KARIN FOSSUM

AZ ÖRDÖG TARTJAA GYERTYÁT

Scolar

A mű eredeti címe: Djevelen holder lysetCopyright © J. W. Cappelens Forlag a-s, 1998

Fordította: Patat BenceA fordítást az eredetivel egybevetette: V. Tóth LászlóSzerkesztette: Illés Andrea

Hungarian translation © Patat Bence, 2010Hungarian edition © Scolar Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva. A mű egyetlen részlete sem használható fel és nem sokszorosítható a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.

A földrajzi és személyneveket a norvég kiejtést figyelembe véve láttuk el toldalékokkal. A kötetben a helyszínek nevében a vei, gate a magyar utca szónak felel meg.

Scolar Kiadó, 20101016 Budapest, Naphegy tér 8.Telefon/fax: (+36 1) 466-7648scolar@scolar.huwww.scolar.huFelelős kiadó: Érsek NándorFelelős szerkesztő: Illés AndreaBorító, könyvterv: Máthe HangaTördelés: Széplaki Gyöngyi

ISBN 978-963-244-195-5ISSN 2060-8640

Nyomdai munkák: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt.Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató

Köszönet Terje Ringstadnak és Tor Buxrudnek

Ha sohasem léteztél volna, ezt sem olvashattad volna.És nem is számított volna. Amikor meg már nem létezel, olyan, mintha sohasem olvastad volna. Nem számít. De most, miközben olvasod, történik valami:Bekebelez az idődből néhány másodpercet, mint valami kis állat, amelynek testét betűk borítják, és rágcsálva már el is zárta az utat közötted és a következő perced között. Sohasem kapod el.Háborítatlanul falja az idő mikroorganizmusait. Sohasem lakik jól.És te sem.

Tor Ulven

A rendőrség és a bíróság épülete. Szeptember negyedike, 16.00 óra.

Jacob Skarre a karórájára pillantott. Az ügyeletnek vége. Mégis óvatosan húzta elő a könyvet a belső zsebéből, és olvasta el az első oldalon álló verset. Mintha virtuális valóságban játszanék – gondolta. – Puff!, és már egy másik világban találja magát az ember.

A folyosóra nyíló ajtó nyitva volt, és hirtelen megérezte, hogy valaki figyeli. A nő kívül állt azon a mezőn, amelyet látószöge befogott. Az asszony egész egyszerűen egy másik tudat volt, amely megérintette az övét. Pihekönnyű, szinte észrevehetetlen rezgés, amely lassanként elérte. Becsukta a könyvet.

– Segíthetek valamiben?A nő nem mozdult, csak fura tekintettel meredt rá. Skarre

ránézett a feldúlt arcra, és azonnal arra gondolt, hogy ez a nő valahonnan ismerős neki. Már túl volt élete javán, úgy hatvan év körüli lehetett, s kabátot és sötét csizmát viselt. A nyakán kendő villant elő az álla alól. A kendő mintázata szöges ellentétben állt a nő feltételezhető lassúságával és méltóságával – sötétkék alapon versenylovak, tarka ruhás zsokékkal. Az asszony arca széles és férfias volt, előrenyúló álla szinte lefelé húzta. Sötét szemöldöke majdnem összenőtt. Kézitáskát szorongatott maga előtt. Ám mindenekelőtt a tekintete rémlett ismerősnek. Sápadt arcából fényes szempár ragyogott ki. Pillantása magával ragadta a férfit, s nem bírta levenni róla a tekintetét. Aztán eszébe jutott. Furcsa egybeesés, gondolta, és izgatottan várt. Úgy ült a feszült csendben, mintha odaszegezték volna a székhez. Bármelyik pillanatban valami nagyon fontos hagyhatja el a látogató száját.

– Egy eltűnt személyről lenne szó – bökte ki végre.Hangja rekedtes volt. Mint egy rozsdás gépé, amely

hosszú tétlenség után újra megcsikordul. Fehér homloka mögött tűz égett. Skarre az asszony szivárványhártyáján keresztül szinte látta a fejében lobogó lángokat. Nem akarta elhamarkodni a véleményalkotást, de egyértelműen úgy érezte, hogy a nőt hatalmába kerítette valami. Skarre előtt lassanként felderengett, milyen esetről lehet szó. Gondolatban átfutotta az aznapi jelentéseket, de nem emlékezett rá, hogy beteg tűnt volna el az ő körzetében lévő pszichiátriai intézményekből. A nő nagyot sóhajtott, mintha végtelenül nehéz lett volna eljönnie ide, ám mégis rávette magát, mintha valami végtelenül nagy erő űzné. Skarre eltűnődött, hogyan haladhatott el a recepció és Brenningenné sólyomtekintete mellett, és hogy juthatott be az irodájába anélkül, hogy bárki is megállította volna.

– Kije tűnt el? – kérdezte barátságosan.A nő csak bámult tovább. Skarre ugyanolyan áthatóan

nézett rá vissza, hogy lássa, kitér-e a tekintete elől. A nő egyszerre zavartnak tűnt.

– Tudom, hol van.Skarre megdöbbent ezen. – Mégiscsak tudja? Nem is tűnt

el?– Valószínűleg már nem él sokáig – felelte. Vékony ajkai

reszketni kezdtek.– Kicsoda? – firtatta Skarre, aztán hirtelen megsejtette:

– A férje?– Igen. A férjem. – A nő határozottan bólintott. Csak állt

egyenesen és mozdulatlanul, kezében a táskával.Skarre visszaült a székére. – A férje beteg, és ön aggódik

miatta. Idős a férje?Ez nem tűnt helyénvaló kérdésnek. Az élet az élet, amíg

csak tart, és jelent valamit valaki számára. Talán mindent. Skarre már megbánta a kérdést, felvett egy tollat az asztalról, azt forgatta.

– Szinte még gyerek – felelte szomorúan az asszony.Skarrét meghökkentette a válasz. Miről beszél ez a nő

egyáltalán? A férje beteg, talán haldoklik. És szenilis, villant az eszébe. Visszatért a gyermekkorba. Skarrénak mégis az a furcsa érzése támadt, hogy a nő valami másról akar beszámolni. A kabátja kibolyhosodott a mellén, a középső gombot pedig egy kicsit pontatlanul varrták fel, ezért az anyagon ránc képződött. Vajon miért vettem észre? – gondolta magában.

– Messze lakik innen? – Skarre a karórájára pillantott. Talán van a nőnek pénze taxira. A nő erre felegyenesedett.

– Prins Oscars gate 17. – A mássalhangzókat nagyon keményen ejtette. – Nem akartam zavarni – tette hozzá.

Skarre felegyenesedett. – Segíthetek önnek hazajutni?A nő csak bámult bele Skarre kék szemébe. Mintha

valamit magával akart volna vinni. Valami izzást, egy olyan hús-vér lény emlékét, mint amilyen a fiatal rendőrtiszt volt. Skarrét különös érzés kerítette hatalmába, úgy, ahogy csak nagy ritkán történik, amikor testünk ösztönösen reagál. Saját alkarjára meredt. Szőke szőre égnek állt. A nő ekkor lassan megfordult, és elindult az ajtó felé, majd eltűnt a folyosó végén. Skarre csak nézett utána. Rövideket lépett, és szögletesen járt, mintha valamit rejtegetni próbálna. Skarre visszatért az irodájába. Az óra 16 óra 3 percet mutatott. A tréfa kedvéért felfirkantott valamit egy jegyzettömbre.

16.00-kor hatvan év körüli nő érkezik az irodába. Zavartnak tűnik. Elmondja, hogy eltűnt a férje, akinek már nincs sok ideje hátra. Barna kabátot visel, nyakában kék kendő. Barna táska, fekete csizma. Talán szenilis. Néhány perc múlva távozik. A hazajutáshoz felajánlott segítséget elutasítja.

A székében ülve elgondolkodott. A nő minden bizonnyal csak egy elveszett lélek, belőlük oly sok létezik. A papírlapot végül összehajtogatta, és az ingzsebébe dugta. Ennek az epizódnak a jelentésben semmi keresnivalója.

■ ■ ■

Látta valaki Andreast? – e szavakat a város legnagyobb újságjában lehetett olvasni, vastagon szedve. A lapok mostanában így fejezik ki magukat, közvetlen hangnemben, egyenesen hozzánk szólva, mintha már régóta ismernénk egymást. Le kell rombolnunk a gátakat, és közvetlen, fiatalos hangot kell megütnünk ebben az egészséges, fejlődő társadalomban. Akkor is, ha valójában csak néhányan ismerték, csapjunk bele, és kérdezzük meg: Látta valaki Andreast?

Na és a fényképe! Helyes, tizennyolc éves fiú, arca keskeny, haja borzos. Azt mondtam, helyes – ezt kár lenne tagadni. Helyes ahhoz, hogy túl könnyen szerezzen meg dolgokat. Szép arcával csak járt-kelt, és magától értetődőnek vette a dolgokat. Ismert képlet ez. Senkinek nem tesz jót, ha így néz ki. Időtlen, szinte lehetetlen körülhatárolni. Elbűvölő fiú. E szó használata kicsit nehezemre esik, pedig akkor is az: elbűvölő.

A Cappelens gátén lévő házat szeptember elsején délután hagyta el. Meg sem említette, hová készül. Hová mész? El. Ebben az életkorban így szokás válaszolni. Határtalan tömörséggel. Az ember valami egészen különlegesnek képzeli magát. Az anyja pedig nem bírta megregulázni. Talán a fiú kelletlenségét saját mártíromságának táplálására használta. A fia jó úton haladt afelé, hogy elhagyja őt, ő pedig gyűlölte ezt a gondolatot. Tulajdonképpen egymás tiszteletéről van szó. Úgy kellett volna nevelnie a fiát, hogy elképzelhetetlen legyen számára, hogy ne adjon tiszteletteljes és pontos feleletet. Elmegyek ezzel vagy azzal. Bemegyünk a városba. Éjfél előtt itthon leszek. Ez csak nem túl nagy kérés?! Az anya azonban kudarcot vallott, mint oly sokan mások is. Így van ez, ha az ember feláldozza a saját életét. Tudom, miről beszélek. A bánat

pedig egyre nagyobb lesz. A fiú soha többé nem tér haza.Igen, én láttam Andreast. Sőt, akkor látom, amikor csak

akarom. Sokan bizonyára csodálkoznak majd, ha végre megtalálják. És természetszerűleg elkezdenek töprengeni meg találgatni, jelentéseket írni, vitatkozni és irattárazni. Ki-ki a maga elmélete szerint. És persze hibázni. Az emberek sokféle hangon üvöltenek. Ebben a zajban élek már lassan hatvan éve, némán. Irma a nevem. Most végre én beszélhetek. Nem fog sokáig tartani, és nem állítom, hogy én vagyok az igazság egyedüli letéteményese. Amit most olvasol, az az én változatom.

Gyermekkori emlék rémlik fel bennem. Bármikor elő tudom hívni, amikor csak akarom. Az előszobában állok, egyik kezem a kilincsen. Bent csönd honol, de tudom, hogy ott vannak. Mégsem hallani egyetlen hangot sem. Zajtalanul kinyitom az ajtót, és belépek a konyhába. Anya a konyhapult mellett áll, a főtt makréláról húzza le éppen a bőrt. Még mindig az orromban érzem a bűzét, azt az émelyítő, kellemetlen szagot. Anya nehéz teste megmozdul, finoman jelzi, hogy észrevett. Apa az ablaknál foglalatoskodik valamivel. Gittet tömköd a résekbe, hogy ne legyen huzat. A ház nagyon régi. A gitt fehér és puha, mint az agyag, szaga pedig a mészére emlékeztet. Két nővérem a konyhaasztal mellett ül. Mindketten könyvekbe és papírokba mélyednek. Emlékszem arra a sápadt, némileg bántó fényre, amint a nap sárgán besüt a zöld konyhába. Talán hatévesforma lehetek ekkor. Ösztönösen félek attól, hogy hangoskodjam. Állok a konyha közepén, és figyelem őket. Valamennyien el vannak foglalva valamivel. Hirtelen roppant haszontalannak érzem magamat, szinte fölöslegesnek, mint aki túl későn született. Gyakran megfordult a fejemben, hogy talán csak baleset voltam, amit már nem lehetett megakadályozni. Két nővérem között két év a korkülönbség. Én nyolc évvel később érkeztem. Vajon ennyi idővel később miért akart anyám

még egy gyereket? Ám az a gondolat, hogy esetleg csupán kellemetlen kötelesség vagyok, nem ejt kétségbe. Túl régi már ez a gondolat, jó hosszú ideje jár a fejemben.

Ez az emlék annyira valós, hogy érzem, ahogy a szoknyám széle csiklandoz a térdem fölött. A sárgászöld fényben belém hasít, mennyire magányos vagyok. Senki sem köszön. Én vagyok a legkisebb. Semmi fontosat nem cselekszem. Nem gondolom, hogy apámnak mindent le kellene tennie, netán fel kellene emelnie és a levegőbe dobnia, túl nehéz vagyok neki. Reuma gyötörte, én pedig tömzsi és széles voltam, a lóéhoz hasonló nehéz csontozattal. Anya mondta mindig. Mint egy ló. Hiszen csak Irma jött. Nincs miért felhajtást csinálni. Azok a fejek, a szinte észrevehetetlen mozdulatok, hátha valami fontos, majd a fölismerés, hogy csak Irma az. Mi voltunk itt előbb, mondták.

A közömbösségtől elállt a lélegzetem. Ugyanazt éreztem, mint amikor rábeszéltem anyámat, mesélje el, hogyan születtem. Megvonta a vállát, majd közölte, hogy az éjszaka közepén, egy rémisztő vihar idején történt. Zengett az ég, és viharos szél fújt. Felvillanyozott a gondolat, hogy nagy hangzavarral jöttem a világra. Aztán száraz kacajjal hozzátette, hogy mindössze néhány percig tartott az egész. Kicsusszantál, mint egy macskakölyök, mondta. A kellemes érzés már el is szállt.

Továbbra is vártam, lábamat a padlóba cövekelve. Végtére is egy ideje már kimentem a házból. Bármi megtörténhetett volna. Hiszen nem a tengernél laktunk? Idegen országok hajói rendszeresen kötöttek ki arrafelé. Matrózok nyüzsögtek az utcákon, és mindenkit megbámultak, aki elmúlt tízéves. Igen, én csak hatéves lehettem, ám erős, mint egy ló, de hisz az imént mondtam. Vagy összezúzhattam volna magam az aszfalton a zöldségnagykernél, ahol a lapos tetőn játszani szoktunk. Később három farkaskutya őrködött ott fent, de azelőtt még ott játszottunk, és akár kiszaladhattam volna a

szélére. Vagy szétnyomhatott volna egy pótkocsis teherautó. Néha húsz kerekük is van, és azt még az én csontozatom sem bírta volna ki. De ők sohasem aggódtak. Ilyesmi miatt sohasem. Más miatt azonban igen. Ha egy alma volt a kezemben, mert éppen kaptam valakitől, akkor, ugye, nem loptam? Nem? Akkor pedig, ugye, szépen megköszöntem? Talán mondták is, hogy adjam át üdvözletüket anyának és apának?

Agyam lázasan dolgozott, hogy valami feladatot találjon. Hogy eltűnhessem abban a közösségben, amelyet közöttük felfedezni véltem. Nem tiltottak el semmitől, de nem is kértek semmire. Mondok valamit: ez a négy ember közös aurával rendelkezett. Ez erőteljes, világos, vörösesbarna színű volt, s nem rezgett, mint másoké. Szorosan körülfogta őket, mint egy hordóabroncs. Én meg kívül maradtam, színtelen köddel körülvéve. Jó megoldásnak tűnt, ha teszek valamit! Aki tesz valamit, az nem megkérdőjelezhető. Nem jutott eszembe semmi, leckém nem volt, hiszen ez még azelőtt történt, hogy iskolába kezdtem volna járni. Ezért csak álltam egy helyben, és meresztettem a szememet. A főtt makrélára, a szerteszét heverő könyvekre. Apára, aki nesztelenül és pontosan dolgozott. Bárcsak kaphatnék egy darabot abból a fehér gittből! Gyúrhatnám, forgathatnám az ujjaim között.

Egy bénító pillanatban fennakadtam valamin, ami szerintem fontos. Fontos megmagyaráznom magamnak és neked, aki ezt olvasod, hogy miként történhetett meg, ami Andreasszal történt. Egyszerre ráéreztem arra a hatalmas szabályrendszerre, amely ráült a szobára. A csendre, a dolgozó kezekre, a zárkózott arcokra. Arra a szabályrendszerre, amelyhez igazodnom kellett, és amelyet pontról pontra be kellett tartanom. Továbbra is némán álltam a konyhában, és éreztem, ahogy a szabályrendszer – mint egy csapda – a plafonról rám zuhan. Elemi erővel döbbentem rá. A szabályrendszeren belül nem lehet rám támadni! A szorgalom

és a rendezettség e világos keretein belül senki sem csaphat le rám. Abban, hogy „belül”, benne volt, hogy emberekkel szúrós pillantások nélkül lehessen együtt lenni, senki ne sértődjön meg, egyszersmind legyen egyfajta béke, mivel olyan az ember, mint a többiek. Úgy gondolkodik, mint a többiek. De lelki szemeim előtt magas falakkal övezett kényszerutat láttam. Azt, ami a későbbi életem lett. Végtelen szomorúság kerített hatalmába. Egészen addig talán hittem a Szabadságban. Mint a gyerekek, akik azt hiszik, hogy minden lehetséges. Valamit azonban eldöntöttem, noha még kicsi voltam, és nem mindent értettem. A túlélés ősi ösztönét követtem. Nem akartam egyedül maradni, akkor már inkább olyan akartam lenni, mint ők, követvén a szabályokat. Abban a pillanatban valami megindult, felemelkedett, elröppent, és örökre eltűnt. Azért emlékszem ilyen jól erre a pillanatra. Ott a konyhában, a zöld fényben, hatévesen vesztettem el a Szabadságomat.

Jaj, ez a csendes, jól nevelt gyermek! A karácsonyi és születésnapi képeken anya ölében ülök, és jámbor mosollyal nézek a lencsébe. Ma vasból van az állkapcsom, és a fájdalom a halántékomba sugároz belőle. Hogyan végződhetett így? Bizonyára sok és különböző oka van, és némiképp a puszta véletlennek köszönhető, hogy éppen ezen az estén kerültünk egymás útjába. És maga a bűntény? A hirtelen gondolat, az honnan jön? Mikor történik meg a gyilkosság? Akkor és ott? Akkor ugyanis a bűnösségben osztozhatom a körülményekkel. Hogy az utamba került, hogy olyan volt, amilyen. Mert vele együtt már nem Irma voltam, hanem Irma és Andreas. És ez más volt, mint Irma és Ingemar. Vagy Irma és Runi. Tudod, a kémia. Minden alkalommal új képlet jön létre. Irma és Andreas tönkretette egymást. Vagy nem így volna? Netán úgy növi ki magát, ahogy múlnak az évek? Vajon a bűncselekmény ott szunnyad valahol a test személyes kódjában? A gyilkosság netán egy hosszú, sorsszerű folyamat része? Életemet kénytelen

vagyok ennek a szörnyűségnek a fényében szemlélni, és ezt a szörnyűséget az eddigi életem fényében kell szemlélnem. Körülöttem mindenki így fog tenni. Visszatekint arra, ami magyarázatot adhat, legalábbis arra a részére, ami megmagyarázható. A fennmaradó rész továbbra is a feltételezések szürke zónájában fog lebegni.

De térjünk vissza az előzőkhöz. Tehát ott álltam szótlanul a konyhában. A csendet hangtalan jelenlétem nyivákolássá változtatta. Szép lett volna, de ők most nem bírták. Anyám megfordult, és odajött hozzám. Lehajolt, és beleszagolt a hajamba.

– Meg kell mosni – mondta. – Büdös.Egy pillanatra eszembe jutott, hozom a rajzkészletemet,

hogy érezzem az olajos zsírkréták szagát, amelyekkel nagyon szerettem rajzolni. Ám inkább kimentem a konyhából, ki a kertbe, át a kerítésen, elhaladtam a régi, elárvult kovácsműhely mellett, be az erdőbe. A fenyőfák között kellemes szürkészöld sötétség fogadott. Barna szandálommal a száraz ösvényen baktattam, és hamarosan egy hangyabolyra bukkantam. Beletúrtam egy bottal, és repestem az örömtől, hogy milyen fejetlenséget vagyok képes okozni. Katasztrófa e rendezett társadalomban, amelynek helyreállítása talán hetekbe telik. A rombolás vágya! A kéjes hatalomérzet, amint a bottal a hangyabolyban turkáltam, jó érzéssel töltött el. Körülnéztem, hogy találok-e valamit, amivel megetethetem őket. Egy döglött egeret vagy akármit. Akkor végignézhettem volna, ahogy megemésztik. Otthagynának csapot-papot, és elfelejtenék a katasztrófát is, az emésztés előbb következne. Ezt biztosra vettem. Nem találtam semmit, így hát folytattam az utat az erdő mélye felé. Egy elhagyatott tanyára értem. Leültem a lépcsőre, és azok történetére gondoltam, akik valaha ott laktak. Gustav és Inger, tizenkét gyerekkel. Uno, Sekunda, Trevor, Firmin, Femmer, Sexus, Syver, Otto, Nils, Tidemann, Ellef és Tollef. Felfoghatatlan volt, de mégis igaz. Ők viszont

már nem élnek.Igen. Isten a tanúm, akiben egyáltalán nem hiszek, hogy

láttam Andreast. Visszagondolok arra a rémisztő pillanatra, amikor megéreztem a vágyat, hogy elpusztítsam. Ugyanabban a pillanatban megláttam saját arcomat egy ablaküvegben. És emlékszem arra az érzésre, az édes késztetésre, amely olyan, mint a testen átfolyó meleg olaj – a bizonyosságra, hogy ez gonoszság. Az arcomra a kékes üvegben. Erre a csúf, gonosz emberre, amivé akkor válunk, amikor az Ördög tartja a gyertyát.

■ ■ ■

Szeptember elseje.A fiú egyedül lépkedett az utcán. Farmert és Nike dzsekit

viselt, feketét, olajzöld rátéttel, hátán vörös-fehér Nike lógóval. Hat órára várták haza. Talán haza is ér addigra. A város fölé a párás ég vékony hártyát terített. Megélénkült a szél. Szeptember volt, talán kicsit bánatos, de a fiú nem gondolt erre. Egész idáig az élet rendben folyt.

A fiú hétévesforma lehetett, vékony és kellemes külsejű. Mindkét kezét zsebre dugta. Az egyik zsebében cukroszacskó lapult. Már tizenöt perce gyalogolt, és kezdett kimelegedni.

Megtörölte a homlokát. Bőre kávészínű volt, haja sűrű, hullámos és fekete, szeme csak úgy csillogott sötét arcán.

És ekkor történt valami: megjelent mögötte egy autó. Az autóban két férfi ült, és az ablakon át nézelődtek. Mindketten ugyanúgy gondolkodtak, hogy az élet éppen most kegyetlen. Ez a város nem tartogatott meglepetéseket, egy szürke folyam által kettészelve terült el, a maga középszerűségétől önelégülten. A kocsi egy zöld Golf volt. Tulajdonosát mindenki csak Zippnek hívta. Arról a hangról nevezték el, amely akkor jön létre, amikor egy igazán szűk farmeren lehúzzák a cipzárt, pontosabban amikor reszkető ujjakkal és izzó arccal húzzák le.

Valójában Sivert Skorpénak hívták. Az erős, szőke hajú Zipp fiatal arcán állandó kíváncsiság tükröződött. Már majdnem bárgyúság, mondanák egyesek. Ennek ellenére a nőknél sikereket ért el. A külseje elment, ezenkívül vidám, jó kedélyű és egyszerű volt. Nem nélkülözte a mélységeket, de gondolatait sohasem befelé irányította, így hát azt tekintve tudatlanságban élt, hogy beljebb mi található. Mellette ülő társa úgy nézett ki, mint egy faun vagy más hasonló mesebeli lény. Nem akart versenyezni. Mintha felülemelkedett volna a vadászaton. Jöjjenek a lányok őhozzá, vagy ilyesmi. Zipp ezt sohasem érte fel ésszel. Lassan vezetett. Mindketten szótlanul ugyanabban reménykedtek: hogy történik valami. Megpillantották a fiút.

– Fékezz! – mondta az egyik.– A francba! Mi van? – Zipp krákogott egyet, és

lenyomta a kuplungot. Nem szerette a zajt.– Csak csevegünk vele egy kicsit.– Bammeg, Andreas. Ez csak egy kissrác.– Egy kis néger kölyök! Unatkozom. – Lassan letekerte

az ablakot.– Ennél a kis szarosnál nem lesz pénz. Nekünk pénz kell.

Baromi szomjas vagyok.Az autó lassan a fiú mellé ért. Ő rájuk pillantott, majd

elfordult. Nem szabad mások szemébe bámulni, és a kutyákéba sem. Inkább a cipőjére sandított, és nem lassított.

– Szevasz, apafej!A kocsi ablakából fürtös, vörösesbarna hajú fiatalember

bámult rá. Válaszoljon erre? A férfi felnőtt volt, legalábbis majdnem.

– Szia – mondta halkan, szinte érdektelenül, mutatván, hogy nem ér rá. Bizonyára útbaigazítást kérnek. Csak haladt tovább, az autó követte.

– A fenébe, de klassz dzsekid van! – bólogatott elismerően a férfi. – Nike, nem semmi! Apád jól el van eresztve, gondolom.

– Nagymamától kaptam – motyogta a kölyök.– Ha néhány számmal nagyobb lenne, elcsórnám tőled

– nevetett –, de így talán egy kicsit szűk lenne nekem.A fiú nem válaszolt, roppant mód koncentrált a cipője

orrára.– Csak vicceltem – folytatta a férfi. – Azt akartam

megkérdezni, merre van a bowlingcsarnok.A fiú nem mert felpillantani.– De hisz az ott van. Innen is látni a táblát – igazította

útba.– Aha. Mondom, csak vicceltem. – Halkan, behízelgően

nevetett, s kihajolt az ablakon. – Hazavigyünk?A fiú hevesen rázta a fejét. Kicsit távolabb észrevett egy

kaput.– Ott lakom – hazudta.– Tényleg, öcsi? – A férfi óriásit nevetett. – Hogy

hívnak?A fiú nem felelt. Elégszer mondta már ki a nevét ahhoz,

hogy tudja, mi lesz a reakció.– Talán titok?– Nem – dünnyögte.– Akkor mondd meg, öreg!– Matteus – suttogta.Erre nagy csend támadt, a kocsiban ülők egymásra

néztek.– Hú, bammeg! – ordította az egyik. – Ez aztán nem

semmi! Matteus, ez igen. Az evangélium meg minden! – Csettintett a nyelvével. – Honnan jöttél ide?

Kedélyesen fekete fürtjeire és barna arcára nézett. Szemében egy pillanatra a vágyakozás tüze gyúlt fel, amit a fiú azonban nem vehetett észre.

– Innen, a szomszédból – mondta, és mutatta is.– Nem, úgy értem, a világ melyik részéről? Örökbe

fogadtak, vagy nem?

– Menj a francba, Andreas – szólt neki oda Zipp, és nyögött egyet. – Hagyd már!

– Szomáliából – bökte ki a fiú.– Akkor miért nem adtak neked rendes norvég nevet,

mint a többi örökbe fogadott gyereknek? Már nem azért. – Fölényesen hátraszegte a fejét. – Mindig kiakadok, ahányszor csak olyan négerekkel meg kínaiakkal találkozom, akiket Petternek meg Kårénak hívnak. Az istenit, tűrhetetlen.

Nagyot kacagott, és kivillantak hegyes, fehér fogai. Matteus összepréselte az ajkát. Matteusnak hívták akkor, amikor rátaláltak, már akiket anyának és apának nevezett. Egy mogadishui gyerekotthonban történt. Nem akarták megváltoztatni a nevét. Néha azt kívánta, bárcsak megtették volna. Most csak a távolabb lévő kaput bámulta, barna tenyerébe szorította az édességeszacskót, és bepillantott az autóba. Majd arrébb lépett, tett néhány lépést a kavicsos ösvényen az idegen ház felé – nem is ott lakott. Megpillantott egy állványt, amelyen kukák álltak. Beugrott mögéjük, és leguggolt. A szemétből émelyítő rothadt szag áradt. A kocsi gázt adott, és eltűnt. Amikor a fiú úgy gondolta, hogy már látótávolságon kívülre került, előbújt, és folytatta az útját. Gyorsabban lépkedett. Szíve, amely az előbb gyorsabban kalapált, most kezdett megnyugodni. Az iménti jelenettől gyomra összeszorult, halványan megsejtette, hogy kevéssel arrébb mi vár rá. Az utcán egy autó hajtott végig. Egy röpke pillanatra megfordult a fejében, hogy esetleg visszafordultak, és most visszatérnek. Mindjárt rájöttek, hogy nem itt lakik, most pedig elkapják! Szíve ismét hevesebben zakatolt, miközben hallotta, hogy a kocsi közeledik. Az utca másik oldalán állt meg.

– Nahát, Matteus? Már megint elmész otthonról? Nagyon sietsz valahová, apafej!

Matteus futásnak eredt. A két férfi hahotázott, felbőgették a motort, aztán a kocsi tovatűnt a központ irányába.

Amikor a fiú benyitott a lakásba, tizenhét perccel múlt hat óra.

Zipp és Andreas abban a tévhitben élt, hogy ismerik egymást. Valójában azonban csak apró, jelentéktelen dolgokat tudtak egymásról: mit szeretnek, és mit nem, meg valamelyest azt, hogy milyen rugóra járnak. Ezenkívül mindketten túlzottan el voltak foglalva magukkal ahhoz, hogy a másikat új oldaláról próbálják megismerni. Zipp tudta, hogy Andreas a kék kupakos sört szereti, Doorst hallgat, és a virslit mustár nélkül eszi. És hogy egy lány sem elég jó neki. Ez utóbbit Zipp nem bírta felfogni. A legtöbb lány tágra nyílt szemmel nézett utána. Andreas túlságosan jól néz ki, gondolta Zipp. Ettől az egész lénye olyan könnyed és laza lett, ami időnként ingerelte őt. Volt Andreasban valami megingathatatlanság, valami acélos szilárdság, amitől az embernek szinte ütni támad kedve vagy elgáncsolni, hogy lássa, milyen az, amikor kizökken a nyugalmából. Ha ilyen egyáltalán előfordulhat. Tudta továbbá, hogy Andreas hol dolgozik, és hol lakik. Volt már nála, meg a munkahelyén is, a Cash & Carry áruházban. A festékesvödrök, kenyérvágó kések, serpenyők és teflonlábasok között. Nőknek való helynek tűnt. Andreas volt az egyetlen srác az ott dolgozók között.

Andreas tudta, hogy Zipp apja sok évvel azelőtt meghalt, de a nevére sehogy sem emlékezett, miként arra sem, miben halt meg. Zipp munkanélküliként tengett-lengett, mindig tőle lejmolt pénzt, ő pedig örült a társaságnak, meg hogy kocsival járhat. Zipp a kocsit nyilvánvalóan az apjától örökölte, az anyja vezetni sem tudott, ám a benzint azért ő fizette. Zipp anyja több műszakban dolgozott egy idősotthonban, és szinte soha nem volt a fia mellett: vagy dolgozott, vagy aludt. Zippék házában, a pincében, kialakítottak egy kis szobát – ott időztek, amikor nem volt pénzük. Kényelmes dolognak tűnt mindig ugyanazzal mászkálni. Szerette Zipp kiszámíthatóságát. És végül, de nem

utolsósorban: biztonságot nyújtott neki.Nem sokat tudtak adni egymásnak. Ennek ellenére

mindig együtt lógtak, a magánynál minden jobbnak tűnt. Amikor Zipp egy harmadikat vagy negyediket akart volna bevenni maguk mellé, Andreas mindig lebeszélte róla. Azt bizonygatta, hogy minden bonyolultabbá válik, nem marad hely a kocsiban a csajoknak, és ez ugye elfogadható érvnek tűnt. Persze akadtak közöttük apróbb nézeteltérések, de soha nem fajultak veszekedéssé. Általában megegyeztek. A konfliktust jellemzően Andreas tudta a maga javára fordítani, olyan simulékonysággal, hogy Zipp sohasem jött rá. Néha megszegték a törvényt. Jelentéktelen dolgokról volt szó: egyszer betörtek egy bódéba, ahonnan néhány karton cigit meg egy pénzkazettát emeltek el, egy másik alkalommal meg egy kocsit fújtak meg. A Golf akkumulátora lemerült, és nem igazán vonzotta őket az a gondolat, hogy olyan ütemben haladjanak vele, ahogy a nebulók iskolába menet. De sohasem mentek túl messzire. Alapjában véve eléggé gyávák voltak. Erőszakot nem alkalmaztak, fegyverhez pedig sohasem folyamodtak – ugyan Andreasnak volt egy kése, amit még a konfirmációjára kapott. Olykor-olykor az övére akasztotta, az inge alá rejtve. Zipp nem szerette látni azt a kést. Előfordult, hogy egy kicsit túl sokat ittak. Keskeny csípőjén a kés ingaként himbálózott, és könnyen hozzá lehetett férni. Nem mintha bárkivel is kötekedett volna, vagy hagyta volna, hogy belékössenek. Megjelenése épp ellenkező hatást gyakorolt az emberekre: jól érezték magukat a társaságában, ellazultak, világos szemén csüngtek. Amikor viszont ivott, egészen megváltozott. Mintha megszállta volna valami, és a lusta srácot szinte lázas nyugtalanság kerítette hatalmába. Vékony ujjai nem pihentek, folyton mozogtak, és mindenfélét babráltak. Zipp ezen csodálkozott. Amikor ő maga ivott túl sokat, lassanként eltompult, majd elálmosodott. Andreas voltaképpen furcsának tűnt. Csak egy hangulat volt, mintha nem lenne

egészen jelen. Amikor berúgott, nem böfögött. Nem köhögött, és nem csuklott. Minden csendes volt körülötte. Különösebb szagot sem árasztott. Zipp Hugo Boss márkájú arcszeszt használt, amikor megengedhette magának, vagy amikor összeszedte a bátorságát, és elcsórt egy üveggel a Cash & Carryből. Andreas semmit sem használt. Mindig ugyanúgy nézett ki, haja sohasem zsírosodott, ápoltnak látszott, de nem túlápoltnak, szóval állandóan ugyanolyannak. Előfordult, hogy Zipp vasárnap elment hozzá, és felébresztette. Ő köntösben állt az ajtóban, de egyáltalán nem nézett ki fáradtnak. Szemét tágra nyitotta, haja mindig egyforma hosszú volt. Cipője sohasem kopott el. Csodálatra méltó volt.

Andreas épp a fizetését várta. Kettejük szédítő vagyona összesen hatvan koronára rúgott. Ez még két sörre sem elég.

– Mi jár a fejedben? – érdeklődött egyszerre Andreas.Zipp fintorgott. – Anitára gondolok.– Mi a francot lehet rajta gondolkodni?– Ezt hogy érted? – Zipp felhúzta az orrát.– De hisz a csaj tök hulla!– Te aztán eltalálod a kifinomult kifejezéseket! – Zippnek

ki kellett néznie az ablakon, hogy kitérjen Andreas tekintete elől. – Egy lövedékben mennyi sörét van? – kérdezte aztán egykedvűen.

– Hát, az attól függ. Miért?– Az arcára gondoltam. Utána hogy nézhetett ki. Végtére

is Anita szép lány volt.Andreas megvonta a vállát. – Ha elég közel állsz, akkor a

lövedék egyetlen fenyegető golyóként jön ki. Beszéltem erről egy kicsit Rogerrel. Azt mondta, hogy az orra teljesen kifordult a helyéről, és az egész állkapcsa felnyílt. Az egyik szeme szétroncsolódott. – Szívott egyet a cigarettából.

– És még valami – folytatta. – Anders, aki a lövés eldurranásakor Anita mögött állt… az ő koponyájának a teteje is teljesen át volt lyuggatva.

Zipp elhallgatott, és maga elé képzelte a látványt. Részletekben nem szenvedett hiányt. Agyát korhatáros filmek kockái, széles képernyő és digitális hanghatások lepték el.

– A kurva életbe!Andreas jobbra-balra pillantgatott. – Mit törődsz te vele?

Nem a nővéred volt. That’s life, Zipp. All will be lost like tears in the rain.1

Andreas Roy Battyt idézte. Zippnek viszont továbbra is csak Anitán járt az esze. Jól emlékezett a kacajára, a hangjára és az illatára. Emlékezett az orrában lévő zöld kövecskére. Minden cafatokká vált.

– Én azért megfordultam Anitával a pajtában. Fura belegondolni – mondta halkan.

– Van egyáltalán a városban olyan kisfazék, amibe nem dugtad bele a bögyörődet?

– Hát, nem, hehe. Nem sok – felelte orrát szívva. – Valami teljesen bevette magát Robert agyába. Ismerem őt. Maga az ördög bújhatott belé – motyogta.

– Igen, teljesen megszállta valami, de az biztos, hogy nem az ördög.

– Nem?– Atyaég, haver! Seggrészeg volt! Leginkább a sok

ezrelék szállta meg. Lebénult az agya. Teljesen kipurcant, beszámíthatatlanná vált, iszonyatosan beszívott! Az volt az ördög.

– Azt hiszem, inkább absztinens leszek – mondta Zipp keserűen.

Erre Andreasból kitört a röhögés, mert ez a gondolat igencsak nagy túlzásnak tűnt. Aztán elmúlt. A hangulat lecsillapodott, és Zipp elhessegette magától a véres képet. Egy darabig szótlanul haladtak tovább.

– És, jártál ma a Nőnél?Szeme sarkából Andreas combjára nézett, a világos

1 Ez az élet, Zipp. Minden eltűnik, mint könnycseppek az esőben.

nadrágra.– Jártam – felelte.Zipp kihallotta barátja válaszából a kényszeredett

nevetést, és azt a kérést is, hogy ne kérdezzen többet. Nem mintha valami titokról lett volna szó. Megmondta volna, ahogy van, hogy lefeküdtek egymással. Vagy mégsem? Talán csak a bolondját járatja vele. Andreas tudott titokzatoskodni, tulajdonképp nem lehetett rajta kiigazodni.

– Nem bírom felfogni, hogy vagy rá képes – nevetett Zipp.

– Egy kis pluszpénz – felelte Andreas tömören. Hangjában nem volt ingerültség, de azért óvatosnak tűnt. – Hiszen te állandóan szomjas vagy… – Aztán nagyon ünnepélyesen hozzátette: – Magunkért csinálom, Zipp.

