J. Oswald Sanders Lelki vezetés boritoval

A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításáhoza kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket

folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

A mű eredeti címe:SPIRITUAL LEADERSHIP

This book was first published in the United Statesby Moody Press with the title of Spiritual Leadership

, by J. oswald Sanders, copyright © 1967, 1980, 1994by The Moody Bible Institute of Chicago.

Translated by permission.All rights reserved.

Magyarországon kiadja aKeresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány

A Member of BEE International1135 Budapest, Béke utca 35/A

Tel.: 350-7201

Felelős kiadó: Monty TaylorFordította: Hargitai Róbert

Borító: Boltos Péter

ISBN 963 9390 14 3

Keresztyén Ismeretterjesztő AlapítványBudapest, 2003

TARTALOMJEGYZÉK

1. Nemes törekvés2. Vezetők kerestetnek3. A Mester vezetési alapelvei4. Természetes és lelki vezetés5. Válhat-e belőlünk vezető?6. Pál tanácsai a vezetőknek7. Péter tanácsai a vezetőknek8. Nélkülözhetetlen vezetői tulajdonságok9. További nem nélkülözhető tulajdonságok

10. Ami mindennél fontosabb11. A vezető és az imádság12. A vezető és az idő13. A vezető és az olvasás14. A vezetői képességek fejlesztése15. A vezetés ára16. A vezetők feladatai17. A vezetés próbái18. A delegálás művészete19. A vezetőváltás20. Új vezetők képzése21. A vezetés veszélyei22. Nehémiás, a vezető23. Kérdések a könyv anyagának feldolgozásához

1117212735415157758995

105115125131141147155161167175187193

A KIADÓ ELŐSZAVA

Oswald Sanders első alkalommal 1967-ben megjelent művemára elismerten klasszikus olvasmánnyá vált keresztyén körökben.Az eredetileg az Overseas Missionary Fellowship (OMF, Tengeren-túli Missziós Közösség) számára tartott előadás-sorozat tartalmánvezetők ezrei nőttek fel, és kötelezték el magukat hatására mégjobban Isten országának építése mellett.

Az olvasó az eredeti könyv átdolgozott kiadását tartja kezében.Az átdolgozás hűen megőrzi minden szakasz eredeti jelentését éscélját, azonban számos új jegyzettel látja el a szöveget, azonosítva aSanders által idézett személyeket, akikre ma már a legtöbb embernem emlékszik. Sanders idéz ébredést elindító evangélistákat, ige-hirdetőket, tudósokat és misszionáriusokat, gyakran a brit egyházköréből. A szerző nagyon kedvelte a második világháborúban har-coló hadvezérek egy részét is, akiknek a neve ma már nem feltétle-nül közismert. Ahol lehetséges volt, lábjegyzetben megadtuk azéletrajzi adatokat.

Előfordulhat, hogy miközben az olvasó olvassa majd ezeket azoldalakat, „hallani" is fogja őket. Akárcsak egy jó prédikáció eseté-ben, Sanders gondolatai gyakran ismétlődnek; egyes bekezdések afő mondanivalón túli területekre is elkalandoznak, s a fejezetekgyakran meglehetősen váratlanul érnek véget, mintha a beszélő

* A Hudson Taylor által alapított Kínai Belföldi Misszió (CIM) későbbi neve — afordító.

hirtelen rájött volna, hogy kifutott az időből, és gyorsan befejeztevolna mondandóját. Mivel e könyv anyaga eredetileg előadás-sorozat volt, igyekeztünk megőrizni az élőbeszéd hatását és szerke-zetét. Reméljük, hogy az olvasó ugyanúgy érezni fogja ezeknek azelőadásoknak a közvetlen és friss jellegét, mint Sanders első közön-sége, amely közel három évtizede hallotta őket.

A SZERZŐ ELŐSZAVA

Ez a könyv két olyan előadás-sorozat alapján jött létre, melyekaz OMF vezetői előtt hangzott el 1964-ben és 1966-ban Szinga-púrban. Akkor merült fel az az ötlet, hogy ezeket az előadásokat jólenne kibővíteni, és nagyobb közönség számára is hozzáférhetővétenni. Örömmel teljesítettem a kérést.

A földi és lelki vezetés elveit egyrészt a Szentírás, másrészt Istenkiemelkedő szolgáinak életrajza segítségével mutatom be és illuszt-rálom. Az illusztrációk alapjául szolgáló életrajzok jelentős részéheznem minden olvasó juthat hozzá, ami arra ösztönzött, hogy leírjaknéhány idevágó esetet olyan emberek életéből, akik rendkívül sike-res vezetők voltak. Lehetőség szerint jeleztem a forrásokat. A bibli-ai idézetek esetében azt a fordítást használtam, amelyet a legponto-sabbnak és legérthetőbbnek tartottam.

Az anyag bemutatásakor az volt a célom, hogy segítséget nyújt-sak a fiatalabb keresztyéneknek is, akiknek szívében a Szentlélekazt a szent törekvést munkálja ki, hogy minden képességüket a Meg-váltó rendelkezésére bocsássák. Ha könyvem olyasmit is tartalmaz,ami ismét lángra lobbantja a vágyat, és kikristályosítja a célt azok-nak a szívében, akik már előrébb járnak a vezetés útján, akkor eléricélját.

J. Oswald Sanders

1.

NEMES TÖREKVÉS

Ha valaki püspökségre törekszik, nemesmunkára vágyik. (1 Timóteus 3:1, Csia)

És te kívánsz-é magadnak nagyokat?Ne legyenek! (Jeremiás 45:5)

A legtöbb keresztyénnek fenntartásai vannak a vezetésre valótörekvéssel szemben. Nem tudják, tényleg helyes-e, ha valaki veze-tő akar lenni. Végül is nem jobb, ha a pozíció jelöli ki az embert,mint ha az ember szemeli ki a pozíciót? Nem okozta-e a nagyravá-gyás több olyan ember bukását, akik egyébként nagyszerű egyházivezetők voltak, de „a nemes lelkek utolsó gyengeségének" áldoza-tává váltak? Shakespeare mély igazságot fogalmazott meg, amikor aVIII. Henrikben Wolsey a következőt mondja a nagy angol hadve-zérnek:

Cromwell, tartsd meg ezt:Kevély ne légy! E bűnben estek elAz angyalok; hogy illenék e bűnEmberhez, a teremtő képihez?-

• Az angol szövegben az „ambition" (törekvés, nagyravágyás) szó szerepel — a ford.• Shakespeare: VIII. Henrik király, III. felvonás, II. szín (ford. Szász Károly)

12 LELKI VEZETÉS

A keresztyéneknek kétségkívül ellen kell állniuk a törekvésekegy bizonyos fajtájának, és ki kell irtaniuk az életükből. Más törek-véseket viszont nemesnek, kiválónak és tiszteletre méltónak kelltartanunk. A fejezet elején található igeversek egyike figyelmezte-tést, a másik viszont bátorítást fogalmaz meg, melyek segítenek fel-ismerni a különbséget. Ha arra törekszünk, hogy hatékonyan szol-gáljuk Istent – hogy maradéktalanul megvalósítsuk életünkre vo-natkozó tervét –, akkor mindkét verset szem előtt tartjuk, nem fe-lejtve el a köztük levő ellentétet.

Ez az ellentét részben abból adódik, hogy Pál helyzete eltért amiénktől. Kijelentését annak a tekintélynek és tiszteletnek a szem-pontjából is értelmezhetjük, amely a mai keresztyén vezetőket öve-zi. Ez azonban távol állt Pál szándékától. Az ő korában az elöljáró –vagy „püspök" – nagy veszélynek volt kitéve, és gyötrő felelősségnehezedett rá. A gyülekezet vezetésével járó munka jutalmát a ne-hézségek, a megvetés és az elutasítás jelentették. Üldöztetés eseténa vezetőt érte először bántalom, ő volt az első, aki szenvedett.

Ennek fényében Pál bátorító megjegyzését nem olyan könnyűfélreérteniük azoknak, akik csupán pozícióra vágynak a gyüleke-zetben. A szélhámosoknak nem sok kedvük lenne egy ilyen nehézfeladathoz. Az első században uralkodó veszélyes körülmények kö-zepette még a rettenthetetlen keresztyéneknek is biztatásra és ösz-tönzésre volt szükségük a vezető szerep vállalásához. Pál ezért „ne-mes törekvésnek" nevezte a vezetést.

A világ egyes részein a keresztyéneknek még ma is ugyanilyenhelyzettel kell szembenézniük. A kínai egyház vezetőinek rendkívülsok szenvedést okoztak a kommunisták. A nepáli Kicsiny Nyáj gyü-lekezet lelkipásztora még évekig szenvedett a börtönben, miután agyülekezet tagjait szabadon engedték. Sok olyan veszélyes vidékvan, ahol a lelki vezetés nem azoknak való, akik biztos előnyökreés pazarul berendezett irodára vágynak.

Pál a gyülekezet vezetésére biztat minket, amely a világon a leg-fontosabb munka. Ha az indítékaink helyesek, akkor ez a munkaörökkévaló hasznot hoz. Pál korában csak Krisztus mélységes szere-

1. NEMES TÖREKVÉS 13

tete és a gyülekezet iránti őszinte odaadás indíthatta a vezetés vál-lalására az embert. Ma viszont sok olyan helyen, ahol ez a pozíciópresztízzsel és kiváltságokkal jár, egyesek nagyon méltatlan és önzőokokból akarnak vezetők lenni.

Ezért Jeremiás igen bölcs és egyszerű tanácsot adott Bárúknak:„És te kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj!" (Jeremiás 45:5;Kárali). A próféta nem kárhoztatott minden ambíciót, csak az önzőindítékra mutatott rá, amely helytelenné teszi a törekvést – „kí-vánsz-é magadnak nagyokat". Ha az ember nagy akar lenni, az nembűn. Az indíték határozza meg a törekvés jellegét. Urunk sosembeszélt a kimagasló teljesítményre vágyás ellen, viszont leleplezte éselítélte a méltatlan indítékot.

Minden keresztyénnek feladata, hogy fejlessze Istentől kapottadottságait, a legtöbbet hozza ki életéből, s a lehető legteljesebbenkibontakoztassa Isten által ráruházott képességeit és tehetségét. Jé-zus azonban azt tanította, hogy az énközpontú törekvés helytelen.Stephen Neill püspök, a nagy misszionárius, felszentelés előtt állófiatal lelkészekhez szólva kijelentette: „Hajlamos vagyok azt gon-dolni, hogy hétköznapi emberek esetében az ambíció a szó megszo-kott értelmében szinte mindig bűnös. Biztos vagyok benne, hogy azambíció a keresztyének esetében mindig bűnös, és a felszentelt lel-kész esetében menthető a legkevésbé."`

Az Isten dicsőségére és a gyülekezet jólétére összpontosító tö-rekvés hatalmas pozitív erőt jelent.

Az ambíció egy latin szóból ered, amely „előléptetés érdekébentörténő kampányolást" jelent. Ez a szó több elemre utal: a társada-lom előtti ismertségre és jóváhagyásra, a népszerűségre, a kortársakelismerésére, a mások feletti hatalom gyakorlására. Az ambiciózusemberek ebben az értelemben a pénzzel és a tekintéllyel járó ha-talmat élvezik. Jézusnak nem volt ideje ilyen egoista törekvésekre.Az igazi lelki vezető sosem „kampányol az előléptetés érdekében".

Stephen Neill: „Address to Ordinands", The Record, 1947. március 28., 161. o.

Neill (1900-1984) Dél -Indiában szolgált, és később missziológiát tanított.

14 LELKI VEZETÉS

Jézus a nagyság új mércéjét mutatta meg „ambiciózus" tanítvá-nyainak: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számí-tanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. Denem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek,az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyenmindenki rabszolgája." (Márk 10:42-44) Erre a megdöbbentő kije-lentésre egy későbbi fejezetben részletesen kitérek majd.

Egy lelki vezetésről szóló könyv elején mindenképpen nyíltanszembe kell néznünk ezzel a vezetői alapelvvel: az igazi nagyság, azigazi vezetés mások odaadó szolgálatát jelenti, nem pedig azt, hogyönmagunk szolgálatára csábítunk vagy indítunk másokat. Az igaziszolgálatnak mindig ára van. Gyakran jár együtt a szenvedés fájdal-mas keresztjével. Azonban az igazi lelki vezető nem a kiemelkedőtisztséggel és szent címmel járó előnyökre és haszonra összpontosít-ja figyelmét, hanem arra, hogyan szolgálhatja Istent és az embere-ket. Arra kell törekednünk, hogy többet adjunk az életbe, mintamennyit kiveszünk belőle.

„A történelem különös iróniája, hogy az emberek egymás meg-ítélésekor egyáltalán nem veszik figyelembe a rangokat és címeket– mondta Samuel Brengle, az Üdvhadsereg ébredésre hívó nagyigehirdetője. – Az emberek végső értékelése azt mutatja, hogy atörténelem jottányit sem törődik azzal a ranggal vagy címmel, amitvalaki viselt, illetve a tisztséggel, amellyel rendelkezett; csakis tet-teinek minősége, valamint elméjének és szívének jelleme érdekli."`

„Értsük meg végre, hogy az embernek az a rendeltetése, hogybeleilleszkedjen Isten rá vonatkozó tervébe, s van egy mindig lát-ható vezérlő csillaga, amely biztosan átvezeti őt minden tengeren,bármily parttalannak tűnik is az – írta S. D. Gordon egyik ismertáhítatoskönyvében. – Olyan iránytűvel rendelkezik, amely a leg-sűrűbb ködben és a legádázabb viharban is helyes irányba mutat,függetlenül a zavaró mágneses szikláktól."

' C. W. Hall: Samuel Logan Brengle (New York: Salvation Army, 1933), 274. o.Brengle (1860-1939) a XX. század első évtizedeiben világszerte népszerű igehir-dető volt, mint a szentségtől beszélő előadó.

1. NEMES TÖREKVÉS

Nikolaus von Zinzendorf grófot (1700-1760), a kiemelkedő ve-zetőt megkísértette a rang és a gazdagság – s valóban, az itt említettmegtisztelő címen ismerik a legtöbben. Azonban az ambícióhoz va-ló hozzáállását egy egyszerű kijelentésben foglalta össze: „Egyetlenszenvedélyem van: Ő, csakis Ő." Zinzendorf hátat fordított az ön-zésnek, és a morvaországi egyház megalapítója és vezetője lett.Követői tanultak a vezetőjüktől, és az övéhez hasonló szenvedéllyeljárták be a világot. Mielőtt a missziós munka népszerűvé vagy jólszervezetté vált volna, a morva testvérek olyan tengerentúli gyüle-kezeteket hoztak létre, amelyek létszáma a hazai gyülekezeteik há-romszorosa volt, ami rendkívüli teljesítményt jelent. Sőt, mindenkilencvenkettedik morva testvér elhagyta otthonát, hogy misszio-náriusként szolgáljon.

Mivel mi, Ádám gyermekei nagyok akarunk lenni,O kicsivé lett.

Mivel mi nem akarunk lehajolni,O megalázta magát.

Mivel mi uralkodni akarunk,Ő szolgálni jött.

15

2.

VEZETŐK KERESTETNEK

Mert nem keletről, nem nyugatról,nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza,

másikatfölmagaszta ja. (Zsolt 75:7-8)

Adjatok nekem egy istenfélő embert,Az Úr egyetlen hatalmas prófétáját,És én földi békét fogok adni nektek,

Melynek kard helyett ima adta meg árát.( George Liddell)'

Kevés az igazi vezető. Az emberek és egyes csoportok állandóankeresik őket. Isten is lépten-nyomon vezetőket keres a Biblia lapja-in.

„Keresett isiagának az Úr szíve szerint való embert, és őt tette azÚr népe fejedelmévé" (1Sámuel 13:14).

„Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok,kutassátok át tereit! Található-e, van-e olyan e, ki törvény

Henry G. Liddell (1811-98) az oxfordi Christ Churcsze volt. Lewis Carroll az ő lányának, Alice-nek írta az

erese és a királynő lelké-ce csodaországbánt.

r.°jkarnrői i1^

LELKI VEZETÉS

szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátok ennek a vá-rosnak!" (Jeremiás 5:1)

„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat." (Ez 22:30)A Biblia rámutat, hogy ha Isten megtalálja azt az embert, aki

kész vezetni, elkötelezni magát a teljes tanítványságra, és felelős-séget vállalni másokért, akkor rendkívüli módon felhasználja őt. Azilyen vezetőknek is vannak fogyatékosságaik és hibáik, de minde-zek ellenére lelki vezetővé válnak. Ilyen ember volt Mázes, Gedeonés Dávid, az egyház történetében pedig Luther Márton, JohnWesley, Adoniram Judson, William Carey és még sokan mások.

Ahhoz, hogy valaki az egyházban vezető lehessen, mindig is azemberi mértéket meghaladó erőre és hitre volt szükség. Miért vanolyan nagy szükségünk a vezetőkre, és miért pályáznak oly kevesena vezetésre? Minden nemzedék szembetalálja magát a lelki vezetésszigorú követelményeivel, és örömmel üdvözli azon keveseket, akikvállalják ezt a szolgálatot.

„Az egyháznak fájdalmasan nagy szüksége van vezetőkre – pa-naszolta William Sangster, az angol metodista igehirdető. – Várokegy hangot, de nem hallom... Jobb szeretnék hallgatni, mint be-szélni – de nincs harsány hang, melyre hallgathatnék."'

Ahhoz, hogy a világ ma meghallja az egyház hangját, tekintélyiparancsoló, lelki és áldozatkész vezetőkre van _ szükség. Tekintélytparancsolónak kell lenniük, mert az emberek olyan vezetőkrevágynak, akik tudják, hová tartanak, és meg vannak róla győződve,hogy el is jutnak oda. Lelkinek kell lenniük, mert Istennel valóerős kapcsolat nélkül még a legvonzóbb és legügyesebb embereksem tudnak másokat Istenhez vezetni. Végül áldozarkesznek kelllenniük, mert így, követik Jézus példáját, aki odaadta önmagát azegész világért, és arra hív minket, hogy nyomdokain járjunk.

A gyülekezetek minden szempontból növekednek, ha olyanerős, lelki vezetők irányítják őket, akiken érezhető szolgálatuk ter-mészetfölötti kisugárzása. Ilyen vezetők nélkül azonban a gyüleke-

' Paul E. Sangster idézi Doctor Sangster című művében (London: Epworth, 1962),109. o. William Sangster (1900-1960) a brit metodizmus egyik vezetője volt.

2. VEZETŐK KERESTETNEK 19

zet zűrzavarba és erőtlenségbe süllyed. Ma kevesen vannak azok,akik méltóságteljesen és lelki erővel hirdetik az igét, az egyház zúgóhangja pedig szánalmas suttogássá vált. A valóban lelki vezetőkneklegfontosabb feladata továbbadni a szívükben égő tüzet a fiatalab-haknale.

Sokan úgy gondolnak a vezetőkre, mint természetüknél fogvaéles elmével, erős egyéniséggel és lelkesedéssel megáldott embe-rekre. Az ilyen tulajdonságok kétségkívül növelik a vezetői képes-ségeket, de nem ezek határozzák meg a lelki vezetőt. Az igazi veze-tőknek késznek kell lenniük szenvedni olyan célokért, melyek elégnagyok ahhoz, hogy teljes engedelmességet követeljenek tőlük.

A lelki vezetőket nem zsinatok vagy gyülekezeti közösségek vá-lasztják, jelölik ki vagy nevelik fel. Egyedül Isten teszi őket vezetők-ké. Senki sem válik lelki vezetővé pusztán azáltal, hogy betölt egytisztséget, ilyen irányú tanulmányokat folytat, vagy önmaga elhatá-rozza, hogy vállalja ezt a feladatot. Az embernek alkalmassá kellválnia a lelki vezetésre.

A valóban tekintélyt parancsoló vezetői szerep gyakran azoknakjut, akik már évekkel azelőtt fegyelmezetten arra törekedtek, hogyelőször Isten országát keressék. Amint azután az illető érettebbéválik, Isten vezető szereppel ruházza föl, és Isten Lelke munkál-kodni kezd általa. Amikor Isten kutató tekintete talál egy vezetésrealkalmas embert, Isten fölkeni őt aSzentlélekkel, és konkrét szol-gálatea hívja el..(ApCsel 9:17; 22:21)

Samuel Brengle, a tehetséges vezető, aki hosszú évekig szolgáltaz Üdvhadseregnél, így vázolta a lelki tekintélyhez és vezetéshezvezető utat:

Nem előléptetéssel lehet megszerezni, hanem sok imádsággalés könnyel; a bűn megvallásával és az Isten előtti kitartó lel-kiismeret-vizsgálattal és megalázkodással, önmagunk átadá-sával, minden bálvány bátor feláldozásával, a kereszt merészés panasz nélküli vállalásával, valamint azzal, hogy állandó-an, rendíthetetlenül a megfeszített Krisztusra tekintünk.

18

18 LELKI VEZETÉS

szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátok ennek a vá-rosnak!" (Jeremiás 5:1)

„Kerestem köztük valakit, aki építené a falat." (Ez 22:30)A Biblia rámutat, hogy ha Isten megtalálja azt az embert, aki

kész vezetni, elkötelezni magát a teljes tanítványságra, és felelős-séget vállalni másokért, akkor rendkívüli módon felhasználja őt. Azilyen vezetőknek is vannak fogyatékosságaik és hibáik, de minde-zek ellenére lelki vezetővé válnak. Ilyen ember volt Mózes, Gedeonés Dávid, az egyház történetében pedig Luther Márton, JohnWesley, Adoniram Judson, William Carey és még sokan mások.

Ahhoz, hogy valaki az egyházban vezető lehessen, mindig is azemberi mértéket meghaladó erőre és hitre volt szükség. Miért vanolyan nagy szükségünk a vezetőkre, és miért pályáznak oly kevesena vezetésre? Minden nemzedék szembetalálja magát a lelki vezetésszigorú követelményeivel, és örömmel üdvözli azon keveseket, akikvállalják ezt a szolgálatot.

„Az egyháznak fájdalmasan nagy szüksége van vezetőkre – pa-naszolta William Sangster, az angol metodista igehirdető. – Várokegy hangot, de nem hallom... Jobb szeretnék hallgatni, mint be-szélni – de nincs harsány hang, melyre hallgathatnék."`

Ahhoz, hogy a világ ma meghallja az egyház hangját, tekintélytparancsoló, lelki és áldozatkész vezetőkre van szükség. Tekintélytparancsolónak kell lenniük, mert az emberek olyan vezetőkrevágynak, akik tudják, hová tartanak, és meg vannak róla győződve,hogy el is jutnak oda. Lelkinek kell lenniük, mert Istennel valóerős kapcsolat nélkül még a legvonzóbb és legügyesebb embereksem tudnak másokat Istenhez vezetni. Végül áldozatkésznek kelllenniük, mert így követik Jézus példáját, aki odaadta önmagát azegész világért, és arra hív minket, hogy nyomdokain járjunk.

A gyülekezetek minden szempontból növekednek, ha olyanerős, lelki vezetők irányítják őket, akiken érezhető szolgálatuk ter-mészetfölötti kisugárzása. Ilyen vezetők nélkül azonban a gyiileke-

Paul E. Sangster idézi Doctor Sangster című művében (London: Epworth, 19962),109. o. William Sangster (1900-1960) a brit metodizmus egyik vezetője volt.

2. VEZETŐK KERESTETNEK

zet zűrzavarba és erőtlenségbe süllyed. Ma kevesen vannak azok,akik méltóságteljesen és lelki erővel hirdetik az igét, az egyház zúgóhangja pedig szánalmas suttogássá vált. A valóban lelki vezetőkneklegfontosabb feladata továbbadni a szívükben égő tüzet a fiatalab-baknak.

Sokan úgy gondolnak a vezetőkre, mint természetüknél fogvaéles elmével, erős egyéniséggel és lelkesedéssel megáldott embe-rekre. Az ilyen tulajdonságok kétségkívül növelik a vezetői képes-ségeket, de nem ezek határozzák meg a lelki vezetőt. Az igazi veze-tőknek késznek kell lenniük szenvedni olyan célokért, melyek elégnagyok ahhoz, hogy teljes engedelmességet követeljenek tőlük.

A lelki vezetőket nem zsinatok vagy gyülekezeti közösségek vá-lasztják, jelölik ki vagy nevelik fel. Egyedül Isten teszi őket vezetők-ké. Senki sem válik lelki vezetővé pusztán azáltal, hogy betölt egytisztséget, ilyen irányú tanulmányokat folytat, vagy önmaga elhatá-rozza, hogy vállalja ezt a feladatot. Az embernek alkalmassá kellválnia a lelki vezetésre.

A valóban tekintélyt parancsoló vezetői szerep gyakran azoknakjut, akik már évekkel azelőtt fegyelmezetten arra törekedtek, hogyelőször Isten országát keressék. Amint azután az illető érettebbéválik, Isten vezető szereppel ruházza föl, és Isten Lelke munkál-kodni kezd általa. Amikor Isten kutató tekintete talál egy vezetésrealkalmas embert, Isten fölkeni őt a Szentlélekkel, és konkrét szol-gálatra hívja el. (ApCsel 9:17; 22:21)

Samuel Brengle, a tehetséges vezető, aki hosszú évekig szolgáltaz Üdvhadseregnél, így vázolta a lelki tekintélyhez és vezetéshezvezető utat:

Nem előléptetéssel lehet megszerezni, hanem sok imádsággalés könnyel; a bűn megvallásával és az Isten előtti kitartó lel-kiismeret-vizsgálattal és megalázkodással, önmagunk átadá-sával, minden bálvány bátor feláldozásával, a kereszt merészés panasz nélküli vállalásával, valamint azzal, hogy állandó-an, rendíthetetlenül a megfeszített Krisztusra tekintünk.

19

20 LELKI VEZETÉS

Nem azáltal érhetjük el, hogy nagy dolgokat kívánunk ma-gunknak, hanem azáltal, hogy – Pálhoz hasonlóan – Krisz-tusért kárnak ítéljük mindazt, ami nyereség volt számunkra.Ez nagy árat jelent, de ezt mindenkinek meg kell fizetnie, akinem csupán névleges vezető akar lenni, hanem az emberekigazi lelki iránymutatója, akinek hatalmát elismerik és meg-érzik a mennyben, a földön és a pokolban.`

Isten meg akarja mutatni az ilyen embereknek, milyen erős ővalójában (2Krónikák 16:9). Ám nem minden vezetni vágyó emberhajlandó fizetni érte ennyit. Itt azonban nincs alku: a szív titkoszugaiban megfizetjük az árat, mielőtt bármilyen nyilvános tisztségetvagy megbecsülést kapnánk. Urunk egyértelművé tette Jakab ésJános számára, hogy Isten országában a kiemelkedő helyek azoknakvannak fenntartva, akiknek a szíve alkalmas – még az elrejtett sar-kokban is, ahová senki más nem pillanthat be. Félelmetes látni,hogy Isten szuverén módon megvizsgálja szívünket, majd elhívminket vezetőnek. S mindez nagyon alázatossá teszi az embert.

Utoljára azt szeretném mondani, egyfajta figyelmeztetésképpen:ha a másokra befolyással bíró emberek nem vezetik a többieket alelki hegyvidék felé, akkor az alföldre vezető út kétségkívül alapo-san ki lesz taposva. Az emberek együtt utaznak; senki sem él elkü-lönülten és egyedül.

3.

A MESTER VEZETÉSI ALAPELVEI

Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyenszolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az le-

gyen mindenki rabszolgája. (Mk 10:43-44)

Az alkalmas gyülekezeti – valamint üzleti és állami – vezetőkszerepének fontossága miatt azt várnánk, hogy a Biblia gyakrabbanhasználja a vezető szót. Azonban az angol King James bibliafordí-tásban (melyen nemzedékem jelentős része felnőtt) ez a szó csakhatszor szerepel. Sokkal gyakrabban utal erre a szerepre a Szentírása szolga szóval. Nem azt olvassuk, hogy „vezetőm, Mózes", hanemazt: „szolgám, Mózes". S pontosan ezt tanította Krisztus is.`

Jézus forradalmár volt – nem a szó harcos értelmében, hanem avezetésre vonatkozó tanítását tekintve. A szolga szó mindenüttcsekély tekintélyre, tiszteletre és megbecsülésre utal. A legtöbb em-bert nem vonzza az ilyen kevéssé becsült szerep. Krisztus azonban anagyság szinonimájaként használta ezt a szót, és ez forradalmi gon-dolat volt.

Krisztus azt tanította, hogy Isten országa olyan közösség, amely-nek minden tagja a többieket szolgálja. Pál hasonló szellemben írta:„szeretetben szolgáljatok egymásnak" (Gal 5:13). Szeretetteljes

Samuel Logan Brengle: The Soul-Winner's Secret (London: Salvation Army,1918), 22. o. ' Paul S. Rees: „The Community Clue", Life of Faith, 1976. szeptember 26., 3. o.

22 LELKI VEZETÉS

szolgálatunknak a körülöttünk levő szűkölködő világra is ki kellterjednie. A legtöbb gyülekezetben azonban kevés ember hordozzaa terhet.

Jézus tudta, hogy a legtöbb ember számára nem vonzó az olyanvezető gondolata, aki „mindenki szeretetteljes szolgája". Sokkalszívesebben tekintjük küldetésünknek saját jólétünk biztosítását.Akik azonban az ő országában vezetők akarnak lenni, azoktól meg-követeli, hogy „szolgák" legyenek.

A vezetéssel kapcsolatos megszokott elképzeléseink és a Jézusáltal hirdetett forradalom közti éles ellentét sehol sem világosabb,mint a Márk 10:42-44-ben: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fe-jedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmas-kodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akarlenni közöttetek, az legyen szolgátok, és aki első akar lenni közöt-tetek, az legyen mindenki rabszolgája."

Ez annyira forradalmi gondolat volt, hogy még a Jézushoz legkö-zelebb álló tanítványok, Jakab és János is igyekeztek törekvő any-jukat felhasználva magas beosztást szerezni az eljövendő országban,mielőtt a többi tíz tanítvány megkapná a részét. Ez a két tanítványnagyon komolyan vette Jézusnak azt az ígéretét, hogy dicsőséges ki-rályi székbe fognak ülni, és ítéletet tartanak Izráel törzsei fölött(Máté 19:28), de nem értették meg, hogyan juthatnak oda.

Jézus a barátságuk ellenére jottányit sem engedett a pozícióértvaló kérlelésüknek. Azt felelte nekik: „Nem tudjátok, mit kértek."(Máté 20:22) Jakab és János vágyott a dicsőségre, de a szégyen po-hara nélkül; a koronára, de a kereszt nélkül; az úr szerepére, de aszolgálat nélkül. Jézus felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy érint-se a vezetés két elvét, melyről az egyháznak sosem szabad megfe-ledkeznie.

A lelki vezetés szuverenitása. „Hogy ki üljön jobb vagy bal ke-zem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akik-nek elkészíttetett." (Márk 10:40)

3. A MESTER VEZETÉSI ALAPELVEI 23

A szokványosabb válasz így hangozhatott volna: A megbecsülésés a rang azokat illeti, akik felkészültek rá, s keményen megdolgoz-tak érte. Itt azonban láthatjuk Jézus tanítása és a mi emberi elkép-zeléseink közti alapvető különbséget. Isten az ő szuverén akarataszerint osztja ki a lelki szolgálat és a vezetés pozícióit. Az angolGood News bibliafordítás így adja vissza a 40. verset: „Isten fogjaazoknak adni ezeket a helyeket, akiknek elkészítette őket."

A hatékony lelki vezetés nem teológiai képzés vagy diplomaeredménye, bármilyen fontos is a tanulás. Jézus ezt mondta tanít-ványainak: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én válasz-tottalak ki, és rendeltelek titeket arra..." (János 15:16) Isten szuve-rén kiválasztása erős biztonságot ad a keresztyén munkásoknak.Joggal mondhatjuk: „Nem azért vagyok itt, mert kiválasztott vala-ki, vagy megválasztott egy csoport, hanem azért, mert Isten szuve-rén módon jelölt ki."

A lelki vezetéssel járó szenvedés. „Ki tudjátok-e inni azt a poha-rat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a ke-resztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" (Márk 10:38)

Itt nincs kibúvó. Nem lehet megkerülni a kemény valóságot. Jé-zus egyszerűen és nyíltan elénk tárta az ő országában végzett szolgá-lat árát. A feladat nagyszerű és nehéz; nem szabad meggondolatla-nul belevágnunk, hanem szívünkben a végsőkig késznek kell len-nünk követni a Mestert.

Az Úr próbára tevő kérdésére a tanítványok könnyedén azt fe-lelték: „Meg tudjuk tenni." Milyen tragikus rövidlátás! Jézus azon-ban tudta, mi vár rájuk. Valóban kiisszák a poharat, és megismerikezt a keresztséget. Jakabot kivégzik, János pedig száműzetésben fe-jezi be az életét.

Ha a tanítványok arra számítottak volna, hogy rövid úton, kellőelőnyök és jutalmak kíséretében ismerhetik meg a vezetést, akkorJézus hamar kiábrándította őket. Milyen megdöbbentő volt meg-tudniuk, hogy a nagyság a szolgálat révén érhető el, a vezetés pedigazáltal, hogy az ember mindenki rabszolgája lesz!

Jézus följegyzett szavai csak egyszer utalnak Urunknak arra a ki-jelentésére, hogy ő „példát" ad a tanítványoknak, és ez az volt,amikor megmosta a lábukat (János 13:15). Az Újszövetség többirésze csak egyszer beszél „példáról" (1Péter 2:21), s ez a szenvedéspéldája. A szolgálat és a szenvedés együtt jár Urunk tanításában éséletében. Az egyik nem jelenik meg a másik nélkül. S melyik szolganagyobb az ő uránál?

A SZOLGÁLAT LELKÜLETE

Jézus nem csupán azért tanított a szolgálatról és a szenvedésről,hogy jó magatartásra ösztönözze hallgatóit. A szolgálat lelkületétszerette volna átadni, azt a személyes elkötelezettséget és azonosu-lást, melyekre utalt, mikor ezt mondta: „Én pedig olyan vagyok kö-zöttetek, mint aki szolgál." (Lukács 22:27) A szolgálat puszta tette-it olyan indítékokkal is végre lehet hajtani, amelyek távolról semlelkiek.

Az Ézsaiás 42-ben arról a hozzáállásról és azokról a belső indíté-kokról olvasunk, amelyeket az eljövendő Messiás fog tanúsítani,mint az Úr eszményi szolgája. Ahol Izráelnek nem sikerült ennekeszménynek megfelelően élnie, ott a Messiásnak sikerülni fog. S aző életének elvei jelentenek példát számunkra.

Függőség. „Ez az én szolgám, akit támogatok" (Ézsaiás 42:1). Ezaz igevers az eljövendő Messiásra vonatkozik. Jézus beteljesítette ajövendölést, amikor megfosztotta magát az isteni előjogoktól(„megüresítette önmagát"; Filippi 2:7). Lemondott isteni természe-tének kiváltságairól, és mennyei Atyjától vált függővé. Teljesenazonosult emberi mivoltunkkal. Milyen elképesztő paradoxon!Amint „megüresedünk" az énünktől, és Istentől függünk, a Szent-lélek felhasznál minket.

Jóváhagyás. „Az én választottam, akiben gyönyörködöm”(Ézsaiás 42:1). Isten nagy gyönyörűséget talált szolgájában, Jézus-

ban, s ez a gyönyörködés kölcsönös volt. Egy másik ószövetségi sza-kaszban, amely szintén a Messiásra vonatkozik, a Fiú kijelenti:„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem."(Zsoltárok 40:9)

Szerénység. „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát azutcán" (Ézsaiás 42:2). Isten szolgája nem harsány és nem hivalko-dó, szolgálata szinte félrehúzódónak tűnik. Mennyire ellentétes ezazzal, ahogy sok mai képmutató gőgösen reklámozza magát az egy-házon belül és kívül!

Éppen ezzel kapcsolatban kísértette meg Jézust az ördög, arrabiztatva őt, hogy kíséreljen meg egy „szenzációs ugrást" a templomtetejéről (Máté 4:5). Jézus azonban nem törekedett szenzációra, ésnem esett bele a csapdába.

A nagy Szolga munkálkodása olyan csendes és tartózkodó, hogyma sokan a létezésében is kételkednek. Jézus megtestesíti Istennekazt a tulajdonságát, amelyről Ézsaiás könyve később szól: „Bizony,te elrejtőzködő Isten vagy" (Ézsaiás 45:15). Úgy tűnik, ezzel a tu-lajdonsággal a menny egész serege rendelkezik. Még a kérubok – azIstent szolgáló angyalok – is úgy jelennek meg előttünk, hogy hatszárnyukból néggyel eltakarják az arcukat és a lábukat. Ők is meg-elégednek a rejtett szolgálattal (Ézsaiás 6:2).

Együttérzés. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgőmécsest nem oltja el" (Ézsaiás 42:3). Az Ur szolgája együtt érez agyengékkel, irgalmasan megértő azok iránt, akik tévelyegnek. Azeleső emberek milyen gyakran hordják magukon zarándoktársaiklábainak nyomait! Az eszményi Szolga azonban nem gázol át agyenge és elbukó embereken: Helyrehozza a repedéseket, és lángralobbantja a gyenge lelkeket.

Még velünk, lelki munkásokkal is gyakran előfordul, hogy meg-látunk egy embert, akinek az élete romokban hever, és átmegyünkaz utca túloldalára, hogy elkerüljük. Olyan szolgálatra vágyunk,amely méltóbb a képességeinkhez, mint az emberiség esendő felé-

3. A MESTER VEZETÉSI ALAPELVEI 2524 LELKI VEZETÉS

26 LELKI VEZETÉS

nek támogatása. Isten szempontjából azonban nemes munka hozzávisszatéríteni a világ eltiport embereit.

Milyen haloványan égett Péter mécsese a helytartóságon, dehogy lobogott Pünkösd napján! Isten tökéletes Szolgája ragyogólánggá változtatta ennek a nyomorult embernek az életét.

Optimizmus. „Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvény-nek érvényt nem szerez a földön" (Ézsaiás 42:4). A pesszimizmus ésa vezetés az élethez való hozzáállás ellentétes végleteit jelentik. Aremény és az optimizmus nélkülözhetetlen tulajdonsága Isten szol-gájának, aki a sötétség erőivel küzd az emberek lelkéért. Isten esz-ményi Szolgája optimista, amíg Isten munkájának minden részemeg nem valósul.

Fölkenés. „Lelkemmel ajándékoztam meg" (Ézsaiás 42:1). De azeddig felsorolt vezetői tulajdonságok – függőség, jóváhagyás, sze-rénység, együttérzés és optimizmus – egyike sem elég a feladat el-végzéséhez. Természetfölötti érintés nélkül ezek a tulajdonságokolyan szárazak, mint a por. Ezért a Szentlélek eljön, hogy megnyu-godjon az eszményi Szolgán, és benne lakozzon. „Ti tudjátok, mitörtént...: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hata-lommal, és ő szertejárt, jót tett..." (ApCsel 10:37-38). Jézus szolgá-lata akkor kezdődött, amikor megkeresztelkedésekor leszállt rá aLélek, és azután a Szolga megrázta a világot!

Nagyobbak vagyunk-e Urunknál? Végezhetünk-e hatékonyszolgálatot anélkül, hogy Isten Lelke minden lépésünk során mun-kálkodna általunk? Isten ugyanezt a fölkenést kínálja nekünk. Bár-csak szorosan a nagy Szolga nyomában járnánk, és megkapnánk aLelket, aki egyre többet tár elénk a Mesterből!

4.

TERMÉSZETES ÉS LELKI VEZETÉS

Amikor megérkeztem hozzátok..., beszédemés igehirdetésem sem az emberi bölcsesség meg-

ejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem aLélek bizonyító erejével. (1 Korinthus 2:1-4)

A vezetés nem más, mint befolyásolás – az embernek az a ké-pessége, hogy befolyásoljon másokat a saját példájának követésére.A híres vezetők mindig is tudták ezt.

Bernard Montgome ry, a híres tábornok ezt mondta a vezetésről:„A vezetés azt a képességet és akaratot jelenti, amely férfiakat ésnőket sorakoztat fel egy közös cél érdekében, valamint azt a jelle-met, amely bizalmat gerjeszt." ' Ennek kimagasló megtestesítője voltWinston Churchill, aki a második világháború idején Nagy-Bri-tannia élén állt.

Nimitz tengernagy kijelentette: „A vezetést olyan tulajdonság-ként határozhatjuk meg, amely elegendő bizalmat ébreszt a beosz-

' Bernard L. Montgomery: Memoirs of Field-Marshal Montgomery (Cleveland:World, 1958), 70. o. Bernard Law Montgomery (1887-1976) a második világhá-borúban szerzett nevet, mint a szövetségesek első tábornoka, aki döntő vereségetmért a tengelyhatalmakra (1942 októberében, az észak-afrikai El-Alameinnél).

28 LELKI VEZETÉS

tottakban ahhoz, hogy készek legyenek elfogadni a vezető nézeteit,és végrehajtani parancsait."*

Charles Gordon tábornok egyszer föltett két kérdést Li HungChangnak, egy kínai vezetőnek: „Mi a vezetés, és milyen csopor-tokra osztható fel az emberiség?" Li Hung így válaszolt: „Csak há-romféle embertípus van – a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók ésazok, akik mozgósítják őket!"**

John R. Mott, a diákok körében világszerte ismert vezető úgyvélte, hogy „a vezető olyan ember, aki ismeri az utat, tud haladni,és másokat is maga után húz".'

P. T. Chandapilla, az indiai diákvezető olyan hivatásként hatá-rozta meg a keresztyén vezetést, amely emberi adottságokat és lelkiajándékokat egyesít a szolgálat harmóniájában mások javára.2

Harry S. Truman amerikai elnök (1945-53) hatásos definíciójaígy hangzik: „A vezető olyan ember, aki rá tud venni másokat arra,hogy megtegyék azt, amit nem akarnak megtenni – méghozzá szí-vesen.„

A lelki vezetőkben természetes és lelki tulajdonságok ötvöződ-nek. Azonban a természetes tulajdonságok is természetfölötti aján-

Chester Nimitz (1885-1966) a második világháború idején a csendes-óceáni flottaés a csendes-óceáni területek parancsnoka volt.Charles George Gordon (1833-85) egy különc, de hatékony brit hadvezér volt, akiaz 1860-as években Kínában szolgált (ezért nevezték el „Kínai Gordonnak"), ké-sőbb pedig Afrikában. Khartumban halt meg, amikor megpróbált visszaverni egytúlerőben levő sereget, melynek élén a Mandi, a szudáni misztikus vezető állt.Lettie B. Cowman: Charles E. Cowman (Los Angeles: Oriental Missionary Soci-ety, 1928) John R. Mott (1865-1955) metodista evangélista volt, aki az ÖnkéntesDiákmozgalomban (SVM) és a Keresztyén Ifjak Egyesületében (YMCA) szolgált.Legismertebb könyvének A világevangélizáció megvalósítása nemzedékünk idején(Evangelizing the World in Our Generation, 1900) címet adta, amely egyúttal jólismert mottója is volt. Az Egyházak Világtanácsának alapítói közé tartozott.P. T. Chandapilla 1956-tól 1971-ig az Indiai Evangéliumi Diákszövetség (UESI)főtitkára volt. Azt a célt tűzte maga elé, hogy az evangéliumot eljuttatja az indiaiértelmiséghez. Chandapilla Hudson Taylort követve sosem kért anyagi segítséget.Szorosan együttműködött az Egyetemközi Diákszövetséggel (IVF) és a NemzetköziEvangéliumi Diákszövetséggel (IFES).

4. TERMÉSZETES ÉS LELKI VEZETÉS 29

dékok, mivel minden jó Istentől származik. Vegyük például a sze-mélyiséget. Montgome ry szerint „a befolyás mértéke a személyiség-től függ – attól az »izzástól«, amelyre az illető képes; a benne égőlángtól, attól a delejes erőtől, amely maga felé vonzza mások szí-vét." ' A természetes és a lelki tulajdonságok egyaránt akkor mű-ködnek a leghatékonyabban, ha Isten szolgálatában és az ő dicsősé-gére használják fel őket.

Ugyanakkor a lelki vezetés túlmegy a személyiség erején és azösszes többi természetes adottságon. A lelki vezető személyiségeazért befolyásol másokat, mert beragyogja, áthatja és erővel ruházzafel a Szentlélek. Amint a vezető átadja a Léleknek élete irányítását,a Lélek ereje áramlik át rajta másokhoz.

A lelki vezetéshez magasabb rendű lelki erőre van szükség, és ezsosem az embertől ered. Nincs olyan lelki vezető, aki a maga erejé-ből lett azzá. Az igazi vezető csak azért befolyásol másokat lelkileg,mert a Lélek nagyobb mértékben munkálkodik benne és általa,mint azokban, akiket vezet.

Csak addig vezethetünk másokat, ameddig magunk is eljutot-tunk. Nem elég csupán mutatni az utat. Ha nem járunk rajta, ak-kor senki sem tud követni minket, úgyhogy nem vezetünk senkit.

Vezető misszionáriusok egy nagyszabású kínai összejövetelénszóba került a vezetés és a vezetőktől megkívánt tulajdonságok té-maköre. Élénk vita alakult ki, ám az egyik résztvevő, D. E. Hoste, aKínai Belföldi Misszió főigazgatója végig csendben ült, és hallga-tott. Végül az elnök megkérdezte tőle, hogy neki nincs-e mondani-valója. Az előadóterem elcsendesedett.

Hoste ravaszul csillogó szemmel felelte: „Csak az jutott eszem-be, hogy talán úgy állapíthatjuk meg a legjobban, hogy egy emberalkalmas-e a vezetésre, hogy megnézzük, követi-e őt valaki."2

' Montgomery, 70. o.' Phyllis Thompson: D. E. Hoste (London: China Inland Mission, é. n.), 122. o.

30 LELKI VEZETÉS

VELÜNK SZÜLETETT VAGY SZERZETT?

