem. Mit is mondott, hítmírföldestempó?

- Túl gyorsan. A franciatudásom nem olyan jó.- Értem. Természetesen. Bocsásson meg. - Már lassabban megkérdezte: -

így jobb?- Sokkal jobb. Most már biztos vagyok benne, hogy összetéveszt

valakivel.- Dehogy. Nem. Lehetetlen. Nem is tudnám. A lány sóhajtott, és el akart

fordulni.- Kérem, egy pillanat. Nem tudnám összetéveszteni senki mással, mert

sohasem láttam még.- Akkor mi a csudát...?- Szeretnék megismerkedni magával - mondta a férfi kétségbeesetten. -

Higgye el, nem szokásom az ilyesmi. Sohasem tettem még. Tíz percig álltamés néztem, hogy eszi az ebédjét. Aztán fejest ugrottam.

- Még mindig nem tudom, miről beszél - mondta Barbara.- Ha megpróbálom elmagyarázni, csak még őrültebbnek látszom, pedig

nem vagyok őrült. Úgy értem, nem vagyok őrültebb, mint bárki más férfi. Azember évekig álmodik egy nőről, és akkor megpillantja. Nos, mit tehetilyenkor?

Barbara akaratlanul elnevette magát. A férfi olyan ártatlanul őszinténeklátszott, hogy a világért sem tudott goromba vagy fagyosanmegközelíthetetlen lenni.

- Csak egyvalamitől rettegek - tette hozzá a férfi.- Igen? Mitől?- Hogy maga boldog házasságban él. A lány habozott, aztán így felelt:- Se boldog, se boldogtalan. Nem vagyok férjnél.- Istennek hála. De várjon, kérem, az imént már bemutatkoztam. De most

előírásosabban. Marcel Duboise a nevem. Nőtlen vagyok, huszonkilenc

113

éves. Toulouse-ban születtem, azért beszélek tájszólással. A Le Monde címűújságnál dolgozom, elég gyalázatos állásban. Látja, semmit sem hallgatok el.Naponta írok ételekről és vendéglőkről, és a munkám egyetlenje oldala az,hogy én vagyok a színházi kritikus helyettese. Ha szerencsém van, hetenteegyszer-kétszer megengedik, hogy kritikát írjak egy darabról. Filmekről is,de ott is csak helyettesként. Egyszer a filmkritikus egy hónapig beteg volt.Az nagyszerű volt.

- Ez nagyon érdekes - mondta Barbara, mert nem tudott mást mondani.- Akkor hát érdekesnek talál. Jó. Kérem, árulja el a nevét.A lány gondolkozott egy darabig. A férfi csak állt ott reménykedve,

komolyan, nem volt nagyon jóképű, de tagadhatatlanul elbűvölő, és olyankisfiús nyíltság és sérülékenység rítt le róla, melyről a lány nem hitte, hogymindezt tettetni lehet.

- Barbara Lavette a nevem - mondta végül.- Hiszen ez francia név. Maga nem francia?- A nagyapám Marseille-ből származott. Félig francia volt, félig olasz.- Hát persze. Ez a csodálatos az amerikaiakban... mindig valahonnan

máshonnan származnak.A lány megint nevetett. A józan esze azt súgta, ne hagyd, hogy egy

ismeretlen férfi fölszedjen a párizsi utcán. Másfelől az ismeretlen férfiaknem vesződnek azzal, hogy fölszedjenek egy olyan nőt, aki nincs kifestve,aki barna gyapjúkosztümöt és nyersszínű kasmírpulóvert visel, nem isszólva a kopott cipőről, melynek mindössze kétcentis sarka van. Amellettmagányos volt, hazavágyott, és az áprilisi levegőbe beleképzelte a RussianHill felé fújó tengeri szellő sós illatát.

Érzékelve a lány hangulatát és tétovázását, Marcel Duboise megkérdezte:- Mademoiselle, mi baj történhet, ha elkísérem és beszélgetünk? Ha rám

un, elmegyek. De a Champs-Élysées-n egy áprilisi délután biztosan semmikellemetlenség nem érheti.

- Hiszen azt sem tudja, hová megyek.- Oda megyek én is. A világon semmi sem lehet ennél fontosabb. - Fél

órával később már a nagyanyja történetét mesélte, aki első regényét

114

hetvenkét éves korában írta. . . és jelentette meg. - Nagy kockázat, valóbannagy kockázat.

Barbara ráébredt, milyen keveset nevetett az elmúlt három évben.- De maga nagyon komoly - mondta a férfi. - Ez a vonzereje. Én bolond

vagyok. Annak tekint a családom. Annak tekint a világ.- Maga egyáltalán nem bolond, és ami engem illet, semmit sem tud rólam.

Bárcsak ne lenne ilyen vacak a franciatudásom.- A maga franciatudása kifogástalan és a kiejtése egyenesen elbűvölő.- Köszönöm. De tényleg mennem kell.- Hová? Tudja, maga azért menekül, mert nem vagyunk megfelelően

bemutatva egymásnak. Ha egy nagynénje azt mondaná, hogy „ez itt MarcelDuboise, egy igazi úriember", akkor az egész nagyon egyszerű volna.

- De az én nagynéném háromezer mérföldre van innen, úgyhogy ezlehetetlen.

- Mérföld, igen. Mennyi az kilométerben? O, vigye el az ördög! - most aVictor Hugó sugárút sarkán álltak, és Duboise egy teraszos kávéházramutatott. - Leülünk itt egy percre. Meghívom egy italra. Ásványvízre, teára.Tudomásul veszem, hogy semlegesnek és ártalmatlannak kell lennem.

A tulajdonos a nevén szólítva üdvözölte.- Látja, nem vagyok névtelen gonosztevő - nyugtatta meg a lányt.- Jól van. - A lány lehuppant egy székre. - Maga Marcel Duboise. Én

Barbara Lavette vagyok. Megismerkedtünk. Eleget tettünk a formaságoknak.Maga egy fél órája egyfolytában bemutatkozik.

- Maga pedig nem kergetett el.- Igaz. Kaphatnék egy sört?A férfi két sört rendelt, és elragadtatva bámulta a lányt.- Monsieur, legyen szíves, ne bámuljon így rám.- Természetesen. Bocsásson meg. Én már elmondtam, ki vagyok, mi

vagyok, mit csinált az apám, mit csinált a nagyapám. Maga még semmit nemmondott.

- Hogy mondhatnék? Hisz maga megállás nélkül beszél.

115

- Á, dehogy. Egyáltalán nem. Az idővel és a szokásokkal viaskodtam. Azéletemért beszéltem... valóban, őszintén. Most meséljen magáról, BarbaraLavette.

- Maga elég kedves...- Köszönöm. Áldja meg az Isten.- Én tökéletesen gondot tudok viselni magamra, de amikor egy ismeretlen

megpróbálja Párizsban leszólítani az embert ...- Nem azért, hogy leszólítsa. Csak hogy ki ne sétáljon az életéből.- Pontosan ez az. Kiválasztanék és leszólítanék-e én egy férfit, mert

vonzónak találom az arcát? Ez kicsit bűzlik, nem? Ez egy amerikai kifejezés- magyarázta. - Franciául nem működik.

- Értem. Az arcomat? Soha. De ez nemcsak a maga arca, hanem az egészlénye miatt volt.

- Akkor sem tud rólam semmit.- Nem így van. Igaz, hogy semmit se mondott. De várjon csak. A kosztüm

Molineux? Igazam van?- Te jó ég, dehogy. San Franciscóban vettem.- Nos, ennyit a ruhákról. A következőket tudom: maga kedves, finom,

magabiztos, intelligens é s . . . rendben van, kimondom. Azt hiszem, maga azegyik legvonzóbb nő, akit életemben láttam. Ezért vétkeztem. És kitűnőenbeszél franciául, úgyhogy egy ideje már itt él.

- Bárcsak igaz volna. - Barbara sóhajtott. - Négy évig tanultam franciául aközépiskolában, két évig a főiskolán. Az hat év. Úgyhogy igazi szamárvolnék, ha nem boldogulnék vele. Már majdnem három éve itt vagyok.

- A családjával?- Nem, egyedül. A Sorbonne-ra jöttem tanulni, mint oly sok amerikai, aki

idejön, de egyszerűen nem vagyok diákalkat. Másfél évig kitartottam. Mármajdnem föladtam és hazamentem, amikor egy kis szerencse ért.Találkoztam Frank Bradleyvel, aki a. Manhattan Magaziné szerkesztője.Ismeri a lapot?

- Igen, természetesen. Nem tudok elég jól angolul ahhoz, hogy élvezzem

116

az olvasást, de a képregényeket imádom.- Én is. Nos, tudja, ez egy hetilap, és minden második héten közöl egy

„Párizsi levelet", afféle vegyesfelvágottat... kis politika, divat, művészet ésirodalom, és minden pletyka, ami megpendíthet egy húrt odaát azÁllamokban. Beszélgetésbe elegyedtünk Bradleyvel, aztán megmutattamneki néhány írásomat. Tetszett, és megengedte, hogy megpróbálkozzam a„Párizsi levéllel". Meg voltak elégedve azzal, amit írtam, és megkaptam azállást... gondolom, azért, mert épp nem találtak mást... és azóta is csinálom.

- Akkor mind a ketten írók vagyunk. Látja, milyen jó orrom van?A lány bólintott és mosolygott, mire a férfi rendelt még két sört.A századforduló után tíz évvel Los Angeles fontosabb polgárai, akik

máris kisebbrendűségi érzéstől szenvedtek San Francisco miatt, melyfőnixként támadt fel hamvaiból, ráébredtek, hogy kikötőre van szükségük. Atörténelem a tengertől húsz mérföldre fekvő várost hagyott rájuk, és úgyérezték, hogy a félsivatagban lévő, szárazföldi városként jövőjük korántsemragyogó. Hajdanán az ókori Athén került szembe ugyanezzel a problémával,ezért az energikus és értelmes athéniak úgy határoztak, hogy két, egyenkéntnégy mérföld hosszú falat építenek, így kapcsolják össze városukatPireusszal, a tengeri kikötővel. A Csendes-óceán partján, Los Angelesszomszédságában sajnos nem volt említésre méltó kikötő, volt viszontóceán; a sohasem csüggedő Los Angeles ezért bekebelezett egy egy mérföldszéles és tizenhat mérföld hosszú földsávot, mely a város legnyugatibbpontjától két álmos tengerparti halászfaluig, San Pedróig és Wilmingtonighúzódott, melyek egy nagy, Terminal Island nevű homokzátonyra néztek. SanPedro és Wilmington polgárai a váratlan elnyeléssel kapcsolatban vegyesérzelmeket tápláltak, de Los Angeles városa propagandakampányt folytatott,hogy meggyőzze ezeket az embereket, sorsuk és a jövőjük sokkal boldogabbLos Angelesen belül, mint azon kívül. 1909 augusztusában népszavazásttartottak San Pedróban és Wilmingtonban, és amikor a szavazatokatmegszámlálták, Los Angeles végre-valahára kikötőváros lett. Végül is többmérföld hosszú hullámtörő gátat húztak San Pedro, Wilmington és aszomszédos Long Beach-i kikötő köré, így nemcsak tengerparttal, hanemnagy, biztonságos kikötővel is ellátták Los Angelest.

E hatalmas hullámtörő gát bekerítette Terminal Island homokzátonyát is,

117

melyet az I. világháború éveiben és az 1920-as évek elején a hajógyártásnyüzsgő méhkasává alakítottak át, ahol szó szerint ezreket foglalkoztattak. Aválság kitörésekor Terminal Island hajógyárai bezártak, egymás után estekáldozatául az Amerikát sújtó gazdasági bajoknak, mindössze maroknyiszívós cég maradt meg, melyek megpróbálták túlélni a válságot, és jobbidőkről álmodoztak.

Az egyik vállalat, mely nem maradt meg, hanem a helyi bankok kezébekerült, az Occidental Marine, egy közepes hajógyár volt, mely a háború alattfából készült aknakutató hajók gyártására szakosodott. Tízhektáros területenműhelyei, sólyái, pályatestei voltak - sőt még egy kis szárazdokkja is, melyetnem használtak és nem tartottak karban. Az egész vállalkozást százezerdollárért kínálták Dan Lavette-nek, de ő, míg összekaparta kevéske tőkéjét,késlekedett, alkudozott, s végül összesen hatvanötezer dollárért vette meg ahelyet úgy, hogy a bank hatvanezer dollár jelzálogkölcsönt adottnégyszázalékos kamattal, de az üzletet így is előnyösnek tartotta. Dannekkevésbé sikerült az a terve, hogy elegendő pénzt szedjen össze Joe orvosiegyetemére. A következő három évben hét hajót épített, ami csak arra voltelég, hogy fejét a víz fölött tartsa, kifizesse a számlákat és öt alkalmazottjabérét - és megértesse velük a helyzetet, amikor el kellett bocsátania őket. Azelső hajót Pete Lomas rendelte, akinek aknakutatóból átalakított halászhajójakezdett szétmenni az eresztékeknél. Dan épített még két halászhajót, melyekegyikének tulajdonosa visszavonult az üzlettől. A többi négy hajó vitorlásvolt, jacht. A bank, mely rettegett egy újabb csőd lehetőségétől és azértéktelen ingatlan birtoklásától, egy év kamatfizetési haladékot adott, sDannek valahogyan sikerült fenntartania vállalkozását.

1937 egy kora tavaszi napján Pete Lomas sétált be Dan Terminal Island-iirodájába, és megkínálta egy valódi havannaszivarral. Az iroda, melybenegyedül Dan tartózkodott - azt a kevés könyvelést, amelyre szüksége volt,Feng Wo végezte el otthon -, hat szobából állt a főépületben, de egykivételével mind üres volt. Dan szobájában egy íróasztal, egy forgószék, egysor üres iratszekrény meg egy pompás, diófából készült építészszekrény állt,melynek sok lapos fiókja tele volt az Occidental olyan hajóinaktervrajzával, melyeket Dan sohasem fog megépíteni. Állt még benne egyasztal és öt kapitányi szék is, nyilvánvalóan olyan értekezletekre, melyekena terveket beszélték meg.

118

Pete Lomas lehuppant az egyik székbe, miközben Dan vizsgálgatta éscsodálta a szivart.

- Alex Hargasey jóvoltából.- Hála neki. Ki a fene az?- Á, senki. Senki. Csak a legfontosabb hollywoodi rendező.- Aha. Ezért ülsz itt fehér tengerésznadrágban, fehér ingben és abban a

buta kapitánysapkában, ahelyett hogy halásznál.- Pontosan.Dan leharapta a szivar végét, Lomas pedig odahajolt, hogy tüzet adjon.- Folytasd - mondta Dan.- Légy kedves hozzám, Danny - mondta Lomas. - Légy átkozottul kedves

hozzám, mert a plafonon kötsz ki a csodálkozástól. Szeretnéd tudni, miértnem halászom odakinn? Mert a Paramount Pictures... hallottad, a ParamountPictures... ötven dollárt fizet a hét minden napjára, azonkívül állja mindenköltségemet és a legénység bérét a hajóm használatáért. Egy halászrólforgatnak filmet, és az én hajómat használják. Csak ma nem a helyszínen,vagyis a hajómon forgatnak, úgyhogy ma a magam ura vagyok. Mit szólszehhez?

- Rendesebb fickót ekkora szerencse nem is érhetett volna. De ettől mégnem ugrom a plafonig.

- Türelem. - Benyúlt a zsebébe, előhúzta a tárcáját, és kivett belőle egyösszehajtott csekket. - Ötszáz. - Átnyújtotta Dannek. - A hajóm utolsórészlete. Két évig tartott, de megvan.

- Jó helyen lesz. Hidd el, jó helyen lesz.- Na most, Danny, figyelj rám. Ez a Hargasey magyar, nagyon

szenvedélyes, kikel magából, kiabál, ordít, de rendes fickó. Miótabelefogtak ebbe a filmbe, teljesen odavan a tengerért. Azt mondja, azért,mert Magyarország közelében sehol sincs óceán. Na, szeretne egy jachtot.Az a lány a nője, Lorna Belle... hallottál már róla?

- Hallottam.- Ő a film főszereplője, gondolom, együtt élnek, nincsenek

119

összeházasodva meg semmi, de úgy látszik, ez nem túl fontos nekik. Na, a nőpont úgy beledilizett ebbe a jachtdologba, mint a pasas. Hargasey szerelmesa hajómba, és ha én azt mondom, hogy te építetted, akkor csakis te építhetedfel a jachtját.

- Mi?- Várj, Danny. Nem egy közönséges jachtot. Egy harmincméteres,

dízelmotoros hajót akar, nyolc kajüttel.- Megőrült?- Na, a plafonig ugrottál vagy sem?- Pete - mondta Dan -, akármerre indulsz el a parton, kaphatsz jachtot... és

sokkal, de sokkal kevesebbért, mint amennyibe az építése kerül. Tudod jól.Neki is tudnia kell. És kinek van elég pénze egy harmincméteresdízelmotorosra? Fölmehet negyedmillióra is... vagy még többre.

- Danny, ezeknek másuk sincs, csak pénzük. A moziban nincs válság.Mindegy, meg akar ismerkedni veled, és én azt mondtam, elintézem. Egyilyen üzlet ezt a te szeméttelepedet kifizetődő vállalkozássá teheti. Felhívoda Paramount Picturesben, és megbeszélsz vele egy találkozót. És vigyélmagaddal néhány dolgot... terveket, tervrajzokat, fényképeket.

- Ennyit megtehetek - egyezett bele Dan. - Gyönyörű Sparkman- ésStephens-tervrajzaim vannak, amiket a hellyel örököltem. De az istenbe,mennyit keres egy filmrendező?

- Pokolba vele! Menj ki oda, és add el neki a dolgot. A fizetés legyen az őgondja.

Három nap múlva Dan az 1930-as Fordján Westwoodból Hollywoodbahajtott, a Melrose Avenue-ról a Marathon Streetre fordult, majd megállt aParamount stúdió tekintélyes kapuja előtt. A kapuőr gyanakvóan méregette akocsit, ellenőrizte a nevét, aztán beengedte, megmutatta, hol parkoljon ésmerre találja meg Alex Hargaseyt. Dan életében először járt filmstúdióban,és miután leállította a kocsit, a turista szájtátó kíváncsiságával sétált el ahatalmas hangstúdiók, a bungalószerű irodák és öltözők, a reggelinapfényben fürdőző nagy álomgyárak, a cowboyok és indiánok, középkorihajadonok és lovagok színes kosztümjében tovasiető férfiak és nők mellett, sközben arra gondolt, hogy ez tényleg érdekes, gyermekded világ. Megtalálta

120

a felerészben fából készült, álangol, álmodéra és álspanyol épületet, melyHargasey irodájának adott otthont, s itt az emeleti irodákba irányították.Negyedóráig üldögélt, a hollywoodi Reporter egy példányát lapozgatta,miközben az íróasztal mögött ülő, peroxidszőke titkárnő érdeklődéssel éselfogódottság nélkül tanulmányozta.

Végül megjelent Hargasey, a feje hatalmas, kövér, kopasz golyó, hasán aszéles bőröv vastag szövetből készült lovaglónadrágot tartott.

- Á, a hajóépítő! - dörögte. - Maga az a Lavette. Hargasey. Jöjjön be. -Amikor beléptek az irodába, melyben nagy fekete íróasztal és feszesretömött fotelek álltak, s melynek fehér szőnyegéről Dan úgy érezte, hogyelnyeli, mint a futóhomok, végigmérte Dant. - Az anyja istenit! - kiáltott felHargasey. - Maga százszor fotogénebb, mint az a hülye színész, akiveldolgoznom kell. Lehet, hogy elfelejtem a hajót, és sztárt csinálok magából?Mit szól hozzá, Lavette? Na jó. Vicceltem. Idióta humorom van. Üljön le.Fél órám van, hogy elmondjam, mit akarok. Aztán maga megcsinálja.

Aznap este a westwoodi házban, a vacsoránál May Ling, a fia, anyja ésapja lenyűgözve hallgatták, amint Dan elmesélte a stúdióbeli élményét.

- Ez őrület - mondta. - Az ország pusztul, éhezik, haldoklik, és ez azember azt mondja, ne kíméljem a költségeket. Mahagóniborítás, ezüstalkatrészek, tikfa fedélzet. Azt mondtam, ez felmehet akár háromszázezerreis. Csak vigyorgott, és azt mondta: „Jó, jó."

- Akkor megépíted - mondta May Ling nyugodtan -, ha tudod.- Tudom. Mindent meg tudok építeni, amit akar.Joe elgondolkodva figyelte apját, majd végül megkérdezte:- Ugye, papa, nem akarod megépíteni?- Azt hiszem, nem.- Tudom - mondta May Ling. - De mit számít ez, Danny? Egy csomó

embernek munkát jelent. Ha nem építed meg, megépíti más.- Ha nem építem meg - mondta Dan -, bezárhatok. Ez az út vége. Úgyhogy

azt hiszem, megépítem.Amikor Marcel Duboise először járt Barbara lakásán, a Quai de Passyn,

lassan körülnézett, megrázta a fejét és csüggedten felsóhajtott.

121

- Becsapott - mondta a lánynak. - Azt mondta, újságíró.Újságíró nem él így. Újságíró nem lakik a Quai de Passyn.- Mi a csudáról beszél?A férfi végigjárta a lakást.- Háló, nappali, konyha, fürdőszoba, zuhany, kád, bidé... maga örökölt.- Na jó. Akkor leleplezett. Örököltem. Maga azt hitte, én csak egy fleur

de l’asphalt vagyok, mert sikerült leszólítania, és tessék, kiderült, hogyörököltem.

- Ne butáskodjék. - Csak forgolódott és bámult. - Micsoda hely...legalább ezer frank havonta.

- Nyolcszáz. - A férfira mosolygott. - Tetszik? Magam is imádom. Ez azelső igazi lakásom, el tudja képzelni? És sosem kell találkoznom a férfival,aki a bért fizeti. Csak egyszer jön hetente...

- Ne beszéljen így! - förmedt rá a férfi. - Két hete ismerem, de mégsohasem beszélt így. Nem tetszik.

- Na tessék, kedves Marcel. Minden francia moralista. Csak színlelik,hogy nem azok. Ó, ne fontoskodjon már, üljön le inkább. - A férfi egy fotelbesüppedt, a kárpittal babrált. Barbara a lelki szemével látta, hogyanszámolgatja az árát. Ez bosszantotta. Ahogy a francia nyelv is bosszantotta,de ugyanakkor el is bűvölte. - Örököltem - mondta határozottan. - Már azelején meg kellett volna mondanom, de azt hittem, hogy sohasem látomtöbbé, és különben is, közhely, hogy egy amerikai lány Párizsban csakörökös lehet. Nagyon gazdag vagyok ... ó, pillanatnyilag még nem. Neijedjen már meg. Még három évig nem kapom meg a pénzt, és különben is,mit gondol, milyen érzés, miközben a hazám nyakig van ebben a rohadtválságban?

A férfi csak ült ott, és bámult a lányra. Aztán megkérdezte:- Miért nem engedte meg soha, hogy hazakísérjem?- Ó, maga seggfej! - kiáltott fel a lány. - Azt hiszi, putain vagyok. Azt

hiszi, ugye? Előkelő szajha. Egy szavamat se hiszi el.- Elhiggyem? Ennyi hazugság után?

122

- Miféle hazugság? Azt mondtam, tudósító vagyok. Az vagyok! -Odalépett egy kupac képesújsághoz, kivett egy maréknyit, és a férfihozvágta. - Olvassa, ha tud angolul. Ez a munkám, és átkozottul büszke vagyokrá. - A férfira bámult, és a fejét rázta. - A, semmi értelme! Jobb, ha elmegy.

- Nem!- Akkor maradjon itt, és várja meg, míg elrothadnak a gondolatok abban a

hülye burzsoá fejében.- Szóval én vagyok a burzsoá? Én? - kiáltotta a férfi felháborodottan.- Maga. És most bocsásson meg. - A lány a fürdőszobába ment, hideg

vízzel megmosta dühös arcát, megbámulta a tükörben, aztán elnevette magát.Amikor visszatért a nappaliba, még mindig az ajkán játszadozó mosolytigyekezett eltüntetni. Marcel szemben állt vele.

- Szeretem - mondta a férfi kétségbeesetten. A lányból kirobbant anevetés.

- Kit szeret, Marcel, aputaint vagy az örököst?- Elég legyen! - Megragadta a lányt, rázni kezdte, aztán megölelte. A lány

már nem nevetett. Ajkuk összeért, a lány lehunyta a szemét, és érezte, hogykibuggyannak a könnyei. Aztán elhúzódott, és a férfi fekete szemébe bámult.

- Miért sírsz? - suttogta a férfi. - Fájdalmat okoztam?- Olyan furcsa francia vagy. Nyolcszor találkoztunk, és egyszer sem

kezdtél ki velem. Mintha a húgod lennék. Tudom én, hogy figyelmes voltál.Most pedig, amikor úgy gondolod, hogy kitartott nő vagyok...

- Nem!- Nem is ezért sírok. Hát nem érted? Olyan nagyon szeretlek.Tulajdonképpen, mondta a lány magában, sohasem szeretkezett még -

eszébe jutottak az ügyetlen fogdosások a főiskolás randevúin, eszébe jutottazoknak az érvelése és könyörgése, akik ezt élőszóban adták elő, eszébejutott a szinte ökölremenő, hosszú tusakodás egy princetoni futballhétvé-gén,eszébe jutott sok minden, aztán már semmi, csak feküdt meztelenül ésfelajzva egy férfi mellett, akinek keze és ajka imádta a testét, és aki az erreoly alkalmas nyelven újra és újra elmondta, milyen szépnek találja.

- Marcel - mondta a lány.

123

- Tessék, szerelmem.- Ha megtörténik, ne ijedj meg.- Megijedni? Istenem, mitől?- Nem szívesen vallom be, de szűz vagyok.A férfi föltámaszkodott mellette az ágyban, rábámult, aztán kinyújtotta a

kezét és megsimogatta az arcát.- Lehetetlen.- Isten a tanúm - mondta a lány angolul.- Huszonhárom éves vagy. Majdnem három éve élsz Párizsban.- Tudom. Nem tudom, mit mondjak még. Úgy szégyellem magam. - A lány

kuncogott.- Édes, drága Barbara - könyörgött a férfi. - Ne nevess. Nem

szeretkezhetsz és nevethetsz egyszerre.Később, órákkal később, amikor egymás mellett feküdtek, dohányoztak,

figyelték, hogyan lebeg és csavarodik a füst, még ahhoz is túl lankadtan ésjóllakottan, hogy felöltözzenek, Marcel így szól:

- Az, hogy örököltél, megnehezíti a dolgot. Másképp könnyebb lenne.- Hogyan másképp?- Egy kitartott nővel. Azt megoldhattuk volna. De egy örökössel. .. nekem

két frankom sincs. Amit keresek, elköltőm.- Akkor mindketten szegények leszünk.- És mi lesz a vagyonnal?- Valószínűleg elajándékozom - mondta Barbara közömbösen. 1937. május 27-én késő este Thomas Lavette bekopogott anyja szobájába.

Senki nem felelt, ezért óvatosan kinyitotta az ajtót. Jean azöltözködőasztalnál ült, és amikor a fiú benyitott, feléje fordult.

- Én vagyok, anya. Bejöhetek?Az asszony fogott egy zsebkendőt és megtörölte a szemét.

124

- Sírsz? - A fiú még sohasem látta sírni az anyját.- Nem igazán. Ezek könnyek, Tom, de nem igazi sírás. Csak hosszú volt a

nap és túl sok volt az érzelemből.- Bejöhetek?- Kérlek.- Elmúlt éjfél.- Gyere csak, gyere.- John alszik?Jean bólintott. Egy székre mutatott, majd leült a sezlonra.- Ülj oda, Tommy. Mutasd magad. Napok óta nem láttalak.- Nem tehetek róla, anya. Úgy belemerültél a hídba. Ma hogy ment?- A könnyekre nem vagy kíváncsi?Ez zavarba ejtette a fiút.- Nem akarok tolakodni.- Bárcsak tolakodnál. Bárcsak mind a ketten elég tolakodóak lennénk

ahhoz, hogy áttörjük a hallgatást. Nos, sírtam. Ma, épp mielőtt megkezdődöttvolna az ünnepség, Mr. Strauss odajött hozzám...

- Mr. Strauss?- Nem tudod, ugye, Tom. Semmi sem jut eszedbe erről a névről.- Ez nem sportszerű, anya. A hídhoz volt valami köze.- Egy kevés. Ő meg Clifford Payne építették a hidat, a Golden Gate-et,

amit ma avattunk fel. Hat évvel ezelőtt találkoztam vele először...Tom felállni készült.- Anya - mondta -, nagyon késő van.- Nem. Nagyon különös hangulatban vagyok, Thomas. Szeretném, ha csak

ülnél itt és meghallgatnál. A fiammal akarok beszélni, talán csak azért, mertsenki mással nem tudok. Úgyhogy ha lennél szíves... kérlek.

- Ha akarod.- Akarom. Nagyon késő van, de egy cseppet sem vagyok fáradt. Joe

125

Straussról, egy kicsi, nem épp megkapó zsidó férfiról szeretnék beszélni.Legalábbis azt hiszem, zsidó. Lehet, hogy nem. Amikor annyi idős voltammint te, a szokásos... nem, nem egészen a szokásos előítéleteim voltak azsidókkal szemben. Apád társa, Mark Levy, zsidó volt, és én alig tudtamelviselni. Szóval, tudod, nagyon világosan értem, mit tesz az valakivel,hajólétben nő fel a Nob Hillen. Hamar megy végbe a dolog. A nagyapámaranyat mosott. Az apám Thomas Seldon volt...

- Már megint kiselőadást tartasz - mondta Tom.- Megint? Nem. Azt hiszem, most először.- Nos, ahogy gondolod.- Ez egyszer feltett szándékom. Tudod, sosem készült volna el a híd Joe

Strauss nélkül. Az ő démoni megszállottsága miatt épült fel. Mindenki aztmondta, hogy lehetetlen... főleg a geológusok. Tudták, hogy lehetetlen. DeJoe elhatározta, hogy vagy megépíti a hidat, vagy belehal, és azt hiszem,mindkettő bekövetkezett.

- Belehalt?- Nem, drágám. Kérlek, ne akard, hogy megmagyarázzam. De tudod,

amikor mindent kiharcolt... megküzdött a jogi részekért a politikusokkal, atervekért, az elképzelésekért... amikor mindezzel megvolt, még mindighiányzott a pénz, és minden bölcs és gyakorlatias ember úgy gondolta, hogyle kell állítani. Huszonhétmillió dollárra volt szüksége. Hat évvel ezelőttbesétált az irodámba a bankban, és bemutatkozott. Tudtam én, hogy kicsoda,de még sohasem találkoztunk addig. Azt mondta, kötvényeket bocsátott ki. Abankok kinevették, és mindenhonnan elküldték, végül Gianninihez ment.Giannini nem nevetett. Azt mondta, hogy az ő bankja, a Bank of Americaelfogadja a kötvényeket. De még mindig hiányzott vagy hatmillió. ÚgyhogyJoe Strauss eljött hozzám. Megkérdeztem, miért, mire ezt válaszolta: „Maganő, Mrs. Lavette. Ismeri a férfiakat, az olyasféléket, akik gyermekekmaradnak, és azokat az álmokat álmodják, amiket a kiskölykök." Vagyvalami ilyesmit. Nem emlékszem pontosan.

- Meglehetősen különös megjegyzés.- Nem igazán. Hallott az apádról, és én egyszer elkövettem valamit az

apád ellen, de ő sosem gyűlölt meg érte, úgyhogy talán kevésbé ismertem a

126

férfiakat, mint ahogy Mr. Strauss hitte. Mindegy, átvettem a kötvényeket, éskicsikartam az igazgatótanácstól, hogy fogadja el az álláspontomat. ígyismertem meg Joe-t, és ma elkészült a híd, megnyitottuk és felavattuk, mind aháromezer méterét, mind a huszonhétezer drótkötelét... ezért sírtam. Mostpedig eredj lefeküdni.

Tom meg akarta mondani, hogy azért jött anyja szobájába, mert azállásáról és a pénzről szeretett volna beszélni. Aztán megrázta a fejét éssóhajtott.

- Jól van. Jó éjszakát, anya. - Odalépett és kötelességtudóan megcsókolta,majd kiment a szobából, Jean pedig csak ült ott, bámulta az ajtót, utáltamagát, mert értetlenül és ostobán viselkedett a fiúval.

Az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy utálta önmagát. Tom nem voltrosszabb, talán kicsit jobb is, mint a hasonszőrű fiatalemberek. Akölcsönökért felelős, helyettes alelnökként végezte a munkáját a bankban, ésmivel az asszony a híd építésének megszállottja volt, magától értetődő, hogya fiú hallani sem akart Straussról, ha másért nem, hát azért, hogy az anyjátbosszantsa vele. Jean bosszantotta a fiát, és bizonyosan bosszantotta a férjét,John Whittiert is. Minek is kellett belefognia néhány perce, hogy éppenTómnak mesélje el, mit mondott Joe Strauss az ünnepség előtt. Strausspersze magánkívül volt, csordultig teli a csodával, melyet San Franciscóbanlétrehoztak, mégis úrrá lett rajta a depresszió. Két kezébe fogta az asszonyét,és azt mondta:

- Drága Jean, elmondom, milyen érzés nekem ez a mai nap. Csak egyolyan férfi érezhet így, aki ismeri és szereti magát... ha a szerelmeviszonzásra talál. így épült és készült el a híd. Csak így tudommegfogalmazni.

Whittier hallotta ezt, és utána megkérdezte:- Na és mi az ördögöt értett ezen? Ez a seggfej szerelmes beléd? Vagy te...Itt elhallgatott. Az asszony a hidat bámulta, a hatalmas, hihetetlen,

narancsvörös acél- és drótszörnyet, mely oly finom és kecses volt, akár anapfényben csillogó pókháló, oly remekül és pontosan jellemezte e furcsanépet, mely a Csendes-óceán partján telepedett le, és megfeledkezvesivatagról és földrengésről, felépítette azt az amerikai várost, mely olyan,

127

akár az álom. Amíg Whittier meg nem szólalt, az asszony ezt bámulta; aztánmegfordult, és úgy pillantott a férfira, mintha életében most látná először. Ésekkor elsírta magát. Ezek az ő könnyei voltak. Sohasem sírt még senki szemeláttára, de most úgy érezte, sírnia kell a fia előtt. Nagyon erősen érezte, hogyha az ember egyedül van a világban, végtelenül, tökéletesen egyedül, akkore magányból vigaszt és erőt merít.

Barbara vendégül látta Marcel barátait. Úgy érezte, hogy mivelegyiküknek sincs közelben a családja, rögtön utánuk a barátok következnek,s az alkalmat erre az adta, hogy - bár kimondatlanul - megünnepeljék atávoli vagy nem is oly távoli jövőben megkötendő házasságukat. Barbaránakkét barátnője is eljött, rajtuk kívül nem is volt közeli barátnője Párizsban:Susan Clark, egy philadelphiai lány, aki a Sorbonne-on tanult, és BettyGreenberg, a New York Times fiatal tudósítója. Marcel meghívta háromlegjobb barátját, Jean Brissard-t és Maurice Jouvelle-t, akik mindketten aLe Monde-nál dolgoztak, valamint Claude Limoget-t és feleségét, Camille-t.Limoget, magyarázta Marcel, az Humaniténak, a kommunista pártnapilapjának a riportere, vagyis az este előbb-utóbb vad vitába fog átcsapni.

- De hát mitől jó egy este - tette hozzá Marcel.- Az ételtől, például, és én vacakul főzök. De ez a Claude Limoget igazi,

hús-vér, meggyőződéses kommunista?- Miért is ne?- Mert még életemben nem találkoztam ilyennel.- Azok után, amit a San Franciscó-i sztrájkról meséltél? És az az ember,

akit megöltek, Dominick Salone?- Sose kérdeztem, hogy kommunista-e. Az ember senkitől nem kérdez ilyet

az Államokban.- Miért? Az nem Németország.- Na, ezt majd máskor megbeszéljük. Addig is, mi a csudát főzzek?

Franciáknak nem főzhetek. Abszurd volna.- Együtt csináljuk majd.- Marcel - kiáltott fel a lány örömmel -, te tudsz főzni?- Már amit. Nem igazán. De tudom, hogy kell cassoulet-t készíteni, ami

128

egy hatalmas fazék bab, kolbász és disznóhús. Más nem is kell... csak jókenyér és jó bor.

A cassoulet fenséges lett. A friss, aranyló kenyérrudakhoz a világsemmilyen kenyere nem volt fogható, és az olcsó asztali bornál Barbara mégéletében nem ízlelt jobbat. Marcel barátai elbűvölőek voltak, dicsértekmindent - a lakást, az ételt és a három „végtelenül elragadó" amerikai lányt.Mindannyian húszas éveik végén jártak: Brissard tömzsi, vidám, külsejérenézve egy francia G. K. Chesterton, legalábbis Barbara szemében; Marcelbalzaci alkatként írta le. Jouvelle és Limoget alacsonyak és karcsúak,duzzadtak az energiától, az apró termetű és csinos Camille Limoget mellettpedig Barbara túlsúlyosnak és nagydarabnak érezte magát. Hála az égnek,mondta magában, hogy Marcel magasabb nála. A másik két amerikai lányszázhatvan centi körüli volt és vonzó, és egyikük sem törődött a pocsékfranciaságával. Barbara ritkán gondolt a magasságára - olyan városban nőttfel, ahol nem voltak szokatlanok a magas nők -, de most azt suttogtaMarcelnek, hogy végtelenül groteszknek érzi magát. A férfi viszontmegnyugtatta, hogy nincs nála bajosabb és kívánatosabb groteszk lány Párizsvárosában.

Ették a vacsorát, itták a bort, és először Amerikáról beszélgettek, SanFranciscóról, Rooseveltről, a New Dealről, a michigani Flintben folytatottülősztrájkról, a CIO-ról és Coughlin atya őrültségeiről. Barbara, ha kérdéstintéztek hozzá, válaszolt, különben csendben figyelt. Elképedt, mennyittudnak arról, ami a hazájában folyik. Persze valamennyien újságírók, mégiskülönös, hogy mennyivel tájékozottabbak nála. Amellett életében előszörvett részt olyan vacsorán, ahol csak politikáról folyt a szó. Még a főiskolánsem fordult elő soha, és Barbara most azon kapta magát, hogy erősenösszpontosít, mert követni akarja a pergő francia beszédet.

Azután a beszélgetés Spanyolországra és a spanyol polgárháborúraterelődött, mely már majdnem egy éve tartott. Camille Limoget bátyja anemzetközi brigádok francia zászlóaljában harcolt Franco ellen, aköztársaságiak oldalán, és a lány keserűen beszélt a fegyverembargóról.

- Én Rooseveltet Hitler mellé helyezem - mondta. - Egyik se jobb amásiknál.

- Miért nem Hitler és Sztálin mellé? - kérdezte Brissard könnyedén.

129

- Persze, persze - mondta Claude Limoget gúnyosan. - Mi a különbség?Csak annyi, hogy Hitler Franco oldalán harcol, Sztálin pedig aKöztársaságén. De ez minek is számítana?

- Mind a ketten gyakorlatoznak, fegyvereket, repülőgépeket próbálnak ki.Csak nem akarod azt mondani, hogy Sztálin nem fütyül a Köztársaságra?Mindkettőjüknek elméleteik vannak. Spanyolországban valósítják meg őket.

Eddig Barbara csendben ült. Most mondani szeretett volna valamit, deLimoget közbevágott:

- Ó, ez pompás! Imádom a cinikusokat. Fel vannak mentve a felelősségalól. Csapjon bele a ménkű mind a kettőbe. Nem így mondta Mr. Roosevelt?

- Ha arra gondol. . . - kezdte Barbara.- Imádom - mondta Jouvelle -, hogy olyan tévedhetetlen vagy. Nem

hallgatod meg az érveket. Nem vitatkozol. Amikor Zinovjevet ésKamenyevet összeverték és agyonkínozták, hogy vallomásra kényszerítsékőket, azután kivégezték, te tudtad. Ó, igen, te tudtad, hogy bűnösök. Mi volt abűnük? De te tudtad, hogy bűnösök, még mielőtt ők maguk megtudták.

- Ki volt Zinovjev és Kamenyev? - suttogta Barbara Marcelnek.- Két régi hű bolsevik. Sztálin árulással vádolta és kivégezte őket.- Mondd el neki az egészet - csattant fel Camille.- Rámenne az este. Hányan is voltak... tizenhatan az első perben,

tizenheten januárban, Tuhacsevszkij és az egész vezérkara. .. rémes az egész.- De még mennyire - helyeselt Limoget. - Lehangoló. Tudod - mondta

Barbarának -, már nem is dühöngök. Hogy nem Marcelt hallom. Hanem a LeMonde-oí. Ki beszél? A kurva vagy a strici? A lovas vagy a ló?

Barbara arra számított, hogy Marcel és két barátja dühödten reagál,ehelyett nevetésben törtek ki. Bizonyára nem először kerültek hasonlóhelyzetbe.

- Valamit mondani akartál az előbb - mondta Marcel. - Beszélj gyorsan,különben sose jutsz szóhoz.

- Csakhogy franciául nem tudok gyorsan beszélni - mondta a lány. - DeRooseveltet vádolták az embargó miatt. Holott ez a kongresszus határozatavolt.

130

Ámulatára mind a négyen nekirontottak. Csak Marcel tartózkodott atámadástól.

- A maguk kongresszusa!- A burzsoázia csahos kutyái!- Roosevelt csahos kutyái!- Aki a burzsoázia kutyáinak falkavezére!- Megrontják a gyermeket. A gyermek ártatlan.Eközben Betty Greenberg és Susan Clark ugyanolyan csendben ült, mint

Barbara. Most Betty a védelmére kelt, és így szólt:- Maguk tényleg nem sokat tudnak az Államokról. Ez a kongresszus

együttes határozata volt január hatodikán. Biztos vagyok benne, hogy ha Mr.Roosevelt meghozta a döntést...

- Meghozta! - csattant fel Limoget. - Maguk, amerikaiak úgy viselkednek,mint a gyerekek, amikor politikáról van szó. Roosevelt az orránál fogvavezeti a kongresszust.

- Kénytelen vagyok egyetérteni Claude-dal - mondta Jouvelleengedékenyen. - De, kisasszony, ez tény. Roosevelt megakadályozhatta volnaezt a döntést. Nem tette. Ennélfogva gyakorlatilag halálra ítéli a SpanyolKöztársaságot. Honnan szerezzenek fegyvert? Franco mindent megkapHitlertől és Mussolinitól.

- És miért nem kapnak Oroszországtól? - kérdezte Susan Clark.- Mert Sztálin óvakodik attól, hogy megsértse Hitlert - mondta Marcel.- Képtelenség! A Köztársaság mindent Oroszországtól kap.- De hisz a maguk Léon Blumja is szocialista - tiltakozott Barbara. -

Könnyű a háromezer mérföldnyire lévő Rooseveltet kárhoztatni, de miértnem tesz semmit Blum?

- Tényleg, miért?- Mert egy francia szocialista - csattant fel Camille Limoget -, francia

disznó. Nincs különbség. Szélhámosok, csalók, hazugok...- Ugyan már, ugyan már - mondta Jouvelle.És ez így ment éjfélig. Az utolsó csepp bort is megitták, és szünet nélkül

131

beszéltek, kiabáltak, hadonásztak és sértegették egymást. Az első szóváltásután Barbara és a két másik amerikai lány hallgatásba burkolózott; végül,amikor mindenki elment, Barbara megkönnyebbülten felsóhajtott és ígyszólt:

- Hála az égnek. Nem folyt vér.- Hiszen a legjobb barátaim - tiltakozott Marcel.- És mindig ezt csinálják?- Ha vannak kommunisták, szocialista kormány, háború

Spanyolországban, Hitler, Mussolini... igen, akkor vitatkoznak. Gondolom,tarthatjuk ezt egyfajta szellemi tornának.

- Sohasem hallottam még ehhez hasonlót.- Akkor, drága Barbarám, tökfejek között éltél.- Lehet. De amiket ti mondtok egymásnak...- Jobb, ha kimondjuk, mint ha nem. Tudod, ti, jenkik, úgy tesztek, mintha

nagyon különböznétek az angoloktól, de ti is rettegtek a szenvedélytől. Erreugyanazt a szót használják az angolban, mint a franciában, ugye?

Barbara bólintott.- Csak azt hiszem, hogy ez a mi nyelvünkön többet jelent. Gondoltál arra

valaha, drága Barbarám, hogy a világ a végéhez közeledik?- Nagyon komoly vagy, és ezen gondolkoznom kell. Többnyire akkor vagy

komoly, amikor szeretkezünk.- Te pedig nem akarsz komoly lenni.- Nagyon késő van. És tudod, Marcel, a barátaid minden lármája és

dühöngése ellenére csodálatos este volt ez a mai, és mivel Jouvelle megBrissard hazavitte a lányokat... ki tudja, lehet, hogy végrehajtottam a mai jócselekedetemet. És elképzelhetetlennek tartom, hogy a világ a végéhezközeledik. Annál sokkal boldogabb vagyok veled.

- Nem a világ. Az folytatódik. Hanem a mi világunk. Nem értem akommunistákat, nem értek egyet velük, de a fenébe, hát látják, mi folyikSpanyolországban, és ha a fény Spanyolországban is kialszik, ahogyanNémetországban és Olaszországban ...

132

- Ma este nem. Ma csak a lakásunk fényei léteznek. Azután...- Ahhoz képest, hogy milyen kedves, ártatlan amerikai örökösnő vagy,

meglehetősen egy kerékre jár az agyad.- Majd egyszer - határozta el Barbara - megvizsgáljuk ezt az egész

kérdést. Valószínűleg ki fog derülni, hogy a fehér, protestáns amerikaiiskolás lánynak van a világon a legerősebben elfojtott nemi vágya. Amifranciául tőlem kész aranyköpés. De ma este nem. Ma csak kucorodjunkössze az ágyban, és hagyjuk, hogy a világ tegye a dolgát!

Alex Hargaseyt elbűvölte Dan Lavette és a jacht, amit Dan épített neki.Dan sohasem került még kapcsolatba a felnőtt-gyermek-lökött-művész ekülönleges típusával, melyek közül mindegyik jellemezte Hargaseyt, deönmagában egyik sem írta le megfelelően. Láthatóan értett a filmkészítéshez,de érzelmei terén infantilis volt. Ötvenéves korában hol dühödt volt, holszelíd, eszeveszett vagy démoni. Óriási honoráriumokat kapott, elviselték,hasra estek előtte; ő viszont a filmjeiben játszó színészek előtt alázkodottmeg. Nem tűrt ellentmondást. Ha Dan jelenlétét követelte, Dannek megkellett jelennie, különben hallgathatta a fenyegetőzéseit, hogy fölbontja ajachtra kötött szerződést; Hargasey ugyanakkor órákat töltött a hajóépítőműhelyben, figyelte, hogy halad a munka, vég nélkül tette fel a kérdéseket.

Dan először felháborodott, dühöngött, el akarta küldeni a pokolba azátkozott szerződésével együtt, de azután rájött, hogy Hargasey és a körülöttelévő emberek a valóságtól teljesen elszigetelt világban élnek. Munkájuk azálmokhoz kötődik. Semmi másért felelősséget nem vállaltak, csak az általukkészített filmért, és akár az engedékeny szülők túlságosan szabadjáraengedett gyermekei, egyszerűen elfogadták a tényt, hogy a másokat megkötőszabályok rájuk nem vonatkoznak.

Amikor Hargasey közölte Dannel, hogy a halászokról szóló filmjénekbefejezése alkalmából estélyt ad otthonában - zártkörű estélyt, mondta -, aközlés királyi felszólítást foglalt magában. Dannek meg kellett jelennie afeleségével, ha van felesége és el akarja vinni, vagy nélküle, ha úgy kívánja- bőségesen lesznek szabad lányok -, vagy akárki mással, akit vinni szeretne.Ezt hallván, May Ling azonnal így válaszolt:

- Nem, Danny, én nem mehetek el. Menj nélkülem.

133

- Miért ne jöhetnél? Szavamra, édesem, azt hittem, hogy már csak pusztakíváncsiságból is el akarsz jönni. Hargasey azt mondja, hogy ott lesz Garbómeg Joan Crawford, Spencer Tracy és Marlene Dietrich, meg egy csomómás, akinek a nevére nem is emlékszem. . . és ilyen helyre soha el nemjutnánk, ha nincs az az őrült jacht. Ugyan már, gyere el velem.

- Danny, drágám, hogy mehetnék? Középkorú könyvtáros vagyok, egyegyszerű kínai asszony.

- Egy fenét!- Nincs mit fölvennem. Danny, évek óta nem voltunk estélyen.- Akkor legfőbb ideje, nem? Akárhogy vélekedsz is Hargasey- ről, neki

köszönhetjük, hogy kimásztunk a csávából. Úgy szórja a pénzt arra a jachtra,mintha ki akarna menni a divatból. Úgyhogy menj csak és vegyél egy ruhát,amit megfelelőnek tartasz.

- És mi lesz veled? - kérdezte az asszony reményvesztve.- Kölcsönzök egy szmokingot. Nincs más választásom. Ez az ember őrült.

Ha nem megyek el, kitér a hitéből.Évekkel azelőtt, amikor Dan még Jean férje volt, elutazott Hawaiira, hogy

tárgyaljon egy Waikiki Beachen építendő szállodáról. Magával vitte MayLinget, és a vendéglátóik által adott estélyen az asszony sűrű feketeselyemből készült ruhát viselt, melyet arannyal hímzett sárkányok díszítettek.A ruhát az apjától kapta ajándékba, és csak egyszer, azon egyetlenalkalommal viselte. Most elővette a ládából, ahol selyempapírba gondosanbecsomagolva sok éven át pihent, és felpróbálta. A nagyon egyszerű, bokáigérő, oldalt térdig hasított ruha még mindig tökéletesen állt. Akárhogy is, azalakja nem változott.

A fogadás estéjén az asszony a fürdőszobában maradt és az arcát festette,amíg Dan felöltözött és lement a földszintre. Úgy érezte magát, mint egyostoba fruska, és vihogott a tükörképén - olyan régen nem festette ki magát.A bőre még mindig sima és makulátlan volt. Amikor a púder nem fedte el aszeme körüli apró ráncokat, felsóhajtott. Micsoda borzasztó érzés, hogy azöregedés tökéletesen természetes folyamata ellensége az embernek!Sohasem vágta le a haját, de mivel kínai nő volt, majd elnézik neki,ugyanúgy, ahogy furcsa ruháját. És ha Dannek csalódást okoz? Végül is

134

biztatta, hogy vegyen új ruhát; de mi értelme új ruhát venni egyetlenalkalomra, és különben is, már késő. Haját súlyos kontyba csavarta atarkóján, azzal a két arany fésűvel tűzte fel, melyet Dan adott neki. Mikor is?Megpróbált visszaemlékezni. Az első évfordulóján annak az éjszakának,amikor először lefeküdtek. És a báli cipőt a ruha mellé, ugyanolyan feketeselyemből és ugyanolyan aranyhímzéssel. Amikor felöltözött és végül ahaját is elrendezte, gondolataiba merülve állt ott, és azon merengett, hogyFeng Wo, amikor már öt éve dolgozott Lavette-nél, végre összeszedte abátorságát és megkérdezte Dant, hogy elmenne-e a feleségével hozzájuk egykínai vacsorára. Jean, ahogy Dan később elmesélte, rémülten elutasította.Dan egyedül jött, így kezdődött, akkor találkoztak először. De ő már akkorszerelmes volt a férfiba, amikor ő még be sem tette a lábát az apja házába,szerelmes volt ennek a furcsa, hatalmas, féktelen férfinak a szobrába, akidacolt San Francisco minden szokásos előítéletével, amikor felfogadott egykínait a vállalkozáshoz. Aztán másodszor a könyvtárban bukkant fel, ahol ődolgozott, a földrengés után felállított ideiglenes könyvtárban, és dadogva,szorongva, akár egy kisfiú, aki tudja, hogy rossz fát tesz a tűzre,megkérdezte, hogy hajlandó volna-e egy nős férfival vacsorázni.

A férfi zengő hangja szakította ki a merengésből.- May Ling, mi leszünk az utolsók!Az asszony lassan, bátortalanul ment le a lépcsőn. Mindenki odalent

várakozott, hogy szemügyre vegye - Dan a kölcsönzött szmokingban, Joe,Feng Wo és So-toy. Senki sem szólt, amikor megjelent. Csak bámultaknémán, és Dan gondolatai, akárcsak az asszonyéi, visszakalandoztak arra ahawaii estére, amikor a japán lámpások fénye mellett, kart karba öltvekisétáltak a gyepre, és a luaun részt vevő nagy tömegben minden arc azasszony felé fordult. A férfi most úgy látta, hogy azóta semmi sem változott,és szinte áhítattal így szólt:

- Szavamra, fantasztikus vagy!Marcel angoltudása több kívánnivalót hagyott maga után, mint Barbara

franciája; de a lány már majdnem három éve élt Párizsban, a férfi viszont aziskolában és két, Londonban eltöltött hét során szedte össze a tudását. Alevél, amelyet fel akar olvasni, bizonygatta a lány, segít a férfinak agyakorlásban.

135

- De nekem nincs szükségem gyakorlásra - mondta. - Franciaországbanélek.

- Ugyan. Elképzelhető, hogy egyszer majd valahol másutt akarsz élni.- Miért? Tudod mit mondott a francia, mikor megkérdezték, hogy miért

nem utaznak a honfitársai?- Nem tudom. Mondd el.- Azt mondta: „Monsieur, miért utaznék? Hiszen már Párizsban vagyok."- Ez a levél nem pökhendi, hanem szerény és megnyugtató. Dan

feleségétől jött. Aki kínai.- A levél kínaiul van?- Ugyan már. Kedves, művelt asszony, könyvtáros, May Ling a neve.

Romantikus történet, bár gyerekkoromban elég rémesnek éreztem. Apámnéhány évvel azután ismerkedett meg vele, hogy elvette az anyámat, aztánévekig a szeretője volt az asszony, és San Franciscóban élt, a WillowStreeten, egy kis házban, amit apám vett neki...

- Nagyon franciásan hangzik.- Szerintem is. Szült egy gyereket, a féltestvéremet, Joe-t, de az még

azelőtt volt, hogy összeházasodtak, és ez, azt hiszem, nem volt nagyonromantikus, inkább borzasztó, aztán a nő nem bírta tovább, és Joe-val, azanyjával meg az apjával elment San Franciscóból Los Angelesbe, aztánvégül apám elvált az anyámtól, és utánuk ment.

- Ha nem mesélted volna már azelőtt is, követni se tudnám, amit mondasz.Muszáj angolul fölolvasnod a levelet?

- Muszáj. Előbb-utóbb találkozni fogsz vele. Kedves, aranyos és nagyonokos, és olyan, mint azok a porcelánhölgyek a régi kínai nyomatokon.

- Porcelánhölgy a nyomatokon? - kérdezte Marcel kétkedően.- Tudod, mire gondolok.- Akkor lassan olvasd, kérlek. - Marcel lerúgta a cipőjét, keresztbe vetett

lábbal ült a kereveten, rágyújtott, és felkészült, hogy hallgassa a lányt.Barbara elgondolkodva bámult rá, míg végül a férfi megszólalt: - Nagyerünk. Kezdd el.

136

- Csak elgondolkoztam... nagyon szeretlek. Nagyon kedves vagy, nagyontapintatos és nagyon türelmes, nem olyan, amilyennek egy franciátelképzelek. Nem, nem is egészen ezt akartam mondani.

- Dehogynem. Ezt most hagyd abba. Csak olvasd azt a kínai levelet, denagyon lassan.

- „Kedves Barbara! - olvasta a lány. - Túlságosan sok minden gyűlt össze,ami a rossz levélíró büntetése, úgyhogy a helyzet csak egyre rosszabb. Demost enyém az egész este, mert Dan tegnap túl sokat ivott, pedig nem nagyonbírja az italt, úgyhogy még csak kilenc óra, de ő már mélyen alszik. Azértivott olyan sokat, mert elmentünk egy csillogó hollywoodi estély re,amilyenekről az újságban lehet olvasni, csak ez Beverly Hillsben volt, ésnem Hollywoodban..."

- Ezt nem értem - szólt közbe Marcel.- Los Angelesben élnek, de ennél jóval bonyolultabb. A filmiparban

Hollywoodnak nevezik, Los Angeles azonban sok kis városból áll, ésBeverly Hills is Los Angeleshez tartozik. Egyfajta város a városban, ésnagyon elegáns hely...

- Elég - tiltakozott Marcel. - Csak olvasd a levelet, de lassan.- „ .. .nem Hollywoodban - olvasta a lány -, de egy olyan fantasztikus,

rózsaszín, stukkóval díszített palotában, amilyenekben ezek az emberekélnek, és az egészre azért került sor, mert Dan jachtot épít egy AlexHargasey nevű magyar filmrendezőnek. Tudod, a régi hajóépítő műhelyben,amit Dan és Sam Goldberg megvett a Terminal Islanden. A vállalkozásegyáltalán nem ment jól, amíg Hargasey ki nem bérelte Pete Lomashalászhajóját egy filmhez, melyet ő rendezett, aztán Pete elvitte HargaseytDanhez, és Dan most hatalmas, drága jachtot épít neki, ami elég pénzt hozahhoz, hogy még egy évig fennmaradhasson a műhely. Nos, apád felkeltetteHargasey érdeklődését, és ragaszkodott hozzá, hogy elmenjünk erre azestélyre, amelyet annak örömére rendeztek, hogy befejezték a filmet, aminekA haragos tenger lesz a címe. El tudsz képzelni egy középkorú kínaiasszonyt a sok filmcsillag meg ragyogó ember között!? Előszörmegtagadtam, hogy elmenjek, de Dan és Joe ragaszkodott hozzá, úgyhogyvégül felvettem egy kínai ruhát, Dan pedig szmokingot kölcsönzött, és

137

elmentünk. Barbara, apád csodálatos volt. Nemcsak ő volt a legmutatósabbés a legjóképűbb férfi, de az összes gyönyörű, filmvászonról lejött nőgyakorlatilag rajta csüngött. Hargasey viszont, aki ötven körüli, pocakos éselképesztő kiejtéssel beszél, rám akaszkodott, és azonnal közölte, hogy forrószenvedélyt érez irántam, és hogy valami olyasmit kell folytatnunk, amit ő»liaison«-nak nevezett. Hát nem gyönyörű szó? A legfurcsább emberek,akikkel életemben találkoztam. Amikor Dannek elmeséltem, azt hittem, hogydühös lesz, és felkészültem rá, hogy megnyugtassam, de ő csak butánnevetett. Gondolom, túlságosan biztos a dolgában. Bemutattak bennünketGreta Garbónak, Bette Davisnek és Spencer Tracynek, csak azt hiszem, hogynem Spencer Tracy volt, hanem az ikertestvére, aki helyette jár társaságba,és az egész teljességgel hihetetlen volt. És a legfurcsább az volt, hogy apámkomoly kínai öregember létére ragaszkodott hozzá, hogy mindent részletesenmeséljek el, kit láttam és kivel találkoztam. . . ez a filmipar hatalma."

- A nagyapád kínai? - ámuldozott Marcel.- Nem, nem, nem. Hányszor magyarázzam el neked? Feng Wo Joe

nagyapja, nagyon tudós és tiszteletreméltó úriember, aki kínai filozófiátfordít, és akinek egy könyvét a University of California Press adta ki. És sokéven át apám üzleti ügyeit is intézte.

- Ne, kérlek, ne magyarázd tovább. Vége a levélnek? - Nem egészen.Lassan fogom olvasni. „Joe...", már olvasom...

- Értem. Az öcséd, Joe.- „Joe második évét kezdi a főiskolán. A nyarat a Napa Valleyben töltötte,

Higate-ben, Jake és Clair Levynél dolgozott. Te még nem találkoztálLevyékkel, de hamarosan megismerkedsz velük. Európába utaznak, ésPárizsba is elmennek, úgyhogy bátorkodtam megadni nekik a címedet és atelefonszámodat. Azt hiszem, körülbelül három héttel azután esedékes azérkezésük, hogy megkapod ezt a levelet. Tudom, merészség volt, de kedves,jó emberek. Jaké apja, Mark, húsz éven át volt Dan társa, 1910-től 1930-ig.Clair apja Dan első kapitánya volt. Akkor halt meg, amikor az Oceanicot1917-ben megtorpedózták, és ezután Clair Levyéknél élt, amíg hozzá nemment Jake-hez. Jake keserves tapasztalatokat szerzett a tengerentúlon aháborúban, és nem akart az apja pénzéből élni. Nagyon idealista. Úgyérezte, hogy a pénz nem tiszta, mivel Dan és Mark hadiszállításból építette

138

föl a birodalmát, és Jake meg Clair arra használták a megtakarított pénzüket,hogy az alkoholtilalom idején bagóért megvettek egy öreg borgazdaságot. Ezma már remek hely, és részben azért utaznak Európába, mert Jake azt tervezi,hogy bevezeti a borát a francia piacon. El tudod képzelni, hogy egy franciakaliforniai bort vesz? És, ha nem volna elég bonyolult a helyzet attól, hogyJoe félig kínai, negyedrészben francia és negyedrészben olasz, Sally, JakeLevy legkisebb gyereke, őrülten beleszeretett. Mivel a lány még tizenhároméves sincs, senki sem veszi nagyon komolyan, de ez a kombináció valamikora távoli jövőben tökéletesen káprázatos lenne, mivel Jake zsidó, Clair pedigír, angol és német keverék. Sally különös és bájos gyermek, szilaj, mint egycsikó, vág az esze, mint a borotva, és annyira más, mint Joe, hogy azt el setudod képzelni, vézna, hosszú lábú, és ugyanolyan kék szeme és szalmasárgahaja van, mint valamikor Sarah-nak, a nagyanyjának volt. Meggyőződése,hogy csúnya és visszataszító, a végsőkig elkeseredve vallotta be nekem,hogy túl kicsi a melle, túl hosszú és pipaszár a lába, túl szeplős a bőre és ahaja közönséges szalmacsutak. El tudod képzelni? Egy tizenhárom évesgyerek. A korához képest nagyon is felszabadult, és azt mondta Joe-nak,hogy ha más lányra is rá mer nézni, megöli. Azt hiszem, ez hízeleg Joe-nak.Szóval így éldegélünk ideát. Kérlek, légy kedves Levyék-kel. De úgyistudom, hogy az leszel. Nem hiszem, hogy bárkivel barátságtalan tudnál lenni.Dan szeretettel üdvözöl, és én folyton nyaggatom, hogy írjon, de egy levélneki óriási feladat. Joe-nak hiányzol, ahogy nekünk is. Mikor jössz haza?"

- Ez itt a kérdés, drágám - mondta Marcel angolul.- Nagyon jó.- A kérdés vagy az angolságom?- Az angolságod.- Köszönöm. De ha összeházasodnánk, ez bizony problémákat okozna.- Ezt most tekintsem leánykérésnek? Elég különös módot találtál rá.- Félek feltenni a kérdést.Barbara elgondolkodva bámult rá, és nem válaszolt.Joe Lavette nem tudta a lányt kiverni a fejéből. Pedig a University of

California nem szűkölködött gyönyörű lányokban. Úgy látszik, Kaliforniakitermelt egy nyakigláb, napbarnított lánytípust, izmos, csinos nőket, akiknek

139

a szeme megakadt a fiatal diákon. Jó okkal. A huszonegy éves Joe Lavetteszázkilencvenegy centi magas volt, kissé magasabb apjánál; Dan szélesvállát örökölte, de ezen nem voltak olyan vastagok és súlyosak az izmok;vonásai finomabbak, orra kisebb, sötét szeme kissé keletiesen ferde, feketehaja egyenes szálú és rövid. Nem egyszerűen jóképű fiatalember volt, hanemtöbb annál, szokatlan; a fajta és a származás mindenkit megbizsergetett, akimegpillantotta. Melegszívű, érzelmes, talán túl szentimentális alkat lévénnagyon is könnyen beleszeretett valakibe, vagy kiszeretett belőle. Ez aprobléma nem is oldódott meg, amíg be nem fejezte az orvosit és az aztkövető kórházi gyakorlatot. Csoda volt az is, hogy egyáltalán befogadták, ésminden akaraterejére szüksége volt ahhoz, hogy egyik szőke, kék szeműlánnyal se létesítsen állandó kapcsolatot a sok közül, aki viszonozta azérzelmeit.

Sally Levy segített. Legalábbis annyiban, hogy attól a higate-i nyártólfogva a fiú mindig csak rá gondolt. „Nem vagyok szerelmes belé -mondogatta magában. - Nem vagyok olyan hülye és romantikus, hogybeleszeressek egy őrült, tizenhárom éves gyerekbe." Négy lánnyal volt máregymást követően kapcsolata, és meggyőzte magát arról, hogy egymás utánmind a négybe őszintén szerelmes volt. De amikor gondolatban leendőfeleségként vizsgálta meg akármelyiküket, a képet mindig beárnyékolta SallyLevy emléke, a lány szőlőszedéstől összekarcolt, lapát keze, szőlőlétőlelszíneződött ujjai, szeplőkkel borított arca, szalmasárga, mosatlan, csutakoshaja és a szeme, melyből áradt a bolond, leplezetlen imádat. A lány követtemindenhová, valóságos istencsapás volt, és végül egy este így szólt hozzá:

- Akár meg is mondhatom. Szeretlek.- Te megőrültél - mondta a fiú.- Nahát, ez aztán szép válasz.- Jézusom, tizenhárom éves vagy.- Erről én egyáltalán nem tehetek. Mindegy, ez nem ok arra, hogy ne légy

kedves velem.- Én kedves vagyok veled.- Egy fenét vagy. Észre se veszed, hogy a világon vagyok. Az átkozott

kutyákra is jobban odafigyelsz.

140

- Miért beszélsz velem ilyen gorombán? - kérdezte szelíden a lánytól.- Lehet, hogy egyszerűen ilyen vagyok.- Lehet.- Mit érzel irántam? - követelőzött a lány.- Hogyhogy mit érzek irántad? Nagyon kedvellek. Mi valamiképpen

rokonok vagyunk, nem?- Nem. Hogy lehetnénk rokonok? Te kínai vagy. De ez engem nem érdekel.- Köszönöm.- Mert szerelmes vagyok beléd.- Igen, ezt már mondtad.- Néhány hét múlva visszamégy Los Angelesbe. Teljesen el fogsz

felejteni.- Ez eléggé valószínűtlen.- Még ezt sem mondod kedvesen. Azt hiszed, csak egy lökött gyerkőc

vagyok, ugye?Joe reményvesztetten rázta a fejét.- Pedig nem vagyok. Már menstruálok is.A fiú csak bámult rá, nem tudott megfelelő választ kitalálni.- Hát, ha orvosira jársz, nem tudom, miért vagy úgy megdöbbenve.- Nem vagyok megdöbbenve. Csak furcsa, hogy egy gyerek így beszél.- Miért mondod, hogy gyerek vagyok? Miért nem tudsz komolyan venni?

Ha komolyan vennél, néha legalább eljönnél látogatóba. Én nem mehetek elLos Angelesbe. Mit gondolsz, mit szólna az anyám, ha közölném vele, hogyszerelmes vagyok beléd, és mindenféle őrült álmaim vannak arról, hogyszeretkezel velem?

- El tudom képzelni, mit szólna.- Szóval egyszer sem jössz el látogatóba?- Hogy jöhetnék, Sally? Orvosira járok. Tudod, milyen az orvosi

egyetem? Az embernek napi huszonnégy órát kell tanulnia.- És közben lefekszik az ápolónőkkel.

141

- Jóságos isten, ezt meg honnan szeded?- Sokat olvasok.- Veszem észre.- Mindegy, egyben biztos lehetsz. Ha másvalakit veszel feleségül, én

megöllek.- Csak úgy?- Mérget vehetsz rá.- Hát - mondta a fiú -, nem kell megölnöd, mert nem áll szándékomban

megházasodni.Most, hogy hónapokkal később ezen gondolkodott, a lány képe még

mindig élénken, elevenen lebegett előtte. Akárkivel volt is együtt, ez azemlék az unalomig beárnyékolta az illetőt.

Barbara már egy éve ismerte Marcel Duboise-t, és hogy ezt az alkalmat

megünnepeljék, vacsorát főzött kettőjüknek a Quai de Passyn lévőlakásában. Egyfolytában francia szakácskönyveket olvasott, kitartóangyakorolt, és az alkalomra a boeufen croute mellett döntött. Be kellettfejeznie a folyóiratnak írt cikket, amire ráment a délelőtt. Aztán nem ebédelt,beérte egy csésze kávéval és egy szál cigarettával, majd hozzálátott aboeufhöz, s közben azon tűnődött, ahogy már addig is sokszor, miképp lehet,hogy a kitűnő szakácsok nemzete ilyen vacak konyhával felszerelt lakásokatépít. Az övé nem volt nagyobb egy tágas szekrénynél. Az étel komolyfeladatot jelentett; a lány felesleges időpocsékolásnak és butapénzkidobásnak tekintette az haute cuisine-t, de mivel véletlenül éppen egyfranciába volt szerelmes, eltökélte magát, hogy elsajátítja. Jó helyi szokásszerint már kora reggel bevásárolt. Marhafilét. Gondosan előkészítette,összekötözte, kuncogott óvatos igyekezetén, bedörzsölte borssal, aztán frissteavajon megpirította, s közben végig úgy érezte, hogy inkább egy feladványtold meg, mintsem ételt készít. Tíz perc forró sütőben. Amíg hűlt, átfutotta amagazinnak írt cikkét: az új tavaszi divatról, a politikáról valamifelszínességet, amit a Le Monde-ból vett - még mindig nem volt a helyzetmagaslatán a politika terén -, a három új sikerregényről, különösen Aragonúj könyvéről, valamint az impresszionisták új, gyűjteményes kiállításáról. Itt

142

szilárd talajon állt; legalább ennyit kapott az anyjától, és miután elolvasta,úgy gondolta, Jeannek tetszeni fog. Jean a lánya minden cikkét elolvasta, ésleveleiben elemezte. Az utolsó levelében Jean azt a megjegyzést tette, hogya lánya egyre inkább „átkozottul jó és szakmai ismeretekkel rendelkezőíróvá" válik. Nagy dicséret volt ez.

A hús mostanra lehűlt. Fölszeletelni a gombát, megpirítani vajban,összevágni a fűszernövényeket a petrezselyemmel, hozzáadni, újra lehűteni.Aztán elkészíteni a leveles tésztát - végtelenül buta és végtelenül bonyolultművelet. A receptet föltűzte maga elé a falra. Kinyújtani és kettévágni atésztát. A nagyobb darabra gomba és fűszerek keveréke. Rá a húst, a tésztátkörben fölhajtogatni, a másik tésztát a tetejére. A tojásmáz. Erről teljesenmegfeledkezett. Aztán forró sütőbe negyven percig. Ez elég időt hagyottarra, hogy lezuhanyozzék és felöltözzék. Amikor kivette a sütőből a barnárapirult és gyönyörű ételt, melynek jó illata megtöltötte a házat, Marcel már azajtó előtt állt.

Egy üveg pezsgőt és egy üveg vörösbort hozott, hóna alatt pedig egyhosszú rúd friss kenyeret tartott.

- Kettős ünnep - jelentette be, miután Barbara elvette tőle az üvegeket ésmegcsókolta.

- Kettős?- Az évfordulónk és az előléptetésem. Nem vagyok többé hitvány kritikus.- Ez csodálatos! De te sohasem voltál hitvány kritikus, soha semmiben

nem voltál hitvány.- Minden kritikus hitvány. Ki is volt az, Shaw vagy valami más bölcs, aki

azt mondta, hogy a kritikus olyan, mint az eunuch a háremben? Minden estenézi a mutatványt, de tudja, hogy sohase tudná maga csinálni.

- Igen, nagyon okos. Most pedig, kérlek, meséld el, mi történt - kérlelteBarbara.

- Á. Szóval tudni szeretnéd?- Igen, tudni szeretném.- Nagyon jó. Hallottam, hogy tiszteletre méltó szerkesztőm különleges

feladatra keres valakit Spanyolországba. Igaz, hogy máris három emberünk

143

van ott, de ez egy egészen különleges ügy. Úgyhogy elmentem hozzá,könyörögtem, fenyegetőztem, esedeztem, valóságos Cyrano voltam ameggyőzésben... és végül engedett, beleegyezett. Ennélfogva megyekSpanyolországba.

- Miféle különleges feladatot kaptál? - kérdezte Barbara lassan, halkhangon.

- Na, gyere, gyere. - A férfi megint meg akarta csókolni, de a lány eltoltamagától.

- Miféle különleges feladatot?- Mi ez a csodálatos, elragadó illat?- Hagyd abba! Most ne add a jópofát. Tudni akarom, mit fogsz csinálni

Spanyolországban.- Rendben van. Hallottál már a tizenötödik, a nemzetközi brigádról. Ez

magában foglalja az amerikai önkéntes brigádot is, aminek Ábrahám Lincolnbrigád a neve. A szerkesztőm cikksorozatot akar róluk. Nagyon bátrak,nagyon hősiesek, és mi csak nagyon keveset közöltünk róluk. Tudod, hálaneked, beszélek angolul.

- Azt mondtad, hogy beszélsz angolul? - kérdezte a lány hidegen.- Hiszen beszélek, Barbara.- Gondolom, bizonyos szinten beszélsz, ha lehet ezt angolnak nevezni.

Nekem ez az egész egy csöppet sem tetszik.- Ez minden?- Mi mást mondhatnék? Kössem át rózsaszín szalaggal is? Tudod, mit

tartok a háborúról, a férfiak őrültségéről, akik mocskos indítékból, nemescélokat hangoztatva öldösik egymást.

- Sose beszéltünk még erről.- Majdnem egy éve élsz velem. Nem ismersz? Muszáj mindent

kimondanom?... hogy Barbara mit gondol erről és Barbara mit gondol arról?- Igazad van. Sok mindent nem tudok rólad. Sohasem láttalak még eddig

ilyen éktelenül dühösnek.- Akkor legfőbb ideje.

144

- Kislány, kislány - mondta a férfi -, nem veszekedhetünk. Soseveszekedtünk még. Kérlek, kérlek, próbáld megérteni, mit jelent nekem ez akülönleges külföldi tudósítói megbízás. Nem kell a Spanyol Köztársaságmellett érvelnem. Te is ugyanúgy tudod, ahogy én, hogy mit művel az amészáros Franco. Nem állok be katonának. Nem vagyok önkéntes.Egyszerűen íróként, újságíróként megyek, hogy megírjam, amit látok éshallok.

- Hogy azt mondhasd: hála istennek, háború van.- Nem, ez nem tisztességes.- Mi tisztességes? Az, hogy beleszeretek egy férfiba, aki elmegy, hogy

lövöldözzenek rá ebben a hülye játékban? Meséltem neked arról a SanFranciscó-i fiúról, a szegény, elvesztegetett életéről. Szerelmes volt belém.Én önző módon megúsztam, mert semmi oka nem volt, hogy beleszeressek.De téged igenis szeretlek, és nem hagyom, hogy ez megint bekövetkezzen.Nem hagyom. Tudom, hogy dühöngő őrültek világában élek, de azt hittem,hogy te meg én...

- Megkímélni magunkat? - kérdezte szelíden a férfi. - Nincs kímélet,Barbara, drága szerelmem, senkinek. És ez olyasvalami, amit meg kelltennem, hidd el. Nem tart örökké. Csak hat hét, aztán visszajövök, egészben,épen és egészségesen, megígérem.

A lány egy székbe huppant és sírva fakadt.- Ne, ne sírj, kérlek. - A férfi melléje térdelt, megcsókolta a kezét, először

a kézfejét, aztán a tenyerét, s ez a gesztus olyan francia, olyan váratlan volt,hogy a lány a könnyei közt kuncogni kezdett.

- Kibonthatom a pezsgőt? - kérdezte a férfi.- Ki.- És megmondod, mi ez a csodálatos illat?- Boeuf en croûte.- Hát nem én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon? Most mondd!Később, amikor Barbara úrrá lett az érzelmein, megpróbált józanul és

segítőkészen viselkedni.- Ne felejtsd el - mondta Marcelnek -, hogy megfigyelő vagy. Nem

145

kötelezhetnek, hogy veszélyes helyzetbe kerülj. Ez fölösleges butaság volna.A te munkád az, hogy figyeld a dolgokat és írj róluk.

- Igen, drágám - helyeselt a férfi.- Nem is figyelsz.- De figyelek. Minden szóra.- Erről jut eszembe, ismerek valakit abban az egységben. Nem, nem is én

ismerem igazán őt, hanem Levyék. Emlékszel? Meséltem róluk.- Emlékszem. Persze.- Mintha ez a fiú náluk dolgozott volna a borgazdaságban. Bernié Cohen a

neve. Emlékszel?- Megpróbálok. Mit csinál a fiú Spanyolországban?- Hát, zsidó és cionista, vagy valami ilyesmi, és Palesztinába készül.

Abból, amit az öcsém írt, úgy vélem, azért állt be a Lincoln brigádba, hogyharci tapasztalatokat szerezzen... ami kész téboly, de nem tudom, van-eebben az egészben valami, ami nem őrültség. De Joe találkozott veleHigate-ben, és azt mondja, értelmes és megbízható, úgyhogy legalábbegyvalakit ismerni fogsz.

- Barbara, nekem senkit sem kell igazán ismernem. A sajtóval leszek.Egyszerűen nem szabad aggódnod értem. Nem lesz semmi baj.

- Nem kötelező elmenned. Még mindig megmondhatod, hogy nem akarodezt a nyomorult feladatot.

- Nem tehetem. Tudod jól.- Na jó. Ne kezdjük újra. Tudod, mit érzek. Csak gondolkozz rajta.- Nemcsak gondolkozom, de még el is mosogatok.- Pokolba a mosogatással. Vigyél az ágyba, és majd úgy teszünk, mintha

csak ketten lennénk egy gyönyörű, bonyodalmak nélküli világban. Levyék a Marcel Spanyolországba utazását követő napon érkeztek meg

Párizsba, és még aznap este telefonáltak Barbarának, hogy meghívjákmásnapra vacsorázni. Apai ágon Barbarának nem voltak vér szerintirokonai. Daniel Lavette, két bevándorló szülő gyermeke, tizenhét éves

146

korában árván maradt. Barbara gyermekkora óta tudott arról, hogy apjátszoros szálak fűzik a San Mateó-i Cassala családhoz és a sausalitói Levycsaládhoz, és tudott arról is, hogy anyja mindkét családtól irtózik. Ezek apjaéletéhez tartoztak. Egyikükkel sem találkozott soha, de az évek soránrengeteget hallott róluk. A bor üzletnek a legtöbb kaliforniai szemében idillinimbusza volt, és Barbara kíváncsiságát felkeltette a két fiatal, aki azalkoholtilalom idején lepusztult borgazdaságot vásárolt és virágzóvállalkozássá fejlesztette - most pedig az a gondolat kápráztatta el, hogyFranciaországban akarnak kaliforniai bort eladni. Mindenesetre, kitöltikmajd az üres órákat, melyekkel Marcel távollétében szembe kell néznie.Amíg a férfi el nem ment, Barbara nem ébredt rá, milyen tökéletesen rá voltutalva, és most, hogy visszapillantott azokra a párizsi évekre, amikor mégnem ismerte Marcelt, ezek az évek hihetetlenül magányosnak és sivárnaktűntek.

Első kitörése után már nem sírt többet. Kikísérte Marcelt a Gare deLyonra, és míg a vonatra vártak, megebédeltek az egyik pályaudvaribüfében, egyetértve abban, hogy a sonkás, friss cipó és a korsó hideg sörvan olyan jó, mint bármi, amit életükben kóstoltak. Sokat nevettek, és a lányelfeledtette a lakásán történteket azzal, hogy megnyugtatta a férfit,lelkifurdalás nélkül lopni fog a Le Monde-ban megjelenő cikkeiből, és amitellopott, átemeli majd a „Párizsi levél"-be. Öntudatosan vidámak és fiatalokvoltak, örültek egymásnak, amíg el nem érkezett az indulás ideje, aztán alány belekapaszkodott a férfiba, és ezt suttogta:

- Te nyomorult, sohasem bocsátom meg, hogy elmégy. - De amikor a vonatmozgásba lendült és a férfi kidugta a fejét az ablakon, Barbara futottmellette, és így kiabált: - Megbocsátok, de csak hat hétre. Egy nappal több,és elvágom a torkodat.

Két nappal később, amikor kiszállt a taxiból az Hotel de la Trémoilleelőtt, ahol Levyék megszálltak, úgy érezte, máris letöltötte a magányosságidőszakát, és hat hét semmi esetre sem az örökkévalóság, aminek képzelte.Jake és Clair Levy a hallban várt rá. Barbara felismerte őket; tudta, hogyClair Levy haja vörös, de nem számított a megdöbbentő, szokatlan külsőre,hiszen az asszony csaknem olyan magas volt, mint a férje, száznyolcvancentinél is magasabb, végtagjai hosszúak, csontjai szinte kiálltak, keble nagy

147

és telt, s lángoló vörös haja markáns vonású, szeplős arcot keretezett.Gyönyörű volt, Barbara mégis úgy érezte, ha egyszerűen csak gyönyörűnőnek gondolja, az csökkenti az asszony értékét. Jake Levy jól megtermett,erős felépítésű férfi volt, fekete haja őszbe csavarodott, orra tekintélyes,szeme halványkék, széles válla feszült a zakóban, akár egy gazdáé a városiruhában.

Barbara odalépett hozzájuk, és így szólt:- Ismerlek benneteket, mert a papa olyan sokat mesélt rólatok. Barbara

Lavette vagyok.Az üdvözlést az álmélkodás és az öröm késleltette; aztán Clair Levy

átölelte és megcsókolta Barbarát, majd hátralépett, hogy megnézze magának.- Ez nagyszerű! Pont olyan vagy, amilyennek lenned kell! Barbara

megcsókolta Jake-et. A férfi csak állt és vigyorgott rá.- Olyan régi barátok vagyunk - mondta Barbara. - Ne csináljunk úgy,

mintha csak most ismertük volna meg egymást. Abban a pillanatbanfelismertelek mindkettőtöket, amint beléptem a szállodába. A papa mindig azöld szemedet meg a vörös hajadat emlegette.

- Látod - mondta Clair a férjének -, annak is megvannak az előnyei, ha azembernek kicsit rémes a külseje.

- Dehogyis! - kiáltotta Barbara. - Szerintem a legszédítőbb nő vagy, akitéletemben láttam.

- Én is azt hiszem - mondta Jake nyugodtan. - Örülünk, Barbara, hogyvégre megismerhettünk. Egyszer láttalak, amikor két-három éves voltál.Danny kicsempészett Sausalitóba. Emlékszel, Clair?

- Persze hogy emlékszem. Megváltoztál, drágám.- Az biztos.- Nem foglaltunk helyet vacsorára - magyarázta Jake. - Először vagyok itt

a háború óta, Clair pedig életében először, és azt a kevés franciatudásomatis elfelejtettem, amit akkor fölszedtem. Úgy gondoltam, te tudod, hol jó akoszt, mivel szinte már bennszülöttnek számítasz.

- Az egyik pompás dolog Párizsban az, hogy gyakorlatilag mindenhol jó akoszt. A bal parton van egy Lapérouse nevű kis étterem, amelynek ismerem a

148

tulajdonosát. Biztos, hogy kapunk asztalt, és jól főznek. Mehetünk taxival.Amikor a lány utasításokat adott a taxisofőrnek, majd az étterem

tulajdonosával beszélgetett, akinek családtagjaiként mutatta be őket, olyanáhítattal figyeltek, ahogy az amerikaiak figyelnek valakit, ha az illetőfolyékonyan beszél egy idegen nyelven.

- Bámulatosan beszélsz franciául - mondja Jake, amikor leültek.- Jó is volna. Istenem, négy évig tanultam a magániskolában, aztán még

két évig a főiskolán, és már majdnem négy éve itt élek. Már gondolkodni isfranciául gondolkodom, és tudjátok, franciául is álmodom.

- Ne folytasd - sóhajtott Clair. - Én két szót se tudok.- Spanyolul anyanyelvi szinten beszél - mondta Jake.- Ugyan már, Jake. Ne védj meg. Mexikóiak dolgoznak nálunk a

gazdaságban, és meg tudom mondani nekik, mit csináljanak. Ennyit erről.Jake sürgetésére Barbara megrendelte a vacsorát, miközben a férfi

belemerült a borkínálatba. Három különböző fajtájú és különböző évjáratúburgundit választott.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Barbara. - Sohasem iszunk meg háromüveggel.

- Nem is kell. Idefelé jövet a hajón minden étkezésnél burgunditkóstoltunk.

- Ebben a dologban Jake olyan, mint egy megszállott - magyarázta Clair. -Olyan, mint aki vizet hord a tengerbe. Mi bort hoznánk Franciaországba.Minden termelő, akit ismerünk, azt mondja, hogy teljesen elment az eszünk...még akkor is, ha csak álmodozunk arról, hogy Amerika bort adhat elFranciaországba. De azt hiszem, Jake-nek meg nekem már akkor elment azeszünk, amikor beszálltunk a bortermelésbe, és tudod, Barbara, komolyangondolom, hogy minden bortermelő őrült egy kicsit. Méghozzá azért, mertéjjel-nappal a párákat lélegzik be.

- Ostobaság - mondta Jake. - Ha őrültek vagyunk, akkor komplett őrültek.Én afféle soviniszta amerikai vagyok, aki azt hiszi, hogy mindentmindenkinél jobban tudunk csinálni, és ebbe a bor is beletartozik. Nemuntatunk ezzel a sok, borról szóló szöveggel?

149

- Nem, egyáltalán nem. Lebilincselve hallgatom - nyugtatta meg Barbara.- Jól van. Megpróbálom megmagyarázni. Fent a Napa Valleyben és a

Sonoma Valleyben, ahol a bor olyan, mint a vallás, a termelők nagyon kevéskivétellel úgy határoztak, hogy a mi Cabernet Sauvignonunk Kalifornia ésezáltal egész Amerika legjobb vörösbora. Nos, nincs is semmi baj, és hajóicsinálják, igazán jól, felér némelyik finom francia Medockal is. Ezlényegében bordeaux-i bor. Az érlelést is bírja, és ha az embermegengedheti magának, hogy félretegye és hagyja tíz évig érni, akkor a világbármely borával fölveszi a versenyt. De mi nem tudjuk tíz évre eltenni aborunkat; egyszerűen nincs annyi pénzünk vagy tartalékunk, és ami a fiatalCabernet-t illeti... nos, az én ízlésemnek kissé túl sok benne a csersav.

- Ez az az anyag a borban, ami összehúzza az ember arcát - mondta Clair.- És elég savanyú is.

- Úgyhogy szakítottunk a megszokással - mondta Jake -, és úgyhatároztunk, hogy Pinot Noirral kísérletezünk. Ez burgundi. Az elsőszőlőtövek Franciaországból érkeztek, de a kaliforniai talaj és a napmegváltoztatta őket... szerintem javított a szőlőn. A Pinot Noir csodálatosbor, ha jól csinálják, lágy és sima, mint a bársony, és sokkal kevésbécsersavas az íze. A döntő azonban az, hogy bár ennek a vörösbornak is kellérlelés, ha két évre félretesszük, ugyanolyan jó bort kapunk, mint abordeaux-i esetében tíz év alatt. Na most, a mi borunk egy alfaj, ami aztjelenti, hogy egyetlen szőlőfajtából készül. A franciák hajlamosak keverni aburgundikat. Clair meg én máig legalább negyven Pinot Noirt és burgunditkóstoltunk meg, és még mindig úgy gondoljuk, hogy a miénk a legjobb.

- A mi ízlésünk szerint - mondta Clair. - Egyáltalán nem vagyunk jóborkóstolók. Keveset tudunk, sokkal kevesebbet, mint ahogy Jaké hinniszereti, és a bor ugyanúgy ürügye ennek az utazásnak, mint az üzletivállalkozásnak. Tíz ládával hoztunk magunkkal, nem annyiraFranciaországba, mint inkább Hollandiába és Dániába, ahol, úgy gondoljuk,piaca lehet. De csak kóstolásra. Nem eladásra. Németország ideális helylenne, de mi be nem tesszük a lábunkat abba az utálatos országba. Mindegy,az amerikai bor bárhol újdonságként hathat. Mit szólsz az elképzeléshez?

- Szerintem remek - mondta Barbara. - Egyszerűen remek. És azt hiszem,talán egy kicsit a segítségetekre lehetek. Ismerek embereket a Le Monde-

150

nál, ami az egyik legtekintélyesebb lap Párizsban, és azt hiszem, el tudokintézni egy interjút. Ezek mind Marcel jó barátai, és úgy gondolom, hogy ezközlésre érdemes téma. Magam is írok majd a látogatásotokról, de attóltartok, a New York-i publicitás nem lesz nagy hasznotokra.

- Marcel? - kérdezte Clair.Barbara elmosolyodott.- Most bújik ki a szög zsákból. Ti tudjátok meg elsőnek. Nem mondtam

még se anyának, se a papának, de egyszerűen muszáj elmondanom valakinek.Marcel Duboise francia újságíró, akit nagyon szeretek. Egy nap, gondolom,összeházasodunk. Harmincéves, fekete, sovány, elég fura külsejű, de nagyonkedves és nagyon okos.

- Jaj, de örülök. Ez csodálatosan hangzik - mondta Clair. - Találkozunkmajd vele?

- Csak ha hat hétig maradtok. Két napja ment el Spanyolországba. - Aztántovább mesélt Marcelről: kicsoda, mit csinál és hogyan találkoztak. Azonkapta magát, hogy úgy beszél Jake-nek és Clairnek, mintha egész életébenismerte volna őket, részben azért, mert úgy vágyott haza, Kaliforniába,részben pedig azért, mert olyan barátságosak és nyitottak voltak, olyankönnyen lehetett velük beszélgetni.

Hozták az ételt és a bort. A bort megkóstolták, megbírálták, megvitatták.Barbara nagyon keveset értett a borokhoz. Ő és Marcel elég jól megvoltak avin ordinaire-rel, amelynek literje egy frankba került, és Barbara mostmeglehetős tisztelettel figyelte, ahogy Clair és Jake a háromféle burgundierényeit tárgyalja. Aztán elmesélték, hogyan jutottak arra az elhatározásra,hogy bort termelnek, hogyan kereste fel őket az öreg Blum rabbi ajavaslattal, hogy készítsenek áldozati bort San Francisco ortodoxzsinagógáinak.

- Öt éve meghalt, Isten nyugosztalja - mondta Clair. - Az ember nem ishinné, de áldozati borból építettük föl Higate-et. Eladtuk a zsidóknak, akatolikusoknak, az episzkopálisoknak... édes, borzalmas lötty. Igen, mégmindig jókora mennyiséget előállítunk.

Aznap este az egész múlt megelevenedett Barbara előtt. Elmesélték neki,hogyan vásárolta meg Dan Lavette és Mark Levy az első vashajóját, az

151

Oregon Queent egy Swenson nevű öreg svédtől. Clair apja, Jack Harveyvolt az Oregon Queen kapitánya, és az akkor tízéves Clair őrültenbeleszeretett Danbe.

- Számomra mindig ő volt a nagy ő - mondta Clair. - Ez sohasem változottmeg. Martha... szegény gyermek, ő meghalt. Jake húga volt... Martha meg énimádtuk Dan lába nyomát is...

Jake feszengve témát váltott. Tíz napot terveztek Párizsban tölteni, aztánelutaznak Amszterdamba. Lehetséges, hogy Barbara tölt velük egy kis időt,netán megmutat néhány nevezetességet? A lány azt felelte, örömmel, ésmivel Marcel elutazott, ez a lehető legjobb, ami történhetett vele. Vég nélkülbeszélgettek, aztán hirtelen ráébredtek, hogy éjfél van, és rajtuk kívül nincsmás a vendéglőben. Mielőtt elváltak, Barbara így szólt:

- Most jut eszembe, Joe azt írta, hogy valamikor dolgozott Higate-ben egyCohen nevű ember, aki most a Lincoln zászlóaljban van.

- Bernie. Persze - mondta Clair.- Remek fickó - tette hozzá Jake. - Egy kicsit őrült, de ki nem az?- Kicsit őrült?- E miatt a rögeszméje miatt a palesztinai zsidó hazáról. Gazdálkodni

tanult, most pedig harcolni. Fura egy ok, hogy az ember részt vegyen egyháborúban, de így kerek a világ.

Barbara várt - egy hadijelentésre a Le Monde-ban vagy egy levélre.

Amikor Levyékkel volt, a fesztelen vidámság légköre vette körül. Az őaggodalmához nekik semmi közük nem volt; ők eltervezték ezt az utazást, ésévekig vártak rá, s a lány házigazdái felelősséget érzett azért, hogy jólérezzék magukat ebben a városban, melyet ő olyan jól ismert és olyannagyon szeretett. Jake és Clair szinte gyermeki módon örült a látottaknak.Teljesen a lányra bízták magukat, és amikor Barbara azt mondta nekik, hogyegy egész napot kell szánniuk az Ile de la Citére, készségesen elfogadták ajavaslatot. Amikor Barbara először járt a londoni Westminsterben,könnyekre fakadt; amikor az első órát töltötte a Notre Dame-ban,örömmámor lett úrrá rajta, és amikor most Jake-kel és Clairrel jött ide,megpróbálta visszaidézni azt az érzést, szerette volna úgy érezni, hogy az

152

1938-as Európában Isten a helyén van, a mennyben, és a világgal sincssemmi baj. De nem sikerült, ezért Barbara elosont, hogy magában legyen, éshagyta, hogy csurogjanak a könnyek a szeméből. Amikor visszamenthozzájuk, Clair így szólt:

- Te sírtál. Miért? Mi a baj?De Barbara megnyugtatta, hogy ő egyszerűen csak könnyen meghatódik.- Lépten-nyomon eltörik a mécses. Tudjátok, kísérteties ez a hely.

Menjünk a virágpiacra. Ezen a kis szigeten van a világ legcsodálatosabbvirágpiaca. - De aztán meggondolta magát, mintha elárulta volna új barátait,és ragaszkodott hozzá, hogy másszanak fel a csúcsra, és nézzék meg alélegzetelállító kilátást. Csak álltak ott megigézve, alattuk Párizs párás,ködös szépsége.

Majdnem éjfél volt már, amikor kitették Barbarát a lakásánál, és ő -fogadalma ellenére, hogy türelmes lesz és nyugodt - telefonált Marcelbarátjának, Jean Brissard-nak, persze felébresztette, majd könyörögnikezdett, hogy bocsásson meg neki.

- De sehol semmi - mondta -, se az újságban, és levél se jön.- Barbara, csak öt napja ment el.- De az újság nyilván kapcsolatot tart vele.- Barbara, nem tudja, mi van Spanyolországban? Át kellett kelnie a

Pireneusokon. A frontok nagyon képlékenyek. Lehet, hogy napokig tartott,amíg átjutott. Azonkívül nem is igazi tudósítóként van ott. Nem kellmindennap tudósítást küldenie. Háttéranyagot készít az amerikaiakról. Lehet,hogy két hétig sem adja le. Ami a postát illeti, az tengeren jön. Egy hétig iseltarthat, amíg egy levél Párizsba ér. Úgyhogy csak legyen türelemmel, és neaggódjék.

Ez megnyugtató volt, és Barbara, akit kimerített az egész naposidegenvezetés, jól aludt. Levyéknek másnap délután kóstolóra kellett vinniüka borukat az egyik legnagyobb párizsi borkereskedő cég, a Lebouche &Dume irodájába, és Barbara beleegyezett, hogy tolmácsként elkíséri őket.Levyéket megnyugtatták, hogy tárgyalnak angolul, de Barbara elmagyaráztanekik, hogy az ilyen megnyugtatás vajmi keveset jelent Franciaországban. Adélelőttöt a szokásos amerikai turizmusra szánták, felmentek siklóval a

153

Montmartre-ra, a Butte-re, ahogy a lány nevezte, ahol Barbara mentegetőzöttaz olcsó, turistáknak való fogások miatt, melyek ellepték az utcákat, deelmesélte Marcel történetét is arról, hogy milyen véres csata dühöngött itt apárizsi kommün idején. A Sacré-Coeur árnyékában, egy kisvendéglőbenebédeltek, ahol megrohanták őket az úgynevezett párizsi képeslapok árusai.

- De ez is hozzátartozik - magyarázta Barbara. - Hogyan mehetnétek hazaúgy, hogy nem voltatok a Montmartre-on?

- Én imádom - mondta Jake. - Ne mentegetőzz.- Holnap a Medici-kúttal kezdjük a Luxembourg-kertben, az majd elveszi

ennek az ízét.Miközben Clair két üveg Pinot Noirt szorongatott óvatosan egy

vászontáskában, a Faubourg-St.-Honoré felé vették útjukat, ahol a Lebouche& Dume irodái voltak egy öreg házban, melynek földszintjét egyrégiségkereskedő bérelte. Végigmentek egy boltíves átjárón, beszálltak aliftbe, majd pompásan berendezett szobákhoz érkeztek. Egyedül egy ódon,aranyozott szőlőprés jelezte, hogy milyen üzlet folyik itt. A várószobábanremek XIV. és XV. Lajos korabeli bútorok gyűjteménye állt, Barbaraörömteli kiáltással vette szemügyre. Egy futólag kinyitott ajtó mögött újabbszoba bukkant fel, ahol legalább fél tucat hivatalnok dolgozott azíróasztalánál, de a kereskedelemnek se jelét, se hangját nem engedték be avárószobába és Monsieur Lebouche irodájába, ahová egy testes, középkorúportás mutatta az utat, s ahol maga Lebouche, a hetvenes éveiben járó,szakállas, rózsás arcú, ősz, csíkos nadrágot és zsakettet viselő úriemberfogadta őket. Nyájasan üdvözölte a társaságot, nyilvánvalóan mulattatta azelképzelés, hogy amerikai bort akarnak eladni Franciaországban, a borhazájában.

- Monsieur Dume gyengélkedik - magyarázta. - Különben mindketten ittvolnánk. Még csak hatvankét éves, fiatal, de nem törődik az egészségével.Önök Mr. és Mrs. Levy Kaliforniából. De ki ez az elbűvölő ifjú hölgy?

Barbara elmagyarázta a helyzetét és azt, hogy Levyék nehezenboldogulnak a francia nyelvvel.

- Nem beszélnek franciául? - kérdezte Monsieur Lebouche elképedve. -Bort termelnek és nem beszélnek franciául? Hogy lehet ez?

154

Barbara hosszasan mentegetőzött. Kalifornia nagyon messze van. Felötlöttbenne, hogy megemlíti, mindketten beszélnek spanyolul.

- Kitűnő. Spanyolul fogunk társalogni.Jake sóhajtott, és beletörődött, hogy hallgat. Clair kicsomagolta a két

üveg bort, elmagyarázta, hogy ősi burgundi szőlőből készült. Lebouche nemtudta levenni a szemét Clairről. Az asszony legalább tíz centivel magasodotta borkereskedő fölé, akit a zöld szem és a vörös haj érdekes együtteseszemmel láthatóan lenyűgözött.

- Ó, micsoda pompás asszony! - mondta Barbarának franciául. - HaMonsieur Dume itt volna, egészen eszét vesztené. Rendkívüli asszony.

Clair spanyolul szónokolt a kaliforniai talajról és napsütésről. Barbaraangolul suttogta Jake-nek, hogy Monsieur Lebouche rendkívüli asszonynaktartja Clairt.

- Én is - mondta Jake. - Átkozottul sajátos módon foglalkoznak itt azüzlettel.

Lebouche dugóhúzót keresett, és kinyitotta az üvegeket. Aztán kétgyönyörű kristálypalackot vett elő egy szekrényből.

- Most áttöltjük - magyarázta Clairnek. A többiek már nem számítottak. -Hagyjuk lélegezni egy kicsit. Aztán megkóstoljuk. - Elővett kétborospoharat. Nyilván ő és Clair lesz a kóstoló. - Madame - mondta azasszonynak -, ön megnemesíti a borkészítés művészetét.

- Még meg se kóstolta - válaszolta Clair mosolyogva.- Önről beszélek, nem a borról. Most pedig kóstoljunk. Bort töltött a két

pohárba.- Velem kell innia - mondta Clairnek. A többiek figyeltek és vártak,

Barbarát teljesen megigézte az öregember, a modora és a szertartásossága,Jake pedig igyekezett nyugodt képet vágni, és elfojtani a vágyát, hogynevetésben törjön ki. Clair komolyan és higgadtan fogadta a szertartást.Pohárköszöntő nem volt. Az asszony utánozta a mozdulatot, amellyel azöregember az ajkához emelte a poharat és megkóstolta a bort. Forgatta afejét, körbejáratta a bort a szájában, s Clair hasonlóképpen tett. Aztán azöregember lenyelte a bort. Majd az orrához tartotta a poharat, és az ital

155

illatát fürkészte.- Pinot Noir?Clair bólintott.- Meddig érlelték?- Két évig.- Milyen hordóban?- A kádárunk német tölgyből dolgozik.- Mióta van palackban?- Négy hónapja.- Megint megkóstoljuk. - Ajkához emelte a poharat. Ismét következett a

szertartás. Majd megkérdezte. - Kóstolta már a mi burgundinkat?- Jó néhányat - felelte Clair.- Ez egészen más. Meleg van maguknál a Napa Valleyben?- Forrók a nyarak, igen. - Nagyon különös. A meleg árt a Pinot Noirnak, de ez itt... kitűnő. És más.

Felettébb szokatlan bor, illik egy felettébb szokatlan asszonyhoz. Ha tízévvel fiatalabb volnék, kihívnám azt a nagy marha férjét, ki én, az asszonyértés a borért. Ő nem érti, mit mondok, ugye?

- Attól tartok, hogy a spanyoltudása ehhez kevés - mondta Clair kedvesen.- Biztos vagyok benne, Monsieur Lebouche, ha ön tíz évvel fiatalabb volna,örömmel elfogadnánk a kihívást. Átveszi a bort?