Zipp ebből próbálta kihallani mindazt, amit nem mondott el. Egy művésznek ült modellt. Ruha nélkül festette le Andreast. Megpróbálta elképzelni, milyen helyzetben, vajon egy kanapén fekszik-e, vagy széken ül, esetleg valamiféle képtelen helyzetben kell állnia. Nem merte megkérdezni. Ám gyötörte a kíváncsiság. Irtózott attól a gondolattól, hogy egy nő előtt ledobja a ruháit, és hagyja, hogy nézzék, miközben ő teljesen tétlenül áll egy helyben. Utána minden bizonnyal szeretkeztek. Legalábbis Andreas ezt sugallja. De már önmagában az milyen érzés lehet, gondolta Zipp, hogy mozdulatlanul áll egy helyben, miközben egy nő a legapróbb részletekig kifürkészi! Nem mintha elégedetlen lenne magával. Nem kövér, nem is túl alacsony, vagy egyéb. De hogy egy nő így vizslassa!

– Soha nem lesz kész az a szar kép? Már több hónapja jársz oda.

Zipp ismét szippantott a cigarettából. Nem értette, miért, de úgy érezte, Andreas komolyan megsértődött. Aztán valami továbbvitte a gondolatait. Megdöbbent rajta, hogy még sohasem látta Andreast mérgesnek. Mindig nyugodt volt, halk

szavú és békés. Tizenegy éve mit sem változott.– Egy jó képhez egy év is kell – közölte Andreas, mint

aki egy kis hülyét akar kioktatni. A sálja végét sodorgatta. Illett a színe az ingéhez.

– A rohadt életbe, egy év? Akkor még sok zsetont szedhetsz össze.

Zipp kihamuzott az autó ablakán.– Képzeld, ha híres lesz, és kifüggesztik valahová a

képet, és akkor mindenféle alak megnézheti. Például a bankban. Vagy a Saga moziban. Hú, basszus, az taccsra vágna.

Zipp üresbe tette a váltót. Andreas türelmesen bámult a piros lámpára.

– Senki sem ismer meg – mondta fesztelenül.– Nem? Ez valami picassós cucc, aminek a két füle a

fejnek ugyanazon az oldalán van?Andreasból e határtalan tudatlanság hallatán elcsigázott

kacaj buggyant ki. – Jó lesz a kép – mondta egyszerűen.– Tulajdonképp mennyi idős a csaj?Andreas szelíden pislogott. – Elég idős ahhoz, hogy több

bravúrt tudjon, mint azok a kis iskoláslányok, akikkel te foglalkozol.

Ez az a fajta válasz volt, amit Zipp nagyon kedvelt. Olyan, ami az ágybéli teljesítményére utalt, amit oly nagyra értékelt. Ah!

– Te rohadt strici – vihogott. – Lehet egy ministránsfiúnak fogásokat tanítani?

Andreas ekkor odafordult Zipp felé, épp mikor a lámpa sárgára váltott. Alaposan végigmérte barátját, lesimíthatatlan kócos haját, fitos orrát és állgödrét, gömbölyded combját és azt a szánalmas farmert, amelyben állandóan járt. Sztreccs. Apró fejével és robusztus testével Zipp leginkább egy grillcsirkére emlékeztette. Zipp izzadni kezdett. Andreas egyre őt fürkészte, a testét, a legapróbb részleteket. Ő pedig szörnyen elborzadt ettől! Zipp nem akart volna a Nőtől semmit. Már megbánta,

hogy egyáltalán belekezdett ebbe az egész beszélgetésbe. Mindig így végződött. Próbálkozott, de nem jutott sehova. A francba, hogy nincs pénz egy rundra! Lopva figyelte barátját. Andreasnak volt stílusa. Nagy, bő nadrágot hordott, és laza inget. Semmi mást, semmi csiricsárét. Mindig bőrcipőt hordott, sohasem edzőcipőt. Nyáron az ingujját felhajtotta, és kigombolkozott. Mindig ezeket a bő, világos és könnyed ruhákat viselte. Körbelengték, nyúlánkabbá, még nyurgábbá tették. Zipp pontosan ugyanannyi kilót, mégpedig hetvenhármat tuszkolt bele egy szűk farmerba és harisnyafeszességű pólóba. Arra bőrkabátot vett. Az a derekánál rövid, a vállán meg széles volt, de nem adta meg neki azt az atlétaalkatot, amire vágyott volna. Inkább úgy nézett ki, mint akit felfújtak. Ezt nagyon furcsállta, mivel nem lehetett kövérnek mondani. Enyhén ólába volt, és kicsit nagy feneke, de nem volt feltűnő. Irigyelte Andreas stílusát és eleganciáját, de utánozni nem tudta. A hatás nem lett volna ugyanaz. Nem mintha elkerülték volna a nők. Ám barátja még ezen a téren is felülkerekedett rajta. Andreas átnézett rajtuk, a Nőt kivéve. És még mindig nem tudta, hogy a Nő hány éves. Harminc? Vagy még több? Negyven vagy ötven? Zippnek volt egy ötvenéves nagynénje, ettől a gondolattól viszolyogni kezdett. Egy ötvenéves nő. Gyerekekkel meg minden. Hogy néznek ki a nők ott alul, amikor már egy rakás gyereket kinyomtak magukból? Szükségszerűen máshogy, mint a lányok.

– Vannak gyerekei? – bukott ki belőle.– Sok van – bólintott Andreas. – Négy vagy öt.– A rohadt életbe, akkor egy ilyen spinében aztán bőven

van hely, mi?Andreas feltekerte az ablakot, és fanyar mosoly suhant át

az arcán. – I have seen things you wouldn’t believe.2

– Azaz?

2 Olyan dolgokat láttam már, hogy el sem hinnéd.

– Sokkal, de sokkal több, mint gondolnád, Zipp.

■ ■ ■

Magasan a város fölött impozáns ház állt a századfordulóról, kilátással a folyóra. Néhol megkopott, de a zöldre festett fadeszkázat hónak-fagynak még kitűnően ellenállt. Itt lakott Anna Fehn, a művész.

Egy kora nyári estén a nagy piactéren bolyongott, és figyelte az embereket. Gyakorlott szeme volt. A legtöbb ember nem szép, gondolta. A legtöbben csak véletlenszerű egyvelegei a létrejöttük alapját képező két embernek. A hosszú karok és combok az apától, a kis kezek és lábak az anyától. Szinte senki sem alkot harmonikus egészet. Szinte senki sem tett rá különösebb benyomást. Mégis tudta, hogy nem vaskosságról vagy könnyedségről, durvaságról vagy kecsességről van szó, hanem arról, hogy hogyan haladnak a térben. Annak tudatában, hogy ők kicsodák, és büszkeségük adja hozzá a hordozóerőt. Vagy belekényszerítik magukat valami olyanba, amit maguknak sem vallanak be.

Majd megpillantotta Andreast az egyik kerthelyiségben egy barátjával. Az első gondolata az volt, hogy a fiú unatkozik. Hogy az élet nem elég számára. Hogy van valami fontos, amit még nem talált meg. Nincs ebben semmi rendkívüli, ez a legtöbb emberre igaz. Ő viszont nem bamba ábrázattal ült ott, folyton a lányok után forogva, vagy azt fürkészvén, figyeli-e valaki. Tökéletes nyugalomban üldögélt, hosszú lábát az asztal alatt kinyújtva. Anna elnézte a díszburkolatnak támaszkodó bőrcipőt meg a világos bőrére simuló vászoninget. Meg-meglebbenő haját, a poharat körülfogó vékony ujjait. Csaknem feküdt a székben, amely csak a hátsó lábaira támaszkodott. Már az is izgalmas volt, ahogy ült, tökéletes egyensúlyban, noha feldőlhetett volna, és beverhette volna a fejét a kövezetbe, és mégis annyira fesztelennek látszott. Annyira közömbösnek.

Annyira megingathatatlannak. Annára ez nagy hatást tett. Szemügyre vette a fiú társát. Nem illettek egymáshoz. Mindketten egy korsó sör végén jártak, de még nem itták le magukat. Egyébiránt úgy néztek ki, mint a legtöbb fiatal. Egyetlen konkrét csoporthoz sem tartoztak, nem voltak sem rockerek, sem punkok, sem divatmajmok, csupán teljesen átlagos, húsz év alatti fiatalok. Andreas azonban rendelkezett egyfajta hanyag eleganciával, és pompás sörénye a válláig ért. Anna megpróbálta meghatározni a színét. Ha kárminvöröset, égetett sziennát és világos okkersárgát keverne össze, és vinne még bele egy kis elefántcsontszínű árnyalatot, akkor talán közel járna az igazsághoz. Anna közelebb lépett. Ahogy az arcot elemekre bontotta, mint a művészek, homlokra, orcára, szemre, állkapocsra, rádöbbent, hogy a fiú nem a szó klasszikus értelmében szép. Szeme kicsit mélyen ült, hosszú, keskeny, görbe orrának a hegye a szája felé hajlott. Az pedig egy parányit kicsi volt, de arányos és szép ívű. Álla keskenyen előrenyúlt. Bal szemöldöke fölött, csaknem a haja tövénél anyajegy látszott. Ez így összességében nagyon erőteljesnek hatott. Nem lehetett nem észrevenni. Nyurga volt, hosszú végtagokkal, és fiatal kora ellenére határozott vonásokkal. Anna eljátszott a gondolattal, hogyan nézhet ki meztelenül. Volt valami a fiatal fiúkban, ami eltűnt, amint átbillentek a férfivá válás határán. Az a pillanat, amikor a test még habozik, mielőtt megtenné az első lépést a felnőtt súly felé. Ő most éppen itt tartott. Bőrének árnyalata a vajat idézte. Egyetemen tanulhat, vagy rosszul fizetett srác lehet az első munkahelyén. És bizonyára szüksége van a pénzre. Egy pillanatra hátat fordított neki. Betekintett egy kivilágított kirakatba, egyenesen egy ruhára, amelyre nem volt pénze. Nem, ismerd be, Anna, ez túl rövid lenne neked! Elmosolyodott magán, majd visszafordult a fiú felé. Nem akart odamenni hozzá, amíg ketten voltak, attól tartott, zavarba hozná. Így hát türelmesen várt. Előbb-utóbb egyikük úgyis elmegy a mellékhelyiségbe.

Miközben várakozott, gondolatban elhelyezte a fiút abba a pózba, amelyben szerinte a legjobban érvényesül. Ez a renyhe, közömbös ábrázat is csak egy póz volt, amit önvédelemként használt. A társa nem látott át rajta. Ő fiatalabbnak nézett ki, meg talán egy kicsit együgyűbbnek is… aztán hirtelen felállt, és eltűnt. Anna Fehn gyorsan cselekedett: odament az asztalhoz, és előrehajolt.

– Festő vagyok, és mindig szükségem van modellekre. Ha lenne kedved egy kis pénzt keresni, hívj fel ezen a számon. Annának hívnak.

Névjegykártyát nyújtott át a nevével és a telefonszámával. A fiú nem jött zavarba, csak kíváncsi tekintettel bámult rá. Elvette a névjegyet. Megnézte a számot, majd bedugta bő inge zsebébe. Az inget kigombolva hordta. Anna valamicskét láthatott sovány mellkasából.

– Csak a rend kedvéért – tette hozzá. – Aktfestményről van szó.

A fiú bólintott, megértette. Még aznap este felhívta egy fülkéből. Anna úgy gondolta, hogy otthon lakik, és nem akarta, hogy más tudjon róla. Másnap este már ott állt az ajtóban. Habozás nélkül levetkőzött, de Annára csupán futó pillantásokat vetett. Azt mondta, korábban sohasem tett ilyet. Anna szakszerűen elrendezte, de némi anyai melegséget is magára öltött. Örömmel előállt volna valami mással is, de hát az isten szerelmére, elég idős volt ahhoz, hogy akár az anyja is lehessen. Az első este csak egy gyors vázlatot készített. Meggyőződött arról, hogy Andreas hosszú ideig képes gond nélkül ugyanabban a pózban maradni. A fiú felöltözött és távozott. Aztán minden héten ugyanabban az időpontban visszatért. Tulajdonképpen nem is ismerkedtek meg egymással. Andreas sohasem beszélt magáról, és nem is mutatott érdeklődést aziránt, hogy az asszonyról bármit is megtudjon. A jövőre nézve nem voltak tervei, sem vágyai. Hébe-hóba mondott valamit a barátjáról, Zippről. Vagy kényszeredetten

egy számára kedves filmről. Esetleg a zenéről. Semmi másról. Az a gondolat hirtelen támadt Annában. Nem készült fel rá, soha nem tervezte. Álmodott róla, talán, ki ne tenné? Egyik este munka közben Andreas egyszer csak elmozdult. Nem pózolt neki tovább. A szeme elmerült a falon lévő egyik nagy festményben. Testének élettelisége valahogy elillant. Anna fel akarta rá hívni a figyelmét, de aztán meggondolta magát. Hosszú ideig figyelte anélkül, hogy a fiú észlelte volna. Visszatartotta a lélegzetét, és némán állt az ecsettel a kezében. Tudta, hogy a fiú nem rá gondol, azt észrevette volna. Szótlanul odalépett hozzá. A fiú összeszedte magát, visszatért az eredeti testhelyzetbe. Azonban nem vigyázott eléggé, Anna már meglátta. Andreast ez bosszantotta. Anna meg akarta nyugtatni, hogy nincs semmi baj. Gyorsan elmosolyodott, és megpaskolta az arcát, de amikor megérintette a bőrét, nem tudott megálljt parancsolni a kezének. Szép járomcsontja magasan ült, és tisztán kidomborodott fehér bőre alól. A fiú nem fordult el. Állt csendben, és hagyta, hogy a nő simogassa. A fény, amely balról érkezett egy lámpából, éles volt, munkához szánták. Andreas bőrének minden egyes pórusa, halántékának minden vékony ere látszott. Szemhéja olyan volt, mint a selyempapír. Bőréből bőrillat, hajából hajillat áradt. Megadta magát, és hagyta, hogy a nő megkapja, amit akar.

Az asszony teste hosszú ideje szunnyadt már. Minden lenyűgözte, ami felébredt, növekedett, és útjára indult. Teljesen oda akarta adni magát, életre-halálra szeretni, sikoltani és karmolni akart, de uralkodott magán. Nem akarta elijeszteni. A fiú már távozott, amikor a nő magához tért. Andreasból hiányzott a tűz. Anna úgy gondolta, hogy itt aztán majd fékezhetetlen lesz a szenvedély, hiszen olyan fiatal még. Valahol ott kell lennie benne, de sohasem talált rá. Ennek ellenére folytatták. Minden alkalommal, amikor a munkát befejezték, lefeküdtek egymással. A fiú sohasem kezdeményezett, mindig csak ő. A kép sohasem készülhet el!

– gondolta magában. És nem szégyellte magát. Felnőtt emberek voltak. Szíve mélyén reménykedett benne, hogy a fiú elhenceg vele másoknak.

■ ■ ■

Függönyt, ágyneműt és szövetet árulok egy jobbfajta üzletben. Ötre érek haza. A nap hátralevő részében otthon teszek-veszek. Szinte senki nem jön ide, nagy ritkán a barátnőm, esetleg a fiam, Ingemar. Udvariasan végighallgatom. Sohasem hív meg magához, vagy ilyesmi, túl nehéz az nekünk. A látogatásokat inkább kötelességnek lehet betudni, olyan találkozóknak, amikor ellenőrizzük egymást. Hogy minden rendben van-e. Jólesik néha elmondani a munkahelyemen, hogy Ingemar tegnap benézett egy kávéra. Bizalomkeltő és helyénvaló dolog. A társaság, az, hogy másokkal beszélek, hogy érzem az illatukat, vagy az a tudat, hogy érzik az illatomat, mindezt nehéz elviselni. Rendszeres időközönként elmegyek a boltba, és megveszem, ami kell. Mást sohasem vásárolok. Néhanapján benézek a könyvtárba, ahonnan életrajzokat szoktam kikölcsönözni. Vagy átlapozom az újságot. Tudod, ott ingyen van. Kevéssel zárás előtt megyek, olyankor nyugalom honol, a pultnál nincs sor. A könyvtáros férfi. Szomorú arca van. Nehéz dolog lehet, hogy mindent el kell olvasnia.

A szomszédaimmal nem beszélek. Ha átkiáltanak a kerítésen, visszakiáltok, de aztán megyek a dolgomra. Nem vagyok boldogtalan, de boldog sem. Nem is ismerek olyat, aki az lenne. Egyszer egy évben ellátogatok az orvoshoz, ő azt mondja, olyan egészséges vagyok, mint egy ló. Ezt határozottan figyelmeztetőleg mondja, tudom, mire akar kilyukadni, de ő ezt nem értheti. És semmi kedvem magyarázkodni. Nincs benne semmi bántó, nem játssza meg magát, egyre csak ül, és néz rám. Akar valamit tőlem, de

tulajdonképp nem tudja rászánni magát a dologra.Az emberek nehezek. Könnyebb tárgyakat meg

tevékenységeket szeretni, esetleg állatokat, de azok rém büdösek, és mindenütt otthagyják a szőrüket, meg ki tudja, mit. Az estéim azzal telnek, hogy rendet teszek a házban. Takarítok, vakolgatok, port törlök. Minden szép tiszta. Végül minden lefolyóba löttyintek egy kis hipót. Megöli a baktériumokat, és eltávolítja a szagokat. A ház mögött szép kis kert van, kerti lakkal. Amikor nyáron kiülök oda, egy nagy vásznat függesztek ki paravánnak. Ha valaki a sövény mögül bámészkodna, nem láthat meg. Nem mintha egy szál melltartóban ücsörögnék, ilyesmi eszembe sem jutna. Kedvelem azt a zárt teret. Sohasem zavartam senkit. Sohasem kértem túl sokat, és nem voltam igazságtalan. Nem csalok adót, nem lopok a boltban, a számlákat mindig az esedékesség előtt egy vagy két nappal befizetem. Előfordul, hogy szombat este iszom egy kis bort, de sohasem túl sokat. Nézem a tévét. Olvasom az újságokat, tudom, mi történik az utcán, Algériában vagy Ruandában. Jól alszom, álmodni ritkán álmodom, és nem félek a haláltól. Az igazat megvallva gyakran vágyom rá, hogy meghaljak. Hirtelen jön ez a gondolat, a vörös fotelban, amikor nem tudok róla. Az ablaknál, amikor az arcomba süt a nap. Aztán enyhe melegség tölt el. De szomorú lesz, ha már nem leszek itt!

Röviden: teljesítem a kötelességemet. Voltaképpen mi a gond a kötelességgel, hiszen nem az tartja össze a társadalmat? Esténként, amikor lefeküdni készülök, mindig egy nappal kevesebb van hátra. Nagy megkönnyebbülés ez. Nem szégyellem magam. Amikor reggel felébredek, meglepődöm, hogy továbbra is itt vagyok, de úgy gondolom, hogy nem baj, és teszem a dolgomat. Ne gondold, hogy boldogtalan vagyok vagy ilyesmi, jól megvagyok. Legalábbis megvoltam. Aztán megtörtént az a dolog Andreasszal.

Tizenhat éves voltam, amikor elhagytam a sárga házat. A

szabályrendszer ketreccé zárult össze. Senkit sem engedtem be oda. A rács mögött felépítettem egy életet, egy állapotot, amely a túlélést jelentette, amelyet rend és áttekinthetőség, fegyelem és kontroll jellemzett. A szüleim kétkedve és megkönnyebbülten figyeltek. Egyvalamit egyértelműen ki lehetett olvasni a szemükből: ne minket okolj, ha valami baj lesz. Nem legyintettek rám. Végre megnyugodhattak. Istenben nem kezdtem el hinni. Több dolgok vannak földön és égen, mondta anyám, hátat fordítva nekem. Azt kaptam tőlük, amit ők tanultak, ami a legjobb módja annak, hogy átvészeljék az életet. Így hát a szabályrendszerrel a nyakamban jártam-keltem. A világot a rácson keresztül szemléltem. Körülöttem mindenki bizonytalan, céltalan és szörnyen lobbanékony volt. Az emberek csak sodródnak, ami engem nagyon megijeszt.

Van egy barátnőm, említettem már? Runinek hívják. Ritkán látogat meg. Rendszerint inkább én megyek el hozzá. Ha egy vendég a saját házamban ül, attól rabnak érzem magam, nem állhatok fel csak úgy és mehetek el, ahogy kedvem tartja. Runi sokat beszél, és tele van aggodalmakkal. Nem jobban, mint én, csakhogy én nem beszélek róluk szívesen. Eltekintve a jelenlegitől, azaz hogy neked elmondom. Runi csodálatos nő, úgy értem, kinézetre. Divatos, de nem viszi túlzásba. Jól tudja, hogy mutatós, és ezt fontosnak tartja. Többnyire jókedvű, bőbeszédű, és csak úgy buzog benne az élet. Rémes azonban, hogy mennyit karattyol mindenféle kellemetlenségről, néha pedig kifejezetten nyavalyog. Olyankor teljesen lefáraszt. Megesik, hogy szeretnék elmesélni valamit neki, de aztán nem teszem. Mint amikor kimegyek nála a mosdóba. Belépek a kis helyiségbe, felemelem a szoknyámat, és pisilek. Alaposan kitörlöm. Kezet mosok. Nem áll semmiből. Ezt viszont most nem mesélhetem el Runinek, nem értené. Te sem érted. Runi kétségkívül elbűvölő teremtés, de nincs kapcsolata sem magával, sem a földdel, amin jár. Sohasem gondolja át a dolgokat. Amikor aztán történik valami, teljesen

váratlanul éri. Vajon honnan van benne ez a naivitás, hogy őt semmi baj sem érheti? Elvégre már felnőtt. És pocsékul hazudik. Egyszer, meg kell vallanom, kicsit kapatos voltam. Üldögéltem a nappalijában, és süteményt majszoltam, krém volt rajta, meg zöld cukorvirágok. Éppen azt taglalta, milyen állhatatosan végzi a pénteki nagytakarítást, és hogy utána mennyire megfájdul a háta. Megsejtettem valamit. Éreztem a porszagot a szobában, a szaglóérzékem kitűnő. Amikor kiment valamiért a konyhába, gyorsan lekaptam egy cukorvirágot a süteményről, és behajítottam a kanapé alá. Majd vártam. Először csak egy hetet, majd nekibátorodtam, és vártam még egyet. És hogy valóban kihívjam a sorsot, még egy hetet vártam. Ekkor látogattam meg. Amikor kiment a vécére, lehajoltam, és megtaláltam a cukorvirágot. Már nem zöld volt. Sohasem szembesítettem azzal a penészes cukorvirággal, elvégre nem vagyok rosszindulatú. Szeretnék jelenteni valamit a számára, hiszen végtére is barátnők vagyunk. És ki az ember barátnője? Az, akivel jól kijön anélkül, hogy túl sok kellemetlenséget okozna neki? Mert valójában nemigen törődöm vele. Ha meghalna, biztosan megrázna, de egyszersmind sok mindennek vége is szakadna. Hogy gyászolnám-e? Nem úgy érzem. Minden jó, amin csak átesik az ember.

El-elvisz magával valahová, néha étterembe, máskor színházba. Nem kis erőfeszítésembe kerül kibírni. Nagy megpróbáltatás az, amikor ott ül az ember egy rakás másik ember között, olyan közel, hogy hallja, mit mondanak. Egyszer elmentünk a Hannas Kjøkkenbe, mivel Runinek születésnapja volt. Ennek már sok éve. Az asztalunk két fiatalabb hölgyé mellett állt, akik legalábbis nálunk fiatalabbak voltak, de mindenképpen már felnőttek. Visítoztak meg jajongtak, miközben heherésztek, mint a tizenéves lányok. Sokat ittak, végül alaposan be is rúgtak. Később rájöttem, hogy két hajléktalan volt. Nem, nem őrültem meg. A társalgásuk egyes

részeit vissza sem lehet idézni, annyira rémes volt. Hogy az ilyesmi ennyire közel férkőzzön az emberhez! És nem lehet kitérni előle! Ha elmegyünk valahová, mindent Runi intéz. Olykor egészen meghatódom. Amikor meghallom a hangját a telefonban, és megkérdezi, hogy elmegyek-e vele, miközben aggódik, hogy nemet mondok-e. Rajtam kívül senkije sincs. Egyeseknek nem könnyű az élete.

Ha valaha tárgyalóterembe kerülnék, biztosan úgy ítélnék meg, hogy a tett elkövetésének pillanatában öntudatlan állapotban voltam. Pedig nem. Mindenre emlékszem, tehát beszámíthatónak kellett lennem, nem igaz? Te pedig azt látod, hogy tudok logikusan gondolkodni, és rend van a fejemben? Hogy nincs fejlődési zavarom, és nem vagyok szellemileg visszamaradott? Ebben egészen biztos vagyok.

A holttestre műanyag fóliát terítettem. Nem akartam elvinni onnan, hogyan is bírtam volna? Tekintélyes súlya van, legfeljebb egy kampóra tudnám ráakasztani. Az ablak elé egy régi krumpliszsákot akasztottam. A mennyezetről csupasz villanykörte lóg alá. A fiú a hátán fekszik, a karja maga mellett. Már nem olyan szép. Gyakran mondogattam, hogy a fizikai szépség tünékeny adomány. Nekem nincs sok vesztenivalóm. Tudom, hogy csúnya vagyok. Soha senki nem mondta ki, de látom az embereken, amikor elkapok egy-egy pillantást, látom a kifejezéstelen ábrázatukat, amely súlyos ütést mér rám. Miért nem tudod magad egy kicsit kifesteni, kérdezi Runi ingerülten. Elképeszti, hogy én nem küzdök. Hadd legyenek csak olyan simák a fiatalok, gondolom magamban. Amilyen Andreas, ő fiatal és sima. Hát, most már nem. Gondolatban vele vagyok. Nem mintha őt elfelejtenék vagy bármi. Őt sohasem felejtik majd el. Ami viszont engem illet, abban már nem vagyok ennyire biztos.

■ ■ ■

Andreas Cravent szívott, nem Prince-t vagy Marlborót, mint a többiek. Amikor elfogyott a cigije, bement a trafikba, előrehajolt, és csupán annyit mondott: Craven. A pult mögött álló bólintott, és keresgélni kezdett a polcokon. Ezt a márkát nem sokan vették. Akárhol fordult meg, magára vonta mindenki figyelmét, de amint megszerezte, el is dobta magától. Zipp tudta, hogy ő maga elég esetlegesen viselkedik, és semmilyen tekintetben nem elég kiforrott. És hát nem is érezte a különbséget a Prince meg a Marlboro között, vagy a Coca és a Pepsi között. Csak a csomagolásról tudta, mi az. Sokszor gondolkodott rajta, hogy vajon mások hazudnak-e, vagy tényleg jobbak az érzékeik. Talán Andreas is hazudik. Nem lehetett benne teljesen megbízni. Volt még valami más is Andreasban, amit furcsállt. Ami a barátjából hiányzott. Sohasem mondott olyat, hogy „még tavaly”, „múlt szombaton”, vagy hogy „Bammeg, Zipp, tudod, mi volt tegnap?” Sohasem beszélt arról, ami már megtörtént. Csak arról, ami éppen zajlott, illetve ami még előtte állt. És nem arról volt szó, hogy a történtek túl kellemetlenek lettek volna ahhoz, hogy beszéljen róluk – nem. Ezt Zipp is tudta. Tizenegy éve lógtak együtt. De olyan, hogy Andreas valaha is azt mondta volna: „Emlékszel?”, még soha nem fordult elő.

– 2019-ben – mondta Andreas – harminckilenc évesek leszünk. Belegondoltál már ebbe?

Zipp a vállát vonogatta. Nem gondolt bele, és nem volt kedve utánaszámolni, de biztos stimmel. Majdnem negyven.

– Na és?Andreas a túloldali járdát vizsgálta. – Akkorra az ember

már több bolygót is gyarmatosítani fog. Minden állat kipusztul. A levegő halálos mértékben szennyeződik, és úgy élnek köztünk az első mesterséges emberek, hogy nem is tudunk majd róluk.

– Túl sok videót nézel – felelte Zipp. – Pénzt kell szereznünk, ember!

Andreas felolvasta az egyik házfalon lévő plakát szövegét: – Saga Utazási Iroda. Tiszta levegő, kristálytiszta víz. – Rövid csend után újból megszólalt: – Tudom már. Indulj el Furulund felé!

Az utasítást kedvesen adta ki, mintha Zipp gyerek lenne. Nem jutott eszébe, hogy ellentmondhatnak neki, legalábbis nem határozottan.

– Furulund felé? Hogyhogy?– Arrafelé csönd van.– De hát a pénz, Andreas!– Pontosan – felelte higgadtan.Zipp nagy ívben megfordult, Andreas pedig egy fésűt

húzott elő a zsebéből. Nekiállt átfésülni borzas haját.– Nőre vágysz? – évődött Zipp. – Esetleg most valami

fiatalabbra?Andreas a fürtjeivel vesződött.– Fogd be, és vezess!Zipp kipréselte a Golfból, amire képes volt, elhajtott a

dinamitgyár mellett, majd a fjord mentén haladt tovább. Andreas a szemét járatta. Öt perc elteltével megkérte Zippet, hogy lassítson. Egy kerékpáros jött szembe, negyven év körüli férfi versenybiciklin. Hátizsákot, sisakot és kerékpároskesztyűt viselt, és kíméletlen tempót diktált. Andreas figyelmen kívül hagyta a férfit, és nézett kifelé a szélvédőn. Egy nagy közparkhoz közeledtek, ahol egy jóféle strand, padok és asztalok voltak, valamint több tűzrakó hely, amelyeket nyáron derekasan ki is használtak.

– Itt jobbra – adta ki a parancsot Andreas.– Arra csak egy nyamvadt bódé van, és őszre bezár

– tiltakozott Zipp.– Járnak erre emberek – felelte Andreas. – Kirándulóhely.

Ha szerencsénk van, jön egy nyanya retiküllel.Zipp óvatosan vezette a kocsit a tenger felé.– Lassan menj! Idegenek vagyunk, és keresünk valamit.

– Mit keresünk?Andreas elégedetlenül ingatta a fejét. – Megállunk, és

útbaigazítást kérünk.– Kitől?– Attól, aki erre jön – sóhajtotta. Barátja együgyűséget

nehéz volt elviselnie.– A franc essen bele, hogy olyan társadalomban kell

élnünk, ahol negyven koronát kérnek egy pofa sörért. Ha este be akarunk tankolni, kellene egy ezres – vélte Zipp.

A tenger hullámai nagy erővel csapkodták a partot. A szürkészöld, jéghideg víz tajtékokat vetett. Az összeomlófélben levő régi klubház előtt rozoga kerti bútorok egymásba rakott halmai sorakoztak, meg egy szentivánéjre felhalmozott farakás, amely sohasem gyúlhatott fel. Idén száraz volt a nyár. Bekanyarodtak a parkolóba, és leselkedtek. Jóval távolabb megláttak egy part felé igyekvő alakot. Andreas kinyitotta a kesztyűtartót, és baseballsapkát vett elő. Szemébe húzta, fürtjeit pedig alágyűrögette. Zipp jót derült, amikor elolvasta a kék szöveten álló feliratot.

– Holy Riders – Úton Jézus felé. A rohadt életbe, de randa vagy ebben, Andreas!

Csípős szél fújt. Andreas fél lábbal kilépett az autóból.– Egy csaj babakocsival – jelentette ki tömören.

– Remek.– Miért?– A csajok rettentő szerencsétlenekké válnak, amikor

babakocsit tologatnak. – Megfordult, és Zipp szemébe nézett. – Képzeld csak el, mi lehet a kocsiban.

– Igazából mit akarsz csinálni?Zipp ideges lett. Nem tiltakozhatott, összetartoztak,

együtt intézték a dolgaikat, ám gyakran megfordult a fejében, hogy egyszer átlépik azt a bizonyos határt, amely egyébként rémisztően rugalmas volt. Andreas kése az övén lógott, az inge alá rejtve.

– Először azt nézzük meg, van-e nála táska. Ha itt lakik a közelben, akkor otthon hagyta, de a csajoknál egyébként mindig van táska.

Vártak, amíg az alak lassanként közelebb ért. A part vonala mentén tolta a kocsit, a kerekek belesüppedtek a laza homokba. Nagyon magas volt, haját kendővel kötötte meg, és világos kabátot viselt, amely lobogott a szélben.

– Van vagy két méter – bukott ki Zippből, aki csak egy méter hetven magas volt.

– Az nem számít. A lányok nem valami izmosak.A nő megpillantotta az autót. Lehajolt, hogy

megigazítson valamit a babakocsi belsejében. Zippék kék takarót véltek látni.

Andreas meresztgette a szemét. – Látom a táskát – suttogta. – Ott van a takarón. Tökéletes!

– Hogyhogy?– Rosszabb, ha a vállukon hordják. – Andreas egy

darabig hunyorgott a napellenző alól. Gondolatban végigfutott a támadási terven. A terv nem fenyegetésen és nem is erőszakon nyugodott, hanem puszta kedvességen.

– Te itt maradsz. Ne állítsd le a motort! Keresgélj a kesztyűtartóban. Játszd azt, hogy térképet böngészel vagy ilyesmi. Én odamegyek, és megkérdezem, hogy merre van… akármi. A sportpálya. Megfújom a táskáját, és tépek vissza, mint az őrült.

– És ha felírja a rendszámot?– Általában nem teszik. Annyira betojnak.Andreas kiszállt, és a nő felé indult. Az észrevette,

lassított, s bizonytalanul nézett az autó felé. Banyek, furcsák a nők, gondolta Andreas, megérzik, ha valami készül. Vagy a dolgokat máshogy szemlélik, mint a férfiak. Talán mert több ellenségük van. Nőnek lenni, folyton résen lenni – kicseszett fárasztó lehet!

A nő tulajdonképpen már a parkoló felé vette az irányt,

de úgy az autó mellett kellett elhaladnia. Hirtelen megfordult a babakocsival, és a másik irányba indult el. A csel szánalmasan átlátszóra sikeredett. Érdekes lenne tudni, hogyan ötlött fel benne. Vajon a tenger háborgó moraja ébresztette rá, hogy az útja azon az oldalon el van zárva, esetleg a gyerek juttatta eszébe, hogy magán kívül is felelős valakiért? Vagy azért váltott útirányt, mert a felbukkanó alakok férfiak voltak? Egyfajta váratlan, felfoghatatlan félelem fogta el? Ráadásul a szél is fenyegetően süvített, a tenger pedig dühösen ostromolta a partot, így ha kiáltana, senki sem hallaná meg.

Andreas megállt, oldalra döntötte a fejét, és tekintetével követte a nőt. A nő tétován visszanézett. Andreas hamar közelebb ért, és a kezével bizonytalan mozdulatot tett. A fehér, éles fény megcsillant az arcán. A nő elindult egy ösvényen, amely meredeken vezetett a tenger feletti szirtre. Alkalmasint kiút lehet. Zipp a kocsiban ült, és várt. Szemével Andreast követte, Andreas pedig a nőt, aki megszaporázta a lépteit, de aztán meghallotta a hangot. Kényszeredetten hátrafordult. Végtére is a legtöbbünknek nehezére esik semmibe venni olyasvalakit, aki barátságosan szólít meg bennünket. És hát a férfi igazán nem volt veszélyes, micsoda képtelen ötlet! A nő csupán óvintézkedéseket tett, egy esetleges veszélyt próbált elkerülni. A babakocsiban fekvő csecsemő már egyértelműen tudatosította benne, milyen veszélyes a világ. Éjszakánként szinte alig aludt, mikor aludt, tudatából kitörlődött a gyermek, és ezt nem tudta elviselni.

– Ne haragudjon!Andreas barátságos hangon kiáltott utána. Sárga inge

lobogott karcsú dereka körül. Jobb kezével eltakarta a kést. Egy nagyobbacska konfirmáló fiúra emlékeztetett. Zipp idegesen várakozott az autóban, látta, hogy a nő végre megállt. Úgy érezte, nem volt helyes éppen őt választani a kisgyerekkel. Megijedt attól, ahogy a nő a babakocsiba kapaszkodott. A fogantyút markoló fehér keze már önmagában is

kétségbeesésre utalt. Nem a táska miatt, hanem a kék takaró alatt fekvő kis vakarcs miatt. Felötlött benne, hogy történhet valami, hogy a nő a gyerek miatt kiszámíthatatlan. Behúzta a kéziféket, és kiszállt az autóból. Annak ellenére tett így, hogy Andreas arra kérte, maradjon nyugton. Andreas már csaknem odaért a nőhöz. Kissé távolabb állt meg tőle, hogy ne keltsen benne félelmet. És hát ellenállhatatlan természete volt. Zipp látta, hogy a nő a sapkán lévő feliratot böngészi, és hogy meglátja a kis fehér keresztet meg az alatta álló szöveget. A vállát leeresztette. Még a fején lévő kendőt is megérintette, szinte kacéran, és Andreasra mosolygott. Andreas kinyitotta a száját, és mondott valamit. A nő felelt neki, és mutogatni kezdett a parkolón túl az országút irányába. Zipp közelebb lépkedett. A babakocsit figyelte, és megpillantotta a táskát. Nejlonszatyor volt, fekete és piros. Andreas tett még néhány lépést, miközben a másik utat nézte, voltaképpen háttal közelített a táskához. Zipp nem állt meg, ekkor Andreas hirtelen megpillantotta, és egy másodpercre megzavarodott. Jócskán feljebb értek már az ösvényen. Föveny már nem volt, csak meredek domboldal, amely a tengernél egy rakás éles kőben végződött. Andreas hirtelen rajtaütött. Odapattant, elkapta a szatyrot, majd rohant az autó felé, mint a szélvész. A nő felsikoltott. Kétségbeesetten próbált kiigazodni az új helyzetben, hogy mégiscsak rászedték, éppen amikor már eltökélte, hogy ezek jó szándékú, rendes srácok. Elfogta valami mérhetetlen düh vagy talán inkább tehetetlenség. Automatikusan, pusztán reflexből rátaposott a babakocsi fékjére, és Andreas nyomába eredt.

– Nyomás az autóba! – ordított Andreas.Zipp lába azonban szinte földbe gyökerezett. Futottak

feléje, de ő nem moccant – látta, ahogy a babakocsi elindul a tenger felé a lejtőn. A nő a fék mellé taposott! Zipp bénultan bámulta, ahogy a kék plüssel borított kocsi átbukkan a meredély szélén. Felordított, miközben eszeveszett módon

nekiiramodott, és majdnem összeütközött Andreasszal. A nő azonnal megtorpant – végre ráeszmélt, mi is történt. Megfordult, és látta, ahogy Zipp eltűnik a domboldal mögött. Ő is felkiáltott, és futásnak eredt. Andreas megtorpant, döbbenten meredt utánuk. A szatyor kiesett a kezéből. Hallotta a távolból a tenger zúgását, a hatalmas hullámokat, amelyek őt is képesek lettek volna fellökni. Erőtlen sikoly ütötte meg a fülét, aztán végre-valahára megpillantotta a domboldal szélén feltűnő Zipp szőke haját. A fiú arca vöröslött a feldúltságtól.

– Rohanj, az istenért, rohanj!– A gyerek? – kiáltotta Andreas, majd a szatyrot felkapva

ő is nekiiramodott.– A babakocsi nekiütközött egy kőnek, és felborult! A

gyerek kiesett! A kurva életbe!Bevetették magukat az autóba, és bőgő motorral

elhagyták a helyszínt. Egyikük sem mert visszanézni. Hallották a tenger moraját, a szűnni nem akaró hullámverést.