Velünk született vagy szerzett vonás a vezetés? Bizonyára mind-kettő. A vezetés egyrészt „megfoghatatlan és felvillanyozó" tulaj-donság, amely közvetlenül Istentől származik, másrészt a vezetőikészségek minden közösségben bőségesen megtalálhatók, s ápolniés fejleszteni kell őket. Képességeink gyakran szunnyadnak, amígválságos helyzetbe nem kerülünk.

Egyesek a szerencsének és az időzítésnek köszönhetik vezetőszerepüket. Jön egy válságos helyzet, nem jelentkezik alkalmasabbember, és valakiből egy pillanat alatt vezető lesz. Azonban, ha job-ban megnézzük, általában kiderül, hogy nem véletlenül esett azilletőre a választás, hanem annak a „rejtett képzésnek" köszönhe-tően, amely alkalmassá tette őt a vezetésre. József tökéletes példaerre. Ő olyan körülmények révén vált Egyiptom miniszterelnökévé,amelyeket a legtöbben „szerencsés csillagzatnak" neveznének. Ki-nevezése azonban valójában annak a tizenhárom évi szigorú isko-lának az eredménye volt, amelynek Isten alávetette őt.

Ha összevetjük a természetes és a lelki vezetést, láthatjuk, mi-lyen nagymértékben különböznek egymástól.

Természetes Lelki

MagabiztosIsmeri az embereket

Önállóan döntNagyratörő

Módszereket gyártÉlvezi az uralkodást

Személyes jutalomravágyik

Független

Istenben bízikIstent is ismeri

Isten akaratát keresiAlázatos

Isten példáját követiAz Isten iránti engedelmes-

ségben leli kedvétSzereti Istent

és az embereketIstentől függ


A természetes vezetői készséget nélkülöző emberek a megtéré-sük pillanatában nem válnak nagy vezetőkké. Az egyháztörténetazonban azt mutatja, hogy a Szentlélek néha felszabadít olyanajándékokat és tulajdonságokat, amelyek korábban szunnyadtak.Ilyenkor vezető születik. A. W. Tozer a következőket írta:

Az igazi és biztos vezető általában olyan ember, aki nem vá-gyik a vezetésre, hanem a Szentlélek belső késztetésének és[a körülmények] nyomásának hatására vállalja a pozícióját...Páltól napjainkig aligha volt olyan nagy vezető, akit nem aSzentlélek osztott be erre a feladatra, és nem az Úr bízottmeg azzal, hogy betöltsön egy tisztséget, amelyhez nem sokkedve volt... A vezetésre törekvő ember nem alkalmas veze-tőnek. Az igazi vezető nem kíván uralkodni Isten örökségén,hanem alázatos, szelíd, önfeláldozó, és teljes mértékben készkövetőként szolgálni, ha a Lélek mást választ vezetőnek.`

Sangster életrajza tartalmaz egy személyes kéziratot, melyet azangol igehirdető és tudós akkor írt, amikor egyre jobban megerősö-dött benne az a meggyőződés, hogy komolyabb vezetőszerepet kellvállalnia a metodista egyházban.

Ez Isten rám vonatkozó akarata. Nem én választottam ezt.Igyekeztem elkerülni, de utolért.

Valami más is utolért. Az a meggyőződés, hogy Istennemcsak igehirdetőként akar látni, hanem vezetőként is –azt akarja, hogy metodista vezető legyek.

Úgy érzem, az a küldetésem, hogy Isten irányításával az őegyháza ezen [metodista] ágának ébredésén munkálkodjak –nem törődve a hírnevemmel, s figyelmen kívül hagyva azidősebb és irigy emberek megjegyzéseit.

A. W. Tozer. Forrás: The Reaper, 1962. február, 459. o. Aiden Wilson Tozer(1897-1963) a Keresztyén Missziós Szövetségben (CMA) szolgált. Harminc köny-ve közül The Pursuit of God (Isten keresése, 1948) című műve a legismertebb.

LELKI VEZETÉS

Harminchat éves vagyok. Ha így kell szolgálnom Istent,akkor nem szabad tovább húzódoznom a feladattól – hanembele kell vágnom.

Megvizsgáltam a szívemet a nagyravágyást illetően. Biz-tosra veszem, hogy nem található meg benne. Gyűlölöm akritikát, melyet ki fogok váltani, valamint az emberek fájdal-mas fecsegését. Én az ismeretlenséget, a könyvek csendesböngészését és az egyszerű emberek szolgálatát kedvelem –de Isten akaratából ez a feladatom. Segíts meg, Uram!

Elképedve és hitetlenkedve hallom, amint Isten aztmondja nekem: „Általad akarom megadni a hangot". Ó,Uram, volt-e olyan apostol, aki jobban húzódozott a felada-tától? Nem merek nemet mondani, de Jónáshoz hasonlóanörömest elfutnék.'

Assisi Szent Ferencet egyszer kérdőre vonta egy testvér, éstöbbször is megkérdezte tőle: „Miért téged? Miért téged?"

Ferenc mai fordításban így válaszolt: „Mit miért engem?"„Miért akar mindenki téged látni, téged hallani, neked enge-

delmeskedni? Nem vagy valami jó megjelenésű, sem pedig művelt,nem származol nemesi családból. Mégis úgy tűnik, hogy a világ té-ged akar követni" – felelte a testvér.

Ferenc ekkor az égre emelte a tekintetét, Istent dicsérve letér-delt, és így válaszolt a kérdezőnek:

Tudni akarod? Azért, mert a Magasságos szemei így akarták.Ő állandóan figyeli a jókat és a gonoszokat, s mivel szentsé-ges szemei a bűnösök között nem találtak kisebb embert,sem alkalmatlanabbat és bűnösebbet, engem választott ki ar-ra, hogy elvégezzem azt a bámulatos munkát, amelybe ő be-lekezdett. Azért választott engem, mert nem talált hitvá-

' Paul E. Sangster: Doctor Sangster (London: Epworth, 1962), 109. o.


nyabb embert, s meg akarta szégyeníteni e világ nemességétés pompáját, erejét, szépségét és műveltségét.'

Montgomery hét követelményt támasztott hadvezéreivel szem-ben. E követelmények kivétel nélkül alkalmazhatók a lelki hadvi-selésre is. A vezető (1) ne merüljön el a részletekben; (2) ne legyenkicsinyes; (3) ne legyen nagyképű; (4) képes legyen kiválasztani afeladatra alkalmas embereket; (5) bízzon benne, hogy az emberek abeavatkozása nélkül is elvégzik a munkájukat; (6) tudjon világosdöntéseket hozni; (7) ébresszen bizalmat másokban.'

John Mott diákok között mozgott, s az őáltala megfogalmazottkövetelmények más területre vonatkoztak. Ki kell derítenünk,hogy a vezető (1) jól elvégzi-e az apró feladatokat; (2) megtanult-ea fontos dolgokra koncentrálni; (3) jól használja-e fel a szabadidőt;(4) erőteljes-e; (5) ki tudja-e használni a lendületet; (6) növekszik-e; (7) legyőzi-e a csüggedést és a „lehetetlen" helyzeteket; s (8) is-meri-e a gyenge pontjait.'

Egyetlen ember életében jó és rossz értelemben egyaránt mérhe-tetlen lehetőségek rejlenek. Lemoshatatlan nyomot hagyunk azo-kon az embereken, akik a hatásunk alá kerülnek, még akkor is, hanem tudunk róla. Dr. John Geddie 1848-ban Aneityumba ment, és24 évig ott dolgozott. A következő szavakkal adóztak emlékének:

Amikor 1848-ban megérkezett, nem voltak ott keresztyé-nek. Amikor 1872-ben távozott, nem voltak ott pogányok.4

Amikor az őskeresztyén egyház buzgó lelkesedése rendkívüliütemben kezdte vonzani a megtérőket, a Szentlélek csodálatos dol-

James Burns: Revivals, Their Laws and Leaders (London: Hodder & Stoughton,1909), 95. o. Az idézet szövegét mai nyelven fogalmaztuk meg.

2 Montgomery, 70. o.' B. Matthews: John R. Mott (London: S.C.M. Press, 1934), 346. o.

A Skóciában született John Geddie-t (1815-72) a kanadai presbiteriánus egyház-ban a külmisszió atyjának nevezték. 1848-ban ment misszionáriusként az Új-Hebridákra (melyeket korábban Aneityumnak neveztek).

32

34 LELKI VEZETÉS

got tanított nekünk a vezetésről. Az egyházban túl kevés vezetővolt ahhoz, hogy minden szükségletről gondoskodhassanak, külö-nösen a szegényeket és az özvegyeket illetően. Szükség volt egyújabb harcvonalra. „Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hétférfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel ésbölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába" (ApCsel 6:3).

Ezektől az új vezetőktől mindenekelőtt azt kellett megkövetel-ni, hogy telve legyenek Lélekkel. A lelkiséget nem könnyű megha-tározni, de felismerjük, ha jelen van. Nem más ez, mint az Úr kert-jének illata, az az erő, amely megváltoztatja körülöttünk a légkört,az a hatás, amely valóságossá teszi mások számára Krisztust.

Ha a diakónusoknak telve kell lenniük a Lélekkel, akkor beér-hetjük-e kevesebbel azok esetében, akik Isten Igéjét hirdetik és ta-nítják? Lelki célokat csak lelki módszereket alkalmazó lelki embe-rek érhetnek el. Mennyire megváltoznának a gyülekezeteink ésmissziós szervezeteink, ha a vezetők telve lennének Lélekkel! A vi-lági elmének és szívnek – bármilyen tehetséges és vonzó is – nincshelye az egyház vezetői között.

John Mott jól fogalmazta meg a lelki vezetés lényegét:

Vezetés a maximális szolgálat értelmében; vezetés a legna-gyobb önzetlenség értelmében; a világ legnagyobb művébenvaló odaadó feloldódás értelmében: a mi Urunk, Jézus Krisz-tus országának építése.'

5.

VÁLHAT-E BELŐLÜNK VEZETŐ?

Küldjférfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét... mindegyik ősitörzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert. (4 Móz 13:2)

Amikor Jézus vezetőket választott ki, figyelmen kívül hagyta korá-nak (és a miénknek) összes arra vonatkozó népszerű elképzelését,hogy milyen emberek alkalmasak erre a szerepre. Jézus tanítványa-inak csapata képzetlen és befolyással nem rendelkező emberekbőlállt – a világot megváltoztatni készülő csoport elég vegyes volt.

Ma egy változást célzó mozgalom vezetőinek és tanácsadóinakcsapata tele lenne hírességekkel. Jézus csoportjában hol voltak akiemelkedő államférfiak, a bankárok, a sportolók, a professzorokvagy az ünnepelt egyházi vezetők? Helyettük Jézus egyszerű embe-reket keresett, akiket nem tett tönkre korának mesterkéltsége.

Jézus munkások közül választotta ki embereit, nem pedig a hi-vatásos papság soraiból. Amikor Hudson Taylor hasonlóan csele-kedett, és főként laikusokat választott kínai misszionáriuscsapatá-ba, a vallásos világ elképedt. Ma ez széles körben elismert, bár nemmindig helyeselt eljárás.

Jézus nem túl művelt embereket választott ki, de ők hamarosanfigyelemre méltó képességekről tettek bizonyságot. Látott bennükvalamit, amit senki más nem vett észre, s hozzáértő keze alatt olyanvezetőkké váltak, akik megrázták a világot. Lappangó tehetségük

Matthews, 353. o.

36 LELKI VEZETÉS

buzgó odaadással és hajthatatlan hűséggel párosult, melyet a ku-darc és a kimerültség iskolájában tökéletesítettek.

Fontosak a természetes vezetői tulajdonságok. Ezek az adottsá-gok igen gyakran észrevétlenül szunnyadnak. Ha figyelmesek va-gyunk, fel kell ismernünk a vezetői képességet. S ha rendelkezünkvele, akkor az a dolgunk, hogy képezzük és felhasználjuk Krisztusmunkája érdekében. Íme, néhány módszer, melyekkel megvizsgál-hatjuk képességeinket:

• Volt már olyan az életünkben, hogy sikerült egy rossz szokást el-hagynunk? Ha vezetni akarunk másokat, uralkodnunk kell avágyainkon.

• Megőrizzük-e az önuralmunkat, ha nem jönnek össze a dolgok?Az a vezető, aki nehéz körülmények között elveszíti az önural-mát, eljátssza a befolyását és mások tiszteletét. A vezetőneknyugodtnak kell maradnia a válságos helyzetekben, és rugalma-san kell fogadnia a csalódást.

• Önállóan gondolkodunk-e? A vezetőnek mások legjobb ötleteitfelhasználva döntéseket kell hoznia. Nem várhatja, hogy másokdöntsenek helyette.

• Kezelni tudjuk-e a bírálatot? A javunkra tudjuk-e fordítani? Azalázatos ember tanulni tud a kicsinyes bírálatból, sőt a rossz-indulatú kritikából is.

• A kudarcot át tudjuk-e alakítani új és kreatív lehetőséggé?• Könnyen elérjük-e, hogy mások együttműködjenek velünk,

megnyerve tiszteletüket és bizalmukat?• Tudunk-e fegyelmet tartani hatalmunk fitogtatása nélkül? Az

igazi vezetés a lélek belső tulajdonsága, melynek nincs szükségea külső erő fitogtatására.

• Békéltetők vagyunk-e? A vezetőnek ki kell tudnia békülni, ésbékét kell tudnia teremteni a viták ellenséges légkörében.

• Megbíznak-e minket az emberek nehéz és kényes helyzetek ke-zelésével?

5. VÁLHAT-E BELŐLÜNK VEZETŐ? 37

• Rá tudunk-e venni másokat, hogy örömmel megtegyenek helyesdolgokat, melyeket egyébként nem akarnának megtenni?

• El tudjuk-e fogadni a nézőpontunkkal vagy döntésünkkel valószembeszállást anélkül, hogy megsértődnénk? A vezetőknekmindig ellenállással kell szembenézniük.

• Tudunk-e barátokat szerezni és megőrizni a barátságot? Hű ba-rátaink köre jelzi vezetői képességünket.

• Szükségünk van-e mások dicséretére ahhoz, hogy továbbhalad-junk? Ki tudunk-e tartani mások rosszallása, sőt az átmeneti bi-zalomhiány ellenére is?

• Fesztelenek vagyunk-e idegenek jelenlétében? Zavar-e felette-sünk jelenléte?

• Általában fesztelenül viselkednek-e a beosztottaink? A Vezető-nek barátságosnak és megértőnek kell lennie.

• Érdekelnek-e minket az emberek? Mindenféle ember, fajra valótekintet nélkül? Nincsenek előítéleteink?

• Tapintatosak vagyunk-e? Sejtjük-e, hogyan fognak hatni má-sokra a szavaink?

• Erős és szilárd-e az akaratunk? A vezetők nem ingadozhatnak,és nem sodródhatnak a szélben.

• Meg tudunk-e bocsátani, vagy inkább neheztelünk, és rossz ér-zéseket táplálunk magunkban azokkal szemben, akik megsértet-tek minket?

• Kellően optimisták vagyunk-e? A pesszimizmus és a vezetés nemösszeegyeztethetők.

• Van-e olyan mindenek feletti vágyunk, mint Pálnak volt, akiazt mondta: „Egyet teszek"? Ez a céltudatosság az elérni kívántcélra összpontosítja képességeinket és erőinket. A vezetőknektudniuk kell egy dologra koncentrálni.

• Szívesen vállaljuk-e a felelősséget?

Kapcsolataink kezelése sok mindent elárul vezetői képessé-günkről. R. E. Thompson az alábbi próbákat javasolja:

• Mások kudarcai bosszantanak minket, vagy kihívást jelentenekszámunkra?

• „Felhasználjuk" az embereket vagy csiszoljuk őket?• Irányítjuk vagy fejlesztjük az embereket?• Kritizálunk vagy bátorítunk másokat?• Elkerüljük a beilleszkedési zavarokkal vagy problémákkal küzdő

embereket, vagy keressük velük a kapcsolatot?`

Ezeknek a próbáknak csak akkor van értelmük, ha általuk hely-reigazítjuk a hibáinkat, és pótoljuk képzésünk hiányosságait. Avezetői képességnek talán az a végső próbája, hogy kezdünk-e va-lamit egy ilyen elemzés eredményeivel vagy sem. Mi lenne, ha né-hány gyenge pontunkra és hibánkra koncentrálnánk, s a Szentlé-lekkel, a fegyelem Lelkével együttműködve arra összpontosítanánkfigyelmünket, hogy megerősítsük ezeket a területeket, és kijavítsuka hiányosságokat?

Urunk jellemében teljes mértékben jelen voltak a kívánatos tu-lajdonságok. Minden keresztyénnek állandóan azért kell imádkoz-nia, hogy ezek a vonások gyorsabban beépüljenek az egyéniségébe.

Ahhoz, hogy alkalmassá váljunk a vezetői szerepre, általában lekell ráznunk a minket visszatartó negatív tényezőket. Ha túl érzé-kenyek vagyunk a kritikára, és sietünk megvédeni magunkat, ak-kor meg kell szabadulnunk ettől. Ha mentegetni próbáljuk a ku-darcainkat, és másokat vagy a körülményeket igyekszünk okolni,meg kell válnunk ettől a szokástól. Ha türelmetlenek vagy rugal-matlanok vagyunk, úgy hogy a körülöttünk levő kreatív emberekerősen korlátozva érzik magukat, meg kell változnunk.

Ha a magunkban vagy másokban levő legkisebb tökéletlenség iszavar bennünket, le kell küzdenünk e tulajdonságot. A perfekci-onista ember elérhetetlen célokat tűz maga elé, majd hamis bűn-tudatba süllyed, amikor nem sikerül elérnie őket. Tökéletlen világ-ban élünk, s nem várhatjuk el a lehetetlent. Átgondolt, reális célokkitűzésével lehet csalódás nélkül megoldani a problémákat.

R. E. Thompson. Forrás: World Vision, 1966. december, 4. o.

Ha nem tudunk titkot tartani, ne próbáljunk meg másokat ve-zetni. Ha nem tudunk engedni egy olyan dologban, ahol másnakjobb ötletei vannak, akkor kíméljük meg magunkat a kudarcba ful-ladt vezetés csalódásától. Ha a csalhatatlanság látszatát akarjuk kel-teni, keressünk magunknak más feladatot.

5. VÁLHAT-E BELŐLÜNK VEZETŐ? 3938 LELKI VEZETÉS

PÁL TANÁCSAI A VEZETŐKNEK

Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű fér-fi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkal-mas; nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodástkerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti,gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli... Ne

újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodjon... Szükséges,hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla. (1 Tim 3:2-7)

Egyik barátom egyszer így szólt hozzám: „Nem megalázó látni, hogya saját hibáink két lábon szaladgálnak körülöttünk?!" Erről a meg-jegyzésről az jutott eszembe, hogy mennyivel világosabbak a lelkialapelvek, ha látjuk, amint „körülöttünk szaladgálnak", ahelyetthogy pusztán elvontan fogalmaznánk meg őket. Pál apostol megtes-tesítette a vezetés elveit, melyeket a leveleiben is leírt. Ha az életét isszemügyre vesszük, a vezetésről sokkal világosabb képet kapunk.

A nagy vezetők hírneve az évek során növekszik. Pál erkölcsi éslelki nagysága annál nyilvánvalóbb, minél többet tanulmányozzukés elemezzük személyét. A. W. Tozer a világ legsikeresebb keresz-tyénének nevezte őt. Merő irónia és csoda, hogy Isten az őskeresz-tyén mozgalom egyik legerőszakosabb ellenségét választotta ki, éstette legkiemelkedőbb vezetőjévé.

42 LELKI VEZETÉS

Pál páratlanul alkalmas volt arra a fontos szerepre, amelyre Is-ten elhívta őt. E bámulatos férfi mai megfelelője egy olyan embervolna, aki képes Konfuciust és Menciust" idézve kínaiul beszélniPekingben; meggyőző teológiát írni, és ezt Oxfordban tanítani; ésaz oroszt hibátlanul beszélve megvédeni ügyét az Orosz Tudomá-nyos Akadémia előtt. Egyértelmű, hogy Pál minden szempontból azegyház egyik legsokoldalúbb vezetője volt.

Sokoldalúsága abban is megnyilvánult, hogy milyen könnyedénalkalmazkodott sokféle hallgatóságához. Szólni tudott államférfi-akhoz és katonákhoz, felnőttekhez és gyerekekhez, királyokhoz éstisztviselőkhöz. Nehézség nélkül vitázott filozófusokkal, teológu-sokkal és pogány bálványimádókkal.

Pál ragyogóan ismerte az Ószövetséget. Gamáliéltól, a befolyá-sos rabbitól tanult, és tudásban senki sem szárnyalta túl. Saját bi-zonyságtétele így hangzik: „A zsidó hithűségben sok kortársamatfelülmúltam népem körében, minthogy fölöttébb buzgó rajongójavoltam atyáim hagyományainak" (Galata 1:14).

Pál, aki minden mérce szerint ragyogó természetes vezető volt,nagy lelki vezetővé vált, amikor Jézus Krisztus megragadta a szívétés az elméjét.

Pál apostol határtalan krisztusközpontú ambícióval rendelke-zett. A Krisztus iránt érzett, mindent felülmúló szeretete, és azörömüzenet terjesztésére való elkötelezettsége jelentették azokat ahajtóerőket, amelyek egész életében ösztönözték őt (Róma 1:14;2Korinthus 5:14). Valódi missziói szenvedélye segítette abban,hogy minden kulturális és faji határt átlépjen. Mindenkivel törő-dött, függetlenül az illető gazdagságától és szegénységétől, társa-dalmi helyzetétől és intelligenciájától.

Pál a saját műveltsége és tapasztalatai mellett élvezte a Szentlé-lek megvilágító hatását és ihletését is. Az általa leírt vezetői tulaj-

* Mencius (kb. Kr. e. 372-289) Konfucius legnagyobb tanítványa volt. A szeretet, azigazság, az illendőség és a bölcsesség sarkalatos erényeit hirdette. Latinosított neveeredeti alakja a Meng-Csu, ami Meng mestert jelent. A Második Bölcs néven is-merték őt.

6. PÁL TANÁCSAI A VEZETŐKNEK 43

donságok ma is éppolyan időszerűek, mint amilyenek a Kr. u. elsőszázadban voltak. Ne merjük elavult dologként elintézni vagy ha-nyagul csupán lehetőségnek tekinteni őket.

A Timóteushoz írt első levélben szereplő szakasz, melyet e feje-zet elején idéztünk, pontosan meghatározza a lelki vezetéshez szük-séges tulajdonságokat. Vizsgáljuk meg ismét ezt a szakaszt, és fi-gyeljük meg egyes részeit.

KAPCSOLATI KÖVETELMÉNYEK

Ami az egyházon belüli kapcsolatokat illeti, a vezetőnek fedd-hetetlennek kell lennie. A becsmérlőknek egyetlen támadható te-rületet sem szabad hagynia. Ha vádat emelnek ellene, annak megkell buknia, mert az élete nem nyújt semmilyen támadási felületet.Ellensége nem találhat lehetőséget a rágalomhadjáratra, a koholtvádakra vagy a pletykára.

Ami az egyházon kívüli kapcsolatokat illeti, a lelki vezetőnek jóhírnévnek kell örvendenie. Ismertem egy üzletembert, aki gyüleke-zeti elöljáróként gyakran prédikált az Úr napján. Alkalmazottai aztmondták, hogy meg tudják állapítani, prédikált-e vasárnap, mertolyankor hétfőn mindig rosszkedvű volt. A környezetünkben élőkvilágosan látják, ha az életünk nincs összhangban a bizonyságtéte-lünkkel. Nem remélhetjük, hogy embereket vezetünk Krisztushoz,ha ilyen ellentmondásban élünk.

A kívülállók bírálni fognak minket; mindazonáltal tisztelik a ke-resztyének erkölcsösségét. Ha egy keresztyén vezető szent és öröm-teli életet él a nem hívők előtt, akkor ők is hasonló tapasztalatokrafognak vágyni. Az elöljáró jellemének ki kell váltania a hitetlenember tiszteletét, s bizalmat és vágyat kell ébresztenie benne egytisztább élet után. A jó példa sokkal hatásosabb, mint a szabály.

44 LELKI VEZETÉS

ERKÖLCSI KÖVETELMÉNYEK

A keresztyén élet erkölcsi elvei állandóan körmönfont táma-dásnak vannak kitéve, különösen ami a szexuális hűséget illeti. Akeresztyén vezetőnek hibátlannak kell lennie ezen az életbevágó ésgyakran népszerűtlen területen. A bibliai norma az egyetlen házas-társhoz való hűség. A lelki vezetőnek megkérdőjelezhetetlen erköl-cse kell hogy legyen.

A vezetőnek józannak kell lennie, nem lehet az alkohol rabja; arészegség rendetlen életvitelről tanúskodik. Az iszákosság mindigszégyen, de különösen az, ha egy keresztyént ejt rabul. A vezetőnem engedhet meg magának olyan titkos élvhajhászást, amely alá-ásná nyilvános bizonyságtételét.

SZELLEMI KÖVETELMÉNYEK

A vezető legyen megfontolt, jó ítélőképességű ember. Ez az elv„a megszokott önmérsékletből fakadó szilárd lelki egyensúlyra" vo-natkozik – arra a belső jellemvonásra, amely a napról napra gyako-rolt önfegyelemből ered. Jeremy Taylor azt mondta erről a tulaj-donságról, hogy ez „az értelem öve és a szenvedély gyeplője". ` Azókori görögök így írták le ezt az általuk nagyra becsült jellemvo-nást: fegyelmezett elme, amelyet nem befolyásolnak hirtelen indu-latok vagy szélsőséges megnyilvánulások. A bátorság például a gö-rögök szerint a meggondolatlanság és a félénkség közti „arany kö-zéputat" jelentette, a tisztaság pedig a prűdség és az erkölcstelenségköztit. Ugyanígy, a józan és megfontolt keresztyén vezető uraljaszemélyiségének, szokásainak és vágyainak minden összetevőjét.

William Barclay: Letters to Timothy and Titus (Edinburgh: St. Andrews, 1960)Jeremy Taylor (1613-67) anglikán püspök I. Károly lelkésze, kora egyik legnépsze-rűbb igehirdetője volt. Ma áhítatos írásairól ismerik, különösen Holy Living(Szent élet, 1650) és Holy Dying (Szent halál, 1651) c. műveiről, melyeket Károlylefejezése után írt, és a győztes Cromwell Olivér elérte hatalma tetőpontját.


Ami a viselkedést illeti, a vezetőnek tisztességesnek kell lennie.A rendezett élet a rendezett elme gyümölcse. A vezető életének Is-ten szépségét és rendezettségét kell tükröznie.

A vezetőnek késznek és alkalmasnak kell lennie a tanításra. Fi-gyeljük, hogy megvan-e a vezetőben ez a vágy, ez a szikra. Ez a tu-lajdonság olyan lehetőségeket teremt, amikor az ember segíthetmásoknak megérteni a lelki élet jelentését. A vezető érzi a Lélekörömét, és azt akarja, hogy mások is megismerjék Istent. (Ugyanak-kor a vezetőnek azt a kötelességét, hogy tanítsa az alárendeltjeít,feddhetetlen életnek kell alátámasztania).

A tanítás kemény munka, s ha jól akarjuk végezni, ahhoz időre,felkészülésre, tanulásra és imádságra van szükség. Samuel Brengleígy elmélkedett:

Ó, a köztünk levő tanítók – azok a vezetők, akik képesek ol-vasni a szívekben és az emberek szükségleteire alkalmazni azigazságot, ahogy a jó orvos megvizsgálja a betegeket, ésgyógymódokat alkalmaz a betegségeikre. Vannak nyilvánva-ló és rejtett, heveny és idült, felületi és mélyen gyökerezőlelki betegségek, melyeket a Jézusban rejlő igazság meggyó-gyít. De nem ugyanaz az igazság vonatkozik minden szükség-letre, mint ahogy az összes betegségre sem ugyanaz a gyógy-szer való. Ezért kell rendkívül szorgosan tanulmányoznunk aBibliát, és imádkoznunk a Lélek állandó és hathatós világos-ságáért.`

John Wesley rendelkezett ezekkel az ajándékokkal. Sosem adtaát magát az értelem olcsó lebecsülésének, és mindig igyekezett ter-jeszteni a nép körében a Szentírás ismeretét és a lelki megújulást.Tehetséges elme volt, és lenyűgözően jól ismerte az angol irodal-mat. Egy jeles prédikátor kijelentette, hogy nem tud olyan igehir-detésekről, amely a klasszikus és általános irodalom mélyebb is-meretéről tanúskodnak, mint Wesley prédikációi. Mégis sokan úgy

C. W. Hall: Samuel Logan Brengle (New York: Salvation Army, 1933), 112. o.

46 LELKI VEZETÉS

ismerték őt, mint az „egykönyvű" embert. Ez a fajta igeközpontúnagyság a lelki vezető megszentelt értelmének kiemelkedő példája.

SZEMÉLYISÉGBELI KÖVETELMÉNYEK

Ha szívesebben kötünk bele valamibe, mint hogy megoldjunkegy problémát, akkor ne akarjuk vezetni az egyházat. A keresztyénvezető legyen szívélyes és szelíd, ne szeresse a vitát. R. C. Trenchszerint a vezetőnek olyan embernek kell lennie, aki „orvosolja azigazságszolgáltatás igazságtalanságait". Arisztotelész azt tanította,hogy a vezető olyan ember legyen, aki „inkább a jóra emlékszik,mint a rosszra, és inkább az általa kapott, mint az általa tett jóra."A vezetőnek tevékenyen figyelmesnek kell lennie; nem elég passzí-van viselkednie, és semmiképp sem lehet visszahúzódó. Legyen bé-kés természetű, mindig békés megoldásokra törekedjen, és legyenképes feloldani a feszült helyzeteket.

Ezenkívül a vezető tanúsítson vendégszeretetet. Ezt a szolgála-tot sosem tekintheti terhes kötelességnek, inkább a szolgálat ki-váltságát kell látnia benne. A Hermász Pásztora, a Kr. u. II. század-ban írt népszerű könyv megemlíti, hogy a püspök „legyen vendég-szerető, fogadja mindig szívesen házába Isten szolgáit".

Amikor Pál a Timóteusnak szóló levelét megírta, kevés fogadóvolt, azok is piszkosak voltak, s erkölcstelen légkörükről ismertékőket. Az idegenbe látogató keresztyének rá voltak utalva a vendég-szeretet nyitott ajtajára. Egyik barátom, akinek igen sok üzleti ésgyülekezeti feladata volt, vasárnaponként nyitva tartotta otthonáta vendégek és a szegények előtt. Ez a szokás gazdagította az életét,áldást jelentett másoknak, és bemutatta a lelki vezetésnek ezt afontos vonását.

A kapzsiság és ikertestvére, a pénzsóvárság, vezetésre alkalmat-lanná teszi az embert. Az anyagi haszon gondolata fel sem merülheta vezetőben a szolgálat gyakorlása közben. A vezetőnek az alacso-nyabb és a magasabb díjazással járó kinevezést egyformán készsége-sen kell fogadnia.


Mielőtt John Fletcher Madeleybe ment volna, jótevője, Hill úrazt mondta neki, hogy kaphat egy állást a cheshire-beli Dunhan-ban, ahol „a körzet kicsi, a munka könnyű, és a fizetés jó." Ráadá-sul ezen a vidéken „remek vadászati lehetőségek" is voltak.

„Sajnos, uram – felelte Fletcher –, Dunham nem felel meg ne-kem. Túl sok a pénz, és túl kevés a munka."

„Kár visszautasítani egy ilyen lehetőséget – mondta Hill. –Madeley jó lenne?"

„Az lenne a nekem való hely, uram" – felelte Fletcher. S abbana gyülekezetben ez a pénzzel mit sem törődő ember figyelemre mél-tó szolgálatot végzett, melynek hatása még a mai nemzedék idejénis érezhető.`

OTTHONI KÖVETELMÉNYEK

Ha a keresztyén vezető házas, akkor tanúsítania kell, hogy ké-pes „a maga háza népét jól vezetni, gyermekeit engedelmességbenés teljes tisztességben nevelni" (1Timóteus 3:4). Nem fogadhatjukel egy szigorú, mosoly nélküli „pátriárka" képét, aki érzéketlen anevetésre és az érzelmekre. Ugyanakkor Pál rendezett otthonokatszeretne látni, ahol a kölcsönös tisztelet és a harmonikus, egymásttámogató légkör jelenti az alaphangot. Az otthon rendben tartásá-nak elmulasztása sok lelkészt és misszionáriust megakadályozottlehetőségeinek teljes kiaknázásában.

E cél elérése érdekében a házastársnak teljes mértékben magáé-vá kell tennie a vezető törekvéseit, és késznek kell lennie veleegyütt vállalni a szükséges áldozatokat. Sok tehetséges vezetőnekazért nem volt hatékony a lelki szolgálata, mert házastársa nemműködött együtt vele. Ha egy lelki munkás otthonában nincs jóté-kony és örömteli fegyelem, várhatjuk-e, hogy jól végezze a szolgála-tát? Felajánlhatja-e vendégszeretetét, ha a gyermekei féktelenek?

John William Fletcher (1729-85) a shropshire-beli Madeley lelkésze volt. A svájciszületésű Fletcher csatlakozott az anglikán egyházon belüli metodista mozgalom-hoz. Híres szentsége és odaadása, mellyel a szénbányászok között dolgozott.

48 LELKI VEZETÉS

Szolgálhat-e hatékonyan más családokat, ha a sajátjában rendet-lenség uralkodik?

Miközben a vezető a gyülekezettel és a misszióval törődik, nemszabad elhanyagolnia a családját, amely az ő elsődleges és személyesfeladatát jelenti. Ha Isten országában elvégezzük az egyik felada-tunkat, az nem ment föl a másik alól. Minden jogos kötelesség tel-jesítésének megvan a maga ideje. Pál arra utal, hogy az ember ott-honi vezetői képessége jól mutatja, kész-e vezetni egy szolgálatot.

ÉRETTSÉG

A lelki érettség a jó vezetők nélkülözhetetlen tulajdonsága. Ta-pasztalatlan vagy újonnan megtért emberre nem szabad vezetéstbíznunk. Időbe telik, míg a palánta gyökeret ver és megnő, s a fo-lyamatot nem szabad siettetni. A magnak előbb gyökeret kell eresz-tenie lent, és csak utána teremhet gyümölcsöt fent. J. A. Bengleszerint a kezdők általában „burjánzó [növényzettel]" rendelkeznek,és „még nem metszette meg őket a kereszt". Pál az 1Timóteus 3:10-ben a diakónusoktól megkövetelt tulajdonságokkal kapcsolatbanazt mondja: „Es ezek is először megpróbáltassanak." (Károli)

Az efezusi gyülekezet tízéves volt, amikor Timóteus a lelkipász-tora lett. Ebben a gyülekezetben rengeteg tehetséges tanító volt,úgyhogy sokan rendelkeztek benne kellő tapasztalattal. Ezért ra-gaszkodott hozzá Pál, hogy az új lelkész érett legyen – ami alattnem azt értette, hogy olyan idős, mint a többiek, hanem lelkilegmeggyökeredzett és gyümölcsöző. Pál az érettséget nem tette a ve-zetés feltételévé az újonnan létrejött krétai gyülekezet esetében(Titusz 1:5-9), ahol még nem voltak érett tagok. A gyülekezetépí-tés kezdeti szakaszában nem ragaszkodhatunk az érettséghez, demindenképpen azon kell lennünk, hogy akik ezt a munkát végzik,azok szilárd jellemű, lelki szemléletű és nem nagyra törő embereklegyenek.

Pál figyelmeztet, hogy ha olyan embert dobunk a vezetés mélyvizébe, aki nem áll készen arra, akkor „felfuvalkodva az ördöggel


azonos ítélet alá eshet" (1Tim 3:6). Az újonnan megtért embermég nem rendelkezik azzal a lelki szilárdsággal, amely mások bölcsvezetéséhez szükséges. Még azokat is oktalanság túl korán kulcspo-zícióba helyezni, akik ígéretesen tehetségesnek mutatkoznak, mertezzel tönkretehetjük őket. Az egyház és a misszió története tele vanolyan elbukott vezetők példáival, akiket túl korán neveztek ki. Haegy tapasztalatlan ember hirtelen hatalmat kap mások felett, fenn-áll a veszélye, hogy túlzottan megnő az énje. Az ígéretes megté-rőnek inkább egyre több lehetőséget kell adnunk arra, hogy elvé-gezzen szerényebb és kevésbé kiemelkedő feladatokat, melyek elő-segítik természetes és lelki adottságainak fejlődését. Nem szabadtúl gyorsan előléptetnünk, nehogy felfuvalkodjon. Elnyomnunk semszabad őt, nehogy elcsüggedjen.

Pál az első missziói útja során nem mindenütt nevezett ki elöljá-rókat. Helyenként várt ezzel egy későbbi látogatásig, amikor a lelkifejlődés megfelelő szintjére jutottak (ApCsel 14:23). Timóteus Pálelső útja során tért meg, de az apostol csak a második út alkalmá-val tette őt vezetővé.'

„Az érett embert az éretlen ifjúval szemben arról lehet megis-merni, hogy szilárdan megáll, nem sodródik ide-oda, és bármennyi-re vágyik is kívánságának tárgyára, az nem akadályozza meg őt ab-ban, hogy teljesítse kötelességét" – írta Dietrich Bonhoeffer. * Pon-tosan ezt találja nehéznek az újonnan megtért ember. Olyan jel-lemvonás ez, amely együtt jár az érettséggel és a szilárdsággal.

Az érettség nemesszívűségben és széles látókörben is megnyil-vánul. A szűk látókörű és vakbuzgó Pál a Krisztussal való találkozá-sa révén lelkes vezetővé vált. A benne lakozó Krisztus növelte má-sok iránti mély szeretetét, kitágította világképét, és elmélyítettemeggyőződését.

W. Hendriksen: 1 and 2 Timothy and Titus (London: Banner of Truth, 1959)Dietrich Bonhoeffer a Harmadik Birodalom idején a német Földalatti Egyházegyik vezetője volt. 1945-ben végezték ki a nácik, közvetlenül azelőtt, hogy a szö-vetséges csapatok elérték volna azt a fogolytábort, ahol fogva tartották.

50 LELKI VEZETÉS

A keresztyén egyház vezetőivel szemben támasztott fenti köve-telmények fontosságát világi körökben is elismerik. A pogány Ono-sander így jellemezte az eszményi hadseregtábornokot: „Legyenkörültekintően fegyelmezett, józan, mértékletes, kitartóan fárado-zó, értelmes, nem haszonleső, se nem fiatal, se nem idős, lehetőlegcsaládos; értsen a beszédhez, és legyen jó hírneve."'

Ha a világ ilyen mércét támaszt a vezetőivel szemben, akkor azélő Isten egyházának még gondosabban kell megválasztania őket.

7.

PÉTER TANÁCSAI A VEZETŐKNEK

A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs ésKrisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is ré-szese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, ha-

nem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mintakik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a

nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség her-vadhatatlan koszorúját. Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek azidősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak,

mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmetad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy

felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessé-tek, mert neki gondja van rátok. (1 Péter 5:1-7)

Péter volt az apostolok csoportjának természettől adott vezetője.Amit ő tett, azt tették a többiek is; ahová Péter ment, oda mentekők is. Sok hibája volt, melyek indulatos személyiségéből fakadtak,de befolyásának és vezetői működésének nem volt párja. Érdemesmérlegelnünk azokat a tanácsokat, amelyeket Péter érett korábanadott minden nemzedék vezetőinek.

Gondoskodjatok róla, hogy „Isten rátok bízott nyáj a" megfelelőtáplálékban és gondozásban részesüljön – biztat minket Péter(1Péter 5:2). Ez a pásztor elsődleges feladata. Ezekben a szavakban

Idézi: Barclay, 86. o.

52 LELKI VEZETÉS 7. PÉTER TANÁCSAI A VEZETŐKNEK 53 visszacseng Péternek a bukása utáni beszélgetése Jézussal, amit so-ha nem tudott elfelejteni, s amely helyreállította őt, és biztosítottaőt Jézus változatlan szeretetéről és gondoskodásáról (János 21:15-22). Ezek a „jövevények" (1Péter 1:1), akikről Péter írt, maguk iskomoly megpróbáltatásokat tapasztaltak. Péter együtt tudott éreznivelük, és ennek fényében írta meg levelét az elöljáróknak.

Péter nem magas lóról szól olvasóihoz, mint valami „apostol-mester". Presbitertársként a többiekkel egy szintre helyezkedik,mint aki hasonló terheket hordoz. Ugyanakkor úgy ír, mint Krisz-tus szenvedésének tanúja, akinek szívét alázatossá tette a bukás, smegtörte és meghódította a Golgota szeretete. Olyan vezető, akiegyenrangúnak tekint másokat, nem nézi le őket. A pásztor mun-kájához pásztori szívre van szükség.

Péter először is a vezető indítékával foglalkozik. A lelki vezető-nek készségesen kell megközelítenie a munkáját, nem pedig kény-szerből. Péter korában az egyház vezetőinek olyan kihívásokkal kel-lett szembenézniük, amelyek a legerősebb szívet is elcsüggeszthet-ték, Péter mégis arra biztatja őket, hogy ne ijedjenek meg, és nehátráljanak meg előttük. Ugyanakkor a vezetőknek nem pusztánkötelességtudatból kell szolgálniuk, hanem szeretetből. A lelkipász-tori munkát és az új hívők növekedésének elősegítését „Isten aka-rata szerint" (az 1Pt 5:2-höz tartozó jegyzetből) kell végezniük,nem pedig saját tetszésük vagy vágyaik szerint. Barclay jól megfo-galmazza a dolog lényegét:

Péter azt mondja a vezetőknek: „Úgy legeltessétek az embe-reiteket, mint Isten." Ahogy Izráel Isten különleges osztály-része, úgy azok az emberek, akiket a gyülekezetben vagy bár-hol másutt szolgálnunk kell, a mi különleges osztályrészün-ket jelentik. Minden szempontból úgy kell viszonyulnunkhozzájuk, ahogy Isten teszi; Istenhez hasonlóan kell legeltet-nünk őket. Micsoda távlatok nyílnak meg előttünk! Micsodaeszmény! S micsoda ítélet! Az a feladatunk, hogy megmutas-

suk az embereknek Isten türelmét, megbocsátását, minketmegkereső szeretetét és határtalan szolgálatát.'

Amikor Isten elhív minket, nem utasíthatjuk vissza arra hivat-kozva, hogy alkalmatlannak érezzük magunkat. Senki sem méltóilyen bizalomra. Amikor Mózes megpróbálkozott ezzel a kifogással,Isten megharagudott (2Mózes 4:14). Ne hárítsuk másra a vezetésfelelősségét azért, mert nem tartjuk magunkat képesnek rá.

A lelki vezető nem lehet pénzéhes, ha hívja őt a szolgálat. „Nenyerészkedésből" dolgozzatok – figyelmeztet minket Péter (1Péter5:2). Talán Júdásra gondolt, akinél a pénz szeretete bukáshoz veze-tett. A vezetőknek az a feladatuk, hogy irányelveket fogalmazzanakmeg, meghatározzák a költségvetést és a fontossági sorrendet, ésmások tulajdonát kezeljék. E feladatok egyike sem látható el jól, haaz egyéni haszonszerzés jelenti a mögöttes indítékot.

Paul Rees úgy véli, hogy a mohóság, melytől Péter óva int min-ket, nemcsak a pénzre, hanem a hírnévre és a tekintélyre is vonat-kozik, melyek néha alattomosabban kísértenek bennünket. Akár ahírnévről van szó, akár a vagyonról, a kapzsiság nem férhet össze agyülekezet vezetésével.Z

„Nem tudom, ki alantasabb: aki pénzéhes, vagy aki mások he-lyeslésére szomjazik – írta J. H. Jowett. – Az igehirdető olyan kön-tösbe burkolhatja mondanivalóját, olyan behízelgő lehet, hogy ez-zel megnyeri a közönség tetszését; a más területen munkálkodókpedig megkülönböztetett tiszteletre, széles körű ismertségre, hálásszavakra áhítozhatnak. Mindez alkalmatlanná tesz minket a felada-tunkra; erősen megnehezíti a juhok szükségleteinek és a rájuk le-selkedő veszélyeknek a felismerését.j3

William Barclay: The Letters of Peter and Jude (Edinburgh: St. Andrews, 1958)2 Paul S. Rees: Triumphant in Trouble (London: Marshall, Morgan & Scott)

J. H. Jowett: The Epistles of Peter (London: Hodder & Stoughton), 188. o. Azangol kongregacionalista Jowett (1863-1923) a New York-i Fifth Avenue Presbi-teriánus Gyülekezet lelkésze volt, majd G. Campbell Morgan utódja lett a londoniWestminster Chapelben.

54 LELKI VEZETÉS

A keresztyén vezető nem lehet diktatórikus. „Ne is úgy, mintakik uralkodnak a rájuk bízottakon" (1Péter 5:3). Az önkényeske-dő stílus, a féktelen nagyravágyás, a bántó pöffeszkedés, a zsarnokibeszéd – ez a lehető legrosszabb hozzáállás az olyan ember eseté-ben, aki Isten Fia szolgájának mondja magát.

A vezető az emberek követendő példája kell hogy legyen. „Ha-nem mint akik példaképei a nyájnak" (1Péter 5:3). Ezek a szavakarra a tanácsra emlékeztetnek minket, amelyet Pál adott Timó-teusnak: „hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviselet-ben, szeretetben, hitben, tisztaságban" (1Timóteus 4:12). Péter azttanítja, hogy az elöljáróknak a pásztor lelkületére van szükségük.Ha az elöljárók esetleg elfelejtenék, kinek a nyáját vezetik, Péteremlékezteti őket, hogy Istenét. Jézus a főpásztor; mi az ő fennható-sága alatt munkálkodó segédek és munkatársak vagyunk.