- Megtagadhatnék öntől egy ilyen apróságot? De csak az újdonsága miatt.Franciaország az Franciaország. Mennyit kér kétszáz ládáért?

- Mi az ördög folyik itt? - kérdezte Jake.- De hiszen beszélsz spanyolul, drágám.- Az egyszerű spanyolt, nem ezt.- Azt mondja, hogy kezdetnek átvesz kétszáz ládával. Úgy érzi, hogy

egyszerűen csak az újdonsága miatt, de érdekli a dolog. Tudni szeretné azárat. Igen, megfelelőnek tartja a bort.

156

Odakint Clair megkérdezte Barbarát, követte-e a beszélgetést.- Nem, egy szót se tudok spanyolul. De te csodálatos voltál, azt láttam.- Világosíts fel engem is - mondta Jake.- Ízlett neki a bor. Azt mondta, ha tíz évvel fiatalabb volna, mindkettőnket

megvenne, engem is meg a bort is. Egyszerűen csodálatos, nem, Jake?Majdnem negyvenéves vagyok. Franciaország remek hely, nem gondolod?

- A vén kecske. Ez több a soknál.Levyék hat nap múlva elutaztak Hollandiába, és Barbara ugyanaznap

megkapta első levelét Marceltől. A férfi megírta, mennyire szereti,megnyugtatta, hogy minden jól megy, elmagyarázta, hogy mivel nemcenzúráztatja a levelet, nem bocsátkozik részletekbe, és megígérte, hogyhamarosan megint ír. Barbara szerint a levél nem volt nagyon megnyugtató,de az aggodalmait csökkentette. A férfi megemlítette azt is, hogy találkozotta lány kaliforniai földijével, Bernie Cohennel, és nagyon megkedvelte.

Dr. Kaplan sohasem kezelt még kínait - kevés kínai család él

Westwoodban -, és most, miközben a törékeny kínai úriember öltözködött,zavartnak és bizonytalannak látszott. Feng Wo ezt érzékelte, és gyakorlatiirányba terelte a beszélgetést.

- Rák, ugye?Kaplan fiatal ember volt, harmincas évei elején járt, New Yorkból jött

Los Angelesbe, és csak röviddel ezelőtt kezdett praktizálni. Feng Wo szintetalálomra választotta őt, amikor olyan orvost keresett, akinek semmifélekapcsolata nem lehet a családjával. Gyanította, hogy valószínűleg ő dr.Kaplan első gyógyíthatatlan betege.

- Nem operálható, ugye?- Mindkét tüdő - mondta dr. Kaplan letörve.- Egészen biztos benne?Különös volt ez az apró keleti úriember, aki tökéletesen beszél angolul,

és mintha nem rendítené meg a halálos ítélet. Dr. Kaplan bólintott.- Nem látom okát, miért ne kérdezné meg más véleményét is, de ez

157

olyasvalami, amit nehéz eltéveszteni. Óhajtja, hogy javasoljak egybelgyógyászt?

- Nem, nem szükséges. Mennyi időm van hátra?- Pár hónap, talán valamivel több.- Értem.- Szeretném, ha megint eljönne, úgy egy-két hét múlva.- Hogyne, természetesen.Dél felé járt az idő, amikor Feng Wo megérkezett a San Pedró-i hajóépítő

műhelybe, és míg eljutott odáig, önvizsgálatot tartott, létét, valamintküszöbönálló halálát fontolgatta. Csak hatvanhárom éves volt; még nemtartotta magát öregembernek; és most megint Dan Lavette ügyeit intézte.Attól a pillanattól fogva, hogy a veje megkérte, szálljon be és viseljegondját a vállalkozás könyvelésének és pénzügyeinek, fiatalnak ésmegújultnak érezte magát. Évekkel azelőtt, amikor Dan Lavette nagybirodalma elsüllyedt a válság romjai közt, Feng Wo lánya, May Lingelintézte, hogy a kínai filozófus, Lao-ce írásait fordíthassa. Abban az időbenFeng Wo hálás volt a lányának, amiért őt bízták meg azzal, hogy végezze el amunkát a University of California Press számára. A férfi tudományosfelkészültsége hagyott kívánnivalót maga után, valahogy mégis megbirkózotta fordítással, de inkább azon igyekezetében rágta át magát a munkán, hogy alányát megörvendeztesse. Ideiglenes hézagpótlás volt ez a céltalanságtól ésa tökéletes haszontalanságérzéstől való haldoklás folyamatában. Most pedigvalóban haldoklott egy olyan rosszindulatú betegségtől, melyre nincsorvosság.

Belépett az irodába, melyben dolgozott, leült az íróasztalához és csak ültott, és bámult ki az ablakon a homokzátonyokra és az öböl csendes vizére.Ám ekkor kivágódott az ajtó, és Dan Lavette lépett be rajta, a hangja csupaenergia és izgalom.

- Feng Wo, hol a pokolban volt eddig? Kezdődik elölről, és nem tudom,felmásszak-e a siker tetves szemétdombjára, vagy tapossam a sárba azegészet.

Feng Wo feléje fordult, ráncos arca ugyanolyan szenvtelen volt, mintmáskor.

158

- Mi történt, Mr. Lavette? - kérdezte nyugodtan.- Nem fogja elhinni. Hargasey ma reggel jött, hogy megnézze a jachtját.

Akár egy gyerek. Nem tud élni nélküle, és ezúttal Sámuel Carlwint ismagával hozta. Carlwin annak a stúdiónak a tulajdonosa, ahol Hargasey akövetkező filmjét forgatja, és, gondolom, a pénze mint a pelyva.Körbevezettem őket a hajó körül, és megmagyaráztam ezt-azt, de Carlwinegy szót se szólt. Aztán amikor lemásztunk az állványokról, félrevont.Lavette, mondja, szeretném, ha építene nekem egy jachtot. Csak így. Persze,mondom, boldogan építek neki egy jachtot. Aztán azt mondja, azt akarom,hogy kétszer akkora legyen, mint amekkorát ennek a tróger magyar cigánynaképít. El tudja képzelni? Megpróbáltam lecsillapítani. Megpróbáltammegmagyarázni neki, hogy majdnem akkora lenne, mint egy átkozottóceánjáró, hogy több mint egymillió dollárjába kerülne. De oda sehallgatott. Csak annyit akart tudni, mire van szükségem, hogy elkezdjem amunkát. Mondom neki, kell ötvenezer, hogy kidolgozzam a terveket ésmegrendeljem az első anyagokat, és verjen meg az Isten, ha nem vette elő acsekkfüzetét és állított ki ott helyben egy csekket.

Elővette a zsebéből a csekket, és átnyújtotta Feng Wónak, aki halványanmosolyogva nézte.

- Na, mit szól hozzá, öregem? Mit csináljunk?- Megépítjük a hajót - mondta Feng Wo nyugodtan. - Ebben a furcsa és

esztelen világban semmin sem szabad meglepődni az embernek, Mr. Lavette.- Megfogalmazok egy megállapodást, és telefonálok Sam Goldbergnek,

hogy kösse meg a szerződést. Addig is vigye a csekket a bankba, mielőtt azaz ember meggondolja magát, aztán hozzálátunk, hogy kiszámítsuk aköltségeket. Én se tudok többet arról, amit akar, mint ő, de majd kitalálunkvalamit. Kétszer akkora legyen, mint az ott, odakint. El tudja képzelni?

Egy hét múlva, amikor Dan hazafelé ment San Pedróból, beugrott MayLingért a könyvtárba. Az asszony a bejáratnál várta. Belekarolt a férfiba, ésígy szólt:

- Danny, hagyd itt egy kicsit a kocsit, és járjunk egyet az egyetem körül.Beszélni szeretnék veled... itt, nem otthon.

- Átkozottul komolynak tűnsz.

159

- Az vagyok, Danny. Átkozottul komoly.Sétára indultak. A férfi nem kérdezősködött. May Ling majd a maga

idején elmondja, amit el kell mondania. Különben is, sétára való este volt, anap felhőcsipkék mögé bújt, a levegő friss volt és hűvös.

- Apáról van szó, Danny - mondta végül az asszony.- Nincs túl jó bőrben, ugye?- Tehát észrevetted.- Tudod, mi baja?- A végét járja, Danny.- Ne! Te jó Isten, mit beszélsz?Az asszony szomorúan bólintott.- Honnan tudod? Ez őrület. Ma is lenn volt a műhelyben. Jó, fáradt. Ne

dolgozzon annyit. Én nem erőltetem.- Danny, Danny, figyelj rám. Joe vette észre, hogy valami baj van, és

megkérdezte, rá tudom-e venni a papát, hogy lemenjen vele a USC-re, aholelvégezhetnek néhány vizsgálatot. A papa nagyon zavartan viselkedett. Joeragaszkodott hozzá, hogy találjak ki valamit, úgyhogy felhívtam öt helyiorvost. Az ötödik egy bizonyos dr. Kaplan volt, és amikor megmondtamneki, ki vagyok, elismerte, hogy a papa kétszer járt nála. Felkerestem dr.Kaplant. A papának tüdőrákja van. Nem lehet műteni. Nincs már sok idejehátra.

- Istenem - suttogta Dan. - Biztos vagy benne? Ki ez a Kaplan? Nemhagyhatjuk ennyiben a dolgot. Megszerezzük a legjobb orvosokatKaliforniából. Lennie kell valamilyen kiútnak.

- Danny, drágám, nincs mit tenni. Joe beszélt dr. Kaplannal. Levitte aröntgenlapot a USC-re. Késő. Semmit sem tehetünk.

- Jézusom, micsoda szemét ügy. - Tovább sétáltak. Néhány perceshallgatás után megkérdezte az asszonyt: - Anyád tudja?

- Biztos, hogy nem. Én nem mondhatom meg neki. A papának kellmegmondania. Danny, szeretném, ha megtennél nekem valamit. Kérlek, nebánj vele másképp, tégy úgy, mintha nem tudnád. Csak hagyd dolgozni,

160

ahogy eddig. Dr. Kaplan azt mondta, hogy néhány héten belül már nem leszmunkaképes, de addig tennie kell a dolgát.

Sivár volt az este. Barbara egész nap azzal próbálkozott, hogy

nekikezdjen a „Párizsi levél"-nek, de nem jöttek a szavak. A ManhattanMagazine-nek írt tudósításai hírnevet szereztek neki derűs stílusuk,könnyedségük és csevegő hangvételük miatt, de a szívére egész napólomsúly nehezedett. Marceltől csak az az egyetlen levél jött; aztán nap napután semmi, egy szó se a Le Monde-ban, és posta sem. Bement már azújsághoz is, ahol biztosították, hogy ők sem tudnak többet. Aztán csak várt,míg minden öröm és érzelmi kitörés ki nem apadt az életéből, és Párizscsodavárosa üres, magányos és idegen hellyé nem vált. Sohasem élt még átilyesmit - tökéletesen üres napok, amikor az idő sűrű, kelletlen olajkéntcsordogált. Az április májusra fordult. Susan Clark visszatért Amerikába.Betty Greenberg Londonba ment, hogy beszámolót írjon egy gazdaságikonferenciáról. Barbara végképp elárvultnak és elhagyottnak érezte magát.

Aztán, kevéssel hat óra után, csöngettek. Jean Brissard volt az, és mielőtta lány megkérdezhette volna, hogy került oda, így szólt:

- Életben van. Jól van, és van itt a zsebemben egy vaskos levél magának.Bejöhetek?

A lány átölelte és sírva fakadt.- Drága, aranyos ember!- Tulajdonképpen azt reméltem, hogy egyáltalán nem kerül elő. Akkor

megkaparinthatnám magát.- Kötve hiszem. Jöjjön be. Jöjjön már. - Beszaladt a fürdőszobába, hideg

vizet fröcskölt az arcára és letörölte a könnyeket. Aztán egy pillanat múlvaígy szólt: - Túl kell jutnom azon, hogy mindenért sírva fakadok. Magambansosem teszem.

- Aggódtunk - ismerte el Brissard.- Hol van? Mikor jön vissza?- Első kérdés. Toulouse-ban van, egy kórházban.- Jaj, ne!

161

- Jól van. Mondtam. Két helyen megsebesült, repesz a jobb karjában, lőttseb a lábán. De jól van.

- Biztosan?- Döntse el maga. Itt a levél. - Átnyújtott a lánynak egy vaskos borítékot. -

Diktálta. Talált valakit odalent, akinek tollba mondta, és felszámította azújságnak azt a kétszáznyolcvan frankot, amit az illetőnek fizetett. De remeksztorit küldött, higgye el. Holnap az első oldalon jön.

- Melyik kórház?- A Szent Szív.- Van vonat ma este Toulouse-ba?- Kétlem. Nézze, Barbara, Marcel jól van. Telefonálhat a kórházba, ha

akar. Nem beszélhet vele, mert nincs telefon a szobájában. Mindenesetremenjen le, ha akar. De várjon holnapig...

A lány remegő kézzel feltépte a levelet, és azonnal olvasni kezdte.- Rohanok tovább - mondta Brissard. - A szerkesztőségben leszek, ha

beszélni akar velem.A lány alig észlelte, hogy elment.„Drága Barbarám, ezt a levelet diktálom, mert sajnos nem tudom

használni a jobb karomat. A hölgy, akinek diktálok, Madame Clouet, úgyhiszem én is, ő is, valamilyen távoli rokonom. Öt gyermeke van, kitűnőgyors- és gépíró. Tudod, hogy apám és anyám még mindig Toulouse-ban él,úgyhogy valamiképpen hazavergődtem hozzájuk, kissé viharverten, dekülönben remek formában. Ami a sztorit illeti, azt hiszem, jó. Ami azangolságomat, többé ne tégy aljas megjegyzéseket és rosszindulatúcélzásokat. Eddig angolul - vagy ha akarod, amerikaiul - beszéltem, hahiszed, ha nem. Istenem, mennyire szeretlek! Mennyire imádlak! MadameClouet most nagyon furcsán néz rám. Ő nagyon illedelmes. Azt mondja, hogyírónak zavaros vagyok. Balzacot olvas. Én azt mondom, olvasson Proustot.Mire ő, hogy neki nincs ideje Proustra, az untatja."

Barbara egyszerre sírva és nevetve szünetet tartott, hogy megtörölje aszemét a törülközővel, melyet a fürdőszobából hozott. „Egyáltalán nem igaz,hogy magamban nem sírok - suttogta. - Egyáltalán nem igaz." Visszafordult a

162

levélhez.„Nagyon jó, de hol is tartottam? Olvasod majd a történetet az újságban,

de az csak egy cikk. Neked másképp kell elmesélnem. Ahhoz, hogy ideeljussak, az út egy részén hordágyon szállítottak át a hágókon, és amikormagamnál voltam, azon tanakodtam, vajon elmondjam-e neked, ami történt.Aztán úgy döntöttem, hogy muszáj, mivel egyikünk sem hallgatott el sohasemmit. Úgyhogy azzal a csapattal kezdem, melyhez csatlakoztam, az 58-asLincoln zászlóaljjal, az amerikaiakkal. Ez a 15. Nemzetközi Brigád része,vagy inkább része volt, és amikor csatlakoztam hozzájuk, körülbelülháromszáz főből állt. Nagyon fiatal emberekből, legtöbbjük nálunk isfiatalabb. Én a régi katonai egyenruhámat viseltem, rajta tudósítói jelvény éstrikolór. Szinte semmijük sem lévén, a legtöbb gyerek az 58-asoknál réginadrágot és olyasmit hordott, amit ti, amerikaiak melegítőnek neveztek.Önkéntesek voltak az Államok minden tájáról, sokan New York Cityből, jópáran a te vidékedről, Kaliforniából, és én úgy éreztem, hogy ezekkülönösen csodálatosak, mivel olyasvalakinek a szülőhelyéről származnak,akit olyannyira szeretek. Jóindulatra hangoltál Amerika iránt? Azt hiszem,beleszerettem azokba a kölykök-be. Nem úgy festettek, mint a katonák.Legtöbben zavaros Springfield puskával harcoltak, és még tölténytartó övüksem volt. A zsebüket tömték tele tölténnyel és kézigránáttal. De, istenem,micsoda gyerekek voltak.

Amikor csatlakoztam hozzájuk, már hallottam olyan szóbeszédet, hogy aköztársaságiak arcvonala összeomlóban van, és hamarosan általánosvisszavonulásra kerülhet sor az Ebrónál, de ők erről semmit sem tudtak. Kétnapja voltam velük, ezalatt főleg az angoltudásommal kísérleteztem, ésmegpróbáltam valamilyen háttérinformációt szerezni, amikor az 58-aszászlóalj parancsot kapott, hogy törjön előre, és addig folytassa azelőrenyomulást, míg vissza nem vonják a parancsot. Hat másik tudósító isvolt a táborukban, köztük három amerikai. Összeültünk, és ismeretében aszóbeszédnek, melyet mindannyian hallottak, a tudósítók úgy döntöttek, azlesz a legjobb, ha egyelőre visszamennek Barcelona felé. De én csak akkorérkeztem. Drága kedvesem, én nem vagyok bátor ember, és tudom, hogyanvélekedsz a »hősök«-ről, ezért is teszem a szót idézőjelbe, de csak akkorérkeztem, és hol volt még a sztorim? Hidd el, látomásom volt arról, hogyéletfogytiglan rossz éttermeket kell szidnom nyomtatásban, másodrendű

163

darabokról írok kritikát, és ezzel nem tudtam szembenézni. Úgyhogyelhatároztam, megyek az 58-asokkal, és meglátom, mi lesz. Kicsitösszebarátkoztam a két parancsnokkal, az egyiknek Dave Doran, a másiknakBob Merryman volt a neve. Merryman Kaliforniából jött. Szegény fiúk,mind a ketten meghaltak. Találkoztam a te Bernie Coheneddel is, de errőlmajd később.

Először kereken megmondták, nem mehetek velük, de amikorelmagyaráztam, hogy különleges riportot írok a Le Monde-ba, és hogy -mivel francia vagyok - teljesítettem katonai szolgálatot, és ha bajba kerülök,tudok vigyázni magamra, megenyhültek, és beleegyeztek, hogy velük tartsak.

Az 58-asok megkezdték az előrenyomulást. Nem ütköztek ellenállásba.Forró és kiszáradt pusztaságban jártunk. Elfogyott a vizünk és megszakadt azösszeköttetésünk. Mi nem tudtuk, de addigra a köztársasági hadsereg márösszeomlott, és az egész arcvonal visszavonulóban volt. Az 58-asokegyszerűen magukra maradtak, és ott álltunk háromszázan, szemben az egészfasiszta hadsereggel. Dél felé észrevettünk egy fasiszta vízszállítóteherautót. A kocsi őrzői harc nélkül megadták magukat, és ez mindenkihangulatát megváltoztatta. Bőven volt már vizünk, és a teherautó fölöttaratott apró győzelem önbizalmat adott. Megkötöztük a három zendülőkatonát, otthagytuk őket, és folytattuk az előrenyomulást. De Merrymantidegesítette a körülöttünk lévő csend, és elindult oldalirányban, hogymegpróbáljon valamiféle összeköttetést létrehozni.

Nagy hőség volt. Délután három óra felé úgy határoztunk, hogy pihenőttartunk, és egy olajfaliget árnyékában elnyúltunk. Ott vártuk, hogy Merrymanvisszatérjen. Nagyon különös volt, mindössze az amerikai zászlóalj, egy szálmagában, néhány kecske a távolban, különben sehol egy élő lélek, nyugatona forró spanyol nap lassan ereszkedett lefelé, és csend. Hol vannak ahadseregek? Hol a háború? Aztán Merryman visszatért, és elmondta, hogyaz 58-asok mélyen behatoltak fasiszta területre, közben mögöttünk az egészköztársasági hadsereg visszavonulóban van. Találkozott egy köztársaságikatonával is, akitől megtudta, hogy a visszavonulás útja el van zárvamögöttünk.

Doran kiadta a menetparancsot, és elindultunk visszafelé, nem egészenarra, amerről jöttünk, hanem valamilyen vad vidéken át. Nagyon gyorsan

164

meneteltünk, és ez igen kimerítő volt. Aztán egy magaslatra értünk, ahonnanleláttunk egy kis spanyol városra - azt hiszem, Gondesének vagy valamiilyesminek hívták. Ott zajlott az ütközet, éppen előttünk. A fasiszták mögöttvoltunk, és láttuk, hogyan támadnak a város utcáin, miközben a spanyolkatonák megpróbálták tartani az apró vályogházakat. Merryman és Doranúgy határozott, hogy az egyetlen, amit tehetünk, ha áttörünk és csatlakozunk aspanyolokhoz. Már alkonyodott. Kiválasztottak egy huszonöt főből állókülönítményt, és megparancsolták, hogy verekedjék át magukat a fasisztavonalakon, csatlakozzanak a spanyolokhoz, aztán támadást indítunk, éskikergetjük a fasisztákat a városból. Úgy gondoltam, nagyon gyenge taktikakiküldeni huszonöt embert fedezet nélkül, de nem voltam abban ahelyzetben, hogy megjegyzést tegyek. Nos, néztük, hogy zajlik le a dolog. Azegész különítményt megsemmisítették. Istenem, milyen bátrak és esztelenekvoltak azok a fiúk! Kereszttűzbe kerültek, géppuskák ellen támadtak az öregSpringfieldjükkel, és mi csak néztük, hogyan lesz vége. Semmit semtehettünk.

Aztán a spanyolok feladták a várost, és visszavonultak egy mögötte állódombra, mi meg tartottuk a mi dombunkat, a köztársasági katonák a másikat,köztünk pedig a fasiszták. Megpróbáltuk beásni magunkat, de nem volt elégárokásó szerszámunk. Aztán a fasiszták alkonyatkor kiküldtek egylovasezredet, hogy rohamozza meg a dombot. El tudod képzelni a csillogómellvértű, karddal hadonászó embereket? Gondolom, mivel a köztársaságihadsereg mindenhol visszavonult, a fasiszták úgy érezték, hogy bármilyenerő fitogtatásával megnyerik a csatát. Megállítottuk a rohamot, és súlyoscsapást mértünk a lovasságra. Leszállt az éj, és csatlakozott hozzánk néhányszáz spanyol katona, akiket elvágtak a többiektől. De addigra a fasiszták márbevetették a tüzérséget. Két órán át ágyúztak bennünket. Rémes volt.További nyolc amerikai halt meg ott, és akkor kaptam srapnelszilánkot akaromba. Először nem is tűnt nagyon rossznak. De tudtuk, ha ott maradunk,akkor végünk.

Sötétben indultunk útnak, és egész éjszaka gyalogoltunk. Valamilyencsoda folytán nem tartóztattak fel bennünket a fasiszták, akik előzőlegágyúztak. Aztán hajnal felé egyenesen beleszaladtunk egy valószínűlegnémet náci alakulatba. Mintha a pokol összes ördöge elszabadult volna,mintha a géppuskáik csak ránk vártak volna. Az amerikaiak ahelyett, hogy

165

megfordultak és eltűntek volna onnan, támadtak, de a nácik egyszerűendarabokra szaggatták őket. Később hallottam, hogy Merryman és Doran ismeghalt ott, és azt hiszem, alig száz amerikai élhette túl azt az ütközetet.Egyszóval így ért véget az 58-as zászlóalj. Lövést kaptam a lábamba, ésugyanaz a Bernie Cohen, akiről már beszéltem, elvonszolt onnan, aztán végelett, csak a sebesültek kiáltozása és nyögése hallatszott, én Cohenbekapaszkodva valahogy kijutottam, aztán találtunk egy kis pajtát, odabemásztunk. Ahol voltunk, onnan nem láttuk, mi történik, de mindenfelőlnémet hangokat hallottunk, és biztosak voltunk benne, hogy előbb-utóbb ránktalálnak, és Cohen azt mondta, ha megtalálnak, ott helyben agyonlőnekbennünket, mert a németek nem ejtenek foglyokat. Nem tudom, igaz-e vagysem, de ezt már másoktól is hallottam. Cohen nagyon erős és ügyes volt. Apajtában valami régi fából sínt fabrikált, és bekötözte a lábamat. Nagyfájdalmaim voltak, és azután némiképp összemosódtak előttem azesemények.

Egész nap a pajtában maradtunk, és amikor leszállt az éj, elhagytuk apajtát, Cohen a hátán vitt. Közel jártunk az Ebró-hoz. Megkérdezte, tudnék-eúszni, mire én azt feleltem, hogy azt hiszem, tudnék, és valahogyan át isjutottunk a folyón. Az egész olyan, mint a lidércnyomás. Aztán, hogybonyolultabb legyen a dolog, egy olasz feketeinges hadosztály táborozott amásik parton. Cohen vonszolt magával, és ha hiszed, ha nem, négykézlábmásztunk át egy egész alvó olasz hadosztályon. Egyetlen őrszemet nemállítottak. Aztán Cohen a hátán vitt, és reggeltájban fölszedett bennünket egyangol mentőautó, amely sebesülteket keresett a fasiszták és a visszavonulóköztársasági hadsereg közt húzódó területen.

Ez hát az egész történet, drága kedvesem, zűrzavaros, tragikus részleteegy ocsmány és siralmas háborúnak. Most csak várakozom, és számolom azórákat, míg viszontláthatlak."

A bevándorló természetrajzához hozzátartozik az egyedüllét. Hiába megy

oda, ahová megy, a feleségével meg a családjával, a több száz éve alakuló,kiterjedt család egész bonyolult szerkezetét maga mögött hagyja. Így történttehát, hogy amikor Feng Wót Los Angeles barátságtalan, felekezeten kívülitemetőjének földjébe rakták, ősei földjétől hatezer mérföldnyire, egy másik

166

országban, mely kívülállónak, sárgának, kínainak nevezte a férfit, mindösszehatan hallgatták, hogyan zuhannak a rögök a koporsójára, Dan és May Ling,Joseph, a görnyedt, fonnyadt, elapadt könnyű So-toy, valamint SamGoldberg és Sarah Levy, akik mindketten San Franciscóból jöttek le atemetésre.

A szertartás után mindannyian visszatértek a westwoodi kis házba. Mióta1895-ben házasságot kötöttek, ez volt az első alkalom, hogy So-toy nemkészítette el a vacsorát - kivéve azokat a napokat, amikor egyáltalán nemvolt étel, amit az asztalra tehetett volna. Az apró, töpörödött asszony akonyha sarkában ült, mintha várná, hogy a halál, mely a férjét elragadta,mellette pedig tévedésből elment, most elvigye.

Sarah és May Ling főzött, s közben May Ling a következőt magyaráztaSarah-nak: - Tudod, sose tanult meg angolul. Egy sanghajinak nevezettdialektust beszél. Úgyhogy most ki beszélget majd vele? Ez alegborzasztóbb az egészben.

Joe visszatért az iskolába. Dan a nappaliban ült Sam Goldberggel, akifelidézte azt a napot, amikor megvették az Oregon Queent, azt az első, szintemitikus hajót, amelyre Levy és Lavette birodalma épült. Feng Wo akkormagával vitte a golyós számológépét, és amikor Swenson, az Oregon Queentulajdonosa felajánlotta, hogy vegyék meg a két szemétszállító dereglyét is anagy teherhajó mellé, a számológép olyan munkába lendült, akár egy maiszámítógép. Goldberg felidézte, hogyan gyűltek össze a gyerekek ésfigyelték áhítattal, ahogy Feng Wo összeadott, kivont és osztott a gépen,amelyet Dan csak „kínai hárfának" nevezett.

- Mindannyian ott voltak, ugye? - kérdezte Goldberg. - Steve Cassala és akislánya... hogy is hívták?

- Rosa.- Igen, és Clair Harvey, Jake Levy meg Martha Levy, az összes gyerek.- Emlékszem - mondta Dan.- Hát, elmúlt. Jóságos Isten, változik a világ. Csak harminckét év telt el a

nagy földrengés óta, és minden egészen más. Danny, gondolod, hogy háborúlesz?

- Gondolkoztam már ezen. Tudod, a háború csinált belőlünk milliomost.

167

Jézusom, ha csak rágondolok, elmegy az életkedvem. Mindazonáltal az anáci mocsok nem nyugszik. Előbb vagy utóbb az egész disznó kell neki.

- Ugye, te nem kérsz belőle, Danny?- Nem én.- De ha nem maradhatunk ki belőle, hol találnak majd hajókat?- Az nem az én gondom.- Mit tudsz Barbaráról?- Kaptunk egy hosszú levelet. Jake meg Clair odaát volt, és ettől kibújt a

szög a zsákból. - Bánatosan mosolygott. - Szerelmes, legalábbis ezt írja, egyfrancia újságíróba. Azt mondja, hozzá akar menni.

- És Franciaországban akar élni?- Isten tudja. Remélem, nem. Hiányzik nekem. Egy ilyen napon... Jézusom,

belepusztulok, annyira hiányzik.May Ling lépett be a szobába, Dan fölé hajolt, és gyengéden megcsókolta.- Már azóta meg akarom mondani neked, hogy a papa meghalt. Nagyon

leköteleztél, kedves férjem.- Miért, May Ling? A sokévnyi bánatért?- A sokévnyi szerelemért. De valami másért is... amit a papának adtál.

Emberi életet biztosítottál neki. Enélkül elfecsérelte volna az életét, úgy,ahogy kínaiak ezrei fecsérelik itt el az életüket. Az ő élete nem volthiábavaló. És ezt köszönöm.

Visszament a konyhába. Dan lassan így szólt:- Tudod, Sam, May Ling kínai. Már a második nemzedék ebben az

országban, de akkor is kínai.- És kiváló asszony.- Az. Határozottan az.Éjjel indult Toulouse-ba a legközelebbi vonat, másnap reggel érkezett

oda. Barbara örült, hogy egyedül volt a kupéban, senki sem zavarta meg agondolatait, csak egy aggályosan gondos londoni hálókocsi-kalauz, aki úgyvélte, hogy a kontinensen egyedül utazó amerikai vagy angol lányok állandóés halálos veszedelemben forognak. Újra és újra elolvasta Marcel levelét.

168

A vége zavarba hozta. Egy mentőautó felvette, aztán már a toulouse-ikórházban volt. Még egy golyóval a lábában is tudnia kellett volna bicegni -hacsak nem ért csontot. Valahol azt olvasta, hogy a láb csontját érő golyóokozza a legkétségbeejtőbb sebet. Mi történt a levél végén? Egyszerűenbelefáradt az élmény felelevenítésébe?

Összehasonlította a levelet a Le Monde cikkével. A cím így szólt: A LEMONDE TUDÓSÍTÓJA EGY AMERIKAI ZÁSZLÓALJ HŐSIESELŐRETÖRÉSÉRŐL. A cikk hosszabb volt a levélnél, több részletettartalmazott, és a Le Monde háttéranyagot is közölt mind Doranről, mindMerrymanről. A német különítménnyel vívott ütközet részletei világosabbakvoltak, ahogy az olasz hadosztályon való áthaladás története is. De itt végetért. Barbara újra és újra elolvasta mindkét beszámolót, s végül a javát márbetéve tudta. Este telefonált a kórházba, de csak egy éjszakás nővér voltszolgálatban, és ő nem tudott érdemleges tájékoztatást adni. Már sajnálta,hogy nem telefonált még egyszer, mielőtt rohant, hogy elérje a vonatot. Avonat lehetetlenül lassú volt, kanyargott és minden fánál megállt. Mennyiidőt töltött az életéből vonatokon! Magányos helyek voltak ezek, amelyekcsapdába ejtették és arra kényszerítették, hogy megvizsgálja lényéneklegrejtettebb zugait. És semmi olvasnivalót nem hozott magával, semmit,csak a levelet és a Le Monde példányát. Mindegy, nem akart azért olvasni,hogy elterelje a figyelmét. A férfival akart lenni, akit szeret, és gondolatbanújra akarta alkotni minden részletét - ahogy gondolkodik, ahogy mosolyog,ahogy megérinti őt, a vékony ráncokat, melyek a szája szélén húzódnak,ahogy angolul beszél, kiforgatva a szavakat és a mondatokat, azt, amikor aférfi zsirardikalapot vásárolt, hogy utánozza Maurice Chevalier-t, végtelensétáikat a párizsi utcákon, azt az alkalmat, amikor elbűvöltek egyuszálykapitányt a St .-Martin Canalon, és egy egész délután utaztak azon ahihetetlen, álomszerűen valószínűtlen csatornán - az együtt töltött napokat és

heteket, amikor tanulmányozták, keresték egymást. Mindketten távolvoltak az otthonuktól, és szabadon, korlátozás nélkül osztozhattak egymáson.

Elaludt. A hálókocsi-kalauz fölébresztette, hogy megvesse az ágyát. Nemkér vacsorát? Az étel gondolata is lehetetlennek tűnt. „Minden bizonnyal énvagyok a legtúlfűtöttebb, legneurotikusabb nő a világon", gondolta. Aztánkényszerítette magát, hogy az étkezőkocsiba menjen és vacsorát rendeljen.

169

Egy pelenkaügynök ült vele szemben, kövér, vidám ember, maga isrózsaszínű, akár egy csecsemő. Micsoda különös módja a megélhetésnek,gondolta a lány, miközben hallgatta, hogyan ontja a férfi a foglalkozásárólszóló történeteket. Egész étkezés alatt fecsegett, és a lány megkönnyebbült,hogy valami eltereli a gondolatait.

Aznap éjjel rosszul aludt, fölébredt, valahányszor megállt a vonat, aztáncsak hevert ébren, hallgatta a kerekek zaját. A hajnal első sugarára felkelt ésfelöltözött, türelmetlenül várakozott egyetlen kis bőröndjével, miközben avonat begördült Toulouse-ba. Taxival ment a Szent Szív Kórházba, a városszélén álló, krémszínű, stukkóval díszített épületbe, ahol - még mindigbőröndjével a kezében - azt mondta az ügyeletes nővérnek, hogy MarcelDuboise-t szeretné látni. A nő kétkedve nézett Barbarára, aztán a bőröndrebámult.

- Most érkeztem Párizsból vonattal. Nem akartam megállni egyszállodánál. Letehetem ezt valahol?

- Itt biztonságban lesz. Ön Monsieur Duboise felesége?- Leszek... ha összeházasodunk.A nő megint rábámult. Rokonszenvvel vagy bosszúsan.- Mi a neve? - kérdezte.- Barbara Lavette.- Mademoiselle Lavette, Monsieur Duboise-t csak a családtagjai

látogathatják, mert nagyon beteg. Ez az orvos utasítása.- Állok olyan közel hozzá, mint bármelyik családtagja - mondta Barbara

keményebb hangon. - Most rögtön látni szeretném.A nő elgondolkodva nézte, aztán bólintott.- Jól van. Jó lenne, ha nem fárasztaná ki. A nővér odavezeti. - Intett egy

másik nővérnek, aki a közelben állt. - Kísérje Monsieur Duboise-hoz.Barbara követte a nővért végig egy folyosón, föl egy lépcsőn, majd végig

egy másik folyosón. Sohasem járt még francia kórházban. Ez a hely fehérszigorúságában zárdaszerűen festett.

- Itt van az apja és az anyja - mondta a nővér Barbarának.

170

- Ó! Hol vannak? Vele?- A folyosó végén van egy társalgó. Az előbb ott láttam őket.

Megmondjam nekik, hogy itt van?- Gondolom.- Mi a neve, Mademoiselle?- Barbara Lavette.- Tessék. - Kinyitotta előtte az ajtót.Barbara bement a fehér szobába, az ágyon fehér takaró, a boltíves ablak

zsaluján napfény szivárgott be, mintát rajzolt az ágyra; ott feküdt Marcelmozdulatlanul, szeme lehunyva, arca megnyúlt, bőre fehér.

A lány halkan az ágyhoz lépett. Lejátszódhat ekkora változás néhány hétalatt? A férfi vékony, sovány keze a takarón feküdt.

Aztán kinyitotta a szemét, és megpillantotta, újra lehunyta, kinyitotta, ésazt suttogta:

- Lázas vagyok. Álmodom?- Nem, drágám. - A lány lehajolt és szájon csókolta.- Barbara?- Igen, én vagyok.A férfi kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a lány arcát.- Valóság vagy. Nincs lázálmom.- Nagyon is valóság, drágám.- Sosem voltál valóság.- Mindig. Mindig az vagyok.- Hála Istennek. Most már minden rendben.- Minden.- Nem hagysz itt?- Téged? Soha. - Kezét a férfi arcára helyezte. Nagyon forró volt.- Mikor érkeztél?- Ma reggel a párizsi vonattal.

171

- Elmegyünk majd az Hermésbe, és veszünk neked egy retikült. Sosehagyod, hogy vegyek neked valamit.

- Jó.- Ebéd után. Előbb ebédelünk. Aztán kivesszük a délutánt, és becsapjuk a

Le Monde szörnyeit. Ugye jó? A világ szörnyei.- Marcel - suttogta a lány -, Marcel.- Keresünk egy új helyet, és a költséget az újságra terheljük. Kritikát írok

róluk. A felfújt pompás, de a forgalom, a forgalom. . . - Lehunyta a szemét,és a hangja értelmetlen motyogássá halkult. Nyílt az ajtó. Alacsony, kopasz,cvikkeres férfi lépett be a szobába, megkopogtatta Barbara vállát, és az ajtófelé bólintott. A lány torkában dobogó szívvel követte a folyosóra.

- Dr. Lazaire vagyok - mondta. - Ön pedig Barbara Lavette.- Igen.- Remélem, maga nem hisztérikus, ifjú hölgy.- Ha baj van, akkor nem.- Baj van. Mindent tudok magáról. Ő is mesélt, az anyja és az apja is

mesélt. Most figyeljen arra, amit mondok. A maga barátjának a csontját, acombcsontját szilánkokra zúzta egy golyó. Nagyon súlyos seb, és nemkezelték megfelelően, mielőtt ideérkezett. Abban szenved, amit mi „terjedőüszkösödésnek" nevezünk. Egy ilyen seb még a legjobb körülmények közöttis nagyon súlyos, de abban a rettenetes helyzetben, Spanyolországban,primitív az orvosi ellátás. Na most, értse meg. Amputálni kell a lábát. Máröt nappal ezelőtt amputálni kellett volna, rögtön, amikor idejött, de nemadott rá engedélyt. Világosan meg kell értenie. Nem térdből kell amputálni,hanem combtőből. Lehet, hogy máris késő. Én nem a sebész vagyok, hanemDuboise-ék háziorvosa. Én segítettem ezt a fiatalembert a világra, úgyhogyjelent nekem valamit. Ha még egy éjszaka eltelik műtét nélkül, akkormajdnem biztos, hogy meghal, de még ha azonnal operálunk, akkor semkezeskedem semmiért. Nagyon gyenge, és lehet, hogy nem éli túl azamputációt. Azt mondja, ilyen állapotban nem akar élni, és a jóváhagyásanélkül nem amputálhatunk. Az anyja és az apja könyörgött, de hiába. Namost, maga a szerelme és a jegyese. Meg kell kérdeznem, ha amputáljuk alábát, akkor is hozzámegy?

172

Barbara csak pillanatok múlva tudott válaszolni. Tompa émelygést érzett,olyan reménytelenséget, amelyet eddig még soha. Furcsa módon nem sírt.Megpróbálta elképzelni a féllábú férfit.

- Nem ez a kérdés - bökte ki. - A műtétet meg kell csinálni. Nem hagyhatjameghalni.

- Ez a kérdés. Tudnia kell a választ, és neki is tudnia kell.- Szeretem. A válasz igen. Igen!- Jó. Most menjen vissza hozzá. Ne legyen gyöngéd vele. Az önkívület

részben akarat kérdése. A valóság elől menekülve is belecsúszhat.Szeretném, ha sokkolná. Ne rettenjen vissza attól, hogy kiabál, hogy mérges,hogy feldühíti. Az életéért fog harcolni. Meg tudja csinálni?

- Igen.- Akkor induljon. Az anyja és az apja találkozni szeretne magával, de az

várhat. Ez fontosabb.Barbara visszament a szobába. Marcel lehunyt szemmel feküdt.- Marcel! - mondta a lány. A férfi kinyitotta a szemét, és a lányra bámult. -

Marcel, beszélnünk kell.A férfi a fejét rázta, és lehunyta a szemét.- Marcel! - A lány leült az ágy szélére, és kezét a férfi forró arcára tette. -

Marcel, figyelj rám! Amikor azt mondom, szeretlek, csak egy régi közhelyetismétlek. De nem ismerek más szót. Hús vagy a húsomból és vér avéremből. Te vagy az első férfi, akit valaha szerettem, te vagy az egyetlen.Ismerjük egymást. Ismertél már azelőtt, hogy hozzám szóltál. Ha meghalsz,belőlem is meghal valami. Fütyülök a lábadra. Nem a lábad szeretem.Téged szeretlek.

- Ki mondta el neked?- Mégis, mit gondolsz, ki? Dr. Lazaire mondta. És bele kell egyezned,

azonnal!- Nem.- Nekem nem mondhatsz nemet. Hogy merészelsz nemet mondani?A férfi lehunyta a szemét, és fáradtan a fejét rázta.

173

- Nem! Nem hagyhatsz itt engem! A fenébe, erről beszélnünk kell. Márelég időt elpazaroltál az álmodozással.

- Jól van. Beszéljünk. Tudod, mit akarnak csinálni? Combtőből le akarjákvágni a lábam. Ezt akarod... egy nyomorék szörnyet?

- Igen, ezt akarom.A férfi már élénkebben figyelt a lányra.- Akkor gondolkozz el rajta. A péniszemet akarod megcirógatni, és

gondold el, mit találsz ott. Gondold el, hogy fog kinézni. Életed mindennapján ezt látod. Nézed, ahogy vonszolom magam, mint valami ocsmányféreg.

- Ez minden? - csattant fel a lány. - Csak ennyit tudsz mondani?- Nem érted, hogy szeretlek?- Nem. Az ilyen szerelem semmit nem ér, mert a helyembe képzeled

magad, és nem bírod elviselni a gondolatot, hogy féllábúnak látsz engem.- Nem, nem - nyöszörgött a férfi. - Nem.- De igen. Ne tagadd. Nem az én szerelmem ijeszt meg téged. Hanem a

tied. És mivel a szerelmed nem állja a próbát, kész vagy meghalni. Micsodaocsmány, tetves dolog ez!

- Ó, istenem, nem. Nem érted.- Nagyon is jól értem.- Azért van, mert szeretlek. Barbara, higgy nekem. Hogyan közeledhetnék

hozzád úgy, hogy a fél testem hiányzik? Hogyan kérhetnélek arra, hogy azéletedet egy értéktelen, tehetetlen nyomorékhoz kösd?

- Nem kell megkérned. Semmit nem tehetsz, ami visszatart. Hozzádakarok menni, és olyan emberhez akarok menni, aki él, nem egy hullához.

- Nem.- Úgy ismételgeted, hogy nem, mint egy elakadt lemez. Mégis, mit vársz,

hogy egyetértsek, hogy letérdeljek, sírjak veled, és azt mondjam, jobb, hameghalsz? Nem valami hülye, romantikus regényben élünk. Hús és véremberek vagyunk, akik szeretik egymást, és akiket ez a szerelem összeköt.Kértem tőled valaha valamit? Most az életedet kérem. Hogyan utasíthatsz

174

vissza?- Mert szeretlek - mondta a férfi erőtlenül.- A fenébe, ez nem érv. Mi már túl vagyunk a szavakon. A szavakat hagyd

meg azoknak, akiknek nincs mit adniuk és nincs mit veszteniük. Te egy életetadhatsz, én pedig egy életet veszíthetek el... és nem fogadom el a nemlegesválaszt!

A férfi lassan elmosolyodott, fél könyökére támaszkodva fölemelkedett,hosszan bámult a lányra, majd így szólt:

- Óriási vagy. Olyan büszke vagyok, olyan büszke.- Akkor beleegyezel?- Nem.A lány önuralma összeomlott. Felállt, hátralépett az ágytól, leült egy

székbe és sírva fakadt.- Barbara.- Hagyj békén, a fene egyen meg! - Hirtelen talpra szökkent, és a férfira

kiabált: - Megölöd az egyetlen lényt, akit szeretek, te disznó!- Barbara, kérlek, kérlek...- Nem! - kiáltotta a lány. - Nem, a fene egyen meg. Ha még egyszer azt

mondod, hogy szeretsz...A férfi elnevette magát, rázkódott a nevetéstől és összerándult a

fájdalomtól.- Mit nevetsz?- Téged. Istenem, imádlak. Csodás vagy. Úgy szeretlek, hogy semmitől

sem félek, még a haláltól sem.- Hülye duma! - csattant fel a lány angolul. - Te nem a haláltól félsz.

Csakis az élettől.A férfi abbahagyta a nevetést, és a lányra bámult. Aztán felsóhajtott,

lehunyta a szemét és visszazuhant a párnára. Barbara elcsigázottan ült ésvárt. Eltelt kettő, majd három perc. Aztán Marcel halkan így szólt:

- Ott, édes szerelmem, a komódon, ott van az űrlap, amit alá kell írnom.Toll is van mellette. Add ide, és segíts felülnöm, aláírom, aztán odaadhatod

175

dr. Lazaire-nek, aki biztosan az ajtó előtt várakozik. Isten segítsen megmindkettőnket, nyertél.

Másfél órája tartott a műtét. Barbara a kis várószobában ült Monsieur ésMadame Duboise-zal. Akár e generáció sok francia házaspárjánál, az őegyetlen gyermekük is későn született. Duboise jócskán elmúlt hatvan,felesége ötvenes évei közepén járt. Duboise, a patikus, nagyon hasonlított afiára, karcsú volt és magas, viszont görnyedt és kopasz, csak ősz hajszegélyezte félkörben a fejét. Felesége apró, csinos asszony volt, koránőszülő hajjal, nagyon rendesen és illendően öltözött, az életstílusábólkövetkezően még fájdalmában is nagyon pedáns volt. Marcel nyilvánrészletesen írt nekik az elmúlt évben, mert rengeteget tudtak Barbaráról.Más körülmények között lehet, hogy távolságtartóak és nehézkesek lettekvolna, azzal a sajátos gyanakvással tekintettek volna Barbarára, amelyet afranciák a külföldieknek és különösen az amerikaiaknak tartogatnak. Ám ezesetben a lány úgy érkezett hozzájuk, mint valamiféle megváltó. A fiukéletesélyét Barbara közbenjárásának köszönhették. Megölelték, és kiöntöttékneki a szívüket. Hogy a fiuknak ennyi idő után így kell visszatérnie hozzájuk;hogy el kell szenvednie ezt a csonkítást - ez már szinte elviselhetetlen volt.Mégis, legalább megmarad, s vele ez a bájos fiatal amerikai lány is.

Így ültek már másfél órája, közben odakint hideg lett és sötét, eleredt azeső, néha hallgattak, majd megint Barbara került figyelmük és törődésükközpontjába, Madame Duboise idézett fel néhány esetet Marcelgyermekkorából, most már fia gyermekkorába kapaszkodva, vagy MonsieurDuboise kérdezgette komolyan Barbarát, milyen az élete és a családja azona félig-meddig mitikus helyen, melyet San Franciscónak neveznek. Kiderült,Marcel megírta nekik, hogy talán az Egyesült Államokba költözik majdBarbarával, próbára téve ezzel önmagát is s a szüleit is; ezért Amerikárólkérdezősködtek Barbarától. Lehet még a világon olyan szép, olyan civilizálthely, mint Franciaország? Természetesen nem számítottak arra, hogy MarcelToulouse-ban fog élni; ez túlságosan provinciális város. De van-e valahololyasmi, ami Párizsban nem található?

Az egész álom volt, minden részletében - a félelmek, a remények:Barbara ezt abban a pillanatban tudta, hogy dr. La-zaire belépett avárószobába. Az orvos arca elárulta.

176

- Nagyon sajnálom - mondta. - De késő volt. A fertőzés legyűrte atestét. Az üszkösödés szörnyű dolog. Már tegnap is késő lett volna.

- Mit mond? - suttogta Madame Duboise.A férje átölelte.- Azt mondja, hogy Marcel meghalt.- Ezt mondja? Az nem lehet, hogy ezt mondja. Barbara felállt, elment

az orvos mellett, végig a hosszú, fehér folyosón, le a lépcsőn, majd kilépettaz esőbe.

177

HARMADIK RÉSZ

Egyiptomban

178

1939 áprilisának egy késő délutánján Barbara párizsi lakásábanmegszólalt a csengő. Senkit nem várt, és amikor ajtót nyitott, az előcsarnokotegy hatalmas termetű férfi töltötte be, legalább százkilencven centi magas,széles, ívelt vállú, haja dús, arca kerek holdvilág, orra nagy, szemehalványkék. Garbójára bőrzakót húzott és formátlan kordnadrágot viselt.Bátortalanul a lányra mosolygott, és azt tudakolta, vajon Miss BarbaraLavette-hez van-e szerencséje.

- Igen.- Remek. Örülök, hogy végre megismerhetem, kisasszony. Bernie Cohen

vagyok.- Maga? - A lány megdöbbent, elállt a szava, elveszett a térben és az

időben. A nyomorúságban és reménytelenségben kezdődött év behálózta ésfelőrölte a lelkét, de most megragadta a férfi túlméretezett kezét, és behúztaa lakásba. - Bocsásson meg, kérem, de nem működik az agyam. Minthategnap óta is egy örökkévalóság telt volna el. De maga áldott helyen van azemlékeim közt, higgye el. Jöjjön be, kérem.

- Igen, hölgyem, megértem, amit érez. Pokoli év volt ez, ugye?Spanyolországban mindennek vége, minden elveszett. Éppen átutazóbanvagyok, és úgy gondoltam, tartozom annyival Marcelnek, hogy beugorjak éslegalább egy szót váltsak magával.

- Azért ne csak egy szót. Úgy örülök, hogy látom. Üljön le, kérem. Hozokegy kis bort.

A férfi elhelyezte nagy tömegét egy székben, miközben Barbara bort éspoharakat hozott.

- Tudja, mi történt Marcellel? - kérdezte a lány.- Beugrottam a Le Monde-ba. Ott elmondták. Ők adták meg a maga címét

is. Higgye el, sajnálom. Kedveltem őt.- Megmentette az életét.- Bárcsak megmenthettem volna. Tetves, rohadt vérfürdő volt. Sok remek

fiú halt meg ott, és miért? Hogy azok a disznók Angliában meg itt átejtsékőket.

- Akkor is megmentette az életét. Visszaküldte hozzám... legalább egy kis

179

időt töltöttem vele. Nagyon hálás vagyok. Hányszor mondtam magamban,hogy egy nap majd találkozom magával, és megmondom, milyen őszinténhálás vagyok.

A férfi szemmel látható zavarban emelte fel a poharát.- Mire igyunk, Miss Lavette?- A békére és egy kis emberi tisztességre. És tegeződjünk. Régi barátok

vagyunk.- Oké, Barbara. Egy kis emberi tisztességre. Csak én erre már nem

számítok az életemben.- Mikor jöttél el Spanyolországból?- Két héttel ezelőtt, amikor Madrid a fasiszták kezére került. Akkor

mindennek vége lett. A legtöbb internacionalista már eljött akkor.Átgyalogoltam a Pireneusokon, ugyanúgy, ahogy odafelé. Vicces, én elégnagydarab vagyok, de sose találtak el, még csak karcolás se esett rajtam. Azegész egy rémálom volt, elejétől a végéig. De nem is tudom, miért beszélekSpanyolországról...

- De, kérlek, beszélj csak.- Hát mit mondjak? A nácik most már azt csinálnak, amit akarnak.

Franciaország lesz a következő. Istenem, remélem, kijutsz innen.- Az újság azt akarja, hogy maradjak. De nem hiszem, hogy tudok.

Honvágyam van, magányos vagyok, és Párizs üres Marcel nélkül. Csak mostvettem észre, hogy lélektelen a város. Anyám és apám pedig nem hagybékén. Nagyon feldúlja őket, ami Európában történik.

- Joggal.- Gondolod, hogy háború lesz?- Háború lesz, ez nem kétséges. Spanyolország, Csehszlovákia, majd

Lengyelország... azután Anglia és Franciaország, talán Amerika is.- Remélem, nem. Remélem, tévedsz - mondta Barbara komolyan. - Ez

olyan őrültség, olyan téboly, az egész világ megtébolyodott, és semmi másranem gondol, csak hogy gyilkoljon.

- Vagy arra, hogy meggyilkolják.

180

- Ez ősi kifogás, ugye? Hála istennek, én nő vagyok.- Ezzel kénytelen vagyok egyetérteni.Ültek, ittak, beszélgettek, és együtt fogyasztották el az üveg bort.

Cohennel jól lehetett beszélgetni. San Franciscóból jött; voltak közöstémáik. Barbarát elfogta a nosztalgia. Milyen jó, hogy az anyanyelvénbeszélhet! Cohen elmesélte, hogy Higate-ben dolgozott, amikor Levyék azelső áldozati borukat palackozták. A szövetségi nyomozók razziát tartottak,ő, Cohen pedig egy öreg, rozsdás puskával fogadta őket.

- Tiszta hülyeség - mondta. - Lelőhettek volna. Akkor átkozott egyszerűvolt az élet. Se Hitler, se nácik, se háború, csak a szövetségieket kellettszidni és utálni. Gyerek voltam. Először tartottam puskát a kezemben. Mostmeg...

- Mi van most, Bernie? - Barbara kissé becsípett, felhevült, majdnemelégedett volt, szemét nem a könny, hanem az elveszített szerelem emléke, azemlékezés homályosította el.

- Marcel azt mondta, gyönyörű vagy... de a fenébe, azt hiszem, te vagy alegszebb nő, akit életemben láttam.

- Kicsit becsíptél, Bernie. Én is. Menjünk, együnk valamit.- Hát nem is tudom.- Vagy találkád van?- Találkám? - A férfi felnevetett. - Vicces dolog ez, már akartam mondani.

A pokolba, nézz rám. Két hete nem fürödtem. El tudom képzelni, milyenszagom lehet. Egy vas nélkül jöttem el Spanyolországból. Amikormegérkeztem a francia Ceret-be, eladtam a puskámat és egy német Lügertegy románnak, egy piti fegyverkereskedőnek, aki megegyezett ahatárőrökkel. Kétszáz frankot kaptam tőle. Négy frankom maradt. Ebből nemkapok vacsorát.

- Akkor hadd hívjalak meg.- Nem!- Ó, remek! Imádom a büszke férfiakat. Az egész világ vérzik és kész

meghalni a férfiak büszkesége és hülyesége miatt, te meg túl büszke vagy,hogy meghívjalak vacsorára.

181

- Hé, ne légy rám olyan dühös!- Miért ne? - kérdezte Barbara. - Nem akarod elfogadni a viszonzást.

Megmentetted egy ember életét, akit én a világon mindenkinél jobbanszerettem, de nem hívhatlak meg vacsorázni.

- Jól van. Oké. Majd éhen halok. Ha nem szégyelled, hogy velem látnak,hívj meg vacsorázni. De figyelmeztetlek... rengeteget eszem.

- Nem szégyellem - mondta a lány.Allard-hoz mentek; a lány először járt ott Marcel halála óta, első estéje

volt ez egy férfival. Hihetetlennek tartotta, hogy ilyen sokáig egyedül tudottlenni. Gyásza olyan volt, mintha ő halt volna meg. Amerikai barátaielmentek Párizsból. Napok és hetek teltek el úgy, hogy csak ült a lakásban,nem csinált semmit és nem találkozott senkivel. Aztán egy nap kiment azutcára, és órákig sétált az esőben.

- Mintha nem állt volna el többé az eső az után a toulouse-i nap után -mondta Bernie Cohennek. - Aztán mégis elállt, és kisütött a nap. Hirtelennem is bántam, hogy élek. Mintha törlesztettem volna egy adósságot. Érted?

- Ismerem ezt az érzést, miután az embernek meghal valakije - helyeselt aférfi. - Én is így éreztem. Mintha én gyilkoltam volna, nem a fasiszták.

- Most már rendben vagyok. Soha nem válok meg Marcel-től, de mostmár rendben vagyok.

- Tudom.- Jó. Desszertet?- Persze. Miért ne? Annyit ettem, mint egy disznó. Be is fejezhetem úgy,

mint egy disznó.- Hatalmas ember vagy. Enned kell. Az apámra emlékeztetsz.- Nem akarok az apádra emlékeztetni.- Oké. Jake Levyre emlékeztetsz. Így jobb?- Jobb. Kedvelem őt. Átkozottul kicsi a világ, nem? Itt ülünk, te meg én,

és van egy közös szál, ami a múltba vezet. Sokat hallottam az apádról. SanFranciscóban mindenki ismerte. Volt a zászlóaljban egy Palo Altó-i gyerek,és kiderült, hogy az apja Dan Lavette egyik hajóján dolgozott a világháború

182

alatt, első tiszt volt, vagy ilyesmi. Szóval, ki tudja, lehet, hogy csak százember van a világon, és mind egy család.

- És mi van veled? - kérdezte Barbara. - A te családoddal? Hol van a teanyád és apád, hol vannak a testvéreid?

- Én rossz lapot húztam. Egy zsidó árvaházban nőttem fel... se anyám, seapám, se semmi. Az öreg Blum rabbi úgyszólván örökbe fogadott, és aprómunkákat végeztem neki, aztán, amikor elvégeztem a középiskolát, két évigLevyéknél dolgoztam, majd a Berkeleyre jártam, ahol mezőgazdaságottanultam. Sokfelé dolgoztam, Sonomában, Napában, Fresnóban, erős hátamvan és nem túl sok eszem. Ütődöttforma zsidó vagyok, és gyerekkorom ótaegyetlen célom, hogy Palesztinában telepedjek le. Két dolgot kellettmegtanulnom, a gazdálkodást és a fegyverforgatást. Az elsőt Kaliforniábantanultam, a másodikért csatlakoztam a Lincoln brigádhoz. Először nemakartak bevenni. Azt állították, hogy nincs ideológiai elkötelezettségem. Akommunizmus mellett semmiképp, de a nácikat gyűlöltem úgy, mintakármelyikük. Matrózként jutottam el egy hajóval Franciaországba, aztánSpanyolországba mentem, és ott csatlakoztam az 58. zászlóaljhoz. Súlyosveszteségeik voltak, úgyhogy nem törődtek az elkötelezettségemmel. Hát,túléltem, és megtanultam, amit meg kellett tanulnom. Barbara a fejét rázta.

- Ezt nem értem. Melegszívű vagy, kedves és szelíd, mégis beálltál egyhadseregbe, hogy megtanuld a gyilkolás mesterségét. Ha lelkesen hinnél aspanyol ügyben, ha úgy éreznéd, hogy a Köztársaságnak fenn kell maradnia,akkor talán lenne valami értelme, de csak azért, hogy megtanuld, hogyan kellölni...

- Fasisztákat és nácikat öltem. Tudod, mi folyik Németországban.- Jól tudom, de akkor sem értem. Golyóval nem lehet ítéletet hozni.

Marcel azért halt meg, mert a férfiak eszelős játékot játszanak, de az egészértelmetlen és esztelen volt.

- Te nem tudsz gyűlölni, ugye?- Nem, nekem ez túl nehezemre esik - mondta Barbara.- Furcsa, édes nő vagy. Megkérdezhetem, hány éves vagy?- Huszonöt.

183

- Azt hiszem, Marcel a legszerencsésebb férfi volt a világon.- Mert úgy halt meg, ahogy meghalt?- Nem így értettem. Arra gondoltam, hogy bírta a szerelmedet, hogy te

szeretted őt.A lány a fejét rázta, könnyek gyűltek a szemébe.- Nem, Marcel nem volt szerencsés.- Bocsáss meg, hogy ezt mondtam.- Semmi baj. Csak magamra gondolok tőle. Neked legalább van célod és

hajt valami. Nekem nincs. Hazamegyek, de nem azért, mintha túl sok értelmevolna. Te mit fogsz csinálni, Bernie?

- Arra gondoltam, holnap elindulok délre. Stoppal eljutok Marseille-be.Ott beállok matróznak valami hajóra, ami keletre tart. Azt mondták, nemnehéz. Aztán Szuezben vagy Bejrutban meglépek a hajóról, és irányPalesztina. Ez minden tervem.

- És nem zavar, hogy... egy vasad sincs? Evés? Alvás?- Soha nem volt egy vasam se. Nekem ez természetes.- Mi lesz ma éjszaka? Hol fogsz aludni?A férfi vállat vont.- Megoldom, kislány. Hidd el.- Gyere hozzám. Aludj a heverőn. Nem, ott nem férsz el. Majd

megágyazok a padlón.- Biztosan akarod, hogy menjek?- Biztosan.- Büdös vagyok. Olyan szag lesz a lakásodban, mint egy laktanyában.- Van egy igazi zuhanyom, egy igazi észak-amerikai zuhanyom. Ugyan már,

ne butáskodj.Nem akarta, hogy elmenjen, hogy eltűnjön az éjszakában. Az otthon íze ott

volt az ajkán, az öbölbe beáramló köd sós illata, a fátlan, hullámzó dombokemléke, a hegyi villamosok dallamos zümmögése. Hirtelen egyedül volt ésrettenetesen magányos ezen az idegen helyen. Gyászideje szűzies és

184

érzelemmentes volt; egy halódó helyen kapaszkodott bele a halálba, ésmostanára elege lett a halál ízéből. Marcel halála óta nem voltak férfiak azéletében, és most tessék, eltelt a borral, az étellel és annak a férfinak a nyíltnaivitásával, aki mellette ült, ezzel a hatalmas, súlyos, kerek arcú férfival -most már értette, hogyan vette Marcelt a hátára és vitte mérföldeken át -,akinek kisfiús, félénk mosolya és halvány, babakék szeme volt, melyegyértelműen imádattal nézett rá. Bernie-nek igaza volt a szagát, erős,férfias testszagát illetően, melyet Barbara nem érzett különösképpkellemetlennek; de hol fürödjön meg az ember Franciaországban, ha egyvasa sincs? Viselkedése tele volt tisztelettel, félénkséggel és csodálattal, demég a kezét sem nyújtotta ki, hogy megérintse a lányét. Átkelt az Ebrofolyón, vitte annak a férfinak a sebesült testét, akit a lány szeretett, ésBarbara szemét megint elöntötték a könnyek, mert eszébe jutott egy képgyermekkorából Szent Kristófról, aki hátán a gyermek Jézussal gázol át egysebes sodrású patakon.

- Kérlek, ne sírj - mondta a férfi.Visszasétáltak a lakásba. Csöndes, kellemes este volt; még csak két éve

annak, hogy Marcel leszólította a Champs-Élysées-n, és könyörgött, hogy elne tűnjön az életéből. Vajon mindig ez lesz a sorsa, hogy belép másokéletébe, majd kilép onnan?

A lakásban adott Bernie Cohennek egy köntöst, amit Marcel nála tartott,és miközben a férfi zuhanyozott, kimosta, kicsavarta és felteregette az ingétmeg az alsóneműjét. A férfi vigyorogva jött ki a fürdőszobából, szorosanösszehúzva magán a köntöst, mely túl kicsi volt neki. A kerevetre nézett, és afejét rázta.

- Jobb a padló. Én akárhol elalszom.- Gyere velem az ágyba - mondta Barbara egyszerűen. Egész teste sajgott

a vágytól. Nem tudott ellenállni a csábítás gondolatának.A férfi arcáról lehervadt a mosoly, és elgondolkodva bámult rá.- Biztos, hogy ezt akarod?- Igen, biztos.- Nem vagy szerelmes belém.

185

- Nem.- Én, azt hiszem, szeretlek. Nem mintha ez jelentene neked valamit.

Tudom, ki vagyok. Tudom, ki vagy. Úgyhogy talán jobb lenne, ha...- Arra kértelek, hogy gyere velem az ágyba. Nem akarsz?- Istenem, Barbara, mit gondolsz?- Akkor gyere az ágyba, és ne beszéljünk többet erről. Miután

szeretkeztek, a lány könnyen és bizalommal aludt el a férfi karjában. Bernieórákig feküdt ébren, félt megmozdulni, nehogy zavarja. Aztán elaludt ő is.Hajnalodott, amikor kinyitotta a szemét. Barbara mellette aludt, és Bernieegy darabig csendben feküdt, azon tűnődött, felébressze-e. Tudta, hogymennie kell, és tudta azt is, hogy a lány nem engedné el úgy, hogy pénzt netukmálna rá, és mivel ebben egészen bizonyos volt, csendben kicsusszant azágyból, egy ekkora emberhez képest könnyedén és kecsesen. A konyhábanráakadt nem egészen száraz, de tiszta ruhájára. Felöltözött, tollat és papírtkeresett a lány íróasztalán, levelet írt, aztán elindult, halkan becsukva magamögött az ajtót.

Egy óra múlva Barbara megpillantotta és elolvasta a levelet: „Drága,gyönyörű lány! Így megyek el, mert sehogy sem tudok elbúcsúzni. Hamásképpen állnának a dolgok, ha valamit nyújthatnék neked, lehet, hogymaradnék és megharcolnék érted. Nem hiszem, hogy tegnap szerettem beléd;azt hiszem, akkor szerettem beléd, amikor hallottam, hogyan beszél róladMarcel. Hát, így van. Nem tudom, mit mondjak még. A jó vendéget részbenaz teszi, hogy tudja, mikor kell elmennie. Itt az idő."

Jean Los Angeles-i házában hívta fel Dant. May Ling vette fel a telefont, aférjéhez fordult, és bizonytalanul így szólt:

- Jean az. Beszélni szeretne veled. - Óvatosan átnyújtotta a kagylót,mintha valami undorító dolog volna, aztán kiment a szobából.

- Dan - mondta Jean -, Barbaráról szeretnék veled beszélni.- Persze. Rajta.- Nem telefonon. Találkozni szeretnék veled. Szeretném, ha idejönnél.- Ez lehetetlen. Tíz napig nem tudok. Miért nem beszélhetünk róla most?- Mert ezt nem fogom telefonon megvitatni. Ha te nem tudsz San

186

Franciscóba jönni, én repülök le Los Angelesbe.- Ha gondolod.- Velem tudsz ebédelni holnap a Biltmore-ban?- Rendben van. Fél egykor ott találkozunk.Kiment a konyhába, ahol May Ling üldögélt az anyjával, az öregasszony

csendes volt, még mindig a fájdalmával élt.- Olyan rosszul viselkedem - mondta May Ling. - Sohasem voltam ilyen.

Öregszem és csúnyulok.- Én úgy gondolom, fiatal vagy és nagyon szép, és a pokolba az egésszel!

Ne szeresselek, mert elmúltunk negyvenévesek?- Negyvenhárom vagyok, Danny.- Barbaráról akar velem beszélni.- Jaj, ne. Történt valami?- Semmi. Azt akarja, hogy a gyerek visszajöjjön. És én is.- San Franciscóba mégy?- Nem, ő jön ide. Holnap vele ebédelek a Biltmore-ban.- Miért a Biltmore-ban? - kérdezte May Ling. - Miért nem jön ide?- Tényleg azt szeretnéd, ha idejönne?- Nem! De olyan átkozottul szép...- Azelőtt soha nem káromkodtál.- Ez még nem káromkodás. Ahogy te beszélsz, az káromkodás.- Honnan tudod, hogy még mindig szép?- Mert te azt mondtad.So-toy mondott valamit May Lingnek kínaiul.- Mi az? - kérdezte Dan.- Azt mondta, nem szabad egy olyan ember véleményét

megkérdőjeleznem, aki olyan jó és bölcs, mint a férjem.- Igaza van.- Danny.

187

- Igen?Az asszony felállt, karon fogta és a nappaliba vezette.- Anyám többet ért, mint amennyit bevall. Nagyon komolyan szeretnék

beszélni.A férfi leültette maga mellé az asszonyt a kerevetre, átölelte és magához

húzta.- Rajta. Beszélj komolyan.- Danny, azelőtt én nagyon erős voltam. Nem, nem tudok beszélni, ha így

csinálsz. - Elhúzódott a férfitól, és a szemébe nézett. - Tudtam, hogyan kellegyedül lenni. Most már nyolc éve velem vagy. Most már nem tudnékegyedül meglenni. Mi lesz, ha megint fülig beleszeretsz?

- Mi lesz?- Azt nem bírom ki, Danny.- Hát akkor előbb ki kellene szeretnem belőled, ugye?- Ez csak beszéd, Danny. Sosem űzted ki magadból Jeant.- Sose voltam szerelmes Jeanbe, úgy nem, ahogy beléd. Te is tudod.- Akartad, de soha nem kaptad meg igazán, és ez rosszabb.- Kínai gondolkodás.- Mi?- Ez kínai gondolkodás. Jean férjnél van.- Danny, néha... kínai gondolkodás! Micsoda ostoba dolog ilyet mondani.

Elmondtad nekem, ki a férje Jeannek. Te megveted azt az alakot.- De Jean nem.- Honnan tudod, hogy ő nem? A férfi nem tudta, és nem is akart beszélni

róla. Amikor ágyba bújtak, May Ling halkan esengett:- Szeress, Danny, szeress. Hadd érezzem, hogy nem száradok ki, nem

fonnyadok el. Támassz fel. - De a férfi szinte azonnal elaludt, és May Lingcsak feküdt ott nyitott szemmel, belebámult a sötétségbe, és felidézte azegyetlen alkalmat, amikor Jean Lavette-et látta. Milyen különös, hogyismerte Dan Lavette-et, legalább tizennégy éves kora óta ismerte, tizennyolc

188

évesen beleszeretett, és soha nem volt távol tőle igazán, a szívébenlegalábbis nem, mégis csak egyszer látta az első feleségét. Eztulajdonképpen még azelőtt történt, hogy Dannel megismerkedett. Akkortizenhét éves volt, a San Franciscó-i közkönyvtár keleti részlegéhezfolyamodott állásért, és néhány papírt alá kellett íratnia az apjával. AzEmbarcaderón találkozott vele, a Levy és Lavette cég raktára előtt, ésamikor ott állt, elsuhant előtte a „hókirálynő" fehér selyemruhában, fehérgyapjúkabátban, feltornyozott, mézszínű hajjal és ragyogó kék szemmel, amitMay Ling olyannyira az indoeurópai eredet jelképének tekintett. Arra azegyetlen pillanatra látta, a képmás mégis beleivódott az emlékezetébe, és ottis maradt, tisztán, szépen, az időtől érintetlenül, erről az áttetsző, irigylésreméltó lényről, aki sok éven át kísértette. Ha ő maga, May Ling megöregedettés megváltozott az évek során, akkor is megmaradt az az illúziója, hogyJeanen nem fogott az idő.

Másnap Los Angeles belvárosában, a Biltmore éttermében Dan isugyanezt gondolta. Öt év telt el azóta, hogy San Franciscóban találkozottJeannel. Az idő kegyes volt az asszonyhoz. Kicsit több festék, gondosabbkikészítés, talán néhány apró ránc a szem körül, de szépségének teljességeérintetlen maradt. Talán festette a haját. A férfi majdnem egészen megőszült,de Jean fején egyetlen ősz hajszál sem mutatkozott. A férfi megpróbáltafelidézni, hány éves lehet. Ő éppen most múlt ötven, akkor az asszonynegyvenkilenc. Idegenebb volt most, mint öt évvel ezelőtt, de hiszen régen iscsak részben ismerte - vagy ismerte-e valaha egyáltalán?

Mégis volt különbség, és a férfi ezt szinte azonnal észrevette. Hiányzottbelőle a határozottság, a csaknem önfeledt gőg, a nagyon gazdagok és anagyon szépek beépült, csodálatos magabiztossága, mely születési ajándék,és melyet soha nem kell fejleszteni. Félelem volt benne, és bizonytalanság -kiderült ez abból, ahogy köszöntötte, ahogy ingerülten kritizálta a helyet, aBiltmore valószínűtlen hatásvadászatát.

- Ez a nevetséges ebben a vacak városban. Hogy tudsz itt élni, Dan?- Megszokja az ember. Los Angelesnek megvannak az előnyei.- Nem vettem észre. Úgy hallottam, nagyon jól megy a sorod.- Elég jól. Jachtokat építek a milliomos filmcézároknak.

189

- És mi történt a szegénységi fogadalmaddal?A férfi elgondolkodva nézett az asszonyra.- Átkozottul vicces, hogy ezt mondod. Mindegy; honnan tudod, hogy jól

megy a sorom?- Sam Goldberggel ebédeltem. Tudod, ő Barbara ügyvédje, úgyhogy néha

beszélünk.- Te nem kedveled.- Öreg már, Dan. Elmúlt hetven.- És zsidó is.- Ez nem tisztességes. Sose felejtesz, ugye? És soha nem is bocsátasz

meg.- Mondtam már, hogy nincs mit megbocsátanom. - Az asszonyra

vigyorgott. - Ne veszekedjünk, Jean. Örülök, hogy látlak, esküszöm.- Amikor így mosolyogsz. . . hát olyan, mint régen, nagyon régen. Jól van,

Danny. Aggódom Barbara miatt. Szeretném, ha hazajönne. Európa forr, ésfel fog robbanni.

- Megkérted, hogy jöjjön haza?- Könyörögtem neki a leveleimben.- Nos, hazajön. Tegnap kaptunk tőle levelet.- Mikor?- Hamarosan. Azt írta, még valamit el kell intéznie, aztán visszajön.- Mit?- Nem írta. Tudod, rossz időszaka volt. Szerelmes volt egy francia fiúba.

Össze akartak házasodni. A fiú megsebesült a spanyol háborúban, ésmeghalt. Ennek körülbelül egy éve.

- Jaj, ne. Egy szót se hallottam erről. Miért nem írta meg nekem?- Talán nem akart felzaklatni. Barbara nem az a fajta, aki szereti

megosztani a fájdalmát. Magába zárja.- Danny, én elvesztettem őt - mondta Jean szenvedő hangon. - Olyan

nagyon szerettem, de elvesztettem.

190

- Jean, egyikünk sem vesztette el őt. Adj neki időt. Visszajön.- Elfogyott az időm, Danny. Mennyi ideje van az embernek?

Elvesztettelek téged... és most a lányomat is.- Nem, engem sosem akartál. Ne ringasd magad illúziókba. Az nem segít.- Átkozott bolond vagy, Danny.- Köszönöm.- Eszedbe jutott már, hogy eltűnődj azon, miért nem váltam el tőled annyi

éven át?- Eszembe jutott. Egyszer azt mondtad, hogy a Seldonok nem válnak.- Mi értelme? - sóhajtott Jean. - Bolondot csinálok magamból, és ebben

nem lelek élvezetet. Azért jöttem ide, hogy Barbaráról beszéljünk. Mitcsináljunk?

- Felnőtt nő.- Arra gondoltam, hogy átmegyek és beszélek vele.- Ez nem lenne okos dolog. Neki magának kell meghoznia a döntéseit. És

Európa most nem az a hely, Jean, ahová utazni lehet - mondta a férfikedvesen. - Azt hiszem, hamarosan megjön. Túl kell jutnia azon, ami történtvele, és ő úgy döntött, hogy addig marad, amíg túl nem jut rajta. De azthiszem, már túl van a nehezén, és azt is hiszem, hogy rövid időn belülvisszajön.

- Ki volt az a fiú? Neked írta meg, nem nekem. Tudod, mennyire fáj ez?- Író. A Le Monde című újságnál dolgozott.- Milyen volt?- Küldött róla egy képet. Úgy gondolom, szeretnéd látni. - Elővette a

zsebéből a képet, átnyújtotta az asszonynak, és figyelte, hogy bámulja Jean afényképen látható mosolygó arcot.

- Kedves arc - mondta komoran az asszony. - Szegény Barbara, mennyitszenvedhetett.

Dan átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezét. Új érzés volt ez. Eddigsohasem sajnálta még Jeant.

A San Franciscó-i Examiner másnapi kiadása tálalta az izgalmas

191

ínyencséget, miszerint Jean Whittier „Los Angelesbe repült, hogyrandevúzzon volt férjével, Daniel Lavette-tel, akivel együtt látták ebédelni aHotel Biltmore-ban". Ennél többet nem írtak, de ez elég sokatmondó észavarba ejtő volt John Whittiernek ahhoz, hogy az első adandó alkalommalszóba hozza, amikor Jeannel találkozott, s erre az aznapi vacsoránál kerültsor. Tom velük együtt ült az asztalnál.

- Azt hiszem, ezt máskor kellene megbeszélnünk - mondta Jean hűvösen.- Ez az időpont éppen megfelel. Legalább itt vagy. Elég keveset látlak

mostanában.- Jobb szeretem, ha négyszemközt intézzük el a perpatvarainkat.- Ha Tom el akar menni, elmehet.- Vacsorázom - mondta Tom. - Ha akarjátok, elviszem máshová az ételt.- Nem, maradhatsz is - mondta Jean. Aztán Whittierhez: - Azt szeretnéd

tudni, hogy került be az újságokba? Nem tudom megmondani. Valaki nyilvánfelismert bennünket a Biltmore-ban. Nekem biztosan semmi közöm sincshozzá.

- Másodszor találkozol vele... tudomásom szerint.- Öt év alatt! Idegtépő vagy. - Jean sóhajtott. - Ezt nem szeretem. Azzal

találkozom és akkor, akivel és amikor nekem tetszik.- Igen, a fenébe is, azt teszel, ami tetszik, de ne keverj bele semmilyen

botrányba.- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? - kérdezte Jean szelíden, és amikor

Whittier rábámult, hozzátette: - Egyre fontoskodóbb és unalmasabb leszel.Azért találkoztam Dannel, hogy a lányomról, Barbaráról beszéljek vele.Ennyi az egész. Hagyjuk ezt a témát.

Whittier dühösen felállt, arca kidagadt, elvörösödött. Nyelt egyet,uralkodott magán, majd fagyosan így szólt:

- Máshol vacsorázom. - Sarkon fordult és kiment a szobából.Jean és Tom csendben ült. A komornyik belépett a pirítóssal, és Whittier

helyét bámulta.- Nem vacsorázik velünk - mondta Jean. - Elhívták. - Tom hallgatott. A

192

komornyik kiszolgálta őket és távozott.Tom bekapott néhány falatot, aztán az alsó ajkába harapott és megrázta a

fejét.- Egyre rosszabb.- Igen, drágám - mondta Jean. - De ez az én gondom, nem a tiéd.- Ha így érzel, mi az ördögnek mentél hozzá?- Mert akkor, Thomas, nem így éreztem.A huszonhetedik évében járó Thomas Lavette magas volt, karcsú és még

mindig nőtlen. Arcára meglehetősen szenvedélymentes, csinos maszk került.Kifinomult, szinte szoborszerű külsővel bírt, akár egy filmcsillag vagy egyférfiruha-modell, világosbarna haját, mely tetszetősen szemöldökére s kékszemébe hullott, oldalt választotta el, s száját kissé nyűgösen lefelébiggyesztette. Az évek múlásával visszavonult arca és külseje mögé, ritkánengedélyezte magának, hogy akár örömöt, akár csalódottságot áruljon el. Anők vonzónak találták, bizonyos mértékig intelligensnek is, olyannak, akihidegen elutasítja minden határozott fondorlatukat. A Whittier-ház részemaradt, nem mutatta, hogy el akarna költözni vagy saját lakást szeretne.Whittier támogatásával belépett Whittier klubjába, és volt egy kis hajója akikötőben, bár ritkán futott ki vele. Mértéktartóan ivott, és alkalmankéntelszívott egy cigarettát.

Most rágyújtott, és megkérdezte anyját:- Mit szándékozol tenni?- Semmit. Különben is, Tom, nem látom be, hogy ez mennyiben érint

téged.- Pedig érint.- Megkérdezhetem, mennyiben?- Kedvelem Johnt.- Ez nagyon szép...- El akarsz válni tőle?- Mi ez a hirtelen érdeklődés a szándékaimat illetően?- Egyszerűen úgy gondolom, egy újabb válás nem használna neked. Úgy

193

gondolom, hiba volna.Jean hidegen mosolygott.- Szóval most tanácsot akarsz adni, hogyan viselkedjem.- Valakinek muszáj.- Szemtelen vagy, és elég undok. Nem kívánom ezt megvitatni veled.- Sajnálom. Nem akartam szemtelen lenni. Csak nem szeretném, ha

elhagynád Johnt.- Miért?- Beszélhetek veled, anya?- Már beszélsz velem. Méghozzá elég felháborítóan, azt hiszem.- Ezért már bocsánatot kértem. Beszélhetek veled egészen bizalmasan?- Rajta.- Jól van. Néhány hónap múlva lejár a vagyonkezelői jogod. Akkor

Barbara és én nemcsak tulajdonosok leszünk, hanem a fejenként körülbelülhúszmillió dollárra rúgó részvényünkkel többségi részesedésünk is lesz aSeldon Bankban. John meg én ezt részletesen megbeszéltük. Én fogomirányítani a bankot. A Whittier-érdekeltségekkel együtt a legnagyobb és alegerősebb pénzügyi tényező leszünk a nyugati parton. John elmentWashingtonba, és a legjobb forrásokból tudja, hogy a fegyverembargót mégaz év vége előtt eltörlik. Beláthatod, mit fog ez jelenteni a Whittier-féleszállítási vállalatoknak. Meg kell mondanom, hogy az érdekeltségekegyesítésének ötlete Johntól eredt, és azt hiszem, ez nagyon rendes tőle.Nekünk nagyobb szükségünk van rá, mint neki ránk.

Jean egy hosszú pillanatig csak bámult a fiára.- Ámulatba ejtesz - mondta végül.- Miért?- Ne törődj vele. Ez várhat. Mondd csak, miért van nekünk, ahogy

fogalmazod, szükségünk John Whittierre?- Mert nélküle csak egy bank vagyunk, egy nagy bank, de akkor is csak

egy bank. Vele... hát, a fenébe is, anya, be kell látnod, mekkora hatalomrejlik egy ilyen egyesülésben.

194

- És ezt akarod? A hatalmat?- Őszintén szólva, igen.- Különös fiú vagy te, Tom - mondta az asszony, magában pedig arra

gondolt, hogy az „idegen" jobb szó erre, az idegen, aki az ő fia és akit olykevéssé ismer.

- Mi mást akarnék? - kérdezte a fiú. - Pénzt? Mindig elég pénzem volt. Abanki állásomat? Érdektelen. Nekem álmaim vannak, anya. Ez olyankülönös?

- És ha elválnék Johntól, az veszélyeztetné mindezt?- Az nagyon kínossá tenné ezt a dolgot.- És mi van Barbarával? Őt kihagytad a terveidből. A részvények fele az

övé.- Azt hiszem, Barbarával dűlőre jutok.- Tényleg? Ez érdekes.- Úgy értem, miért ne tenné azt, ami a legjobb a családnak?- Biztos vagy benne, hogy tudod, mi a legjobb a családnak? Lehet, hogy

Barbarának más elképzelései vannak... vagy lehet, hogy olyan döntést hoz,amiről úgy érzi, a legjobb Barbarának.

- Akkor is azt hiszem, meg tudom győzni. Az első probléma az, hogyanszedjük ki annak a zsidó ügyvédnek a keze közül.

- Isten segítsen meg mind a kettőnket - suttogta Jean.- Ezt meg hogy érted?Jean nem válaszolt, csak nézte a fiát, úgy érezte, hogy sikítani fog, hogy

dühödten kitör, de rájött, hogy egyikhez sincs joga.- Ne mondd, hogy megdöbbentél, és ne vádolj antiszemitizmussal -

mondta Tom. - Tegnap este a klubban Arthur Schwartzcal vacsoráztam, és őis van olyan zsidó. Csak arról van szó, hogy Sam Goldberg Dan társa. Te istudod.

- Biztos vagyok benne, hogy a legjobb barátaid között akad néhány zsidó -mondta Jean.

- Igazad van.

195

- Dan pedig történetesen az apád.- Történetesen.Jean reményvesztetten sóhajtott.- Bocsáss meg, anya - mondta Tom. - Ha bármi módon megbántottalak,

bocsáss meg.- Nem érdemlem meg az együttérzést, drágám. Van egy fiam, aki

rettenetesen gazdag és nincs humorérzéke, és mindkettőt megérdemlem. Félévszázadig tartott, amíg felnőttem, és késő ezen siránkozni.

- Azt hiszem, van annyi humorérzékem, mint másnak. De süllyedjek el, haértem, mi olyan vicces ezen az egészen.

- Igen, szerintem sem érted - mondta Jean.1939 májusának közepén, két héttel azelőtt, hogy Barbara elutazott

Párizsból Cherbourgba, hogy tervei szerint felszálljon a Queen Maryre,amivel hazatér Amerikába, Marcel régi barátja, Claude Limoget felhívta, ésmegkérdezte, beugorhat-e hozzá a feleségével. Barbara az utolsó „Párizsilevél"-en dolgozott, és remélte, hogy késő délutánra elkészül a javával. Nemvágyott rá különösebben, hogy lássa Claude-ot és Camille-t, de Marcelbarátai voltak, és még a kioktató társaság is jobb volt a semmilyennél. És őkkioktatták. Bár jó szándékkal; a Marcel halála óta eltelt évben fél tucatszorlátogatták meg, és ő is volt náluk kétszer vacsorázni, de ennek mindig megkellett adnia az árát. Előadást tartottak neki Spanyolországról, a fasizmusról,a nácizmusról, a Szovjetunióban kialakuló új világról, Chamberlaingyengeségéről, Daladier kártékonyságáról, a csehek gerinctelenségéről,arról, hogyan hagyta cserben Roosevelt Spanyolországot és Csehszlovákiát,és más hasonló témákról.

Mivel Barbara nem szeretett vitatkozni, és mélyen meg volt győződvearról, hogy nem is volna értelme, hisz senki se meggyőzhető igazán, inkábbhajlott arra, hogy hallgasson és lenyelje különböző ellenvetéseit, mintsemmegkísérelje bizonyítani álláspontját. Az évek során lassan ésmeggondoltan, a maga módján kikristályosította véleményét. Csaknemösztönös undort érzett a másoknak okozott szenvedéssel, a kegyetlenséggel,a fájdalomokozással és a gyilkosság végletes fegyverével szemben. Öt évvelezelőtt szelíd és átfogó ártatlanság birtokában hagyta el a Sarah Lawrence

196

College-ot, ám ezt a tényt akkor egy nagyon kifinomult főiskola nagyonkifinomult diákjaként kereken visszautasította volna. Azóta rengeteget tanult,megbirkózott a külföldön egyedül élő fiatal nő helyzetével, tudósítói állásttalált, és bebizonyította önmagának és másoknak is, hogy hivatásszerűentudja végezni a munkáját. Bizonyos értelemben tisztázta magában, hogymiben hisz és mik az elképzelései, és most nem látta szükségét annak, hogyezeket a hiteket és elképzeléseket másokra erőltesse.

Meghallgatta Limoget-ék érveit és győzködéseit, ahogy meghallgattamások érveit és győzködéseit is. Ha néha unatkozott is, az unalom olyasmivolt, amivel már megtanult megbirkózni. Ezúttal azonban nem unatkozott.

Claude és Camille Limoget pontban öt órakor érkezett, mert mármegtanulták, hogy Amerikában ez az időpont a koktél ideje. Hoztak egy üvegbort, mindannyian megittak egy pohárkával, rágcsálták Barbara sóskekszétés sajtját, udvariasan érdeklődtek az egészsége és a lelkiállapota felől, majdegyenesen a tárgyra tértek.

- Úgy értesültünk - mondta Claude -, hogy két hét múlva vissza akar térniAmerikába.

- Igen. Máris túl sokáig maradtam.- Természetesen. Párizs azonban boldog és boldogtalan élmény volt

egyben.- Ez igaz, Claude. Mindkettőből egy kevés.- Barbara - mondta a férfi nagyon komolyan -, azért jöttünk, hogy

rávegyük, változtassa meg a terveit. Szeretnénk, ha Amerika helyett inkábbBerlinbe menne.

A lány elmosolyodott.- Nem mondhatja komolyan.- Nagyon komolyan mondom. Hadd magyarázzam meg, miért.- Nem - mondta Barbara határozottan. - Akármit forgatnak a fejükben,

nem akarok hallani róla. Irtózattal, rémülettel és undorral figyelem, mitörténik Németországban, Berlinben. Semmit nem mondhatnak, ami megtudna győzni arról, hogy most vagy akármikor odamenjek.

- Csak hallgasson meg.

197

- Nem. Hazamegyek. Már majdnem öt éve vagyok távol. Retteneteshonvágyam van. Maguk franciák. Ezt meg kellene érteniük.

- Meg is értjük - mondta Camille. - De nem ésszerűtlen, ha megtagadod,hogy meghallgass? Te nem vagy gyenge jellem. Nagyon sok órát töltöttünkazzal, hogy megpróbáljunk meggyőzni olyan dolgokról, amelyeket teegyáltalán nem akartál elfogadni, és biztos vagyok benne, hogy nem isgyőztünk meg. De legalább meghallgattál.

Barbara felsóhajtott.- Hát legyen, hallgatlak.- Csak ennyit kérünk - mondta Camille. - Ezt megköveteltem Claude-tól.

Egyszerűen eléd tárjuk a tényeket, te pedig mondhatsz igent is, nemet is.- Tudja, hogy kommunisták vagyunk - mondta Claude. -Ebből nem

csináltunk titkot.- Csakugyan nem. - Barbara kénytelen volt elmosolyodni. Voltak

pillanatok, amikor szinte szerette Limoget-ékat.- Jól van. Na most, az elmúlt néhány évben sok vita volt pártkörökben a

náci Németország kérdésében. Kezdetben a német elvtársak is részt vettekezekben a vitákban... olyan elvtársak, akik megszöktek Németországból,néhány olyan, aki oda és visszautazgatott. Ez a kevés egyre kevesebb lett, ésvégül minden kapcsolatunk megszakadt Németországgal. Ebben apillanatban azt se tudjuk, létezik-e a párt Németországban, és ahogy adolgok alakulnak, rettenetesen fontos, hogy tudjuk, nemcsak magunk, hanemaz egész világ miatt is...

- Nem - vágott közbe Barbara. - Itt most be is fejezheti. Nem vagyokkommunista. Azt hiszem, még csak kommunistaszimpatizáns se vagyok.

- Azt mondtad, meghallgatsz bennünket - emlékeztette Camille.- Jól van. Folytassa.- Most rögtön meg akarom mondani, hogy nem áll szándékukban

veszélybe sodorni magát. Más lépéseket is tesznek, hogy kapcsolatotteremtsenek Németországgal. Ez egy egyedi dolog, amire maga eszményienalkalmas. Nem, várjon, kérem - mondta, mikor Barbara félbe akartaszakítani -, kérem, hallgasson meg. Van egy bizonyos Wolfgang Schmidt

198

professzor, aki filozófiát tanít a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen. Oazok közé tartozik, akik felkarolták a felsőbbrendű fajról szóló nácielméleteket. Két könyvet is megjelentetett a témáról, és Hitler bandájameleg fogadtatásban részesítette az írásait. Mindazonáltal okunk van azthinni, hogy ez az ember, aki valaha titokban párttag volt, még mindigkommunista, és jelenlegi szerepe csak álcázás. Ha erről van szó, lehetnekkapcsolatai, lehet valamiféle szervezet, amelyet el lehet érni és segítenilehet.

Barbara reményvesztetten rázta a fejét.- Maguk teljesen meg vannak őrülve.- Nem hiszem. Barbara, nem arra kérjük, hogy teremtse meg ezt a

kapcsolatot; majd mások megteszik. Mindössze arra kérjük, hogy látogassameg ezt a Schmidt professzort, hogy amerikai tudósítóként beszéljen vele,hogy kipuhatolja ezt az embert meg a legmélyebb meggyőződését. Ezolyasvalami, amit maga egészen törvényesen megtehet. . . és ha megbízhatóértékelést tud nyújtani róla, akkor a következő ember, akit küldünk, nem ahalálba megy majd. Nem fog belesétálni a kelepcébe.

- Úgy érti, hogy nekem kell kipróbálnom a kelepcét?Camille Limoget csinos, kerek kis arca eltorzult a fájdalomtól, mintha

Barbara megjegyzése a szívéig hasított volna. Nagy kék szeme könnybelábadt, és Barbara arra gondolt, hogy ez az asszony tényleg alegvalószínűtlenebb kommunista.

- Szerettük Marcelt - suttogta. - Szeretünk téged. Hogy lehet ilyetmondani!

- Bocsánat - mentegetőzött Barbara. - Ezt nem lett volna szabadmondanom. De nem megyek Berlinbe. Tudod, te meg Claude meg abarátaitok... egy tucatszor elmondtátok, mit éreztek azzal kapcsolatban, amimostanában történik a világban. De sohasem kérdeztétek meg, hogy én mitérzek. Persze megértem, hogy az amerikai nőkről úgy tartják, nincs sokeszük...

- Ez nem tisztességes - tiltakozott Camille. - Sohasem akadályoztuk meg,hogy beszélj. Mindig csendes voltál, hallgatag.

- Igaz - felelte a lány, és úgy érezte, nem ez a legjobb pillanat, hogy

199

emlékeztesse rá Camille-t, a vitáikban szóhoz jutni gyakorlatilag lehetetlen.- Akkor én tehetek róla. Hadd mondjam el néhány szóval, mit érzek. Úgyérzem, hogy azok a férfiak, akik háborúkban harcolnak, mindannyian őrültek,és hogy azok a férfiak, akik bármilyen okból, bármilyen jogalappal ölnek,szintén őrültek. Órákig hallgattam az elméleteket, az indoklásokat és avádaskodásokat, de akkor is így érzem. Szerettem egy embert, aki olyanvolt, mintha a lényem része lett volna, és meghalt értelmetlenül, ok és indoknélkül. - Kereste a szavakat, aztán úgy érezte, hogy abban, amit mondott,benne van minden. - így érzek - mondta.

Camille az ajkát harapdálta és felhúzta az orrát. Claude elgondolkodvatanulmányozta Barbarát, és egy darabig mindhárman csendben ültek.

Végül Claude így szólt:- Marcel a barátom volt. Nem szeretek kérkedni az érzelmeimmel, de

leültem és sírtam, amikor hallottam, hogy meghalt.Barbara bólintott.- Nem baleset volt. A nácik ölték meg. Ezreket megöltek eddig, és ezreket

fognak megölni ezután is.- És Sztálin? - kérdezte Barbara fáradtan. - Ő senkit se öl meg?- Ez nem változtat azon, ami Spanyolországban történt és ami

Németországban történik.- És én változtatok ezen, ha elmegyek Németországba? Tud ezen valaki

változtatni?- Nem tudom - mondta Claude halkan. - Megpróbáljuk. Ha nem próbáljuk

meg, nincs sok értelme az életnek, ugye?Megint csendben ültek, és végül Claude szólalt meg:- Nem hibáztatom, ha fél. Én is félnék.Barbara nem tagadta. Szoros csomó képződött a gyomorszájánál, amikor

elképzelte magát Németországban. Ereje és függetlensége nem azérzékenység hiányából eredt. Már évek óta nap mint nap elolvasta a náciNémetország életéről szóló újságcikkeket, nem is beszélve a témábanmegjelent könyvekről, melyek megtöltötték a francia könyvesboltokat.Képzeletében Németország a végső rettenet helye lett, egy gigantikus és

200

groteszk lidércnyomásé, mely bűzös gombaként nőtt ki Európa szívéből.- De tudja - folytatta Claude halkan -, tényleg senkihez nem fordulhatunk,

csak magához. Maga nem foglalkozik politikával. Sose foglalkozott.Nincsenek szervezeti kapcsolatai, mégis bízunk magában. Amikormegmondtam magának Schmidt professzor nevét, a kezébe tettem az életem.Ismerjük magát.

- És még száz másikat - mondta Barbara szerencsétlenül.- Nem igazán. Gondolja meg. Maga amerikai, és a nácik eljuttatnak

Amerikába minden szórványos propagandát, amit el tudnak képzelni. Magatudósító, úgyhogy alapos oka van odamenni és interjút készíteni. Semminincs magáról a Gestapo kartotékaiban. Ugyanakkor egy nagy és gazdagamerikai család lánya. El se tudja képzelni, milyen befolyással ruházza ezott föl magát. Barbara, inkább meghalnék, mintsem arra kérjem, hogyveszélyes játékba fogjon. Ez nem veszélyes. Talán utálatos. Mindenpöcegödör utálatos és bűzlik, mint a fene. Másfelől maga író, és ez sokat érőélmény lehet. Haszon is jár a veszteséggel. És lehet, hogy sok rendes emberéletét megmenti.

- Azt hiszem, meginnék egy csésze kávét - mondta Barbara. - Velemtartanak?

A fejüket rázták, és csendben ültek, miközben a lány megfőzte a kávét.Nem gondolkozott már, nem keresett kifogásokat. Holt, nehéz terhet érzettbelül, valamiféle reménytelenséget. Olyan volt, mint egy hajó kormánylapát,horgony nélkül. Minden és mindenki csak jött és ment az életében - apja,anyja, bátyja, Dominick Salone, Marcel Duboise, Bernie Cohen. Hirtelenerős vágyat érzett a nagy, lomha mozgású, lassú beszédű férfi, azítélőképessége, a tanácsai után.

A lány erősen és feketén itta a kávét.- Amerikai kávé - magyarázta. - A rabja vagyok. Abból ered, hogy

egyedül élek. Az ember vagy az italhoz fordul, vagy a kávéhoz.- Én cikórián nőttem föl - mondta Camille mosolyogva. - Az ember így

nem igazán érzi a valódi ízét. - Kedves volt, már fölengedett. A vita végetért. Barbara eddig sohasem szerette igazán Camille-t. De most igen.

- Ha elmennék - mondta Barbara -, és ez nem azt jelenti, hogy elkötelezem

201

magam... de ha elég őrült lennék ahhoz, hogy elmenjek, miből gondolják,hogy megtudok valami olyasmit, amit érdemes megtudni erről a Schmidtprofesszorról? Nem vagyok jó emberismerő. Nem kérdezhetem megegyenesen.

Claude vállat vont.- Én bízom magában.- Bárcsak én is bíznék.- Elvihetünk vacsorázni? - kérdezte Camille.- Nem. Nem. Szeretnék gondolkodni erről az egészről. Át kell gondolnom,

és ezt jobb egyedül.Nem hangzott el több érv, több győzködés, és kis idő múltán Camille és

Claude távozott. Barbara kivitte a konyhába a borospoharakat és a csészéjét,elmosogatta őket, aztán úgy gondolta, hogy elég piszkos a konyhakő. Miértnem vette ezt eddig észre? Fogott egy vödör vizet meg egy kefét és felsikálta a konyhakövet, s nem kis megelégedettség töltötte el, hogy valamifizikai munkát végez. Aztán megfürdött, élvezettel feküdt a forró, gőzölgővízben. Kilenc óra volt, mire megtörölközött, megfésülködött és köntösbebújt, és majd meghalt az éhségtől. Fogott egy darab sajtot meg egy kiskenyeret, megmelegítette a sütőben, aztán ült a konyhában, tömte magába asajtot meg a forró, aranyhéjú kenyeret és itta a maradék kávét. Azutáneszébe jutott, hogy ezúttal nem vívódik belül, nem mérlegel egymássalszemben mélyreható gondolatokat. Fél tízkor az utolsó falat kenyérrel akezében fölemelte a telefont és tengerentúli beszélgetést kért. Aztán aztkérte, hogy személyesen Frank Bradleyhez, a Manhattan Magazineszerkesztőjéhez kapcsolják.

Jóval elmúlt már tíz, amikor csöngött a telefon és a kisasszonytájékoztatta, hogy létrejött New Yorkkal az összeköttetés. Jó volt a vonal.Bradley hangja rádörrent.

- Nagyon jól hallak, Frank. Nem kell kiabálnod.- Kislány, híres lettél, és megszöksz tőlünk. Mikor érkezel? Miért nem R-

beszélgetéssel hívtál?- Mert gazdag vagyok, és nem érkezem. Úgy döntöttem, hogy belenézek a

202

fenevad szemébe. Mit szólnál néhány „Berlini levél"-hez?- Imádlak.- Tudod, hogy mindent cenzúráznak. Nem vagyok jó politikai

kommentátor.- Csak írj az időjárásról, a nőkről, az életről... amiről akarsz. Vagy készíts

jegyzeteket, és írd meg az egészet Párizsban.- Hány szóban?- Ahányban akarod. Imádlak.- Tudom. Mondtad már.- Meddig maradsz?- Fogalmam sincs, Frank.- Nehogy bajba kerülj. Három kiadó is nyaggat, hogy kiadják kötetben a

leveleidet. De én elhárítom őket, amíg vissza nem jössz. Úgyhogy nekeveredj bele semmibe, és írj nekem valami halhatatlant.

- Melyik kiadók?- Ez ráér. Figyelj, Barbara, nem szeretném, ha támadásnak tennéd ki

magad, és tudom, hogyan érzel azokkal a disznókkal kapcsolatban, de hainterjút tudnál készíteni Hitlerrel, Ribbentroppal, Himmlerrel vagyakármelyik tetűvel, annak aranyban lehetne mérni a súlyát.

- Frank, te megőrültél.- Meg én, az biztos. Gyönyörű nő vagy, és ez számít. Nézd, ha szembejön

veled, ragadd meg az alkalmat. Ha nem, én akkor is imádlak.Dan időnként megilletődötten, gyakorta bámulattal és mindig csodálkozva

figyelte, hogy fia, Joseph, ez a magas, csupa kéz, csupa láb lény, akinekpisze orra, komoly arca a nyugat és a kelet különös keverékét tükrözte, az őágyékának gyümölcse. Néhány hónappal azelőtt elpattant egy emelőlánc ahajóépítő műhelyben, és felhasította Dan karját könyöktől vállig, nemmélyen, de akkor is hosszú, fájdalmas sebet hagyva. Egy elsősegélynyújtókészletből hevenyészve bekötözték, de amikor Dan hazaért, Joe - aki éppenszabadnapos volt - undorral megnézte és eltávolította a kötést, kitisztította asebet, és újra bekötötte valamivel, amit ő gipszkötésnek nevezett. Fél év

203

orvosi egyetemtől még nem vált belőle orvos, de Dan szemében az orvositudás letéteményese volt.

So-toy látása romlott, Joe pedig egy orvosi lámpa segítségévelmegállapította, hogy szürkehályog okozza, amit később az a személy ismegerősített, akihez May Ling elvitte anyját. Joe nagy részletességgelelmagyarázta anyjának és apjának a szükséges operációt, amitől Dantisztelete csak növekedett, May Ling ámulatára pedig Joe néhány dolgot So-toynak is megmagyarázott sanghaji dialektusban.