– A picsába! Úgy üvöltött a gyerek, mint az állat!– Nyugi, minden rendben van.– Rendben? Meg is fulladhatott volna!– De nem fulladt meg!– Viszont megütötte magát. Bazzeg, ha hallottad volna,

hogy üvölt!– Még rosszabb lenne, ha nem üvöltött volna.– Úristen!– Istent hagyd ki!A Golf dübörgött felfelé az úton, hányta a kavicsot maga

mögött, és a hátulja állandóan kifarolt. A sebességváltó rondán kattogott. Andreasnak meg kellett kapaszkodnia az ajtó fogantyújában. Lekapta magáról a sapkát, és begyűrte a zsebébe. Fürtjei szabadon csüngtek.

– Mind a kettőnket látott. Látta az autót is. Megvan a szatyor? – Zippből csak úgy pattogtak ki a szavak.

– Azt hiszed, amatőr vagyok? – mormogta Andreas.

– Estére nálunk lesznek a zsaruk.– Nem. Túlságosan a gyerekkel van elfoglalva. A többit

majd szépen elfelejti.– Te teljesen meghibbantál? – rivallt rá Zipp, miközben

remegő kézzel próbálta egyenesben tartani a kormányt.– Ismerem a nőket. Hálát ad majd a Jóistennek, hogy a

gyerek megúszta. És rájön, hogy a pénz mennyire nem számít. A csaj egészen máshogy értékeli majd az életet. Fogd be a szád, és vezess!

Benyúlt a táskába, és kotorászni kezdett benne. Egy cumisüveget vett elő.

– A tej még meleg – mondta meglepetten. Aztán következett egy kék cumi, a babakocsi szúnyoghálója meg egy tárca. Sietve kinyitotta. – Gina a neve. Képzeld, ha Ginának hívnának – mondta hüledezve.

– Pénz van benne? – türelmetlenkedett Zipp.– Százasok. Négyszáz. Mondom neked, Zipp, banyek.

Kifinomultságban és erőben teljesen verhetetlen vagyok! A Tyrell Corporation szerint. A Nexus modell!

Zipp motyogott valamit, amit egyáltalán nem lehetett érteni, és beletaposott a gázba. Homlokán csorgott a veríték. Andreas nem egészen épelméjű.

■ ■ ■

Anyám tulajdonképpen nem anya volt, hanem egyféle nevelő- és javítóintézet. Ezért is vagyok jól nevelt lány. Mondom szépen, hogy „köszönöm, igen” vagy „köszönöm, nem”, mindegy, te döntesz. Határozottan fogok kezet. Belenézek az emberek szemébe. Megjegyzem a nevüket. Emlékszem az apróságokra, hogy mit szeretnek, és mit nem, látom, ahogyan illedelmesen elpirulnak. Nincs velem semmi baj. Ügyelek magamra, nem szenvedek hiányt semmiben, és ez nem áldozat. Végigküszködheti az ember az életét, és

ragaszkodhat az elvárásaihoz vagy másokéihoz, s élhet fájdalommal terhes életet. De minek tenném? Számomra semmi sem fontos, semmi sem elég fontos. Nem zavar, ha a sor végén állok, türelmes ember vagyok. Ha másnak sietős a dolga, magam elé engedem. Örülök neki. Amikor nem látnak, nagyot nevetek rajtuk, jól mulatok ezen az „életre-halálra” hozzáállásukon. Csak rossz napokon sírok, de nem sok rossz napom van. Nem sok volt.

Megesik, hogy elsírom magam, szinte meglepődöm ettől a kis réstől, amely mindenféle figyelmeztetés nélkül megnyílik. Amikor szegény országokban készült képeket látok. Gyerekeket szájuk szélén legyekkel, fogatlan aggastyánokat, akik testén nincs hús, hegeket és sebeket, vízhiányt, vádoló tekintettel néznek rám. Talán én is bűnös vagyok valamennyire. Hiszen valaki mindig bűnös. Én sohasem tettem semmit a helyzet ellen.

Örülök neki, hogy Henry eltűnt. Már láttam, hogy így lesz. Láttam az ábrázatán, amikor este levetkőztem. Nem undor ült rajta, csak rettentően zavarban volt, én pedig nem segítettem rajta. Nem az én dolgom volt. Henrynek kellett volna rajtam segítenie. Az orvos mondta, hagyjam, hogy a férjem segítsen. Ám nem volt rá képes. Könnyebb egyedül élni. És hát nem kell foglalkozni mindenféle történésekkel, jó belegondolni. A fiam, Ingemar sohasem hozza szóba. Azt mondom neki, hogy ne is tegye, csupán arra kérem, hogy próbálja megérteni. Nem szeret engem, tisztában vagyok vele. Gyűlölni nem gyűlöl, azt azért sohasem gondoltam, de az általam ismert egyetlen életet én erőszakoltam rá. Ő is tisztességes ember. Az Árhivatalban dolgozik. Adóssága nincs, és nem is iszik. Nem tudom, pontosan mi a munkája, talán ő dönti el, mi mennyibe kerüljön. Mindenki folyton morog az árak miatt, és mindenki keveset keres. „Sztrájkoljunk!” – kiáltanak fel, „ez így nem mehet tovább, velünk nem törődnek, semmibe vesznek bennünket, a többiek bezzeg kapnak, mi miért nem?” Már senki nem nő fel. Amerre csak

járok, mindenütt nyafogós gyerekeket látok magam körül. Például Runit, ő is sokat nyafog.

Egyszer-egyszer azt kívánom, hogy eljöjjön Ingemar, és ballagjunk le együtt a városba. Kart karba öltve. Irma Funder végigmegy az utcán felnőtt fiával. Ingemar se nem magas, se nem elegáns, de egész helyes. Vaskos arcát tőlem örökölte, és jól is áll neki. Nagyon komoly férfi. Olyan, aki jól átgondol mindent. Igaz, hogy nincsenek nagy céljai, de teszi a dolgát, és nem panaszkodik. Ingemarral a városon át. Beülünk egy kávézóba. Fizet, és odahozza a tálcát az asztalhoz. Udvariasan kihúzza a széket. De ő nem jön. Már jó ideje nem. Ha előállnék ezzel az ötlettel, hogy sétáljunk le a városba, elképedve nézne rám. Most pedig örülök, minél tovább távol marad.

A ház nagyon régi. Henry azt mondta, agyagos alapra épült, meg hogy csak idő kérdése vagy elég esőé, s egyszer csak elszabadul, és csúszásnak indul. Akadálytalanul lerobog a domboldalon, és nekiütközik a tizenötös számnak. Henry mindig nagyon ijedős volt. Szeretem ezt a házat. Ismerem minden zegzugát, minden egyes fiók tartalmát. A lépcsőfokokat, amikor munkába megyek. Mentem. Itt minden az enyém, régi, ismerős és teljességgel változatlan. Ingemar egyszer itt ült az asztalnál, ennek már jó ideje, és az ötlött fel benne, hogy át kellene festeni a házat. Vörösre, szólalt meg Ingemar. Most épp fehér, zöld ablakkeretekkel. Nagyon megijedtem volna minden egyes alkalommal, amikor belépek a kapun. Már hogy valami nagy vörös dolog tornyosul előttem. Csak álltam és sikítottam volna. Most előadom neked ezeket a kusza gondolatokat. Fontos, hogy lásd, épelméjű vagyok, emlékszem dolgokra, nem őrültem meg. Nyilvánvaló, hogy pálcát törnek majd felettem. Én azért inkább a magam bírája szeretnék lenni. Nincs bocsánat. Nem is kérnék belőle. Magyarázat, az viszont van. Andreas még gyerek volt. Nem akartam, hogy meghaljon. De mit beszélek? Hát persze hogy akartam, hogy meghaljon, abban az egyetlen kegyetlen másodpercben. Ahogy ott álltam,

arra gondoltam: most megölöm, egyszerűen muszáj! Vajon teljesen egyedül voltam abban a szörnyűséges pillanatban, amikor tönkretettem? Emlékszem, a szobában valami furcsa fény derengett. Honnan jöhetett? Láttál olyat valaha?

■ ■ ■

A nő jajveszékelt, és nagyokat nyögött. Nem érdekelte semmi, hogy majd megfagy, sem az, hogy a gyerek esetleg megfázik, ahogy meztelen karjában tartja. Csak ő létezett, meg az a nyálas szájú kis csöppség. És az, aminek most mindennél jobban örült: a sírás! Az a vékonyka bégetés. Lélegzet-visszafojtva hallgatta, a fiúcska nem vett levegőt. A nő megrázta, és tett vele néhány lépést, aztán a kicsi tüdeje végre megtelt levegővel, s újrakezdte a sírást.

A nő addig ringatta bukdácsolva a kövek között, míg a kicsi meg nem nyugodott. Óvatosan levette a sapkáját. A feje búbján látott egy kis horzsolást. Egyik karjával melléhez szorította a gyermeket, amennyire csak merte, a másikkal a babakocsit tartva próbált felfelé evickélni a meredek domboldalon. Visszacsúszott, lábát keményen a talajnak vetette, hogy megtámaszkodjon – kétségbeesésében elkezdett csuklani. Végül az izzadságtól átitatva felért. Karja sajgott. A kicsit befektette a kocsiba, a takarót elrendezte rajta. Az egyik kerék kifordult, nehéz volt tolni a kocsit. A kulcsokat szerencsére a kabátzsebében hordta. Hazaérve leemelte a mózeskosarat a vázról, rögzítette az autó hátsó ülésén, majd elhajtott az orvosi ügyeletre. Elátkozta azt a két srácot, aki kirabolta. A gyűlölet és a düh úgy lobogott benne, mint a lángnyelvek. Érje őket a lehető legrosszabb! Karambolozzanak a város felé, bomoljon meg az elméjük, bénuljanak meg deréktól lefelé!

A fiúcska aludt. Mélyen és rendületlenül. De a fején ott volt az a seb. Egy aprócska sérülés. Az anya tizenegy perc alatt

ért be a központba. Kiemelte gyermekét a mózeskosárból, és bement a kórház épületébe.

Az orvos megvizsgálta a parányi sérülést. Csaknem egészen levetkőztette a kisfiút. Egy lámpával belevilágított a sötétkék szivárványhártyába. A gyermek nyáladzott, és verdesett a karjával.

– Úgy tűnik, semmi baja – nyugtázta az orvos. – A lopást pedig jelentse be.

– Nem – felelte az anya fáradtan. – Egyedül a gyerek a fontos.

– Hogy hívják a babát?A nő zavartan mosolygott. – Még nincs megkeresztelve.

Majd akkor adok neki nevet, ha találok megfelelőt. Egyik sem igazán jó – jelentette ki büszkén.

Mivel a nő pénzét ellopták, az orvos írt egy számlát. Szinte csak jelképes összeget számolt fel, mindössze negyven koronát.

A nő ezután hazatért. Sokáig szoptatta a kicsit. Leült a kiságya mellé, nem tudta otthagyni. Végül aztán meggondolta magát, és bevitte a saját ágyába. Magukra húzta a takarót. Lekapcsolta a lámpát. Megpróbált megnyugodni, de nem sikerült. Nem hitt Istenben, templomba sem járt. A takaró alatt, a sötétben azonban egy arc körvonalait vélte felfedezni. Ez nagyon felkavarta. Úgy érezte, mintha valaki nézné, figyelné őket. Később meg az a gondolata támadt, hogy egyszer majd lejár az ideje. Vagy a kisfiúé. Hogy ez egy pillanat alatt megtörténhet. Kezét a kicsi fejére helyezte. Tökéletesen illett a tenyerébe. A kisfiú nem mozdult. Nagyon mélyen aludt.

Zipp és Andreas épp azzal volt elfoglalva, hogy eligya a nő pénzét. Zipp összegörnyedt, mint valami vénember; szemmel láthatóan túl sok volt ez neki. Andreas hintázott a széken, csendesen, tüntetőleg. Aki először szóba hozza a gyereket, az tönkretette az estét. Szörnyű, előre nem látható

dolog történt velük.Eredetileg azt tervezték, hogy gyorsan és pontosan

cselekszenek, mindössze néhány másodperc, és vége. Zsupsz! Négyszáz korona. Kár nem keletkezett.

Andreas a mennyezetre szerelt ventilátort fürkészte. Lassan pörgött, és az egyik kedvenc filmjét juttatta eszébe. Újabb kört rendeltek, türelmesen várták, hogy a kábulat hűvös törülközőként szétterüljön a homlokukon. Ahogy telt-múlt az idő, az élet egyre örömtelibbnek tűnt, a lányok szebbekké váltak, a jövő pedig ígéretesebbé. Zipp letörölte a habot a felső ajkáról. Aztán kibukott belőle: – Szerinted mi lett a gyerekkel?

Andreas életuntan felsóhajtott. Hangtalanul letette a poharat. – A csecsemők hajlékonyak, mint a gumi. A koponyájuk még nem nőtt össze egészen, teljesen rugalmas.

Szeme találkozott Zipp rémült tekintetével.– Merthogy puha lemezekből áll, amelyek nyomás alatt

egymásra csúsznak. Zseniális, nem?– Csak kamuzol!Zipp a szemét forgatta. Andreasnak mindenre volt kész

válasza, ám egy kis hazudozásért nem ment a szomszédba. De voltaképpen ezt is akarta. Bármi áron választ adni. A babakocsis nő nem bizonyult jó választásnak. A sör ugyanolyan jóízű volt, mint máskor, nem is erről volt szó. De a gyerek, bakker, csak egy bebugyolált kis vakarcs. Zipp az asztal szélének dőlt, és próbált lehiggadni. Még mindig maga előtt látta azt a kék plüssbe bugyolált nevetséges kis görcsöt, amely a szakadék felé tart. Ahogyan a kocsi rázkódik és hánykolódik, aztán váratlanul nagy erővel egy kőnek ütközik, felborul, és a gyerek kiesik. A kis kezeket, amelyek elkeseredetten kapálóznak. Egy üres bódé, egy elhagyott kocsi az semmi, banyek. De egy élő ember!

– Ha történt valami, holnap benne lesz az újságban.– Fogd be, Zipp! Nyugi!Andreas ismét a ventilátort bámulta. Lassítottfelvétel-

szerűen mozgott, képtelen volt a füstöt elterelni. A fiúnak azonban tetszett ez a tempó, az egyenletes mozgás, nagy lapátjai a mennyezet alatt olyannak tűntek, mint egy rotor. Ennek láttán a Doors ismert számát kezdte dúdolni: „I will never see you again, my friend.”3

Zipp megköszörülte a torkát. – Megnézünk egy filmet nálam?

Esedezve nézett Andreasra. Ki kellett vernie valahogy a fejéből azt a jelenetet ott a tengernél. Három-négy korsó sör meg egy akciófilm. Aztán be az ágyba. Nemsokára maguk mögött tudják az egészet. Mostantól jobb, ha megmaradnak a trafikos bódéknál.

– A Szárnyas fejvadászt – felelte Andreas szűkszavúan. – Ha épp bent van a kölcsönzőben.

– Ne már, ne azt, már megint!– Nem tudsz te semmit. A Szárnyas fejvadász a legjobb

– magyarázta Andreas, és nagyot legyintett.– Már sokszor láttam – zsörtölődött Zipp. – Tudom,

mikor mi történik.– Ma este valami más fog történni – mondta Andreas.

– Az a film önálló életet él. Sokrétegű. Időbe telik, amíg mindet felfogod.

Zipp elkeseredetten kiürítette a poharát.– Te ugye még fejlődésben vagy, öreg? Ez a baj veled

– állapította meg Andreas, majd letörölte a pohár által hagyott nedves gyűrűnyomot az asztalról –, nem fogod fel, hogy megy az idő.

Zipp elfintorodott. Andreas teljesen odavolt a Szárnyas fejvadászért Már vagy százszor látta, de nem unt rá. Rendszeresen idézett belőle. Zipp a kocsma vendégeit tanulmányozta. Általában sikerült egy-egy lány pillantását magára vonnia, hacsak nem ültek túl messze tőle. Egy pillanatra bizsergést érzett az ágyékánál. Kedvelte ezt a

3 Soha többé nem látlak, barátom.

bizsergést, felpezsdítette a vérét, és megszédült tőle. Egy lány bámult vissza rá. Andreas követte Zipp pillantását, majd tekintetét tüntetőleg a mennyezetre szegezte. Apró termetű csaj volt szűk ruhában. Csíkos pulóvert viselt, amely a derekán túl rövid volt, a hasa kilátszott. A köldökében apró piercing. Melle úgy feszült, mint két gumilabda.

– Szilikon – mondta Andreas. – A francba, hogy mennyi szar van manapság a csajok ruhája alatt.

– Tojok rá, hogy mi az – heherészett Zipp –, csak gyúrhassam meg. Tapintásra nem lehet megkülönböztetni az igazit a nem igazitól, az ilyen fiatal lányoknál nem. A te Nődnek fogadjunk, hogy lóg a melle. El sem tudod képzelni, milyenek a fiatal lányok melle. Ideje, hogy megismerkedj a körülményekkel. Van egy barátnője is. Nézd, ott jön. Kiment a vécére betétet cserélni, gondolom. Ismerem az efféle csajokat. Már attól nedvesek lesznek, ha rájuk nézel.

Andreas közönyös pillantással végigmérte a barátnőt. Zipp nem láthatta, de a lány észrevette világos szemében az érdeklődés hiányát. Hátat fordított. Nyilvánvalóan bátortalanság tört rá, hogy nem tett semmiféle benyomást a fiúra.

– Mint a hófajdok – motyogta Andreas –, nemhogy lapítanának, még szét is tárják a lábukat, mielőtt a sörétes puska elsülne.

– Ezeket a csajokat nem vesszük rá a Szárnyas fejvadászra – aggodalmaskodott Zipp. – Mit szólnál a Függetlenség napjához?

– Csak a holttestemen keresztül.Andreas odament a pulthoz. Ingzsebéből előhúzta Gina

egyik százasát. A két lányt pillantásra sem méltatta. „Gyertek, és vigyetek el, gyertek, és vigyetek el!” – kérték a kerek vállak. Elképesztő! Bőséges borravalót adott, és a poharakat visszavitte az asztalhoz.

– Mi baj a barátnőjével? – érdeklődött Zipp.

– Minden – válaszolta Andreas. – Egyetlen dolog jár a fejében.

– Hogy te miket tudsz!– Egy végtelenített szalag forog benne. Azóta ismétlődik,

amióta a csajnak szilva méretű melle lett. Az szól rajta, szeress, szeress, az istenért, szeress! És ahányszor kudarcot vall, a csaj rettentően meglepődik. Hihetetlen, banyek.

– Te is hihetetlen vagy – mormogta Zipp. – Mi a nagy szám azokban a vén nyanyákban, akikkel együtt vagy? Az ő szalagjukon mi szól?

Andreas kortyolt egyet. – Szeretlek, szeretlek. Ez a különbség.

Felhörpintették a jéghideg sört. A kisfiúról megfeledkeztek, és ezt is akarták. Nemsokára már Zippnél, a pinceszobában bámulták a Szárnyas fejvadászt Andreas tátott szájjal figyelt. Zippnek a feszes pulóveres lányon járt az esze.

– Az a fickó ott, aki papírfigurákat hajtogat, az az egyik gonosz, ugye? – szólalt meg Zipp a képernyő felé biccentve.

Andreas nagyot sóhajtott. – Úgy emlékszem, azt mondtad, mindenre emlékszel.

– Már emlékszem. A mesterséges emberekre, a replikánsokra, akik csak négy évig élnek.

– Úgy van, Zipp. Örülj annak az időnek, ami neked jutott. – Andreas letépte az asztalon heverő magazin sarkát. – Hajtogathatnék neked egy álló farkat. – Közelebb hajolt a képernyőhöz. -Banyek, ez állati jó. Salome és a kígyó.

– Láttam már – fanyalgott Zipp.– Ahogy meghal a csaj – mondta Andreas felhevülten.

– Baromi klassz, amikor átviharzik az üvegen.– Lassított felvételnek hívják. Nem valami nagy

újdonság.– Te ezt nem érted – heveskedett Andreas. – Nézd csak

meg! Összesen egy átlátszó esőkabát van rajta. És amikor a golyók eltalálják, az a vér a műanyagon belül, tök zseniális.

Salome halála. Egész egyszerűen csodálatos. És ez itt marha jó! – folytatta. – „Can the maker repair what he makes?”4 – Ekkor Zippre nézett. – Pusztán a hüvelykujjával benyomja az ürge szemgolyóját… te képes lettél volna rá?

Zipp rázta a fejét, de felötlött benne, hogy Andreas valószínűleg csak egy replikáns, aki a magaféléket meglátván tér magához. Beültetett emlékezete és beépített érzelmi reakciói vannak, mint Roy Battynek. A Tyrell Corporation korszerű fejlesztése. A Nexus-6 harci modell. Hamarosan a reverzáló sejtek áldozatává válik. És még a Vangelis-zenét is meg akarja hallgatni a stáblista alatt. Zipp akkor már majdnem elaludt.

– Wake up! It’s time to die5 – szólt rá Andreas, és vállon veregette.

■ ■ ■

Nyugalmat akarok. Ennek az az ára, hogy nem számítok, senki nem vesz észre, vagy nem tekint fontosnak. Barna kabátban nem vesznek komolyan. És ez a másik, ha tudnák az emberek, bár megakadályozná a Jóisten, de a legeslegrosszabb…

Egészséges vagyok, azt mondja az orvos, semmi bajom nincs. Erős vagyok, mint egy ló. Ez az állat üldöz engem. A lábam gyors, könnyedén mozgok, noha erős a testfelépítésem. Mondhatnák, hogy robusztus, de legalább van alakom. Nem vagyok magas, és ezzel semmi baj, a nők legyenek is alacsonyak. Mások nagyon különböznek tőlem, furcsa. Szinte teljesen láthatatlan vagyok, senki sem vesz észre. Automatikusan kikerülnek, ha a járdán egymás felé haladunk. Ettől nem esem kétségbe, mást soha nem is tapasztaltam. De

4 Meg tudja-e a teremtő javítani azt, amit teremtett?

5 Ébresztő! Ideje meghalni.

igen, van egy fiam. Ingemar. Amikor kicsi volt, karomba vettem, ringattam és simogattam. Szinte meglepett, hogy ez jutott osztályrészemül – hogy ő teljesen tőlem függött, és ha elengedtem volna, meghal.

Irma akkor kivirult. Egy másik ember számára nagyon fontos lett. Ő jelentette az életet és a halált! De nem tartott sokáig. Semmi sem tart sokáig. Felnőtt, elment mellettem, és a lábamra bámulva beszélt hozzám. Aztán el is költözött. Így van ez. Láthatatlan vagyok, rémisztően átlagos, rettentően más. Csak keveseket ismerek, és jobban ismerem őket, mint ők engem. Ők azt hiszik, hogy ismernek, de tévednek. Mindenben tévednek.

Eltelt néhány nap, mire Andreast az újságokban körözni kezdték. Megjelentek a kollégái, és megnyerő dolgokat meséltek róla, mint mindig. Hogy később senki se kerüljön kellemetlen helyzetbe, ha esetleg holtan találnának rá. Ez a szó ott rejtőzik az újságban a sorok között, mint valami mérgező baktérium. Senki sem meri kimondani, mert valósággá válhat. Hogy azt hinnék, eldobta magától az életet? Nem, nem, az ég szerelmére, Andreas biztos nem. Az egész életet lazán vette. Nem akart nagyon kiemelkedni, és ellenségei sem voltak, jó, az igaz, művelt ezt-azt, ártatlan dolgokat, mint minden fiú. Szombat esténként megivott egy-két sört. Az talán csak nem büntetendő? Rémesen aggódunk. Pózolnak az újság fotósának, és megszagolják a szenzációt, hogy ismernek valakit, aki esetleg meghalt, titokzatos körülmények között. Mert ha váratlanul felbukkan, sértetlenül, ha csak Dániába ment át hajóval bulizni egyet, az micsoda szörnyű leégés! Pedig valami komolyabb is lehetett volna belőle. Én nem okoztam számukra csalódást.

A házban a legtöbb villanyt lekapcsoltam, de a fürdőszobában még ég a lámpa. Andreas hamarosan bomlásnak indul. Mint egy darab hús, amit kint felejtünk a konyhapulton. Elváltozik a színe, puhává és zselészerűvé válik,

majd bűzleni kezd. A hús egyszer csak mérgezővé válik. Most én is mérgező vagyok, esetleg a szagom is más. Nekem, aki annyira ügyelek az ilyesmire. Szappannal, dezodorral. Gyakran mosok hajat. Sűrűn felmosok. Az ablakok kristálytiszták. Minden kilincs makulátlanul fényes. Én magam viszont egy darab romlott hús vagyok. Nem akartam, hogy így legyen.

■ ■ ■

– Matteus?Egy pillanattal később, hogy becsapódott az ajtó,

meghallotta a hangját. Egy másodpercre a zsebében lapuló édességeszacskóba markolt. Ha az anyja meglátja nála, összecsapja a két kezét a csodálkozástól.

– Igen – felelte halkan, és a zacskót zörgette.Anyja kijött a nappaliból. A fiú arcát a melléhez

szorította. – Találkoztál valakivel útközben?– Az én kabátom volt legalul – magyarázta gyorsan.Kicsit túl gyorsan. Az anya rögtön gyanakodni kezdett.– Nagypapa van itt.Matteus beviharzott tárt karjai közé. Aztán felröppent,

mint a szél, majdnem a mennyezetig.– Vigyázz a hátadra – mondta Ingrid az apjának.Sejer elmosolyodott. Az egyedül töltött hosszú évek után

újra kiegyenesedett, egy méter kilencvenhatról két méterre, legalábbis úgy tűnt. Egy nő miatt.

– Tizenhét percet késtél – állapította meg Sejer, és az unokájára meredt.

– Az én kabátom volt legalul – ismételte meg Matteus.– Értem – mosolygott a nagyapa. – És netán az összes

rojt egymásba gabalyodott?Ahogy a mosolya szélesedett, az arcán finom ráncok

hálója jelent meg. Semmiért sem rajongott jobban, mint ezért a

csokoládébarna gyerekért. Elérzékenyült tőle, ellágyult, már-már megremegett a lába. Aggódott miatta, tudván, hogy milyen az élet, és mi minden megtörténhet. Erről ő sokat tudott. A fiú kibújt a karjaiból, és hátulról megragadta a kezét.

– Taníts meg a rendőrfogásra! – kérte hevesen.– Majd adok én neked rendőrfogást – nevetett a nagyapa,

majd megforgatta a fiút, összefogta a csuklóját, és a kanapéra emelte. – Megígéred, hogy az igazat, a teljes igazat és csakis az igazat mondod?

Matteus vonított a boldogságtól. Ingrid csak nézte őket az ajtófélfának dőlve. Sejer odapillantott rá. Volt a lánya hátában egy finom ív, amely az anyjára emlékeztette.

– Megfeledkeztél az óráról, mert olyan jól mulattál! – próbálkozott, és egyenesen a barna szempárba nézett. – Megfeledkeztél anya hangjáról.

– Nem – kiáltotta Matteus, és hasra fordult.– Találkoztál az utcán egy kóbor kutyával. Leültél az

árokpartra, és őt simogattad, miközben arra gondoltál, hogyan könyörögjél majd anyának, hogy megtarthasd. Egy bozontos kis korcs volt. Igazam van?

– Nem, nem! – kiáltotta ismét a fiú. Felkapott egy párnát, és a fejére tette.

– Találkoztál egy csapat huligánnal, és nem jutottál át közöttük.

Nagy csend támadt, Ingrid meglepetten nézett apjára, majd a fiára, aki összekuporodott, és most egy farmerből gyúrt gombóc volt.

– Kocsiban ültek.– Kik?Ingrid egy szempillantás alatt ott termett a fia mellett.– Nyugalom – csitította Sejer. – Hiszen itt van.– Mit csináltak? Mondd meg!– Semmit. – A kanapé huzatjába beszélt.– Ne beszélj mellé!

– Nem szeretem a nevemet! A Matteus hülye név! – kiáltotta, és a párnát a padlóra hajította. Nem nyafogott. Egyáltalán, szinte sohasem nyafogott. Nagyon hamar rájött, hogy ő más, hogy más dolgok várnak rá. Hogy legjobb csöndben meghúzódni és nem túl sokat hangoskodni. De ott volt a színe, és az is elég volt nekik.

– Szeretném tudni, mit csináltak – mondta újból az anyja.– Ingrid – szólalt meg az apja –, ha nem akarja

elmondani, akkor hadd tartsa meg magának.Matteus megköszörülte a torkát. – Megkérdezték, merre

van a bowlingcsarnok. Pedig tudták, hol van. Később aztán visszajöttek, de nem csináltak semmit.

Felemelte az édességeszacskót, amelyet egész idő alatt a markában szorongatott, majd beleszagolt. Volt benne savanyú gumicukor, gumikukac és pillecukor.

– Ne haragudj – mondta az anyja. – Csak nagyon megijedtem.

Konrad Sejer felügyelő átkarolta az unokáját, és az ölébe ültette. Beleszippantott göndör hajába, és a jövőre gondolt. Minden erejével arra törekedett, hogy kitörölje a komor képeket a kisfiú gondolataiból.

– Azt mondták, hogy klassz a dzsekim – vigyorgott Matteus.

– Ami benne van, még klasszabb – felelte Sejer. – Gyere, kísérj ki! Haza kell mennem.

– Nem kell. Tudom ám, hogy Kollberg nincs egyedül.– Haza akarok menni Sarához.– Ott fog lakni nálad? És hol fogok aludni, amikor

meglátogatlak?– Nem fog ott lakni. Az apjánál lakik. Az édesapja beteg.

De gyakran eljön hozzám, és néha ott is alszik. Ha viszont éppen ott lesz, amikor eljössz hozzám, akkor a földön kell aludnod. Egyes-egyedül. Gumimatracon.

Matteus rémülten pislogott. Csak fogta nagyapja kezét, és

cirógatta. Ingridnek nevettében el kellett fordulnia.– Annyira talán mégsem kövér, hogy ne férjünk el

mindannyian az ágyon – jegyezte meg a fiú.– Nem – nyugtatta meg Sejer –, nem kövér.Sejer kicsit bátortalanul megveregette a lánya vállát, és

kiment a kertbe. Visszaintegetett a nyitott ajtóban álló Matteusnak. Lassan hajtott hazafelé, a lakótelep irányába. Eszébe fog majd jutni az a néhány perc, ami a lánya házától hazáig telt el. Az élet eddig annyira szabályozott, annyira kiszámítható és biztonságos volt. Talán magányos is, de ott volt neki a kutya. Egy hetvenkilós leonbergi, amely minden jólneveltséget nélkülözött. Tulajdonképpen szégyellte is magát miatta. Sarának is volt kutyája. Egy jól nevelt német juhász. Sejer nem szerette a meglepetéseket. Megszokta, hogy a csúcson van. Mindig. Szinte mindent megkapott. Tiszteletet. Elismerést. És sokévnyi özvegység után ott volt neki Sara. Az élet most már nem volt kiszámítható. Éppen most Sara várt rá. Jacob Skarrét hívták meg vacsorára, egy fiatal rendőrt, akit Sejer nagyon kedvelt, akit furcsa módon a barátjának tekintett, noha az apja lehetett volna. Barátságuk jó érzéssel töltötte el. Így volt kapcsolata valakivel, aki még fiatal. És hát, be kellett vallania magának, kellemes érzés volt, hogy van valaki, aki hallgat rá, akinek még van mit tanulnia tőle. Neki sohasem lehetett fia. Naaa. Most aztán alaposan végigjárta ezt a gondolatot.

A lámpás kereszteződés előtt finoman fékezett. Sara a konyhában áll. Kicsinosította magát, de csak egy csöppet. Ruhát vett fel, gondolta Sejer. Megfésülte szőke hajzatát. Nem kapkod. Mozdulatai nyugodtak és lágyak, mint ahogyan most én vezetem az autót a városon keresztül. A nyaka. A hideg végigszaladt a felügyelő hátán, sima bőrének rövid, szőke szőrén. Széles vállán. Az óráját nézi, mert engem vár haza, és Jacob bármelyik percben megérkezhet. A vacsora elkészült, ha pedig még nem készült volna el, Sara nem jön zavarba miatta.

Ő egészen különleges. Ő a csúcs. Az enyém. Egy Dani Klein-számot kezdett dünnyögni. Don’t break my heart.6 A tükörbe pillantott. Egy másodpercre megrettent, mert észrevette, mennyire megőszült. Sara haja egyenes és szőke volt. Hát igen. Meglett férfi volnék, gondolta Konrad Sejer, majd bekanyarodott a garázsba. Lépcsőn ment fel, pedig a tizenharmadikon lakott. Valamelyest azért is, hogy formában maradjon, és talán van még ideje egy gyors zuhanyozásra. Könnyedén felkocogott, és nem is fulladt ki tőle. Amint lenyomta a kilincset, meghallotta a csaholást, a kutya bentről nagy lendülettel szaladt felé. Csak résnyire nyitotta ki az ajtót, és füttyentett egyet. Az állat két lábra állt, és őt a falhoz szorította. Ezután mindene nyálas lett. Most tényleg le kell zuhanyoznia. A kutya bebaktatott a szobába. Sara odakiáltott Sejernek egy sziát.

Ekkor megérezte azt a szagot. Egy pillanatra megállt, hogy beszippantsa. Többféle illatot is érzett, a konyhából a szerecsendióét meg az olvadt sajtét. A sütőből a frissen sült fehér kenyérét. Még mindig érezte a kutya szagát: alaposan összenyalta. De ez a másik illat! A nappaliból jövő idegen szag. Tett néhány lépést, bekukkantott a konyhába. Sara nem volt ott. Továbblépkedett, a szag erősödött. Valami nem stimmelt. Megállt a szoba közepén. Sara a kanapén ült, lába az asztalon. A lemezjátszóból halk zene áradt felé. Billy Holiday. God bless the child.7 Kirúzsozta magát, és zöld ruhát viselt. Haja szőkén csillogott, Sejer pedig azt gondolta magában: nagyon is szép, nem arról van szó. Azonban rámeresztette a szemét.

– Mi az? – kérdezte halkan Sara. Hangjában ijedtségnek nyoma sem volt.

– Mit csinálsz? – habogta Sejer.– Lazítok. – Sara vakító mosollyal nézett rá. – Kész a

6 Ne törd össze a szívem.

7 Isten áldja a gyermeket.

vacsora. Jacob telefonált, mindjárt itt lesz.Hasisszag van, gondolta Sejer. Itt, az én nappalimban.

Ismerem ezt a szagot, egészen sajátos, nem tévedek. Elhallgatott. Olyan volt, mint egy hangjavesztett marha, egy partra vetett hal. A szag vastagon rátelepedett az egész szobára. Tétován az erkély ajtóra meredt, majd odament, és kinyitotta. Mérhetetlenül elképedve zavarodottságában a szemközti falakat bámulta.

– Konrad – fordult hozzá Sara. – Olyan különösen viselkedsz!

A felügyelő lassan fordult hátra. – Khm, nem. Csak eszembe jutott valami. – Hangja nem egészen úgy hangzott, mint ahogy kellett volna. Megpróbált gondolkodni. Jacob bármelyik percben itt lehet. Sara nem tűnt kábultnak, de talán később az lesz. Jacob azt gondolja majd, hogy ő tud minderről, pedig nem tud. Most mi a francot csináljon? Sara pszichiáter, gondolta, nagyon beteg emberekkel foglalkozik, sokukat éppen a kábítószer, a heroin meg az ecstasy tette tönkre, ő pedig most itt lazít. Az én kanapémon. Azt hittem, hogy már ismerem. Nem, nem így volt, de azért mégis. Még ilyet! Sejer homlokán volt egy ránc, amely most mélyebbnek tűnt, mint valaha.

Sara hirtelen felkelt. Kezét Sejer mellkasára tette, és lábujjhegyre emelkedett – mégis hiányzott még jó néhány centi.

– Olyan rémültnek tűnsz. Ne légy ilyen, légy szíves!Egyedül a karamell illatát érezte, Sara rúzsából. Gyorsan

nyelt egy nagyot, és a torkából halk nyekkenés hallatszott.Ennek a nőnek a karjában miért válok gyermekké?

– gondolta. Aztán rekedt hangon megszólalt: – Olyan furcsa szag van, nem?

Sara rejtélyesen elnevette magát. – Beleejtettem egy egész szerecsendiót a muszakába, és nem találtam meg.

Sejer saját lábára meredt. Nem lesz ideje lezuhanyozni. Jacob máris becsenget az ajtón. A friss szeptemberi levegő

beáradt a szobába. Billy Holiday énekelt. Nem tudta, hogy kiment-e már a szag, a szoba lassan kezdett kihűlni. A norvég törvények, gondolta aztán. A norvég törvények értelmében. Nevetségesen hangzott. Bármit mondhatott volna neki, csak ezt nem. Egyszerre beléhasított a felismerés, hogy ennek a nőnek saját törvényei vannak. Ennek ellenére erkölcsösebb volt, mint bárki más, akit valaha ismert. Sejer úgy érezte magát, mint egy kisiskolás. Sejtette, hogy még nagyon sok mindent nem tud. Nagyon sok mindent még soha nem próbált ki. Érdekelték az emberek, mindent tudni akart róluk, hogy kicsodák, és miért ilyenek. Meg akarta érteni őket, nem ítélkezett gyorsan felettük. Most mégis azt érezte, hogy valami megingott benne. Ekkor csengettek. Sara kiment ajtót nyitni. Jacob nagyon határozott volt, egyáltalán nem olyan, mint egy kisiskolás, csak úgy nézett ki. Vajon itt lebeg még a szag? Tekintete megakadt a szemközti falon, Elise fényképén. Ő visszamosolygott rá. Nem aggódott. Most egy pillanatra elvesztette szem elől, halottabb volt, mint valaha. Nehezebben tudta előhívni a hangját, a kacagását. A gyász újfajta megnyilvánulása volt ez… Elise más módon kezdett elveszni a szeme elől. És hogy ez soha nem ér véget. Sejer kiment az erkélyre. Kedvelte a tiszta őszi levegőt és az éles színeket. Jobban kedvelte, mint a nyarat. Mélyeket lélegzett. Eszébe ötlött, hogy többet kellene mozognia, elvégre nem lesz fiatalabb. Életéből azért még jócskán van hátra. Matteus feketén fog felnőni egy fehér világban. Mellette kell lennie. Sejer bizonytalanul rázta a fejét. Nem tudta mire vélni ezt a hirtelen komorságot. Megfordult, éppen amikor Jacob Skarre odaért hozzá.

