I.EGÉSZSÉGÜGYI JOG 1. Alkotmányjogi háttér Az egészséghez való jogot (egészségügyi jogot) az alapvető jogok közül a szociális és kulturális jogok közé sorolhatjuk. Ezen alapvető jogok korlátozzák és kötelezik az államot. Érvényesülésük az egyének szolgáltatási és juttatási igényeként jelentkezik. A szociális jogok célja az alapvető emberi szükségletek kielégítése, mert minden embernek joga van az élethez, s mindenkinek joga van a maga és családja egészségének, valamint jólétének biztosításához (táplálkozás, ruházkodás, lakhatás, rászorultság esetén gondoskodás). A szociális jogoknak két nagy területe van: ��a szociális biztonsághoz való jog és ��az egészséghez való jog Az alapvető emberi szükségletek kielégítését elsősorban a tulajdonhoz és a munkához való jog garantálja. E jogok hiányában lehet hivatkozni szociális biztonsághoz való jogra. A szociális biztonság két fő eleme korunkban: ��a társadalombiztosítás és ��a szociális és egészségügyi segítségnyújtás A szociális biztonsághoz való jogot, mint állami célt az Alkotmány 17.§-a rögzíti, amikor kimondja, hogy a Magyar Köztársaság kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik a rászorulókról. Ezen célt az Alkotmány 70/E.§-a konkretizálja: biztosítja az állampolgároknak a szociális biztonsághoz valójogot; valamint ��öregség, ��betegség, ��rokkantság, ��özvegység, ��árvaság és ��önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátáshoz való jogot. Az állampolgároknak ezen ellátásokhoz való jogai a társadalombiztosítás – egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás – útján, a foglalkoztatáspolitikai rendszer működtetésével, valamint a szociális intézmények rendszerével valósulnak meg. A szociális jogok másik nagy területét: az egészséghez való jogot már a felvilágosult abszolutizmus idején elismerték azokban az országokban, ahol a járványok megelőzése érdekében a közegészségügy állami feladattá vált. Két nagy területe: ��az egészséges környezethez való jog és ��a testi-lelki egészséghez való jog Az egészséghez való jogot az Alkotmány 70/D.§-a rögzíti, amely alapján a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehet. legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, és ezt a jogot ��a munkavédelem, ��az egészségügyi intézmények és ��az orvosi ellátás megszervezésével; ��a rendszeres testedzés biztosításával, valamint

��az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg. Az ismertetett Alkotmányos alapelvek figyelembevételével alkotta meg az Országgyűlés az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt (Eüt.), amely módosításokkal és kiegészítésekkel ugyan, de jelenleg is hatályban van. 2. Az egészségügyi törvény � Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény felépítése a következő: A következőkben az Eüt. Alapvető rendelkezéseit, az állampolgároknak járó ellátások rendszerét ismertetjük, s e törvény kapcsolódó előírásait a munkavállalók foglalkoztatáspolitikai és a biztosítottak társadalombiztosítási jogaihoz. Tehát a személyi kör összefoglalóan: az állampolgárok,a munkavállalók és biztosítottak 3. Egészségügyi törvény célja: - hogy elősegítse az egyén és ezáltal a lakosság egészségi állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közreműködők feladatainak meghatározásával, - hogy hozzájáruljon a társadalom tagjai esélyegyenlőségének megteremtéséhez az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük során, - hogy megteremtse annak feltételeit, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon, - hogy meghatározza – a szolgáltatók jogállásától és az ellátások fedezetét l függetlenül – az egészségügyi szolgáltatások általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit, - hogy biztosítsa az egészségügyi dolgozók és a szolgáltatást nyújtó intézmények védelmét jogaik és kötelezettségeik meghatározásával, valamint az egészségügyi szolgáltatás sajátos jellegéből fakadó garanciális jellegű intézkedésekkel, - valamint, hogy lehetővé tegye az egyéni és a közösségi érdekek harmonikus érvényesülését, a mindenkori népegészségügyi célok elérését, a szükséges erőforrások elő teremtését, optimális felhasználását és az egészségtudományok fejlődését 4.Alapelvek 1. Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során a betegek jogainak védelmét biztosítani kell. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. 2. Az esélyegyenlőségnek az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során is érvényesülnie 3. Az egészségi állapot javításának elsődleges eszköze az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése. 4. Az egészségügyi szolgáltatások alapvető szakmai feltételrendszere tulajdon- és működtetési formától független, kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán alapul. 5. Az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási szintekre tagolt felépítése és m ködése emberközpontú, az eltér jelleg és súlyosságú megbetegedésben szenved k egészségi állapota által meghatározott szükségletekhez igazodik, valamint tudományos tényekre alapozott és költség-hatékony eljárásokon alapul. 5. Fogalommeghatározások

beteg: az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vev vagy abban részesül személy; kezel orvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, valamint ezek keretében beavatkozásokat végz orvos, aki a beteg gyógykezeléséért felel sséggel tartozik; egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb fels fokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkez személy, továbbá a beteg ellátását végz vagy az abban közrem köd egészségügyi szakképesítéssel rendelkez személy; egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amelynek célja az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására,ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdő ellátások kiszolgálását, a mentést és betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a művi meddővé tételt, valamint az emberen végzett orvostudományi kutatásokat is; egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és a fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott m ködési engedély alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében nyújtja; egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel rendelkező , valamint a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó, jogi személyiséggel nem rendelkező egészségügyi szolgáltató; egészségügyi hatóság: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes szerve; sürgős szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne; veszélyeztető állapot: az az állapot, amelyben az azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegető helyzetet eredményezne, illetőleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene; vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a beteg egészségi állapotának felmérése, egészségének megőrzése, a betegségek, illetve kockázatuk felderítése, a konkrét betegség(ek) meghatározása, prognózisuk, változásuk megállapítása, a gyógykezelés eredményességének, valamint a halál bekövetkeztének és a halál okának megállapítása; beavatkozás: azon megelőző , diagnosztikus, terápiás, rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai eljárás, amely a beteg szervezetében változást idéz vagy idézhet el , továbbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, valamint szövetek, szervek eltávolításával összefügg eljárás; invazív beavatkozás: a beteg testébe b rön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelent beavatkozásokat; életmenő beavatkozás: sürg s szükség esetén a beteg életének megmentésére irányuló egészségügyi szolgáltatás; életfenntartó beavatkozás: a beteg életének mesterséges módon történ fenntartására, illetve egyes életműködéseinek pótlására irányuló egészségügyi szolgáltatás;

egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától; szakképesítés: az adott tevékenység folytatására jogosító, Magyarországon szerzett, valamint a külföldön szerzett és Magyarországon honosított, illetve elismert, alap-, közép- és fels fokú szakképzésben, az egyetemi vagy f iskolai szint alapképzésben, valamint az egyetemi és f iskolai végzettség egészségügyi dolgozók fels fokú szakirányú szakképzése során megszerzett szakképzettség; 7 közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes-ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és anevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs; magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal, továbbá az illetékes hatóság által kiadott, a Magyar Köztársaság területére érvényes letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgárságú, valamint a külön jogszabály értelmében menekültnek min sül személy. 2.5. A törvény hatálya E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén ��tartózkodó természetes személyekre, ��m köd egészségügyi szolgáltatókra, ��folytatott egészségügyi tevékenységekre. A törvény a természetes személyek egyes csoportjai tekintetében az e törvényben foglaltaktól eltér szabályokat állapíthat meg. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény rendelkezéseit a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények által nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában is megfelelően alkalmazni kell. 6.A betegek jogai és kötelezettségei 6.1.Az egészségügyi ellátáshoz való jog Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életment , illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez. Ezen felül minden betegnek joga van olyan egészségügyi ellátáshoz, amely egészségi állapota által indokolt, megfelel , folyamatosan hozzáférhet és megkülönböztetés nélküli. Az egészségügyi ellátás: - megfelel , ha az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szabályozás megtartásával történik; - folyamatosan hozzáférhető , ha napi 24 órában igénybevehető ; - megkülönböztetés nélküli, ha az adott egészségügyi szolgáltatás nyújtása során a betegek között – társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, nemzetiségük, származásuk, vallásuk, nemük, koruk, családi állapotuk, képzettségük, testi vagy értelmi fogyatékosságuk miatt - nem valósul meg diszkriminatív megkülönböztetés. A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt esetben az ellátását biztosító orvos szabad megválasztásához. A beteg orvosválasztási joga az egészségügyi szolgáltató és a választott orvos egyetértésével gyakorolható.