- Hol a csudában tanultál sanghajiul? - kérdezte tőle az anyja.- A nagyitól szedtem össze.- Összeszedted? Én egész életemben itt voltam, de száz szónál nem tudok

többet.- Hát, így megy ez. Különben is, mama, te többet tudsz száz szónál. Én

szeretem a nagyit. Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy ne akarj beszélnivele. - Tudod - tette hozzá -, vicces, de egy kis kantonit is összeszedtem. Hafölvesznek az osztályra egy kínai beteget és nem boldogulnak vele, mindigértem küldenek. Ilyenkor főleg kantonira van szükség.

Amikor May Ling ezt elmesélte Dannek, a férfi így szólt:- Tudod, pokoli helyzetben vagyok. Néhány hét múlva befejeződik az

iskola, és a fiúnak valami pénzt kell keresnie a nyáron. El tudnám helyeznimunkásként, és fizethetnék neki heti huszonötöt, de a fenébe, mégsemtehetem.

- Miért nem?- A fiú orvos. Hogy a fenébe kérhetem meg, hogy munkásként dolgozzon

egy hajóépítő műhelyben?- Csak kérd meg rá. Ennyi az egész.- Nem. Nem tehetem.- Hát nem is kell. Joe levelet írt Jake Levynek Higate-be, Jake pedig

állást kínált neki a két félév közötti időszakra.- Mi? Miféle állást?- Ugyanolyat, amilyet te félsz fölajánlani neki, öntözőárok ásást,

204

szüretelést, metszést... Istenem, nem is tudom. Amit egy munkásnak aborgazdaságban csinálnia kell.

- Mennyit akar Jake fizetni neki?- Tudod - mondta May Ling kedvesen, megérintette Dan kezét és

rámosolygott -, a fiad még nem orvos. Csak orvostanhallgató. És ha úgylátod, hogy nagyon okos, az igazán természetes, mert nagyon intelligens apjavan.

- Ugyan már, én tökfilkó vagyok és bugris. Mindig is az voltam.- Én is azt hiszem, de rendkívüli tökfilkó vagy és figyelemre méltó bugris,

és csak ez számít.- Köszönöm. Mennyit fizet neki Jake?- Havi negyvenet és ellátást. Ennyit fizet Jake, és Joe nem akarja, hogy

kivételezzen vele azért, mert a te fiad. Mindegy, Joe azt mondja, hogy ezhavi tíz dollárral több, mint amennyit a legtöbb termelő fizet.

- Megőrült! - robbant ki Dan. - Én kétszer ennyit tudok fizetni neki!- Csillapodj, Danny. Higate-be akar menni.- Miért?- Te nem látsz a szemedtől. Sally Levy minden héten írt neki a télen. Azt

hiszem, Joe a közelében akar lenni, ennyi az egész.- Sally Levy? Jake gyereke? Jóságos isten, nem lehet több tízévesnél!- Nyugodj meg. Majdnem tizennégy éves.- Joe meg huszonkettő. Mi a fenét akar egy tizennégy éves gyerekkel?- Amikor te huszonöt éves voltál, én csak tizennyolc.- Az más.- Miért? Te hét évvel vagy idősebb nálam. Joe nyolccal több Sallynél.- Te tizennyolc voltál. De tizennégy! Jóságos isten, ez büntetendő, és

mivel Jake gyerekéről van szó, nem tetszik az egész.- Bandita vagy - mondta az asszony szomorúan mosolyogva. - Sosem

leszel civilizált.- Te ezt civilizált dolognak nevezed? Egy tizennégy éves gyerekkel?

205

- Ne beszélj így Joe-ról. Neki helyén van az esze. Hagyd békén.Emlékszel, mit mondtál Barbaráról. Hogy békén kell hagyni. Ez Joe-ra isigaz.

- Jól van. Jól van. De akkor sem értem.Ezzel nem állt egyedül. A fia majdnem olyan zavarban volt amiatt, hogy

miért is megy Higate-be. Nem volt szerelmes Sally Levybe, aki még atizennegyedik évét sem töltötte be.

Azt hitte, mindent tud a szerelemről, miután az orvosi első évébenszakított időt arra, hogy még két lány iránt lobbanjon forró szerelemre, akikmindketten szőkék és kék szeműek voltak, akárcsak főiskolai imádottjai. Ámmindkét szerelem rövid életű volt, lerángatta őket a földre két viharosszeretkezés: az egyik egy éjjel Santa Monica tengerpartján, amikor olyanhideg és nyirkos volt az idő, hogy igaz szerelme közben egész testébendidergett és vacogott, és könyörgött, legyen már vége, hogy felöltözhessen ésne fagyjon halálra; a másik lány szülei pedig még a beteljesülés előtthazaértek, és a fiú jelenlétében igen hangosan közölték a lányukkal, hogy hamég egyszer a házukban találják ezt a „ferdeszeműt", hívják a zsarukat. A fiúfilozofikusan fogta fel a sértést, úgy gondolta, idő kérdése az egész. Akalandokhoz idő kell. Főiskolásként rengeteg ideje volt, ezért aratottsikereket. Orvostanhallgatóként - szenvedélye mértékétől függetlenül -egyszerűen nem maradt ideje arra, hogy megfelelő módon szeretkezzék.Főiskolásként belenyugodott abba, hogy indiánnak nézik, bár a Los Angeles-i indián közösség nem volt sokkal jobb a kínai közösségnél; az orvosinkínainak mondta magát. Az orvostanhallgatók napi tizennyolc óráselfoglaltsága ahelyett, hogy gyengítette volna szexuális vágyait, valamilyenokból csak lázasabb izgalomba hozta. A kórházban volt három középkorú,együttműködésre kész nővér, de Joe - sok orvostanhallgatóhoz hasonlóan -áldozatául esett az úgynevezett „elsőéves hipochondriának", és miután anemi betegségek minden tünetét és részletét megtanulta, úgy kerülte apromiszkuitásra hajló nőket, akár a pestist.

Mindez átsuhant a fején, miközben apja régi Fordját vezette LosAngelesből északra, a Napa Valley felé. Dan Joe-nak adta a Fordot - ez voltaz első A-modell, 1929-es évjárat -, és lecserélte egy használt, 1935-ösBuickra. Joe nagyon megbecsülte az autót, és úgy érezte, örökké üzemképes

206

lesz, miután a kilométeróra száztízezer mérföldet mutatott. Sietség nélkülvezette, és a hosszú út alatt elegendő ideje volt arra, hogy feltegye magánaka kérdést, miért megy vissza Higate-be és mit érez Sally Levy iránt. Nemvolt könnyű választ adni rá; csak azt tudta, hogy újra találkozni akar vele, ésezt a beismerést azzal az érveléssel finomította, hogy imádja Észak-Kaliforniát, és hogy egy időre őrülten szeretne elszabadulni otthonról.

Sally óraműpontossággal írt neki minden héten, azzal mentegetve rondamacskakaparását, hogy balkezesnek született, de aztán az iskolábanrákényszerítették, hogy jobb kézzel írjon - ezt a helyzetet anyja nemrégibenmegpróbálta ugyan visszafordítani, ám későn, mivel a lány balkezesmacskakaparása még rosszabb volt, mint amikor jobb kézzel írt.

Joe megbeszélte a dolgot egyik professzorával, aki elismerte, oly kevésismeret áll a tudósok rendelkezésére a balkezesek jobbkezessé alakításáról,hogy ebből megalapozott következtetéseket nem lehet levonni, aztánmegkérdezte, hogy különös-e a szóban forgó gyermek.

- Elég különös - vallotta be Joe, mire a professzor így válaszolt: - Hát ez az.A „különös" elég általános kifejezés volt. A Sally írta levelek némelyike

nagyon részletes, érzékeny, gyakran egészen szép volt. Egyszer két sort írt:„Vége mindennek, nagy szemétség, hogy egy sort sem írsz nekem." Egymásik alkalommal két gyönyörű szonettet küldött, melyekről azt állította,hogy ő írta őket, s melyek egyike így kezdődött: „Mások vagyunk, mások, ó,kegyes szív! Mások szokásaink, más a végzetünk." Joe-t annyira lenyűgöztea nyelv és a fantázia szárnyalása, hogy megmutatta őket az anyjának. MayLing átfutotta, sóhajtott, és elgondolkodva szemlélte a fiát.

- Remekek, nem gondolod? - kérdezte Joe.- De, valóban azok. Sohasem tudtam felkelteni az érdeklődésedet a

költészet iránt. Ha sikerült volna, tudnád, hogy mindkét gyönyörű versetElizabeth Barrett Browning írta száz évvel ezelőtt. Sally hűen kimásoltaőket a Portugál szonettekből. Rendkívüli kislány ez a te Sallyd.

- Nem lehet. Miért hazudna?

207

- Hogy tessen neked.- Ostoba kölyök!- Egyáltalán nem ostoba. Legalább elolvassa a verseket. Ez több, mint

amit te elmondhatsz magadról.A fiú zavartan és vádaskodóan visszaírt neki, mire a lány ezt válaszolta:

„Hát aztán! Ha annyi idős volnék, éppen ilyen jó verseket tudnék írni."Mindig nagyon várta a lány leveleit, mohón olvasta őket. A fiú általában

havonta egyszer válaszolt, többnyire mindig akkor, amikor a lány dühödtenazzal fenyegetőzött, hogy nem ír többé.

Most, miközben észak felé tartott, úgy határozott, hogy kiűzi a lányt agondolataiból. Sally érdekes, kissé lökött gyerek. A fiú nem akarta eltűrni,hogy ugyanúgy lebzseljen körülötte, mint előző nyáron. De amikor végreeste, majdnem napnyugtakor megérkezett Higate-be, miután mindösszenéhány pihenővel tizennégy órán át vezetett, a lány ott állt, őt leste, reá várt,és abban a pillanatban, amint Joe kiszállt a kocsiból, feléje rohant, majdmegtorpant, és csak állt és bámulta a fiút.

Ő pedig visszabámult. Nem is csak Sally fizikai változása miatt. A lánymost is nagyon vékony volt, de valaha gubancos, lenszőke haja mostkifésülve is csak a válláig, elöl pedig a szemöldökéig ért; megnőtt a melle; arégi, szakadt farmer helyett pamutruhát viselt; és legalább öt centit nőtt. Eváltozásoknál is többet mondott azonban a nagy, kék szeme, melybenriadalom, remény, gyanakvás bujkált.

- Szia, kölyök - mondta Joe.- Bárcsak sikerült volna megszabadulnom ezektől a rohadt szeplőktől,

akkor talán kinéznék valahogy, de egyszerűen lehetetlenség. Hogy nézek ki?- Jól.- Te nem úgy festesz, mint egy orvos. Ugyanúgy nézel ki, ahogy tavaly.

Nem akarsz megcsókolni?Joe odalépett, és könnyű csókot lehelt a lány arcára.- Ez aztán a csók - mondta a lány.A fiú kétségbeesetten csóválta a fejét.

208

- Miért, mit képzelsz? Azt hiszed, nem tudom, miért jöttél vissza? Csakazért nem közeledsz hozzám, mert kiskorú vagyok, így van. Sokkal többettudok, mint gondolod.

- Nahát, Sally - mondta a fiú elkeseredetten -, mit gondol anyád meg apáderről az egészről?

- Azt gondolják, hogy bolond vagyok, de bíznak benned. Tudják, milyenostoba vagy.

- Igen, ostoba.- Azt mondták, egyedül körbevezethetlek, és megmutathatom neked a

birtokot.- De be kell mennem - mondta Joe. - Köszönnöm kell a szüleidnek és a

testvéreidnek.- Azt később is megteheted. Már csak alig tíz percig van világos. Van egy

új teherautónk, két új kutunk meg egy nagy, új, rozsdamentes acélból készültérlelőtartályunk. Nem akarod látni?

- De igen - sóhajtotta Joe. - Reggel hat óta vezetek.- Úgy beszélsz, mint egy öregember.- Az vagyok. Öregember. - Megadta magát, és elindultak a szőlőhegyhez

vezető földúton. A nap már lebukott a nyugati hegyek mögött, a dombokkoromfeketék lettek, tetejükön égővörös szegély; ám kelet felé, a NapaValley másik oldalán a lenyugvó nap még mindig aranyszínű sugárözönbenfürdette a hegytetőket. Sally megállt, és mindketten megfordultak, hogy alátványban gyönyörködjenek. Csendben álltak egy darabig, aztán Sally ígyszólt:

- Azt hiszem, jobb, ha visszamegyünk, mert ha itt maradok veled, sírnifogok, vagy ilyesmi, az érzéseimtől, amiket egymillió év alatt se tudnálmegérteni, hiába vagy idősebb nálam, én viszont most olvastam TheodoreDreisertől a Carrie, drágámat, úgyhogy tudom, milyen rohadtak a férfiak,és még az se érdekel, ha rám se nézel többé, a lényeg, hogy egész nyáron ittleszel, annyit azonban elárulhatok: a férfiak nem igazán tudják, hogyan kellszeretni, mert csak a test érdekli őket, és rengeteget fogok enni, megtömömmagam, kövér leszek és szexi, és akkor majd igenis rám nézel.

209

- Nahát, ez aztán. . . - mondta Joe.- Na, gyere le - mondta Sally könnyedén. - Segítek bevinni a holmidat a

házba, mert még megerőlteted magad.- Te aztán megéred a pénzedet - mondta Joe lassan. - Tényleg megéred. Barbara egy egész kupét foglalt magának a Párizs-Berlin-expresszre, mert

elhatározta, hogy alaposan kihasználja az utazás óráit. Felfegyverkezett egyfrancia-német szótárral, egy angol-német szótárral, egy Berlin útikönyvvel,Scherber Kalandozások Berlinben című művének és a Mein Kampfnak afrancia fordításával. Mivel úgy indult útnak, hogy egy árva szót sem tudottnémetül, kevés reménye lehetett a gyors előrehaladásra, de mivel a francia-német szótárban volt egy függelék, mely megadta a zavarba ejtő gót betűkmai megfelelőjét, remélte, hogy legalább könnyen elolvassa majd azutcatáblákat és a boltok feliratát.

Az utazás első két órájában valójában hozzá sem ért a könyveihez. Most,hogy legyőzte kezdeti idegenkedését Németországgal szemben, északlatottságát sikerült a megfelelő mederbe terelnie, mert őszintén hitte,hogy nem kell komoly veszedelemmel szembenéznie, izgatta és elragadta azötlet, hogy titkos küldetésre indul abba az országba, amelyre csak úgy tudottgondolni, mint a „fenevad barlangjára". Továbbá, mióta az elmúlt évekbeníróként kereste a kenyerét, egészen természetes volt, hogy íróként gondoljonmagára. Három kiadó is kérte, hogy könyv alakban jelentethesse meg az ő„Párizsi leveleit". Milyen izgalmas a gondolat, hogy a nevét egy könyvborítóján látja! És miért nem ragaszkodott hozzá, hogy megtudja a kiadóknevét? Miért mindig órákkal később jön rá, mit kellett volna tennie? Ez,gondolta, olyan jellemhiba, amelyet orvosolnia kell. Mindenesetre most,hogy elszánta magát és úton volt Németország felé, meg tudta becsülni, mitjelent ez neki mint írónak. Másfelől, Hitler már bekebelezte Ausztriát;Csehszlovákiát tálcán nyújtották át neki a gyalázatos müncheni árulással, ésamikor Barbara elindult Párizsból, az újságok tele voltak a Lengyelországelleni náci invázió lehetőségével - és arra vonatkozó spekulációkkal, hogyez vajon újabb, teljes körű európai háborút jelent-e. Barbara úgy gondolta,első ízben kell némi figyelmet fordítania a politikára, többet, sokkal többetannál a felületes érdeklődésnél, melyet a múltban szentelt neki, és meg kell

210

próbálkoznia azzal, amit baloldali barátai Párizsban „politikusgondolkodásnak" neveztek. Nem volt igazán világos, mit jelent pontosan apolitikus gondolkodás, de nyilván figyelmesen el kell olvasnia a Berlinbenkapható francia vagy angol újságokat.

Úgy elárasztották az ötletek és a tervek, hogy észre sem vette azt a férfit,aki megállt a folyosón a fülkéje előtt, bár ő kibámult a vonatablakon,melyben a férfi alakja halványan tükröződött. Aztán megfordult,megpillantotta, és rájött, hogy a férfi legalább egy-két perce ott áll. Magas,ötvenes évei közepén járó ember volt, kifogástalan angol tweedzakót, kék,rézgombos kamgarn mellényt, fehér inget és csíkos nyakkendőt viselt - deBarbara csak a felsőtestét látta az ajtóban. Hosszú, keskeny arca volt,ezüstös haja, vékony, hosszú orra és fekete, kíváncsi szeme. Az ajtóablakkörülbelül húsz centire le volt húzva, és a férfi, amint elkapta Barbarapillantását, németül megszólalt.

- Sajnálom, nem beszélek németül - válaszolt Barbara franciául.- Á, akkor maga francia - mondta a férfi könnyed franciasággal, alig

észrevehető akcentussal.- Nem, amerikai vagyok.- De a franciatudása kifogástalan.- A magáé is - mondta Barbara mosolyogva.- Ó, dehogy. Otromba a kiejtésem, amiről egyáltalán nem tehetek.

Zavarom? Ellenérzései vannak azzal szemben, ha idegenekkel áll szóba avonaton?

- Az az idegenektől függ.- Vagy úgy. Persze. Igen, maga amerikai. Jobban látszik, amikor

mosolyog. Az európaiak másképp mosolyognak. Bejöhetek néhány percre?Barbara nem szólt, csak elgondolkodva nézte.- Ne féljen, nem bántom. Hadd mutatkozzam be: Franz Von Harbin báró.

Kimenekültem a folyosóra. Ezen a vacak vonaton nincs szalonkocsi, és afülkém rettenetes. Úgyhogy amíg az étkezőkocsi ki nem nyit vacsorára,száműztem magamat a folyosóra, ami nemcsak hogy kényelmetlen, deunalmas is.

211

„Miért ne? - kérdezte magában Barbara. - Egy vonaton semmi semtörténhet, és bár cseppet sem hiszem, hogy nem tud bántani, határozottanelegáns, egy német, aki beszél franciául, ami kezdetnek nem rossz."Tökéletesen bízott abban, hogy el tudja hárítani a nemkívánatos közeledést,és azzal se törődött, hogy a férfi bárónak címezte magát. Lehet, hogy az,lehet, hogy nem. A harmincas évek Európájában a címek bőséggel éskönnyedén röpködtek.

A férfi kinyitotta az ajtót, mintha olvasna Barbara gondolataiban, azsebébe nyúlt, és átnyújtotta a névjegyét. Várt, amíg a lány elolvassa, csakaztán ült le vele szemben.

Barbara a névjegyet bámulva így szólt:- Nagyon ismerősnek tűnik a neve, és úgy érzem, ismernem kellene

valahonnan, ugyanakkor ostobának is érzem magam, mert nem ismerem fel.- Miért kellene ismernie? Nem vagyok olyan fontos ember. Szolgáltam itt-

ott a kormányomat tanácsadói minőségben, de semmi különös. És ön,Madame?

- Mademoiselle. Barbara Lavette a nevem. San Franciscóban élek.- Milyen elbűvölő... milyen csodálatosan szép város! De a francia

kiejtése és a francia neve?- Nincs összefüggés. A nagyapám Franciaországból jött, és ami a francia

nyelvtudásomat illeti, nos, csaknem öt éve élek Párizsban. - Elhallgatott,azon tűnődött, hogy mennyi információt közöljön, aztán úgy döntött,mostantól fogva az a legjobb védekezés, ha egyáltalán nem védekezik,hanem csak egyszerűen önmagát adja, mert úgy érezte, ez az egyetlen szerep,amelyre alkalmas. - Járt már San Franciscóban? - kérdezte.

- De még mennyire. Főkonzul voltam ott két évig, huszonhétben éshuszonnyolcban. Hát persze, Lavette. Ő volt az az ember, aki elvette agyönyörű Jean Seldont. - Örömmel csapta össze a kezét. - Milyen kicsi éspompás a világ! Vendégül láttam őket. Csak nem a maga apja és anyja?

Barbara bólintott.- Igen. Nagyon hasonlít az anyjára. Vendégül láttam őket a konzulátuson,

és egyszer én is jártam náluk. Hol is volt... a Russian Hillen?

212

- Úgy van. A Russian Hillen. - Barbara felbátorodott, megnyugodott.A férfi angolra váltott.- Miért nem beszélünk angolul? A kiejtésem nem jó, de maga biztosan

szívesebben beszél az anyanyelvén, ugye? Tudja, az apja egy New York-Bremerhaven járatot tervezett az egyik hajójával. Sose jött össze, dehosszasan tárgyaltunk a kikötői lehetőségekről és hasonlókról. És maga mostitt; micsoda kellemes meglepetés! - A lányra mosolygott. Mosolyátólkülönben merev és fagyos arca szinte barátságos lett. - Nem gondolja?

- De, határozottan - helyeselt Barbara. - De mondja, miért rettenetes afülkéje?

- Hirtelen változás állt be a terveimben, és későn foglaltam helyet ahhoz,hogy önálló fülkét kapjak. Azon kaptam magam, hogy két bajor disznóvalkell megosztoznom a helyen.

- Bajor disznóval? Nem értem.- Kereskedőkkel. Müncheni kereskedőkkel, visszataszító és faragatlan

válfaja az emberiségnek.- Na de - mondta Barbara szelíden - ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint a

felsőbbrendű faj leírása.- Nem bizony. Eltalálta. - Egyáltalán nem látszott zavartnak. - A

felsőbbrendű faj, ahogy maga mondja, semmi esetre sem homogén tömeg.Nem vagyok hűtlen a Führerhez, ha fenntartom a különvéleményemet. - Alány melletti ülésen fekvő könyvekre mutatott. - Látom, a Mein Kampfotolvassa.

- Megvettem. Megvettem az egész kupacot, hogy megkönnyítse az utamatNémetországba, de még fel sem ütöttem.

- Megkérdezhetem, hogy turistaként jön-e?- Nem - mondta Barbara kereken. - Aligha választanám Németországot

üdülésre. Egy New York-i képesújságnak írok hetenként cikket, és aszerkesztőm úgy döntött, hogy néhányat Berlinből is írjak.

- Megkérdezhetem, melyik lapnak?- A Manhattan Magazine-nek.

213

- Nagyon jó lap, talán a legjobb az Államokban. Hát persze, B. L.,Barbara Lavette... csak a monogramjával írja alá.

- Akkor hát olvassa a Manhattant!- Ha lehetőségem van rá, igen. Szellemes, tekintélyromboló, és a

képregényeket is élvezem.„Óvatosan - mondta magában Barbara -, óvatosan, leányom. Túl sokat tud

túl sok mindenről."- És náciellenes is - mondta Barbara.- Ó, persze. Igen. De ebben a nyavalyában sok amerikai kiadvány szenved

manapság. Azonban, hajói emlékszem az írásaira, maga nem foglalkozikilyesmivel.

- A női stílus - ismerte el Barbara. - Én lennék a világ legrosszabbpolitikai kommentátora, úgyhogy csak az élet civilizált oldalairaszorítkozom.

A férfi metsző tekintettel nézte, megint mosolygott, de most aligészlelhetően.

- Maga érdekel engem, Miss Lavette. Az ember látszólag nagyon átlagos,nagyon szép amerikai főiskolásnak tartaná. De ez tévedés, azt hiszem.

- Igen. Öt éve otthagytam a főiskolát.- Persze. De mondja, ha ír, mit ír majd a „Berlini leveleiben"?- A leghalványabb fogalmam sincs.- Akkor meg kell engednie, hogy segítsek. Előítéleteim vannak, hiszen

porosz vagyok, de Berlint Európa egyik legérdekesebb városának tartom,minden bizonnyal a legjobban szervezettnek és a legmodernebbnek. Sokminden függ persze attól, hogyan közelíti meg. Megközelítheti úgy, mint aszéles sugárutak, parkok, kertek, gyönyörű csatornák, pompás középületek,színházak, könyvtárak, múzeumok városát, mint a Friedrich WilhelmEgyetemét, az olyan nagy tanárok családjával, mint Hegel, Schelling,Richter, a Grimm fivérek, Helmholtz, Lipsius... ahol Schinkel egész Európanéhány legnemesebb épületét emelte. Vagy megközelítheti bezárt lélekkel is,úgy, hogy bizalmatlan, és gyűlöletet érez azokkal az emberekkel szemben,akik megpróbálnak egy régi igazságtalanságot orvosolni.

214

- Von Harbin báró - mondta Barbara -, én csak úgy közelítem meg, mintegy amerikai, aki Európában utazgat. Ha tudnám, mit fogok látni, nemkellene odamennem, ugye?

- Kitűnő. De mondja, hol száll meg?- Az Esplanadéban foglaltam szobát.Harbin a szemöldökét ráncolta és a fejét csóválta.- Úgy hallottam, kitűnő szálloda.- Hát... igen is, nem is. Az Adlonban kell megszállnia, az Unter den

Lindenen. Az az egyetlen. Higgyen nekem.- De ott nem foglaltam szobát.- Ezt bízza rám.Barbara ösztönösen azt akarta mondani, hogy nem áll szándékában

szállodát változtatni azért, mert a férfi ragaszkodik hozzá. Soha nem engedte,hogy a férfiak vágyai vagy utasításai uralják vagy irányítsák, és ezt azembert visszataszítónak és különös módon némiképp félelmetesnek találta.Nem mintha félt volna tőle, és a legkisebb zavart sem érezte, hogy egyedülvan vele egy fülkében. A modora kifogástalan volt, sőt udvarias, ésnyilvánvalóan csodálta a lányt. Egy egyedül utazó amerikai férfi mindenkártyát kijátszott volna; Harbinról az volt a benyomása, hogy értékeli atársaságát, és ezen túl minden gesztust obszcénnak tartana. Ugyanakkortökéletesen idegennek, tökéletesen másnak érezte, mint amivel valahatalálkozott. Egy francia dicsérte volna a külsejét, azonosította volna aparfümjét, megjegyzést tett volna a ruhája szabására, minden fortélytbevetett volna, hogy elbűvölje. Harbin kísérletet sem tett arra, hogyelbűvölje, de arra sem, hogy elbűvölő legyen; egyszerűen önmaga volt, ésezt az ént találta a lány félelmetesnek, anélkül hogy meg tudta volnahatározni vagy azonosítani tudta volna a félelmetesség forrását.Mindazonáltal úgy érezte, hogy a találkozás felbecsülhetetlen, hogyHarbinban több van annál, amennyit kimutat, és hogy olyan kulcs, amely sokajtót nyithat. Micsoda vakmerő tett volna, ha belépne a nácik belső köreibe,interjút készítene Hitlerrel, sőt Göringgel vagy Ribbentroppal! Látta magaelőtt Frank Bradleyt, amint a cikkét olvassa és ujjong örömében.

Ahelyett tehát, hogy megmondta volna Harbinnak, nem áll szándékában

215

szállodát váltani, egyszerűen bólintott, és megkérdezte, miért legyen éppenaz Adlon.

- Mert azt hiszem, az a legjobb kapu a városomhoz. Maga sohasem jártmég Berlinben, de meg fogja látni, hogy igazam van. Érti? Most pedig,mivel pompás útitársnak találom, vacsorázna velem?

Barbara azt felelte, igen. John Whittier egyre több időt töltött Tom Lavette-tel, örült, hogy a valaha

meglehetősen felelőtlen fiatalemberből komoly és megbízható bankár lett.Hetente legalább egyszer együtt ebédeltek, és Whittier megkérte Tomot,hogy kísérje el egy washingtoni útra.

- Ha nem félsz a repüléstől - mondta Whittier. - Nincs időm vonatozni.Tom nagyon félt a repüléstől. Másfelől, senki nem volt az ismeretségi

körében, aki átrepülte már az országot, és ha megteszi az utat, az csodákatművel majd nemcsak a státusával, hanem az önbecsülésével is. És amikor anagy, dübörgő DC-3-as felszállt a kifutóról, megfordult a San Franciscó-iöböl fölött és fölemelkedett, hogy átszelje a tengerparti térséget, Tomidegessége eltűnt. Úgy érezte, ez az ő igazi öröksége. Mostanában ritkángondolt apjára, évek óta nem is látta, mégis eszébe jutott, hogy Dan Lavettehozta létre az első személyszállító légi járatot Kaliforniában, Dan Lavette,akinek a Ford Trimotorjaival kóstoltak bele a kaliforniaiak először a légiutazásba.

- Nézz le innen, Thomas - mondta John Whittier, aki úgy föllelkesedett,hogy számára ez szinte már a képzelet költői szárnyalása volt. - Nézd megjól ezt a mi Kaliforniánkat. - Csak a Tom iránti tiszteletből használt többesszámot; hajlamosabb lett volna azt mondani, hogy ezt az én Kaliforniámat,hiszen gyakorta gondolt így rá. - Nincs ehhez fogható hely a földön, és egynap ez lesz ennek az országnak a középpontja, nem földrajzi értelemben, deminden más módon. Itt van a hatalom: élelem, olaj, fa, föld, és akikKaliforniát irányítják, az országot is átkozottul jól fogják irányítani. Ezengondolkodni kell, fiatal barátom. Holnap Harry L. Hopkinsszal beszélünk,én magammal viszlek oda. Istenem, utálom a helyet is, ahol Roosevelt jár...illetve utazik. Az a nyomorék disznó járni se tud. Tudod, amikor beszél,

216

fogják. Még állni se tud egyenesen, innen ered természetének komiszsága, deakkor is ő az elnök, és most szüksége van ránk. Ezért beszéltük megHopkinsszal ezt a találkozót. Amikor öt évvel ezelőtt azzal a disznó HarryBridgesszel harcoltunk, Roosevelt a kisujját se mozdította, de most szükségevan rám. Szüksége van a hajókra, mert háború lesz, és nekünk vannakhajóink. Én emlékszem az utolsó háborúra, Thomas. Tudod, mi történt aszállítási tarifákkal?

- Gondolom, fölmentek.- Megduplázódtak, megtriplázódtak, megnégyszereződtek ... vég nélkül.

És ez lesz megint. Roosevelt azt hiszi, hogy az ellenőrzése alatt tarthatja, dea hatalom kényes dolog. Nem lehet elválasztani a pénzt a hatalomtól. Namost ez a Hitler... egyáltalán nem olyan rossz ember, semmi esetre se.Lindbergh előnyös dolgokat is talált benne meg Göringben, de az a baj, hogynem tudja, hol kell megállni, Roosevelt pedig nem tesz semmit, hogy lehűtse.Az a lényeg, Thomas, hogy bármi lesz is, mi működünk; a család működik,és a vállalkozás is működik. Ebben a pillanatban a Rockefellerek, aMorganek, a Lamontok, a Vanderbiltek meg a többiek szemében mitejfölösszájúak vagyunk. Még mindig úgy tekintenek a nyugati partra, mintvalami gyarmatra. De lejárt az idejük. Ha háború lesz, mi sokkalta jobbankerülünk ki belőle, mint a keleti intézmények. Na, mikor is veszed át azirányítást? Mikor jár le anyád vagyonkezelői joga?

- 1940 januárjában.- Fél év múlva. Addig van időnk tervezni és egyesülni. Mi a véleményed

Martin Clancyről?A kérdés váratlanul érte Tomot. Amikor Jean Lavette lemondott a Seldon

Bank igazgatótanácsának elnöki tisztéről, Alvin Sommers, az első alelnökvette át a helyét. Martin Clancy, a második alelnök vette át Sommershivatalát. Sommers akkor hatvanöt éves volt; most hetven. A hat évvelfiatalabb Clancy összeszorított szájú, fagyos tekintetű kis ember volt, akibenTom soha nyomát se látta érzelmeknek, se valamilyen élőlény irántiragaszkodásnak. Kizárólag a bankhoz ragaszkodott.

- Hogy érted ezt? - kérdezte Tom Whittiertől.- Ahogy mondom. Mi a véleményed róla? Kedveled?

217

- Clancyt senki sem kedveli. De a bankügyekhez ért.- Al Sommers szeptemberben nyugdíjba megy. Clancy akar az

igazgatótanács elnöke lenni. Egész életében erről álmodott.- Te mit gondolsz? - kérdezte Tom diplomatikusan.- Azt, hogy nem. Nem szeretem. Kültelki gyerekként kezdte, és lényegében

az is maradt. A tiéd lesz a részvénytöbbség. Azt szeretném, ha követelnéd ajogaidat. Meg tudod csinálni?

- Azt hiszem, meg - válaszolta Tom örömmel, de eléggé meglepődött atulajdon magabiztosságán. Whittier őszintesége megerősítette az önbizalmát.A férfi eddig soha nem nyílt még ki ennyire, soha nem avatta Tomot ilyenfenntartás nélkül a bizalmába.

- Évek óta gondolkozom ezen az egyesülésen - mondta Whittier. - Nincsbennem kétely azt illetően, hogy amint egyesítjük az érdekeltségeinket, mifogjuk kézben tartani a hatalmi egyensúlyt a nyugati parton. Onnan kezdve miosztjuk a lapokat. Még nem tudom pontosan, hogy fogjuk csinálni. Ezt még kikell dolgoznunk. De azt akarom, hogy Clancy ne álljon az utunkban. Hamarad, az csak bajt jelent. Azt akarjuk, hogy menjen. Egyetértesz?

- Negyven éve van a banknál - mondta Tom lassan. - Hatvannyolc vagyhatvankilenc éves. Átpasszírozhatunk egy hatvanöt éves korra szólónyugdíjrendeletet, amitől kicsit kevésbé lenne személyes a dolog. Azthiszem, ezt el tudom intézni.

- Csak az igazgatótanács elnökeként. Gondolod, hogy azt el tudod intézni?- Ha enyém a részvény többség, igen.- Akkor már csak Barbara van hátra. Köztetek oszlik meg

háromszáznyolcvankétezer részvény, a részvények hetven százaléka. Mi leszBarbarával?

- Évek óta nem láttam.- Leveleztek?- Alkalmanként. A jövő héten kell megjönnie... legalábbis így tervezte,

amikor utoljára írt.- Sose kutattam a köztetek beállt szakadás okát, sose éreztem úgy, hogy

rám tartozna a dolog. Az az igazság, hogy a mai napig nem sikerült

218

túltennem magam azon a sztrájkügyön. Apátok miatt volt?- Részben. De nem vagyunk ellenségek. Tudok beszélni Barbarával.

Semmi okát nem látom, miért állna az utamba.- Tölthetnél vele valamennyi időt, amikor megjön, hogy a bizalmába

férkőzz. Ez fontos, Tom. Nem akarlak elkeseríteni, de Clancynek ésSommersnek elég részvénye van ahhoz, hogy ha Barbarát magunk ellenfordítanánk, felborítsák az egyensúlyt.

- Nem hiszem, hogy ellenünk fordul.- Másfelől anyádnak is elég részvénye van ahhoz, hogy megkísértse

Barbarát. Nem szabad megkísérteni.- Azt hiszem, ezt jobb, ha rám bízod - mondta Tom.- Bízom a képességeidben - bólintott Whittier. Másnap, amikor a

Fehér Ház kapuja előtt álltak, megmagyarázta ezt a bizalmat.- Thomas - mondta -, ha valaki ide egyszer be akar költözni, annak az a

trükkje, hogy előre kell tervezni. Nem egy hónappal vagy egy évvel, hanemegy egész életre előre. Neked van néhány képességed, de ennél sokkaltatöbb kell. Nyilvántartást kell készítened. Minden lépést ki kell számítanodaz életedben, és az egyetlen, amit aztán soha nem engedhetsz meg magadnak,az az érzelem. Akár vécére mégy, akár kupiba, akár egy Nob Hill-i estélyre,arra kell gondolnod, hogyan fest majd a nyilvántartásban. Ez a tudatlan,nyomorék ember itt nem él örökké, és előbb-utóbb a mi pártunknak is eljönaz ideje. Úgyhogy jól nézd meg magadnak.

- Nagyon kedves vagy, John. De túlértékelsz.- Túlértékellek, Thomas - ismerte el Whittier. - Ebben a pillanatban nem

hiszem, hogy alkalmas volnál a törvényhozás alsóházába, pedig az azegésznek csak a kutyaóla. Huszonhét évedet azzal töltötted, hogy hátradőlveültél, és vártad, hogy a Seldon tröszt az öledbe hulljon. Ha arra gondolsz,hogy a következő huszonhét évben valami mást is tudsz tenni, én teljesmértékben támogatlak. - Elhallgatott és Tómra nézett. - Amikor bemegyünkide és leülünk Harry Hopkinsszal, abból olyan szövetség jöhet létre, melymegváltoztathatja a történelmet. Tetszik az ötlet?

- Tetszik. Köszönöm, John - mondta Tom, de nem alázatosan, hanem

219

egyenrangú félként.- Helyes. És most lássunk munkához. Az Adlon hatalmas, gazdagon díszített, kétszobás lakosztálya

megrémítette Barbarát.- Ezt nem kérem - közölte kereken az igazgatóval, miközben a barokk

bútorokat, a vaskos, kék és aranyszínű szőnyeget, az aranyozott függönyöketés a hatalmas vázában álló friss virágot bámulta. Az állomáson Harbinravárakozó nagy, fekete Mercedes hozta ide - Harbin még mindig atisztességtudó, tartózkodó, atyáskodó útikalauzt és védelmezőt játszotta -,ahol Harbin néhány szót suttogott az igazgatónak. Barbara már kezdtemegbánni, hogy Harbin émelyítő udvariasságára bízta magát. Másodiktermészetévé vált, hogy önmaga legyen, hogy azt tegye, ami tetszik és odamenjen, ahová kedve tartja. Azt mondta magában, hogy a képmutatásszerepére talán ő a világon a legrosszabbul felkészült jelölt. Az egészkalandról úgy érezte, hogy egyszerre romantikus és ostoba.

- Ezt nem kérem - mondta -, azonkívül meg sem engedhetem magamnak.Az igazgató angolsága nem volt a legjobb.- Bitte, sprechen Sie langsamer. Lassan, igen? Értem, csak lassan.- Túl drága.- Úgy? Nem. Én megállapodik báróval, ár ugyanaz, mint Esplanadéban.

Bitte. Maga fontos vendég.Poggyászát már felvitték a szobába, és ő túl fáradt volt ahhoz, hogy

folytassa a vitát. Az igazgató távozott, Barbara pedig lerúgta a cipőjét, éselnyúlt az óriási ágyon. Mi a csudát keres ő a náci Németországban,Berlinben? „Ha egy csipetnyi eszem volna - mondta magában -, már akövetkező vonaton ülnék, hogy visszamenjek Párizsba, aztán Cherbourgba éshaza." Hirtelen olyan nyomorultnak, magányosnak és céltalannak éreztemagát, hogy sírva fakadt, aztán még mindig sírva fölállt, és odament ahatalmas tükörhöz, mely a hálószoba egyik falát majdnem egészen eltakarta.Miközben a szánalmas, könnyező arcot nézte a tükörben, kitört belőle anevetés, sírt és nevetett egyszerre. „Csuda egy alak vagyok - mondta

220

magában. - Micsoda remek titkosügynök lett belőlem!"Ebből elég, gondolta. Levetkőzött és lezuhanyozott. Még mindig korán

volt, délelőtt. Skót mintás rakott szoknyát, fehér blúzt és könnyű kardigánt,valamint jó erős trottőrcipőt húzott; aztán körbejárta a lakosztályt,megvizsgálta, és gondolatban az első „Berlini levelét" kezdte fogalmazni:„Az ember azonnal fölfedezi a németek ízlésficamát. Nem jelentéktelenadottság ez. Az ember hetekig járhatja a bazárokat, míg olyan rikító ésközönséges szőnyegre akad, mint amilyen a szállodai nappalim padlójátborítja."

Eldobta, és haragudott önmagára. Alig látta még a várost, nincs jogaítélkezni. Arra is rájött, hogy változtatnia kell írása stílusán. Szinteobszcénnek találta, hogy az 1939-es Berlinből az ízlésről, a stílusról és aszállodai berendezésről számol be. „Félre az előítéletekkel - mondtamagában -, még ebben a pöcegödörben is. Kimégy az utcára, megnézed, ésnem ítélkezel addig, amíg saját szemeddel nem látod a dolgokat."

Dél múlt éppen, amikor kilépett az utcára, ahol kellemes, napos idő volt,hűs szellő fújt, és előtte nyújtózott a pompás Unter den Linden. Azútikönyvből tudta, hogy az egyetem ugyanezen a sugárúton van, de őgondosan kerülte, hogy megemlítse vagy kérdezősködjön róla. Most úgydöntött, hogy maga keresi meg, azután kinéz magának egy vendéglőt ésmegebédel. Elindult az Unter den Lindenen, vizsgálgatta a mellette elhaladóemberek arcát. Őszintén el kellett ismernie, hogy ezen a gyönyörű sugárútonnem látja jelét annak, amit azelőtt Németországról olvasott. Az emberek jólöltözöttek, vidámak, mindennapi emberi lények. A férfiak megnézték, demostanában elég jól ismerte az arcát és alakját ahhoz, hogy tudomásulvegye, megnézik a férfiak, habár ő maga nem látta magát szépnek. Az egészolyan normális, olyan magától értetődő képe volt egy forgalmas, virágzóvárosnak, hogy folyton emlékeztetnie kellett önmagát, hol is van.

Amikor a Zeughauess múzeummal szemben álló egyetemhez ért, az akísérteties érzése támadt, hogy a Gestapo láthatatlan szeme figyeli, ésügyelnie kellett, nehogy lassítson, vagy futó pillantásnál többre méltassa azegyetemi épületeket, mert úgy érezte, unalmas építészeti stílusuk csak ennyitérdemel. Viselkedésének nyilván tulajdon felajzott képzelete volt azegyetlen oka, mindennek ellenére mégis csupasznak és magányosnak érezte

221

magát. Nem mehet az egyetem közelébe az első berlini napján, de amásodikon sem; valami megalapozott ürügy kell hozzá, néhány lap abból azírásból, mely a felsőfokú képzéssel foglalkozik. Kószált az utcákon, ésegyszer csak a Leipzigerstrassén találta magát; egy ételbárban kolbásztevett, és megivott egy pohár barna sört, aztán visszasétált az Adlonba. Csakszép sorjában. Olvasmány töredékek bukkantak fel a gondolatai közt. Ha azember ilyesmire adja a fejét, minden lépést le kell fedeznie. Fogta a MeinKampfot, utálattal nézegette, aztán olvasni kezdett, lapozgatott a könyvben,bekezdéseket szemelgetett innen-onnan:

„Az egész emberi kultúra, a művészet, tudomány és technika mindeneredménye, amelyet ma magunk előtt látunk, szinte kizárólag az árjákalkotása. Önmagában ez a tény megengedi nekünk azt a nem megalapozatlankövetkeztetést, hogy egyedül az árják hozták létre a magasabb rendűemberiséget, ezért ők képviselik mindazt, amit az emberi szón értünk..."

Kopogtatás hallatszott, s ez ürügyet adott arra, hogy undorral ledobja akönyvet.

- Jaj, ne - suttogta. - Vannak emberek, akik előszeretettel járkálnak acsatornában. Én nem vagyok ilyen. - Aztán az ajtóhoz lépett és kinyitotta.

Magas, karcsú, csinos, sovány nő állt előtte, fekete haja szoros kontybakötve, az orra ívelt, szürke szeme cinikus. Piros, virágos selyemruhát éspanyókára vetett bundát viselt.

- Drágám - mondta formaságok nélkül -, maga kétségkívül a gyönyörű,elbűvölő Barbara Lavette. Dutzinak teljesen igaza van. Maga, drágám,észveszejtő. A maga módján, persze. - A kiejtés angol volt, a hang éles,magabiztos, és gőg vegyült bele.

- Ha szabad kérdeznem, kihez van szerencsém? És ki a csuda az a Dutzi?- Ó, ennyit a hírnévről... vagy a hírhedtségről, ha mondhatom így. Én a

hírhedt Pleasance Rittford vagyok. Meglepi, drágám?- Meg kellene? - csodálkozott Barbara. Kétségbeesetten próbálta

helyretenni a nevet. Biztosan hallotta már... valami angol felsőosztálybeli ésmérsékelten botrányos.

- Drága gyermekem, muszáj az ajtóban állnom? A fenébe is, ha ki nemállhat, akkor is beengedhetne.

222

- Jöjjön be, kérem - egyezett bele Barbara. - Miből gondolja, hogy ki nemállhatom?

- Skót mintás szoknya, trottőrcipő, kardigán... mindez rendkívüliérzékenységre vall. A rendkívül érzékeny emberek ki nem állhatnak engem.Tudja, én nem utálom a nácikat. Inkább csodálom őket, és ebből nemcsinálok titkot.

Beugrott. Lady Pleasance Rittford, Lord Nigel Rittford felesége, akikmindketten Hitler új rendszerének lelkes és hangos támogatói voltak, éslármás propagandát fejtettek ki azzal szemben, hogy Anglia fegyvert fogjonNémetország ellen. Barbara első reakciója a fagyos rémület volt, valamiféleémelygős undort érzett, és jogos dühkitörésre való késztetést. De eztelfojtotta, sőt még naiv elképedését is sikerült palástolnia. Végül is ő nemturista itt. író, aki ostobán beleegyezett, hogy véghezvigyen egy feladatot egyolyan ügyért, melyet se nem értett, se nem helyeselt; de olyan író is, akinekszerkesztője bukfencet hány majd, miután elolvassa a cikket, melyet ő LadyPleasance Rittfordról ír.

- Meg se lepődött?- Egy picit talán - ismerte el Barbara, mosolyt kényszerítve magára és

gondosan vizsgálgatva Lady Pleasance-et. „Legalább negyvenéves - mondtamagában Barbara -, neurotikus, borzasztóan sovány, aligha a nemi vágytárgya, és a végletekig megszállott", s közben megpróbálta felidézni, mitolvasott Freudnál a rögeszmékről és a kényszerképzetekről. Hogyelpazarolta két főiskolai évét; de hiszen honnan tudhatná valaki tizennyolcévesen, hogy milyen ismeretekre lesz szüksége egy évtizeddel később.

- Szegény drágám, hogy így magára rontottam. - A nagy tömeg sárgarózsára mutatott, mely a kávézóasztalon állt. - Dutzi védjegye. Egészen elvan ragadtatva magától. Őszintén meg kell köszönnie neki. A halszerűporosz álarca mögött nagyon érzékeny és szentimentális.

- Ki az a Dutzi?- A báró... Harbin, az útitársa. A közeli barátai Dutzinak hívják. -

Nyelvével megnedvesítette ajkát, és hátradőlve méregette Barbarát. - Demaga nem. A maga szájából egyáltalán nem hangzana jól. Ez az angoliskoláslány-külső dobogtatta meg a szívét. Őrizze meg. Aranyban mérhető az

223

értéke... vagy sárga rózsában.- Mi a csudáról beszél? Alig ismerem azt az embert.- Ó, drágám, ő nem szerelmes magába, ha erre gondol. A Dutzihoz

hasonló férfiak nem lesznek szerelmesek. De Dutzinak megvan a maga árjaeszményképe. Egészen odavan ezért a dologért, és maga megfelel azigényeinek.

- Te jó ég! Mondja meg neki, kérem, hogy én keverék vagyok.- Nem tesz semmit. Árja az, akit az árják annak tartanak. Csak az igazán

visszataszító típusoktól szabadulnak meg. Nincs semmilyen itala, ugye,drágám? Határozottan ki vagyok tikkadva.

- Nem volt még időm. Csak reggel érkeztem, és kóboroltam Berlinben.Felhozatok valamit.

- Majd én. - Sóhajtott. - Hacsak nem beszél németül.- Sehogy sem beszélek.- Gondoltam. Mit kér?- Hideg fehérbort.Lady Pleasance elfintorodott, majd a telefonhoz lépett és rendelt. Aztán

föl-alá járkált a nappaliban, közben rosszalló pofákat vágott.- Tudja, drágám, a németeknek még rosszabb az ízlésük, mint az

angoloknak. Dutzi azt mondja, maga író. Mit ír?- Cikkeket, hetenként a Manhattan Magazine-nak. Pletyka, emberek és

divat. Könyvek és színház. A szerkesztőm szeretne néhány cikket Berlinbőlis. De most, hogy itt vagyok, kínlódom a nyelvvel. Párizsban soha nem voltilyen problémám.

- Pletyka, emberek és divat - ismételte Lady Pleasance, örömmelösszecsapva a kezét. - A divatot felejtse el. Olyan itt nincs. De pletyka...drágám, lesz miről beszélnünk. Maga nem foglalkozik politikával, ugye?Úgy értem, maga nem fog összevissza cimborálni azokkal az amerikai ésangol tudósítókkal, akik erényt kovácsolnak abból, hogy ücsörögnek ésutálják a nácikat. Persze hogy nem. Az elképzelhető legunalmasabb,legsivárabb dolgokat írják, és Dutzi akármilyen színben tűnik is fel, olyanorra van, mint egy vadászkopónak. Nagy szerencse, hogy kedveli magát.

224

Nyitott kapu.- Mihez?- Tudja azt maga, édesem. Akár magához a Führerhez is bejuthat, és ő

nem olyan rossz fickó. Nem úriember, mint Dutzi, Papen és mások, de ahatalom itala gyorsan a fejébe száll az embernek, és ezt meg kell bocsátani.Ha már itt tartunk, hol az ital?

Ám ekkor meghozták. Lady Pleasance két dupla whiskyt rendelt, és azelsőt úgy itta meg tisztán, mintha víz volna. A másodikhoz öntött egy kisszódát, aztán csapongó szónoklatba kezdett a Führer jelleméről.

Mostanra Barbarának elege lett Lady Pleasance-ből, sőt, arra gondolt,hogy talán Berlinből is elege van. Hogyan keveredhetett ebbe a bandába, ésmiért nem vetett véget a dolognak? Tudta a választ. Schmidt professzor és azegyetem befészkelte magát a gondolatai közé, és mint a gyerek, akinekcukorkát kínálnak, szellemes, gunyoros cikkeket fogalmazott aManhattannek, bizalmas híreket ezekről a „kreatúrákról", mert így gondoltrájuk, hírlapi szenzációkat, melyek más körülmények között talán soha nemkerültek volna eléje. Megnyílt egy ajtó, és csupán egyetlen dühös,helytelenítő megjegyzés elég lett volna ahhoz, hogy becsukódjék; ezért aztánkortyolgatta a bort, kényszerítette magát, hogy udvarias legyen, éskérdéseket tett fel Lady Pleasance-nek, aki egyre gyorsabb ütembenrészegedett.

- Maga tetszeni fog a Führernek - közölte bizalmasan Lady Pleasance. -Én nem tartanék ki e mellett a keverékügy mellett. Hogy is van, francia apa?Dutzi azt mondja, maga egyszerűen istenien beszél franciául. Goebbelskicsit zavarban van a franciák miatt, hogy árjának nyilvánítsa-e őket vagysem, de olyan nőnek, aki úgy néz ki, mint maga, nincs miért aggódnia, egykicsit sem. Nincs magában néhány csepp zsidó vér valahonnan? Nincs,persze hogy nincs. Na most, édesem, maga körülbelül olyan magas, mint aFührer, ha nem leli kedvét a magas sarokban. De ne nagyon bizalmaskodjon.Azt hiszem, Dutzinak megvannak a maga tervei. Volt valamikor felesége is,aki meghalt vagy ilyesmi...

- Meghalt vagy ilyesmi?- Vagy altatót vett be. Ki tudja? Nem mintha hibáztatnám érte. Dutzi jó

225

mulatság... de hozzámenni feleségül? Isten ments. Csuda jó egy-két estére,apró kis hóbortnak, de, drágám, erre mindannyian jók, ez az egész jómulatság, tudja, ha nem veszi túl komolyan, és ne nézzen így rám. Nemvallomást teszek, de én igenis megvonom a határt. Göringnél megvonom.Undorító, dagadt disznó, és ezt a szemébe mondtam. Mindegy, a Lügere... jónév, nem gondolja?... Szóval olyan hájas, hogy nem sokra tudja használni,legalábbis így hallottam, és különben is, egy kicsit narkós. Na most Papen,az egészen más. Úriember, csak kicsit hülye, és Dutzi úgy gondolja, hogy aFührernek is elege van belőle. Az ember nem akar olyasvalakivelbarátkozni, akinek kifelé áll a szekere rúdja. Kellemetlenné válhat a dolog.Na, Pleasance majd átsegíti magát a kényes helyeken. Remélem, sokáigmarad, és ne üljön fel ennek a háborús szövegnek. Nem lesz semmiféleháború. Winston, Neville, Tony... az egész társaság egy rakás nyavalygóidióta, ami meg a maguk Daladier-jét illeti, ő a legnagyobb varangyközöttük. Adolf amit akar, azt megszerzi, és a maga módján szerzi meg... azegész rohadt kontinenst...

És így tovább. Megint a telefonhoz ment, és a pincér újabb két duplawhiskyvel jelent meg. Végül, nagy sokára, bizonytalanul fölállt, és így szóltBarbarához:

- El kell csoszognom, drágám. Hamarosan megint csevegünk majd kicsit -s ezzel elindult az ajtó felé.

Amikor Barbara egyedül maradt, csak ült és remegett, aztán, akár egyautomata, a fürdőszobába ment, és hozzálátott, hogy fogat mosson. Majddermedten arra gondolt: mi a csodát csinálok én itt, minek mosok fogat?Komolyan, Barbara, úgy viselkedsz, mint egy gyerek.

Visszatért a nappaliba, mely már egészen besötétedett a leszállóalkonyatban. Lámpát gyújtott, hívta a szobapincért, és valamilyen francia-angol keverék nyelven sikerült vacsorát rendelnie. Elővette a jegyzetfüzetét,aztán eltűnődött. Legalább tíz percig ült ott, kezében tollal, bámulta az üreslapot, aztán sóhajtott, és bevallotta magának, hogy fél. Rájött, hogy nem lesz„Berlini levél". Nem tud itt maradni, és nem tud innen írni. Megteszi, amittennie kell, aztán elmegy. Hirtelen nemcsak Berlinnel, nemcsakNémetországgal volt baj; egész Európa ártalmas lidércnyomássá változottelőtte, s belülről egy hang azt sikoltotta, hogy engedjék ki.

226

Aznap éjjel órákig feküdt ébren. „Haza akarok menni - mondta magában. -Haza akarok menni. Nagyon félek és nagyon magányos vagyok. Ezt nembírom végigcsinálni. Az anyámat és az apámat akarom, egyszerű, hétköznapiembereket akarok látni, akik nem betegek és nem őrültek."

Villanyt gyújtott, fölemelte a telefonkagylót, és tengerentúli beszélgetéstkért. Éjjel egy óra volt, és egy órába telt, mire megkapta Dan TerminalIsland-i irodáját.

- Papa - mondta végre -, te vagy az? Igazán te vagy?- Barbara? Hol a csudában vagy? Megpróbáltuk elérni a hajót.- Nem szálltam fel rá, papa. Berlinben vagyok.- Berlinben? Te viccelsz.- Ez az igazság.- Jóságos Isten, mi az ördögöt keresel azon a mocskos helyen? Jól vagy?- Jól, papa. Csak egy kis honvágyam van. Ne szidj meg. Egy cikken

dolgozom. írtam anyának. Tudom, hogy neked is írnom kellett volna, detudtam, mennyire aggódnál.

- Hát, aggódom is. El se tudom mondani, mennyire aggódom. Neked ottsemmi keresnivalód. El fog szabadulni a pokol. Kicsim, kérlek, gyere elonnan.

- Hogy van Joe és May Ling?- Jól, jól. Joe fent van Higate-ben. Hol szálltál meg?- Egy nagyon flancos szállodában, Adlon a neve. Jól vagyok. És

nemsokára hazamegyek, megígérem.- Már olyan régen távol vagy, Barbara.- Tudom, papa.- Mikor jössz vissza?- Hamar, ígérem. Nagyon hamar. Papa, megteszel nekem egy szívességet?- Amit csak akarsz.- Hívd fel anyát. Mondd meg neki, hogy jól vagyok. - Barbara

elhallgatott. - Papa, légy kedves hozzá. Nagyon boldogtalan.

227

Barbara ezután jobban érezte magát. Néhány perc múlva elaludt.Másnap reggel tízig aludt, nehezen ébredt, és egy darabig lustán élvezte

az ágy fényűzését, kellemes volt a gondolat, hogy végre döntött és bevallottamagának, hogy az egész vállalkozás tévedés. Gondolatban kidolgozta alépéseket: visszatérni Párizsba, elmenni a lakásába, összecsomagolni aholmiját, levelet írni Limoget-éknek, bevallani a gyávaságát, a rémületét ésa titkosügynöki feladatra való teljes alkalmatlanságát, felhívni az utazásiirodát, kabint foglalni akármelyik Amerikába induló hajóra, elvonatozniCherbourgba, aztán örökre elmenni. Miközben így álmodozott, csöngött atelefon.

Német nyelvű hadarást hallott, melyben felismerte a nevét, majd néhányangol szót.

- Igen, Barbara Lavette vagyok - mondta.Frank Bradley hangja:- Barbara, az isten szerelmére, te vagy az? Hallasz?- Persze hogy hallak, Frank.- Tudod, minden berlini szállodát felhívtunk. Végül elértem apádat Los

Angelesben. Mostantól fogva, kérlek, nagyon kérlek, tudasd velem, hol vagy.- Frank, semmi ok az izgalomra. Tökéletesen jól vagyok. Most pedig

szeretném elmondani, hogyan döntöttem...- Várj, hallgass ide. Jön rólad egy remek kép a New York Times negyedik

oldalán. A holnapi újságban. Van egy kefelevonatom. A címe: A szépség ésa szörnyeteg. Az a lényeg, hogy azt szeretném, ha bejutnál valamelyikhez...Hitlerhez, Göringhez... és interjút készítenél. Tudom, hogy nem könnyűfeladat, de bízom benned. És figyelj, csak jegyzeteket készíts. Nem kellmegírnod a cikket, amíg vissza nem érsz Párizsba. Aztán abbahagyhatod. Azégig reklámozzuk, úgyhogy, kislány, tedd a dolgodat.

- Frank...- Ha bármire szükséged van... pénzre, akármire... csak tudasd velünk. És

figyelj, van egy Buck Crombie nevű fickó az amerikai követségen. Régiosztálytársam. Táviratoztam neki, úgyhogy ha barát kell a szükségben, ő ottvan.

228

- Frank, miből gondolod, hogy interjút tudok készíteni valamelyikkel?- Mondtam. Bizalom. És készíts jegyzeteket. Három cikket is írhatsz

nekünk, és hidd el, a kiadók a szájuk szélét fogják nyalogatni. Úgyhogycsináld csak.

- Frank - esdekelt Barbara -, nem bírom. Furcsa hely ez. Azt hiszem,egyáltalán nem kellett volna idejönnöm.

- Angyalom, ne kábíts. Ott vagy. Nem kell örökké ott maradnod. Csakszerezd meg, amire szükséged van.

Barbara letette a telefont, megvetette a határozatlanságát erőtlenségét ésdöntésképtelenségét, elismerve magában hogy amikor a tulajdonságokatosztogatták, ő mindenféle egyéniség nélkül került ki a dologból. „És nincsbennem elszántság - mondta magában. - Mindenki tud változtatni azelhatározásán."

Miközben öltözködött, kopogtattak: két tucat friss, sárga rózsa, anappaliban lévők helyére. Levelet is mellékeltek „Nyakig merültem apolitika unalmas ügyeibe. Bocsásson meg, hogy elhanyagolom alegelbűvölőbb útitársat. Velem ebédel? Egy órakor a hallban leszek. Nemélem túl, ha nem jön el." Franz Von Harbin báró írta alá.

Nem volt se válaszcím, se telefonszám. Visszautasíthatta volna azzal,hogy nem megy el. Még csak fél tizenkettő volt Maradt még időösszecsomagolni és a pályaudvarra taxizni. Nem kényszerült arra, hogyengedelmeskedjék Frank Bradley ellentmondást nem tűrő parancsának, sarra se volt szüksége, hogy fenntartsa kapcsolatát a Manhattan Maganize-nal - mindkettőt ésszerű érvnek találta, aztán elvetette. Korábbi hangulataeltűnt, és azt mondta magában, hogy bolond lenne, ha nem használná ki ahelyzetet, melybe belecsöppent. Meg azt is mondta, hogy valóban elégnehezen bocsátaná meg önmagának, ha egyszerűen elfeledkezne Schmidtprofesszorról, és kivonná magát a Limoget-éknek vállalt kötelezettség alólazzal, hogy egy levélben bevallja az alkalmatlanságát és a gyávaságát.

Elővette a jegyzetfüzetét, és hozzálátott, hogy leírja a Lady Pleasance-szelfolytatott beszélgetéséből mindazt, amire emlékezett, és örült, hogy el tudjacsípni az angol nő hangsúlyait és hanghordozását. Pontosan egy órakorlement a hallba, kitartóan szürke, rakott gyapjúszoknyát, fehér vászonblúzt,

229

szürke kardigánt és angol trottőrcipőt viselt. Ha Dutzi el akarja vinniebédelni, vigye el ebben az öltözékben.

A férfi nagyon szertartásosan üdvözölte, csak enyhe, gúnyos mosolyjelezte, hogyan vélekedik az öltözékéről.

- Együnk itt, jó? A konyha francia, de nagyon jó.Az étteremben a főpincér majdnem összeesett a görcsös alázatosságtól.

Ez új élmény volt Barbarának. A pincérek úgy viselkedtek, mintha a bárószolgálói volnának, mintha nemcsak az ételt kínálnák fel neki, hanem azéletüket is. A lány alig bírta magába fojtani a nevetést.

Megköszönte a férfinak a virágot.- De mintha pénzkidobás volna - mondta. - Az előbbi csokor még napokig

gyönyörű lett volna.- Lehetséges. De akkor meg lettem volna fosztva a lehetőségtől, hogy

hódolattal adózzam egy gyönyörű amerikai nőnek, nem?- Nem hiszem, hogy szükség volna akármilyen hódolatra, hogy a maga

szavával éljek. Igazán nagyon is kedves volt hozzám.- Örülök, és le vagyok kötelezve. Az amerikaiak mintha... hogy is

mondjam?... ősi utálatot éreznének a rendszerünkkel szemben. Talán megtudom mutatni magának Berlin, Németország kellemesebb oldalát is. Ezértküldtem el magához Lady Pleasance-t. Úgy éreztem, hogy az első napontalán kellemes az anyanyelvén beszélnie. Mit szól Lady Pleasance-hez?

- Nagyon közlékeny volt - válaszolt Barbara lelkesedés nélkül.- Igen. - A férfi mosolyogva vállat vont. - Ő nagy hasznunkra van. A férje

jó barátunk. Szükségünk van barátokra Angliában, ahogy Amerikában is.Kedvesem, habozom, hogy magára akaszkodjam-e, de maga egyedül van, ésholnapután nagy fogadás lesz... étel, tánc... a Kunstler Halléban. Ott lesz aFührer és mások is. Ha nem tudom rávenni, hogy mondjuk az énmeghívómmal elvihessem, akkor talán újságíróként elcsalhatom. Lehetőségez arra, hogy találkozzék néhány emberevő óriással, ahogy maga látja őket.

Barbara gondolkozott egy darabig. Várt, mosolygott.- Honnan tudja, hogy emberevő óriásnak látom őket? - kérdezte.- Ó, hát én nem vagyok teljesen érzéketlen. Maga nem mond véleményt.

230

Egyszerűen hallgat. Még Lady Pleasance sem tudott semmilyen véleménytkicsikarni magából.

- Észre se vettem, hogy ezzel próbálkozik. - Barbara mosolygott. - Igen,szeretnék elmenni. Nagyon kíváncsi vagyok a vezetőikre. Tolmácsolnanekem?

- Boldogan.- Feltehetek majd kérdéseket is? Jut néhány percnél több idő a

beszélgetésre?- Kár, hogy nem a bűverőm vonzza magát.- Attól tartok, nem egészen - mondta Barbara nyersen. - Mint mondtam,

újságíró vagyok.- Teremtek magának lehetőségeket. - Elgondolkodva tanulmányozta a

lányt. - Szólíthatom Barbarának?- Igen.- Akkor szólítson Franznak, ne azon a nevetséges néven, amelyet Lady

Pleasance nyilván közölt magával. Barbara, akkor holnapután hét órakormagáért jövök. . . - A lány blúzát és kardigánját nézte.

- Nem trottőrcipőben megyek - mondta Barbara mosolyogva.A férfi ebéd után távozott, mentegetőzve a nyomasztó követelmények

miatt, melyeket munkája állít elé. Kellemes délután volt, hűs szellőenyhítette a nyári hőséget, és Barbara úgy döntött, hogy további felderítéstvégez a városban. Terv és cél nélkül ballagott végig az Unter den Lindenen aTiergartenig, ahol nézte, hogy játszanak a gyerekek, és egy kíntorna zenéjéthallgatta, egy kis időre elfeledkezve arról, hol van és miért van ott. Amikorvisszatért a szállodába, aprólékosan leírta addigi élményeit, bekapott egyszendvicset és ivott egy kávét a szobájában, azután azzal töltötte az estét,hogy kidolgozott egy sor kérdést, amit a Harmadik Birodalom azonvezetőjének tesz majd föl, akit Harbin eléje állít. Gondolatai eközben ajövendő elkerülhetetlennek hitt pillanata körül kalandoztak, amikor Harbinmegkísérel majd szeretkezni vele. Nem volt együgyű, és eléggé tisztábanvolt a tulajdon vonzerejével ahhoz, hogy ne kételkedjék ennekbekövetkeztében, de a puszta gondolattól is hideg futkározott a hátán. Ezt a

231

reakcióját nem tudta másképp magyarázni, mint a náci Németországlétezésével szemben érzett tökéletes elutasításként. Már két napot töltött elegy tiszta, jól szervezett és bizonyos szempontból nagyon szép városban.Senki nem bánt vele barátságtalanul, és Von Harbin báró minden alkalommalmaga volt a megtestesült udvariasság, törődés és kifogástalan viselkedés.Barbara nagyon önálló és magabiztos fiatal nő volt; ismerte és értékelte ezta tulajdonságát; és azt is tudta, hogy ma nagyon különbözik attól a tágra nyíltszemű főiskolástól, aki öt évvel ezelőtt felszállt a vonatra, hogy visszatérjenKaliforniába. Azt is tudta azonban, hogy amióta megérkezett Berlinbe, olyanfélelem motoszkál benne, amelyet egyszerűen nem tudott elhessegetnimagától.

Úgy bújt az ágyba, hogy semmilyen megoldást nem talált a Harbin-problémára, de azt mondta magában, hogy majd annak idején foglalkozikvele. Másnap reggel korán ébredt, úgy érezte, farkaséhes, és kolbászból,tojásból, sült burgonyából, zsemléből és kávéból álló hatalmas reggelitevett a szálloda éttermében. Előző nap szinte semmit nem evett, a bárójelenléte megfosztotta étvágyától, aztán be kellett érnie a szobájábanelfogyasztott szendviccsel. Most jobban érezte magát, és miközbencéltudatosan így szólt magában: „ördög vigye a következményeket, aztmondtam, megcsinálom, és meg is fogom", hosszú léptekkel végigment azUnter den Lindenen a Friedrich Wilhelm Egyetemig. Semmi rossz, semmifurcsa, semmi gyanús nem volt abban, amit tett. Schmidt professzor kétkönyvet is írt, a Faj és vallást 1936-ban és az Árja filozófiát 1937-ben.Egyik könyvet sem lehetett kapni Párizsban, de tudta, hogy New Yorkbanlefordították és kiadták az Árja filozófiát, amelyről gyilkos kritikát olvasotta párizsi Tribune-ban. A kritikus Schmidtnek azt a kísérletét, hogyösszekapcsolja a Bhagavad-Gítát Hitlernek a felsőbbrendű fajról alkotottelméleteivel, valamint Bormann, Rosenberg és Himmler átgondolatlanteológiájával, gyermetegnek és ízléstelennek találta. Barbara benyomása azvolt, hogy ez az ember önfenntartási gyakorlatot hajt végre, de ez csakfeltételezés volt, mivel nem olvasta a könyvet. A művet azonban elégőrültnek látta ahhoz, hogy indokoljon egy a szerzővel készítendő interjút.

Az egyetem gótikus méhében elrejtett dékáni hivatalban nagy örömére egyolyan fiatal nőre akadt, aki elég jól beszélt franciául ahhoz, hogyelmagyarázza, Schmidt professzor nem tanít az első nyári kurzuson. A fiatal

232

nő úgy gondolta, hogy a professzor talán megtalálható a lakásán, aKurfürstendammon.

Ha Barbara sétálni óhajt, körülbelül három kilométert kell megtennie, azUnter den Lindenről a Herman Göring Strassé-ra fordul, majd a PotsdamerStrasséra, aztán jobb kéz felé megtalálja. De jobb lesz, mondta a nő, ha aFráulein inkább beül egy taxiba.

Barbara a gyaloglás mellett döntött. Ez az egyetlen módja annak, hogyvalóban lássa a várost, hogy érezze a légkört, és gyerek volt még az idő.Elment a Kaiser Schloss fenyegető tömbje mellett, a Göring Strasse-iparkok és középületek mellett, a kancellária mellett, mintha álombansétálna, vagy egy rémmese lapjain, az egész mégis tökéletesen szokványosvolt. Aztán egy üzletekkel szegélyezett utcába ért, ahol az egyik bolt be voltdeszkázva, a deszkára pedig a JUDE szót firkálták; milyen furcsa ésborzongató, az első jele mindannak, amiről olvasott! Milyen hozzáértőek éstiszták, gondolta magában. Elrejtik a dolgokat az emberek szeme elől.

A Kurfürstendammon bérházak álltak. Furcsa módon ismerősnek érezteőket; Párizsban is látni pontosan ilyen utcákat. A házszámokat kezdte nézni,kereste a professzor házát.

Ekkor Barbara kisebb tömeget látott maga előtt az utcán, és egy korlátot,mely a forgalmat egyetlen, szűk sávba terelte. Két embert látott aközegészségügyi dolgozók fehér egyenruhájában. A korlát mellett álltak. Ajárdán egy tucat bámészkodó figyelt csendben. Kint az utcán férfiak és nőksöpörtek valamit, ami egy csatorna hordalékának látszott, s amiről Barbaraúgy gondolta, hogy egy törött vagy eldugult csatornából ömlött ki. Amikorközelebb ért a csoporthoz, erősebben érezte a csatornaszagot, és az utcánnedves maradványokat látott, melyek emberi ürüléknek, azonosíthatatlan,fekete hulladékcsomóknak és -rétegeknek látszottak, s melyek nyilvánvalóana csatornából törtek elő. Vagy tizennégyen-tizenöten söpörték a szennyettöbb kupacba. A férfiak és nők nem voltak fiatalok. Legtöbbjük ötvenes-hatvanas éveiben járt, némelyikük idősebb is; egy nagyon öreg, ősz asszonyszemmel láthatóan gyenge volt. Rendes ruhában voltak, és több férfi isszemüveget viselt. Ha Barbara hétköznapi körülmények között találkozikezekkel az emberekkel, az lett volna a benyomása róluk, hogy értelmiségiekés feleségeik - orvosok, ügyvédek, üzlettulajdonosok, tanárok. A munkát

233

négy tagbaszakadt férfi irányította, aki a kora nyári idő ellenére övesesőkabátot és kalapot viselt. Ez a négy férfi parancsokat üvöltözött asepregetőknek, lökdöste őket és rájuk förmedt, amikor a tempójuk lassult. Akét közegészségügyi dolgozó csendben állt, ahogy a járdán ácsorgóbámészkodók is. A csoport mögött egy közegészségügyi teherkocsi és kétfekete autó állt.

Barbara odaért a csoporthoz, megállt és figyelt, ellenállt a késztetésnek,hogy félrefordítsa a tekintetét és gyorsan továbbmenjen. Remegett;émelygést érzett; mégsem tudott elszakadni a jelenettől. A párizsiújságokban számos beszámolót olvasott már arról, hogy a zsidókat rövidúton kiráncigálják otthonukból utcát söpörni, a látvány azonban irtózatosanmás volt, mint az írásos beszámoló. Nem az töltötte el dermedt rémülettel,amit csináltak, hanem a bámészkodók és a két közegészségügyikifejezéstelen arca, hallgatása; ez, meg az, hogy semmit nem értett abból, mitüvöltöznek és milyen szitkokat szórnak a testes, esőkabátos férfiak asöprögetőkre, megerősítette azt az érzését, hogy lidércnyomásos álombacsöppent.

Mostanra a szenny javát kupacokba söpörték. Az idős férfiak és nőkszünetet tartottak a munkában, és az egyik esőkabátos mondott valamit aközegészségügyi dolgozóknak. Erre azok odaléptek a teherautóhoz, és kétüres fémtartállyal tértek vissza, melyeket a szeméthalmok mellé állítottak.Visszaindultak a teherautóhoz, de megállította őket az esőkabátos parancsa.Aztán párbeszéd következett. Barbara úgy látta, mintha vitatkoznának azesőkabátossal. Ez utóbbi hirtelen fölemelte a hangját és ordítani kezdett. Akét közegészségügyi vállat vont és félreállt.

Ekkor néhány bámészkodó megfordult és elment. Más járókelők megállásnélkül továbbmentek, oda sem pillantottak, mi történik. Barbarának azt súgtaaz ösztöne, hogy menjen el, hogy hagyja annyiban, tűnjön el, mielőttbekövetkezik az, ami majd be fog következni; ám egy nagyobb erő otttartotta. Abban a pillanatban elfeledkezett arról, hogy éppen Schmidtprofesszort akarja megkeresni; mindenről megfeledkezett, kivéve a szemeelőtt zajló drámáról.

Az az esőkabátos, aki az imént a közegészségügyi dolgozókkal vitatkozott,most az egyik söprögetőhöz fordult. Ez az ember közel hetvenévesnek

234

látszott; csapott vállú, tudós külsejű férfi volt, kopasz fejét ősz hajszegélyezte, rendes, barna öltönyt, fehér inget és sötét nyakkendőt viselt.

Az esőkabátos az egyik hulladékhalomra mutatott és parancsot adott. Azöregember nem mozdult, nem válaszolt, csak nézett rá. Az esőkabátos emelthangon megint kiadta a parancsot, miközben az egyik fémtartályra mutatott.Szándéka nyilvánvaló volt. Az öregembernek puszta kézzel kellett volnafölszednie és a tartályba tennie a mocskot, és Barbara most rájött, hogy aközegészségügyiek valószínűleg lapátért indultak a teherautóhoz, amikormegállították őket.

Az utcán minden hang, minden mozgás elhalt. A bámészkodók, aközegészségügyiek, a söprögetők - mindannyian dermedten álltak, azesőkabátost és az öregembert figyelték. A másik három esőkabátos mostelindult az öreg felé.

Ismét parancs, ezúttal halkan és fagyosan. Az öregember a fejét rázta éssóhajtott. Az esőkabátos előrelépett, és nyitott tenyérrel pofon vágta azöregembert, mire az a szemétkupacra rogyott. Amikor megpróbálta odébbvonszolni magát, az esőkabátos úgy belerúgott, hogy az öreg megintbelezuhant a mocsokba, aztán lehajolt, a gallérjánál fogva talpra állította, éshátralendítette a kezét, hogy újból megüsse.

Barbara nem bírta tovább.- Elég! - kiáltotta. - Elég volt, maga állat!Az esőkabátos ütésre emelt kézzel megmerevedett, miközben még mindig

gallérjánál fogta a remegő öregembert. Barbarára nézett. Mindenki Barbarátbámulta. Az esőkabátos elvigyorodott, majd eltűnt arcáról a vigyor, ésnémetül ráförmedt. Aztán megütötte az öregembert.

Barbara később nem emlékezett tisztán, mi történt a következő néhánymásodpercben. Addig még életében nem folyamodott erőszakhoz, soha nemkeveredett verekedésbe, soha nem ütött, és soha nem ütötték meg; amit tett,minden gondolkodás és megfontolás nélkül tette. Az esőkabátosra vetettemagát, a nála lévő bőrtáskát a feje felé lendítette. Az öregember, akit a férfimég mindig a gallérjánál tartott, közte és Barbara között állt, és azesőkabátos nem tudta elhárítani az ütést. A halántékán találta el, amitőlmegtántorodott. A három másik esőkabátos Barbarára vetette magát és

235

megragadták; de ekkor a lány minden józan esze elszállt, küzdött, akár egyvadmacska, harapta a kezüket, ahol fogták, karmolt, rúgott. A negyedikesőkabátos elengedte az öregembert, káromkodott és a szemére szorította akezét. Aztán csatlakozott a másik háromhoz, és sikerült pofon vágniaBarbarát, erős, fájdalmas ütést mért rá, ám a lány ezt abban a pillanatbanalig érezte.

Aztán elmúlt a görcs, a düh elszállt belőle, nem küzdött tovább, csak álltott remegve és zokogva a három férfi szorításában; de még a kínnak és amegaláztatásnak ebben a pillanatában is érzékelte, hogy senki egy lépést semtett érte. Senki sem mozdult vagy szólalt meg az esőkabátosokon kívül, sema közegészségügyi dolgozók, sem a bámészkodók, sem a seprűsöregemberek. Némán figyelték, amint a férfi, akit a lány a táskájával eltalált,fölemelte a kezét, hogy újra megüsse. Egyik fogva tartója rámordult,elengedte Barbarát és félrelökte a negyedik férfit. Aztán Barbarához fordult,gyorsan és mérgesen megszólalt.

- Nem beszélek németül - nyögte ki valahogy a lány.A negyedik esőkabátos, aki megverte az öregembert - aki most a járdán

hevert és orrából ömlött a vér -, a negyedik férfi Barbarához hajolt, míg azarca már csak néhány centire volt a lányétól. Egyik fogva tartója mondottvalamit a férfinak. Ő a fejét rázta és mosolygott. Aztán Barbara arcábaköpött.

Ettől mintha áramütés érte volna a lányt. Már nem remegett, nem zokogott.Úgy érezte, valami a belsejében jéggé fagyott, aztán lassan és kimérten ígyszólt:

- Maga mocskos náci disznó. Nem félek magától. Egyáltalán nem félek.Érti?

Társa félrelökte a férfit, és mondott valamit a másik kettőnek. Aztán asöprögetőkhöz fordult, és rájuk mordult. Az a két férfi, aki Barbarát fogta,arrafelé vezette a lányt, amerre a két fekete autó állt. Kezdetben ellenkezett.Aztán, mivel nem akarta annak a megaláztatásnak alávetni magát, hogyátvonszolják a mocskos utcán, elindult velük az autók felé. Kinyitották azegyik kocsi hátsó ajtaját, és intettek, hogy szálljon be. O fázott, fáradt volt,gyenge, kimerült, de már nem hisztériázott, nem félt. Az egyik férfi melléje

236

ült. A másik visszament oda, ahol a táskája földre esett, fölvette, és amikorvisszatért, a kezébe nyomta. Aztán beszállt az autóba és elhajtottak.

Barbara elővett egy zsebkendőt a táskából, megtörölte az arcát, aztánmegnézte magát a kézitükörben. Vörös hurka volt az arcán, ahol megütötték,de fölötte a szeme nem sérült, nem duzzadt meg. A mellette ülő férfi is, asofőr is hallgatott. Semmi értelme nem volt megkérdezni, hová viszik. Vagynem beszéltek angolul, vagy nem akartak. Hátradőlt az ülésen, kiürültekbelőle az érzelmek. Nem tehetett mást, várakozott.

Mindössze néhány percig autóztak, úgy gondolta, nem többet egykilométernél, aztán befordultak egy szűk utcába, és megálltak egy szürkekőépület előtt. A kapu fölött bronzbetűkkel ez állt: POLIZEIAMT. Barbaramegkönnyebbülten sóhajtott. Legalább a rendőrségre vitték, nem valamirettenetes Gestapo-házba.

A mellette ülő férfi kiszállt, és intett, hogy kövesse; aztán két esőkabátosbetessékelte az épületbe. Barbara soha nem járt még rendőrségen, seAmerikában, se máshol, úgyhogy nem volt összehasonlítási alapja. Tágas,sötétzöldre festett, cementpadlós előtérben találta magát, kétoldalt padok,lépcső vezetett fel az emeletre, egy fakorlát közepén ajtó nyílt, mögötteegyenruhás férfi ült egy íróasztalnál. Bementek az ajtón, aztán az íróasztalelőtt állt, mindkét oldalán egy-egy esőkabátos. Egyikük az íróasztalnál ülőférfival beszélt; Barbara ott állt, amíg tartott a beszélgetés, az íróasztalnálülő férfi jegyezgetett az előtte fekvő füzetbe. Aztán a két esőkabátosmegfordult és kiment, ott hagyták Barbarát, miközben az íróasztal mögött ülőférfi tovább jegyezgetett a füzetébe.

Végül befejezte, és elgondolkodva nézett föl rá. Tömzsi, kerek arcú férfivolt, apró szeme kék, nagyon kicsi száját folyton biggyesztette.

- Englisch? - kérdezte a lánytól.- Amerikai vagyok.- A, Amerikanerin. - Nyilvánvalóan eddig terjedt az angolsága. Az egyik

padra mutatott. - Sitzen! - Barbara odament a padhoz és leült. A falon veleszemben függő óra egy órát mutatott. Hová tűnt a délelőtt? Mintha lyuktámadt volna az életében, mintha azóta, ami odakint a Kurfürstendammontörtént, egy örökkévalóság telt volna el. Az íróasztalnál ülő férfi fölemelte a

237

telefonkagylót és beszélt. Aztán megint csend. Furcsa nyugalom volt ahhozképest, hogy egy rendőrőrsön ült. Aztán egy civil ruhás férfi jött le alépcsőn. Barbara éppen Adolf Hitlernek a lépcső melletti falon függő nagyfényképét nézte, s azon gondolkodott, ahogy már addig is többször, milyennevetséges az az apró, chaplini bajusz - aztán észrevette a lépcsőn a férfit:bajusza nem volt, de meglepően hasonlított Hitlerre. Barbara azon tűnődött,vajon tudja-e ezt a férfi is. Aztán hirtelen beléhasított, hogy valamilyenokból nem tud tökéletesen jelenlegi helyzetére összpontosítani, hogy egykülföldi rendőrségen ül, nyilvánvalóan letartóztatásban, és a nyelvet sembeszéli - hanem valamiféle álmodozásba merül. Az egész azonban olyanvolt, mint egy ördögi, buta, lehetetlen álom.

A férfi, aki a bajusz nélküli Hitlerre hasonlított, az íróasztalhoz lépett, ésmondott valamit az ott ülő rendőrnek, aki Barbarára mutatott. A férfi erreBarbarához ment, és így szólt angolul:

- Az én nevem Schlemer, Schlemer felügyelő. Önt hogy hívják, Fräulein?- Barbara Lavette.- Értem. Jó. Jöjjön velem, kérem. - Rossz kiejtéssel, de különben

folyékony és nyelvtanilag helyes angolsággal beszélt. Fölkísérte Barbarát alépcsőn, majd végig egy folyosón, ahol benyitott egy kis szobába, melybeníróasztal, több faszék, egy könyvespolc és egy iratszekrény állt, az ajtóvalszemben pedig a Führer újabb képe lógott.

- Kérem, üljön le, Fräulein - mondta, és egy székre mutatott. Ablak is volta szobában. Schlemer meggyújtotta az íróasztallámpát és Barbara arcátkémlelte. - Hol szerezte ezt a sérülést?

- Az egyik embere élvezi, hogy nőket... meg öregembereket verhet.Schlemer megkerülte az íróasztalt, és leült mögé, Barbarával szemben.- Ők nem az én embereim. Az én embereim nem élvezik, hogy nőket vagy

öregembereket verhetnek.- Ők tartóztattak le... ha le vagyok tartóztatva. Elszakították a ruhámat, és

végigvonszoltak az utcán - mondta Barbara fagyosan és dühödten.- Óhajtja, hogy egy orvos megvizsgálja, Fräulein?- Nem, semmi bajom. Csak azt szeretném tudni, miért löktek be egy

238

autóba és hoztak ide.- Ön amerikai?- Igen.- Mit csinál Németországban?- Újságíró vagyok. A lapom bízott meg egy feladattal. De még nem

válaszolt a kérdésemre.- Majd arra is sor kerül. Hol lakik, Fräulein?- Az Adlonban szálltam meg.A férfi különben közömbös arcának kifejezése némiképp megváltozott.

Barbara ezt észrevette.- Le vagyok tartóztatva? - erősködött.- Kérem, mondja el, mi történt.- Sétáltam az utcán...- A Kurfürstendammon? Laknak ott barátai?- Csak sétáltam.- Értem. Csatangolt.- Igen. És akkor láttam azokat az öregembereket, akik a mocskot

söprögették az utcán. Négy esőkabátos férfi felügyelte őket. Aztán az egyikesőkabátos ragaszkodott hozzá, hogy az egyik öregember kezével szedjeössze és tegye egy fémtartályba a mocskot. Az öregember megtagadta. Azesőkabátos bandita akkor ütni kezdte az öregembert. Megpróbáltammegállítani. Akkor engem ütött meg. Aztán a másik három megragadott,beráncigált egy kocsiba, és most itt vagyok.

- Úgy. Nem lett volna szabad közbeavatkoznia, Fräulein. A söprögetőkzsidók voltak, akik közmunkát végeztek a város közegészségügyi helyzeteérdekében. Hálával tartoznak azért, hogy lehetőségeik szerinthozzájárulhatnak a Reich javához. Ha makacsok és önfejűek, akkorfegyelmezni kell őket.

- Azzal, hogy megvernek egy öregembert? Hogy belelökik arccal előreabba a mocsokba?

- Vannak dolgok, Fräulein, amiket ön nem ért.

239

- Hála istennek!- Nehéz helyzetben van. Hogy le van-e tartóztatva? - A férfi vállat vont. -

Nincs más választásom. Megakadályozta az állambiztonsági embereketabban, hogy a kötelességüket teljesítsék. Megtámadta őket. Az egyiket megis ütötte.

- Ez lehetetlen! - kiáltotta Barbara.- Ön azt állítja, újságíró. Nagyon különös, hogy egy újságíró az Adlonban

száll meg.- Biztosítom, felügyelő, hogy nem én választottam az Adlont. De ha én

választottam volna is! Tán nincs jogom eldönteni, melyik hotelben akarokmegszállni?

- Dehogynincs, Fräulein. De ha nem ön válaszotta az Adlont, akkorkicsoda?

- Von Harbin báró ragaszkodott ahhoz, hogy ott szálljak meg.A felügyelő elgondolkodva bámult rá, majd egy hosszú másodperc után

megkérdezte:- A báró a barátja?- Igen.Megint több másodperces hallgatás következett. Aztán Schlemer fölállt.- Bocsásson meg néhány percre, Fräulein... - Kiment a szobából, becsukta

maga mögött az ajtót. Barbara csak ült ott feszengve, elégedetlen voltönmagával, dühös, mert szóba hozta Harbin nevét, és elhatározta, hogyinkább megrohad egy cellában, semmint Harbinhoz forduljon segítségért.Abban a pillanatban Harbin a jelképe volt mindennek, ami aznap történtvele, és rájött, hogy nem merte azt mondani: „Nem, nem a barátom. Mélyenmegvetem."

„Nos - ismerte el magában -, ez van, Barbara. Más anyagból gyúrtak, mintamiből a hősöket. Te félsz." Aztán ezt suttogta: „Ó, istenem, tényleg félek,rettegek. Mi lesz, ha bedugnak egy börtönbe vagy a koncentrációs táborba?Erre még nem is gondoltam."

Ült ott és magában könyörgött, hogy jöjjön már vissza Schlemer, ésmondja meg, milyen sors vár rá. Vajon engedélyezik, hogy felvegye a

240

kapcsolatot az amerikai követséggel? Lehetővé teszik, hogy beszéljen aszüleivel vagy bárkivel?

Aztán a felügyelő visszatért. A lány felállt, hogy szembenézzen vele.- Sajnálom a történteket, Fräulein - mondta a férfi. - Nézze, ezek nem az

én embereim, nem berlini rendőrök. Intézkedtem, hogy egy autó vigye visszaa szállodájába. Bízom benne, hogy megérti. Berlinben nem ez a dolgoktermészetes rendje.

- Úgy érti, hogy elmehetek? - kérdezte Barbara bizonytalanul.- Természetesen. Lekísérem a földszintre.Amikor Barbara visszaérkezett az Adlonba, felment a lakosztályába és

fáradtan egy székbe rogyott. Hogy összekutyult mindent! És most mi lesz?Elmerészkedjen-e ismét a Kurfürstendammra, hogy megkeresse Schmidtprofesszort? Maradhat-e Berlinben? Fog-e aludni éjjel?

Lepillantott, és észrevette, hogy a harisnyája és a cipője csupa mocsok.Hogyhogy nem vette eddig észre? Undorral lerúgta a cipőt, levette aharisnyáját, aztán mindkettőt a szemétkosárba dobta. Megint leült, lehunyta aszemét, csupasz lábát kinyújtotta. Legalább szabad, nem a rendőrségen ül,nem a Gestapón, hanem szabad. Ez is valami. Nem, ez minden.Világéletében szabad volt; ezért sohasem érzékelte a szabadság édes ízét.Még itt, Berlinben is, még a sok bonyodalom kellős közepén is, mellyelszembe kellett néznie, a szabadság olyan édes volt, mint a méz. Aztánmegkönnyebbülését csírájában fojtotta el az öreg zsidó látomása, aki vérzőarccal feküdt a szennyvízben. Hirtelen felfordult a gyomra, beszaladt afürdőszobába és hányt. A vécécsésze fölé hajolva görcsösen öklendezett,míg ki nem ürült a gyomra. A hányástól megkönnyebbült. Az eseményekkezdete óta először érezte magát tisztának és üresnek, a mosdóhoz lépett,megmosta az arcát és a fogát. Éppen akkor kopogtattak, amikor végzett.

- Egy pillanat! - kiáltott ki. Kiöblítette a száját, megtörölte a kezét, aztánmezítláb az ajtóhoz ment és kinyitotta.

Harbin állt előtte.- Bejöhetek? - kérdezte.A lány becsukta mögötte az ajtót. Harbin lassan körbesétált a szobában,

241

belepillantott a szemétkosárba, ahová Barbara a cipőjét és a harisnyájáthajította, majd a lány csupasz lábát nézte. Barbara állt és figyelte. A férfiekkor odalépett, és gyengéden megérintette az arcát.

- Fáj?A lány a fejét rázta.- Barbara, üljön le, kérem. - A lány egy székre huppant. - Ebédelt már?

Enne valamit?- Nem vagyok éhes, köszönöm.A férfi az asztalra tette a kalapját, a sárga rózsák mellé, aztán leült a

kerevetre, a lánnyal szemben.- Felhívták, maga pedig megmondta nekik, hogy engedjenek el. így volt? -

kérdezte Barbara.A férfi bólintott.- Köszönöm. Rettenetesen megijedtem. Nagyon hálás vagyok.- Értem. - Aztán ült csendben, és a lányt bámulta.- Ami a lábamat illeti - mondta Barbara idegesen -, a cipő és a harisnya

csupa mocsok lett. Nem bírtam hozzáérni. Kidobtam.- Megértem. Elszakadt a blúza. Szeretne másikat venni?A lány lepillantott. Hogyhogy nem vette eddig észre, hogy a blúza

elszakadt? Vagy észrevette?- Vegyen fel egy másikat - mondta a férfi fakó hangon. - Húzzon cipőt és

harisnyát is.A lány a hálószobában levette szakadt blúzát, melltartóban és kombinéban

állt, amikor Harbin bement. Az ajtóban megállt.- Fejezze be az öltözködést - mondta. - Amíg öltözik és csomagol,

beszélünk.A lány tiszta blúzt vett elő.- Hogy érti azt, hogy csomagolok?- Elhagyja Németországot. Itt a jegye a fél ötös párizsi vonatra. Addig

már nincs sok időnk.

242

Különös módon nem zavarta a férfi jelenléte a hálószobában. Harbin falatemelt közöttük.

- Nem - mondta a lány dacosan. - Miért kellene elmennem? Még dolgomvan itt. - Aztán hozzátette: - Amiatt, ami történt?

- A Kurfürstendammon? Nem, az gyerekes dolog volt, és meggondolatlan.A másik dolog volt butaság.

A lány belelépett a szoknyájába, és felhúzta a cipzárt.- Miféle másik dolog?- Fejezze be az öltözködést. Az egyetem.A lány éppen harisnyát húzott elő egy fiókból, de most a harisnyával a

kezében megdermedt és a férfira nézett.- Úgy játszadozik, akár egy bolond, akár egy gyerek - mondta a férfi

nyersen. - Maga kommunista?- Nem - suttogta a lány.- Nem. Még egy hülye kommunistának is több esze volna. Akkor micsoda,

szimpatizáns?- Nem.- Mindegy, most már nem számít. Azt hitte, hogy elmehet az egyetemre,

kérdezősködhet Schmidt felől és azzal vége?- Azért mentem oda, hogy interjút készítsek vele - mondta a lány

kétségbeesve.- Micsoda zagyvaság! Azért küldte a szerkesztője Berlinbe, hogy interjút

készítsen egy bolonddal, aki azt hitte, hogy idióta könyvek megírásával porthinthet a szemünkbe? Rengeteg idióta könyvünk van, de ezeket idióták írták,nem pedig fellegekben járó bolondok. Honnan hallott maga egyáltalánSchmidtről? Nem adták ki a könyveit Franciaországban. Maga nem olvasnémetül. Ezekre a dolgokra nem gondolt?

A lány tiltakozni akart, hogy az Árja filozófiát olvasta angolul, aztánrájött, hogy az ilyesfajta tiltakozásnak sincs több értelme, mint bárminek,amit eddig tett. Ajkát harapdálva felhúzta a harisnyáját.

- Aztán nyugodtan elsétált a Kurfürstendammra. Szerencsére

243

letartóztatták, mielőtt Schmidt lakásához ért volna. A Gestapo még mindigkutat a lakásban, apró darabokra szedi szét. Remek dolog lett volna, habesétál oda és Schmidt professzort keresi. Ugyanis, drága Barbarám,Wolfgang Schmidt professzor tegnap meghalt. Meghalt, miután a Gestapohárom nap és három éjjel vallatta. De hadd legyek brutálisan őszinte.Agyonverték. És ugyanez a Gestapo, drágám, most arra vár, hogy magamegpróbál kapcsolatba lépni Schmidt professzorral. Nem azt mondom, hogymagát is agyonvernék. Végül is maga tudósító, amerikai állampolgár, és egynagyon gazdag család lánya. Most még nincsenek tisztában a párizsikapcsolataival, de rá tudnak jönni, higgye el nekem. És ez átkozottulkellemetlen lesz magának, irgalmatlanul kellemetlen.

Elhallgatott. Barbara nem szólt, csak nézte.- Vegye fel a cipőjét és csomagoljon - mondta a férfi.A lány cipőt húzott, aztán kinyitott egy bőröndöt, és gépiesen beletette a

ruháit. Harbin figyelte. Aztán a lány megállt, és a férfi felé fordult.- Miért csinálja ezt? Miért mondja el nekem mindezt?- Mert ha nem nyitja ki a szemét, sohasem marad meg ezen a világon.

Maga nem európai. Menjen haza. Különben belepusztul az őrültártatlanságába. Hát fogalma sincs arról, hogy ki vagyok én, hogy miféle helyez? Vagy hogy milyen őrült játékot játszik? Tudja, miért magát választották?Mert maga ártatlan, mert ez süt a szeméből, mert maga betege annak atévhitnek, hogy az emberek jók. Igen! Betege! Ez ma nem erény. Betegség.Vidáman beszél arról, hogy interjút készít Hitlerrel és Göringgel. Tudja,hogy mik ők, hogy mik vagyunk mi mindannyian? Tudja, hol voltam tegnapreggel? Néztem, hogyan végeznek Schmidt professzorral. Fél órán át ezzelszórakoztattak.

A lány végzett a csomagolással, nem bírt megszólalni, sehogy sem bírtválaszolni. Amikor a táskáit becsomagolta, Harbin hordárért telefonált.Miközben lefelé mentek a lifttel, Barbara így szólt:

- Ki kell fizetnem a számlát.- Arról már gondoskodtam.- Nem - tiltakozott a lány. - Nem engedhetem, hogy...

244

- Már elintéztem - mondta a férfi mogorván. - Nincs vesztegetni valóidőnk.

A szálloda előtt ugyanaz a fekete Mercedes várakozott, amelyik apályaudvarról az Adlonba vitte. Harbin betessékelte, aztán ő is beszállt.Nem adott utasítást a sofőrnek, aki nyilvánvalóan tudta, hová mennek; ésamikor már úton voltak, a férfi benyúlt a belső zsebébe, és átadtaBarbarának az útlevelét meg a vonatjegyét. Egy szót sem szólt, amíg akocsiban ültek. Miután alig negyedórával a vonat indulása előtt a lánycsomagjait bevitték a kupéba, és ők a peronon, a vagon mellett álltak,Harbin végre feléje fordult és megszólalt:

- Barbara, öreg vagyok már ahhoz, hogy szerelmes legyek, azonkívül túlcinikus és hideg is. Megpróbálok azzal az illúzióval élni, hogy junkervagyok, porosz úriember, aki erős jellemű és becsületes. De abecsületességem színlelés, a képzelgéseim hazugságok, és disznókatszolgálok egy disznóólban. .. amivel nem akarom azt mondani, hogyvalamivel is jobb vagyok a többi disznónál. De szeretném, ha tudná, hogy haitt maradna, úgy viselkednék magával, ahogy úriemberhez illik. Egy rövidideig táplálta bennem az illúziót, hogy még mindig tudok érezni, hogy tudokszeretni, hogy van még bennem valami abból, amit az emberek azelőtttisztességnek neveztek. De ez ugyanolyan álom, mint a többi képzelgésem.

- Nem lesz semmi baja? - kérdezte a lány szomorúan. - Nem fogjákmegbüntetni?

A férfi vállat vont.- Azt hiszem, még hasznukra lehetek. Ötvenkét éves vagyok, Barbara.

Nem vagyok elragadtatva az élettől. Úgyhogy nem is ragaszkodom hozzá.- Nekem nagyon fontos.- Ezt köszönöm. Most pedig szálljon fel a vonatra.Nem próbálta megcsókolni, és a lány sem tudta rászánni magát, hogy

megcsókolja. Felszállt a vonatra, és bement a fülkébe. Az ablakból látta,hogy a férfi elgondolkodva áll, nézi, amint elindul a vonat.

245

NEGYEDIK RÉSZ

Egymásra találás

246

Dan Lavette Terminal Island-i irodájában ülve kibámult az ablakon aharmadik jacht szinte kész testére, melyet egy pénze elköltésére újmódszereket kereső filmcézárnak épített, és ötvenedik életévén merengett.Fél évszázada, hogy megszületett, volt gazdag, volt szegény, és egyszer-kétszer úgy érezte, érti is, miért él. Az önmagára ébredés pillanatai azonbantiszavirágéletűnek bizonyultak; az elégedetlenség mélyebb volt és tartósabb.Egészséges volt; nem hízott semmit azóta, hogy felhagyott amakrélahalászattal és annak a vállalkozásnak az íróasztalához ült, mely alegjobb esetben szerény hasznot hajtott, a legrosszabban pedig tökéletesenértelmetlen volt. Felesége volt az egyetlen élőlény, akinek valaha sikerülttudatosítania benne saját értékét vagy fontosságát, mostanra mégis eljutottaddig a pontig, hogy már magától értetődőnek vette az asszonyt, és az utóbbiidőben azon kapta magát, hogy egyre gyakrabban gondol Jeanre, aki tízévvel ezelőtt elvált tőle.

Három gyermeket nemzett. A fia, Thomas, számára elveszett. Tíz éve nemis látta. A fiú - aki már kész férfi - huszonhét éves... vagy huszonnyolc? Méga születésnapját is elfelejtette. Kiféle-miféle ez az idegen, akit Jean előszörszült neki? Micsoda ostoba, reménytelen dolog volt ez az egész. Ők kettenévről évre egyre vastagabb és áthatolhatatlanabb falat emeltek maguk közé.May Ling megpróbálta megmagyarázni neki, mi a különbség egy férfi és egyfiú sértett büszkesége között; de Dan büszkesége, érzékenysége vagy félelmemegfoghatatlan volt, nem jutott el a tudatáig. Egyszer megkísérelte, hogyszavakba öntse May Lingnek, hogyan forog az esze kereke egy olyantahónak, bajkeverőnek, amilyennek ő látta magát, de belebonyolódottönelemzési kísérletének ellentmondásaiba, és felhagyott az erőfeszítéssel,hogy megértesse magát az asszonnyal.

Hogy Barbara milyen csoda folytán szerette, azt nem tudta; de a lányvalóban szerette és jól érezte magát vele meg May Linggel. Európából valóvisszatérése óta ideje java részét Los Angelesben töltötte. Beállítottak nekiegy ágyat Feng Wo apó dolgozószobájába, és Barbara az elmúlt háromhónapban ott dolgozott a könyvén, naphosszat az írógépe fölé görnyedt.Kétszer járt San Franciscóban, hogy meglátogassa anyját, de Dan csakannyit tudott kiszedni belőle, hogy e látogatások kellemesen teltek, bár JohnWhittier házának nem lépte át a küszöbét. Dan őt is eléggé idegennek látta,mert az a lány, aki öt évvel ezelőtt elment, sok tekintetben különbözött attól a

247

nőtől, aki visszatért. Most is közvetlen, barátságos és nyitott volt, sőtkedvesebb is, mint főiskolás korában; de lelke legmélyén Dan alapvetőváltozást érzett, sötét szomorúságot, olyan megközelíthetetlen tragédiát,mely falat emelt a lány bensője köré.

- Adj neki időt - mondta May Ling. - Rettenetes dolgokon ment keresztülés sokat szenvedett. A gazdagok gyermekeit jobban megviseli a szenvedés.A szegények gyerekeinek ez száraz valóság és az élet része. Úgyhogy ne légyvele türelmetlen. Eljön az idő, amikor majd kiadja magából.