– Finom illatok!– Ezt hogy érted? – kérdezte Sejer ingerülten.– Hát a konyhából – mondta Jacob.Ettek, ittak, és a munkáról beszélgettek. Sara történeteket

mesélt a Varden Elmegyógyintézetről, ahol osztályvezető orvosként dolgozott. Egyáltalán nem volt kába, Sejer

legalábbis nem vett észre rajta semmit. Időről időre azért odasandított rá, és Jacobot is alaposabban figyelte, mint máskor. Jacob hihetetlenül tapintatos volt. Ha észrevenne is valamit, soha nem mondaná meg. Vajon szóba kellene majd hoznia, amikor kettesben lesznek? Ezen morfondírozott, miközben Jacob egy lövöldözésről beszélt. Rémes volt, régi történet, amely azonban csekély eltérésekkel újra és újra megesett. Jacob azonban vitatkozni akart a Jóistennel. Értelmet akart keresni abban is, aminek semmi értelme nem volt. Mert csakugyan nem volt. Nem volt célja, nem volt része egy olyan tervnek, amely valami jóhoz vezette volna el őket. Ezt Sejer szinte biztosra vette.

– Egy csapat kamasz bulizni készült. Minden a szokásos módon indult. A fiúk beszerezték az italokat, a lányokat meg sorban felvették egy-egy sarkon. Az egyik fiúnak, Robertnek, volt egy albérlete. Meg egy hifitornya. A főbérlő éppen nem tartózkodott otthon, a körülmények tökéleteseknek tűntek. Arra ment ki a dolog, hogy jól beszívjanak, felszedjenek egy lányt, megizéljék, másnap meg elhencegjenek vele.

Skarre a világ legkékebb szemével nézett Sejerre.– Egyikük-másikuk füvet is hozott magával. Igazából

nem kábítószereztek, de a bulikon olyan dekadens dolog elszívni egy kis hasist, és hát manapság nem is olyan nagy bűn. Hogy rövidre fogjam: a lehető legiszonyatosabb módon végződött. Berúgtak és összeszólalkoztak. Robert előkapott egy sörétes puskát, és egyenesen arcon lőtte a barátnőjét. Anitának hívták, tizennyolc éves volt. Azonnal meghalt.

Elhallgatott, és a vörösboros pohárra meredt. Illendő módon a száránál fogva tartotta, a falán nem akart ujjnyomokat hagyni – egyáltalán nagyon furcsa volt, mire gondolhatott az a fiú.

– Közönséges kamaszok voltak – folytatta Sarára pillantva. – Tudom, hogy ez úgy hangzik, mintha egy nagy halom szemét lettek volna a társadalom szemétdombján, de

nem így volt. Mindegyikük dolgozott, vagy iskolába járt. Rendes családokból származtak. Soha nem követtek el semmi büntetendőt.

Lötykölni kezdte a bort a pohárban.– Egyszerűen lehetetlen felérni ésszel, nem? Hacsak úgy

nem, hogy valami a hatalmukba keríti őket. Valami kívülről.– Nem foghatod az Ördögre – somolygott Sejer.– Nem?– A norvég egyház őt nem átkozta ki hivatalosan mint

nem létezőt?– Ez a legnagyobb ostobaság, amit az ember valaha is tett

– mondta Skarre eltűnődve.– Hogyhogy? – tudakolta Sara.– Ha nem hiszünk a létezésében, akkor nem is

ismerhetjük fel, amikor váratlanul felbukkan.– Azaz az Ördögre fogjuk bizonyos tetteinket? Az ég

szerelmére! Ez aztán jól venné ki magát a bíróságon!– Nem, nem – rázta a fejét Jacob. – Próbáld inkább úgy

felfogni, hogy az Ördöggel úton-útfélen találkozunk. A kérdés csak az, mihez kezdünk vele. – Egy pillanatra elhallgatott. – Tulajdonképpen nem hiszek az Ördögben – mosolygott. – De néha elfog a kétely. Például amikor megláttam Anita arcát. Már ami maradt belőle. Vagy amikor megpillantottam Robert ábrázatát a kémlelőablakon keresztül, ahogy ott ült a cellában. Ő jóravaló ember.

– Mi mindannyian jók és rosszak is vagyunk, Jacob – állapította meg Sara –, nem vagy-vagy.

– De igen. Van olyan, aki alapjában véve jóindulatú. Mások alapjában véve közönyösek. Olyan alaptulajdonságokról beszélek, amelyek minden emberben megvannak. Robert esetében ez a jó. Nem így látod, Konrad?

Dehogynem. Egyetértett. És nem értette. Ébren gubbasztott a széken. Megengedett magának még egy órácska ébrenlétet. Sara és Jacob egy irányba készültek, és közösen

hívtak egy taxit. Megütögette a combját, ami jel volt a kutya számára, hogy odajöhet, és lefekhet a lábához. Gondolatai ide-oda röpködtek. Matteus, Sara, Jacob, Robert és mindenféle történés. Ám az élet alapjában véve nem rossz. A vörösbor megtette a hatását, ismerte el. Minden megadatott neki, amire szüksége lehet, még több is. Matteus jól megvan, mindenki egészséges, ő maga szereti a munkáját. És ez a Sara-ügy… erre rá kell jönnie valahogy. Majd. Felpillantott Elise fényképére. Miután a ház végre elcsendesedett, és senki sem láthatta, lassanként közelebb engedhette magához.

Ingrid Sejer is ébren volt még. Nyolc órakor lefektette Matteust, énekelt neki, és betakargatta. Később kihozta az iskolatáskáját. Meg kellett néznie, minden a helyén van-e. A könyvek és a tornaholmi. A táska szorosan volt húzva. Bevitte magával a nappaliba. Kinyitotta. Átlapozta a tankönyveket, ellenőrizte, hogy a ceruzák ki vannak-e hegyezve, hogy a radír, a ragasztó és az olló a helyén van-e. Egy összehajtott cédula hullott ki valahonnan. A kékes papír nem tűnt ismerősnek. Talán a tanár üzent valamit.

MAJD HÁROM VÖRÖS ÁRKOT VÁLYOKA HÁTATBA ÉS SÓT SZÓROK BELE HOTY

FÁJÓN. RÓHAT BOKSZOSKÉPŰ!

■ ■ ■

Amint mondtam, Andreas helyes volt, bőre hibátlan. Világos és sima, arcán enyhe pír. És tiszta. Mindig is tudatában voltam a tisztaság jelentőségének, idejekorán megtanultam. Nálam nem hányódnak a dolgok szerteszét, sem kint, sem a házban. Esténként ki is megyek a kertbe megnézni. A szomszédnál nincs ilyen rend, láttam már az asztalukon bikinifelsőtől koszos kávéscsészéig mindent. Nem gondolom,

hogy ettől vége a világnak, csak nem értem. Hogy az ablakból a koszos csészék látszanak, és ennek ellenére jól tudnak aludni. Én mindig odafigyelek, szerintem ezt így illik. Végül is nem egyedül vagyunk a világban.

A vörös fotelban ülök, és hallgatózom bele a sötétbe. Csend van, de időnként úgy tűnik, hogy hallok valamit odakintről. Egy figyelmeztetést, hogy mi minden következik. Emberek néma, fürkésző sokaságát, ahogy a ház felé tartanak. Ingemarnak nem fogok hiányozni, de ő nyilván teszi a kötelességét. Felad egy gyászjelentést. Értesíti a rokonokat. Két nővéremet, akik messze laknak innen. Karácsonyra azért szoktak írni. Minden rendben van velük. Tartjuk egymással a kapcsolatot, mint mindenki más.

Tulajdonképpen nem is félünk a haláltól. Csak attól félünk, hogy elfelejtenek bennünket. Tudjuk, hogy elfelejtenek bennünket, és ennek a tudata elviselhetetlen, nem gondolod? Ahogyan telik az idő, egyre ritkább látogatókká válunk a hozzátartozók fejében, akik kiürítik a házat, és megosztoznak egymással. Akik kidobják a szemetet. És felejtenek. Ha biztosan tudná az ember, hogy valaki majd minden este gyújt egy gyertyát érte, és gondol rá legalább néhány rövid másodpercig, akkor békében hagyhatnánk itt a földet. Értem senki sem fog gyertyát gyújtani. Ki is tenné? Úgy intéztem a dolgokat, hogy iszonnyal és rettenettel emlékezzenek majd rám. Mint egy városi legendára. Talán beteszik majd a fényképemet az újságba. Mindet kidobtam, egyet kivéve, amin fiatal vagyok, úgy negyven év körüli. A halálban a legrosszabb nem az, amikor az ember már meghalt, és eltemetik. Nincs is olyan rendezett és végleges dolog, mint amikor már meghalt, és eltemették. De az azt megelőző órák, amikor az élők kezébe hullunk! Hiszen ők csak emberek. El tudok képzelni néhány szót, amit ilyenkor mondanak. Most itt nem írom le őket, majd úgyis sorra következnek. Jól ismerem őket.

■ ■ ■

Andreas hosszúkat lépett, Zipp pedig kitartóan nyargalt mellette. A folyó felé tartottak. A folytonos morajra és a fekete vízben villódzó fényekre ügyet sem vetettek. A víz csak hömpölygött. A levegő párás volt, Zipp a kabátja zsebében melegítette a kezét. Ráleltek egy padra. Egy darabig némán ültek. Amikor az ember szeme előtt özönlik a víz, nincs szükség beszédre. Ehelyett ott kuporogtak magukban, és elképzelték, milyen lenne beleesni, küzdeni az árral és a jéghideg vízzel. Súlyos komolyság szállta meg őket. Zipp a csíkos pulóveres lányra gondolt fájdalmasan. Az ágyéka idegesítően viszketett.

– Most jól jönne egy szíverősítő, így lefekvés előtt.Andreas bólintott, és a folyó felé hunyorgott. Az ott

valami fekete és nehéz, ami sohasem melegszik fel igazán. Gina pénzét már elköltötték.

– Ha jönne egy nyanya retiküllel, úgy éljek, hogy kikapnám a kezéből – jelentette ki. – Kikapnám a kezéből, és elrohannék.

– Mára elég volt – mormogta Zipp. – Egyébként meg… az öreg nyanyák ilyenkor már alszanak.

Hallgatagon ültek tovább. A mögöttük lévő térről halk susmogás hallatszott, nevetés és káromkodás. Sokan lerészegedtek, végigitták az estét, megjött a bátorságuk és az önbizalmuk, és most előmerészkedtek. Mondhatnánk, dulakodásra készen. Hallhatóan a taxira váró sorban lökdösődés kezdődött, és egy-egy szót ki is vettek. „Barom.” „Hülye bunkó török.”

– A rohadt életbe! – szólalt meg hirtelen Andreas. – Kopasszunk meg valakit.

– Kit kopasszunk meg?– Akárkit.– Higgadj már le!

Zipp nem értette, mi lelte Andreast. Nem volt egészen magánál. Valami beleköltözött. Ekkor megfordultak, és a város felé bámultak. Sérült vadat, könnyű áldozatot kerestek. De a legtöbben elég jól meg tudták védeni magukat. Még az is előfordulhatott, hogy a két fiút verik meg. A maguk kidühöngésére irányuló igyekezetben még meg is ijedtek saját terveiktől, amelyek eddig a lelkük legmélyén szunnyadtak. Attól az ösztönös érzéstől, hogy mit idézhetnek elő. Mintha egy réges-régen megindult folyamat végéhez közeledtek volna. Az ijedtség nagy adag adrenalinnal töltötte meg őket. Jó érzés volt. Elindultak felfelé, a taxiállomás irányába. Elhaladtak a sörsátor mellett, amely még most is állt, ment a belső fűtés. A nevetés és a poharak csörömpölése hallatán idegesen csikorgatták fogukat. Átmentek a főutcán, el a városháza mellett. Zipp észrevette, hogy a templom felé közelednek. Andreas irányított, ő pedig loholt a nyomában. Nem egészen értette, hogy mi dolguk lenne ott fent. A sírokat ilyenkor senki sem gondozza. Nincsenek öregasszonyok nyugdíjjal megrakott pénztárcával. A templom a tér fölé magasodott, és a városban kétségkívül a legkedvezőbb fekvésű épület volt. Itt lett volna a vár, ha a városnak királya lett volna, gondolta Zipp, és lopva Andreasra pillantott. Beértek a sírok közé. Olvasni kezdték a sírfeliratokat. Én vagyok az út, az igazság és az élet. Andreas csípőre tett kézzel olvasta a szöveget. Zipp tétován a földet rugdalta.

– Itt a vége – súgta oda Andreas.Zipp eltátotta a száját a csodálkozástól. – Mármint

minek?– Mindennek. Amik csak mi vagyunk.Zipp zavarodottan nézett körül. Csend és sötétség vette

körül őket. – Mi van veled? Ne menj be holnap dolgozni – javasolta. – Stoppoljunk ki a városból. Majd kitalálunk valamit, elmegyünk Svédországba, bammeg.

– Már eddig is eleget lógtam. – Hangjában bátortalanság

csendült, amit a haverja rögtön észrevett. Valami határozottan nem stimmelt. Andreas egyszer csak ingerültté vált, így folytatta: – Mostanában kicsit más nyakán élek. Vigyáznom kell.

– De hisz a főnököd egy nyanya. Nem értem, hogy hagyhatod, hogy egy nyanya dirigáljon neked.

– A főnök az főnök. Ő fizet.– És mi van a természetbeni juttatással? – próbálkozott

Zipp. – Egy kis egyéb szolgáltatás egy szabadnapért?– Hülye vagy? Mindennek van határa.– És hol az a határ?– A visszérnél meg a bajusznál.– Így szereted őket, nem? Vagy a Nővel más a helyzet?Andreas nem felelt.– Te! – Zippet majd szétvetette a méreg, de

tulajdonképpen csak jókedvre próbálta deríteni barátját. – Birkabőrön fekszel, mi?

Andreas hosszan nézett rá. Zipp nem tudta visszatartani a nevetést, látta maga előtt Andreast, ahogy meztelenül fekszik egy birkabőrön. Szívből gurgulázott, Andreasnak talán még egy színes labda is van a kezében. Vagy egy narancs. Erre még jobban elkezdett nevetni. Belehahotázott a sírok közötti csendbe, a röhögéstől összegörnyedt, a fűbe hajolva vihogott. Fitos orrából néhány orrhang tört elő, amelyeket érdes hukkolás követett, majd újabb hangok. Andreas mereven mosolygott. Zsebéből előhúzta a kezét, megragadta Zipp kabátját, és elkezdte bokszolni. Nem túl keményen, elvégre barátok voltak, de Zipp már-már elvesztette az egyensúlyát. Tett néhány ingatag lépést hátrafelé, miközben tétova védekezésképpen maga elé tartotta a kezét. A mulatságos kép nem tágított, már a könnye is kicsordult, miközben hadonászott, hogy barátját távol tartsa magától. Andreas újra támadásba lendült. Előrevetette magát, Zipp elesett, de mivel fű volt alattuk, nem ütötte meg magát. Zipp továbbra is az

elementáris erejű nevetéssel küszködött. Aztán megpillantotta Andreas arcát. Valami ördögi jelent meg rajta, mint egy ámokfutóén. És most ő volt felül, a frász törje ki! Andreas most nekidurálta magát, az erejét pusztán az akaratából merítette, Zipp pedig teljes mértékben ki volt szolgáltatva ennek a hisztérikus villogásnak, levegő után kapkodott, és arra gondolt, mi következhet. Pofon vagy ütés a gyomorszájába. Andreas nagyon furcsa volt. Zipp arra számított, hogy a szorítás enyhül, de nem ez történt. Miközben a nevetéstől kicsorduló könnyein keresztül Andreast figyelte, megpróbálta felidézni, mi olyat mondhatott, ami ilyen szigort váltott ki abból az arcból, amelyet olyan jól ismert. Ebből az arcból, amely most annyira közel volt. A csillogó szempárból, a vörös arcból, a sötétben fehéren világító fogakból. Zipp az állán érezte a meleg leheletet. Andreas összefogta a kezét, és ő szűk farmerjében tehetetlenül feküdt a hátán. Majd Andreas lassan, egyenletes tempóban elkezdte az ágyékát Zipp ágyékának lökdösni. Zipp rémülten nézett rá, nem értette, mit művel. Nem volt elég gyors, Andreas pedig láthatólag igen távol járt gondolatban, miközben csak lökdöste és lökdöste. Egyszer csak abbahagyta. Szeme újra képes volt látni, mérhetetlen fájdalommal nézett Zippre. Engedett a szorításból. Zipp fekve maradt, és próbálta megérteni a történteket. Aztán, mielőtt még sikerült volna magához térnie, megérezte Andreas kezét a combja között. Elkezdte dörzsölni, az a vékony kéz szüntelenül dörzsölte, dörzsölte. Zipp egészen elképedt. Rémülten vette észre, hogy elfogja a gyönyör, és belülről valami rettenetes dolog keríti hatalmába – akkora rémület lett úrrá rajta, hogy csaknem szétszakadt belé. Lelke mélyéről végre sikerült felordítania. Az a valami a lábából indult ki, végighasított az egész testén, bele Andreas arcába, félretaszította, és Zipp egyetlen óriási lendülettel felpattant. Továbbra is ordított, artikulátlan üvöltés volt ez, számára ismeretlen hangon. Ökölbe szorította a kezét, kész volt beleütni bármibe, törni, zúzni, rombolni!

Andreas roppant lassan emelkedett fel, nem véve le Zippről a szemét. Zipp őrjöngő állat volt, támadásra készen. Andreas biztonságos távolságra állt tőle, szemmel tartotta, felkészült; Zipp ebben a pillanatban erősebb volt, elég erős ahhoz is, hogy vért ontson. Egy apró hiba, és Zipp puszta ököllel megöli.

– A francba, Zipp – suttogta. – Nem úgy gondoltam.– Fogd be a pofádat! Fogd be a pofádat, te baromarcú, te

homokos állat!– Nem úgy gondoltam…– Nem érdekel! Nem akarom tudni. Ne érj hozzám,

bammeg!Andreas váratlanul felemelte a hangját. Fura módon Zipp

némi haragot hallott ki szavai mögül. – Egyszerűen ez van! Mindig is így volt!

Könyörgés ült a szemében. Zipp teljességgel összezavarodott. Soha eszébe sem jutott volna ilyesmi, még legvadabb álmaiban sem. Bármi más sokkal inkább. Az, hogy a csajokkal kapcsolatban nagyon válogatós volt, vagy hogy az idősebb nőket kedvelte, rendben volt, illett hozzá, összhangban állt a lényével. De hogy homokos legyen!?

– És a Nő – sziszegte zihálva –, csak egy kicseszett blöff?– Nem – Andreas a lábát bámulta. – Ő nekem… alibi.– De hogy a francba? Alibi?– Bevetted, mi?– Le szoktál feküdni vele, vagy nem?Zipp nem tudta türtőztetni magát, érzelmei teljesen

összekuszálódtak. Nem látott tisztán, egy hangot sem értett az egészből, mégis kézenfekvő volt. Andreast sohasem érdekelték a csajok, ő meg agyalágyult volt, vak, ostoba, mint egy tyúk. Egy szerencsétlen tyúk.

– Lefekszem vele. De ez csak alibi.Végre csönd lett. A templom fala melletti fényszóró fehér

fényt bocsátott arra a kis fűfoltra, ahol egymással szemben,

ökölbe szorított kézzel álltak. Zipp úgy érezte, hogy ezt az egészet valami felsőbb, magasabb hatalom rendezte így. Valaki idehozta őket, valaki mondatokat adott a szájukba. Az is az ő műve volt, amit az imént érzett. Az a gyönyör, amikor Andreas megérintette, és utána az is, hogy kedve lett volna szétverni őt. Megrökönyödve rugdalta a földet. Nem lehetett mást tenni, csak elmenni innen. Nehezére esett. Ha legalább gyanította volna, néhányszor megfordult volna a fejében, felkészülhetett volna rá. Ha viszont most elvonul innen, mindennek vége. Egyszer és mindenkorra. Tisztában volt ezzel, és Andreas is tisztában volt vele; csak várakozott, ökölbe szorított kézzel, támadásra vagy esetleg védekezésre készen. Mostantól azzal a tudattal kell élnie, hogy Zipp tudja. Hogy esetleg eljár a szája. Zippnek pedig együtt kell majd élnie azzal, hogy Andreas mit tett vele. Az előbb néhány másodperc alatt felkeltette benne a vágyat. Hiszen csak egy kéz volt, mint akármilyen másik kéz, mint egy lány keze. Hiszen az ott a lába között, az ördög vigye el, saját életet él! Tulajdonképpen mi a különbség? Mert ugye volt különbség? Kedve lett volna feldönteni az összes sírkövet, gyökerestül kitépni az összes virágot, széjjelverni az egész várost!

– Az, hogy… – hebegte Andreas. – Semmit nem jelent, hogy így reagáltál. Teljesen normális, minden ember…

– Kussolj már! – Zipp szörnyen felhergelte magát. – Nagyon is jól tudom, hogy nem vagyok homokos. Ezt most nem kell bizonygatnod nekem. Inkább fogd be a pofádat, Andreas, bammeg!

Beletúrt a hajába. Hirtelen halk zokogásban tört ki, megtörölte az orrát és a szemét, látta, ahogy Andreas sárga inge világít a sötétben. A világ romokban hevert, de az a rohadt templom még mindig ott állt, és tartotta magát, azt is szét akarta volna rombolni! Képtelenség, hogy egy homokossal lógjon együtt. Kitudódhat, és persze akkor azt gondolnák, hogy ő is… Az emberek így gondolkodnak. Hogy biztos együtt

vannak vagy ilyesmi, már évek óta dugják egymást hátulról. Sarkon fordult, és elindult. Elért a templom sarkához.

A templom előtt pad állt. Leült rá, gondolkodnia kellett. Hogy ezek után lefeküdjön az ágyba, és aludjon? Ki tudna aludni ilyenkor, amikor az egész jövő ilyen gyászos? Éveken keresztül bolondították, az orránál fogva vezették. Talán Andreas egész idő alatt vágyakozott utána, megjelent az álmaiban, amikor a meleg takaró alatt feküdt. Válla reszketett. Hangtalanul zokogott. Andreas – homokos. Ez azt jelentette, hogy bárki homokos lehet, hiszen kívülről nem látszik rajta. Azok lehetnek mások is, akiket ismer, közönséges emberek is. Akár még lányok is. Anita jutott eszébe. Ha például Robert csak alibi volt. Ő meg az összes többi, akivel ágyba bújt. Anita viszont már halott, szóval mindegy. Talán senki sem az, akinek kiadja magát. Ő maga talán az? Hát persze, a rohadt életbe! Igazi barát. Igazi barát? Andreas őszintén arra számított, hogy nem fordít majd hátat neki? Akkor kicseszettül sokat kér. Ugyanakkor meg erről szól a barátság. De hát az a sok hosszú év! Időre volt szüksége. Néhány napra, hogy gondolkodjon. Azonban nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a problémákat gondolkodva oldja meg. Ezenkívül pedig fázott. A háta mögött halk lépteket hallott. Tudta, hogy Andreas az. Azt hitte, másfelé indul majd el. Zipp a kavicságyat bámulta. Ki szeretett volna szakadni ebből a helyzetből, visszatérni a régihez, de felfogta, hogy nem lehet, és hogy más utat kell találniuk. Mit szólnak majd az emberek, ha hirtelen már nem lógnak együtt? Mindig is együtt jártak-keltek. Ráébredt, hogy éppen ez indítaná el a pletykák özönét. Elkezdenék terjeszteni, először csak úgy, mint valami tréfát. Te is hallottad? Zipp szakított Andreasszal. A cipője egészen átnedvesedett a harmattól. Fáztak benne az ujjai.

– Ha még egyszer ezt csinálod, kinyírlak!Andreas széttárta a karját. – Soha többé nem teszem!Megvonták a vállukat. Zipp szinte mechanikusan felállt.

Lassú léptekkel elindultak a kőkapu felé. Amint kiértek, úgy tűnt, mintha valami becsukódott volna mögöttük, és örökre eltűnt volna a sírok közötti sötétségbe rejtve. Zipp megtörölte az orrát. Egy kicsit kiegyenesedett saját nagyvonalúságától, amikor azt mondta: – A francba! Az emberek nem értenek semmit. Utálom ezt a várost.

Andreas bólintott. Hát nem egy szar kis város ez? Laknak itt egyáltalán rendes emberek? Mit tudnak ők arról, hogy milyen nehéz minden, ők, akik bent ülnek a meleg szobában, és az amerikai szappanoperákat bámulják, és leszólnak mindenkit, aki még nincs húsz? Rohadt szemétládák! És mit mondott Roy Batty, amikor a legjobban tombolt a vihar? Legjobb, egyetlen barátom. Aztán a sötétben két vékony hang hallatszott: – De nem jár el a szád?

– Nem.Minden elmúlt. Egy pillanatra ismeretlen mélységbe

tekintettek le, amely most újra bezárult. Néhány perc múlva már úgy mentek egymás mellett, mint régen. Zipp belátta, hogy Andreasnak szüksége van rá. Az imént nem a lehető legnagyobb tiszteletet tanúsította a barátja iránt? És mi mást is kérhetett volna cserébe, mint amit sohasem kapott meg?

A LEHETŐ LEGNAGYOBB TISZTELETET!Ez kezdett búgni benne – egy teljesen új érzés. Többé

nem fogja hagyni magát elnyomni. Együttlétüknek szükségszerűen új minőséget kell öltenie. Andreas helyesebb, okosabb, népszerűbb, több pénzzel és szebb ruhákkal, de a fenébe is, homokos! Zippnek erről a szóról az alábbi asszociációi támadtak: repedések a végbélben, vazelin, és szar a körmei alatt. Talán nem ezt gondolta mindig? Az élet alapjában véve pompás. Ő maga is teljesen normális. Hirtelen beléhasított az a végtelen gyönyör, amit akkor érzett, amikor megérezte Andreas kezét. De az ördögbe is, leteperték, és talán nem a legfickósabb korban, tele élettel és vágyakkal? És senki sem látta őket. Közös a sorsuk, közös az elképesztő élmény,

amely erőteljes és rémisztő volt – de találnak helyette mást, valami jobbat. Ezt biztosra vette. Nem, nem volt biztos benne, de reménykedett. Ahogy csak egy tizennyolc éves férfi reménykedhet.

Hátat fordítottak a halottaknak, és a központ felé vették az irányt. Csak mentek szótlanul. Valami rettenetes, valami igazán iszonyatos felé, ami rosszabb, mint ami az imént történt. Előbb mindketten megbotlottak és kizökkentek, de most egyenesen arrafelé tartottak. Sötét tekintettel sandítottak minden szembejövőre, betértek a mellékutcákba, mélyen zsebre dugott kézzel. Andreas kése a derekán himbálózott. Kellett szerezniük egy emléket erről az estéről, amely képes beárnyékolni azt a másikat. Majd ha később eszükbe jut, emlékezhetnek erre az utóbbira, miközben mindketten tudják, miről van szó, hogy ez volt az a kicseszett este, amikor a fűben landoltak, egymáson. Zippben felrémlett a combjának feszülő kemény csípő. Nyelt egy nagyot, túl akart lépni rajta. Lassan éjfél felé járt az idő. Ki kellett jutniuk a központból, csendesebb környékre. Folyton járatták a szemüket, de gondosan kerülték egymás tekintetét, az még korai lett volna. Talán majd holnap. Az éjszaka fátylat borít rá. Elhaladtak balra a mozi mellett, és átmentek az utca túloldalára. Elmentek a Gotten-bódé, egy látszerész és egy használtcikk-kereskedés mellett. Az utcák egyre csöndesebbek és üresebbek lettek. És távolabb, mintha maga az Ördög küldte volna, magányos nő gyalogolt.

Egyszerre pillantották meg. Zömök asszony barna kabátban. Magas sarkú cipőt viselt, nyilvánvaló volt, hogy nem szokott ilyenben járni. Szó nélkül megszaporázták lépteiket. Egy ütemre léptek, egyetlen éber szervezetként, amely vadászni indul. Fejük szorosan egymás mellett, mint fontos beszélgetések idején. Előbb vagy utóbb meg fog fordulni, és meglátja őket. Nem tudták pontosan, mit akarnak tőle. Egyszerűen csak éppen jókor bukkant fel, izgalmas játékszer

két nagy, kiszámíthatatlan gyerek számára. Félénk alakjában valami azt súgta, hogy teljesen egyedül van, és senki sem várja. Hatvan év körüli nő, legalábbis úgy gondolták, aki az éjszaka közepén rója az utcákat, nem ment érte sem a férje, sem a fia. Nyilvánvalóan egyedül él. És mivel gyalog volt, aligha mehetett messzire. Vagy talán nem mert beállni a taxiért várakozók sorába. Öltek már meg embereket a taxiállomáson, sorban állás közben, bizonyára ő is olvasott újságot, mint mások. És akkor megfordult. Belebámultak fehér arcába. Egy pillanatra meggyorsította a lépteit, de a cipője miatt nehezen ment. Nem tett többet nyolc-tíz lépésnél, amikor újra megfordult, átvágott az utcán, behúzódott egy ingatlaniroda kirakata mellé. Áradt bentről a fény, talán ott nagyobb biztonságban érezte magát. Átment egy parkon, balra kanyarodott, és maga mögött hagyta a központot. Most a Thornegatén jártak, és egy kaptató felé közeledtek. A nő ismét balra fordult. Az út régi házakkal teli előkelő villanegyeden vezetett át. Andreasban felvetődött, hogy váljanak kétfelé.

– Én követem – suttogta. – Megnyugszik, ha csak egy valaki megy utána. Te a kerteken át futsz fel, hogy az útról ne lásson. Hazakísérjük az öreglányt!

Zipp engedelmeskedett. A nő után bámult, és arra gondolt, mennyire félhet, talán halálfélelme van. Cipője keményen kopogott az aszfalton. Andreas a nyomába eredt a domboldalon, Zipp pedig bemászott egy kertbe, bokrok és gyümölcsfák között futott a sötétben, láthatatlanul. Andreas továbbhaladt. Ki tudta venni a nő hangos, gyors zihálását is. Megpróbált lazán lépkedni. A nő folyton megfordult, de ő kényelmes, nagy léptekkel ballagott. Hidegnek érezte magát, mint a jég, és megtapogatta a kését. Talán a nő loholás közben imádkozik. A kaptató felénél elkanyarodott. Andreas arra gondolt, hogy a nő most már majdnem biztonságban van. Továbbment, vetett feléje egy pillantást, hallotta lépteit a kavicson. Egy kapu becsapódott. Kulcs zördült egy zárban.

Andreas a ház felső szélénél járt, átnyomakodott a sövényen, besurrant a kertbe, a fák közti sötétség teljesen eltakarta. Csendben hallgatózott. Valaki belelehelt a nyakába.

– Bent van az öreglány. Most mi legyen?Zipp szeme világított a sötétben, lágyan, mint a párás

ablak mögött lobogó lángok. Legjobb, egyetlen barátom.Andreas elgondolkodott. Levette nyakából a sálat, és

végigcsúsztatta a keze között.– A francba! Kinyírod az öreglányt? – Zipp elsápadt.Ekkor észrevették, hogy a házban felkapcsolták a

villanyt. Tompa fény vetült az ablak irányából a fűre.– Azt hiszed, teljesen megőrültem?Andreas az arca elé kötötte a sálat, csak a szeme látszott

ki. Ezután előhúzta nadrágja zsebéből a baseballsapkát, és behúzta egészen a szeméig. Megfogta Zipp vállát, és megtörtént a csoda: keze kis ideig ott is maradhatott. Egy pillanatra elérzékenyült a hálától. Mindenben osztoztak. A fűben megesett rémes titokban a templomnál, és ebben is, amire most készültek. Semmi nagyszabású nem történik. Csak kirabolnak egy öregasszonyt. Pillanatnyi berzenkedés sem futott át egyikük zúgó fején sem.

– Te várj itt! Én bemegyek.– Az öregasszony nyilván bezárta az ajtót – kételkedett

Zipp.– Oda jutok be, ahová akarok. – Andreas hangja mély és

határozott volt. Most vezekel majd mindazért, ami történt. A nagy fájdalmat valamivel el kellett takarni, a puszta félelem is megteszi. A veszély és a feszültség átjárta a testét, kibillentette abból a bénult érzésből, ami a templomnál töltötte el.

– A fenébe, Andreas – motyogta Zipp. – Ez dirty business.

– I am the business. – Andreas vigyorgott, és eltűnt a ház sarka mögött. Nem ő az erdő legnagyobb és legveszélyesebb állata, de a legnyúlánkabb, leggyorsabb és talán a legravaszabb.

Ellenségnek nyoma sem látszott, csak egy könnyű préda volt előtte. Zipp odaosont a házfal mellé. Nem látott be, de az ablakon át megpillantotta a mennyezetet és a nappaliban lévő csillárt. Bentről halk zaj szűrődött ki. Zipp csendben állt a sötétben. Remélhetőleg nincs egy sörétes puskás férje vagy egy rohadt korcsa. Hallott már történeteket arról, mi minden megtörténhet, de a feszültség nagyon fűtötte. A fekete éjszaka és a furcsa fény. A néma fák, a harmatos fű, amelyet a holdfény ezüstre festett. A falnak támaszkodott, és fülét a hűvös deszkáknak szorította.

■ ■ ■

Andreas olyan szép volt, hogy biztosan bármelyik lányt megkapta, amelyiket csak akarta. A szépet könnyű szeretni. A hívők Isten tökéletes teremtményéről szánalmasan csillogó szemmel beszélnek. Rengeteg ember viszont kivételesen ronda. Az olyanok, mint én. Akiknek sokkalta többet kell erőlködniük. Más tulajdonságaikat kell bevetniük, hogy úgy mondjam. Pedig még én is találtam valakit, vagyis talán inkább Henry talált meg engem. Amikor megkérte a kezemet, nagyon meglepődtem, annyira meghatódtam azon, hogy ehhez mennyi bátorságra volt szüksége, hogy azonnal igent mondtam. Nem számítottam rá, hogy valaha más is megkérhet majd. Hogy én, Irma Funder több ajánlatot is kapjak? Én, akinek összenőtt a szemöldöke és túlságosan vastag a lába? Akinek olyan a csontozata, mint egy lóé? Arra egyáltalán nem is gondoltam, hogy szeretem-e vagy sem, ennyit sohasem vártam az élettől. Hiszen nem csak egy munka ez is, amit el kell végezni? Mi az, hogy szeretni? Hogy nagyobb szükségünk van valakire, mint saját magunkra? Az a csodálatos érzés, hogy kilépünk magunkból, felröppenünk, és beleszállunk egy másik emberbe? Nem tudom, mi más szabadíthatna meg magamtól, mint a halál. És mi a gyász? Hogy az ember már nem érzi magát? Én még Henry miatt sem

érzek gyászt. És a fiam miatt sem, aki sohasem jön el hozzám. Létezik-e olyasvalaki, akinek van önzetlen gondolata? Segítek most ebben Runinek, mert tegnap ő segített nekem. Ha ezt a gyermeket tudom eléggé szeretni, később ő fog a tenyerén hordozni engem. Majd, ha megöregszem. Igen, Ingemar bizony nem. Mégis reménykedtem benne. Egyensúly. Vétel és eladás. Túl kell ezt élnünk valahogy, egyensúlyoznunk kell ezen az építési területen, ami a világ maga, és amely sohasem készül el teljesen. Építünk és építünk, nem merünk megállni, amíg építünk, reméljük, hogy egy nap valami ott tornyosul majd, és minden fölé emelkedik. Aztán találkozunk valakivel, és nekiduráljuk magunkat. A többi csak áramló hormon, melegség, nedvesség, lüktető szív. Mindaz, ami bennünk kering. Biokémia. Értesz? Henrynek és nekem még gyermekünk is született. Úgy éltünk, mint mindenki más, legalábbis úgy hiszem. Amikor Henry eltűnt, kezdetben nagyon szokatlan volt, nagy csönd ült a házra, de hamar megszoktam. Jól elvoltam, egyedül. Nem kellett folyton megkérdeznem, hogy mire céloz, vagy mire gondol. Természetesen egyedül vagyok, de ki nincs egyedül? Léteznek sokkal rosszabb dolgok. A betegség és a fájdalom. A megaláztatás. Ahogyan Andreas megalázott. Meggondolatlan volt, de mindenekelőtt fiatal. Ilyen értelemben jogosan várta el, hogy megértsék. Mindenki jogosan várja el? Nem tudom, miért engem választott, talán véletlen volt, mint ahogy az egész élet utálatos módon véletlenszerű.

Runi felhívott, hogy menjek el vele a színházba. A tűz után most építették újjá. A király is járt már ott, megnyitotta, már maga a csillár is élmény, Runi látta a tévében. A darab címe Véletlen kapcsolatok. Amikor felhívott, igent mondtam, de nemet kellett volna mondanom. Mindig is úgy gondoltam, hogy veszélyeket rejt magában, ha az ember éjszaka egyedül jár a városban. A főtéren heroint árulnak. Nem akartam, hogy Runi gyanakodjon, hogy azt higgye, más vagyok, mint a többiek, így igent mondtam. Ő az én alibim. Időről időre lelkesednem kell

egy kicsit, hogy cserébe jobbára békén hagyjon. Összekészültem. Még világos volt, eszembe sem jutott tartani a központig tartó húszpercnyi sétától. Tengerkék ruhát öltöttem magamra, fehér gallérral. Alá szép alsóneműt vettem, selyembugyit és szoros kombinét, amelyben minden a helyén marad. A cipő sarka magas volt, de nem kellett messzire mennem. Időben elindultam. Leültünk az előcsarnokban egy pohár portóira. Emlékezetembe véstem, hogy merre van a női mosdó, mint mindig. Runi egész idő alatt locsogott és nevetgélt, de szokásához híven zsörtölődött is, a fiatalok vagy akármi más miatt, ami épp az eszébe jutott. Az élet miatt általában. Időnként helyeseltem, pedig van valami gyanús abban, aki soha nem zsörtölődik semmiért. Runi legalábbis gyanút fogna miatta, így szántam egy kis időt a busz pocskondiázására, noha gyalog mentem. Hogy sohasem érkezik pontosan. Meg a tévéműsorra. A városban elharapózó bűnözésre, amivel foglalkozni kell. A hasznavehetetlen fiatalokra. Az utcán heverő szemétre. Az ételekbe kevert szintetikus kotyvalékokra, tudod, mire gondolok. Runi bólintott és ivott. Jó érzés egyetérteni másokkal.