Ha a beteget a legrövidebb időn belül nem részesítik az egészségi állapota által indokolt szükséges ellátásban, tájékoztatni kell arról, hogy milyen más egészségügyi szolgáltatót vehet igénybe ellátása érdekében. Amennyiben ez nem lehetséges, a beteget várólistára kell helyezni, s tájékoztatni kell a várakozás okáról, valamint annak várható időtartamáról. 6.2.Az emberi méltósághoz való jog A beteg emberi méltóságát az egészségügyi ellátás során tiszteletben kell tartani. A betegen kizárólag csak az ellátásához szükséges beavatkozások végezhet k el. A beteg jogainak gyakorlása – az ellátás során – csak az egészségi állapota által indokolt ideig, mértékben és módon korlátozható. A korlátozás csak addig tarthat, ameddig annak oka fennáll. 6.3.A kapcsolattartás joga A kapcsolattartás joga a beteget fekvőbeteg-gyógyintézetben megillető jogainak összessége, amelyet betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja. Az erre vonatkozó részletes szabályokat a fekvőbeteg-gyógyintézet házirendje határozza meg: - a betegnek joga van más személyekkel kapcsolatot tartani, látogatókat fogadni; megtilthatja a gyógykezelésével kapcsolatos információk más előtt történő feltárását (kivéve: ha gondozása érdekében szükséges) - a súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon; - a kiskorú betegnek joga arra, hogy szülője, törvényes képviselője vagy az általuk megjelölt személy mellette tartózkodjon; - a szülő nőnek joga van arra, hogy a vajúdása és a szülés alatt az általa megjelölt nagykorú személy folyamatosan vele legyen; a szülést követően pedig arra, hogy – amennyiben ez lehetséges – újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el; - a beteget megilleti a vallás szabad gyakorlásának joga; - a beteg jogosult saját ruháinak és személyes tárgyainak a használatára. 6.4.A gyógyintézet elhagyásának joga A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben azzal nem veszélyezteti mások testi épségét, egészségét. A beteg távozási szándékát kezel orvosának köteles bejelenteni, aki e tényt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti. Amennyiben a beteg bejelentés nélkül hagyja el a gyógyintézetet, a kezelő orvos ezt szintén feltünteti a beteg egészségügyi dokumentációjában, valamint – ha beteg egészségügyi állapota ezt indokolja – értesíti az illetékes hatóságokat, korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személy estén a törvényes képviselőt, vagy az erre megjelölt személyt. 6.5.A tájékoztatáshoz való jog A beteg jogosult a teljes körű tájékoztatásra. A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon egészségi állapotáról; a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról; a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól.

A betegnek joga van arra, hogy számára érthet módon kapjon tájékoztatást - figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára. A beteg tájékoztatásához szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítanak. 6.6.Az önrendelkezéshez való jog A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog. A beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, melyeket utasít vissza. A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érint döntésekben részt vegyen. Bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg beleegyezését adja. A beleegyezésnek megtévesztéstől, fenyegetéstől, kényszertől mentesnek kell lennie, valamint megfelel tájékoztatáson kell alapulnia. A beteg a beleegyezését szóban, írásban vagy ráutaló magatartással adhatja meg. 6.7.Az ellátás visszautasításának joga A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha az ellátás elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül - megfelel egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. A visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a fenti feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon - két tanú előtt - ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. 6.8.Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatait, illetve joga van ahhoz, hogy egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen. Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal pedig a beteg rendelkezik. A beteg egészségügyi ellátásának befejezését követően csak a beteg által adott teljes bizonyító erővel rendelkező magánokiratban felhatalmazott személy jogosult az egészségügyi dokumentációba való betekintésre, és arról másolat készítésére. 6.9.Az orvosi titoktartáshoz való jog A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék.

A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségéről, annak várható kimeneteléről kiknek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismeréséből. A betegnek joga van megnevezni azt a személyt, akit fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő elhelyezéséről, egészségi állapotának alakulásáról értesíthetnek, illetve joga van bármely személyt ebből kizárni. A beteg által megnevezett személyt a fekvőbeteg-gyógyintézet köteles értesíteni a beteg elhelyezéséről és annak megváltoztatásáról, valamint egészségi állapotának jelentős mértékű változásáról. A beteg kötelezettségei Eredményes gyógyító tevékenység csak a beteg és az ellátók kölcsönös együttműködése révén lehetséges, ezért a betegnek nem csak jogai, de kötelezettségei is vannak. E kötelezettségeknek elsősorban a saját és mások gyógyulása érdekében kell eleget tennie. A beteg – saját érdekében – mindenekelőtt köteles együttműködni az őt ellátó egészségügyi dolgozókkal az alábbiak szerint: - Tájékoztatást kell adni mindarról, aminek ismerete szükséges a megfelel gyógykezeléshez. Különösen fontos elmondani korábbi betegségeit, gyógykezelését; azt, hogy milyen gyógyszereket szed, illetve szedett, valamint fel kell tárnia azokat a kockázati tényezőket is, amik az egészségét károsíthatják. - Tájékoztatni kell az ellátókat – saját betegségével összefüggésben – mindarról, ami mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglakozás végzését kizáró megbetegedésekről, állapotokról. - A betegnek el kell mondania, hogy egészségügyi ellátásával kapcsolatban korábban milyen jognyilatkozatokat tett (pl. helyettes döntéshozót nevezett meg, él végakaratot készített). - Miután a beteg hozzájárult a beavatkozásokhoz, köteles betartani az orvosoknak a gyógykezelésével kapcsolatos rendelkezéseit. - Természetesen köteles betartani a jogszabályokat, az intézmény házirendjét és a térítésköteles ellátások ellenértékét megfizetni. - Hitelt érdemlően igazolnia kell a személyes adatait és azt, hogy van-e egészségbiztosítása - Köteles tiszteletben tartani más betegek és az egészségügyi dolgozók jogait. 7. A beteg jogainak érvényesítése E törvény biztosítja a beteg jogainak érvényesítését, a panaszainak kivizsgálását és megteremti a betegjogi képviselő rendszerét, aki együttműködik az ÁNTSZ szerveivel. 8.Az egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettségei 8.2.Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztásának joga (gyógymódválasztási szabadság)

A kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhet eljárást. A választott vizsgálati és terápiás módszer alkalmazhatóságának feltétele, hogy - ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint beleegyezését adja, valamint - a beavatkozás kockázata kisebb legyen az alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetőleg a kockázat vállalására alapos ok legyen. A kezelőorvos - feladatkörében - jogosult - más orvost vagy egyéb szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való közreműködésre felkérni, - konzílium összehívását javasolni, illetve összehívni. A kezel orvos - feladatkörében - jogosult a beteg ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozók részére utasítást adni. Az utasításnak egyértelműen tartalmazni kell az ellátandó feladatot, annak idejét, helyét és - amennyiben szükséges - a közreműködésre felkérendő további egészségügyi dolgozók nevét és munkakörét. A közreműködő egészségügyi dolgozó - az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai szabályoknak megfelelően hajtja végre, - amennyiben a végrehajtás során el re nem látható vagy a beteg állapotromlásához vezető esemény történik, erről a kezel orvost - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban közreműködő más orvost - haladéktalanul értesíti, - amennyiben véleménye szerint az utasítás végrehajtása a beteg állapotát kedvezőtlenül befolyásolja vagy más aggály merül fel, ezt azonnal a kezel orvos - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban közreműködő más orvos - tudomására hozza, - az utasítás végrehajtását - a kezel orvos egyidejű tájékoztatása mellett - megtagadja, amennyiben azzal a t le elvárható ismeretek szerint a beteg életét veszélyeztetné vagy a gyógykezeléshez nem szükségszer en kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna. 8.3. Az ellátás megtagadásának joga A hozzá forduló beteg vizsgálatát a betegellátásban közvetlenül közreműködő orvos megtagadhatja, - ha ebben más beteg ellátásának azonnali szükségessége miatt akadályoztatva van, - vagy a beteghez fűződő személyes kapcsolata miatt feltéve, hogy a beteget más orvoshoz irányítja. - az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását megtagadja, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan. - az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követően tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítást nyer, hogy a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem igényel, - a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért kezelés szakmailag nem indokolt, - a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi szolgáltatónál nincsenek meg a