Eljött az idő. Joe volt az, aki kiváltotta belőle egy otthon töltött hétvégén.Joe volt Dan életében a titok, az ajándék, a rejtély. Dan veszekedett vele,hadakozott és imádta. Rettenetes csatározást folytattak, mert Dan úgyvélekedett, a fiú elpocsékolja a nyarat azzal, hogy a Higate-borgazdaságbandolgozik. Marakodtak a filmeseken is, akiket Joe megvetett, és akik szerintekihasználták Dant, amikor önös érdekből otthonukban mutogatták őt és kínaifeleségét. Joe rossz néven vette, hogy azért hozták létre a hajógyárat, hogyneki legyen miből folytatnia egyetemi tanulmányait; mindig nyomasztottaDan milliomos mágnás múltja, s nem szabadulhatott a bűntudattól sem, hogyapja valaha tizenkét-tizennégy órát dolgozott makrélahalászként. Egyáltalánnem akarta, hogy apja ismét halász legyen, de Dan érezte, hogy a fiú attól istart, hogy belőle esetleg megint hatalommal bíró ember lehet. Joe mindigMay Ling pártján állt. így harcoltak, békejobbot nyújtottak, majd továbbharcoltak, May Ling pedig könyörgött Dannek, hogy vegye már tudomásul, afia ugyanolyan erős akaratú férfi, mint ő, és bánjon vele egyenrangúférfiként.

„Mégis hogyan? - tűnődött most. - Olyan idegen mindenki." Egymásnaknem voltak idegenek; csak ő ült csendben, némán aznap este, amikor Joeotthon volt, hallgatta, amint elmeséli, hogyan halt meg egy mexikói asszony akórházban, míg a diákok ott álltak, a tünetek ismertetését hallgatták,figyeltek, tanultak, miközben az orruk előtt egy emberi lény haldoklott -aztán Joe bánatos, reményvesztett és tehetetlen siráma következett. Miértvette zokon? Miért súgta belül valami: „Az isten verje meg, az a dolga, hogytudja, miért és hogyan halnak meg az emberek! Minek nyafog?" Aztánharagja néma együttérzésbe ment át, amikor Barbara megnyílt és kiöntötte aszívét. Ott folytatta, ahol Joe abbahagyta. Elmesélte, mi történt Toulouse-

248

ban, amikor Marcel meghalt, és először vallotta be, miért mentNémetországba.

- Tudjátok - mondta -, hallottam a sok szörnyűségről, amit elkövettek: akoncentrációs táborokról, a verésekről, a kivégzésekről, de semmi sem voltolyan borzasztó, mint annak az öregembernek a látványa, aki ott feküdt vérzőarccal a szennyvízben, miközben az a vadállat rugdosta és szidalmazta.

Dan most arra gondolt, hogy akkor May Lingre pillantott, az asszony arcameg sem rezdült, de könnyek csorogtak a szeméből, ő maga pedig mindentelsöprő késztetést érzett, hogy megölelje Joe-t és Barbarát, hogymegpróbálja megoltalmazni mindkettőjüket.

Most, a Terminal Island-i irodában, felriadt merengéséből. „A pokolbavele - mormogta. - Remek gyerekek. Megtettem mindent, ami tőlem telik."Majd kikiáltott a titkárnőnek:

- Bertha!Az asszony futva jött be. Bertha Mendoza alacsony, testes, középkorú nő

volt. Dan könyvelőnek vette fel Feng Wo halála után, és megállapodtak,hogy ő lesz a titkárnője is, vagyis ő alkotja majd a teljes irodai állományt.Az asszony kitűnő könyvelő volt, jó gépíró, és mintha a gyorsíráshoz is értettvolna. Heves vérű mexikói volt, akinek négy gyerekről kellett gondoskodnia.

- Úgy kiabál, mintha San Pedróban kellene meghallanom! - mondta.- Hol az ördögben van az admirális? Azt mondta, tíz órára itt lesz.- Aki admirális, az admirális, Mr. Lavette. Gondolja, hogy egy ilyen

emberrel is úgy erőszakoskodhat, mint velem? Ugyan már. De mégmennyire, hogy nem, uram.

- Biztos, hogy ez az admirális azt mondta, eljön?- Gondolja, hogy én találtam ki?- Oké, oké - mondta Dan. - Elnézést.- Mindig kiabál, aztán meg elnézést kér.- Ne oktasson. Csak hozza be, ha megjött.Idegesítette, hogy ül az irodájában, és nem csinál semmit.Régen mindig mások ültek az irodában, és tették, amit tenniük kellett.

249

Szinte ellenállhatatlanul vágyott a szabadba, oda, ahol a munka folyt, látni ésfelügyelni akart minden lépést, nyomon követni, miképp alakulnak a dolgok,végignézni a csodát, ahogyan hajó keletkezik a csupasz bordákból és a nyersdeszkákból. Ehelyett itt ül, az idejét vesztegeti, mert Washingtonból jelezték,hogy ma tíz órakor egy bizonyos Emory Scott Land admirális fogjafelkeresni. Már tizenegy is elmúlt. Miközben ott üldögélt és tépelődött,elégedetlenségéről csontig lerágcsálta a húst.

Fél tizenkettő volt, mire az admirális, egy magas, szikár, ősz, hatvanasévei elején járó férfi megérkezett. Mrs. Mendoza diadalittas tekintettelkísérte be az irodába, mintha azt mondaná: „tessék, előkerítettem". A civilruhás férfi odahúzott egy széket Dan asztalához, mentegetőzés nélkül leült,belenézett Dan üres tekintetébe, halványan mosolygó arcába.

- Emory Land vagyok - mondta. - Hallotta már a nevemet? Dan bólintott.- Mit épít odakint? - kérdezte, és kimutatott az ablakon.- Egy harmincöt méteres jachtot valami eszement bolondnak, akinek a

bőre alatt is pénz van.- Átkozottul nagy jacht.- Meg is fizetik. Hollywoodban nincs válság.- Nem szeret jachtot építeni?- Ezek játékszerek. Nem szeretek egymillió dolláros játékokat építeni,

miközben San Pedro és Wilmington tele van olyan emberekkel, akikéheznek, mert nincs munkájuk.

- Erre van megoldás.- Ki vele - mondta Dan nyersen.- Küldje el őket a francba a játékszereikkel.Dan elvigyorodott és a fejét rázta.- Szívesen megtenném. - Kinyitotta a szivardobozt, de az admirális a fejét

rázta. - Zavarja, ha rágyújtok?- Csak tessék. Ugye, Lavette, tudja, ki vagyok? Dan leharapta a szivar

végét, és meggyújtotta.- Szívesen megtenném, admirális. De még mennyire. De tizenegy

250

emberem dolgozik azon a játékon odakint. Ebből élnek, és a fiam is ebbőljárhat orvosira. - Elhallgatott, fújta a füstöt és a szivart vizsgálgatta. - Hogytudom-e, ki maga? Persze hogy tudom. A Hajózási Bizottság főnöke. Dehogy mi szél hozta ide, arról fogalmam sincs. Van egy tetves kis hajóépítőműhelyem, amit csak a szentlélek tart életben. Amit nem perkálok lenyersanyagra meg a fizetésekre, az a bankkölcsönöm részleteire megy el.Játékszereket építek, és azzal áltatom magam, hogy valami nemes céltszolgálok ezen a földön.

- Nahát, ez már sok - mondta halkan az admirális.- Miért?- Nem számítottam rá, hogy egy hajóépítő nemes célt akar szolgálni ezen a

földön. Pénzt keresni, hajót építeni, az igen.- Nem vagyok hajóépítő.- Ki az, Lavette? - kérdezte az admirális csípősen. - Azt hiszi, olyan, mint

maga, nincs még egy, ugye? Hadd mondjak magának valamit. Ez anegyvennyolc nyavalyás állam tele van tetves kis hajóépítő műhelyekkel, demaga legalább egy ugrással előttük van. Maga legalább játékszereket épít. Atöbbiek semmit sem építenek. Semmit. És a vérző, bégető szívüktől még aseggem is kipirul.

- Az én szívem nem vérzik.- Egy fenét nem! Olyan istentelenül sajnálja magát, hogy az már bűzlik.

Jobban, mint a szivarja.- Azért jött ide, hogy ezt közölje velem? - kérdezte Dan dühösen.- Persze. Miért ne? És nem megyek el. Legalább tíz évvel öregebb vagyok

magánál, de attól még kötve hiszem, hogy ki tudna hajítani. Akarjamegpróbálni?

Dan elnevette magát.- A pokolba is, nem, nem akarom megpróbálni. Mit tehetek magáért,

admirális? Nem azért jött ilyen messze Washingtonból, hogy megnézzenmagának.

- Miért is ne. Persze beszélni fogok valamennyiükkel: itt, San Pedróban,Long Beachen, Oaklandben, Sausalitóban, végig az egész parton. Néhánnyal

251

már beszéltem. Maga ezt tetves kis hajóépítő műhelynek nevezi - mondta, éskimutatott az ablakon. - Nem az. Ez egy átkozott jó hajógyár, csak rohad,mint az összes többi hajógyár Amerikában. Tudja, hány hajónk van akereskedelmi flottában?

- Sejtem. Talán ezer.- Akörül. Tíz és fél millió tonna holtteher. Még egy olyan kicsi ország is,

mint Hollandia, nagyobb tonnatartalommal hajózik. És mit gondol, hánykereskedelmi hajót építettünk tavaly?

- Egyet sem?- Nem jár messze az igazságtól. Áruljon el valamit, La-vette, hogyan

vélekedik erről az európai háborúról? Azt hiszi, hogy vicc? Ugyanis eztmondják róla.

- Egyetlen háború sem vicc. A lányom öt hónappal ezelőttNémetországban járt. Nem sokáig, de amíg ott volt, az lidérces volt. Nem,nem hiszem, hogy vicc.

- Mi be fogunk lépni ebbe a háborúba.- Remélem, hogy nem.Az admirális a fejét csóválta.- Senki sem akarja elhinni. Senki sem akar foglalkozni vele. Nekem kell

foglalkoznom vele. Van ezeregyszázötven kereskedelmi hajónk, és ebbenbenne vannak az ócskák is: rozsdás teknők, öreg bárkák, amelyek a Hudsonfolyón vesztegelnek, minden, ami úszik és a statisztika szempontjából szóbajöhet. Nem szívesen gondolok arra, mekkora lenne ez a szám, ha a hajókállapotát is figyelembe vennénk. Na most, mi történik, ha megpróbálunkfegyveres erőket küldeni a tengerentúlra? Hadseregünk nincs, ilyen-olyanhaditengerészetünk, hála istennek, van, de kereskedelmi flottánk nincs. Egyhat hónapos tengeralattjáró-háború egyszerűen megszüntethet bennünket.

- Könnyen lehet - helyeselt Dan.- Ez magát nem bántja?- Nem foglalkozom vele. Az előző háborúban üzemeltettem egy flottát, és

milliomos lettem. Mindent elvesztettem. Az ilyen pénzt ott egye a fene.- Micsoda maga, Lavette, valami átkozott pacifista?

252

Dan megszívta a szivarját, és elgondolkodott.- Nem hinném. Erre így még sohasem gondoltam. Az előző háborúban

figyeltem a hajózási árakat. Minden dollárnyi teher harminc dollárt hozott.Meghíztunk a gyerekek vérén, akik odavesztek. Ha maga hazafit keres,admirális, akkor rossz ajtón kopogtat.

- Olyan embert keresek, akiben van kurázsi.- Ezzel nem hat meg, nem is hízeleg - mondta Dan.- Mi a fene ütött magába, Lavette? Nekem azt mondták, maga afféle

legenda ezen a parton. Elég tetves legenda, ha szabad így fogalmaznom.- Ki mondta ezt magának?- Roosevelt.- Sose találkoztam vele.- Al Smithtől hallotta. Úgy tudom, vele találkozott.- Vele igen. Jól van, admirális, úgy látom, nincs tőlem elragadtatva.

Sebaj. De mit akar?- Azt akarom, hogy hajókat építsen, ne játékszereket. Kereskedelmi

hajókat. Acélból.- Hol?- Ebben a hajógyárban, idekint. Hat hajót el tudna helyezni, és e helyett az

ostoba jacht helyett olyat építhet, ami fontos.- Meglehet. Nem tudom. Sohasem próbáltam még igazi hajót építeni.

Mindent csak fából építettem. De tegyük föl, hogy megteszem. Ki venné megőket? Ki finanszírozná? Ki üzemeltetné őket?

- Mi kezességet vállalunk a finanszírozásért, az árért és az üzemeltetőért.- Ki az a mi?- A bizottság, a kormány. Megszerezzük magának a kölcsönt, és

kezességet vállalunk az eladásért.- Maga tréfál... jóságos isten, ugye nem gondolja komolyan?- Járjon utána, Lavette.- Hány hajót akarnak?

253

- Amennyit építeni tud. Vezessen be három műszakot. Állítsa munkába azegész gyárat. Bővítse. Tisztában vagyok a lehetőségeivel. Maga megvette atengerpart egyik legjobb hajógyárát bagóért, mert a bank szabadulni akarttőle. Fütyülök rá, mi a fenében hisz. Én abban hiszek, hogy ha nem építjükmeg ezeket a hajókat, az egész rohadt világ lángba borul. Mindent tudok azelőző háborúról. Pokolba vele! Elmúlt.

- Mondtam már - szólalt meg Dan egy hosszú pillanat után -, hogy mégsosem építettem vashajót. - Aztán csak ült és bámult az admirálisra, aki hideg és rezzenetlen kék szemével visszabámult rá. - Szükségem van építészekre, mérnökökre, konstruktőrökre, hegesztőkre és szabványokra.

- Megkapja a szabványokat. Segítünk építészeket és mérnököket szerezni.Maga, Lavette, rövidre fogja a dumát. Ez tetszik nekem. . . ha a többi nem is.Úgyhogy mondja meg egyenesen... ha ellátjuk mindazzal, amit mondtam, megtudja építeni a hajókat?

- Meg tudom építeni - mondta Dan. - Mikor kezdjem?- Kezdje máris. Mutassa meg, mit tud, aztán rátérünk a lényegre. Mióta visszatért Európából, Barbara csak bolyongott, nem találta a

helyét, mintha léte elvesztette volna értelmét. Visszatérő álmában öregnek,elhagyatottnak, magányosnak és gyermektelennek látta magát egy idegenföldön. Egy éjszaka felébredt álmából, és görcsös, hisztérikus zokogás törtrá, mely órákig tartott. Amikor végre nekiült, hogy megírja a könyvét, azálmok megszűntek.

Visszatérőben Európából Kaliforniába, néhány napra megállt NewYorkban. Frank Bradley sajtótájékoztatót szervezett a tiszteletére, ésBarbara minden vonakodása és tiltakozása ellenére ragaszkodott hozzá,hogy a lány ott legyen. Afféle híresség lett belőle: az amerikai örökösnő,akit a Gestapo letartóztatott és mindenféle megaláztatásoknak tett ki. Amikora lány erősködött, hogy nem a Gestapo tartóztatta le, hanem a berlinirendőrség, és mindössze néhány óráig tartották fogva egy rendőrőrsön,Bradley könyörgött, hagyja, hogy így tálalják a történetet.

- A legjobb tudomásom szerint - mondta - azok a banditák, akik lefogtak,a Gestapo emberei voltak. A kiadók ezt mindenképpen beveszik. Tízezer

254

dolláros előleget tudok szerezni a könyvedre. Összeszedek húsz cikket, alegjobbakat. Csak a befejezést kell megírnod.

- Nem - mondta Barbara. - Én nem adom ki ezeket a cikkeket, Frank.- Miért?- Mert már nem az vagyok, aki ezeket írta. Mert ezek buta, értelmetlen

pletykák, és én szégyellem őket.- Te megőrültél. Átkozottul jó írások, nincs miért mentegetőznöd. A

pályádnak ezen a pontján nagyon fontos, hogy kiadj egy könyvet. Jót teszneked, és a lapnak is. Tudom, hogy a pénzre fütyülsz. Ez a gazdagság átka.De az élményeidet közzé kell tenned.

- Éppen ez az, Frank. Ha írok, arról akarok írni, hogy mit érzek és mitláttam. Ez nincs benne azokban az ostoba cikkekben.

A vita folytatódott, de Barbara hajthatatlan maradt. Mivel azonban asajtótájékoztatót már megszervezték, beleegyezett, hogy elmegy. Erre aHotel Algonquinban került sor, egy lakosztály nappalijában, melyet Bradleybérelt ki; az első kérdés pedig, amit a New York-i Daily News riporterenekiszegezett, így szólt:

- Igaz-e, Miss Lavette, hogy a szerelme a kommunisták oldalán harcoltSpanyolországban, amikor elesett?

Barbara csak bámult a riporterre, nem szólt semmit, és Frank Bradley, akimellette állt, ezt suttogta:

- Erre ne válaszolj, Barbara.Nem is tudott válaszolni. Összeszorult a torka, a szíve, a lelke.- Milyen benyomásokat szerzett Németországról?- Kiutasították, Miss Lavette?- Vallatták?- Mit tud mondani a Gestapo módszereiről... személyes tapasztalat

alapján?Barbara utat tört magának, és elhagyta a helyiséget. Tette ezt olyan

váratlanul, hogy senki sem próbálta megállítani, Bradley is csak a folyosónérte utol.

255

- Barbara, ezt nem teheted! Az isten szerelmére, így nem lehet kisétálniegy sajtótájékoztatóról.

- Pedig én kisétáltam.- Egy szemernyi tekintettel se vagy rám?A lány hirtelen megállt, és szembefordult a férfival.- Frank, még azokra a kérdésekre se tudok válaszolni, amiket magam

teszek fel magamnak, nemhogy azokra, amiket mások tesznek fel. Tudod,hogy Németország micsoda? Németország a téboly, a legnagyobb borzalom,amit az emberek valaha kitaláltak. Tudod, mi a halál, Frank? Tudod, mi ahaláltusa? Voltál valaha közelebb a halálhoz, mint egy temetőiravatalozóban?

Az újságírók közben kitódultak a folyosóra, és köréjük gyűlve bámulták alányt. Aztán kinyílt a lift ajtaja. Barbara be menekült a liftbe, és az ajtóbecsukódott mögötte. Egy hét múlva, amikor végre-valahára visszatért LosAngelesbe, Bradley ezt írta neki: „Micsoda előadás! Előre eltervezted?Ráadásul másnap Németország és Oroszország aláírta a paktumot.Mellékelem az újságkivágásokat. Ez hogy tetszik: »A téboly, a legnagyobbborzalom, amit az emberek valaha kitaláltak - Barbara Lavette«? A NewYork-i Times címlapja. Drága Barbarám, ha vakon leugrasz a járdáról,akkor is sikerül rózsaágyásba lépned. A legalázatosabban bocsánatodértesedezem oktalan haragom miatt, és viszonzásul olyan munkát ajánlok,amilyet akarsz. Robinson tizenötezerre emelte az előlegre vonatkozóajánlatát, és ugyanekkora garanciát vállal a reklámokra. Könyörgök, egyezzbele, hogy kiadja a könyvet."

Barbara darabokra tépte a levelet. Ettől fogva nem állt szóba FrankBradleyvel, és bontatlanul küldte vissza a leveleit. Elment San Franciscóba,egy napot töltött anyjával - Tom és John Washingtonban volt -, aztánvisszatért Los Angelesbe. A Dan házában töltött második napon, amikorrémálmából felébredt, csak ült az ágyban, és zokogott megállíthatatlanul,míg a hajnal el nem söpörte a sötétséget.

May Ling lépett be a szobájába.- Barbara?- Semmi bajom.

256

May Ling odament hozzá, és megölelte.- Persze hogy nincs. Persze.- Csak egy rossz álom és egy nyomorult éjszaka. Nem tudtam újra

elaludni.- Ismerem az ilyen éjszakákat - mondta May Ling kedvesen. - Akarod

elmondani?- Képtelen vagyok.- Megértem. Drága Barbara, még sohasem ártottam bele magam a

dolgaidba, és tanácsot sem adtam. Ha most megteszem, fontolóra veszed?- Igen.- Nem csak azért, hogy most megszabadulj tőlem? Megígéred?- Igen, megígérem.- Nagyon jó - mondta May Ling szinte kimérten. - Végy hideg zuhanyt,

vedd elő az írógépedet, és írj le mindent. Ahogy tudod.- Ó, May Ling - mondta Barbara szomorúan -, azt se tudom, hol kezdjem.- Nem számít. Csak kezdd el, aztán a helyükre kerülnek a dolgok.Aznap reggel Barbara elkezdte a könyvet. A westwoodi kis ház a béke

kikötője volt. Sürögtek-forogtak a lány körül, kényeztették, és olyanimádattal kezelték, amilyet igazán még soha életében nem tapasztalt. So-toy,aki az érintkezés egyéb formáitól meg volt fosztva, az egyetlenrendelkezésére álló módon fejezte ki szeretetét - sorra főzte az egzotikuskínai ételeket. Barbara napközben is írt, átírt, javított, aztán elkeseredettenmegsemmisített mindent, amit addig írt. De apránként kikristályosodott azelmúlt öt év. Esténként apjával, May Linggel, So-toyjal ült a nappaliban,többnyire olvastak, néha rádiót vagy lemezt hallgattak. Nem járt randevúzni,de nem is vágyott rá; csakis a kéziratára összpontosított.

Azok a hétvégék voltak a legjobbak, amelyeket Joe otthon töltött. Ekkor afiú és Barbara nagyon közel kerültek egymáshoz. Joe türelmes volt, kedves,szelíd; sohasem tolakodott, nem ütötte bele az orrát a lány dolgába, ésBarbara - talán emiatt - úgy beszélt vele, ahogy addig még senki mással.Találtak Malibuban egy két sziklatömb között meghúzódó, mindig elhagyottpartszakaszt, mely mintha csak az övék lett volna. Dél-Kaliforniában a

257

szeptember a legalkalmasabb hónap az úszáshoz; a víz ilyenkor alegmelegebb, a napok forróak és még hosszúak a nyárutón. Ebédetcsomagoltak maguknak, úsztak, ettek, aztán feküdtek a napon, néhahallgattak, néha beszélgettek. Barbara először tudott nyíltan, szabadonbeszélni Marcelről. Félig kínai féltestvére, aki három évvel volt fiatalabb,de sok szempontból idősebb volt nála, különös módon mindenki másnálkedvesebb volt neki a világon.

Egy nap, amikor a tengerparton ültek, megkérdezte:- Joe, voltál te már szerelmes?A fiú bólintott.- Ez az, ami annyira hiányzik, és bűntudat gyötör miatta.- Bűntudat? Hogyhogy bűntudat?- Mert jobban vágyom a szerelemre, mint Marcel után.- Marcel meghalt, Bobby. Lehetsz még szerelmes.- Nem tudom. Néha kételkedem. Mellette olyan eleven voltam. Minden

valami aranyszínű ragyogást kapott. Emlékszem a párizsi naplementékre,mintha az egész várost arannyal festették volna be. Aztán, amikorNémetország után visszamentem, a város halott volt és színtelen. Egy kisideig éltem, s ez csodálatos volt.

- Tudom.- Honnan tudod? - kérdezte a lány hirtelen elmosolyodva, és megbökte a

fiút. - Ki az a lány? Mondd meg, Joe.- Ostobaság.- Az, hogy szerelmes vagy?- Az, hogy egy tizennégy éves gyerekbe vagyok szerelmes. Olyan

szerelmes vagyok bele, hogy másra se tudok gondolni.- Nem hiszem. Egy tizennégy éves gyerekbe? Hol találtad?- Higate-ben. Jake Levy lánya, Sally. Mit gondolsz, miért járok oda?- Fogalmam se volt. De akkor is, Joe, ez őrület. Annak a helynek hatalma

van az életünk felett. Tudod, hogy Bernie Cohen mentette meg Marcel életét.Évekkel ezelőtt, amikor Bernie még gyerek volt, élt valami rabbi San

258

Franciscóban, aki rávette Levyéket, hogy készítsenek áldozati bort, ésBernié Cohen vitte el Higate-be. Aztán munkát kapott Levyéktől, és ottdolgozott egy darabig. Most meg azt mondod, hogy szerelmes vagy Clairlányába.

- Nagy ostobaság, ugye?- Nem, dehogyis. Azt hiszem, egyszerűen csodálatos. Meséltem neked,

hogy találkoztam Levyékkel Franciaországban. Remek emberek. Szeretemőket. De ő milyen? Mármint Sally.

A fiú vállat vont.- Nem tudom, hogyan írjam le. Bizonyos szempontból borzasztóan okos,

bölcs és értelmes, más szempontból olyan, mint egy bolond gyerek. Magas,vézna és szeplős, és azt hiszi, csúnya, pedig nem az. Eléggé hasonlít azanyjára, de a haja nem vörös. Inkább olyan színű, mint a piszkos szalma.

Barbara nevetésben tört ki.- Piszkos szalma! Joe, ez a legundokabb leírás, amit egy nő hajáról

életemben hallottam.- Hát, ő nem egészen nő. Nem tudom, micsoda, és még azt sem tudom,

miért vagyok úgy belezúgva, mert tiszta bolond. Le akar feküdni velem.Hála istennek, én itt vagyok, ő meg fönn a Napa Valleyben. El tudodképzelni, hogy lefekszem vele, teherbe ejtem, ő meg alig töltötte be atizennégyet?

- De még mennyire. - Barbara nem állta meg nevetés nélkül. Évek óta nemnevetett így. - Ó, Joey, drágám, nem rajtad nevetek.

- Biztos?- Ne nézz így rám. Biztos.- Nem találnád ilyen viccesnek, ha körülötted nyüzsögne egész nyáron.- De azt mondtad, szerelmes vagy bele.- Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Tavaly kezdődött, amikor először

jártam ott. Folyton a sarkamban volt. Van benne valami...- Nyilván.- Mindegy, azt mondja, ha másvalakit veszek el, megöl engem is, meg azt

259

is, akit elveszek. Mit szólnál hozzá, ha ilyen terhet kéne cipelned aválladon?

- Ha továbbra is szerelmes vagy bele... Szerinted komolyan gondolja?Lehetetlen.

- Te nem ismered.- Nem, nem ismerem. - Barbara megint elnevette magát.- Nem veszed nagyon komolyan a dolgot.- Dehogynem. Dehogynem. De olyan muris. És persze ezért mégy oda.- Nem egészen. Imádok ott lenni.Barbara eddig egy sirályt figyelt, mely peckes léptekkel járkált a víz

csipkés peremén. Most Joe felé fordult, aki közben a homokba firkált.- Mesélj róla.- Jártál ott valaha?- Azelőtt Sonoma közelében lovagoltam. Egyszer randevúztam egy Clark

Addison nevű fiúval. Brr! - Megint elnevette magát. - Körülbelül százhatvancenti magas volt. A vállamig ért. Megkapta az apja Cadillacjét, ésfölautóztunk a Napa Valleybe. Megpróbált megerőszakolni, én meg nagyonerősen megragadtam a két csuklóját, és, hát, tudod, az egyiket eltörtem.Törékeny csontja volt. Te jó ég, mik eszébe nem jutnak az embernek!Szegény fiú. Hetekig gipszben volt a csuklója.

- Hány éves voltál?- Tizennyolc, azt hiszem. De rettenetesen túlméretezett voltam. Ahogy ma

is. Nem, sohasem jártam a Higate-ben. Milyen?- Tudod, milyen a völgy, ahogy a föld felé ereszkedik és szinte V betűt

formáz középen. Higate a bal oldalon van, ha észak felé hajtasz a 29-esországúton. Spring Mountain közelében. Néha az az érzésem, hogy ez alegszebb hely a világon.

Minden hely az, ha szerelmes vagy, gondolta Barbara.- Van ott két öreg kőépület. Helyi terméskőből építették, magas, csúcsos,

ácsolt tetejük van, repkény borítja őket, és úgy festenek, mintha örökké ottlettek volna. Az egyik lakóház, a másik présház, és gondolom, mind a kettő

260

az 1890-es években épült. Aztán följebb, a domboldalon áll egy másikkőépület is. Van még három faház, ezeket Jake emelte. A szőlő a háztólnyúlik föl a dombra, és onnan, ahol a ház áll, végiglátsz az egész völgyön.Van benne valami, ami megragadja az embert, mintha a borkészítés lenne anyitja az élet valamely nagy titkának. Nem az iszákosság, nem a borivás. Aborkészítés, az a lényeg, és Clair azt mondja, minden bortermelő őrült egykicsit... de én azt hiszem, mind azok, mármint Clair, Jake meg a gyerekek,Sally és a fivérei. Josh tizenöt, Adam tizenhét éves, és nem is tudom, miért,de jól érzem magam, amikor ott vagyok, és azt hiszem, inkább bortermelőlennék, mint akármi más.

- És miért nem leszel? - kérdezte Barbara.- Ugyan már. Ha abbahagynám az orvosit, a papa szíve megszakadna.- A szív nem szakad meg olyan könnyen.- Nem. Ez lehetetlen.Az a hang, melyet Spanyolországban már az előző évben hallottak, 1939

szeptemberének első napján, hajnalhasadáskor, megváltoztatta a világot.Adolf Hitler páncéloshadosztályainak dübörgő, csikorgó hangja volt ez,amint átlépték a lengyel határt, a Stuka zuhanóbombázók hangja, a robbanóbombáké, az emberi testbe hatoló golyók hangja, összeomló falak hangja,beroskadó tetőké, rémülettől és kíntól sikoltó gyermeké.

„De helytelenül ítélnek meg - bizonygatta Hitler a világ előtt -, ha abékeszeretetemet és a türelmemet gyengeségnek könyvelik el."

Két nap múlva Nagy-Britannia és Franciaország háborúba lépettNémetország ellen, Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnökepedig Albert Einstein levelét olvasta, amely így szólt: „Az elmúlt négyhónap folyamán valószínűsítették - Joliot Curie Franciaországban csakúgy,mint Fermi és Szilárd Amerikában -, hogy talán lehetséges olyan nukleárisláncreakciót előidézni nagy tömegű urániumban, mellyel óriási energia ésnagy mennyiségű új, rádiumszerű anyag szabadul fel. Most csaknembizonyosnak látszik, hogy ez a közeljövőben elérhető. Az új jelenségbombák gyártását is lehetővé teszi, és elképzelhető - bár kevésbé bizonyos -, hogy új típusú, rendkívüli hatóerejű bombák konstruálhatok."

Szeptember 17-én szovjet seregek vonultak be Lengyelországba.

261

Szeptember 28-án Németország és Oroszország felosztotta egymás közt avalaha független Lengyelországot, és 1939. október 5-én Lengyelországutolsó katonai ellenállása is megszűnt.

Október 8-án Land admirális feljegyzést diktált a nyugati part hajóépítőpotenciáljáról, és ennek során megemlítette a Terminal Island-i LavetteHajógyárat is. „Úgy tűnik - mondta -, hogy a nyugati parton itt van az egyiklegnagyobb és legkecsegtetőbb lehetőségünk. Bővítésre és szakértőkre vanszükség, és sok függ attól, hogyan működünk együtt tulajdonosával ésigazgatójával, Daniel Lavette-tel. Ha megfelelően megszervezik, irányítjákés építő módon bővítik, a Lavette Hajógyár évenként húsz-harminckereskedelmi hajó kibocsátására alkalmas."

Amikor november elején Tom Lavette a San Franciscó-i CaliforniaClubban John Whittierrel ebédelt, minden korábbinál jobban érezte akettőjüket egymáshoz fűző kötelékek erősségét. Whittierrel kapcsolatosértékítélete azonban lassan változott; szinte anélkül, hogy magábanmegfogalmazta volna, Tom kezdett úgy gondolni rá, hogy nem a férfihasználja fel őt, hanem ő fogja felhasználni saját céljaira, noha ezek a célokmég meglehetősen ködösek. Minél több időt töltött Whittierrel, annálvilágosabban felismerte a férfi gyengéit, a kicsinyességet és elpuhultságát.Maga az a tény, hogy ötvenegy évesen oly sok célkitűzését átruházza Tómra,arról árulkodott, hogy nagymértékben már megadta magát. Hiányzott belőle aravaszság. Tom tudta, hogy a férfi kihasználja, mert Whittier meglehetősenotrombán csinálta, de Tom nem bánta. Érezte, hogy egyre nagyobb előnyretesz szert Whittierrel szemben, de hogy ezt ki is mondja, azzal nem sietett.

Aznap Whittier nyersen, szinte ingerülten közölte Tommal, hogy anyjaválni akar. Tom ehhez nem fűzött megjegyzést. Elgondolkodva nézteWhittiert, és várt.

- Majdnem hét éve vagyunk házasok anyáddal. Gyakran úgy érzem,Thomas, mintha a tulajdon apád volnék. Úgy érzem, nagyon erős köztünk akapcsolat.

- Mit gondolsz a válásról? - kérdezte Tom.- A mi kapcsolatunk szempontjából ennek nem lehet jelentősége.- Akkor nem kifogásolod?

262

- Mi okból tenném? Anyád konok asszony. Bizonyára te is tudod.- Kedvellek, John. Azt hiszem, hasznára vagyunk egymásnak. - Sohasem

szólt még ilyen hangon Whittierhez, és a férfi most kíváncsian méregette.- Nem vagyok elragadtatva. Ez botrány, és én utálom a botrányt.- Manapság már nem az. Úgy értem, manapság ezt nem tartják

botrányosnak, John. Nem akarom beleütni az orromat, de megpróbáltad márlebeszélni róla?

- Nekem rád kell tekintettel lennem, Thomas.- Nem értem.- Pedig jobban tennéd. Barbara anyád befolyása alatt áll, és Barbara

részvényei nélkül az egész tervünk kútba esik. Erről jut eszembe, találkoztálBarbarával?

- Nem.Whittier kísérletet sem tett, hogy haragját leplezze.- Öt évig nem volt itthon, és a kisujjadat sem mozdítod, hogy találkozz

vele.- Washingtonban voltunk, amikor megérkezett.- És ennek már három hónapja.- Los Angelesben él, az apámnál - mondta Tom. - Azt akarod mondani,

hogy menjek oda, és látogassam meg?- Miért is ne mehetnél?- Tíz éve nem láttam az apámat. Azt hittem, ezt megérted, John. Nem

sétálhatok oda csak úgy, és nem is akarok.- Sosem kedveltem különösen Dan Lavette-et - mondta Whittier -, de

semmi okát nem látom, hogy gyűlöljem.- Te nem vagy a fia.- Ez igaz. Mindegy, beszéltem Sam Goldberggel. Tudod, ő Barbara

ügyvédje. Megállapodtunk egy decemberi találkozóban, hogy a részvényeketa vagyon kezelőjétől átírassuk a kettőtök nevére. Remélem, nem érzed úgy,hogy kihagytalak valamiből.

263

- Nem, egyáltalán nem.Ebédeltek tovább. Tom észrevette, hogy Whittier ideges, kényelmetlenül

fészkelődik. Csak piszkálta az ételt. Whiskyvel kezdte, és most rendelt egymásodikat. Tom soha egy percre el nem tűnődött, vajon őszintén szereti-eWhittier Jeant. Ő csak saját magával volt elfoglalva, de most mégiselgondolkodott, nem veszi-e Whittier jobban a szívére az egész válást, mintfeltételezte. Végül is Jeannek elege volt belőle. Ezt senki nem vehetikönnyen tudomásul, különösen az olyan férfi, mint Whittier.

- Tom - törte meg végül Whittier a csendet -, tudod, hogy sehogy semkerülhetjük el ezt a háborút.

Vajon ezt meg miért mondja, tűnődött Tom. Az ő gondolatai messze jártak.- Igen, azt hiszem, nem.- A minap beszéltem Lancor szenátorral. Ő a fegyveres erők

bizottságában van, és közel áll a haditengerészethez. Szerezhetünk nekedrendfokozatot, nem nagyon cifrát, mondjuk egy első tisztit, aztánkinevezhetünk a hajózási társaságomhoz. Olyan emberre lesz szükségünk,aki közülünk való, és ha ilyen korán beszállsz a játékba, az átkozottul jólmutat majd az életrajzodban.

- És a kiképzés? - kérdezte Tom.- Nem ismerem az összes részleteket, de azt hiszem, a megállapodás

szerint egyenruhát viselő civil lennél. Veszettül jó helyzetbe kerülnél tőle.- Gondolkodni fogok rajta - mondta Tom, és tisztában volt vele, hogy

valamilyen apró, de nagyon valóságos változás máris bekövetkezett akapcsolatukban.

Clair Levy gyakorta emlegette, hogy az élet rendkívül jó volt hozzá.Férje, Jaké, aki kevésbé hajlott az absztrakciókra, megfordította az asszonykövetkeztetését, és kijelentette, hogy ő volt jó az élethez. Nem elvette,hanem adta az életet. Élet áramlott erős, ügyes kezéből. Ha egy szőlőtő, egykutya vagy egy gyerek megbetegedett, ő meggyógyította. Három gyermekevolt. A két fiú, a tizenhét éves Adam és a tizenöt éves Joshua mindenszempontból az apjára hasonlított, csak a hajuk lángolt vörösen. Nagydarab,higgadt, komoly fiatalemberek voltak, Adam a Berkeley első évfolyamárajárt, Joshua a helyi középiskolába. A Napa Valleyben nőttek föl szabadon,

264

gondtalanul, a nyári hónapokban mezítláb jártak, amikor elég nagyok lettek,dolgoztak a gazdaságban, belevetették magukat a szőlőtövek és dézsákmisztikus világába, és sohasem kérdőjelezték meg azt a különös tényt, hogya bortermelők szemében nem az italkészítés, hanem maga a termelésfolyamata az, ami már-már vallásos áhítattal tölt el. Olyan iskolába jártak,ahol társaiknak legalább a fele borgazdaságban élt. A völgy zárt világ volt,melyet ők bosszankodás és megkérdőjelezés nélkül elfogadtak.

Sally, Clair legkisebb gyermeke egészen más volt, Clair néha félig őzből,félig pumából összegyúrt vad teremtménynek látta, mely egy éretlen gyermektestébe szorult. Sally sohasem játszotta az eszét. Nem leplezte sem azérzéseit, sem a vágyait. Két bátyja mellett nőtt föl, akikkel keményenversengett, s úgy tartotta, mindent ugyanúgy, vagy még jobban tud csinálni,mint ők, legyen az labdajáték, futás, úszás vagy verekedés. Nem kértkegyelmet, és nem is kegyelmezett. Alakja ugyanolyan volt, mint az anyjáé,keze-lába hosszú, a csontjai kiálltak, szeplői is ugyanolyanok. Arcának élesvonalai, melyektől később gyönyörű nő lett belőle, meggyőzték arról, hogymenthetetlenül csúnya, amitől még csak jobban fittyet hányt aleánygyermekekre vonatkozó minden szabálynak és előírásnak.

Clair azt is észrevette, hogy rendkívül okos, kétségkívül a legokosabb ahárom gyermek közül. Mohón, szinte válogatás nélkül mindent elolvasott.Verseket, regényeket, műszaki könyveket, lexikont, képregényeket,folyóiratokat - mindent a maga javára fordított; Clair rendszeresen úgy mentbe éjfélkor a lány szobájába, hogy neki kellett eloltania a lámpát, éselőadást tartania arról, milyen veszélyeket rejt, ha valaki kialvatlan s rontjaa szemét, holott arra egy életen át szüksége van! De Sally energiatartalékailátnivalóan kimeríthetetlenek voltak. Hajnalban felkelt, végigrohant aföldeken, meggyőződött róla, hogy semmi sem változott meg az éjjel, aztánmegetette az állatait, a ketrecbe zárt mosómedvét, a teknőst, a saját,meghatározhatatlan fajtájú sárga kutyáját, melyet ő talált és fogadott örökbe,és a két macskát. Mire eljött a reggeli ideje, már annyi mindent csinált, mintmás egész nap. És többet evett, mint bárki a családból. De akármennyit evettis, nem tudott meghízni, és nem teljesíthette azt a Joe-nak tett ígéretét, hogykövér lesz és kívánatos.

Amikor tizenkét éves korában először közölte Clairrel, hogy szerelmes

265

Joe Lavette-be és hozzá akar menni, Clair aggodalom nélkül fogadta a hírt.Bármit csinált vagy mondott Sally, azon ő meg nem lepődött. Ám ahogy akövetkező két évben e különös szerelem fejleményeit figyelte, némiképpzavarba jött. Kísérletei, hogy megbeszélje a dolgot Jake-kel, nem nyugtattákmeg.

- Hagyd békén - mondta Jake. - Akármit próbálsz meg ezzel az őrültkölyökkel, attól csak rosszabb lesz. Majd kinövi, Joe pedig komoly, jó fiú,aki helyére tudja tenni a dolgokat.

De amikor Sally - azután, hogy Joe elment Los Angelesbe az orvosira -megkérdezte Clairt, mit szólna, ha viszonyt kezdene Joe-val, Clairelhatározta, hogy kézbe veszi a dolgokat.

- Mit értesz pontosan azon, hogy viszonyt? - kérdezte Clair.- Ha lefeküdnénk egymással. Tudod, mama. Ha szeretkeznénk.Clair nyelt egyet, nagy levegőt vett, erősen visszafogta magát, és így szólt:- Ez aligha lehetséges, mivel Joe négyszáz mérföldre van innen.- Elmehetnék Los Angelesbe. Úgy értem, hétvégeken.- Elmehetnél? És Joe mit szól hozzá?- Vele még nem beszéltem meg.- Hála az égnek! - Clair ismét visszafogta magát. Legalább tucatnyi dolgot

akart mondani, de e percben arra szorítkozott, hogy megjegyezze, Sally mégnagyon fiatal.

- Nem igazán.- Hogy érted azt, hogy nem igazán?- Nem vagyok már igazán fiatal.- Sally, tizenhárom éves vagy.- Hát, nem igazán. Olvastam azt a könyvet a lélekvándorlásról, és úgy

gondolom, hogy sokat éltem már olyan helyeken, mint Egyiptom, Kína éstalán Norvégia, mert ha a hajamat nézem...

- A nagymamádnak ugyanilyen haja volt, és soha még a közelében sem jártNorvégiának - kiáltotta Clair végső elkeseredésében.

- És talán Tahiti - folytatta Sally elragadtatva a gondolattól -, különben

266

miért éreznék így Joe iránt, aki elég ostoba, és különben is ferdeszemű...- Sally!- Jó, nem úgy értettem.- Egyáltalán nem érdekel, hogy értetted. Nem akarom soha többé ezt a

szót hallani, és ha azt mondod valakire, hogy szereted, aztán megferdeszeműnek nevezed, az egyszerűen hitvány dolog.

- Nem úgy értettem, mama.- És Joe nem ostoba. Ragyogó esze van. Félig kínai, remek fiú, és azt

hiszem - fejezte be akadozva -, azt hiszem, nem ártana megfeledkezned errőlaz egészről, míg föl nem nősz.

- Az ember nem feledkezhet meg a szerelméről. Az lehetetlen! És csakarra gondoltam, hogy Joe meg én valószínűleg szerelmesek voltunkvalamelyik előző életünkben, talán Kínában, és nem akartam majoratívjelzőkkel...

- Úgy érted, pejoratív.- Tudom, tudom, és az ostobát se úgy értettem, ahogy te gondolod.

Bizonyos dolgokban ostoba, de ez nem azt jelenti, hogy nincs ragyogó esze.Csak azt jelenti, hogy ostoba. Elmehetek Los Angelesbe egy hétvégére?

- Nem - mondta Clair kereken.- Nahát, ez aztán remek. Csodálatos. Úgy bánsz velem, mintha valami

hülye kölyök volnék.- Nem vagy hülye kölyök. Nagyon is értelmes kölyök vagy, és nagyon

szeretném, ha néha használnád az eszedet. Joe, ha vissza akar jönni, jövőnyáron visszajön, és ha tényleg szereted, egy év nagyon keveset számít.

- És ha már nem szeret?Clair hirtelen elkomolyodva és aggódva így szólt:- Tudom, hogy Joe kedvel téged. De miből gondolod, hogy szeret?- Ó mondta. Na, ne nézz így rám, mama, soha még csak hozzám se ért.

Tudod, hogy értem. Soha meg nem érintette a mellemet vagy ilyesmi.Megcsókolt, ennyi az egész. Mi ebben a borzasztó?

Amikor az asszony aznap este elmesélte Jake-nek a Sally-vel folytatott

267

beszélgetést, Jake majd megpukkadt a nevetéstől.- Mi olyan mulatságos?- Még hogy nem ért a melléhez? Hol van ennek melle?- Megnézhetnéd jobban a lányodat - mondta Clair. - Talán még némi időt

is szentelhetnél neki. Nem mindennapi gyerek.- Már megint ezzel jössz. Tudod, én elengedném Los Angelesbe egy

hétvégére. Joe tud bánni vele.Clair ránézett, és a fejét csóválta.- Néha tényleg csodálkozom rajtad, Jake. Sam Goldberg telefonált Barbarának Los Angelesbe, hogy beszámoljon

az irodájában tartandó találkozóról, mellyel az ő vagyonkezelői megbízatásavéget ér. A lány rémülten és zavartan fogadta a hírt.

- Egészen megfeledkeztem róla - mondta.- De ugye eljön?- Muszáj?- Azt hiszem, Barbara, ez lesz a legjobb. Persze ebben az esetben

meghatalmazhat mint ügyvédjét, de úgy érzem, előre meg kell beszélnünk adolgokat. A találkozó három órakor lesz. Mondjuk, délre jöjjön azirodámba, onnan elviszem ebédelni, és közben bőségesen lesz időnkmegbeszélni a dolgot.

- Sam?- Igen, Barbara?- Sam - mondta a lány bizonytalanul -, mennyi pénzről van szó valójában?- Nem tudja?- Nem. Halvány fogalmam sincs. Tudom, hogy maga már említette, de az

évekkel ezelőtt volt, és én egyszerűen elfelejtettem.- Jól van - mondta Goldberg. - Hallgasson ide, Barbara. Szeretném, ha a

hátralévő két hétben, amíg idejön, San Franciscóba, elgondolkodna azon,amit most mondok. Barbara, itt nem arról van szó, hogy maga mit szeret

268

vagy mit akar. Ezt megbeszélhetjük az ebédnél. Itt tényekről van szó, és aztszeretném, ha ezeket a tényeket alaposan átgondolná.

- Értem.- Jó. A Seldon Bank jelenlegi értéke körülbelül negyvenmillió dollár. Ez

nagyon óvatos becslés, mert a részvényeket nem jegyzik nyilvánosan. Másszóval, nincsenek kinn semmilyen piacon. Ha kinn lennének, sokkal nagyobblehetne az értékük, sokkal, de sokkal nagyobb. Na már most, a maganagyapjának háromszáznyolcvankétezer részvénye volt, ami az összesrészvény hetven százalékát jelenti. Követ engem?

- Azt hiszem - mondta Barbara.- A részvényeit magára és a bátyjára hagyta, anyját bízva meg a

kezelésükkel. Tizenkét évig kellett őriznie őket, és most át kell ruházniamagára és Tómra. A részvények hozadékával úgy rendelkezhetett, ahogyjónak látta. Ez egy másik dolog, majd erről is beszélünk, ha találkozunk. Alényeg, amit ebben a pillanatban szeretnék megértetni magával, az, hogymaga a Seldon Bank részvényeiből százkilencvenegyezernek a tulajdonosalesz, s ezek értéke tizennégymillió dollár. Ez jókora összeg. Ha úgy döntene,hogy túlad rajtuk, nos, akkor sokkal többet is érhetnek. - Várt. - Barbara, ottvan még?

- Itt vagyok. Csak nem tudom felfogni, Sam.- Gondolkozzék rajta. Szokjon hozzá. Fel kell fognia, Barbara.- Megpróbálom, Sam.Letette a telefont, és megpróbált elgondolkodni a tényeken, amelyeket az

imént tártak elé. Minél többet gondolkodott rajtuk, annál jobbanelkomorodott és elbizonytalanodott, és amikor végül May Ling hazatért akönyvtárból és bedugta a fejét Barbara apró szobájába, egy könnyeivelküszködő nőt látott maga előtt.

- Barbara, mi történt?- Semmi.- Nagyon boldogtalannak látszol.- Boldogtalan vagyok.May Ling széket húzott az íróasztalhoz.

269

- Szeretnéd elmondani?Barbara elmesélte a Sam Goldberggel folytatott beszélgetés lényegét.- Tizennégymillió dollár - mondta halkan May Ling.- Igen, tizennégymillió dollár.- Hát, Bobby, ennyi pénzt valóban nehéz felfogni. Egy biztos, ez az összeg

mindig a tiéd volt. Volt róla tudomásod?- Tudtam is meg nem is. Mindig úgy gondoltam rá, mint anya pénzére.- Anyád elég gazdag. Neki nincs szüksége erre a pénzre.- Nincs. De nekem sincs, és nem is akarom.- De, drágám, ez a te pénzed. A tiéd.- Nem akarok más lenni, mint ami vagyok. Érted? Egész életemben arra

próbáltam rájönni, hogy kicsoda-micsoda vagyok. Szerintem csak mostkezdtem rájönni. Nem volt könnyű. Tudod, hogy Párizsban megkerestem akenyerem. Abból éltem, amit az újság fizetett. A bank küldött hetenként százdollárt, de alig nyúltam hozzá. Csak elhelyeztem egy ottani számlára, és mégmindig hatezer dollár van rajta. Nincs szükségem többre. Ha nem tudommagamnak bebizonyítani, hogy író vagyok, akkor semmi értelme azéletemnek. Huszonöt éves vagyok, és csak az tölt el elégedettséggel, hogyrájöttem, nem vagyok értéktelen, és ennek az az egyetlen bizonyítéka, hogykitanultam egy mesterséget. Most megpróbálok megírni egy regényt, amivisszatükröz néhány dolgot abból, amit átéltem és láttam, és ez alegnehezebb, amit életemben próbáltam. De ha meg tudom írni, és ha azemberek pénzt adnak azért, hogy megvegyék és elolvassák, akkor lehet alétemnek valami értelme, valami igazolása. Nem akarom azt a rohadt pénzt!- kiáltotta szinte erőszakosan. - Nincs rá szükségem, és nem akarom! Hogyélhetnék itt veletek, ha milliomos volnék? Hogy nézhetném, hogy a papamegszakad abban a nyavalyás hajógyárban? Hogyan tehetném értelmessé azéletemet? Tudod, mi volt a legjobb Marcellel? Hogy ugyanazt a nyelvetbeszéltük. Nem úgy értem, hogy franciát vagy angolt. Úgy értem, hogy adolgok ugyanazt jelentették mindkettőnknek. Ő megértette, hogy nekem abbólkell élnem, amit az újság fizet. Egyszer elhatároztuk, hogy a Maximbanvacsorázunk. Összeadtuk minden pénzünket, és úgy döntöttünk, hogy a héthátralévő részében szegények leszünk. Csodálatos este volt. Nem az étel

270

volt remek, hanem az, hogy az egész vagyonunkat kidobtuk egyetlen flancosvacsorára. Érted, mire gondolok, May Ling?

- Pontosan értem, mire gondolsz. De neked is meg kell értened, hogyvalójában semmi sem változott. Drága Bobbym, nem akarlak megbántani, dete is tudod, hogy áltatod magad, abban az illúzióban ringatod magad, hogy apénz nem létezik.

- Nem is létezik. Számomra legalábbis nem.- Bobby, emlékszel, hogy amikor sztrájkoltak az Embarcaderón, mekkora

különbség volt közted meg a többiek között? Nem a szeretetben, arészvétben vagy az erőben... hanem abban, hogy te elmehettél. Ők pedignem.

Barbara bámult rá.- Érted, mire gondolok? Hadd meséljek el valamit, drágám. Harminc

évvel ezelőtt én tizenhárom éves voltam. Nagyon jól emlékszem rá.Szegények voltunk. Nem akarok erényt kovácsolni belőle, egyszerűen ígyvolt. Annyira szegények voltunk, hogy egy feneketlen szakadék széléntáncoltunk. Se pénzünk nem volt, se reményünk. Hárman voltunk, apám,anyám és én. Ők három napja nem ettek. Én másfél napja... semmit, egymorzsát sem. Apám ebben az országban született. Iskolázott ember volt, aszámok területén szinte lángész, és egyszer-kétszer dolgozott iskönyvelőként. Ásott még alapot is melléképületekhez, tisztított vécét,mosogatott mulatókban a szórakoztatónegyedben... csinált mindent, ami egy-két dollárt hozott a konyhára. Ekkor ment el Dan Lavette-hez, aki hirdetésútján könyvelőt keresett. Senki nem vett volna fel egy kínait. A kínaiak szószerint éhen haltak San Franciscóban. Senki nem segítette őket, és már nemvolt miben reménykedniük. Nos, Dan állást adott a papának, és a többit mártudod, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a szegénység az élethez tartozikebben a különös és őrült világban, amiben élünk. Nem tehetsz úgy, minthaszegény volnál, ahogy a halált sem tettetheted. Vagy szegény vagy, vagy nem,és a gazdagok egyik tragédiája az, hogy többnyire nem tudják felfogni, mitjelent szegénynek lenni. Neked, drágám, nagy szerencséd van, mert te érteszvalamit abból, mit jelent a szegénység és milyen áldozattal jár. Emelletttehetséges, egészséges és gyönyörű is vagy. De ne áltasd magad. Elégtehetséges vagy ahhoz, hogy a magad ura légy a világban, és elég érett, hogy

271

szembenézz a pénz valóságával. Meg nem tudom mondani, mihez kezdj vele.Ezt a döntést magadnak kell meghoznod.

Egy darabig csendben ültek, aztán Barbara bólintott.- El fogom dönteni.- Ebben biztos vagyok.- Adhatok belőle neked meg a papának?- Attól tartok, nem - válaszolta nevetve May Ling. - Ő már leszámolt a

Seldon-pénzzel. Nem, még csak ne is említsd. Különben is, most ott állmögötte a Hajózási Bizottság, és nincs szüksége pénzre. Nem, drágám, eztmagadnak kell eldöntened.

Barbarának, miközben Los Angelesből San Franciscóba utazott, voltideje, hogy gondolkodjék az előtte álló döntések felől. Megpróbáltatudomásul venni, megérteni, hogy a pénz, amely oly sok ember életétmozgatja, irányítja és gyötri, számára sohasem jelentett igazán sokat.Bizonyos szempontból nem is létezett, se nem vágyott rá, se nem beszéltróla. Mindig volt belőle elég. Csak ki kellett nyújtania a kezét vagy kérniekellett. Most, amikor arra gondolt, mit mondott May Ling, rájött, hogy apárizsi évek anyagi szempontból valamiféle játékot jelentettek, és ha ajátéknak véget kell vetni, azt csak belül, önmagában teheti meg. Nem voltakelőítéletei a gazdagokkal szemben, nem fogalmazott meg sem erkölcsiáltalánosításokat, sem értékítéleteket, melyek motiválták volna;gondolkodását az szabta meg, hogy szüksége volt egy olyan struktúrára, melyigazolja egy bizonyos Barbara Lavette nevű személy létét, vagy amelyválaszt ad arra, hogy kicsoda Barbara Lavette, és mi a dolga a földön. AMay Linggel folytatott beszélgetése és a San Franciscóba való elindulásaközötti napokban egyre erősebb meggyőződésévé vált, hogy nem tudmilliomosként élni, hogy nem tud úgy ténykedni, ahogy tizennégymilliódollár tulajdonosának ténykednie kell.

May Ling nem hozakodott elő többet a témával, és mivel Dan sememlítette soha, Barbara úgy vélte, May Ling ezt megbeszélte vele, és atökéletes be nem avatkozás mellett döntöttek. Barbara egyedül az öccsével,Joe-val beszélt róla, és amikor nekiszegezte a kérdést, hogy mit tenne ahelyében, a fiú kereken így válaszolt:

272

- Bobby, nekem nincs pénzem, úgyhogy azt hiszem, én nem utasítanám el.- Akarsz belőle? - kérdezte a lány kertelés nélkül.- Nem.- Hát ennek semmi értelme, ugye?- Azt hiszem, nincs. Nem fogadhatok el pénzt tőled.- A papától elfogadod.- Egyszer visszafizetem neki. Így tekintek a dologra. Mint kölcsönre.- Joe, még azt sem tudod, orvos akarsz-e lenni. Vehetnék neked egy

borgazdaságot, bármilyet.- Te viccelsz.- Miért? Van tizennégymilló dollárom. Akármit megvehetek.A fiú hallgatott.- Nem?- Nem! - förmedt rá a fiú.- Miért?- Nagyon jól tudod, miért!- Tényleg nem tudom - mondta halkan Barbara. - Megpróbálom kitalálni.

Most vettem egy autót, egy Chevyt. Egy hétig keresgéltem, míg eldöntöttem,hogy megveszem, aztán kifizettem a Párizsban megtakarított pénzemből.Nem ugratlak, Joe. Az öcsém vagy, és nekem a jövő héten föl kell mennemSan Franciscóba, ahol állítólag a Seldon Bank tizennégymillió dollár értékűrészvénye kerül a birtokomba. Abbahagytam az írást. Félretettem a könyvet.Annyira megzavarodtam, hogy már nem tudok logikusan gondolkodni.Tudod, San Franciscóban olyan gyerekek között nőttem föl, akik sosemkérdőjeleztek meg semmit, akik magától értetődőnek vették a lovaikat, ajachtjaikat, az autóikat meg a Russian Hill-i és Pacific Heights-i házaikat,akárcsak én. Ez más volt, mint itt, Los Angelesben. Szép, zárt kis bandavoltunk, tudtuk, hogy a vagyonunk és a kiváltságaink Istentől valók, Istenadta úgy, hogy soha nem lehet kétségbe vonni őket. Ezért nem megyek visszaoda... pedig nagyon szeretem San Franciscót, és néha, amikor erre gondolok,sírni tudnék... de nem csinálhatom azt, amit ők csinálnak. Nem tehetem.

273

Egyszerűen nem tehetem.- Tudom - mondta Joe. - Nem haragszom rád, Bobby. Nem vagyok irigy.

Csak olyan őrültség ez az egész.- Ugye, hogy az?Amikor azonban végül eljött az idő, és Barbara elindult San Franciscóba,

tudta, mit akar. A szándéka ködös volt, és úgy határozott, addig nem hozzameg a végső döntést, míg nem beszél Goldberggel, de nem volt márbizonytalan azt illetően, milyen döntést hoz majd, és önmagában ez levetteróla a terhet, mely heteken át nyomasztotta. Vidám volt és eleven, izgatottanvezetett észak felé, abba a városba, mely olyan gyönyörű volt, amilyengyönyörű egy város csak lehet.

Este volt, mire Barbara behajtott San Franciscóba, és a St. FrancisHotelben szállt meg. Különös érzés volt megint ott lenni, ahol a „vérescsütörtök" hihetetlen kirobbanása előtt tartózkodott. A déjà vu szintezavarba ejtő érzése tört rá, mintha nemcsak arra emlékezne, ami történt,hanem ködösen olyan dolgokra is, melyek sohasem történtek meg. Tudta,hogy anyja kiköltözött a Pacific Heights-i Whittier-házból, és megint aRussian Hillen lakik. Barbara Los Angelesből beszélt vele, és most, amikormegint felhívta, otthon találta Jeant, és elmondta, hogy San Franciscóbanvan, a St. Francisben.

- Drágám, pont a St. Francisben! Gyere ide, és lakj nálam. Bőségesen vanhely. Csak ketten lennénk.

- Holnap, anya. Megígérem. De ma éjjel egyedül szeretnék lenni.Megoldást kell találnom néhány dologra.

- Túlságosan sok mindent akarsz megoldani, Bobby. Akkor ebédeljünkholnap együtt.

- Már megbeszéltem az ebédet Sam Goldberggel. Mit szólnál avacsorához?

- Legyen. És hozzám költözöl?- Reggel kijelentkezem. Amíg itt vagyok, nálad fogok lakni - mondta, és

miközben letette a telefont, arra gondolt: szegény Jean... annyira sajnálom.Sam Goldberg nem sokat változott. Se soványabb nem lett, se kövérebb.

274

Most, hetvenegy évesen, lassabban járt. Gyér haja teljesen megőszült, dekék szeme eleven volt és csillogó, mint mindig. Fiatalos lelkesedésselüdvözölte Barbarát.

- Szavamra, ragyogó nő lett magából. Tudja, mindent elolvastam, amitmagáról írtak. A Chronicle címlapján. San Franciscó-i nőt tartóztatott le aGestapo. Ez, drágám, megtiszteltetés. Számomra mindenképpen. Legalábbis,ha túléli, és azt kell mondanom, hogy láthatóan nagyszerűen túlélte.

- Sam, az egészet túlzásba vitték.- Nos, egyszer majd mindent el kell mesélnie, pontról pontra, részletesen.

Rémálmaim vannak attól a rettenettől, ami odaát van. Hogy az embernek ígykell befejeznie az életét... azt kell látnia, hogy az emberiség megtébolyodik.De hagyjuk. Most sürgetőbb dolgokat kell megbeszélnünk. Gondolom,menjünk Ginóhoz. A tészta és a tűzdelt borjúszelet serkenti agondolkodásomat. Abbahagytam a diétát. Az én koromban már nincsértelme.

Ám az asztalnál Barbara észrevette, hogy a férfi nagyon keveset eszik. Alány jobban lekötötte, mint az étel, figyelte, tanulmányozta, és végülgyanakvóan megkérdezte:

- Ugye, drágám, bombát tartogat a számomra?- Honnan tudja? - kérdezte Barbara mosolyogva.- Nos, mondjuk, hogy a szerelem gyakran éles eszű is, nemcsak vak, és én

nagyon szeretem magát, drágám, nem pusztán azért, mert Danny lánya, hanemmagáért is, mert maga nagyon ritka és egyedülálló lény.

- Sam, azt hiszem, ez a legkedvesebb dolog, amit életemben mondtaknekem.

- Ezt nem hiszem, és ne hagyja abba az evést csak azért, mertmegengedtem magamnak egy kis hízelgést. De jól figyeljen, azt egy szóval semondtam, hogy sok a józan esze.

- Tudom. Sam, nem akarom se a részvényeket, se a pénzt, és nemszeretném, ha vitatkozna velem, vagy megpróbálna meggyőzni azellenkezőjéről. Napokig ezen rágódtam, míg végre elrendeztem magamban.És erre jutottam.

275

Goldberg nem szólalt meg azonnal. Hátradőlt, és a lányt vizsgálgatta.Gino az asztalhoz lépett, és megkérdezte, minden rendben van-e.

- Ez mély filozófiai kérdés - mondta Goldberg. - A dolgok többnyireolyanok, amilyeneknek lenniük kell: zűrzavarosak.

- Nem jó az étel?- Az étel felséges. - Gino elment. - Dannek elmondta? - kérdezte

Goldberg.- Nem. Nem kérdezte, és én nem mondtam el. May Ling tudja, mit

gondolok, és biztosan beszélt róla Dannel.Goldberg mély lélegzetet vett, és eltolta a tányért.- Nem tudok egyszerre enni meg gondolkodni. Küszködöm az

ösztöneimmel, amelyek fél évszázados ügyvédi gyakorlatom soránkifejlődtek bennem. Meg kellene mozgatnom az eget és a földet, hogymeggondolja magát, és azt hiszem, ha bárki más itt ülne velem szemben,megtenném. De maga, hát nem is tudom. - Elhallgatott és várt. - Tudja -folytatta a férfi -, ha lemond a pénzről, az olyan, mint az öngyilkosság:végleges. De mindig el lehet halasztani.

- Tudom - helyeselt Barbara. - De ez késleltetne olyan dolgokat, melyeknekem fontosabbak. Könyvet írok, Sam, ez nagyon fontos nekem, mert rá kelljönnöm, ki vagyok, és nem tudhatom meg addig, amíg meg nem szabadulokattól a nyomorult pénztől.

- Ezt nagyon nehezen értem.- Akkor egyszerűen higgye el nekem.- Jól van. Hadd mondjam meg, hogy nem ért egészen váratlanul.

Gondolkoztam ezen. Idejön, és azt mondja, le akar mondani tizennégymilliódollárról, vagy talán többről is. Ez nem olyan, mintha adna tíz centet egykoldusnak. Nem akarom egy kalap alá venni a gazdagok problémáit aszegényekéivel, de a pénz probléma, és a pénztől megszabadulni szinténprobléma. Nem állíthat meg valakit az utcán, hogy azt mondja: „Itt egymillió." Érti?

- Sam - mondta nevetve Barbara -, én nem vagyok egészen bolond.Elismerem, nincs túl sok józan eszem, de azt tudom, hogy valamit ki kell

276

találnunk.- Hála istennek. Rendben van. Elfogadjuk azt a feltételezést, hogy maga le

akar mondani erről a pénzről. Dan hallani sem akar róla, ezt tudom. Joe?A lány a fejét rázta.- Nem, ő sem.- Akkor több esze van, mint a hasonló korú fiúknak. A maga anyjának és

Tomnak nincs szüksége rá, és különben is, azt hiszem, maga nem ezt forgatjaa fejében. A pénzért maga felelős. Felhasználhatja rossz célra és jó célra is.Nem tud egyszerűen kiválasztani egy jótékonysági alapítványt, amelyet arraérdemesnek tart, hogy tizennégymilliót adjon neki. A pénz elajándékozásaigazi művészet, és a fenébe is, Barbara, annak is kell lennie, mert ajótékonyság területén több az olcsó csaló és szélhámos, mint amennyit el tudképzelni. Na már most, mi az, hogy jótékonysági alapítvány?

A lány a fejét rázta.- Van róla némi halvány fogalmam, de nem több.- Hadd mondjam el röviden. Egy alapítvány lényegében a kormánytól

független nonprofit szervezet. Saját pénzügyi bázisa van, és az általánosjólétért tevékenykedik az oktatás, a társadalmi bajok, a jótékonyságterületén. Ez a forma az elmúlt negyven évben alakult ki, bizonyos esetekbenaz adófizetés elkerülésére, bizonyos esetekben a gazdagok lelkiismereténekmegnyugtatására és bizonyos esetekben olyan határozott szükségletekkielégítésére, melyeket egy lelkiismeretes ember felismer. Végeztem némikutatást e tárgyban. A klasszikus jogi definíciót Horace Gray bírófogalmazta meg 1867-ben, Massachusettsben. Lényegében azt mondta, hogyezt a formát a közjó érdekében tett felajánlásnak kell tekintenünk, melyösszhangban áll a fennálló törvényekkel, rengeteg ember javát szolgálja,akár az oktatás, akár a vallás, akár a gyógyítás terén ... aztán felsorolja ésrészletezi a kormány terheinek csökkentését is. Egészen új elképzelés volt ezaz ő idejében, abban az időben, amikor a kormány hagyta, hogy az emberekszenvedjenek, belehaljanak a betegségbe és éhen vesszenek. Nos, azóta sokalapítvány jött létre, közösségi alapítványok, letéti alapítványok, családialapítványok, meghatározott célra létrehozott alapítványok... mindenfélék.De valamennyien három, jól körülírható csoportba sorolhatók. Az első típus

277

arra szorítkozik, hogy segélyeket adjon, pénzsegélyeket minden elképzelhetőcélra, melyek között vannak jók is, ostobák is. Ez a legcseppfolyósabb, alegrugalmasabb kategória, és ezt a kategóriát szeretném én ajánlanimagának. Van olyan alapítványtípus is, mely saját kutatását és munkájátszervezi, de szerintem ez nem magának való. Ebben teljes mértékben résztkellene vennie, és maga nem ezt akarja. Aztán ott van az az alapítványtípus,mely szolgáltató szervezetként működik, saját embereivel és személyzetével.Ebben is jócskán részt kellene vennie. Úgyhogy az elsőben gondolkozunk,egy tág, rugalmasan felfogott alapítványban, mely, hogy a legáltalánosabbanfogalmazzunk, segélyeket juttat az embereknek. Na már most, meg kellértenie, hogy amint létrehozta az alapítványt, a pénz többé nem a magáé. Ezvisszavonhatatlan. Találhatunk azonban egy olyan jogi kibúvót, melyjelentős jövedelmet juttatna magának az alapítványból. - A lányra nézett ésvárt.

- Nem, nem akarok belőle semmiféle jövedelmet.- Lehet, hogy ezt egyszer megbánja, Barbara. Házasság, család, egy

család szükségletei... mindez még maga előtt van.- Sam - mondta Barbara nagyon komolyan -, ez a pénz a nagyapámtól

ered. Semmit nem tettem, hogy megkeressem vagy kiérdemeljem. Nincs rászükségem, és nem akarom. Ha úgy gondolja, hogy ez az alapítványimódszer a legjobb a kezeléséhez, akkor legyen. De ki működteti azalapítványt? Ki igazgatja? Ki dönti el, mekkorák a segélyek és hovámenjenek?

- Barbara, ez nem olyan egyszerű. Azt hiszem, szerepet kell vállalniabenne. Ezt a felelősséget egyszerűen nem kerülheti el. Létre kell hozni egyszervezetet. Irodákat kell alapítani. Embereket kell felvenni, hogyreklámozzák az alapítvány céljait és továbbítsák a segélyeket. Pénzügyiirányítás kell, és egy igazgatótanácsnak kell meghoznia a végső döntéseket. -Látta, hogy Barbarának megnyúlik az arca, és bátorítóan rámosolygott. - Eznem a maga gondja. Az irodám el tudja intézni a javát, és én magam issegíthetek. De én öreg vagyok, Barbara. Lehet, hogy holnap meghalok. Deakkor is be tudjuk indítani az egészet, és nem kell sietnünk. Elkezdhetjük amunkát a jövő héten is, a jövő évben is, ahogy magának a legalkalmasabb.

- Mennyire kellene részt vennem benne?

278

- Legalább három-négy ülés van egy évben. De ha akarja, minden idejétennek szentelheti. Úgy határozza meg a tulajdon szerepét, ahogy akarja.

A lány bólintott.- Ezt látja a legjobb megoldásnak, Sam?- Hacsak meg nem gondolja magát.- Nem. Létrehozzuk az alapítványt.- Jól van. Ez az első probléma. Na most, beszéltem az anyjával. Értse

meg, Barbara, Danny olyan nekem, mintha a fiam volna, de ami egy férfimeg a felesége között folyik, azt senki más nem érti. A maga anyja remekasszony, és nem hiszem, hogy meghiúsítja, amit tenni akar. De a tizenkét évalatt, amíg ő kezelte a maga és Tom részvényeit, tekintélyes jövedelem gyűltössze. Ennek egy részét maga felhasználta, a java érintetlen, és a SeldonBankban van egy számla a maga nevén, melyen több mint negyedmilliódollár van.

Barbara elnevette magát. Már-már hisztérikus nevetés volt, alig bírtaabbahagyni.

- Valami baj van? - kérdezte Goldberg aggódva.- Semmi, Sam, semmi. - A lány kétségbeesetten próbálta elfojtani a

nevetést. - Ez vicc. Ennek soha nincs vége. Itt élek az Egyesült Államokban,ahol milliók vannak munka nélkül - most abbahagyta a nevetést -, aholbódévárosok vannak, tüntetések a szegénység ellen, éhezés és nyomorúságmindenütt, én meg csak egyre gazdagabb leszek, megállíthatatlanul, és ezegyszerűen őrület. A legnagyobb őrültség, amit életemben hallottam.Nyolcszáz dollárom maradt a megtakarított pénzemből, úgy tervezem, hogyez kitart, amíg be nem fejezem a könyvem, a papánál ingyen lakom, az ő ésMay Ling ételét eszem, nem merek egy új ruhát venni, és most azt mondja,hogy a sok beszéd és döntés után még mindig van negyedmillió dollárom,amiről még csak nem is tudtam. Hát nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.

- Egyiket sem. Csak nézzen szembe vele, Barbara, ne mondjon le erről apénzről. Kérem. Egy bölcs öreg zsidó mondja ezt, aki tudja, mi mindentörténhet. Ne mondjon le róla. Hagyja békén, ha akarja. A Seldon Banknagyon megbízható. Csak tegyen úgy, mintha ott sem lenne. Most fosztottameg magát tizennégymillió dollártól. Ennyi elég!

279

- Sam, maga kijött a sodrából - mondta ámulattal a lány.- Csodálkozik? Nos, békén hagyja azt a pénzt?- Borzasztóan megrázná, ha nem?- Ha finoman fogalmazunk.- Legyen hát. Egyelőre. Két óra elmúlt - mondta Barbara. - Van még

valami?- Egyetlen döntés, drágám. A bátyját érinti. Hajói tudom, nem találkozott

vele, mióta Európából visszatért?- Nem, és rettenetesen bánt.- Nem szereti?- De igen. Dehogynem. Csak arról van szó, hogy annyira mások vagyunk.

Különböző utakon járunk. Nem mintha valaha is veszekedtünk vagyösszezördültünk volna, eltekintve az olyasféle veszekedésektől, amelyekgyerekek közt fordulnak elő. Gondolom, testvérek közt mindig van ilyesmi.Igen, én kedvelem Tomot. Nem tudom, hogy szeretem-e. Már nagyon régennem láttam. Öt éve. Ez hosszú idő.

- Ennyit erről. Na most, beszélgettem John Whittierrel, akit, úgy tudom,maga nem kedvel.

- Most, hogy anya elvált tőle, ez már nem számít.- Nos, úgy sejtem... és ez nem több sejtésnél... ő meg Tom valamiféle

szövetségre akarnak lépni a Seldon Bankkal meg a California Shippinggel.Az, hogy egy bank ilyen szerződésre lépjen, Kaliforniában még mindig nemtörvényes, de vannak lehetőségek a törvény megkerülésére, és ha szabadmondanom, egy ilyen pénzügyi szövetség óriási erejű és jelentőségű. Alényeg az, hogy a bank ellenőrzéséhez Tómnak szüksége van a magarészvényeire is .. vagyis az alapítvány részvényeire, mivel most már ebbengondolkodunk. Whittier is, Tom is megkeresett engem ebben a kérdésben.

- De ha létrehozzuk az alapítványt, ellenőrizheti Tom a bankot arészvénytöbbség alapján?

- Ha beleírjuk az alapítólevélbe, akkor ellenőrizheti. De énvalószínűbbnek gondolom, hogy Whittier annyi részvényt akar majd vennimagától, amennyi biztosítja neki meg Tomnak az ötvenegy százalékos

280

többséget, ami a bank fölötti ellenőrzést jelenti. Erről mi a véleménye? - Nem érdekel. Kellene, hogy érdekeljen, Sam? Igen?- Ez magától függ.Barbara gondolkodott egy darabig, aztán megrázta a fejét. Az igazat

megvallva, nem érdekli. Semmi nem béklyózta már a gondolatait és a lelkét.Hogy ki ellenőrzi a Seldon Bankot vagy akármelyik másikat, az nekimindegy.

- Ha eladjuk a részvényeket, akkor mi lesz?- Az alapítvány megbízható értékpapírokba helyezi majd a pénzét...

American Telephone-ba, államkötvényekbe, ilyesmibe. Az alapítványszempontjából előnyösebb, ha különböző értékpapírjaik vannak, mint haminden tojás egyetlen kosárban volna, s ha nekem tanácsot kellene adnomebben a kérdésben, azt javasolnám, hogy adjuk el a Seldon-részvényekjelentős részét. És mivel Whittier a vásárló, és mivel veszettül akarja, jóvaltöbbet kapnánk értük a könyv szerinti értéknél, talán egymillió dollárraltöbbet.

- Ez tisztességes? - kérdezte Barbara.- Egészen tisztességes. Ma délután nem megyünk bele a részletekbe. Az

egyetlen kérdés, hogy maga hajlandó-e eladni a részvényeket Whittiernek.Ha hajlandó, akkor ezt megmondom nekik, és megteszem az előkészületeket.Ezen a találkozón nem kell előhozakodnunk az alapítvány kérdésével. Azthiszem, jobb lesz, ha maga mondja meg az édesanyjának, mi a terve.

Barbara egyetértett. Amikor kimentek az étteremből, így szólt azöregemberhez:

- Sam, nagyon hálás vagyok. Maga kedves és megértő. Drága ember, és énnagyon szeretem magát.

Előző nap Jean beugrott Halleckhez a Sansome Streetre, a kicsiny, denagyon drága női szabóhoz, ahol mostanában varratott. Halleck személyesentájékoztatta, hogy bár Európában kitört a háború, a divat nem hajtja meg afejét ilyen földi erők előtt. A nagy párizsi házak, a Worth, a Molyneux és aPaquin máris szedték a sátorfájukat és átköltöztek Londonba. A Digby

281

Morton pedig, amely egy lépéssel előttük járt, elhozta a kollekcióját azÁllamokba. Még néhány hónapig eltarthat, amíg a Paquin-modellekmegérkeznek, de a Morton-ruhák bármelyik pillanatban várhatók.

- Ó, drága Mrs. Whittier - mondta Halleck, aki bécsi volt, de gondosancsiszolta francia kiejtését -, milyen kár, hogy ebben a mi fenségesvárosunkban, mely a világ királynője, még nincs olyan női szabóság, melyméltó a nevére. De eljön ennek is az ideje. - Vagyis úgy mondta: „elzsön". -De megtudtam valamit - tette hozzá, mintha államtitkot közölne. - A szoknyákegyenes vonalúak lesznek, csakis egyenesek. A kábátokon a gombok nagyonmagasak. Van néhány szabásmintám; már dolgozunk rajtuk. Zsebes ésféloldalas palást nappali viseletre. Forradalmi. Talán ha holnap elhozná alányát, ahogy mondta?

- Nem hiszem - mondta lassan Jean. Kilépett a boltból, nem érdekelte,hogy megsérti-e Hallecket, vagy sem. Taxival ment fel a dombra, aFairmontba, ott betért a bárba, whiskyt rendelt szódával, aztán csak ült a kisasztalnál, anélkül hogy megízlelte vagy megérintette volna az italt. Miértrendelte? Nem szerette a töményét, ki nem állhatta, a látványa isbosszantotta. Sok minden bosszantotta mostanában. A beszélgetése - vagyinkább Halleck vele folytatott beszélgetése - émelyítette, és egyszerűenfogalma sem volt, hogy miért. Halleck is émelyítette. Miért ment beegyáltalán? Pedig tudta, miért. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy kedvéretegyen Barbarának, hogy kitaláljon valami csodálatosat, aminek örül. Deakkor miért ül itt és mereng az ital fölött? Megkóstolta és elfintorodott.

Aztán hangot hallott:- Nicsak, Jean! Micsoda öröm! Micsoda hihetetlen öröm! - Az asszony

felpillantott, és ott állt előtte a múlt, egy Alan Brocker nevű, ötvenöt évesférfi, a nagyon gazdag, tétlen, céltalan angolszászok furcsa, öreguras, kisfiúsarcával. Abban a pillanatban Brocker volt az utolsó a világon, akiveltalálkozni akart, a férfi, akit első házasságtöréséhez választott - vagy a férfiválasztotta őt? A buta, érzéketlen, eszetlen Alan Brocker, aki ManyaVladavichot, egy Calvin Braderman nevű, harmadrangú festő modelljét vettefeleségül; Alan Brocker, aki - ahogy Dan fogalmazott - úgy szarta el azéletét, hogy soha egyetlen napnyi rendes munkát nem végzett, és soha semmitnem tett önzetlenül, aki valaha Jean kérésére magándetektívet fogadott, hogy

282

nyomozza ki és jelentse Dan May Linggel folytatott viszonyát. - DrágaJeanem - mondta a férfi. - Magadban iszol. Egyetlen nő sem süllyedhetidáig, még a második válás után sem, ami pedig manapság semmi.Tulajdonképpen borzasztóan örülök, hogy látlak. Manya Renóban van, intézia válást, úgyhogy megoszthatjuk a bánatunkat vagy az örömünket.Megkérnél, hogy üljek le?

- Gondolom, nincs más választásom - mondta Jean. - Hol voltál?Örültem, hogy nem láttalak évekig... mióta is?

- Ó, Jean, drága Jean. Milyen gunyoros lettél. Franciaországban voltam,amíg ez a hülye háború ki nem tört. Mit iszol?

- Nekem ennyi elég. Azt se tudom, micsoda.A férfi intett a pincérnek, és rendelt egy pohár italt.- És te, Jean, a te életed merre haladt?- Alan, kifizetnéd az italomat? - kérdezte Jean közömbösen.- Persze.- Hálás vagyok. Ez megkönnyíti a dolgokat. Egész délután undorodtam, de

most aztán betelt a pohár. - Azzal felállt és kisétált, vissza se nézett, fütyültrá, mit érez vagy gondol Brocker, aki csak annyit jegyzett meg magábankésőbb: „Drága Jeanem, te aztán rendesen felégeted magad mögött a hidakat.Légy óvatos. Már fél évszázadot éltél, és még mindig hosszú, fárasztó út állelőtted."

Másnap Jean fél háromkor Sam Goldberg irodájába ment, tudatábanannak, hogy félórával korábban érkezik, de remélte, hogy Barbara már ottlesz. Már tíz perce várt, amikor Barbara és Goldberg visszatért azebédlőből. Jean, valahányszor Barbarával találkozott, barátságtalanfogadtatásra számított, ami valójában sohasem következett be, és még mostis, amikor olyan nagyon vágyott a lány látására, mereven visszahúzódott. DeBarbara odalépett hozzá és megölelte, mire Jean magához szorította, és arragondolt: csak ez maradt nekem, a többi elmúlt, eltűnt, megsemmisült.

- Tom bármelyik pillanatban megjöhet - mondta Jean. - Elmondta Sam,mit akar?

Barbara bólintott.

283

- Te érted? John Whittier pénzével támogatva többségi részesedést akarvenni a bankban.

- Sammel beszéltünk róla - mondta Barbara.- Ilyen - mondta Jean. - Veszettül vágyik a hatalomra meg a pénzre, ahogy

mások... hát, nem is tudom, talán arra vágynak, hogy szeressék őket. Lehet,hogy ez az ő útja a szeretethez, a reményhez, vagy csak az élethez. Kérlek,kicsim, ne gyűlöld.

- Gyűlölni? Miért?- Nem tudom. Ő olyan más.- Anya - mondta Barbara -, mindent megkaphat, amit akar. Engem nem

érdekel, hidd el.Mire Jean arra gondolt: tényleg nem érdekel, és ez a nagy kár.Tom Clark Seeverrel érkezett, John Whittier ügyvédeinek, a Seever, Lang

és Murphy irodának rangidős ügyvédjével. Seever ötvenes évei közepénjáró, magas, elegáns, jóképű, választékos beszédű férfi volt. Ismerte SamGoldberget, mint mindenki, aki valamilyen kapcsolatban állt San Franciscojogi vagy politikai irányításával, és kezet rázott vele, miközben Tom ésBarbara megölelte egymást. Öt és fél év telt el a testvérek utolsó találkozásaóta, és Jean különösnek, szinte bizarrnak találta, hogy a két testvér olyanlaza kapcsolatot tart, úgy belenyugszik abba, hogy hosszú időszakokat tölt elegymástól távol, és nem hiányoznak egymásnak. Jean egyetlen gyermek volt,és sok egykéhez hasonlóan romantizálta a testvéri kapcsolatot. Tom nem voltse hűvös, se tartózkodó. Túl sok dolog forgott kockán, és ő nyilvánmegtervezte a melegséget és örömöt, mellyel húgát üdvözölte.

Barbara viszont az elfogódott fiúra számított, akit oly régen látott. Azigazi Tom Lavette most valami egészen más volt, idegen, akit a lány nehezentudott a helyére tenni. Huszonhét évesen a fiú tökéletesen higgadt volt,makulátlanul elegáns, oldalt elválasztott, homokszínű haja lazán aszemöldökére hullt; magas volt, széles vállú, apja magassága a Seldonokszikár alkatával keveredett, választékosan és kifogástalanul oldotta meg atalálkozás és bemutatás kényes feladatát.

- Ez az én gyönyörű Barbara húgom - mondta Seevernek -, aki a családeszének javát és egész tehetségét magáénak mondhatja. - Aztán a lányhoz

284

fordulva hozzátette: - Drága Bobby, régen találkoztunk. Nagyon régen. Nos,ezen változtatunk.

A megbeszélés nyájas volt. Seever felvetette az ellenőrzés kérdését, deszinte közömbösen. Arra volt kíváncsi, mekkora részt kíván ebből MissLavette vállalni, s felidézte, milyen szerepet játszott a lány anyja valaha aSeldon Bank ügyeiben.

- Egyáltalán nem érdekelnek a bankügyletek - mondta Barbara.- Akkor nem zárkózik el az elől, hogy átadjon annyi részvényt,

amennyinek a birtokában Thomas a családnak kijáró ellenőrzéstgyakorolhatja. Nem mintha egy pillanatig is azt képzelném, hogy kétségbevonná a bátyjának ezt a jogát, de úgy értesültem, ön jelenleg nem SanFranciscóban él. Természetesen nem a részvények eladása az egyetlenmódszer, bár Thomasnak bőségesen van ehhez tőkéje. A ellenőrzéssel valómegbízásról is szó lehet, ha ön ezt részesíti előnyben.

- Miss Lavette-nek nincs kifogása az ellen - vetette közbe Goldberg -,hogy megfelelő számú részvényt adjon el Thomasnak az általa óhajtottellenőrzéshez, de azt hiszem, ezek olyan részletek, melyeket mi kettenmáskor is kidolgozhatunk...

Barbara az anyjára pillantott. Jean Tomot tanulmányozta, aztánmegfordult, észrevette Barbara rajta megállapodott tekintetét, és halványanelmosolyodott. Szomorú pátosz volt ebben a mosolyban, melyösszeszorította Barbara szívét. Sohasem gondolt igazán úgy az anyjára, mintaki könnyezik, szenved. Jean még most, ötvenévesen is hihetetlenül szépasszony volt, és Barbara egész életében az anyja volt a San Franciscó-itársaság koronázatlan királynője, valamiféle pompás nyakéke a gazdagok éshatalmasok szűk, kicsiny körének, mely egyenragúnak tekintette magát abostoni és New York-i társasággal, ha ugyan nem felsőbbrendűnek annál.Barbara emlékezett rá, hogy gyerekkorában csak meg kellett néznie aChronicle vagy az Examiner társasági rovatát, és rögtön látta, hogy ezt vagyazt a fogadást vagy bált „megtisztelte jelenlétével a gyönyörű Jean Lavette".Sohasem kellett sajnálnia vagy akár együttéreznie vele.

A megbeszélés oly simán és sikeresen zajlott, hogy Tom jókedvű lett,elégedett és magabiztos.

285

- Ezt meg kell ünnepelnünk. Van kedvetek velem vacsorázni? - kérdezteJeantől és Barbarától. - Egy örökkévalóság óta nem voltunk hárman együtt.

Barbara az anyjára nézett. Jean bólintott.- Akkor nyolckor értetek megyek - mondta Tom. - Frakkban. Remek estét

csapunk.Seeverrel együtt távozott. Az irodában Goldberg még mindig az íróasztala

mögött ült, és kettejüket nézte. Barbara pedig így szólt anyjához:- Nagyon megváltozott. Soha nem láttam még ilyennek Tomot.- Igen. Tudod, mit tettél, drágám?- Úgy érted, a részvényekkel?- A bátyádnak ajándékoztad a Seldon Bankot. Nagyon bőkezű ajándék.

Érthető, hogy boldog.Barbara vállat vont.- Úgy látszik, nagyon akarja.- Valóban, nagyon is. - Jean Goldberghez fordult. - Maga tudott erről,

Sam? Persze hogy tudott.Goldberg bólintott.- És mi a véleménye?- Jean, a lányának megvan a maga álláspontja. Amellett oka sincs rá, hogy

kétségbe vonja Tom céljait.- Ez Whittier pénze.- Én is úgy vélem - helyeselt Goldberg. - Mindegy, örülök, hogy békésen

rendeződött el az egész. Nem szeretem, ha egy család pénzen civakodik. Abank a családban marad, és ez örömmel töltené el a maga apját, nyugodjékbékében. Átkozottul rendes ember volt, ahhoz képest, hogy bankár - még arégi időkhöz tartozott. De ennek vége, Jean. Ez egy új játék, és attól tartok,nekem kicsit durvák a szabályai. Mindegy, örülök, hogy együtt láttamhármójukat.

- Nem aggódsz, ugye, anya? - kérdezte Barbara.- Nem igazán. Tom nagyon ügyes.

286

Alkonyodott; a levegő tiszta volt és sűrű a tenger illatától. Jean taxivalérkezett. Barbara kocsijával mentek vissza a Russian Hill-i házba, melyetDan épített Jeannek házasságkötésük után oda, ahol született és ahol agyermekkorát töltötte. Számára a ház az örökkévalóság óta ott állt, mert akezdeti évek mindig az örökkévalóságban gyökereznek. Megálltak, ésBarbara kivette a csomagtartóból a bőröndjét.

- Nincsenek cselédek, drágám - mondta Jean. - Hetenként háromszor jönegy takarítónő.

- Anya, én cselédek nélkül vagyok, mióta elmentem.- Tom ezt megdöbbentőnek tartja. - Az asszony kinyitotta az ajtót, és

tartotta, amíg Barbara belépett.Barbara először meglepődött és elámult. Arra számított, hogy semmi sem

változott, minden úgy van, ahogyan volt. Most a földszint összes szobájaüresen állt, a falakat fehérre festették, a fényes fapadlón nem volt szőnyeg. Alány letette a bőröndöt, és csak bámult, aztán szobáról szobára járt - fehérekvoltak és üresek, bútorok sehol. Zavartan megfordult és anyjára nézett

- Drágám, még nem is mondtam. Ez az álmom: San Francisco első valódimodern művészeti múzeuma, vagy legalábbis képtára. Idejön a művészet.

- De hogy lehet itt élni?- Az emeleten van egy nagyon kényelmes lakásom... nappali, konyha, két

hálószoba, iroda. Ezek a szobák lesznek a kiállítótermek.- És a gyönyörű festményeid?- Ó, van még néhány az emeleten. Némelyiket a múzeumnak adtam,

némelyiket eladtam. Tiszta lappal indulok. A művészet maradt az egyetlenszenvedélyem, Bobby, és ezért hálát adok Istennek. Ha nem így volna,nagyon nyomorult és magányos öregasszony lennék. De most menjünk föl,átöltözünk, iszunk valamit és beszélgetünk. Sok mindent meg kellbeszélnünk.

- Anya, Tom ma este kiöltözik, és én semmit se hoztam, csak szoknyákat,pulóvereket és blúzokat.

- Nekem van elég. Most is ugyanaz a méretünk.Jean pezsgőt bontott, aztán ültek a nappaliban, mely valaha hálószoba

287

volt, és itt Barbara legalább talált néhány emléket - bútorokat, egy Renoir-aktot, egy Picassót és egy George Luksot, Jean régi kedvenceit, melyektőlnem volt hajlandó megválni. Barbara elmesélte, hogy Franciaországbanmegismerkedett Picassóval. A festő megcsókolta. Akkor kereste meg,amikor elolvasta, amit a lány Marcel haláláról írt.

- Milyen volt? - érdeklődött Jean.- Hogy is mondjam? - nevetett Barbara. - Az egyetlen szó rá az, hogy

fickós, anya. A legfickósabb kis ember, akivel életemben találkoztam. Nemazzal, amit tett vagy amit mondott. Egyszerűen ilyen volt az összhatása.Áradt belőle a férfiasság. Imádtam.

- Istenem, micsoda lehetőség... a festményeire gondolok, nem aférfiasságára. Az a baj, hogy téged nem érdekelnek a festmények.

- Érdekelnek, anya, de nem úgy, ahogy téged. Anya... -eddig visszatartottamagát. - El kell neked mondanom valamit. Mostanáig halogattam a dolgot.

- Ez nagyon komolyan hangzik. Az ég szerelmére, csak nem mégy visszaEurópába?

- Nem, semmi ilyesmi. A részvényekről van szó, az örökségemről.- Igen?- Lemondok róla, az egészről. Megmondtam Samnek, hogy létrehozok egy

jótékonysági alapítványt. - Barbara mindenféle reakcióra számított, haragra,hitetlenkedésre, ellenkezésre, sőt hisztériára is, úgyhogy mélységesenmegdöbbent, amikor Jean egyáltalán nem reagált, hanem csupán a poharátnézte és ivott egy kortyot a pezsgőből. Végül így szólt:

- Mikor döntötted ezt el, Bobby?- Néhány héttel ezelőtt, amikor Sam szólt a találkozóról.- Akkor volt időd, hogy gondolkodj rajta.- Igen, volt.- Beszélt Sam a bankszámládról?- Igen.- Arról is lemondasz?- Nem, most még nem.

288

- Hát ez megnyugtató. Vannak időszakok, amikor az embernek szükségevan pénzre... talán nem tizennégymillióra, de ennyi jól jön.

- Nem vagy mérges? - kérdezte Barbara.- Annak kellene lennem?- Azt hittem, az leszel.- Drága, gyönyörű Barbarám. - Az asszony a fejét csóválta. -

Bepárásodott a szemem, és ha megdörzsölöm, elkenem a szemfestéket. -Újratöltötte a poharakat. - Csak egy olyan embert ismertem, aki ilyengesztust tett. Igyunk rá. Dan Lavette a neve. Nagyon szerettem, de csak atávozása után jöttem rá, mennyire. Pokolba a tetves részvényekkel! Tudod,mit mondana erre az apád? Azt mondaná, hogy a lánya kibaszottul remeknő... vagy valami ilyesmit. Erről ennyit. Beszéljünk másról.

San Francisco már sok évtizede város volt, amikor Los Angeles mégmindig csak villamosvonalakkal összekapcsolt falvak halmaza, mely ajótékony dél-kaliforniai napsütésben szunyókált, és lustán arra várt, hogytörténjék valami. Olyan időszak volt ez, mely csak nagyon kevesekemlékeiben létezett elmosódottan, aranylóan, mert kevesen voltak, akik eztfel tudták idézni az emlékezetükben.

Két dolog történt ekkor, mely megváltoztatta Dél-Kalifornia történetét, ésaz aranyló emlékképeket örökre a múltba űzte. Felfedezték a filmet és olajrabukkantak. A film azokban az időkben maximális fényerőt követelt, és mivelDél-Kaliforniában több a napsütéses órák száma és változatosabb a táj, mintbárhol másutt Amerikában, ahol nincs végtelen sivatag, a filmvállalatok LosAngelesbe költöztek. Az iparág fiatal volt, s a vállalatok meglehetősenkicsik, de mindannyian gombamód növekedtek; és bár Los Angeles megye jórésze félsivatag, nagyobb része buja és gyönyörű; sós mocsarak SantaMonicában, tágas, termékeny földek Wilshire-ben, hófödte hegyek a megyekeleti részén, zöld, hullámzó dombok a tengerpart felé, a San FernandoValleyben pedig narancsligetek, hikoriligetek, mandulaligetek, citromligetekés sok-sok hektárnyi konyhakert valóságos paradicsoma - minden, amiállítólag a paradicsomban megtalálható, csak fürdött a napsütésben, ésvárta, hogy az ember megkezdje a pusztítást, létrehozva a beton és a vakolatsivárságát.

289

A második esemény az olaj volt. A XX. századdal megérkezett az autó, azautóval pedig az egyre növekvő olaj szomj. És Los Angeles földjében azegyik legnagyobb kaliforniai olajmező húzódott, azon a területen, melyet maaz észak-déli irányú La Brea és Fairfax Avenue, valamint a kelet-nyugatiirányú Wilshire és Beverly Boulevard határol. Ezen a négyzetmérföldnyiterületen fúrótornyok százai emelkedtek, de ez még csak a kezdet volt; ettőlaz olaj központtól kiindulva fúrótornyok lepték el az egész megyét atengerig, a Long Beach-i Signal Hillig, Torrence-ig, Baldwin Hillsig,Wilmingtonig, Venice-ig és El Segundóig. Az olaj ömlött, a spekulánsokmegőrültek, befektetők ezrei gazdagodtak meg, s ezrek, akiket becsaptak,szegényedtek el, aztán az ostobán és mohón kinyert olaj elfogyott, elvesztettenyomását, bezárkózott a földbe, és mire az 1929-es válság kitört, azolajbuborék végleg kipukkadt.

1940-ben Dan már majdnem tíz éve Los Angelesben élt. Látta a pirosvillamosok végnapjait, az autósztrádák kiépülését, a falvakösszekapcsolását szétterülő várossá. Tanúja volt annak, hogy a szegénységés a porviharok sújtotta Texasból és Oklahomából megérkeztek a farmerek,osztozott a nyomorúságban a San Pedró-i kikötő munkanélkülijeivel, akikleégtek, börtönbe kerültek, majd kiszabadultak és éheztek, aztán évekettöltött makrélahalászként; és most érthetetlen módon - legalábbis így látta -egy hajógyárat igazgatott, ahol két kereskedelmi hajó gerince máriselkészült, és két továbbinak már kialakították a helyét, hála a HajózásiBizottság kölcsönének, a Terminal Island vizében pedig ott ringott az utolsójacht, melyet épített, s már csak az utolsó simításokra várt.

Long Beach, San Pedro és Wilmington kikötőjében a munkanélküliségkezdett a múlt részévé válni. Dan meggyőzte Pete Lomast, aki most letthatvanéves, hogy adja el a halászhajóját, és menjen művezetőként ahajógyárba dolgozni. Ketten bejárták a rakpartokat hajóépítő munkásokért,hegesztőkért, darusokért, villanyszerelőkért, hirdetményeket postáztak,hirdetéseket adtak fel a helyi lapokban. A Hajózási Bizottság fél tucat fiatalhajóépítészt és néhány mérnököt küldött. Nem voltak talpazatok. Cölöpöketkellett beverni a Terminal Island iszapos talajába, hogy további sólyáknakteremtsenek alapot, és nem voltak cölöpverő gépek. Nem egyedül Danhajógyára szunnyadt a Los Angeles-i kikötőben. Öt másik volt még, amelyetLand admirális életre keltett, és a munkásokért folyó verseny a XVIII.

290

századi londoni kikötő erőszakos toborzásaira emlékeztetett. És nemcsakmunkásokat kerestek. A hajógyárak harcoltak, könyörögtek, versenyeztek,vesztegettek és loptak, mert kétségbeesetten sóvárogtak a nyersanyagra, asólyákhoz, állványokhoz és talpazatokhoz szükséges fára. Dan padozatotépíttetett az iszapra, és az első világháborúból maradt sátrakat állíttatott fel,hogy a munkások azokban alhassanak. Elküldte a fiatal hajóépítészeket, hogykeressenek matracokat és takarókat, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli amunkásnak felvett alkoholistákat, akik magukkal hozták a szigetre abundapálinkájukat. Kész csoda, hogy a káoszból a hajóépítők keze alatt, akiknem tudták, hogyan kell hajót építeni - hegesztők, akik nem tudták, hogyankell hegeszteni, ácsok, akik nem tudtak rendesen beverni egy szöget,villanyszerelők, akik hazudtak és blöfföltek, ha a munkájukról volt szó,gőzkazánszerelők, akik sohasem dolgoztak még hajón és hajószerelővéátnyergelt autószerelők -, valamiképpen mégis felépült két kereskedelmihajó, és további kettő jó úton volt afelé, hogy megkezdjék az építését.

Dan ezért akkora árat fizetett, hogy sem örömöt, sem sikerélményt nemérzett. Voltak olyan éjszakák, amikor el sem hagyta a hajógyárat, táboriágyon aludt az irodájában, kávét ivott s szendvicset evett, éjfélig dolgozott,és hajnalban már felkelt. Sem örömöt, sem büszkeséget nem merített abból,amit csinált. Gyűlölte a háborút, és a háború gigászi nyereségére gondolvaémelyítő undort érzett. Egyszer már átélte ezt, és nem nagyon vágyott arra,hogy ismét átélje. Amikor egyik éjszaka hazament, sóvárogva, hogymegtisztuljon, hogy belemerüljön egy kád forró vízbe, hogy a saját ágyábanaludjék a felesége mellett, dühét és zavarodott érzéseit May Lingrezúdította.

- De hiszen te csinálod - mondta May Ling. - És nem tudod, miért?- A fenébe is, nem. Jó, tudom, mi az, csavargónak lenni, hogy mi az, ha

kell a munka, és én most egy csomó munkahelyet teremtek. Hajókat építek,és ezeket a hajókat arra használják, hogy élelmet és hadianyagot szállítsanakAngliába.

- Ami azt jelenti, hogy az emberek életben maradnak.- De azt is jelenti, hogy emberek halnak meg, és hogy az olyan disznók,

mint Whittier, kövérebbek és gazdagabbak lesznek, mint valaha.

291

- Danny - mondta szelíden May Ling -, elgondolkodtál már valaha azon,hogy kik a nácik, mit akarnak és mit csinálnak?

- Gondolkoztam már rajta. Gyűlölöm azokat a mocskos disznókat.- A hajók nélkül Anglia elpusztulna és Hitler győzne. A dolog ilyen

egyszerű.- Nem, nem ilyen egyszerű - erősködött a férfi. - Hol kezdődik és hol

végződik? Az előző háborúban az angoloknak volt egy Haig nevűtábornokuk, és az a rohadt disznó egyetlen nap hatvanezer embert küldött avágóhídra. A saját embereit. A halott az halott. Jézusom, nem is a hazájáértharcolt... tudja egyáltalán valaki, hogy miért harcoltak? Gyűlölöm azokat anáci disznókat, de a mi disznóink jobbak valamivel is? Öt évvel ezelőttemberek haltak itt éhen, a wilmingtoni és San Pedró-i dokkoknál... semunka, se remény, se állás, és fütyült mindenki rájuk, senkit nem érdekelt.Most mindenre van pénz, és Pete meg én könyörgünk az embereknek, hogyjöjjenek dolgozni. De miért? Mert újabb büdös háború folyik abban azEurópának nevezett görény lyukban, és csak a háború kényszeríti azokat awashingtoni seggfejeket, hogy megijedjenek és odafigyeljenek.

- Imádom, ahogy beszélsz - sóhajtott fel May Ling. - Ennyi év után, amitazzal töltöttem, hogy civilizáljalak.

- Gyere és tölts velem egy napot a Terminal Islanden. Egy nap alattcivilizálatlan leszel.

- Az biztos, Danny, benned csodálatosan vegyül a kapitalista, azanarchista és a pacifista. Most pedig figyelj rám.

- Mindig figyelek.- Akkor most jobban. Amikor tizenkét éves voltam, és ez nem is volt

nagyon rég, kínaiellenes lázongás tört ki San Franciscóban. Megfogtak kétkínait, Sol Leet és David Jót, leöntötték őket benzinnel, aztán feláldoztákőket, mindkettőt meggyújtották, mint a fáklyát.