Jó helyen ültünk, de olykor-olykor nehezen lehetett hallani a színészeket. A szünetben megittunk még egy portóit. Nem értettem a darabot, de nem szóltam róla. Fásultan vonogattam a vállam, és annyit mondtam, igen, talán nem is olyan rossz, de könyörgöm, azért láttam én már jobbat. Runi pedig helyeselt. Maga a színház azonban gyönyörű volt. Csupa vörös és arany mindenütt. A csillár pedig egy kristályálom. Száz meg száz apró prizma. És minden egyes oldalukon csak úgy szikrázott a fény. Runi azt mondta, Csehországban készült. A Sparebanken ajándéka. A régi, 1870-ből való még gázzal működött, de 1910-ben elektromosra cserélték. Az gyulladt ki. Georg Resch, tudálékoskodott Runi, ő volt a csere kezdeményezője. Mindig siet közölni azt a keveset, amit tud. Időbe telt, míg kiértünk. Minden irányból tódult kifelé a nép, és

elzárták az utat. Idegen emberek nyomtak, taszigáltak, éreztem azt a sokféle illatot, a drága gyapjúöltönyöket, a súlyos parfümöket és az első cigaretták füstjét. A hangok zúgását. A fel-alá hullámzó zsivajt. Ha becsuktam volna a szemem, hagyhattam volna sodorni magam, alárendelhettem volna magam a tömegnek. De a kísértésnek minden nehézség nélkül ellen tudok állni. Emlékszem arra a napra, amely kitartóan visszatér. Runi kabátjára szögeztem a szemem, úgy éreztem, hogy most összepréselnek és eltipornak, nehéz volt lélegezni. Jobb tévét nézni vagy könyvet olvasni. Nagy sokára aztán kijutottunk, a tömeg rohant minden irányba. Runi gyalogolni akart, mivel közel lakik. Mondtam, hogy én inkább hívok egy taxit. Reméltem, hogy a sofőr norvég lesz. Nem vagyok fajgyűlölő, csak nem értem, amikor törve beszélik a nyelvet. Aztán meg kijönnek a sodrukból. És amúgy is van elég bajuk, nem, egyszerűen nem tehetem ki őket Irma Fundernek. Így egy norvégban reménykedtem.

A színháztól a taxiállomás két háztömbnyire volt, a téren. A folyót követtem, és a sarkon megtorpantam. Bámultam felfelé, a véget nem érő sorban álló fiatalokra, akik pöfékeltek, lökdösődtek, káromkodtak, és kiabáltak egymással. Nem állhatok oda, a világ minden kincséért sem. Egy pillanatig haboztam, dideregtem, döntésképtelenül, ami pedig nem rám vall. Egész egyszerűen muszáj volt elindulnom. Kevéssel éjfél előtt járt az idő. Amint felpillantottam a fényárban úszó templomra, az jutott eszembe, mint a gyerekeknek: ez a kísértetek órája. Tanácstalanul néztem körül, de csak a taxira várók lármás sorát láttam, meg néhány hányódó, kóbor lelket. Besiklott egy üres kocsi, kikapcsolta a taxilámpát, és eltűnt. És ha addig a sarkon ácsorognék, amíg meg nem rövidül a sor? Ebben a pillanatban egy párocska érkezett, és beállt a sor végére. Mindketten rágyújtottak. Átvágtam a téren, és a főutca felé vettem az irányt. Addig nincs semmi veszély, amíg a főutcán megyek, az pedig elvezet egészen a parkig. Csak ott

lesz igazán sötét. Az utolsó emelkedőn gyér a világítás. Az út jobb oldalán gyalogoltam, amilyen gyorsan csak bírtam, de a cipő törte a lábamat. Próbáltam érdektelennek tűnni, hiszen az is vagyok, de a cipők árulkodtak. Ennyi erővel egy csengőt is akaszthattam volna a nyakamba. Gyertek, és kapjatok el, gyertek, és kapjatok el!. – kiabálták a cipők. Volt pénz a táskámban, de nem sok. Nem őrültem meg. Csak egy taxira való. Elmentem a látszerész meg a kerékpárszaküzlet előtt. Úgy tűnt, lépéseket hallok a hátam mögött, de nem fordultam meg. Ha megpillantok ott valakit, akkor elfog a pánik. Nem volt hosszú az út hazáig. Néhány perc múlva már el is múlt. Lelki szemeim előtt a ház lebegett, saját házam a zöld ablakkeretekkel és az engem köszöntő kinti fénnyel, amelyet nem felejtettem el felkapcsolni. Még mindig hallottam azt a valamit, könnyed lépteket, nem olyan kopogásokat, mint az enyém, és nem tudtam türtőztetni magam. És akkor megláttam őket! Két fiatal férfi. Határozottan arra gondoltam, hogy járnak emberek az utcán, ők is ugyanarra mennek, ennyi az egész. Úgy éreztem, hogy engem bámulnak, fürkésznek, mint egy lehetséges áldozatot, de mi, nők hisztérikusak vagyunk. Mindig a legrosszabbra gondolunk, de jól tudjuk, milyen felnőni a férfiak világában. Gyorsabban szedtem a lábam. Újra megfordultam, hogy megnézzem, ott vannak-e. Továbbra is követtek. Egészen a kirakatokhoz húzódtam, a fényben egy pillanatra nagyobb biztonságban éreztem magam. Újra kiértem a sötétbe. Amikor harmadszor is hátrafordultam, az egyikük eltűnt. Nagyot sóhajtottam, ez jó jel. Ő már hazaért! Mégsem lassítottam. Arra gondoltam, mi minden történhet. Nem, nem féltem a haláltól. És nem is imádkoztam a Jóistenhez. Érhet rosszabb is, mint a halál. Ezt alaposan végiggondoltam, és tudatosítottam magamban, hogy soha nem történhet meg. Néha-néha így gondolkodunk, aztán mégiscsak megtörténik. Mint amikor ágynak estem, és be kellett feküdnöm a kórházba. Mások ápoltak. Felfelé igyekeztem a meredek

domboldalon, és közben a kórházra meg az ott történtekre gondoltam. Arra a rémálomra, amely elfeledtette velem azt a helyzetet, amelyben éppen voltam. Ez segített. A lépteket közben mindvégig hallottam. Megijedni attól ijedtem meg, hogy nem hagyott le. Fiatal férfi, hosszú lábbal – réges-rég le kellett volna hagynia. Már láttam a ház tetejét, hallottam a szívem kalapálását, fájt a lábam, és a szűk kombinéba jól beleizzadtam. Határozottan becsaptam a kaput, mintha az üres házban hallhatná valaki, és felkelhetne a karosszékből. Már csupán néhány lépésnyire voltam. A lépcső öt fokból állt, ráeszméltem, hogy nem vettem elő a kulcsot, kutatnom kell a táskámban, abban a szűk kis térben. Élő célpontként álltam a fényben. Végül nagy nehezen megtaláltam, és bedugtam a zárba. Az ajtó kinyílt. A megkönnyebbüléstől majdnem sírva fakadtam. A fiatal férfi hazafelé tartott, aludni ment. Szedd össze magad, Irma! Betekintettem a sötét konyhába. Aztán hangosan levegő után kapkodtam. A sötétben egy vörös folt világított. A villanytűzhelyen maradt a kávéfőző. Félig volt kávéval. Úgy mentem el, hogy nem kapcsoltam le a kávéfőző alatt a platnit, felgyújthattam volna a házat, ami az egész vagyonom. Gyorsan lekapcsoltam a tűzhelyt. Olyan szag volt, mint egy égetőműben. Felkattintottam a villanyt, és óvatosan leemeltem a kávéfőzőt a főzőlapról. A padnak kellett támaszkodnom. Túl sok volt ez nekem. A színház, a tömeg, a gyaloglás az éjszakai sötét városon át, az az idegen férfi, és a bekapcsolva hagyott kávéfőző ebben a régi házban. Felegyenesedtem. A legközelebbi alkalomig Runinek sokat kell várnia, fogadkoztam. Kimentem a fürdőszobába. Háttal álltam a tükörnek, és a ruhát a padlóra ejtettem. A szűk kombinét áthúztam a fejemen. Fürdőköntösbe bújtam. Fehér, igen, a fürdőköntös juszt is fehér. Másnál úgysem alszom soha. Megálltam az ajtóban, és a konyha felé bámultam. A csíkos szőnyegre. Most megérett az idő egy szíverősítőre. Volt bor a pincében, így a szőnyeget feltekertem, és láthatóvá vált a

lejáró. Megragadtam a karikát, és felemeltem az ajtót. Ekkor történt valami. Hangot hallottam, a folyosó felől jött. Nem zártam be az ajtót! Az izzó kávéfőzőn megrökönyödve elfelejtettem elfordítani a kulcsot, csak végigszaladtam a helyiségen, azzal az egyetlen gondolattal a fejemben, hogy meg kell előznöm a katasztrófát. Kővé dermedtem, néztem, és nem hittem a szememnek. Egy férfi közeledett a konyha felé, kezében késsel. A szeme, amin kívül mást nem is láttam, a kék baseballsapka ellenzője mögött csak úgy világított az elszántságtól. Kendőt tett az arca elé, és a padon fekvő táskára szegezte a tekintetét. Kétszáz korona lapult benne. Akadtak azért ékszereim is, ezüstök és további készpénz Henry irodájában, a széfbe zárva. Az első másodpercekben nagy volt a csönd. Szinte körbeszaglászott a szobában, mintha az égett kávé szaga meglepte volna. Aztán rám meresztette a szemét. Kicsit bizonytalankodott, a kés remegett. Tettem egy lépést hátrafelé, de követett, a padnak szorított, a hegyes kést az államnak szegezte, és a fogait összeszorítva mondta: – A készpénzt! Gyorsan, mint az állat!

Remegni kezdett a térdem. És megtörtént a baj, nem tudtam visszatartani. Melegen csorgott le a combomon, de ő nem vette észre, túlságosan el volt foglalva a remegő késsel, amely elárulta, mennyire fél. Ugyanannyira, mint én. Henry irodája felé pillantottam. Ki akartam nyitni a széfet, de nem vitt a lábam. A férfi dühöngött, késsel fenyegetett, öklével meglökött. Nem erősen, de megtántorodtam. Érthetetlenül ordított a kendőn át.

– Igyekezz, nyanya! Igyekezz!Csak egy nyanya voltam. Ő meg egy kis taknyos,

hallottam a hangján. Én csak álltam, ő újra meglökött, és végre sikerült átvonszolnom a lábamat a szobán, be az irodába. A széf előtt álltam, szemem mereven a tárcsán, próbáltam az emlékezetembe idézni a kódot. Ujjaim összevissza remegtek, de a kód nem jutott eszembe. Hányinger

kínzott, szerettem volna elrohanni. Minden vagyonomat odaadtam volna neki, úgysem volt olyan sok benne, talán ötezer korona. A kód sehogy sem akart az eszembe jutni. Komolyan kezdett megdühödni, ösztönösen arra gondoltam, hogy le kell nyugtatnom, próbáltam, magyarázkodni, hogy hát felírtam valahová a kódot. Egy teáskannában, fuldokoltam, a konyhában van egy teáskannában! Azt ordította, hogy erre nem ér rá. Megragadta a fürdőköntösömet legfelül, a gallérjánál. Egy pillanatra összerázkódtam az ijedtségtől, és látta ő is, hogy ez a legrosszabb. Hogy úgy lát, ahogy vagyok. Fél kézzel meghúzta az övet, és feszesen tartotta, majd felemelte a kést, és átvágta. A nehéz fehér frottír szétlebbent. A kezemmel takartam el magam, de már késő volt. Meglepetten bámult, furcsa ábrázattal hátrahőkölt, de nem értette, amit lát. Csak a fejét rázta. Elfelejtette, miért jött. A másodpercek azonban csak teltek, és ő lassanként felocsúdott. A belemet bámulta. Kilóg a hasfalamon, és egy zacskóban végződik. Majdnem tele volt, és ráadásul el is szakadt, a kés hegye felhasította. A tartalma végigfolyt a bugyimon. Képtelen voltam a szemébe nézni, megfordultam, és kirohantam a konyhába, de tovább üldözött. Megállt előttem, a kést fenyegetően odatartva.

– Szarok arra az… izére ott! Pénzt akarok!A háta mögött nyitva áll a pincelejáró ajtaja, gondolam

magamban, miközben éreztem, ahogy csorog le rajtam, híg volt, félig emésztetlen, a szag pedig lassan kezdett szétterjedni, pedig én az ilyesmire nagyon ügyelek. Nem érdekelte semmi, egyre toporgott és toporgott, de láttam rajta, hogy már-már összeroppan, gondoltam, hogy akár meg is találhat szúrni, ha nem kapja meg azonnal, amit akar. Aztán nagyot taszítottam rajta. Nagy nyögést lehetett hallani, amint hanyatt vágódott a meredek lépcsőn. A lépcsőfokok dönögtek, csattogtak és dübörögtek. Amikor nekicsapódott a betonnak, förtelmes, tompa hangot hallottam. Néhány másodpercig tartó erőtlen hörgést. Azután elhallgatott.

■ ■ ■

Zipp a sötétben várakozott. Hallott néhány hangot bentről, egy sikító nőt, a szobán áthaladó lépteket. Egyre bámult befelé az ablakon, de csak a mennyezetet látta, meg egy kép darabját. Már egy örökkévalóság telt el. Miért nem jön ki Andreas? Körülnézett, hogy talál-e valamit, amire ráállhatna. A kertben állt egy kerti lak, és benne néhány szék. Odalopózott, felemelte az egyiket, és odavitte az ablakhoz. Határozottan belemélyesztette egy rózsaágyásba. A tüskék átszúrtak a nadrágján. Felmászott, és bekukkantott az ablakpárkány fölött. Konyhapultot és csíkos szőnyeget látott. Semmi mást. Egy lelket sem. Minden csöndes volt. Zavarodottan ácsorgott a széken, várt, nem tudta elképzelni, hová tűnhettek. Vagy az egész tervük gajra ment? Megesett a legrosszabb, ami megeshet? Vajon már útban vannak a zsaruk is? A büdös francba! Leugrott a székről, de abban a pillanatban halk hang ütötte meg a fülét. Megkönnyebbülten fordult körbe, és a ház sarka felé meredt. Senki nem jött elő. Esetleg Andreas csak szívatja? Kinyiffantotta az öregasszonyt, és lelépett a zsákmánnyal? És most az úton számolgatja a pénzt, miközben röhög magában, ahogy Zippre gondol, aki még mindig a sötétben kuksol?

Újra felpattant a székre. Újabb örökkévalóságig várt, hogy már a nyaka is belesajdult. Aztán hirtelen megpillantott bent egy nőt. Egy ajtó mögül jött elő, egy szál hálóingben. Leült az asztal mellé egy székre. Sértetlennek tűnt, akkor hát valami történt. Zipp úgy döntött, hogy vár, míg a nő tesz valamit. Nem kellene hívnia a rendőrséget? Netán már meg is tette? Zipp újra leugrott, körbevizslatta a házat, félig a ház sarka mögé rejtőzött. Sehol senki. Visszarohant, ismét belesett. A nő még mindig ott ült. Hallgatózott, hall-e szirénákat a távolban, de nem hallott semmit. Csak a város zúgását jóval

lejjebbről. Fáradt volt, és tanácstalan. Attól, ami történt, a valószerűtlen naptól. Cigarettát halászott elő, rágyújtott, mélyen leszívta, látta a hosszú, izzó végét vörösen világítani a sötétben. Köhögnie kellett, de sikerült elfojtania. Tövig szívta a cigarettát, majd újból felmászott a székre. Hogy a jó isten áldja meg, a nő még mindig ott ül, ugyanabban a pózban. A nő nyilvánvalóan sokkot kapott, ennyit felfogott. Csak nem fog itt állni egész éjszaka! Muszáj elmennie. Egyedül kell elhagynia ezt a sötét kertet. Lehetetlen! Az idő viszont egyre jobban telik. Már régóta vár. Csöndben kilopózott a kapun, miközben őrlődött magában: hol a francban, hol a büdös francban van Andreas?

■ ■ ■

Azok a tompa puffanások, ahogy lezuhant a lépcsőn, az a förtelmes koppanás, ahogy a fejét bevágta, leírhatatlan! Az iménti összecsapás leheletvékony fájdalomként vette be magát a testembe. Azt gondoltam, hogy most aztán biztosan halálra zúzta magát! Az a vézna test a kőkemény padlón. A pincelejárót bezártam. Így legalábbis nem tud többé feljönni és engem fenyegetni. Nyilvánvalóan telefonálnom kell valakinek, hiszen segítségre van szükségem. Runinek, talán, vagy Ingemarnak. Nem, az Isten szerelmére, Ingemarnak nem! Főleg ahogy kinézek! Kitámolyogtam a fürdőszobába. Kicseréltem a zacskót. Nehéz volt jól lezárni, annyira remegett a kezem. Arra gondoltam, amit a betolakodó láthatott. Amit soha senkinek nem lenne szabad látnia. Amit nem lenne szabad hallania, tudnia róla, csak végszükség esetén, ha elkerülhetetlen. De hogy valaki meglássa! NEM! A férfi arca gyanakvással volt teli. Bizonyára nem értette, mi ez, esetleg azt hitte, torzszülött vagyok, nyomorék. Egy vörös, fénylő béldarab az ember hasán, emlékeztethet valamire, Isten bocsássa meg, nem kevés erőmbe telik kimondani. Egy péniszre emlékeztethet. És hát én nő

vagyok.Tiszta hálóinget vettem elő. Leültem a konyhaasztalhoz.

Nem tudom, mennyi ideig ültem ott. Teljesen magamba zárkóztam, nem volt erőm gondolkodni, még kétségbeesni sem. Felemeltem a fejemet. Akaratlanul is az ablakra pillantottam. Egy röpke pillanatra úgy tűnt, hogy egy arcot látok az ablakban. Meresztettem a szememet, de nem tűnt fel többé. Bizonyára egy örökkévalóság telt el, mire végre feltettem magamnak a kérdést: most mit tegyek? Amikor végre belém hasított a valóság, magamhoz tértem a dermedtségből. És a valósággal együtt előjöttek az érzelmek is. Majdnem elájultam tőlük. Felrémlett bennem a férfi szeme. Félelem és elszántság világított benne. Fontos volt neki, hogy idejöjjön és berontson hozzám. Hogyan lehet ennyire fontos a pénz? Egy méterre ültem a pincelejárótól. Ha kinyitnám, a konyha fényében megpillanthatnám. Muszáj felállnom és megszemlélnem. Oda kell állnom az ajtónyílásba, és le kell néznem. Eszembe jutott, hogy telefonálnom is kell mindjárt. Magyarázatot kell adnom rá. Sok dolgom volt. Lassan feltápászkodtam. Felnyitottam a lejáró ajtaját. Nem bírtam odanézni. Mégsem tehettem úgy, mintha semmi sem történt volna. Ha átmegyek egy másik szobába, és ott ülök reggelig, attól még ott fekszik lent. Háttal álltam az ajtónak, és elszámoltam tízig, aztán húszig. Meg sem moccant, biztos halálra zúzta magát. Harminc, negyven. Leguggoltam. Először az első lépcsőfokra koncentráltam, majd a másodikra. A fény ferdén haladt le a lépcsőn. Először a lábát pillantottam meg. Egészen a második lépcsőfokig felnyúlt. A teste természetellenes pózba csavarodott. Az egyik karja oldalra nyúlt, a másikat nem láttam, esetleg éppen rajta feküdt. Homloka fehér folt volt a pince sötétjében, a sapkája eltűnt. Aki így fekszik, az már biztosan nem él. A fejének a helyzete rémületes sejtésre adott okot. Ameddig csak bírtam, meredten bámultam. Hallgatóztam, de síri csend honolt. Felegyenesedtem. Ráébredtem, hogy megtörtént, ami a lehető

legrosszabb. Meghalt.Ez a gondolat minden drámaiság nélkül tört rám, mint

valami hatalmas és nyugodt dolog. Mit tennék, ha még életben lenne? Akkor ki kellene hívnom a mentőket. Amikor arra gondoltam, hogy mindent el kell mondanom, nem, az elképzelhetetlennek tűnt. Hogy idegen emberek robogjanak be Irma házába? Leengedtem az ajtót a helyére. Ráhajtottam a szőnyeget. Egyszerű volt. Senki sem tudott róla, hogy bejött a házamba. Próbáltam gondolkodni. Fontos terveket kellett kidolgozni. Mély levegő be, lassan ki, megint be, megint ki. Úgy döntöttem, hogy másnap otthon maradok. Szinte soha nem hiányoztam a munkahelyemről, senki sem fog gyanakodni. Ráfoghatnám egy kezdődő influenzára. Hirtelen belém csapott a furcsa érzés, hogy ugyanez korábban már megtörtént velem. Nem értettem. Bizonyára csak a félelem űz velem tréfát. Mindig is gyanítottam, hogy előbb vagy utóbb történik majd velem valami szörnyűség. Képzeletben már mindenfélén átestem, ahogy az ablaknál, a vörös fotelban ülve eljátszottam egy-egy gondolattal. A rémálommal, amely egyszer utolér. És most itt volt. Amire régóta vártam. Ahogy ráeszméltem erre, lassan kezdtem megnyugodni. Tehát megtörtént a lehető legrosszabb. Más szóval túléltem valamit. A probléma a napnál is világosabb volt, már csak meg kellett oldani. Eljött az idő a cselekvésre. Először is aludnom kell, mondtam magamban. Rémesen elfáradtam. Aztán el kell tüntetnem a nyomokat. Vajon hagyott maga után nyomokat? Körülnéztem, bementem az irodába. És a kés? A pincében van? Magamban beszéltem. Van egy halott férfi a pincében. Azért jött, hogy megtámadjon. Baleset volt. Senki sem tudja, hogy itt van, és ide szinte soha nem jön senki. Kell lennie megoldásnak. Kell lennie megoldásnak! Mindenütt lekapcsoltam a lámpát, kivéve a fürdőszobában. Ágyba bújtam. Magamra húztam a paplant. Néztem bele a sötét szobába. Le akartam hunyni a szemem, de nem tudtam. Egyre csak könnyezett.

■ ■ ■

Andreas háza mögött Zipp felkuporodott egy farakás tetejére. A függöny mögül halvány fény szűrődött ki. Az ablak csukva volt. Úgy rémlett neki, hogy Andreas mindig nyitott ablak mellett alszik. Azt gondolta, hogy már megint úgy néz ki, mint egy közönséges kukkoló. Andreas ágya szépen be volt vetve. Látta rajta a fekete-fehér csíkos ágytakarót. Feszesen terült az ágyra. És a Doors-plakátot. Az íróasztalon üres kólásüveg állt. Andreas sehol. Zipp szinte biztosra vette, hogy már az ágyában alszik, de nem volt ott. Leugrott a farakásról. Egyszerűen muszáj hazamennie. Hova a francba menne máshova? Várjon reggelig, és aztán telefonáljon? Az aggodalma dühvé változott. Elnyargalt. El a templom és a sírok mellett. Zsebre dugott kézzel igyekezett, végig az utcákon, veszettül egyedül. Most alvásra van szüksége. A hajnali derengés meghozza a megoldást, egyfajta ügyefogyott magyarázatot. Andreas mindig mindenre talál magyarázatot.

Zipp magára zárta az ajtót. Lesietett a pincébe. Leráncigálta magáról a szűk farmert. Bőre nedves volt, combján végig látszottak a dupla varrás által hagyott csíkok. Lefeküdt a kanapéra, és pokrócot terített magára. Kibámult a sötétbe. Mindent Andreas csinált. Ő meg csak állt és nézte. Őt senki sem vádolhatja semmivel. Lassacskán halovány megkönnyebbülés töltötte el. Éppen még mielőtt a sötétségbe merült volna, eszébe jutott a szék. Még mindig ott áll a nő ablaka alatt. Mit fog gondolni? És ők mit gondoltak? Nem is gondolkodtak, csak cselekedtek. Hirtelen a csecsemőt látta maga előtt, ahogy a köveknek ütődik. Az apró szájat a fogatlan ínnyel. A háborgó tengert, a vérfagyasztó sikoltásokat. Ami mi voltunk, gondolta, annak itt most vége.

■ ■ ■

Sokáig maradtam az ágyban, és reszkettem, mint akit láz gyötör. Nem éreztem magam sem jól, sem rosszul, csupán egy test voltam, amely élte a saját felkavart életét, minden összefüggés nélkül. Arról álmodtam, hogy megnő a belem. Szép lassan csúszik kifelé, amíg már a földig ér. Fel kellett göngyölnöm, és a kezemben vinnem, és mindenki láthatta a hatalmas bélgombolyagot. Ide nézzetek! Aztán felébredtem. Nem tudtam megfeledkezni a pincében lévő rémségről. Csak egy ideig tudtam távol tartani magamtól, mint egy csaholó gonosz kutyát, amely nem ér el, mert ki van kötve. Aztán egyszer csak halkan morgott egyet. Kinyitottam a szemem, és a virágos tapétára meredtem. Újra felmordult, ezúttal hangosabban. Kővé meredve feküdtem, próbáltam értelmet adni a furcsa hangoknak. Ugyanakkor kétség nem fért hozzá, hogy nem őrültem meg. Nem vagyok bolond. Teljesen tiszta a fejem, mindent pontosan úgy mondok el, ahogy történt, a legapróbb részletekig. Olvasod még?

Újra csönd következett. Talán a hang csak az álomból maradt. És akkor elkezdett szűkölni. Először egy hosszú, gyenge vonítás volt, majd erősödött. Sohasem hallottam ilyen keserves hangot, egy határtalan nagy bajban lévő lénytől jött, a végtelen fájdalomtól. Őrült gondolatom támadt, de félrehessegettem. Lehetetlen volt. Ennyire nem lehet gonosz a világ! Olyan rémes volt, mint ez az egész. A hang a pincéből jött. Halvány kiáltás, mintha nem lenne ereje, és mindez iszonyatos erőfeszítésébe kerülne. Felültem az ágyban, és reszkettem a rémülettől, beleharaptam a párnám csücskébe. Az a férfi még él! Ott fekszik a hideg pincében, és segítségért kiált! Hasra fordultam az ágyban, és a párnát a fülemre szorítottam. Nem bírtam hallgatni ezeket a fájdalmas kiáltásokat, mint egy sebzett vadéit; nekem kiáltozott. Lehet, hogy mások is hallják. A szomszédok. A járókelők az utcán. Megállnak és hallgatóznak, megjegyzik a címet. Azt gondolják,

kínzók valakit. Hánynom kellett. Minek jött ide? Bárcsak elhallgatna! Végül felkeltem, és átmentem a szobán, roppant óvatosan. Nem akartam, hogy hallja maga fölött a lépteket. Nyilvánvalóan komoly fájdalmai vannak. Szinte gyerek még, hihetetlen, hogy így nyüszítsen, sohasem hallottam még ilyen fájdalmas kiáltozást, amelyben ennyi félelem rejlik. Fiatal fiú. Teljesen egyedül, lent a sötétben, a jéghideg földön.

A konyhában megálltam. Felkapcsoltam a konyhapult fölötti lámpát. Nem tudtam semmit tenni anélkül, hogy ne hallja meg. Ha, mondjuk, kinyitom a csapot vagy a hűtőszekrény ajtaját. Óvatosan kihúztam egy konyhaszéket, és leroskadtam rá. Egyik kezemet a hasamra tettem, a hálóing anyagán át jól éreztem a zacskó meleg tartalmát. Újra csönd támadt. Elájulhatott vagy ilyesmi, vagy éppen erőt gyűjt, hogy még hangosabban ordítson. Nem tudom, meddig ültem így ott. Aztán újra belekezdett, ezúttal hangosabban. Hirtelen felálltam, odasiettem a padon lévő rádióhoz, és bekapcsoltam. Az éjszakai rádióműsor ment. Zenét adtak. Feltekertem a hangerőt. Megtaláltam azt a hangerősséget, amelynél őt nem lehetett hallani. Elképedve hallgattam azt a szenvedélyt, amely szétáradt a szobában. I will always love you. Hold me baby, hold me now.8 Az asztal mellett összegörnyedtem. Nem vagyok erre a világra való, nem szeretett ember vagyok. És most itt ülök, egy öregedőfélben lévő nő, egy zacskónyi széklettel a hasán, és foglalom a helyet. Hirtelen öklendeznem kellett, de nem jött semmi, csak a portói savanyú íze. Most abbahagyta az ordítozást. Fel merjem nyitni a lejáró ajtaját? Gyorsan bekukkantok, aztán visszazárom. Elkezdtem feltekerni a szőnyeget. Előtűnt az ajtó. Hangtalanul vettem a levegőt, nem hallottam semmit. Bizonyára elvesztette az eszméletét. Visszabújhatnék az ágyba, és néhány órával még elodázhatnám a problémát. A falat bámultam, a naptárt, amely szeptembert mutatott. Ősz van, gondoltam. Még ennél is sötétebb és

8 Mindig szeretni foglak. Ölelj át, kedvesem, ölelj most át.

hidegebb lesz. Bedugtam az ujjam a karikába, és felemeltem az ajtót. Lepillantottam a sápadt arcra. A kendő fölött két szem meredt rám, és olyan szívbemarkoló kiáltást hallottam, hogy majdnem összeestem. Összeszedtem magam, és visszaengedtem az ajtót, nagy robajjal. Egyáltalán nem volt halott. Még sokáig élhet, sok erő van benne. Tudtam, hogy én itt fent vagyok, és hogy megmenthetném. Újra felhangosítottam a rádiót. Visszabújtam az ágyba. A nyitott ajtón át hallottam a zenét. Egy férfi kiáltozott nagy kétségbeesésében, I lied for you, and that’s the truth.9 Addig ültem az ágyban, míg meg nem virradt. A szürke fény úgy tódult be az ablakon, mint a koszos víz. Én, aki annyira figyelek az ilyesmire, nem tudom megállítani. A fiú már nem ordított.

■ ■ ■

Szeptember másodika.Jól megtermett, csinos nő jelent meg a recepción. Megállt

a terem közepén, és körülnézett, majd rövid, határozott léptekkel a kis üvegfülkéhez sietett. A főbejárat felől nézve volt valami nevetséges abban a kis fülkében. Brenningenné azonban rendkívül jól érezte magát a belsejében. Védve volt, az ügyfeleknek még a leheletét sem érezte. Nem kellett megérintenie őket. Egyfajta közlekedési lámpaként működött. Pirosat vagy zöldet mutatott. Leginkább pirosat. A legtöbbeknek le kellett ülniük várakozni, míg valaki rá nem szánta magát, hogy értük jöjjön. A nő lihegett. Brenningenné azonnal betörésre vagy lopásra gyanakodott. Valamit elvettek tőle, fel volt zaklatva. Arcán piros foltok jelentek meg, a rúzs pedig száraz morzsaként ült a szája sarkában. Brenningenné figyelmesen mosolygott az üvegen át.

– Beszélnem kell egy rendőrrel.– Miről van szó?

9 Hazudtam érted, ez az igazság.

A nő elutasító volt. Szemmel láthatóan nem akart beavatni egy szánalmas kis recepcióst a történtekbe. De ez már csak így van, hogy különböző feladatokkal bízták meg az itt dolgozókat, és fontos volt, hogy a nő a megfelelő helyre kerüljön. Mindenekelőtt azonban az volt a fontos, hogy kiderüljön, egyáltalán mi dolga van itt. Az útlevélosztály például már lejjebb költözött az utcán.

A nő magába zárkózott. Eszébe jutott a házban uralkodó síri csend. Bár ilyen korán sohasem hallatszott nagy zaj, mégis azonnal érezte, hogy valami hiányzik. Valami lényeges. Közelebb ment a fiú szobájához, oldalazva, mint egy rák. Kinyitotta az ajtót, és bepillantott. A fiú nem volt ott. A nő döbbenten csukta be az ajtót. Nem mozdult, alsó ajkába harapott. Az ajtón egy plakátot látott, amely már hosszú évek óta ott lógott. A nőnek csak most tűnt fel először. „Kneel in front of this brilliant genius.”10 Magához tért, mivel az üvegfülkében ülő nő megköszörülte a torkát, de nem felelt a kérdésére.

Brenningenné hivatalos szervet képviselt, és nem akart vitatkozni. Skarre irodáját tárcsázta, és a dupla üvegajtó felé biccentett. A nő eltűnt a folyosón. Skarre az ajtóban várta. A nő alaposan végigmérte, látni való volt, hogy nincs elragadtatva a látványtól.

– Elnézést. Ön csak egy gyakornok… vagy ilyesmi?– Mit parancsol? – Skarre nagyokat pislogott.– Komoly dologról van szó.Sejtettem, ha már egyszer eljött ide, gondolta Skarre.

Mosolygott, mivel eszébe jutott egy bibliai idézet a türelemről.– Tanoncnak hívják őket – mondta szerényen. – És nem,

már diplomáztam. Térjünk a tárgyra.– A fiam eltűnését szeretném bejelenteni.Skarre hellyel kínálta. – Szóval eltűnt a fia. Mennyi ideje

tűnt el?

10 Térdelj le e briliáns zseni előtt.

– Nem jött haza ma éjjel.– Szóval csupán egyetlen éjszakáról van szó?! – azzal

bemanőverezett az íróasztal mögé.– Tudom, most mit gondol. Hogy aggodalomra semmi

okom. De erről maga szigorúan véve, ugye, nem nyilatkozhat, hiszen nem ismeri.

Skarre finoman megrázta a fejét. Ezt a helyzetet jól ismerte. A fia már máskor is kimaradozhatott. Az anyja pedig most egyszer és mindenkorra bosszút áll, a fiú így végre kutyaszorítóba kerül. Skarrét nem zavarta, a munkáját úgyis el kellett végeznie. Előhúzott egy formanyomtatványt. Eltűnt személy bejelentése, és nekikészült. Kitöltötte a helyet, a dátumot és az időpontot, saját nevét és beosztását.

– Az eltűnt személy teljes neve?– Andreas Nicolai Winther.– Beceneve vagy gúnyneve?– Nem, sohasem volt neki.– Született?– 1980. június 4.– Állandó lakóhelye?– Velem lakik. Cappelens gate 4.– Értem. Szükségem lenne személyleírásra. Magassága,

testalkata. Hord-e szemüveget, ilyesmi.A nő elkezdte leírni a fiát. Nincs szakálla, sem

szemüvege, semmi különös ismertetőjele, fogazata ápolt, főváros környéki dialektusban beszél, normál pszichés állapotú. Száznyolcvanöt centiméter magas, szeme világoskék, pontosabban zöldeskék, haja hosszú, göndör, vörösesbarna. A járásában nincs semmi különös. Skarre jegyzetelt. Gondolatban megrajzolta a fiú képét, amely valószínűleg nem stimmelt.

– Használ bankkártyát? – kérdezte.– Nem akart bankkártyát.– Maradt már ki máskor is?– Annak ehhez semmi köze – felelte az anya

kényszeredetten.– Dehogynem – felelte Skarre. – Nagyon is van.– Talán úgy, hogy ezt most akkor a kupac aljára rakhatja,

és kevésbé fontosnak nyilváníthatja?– Az ön fia felnőtt – folytatta Skarre higgadtan.– Még hogy felnőtt! – vágott vissza a nő kedélytelenül.– Jogi értelemben az. És akkor nekünk is annak kell

tekintenünk. Ne vegye rossz néven ezeket a kérdéseket. Bizonyára megérti. Mivel a fia már nagykorú, és biztosan tud magára vigyázni, ezt az ügyet egyelőre nem tekinthetjük különösebben tragikusnak. Ha gyermekről lenne szó, minden egész más lenne. Ezt, ugye, megérti?

Skarre hangja keresetten barátságos volt.– Haza szokott jönni.– És minden bizonnyal most is így lesz. A legtöbben

viszonylag hamar előkerülnek. Van, aki belefárad a dániai hajókirándulásba, a kicsit eltúlzott mulatozásba. Történt már ilyesmi? – kérdezte a nyomozó.

– A dániai hajóval? – nézett rá az anya sértetten. – Arra nincs pénze. De volt már rá példa – vallotta be. – Egyszer. Talán kétszer. Ám nem szokása.

– Majd meglátjuk. Így, közösen – tette hozzá Skarre reményteli felhívásképpen.

A nő kinyitotta a táskáját, és egy fényképet húzott elő. Skarre hosszasan vizsgálta. A fiú rendkívül jóképű volt. – Ki készítette ezt a képet? – kérdezte kíváncsian.

– Miért érdekli? – kérdezett vissza az anya hetykén.– Semmi, csak úgy – vonta meg a vállát Skarre. –

Próbálok kedves lenni. A magam esetlen módján.– Ne haragudjon – suttogta a nő. – Nem vagyok egészen

magamnál. Reggel nyolckor felkeltem, hogy felébresszem. A Cash & Carryben dolgozik. Láttam, hogy nem aludt az ágyában. Tízig vártam azzal, hogy felhívjam az üzletet, a vasáruosztályon dolgozik, de oda nem érkezett meg. Lógott

már máskor is. Nem tagadom.– Haragszik rá? – kérdezte Skarre szelíden. – Amiatt,

hogy önt ilyesminek teszi ki?– Hát persze, hogy haragszom rá! – válaszolta.– Jobban haragszik, mint amennyire fél? – bámult kék

szemével a nőre.– Eltűnt – mondta az halkan. – De legalább megtettem,

ami tőlem tellett.– Írok egy jelentést. Elkérhetem a fényképet? Körözést

adunk ki. Először az RK-nak.– Az micsoda?– A Rendőri Közlöny. Ők minden északi ország központi

hatóságával kapcsolatban állnak. Tudja, a számítástechnika korszakát éljük. Ez kezdetnek nem rossz, igaz?

– És a tévé meg az újságok? – próbálkozott az anya.– Így elsőre talán nem szükséges. Arról mások döntenek.

Tudja – mosolygott –, én csak egy egyszerű hivatalnok vagyok.Feltűrte az ingujját. Mégse gondolja a nő, hogy itt nem

folyik lázas munka. Ha tudná, hogy még mennyire folyik, gondolta Skarre.

– Mi volt rajta?– Vászonnadrág. Egészen világos. Póló, meg egy világos

ing, valószínűleg sárga. Nem láttam, amikor elment, csak bekiáltott a folyosóról, de a sárga inge nincs a szekrényben. És fekete cipőt hord. Nagyon helyes fiú – tette hozzá.

– Igen – mosolygott Skarre. – És az apja? Mit szól ehhez?

– Nem tudja.– Esetleg elutazott?– Elköltözött – felelte halkan az anya.– Azért talán mégis értesíteni kellene, nem?– Én biztosan nem fogom.Kissé bezárkózott. Skarre fürkésző tekintettel nézett rá.– Jó lenne, ha együtt tudnánk működni ebben a

kérdésben. Semmiképp sem lehetséges, hogy az apjánál van?– A legkevesebb esélye sincs! – tiltakozott hevesen az

anya.– Meg is bizonyosodott erről?– Nem.– A barátait felhívta?– Csak egy barátja van. Tegnap együtt voltak. Próbáltam

hívni, de nem vette fel. Majd próbálom újra.– Akkor talán nála van?– Nem. Ismerem az anyját. Hazaküldte volna.– Akkor gyakorlatilag lehet, hogy mindketten eltűntek?– Honnan tudnám. Nekem elég ez az egy is.– Szükségem van az apja nevére – közölte Skarre. – Meg

a barátjáéra. És a telefonszámukra. Ha nehezére esik felhívni az apát, akkor majd mi megtesszük.

A nő elgondolkodott, próbálta megemészteni, hogy mi várhat rá. Már régóta tarthat a konfrontációtól. Hogy újra felkavarodjon az iszap, amely végre leülepedett.

– Most mit fognak tenni? – kérdezte.– A jelentés ezzel kész is van. Jelentkezünk, amint

történik valami. Azt javaslom, maradjon otthon, hátha telefonál.