személyi, illetve tárgyi feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy - a beteg állapota nem igényel azonnali beavatkozást és a vizsgálatot végző orvos a beteget későbbi időpontra visszarendeli. Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer, hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az orvos az ellátást megtagadja. Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha - az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik, - a beteg együttműködési kötelezettségét súlyosan megsérti, - vele szemben a beteg sért vagy fenyeget magatartást tanúsít, kivéve, ha e magatartását betegsége okozza, - saját életét vagy testi épségét a beteg magatartása veszélyezteti. 8.1. Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége Sürgős szükség esetén az egészségügyi dolgozó - időponttól és helytől függetlenül - az adott körülmények között a t le elvárható módon és a rendelkezésére álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt nyújt, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul megteszi. Kétség esetén a sürgős szükség fennállását vélelmezni kell. Az orvos - feltéve, ha szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján erre jogosult - a hozzá forduló beteget megvizsgálja. A vizsgálat megállapításaitól függően a beteget ellátja, vagy - a megfelel tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén - a megfelelő feltételekkel rendelkező orvoshoz, illetve egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja. A beteg vizsgálata kiterjed a kezelőorvos tudomására jutott valamennyi panaszra, a kórelőzményre és a beteg gyógyulását befolyásoló egyéni körülmények feltárására. A fentiekben foglaltaktól eltérni kizárólag a beteg életének megmentéséhez szükséges, halasztást nem tűrő beavatkozások esetén lehet. A felkért kezelő orvos, illetőleg ügyeletes orvos köteles a beteg egészségi állapotával kapcsolatos eseményekről a kezelő orvost megfelel időben és módon tájékoztatni. A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi dolgozó a folyamatos ellátás biztosítása érdekében - a munkáltató rendelkezésének és a külön jogszabályokban foglaltaknak megfelelően a rendes munkaidőn kívül elérhető vagy meghatározott helyen készenlétben áll, illetve ügyeleti feladatokat lát el. 8.4.Tájékoztatási kötelezettség A kezelőorvos a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint tájékoztatja a beteget annak egészségi állapotáról. Amennyiben a beteg cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes, a kezel orvos az arra jogosult személyeket is tájékoztatja.

A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertet segédanyagok átadásával. A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról. 8.5. Dokumentációs kötelezettség A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelően tükrözze az ellátás folyamatát. Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni - a beteg személyazonosító adatait, - cselekvőképes beteg esetén az értesítendő személy, kiskorú, illetve gondnokság alatt álló beteg esetében a törvényes képvisel nevét, lakcímét, elérhetőségét, - a kórelőzményt, a kórtörténetet, - az első vizsgálat eredményét, - a diagnózist és a gyógykezelési tervet megalapozó vizsgálati eredményeket, a vizsgálatok elvégzésének időpontját, - az ellátást indokoló betegség megnevezését, a kialakulásának alapjául szolgáló betegséget, a kísér betegségeket és szövődményeket, - egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló betegség, illetve a kockázati tényezők megnevezését, - az elvégzett beavatkozások idejét és azok eredményét, - a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak eredményét, - a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonatkozó adatokat, - a bejegyzést tevő egészségügyi dolgozó nevét és a bejegyzés id pontját, - a betegnek, illetőleg tájékoztatásra jogosult más személynek nyújtott tájékoztatás tartalmának rögzítését, - a beleegyezés, illetve visszautasítás tényét, valamint ezek időpontját, - minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a beteg gyógyulására befolyással lehet. 8.6.Titoktartási kötelezettség Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg. A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja el .

9. Az egészségügyi dolgozók védelme Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy közfeladatot ellátó személynek minősül. 10.A szakmai fejlődéshez való jog és kötelezettség Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy jogosult és köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori állásával, fejlődésével összhangban történ - folyamatos továbbfejlesztésére. Készenlétnek minősül a rendkívüli munkaidőben, az egészségügyi szolgáltató által elérhet , vagy meghatározott helyen munkavégzés céljából való készen állás. Ügyeletnek minősül - amennyiben műszak szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges - rendkívüli munkaidőben, ügyeleti díj ellenében, a munkavégzés helyszínén való rendelkezésre állás, továbbá az ügyeleti és munkaköri feladatok ellátása. 11. Népegészségügy A népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége, amelynek célja a lakosság egészségi állapotának javítása az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése révén. A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség tudományosan megalapozott biológiai és természeti-társadalmi környezeti feltételeit, az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének hatékony, hozzáférhet és a lakosság által elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer sajátosságait. 12.. Egészségfejlesztés Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az életminőség javítása, valamint az egészség védelme. Az egészség védelmének elsődleges eszközei a betegségek és sérülések megelőzése, valamint az egészségnevelés. Az egészségnevelésnek ki kell terjednie a betegségek, illetve kórállapotok megelőzésével és korai felismerésével kapcsolatos tudnivalók, módszerek ismertetésére is.

13. Ifjúság-egészségügyi gondozás A népegészségügy ernyője alatt kell gondoskodni az Ifjúság-egészségügyi gondozásról. Az ifjúság egészségügyi gondozás célja a kiskorúak harmonikus testi és lelki fejlődésének el segítése. Ennek során biztosítani kell - az egészségnevelést, - az életkoruknak megfelelő vizsgálatokat, - az életkorhoz kötött kötelező védő oltásokat, illetve azok megtörténtének és eredményességének vizsgálatát, továbbá a kampányoltásokat, - a pályaválasztási tanácsadás egészségügyi feladatait, - a beiskolázás előtti vizsgálatokat, a szakmai alkalmasság elbírálását, a szakképesítést is nyújtó oktatási intézményekben az időszakos alkalmassági vizsgálatok elvégzését. Ebben a feladatkörben ellenőrizni kell a közegészségügyi követelmények érvényesülését az elméleti és gyakorlati képzésre szolgáló helyiségekben, továbbá a szabadtéri foglalkoz6tatási és rekreációs területeken, - a bölcsődében, a nevelési-oktatási intézményben folyó étkeztetést, - a járványügyi el írások betartását, - az elsősegélynyújtás feltételeinek meglétét, - alkohol, kábítószer, egyéb pszichotrop anyagok és a dohánytermékek (tiltott) fogyasztására vonatkozó szabályok betartását, - a tanulók pszichológiai állapotát, terhelhetőségét; - fertőző megbetegedés esetén meg kell tenni a szükséges járványügyi intézkedéseket; - a nevelési-oktatási intézményekben a gyermekek és tanulók első orvosi ellátását. Az ifjúság-egészségügyi gondozás részét képezi – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – az iskola-egészségügyi ellátás. 14. Sportegészségügyi gondozás A sportegészségügyi gondozást is előírja a törvény. A sportegészségügyi gondozás célja: - a diáksportban és a szabadidősportban rendszeresen részt vevő személyek előzetes alkalmassági vizsgálata és rendszeres ellenőrzése, - a fokozott fizikai megterhelésre alkalmatlan személyek kiszűrése, a rejtett megbetegedések feltárása, - a fizikai állapotnak megfelelő kedvező élettani hatást kifejt , szakszerűen irányított testmozgás sportegészségügyi ellenőrzése, - a sporttevékenységre és az ezzel kapcsolatos életmódra vonatkozó tanácsadás, - az iskolai testnevelési, könnyített és gyógy-testnevelési feladatok ellátásával kapcsolatos tanácsadás, - sportrendezvények felügyelete, a sportsérülések megelőzése és elsődleges ellátása, a szükséges további intézkedések megtétele, - sport- és mozgásprogramok kidolgozása, valamint ezek hatásának vizsgálata, lehetőség szerint rehabilitációs szakorvossal közös ellenőrzése.