- Emlékszem - mondta Dan. - Láttam.- Az ember akkor lemondott egész San Franciscóról. Emberi lények nem

tesznek ilyet.- Részeg disznók voltak a külvárosból.

292

- És azok a józan disznók, akik nézték?- Hát...- Úgyhogy válassz Anglia és Németország között - mondta szelíden May

Ling. - Mindegy, azt hiszem, egyáltalán nem ez a lényeg. Régen ismerlekmár, és te nem tudsz úgy élni, hogy nem az ő játékukat játszod.

- Lemondtam a játékukról.- Lemondtál, Danny? Mi mindig őszinték voltunk egymáshoz. Te akartad a

hajógyárat. Joe járhatott volna az orvosira anélkül is. Elég megtakarítottpénzem van hozzá. De te nem akartál kimaradni belőle.

- Mit mondasz? Hogy én egy pénzéhes szemétláda vagyok? - kérdezte aférfi dühösen.

- Danny, mikor jelentett neked a pénz valamit? Az egész nem a pénz miattvan, hanem a Nob Hill miatt. Ott így mérik a dolgokat, Danny. Pontosan így.

- És azt mondod, hogy nem változtam harminc év alatt?- Persze hogy változtál, de ugyanaz is vagy, és én akkor nagyon

szerettelek, de most még jobban, és neked egy hervadt kínai feleséged van.- Egy fenét!- Akkor nem vagyok a feleséged. Nem érdekel. Csak vigyél az ágyba. Már

olyan régen várom.Barbara szemében Los Angeles nem város volt, csak egy hely. Az a hely,

ahol az apja él, ahol ő nyugodt kényelemben élhet és dolgozhat, ahol MayLingnek és idős anyjának szelíd jelenléte megnyugtatta és megvigasztalta; ésmiután visszatért San Franciscóból, ez a ködös érzés csak jobbanmegerősödött benne. Sóvárgott San Francisco után; olyan volt ez, ahol azemberek mércével mértek és megbecsülték egymást. Amikor kinézett aRussian Hill-i házból régi hálószobája ablakán, az egész város ott terült elalatta, fényes pontok a kikötőtől kiindulva, tervszerűen épített város, amelyetbecsben tartottak és imádtak. Szabályszerűen elrendezett város volt, agazdagok és szegények a helyükön, a társadalmi csoportok jól meghatározvaés körülkerítve. De a lány a gyermekkori emlékek után sóvárgott; sem lakni,sem élni nem tudott volna itt; és ugyanígy sóvárgott Párizs után is, mely márcsak ködös álom volt.

293

Először úgy gondolta, hogy a lelke Marcellel együtt meghalt, hogy sohanem tud már úgy felébredni, hogy ne lenne könnyes szemmel tudatában ágyaürességének, hogy soha nem tud már nevetni, énekelni vagy örülni. Még aBernie Cohen-nel megesett kalandja sem enyhítette Marcel kísértőszellemét. Amikor visszatért Németországból, Párizs üres és kietlen városvolt, melyet egyszerűen boldogan hagyott ott. Most, a westwoodi ház apródolgozószobájában elrejtőzhetett a való világ elől, és megteremthette sajátvilágát a kézirat lapjain. Tudta, hogy helyzete átmeneti, hogy erre a házranem gondolhat úgy mint otthonára, hogy nem élhet tovább irányítás nélkül.Áthatotta a szerelem emléke, mégsem tudta rászánni magát, hogy kinyújtsa akezét egy férfi után, hogy keressen valakit, hogy randevúzzék, hogy bárkivelkapcsolatba kerüljön. Dan két alkalommal is hazavitte a Hajózási Bizottságegy-egy fiatal építészét. Nyilván Barbarára gondolt, de a lány közömbösenés hűvös udvariassággal viselkedett.

Beköszöntött és elmúlt 1939 karácsonya. Fát állítottak, amit May Ling és

Barbara díszített fel, alatta ajándékhalmok, és a Napa Valleyből háromnapra eljött hozzájuk Sally Levy is. Barbara kiment elé autóval a UnionStationre. Joe megkísérelt pontos leírást adni a lányról, de Barbarátkészületlenül érte a csinos, karcsú fiatal nő látványa, akinek vállig érő szőkehaja volt, elöl frufruval, és aki takaros szürke szövetruhát viselt.

Barbara nézte a bőröndje mellett elhagyatottan álló lányt, majdpuhatolózva odalépett hozzá.

- Ugye, te vagy Sally Levy?- Te pedig Barbara - mondta Sally, és átölelte. - Úgy örülök neked.

Biztosra vettem, hogy megfeledkeztek rólam, és óriási ez a pályaudvar.Nagyon szép és spanyolos, de óriási. Te biztosan Barbara vagy, mertpontosan olyan gyönyörű szép vagy, ahogy Joe mondta, és elragadó, micsodaremek kalandjaid voltak, és tudod, te vagy az én igazi eszményképem, deezért ne nevess ki. Joe mindig kinevet.

Minden érdekelte, és mindenért lelkesedett - a műutakért, a pálmafákért, ahegyekért, az emberekért, Barbara kocsijáért, a házak stílusáért -,olyannyira, hogy Barbara halálosan kimerült, mielőtt még Westwoodba

294

értek. Sally gondolatai úgy röpködtek, akár a rakéták. Témáról témáraszökkent. Eleresztett egy kérdésfüzért a náci Németországról, és Barbaránakideje sem volt válaszolni, máris a szerelem és a romantika témájánál tartott.

- Elolvasod majd a verseimet - mondta Barbarának. - Tényleg én írtamőket. Azelőtt Elizabeth Barrett Browningot, Thomas Campiont és EmilyDickinsont másoltam, mert Joe észre se vette a különbséget, de aztán MayLing rajtakapott, és különben is, ehhez már túlságosan felnőtt vagyok, ésmost a sajátjaimat írom, és tényleg nagyon jók. Gondolod, hogy egy férfi ésegy nő lefekhet egymással, mielőtt összeházasodnának?

Barbara megpróbált megbirkózni a kérdésözönnel, és közben az útontartani a szemét.

- Hát, Sally, ez attól függ, miféle kapcsolat az... szóval, hogy mennyiidősek...

- Én mindenhez túl fiatal vagyok. Barbara, te észrevetted, hogyegyszerűen mindenhez túl fiatal vagyok? Csodálkozom, hogy te jöttél értem,és nem May Ling. Ötször hívták fel May Linget, mielőtt elengedtek ide.Mintha Joe meg akarna erőszakolni. Olvastál már Havelock Ellist?

- Te jó ég! Te igen?- Minden sorát. Tudod, smároltam már néhány iskolatársammal. Te ezt

megérted. Szóval, csak hogy tudjam, milyen az. De azok hülyék, és apattanásokat is utálom. Pfuj. De úgy érzem, hogy az egy férfi, egy nőkapcsolat a legmegfelelőbb. Te nem? Szóval ha az ember a leglényegérefigyel.

- Igen - mondta Barbara -, tökéletesen igazad van.Joe a westwoodi ház előtt várt rájuk. Az autó szinte még meg sem állt,

Sally már kipattant: Joe-hoz rohant és átölelte. A fiú csak állt ott karjában alánnyal, és kétségbeesetten nézett Barbarára.

Így köszöntött be és múlt el a karácsony, és elkezdődött az 1940-es év. Aregény, melyet Barbara írt, lassan készült. A lány írt, átjavította, amit leírt,aztán gyakran megsemmisítette. A történetnek ő állt a középpontjában: egyfiatal amerikai lány otthagyja a főiskolát, és Párizsba megy tanulni. Olyaneseménysorral foglalkozott ugyan, melyet megtapasztalt és átélt, mégishónapok teltek el, mire szembe tudott nézni vele. És amikor végül sikerült, a

295

száz-egynéhány oldalt, amit már megírt, örömtelenül és irtózva olvastavégig. Azután így szólt May Linghez:

- Több mint száz oldalt írtam már, és kíváncsi vagyok valakinek avéleményére. Légy szíves, olvasd el.

May Ling egyetlen este elolvasta a kéziratot. Barbara visszavonult ahálószobájába, ott ült borongva és az ítéletre várt. Végül nyílt az ajtó. MayLing lépett be, az íróasztalra tette a kéziratot és leült.

- Nyugodtan megmondhatod - mondta Barbara.- Igen, erre készülök.- Vacak, ugye? Az igazságot akarom hallani, May Ling. Nem szeretném,

ha bármit is magadban tartanál. A teljes igazságot akarom.- Nem akarok hazudni neked, Bobby. Ahhoz túlságosan tisztellek. Tudod,

nagyon jól írsz, megbízhatóan és szakértelemmel, és gondolom, be tudnádfejezni és meg is tudnád jelentetni ezt a történetet. Sok rosszabb dolgot iskiadnak, és az emberek nagyon kíváncsiak a háború előtti utolsó évekPárizsára. Pompásak a Párizsról szóló leírásaid, de a főszereplőd nemlétezik. Keménypapírból van kivágva. Tudom, hogy te vagy. Neked kelllenned. Lehet, hogy másképp fest és más a háttere, mint a tiéd, de te magadvagy. Az olvasó azonban nem tudja, kicsoda-micsoda. Miért félsz attól, hogymagadba nézz és megvizsgáld önmagad?

- Nem félek!- De bizony félsz. Láttál dolgokat, és szenvedtél, a szívedet egy férfinak

adtad, akit láttál meghalni, és tudom, milyen melegszívű és érzékeny vagy,de ez így hideg és összetákolt dolog. Miért nem magadról írsz, a sajátszenvedéseid alapján? Ezt kell tenned.

- Tudom, mit csinálok - tört ki Barbara a sírás határán. -Ezt nem nekedkell megmondanod. Tudom, mit akarok csinálni.

Amikor May Ling kilépett a szobából, Dan kíváncsi tekintete fogadta.- Mi történt?- Nem tudom biztosan. Azt hiszem, nem lesz semmi baj.- Megmondtad neki, hogy nem jó.

296

- Kénytelen voltam.- Jézusom, nem kellett volna. Hogyan lehetsz benne biztos?- Azt hiszem, biztos vagyok benne. Őszintének kellett lennem.Amikor May Ling kiment, Barbara csak ült és nézte a kéziratot. Több mint

egy óráig ült ott, megbántottan gondolkodott, várta, hogy csillapodjon a MayLinggel szemben érzett dühe. Az első reakciója az volt, hogy May Lingetvádolta. May Ling utálja őt, mindig is utálta, és ez most a bosszú pillanata.Milyen könnyű hosszú hónapok gyötrelmes munkáját elolvasni - aztánnéhány okos szóval porig rombolni! Először nem akart emlékezni, hogyanreagált ő maga arra, amit írt.

Majd egy óra eltelt, mire ezt eszébe idézte, és feltette magában a kérdést,hazudott-e May Ling. Végül is maga hozta meg az ítéletet, és May Lingtől afelmentést várta, hogy az asszony majd meggyőzi, a művéről szólóértékelése helytelen.

Barbara lassan, módszeresen tépdesni kezdte a teleírt lapokat. Megtömtea papírkosarat a kézirat széttépett darabjaival. Aztán az órájára nézett.Tizenegy múlt. Különös módon jókedvűnek érezte magát, amikor új papírtfűzött a gépbe és hozzálátott. Éjjel két órára három oldalt megírt, ezeketmost zord elégedettséggel olvasta el.

Úgy határozott, tovább dolgozik. Kávét kellett innia. A konyhába ment, otttalálta May Linget, a konyhaasztalnál ült, előtte nyitott könyv. A kávé atűzhelyen volt, kis lángon. Barbara leült May Ling mellé, aki töltött neki egycsészével.

- Bocsánat - mondta Barbara. - Rohadtul viselkedtem.- Vagy normálisan. Minden jogod megvolt hozzá, hogy dühös, megbántott

és levert légy. Hónapok munkája tűnt el a süllyesztőben. Hogy érezhettélvolna másképp?

- Dehogy... dehogy, May Ling. Igazad volt.- Mit számít ez? Barbara kedves, muszáj neked szentnek lenned? Szentnek

lenni csalás. Az emberek olyanok, amilyenek, és amilyenné az élet tesziőket. Annyira tele vagy bűntudattal, úgy elítéled és kárhoztatod önmagad,hogy ha így folytatod, eltörlöd magad a föld színéről. Neked nincs miért

297

vezekelned. Semmi rosszat nem tettél azzal, hogy azt a pénzt örökölted.- De én nem ezért nem fogadtam el - kiáltotta Barbara.- Tudod, hogy miért? Barbara drágám, én ki nem állhatom, ha valaki

megtagadja önmagát. Soha semmi olyat nem tettél, amivel nem nézhetszszembe, és erre se büszkének nem kell lenned, se szégyenkezned nem kellmiatta, csak szembesülnöd a ténnyel, hogy ez te vagy, ilyen és nem más. Ésha ezt meg tudod tenni, a könyv is, az életed is jó lesz. - May Ling felállt. -És ezzel a tanáccsal, amit magam se nagyon tudok követni, most lefekszem.

- May Ling.Barbara megölelte, a karjába vette a törékeny kínai asszonyt.- Ó, May Ling, olyan nagyon szeretlek! Gondolod, hogy felnövök valaha?- Gondolom. Igen, valóban úgy gondolom.Az utolsó jacht, mely Dan hajógyárában a sólyáról lejött, az Isadora volt,

melyet Richard Dyler, a filmcsillag megrendelésére építettek. A harmincméter hosszú, hét méter széles hajó a legszebb óceánjáró csoda volt,amelyet Dan életében épített. Lehorgonyozták a hajógyár előtt, hogyfelszereljék, de az alkatrészek váratlan hiánya hónapokkal késleltette a hajóbefejezését. De végre elkészültek vele, kikötötték a wilmingtoni rakparton,és Dyler úgy határozott, hogy ezt egy általa hajó-szentelőnek nevezetteseménnyel ünnepli meg, melyre Dant és a feleségét is meghívta.

May Ling kimentette magát. Anyja hörghuruttal nyomta az ágyat, és azasszony azt mondta Dannek, nem hagyhatja őt egyedül. Barbara fölajánlotta,hogy az öregasszonnyal marad, de May Ling azért kapaszkodott anyjabetegségébe, hogy ne kelljen elmennie a fogadásra, mert ilyenkor mindigúgy érezte, hogy ő csak kuriózum és kívülálló. Dan azt mondta, neki el kellmennie, Dyler még nyolcvankétezer dollárral tartozott neki, és Dannekszüksége volt a pénzre. May Ling ekkor azt javasolta, hogy vigye magávalBarbarát.

- Jót tenne neki - mondta May Ling. - Semmit sem csinál, sehová semmegy és senkivel sem találkozik. Teljesen kényszeressé vált a regénye miatt.Azt hiszem, egy kis kikapcsolódás használna neki a legtöbbet a világon.

- Már megpróbáltam elhívni - mondta Dan.

298

- Akkor próbáld meg újra.Barbara ezúttal nem tiltakozott, sőt örült az ötletnek. Könyve új

változatának már majdnem a felével végzett, és elégedett volt azzal, amit írt.Eljutott arra a pontra, hogy fuldoklóit önmaga társaságától, és az a gondolat,hogy egy filmsztároktól hemzsegő, fényes fogadásra menjen apjával azoldalán, hirtelen megdobogtatta a szívét. Estélyi ruhát kellett vennie, és erreegyáltalán nem volt felkészülve. Szüksége volt ruhára, cipőre, belépőre.

Barbara háromszáz dollárt vett ki a számlájáról, egy olyan gyermekörömével, aki kiüríti a malacperselyét, hogy új babát vegyen, és egy egésznapot vásárlással töltött. Beverly Hills-ben talált egy tengerészkék,pliszírozott, sifonból készült estélyit, mely száznyolcvan dollárba került.Ujjatlan volt, és hátul dekoltált, vállán strasszok fogták össze, és a lány félórát kínlódott, mielőtt fogait összeszorítva elhatározta, hogy megveszi. Azelárusítónő ezután így szólt hozzá:

- Drágám, ha én olyan fiatal és szép volnék, mint maga, és így festenékebben a ruhában, akkor is megvenném, ha egy hónapig nem ennék - majdmég rábeszélte egy tengerészkék selyembelépőre újabb kilencven dollárért.Az ezekhez illő magas sarkú selyemcipő megvásárlása után Barbara egy vasnélkül, kipirulva, diadalittasan és szégyenkezve tért haza.

Ám amikor a fogadás estéjén felöltözött és kilépett a szobából apja ésMay Ling dicséretére és helybenhagyására várva, Dan hosszú pillanatokigcsak bámult rá, és azt suttogta:

- Kicsim, pokoli jó bőr vagy.Haját kontyba fogta a tarkóján, és nem használt más festéket, csak rúzst.- Majd én - mondta May Ling, és egy zsebkendőt nyomott Barbara

ajkához, míg csak egy árnyalatnyi rúzs maradt rajta. - Nincs rá szükséged.Csak ront rajtad. - May Ling kettőjükre nézett, a már ősz Danre, kinek nagytestén még mindig nem volt súlyfelesleg, s széles vallanak kemény izmainfeszesen és remekül állt a szmoking, és Barbarára, Jean idővel dacolómására.

Miután távoztak, May Ling lassan fölment az emeletre, a hálószobába, ésbelebámult a tükrébe. Megérintette a szeme és szája köré gyűlt ráncokat. Avalaha fekete hajba ősz tincsek vegyültek. Csak bámulta magát, miközben

299

könnyek jelentek meg a szeme sarkában, aztán bosszankodva megrázta afejét, letörölte a könnyeket, és anyja szobájába ment. So-toy aludt, mélyenlélegezve. May Ling megigazította rajta a takarót, eloltotta a lámpát éskiment.

Lent a földszinten megpróbált olvasni, de a gondolatai elkalandoztak.Igyekezett összpontosítani, de gondolatai megint vándorútra keltek, éselszundított. Aztán az ajtó nyílására ébredt, és Dan állt előtte. Az asszony azórájára nézett. Fél tizenkettő múlt.

- Mi történt? - kérdezte ügyefogyottan.- Semmi sem történt. Untatnak ezek az estélyek. Te pedig nem. Úgyhogy

hazajöttem.- Hol van Barbara?- Otthagytam. Nem lesz semmi baja. Remekül szórakozott.May Ling felállt, Danhez lépett, és a tenyerébe fogta a férfi arcát.- Jaj, Danny, úgy örülök, hogy itt vagy.- Főzz egy csészével abból az előkelő kínai teából, és huszonegyezzünk

tízcentes alapon.- Nem, Danny, szeretnék lefeküdni, szeretném, ha átölelnél.- Jól van, ha ezt szeretnéd. Még mindig nem értem, hogy ti, vézna kínai

tyúkok miért vagytok olyan szexéhesek.- Ősi kultúránk van, Danny. Tudjuk, mi a jó.Később, amikor már a férfi karjában feküdt, megkérdezte:- Danny, tudod mit szeretnék?- Mondd.- Szeretnék veled kettesben elutazni. Szeretném, ha megint elmennénk

Hawaiira egy teherhajón, ahogy sok évvel ezelőtt. Szeretném, ha bérelnélegy vitorlást, hajóznánk a szigetek közt, feküdnénk meztelenül az elhagyatotttengerparton, és úgy tennénk, mintha megint fiatalok volnánk.

- Egy fenét tennénk úgy! Fiatalok vagyunk.- Megteszed, Danny? Igen?

300

- Feltétlenül.- Nem viccelsz, Danny? Megteszed?- Megígérem. Sose szegtem meg a szavam, ugye? Barbara el volt bűvölve. Hónapokig úgy dolgozott, akár egy rabszolga és

úgy élt, mint egy apáca; mintha álomból ébredt volna hirtelen, kipihent voltés élénk, tökéletesen tisztában volt önmagával, ruhája egyszerű szépségével,kemény, erős fiatal testével és tulajdon szépségével. Amikor megpillantottaa rakpart mellett ringó, orrától a faráig kivilágított, lampionnal feldíszítettjachtot, melyről zeneszó és beszéd áradt, így szólt: „Ó, papa, micsodaszépséget építettél!" Olyan hangsúllyal mondta ezt, amilyet Dan még nemhallott tőle, és Barbara boldogan mosolygott, amikor apja rápillantott.Amikor a férfi a hajó széles tatjára vezette, minden szem a lány felé fordult.Dan azt mondta magában, hogy senki a nyomába se léphet, még itt sem, aholpedig adják és veszik a szépséget.

Már egy órája, hogy Dan itt hagyta, de megnyugtatta, hogy legalább egyfél tucat férfi verseng majd a kegyért, hogy hazavihesse. Alex Hargasey, arendező, aki úgy keringett körülötte, akár a lepke a virág körül, magáravállalta a feladatot, hogy bemutassa annak a társaságnak, amelyet ő„Hollywood egzotikus nemességének" nevezett. Úgy röppentek fel ajkáról anevek, akár a nemesi címek: Bette Davis, Marlene Dietrich, Spencer Tracy,Gary Cooper, Lana Turner. A nők elutasítóan viselkedtek; a neve semmitsem mondott nekik, és gyönyörűnek látták ugyan, de nyugtalanítóan vonzónakis. A férfiak bámulták, keresték a társaságát, meglehetősen ostobabeszélgetéseket kezdeményeztek.

- Szereti a hajón rendezett fogadásokat?- Nyilván színpadon játszik, nem filmen. A vásznon már látnom kellett

volna.- Odaát a felső fedélzeten, de rázza le Hargaseyt. Rohadt vén kéjenc. Öt

perc múlva.- Biztos, hogy találkoztunk már valahol. Nem élhetett úgy itt a nyugati

parton, hogy ne találkoztunk volna.

301

- Egy színész - mondta Hargasey - kicsit kevesebb, mint egy férfi. Egyszínésznő viszont, drágám, kicsit több, mint egy nő.

- Nagyon szellemes - ismerte el Barbara, azon tűnődve, tudja-e a férfi,honnan származik az idézet.

Ő csupán bólintott, és vállat vont.- Tudja, könyörögtem az apjának, hogy hozza el magát próbafelvételre.- Említette. De én nem vagyok színésznő. Sose tudnék az lenni. Semmiféle

tehetségem nincs. És nem is törekszem ebbe az irányba.A háta mögött megszólalt valaki:- Ami a tehetséget illeti, gondolom, ez csak kifogás. Ami pedig a

törekvést illeti, miért is ne, kedves hölgyem?Barbara megfordult, és egy magas, széles vállú férfi állt előtte, aki

meghökkentően jóképű volt, arca napbarnított, erőteljes, nemes vonásaiéppen csak annyira kemények, hogy ne legyen tökéletes, kék szemevalószínűtlenül ragyogó.

- Maga, drágám, hol az ördögben bujkált eddig? - kérdezte a lánytól.A lány a vagy fél tucat pezsgőtől eléggé fel volt dobva ahhoz, hogy

örömmel kuncogjon ezen a kamaszkori álmaiból előkerült látomáson, ésnyugodtan bámult a férfira.

- A házigazdánk - mondta Hargasey. - Barbara drágám, ez itt RichardDyler.

- Barbara? Milyen Barbara? - kérdezte Dyler.- Annak az embernek a lánya, aki ezt a játékszert építette neked... Barbara

Lavette.- A fenébe, Danny itt volt? Hová lett?- Elment. Ha időben érkezel a saját estélyedre, találkoztál volna vele.- A pokolba vele - mondta Dyler. - A legjobbat itt hagyta magából. Drága

hölgyem - mondta Barbarának -, mi az ördögöt bámul?- Magát. Maga sokkal szebb az életben, mint a vásznon.- Barbara, a szépség olyan szó, amit én nőknek tartok fenn. Maga a szép,

szerelmem.

302

- Én a szerelme? - kérdezte Barbara.- A lehetőség fennáll. Hargasey - mondta a férfi a rendezőnek -, légy

szíves, tűnj el, hagyj magunkra. Sok megbeszélnivalóm van ezzel a fiatalhölggyel. - Elvett két pohár pezsgőt egy arra haladó pincértől, az egyiketBarbarának adta, és így szólt: - Arra, hogy megismertük egymást.

- Ha ezt nem a bibliai értelemben gondolja - bólintott rá Barbara, sközben átvillant az agyán: micsoda ostobaság! Részeg vagyok? Még be secsíptem Marcel halála óta. De minden, amit mondok, nagyon szellemesenhangzik, miközben mondom, és nagyon ostobának, miután kimondtam. Azthiszem, részeg vagyok, és nem akarok Marcelre gondolni, ma éjjel nem.

- Meglátjuk. - Dyler belekarolt Barbarába, és így szólt a rendezőhöz: -Hargasey, tűnj el, kérlek.

Hargasey felsóhajtott, széttárta a karját és elfordult. Dyler átkormányoztaBarbarát a taton hemzsegő vendégek tömegén.

- Most hová visz?- Föl - mondta Dyler. - A felső fedélzetre, ahonnan lenézhetünk erre a

söpredékre.- Borzasztó, de nem tudok inni járás közben. A férfi megállt, és koccintott

vele.- Igya ki. - A lány a hihetetlenül kék szempárba bámult, és megint

kuncogott. - Igya ki, Barbara, hajóépítő lánya.A lány felhajtotta a maradék pezsgőt.- Így jobb. Ez tetszik. Hajóépítő lánya.Felmentek a hídra.- Tengerre - mondta Barbara. - Kínáig meg sem állunk.- Lehetetlen. Ki vagyunk kötve. Részeg, hajóépítő lánya?- Azt hiszem. Ez akkor volt szellemes, amikor először mondta.- Először A viking bosszújában mondtam. Látta? Ruric volt a nevem.- Maga minden szövegére emlékszik? - kérdezte Barbara csodálkozva.- Csak a legjobbakra. Mit csinál, amikor nem jár estélyekre?

303

- Nem nagyon járok estélyekre. író vagyok.- Mit ír?- Olvassa a Manhattan Magazine-t?- Csak a képregényeket. Az istenbe, hölgyem, ez itt Los Angeles. Azután

átölelte és megcsókolta a lányt.Barbara elhúzódott és rábámult.- Maga aztán nem vesztegeti az időt, ugye?- Nem, én nem.- Maga csak úgy elhatározza, hogy szeretkezik valakivel?- Nem mindenkivel, gyermekem, nem mindenkivel.- És soha senki sem mondja, hogy álljon meg a menet? Hogy várjunk egy

percet? Hogy beszélgessünk az időjárásról?- Ki a fene akar az időjárásról beszélgetni? - kérdezte Dyler. -

Megcsókoltam. Nem bánta, ugye?- Azt hiszem, nem. - Barbara kuncogott. - Soha senkivel nem csókolóztam

még, aki úgy nézett ki, mint maga.- Miféle duma ez?- Maga olyan jóképű. Úgy értem, szép - tette hozzá Barbara gyorsan.- Mondtam már, hogy a szépség a hölgyeké. - Fél karral átölelte a lányt,

megfogta a mellét és belecsókolt a nyaka hajlatába. A lány féktelenvihogásba kezdett. - Mi ütött magába? - kérdezte a férfi.

- Talán a pezsgő.- Tudja, maga gyönyörű. Maga gyönyörű nő. Megmozdított valamit

bennem.- Mit?- Hogyhogy mit?- Mit mozdítok meg magában?- Ilyen nincs. Egyszerűen nincs.Barbara áthajolt a korláton, és a jacht tatján táncoló férfiakat és nőket

nézte.

304

- Táncoljunk, Dyler - mondta. - Ez a legromantikusabb kép, amitéletemben láttam, ezek az igazi filmcsillagok, ahogy odalenn a holdfénybentáncolnak.

- Basszák meg a filmcsillagok - mondta a férfi. - Egyetlen csillag van, ésaz én vagyok. Nem akarok táncolni. Szeretkezni akarok. Jöjjön le akabinomba.

- És aztán ágyba bújunk?- Az magától függ, édesem. - Magához vonta és megint megcsókolta a

lányt.- Mondott már valaki nemet magának?- Nos, két évvel ezelőtt... a francba is, édes, maga csak a vezetéknevemet

tudja. Richard Dyler vagyok.Barbarából kitört a nevetés.- Mi a fene ütött magába?- Táncolni akarok. Richard Dylerrel akarok táncolni. Jöjjön.- Na jó, egyet.Alig tudtak eljutni a jacht zsúfolt tatjára. A férfi a lány fülébe súgta:- Látta Az utolsó puskát? Ez volt az első film, amit a Metrónál csináltam.

Emlékszik, hogy haltam meg benne?Egy szőke, akinek arca halványan ismerős volt Barbarának, közéjük lépett

és átölelte Dylert.- Dicky - mondta -, hol voltál? De tényleg, hová tűntél?Barbara elosont, ott hagyta Dylert a szőke ölelésében. Hargasey rátalált.- Dyler egy állat - mondta, miközben kivonszolta a tömegből.- Dehogyis, elragadó. Nagyon ostoba, de elragadó. És olyan szép.- Dehogy szép. Úgyhogy figyeljen rám. Maga egy ártatlan gyerek.- Csak le akart feküdni velem. Nagyon közvetlen és becsületes. Igazán

nagyon hízelgő, amikor ennyi gyönyörű filmcsillag van itt.- Mindenkivel le akar feküdni, és le is fekszik.- Hogy halt meg Az utolsó puskában? Nem láttam.

305

- A nő, akivel lefeküdt, kést döfött a hasába. Bárcsak megtenné valaki.Szeretném bemutatni Bogartnak. Folyton kérdezgeti, ki maga.

Bogart elbűvölő volt és érdeklődő. Olvasta Barbara cikkeit aManhattanben, és beszélgetésbe elegyedett vele Németországról és azeurópai háborúról. A tatról a szalonba vezette. Férfiak csatlakoztakhozzájuk. Vagy fél tucatnyian gyűltek Barbara köré. Egyikük megkérdezteHargaseytől:

- Ki ez?- Annak az embernek a lánya, aki a jachtot építette.Hajnali kettő múlt, amikor Dyler megint felbukkant a fedélzeten. Barbara

éppen táncolt. Intett a férfinak. Ő csak mogorván bámult, és kicsit később atársaság kezdett szétszéledni.

- Richard - mondta Barbara Dylernek, amikor távozni készült. -Életemben nem éreztem magam ilyen jól. Isteni volt. És maga nagyon szép.

Hargasey kocsijába zsúfolódtak be, Barbara egy érzéki, fekete hajú,Cindy nevű nő mellett ült. Miközben hazafelé tartottak, Hargasey így szóltBarbarához:

- Ma éjjel - mondta - megismerkedett néhány előkelő emberrel, Barbara,de csavargókkal is. Dyler csavargó. Felelősséget érzek az apjával szemben,úgyhogy meg kell mondanom, Dyler közönséges csavargó.

- Bárcsak velem fordulna elő ilyesmi - mondta Cindy.- Csodálatosan éreztem magam - mondta Barbara.Bement a házba, elvonszolta magát az ágyig, és csak feküdt ott, sajogva a

vágytól. „Le kellett volna feküdnöm vele - mondta magában. - Le kellettvolna feküdnöm. Jézusom, olyan magányos és nyomorult vagyok." A pezsgőhatása már elmúlt. Sírva fakadt, és így, könnyek között végre elaludt.

May Ling anyja, So-toy 1940 júniusában halt meg. Csak hatvankét évesvolt. Soha nem épült fel a hörghurutból, mely két hónappal azelőtt teperte le.Egyre gyengült, tüdőgyulladást kapott, és egy éjszaka úgy halt meg, ahogyélt, csendben, ezen a Kalifornia nevű, idegen földön, több ezer mérföldnyireKínától, melyre már alig emlékezett. May Ling ült az apró, aszott testmellett, nézte az értelmetlen halált abban a világban, mely eszét vesztette a

306

gyilkolástól, és jobban siratta önmagát, mint anyját. Az asszonyt férje, FengWo mellé temették.

Olyan csendes volt, olyan visszahúzódó, olyan szelíd buzgósággaligyekezett eleget tenni Barbara minden igényének, hogy Barbara nehezenhitte el: nincs többé. Óriási tisztelettel nézte az írás folyamatát, a különöstitkot, amit az írástudatlanok bálványoznak, és napközben, amikor Barbaraaz íróasztalnál ült és a könyvvel küszködött, mely az életét uralószörnyeteggé vált, So-toy csendben belépett, és letett mellé egy kanna teátmeg egy tányér aprósüteményt. Most, amikor Barbara egyedül dolgozott aházban a regény utolsó oldalain, időnként reménykedve felnézett, és várta azöregasszony csoszogó lépteinek hangját. Azelőtt Barbara kiment a konyhába,és leült mellé. So-toy mindig elragadtatott mosollyal üdvözölte, ráncosarcával megpróbálta kifejezni azt, amit nem tudott szavakba önteni. Sohasemmondtak egymásnak sokat, de megvolt közöttük a kapcsolat.

- Úgy hiányzik - mondta Barbara May Lingnek.- Tudom. - May Ling nem szokott sírni. Ő belül intézte el a fájdalmát.Barbara a nyár derekán fejezte be a könyvet. A westwoodi ház csendes

volt és üres. Joe, aki a második évét végezte el az orvosin, nyáron egy SanDiegó-i kórházban dolgozott. May Ling a könyvtárban tette a dolgát, Danpedig egyre hosszabb időt töltött a hajógyárban. Barbara úgy érezte, hogy akönyv befejezése egy egész időszakot zár le az életében. Az írás és átírásvégtelen feladatát jelentette ez, és még mindig elégedetlen volt sokmindennel, amit leírt. Úgy határozott, hogy néhány hétre félreteszi akéziratot, aztán újraolvassa. Meghasonlott önmagával, nyugtalan volt, nemlátott célt maga előtt, ezért úgy döntött, hogy elfogadja anyja meghívását, éselmegy San Franciscóba.

Magával vitte a kéziratot, úgy tervezte, hogy alaposan átnézi, és újraírjamindazt, amiről úgy érzi, hogy kell, de a Jean-nel töltött első hetekben aligpillantott bele.

- Drága, édes Barbarám - mondta Jean -, olyan halálsápadt vagy, és abbólítélve, amit elmeséltél, eddig egy apáca életét élted. Hát én is. De én öregvagyok, te meg fiatal. Miért nincs egy férfi az életedben?

- Mert nem találkozom férfiakkal. Négyszer randevúztam egy

307

filmcsillaggal. Attól elment az étvágyam.- Kivel?- Richard Dylerrel.- Hát, határozottan szép férfi. Mesélj róla. De nem most. Majd ebédnél.

Elmegyünk ebédelni és elmegyünk vacsorázni. . . a legjobb helyekre.Elmegyünk a Menlo Park-i lovasbemutatóra, vitorlázni fogunk, operába ésszínházba járunk, bemutatlak majd elragadó és üresfejű fiatalembereknek,végigjárjuk a város összes kiállítótermét, úgy teszünk, mintha mindenkimásnál többet tudnánk a festményekről. . . és csodálatosan, ragyogóan fogunkszórakozni.

Barbara azonban sehogy sem tudta elmesélni anyjának a Richard Dylerreltöltött négy estét. „Mit tehet az ember? - kérdezte magában. - Azt mondja,hogy anya, végül lefeküdtem vele?" „Miért?" - és erre válaszolni kellene.„Anya, egyszerűen érezni akartam magam mellett egy férfitestet. Túl sokáignélkülöztem."

Ez az utolsó találkozáson történt, amikor Barbara végül beleegyezett,hogy elmegy a férfi vöröses-rózsaszínes, mór stílusú villájába, Bel Airbe.Ezúttal csak egyetlen pohár bort ivott, úgyhogy a részegség nem játszottszerepet ebben az elhatározásban, mely semmi esetre sem volt megalapozott.Ő volt az egyetlen vendég. Úsztak a huszonöt méteres medencében, aztán ateraszon vacsoráztak, pálmák, kaktuszok és rózsák rendezett vadonjában.Egyike volt ez azoknak a langyos, kellemes estéknek, melyek a dél-kaliforniai nyár végén köszöntenek be, s amelyet a helybeliek „Santa Anna-jelenségnek" emlegetnek.

Barbara, amint ott ült és nézelődött, úgy gondolta, hogy a hely lehet szépis, szörnyű is, attól függően, hogy milyen az ember hangulata, és hogymiképpen viseli el Los Angeles ál-mór stílusú építészetét.

- Ahhoz képest, hogy az indianai Garyből jöttem, nem is rossz - mondtaDyler. - Elég csinos a maga elegáns módján. - Nagyjából ekkora költői képtelt tőle.

- Tényleg Garyből jött? - kérdezte Barbara, és arra gondolt, hogy aférfinak ilyen arccal és szemmel legalább Santa Féből vagy TarponSpringsből kellene származnia, mert bár egyik városban sem járt még,

308

ezeknek a neve legalább illett Dyler arcához.- Járt már arra?- Csak amikor New York felé vonatoztam.- Nehogy kiszálljon valaha. Szaros porfészek.- Gondolom, soha senki nem mondta még magának, hogy festői a

nyelvezete.- Sose randevúztam még íróval. Maga tényleg író? Azok az írók, akikkel a

stúdióban találkozom, görények.- Nem tudhatom biztosan, hogy író vagyok-e.- Nem? Hát ez megmagyarázza a dolgot.Vacsora után a vetítőterembe mentek. Tágas helyiség volt, egy hatalmas

kerevet és púposra kárpitozott székek álltak szemben a vászonnal.- Filmeket vetítek itt - magyarázta a férfi. - Volt már valaha ilyen helyen?- Soha - vallotta be Barbara. - Én olyan tudatlan vagyok, sose hittem

volna, hogy az ember otthonában egy kis mozi is működhet.- Mindenkinek van ilyen.- Hát, nem igazán. Úgy értem, nekünk nincs.- A fenébe. Úgy gondoltam, a szakmában van mindenkinek.A lámpák kialudtak, és Barbara máris a legújabb, Holdfény híd című

Richard Dyler-filmet nézte. Vagy negyedóra múltán Barbara így szólt:- Nem tudom nézni a filmet, ha tapogat. Mi a csudát akar tőlem?- Maga tényleg a legfurcsább bige, akivel életemben találkoztam. Soha

nem hajtott még magára senki?- Ezt akarja?- Szeretkezni akarok magával. Maga az első bige, akihez annyira tudok

közel kerülni, mintha egy szalagavató bálon volnék. Négyszer találkoztunk.Az isten szerelmére, le akarok feküdni magával. Nem elég világos?

- Ne itt a gépész szeme előtt.- Sötét van.- Richard, biztosan van hálószobája.

309

- Nyolc is, kicsim.- Hát válasszunk egyet.- A francba - mondta a férfi.A hálószoba hatalmas volt, a mennyezeten tükrök, az ágyat leopárdbőr

utánzatú takaró borítóba, a padlón fehér plüss-szőnyeg, mely ruganyos volt,akár a trambulin, a falakon fénylő ezüsttől és koromfeketétől csillogó tapéta.Barbara soha nem látott még ilyesmit, és miközben a szobát bámulvamegfordult, Dyler izgatottan megkérdezte:

- Tetszik? Botticher tervezte. Nagyon menő, nem?- Igen, nagyon menő - suttogta Barbara azon tűnődve, ki az a Botticher, és

hirtelen elillant belőle minden szenvedély és vágy, mely oly sok hónapiggyötörte. Dyler szemmel láthatóan odalent végzett a szerelmielőkészületekkel. Most egyszerű nyíltsággal törekedett a nemi közösülésre.Gyorsan és gyakorlottan levetkőzött, mohón várta, hogy Barbara ismegszabaduljon a ruhájától. Aztán fél perc alatt végzett, majd meztelenül éskielégülten hevert az ágyon.

- Te is menő vagy - közölte Barbarával. - Átkozottul jó alakod van. -Ragyogott az elégedettségtől, tökéletes arca tökéletesebb volt, mint valaha.

Barbara magára húzta a leopárdmintás takarót, és elgondolkodvaszemlélte Dylert.

- Dyler - mondta végül -, tudod te, mi az, hogy orgazmus?- Hogyne tudnám. Mit gondolsz, mi történt velem az előbb?- Ami veled történt, az ejakuláció volt.- Mi a különbség?A lány felsóhajtott.- Dyler...- Miért hívsz a vezetéknevemen? - tudakolta a férfi.- Nem ismerjük olyan jól egymást.- Tudod, ez vicces. Pont egy író.- Dyler, hány nőt vittél már az ágyba?

310

- Micsoda kérdés! Esküszöm, nem értelek.- Nem akarod megmondani?- Nem nagy titok, kicsim. Talán háromszázat, talán négyszázat. Ki

számolja? Sose állítottam, hogy szerzetes vagyok. Jézus atyám, te is tudtad.Barbara bólintott.- Igen, azt hiszem.- Na és te? Játsszunk nyílt lapokkal.- Te vagy a harmadik. Nem titok.- Tudod, ezért tisztellek - mondta a férfi komolyan.- És a sok nő közül semelyik nem említette neked a női orgazmust?- Te viccelsz? Édes kicsikém, te a nők szakértőjével beszélsz. Ezért

választottalak téged. Ha ismerek valamit, azok a nők. A férfi az férfi, a nőmeg nő. Különbözőek.

- Az biztos - helyeselt Barbara.- Tudod, szívem, remekül fogunk szórakozni.- Kötve hiszem - mondta Barbara.- Ugyan már.- Azt hiszem, hamarosan rám unnál - mondta Barbara nevetve. - És ezt

nem szeretném.- Hé, ugye te nem tartozol azok közé a tyúkok közé, akik mindenfelé

előadják, hogy lefeküdtek Dick Dylerrel? Nem mószerolsz be?- Cserkészbecsszavamra, nem.Ezzel véget ért. Dyler még vagy fél tucatszor hívta, mielőtt feladta, és

bizonygatta, mennyire tiszteli, mert ez az első alkalom, hogy egy lányvisszautasítja; most pedig, amikor Barbara a Fairmontban az anyjávalebédelt, Jean így szólt:

- De biztosan elbűvölő. Nem lehet teljesen hülye.- Nem, nem teljesen.- És biztosan izgalmas volt Amerika szexszimbólumával randevúzni.- Hát, azt hiszem, egy darabig izgalmas volt - ismerte el Barbara.

311

- Nem olyan, akit komolyan kell venni, ezt elismerem -mondta Jean. - Afilmcsillagok nem férjnek valók.

- Ki való férjnek? - kérdezte Barbara.- Drágám, San Francisco hemzseg a jóképű és partiképes

fiatalemberektől, és ebben az ügyben mindenképpen tennünk kell valamit.Nemsokára huszonhét éves leszel.

- És kezdem negyvennek érezni magam.- Micsoda butaság! Fiatal vagy, gyönyörű és intelligens, és nem

temetheted el magad azon a nevetséges helyen, amit Los Angelesnekneveznek. - Látva Barbara arckifejezését, gyorsan hozzátette: - Nem az apádellen beszélek. Ebben a kérdésben lelkiismeretes vagyok. Ha már itt tartunk,hogy van?

- Elég jól. Túl sokat dolgozik. A hajógyár már kész őrültek háza. Négykereskedelmi hajóba kezdtek bele, és több százan dolgoznak... apa nemboldog, egyáltalán nem.

- A boldogság sohasem volt Dan erős oldala. Elégedett a házasságával?...- Az asszony elhallgatott.

- Anya, ebbe ne menjünk bele. May Ling csodálatos asszony. Ne állítsengem kettőjük közé.

- Jól van. - Jean elmosolyodott. - Ennyit erről. Ma a bátyáddalvacsorázunk. Megnézheted a csinos új egyenruháját és a gyönyörű, de ostobabarátnőjét, akit... attól tartok. . . elvesz majd feleségül.

- Anya!- Tudom. Undok vagyok. Mindegy. Tom a haditengerészetnél van, az

elképzelhető legfájdalommentesebb státusban. Tiszti rangot kapott, és mostösszekötő tiszt a haditengerészet és a California Shipping között. Nos, ennekörülök. Előbb-utóbb belépünk ebbe a rettenetes háborúba, és ahaditengerészet a legjobb hely, különösen ha valaki parti tiszt, mert úgyvélem, Tom az marad. Sülve-főve együtt van John Whittier-rel, ésmindenféle terveket szőnek arról, hogy meghódítják Kaliforniát, és talán avilágot is, a megfelelő időben, természetesen.

- Még mindig Johnnál lakik?

312

- Nem, kivett egy lakást a Jones Streeten. Tulajdonképpen azt hiszem, őmeg John megvásárolták az épületet. Összefonódó vállalatot alapítottak,vagy valami ilyesmit, és terjeszkednek meg minden. Iszonyúan untat azegész, drágám. Nem irigykedsz a bátyádra, ugye?

- Te jó ég, dehogy.- És nem sajnálod azt a sok pénzt?- Egyáltalán nem.- Furcsa lány vagy. De nem baj. Nagyon szeretlek így is. Na most, a ma

délutánról. Krumbach... ő itt az egyik képkereskedő, ha ugyan nevezhetjükőket kereskedőnek... nos, rajta tartja a kezét egy Kandinszkijen, ésmindenféle látomása van a meggazdagodásról, mert tudja, hogy meg akaromszerezni a képet. Azt hiszem, tényleg meg akarom. Eljössz velem?

- Persze. De ki a csuda az a Kandinszkij?- Vaszilij Kandinszkij csodálatos orosz festő, de nem nagyon boldogul a

hazájában. Weimarba ment, Németországba, ahol a Bauhausban dolgozott, ésazt hiszem, most Párizsban van. Megpróbáltam kapcsolatba lépni vele, desohasem válaszolt. Egy Paul Klee nevű festővel dolgozott, aki most haltmeg. Két Klee-festménnyel kezdek, amelyek úton vannak ide New Yorkból.Az egyik Los Angeles-i filmcsillagodnak volt egy képe, amit Kandinszkijfestett. Megpróbáltam megszerezni, de Krumbach előbb ért oda, és mostmegpróbál kizsebelni. Meglátjuk. Gyanítom, talán ha húszan vannak SanFranciscóban, akik hallottak már Kandinszkijról, és közülük tizenkilencneknincs pénze.

- Anya, ámulatba ejtesz.- Csakugyan? Miért?- Mert ennyit törődsz a festményekkel.- Törődöm. Gyönyörűek, és árad belőlek a szenvedély, de nem kérdeznek

semmit, csak nézni kell őket és megérteni. Amit a legtöbb emberről nemigenmondhatok el.

Krumbach galériája a Grant Avenue egyik régi házának első emeleténvolt, két fehérre festett falú teremben, a festményeken vörösfenyők, sziklástengerpartok, melyeket hasonlóan csipkés hullámok vettek körül, a parton

313

teheneket lasszózó cowboyok, Frederic Remington képeinek buzgó, detehetségtelen utánérzéseként. Maga Krumbach alacsony, tömzsi, cvikkeres ésmeghatározhatatlanul idegen kiejtésű férfi volt. Úgy köszöntötte a két nőt,mintha a királyi család tagjai volnának, meghajolt, bókolt, esedezett, hogytekintsék meg a legtehetségesebb új nyugati festők műveit.

- Krumbach - mondta Jean -, ne beszéljen fölöslegesen se nekem, se alányomnak. Vannak tehetséges nyugati festők, de egyet se merjen megmutatni.Hol van a Kandinszkij?

- A lánya... olyan szép, mint az anyja. Ki hinné, hogy nem testvérek?- Hagyja abba - mondta Jean bosszúsan.Barbara sohasem látta még ilyen hangulatban, ilyen hivatalosnak,

hidegnek és félelmetesnek. Krumbach felsóhajtott, kinyitotta a szekrényajtót,és kiemelt egy körülbelül ötvenszer ötvenes vásznat, melyen Barbara élénkszínű vonalakat és tűzijátékra emlékeztető színrobbanásokat látott, látszólagtalálomra elhelyezve. Festőállványra rakta, és hátralépett, hogymegcsodálja. Jean alig pillantott rá.

- Szóval ez az - mondta, és az órájára nézett.- Nagyszerű darab - mondta Krumbach.- Tetszik neked? - kérdezte Jean közönyösen Barbarától. Barbara, mivel

nem tudta, mit vár tőle az anyja, úgy határozott, hogy azt mondja, amitgondol.

- Nem, nem mondhatnám. Halvány fogalmam sincs, mit jelent?- Mit kéne jelentenie? - kiáltott fel fájdalmasan Krumbach. - Egy

Kandinszkijnek semmit sem kell jelentenie.- Azt hiszem, mennünk kell - mondta Jean.- Nem akarja megvenni, Mrs. Whittier?- Nem nagyon. Hallotta, mit mondott a lányom.- De anya - tiltakozott Barbara -, én nem értek a modern festészethez.- Látja, látja! - kiáltott fel Krumbach. - A saját szájából. Nem érti a

modern festészetet.- Attól tartok, én sem - sóhajtott Jean, és megfogta az ajtó gombját. Aztán

314

a válla fölött hátraszólt: - Mennyit kér érte?- Semmit. Ajándékba adom. Háromezer dollárért elajándékozom.- Gyere, Barbara - mondta Jean.- Mrs. Whittier, tegyen ajánlatot! - kiáltotta a férfi kétségbeesetten.Jean megfordult, és megint a festményre pillantott.- Nem is tudom. Fogalmam sincs, mit kezdhetne vele. Ötszáz dollár.- Ötszáz dollár - ismételte meg Krumbach. - Meg egy kancsó vér.- A vérre nincs szükségem. Komolyan.- Kétezer-ötszáz, és ez a legutolsó ár.Fél óra múlva megállapodtak nyolcszáz dollárban, és Jean kitöltött egy

csekket, miközben Krumbach úgy nézett rá, mintha a legjobb barátja haltvolna meg.

- Házhoz szállíttassam? - kérdezte keservesen.- Nem. Magammal viszem.Odakint a taxiban Jean ujjongott.- Az enyém! - kiáltotta. - Bobby, az enyém. Két Klee, most pedig egy

Kandinszkij, és tájékozódom egy Nolde felől is. Micsoda kezdet! Micsodapompás, izgalmas kezdet!

- Anya, hogy tehettél ilyet? - kérdezte Barbara lesújtottan.- Hogy tehettem milyet?- Hogy tehettél ilyet azzal a szegény kis emberrel?- Drága Bobbym, az a szegény kis ember háromszáz dollárt fizetett a

képért.- Honnan tudod?- Felhívtam a tulajdonost. Nos, Krumbach odament és megvette. Ha

beleszámítjuk a költségeit és az idejét, legyen négyszáz. Ami azt jelenti,hogy száz százalék haszna van az ezer helyett, amivel kezdte. Nem hiszem,hogy túl kemény voltam vele..

Kicsit később Barbara elgondolkodva így szólt:- Érdekes anyám van.

315

- Nekem meg érdekes lányom - mondta Jean. - És tudod, drágám, nem istudom, mióta ez az első alkalom, hogy együtt lehetünk és együtt csinálhatunkdolgokat, és nekem feltett szándékom, hogy kihasználom a lehetőséget.

A következő két hétben Barbara fogadásra járt, a legjobb éttermekbenvacsorázott, elment egy lovasbemutatóra Menlo Parkba, elolvasta akönyveket, melyeket el akart olvasni, későn kelt, segített az anyjának aRussian Hill-i múzeum tervezésében, operába járt, öt darabot és háromfilmet látott, és két estét töltött bátyjával és Eloise Clawsonnal, akihuszonegy éves volt, nagyon törékeny, nagyon szőke, nagyon csinos ésnagyon jólnevelt. A Clawson család egy oaklandi acélgyár tulajdonosa volt,és az övék volt vagy öt hektár beépített terület is, szintén Oaklandben. MissClawson nagyon keveset beszélt, rajongva nézett Tómra, és azt a benyomástkeltette az emberekben, hogy ők ketten pompás pár.

A két hét elteltével Jean így szólt Barbarához:- Bobby, tudom, hogy magaddal hoztad a kéziratodat, és türelmesen

vártam, hogy mondasz róla valamit. De úgy látszik, nem mondasz, pedig énborzasztóan szeretném elolvasni. Elolvashatom?

Barbara tétovázott.- Ez egy regény, de ugyanakkor én is vagyok. Nagyon meztelenre

vetkőzöm benne.- Láttalak már meztelenül.- Biztos vagy benne, hogy el akarod olvasni?- Persze hogy biztos vagyok - mondta Jean. - Látta már valaki?- Ezt a változatot még nem. Te lennél az első.Jean egy egész napot töltött a könyvvel, és amikor befejezte, így szólt

Barbarához:- Azt hiszem, kitűnő. Nézd drágám, ismerek egy irodalmi ügynököt New

Yorkban. Harris Fielding a neve. Száz évvel ezelőtt találkoztam veleLondonban, de mindig küld lapot karácsonyra, és úgy hallottam, fontosember. Miért nem küldöd el neki?

- Majd gondolkozom róla, anya.- Nem hiszel nekem, ugye?

316

- Tudod - mondta Barbara -, fontolgattam, hogy széttépem és elfelejtem.

Mindig szerettelek, anya, de most kezdek rájönni, nagyon tetszel nekem.Fogd és küldd el neki, ha akarod.

- Nem szoktam sírni - mondta Jean. - Annál rosszabb. De most nagyonszeretném jól kibőgni magam. Te vagy a legnagyszerűbb dolog az életemben.Talán az egyetlen.

Egy hónap múlva Barbara, már Los Angelesben, levelet kapott HarrisFieldingtől. „Kedves Miss Lavette - írta az ügynök. - Az irodalmiügynöknek nagy ritkán küldik el olyan első könyv kéziratát, amely tökéletes.Az ilyen pillanatok teszik értékessé a foglalkozását. Imádom a regényét.Őszinte, görcsöktől mentes és teljességgel lebilincselő. Természetesenismerem a munkáit, mivel olvastam a »Párizsi levelek«-et, úgyhogy írásánakminősége nem lepett meg. Szemléletmódjának érettsége viszont igen, főleg -bocsásson meg - ilyen fiatal szerzőnél. Azt hiszem, nem lesz akadálya, hogyelhelyezzem a könyvet egy kiadónál."

Barbara, amióta csak visszatért Los Angelesbe, kedvetlen volt éshadilábon állt önmagával, de a levéltől nagyon felvidult. Felolvasta Dannekés May Lingnek.

- Nem tudom elhinni - mondta, amikor örömük és lelkesedésükalábbhagyott. - Nem tudom elhinni, hogy én írtam.

Fielding második levele három hét múlva arról tájékoztatta, hogy aregényt a Halliday, New York egyik legjobb kiadója elfogadta, és háromezerdollárt fizet előlegbe. A csekket mellékelték a levélhez.

317

ÖTÖDIK RÉSZ

Indulás

318

1941 júniusában, amikor Sam Goldberg meghalt, Barbara éppen SanFranciscóban tartózkodott. Két okból volt ott: bátyjának, Tomnak azesküvője június 21-ére volt kitűzve, és foglalkoznia kellett a LavetteAlapítvány létrehozásának utolsó részletkérdéseivel. Ami az első okot illeti,Tom Eloise Clawsont vette feleségül, s ezt mindenki, aki ismerte őket,kitűnő választásnak tartotta. Clawsonék régi család, ami Kaliforniában aztjelentette, hogy a századforduló előtt érkeztek; volt pénzük, nem olyan sok,mint Tómnak, de azért tekintélyes vagyon; episzkopálisak, ami illendőnekszámított a köreikben, és Miss Clawson elég vonzó volt ahhoz, hogy még azújságok is „mutatós párként" írjanak róluk. Mindezen erények tetejébe JohnWhittier helyeselte a házasságot, és elmagyarázta Tomnak, hogy bár a válásegyre megszokottabb dolog, az olyan ember, aki elég bölcs ahhoz, hogymegszervezze a karrierjét, jobban teszi, ha már a legelején helyes döntésthoz. Tom a szó romantikus értelmében nem volt szerelmes, de eléggészerette Eloise-t, aki nagyon keveset beszélt, és mindig egyetértett vele. Deegyetlen nőbe sem volt soha romantikusan szerelmes, és egyetértettWhittierrel abban, hogy Eloise kitűnő és hasznos feleség lesz. Ami Barbarátilleti, neki Eloise óhatatlanul Sally Levyt juttatta eszébe.

A Lavette Alapítvány jobban igénybe vette Barbarát, mint Tom esküvője.Tizennégymillió dollártól megszabadulni, ébredt rá Barbara, bonyolult éshosszan elhúzódó folyamat. Goldberg irodájában volt egy harminchat évesférfi, Harvey Baxter, Goldberg két társa közül az egyik. Goldberg őtjavasolta az igazgatótanács egyik tagjának és az alapítvány vezetőjének.Jeant is behívta a tanácsba, amit ő először visszautasított, aztán végül mégiselfogadta. Barbarával és Goldberggel együtt a tanács - legalábbispillanatnyilag - négy tagból állt volna. Baxter talált egy kis házat aLeavenworth Streeten, nem messze Jean Russian Hill-i házától, és azalapítvány első pénzügyi lépése az volt, hogy megvásárolta ezt székhelyéül.Barbara, aki Jeannél lakott a galériában, először úgy érezte, hogy a kicsiny,szűk, öreg viktoriánus ház csökkenti majd a problémák számát. Aztán rájött,hogy tatarozni kell, a ház új vezetékekre, festésre szorul - egy seregprobléma, mellyel addig nem szembesült. Már vázlatokat készített egy újkönyvhöz, remélte, hogy elkezdheti, mielőtt az első regénye megjelenik -már most biztosra vette, hogy megsemmisítő kritikákat kap -, a hetek

319

azonban múltak, és még mindig San Franciscóban volt, először a házzalfoglalatoskodott, majd irodavezetőt és könyvelőt keresett; aztán, mivelottléte elhúzódott júniusig, úgy döntött, hogy megvárja Tom esküvőjét.

Június 9-ére beszélte meg, hogy Sam Goldbergnél reggelizik. Mrs. Jones,a fekete bőrű asszony, aki az elmúlt húsz évben Goldberg házvezetőnőjevolt, némiképp zavartan engedte be Barbarát.

- Várja magát az úr, Miss Lavette? - kérdezte. - Még alszik. Fáradtmostanában, és nem akarom korán felkelteni, mert ha nem akar elaludni,beállítja az ébresztőórát.

- Vár engem - mondta Barbara.- Akkor megyek és felébresztem. - Az asszony felment az emeletre, de

néhány perccel később remegve és riadtan tért vissza. - Nem tudomfelébreszteni. Ó, istenem.

Barbara hívta az orvost, aki fél órával később közölte, hogy Goldbergálmában halt meg.

- Nem ért váratlanul - mondta az orvos. - Az ő korában, hetvenháromévesen, rossz szívvel, káros szokásokkal, túlsúlyosan. Én figyelmeztettem,de olyasvalakinek, mint Goldberg, nem használ a szó...

- Fogja már be a száját, és tűnjön el! - kiáltotta Barbara könnyek között. -Tegye, amit tennie kell, aztán tűnjön gyorsan el!

Dan és May Ling a temetésre San Franciscóba jött, és a Sam Goldbergsírja körül összegyűlt csoportban Barbara látott olyanokat, akiket ismert ésszeretett, valamint olyanokat is, akiknek csak a nevét tudta: Stephan Cassalátés anyját, Mariát, Anthony Cassala özvegyét, Sarah Levyt, aki apja társának,a már sok éve halott Mark Levynek volt a felesége, Jaké és Clair Levyt,aztán Harvey Baxtert, Sam társát, de egyetlen rokont sem; Barbara fájdalmaezért még nagyobb volt, hogy az öregembert, akit oly nagyon megszeretett,úgy kell eltemetni, hogy egyetlen rokona sem könnyezik érte. Ő magakönnyeit hullatta, úgy érezte, hogy szerettei halála megsemmisítő és többannál, mint amennyit el tud viselni.

A temetés után Goldberg házában gyűltek össze. Barbara előzőlegmegbeszélte Mrs. Jonesszal, hogy ennivalót főz és készít elő a vendégeknek,úgyhogy valamennyien betódultak a régi, viktoriánus szalonba, ahol a zöld

320

plüssel behúzott bútorok és Goldberg magányos életének emlékei álltak.Furcsa délután és este volt ez, hogy megint találkozott Levyékkel, akikkeloly sok évvel ezelőtt együtt volt Párizsban, hogy Sarah Levy átölelte,miközben az önmagát és halott férjét siratta, hogy maga előtt látta StephanCassalát, akiről már oly sok éve hallott. Halála előtt Sam Goldberg aztmondta Barbarának, hogy Stephan Cassala kitűnő választás lenne a LavetteAlapítvány igazgatótanácsi székébe. „Maga nem ismeri a Cassalá-kat,Barbara - mondta volt a férfi -, de higgye el nekem, olyanok ők, mintha atulajdon testvérei volnának."

A lány nehezen értette meg, nehezen hozta összhangba a neveltetését aföldig érő fekete ruhát viselő, formátlan olasz öregasszonnyal, akit apja olygyengéden csókolt meg, és akivel most tört olaszsággal beszélgetett. StephanCassala magas, nagyon vékony, elég jóképű férfi volt, aki a negyvenes éveiközepén járt. Hosszú, vékony orra, bajusza és szomorú fekete szeme volt.May Ling elmesélte Barbarának a férfi tragikus szerelmi történetét - ha lehetezt annak nevezni - Martha Levy-vel, aki évekkel ezelőtt autóbalesetben haltmeg. Nagyon különös volt személyesen találkozni olyan emberekkel, akiketcsak hallomásból ismert; és amikor végül félrevonta Cassalát és beszélgetettvele, megállapította, hogy finom és elbűvölő ember.

- Tudom, Mr. Cassala, hogy ez nem a megfelelő idő és hely, de úgy, hogySam nem fogja a kezemet, a világ nagyon bonyolult. Említette magának azalapot, amit létrehoztunk, a fellengzős nevű Lavette Alapítványt?

Cassala bólintott.- De tegezz, Barbara. Nem szívesen hívnálak Miss Lavette-nek.- Jól van, Steve. Akkor hát tudsz róla. Ha időt tudsz szakítani rá, nagyon

szeretném, ha tagja lennél az igazgatótanácsnak.- Ez nagyon meghat. Persze hogy szakítok rá időt.Olyanok voltak, akár az árnyak, inkább az emlékek emlékei, mint igazi,

élő emberek. Cassaláék valaha nagyon gazdagok voltak, akárcsak Levyék,akárcsak az apja. Most a lány megkérte Stephan Cassalát, hogy segédkezzenegy tizennégymillió dolláros alapítvány felügyeletében. Vajon szegény vagygazdag-e a férfi? Egy bank igazgatója, de önmagában ettől még senki semlesz nagyon gazdag.

321

Dan odalépett és átölelte a lányát. Nem volt a szavak embere. A lány azthitte, apja így szól majd: „Szegény gyerek... túl sok neked ennyi halál." Deilyeneket az apja nem szokott mondani.

- Szegény, öreg Sam - mondta. - Vicces dolog ez, Bobby, két zsidó volt apartnerem. Kedves emberek; egyikük sem csinált soha disznóságot.Akkoriban négyen voltunk, én, Tony Cassala, Mark meg Sam. Én voltam aveszett, őrült kölyök... és a többiek közül valaki mindig kihúzott a bajból.Hát, mind elment. Mark apja házaló volt. Szekérrel járta az országot,csecsebecsét árult az indiánoknak meg a földtúróknak, aztán megérkezett ideés letelepedett. Sam apjának szatócsüzlete volt Sacramentóban. Tonykőműves volt. Minden olyan átkozottul új dolog volt, most meg régi ésörökre elmúlt. - Kicsit akadozva, kicsit összefüggéstelenül mondta mindezt,és Barbara érezte, hogy szenved. Megfogta az őt ölelő kart, megszorította, ésa sarokba vezette az apját.

- Papa - mondta szelíden -, beszélnünk kell.- Nocsak.- Tom megházasodik. Két hét múlva.- Én is így hallottam.- Sohasem találkozol és beszélsz már vele? Mi értelme ennek? Olyan

rövid az élet.- Bobby, te túl fiatal vagy. Te még időmilliomos vagy.- Senki se időmilliomos, papa. Nem sok értelmét látom az életnek. Az az

isten, akit odafönt, a Nob Hill-i Grace-katedrálisban emlegetnek, vagyeszelős, vagy komédiás, és nekem nincs is sok közöm hozzá. Az egyetlen,aminek értelmét látom, az a szerelem.

- Ez aztán a jó üzlet, ugye? Hát, Tom a fiam, de pusztán genetikailag. Nemláttam tizenkét éve. Nem hívtak meg az esküvőre. Te jó ég, Bobby, el tudodképzelni, hogy azok a buzgó-mócsing, seggnyaló Clawsonék meghívják MayLinget a lányuk esküvőjére? És mit mondana nekik Tom? Tudom, miregondolsz. Hogy beszélsz Tommal, és elintézed. Hát, ez nem megy. Tom egyhuszonkilenc éves idegen, alig ismerem. Ezt nem büszkeségből mondom. Apokolba is, nincs mire büszkének lennem. Ha odajön hozzám, és azt mondja,Lavette, szeretnélek megismerni... hát, az tetszene. De én nem mehetek oda

322

hozzá.Másnap Dan és May Ling visszatért Los Angelesbe. Sam Goldberg a

végrendeletében a hajógyár ráeső részét Danre hagyta. Minden mást, kivévea házvezetőnőjére hagyott némi készpénzt, a zsidó árvák otthonának adott,csak a felesége egyik gyöngysorát hagyta Barbarára.

Tom és Eloise Clawson esküvőjét június 21-én tartották. Templeton atyaadta össze őket, aki az elmúlt harmincöt évben a Seldon-féle esküvőket éstemetéseket celebrálta, és a ceremóniára a Grace-katedrálisban került sor.Az utána következő fogadást Clawsonék berkeleyi házában tartották, aholkét nagy, csíkos sátrat állítottak föl a gyepen. Jean mintás, kékeszöldsifonruhát viselt, a hozzáillő könnyű kalappal, és Barbara gyermekielégedettséggel arra gondolt, hogy az ő anyja a jelenlévők között alegvonzóbb nő, beleértve a menyasszonyt is.

- Nem tudtam elmenni a temetésre - mondta Jean Barbarának. - Tudom,hogy el kellett volna mennem. Tudod, kezdtem egészen megkedvelni azöreget, és ő rajongott érted, de képtelen voltam elmenni úgy, hogy apád ésMay Ling is ott van.

- Ezt megértem, de miért nem hívták meg legalább a papát az esküvőre?- Clawsonék! - kiáltott fel Jean, és végignézett a csíkos sátrak alatt

összegyűlt tömegen. - Drágám, ők ízig-vérig nyárspolgárok. Apádmegtalálná rájuk a megfelelő kifejezést. Az én szókincsem ehhez szegényes.

- Már megtalálta - nevetett Barbara. - Te viszont csodálatos vagy.Clawsonék a világ legilledelmesebb emberei. És nagyon gazdagok.

- És a gazdagok még gazdagabbakkal házasodnak. Az övék a mennyekországa. Erről jut eszembe, beszéltél a bátyáddal?

- Megcsókoltam.- Megtudta, hogy elajándékozod a jussod. Szinte tombol.- Akkor kerülni fogom - határozott Barbara.- Én úgy látom - mondta Jean -, hogy a fiatal, egyedülálló férfiak

társaságát is kerülöd. Bobby, kicsikém, az öböl vidékének színe-javábólválogathatsz, és ők odáig vannak tőled. Tudod, hogy huszonhét éves vagy.

- Nagyon is jól tudom. Anya, próbáltál te már beszélgetni az öböl színe-

323

javából eggyel is?A fogadáson Barbara egy tucattal beszélt. Miután azonosították a

bézsszínű krepdesint viselő, gyönyörű nőt, lázba jöttek a gondolatra, hogy őa vőlegény híres húga, akit letartóztatott a Gestapo, és aki most sok milliódollárt örökölt, köréje gyűltek, és mindent elkövettek, hogy magukra vonjáka figyelmét.

- De tudja, én Los Angelesben élek - magyarázta egyre Barbara.- De hát senki sem él Los Angelesben. Ez lehetetlen. Replikájuk nem volt

eredeti, de csodálatuk erőt adott Barbarának. Később ezt mondta Jeannek:- Én vagyok az oka, tudom jól. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak, de

nem akarok közelebbi kapcsolatba kerülni velük. Nem tudok, anya. Másikvilág. Nem tudom pontosan, mit értek ezen, de csak így tudom elmagyarázni.

Barbara regényének, melynek Messze az otthontól lett a végső címe,1941. szeptember 30-án kellett volna megjelennie. A hírt Fielding, azirodalmi ügynök írta meg, aki arról is tájékoztatta, hogy ha a lány NewYorkba jön ezen a napon, a kiadó szeretne fogadást adni a tiszteletére.Amikor visszatért Los Angelesbe, a levél mellett még a könyv kefelevonatais várta. Megírta Fieldingnek, semmi akadályát nem látja, hogyszeptemberben New Yorkba menjen; aztán átnézte a levonatot, s közbenegyre fáradtabb és fásultabb lett. Fuldoklott a westwoodi ház apródolgozószobájában. Az a csodálatos diadalérzet, amit a kézirat elfogadásaváltott ki belőle, már elszállt. A San Franciscóban töltött hetek utánmagányos volt és életunt. A jegyzetek, melyeket egy újabb regényvázlataként készített, hirtelen üresnek és értelmetlennek tűnték, és egyik naptürelmetlenségében összetépte az egészet. „Mit keresek én itt, és mi történikvelem?" - kérdezte magában. Joe elment, besorozták egy San Diegó-itengerészkórházba. Dan egyre több éjszakát töltött a hajógyárban, ott isaludt. Barbara és May Ling együtt üldögéltek esténként, magányoskétségbeesésben.

May Ling egy este így szólt hozzá:- Barbara, te ezt nem folytathatod így. Beszűkült az életed. Nem látod, mit

művelsz magaddal?- Csak azt tudom, hogy rettenetesen nyomorult vagyok - mondta Barbara. -

324

Mintha nem akarnék senkit és semmit, és elmulasztanék mindent ésmindenkit. Az életem tökéletesen üres és értelmetlen. Nem tetszenek aférfiak, akikkel találkozom; nem értem őket. Nem tudok írni. Szinte semmitnem akarok. És az az érzésem, hogy magam vagyok egy olyan világban, melyteljesen megőrült.

- Attól tartok, az őrület csak most kezdődik - helyeselt May Ling. - Miértnem mégy vissza San Franciscóba? Lakj anyádnál, amíg el nem utazol NewYorkba.

- És hagyjalak téged egyedül?- Ó, Bobby, én elleszek. Te meg ott csinálhatsz valamit. Az alapítány

csodálatos dolog. Mutass több érdeklődést iránta. Segíthetsz az embereken,és pillanatnyilag magadon is így segíthetsz a legjobban.

- Gondolkodom majd rajta - mondta Barbara.Egy nap kiautózott Malibuba, és leparkolt a tengerparton, ahol szörfözők

lovagoltak a hullámokon, úgy állnak a deszkán, mondta magában a lány, akára barna bőrű, eszement félistenek. Egyeseknek milyen könnyű az élet. A lánylerúgta a cipőjét, és elnyúlt a homokon, hogy nézze őket; egyikük, egymagas, jóképű, csodálatos izomzatú, kék szemű fiú, akinek napszítta,szalmaszínű haja volt, kisvártatva odalépett hozzá és így szólt:

- Próbáld ki, kislány. Biztosan tetszeni fog.- Nincs fürdőruhám - válaszolta Barbara.- Idekint kit érdekel?- A szokás hatalma - mondta Barbara.- Jól nézel ki - mondta a fiú, miközben leült mellé. - Hogy hívnak?- Barbarának. És téged?- Mike-nak.- Mivel foglalkozol, Mike?- Nyáron szörfözők.- Csak ennyi?- Néha lefekszem valakivel. Mit szólsz hozzá? Te meg én gyönyörűen

muzsikálhatnánk.

325

Barbara felnevetett.- Hé, azt hittem, begurulsz, a szemem közé köpsz vagy ilyesmi.- Ezért mondtad?- Nagyjából.- Nem, nem gurultam be. Hány éves vagy, Mike?- Tizennyolc.- Szörfözz csak tovább. Én majd nézlek.- Akkor a legjobbat látod majd - mondta a fiú.A lány nézte egy darabig, aztán visszament a kocsihoz és elhajtott.

Másnap így szólt May Linghez:- Felmegyek Higate-be, a borgazdaságba. Aztán beugrom Jeanhez San

Franciscóba. Nem szívesen hagylak itt, de nem tudok veszteg maradni, ésírni sem tudok. Mondd meg a papának, hogy ne aggódjon. San Franciscóbólfelhívom.

Európában dúlt a háború, ezért Eloise beleegyezett, hogy Cape Codramenjenek nászútra, és mivel félt a repüléstől, vonattal szelték át akontinenst. A vonaton töltött első néhány óra után Eloise a kétágyaslakosztály fényűzése ellenére migrénes fejfájást kapott, és amikor Tomelőször próbált szeretkezni vele, az asszony nyüszített kínjában, mivelfájdalma túl nagy volt ahhoz, hogy elviselje. Tom, aki tizenhét évesenvesztette el a szüzességét, és aki azóta is gyakorolta a szex ingyenes ésfizetett formáit, beérte azzal - már amennyire egy férfi beérheti -, hogy afelesége szűz, és nagy erőfeszítéssel tartotta vissza magát attól, hogymegbolygassa ezt a szüzességet. Megvolt az elképzelése arról, hogy kicsodaEloise valójában, és ezt az elképzelést nem próbálta meg ellenőrizni vagyalátámasztani a feleségéről szerzett semmilyen új tapasztalattal. Mielőttösszeházasodtak, sokat táncoltak, néhányszor elmentek lovagolni, több tucatvacsorán, néhány tengerparti bulin, számos pikniken és vasárnapi misénvettek rész a Grace-katedrálisban, de tulajdonképpen sosem beszélgettekegymással. Vagyis sosem folytatták a párbeszédet addig a pontig, amelynélegyikük valami mélyet vagy eredetit fedezett volna föl a másikban.

Eloise személyiségének voltak összetettebb és érdekesebb rejtett rétegei,

326

mint a migrénes fejfájások - ezek némelyikéből következtek a migrének;Tomnak azonban fogalma sem volt ezekről a dolgokról, ahogy arról sem,hogy Eloise szemében ő az igazi, illemtudó, tökéletes, fehér páncélos lovag,akiről azóta álmodott, amióta gyermekkorában elolvasta Howard Pyle-nak aKerekasztal lovagjairól szóló meséit. Sohasem volt képes megmondani aférfinak, hogy őt tartja a legjóképűbbnek mindazok közül, akikkel valahatalálkozott, és hogy amióta csak először randevúztak, megteremtett magábanegy képzeletbeli életet, melyben csak ők ketten osztoznak. A férfi nem tudta,hogy a lány naplót vezet, melyet „Poictesme" néven illet James BranchCabell mitikus földje után, akinek regényeit tizenéves kora óta újra és újraelolvasta; és hogy a naplóban lejegyezte a reményeit, amióta csak TomLavette-tel megismerkedett.

Másfelől viszont Tom se mondott el soha semmit a tulajdon szexuálisképzelgéseiből. Mélyen fészkelt benne a gyanú, hogy még soha nem vette elsenkinek a szüzességét, bár több lány bizonygatta, hogy az ő esetében eztörtént; ezért Eloise szüzessége erősen foglalkoztatta a képzeletét. Eltökélte,hogy már a vonaton töltött első éjszakán közösül a feleségével. Eloise, akiszorosan behunyta a szemét, hogy ne bántsa a fény, csak suttogni tudott, ésezen a fojtott hangon próbálta meg elmondani Tómnak, milyen is egymigrénes fejfájás.

- A vonat minden rándulása gyötrelem - mondta az asszony. - Még a sajáthangom is fájdalmat okoz.

- Az istenit, hát semmit nem tehetsz ellene?- Bevettem aszpirint meg kodeint, Tommy, de nagyon rosszul vagyok.

Szeretnék meghalni.Tom otthagyta, elment a szalonkocsiba, rendelt egy pohár italt, és

beszélgetésbe elegyedett egy jól öltözött, csinos, harmincas éveiben járónővel, aki a szomszéd széken ült. Rendelt neki is egy italt, és megtudta, hogyaz oaklandi Krempel áruház felvásárlója. Mindketten ittak még két pohárral,majd Tom visszament a fülkéjébe. Eloise ugyanolyan állapotban volt, ahogyhagyta, nem kívánt se enni, se inni. Tom elment az étkezőkocsiba, és miveltalált egy üres helyet a Krempel felvásárlójával szemben, tovább mélyítettékismeretségüket. Elvált asszony volt. Tom keveset beszélt saját magáról,mindössze azt közölte, hogy azért visel egyenruhát, mert szabadságon lévő

327

tengerésztiszt. Mivel a nőnek Omahában le kellett szállnia, Tom eléggébiztonságban érezte magát. Vacsora után a nő fülkéjébe mentek, ittak mégnéhány pohárral, majd ágyba bújtak. Tómnak nem kellett elcsábítania azasszonyt; a Krempel felvásárlója már korábban döntött, mert a végsőkigmegigézte ez a jóképű, sudár, egyenruhás fiatalember. Tom, akit gyötört acsalódottság és a visszautasítottság érzése, kötelességtudóan és örömtelenültette a dolgát; aztán visszaindult a saját fülkéjébe.

Eloise fejfájása egészen Chicagóig kitartott, ott pedig, amikor néhányórára megszakították útjukat, végre elmúlt. Tom elvitte ebédelni a PumpRoomba, ahol Eloise, aki szemben ült vele az asztalnál, csillogó szemmelközölte Tómmal, milyen sokat jelent neki a férfi türelme és figyelmessége.

- Nagy csalódást okoztam neked - mondta. - De kárpótollak, Tommy.Megígérem.

- Semmi baj. - Rettenetesen nyomasztotta a bűntudat, amit Eloiseegyüttérzésnek értelmezett.

- Amikor beléptünk - mondta Eloise hevesen -, észrevettem, hogy ateremben minden nő feléd fordul. Tommy, egy kicsit sem vagyok féltékeny.Büszke vagyok. Tegnap megesküdtem, hogy sose lesz többé migrénem...

- De hiszen nem tehetsz róla - mondta a férfi gálánsán.- De tenni fogok. Gondoskodom róla... csak olyan rettenetesek a vonatok.

Mindegy, tudom milyen szerencsés vagyok. Beszéltem Mr. Whittierrel, és őbiztosított afelől, hogy ahhoz az emberhez mentem férjhez, aki egy napKalifornia kormányzója lesz.

- Ezt John mondta?- Ő.- Hát, az még odébb van. Ha ugyan bekövetkezik valaha - mondta

szerényen. - Mindegy, nagyon csinos vagy.- Azt hiszem, az egyetlen jó, amit a migrénről el lehet mondani, az, hogy

amikor megszűnik, az ember lebegve kerül ki belőle. Tetszik a ruhám? Butánérzem magam rózsaszínben, de mindenki azt mondja, jól áll.

- Remek.A Twentieth Century Limiteden azonban, amikor Chicagóból New Yorkba

328

tartottak, Eloise migrénje kiújult; Tom ezért a szalonkocsiban borongott,egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és azt kérdezte magában: „Hogy afenébe keveredtem ebbe bele?" Majd eszébe jutott Whittier figyelmeztetése:

„Tom, te soha nem válhatsz el. Erre már a legelején készülj fel."Valahol Los Angeles és San Francisco között Barbara rájött, mit fog tenni.

Mintha egy régen elvetett ötlet csírázott volna ki lassan, mintha most vennéészre először a gyökereket, és hogy ezek mit is jelentenek; ezért ahelyett,hogy továbbhajtott volna a Napa Valley felé, megállt San Franciscóban, ésanyja Russian Hill-i házába ment. Jean boldog volt, hogy látja. A galériagyarapodott, és Jean odáig volt a lelkesedéstől. A Nolde megérkezett, és egyrövid új-mexikói kiránduláson szerzett egy O'Keeffe-képet is, melybölénykoponyát ábrázolt.

- Tőle általában nem vásárolok, de ez itt... hát nem pompás, Barbara?Barbara habozva szemlélte.- De, azt hiszem. Anya, itt tölthetnék néhány napot?- Persze.- És ahhoz a pénzhez, amit nekem tettél félre egy bankszámlára, hogyan

juthatok hozzá?- Nagyon egyszerűen. Csak elmégy a bankba, és kitöltesz egy

betétfelmondó űrlapot. Te jó ég, hiszen ismernek téged.Másnap reggel Barbara Sam Goldberg irodájába ment. Csodálatosan

érezte magát. Tiszta, hűvös júliusi reggel volt, és ő teleszívta tüdejét akellemes, sós levegővel. Ez az ő városa, kétség nem fér hozzá, és az egészvilágon nincs több ilyen hely.

Az irodában Harvey Baxter szívélyesen üdvözölte. Felesége és kétgyermeke volt, csak ezért tudta magába fojtani a Barbara irántirendíthetetlen csodálatát; örömében motyogva behúzta a lányt Sam Goldbergegykori irodájába, mely most az övé volt.

- Mennyire örülök, hogy látom, Miss Lavette. Remélem, ezúttal maradegy darabig.

- Azt hiszem. - A lány belevágott a közepébe. - Harvey, szeretnémmegvenni Sam házát.

329

- Igen? - A férfi fontolgatta a választ, mert arra nevelték, hogy egy ügyvédsoha semmire nem válaszolhat azonnal.

- Nem adták még el? - kérdezte Barbara nyugtalanul.- Dehogy. Egyáltalán nem. Még nincs rendezve a hagyaték.- És el tudja adni nekem?- Mint a végrendelet végrehajtója, igen... nem látom okát, miért ne, ha

tényleg akarja. Nem valami divatos ház.- Hát én akarom. Mennyibe kerül?- Milyen kár, hogy sose mondta Samnek! Magára hagyta volna a

végrendeletében. Nos, tisztességes áron számolva... mondjuk, húszezerdollár. Megterhelhetjük tizenkétezer jelzáloggal, úgyhogy körülbelülnyolcezer dollár lesz készpénzben. - A férfi tisztában volt a körülményekkel,amelyek miatt a Lavette Alapítványt létrehozták, ezért megkérdezte, hogy eznem túl sok-e.

- Dehogy. Nem, az ár rendben van. Mi van a bútorokkal?- Tudja, ez furcsa dolog. Samnek az égvilágon senkije sem volt, egyetlen

rokona sem. A pénz mellett, amit a házvezetőnőjére, Mrs. Jonesra hagyott,meghagyta, hogy azt visz el a házból, amit csak akar. Nagyon különös, deSam Goldberg eredeti ember volt. Mondhatjuk így, ugye?

- Úgy gondolom. Hol van most Mrs. Jones?- Még mindig ott él. Látogassa meg.- Elmegyek. De addig is, Harvey, a ház az enyém. Megállapodtunk?- A legnagyobb mértékben. Elintézem magának.Barbara, miközben a Green Street felé tartott, alig tudta fékezni

izgatottságát. Az az egyszerű tény, hogy döntött és megveszi a házat,valahogy mindent megváltoztatott. Végre lesz egy hely, ami az övé, egy hely,ahol a könyvek, a falak, a képek az övéi lesznek. Mindig imádta ezt a kisházat. Menedéket és biztonságot jelentett, amikor kétségbeesetten vágyottmindkettőre, most pedig, amikor majdnem olyan kétségbeesetten vágyik rá,megint ilyen hely lesz.

Mrs. Jones nyitott ajtót, és arca felderült Barbara láttán.

330

- Senkire se vágyhattam volna jobban - mondta. - Azt hittem, nem látomtöbbé.

Barbara nem tudta magában tartani a hírt.- Megvettem a házat, Mrs. Jones.- Ezt a házat?- Ezt. - És amikor a fekete bőrű asszony eltátotta a száját, hozzátette: - Jaj,

nem, nem kell elmennie... hacsak nem akar elmenni.Mrs. Jones a konyhába vezette Barbarát, és kávé mellett kidolgozták a

megállapodást. Amikor az üzletet megkötik és Barbara beköltözik, Mrs.Jones továbbra is ott marad, méghozzá ugyanannyi bérért, amennyitGoldberg fizetett neki. Volt néhány dolog a házban, amit Mrs. Jones megakart tartani. A többit, néhány bútordarabtól eltekintve, Baxter majd eladja,és a pénzt Mrs. Jonesnak adja. A fekete bőrű asszony először tiltakozott, aztmagyarázta, hogy a rá hagyott tízezer dollár bőségesen elég, több is, mintamennyiről valaha álmodott. De Barbara csak erősködött, és Mrs. Jonesvégül beleegyezett.

Aznap este Barbara telefonált Los Angelesbe, és elmondta May Lingnek,mit tett.

- Kérlek, ne engedd, hogy a papa megharagudjon emiatt - könyörgött MayLingnek.

- Meg fogja érteni.- Nem közte és Jean között választok. Ezt meg kell értetned vele. Csupán

arról van szó, hogy kell egy hely, ami csak az enyém, egy hely, aholdolgozhatom, élhetek, és egymagam lehetek.

- Tudom. - May Ling azonban, amikor letette a telefont, a félelem fagyosleheletét érezte. Este nyolc óra volt, és Dan még nem ért haza. Mindenpillanatban telefonálhat, és megmondhatja, hogy nem jön haza éjszakára.Joe-t behívták, és a háború réme egyre közeledett. A halál korszakaköszöntött rájuk: anyja, apja, Sam Goldberg. Ha Joe-val történik valami,nos, akkor ő is meghal. Szobáról szobára járt a házban. Milyen magányos,milyen üres, milyen elhagyatott! Az ősi kínai babona úgy tartja, a halottszelleme három évig a lakóhelyén marad, és bár May Ling megvetette a

331

babonát, álmában sem gondolt arra, hogy eladják a házat, pedig Dan márjavasolta, hangsúlyozva, hogy például Palos Verdes San Pedrotőszomszédságában van, és az egyik legjobb, nagy jövő előtt álló környék.Az asszony otthagyhatja a könyvtárat; a hajógyár annyit jövedelmez, hogy aztsem tudja, mit kezdjen a pénzzel.

De May Ling erről hallani sem akart. Otthagyja az állását? Abba biztosanbelepusztul. Nem mondhatta meg Dannek, hogy az anyja halála után legalábbhárom évig itt, ebben a házban kell élnie, engedelmeskedve a babonának,melyet mindig kicsúfolt. Ma este azonban, miután Barbarával beszélt, még ababona sem tudta benépesíteni az üres házat, mely hideg volt, akár a sír.

Dan kilenc után ért haza, és May Lingnek - mintha most találkozott volnavele először - az volt a benyomása, hogy a kimerültség szélén álló fáradt,öreg embert lát. A férfi még nem evett. May Ling sonkát szelt, tojást sütött,babkonzervet bontott, s közben mentegetőzött, amiért nem várta és nemfőzött neki, de Dan így szólt:

- Kicsikém, a világon nincs olyan étel, amit a sonka, a tojás és akonzervbab elé helyeznék. Nem tudod, hány évig éltem ezeken.

- Brr. Holnap, ha hazajössz, Danny, főzök neked egy nagy kínai vacsorát.- Lehet, hogy szavadon foglak.- Barbara telefonált San Franciscóból - mondta az asszony.- Igen?- Megvette Sam Goldberg házát. A hagyatékból. Dan evett még néhány

percig. Aztán megkérdezte:- Magának vagy az alapítványnak?- Magának. Ott fog élni.- Hát, tovább volt itt, mint ahogy álmodni mertem. Nem panaszkodhatom.- Én igen - mondta May Ling szomorúan. - Jaj, Danny, olyan magányos és

boldogtalan vagyok. Azt hiszem, ez azért van, mert kínai vagyok. Az emberfelnő egy családban, és itt mindig volt család. Most már mind elmentek,mama és papa meghalt, Barbara odafönt van, Joe-t behívták, te pedig olyansokat vagy távol. Nem akarok nyavalyogni, Danny. Sose tettem.

- Tudom.

332

- Szeretsz még?Danből kitört a nevetés, majdnem megfulladt a szájában lévő ételtől, mire

May Ling rákiáltott:- Dan, ne nevess. Komolyan beszélek, szerencsétlen vagyok, és nagyon

boldogtalan.A férfi lenyelte a falatot, nagyot kortyolt a sörből, melyet May Ling töltött

neki, majd így szólt az asszonyhoz:- Nos, ide hallgass. Land admirálissal töltöttem a délelőttöt. Megint itt

van, és hozott magával két fiatal, nagyokos hajómérnököt, akiket a HajózásiBizottság képzett ki, akik többet tudnak a hajóépítésről, mint amennyit énszáz év alatt meg tudnék tanulni. Most hat sólyánk van, és Land akar mégötöt.

Ezért kapom a két hajómérnököt. Ők irányítják majd az egész munkát. Akövetkező két hónapban tizenegy sólyánk lesz és kétszázötven munkanaphajóépítés vár ránk...

- Danny, te egy szót sem hallottál abból, amit mondtam!- Nem? Na, figyelj ide. Megmondtam Landnek, hogy elegem van,

végeztem, hogy nem akarom ezt az istenverte hajógyárat.- Ezt mondtad neki? - suttogta May Ling. - Danny, hogy tehetted?- Nem ezt akartad?- Dehogyis. Nem. Ezt nem teheted meg. Miért nem figyelsz rám? Betty

Hargrave... ő volt a könyvtár vezetője, és most jött meg az angliaikutatóévéről... ő elmondta, mi van odaát. Látta, hogyan jöttek visszaDunkerque-től, aztán átélte London bombázását, és Danny, egyetlen kissziget azokkal a szörnyetegekkel szemben...

- Oké, figyelj. Tudod, kezdem megkedvelni Landet. Kemény, utálatos véntróger, de, Jézusom, az egész világot a vállára veszi. Nem engedte, hogyotthagyjam az egészet, és nem is tudom biztosan, hogy tényleg ott akartam-ehagyni. Már tizennégy hajógyárat beindított a parton, és az enyém a legjobbválasztás. Az az ember egy bizonyos szempontból egy kótyagos zseni. Többmint kétezer üzemet állított fel tizennyolc államban ... hengert, dugattyút,turbinát, acéllemezt, csörlőt, iránytűt, kábelt gyártanak... mindegyiket

333

megtervezte, beindította és felszerelte, és Isten a tanúm, úgy építünk hajót,ahogy eddig még senki, és ez még csak a kezdet. Hát, megoldottuk a dolgot.Én felügyelem majd a sólyaépítést és körülbelül háromszáz emberfelvételét. Ez talán nyolc-kilenc hétig tart. Aztán kiveszek három hónapot...az első szabadságom, mióta beindult ez a tetves hajógyár.

- Ó, Danny, ez csodálatos!- Várj. Mi volt a legjobb dolog az életünkben?- Minden a legjobb volt.- Jó, de a legjobbak közül is a legjobb.- Hawaii?- Az. Felhívtam Matt Bradyt a Wilmington Shippingnél. Két teherhajót

járat Honoluluba, nagyokat, tizenhatezer tonnásokat. Két utast felvesznek,csak kettőt, négyszer öt méteres kabin, dupla ágy, étkezés a kapitánnyal és atisztekkel. Kínai szakács, akihez Matt szerint nincs fogható. Az Angelesszeptember 26-án fut ki Wilmingtonból.

- Ó, Danny, Danny, ez igaz?- Lefoglaltam az utat, és elküldtem neki a csekket, úgyhogy fenemód igaz.

Aztán odacsörögtem Hawaiiba, Chris Noelnek... emlékszel a Noelfivérekre? Velük építettük a szállodát, aztán elvesztettük, amikorhuszonkilencben minden összeomlott. A pokolba is, nem volt másválasztásuk. Mit gondolsz, mi volt az első kérdése?

- Nem tudom, Danny.- Hogy magammal hozom-e azt a gyönyörű kínai leányzót? Azt mondtam,

már tíz éve a feleségem. Csak az a baj, hogy náluk kell laknunk abban azóriási ültetvényesházban, amit ők bungalónak neveznek. Én nem akartam. Afenébe, megengedhetjük magunknak a szállodát.

- Danny, lakjunk náluk. Az gyönyörű hely!- Nincs menekvés. Azt mondtam, csak azért telefonálok, hogy megtudjam,

még mindig övé-e az a gyönyörű kis vitorlás, és hogy kibérelhetjük-e néhányhétre? Kibérelni, egy fenét!, mondta. A miénk. Úgyhogy tessék. Tudom, hogyboldogtalan vagy, de látsz-e rá lehetőséget, hogy elviseld a boldogtalanságotszeptemberig?

334

- Mindent el fogok követni. - Az asszony megkerülte az asztalt és átölelte.- Mindent elkövetek, Danny. Egészen biztosan.

A négy év során, amióta Martin Clancy 1937-ben átvette ezt a tisztetAlvin Somerstől és a Seldon bank és az igazgatótanács elnöke lett, sikerültirodájának visszaadnia azt a méltóságot, mellyel egykor - úgy érezte,helyesen - büszkélkedhetett. Oldószerrel eltávolították az elefántcsontszínűfestéket, mely alól előkerült a Jean által olyan lehangolónak tartott diófaborítás. Az asszony Aubusson-szőnyegét csendben árverésre bocsátották,helyébe sötét és komor szőnyeget tettek, és a kárpitozott bútorokat barnabőrre és mahagónira cserélték. Jean elvitte ragyogó impresszionistafestményeit, melyek az ő tulajdonában voltak, és most csak az első Seldonarcképe függött a Martin Clancy íróasztala mögötti falon.

Clancy, aki már elmúlt hetvenéves, az asztala mögött ült - és jelképesen abank mögött, melyet egész felnőtt életében oly buzgalommal őrzött -, amikorTom, aki egy hete érkezett vissza a nászútról, belépett az irodába. Clancymár várta, és nem volt számára kétséges, mit akar Tom. Clancy, aki életerősember volt, jó egészségben, nem ivott és nem dohányzott, lelkesen üdvözölteTomot, gratulált a házasságához, a napbarnított színéhez és azegyenruhájához.

- Az öreg Tom boldog volna, ha látná az unokáját ebben az egyenruhában,bizony, az volna. Nos, Tom, sejtem, mi hozott ide. A részvényeiddel megazokkal a részvényekkel, amelyeket John Whittier vett meg a húgodtól, tekerültél a kormányrúdhoz. Remek ember ez a John. Jobbal nem istársulhattál volna. Persze - tette hozzá - ezt nem szó szerint értem. De abank, ugye, a részvényeseké?

- Attól tartok, az övék - helyeselt Tom.- Foglalj helyet. Sok mindent meg kell beszélnünk... persze csak ha

érdekel.- Érdekel bizony. De nem ma, Martin. Ma csak néhány szóra ugrottam be.

Összehívom az igazgatótanácsot. Szeretném, ha lemondanál. Én akaromátvenni az elnökséget.

A szavak az ostorszíj csattanásával érték Clancyt. Nem volt kétségesszámára, hogy Tom magabiztos fiatalember; arra is számított, hogy javasolja

335

majd: vegyék be az igazgatótanácsba; de ez a nyílt követelés és pökhendiségmegrendítette, és csak hosszú pillanatok múlva tudott megszólalni.

- Nos, Thomas - mondta végül -, megértem a helyzeted jogszerűségét, ésJohn Whittier részvény többségével, mely, felteszem, megvan...

- Igen, megvan.- . . . a tied minden jog. Határozottan. De hidd el, Thomas, te egyenruhát

viselsz, felettébb tiszteletre méltó egyenruhát, ráadásul egy olyan országban,mely a háború küszöbén áll... bizonyára tisztában vagy a felelősséggel, amiezzel jár... hogy mennyi idődet veszi igénybe...

- Martin, téged csak sose zavarjon az egyenruha. A szolgálati helyem SanFrancisco, az Embarcadero, és ha háború lesz, bizonyos dolgok megnövelika San Franciscó-i kikötő jelentőségét. Úgyhogy semmi szükség a hazafiaszagyvaságaidra.

Clancy hallgatásba burkolózott. Az íróasztalát bámulta, majd felsóhajtott,felnézett Tomra, és így szólt:

- Igen, Thomas, ez a te felelősséged. Megértem. Legalább mellettedleszek, hogy segítsek a nehéz kérdésekben.

- Köszönöm, Martin, de nem kell. Szeretném, ha kilépnél azigazgatótanácsból. Hetvenkét éves vagy.

Clancy csak bámult rá, aztán mély lélegzetet vett és így szólt:- Thomas, fél évszázada szolgálom ezt a bankot, és harminckét éve ülök

az igazgatótanácsban.- Hosszú idő. Rád fér a pihenés. - Azzal Tom sarkon fordult és távozott.

Clancy, miközben a mögötte becsukódó ajtót bámulta, ezt suttogta:- Te kis szemét... John Whittier csahos kutyája. Mindkettőtökkel

találkozom a pokolban. Ha John Whittier azt hiszi, hogy ez a bank is az övélehet a California Shipping mellett, hát téved. Van még törvény ebben azállamban.

Egy hét múlva Martin Clancyt szélütés érte, amitől megnémult ésmegbénult. Akármilyen jogi lépésekre készült is, ezeket már nem tudtamegtenni.

Amikor Barbara Napából észak felé hajtott a 29-es úton, látta, hogy a

336

stoppos integet, ezért lassított és megállt. Rendszerint figyelembe vette astopposok felvételét tiltó rendelkezést, de amikor elhaladt a fiatalembermellett, még egy futó pillantással is látta, hogy van valami benne, amitől afékre kell lépnie és meg kell állnia. Nem lehetett több tizennyolc-tizenkilencévesnél, farmert és trikót viselt, magas volt és vékony, szeplős, vigyorgóarca fölött vörös hajcsomó.

- Jesszusom, kösz, kisasszony.- Hová?- Vagy tíz kilométerre. Onnan már gyalog megyek. Innen kellett volna

gyalogolnom, de nagyon melegem lett. A húgom könyveket vett ki a napaikönyvtárból, aztán elfelejtette visszavinni őket, ezért apám levitt ma akönyvekkel, de aztán dolga volt, úgyhogy mondtam neki, majdvisszastoppolok. Csakhogy senki nem bízik már senkiben. Éppenelhatároztam, hogy feladom és gyalogolok, amikor maga jött.

- Tíz kilométer. Hát - mondta Barbara -, azt hiszem, elviszem odáig. EgyHigate nevű helyre megyek, egy borgazdaságba. Tudja, merre van?

- Persze hogy tudom. Ott lakom. - A lány felé fordult és rábámult. - Hé,fogadjunk, tudom, ki maga. Barbara Lavette. Igaz?

- Igaz.- Micsoda szerencse! Persze, hiszen a mama mondta, hogy ma feljön.

Adam Levy vagyok. Sally mindent elmesélt magáról. Tudja, megőrülmagáért. Úgy gondolja, hogy maga a legremekebb teremtés a világon.

- Hát - mondta Barbara -, mind a kettőnknek szerencsénk van, ugye?Nagyon örülök, Adam, hogy találkoztunk. Hány éves vagy?

- Tizenkilenc. Másodéves leszek a Berkeleyn, és most a gazdaságbandolgozom. Szombaton szabadnapom van. Sosem voltál még a Higate-ben,ugye?

- Most megyek először. De találkoztam apáddal és anyáddal Párizsban,amikor ott éltem.

- Persze. Te voltál a tolmácsuk, igaz? Ismerem a papádat. Ő meg anagyapám társak voltak, és gondolom, mindent tudsz az őrült húgomról megJoe öcsédről.

337

- Igen, mindent.- Nem mintha én nem szeretném Joe-t. Nagyon jó barátok vagyunk.

Tulajdonképpen az első műtétemet... mármint ha szükség lesz rá valaha...Joe fogja elvégezni. Az egészet elterveztük. Van valami, amit gerincagyiérzéstelenítésnek hívnak. Megműthetnek, közben ébren lehetsz és semmitsem érzel, és Joe meg én megállapodtunk, hogy ilyet fog alkalmazni, ésakkor ébren lehetek, és megbeszélhetjük az egész dolgot lépésről lépésre, éstalán felállíthat egy tükröt is, hogy láthassam. Mit szólsz hozzá?

- Azt, hogy maradj csak egészséges - mondta Barbara.- Persze. De ha sor kerül rá. Mindegy, örülök, hogy úgy döntöttél, eljössz,

de tudnod kell, hogy minden bortermelő őrült. Ez öröklődik a családban.Tudod, mi a főtárgyam? Szőlészet. De nem baj. Azt mondják, kevés bennemaz ambíció, amellett valóban eléggé szeretem a borászatot. Viszont azöcsém, Josh... ő tizenhét éves... csak arról tud beszélni, hogy el innen.Tudod, a mamám apja hajóskapitány volt. Nem sokat mesél róla. Az apádegyik hajójával süllyedt el az angol partoknál az előző háborúban. Tudtad?

Barbara bólintott.- Ő Josh eszményképe, és Josh rengeteget beszél arról, hogy tengerre

száll. A mama úgy gondolja, majd kinövi, de én nem tudom...Mire Higate-be értek, Barbara meglehetősen teljes, bár zavaros

beszámolót kapott a Levy család történetéről, és kialakult benne az az érzés,hogy a Levy gyerekek, ha magukra hagyják őket, bárkinek lyukat beszélnek ahasába. Mindezzel együtt Adam elbűvölő volt, tökéletesen extrovertált, éshiányzott belőle a feszélyezettség - olyannyira hasonlított a húgára, hogyBarbara szinte Sallyt hallotta, amint beszélt. Voltak pillanatok, amikor mároda sem figyelt, csak elmerült a táj szelíd szépségében. Gyermekkora ótanem járt Napa Valleyben, és az arról az időről megőrzött emlékei csakemelték a hely varázslatos báját. A szelíden emelkedő, szőlővel borítottdombok hullámzottak a délutáni hőségben, a forró, nyárközépi napkönyörtelenül és jótékonyan sütött - attól függően, ki hogy látja -, aztánhelyet adott a Higate-be vezető földutat szegélyező nagy tölgyek hűvösárnyékának. Barbara azonnal megértette, miért tarja fogva ez a hely Joe-t.Az alaptól a tetőig borostyánnal borított terméskő házak tetszetősen simultak

338

a tájba. A szőlő betakarta a lejtős földeket, és egy dombtetei legelőnmarhacsorda állt mozdulatlanul, mintha odafestették volna a sárgásfűháttérre. És mindenfelé virágok nyíltak, rózsa, körömvirág, cínia és nagyfoltokban ternyefű.