Ha a vezetés „Isten akarata szerint" történik, akkor kétségkívülmagában foglalja a közbenjáró imádságot. Azarjá, a kegyes indiaipüspök egyszer megemlítette Stephen Neillnek, hogy naponta időtszakít arra, hogy név szerint imádkozzon kiterjedt egyházmegyéjé-nek minden vezetőjéért. Nemigen csodálkozhatunk rajta, hogy har-mincéves ottani működése alatt az egyházmegye taglétszáma a há-romszorosára nőtt, és a lelki szolgálat sokkal hatékonyabbá vált.`

A vezető öltse fel „az alázatosságot" (1Péter 5:5; Károli). Az ittszereplő ige arra utal, hogy a szolga fehér kötényt vesz magára, amitovábbi jelentéssel ruházza föl ezt a verset. Talán azt a szomorú es-tét elevenítette föl Péter, amikor „nem akarta fogni a törülközőt, ésmegmosni urának lábát"? Vajon a büszkeség más vezetőket is visz-szatart az örömteli szolgálattól? A büszkeség mindig a hatalom sar-kában leselkedik, de Isten nem támogatja a büszke emberek szolgá-latát, hanem ellenáll nekik, és elzárja útjukat. Az alázatos és sze-rény szívű bojtár esetében azonban Isten erőt és kegyelmet ad a

' Stephen Neill: Ön the Ministry (a kiadó és a megjelenési év ismeretlen) Azarjápüspök (1874-1945) volt az anglikán egyház első indiai püspöke. Ő alapította1903-ban a Tinnevelly Missziós Társaságot, és egyik alapítója volt az OrszágosMissziós Társaságnak, amely India evangelizációjának célját tűzte ki maga elé.

7. PÉTER TANÁCSAI A VEZETŐKNEK 55

munkához. Péter az 5. versben arra biztatta a vezetőket, hogy alá-zatosan viszonyuljanak másokhoz, a 6. versben pedig arra inti őket,hogy fogadják alázattal Isten fegyelmezését. Charles B. Williams ígyfordítja ezt a verset: „Azért alázattal vessétek alá magatokat Istenerős kezének".

Péter azzal fejezi be tanításának ezt a részét, hogy említést tesz amennyei jutalomról: „amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek adicsőség hervadhatatlan koszorúját" (1Péter 5:4). A sportoló ko-szorúja elszárad; még a király koronája is megkopik. Azonban neméri ilyen veszteség a keresztyén szolgát, aki a földi kényelem helyetta mennyei kincseket választotta.

Magunkra vagyunk hagyatva a vezetői szerepben? Magányosandolgozunk? Szó sincs róla – jelenti ki Péter. Csalódásainkat és ag-godalmunkat Istenre bízhatjuk, aki megnyugvást kínál. „Mindengondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok" (1Péter5:7). A keresztyén vezetőnek nem kell attól félnie, hogy Isten nyá-jának gondozása túl súlyos teher lesz számára. Isten felhívásánakengedve nagyobb, erősebb, szélesebb és kitartóbb vállaknak enged-heti át a lelki terhek súlyát. Istennek gondja van ránk. Félre az ag-godalommal!

8.NÉLKÜLÖZHETETLEN

VEZETŐI TULAJDONSÁGOK

Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű fér-fi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkal-mas; nem részeges, nem kötekedő, hanem megértő, a viszálykodástkerülő, nem pénzsóvár; olyan, aki a maga háza népét jól vezeti,gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. Mert havalaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondotviselni az Isten egyházára? Ne újonnan megtért ember legyen, ne-hogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. Szükséges,hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalá-zatba és az ördög csapdájába essék. (1 Tim 3:2-7)

Jézus nagyszerűen felkészítette tanítványait jövőbeli szerepükre.Saját példájával, illetve elveinek bemutatásával, „menet közben"tanított. Nem kérte arra a tizenkettőt, hogy üljenek le egy tante-remben, és jegyzeteljenek. Jézus tantermei az élet országútjai vol-tak; elvei és az általa képviselt értékek a mindennapos tapasztala-tok között bukkantak fel. Olyan szakmai gyakorlatot biztosított ta-nítványainak (Lukács 10:17-24), amely lehetővé tette, hogy ku-darcaikon és sikereiken keresztül tanuljanak (Márk 9:14-29). Te-herbírásuknak megfelelően adott nekik hatalmat, és bízott rájuk

58 LELKI VEZETÉS

felelősséget. A János 13-16-ban elmondott csodálatos tanítása je-leneette az avatásukra mondott ünnepi beszédet.

f sten egy-egy konkrét szolgálati helyet és feladatot szem előtttartva készíti föl a vezetőket. A képzési módszerek a küldetéshezalkalmazkodnak, s a természetes és lelki ajándékoknak határozottcéljuk van. Jó példa erre Pál, aki sosem érhetett volna el olyan sokmindent célirányos képzés és Istentől kapott képességek nélkül.

Ugyanígy készítette fel Isten Adoniram Judsont' a burmai út-törő misszionárius szerepére azáltal, hogy olyan tulajdonságokkalteremtette meg ezt a figyelemre méltó vezetőt, amelyekre szükségevolt ahhoz, hogy eljuttassa az evangéliumot az indiai szubkonti-nensre – alázattal ellensúlyozott önállóság, megfontoltsággal féke-zett energikusság, önzetlenség, bátorság és mély emberszeretet.

Luther Mártont olyan emberként jellemezték, aki könnyenmegközelíthető, hiúságtól mentes, és olyan igénytelen, hogy sokancsodálkoztak rajta, hogyan tud megélni oly szűkös forrásokból. Jó-zan ész, játékos humor, lelkes nevetés, őszinteség és becsületességjellemezte őt. Ezeket a tulajdonságokat bátorsága, erős meggyő-ződése és Krisztus iránti odaadó szeretete egészítette ki. Nem cso-da, hogy acélos hűségre ösztönzött másokat.`

G. Warneck professzor i így írta le Hudson Taylort, a kínai út-törő misszionáriust: „Olyan ember, aki telve van hittel és Szentlé-lekkel, az Isten és elhívása iránti teljes odaadással, nagy önmegta-gadással, szívből jövő szánalommal, az imádság ritka erejével, bá-mulatos szervezőkészséggel, nem múló állhatatossággal és az embe-

Adoniram Judson (1788-1850) Burma jól ismert úttörő misszionáriusa volt.James Burns: Revivals, Their Laws and Leaders (London: Hodder & Stoughton,1909), 182. o. Luther Mártonnak (1483-1546) tulajdonítják a protestáns refor-máció elindítását azzal, hogy 1517 októberében a németországi Wittenberg temp-lomának ajtajára szögezte „95 tételét". Ezekben vázolta saját bibliaértelmezését,amely ellentétben állt az egyház tanításával.

z Általában Gustav Warnecket (1834-1910) tekintik a missziológiának nevezetttudományág megalapítójának. Ő kapta meg 1896-ban Németország első misszi-ológiai egyetemi katedráját Halléban.

8. NÉLKÜLÖZHETETLEN VEZETŐI TULAJDONSÁGOK 59

rek fölötti elképesztő befolyással – s ő maga mégis gyermekienegyszerű."

Isten olyan ajándékokat és képességeket adott ezeknek a veze-tőknek, amelyek alkalmassá tették őket a küldetésükre. Az emelteőket társaik fölé, hogy odaadásuk és fegyelmük révén szokatlanmértékben fejlesztették ezeket a képességeket.

FEGYELEM

E nélkülözhetetlen tulajdonság híján minden egyéb képességtörpe marad: nem tudnak növekedni. Ezért szerepel elsőként itt.Mielőtt legyőznénk a világot, le kell győznünk önmagunkat.

A vezető olyan ember, aki megtanult engedelmeskedni a kívül-ről rákényszerített fegyelemnek, és azt aztán saját belső törvényévétette. Akik lázadnak a tekintély ellen, és megvetik az önfegyelmet– akik kibújnak a szigorú követelmények alól, és elfordulnak az ál-dozatvállalástól –, azok nem alkalmasak a vezetésre. A szolgálatotelhagyó emberek jelentős része kellően tehetséges, de életéneknem minden területén érvényesül a Szentlélek uralma. A lusta ésrendetlen emberekből sosem lesznek igazi vezetők.

A vezetésre törekvő emberek közül sokan azért vallanak kudar-cot, mert sosem sajátították el a követők szerepét. Olyanok, mintamikor a fiúk katonásdit játszanak az utcán, de minden csendeskörülöttük. Ha megkérdezzük tőlük, hogy fegyverszünet van-e, aztfelelik: „Nem. Mindnyájan tábornokok vagyunk. Nincs, aki végre-hajtsa a támadási parancsot."

Donald Barnhouse ' meglepődve állapította meg, hogy az ameri-kai Ki kicsoda 40.000 szereplőjének – az országot irányító embe-reknek – az átlagos életkora kevesebb mint 28 év. Az ifjúkorbangyakorolt fegyelem, mely kész áldozatokat hozni az élet feladataira

1 Donald Grey Barnhouse (1895-1960) Belgiumban és Franciaországban dolgozott,mielőtt a filadelphiai Tizedik Presbiteriánus Gyülekezet lelkipásztora lett. Ő szer-kesztette a Revelation, majd az Eternity magazint, és sok könyvet is írt.

60 LELKI VEZETÉS

való kellő felkészülés érdekében, kikövezi az utat a kimagasló telje-sítmény eléréséhez.

Egy államférfi beszéde gyökeres fordulatot idézett elő az országéletében. „Mennyit készült erre a beszédre?" – kérdezte egyik cso-dálója.

„Egész életemben erre készültem" – felelte.A vezetésre termett ifjú dolgozik, míg mások elvesztegetik az

időt; tanul, miközben mások alszanak; imádkozik, amíg mások áb-rándoznak. Legyőzi a gondolkodáshoz, cselekvéshez és öltözködés-hez való hanyag hozzáállást. A leendő vezető megfelelően táplálko-zik, magabiztosan viselkedik, és felkészül, hogy jól megállja a helyéta csatában. Vonakodás nélkül vállalja a kellemetlen feladatokat,amelyeket mások kerülnek, és a háttérben végzett teendőket, amikelől mások kitérnek, mert azok nem szereznek nekik nyilvános el-ismerést. Amint a Lélek betölti életét, megtanulja, hogy nem sza-bad visszariadnia a nehéz helyzetektől, sem meghátrálnia a törtetőemberek előtt. Szükség esetén kedvesen és bátran fedd, és kellő fe-gyelmezést gyakorol, ha ezt az Úr munkájának érdeke megköveteli.Nem halogat semmit, hanem rögtön belevág a kemény feladatok-ba. Így imádkozik:

Istenem, keményíts meg magammal szemben!Ez a vékony hangú, gyáva kolonc,Akit jólét, pihenés és öröm vonz,S aki önmagam aljas árulója,A leghamisabb barátom, legádázabb ellenségem,Ki minden utamon akadályoz engem.'

' Amy Wilson Carmichael (1867.1951) Indiában működő misszionáriusnő. Ő hoztalétre a Dohnavur Fellowshipet az elhanyagolt és bántalmazott gyermekek megse-gítésére. Az ír születésű Carmichael volt az első nő, akinek misszionáriusi munká-ját a Keswicki Missziói Bizottság támogatta. Ötvenhat évig szolgált anélkül, hogyszabadságra ment volna, és harmincöt könyvet írt.


Kevés ember volt hűségesebb és bátrabb mások szeretetteljesfeddésében és az őszinte beszédben, mint Fred Mitchell, a KínaiBelföldi Misszió igazgatója és az angol Keswicki Zsinat elnöke. Azérzékeny és gyengéd Fred nem tért ki a kellemetlen beszélgetésekelől. Mindig szeretettel szólt, szavait pedig sok imádság előzte meg.Mondandója azonban nem mindig talált fogékony fülekre. Megval-lotta, mennyire szenvedett, amikor Isten munkája iránti hűségeegy-egy barát elvesztéséhez vezetett. Idősebb korában még többetimádkozott, mielőtt szólt volna. Gyakran előfordult, hogy amikorfegyelmi üggyel kellett foglalkoznia, vagy nemet kellett mondaniakérésekre, megírta a levelet, majd napokig magánál tartotta. Néhaa levél ismételt elolvasása után meggyőződött róla, hogy helyes el-küldenie, és fel is adta a levelet. Máskor megsemmisítette azt, ésmásikat írt.`

Amikor a Word Dominion Movement alapítója, Thomas Coch-rane jelentkezett a misszióba, és elbeszélgettek vele, választ kellettadnia a következő kérdésre: „Milyen munkaterületre érez konkrételhívatást?" „Csak azt tudom, hogy a lehető legnehezebb területrevágyom" – felelte. Ez egy fegyelmezett ember válasza volt.

Lytton Strachey így jellemezte Florence Nightingale-t:

Nem gyengéd báj és nőies önmegtagadás révén teremtettrendet a zűrzavaros skutari kórházakban, adott ruhát sajáterejéből a brit hadseregnek, hódította meg a hivatalos világegységesen vonakodó erőit, hanem szigorú módszerei, ke-mény fegyelme, a részletekre való szigorú odafigyelése, szün-telen fáradozása és rendíthetetlen, szilárd akarata révén. Hű-vös és nyugodt modora alatt vad és szenvedélyes tüz rejlett.'

Phyllis Thompson: Climbing on Track (London: China Inland Mission, 1954Florence Nightingale (1820-1910) a krími háború hősnője és a modern betegápo-lás megteremtője volt. Olasz nemesi családban született, de tizenhét éves korábanIsten szolgálatára érzett elhívást, s otthagyta családja jólétét és kiváltságait. Nagymegbecsülés övezte a törökországi Skutariban a brit katonák érdekében végzettmunkájáért. Életének utolsó négy évtizedében mégis visszavonultan élt.

62 LELKI VEZETÉS

Samuel Chadwick, a nagy metodista igehirdető óriási hatástgyakorolt nemzedékére. Minden reggel hatkor kelt, s télen és nyá-ron egyaránt hideg fürdőt vett. Dolgozószobája ritkán sötétedett elhajnali két óra előtt. Ez a szigorú életmód Chadwick nagy belső fe-gyelmének külső kifejeződése volt.'

George Whitefield egész életén át hajnali négykor kelt, és estetízkor tért nyugovóra. Amikor tízet ütött az óra, a vendégeitől és abeszélgetés témájától függetlenül fölemelkedett a székéből, és kedé-lyesen így szólt barátaihoz: „Uraim, ideje, hogy minden jó ember azotthonába térjen."2

Barclay Buxton * , a Japánban működő misszionárius arra biz-tatta a keresztyéneket, hogy fegyelmezetten éljenek, akár azüzlet világában tevékenykednek, akár az evangélizáció terén.Ez magában foglalta a fegyelmezett bibliatanulmányozást ésaz imádságot, az adakozást és az idejük beosztását, valamintaz egészség megőrzését megfelelő táplálkozás, alvás és test-edzés révén. Hozzátartozott ehhez az egymástól sok szem-pontból különböző keresztyének közötti fegyelmezett közös-ség szigora is. Buxton fegyelmezett életének [ezek a] terüle-tei és másoknak szóló buzdítása a tapasztalatból adódtak.'

Ezek az életrajzokból vett részletek jól illusztrálják az ismeretlenszerző mondanivalóját:

A nagyjaink nem hirtelenA magasságba szárnyaltak;Csöndben küzdöttek az éjben,Míg a többiek aludtak.

N. G. Dunning: Samuel Chadwick (London: Hodder & Stoughton, 1934), 15.Chadwick 1860-tól 1932-ig élt.

2 J. R. Andrews: George Whitefield (London: Morgan & Scott, 1915), 410-411. o." Barclay Buxton (1860-1946) negyvenhat évig szolgált misszionáriusként Japánban.' World Vision, 1966. január, 5. o.


Ha egy vezető erős önfegyelmet tanúsít, a többiek megérzik ezt,és általában igyekeznek eleget tenni elvárásainak.

A fegyelemnek van még egy összetevője, melynek túl kevés fi-gyelmet szoktak szentelni. Nemcsak arra kell késznek lennünk,hogy adjunk másoknak, hanem arra is, hogy kapjunk tőlük. Egyesönfeláldozó lelkek örömüket lelik abban, hogy feláldozzák magu-kat, de nem hajlandók megengedni másoknak a viszonzást. Nemakarják úgy érezni, hogy lekötelezték őket. A vezetőknek azonbannyitottaknak kell lenniük másokkal szemben. Aki mellőzi az embe-rek kedvességét és segítségét, az elszigeteli magát, jó lehetőségektőlfoszt meg másokat, önmagát pedig a lelki támogatástól.

Westcott püspök az élete végén elismerte, hogy volt egy nagyhibája. Mindig segített másokon, de mereven elzárkózott attól,hogy mások szolgáljanak neki. Ennek következtében az életébenüres folt volt ott, ahol barátság és emberi gondoskodás lehetettvolna.'

LÁTÁS

Akik a legerősebben és a legtartósabban befolyásolták nemze-déküket, azok „látók" voltak – olyan emberek, akik a többieknéltöbbet és messzebbre láttak. A hit emberei voltak ők, mivel a hitlátást jelent. Mózes, minden idők egyik legnagyobb vezetője „kitar-tott, mint aki látja a láthatatlant". Hite látást adott neki, éppúgy,mint Elizeusnak, akinek szolgája jól látta az őt körülvevő hatalmassereget, ám Elizeus a mennyei sereget is látta.Powhatten James a következőket írta:

Isten emberének bele kell látnia a lelki dolgokba. Látnia kella tüzes lovaktól és harci kocsiktól nyüzsgő hegyeket; megkell tudnia fejteni mindazt, amit Isten ujja a lelkiismeret fa-

Brooke Foss Westcott (1825-1901) Fenton Horttal együtt huszonnyolc éven átdolgozott The New Testament in the Original Greek (Az Újszövetség eredeti gö-rög nyelven, 1881) című művén. Bibliamagyarázatait még ma is olvassák.

64LELKI VEZETÉS

lára ír; az idők jeleit le kell tudnia fordítani lelki jelentésüknyelvére; időnként félre kell tudnia húzni az anyagi dolgokfüggönyét, lehetővé téve, hogy a halandók megpillantsák Is-ten kegyelmi trónusát övező dicsősége t . Isten emberénekhirdetnie kell azt a mintát, amelyet a hegyen látott; el kellmondania azt a látomást, amelyet tapasztalt... Ezek egyikétsem teheti meg lelki éleslátás nélkül.'

Charles Cowman, a Keleti Missziós Társaság (OMS) alapítója„látnok volt. „Úgy tűnik, egész életében látta azt, amit a tömegnem látott, s látóköre sok kortársánál szélesebb és teljesebb volt. Amesszi távlatok embere volt."'

A látnokság előrelátást és éleslátást is jelent. McKinley* ameri-kai elnök nagysága részint abban a képességében rejlett, hogy„meghallotta az eljövendő dolgokat". Hallását látássá változtatta;meglátta, mi vár rá. A vezetőnek látnia kell az általa támogatottirányelvek és módszerek végeredményeit. A felelősségük tudatábanlevő vezetők mindig előretekintenek, hogy lássák, elveik hogyanfogják befolyásolni a későbbi nemzedékeket.

A nagy úttörő misszionáriusok látnokok voltak. Carey az egészFöldet maga előtt látta, miközben prédikátortársai egyházmegyéjükhatárai által definiálták a világot. Henry Martyn ** látta Indiát, Per-zsiát és Arábiát – a mohamedán világot –, míg az otthoni egyház

Powhatten James: George W. Truett (Nashville: Broadman, 1953), 266. Truett1867-től 1944-ig élt.

z Lettie B. Cowman: Charles E. Cowman (Los Angeles: Oriental Missionary Soci-ety, 1928), 259. o. Charles Cowman alapította 1901-ben a Keleti Missziós Társa-ságot, melyet ma OMS International néven ismerünk. Lettie Cowman írta a Stre-ams in the Desert (Folyók a pusztában) című művet, minden idők egyik legolva-sottabb áhítatos könyvét.

• William McKinley (1843-1901) az Egyesült Államok 25. elnöke volt. Egy golyóokozta sebbe halt bele, miután a New York állambeli Buffalóban merényletet kö-vettek el ellene.

** Henry Martyn (1781-1812) azután érzett elhívást a missziós munkára, hogy elol-vasta David Brainerd naplóját. A Kelet-Indiai Társaság lelkészeként szolgáltBengálban, és az Újszövetséget lefordította hindusztáni nyelvre.

t. NÉLKÜLÖZHETETLEN VEZETŐI TULAJDONSÁGOK 65

jelentéktelen teológiai kérdéseken civakodott. A. B. Simpsonról*;izt mondták: „Egész életében láthatóan egyedül küzdött ott, ahol:irsai nem láttak feltárni való dolgot."

Az Egyiptomban szolgáló Douglas Thorntonnak egyszer aztmondta egyik idősebb kollégája: „On különbözik az általam ismertösszes embertől. Mindig a dolgok végére figyel. A legtöbb ember,magamat is beleértve, jobbnak látja mindig a soron következő dol-got elvégezni." Thornton így válaszolt: „Úgy tapasztalom, hogy el-sősorban a cél állandó szem előtt tartása segít állhatatosnak ma-radnom." ` Thornton elengedhetetlennek tartotta, hogy legyen esz-ménye, jövőképe. Enélkül nem tudott dolgozni. S ez adott magya-rázatot széles látókörére és terveinek nagyságára.

A néző szemek gyakoriak; de a látó szemek ritkák. A farizeusokránéztek Péterre, és csak egy műveletlen halászt láttak – akit nemérdemes szemügyre venni. Jézus olyan prófétát és igehirdetőt, szen-tet és vezetőt látott Péterben, aki másokkal együtt felforgatta a vi-

lágot.A látnokság optimizmust és reményt is jelent. A pesszimista

minden lehetőségben nehézséget lát; az optimista minden nehéz-ségben lehetőséget lát. A pesszimista hajlamos visszafogni az előre-törő látnokokat. Az óvatosságnak megvan a maga szerepe: az óva-tos ember segít az optimista vezetőnek a valóság talaján maradni.Mindnyájan a korlátok és a tehetetlenség valós világában élünk.Az óvatos keresztyének értékes dolgokat tanulnak a történelembőlés a hagyományokból, de fennáll a veszélye, hogy a múlt rabjai ma-radnak. Aki olyan világosan látja a nehézségeket, hogy nem vesziészre a lehetőségeket, az nem tud látásra ösztönözni másokat.

Browning így jellemezte a bátor optimistát:

* Albert Benjamin Simpson (1844-1915) alapította az Evangéliumi Missziós Szövet-séget (EMA), majd a Keresztyén Missziós Szövetséget (CMA), és több mint het-ven könyvet írt.W. H. T. Gairdner: Douglas M. Thornton (London: Hodder & Stoughton, é. n.)Thornton (1873-1907) az Önkéntes Missziói Diákszövetség (SVMU) oktatási tit-

kára volt.

LELKI VEZETÉS

Aki sosem fordított hátat,Hanem egyenesen előre tört,Mindig hitte, hogy a felhők szétoszlanak,Sosem gondolta – ha a jó alulmaradt is –,hogy a rossz diadalmaskodik.

A látnokság merészséghez vezet, márpedig a történelem a me-rész hit oldalán áll. A látnok a hit ruganyos lépteivel halad át avízmosások és szakadékok fölött; nem a „biztosra megy", de nem isvállal ostobán kockázatot. Mowll érsekről a következőket írták:

Nagyságát jelezte, hogy sosem maradt el korától, és nem iselőzte meg túlságosan. Az élen járt, s elég messzire előre-ment ahhoz, hogy vezethessen. Mindig új horizontokat pil-lantott meg. Még abban a korban is fogékony volt az új gon-dolatokra, amikor a legtöbben már meg se próbálnak lépésttartani az eseményekkel.`

A vezetők tanulnak a múltból, de sosem áldozzák fel a jövőtpusztán a folytonosság kedvéért. A látnokok a jövő alapján mérikfel döntéseiket; a múlt történetét nem lehet újraírni.

A feladat nélküli látás víziókhoz vezet.A látás nélküli feladat robotolást jelent.A látással párosuló feladat misszionáriussá tesz.2

BÖLCSESSÉG

„A bölcsesség a tudás felhasználásának készsége, a tisztánlátás,az ítélőképesség, az okosság és hasonló képességek együttese... A

Marcus Lane: Archbishop Mowll (London: Hodder & Stoughton, 1960), 202. o.Howard West Kilvington Mow11 (1890-1958) anglikán érsekként szolgált Kana-dában, Kínában és az ausztráliai Sydneyben.

2 Dunning, 20. o.

H. NÉLKÜLÖZHETETLEN VEZETŐI TULAJDONSÁGOK 67

szentírásban a lelki és erkölcsi igazságra vonatkozó helyes ítélőké-pességet jelenti" (Webster-szótár).

Ha a tudás az ismeretek felhalmozódása, az intelligencia pedigaz értelem fejlődése, akkor a bölcsesség mennyei éleslátást jelent,amely bepillantást nyújt a dolgok lényegébe. A bölcsesség magábanfoglalja Istennek és az emberi szív finomságainak ismeretét. Nemcsupán tudást jelent, hanem a tudásnak az erkölcsi és lelki kérdé-sekben, a nehéz helyzetek kezelésében és az összetett kapcsolatok-ban való helyes alkalmazását. „A bölcsesség azt jelenti, hogy 10esetből 9-szer még időben döntünk jól" – mondta Theodore Roo-sevelt. Legtöbbünk „túl gyakran csak az események után bölcs".`

A bölcsesség kiegyensúlyozottá teszi a vezetőt, és segít elkerül-nie a szertelenséget és a különcséget. Ha a tudás tanulás által érhe-tő el, akkor a bölcsességre a Szentlélekkel való megtelés által tehe-tünk szert. A vezető így helyesen tudja alkalmazni a tudást. Azőskeresztyén egyházban még a beosztott vezetőktől is megkövetel-ték, hogy „telve [legyenek] bölcsességgel" (ApCsel 6:3).

A tudás és a bölcsesség távolról sem egy,Sőt gyakran nincs kapcsolatuk.A tudás mások gondolataival telt fejekben lakik,A bölcsesség a saját gondolataira figyelő elmében.A tudás büszke arra, hogy mily sok az ismerete,A bölcsesség alázatos, mert tudja, hogy ez mindene.

Ismeretlen szerző

D. E. Hoste tudta, milyen fontos a vezetők esetében a bölcsesség:

Ha egy ember a pozíciójára való tekintettel engedelmességetkövetel valakitől, figyelmen kívül hagyva annak értelmét éslelkiismeretét, akkor a zsarnokság lelkületéről van szó. Haviszont az ember tapintattal és együttérzéssel, imádsággal,

Theodore Roosevelt; forrás: B. Matthews: John R. Mott (London: S.C.M. Press,1934), 355. o. Roosevelt (1858-1919) az Egyesült Államok 26. elnöke volt.

66

68 LELKI VEZETÉS

lelki erővel és józan bölcsességgel képes befolyásolni és felvi-lágosítani valakit, úgy hogy az illető a saját értelme és lelki-ismerete közvetítésével megváltoztatja útját, és új iránytvesz, akkor igazi lelki vezetésről van szó.'

Mindig ajkunkon kell hogy legyen Pálnak a kolosséi keresztyé-nekért mondott imádsága: „tökéletesen ismerjétek meg az ő akara-tát minden lelki bölcsesség és belátás révén" (Kolossé 1:9) .

HATÁROZOTTSÁG

Az igazi vezetőre jellemző, hogy ha megismerte az összes körül-ményt, akkor gyors és egyértelmű döntést hoz. A látnok láthat, dea vezetőnek döntenie kell. A meggondolatlan ember gyorsan állástfoglalhat, a vezetőnek azonban mérlegelnie kell a tényeket, és jó-zan feltevések alapján meg kell hoznia döntését.

Miután a lelki vezető meggyőződött Isten akaratáról, cselekednikezd, nem törődve a következményekkel. A célja elérésére törekvővezető sosem néz hátra, és sosem dolgoz ki menekülési stratégiátarra az esetre, ha a tervei meghiúsulnak. Ugyanakkor az igazi veze-tő a kudarcért nem a beosztottait hibáztatja.

Abrahám gyors és egyértelmű döntést hozott a sodomai válságés Lót megmentése idején (1Mózes 14). Lóttal kapcsolatban a lel-kiség aktív és passzív oldalát is bemutatta. Amikor önzetlenül le-mondott a legelők kiválasztásának jogáról (1Mózes 13), akkor ta-núságot tett az istenfélelem passzív nagylelkűségéről. Amikorazonban Lót az 1Mózes 14-ben leírt sodomai csata során fogságbakerült, Abrahám bemutatta, hogy képes azonnal dönteni és kez-deményezni. Nagy bátorságot tanúsítva üldözőbe vette az ellensé-get, és győzelmet aratott a túlerővel szemben. Ez az igazi hit.

Mózes akkor vált Izráel vezetőjévé, amikor elhagyta az egyipto-mi hatalmat és kiváltságokat, s azonosult a héber rabszolgákkal és

' Phyllis Thompson: D. E. Hoste (London: China Inland Mission, é. n.), 155. o.


szenvedésükkel (Zsidók 11:24-27). Ezek nagy jelentőségű döntésekvoltak. Ilyen a hit.

Pál drámai megtérése után először is ezt kérdezte: „Mit tegyek,Uram?" (ApCsel 22:10.) Most, hogy már tudta, hogy Krisztus Is-ten, habozás nélkül ennek megfelelően cselekedett. Amint világos-ságban részesült, azonnal követte azt; amint meglátta a kötelessé-gét, rögvest eleget tett neki.

A szentek Zsidók 11-beli jegyzéke nem más, mint a látásról és adöntésekről szóló tanulmány. Ok látták a jövőt, felmérték az árat,meghozták döntéseiket, és cselekedni kezdtek. Ugyanezt a folya-matot látjuk a vezető misszionáriusok életében. Carey látomást ka-pott Ketteringben, és eldöntötte, hogy Indiába megy, bár az odaju-tás nehézségei az égig tornyosultak. Livingstone-nak is volt Dum-bartonban egy „látomása"; döntött, legyőzött minden akadályt, éselindult Afrikába. ' A körülmények nem tudják kétségbe ejteni azilyen embereket, és a nehézségek sem tudják elrettenteni őket.

A lelki vezető nem halogatja a rá váró döntést, és nem tétová-zik, miután döntött. Az egyenes, de hibás döntés jobb, mint a této-ván feleregetett „kísérleti léggömbök" vagy a határozatlan kezde-ményezések. A döntés elhalasztása valójában döntés a jelenlegi ál-lapot mellett. A legtöbb döntés legfontosabb tényezője nem az,hogy tudjuk, mit kell tennünk, hanem az, hogy együtt kell élnünka következményekkel.

Charles Cowman céltudatos ember hírében állt. Egyetlen nagycélra szögezte a szemét. Nála a jövőkép volt a cselekvési terv elsőlépése. Amint észrevett egy lehetőséget, nem nyugodott, amíg elnem indult a cél elérése felé.

David Livingstone (1813-1873) tizenkét évesen egy pamutszövödében kezdettdolgozni, de autodidakta módon görög nyelvet, teológiát és orvostudományt ta-nult. 1840-ben a londoni Missziós Társaság munkatársaként Afrikába ment. Hen-ry Stanley, a New York Herald tudósítója 1871-ben talált rá. Stanley az alábbiegyszerű, mégis gyakran idézett szavakkal üdvözölte a misszionáriust: „UgyebárDr. Livingstone-hoz van szerencsém?"

70 LELKI VEZETÉS

Egy fiatalember alig kezdett szolgálni a parti őrségnél, amikoralakulatát egy nagy vihar idején mozgósították, hogy megkísérelje-nek egy reménytelennek tűnő mentést. Rémülten kiáltott oda akapitánynak, miközben eső és szél vágott az arcába: „Sosem jutunkvissza!" „Visszajönnünk nem kell, de kimennünk igen" – felelte az.

BÁTORSÁG

A vezetőknek a legmagasabb rendű bátorságra van szükségük –szünet nélküli erkölcsi bátorságra, és gyakran fizikaira is. A bátor-ság az elme azon tulajdonsága, mely lehetővé teszi, hogy az emberhatározottan, félelem és csüggedés nélkül szembenézzen a veszély-lyel. Pál megvallotta, hogy ismeri a félelmet, de ez sosem állítottameg őt. „Erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem megnálatok" – írta az 1Korinthus 2:3-ban, de a megjelentem igét hasz-nálta. Nem maradt otthon az úttól való félelmében. A 2Korinthus7:5-ben bevallja, hogy „kívül harcokat, belül félelmeket" tapasztalt.Nem kereste a veszélyt, de sosem engedte, hogy az eltérítse őt aMester munkájától.

Luther Márton minden idők egyik legrettenthetetlenebb embe-re volt. ' Amikor Wormsba indult, hogy szembenézzen a tanítása ál-tal kiváltott kérdésekkel és vitákkal, kijelentette: „Bármit várhat-nak tőlem, kivéve a félelmet, vagy hogy bármit is visszavonjak.Nem menekülök el, még kevésbé vonom vissza nézeteimet." Bará-tai figyelmeztették őt a veszélyekre, egyesek kérlelték, hogy nemenjen el. Luther azonban hallani sem akart erről. „Ne menjek elWormsba?! – kérdezte. – El fogok menni, még ha annyi ördög vanis ott, mint ahány cserép a tetőkön."

Amikor Luther megjelent ott V. Károly császár előtt, megmu-tatták neki írásainak egy kötegét, és felszólították, hogy vonja visz-sza tanait. Luther így válaszolt: „Ha a Szentírásból származó bizo-nyítékokkal vagy világos, egyértelmű és tiszta érveléssel meg nem

Burns, 181-182. o.


magyarázzák, hogy miért tegyek így, és meg nem győznek, akkornem vonhatok és nem is vonok vissza semmit, mert a lelkiismeretellenében cselekedni veszélyes és nem bölcs dolog."

Majd valószínűleg hozzátette: „Itt állok. Mást nem tehetek. Is-ten, segíts! Amen."'

Luther néhány nappal a halála előtt így emlékezett vissza erre anapra: „Semmitől sem féltem: Isten mérhetetlen bátorságot tudadni az embernek."

Nem mindenki bátor a természeténél fogva. Egyesek Luthernélfélénkebb természetűek. Azonban akár merészek vagyunk, akártartózkodók, Isten felhívja a vezetőket, hogy legyenek bátrak, és neadják meg magukat a félelemnek. Ez a felhívás értelmetlen volna,ha senki sem félne semmitől. Mivel a félelem az élet valóságos ré-sze, Isten adja a Szentlelket, aki betölt minket erővel. Azonbanhagynunk kell, hogy ez az erő, és ne a félelem fejtse ki a hatását.

Figyeljük meg az alábbi ellentétes kijelentéseket: „a zsidóktólvaló félelem miatt az ajtók zárva voltak" (János 20:19), és „amikorlátták, hogy milyen bátran beszél Péter és János..." (ApCsel 4:13).Ezek a kijelentések ugyanazokra a tanítványokra és ugyanarra azellenállásra vonatkoznak. Mi történt a kettő között? A Szentlélekadta a különbséget. „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel"(ApCsel 2:4). S amikor a Szentlélek átveszi a személyiség irányítá-sát, „nem a félelemnek lelkét" adja nekünk, „hanem az erő... lel-két" (2Timóteus 1:7).

A bátor vezetők a kellemetlen, sőt kétségbeejtő helyzetekkel ishiggadtan szembenéznek, majd határozott cselekvéssel jót hoznakki a rosszból, még ha tetteik nem is népszerűek. A vezetőknekmindig szembe kell nézniük a természetes emberi tehetetlenséggel

Uo., 167-168. o. A történészek vitatják Luthernek a wormsi birodalmi gyűlésenelhangzott pontos szavait. Sanders eredeti szövege Burnst idézi. A jelen kiadásbanújabb történelmi adatokat használtunk fel. Lásd James M. Kittelson: „The Acci-dental Revolutionary", Christian History, 34/16. szám. A wormsi gyűlés előtti ésLuther halálához közeli idézeteket Burns szövegéből vettük át.

72 LELKI VEZETÉS

és ellenállással. A bátor vezető azonban addig dolgozik a feladaton,amíg el nem végzi.

Az emberek azt várják a vezetőktől, hogy a válság idején nyu-godtak és bátrak legyenek. Miközben mások elveszítik a fejüket, avezetők végig kitartanak. A kétségbeejtő kudarcok és megrázó visz-szaesések közepette a vezetők megerősítik követőiket.

A Szanhérib kegyetlen seregével szembeszálló Ezékiás felkészültaz ostromra, majd erősíteni kezdte embereinek harci szellemét.„Legyetek erősek és bátrak – mondta nekik –, ne féljetek, és nerettegjetek az asszír királytól, meg a vele levő egész sokaságtól...Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megse-gít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban." Ezután aztolvassuk a Szentírásban, hogy „megbátorodott a hadinép Ezékiás-nak, Júda királyának a beszédétől" (2Krónikák 32:7-8). Íme, a te-vékeny és erős vezetés.

ALÁZAT

Az alázat a lelki vezető ismertetőjele. Krisztus azt mondta tanít-ványainak, hogy fordítsanak hátat a keleti fejedelmek nagyképűhozzáállásának, és inkább a szolga szerény viselkedését sajátítsák el(Máté 20:25-27). Akárcsak az ókorban, az alázatot ma sem becsü-lik semmire politikai és üzleti körökben. De ne törődjünk vele! Alelki vezető inkább az áldozatos szolgálat rejtett útjait és az Úr he-lyeslését választja, mint a világ hivalkodó önreklámozását.

Keresztelő Jánost gyakran azért tartjuk nagy embernek, merthevesen és ékesszólóan beszélt, s keményen elítélte korának go-noszságait. Szavai sok kisszerű uralkodó szívét döfték át és leplez-ték le. Igazi nagyságát azonban egyetlen végtelenül bölcs kijelentésárulta el: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem"(János 3:30). Itt tisztán és világosan látjuk János lelki érettségét.

A vezető alázatának az évek során növekednie kell, akárcsakegyéb jó tulajdonságainak. Figyeljük meg, hogyan fejlődött Pál azalázat kegyelmi ajándékában! Szolgálatának kezdeti szakaszában el-


ismerte: „a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem va-gyok méltó, hogy apostolnak neveztessem" (1Kor 15:9). Későbbönként kijelentette: „minden szent között a legkisebb" vagyok (Ef3:8). Életének vége felé így beszélt Krisztus irgalmáról és sajáthelyéről: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöketüdvözítse, akik közül az első én vagyok" (1Timóteus 1:15).

William Law a következőket írja Komoly felhívás című klasszi-kus áhítatos művében:

Legyen minden nap az alázat napja; ereszkedjünk le a többiteremtmény összes gyengeségéhez és erőtlenségéhez, nézzükel gyarlóságaikat, szeressük kiválóságukat, támogassuk eré-nyeiket, enyhítsük hiányaikat, örüljünk bővelkedésüknek,szánjuk meg nyomorúságukat, fogadjuk el a barátságukat,hagyjuk figyelmen kívül nyerseségüket, bocsássuk meg rossz-indulatukat, legyünk a szolgák szolgái, és ereszkedjünk leodáig, hogy elvégezzük az emberiség legalacsonyabb rétegé-nek legalantasabb feladatait.`

Samuel Brengle egyik alkalommal, amikor „a nagy Dr. Breng-le"-ként mutatták be, az alábbiakat jegyezte föl a naplójában:

Ha nagynak tűnök a szemükben, az Úr igen kegyelmesen se-gít meglátnom, mennyire teljes mértékben semmi vagyoknélküle, és segít kicsinek tűnnöm a saját szememben. Ő va-lóban felhasznál engem. De nagyon fontosnak tartom, hogyő használjon fel, és ne a saját erőmből végezzem a munkát.A fejsze nem dicsekedhet a fákkal, amiket kivágott. A favá-gó nélkül nem tehet semmit. Ő készítette, ő élezte meg, és őhasználta. Amint félredobja, azonnal ócskavassá válik. Bár-csak sosem téveszteném ezt szem elől!'

William Law (1686-1761) evangéliumi áhítatos művek szerzője. Legismertebb aSerious Call to a Devout and Holy Life (Felhívás odaadó és szent életre, 1728).

2 C. W. Hall: Samuel Logan Brengle (New York: Salvation Army, 1933), 275. o.

9.TOVÁBBI, NEM NÉLKÜLÖZHETŐ

TULAJDONSÁGOK

74 LELKI VEZETÉS

Ma az a lelki vezető, aki örömmel dolgozik mások segédjekéntés társaként, s alázattal segít nekik nagy dolgokat elérni. A Kíná-ban szolgáló Robert Morrison azt írta: „Véleményem szerint a misz-sziónknak az a nagy hibája, hogy senki sem szeret második lenni."`

BECSÜLETESSÉG ÉS ŐSZINTESÉG

Pál olyan nyíltsággal beszélt a kudarcairól és a sikereiről, ame-lyet kevesen készek utánozni. Már a megtérése előtt is őszintén(2Timóteus 1:3) és nagyon becsületesen szolgálta Istent. Későbbazt írta: „tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus ál-tal" (2Korinthus 2:17).

Ez a két vezetői tulajdonság hozzátartozott Isten törvényéhez,melyet ő Izráelnek adott (5Mózes 18:13). Isten azt akarja, hogy né-pe átlátható jellemű és nyílt legyen, s tartózkodjon a csalárdságtól.

Egy kiemelkedő üzletember egyszer így válaszolt a neki föltettkérdésre: „Ha meg kellene neveznem a felső szintű vezetők leges-legfontosabb tulajdonságát, akkor a becsületességet választanám."A lelki vezetőnek kétségkívül őszintén kell ígérnie, hűségesen kellteljesítenie kötelességét, becsületesen kell kezelnie az anyagiakat,hűen kell szolgálnia, és igazat kell mondania.

Robert Morrison (1782-1834) a Kelet-Indiai Társaság tolmácsaként működöttKantonban. Lefordította a Bibliát kantoni nyelvre, és huszonhét évig dolgozottKínában mintegy tucatnyi megtérőért.

Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nemkétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszon

lesők, hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelki-ismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor

szolgáljanak, ha feddhetetlenek. (1 Timóteus 3:8-10)

HUMOR

Humorérzékünk Isten ajándéka, melyet kontrollálnunk, de fej-lesztenünk is kell. A humor oldja a feszültséget, és átsegít nehézhelyzeteken. A vezetők felhasználhatják a humort, hogy száműzzéka feszültséget, és visszaállítsák az oldott légkört.

Samuel Johnon * azt tanácsolta, hogy az ember a nap egy részéttöltse mindig nevetéssel. Whately érsek, a hit nagy védelmezője eztírta: „Nemcsak az elme termőföldjét kell művelnünk, hanem a szó-rakozás parkjait is." Agnes Strickland kijelentette, hogy „ezen a vi-lágon az erény után a vidámságot tudjuk a legkevésbé nélkülözni".'

Samuel Johnson (1709-84) angol költő, esszéista és szótáríró. Egy évszázadon átDictionary of the English Language (1747) c. műve volt a mérvadó angol szótár.C. W. Hall: Samuel Logan Brengle (New York: Salvation Army, 1933), 278. o.

7 6 LELKI VEZETÉS

Amikor Charles Spurgeont bírálat érte azért, mert igehirdetésközben humorizált, vidáman csillogó szemmel kijelentette: „Hatudnák, mennyi tréfát visszatartok, megdicsérnének." Később ígyírt erről: „A prédikációimban vannak amik mosolygásra késztethe-tik az embert, és akkor mi van? Az igehirdető nem tudja biztosan,hogy a mosolygás bűn-e, de úgy véli, a pillanatnyi nevetés kiváltásamég mindig kisebb bűn, mint a félórás mély alvásé."

Helmut Thielecke a következőket írta:

Nem kellene belátnunk, hogy a nevetés szem körüli ráncaiugyanúgy a hit jelei, mint a gond és a komolyság ráncai?Csak a komolyságot kereszteljük meg? A nevetés talán po-gány szokás? ...A gyülekezet rossz úton jár, ha száműzi atemplomból a nevetést, és meghagyja a kabarénak, az éjsza-kai szórakozóhelyeknek és az áldomásmestereknek.`

A humor nagy kincs a misszionáriusok életében. Segít, hogy adolgok simán és súrlódásmentesen menjenek. Igen súlyos hiányos-ságot jelent, ha egy misszionáriusnak nincs humorérzéke. Egy svédmisszionáriust egyszer arra biztattak a barátai, hogy hagyjon fel azIndiába való visszatérés gondolatával, mert ott nagyon meleg van.„Ember! – unszolták. – Ott ötven fok van árnyékban!"

„De hiszen nem kell mindig az árnyékban tartózkodnunk, nemigaz?" – felelte az illető nemes megvetéssel a hangjában.

A. E. Norrish, az Indiában szolgáló misszionárius kijelentette:

9. TOVÁBBI, NEM NÉLKÜLÖZHETŐ TULAJDONSÁGOK 77

vezethetünk messzire másokat az Úr öröme és az azzal járóhumorérzék nélkül.'

Douglas Thornton gyakran szórakoztatóbb volt, mint akarta.Nagyon viccesen össze tudott keverni hasonló közmondásokat éskifejezéseket. Egyszer azt mondta a társainak, hogy ő mindig többvasat tart a tarsolyában. Erre megkérdezték tőle, hogy van-e mégegy kártyája a tűzben. Az ilyen tréfák felélénkítik a komoly bizott-sági ülések hangulatát, és szívből jövő nevetést váltanak ki.

F. J. Hallett fél évszázados szolgálat után kijelentette, hogy amia tényleges munkát illeti, az a legsikeresebb vezető, akinek élénkhumorérzéke Isten kegyelmének világos tudatával párosul. A hu-mor ízt, eredetiséget és ékesszólást ad az igehirdetésekhez.

Egy nagy igehirdetőről azt mondták, hogy a humort fűszerkéntés élénkítőszerként használja fel. Hallgatósága időnként harsánynevetésben tört ki – de sosem szent dolgok kapcsán. A prédikátora tréfát követően gyorsan visszatért magasztos témájához. Humorasosem süllyedt frivolságba.