15. A dohányzás káros hatása Magyarország egészségi állapota riasztó statisztikai adatokat mutat. Első helyen a szív és érrendszeri betegségek állnak, második helyen a daganatos betegségek. Mindkettőnél a tudomány igazolta a dohányzással kapcsolatos káros összefüggést. A daganatos Egészségneveléssel, ismeretterjesztéssel, a médiák segítségével, talán még nem kés javítani a lakosság egészségi állapotán, főleg a felnövekvő nemzedék körében. A meggyőzés ráhatás tudat átformálás lassú és fáradságos munkaeredménye lesz. Gyorsabban mutatkozó eredmény és alkalmazható eszköz erre a célra a kényszerítőjelleg jogi szabályozás. Ennek megfelelően lépett hatályba a dohányzás elleni küzdelemről szóló 1999. évi XLII. törvény, amely 2001. január 1.-jét l hatályos. � A jogszabály rendelkezik arról, hogy mi minősül dohányterméknek. Továbbá említi még a közforgalmú intézmény zártlégterű helyiség meghatározását. Felsorolja a jogszabály, hogy hol nem szabad dohányozni, illetve hol nem jelölhet ki dohányzó hely. Ilyen egészségügyi intézmény az alap- és járóbeteg-ellátást biztosító, valamint a közoktatási intézmények, nappali bentlakásos, gyermekvédelmi intézmények. Meghatározza a törvény, hogy a szórakozó és vendéglátó szolgáltatást nyújtó közforgalmú helyeken milyen esetben engedélyezhet a dohányzás, vagy jelölhetnek ki dohányzó helyet. 16.Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások. Az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások. A művi meddővé tétel és az abortusz. Embrió: minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig, Magzat: a méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetét l. 16.1.Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános feltételei Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) - testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, - a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel, - ivarsejt adományozásával történ testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetés, - embrióadományozással végzett embrióbeültetés, - a női ivarsejt megtermékenyülését, illetőleg megtermékenyíthetőségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt megtapadását, fejlődését elősegítő egyéb módszer alkalmazható. Reprodukciós eljárás során történ megtermékenyítéshez, illetőleg embrióbeültetéshez kizárólag emberi ivarsejt, illetve embrió használható fel. Holttestből - ideértve az agyhalottat is - vagy halott magzatból származó ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem alkalmazható.

Ivarsejt-adományozás és -letét Embrióadományozás és – letét Embriókkal, ivarsejtekkel végezhet kutatások, vizsgálatok és beavatkozások 17.Az abortusz jogi kérdései. Művi megtermékenyítés. 17.1.Az abortusz jogi kérdései Lényege: Ez egy komplex, közjogi és magánjogi problémákat is felvető jogi probléma. Az érintett jogok: - jogképesség - élethez való jog - emberi méltósághoz való jog - az önrendelkezési jog - orvostudományi, erkölcsi, demográfiai, filozófiai kérdések Szabályozása - pro life: az élet a fogamzással kezdődik, a magzat személy, jogalany, akit megillet a jogképesség és az élethez való jog - csak akkor fogadható el az abortusz, ha az anya élete is veszélyben van, mert mindig a már meglevőéletet kell védeni - más indokok csak szigorú korlátozásokkal fogadhatók el - pro choice: az élet a születés pillanatában kezdődik. A magzat az anyatest része, nem személy, fennáll rajta a terhesség alatt az anya önrendelkezési joga. A terhesség-megszakítás joga alapvető jog. Figyelmet érdemel, hogy – adott esetben – egy egészséges testrész is az anyatest része, azonban senkinek sincs „alapvető joga” arra, hogy pl.: az egészséges karját amputáltassa. A gyakorlatban A két nézet között kompromisszum nem lehetséges, de a gyakorlatban tisztán egyik sem létezik. A világon mindenütt korlátozott abortuszrendszer van érvényben. A különbség a korlátozás mértékében és módjában van. - indikációs rendszer: a terhesség megszakításához mindig valamilyen ok szükséges, amit a kérelmezőnek igazolnia kell (Anglia, Svájc, Finnország). - határidő modell: a fogamzástól számított meghatározott ideig (ált. a 12. hétig) ok meghatározása nélkül megszakítható a terhesség. A határidő letelte után a másik rendszerhez hasonlóan ok megjelölése szükséges (Ausztria, Olaszország, Franciaország). Orvosi alapon: ��az emberi élet a fogamzással kezdődik: a hímivarsejt és a petesejt egyesülésével kialakul az a genetikai felépítés, amely egy adott embernek élete végéig fennmarad (egyes nézetek szerint a genetikai kód a fogamzást követ 24. órában alakul ki). ��a fogamzás pillanatától kezdve teljesen egyedi: minden terhesség alatt olyan genetikai felépítés jön létre, ami megismételhetetlen

��a terhesség megszakítás nélküli folyamat: a magzat mindig ugyanaz, nincs minőségi változás. Az ember élete folyamán nem teljesen ugyanolyan (pl. fiatal - öreg), de mégis ugyanaz – ez vonatkozik a magzatra is. ��egyes orvos csoportok szerint az emberi élet a megtermékenyített petesejtnek a méhfalba való beágyazódásától kezd dik (megtermékenyítés utáni 14. nap): evvel az első két hétben kivonják az embriót a magzatnak járó általános védelem alól. Ez a művi megtermékenyítés szempontjából jelent s: a megtermékenyített, de fel nem használt petesejtet egyszerűen ki lehet dobni. ��liberális nézet: az emberi nézet az agyműködéssel kezdődik (12.-14. héttől). Ellenvélemény: agyműködés már korábban is kimutatható, másrészt az ember nem azagyműködésével egyenlő . Az agyműködés lehetősége potenciálisan már az embrióban is megvan. ��a legálisan végrehajtott abortusz az anyának és a jövendőbeli magzatainak is árt: súlyos későbbi szövődmények (meddőség, menstruációs zavarok) vagy halálos is lehet. Megnő a spontán vetélés esélye. Bioetikai alapok - Hippokrateszi eskü is kimondja a ne árts kitételt. Az is szerepel benne, hogy az orvos nem segíti hozzá az anyát magzata elhajtásához. Az orvos-társadalom szemben áll a legális abortusz intézményével. - 1948-as Genfi Deklaráció: az emberi élet a fogamzástól kezdődik, az orvos kötelessége védeni a magzatot. - 1970-es Oslói Deklaráció: a művi terhesség megszakításáról - minden egyház szemben áll az abortusz gyakorlatával 17.2.. Szabályozása - a Csemegi-kódex bűncselekménnyé nyilvánította - 1933 kúriai határozat: az orvos nem büntethet (ez még nem abortusz-legalizáció) - 1950-es évek (Ratkó-korszak): nem tiltják be az abortuszt, hanem alkotmányellenes módszerekkel hajtják végre a tilalmat. Miniszteri rendelet sz k kivételeket állapított meg, de az ezt megszegő orvost súlyosan megbüntették. Az anyát is büntették. A szülész-n gyógyászokat nyomozásra kényszeríttették. - Rákosi-kor: liberális szabályozást vezetnek be (a 12. hétig szabadon meg lehet szakítani), egy bizottságtól lehet kérni - 1956-1991 alkotmányellenesen alapjogokat szabályoznak rendeleti szinten - 1972-t l szigorítás: indikációs rendszer, 6 okból meg kellett, 10 okból meg lehetett adni - 1989-t l létrejönnek az életvédő szervezetek (Pacem in Utero) cél: a nyugati színvonal elérése, megfelel szint jogi rendezés - 64/1991-es AB. megsemmisíti a hatályos jogszabályokat A magyar szabályozás sajátosságai: - nem mondta ki a magzatnak az élethez való jogát - MT rendelet formájában szabályoztak alapjogokat - az abortusz a születésszabályozás egyetlen eszköze volt - nem léteztek életvédő szervezetek - Az abortusztörvény1992. évi LXXIX. tv. a magzati élet védelméről