Jake és Clair szeretettel köszöntötte, könyörögtek, hogy legalább két-három napig maradjon. Mivel máris megigézte a hely, erőtlenül tiltakozott,hogy csak aznapra jött, de aztán beleegyezett, hogy legalább másnapig ottmarad. Sally túláradó izgalommal ölelte meg.

- Milyen jó, hogy nálunk vagy! - Azt suttogta, hogy amint Barbara el tudszabadulni, beszélniük kell négyszemközt.

A bátyjához hasonlóan magas Joshua csendes és tartózkodó volt.Félénken, szégyenlősen köszöntötte Barbarát, és önfeledt, leplezetlencsodálattal bámult rá. Felvitte a táskáját a vendégszobába, aztán csak állt ottés bámulta, míg észbe nem kapott, majd később azt mondta a bátyjának:„olyan gyönyörű."

Clair felment, hogy kizavarja Sallyt Barbara szobájából.- Majd később beszélgettek - mondta az asszony. - Én most négyszemközt

szeretnék beszélni Barbarával. - És amikor Sally vonakodva távozott, Clairígy szólt: - Van itt valami neked, és semmi közöm hozzá, de törtük a fejünketJake-kel. Nagyon kíváncsiak vagyunk. - Elővett egy levelet a kötényezsebéből. - Három napja érkezett, és tudtam, hogy jössz, úgyhogy nemküldtem tovább. Azt hiszem, akkor San Franciscóban voltál. Bernie Cohenőrmestertől jött, Egyiptomban adták fel hat hete, és neked szól, a micímünkön. Az a furcsa, hogy kérdezősködtél Bernie Cohen felől, aki nálunkdolgozott... még Párizsban, emlékszel? Találkoztál vele? - Barbara a leveletbámulta. - Ez ugyanaz az ember? - kérdezte Clair.

- Igen - suttogta Barbara. - Ugyanaz.- Honnan a csudából ismered?- Elmesélhetem később? - kérdezte Barbara. - Elmondom az egész

történetet. Azt hiszem, most szeretnék egyedül maradni.- Persze. Persze. Vacsora másfél óra múlva. De csak nyugodtan, Barbara.

Megvárunk.

339

Miután Clair becsukta maga mögött az ajtót, Barbara leült az ágyra, és alevelet bámulta. Végül felbontotta és olvasni kezdte:

„Drága Barbarám - kezdődött. - Az, hogy eddig nem írtam, pedig már kétéve, hogy találkoztunk, nem azt jelenti, hogy egy pillanatra is elfelejtettelek.Mondjuk, ennek az időnek a javát az töltötte ki, hogy meggyőzzem magam,van értelme, hogy írjak neked. De ne érts félre. Egyszerűen arra gondolok,hogy a viszontlátás esélyei olyan kicsik voltak, hogy sokáig úgy éreztem, alegjobb, amit tehetek, ha teljesen eltűnök az életedből. Az én életemlegszebb órái azok voltak, amiket veled töltöttem, és ezt tényleg nem tudommásképp fogalmazni. Mindenesetre a posta olyan bizonytalan, miképp azélet is, hogy ha ezt a levelet megkapod, az kisebbfajta csoda lesz. Ez adnekem egy kis mozgásteret, és úgy érvelhetek, mintha magamban beszélnék.Bár, hidd el, csodák igenis vannak. Az, hogy veled megismerkedtem,csodaszámba ment. Ezt másképp sehogy nem tudom megmagyarázni.

Hadd mondjam el rögtön, hogy jól vagyok, ostoba módon egészséges, ésmég most sem sebesültem meg. Barátságot kötöttem az itteni indiai csapatokegyik tagjával. A neve Rama Kee, és rengeteget mesél egy karma nevűdologról. Ő váltig állítja, hogy az én karmám valamilyen okból vigyáz rám,amit én egy rakás zagyvaságnak tartok, de mivel ő százhatvan centi, én pedigharminc centivel magasabb vagyok, ez az egyetlen ésszerű magyarázataannak, hogy még nem találtak el.

Túlságosan elkalandoztam, ezért az lesz a legjobb, ha ott kezdem, hogyaznap reggel kiléptem a lakásodból. Be kell vallanom, megnyugtatott, hogyteljesen le vagyok égve. Az egyetlen, amit adhattam neked, hogy nem veszekel tőled semmit, ha ugyan van ennek valami értelme. El tudod hinni, hogyegészen Villeneuve-ig gyalog mentem? Nem mintha nem vehetett volna fölegy autó, de sok mindent kellett megbeszélnem önmagammal, és erre én csakgyaloglás közben vagyok képes. Fél tucatszor akartam visszafordulni, mertrájöttem, hogy megfosztottam magam az egyetlen átkozott dologtól, ami jóvolt, de a Cohen-féle jellemerő továbbvitt. Besötétedett, mire Villeneuve-beértem. Azt hiszem, vagy harminc kilométert gyalogoltam, főleg a folyómentén, sok időveszteséggel, mert időnként leültem a folyóparton,merengtem, és végül meggyőztem magam, hogy ami köztünk történt, azrészedről hála volt, és semmi esetre sem annak jelzése, hogy valóban

340

szeretni tudnál egy hozzám hasonló embert.Egy Raol Garcia nevű spanyolnak van egy kávéháza Villeneuve-ben, és

én szerencsére oda tértem be, és beszélgetésbe elegyedtem a háborúról, éshát, hogy rövidre fogjam, volt egy bátyja, aki a spanyolországi harcokbanesett el, és amikor megtudta, hogy én a nemzetközi brigádban harcoltam,mindent megtett értem. Adott ételt és hálóhelyet, és másnap a sógora levitt ateherautóján Lyonba. Onnan stoppal mentem Marseille-be. Megpróbálomrövidre fogni, különben sose lesz vége a levélnek, úgyhogy elhagyom arészleteket. Az a helyzet, hogy amikor egy zsidó gyerek idegen városbantalálja magát, mindig kaphat ágyat és élelmet a helyi zsinagógában - ezttettem én is Marseille-ben. Ott összefutottam egy másik spanyolországiveteránnal, egy Brodsky nevű bronxi gyerekkel New Yorkból. Ő már egyideje ott volt, és összeállt két marseille-ivel, akik vettek egy öreghalászhajót, és zsidó menekülteket szállítottak Németországból és Kelet-Európából Palesztinába. Szükségük volt még egy emberre a hajón, aki összetud rakni és használni tud egy 20 milliméteres géppuskát, amit egy törökfegyverkereskedőtől vettek. Úgyhogy ott volt a pihenő, amiről álmodoztam.

A következő három hónapban a hajóval jártunk Marseille és Palesztinaközött. Úgy, hogy az emberek a fedélzeten aludtak, tizenkét-húsz személytbárhová elvihettünk, és azt hiszem, ez alatt az idő alatt több mint háromszázembert vittünk el Palesztinába. A két francia fickótól, akié a hajó volt, eznem emberbaráti gesztus, semmi esetre sem. Nekik ez átkozott jó üzletivállalkozás volt. Eltettek annyit, amennyit az üzletmenet még elviselt, ésnekem meg Brodskynak fizettek havi kétszáz frankot, mert - ahogyfogalmazták - mi hülye idealisták vagyunk. Egy rakás pénzt kerestek, deamikor el akartak küldeni valakit, akinek nem volt elég pénze az útra,Brodsky meg én legalább kiverhettük a balhét, hogy vegyék föl a hajóra.

Akkor ért véget a dolog, amikor egy olasz romboló Palesztina partjainálátlőtte a hajótestet, Haifától körülbelül tíz mérföldre délre. Már kitettük azutasainkat, úgyhogy csak négyen voltunk a hajón. Ez volt az első alkalom,amikor megpróbáltam használni a 20 milliméterest, ami egyszerűen meg senyekkent. Brodsky meg én kiúsztunk a partra. Sose tudtuk meg, mi történt akét franciával. Lehet, hogy az olaszok kihalászták őket. Az a vicces adologban, hogy nem is tudtuk, hogy elkezdődött a háború. És az olaszok nem

341

viselkedtek tisztességesen. Valószínűleg úgy gondolták, zsidókat szállítunkillegálisan, és akkor miért ne lőjenek bele bennünket a vízbe, de lehet, hogycsak lőgyakorlatot tartottak.

Nem volt cipőnk, és vagy öt kilométert kellett gyalogolnunk a szárazföldbelseje felé, amíg egy kibucra akadtunk. Nem szívesen emlékszem vissza,milyen volt a lábunk. Mindegy, végre ott voltunk Palesztinában, úgyhogy hamegkapod ezt a levelet Levyéken keresztül, megmondhatod nekik, hogyvégül is eljutottam ide úgy, ahogy fogadkoztam, amikor tizenhéttizennyolcévvel ezelőtt náluk dolgoztam.

Megpróbálom ezt a levelet úgy kijuttatni, hogy ne cenzúrázzák, de arra azesetre, ha nem sikerülne, nem írom le a kibuc nevét. Palesztinábanmeglehetősen pokoli a helyzet. Sok kibucot állandóan támadnak az arabok.A britek elkobozzák a fegyvereiket, és egyszerűen lépten-nyomonmegnehezítik az életet. Ez a kibuc rossz helyen feküdt. Rengeteg támadásérte, és fogalmuk sem volt, hogyan védjék meg magukat, és az egészfegyverzetük négy öreg Mauser puskából és két Webley pisztolyból állt.Barbara, tudom, hogyan vélekedsz a háborúról, a harcról és a gyilkolásról,és azt hiszem, ma ezt én már nálad is jobban gyűlölöm, de én meg Brodskyott álltunk, és azt hiszem, jobb harcosok voltunk, mint bárki a brit megszállóseregben. Vagy szerzünk fegyvert és lőszereket, vagy előbb-utóbb a kibucoteltörlik a föld színéről. Úgyhogy Brodsky meg én kiképeztünk hat fickót, ésmegszerveztünk egy úgynevezett éjszakai osztagot. Megvesztegettünk egyarabot, hogy árulja el, hol van a fegyverraktár, aztán éjszaka elindultunk ésrajtaütöttünk. Piszkos, ocsmány munka volt, de két célt is szolgált. Végetvetett a kibuc elleni támadásoknak, és megszereztük a fegyvereket és lőszert,amelyekre olyan égető szükségünk volt.

Most, amikor átolvasom, amit eddig írtam, a véleményed ismeretébensejtem, hogy nem fogok valami jó színben föltűnni előtted, de ez történt, ésazt hiszem, azt tesszük, amit tennünk kell. Ezek után a következők történtekvelem. Vitatkoztunk a kibucban arról, mi lesz majd a háború után, vagy talánmár alatt, ha az arabok úgy döntenek, hogy a zsidókat meg kell semmisíteni,és a Németországról és Lengyelországról szóló történetek alapján úgygondoltuk, hogy a zsidók a világon sehová nem mehetnek máshová, csak ide,Palesztinába. Úgyhogy ki kellett találnunk a harc és az önvédelem új módját.

342

A legtöbben úgy vélekedtek, valamiképpen szert kell tennünk légierőre, amielég nevetséges, mivel Palesztinában egyetlen zsidó repülőgép és talánegyetlen zsidó pilóta sem volt. De mindegy, így megy ez a zsidótelepüléseken. Tankokról beszélnek, és nincsenek tankok. Tüzérségrőlbeszélnek, és nincsenek ágyúk. Ugyanez a helyzet a légierővel is. Eldöntik,hogy légierőre van szükségünk, úgyhogy pilóták kellenek, aztánmegszavazzák, hogy csatlakozzam a britekhez és tanuljam meg, hogyan kellvadászgépet vezetni. Őrülten hangzik, de errefelé mindent így csinálnak, ésazt mondják: csak tanulj meg repülni, aztán szerzünk neked egy gépet.

Így álltam be a brit hadseregbe. A brit sorozótiszt azt mondta: Cohen, hapilóta akarsz lenni, kiképzünk. De hogy hogy lehettem olyan hülye, hogyelhiggyek valamit, amit egy brit sorozótiszt mond, már egyszerűen BernieCohen története, aki főleg ez okból nem lesz soha gazdag és ügyes. Akövetkező évről nyilván olvastál már. Azzal kezdődött, hogy megtudták,harcoltam a spanyol polgárháborúban, úgyhogy vörös cionista lettem aszemükben, a világ legrosszabb kombinációja, ezért két hónapigmunkásszázadban voltam, lövészárkot ástam és bunkert meg géppuskaállástépítettem Egyiptomban. Aztán úgy gondolták, hogy elvesztegetik atehetségemet, ezért megbocsátották a múltamat, és lövészkiképzőt csináltakbelőlem. Aztán előléptettek tizedessé és géppuskás lövésszé, majdőrmesterré. Azt hiszem, ezeknek köszönhető, hogy a brit hadsereg működik,mert ha észről van szó, a tisztek nem sok jót mondhatnak el magukról.Megtettek egy Bren lövegvontatónak nevezett bádog teherautóparancsnokává, ezzel kellett megtartanunk Egyiptomot abban a csodálatos,britekre valló, ostoba és kétségbeesett küzdelemben, melyet Grazianivalvívtak. Vagy húsz emberünk volt, Grazianinak meg háromszázezer, azonkívüllégiereje és talán ezer tankja. Na, annyi talán nem. Három hadosztályunkvolt, egy csomó ilyen Bren vontatónk és néhány tankunk. Decemberigvártunk az olaszokra, aztán Wavell kiküldött egy Bren vontatókból éstankokból álló járőrt, majd találtunk egy rést az olasz vonalakon, és továbbnyomultunk előre. Tudom, hogy egy csatát nem lehet leírni, de nem isszeretnék semmilyen csatáról írni. Valószínűleg olvastad az egészet azotthoni újságokban.

Azt hiszem, az olaszok nem szívelték se a háborút, se a fasisztákat, mert akövetkező három hónapban megsemmisítettük az olasz hadsereget, és több

343

mint százötvenezer foglyot ejtettünk. Annak a karmának köszönhetően,amelyről indiai barátom beszél, karcolás sem esett rajtam. A legrosszabb,ami ért, egy hasmenéses roham volt, de már azon is túl vagyok. MegintEgyiptomban vagyok, embereket képzek ki, és még mindig azzalpróbálkozom, hogy utat találjak a légierőhöz, ahogy a kibuc kívánta tőlem.De nem nagy az esély. Mindegy, most rengeteg időm van arra, hogygondolkozzam, utolérjem magam az olvasásban, és értelmet adjak azéletemnek, melynek eddig nem túl sok értelme volt.

Több mint három napja írom ezt a levelet, nem volt más szándékom, mintkielégíteni a kíváncsiságod. Meggyőződésem, hogy egyszer-kétszergondoltál rám, és eltűnődtél rajta, élek-e vagy sem. Ezért úgy éreztem,kötelességem beszámolni arról, hogy élek, és hogy miképpen töltöm azidőmet. Attól, hogy ilyen távol vagyok Tőled, van merszem megírni, hogymindig Rád gondolok, hogy azt hiszem, jobban szeretlek minden nőnél, akitaz életemben szerettem, és hogy Te vagy a legnagyszerűbb slegcsodálatosabb esemény az életemben. így kalandoznak a gondolataim.Azóta akár férjhez is mehettél. Lehet, hogy gyereked is van. Még csak arrase kérlek, hogy írj nekem, úgyhogy ha megkapod ezt a levelet, összetéphetedés eldobhatod. Ami engem illet, azt hiszem, ez a háború még sokáig, nagyonsokáig tart."

Barbara abbahagyta az olvasást, és csak ült ott, kezében a levéllel.Mintha Cohen ráragasztotta volna a magányát. Menynyit gondolt ő a férfira,hányszor? Biztos nem állandóan. Hetek múltak el úgy, hogy eszébe se jutott,de voltak olyan időszakok, amikor lelki szemével látta a férfi nagy, lomhaalakját, és ilyenkor azon tűnődött, hogy lehet egy ilyen lassú, szinte lustamozgású ember katona; eszébe jutott az az elragadtatott figyelem, mellyelazon az estén a férfi hallgatta mindazt, amit mondott. Hát, nem voltszerelmes a férfiba; soha nem volt szerelmes belé. A szívébe fogadta, de aszívébe más férfiakat is befogadott, és ez nem azt jelentette, hogy szeretiőket. Hogyan is szerethetett volna egy olyan embert, aki tudatosan agyilkolást választotta hivatásul? Szent meggyőződése, hogy a gyilkosság alegnagyobb borzalom, a legnagyobb rossz, és ha ezt háborúval vagyakármilyen más harccal igazolják, akkor a gonoszságot a legocsmányabbszofisztikával vegyítik.

344

Ahogy ott ült, nyílt az ajtó, és Sally lépett be bátortalanul a szobába.- Bobby.Barbara felnézett rá.- Bobby drága, mi történt?Barbara a fejét rázta.- Te sírsz.- Nem. - Megérintette nedves arcát. - Sírok? Észre se vettem.- A levél miatt, ugye?- Emiatt? - A lány elé tartotta. - El akarod olvasni?- Nem olvashatom el. Vagy igen?- Igen. Szeretném, ha elolvasná valaki. Azt hiszem, el kellene olvasnod.Sally nagyon komolyan bólintott, fogta a levelet és leült Barbara mellé,

aki átölelte, amíg olvasott. Amikor Sally befejezte, megkérdezte:- Bobby, miért akartad, hogy elolvassam?- Valakivel beszélnem kell róla.Sally Barbara nyakába vetette magát, és átölelte.- Jaj, Bobby, olyan nagyon szeretlek. Igazán. És megértelek. Tényleg

megértelek. Gyönyörű levél. És olyan szomorú, olyan magányos és olyanmessze van.

- Teljesen ostoba vagyok.- Ugyan, dehogy vagy.- Alig ismerem. Az az igazság, hogy alig ismerem. Egyetlen estét töltöttem

vele. Nem szeretem. Egyáltalán senkit sem szeretek, és ez igazán borzasztó.Úgy érzem, hogy elfonnyadok, és olyasvalami leszek, ami nem akarok lenni.

- Bobby, te vagy a legszebb, legcsodálatosabb nő a világon. Nem hiszelnekem?

Barbara Sallyre bámult, aztán kitört belőle a nevetés.- Olyan jó vagy hozzám - mondta.- Komolyan mondod? Kérlek, maradj itt. Legalább néhány napig.

345

Csodálatos hely ez, és én mindenhová elviszlek és mindent megmutatok.Mindannyian szeretünk téged, Jake, Clair, és a bátyáim egyszerűenmegvesznek érted, Josh meg... hát, Josh egészen odáig van tőled.Megmutassam a verseimet?

- Feltétlenül.- Nem fogsz kinevetni? Te olyan jó író vagy... nem fogsz kinevetni?- Dehogy. Rögtön vacsora után megmutatod őket, jó?- Jaj, Bobby, annyira szeretlek.1941. szeptember 26-án reggel May Ling leengedte a westwoodi ház

redőnyeit, ellenőrizte a tűzhelyen a gázcsapokat, aztán elfordította a kulcsota zárban. Dan már berakta a csomagjaikat a taxiba. Vigyorogva, izgatottan,fehér vászonnadrágban és pólóban állt a taxi mellett, és várta May Linget.így, hogy az asszony egyszerű vászonruhájában háttal állt neki, könnyenlehetett volna az a lány, akivel negyedszázaddal ezelőtt megismerkedett.

- Gyere már, gyere - kiáltott oda neki. - Három órakor, a dagállyalkifutunk.

A taxiban az asszony így szólt:- Danny, még csak tíz óra. Öt óránk van. Sohasem láttalak még ilyennek.- Mert sohasem voltam még ilyen. Tudod, hogy ötvenkét éves vagyok, és

még sose voltam igazi szabadságon? Még akkor se, amikor a szigetekrementünk. Az üzleti út volt. May Ling, én utálom ezt az üzletnek nevezettdolgot. Utálom az egész rohadt versengést. Egyik nap bejött egyingatlanügynök az irodámba. Szó szerint ki kellett dobnom. Egy hatalmas ho-dályt akart eladni nekem a Beverly Hillsen. Egyre azt hajtogatta, hogymegengedhetem magamnak. Az a hír járja, hogy gazdagok vagyunk. Hogy afenébe történt ez? Na, hadd mondjak valamit. Lehet, hogy sose jövünkvissza. Emlékszel arra a partszakaszra a nagy szigeten?

- A Dodo Beachre?- Arra. Egy mérföld hosszú homokos tengerpart, elrejtve a

paradicsomban.- Ez szép, Danny, „elrejtve a paradicsomban".- Hát lehet, hogy ott maradok, és sose jövök el onnan. Halat eszem.

346

Szigonnyal halászom. Szakállt növesztek. Mezítláb járok. Meztelenül, azisten verje meg.

- Nem is szereted a halat, Danny. És nem tudom biztosan, tetszenél-eszakállasan.

- Majd megszokod.- És azok a gyönyörű ruhák, amiket azért vettem, hogy Noeléknél

viseljem?- Hordod őket. A fenébe is!A hajó, az Angeles éppen végzett a rakodással, amikor Wilmingtonba

értek, és a matrózok most az öt nagy fedélzeti nyílást takarták be és arakodórudakat rögzítették. Matt Tubman, az első tiszt a rakparton fogadtaőket, és odahívott egy matrózt, hogy vigye fel a csomagjaikat a fedélzetre, ésmutassa meg a kabinjukat. Tubman vékony, vörös hajú, harmincas éveibenjáró férfi volt.

- A csónakfedélzeten laknak, Mr. Lavette, az ötös kabinban. Ha követikBradyt, megtalálják. Most semmi udvarias-kodás, mert lassan ment arakodás, és a dagállyal ki kell futnunk. De vacsoránál mindannyianösszegyűlünk. Érezzék magukat otthon a fedélzeten.

- Tetszik a hajó? - kérdezte Dan May Lingtől.- Danny, akkor is imádnám, ha csak evezős csónak volna.- Ott leszünk fönn - mondta a férfi felmutatva. - Ez itt a főfedélzet. A

következő a csónakfedélzet, és az jóformán csak a miénk lesz. Afölött van ahátsó fedélzet, aztán a híd, a felső fedélzet és a zászlófedélzet. Négymentőcsónak van, és két tutaj, azokat a nagy, kiálló dolgokat pedigfüggesztőoszlopnak hívják.

- Értem, Danny.- Csak jó, ha tudod. A következő hat napban ez lesz az otthonunk.- Igen, Danny, persze.A kabin nagy volt és kényelmes, a csónakfedélzetre nézett. Éppen

kicsomagoltak, amikor nyílt az ajtó, és egy alacsony, fekete hajú, hatalmassasorrú férfi dugta be a fejét, és közölte, hogy ő Minelli, az élelmezési tiszt.

347

- Mr. Lavette, ha bármit kívánnak, csak kiáltsanak értem. Mindössze kétutast viszünk, de jobban tartjuk őket, mint egy luxushajón. Tudja, az előzőháborúban a maga egyik hajóján, a Frémonton dolgoztam. Akkor mégmatróz voltam. - Kezet ráztak.

- A kutyafáját - mondta Dan, miután az élelmezési tiszt távozott -, miértnem jutott ez eszünkbe már évekkel ezelőtt? Bújjunk ágyba.

- Danny, még ki se csomagoltunk. A hajó még ki van kötve.- A fenébe, még két óránk van, amíg kifut, és két hete hozzád se értem.- Zárd be az ajtót - mondta May Ling.Meztelenül állt a férfi előtt, és megkérdezte:- Még mindig akarod ezt a fonnyadt, öreg kínai nőt? Akarod, Danny?- Tudod, kicsim, olyan vagy, mint először - válaszolta a férfi, miközben az

asszony apró, ruganyos testét nézte, az elefántcsontszínű bőrét, a kicsinymellét, mely olyan apró és feszes volt, mint amikor először állt előtte ígymeztelenül, a félszigeten lévő szálloda szobájában. - Nem változtál.

- Danny, a hízelgéseiddel mindent megkapsz, és mindenhová eljutsz.Olyanok voltak, akár a gyerekek. Úgy szeretkeztek, mintha még soha nem

szeretkeztek volna, aztán a férfi elnyúlt az ágyon, az asszony hozzásimult, ésfejét a férfi karján nyugtatva azt mondta:

- Mindig olyannak szerettelek, amilyen vagy, erős, szőrös, egészséges,hatalmas, undok barbárnak, éppen olyannak, amilyen vagy, Danny Lavette,és azt hiszem, én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

- Nagy igazság.- Hová mégy?- Egy szivarért.- Nem, ezt nem teheted.- Van két dobozzal a legjobb havannából, és a szex meg a jó szivar,

szerelmem, olyasmi, amiről minden férfi álmodik.Később, már felöltözve, a fedélzeten álltak, és nézték, ahogy kivontatják

az Angelest a kikötőből.- Danny, nem fáj a szíved, hogy itt hagyod... ezt a hatalmas, gyönyörű

348

hajógyárat, amit te teremtettél meg?- Se nem fáj, se nem nyilall. Az első vevőnek odaadnám egy perc alatt.Vacsoránál, a kapitány étkezőjében öten voltak - Anson Ulman, a

kapitány, Jack Gordon, a gépmester, és Matt Tubman, az első tiszt. Meg Danés May Ling. May Ling fehér kosztümöt és mintás vászonblúzt viselt.Módjával és gondosan festette ki magát, hónapok óta először, és elölrövidre vágatott, dús fekete haja sisakszerű apródfrizurában hullott avállára. A hatás, melyet a tengerészekre gyakorolt, felvidította Dant, éskésőbb elmondta May Lingnek, hogy Gordon azt suttogta neki: „Milyenfiatal és csinos felesége van, Lavette". A hajó tisztjei rendkívül udvariasanviselkedtek, és Ulman, a szőke svéd azt mondta az asszonynak, hogyszabadon járkálhat a hajóhídon, és megtiszteltetésnek venné, hamegmutathatná neki a hajó működését. Gordon meghívta a gépterembe:„Amikor csak tetszik, asszonyom. Forróság van, de nagyon érdekesodalent." Az étel egyszerű volt, de jó, és bár a beszélgetés nem szárnyalt,Dan észrevette, hogy May Ling bája és érdekessége megélénkítette atársalgást.

Vacsora után, amikor - ahogy a tengerészek mondták - a nap márelsüllyedt, átmentek a csónakfedélzetre, saját, külön bejáratú fedélzetükre,és figyelték, hogyan olvad bele a bíborvörös horizont az éjszakába.

Az utazás hat napja alatt könnyed, kényelmes életet éltek. May Lingnagyon gondosan kiválasztott néhány könyvet - Róbert Frost összegyűjtöttverseit, Saroyan legújabb, Nevem Aram című könyvét, Az ökörjármi eset-etés az Akiért a harang szól-t. Magával vitte a „Vén tengerész" egy példányátis, mert ennek a hírét Dan még sosem hallotta. A férfi nem szeretett versetolvasni, de imádta hallgatni, ahogy May Ling olvas; és órákig elégedettenült egy nyugszékben a fedélzeten, amíg az asszony verseket olvasott fel neki.Lágy, dallamos hangja volt, és Dan, miközben feküdt a napsütésben,hallgatta az asszonyt, és érezte arcán a tengervíz cseppjeit, olyan közel volta mennyei boldogsághoz, mint addig soha.

Máskor kártyáztak, de főként órákat töltöttek azzal, hogy bejárták a hajót,néha a tengerészekkel csevegtek, vagy megint csak a nyugszékben ültekegymás mellett, megnyugtató csendben.

349

Ahogy Ulman kapitány ragaszkodott ahhoz, hogy legyenek a vendégei ahajóhídon és megmutassa May Lingnek a precíziós órák dobozának csodáját,elmagyarázva, hogy erre a kilencpontos órára azért van szükség, mert„egyetlen, a másodperc törtrészéig tökéletes óra sincs, de ezzel a kilencszépséggel soha egy pillanatot sem tévedünk", úgy csalogatta le őket Gordonis a gépterem lármás poklába, ahol olajtüzelésű kazánok négyszáz fokosrahevített gőze hajtotta a gőzturbinákat, melyek viszont két vaskospropellertengelyt hajtottak. Az asszony, miközben átvezették a forró és zajospoklon, nézte, ahogy a gépészek ellenőrzik a mérőeszközöket,tanulmányozzák a számlapokat, nyitják a szelepeket, szabályozzák a tüzelést,és kenik, állandóan kenik a hosszú, sima propellertengelyeket.

- Milyen tiszta - mondta, vagyis inkább kiáltotta May Ling csodálkozvaGordon fülébe.

- Hogyne, de tisztának is kell lennie. Akár a konyhájának, drága hölgyem,akár a konyhájának.

A gépteremben olyan feszültség és hangzavar uralkodott, hogy May Lingalig várta már a túra végét.

- A világ minden pénzéért sem dolgoznék ott - mondta Dannek, amikorvisszaértek a fedélzetre.

- Tudom, de az olajozók, törölgetők, gépészek... ők viszont sehol másuttnem dolgoznának.

- És a háborúban, Danny, mi történik, ha eltalálnak egy hajót?- Felrobbannak a kazánok. Aztán Isten irgalmazzon nekik. Négyszáz

fokosra hevített gőzben meghalni, elevenen megsülni. . . hát, erre nemszívesen gondol az ember. Azok a disznók, akik háborút indítanak, ezen nemgondolkoznak. Ebben biztos lehetsz.

Múltak a napok. A Dan lelkét és elméjét szorító csomók apránkéntkioldódtak és kibogozódtak. Az emberek egymásba szeretnek, de senki nemmarad szerelmes, akármi legyen is a „szerelem"; a nagydarab, lomha, őszülőhajóépítő azonban lassanként, napról napra ismét felfedezte az apró kínaiasszonyt, akit feleségül vett, és úgy beleszeretett megint, ahogy soha nemképzelte volna.

Jean egyre gyakrabban tapasztalta, hogy megváltoztak az emberekről

350

szerzett első benyomásai. Eloise Clawsonról, akit most Eloise Lavette-nekhívtak, az volt az első benyomása, hogy üresfejű kis jószág, aki mellettsemmi más nem szól, csak a csinos arca és a szülei pénze. Az esküvőn Jeanmár érzékelt rajta valamiféle félelmet, félénkségét, olyan érzékenységet ésfájdalmat, melynek talán még maga Eloise is alig volt tudatában.

Miután Tom és Eloise hazatért a nászútról, Jean másnap felhívta őketJones Street-i lakásukon. Eloise vette fel a kagylót.

- Gondoltam, beugrom - mondta Jean. - Együtt ebédelhetnénk, ha ráérsz.- Ó, szívesen, szívesen. Igen, Mrs. Lavette... illetve Mrs. Whittier. Nem

tudom, miért mondtam, de Tom...- Ne is törődj vele - mondta Jean. - Az emberek folyton ezt mondják.

Tegezz, és szólíts Jeannek, akkor, tudod, nem számít.Mire Jean megérkezett, Eloise felöltözött és elkészült, kínosan precízen

és csinosan, halványkék santungselyem kosztümöt, és kék, nyakán szalagossifonblúzt vett. Fehér kesztyűjében és apró szalmakalapjában szintevalószerűtlenül festett, mintha valaki más öltöztette volna fel és állítottavolna pózba. De amikor Jean megcsókolta, Eloise megragadta, éskétségbeesetten megkérdezte:

- Ugye, a barátnőm leszel?- Mi a baj, drágám?Eloise a fejét rázta.- Mondd el. Nekem elmondhatod.- Olyan boldogtalan vagyok.- Mi történt?- Nem is tudom. Rettenetes migrénes fejfájásaim vannak. Néha azelőtt is

voltak, hogy hozzámentem Tomhoz, de most az egész nászút alatt jöttek,egyik a másik után. Nem hibáztatom Tomot. Ki akar olyasvalakivel együttlenni, akinek ilyen szörnyű fájdalmai vannak?

- Voltál vele orvosnál? - kérdezte Jean szelíden.- Hát persze. Anya egyik orvostól a másikhoz járt velem, és mindegyik

ugyanazt mondta.

351

- Éspedig?- Hogy senki nem tud semmit a migrénes fejfájásról. Némelyikük azt

mondta, hogy az egész pszichoszomatikus, hogy én okozom magamnak, mertúgynevezett migrénes személyiségem van, de ezzel semmire se megyek, mégha igaz is, mert nem tudom megszüntetni. Aztán Tom egyszerűen feladta adolgot, és nem beszélt velem, majd jött egy újabb roham, és láttam, hogyharagszik rám. Nem hibáztatom, de nagyon boldogtalan vagyok...

- Eloise, drágám, figyelj rám.- Figyelek.- Most elmegyünk, eszünk egy kitűnő ebédet, és nem beszélünk többet a

fejfájásról. Én nagyon jól ismerem Tomot, és azt hiszem, kettesbenkitalálhatunk valami fondorlatos tervet. Aztán szeretném, ha eljönnélhozzám, és megnéznéd a galériát, amit összehoztam.

- Semmit nem értek a festészethez. Olyan ostobának, olyan értéktelennekérzem magam.

- Pontosan így éreztem én is hosszú ideig. Ezt az érzést női betegségnekkell neveznünk, és a mikroba, amely terjeszti, a másik nemtől ered. Nemvagy se értéktelen, se ostoba. Nagyon csinos, okos és jószívű ifjú nő vagy.

- Nem csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam? - kérdezte Eloisepanaszosan.

- Dehogynem. Azt szeretném, ha jobban éreznéd magad. De azért ismondom, mert történetesen igaz. Úgyhogy lássunk hozzá és ismerjük megegymást. Azt hiszem, jó barátnők leszünk.

William Halliday, Barbara kiadója negyvenes évei közepén járt, nemrégvált el, és egészen vonzó férfi volt, hosszú, keskeny arcú, barna szemű, sűrűfekete hajú, szarukeretes szemüveget hordott, termetre pedig magas volt ésszikár. Szürke flanelöltönyt, enyhén kirojtosodott, legombolható gallérúinget és a Harvard Egyetem színeivel csíkozott nyakkendőt viselt. Elbűvölővolt, kulturált, és védelmezőén a hatalmában tartotta Barbarát. Elintézte,hogy az Algonquin Hotelben szálljon meg, megvette a repülőjegyét NewYorkba, kiment elé a repülőtérre, és elkísérte a szállodába. Hallidaynakkicsiny, kitűnő és nagyon sikeres kiadója volt; a válságot úgy vészelte át,hogy tehetséges írók gondosan megválogatott szűk körét jelentette meg, és a

352

színvonalával szerzett hírnevet. Több országos sikerkönyv adott a cégnekszilárd anyagi bázist, és Halliday most meg volt győződve arról, hogyBarbara Lavette-ben megtalálta azt, akit már régen keresett; a fiatal írót,akinek világos, tiszta a stílusa, a megfelelő dolgokhoz érzéke, drámaiérzékenysége, valamint mélyről jövő és erős szenvedélye van. A repülőtérentalálkozott vele először, és mivel élete javát írók társaságában töltötte,aligha volt felkészülve arra a magas, világos szemű, gyönyörű nőre, akimegszorította a kezét, és formaságok, tartózkodás nélkül üdvözölte. A férfielégedetten látta, hogy a lány elutasítja azt a buta, fejtetőn feltornyozotthajviseletet, mely a legújabb divathóbort volt, mézszínű haját ehelyettkontyba csavarta a tarkóján, és a férfi a kék, méretre szabott szerzskosztümötés a kék sevrócipőt is megfelelőnek tartotta. A legtöbb kifinomult NewYork-ihoz hasonlóan gyanakodva szemlélte az Egyesült Államok nyugatipartvidékét, és izgalomba hozta egy olyan, minden bizonnyal sikeres írólátványa, aki ráadásul ilyen jelenség.

Másnap a nyugati 44. utcába, Sardi éttermébe vitte ebédelni Barbarát. Alány most járt ott először életében, és el volt ragadtatva a színházat imitálóhelytől, melynek falait színházi emberekről készült, bekeretezett karikatúrákborították, és amely az európai éttermekre emlékeztetett. Férfiak léptek azasztalához, hogy bemutatkozzanak, és Barbara megdöbbent, milyen sokanolvastak egy olyan könyvet, mely csak három nap múlva fog megjelenni. Adicséretektől feszengett és zavarba jött, és az egyik férfi, egy drámaíró,akinek a nevét ismerte, megkérte, hogy adja el a jogot a regénydramatizálásához.

- Erre ráérünk még - mondta a férfinak Halliday. - Különben is, én csak akiadó vagyok, nem az ügynök.

- Tudja - mondta Barbarának -, ez csak a kezdet. Keményítse meg aszívét, készségesen mosolyogjon, és ne higgyen el semmit. Elég szokatlan,hogy egy első regény sikeres legyen, de az előzetes eladások alapján igenjelentős sikerre lehet számítani. Ez könnyen jelenthet színházi feldolgozást,aztán megfilmesítést, de ez még messze van. Most könyveket akarunk eladni,rengeteget. Remélem, nem bánja, ha híres ember lesz magából.

- Van más választásom?- Hát persze. Visszarepülhet San Franciscóba, ha akar.

353

- Nem akarok - mondta Barbara határozottan. - Jártam már New Yorkban,de ez most valahogy más. Úgy érzem, jó itt lenni. Valójában sohasemhasználtam ki az időt, hogy megismerjem, lássam a várost, hogy sétáljak,hogy megnézzem úgy, ahogy Párizst nézném meg.

- Akkor a legnagyobb örömmel lennék a kalauza. Ha szüksége vankalauzra. Nos, ha nincs, akkor is.

- Nem varrhatom magam a nyakába.- Ezt hadd döntsem el én. Addig is itt van néhány feladat, amelyet

kijelöltünk magának. Holnapután, a megjelenés előtti napon koktélparti azAlgonquinban. Alexander Woollcott majd meghal, hogy megismerkedjenmagával. Ott lesz ő, riporterek, hírességek, írók... tévedés ne essék,kínszenvedés lesz. Holnap interjú a WJZ rádióállomáson reggel, a WEAF-on délután. Adott már rádióinterjút?

Barbara a fejét rázta.- Nos, a kérdés, amit a leggyakrabban föltesznek majd magának, hogy

mennyi igaz a könyvből. Gyanítom, elég sok. Igazam van?- Nehéz megmondani. Kevertem a valóságot és a képzeletet. Azt hiszem,

ha az ember nagyon őszintén akar írni önmagáról, akkor is olyan szubjektív,hogy az már valamiféle képzelgés.

Halliday bólintott.- Ez jó megközelítés. Igaz is, Hildy Lang ott lesz magával. Ő a

reklámmenedzserünk, nagyon jó, érti a dolgát. Átsegíti majd a nehézhelyzeteken. A New York Times és a Herald Tribüne is szeretne képeket ésinterjút a könyvrovatba, és azt hiszem, azt is akarják, hogy mint igen híreshallgató, tartson beszédet a Sarah Lawrence College-ban.

- Te jó ég, én nem vagyok híres, és halvány fogalmam sincs, mirőlbeszéljek, és még csak nem is fejeztem be a tanulmányaimat.

- Nem számít. Majd kitalál valamit. Barbara... nem zavarja, ha ígyhívom? - A lány a fejét rázta. - Barbara, csak mondjon nemet mindenre, amitterhesnek érez. Én egy mohó, kapzsi könyvkiadó vagyok, úgyhogy netétovázzon, és utasítsa vissza a szeszélyeinket.

Az ezt követő időszakban Barbarának újra és újra alkalma nyílt

354

elgondolkodni azon, hogyan alakulnának a dolgok, ha ő egyszerű,jelentéktelen, öreg vagy kövér volna; és egyre növekvő ingerültséget érzettazzal a világgal szemben, mely azon kérődzött, hogy - amint fogalmazták - őelbűvölő, gyönyörű, szép, érzéki, tehát inkább az arcával és alakjávalfoglalkozott, mintsem azzal, amit írt. Az első rádióriporter ezt mondta:

- Bárcsak itt lennének velem a hallgatók a stúdióban, ezzel a gyönyörűifjú hölggyel szemben, aki megírta azt a regényt, amiről 1941-ben bizonnyala legtöbbet fognak beszélni. Szeretném, ha megismerkednének Miss BarbaraLavette-tel.

„Mit mondjon erre az ember?" - tűnődött Barbara. Azt, hogy „jó napot,Al". Egy órával azelőtt ismerkedtek meg.

- Kezdjük a bemutatkozással. Szólítson Alnek. Én pedig, ha megengedi,Barbarának. Barbara, a könyvéből mennyi alapul tényeken? Ez az ember, akiSpanyolországban halt meg, valóban a szeretője volt? - Hogyan vélekedik anácikról? Élhetünk-e mellettük? Vagy harcolnunk kell ellenük? - Úgy érzi,hogy vannak jó németek is? - Miért hagyja ott az otthonát és utazik külföldreegy lány, akinek a világon mindene megvan? Ez már része az élményeinek. -Úgy érzi, hogy a szex nyílt leírása szaporodik a jövő regényeiben?

Hildy Lang - aki kicsiny volt, fekete és rátermett, és köny-nyen mozgottebben az idegen világban, melybe Barbara belecsöppent - megdicsérte.

- Remek! Egyszerűen remek! Gyönyörűen megoldottad.- Egyáltalán nem oldottam meg.- De igen, tökéletesen. Barbara, a Prince Carelli emberei szeretnének

foglalkoztatni.- Kik? Mi a csuda az a Prince Carelli?- Drágám, te remeteéletet élsz. Ez a legnépszerűbb parfüm mostanában.

Filmcsillagokkal meg hasonlókkal dolgoznak, és most úgy döntöttek, hogypontosan egy ragyogó szerzőre van szükségük. Lefényképeznek majd akönyvvel a kezedben, és teszel valami rövid nyilatkozatot arról, hogyimádod a löttyöt, amit árulnak. Ez borzasztóan használ a könyvnek, ésfizetnek ötszáz dollárt is, ami nem semmi.

- Várj! Azt akarod mondani, hogy álljak modellt egy olyan parfüm

355

reklámjához, amiről még csak nem is hallottam?- Drágám, ezt mindig így csinálják. Persze ha nem akarod... Bill azt

mondja, te vagy a főnök.- Nem akarom - mondta Barbara határozottan.Fél éjszaka fönnmaradt, hogy megírja a Sarah Lawrence-ba szánt

előadását. Életében soha, sehol, semmilyen körülmények között nem beszéltmég emelvényről, közönség előtt, és most, amikor szemben állt a sóvár,kerekre nyílt szemű lányokkal zsúfolt teremben, megdermedt a félelemtől, ésmegpróbált megszólalni, de rájött, a hangszálai megbénultak, fölmondták aszolgálatot. „Te jó ég, most mit csináljak? -kérdezte magában. - Talánelájulhatnék, de ha elájulok, esetleg betörik a fejem. Az volna csak aszerencse. Hogy... hogy kerültem én ide?"

Mély lélegzetet vett, aztán lassan és megfontoltan, ügyelve arra, hogyhangszálai engedelmeskedjenek, így szólt:

- Önök kétségkívül kíváncsiak arra, hogy miért állok itt ilyen ijesztőcsendben. A válasz nagyon egyszerű. Ez idáig lebénultak a hangszálaim. -Váratlanul taps és nevetés tört ki. Barbara ebből bátorságot merített. -Különös, de egész életemben ezekkel a hangszálakkal éltem, úgyhogyviselkedésük váratlanul ért. Ám ez érthető is, mivel életemben előszörbeszélek nyilvánosság előtt, és nagyon remélem, hogy egyúttal utoljára is. -Ismét taps és nevetés. Barbara még mindig nem nézett bele az írottszövegbe. Nem mert; úgy érezte, hogy merev, félszeg és mesterkéltelmélkedés az írásról, a fiatalságról és a főiskolai évekről.

- Egy kicsit félek a saját hangomtól, rettegek, hátha megint elmegy, és hagyorsan beszélek, az csak azért van, hogy mondjak valamit, mielőtt ismétmegnémulok. Azt hiszem, Mark Twain írt arról az emberről, aki lázba jött ésegészen megdöbbent, amikor rájött, hogy világ életében prózában beszélt.Körülbelül én is ennyit értek az írás művészetéhez. Sohasem volt jóosztályzatom irodalomból, ami nem a tanszéket, hanem az énintelligenciámat vagy annak hiányát minősíti, de aztán amikor Párizsbanéltem, az a szerencse ért, hogy a megfelelő helyen lehettem a megfelelőidőben, és tulajdonképpen abból éltem, amit hetente a „Párizsi levelek"-benírtam. - Folytatta, bele se pillantott a jegyzeteibe, csak beszélt.

356

- Ma reggel interjút készített velem egy rádióriporter, aki megkérdezte,honnan veszem az ötleteimet. Úgy látszik, az, hogy író vagyok, akitmeginterjúvolnak, a legrosszabbat hozza elő belőlem, mert azt válaszoltam,hogy a Schenectady tői, a Schenectady Ötletszerviztől veszem őket,amelynek évi kétszáz dollárért előfizetője vagyok. Ettől rettenetesenmegijedt, és sietve megnyugtatta a hallgatókat, hogy csak tréfálok, és nincsolyan intézmény, hogy Schenectady Ötletszerviz. - Várnia kellett, amíg anevetés és a taps alábbhagy. - Nos, csakugyan nem tudok többet mondani.Készítettem jegyzeteket, de azt hiszem, nem sokat érnek. Csodálatos, hogymegint itt lehetek, és valahogy azt szeretném, bárcsak el se mentem volnainnen. Nem végeztem el a főiskolát, de talán egyszer összeszedem abátorságom, hogy visszajöjjek és befejezzem.

Barbara nagy meglepetésére beszéde óriási sikert aratott. Hildy Langmegújult tisztelettel nézett rá, és a tanszékről azok, akiket ismert, köréjegyűltek, dicsérték és gratuláltak. Az, hogy megint az egyetem területén volt,álomszerűnek tűnt, az ismerős és ismeretlen dolgok fájón keveredtek benne.Hét éve járt itt utoljára, de mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta - adiákok elképesztően fiatalok, a tanszék változatlan. Néhány diák köréjesereglett; itt élnek ezen a gyönyörű helyen, s a külvilágot fenyegető, rémisztőtitoknak látják. Meg akarták érinteni, szólítani, kikérdezgetni azt, akivalóban járt a fenevad barlangjában, a Németországnak nevezett helyen.Saját szemével látta az SS-eknek nevezett embereket; valóban járt Berlinutcáin. Véget ér ez egyszer? Elesik-e Anglia? Belépünk-e a háborúba?Megrohanhatják-e a nácik az Egyesült Államokat?

Barbara rájött, hogy nagyon keveset tud. Elmenekült a háború és a rettenetelől. A világ haláltáncba kezdett, túlszárnyalva a múlt legvéresebb álmait is,és ő ezzel nem tudott megbirkózni. Egy rovar elpusztításától is szenvedett.Nem voltak válaszai. Csak ennyit tudott mondani:

- Remélem, hogy valamiképpen, valahogyan vége lesz. De nem tudom...Hildy Lang mentette meg. Hildynek nem okozott problémát a háború és a

béke, a élet és a halál. Öt órára koktélpartit terveztek az Algonquinban, ésvárt rájuk az autó.

- Ezek a kölykök felfalnak - mondta Hildy. - Különben is őrült hely ez aSarah Lawrence, kész téboly.

357

Majdnem száz férfi és nő zsúfolódott az Algonquin kétszobáslakosztályába, és Barbarát szinte összepréselték a kis, válláig érő kövéremberrel, az irodalomkritikusok doyenjével, aki tudálékosan közölte, hogy akönyve semmi esetre sem regény.

- Miért hívnánk annak? - kérdezte. - Ez a maga története. Maga átélte ésleírta, amit átélt. Ez itt a probléma, ifjú hölgy. És most merre?

- Fogalmam sincs - mondta Barbara. Felhörpintett két pohár italt azzal ahatározott szándékkal, hogy berúg... ez az egyetlen lehetőség, hogymegszökjön innen. Rosszul bírta az italt. A kezében tartott harmadik pohár akívánt hatással kecsegtette. - San Franciscóba, azt hiszem, de nem tudombiztosan.

Valaki átszólt a válla fölött:- Lewisite... ez a felelet. Egy doboz lewisite Berlinre, az elég, attól

meghal minden férfi, nő és gyerek. Aztán építeni kell egy vaskerítést a városkörül, és rá kell írni: itt nyugszik Berlin, civilizációellenes bűnökértkivégezték.

Barbara megfordult, hogy lássa, ki beszél. Egy tömzsi nő védtefülsiketítően az álláspontját. Barbara megpróbált elmenekülni, de azirodalomkritikusok doyenje követte.

- Hemingway - mondta - nyakig benne van. Maga csak külső megfigyelő.Az örökölt vagyon átka.

Halliday mentette meg.- Szeretném bemutatni magának Brumant. A Sutinál van, és éppen egy

különszámot készít.- Már túl vagyunk Steinbecken - mondta éppen Bruman. - Ő már

anakronizmus. Túl vagyunk azon, hogy az oklahomai idénymunkásokértkönnyezzünk. Hitler megoldotta a munkanélküliség problémáját. Á, MissLavette! A szépség és az értelem! Nem Roosevelt meg a New Deal, hanemAdolf Hitler. Áldassék a történelem iróniája. Mit csinálna egy író enélkül?Találkozott a Führerrel, Miss Lavette? Mindent meséljen el róla.

Végre véget ért, és Barbara meg Halliday az üres szobában ült a romokközepén. Barbara részegen, émelygő gyomorral, fáradtan, és csak azt

358

kívánta, hogy magára maradhasson. Halliday megpaskolta a kezét, ésmegnyugtatta, hogy pompásan alakított.

- De én nem vagyok színész - mondta a lány szerencsétlenül.- Vacsorázzunk valamit, majd attól jobban érzi magát. Van egy hely a

Village-ben, ahol csodálatos bifszteket kapni... bifsztek, pirított hagyma,paradicsomszeletek, sült burgonya ...

- Jaj, ne, kérem.A taxiban Barbara megpróbált gondolkodni, rendbe akarta szedni kusza

agyát. Halliday fogta a kezét, szelíden simogatta a mutatóujjával.- Maga türelmes, gyönyörű, csodálatos nő - mondta, miközben feléje

hajolt és arcon csókolta, Barbara pedig kétségbeesetten azt mondtamagában: „Jesszusom, támadásba lendült, és én most a legkevésbé seszeretném, hogy valaki megpróbáljon szeretkezni velem, ráadásul a kiadóm,én meg olyan részeg vagyok, hogy még gondolkodni se tudok rendesen."

- Mr. Halliday - kérdezte kimérten -, mi a csuda az a lewisite?- A lewisite?- Valaki arról beszélt nekem, hogy le kellene dobni Berlinre?- Csakugyan? Az valamilyen ördögi gáz. Azt mondják, egy dobozzal meg

lehet semmisíteni egy egész várost. Az a baj, hogy a németeknek is vanbelőle. Mindenkinek van. Te jó ég, de mi nem a lewisite-ról akarunkbeszélgetni. Járt már valaha a Village-ben?

- Egyszer, nagyon régen, nem ismerem jól.- Elbűvölő hely. Nem annyira, mint húsz évvel ezelőtt, de még mindig

elbűvölő. Gondolom, sétálhatnánk egyet, hogy kiszellőztessük a fejünket.Nem muszáj bifszeteket ennünk. Fél tucat jó vendéglő közül választhatunk.

- Nem szívesen mondom - mondta Barbara -, de azt hiszem, vissza kellmennem a szállodába, és le kell feküdnöm. Rosszul bírom az italt, és mindenönuralmamra szükség van, hogy ne itt, a taxiban hányjak. Ezt nem csupánürügyként mondta. Ez volt az igazság.

- Mindig van holnap - mondta Halliday, de nem tudta leplezni a hangjábanbujkáló csalódottságot. - Azt hiszem, a minimálisra szorítjuk le aprogramját. Holnap jelenik meg a könyv, és arra gondoltam, talán

359

megvárhatnánk a reggeli lapokat. Azt hiszem, a Timesban is, a Tribune-benis lesz kritika... mégpedig jók, abban biztos vagyok.

Barbara, amikor a szállodába ért, ostobának és rendkívül undorítónakérezte magát, majd a vécékagyló fölé hajolt, és kihányt öt koktélt meg egycsomó zsúrszendvicset. Aztán bemászott az ágyba, és nyugtalanul, rosszálmoktól gyötörtén aludt. Tíz óra elmúlt, amikor Halliday telefonált ésizgatottan ezt mondta:

- Teljes diadal, drágám. Ezt hallgassa meg a Timesból. „Tökéletesenlefegyverző és mélyen érzékeny kép a háború előtti évek Európájáról. ABerlinről szóló fejezet nem hasonlítható semmihez, amit eddig a nácikrólírtak, olyan leírás, melytől az olvasó összerezzen félelmében. Ahogyan MissLavette bánik az anyagával, az kivételes egy induló regényíró esetében", éshasonlók. A Tribüné még tovább megy. Idézem: „Miss Lavette könyve többbiztató első regénynél. Érzékeny, mélyen megindító leírása annak, ahogy egyfiatal nő találkozik az élettel és a halállal. A szerelmi jelenetek, bárszókimondóak, sohasem obszcének, és az egész könyvből annyi gyengédségés részvét árad, hogy az felettébb figyelemre méltó egy huszonhét éves nőtől.A kritikus évek óta nem olvasott ilyen érzékeny és ígéretes első regényt."Idézet vége. Tessék. Mit szól hozzá?

- Gyönyörű. Mr. Halliday, maga örül neki?- Hogy örülök-e? Barbara, boldog vagyok!- Akkor nem bosszantom tovább. Ma hazautazom. Vissza a nyugati partra.- Jaj, ne. Barbara, ne. Ezt nem teheti.A lány letette a telefont, elővette a bőröndjét, és csomagolni kezdett.

Nyomorultnak, teljesen értéktelennek érezte magát, és nem értette, a ragyogókritikák miért nem jelentenek neki semmit.

Vagy két évtizeddel azelőtt, a húszas évek elején Dan Lavette üzletiszerződésre lépett Christopher és Ralph Noellel, két fivérrel, akiknagybirtokosok és még nagyobb tőkések voltak Hawaiiban, Oahu szigetén.Dannel együtt felépítették a Waikiki Beachen az egyik első nagyturistaszállót akkor, amikor a part még gyönyörű és alig látogatotthomokföveny volt. Dan találta ki, hogy Hawaii, ha megfelelő számúhajójárata és szállodája van, Amerika nyugati partjának téli pihenőhelyévé

360

válhat, mely ugyanazt a célt szolgálná, mint Florida a keleti partnak. Noeléktőkéje segítségével a szálloda felépült, de a válság során Dan részesedésesemmivé vált. Benne azonban nem maradt keserűség amiatt, hogy részvényeiátvándoroltak Noelékhez, ezért amikor Christopher Noel hallotta, hogy DanHawaiiba készül a feleségével, ragaszkodott hozzá, hogy legyenek avendégei.

Noel sofőrje a honolului kikötőben vette fel őket, aztán a bungalóbahajtott velük, így nevezték eufemisztikusan a Noel család zegzugos,huszonkét szobás, bambuszból és keményfából épült otthonát, melyetezerhektárnyi fehér tengerpart, zöld gyep és ananászliget vett körül. Amikorhúsz évvel ezelőtt Dan és May Ling utoljára járt itt, vidámság és nyugalomhatotta át a helyet. Noelék akkor nagy hawaii lakomát, luaut rendeztek, többszáz vendéggel. Akkoriban mintha az örökkévalóságban éltek volna, nemtörődtek és nem gondoltak a jövővel. Húsz évvel később Noelékből máreltűntek az ifjúság gondtalan és tiszta vonásai. Gyermekeik a kontinensenjártak iskolába, és Lavette-ék megérkezésének estéjén, vacsoránál,Christopher Noel meg is fogalmazta nyugtalanságuk okát.

- Egy bolond paradicsomban élünk - mondta Dannek. - Odaát, akontinensen nem értik, milyen sebezhetőek vagyunk mi itt. Ez a háború úgyterjed szét a világban, akár egy kór, és az átkozott japcsik Hitlerhezdörgölőznek. Amikor néhány hónapja Washingtonban jártam, megpróbáltamezt megértetni velük. Harry Hopkinsszal beszéltem, azzal az ostoba, önteltdisznóval. Csak néz rám, és azt mondja: „Arra számítunk, hogy Japán nemlép be a háborúba. Nem áll érdekében. A japánok nem tudnának részt venniegy jelentősebb háborúban. Nincsenek nyersanyagaik." A fenébe is, ott vannekik fél Kína a nyersanyagaival, de teljességgel hiába próbálod velükmegértetni.

Noelék házának tágas verandáján ettek, mely a fehér tengerpartra, atarajosan hullámzó vízre nézett, s a lenyugvó nap a látóhatáron úszó, csipkésfelhőket vörös és levendulaszínű fantáziaképpé változtatta. A háborúvalkapcsolatos beszélgetés nem tudta May Linget a béke és szépség érzésétőlmegfosztani. Ez a hely úgy rögzült az emlékeiben, mint a Föld legszebbpontja, és ezen semmi nem változtathatott.

A vacsorán részt vett Christopher és Ralph Noel, mindkettő magas, sudár,

361

arisztokratikus külsejű férfi, szőke hajuk megőszült az évek során; a kétfeleség, különös módon hasonló, apró, fekete, csinos asszony, választékosruhát és frizurát viselt; Jerry Kamilee, egy hatalmas, megtermett hawaii férfia félig hawaii, félig japán feleségével; valamint Dan és May Ling.

May Ling régies, bokáig érő, fehér selyemből készült, oldalt hasított kínairuhát viselt, melynek aranyhímzése pagodákat, ívelt hidakat és napernyővelsétáló, apró lányokat ábrázolt. A ruhát Dan hozta egy San Franciscó-iutazásáról, nem volt hajlandó megmondani az árát, és May Ling aznap estevette fel először.

- Maga, hölgyem - mondta neki Kamilee -, eladta a lelkét az ördögnek. Micsak öregszünk, hízunk és fáradunk, de maga ugyanúgy néz ki, mint amikorhúsz éve először találkoztunk.

- Ó, bárcsak igaz lenne - mondta May Ling. - Higgye el, a bűbáj itt van.Csak hallgatom, ahogy maguk, férfiak beszélnek és zsörtölődnek, és azthiszem, ugyanígy zsörtölődött Ádám a paradicsomban. Az az igazság, hogyitt nem létezik az idő. Itt az idő megállt.

- Hallják ezt? - kérdezte Christopher Noel felesége. Eliinek hívták, és acsaládja már négy nemzedék óta a szigeten élt. - Nem, drágám. Nem állt megaz idő. A tükröm ezt mindennap bizonyítja.

- Egyvalamiben igaza van - tett igazságot Ralph Noel. - Ez csodálatoshely. Maradjatok itt, Danny. De tényleg, mi van a kontinensen ehhez fogható?

- Egy átkozott hajógyár, először is. Már majdnem olyan gyorsan építjük ahajókat, ahogy a tengeralattjárók elsüllyesztik őket.

- Mit mondanak odaát? Belemegyünk ebbe a dologba vagy sem?- A mi problémánk Japán - mondta Kamilee -. Alábecsüljük őket. Hatti

családjának a fele - itt a feleségére mutatott - japán. Ismerem őket egy kicsit.Okosak, mint a fene, nem hibáznak, és a fenébe is, mindent, amit mi megtudunk csinálni, ők jobban tudnak. És kellenek nekik ezek a szigetek.Jézusom, de mennyire hogy kellenek.

- De nincs olyan józan érv a földön, ami indokolná, hogy háborúbalépjenek ellenünk - tiltakozott May Ling.

- Mikor játszottak szerepet a józan érvek abban, hogy valaki háborúba

362

lépjen? Tudomásuk szerint ez az óceán az övék. El akarnak űzni bennünketinnen. A civilizáció erkölcsi fölénye. Ők rosszul vannak már ettől azerkölcsi fölénytől. Mi meg csak ülünk itt, ananászt termesztünk, nézzük anaplementét, hízunk, és egyre elégedettebbek leszünk. Az az igazság, hogyezeket a szigeteket egy csapat kiscserkész ellen sem tudnánk megvédeni.

- Én mégis kíváncsi volnék, mit tud Dan - mondta Christopher Noel.- Azt tudom - mondta Dan -, hogy van egy Terminal Island nevű

homokzátony San Pedróban. Néhány évvel ezelőtt Sam Goldberggel...emlékeztek rá, a San Franciscó-i ügyvédem, már meghalt szegény... nos,néhány évvel ezelőtt átvettünk egy hajóépítő műhelyt a Terminal Islanden. Abank úgyszólván nekünk adta. A nyugati parton minden hajógyár döglött volt,pusztult, csődbe ment, rohadt. Hajót sehol se építettek. Nos, idefelé MayLing felolvasta nekem Coleridge versét, „A vén tengerész"-t. Én isösszeakadtam az én vén tengerészemmel. A neve Emory Scott Landadmirális, egy Hajózási Bizottság nevű intézményt vezet, és azóta is anyakamon ül. Egyetlen rögeszméje van: a hajók. Na már most, ha tudniakarjátok, milyen őrült világ ez, elmondhatom. Néhány évvel ezelőtt ha azember végigsétált a wilmingtoni, San Pedró-i, Long Beach-i rakparton, vagykét-háromezer embert látott, akik csak ücsörögtek, haldokoltak, rohadtak,könyörögtek azért is, hogy vécét pucolhassanak. Most két emberem is van,akit azért fizetek, hogy embereket keressenek. Valamit, ami járni és beszélnitud. Teherautóval járják Orange megyét és L. A. megyét, embereket állítanakmeg az utcán, a földeken, mindenütt, és megkérdezik, akarnak-e egy jólfizető állást. Azt kérditek, mikor lépünk be ebbe a háborúba. Már bennevagyunk. Tömjük Angliát élelemmel és fegyverrel, létrehozzuk a világlegnagyobb átkozott hajógyártó iparát. És nincs kiút. A válság hirtelen végetért, és több a pénz körülöttünk, mint amennyit meg tudunk számolni.

- És Japán, Danny?- Jegyezzétek meg, amit mondok, mielőtt ez az egész véget ér, egy

talpalatnyi hely se lesz a földön, ami kimarad belőle.Aznap éjjel May Ling, amikor Danny mellett feküdt és a hullámtörés

moraját hallgatta, így szólt:- Danny, itt Noeléknél minden megváltozott. Megöregedtek, elfáradtak és

363

félnek.- Múlik az idő. Az emberek megöregszenek.- De ne most, ne itt, Hawaiiban. Most nem akarok öreg lenni. Majd ha

visszamegyünk a kontinensre, akkor rendes öreg leszek, elfonnyadok,elkezdek kötni, és teszem, amit az öregasszonyoknak tenniük kell.

- Te vagy a legfurcsább nő a világon.- Én. Igen, én. De most nagyon fiatalnak és boldognak érzem magam.

Menjünk el innen, Danny.- Jó. Amint felkészítették a jachtot, elmegyünk.Ám a Kahana nevű jacht már egy éve a bakon állt. Tömíteni kellett a

repedéseit, ki kellett festeni, és új kötélzetre is szükség volt. ChristopherNoel hallani sem akart arról, hogy Dan elvigye, amíg teljesen el nem készül.Kicsit kételkedett abban, hogy Dan az emberei nélkül is elboldogul vele, deDan állította, hogy May Ling van olyan ügyes, mint akármelyik tengerész.Nem engedte, hogy megzavarják az együttlétüket.

Így három hét is eltelt, mire vitorlát bonthattak. Noelék csodálatosházigazdák voltak, nagylelkűek, tapintatosak, kocsit bocsátottak Danrendelkezésére, vacsorákkal, luaukkal, színházi estékkel szórakoztattákLavette-éket, és filmvetítésekkel, melyeket Noelék házi magánvetítőjébentartottak. May Ling úgy vélte, hogy még ennyi év után is egy kis bűntudatgyötri őket a szerepük miatt, melyet a Levy és Lavette birodalom bukásábanjátszottak. Dan és May Ling gyakran látogatott el Honoluluba, ahol a férfiúgy ragaszkodott ahhoz, hogy mindent megvegyen, ami az asszonynak tetszikvagy amit megcsodál, hogy a végén eljutottak arra a pontra, amikor MayLing már nem mert megjegyzést tenni semmire, amit a kirakatban látott.

- Dan - mondta -, nem szórhatod a pénzt úgy, mint egy részeg tengerész. -A férfi az imént vett neki egy elefántcsontból készült kínai nyakláncot,melynek minden szemét csodálatos faragás díszítette.

- Dehogynem - mondta a férfi. - Tudod, mennyi pénzünk van?- Nem. Fogalmam sincs.- Akár tudhatnád is. Az egész hajógyár az enyém. Ha eltekintünk attól,

hogy manapság senki nem beszél szívesen az árakról, az ügyvédeim azt

364

mondják, hogy maga a gyár néhány milliót ér. Amikor Sam meg énmegvettük, nem ért húsz centet se.

- És ha nem vesznek többé hajókat? Akkor mi lesz?- Ez Hitleren meg Mussolinin múlik. Ha nem süllyesztik el a hajókat, a

kormány talán nem rendel többet. May Ling, hát nem gyönyörű, mocskosdolog ez, hogy az ember azért gazdagszik meg, mert azok a disznók atengeralattjárókon több hajót süllyesztenek el, mint amennyit építeni tudunk?Egy hajó maga a szépség, kétezer év tervezéseinek, próbáinak ésmódosításainak az eredménye, önmagában egy egész, finom, aprólékosvilág, és mi azért építjük őket, hogy megsemmisüljenek, és hogy meghízzunkazoknak az embereknek a vérén, akik irányítják őket. Mocskos ügy. Mindaz,amit civilizációnak nevezünk, az egekig bűzlik.

- Itt vagyunk a szigeteken. Nem tudsz néhány hétre megfeledkezni acivilizációról?

Aznap, amikor Noelék vízre tették a jachtot, Dan és May Ling bevásároltHonoluluban, majd egy halom konzervvel, füstölt hússal, sörrel és borraltért vissza. Dan megvett mindent a konzervbabtól a kaviárig - s ez kiváltottaChristopher Noel nemtetszését.

- Akkora éléskamránk van, amekkora egy hadseregnek is elég - mondtanekik. Aztán levezette őket a kikötőbe, hogy megcsodálják a hajót.

- Ez egy Concordia - mondta Noel Dannek. - 1938-ban építette aHowland és Hunt cég. Eredetileg a Buzzards-öbölre építették,Massachusetts parti vizeire, ami azt jelenti, hogy mindent kibír. A világnakezen a felén nem építenek ilyen hajókat, és nincs is hozzá fogható aszigeteken. Majdnem tizenkét méter hosszú, a vízkiszorítása kilenc tonna, ésmég így is úgy repül, mint egy boszorkány. Legrosszabb esetben magad isvezetheted. Gray típusú, négyütemű, harmincegy lóerős motor van benne,ami, ha szélcsend van, nem hagy a hullámok hátán hánykolódni, hanemszépen előrevisz.

- Ha szélcsend van, nyugton maradok. Az egyetlen reményem egy kis hajó- vigyorgott Dan. - Istenem, gyönyörű jószág.

- Ketten kényelmesen elalszanak benne, ha kell, négyen is. Amikor Eliimeg én kimentünk vele, matracokat raktunk a fedélzetre. Bőségesen van ott

365

hely, ha az ember szeret a csillagok alatt aludni. Van rajta adó-vevő,hűtőszekrény, fűtőtest... minden, ami az ember szívének kellemes. Az istenverje meg, irigyellek. Merre tartotok?

- Úgy gondoltam, délkeletnek indulunk, megkerüljük a nagy szigetet, aztánvisszafelé jövünk. Strandolunk egy kicsit. Mondjuk, hat-hét hétig.

- Vitorláztál már?- Volt egy hajóm, amin volt vitorla is.- Az árbocot oly módon látták el kötélzettel, hogy úgy lehet irányítani,

mint egy kisméretű vitorlást. És az időjárás az évnek ebben a szakában elégjó. A térképládában minden benne van, amire a szigetekhez szükséged van.

- Nem is tudom, hogy köszönjem meg.- Ennyivel tartozom neked - mondta Noel. - Csak egy darabban hozd

vissza azt a gyönyörű feleséged. Nem láttuk még eleget.Dan és May Ling másnap elindult, könnyű, keleti széllel vitorláztak el

Oahuról. Nem siettek, és Dan a kis tatvitorlát bevonva hagyta. May Ling jómatróz volt. A szél kitartott, és még sötétedés előtt elérték a Molokaihegyeit.

A következő öt hét a béke, a boldogság és az elragadtatás időszaka volt,melyre Dan egész életében emlékezik és gondol majd. Molokaiban, egy apróöbölben horgonyoztak le, ahol olyan fehér volt a homok, akár a hó.Meztelenül fürödtek, és a homokon szeretkeztek, a forró napsütésben. Danszakállt növesztett. Esténként partra sodródott fákból raktak tüzet, May Linga férfi karjába kucorodott, és nézte a lángok színét. Aztán áthajóztak aKalohi-csatornán, Lanai szigetén egy másik paradicsomra akadtak, és MayLing így szólt a férfihoz:

- Danny, soha ne menjünk vissza.- Jó ötlet.- Csak vitorlázzunk tovább. Mindig jön egy újabb sziget.- Ez Noel hajója. Vagy visszavisszük, vagy utánunk küldi a zsarukat.Mauin megálltak élelemért, egy napot és egy éjszakát töltöttek

Jorgensonéknál, akik Noelék barátai voltak. May Ling rövidre vágta Danszakállát, de kijelentette, hogy a férfi még mindig úgy fest, akár egy

366

napbarnított, szandált, fehér inget és tengerésznadrágot viselő kalóz. MayLing, aki a férfi ruhájához hasonlóan fehér kezét Dan nagy mancsábantartotta, olyan volt, mint egy kamasz fiú. Elefántcsontszínű bőre sötétbarnárasült, olyan ruganyosan lépdelt és olyan élénkség volt a lényében, amilyetDan évek óta nem tapasztalt. Jorgensonék hajófelszereléssel kereskedtek, ésa lahainai házukat vulkáni kőből építették. May Ling úgy gondolta, hogyéletében még ilyen szép házat nem látott. Elbűvölte Jorgensonékat, akikkönyörögtek, hogy Dan és May Ling legalább egy hétig maradjon náluk, hogymegmutathassák nekik Maui csodáit, különösen a Haleakala nagy, vulkánihegyvonulatát.

- Egyszerűen nem tudtam maradni - mondta May Ling Dannek, amikorkifutottak Maui kikötőjéből. - Az ember sóvárog a hajó után. Nagyon kedvesemberek, de csak arra tudtam gondolni, hogy visszatérjünk a hajóra.

- Ismerem ezt az érzést.- Danny, visszajövünk egyszer... úgy értem, visszajövünk és itt maradunk?- Lehetséges.Amikor azonban megint a Kahana fedélzetén voltak, nehezen tudták

elhagyni Mauit, és először könnyedén vitorlázva, majd széllel szembenlavírozva megkerülték a szigetet, két napig egy rövid partszakaszontáboroztak, aztán végül elindultak Hawaii nagy szigete fel.

A napok egymásba mosódtak, Dan szakálla pedig egyre dúsabb lett.Átvészeltek egy heves vihart, ami May Linget gyönyörűséges rémületteltöltötte el, és csodálta Dant azért, ahogy a hajót irányítja. Egyszer csaknemegy napig teljes szélcsend bénította meg őket. Az egyik ládában találtak egysakk-készletet, és May Ling megtanította Dant sakkozni. Amikor a férfielsajátította a lépéseket, rabja lett a játéknak, és órákig játszottak. Hilóban,Hawaii nagy szigetén kikötöttek, és May Ling talált egy könyvesboltot, aholsikerült megvennie Herman Melville Omoo-jának egy példányát, valamintStevensonnak a szigetekről szóló novelláskötetét. Amíg Dan a kormánynálállt, May Ling felolvasott neki, és Dan először hallotta a palackba zártszellem történetét.

- Biztosan imádta ezeket a szigeteket - mondta Dan.- Igen, imádta őket - bólintott rá May Ling. - Szamoán halt meg, ott is

367

temették el. Tudod, Danny, amikor én idejövök, elfelejtem, hogy kínaivagyok. Ez az egyetlen hely, ahol senki nem néz rám furcsán, és senki nemhökken meg azért, mert ferde a szemem és sárga a bőröm.

- Nem ferde a szemed és a bőröd egyáltalán nem sárga, és nem vagykínaibb, mint amilyen olasz én vagyok.

- Az vagyok, Danny, de nem itt. Tudod, megint gyerekek lettünk, ésszínlelünk... és én úgy félek visszamenni. Szeretnék veled lenni, Danny.

- Velem vagy.- Nem. Nem, nem érted igazán. Emlékszel arra az estére, amikor eljöttél

vacsorázni, amikor legelőször találkoztunk, és a papa meghívott téged meg afeleséged, de a hókirálynő nem akart eljönni, és én olyan boldog voltam,hogy nem jött el, mert mielőtt megismertelek, már szerelmes voltam beléd,aztán eljöttél, és emlékszel, én elmagyaráztam neked a kínai ételeket, amiketa mama főzött, és ez volt a legcsodálatosabb este az életemben.

- Emlékszem.- Nos, Danny, azóta csak egy dolgot akarok az élettől, hogy veled legyek...

mindig. Félek, hogy egyetlen férfi sem értheti meg igazán, amire gondolok,mert Joe a fiam, és én teljes szívemből szeretem, de ha tudom, hogy nemlátom egy, két vagy hat hónapig, kibírom, és nem szakad meg tőle a szívem.De veled ez más. Harminc éve már, hogy először átöleltél és megcsókoltál,és ez hosszú idő, de én sohasem csókoltam és szerettem más férfit. Érted,mit akarok mondani neked, Danny?

- Ezt nevezi dr. Freud neurotikus fixációnak. . . és ez átkozottul fura, nemgondolod? Találtál magadnak egy nagydarab, szőrös, műveletlen csavargót,és úgy döntöttél, hogy civilizált embert faragsz belőle.

- Danny, te ostoba vagy!- Tudom.- Ostoba, ostoba, ostoba. Visszamégy a nyavalyás hajógyáradba,

elfelejted azt is, hogy létezem, én meg csak ülök a sivár westwoodi házban,és egyre csak várok. Néha azt szeretném, ha elég nagy lennék, hogy valamiértelmet verjek a fejedbe.

- Lehet, hogy nem megyünk vissza. A pokolba Chris Noellel.

368

Tanulmányoztam a térképet, és gyerekjáték lenne elvinni ezt a hajótSzamoára. Aztán Új-Zélandra. Ez hogy tetszene? Úgy hallottam, gyönyörűhely.

- Danny, te megőrültél.May Ling elnyúlt az előfedélzeten, karja lelógott a hajó oldalán. Egy

delfin már öt napja úszott a hajó mellett, figyelte May Linget, miközben azasszony őt figyelte. Amikor Dan hallotta, hogy az asszony mandarin nyelvencsacsog, előrekiáltott.

- Magadban beszélsz, öreglány?- Nem, Chu Tuval.- Ki az a Chu Tu?- Ez a delfin. Öt napja velünk van. Régi barátok vagyunk. A nagyapám

után neveztem el.- Es kínaiul beszélsz vele?- Miért ne?- Honnan a fenéből ért egy delfin kínaiul?Az asszony felugrott, hátraszaladt, átölelte és megcsókolta a férfit.- Jaj, Danny, imádlak.Egy reggel, amikor a nagy szigetnél a Kiholo-öbölben felszedték a

horgonyt, Dan így szólt:- Hát, kislány, vége. Vitorlát bontunk és visszaindulunk, mielőtt Chris

ideges lesz és hívja a zsarukat.- Danny, muszáj?- Ez az ő hajója, és különben is, mostanra Land admirális már olyan

mérges lehet, hogy a tulajdon váll-lapját eszi. Tovább maradtunk, és mostmár senki sem tudja, hol az ördögben vagyunk. Megpróbáltam rádiónjelezni, de vagy rossz rádiós vagyok, vagy senki se figyel. Már egy hónapjaeljöttünk, és ha kitart a szél, még öt napot számolhatunk arra, hogyvisszatérjünk Oahura, de ha nem, még többet.

A szél jó volt, de a negyedik nap estéjén beállt a szélcsend, és ők csaklebegtek a tükörsima vízen, Oahutól délkeletre.

369

Amikor a tengeren töltötték az éjszakát, Dan gyakran fölébredt. Ezen azéjjelen a fedélzeten aludtak, matracokon. Dan háromszor ébredt fel, utoljáraéppen hajnalhasadáskor. May Ling, aki összekuporodott a takaró alatt,mélyen aludt, Dan pedig csendben fölkelt. Enyhe hajnali szellő támadt, mirea férfi fölvonta a fővitorlát és beállította a kormányt. May Ling még mindigaludt. A férfi lement a kabinba, és hozzálátott, hogy kávét főzzön ésszalonnát készítsen pirítóssal.

Odalent volt, amikor a távolból meghallotta a hangot, a bugyborékoló,tomboló robajt. Először úgy képzelte, vulkán tört ki éppen; aztán amikor amorajlás folytatódott, ráébredt, hogy bombák robbanását hallja, melyetágyúdörgés központoz.

Kiugrott a kabinból a fedélzetre. May Ling addigra feltérdelt, a korlátotszorította, és Oahu irányából egyre csak nőtt, hangosodott a morajlás.

- Danny, mi ez?A férfi lekuporodott mellé, és átölelte. Most már látták odafönt az

alacsonyan szálló, szinte összeérő szárnyú repülőket. Az egyik repülőhirtelen kivált az alakzatból, és lecsapott a vitorlásra, nyomjelző lövedékeksorát lőtte ki a szárnya alól. Dan látta, hogy a golyók a vízbe csapódnak;aztán hallotta, hogy eltalálják a hajót, May Ling pedig felkiáltott, testegörcsösen összerándult. Aztán a repülő elment, és a gépek odafent folytattákröptüket, nem fordítottak több figyelmet az apró vitorlásra.

- Danny - suttogta az asszony -, Danny, én megsebesültem. A férfilefektette a matracra. Sötét folt terjedt szét az asszony mellén.

- Danny, mi történt velem?A férfi melléje térdelt, lelkét olyan félelem szállta meg, amilyet nem

ismert addig.- Semmi baj, kislány, semmi baj, szerelmem.Az asszony szeme nyitva volt. A férfi elővette zsebkendőjét, csak arra

tudott gondolni, hogy elállítsa a vérzést, hogy a sebre szorítsa a zsebkendőt.- Kislány, kislány - suttogta.Aztán már tudta, hogy az asszony meghalt. Őrjöngve kereste a pulzusát. A

karjába vette az asszonyt, megölelte, könyörgött:

370

- Ne, ne, ne, ez lehetetlen. Ne menj el. Ne hagyj itt, kérlek, kérlek. Nemenj el, May Ling.

Csak térdelt a fedélzeten, karjában az asszonnyal, aztán sírva fakadt,előre-hátra hajlongott, csókolgatta az asszony hideg arcát és ajkát.

És a távolban folytatódott a szörnyű morajlás.

371

HATODIK RÉSZ

Visszatérés

372

Barbara két napja azzal próbálkozott, hogy ébresztőórát vásároljon.Kalkuttában nem lehetett ébresztőórát kapni. Ezt a lány ésszerűnek találta;nem olyan hely volt ez, ahol szükség van ébresztőórára. Ennél jobbanmeglepte, hogy bevásárló körútjain nem látott se babát, se játékot. Eloiseszült Tomnak egy fiút, akit Frederick Thomas Lavette-nek hívtak, ésBarbarának az az ötlete támadt, hogy valamiféle ajándékot kellene küldeni agyermek második születésnapjára. De Kalkutta nem az a hely volt, aholjátékot és ébresztőórát árulnak.

Barbara az utóbbi időben különböző okok miatt nem tudott elaludni. Hareggeli találkozója volt, küzdött benne az akarat és a fáradtság, ésrendszerint a fáradtság győzött. Ezért kereste az ébresztőórát, és amikor akeresés hiábavalónak bizonyult, megemlítette a problémát Kamii Sí, aSajtóklub gondnoka előtt.

- Hiszen ez egyszerű, memszáb. Én majd felébresztem.- Jó. Reggel négy órakor.- De négy óra, az nem reggel, memszáb. Az még hajnal.- Akkor fel tudna ébreszteni hajnali négy órakor?- Akkor én alszom. Hogyan tudnám felébreszteni, ha alszom?- Ez ésszerű - bólintott Barbara. - Hagyjuk. Majd kötök egy madzagot az

ujjamra.- Köt egy madzagot az ujjára?- Igen. Az elég lesz.Ekkor, 1944 júniusában Barbara már három hete volt Kalkuttában, a

Sajtóklubban lakott, mely valaha egy rádzsa palotája volt, és melyet ahaditudósítók szálláshelyévé alakítottak át. Sok helyen járt már - Észak-Afrikában, Burmában, Ceylonban - azóta, hogy San Franciscóban aChronicle külpolitikai szerkesztője felkereste otthonában, és azzal zavartameg munkájában, hogy erősködött, szükségük van egy női tudósítóra a Kína-Burma-India hadszíntéren, és nála senki sem alkalmasabb erre a feladatra. Alány először kereken visszautasította. Dühbe gurult. Ordibált a férfival.Aztán bocsánatot kért, és végül ráállt, hogy gondolkodik a dolgon. Kéthónap múlva egy C-54-es szállítógépen ült, és Újfundlandról elindult első

373

repülőútjára kelet felé.Most, Kalkuttában, éppen a moszkitóhálót igazította meg az ágya körül, és

lélekben felkészült arra, hogy hajnali négykor kel. A Szimil Csátterdzsívelmegbeszélt találkozója fél ötkor esedékes, a férfi majd érte jön aSajtóklubba, hogy megmutassa az alvó utcákat hajnalhasadáskor, mert -bizonygatta - ez az egyetlen időpont, amikor érdemes megnézni. A férfi úgyérezte, hogy Indiában ez a legnagyobb sztori, melyről még senki nem írt.Barbara gyanította, hogy a férfi kommunista, aki ezt ugyan soha nem jelezte,és a lány sem kérdezett rá egyenesen. A férfi azért szemelte és nyomozta kiőt, mert olvasta a regényét, ami bámulatba ejtette a lányt, bár mostanra márkezdett hozzászokni, hogy egy megjelent könyv a legfélreesőbb éslegváratlanabb helyekre jut el; és mivel a férfi olvasta a könyvet, úgy érezte,hogy a lány megértő szemmel és füllel látja és hallgatja majd a helyzetet.

Barbara sohasem aludt el könnyen, de aznap este a kényszertől, hogyolyan korán kell kelnie, még nehezebb volt az elalvás. Nagy volt a forróság,és a mennyezeti ventilátor is elromlott. Már régen fölfedezte, hogy amennyezeti ventilátorok legjellemzőbb tulajdonsága egész Indiában az, hogynem működnek. Meztelenül feküdt az ágyban a háló alatt, megpróbáltaelrendezni a gondolatait. Kalkuttát elsötétítették, de gyenge holdfényárasztotta el a szobát, és Barbara még éppen látta a testét. Lefogyott, és az azérzése támadt - mely semmi esetre sem a valóságon alapult -, hogy egyresoványabb és aszottabb. Napi Atabrine-adagja, mely a maláriamegelőzésére szolgált, valójában aranyfényű ragyogást adott a bőrének, ésaz a néhány kiló, amit leadott, alig változtatta meg a külsejét. Néhány napmúlva elutazik; elege volt már a háborúból, elege a távolságból, elege azunalomból, elege a magányból, elege a katonákból, tisztekből éstudósítókból, akik tulajdon sóvárgásukat és magányukat rázúdították, elegeabból, hogy ő az egyetlen nő ezer férfi között. A háborúval szemben tápláltgyűlölete azelőtt elvont volt és intellektuális; most pedig pontos,nyilvánvaló és valóságos. A háború tékozlás, ostobaság és barbárság, ésmost úgy látta, hogy egész életében a háború egyre szélesedő pöcegödrénekfoglya volt, és hogy mindazt, amit szeretett, a háború vette el tőle - Marcelmeghalt Franciaországban, May Linget egy olyan repülő eltévedt lövedékeiölték meg, mely Pearl Harbort támadta, és az is valamiféle háború volt,mely Dominick Salone életét oly rég kioltotta.

374

Most, erre gondolván, megkérdezte magában: „Valóban ilyen régen élek?Vagy az egy másik élet volt, egy másik korban? Még csak harmincévesvagyok, hajadon, gyermektelen, és a múltamat mégis olyan ősinek érzem,mint ennek az országnak a régi templomait."

Állt egy ilyen ősi templom az Ó-Delhi és Új-Delhi közötti úton, ésBarbara, aki egy tongán Új-Delhiből Ó-Delhibe tartott a perzselő délinapsütésben, és megpillantotta a zöldellő helyet a csobogó csermellyel,megállt, és levette a cipőjét, hogy belépjen. Egyetlen öreg szerzetestartózkodott a templomban, sáfrányszínű köntöst viselt és lótuszülésben ült, smiközben a lány figyelte, a béke erős érzése, a béke hosszú idő óta előszörtapasztalt érzése kerítette hatalmába. Most, amikor álmatlanul feküdt amoszkitóháló alatt, megpróbálta felidézni és visszahozni a békének ezt azérzését, hogy összeszedje magát, ne gondoljon May Lingre, ne gondoljonMarcelre, ne gondoljon egyáltalán semmire, hogy hol van, hogy hol leszholnap, csak aludjon.

Hirtelen felriadt, és gyufát gyújtott, hogy megnézze az órát. Hajnali félnégy. Fáradt volt, gyomra égett, és egész testét veríték borította. Egy darabigcsak feküdt az ágyban, megpróbált nem tudomást venni teste alatt a nyirkoslepedőről. Félt lehunyni a szemét, mert rettegett, hogy akkor visszazuhan azálomba. Végül feladta, kimászott az ágyból, és behúzta a sötétítőfüggönyöket, kirekesztve ezzel az éjszakai levegő enyhe hűvösét. Azáltalános kényelmetlenségekhez csak hozzájárult, hogy éppen menstruált is,elnehezültnek, püffedtnek érezte magát, és hűvös, ráérős fürdőre vágyott.Vizet töltött a kancsóból a mosdóállványon nyugvó lavórba, arra gondolt,milyen furcsa, hogy ugyanolyan mosdóalkalmatosság van itt is, mint amilyena Sarah Lawrence kollégiumában volt, és az arcára fröcskölte a vizet. Amosdóállvány fölötti kartonpapíron az a figyelmeztetés állt, hogy a vízsemmilyen körülmények között nem iható. Fölvette az egyenruháját,miközben sóvárogva arra gondolt, milyen kényelmes volna egy könnyű blúzés egy vászonsort. Napról napra jobban utálta az egyenruhát, és többekközött arról fantáziált, hogy bevásárló körútra indul Jeannel, és számtalanruhát vesz, egyik vékonyabb lesz, mint a másik - sajátos fantáziálás volt ez,mert sohasem törődött nagyon a ruhákkal, és nem sok figyelmet fordítottrájuk.

375

Aztán lement a földszintre, megkerülte az épület nyitott belső udvarát, azállott vizű medencét és a kövezett játszóteret, ahol a szóbeszéd szerint arádzsa sok felesége szórakoztatta egymást. Még mindig nagyon sötét volt,egyedül a hold és a csillagok pislákoló fénye tükröződött a homályosmedencében. Végigtapogatózott a sötét előcsarnokon, aztán ott állt kinn azépület előtt, és áldotta az enyhe fuvallatot, mely hajnal előtt mindigmegérkezik. Fél tucat hordár aludt az épület mellett, összekuporodva akemény téglajárdán. Barbara hozzászokott már, hogy férfiak, nők és gyerekekalszanak itt-ott a város utcáin. Kalkutta hatalmas volt, mégis kicsi az itt élőmillióknak, mert az éhínség elől több százezer paraszt tódult vidékről avárosba.

Körülbelül öt perce várakozott, amikor egy riksa lépteit és csikorgásáthallotta, aztán előbukkant az éjszakából, és Csátterdzsí ült rajta. Alacsony,vézna ember volt, bőre sötét, szája szelíd, szeme nagy, fekete, csillogó.Nagyon tiszta volt, dhóti-ja hófehér, de mindig mezítláb járt. Leugrott ariksáról, és örömmel biccentett.

- Milyen kedves, Miss Lavette, hogy lemond ezért az éjszakai álmáról.Maga megbízható, nagyon megbízható.

- Aludtam egy keveset. De muszáj riksán mennünk? Gyűlölöm. Amegaláztatásukat, hogy úgy húznak bennünket, akár az igavonó barmok.

- De ha az ember igavonó barom - mondta Csátterdzsí szelíden -, akkor isélnie és ennie kell. És ha nem megyünk riksán, a kuli miből fog élni? -Mondott valamit a riksakulinak bengáli nyelven. A riksakuli csak ágyékkötőtviselt. Teste vézna és inas volt. Most Barbarára nézett, mosolygott ésbólintott.

Barbara vonakodva felmászott a riksára, Csátterdzsí követte.- De ne fusson - tiltakozott a lány erőtlenül.- Nem mondom neki, Miss Lavette. Olyan tempóban megy, ami a legjobb

neki.Barbara sóhajtott.- Gondolom, a bűntudatunk fejtörésre készteti.- Igen, természetesen. De kell is, hogy legyen bűntudatuk ... különben a

376

világ még ocsmányabb volna, mint most. A hódítóink bűntudata azonbannagyon szelektív.

- Én nem tartozom a hódítók közé - emlékeztette Barbara.- Persze. Valóban nem. Általánosítok, rossz szokás. De tudja, Miss

Lavette, az amerikaiaknak most kétmilliós hadseregük van Indiában, sokkalnagyobb, mint a briteknek valaha is, és mi még mindig nagyon leigázottakvagyunk.

- Tudom.Egy darabig csendben haladtak a város sötét, üres utcáin. Aztán

Csátterdzsí szólalt meg:- Meg kell mondanom, ha megbocsátja, hogy felettébb csodálom magát,

mert nem fél. A legtöbb nő félne attól, hogy éjnek évadján felkeljen és ígyeljöjjön velem. Egy ilyen éjszakai, elsötétített város nagyon ijesztő.

- Más dolgok jobban megijesztenek.- A riksakuli huszonhárom éves. Nem éri meg a negyvenet. Nem akarok

morbid lenni vagy a nyomorúságunkkal kérkedni, csak azt mondom, hogytisztában vagyok a kuli helyzetével. De nem talál más munkát. Felesége vanés gyerekei, és nekik enniük kell.

- Miért hal meg negyvenéves kora előtt? - kérdezte Barbara lassan. -Beteg?

- Nem. De a szíve felmondja a szolgálatot.- Értem.Az éj sötétségét felváltotta a pirkadat; a város megelevenedett, a járdákon

élő és alvó emberek pedig összeszedték magukat és elindultak a városbanelszórt, poshadt vizű medencék felé, ahol megfürödtek és elvégeztékmegtisztulási szertartásaikat. Egy villamos csattogott el mellettük elsőreggeli útján, de máris zsúfolva volt utasokkal. A riksakuli átfurakodott egycsapat szent tehén között, melyek szabadon kószáltak a város utcáin, amerrecsak akartak.

- Néhány perc múlva ott vagyunk - mondta Csátterdzsí. - Nagyon sokutcán alvó embert látott már, de ők városi lakosok. Az utca az otthonuk, azegyetlen otthonuk. Mi most más helyre megyünk. Tudja, az éhínség tart már

377

egy ideje, és ha vidéken nincs rizs, a parasztok kétségbeesésükbenidejönnek. Olyan sok ezren jöttek, hogy a kormánynak ki kellett jelölniebizonyos utcákat, hogy ott aludjanak. A kormány nagyon figyelmes.

- Igen, tudom. Amikor Ó-Delhiben jártam, láttam egy embert, aki egylámpaoszlop alatt próbálta olvasni tanítani a gyerekeket. Nagyon gyengevolt a fény. Egy fogadáson találkoztam a főkormányzóval, és megemlítettemezt neki. Azt mondta, majd csinál valamit. Tudja, mit csinált?

- Semmit.- Dehogy. Erősebb körtét tetetett a lámpába.- Ó, milyen figyelmes. De megjöttünk. Nézze! - Aztán odaszólt a

riksakulinak, aki erre megállt.Az utcát, amelyen haladtak, egy széles sugárút keresztezte, mely olyan

széles volt, mint a párizsi Champs-Elysées. Most, a szürke hajnali fénybenBarbara messzire ellátott a sugárúton, és ameddig csak ellátott, a sugárutategyik szélétől a másikig alvó emberi testek borították. A látvány - annakellenére, hogy Csátterdzsí fölkészítette rá - olyan váratlan volt, olyanhihetetlen, olyannyira nem hasonlított semmihez, amit eddig látott vagyálmodott, hogy egészen megnémult. Egyszerűen csak bámult, s a rémülettelvegyes szánalomtól émelygősnek és kiürültnek érezte magát. Nem tudottreagálni; univerzuma, mely kiadós javításra szorult, összeomlott, és mindenhite, minden reménye, minden álma, mely egy igazságos és egyenlő világrólszólt, ahol az Úr a mennyben van és a földön minden helyesen történik, azuniverzummal együtt összeomlott.

- Az alvó utca - mondta Csátterdzsí.Percek múltak el, míg ők hárman mozdulatlanná dermedve álltak ott.

Végül Barbara kinyögte:- Nem fáj, hogy ezt látja?- Miss Lavette, ha hagynám, hogy ezek a dolgok fájjanak, akkor semmi

sem maradna belőlem, és nem tudnám elvégezni a munkámat.- Mi a maga munkája?- Újságíró vagyok, akárcsak ön. Van egy kis újságunk, egyetlen lap,

melynek mindkét oldalára nyomtatunk, és amelyet hetenként egyszer adunk

378

ki. Az egyetlen erénye, hogy megmondja az igazat sok olyan dologról,amiről más újság nem ír. Amikor kinyomtatjuk, elvisszük a falvakba és agyárakba. A legtöbb faluban írástudatlanok az emberek, úgyhogy felolvasomnekik. Aztán minden falusi egyetlen rizsszemmel fizet az olvasásért. Ezpersze törvénybe ütközik, és nemrégiben felfüggesztették az engedélyünket.Ezért szeretném ezt a cikket egy amerikai újságban megjelentetni.

- Értem. Mehetünk?- Várjon még pár percet, kérem. Amint látja, máris ébredeznek. Ne féljen.

Nagyon kedves emberek.- Nem félek. Csak nem tudom, mennyi ideig bírom ezt nézni.- Megértem. De egy pillanat, és a nap feljön. És abban a pillanatban,

amikor a napfény az utcára esik, megindulnak. Gyorsan elmennek.Szeretném, ha látná, miért.

- Eleget láttam már a cikkhez.- Nem, nem, kérem, hölgyem, kérem. A cikkének még csak a fele van meg.- Jól van - mondta Barbara. Burmában látta, amint a halottakat kihozzák

az őserdőből, úgy rakják fel a holttesteket a teherautókra, akár az ölfát.Miért zavarná ez jobban?

Most egyetlen széles napfénykéve hullt az utcára, és az embertömegmocorogni, hullámzani kezdett, mintha az emberek egyetlen entitássátömörültek volna össze; Barbara lenyűgözve figyelt, nem tudta elfordítani aszemét. Az utca egyszerre volt hálószoba, fürdőszoba és pöcegödör, és azembertömeg hirtelen nekiindult, elhullámzott a riksa mellett, Barbarára ésCsátterdzsíre pillantott, majd továbbhaladt, férfiak, nők, gyerekek száraz,lapos melleket szopó csecsemők, lassú, szomorú, csendes emberfolyam.

De nem mindenki ébredt fel. A távolba nyúló, széles sugárúton mindenüttaludtak még emberek, százak és százak, és e látszólag alvó emberek körülitt-ott csődület támadt, melyből most metsző gyászdal hangzott fel.

- Mi történik ott? - kérdezte Barbara Csátterdzsítől. - Miért alszanak mégmindig?

- Nem alszanak. Meghaltak. Minden éjjel egy-két-ötezer ember hal meg.Hatmillió halott lesz, mire az éhínség véget ér. Hitler gázkamráiban milliók

379

halnak meg, de azt tudja a világ. Az én népemből hatmillió hal meg itt, deerről a világ nem tud. - Bengáliul mondott valamit a riksakulinak, hangjamost volt először durva, majd elindultak. Barbara hányingerrel küszködött,vigasztalanságát megzavarták saját testi szükségletei. Nem merte megkérniCsátterdzsít, állítsa meg a riksát, hogy kiszállhasson hányni. Különben isfelébredt a város, emberek, autók és riksák egyre növekvő áramábanhaladtak, és ha az ember nő és amerikai tiszthelyettesi egyenruhát visel,akkor nem hány a forgalmas utcán. Harcolt a testével, és legyőzte, és végülki tudta nyögni a még mindig hallgatag Csátterdzsínek:

- Tudom, mit láttam, és magának igaza van. De ez vagy Isten műve, vagyaz időjárásé. A kettőt nem lehet összehasonlítani.

- Istené... hát persze. De éheztek a múltban is, és tartalékoltak rizst.Ezúttal azonban a britek attól féltek, hogy a japánok behatolnak Asszamba,és a parasztok felszabadítóként fogadják őket. Ezért paktumot kötöttek amuzulmán rizskereskedőkkel, és mindent felvásároltak. Milliók fognakmeghalni, miközben a raktárak tömve vannak rizzsel.

- Ez borzasztó vád - mondta Barbara.- Megírja a cikket?- Az éhínségről és az alvó utcáról igen, és az újságom ezt közli is. De a

másik felét...- Azt nem közli az újságja.- Bizonyíték nélkül nem. Hogy közölhetné? Maga milliók halálával

vádolja a briteket, de azt mondja, ezelőtt is voltak éhínségek, amikor milliókhaltak meg. Ha igazak a vádjai, akkor sem a britek teremtették az éhínséget.Lehet, hogy a kereskedők ülnek a rizsen. Ettől fölmennek az árak, és ezmocskos, gonosz dolog, de ha nem ad írásos bizonyítékot a paktumról, nemírhatom meg a vádjait.

- Miss Lavette, hogy találhatnék én ilyen bizonyítékot? Csak azt tudom,amit hallottam, és van okom rá, hogy elhiggyem. Tudom, hogy van rizs.Miért nem osztják szét? Miért kell annyi embernek meghalnia?

- Erre nem tudok válaszolni - mondta Barbara kétségbeesetten. - Nemtudom. De csak azt írhatom meg, amit láttam.

380

Aznap este a Sajtóklubban koktélpartit adtak Barbarának. Hallották, hogytávozni készül, hogy elege van a Kína-Burma-India hadszíntérből, s azamerikai tudósítók búcsúünnepséget rendeztek. Eljöttek újságírók, brit ésamerikai tisztek, nővérek a közeli kórházból és a Vöröskereszttől. Barbaraazon kevesek közé tartozott, akik nem rúgtak be; háborgó gyomra már aszesz gondolatára is felkavarodott, s a reggeli élmény után szinteelviselhetetlen volt az evés. A társalgóban felállított hosszú asztalroskadozott az ételtől, a szendvicshalmoktól, egy nagy, gőzölgő tál currytőlés a rizskupacoktól. Részeg elérzékenyültséggel mondták apohárköszöntőket. Ahogy az egyik rádiós fogalmazta: „eltűnik a szépség azéletünkből". Legalább fél tucat férfi ostromolta, hogy feküdjön le vele, ésamikor végül teljes kimerültségről panaszkodott, és elmagyarázta, hogy azelőző éjjel nem aludt, szomorúan azzal vádolták, hogy kegyetlen ünneprontó.

Amikor magára maradt a szobájában, így szólt: „El kell tűnnöm innen,különben elmegy az eszem." Meglepődött, hogy egész nap nem sírt, de aztánrájött, hogy már több mint egy éve nem ejtett könnyet. Leszokott róla.

Dan Lavette May Ling halála után három évig nem adta el a westwoodiházat. Csak időnként aludt ott, mert a Terminal Island-i régi irodaépületbenkialakított magának egy lakást azzal a kevés berendezéssel, amire szükségevolt. Ám mivel tudta, hogy a kínaiak szerint az elhunyt szelleme három éviga lakóhelyén marad, ragaszkodott a kis házhoz. Nem mintha hitt volna a kínaibabonában, nem mintha May Ling hitt volna benne, de az asszony kitartott egyakorlat mellett, ezért aztán ő is. Először azt mondta magában, hogy ez Joeotthona, ezért tartja meg, de 1942 júniusában Joe-t áthelyezték egy katonaikórházba, Honoluluba. Megpróbálta megmagyarázni Jóénak, miért akarmegszabadulni a háztól, és úgy érezte, Joe megérti. Joe mindenesetremepróbálta megérteni a mogorva arcú férfit, aki igyekezett nem kimutatni afájdalmát. Amikor letelt a három év, Dan eladta a házat, és a pénzt betette abankba a fia nevére. Jó éveket töltött May Linggel, a legjobbakat életében,de hogy állandóan erre kell emlékeznie, azt nem tudta elviselni. Amikorvégül eladta a házat, először érezte, hogy enyhül a depressziója.

A Terminal Islanden rendezte be életét. Különös módon nem érzettgyűlöletet a japánokkal szemben. Nem tudta megszemélyesíteni azt a dolgot,ami előbukkant az égből és megölte a feleségét, és annak, hogy a

381

hajógyárnak szentelte magát, semmi köze nem volt valamilyen összetettbosszúhoz. Azért ment vissza a hajógyárba, mert nem volt hová mennie, ésazért látott újra munkához, mert különben megőrült volna. Ebben apillanatban nem állt előtte jövő, nem voltak álmai és ambíciói, ésgondolatban úgy jellemezte az életet, mint valami mocskos, értelmetlen éscéltalan szélhámosságot. Amíg az asszony élt, Dan valójában sohasemelmélkedett May Ling halálán. Egy olyan társadalomban, ahol a legtöbb nőtúléli a férjét, Dan egyszerűen magától értetődőnek vette, hogy előbb halmeg, mint az asszony. May Ling több volt, mint életének része; formát adottaz életének. Szelíd türelemmel és végtelen tapintattal nevelte, tanítója ésirányítója volt, érte élt, csodálta úgy, hogy semmiért nem tett szemrehányást,amit csinált. A férfi sohasem gondolt arra, mennyire szereti, mégis mindigtudta, hogy nélküle az élet tarthatatlan volna.