A tréfa helyénvalóságának jó próbája az a kérdés, hogy a humorural minket, vagy mi uraljuk a humort. Kenneth Strachanről, a La-tin-Amerikai Misszió főigazgatójáról azt mondták: „Élénk humor-érzéke volt, de érzéke volt ahhoz is, hogy megállapítsa, hogy egyadott helyzetben mi helyénvaló. Tudta, hol van helye a tréfának,és kordában tartotta a humorát."2

HARAGSosem találkoztam humorérzék nélküli vezetővel. Ez a ké-pesség azt jelenti, hogy az ember ki tud lépni önmagából és akörülményeiből, hogy kellő megvilágításban lássa a dolgokat,és nevethessen rajtuk. Nagyszerű biztonsági szelep ez! Sosem

Helmut Thielecke: Encounter with Spurgeon (Philadelphia: Fortress, 1963), 26.o. Charles Haddon Spurgeon (1834-92), a XIX. század egyik legismertebb igehir-detője, harminckét évig a londoni Metropolitan Tabernacle lelkésze volt.

Helyes lehet ez? Egy haragos vezető? Jézus rendelkezett ezzel atulajdonsággal, és ha a haragot helyesen alkalmazzuk, akkor őt kö-vetjük. A Márk 3:5 szerint Jézus „haragosan végignézett rajtuk".

A szent harag a szeretet párja. Mindkettő hozzátartozik Istentermészetéhez. A sorvadt kezű ember iránti szeretet haragra lob-

A. E. Norrish: Christian Leadership (New Delhi: Masihi Sabiyata Sanstha, 1963)2 Latin-American Evangelist, 1965. május-június.

78 LELKI VEZETÉS

bantotta Jézust azokkal szemben, akik meg akarták tagadni tőle agyógyulást. Jézus szerette Isten házát, ezért megharagudott azokra akereskedőkre, akik „rablók barlangjává" tették a templomot (Máté21:13).

A nagy vezetők – azok, akik megfordították a dolgok menetétés az események irányát – mindig is dühösek voltak az igazságta-lanságok és a visszaélések miatt, amikkel gyalázzák Istent, és el-nyomják a gyengéket. Wilberforce` minden követ megmozgatottannak érdekében, hogy felszabadítsák Angliában a rabszolgákat, ésmegszüntessék a rabszolga-kereskedelmet – ő aztán haragos volt!

F. W. Robertson így írt arról a haragról, amelyet egy konkrétalkalommal érzett: „A vérem abban a pillanatban tűzként égett, éseszembe jutott, hogy életemben egyszer iszonyú erőt éreztem; tud-tam, és örültem annak a tudatnak, hogy a gyáva és a hazug emberpoklának ítéletét mondom ki." ' Luther Márton azt állította, hogy„soha semmit nem tett jól, amíg haragra nem lobbant, azután vi-szont mindent jól tudott tenni."

A szent haraggal azonban vissza is lehet élni. Azok közül, akikmegtapasztalják ezt a haragot, sokan hagyják, hogy bukásukatokozza. Butler püspök tanítása szerint a harag hat esetben bűnös:

• Ha sértődöttségünk vagy ellenséges érzelmünk igazolása érde-kében azt képzeljük, hogy megsértettek minket.

• Ha a minket érő sértés saját megítélésünk szerint nagyobb, minta valóságban.

• Ha valódi serelem nélkül neheztelünk a fájdalom vagy kelle-metlenség miatt.

• Ha túl nagyra nő a felháborodásunk, és nem tudjuk fékezni.

. William Wilberforce (1759-1833) a brit parlament tagja volt, akinek a hagyomá-nyos érdekek miatt erősen ellenzett munkája végül a rabszolgaságot és a rabszolga-kereskedelmet betiltó törvényekhez vezetett. 1804-ben részt vett a Brit és KülföldiBibliatársulat (BFBS) létrehozásában.Robert E. Speer: Christ and Life (New York: Revell, 1901), 103. o. Frederick Wil-liam Robertsont (1816-53) 1840-ben szentelték anglikán lelkésszé, és Brightonszegény munkásainak szóló igehirdetéseivel szerzett nevet magának.


• Ha neheztelésünk miatt bosszúból fájdalmat vagy kárt okozunkmásoknak.

• Ha a saját életünkben levő bűn zavarba ejt és dühít minket, ésezért kivetítjük a haragunkat a másokban talált bűnre.'

Pál a szent harag mellett érvel, amikor megismétli a Zsoltárok4:5 tanácsát: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek." (Efézus 4:26) Eza harag nem önző, és nem az általunk pillanatnyilag érzett fájdalomáll a középpontjában. Ahhoz, hogy az ilyen harag bűntelen legyen,arra van szükség, hogy az ember az igazságért és a tisztaságért buz-gólkodjon, és Isten dicsőségét tartsa elsődleges céljának.

Ti, kik felindultok az Úr ügyében!Haragot és buzgóságot, meg a bátrak örömét,Ki éreztette veletek, bűn szolgái?

Ismeretlen szerző

TÜRELEM

A lelki vezetőknek egészséges türelemre van szükségük. Arany-szájú Szt. János * az erények királynőjének nevezte a türelmet.Gyakran úgy gondolunk a türelemre, mint passzív dologra, minthaa türelmes ember teljesen engedékeny volna és félig szinte aludna.Azonban a türelemnek ezt az értelmezését a Biblia alapján a helyé-re kell tennünk. Barclay a 2Péter 1:6-ból kiindulva (ahol a régi an-gol fordítás a türelem szót használja) így tanít:

Uo., 104. Az eredeti szöveg itt más fogalmazásban szerepel. Joseph Butler (1692-1752) anglikán püspök az Analogy of Religion (A vallás analógiája, 1736) c.könyvéről ismert, amely valószínűleg a XVIII. század legjobb hitvédelmi műve.Aranyszájú (Krizosztóm) Szt. János (kb. 347-407) a korai egyházatyák egyike. Tízévig remete életmódot folytató szerzetes, majd antiókhiai diakónus és püspök lett,később pedig konstantinápolyi pátriárka. Száműzték, mert szót emelt a papok és azuralkodók vétségei és túlkapásai ellen.

80 LELKI VEZETÉS

Ez a szó sosem olyan lélekre utal, amely karba font kézzel ül,és csupán elviseli a dolgokat. A türelem a megpróbáltatássorán tanúsított győzelmes kitartást [és] szilárdságot jelent.Ez a keresztyén állhatatosság, az élet minden viszontagságá-nak merész és bátor elfogadása, amely a legrosszabb dolgot isfelhasználja arra, hogy lépjen egyet a fölfelé vezető úton. Itta dolgok bátor és diadalmas elviselésének képességéről vanszó, ami lehetővé teszi, hogy az ember sérülés nélkül túljus-son a törésponton, és mindig vidáman üdvözölje a láthatat-lant.'

A türelem legnehezebb próbáját a személyes kapcsolatok jelen-tik. Pál János Márkkal kapcsolatban elveszítette a türelmét. Hud-son Taylor egyszer megvallotta: „Az számomra a legnagyobb kísér-tés, hogy elveszítsem a nyugalmamat azok kiábrándító lazasága ésalacsony hatásfoka miatt, akiktől függök. A nyugalmam elveszítésenem használ – csak a kedvesség. De micsoda megpróbáltatás ez! "2

Sok vezető azonosulni tud Taylor küzdelmével. Azonban a két-kedő Tamás, az állhatatlan Péter és az áruló Júdás mellett milyenbámulatos volt Urunk türelme!

A vezető türelmet tanúsít azáltal, hogy nem előzi meg túlzottana követőit, mivel így elcsüggesztené őket. Miközben kitartóan ha-lad előre, elég közel marad hozzájuk ahhoz, hogy lássák őt, és hall-ják előrehívó hangját. Nem olyan erős, hogy ne tudna bátorítóanegyüttérezni társainak gyengeségével. „Mi erősek pedig tartozunkazzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk" – írta Pál a Róma15:1-ben.

Aki türelmetlen a gyengeséggel szemben, az rossz vezető lesz.Erőnket nem a többi futótól minket elválasztó távolság bizonyítja,hanem az, hogy a közelükben vagyunk, a kedvükért lassabban ha-ladunk, segítünk nekik összeszedni magukat, és célba érni.

W. Barclay: Letters of Peter and Jude (Edinburgh: St. Andrews, 1960), 258. o.2 J. C. Pollock: Hudson Taylor and Maria (London: Hodder & Stoughton, 1962)


Ernest Gordon a következő szavakkal jellemezte apját, A. J.Gordont: „Visszavágás nélkül eltűrte a kritikát és az ellenállást."'

Ha parancsok helyett meggyőzéssel vezetünk, akkor nem nélkü-lözhetjük a türelmet. A vezetők joggal kedvelik a meggyőzés mű-vészetét, amely lehetővé teszi, hogy az egyének a lehető legnagyobbmértékben részt vegyenek a döntéshozásban, és magukévá tegyék aterveket. A vezető cselekvési tervének gyakran meg kell várnia atársak támogatását, amíg a csapat készen nem áll a cselekvésre – ezpedig türelmet igényel a vezetőtől. D. E. Hoste így emlékezett visz-sza egy nagy vezetőre:

Sosem fogom elfelejteni, milyen nagy hatást gyakorolt rámHudson Taylor ezekkel kapcsolatban. Újra meg újra arrakényszerült, hogy nagymértékben módosítson vagy elvessenolyan terveket, amelyek jók és hasznosak voltak, de elszántellenállásba ütköztek... Később a türelmes imádkozás hatásá-ra [e] tervek közül sok [megvalósult].2

BARÁTSÁG

A vezetőket lemérhetjük barátaik számán és milyenségén. Emérővesszővel mérve Pál különös tehetséggel rendelkezett a barát-ság terén. Alapvetően társaságkedvelő ember volt: Timóteussal va-ló kapcsolata a nemzedékek közötti barátság mintája volt, Lukács-csal való kapcsolata pedig a kortársak viszonyára adott példát.

A. B. Simpson megérdemelte a következő dicsérő szavakat:„Vezetői működésére az tette föl a dicső koronát, hogy igazi barátvolt. Szerette a mellette levő embert, és szerette az emberiséget."'Dávid vezető szerepe abból adódott, hogy zseniálisan maga körétudott gyűjteni olyan híres embereket, akik készek voltak meghalni

Earnest Gordon: A. J. Gordon (London: Hodder & Stoughton, 1897), 191. o.2 Phyllis Thompson: D. E. Hoste (London: China Inland Mission, é. n.), 158. o.

A. E. Thompson: The Life of A. B. Simpson (Harrisburg: Christian Publications,1920), 204. o.

82 LELKI VEZETÉS

érte. Annyira megnyerte szeretetüket és a hűségüket, hogy elsutto-gott kívánságát is parancsnak tartották (2Sámuel 23:15-16). Ké-szek voltak meghalni érte, mert tudták, hogy Dávid is teljes mér-tékben kész meghalni értük.

Pál apostolnak szintén hűséges barátai voltak. „Az Újszövetség-ben senki sem tett szert ádázabb ellenségekre, mint Pál, de a vilá-gon kevés embernek voltak jobb barátai. Olyan szorosan köré-gyűltek, hogy odaadásukban könnyen szem elől téveszthetjük aszemélyiségüket." ' Pál ugyan mindenféle veszélybe vezette Krisztu-sért a barátait, de ők lelkesen követték őt, bízva irántuk való szere-tetében. Pál leveleit áthatja társainak szívélyes megbecsülése ésirántuk tanúsított gyengéd szeretete.

A vezetőknek a legjobbat kell kihozniuk az emberekből, és a ba-rátság erre sokkal jobb eszköz, mint a hosszas érvelés vagy a pusztalogika. John R. Mott azt tanácsolta a vezetőknek, hogy „a szív általvezessenek. Ha a logika, az érvek és a meggyőzés más eszközei cső-döt mondanak, folyamodjanak a szívből jövő barátsághoz."

Robert A. Jaffrey fontos szerepet játszott abban, hogy Vietnammegnyílt az evangélium előtt. Ezt nagyrészt ennek a minden nagyvezető által birtokolt tulajdonságnak köszönhetően érte el. „Semmisem helyettesítheti a szeretetet... Az értelem kevés. A bibliaismeretkevés. Jaffrey önmagukért szerette az embereket. Boldog volt azemberi lények közelében, fajukra és bőrük színére való tekintetnélkül."2

Kevés keresztyén vezető örvend olyan hírnévnek, amelyreCharles Spurgeon, a XIX. század második felének legnagyobb britigehirdetője szert tett. Életrajzírója azt írta róla, hogy „teljhatalmatgyakorolt, nem csupán az akarata révén – bár erős akaratú embervolt –, hanem elismerten értékes személyisége miatt. Az emberekmeghajoltak a tekintélye előtt, mert ezt a tekintélyt a bölcsesség ésa szeretet egysége támogatta."

H. C. Lees: St. Paul's Friends (London: Religious Tract Society, 1917), 11. o.2 A. W. Tozer: Let My People Go (Harrisburg, Pa.: Christian Publications, 1957),

36. o.


Az a személy, aki nagyobb volt Spurgeonnél, Dávidnál és Pál-nál, barátság és szeretet által vezette követőit. Róla írták: „Ekkoradta övéinek, akiket szeretett és a világban hagyott, szereteténeklegnagyobb jelét" (János 13:1; Békés-Dalos). Valóban, Péter Jézuskitartó szeretetére reagálva megtört szívvel vallotta meg: „Uram, temindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged" (21:17).

TAPINTAT ÉS DIPLOMÁCIA

A „tapintat" szó rokona a tapintásnak, az érintésnek. A tapin-tóérzék az érintés általi érzékelés képességét jelenti. A kapcsolatokterén a tapintat az olyan ember képessége, aki érzékenyen bánik azemberekkel, elkerüli mások megsértését, és van érzéke a megfelelőszavakhoz vagy a kényes helyzetek kezeléséhez.

A diplomatikusság azt jelenti, hogy az ember meg tudja oldani akényes helyzeteket, különösen azokat, amelyek különböző kultúrá-jú – de legalábbis különböző véleményű – embereket érintenek.

A vezetőknek képesnek kell lenniük megalkuvás és mások meg-sértése nélkül összhangba hozni az ellentétes nézeteket. A vezető-nek bele kell tudnia képzelni magát a másik életébe, szívébe és el-méjébe, majd személyes elképzeléseit félretéve oly módon kell bán-nia az illetővel, hogy az a lehető legjobban megfeleljen neki. Ezek akészségek elsajátíthatók és fejleszthetők.

A vezetőnek szüksége van arra a képességre, amellyel meg tudjavitatni másokkal a véleménykülönbségeket – anélkül hogy kétség-be vonná a másik jogait vagy intelligenciáját, ugyanakkor elérve amindenkinek megfelelő megoldást. Ehhez alapvetően arra vanszüksége, hogy megértse, hogyan éreznek és reagálnak az emberek.

Józsué bámulatos tapintatról tett tanúbizonyságot, amikor azígéret földjét elosztotta Izráel törzsei között. Egy rossz lépés szilán-kokra törte volna a máris ingadozó nemzetet. Határozottan és igaz-ságosan kellett cselekednie. Tapintatossága akkor is fényesen felra-gyogott, amikor Rúben és Gád törzse saját oltárt épített, és ezzel kishíján polgárháborút robbantott ki. Józsué Isten iskolájában szerzett

84 LELKI VEZETÉS

bölcsességgel rendelkezett. Azáltal, hogy Isten közelében járt, olyandiplomáciai érzékre tett szert, amellyel meg tudta előzni a szükség-telen vérontást, és a gyógyulás felé tudta terelni a népet.

William Carey akaratlanul is diplomata volt. Egyik munkatársaígy beszélt róla: „Elsajátította azt az örvendetes művészetet, hogyanélkül tudott másokat vezetni és befolyásolni, hogy hangsúlyoztavolna a hatalmát, vagy éreztette volna másokkal az alárendeltségü-ket – s mindezt a szándékoltság legcsekélyebb jele nélkül tette."'

ÖSZTÖNZŐ ERŐ

Isten vezetőjét megkülönbözteti az az erő, amellyel szolgálatraés áldozathozatalra tud ösztönözni másokat. A vezető olyan a körü-lötte levők számára, mint a lámpás. Charles Cowman keményendolgozott, de képes volt másokat is kemény munkára bírni. Buzgó-sága és lendülete – valamint lelkesedése – fertőző volt.'

A Kínában szolgáló Hsi lelkész korának valódi nagy vezetői kö-zé tartozott. Ő is rendkívüli mértékben rendelkezett ezzel az erővel.Egyik barátja így beszélt Hsi ösztönző jelenlétéről: „Figyelemre mél-tó volt ez a képessége; úgy tűnt, hogy minden látható erőfeszítésnélkül mindenkit befolyásol. Az emberek ösztönösen követték őtés bíztak benne. Azonkívül rendkívüli kezdeményezőkészséggel,energiával és vállalkozó szellemmel is rendelkezett. Aki mellettevolt, az óhatatlanul átvette a keresztyén élet és szolgálat teljesen újeszményét."'

Nehémiás is birtokában volt ennek a tulajdonságnak. Amikormegérkezett Jeruzsálembe, az emberek teljesen csüggedt és levertállapotban voltak, mégis igen rövid idő alatt hatékony munkacso-porttá szervezte őket. Olyan képességei voltak, hogy nem sokkalkésőbb azt olvassuk: „a nép nagy kedvvel dolgozott".

S. P. Carey: William Carey (London: Hodder & Stoughton,2 Lettie B. Cowman: Charles E. Cowman (Los Angeles:

Society, 1928), 269. o.Mrs. H. Taylor: Pastor Hsi (London: China Inland Mission,

1923), 256. o.Oriental Missionary

1949), 164-167. o.


Mark Clark tábornok újoncok egy csoportjához szólva ezt mond-ta Winston Churchillről: „Nem hiszem, hogy az emberiség történe-tében volt még egy ember, aki olyan ijesztő kijelentéseket tett vol-na, s mégis az erő, a bőség, sőt a vidámság olyan mély érzésével ru-házta volna fel népét, mint ő."`

Amikor Franciaország a németek kezére került, és Nagy-Bri-tannia egyedül maradt a harcban, a brit kormány igen nyomotthangulatban ült össze. Amint Churchill belépett a terembe, végig-nézett a vigasztalan minisztereken, majd így szólt: „Uraim, rám ezmeglehetősen ösztönzőleg hat." Nem túl meglepő, hogy hatékonyellentámadásra tudta ösztönözni népét.

SZERVEZŐKÉPESSÉG

Bármennyire lelki legyen is egy vezető, a látását nem válthatjacselekvésre szervezőképesség nélkül. Igaz, hogy a szervezésben bur-kolt veszélyek rejlenek – ha ugyanis túlzásba visszük, a Szentlélekmunkájának elégtelen helyettesítőjévé válhat –, de a módszerességés a szervezés hiánya sok ígéretes szolgálatot ítélt bukásra.

Az Ézsaiás 30:18 a Károli-fordításban így szól: „az ítélet Isteneaz Úr". Itt az „ítélet" szó módszert, rendet, rendszert vagy törvénytjelent. Isten tehát módszeres és rendszerető, s elvárja intézőitől éssáfáraitól, hogy „minden illendően és rendben történjék". Sir Ge-orge Smith a következőket írja bibliamagyarázatában: „Nagy igaz-ság, hogy a mindenható és végtelenül irgalmas Isten egyúttal végte-lenül módszeres is. Ha egy felekezet nem hangsúlyozza egyformánezeket a tulajdonságokat, akkor nem lehet teljes a hitvallása, semegészséges a környezetére gyakorolt hatása."'

Mark Clark (1896-1984) a második világháború idején főparancsnok volt az Egye-sült Államok hadseregében. Az olaszországi hadjárat során ő vezette az ötödikhadsereget, a koreai konfliktus idején pedig az ENSZ csapatainak parancsnokavolt Koreában.

2 George Adam Smith: The Book of Isaiah (London: Hodder & Stoughton)

86 LELKI VEZETÉS

Kötelességünk tükrözni Isten rendszeretetét mindabban, amitérte teszünk. Az evangélizáció nem azt jelenti, hogy embereketszervezünk be Isten országába, de az evangélizációban nem mellőz-hetjük a gondos tervezést. A megtérők üdvre juttatása tekinteté-ben a Lélektől függünk, de az evangélium terjesztése során tervez-nünk is kell, és terveinket meg is kell valósítanunk.

Wesley zseniális szervező volt, ami még ma is meglátszik az álta-la alapított egyházon. Mivel rendkívül tehetséges vezető volt, moz-galma nem ingott meg, amikor a halál megfosztotta vezetőjénekjelenlététől és útmutatásától. Lángelméje abban nyilvánult meg,hogy kitűnően meg tudta ítélni az embereket, ügyesen fel tudta so-rakoztatni őket oly módon, hogy az a legelőnyösebb legyen a misz-szió számára, és meg tudta nyerni hűséges engedelmességüket.Mindez megkímélte mozgalmát azoktól az összeomlásoktól, ame-lyeket mások megtapasztaltak.'

A HALLGATÁS TERÁPIÁJA

Ahhoz, hogy a vezető a problémák gyökerére tapinthasson, elkell sajátítania a hallgatás művészetét. Igen sok erős egyéniségmegrögzött beszélő. „A főnököm nem hajlandó meghallgatni – pa-naszolta egy misszionárius. – Megadja a választ, mielőtt megfogal-mazhatnám a problémát."

Sokan nem tartják hatékonynak az együttérző hallgatást – ami-kor csak arra várunk, hogy a másik megfogalmazzon egy gondola-tot. Az őszinte hallgató ilyenkor arra törekszik, hogy előzetes véle-ményalkotás nélkül megértse a másikat. A probléma megfogalma-zása gyakran már fél megoldást jelent. Egy kiábrándult misszionári-us, aki feladta a szolgálatot, így sóhajtott fel: „Bárcsak meghallgat-tak volna a vezetők! Szükségem lett volna valakire, akinek el-mondhatom a gondomat."


Ha a vezető érzékenységet akar tanúsítani, akkor hallgassongyakran és sokáig, s beszéljen röviden és ritkán. Nem jó, ha valakitúl elfoglalt ahhoz, hogy meghallgasson másokat. Az igazi vezetőktudják, hogy a mások meghallgatásával töltött idő jó befektetés.

Egy politikusi ambíciókkal rendelkező ember megkérdezte Oli-ver Wendell Holmes bírótól, miként érheti el, hogy megválasszák.Holmes így válaszolt: „Mások együttérző és megértő meghallgatá-sának képessége jelenti talán a világ legjobb módszerét, amellyel jólki tudunk jönni az emberekkel, örökre megnyerve a barátságukat."'

A LEVÉLÍRÁS MŰVÉSZETE

Minden vezető pozíció tekintélyes mennyiségű levelezéssel jár, alevelek pedig sokat elárulnak a levélíróról. Vegyük például Pált. Aleveleiből többet megtudunk az erkölcsösségéről, a szellemi őszinte-ségéről és a lelki életéről, mint bármely más forrásból. Ha figyelmetkellett szentelnie egy nehéz helyzetnek, akkor sav helyett könnybemártotta a tollát. „Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között...írtam nektek" (2Korinthus 2:4).

Miután Pál erélyes levelet írt a tévelygő korinthusiaknak, gyen-géd szíve azon kezdett töprengeni, hogy nem volt-e túl szigorú.„Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom.Bántam ugyan, látva hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomo-rított titeket, de most már örülök..., [mert] megtérésre szomorodta-tok meg" (2Korinthus 7:8-9). Levelével nem az volt a célja, hogymegnyerjen egy vitát, hanem hogy megoldjon egy lelki problémát,és elősegítse az ottani keresztyének érettségét.

Pál levelei tele vannak bátorítással, nagylelkű dicsérettel ésegyüttérzéssel. A címzettek mindig gazdagodtak általuk (Filippi1:27-30). Ez azonban nem tartotta vissza Pált attól, hogy helyreiga-zítsa a hibákat. „Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazatmondom nektek? ...Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és

James Burns: Revivals, Their Laws and Leaders (London: Hodder & Stoughton,1909), 311. o. ' World Vision, 1966. február, 5. o.

10.

AMI MINDENNÉL FONTOSABB

Válasszatok ki magatok közül, atyámfiai, hét férfit,akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak

Lélekkel és bölcsességgel... Kiválasztották Istvánt, akihittel és Szentlélekkel teljes férfi volt. (ApCsel 6:3, 5)

88 LELKI VEZETÉS

változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek"(Galata 4:16, 20).

Fontos, hogy a leveleinkben világosan fogalmazzunk, de mégfontosabb a helyes lelkület. A levelek a kommunikáció tökéletleneszközei. Nem tudnak mosolyogni, amikor súlyos dolgokat közöl-nek, ezért különösen nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy szívé-lyes hangvételűek legyenek.

A levelek jelentős szerepet játszottak Pál utógondozó program-jában. Ugyanez volt a helyzet George Whitefield esetében. Aztmondták róla, hogy miután nagy tömegeknek prédikált, késő éjsza-káig bátorító leveleket írt az újonnan megtért embereknek.

A lelki vezetőknek Szentlélekkel teljes embereknek kell lenni-ük. A többi tulajdonság is fontos, de a Lélekkel való betöltekezéselengedhetetlen.

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve azoknak az emberekneka történetét beszéli el, akik megalapították az egyházat, és a misszi-ói vállalkozást vezették. Nem csupán átmeneti jelentőségű az atény, hogy az őskeresztyén egyházban még a kisebb felelősséggel já-ró tisztségeket betöltő emberek esetében is az volt az alapvető kö-vetelmény, hogy „Szentlélekkel teljesek" legyenek. Ezeknek a tiszt-ségviselőknek közismerten becsületes és jó ítélőképességű embe-reknek kellett lenniük, de mindenekelőtt a lelkiségükről kelletthogy ismerjék őket. Rendelkezhet valaki ragyogó elmével és ügyesszervezőkészséggel, de lelkiség nélkül nem alkalmas a valóban lelkivezető szerepére.

Az apostolok minden szorgoskodása mögött a Lélek szervezőtevékenysége rejlett. Ő mindenütt kimagasló szerepet játszik mintaz egyház „főigazgatója" és a missziói vállalkozás legfőbb hadvezére.

90 LELKI VEZETÉS

A Lélek akkor sem bízza világias vagy testies kezekre a hatalmat,ha az adott feladat nem jár közvetlen lelki tanítással; minden mun-kást a Léleknek kell vezetnie és betöltenie. Isten országa vezető-inek kiválasztását nem befolyásolhatja világi bölcsesség, anyagivagy társadalmi helyzet: a legfontosabb szempont a lelkiség. Ha egygyülekezet vagy missziós szervezet más követelményeket támaszt,lényegében megfosztja vezető szerepétől a Szentlelket. Ezzel meg-szomorítja és kioltja a Lelket, ami az adott helyen lelki ínséget éshalált eredményez.

Ha nem lelki követelmények szerint választjuk ki a vezetőket,az mindig világias igazgatáshoz vezet. A. T. Pierson ahhoz hasonlí-totta ezt a helyzetet, mint amikor egy nagyvállalat meg akar szaba-dulni az elnökétől. Fokozatosan olyan embereket neveznek ki azigazgatótanácsba és az elnökhelyettesek csoportjába, akik ellenzik afőnök módszereit és szellemét. Csendben ellenszegülnek intézkedé-seinek, akadályozzák terveinek és irányelveinek megvalósulását.Ahol azelőtt együttműködésre és támogatásra talált, most tehetet-lenséggel és közönnyel találkozik, s végül lemond, mert egyszerűenképtelen valóra váltani az elképzeléseit. ' Ha tehát világi vagy anya-gias szemléletű vezetőket nevezünk ki, azzal ugyanígy megakadá-lyozzuk, hogy az adott helyen a Szentlélek lelki haladást érjen el.

A Szentlélek senkit sem kezd irányítani akarata ellenére. Haolyan embereket helyeznek vezető pozícióba, akik lelkileg nem al-kalmasak arra, hogy együttműködjenek a Lélekkel, akkor ő csend-ben visszavonul, és hagyja, hogy megvalósítsák saját elképzeléseiketa saját módszereikkel, de az ő segítsége nélkül. Ez elkerülhetetlenülvilágias igazgatáshoz vezet.

A jeruzsálemi gyülekezet hallgatott az apostolok tanítására, éskiválasztott hét férfit, akik rendelkeztek ezzel a szükséges tulajdon-sággal. Lélekkel teljes munkájuk következtében a gyülekezet áldás-ban részesült: az étel kiosztása és a földi gondoskodás céljából kivá-

A. T. Pierson: The Acts of the Holy Spirit (London: Morgan & Scott, é. n.) Ar-thur Tappan Pierson (1837-1911) igehirdető, író és a misszionáriusok szószólójavolt, s szakértőként a Scofield Reference Bible elkészítésében is részt vett.

10. AMI MINDENNÉL FONTOSABB 91

lasztott emberek hamarosan a Lélek mennyei áldásokat közvetítőeszközeinek bizonyultak. István lett Krisztus első vértanúja, éshalála komoly szerepet játszott Pál megtérésében. Fülöpből evan-gélista lett, és a Lélek felhasználta őt a samáriai nagy ébredés veze-tésére. Az ajándékaikat hűségesen gyakorló vezetők jó úton van-nak a nagyobb felelősség és hasznosság felé.

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve egyértelműen bizonyítja,hogy a keresztyénség mozgalmát jelentősen befolyásoló vezetők bevoltak töltekezve a Szentlélekkel. Aki megparancsolta tanítványa-inak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg fel nem ruháztatnakmennyei erővel, arról azt olvassuk, hogy „felkente az Isten Szentlé-lekkel és hatalommal" (ApCsel 10:38). A felső szobában tartózko-dó 120 ember kivétel nélkül megtelt a Lélekkel (2:4). Péter aSzentlélekkel megtelve szólt a nagytanácshoz (4:8). A Lélekkel tel-jes István bizonyságot tett Krisztusról, és tündöklő vértanúkénthalt meg (6:3-5; 7:55). Pál a Lélek teljességével kezdte és végezteel páratlan szolgálatát (9:17; 13:9). Pál misszionáriustársa, Barna-bás, telve volt Szentlélekkel (11:24). Meglepően vakok lennénk,ha nem vennénk észre a lelki vezetésnek ezt a nyilvánvaló köve-telményét.

Az egyháznak ezek a korai vezetői fogékonyak voltak a Lélekvezetésére. Mivel a Szentlélekre bízták akaratuk irányítását, örö-müket lelték abban, hogy engedelmeskednek ösztönzésének és ve-zetésének. Fülöp otthagyta a javában virágzó samáriai ébredést,hogy a pusztába menjen, de micsoda megtérőt talált ott (8:29-39)!A Lélek arra indította Pétert, hogy előítéletét legyőzve találkozzonKornéliusszal, ami azután áldást jelentett a pogány világnak (10:9-23; 11:1-18). A Lélek elhívta és kiküldte Pált és Barnabást mint azegyház első misszionáriusait (13:1-4). Pál egész mozgalmas életénát engedelmeskedett a Lélek korlátainak és kényszereinek (16:6-8;19:21; 20:22). A jeruzsálemi gyülekezet vezetői alávetették magu-kat a Léleknek. „Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi isúgy láttuk jónak" – így fogalmazta meg döntését a gyülekezet taná-csa (15:28).

LELKI VEZETÉS

A Lélek beavatkozott az eseményekbe, hogy eljuttassa az evan-géliumot a pogányokhoz. A Lélek nagy célja a misszió. Nekünk ta-lán nem ennek kell a célunknak lennie?

Mialatt ezt a könyvet írom, a Lélek munkálkodik az ázsiai gyü-lekezetek között, új missziós látást és erőt adva nekik. A japán gyü-lekezetek például Tajvantól Brazíliáig sokfelé küldtek misszionáriu-sokat. Miközben az észak-amerikai és európai misszionáriusok szá-ma stagnál, a mennyei Hadvezér missziós kötelességeinek tudatáraébreszti az ázsiai egyházat. A közelmúltban a harmadik világban élőkeresztyének közül több mint háromezren engedelmeskedtek Istenmissziói elhívásának.

Pál tanácsot adott az efézusi gyülekezet vezetőinek azzal kapcso-latban, hogy miként értelmezzék hivatásukat. „Viseljetek gondottehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket aSzentlélek" (ApCsel 20:28). Ezek a vezetők nem az apostoloknakvagy a gyülekezet tagjainak választása révén birtokolták tisztségü-ket, hanem isteni kinevezés által. Nemcsak a gyülekezetnek tartoz-tak elszámolással, hanem a Szentléleknek is. Micsoda bizonyossá-got és felelősségtudatot, s micsoda lelki tekintélyt kölcsönzött ne-kik – és kölcsönöz nekünk – ez a tanítás!

A Szentlélekkel való pünkösdi megtelés nélkül hogyan nézhet-tek volna szembe az apostolok a rájuk váró emberfölötti feladattal?Emberfölötti erőre volt szükségük az ördöggel és a pokollal vívottszakadatlan harcukhoz (Lukács 24:49; Efezus 6:10-18).

A Lélekkel való megtelés egyszerűen azt jelenti, hogy a keresz-tyén önként átadja életét és akaratát a Léleknek. A hívő személyi-sége hit által megtelik a Lélekkel, aki uralja és irányítja azt. A„megtelik" szó nem egy passzív edény megtöltését jelenti, hanem azelme birtokbavételét. Erről van szó a Lukács 5:26-ban is: „megtel-tek félelemmel". Ha megkérjük a Lelket, hogy töltsön be minket,akkor a Lélek hatalma ezzel az erővel és szenvedéllyel ragad megbennünket.

Aki megtelt a Lélekkel, azt a Lélek irányítja. Ilyenkor a keresz-tyén vezető értelme, érzelmei, akarata és fizikai ereje egyaránt a Lé-

10. AMI MINDENNÉL FONTOSABB 93

lek rendelkezésére állnak, hogy vezesse és felhasználja őket. A Lé-lek uralma a természetes vezetői képességeket a legmagasabb szint-jükre emeli, és szent célra szenteli fel őket. Az ekkor meg nemszomorított és nem akadályozott Lélek munkálkodása révén a Lé-lek összes gyümölcse növekedni kezd a vezető életében. Tanúságté-tele megnyerőbb, szolgálata állhatatosabb, bizonyságtétele erőtel-jesebb lesz. Minden valódi keresztyén szolgálat csupán a Lélek ha-talmának megnyilvánulása, amely a neki átadott életű hívők általjut kifejezésre (János 7:37-39).

Ha csak úgy teszünk, mintha be lennénk töltekezve, vagy vo-nakodunk hagyni, hogy a Lélek irányítson minket, akkor olyasfélebajt idézünk elő, amitől A. W. Tozer óva int minket:

Akinek az érzékei gyakorlottak a jó és a rossz felismerésében,az csak szomorkodhat, ha azt látja, hogy buzgó lelkek igye-keznek megtelni a Lélekkel, miközben az erkölcsi nemtörő-dömség állapotában élnek, és a bűn határán járnak. Aki aztszeretné, hogy a Lélek lakozzon benne, annak meg kell ítél-nie életében minden rejtett vétket. Száműznie kell szívébőlmindazt, ami nincs összhangban Istennek a Szentírás általkijelentett jellemével... Nem tűrheti el a gonoszságot, nemveheti tréfának azokat a dolgokat, amelyeket Isten gyűlöl.'

A Lélekkel való megtelés a lelki vezetés elengedhetetlen fel-tétele; s mindnyájan annyira vagyunk telve a Lélekkel, amennyireezt valójában akarjuk.

LELKI AJÁNDÉKOK

A világon mindenhol vannak a keresztyéneknek olyan lelkiajándékaik, amiket nem fedeztek fel, és nem használnak. A veze-tőnek elő kell segítenie, hogy ezek az ajándékok Isten országának

D. J. Fant: A. W. Tozer (Harrisburg: Christian Publications, 1964)

92

94 LELKI VEZETÉS

szolgálatába álljanak, fejlesztenie és kamatoztatnia kell őket. A lel-kiség önmagában nem teszi vezetővé az embert; jelen kell lenniük atermészetes és az Istentől kapott képességeknek is.

A gonosszal való harcunkban szükségünk van arra a természet-fölötti felszerelésre, amelyet Isten biztosított az egyháznak adottlelki ajándékokban. Ahhoz, hogy hatékonyan használjuk ezeket azajándékokat, a lelki kegyelemnek kell gazdagítania őket.

A Szentlélek gyakran – bár nem mindig – olyan ajándékokat ada keresztyén vezetőnek, amelyek természetes módon megfelelnekjellemének és személyiségének, s a Lélek hatékonyabbá teszi ezeketa képességeket. Samuel Chadwick, a kiváló metodista igehirdetőegyszer azt mondta, hogy amikor meg van telve a Lélekkel, akkornem új agyat kap, hanem új mentalitást; nem lesz új nyelv a szájá-ban, de hatékonyabban tud beszélni; nem tesz szert egy újabb nyelvismeretére, de megújul a Bibliája. Chadwick természetes tulajdon-ságainak a Lélek új életerőt és energiát adott.

A keresztyén által kapott lelki ajándékok nem elgyengítik atermészetes képességeket, hanem javítják és ösztönzik őket. AKrisztusban való újjászületés nem változtatja meg a természetes tu-lajdonságokat, de amikor azok a Szentlélek uralma alá kerülnek,hatékonyabbá válnak. Sok rejtett képesség felszabadul.

Akit Isten lelki vezetőnek hív, az biztos lehet benne, hogy aSzentlélek felruházta őt a rá váró szolgálathoz szükséges összesajándékkal.

11.

A VEZETŐ ÉS AZ IMÁDSÁG

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádsá-gokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. (1 Tim 2:1)

A lelki vezetőnek mindenekelőtt imádságban kell megelőznie azegyház többi tagját. A legfelkészültebb vezető mégis tudatában vanannak, hogy vég nélkül fejlődhet az imaéletében. Sosem érzi úgy,hogy „már elérte". C. J. Vaughan egyszer azt mondta: „Ha megakarnék alázni valakit, az imaéletéről kérdezném őt. Nem ismerekolyan témát, amely ehhez fogható szomorú vallomásokat váltottvolna ki."

Az imádság a vallásos ösztön legősibb, legegyetemesebb és leg-erőteljesebb megnyilvánulása. A kisgyermekek legegyszerűbb be-szédét és az idősebbek magasztos esedezését egyaránt magában fog-lalja. Mindez eljut a mennyei Felséghez. Az imádság olyan létfon-tosságú a keresztyén számára, mint a lélegzés, és az imádságbanotthon kell magát éreznie.

Ugyanakkor furcsa paradoxon, hogy a legtöbbünknek nehezéreesik imádkoznunk. Természetünknél fogva nem leljük örömünketaz Istenhez való közeledésben. Néha csak színlelésből emlegetjükaz imádság örömét és erejét. Nélkülözhetetlennek mondjuk azimádságot, mert tudjuk, hogy a Szentírás megköveteli, mégis gyak-ran elmulasztunk imádkozni.

96 LELKI VEZETÉS

Merítsünk bátorítást szent vezetők életéből, akik legyőzték ezt atermészetes vonakodást, és naggyá lettek az imádságban. SamuelChadwickről a következőket mondták:

Alapvetően az imádság embere volt. Reggelente nem sokkalhat után már talpon volt, és fenntartott magának egy kisszobát, amely az ő saját szentélye volt, ott tartotta reggelielőtti csendességét. Azért volt nagy a nyilvános imádságban,mert állhatatos volt a személyes áhítatában... Ha imádkozottvalamiért, számított rá, hogy Isten cselekedni fog. „Bárcsaktöbbet imádkoztam volna – írta élete vége felé –, még ha ígykevesebbet is dolgoztam volna; és szívem mélyéből kívánom,hogy bárcsak jobban imádkoztam volna!"'

„Amikor imádkozni megyek – vallotta meg egy kiváló keresz-tyén –, a szívemnek egyáltalán nincs kedve Istenhez menni, s ami-kor ővele van, nincs kedve maradni." Itt tehát fontos az önfegye-lem. „Amikor úgy érezzük, hogy a legkevésbé sem vágyunk azimádságra, ne engedjünk ennek az érzésnek – tanácsolta az illető –,hanem szedjük össze az erőnket, és igyekezzünk imádkozni, még haúgy gondoljuk is, hogy nem tudunk."

Mint minden egyébhez, az imádság művészetének elsajátításá-hoz is idő kell. Az erre fordított időn pontosan le lehet mérni, hogymennyire tartjuk ezt fontosnak. A fontos dolgokra mindig jutidőnk. Az imádsággal töltött idő rövidségére leggyakrabban a nap-jainkat telezsúfoló tennivalóinkat – sok-sok feladatunkat – hozzukfel kifogásként. Luther Mártonnak a szokatlanul sok feladat nemkevesebb, hanem több imádságra adott okot. Figyeljük meg, ho-gyan tervezte el másnapi munkáját: „Kora reggeltől késő estig dol-goznom kell. Annyi tennivalóm van, hogy a nap első három órájátimádsággal fogom tölteni."

Ha Luther elfoglalt volt, és mégis imádkozott, akkor ezt mi ismegtehetjük.

' N. G. Dunning: Samuel Chadwick (London: Hodder & Stoughton, 1934), 19. o.

11. A VEZETŐ ÉS AZ IMÁDSÁG 97

Próbáljuk meg pontosan megmagyarázni, hogyan működik azimádság, és rövidesen beleütközünk néhány igen nehéz rejtélybe.Azonban általában azok az emberek szkeptikusak az imádság érvé-nyességét és erejét illetően, akik nem gyakorolják komolyan, vagynem szoktak engedelmeskedni, amikor Isten kijelenti akaratát. Azimádságról csakis az imádság által tanulhatunk. A filozofálgatássoha egyetlen lelket sem tanított meg imádkozni. Az imádsággalkapcsolatos elvi problémák megoldását a meghallgatott ima örö-mében és az Istennel való szorosabb kapcsolatban találjuk meg.

Ha a keresztyén vezető követendő példát keres, érdemes magá-nak Jézusnak az életéhez fordulnia. Az imádság szükségességébe ve-tett hitünk az ő életének megfigyeléséből származik. Kétségtelen,hogy ha valaki megélhetett volna imádság nélkül, akkor az magá-nak Istennek a Fia lett volna. Ha az imádság buta vagy szükségte-len dolog, akkor Jézus nem pazarolta volna rá az idejét. Azonban azimádság Jézus életének uralkodó vonása és tanításának újra megújra visszatérő része volt. Az ima őrizte meg erkölcsi látásának élétés tisztaságát. Az imádság adott neki bátorságot ahhoz, hogy magá-évá tegye Atyjának tökéletes, de fájdalmas akaratát. Az imádságkészítette elő a megdicsőülés hegyén történt eseményt. Jézus szá-mára az imádság nem egy sietősen elintézett kiegészítő tevékeny-ség, hanem örömteli szükségszerűség volt.

A Lukács 5:16-ban egy általános kijelentést találunk, amelyélénken megvilágítja az Úr mindennapos gyakorlatát. „Őazonban visszavonult a pusztába, és imádkozott." Az evangé-lista itt nem egy, hanem sok alkalomról beszél. Urunknakszokása volt, hogy elvonultan imádkozott. Amikor visszavo-nult az emberektől, általában messzire elment a lakatlan te-rületen – a pusztában volt. A megfigyelők azt találhattákmeglepőnek, hogy egy ilyen hatalmas és lelki erővel ilyenbőségesen felruházott Személy szükségesnek lássa gyakranvisszatérni az erő forrásához, hogy ott felüdíthesse kimerültlelkét. Számunkra még nagyobb csodát jelent, hogy ő, az

98 LELKI VEZETÉS

Élet fejedelme, az Örök ige, az Atya Egyszülöttje megadóanleborult Isten trónja előtt, és kegyelemért esedezett, amikorsegítségre volt szüksége.'

Krisztus időnként az egész éjszakát imádsággal töltötte (Lukács6:12). Gyakran pirkadat előtt fölkelt, hogy zavartalan közösségbenlehessen Atyjával (Márk 1:35). Életének és szolgálatának nagy vál-ságai a különleges imádság időszakaival kezdődtek, mint a Lukács5:16-ban is: „Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza,hogy imádkozzék" (Békés-Dalos). Ez a kifejezés bevett szokásrautal. Jézus a szavaival és a példájával is bemutatta tanítványainak amagányos imádság fontosságát (Márk 6:46, az ötezer ember meg-vendégelését követően; Lukács 9:28, a megdicsőülést megelőzően).Akire az a felelősség hárul, hogy kiválassza az adott lelki feladato-kat ellátó embereket, annak világosságot ad az Úr példája, akiimádsággal töltötte az éjszakát, mielőtt kiválasztotta volna aposto-lait (Lukács 6:12).

Urunk és rabszolgája, Pál egyaránt egyértelművé tette, hogy azigazi imádság nem álmodozás vagy ábrándozás. „Minden életbe vá-gó imádság megcsapolja az ember életerejét. Az igazi közbenjárásáldozatot, véres áldozatot jelent" – írta J. H. Jowett. Jézus a külsőerőlködés jele nélkül vitt véghez csodákat, de hangos kiáltással éskönnyek között imádkozott és könyörgött" (Zsidók 5:7).

Az imádságaink néha halványak és gyengék Pál és Epafrász imá-ihoz képest. „Epafrász... mindenkor küzd értetek imádságaiban" –írta Pál a Kolossé 4:12-ben. S ugyanazoknak az embereknek mond-ta: „Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek" (Kolossé2:1). A „küzd" szó itteni görög megfelelőjéből származnak az „agó-nia" és az „agonizál" szavaink. Ez a szó utal arra az emberre, aki avégkimerülésig küszködve fáradozik (Kolossé 1:29), vagy az aréná-ban egy atlétikai díjért versenyez (1Korinthus 9:25). Vonatkozhataz életéért küzdő katonára is (1Timóteus 6:12), vagy arra az em-berre, aki harcolva igyekszik kiszabadítani társait a veszélyből (Já-

D. M. McIntyre: The Prayer Life of Our Lord (London: Morgan & Scott)


nos 18:36). Az igazi imádság kimerítő lelki gyakorlat, amely a leg-teljesebb szellemi fegyelmet és összpontosítást igényli.