17.3. Művi megtermékenyítés - Esetei Beavatkozás a születés és a megtermékenyítés folyamatába. A törvény fejezet címe: Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások, az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások, a művi meddővé tétel. - az Egészségügyi törvény legvitatottabb területe, magánügy és közügy egyszerre - ütköző jogok: ��az anya önrendelkezési joga, ��a magzat életjoga, ��az apa joga, ��az állam joga ��az orvos kötelezettsége, hogy élet- és egészségellenes beavatkozást ne vigyen véghez. területei: 1. művi meddővé tétel 2. az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások 3. ivarsejt adományozás- és letét 4. embrióadományozás- és letét 5. dajkaterhesség Művi meddővé tétel Lényege: öncsonkítás orvosi segítséggel. Irreverzibilis. A gyerekhez való jog alapvető állampolgári jog. A nemző - ill. fogamzásképességet megakadályozó művi beavatkozás. A törvényben meghatározott esetei: 1. családtervezési cél 2. egészségügyi indok Az érintett írásbeli beleegyezése és megfelelő szakorvosi vélemény szükséges. - az okokat a tv. nem szabályozza, evvel elég tág teret ad 18. A pszichiátriai betegek gyógykezelése és gondozása 18.1.Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi ellátása során - helyzetére való tekintettel fokozott védelemben kell részesíteni. A pszichiátriai beteg jogai - egészségügyi ellátása során - csak az e törvényben foglaltak szerint, a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg veszélyeztet vagy közvetlen veszélyeztet magatartást tanúsít. Az emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben sem korlátozható. Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy - pszichiátriai gyógykezelése lehetőség szerint családi, illetőleg lakókörnyezetében történjen, továbbá - pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának megfelelő és a többi beteg fizikai biztonságát védő, a lehető legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve - pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó vagy kényszerítő intézkedés alkalmazására, valamint korlátozó feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerüljön sor.

A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére az általános szabályok az irányadók. Ha a beteg veszélyeztet vagy közvetlenül veszélyeztet magatartást tanúsít, el lehet tekinteni a beteg beleegyezésétől, de a tájékoztatást ilyen esetben is a lehetőséghez képest meg kell kísérelni. A pszichiátriai intézetbe felvett beteget az általánosan előírt tájékoztatáson túlmenően szóban és írásban tájékoztatni kell jogairól, különös tekintettel a bírósági eljárás lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira. 18.2.Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének - a beteg beleegyezésével vagy az arra jogosult személy kérelmére (a továbbiakban: önkéntes gyógykezelés), - azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tevő közvetlen veszélyeztet magatartásesetén, az azt észlel orvos intézkedése alapján (a továbbiakban: sürgősségi gyógykezelés), - a bíróság kötelez intézeti gyógykezelést elrendel határozata alapján (a továbbiakban: kötelező gyógykezelés) van helye. 19. Az eutanázia Bevezetés Az elmúlt években egyre többet foglalkoztak és jelenleg is sokat foglalkoznak az eutanázia kérdésével. Ez a probléma nem csak Magyarországon jelent megoldatlan gondot, hanem szinte az egész világon. Már hosszú évekkel ezelőtt is létezett az eutanázia, de egyre inkább el térbe kerül. Ennek oka többek között, hogy egyre fejlettebb az orvostudomány, így rengeteg eszköz és lehetőség van az élet meghosszabbítására és a kioltására is, illetve a társadalmi felfogás is megváltozott. Az eutanáziát, mint problémát jogi, etikai és pszichológiai oldalról is meg kell közelíteni. A halál eseményéhez számos jogi kérdés kapcsolódik, többek között, a halál pontos időpontjának a megállapítása. Az eutanázia fogalma Eutanázia ( görög eu = jó, thanatosz = halál) az a tett, melynek során A kioltja B életét B érdekében.

Az eutanázia így egy másik ember életének szándékos kioltása az érdekében, legtöbbször azért, mert az illető elviselhetetlenül szenved egy gyógyíthatatlan betegségben. Az eutanázia fajtái Végrehajtásának módja szerint A. aktív eutanázia: ha az orvos tesz valamit, ami megrövidíti a beteg életét (pl. halálos dózisú káliumklorid) szándékos beadása halál okozása céljából), ez gyilkosságnak, bűncselekménynek minősül. A tradicionális orvosi felfogás szerint az orvosnak soha nem szabad elvégeznie. Ritka esetben indokolt,de mégis célszerű jogilag tiltani, mert előre ki nem számítható társadalmi problémákat okozhat. B. passzív eutanázia: az orvos elmulaszt megtenni valamit, ami a beteg életét meghosszabbítaná.(pl.öngyilkosság segítése). A passzív eutanázia bizonyos esetekben az orvosi gyakorlatban megengedhető , de ez nem azt jelenti, hogy jogilag elfogadhatóvá kellene tenni. Az önkéntesség alapján A. önkéntes: ha az eutanáziát a beteg kérésére hajtják végre, mert azt valamilyen oknál fogva nem képes megtenni. (pl: mozgásképtelen, nincsenek megfelelő eszközei a szuicidum végrehajtásához). Voltaképpen asszisztált öngyilkosságnak, vagy az áldozat kérésére végzett emberölésnek tekinthet . B. Nem-önkéntes: a beteg nincs olyan helyzetben, hogy megkérdezhető lenne, és ezért mások döntenek úgy, hogy az érdekében eutanáziát végeznek. C. Kényszer-eutanázia: a beteget úgy részesítik eutanáziában, hogy nem kérik a beleegyezését, pedig megkérdezhető lenne. Jogi háttér Magyarországon Számos cikk jelenik meg ezzel a problémával kapcsolatban különböző újságokban, folyóiratokban. Törvényileg is próbálják szabályozni az eutanáziát, de sajnos még jogilag nem megoldotta kérdése. A magyar jog sem az aktív, sem a passzív eutanáziát nem engedi meg. Az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog a legalapvetőbb emberi jogok. Minden embernek joga van az élethez. Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy az ember alany és nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Külföldi gyakorlat A magyarországi helyzetet látva felmerül a kérdés, hogy más országokban milyen eszközökkel sikerült megoldani ezt a súlyos problémát. Két ellentétes példa az eutanázia gyakorlatra Hollandia és az USA. Hollandiában az aktív eutanázia széles körben elterjedt és társadalmi támogatottságot élvez. Sok ember hord magával kártyát, amelyen a tulajdonos hivatalosan rendelkezik arról, ha olyan tartós szellemi vagy testi károsodás érné, melyből a gyógyulás emberi méltósággal összeegyezhetetlen lenne, az eutanáziára szólítja fel a kezel orvosát. Az eutanázia náluk is nyilvános vita tárgya, de az orvosok nagy része a támogatók közé tartozik.