– Nem ücsöröghetek otthon, hogy várjak rá. Azt nem bírom ki.

– Dolgozik?– Részmunkaidőben. Ma szabadnapom van.– Próbáljon nem haragudni rá. Nem biztos, hogy most

arra van szüksége, ha előkerül.– Ezt hogy érti? Csak nem aggódik miatta? Az előbb még

azt mondta, hogy felszállt a dániai hajóra, nem?– Nem – felelte Skarre fáradtan. – Nem állítottam.

Várjunk, és majd meglátjuk. Talán már otthon várja önt.Emlékeztette magát arra, hogy mindig is ezt akarta, erről

álmodott. Hogy az emberek szolgálatában álljon.

– Van esetleg családja, valaki, akivel beszélni tud? Aki most segíthetne?

Wintherné megdörzsölte a szemét. Halk pattogást hallott, amint fáradt szemgolyója körbegördült a szemüregében.

– Hívna nekem egy taxit?Skarre a jelentést egy műanyag mappába helyezte, majd

tárcsázta a központot, és kérte, hogy rendeljenek egy kocsit.– Mihelyt előkerül, legyen szíves, szóljon nekünk. Ne

felejtse el!Nyomatékkal mondta ki a „mihelyt” szót. Aztán

Wintherné eltűnt. Elgyötört ábrázattal, komolyan lépett ki az ajtón, mint aki valami kellemetlen kötelességének tett eleget, amiért fizetség nem jár. Skarre a fényképet fürkészte. Andreas Winther, gondolta. Valld csak be. Rohadt másnaposan épp egy paplan alatt fekszel valahol. Egy lány mellett, akinek a nevére sem emlékszel. Feltételezem, hogy nagyon bájos, legalábbis tegnap az volt. Maradék kevéske erőddel megpróbálsz kitalálni valami kifogást, amit beadhatsz a munkahelyeden. Heves fejfájás. Hivatkozás a lázra. Ezzel az ábrázattal minden bizonnyal ki tudod engesztelni a főnöködet. Akár férfi, akár nő.

Hirtelen Konrad Sejer jelent meg az ajtóban. Skarre minden alkalommal elképedt azon, hogy milyen magas. Mindig határozott a fellépése. Leült a leginkább valami házi tákolmánynak tűnő, rozoga székre. Nyomban lehajolt a lábához, és felhúzta a zokniját. A bokájánál rég kilazult már, így állandóan húzgálnia kellett.

– Van valami? – Megpillantotta a fényképet. Kézbe vette, és alaposan szemügyre vette.

– Valószínűleg nincs. De helyesnek helyes a fiú. Tegnap tűnt el. Andreas Winther. Az anyjával él.

– Igazán megnyerő. Nézd meg, nem csinált-e valamit a városban.

– Jó, hogy Wintherné nem hall téged.– Biztos épp dorbézol. Van valami kapcsolat a fiatal

férfiak és az anyai lábosok, a túlzott gondoskodás között. – Sejer mérsékelt érdeklődést mutatott. Túl sokan voltak az effélék, de mindenekelőtt egy sor más komoly dolog jobban foglalkoztatta. Robert például. Aki ragaszkodott hozzá, hogy Anita meggyilkolásáért vállalja a felelősséget. A védő legnagyobb elkeseredésére. Gondolta, hogy ez alighanem elrendeződik. Vánszorogj csak szépen haza, Andreas.

■ ■ ■

Az új nap rám erőszakolta magát. Az ágyban vártam kilenc óráig. Kikászálódtam az ágyból, és kimentem a konyhába. Botladozó lábaim nagyon zavartak. Vajon tényleg ilyennek hallanak? Ez a valóság? A szőnyeg alatti apró egyenetlenséget, a vaskarikát bámultam. Irma, a pincédben egy halott ember fekszik, és ordít. Ez igazi rémálom, képtelenség! A telefonhoz léptem. Hosszan álltam ott a kagylóval a kezemben. Végül aztán tárcsáztam a munkahelyem számát. Csodálkoztam rajta, hogy eszembe jutott. Hogy az agyamat nem borította el teljesen az a szörnyűség ott a pincében, hogy mindennek dacára működött. Elő tudtam hívni bármit, amire szükségem volt, akkor, amikor kellett. Szerintem mi, emberek rém különösek vagyunk. Muszáj telefonálnom. Mindenáron meg kell akadályoznom, hogy bárki idejöjjön. Ez a gondolat önkéntelenül is dohogást váltott ki belőlem. Ott fekhetnék holtan, akár napokig is, míg a szag át nem terjed a szomszédba. Merete vette fel a kagylót.

– Istenem, Irma, beteg vagy? Jaj, ne haragudj, csak te sohasem vagy beteg! Gondolhatod, majd én szemmel tartom őket. Maradj nyugodtan otthon, amíg rendbe nem jössz.

A kolléganőm nagyon elégedett volt. Mindenki fiatalabb nálam, én csak béklyóba kötöm őket. Most végre kibontakozhatnak, és kitárgyalhatják az ügyfeleket a hátuk mögött, ahogy tetszik. Meg engem is, nyilván. Egyáltalán nem

sajnált. Igazam volt, mint általában. Magam előtt láttam Meretét, a pult mögött, a parányi irodában. Egy pillantás át az üzletbe, Lindára, akinek nagy műkörmök virítanak az ujjai végén. Cinkos mosoly. Nem, nem ütköztem meg ezen, mindig is így volt.

– Köszönöm – suttogtam. Alig jött ki hang a torkomon.– Voltál orvosnál? – tudakolta gyorsan, boldogan, hogy

az örömmámor ellenére megőrizte lélekjelenlétét.– Most fogom felhívni. De előfordulhat, hogy eltart

néhány napig, amíg rendbe jövök.Igen, gondoltam, sohasem véltem úgy, hogy

nélkülözhetetlen lennék. Az jutott eszembe: Merete hangját most hallom utoljára. Nagyon magas volt, szinte már csicsergés. Most aztán cincoghatnak az egerek. Soha többé nem térek vissza.

– Jobbulást – hadarta Merete, majd elillant. Elhajózott a maga kis tengerén, nem is sejtve, milyen mély. Egy pillanatra szánalommal gondoltam rá. Az összes fiatalra, akik még oly keveset tudnak.

Egy darabig hallgatóztam. A pincéből semmilyen nesz nem hallatszott. Arra gondoltam, hogy most már meghalt. Ezt az éjszakát nem élte túl. Különben mostanra már felordított volna, meghallotta volna a hangomat, és segítségért kiáltott volna.

Ekkor felordított. A rémülettől lerántottam a telefont az asztalról. Ő is biztosan hallotta, ahogy a padlónak ütődött. A rémálom még egyáltalán nem ért véget, ott fekszik lent, és továbbra is ordít. Segítséget kell hívnom!

Belebújtam egy kötött kabátba, és a csíkos szőnyegre meredtem. Hívjak mentőt? Eddig miért nem hívtam? Mennyi ideje fekszik ott lent? Körülbelül éjfél óta? Szóval éjfél óta? Igen? És miért? Mert azt hittem, hogy meghalt. Miféle válasz ez? Lerogytam egy székre. Csak a terítőt láttam magam előtt, a virágokkal, mint mindig, én hímeztem rá őket, minden egyes

öltést. Egy évem ment rá arra a térítőre, az volt a büszkeségem. Elnézést. Egy kicsit eltértem a tárgytól, de a terítő szép, ezt továbbra is fenntartom. Esetleg egy kis kávét? A kávéfőzőre néztem. Jólesne most egy kávé. Felálltam, és megnyitottam a csapot. Újra felüvöltött, most kicsit gyengébben. Bekapcsoltam a rádiót. Mire gondolt most, amikor meghallotta a zenét? Hogy biztos megbolondultam. De nem bolondultam meg, épp ez rémisztett meg. Nagyon is józannak éreztem magam. Az agyam egy része még mindig élénk volt, vakítóan világos maradt.

Lent nagyon hideg lehet. Mi lenne, ha lelopakodnék, és ráterítenék egy pokrócot? Nem is kellene ránéznem, csak ráteríteném, és felszaladnék. Időre volt szükségem. Nyilvánvalóan megtalálják majd. Nekem kellene így rendeznem a dolgokat, de először is a magam helyzetét kell megoldanom. Túl sok mindenre kell magyarázatot adni. Elképzelhetetlennek tűnt, mit gondolnának. És Ingemar. A többiek a munkahelyen. És bekerül az újságba. Kipillantottam az ablakon át a kertbe. A kerti lakra és a sövény tetejére. Láttam a szomszéd ház tetejét. A felső emeletről ráláttak a konyhaablakomra. Behúztam a függönyt. Aztán meggondoltam magam, és újra félrehúztam. Ilyentájt mindig félre volt húzva, és most kerülni kellett minden olyasmit, ami szokatlannak tűnhet. Felnyaláboltam a pokrócot a vörös fotelból. Rojtos gyapjútakaró volt, szinte túl meleg. Amikor ebéd után lepihentem, lerúgtam magamról. Ott álltam vele a kezemben. Mit gondol majd? Vajon nekiveselkedik, és nagyobbat ordít, mint valaha? Meghallhatják-e az utcán? Elkezdtem feltekerni a szőnyeget. A karika nagy, az egész kezem belefér. Ismét hallgatóztam. Minden csendes volt, mintha ő is hallgatózna. Lassan felnyitottam az ajtót. Tudtam, hogy a fény most leárad, és az arcába süt. Hevesen kalapáló szívvel álltam így. Ekkor néhány halk nyögést hallottam. Arra gondolhat, hogy most jön a megmentő. És velem bizonyosan nem tehet semmit, hiszen nagyon összetörhette magát. Képtelen voltam felérni ésszel, hogy ez történt, itt, az én házamban. A

lábamat a legfelső lépcsőfokra helyeztem. Egyszerű feladat állt előttem, le a lépcsőn, az összesen kilenc lépcsőfokon, ráterítem a pokrócot, megfordulok, és jövök vissza. Jótétemény. A szemem sarkából láttam a fehér arcát. Vagyis azt a keveset, ami a kendő fölött kilátszott. Miért nem vette le? Nem tudja mozdítani a kezét? Egész végig a lábam elé néztem, mindig így tettem, féltem, hogy elesem, eltöröm valamimet, és kórházba kerülök. Amikor már csak két lépcsőfok volt hátra, ugranom kellett egyet. Két lába elzárta az utolsó két lépcsőfokot. Kiterítettem a pokrócot, és ügyetlenkedtem egy kicsit, mert ideges voltam. Betakartam vele. Semmi szín alatt nem akartam a szemébe nézni. De éreztem magamon a tekintetét, tudtam, hogy rám néz. Néhány hörgő hangot hallottam. Elnéztem a feje fölött jobbra, a padlóra. Egy vértócsa, már megalvadt. Megfordultam és felmentem. Újra felüvöltött. Víz után kiáltott. Jó ideje nem ivott már. Nem hagyhattam, hogy szomjan haljon. Fel kell mennem vízért, majd újra lebotorkálnom. Az a legrosszabb, gondoltam, amikor az ember lassan szomjan hal. Vajon tud pohárból inni? Vagy egy vizes törülközőből szívja magába a vizet? Egyszer csak megszédültem. Valami betolakodott a tudatomba, minden előzetes jel nélkül, valami nagyon megindító. Lassan lépkedtem felfelé a lépcsőn, miközben ez járt a fejemben. Semmim sem volt ezen a világon. Irma Funder láttán senki sem villanyozódott fel. E fiatal férfi élete azonban most az én kezemben volt.

■ ■ ■

Zipp kipattant az ágyból. A pincében aludt. Aztán egyszerre minden eszébe jutott. Tizenegy óra van, meghozták az újságot. Andreas feltehetőleg a munkahelyén lehet. Akármi történt is az éjszaka, Andreas most a munkahelyén van. Fel-alá mászkál a vasáruosztályon, arcán azzal a hamiskás mosollyal. Homokos, hihetetlen. Mi van velem? – gondolta Zipp

nyugtalanul. Miféle jeleket bocsátok ki, amelyek rávehettek, hogy próbálkozzon velem? Esetleg a szűk farmer az oka, amit mindig kinevet?

Vajon más homokosok is kedvet kaptak rá, csak nem tudott róla? Ökölbe szorította a kezét. Izzadt a tenyere. Mit fog mondani neki, amikor találkoznak? Beszélhetnek majd szexről, és ugrathatják egymást úgy, mint régen? Elfelejthetik-e a történteket, igen, muszáj, de tehetnek-e úgy, mintha mi sem történt volna – lehet ezt? Amikor együtt üldögélnek a kocsmában, Andreas a fiúkat stíröli majd? Netán eddig is mindig azt tette? Hol a büdös francban van most? Az asztalon fekvő Szárnyas fejvadász-videóra nézett. Ebben a pillanatban lépteket hallott a lépcsőn. Anyja dugta be a fejét az ajtón.

– Hosszúra nyúlt az este, ha jól érzékeltem…Mosolyogva szólt hozzá. Nem tartotta számon, hogy a fia

mit művel, csak egészséges legyen, és esténként jöjjön haza. Kedvelte, ha más is van a házban. Ebben a korban a legtöbbek már elköltöztek otthonról, ő pedig mindent megtett azért, hogy még otthon tartsa a fiát. És amíg nincs munkája, nem is mehetne sehová.

– Hogyhogy nem alszol? – kérdezte Zipp kelletlenül.– Könnyű volt az éjszakai ügyelet – felelte az anya

elégedetten. – Kettő és öt között elszunnyadtam egy kicsit. – Csípőre tette a kezét. – Csörgött a telefon, az ébresztett fel. Nem értem oda.

Andreas!– Be kell mennem a munkaügyi központba – mondta

Zipp, és felállt.A nő nagyot nézett. Végre eljutottak odáig, hogy a fiú

munka után néz?– Kenek neked néhány szendvicset. Enni azért csak

fogsz?– Kivetted az újságot? – kérdezte, és miközben a

farmerjét felhúzta, a földet bámulta.

– Hát persze. Már ki is olvastam. Tudod egyáltalán, hány óra van?

Mivel Zipp általában nem vetette rá magát az újságra, hogy állást keressen, némi visszafogottságot kellett magára erőltetnie. Az újságot a szendvicses tányér mellé helyezte, és a címlapot tanulmányozta. Semmi. Beleharapott egy szelet mogyoróvajas kenyérbe, rágott és olvasott. Csak a szokásos dolgok voltak a lapban.

– Az álláshirdetések a harmadik részben vannak – közölte az anyja, aki a konyhapadról figyelte. Éjszaka újra ügyeletben lesz, így az egész napja szabad. A fiúnak ez nem jött jól. Nem szerette, ha az anyja ott van. Erélyes volt, mint az anyák általában, csak úgy mennydörgött a hangja.

– Tudom – motyogta Zipp, és továbblapozott.– Te keresel valamit – állapította meg az asszony. – Mit

keresel?– Valami szerencsétlenséget – felelte, és megvonta a

vállát.– Mit akarsz azzal?– Egy kis tragikumot a hétköznapokban, feltehetőleg.Magába tömte az első szelet kenyeret, miközben minden

oldalt átfésült. Mindössze a félkövérrel szedett címeket olvasta el.

– Csak a címeket olvasod el – jegyezte meg az anyja.– Aha – felelte Zipp. – Ha csak a nagybetűs szöveget

olvasom el, már akkor is eléggé tájékozott leszek.Az anya haragosan ingatta a fejét, és vizet engedett a

mosogatóba. Zipp még életében nem mosogatott el, gondolta. Talán nem helyes. Vajon máshogyan alakult volna, ha lánya lenne? Talán könnyebb lett volna? Lenne segítsége a háztartásban? Nem volt benne biztos. Barátnőinek lányai voltak, mindig panaszkodtak, mert minden olyan nehéz. Mindent el kellett nekik magyarázni. A szexet. A menstruációt. Beleborzongott. Nem, jobb így, hogy fia van. Még úgy is, hogy

munkanélküli. Vidám és helyes fiú. Jó sora lesz, ebben biztos volt. Sok fiatal munkanélküli, még iskolába sem jutnak be. Az ő fenntartása viszont sokba került. Folyton akart venni valamit.

– Felhívom Andreast.Zipp ezt hangosan mondta. Egyszerűen hangzott, arra

számított, hogy Andreas felveszi. Felállt, és kiment a nappaliba, gyakorlott ujjakkal tárcsázta a számot. Anyja hosszan nézett utána.

Szorosan tartotta a kagylót. Nem, ma nem jött be. Nem is telefonált. Nem hallott róla? Az anyja aggódik miatta. Még a rendőrségre is elment.

– A rendőrségre?– Hogy bejelentse az eltűnését. Éjszaka nem ment haza.– Eltűnt? – kérdezte Zipp. Érezte, hogy az anyja

hallgatózik, mint egy rezgő drót, amely kimegy a konyhába, majd újra bejön, önkéntelenül is vele rezgett.

– Találkoztál vele tegnap?A kérdés váratlanul érte. Ki tudott róla, hogy együtt

voltak? Valaki biztosan látta őket. Meg azt, amit műveltek! Legjobb lesz az igazság közelében maradni.

– Aha, este együtt voltunk. Benéztünk a Headline-ba. Aztán megnéztünk egy videót.

– Hát ez furcsa. De bizonyára előkerül.– Persze. Ismerem Andreast. Azt teszi, ami neki tetszik.

– Megpróbálkozott egy kacajjal, de az nem igazán sikerült neki.

– Mi a helyzet? – Az anyja szorosan mellé állt.– Andreas – mondta Zipp, és visszatette a kagylót. – Ma

nem ment be dolgozni.– Neem? Miért nem?A nő mélyen Zipp szemébe nézett. Sejtette, hogy valami

nem stimmel, a legkisebb rezdüléseket is megérezte – ahogy a fiú forgatta a szemét, és sietve beletúrt borzas hajába. A fejét rázta.

– Mit tudom én. Minden olyan volt, mint normálisan – tette hozzá hirtelen.

– Hogyhogy normálisan? – hunyorított a fiára.– Semmi, úgy értem, tegnap este.– Mert nem úgy szokott lenni?Zipp elhallgatott. Kereste a szavakat, de nem találta. Ki

akart menni a konyhába, de megtorpant, mivel megcsörrent a telefon. Az anyja meg sem mozdult, hogy esetleg fel akarná venni. Zipp egykedvűen megvonta a vállát, és felvette a kagylót.

– Halló, Zipp? Andreas anyukája vagyok.– Khm, igen – krákogta, miközben agytekervényei

kattogtak a történteken, meg hogy mit mondhat, pontosabban mit nem mondhat el.

– Andreas nem jött haza az éjszaka. Nyolc órakor bementem a szobájába, hogy felébresszem, de nem volt ott! Tegnap jártatok a városban?

– Igen – felelte, és maga mögé pillantott. Nyomban megértette, hogy nagyon fontos, most mit válaszol. Fontos azért, ami történhet, mindazok után, amit műveltek. Az a gyerek a kék babakocsiban, az öreglány a fehér házban. Valami nagyon nem volt rendjén, de nem értette, mi az. Nem értette, hogy az öregasszony miért ült vég nélkül egy szál hálóingben az asztal mellett. Andreas pedig nem jött vissza.

– Együtt voltatok. Hol jártatok? – A nő hangja egyszerre fagyossá vált.

– Itt. Nálam.A videokazetta a pincében volt az asztalon. Talán nem

igazat beszél?– Először benéztünk a kocsmába. Aztán megnéztünk egy

filmet itt nálam. A Szárnyas fejvadászt – magyarázta.– Hogy micsoda? – A nő hangja bizonytalanul csengett.

– Nem jött haza éjszaka! – ismételte meg. – Nem tudod, most hol lehet?

– Nem – válaszolta Zipp világosan és egyértelműen, mivel igaz volt. Újra megkönnyebbülést érzett, hogy igazat mondhat. – Nem, fogalmam sincs, hol lehet. Én is felhívtam már a munkahelyén. Azt mondták, ma nem ment be.

– Szóval te tudtad? Elmentem a rendőrségre – közölte határozottan. – Ideje, hogy megtanuljon felelősségteljesen viselkedni. Végtére is már felnőtt. Legalábbis hamarosan fel kellene nőnie. De ma éjszaka… mikor váltatok el? Hol voltatok?

Gyors gondolkodásba kezdett. – Mászkáltunk a városban. A főtéren meg arrafelé.

– Jó. És aztán?– Semmi. Csak lófráltunk. Éjféltájban váltunk el – tette

még hozzá a fiú.Éjféltájban. Hihetően hangzott. Éjféltájban, akkor vették

észre az öregasszonyt. A látszerésznél.– És merre váltatok el?– Hogy hol? – A francba, muszáj ennek mindent tudnia?

– Hát hogy hol? Azt hiszem, a Thornegatén.Csak úgy kicsúszott a száján. Mivelhogy éppen ott kérte

meg Andreas, hogy váljanak ketté, és ő a sötétben lopózzon a kerteken át, míg ő maga az öreglány sarkában marad.

– A Thornegatén? Mi dolgotok volt ott?– Semmi – felelte Zipp, és érezte, hogy egyre

ingerültebbé válik. Az anyák miatt, hogy mindig mindent tudni akarnak, hogy volt joguk kérdezősködni és kutakodni.

– De hát… a Thornegatén… nem hazafelé indultatok? Hova készült onnan?

– Nem tudom. Csak bóklásztunk – ismételte meg Zipp.– Történt valami? – Aggodalom csendült az anya

hangjában. – Berúgtatok, Zipp?– Nem, dehogy! Egyáltalán nem.– Találkozott valakivel?– Tudomásom szerint nem. – Zipp le akarta végre tenni a

kagylót, túllenni ezen a gyötrelmen. – Ha előkerül, tessék szólni neki, hogy hívjon fel. Tessék megmondani neki, hogy nagy ledorongolás vár rá.

Ahogy ezt kimondta, eszébe jutott a „ledorongolás” szó másik jelentése, amit a lányokkal kapcsolatban használtak. Amit Andreas a templomnál akart vele művelni. Vissza akarta volna szívni, amit mondott, de már késő volt. Mostantól minden nehezebb lesz, gondolta.

Végre letette. Anyja nézett rá mosogatókefével a kezében, a földre csöpögött belőle a víz és a mosogatószer.

– Nos?– Wintherné volt – hadarta. – Bejelentette, hogy Andreas

eltűnt.– Igen?– Bizonyára csak bosszút akar állni rajta. Elvégre

Andreas már felnőtt.– Andreas azért elég különös fiú – vágott vissza az anyja.

Titokzatosan nézett Zippre.– Ezt meg hogy érted?– Úgy, hogy magának való gyerek. Biztos bevillant

valami az agyába.– Erről neked fogalmad sincs!Zipp maga is meglepődött saját kitörésén. Az anyja

nemkülönben. Legyintett, és visszatért a konyhába. Zipp felkapta az újságot, leszaladt a lépcsőn a pincébe, és elölről kezdte. Cikkről cikkre, oldalról oldalra haladt, az újság terjedelmes volt, jó ideig akadt tennivalója. Szó sem esett babakocsit tologató nőről. És az öregasszonyról sem. Hogyan is eshetett volna? Minden lapzárta után történt.

■ ■ ■

– Nem lenne jó, ha rászoknánk erre – jegyezte meg Sejer. A Kongens Våpenben ültek egy sör mellett. A hét közepén.

– Nem, az aztán szörnyű lenne, Konrad – felelte Skarre nagy vigyorral.

A hasisról nem beszéltek. Sejer sokáig gondolkodott, hogy szóba hozza-e, de aztán inkább hanyagolta. Ha Jacob kérdezni akar valamit, akkor kérdezzen. Az idő pedig múlik. És talán soha nem fordul elő újra.

– Gondoltál már rá – kérdezte Sejer a második korsó felénél –, hogy ha a rendőrség új épületét a Grønlandon húzzák fel, és senki sem lesz hajlandó pénzt adni az úthálózat kiépítésére, könnyen úgy járhatunk, hogy ahányszor ki kell vonulnunk valahová, meg kell várnunk a vonatot?

– Óriási lesz – helyeselt Skarre. A tarkójáról előrehúzott egy hajfürtöt, és azt pörgette az ujjai között.

– Megnőtt a hajad – mondta Sejer.– Aha. Az jutott eszembe, ha még van néhány hét

türelmed, akkorra elég hosszú lesz ahhoz, hogy copfba kössem.– Lófarokba? – ráncolta a homlokát Sejer.– Elmondanám – kezdett bele Skarre lendületesen –,

hogy ha összefognám a hajamat, sokkal kevésbé lenne csapzott, mint most.

– Lófarok és egyenruha?– Utánanéztem a szabályzatban. „A hajat és a szakállt

ápolt és visszafogott formában kell viselni. A hajviselet nem akadályozhatja a sapka és más fejfedő rendeltetésszerű használatát. A hosszú hajat copfba kell fogni vagy be kell fonni. Hajpánt és szalag viselése tilos” – tette hozzá.

– A mindenit, kívülről fújod! A semleges megjelenésről van szó, Jacob.

– Boldog-boldogtalan copfban hordja a haját – Skarre hajthatatlan maradt.

– És mi jön aztán? Fülbevaló?– Gyöngyből, Konrad. Mikor majd dolgozni megyek,

kiveszem a fülemből. De igazából nem is kéne. „A kisebb átmérőjű, fülhöz simuló fülbevaló viselése megengedett.”

– Hát… nem is vagy éppen az az igazi kopó. De ha nem lesz meg hamar az az új rendőrségi épület – folytatta Sejer –, akkor lőttek a jogászokkal való mindennemű együttműködésnek. Már most sem működik, pedig csak kétszáz méterrel vannak lejjebb az utcán. Muszáj egy épületben dolgoznunk!

Skarre megragadta az Irish Stout üveget, és teletöltötte a poharat.

– Ha egy kis zselét kenek rá, akkor rövidebbnek tűnik. Mondok valamit. Gøran haja az enyémnél is hosszabb. Csak egyenesebb.

– Jól fog állni neked, Jacob, az a jól lenyalt haj?– Nem tudom, de ezekkel a fürtökkel senki sem vesz

komolyan. Ez a Wintherné azt kérdezte, hogy valami gyakornok vagyok-e. – Skarre nagyot kortyolt a sötét sörből. – Hogy van Robert?

Sejer felsóhajtott. – A körülményekhez képest jól. Tudom, közhelynek hangzik, de minden okom megvan rá, hogy ezt feleljem.

– És azok a fiatalok, akik vele voltak? Ők nem tettek semmit?

Sejer vastag csíkot húzott ujjával a pohár szélére kicsapódott párába. – Talán azt hitték, hogy csak meg akarja ijeszteni a lányt. Hogy halálra rémüljön. Bárcsak ennyivel beérte volna!

– De biztosan tehettek volna valamit! Ott áll egy holtrészeg srác, egy megtöltött sörétes puskával, ők meg csak nézik?

– Nincs mindenre válasz – vetette ellen Sejer.Skarrénak nem tetszett a gondolat, hogy az ember

ennyire ki lehet szolgáltatva a pillanatnak és saját primitív ösztöneinek.

– Minden bizonnyal történhetett valami szokatlan – vélte Sejer.

– Ami elég erős ahhoz, hogy kiszakítsa a lelki zavarodottságból. De a többieknek nem volt idejük felismerni, hogy baj van. Vagy éppen a belátás hiányzott.

Sejer úgy érezte, hogy valami behatol a tudatába. Szívesen rágyújtott volna egy sodort cigarettára, pedig naponta csak egyet szívott el, és azt általában este, mielőtt lefeküdt volna. Ha most elszívna egyet, azzal az egész kvótát felélné. Arról, hogy kettőt szívjon el, szó sem lehetett.

– Eldöntötte, hogy lőni fog. Ki kellett eresztenie a gőzt.Elszívhatnék egy felet, gondolta Sejer. Aztán mielőtt

lefeküdnék, folytathatnám a csikket. Ezzel viszont csak magamat csapnám be.

– Kicseszett egy helyzet, már bocsánat – tette hozzá Skarre a mennyezetre pillantva – …hányan voltak körülötte, és végignézték az egészet.

– Semmi sem olyan nehéz, mint a közbeavatkozás. Szinte senki nem teszi.

– Talán majd mostantól kevesebbet iszik – mondta Skarre elmerengve.

– Vagy többet – vágott vissza Sejer.Skarre áhítatosan lehajtotta a fejét, és összetette a kezét.

– Képzeld, ha Anita, miközben a srác felemelte a sörétes puskát, és célzott, tiszta hangon abba a szép és találó zsoltárba kezdett volna bele: Onward Christian soldiers?!11

Sejer féktelen nevetésben tört ki. Meglehetősen alacsony frekvencián szólt, és az egész helyiségben hallani lehetett. – Elragadó ötlet. Legalábbis meglepő. Hát igen, talán egy pillanatra kizökkentette volna.

– Most az Ige erejéről beszélünk – mondta Skarre. – Nem tűnt fel neked?

– Nem.– Manapság mindenki csak lebeg a levegőben. Senki

sincs a talajhoz kötözve – fordította a hangulatot drámaira

11 Előre, keresztény harcosok!

Skarre.– Kérdezhetek valamit? – kíváncsiskodott Sejer.– Úgy áll a dolog, hogy te biztosra veszed, hogy a

mennyországba jutsz?– Már amennyire biztosra lehet venni. Ha ott fent nincs

egyetértés, megvívok az angyallal – azzal Skarre nagyot kortyolt egyenesen az üvegből. – Ma délután Wintherné kétszer is telefonált – mondta fáradtan. – Remélem, előkerül a fiú. Elég bajunk lesz vele.

– Winthernével?– Andreas anyjával. Aki tegnap tűnt el.– Ez a munkád – állapította meg nyersen Sejer.– Ajjaj, vettem az adást. Tudom, mi a munkám. – Skarre

gyorsan szalutált egyet. – „Olyan nyomokat keresni, biztosítani és összegyűjteni, amelyek valószínűsítik a dolgok közötti tényleges összefüggést, a vádlott vétkességét vagy ártatlanságát.”

– A főiskolán még mindig ezt nyüstölik? Mindenesetre a nő bejött, és segítséget kért – folytatta Sejer –, az emberek a leghihetetlenebb dolgoknak lehetnek tanúi. Nem rontanak be csak úgy, hogy mindenféléről jelentést tegyenek. Nyilvánvaló, hogy valaki tudja, merre van az a srác.

– Honnan vagy annyira biztos ebben? – tudakolta Skarre.– Ahogy anyám mondta mindig, mikor még tudott

beszélni: „Egyszerűen tudom, és kész.” Vannak olyanok, akik gyilkosság szemtanúi, és soha nem szólnak egy szót sem. Van valamiféle okuk rá, hogy tartsák a szájukat. És még nem is szükségszerű, hogy komoly indok legyen.

– Kíváncsi vagyok, mit csinál most a fiú.– Te vele foglalkozol? Épp elég más dolgunk is akad.Skarre belecsücsörített a sötét sörbe. – De ez a srác

nagyon jóképű.– Ezt meg hogy érted?– Sokan szeretnék megkaparintani.

– Neked ilyesmi jut az eszedbe, amikor belegondolsz, hogy mi történhetett vele?

– Úgy néz ki, mint egy angyal. Ha eltelik egy kis idő, míg előkerül, legalábbis odafigyelnek rá. Ha úgy nézel ki, mint valami gyík, az emberek le se szarnak. Bocsánat, rád se hederítenek. Ez a természet törvénye. A szép emberekkel nem így áll a dolog. Nézd csak meg azt a nőt, aki ott jön. Mindenki megfordul utána.

Sara a kocsma másik végéből integetett, ujjaival félresimított egy arcába lógó hajtincset, és az asztal felé vette az irányt. Nem törődött vele, hogy Sejert zavarba hozza, odahajolt hozzá, és homlokon csókolta. Skarre sugárzott a lelkesedéstől.

– Kollberg a kerékpárállványhoz van kikötve, és épp a falat jelöli meg – közölte Sara.

Megivott velük egy pohár fehérbort, majd átsétáltak a hídon. A főtéren lévő szökőkútnál elnézték, ahogy Skarre eltűnik a koromsötét utcák között.

– Jacob nem jár senkivel? – érdeklődött a nő.Sejer megvonta a vállát. – Tudomásom szerint nem.– Bizonyára elég népszerű. Helyes fiú. És jópofa is. Vagy

netán a fiúkat kedveli?Sejer megtorpant. – Mit beszélsz?– Most miért vagy úgy felháborodva?Sejer továbbindult. – Nem vagyok. Egész egyszerűen

nem hiszem, hogy így van.– Úgy viselkedsz, mintha megsértettem volna.– Feltételezem, hogy Jacob úgy érezné.– Nem hinném. Megmondta volna, hogy igen vagy nem.– Meg ne kérdezd tőle, Sara, az ég szerelmére!– Csak nem ítélnéd el érte? Vagy igen?– Nem, dehogy. De esetleg azt gondolhatja, hogy

latolgatjuk a dolgot, vagy pletykákat terjesztünk róla. Ne is tégy neki említést ilyesmiről.

– Hiszen te annyira biztos vagy benne, hogy tévedek. Akkor miért aggódsz?

– Nem aggódom. Csak azt mondom, hogy nem ismered. És esetleg kellemetlen helyzetbe hozod.

– Ezek szerint mégsem zárod ki a lehetőségét, hogy…– Sara!Aztán visszagondolt arra, amit Skarre mondott. „Ez a

srác nagyon jóképű.” Vajon miért mondta ezt? És a copf meg a fülbevaló… Az nem lehet. Boldog-boldogtalan copfban hordja a haját. Egy darabig csendben ballagtak tovább.

– Nehéz dolog ez – szólalt meg csodálkozva Sara. – Túlságosan félünk.

– Igen – válaszolta a felügyelő. – Időnként én is nyugtalanná válok. Nem tudom, merre jársz.

– Hát itt – válaszolta Sara, és megszorította a karját. – Szórakozzunk egy kicsit. Nézd csak ott azt a kapualjat – mondta, és odamutatott. – Ott, a bódé mellett.

– Igen? – felelte kérdő hangsúllyal Sejer.– Ne bújjunk be oda smárolni egy kicsit?Sejernek a torkán akadt a felelet. Smároljunk? Ez a nő

őrült! Zavarodottan bámulta a cipőjét. – Harminc éve, hogy utoljára kapualjban smároltam – vallotta be.

– Akkor éppen itt az ideje – nevetett Sara, és a karjánál fogva odahúzta magához.

A férfi azonban tiltakozott, és egyszeriben nagyon öregnek érezte magát a nő mellett. Fiatalnak is, de olykor öregnek, mivel Sara annyira szertelen. Sejer nem tudott kibújni a bőréből, nem bírt feloldódni. Csak úgy belevágni dolgokba. Kollberg Sarának a derekáig ért. Úgy nézett ki, mint egy kislány, aki egy oroszlánt vezet pórázon. Csendben haladtak tovább. Elmentek a városháza mellett. AZ ORSZÁGOT TÖRVÉNYEKRE KELL ÉPÍTENI. Sara megcsodálta a kivilágított templomot.

– Azért a temetőbe csak bemegyünk, hogy feldöntsünk

néhány sírkövet? – Sara vékony hangon kérdezte.Sejer rémülten köhögni kezdett. – Hogy feldöntsünk

néhány sírkövet?!?– Csak egyetlenegyet – kérte Sara. – Egy picikét, amit

már senki nem látogat!Sejer megdöbbent. Eddig senki sem volt képes

megingatni a halállal kapcsolatos gondolataiban. Vajon Eliséhez volt köze, hogy most így beszéltek egymással? Netán az érzéseihez, talán fel kellene emelnie a hangját, és helyretennie ezt a nőt, határozottan felhívni a figyelmét az életének erre a szent részére?

– Te nem vagy magadnál – motyogta Sejer.– Te sohasem csinálsz semmi törvénybe ütközőt?

– kérdezte Sara aggodalmasan.– Nem – motyogta Sejer. – Miért kéne?– Mert hasznos és fontos dolog. Úgy akarsz meghalni,

hogy soha egyetlen szabályt sem szegtél meg?– Az úgysem sikerülne. Nyilván én is követtem el

marhaságokat.– Mesélj! – sürgette izgatottan Sara.– Nem, nem – nevetett Sejer kényszeredetten. – Az már a

múlt.– Nem hiszek neked, csak ha elmesélsz valamit.Sejer elgondolkodott, majd vonakodva belekezdett.

– Évekkel ezelőtt – megállt, Sarára nézett –, sok-sok évvel ezelőtt én is csak egy kis taknyos voltam, csak hogy tudd. Tudod, kamaszkori csínytevések, amelyek hozzátartoznak ahhoz az életkorhoz, gondolom, mindenki…

– Nem térnél a tárgyra?– Hát jó – nyalta meg a szája szélét. – Sok-sok évvel

ezelőtt volt egy barátom, Philipnek hívták. Emellett volt egy öreg Fordom. Sokszor elmentünk otthonról furikázni. És ahányszor elmentem érte, át kellett hajtanom egy sorompón, ahol útdíjat kellett fizetnem. Öt koronát – tette hozzá. – Egy

fiatal srácnak az akkoriban sok pénznek számított. Ahányszor csak a sorompóhoz értem, mindig nagyon dühös voltam. A fülkében egy nő vette át a pénzt. Évről évre ott ült, nyitott tenyerét kidugta az ablakon, beletettem egy ötöst, felnyitotta a sorompót, én pedig áthajtottam. Ahányszor csak Philiphez mentem. Mindig is megigézett az a kéz. Leginkább praclinak nevezném.

– Praclinak? – kuncogott Sara.– Afféle puha, aprócska kéznek. És egy nap felötlött

bennem, hogy valami mást kellene beletennem. Csak egyszer. Mert hogy annyira biztos volt abban, hogy pénzt kap. Hogy megnézzük, hogyan reagál, ha valami mást tesznek a kezébe.

– Mit tettél bele? – kérdezte gyorsan Sara.– Elmentem Philipért. Visszafelé odaértünk a

sorompóhoz, és megálltunk a fülke mellett. A nő ránk nézett, és kidugta a kezét.

– Te meg erre beletettél egy…?– Egy döglött egeret.– Egy döglött egeret? – visította Sara a nevetéstől.– Philip albérletében szorult a csapdába. Hiányzott a

farka. De hogy az a nő, hogy ordított! Azt a sikolyt igazán vérfagyasztónak lehet nevezni. Az egér beleesett az ölébe, ő meg olyan gyorsan felpattant, hogy beverte a fejét a fülke tetejébe, aztán megint felordított, nem is akart vége szakadni. Philip is üvöltött. Én egyre nagyobb aggodalommal figyeltem a nőt. Felnyitni azt a sorompót, felnyitni azt a sorompót! – kiáltoztam. A sorompó felcsapódott, mi meg elszáguldottunk, az öreg Ford kerekei csak úgy csikorogtak.

Sara elégedetten mosolygott.– És tudod, mi történt? – folytatta Sejer. – A nő

egyszeriben eltűnt. Soha többé nem ült ott. Talán az egér miatt mondott fel. Attól félhetett, hogy legközelebb egy pók következik. Vagy egy kígyó. Vagy akármi. Tulajdonképpen kiszekíroztunk valakit a munkahelyéről.