Biztató megfigyelnünk, hogy Pál, aki alighanem az imádság leg-nagyobb emberi bajnoka volt, megvallotta: „Mert azt, hogy mitimádkozzunk és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk" (Csia).Azután gyorsan hozzátette: „Maga a Lélek esedezik értünk ki-mondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja,tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a meg-szenteltekért" (Róma 8:26-27). A Lélek csatlakozik hozzánk azimádságban, és könyörgését a miénkbe tölti.

Minden keresztyénnek tanulnia kell az imádság művészetét, atanítómester pedig a Szentlélek. A Lélek imádsággal kapcsolatossegítségéről gyakrabban esik szó a Bibliában, mint bármely más se-gítségről, amit kapunk tőle. Minden valódi imádság a Léleknek alelkünkben folyó tevékenységéből származik. Pál és Júdás egyarántazt tanítja, hogy a hatékony imádság „a Lélek általi" imádkozást je-lent. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy ugyanolyan irányvonalak men-tén, ugyanazokért a dolgokért, ugyanannak a Személynek a nevé-ben imádkozunk, mint a Szentlélek. Az igazi imádság a bennünklakozó Lélekből fakad a keresztyén ember lelkében.

A Lélek általi imádság két okból is fontos. Először, a Lélek biro-dalmában kell imádkoznunk, hiszen a keresztyén élet közege aSzentlélek. Ebben gyakran kudarcot vallunk. Sokszor nem lelkileg,hanem fizikailag, csak az értelem birodalmában imádkozunk, aminem a Lélek tanításának, hanem a saját gondolatainknak az ered-ménye. Az igazi imádság azonban mélyebb. Felhasználja a testet, azértelem együttműködését igényli, és a Lélek természetfölötti biro-dalmában mozog. Az ilyen imádság tevékenysége a mennyei ma-gasságban zajlik.

Másodszor, a Lélek erejével és energiájával kell imádkoznunk.„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok min-denkor a Lélek által" (Ef 6:18). Az imádság emberfölötti feladatá-nak kivitelezéséhez emberi erőnél többre van szükség. Megkaptukaz erő és az imádság Lelkét. A szív, az értelem és az akarat összes

100 LELKI VEZETÉS 11. A VEZETŐ ÉS AZ IMÁDSÁG 101

emberi energiája nagy emberi eredményeket érhet el, de a Szentlé-lek általi imádság természetfölötti erőforrásokat szabadít fel.

A Lélek örömét leli abban, hogy segít nekünk imádkozni. Minda három alapvető fogyatékosságunk terén számíthatunk a Lélek se-gítségére. Néha a szívünkben levő bűn tart vissza minket az imád-ságtól. Amint növekszünk a bizalomban és az engedelmességben, aSzentlélek Krisztus véréhez vezet minket, amely minden szennyfol-tot eltávolít.

Időnként tudatlanságunk akadályoz minket az imádságban. ALélek azonban ismeri Isten gondolatait, és átadja nekünk ezt a tu-dást, amikor erre várunk és figyelünk. A Lélek azáltal teszi ezt,hogy egyértelműen meggyőz minket arról, hogy egy adott imakéréshozzátartozik-e Isten akaratához, vagy sem.

Néha pedig testünk erőtlensége köt minket a földhöz. Megbe-tegszünk, rosszul érezzük magunkat, gyengék vagyunk. A Lélekmegeleveníti testünket, és lehetővé teszi, hogy felülemelkedjünk agyengeségen, még akkor is, ha ezt például forró trópusi éghajlatokozza.

S mintha ez a három dolog nem volna elég, a lelki vezetőnek aSátánnal is szembe kell szállnia imádság közben. A Sátán igyeksziklevertté és csüggedtté tenni a lelki vezetőt, kételyt ébreszteni ben-ne, és visszatartani őt az Istennel való közösségtől. A Szentlélekszemélyében mennyei szövetségesre találunk ezzel a természetfölöt-ti ellenséggel szemben.

A lelki vezetőknek mindennapos tapasztalatként kell ismerniüka Lélek általi imádságot. Előfordul-e, hogy a Lélektől függetlenülpróbálunk élni? Nem tapasztalunk teljes imameghallgatásokat?Megtörténhet, hogy egész nap az imádságról olvasunk, mégis keve-set tapasztalunk meg az erejéből, s így akadályozzuk szolgálatunknövekedését.

A Biblia gyakran lelki hadviselésként írja le az imádságot. „Merta mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmakellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyeka mennyei magasságban vannak" (Efézus 6:12). Az imádságnak

ebben a harcában három személy vesz részt. Isten és az ördög kö-zött ott áll az imádkozó keresztyén. Noha a keresztyén önmagábangyenge, stratégiai fontosságú szerepet játszik a „fenevad" és a Bá-rány harcában. Az imádkozó keresztyén nem saját erejét és hatal-mát használja fel, hanem azt a hatalmat, amellyel a győztes Krisztusruházta fel, akivel a hűséges hívő hit által egyesül. A hit olyan,mint egy hálózat, amelyen keresztül a Golgotán megszerzett győze-lem eljut az ördög foglyaihoz, és a sötétségből kihozza őket a vilá-gosságra.

Jézust a gonosz embereknél és tetteiknél jobban aggasztották agonosz erői, amelyek bűnre vitték ezeket az embereket. Péter taga-dása és Júdás árulása mögött a Sátán aljas mesterkedése rejlett. Pé-ter elbizakodott dorgálására az Úr azt felelte: „Távozz tőlem, Sá-tán!" Bűnnel megkötözött emberekkel vagyunk körülvéve, akik azördög foglyai. Imáinkat nemcsak értük kell mondanunk, hanem aSátánnal szemben is, aki a kezében tarthatja őket. A Sátánt arrakell kényszerítenünk, hogy engedjen szorításából, és ezt csak Krisz-tusnak a kereszten véghezvitt győzelme által érhetjük el.

Ahogy Jézus a bűn hatása helyett az okával foglalkozott, a lelkivezetőnek is ezt a módszert kell átvennie az imádságban. S segítenikell azokat, akik ebben a lelki harcban követik őt.

Jézus sokatmondó képet használ, amikor állig fölfegyverzett erősemberhez hasonlítja a Sátánt. Mielőtt valaki beléphetne egy ilyenember házába, és kiszabadíthatná a foglyokat, meg kell kötöznie eztaz embert. Csak ezután lehet sikeres a mentés (Máté 12:29). Mimást jelenthetne „az erős ember megkötözése", mint hogy semlege-sítjük erejét Krisztus győztes hatalma által, aki azért jött, „hogy azördög munkáit leronts,a [megsemmisítse, működésképtelenné te-gye] "? S hogyan történhetne ez meg, ha nem a hit általi imádságrévén, amely megragadja a golgotai győzelmet, és rá hivatkozik azadott problémát illetően? Nem remélhetjük, hogy bárkit is megsza-badíthatunk a Sátán barlangjából anélkül, hogy előbb le ne fegyve-reznénk az ellenséget. Isten az imádságra válaszul felkínálja istenihatalmát, s bizalommal igényt formálhatunk rá. Jézus megígérte ta-

102 LELKI VEZETÉS

nítványainak: „hatalmat adtam nektek, hogy... tapodjatok... az el-lenség minden erején" (Lukács 10:19).

A lelki vezető tisztában van az emberek befolyásolásának legha-tékonyabb eszközével. Sokan ismerik Hudson Taylor következő ki-jelentését: „Lehetséges Isten segítségével hatni emberekre egyedülaz imádság által." Taylor a misszionáriusi pályafutása során ezerszeris bebizonyította állításának igaz voltát.

Az érem egyik oldala elhinni, hogy ez az erő rendelkezésünkreáll, de a másik: élni vele. Az emberekre nehéz hatni; sokkal köny-nyebb különböző dolgokért vagy Isten gondoskodásáért imádkozni,mint megküzdeni az emberi szív makacsságával. A vezetőnek ép-pen az ilyen bonyolult helyzetekben kell felhasználnia Isten erejétannak érdekében, hogy abba az irányba mozdítsa el az emberi szí-veket, melyet Isten akaratának tart. Az imádság révén a vezető bir-tokában van annak a kulcsnak, amely ezt a bonyolult zárat nyitja.

Az emberi lények legnagyobb méltósága és dicsősége, hogy igentvagy nemet mondhatnak Istennek. Az emberek szabad akaratotkaptak. Ez azonban fölvet egy problémát. Ha imádság által befolyá-solhatjuk mások viselkedését, akkor ez a hatalom csorbítja-e a sza-bad akaratot? Isten csökkenti-e az egyik ember szabadságát annakérdekében, hogy meghallgassa egy másiknak az imáját? Ezt nehéz-nek tűnik elképzelni. Ha viszont az imádság nem befolyásolhatja azeseményeket, akkor minek imádkozzunk?

Először is le kell szögeznünk, hogy Isten mindig összhangbanvan önmagával, Ő nem mond ellent magának. Ha Isten imameg-hallgatást ígér, akkor az meg fog érkezni – mindig az isteni termé-szettel összhangban, mert „ő magát meg nem tagadhatja" (2Tim2:13). Isten egyetlen szava vagy tette sem fog ellentmondani az őtöbbi szavának vagy tettének.

Másodszor azt kell megjegyeznünk e kérdések megválaszolása-kor, hogy a közbenjáró imádság isteni parancs. Isten rendelte el azimádságot, és biztosra vehetjük, hogy ha eleget teszünk az imádságkijelentett feltételeinek, akkor az imameghallgatások nem marad-nak el. Isten nem lát ellentmondást az emberi szabad akarat és az


isteni imameghallgatás között sem. Amikor ő azt parancsolja, hogyimádkozzunk „a királyokért és a feljebbvalókért", ezzel olyan hata-lomra utal, amely befolyásolja az emberek és az események útját.Különben minek imádkoznánk? Az imádsággal kapcsolatos köte-lességünk minden kétséget eloszlat az imádság hatásait illetően. Aza kötelességünk, hogy imádkozzunk, minden, az imádság hatékony-ságára vonatkozó dilemma felett áll.

Harmadszor, megismerhetjük Istennek az imakérésünkre vo-natkozó akaratát. Az Ő akaratának megismerésével kapcsolatosképességünk az alapja minden hitből fakadó imádságnak. Isten vi-lágosan tud szólni hozzánk az értelmünkön és a szívünkön keresz-tül. A Biblia minden elvi kérdést illetően közvetlen útmutatást adnekünk Isten akaratára nézve. A Szentlélek munkálkodik a szí-vünkben, hogy megtanítson minket Isten akaratára (Róma 8:26-27). Miközben türelmesen keressük Istennek a kérésünkre vonat-kozó akaratát, a Lélek befolyásolja az értelmünket, és meggyőzi aszívünket. Ez az Istentől kapott meggyőződés elvezet minket a re-ményteljes imától a hitből fakadó imádsághoz.

Amikor Isten a szívünkre helyez valamit, és így imádságra kész-tet minket, nyilvánvalóan meg akarja hallgatni az imánkat. MüllerGyörgytől egyszer megkérdezték, hogy valóban hiszi-e, hogy megfog térni az a két ember, akiért már több mint ötven éve imádko-zott. Müller György így válaszolt: „Gondolja, hogy Isten ennyi évenát imádságra késztetett volna, ha nem akarná üdvözíteni őket?"Valóban megtért mind a két ember, egyikük nem sokkal MüllerGyörgy halála után.'

Az imádságban közvetlenül Istennel állunk kapcsolatban, éscsak másodlagos értelemben foglalkozunk másokkal. Az imádságIsten fülének szól. Az ima Isten befolyása által hat másokra. Nemaz imádság hat, hanem Isten, akihez imádkozunk.

Müller György (1805-98) a plymouthi testvérgyülekezet egyik vezetője volt, akinem fogadott el fizetést, mert hitte, hogy Isten kizárólag az imádság révén gondos-kodni fog szükségleteiről. Bristolban az imádság ereje által árvaházat alapított két-ezer gyermek számára, és tizenhét évig járta a világot az imádságról tanítva.

12.

A VEZETŐ ÉS AZ IDŐ

Használjátok föl az időt. (Ef 5:16, Békés-Dalos)

Az ember vezetői működésének minősége attól függ, ami azidőben történik. A fiatalok jelleme és pályája azon múlik, hogy mi-re fordítják a szabadidejüket. Nem oszthatjuk be az iskolában vagya munkahelyen töltött időnket – ez meg van szabva számunkra –,de eldönthetjük, mit csinálunk előtte és utána. Attól függ, hogyközépszerű vagy nagy hatású emberré válunk-e, hogy hogyan hasz-náljuk fel a munka, az ételről való gondoskodás és az alvás utánmegmaradó időt. A szabadidő remek lehetőségeket és rejtett veszé-lyeket is jelent. A nap minden pillanata Isten ajándéka, amelyetmeg kell becsülnünk, mert akárhogy is nézzük, az időnk rövid, és amunka sok.

A bölcsen fölhasznált percek és órák bővelkedő életet eredmé-nyeznek. Egyik alkalommal, amikor Michelangelo ' erejét megfe-szítve dolgozott, hogy határidőre készen legyen egy munkával, va-laki így intette őt: „Ez az életedbe kerülhet!"

„Mi másra való az élet?" – felelte.

104 LELKI VEZETÉS

Az imádság megmozdítja a kart, amely megmozdítja a vilá-got, hogy eljöjjön a szabadulás. (Ismeretlen szerző)

Ahhoz, hogy a vezető hasson az emberekre, hatnia kell Istenre,mert ő egyértelművé tette, hogy az imádságra válaszolva hat azemberekre. Ha a cselszövő jákób „Istenre és az emberekre hatóerőt kapott", akkor kétségtelen, hogy minden olyan vezető is meg-kaphatja ezt az erőt, aki követi Istennek az imádságra vonatkozóelveit (1Mózes 32:29; angolból).

Az emberekre ható győzelmes imádság az Istennel való helyeskapcsolat eredménye. A Biblia nagyon világosan kijelenti azokat azokokat, amelyek miatt az imádság nem talál meghallgatásra, ésmindegyik ok középpontjában az Istennel való kapcsolat áll. Istennem működik együtt az önző érdekekből és a tisztátalan indítékbólfakadó imádsággal. A bűnhöz ragaszkodó keresztyén bezárja Istenfülét. Isten a hitetlenséget tűri el a legkevésbé, az a legfőbb bűn.„Aki az Istent keresi, annak hinnie kell" (Zsid 11:6). Mindenimádságunkban Isten dicsősége a legfontosabb indíték.

A Bibliában szereplő nagy vezetők nagyok voltak az imádság-ban. „Nem ragyogó elméjük, kimeríthetetlen erőforrásaik, fenségeskultúrájuk vagy örökölt tehetségük miatt voltak vezetők, hanemazért, mert az imádság ereje által rendelkezhettek Isten erejével."'

Michelangelo (M. Bounarrotti, 1475-1564), itáliai szobrász, festő és költő volt.Híres művei közé tartozik „Dávid" szobra, valamint a vatikáni Sixtusi kápuoltiumennyezetének festményei.' E. M. Bounds: Prayer and Praying Men (London: Hodder & Stoughton, 1921)

106 LELKI VEZETÉS

Az órák és a napok kétségtelenül elmúlnak, de céltudatosan ésgyümölcsözően irányíthatjuk őket. William James filozófus kijelen-tette, hogy életünket akkor használjuk fel a legjobban, ha olyasmireszánjuk, ami tovább tart annál.* Az élet értékét nem a hossza hatá-rozza meg, hanem a gazdagsága – nem attól függ, hogy meddigélünk, hanem hogy milyen teljes és jó az életünk.

Az idő drága, mégis meggondolatlanul pazaroljuk. Mózes tudta,hogy az idő értékes, és azért imádkozott, hogy Isten tanítsa meg őtévek helyett napokban mérni az idejét (Zsoltárok 90:12). Ha gon-dosan bánunk a napokkal, az évek gondoskodnak magukról.

A vezető ritkán mondja, hogy nincs ideje. Ehhez a kifogáshozáltalában a szűk látókörű és gyenge képességű emberek folyamod-nak. Mindnyájunknak van időnk megvalósítani Isten életünkrevonatkozó teljes akaratát. J. H. Jowett a következőket mondta:

Azt hiszem, napjaink üres frázisainak egyikét az az ismerősfordulat jelenti, amellyel állandó időhiányunkat fejezzük ki.Olyan gyakran ismételgetjük, hogy a puszta ismétlés révénsikerült elhitetnünk magunkkal. Sohasem a legelfoglaltabbemberek azok, akiknek nincs idejük. Ők olyan tömören ésrendszerezve osztják be a napjaikat, hogy szinte bármikoreléjük állhatunk egy kéréssel, és találnak olyan további szög-leteket, amelyeket felajánlhatnak az önzetlen szolgálatra.Lelkészként megvallom, hogy a legelfoglaltabb emberektőlkérhetek a legnagyobb bizalommal rendkívüli szolgálatot.

Nem az a problémánk, hogy túl kevés időnk van, hanem az,hogy miként használhatjuk fel jobban az időnket. Mindnyájunknakugyanannyi időnk van, mint bárki másnak. Az Egyesült Államokelnöke éppúgy huszonnégy órával rendelkezik, mint mi. Másoknak

* William James (1842-1910) harvardi pszichológus és filozófus volt. Általában nekitulajdonítják a megismerés egy új megközelítésének, a pragmatizmusnak az elter-jesztését.

12. A VEZETŐ ÉS AZ IDŐ 107

lehet több képességük, befolyásuk vagy pénzük, de senkinek sincstöbb ideje.

Ahogy a minákról szóló példázatban (Lukács 19:12-27) mindenszolga ugyanannyi pénzt kapott, úgy mi is mindnyájan ugyanannyiidőt kaptunk. Azonban nem sokan használják fel olyan bölcsen azidejüket, hogy tízszeres hasznot hozzon. A példázat elismeri a ké-pességek különbözőségét; a gyengébb képességű, de ugyanolyanhűséges szolga ugyanazt a jutalmat kapta. Nem vagyunk felelősek atehetségünkért vagy természetes adottságainkért, de felelősek va-gyunk időnk tervszerű felhasználásáért.

Amikor Pál arra biztatta az efézusiakat, hogy „váltsák meg" azidőt (lásd 5:16, angolból), áruként kezelte azt. Az élet piacán azidőnket bizonyos elfoglaltságokra és tevékenységekre cseréljük,melyek lehetnek értékesek és gyümölcsözők, de nem feltétlenülazok. A magyar fordításban ez a vers így hangzik: „áron is megvásá-roljátok az alkalmat", mivel az idő alkalmat jelent. Ebben rejlik agondosan megtervezett élet jelentősége: „Ha fejlődünk az idővelvaló gazdálkodásban, megtanulunk élni. Ha e téren kudarcot val-lunk, akkor mindenben elbukunk."

Az elveszített időt nem lehet visszaszerezni. Az időt nem lehetfelhalmozni, csak jól eltölteni. Egy napórára a következőt vésték:

Mutatóm árnyéka a jel,Mely múltat s jövőt kettészel.Előtte áll a leendő óra,Fölötte embernek nincs hatalma.Vissza nem térő vonala mögöttOtt az elmúlt óra, mely elszökött.Csak egy óra van a kezedben:A most, melyen az árnyék pihen.

Ismeretlen szerző

E kijózanító igazság fényében a vezetőnek gondosan meg kellhatároznia a fontossági sorrendet. Körültekintően mérlegelnie kell

108 LELKI VEZETÉS

a különböző lehetőségek és feladatok értékét. A vezető nem tölt-het időt másodlagos dolgokkal, miközben alapvető kötelességeirekellene figyelnie. Gondosan meg kell terveznünk a napunkat. Akikiválóságra törekszik, annak muszáj kiválasztania és elvetnie a ke-vésbé jelentős dolgokat, és a legfontosabb feladatokra kell összpon-tosítania a figyelmét.

Gyakran érdemes följegyeznünk, mivel töltöttük egy-egy adotthét óráit, majd a Szentírás fontossági sorrendjének fényében meg-vizsgálnunk a följegyzéseinket. Az eredmény megrázó lehet. A föl-jegyzések sokszor rávilágítanak, hogy sokkal több időnk lenne a ke-resztyén szolgálatra, mint gondoltuk.

Tegyük fel, hogy nagylelkűen napi nyolc óra alvást engedélye-zünk magunknak (s ennél többre nem sok embernek van szüksé-ge), három órát szánunk étkezésre és beszélgetésre, s a hét öt nap-ján tíz órát munkára és utazásra. Még mindig marad heti negyven-egy óránk. Mi történik velük? Hogyan fektetjük be őket? Az emberIsten országában végzett teljes munkája attól függhet, hogy mirefordítja ezeket az órákat. Kétségtelen, hogy ezek az órák határozzákmeg, hogy az életünk szokványos vagy rendkívüli-e.

A rettenthetetlen Mary Slessor misszionáriusnő egy alkoholistalánya volt. Tizenegy évesen egy dundee-i gyárban kezdett dolgozni,és reggel hattól este hatig bent kellett lennie. Ez a kimerítő élet-mód azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy önállóan ta-nulva felkészüljön egy kiemelkedő életútra.'

David Livingstone tízéves korában napi tizennégy órán át egydumbartoni pamutszövödében dolgozott. Egyértelműen lett volnamentsége arra, hogy nem tanul, és nem használja ki a napontamegmaradó kevés szabadidejét. Ő azonban megtanult latinul, és ti-zenhat évesen Horatiust és Vergiliust olvasta, huszonhét éves ko-rában pedig befejezte orvostudományi és teológiai tanulmányait.

Mary Slessor (1848-1915) 1876-ban a nyugat-afrikai Calabarba ment, amely nemállt gyarmati uralom alatt. Humorérzéke és bátorsága megnyerte az egymással ha-dakozó főnökök bizalmát, és Slessor mérhetetlenül sokat javított az ottani gyere-kek és nők életkörülményein.


Oly sok hasonló példa áll rendelkezésünkre, hogy ma már nemsok alapunk van arra, hogy az időhiányt okoljuk azért, mert semmiérdemlegeset nem érünk el az életben.

Urunk elénk állítja az idő tervszerű felhasználásának tökéletespéldáját. Ő kimért léptekkel haladt végig az életén, sosem rohant,bár mindig körül volt véve igényekkel és tömegekkel. Ha valaki se-gítséget kért tőle, azt a benyomást keltette, mintha nem volna fon-tosabb dolga az illető szükségleteinél.

Jézus nyugalmának titka abban a meggyőződésében rejlett, hogyaz Atyának az életére vonatkozó terve szerint munkálkodik –amely terv minden órára és minden eshetőségre kiterjedt. Miköz-ben az imádság által közösségben volt Atyjával, nap mint nap meg-kapta tőle a kimondandó szavakat és a rá váró tetteket. „Azokat abeszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mon-dom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit"(János 14:10).

Jézus elsősorban azzal törődött, hogy a rendelkezésére álló idő-ben elvégezze a rábízott munkát. Tudatában volt élete isteni idő-beosztásának (János 7:6; 12:23, 27; 13:1; 17:1). Még szeretett any-jának is azt mondta: „Nem jött még el az én órám" (2:4). Mária ésMárta aggodalma miatt sem változtatta meg terveit két nappal(11:1-6). Amikor a halála előtt visszatekintett az életére, kijelen-tette: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztemazt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem" (17:4). Jézusanélkül fejezte be az életét, hogy bármit elrontott volna szükségte-len kapkodással, vagy bármit félbehagyott volna időhiány miatt.Napi huszonnégy óra elegendő volt számára Isten teljes akaratánakmegvalósítására.

Jézus azt mondta tanítványainak: „Nem tizenkét órája van-e anappalnak?" J. Stuart Holden Urunk szavaiban az idő rövidségét éselegendő mennyiségét egyaránt látni vélte.'

J. Stuart Holden: The Gospel of the Second Chance (London: Marshall Brothers,1912), 188. o.

110 LELKI VEZETÉS 12. A VEZETŐ ÉS AZ I DŐ 111

Valóban tizenkét órája volt a nappalnak, de mind a tizenkétórája megvolt.

Jézus olyan dolgokkal töltötte az idejét, amelyek fontosak vol-tak. Nem pazarolta az időt nem életbe vágó dolgokra. A jellem ere-jét a lényegtelen dolgok mellőzése őrzi meg.

Csak semmi időpazarlás A jó Mester nem ilyen úton járt;Használj ki minden képességet és órát,Istenért végezd mindig minden munkád.

Ismeretlen szerző

Milyen érdekes, hogy az evangéliumi beszámolók sehol semutalnak arra, hogy bármi is megzavarta volna Isten Fiának nyugal-mát. Egy elfoglalt ember életében kevés dolog okoz olyan könnyenfeszültséget, mint a váratlan félbeszakítás. Jézus esetében azonbanilyesmi nem létezett. Az Atya terveiben mindig szerepeltek a „vá-ratlan" események, ezért azok nem zavarták Jézust. Igaz, hogy néhaalig volt ideje enni, de mindig elég ideje volt teljes mértékbenmegvalósítani az Atya akaratát.

A lelki vezetőre nehezedő nyomás gyakran olyan feladatok vál-lalásából adódik, amelyeket Isten nem bízott rá; a vezető nem vár-hatja el Istentől, hogy további erőt ad neki az ilyen feladatokhoz.

Egy elfoglalt ember elmondta nekem, hogyan lett úrrá a félbe-szakítások problémáján: „Néhány évvel ezelőttig mindig bosszan-tottak ezek, ami valójában egyfajta önzés volt részemről. Időnkéntbesétált hozzám valaki, és így szólt: »Tudod, van két órám a vona-tom indulásáig, és gondoltam, benézek hozzád.. Ez mindig idegesí-tett. Később az Úr meggyőzött arról, hogy ő küldi az utunkba azembereket. Ő küldte Fülöpöt az etióp főemberhez. Ő küldte Bar-nabást Saulhoz. Ugyanez érvényes ma is. Isten küldi hozzánk azembereket.

Ha tehát valaki bejön, azt mondom neki: »Biztosan az Úr ho-zott ide. Derítsük ki, miért küldött. Imádkozzunk!. Nos, ennek két

hatása van. A beszélgetés különös jelentőségre tesz szert, mert je-len van benne Isten. Ugyanakkor ez általában lerövidíti a találko-zást. Ha a vendégünk tudja, hogy annak okait keressük, hogy Istenmiért küldte oda őt, és nincs látható ok, akkor a látogatása kelle-mes, de rövid lesz.

Így ma már úgy tekintek a félbeszakításra, mint ami az Úrtólszármazik. Ez is hozzátartozik az időbeosztásomhoz, mert az időmető oszthatja be a saját tetszése szerint."

Pál leszögezi, hogy Istennek minden ember életére vonatkozóanmegvan a terve. Ő bennünket „Krisztus Jézusban jó cselekedetekreteremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint él-jünk" (Efézus 2:10). A vezető a napi imádság révén tudja meg en-nek a tervnek a részleteit, és ennek megfelelően intézi a munkáját.Minden félórának el kell vinnie a maga hasznos terhét.

John Wesley és F. B. Meyer, akik Krisztusért az egész világra ha-tást gyakoroltak, ötperces időszakokra osztották a napjaikat, majdarra törekedtek, hogy mindegyik időszakot hasznosan töltsék.`Mindnyájunknak hasznunkra válhat a hasonló fegyelem. Sokat ol-vashatunk például az egyébként elpazarolt percekben.

Életrajzírója elmondja, hogy Meyer hogyan használta ki az időt:

Ha hosszú vasúti utazás állt előtte, letelepedett a vonatfülkeegyik sarkában, kinyitotta irattáskáját, amely egyfajta író-

szerkészlet volt, és dolgozni kezdett egy-egy nehéz cikken,teljesen megfeledkezve környezetéről. Gyakran előfordulthosszúra nyúló kongresszusokon, sőt bizottsági üléseken is,hogy ha az ügy nem követelte meg osztatlan figyelmét, diszk-réten kinyitotta táskáját, és válaszleveleket kezdett írni.

' W. Y. Fullerton: F. B. Meyer (London: Marshall, Morgan & Scott, é. n.), 70. o.Frederick Brotherton Meyer (1847-1929) londoni baptista igehirdető volt, akiszerte a világban prédikált. Harcot hirdetett a prostitúció, a szeszes italok és a pro-fesszionális ökölvívás ellen, valamint a nem kívánt gyermekek és a leányanyák érdekében. John Wesley (1703-91) a metodizmus egyik alapítója.

112 LELKI VEZETÉS

W. E. Sangster is fukar volt az idejével. Fia így írt róla:

Sosem pazarolta az idejét. Az egy és két perc közti különbségszámára komoly következményekkel járt. Időnként kijöttdolgozószobájából, és így szólt: „Fiam, úgy látom, semmitsem csinálsz. Pontosan huszonkét percem van. Sétáljunkegyet. Ennyi idő alatt éppen körbejárhatjuk a legelőt." Ez-után iszonyú sebességgel kisietett a házból, s rendszerint fut-nom kellett, hogy utolérjem. Ilyenkor beszélgetett velem azaktuális ügyekről (öt perc), Surrey esélyeiről az országos baj-nokságon (két perc), az ébredés szükségességéről (öt perc), aLoch Ness-i szörny valódiságáról (két perc) és WilliamRomaine szentségéről (három perc) . Ekkor haza is értünk.'

A vezetőnek kiegyensúlyozottan kell megközelítenie az időt,nehogy az megkötözze és a bukását okozza. Ha nem tartja kézbenaz időt, akkor szükségtelen feszültségben kell dolgoznia. Ha a veze-tő mindent megtett napi kötelességeinek teljesítése érdekében, ak-kor is temérdek mennyiségű munka marad. Amikor segítséget kér-nek tőle, az nem feltétlenül Isten hívása, mivel lehetetlen mindenszükséglettel foglalkozni. Ha a vezető imádságban becsületesenmegtervezi a napját, majd teljes erőbedobással és buzgalommal vég-rehajtja a tervet, az elég. Csak azért felelős, amit hatalmában állmegtenni. A többit szerető és mindenható mennyei Atyánkra kellbíznia.

Az idő nagy rablója, a halogatás az ördög egyik legerősebb fegy-vere, amellyel ellopja tőlünk örökkévaló örökségünket. Az elodázásszokása végzetes következményekkel jár a lelki vezető esetében.Ereje abban rejlik, hogy természetünknél fogva vonakodunk meg-birkózni a fontos döntésekkel. A döntések meghozásához és kivi-telezéséhez mindig erkölcsi erőre van szükség. Azonban az idő mú-lása sosem könnyít egy feladaton, sőt ellenkezőleg: a legtöbb dön-tést nehezebb meghozni másnap, és a késlekedés révén elveszíthe-


tünk valamilyen előnyt is. A nehézségnek most a legkönnyebb ne-kivágni.

A „tedd meg most" jelmondat sokakat vezetett világi sikerhez,és a lelki dolgokban is ugyanolyan fontos. A halogatás legyőzéséhezhasznos módszer a határidők kitűzése, ha sohasem lépjük túl vagytoljuk odébb őket.

Egy egész életében olvasó embertől egyszer megkérdezték a ba-rátai: „Hogy jut időd erre?" „Nem jut, szakítok rá" – felelte.'

Paul E. Sangster: Doctor Sangster (London: Epworth, 1962), 314. o. ` Sunday School Times, 1913. november 22., 713. o.

13.

A VEZETŐ ÉS AZ OLVASÁS

Hozd el a könyveket is, de f ként apergameneket (2Timóteus 4:13)

Az olvasás teljessé, a beszéd késszé, az íráspontossá teszi az embert. (Francis Bacon)

Amikor Pál azt tanácsolta Timóteusnak, hogy „legyen gondod afelolvasásra" (Károli), kétségkívül az Ószövetség közösség előttifelolvasására utalt. Tanácsa azonban az olvasás más területeire isvonatkoztatható. Pál könyvei – amelyeket Timóteussal el akart ho-zatni – valószínűleg a zsidó történelemről szóló művek, a törvény ésa próféták magyarázatai és talán azoknak a pogány költőknek azírásai voltak, akiket Pál az igehirdetés és a tanítás során idézett. Azapostol, aki mindvégig tanult, időt akart szánni a tanulásra.

A bebörtönzött William Tyndale nem sokkal 1536-ban bekö-vetkezett vértanúhalála előtt levelet írt a főkormányzónak, arrakérve őt, hogy küldessen neki néhány dolgot:

Egy melegebb sapkát, egy gyertyát, egy szövetdarabot, hogymegfoltozhassam a lábszárvédőmet... De mindenekelőtt arrakérem esedezve kegyelmedet, hogy nyomatékosan kérje mega prokurátort: szíveskedjék megengedni nekem, bogy mrg=

116 LELKI VEZETÉS

kapjam héber Bibliámat, héber nyelvtanomat és héber szótá-ramat, hogy tanulhassak belőlük.`

Pál és Tyndale egyaránt a pergamenek tanulmányozásánakszentelte utolsó földi napjait. Minden nemzedék lelki vezetőibenégni fog a vágy, hogy a szorgalmas tanulmányozás és a Szentlélekmegvilágító munkája révén megismerjék Isten Igéjét. Ebben a feje-zetben azonban a vezetők kiegészítő olvasmányaival foglalkozunk.

A lelkileg és szellemileg növekedni szándékozó vezető állandó-an olvas. A jogászoknak kitartóan olvasniuk kell, hogy naprakészlegyen az esetjogra vonatkozó tudásuk. Az orvosoknak olvasniukkell annak érdekében, hogy ismerjék az új kutatási eredményeket.A lelki vezetőnek ugyanígy meg kell ismernie Isten Igéjét és az ab-ban található elveket, valamint azok gondolkodását, akik útmuta-tást várnak a vezetőtől. Ehhez a vezetőnek aktívan olvasnia kell.

Napjainkban egyre kevesebben olvassák a lelkiséggel foglalkozóklasszikus műveket. Ma több a szabadidőnk, mint bármelyik elő-dünknek volt, sokan mégis azt állítják, hogy nincs idejük olvasni.Egy lelki vezető nem élhet ezzel a kifogással.

John Wesleynek szenvedélye volt az olvasás, és általában lóhá-ton olvasott. Gyakran lovagolt napi 80, sőt néha 150 km-t is. Azvolt a szokása, hogy lovaglás közben egy tudományos, történelmivagy orvostudományról szóló művet támasztott a nyeregkápának, sígy könyvek ezreit olvasta el. Görög Újszövetségén kívül háromkönyv ejtette foglyul Wesley elméjét és szívét az oxfordi évei alatt:a Krisztus követése, a Szent élet és halál és a Komoly felhívás. Ez ahárom könyv volt Wesley lelki kalauza. Wesley azt mondta a me-todista közösségek fiatal lelkészeinek, hogy ha nem olvasnak, hagy-ják ott a szolgálatot!

' William Tyndale (kb. 1494-1536) fordította le először angolra az Újszövetséget1525-ben, amikor Németországban tartózkodott. 1535-ben elfogták, és egy évvelkésőbb máglyán megégették. Halála előtt befejezte az Ószövetség első öt könyvé-nek és Jónás könyvének a fordítását.

13. A VEZETŐ ÉS AZ OLVASÁS 117

A vezetőknek el kell határozniuk, hogy naponta legalább félórátolvasnak olyan könyveket, amelyek táplálják a lelket, és gondolko-dásra ösztönzik az elmét. A. W. Tozer „A könyvekkel való élés ésvisszaélés" c. lényegre tapintó cikksorozatában a következőket írta:

Miért mondják a mai keresztyének, hogy a remek könyvek„túl magasak" nekik? A szellemi képességek nyilván nemgyengülnek nemzedékről nemzedékre. Vagyunk olyan ér-telmesek, mint apáink, és ha ők fel tudtak fogni egy gondo-latot, akkor azt mi is fel tudjuk fogni, ha eléggé érdekel min-ket ahhoz, megtegyük az ehhez szükséges erőfeszítést. A maikeresztyén irodalom hanyatlásának alapvető oka nem intel-lektuális, hanem lelki természetű. Egy remek vallásos könyvélvezéséhez az Isten iránti odaadás és a világtól való elszaka-dás olyan fokára van szükség, amellyel manapság kevés ke-resztyén rendelkezik. A régi egyházatyákat, a misztikusokat,a puritánokat nem nehéz megérteni, de ők a hegyvidékekenlaknak, ahol a levegő friss és üde, s ahová csakis az Istenértrajongók mehetnek... Az emberek többek között azért nemértik meg a nagy keresztyén klasszikusokat, mert miközbenezzel próbálkoznak, egyáltalán nem szándékoznak megfo-gadni a tanításukat.`

MIÉRT OLVASSUNK?

„Olvass, hogy feltöltsd az ihlet kútjait" – tanácsolta Harold Oc-kenga, aki egy bőröndnyi könyvet vitt magával, amikor nászútrament!'

Bacon olvasásra vonatkozó híres szabálya így hangzik: „Ne azértolvass, hogy ellentmondj vagy cáfolj, a szöveget elhidd vagy kész-pénznek vedd, beszéd- vagy vitatémát találj, hanem hogy mérlegelj

A. W. Tozer: „The Use and Abuse of Books", The Alliance Weekly, 1956. fehru-ár 22., 2. o.Harold J. Ockenga: Christianity Today, 1966. március 4., 36. o.

118 LELKI VEZETÉS

és gondolkodj. Egyes könyveket meg kell kóstolni, másokat le kellnyelni, és olyan is akad, amelyet meg kell rágni és emészteni." ` Hacsupán azért olvasunk, hogy a fejünket teletömjük gondolatokkal,hogy különbnek érezzük magunkat másoknál, vagy műveltnektűnjünk, akkor az olvasásunk valóban haszontalan és hiábavaló.

A lelki vezetőnek a lelki növekedés érdekében kell kiválaszta-nia a könyveket. Egyes szerzők kihívás elé állítják a szívet és a lel-kiismeretet, s a legmagasabb cél felé irányítanak minket; szolgálat-ra serkentenek és Istenhez vezetnek bennünket.

A lelki vezetőknek ugyanakkor szellemi fejlődésük érdekében isolvasniuk kell. Ehhez olyan könyvekre van szükség, amelyek pró-bára teszik az értelmet, új gondolatokat tartalmaznak, megkérdő-jelezik feltevéseinket, és bonyolult kérdéseket vizsgálnak meg.

A vezetőnek azért is olvasnia kell, hogy fejlessze igehirdetői ésírói stílusát. E téren semmi sem ér fel azoknak a mestereknek azírásaival, akik bővítik a szókincsünket, gondolkodni tanítanakminket, s a mélyre hatoló és meggyőző beszéd művészetére oktat-nak bennünket. Tozer John Bunyant javasolta egyszerűsége, JosephAddisont világos és finom stílusa, John Miltont ragyogó és követ-kezetesen fennkölt gondolatai, Charles Dickenst élénksége, vala-mint Francis Bacont méltóságteljessége miatt.

A vezetőnek azért is olvasnia kell, hogy új információkat szerez-zen, tudása naprakész maradjon, s tájékozott legyen saját szakterü-letén. A vezetőnek olvasnia kell, hogy nagyszerű elmékkel legyenközösségben.

Egy jó könyvnek nagy az ereje. Benjamin Disraeli Az irodalomérdekességei (Curiosities of Literature) című könyvében számospéldát említ arra, hogy valamely könyv lenyűgöző hatást gyakoroltvalakire. Miközben nagy keresztyének életrajzait olvastam, újrameg újra felbukkant egy könyv, amely válságba sodorta életüket, és

Francis Bacon. Forrás: The Alliance Weekly, 1956. március 14., 2. o.Bacon (1561-1626) angol államférfi és tudós volt, aki I. Erzsébet királynőt és I.Jakab királyt szolgálta. Számos írásában a tudomány módszerével, politikaelmélet-tel és eszmetörténettel foglalkozott. Bacon az anglikán egyház hűséges tagja volt.


forradalmasította szolgálatukat. Charles G. Finney Előadások a val-lási ébredésekről (Lectures on Revivals of Religion) című könyvé-ről van szó.`

MIT OLVASSUNK?

Ha az embert a barátjáról ismerhetjük meg, jellemét az általaolvasott könyvek is tükrözik. A vezető olvasmányai belső vágyait éstörekvéseit fejezik ki. Napjainkban a nyomdákból özönlő könyvekhatalmas mennyisége elengedhetetlenné teszi a megfontolt váloga-tást. Csak a legjobb könyvek olvasását engedhetjük meg magunk-nak – csak azokét, amelyek erőt adnak küldetésünknek. Olvasá-sunkat annak kell megszabnia, hogy kik vagyunk, és mit szándéko-zunk elérni.

Egy régi szerző, akinek Claudius Clear volt az írói álneve, aztmondta, hogy az olvasó úgy osztályozhatja a könyveit, ahogy azembereket szokta. Néhány könyv a „szeretője", és ezeket a szám-űzetésbe is magával vinné. Vannak „barátok" is, de a legtöbbkönyv „ismerős", vagyis olyan mű, amellyel csak köszönőviszony-ban van.

Matthew Arnold úgy vélte, hogy az irodalom java ötszáz kötet-ben elfér. Daniel Webster inkább kevés könyvet akart alaposanmegismerni, mint hogy sokat olvasson. Ezekből akart hiteles képetkapni az emberi szívről, valamint annak törekvéseiről és tragédiái-ról, reményeiről és csalódásairól. A válogatás nélküli olvasás sen-kinek sem használ. Hobbes, az angol filozófus egyszer azt mondta:„Ha olyan sok könyvet olvastam volna, mint mások, olyan kevesettudnék, mint ők."

Samuel Brengle a következőket mondta a költészetről:

Charles Finney (1792-1875) jogot tanult, de 1821-ben bekövetkezett megtéréseután a szolgálat felé fordult. Az USA északkeleti részén ébredéseket vezetett, gyü-lekezetek lelkészeként szolgált, könyveket írt, fellépett a rabszolgaság és az alkoho-lizmus ellen, és 1851-től 1866-ig az Oberlin Főiskola igazgatója volt. Az itt emlí-tett könyv 1835-ben jelent meg.

Sir W. Robertson Nicoll szerint, aki hosszú évekig a British We-ekly című hetilap szerkesztője volt, az életrajz az általános olvas-mányok legvonzóbb formája, mert az életrajz közvetíti a személyi-séget. Amikor nagy és szent férfiak vagy nők életéről olvasunk, Is-tenért égő lángra lobbant a szívünkben. Gondoljuk csak meg, mi-lyen ösztönzően hatottak a missziói mozgalomra William Carey,Adoniram Judson, Hudson Taylor, Charles Studd & vagy AlbertSimpson életrajzai!

Joseph W. Kemp, a híres igehirdető és tanító mindig tartott akeze ügyében egy jó életrajzot. Ransome W. Cooper ezt írta:

Azokat a költőket szeretem, akiknek az írásai remek jellem-ről és szenvedélyről tanúskodnak – mint például Tennysonés részben Brownings versei. Mások műveiben is van fény,de a puszta fénynél jobban szeretem a lángot. Shakespeare?Olyan világos elme, mint a napsugár – de szenvtelen: hőnélküli fény. Shelley? Keats? Bizonyos értelemben tökéletesköltők voltak, de rám nincsenek nagy hatással. Gyönyörűek– de csak csűrik-csavarják a szavakat. Végtelenül nagy kü-lönbség van a szentség szépsége és a szépség szentsége kö-zött. Az előbbi a legnagyszerűbb, legmagasztosabb, legkegye-sebb jellemhez vezet; a másik gyakran – túl gyakran – az ér-zékek tobzódásához.`


önmegtagadásra van szükség a gyarló vágyak megfékezésé-hez; s mindeközben megtanulja, hogyan tör be Isten az elkö-telezett ember életébe, hogy megvalósítsa a saját céljait.

A vezető nem elégedhet meg a könnyű olvasmányokkal, de az-zal sem, hogy csak a szakterületéhez kapcsolódó könyveket olvassa.Muriel Ormrod azt tanácsolta:

Jobb, ha mindig olyasmibe kezdünk, ami kicsit meghaladjaszintünket. Igyekeznünk kell mindig valami mást olvasni –nemcsak azokat a szerzőket, akikkel egyetértünk, hanem azo-kat is, akikkel készek vagyunk hadakozni. S ne ítéljük előket első olvasatra azért, mert nem osztják az elképzelésein-ket; nézőpontjuk felhívás arra, hogy megvizsgáljuk az igazsá-got, és összevessük nézeteiket a Szentírással. S ne értékel-jünk és bíráljunk olyan írókat, akikről csak ismerőseinktőlvagy azok ismerőseitől hallottunk. Vegyük a fáradságot mű-veik elolvasására... Ne féljünk az új gondolatoktól – de azt sehagyjuk, hogy magukkal ragadjanak minket.'

A vezetőnek el kell mélyednie olyan könyvekben, amelyek fel-készítik őt arra, hogy magasabb színvonalon tudjon szolgálni és ve-zetni Isten országában.

120 LELKI VEZETÉS

A jó életrajzok olvasása nagymértékben hozzájárul a keresz-tyén ember fejlődéséhez. Olyan példát mutat neki, melyetfelhasználhat saját szolgálatában. Így megtanul véleménytformálni a jellem igazi értékéről, hozzávetőleges képet alkot-ni egész munkálkodásának céljáról, helyesen dönteni e célelérésének legjobb módját illetően; megtudja, milyen nagy

Ne vállald a kis tanulás kockázatát;Húzz nagyot, vagy ne idd a múzsák forrását;A kis kortyok ott megmérgezik az agyunk,S ha nagyot iszunk, mindjárt kijózanodunk.

Alexander Pope

C. W. Hall: Samuel Logan Brengle (New York: Salvation Army, 1933), 269. o.2 Charles Thomas Studd (1862-1931) nagy vagyont örökölt, de elajándékozta, és

1885-ben misszionáriusként Kínába utazott. Indiában és Afrikában is szolgált, srészt vett az Önkéntes Diákmozgalom (SVM) létrehozásában. Muriel Ormrod: The Reaper, 1965. augusztus, 229. o.

122 LELKI VEZETÉS 13. A VEZETŐ ÉS AZ OLVASÁS 123

HOGYAN OLVASSUNK?