A Holland Egészségügyi Tanács részletes irányelvet dolgozott ki az eutanázia indikációiról és kivitelezéséről. Ezek alapján még a kiskorúak kérésére végzett eutanáziát is támogatják, akkor is ha a szülők ezt ellenzik. Az aktív eutanázia és az öngyilkosságban való orvosi segédkezés a Holland Büntet kódex 293.§ és 294.§ értelmében bűncselekmény, szabadságvesztéssel sújtható. Ezzel szemben az USA-ban Kórházi etikai bizottság dönt az eutanáziával kapcsolatban. Ezek nem fegyelmi bizottságok, hanem etikai tanácsadóként m ködnek. Tagjai: orvosok, filozófusok, etikusok,jogászok és laikusok. Ez a bizottság nem dönthet, csak segítheti az orvost, de a döntés felelőssége az orvosé. A beteg a döntésbe itt sincs bevonva, így nem érvényesülhet az önrendelkezési joga. Ezért a beteg akaratának érvényesülését biztosító jogi dokumentumok állnak rendelkezésre. Ilyen a living will (élő végrendelet). Ez egy olyan dokumentum, ami az orvost a halálosan beteg élete fenntartására vagy megszüntetésére utasítja. Az élő végrendelet által a beteg rendelkezhet a saját sorsáról akkor is, ha már akarat-nyilvántartásra képtelen állapotban van. II. TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOG 1. A társadalombiztosítás kialakulása A társadalombiztosítás kialakulása az emberiség történetében hosszú id tartamra, több évszázadra tekint vissza. Az ókorban a munkát főleg rabszolgák végezték a rabszolgatartó javára és utasítására. A rabszolga nem minősült személynek, hanem dolognak, nem jogalany, hanem jogtárgy volt, így dologbérlet (locatio-conducto rei) keletkezett. Ha a rabszolga nem ura részére végezte a munkát, arra általában a dologbérlet (locatio-conducto rei) vonatkozott. Lehetőség volt a szabadok (szabad személyek) szerződésen alapuló munkavégzésére,amely szerint munkabérletet (locatio-conducto operarum) jött létre. A munkát végző viselte a kockázatokat, pl.: ha betegség miatt nem tudott a munkás munkát végezni semmilyen ellátásra(természetbeni, pénzbeli) nem volt joga. A betegség miatt ellátatlan ember azonban már az ókorban is számíthatott valamilyen szerény gondoskodásra. Krisztus előtt Athénban az akkori görög állam gondoskodott a testileg,

szellemileg elesett polgárokról. Szegényházak létesültek, amelyeket ajtók nélkül építettek, hogy abba a szegények, elesettek bármikor meghúzódhassanak. Az antik Rómában az ellátatlanok gondozása abban valósult meg, hogy életfenntartásuk érdekében naturális ellátásban – ingyen gabonában – részesültek. Augusztus császár uralkodása alatt a gabonán túlmenően kenyeret, húst, olajat osztottak szét a szegények között. Ezeket az ellátásokat szegénygondozásnak tekinthetjük. A középkorban az elesettek, szegények gondozásában részt vett az egyház, a közösségek és a társadalom. Nagy Károly azzal szavaztatta meg a tizedet az egyház javára, hogy ennek fejében a papság köteles a betegekről és a munkavégzésre képtelenekről gondoskodni. Jelent s volt a szerzetesrendek akkori tevékenysége, amelyek kórházakat, szeretetházakat létesítettek. Megparancsolta továbbá a földesuraknak, hogy a birtokukon élő szegényekről kötelesek gondoskodni. A középkorban a társadalom gazdasági fejlődésének jelent s állomásai: - a bányászat fejlődése, továbbá az ezen alapuló feldolgozás kiteljesülése, valamint -a kézművesség, a céhrendszer kialakulása. A bányászatban dolgozók spontán felismerték a bányában végzett munka fokozott balesetveszélyét,az egészségre különösen ártalmas munka jellegét, a betegség, baleset miatti átmeneti munkából valókiválás anyagi hátrányait, a munkaképesség-vesztés tényét, amely a munkából való végleges kiválást jelentette. Kiemelkedő változást eredményezett 1573-ban a Miksa-féle bányarendtartás megjelenése, amely Magyarországon is érvényesült. Szabályozta a bányamunkások munkavégzését, nevezetesen rendelkezett ��a nyolc órás munkaidőről, ��a fiatalok és n k föld alatt történ munkavégzés tilalmáról, továbbá ��a segélyezési alapról és ��a bányatárs-pénztárakról. � A bánya-társládák fejlődésében jelent s állomás következett be 1854. május 23-án, amikor hatályba lépett az Osztrák Általános Bányatörvény, amely bányászok nyugbérezését biztosította. A bányászok betegségi és balesetbiztosítását a kötelez betegségi és balesetbiztosításról szóló 1907: XIX. tc. oldotta meg. A céhrendszer megjelenésével hármas személyi kapcsolatrendszer jött létre, nevezetesen maga a céh tagja, a céhben mesterséget tanuló fiatal, majd a tanulmányokat befejez , szakmailag “felszabadított”, önálló munkára képes céhlegény. Az így kialakult kapcsolatrendszerben felismerhető, hogy a céh-tag a házába fogadta a tanulót, majd a céhlegényt, s ezek munkájuk ellenértékeképpen naturális – szállás, étkezés – ellátásban részesültek, betegség esetén gyógyításukról a tulajdonos gondoskodott.

2. A magyar társadalombiztosítási rendszer kialakulása Az első időben szakmai csoportosuláson alapuló betegsegélyez egyletek alakultak, pl. Vasutas Segélyez Egyesület, Nyomdászok Segít Egyesülete. Az 1800-as évek második felére tehet az ipartörvények megjelenése, az 1872: VIII. tc., amely el írtaa munkáltató és alkalmazott kötelezettségeit az egészséges és biztonságos munkavégzés érdekének megfelelően; az 1884. évi XVII. tc. már rendelkezett az iparfelügyeletről, amely ellenőrzéseket végezhetett a munkáltatóknál, megfelel jogosítványokkal felruházva. Az első magyar kötelez betegségi biztosítás bevezetésének az igénye a XIX. század vége felé jelentkezett.: 1891: XIV. tc. kötelez betegségi biztosításról A jogszabály lényegét vázlatosan az alábbiakban foglaljuk össze: Kötelező volt a biztosítás nemre,korra és állampolgárságra tekintet nélkül azokra, akik az ipartörvény hatálya alá tartozó üzemekben munkabér fejében szolgálatot teljesítettek (tárgyi biztosítás). Ellátások: orvosi kezelés, gyógyszer- ellátás, kórházi ápolás. 1907: XIX. tc. a kötelez betegségi és baleseti biztosításról Az országos kötelez betegségi biztosítási rendszer a korábbitól eltérően kiegészítésképpen a tc. 3. §- ával kimondta, hogy balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek, nemre, korra és a bér vagy a fizetés nagyságára való tekintet nélkül mindazok, akik az alább felsorolt vállalatoknál üzemekben vagy munkáknál akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegít képpen vagy átmenetileg vannak alkalmazva. 3. Az első világháborút követ társadalombiztosítási intézkedések Az első világháborút az 1921: XXXIII. tc. zárta le a Trianonban kötött békeszerződéssel, ennek XIII.részében I. cím alatt. a szerz d felek elvi tartalommal - kiemelve a társadalombiztosítás területét - a következ kben állapodtak meg: “Minthogy a Nemzetek Szövetsége az általános béke megvalósítását t zte ki céljául és ezt a békét csak úgy lehet elérni, ha a szociális igazságosságra alapítják; és minthogy vannak munkaviszonyok, amelyek az emberek nagy tömegét annyi igazságtalansággal, nyomorral és nélkülözéssel sújtják, hogy ebb l keletkez nagy elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyezteti, s e viszonyok javítása sürg sen szükséges, példákat említve: a munkaid szabályozásával, ideértve a munkanap és a munkahét leghosszabb tartamának megállapítását, úgyszintén a munkaközvetítés szabályozásával, a munkanélküliség leküzdésével, tisztességes megélhetést biztosító munkabérek szolgáltatásával, a munkásoknak a foglalkozásukkal járó vagy egyéb betegségek ellen és a munka közben bekövetkezett balesetek ellen való védelmével, a gyermekek, fiatalkorúak és n k védelmével, aggkori és rokkantsegélyezéssel, az idegen országokban dolgozómunkások érdekeinek védelmével, a szakszervezkedési szabadság elvének elismerésével, a szakoktatás és a m szaki oktatás szervezésével és egyéb idevágó intézkedésekkel; minthogy bármelyik Nemzet vonakodása igazán emberies munkaviszonyok létesítését l egymagában is akadályul szolgál más Nemzetek abbeli törekvésének, hogy a munkások sorsát saját országaikban javítsák: a Magas Szerz d Felek az igazságosság és az emberiesség érzéseit l, valamint attól a vágytól indíttatva, hogy a világ békéjét állandóan biztosítsák, a következ kben állapodnak meg:”