1944 júniusában Dan Lavette még mindig a westwoodi ház tulajdonosavolt, de már hét hete nem járt ott. E hét hét alatt tulajdonképpen el semhagyta a Terminal Islandet, és amikor Land admirális meglátogatta, végülegy majdnem befejezett Liberty hajó fedélzetén akadt rá, amint kék ingben ésfarmerben éppen ott csatangolt.

- Lavette - kiáltott rá -, a fenébe is, maradjon veszteg egy pillanatra!Dan megállt, és lelkesedés nélkül várta meg Landet, aki, miközben

végigmérte a mogorván rá bámuló nagydarab, ősz hajú férfit, szintepuhatolózva így szólt:

- Beszélnünk kell.- Dolgom van.- Maga a legundokabb természetű gazember, akit életemben ismertem.- Köszönöm. Éppen ezt a bádogdarabot ellenőrzöm.- A fenébe, magának több ellenőre van, mint amennyivel kezdeni tud

valamit.- Amikor egy hajó elhagyja ezt a gyárat, én megnézem. Ez az én

felelősségem. De mi a fene a magáé? Hogy idejöjjön és baszogasson?- Olyasmi - mondta Land nyugodtan. - Ez hányadik?- Kétszáznyolcvanegyedik a Liberty osztályban. - Lejjebb ment, hogy

382

kezet rázzon az admirálissal.- Itt üssenek agyon - mondta Land lassan és tisztelettel. - Tudtam, hogy

magas szám. Kétszáznyolcvanegy. Maga egy furcsa, undok természetű,elképesztő gazember.

Dan arcán futó mosoly jelent meg, ajka alig húzódott el, ez volt a legtöbb,amit hosszú idő óta megengedett magának. A hajó felé bólintott, amelyenálltak.

- Hogy tetszik?- Jónak látszik.- Mi a fenét jelentsen ez... jónak látszik? Egyáltalán nem vagyok oda a

Liberty hajókért. Először is tetves módon tervezték meg őket, de ilyen tervekalapján is a világ legjobb hajóit építjük.

- Miért? - kérdezte Land.- Mit miért?- Én úgy látom, maga fütyül a háborúra, az országra és minden másra. A

számvevőszék azt mondja, magának máig hatszázmilliós bevétele volt. Magatöbbszörös milliomos, de ki sem teszi a lábát innen. Van magának öltönye,vagy ebben a farmerban is alszik?

- Meztelenül alszom - mondta Dan. - Jöjjön fel az irodába. Meghívom egyitalra. Ma délután vízre bocsátunk egy tankhajót... a huszonharmadikat.Módosítottam a terveken, és szeretném, ha megnézné, mielőtt mégkongresszusi vizsgálatot kapunk.

- Nem válaszolt a kérdésemre.Dan mutatta az utat a hajó oldala mellett.- Vigyázzon, hová lép, admirális. - Átverekedték magukat az állványok,

teherliftek, daruk, acéllemezek, gerendák és hajóvázak dzsungelén. - Maganem is kíváncsi a válaszra - mondta Dan az admirálisnak. - Maga bele akarszorítani engem ebbe a rakás szarba, amit hazafiságnak nevez. Mondok énmagának valamit, uram. Tizennégy évvel ezelőtt odaát üldögéltem a SanPedró-i kikötőben. Három napja nem ettem. De más se, ott körülöttem.Dolgoztam volna napi egy dollárért is. . . a fenébe, napi ötven centért is. Ésmost nézzen körül. Mit gondol, hány embernek adok itt most munkát?

383

Nyüzsögtek körülöttük az emberek, hegesztők, ácsok, liftkezelők,munkások, kazánszerelők, festők.

- Több mint harmincezernek, csak ebben a gyárban - mondta Dan. - Többmint kétszáznak csak az irodában. Két embert ültetünk egy asztalhoz.Könnyebb acéllemezt szerezni, mint íróasztalt vagy írógépet. Dolgoznak ésesznek, és jó hajókat építünk, mert nekem egyetlen célom az életben, hogyezt a tetves hajógyárat irányítsam. Ez az én problémám, nem a magáé. De aztne kérje tőlem, hogy ujjongjak egy olyan rendszerért, aminek Adolf Hitlerkell ahhoz, hogy munkát adjon az embereknek.

- Átkozottul különösen fogalmaz.- Én így fogalmazok.- Látom. Az általam ismert milliomosok közül maga az egyetlen, aki úgy

beszél, mint egy anarchista, de azt hiszem, maga a legjobb hajóépítőnk.Bárcsak még húsz ilyenem lenne.

- Isten őrizz.- Igen, nehéz lenne elviselni, de sokkal gyorsabban véget érne ez a rohadt

háború.Egy cölöpverő géphez értek, és Land megállt, hogy nézze, amint a

hatalmas kalapács beveri a facölöpöket a talajba. Dan, hogy a férfi hallja,kiabált:

- A maga washingtoni barátai még három sólyát akarnak. Mireelkészülünk, hozzávetőleg ötvenkilencezer cölöp lesz leverve ebbe a földbe.

- Erről akarok beszélni - mondta Land.Dan irodájában, ahol a szemét és a rendetlenség inkább emlékeztetett egy

építkezési barakkra, mint a nyugati part egyik legnagyobb vállalatánakigazgatói irodájára, Land elfogadott egy whiskyt szódával. Dan szivarragyújtott, és így szólt:

- Fáradtnak látszik, öregem.- Ha az ember admirális - jegyezte meg Land -, az többek között azt

jelenti, hogy joga van szert tenni némi pimaszságra és durvaságra. Ezmagával szemben nem működik, Lavette. Mit gondol, hány éves vagyok?

- Hetven?

384

- Hatvanöt. Tíz évvel vagyok idősebb magánál, és arra kérem, legalább akoromat tisztelje. Jól van, térjünk az üzletre. A fiúk úgy gondolják, túlvagyunk a nehezén... legalábbis annyira, hogy elkezdhetünk valami olyasmitépíteni, amit nem kell majd az ócskavastelepre vinnünk, ha a háború végetér. Ez egy új hajóosztályt jelent, amelyet Victorynak hívunk. Már holnapmegkapja a terveket. Addig is itt egy vázlatos leírás. Vízkiszorítása tízezertonna, teljes hossza százharminc méter, fedélzeti felépítmény és előfedélzet,ami szép, kecses hajlatot kölcsönöz majd az orrának.

- Ezzel gondjaink lesznek.- Tudom. Nem gyártjuk nagy számban. Ha a következő tizenkét hónapban

kihoz belőle egy tucatot, elégedett leszek. Nagy tűzerőt kap, két fedélzetiágyút, előre és hátra, félhüvelyes acéllemezből páncélt, és ez jó minőségűacélt jelent. Az elülső ágyú hetven milliméteres, felszíni és légelhárító, ahátsó pedig öthüvelykes, ami átkozott nagy, újra is kell gondolni azállványzatot és a tartószerkezetet. Hat kisebb csónak lesz rajta, húszmilliméteres gyorstüzelő géppuskával, de ez nem probléma. A hajtóműolajtüzelésű kazánokból és gőzturbinákból áll. Sokba kerül majd, de ezzelegyütt a nyeresége is megnő.

Dan lelkesedés nélkül bólintott.- Méltányolom az örömteli fogadtatást, amikor előrelépünk. Két szakértőt

is küldünk a tervvel. Figyelmeztettem őket, mire számítsanak. Nem kellvelük kedvesnek lennie.

- Kedvességgel nem lehet hajókat építeni, admirális. Utálom ezeket azátkozott semmirekellőket. Mi szükségem rájuk?

- Attól tartok, szüksége van rájuk, Dan. Ez egy új terv. Most figyeljenrám, és szálljon le egy-két percre arról a magas lóról. Augusztusban SanFranciscóban ünnepséget rendezünk, és az elnök kitünteti magát.

- Mi a fenéért?- Az átkozott hajók építésért. Mi másért?Dan vállat vont.- Nem utasíthatja vissza. Erről jut eszembe, egyik nap összefutottam a

fiával, Thomasszal.

385

Dan bólintott.- Jóvágású fiú. Többet kellene találkoznia vele. Azon kesereg, hogy parti

munkára kényszerül Whittier hajóival.Dan ismét bólintott.- Tud a kitüntetésről?- Azt hiszem.Tom a Pacific Heightsen vásárolt házat, kihasználva a nyomott háborús

árakat. John Whittierrel közösen - a Seever, Lang és Murphy cég jogiközreműködésével - vállalatot hozott létre, mely a Seldon Bank tőkéjénekegy részét és Whittier hajózási vállalatát foglalta magában. A Whittier-flottahajtotta hasznot csak csillagászati összegekben lehetett mérni. Mivel acsendes-óceáni térségben egy egész hadsereget kellett ellátni, és a Hawaii-szigetek olyan utánpótlási támaszpontot jelentettek, melyet több ezer mérföldválasztott el az amerikai kontinenstől, a szállítás utáni éhség kielégíthetetlenvolt. Egyszerűen nem volt elegendő hajó, és az a gyakorlat, hogy egyre többmindent szállítottak fedélzeten, azt eredményezte, hogy a veszélyt már csak aprofit haladta meg.

Tom tagadta volna, hogy imádja a pénzt, kifejtette volna, ahogy gyakortamegtette, hogy egy felnőtt ember, akinek mindene megvan, ami kell, a pénztsohasem igazán mint pénzt szereti. Ebben jó adag szofisztika volt. A pénzhatalmat jelentett, Tom pedig imádta a hatalmat, és ezzel együtt élvezte aztaz érzést, hogy minden árat, legyen az bármilyen esztelen is, meg tud fizetni.A Pacific Heights-i ház négyszáznyolcvanezer dollárba került, és 1944-benegymillióba került volna - ha akkor lehetett volna egyáltalán ilyen házatépíteni. Több szoba, több négyzetméter és több szürkegránit volt benne, minta Whittier-házban, és amikor ifjú társa törekvései láttán Whittier felvonta aszemöldökét, Tom egyáltalán nem jött zavarba.

- Azt hiszem, illik a jövőmhöz - mondta.Mostanra Tom megbékélt Eloise-zal, és kezdett hinni benne, hogy az

asszony fejfájásai és egyéb hiányosságai ellenére mégis eszményi társ.Sohasem nyilvánított véleményt társaságban, és akkor is csak ritkán, hamagukban voltak, és ha véleményük különbözött, az asszony gyorsanmeghajolt az övé előtt. Általában nagyon keveset beszélt, és napok teltek el

386

anélkül, hogy férj és feleség szót váltott volna egymással, eltekintve attól,amikor egyikük programja ütközött a másikéval. A férfi, ha nem islátványosan, de biztosan lépegetett előre a haditengerészetnél, és mostkapitányi rangban szolgált. Egy biztos: állása semmi esetre sem voltkényelmes, mivel az Egyesült Államok Haditengerészete és a Whittier-félehajózási vállalat közötti összekötő tiszt több ezer tonna létfontosságúszállítmányt ellenőrzött és felügyelt. Más időkben felmerülhetett volnavalakiben, hogy mint a Whittier-hajók egyik tulajdonosának, érdekeiellentétben állnak a hadseregéivel, de azokban az években senki nem vette afáradságot, hogy ilyen apróságokon rágódjék. Tom okos, elbűvölő és gazdagvolt; ezek a tulajdonságok a rangjával együtt minden akadályon átsegítették.

1944 júniusára az új házat kifizették és bebútorozták, és Tom úgyhatározott, hogy ezt az alkalmat még háborús időkben is meg kell ünnepelniegy estéllyel, mely házavató és harmadik házassági évforduló egyben. Jogosbüszkeséget érzett a vagyontárgyai miatt, és bár tisztában volt Eloisebizonyos területeken fellelhető hiányosságaival, úgy érezte, hogy az asszonyfelöltöztetve és kicsinosítva van olyan mutatós, mint akárki más SanFranciscóban.

- Nem lesz nagyon nagy - mondta neki, amikor tájékoztatta az estélyről. -Vagy hatvan embert hívunk meg. Gondolod, hogy sikerül összehoznod adolgot?

- Igen, ha odaadod azoknak a névsorát, akiket meg akarsz hívni. Jean majdsegít.

- Jobban szeretném, ha anya nem segítene.- Miért? Imád segíteni nekem.- Nem vagyok benne biztos, hogy meg akarom hívni. John eljön, és az

mindkettőjüknek kínos volna. Nem kell anyámat minden estélyre meghívni.Eloise mély lélegzetet vett.- Ez nem minden estély - sikerült kinyögnie. - Ez az első nagy fogadás,

amit az új házunkban adunk.- Lesz még több is.- Nem - suttogta Eloise.

387

- Nem? Mit jelentsen ez?- Nem érdekel, hogy Whittier is eljön - mondta az asszony vakmerően. -

Tudom, hogy el kell jönnie. De nem adok fogadást úgy, hogy ne hívjam megJeant.

- Én adom a fogadást.- Ez ugyanúgy az én otthonom is, ahogyan a tiéd.- Milyen alapon? - kérdezte Tom fagyosan.- Azon az alapon, hogy a feleséged vagyok - mondta Eloise

kétségbeesetten.- Erről nem akarok vitát nyitni. Megtartjuk az estélyt, és anya meg fogja

érteni, miért nem lehet itt.- Akkor én sem leszek itt.- Hogyan?- A szobámban maradok - kiáltott Eloise könnyekkel a szemében.- Azt teszed, amit mondok!- Nem.A férfi nem akarta megütni, ahogy azt sem látta előre, milyen heves

dühroham keríti hatalmába. Amikor kirobbant és pofon vágta az asszonyt,majdnem annyira meglepődött, mint Eloise. Az asszony hátratántorodott,arcára szorított kézzel rábámult, sírva fakadt és kirohant a szobából.

A férfi néhány perccel később utánament az emeletre. Az asszonyhomlokán nedves ruhával az ágyán feküdt.

- Sajnálom - mondta a férfi. - Kijöttem a sodromból. De te vagy az oka.Átkozottul felmérgesítettél.

- Tudom - kínlódva préselte ki magából a szót.- Mi az, megint az az átkozott migrén?Az asszony nem válaszolt.- Egy kicsit ferdén nézek rád, és rögtön kiújul a fejfájásod. Te csinálod

magadnak. Te is tudod. Bűntudatot keltesz. Hogy megmutasd Tomnak, milyendisznó alak.

388

- Nem akarom - nyögte ki az asszony, és minden egyes szófájdalomhullámot szabadított el a fejében.

- Jól van. Majd beszélünk róla, ha jobban leszel.Másnap Eloise még mindig lüktető fejjel a galériába ment, és kiöntötte a

szívét Jeannek, csak azt a részt hagyta ki, amikor Tom megütötte. Eztsenkinek sem tudta elmondani.

- De drágám - mondta Jean -, most meghívtál, én pedig nem megyek el.Ne légy szigorú Tommal. Látni se bírom John Whittiert, és hogy egy egészestét egy házban töltsek vele, az a legkegyetlenebb és legrendkívülibbbüntetés volna.

- Jean.- Igen, drágám.- Kérdezhetek valami nagyon bizalmasat?- Igen.- Hogyan mehettél hozzá valakihez, miközben nem tudtad, utálatos lesz-e

veled?Jean felnevetett.- Jaj, drága Eloise. Amerikában tízmillió nő van, akinek jogosan

feltehetnéd ezt a kérdést, és nem tudom, mit válaszolnának. Ez az egész a nőilétre nyúlik vissza... meg hogy a férfiak olyanok, amilyenek. A házasságvalószínűleg az emberi próbálkozások legnehezebb, legkényesebbvállalkozása, és jottányit sem készülünk vagy gyakorolunk rá, csak azzal azostoba feltételezéssel élünk, hogy a házasságok az égben köttetnek, és hogyaz ember attól fogva boldogan él, míg meg nem hal. - Elhallgatott, és Eloise-t tanulmányozta. - Ez megrémít, ugye?

- Egy kicsit.- És nem vagy valami boldog, ugye?- Itt van nekem Freddie. Ő aranyos. Jó és gyönyörű. Ma is elhozhattam

volna, de tudod, mindenre figyel, és nem szeretek ilyesmikről előttebeszélni. Az emberek azt képzelik, hogy egy kétéves gyerek nem ért többetegy kiskutyánál, de tévednek.

389

- Persze hogy tévednek. De nem válaszoltál a kérdésemre.- Nem, még nem. Nem vagyok nagyon boldog.- Hát, mit mondjak? Gyönyörű, érzékeny fiatal nő vagy. Emlékszem,

milyen voltam a te korodban. Jégpáncél vett körül, ezért nem könnyensérültem. De én szerencsésebb voltam nálad. Egészen rendkívüli férfihozmentem feleségül, de neki is megvolt a maga páncélja. Gondolom,mindketten olyan kemények voltunk, mint a kő, vagy talán olyan puhák, hogyúgy kellett tennünk, mintha kemények volnánk. Az önismeret igen ' nehézdolog, és hogy valaki a másikat ismerje, az szinte lehetetlen. De mindkettennagyon szívósak voltunk. Te nem. Te puha vagy és sérülékeny. Ha Tomnagyon sokat bánt. . . ne tedd tönkre magad, és ne hagyd, hogy tönkretegyen.

- Nem hagyhatom el Tomot - mondta Eloise panaszosan. - Ismerem aterveit. Egy válás romba döntené a karrierjét.

- Én is azt hiszem - bólintott rá Jean.Joe Lavette már negyvennyolc órája nem aludt, tömte magába a

benzedrint, úgy operált a sebtében felállított tábori kórházban Guamon.Karokat, lábakat, kezeket amputált; mindenféle alakú fémdarabokat távolítottel belekből, veséből, tüdőből, májból és gyomorból; sebeket vizsgált,vágott, varrt; vérben úszott; átöltözött, lesikálta magát, tovább operált;megint vérben úszott - aztán végre leváltották. Miközben vakon, bambánelindult, a kezébe nyomtak egy levelet, mely éppen akkor érkezett. A sátrábament, leült az ágyára, és miközben a levelet bámulta, szeme lecsukódott akimerültségtől. Hátradőlt az ágyon, és kezében a levéllel egy pillanat alattelaludt. Amikor kilenc óra múltán felébredt, a levél még mindig ott volt.Felült, és csak nézett, képtelen volt visszaemlékezni, hogy került oda. Alevél Sally Levytől jött, és miközben kisimította a borítékot ott, aholösszegyűrte, napok óta először mosolyodott el.

A bontatlan levelet gyöngéden a párnára helyezte, aztán megmosdott ésmegborotválkozott. Forró, nyirkos délután volt, két óra. Farkaséhes volt,ezért magával vitte a levelet a kantinsátorba, későbbre halasztvaolvasásának örömét. Hetek óta nem jött postája. Megtömte a gyomrátműanyagízű rántottával, vizenyős szalonnával, szeletelt fehér kenyérrel éshárom csésze fekete, keserű kávéval; aztán óvatosan kibontotta a levelet, és

390

olvasni kezdte:„Drága, szeretett Joe-m - írta a lány. - Boldogtalan levél ez. A mi

gyönyörű, kedves Joshuánk meghalt. Írom ezeket a szavakat, és nézem őket,de nincsen értelmük. Hogy lehet ez? Még csak húszéves volt. Még el semkezdte az életet. Olyan szelíd, érzékeny és kedves volt. Azt hiszem, sohasenkit nem bántott életében. Azt hittem, eleget sírtam már, mert négy napjakaptuk a hírt, de most meg kell állnom, és megint sírnom kell. Bűntudattalélek. Olyan gonosz voltam vele. Könyörtelenül szekáltam, és amikorkijöttem a sodromból, rátámadtam, meg is ütöttem, ő meg csak állt,vigyorgott és tűrte, és én leírom, mert senki másnak nem mondhatom el, de temeg fogod érteni, mert tudod, milyen szörnyen viselkedem.

Arról van szó, hogy az embernek van két bátyja, ő meg csak úgy elfogadjaőket. Nem gondolkozik a dolgon, mert ott vannak, és mindig ott lesznek.Aztán jött a levél, anya felbontotta, és csak ült és bámult. Milyen lehet egyanyának, aki levelet kap, amelyben közlik, hogy a fia kamikazetámadásáldozata lett, hogy a tengerbe temették, úgyhogy sohase láthatja többé se azarcát, se a sírját? Tudom, milyen a húgának lenni, de azt hiszem, ha az anyjavolnék, ott halnék meg. Ott helyben. Ő pedig nem szólt semmit. Kezdetbenmég csak nem is sírt. Csak odaadta a levelet a papának, aki elolvasta, aztánaz asztalra hajtotta a fejét és sírva fakadt. Sohasem láttam még sírni. Azthiszem, sohasem láttam még felnőtt férfit sírni, és nem is tudtam, mi történt,de sejtettem. Aztán odament a mama, és átölelte. Azt hiszem, a nőkerősebbek a férfiaknál, vagy talán csak néhány nő, mert a papa egyszerűenösszeomlott. Ő harcolt az első világháborúban, úgyhogy, gondolom,borzasztóan átérezte ezt, úgy értem, rettenetes volt a fájdalom. Amióta eztörtént, nem szól hozzám, csak átölel, és amikor átölel, újra elerednek akönnyei. A mama nem engedi, hogy sírni lássam, de bementem a szobájába,és ő csak ült ott, úgy sírt, mintha megszakadt volna a szíve, és azt hiszem,meg is szakadt.

Attól csak rosszabb a helyzet, hogy két hete nem hallottunk Adamről. Úgyhisszük, hogy a D-napon partra szállt Normandiában, és ez magyarázza,hogy nem tud írni. Ő mindig nagyon lelkiismeretesen ír. Aztán olvastuk azújságban, hogy súlyos veszteségeink vannak a századparancsnokok között,és ő századparancsnok, amitől csak még borzalmasabb minden. Tudom, hogy

391

ez nem valami vidám levél, de nem tudom folytatni, ha nem osztok megveled mindent, és ha arra gondolok, hogy valahol ott vagy abban az őrültcsendes-óceáni háborúban, majdnem megtébolyodom az aggodalomtól. Havalami történik veled, Joe, én meghalok. így van. Egyszerűen meghalok.Nem akarok tovább élni. És már csaknem mindenki, akit szeretek, elment,Barbara Ázsiában van, Indiában vagy hol. Az mondogatom magamban, hogynyugodtnak és higgadtnak kell lennem. Most rám néz a mama és a papa, éstudom, mire gondolnak. Arra gondolnak, hogy csak én maradtam nekik.

Drága, jó Joe, kérlek, légy óvatos és vigyázz magadra, úgy szeretlek.Jobban szeretlek, mint ahogy el tudom mondani vagy le tudom írni. Kérlek,gyere vissza hozzám pontosan úgy, ahogy vagy."

Barbara rövid, nagyon lényegre törő táviratot küldött a szerkesztőjének:„Azt hiszem, elegem volt. Visszamegyek. Táviratozzon az Egyesült Államoksajtóirodájába, Karachiba." De mire helyet kapott egy járatra Karachi felé,az Államokba irányuló légi szállítás első állomására, az beletelt egy hétbe,egy unalmas és nyomorúságos hétbe Kalkutta párás hőségében. Indulásaelőtt néhány nappal jöttek meg a hírek a normandiai partraszállásról, ésBarbara csak hálával tudott arra gondolni, hogy talán hamarosan véget ér aháború. Az egész nagy indiai szubkontinensen átívelő karachi repülőútincidens nélkül zajlott le, de a karachi sajtóirodába nem érkezett válasz asürgönyére. Ez bosszantó volt, de nem zavarta túlságosan, mert már tudta,hogy egy távirat tíz nap alatt érkezik meg az Államokból Indiába.Meghagyta, hogy értesítsék, mihelyt távirata érkezik, aztán bejelentkezett asajtószállodába.

Amikor a szobájába ért, megkönnyebbülve fedezte fel, hogy sajátzuhanyozója van. Kalkutta forró volt, és párás; itt, amikor a repülő leszállt,negyvenhárom fokos, száraz levegő fogadta. Gyakran eltűnődött, melyik arosszabb. Lezuhanyozott és átöltözött, aztán lement a hallba, és összefutottMike Kendell-lel, a Washington Post tudósítójával, akivel már találkozottÉszak-Afrikában. Kendell negyvenes évei közepén járt, jó húsban volt, arcaskarlátvörös az állandó alkoholfogyasztástól, a helyi rovatnál dolgozott, és aháború alatt volt rá alkalma először, hogy a tengerentúlra menjen. Barbaranem emlékezett rá, de a férfi örömmel esett a nyakába.

- Isten az égben! - kiáltotta. - Egy gyönyörű nő ebben a koszfészekben!

392

Nem emlékszik? Mike Kendell.- De igen.- Hadd hívjam meg egy italra.- Ebben az időben? Na, nem bánom, egy tonikra. Ilyen hőségben nem

merek inni.- A legjobb idő az iváshoz. Belül melegít, kívül hűt. - Aztán amikor

leültek a bárban, megkérdezte: - Mi szél hozta ide?- Hazamegyek, remélem. Elég volt... torkig vagyok. A háború a férfiaknak

és az idiótáknak való. Vagy az egy és ugyanaz?- Ugyan már, kislány. Ne legyen olyan szigorú hozzánk.- Maga merre tart, Mike?- Burmába, talán Kínába, ha eljutok odáig, ha túlélem, ha részeg tudok

maradni. Mikor indul?- Táviratot várok a szerkesztőmtől. Ma, holnap, holnapután. Nem jöhet

elég hamar. Már nyolc hónapja itt vagyok. Elég volt.- Nézze, Barbara, ma mindenképpen itt marad. Ma már nincs innen gép.

Az angolok ma este fogadást adnak. Jöjjön el velem. Tudja, olyan flancosdolog, ezredtörzs, a könnyűlovasság támadása, gunga din, az egész indusökörség. Élvezni fogja.

- Ez az utolsó tiszta egyenruhám.- Remekül néz ki. Figyeljen, van itt egy nagy száraztisztító, isten bizony.

Adja ide az egész cuccot, és én tisztán hozom vissza magának. Ezzelkiegyenlítem a tartozásaimat. Különben mellettem biztonságban lesz. Éjfélreahhoz is részeg leszek, hogy Mae Westtel kikezdjek.

- Oké, elmegyek - egyezett bele Barbara.- Nyolckor magáért jövök.Barbara járt már brit katonai fogadáson, és ez sem volt más: brit tisztek,

akik megragadták az alkalmat, hogy díszegyenruhájukat viseljék, és akik úgytettek, mintha Indiában semmi sem változott volna, brit tisztek, akikneksohasem volt díszegyenruhájuk, amerikai tisztek, fonnyadt, szikár angolhölgyek, akik egész életüket Indiában töltötték, vöröskeresztes nővérek,

393

néhány ápolónő, egy-két tudósító, néhány civil, de bennszülöttek, indiaiakmég mutatóba se. Abban a pillanatban, ahogy a terembe lépett - a tágas,mutatós, magas mennyezetű és fényezett tikfa gerendás terembe -, megbánta,hogy odament. Unatkozni fog; félrészeg, magányos férfiak mondják majdneki, hogy ő ott a legvonzóbb nő; alkoholszagú leheletek kigőzölgésébentölti majd az estét; olyan férfiakkal táncol, akik vágyakozva éskétségbeesetten szorítják; és a többi öregebb, fáradtabb, jelentéktelenebb nőirigykedve nézi.

Gyakran fitymálta le tulajdon szépségét, mert olyan illúziónak látta, melynemcsak a világtól választja el, hanem önmagától is; de ezek elkeseredettpillanatok voltak. Ma este azt mondta magában, hogy még ez a közhely isjobb, mint egyedül ülni a szobájában, megpróbálni olvasni, megpróbálnialudni, megpróbálni elfelejteni mindazt, amit látott.

Férfiak tolongtak körülötte. Ilyen alkalmakkor mindig férfiak tolongtakkörülötte. A bárnál elvesztette Mike Kendellt, és azon kapta magát, hogy egybrit tiszttel táncol, és megpróbál nem tudomást venni a zubbonyán láthatókitüntetéscsíkokról. A férfit Wescottnak hívták. Wescott ezredes negyvenkörüli lehetett, nagyon elragadó, majd megszakadt, hogy elragadó legyen.

- Sohasem tudtam megfelelő szavakat találni az amerikai nőkre. Tudja, ezisteni adomány. De ki a csuda gondolta, hogy az ember ilyen lányra akadKarachiban, mint maga. Ezért már megérte a háború, nem gondolja?

- De, biztosan. - Barbara elmosolyodott. - Maga részt vett az első afrikaihadjáratban, ugye? Az olaszok ellen.

- A csíkjaimból látja, ugye? Okos lány. Pontosan. Wavell-lel. Tudja,pokoli nehéz erről beszélnem. Eddig eszembe se jutott. Wavell oldalán,igen, pontosan.

- Ismertem egy őrmestert, aki ott harcolt. Egy tüzérségi vontatón volt.Gondoltam, talán...

- Tüzérségi vontató, Bren teherkocsi... ezt a szót használják, ugye, ateherkocsit?

- Milyen jól tudja - mondta Barbara.- Dehogy tudom. Mi volt a neve?

394

- Bernie Cohen.- Cohen? Zsidó, ugye?- Attól tartok.- Nem, semmilyen Cohenre nem emlékszem. Az igazat megvallva, nem

sok közöm volt a sorkatonasághoz. Bernie Cohen. Nem, nem mondhatnám,hogy találkoztam vele. Rokona? Ne mondja, hogy maga zsidó.

- Majdnem olyan rémes - mondta Barbara komolyan. - Olasz vagyok.- Maga ugrat engem.- Dehogyis. De megtanultam együtt élni vele.Amikor a zene elhallgatott, Mike Kendell cibálta meg a karját, és a lány

hagyta, hogy átvonszolja őt a terem másik felébe.- Hallottam, hogy egy bizonyos Bernie Cohenről érdeklődik az angoltól.

A brit hadseregben lehet vagy ötven Cohen őrmester. Ki tudja? Eggyeltalálkoztam Tuniszban.

- Igyunk valamit - mondta Barbara, miközben a bárpult felé kormányoztaKendeilt. - Pokolba az időjárással.

- Nem hiszi, hogy elég spicces lehet ahhoz, hogy harmatos szemmelnézzen rám, ahogy a költők mondják, ugye?

- Hát, nem valószínű. De nagyon kedvelem magát, Mike. Tudja, minéltöbbet vagyok együtt a britekkel, annál jobban szeretem az amerikaiakat.Azelőtt imádtam a briteket, de a szűk kis szigetük jobban illik hozzájuk, mintez a hely. Istenem, elegem van már a titokzatos Keletből! Ha visszajutok SanFranciscóba, sohasem megyek a Market Streettől délre vagy a Van Nesstőlnyugatra, és mivel egy utcányira keletre lakom a Van Nesstől, ez nagyjábóltükrözi a lelkiállapotomat; hat hónapig semmi mást nem hordok, csakorgandit és krepdesint. Tudja, évekkel ezelőtt megismerkedtem egy BernieCohen nevű fickóval... a részletekbe most nem megyek bele... és ő most abrit hadseregben szolgál, ha még él. Jó barátom, ezért tudakozódom utána.Egyszer majd biztosan találkozom olyan angol tiszttel is, aki nem nyelnagyot egy zsidó név hallatán. De mit tud erről a Cohen őrmesterről?

A férfi két gint és tonikot rendelt a pult mögött álló szikh-től.- Azt hiszem, egy éve lehetett, talán kicsit régebben. Mikor is adta meg

395

magát Von Arnim a Bon-foknál?- Negyvenhárom májusában.- A legrohadtabb dolog, amit életemben láttam. Ott voltak a

hadifogolytáboraink, és a németek olyan tökéletes alakzatban vonultak be,mintha díszszemlén volnának. Volt egy zászlóalj, amelyik díszlépésben ment.El tudja képzelni? Díszlépésben a hadifogolytáborba.

- Mi van Cohennel?- Ja igen. Én ezt néhány AP-tudósítóval meg egypár brit sorkatonával

néztem végig. Az egyikük nagydarab fickó volt, százkilencven-százkilencvenöt centis, és ez önmagában nagyon különös az angoloknál. Őkelég apró termetűek, kivéve néhány tisztet, és ennek a fickónak olyan váll-lapja volt, amilyet addig még sose láttam, valami zsidó egység váll-lapja.Úgyhogy megkérdeztem, mi az.

- Hogy nézett ki? - kérdezte Barbara türelmetlenül. - Gyerünk, Mike,maga újságíró. Mesélje el.

- Mint mondtam, nagydarab, százkilencven-százkilencvenöt centis.Sasorr... mit szól ehhez? Kék szem, nagyon világoskék. Erre azértemlékszem, mert a bőre olyan barnára égett, mintha kicserzették volna, és aszeme mint két kék lyuk a fejében. Nagyon hideg, nagyon kemény. Amikorfaggattam, úgy válaszolgatott, mintha a fogát húznák. És amerikai. Ezt mármondtam?

- Nem, maga idióta, nem mondta.- Maga azt mondta, San Franciscó-i?- Igen, ezt mondtam.- Ő is az volt.- Ő az. Az isten szerelmére, Mike, meséljen róla. Ne csak álljon és

nézzen rám.- Spanyolországban harcolt - mondta Kendell.- Mindjárt elsírom magam - suttogta Barbara. - Olyan nagyon kerestem.

Amikor Észak-Afrikában voltam, száz embert is megkérdeztem.- Szerelmes abba a fickóba?

396

- Ezt lehetetlenség megmagyarázni, Mike. Nagyon bonyolult. Mit tudottmeg még róla?

- Hát, elejétől fogva benne volt az afrikai ügyben. Jó történet.Kivezényelték a frontra, és hadnagy lett vagy ilyesmi, aztán a századosa tettvalamilyen becsmérlő megjegyzést arra, hogy zsidó. Cohen meg összeverte,mire hadbíróság elé állították és lefokozták. Le is csukták volna, de nyilvánő volt a legjobb fegyverszakértőjük, aztán, hát, ott volt a Bon-foknál, ahol azegész véget ért. Sokkal többet nem tudok, mert, ahogy mondtam, olyan voltaz egész, mint a foghúzás. - Fölemelte a poharát. - Magára, hölgyem. Kössefel. Mert ha ez a maga fiúja, akkor kemény fickó.

Barbara szomorúan rázta a fejét.- Nem, Mike. Nem a fiúm, és nem is olyan kemény. Mit gondol, hol lehet

most?- Isten tudja! Azt hiszem, néhányukat levitték Burmába, de úgy gondolom,

a legtöbben Angliába mentek a partraszállás miatt.Másnap Barbara megkapta a táviratot. A szerkesztő vonakodva tudomásul

vette a döntését, hogy hazamegy, azonban könyörgött, hogy használja ki azutazást. A Légügyi Parancsnokság éppen légihidat létesített a Kína-Burma-India hadszíntérről arra az időre, amikor majd haza kell szállítani acsapatokat. Számos repülőteret építettek sebtében Irakban, Iránban, Szaúd-Arábiában és Beludzsisztánban. Volt egy Sharjah nevű hely Szaúd-Arábiában, és az újság leközölt egy levelet, amit egy ott állomásozó fiú írt.Hasznos lenne róla egy háttércikk, úgyhogy Barbara meg tudná-e szakítaniaz útját? Végül pedig ez állt a táviratban: „Nem tudom, mihez kezdjek azéhínségről szóló cikkel. Pokoli jó cikk, de időszerű?"

Karachiban negyven fok volt árnyékban aznap, amikor elindult, és bársemmit sem tudott Szaúd-Arábiáról, úgy érezte, ennél nem lehet rosszabb;de amikor a C-47-es végül leereszkedett és leszállt a lángoló, napégettehomokmezőre, kezdett kételkedni, és amikor kilépett a gépből, forró légáramvágta mellbe, amitől úgy érezte, mindjárt meghal. Az épület csaknem százméterre volt attól a helytől, ahol a gép megállt, de Barbara a szíve mélyénérezte, hogy meghal, mielőtt átjut a térségen. A gép fiatal navigátora látta,hogy megtántorodik, ezért odalépett hozzá, karon fogta és vidáman így szólt:

397

- Csak lélektan dolga, kisasszony. Megszokott része az útjaimnak.Gondoljon fagylaltra és hóra. Az épület légkondicionált.

Valahogy sikerült. Az épület verandájának falán hatalmas hőmérő függött,mely ötvenegy fokot mutatott.

- Te jó ég - suttogta a lány -, mennyi lehet a napon?- Sose vittük ki, kisasszony - mondta a navigátor. - Jobb helyen van itt.Fél tucat katona rakodott ki a repülőből. Kesztyűt viseltek, akárcsak a

szerelők, akik üzemanyagot töltöttek a gépbe.- Minek a kesztyű ebben a hőségben? - kérdezte Barbara.- Hogy meg ne égessék a kezüket.A verandáról egyenesen a kantinba nyílt az ajtó, ahol csak huszonhét

fokos, viszonylag hűvös volt a levegő. Az ott ülő, kártyázó vagy kólátszopogató katonák üres tekintettel meredtek rá, és Barbara úgy látta, hogy azegész hely az elmebaj határáig deprimált. A navigátor megjegyezte, hogy haitt állomásozna, egy hét alatt elmenne az esze. A parancsnok, egy bizonyosCocoron hadnagy, aki húszas évei derekán járt, bizonytalanul üdvözölte.

- Maga itt az első fehér nő - mondta. - Tudósító, ugye? Barbara bólintott.- Ugye, nem akar maradni? Szóval én szeretném, ha maradna, de egy nőt

semmiképpen sem tudunk itt elhelyezni. Jézusom, nem is tudom. Soha nemjárt még itt újságíró.

- Nem tudom. Mi a véleménye? - kérdezte Barbara. - Az igazatmegvallva, azt hiszem, ha megint kilépek a hőségbe, beleőrülök.

A hadnagy bárgyú mosollyal felelt:- Legalább nem izzadunk. Száraz a hőség. Ez is valami. De miért jött ide?- Egy San Franciscó-i lapnak dolgozom. A szerkesztőm táviratozott, hogy

állomásozik itt egy San Franciscó-i gyerek, és készítsek róla riportot.- Egy San Franciscó-i gyerek? Jézusom, az biztosan a Polchek.- Adrian Polchek, igen.- Cocoron a fejét rázta.- Már nincs itt.

398

- Ő, hazament? - kérdezte a lány.- Nem. Börtönben ül, Kairóban. Megerőszakolt egy arab lányt.- Nem lehet!- Nézze, üljön le, és hozok magának egy kólát. - A lány leült az egyik

asztalhoz. - Brady - kiáltott oda Cocoron az egyik katonának -, hozz ahölgynek egy kólát. - A kantinban ülő katonák sóvárogva bámulták Barbarát.Egy-kettő vigyorgott is. Legtöbbjük azonban csak sötéten, sóvárogvabámulta. Brady odavitte a kólát. Az ital hideg volt, és a lány mohón megitta,csak most eszmélt rá, mennyire szomjazott.

- Meséljen - mondta Cocoronnak.- Biztos, hogy hallani akarja?- Persze hogy akarom. Újságíró vagyok. Azért vagyok itt hogy cikket írjak

erről a gyerekről, és erre azt mondja nekem hogy börtönben ül Kairóban.- Hát, tudja, csak két helyiségünk van ebben a tetves helyőrségben, ez,

meg a legénységi szállás. - A katonákra pillantott, akik már elhallgattak ésfeszülten figyeltek.

- Kérem, folytassa - mondta Barbara.- Oké. - Halkabban beszélt, de így is hallani lehetett. - Libanoni vagyok -

mondta. - Úgy értem, a szüleim azok voltak. Mindegy, beszélem a nyelvet,ez az egyetlen oka, hogy ezen szar helyen vagyok. Bocsánat. Már azt semtudom, hogy kell egy hölgy előtt beszélni.

- Hallottam már ilyet -. nyugtatta meg Barbara.- Igen, gondolom. Na jó, szóval maga az első amerikai nő, aki ide betette

a lábát. Tudja, milyen dolog ez?- Tudom.- Hát - mondta a férfi feszengve -, ilyen dolog ez. Két-három arab lány jár

ide a faluból takarítani.- Úgy érti, itt élnek emberek?- Van egy falu kétmérföldnyire. Van ott egy kis kút. Nézze, szeretném, ha

megértené. Nem arab lányok ezek... szóval ezek nem egyszerűen arablányok. Ezek a nők rabszolgák.

399

- Rabszolgák? Arra gondol, hogy a társadalmi helyzetük... az arab családés benne a nők helyzete?

- Nem. Nem, kisasszony. Nem erre gondolok. - Feszengve körbepillantotta helyiségen. - Ezek rabszolgák. Itt még mindig folyik a rabszolga-kereskedelem, fekete bőrű lányokat hoznak be Afrikából. Hát, Jézusom,tudnia kell, milyen hely ez itt. - Még halkabbra fogta. - Némelyik fickólefekszik velük. Ötven centért, ami annyi pénz, amennyit még senki semlátott eddig a faluban. Ők aztán átadják a pénzt a tulajdonosaiknak. Aztánemelték az árat, és az egyik egy dollárt követelt Polchektől, mire az begurult,és semmit se adott neki, és akkor a falufőnök visszajött a lánnyal, ésfeljelentette Polcheket, hogy megerőszakolta a lányt. Ismerik a törvényt, adolognak híre megy itt is, és én a világon semmit nem tehettem. El kellettküldenem Kairóba a feljelentéssel.

- De miért? Miért nem fizette le? Tíz dollárral valószínűleg megvehettevolna a főnököt meg a faluját is.

- Kisasszony, azt hiszi, hogy én nem gondoltam erre? De épp itt volt kétszázados a légierőtől, egyenesen az Államokból, és ők kiverték a balhét ésletartóztatták a gyereket.

- És most mi lesz? - kérdezte Barbara.- Jézusom, nem tudom. Itt ülünk a világ seggelyukában... bocsásson meg a

kifejezésért, de ez az a hely. Nem mehetünk el tanúskodni, csak ha hívnak, ésez attól függ, mennyire akarják a szaúdiak seggét nyalni, és nagyon nyalják.A srácok azt akarják, hogy menjek föl, de ez egyszerűen lehetetlen. Kaphattizenöt évet, tízet, ötöt, vagy egyszerűen csak leszerelik.

- Nemi erőszak volt?- Nem, hölgyem, dehogy. A lány prosti volt, és szegény feje nem is

balhézott volna, de a főnök halálra rémítette.- És ki tanúskodik majd Polchek ellen? A lány?- Nem, hölgyem. Ha a szaúdiak ebből ki akarnak hozni valamit, a főnököt

viszik fel oda. De maga a feljelentés is elegendő ahhoz, hogy a gyereketleszereljék.

Egy óra múlva Barbara kitántorgott a hőségbe, vissza a géphez, és pár

400

perccel ezután már repültek Kairó felé, Barbara volt az egyetlen utas, egyrakás üres coca-colás dobozzal osztozott a gépen. Amikor már a levegőbenvoltak, a fiatal navigátor hátrament, és megkérdezte, ír-e valamit azúgynevezett nemi erőszakról.

- Megteszem, ami tőlem telik - mondta Barbara.- Hát, kisasszony, én csak annyit mondhatok, hogy inkább meghalnék, mint

Sharjahban állomásozzam. Rosszabb, mint maga a pokol. A legkomiszabbhely a világon, és néhány srác már hat hónapja ott van. Nem váltják le őket,mert minden fronttól túl messze vannak, úgyhogy egyszerűen elfeledkeznekróluk a háború végéig.

„Vajon én mit tennék - kérdezte magában Barbara -, ha ott ragadnék?"A nap éppen lenyugodott, amikor a gép leszállt a kairói Payne Fielden.

Leonard Belton százados, a légi szállítás sajtótisztje észrevette Barbarát,amikor a lány belépett a repülőtér épületébe, megragadta a csomagját, éskijelentette, sose hitte volna, hogy az élet ilyen kegyes lehet hozzá.

- Mennyi idő is telt el azóta, Miss Lavette? Hónapok. És egy olyanférfinak, aki rajongott önért...

- Hazafelé tartok, Leonard. Semmi, de semmi nem állhat az utamba.- Még csak nem is vagyok nős - esengett a férfi. - Hány nős vén disznót

kellett már visszautasítania? És az én szerelmem igaz szerelem. Legalábbvacsorázzon velem ma este.

Barbara elgondolkodva méregette. A férfi magas volt, jóvágású, és elégnehezen leírható. A háború előtt egy nagy New York-i reklámügynökséggazdasági igazgatójának a helyettese volt, de ahogy megfogalmazta, amikor alány utoljára Kairóbanjárt, a legjobb évei a háborús évek voltak. Alegeslegjobbak. Az új VIP-szállásról mesélt, amelyet nemrégen fejeztek be.

- Esküszöm - mondta a lánynak -, New Yorkban sincs olyan szálloda, amijobb szolgáltatást nyújt. Kislány, ez maga a fényűzés. Olyan éttermünk van,amitől a Plazában sírva fakadnának. Talán nem olyan nagy, de előkelő. És azétel remek. A légkondicionálás bámulatos, és az egészet a szálloda fizeti.Ilyen a háború természete, kedvesem: mindent a szálloda fizet. Mégfolyószámlára sincs szükség. Amikor megláttam a nevét a szállítási listán, alegjobb lakosztályt foglaltam le magának. Hálószoba, nappali, fürdőszoba.

401

Várjon, amíg meg nem látja a fürdőszobát. Viszonzásul csak annyit kérek,hogy sütkérezhessem abban a gyönyörű mosolyában. Hát, talán egy kicsittöbbet... de én tudok veszíteni. Merre járt eddig?

Barbara kétségbeesetten csóválta a fejét.- Maga csodálatos, Leonard. Egyszerűen csodálatos. Visszaadta az

amerikai igazságba vetett hitemet. És most arra kíváncsi, merre jártam.Anélkül, hogy részletezném, az elmúlt hónapokban jártam Indiában,Afganisztánban, Asszamban és Burmában. Legutóbb, ma reggel, Szaúd-Arábiában voltam. Melegem van, izzadt vagyok, fáradt és teljesen kimerült.Valószínűleg tíz percen belül összeesem. Most csak arra vágyom, hogy félórát üljek egy kádban, aztán végiglocsoljam magam kölnivel, elolvassaknéhány amerikai képeslapot, a Ladies' Home Journal-t vagy a Redbook-ot.Úgyhogy, ha elvisz ebbe a maga földi paradicsomába, örökké hálás leszekmagának.

- Mennyire hálás?- Holnap este magával vacsorázom. De...- Rendben. Mi az a de?- Magával hozza a térség sajtófőnökét. Hogy is hívják, ha már itt tartunk?- Jaj, ne. Ne tegye ezt velem. A neve Oswald D. Ormsbey. Ormsbey

ezredes. Vén kéjenc.- Jó. Mondja meg neki, hogy gyönyörű vagyok és elég szexi, akkor eljön.- És velem mi lesz?- Maga a lovagom. És kerítsen nekem egy Ladies' Home Journal-t.

Kérem.Barbara elszundított a kádban, aztán élvezettel megtörülközött. A VIP-

szálláson minden megvolt, amit Belton ígért, és a kétszobás lakosztályfényűzése bűntudattal töltötte el. Szendvicset és kávét vitetett a szobába, ésmivel nem voltak női lapok, a kedves szobapincér a Yank egy példányát vittefel neki. Barbara találomra kinyitotta, és ezt olvasta benne:

„Valóban rengeteg holttest volt, amelyet sohasem azonosítottunk. Tudják,mit művel egy repesz valakivel? Vagy egy akna? Vagy akár egy kézigránát?Néha csak egy láb vagy egy karcsonk marad.

402

Legjobban azok a fickók bűzlenek, akiknek belső sérülésük volt, vagyhárom hete holtan fekszenek, a vérük nem folyik ki, hanem bomlásnak ered,és amikor az ember megmozdítja a testet, a vér kijön az orrukon és aszájukon. Némelyikük azután felpüffed a napon; úgy felpüffednek, hogylepattognak róluk a gombok, aztán elkékülnek, és lefoszlik róluk a bőr. Nemmind kékülnek el, némelyikük megfeketedik. De mind bűzlenek. Ha csak azegyik bűzlik, már az is elég. Az ember sohasem szokik hozzá. És egy időután a bűz beleivódik a ruháiba, és a szájában érzi az ízét.

Tudják, mire gondolok? Azt hiszem, ha a világon minden civil érezné ezta bűzt, talán nem lenne többé háború."

„Olvasom ezt - mondta magában Barbara -, közben itt ülök az Egyesült

Államok hadseregének vendégházában, mert a nagyon fontos emberekkelnem lehet tapintatlanul bánni, különösen, ha vonzó nők, eszem a szendvicsetés iszom a kávét egy olyan szobában, melyre minden amerikai milliomosbüszke volna, pedig ez ugyanaz a háború, és azt hiszem, elfelejtettem,hogyan kell sírni. A természet talán gazdálkodik a könnyekkel. Ez nagyonjózan dolog volna. Az ember megszületik hárommillió-százhetvenkétkönnycseppel, aztán vagy felhasználja tizennyolc éves korára, vagy elteszikésőbbre. Én pazarlóan bántam az enyémekkel. Burmában büdösebbek ahullák. Gondolom, a hőség miatt."

A VIP-szálláson mindenesetre tökéletes volt a légkondicionálás, ésBarbara úgy aludt, ahogy már hónapok óta nem. Tizenegykor már ágybanvolt, és tizennégy órát aludt. Amikor kinyitotta a szemét, a szoba napfénybenfürdött. Még egy órát lustálkodott, semmire sem gondolt, el-elszunyókált,megfoghatatlan álomvilág határán járt ki és be, kapcsolatokat és emlékeketelevenített fel. Felidézte a Napa Valley napsütötte, elmosódott körvonalait, aHigate-i borgazdaság régi, repkénnyel borított kőépületeit. Mindkét fiú ahadseregben szolgál, jutott eszébe, a két magas, vézna, szeplős, vörös hajúfiú, aztán a gondolatai közé Sally furakodott be. Imádta Sallyt, az elragadó,őrült Sallyt, és ettől a gondolattól sajgó nosztalgia tört rá. Mennyirehiányoznak neki, milyen nagyon szereti őket - felidézte életének minden aprórészletét és kapcsolatát, anyját és apját, Joe-t, aki, amikor utoljára hallottfelőle, Hawaiiban volt, Jake és Clair Levyt, első unokaöccsét, életének azt

403

az apró darabját, akit Fredericknek hívtak, de még Tomot és Eloise-t is.Igen, bizonygatta, szereti Tomot, nem hibáztatja azért, hogy biztonságosotthoni beosztása van, hiszen, hála az égnek, valakinek a környezetében voltelég esze ahhoz, hogy távol maradjon a világot hatalmába kerítő tébolytól.

És May Ling. Olyan világba tér majd vissza, melyben nincs ott May Ling.Ez lehetetlennek látszott. Három és fél év telt el May Ling halála óta; de itt,oly távol az otthontól és az emlékektől, May Ling halála elvesztettevalószerűségét. Barbara, miközben szunyókált, újra látta az asszonyt,visszahozta őt az életbe, visszaváltoztatott mindent olyanná, amilyenneklennie kellene, a westwoodi házat, amint megöleli őt, teát főz, és egyszerű,gyermekien józan eszével helyére teszi ezt az őrült világot.

Aludt, aztán felébredt, és a világ megint valóságossá vált.Végül felkelt. Ismét megfürdött, nem tudott ellenállni a nagy kád, a forró

víz és az illatos szappan fényűzésének. Aztán egy elismerően vigyorgókatona pirítóst, kávét, frissen csavart narancslét s ropogósra sütött szalonnátvitt neki.

- Ez biztosan jobb a gyalogságénál - mondta.A lány ellenállt a kísértésnek, hogy körbebolyongja Kairót és talán megint

megnézze a piramisokat. Ezt régen már mind megtette. Ehelyett azzal töltöttea délután hátralévő részét, hogy megírta a sharjahi helyőrség és Polchekközlegény történetét. Határozottan furcsa, különös, szokatlan történet, de acikkei többsége ilyen volt. Nem azt várták tőle, hogy az ütközetekről és acsapatmozgásokról számoljon be.

Belton százados telefonhívása zavarta meg.- Eljön a vén disznó - mondta a férfi.- Jó. Most pedig meséljen róla valamit.- Mit meséljek? Ötven körüli, a nebraskai Omahából származik, és

százados vagy ilyesmi volt a Nemzeti Gárdában. Valami isten háta mögöttireklámügynökséget vezetett, és most ezredesi rangban szolgál apropagandafőnökségnél.

- Van szíve?- Persze, a gatyájában hordja.

404

- Hát hozza ide. Elintézzük.- Hol akar enni? Valami egzotikus egyiptomi helyen?- Nem, nem hiszem. Gondolja, hogy felszolgálnak vacsorát három

személyre a szobámban?- Ha megmondja nekik, hogy Ormsbey ezredesnek lesz, egy hadseregnek

is fölszolgálnak vacsorát. Persze. Jó ötlet. Különben is ott van a legjobbkoszt Kairóban.

Belton és Ormsbey háromnegyed nyolckor érkezett Barbaralakosztályába. Ormsbey kövérkés, rózsaszín arcú, szemüveges férfi volt,vékony szálú, szőke hajjal. Túláradó örömmel üdvözölte Barbarát. Martinitrendelt, és visszaküldte a pincért a bárba, hogy igazítsa ki a vermut és a ginarányát.

- Egy a héthez - utasította. - És, közlegény, mondja meg a bárbanJacksonnak, hogy küldjön fel két üveg bort is. A legjobbat. Értette? - Aztánígy szólt Barbarához: - Nos, Miss Lavette, mit szól ehhez a kisintézményhez, amit itt felállítottunk? Előkelő, ugye? Nem könnyű fenntartaniegy ilyen helyet úgy, hogy közben folyik a háború. Foggal-körömmel kell azembernek kiharcolnia. De - nyomatékosította, vaskos ujjával a lányramutatva - nekünk befolyásunk van. Propaganda. Sajtószolgálat. Mindenki jósajtót akar. Ilyen az emberi természet. Vegyünk például egy olyan nőt, mintmaga. Betegyük egy laktanyába? Az rettenetes volna. A magához hasonlókviszik haza a háborút azokhoz, akiket szeretünk. Gyanítom, a maga erősségea háború emberi oldala. Nem olvastam a dolgait, de ezt gyanítom. Igazamvan?

- Hátborzongatóan igaza - helyeselt Barbara mosolyogva. - Maga élesszemű ember, ezredes.

A lány előre sejtette, milyen ízlése van az ezredesnek, ezért marhasültetrendelt burgonyával és zöldborsóval. Desszertnek süteményt és egyiptomidinnyét. Kávét és brandyt. A pincér az ezredes jelenlétének kijáró tisztelettelvitte be a brandyt.

Barbara észrevette, hogy Belton élénken figyeli, és töri a fejét, mifélejátékot játszik. Ormsbey már túl volt két martinin és az üveg bor javán, ámez mindössze némi pírt varázsolt az arcára. Hatalmas étvággyal evett, és

405

Barbara jókora adag brandyt töltött ki neki. A férfi szivart vett elő, ésudvariasan megkérdezte:

- Nem zavarja ez a rossz dohány, kedves hölgyem?- Egyáltalán nem. Az apám is szivarozik. Szeretem a szagát.- Á, remek. A jó étel szivar nélkül olyan, akár az élet nő nélkül,

elviselhető, de semmi esetre sem kielégítő. - Lecsípte a szivar végét, ésrágyújtott, mint egy olyan ember, aki megbékélt a világgal. - Úgy értesültem,egy San Franciscó-i lapba ír.

- Igen, a Chronicle-ba.- Jó lap. Jó lap. - Szippantott egyet a szivarjából. - Persze most, hogy

folyik az európai invázió, mi háttérbe szorultunk. Nincs túl sok jó sztorierre. De biztos vagyok benne, hogy találunk valamit, ami elszórakoztatja azolvasóit.

- Ami azt illeti, én már találtam - mondta Barbara. - Tegnap Szaúd-Arábiában voltam, egy Sharjah nevű helyen. Szeretnék mesélni róla... halehet. Nem akarom untatni.

- Untatni? Azt lesheti, kedvesem. Csak rajta.Barbara elmondta a Sharjahba tett utazásának és Adrian Polchek

közlegény dilemmájának történetét. Amikor befejezte, Ormsbey ezredesvagy egy percig hallgatott.

- Ismeri ezt a Polcheket? - kérdezte aztán.- Nem, nem ismerem.- Sose találkozott vele?- Sosem.- Akkor miért érdekli?- Csak azért, mert egy San Franciscó-i fiú és igazságtalanság érte. Azzal

töltöttem a délutánt, hoy megírjam a történetét. Remélem, az egyik ittenitávírász továbbítja. Szeretném azzal befejezni a cikkemet, hogy a vádatelejtették.

- Ismerem a Polchek-ügyet - mondta lassan Ormsbey. - Elindítottuk aleszerelését, ugye, Belton?

406

- Igen, uram, elindítottuk.- Tudja, rengeteg bajunk van a szaúdiakkal. Az elnök mindent elkövet

azért, hogy rendes és barátságos viszonyt tartson fenn Ibn Szauddal. Ezrendkívül fontos. A szaúdiak tudnak az esetről. A fenébe, nem az a kérdés,mi történt odalenn. Ez a kölyök benne van a pácban, és nekünk példát kellstatuálnunk.

- De, tudja - mondta Barbara szelíden -, ha én megírom ezt a cikket,amiből kiderül ez az elképesztő igazságtalanság, az címlapsztori lesz a SanFranciscó-i Chronicle-ban, és az ország minden lapja át fogja venni. Causecélébre lesz belőle. Az ég tudja, hová vezethet ez. És nagyon rossz fénytvetne az itteni propagandafőnökségre.

Ormsbey elgondolkodva szívta a szivarját. Barbara és Belton várt.Ormsbey megitta a brandyjét, és kitöltötte a következőt. Aztán Beltonhozfordult, és így szólt:

- Leonard, tűnjön el!- Uram?- Azt mondtam, tűnjön el. Kifelé. Hordja el magát. Négyszemközt

szeretnék beszélni Miss Lavette-tel.Belton habozott, majd sóhajtott, felállt, jó éjszakát kívánt Barbarának, és

kiment a szobából.- Miből gondolja, hogy tehetek valamit az ügyben, Barbara... nem bánja,

ha Barbarának hívom?- Egyáltalán nem. Azt hiszem, ezredes, magának van befolyása. Ha tudatja

a vezérkari segédtiszttel, hogy ebből istenverte botrány lesz, a kölyök alegrosszabb esetben is megússza feddéssel.

- És ez fontos magának?- Nagyon fontos.Ormsbey megitta a brandyt.- Tudja mit, Barbara, kössünk üzletet. Én leakasztom a kölyköt a horogról.

Maga pedig teszi a dolgát.- Mi a dolgom, ezredes?

407

- Leonard azt mondja, maga holnap elutazik innen. Valószínűleg soselátjuk többé egymást. Maga átkozottul vonzó nő, és én se vagyok alegrondább férfi a világon.

Elhallgatott, de Barbara várt.- Folytassa - mondta Barbara.- A fenébe, Barbara, muszáj megmagyaráznom? Nem vagyunk már

gyerekek, egyikünk se. Maga is ezen a földön él.Barbara elgondolkodva szemlélte.- Maga azt mondja, ezredes, hogy szeretne megbaszni, és ha én ebbe

belemegyek, maga elengedi a kölyköt.- Átkozottul nyersen fogalmaz. Én nem beszélek így egy nővel.- Ez dicséretes tapintat a maga részéről. Maga nős, ezredes?- Nézze, Barbara, tisztázzunk valamit. Mert maga olyan nőnek látszik, aki

tudja a dörgést. Azt kéri tőlem, tegyem kockára a bőrömet. Hát, valamitvalamiért, ahogy mondani szokták.

Barbara elmosolyodott.- Vagy szemet szemért, ahogy szintén mondani szokták. Mondok én

valamit, ezredes. Van egy ellenjavaslatom. Itt maradok még egy napig. Haholnap elejtik a Polchek elleni vádat, nem írok felettébb lebilincselő cikketarról, hogy az Egyesült Államok hadseregének ezredese üzletet ajánlottnekem, egy fiú életét cserébe azért, hogy lefeküdjem vele.

- Ezt meg se teheti!- Miért?- A lapja nem merné kinyomtatni.- Maga nem ismeri a Chronicle-t.- Az utolsó centjükig beperelem őket.- Azt biztosan nem tenné.- Miféle ócska szuka maga?- Efféle - bólintott Barbara. Brandyt töltött az ezredes poharába. - Igyon

még egyet. - A férfira mosolygott. - Ugyan már, Oswald, megpróbálta, és

408

veszített. Az ember nem tehet többet.A férfi a brandyt szopogatta, és elvigyorodott.- Az istenbe, kezdem kedvelni magát.- És a kölyök kiszabadul?- Mese nincs. Kezem-lábam töröm, hogy kiszabadítsam. Nos, nem adná

meg mégis a lehetőséget?Barbara a fejét rázta.- Nem megy. Egyszerűen nem megy. Ülünk itt és csevegünk, amíg elszívja

a szivart és megissza a brandyt... aztán elmegy.Fél óra múlva Barbara az ajtóhoz vezette a férfit, csókot nyomott

rózsaszín arcára, és nézte, amint bizonytalanul végigtántorog a folyosón.Másnap ejtették a Polchek közlegény ellen emelt vádat, és a következő napBarbara az első hazafelé tartó gépen elhagyta Kairót. Ormsbey ezredeskikísérte a reptérre, és a lány másodszor is csókot nyomott a rózsaszín arcra.

- Maga jó ember, Oswald - mondta a férfinak.- Ha egyszer Omaha felé jár...- Hogyne, ha egyszer Omaha felé járok. Június 6-án, úgy reggel hét óra tájt Adam Levy százados kiugrott a vízbe

egy PSZH-ból, amely a partraszállóhajó rövidítése volt, és elindult a partfelé. Először a jegesen hideg víz lepte meg; aztán majdnem elesett,miközben ezt mondta magának: „a francba, nehogy eless. Megfagysz."Nagyon félt, de a megfagyás lehetősége elterelte a gondolatait, és mivel úgyérezte, más dolga is van, mint a hideg vízben tántorogni, odaordított aszakaszparancsnokainak, hogy maradjanak a közelében. Futólag felmerültbenne, hogy ő maga se hallja a saját hangját, hogy hallaná akkor más? Senkisem figyelmeztette, hogy nem fogja hallani a tulajdon hangját. Ilyesmirőlsohasem tájékoztatták az embert. A zajnak nemcsak a partot elérő hajókmennydörgésszerű robaja volt az oka, hanem a hullámok zúgása és a szélüvöltése is. Különös betontömbök álltak ki a vízből. Ezekről sem tudta,hogy micsodák.

Látta, hogy valaki tőle jobbra elesik, és arra gondolt: biztosan elcsúszott.

409

Vagy ágyúznak a parton? Nem érzékelte az ágyútüzet, aztán arra az emberregondolt és azon tűnődött, vajon lelőtték-e és meghalt a vízben, mielőtt őkelérték a partot. Az a gondolat, hogy a hideg vízben leli halálát,megrémítette, bár tudta, semmivel sem lehet rosszabb annál, mint ha aszárazföldön éri a halál.

Vagy egy perc múlva már a parton volt, tocsogott a csipkés tajtékban, ésmegint a szakaszparancsnokainak kiabált. Adam a hadseregben megtanulta akáromkodás művészetét, és élt is vele. Ez a korai nélkülözés eredményevolt; anyja, Clair, gyermekkorát a kaliforniai partok fenyőerdőiből fátszállító hajókon töltötte, és már nagyon kicsi korában megtanult káromkodni,mint egy kocsis. Ebből az következett, hogy igazi fenevaddá vált, amikor agyermekei közönséges szavakat használtak; most pedig Adam, aki későnkezdte, ezt ordította:

- Califino, maga kibaszott másodosztályú tróger, hol a fenében van?- Itt, százados. - A füle mellől hallotta a hangot.Califino éppen mögötte volt.- Az isten szerelmére, hadnagy, hozza fel őket! - kiabálta Adam, és

arrafelé mutatott, ahol katonái a nedves homokra vetették magukat, s adagály hullámai nyaldosták őket. - Hozza fel őket! Prinsky! - Prinskyőrmester néhány lépésnyire tőle lapult. - Prinsky, hozza fel őket a partra!

A nagydarab, higgadt Califino lehúzta Adamet a homokra, és a füléhezhajolt.

- Ne ordítson úgy, százados. Elveszti a hangját. Kiszárad a torka.- Hol van Meyers? - Meyers hadnagy volt a másik szakaszparancsnoka.- Isten tudja. Nem látom.- Szóval fel kell őket hoznunk a partra.- Milyen messze?- Száz méterre. Ott összegyűlünk és beássuk magunkat. Maga megy

jobbra, én balra.Adam előregörnyedve elrohant balra, rugdosta az embereket.- Fel a partra! Száz métert!

410

Az első halott, akit látott, Oppenheim volt. A hátán feküdt, fején golyóütötte lyuk, és ostobán vigyorgott. Adam most értette meg igazán, hogytüzelnek rájuk, és ettől megdöbbent. Duggan őrmester odagurult, és arrafelémutatott, ahol kézifegyvertől származó golyók verték fel éppen a homokot.Adam lekupororodott.

- Ez a legmocskosabb hely a világon - mondta Duggannek. - Szarfészek.Gyerük, Duggan. Vigye föl az embereit. Oda fel, százméternyire.

Duggan kúszni kezdett, közben intett az osztagának.- Beékelődünk - mondta Adam izgatottan. - Érti? Beékelődünk. - Nem bírt

kúszni. Felszáguldott a parton, számolta a lépteit. A kézifegyverek golyóitölcséreket vertek mellette a homokba, ezért őrült szökellésbe kezdett,mintha gátfutóversenyen lett volna. Ennyi elég, gondolta, megfordult, ésmindkét karjával integetett. Legalább egy tucat embere rohant utána,egyiküket eltalálták, mire megpördült, akár egy búgócsiga; aztán Califinoodaért hozzá és lerántotta.

- Ez hülyeség volt! - mondta Califino. - Adam, ez hülyeség! Őrültség voltidejönni!

- Bassza meg! Itt beássuk magunkat.Az emberek, akik Adam után rohantak, most levetették magukat körülötte

a homokba, és kézzel, puskatussal ásni kezdtek.- Az isten verje meg, használják az ásókat!- Schwartznál van egy! - mondta valaki.Az emberek kúszva, mászva, lélekszakadva odaértek Adamhez, és

elkezdték beásni magukat. Egy homokdűne védte őket. A golyók mögöttükcsapódtak a homokba. Hat test hevert a tajtékzó víz és az állásuk között.Sípszó hatolt át a dübörgésen. Egy metsző hang orvosért kiáltott. Sötét,borús nap volt. Adam látta a vízen veszteglő nagy partraszállóhajókat. Hol akövetkező hullám? Hol az utánpótlás? Hol vannak a tankok? A parancs úgyszólt, hogy a tankok támogatják őket.

A főhadiszálláshoz tartozó Sisily hadnagy kúszott utánuk a homokban.Finomkodó, skatulyából kihúzott fiatalember volt. Califino és Adamegymásra vigyorgott, mire Adam ezt mondta magában: „Megőrültem, itt

411

fekszem csuromvizesen egy lyukban, és vigyorgok erre a tökfejre."- Azt hiszem, esik - mondta Califino.- A francba. Gyerünk, Sisily, úgy mászik, mint egy kibaszott giliszta. -

Sisily odakiabált nekik. Látták, hogy mozog a szája, de egy szót semhallottak. Sisily magállt. - A pokolba - mondta Adam. - Menjünk oda. -Odakúsztak Sisilyhez.

- Ha így marad - kiabálta a fülébe Adam, aki hirtelen megsajnálta Sisilyt-, ez a homokdűne véd bennünket.

- A gatyámba csináltam - mondta Sisily könnyekkel a szemében.- Az csak szar. Ne törődjön vele. Hol a parancsnoki állás? - kérdezte

Adam.- Kétszáz méterre. Az őrnagy tudni szeretné, mekkora a vesztesége.- Még nem ellenőriztem. Most próbálunk összegyűlni. Azt hiszem, nem

több tíz-tizenkettőnél.Sisily lehunyta a szemét, és a fejét rázta. Califino megérintette Adam

vállát, és a partra mutatott. További két hajó hozta az embereket, akikközvetlenül a vízvonal fölött lapultak.

- Ez nagy segítség - mondta Adam. - Ugyan már, hadnagy. Szóvalbeleszart a gatyájába. Az élet megy tovább. Mit akar az őrnagy?

Most hirtelen aknavetővel kezdtek lőni. Egy gránát vagy hét méterrelodébb robbant, és beszórta őket homokkal.

- Azt mondja - nyögte ki Sisily -, hogy odébb van egy két-három méteresmagaslat.

- Milyen messze?- Úgy gondolja, talán háromszáz méterre. Onnan tüzelnek. Azt mondja, föl

kell oda jutnunk, és el kell hallgattatnunk. Maguk vannak a legközelebb.- A francba, Sisily, menjen már! Az őrnagynak több esze van ennél! -

kiabálta Califino.- Megyek, beszélek az őrnaggyal - mondta Adam. - Ássák be magukat,

Califino, és nézze meg, talál-e valahol egészségügyieket. Gyerünk, Sisily.Mutassa az utat.

412

Az őrnagy, egy negyvenes évei közepén járó, megfontolt férfi legalábbolyan zavarban volt, mint Sisily.

- Tudtuk, hogy itt ez a magaslat - mondta Adamnek, miközben kiteregetettegy lucskosra ázott térképet abban a gödörben, melyet prancsnoki állásnakástak -, de nem vártunk onnan ellenállást.

- Őrnagy, mi van a tankokkal? Mi van a légi támogatással?Az őrnagy csüggedten az ólmos, szürke égre mutatott.- De hol a fenében vannak a tankok?Az őrnagy a fejét rázta.- És mi lesz azokkal az emberekkel odalenn? - kérdezte Adam a vízpartra

mutatva. - Ott maradnak?- Az a fegyverellátó század.- A francba! A kurva anyját a sok hülyének!- Nézze, Levy. Nem használhatunk gépfegyvert, és még a tankok se tudnak

feljutni arra a magaslatra. Magának kell fölmennie az embereivel megkézigránáttal.

- Miért nekünk? Az embereimnek nincs harctéri tapasztalatuk.- Mert maguk vannak ott.- És mi van azokkal a szemét disznókkal a csatahajókon? Miért nem

zúdítanak rá ágyútüzet? A rohadt ágyúikkal minden mást belőnek.- Nincs összeköttetésünk, nincs tűzvezetés. Most próbáljuk megteremteni.

De ha lesz is, nem látjuk az eredményt, míg fel nem jutunk arra a magaslatra.Adam visszakúszott, és beszámolt Califinónak.- Meyers meghalt - mondta Califino. - Mondtam Rondavichnak, hogy

vegye át a helyét. Larry Smith megvan. A szakaszával ott balra ásta bemagát.

- Teremtőm, ez nem lehet igaz - mondta Adam. - Több mint egy órája ittvagyunk ezen a tetves tengerparton, és semmi. Se tank, se repülő, senémetek. Csak a fiúk halnak meg. Maga hogy van?

- Mint Sisily. Össze fogom szarni magam.

413

- A kurva anyjukat a hülye disznóknak!- Megpróbáljuk? - kérdezte Califino.- Azt hiszem. Hősök leszünk. Hála istennek, az öcsém hajón szolgál!

Nekünk is ott kellene lennünk egy hajón, csak ülnénk a seggünkön huszonötcenti páncél mögött. Basszák meg. Hozza ide Smith-t, Rondavichot,Prinskyt, Judsont meg azt az új őrmestert, akit kaptunk, aki azt mondta, hogykézigránát-kiképző volt.

- Finellit?- Az az. Hé, Bennie - mondta az egyik katonának, aztán rákiabált: -

Bennie!- Hallom, százados.- Másszon fel oda, és próbálja megnézni azt a magaslatot, amiről

beszéltünk.Bennie felkúszott a homokdűnére, és nagyon óvatosan kidugta a fejét.- Ott van!- Milyen messze?- Talán négyszáz méterre.- Lát valamit... németeket, bármit?- Nem, uram.- Oké. Jöjjön vissza.Amikor Califino visszatért az többiekkel, Adam elismételte az őrnagy

utasításait.- Ez bűzlik - mondta Smith hadnagy.- Tudom. Bűzlik az egész. Azt hiszem, csak egy lehetőség van.

Szétszóródunk, és megrohamozzuk a magaslatot. De nézzük meg. Bennie aztmondja, hogy látni lehet.

Óvatosan Adam után kúsztak, aki csak egy pillantást vethetett oda; aztántüzet nyitott egy géppuska, és ők hanyatt-homlok visszatértek.

- Sík a terep - mondta Adam. - Futunk, mint az őrültek, és reméljük, nincsaláaknázva.

414

- Úgy ahogy van, hibás az egész - mondta Califino. -Minden szempontból.- Ha kúszunk, könnyű célpontot nyújtunk. De így, ha a magaslat alá érünk,

fedezve vagyunk.- Hogy jutunk fel oda?- Hogyhogy? - kérdezte Finelli. - Nem túl magas. Kézigránáttal meg

tudjuk tisztítani.- Talán.- Mi az, hogy talán?- Talán.- Miért nem várunk, amíg besötétedik? - kérdezte Smith.- Mondd meg a tetves csatahajóknak - mondta Califino.- Induljunk - mondta Adam. - Adják tovább. Pontosan tíz perc múlva

elindulunk. És szóródjunk szét. A magaslat alatt összegyűlünk.Tizenegy órakor bevették a magaslatot. Csak két német géppuska volt

rajta, de ez Adam századából huszonkét ember életébe került. Adamkimerülten feküdt a magaslat tetején, bámulta a zöld normandiai tájat, atakaros fasorokat, a távolban álló tanyákat. Ötven-hatvan méterre ágyúgolyórobbant.

- Ássuk be magunkat - mondta Califinónak. - Hány óra? Califino azórájára nézett.

- Tizenegy.- Istenem, csak lefeküdni és aludni szeretnék.Barbara gépe leszállt Benghaziban, hogy utasokat vegyen fel,

fölszálláskor valami baj volt a motorral, úgyhogy visszafordult, megintleszállt, és félreállították javítani. A lánynak két napot kellett várnia, amíghelyet kapott az egyik Kairóból érkező gépen. Nem tudott nyugodtan ülni -olyan kétségbeesetten akart már hazamenni -, ezért kölcsönvett egy dzsipetjárműtelepről, és kiment a Temetőbe. Már hónapok óta hallott erről adologról, amit Temetőnek neveztek. Amikor szak-Afrikában véget ért a harc,különösen a Benghazi körül dúló nagy csaták után, a hadsereg összegyűjtöttea roncsjárműveket, és azt a helyet nevezték Temetőnek, ahová szállították

415

őket. Néhány kilométerre volt Benghazitól, és az odavezető út egydombocskán végződött, mely vagy száz méterre emelkedett a sivatag szintjefölé.

Barbara kivezetett oda, ahol egy sziklás út végére ért, és leállította adzsipet. Ameddig a szem ellátott, a sivatagot mindenfelé roncsjárművekborították, tankok, teherautók, ágyúvontatók, önjáró lövegek, dzsipek,parancsnoki kocsik és félhernyótalpas vontatók, az emberi civilizáció,leleményesség és őrültség ezer és ezer produktuma. Mindaz, amit erről ahelyről hallott, elhomályosult a valóság mellett. Festményre kívánkozott. Ezaz elhagyatott, kopár sivatag néma, hangtalan magyarázatát adta atársadalomnak, a megőrült világnak.

Barbara legalább félóráig ült a dzsipben, hallgatta a csendet, figyelte,hogyan suhannak és keringenek a még mindig kiszáradt húsdarabokat keresőkeselyűk a fémtenger fölött; aztán visszahajtott Benghaziba.

Másnap elrepült Casablancába; aztán Casablancából egy nagy,négymotoros gépen az Azori-szigetekre; majd az Azori-szigetekrőlÚjfundlandra, ahol a gép leereszkedett, és nyár derekán két, két és félméteres hófal között ért földet. Barbara örömtől reszketve vette markába ahavat, és az arcára dörzsölte. A magas, sötét fenyők olyanok voltak, akár azáldás, a levegő édes, hideg, tiszta és csípős. Amikor a gép megint felszállt, alány szeme bepárásodott, és ezt mondta magában: „Micsoda egy érzelgősalak vagyok!" Öt és fél óra múlva a nagy C-54-es leereszkedett New YorkCity La Guardia nevű repülőterére.

Bill Halliday valamilyen módon, talán úgy, hogy felhívta a lány SanFranciscó-i lapját, megtudta, mikor érkezik a gép; kiment tehát a LaGuardiára Hildy Langgel, a reklámfőnökkel, hogy átsegítse a lányt a vámon,és egy hatalmas, bérelt fekete limuzin bevigye New Yorkba.

- Ezúttal, drága Barbara, ezúttal - esdekelt - ne szökjön el előlünk. Adjonnéhány napot.

Átmentek a Triborough hídon, és lefelé haladtak az East River Drive-on.Az út menti parkban nyári ruhás nők játszottak nevetgélő, rohangálógyermekeikkel, és senki sem nézett fel az égre. Hihetetlen és lehetetlen volt,és Barbara úgy érezte, hogy alig néhány órája még maga előtt látta az alvó

416

utcát Kalkuttában, figyelte Burmában a teherautókat, melyekre úgy dobáltákfel a halott katonák tetemeit, akár az ölfát, sétált Szaúd-Arábia izzó, fehérhomokján, vagy bámulta a Temetőt Benghaziban - és hogy mindez lehetetlen,kész téboly.

- Barbara.- Igen - mondta a lány lassan -, maradok egy darabig.Két hét lett belőle, így aztán Barbara elmulasztotta az alkalmat, amikor

apja San Franciscóban elnöki kitüntetést kapott. Valójában, amikor telefononbeszélt Dannel, a férfi elfelejtette megemlíteni, és a lány csak akkor tudtameg, amikor elolvasta a részleteket a New York Times-ban.

Bill Halliday minden tengerentúlról küldött jelentését félretette, ezértBarbara a két hét java részében ezeket nézte át, átírta és összekötő szöveggellátta el őket. A két hét során beszélt Dannel és anyjával, megtudta, hogyöccse, Joe, jól van, és Guamon állomásozik, és hogy Joshua Levy meghaltegy csendes-óceáni hadművelet során.

1944. július 20-án a Demokrata Párt kongresszusát Chicagóban tartották,

és Roosevelt elnök a pártpolitikusok nyomására megszabadult Henry A.Wallace alelnöktől, és a missouri Harry S. Truman szenátort választottatársául. Roosevelt úgy gondolta, hogy Trumannak minden alkalmat meg kellkapnia az országos szereplésre, ezért őt jelölte ki, hogy San Franciscóbamenjen, és átadja az elnöki kitüntetéseket a nyugati part hajóépítőinek. Míg ameghívott vendégek a Fairmont Hotel báltermében gyülekeztek, Truman éssegédei egy magánlakosztályban találkoztak a hajóépítőkkel, ahol - errőlLand admirális gondoskodott - remek whisky és igazi havannaszivar vártaőket.

Truman lelkesen rázott kezet Dannel, Dan viszont némi kétellyel szemlélteaz alacsony, szemüveges férfit.

- Ez hát Dan Lavette - mondta Truman. - Maga egy legenda, Dan. Nembánja, ha Dannek szólítom? Az emelvényen természetesen nem. Ajegyzeteimben az áll, hogy maga itt az egyik legjobb csapat játékmestere.Nem bánja a meghatározást? Színes, de megfelelő, azt hiszem.

- Nem vagyok játékmester - mondta Dan fagyosan. - Nem vagyok

417

futballista. Hajókat építek. Ez van.Land admirális félrevonta.- Mi a fenét művel? - suttogta.- Ki ez a kis senki, ez a Truman?- Lavette, esküszöm az Istenre, hogy nem hiszem el. Ez Harry Truman,

alelnökjelölt és átkozott jó szenátor.- Hónapok óta nem néztem bele az újságba - mondta Dan. - A Chronicle

elküldi nekem a lányom beszámolóit, csak azt olvasom. Mikor tartották azátkozott kongresszusukat? Miért nyüzsög Roosevelt?

- Maga a legkellemetlenebb alak, akivel valaha dolgom volt. Fel tudnáfüggeszteni a következő két órában a világgyűlöletét? Mindegy, örülök, hogyvan szmokingja. Ez fejlődés a farmerekhez képest, amiket hord.

- Nem az enyém. Kölcsönöztem. Mi a fenéért nem szerez nekem néhányolyan mérnököt, aki meg tudja különböztetni a seggét a könyökétől, ahelyetthogy ezekkel az idióta kitüntetésekkel nyaggat? Három napja maborotválkoztam először, és olyan kupiban hagytam ott a szigetet ezekkel amaga Victory hajóival, amilyen hónapok óta nem volt. Ma este még visszakell mennem.

- És ha nem megy? Akkor mi lesz? Az összes itteni hajógyár közül amagáéban vannak a legügyesebb mérnökök. Hagyja őket a maguk feje utánmenni. Nem dől össze a világ. Különben is, mit jelent ez magának? Utálja aháborút, utálja Rooseveltet, és fogalmam sincs, hogy nem utál-e engem is.Dan arcán mosoly suhant át.

- Ha utálom, admirális, ha nem, maga a legtökösebb fickó ebben abagázsban, és azt kívánom, bárcsak kinn lenne a Csendes-óceánon, hogyirányítsa ezt a dolgot.

Dan aznap este nem ment vissza Terminal Islandre. Az ünnepség véget ért,ő pedig ott állt a pódiumon, az asztal végénél, és némiképp feszengve éppenmegpróbálta levenni a kitüntetést, melyet a szmokingjára tűztek, amikorvalaki így szólt:

- Danny, ha veszteg maradsz, én leszedem.Felnézett, és Jeant látta maga előtt - három éve, May Ling halála óta

418

először találkozott vele. Az asszony nem sokat változott, s ötvennégy évétsem tagadta le. Hajába ősz csíkok vegyültek, de nem festette, hanem szoroskontyba fogta a tarkóján, s a ráncait sem próbálta leplezni. Szeme mégmindig nagyon kék volt, és alakja még mindig nagyon hasonlított az akkorialakjára, amikor a férfi először találkozott vele. Dan elismeréssel nyugtáztaaz egyszerű szürke ruhát, de hiszen sohasem kifogásolta Jean öltözködésistílusát.

- Hello, Jean - mondta halkan a férfi.Az asszony levette és feléje nyújtotta a kitüntetést. Dan észrevette, hogy

se gyűrűt, se másféle ékszert nem visel. Zsebébe gyömöszölte a kitüntetést,és megkérdezte az asszonyt, hogy kerül oda.

- Roger Lapham hívott meg. Ugye, emlékszel rá? Ő most a polgármester.Vagy nem tudtad?

- Kutya legyek, ha tudtam! Szóval ő a polgármester?- Nagyon csendesen csinálja. Az asztalunk a terem végében volt.- Most hol van?- Megkértem, hogy hagyjon itt. Nagyon szerettem volna találkozni veled.

Amikor May Ling halála után írtam neked és nem válaszoltál...- Semmilyen levélre nem tudtam válaszolni.- Azt hiszem, megértettem, úgyhogy vártam. De ennek már három éve.- Majdnem... igen. Nézd, Jean, nem bírtam megenni azt a moslékot, amit

itt ma este fölszolgáltak. Éhes vagyok. Hadd beszélek azokkal azemberekkel, akik arra várnak, hogy elmondják, ők mindig tudták, hogy DanLavette visszaküzdi magát, aztán, ha akarod, utána elmegyünk valahová enni.

- Nagyon örülnék, Danny.Félórába telt, míg Dan kiszabadult a régi barátoknak és ismerősöknek a

gyűrűjéből, akik az emelvényhez járultak és elmondták, hogy hiányzott nekik,hogy San Francisco nem a régi Dan Lavette nélkül, és gratuláltak az elnökikitüntetéshez. Jean egy asztalnál ült, kicsit távolabb, figyelte a magas, erősfelépítésű, ősz férfit, aki valaha a férje volt. Ha ő külsejére nézve nem sokatváltozott, Dan valóban nagyon más lett. Lefogyott; szikárabb, mint azelőtt,erős izomzatú válla csapott és esetlen a szmokingjában, arcán mély ráncok,

419

fekete szeme beesett a bozontos szemöldök alatt. Még mindig jóképű férfivolt, de olyannyira különbözött a nagydarab, fölényes, hetyke halásztól,akivel harmincöt évvel ezelőtt megismerkedett, hogy szinte lehetetlenneklátszott összefüggést találni a kettő között, és egyetlen személynek látni őket.Miközben figyelte, gondolatai minduntalan a hajdanvolt fiú felé kalandoztak,aki a Nob Hill-i Seldon-ház vacsoraasztalánál ült, készen arra, hogykövesse mozdulatait, óvatosan szemlélte az asztalon sorakozó kések, villákés kanalak seregét, oldalvást leste őt, ahogy addig soha senki, majd követtea példáját. De hát nagyon, nagyon régen volt az egész, a Seldon-ház már régátadta a helyét más Nob Hill-i házaknak, és a fiúból ez a mogorva,mosolytalan férfi lett, aki négy év alatt a világ egyik legnagyobbhajóépítőjévé nőtte ki magát.

Dan végzett a gratulálókkal, és odalépett hozzá. Az asszony felállt, a férfipedig belekarolt. A mozdulat nemes volt, akár egy ügyesen betört vádlólépte. Kisétáltak a hűvös, frissítő levegőjű éjszakába.

- Éhes vagy? - kérdezte a férfi.- Nem bírtam enni, Danny. Alig nyúltam az ételhez - válaszolta az

asszony, de nem tette hozzá, hogy nagyon megindító és nehéz estéje volt.- Van egy hely a Jones Streeten, odalenn, a dokkok közelében, egy Gino

nevű olasz hely.A név megpendített valamit az asszony emlékezetében. Régen, amikor

egyszer magándetektívet fogadott, hogy kövessék Dant, jelentették neki, hogya férfi Gino éttermében találkozik gyakorta May Linggel.

- Az jó lesz, Danny.- Taxi?- Ha nem bánod, inkább sétálnék. Nincs túl messze.- És lefelé kell menni, hála az égnek. Ezek a dombok minden évben

meredekebbek és lehetetlenebbek lesznek. Jóságos isten, emlékszel, hogyrohantam fel azelőtt?

- Emlékszem. Arra is, hogy én veled rohantam.Egy darabig csendben sétáltak. Ám a lejtőnek is megvannak a maga

csapdái, és amikor az asszony egyszer csak megbotlott, Dan megragadta a

420

karját és megtámogatta. Az asszony ebből bátorságot merített, és a férfibakarolt; az ujjai alatt duzzadó bicepsz erős volt és megnyugtató, és jó voltközel lenni hozzá, maga mellett tudni a férfit. Látták odalenn az öblöt,melyre éppen leszállt a köd, és a hajók komor kürtjét is hallották. Agyönyörű, szomorú, régi hangtól Dan torka összeszorult. Régóta száműzteéletéből az érzelmeket; most elöntötték és fojtogatták. Rekedt hangon mondtaJeannek, hogy még az este vissza kellett volna mennie Terminal Islandre.

- És vissza tudsz menni, Dan?- A pokolba vele.Gino megölelte. Gino megöregedett.- Hé, Danny, Danny, mio caro figlio, ezer éve, ezer éve.- Ez itt Jean - mondta Dan.Gino meghajolt, mondott valamit Dannek olaszul, aztán odavezette őket az

asztalukhoz.- Mit mondott? - kérdezte Jean.- Azt, hogy gyönyörű vagy.- Nem tudja, ki vagyok?- Nem, azt hiszem, nem.Dan linguinit rendelt olívaolajjal és fokhagymával, aztán borjúbordát

salátával. Jean is ugyanazt kérte. És egy üveg vörösbort. Gino kihozta abort, és töltött. Jean fölemelte a poharát.

- A háború végére, Danny. Mielőbb.- Igen. Mielőbb.Megitták a bort, és csendben ültek, nézték egymást. Végül Jean így szólt:- Borzasztóan hiányzik, ugye? Még nem jutottál túl rajta.- Hiányzik.- Egyedül élsz? - kérdezte Jean. Dan bólintott. - A westwoodi házban?- Nem. Eladtam.- Akkor hol?- A Terminal Islanden. Van egy szobám az iroda mellett. Ágy és

421

fürdőszoba. Más nem kell.- Jaj, ne.- Miért?- Danny, mihez kezdesz magaddal?- Építem az átkozott hajókat.- De nem élhetsz így. Ez nem elég.- Nekem elég. Reggel ötkor kelek. Az első műszak hatkor kezdődik. Saját

élelmiszerraktárunk van, úgyhogy az gondoskodik az élelmemről. Nyolcórára alig tudom nyitva tartani a szemem. Bekapcsolom a rádiót. Van egyállomás, ami komolyzenétjátszik. Átkozottul megkedveltem a barokkmuzsikát. Vagy félóráig hallgatom, aztán elalszom.

- És így élsz nap mint nap?- Valahogy így. Ha ezt életnek nevezed.- De miért? Danny, miért? Ennyire gyűlölöd őket?- Kiket?- A japcsikat.- Miért kellene gyűlölnöm őket?- Megölték a feleségedet.- Nem. Én nem így látom ezt, Jean. Ez a rohadt, beteg világ ölte meg May

Linget, ahol élünk, ahogy megölte Josh Le-vyt, Jaké gyerekét is, ahogymilliókat és milliókat megöl.

- Mark unokájára gondolsz?- Igen, meghalt a Csendes-óceánon. Nem tudtad? Az asszony a fejét rázta.- Micsoda szörnyűség! Milyen rettenetes!- Gyönyörű világot teremtettünk, ugye?Kihozták az ételt. Dan megkóstolta a linguinit, és elmosolyodott.- Elfelejtettem a jó étel ízét.- Jó téged mosolyogni látni.- Hm. - Elgondolkodva bámult az asszonyra. - Jean - kérdezte -,

422

végiggondoltad valaha a régi időkben, mit érzek irántad?- Megpróbáltam, Danny. Igen, megpróbáltam.A férfi bólintott, és tovább evett. Egy pillanat múlva Jean így szólt:- Danny.- Igen?- Ha nem gyűlölöd őket, miért csinálod? Miért áldozod az életed arra,

hogy hajókat építs?- Mert azt akarom, hogy vége legyen. Úgy látom, hogy csak egy módon

lehet véget vetni neki. . . a hajókkal. A hajók nélkül örökké tartana. Ha vanelegendő hajó, vége lesz. Senkit sem szeretek azok közül a disznók közül,akik a kormányokat vezetik. Ha Hitlert jobban megvetem, mint Sztálint, azcsak azért van, mert Sztálin segít véget vetni a dolognak, de nekemmindketten az emberiség söpredékét jelentik, és Rooseveltet meg Churchilltcsak néhány fokkal helyezem följebb náluk. Mindannyian ugyanazt a véresjátékot játsszák, és mindannyian osztoznak abban, hogy mocskos módon nemtörődnek az emberi élettel. Nem csinálok titkot az érzéseimből. Landadmirális tudja ezt. Kedvelem Jerry Landet. Kemény és becsületes fickó, őhozta össze ezt az egészet, és ha ez a háború véget ér, legalább akkora részelesz benne, mint akármelyik tábornoknak... és hát, ennyi. Evek óta nembeszéltem ilyen sokat.

- Sosem beszélgettünk még, Danny. Te is tudod. A sok év alatt sohasembeszélgettünk igazán. Barbara meg is kérdezte egyszer: „Megpróbáltálvalaha beszélni a papával?" Ezt kérdezte.

- Tegnapelőtt beszéltem vele - mondta Dan. - Hála istennek, jól van.- Elmondtad neki a kitüntetést?- Nem. Eljött volna. Még elintéznivalói vannak New Yorkban.- Nagyon büszke lett volna rád. Nagyon rendes lány.- Akkor valamit biztosan jól is csináltunk, Jean.- Egy-két dolgot - ismerte el Jean szomorúan. - Hol a fiad?- Joe-ra gondolsz?- Igen.

423

- A Csendes-óceánon. Guam szigetén.- Orvos, ugye?- Igen... - Dan arca kifejezéstelen volt.- Régi barátok vagyunk, Danny. Ne ragadjunk le a múltnál. Próbáljunk

meg a mánál maradni.- Jól van. Mesélj Tomról.- Parancsnok, tudod. John Whittier a társa, és a háború mindkettejüket

nagyon gazdag és nagyon fontos emberré tette. Nem mintha nem lettek volnaelég gazdagok előtte is, de ha az ember az egész világot akarja, mekkora azelegendő gazdagság?

- És Tom ezt akarja. . . az egész világot?- Többé-kevésbé. Azt tervezi, hogy a háború után jelölteti magát

képviselőnek. Azután szenátornak. Azután az elnöki székbe. Az elnököketcsinálni kell, mint megtudtam, nem lesznek csak úgy. Tom nagyonambiciózus. Bárcsak kicsit kedvesebb lenne. Nem mindent csináltunk jól.

- És a lány, akit elvett?- Kedvelem - mondta Jean. - Van benne valami nagyon jó és becsületes.- Jó házasság?- Nem, vacak házasság. De Tom nem engedi el a kislányt, ő pedig nem

elég erős ahhoz, hogy kitörjön.- Tudom. A Seldonok nem válnak.- Ezt nem kellett volna, Dan.- Nem, tényleg nem - ismerte el a férfi. - Sajnálom.- Képviselőjelöltek nem válnak - mondta Jean. - Szeretnél találkozni

vele?- Persze hogy szeretnék. A fiam. De az isten verje meg, Jean, mi tegyek?

Menjek el hozzá, hogy a képembe köpjön?- Nem hiszem, hogy ilyet tenne.- Nem mehetek el hozzá.- Ezt megértem.

424

- Egyikünk sem eszik, ugye? - kérdezte Dan. Csak a taxiban kérdezte megaz asszonyt, hol lakik.

- Nem tudod? Visszamentem a régi Russian Hill-i házba.- Hát persze. Emlékszem, Barbara mesélte, hogy galériává alakítottad át.- Ez volt az álmom, Danny. A San Franciscó-i Modern Művészetek

Múzeuma. Úgy volt, hogy a Russian Hillen kezdem, és egy pillanat alattNew Yorkkal versengünk majd. Aztán jött a háború. Itt lógok a levegőben.Ez egyfajta szórakozás, és legalább van valami tennivalóm. Kidolgoztattamegy építésszel néhány tervet, és kétmillió dollárért egy határozottangyönyörű épületet kaphatnánk. Hát, talán majd egyszer. Közben rendesenlátogatják a kiállítást, ezért a ház adómentes. Ez segít. Nem vagyok szegény,de nagyon gazdag sem, és egy vagyont költöttem festményekre. Ha már itttartunk, te hol alszol?

- Sehol. Úgy volt, hogy ma este visszamegyek.Már a háznál voltak. Dan kifizette a taxit. Különös volt, valóban nagyon

különös, hogy itt áll a ház előtt, melyet több mint harminc éve ő építtetettJeannek, és még különösebb, hogy vele tér vissza ide. Mozdulatlanul állt, ésnézte a bejáratot, Jean pedig őt figyelte.

- Bejössz? - kérdezte az asszony szelíden.A férfi nem válaszolt. Jean elővette a kulcsot, kinyitotta az ajtót és

villanyt gyújtott, mely fényárba borította a fehér falú kiállítótermeket. Dankövette az asszonyt a házba, megállt, kíváncsian körbetekintett.

- Nos? - Az asszony rámosolygott.- Még mindig semmit nem tudok kihámozni a festményekből, amiket

szeretsz, de átkozottul mutatós.- Henceghetek egy kicsit?- Miért ne?- Van Braque, Picasso és Kandinszkij - mondta az asszony a képekre

mutatva. - Paul Klee, John Martin, Miró, Delauney, Max Weber, MarsdenHartley...

Dan fölnevetett.

425

- Engem elvesztettél.Az asszony szembefordult vele, arcát hirtelen szomorúság felhőzte.- Ugye el, Danny? Elveszítettem az egyetlen férfit az életemben, aki

átkozottul jó volt. - Odalépett hozzá. - Danny, maradj velem ma éjszaka.Feküdj le velem. Szeretkezz velem. Könyörgök, Danny, ne mondj nemet.

A férfi habozott, aztán átölelte és megcsókolta az asszonyt. Jeanhozzásimult.

- Azt sem tudom, képes vagyok-e rá - mondta Dan. - May Ling halála ótanem voltam nő közelében.

- Nem számít. Csak végy a karodba. De ne menj el. - Az asszonyhangjában félelem csengett.

- Nem megyek el.Fölmentek az emeletre. Az asszony hálószobája nem változott, csak az az

életnagyságú akt tűnt el, melyet Gregory Pastore festett. Jean a szekrényhezlépett, köntöst vett elő, és átnyújtotta a férfinak.

- Megáll az ész - mondta Dan.- Igen, a tiéd. Azóta itt lóg.Amikor a férfi meztelenül az asszony mellé feküdt, mintha visszafordult

volna az idő, és apránként visszatért a vágy, az a különös, gyötrő vágy Jeanután, mely soha nem hagyta el, melyet May Ling mindig érzett, a zsarnokianuralkodó első szerelem, melyet össze lehetett törni, szét lehetett zúzni ésmeg lehetett csonkítani, de tökéletesen sohasem lehetett elpusztítani.Felhagyott a józan ésszel és a halott asszony iránti hűséggel, mely oly sokáignyomasztotta és uralkodott fölötte. Életre kelt. Több mint három éve nemvolt ilyen eleven. Ez a mellette fekvő gyönyörű, hosszú lábú test volt az őelső igazi szerelme. Ez nem kisebbítette May Ling értékeit. May Lingmeghalt. Megvált tőle. Imádta, csodálta, tisztelte May Linget. A menedékevolt, a tanítója, az anyja, a vigasza; de ez a mellette fekvő asszony az elsőigazi szerelem, aki benne lakozott, és soha nem távozott el tőle. A vérébenés a csontjaiban érezte, és voltak olyan időszakok, amikor olyan volt, akár apestis, de a pestis is hozzá tartozott; voltak olyan időszakok, amikor állatikegyetlenséggel gyűlölte, és tudta, hogy olyan időszakok is. voltak, amikor

426

az asszony gyűlölte őt; harcoltak egymással, megvágták, megsebeztékegymást, és bár a sebek sohasem gyógyultak be, a szerelem és a szenvedélymegmaradt.

Amikor befejezték és remegtek a kéj hevétől, melyet ifjúságuk idején sohanem tapasztaltak, csak feküdtek egymás mellett, és átölelték egymást a sötétcsendben. Érezték egymásban a félelmet, hogy ez az egész szertefoszlik,hogy olyan újrafelfedezés, mely nem élheti túl a pillanatot, hogy mindazok afalak, melyeket áttörtek, hirtelen megint közéjük állnak és elválasztják őket ajövőben, melyet egyikük sem tud felfogni. Telt az idő. Még mindig szorosölelésbe gabalyodva elaludtak, aztán Dan görcsösen, félálomban felébredt,és nem tudta, hol van. Jean felkapcsolta a lámpát, és a férfi, csak nézte,ahogy ott ül az ágyon meztelenül, melle még mindig kemény és gyönyörű, shosszú, dús haja a vállára omlik.

- Baj van, Danny? - kérdezte az asszony.- Nincs. Hány óra van?Az asszony az éjjeliszekrényen álló órára nézett.- Háromnegyed három. Az éjszaka közepe.- Nem vagy éhes?- Kétszer megpróbáltuk... s egyszer sem ettünk egy falatot sem. Szeretnéd

megint megpróbálni?- Mit tudsz ajánlani?- Rántottát, szalonnát, pirítóst, kávét.Az emeleti konyha asztalánál ültek, és megettek mindent, amit Jean

készített. Az étel remek volt, és Dan ráébredt, hogy a hosszú évek alatt,mióta megismerte, a hosszú évek alatt, amíg házasok voltak, Jean előszörfőzött neki. Aztán kávéztak és beszélgettek. Úgy beszélgettek, minthamindketten éreznék, hogy az őket elválasztó falak csak akkor nem épülnekfel megint, ha végre megismerik egymást. Dan May Lingről beszélt, Jeanpedig John Whittierről. Beszéltek a gyerekeikről, az együtt és az egymásnélkül töltött életükről; még akkor is kávéztak és beszélgettek, amikor eljötta hajnal.

- Tudod - mondta Dan -, csak az az átkozott kölcsönzött szmoking van

427

nálam, amit a vacsoránál viseltem.- Meddig tudsz maradni?- Egy-két napig. Aztán vissza kell mennem.- De visszajössz, Danny?- Visszajövök.- Jól van. Elmegyünk és veszünk néhány holmit. Veszünk egy olyan nagy,

vastag pulóvert, amit imádok. Engedd meg, hogy én válasszam ki. Aztánátöltözöl. Aztán elvihetsz valahová ebédelni. Aztán siklóval lemegyünk azEmbarcaderóra és sétálunk. Aztán visszahozhatsz ide, és ha nem érzed túlöregnek és fáradtnak magad, megint szeretkezhetünk.

- Menni fog. De mi lesz a galériával?- A pokolba vele. Bezárom. Bújjunk ágyba, míg ki nem nyitnak a boltok.Az ágyban összesimulva megint elaludtak.

428

HETEDIK RÉSZ

Otthon

429

1945 novemberének egyik napján Eloise Lavette a Russian Hill-igalériában várta, hogy Jean végezzen valami irodai munkával az emeleten,aztán elmenjenek ebédelni, amikor egy fiatalember lépett be és állt megbizonytalanul nézelődve az ajtóban. Először a festményeket bámultatiszteletteljes, de zavart arckifejezéssel, amit Eloise gyakran figyelt megazoknál, akik először látták Jean gyűjteményét. Aztán megpillantotta Eloise-t, és elmosolyodott. A lány viszonozta a mosolyt. A férfi ekkor odalépetthozzá, és megkérdezte, Mrs. Whittier a galériában van-e.