Az olvasás révén tanulunk. Amikor elmélkedünk olvasmánya-ink témáin, leszakítjuk a könyvek fájának gyümölcseit, s tápláljukelménket és szolgálatunkat. Ha olvasás közben nem jár az agyunk,csak az időnket pazaroljuk.

Amikor Southey, a költő elmondta egy kvéker hölgynek, hogymosakodás közben portugál nyelvtant szokott tanulni, öltözködésközben francia irodalmat olvas, a reggeli alatt természettudomány-nyal foglalkozik... és mindez teljesen kitölti a napját, a hölgy csen-desen megkérdezte: „Es mikor szokott gondolkodni?" Olvashatunkgondolkodás nélkül, de abból semmi hasznunk. Spurgeon az alábbitanácsot adta tanítványainak:

Sajátítsátok el alaposan a könyveitek tartalmát. Olvassátokőket figyelmesen. Fürödjetek bennük, amíg át nem itatnaktiteket. Olvassátok el őket újra meg újra, rágjátok meg ésemésszétek meg őket. Hadd járják át a lényeteket. A jókönyveket gondosan tanulmányozzátok át többször is, jegy-zeteljétek ki és elemezzétek őket. Rá fogtok jönni, hogy lelkialkatotokra nagyobb hatást gyakorol egyetlen alaposan meg-ismert könyv, mint húsz olyan, amelyet csupán átfutottatok.A sietős olvasásból kevés tudás és sok gőg származik. Egye-sek gondolkodását megbénította az, hogy a sok olvasás ked-véért lemondtak az elmélkedésről. Az olvasás során ez le-gyen a mottótok: „mennyiség helyett mélység".'

A következő szabályok segítségével értékessé és hasznossá tehetjükolvasásunkat:

• Amit gyorsan el akarunk felejteni, annak olvasásával ne tölt-sünk sok időt. Az a rossz szokás, hogy elfelejtjük, amit olvasunk,

csak azt alakítja ki bennünk, hogy fontos dolgok is kipotyognaka fej ünkből.

• A könyveket ugyanolyan megfontoltan válasszuk ki, mint a ba-rátainkat.

• Amikor olvasunk, legyen nálunk ceruza és jegyzetfüzet. Ha csaknem rendelkezünk szokatlanul jó memóriával, az olvasottak je-lentős részét egyetlen nap alatt elfelejtjük. Alakítsuk ki a jegyze-telés rendszerét. Ez sokat segít a memóriánknak.

• Legyen egy úgynevezett „feljegyzésgyűjteményünk" – egy olyanfüzetünk, amelyben följegyezzük a meglepő, érdekes és tovább-gondolásra érdemes dolgokat. Ily módon felhalmozhatjuk a ta-lált kincseket, melyeket később felhasználhatunk.

• Ellenőrizzük a történelmi, tudományos és egyéb adatokat.• Egyetlen szón se ugorjunk át, míg meg nem ismertük jelentését.• Különféle műveket olvassunk, hogy kizökkentsük elménket a

megszokott kerékvágásból. A változatosság az értelem számáraépp olyan üdítő, mint a test számára.

• Hangoljuk össze olvasmányainkat – a történelmet és a költésze-tet, az életrajzot és a történelmi regényt. Ha például a 48-49-esszabadságharcról olvasunk, vegyük elő Petőfi és Vörösmar ty

verseit, Jókai regényeit és Széchenyi naplóit.

Canon Yates azt tanácsolta, hogy minden jó könyvet háromszorolvassunk el. Először gyorsan és folyamatosan, hogy áttekinthessüktartalmát, és az anyagát összekapcsolhassuk korábbi ismereteink-kel. Másodszor figyelmesen és aprólékosan olvassunk, jegyzeteljünkés gondolkodjunk el az olvasottakon. Végül egy idő után olvassukel harmadszor is a könyvet úgy, mint először. Írjunk a könyvről egyrövid elemzést a hátsó borító belsejére. Így vésődik be szilárdan akönyv az emlékezetünkbe.

Egy Lumsdenben szolgáló skót lelkész tizenhétezer kötetet gyűj-tött össze, és nagy élvezettel olvasgatott. Fia azonban később ezt

' Helmut Thielecke: Encounter with Spurgeon (Philadelphia: Fortress, 1963), 197.

124 LELKI VEZETÉS

mondta róla: „Bár sok időbe és fáradságába került a prédikációk el-készítése, nem kötötte össze őket az olvasmányaival."'

Óvakodjunk a lumsdeni szindróma veszélyétől! A könyv az el-mék közti gondolatcsere csatornája. A lumsdeni igehirdető könyveitalán használtak saját lelki életének, de gyülekezetének tagjai való-színűleg sosem érzékelték olvasmányainak hatását. A vezetőknekmindig össze kell kapcsolniuk az olvasást, a beszédet és az írást,hogy az mások előnyére, örömére és ösztönzésére szolgáljon.

Ismertem egy ausztráliai vidéki lelkészt, aki a könyvek nagy ba-rátja volt. Szolgálatának kezdeti szakaszában elhatározta, hogy bib-liailag és teológiailag művelt gyülekezetet alakít ki. Segített gyüle-kezeti tagjainak megszeretni a könyveket, s egyre mélyebb és nehe-zebb irodalomhoz vezette őket. Ennek következtében az adott terü-leten számos farmernak van komoly könyvtára és megfontolt hite.

Több lelkésznek kellene ily módon vezetnie és irányítania gyü-lekezetét az értelmes olvasás és az átfogóbb, elszántabb és erélye-sebb hit felé.

14.

A VEZETŐI KÉPESSÉG FEJLESZTÉSE

Az elöljáró igyekezettel munkálkodjon. (Róm 12:8)

Minden keresztyénnek kötelessége Istenért a lehető legtöbbetkihoznia önmagából. Akárcsak a többi tevékenységről, a vezetésrőlis elmondható, hogy ha lehet rajta javítani, akkor erre igyekeznünkis kell. Így felkészülünk a magasabb szintű szolgálatra, amely talán akövetkező kanyar mögött vár ránk, ha most még nem is látható.

Isten nem minden keresztyént hív arra, hogy fontos vezető sze-repet töltsön be az egyházban, de minden keresztyén bizonyos érte-lemben vezető, mivel mindnyájan befolyásolunk másokat. Mind-annyiunknak arra kell törekednünk, hogy fejlesszük vezetői képes-ségünket.

A fejlődésnek az az első lépése, hogy felismerjük a gyenge pon-tokat, kijavítjuk a hibákat, és fejlesztjük az erősségeket. Sok okavan annak, hogy az egyház vezetése nem a legjobb, és ezek egy ré-sze talán ránk is vonatkozik.

• Talán nincs olyan világosan meghatározott célunk, amely erőnkmegfeszítésére késztet minket, kihívást jelent a hitünknek, ésegyesíti életünk tevékenységeit.

• Talán bátortalan a hitünk, és tétovázunk, hogy vállaljuk-e akockázatot Isten országáért.

The Sunday School Times, 1913. november 22., 715. o.

LELKI VEZETÉS

• Lerí-e rólunk a Krisztusban elnyerhető üdvösség miatti lelkese-dés, vagy inkább szintelen és örömtelen a viselkedésünk? A lel-kes vezetők lelkes követőket eredményeznek.

• Lehet, hogy vonakodunk erélyesen kezelésbe venni és bátranmegoldani egy nehéz helyzetet, vagy elodázzuk a dolgot, abbanreménykedve, hogy a problémák idővel megszűnnek. A közép-szerű vezető elhalasztja a nehéz döntéseket, beszélgetéseket ésleveleket. A halogatás semmit sem old meg, általában csak ronta helyzeten.

• Talán feláldozzuk a mélységet a szélességért, s miközben kinyúj-tózva elvékonyodunk, csak felszínes eredményeket érünk el.

A VEZETŐ IGYEKEZETTEL MUNKÁLKODJON

A Róma 12:1 a következő parancsot adja a vezetőknek: „szánjá-tok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Isten-nek". Az aorisztosz igeidőben levő görög „szánjátok" igét (amelyegyetlen befejezett, megvalósult cselekedetre utal) harminchat je-len idejű (folyamatos cselekvésre utaló) ige követi, melyek leírják,mi történik, amikor engedelmeskedünk az odaszánás parancsának.E hatások közül kettő különösen fontos számunkra.

Először is, „az elöljáró igyekezettel" munkálkodjon (Róma12:8). Barclay így fordítja ezt a kifejezést: „ha vezetésre hívattál el,vezess buzgón". Itt tehát arra szólít fel minket Isten, hogy szívvel-lélekkel vessük bele magunkat a vezetésbe, energikusan szolgál-junk, ne engedjünk teret a lustaságnak. Vajon tesszük?

Vezetői tevékenységünkben megnyilvánul-e a Jézusra jellemzőerőteljesség? Amikor a tanítványok látták, hogy a Mesterben forr atemplom meggyalázása miatti jogos harag, eszükbe jutottak az írá-sok: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem" (János2:17). Jézus buzgósága olyan nagy volt, hogy a barátai azt hitték,elment a józan esze (Márk 3:21), ellenségei pedig azzal vádolták,hogy ördög van benne (János 7:20).

14. A VEZETŐI KÉPESSÉG FEJLESZTÉSE 127

Hasonló hév jellemezte Pált életének minden szakaszában.Adolph Deissman így írt erről: „A damaszkuszi utat érő villám ren-geteg éghető anyagot talált a fiatal keresztyénüldöző lelkében. Lát-juk, hogy a lángok felcsapnak, és érezzük, hogy az akkor fellobbanótűz semmit sem veszített fényéből az idős Pál életében." Miközbenmúlnak az éveink, nekünk is ilyen állandó hévre kell törekednünk.A korral gyakran együtt jár, hogy a lángokból parázs lesz – a tűzremindig új tűzifát kell tenni.

Pált a megtérése előtt arra késztette a buzgalma, hogy szörnyenkegyetlenül bánjon az őskeresztyénekkel, és bánkódott is későbbemiatt. Ugyanez a lelkesedés, de a Szentlélek által megtisztítva,átment Krisztusban kapott új életébe, és bámulatos dolgokat ered-ményezett annak az egyháznak az érdekében, amelyet Pál egykorpusztítani igyekezett.

Pál állandóan telve volt a Lélekkel, ezért elméjében Isten igaz-sága lángolt, szívében pedig Isten szeretete izzott. Életének közép-pontjában az Isten dicsősége utáni vágy állt. Nem csoda, hogy azemberek követték Pált. Igyekezettel vezette őket. Erőteljes és buz-gó vezető volt. S életének szelleme megfertőzte a körülötte levőket.

FORRÁSPONTON TARTVA

Második jelen idejű igénk a Róma 12:11-ből származik: „a szol-gálatkészségben [legyetek] fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: azÚrnak szolgáljatok". Harrington Lees így fordítja ezt a verset: „Nelegyetek restek a munkában, a Szentlélek tartson forrásponton ti-teket, szolgáljátok az Urat."

Ez a vers rámutat a következetes, buzgó szolgálat dinamikájára:„a Szentlélek tartson forrásponton titeket". A legtöbb vezető köny-nyen eléri a forráspontot különleges alkalmakkor. A vezetők több-nyire ismerik a felfokozott lelki izgalom, a lángoló szív, az Istenhezvaló rendkívüli közelség és a szokatlanul gyümölcsöző szolgálatidőszakait – csak az a kérdés, hogyan maradhatnak ilyen állapot-ban. A 11. vers felmutatja „a Lélektől izzó" élet csábító lehető-

126

128 LELKI VEZETÉS

ségét. Ha a Lélek jelenti életünk hatalmas központi kazánját, akkornem fog lohadni a bennünk égő láng.

Bunyan művében Keresztyén akkor fedezte föl ezt a titkot, ami-kor fölkereste Értelmező házát. Nem értette, hogyan szöknek egyremagasabbra a lángok, miközben valaki vízzel locsolja őket. Azutánmeglátta, hogy másvalaki hátul önti rájuk az olajat.'

Jézus az imádságról szóló nagyszerű beszédében azt ígérte, hogycsak kérnünk kell, és megkapjuk a Szentlelket. „Ha tehát ti gonoszlétetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivelinkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"(Lukács 11:13.) Amikor Krisztusra bízzuk magunkat az üdvösségetilletően, ez az ígéret teljesül bennünk, mert Pál azt tanítja, hogy„akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé" (Róma 8:9).

A VEZETÉS JAVÍTÁSA

Hudson Taylor, a Kínai Belföldi Misszió megalapítója egyszerű,mégis eszes ember volt. Hihetetlenül jelentős dolgokat tudott meg-fogalmazni megtévesztően egyszerű módon. Egyik levelében, me-lyet 1879-ben küldött a misszió titkárának, a következőket írta:

Mindenekelőtt az a fontos, hogy...

1. Javítsunk a munka jellegén.2. Erősítsük, építsük a munkások odaadását és sikerességét.3. Ha lehet, távolítsuk el a megütközés köveit.4. Kenjük meg a kerekeket, ha szorulnak.5. Javítsuk meg a hibás dolgokat.6. Amennyire lehetséges, pótoljuk a hiányokat.

A szerző itt John Bunyan A zarándok útja (Pilgrim's Progress) című művére utal,melyet 1678-ban adtak ki, és azóta több száz nyelvre lefordítottak (magyar kiadás:Primo – Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1989). Bunyan (1628-88) több mint hat-van könyvet írt.

14. A VEZETŐI KÉPESSÉG FEJLESZTÉSE 129

Ezek az egyszerű tanácsok rávilágítanak a vezető feladatára. Haelemezzük őket, kiderül, hogy a vezetőnek hat fontos területtel kellfoglalkoznia.

Szervezés – a munka jellegének javítása. A vezetőnek ki kell de-rítenie, hogy mely részlegek működése nem kielégítő, és orvosolniakell a bajt. Ez magában foglalhatja új munkaköri leírások készítésétvagy a beszámolás módszereinek és a kommunikáció egyéb formái-nak megújítását.

Lelki légkör – a munkások odaadásának és sikerességének erő-sítése. A gyülekezet vagy a misszió légköre a közösség vezetőit tük-rözi. A víz sosem emelkedik magasabbra forrása szintjénél. A ma-gasabb szintű vezetőknek a vezetők csoportjának lelki egészségérekell a legnagyobb hangsúlyt fektetniük. Az is fontos, hogy az embe-reket kielégítse a munka, amit végeznek. Ha a vezetők olyan mód-szereket tudnak mutatni kollégáiknak, amelyekkel azok nagyobbsikert érhetnek el, akkor elégedettségüket a munkájukminőségének javulása fogja tükrözni.

Csapatszellem – a megütközés köveinek eltávolítása. Arra kelltörekednünk, hogy a csapat tagjai között minél kevesebb súrlódáslegyen. Ha figyelmen kívül hagyjuk a problémákat, romlik a mun-kafegyelem, és csökken a teljesítmény. Ha a problémát lehet orvo-solni, akkor ezt azonnal meg kell tennünk. Ha egy személy jelenti aproblémát, akkor a vétkessel azonnal foglalkozni kell, amint a té-nyek egyértelműen kiderülnek, és reméljük a legjobbakat. A prob-lémát vagy az illetőt persze tapintatosan és szeretettel kell kezel-nünk, de Isten munkáját nem áldozhatjuk fel a békesség kedvéért.

Személyes kapcsolatok – a szoruló kerekek megkenése. A csa-pattagok közti szívélyes kapcsolatok létfontosságúak. Egyesek szí-vesebben foglalkoznak szervezéssel, mások szeretni akarják az em-

i5.

A VEZETÉS ÁRA

Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom,és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel,

amellyel én megkeresztelkedem? (Márk 10:38)

Aki arra törekszik, hogy vezető legyen Isten országában, annakmásoknál nagyobb árat kell fizetnie. Az igazi vezetésnek komolyára van, és minél hatékonyabb a vezetés, annál magasabb.

Quinton Hogg, a Londoni Politechnikai Intézet megalapítójaegész vagyonát erre a vállalkozásra költötte. Amikor megkérdeztéktőle, hogy sokba került-e létrehozni ezt a nagy intézményt, Hoggazt felelte: „Nem olyan sokba, csupán egy ember életébe."'

Ez az ára minden nagy teljesítménynek, és ezt nem lehet egyösszegben kifizetni. A teljesítmény árát naponta meg kell adni; ésha abbamarad a fizetés, a vezetés minősége hanyatlásnak indul.Urunk azt tanította, hogy vagy másokat mentünk meg, vagy ma-gunkat.

Samuel Brengle a következőket írta:

130 LELKI VEZETÉS

bereket. Csak az utóbbiak vezetők. Az emberekkel való bánásmódterén az olajoskanna sokkal hatásosabb, mint a savas üveg.

Problémamegoldás – a hibás dolgok megjavítása. A vezetőkegyik legfontosabb feladata a szervezet nehéz problémáinak megol-dása. Problémákat könnyű előidézni; megoldani viszont nehézőket. A vezetőnek reálisan kell szembenéznie a problémával, ésaddig kell dolgoznia rajta, amíg el nem jut a megoldáshoz.

Kreatív tervezés – a hiányok pótlása. A terveket könnyebb bí-rálni, mint megalkotni. A vezetőnek az a feladata, hogy világosanlássa a célt, ötletesen tervezzen, és olyan taktikát alkalmazzon,mely sikerhez vezet. E téren mindig hiány van az olyan emberek-ből, akik készek és alkalmasak a feladat megvalósítására.

Vezetői képességünkön azáltal is javíthatunk, hogy elutasítjuk a„hátulról jövő vezetés" gondolatát. Az igazi vezetés mindig felülrőllefelé működik, sosem alulról fölfelé. A hátulról jövő vezetés vittevissza Izráelt a pusztába.

Sok gyülekezet és szervezet patthelyzetben van, mert a vezetőkengedtek egyfajta hátulról jövő zsarolásnak. Egyetlen másképpgondolkodó vagy visszahúzó tagnak sem szabad megengedni, hogya lelki vezetők közös álláspontjával szembehelyezkedve meghatá-rozza a csoport irányelveit.

A lelki erő a lelki élet kiáradása, és mint minden élet – anövekvő moha és zuzmó életétől a trónus előtt álló főangya-

' Robert E. Speer: Marks of a Man (New York: Revell, 1907), 109. o.

132 LELKI VEZETÉS

léig –, Istentől való. Ezért a vezetésre törekvő emberek meg-adhatják ennek árát, majd kérhetik azt Istentől.'

ÖNFELÁLDOZÁS

Az árnak ezt a részét naponta meg kell fizetni. A lelki vezetésútján egy kereszt áll, és a vezetőnek ezt föl kell vennie. Jézus Krisz-tus „az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életün-ket adjuk testvéreinkért" (1János 3:16). Amilyen mértékben a vál-lunkra vettük Krisztus keresztjét, olyan mértékben nyilvánul megáltalunk a feltámadt Krisztus élete. Ha nincs kereszt, nincs vezetés.

„Aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanemhogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" (Márk 10:44-45). A Zsidók 11-ben szereplő hithősök mindegyikét arra hívta Is-ten, hogy szolgálatuk során áldozatot hozzanak. Az egyház veze-tőire jellemző, hogy Isten kedvéért készek lemondani saját elkép-zeléseikről, valamint jogos és természetes vágyaikról. Bruce Bartonidézi egy autószerviz feliratát: „Gyakrabban bemászunk az autójaalá, és jobban összepiszkoljuk magunkat, mint bármely versenytár-sunk." ' Ilyesfajta szolgálatra törekszik a keresztyén ember.

Samuel Zwemer megjegyezte, hogy Jézus a feltámadása utánegyedül a sebhelyeit igyekezett fáradságot nem kímélve megmutat-ni. ' Tanítványai az emmausi úton sem őt, sem beszédét nem ismer-

Samuel Logan Brengle: The Soul-Winner's Secret (London: Salvation Army,1918), 23. o.

2 A szerző itt Az ember, akit senki sem ismer (The Man Nobody Knows) c. híreskönyvre utal, amelyet Bruce Barton, a reklámszakma nagy apostola írt 1925-ben.Ez a könyv azt próbálta bebizonyítani, hogy Jézus minden idők legélesebb eszű üz-letembere és ezáltal legsikeresebb ügynöke volt. Barton azt állította, hogy Jézusmódszerei forradalmasíthatják a világot.

' Samuel M. Zwemer: It Is Hard to Be a Christian (London: Marshalls, 1937)Samuel Marinus Zwemer (1867-1952) missziós munkát szervezett a közel-keletimohamedánok között, és később a Princetoni Hittudományi Főiskolán az egyház-történet tanára volt. Több mint ötven könyvet írt.

15. A VEZETÉS ÁRA 133

ték föl. Csak akkor ismertek rá, amikor megtörte a kenyeret, és ta-lán meglátták a sebhelyeket. Amikor Jézus a feltámadás után meg-állt a felső szobában levő elcsüggedt csapata körében, „a kezét és azoldalát" is megmutatta nekik (János 20:20).

A sebhelyek a hűséges tanítványság és az igazi lelki vezetéshitelesítő jelei. Egy vezetőről a következőket mondták: „Azon ko-rai vértanúk közé tartozott, akiknek szenvedélyes lelke korántűzhalálra szánta a fizikai embert." ' Semmi sem indítja meg jobbanaz embereket, mint a szögek és a lándzsa nyoma. Ezek a jelek azőszinteség olyan bizonyítékai, amelyeket senki sem vonhat kétség-be, amint azt Pál is jól tudta. „Senki se okozzon nekem fájdalmat –írta –, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen." (Gal 6:17)

Hol van sebed?Kezed, lába, tested rejt-e heget?Hallom, ahogy dicső tetteid éneklik,Fényesen ívelő csillagod éltetik:De hol van sebed?

Hol van sebed?Engem az íjászok megsebeztek.Fára feszítettek; széttéptek, megöltekA vad ragadozók, melyek körülvettek.Hol van hát sebed?

Nincs seb, sem forradás?A tanítvány legyen olyanná, mint mestere,Ki nyomomban jár, lándzsával sebzett lábfeje.Ám a tied még épp, egész:Vajon követhet-e régóta már,Kin nincs seb, sem forradás?

Amy Carmichael

Lettie Cowman: Charles E. Cowman (Los Angeles: Oriental Missionary Society,1928), 260. o.

LELKI VEZETÉS

Pál így írt magáról és a terheiről:

Mindenütt szorongatnak minket,De meg nem szorítanak,Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak,Letipornak, de el nem veszünk;Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk,Hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.Mert életünk folyamán szüntelenA halál révén állunk Jézusért,Hogy Jézus élete is láthatóvá legyenHalandó testünkben.

2Korinthus 4:8-11

MAGÁNY

Nietzsche meg volt róla győződve, hogy a csúcshoz közeledve azélet mindig nehezebbé válik – a hideg fokozódik, a szél erősödik, afeladatok terhe egyre súlyosabb lesz.'

A vezetőnek mindig követői előtt kell járnia, ezért együtt él amagánnyal. Lehet barátságos, de az életnek vannak olyan területei,ahol egyedül kell járnia. Dixon Hoste érezte a magányt, amikorHudson Taylor visszavonult, és a vállára helyezte a Kínai Bel-misszió vezetésének terhét. Hoste a kinevezése után ezt mondta:„Most már nincs senkim, csakis Isten!" Ott állt a hegyen Istenével.

Természetünknél fogva élvezzük mások társaságát, melyreszükségünk is van, s meg akarjuk osztani másokkal a felelősség és agond súlyos terhét. Időnként szívettépő dolog meghozni olyan nagy

Friedrich Nietzsche (1844-1900) evangélikus családban nőtt fel, de tudósként ésegyetemi filozófiatanárként a modern kor egyik legismertebb ateistájává vált.Mindenütt okot talált arra, hogy bírálja a keresztyének hitét és életét, de Jézustcsodálta. Nietzsche 1889-ben megőrült, de továbbra is publikált az egyházat, va-lamint annak misszióját és erkölcsét támadó műveket.


horderejű döntéseket – méghozzá egyedül –, amelyek kihatnak sze-retett munkatársaink életére. Mózes megfizette a vezetés árát –egyedül volt a hegyen, egyedül volt a síkságon, félreértették és bí-rálták őt.

Az ószövetségi próféták magányos emberek voltak. Enók egye-dül járt egy hanyatló társadalomban, ítéletet hirdetve. Isten jelen-léte kárpótolta őt. Jónás egyedül volt Ninivében, a milliós pogánynagyvárosban. Ma az az ember a legmagányosabb igehirdető, akireIsten a jövőt megelőlegező prófétai üzenetet bízott – olyan üzene-tet, amely ellentétben áll a korszellemmel.

A társaságkedvelő Pál apostol is magányos volt, akit barátai fél-reértettek, ellenségei hamis színben tüntettek föl, és megtért embe-rek elhagytak. Szívbe markolóak Timóteusnak írt szavai: „Tudod,hogy az Ázsiában levők mind elfordultak tőlem." (2Tim 1:15)

„A világ lelki óriásainak többsége magányos volt – írta A. W.Tozer. – Úgy tűnik, a magány az az ár, amelyet meg kell fizetni aszentségért." A vezetőnek olyan embernek kell lennie, aki ugyanörömmel fogadja mindazok barátságát és támogatását, akik azt fel-ajánlják, de elég belső erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy megáll-jon egyedül – akár a kemény ellenállással szemben is, amikor„nincs senkije, csakis Isten".

Nem lelkesít lányom, sem az én testvérem,Nem támogat fiam, nem ad támaszt apám,Magam vagyok szárazon, s hontalan a vízen,Tűrve járom utam, míg be nem végzem munkám.

F. W. H. Meyers

KIMERÜLTSÉG

„A világot fáradt emberek irányítják." Ez talán túlzás, de vanbenne némi igazság. A vezetőkkel szemben támasztott igények alegerősebb embert is kimerítik. A keresztyének azonban ismerik amegújulás forrását. „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső

134

136 LELKI VEZETÉS

emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul naprólnapra." (2Korinthus 4:16) Még Jézus is elfáradt a szolgálat közben,és pihennie kellett (János 4:6). Jézus úgy érezte, hogy kimerítik azerejét, megcsapolják belső erőforrásait, amikor a szerencsétlen asz-szony megérintette ruháját (Márk 5:30). Nem érhetünk el mara-dandó jót idegrendszerünk energiájának és személyes erőnknek ilymódon való befektetése nélkül.

A jóléti állam szelleme nem eredményez vezetőket. Ha a keresz-tyén nem hajlandó korán kelni és késő estig dolgozni, komolyabberőfeszítést tenni a szorgalmas tanulás és a hűséges munka terén,akkor nem is fog tudni megváltoztatni egy nemzedéket. A vezetésára a kimerültség. Aki sosem fárad el, az középszerű marad.

Douglas Thornton az alábbiakat írta az Egyházi Missziós Társa-ság titkárának:

Borzasztóan kimerült vagyok! Csak azért írok, mert most túlfáradt vagyok a munkához, és túl kimerült az alváshoz... Aztmondják, kezdek idő előtt öregedni, és az orvosok szerint ke-vés időm van hátra, ha nem enyhül kissé a feszültség. A fele-ségem nálam is kimerültebb. Egy darabig teljes nyugalomralenne szüksége... Bárcsak az otthoni gyülekezet legalább a fe-lét felismerné a mostani lehetőségeknek! Senki sem hallja afelhívást? Kérem, tegyenek meg mindent annak érdekében,hogy segítsenek nekünk!!

Ezek a fáradt misszionáriusvezetők igyekeztek megragadni ko-ruk gyorsan tovatűnő lehetőségeit.

BÍRÁLAT

„Semmi sem teszi úgy tönkre a vezető hatékonyságát, alkalmas-ságát és kezdeményezőkészségét, mint a romboló kritika... Ez aka-


dályozza és aláássa az ember gondolkodásának hatékonyságát. Ki-kezdi önbecsülését, és aláaknázza abba vetett bizalmát, hogy képesmegbirkózni a feladataival."'

A vezetők egyetlen napja sem múlik el bírálat nélkül, és az alá-zatnak nincs nagyobb próbája a kritikánál.

Fred Mitchell ezt írta egyik levelében egy fiatal lelkésznek:

Örülök neki, hogy elfogad minden áldást, amely XY önt érőbírálatában található, mert ez esetben még az ő keserű táma-dása is édes gyümölcsöt terem. Feleségemnek és nekem so-kat segített a következő mondat: „Nem számít, hogy mi tör-ténik velünk, de rendkívül fontos, hogy miként fogadjuk azt,ami velünk történik." Úgy gondolom, egyre több bírálatrakell számítania, mert ez elkerülhetetlenül együtt jár a nö-vekvő felelősséggel. Ez arra indítja az embert, hogy alázato-san Istennel járjon, és az ő kívánsága szerint cselekedjen.'

A szentséghez való érzékéről híres Samuel Brengle érezte a ma-ró kritika erejét. Ahelyett hogy sietett volna megvédeni magát, ígyválaszolt rá: „Szívből köszönöm a feddését. Azt hiszem, megérde-meltem. Lenne szíves megemlékezni rólam az imádságaiban?"Amikor egy másik kritikus Brengle lelki életét támadta, ő azt felel-te: „Köszönöm, hogy bírálta az életemet. Ezzel ön- és lelkiismeret-vizsgálatra, imádságra indított, ami mindig arra késztet, hogy mé-lyebben átérezzem, hogy szívem szentségét illetően teljes mérték-ben Jézustól függök, és a vele való meghittebb közösséghez segít.i3

Az így fogadott bírálat átok helyett áldássá, „költség" helyett„tőké"-vé válik.

Pál nem embereknek, hanem Istennek igyekezett tetszeni. Ke-mény munkájával nem a környezetének próbált a kedvében járni(Galata 1:10) . Ugyanakkor nem nagyon zavarta őt a kritika. „Én

R. D. Abella. Forrás: Evangelical Thought (Manila)Phyllis Thompson: Climbing on Track (London: China Inland Mission, 1954)

3 C. W. Hall: Samuel Logan Brengle (New York: Salvation Army, 1933)W. H. T. Gairdner: Douglas M. Thornton (London: Hodder & Stoughton)

138 LELKI VEZETÉS

pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek fe-lettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon... Aki fe-lettem ítélkezik, az Úr az." (1Korinthus 4:3-4) Pál megengedhettemagának, hogy könnyedén fogadja mások megjegyzéseit és bírála-tát, mert Istené volt a szíve (Kolossé 3:22).

Ha viszont az emberek véleményével szembeni közömbösségerőtlen lelki élettel társul, az katasztrófához vezet. Ugyanez az em-beri véleménytől való függetlenség drága kincs lehet annak az em-bernek az életében, akinek Isten dicsősége az életcélja. Pál füle Is-ten hangjára figyelt, és ehhez képest az emberi hangok alig hallha-tóak voltak. Nem félt az emberek ítéletétől, mert tudta, hogy egymagasabb törvényszék előtt áll (2Korinthus 8:21).

ELUTASÍTÁS

A magas lelki mércéhez ragaszkodó vezető azon kaphatja ma-gát, hogy követi Mesterét az elutasítás útján, mert ő a „saját vilá-gába jött; és az övéi nem fogadták be őt".

J. Gregory Mantle beszámol egy lelkészről, akinek tanítását nemfogadta el a gyülekezete. A lelkész füves legelőkhöz és csendes vi-zekhez akarta vezetni híveit, de ők vonakodtak ettől. A lelkészmegelégelte a kórus helytelen viselkedését, és felkérte őket, hogymondjanak le. Azok meg is tették, de a gyülekezeti tagokat rábe-szélték, hogy következő vasárnap ne énekeljenek. A lelkész egye-dül énekelt.

Végül tanácstalanságában Isten szólt hozzá. Egy parkban járt,amikor az egyik padon meglátott egy újságfoszlányt. Fölvette, és akövetkező szavakat olvasta rajta: „Senkit sem fogadnak el teljesen,mielőtt végképp el ne utasítanák." A lelkésznek ennyi elég volt.Teljesen elutasították őt Krisztusért, és e tény felismerése egy gyü-mölcsöző szolgálat kezdetét jelentette számára. Az emberek elutasí-tották, de Isten elfogadta őt.

Amikor A. B. Simpson Isten világos hívására válaszolva lemon-dott egy lelkészi állásról, megtanulta, mit jelentenek a „megvetett,


elhagyott" szavak. Lemondott egy jó fizetésről, egy amerikai nagy-város egyik gyülekezetének vezető lelkipásztori tisztéről, és feleke-zetének segítségéről a munkájával kapcsolatban, melyet még kisem próbált. Nem voltak követői és erőforrásai, nem volt támogatószervezete, egy nagy családot kellett eltartania, és a hozzá közel ál-lók mind a bukását jósolták. Gyakran mondta, hogy a lába alattiutcakőtől várta az együttérzést, melyet nagyrabecsült barátai meg-tagadtak tőle.

„Panasz nélkül, örvendezve járta a teljes elutasítás göröngyösútját. Tudta, hogy bár... tűzön és vízen kell átmennie, ez az az Istenáltal kijelölt út, amely a bőséghez vezet." ' Isten oda is vezetteSimpsont. Mielőtt meghalt, öt misszionáriusképző iskolát alapított,misszionáriusok százait küldte ki a világ tizenhat országába, és sokgyülekezetet hozott létre az Egyesült Államokbán és Kanadában,amelyek méretükhöz képest igen nagy lelki hatást fejtettek ki.

„A tömegek gyakran csak akkor ismerik el a vezetőt, amikormeghal, és ekkor emlékművet építenek neki a kövekből, melyekkeléletében megdobálták."'

NYOMÁS ÉS TANÁCSTALANSÁG

Naivan úgy gondoljuk, hogy minél érettebb keresztyénekké vá-lunk, annál könnyebb lesz felismernünk Isten akaratát. Azonbangyakran ennek ellenkezője igaz. Isten érett felnőttként bánik azérett vezetővel, egyre több dolgot bíz lelki ítélőképességére, és egy-re kevesebb kézzelfogható útmutatást ad neki, mint a korábbiévekben. Az ebből adódó tanácstalanság elkerülhetetlenül növeli avezetőre nehezedő nyomást.

D. E. Hoste az alábbiakat mondta egyik barátjának:

A nyomás! Állandóan megmarad, és az élet különböző sza-kaszaiban mindig [változik]... Hudson Taylor [egyszer] el-

J. Gregory Mantle: Beyond Humiliation (Chicago: Moody, é. n.), 140-41. o.Cowman, 258. o.

140 LELKI VEZETÉS

mondta, hogy fiatalabb korában világosan és gyorsan meglát-ta a dolgokat. „Most azonban – mondta –, miután továbbha-ladtam, és Isten egyre jobban felhasznált, gyakran olyan va-gyok, mint a ködben járó ember. Nem tudom, mit tegyek."'

Amikor azonban elérkezett a cselekvés ideje, Isten mindig meg-jutalmazta szolgája bizalmát.

A MÁSOK ÁLTAL MEGFIZETETT ÁR

A vezetőhöz közel álló embereknek is fizetniük kell, méghozzánéha többet, mint magának a vezetőnek. Fred Mitchell a követke-zőket írta gyermekeinek, amikor elfogadta a Kínai Belföldi Misszióbrit igazgatójának tisztségét:

Sok szívfájdalmam volt, és ma is azt sajnálom talán a legjob-ban, hogy nem tudtam többet adni magamból anyának ésnektek, gyermekeim. Az aratnivaló sok, és a munkás kevés,ami azt jelenti, hogy sok igénnyel kellett szembenéznem.Nem akarom védeni a mulasztásomat, de nem maradt el ajutalma egyetlen áldozatnak sem, amit drága Urunkért, Jézu-sért hoztatok.2

Phyllis Thompson: D. E. Hoste (London: China Inland Mission), 130-131. o.z Phyllis Thompson: Climbing on Track, 115. o.

16.

A VEZETŐK FELADATAI

Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásomés az összes gyülekezet gondja. (2Korintus 11:28)

Jézus szolgálatként határozta meg a vezetést, és ez a világi és azegyházi szervezetek vezetőire egyaránt vonatkozik. Montgomerytábornagy kijelentette: háborús tapasztalatai megtanították őt arra,hogy a vezérkarnak a katonák szolgájának kell lennie, és a jó ve-zérkari tisztnek szolgálnia kell a parancsnokát, miközben ő maganévtelen marad.

A. B. Bruce ezt írta A tizenkettő képzése (Training of theTwelve) c. könyvében: „Más országokban azok uralkodnak, akikabban a kiváltságban részesültek, hogy mások szolgálnak nekik. Is-ten országában azok uralkodnak, akik kiváltságnak tartják, hogyszolgálhatnak." ' A Princeton Egyetemen tanító John A. MacKaykijelentette, hogy a „szolga" a keresztyén vallás nélkülözhetetlenképe. Isten Fia Isten szolgájává lett, hogy megvalósítsa Isten külde-tését. Ez a kép jelenti azt a mintát, amelynek alapján a missziós tár-saságok, a gyülekezet és az egyes hívők teljesítik Istentől kapottküldetésüket.

Alexander Balmain Bruce (1831-99) a glasgow-i Free Church Fűiskolán ti hitvt'delem és az Újszövetség tanára volt 1868-tó1 1899-ig. A tizenkrtttl Icemen . cfmnkönyvét 1871-ben írta.

142 LELKI VEZETÉS

Az igazi vezető elsősorban mások jólétével törődik, nem pedigsaját kényelmével vagy tekintélyével. Együttérzést tanúsít másokproblémái iránt, de együttérzése nem gyengévé és puhánnyá teszi,hanem megerősíti és ösztönzi őket. A lelki vezető mindig az Úrbanvaló bizalomhoz vezet másokat. Minden szükséghelyzetben újabblehetőséget lát a segítőkészségre. Amikor Isten kijelölte azt a veze-tőt, akit Mózes utódjának szánt, Józsuét választotta, vagyis azt azembert, aki korábban hűséges szolgának bizonyult (2Mózes 33:11).

D. E. Hoste így beszélt Hudson Taylor titkairól, akit Hoste kö-vetett a Kínai Belföldi Misszió élén:

Ránk gyakorolt hatásának másik titka abban rejlett, hogynagy együttérzést és megfontolt figyelmességet tanúsított akörülötte levő emberek jóléte és kényelme iránt. Az önfelál-dozás és fáradozás állandóan maga elé tűzött magas mércéjesosem akadályozta meg őt abban, hogy gyengéden és együttérzően bánjon azokkal, akik ezen a téren még nem jutottakolyan messzire. Nagy gyengédséget és türelmet tanúsítotttestvéreinek kudarcai és hiányosságai iránt, s így sok esetbensegíteni tudott nekik elérni az odaadás magasabb szintjét.'

A vezető feladata a fegyelmezés is, ami gyakran kellemetlen kö-telesség. Minden keresztyén közösségben istenfélő és szeretetteljesfegyelemre van szükség a tanítás, az erkölcs és az életvitel istenimércéjének megőrzéséhez.

Pál leírja, hogy a másokat fegyelmező vezetőknek milyen lelkü-letet kell tanúsítaniuk. „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek va-lamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyreaz ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe neessél." (Gal 6:1) Minden fegyelmezés alapvető összetevője a szere-tet. „Intsétek, mint testvéreteket." (2Thessz 3:15) „Ezért kérlek ti-teket, tanúsítsatok iránta szeretetet." (2Kor 2:8) Aki szembenézetta saját problémáival és gyenge pontjaival, az a legalkalmasabb arra,

Phyllis Thompson: D. E. Hoste (London: China Inland Mission, 6. n.), 217. o.

16. A VEZETŐK FELADATAI 143

hogy egyszerre szeretettel és határozottan segítsen másoknak. Aszelíd lelkület sokkal hatásosabb, mint a kritizáló hozzáállás.

A fegyelmezést igénylő helyzet megközelítésekor a vezetőnekszem előtt kell tartania öt alapelvet: (1) először is végezzünk alaposés elfogulatlan vizsgálatot; (2) ezután gondoljuk meg, mennyithasználna a fegyelmezés a munkának és az illetőnek; (3) mindent aszeretet szellemében és a lehető legtapintatosabb módon tegyünk;(4) mindig tartsuk szem előtt a vétkes lelki felgyógyulását; (5) fo-lyamatosan imádkozzunk.

A feladatok harmadik területe az útmutatás. A lelki vezetőnektudnia kell, merre tart, mielőtt mások vezetésére vállalkozna. Avezetőnek a nyáj előtt kell mennie. A Főpásztor ebben is példátadott nekünk. „Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, ésa juhok követik, mert ismerik a hangját." (János 10:4) „Az ideálisvezető olyan ember – mondta A. W. Tozer –, aki hallja Isten hang-ját, és továbbadja a jelet, amikor Isten hívja őt és a többieket." Pálfelhívta a korinthusi keresztyéneket: „Legyetek a követőim, mintén is követője vagyok a Krisztusnak." (1Korinthus 11:1) Pál tudta,kit követ és hová megy, s másokat is fel tudott szólítani, hogy kö-vessék őt oda.

Nem könnyű utat mutatni olyan embereknek – még ha érettkeresztyénekről van is szó –, akiknek erős az egyéni meggyőző-désük. A vezető nem ragaszkodhat érzéketlenül a saját akaratához.D. E. Hoste a következőket mondta:

Egy olyan misszióban, mint amilyen a miénk, a szervezetügyeit irányító embereknek föl kell készülniük arra, hogyeltűrjék a makacsságot és az ellenállást, és el kell tudniukállni az olyan lépésektől, amelyek önmagukban helyesek éshasznosak lehetnek, de az érintettek egy részének nem tet-szenek. Hudson Taylor újra meg újra arra kényszerült, hogynagymértékben módosítson vagy elvessen olyan terveket,melyek jók és hasznosak voltak, de elszánt ellenállásba üt-köztek, s így könnyen nagyobb bajt okozhattak azoknál a

144 LELKI VEZETÉS

problémáknál, amelyeket a szóban forgó változások megold-hattak vagy csökkenthettek volna. Később a türelmes imád-kozás hatására e tervek közül sok [megvalósult].`

A vezetőnek kezdeményeznie kell. Egyes vezetők alkalmasab-bak az eredmények megőrzésére és a rend fenntartására, mint az újvállalkozások elindítására és a lelkesedés fölkeltésére. Az igazi ve-zetőnek vállalkozó szellemű látnoknak kell lennie. Késznek kelllennie „betolni az autót", és tartani a sebességet. Pál újra meg újratudatosan kockázatot vállalt – mindig körültekintően és sokatimádkozva, de egyre messzebbre igyekezve.

A vezetőnek kell kezdeményeznie a továbbhaladás terveinekelkészítését, és föl kell ismernie mások értékes terveit. Elöl kell ma-radnia, útmutatást nyújtva a mögötte levőknek, és irányítva őket.A jó vezető nem arra vár, hogy a dolgok megtörténjenek, hanemelőidézi őket. „Önindítóval" rendelkezik, mindig keresi a jobbmódszereket, alig várja, hogy új ötleteket próbálhasson ki.

Robert Louis Stevenson „ama gyászos gombának" nevezte a biz-tonságra törekvő hozzáállást. ' Hudson Taylor olyan hitlépésekettett meg, amelyeket mások kockázatos vállalkozásnak tartottak. Amisszió története során a legnagyobb eredményeket olyan Isten kö-zelében levő vezetők érték el, akik bátran és tudatosan kockázatotvállaltak.

Több kudarc származik a túlzott óvatosságból, mint az új ötle-tekkel való merész kísérletezésből. Egyik barátom, aki fontos tiszt-séget tölt be egy nemzetközi keresztyén missziós szervezet vezető-ségében, nemrég megjegyezte, hogy amikor áttekintette az életét,rájött, hogy a legtöbb kudarcát a kellő merészség hiányának kö-

Uo., 158. o.Forrás: The Reaper, 1961. május, 89. o. Robert Louis Stevenson (1850-94) britíró volt. Legismertebb művei A kincses sziget (Treasure Island) és a Dr. Jekyll ésMr. Hyde.

16. A VEZETŐK FELADATAI 145

szönhette. Mowll érsek felesége kijelentette: „Az óvatos embereksosem tágították Isten országának határait."`

A vezető nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívülhagyja az óvatos emberek tanácsát, akik hibáktól és veszteségektőlmenthetik meg a missziót. Az óvatosság azonban nem fojthatja el alátást és a kezdeményezést, különösen ha a vezető tudja, hogy Istenura minden helyzetnek.

A vezetőre jellemző, hogy kész vállalni a felelősséget. Józsuéilyen ember volt. Habozás nélkül követte minden idők egyik legna-gyobb vezetőjét, Mózest. Józsuénak több oka lett volna az alkal-matlanságára hivatkozni, mint Mózesnek, de nem ismételte megelődje bűnét. Ehelyett készségesen elfogadta a rábízott feladatot, ésmunkához látott.

Amikor Isten elragadta Illést, Elizeus nem félt közbelépni. Elfo-gadta a ráruházott hatalmat, és teljes jogú vezetővé vált.

Ezek a vezetők minden esetben meggyőződtek isten általi elhí-vatásukról. Miután a kérdés eldőlt, senkinek sem kellett haboznia,hogy megtegye-e azt, amit Isten eléjük tárt.

Benson érsek egy másik korszakban élt, mint mi, de útmutatásama is időszerű:

• Buzgón vágjunk neki napi fő feladatunknak.• Ne zúgolódjunk az elfoglaltságaink vagy az idő rövidsége miatt,

hanem „vásároljuk fel" az összes rendelkezésünkre álló időt.• Sose morogjunk, ha megjön a posta.• Sohase túlozzuk el a munkánk nehézségét azáltal, hogy látszólag

szenvedünk a teher alatt, hanem tekintsük minden feladatun-kat lehetőségnek és örömnek.

• Sose panaszkodjunk, hogy sok a dolgunk, vagy unalmas rutin-feladatokat kell végeznünk.

• Konfrontáció vagy feddés előtt kérjük el Istentől a vétkes emberiránti igaz szeretetet. Ismerjük meg a tényeket, és nagylelkűen

Marcus Loane: Archbishop Mowll (London: Hodder & Stoughton, 1960), 249. o.

146 LELKI VEZETÉS

ítéljük meg a dolgokat. Ellenkező esetben milyen hatástalan,érthetetlen, sőt provokatív lépés lehet jó szándékú feddésünk!