��Az 1925: XXXIV. tc.a bányanyugbér-biztosításáról Nyugdíjtörvények Az első egységes nyugdíjtörvény Az 1951. évi 30. törvényerejű rendelet minden munkaviszonyban álló dolgozó és hozzátartozója számára azonos feltételek és mértékek szerint biztosított nyugellátásokat. E törvény mondta ki előszöra 10 szolgálati év követelményét (korábban 8 év volt), valamint a férfiak 60, a n k 55 éves korhatárát. A második egységes nyugdíjtörvény Az 1954. évi 28. törvényerejű rendelet megszüntette a kett s korhatárt, csak az alacsonyabb maradt érvényben (60, illetve 55 év). A törzsnyugdíjat a kereset 50 százalékában állapították meg. A nyugdíjminimum: 500 forint, a figyelembe vehet munkabér fels határa pedig 6000 forint volt. A munkavállalói járulék 1 százalékról 3 százalékra emelkedett. A harmadik (úgynevezett munkás-alkalmazotti) egységes nyugdíjtörvény Az 1958. évi 40. törvényerejű rendelet által szabályozott harmadik nyugdíjtörvény lényegében 1975-ig – 16 évig – volt érvényben. Ennek magyarázata, hogy korszerű volt, igazodott az adott feltételekhez. Bevezette a teljes és résznyugdíj fogalmát, továbbra is alkalmazta a törzs és kiegészítő nyugdíjat. A teljes nyugdíj követelménye 25 év szolgálati idő volt, ekkor a törzsnyugdíjat a kereset 50 százalékában határozták meg. A nyugdíj maximum havi 3500 forint lehetett. A minimum továbbra is 500 forint. 5. A társadalombiztosításról, a magánnyugdíjról és e szolgáltatások fedezetéről � 1997. évi LXXX. törvény (Tbj) � Vhr.195/1997. (XI.5.) Korm. rendelet Az előzőekben már volt szó arról, hogy az emberi jogok valóságos történetét a francia forradalom nyitotta meg az ember és polgár jogainak az 1789. évi augusztus 26-án elfogadott deklarációval. Az 1791. évi francia alkotmány szociális jogintézmény megvalósításáról rendelkezett. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/B §-a, a 70/D §-a és a 70/E §-a biztosítják a munkához, az egészséges és biztonságos munkavégzéshez, valamint a társadalombiztosításhoz való jogot. Ezek az alkotmányos alapelvek valósulnak meg a magyar társadalombiztosítási rendszerben. A Tbj. célja, hogy - az egyéni felelősség - az öngondoskodás követelményeinek megfelelően, a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően - szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat. - rendezze a foglalkoztatók és a biztosítottak jogait és kötelezettségeit, a biztosítottak részvételi kötelezettségét, a közteherviselés elveinek megfelel en a járulékfizetés teljesítését. - meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét, a nyugdíjrendszerben járó szolgáltatásokat.

5.1. A Tbj-ben megfogalmazott alapelvek A társadalombiztosításban kockázat közösség alakul ki, amelyben a részvétel kötelez . Érvényesül a - biztosítási elv, - kockázat közösség elve - szolidaritás és a - tulajdonhoz fűződő jog. Az ellátások igénybevételét, a részvételi kötelezettséget a járulékfizetés alapozza meg, a pénzbeli ellátások a járulékfizetés alapját képező jövedelemmel arányosak. A Társadalombiztosítási jogviszonya törvény erejénél fogva jön létre. A foglalkoztatót - bejelentési, nyilvántartási, - járulék megállapítási és bevallási; - járulék és - hozzájárulás fizetés terheli. Adatközlési kötelezettség terheli, mind a foglalkoztatót, mind a biztosítottat az ellátások megállapításával és folyósítással kapcsolatban, amelyek egységes rendszert alkotnak. A társadalombiztosítás fejlődéséről az állam gondoskodik a nemzetgazdaság lehetőségeivel összhangban. A jogszabályban az a garanciális elv is megvalósul, amely szerint az állam akkor is gondoskodik az ellátások teljesítésér l, ha a társadalombiztosítás kiadásai meghaladják a bevételeket. 5.2. Fogalmak és értelmez rendelkezések Foglalkoztató: - jogi és természetes személy, gazdasági társaság, gazdálkodó szervezet, ha biztosítottat foglalkoztat; - tanulószerződés (szakmunkás tanuló) alapján a szerződést köt ; - az a szerv az amely segélyt folyósít (pl. munkanélküli ellátást, a foglalkoztatásról szóló 1991.évi IV. tv /Flt./ alapján); - TÁKISZ, ha társadalombiztosítási szolgáltatásokat, járulékfizetést, adatszolgáltatást teljesít; - egyéni, társas vállalkozás – vállalkozó; - kiegészítő tevékenységet folytató vagy özvegyi nyugdíjas; - aki öregségi nyugdíjas (betöltötte a reá irányadó korhatárt) és e mellett vállalkozói tevékenységet folytat (5 % baleseti járulék fizetésére köteles).

Sajátjogú nyugdíjas: az, aki öregségi, előrehozott, korengedményes nyugdíjban, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, munkaképtelenségi járadékban részesül (ez utóbbi mez gazdasági, szövetkezeti tagság alapján állapítható meg. Segítő családtag: az, aki a vállalkozásban – nem munkaviszonyként – munkát végez. Megbízott: aki megbízás alapján végzi tevékenységét, a Ptk. 474. §-ának megfelelően.

Foglalkoztatott: akit biztosítással járó jogviszony keretében foglalkoztatnak (biztosított). Járulékalapot képező jövedelem: amely után az SzJA törv. alapján személyi jövedelemadót kell fizetni. 5.3.Társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék - egészségbiztosítási járulék - egészségügyi hozzájárulás (Eho) - táppénz kiadásainak fedezetére hozzájárulást kell fizetni (1/3 rész) - baleseti járulék: kiegészít tevékenységet folytató. Magánnyugdíj pénztári tag: - az önkéntes csatlakozó. Eltartott hozzátartozó: aki az eltartóval közös háztartásban él. (Differenciáltan kell kezelni, mert van a Ptk. 685. §-ában általános érvénnyel addig a TB jog a maga területén konkrétan határozza meg a hozzátartozók jogosultságát.) � 5.4.A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és szerveinek állami felügyeletéről � 1998. évi XXXIX. törvény (Sztv) Vhr.131/1998. (VII.23.) Korm. rendelet 75/1999. (V.21.) Korm. rendelet Két alap jött létre: - az Egészségbiztosítási Alap és - a Nyugdíjbiztosítási Alap. Ezek az igazgatási szervek felügyelete és irányítása állami feladat, amelyet a Kormány lát el a felhatalmazott tárca útján. A pénzügyminiszter terjeszti elő a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat. Az egészségügyi miniszter a PM-mel együttesen terjeszti elő az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat. A szociális- és családügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti el a nyugellátással kapcsolatos törvényjavaslatokat a Kormány elé, majd a Kormány az Országgyűlés elé. Az Egészségügyi Alap kezelését az OEP főigazgatója, a Nyugdíj Alap kezelését az ONYF főigazgatója végzi. Felügyeli: a Pénzügyminisztérium, ill. az Egészségügyi Minisztérium. Az ONYF és az OEP központi államigazgatási szerv, vezetőit a kormány nevezi ki és menti fel. Költségvetési szervek, amelyek költségvetését az Alapok költségvetésében kell meghatározni, a vagyon állami tulajdon.