- Igen, itt van. Az emeleten. Néhány perc múlva lejön, ha meg akarjavárni.

- Maga itt dolgozik? - tudakolta a férfi.- Nem, nem igazán. A barátnője vagyok. Néha kisegítek, ha kell.Furcsa fiatalember volt. Élénk narancsszínű hajcsutak ült a fején, s

szeplős arcán forradás éktelenkedett, mely az állátói a hajáig húzódott. Aforradástól, gondolta a lány, különös az arca, de nem igazán csúnya; eléggébeleolvadt a szeplős bőrbe; kék szeme pedig éber, eleven, kerekre nyílt,csodálkozó. Magas volt és vékony, keze nagy, kézfejét pedig ugyanolyanszeplők borították, amilyenek az arcát pöttyözték. Amellett olyannyilvánvaló örömmel bámulta Eloise-t, hogy a lány érezte, elvörösödik, akáregy fruska.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte a lány.- Hát, nem hiszem. Nem. Megvárom Mrs. Whittiert, ha nem bánja.- Nem bánom.- Gondolom - mondta a férfi -, nincs itt más rajtam kívül.- Valóban nincs.- Hát, ez nyilvánvaló, azt hiszem. Nem beszélek mindig butaságokat. Arra

gondoltam, sok ember jár-e ide, hogy megnézze a festményeket.- Hétvégén elég szép számmal. És délutánonként is jönnek néhányan, főleg

főiskolások. Tudja, ez egy avantgárd műhely, San Franciscóban az embereknincsenek hozzászokva. Meg kell szerettetni velük a modern művészetet.

- Igazán? Igen, biztosan. Maga ért hozzá?- Egy kicsit. Rengeteget tanultam Mrs. Whittiertől.

430

- Például az ott - mondta a férfi. - Az olyan, mint két döglött halgyékényen, csak azt nem tudom biztosan, hogy halak-e. Halak?

Anélkül, hogy tiszteletlen lett volna, olyan nagyon mulatságos és olyanőszintén komoly volt, hogy Eloise-ból kitört a nevetés.

- Tudom - mondta a férfi. - Nagy ostobaságot mondtam.- Dehogyis. Ha annak látja, miért ne mondaná? Ami azt illeti, ez Paul

Klee, az egyik nagy modern mester festménye. Német expresszionista volt,eltekintve attól, hogy svájci. Mármint Svájcban született, de a festményei anémet expresszionista iskolához tartoznak. Absztrakt festő volt. Úgy értem,nem próbálta meg annak lefesteni a dolgokat, ahogy a legtöbben látják.Olyan mintákká alakította őket, melyeket szórakoztatónak és gyönyörködtetőnek talált.

A fiatalember áhítattal nézett a lányra, és bólintott, de ebben a pillanatbanfelbukkant Jean, és odament hozzájuk.

- Ez itt Mrs. Whittier - mondta Eloise. - A maga nevét nem tudom.- Nem, persze. Nem mondtam még. Bocsánat.- Nem kérdeztem - mondta Eloise.- Nem, ugye, nem kérdezte? Adam Levy a nevem.- Az enyém Eloise Lavette.- Ó, igen. Jó napot.A név ismerősen csengett. Aztán Jeannek eszébe villant, és így szólt:- Persze. Maga Mark Levy unokája. Nagyon örülök.A férfi megfogta a feléje nyújtott kezet, és bólintott.- Így van. Igen. Köszönöm.- Tudja, ismertem a nagyapját. De a szüleit nem ismerem.- Értem.- Mikor jött haza, Adam? - kérdezte Jean.- Két hete, de higgye el, szerencsém volt. Ott ragadhattam volna még egy

évig.- Örülök, hogy épen és egészségesen jött vissza... legalábbis

431

makkegészségesnek látszik.- Egészséges vagyok, igen, asszonyom.- És tehetek valamit magáért? Vagy csak úgy erre járt?- Nem. Dehogy. Barbara, a lánya javasolta, hogy látogassam meg. Azt

mondta, maga minden művészt ismer a városban.- Igen, majdnem.A férfi beletúrt a zakója zsebébe, és egy köteg fényképet vett elő.- Ezek a fényképek fivéremről, Joshuáról készültek - mondta, és

átnyújtotta őket Jeannek. - A Csendes-óceánon halt meg egy évvel ezelőtt.Jean bólintott.- Tudom. - Az asszony nem tudta, mit is mondhatna.- Hát, úgy gondoltam, jó lenne, ha készülne róla egy festmény, amit a

szüleimnek adhatnék. Biztosan nagyon örülnének. És Barbara azt mondta,maga talán ismer egy festőt, aki megfesti. Nem tudom, mennyibe kerül azilyesmi, de azt hiszem, megengedhetem magamnak. Tudja, az összegyűltzsold...

- Adam - mondta Jean -, nem bánja, ha Adamnek hívom?- Dehogy, egyáltalán nem.- Adam, épp ebédelni indulunk. Ha hajlandó csatlakozni hozzánk, akkor

beszélhetünk erről a dologról.- Ha megengedik, hogy mindkettőjüket meghívjam.- Természetesen, ha akarja.Az ebédnél Jean érdeklődéssel figyelte a férfit. De nem azért, mert

elbűvölő volt; elég elbűvölő férfit ismert már ahhoz, hogy ne hasson rátúlzottan a bű verő. De ebből az emberből áradt a naivitás, olyasféle nyílt,kisfiús őszinteség, mely egyszerűen gyönyörködtette. Különösen Eloise-zalviselkedett így. Jean sohasem látta ilyennek, a lány könnyedén csevegett,őszintén beszélgetett. Hány éves lehet Adam, tűnődött Jean. Huszonhárom,legfeljebb huszonnégy, gondolta, miközben megpróbálta felidézni, amit Danmondott róla. Százados vagy őrnagy? A normandiai partraszállás elsőhullámában harcolt, aztán átvezette századát egész Franciaországon

432

keresztül Németországba. És most ott ül velük az asztalnál, Eloisenyilvánvalóan megbabonázta, mert csüggött a lány minden szaván.Felfoghatatlan az egész. A gyerekek háborúba mentek. A gyerekekborzalmas, leírhatatlan dolgoknak voltak tanúi, a gyerekek meghaltak,megégtek és elpusztultak, aztán hazajöttek, és megint gyerekek lettek.

- De még nem beszéltünk a képről - mondta a férfi.- Nem, valóban nem. Térjünk rá - mondta Jean. - Na most, ami ezeknek a

fényképeknek az olajfestményre való másolását illeti, van néhány ember avárosban, aki ezt meg tudja csinálni, méghozzá elég hozzáértőén. Ez pusztánmásolás kérdése, de az ilyen másolatok rendszerint laposak és élettelenek,és nem hiszem, hogy sok örömet szerezne vele a szüleinek.

- Úgy gondolja, rossz ötlet?- Nem, Adam, egyáltalán nem. Arról van szó, hogy olyasvalakit

keressünk, aki ránéz ezekre a képekre, és esetleg mögéjük is lát, aki életettud lehelni a festménybe, aki olyasmit alkot, ami nem egyszerűen élettelenmásolat. Figyelmeztetnem kell, hogy egy ilyen festmény nem leszfényképszerű. Ha sikerül, elkapja ennek a kedves fiúnak a lelkét. Egyáltalánnem lesz pontosan olyan, mint ő, de jobb képet adhat róla minden pontosmásolatnál. De lehet, hogy nem. Tudja, akkor is ki kell fizetnie a művészt, hanem tetszik, amit fest.

- Értem.- Ha akarja, megpróbálok szerezni valakit.- Igen, kérem. Mennyibe fog kerülni?- Nem tudom. Megpróbálom ezer dollár alá szorítani... talán jóval

lejjebb, talán nem. Ki tudja fizetni?- Igen, igen.- Jól van. Beugorhatna a jövő héten... jövő szerdán. Tizenegy körül.

Kerítek valakit, akivel beszélhet, és talán néhány munkáját is megnézheti.- Persze. Ez nagyszerű. - A férfi Eloise-hoz fordult. - Maga is ott lesz?Eloise némán Jean felé fordult, mire Jean így szólt:- Vannak napok, amikor Eloise segít nekem, de nem jár rendszeresen a

galériába. Lehet, hogy ott lesz, lehet, hogy nem.

433

- Remélem, ott lesz. Nagyon remélem - mondta Adam.Az 1922 és 1935 között eltelt tizenöt évben a hajógyártás megsemmisült

Amerikában. Ebben az időszakban a világ legnagyobb ipari államában csakkét teherhajót építettek. A sólyák tönkrementek. Azok a vállalatok, melyek azalkatrészeket gyártották - az iránytűket, kormányokat, turbinákat,szócsöveket, csörlőket és azt az ezer egyéb műszert, amelyek egykereskedelmi hajó megépítéséhez kellenek -, vagy csődbe mentek, vagybezártak, vagy egy maroknyi munkást hírmondónak megtartva kapaszkodtakaz életbe. A hajógyári munkások ezrei, akik munkát találtak az I. világháborúévei alatt, most más állást kerestek, vagy beálltak a munkanélküliek sorába.Megöregedtek, s szaktudásuk már csak emlékkép volt. A hajógyárakkihaltak, és félszáz befejezetlen hajó indult pusztulásnak, rozsdásodott el ésesett darabokra.

Ez a helyzet 1936 júniusában változott meg, amikor a 74. kongresszusmegszavazta a kereskedelmi hajózásról szóló törvényt, és létrehozta azEgyesült Államok Hajózási Bizottságát, „hogy kifejlesszen és fenntartsonegy olyan kereskedelmi flottát, mely az Egyesült Államok vízi úton szállítottkivitelének és behozatalának jelentős részét lebonyolítja, a legjobbanfelszerelt, legbiztonságosabb és legalkalmasabb hajókon, melyeket amerikaipolgárok birtokolnak, működtetnek és építenek, melyek kiképzettlegénységgel vannak ellátva, és háború vagy országos vészhelyzet idejénhaditengerészeti és katonai segítséget nyújthatnak."

Miután a kongresszus létrehozta ezt a bizottságot és mandátumot adottneki, megnyugodott. Land admirális és a bizottság tagjai azonban egészenmásképp látták a dolgot. Szinte nem volt működőképes hajógyár, nem voltakhajóépítők és képzett szakmunkások - valójában alig volt valami; és nemsokkal ezután az európai háború azzal fenyegetett, hogy az EgyesültÁllamokra is kiterjed. E szélesebb problémán belül két speciális helyzetetkellett megoldani. Egyfelől ott volt Dan Lavette mint prototípus. Dan átvettegy csődbe ment hajógyárat, melytől tulajdonosa, a bank mindenképpenszabadulni igyekezett; és Dan ragaszkodott a gyárhoz, összekapart annyipénzt, hogy fizetni tudjon az embereknek. Ahhoz sem volt elég pénze, hogyakár csak gondolkodjék egy acélból készült hajó megépítésén, még kevésbéegy flottáén. Másfelől azok az emberek, akik nagy mennyiségű tőke fölött

434

rendelkeztek - a bankárok és nagyiparosok -, nos, ők túl óvatosak és bölcsekvoltak ahhoz, hogy a hajógyártásba fektessenek be. Az előző háborúutóhatásai még túlságosan érződtek. Ettől a szükségtől hajtva a HajózásiBizottság kénytelen volt finanszírozni a hajógyárak felépítését, valamintgarantálni a hajók árát és átvételét - és minden egyes hajó után prémiumotfizetett a hajóépítőknek.

Azzal, hogy 1945 végére a háború befejeződött, a Terminal Island-iLavette Hajógyárban a hajóépítés a végéhez közeledett. Dolgoztak ugyanmég öt hajón, két tankeren és három Victory típusú teherszállítón, devalójában véget ért a munka, és Dan Lavette a prémiumoknak köszönhetőenéletében másodszor is milliomos lett. Amióta tizenöt hónapja találkozottJeannel San Franciscóban, egyre többet volt távol a gyártól. Betanítottnéhány mérnököt, hogy végezzenek el mindent, amit el kell végezni. Joe mégnem tért vissza a Csendes-óceánról, de a leveleiből nyilvánvalóvá vált,hogy feleségül akarja venni Sallyt, és amint hazatér, Észak-Kaliforniábaköltözik.

Dannek a Terminal Island-i irodája melletti hálószobát kivéve nem voltlakása. Amikor San Franciscóban járt, Jeannél lakott a Russian Hill-iházban. Könnyed, kötetlen kapcsolatba kerültek. Sokszor találkoztakBarbarával, de nem volt tervük a jövőre vonatkozóan.

Első találkozásuk Barbarával aligha úgy esett, ahogy akármelyiküktervezte volna. Barbara megérkezett San Franciscó-ba, és egyenesen aRussian Hill-i házba ment. Kora reggel volt, és Jean, aki még köntöst viselt,a galériába vezette be. Miután üdvözölték egymást, Barbara közölte, hogyföl kell hívnia apját Los Angelesben.

- Nincs a Terminal Islanden - mondta Jean. - Itt van.- Itt? Úgy érted, ebben a házban?- Igen. Odafönn. Valószínűleg még alszik.- Ugy érted, itt lakik?- Időnként igen.Barbara némán bámult az anyjára. Aztán néhány pillanat múlva

megkérdezte:

435

- Mikor? Szóval...- Körülbelül tíz napja.- Ó.- Mást nem mondasz? - kérdezte Jean.- Nem tudom, mit mondhatnék.- Ez ésszerű - bólintott rá Jean. - Menjünk föl reggelizni. Megbeszéljük.Ám odafönt Barbara, aki több mint tizenöt éve először reggelizett együtt

apjával és anyjával, csak ennyit tudott mondani:- Olyan boldog vagyok, hogy itt lehetek... kettőtökkel.Dan végül kénytelen volt tudomásul venni, hogy meglehetősen gazdag

ember, hogy élete nem ért véget May Ling halálával, és hogy élvezi a pénzbirtoklását és elköltését. Egyszer régen azt mondta May Lingnek, hogyörökre felhagy ezzel a játékkal - melyre gyakran úgy gondolt, mint Nob Hill-i revolverharcra -, hogy nem küzd többé a dohányért, amelyet Amerikábansikernek neveznek, és hogy örökre kiszáll belőle. Most megint játszotta, mertegyedül ezt a játékot ismerte. Ötvenhat éves volt, egészséges és életerős.Abban az időben nem ismerték még Amerikában a „befutott" kifejezést, deha ismerik és Dannek szegezik, ő bizonyára megvetően visszautasítja. A„független" szót viszont használták, és ez jobban illett rá.

1945. december elején Dan, amikor megtuda, hogy Joe úton van hazafelé,és néhány nap múlva San Franciscóba érkezik, telefonált Jeannek, ésmegkérdezte, be tudja-e fogadni pár napra. Eufemizmus volt ez, ésmegkerülte a helyzet nyílt kimondását, de Jean elfogadta, és megnyugtatta,hogy örömmel látja.

Dan észak felé autózva beugrott Stephan Cassaláék San Mateó-i házába,és ott is maradt vacsorára. May Ling halála óta először látogatta megCassaláékat, és ők túláradó szeretettel és elérzékenyüléssel üdvözölték.Maria Cassala, aki már hatvannyolc éves volt, nem változott. Majdnemolyan rosszul beszélt angolul, mint amikor fél évszázaddal ezelőttmegérkezett Amerikába. Még mindig testes volt, kerek arca ránctalan, ésazóta is bokáig érő, fekete gyászruhát viselt a férje emlékére, aki tizenötévvel ezelőtt hunyt el. Megölelte Dant, és olaszul kiáltotta:

436

- Hogy teheted ezt velünk? Ki szerette nálunk jobban May Linget? Mikorkell a család, ha nem a bajban? Összetöröd a szívem. Mindig összetöröd aszívem. Stephan azt mondja, te vagy a leggazdagabb, legnagyobb hajóépítőAmerikában. Azt hiszed, érdekel? Azt hiszed, ez imponál nekem? Légybékében Istennel. Az imponál. Látogasd meg azokat, akik szeretnek. Azimponál. Tudod, hány gyertyát gyújtottam érted? Tudod, hány imát mondtam?

- Tudom, Maria, tudom - mondta a férfi megadóan.- Már olaszul is alig beszélsz. Mindent elfelejtesz. Ebben az országban a

gyerekek barbárok lesznek. Mit főzzek neked? Mondd meg.Vacsora után Dan és Stephan finom étellel és vörösborral eltelve Tony

Cassala régi dolgozószobájában, a tűz előtt telepedett le, amikor Danelégedetten körülnézett a szobában, és így szólt:

- Örülök, hogy meghagytátok olyannak, amilyen volt.- Szép szoba - mondta Stephan. - Teli emlékekkel.- Az egész ház ilyen. Jó, hogy ragaszkodtok hozzá.- Nem könnyű, Dan. Nagy ház ez, és az adók az egekig szöktek. Ötvenéves

vagyok és egy bankfiók igazgatója. Tudod, mennyit fizetnek nekem?Dan a fejét rázta.- Évi tízezret. És a fiú most főiskolás. Mindenemet jelzálog terheli.

Vannak időszakok... a fenébe, nem akarom rád zúdítani a problémámat.- Miért nem? - Dan elgondolkodva szemlélte Stephant. -Steve, van olyan

dolog a pénzvilágban, amihez nem értesz?- Kevés.- Volna kedved nálam dolgozni? Évi harmincezret fizetek kezdetnek.- És mit csináljak? Dan, ez egy aranybánya, de az égvilágon semmit se

értek a hajóépítéshez.- Annak vége, Steve. Egy év, kettő, talán három, és ebben az országban

csak tankereket fognak építeni. De nem én leszek az. Eladom a hajógyárat.Máris a kormányé a java, de a részem vagy egymilliót ér, és azt hiszem, vanrá vevő. Nem, torkig vagyok a hajóépítéssel. Vissza akarok térni a hajóküzemeltetéséhez. A fenébe is, az az igazi, abban van az izgalom és a pénz.

437

Nem mintha nem fütyülnék a pénzre, de hát igazodni kell ajátékszabályokhoz, nem?

- Az egyszer biztos.- Kerestem másfél milliót a hajógyártáson, és még egymilliót kapok a

gyárért. Már elővételi jogot szereztem egy tanker-re, és tudom, hol juthatokhozzá még kettőhöz, igen jutányos áron. Ez az ország most, hogy vége aháborúnak, úgy ki van éhezve az olajra, hogy minden tanker egy átkozottaranybánya lesz. Beszéltem Chris Noellel Hawaiiban, és ő kész beszállni azüzletbe. Én már húsz évvel ezelőtt is hittem a szigetekben, és most, hogy eztaz országot felvirágoztatta a vér, csak arra tudok gondolni, hogy Hawaiibólegy második Florida lesz. És ez olajat és még több olajat jelent. Megnéztema kikötői lehetőségeket Oaklandben, és azt hiszem, néhány héten belül irodátnyitok ott. Azt szeretném, ha valaki elvégezné nekem azt, amit Mark Levycsinált a régi időkben... irányítaná a vállalatot, könyvelne, felügyelne azegészre... és azt hiszem, ez az ember te vagy. A harmincezer csak a kezdet,és tíz százalékkal részesednél a vállalatból. Mit szólsz hozzá?

Stephan vagy egy percig nem válaszolt, csak ült és a lángokba bámult.Aztán Dan felé fordult és bólintott. Egy szót se bírt kinyögni.

- Akkor kezet rá.- Kösz, Danny - mondta végül.- Miért nem mégy hozzá? - kérdezte Barbara az anyjától.- Azt hiszem, nem eléggé érted - mondta Jean.- Megmagyarázhatnád. Nagylány vagyok már. - És amikor Jean hallgatott,

hozzátette: - Azt hiszem, jogom van tudni.- Miért?- Istenem, anya, mi értelme ennek? Az anyámnak már hónapok óta

viszonya van az apámmal. Együtt éltek...- Nem igazán. Van egy lakása Oaklandben.- Őszintén nem hiszek a fülemnek. Egyikőtöknek se hiszek. Mindkettőtöket

nagyon szeretlek. Nyilvánvalóan szeretitek egymást. Vagy ez csak kaland?- Barbara!

438

- Jól van, bocsáss meg. Ezt tényleg nem kellett volna mondanom. Úgygondolom, szeretitek egymást. Úgy gondolom, ő mindig szeretett téged. Eznem azt jelenti, hogy May Linget nem szerette. A férfiak és a nők közöttikapcsolatok sohasem ilyen egyszerűek...

- Hála az égnek, hogy elismered...- Akkor sem hallottam soha, hogy egy rossz szót mondott volna rád.

Tudom, hogy a múlton nem lehet túllépni. De a ti kettőtök múltja nagyonrégi. Amikor hallom, hogy az emberek Mrs. Whittiernek szólítanak,összerezzenek. Nevetséges. Legalább változtasd vissza a neved Lavette-re.

- És mit csináljak, drágám? Küldjek lapot minden ismerősömnek,melyben bejelentem, hogy Jean Whittier most már Jean Lavette? Miértelme? Dan meg én máris a pletykarovatban szereplünk...

- Anya, kit érdekel ez?- Például engem. Az ember nem hajíthatja el az élet szokásait, akár egy

régi kalapot.- De hiszen ti folytatjátok a játékot.- Bobby, drágám, próbálj megérteni. Az apád és én sohasem voltunk

boldogok, amíg házasságban éltünk. Már az elején teljességgel elromlott adolog. Most pontosan úgy jó, ahogy van. Nem követelünk egymástól semmit.Amikor együtt vagyunk, akkor tényleg együtt vagyunk. Vannak férfiak és nők,akiknek jót tesz a házasság. Nem vagyok biztos benne, hogy Dan meg énezek közé tartozunk.

Barbara Green Street-i házának kis viktoriánus nappalijában ültek, aholBarbara annak rendje s módja szerint teát szolgált fel anyjának. Barbara aSpode teáskészletet egy kis oaklandi használtcikkboltban találta, és nagylelkesedéssel vette meg. Aztán egy délutánt töltött a könyvtárban azzal, hogymindent elolvasott Josiah Spode-ról (1754-1827) és a porcelánról, ésamikor közölte Jeannel, hogy cikket ír a porcelánról a Woman's HomeCompanion című képeslapnak, anyja némi aggodalommal tekintett rá.

- Barbara - mondta -, mi a csuda ütött beléd? Nem mozdulsz ki itthonról.Nem randevúzol. Szüntelenül ezzel a kis házzal vacakolsz, és mostbeleveted magad a porcelánba... éppen a porcelánba.

439

- Bemásztam egy barlangba - mondta Barbara önelégülten. - Amikor márelég régen benn leszek, majd kimászom belőle.

- Harmincegy éves vagy, és nem mentél még férjhez. Egyedül élsz. Miértengedted el Mrs. Jonest?

- Nem engedtem el, anya. Elég öreg már, és a nővérével szeretne élni.Sam elég pénzt hagyott rá, hogy ne kelljen dolgoznia, nekem meg egyáltalánnincs szükségem cselédre ebben a házban. Napi egy óra elég rá. Azonkívülszeretek egyedül élni. Jobban megy a munka.

- Kérlek, keress egy rendes férfit, és menj hozzá - mondta Jean bánatosan;és ez a halk kérés vezetett oda, hogy Barbara azt javasolta, először anyjamenjen hozzá az apjához.

- Tudod - mondta Barbara -, mi, Lavette-ek nagyon kusza hálóbagabalyodtunk. A jövő hónapban Joseph Lavette elveszi Sally Levyt. Josepha féltestvérem és Dan fia. Eljössz az esküvőre?

- Meghívtak. Már küldtem ajándékot.- Azt hiszem, el kell jönnöd.- Nem tudom. Joe May Ling fia.- Szeretné, ha eljönnél. Beszéltünk róla. Jean felnevetett, és a fejét

csóválta.- Kuszább, bonyolultabb, mint képzelnéd. Ismered Adam Levyt.- Sally bátyja, igen.- Szerelmes Eloise-ba. Azt akarja, hogy hagyja ott Tomot, és menjen

hozzá.- Te jó ég! Mikor történt ez?- Tart már egy ideje. Akkor kezdődött, amikor eljött a galériába és

megkért, hogy keressek egy festőt, aki portrét készít a halott öccséről. Akkorismerkedtek meg. Tudod, Eloise heti kétszer-háromszor segített nekem. Ezszórakoztatta és célt adott az életének, amire isten bizony szüksége volt.Nagyon okos, és gyorsan tanul, és most művészettörténetet hallgat azegyetemen. Nos, a fiú újra meg újra visszajött. Igaz is, hány éves?

- Majdnem huszonnégy, azt hiszem.

440

- Őrnagyként fejezte be a háborút. Vannak ilyen fiatal őrnagyok?- Nem hiszem, hogy a kor számít, anya. Hogy érez iránta Eloise?- Eloise idősebb, talán négy évvel idősebb.- Anya, nem számít, hogy idősebb vagy fiatalabb. Hogy érez iránta?- Te hogy éreznél? Nyilván én vagyok az egyetlen, aki egy szikrányi

rokonszenvvel bánt vele életében, de én Tom anyja vagyok. Nem áltatommagam a fiammal kacsolatban, de ő a fiam. A szegény lány magánkívül van,és hogy szebb legyen a dolog, rendszeresen migrén gyötri. Ez az Adam Levymeg olyan, mint egy sovány zsidó manó, ha el tudsz képzelni ilyesmit.Tökéletesen elbűvölő, kedves, és imádja a lányt.

- Anya, Adam csak félzsidó, ami nem számít, nem látom manónak, és azemberi történelem legocsmányabb háborúját küzdötte végig. EzüstCsillaggal tüntették ki a harcban tanúsított rendkívüli bátorságáért éselszántságáért, és nagyon súlyosan megsebesült.

- Bobby, ne oktass ki - könyörgött Jean. - Egészen civilizált ember lettem.- Még mindig nem mondtad meg, hogyan érez Eloise.- Hogy érezhetné? Van egy kedves, elbűvölő férfi, aki nem vágyik többre,

mint hogy hű rabszolgája legyen, ő meg egy olyan férfi felesége, aki héthónapja nem szeretkezett vele. Külön szobában laknak, Bobby. És hidd elnekem, ha a bátyád hét hónapja nem aludt a feleségével, akkor isten a tanúm,valaki mással alszik.

- Akkor miért nem hagyja ott?- Drága Bobbym, te szabad nő vagy. Eloise egy riadt kis nyúl. Retteg

Tómtól, retteg a dühkitöréseitől, retteg attól, hogy elveszik tőle a gyermekét,és retteg a migrénes fejfájástól.

- Nem veheti el tőle a gyereket. Anya, Tom nem szörnyeteg. Nem egy SirGalahad, de mindig rendes volt.

- Veled meg velem. Mi nem találkozunk vele túl gyakran, nem mentünkhozzá feleségül, és sosem kértünk tőle pénzt. Ez három komoly feltétele arendességnek. És ennek az Adam Levynek egy vasa sincs.

- Levyék nem gazdagok, de nem is szegények. Az övék az egyik legjobbborgazdaság a Napa Valleyben, és ez a fiú csak bort akar termelni. De ugye

441

nem a pénz tartja otthon Eloise-t?- Dehogy. A körülmények összjátéka.- Azt hiszem, segítened kellene neki - közölte Barbara.- Megpróbálok.- Úgy értem, abban, hogy otthagyja Tomot.- Nem hiszem, hogy ebben valaki segíteni tud. Barbara némi bűntudattal

eszmélt rá, hogy többé-kevésbé elhanyagolta sógornőjét, ezért még aznapdélután telefonált neki, és meghívta ebédelni. Barbarának a ház, melyotthona és menedéke volt, komoly szenvedélyévé vált. Tudta, ez azért van,mert éveket töltött külföldön, és azt is tudta, hogy ez bizonyos értelembenmenekülés a valóság elől. Ahogy ő mondta, barlang, menedék, ám az igazibarlang ő maga volt. Visszahúzódott önmagába. Az írás csak az ő jelenlététkövetelte meg. Nem találkozott senkivel, aki különösebben érdekelte volna.A vele egykorú lány ismerősei már valamennyien férjhez mentek ésgyerekeket szültek. Ő a harminckettedik évében járt, és egy harminckét évesnőnek csak az elvált férfiak és az agglegénynek nevezett egyedi példányokmaradnak, akik a neurózis számos fajtájától szenvednek. Hallotta, hogy egyvonzó egyedülálló nőre, aki csak néhány évvel volt idősebb nála, valaki aztmondta, hogy „vén banya", és ettől a kifejezéstől meghűlt benne a vér.Legalább valami konstruktív tevékenységet folytatott - az írás mellett -, ésminél több időt fordított a Lavette Alapítványra, annál inkább rájött, hogyabban a türelmetlen és lázadó pillanatában valóban valami nagyon fontosathozott létre. Leányanyáknak alapítottak otthont. Klinikát nyitottak SanDiegóban, amely a mexikóiakról gondoskodott, valamint tizenhét orvosi ésmás ösztöndíjat osztottak szét. Anyagi hozzájárulást nyújtottak azindiánokkal foglalkozó kutatáshoz, és további segélyeket adtak azantibiotikumok, a tüdőgyulladás, a vérszegénység és a rák kutatására. Nehézkezdet volt, de Barbara szemében csodálatosan meggyőző eredményekkel.

Közben sikeresen boldogult szabadúszóként, az írással szépen keresettahhoz, hogy fenntartsa magát és a házat. Imádta a háztartást. Egy tucatszakácskönyvet vásárolt, sajnálta, hogy párizsi évei alatt nem érdekelte aCordon Bleu, kellemesnek és izgalmasnak találta, hogy a vendégeknek olyanebédet vagy vacsorát adhat, melyet ő főzött és szolgál fel. Ma Eloise-nak

442

bundáskenyeret és spenótot készített, süteményt sütött, és az apró ebédlőbenétkeztek, amelynek ablakából egyenesen a kikötőre nyílt kilátás.

Eloise megcsodálta a házat.- Olyan kicsi, barátságos és gyönyörű - mondta. - Mi egy hodályban

lakunk. Milyen boldog volnék egy ilyen házban! És kitűnő az étel. Nekemkész csoda, ha valaki főz valamit, aminek az íze is jó. Úgy értem, főzni, azegy dolog, de hogy ilyen pompás íze legyen. . . És persze süteményt sütni...hát, én még rántottát se tudok rendesen sütni.

- Ez nem igazi sütemény. Az ember megveszi a hozzá való keveréket.Szinte csalás.

- Te nem tudnál csalni - mondta Eloise komolyan. - Fogalmad sincs,Barbara, mennyire csodáltalak mindig. Mind a két könyvedet olvastam, ésegyszerűen gyönyörűek voltak, különösen, amelyik a háborúról szólt. Hogyhogy tud egy nő mindezeken keresztülmenni, ilyen szörnyű dolgokat átélni,és közben olyan egyszerű és kedves maradni, mint te, azt nem tudom.

Barbarát hatalmába kerítette a bűntudat. Az, hogy ennyire csodálja ésdicséri valaki, akit eddig üresfejű babának tartott, megszégyenítő volt, ésegy pillanatig rettenetesen utálta magát. Azonban nem szalaszthatta el azalkalmat, mert nagyon határozott céllal hívta meg Eloise-t.

- A barátod, Adam Levy - mondta - sokkal több mindenen ment keresztül,mint én, és ő, azt hiszem, nagyon rendes és kedves ember.

Eloise szó nélkül nézett rá. Barbara megértette, miért rajong érte Adam. Alány teljesen kiszolgáltatott volt. A szőke fürtök, a csecsemőkék szem, abarackszínű bőr, a nyitottság... „Gyermek - mondta magában Barbara. - Nemvisel álarcot. Tényleg olyan, amilyennek látszik... és egy barrakudához mentfeleségül."

- Te tudsz róla? - suttogta Eloise.- Anyám elmondta, hogy Adam szerelmes beléd - mondta Barbara

kereken.- Nem lett volna szabad elmondania.- Miért? Ha egy rendes ember szeret, az jó dolog.- Miközben az ember férjnél van? Én a bátyádhoz mentem feleségül,

443

Barbara.- Az nem számít. Ha erről beszélünk, drágám, el kell felejtened, hogy Tom

a bátyám. Vagy talán nem akarsz beszélni róla?- Barbara, ha nem beszélhetek valakivel, beleőrülök. Olyan boldogtalan

vagyok. Azt hiszem, eddig is boldogtalan voltam, de az más volt.Hozzámentem Tomhoz, és sosem akartam ezen változtatni. Az apám és azanyám sohasem volt boldog. Gyakran éreztem, hogy gyűlölik egymást, deegyütt maradtak, nem váltak el, és én elfogadtam a helyzetemet. Én nem eztakartam. Csak megtörtént. És soha senki nem bánt velem úgy, mint Adam.Mellette úgy érzem, hogy érek valamit, hogy fontos vagyok. Szóhoz jutok, ésmeghallgatja, amit mondok. Ragaszkodik hozzá, hogy művészettörténetethallgassak az egyetemen, és Tom ezért nagyon dühös volt rám, de egyszerűennem tudom, miért. És Adam soha semmit nem kér tőlem. Egyszer semfeküdtünk még le. De olyan bűnösnek és boldogtalannak érzem magam... -Némán rázta a fejét. - Mit tegyek?

- Tom tud róla?- Nem hiszem. Csak akkor észleli, hogy valami nincs rendjén, amikor

fejfájásom van, és olyankor mérges rám. Azóta van külön szobánk, hogybeköltöztünk a Pacific Heights-i házba.

- Mit érzel Adam iránt?- Nem tudom. Mielőtt összeházasodtunk, nagyon szerelmes voltam Tomba,

és úgy gondoltam, hogy ő a legjóképűbb férfi a világon, de sohasemkedveltem igazán. Érted?

Barbara bólintott.- Aztán kiszerettem belőle. Olyan szörnyen érzem magam, hogy mindezt

elmondom neked.- De azt még nem mondtad, mit érzel Adam iránt.- Nem tudom. Csak rá gondolok. Olyan nagyon szeretem, és olyan jó vele.

Valahányszor bemegyek a galériába, csak azt kívánom, jöjjön ő is. Amikorbejön, elvisz ebédelni. Jean nagyon rendes ebben az ügyben, de én egyszerreérzem magamjói és nyomorultul. Csak ilyenkor találkozom vele, illetve egydélután elmentünk a Japánkertbe. . . - Elhallgatott. - Barbara, azt akarja,

444

hogy hagyjam el Tomot. Megkért, hogy menjek hozzá feleségül.- El akarod hagyni Tomot?- Hogy hagyhatnám?- Tom nem veszi el tőled Freddie-t. Nem veheti.- Barbara - mondta a lány halkan -, azt hiszem, valamit nem értesz. Tom

Lavette és John Whittier a két leghatalmasabb ember a városban. Mindentmegtehetnek, amit akarnak.

Tom a legtöbb estéjét nem töltötte otthon. Mióta a haditengerészettőlleszerelték, fokozatosan egyre nagyobb szerepet vállalt Whittiervállalatánál, melynek nevét Great Cal Shippingre változtatták. Óriásiszállítási érdekeltségeik és a Seldon Bankhoz fűződő kapcsolataik mellettövék volt a nyugati parti légitársaság is, melyet Dan Lavette indított beévekkel azelőtt; és Tom, bár még egyenruhát viselt, elutazott Washingtonba,ahol több nyugati államra is koncessziót kapott. Estéit - azokat az alkalmakatkivéve, amikor szüksége volt egy vonzó feleségre - üzleti vacsorákon vagy aklubjában töltötte. Nem érezte szükségét, hogy felvilágosítsa Eloise-t,hogyan zajlanak ezek a vacsorák, de az asszony se nagyon kérdezősködött.Belenyugodott, hogy estéit egyedül tölti, olvas vagy zenét hallgat - esetlegidőnként találkozik Jeannel és Dannel.

Danben olyan apára lelt, amilyen sohasem jutott osztályrészéül, ennek anagy, erős férfinak a jelenlétében úgy érezte, része van abban a védelembenés biztonságban, amelyre olyan elkeseredetten vágyott. Dant ugyanakkortökéletesen elbűvölte Eloise, mintha valami különös jó szerencse életüknekebben a pillanatában újabb gyermekkel ajándékozta volna meg őket. Danráadásul hirtelen ráébredt, hogy nagyapa, és Freddie-t elhalmozta mindamaszeretettel és figyelemmel, amelyben tulajdon gyermekeit nem részesíthette -legalábbis amíg Tom rá nem jött és rá nem förmedt Eloise-ra:

- Ebből elég! Nem akarom a fiam társaságában látni azt az embert!- Tom, ő az apád.- Tizenhat éve nem találkoztam és nem beszéltem vele. Annyira az apám,

amennyire a tiéd.- De akkor is Freddie nagyapja.

445

- Fütyülök rá. Ide hallgass. Ennek vége. Jól tudom, hogy az anyámmal él,és úgy gondolom, olcsó és undorító ez az egész. Nem akarom, hogy a fiamatlátogassa.

Amikor Eloise ezt elmondta Jeannek, Jean nagyon higgadtan viselkedett.- Beszélek Tommal - nyugtatta meg Eloise-t. - Egyelőre tedd, amit mond.Freddie négyéves volt, nagyon nyugodt és különösen értelmes kisfiú.

Mivel Eloise olyan gyakran volt egyedül esténként, rákapott, hogy koránevett a fiával. E vacsorák során megbeszélték a nap eseményeit - hogykirándultak az állatkertbe és a Fisherman's Wharfra, hogy utaztak a siklón,hogy megvizsgálták a titokzatos kábelházat, amelyben a vastag drótkötél anagy csörlőn tekeredett, hogy elmentek a galériába és meglátogatták Jeannagymamát, hogy átmentek a Golden Gate hídon - vagy mindazt, amibearanyozta a délutánt.

Eloise elég érzékeny volt ahhoz, hogy felismerje, azért fordul a kisfiúfelé, mert máshoz nem fordulhat, és azt is megértette, milyen veszéllyel jár,hogy a négyéves gyermeket életének fókuszába helyezi. Adam felhívta erre afigyelmét, amikor feleségül kérte.

- Nem szentelheted az egész életedet egy kisfiúnak. Édes, kedves Eloise,tönkreteszed magad. . . és végül tönkreteszed a gyereket is...

- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezte a lány.- Mert igaz, és meg kell mondanom. Nem gondolod, hogy a fiú rájön, hogy

megérti: csak érte élsz? Micsoda terhet raksz arra a szegény gyerekre, ésmicsoda életet élsz, annak a disznó alaknak a felesége vagy, és úgy teszel,mintha a fiad helyettesíthetné mindazt az örömöt és jóságot, amit az életadhat neked! Kedves, csodálatos nő vagy, és én szeretlek. Azt hiszem, márakkor szerettelek, amikor a galériában megpillantottalak. Én nem vagyokvalami nagy szám, de szerelmet és gondoskodást tudok adni neked, a fiúnakapja lehetek. Hát ez semmit sem jelent neked?

A Barbarával folytatott beszélgetése utáni napon Eloise végül belátta,hogy ez jelent neki mindent. A vacsoráig, melyet Freddie-vel költ el, még félóra volt hátra. A gyermek lent játszott a kertben, Tom elmenni készülődött.Eloise remegve belépett a férfi szobájába, és így szólt:

- Tom, beszélnem kell veled.

446

- Rajta - mondta a férfi. A tükör előtt állt, éppen a gallért hajtotta le anyakkendőre, és jó hangulatban volt.

- Szeretnék elválni - mondta Eloise halkan.A férfi lehajtotta a gallért, és szembefordult vele.- Mit szeretnél?- Elválni. Elegem van. Ez így nem mehet tovább.- Mi a fene nem mehet tovább, te buta liba? - kérdezte a férfi, és a

szekrény felé fordult, amelyben a zakója függött. Amikor az asszony elébeállt, olyan erővel lökte félre, hogy Eloise megbotlott és az ágyra zuhant.Miközben Tom leakasztotta a zakót, az asszonyhoz fordult. - Megőrültél,hogy így besétálsz ide és közlöd, hogy válni akarsz? - Fölvette a zakót.

Eloise fölállt. A feje lüktetni kezdett. Mindjárt rátör a fájdalomhullám,mely a világ semmilyen fájdalmához nem fogható. A figyelmeztetés, a tudat,hogy a fájdalom közeledik, hogy nem lehet megállítani, hogy halad a magaborzasztó, émelyítő útján, olyan rettegéssel töltötte el, mely felülmúlta aférjétől való rettegését, és ráüvöltött:

- Nagyon komolyan beszélek! Nem élek veled tovább! Nem én!- Csak a halál választ el bennünket. így szól az írás, kicsim. - Azzal a férfi

kisétált a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót.Barbara déli fél egykor a konyhában ült, szendvicset evett, egy csésze

kávét szürcsölt, s közben kefelevonatot javított. Ezt a tevékenységet szívbőlutálta, mert mindig arra emlékeztette, hogy főiskolai tanulmányainakbefejezése talán némi hasznára lett volna; és amikor megszólalt a csengő,örült, hogy félbe kell szakítania. Nem várt senkit, és bizonytalanul azontűnődött, az a napja van-e a hónapnak, amikor a gáz- és villanyórátleolvassák. Ajtót nyitott, és üres tekintettel bámult a férfira, aki ott állt.Nagydarab férfi volt, barna tweedöltönyt viselt, arcát vörösesbarnára égettea nap, szeme halványkék. Csak állt az ajtóban, szótlanul méregette a lányt, őpedig állt vele szemben, visszabámult, és hosszú, hosszú ideig egyikük semszólalt meg. Aztán Barbara, aki nem tudott magából a suttogásnál erősebbhangot kipréselni, így szólt:

- Gyere be, kérlek.

447

A férfi belépett a házba, becsukta maga mögött az ajtót, és kezét nagyonóvatosan a lány felé nyújtotta. Barbara megfogta.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte a férfi bizonytalanul.Barbara bólintott.A férfi lehajolt és arcon csókolta. Ekkor a lány hirtelen elfordult, bement

a nappaliba, egy székbe rogyott, és arcát a kezébe temetve sírva fakadt. Aférfi követte, sután állt és nézte.

- Van zsebkendőd? - kérdezte a lány.A férfi elővette és odanyújtotta a zsebkendőt, amivel Barbara megtörölte

az arcát.- Évek óta nem sírtam - motyogta. - Azelőtt minden szóra elsírtam magam.- Férjhez mentél? - kérdezte a férfi.A lány csak bámult rá.- Hát, meg kellett kérdeznem. A telefonkönyvből néztem ki a címed. B.

Lavette, ebből rájöttem, hogy ez biztosan Barbara Lavette. Hiszen híres íróvagy, úgyhogy használhatod a lánynevedet.

- Nem vagyok híres író. Csak író.A férfi komolyan bólintott.- Férjhez mentél?- Nem. Miért kérdezed már megint? Ha érdekelt volna, hogy férjhez

mentem-e, megkérdezhetted volna levélben. Talán tudathattad volna, hogyélsz-e vagy halsz. Írtam levelet.

- Évekkel ezelőtt.- Írtam több levelet is, de nem adtam postára. Úgy gondoltam, férjhez

mentél.- Miért?A férfi a fejét rázta.- Gyönyörű nő vagy. Miért ne mentél volna férjhez?- Azt hittem, meghaltál. Nem mentem férjhez.- Nem haltam meg. Hála istennek, hogy nem mentél férjhez.

448

- Én is köszönjem meg istennek, hogy nem haltál meg? Bernié, ülj le, ésbeszéljünk értelmesen. - Felállt, és megragadta a férfi karját. - Igazi vagy,megfogható, megvan mind a két kezed és lábad, amiért hálát adok istennek.Ügy örülök, hogy látlak. Olyan nagyon akartalak látni.

- Akartál? Őszintén?- Igen, őszintén. Megváltoztál.- Hat év telt el.- Majdnem hét.- Kié ez a ház?- Az enyém. Sam Goldberg halála után vettem. Az övé volt. Ismerted?- Sam Goldberget, az ügyvédet? Igen. Azt mondod, meghalt?- Évekkel ezelőtt. - A lány a fejét rázta. - Nem is tudom, hol kezdjem. Hét

éve találkoztunk utoljára. . . tíz éve mentél el San Franciscóból.Végigbolyongtam Észak-Afrikát, Indiát, Burmát, és utánad érdeklődtem.Egyvalakit találtam, aki ismert, egy amerikai riportert.

- Mi a csudát kerestél Észak-Afrikában?- Tudósítottam.Mindketten egyszerre kezdtek el beszélni, aztán elhallgattak, és elnevették

magukat.- Tényleg írtál? - kérdezte a lány.- Megőriztem a leveleket. Bennük van az egész történetem.- És most?- Hát, leszereltek a rohadt brit hadseregből, hála istennek. Dél-Angliában,

öt napja.- És nem mentél vissza Palesztinába?- Még nem. Vissza kellett jönnöm ide. Először téged kellett látnom.- Jaj, ne. Ez nem lehet igaz.- Pedig igaz. A fenébe is, Barbara, mondd, hogy Cohen, menj utadra. Egy

porcikádra se vágyom. Tudomásul veszem és elmegyek. De a szádbólakarom hallani.

449

- Ezért utaztál hatezer mérföldet?- Hát, főleg. Itt születtem és itt nevelkedtem. Ez a hazám, ugye? Az embert

szörnyű honvágy fogja el, látni akarja, honnan indult, érezni akar valamit,amit már rég nem érzett. Nem kell most rögtön megmondanod.

- Mit?- Azt, hogy Cohen, menj utadra. Először ebédeljünk.- Készítsek valamit?- Nem, menjünk el. Hacsak nincs jobb dolgod.- Nincs jobb dolgom.- Akkor sétáljunk. Magamba akarom szívni a város és az öböl szagát. -

Hátralépett, hogy megnézze a lányt, és így szólt: - Amikor ajtót nyitottál,mintha egy emlékképet láttam volna. Most már valóságos vagy.Csodálatosan nézel ki. Gyönyörű vagy.

A lány kétségbeesetten rázta a fejét. Régi gyapjúszoknyát viselt, barnapapucscipőt, blúzt és kardigánt.

- Hadd öltözzem át. Még ki se rúzsoztam magam.- Nem, nem, jó így, ahogy vagy. Nincs szükséged rúzsra. Jóságos isten,

sohasem nézel tükörbe?- Túl sokat is.- Várj egy percet - mondta a férfi riadtan -, jársz valakivel, van valakid?- Nem, nincs senkim.- De miért? Mindenki megőrült ebben az átkozott városban?- Csak én. A többiek elég épelméjűek.- Lemegyünk a kikötőbe, rákot eszünk, és frissen sült kenyeret. Hogy

tetszik?A lány bólintott.- Azt hiszem, megint elsírom magam.A rakparton ültek, frissen sült kenyeret ettek, és dobáltak belőle a

sirályoknak.- Folytasd - mondta a lány. - Tizennyolc karórát elvettél a halott

450

németektől. Azt hiszem, ez elég undorító, csak megjegyzem.- Nem halott németektől. Hadifoglyoktól. Nagyon is elevenek voltak.- Így még rosszabb. Kirabolni a hadifoglyokat.- Így is felfoghatod - ismerte el a férfi nyájasan. - Másfelől, abban a

pillanatban az emberi kedvesség csírája sem volt meg bennem.- És darabját tíz dollárért eladtad.- Két fontért... az egy kicsit kevesebb. Aztán nyolcvanöt fontra

fölszaporítottam kockajátékban. A britek nem tudnak kockázni. Egyszerűennem ismerik az esélyeket. Nem tudom, miért, lehet, hogy nemzeti sajátosság.Nekem mindig jól ment a kocka. A brit seregben vacak a zsold, de miutánkifizettem a repülőjegyem, összesen háromezer-kétszáz dollár maradt azsebemben. Nem is olyan rossz.

- Hatévnyi brit katonáskodásért? Évi ötszázharminc dollár? Ha engemkérdezel, elég gyenge fizetség.

- Azelőtt sohasem voltál velem ilyen goromba.- Sose volt rá lehetőségem. Akkor egyszer, amikor találkoztunk,

sajnáltalak.- És most nem sajnálsz?- Nehéz sajnálni egy félcédulást. A riporter azt mondta, hogy tiszti rangot

kaptál, aztán megütöttél egy tisztet, és lefokoztak őrmesterré.- Nem vagyok tiszti alkat - ismerte el a férfi. - A brit hadseregben

semmiképpen.- És itt hurcolod ezt a sok pénzt a zsebedben? - kérdezte Barbara ámulva.- Egyelőre.- Én beraknám a bankba.- Gondoltam rá. De nem tudom, meddig maradok.- Meddig akarsz maradni?- Nem tudom. Meddig maradjak?- Rajtam múlik? - kérdezte a lány.- Nincs más oka, hogy maradjak.

451

- És akkor visszamégy Palesztinába?A férfi bólintott.- Végső soron, de lehet, hogy már holnap. Szívesebben maradnék,

mindennap találkoznék veled. De lehet, hogy halálosan unnád, mert ha adolog lényegét nézzük, én nem vagyok több megfakult emléknél. Másfelől,ha itt járnék-kelnék és látnám, hogy a rakparton ülsz és kenyeret eszel, azthiszem, megpróbálnálak felszedni. Úgy gondolom, egyikünk se olyan már,amilyen volt. Túl sok mindenen mentünk keresztül. De talán az belőlünk,ami a másik felé tapogatózik, még mindig ott van, és nem változott. Énlegalábbis így érzem. És te?

- Időre van szükségem. Az a baj az emlékekkel, hogy az ember átalakítjaőket. Nincsenek ellenőrző pontok. Az egész benne van az ember fejében,nem? Amikor ajtót nyitottam és megpillantottalak, nem azt a férfit láttam,akivel Párizsban szeretkeztem. Azt az embert láttam, akiről Mike KendellKarachiban mesélt.

- Mike Kendell?- A Washington Post tudósítója. Meséltem neki rólad. Miért mentél el,

Bernie? Ez a Don Quijote-szindróma a férfiak betegsége. Nem neked voltszükséged rám. Hanem nekem rád. Istenem, mekkora szükségem volt rádéletemnek abban a percében!

- Le voltam égve - mondta a férfi elkeseredetten. - Semmim nem volt,semmim. Hogy maradhattam volna ott és élősködhettem volna rajtad?

- Az ilyesféle szövegtől rosszul vagyok. Ti, férfiak, már nők millióittettétek tönkre azzal, hogy szerintetek helyesen és támadhatatlanul törvénybefoglaltátok: a nő a férfi tulajdonaként éljen. Semmin nem osztozunk.Birtokoltok bennünket, és ha nincsenek meg az eszközök a birtokláshoz, nemér a nevetek.

- Azt hiszem, ez nem korrekt. Te egy Lavette vagy San Franciscóból. Ez ati pályátok. A Lavette-eké, a Whittiereké, a Seldonoké... ez a hely az övék.Én Bernié Cohen vagyok. Egy zsidó, aki árvaházban nevelkedett...

- Sírva fakadok - mondta Barbara mérgesen.Egy darabig csendben ültek, aztán a lány letört egy darab kenyeret, és

452

odaadta a férfinak.- Kösz.- Szívesen.A férfi rágta a kenyeret és bámulta a lányt.- Te vagy a legszebb, leggyönyörűbb nő, akit életemben ismertem.- Honnan tudod? - kérdezte a lány ingerülten. - Még csak nem is ismersz.

Semmit se tudsz rólam.- Mindent tudok, az isten verje meg! Milliomos vagy.- Akkor a gazdagok pártján állsz. Én történetesen nem vagyok úgy oda a

gazdagoktól, mint te. Különben se vagyok milliomos. Nagyon nagyörökséghez jutottam, de elajándékoztam. Van egy kis pénzem, ésmegkeresem a kenyerem. Akkor is megkerestem, amikor Párizsbanmegismerkedtünk, és ma is megkeresem. Nem tudom, mennyiben erény ez,csak megjegyzem, hogy nem vagyok milliomos.

Megint hallgattak. Ültek egymás mellett. Aztán a férfi kinyújtotta a karját,Barbara pedig hozzásimult.

- Olvastam az első könyvedet - mondta a férfi. - New Yorkban vettemmeg. Londonban hallottam róla, és megpróbáltam ott megszerezni, de hajórakellett szállnunk. De a rendes könyvesboltokban New Yorkban se találtammeg.

- A könyveknek rövid életük van.- Egy antikváriumban akadtam rá a Negyedik sugárúton. Megvan az új

könyved is, de először a másikat akartam elolvasni. A repülőn olvastam,amikor idejöttem.

- Tetszett?- A java. Igaz?- A rólad szóló rész, a Marcelről szóló. . . ki tudja? Tudja-e

valamelyikünk, mi volt igaz és mi nem az elmúlt években?- És elmentél Németországba?- El.- Nagy őrültség volt.

453

- Én is azt hiszem. Rengeteg őrültséget csináltam.- Azt hiszem, nincs két ilyen különböző ember a világon, mint te meg én.- Kérsz még kenyeret? - kérdezte a lány.- Nem, elég volt.- Nem vagyunk olyan különbözőek - mondta Barbara. - Mindketten

érzelgősek, önteltek, csökönyösek és önfejűek vagyunk ... és ebben az avicces, hogy sohasem kedveltem az érzelgős embereket, azt hiszem, azért,mert ez az, amit nem nagyon szeretek magamban... és mindkettőnket rondaférgek rágnak belülről. Igaz is, Bernie, te hány éves vagy?

- Nem emlékszel?- Negyven?- Így van. Én negyven, te harminckettő.- És kilenc évig katona voltál. Ennek semmi értelme, Bernie.- Én is azt hiszem.- És sohasem sebesültél meg?- Soha. A brit 2. hadseregben harcoltam a partraszállásnál, egyenesen

átkeltünk a Rajnán. Egy karcolás sem esett rajtam.- És mit gondolsz az egészről?- Nem sokat gondolkodtam. Nem volt időm. Vagy félretoltam. Vannak

lidérces álmaim, de kinek nincsenek?- Nekem is vannak - mondta Barbara.- Maradok. Amíg azt nem mondod, hogy menjek el.- És ha nem mondom?A férfi belemorzsolta a maradék kenyeret a vízbe. Barbara figyelte a

széles kezét, erős, hosszú ujjait. Ennek az embernek, gondolta, csak egyetlenhivatása van. Ért a halálhoz. Mi az isten csudájának ülök itt, hogy a testemaz övéhez ér? Miért békéltem meg magammal?

A férfi, mintha olvasott volna a lány gondolataiban, kinyújtotta a kezét, segyik ujjával nagyon finoman végigsimított a lány karján, vonalat húzott rá akézfejéig. A lány feléje fordult, és a férfi szeme megtelt könnyel. Lehunyta a

454

szemét, és a fejét rázta.- Nem akarok emlékezni. Egyáltalán nem akarok rá gondolni. És felejteni

se akarok. Az ember nem felejt. Ez illúzió, és én nem akarok átkozottillúziók között élni. Felszabadítottunk egy koncentrációs tábort. Volt ott egynyitott tömegsír, amit nem volt idejük befedni. Az utolsó gyilkosságok.Nyolckilencszáz holttest volt abban a sírban... csontsovány, elsorvadt testek,férfiak, nők, kisgyerekek. Gyerekkoromban fogtam egy pillangót, babráltamvele, és amikor meghalt, sírtam. A többiek kinevettek. Most megpróbáloknem sírni. Erről beszéltél az előbb, ugye? Férfiak nem élősködnek a nőkön,és férfiak nem sírnak. De meglepődnél, milyen sok férfi sír. Láttam őketsírni Afrikában, Franciaországban és Németországban. Nagy öldöklés volt,az egész világ sírt. Jézusom, azt se tudom, mit beszélek. Ha volna egy csöppész a fejemben, felállnék, elmennék és itt hagynálak.

- Hülyeség - mondta Barbara hidegen. A válasz olyan váratlanul érte aférfit, hogy csak bámult a lányra. - Csak üljünk itt csendben egy darabig -mondta Barbara -, nézzük a vizet. Itt vagyunk, 1946 van. Még csak négy óra.Különös órákat töltöttünk együtt. Éppen kefelevonatot javítottam, amikorcsöngettél. Még be kell fejeznem és a mai postával el kell küldenem.Hazajöhetsz velem. Nem tart tovább egy óránál. Aztán, ha akarod,elmegyünk vacsorázni. Vagy otthon főzök valamit. De ne erőltessük ezttovább.

- Oké. Akkor majd szólsz, ha el kell mennem?- Bernie, fog be a szád egy darabig.- Oké.Csendben ültek ott vagy negyedóráig, aztán visszasétáltak az

Embarcaderóra, és fölszálltak a fölfelé tartó siklóra. A lánynak hozzá kellettszoknia a férfihoz. Jól áll rajta az öltöny. Egyenesen jár és ruganyosanlépked. „Azt hiszem - mondta magában Barbara -, ha nem volna olyanmagas, nem tartanám jóképűnek. Ha alacsony volna, csúnyának látnám ahatalmas orrát. Bámulatos, mit tesz a magasság." Azon kapta magát, hogy aférfi testére gondol, megpróbálja felidézni.

Míg befejezte a kézirat javítását, a férfi a nappaliban ült, újságot ésképeslapokat olvasott. Aztán a lány kevert egy adag martinit.

455

- Az első ital - mondta a lány, miután megtöltötte a poharakat. - Mireiszunk?

- Shalom.- Hogyan?- Béke. Héberül.- Rendben. Shalom.- Tudod, Barbara - mondta a férfi -, úgy gondoltam, hogy várok, amíg

kicsit alaposabban megismerjük egymást. De az emberek vagy ismerikegymást, vagy nem.

- Ezzel nem tudok vitatkozni.- Egyrészt. Másrészt nem tudom, megismerlek-e valaha igazán. Nem

tudom, számít-e. Ami engem illet, én elég egyszerű jellem vagyok.- Jóságos ég - nevetette el magát a lány.- Nem hiszel nekem?- Nem.- Hát lehet, hogy igazad van.- Ne hátrálj meg előttem - mondta a lány.- Miért?- Folyton arra gondolok, ahogy Mike Kendell leírt téged, nagyon hideg,

nagyon kemény fickónak, a tekinteted fagyos, mint a jég.A férfi a fejét rázta.- Nem vagyok kemény. Nagyon okos se. Szavamra, Barbara, tényleg

egyetlen rohadt dolog se szól mellettem. Ezért nem látom sok értelmét avárakozásnak. Úgy értem, minek várjunk arra, míg jobban meg nem ismerjükegymást. Arra gondoltam, egy-két hét, aztán megkérdezlek, hozzám jössz-efeleségül.

- Arra gondoltál, egy-két hét elég lesz? - kérdezte a lány mosolyogva.- Hát tudod, mire gondolok.- Igen, tudom. Most előállsz vele, és ha nemet mondok, nem fecsérelted az

idődet, és máris elhúzol oda, ahová menni akarsz.

456

- Ugyan már. Dehogyis, egyáltalán nem erre gondoltam. Egyszóval nem?- Bernie, arra kérsz, hogy menjek hozzád?- Arra.A lány felsóhajtott és töltött a poharakba. Aztán csendben ült, és figyelte a

férfit.- Várjunk egy kicsit.- Nem mondasz nemet?- Várjunk egy-két hétig - mondta Barbara.- Kérdezhetek valamit?A lány bólintott.- Gondolkoztál valaha azon, hogy hozzám jössz?- Gondolkoztam.- Ennyi elég. Nem erőltetem. Visszamegyek a szállodámba lezuhanyozni

és átöltözni. Erre kényes vagyok.A lány azon kapta magát, hogy vihog.- Aztán illő módon eljövök érted. Mit szeretnél csinálni ma este?- Tegyük fel, hogy randevúm van.- De hiszen azt mondtad...- Nincs randevúm. Ugratlak, Bernie. Azt hiszem, ma este szeretnék egy

kicsit berúgni.- Nyolc órakor?- Nyolc órakor - egyezett bele a lány.A Great Cal Building volt a háború után az első nagy felhőkarcoló, mely

San Francisco fölé magasodott. Rekordidő alatt épült föl, dacolt atalajsüllyedéssel és a földrengések fenyegetésével, és bár némelyekpanaszkodtak, hogy megtöri a dombokon álló épületek szimmetriáját, alegtöbb tudósító úgy üdvözölte, mint egy új korszak kezdetét. Jeankörülbelül egy héttel azután látogatott el oda, hogy Tom megnyitotta a GreatCal Corporation új irodáit, közölte Tómmal, hogy kora délután érkezik scsak néhány percet rabol el az idejéből.

457

- Tudom, milyen elfoglalt vagy - mondta Jean. - De ez fontos.Tom aznap Whittierrel ebédelt az irodáik fölötti emeleten lévő étkezőben,

és Whittier úgy vélte, hogy Jean Barbarával kapcsolatban akar valamit.- De ki ez a zsidó pasas, akivel jár? - kérdezte.- Isten tudja - felelte Tom. - A tengerentúlról jött. Nyilván a háború alatt

találkozott vele.- De az is lehet, hogy Jean apád kérésére jön.- És az mit jelent? - kérdezte Tom.- Apádnak három tankerje van Oaklandben. Nem tetszik ez nekem.

Egyáltalán nem tetszik, hogy megjelent az öbölben. Nem kedvelem azapádat, Thomas. Egy cseppet se kedvelem.

John Whittier gyorsan öregedett. Ideges volt és ingerlékeny, és rászokott asopánkodásra. Gyakran ment orvoshoz, és mivel lefogyott, Tom valamilyenrosszindulatú betegségre gyanakodott. Tom egyre inkább úgy érezte, hogymegkönnyebbülést jelentene, ha Whittier eltűnne az útból. A betegségtőltúlzottan elővigyázatos lett. Vég nélkül panaszkodott az új épületköltségeire, és rögeszméjévé vált a túlköltekezés és a pazarlás. Most, hogy atengerészek sztrájkja a teherhajózást fenyegette, és visszaesett a szállítás,rosszabb volt, mint valaha.

- Ne aggódj az apám miatt - csillapítgatta Tom. - Jelentéktelen alak. És haa tengerészek sztrájkolnak, lehet, hogy belebukik.

- Ilyenek vagytok ti, fiatalok. Nem tudjátok, mit jelent egy sztrájk. Ez a tehúgod is... kedves játékot játszott velem. - Csak mondta, mondta, Tom pedigazt gondolta magában: „Öregem, halálra unlak már."

Ő egészen biztos volt benne, hogy anyja valóban Barbaráról akarbeszélni. Semmiféle erős érzelmi kötődése nem volt a húgához. Nagyonritkán találkoztak, és amikor találkoztak, beszélgetésük udvarias volt ésszemélytelen, ahogy anyjával folytatott egyre ritkuló beszélgetései is azokvoltak. A Dan Lavette-tel való kapcsolata zavarba hozta. Kínosan éskényelmetlenül érintette, és a helyzetet létrehozó körülmények meghaladtákfelfogóképességét. Igazi apjával szemben érzett utálata csak fokozódott azévek során; agya úgy változtatta meg az emlékképeket, hogy megfeleljenek

458

igényeinek, és utálata irtózásba ment át. Sohasem beszélt erről Jeannek, éseltökélte magát, hogy ezúttal sem ejt szót a témáról.

Lelkesen üdvözölte tehát a magas, csinos, aprólékos gonddal öltözöttasszonyt, aki aznap délután belépett a szobájába. Büszke volt rá, hogy Jeanmég most is olyan vonzó, holott ebben a korban sok nő már elhagyja magát.

- Tetszenek az irodák? - kérdezte türelmetlenül. - Lionel Smith rendeztebe. Nem hiszem, anya, hogy teljesen a te ízlésed szerint, de benne van a jövőszele. Tiszta, egyszerű vonalak ... de hiszen te zászlóvivője vagy a modernművészetnek. Akkor tetszenie kell.

- Talán túl steril az én ízlésemnek, de nagyon szép. Tom, beszélhetünknégyszemközt? Nem akarok John Whittierrel találkozni.

- Nem fogsz. Elintéztem.- Jó. - Az asszony körülnézett a szobában, megszemlélte a márványlapot,

mely íróasztalként szolgált, a csővázas székeket, a krómvázra feszítettbőrkerevetet, a Mondrian-utánzatú falat, s arra gondolt, hogy elég ízléstelenés földhözragadt. Másfelől ő nem ajánlotta fel a segítségét, de hiszen nem islakberendező. - Kérlek, Tom, ne ülj a mögé a hatalmas asztal mögé. - Őmaga a kerevetre ült, és az egyik csővázas székre mutatott. - így jobb lesz.Meghittebb.

A férfi sóhajtva leült.- Csendes, civilizált beszélgetést szeretnék, Tom. Azért jöttem ide, hogy

megkérjelek, válj el Eloise-tól.A férfi megdöbbent. Felállt, az asztalához ment és rágyújtott. Aztán

visszafordult anyjához, és így szólt:- Nem hiszem, anya, hogy ez rád tartozik. Én ezt nem kívánom megvitatni.- Kérlek, Tom, ülj le.- Szívesebben állok.- Jól van. Ez rám tartozik. A fiam vagy. Eloise pedig a menyem és jó

barátnőm.- Éppen ez a baj.- Hogy érted ezt?

459

- Úgy értem, ha kevesebb időt töltene az ostoba múzeumodban és többetotthon...

- Tom! Miért nem beszélünk értelmesen? Ugyanúgy tisztában vagy ahelyzettel, ahogy én.

- Egyáltalán nem akarok beszélni róla.- Én pedig ragaszkodom hozzá, hogy beszélj.- Nincs miről beszélnem. Nem válok el.- Reméltem, hogy okosabb leszel - mondta Jean halkan. -A fiam vagy, és

ha hiszed, ha nem, én szeretlek... amennyire hagyod. Nem akarlakkényszeríteni, pedig hidd el, tudnálak. Olyan komolyan kérlek, amilyenkomolyan csak tudlak, hogy engedd el azt a lányt. Éld az életed, de hagyd,hogy ő is élje a magáét, és találja meg a boldogságát.

- Mondtam már, hogy erről nem vitatkozom.- Tehát kényszerítesz rá. Alan Brocker a barátom volt még abban az

időben, amikor voltak efféle barátaim. Aztán elvette Manya Vladavichot, akiCalvin Braderman modellje volt...

- A fenébe, anya, mi köze van ennek bármihez? Nyakig vagyok amunkában. Történetesen az egyik legnagyobb kaliforniai vállalatnak vagyoka főnöke. Nem tűröm, hogy beleavatkozz a magánéletembe, és nempocsékolok el egy délutánt azzal, hogy itt állok és hallgatom abadarságaidat!

- De Tom, mit tehetsz ellene? Fizikai kényszert alkalmazol? - kérdezteJean.

- A fenébe is, elmehetek. Ha itt akarod tölteni a délutánt és magadbanakarsz beszélni, áldásom rá! - Az ajtó felé indult.

- Tom, várj egy kicsit! Azért említettem Manyát, mert Manya imádja avállamon kisírni magát. Egy évvel ezelőtt Lionel Smithnek, alakberendeződnek viszonya volt Alan Brockerrel.

Tom megtorpant, és szembefordult vele.- Alan most töltötte be a hatvanat, és azt hiszem, szüksége volt némi

ösztönzésre. Amellett nagyon gazdag, és mindig meg tudta fizetni, amitmegkívánt. Manya felkeresett ezzel a pletykával, de mint megtudtam, a

460

románc nem tartott soká. Azonkívül Manyának ronda és rosszindulatú nyelvevan.

- Szipirtyó - mondta Tom.- Ülj le, kérlek - mondta Jean szelíden, miközben ezt mondta magában:

„micsoda szemét módszer". Tele volt szánalommal. A fia önteltségeösszeomlott. Az asszony tudomása szerint ez legalább annyira volt az őműve, mint a fiáé. - Én ezzel nem akartam előhozakodni, Tommy. Hidd el,engem ez nem érdekel.

A férfi egy székbe rogyott.- Hát persze, miért érdekelne.- Valóban. Én nem értek az ilyesmihez. És nem is ítélek el senkit. Túl

régen élek, és túl sok embert bántottam meg ahhoz, hogy ítélkezzem. Ha vanvalami közted meg Lionel Smith között, az a te dolgod, csak a tiéd, nem azenyém és nem másé. Mondtam Manyának, ha említeni meri bárkinek,elvágom a torkát.

- Ezért nem tartozom köszönettel.- Lehet - bólintott rá Jean. - De azt hiszem, ezután nem meri kinyitni a

száját. Ahogy már mondtam, én nem ítélkezem. A hatalmunkkal és apénzünkkel a hozzánk hasonlók már szinte mindent tönkretettek ebben azországban, ideértve a szexet is. Nekem nincs véleményem ebben az ügyben,és nem tudom, mi helyes és mi nem. De azt igenis tudom, hogy Eloisetönkremegy. Tedd, amit tenned kell, de engedd szabadon.

A férfi némán bámult rá.- Ő nem tud a dologról, és ha rajtam áll, nem is tudja meg soha.- Lenyűgöz a tapintatod - mondta a férfi keserűen. - Apám tudja?

Tájékoztattad a ragyogó felfedezésedről?- Érdekel?- Igen, az isten verje meg, érdekel! - üvöltötte a férfi. - Ó, ti ketten, ti

óriási jellemek! Először ejt téged, és lelép azzal a kínai cafkával, most megegyütt éltek az úgynevezett múzeumodban, és az egész város röhög rajtatok,aztán idejössz és ítélkezel felettem!

- Dan nem tudja - mondta az asszony higgadtan. - És gondom lesz rá, hogy

461

ne is tudja meg, ha megfelelően elővigyázatos vagy. De ha folytatod ezt ajátékot Eloise-zal, akkor előbb-utóbb megtudja ő is meg mások is.Megértem, hogy a válás nem illik bele a terveidbe, de ha azt hiszed, hogy aházasságod olyan álarc, amit viselhetsz, tévedsz. Éppen ellenkezőleg.

- Mi lesz Freddie-vel? Ő a fiam.- A fiad is marad. Eloise-ban nincs rosszindulat, egy szikra se. Soha olyat

nem tenne, amivel megbánt. Eloise vár engem ma délután. Át akaromköltöztetni a gyerekkel a házamba, és ott maradnak, amíg le nem zajlik azügy.

- Mindenre gondoltál, ugye?- Tom, hálát adnék Istennek, ha ennek könnyebb módja lett volna. Bárcsak

semmit se kellett volna kimondanom.- Tényleg? Komolyan gondolod? - kérdezte a férfi remegő hangon. -

Egyáltalán nem élvezted ezt, ugye, anya, egy kicsit sem?- Nem, nem élveztem.- Hogy a fenébe ne élvezted volna! - Kezébe temette az arcát.- Tom. - Az asszony már könyörgött. - Az anyád vagyok.- Az anyám? Ahogy az apám... ó, igen, az anyám vagy. Mindig mellettem

állsz, mindig segítesz, mindig szeretsz... micsoda szemét dolog!- Tom, kérlek!- Befejezted? A végére jártál. Többet nem tehetsz értem. Semmi többet.- Tom, sajnálom.- Én is. - A férfi összeszedte magát. - Amellett dolgom van. Dolgoznom

kell. - Megfordult, és leült az íróasztala mögé.Jean felállt, és egy hosszú pillanatig a fiát nézte; aztán kiment. A férfi ülve

maradt, az íróasztalán fekvő papírokat bámulta.Az asszony a Pacific Heights-i házba hajtott, megnézte, mintha először

látná, azon tűnődött, hogy ezt a hatalmas kő-és faerődöt félelmei ésvívódásai ellen emeltette-e a fia. De ki más, ha nem ő és Dan felelős ezekérta félelmekért és vívódásokért? Eszébe jutott egy komikus színész, akiegyszer így bohóckodott: „Voltam már gazdag, voltam már szegény, de

462

gazdagnak lenni jobb." Ő már nem tudta. Akár egy háziasszony, akiösszeszedi a törött üveg darabjait, s közben ügyetlenül összetapossa atöbbit, ő is megpróbálta összeszedni és rekonstruálni életének darabkáit.Ötvenhatodik évében járt, és szinte semminek nem látta értelmét. Mindenkitelvesztett, férjet, fiat és lányt. És most kétségbeesetten próbálta helyrehozniaz általa mások életében okozott repedéseket és szakadásokat azzal, hogy aztmondogatta magában, az Eloise-nak nyújtott segítséggel kárpótolja őket.

Nos, gondolta, az ember teszi, amit tesz. Nem volt ez mély filozófia, de elkellett ismernie, hogy ő sem nagyformátumú ember. Talán első alkalommalvizsgálta önmagát gátlás nélkül, és vallotta be ezt magának, és ettől, ahogy aházba belépett, jobban érezte magát.

Aznap reggel, amikor Joe Lavette és Sally Levy összeházasodott, Barbaraés Bernié Cohen felautózott Higate-be. Barbara az 1946-os Fordját vezette,ez volt az első háború utáni modell; Bernié összehasonlította az öregChevrolettel, mellyel először vitte Blum rabbit a Higate-be, amikor a rabbiazzal mentette meg Jaké és Clair Levyt a küszöbön álló csődtől, hogyáldozati bor termelésére kötött velük szerződést.

- Több mint húsz éve - mondta Bernié. - Az a Chevy kész csoda volt. Hétkülönböző roncsból raktam össze, és az volt benne a hihetetlen, hogyműködött. Hát akkor egyszerűbbek voltak az autók. Az öreg rettegett.Találkoztál valaha a rabbival?

Barbara a fejét rázta,.- Nem, de bárcsak találkoztam volna.- Bámulatos ember volt... hosszú, fehér szakáll, gyönyörű kék szem, bőre

rózsaszín, akár egy csecsemőé, úgy festett, mint aki egyenesen azÓtestamentumból lépett elő. Tudod, ő vett ki az árvaházból tizenkét éveskoromban... apám helyett apám volt. Ez a felesége halála után történt.Különös története van, kíváncsi vagyok, mennyien ismerik. Tudod, az apjanem is volt zsidó.

- Akkor hogy a csudába lehetett belőle rabbi?- Figyelj és okulj, drága nő. Az apja egy Blum nevű holland tengerész

volt, aki 1850-ben megszökött a hajóról és aranyat kezdett ásni. Egy szemaranyat sem talált, de miközben kereste, megismerkedett és összeházasodott

463

egy zsidó táncosnővel, akit Rosie Katznak hívtak. Aztán néhány évvelkésőbb Blum, az apa hajóra szállt, és sose látták többé, nem is hallottakfelőle. Na most, a zsidó törvények szerint a származás anyai jogon számít,úgyhogy a gyerek jogilag zsidó volt, ahogy Levyék gyerekei jogilag nemzsidók, mert Clair nem zsidó. Hát akár hiszed, akár nem, Rosie nagyonsikeres madám lett a régi mulatónegyedben, elég jómódban vonultnyugalomba 1860-ban, és megint férjhez ment, ezúttal egy zsidóhoz, és arabbit zsidóként nevelték, keletre küldték rabbiképzőbe, aztán készrabbiként jött vissza ide. Mit szólsz ehhez?

- Hihetetlen - mondta Barbara. - Ha arra gondolok, hogy mi milyen újakvagyunk itt. Anyámnak van egy kis versikéje, amit úgy osztott meg velem,mint valami nagy titkot. így szól: Nagyapa aranyat mosott, a papa pénzt mosrég. Arany híján a vacsoránk lenne ma is moslék. Anya azt mondta, anagymama egyszer meghallotta, hogy ezt mondja, és nagyon bedühödött.Hogyan engedhette a nagyi, hogy anya egy olasz halászhoz menjen feleségül,sose fog kiderülni.

- Abból ítélve, amit az anyádról meséltél, nem hiszem, hogy engedélytkért.

- Ő remek nő. Ma találkozni fogsz vele is, a papával is, mindenkivel.Nehéz napod lesz, Bernie, úgyhogy kösd fel a gatyád.

- És hogyan mutatsz majd be?- Helyben vagyunk. Nos, azt hiszem, bemutathatnálak rohadt zsoldosként,

aki egyszer régen, egy párizsi éjszakán elcsábított.- Ugyan már, Bobby.- Vagy elmagyarázhatnám, hogy régi barátom vagy, aki a Mark

Hopkinsban lakott, aztán három héttel ezelőtt hozzám költözött.- Miért fogadtad be?- Szánalomból, azt hiszem.- Szánalmat keltek?- Igen, azt hiszem. Amikor ilyen esdeklően, panaszosan nézel rám... -

félrefordult, hogy a férfira pillantson - ...mint most is. Akár egy teve.- Jézus, Máriám, nem! Teve, az nem.

464

- A teve kedves állat.- A teve a legrondább, legostobább, legbüdösebb állat, amit Isten kitalált.

Tudod, soha semmi kedveset nem mondasz nekem.- Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretlek.- Mivel együtt alszunk, együtt eszünk és a napunk java részét is együtt

töltjük, ez elég ésszerű állítás. Miért nem jössz hozzám?- Ki mondta, hogy nem megyek?- Sohasem mondtad, hogy jössz.- Nem tudom biztosan, hogy megyek-e. Nem tudom biztosan, hogy nem

megyek-e.- Ez egyszerűen remek.- Idő kell.- Hét év?- Így is felfoghatjuk - bólintott Barbara. - Másfelől neked nincsen

jövedelmed. Kötetlen vagy és szabad. Az apámra emlékeztetsz, lehet, hogyezért tetszel nekem, de ez legalább annyira hátrány, mint előny. Az életednagyobb részét háborúban töltötted, amiért egyáltalán nem vagyok oda, és ezzavarba is hoz. A zsidók állítólag intellektuálisak, magukba mélyedők éstanácstalanok.

- Ki mondta ezt?- Hát valahogy így tudom. Lehet, hogy tévedek. De ami Palesztinát illeti, a

világon oda vágyódom a legkevésbé. Imádom San Franciscót. Ez azotthonom; itt érzem magam a legjobban. Nem akarok többet utazni, és nemakarok többé máshol élni.

- Bobby, mit csinálnék én itt?- Mit csinálnál Palesztinában? Negyvenéves vagy. Abból ítélve, amit

elmondtál, az egy sivár, lakatlan sivatag, tönkrement föld, amit lépésrőllépésre újra meg kell hódítani. író vagyok és nő. Gyerekeket akarok, és aztszeretném, ha itt nőnének fel. Minden hibájával, minden hazugságával éscsalásával, minden mocskával és nyomorával együtt ez a világon a legjobbhely, amit életemben láttam. Halálosan unom ezt az egészet a zsidókkal és

465

gojokkal, a feketékkel és a fehérekkel, a latinokkal és angolszászokkal...jóságos Isten, hát soha nem növünk föl és leszünk emberré?

- Az a hatmillió zsidó, Bobby, köztük gyerekek, akiket a nácikmeggyilkoltak, soha nem nő már föl.

- Indiában pedig hatmillió bengáli halt meg az éhínség során, és láttamegy utcát, melyet szőnyegként borítottak a halottak. Bernié, én szeretlektéged. Megpróbálok egyszerre vezetni, gondolkodni és beszélni, és ez nemkönnyű. De szeretlek. Téged és Marcelt. Két férfi volt az életemben,olyanok, mint egy érem két oldala, mert te olyannyira különbözöl tőle, mint anappal az éjszakától, de csak kettőtökre vágytam egész életemben. Bernié,mit művelünk mi? Azzal töltjük az életünket, hogy megpróbálunk vezekelni ahalottakért? Tudok valamit Palesztináról és az ottani zsidó településekről.De nem veszek puskát a kezembe és nem fogok ölni. . . ha a tulajdon életemfügg tőle, akkor sem, semmiért, semmilyen álomért vagy eszményért.Túléltem a legrondább vérfürdőt, amit ez a világ valaha látott,ötvenmillióan haltak meg, de ez nem a megfelelő út, és én nem lépek erre azútra.

- Mit csináljak? - kérdezte a férfi szánalmasan.- Nekem mindegy. Mit csinálnak az emberek? Mezőgazdaságot tanultál.

Nézz körül. - Már Napa Valleyben jártak, észak felé tartottak a 29-es úton, aszőlők mindkét oldalon fölkúsztak a dombokra. - Veszünk egy kis földet, haakarod. Műveld meg. Termelj bort. Bármit. Bernié, nem akartammegmondani, de a fene egye meg, megmondom. Azt hiszem, terhes vagyok.

- Mi?- Már egy hete késik. Általában ez nem jelent semmit, de nekem óramű

pontossággal szokott megjönni. Mindegy, ez az érzésem.- Ez csodálatos! - tört ki a férfi. - Bobby, ez nagyszerű, egyszerűen

nagyszerű. Összeházasodunk.- No, álljon meg a menet. Ne olyan gyorsan.- Nem veteted el?- Ugyan már. Megszülöm ezt a gyereket, ha törik, ha szakad. Harminckét

éves vagyok, és megszülöm ezt a gyereket meg a többit, amíg még tudom,

466

még ha mesterséges megtermékenyítéshez kell is folyamodnom. És nemcsakegyet akarok. Hármat vagy négyet. De te meg én, Bernié, mi két embervagyunk. Lehet, hogy nem is különbözünk olyan nagyon. Azt hiszem,mindketten azzal töltjük az életünket, hogy valamilyen bűnért vezekelünk. Éngazdagságban nőttem fel, te magányosan és szegényen, és azt hiszem, ezolyan cement, ami már összeköt bennünket. Én nem az üdvösséget keresem.Azt hiszem, te egy kicsit őrült vagy, s elég hajthatatlan, és sokat fogunkgyötrődni, de talán meg tudjuk oldani majd úgy, hogy sok boldogságban isrészünk legyen. Hajlandó vagyok megpróbálni, de teljes embernek kelllátnod engem, nemcsak nőnek és nemcsak anyának, hanem olyan emberilénynek, aki az életed egyik felét jelenti. Nem azt mondom, hogy egyszernem megyek el Palesztinába, sőt esetleg élek is ott egy darabig, de az éngyökereim itt vannak, és azt hiszem, a tieid is. Akármik is voltunk az elején,ez a háború olyanná tett bennünket, amilyenek most vagyunk. Úgyhogymegfordítom a kérdést. Elveszel feleségül és élsz itt velem?

A férfi nem válaszolt, amíg be nem fordultak a bekötőútra, és föl nemtűntek előttük a Higate régi kőépületei. Aztán így szólt:

- Oké. Megpróbálom.Amikor Barbara belépett a szobába, ahol Sallyt az anyja és Sarah Levy, a

nagyanyja öltöztette, Sally kitört közülük, és megölelte Barbarát.- Ó Bobby, de csodálatos, hogy látlak! És milyen gyönyörű vagy! Miért

nem lehetek én is ilyen?Barbara bután érezte magát a kagylószínű, leomló organdiruhában, melyet

a nyoszolyólánynak választottak. A rózsaszín határozottan nem az ő színevolt, de Sally rózsaszínűt kívánt, ezért Barbara rózsaszínű selyemcipőthúzott, és azt a széles karimájú szalmakalapot is, amit a kezében tartott ésmegpróbált megóvni Sally ölelésétől, rózsaszínű virágok díszítették.

- Sally - mondta Clair -, ha nem jössz ide és nem fejezhetem be a szegest,nem is leszel olyan, mint Barbara. Egyszerűen ostoba látványt fogsznyújtani.

- Tetszik? - kérdezte Sally, majd megfordult, hátralépett, és anyjabosszúságára megpörgette a fehér organdi berakásait. - Azt hiszem, olyanvagyok, mint a nagyi lehetett az én koromban. Nem, nagyi? Láttam egy

467

képet... csak a hajam olyan, mint a szalma. Nem tudom, mit csináljak ahajammal. Bárcsak levághatnám, de akkor Joe megölne. Ez azért van, mertkínai. Rögeszméje a sárga haj.

- Sally - mondta Clair élesen -, elég legyen. Joe Barbara öccse. Nemkínai. Az ég szerelmére, mit csináljak vele? - kérdezte Barbarától.

Barbara fölnevetett.- Egy óra múlva kikerül a kezed közül.- Szegény Joe.- Szegény Joe, az ám - mondta Sally.- Gyönyörű vagy - mondta neki Barbara, és közben arra gondolt, hogy az

évek nem sokat változtattak Sallyn. A melle most is éppolyan kicsi, amiértazelőtt olyan sokat siránkozott; magasabb volt, de nagyon karcsú, és avállára omló szalmasárga hajjal, a fehér esküvői organdiruhában, atüllfátyollal és az apró fehér kalapban úgy festett, mintha egy Mucha-metszetből, egy valószínűtlen, régi mese illusztrációi közül lépett volna ki.

- Bobby - kiáltott fel -, tényleg testvérek leszünk. Hát nem csodálatos? ÉsAdam Joe legjobb barátja, úgyhogy fivér, nővér, fivér, nővér, és ha Adamfeleségül venne téged... Jaj. Elfelejtettem. De neked ott van az a bámulatos,romantikus katona. Nagyon jól emlékszem a levelére, és most itt van. Láttamaz előbb az ablakból. Bobby, miért nem mégy hozzá? Kettős esküvőt tartunk.Úgy értem, Adam nem elég gyakorlatias. Teljesen meggárgyult Eloise miatt.Barackvirág. Hát, ha ilyen az ízlése, ilyen az ízlése. Az a lány csupa hab, haengem kérdezel.

- Ha engem kérdezel - mondta Sarah kétségbeesetten -, a sírba fogodbeszélni Joe-t. Kérlek, maradj veszteg.

- Hozzámégy feleségül? Barbara, hogy sikerült rád találnia?- A telefonkönyvből.- Persze. Soha senki nem gondol a telefonkönyvre. Nem gondolod, Bobby,

hogy ez csodásan romantikus? Tudod, úgy néz ki, mint Spencer Tracy, csakharminc centivel magasabb és más az orra. Hát, én kedvelem a nagy orrúférfiakat. Erős jellemről árulkodik. Szegény Joe. A mamának igaza van.Mama, igazad van - mondta az anyjának.

468

- Köszönöm. Most maradj nyugton.- Úgy értem - magyarázta a lány Barbarának -, hogy szegény Joe-nak

sosem volt esélye. Rávetettem magam. Bevallom.- Azt hiszem, Joe nagyon szeret téged. Én nem sajnálnám. Szerencséje

van.- Úgy gondolod, Bobby? Áldjon meg az Isten. Olyan boldog vagyok, de

közben ideges is. Tudod, sohasem feküdtünk le.- Sally! - mondta a nagyanyja élesen.- Nagyi, ne rémüldözz. Ha azt mondanám, hogy lefeküdtünk, akkor volna

rá okod. Joe reménytelenül konzervatív. Képzeld el, itt vagyunk 1946-ban,húszéves vagyok és szűz?

- Sally - mondta Clair -, ha meg akarod tárgyalni a szüzességedet, későbbBarbarával megteheted. Most ezt a ruhát próbáljuk rád igazítani. Aztajánlom, maradj nyugton és légy csendben öt percig.

- Különben is - mondta Sarah, kinézve az ablakon -, Dan itt van anyáddal,Barbara.

Barbara lerohant, hogy üdvözölje őket. Lassan, egymás után érkeztek azautók a gazdasághoz vezető úton. A gyepen, a főépülettel szemben, zöld-fehér csíkos sátrat emeltek, székeket állítottak a táncra kijelölt hely köré.Egy másik hatalmas sátorban álltak az asztalok, és mögötte a gazdaságbandolgozó mexikóiak készültek éppen a rostonsütéshez Rudy Gomeznek, Jakemunkavezetőjének gondos felügyelete alatt. Maga Jake, aki már fehérszmokingban pompázott, üdvözölte a vendégeket, és amikor Barbaramegjelent, Dan éppen bemutatta Jeant. Joe a kert másik végében állt, a SanFranciscó-i Henderson bíróval beszélgetett, akinek a szertartást kellettlevezetnie. Barbara Bernie-t kereste, de nem találta, ezért gyorsan odamentJoe-hoz. Joe bemutatta Henderson bírónak.

- Hát, ifjú hölgy, maga az anyja lánya, az már igaz. Ő volt a város szépe amaga korában, és maga éppen olyan szép.

Barbara elkönyörögte Joe-t, „csak egy percre, ha megbocsát, uram".Félrevonta, és így szólt hozzá:

- Joe, anyám itt van. Akármit gondolsz is mélyen, magadban, nagy

469

bátorságra volt szüksége, hogy eljöjjön.- Tudom.- Szeretnélek bemutatni neki.Odavezette Joe-t, ahol Dan és Jean állt.- Gyönyörű - suttogta Joe. Jean az egyszerű bézsszínű sifonruhában, az

arcát beárnyékoló széles szalmakalapban valóban lenyűgöző és csinosasszony volt.

- Anya - mondta Barbara -, ez itt az öcsém, Joe. Szeretném, hamegismernéd és szeretnéd... ahogy én.

Hosszú ideig csak álltak és nézték egymást. Joe zavartnak látszott. AztánJean odalépett, átölelte és megcsókolta. A fiú hátralépett, Jeanre, majdDanre nézett. Bólintott, úgy érezte, képtelen megszólalni. Végül így szólt:

- Örülök, hogy eljöttetek. Nagyon örülök. - Aztán megfordult és elment.Barbara megfogta az anyja karját.- Semmi baj, anya. Hagyj neki időt. Ma este minden összejött. Joe fél.

Sally fél. Ezek mind rendes emberek, de azt hiszem, csak esküvőn éstemetésen látják egymást.

- Nem kellett volna eljönnöm - suttogta Jean.- Dehogynem, a fenébe is - mondta Dan.- Nem kellett volna megcsókolnom.- Hála az égnek, hogy megcsókoltad - mondta Barbara. - Ma semmi sem

megy könnyen. Ezen a helyen mindenki túlcsordul az érzelmektől, és nemtudom, én magam kibírom-e. Olyan sokáig voltam család nélkül, és mostamerre nézek, ott vannak.

- Hol a katonád? - kérdezte Dan.- Ne nevezd így, kérlek. Itt van valahol. És most figyeljetek rám. Bernié

zsidó. Nincs állása és nincsenek kilátásai, de az elmúlt három hétben nálamlakott, és hozzámegyek feleségül. Hát ennyi, feketén-fehéren, és örülök, hogyelmondtam, mielőtt találkoztok vele. Úgyhogy emésszétek meg, és amintmegtalálom, bemutatom nektek.

Ezzel elrohant, Jean pedig így szólt Danhez:

470

- Hát ez határozottan nagy napnak ígérkezik.- Meghiszem azt.Adam Levy Eloise-zal és az asszony kisfiával felmászott a domboldalra,

ahonnan látták az esküvőt, a házakat és a vendégeket. Lépcsőn mentek,úgyhogy a mászás nem volt megerőltető, és most, harminc méterrel a kertekfölött, kilátásuk nyílt az egész Higate-re, a kőépületekre, a szelíden hullámzószőlőkre, a legelőkre, melyeken marhák legelésztek, a kocsisorra, mely afőépület felé tartott, a vendégeknek a kertben és a sátrakban örvénylőforgatagára.

- Látom az egész világot - mondta Freddie.- Az én egész világom az, amiben te meg Freddie benne vagytok - mondta

Adam Eloise-nak. - Igazi keveréke ez a Levyknek meg a Lavette-eknek.Negyven éve kezdődött.

- Adam, én félek - suttogta az asszony.- Ez természetes. Úgy értem, hogy az ember hozzászokik, vele él, aztán

eltűnik a félelem. Ez idegen hely neked, tele idegen emberekkel. Mint alegtöbb embernek, nekünk is vannak jó és rossz perceink. Megoldjuk.

- Lemehetek oda? - kérdezte Freddie az anyját.Az asszony Adamre nézett, aki bólintott. A kisfiú lerohant a lépcsőn.- Jó volt itt felnőni - mondta Adam -, bort termelni, szőlőt művelni. Nem

ez a legnagyszerűbb dolog a világon, de jó így élni. Itt majd kinyílsz, ésakkor soha többé nem fogsz félni. Lesznek még gyerekeink, ha akarod.

- Nem téved el? - kérdezte az asszony idegesen, a fia után mutatva.- Nem, Ellie, nem téved el.- Azt hiszem, nagyon boldog vagyok, de nem tudom biztosan - mondta

Eloise. - Folyton arra várok, hogy megszidnak. Folyton arra várok, hogyTom rám talál és nagyon dühös lesz. És akkor idebent megszakad valami.

Adam magához vonta és megcsókolta.- Tudod - mondta -, a tengerentúlon mindig azt vártam, hogy vége legyen,

és mindig azt mondtam magamban, ha vége lesz, valami jó történik majd.Emlékszem, ültem a hideg sárban, ettem a hideg, nyomorúságos

471

fejadagomat, és azt mondtam magamban, még egy étkezés, még egy nap, deegyszer véget ér, és akkor minden jó lesz. De nem is álmodtam róla, hogy eza jó te lehetsz. Nem is álmodtam róla, hogy létezik olyasvalaki, mint te.Vagyis azt hiszem, álmodtam, de az csak álom volt.

- Nem fogsz megunni és nem leszel dühös rám? Nem vagyok okos és nemértek semmihez. Amikor olyan nőket látok, mint Barbara, Sally és az anyád,egyszerűen szeretnék az asztal alá bújni.

- Akkor én is bebújok veled az asztal alá. De most jobb lesz, havisszamegyünk. Kezdenek bevonulni a sátorba, és pillanatnyilag én vagyok anásznagy. Ha te azt hiszed, hogy félsz, akkor szegény Joe félholt afélelemtől.

Barbara, miután mindenfelé kereste Bernie Cohent, aki eltűnt, végülbement a régi, kőből épített érlelőházba. Ott, rejtve a déli nap melegétől,hűvös és nyirkos volt a levegő, s a váratlan csendben a nagy fémtartályokkülönös fehér fényben derengtek. Bernié mozdulatlanul állt odabent afélhomályban. Amikor a lány belépett, lassan feléje fordult. Egy-kétpillanatig bámulta a lányt, majd csodálkozva így szólt:

- Sohasem láttalak még ilyennek. Istenem, gyönyörű vagy.- Ha szereted a rózsaszínt.- Most ne nevess ki.- Sohasem nevetlek ki, Bernie. Csak kuncogok egy kicsit. - Odalépett a

férfihoz, lábujjhegyre állt, és könnyedén megcsókolta. - Tele vagymegbánással és kétellyel, ugye, Bernie? Eladtad a születésednél fogvamegillető jogokat a kaotikus Barbaráért. Micsoda teher lehet zsidónak lenni,kétezer évet azzal tölteni, hogy a világot civilizációra neveljétek, aztán azegészről lemondani, és rájönni, hogy még egy zsidóból is lehet hivatásosgyilkos.

A férfi hátrahőkölt.- Hogy lehet ilyen pokoli dolgot mondani?- Ez jó. Örülök, hogy dühös tudsz lenni rám. Férjet akarok, nem készséges

rabszolgát. Tudod, voltam Németországban. Te is voltál, de te puskával akezedben mentél oda. Úgyhogy másképpen láttuk. Nem nevetlek ki, Bernie.

472

És megbántani sem akarlak.- Pedig átkozottul jól csinálod, ha akarod, ha nem.- Akkor lehet, hogy kénytelen vagyok. Valami nagyon fontosat akarok

mondani, még mielőtt kimennénk a napsütésbe, ahol Joe és Sallymegesküszik, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak. Senki sem boldogörökké. A boldogság az a paradicsomi állapot, mellyel attól a pillanattólfogva kecsegtetnek, hogy kibújunk az anyaméhből, és egy kicsit annakmegértése, hogy csapdákra számíthatunk az út mentén. Nos, a következőtszeretném mondani. Van az életben egy pillanat, amikor valami fejbe vágjaaz embert. Olyan ez, mint amikor az ember hosszú alvás után felébred, ésészreveszi, hogy a fekete és fehér már nem fekete és fehér. Ez történt velemNémetországban, amikor egy német junker megmentette az életem. Ezvalószínűleg nem nagyon illik bele a dolgok nagy rendszerébe, de ez azéletem, amiből csak egy van, és jobb itt lenni és beszélgetni a férfival, akitszeretek, mintha agyonvert volna a Gestapo. Ki tudsz ebből hámoznivalamit?

- Folytasd - mondta a férfi fagyosan. - Fejezd be az előadást.- Befejezem, ezt biztosra veheted. Amikor kimegyünk ebből az épületből,

vagy megtudunk valamit egymásról, vagy nem. Te elszánt harcosnak látodmagad, aki évekig képezte magát, hogy felszabadítsa Palesztinát és a zsidóhazát. Én egy ijedt, apátlan-anyátlan kisfiúnak látlak, akit egy kedves embermegmentett az árvaházból, és akkora adósságterhet rakott a válladra, hogy azegész életedet a törlesztésével töltöd.

- Kímélj meg a pszichoanalízistől.- Miért? Mert igaz? Soha nem ötlött föl benned, hogy leróttad már az

adósságot, mert kilenc évig harcoltál a nyomorult fasiszták ellen? Mit akarszmég bizonyítani magadnak? Hogy minden rágalom, amit a zsidókra ezer évigszórtak, hazugság? Hogy az egyetlen erény, ha ölsz vagy megölnek? Ez aférfiak átka, a férfiak gyűlölete, ami évszázadok óta mocskolja ezt agyönyörű világot. Én nő vagyok, és ezt nem veszem be, soha nem is fogom.Egy golyónak nincs se lelkiismerete, se ítélőképessége. Szerencséd volt.Josh Levynek nem volt szerencséje. May Lingnek se volt szerencséje.Ötvenmillió embernek nem volt szerencséje. Azt akarom, hogy élj. Ez ilyen

473

egyszerű.A férfi leült egy boroshordóra, és kezébe temette az arcát. Barbara várt.

Percek teltek el, és még mindig várt. Végül a férfi fölnézett rá, és így szólt:- Lemondok a harcról. Erről van szó?- Nem. Sohasem mondunk le a harcról. A fegyverekről mondunk le.A férfi elgondolkodva bámult rá. Aztán így szólt:- Micsoda nő vagy te, Barbara Lavette.- Te meg micsoda férfi.- Akkor talán megoldjuk a dolgokat. Mint mondtam, megpróbálom.- Egy nő nem kérhet ennél többet. És most, mint mondtam, kösd föl a

gatyád. Bemutatlak apámnak és anyámnak.Bernié Cohen és Dan Lavette kezet rázott. Egyforma magasak, figyelte

meg Barbara, ugyanaz a méretük. Jean szakértő szemmel méregette a férfit, sarra gondolt, hogy Barbara nem különbözik túlságosan tőle, ízlésük aférfiakat illetően nem nagyon tér el.

- Dan Lavette, az apám - mondta Barbara -, ez itt pedig Jean Whittier, azanyám. Nincsenek összeházasodva, de időnként együtt élnek, jól megvannak,és törvényesen ők a szüleim. Kedvesek, ha az ember megismeri őket.

Ennél sokkal többre nem jutott idő. Környezetüket megülte a múlt, atömeg olyan kusza, akár a két család élete - mexikóiak, kínaiak, olaszok észsidók, ügyvédek, politikusok, szakszervezeti vezetők, mexikói zene és sülőbárány- és marhahús illata, egyenruhás emberek, egy admirális, egy őrnagy,nők rózsaszínben, sárgában és fehérben, nagy kancsó fehérborok, melyekarra vártak, hogy megigyák őket, könnyek, melyek arra vártak, hogyelhullajtsák őket, nevetés, Joe Lavette pedig, oldalán Adammel, feszengveállt a kőház előtt, s a sátor alatti székeket lassan elfoglalták a vendégek.

- Hogy tetszik? - kérdezte Jean Dantől.- Azt hiszem, megjárja.- Rád emlékeztet.- Ez nem nagy megtiszteltetés.- Attól függ, hogy nézed - mondta Jean.

474

Henderson bíró megkérdezte:- Joseph Lavette, elfogadod-e ezt a nőt hites feleségedül?- Igen.- És te, Sally Levy, elfogadod-e ezt a férfit hites férjedül?- Igen.- Akkor a rám ruházott hatalommal, Kalifornia állam törvényei szerint

férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket.Clair Levy végre-valahára kitört fia, Joshua halálának árnyékából,

könnyezve elnevette magát, és repesve így szólt a férjéhez:- Nézd meg, Jake, mit hoztunk össze. Sally zsidó, ír, skót és angol, Joe

pedig kínai, francia és olasz. Micsoda átkozottul gyönyörű gyerekeiklesznek!

Sarah Levy, Sally nagyanyja kifogyott már a könnyekből, és most azemlékeit dédelgetve ült Dan mellett. Negyven évet ugrottak vissza, a nagyföldrengés idejébe. Az asszony csak kilenc évvel volt idősebb Dannél, de azunokája halála után megöregedett. Dan emlékezett arra az időre, amikor ohvolt, mintha Sally nővére lett volna, ugyanolyan szalmása haja ésugyanolyan karcsú alakja volt. De a halál nem kimé - elvesztette a lányát, aférjét, aztán az unokáját.

- Akkor is - mondta az asszony - örülök, hogy élek. Azt hiszem, Danny,mindketten szerencsések vagyunk. Azt szokta mondani magamban, hogy Istenostobán irányítja a világot, ma nem akarok erre gondolni.

- Azt hiszem, megteszi, ami tőle telik. Mindannyian ezt tesszük.Barbara nézte, ahogy Bernie Cohen az anyjával táncol, azután így szólt

hozzá:- Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni. Sohasem táncoltunk.- Szeretnéd megpróbálni?- Miért ne? Még lapos a hasam.- Régi trükk, hogy egy nő azt mondja egy férfinak, hogy terhes.- Egy csomó régi trükköt tudok, majd rájössz. Bernié, miközben

Barbarával táncolt, így szólt:

475

- Egyvalamiben biztos lehetsz. Imádom a lábad nyomát is.- Ez túlzás. Nem akarom, hogy imádj, se engem, se a lábam nyomát.- Oké. Ez olyan kifejezés, amit az ember a könyvekből szed össze. Meg

lennél lepve, milyen sokat olvas az ember a háború alatt. Arra gondolok,hogy miután találkoztam veled, sose tudtam más nőre gondolni. Csak nemtudtam biztosan, hogyan fogjak hozzá.

- Megoldottad.- Az a vicces, hogy nem. Még mindig nem tudom pontosan, hogyan történt.

Csak azt tudom, hogy szeretlek, azt hiszem, úgy, ahogy férfi nőt szeretni tud.Nem tudom, miért akarsz hozzám jönni, de nem fogok ellenállni.

- Megvannak az okaim - mondta Barbara.- Pokoli jó esküvő ez - mondta a férfi néhány perccel később.- Megjárja – bólintott rá Barbara.

476