• Ne higgyünk el mindent, amit hallunk; ne terjesszünk pletykát!• Ne akarjunk dicséretben, hálában, tiszteletben vagy elismerés-

ben részesülni múltbeli szolgálatunkért.• Ne panaszkodjunk, ha nem kérik ki a tanácsunkat vagy a véle-

ményünket, vagy miután kikérték, mellőzik.• Sose engedjük, hogy úgy hasonlítsanak össze másokkal, hogy mi

tűnjünk fel kedvezőbb színben.• Ne a saját szükségleteinkhez és érdeklődési körünkhöz igazítsuk

a beszélgetést.• Ne keressük mások jóindulatát vagy együttérzését; ne kérjünk

gyengédséget tőlük, hanem fogadjuk el, amit kapunk.• A hibákért vállaljuk a felelősséget; ne akarjuk azt másokkal

megosztani vagy rájuk hárítani.• Adjunk hálát, ha saját munkánkat vagy gondolatainkat másnak

tulajdonítják.'

17.

A VEZETÉS PRÓBÁI

Isten próbára tette Ábrahámot. (1 Mózes 22:1)

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába,hogy megkísértse az ördög. (Máté 4:1)

Akire lelki hatalmat bíztak, arra szigorú próbák várnak.

KOMPROMISSZUM

1 Forrás: The Life of Robert E. Speer. Az eredeti mű szövege itt új megfogalmazás-ban szerepel. Edward White Bensont (1829-96) 1882-ben nevezték ki canterburyérsekké. Az anglikán egyház vezetőjeként különösen sokat törődött az oktatássalés a walesi egyházzal.

Fel tudunk adni egy elvet a megegyezés érdekében? A mércébőlvaló engedés mindig hátrafelé vivő lépés, és a kompromisszum szin-te mindig megköveteli ezt.

Mózes és a fáraó drámai küzdelme a kompromisszumra csábítókísértés klasszikus példája. Amikor a fáraó rájött, hogy Mózes kiakarja vezetni Egyiptomból a zsidókat, fortéllyal és fenyegetésekkelpróbálta meghiúsítani tervét. Első ajánlata így hangzott: „Imádjá-tok Istent, ha akarjátok, de ne Egyiptomon kívül." Ennek mai meg-felelője a következő javaslat lehetne: „A vallás nem probléma, dene légy szűklátókörű vele kapcsolatban. Nem kell megengedned,hogy a vallás elszigeteljen a világ többi részétől."

Amikor ez a megközelítés csődöt mondott, a fáraó mással pró-bálkozott: „Ha Egyiptomon kívül kell imádnotok Istent, akkor ne

148 LELKI VEZETÉS

menjetek messzire." A vallás szép dolog, de nem kell fanatikusangyakorolni. Maradjatok olyan közel a világhoz, amennyire csaktudtok.

A harmadik kísérlet a természetes érzelmekre irányult: „Menje-nek el a férfiak, de a nők és a gyerekek maradjanak itt." Ha szakí-tanotok kell a világgal, ne kényszerítsétek rá a család összes többitagjára ezt a korlátozott életmódot.

A fáraó utolsó próbálkozása a kapzsiságra apellált: „Rendbenvan, menjetek. De a nyájak és csordák maradnak." Ne engedjétek,hogy furcsa vallásos elkötelezettségetek az üzlet és a jólét útjábaálljon.

Mózes kitűnő lelki éleslátással minden kerülőutat elvágott:„Egyetlenegy sem maradhat itt." (2Mózes 10:26) Mózes tehát di-cséretesen kiállta Isten népe vezetőjének nagy próbáját.

NAGYRAVÁGYÁS

Minden nagy vezetőnek ki kell állnia ezt a próbát – Mózes semvolt kivétel. Mialatt Mózes fenn volt a Sínai-hegyen, Izráel népebálványimádáshoz folyamodott, Isten pedig nagyon megharagu-dott, és kijelentette: „Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de té-ged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek." (4Mózes 14:12)

Mózes már éppen eleget hallgatta a nép állandó panaszkodásátés a pogánysággal való kacérkodását. Miért ne fogadná el ezt az is-teni javaslatot, megadva a népnek, amit érdemel, és miért ne kez-dene mindent elölről egy kisebb csoporttal, amelyet biztosan irá-nyítani tud?

Micsoda próba, méghozzá éppen Isten szájából! Mózes a nagy-ravágyás helyett nemes önzetlenségről, az Isten dicsőségével valóőszinte törődésről és a félrevezetett nép iránti szánalomról tett ta-núságot. Önmaga felmagasztalásának gondolata egy pillanatra semvert fészket gondolatai között. Elszántan és állhatatosan megka-paszkodott Istenben. Imádsága révén megmentette a hitehagyottnemzetet az ítélettől.

17. A VEZETÉS PRÓBÁI 149

A LEHETETLEN HELYZET

„Hogyan néz szembe ez az ember a lehetetlen helyzetekkel?"John R. Mott ezzel a kérdéssel különítette el a vezetőket a köve-tőktől. Mott arra biztatta a vezetőket, hogy a könnyű feladatok he-lyett a lehetetlenekkel foglalkozzanak, elősegítve ezzel az egyéni al-kalmasság, a csapatmunka és a hit kibontakozását. „Már régótanem foglalkozom a jelentéktelenebb dolgokkal, melyeket mások ismeg tudnak oldani" – mondta. Az igazi vezető bátran szembenéz azavarba ejtő körülményekkel és a bonyolult problémákkal.

Korunk minden eddiginél nehezebb problémák elé állítja a ve-zetőket. Ha talpon akarnak maradni, akkor a nehézségeket termé-szetesnek, a próbákat mindennapinak kell tekinteniük.

Mózes lehetetlen helyzettel nézett szembe, amikor Izráel elértea Vörös-tengert. Az egyik oldalon a puszta és a fáraó serege volt, amásikon pedig a víz, és Izráelnek nem voltak hajói. Mózes zsákut-cában volt, és az emberek egyre idegesebbek lettek. Panaszkodnikezdtek, miközben romlott a közhangulat: „Nincs talán elég sírEgyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni?"

Mózes, a hit nagy embere Istenre bízta magát. Parancsa merőképzelgésnek tűnhetett, valójában azonban vezetői tevékenységé-nek meghatározó pillanata volt.

„Ne féljetek!" – mondta, mikor minden okuk megvolt a féle-lemre.

'„Álljatok meg!” – kiáltotta, miközben a fáraó feléjük robogott.„Lássátok meg az Úr szabadítását!"Így ezen a különös és csodálatos napon Izráel népe látta, amint

Istenük cselekszik, reményeik megerősítést nyernek, és ellenségeikmegsemmisülnek. Ebből azt az üdítő tanulságot vonhatjuk le, hogyIsten örömét leli abban, ha vezetheti az embereket, majd azzal ju-talmazhatja a bizalmukat, hogy olyan erőt ad nekik, amely mindenlehetetlen helyzetet megold.

Hudson Taylornak sok kemény helyzettel kellett szembenéznie,miközben igyekezett megnyerni Kínát Krisztusnak. Az Istenért vál-

150 LELKI VEZETÉS 17. A VEZETÉS PRÓBÁI 151

lalt nagy feladatokban többnyire három szakaszt különböztetettmeg – lehetetlen, nehéz, kész.

Elérted-e élted Vörös-tengerét,Ahol nem használ már semmi,Nincs kiút és nincs visszaút,Csak előre lehet menni?Akkor várj az Úrra nyugodt bizalommal,Míg el nem múlik félelmed éje;Ő szelet küld, s szétválasztja a vizet,Majd szólítja lelked: „Lépj be." ...A hajnali őrváltáskor a fölszálló felhő alattCsak az Urat látod, őt egyedül,Amint továbbvezet a tengertőlA földre, mely vár ismeretlenül.Félszed eltűnt, akár az ellen,Többé nincs mitől tartanod;Őt dicséred majd egy jobb helyen,Mit az ő keze alkotott.

Annie Johnson Flint'

KUDARC

Sokan vannak látszólag a pályájuk csúcsán, miközben belül úgyérzik, hogy kudarcot vallottak. Alexander Maclaren, a kitűnő britigehirdető egyszer egy csodálatos beszédet mondott el nagy tömegelőtt, de a végére megsemmisítő kudarcot érzett magában. „Máskornem szabad beszélnem egy ilyen alkalmon" – mondta, miközben azáldásban és buzdításban részesült emberek távoztak.

Talán túl magasak voltak az elvárásai? Vagy az ördög megszo-morította őt, amikor nagy örömet kellett volna éreznie?

Az idézetet az Evangelical Publishers (Kanada, Toronto) engedélyével használtuk.2 Alexander Maclaren (1826-1910) negyvenöt éven át az angliai manchesteri

Union Chapel lelkésze volt. Ő lett 1905-ben a Baptista Világszövetség 1. elnöke.

A vezető jövőjét jelentős mértékben meghatározza, hogy ho-gyan kezeli a kudarcot. Miután Péter megtagadta Krisztust, re-ménytelen vezetőnek tűnt, de a bűnbánat és a szeretet újból meg-nyitotta a lehetőségek ajtaját, és Péter vezetői tevékenysége a ke-resztyén világ egészére kihatott. „Ahol megnövekedett a bűn, ottmég bőségesebben kiáradt a kegyelem."

A legtöbb bibliai személyt érte kudarc, és túlélte. Akik ismétvezetők lettek, azok még egy óriási bukás után sem akartak tragédi-ájukat gyászolva a porban maradni. Sőt, kudarcuk és bűnbánatukIsten kegyelmének mélyebb megértéséhez vezetett. Megismerték amásodik – sőt néha a harmadik és a negyedik – lehetőség Istenét.

Froude, a történész ezt írta: „Az ember értékét az életén kelllemérni, nem pedig azon, hogy egy egyszeri és rendkívüli próba so-rán kudarcot vall. Péter apostol, noha előre figyelmeztették, a ve-szély első jelétől megijedve [háromszor] megtagadta a Mestert; Őazonban, aki ismerte Péter természetének erejét és [gyengeségét],Pétert választotta."'

A sikeres vezetők megtanulták, hogy egyetlen kudarc sem vég-leges, legyen szó a saját kudarcukról vagy másokéról. Senki sem tö-kéletes, és nem lehet mindig igazunk.

IRIGYSÉG

A legtöbb vezetőnek előbb-utóbb szembe kell néznie az irigy ve-télytárs problémájával. Mózesnek is ki kellett állnia ezt a próbát.Az irigység az ördög egyik leggyakrabban használt fegyvere.

Mózes először a saját családja – nővére és bátyja – révén talál-kozott ezzel a kihívással. Ők nyilván elfelejtették, hogy ha Mózesnem engedelmeskedik, önmagát megtagadva, annak az isteni felhí-vásnak, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból, akkor az egész Izrá-ellel együtt még mindig a rabszolgatartók ostora alatt élnének.

James Anthony Froude (1818-94) brit író és történész, aki az Oxfordi Mozgalomtagja volt.

152 LELKI VEZETÉS

Mirjám ekkor már idős asszony volt, s Istennel kapcsolatos ta-pasztalataiból már meg kellett volna tanulnia, hogy a féltékenységgonosz és csúf dolog. Mások előtt megszólta Mózest, amiért az eti-óp nőt vett feleségül. A faji gyűlölet nem csupán a huszadik századbűne. Mirjám neheztelt a külföldi betolakodóra, és a gyenge akara-tú Áront is bevonta lázadásába.

Mirjám és Áron nem volt megelégedve a második hellyel, s azördögtől vezérelve puccsal próbálták eltávolítani Mózest. Árulásu-kat kegyességgel álcázták: „Vajon csak Mózes által beszélt az Úr?Nem beszélt-e miáltalunk is?"

Mózest mélyen megsértették, de ő egy szóval sem próbáltamegvédeni magát. Elsősorban Isten dicsőségével törődött, nem pe-dig a saját pozíciójával vagy kiváltságaival. „Ez a Mózes pedig igenalázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb" (4Móz12:3). Mózes ugyan tiszteletre méltó módon csöndben maradt, deIsten nem hagyhatta válasz nélkül szolgája tekintélyének ilyenmértékű megkérdőjelezését.

Mivel a vétség nyilvános volt, az ítélethozatalnak és a büntetés-nek is nyilvánosnak kellett lennie. „Amikor a felhő eltávozott a sá-torról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó" – olvassukezután (12:10). Ez a drasztikus büntetés rámutat Mirjám bűnéneksúlyosságára, és Mózes nagysága ismét fölragyog előttünk. Mózesegyetlen reakciója az volt, hogy imádkozott nővéréért, és Istennagylelkűen irgalmazott neki.

A vezetőnek szóló tanulság világos. Aki Istentől kapott szerepettölt be, annak nem kell aggódnia munkájának megvédése miatt,amikor vetélytársai féltékennyé vagy árulóvá válnak. Az ilyenvezető biztonságban van mennyei Védelmezője kezében. S hogymennyire biztonságban van, arra Isten Mirjámnak szóló vészjóslószavai mutatnak rá: „Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózesellen?!" (12:8)

Mózest azután Kóré és csatlósai is próbára tették, akik Mózesselés Áronnal szembeni irigységükről nevezetesek. Kóré nem értette,miért éppen ez a két ember élvezi a magas pozíció kiváltságát. Má-

17. A VEZETÉS PRÓBÁI 153

sok talán (például ő) nem lennének ugyanúgy méltók és alkalma-sak erre a tisztségre?

Mózes ezúttal sem akarta megvédeni magát a vádjaikkal szem-ben. Isten közbelépett, megtörtént az ítélet, és Mózes minden ad-diginál magasabbra emelkedett, miközben nőtt a nép istenfélelme.

Isten megvédi az általa kiválasztott vezetőket. Kitünteti, oltal-mazza és igazolja őket. A vezetőknek nem kell aggódniuk amiatt,hogy megvédjék jogaikat vagy tisztségüket.

18.

A DELEGÁLÁS MŰVÉSZETE

Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat,és a nép elöljáróivá tette őket... Ezek tettek igaz-

ságot a nép között minden időben. A nehéz ügyeketMózes elé vitték. (2Mózes 18:25-26)

A vezetéshez az is hozzátartozik, hogy az ember fel tudja ismernimások képességeit és korlátait, és meg tudja találni számukra azt afeladatot, amelyet a legjobban fognak teljesíteni. A vezetés legma-gasabb fokát jelenti, ha a vezetőnek sikerül mások által elvégezni amunkát. Az éles eszű Dwight L. Moody, aki kitűnően meg tudtaítélni az embereket, egyszer azt mondta, hogy szívesebben fogmunkára ezer embert, mint hogy elvégezze ezer ember munkáját.`D. E. Hoste kijelentette: „Egy olyan misszióban, mint a miénk, az avezetők legfontosabb tulajdonsága, hogy fel tudják ismerni a leg-különbözőbb munkatársak adottságait, és így segíteni tudnak nekik

Dwight Lyman Moody (1837-99) Amerika egyik legnagyobb evangélistája volt.Amerikában azután vált híressé, hogy 1873-75-ben sikeresen hirdette az Igét skó-ciai és angliai összejöveteleken. Oktatási intézményeket hozott létre a massachu-settsi Northfieldben, valamint Chicagóban (melyet később Moody Bibliai Intézet-nek neveztek el).

156 LELKI VEZETÉS

saját személyiségüknek és munkastílusuknak megfelelően fej-lődni."'

A feladatok körültekintő kiosztásával – más szóval delegálásá-val – a vezető elkerülheti, hogy az embereknek a nekik megfelelőhelyen szolgáljanak.

Akik inkább maguk gyakorolják a hatalmat, azok ugyan szíve-sen bízzák másokra a felelősséget, de a munka elvégzéséhez szüksé-ges hatalmat már nem. Az ilyen emberek örömmel lemondanak afelelősségről, de nem akarják hagyni, hogy a gyeplő kicsússzon akezükből. Vannak olyan vezetők, akik félnek tehetséges beosztot-taiktól, és ezért vonakodnak rájuk bízni a hatalmat. A hatalom át-ruházásának elmulasztása – bármi legyen is annak alapvető oka –igazságtalanság a beosztottal szemben, és nem valószínű, hogykielégítő vagy hatékony megoldásnak bizonyul. Az ilyen hozzáállástaz emberek hajlamosak bizalmatlanságként értelmezni, és ez nemsegíti elő a lehető legjobb együttműködést, és nem hozza ki a veze-tésre tanított személyből képességeinek legjavát.

Lehet, hogy a beosztott nem végzi el olyan jól a feladatot, minta felettese, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez koránt sincs min-dig így. Ha a fiatalabb ember megkapja a lehetőséget, talán jobbanis megoldja a feladatot, mert jobban érzékeli a modern élet lükteté-sét. De különben is, hogyan szerezhetne tapasztalatokat a fiatalabbvezető, ha nem bízzuk rá a feladattal járó felelősséget és hatalmat?

A vezető sikerét le lehet mérni azon, hogy milyen mértékbentudja másokra bízni a munkát. Az egyszemélyes szolgálat sohasemnőhet nagyobbra annál a tehernél, amelyet egyetlen ember elbír.

A delegálást elmulasztó vezető beleragad a nem létfontosságúrészletek ingoványába, ami túlterheli, és elvonja figyelmét azelsődleges feladatoktól. Beosztottai nem érik el képességeik maxi-mumát. Egyes esetekben a munka személyes elvégzéséhez való ra-gaszkodás oka egyszerűen az önteltség.

A megbízást adó vezetőnek teljes mértékben meg kell bízniaazokban az emberekben, akiknek feladatot adott. A. B. Simpson

Phyllis Thompson: D. E. Hoste (London: China Inland Mission, é. n.), 56. o.

18. A DELEGÁLÁS MŰVÉSZETE 157

megbízott az általa alapított különféle iskolák vezetőiben, lehetővétéve, hogy szabadon gyakorolhassák saját lelki ajándékaikat.` Hakudarcot vallottak, akkor Simpson ezt saját vezetői kudarcánaktartotta, mivel ő választotta ki őket.

A beosztottak akkor nyújtják a legjobb teljesítményt – akár si-kerül elvégezniük az adott feladatot, akár nem –, ha meg vannakróla győződve, hogy a vezető támogatja őket, amíg megbízatásukhatárain belül tevékenykednek. Ez a bizalom akkor jelentkezik, haírásban világosan meghatározták a feladatokat, hogy minden félre-értést kiküszöböljenek. A világos kommunikáció hiánya sok sajná-latos problémát eredményezett.

Paul Super így írt John R. Mott-tal való kapcsolatáról:

A Lengyelországban töltött tíz év során az egyik legnagyobberőforrásomat az ő támogatása jelenti. Arra vagyok a leg-büszkébb, hogy ő hisz bennem. Kétségkívül az az egyik leg-erősebb indítékom, hogy méltónak bizonyuljak a támogatá-sára, és megfeleljek a velem kapcsolatos elvárásainak.2

Jethrónak, Mózes apósának a 2Mózes 18-ban följegyzett törté-nete nagyszerűen bemutatja ezt az elvet.

Izráel volt rabszolgák szervezetlen hordájaként jött ki Egyip-tomból. A 2Mózes 18 idején már kibontakozóban volt egy új nem-zeti szellem. Jethró látta, hogy Mózesre elviselhetetlenül súlyos te-her nehezedik – reggeltől estig problémákkal foglalkozott. Mózesvolt a törvényhozó, a bíró, valamint az új nemzet végrehajtó ha-talma. A nép Isten akarataként fogadta döntéseit.

Jethró látta, hogy Mózes nem bírja ezt az iramot, és két nyomósérvet hozott fel amellett, hogy bízza másra a munka egy részét.Először is azt mondta neki: „teljesen kimerülsz te is, meg a nép is,amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül

' A. E. Thompson: The Life of A. B. Simpson (Harrisburg, Pa.: Christian Pub-lications, 1920), 208. o.

2 B. Matthews: John R. Mott (London: Hodder & Stoughton, 1909), 364. o.

158 LELKI VEZETÉS

elvégezni." (2Mózes 18:18) Mózes a fizikai és érzelmi tűrőképes-ségének határán járt, sőt valószínűleg már át is lépte azt. Másod-szor, a problémák megoldásának akkori módszere túl lassú volt, ésaz emberek türelmetlenkedni kezdtek. Jethró úgy vélte, hogy a ha-talom megosztása felgyorsítaná az ügymenetet, és a nép elégedettentávozna (18:23).

Jethró ekkor előterjesztett egy két részből álló tervet. Mózes to-vábbra is taníthatná a lelki alapelveket, és ő maradhatna a tör-vényhozás vezetője. Szintén ő dönthetne a nehéz bírósági ügyek-ben. Munkájának jelentős részét azonban rábízhatná alkalmas ésmegbízható beosztottakra.

Jethró bölcsen beszélt, mert ha Mózes összeroskadt volna anyomás alatt, akkor zűrzavart hagyott volna maga után – nem vol-tak képzett vezetők, sem olyanok, akik egy-egy részterület felelőseivoltak. A vezetés továbbadásáról való gondoskodás elmulasztásasok missziót és gyülekezetet ítélt már bukásra.

Mózes megfogadta Jethró tanácsát, és ennek több előnyét is ta-pasztalta. Így a nagyobb problémákra tudta összpontosítani figyel-mét. A körülötte levő emberek közül sokak rejtett képességei nap-világra kerültek. Azok a tehetséges emberek, akik Mózes bírálói le-hettek volna, ha ő továbbra is egyedül tevékenykedik, ettől kezdvea szövetségeseivé váltak, akik ugyanazzal a kihívással néztek szem-be. A személyes problémákat hatékonyan megoldották; Mózes pe-dig lerakta a halála utáni megfelelő vezetés alapját.

Jethró egy örökké időszerű lelki alapelvvel biztatta Mózest. „Haígy cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyttudsz állni..." (18:23) Jethró Isten tekintélye alá helyezte tanácsát.Isten minden felelősséget vállal azért, hogy képessé tegye szolgáit afeladatuk elvégzésére. Egyes feladatokat mások jobban meg tudnakoldani, s ezeket rájuk kell bíznunk. De ha nem is végzik el ezeket amásodrangú feladatokat tökéletesen, akkor is bölcsebb dolog a de-legálás. Mózes valószínűleg jobban ítélkezett, mint az általa kivá-lasztott hetven bírótársa, de ha egyedül akarta volna folytatni amunkát, pályafutása gyorsan véget ért volna.

18. A DELEGÁLÁS MŰVÉSZETE 159

Jethró lelki ítélőképessége nyilvánul meg azokban a tulajdonsá-gokban, amelyeket e képzett munkatársak kiválasztásához javasol:legyenek rátermettek, mert munkájuk igen nehéz; kegyesek, mert abölcsesség kezdete Isten félelme; és becsületesek, akik kerülik amegvesztegetést és a kapzsiságot.

Nagy hiba több feladatot vállalni, mint amit teljesíteni tudunk.Nem erény jogos részünknél többet végezni a munkából. Jó, ha fel-ismerjük a korlátainkat. Jethróink gyakran jobban meg tudják ítél-ni működésünk hatását, mint mi magunk, s hallgatnunk kell rájuk.Ha megszegjük a természet törvényeit – például hogy a munkamellett aludni is kell –, nem kerülhetjük el a következményeket.Ha engedünk mások rábeszélésének, és többet vállalunk, mint kel-lene, Isten nem vállal felelősséget az eredményért.

A missziók vezetőinek abban a pillanatban át kell ruházniuk afelelősséget a helyi lakosokra, amint tanújelét adják lelki érettsé-güknek. Ezután a misszionáriusnak mellettük kell állnia segítő-készen, de lehetőleg közbeavatkozás nélkül, végigvezetve őket apróbákon és tévedéseken, amíg el nem sajátítják a lelki vezetést,mint ahogy korábban ő is tette. Az ilyen típusú feladatmegosztásteljesíti a helyi keresztyén munkatársak fölfedezésének, képzésénekés rejtett adottságaik felhasználásának létfontosságú feladatát. Afolyamat korai szakaszában bölcs éberségre van szükség, de csakégető szükség esetén szabad beavatkoznunk. Az állandó megfigye-lés tudata rombolja a bizalmat.

Amikor W. E. Sangstert kinevezték a brit metodista egyház ha-zai missziós szervezetének főtitkárává, szétosztotta a beosztottai kö-zött a munkát, minden feladatot rábízott valakire, és teljesen le-mondott a felügyeletről. Sohasem bánta meg, hogy így megbízottbennük. Sangsterről a következőket mondták: „Talán abból látjuka leginkább, mennyire értette meg a vezetés lényegét, hogy tisztá-ban volt a delegálásnak és a munkatársak gondos kiválasztásának afontosságával. Mindig mestere volt ennek a művészetnek."'

' Paul E. Sangster: Doctor Sangster (London: Epworth, 1962), 88, 221. o.

160 LELKI VEZETÉS

Egy nagy missziós társaság vezetőjéről így írt az egyik munkatár-sa: „Nagyon tehetséges vezető volt, mivel sosem avatkozott beosz-tottai munkájába. Mindenkinek a saját dolgával kellett törődnie."Egy másik munkatárs ezt írta: „Tudta, mire képesek az emberek, ésgondoskodott róla, hogy azt meg is tegyék, hagyva, hogy a lehetőlegjobbat hozzák ki a lehetőségeikből, s csak akkor vizsgálta meg azügyet, ha rosszul ment valami."'

19.

A VEZETŐVÁLTÁS

Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj;kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a

fóldre, amelyet én adok Izráel fiainak... Veled leszek,ahogy Mózessel is vele voltam. (Józsué 1:2, 5)

A vezető tevékenységének az az igazi próbája, hogy mennyiremarad fenn a szervezet, miután a szervező távozott. Ez az igazságrejlett azon tanács mögött, amelyet Gamáliél a farizeustársainakadott: „hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok előket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom,akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátokmegsemmisíteni őket." (ApCsel 5:38-39) Az Isten indíttatásáramegkezdett és lelki alapelvekre épülő munka túléli a vezetőváltásmegrázkódtatását, sőt ennek következtében még fel is lendülhet.

Néha lealacsonyítjuk Istent, amikor azt gondoljuk, hogy egynagy vezető halála meglepi vagy olyan cselekvésre készteti őt,mintha szükséghelyzet állt volna elő. Lehet, hogy megdöbbenést ésnyugtalanságot érzünk, de nem kell remegnünk Isten hűsége és el-kötelezése miatt. A keresztyén vezetés más, mint a világi. Isten ki-választja és felkészíti az ő országának vezetőit (Márk 10:40). Istenmunkája sosem lesz elhagyatott, amíg a céljai meg nem valósulnak.

P. Thompson: Climbing on Track (London: China Inland Mission, 1954), 99. o.

162 LELKI VEZETÉS

A nagy mozgalmakat gyakran válságba sodorja alapítójuk halá-la. Az ilyen válságoknak azonban nem kell végzetesnek lenniük.Lyman Beecher elmondta, hogy kétségbeesett, amikor az AmerikaiMissziói Bizottság (ABM) első titkára meghalt. Azután jött egymásik vezető, és olyan jó munkát végzett, hogy Beecher a másodiktitkár halálakor is kétségbeesett. Végül, amikor a harmadik titkár isrátermett vezetőnek bizonyult, Beecher kezdett meggyőződni róla,hogy Isten gondoskodik a feladatnak megfelelő erőforrásokról.Amikor maga Beecher távozott, egyesek azt hitték, hogy nem lehetőt pótolni. Azonban a Beecher által fontosnak tartott valamennyiügy – a mértékletesség, az ortodoxia és a külmisszió – alkalmasvezetőre talált az Isten által megszabott időben és módon. ' Valójá-ban a legtehetségesebb és legodaadóbb ember sem nélkülözhetet-len Isten országának munkájában.

Bár mi ezt nem látjuk, Isten egyfolytában munkálkodik azon,hogy felkészítse a vezetésre az általa kiválasztott embereket. Ami-kor eljön a válságos időszak, Isten abba a pozícióba helyezi jelöltjét,amelyet elrendelt számára. Ezt a váltást a szervezet gyakran nemveszi észre, de idővel kiderül, hogy kit választott az Úr.

Isten Izráelnek adott legnagyobb ajándékai – melyek még ma-gánál a földnél is értékesebbek voltak – az olyan emberek voltak,mint Mózes, Dávid és Ézsaiás. Isten legnagyszerűbb ajándékai min-dig emberek. Az egyháznak adott legnagyobb adománya a tizenkét,vezetésre kiképzett ember volt.

Gondoljuk meg, mennyire kétségbeestek az izráeliek, amikorközeledett Mózes halálának ideje. Négy évtizeden át az egész nem-zet tőle várta a problémák megoldását és az irányítást. Mózes tol-mácsolta számukra Isten akaratát. Igaz, hogy hetven vén szolgáltkeze alatt, de nem volt még egy Mózes. A válság mélységét Mózeshalálának az időpontja is fokozta, amely éppen a Kánaánba valóbelépés idejére esett. A nép aligha hihette, hogy Isten tartogat

Sunday School Times, 1913. november 8., 682. Lyman Beecher (1775-1863) azamerikai ébredési mozgalom egyik vezető igehirdetője, új-angliai lelkipásztor és aLane Hittudományi Főiskola igazgatója volt.

19. A VEZETŐVÁLTÁS 163

számukra egy új vezetőt. Józsué azonban már megkezdte a felkészü-lést, és a válság őt állította előtérbe.

Ez a helyzet a történelemben újra meg újra megismétlődik;minden nemzedéknek ugyanazt a leckét kell megtanulnia. Egy kie-melkedő vezető elveszítése kétségeket és félelmeket kelt. Mihezkezdenek a metodisták Wesley nélkül? Mihez kezd az ÜdvhadseregBooth nélkül? Mi lesz a gyülekezetünkkel, ha a lelkipásztor távo-zik?

A dicsőség útjai is a sírba vezetnek, a legnagyobb vezetőt is el-kerülhetetlenül eltávolítja posztjáról a halál vagy valamilyen mások, s a veszteség miatt érzett fájdalom mértéke a vezető nagyságátmutatja. Visszatekintve azonban rendszerint látható, hogy a látszó-lagos tragédia valójában a munka érdekét szolgálta.

A vezető jelleme és teljesítménye csak a távozása után nyilvá-nul meg teljesen. Izráel csak Mózes halálakor látta helyes megvilá-gításban az ő nagyságát.

Ugyanakkor a vezető távozásakor Isten munkájához képest ahelyére kerül a vezető személye. Eljön az idő, amikor nem pont az őmunkastílusára van a legnagyobb szükség. A legtehetségesebb ve-zetőnek is vannak hiányosságai és korlátai, amelyek akkor válnaknyilvánvalóvá, amikor megjelenik az utódja, aki továbbviszi a mun-kát. Gyakran előfordul, hogy az alapítónál kisebb hírnévvel és te-kintéllyel rendelkező utód a maga egyedi képességeinek köszön-hetően jobban tudja fejleszteni a munkát. Fel kell tételeznünk,hogy Józsué alkalmasabb volt Kánaán meghódítására, mint Mózes.

Az erős és meghatározó vezető távozása lehetővé teszi más ve-zetők kiemelkedését és fejlődését. Sokszor megtörténik, hogy ami-kor a felelősség súlya hirtelen egy beosztott vállára nehezedik, azillető olyan képességekről és tulajdonságokról tesz tanúbizonyságot,amelyeket korábban sem ő, sem mások nem gyanítottak benne.Józsué sosem vált volna kimagasló vezetővé, ha Mózes egyik he-lyettese marad.

A vezetőváltás arra is alkalmat ad Istennek, hogy megmutassa,milyen sokoldalúan tudja hozzáigazítani az eszközöket a célokhoz.

164 LELKI VEZETÉS

Az ő erőforrásai minden általa kezdeményezett munkában kimerít-hetetlenek. Ha egy embernek igen jó adottságai vannak, de nembocsátja őket Isten rendelkezésére, attól még Isten nem vall kudar-cot. Ki fog jelölni egy olyan embert, akinek gyengébb képességeiteljesen az ő rendelkezésére állnak, és e képességeket kiegészíti az őhatalmas erejével. Erre célzott Pál, amikor az 1Korinthus 1:26-29-ben a következőket írta a korinthusiaknak:

Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem so-kan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek,hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten,akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a böl-cseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemé-ben erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokatválasztotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők,sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a vala-miket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színeelőtt.

Kétségtelen, hogy Isten örömmel felhasználja a jó természetesadottságokkal rendelkező emberek képességeit, de közülük kevesenkészek Pálhoz hasonló mértékben fenntartás nélkül Isten rendelke-zésére bocsátani azokat. Ha az ilyen emberek megtanulnak a sajáterejük és bölcsességük helyett Istenre hagyatkozni, határtalanulhasznosak lehetnek Isten szolgálatában.

A. B. Simpson az élete vége felé az Aliansz Missziós Szövetségközgyűlésén vett részt, ahol egy köztiszteletnek örvendő New York-i lelkész megállapította, hogy nincs senki, Simpsonhoz hasonlóanalkalmas személy, aki folytathatná a szervezet vezetését, ha Simp-son nyugdíjba megy. A lelkész azt javasolta, hogy hozzanak létreegy alapítványt, amely biztosítja a munka folytatódását. Simpsonegy szót sem szólt, és nem tett semmit. Meg volt róla győződve,

19. A VEZETŐVÁLTÁS 165

hogy ha a munkája Istentől van, akkor semmi sem rombolhatja le,ha viszont nem Istentől van, akkor a folytatása nem szolgál jó célt.'

Mennyire örült Simpson életének utolsó hónapjaiban, miutánlemondott a Szövetség vezetéséről, amikor hírt kapott arról, hogy amisszionáriusok több adományt kapnak, és jól halad a külmisszióügye. A halála utáni év bizonyult a szervezet legjobb évének. Ennélnagyobb elismerés nem is érhette volna Simpson vezetői tevékeny-ségét.

Csak egy Vezető tisztsége örökkévaló; helyette nincs utódraszükség. A tanítványok semmit sem tettek azért, hogy kinevezze-nek valakit Jézus helyett, ami közvetetten bizonyítja, hogy tudatá-ban voltak Uruk maradandó jelenlétének és élő vezetésének. Azegyház időnként elveszítette Jézus jelenlétének eleven tudatát, desosem hallottuk tőle egy vezető nélküli sereg rémült kiáltását. Jézusnagyon is a szívén viseli az egyház nehéz helyzetét és a rá leselkedőveszélyeket.

„Nyíltan bevalljuk Urunknak – mondta Luther Márton –, hogyha azt akarja, hogy legyen Egyháza, akkor ügyelnie kell rá, táplálvaés megvédve azt, mert mi nem tudjuk sem megtartani, sem meg-őrizni; és ha tudnánk, mi lennénk az ég alatt a leggőgösebb szama-rak."

Mivel a mi Vezetőnk irányítja munkáját az ő végtelen életénekerejével – ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz –, az emberi veze-tés változásainak nem kell megrázniuk vagy elcsüggeszteniük min-ket.

A. E. Thompson: The Life of A. B. Simpson (Harrisburg, Pa.: ChristianPublications, 1920), 208. o.

20.

ÚJ VEZETŐK KÉPZÉSE

Amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokatadd át megbízható embereknek, akik mások

tanítására is alkalmasak lesznek. (2Tim 2:2)

Ezekkel a szavakkal Pál a vezetőnek azon feladatát hangsúlyoz-za, hogy újabb vezetőket képezzen. Ha teljes mértékben eleget akartenni a kötelezettségének, akkor időt kell szánnia olyan emberekképzésére, akik majd követik, sőt talán felül is múlják őt. Barnabáslelki érettsége nyilvánult meg abban, hogy semmi féltékenység nemvolt benne, amikor pártfogoltja, Pál túlszárnyalta őt a vezetői ké-pességek terén, és a csapat domináns tagjává vált. Ebből követke-zik, hogy a vezetőnek lehetőséget kell teremtenie arra, hogy beosz-tottai használják és fejlesszék képességeiket.

John R. Mott meg volt róla győződve, hogy a vezetőknek megkell sokszorozniuk magukat azáltal, hogy fiatalabb vezetőket ké-peznek ki, teljesen szabad mozgásteret adva nekik, és lehetővé téveképességeik megfelelő megnyilvánulását. A fiatalabb embereknektapasztalniuk kell nehéz terhek súlyát, a kezdeményezés lehetősé-gét és a végső döntés hatalmát. Az ifjú vezetők eredményeit nagy-lelkűen el kell ismernünk, de mindenekelőtt meg kell bíznunkbennük. A vezetők képzése elkerülhetetlenül együtt jár a melléfo-gásokkal.

168 LELKI VEZETÉS

Nemrégiben egy misszionáriuskonferencián egy ázsiai vezetőőszintén beszélt a nyugati misszionáriusok szerepéről: „Manapság akeleten szolgáló misszionáriusoknak inkább a képzéssel kellene fog-lalkozniuk, kevésbé a feladatok végrehajtásával." A misszió egyesterületein más lehet a helyzet, de ez a kijelentés akkor is rávilágít ajelenlegi missziós stratégia egyik fontos szükségletére.

Az új vezetők képzése kényes feladat. Ha a képzést végző bölcs,nem hirdeti fennhangon, mire is megy ki a játék. Stephen Neillpüspök a következőket mondta ennek a feladatnak a veszélyéről:

Ha nekiállunk létrehozni a vezetők nemzetségét, ezzel való-színűleg azt érjük el, hogy létrehozzuk az ideges, nagyra törőés elégedetlen értelmiségiek nemzetségét. Egy ember lelkiromlását azzal biztosíthatjuk a legjobban, ha azt mondjukneki, hogy vezető szerepet hivatott betölteni. A keresztyénvilágban ugyanis a nagyravágyás a leghalálosabb bűn, és akimegadja magát ennek, az használhatatlanná válik a szolgá-latban. Ma az a legfontosabb, hogy lelkileg – nem pedig in-tellektuálisan – rátermettek legyenek azok a helyi keresztyé-nek, akiket Isten arra hív, hogy a gyülekezetek vezetésénekfelelősségét viseljék.

Lesslie Newbigin egészen odáig megy, hogy megkérdőjelezi azegyháznak azt a feladatát, hogy támogassa a „vezetés" fogalmánakpropagálását, mivel oly nehéz anélkül tenni ezt, hogy az embert fél-re ne vezetné a nemkeresztyén vezetés képe. Az egyháznak szen-tekre és szolgákra van szüksége, nem pedig „vezérekre", és ha elfe-ledkezünk a szolgálat elsőbbségéről, akkor a vezetőképzés egészeszméje veszélyessé válik. A vezetőképzésnek ma is azt a mintátkell követnie, amelyet Urunk mutatott be tizenkét tanítványa ese-tében.'

Leslie Newbigin; forrás: International Review of Missions, 1950. április. Newbiginnegyven évi indiai misszionáriusi szolgálat után vonult vissza.

20. ÚJ VEZETŐK KÉPZÉSE 169

A mai misszionáriusoknak talán az a stratégiai szempontból leg-fontosabb és leggyümölcsözőbb feladatuk, hogy segítsenek a jövővezetőinek fejleszteni lelki képességeiket. E feladat kivitelezéséhezkörültekintő gondolkodásra, bölcs tervezésre, végtelen türelemreés őszinte keresztyén szeretetre van szükség. Ezt nem lehet ötlet-szerűen vagy gondos tervezés nélkül megvalósítani. Urunk három-éves szolgálatának zömét annak szentelte, hogy formálja tanítvá-nyainak jellemét és lelkét.

Pál ugyanilyen fontosnak tartotta a fiatal Timóteus és Tituszképzését. Nagyon tanulságos az a módszer, amellyel Pál felkészítet-te Timóteust az efézusi gyülekezetben végzett szolgálatra.

Timóteus körülbelül húszéves volt, amikor Pál összebarátkozottvele. Timóteus hajlamos volt a melankóliára, s túlzottan toleránsés elfogult volt a rangosabb emberekkel szemben. Ellenfelei köny-nyen fel tudták ingerelni. Hajlamos volt a régi lelki tapasztalatokrahagyatkozni a naponkénti odaadás felszítása helyett.

Pál azonban igen reményteljesnek tartotta őt. Nekilátotthelyreigazítani Timóteus félénk természetét, a puhaságot acéllalhelyettesítve. Olyan tapasztalatokhoz és nehézségekbe vezette, me-lyek megkeményítették jellemét. Habozás nélkül rábízott olyanfeladatokat, amelyek meghaladták pillanatnyi képességeit. Hogy istehetne szert egy fiatalember hozzáértésre és magabiztosságra, hanem azáltal, hogy megpróbálja elérni a lehetetlent?'

Timóteus Pál útitársaként kapcsolatba került olyan nagyformá-tumú emberekkel, akiknek a jelleme egészséges ambíciót keltettbenne. Pártfogója segítségével megtanult győzelmesen felülkere-kedni azokon a válságokon, amelyek Pál számára szokványosakvoltak. Pál megosztozott Timóteussal az igehirdetés szolgálatán.Rábízta azt a feladatot, hogy megerősítse a thesszalonikai hívőket.Magas mércéje és komoly elvárásai kihozták Timóteusból a legjob-bat, megvédve őt a középszerűségtől.

H. C. Lees: St. Paul's Friends (London: Religious Tract Society, 1971)

LELKI VEZETÉS

Paul Rees így írt Douglas Hyde, a Krisztushoz megtért egykorikommunista tapasztalatairól Hyde Odaadás és vezetői módszerek(Dedication and Leadership Techniques) című könyve alapján:

A könyv talán leglenyűgözőbb története – amely a szerzőkommunista korszakához kapcsolódik – egy fiatalemberrőlszól, aki odament Douglas Hyde-hoz, és azt mondta, hogyszeretné, ha vezetőt faragnának belőle. „Arra gondoltam –mondta Hyde –, hogy soha életemben nem láttam olyanembert, aki kevésbé látszott volna vezetésre termettnek.Alacsony és nevetségesen kövér ember volt, petyhüdt, szélesés semmitmondó arccal... Az egyik szemére kancsal volt, ésrendkívül zavaróan dadogott."

S mi történt? Hyde ahelyett, hogy reménytelen esetkéntelküldte volna, esélyt adott neki – esélyt arra, hogy tanuljon,próbára tegye odaadását, és enyhítse a dadogását. Ez a fiatal-ember végül vezető pozícióba került Nagy-Britannia egyiklegkommunistább szakszervezetében.`

170

A figyelmes vezető rejtett képességeket fedezhet föl olyan em-berekben is, akik egyáltalán nem tűnnek ígéretesnek.

Frank Buchman, az Erkölcsi Újrafelfegyverkezés mozgalommegalapítója sok vezetői képességről tett tanúságot. Kijelentette,hogy ha nem képez ki másokat arra, hogy nála jobban végezzék amunkáját, akkor kudarcot vallott. Hosszú éveken át azon fárado-zott, hogy nélkülözhetővé tegye magát, ami meglehetősen szokat-lan program egy alapító esetében.2

Paul S. Rees: „The Community Clue", Life of Faith, 1976. szeptember 26., 3. o.2 P. Howard: Frank Buchman (London: Heineman, 1961), 111. o. Frank Nathan

Daniel Buchman (1878-1961) evangélikus lelkész volt, aki 1908-ban a munkájamiatt elcsüggedve Angliába költözött. Ott kapcsolatba került a keswicki mozga-lommal, és megtért. 1938-ban indította el az Erkölcsi Újrafelfegyverkezés mozgal-mát a szeretet, a becsület, a tisztaság és az önzetlenség elősegítése érdekében. Akonzervatív keresztyének bírálták a mozgalmat állítólagos humanizmusáért.

20. ÚJ VEZETŐK KÉPZÉSE 171

A misszionárius számára semmi sem olyan kifizetődő, mint a ve-zetők képzése, mivel a misszionárius által alapított új gyülekezetekfejlődése nagymértékben függ majd a helyi keresztyének lelki ráter-mettségétől. Miután egy adott területen elmúlt az úttörőmunkaidőszaka, nagy hangsúlyt kell fektetni a vezetők képzésére. A misz-szionárius egyik legfontosabb céljának annak kell lennie, hogy fej-lessze azoknak az ígéretes fiatal embereknek a hitét, akik idővel ve-zethetik majd a gyülekezetet.

Ha nem akarjuk, hogy képzési programjaink túl merevvé válja-nak, és így elvegyük a rendkívüli egyéniségek kedvét a szolgálattól,akkor mindig teret kell engednünk a nem szokványos személyisé-geknek, akiket nem lehet beskatulyázni. Istennek vannak „szabály-talan" emberei, akik közül sokan kiemelkedő módon vettek részt avilágevangélizációban. Ki tudta volna formalizálni C. T. Studdot?Az ilyen férfiakat és nőket nem lehet a megszokott mércével mérnivagy meghatározott mintához igazítani.

Ilyen misszionárius volt Douglas Thornton, aki maradandó ha-tást tett a közel-keleti mohamedánokra. Ritka képességekkel ren-delkezett, és már fiatalemberként is habozás nélkül hangot adottolyan elgondolásainak, amelyeket a felettesei radikálisnak és meg-valósíthatatlannak láttak. Életrajzírója ezt jegyezte fel róla:

Aligha meglepő, hogy úgy érezte, írnia kell a szervezetnekegy beszámolót, amelyben kifejti nézeteit az Egyiptomban fo-lyó munka múltját, jelenét és jövőjét illetően. Ez nem olyanpélda, melynek követésére az adott területen három és félhónapja szolgáló fiatal misszionáriusokat fel kellene szólíta-nunk, s egyesek ezúttal is a fejüket csóválták. Thorntonazonban kivételes ember volt, s idővel bebizonyosodott,hogy a nézeteit, sőt az ömlengéseit is érdemes megvizsgálni.Sosem volt bölcs dolog figyelmen kívül hagyni őket. A leg-több fiatal jól teszi, ha megtartja magának az észrevételeit,amíg érettebbé nem válik. Amikor azonban jön egy kivételesember, két dolognak kell történnie. Az illetőnek meg kell

20. ÚJ VEZETŐK KÉPZÉSE

S könyörögve térdet hajt!Meghajlítja, el nem töriAzt, ki tetszeni fog Neki;Választottját felhasználja,Céljaihoz igazítja,Minden tettével nógatja,Kipróbálva dicsfényét –Csak ő tudja, hogy miért!