5.5. Biztosítottak (Tbj 5.§.) - Munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban; ügyészségi, bírósági szolgálati jogviszonyban állók, igazságügyi alkalmazotti, fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálat hivatásos állományú tagjai, szerződéses állományú tagjai, függetlenül attól, hogy - teljes, vagy - rész-munkaidőben foglalkoztatottak; - Szövetkezet tagja – kivéve az iskola szövetkezetet -, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vagy vállalkozás jelleg jogviszony keretében tevékenyen közreműködik; - tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató, szakmunkás tanuló, - keresetpótló juttatásban részesül : pl. munkanélküli járulék, nyugdíj előtti munkanélküli segély, - egyéni vállalkozó, társas vállalkozó, - egyházi személy, szerzetesrend tagja. A biztosított a társadalombiztosítás valamennyi ellátására szerezhet jogosultságot, sajátjogú nyugdíjas, ha dolgozik, baleseti és egészségügyi ellátásra jogosult. Szünetel a biztosítás - A fizetés nélküli szabadság ideje alatt, mentesítették a munkavégzés alól, igazolatlan távollét ideje alatt; - kivétel: ha a fizetés nélküli szabadságot terhességi-gyermekágyi segély, gyermek ápolása, gondozása miatt vették igénybe, táppénzt kap, illet leg katonai szolgálat alatt nem végez munkát. Több biztosítással járó jogviszony esetén a biztosítási kötelezettséget külön-külön kell elbírálni (lásd: a táppénz szabályait f -mellékfoglalkozás esetén). 5.6. A biztosítás nem terjed ki (Tbj. 11. §) - a külföldi állam diplomáciai képviselőjére; - a képviselet személyzetének külföldi állampolgárságú tagjára; - diplomáciai mentességet élvező nemzetközi szerv külföldi állampolgárságú tagjára, képviselőjére (munkatársára), pl. Duna Bizottság), ezek külföldi állampolgárságú alkalmazottaira, az általa foglalkoztatott külföldi alkalmazottjára (alkalmazott - alkalmazott); - továbbá a felsorolt személyek Magyarországon tartózkodó hozzátartozóira (házastárs, gyermek); - külföldi munkáltató külföldinek minősülő személyre; - külföldi részvétellel működő Gazdasági Társaság, arra a munkavállalójára, aki külföldinek minősül. Akikre a biztosítás nem terjed ki, megállapodást köthet (34-35. §-ok) egészségügyi ellátásra (11. § hatálya alá tartozó)

6.Társadalombiztosítási ellátások 6.1. Egészségbiztosítási ellátások ��egészségügyi szolgáltatás ��orvosi- szakorvosi kezelés ��kórházi, szanatóriumi ápolás 6.2. pénzbeli ellátások ��terhességi – gyermekágyi segély ��gyermekgondozási díj (GYED) ��táppénz 6.3.baleseti ellátások ��baleseti egészségügyi ellátás ��baleseti táppénz ��baleseti járadék 6.4. nyugellátások ��saját jogú nyugellátás ��öregségi nyugdíj ��rokkantsági nyugdíj ��baleseti rokkantsági nyugdíj 6.5. hozzátartozói nyugellátások ��özvegyi nyugdíj ��árvaellátás ��szül i nyugdíj ��baleseti hozzátartozói ellátások Társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak 7.1.Baleseti ellátásra jogosultak A Tny. és az Ebt. szerinti biztosítottaknál baleseti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosult aki egyéni, illetve társas vállalkozóként kiegészít tevékenységet folytatónak min sül, vagy sajátjogú nyugdíjasként (Tbj. 5. § (1) bek. a), b), g) pontok) munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, egyéb jogviszonyban áll és a keresete eléri a mindenkori minimálbért. 7.2.Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki - nevelési-oktatási és felső fokú oktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesül tanulója, hallgatója, kivéve: a külföldi állampolgárt; - szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg, szenvedélybeteg, - őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetését tölt személy; - közcélú munkát végez, életmentésben, katasztrófa elhárításban, véradásban vesz részt és balesetet szenved; - közérdek munkát végez (ez büntet intézkedésen alapul). Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a biztosítottakon túl azok, akik a) - táppénzben, - terhességi-gyermekágyi segélyben, - gyermekgondozási díjban, - baleseti táppénzben

- baleseti járadékban b) - saját jogú nyugellátásban részesül k - hozzátartozói nyugellátásban részesül k - járadékosok c) - öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi stb. járadékban részesül k; - átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban részesülnek [lásd a 8/1983. (VI.28.) EüM-PM rendelet megváltozott munkaképességüekre vonatkozó szabályokat)] - egészségkárosodási járadékban részesül k. d) nemzeti gondozási díjban, hadigondozási ellátásban részesülők e) bányászati kereset-kiegészítésben (rehabilitációs rendelet) f) gyermekgondozási segélyben részesül k g) aki Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban részesül h) rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesül i) Tanulmányokat nappali tagozaton folytató magyar állampolgár, külföldi, ha nemzetközi szerz dés, vagy OM által adományozott ösztöndíjban részesül. j) Sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesít. k) A biztosított, valamint az el z ekben felsorolt – A-J – közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b), ez általános megfogalmazás, máshol a jogszabály felsorolja a jogosultakat) és jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30 %-át (nem általános érvény ). l) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkez kiskorú magyar állampolgár. m) bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (kivéve: külföldi) gyermekvédelmi rendszerben utógondozott 18-24 éves fiatal feln tt. n) Fogva tartott. o) az 1993. évi III. törvény a szociális ellátás alapján a rászorult, a települési önkormányzat hatósági bizonyítványt állít ki. p) egészségbiztosítási ellátás érdekében megállapodást köt személy és eltartott hozzátartója, r) aki 11 %-os egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett [39. § (2) bek.] eltartott hozzátartozója, élettársa, ha keresete nem haladja meg a minimálbér 30 %-át (a tárgyév els napján érvényes). 7.3.Magánnyugdíj keretében járó szolgáltatások A magánnyugdíj keretében a biztosított és a kedvezményezett az 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) alapján - nyugdíjjáradékra vagy - egyösszegű szolgáltatásra szerezhet jogosultságot. 8.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebt), illetőleg a végrehajtására kiadott 217/1997. (X11.1.) Korm. rendelet (Ebt.R.) – elnevezéséb l is adódóan – kötelez . az egészségbiztosítás ellátásai A törvény hatálya az egészségügyről szóló törvényt l eltérően kötelezően kiterjed a) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetér l szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. §-a (a továbbiakban: Tbj.) szerint biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, valamint baleseti ellátásra és szerződés alapján egyes egészségbiztosítási ellátásokra jogosult személyekre, b) a Tbj. szerint társadalombiztosítási járulékot fizető személyekre és szervezetekre, c) az egészségbiztosítási ellátások teljesítésében szerződés alapján részt vevő szolgáltatókra, d) az Egészségbiztosítási Alapból (a továbbiakban: „E- Alap”-nak nevezzük) finanszírozott ellátásokra. 8.1.Terhességi-gyermekágyi segély Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követ negyvenkét napon belül szül, vagy b) b) a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követ huszonnyolc napon belül szül. A terhességi-gyermekágyi segély összege a napi átlagkereset 70 %-a. 8.2.Gyermekgondozási díj Gyermekgondozási díjra (GYED) jogosult a a) biztosított szül , ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szül anya esetén a szülést - megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, b) terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a gyermeket saját háztartásában neveli. 8.3. Táppénz Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mérték egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Kereső képtelen, a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni; b) aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult; c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja; d) az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja; e) az a szül , aki egyévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja; f) aki fekvő beteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül;

g) akit közegészségügyi okból foglalkoztatásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból, hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illet leg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben)átmenetileg sem foglalkoztatható. 8.4.. Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keres képtelenségének vagy rokkantságának (munkaképesség-változásának) az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keres képessé váláshoz szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte. Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek körét a Kormány rendeletben állapítja meg. Nagyon fontos annak leszögezése, hogy nem minősül üzemi balesetnek az a baleset, amely a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli jármű használat, munkahelyi rendbontás során, vagy c) a lakásról (szállásról) munkába, illet leg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. 9. Baleseti egészségügyi szolgáltatás 9.1.Baleseti táppénz Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében kereső képtelenné válik. Keres képtelen az, aki az üzemi balesettel összefügg és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud. 9.1. Baleseti járadék Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg. Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e munkaképesség-csökkenés tartamára időbeli korlátozás nélkül jár.