– Megbuggyantál? – nevetett a barátnője.– Különben miért tűnt volna el? – kérdezte Sejer

feszengve.– Egy csomó más dolog is indokolhatta.– Ebben nem lennék olyan biztos.Ugyanabban a tempóban sétáltak tovább. Sejer

rövidebbeket lépett, mint ami egyébként természetes volt számára.

– De most őszintén. – Sara felpillantott. – Ez az egyetlen dolog jut eszedbe, amikor az eltévelyedéseket kell felsorolni?

– Ez nem volt elég jó neked?– Egész aranyos történet – ismerte el Sara. – Ám egyúttal

szánalmas is.– A tieid persze jobbak, ugye?– Majd egyszer elmesélem őket. Késő este. Különben túl

sok lenne neked.– Már te is az vagy – vágott oda Sejer. – Túl sok vagy

nekem.– Annyira nehéz – bökte ki Sara egyszerre – a mában

élni. A mának. Az időnk legnagyobb részét a múltban töltjük. Vagy a jövőben, egyenletesen elosztva. De hogy a mában éljünk! Szinte senki sem képes rá. Leszámítva a gyerekeket. Meg a bolondokat. Vagy azokat a betegeket, akik valamilyen krónikus fájdalommal élnek, amitől nem tudnak megszabadulni. És többnyire aggódunk valamiért.

– De te nem, igaz? – kérdezte Sejer tétován.Szorosan átfogta a nő derekát. Elálmélkodott azon,

mennyire különböznek egymástól. Voltaképpen nem illenek össze. Ez nem maradhat így örökre. Nem marad így. Sara előállt mindenféle ötlettel, és Sejer nem tudta, hogy meddig bírják az idegei ezeket az ötleteket. Sarában volt valami kiszámíthatatlan, ilyen emberrel még sohasem találkozott. Egyáltalán lehetséges őt rendesen megismerni? Követni ezeket a bámulatos ugrásokat, megszokni őket? Megkedvelni őket?

Merthogy bizonyosan kedvelte őket. Sara megnevettette. Aztán hirtelen elkomorodott, mint a sír. Rettentő gyorsan változott a hangulata, ugyanakkor mindent átlátott. Mintha úgy gondolná, hogy minden impulzust követni kell. Nem úgy, ahogy ő teszi, aki latolgatja és elnyomja őket. Először gondolkodik, és csak utána cselekszik. Ez talán nem lényeges?

Később, mikor végre hazaértek, Sara előtt ment ki a konyhába. Egyszer csak megjelent a nő az ajtóban, és Sejerre nézett. Arckifejezése megállásra késztette.

– Gondoltam, főzök egy kávét – mormogta, és megnyitotta a vízcsapot.

– Nekem most nem kávé kell. – Sara átvonult a konyhán, elzárta a csapot, és szorosan odasimult hozzá. Sejer habozott, de valami magába szippantotta, és megragadta. Érezte, hogy Sara mennyire elszánt, és hogy nem fogja feladni.

– Vigyél be az ágyba – adta ki a parancsot.Sejer megrázta a fejét, de a nőt nem eresztette el.– Na jó, akkor nem. Jó lesz itt a konyhában. A

mosogatópulton. Ahogy egy amerikai filmben láttam.– Hogy micsoda?– Annyira izgalmasnak tűnik – suttogta.Sejer teljesen összezavarodott. Azt sem tudta, hogy képes

lesz-e rá egyáltalán. De nem eresztette el a nőt, és érezte, hogy valami megindul benne. Mindent képes volt elfojtani, de ezt nem! Ugyanakkor felvillant az agyában, hogy le kell nyugodnia, nem vetheti rá magát gátlástalanul, mint valami tinédzser. Viszont nem fog csütörtököt mondani, ebben itt nem. Inkább más téren. Abban, hogy nem tud főzni, vagy nem tudja megfegyelmezni a kutyát.

– Lennél szíves végre elzárni a gondolataidat?– Nem könnyíted meg a dolgomat – mondta Sejer. – Én

csak egy férfi vagyok.– Igen – mosolygott Sara. – Szegény kis hím. Amint két

lábra állt, azonnal rémesen sérülékennyé vált. – Azzal

kihívóan, már-már vadul belenevetett Sejer mellkasába. – Azt hiszitek, hogy nektek minden szörnyen nehéz, hogy olyan hatalmas erő hajt benneteket, amely sokkal erősebb, mint a miénk, de nem így van.

– Nem? – köszörülte a torkát Sejer. Nehezen vette a levegőt. Isten legyen most hozzá irgalmas!

– Most – mondta Sara, és szorosan odabújt hozzá –, most, hogy annyira megkívántalak, tudod, milyen érzés ez? Elmondta ezt neked valaha bármelyik nő?

Sejer megpróbált felidézni más nőket, de ebben a pillanatban teljességgel képtelen volt rá, mivel saját testén érezte, ahogy Sara vágya átjárja, és ámulattal töltötte el, mit képes kiváltani egy másik emberből.

– Olyan, mintha egy hal lenne a lábam között – suttogta. – Egy puha hal, tompa pofával, amely lágyan böködni kezd, és be akar hatolni, és megőrülök, ha nem hatol be!

– Egy hal? – kérdezte a férfi elképedve.Megszólalt a telefon. Sejer gyorsan reagált, szinte benne

volt a mozdulataiban, az órájára pillantott, éjfél felé járt az idő. Vagy Ingrid az, vagy munka miatt keresik. Muszáj felvennie. Odament a telefonhoz, felvette, s néhány másodpercig csak hallgatott. Sara a nyomában maradt, keresztbe font karral nézte. Sejer letette a kagylót.

– El kell menned, igaz? Meghalt valaki?Sejer lassan bólintott.– Ilyen az, amikor az ember egy rendőrbe szerelmes

– szögezte le Sara idegesen.Sejer próbált nem elájulni. Nekidőlt a régi komódnak,

érezte, ahogy az egyik kulcs nyomja a hátát.– Meghalt valaki? – ismételte meg Sara a kérdést.– Anya… anya halt meg. Két órája. – Nagyot sóhajtott.

– Miközben söröztem.Sejer elment Sara előtt, ki a folyosóra. Megfordult, és

újra belépett a lakásba.

– Fel kell hívnom Ingridet.– Tudom.– Mit mondjunk Matteusnak? – mormogta.

Lassan lekecmergett a garázsig. Egész végig az járt a fejében: utoljára jövök erre, anya felé. Be a gondozóotthonba. Be az ajtón, az ágyához, ez az utolsó alkalom. Lassan hajtott át a városon. Voltaképpen éjjel nagyon szép itt, a pompásan kivilágított vörös torony, a folyó vizén csillogó fények. Nem nagyobb a csönd, mint máskor? Amint bekanyarodott a parkolóba, látta, hogy valami nem olyan, mint amit megszokott. Éjszaka volt, nem látogatási idő, a parkoló üresen tátongott. Minden szokatlannak és furcsának tűnt. Az, hogy az éjszaka közepén ő most itt van. Az, hogy az ajtó zárva. Be kellett csöngetnie, és a falba épített dobozba belebeszélnie. Mintha csak kegyelemből bocsátanák be. Belekrákogott néhány kusza szót a mikrofonba, és nekiveselkedett az ajtónak. Legbelül tétovázott, miközben a lépcső felé pillantgatott. Először még végig kell gondolnia néhány dolgot. A vezető ápoló kinézett rá az ügyeleti szobából.

– Egyedül szeretne maradni?Sejer bólintott.– Annyi ideje van, amennyit csak szeretne.Bebotorkált a széles, kék, fémes ajtón. Az anyja évek óta

nyomta már az ágyat, megmoccanni sem bírt, amikor eljött hozzá, meg sem ismerte. Agytörzsi trombózis. Egy aprócska vérrög rossz helyre került, és ő már mintha ott sem lett volna. Csak a szíve dobogott. A szeme körbe-körbejárt a szobában zavartan, valami olyan után kutatva, amit soha nem talált meg. Mit látott? Vajon mindent elsőre meglátott, amire ránézett? Felfogta, hogy a szoba mindig ugyanolyan volt? Szeretett volna valamit, csak nem tudta megtenni? Sejer hallott ilyesmiről. Hogy ő, a fia akár lámpává is változhatna? Vagy komornyikká? Voltak gondolatai, amelyeket felfogott? Történt

valami a tönkretett agyában, ami körbe-körbe zúgott, valami számára ismerős vagy kedves dolog, egyfajta sovány vigasz? Most már nem, gondolta Sejer. Hosszan bámult az ajtóra. Azt gondolta magában, hogy most engem figyelnek az ügyeleti szobából, ahogy itt állok, és reszketek. Ez túl sok nekem. Nemcsak ez, hanem mindaz, ami most előtör, ami régen történt. Nem, nem is olyan régen. Szinte most történt, hogy Elise újra kitörlődött belőle. Ez viszont anya, most róla van szó. Legalább most az egyszer, utoljára nem tudná összeszedni magát érte? Végre belépett. Valamiért éppen ekkor pillantott az órára, 00.45-öt mutatott. A becsukódó ajtó panaszosan nyikorgott mögötte. Anyja ágya mellett fel volt kapcsolva a villany, de az ernyőt a fal felé fordították, hogy az arca árnyékban legyen. Még erre is odafigyeltek, ez meghatotta. Egy pillanatra elcsodálkozott, hogy az anyja mennyire úgy nézett ki, mint mindig. Amikor azonban közelebb ért hozzá, észrevette, milyen sápadt. A szája a szokásosnál merevebbnek tűnt. Sejer azt gondolta magában, hogy az anyja nem is ilyen. Lágy volt, mint a tejszín, puha, mint a vaj. Odahúzott egy széket az ágy mellé, de nem túl közel. Szüksége volt egy kis távolságra, lassan kellett közelednie. Próbált előhívni valamit a gyermekkorából és a múltjából. Az eperkrémet. A kertben lévő ketrec pici barna tyúkjait. A konyhapulton kendő alatt pihenő kenyértésztát, a fazékban fortyogó bogyókat. A gyümölcs és a cukor illatát. Anyja hangját egészen tisztán hallotta. A Dániában töltött évek miatti lágy hangzókat.

Konrad. Este van.Szavai kristálytisztán csengtek a fülében. Anyja egy

lámpa mellett szokott ülni, a varrnivalóval a kezében. Lehetetlen volt ellenkezni, azt mondani: még nem akarok lefeküdni. Kitört volna belőle a nevetés. Lassan felállt volna, karon fogja, és felvezeti az emeletre, ahol az ágya állt. Hogy egy ilyen apró, vékony és lágy valaminek ilyen hatalma legyen fölötte! De mindig szeretettel fordult felé, a saját érdekében.

Ebben Sejer sohasem kételkedett. Felemelte a tekintetét, és ránézett. Arra gondolt, milyen szép, mindig is az volt. Még most is. Ha tartózkodó volt is, talán csak azért, mert épp a mennyország kapujában áll, és valami hatalmasat lát maga előtt, amitől megilletődött. Különben mindig nagyon magabiztos volt. Hiszen én nem is hiszek a mennyországban, lepődött meg magán Sejer. Rendkívüli állapotban volt, egy süllyedő hajón. Lassan az ágy fölé hajolt. Az anyja keze nem volt hideg, de meleg sem, és nagyon kiszáradt.

– Anya – szólt hozzá halkan.Milyen különös hangosan kimondani ezt a szót, amelyre

soha többé nem érkezik felelet. Visszaült a székre, és arra gondolt, hogy most jobb, ha hazaindul. Felállt, de a széket ott hagyta, mintha az anyja még várna vendégeket. Ismét az órára pillantott. 00.52-t mutatott. Számolt. Hét perc. Ennyi időt áldozott rá hálából mindenért. Hét percet egy egész életért. Annyi ideje van, amennyit csak szeretne. Remegni kezdett. Szégyenében felhúzta a vállát. Megfordult, és visszalépett az ágy mellé. Leült a szélére. Megérintette a két sovány kezet, és szorosan fogta őket. Nagyon sokáig.

■ ■ ■

Szeptember harmadika.Wintherné a legutóbbi alkalom óta sokat öregedett. A

harag elszállt belőle, és a helyébe kezdődő pánik lépett, amely a szemében lobogó fényként jelent meg.

– Azt, hogy Andreas még mindig nem tért haza, a lehető legkomolyabban vesszük – mondta Skarre részvétet tükröző arccal. – De előfordult már, hogy egyesek ennél hosszabb időre is eltűntek, végül aztán mégis előkerültek. Mindig van magyarázat.

A nő hallgatott, ám e szavak nem hatottak rá.– Itt valami komoly dologról van szó – dadogta. – Biztos,

hogy történt valami!– Beszélt az apjával?Az anya szeme tágra nyílt. – Őt hagyjuk ki ebből.– Végül is nem kényszeríthetjük önt semmire.

Ugyanakkor a leghatározottabban ajánlom, hogy értesítse az apát – hangsúlyozta Skarre. – Ő talán segíthet nekünk.

– Szinte soha nem találkoztak. Ezt pontosan tudom – közölte hevesen a nő.

Skarre egyenesen a szemébe nézett. – Ne haragudjon, hogy ezt mondom, de ha valami tényleg történt volna Andreasszal, ön szerint hogyan érezné magát az apja, ha nem értesül róla?

– Az isten szerelmére! Hiszen nem épp most mondta, hogy biztosan elő fog kerülni? Voltaképpen mit gondol?

Skarre megtörölte a homlokát. Megizzadt. – Valami miatt eltűnt. Most második napja. Nem tudom az okát. De nem kellene egyedül maradnia ezzel a problémával.

Az anya a kezét tördelte, ajkával néhány szót formált, amelyeket Skarre nem hallott.

– Ne haragudjon, mit mond?– Hát jó – suttogta Wintherné.– Itt lakik a városban?– Igen. De telefonáljanak maguk, én képtelen vagyok rá.

Biztosan jelenetet rendez.– Miért rendezne jelenetet? – érdeklődött óvatosan

Skarre.– Nem igazán vagyunk beszélő viszonyban.– De most Andreasról van szó – jegyezte meg halkan

Skarre.– Igen. Éppen Andreast illetően nem vagyunk beszélő

viszonyban.– Ezt kifejtené egy kicsit bővebben, kérem?A nő nem felelt.– Ha azt akarja, hogy segítsünk, akkor együtt kell

működnie velünk. Miért rendezne jelenetet? – hangzott el ismét a kérdés.

– Mi… szóval ő… Nicolai… az apja, ő úgy gondolja, hogy Andreas elindult lefelé a lejtőn, vagy ilyesmi. Azt mondja, hogy én nem tudom, mi történik vele. Hogy olyan dolgokat művel, ami nem vezet jóra. De nem ő él együtt a fiával, hanem én!

Skarre már számított erre. Az utolsó pillanatban visszanyelte, amit mondani akart volna.

– Andreas rendes fiú. Ha egyáltalán elkövetett bármit is, az csak olyasmi lehet, amit minden más fiú is megtesz. Ami hozzátartozik a fiatalkorhoz.

– Például micsoda? – érdeklődött Skarre.– Egy-egy buli. Almalopás – mondta az anya vonakodva.– Almalopás? – ráncolta a homlokát Skarre. – Tizennyolc

évesen?– Biztosan érti, hogy mire gondolok – motyogta a nő.– Igazából nem.– Van egy barátja, Zipp. Tulajdonképpen Sivert

Skorpénak hívják, de mindenki csak Zippnek szólítja. Állandóan együtt lógnak. Nem járhatok a nyomukban, és nem tudom, mit művelnek, de semmi okom azt hinni, hogy valami veszélyes dolog lenne… vagy bármi törvénytelen.

– De az apja ugye másképpen látja ezt?– Őszintén szólva nem tudom pontosan, ő mit gondol.– Lehet, hogy Andreasnak bensőségesebb kapcsolata van

az apjával, mint azt ön gondolná?– Mármint hogy titokban találkoznak?– Elvégre már felnőtt fiú – mosolygott Skarre. – Talán

nem mindent jelent be önnek.– Az ég tudja! De otthon lakni és ingyen koszton élni, az

persze tetszik!Megbánta, amit mondott, és elrejtette az arcát. Wintherné

szép asszony volt, de a keze valami más kezdetéről árulkodott.

– Miért gondoljak bármi rosszra, ha egyszer sohasem mond semmit? Felkel, és elmegy dolgozni. Igazán ápolt. Esténként elmegy hazulról. Tudom, hogy Zipp-pel van együtt. Ismerem Zipp anyját, ő sem mondott soha semmit. Sokat videóznak. Furikáznak, nézik a lányokat. Zipp örökölt az apjától egy régi kocsit. Ha van pénzük, beülnek a kocsmába. Húsz év a korhatár, de valahogy bejutnak. Andreas jó magas, egy méter nyolcvanöt.

– Értem – bólintott Skarre. – Meséljen nekem Zippről!– Nincs munkája. Nem is akar dolgozni. Andreas fizeti a

sörét. Nem is értem, hogy ez miért nem zavarja, túlságosan rendes vele.

Skarre mosolygott. Káprázatos volt a mosolya, de a helyzet komolyságára való tekintettel visszafogta magát.

– Szükségem lenne egy listára az ismerőseiről. Barátnőkről, barátokról. Vannak munkatársai meg főnöke.

– Maga nem érti – felelte a nő. – Csakis Zipp-pel van együtt. Ha valaki tud valamit, akkor az ő!

Skarre küzdött a türelmetlenségével. – Több információra van szükség ahhoz, hogy elindulhassunk – próbált egyszeriben szigorúan szólni a nőhöz. – Mi a helyzet a szerelemmel?

– Most éppen nincs senkije – felelte a nő kényszeredetten.

– Jó lesz nekem egy régebbi is – mondta Skarre mosolyogva. – A képből ítélve minden bizonnyal volt valakije az elmúlt években, nemde?

A nő megvonta a vállát. – Nyilván. De nem ismertem őket.

– Egyetlen egyet sem? – kérdezte csodálkozva Skarre.– Nem akarta felhozni őket a lakásra.– Á, értem.– De ha arról van szó, tudok mondani pár nevet, akiket

megkérdezhet.– Az kitűnő lenne – felelte Skarre, és feljegyezte, amit az

anya mondott. Két nevet.– Felhívta a barátját, igaz? Ő mit mondott?– Nem tudott segíteni – válaszolta Wintherné. – De az

estét együtt töltötték.– És mivel töltötték?– Nem szándékozik beszélni vele?– Dehogynem. Csak kérdezem.– Megittak egy korsó sört egy kocsmában. A Headline-

ban. Aztán megnéztek egy filmet Zippnél otthon. És úgy tűnik, ennyi volt az egész.

– És mikor távozott onnan Andreas? Megtudta az időpontot?

– A film után még bementek a városba. Csak kószáltak.– Szóval a városban váltak el?– Igen – felelte kérdő tekintettel.– És hol váltak el? – kérdezte Skarre. Hunyorított, és

várt.– De komolyan! Ezt kérdezze meg Zipptől – felelte

rezignáltan.– Azt szeretném tudni, önnek mit válaszolt – közölte

Skarre. – Legyen szíves, segítsen, hogy végezhessem a munkámat!

– De nem értem…– Nem baj!Skarre megfogta az egyik kezét. – Csak válaszoljon a

kérdéseimre!Wintherné villámgyorsan elhúzta a kezét, és szipogni

kezdett. – Éjféltájban váltak el. Azt hiszem, éjfélt mondott. Megkérdeztem, hogy merre, azt felelte, hogy a Thornegatén. Valahol a Thornegatén. Nem értem, mi dolguk volt arrafelé. Mindketten másfelé laknak.

– Köszönöm – válaszolta Skarre. – Akkor lépjünk tovább. Andreas jól érzi magát a munkahelyén?

– Nem igazán tudom. – Egy darabig habozott. – A

vasáruosztály azért nem egy világszám. Ez jutott neki a munkaügyi hivatalban. Tulajdonképpen egy zeneműboltban szeretett volna dolgozni, de olyan munkát nem találtak neki. Szerintem nem is sokat fáradoztak érte, csak feljegyzik a kívánságokat a papírjaikra, de az semmit nem jelent. Azt kell elfogadni, amit kap az ember.

– Egy olyan tizennyolc éves fiú számára, aki először vállal munkát, el tudok képzelni rosszabbat is, mint a vasáruosztály – vélekedett Skarre.

– Mégis micsodát? – kérdezett vissza gyorsan Wintherné.– Hadd ne soroljam most fel – kérte Skarre. – Volt valaha

dolga kábítószerrel?– Nem. És most ne mondja nekem, hogy „mindenki ezt

mondja”.– Nem mondom. Tehát tudomása szerint nem volt dolga.– Nem.Skarre jegyzetelt. Arra gondolt, hogy ő hogyan

viselkedne, ha egyszer majd lennének gyerekei. Hogy vajon teljes mértékben elvesztené-e az ítélőképességét?

– Andreas és Zipp mennyi ideje ismerik egymást?– Első osztálytól kezdve. Zipp nem volt igazán jó tanuló,

és kövér is volt. Úgy nézett ki, mint egy túltöltött hurka. – Wintherné egyszeriben elmosolyodott. – Andreas a szárnyai alá vette. Sokszor csodálkoztam rajta, hogy továbbra is kitartottak egymás mellett, hiszen annyira különböznek.

– Kedveli ön Zippet? – kíváncsiskodott Skarre.A nő elgondolkodott. Látta maga előtt a borzas szőke

hajat. – Igen – felelte aztán egyszerűen. – Találhatott volna sokkal rosszabbat is.

– Rendben. Úgy tűnik, hogy Andreas elégedett az életével?

– Semmiben nem szenved hiányt. Ha boldogtalan lenne, arról tudnék.

– És ön meg a fia… jó viszonyban vannak egymással?

– Egy tizenéves fiúval nem lehet jó viszonyban lenni. Csinálhatok én, amit akarok, egy ilyen korú fiú egész egyszerűen nem hallgat az öregekre. Idővel majd maga is megérti, mire gondolok.

– Akkor mondhatjuk, hogy látszólag elégedett.– Az életével. Nem velem – jegyezte meg Wintherné

keserűen.Milyen naiv vagyok tulajdonképpen, gondolta magában

Skarre. Azt hittem, hogy az életben csupa jó dolgok várnak rám. Úgy tűnik, nem így lesz.

– Volt mostanában valami rendkívüli a viselkedésében? Valami furcsaság, amire felfigyelt?

– Semmi ilyet nem tudnék mondani.– Volt valami nála, amikor elment?– A pénztárcája meg a cigije. A szobájából semmi sem

tűnt el.Skarre felpillantott.– Legalábbis nekem nem tűnt fel – tette hozzá az anya.– Akkor elmegyek beszélni a barátjával. Ön pedig

maradjon otthon, telefonközelben.Wintherné felállt, majd elhagyta az irodát. Skarrénak

furcsa érzése támadt. Volt valami különös ebben a nőben és mindabban, amit nem mondott el. Kicsoda Andreas Winther? Megdöbbentette, hogy az anyjának fogalma sincs róla. Röviddel ezután kiment, át Sejer irodájába. Az ajtaját legnagyobb meglepetésére zárva találta. Utána Sejert keresve bekukkantott Holthemannhoz.

– Konrad?Holthemann lejjebb tolta szemüvegét az orrán. – Beszólt,

hogy ma egy kicsit késni fog.Skarre megütközve nézett rá. Ilyen sohasem történt. – Mi

a gond?– Az anyja, ma éjszaka meghalt.Ez az információ Skarrét komoly fejbólintásra késztette.

– Akkor kellene küldenünk virágot, nem?A csoportvezető a homlokát ráncolta. – Nem is tudom.

Kellene? Elég öreg volt.Skarre megállt az ajtóban. Hja, végül is így van rendjén,

hogy az emberek, mondjuk, nyolcvanvalahány éves korukban meghalnak. A felnőtteknek ezt fel kell tudniuk dolgozni. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni.

– Majd én elintézem – motyogta, és távozott.

■ ■ ■

A komolyság lassan ereszkedett alá, mint egy komor felhő a tenger felől. Egy rendőr áll a lépcsőn! Zipp bátran mosolygott. Ez az ábrázat beválik. Aggódom, a francba is. Aggódom Andreas miatt.

– Jacob Skarre.– Jöjjön! Menjünk le a pincébe!Az anyja előlépett a konyhából. – Nem, üljetek csak le

itt. Főzök egy kávét.– Lemegyünk a pincébe – mondta Zipp szűkszavúan.

– Velem akar beszélni.Az anyja sértődötten nézett rá. Jelentős túlsúlya dacára

testhezálló fehér melegítőt viselt. A feje búbján vörös csattal tűzte össze a haját. Most sarkon fordult.

– Folyton mindent tudni akar – magyarázta Zipp fásultan.Skarre mosolygott. – Nekem megfelel, ha kettesben

beszélgetünk.Lementek a lépcsőn a pincében lévő szobába. Skarre

körülnézett. Észrevette, hogy Zipp ideges, de egyébként a legtöbben idegesek is. Mindenesetre megállapította. Jól megjegyezte magának a kócos haját és a szűk farmernadrágot. A kis pinceszobát, amelynek ablakai magasan a falon helyezkedtek el. Mint Robert albérletében, gondolta magában. Tévé és videojátékok. A falon plakátok. Genesis, Jagger. Teli

hamutartó. A kanapén pléd hevert, talán arra utalt, hogy a fiú néhanapján itt lent alszik. Zipp az asztalon cigaretta után matatott. Rágyújtott, és kifújta a füstöt. Skarrére meredt, aki egy székben ülve barátságosan nézett vissza rá. Telt az idő. Egyre hosszabb lett a parázs. A csönd tartotta magát. Az ablakon beszökő fénysugárban szürke por kavargott.

– Nem kérdez semmit?Skarre előzékenyen mosolygott. – Leginkább azért

jöttem, hogy beszélgessünk. Azt akarom megtudni, kicsoda Andreas. Hogy mit forgathat a fejében.

– Hát ez az – bólogatott Zipp.– Maradjunk a konkrétumoknál. Mikor találkoztatok,

mikor váltatok el? Ilyesmi. A biztos pontoknál.Zippnek volt ideje gondolkodni. Ez a helyzet egészen

valószínűtlennek tűnt számára. Mindenfélét csináltak együtt, és sok mindent nem mondhatott el. Segíteni akart, de nem tudott. Nem jár el a szád!

El kellett magát és Andreast távolítania az öregasszony házától. A legtöbb részletet voltaképpen elmesélheti. Hogy beültek a Headline-ba. Hogy megnézték a Szárnyas fejvadászt. Hogy utána a városban kóboroltak. A babakocsis történetet viszont nem. Sem pedig azt a házat és az öregasszonyt. Meg a temetőben történteket sem. A fenébe is, mennyi mindent.

– Először beültünk a kocsmába – szólalt meg.– Melyik kocsmába?– A Headline-ba.– Mikor?Zipp elgondolkodott. – Este nyolc órakor.– Előtte kint találkoztatok?– Öö… igen. Nem. – Gyorsan meggondolta magát.

– Andreas eljött hozzám.– Mikor?– Fél nyolc körül – felelte Zipp.– Értem – jegyzetelt Skarre. Meg kellett nyugtatnia a fiút.

Mindent bevett, amit csak Zipp az időpontokról mondott, megnyugtatóan mosolygott, előzékenyen hallgatott, bólogatott és jegyzetelt. Zipp kezdett lehiggadni, többet beszélt, dohányzott és mosolygott.

– A rohadt életbe, nem értem, mi történhetett. Remélem, minden rendben van vele.

– Reméljük. Ő a legjobb barátod?Zipp nyelt egyet. – A legjobb és egyetlen.– Nos hát. Este fél nyolckor eljött hozzád. Innen gyalog

mentetek el a Headline-ba. Ez úgy tizenöt perc lehet?– Körülbelül.– Azt tudod, hogy honnan érkezett ide?– Bizonyára otthonról, nem? – Zipp idegesen nézett rá.– Nem. Fél hatkor indult el otthonról, a Cappelens

gatéról. Rögtön vacsora után.– Igen? Hát, nekem nem mondott semmit.A francba, gondolta Zipp. Megmondhattam volna az

igazat. Hogy hat előtt jött ide. Hogy furikáztunk egyet a városban. Viszont akkor volt az a babakocsis eset. Zipp igyekezett megőrizni a hidegvérét. Ismételd el azt, ami ténylegesen igaz, gondolta, minden egyébre pedig válaszold azt, hogy „nem tudom”.

– Szóval nem említette, hogy fél hattól fél nyolcig hol volt?

– Nem tudom.– Nem emlékszel?– Nem említette – helyesbített Zipp. Megnyalta a száját.

Ez a fickó szokatlanul rendesnek tűnt neki. Zipp azonban elég filmet látott már ahhoz, hogy kételyei merüljenek fel vele kapcsolatban. A barátságos lényeknek álcázott ravasz rókákról.

– Rendben. Szóval elmentetek a kocsmába. Megittatok egy-két sört?

– Egy-kettőt. Esetleg hármat-négyet. Bementünk a kölcsönzőbe, és kivettünk egy filmet. Amit aztán itt nálam meg

is néztünk. A Szárnyas fejvadászt.– Fantasztikus film – lelkesedett Skarre.– Óriási film – felelte halkan Zipp.– A film után pedig ismét bementetek a városba?– Csak lófráltunk. Lementünk a folyópartra. Meg fel a

templomhoz. – A templomra gondolva Zipp nagyot nyelt.– A templomhoz? Miért?– Fogalmam sincs. Csak mentem Andreas után – mondta

Zipp elmerengve. – Aztán visszatértünk a központba. Csak kóboroltunk erre-arra. Sokan voltak a főtéren. Leültünk egy padra, és beszélgettünk. Andreasnak időben fel kellett kelnie, hogy munkába menjen, így hirtelen haza akart indulni. Éjféltájban váltunk el.

– Hol?– A főtéren – ismételte meg Zipp.– A főtéren? – bólintott ismét Skarre. Uralkodott magán,

nem árulhatta el, mi jár a fejében. Az anyjának még azt mondta, hogy a Thornegatén váltak el. Miért hazudik?

– És Andreas? Olyan volt, mint mindig?Zipp megvonta a vállát. – Teljesen olyan, mint mindig.

Többet nem tudok. Én hazajöttem, és lefeküdtem aludni.– Honnan tudtad meg, hogy nem ment haza?– Felhívtam a munkahelyén. Tizenegy óra körül.– Mit akartál tőle?– Csak beszélgetni egy kicsit.– Szóval néha felhívtad, hogy beszélgessetek?– Igazából néhány CD-t akartam kölcsönkérni

– magyarázkodott Zipp.Skarre a plakátokat bámulta. – Nem tudod, hogy volt-e

valami, ami bántotta Andreast? Mondott neked valamit?Zipp a hamutartóban lévő csikkeket számolta. Nem, még

ne meséld el! Majd csak ha több idő telt el, és még mindig nem került elő.

– Semmi olyat, ami ezzel összefügghet – mondta végül.

– Nos, jó. Hiszen te jól ismered. Akkor neked el kell hinnem. Lehet például lány a dologban – vélekedett Skarre.

– Lány? Igen, lehet.– De egyébként ismered azokat, akikkel jár, nem?

Szükségem lenne néhány névre, akikkel beszélhetnék.– Ő mindig csak velem van.– De munkatársai azért vannak?– A szabadidejében sosincs velük. Az egyetlen talán csak

az a művésznő – mondta bizonytalanul.– Művésznő?Zipp nem volt biztos benne, hogy folytassa-e. Az jólesett,

hogy valamiről beszélhet. Sok mindenről tudott, de mi van, ha egész egyszerűen annál a nőnél van, egy eget verő orgia közepette! Csak hogy foglalkozzon az alibijével.

– Hetente egyszer egy művésznőhöz jár. Egy idősebb hölgyhöz. Le szokta festeni – köszörülte meg a torkát Zipp.

Skarre fürkésző tekintettel meredt rá. – Tudod a nevét?– Nem. De valahol a domb tetején lakik. Egy régi zöld

házban. Andreas ezt mondta.– Régóta ismered Andreast?– Első osztály óta.– És úgy érzed, hogy valóban ismered?Úristen. Azt hittem, hogy ismerem.– Ha rövidesen nem kerül elő, akkor mindenképp

visszajövünk – közölte Skarre.– Jó – pattant fel Zipp a kanapéról. – Ha pedig eszembe

jutna valaki, felhívom.Skarre hosszan nézett a szemébe. Olyan hosszan bámulta,

hogy Zipp elkapta a tekintetét. Megpróbálta zsebre dugni a kezét, de túl szűk volt a farmer rajta. A nyomozó távozása után lefeküdt a kanapéra, és a mennyezetre meredt. Nem volt, mi megragadja a szemét, így behunyta, és próbált magyarázatot találni. Nem is hallotta, hogy az anyja lelopózik a lépcsőn. A szemhéjára vetülő árnyékból sejtette csak meg, hogy ott van.

Az anyja ebben a fehér melegítőben és a vörös hajcsattal a fején egy kövér tyúkra emlékeztette.

– Ismerlek ám. Mi folyik itt tulajdonképpen?Ismerlek ám. Hogy gyűlölte ezt! Felkelt a kanapéról,

átnyomakodott mellette, felkapta a kabátját, és elszelelt. Leért a főutcára, gyors léptekkel haladt a főtérig és azon át. Nem nézett se balra, se jobbra, kezét mélyen a kabátzsebébe süllyesztette. Ha újra végigjárja ezt az útvonalat, rá fog jönni. Elment a látszerész, a kerékpárüzlet és a park mellett. A domboldalon hosszú léptekkel kaptatott felfelé. Az öregasszony őt sohasem látta, így nem fogja felismerni. Egyre közeledett a házhoz. Bebámult, lassította a lépteit, figyelte az ablakokat. Semmit sem látott. Továbbhaladt a sűrű sövény mögé rejtőzve. Az út jó részét megtéve megtorpant. Atkémlelt a sövényen, amennyire csak tudott, néhány szúrós ágat félrehajtott. A házon nem vett észre semmi különöset. Érintetlenül állt a buja kertben. Egyszintes volt, teljesen alápincézve. Látta a pinceablakokat. Kettő volt belőlük, kikandikáltak a kiszáradófélben lévő virágok mögül. Feljebb az utcán lépések hallatszottak. Arrébb sétált. Itt valami bűzlik. Szívesen megivott volna egy sört, de nem volt pénze. Ennek ellenére leballagott a központba, és a Headline felé vette az irányt. A csukott ajtó előtt megállt, és bekukucskált az ablakon. Ki tudta venni azt az asztalt, ahol aznap este ültek. Gondolatban hallotta Andreas hangját: „I will never see you again, my friend.”12

■ ■ ■

A mennyezetről lógó csupasz villanykörte a fiú szemében két apró pontnak tűnt. Nem mozdult, csak engem bámult. Egy csapdába esett nyúl jutott róla eszembe. Annyira védtelen volt! Egész egyszerűen elérzékenyültem. Ez pedig nem gyakran fordult elő. A kendőn keresztül halvány rezdülést vettem észre,

12 Soha többé nem látlak már, barátom.

és rájöttem, hogy kinyitotta a száját.– Vizet – mondta halkan. Épphogy csak ki tudta mondani.

Eltűnődtem, hogy miért nem tud megmozdulni. A teste rém nyugodtan feküdt, mintha nem is az övé lett volna. Tulajdonképpen eszembe sem jutott, hogy e könyörgést elutasítsam. Egy darabig azonban mégis csak álltam ott, és bámultam bele kék szemébe. Arca többi részét a kendő eltakarta. A szeme azonban az enyémet égette. Nem pislogott, csak csendben esdekelt. Végül felmentem a konyhába. Megnyitottam a csapot, jól kifolyattam a vizet. Mit művelsz, Irma? Teljesen elment az eszed? – mondta a víz, miközben folyt és csobogott. Nem, dehogy. Csak most az egyszer nem tartóztattam meg magam. A fiú nem kérdezte meg tőlem, hogy mit akarok, mire van szükségem, vagy mire vágyom. A válasz az volt: idő. Így hát nem siettem. Végül ismét lementem a pincébe. A fiú megpillantotta kezemben a poharat. Végre pislogott egyet. A lépcső alján nagyot kellett lépnem, hogy átjussak a lábain. Nem mozdította őket, talán eltörtek. Nem akartam megkérdezni, csak álltam ott, kezemben a vízzel. A szeméből elkezdett folyni a könny.

– A kendő – mondtam esetlenül. – Vedd le a kendőt!Nem mozdult, csak bámulta a poharat, aztán engem, s

közben egyre pislogott. Nem akartam hozzáérni, viszont arra sem vitt rá a lélek, hogy visszavigyem a vizet. Ha lehajolnék, felemelkedne a földről, és egy szörnyűséges ordítással belém harapna. De rettenetesen gyengének tűnt. Hosszan álltam ott egy helyben. Ő ugyanúgy figyelt engem, ahogy én őt. A mennyezetről lelógó villanykörte megmerevített bennünket ebben a furcsa pillanatban. Megfagyasztott a fény körében. Irma, gondoltam magamban, fogd a telefont, és hívj segítséget. Most rögtön! Nem moccantam, csak álltam, és belebámultam világos szemébe. A feje jobb oldalán jókora seb tátongott, amely nagyon vérezhetett. A padlón egy nagyobb pogácsává alvadt össze. Nem értettem, hogy miért nem ordít, hiszen ott

álltam mellette. Jelét sem mutatta, hogy le akarná venni a kendőt, vagy hogy fel akarná emelni a fejét, és ekkor végre ráébredtem, hogy képtelen volt rá. Szívószálam nem volt, attól pedig iszonyodtam, hogy megérintsem. Kortyoltam egyet a vízből, és közben a pohár szélén át figyeltem. Sohasem felejtem el a szemét, amint meghallotta, hogy a víz lefelé kluttyog a torkomon. Csendben lehunyta. Nem tetszett, hogy elrejtőzhet, egyszerűen azáltal, hogy behunyja a szemét.

– Megfogom oldani – szóltam. – Természetes, hogy kapsz vizet. Nem vagyok gonosz ember.

A feje enyhén megbillent. Hirtelen köhögés fogta el. A torkából hörgés hallatszott. A szeme felfelé fordult. Arra gondoltam, hogy itt fog meghalni a szemem láttára. Az pedig rémes lenne, de az is megfordult a fejemben, hogy szép, erőteljes és megrendítő látvány volna. De nem halt meg. Két ujjammal megcsippentettem a kendőt, és lejjebb húztam.

■ ■ ■

Az Andreasszal való hasonlóság megdöbbentő volt. Nicolai Winther az ötvenes éveiben járt, magas volt, nyurga, csőrszerű orral, és a vékony, finom szemöldök alá mélyen behúzódó, egymáshoz közel ülő szempárral. A haja göndör és rendetlen volt.

– Vajon miben sántikál? Maga nem tud semmit? – az apa egyre csak a kabátja gombjait tekergette, bármelyik pillanatban lepattanhattak és szétszóródhattak volna a szobában.