Ismeretlen szerző

173172 LELKI VEZETÉS

tanulnia megfelelő módon kifejezni észrevételeit, hogy ma-gával tudja ragadni idősebb kollégáit; az idősebbeknek pedigmeg kell tanulniuk tanulni attól, aki a helyismeret hiánya el-lenére talán rengeteget tud segíteni nekik friss és spontánelképzeléseivel. Mindkettő nehéz feladat.'

A vezetőképzés nem végezhető tömegesen. Hosszabb ideig tar-tó, türelmes, gondos oktatást és imádsággal kísért egyéni útmuta-tást igényel. „Tanítványokat nem lehet tömegesen előállítani.Egyesével alakulnak ki annak köszönhetően, hogy valaki vette afáradságot, s fegyelmezte, oktatta és magyarázott neki, gondozta ésnevelte fiatalabb társát."

Ha Isten valóban vezetésre jelölt ki valakit, akkor gondoskodnifog róla, hogy az illető megkapja a hatékony szolgálathoz szükségesképzés minden összetevőjét.

Ha Isten edzeni,Alakítani, képezniSzeretne valakit,Ha formálni akar valakit,Rábízva a legszebb szerepet,Ha szíve azután eped,Hogy az ember oly nagy s bátor legyen,Hogy a világ megdöbbenjen,Figyeljük meg módszereit!Mily kegyetlen csiszolja azt,Akit királyként kiválaszt!Hogy üti, és hogy veri őt,Kalapáccsal formálva őtPróbákkal, melyek okátEgyedül csak Ő értheti meg;Míg a fájó szív felsóhajt,

W. H. T. Gairdner: Douglas M. Thornton (London: Hodder & Stoughton), 121.o.

21.

A VEZETÉS VESZÉLYEI

Hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyekalkalmatlanná a küzdelemre. (1 Korinthus 9:27)

A lelki vezetés veszélyei különösen nehezen ismerhetők fel, ne-hezebben, mint más elhívások veszélyei. A vezető nem érzéketlen atest kísértéseivel szemben sem, de a nagyobb veszélyek a lelki vi-lágban leselkednek rá, mivel bármilyen gyengeségünk is van, ellen-ségünk, a Sátán kihasználja a lehetőséget.

BÜSZKESÉG

Ha valaki magasabb pozícióba kerül – amint az az egyház veze-tőivel megtörténik –, a büszkeségre is hajlamosabbá válik. Ha nemfékezi meg ezt a lelkületet, az alkalmatlanná teszi őt arra, hogy to-vábblépjen Isten országában, mert „utál az Úr minden fölfuvalko-dott szívűt" (Péld 16:5). Súlyos és szívhez szóló szavak ezek! Istentsemmi sem bosszantja jobban az önteltségnél, vagyis annál a bűn-nél, amely az ént igyekszik trónra ültetni, másodlagos szereplővétéve Istent. Éppen ez a bűn tette a fölkent kérubot a pokol kegyet-len ördögévé.

A büszkeség sokféle alakot ölthet, de ezek közül a lelki gőg alegsúlyosabb. Aki büszke a lelki ajándékaira vagy vezető szerepére,

176 LELKI VEZETÉS

az elfeledkezett arról, hogy mindenünket Istentől kaptuk, mindenpozíciónkra Isten jelölt ki minket.

Gyakran a büszkeség áldozata van a legkevésbé tudatában a bű-nének. Három próba segíthet felismerni a problémát:

Az elsőbbség próbája. Hogyan reagálunk, ha másvalakit válasz-tanak ki arra a pozícióra, amelyre mi számítottunk, vagy amelyetmi akartunk betölteni? Hogyan fogadjuk, ha mást léptetnek elő he-lyettünk? Mit teszünk, ha valaki másnak az ajándékai nagyobbnaktűnnek a mieinknél?

Az őszinteség próbája. Amikor őszintén magunkba nézünk,gyakran elismerjük gondjainkat és gyenge pontjainkat. Hogyanérezzük magunkat, amikor mások ismerik fel bennünk ezeket aproblémákat?

A bírálat próbája. Azonnali neheztelést és önigazolást vált-e kibelőlünk a bírálat? Igyekszünk-e kritizálni a minket bíráló sze-mélyt?

Ha őszinték vagyunk, amikor annak a Jézusnak az életéhez mér-jük magunkat, aki megalázta magát a kereszten, lesújt minket szí-vünk hitványsága, sőt gonoszsága, és így kiáltunk fel:

Dicsekvés kizárva, a gőgöt megvetem;Bűnös vagyok csak, kit megment a kegyelem.

James M. Gray

ÖNTELTSÉG

A büszkeség egyik megnyilvánulása, az önteltség azt jelenti,hogy az ember rendszerint saját magára gondol, magáról beszél, fel-nagyítja eredményeit, és mindent önmagához viszonyít, nem pedig

21. A VEZETÉS VESZÉLYEI 177

Istenhez és az ő népéhez. Ilyen veszély leselkedik arra a vezetőre,aki régóta élvezi követői csodálatát.

Amikor Robert Louis Stevenson a Szamoa-szigetekre érkezett,megkérték, hogy mondjon beszédet a Malua Intézetben tanuló le-endő lelkészeknek. Beszéde egy mohamedán történetére épült, és afátyolt viselő prófétáról szólt. Ez a kitűnő tanító azért hordott fá ty-lat, mert jelenlétének dicsősége szerinte túl nagy volt ahhoz, hogyaz emberek el tudják viselni a látványát.

Végül a fátyol elkopott és leesett. Ekkor az emberek rájöttek,hogy a kitűnő próféta csak egy roskatag aggastyán, aki a csúfságátigyekszik elrejteni. Stevenson ezután rámutatott, hogy bármilyenmagasztos igazságokat tanított is valaki, és bármilyen ügyesen men-tegeti jellemének hiányosságait, eljön az idő, amikor lehull a fátyol,és az emberek olyannak látják, amilyen valójában. Mit fog tükröznia vezető: az önteltség rútságát vagy a megdicsőült Úr Krisztus di-csőségét?

Az önteltség megjelenését és eltűnését jól le lehet mérniazon, hogy miként fogadjuk, ha mások hozzánk hasonlóhelyzetű embereket dicsérnek. Amíg nem tudjuk anélkülhallgatni vetélytársaink dicséretét, hogy ne szeretnénk ki-sebbíteni érdemeiket, vagy ne próbálnánk lebecsülni a mun-kájukat, addig biztosra vehetjük, hogy jelen van természetes,ösztönös önteltségünk, melyet Isten kegyelmének uralma alákell vetnünk.`

FÉLTÉKENYSÉG

Ez a tulajdonság, amely közel áll a büszkeséghez, annak az em-bernek a sajátja, aki gyanakszik a vetélytársaira. Ezzel a kísértésselkellett szembenéznie Mózesnek a munkatársai hűsége miatt. Eldád

Robert Louis Stevenson; forrás: The Reaper, 1942. július, 96. o.

178 LELKI VEZETÉS

és Médád „prófétálnak a táborban" – jelentette a felháborodottJózsué. „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!" (4Mózes 11:27-28)

A nagy vezető azonban látta, hogy mi is a helyzet valójában: Is-ten Lelke kiáradt a Mózes által kiválasztott segítők között. „Avagyérettem buzgólkodol-é? – felelte Józsuénak Mózes. – Vajha az Úr-nak minden népe próféta volna." (4Mózes 11:29; Károli) Az irigy-ség és a féltékenység nem talált termékeny talajra Mózes szívében.Isten másokban végzett munkáját támogatni kellett, nem pedig el-fojtani.

NÉPSZERŰSÉG

Melyik vezető vagy igehirdető ne vágyna arra, hogy szeressékőt? Ha valakit utálnak, az nem erény, de a népszerűségnek túl ma-gas lehet az ára. „Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember" – fi-gyelmeztette Jézus a követőit.

A nagy lelki vezetők körül gyakran személyi kultusz alakul ki. Akövetőket annyira lenyűgözik a vezető erényei, olyan hízelgő tiszte-lettel veszik körül őt, hogy a vezető szinte már emberfölöttinek tű-nik. S ami még rosszabb, a vezető néha élvezni kezdi ezt a bálvá-nyozást.

Pálnak ezzel a problémával kellett szembenéznie Korinthusban.Az ottani keresztyének a kedvenceiket támogató csoportokra sza-kadtak: egyesek Apollóst kedvelték, mások Pált. Az apostol felis-merte a veszélyt, és azonnal véget vetett ennek a szokásnak. Egyi-kük sem érdemelt ilyen kivételes helyzetet, „csak Isten" (1Kor3:7). A Korinthusban élő embereknek a lelki vezetők iránti min-den buzgósága, odaadása és hűsége szorosan Jézus személyéhez kel-lett hogy kapcsolódjon.

A lelki vezetőket lehet „munkájukért nagyon becsülni", de ez amegbecsülés nem fajulhat tömjénezéssé. A vezetőknek azon kellmunkálkodniuk, hogy az emberek szeretetét Jézusra irányítsák.Nem baj, ha az ember bátorítónak találja, amikor a szolgálatát el-


ismerik, de a vezetőnek teljes egészében el kell utasítania a bálvá-nyozást.

Stephen Neill egy teológushallgatóknak szóló előadásban a kö-vetkezőket mondta: „A népszerűség a lehető legveszélyesebb lelki-állapot, mivel könnyen vezet lelki gőghöz, ami pusztulásba dönti azembereket. Ezt a tünetet aggódva kell figyelnünk, mivel gyakrantúl nagy árat, a világgal való megalkuvást kell érte fizetni."'

Spurgeon is úgy érezte, hogy a népszerűség veszélye megközelí-tette a szívét:

A siker kiteszi az embert mások nyomásának, s így arra csá-bítja őt, hogy testi módszerek és megoldások révén ragasz-kodjon ahhoz, amit elért, és hagyja, hogy teljes mértékben azállandó terjeszkedés zsarnoki igényei uralják őt. A siker a fe-jembe szállhat, és így is lesz, ha nem tartom szem előtt, hogyIsten végezte el a munkát, ő segítség nélkül is folytatni tudjaazt, és más eszközökkel is boldogulni tud, ha úgy dönt, hogyhelyre tesz engem.2

George Whitefield rendkívül népszerű volt, s az első évekbenezt élvezte is. Beszámolt róla, hogy úgy érezte, mások megvetéseolyan lenne, mint a halál; s még a halálnál is rosszabb, ha kinevetikaz embert. Amint azonban előrehaladt a szolgálatban és pályáján,belefáradt a rá irányuló figyelembe. „Eleget láttam a népszerűségbőlahhoz, hogy csömöröm legyen tőle" – jelentette ki.

TÉVEDHETETLENSÉG

Ha valaki lelki ember, az még nem biztosítja a tévedhetetlenítélőképességet. A Szentlélekkel telve kisebb valószínűséggel követel hibákat, mint világi társa, de bármilyen magas szintet értünk is ela lelki fejlődésben, egyikünk sem tökéletes. Még az apostolok is

Stephen Neill; forrás: The Record, 1947. március 28., 161. o.

2 Helmut Thielecke: Encounter with Spurgeon (Philadelphia: Fortress, 1963)

180 LELKI VEZETÉS

meg-megbotlottak, és hibáikért Istennek helyre kellett igazítaniaőket.

A lelki vezetőknek, akik életüknek oly jelentős részét fordítot-ták Isten megismerésére, az imádságra, valamint a megújulás és azébredés problémáival való küzdelemre, nehezükre eshet elismerni atévedések és a hibák lehetőségét. A vezetőnek kétségtelenül erősés határozott embernek kell lennie, hogy ki tudjon állni meggyő-ződéséért. Fontos azonban felismerni, hogy ha egy vezető kész el-ismerni a hibáit, és engedni mások véleményének, azzal csak nő abefolyása, nem pedig csökken. Az emberek nem fognak bízni egyolyan vezetőben, aki láthatóan tévedhetetlennek tartja magát.Gyakori, hogy a vezető az élet valamely területén tévedhetetlennekvéli magát, míg más területeken birtokában van a kellő alázatnak.

NÉLKÜLÖZHETETLENSÉG

Sok befolyásos keresztyén bukott már el ebben a kísértésben.Úgy látszik, hogy a keresztyének különösen hajlamosak erre. Mégakkor is ragaszkodnak a hatalomhoz, amikor már régen tovább kel-lett volna adniuk a stafétabotot. Találkoztam egy kilencvenes éve-iben járó csodálatos keresztyénnel, aki gyülekezetében még mindiga vasárnapi iskola igazgatója volt. A gyülekezetben voltak ugyankészséges és alkalmas fiatalabb emberek, de senki sem tudott be-szélni ezzel a „szenttel" a visszavonulásról. Ennek az az egyik sajná-latos következménye, hogy megállásra kényszerülnek, és nem fej-lődnek azok a fiatalok, akiknek volna energiájuk ahhoz, hogy be-töltsenek valamilyen szerepet.

Időnként az őszinte és jószándékú követők támogatják a nélkü-lözhetetlenség gondolatát, ami táplálja a vezető énjét, és még elfo-gultabbá teszi őt a munkában nyújtott teljesítménnyel szemben. Sahogy öregszünk, egyébként is egyre szubjektívebben ítéljük megsaját munkánkat.

Méltánytalanul bánik a gyülekezettel az a misszionárius, aki aztsugallja, hogy ő nélkülözhetetlen. A misszionáriusnak az első mun-


kanapjától kezdve az állása elhagyására kellene készülnie. A helyivezetőknek meg kell tanulniuk az Úrra hagyatkozni, kiképezni asaját lelki vezetőiket, és felelősséget vállalni a munkáért.

UJJONGÁS ÉS LEVERTSÉG

Isten munkájában mindig vannak kiábrándító és örömteli na-pok is. A vezetővel megtörténhet, hogy az előbbiek túlzottan el-csüggesztik, az utóbbiak pedig túlságosan fellelkesítik. E téren nemkönnyű megtalálni az egyensúlyt.

Amikor a hetven tanítvány az eredményektől mámorosan visz-szatért missziójából, Jézus visszafogta kirobbanó örömüket. „Ne an-nak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkábbannak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben" (Lukács10:20).

A kármel-hegyi dráma után Il lés annyira elcsüggedt, hogy megakart halni. Az Úr rendkívül prózai módon igazította helyre önsaj-nálatát: két ízben ragaszkodott hozzá, hogy sokáig aludjon és ren-desen egyen. Csak ezután kezdődött meg az a lelki oktatás, amelymegváltoztatta Illés hátralevő életét. Csüggedése alaptalan volt:hétezer hűséges izráeli nem hajolt meg a Baál előtt. Illés elmenekü-lésével megfosztotta ezt a megmaradt csapatot a vezetéstől, melyreigen nagy szükségük volt.

Isten munkáját illetően nem minden eszménk és célunk fogmegvalósulni. Csalódni fogunk olyan emberekben, akikben bízunk;nagy becsben tartott terveink hiányosságok vagy betegség áldoza-tává válnak; áldozatainkat az önzés jelének fogják tartani. Történ-nek rossz dolgok, de a lelki vezetőnek föl kell fedeznie a levertségokait, és ennek megfelelően kell foglalkoznia a csüggedéssel.

F. B. Meyer örök optimista volt – mindig reménykedett, mindiglelkes volt, és mindig meg volt róla győződve, hogy a jó legyőzi arosszat. Ugyanakkor...

182 LELKI VEZETÉS

túl lelkes és körültekintő ember volt ahhoz..., hogy néhaerőt ne vegyenek rajta az életről alkotott pesszimista néze-tek. Időnként az emberi kétségbeesés legnagyobb mélységei-be süllyedt. Túl gyakran és túl világosan látta az élet árnyol-dalát ahhoz, hogy néha szomorú és pesszimista ne legyen.'

A levertség egy másik fajtáját írja le Spurgeon „A lelkész hirtelenrosszullétei" című előadásában:

Mielőtt az emberek nagy teljesítményt érnek el, nagyongyakran bizonyos fokú levertséget élnek át... Ezt tapasztal-tam én is, amikor lelkészként kezdtem dolgozni Londonban.A sikerem megdöbbentett, és az előttem szemmel láthatóanmegnyíló pálya gondolata távolról sem lelkesített, inkább amélységbe taszított, melyben fojtott hangon mondtam kö-nyörgő imámat, és nem találtam alkalmat a dicsőítésre. Kivagyok én – gondoltam –, hogy továbbra is vezessek egyilyen nagy sokaságot? Az volt a vágyam, hogy visszavonuljaka falusi ismeretlenségbe, vagy kivándoroljak Amerikába, éskeressek az ősvadonban egy eldugott fészket, ahol talán megtudok felelni a velem szemben támasztott követelmények-nek. Éppen akkor vette kezdetét a pályafutásom, és rettegvevártam, hogy milyen lesz. Remélem, nem voltam hitetlen, debátortalan voltam, és telve voltam saját alkalmatlanságomtudatával... Ez a levertség mindig erőt vesz rajtam, amikor azÚr arra készül, hogy komolyabban megáldja szolgálatomat.'

Vannak olyan időszakok, amikor minden jól megy. Elérjük cél-jainkat, sikerrel járnak a terveink, a Lélek munkálkodik, emberekmegtérnek, és a szentek áldásban részesülnek. Amikor RobertMurray McCheyne ilyen időszakokat élt át, letérdelt, és jelképesenaz Úr fejére tette a siker koronáját, akit jogosan megilletett. Ez a

W. Y. Fullerton: F. B. Meyer (London: Marshall, Morgan & Scott), 172. o.a Thielecke idézi a 219. oldalon.


szokás segített neki elkerülni, hogy önmagának tulajdonítsa az elérteredmények dicsőségét, amely egyedül Istené volt.

Samuel Chadwick bölcsen jegyezte meg: „Ha sikeres vagy, nekurjongass; ha elbuktál, ne károgj."'

PRÓFÉTA VAGY VEZETŐ?

Időnként útelágazáshoz érünk, s mindkét út jónak és helyesneklátszik. Például egy vezetői adottságokkal rendelkező igehirdetőnekel kell döntenie, hogy népszerű vezető legyen vagy népszerűtlenpróféta. A. C. Dixon is került ilyen dilemmába:

Minden igehirdetőnek elsősorban Isten prófétájának kelllennie, aki Isten utasításai szerint prédikál, tekintet nélkül ahatásra. Amikor tudatára ébred annak a ténynek, hogy veze-tő lett gyülekezetében vagy felekezetében, szolgálata válsá-gos helyzetbe került. Ekkor két út közül kell választania; azegyik Isten prófétájának, a másik az emberek vezetőjének azútja. Ha arra törekszik, hogy próféta és vezető is legyen,könnyen kudarcot vallhat mindkettőben. Ha úgy dönt, hogycsak olyan mértékben lesz próféta, amilyen mértékben eztvezetői szerepének elveszítése nélkül megteheti, akkor dip-lomatává válik, és teljes mértékben megszűnik próféta lenni.Ha elhatározza, hogy mindenáron ragaszkodik vezető pozíci-ójához, akkor könnyen lesüllyedhet a politikus szintjére, akia háttérből rángatja a szálakat, hogy megszerezzen vagy meg-tartson egy pozíciót.'

Dixon túlhangsúlyozza a vezető és a próféta közti különbsége-ket; valójában a két szerep átfedi egymást. Azonban adódnak olyan

N. G. Dunning: Samuel Chadwick (London: Hodder & Stoughton, I') i4), /Ofi, n.z H. C. A. Dixon: A. C. Dixon (New York: Putnam, 1931), 277. 0, Am y l (auiwu v

Dixon (1854-1925) a Moody Memorial Church és a londoni Met n gmhlrut '1'a hot -nacle lelkészeként szolgált.

184 LELKI VEZETÉS

helyzetek, amikor a vezetőnek választania kell egy lelki szolgálat ésegy olyan vezető szerepe között, amely megakadályozná e szolgálatlehető legmagasabb színvonalú ellátását. Ebben rejlik a veszély.

Reuben A. Torreynek, akit a századforduló idején Isten felhasz-nált arra, hogy elősegítse a fél világ ébredését, ilyen döntéssel kel-lett szembenéznie. Dixon így írt róla:

Azok az ezrek, akik hallották dr. Torreyt, ismerik az embertés üzenetét. Nagyon szereti a Bibliát, s mivel Isten tévedhe-tetlen Igéjének tartja, a szenvedélyes meggyőződés hevévelhirdeti. Sosem alkuszik meg. Úgy döntött, hogy nem pusztánemberek vezetője, hanem Isten prófétája lesz, s ez a titka an-nak, hogy olyan nagy ereje volt az imádságának, és olyan ha-tékony volt az evangélizációban.'

ALKALMATLANNÁ VÁLÁS

Pálban a misszionáriusként és vezetőként elért sikere ellenéremindig élt némi egészséges, éber félelem, hogy miközben másoknakprédikál, alkalmatlanná válhat (1Korinthus 9:27). Ez a lehetőségállandóan óva intette őt az önelégültségtől és az elbizakodottságtól.Így kell ennek lennie mindazok esetében, akikre Isten lelki fele-lősséget bízott.

A 27. versben szereplő „alkalmatlanná" (más fordításokban„méltatlanná" vagy „érdemtelenné") szó görög megfelelőjét olyanfémekre használták, amelyek nem voltak alkalmasak pénzverésre.Ezek a fémek nem tudták kiállni a próbát; a finomítási folyamatután sem ütötték meg a mércét. Pál itt arra utal, hogy az ember el-

Uo., 158. o. Reuben Archer Torrey (1856-1928), kongregacionalista lelkész, aMoody Bibliai Intézet (akkori nevén Chicagói Evangélizációs Társaság) első igaz-gatója és az akkoriban még Chicago Avenue Churchnek nevezett Moody Memo-rial Church lelkésze volt. Különböző evangélizációs kampányokat vezetett Európaés Ázsia legkülönbözőbb részein. Később a Los Angeles-i Bibliai Intézet rektora-ként és a Nyitott Ajtó Gyülekezet lelkészeként szolgált.

21. A VEZETÉS VESZÉLYEI

veszíti az áhított jutalmat, mivel nem tartja meg a verseny szabá-lyait.

Pált saját metaforája két különböző szerepbe helyezi. Ő az egyikinduló versenyző, valamint az a kikiáltó, aki kihirdeti a versenyszabályait, és a rajtvonalhoz hívja a futókat. Pál attól félt, hogy mi-után kikiáltóként tevékenykedett (prédikált), ő maga nem üti megazt a mércét, amelyet hirdetett. Ez esetben a hírnöki pozíciója csaksúlyosbítaná saját bűnét, szégyenét és gyalázatát.

Itt a test kudarca lebeg Pál szeme előtt, s ennek megelőzéséhezszigorú önfegyelemre van szükség. Charles Hodge szerint a Szent-írásban a test „a bűn helye és szerve, [és] egész bűnös természe-tünkre [utal]. Pál nem csupán az érzéki természetét igyekezett le-győzni, hanem szívének összes gonosz hajlamát."'

Pál úgy vélte, hogy nemcsak a tévtanítás vagy a helytelen erköl-csi felfogás miatt válhat alkalmatlanná, hanem a test vágyai miattis. Arra törekedett, hogy fegyelmezett mértékletesség révén uralja atest kívánságait – óvakodva mind az aszketizmustól (például ami-kor egyesek kárt tesznek magukban azáltal, hogy megtagadják ma-guktól az alapvető szükségleteket), mind az élvhajhászástól (amikorpéldául az ember a nemtörődöm életrendje miatt legyengül. Pálnem volt hajlandó engedni a testi vágyaknak, hogy azok uralkod-janak rajta. Mindenképpen kézben akarta tartani saját testi szük-ségleteit és vágyait. A. S. Way így fordította ezt a verset: „Durvánbánok állati természetemmel, mint ami nem az uram, hanem a rab-szolgám."

Charles Hodge (1797-1878) a teológia tanára volt a Princetoni HittudományiFőiskolán. A hitelveket illetően konzervatív presbiteriánus nézeteket vallott.Ugyanakkor meg volt róla győződve, hogy a Biblia megengedi a rabszolgaságot, éscsak az ezzel való visszaélést ítéli el. Ezen álláspontját rendkívül hevesen vitatták,amikor pályája a legmagasabbra ívelt.

185

22.

NEHÉMIÁS, A VEZETŐ

Tartsd emlékezetben, Istenem, mindeztaz én javamra! (Nehémids 13:31)

Nehémiás a Biblia egyik leglelkesítőbb vezetője. Módszerei néhakissé erőteljesnek tűnnek, de Isten felhasználta őket arra, hogybámulatosan rövid idő alatt látványos reformokat érjenek el anemzet életében. Nehémiás egyéniségének és módszereinek elem-zése rávilágít arra, hogy az általa alkalmazott módszerek csak jelle-mének kiválósága miatt voltak hatékonyak.

NEHÉMIÁS JELLEME

Ha elolvassuk ezt a lényegre törő történetet, először az tűnik fel,hogy Nehémiás az imádság embere volt. Az imádság hozzátartozottmindennapi életéhez és munkájához. Amikor értesült a Jeruzsá-lembe vándorolt emberek szorult helyzetéről, az imádság volt az el-ső reakciója. Nehémiás nem volt idegen a kegyelem trónjánál (Neh1:4, 6; 2:4; 3:36; 4:3; 5:19; 6:14; 13:14, 22, 29).

Nehémiás bátran szembenézett a veszéllyel. „A magamfajta em-bernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet bea templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek!" (6:11) Ez aszilárd rettenthetetlenség minden elcsüggedt népet lelkesítene.

188 LELKI VEZETÉS

Mások jólétével való őszinte törődése annyira nyilvánvaló volt,hogy még ellenségei is észrevették (2:10). Másokkal való törődésétböjtöléssel, imádsággal és könnyekkel fejezte ki (1:4-6). Azonosultnépének fájdalmaival és bűneivel: „Vallást teszek Izráel fiainak avétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is ésatyám háza népe is!" (6. v.)

Nehémiás rendkívüli előrelátásról tett tanúságot. Tudta, hogybiztos ellenállásra számíthat, ezért leveleket kért a királytól a biz-tonságos utazás és a feladat elvégzéséhez szükséges források beszer-zése érdekében, „hogy adjon... gerendának való fát a templomnállevő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz" (2:8). Gondosanmegtervezte stratégiáját.

Nehémiás összes kalandját és bátorságát átszövi az óvatosság.Nem ugrott fejest a munkába rögtön az érkezésekor, hanem háromnapig várt, hogy fel tudja mérni a helyzetet (2:11). S amikor végülmunkához látott, nem rendezett nyilvános sajtókonferenciát, ha-nem nagyrészt titokban tartotta a céljait, s még a terepszemlét is azéj leple alatt tartotta meg.

Világos döntéseket tudott hozni. Nem halogatta a nehéz dön-tést, hanem belevágott a dolog közepébe. Ugyanakkor pártatlanhatározatokat hozott; nem voltak előnyben részesített kedvencei.Amikor feddésre volt szükség, az elöljárókat és a tisztségviselőketéppúgy bírálta, mint a munkásokat (5:7).

Nehémiás szokatlanul megértő volt. Meghallgatta mások pana-szait, és tetteivel igyekezett orvosolni őket (4:4-8; 5:1-13). Hagyta,hogy az emberek „kisírják magukat a vállán". Együtt érzett velük.

Nehémiás realista volt; ismerte a valós világ működését. „Imád-koztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal" (4:3).

Vállalta a felelősséget, és elhatározta, hogy minden feladatotvégrehajt – a kellemeseket és a piszkosakat egyaránt –, amíg elnem készülnek a munkával.

Nehémiás erős kezű szervező, higgadt válságkezelő, merész kez-deményező, bátor döntéshozó és állhatatos vezető volt. Elszántan

22. NEHÉMIÁS, A VEZETŐ 189

szembenézett a fenyegetésekkel, és éberen ügyelt az árulás veszé-lyére – olyan vezető volt, aki megnyerte és egyfolytában élveztekövetőinek teljes bizalmát.

NEHÉMIÁS MÓDSZEREI

Nehémiás javította munkatársainak munkafegyelmét, ami min-den vezető munkájának fontos összetevője. Növelte a hitüket azál-tal, hogy „a lehetetlen" helyett Isten nagyságára irányította a fi-gyelmüket. A beszámolóban lépten-nyomon találkozhatunk ilyesfé-le bizalmat árasztó kijelentésekkel: „Maga a menny Istene ad ne-künk sikert" (2:20), és „az Úr előtt való öröm erőt ad nektek"(8:10).

A hit növeli, a kételkedés viszont rombolja a hitet. A lelkivezető elsődleges feladata mások hitének növelése.

Nehémiás nagylelkűen bátorított másokat. Amikor megérke-zett, az emberek bátortalanok és csüggedtek voltak. Először re-ményt keltett bennük azáltal, hogy tanúságot tett Isten jövőképé-ről és gondoskodásáról, majd biztosította az együttműködésüket.„Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, éshogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek:Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához"(2:18).

A hibákat és a bukásokat helyre kell igazítani, de a módszerenmúlik minden. Nehémiás rá tudott mutatni az emberek hiányossá-gaira, és reménykedni tudott egy jobb jövőben. Hite és nagy önfe-gyelme pedig megnyerte a bizalmukat, és megalapozta tekintélyét.

Nehémiás haladéktalanul szembenézett tervének esetlegesengyenge pontjaival. Két eset is illusztrálja ezt.

Az emberek csüggedtek és fáradtak voltak. Ellenfeleik megkese-rítették az életüket (4:4-12). Felhalmozódott a törmelék, és akadá-lyozta a haladásukat. Nehémiás először is Istenre irányította a te-kintetüket, majd fölfegyverezte és a stratégiai fontosságú helyekenfelsorakoztatta őket. Kihasználta a családi egység erejét – elrendel-

190 LELKI VEZETÉS

te, hogy a család egyik fele dolgozzon, miközben a másik fele őrkö-dik és pihen. Az emberek bátorsága visszatért, amikor Nehémiáshatározott tettekkel megoldotta a valós problémákat.

A második esetben az embereket saját gazdag testvéreik kapzsi-sága ábrándította ki (5:1-15). A legtöbben zálogba adott földön él-tek; egyesek a költségeik fedezése érdekében eladták gyermekeiketrabszolgának. „Vannak is már így eladott leányaink, de mi tehetet-lenek vagyunk, mert mezőnk és szőlőnk már a másé." (5. v.) Mi-lyen visszás és zavaros helyzet: a nélkülöző gyermekek egy olyangazdasági rendszer áldozatai, amelyben a gazdagság kevesek kezé-ben van, és ők nem akarnak engedni a szorításból.

Nehémiás meghallgatta beszámolójukat, és együtt érzett szen-vedésükkel. Megfeddte az előkelőket honfitársaik könyörtelen ki-uzsorázásáért (5:7), és felszólította őket, hogy azonnal enyhítseneka szegények helyzetén (11. v.). Olyan hatékonyan tárgyalt velük,hogy az előkelők egyszerűen azt felelték: „Úgy teszünk, ahogyan tekívánod." (12. v.)

Nehémiás helyreállította Isten Igéjének a tekintélyét az embe-rek életében (8:1-8). Enélkül az általa bevezetett reformok rövidéletűek, sőt talán megvalósíthatatlanok lettek volna. Fölelevenítet-te a sátoros ünnepet, melyet Józsué ideje óta nem tartottak meg. Atörvény felolvasása révén bűnbánatra indította a népet (9:3-5).Megtisztította a templomot a pogányok befolyásától (13:4-9). A ti-zed megadására biztatta a népet, megszilárdította a szombati nyu-galmat, megtiltotta a pogány idegenekkel való összeházasodást, ésezáltal helyreállította Izráelnek mint Isten választott népének a sa-játos azonosságtudatát.

Nehémiás meg tudta szervezni a feladatok végrehajtását és azemberek munkáját. Mielőtt részletes terveket készített volna, gon-dosan felmérte a helyzetet (2:11-16). Aprólékosan fölbecsülte arendelkezésre álló munkaerőt. Nem hanyagolta el az unalmas pa-pírmunkát. Azután kitűzte az alapvető célokat, felelős vezetőkre(erős hitű és kegyes emberekre) bízta ezek elérését, és munkába ál-lította őket (7:1-3). Kellően elismerte az alacsonyabb szintű veze-

22. NEHÉMIÁS, A VEZETŐ 191

tők teljesítményét: név szerint említést tett róluk és munkálkodá-suk helyéről (3:1-32), érzékeltette velük, hogy nem csupán jelen-téktelen láncszemek a gépezetben. Bölcsen gyakorolta a feladatokdelegálását. „Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánit ésHananját, a várnagyot neveztem ki" (7:2). Magasra tette a mércétaz általa kiválasztott beosztottakkal szemben. Hananját példáulazért választotta ki, „mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sokembernél". Mindez lehetővé tette mások vezetői képességeinek ki-bontakozását.

Nehémiás szembenézett az ellenállással, de nem kényszerítetteki az erőszakos összeütközést. Elviselte a sértéseket, a rosszindulatúcélzásokat, a megfélemlítést és a hűtlenséget. Emelt fővel, nyitottszemmel és sokat imádkozva élte meg mindezeket (4:3). Amikortehette, egyszerűen nem vett tudomást az ellenségről. Mindig óvin-tézkedéseket tett (10. v.), sosem hagyta, hogy az ellenállás elvonjaenergiáját az alapvető feladattól. Mindig megtartotta Istenbe vetetthitét (14. v.).

A lelki vezetés próbáját a cél elérése jelenti. Nehémiás esetébenaz eredmény egyértelmű:

„A várfal... elkészült." (Nehémiás 6:15)

KÉRDÉSEK KISCSOPORTOSBESZÉLGETÉSEKHEZ

Ez a könyv segítség lehet, ha valaki javítani szeretne vezetői ké-pességein, de további előnyökkel járhat, ha közeli barátaival kis-csoportban tanulmányozza és vitatja meg a könyvet. Ezen útmuta-tó alapján hat alkalomra elosztva megbeszélhetők a könyvben ta-lálható gondolatok. Minden alkalom három részre tagozódik.

BevezetésEz a rész a mindennapok tapasztalataival indít, és segít, hogy a

csoport minden tagja bekapcsolódjon a beszélgetésbe. Egy 60 per-ces alkalomból legfeljebb öt percet tegyen ki e kérdések megbeszé-lése.

A lényeg kiemeléseEz a szakasz a könyv három-négy fejezetének alapvető monda-

nivalójára összpontosítja a figyelmet, és fontos igeszakaszok megbe-szélését is lehetővé teszi. A kérdések megvitatása általában 40-45percet igényel.

194 LELKI VEZETÉS

AlkalmazásEz a rész cselekvésre készteti a csoport tagjait azáltal, hogy ötle-

teket ad az alkalmazásra. A kérdésekre körülbelül 10-15 perc jus-son.

A csoport tagjai az összejövetel előtt feltétlenül olvassák el amegfelelő fejezeteket, és készüljenek föl a kérdések megválaszolásá-ra. Érdemes a megbeszéléseket imádsággal kezdeni és zárni.

KÉRDÉSEK KISCSOPORTOS BESZÉLGETÉSEKHEZ 195

ELSŐ ALKALOM

Válaszold meg a kérdéseket a könyv 1-3. fejezete alapján!

Bevezetés1. Mesélj egy olyan esetről, amikor arra törekedtél, hogy vezető

légy az élet valamely területén. Milyen pozíciót igyekeztél meg-szerezni? Mi történt?

A lényeg kiemelése2. Miért nehéz a mai keresztyéneknek szívből egyetérteni Pállal

abban, hogy a lelki vezetés „nemes törekvés"? (1. fejezet)

3. Miért van ma olyan kevés lelki vezető? (2. fejezet)

4. Mi a vezetőképzés szerepe, ha a lelki vezetők egyedül Istentőlkapják a pozíciójukat? (2. fejezet)

5. Az üzleti világban nagyra becsült tulajdonságok hogyan viszo-nyulnak a lelki vezetőktől megkövetelt tulajdonságokhoz?(Márk 10:41-45)

6. Hogyan írnád le a „szolgáló vezetést" egy fiatal, sikeres vállal-kozónak, aki nemrég tért meg? (3. fejezet)

7. Mi változna a gyülekezetedben, ha megvalósulna a 3. fejezet-ben leírt lelki vezetés? (3. fejezet)

8. Mi a lelki vezetéssel kapcsolatos legfontosabb meglátásod,melyre az első három fejezet elolvasása során jutottál?

196 LELKI VEZETÉS

Alkalmazás9. Milyen vezetői ambíciókat kell visszafognod?

10. Milyen területen kell a leginkább az önzetlen szolgálat lelküle-tét tanúsítanod?


MÁSODIK ALKALOM


Bevezetés1. Mások szerint milyen „természetes" vezetői tulajdonságokkal

rendelkezel?

A lényeg kiemelése2. Mi a legfontosabb különbség a természetes vezetés és a lelki ve-

zetés között? (4. fejezet)

3. Hogyan alakul át a természetes vezetés lelkivé? (4. fejezet)

4. Sanders felsorolásának mely elemei aggasztanak a leginkább jóvezetővé válásodat illetően? (5. fejezet)

5. Hogyan dönti el a gyülekezeted, hogy valaki alkalmas-e a lelkivezetésre? Hogy működik ez a folyamat? (6. fejezet)

6. Pál vezetésre vonatkozó tanácsai közül melyik időszerű a te ese-tedben? (6. fejezet)

7. Milyen hiányosságokat és hibákat veszel észre a leggyakrabbana vezetőkben? (7. fejezet)

8. Ahhoz, hogy alázatos legyen a szívünk, szükséges-e, hogy akko-rát bukjunk, mint Péter? Hogyan tanulták meg általad ismertemberek az alázatot? (7. fejezet)

9. Kit választanál példaképednek a vezetés területén: Pétert vagyPált? Miért?

KÉRDÉSEK KISCSOPORTOS BESZÉLGETÉSEKHEZ 199198 LELKI VEZETÉS

Alkalmazás10. A lelki vezetők melyik tulajdonságára kell a legjobban figyelned

életedben? Hogyan kezdhetsz munkálkodni ezen az előtted állóhéten?

HARMADIK ALKALOM


Bevezetés1. Ha teljesülhetne az a kívánságod, hogy azonnal és maradandó-

an szert tegyél egy vezetői tulajdonságra, melyiket választanád?

A lényeg kiemelése2. Hogyan vezethet problémákhoz a „látás"? (8. fejezet)

3. A komoly emberek elsajátíthatják-e a humorosságot? Avezetőknek miért nehéz megőrizniük a humorérzéküket? (9. fe-jezet)

4. Miben segíthet a vezetőnek a harag? Hogyan okozhat fájdal-mat? (9. fejezet)

5. Miért különösen nehéz a vezetőknek elsajátítaniuk a türelemerényét? (9. fejezet)

6. Szerinted a keresztyének között mely vezetői tulajdonságokbólvan a legnagyobb hiány?

7. Ha a vezetőnek el kell döntenie, mit tegyen vagy hová menjen,hogyan különböztetheti meg a Szentlélek ösztönzését a sajátvágyaitól? (10. fejezet)

8. Mi a különbség a természetes vezetői tehetség és az ilyen jel-legű lelki ajándék között? (10. fejezet)

KÉRDÉSEK KISCSOPORTOS BESZÉLGETÉSEKHEZ 201200 LELKI VEZETÉS

Alkalmazás9. Osztályozzuk vezetői tulajdonságainkat. Miben fejlődtünk mos-

tanában? Mely területeken kell tovább dolgoznunk?NEGYEDIK ALKALOM


Bevezetés1. Egy átlagos héten az alábbi tevékenységek közül melyikre fordí-

tod a legtöbb időt: (a) kerti munka otthon vagy a telken, ott-honi feladatok; (b) könyvek, folyóiratok, újságok olvasása; (c)tévénézés, mozi; (d) imádság?

A lényeg kiemelése2. Voltál már szomorú az imaéleted miatt? Min változtattál? (11.

fejezet)

3. Milyen akadályok tartják vissza az embereket az imádságtól?(11. fejezet)

4. Ha az idő nem számítana, milyen gyülekezeti munkát végeznéla legszívesebben? (12. fejezet)

5. A lelki vezetőkre miért nehezedik gyakran indokolatlan nyo-más az időkihasználás terén? (12. fejezet)

6. Ha egy szigeten rekednél, melyik három könyvre (vagy újságra)vágynál a leginkább? (13. fejezet)

7. Mit jelent erőnket megfeszítve vezetni? Hogyan lehet eztelsajátítani? (14. fejezet)

8. Vitassuk meg azt a gondolatot, hogy a lelki vezetés Ie-lülről lefelé működik, nem pedig alulról felfelé. Milyen szél

202 LELKI VEZETÉS

sőségek veszélyeztetik ezt a nézetet? Milyen problémákat oldmeg ez az álláspont? (14. fejezet)

Alkalmazás10. Milyen lépést tehetnél meg ezen a héten azért, hogy ezentúl

jobban kihasználd az idődet Isten országának építése érdeké-ben?

11. Hogyan tudod megtalálni az imádkozáshoz szükséges időt?


ÖTÖDIK ALKALOM


Bevezetés1. A vezetés nehéz és sokat követelő feladat lehet. Milyen árat

vagy hajlandó fizetni érte?

A lényeg kiemelése2. Mit jelent a vezető esetében a kereszt felvétele? (15. fejezet)

3. Hogyan kell kezelniük a vezetőknek a jogos kritikát és azelutasítást? (15. fejezet)

4. Benson mely előírását legnehezebb megtartanod? (16. fejezet)

5. Mi a különbség a kompromisszumkészség (a makacsság ellenté-te) és a megalkuvás (az elkötelezettség ellentéte) között? Ho-gyan állapítható meg, hogy egy kompromisszum helyes és jó-e?(17. fejezet)

6. Mennyi ideig tart túltenned magad a kudarc érzésén? Kivel be-széled meg kudarcaidat? (17. fejezet)

7. A vezetés melyik próbájától félsz a legjobban? (17. fejezet)

8. Honnan tudhatod, hogy elég gondosan közölted-e utasításai-dat? Hogyan kísérthetnek később a mások megbízásával kap-csolatos homályos megoldásaid? (18. fejezet)

204 LELKI VEZETÉS

9. Mit teszel vagy hová fordulsz annak érdekében, hogy elmúljona kimerültséged?

Alkalmazás10. Milyen lépéseket tehetsz ezen a héten annak érdekében, hogy

jobban felkészülj a vezetésnek azokra a próbáira, amelyek a jö-vőben várhatnak rád?


HATODIK ALKALOM


Bevezetés1. Milyen munkahelyi, gyülekezeti és otthoni változásokat találtál

nehéznek az utóbbi egy évben?

A lényeg kiemelése2. Eddigi életedre visszatekintve hogyan készített fel Isten a veze-

tésre? (19. fejezet)

3. Milyen pozícióból „vonultál vissza" azért, mert leghasznosabbmunkád véget ért, vagy elérkezett a vezetőváltás ideje? Mitéreztél ekkor? (19. fejezet)

4. Milyen veszélyekkel jár a vezető esetében a népszerűség?(20. fejezet)

5. A vezetés veszélyei közül melyek aggasztanak a leginkább?(21. fejezet)

6. A „mértékletesség" mely területei a legkritikusabbak a lelkiszolgálatra való alkalmasságod szempontjából? (21. fejezet)

7. Hogy kezeled azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy sosemtévednek? (21. fejezet)

8. Mit csodálsz a legjobban Nehémiás vezetői tevékenységében?(22. fejezet)

206 LELKI VEZETÉS

9. Amikor előretekintesz életed végére, milyen „falakat" szeretnélkésznek látni? (22. fejezet)

10. A férfiaknak és a nőknek milyen mértékben kell különböző ve-zető szerepekre törekedniük?

Alkalmazás11. Hogyan oszthatod be erődet és idődet oly módon, hogy jobban

elvégezd Istentől kapott feladatodat?

5 Szövetség ta- ?.folytatott. Keresz-önyvet írt, köztük

A Sátán nem mítoszv ying Intimacy with

J . Oswald Sanders könyve alapműn a lelki vezetés témakörében. Angolultöbb mint 600.000 példányban jelent meg, és az eltelt harminc évben töretlennépszerűségnek örvend.Isten kiemelkedő embereinek az életéből vett példák segítségével tárja elénk aszerző a könyvében bemutatott elveket.Napjainkban újabb és újabb kihívásokkal és nehézségekkel találkoznak a keresz- i;tyén vezetők. Ezekre csak Isten útmutatását követő és Krisztusnak szentelt életűerős vezetők adhatnak megfelelő választ. Könyvünk arra biztatja az olvasót, hogyadottsá • fis képes -eit Isteaz ó^^ ,jsz' r eze.

•

"Fiatal lelkészként j. Oswald Sanders Lelki vezetés című könyve volt az elsóolyan olvasmányom, mely felhívta figyelmemet a vezetés témakörére. Ez elin-dított engem azon az immár tőbb mint 25 éve tartó úton, hogy lelkészeket éslaikusokat oktassak a vezetés témakörében. Semmilyen más könyv sem hato tt

rám ennyire." — John C. Maxwell, az INJOY vezetóképzéssel és tanácsadássalfoglalkozó szervezet alapítója és elnöke.

„A Lelki vezetés minden lelkipásztor állandó segítőtársa kellene hogy legyen.A legnagyobb erénye a könyvnek, hogy nem a módszerre, h anem a jellemre,az elkötelezettségre és az istenfélelemre helyezi a hangsúlyt. Gyakran átol-vasom, hogy újra megragadhassam munkám alapvető céljait. Gyülekezetünkminden vezetőjének ajándékoztam belőle egy-egy példányt." — JohnMacArthur, Jr. A Grace Community Church lelkésze. A magyarul is megjelentA Mester terve szerinti gyülekezet szerzője.

A szerzórók.' nácsadó igazgatója

tyén és teológiai,A senkihez sem f(Satan Is No MyGod) című műveket.

ald Sanders a Tengers nemzetközi igehirdető srt kitüntették Angliában.risztus (The Incomparable

Bensőséges kapcfolat Isle

Documents

J. Oswald Sanders Lelki vezetés boritoval