– Nem, sajnos nem. De semmi okunk feltételezni, hogy valami baj érte. Olykor csak egy kis szélcsendre van szükségünk. Egy kis időre, hogy egyedül legyünk anélkül, hogy úgy éreznénk, az egész világnak magyarázattal tartozunk. Előfordul az ilyesmi, és Andreas már felnőtt. Az édesanyja viszont nagyon aggódik. A mi dolgunk pedig az, hogy az embereket szolgáljuk. – Szép kis beszéd volt, gondolta Skarre,

és nagy levegőt vett.– Két napja – mondta lassan Winther. – Mi a jó fenét

művelnek?– Művelnek? Úgy érti, Zipp-pel?Winther bólintott. – Ki mással?– Hadd emlékeztessem rá, hogy Zipp otthon van. Ő

semmit sem tud.Köhögési roham tört Wintherre, amelyhez szortyogó

nevetés társult. – Ne jöjjön nekem ezzel a mesével! Folyton együtt lógnak.

– Igen – ismerte el Skarre. – Szeptember elsején is együtt voltak. De éjféltájban elváltak, és azóta Andreast senki sem látta.

Winther próbált megnyugodni. – Bizonyára túllépte azt a bizonyos határt. Számítottam rá.

– Ezt hogy érti? – Skarre hegyezte a fülét.– Előbb vagy utóbb kellett történnie valaminek. Mindig

is sejtettem.– De hogyan lehetett biztos ebben?– Csak – bámult az apa a padlóra. – Van valami

Andreasszal. Valami. Nem értem. Sohasem akar semmit.Az apa tett néhány lépést.– Nehéz szavakba önteni. Magának nincs gyereke?

– Skarre fiatal arcára pillantott.– Nincs. Amint látja, én még csak egy kis taknyos

vagyok – mosolygott Skarre, és ettől Winther szája is szélesre húzódott, voltaképpen egész barátságosan.

– Beszélt az anyjával. Akkor bizonyára tud a dologról.– Az anyja nagyon aggódik – jegyezte meg Skarre

egyenesen.– És váratlanul érte. Már régóta mondom. Andreas furcsa

srác. Nagyon remélem, hogy nem kábítózik, vagy ilyesmi. Amíg mindössze be van rúgva, addig rendben van. Bizonyára be van rúgva. A kórházakat meg hasonlókat már megnézték?

– Mindig azzal kezdjük. Egész egyszerűen nyomtalanul eltűnt. Természetesen arra számítunk, hogy egyszer csak előkerül. A rend kedvéért azért mindenkivel beszélnünk kell. Azt mondta, hogy Andreas másmilyen. Mit ért ezalatt?

Winther a gondolataiba mélyedt. – Hát, hogy mit értek… olyan jól kezdődött minden. Volt egy helyes és mindennel megáldott fiunk, megvolt mindene, ami egy fiúnak kellhet. Minden lehetőséggel együtt. Úgy nőtt föl, mint a legtöbb srác. Sohasem volt beteg, kezelhetetlen vagy nehéz gyerek. Az iskolában elég jól teljesített, de azért nem kitűnően. Az életben viszont semmilyen terve vagy kívánsága nincs. Soha semmiért nem lelkesedik. Sohasem lelkesedik – motyogta, mintha saját szavai is meglepték volna. – Az autók, a biciklik meg az efféle, fiúkat foglalkoztató dolgok sohasem érdekelték. A legmesszebbmenőkig beéri azzal, hogy beül Zipp mellé a kocsiba. Andreas teljesen közömbös minden iránt. Semmi sem érdekli. – Durva kezével dörzsölgette sovány állát. – És tudja mit? – nézett Skarréra. – Engem ez megrémiszt. Mi lesz így belőle?

Skarre még soha senkit nem hallott, aki így kiadta volna a saját gyerekét. És nem gonoszságból tette. Egészen egyszerűen le volt sújtva attól, amit képtelen volt felfogni.

– Mindig úgy jár-kel, mint aki alszik. De egyre csak úgy érzem, hogy legbelül valami ketyeg benne. Vagy legalábbis szeretném azt hinni.

Hosszú ideig nem szóltak semmit, Skarre pedig megpróbálta Andreast elhelyezni valamilyen kategóriában. Nem talált ilyet.

– Andreas és ön nagyon kötődnek egymáshoz?Winther az ablakhoz lépett. – Ő senkihez sem kötődik.– Na és Zipp?– Meglep, hogy Zippre esett a választása. Andreas

annyival fölötte áll. Zipp csak kullog mögötte. Elképzelhető, hogy csak felhasználja valamire.

Skarre bejegyzett valamit a jegyzettömbjébe.– Nem ismerem – folytatta Winther. – Az én fiam, de

nem ismerem. Néha azonban arra gondolok, hogy nincs is mit ismerni rajta.

Miközben ezt mondta, lesütötte a szemét, mintha szégyellné magát. Végül aztán leült. Állát a két tenyerébe támasztotta, és a tekintetét rászegezte valamire, talán Skarre egyenruhába bújtatott térdére.

– Csak van azért valami, ami érdekli? – tudakolta Skarre, gyenge kísérletet téve arra, hogy vigasztalja.

– Sokat videózik. Azt hiszem, tulajdonképpen ugyanazt a filmet nézi meg újra és újra. Valami jövőbeli vízió. Ez nem beteges?

– Nem – mosolygott Skarre. – Hallott arról a férfiról, aki Londonban már nyolc éve minden áldott szombaton megnézi a Macskák című musicalt?

Winther mosolyra húzta a száját. – Akkor bizonyára el kell hinnem magának. Egyébként egy kicsit érdekli a zene. Igen, nem az éneklés vagy a hangszerek, csak a zenehallgatás. Nem az élő zene. A dobozzene. A hifitorony. A hangszórók. Ide egy kicsivel több basszus, oda egy kicsivel kevesebb diszkant. A membránok. Az aranykábelek. Az ilyesmi. Talán maga a zene nem is annyira.

– A hangok – állapította meg Skarre. – Ezek szerint a hangok érdeklik?

– Érdekelhetnek valakit a hangok?– Természetesen. Az egy külön tudomány.– De nem úgy érdekli, hogy élne-halna érte – közölte

Winther. – Csak érdekli. Van munkája és fizetése, de pénze soha nincs. Zipp-pel osztoznak a fizetésén. Vajon mi a jó bánatért csinálja?

– Talán mert jó barát?Winther megrökönyödve nézett rá.– Mire gondol akkor, amikor azt mondja, hogy

belekeveredhetett valamibe?Az apa lehunyta a szemét. – Hogy mire gondolok? Hát,

hogy az a valami, ami ketyeg benne, egyszer csak felrobbant. – Ezen a kijelentésén maga is elmosolyodott.

– Van tudomása róla, hogy valaha bármilyen bűncselekménybe keveredett volna?

– Gyanítom, hogy megkíséreltek már egyet-mást, ő meg Zipp.

– Mi alapján gyanakszik erre?– Csak gyanakszom, ahogy az ember megsejt valamit a

gyerekével kapcsolatban. Megmondtam az anyjának is, de ő hallani sem akart róla. Csak bizonyítékot követel.

– Mi is ezt tesszük – mosolygott Skarre. Mindenre fel volt készülve, bármit el tudott képzelni. Csak ezt nem. – De hát… egy jóképű, normális fiatalemberről van szó, aki minden reggel felkel, elmegy a munkahelyére, a szabadidejét pedig egy haverjával tölti. És akinek tulajdonképpen teljesen tiszta az előélete, mert meg kell vallanom, utánanéztünk… nyilvánvaló, hogy nehéz bármilyen problémát felfedezni vele kapcsolatban?!

– Mondok magának valamit – állt fel újra az apa. – Talán nem találja annyira különösnek, de magának nincs gyereke. Ne haragudjon, hogy most maga ellen beszélek, de egyszerűen muszáj, mert ettől az ember egy egész más világba kerül, és nem túloztam. Nincs gyereke, és ezért egy egészen más valóságban él, mint én.

– Értem – jegyezte meg halkan Skarre.– Amikor történt, nem is gondolkodtam rajta sokat, de

most már igen. Ahányszor csak Andreasnak orvoshoz vagy fogorvoshoz kellett mennie, injekcióért, vagy hogy kifúrják a fogát, ilyesmi, mint a gyerekeknek általában. Ilyenkor azt várnánk, hogy hisztériázzon, nem igaz? Hogy izguljon, ordítson, és jelenetet rendezzen. Vagy legalábbis egy kicsit megszeppenjen. Ő viszont sohasem volt ilyen. Tökéletesen

közömbös maradt. „Hát jó”, mondta, és már indultunk is. És miközben a fogorvos fúrt, vagy az orvos bökött, úgy ült ott, mint egy kőszikla. Hang nélkül. Én meg büszke voltam rá. Azt hittem, hogy bátor. De most, ahogy visszagondolok rá, azt hiszem… ez nem volt normális.

Nem olyan lett a fiad, mint amilyenre vágytál, gondolta magában Skarre. Senki fia nem olyan. Az én apámé sem olyan lett. Felrémlett benne az a sorsterhes nap, amikor belépett az apjához, miután háromszor is bekopogott a dolgozószoba súlyos ajtaján. Kezét összekulcsolta a háta mögött, és a létező leghatározottabb hangján közölte, hogy nem teológiát fog tanulni, hanem a rendőrtiszti főiskolára jelentkezik. És hogy biztosan be is jut, mivel kitűnőek a jegyei, és a fizikai állapota is kifogástalan. Végül megkeményítette magát, felkészülve arra, ami következik, már szinte golyóálló mellénybe öltözött. Majd várta a nagy mészárlási jelenetet. Először az apja csak felnyársalta sötét tekintetével. Aztán a hangja úgy hatolt a mellkasába, mint egy kés, és két perc alatt már meg is volt nyúzva. A tollaitól is megfosztották. Apjának kétségbeesése forró vízként zúdult bőrtelen testére. Apja nem hibáztatta, nem is akarta rábeszélni, hogy gondolja meg magát. Ahhoz viszont minden joga megvan, hangoztatta, hogy határtalan csalódottságának hangot adjon. Azzal távozott. Később bocsánatot kért. Ha már egyszer így döntött a fia, akkor természetesen mellé kell állnia. Bárcsak őbelőle válna a legjobb ember, aki valaha is megfordult a rendőrségen. Skarre keserűen mosolygott.

– Szorongassa meg Zippet egy kicsit – kérte Winther kíméletlenül. – Nyilvánvalóan tud valamit. És ha egyszer tartja a száját, akkor biztosan valami komoly dologról van szó. Elkövettek valamit. Érti?

– Igen. Értem, és hiszek önnek. – Skarre arra az ígéretre gondolt, amelyet éppen az imént tett. Egyszersmind egy erőteljes érzés kerítette hatalmába: hogy Andreasszal valami

nagyon különös dolog történt.

■ ■ ■

Nagyot sikoltottam, átható sikoly volt, amely visszhangzott a pincében. A fiú rám nézett, próbált mondani valamit, de én hirtelen sarkon fordultam, és a lépcsőhöz rohantam, meglöktem a csupasz villanykörtét tartó vezetéket. Vad lengésbe kezdett. A fénygömb körbepásztázta a pincehelyiséget, jól becsaptam a lejáró ajtaját. A bejárati ajtóhoz futottam, kinyitottam, próbáltam megnyugodni. Egy darabig csak álltam a lépcsőn, és lihegtem. Amilyen nyugodtan csak tudtam, a kavicságyon kimentem hátra a kertbe. Nem értettem, miért pont velem történik mindez. Az ágyasokban lévő virágok kezdtek hervadozni. Én is hervadni kezdtem, a lábam alig vitt. Olyasmi után kutattam, amivel kezemet lefoglalhatom, valami hétköznapi után, amikor egyszer csak megakadt a tekintetem a széken. A konyhaablak alatt egy kerti szék volt! Bénultan álltam, próbáltam felfogni. Szörnyű gondolatom támadt. Ketten lehettek. Eredetileg ketten voltak! A másik kint várt a kertben, és odahúzta az ablak alá a széket. Majd’ elájultam. Aztán az jutott eszembe, hogy talán nem, az a fiú állhatott rajta, aki most lent fekszik a pincében a földön. Mielőtt támadásba lendült volna, itt kukucskált be. Megemeltem a széket, és bajlódtam egy kicsit, mire a két lépcsőfokon bevittem a kerti lakba. Ha ketten voltak, a másik pedig kint várakozott a kertben, ha tudta, hogy a társa még mindig bent van a házban, már réges-rég ott állna az ajtóban. Arra akartam kényszeríteni a testemet, hogy nyugodjon le, de a lábam remegett, és a reszketés kezdett felfelé terjedni, reszkettem az idegességtől. Ismét bementem, hangosan dübögtem a konyhában. Erélyesen feltéptem a pince ajtaját, és lekiabáltam hozzá a lépcsőn.

– Nincs semmim. Csak egy pár régi ezüsttárgy! Minek

jöttél ide?– Nem tudom – zokogott.A sírás túlságosan is megterhelte sérült testét. Magától

elhalt. Egy ideig csak néztem a fiút. Szánalmasan nézett ki, jelentéktelenül és magányosan. Szipogtam egy kicsit, nem tudtam úrrá lenni az érzelmeimen, és ez megijesztett. Általában rend van körülöttem, és uralni tudom a helyzeteket. Olyan érzés volt, mintha elpárolognék. Ennek ellenére újra lementem, és leültem mellé. Megfogtam a vizespoharat, és odatartottam elé.

– Nem megy – hörögte kétségbeesetten.– Muszáj. Különben meghalsz. Elkeseredetten felnyögött,

de megkeményítettem a szívem, és odaemeltem a poharat az ajkához. Kinyitotta a száját, én pedig beledöntöttem a vizet. Ismét szörnyű köhögésbe kezdett. A víz belefröccsent az arcomba.

– Nem megy – hörögte.– Gondoskodom róla, hogy megtaláljon valaki – feleltem

erélytelenül.– Most azonnali – köhögte. – Mire vár?Nagyot nyeltem. Egy múló pillanatra rettentően

elszégyelltem magam. – Azt hittem, már meghaltál.Nem felelt. A teste teljesen mozdulatlanul feküdt. Hogy

valaki ennyire mereven feküdjön! Nem vagyok gonosz. Ellenben bejött valami a házamba, amin nem tudok uralkodni. Egyedül élek, senki nincs itt, hogy segítsen rajtam. Örökkévalóságnak tűnt az az idő, amíg ott ültem a pincelépcsőn, homlokomat a térdemre hajtva. Lent egy hang sem hallatszott, csak a penész, a krumpli és a por szagát érzékeltem. Lassanként zúgni kezdett a fülem, majd a kezdetben enyhe zúgás egyre erősödött. Mint amikor valaki megfordít egy homokórát. A homok elkezdett peregni.

■ ■ ■

Skarre fürtjei mindig felhívták magukra a figyelmet. Ezúttal egy tizenéves lány bámulta az újságállvány mellett – minden eredmény nélkül. Skarre gondolatai másfelé kalandoztak: Winthernek természetesen igaza lehet, Zipp valamit rejteget. Az ebben való bizonyosság ugyanolyan erős volt benne, mint Istenbe vetett hite. Mit is mondott Sejer? Az embereknek mindig van okuk hallgatni, és nem is feltétlenül jó okuk. Skarre azonban megértette, hogy komoly dologról van szó. Nem egy dániai kiruccanásról. Magához tért, mivel a sor egy kicsit előbbre haladt. Ő volt a sorban a negyedik. Előtte egy idősebb nő állt, barna kabátban. Ahogy átnézett a válla felett, belepillantott a bevásárlókocsijába. Szeretett belekukkantani mások bevásárlókocsijába. Abból, hogy ki mit vásárolt, mulatságos következtetéseket vont le. A nő átlátszó tasakba csomagolt cumisüveget vásárolt. Sebfertőtlenítő Pyriseptet és vattát. Három palack hipót és a vegyes iparcikk részen egy gyertyatartót, olyat, amibe kisebb mécseseket szoktak tenni. Élelmiszert nem is vesz? Nyújtogatta a nyakát, és belesett a többi kocsiba is. Jellemzően volt bennük valami rend, természetesen együvé tartozó dolgokat látott. Például négy doboz tejet, egy kenyeret, kávét és fagyasztott sertésbordát. Vagy egy rekesz sört, két zacskó chipset, egy férfimagazint és cigarettát. Vagy pelenkát, bébiételt, vécépapírt és banánt. Az előtte lévő kocsi tartalma viszont maga volt a káosz. Jót mulatott rajta. Rámeredt a nő kibolyhosodott kabátjára. A nő most újra előbbre lépett. Szorosan fogta a kocsi fogantyúját. Nem volt különösebben magas, inkább tömzsi és robusztus. Mivel csak hátulról látta, nehéz volt megállapítani, hogy ötven- vagy hetvenéves lehet-e. Haja ősz volt, a dauer feszesen és rendezetten tartotta. Lábán rövid szárú, vastag sarkú csizmát viselt. Skarre elmerengett a cumisüvegen. Bizonyára egy unokának lesz. Belepillantott saját kocsijába. Hagyma, paprika, rizs, másfél liter kóla, három újság és egy

zacskó zselés cukor volt benne. Megtapogatta a zsebét, hogy ellenőrizze, van-e nála cigaretta. Kellene talán vennie egy csomag Magicet, amely egy drótpolcon tornyosult a pénztár mellett. Esetleg mélyen belenéz a pénztárosnő szemébe, és röviden megjegyzi: Hohó, a legfontosabbat majdnem el is felejtettem! Ilyesmit szokott játszani. Skarre ismét előbbre lépett. A barna kabátos nő kirámolt a futószalagra, fizetett, majd a vásárolt tárgyakat egy szatyorba helyezte. Az ajkát egyetlen szó sem hagyta el, sem egy köszönöm, sem egy kérem. Nem nézett a pénztárosnő szemébe. Mintha a saját kis világába burkolózott volna. Aztán kiment, és eltűnt. Skarre egyszer csak megpillantott valamit a futószalag egyik szegletében. A nő ott felejtette a cumisüveget.

– Majd én elintézem – szólt a pénztárosnőnek.Az csak megvonta a vállát, és amint végzett, Skarre

kiszaladt a boltból. Az asszony már jóval feljebb ért az utcán. Talán busszal megy tovább. A szatyrot jobb kezébe fogta, és lassan kecmergett végig a házfalak mellett. Skarre a cumisüveget bedugta bőrkabátja belső zsebébe, és utánasietett. A nő nem vette észre. Átment az utcán, és a meredek Prins Oskars gatén indult felfelé. Skarre elég közel járt hozzá, hogy utánakiáltson, de inkább gyorsította a lépteit, hogy lágyabb hangon tudja előadni közlendőjét. Skarre igazán nagyon tapintatos volt. A nő már a domb feléig felért, Skarre pedig csak öt méterre járt mögötte. Előhúzta az üveget a zsebéből, és néhány lépést futva tett meg utána.

– Ne haragudjon! Megállna egy pillanatra?A nő halálra vált arccal fordult meg, és nézett rá. A

rémület annyira lerítt róla, hogy Skarre is megtorpant, felemelte a kezét, és meglengette az üveget.

– Ezt elfelejtette! Csak ezt akartam.A nő néhány másodpercig bámult, aztán megfordult, és

elindult tovább felfelé.– A cumisüveg! – kiáltotta újra Skarre.

A nő végre tényleg megállt.– Ön mögött álltam az üzletben. Ott felejtette a

futószalagon.Skarre egészen közel ért hozzá. Látta keskeny ajkát és

mélyen ülő szemét. Állkapcsa széles volt, szemöldöke összenőtt, arca fehér, mintha rejtegetne valamit.

– Gondoltam, fontos lehet – mosolygott Skarre, és odatartotta elé.

A nő habozva átvette. – Ne haragudjon, nagyon megrémültem – motyogta.

– Nem állt szándékomban megijeszteni – mondta Skarre, és meghajolt.

– Sok fura ember jár-kel mindenfelé – folytatta az asszony. – Sohasem tudni, ki kerül az ember útjába.

Előtört belőle valami, ami leginkább egy mosolyra emlékeztetett.

– Mehetett volna a dolgára, mintha mi sem történt volna. Ez az üveg nagyon fontos – magyarázta.

– Értem. – Skarre visszahúzódott. A nő végre megnyugodott. – További szép napot önnek!

– Szép napot? – A nő mintha felébredt volna erre. – Maga nem tudja, mit beszél.

Skarre habozott. Hirtelen zavartság ült ki a nő arcára. Váratlanul sarkon fordult, és elindult felfelé a domboldalon. Skarre még látta, hogy balra fordul, éppen egy dús sövénykerítés előtt. A fák mögül egy zöld ablakkeretes fehér ház sejlett fel.

■ ■ ■

Megnyitottam a csapot, és hagytam folyni. Elég összeszedett voltam ahhoz, hogy gondoskodjam erről a fiúról, ezenkívül pedig én feleltem érte. Csak én léteztem a számára. Megérintett a gondolat, noha tudtam, hogy nem sokáig tart,

hogy ilyen módon csak rövid ideig rendelkezhetem valaki fölött, aki kénytelen meghallgatni. Amint felnyitottam a pince ajtaját, a fiú elkezdett nyögdécselni. Különös érzés volt ott állni a cumisüveggel a kezemben, ilyen utoljára nagyon régen történt. Mindent jól elterveztem. Ha egy párnát helyezek a mellkasára, az megtartja az üveget. Arra ugyanis képtelen lettem volna, hogy tartsam neki, neeem. Furcsálltam, hogy még mindig életben van. A lábával és a kezével történhetett valami, talán a tüdejével is. Hangja nagyon gyenge volt, és nehezen vette a levegőt, jó darabig csak álltam a cumisüveggel a kezemben. Hogy felejthettem el! Nehezen tudtam felidézni, mit is mondtam annak a fiatalembernek. Belesápadtam. Most viszont sok mindenre kellett gondolnom. Lementem a lépcsőn. A fiú azonnal meglátta a cumisüveget, és tágra nyitotta a szemét. A párnát a mellére helyeztem, a pokrócra. Az üveg jól belesüppedt. A fiú nyomban elkezdte szívni a vizet, megállás nélkül, az üveg bugyborékolt. Leültem, és csöndben néztem. A feje épp a térdeim között látszott, mintha csak én szültem volna ott meg a padlón. Örültem, hogy végre vízhez jutott. Miközben ivott, a könnyeim szüntelenül folytak. Szép arca és világos szeme teljesen magával ragadott, mint ahogy a víz is, amely csobogott-folyt lefelé a torkán. Egy ollóval kitágítottam a cucli nyílását, hogy ne legyen olyan nehéz dolga. Mikor az üveg már majdnem kiürült, annyira könnyű volt, hogy lepottyant a párnáról a cementpadlóra. Miközben elgurult, vékonyan kongó hangot hallatott.

– Köszönöm – suttogta. Majd lehunyta a szemét.Egészen elérzékenyültem. Nem fog többet ordítani,

elátkozni engem, fenyegetni, hogy azonnal hívjak segítséget? Úgy tűnt, hogy elaludt. Méltóságteljesen vártam. Nehezen vette a levegőt. Egész éjjel ott ültem volna, ha nem fájdult volna meg a hátam. Ha képes lettem volna rá, felvittem volna a saját ágyamba is. Megtettem volna érte, örömmel. Semmihez sem fogható érzés, ha ott ül az ember, és csak néz valakit, aki

teljesen rá van hagyatva. Akkor és ott elhatároztam, hogy annyira a gondját fogom viselni, amennyire csak tőlem telik. A pince pedig, amelyet jól ismertem, lassanként kezdett megváltozni. Már nem volt olyan sötét és visszataszító, egészen rendezettnek láttam. A mennyezet alatt szétterülő pókhálót – ahogy átsütött rajta a fény, szinte ezüstfonálnak tűnt –, a sarokban megülő félsötétet, a sárgás fényt, a fénytelen padlót. A szomorú régi bútorokat, amelyeket csaknem megtiszteltetés ért. Elégedetten dőltek a pince falának, ők már megtették a magukét. A kopott lépcsőfokokat, amelyeken ültem. Ezt a csendes helyiséget Andreas megtöltötte valamivel. Fiatal volt még és bohó, meggondolatlanul cselekedett, mint a fiatalok, akik csak úgy nekivágnak dolgoknak. De azért azt nem érdemelte meg, hogy így fagyoskodjon itt a földön. Feleszméltem.

– Fáj valamid? – kérdeztem.Jó idő telt el, mire kinyitotta a szemét.– Nem – felelte elhaló hangon.– Nem fázol? – kérdeztem ismét.– Nem – ismételte meg a választ. Megnedvesítette az

ajkát. Már kezdett kicserepesedni. A feje jobb oldalán a haját vér kente össze. Merev volt, és ragacsos.

– Rosszul fekszel. Segítek elhelyezkedni.– Nem, ne!Felkeltem, és odaálltam a feje mögé. Egy darabig

haboztam, majd lehajoltam hozzá. Csak nyögött és szenvedett, könyörgött, hogy hagyjam. De megkeményítettem a szívemet, és benyúltam a karja alá. Háromig számoltam, és lehúztam a lépcsőkét alsó fokáról. A cipője halkan koppant a padlón. Nem ordított, bizonyára maga is meglepődött rajta. Most jobban nézett ki, így, hogy ki volt nyújtva a lába.

– Nem érzem a testemet. Semmit sem érzek! – szólalt meg hirtelen.

Megrökönyödtem azon, amit mondott, amit előidéztem.

Illetve ő, hiszen ő volt az oka, helyesbítettem. Elemi erővel hasított belém a felismerés, hogy milyen komoly a dolog, mennyire megsérült. Meg kellett szabadulnom ettől az elkeseredettségtől, amit éreztem, és amit nem bírtam elviselni! Nyomban felálltam.

– Erre előbb kellett volna gondolnod!Kinyitotta a száját, hogy visszaszóljon, de nem bírt. Nem

volt hozzá ereje. Felmentem a lépcsőn. Kitörte volna a nyakát? Megszakadt a kapcsolat az aggyal, és semmi sem működik tovább – lehet így élni? Kap elég oxigént? Már késő volt visszafordulni. Amikor első alkalommal bevágtam a pinceajtót, felégettem a hidat magam mögött. Nincs visszaút. És nincs kiút sem. Leültem az asztalhoz, és kezembe temettem az arcomat. Időről időre előtűnt a fiú arca, és bosszantott. De aztán újra ellágyultam, szeretetteljes és elégedett lettem. Arra gondoltam, hogy legközelebb meleg tejjel töltöm meg az üveget, talán még egy kis cukrot is keverek bele. Vagy egy pár Stesolid tablettát, hogy jól aludjon. Ezektől a gondolatoktól egyfajta béke ereszkedett rám. Mennyi mindent lehet tenni, ha az ember igazán akarja! Átlapoztam az újságokat. Igazából egyetlen olyan oldalt sem találtam, ahol ne lett volna erőszak, háború vagy szerencsétlenség. Egy fiatal fiú arcon lőtte a saját barátnőjét. Több olyan alak is szerepelt a lapokban, mint Andreas, sokan vannak. Az egyik történet rémesebb volt, mint a másik. Időnként megfordultam, és hátrapillantottam. Vártam valamire. Egy ablakban megjelenő fejre, a telefon csörgésére. Amikor váratlanul csöngettek, a szívem majdnem megállt a rémülettől. De szépen megnyugodott, és egész egyszerűen arra gondoltam, hogy nem muszáj ajtót nyitnom. Végtére is az én életemről és az én házamról én döntök. Hagytam, hadd csöngessenek, de nem maradt abba. Végül kikukucskáltam a kémlelőnyíláson. A lépcső legfelső fokán egy alak tornyosodott, és egy kisírt arcot láttam. A barátnőm volt az, Runi. Andreas anyja.

■ ■ ■

Robertet két fegyőr kísérte át a fogház szárnyából. Arca szörnyen sápadt volt. A szemében több ér is elpattant, és már napok óta nem evett semmit. Nem tiltakozásképpen, az étel egész egyszerűen visszajött. Kólán, kávén és cigarettán élt. Nem akart mentegetőzni, sem magyarázkodni. Csak magától rájönni a dolgokra. Mással nem tudott szolgálni. Egyszeriben a világ összes ideje az övé lett, és hamar ráébredt, hogy a legjobban úgy haladhat az élet hátralevő része felé, ha együttműködik velük. Egyébként pedig rendesek voltak hozzá, barátságosan bántak vele. És ez mindenkire igaz volt, az elsőtől az utolsóig. Mint ahogy erre a felügyelőre is. Robert lassan ült le a székre. Hová siessen? Hová rejtőzhetne? Örökké üldözné a gondolat, hogy megölte Anitát. Követné, mint az árnyék. Robert nem sok rosszat cselekedett életében. Igaz, hogy az iskolában nem volt éppen éltanuló, de barátokban nem szenvedett hiányt, nagyon életigenlő fiú volt, ez állt az ellenőrzőjében is. És hitt abban, amiben a legtöbb fiú, hogy csak jó dolgok állnak előtte. Hogy nem fog belelépni egyetlen csapdába sem. Most pedig itt áll, és gondatlanságból elkövetett emberöléssel gyanúsítják. Az ebben való bizonyosság kíméletlen pontossággal működő pörölyként sújtott le rá minden alkalommal. Már hozzászokott a fájdalomhoz.

– Üljön le – mondta Sejer. – Nyugodtan rá is gyújthat, ha akar. És szóljon, ha szüksége van valamire. Bármire.

– Köszönöm – felelte Robert.Az ősz hajú férfit nézte. Sejer tekintélyes magassága

óriásinak hatott, de nem volt fenyegető. Mindenekelőtt a munkáját végezte. Robertet ez jó érzéssel töltötte el. Nem ez az első alkalom, hogy Sejer ilyen feladat elé áll. Nem különleges fiú ő, itt bent nem, csak egy a sok közül. Azt kívánta, bárcsak ne így lenne. Bárcsak ő lenne a legelső, és ezért emlékezzenek

majd rá.– A pszichológust, Robert? Ha hívom, akkor bejön.– Jól van ez így.Sejer bólintott. Végigsimított ősz haján. Robert érezte,

hogy a felügyelő készséges lénye mögött hatalmas erők rejlenek, amelyek talán dühvé is válhatnak, ha nem hajlandó együttműködni. Inget és nyakkendőt viselt, meg egy visszafogott, élére vasalt, szürke nadrágot. Szürke szeme nyugodtan fürkészte őt.

– Szeretnék valamit hangsúlyozni ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban. Nem lesz könnyű, de azért próbálja meg.

Közelebb húzta a székét az asztalhoz.– Ahogy végighaladunk a történteken, próbáljon meg

egész idő alatt nem arra hivatkozni, hogy az este folyamán tekintélyes mennyiséget ivott, és hogy mikor mennyire állt az ital befolyása alatt. Mindketten tudjuk, hogy mennyire ittas volt – azzal elhallgatott, és Robertre nézett, aki továbbra is tágra nyílt szemmel bámult vissza rá, s közben egyre bólogatott –, és azt is mindketten tudjuk, hogy mindez nem történt volna meg, ha nem ivott volna.

Robert lehunyta a szemét. Érezte, ahogy szempillája az arcához ér.

– Egész egyszerűen végigvesszük a történteket úgy, ahogy emlékezete szerint történtek, anélkül hogy külön hangoztatnánk az ittasságát. Majd csak később próbáljuk meg az eseményeket az ittasság fényében vizsgálni. A védelem majd gondoskodik erről. Ért engem?

– Igen.Robert izzadt kezét az asztal alatt legyezgette.

Lepillantott a cipőjére. Börtönlábak. Robert, a fogoly.– Nézzük azt a bizonyos napot. Onnan, hogy reggel

felkelt, egészen addig, hogy Anita holtan feküdt a földön. Olyan részletesen, ahogy csak lehet. Annyi időt kap, amennyire csak szüksége van.

Robert belekezdett: – Az óra nyolc óra előtt tíz perccel ébresztett. – A hangom, gondolta magában, olyan, mint egy kisfiúé. Vékony és furcsa. – Reggelente általában elég nyúzott vagyok. De péntek volt. Pénteken könnyebb – mondta mosollyal az arcán –, az ember tudja, hogy hamarosan vége a hétnek. Bulit szerveztünk. Addig csak pár órát kell a munkahelyen tölteni. Anita pedig igent mondott. Sikerült lemondania a gyerekfelügyeletet, amit még korábban elvállalt. A tulaj elutazott, miénk volt az egész ház. Igen – sóhajtott egyet –, teljesen normális nap volt. Jól éreztem magam. Sőt jobban, mint máskor – tette hozzá.

– Miért?– Hát… Anita miatt.Anita nevének kiejtése nagyon nehezére esett. Anita,

Anita. Bárcsak ezt a nevet törölni lehetne a világ összes nyilvántartásából. Nagyon sok Anita létezett. Ahányszor csak meghallja ezt a nevet, minden újra előtör majd. Letaglózza őt.

– Ugyanakkor meg – köszörülte meg a torkát – gyanítottam, hogy ez az állapot nem tart sokáig. Úgy értem, nem örökké. Amikor ez eszembe jutott, nagyon elkeseredtem. És időről időre eszembe jutott.

– Miért? – tudakolta Sejer. – Miért keseredett el?– Anita… szép volt. Nála jobbat el sem tudtam volna

képzelni. De legbelül valahogy tudtam, hogy hamarosan le fog lépni, és talál valaki mást. Jobbat nálam. Előbb vagy utóbb bekövetkezik.

– Mi indokolta, hogy ezt érezze?Sejer a fiú vállát figyelte. Begörbítette, mint amikor

hátulról hideg szél fúj.– Úgy viselkedett, mint a legtöbb barátnő. De azért nem

volt az az igazi liba. Csak idő kérdése volt, hogy mikor választja inkább Anderst. Vagy Rogert, vagy akárki mást. Így megy az, ha az ember válogathat. Én sohasem válogathattam – tette hozzá –, ezért jelentett olyan sokat nekem, hogy van

barátnőm. De nem is, nem az, hogy van barátnőm, volt már korábban is barátnőm. Az, hogy Anita az enyém.

Sejer két kezébe támasztotta az állát.– Anita volt a legszebb lány, akivel valaha dolga volt?– Minden bizonnyal igen. Az ilyesmit észreveszik.

Amikor kettesben végigmentünk az utcán, az emberek megbámulták a haját, meg ilyesmi. Aztán megnézik a pasit. Hogy épp ki szedte fel azt a nőt.

Sejer elmélyülten figyelte. Elnézte keskeny arcát és vékony szálú haját, amely fésűt jó ideje nem látott, és most a maga vad életét élte. Mélykék szemét, amely körbe-körbe jár a helyiségben. Majdnem színtelen, egyenes száját. Soványka ujjait, és rajtuk a lerágott körmöket.

– Hogyan zajlott a munkanapja?– Teljesen úgy, mint mindig. Péntekenként sok a munka.

Az ebédszünetben felhívtam Anitát. Nem mintha lett volna bármi mondanivalóm, de jó érzéssel töltött el, hogy bármikor felhívhatom, amikor kedvem tartja. A sportboltban dolgozik. Két-három percet beszélgettünk, aztán letettük. Kedvem lett volna megkérni, hogy egyrészes ruhát vegyen fel, de nem mertem. Nem akartam olyan zsarnokoskodó alaknak tűnni. A lányok nem szeretik az olyasmit. Így hát nem mondtam semmit. Ő azonban egyrészes ruhát vett fel.

– Hány óra volt, mire az albérletében összegyűlt a társaság?

– Hét felé lehetett. Anders később jött, ő hétig dolgozik, úgy fél nyolcra érhetett oda, nem emlékszem pontosan.

– Mit csináltak?– Természetesen söröztünk. Úgy értem, beszélgettünk.

Zenét hallgattunk. Megvitattunk dolgokat.– Miféléket?– A focimeccset. A Joe Cocker-koncertet. Ott voltunk

mind az oslói Spektrum arénában. Nagyon lagymatag volt, erről hosszan elbeszélgettünk. A lányok ezt zokon vették,

szerintük Cocker olyan… mit is mondtak? Valahogy olyan menő. Tudja, ahogy áll, a teste meg minden, mintha nem tudná magát kontrollálni. A lányok rajonganak az ilyesmiért.

Sejer elmosolyodott. Robert ellazult. A sorsdöntő lövésig még hosszú idő volt hátra, Robert annál az időpontnál tartott, amikor még nem vált gyilkossá, és jólesett neki ott lenni, megfeledkezni arról a dologról, de egyre közeledett. A rémtett dühös bikaként figyelt az ócska kerítés mögül.

– Aztán szóba került a politika is. A választások. Ketten már szavazhattak, és egy kicsit összekaptak. Roger és Greta elkezdett táncolni. Anita mellettem ült a kanapén. Egész idő alatt ott ült, késő estig, kivéve amikor kiment a vécére. Tudja, amikor a lányok isznak… – Ekkor hirtelen megtorpant. – Boldog voltam – jegyezte meg halkan. – Mindenem megvolt. Tényleg. Albérletem. Lakásom. Barátnőm. Barátaim. Két teljes láda sör… eh, nemcsak a hétvége állt még előttem, hanem az egész élet. Abban a pillanatban éppen el tudtam képzelni, hogy talán így maradnak a dolgok. De aztán kezdtem valahogy egyre…

– Mi járt a fejében – vágott közbe Sejer –, amikor ott ült a kanapén Anita mellett, és elégedetten sorra vette, hogy mi mindene van?

– Hogy örökre ott tudnék maradni. Meg arra, hogyan változna meg minden azzal, ha Anita elmenne.

– Milyen életet képzelt maga elé arra az esetre?– Nem is tudom… – Eltöprengett. – Olyasmit, hogy

mindent újra kell kezdenem. Meg hogy milyen nehéz is az. Hogy sohasem jutunk el sehová, és folyton újra kell kezdenünk. Új munkahely, új barátok. Új barátnők. Mindig ugyanaz.

– Aztán Anita felkelt, és kiment a szobából. Ekkor mire gondolt?

– Próbáltam lenyugtatni magam. Mégsem akadályozhattam, hogy szabadon járjon-keljen. Nem tett semmi

különöset, de én szemmel tartottam. Mindenkit szemmel tartottam. Anderst és Rogert is. Anitára pillantottak, de mindenki más is. Nem szoktam balhézni. És annak ellenére, hogy eléggé. …szóval hogy magam mellett akartam tudni, nem szóltam semmit, csak Anitát néztem, meg azokat figyeltem, akik őt nézték.

Robert lehajtotta a fejét, és rablábaira pillantott.– Anders volt a legrosszabb, ismerem. Előre kellett volna

látnom. Bizonyára irigykedett. Esetleg egy kicsit provokálni akart. Sokat kötekedik, de nem gonosz. Nem a velejéig az.

– Mit tett?– Odament Anitához, és felkérte táncolni. Sohasem

gondoltam, hogy nem lenne szabad másokkal táncolnia, de tényleg nem. Anders szemmel tartott, figyelte, hogyan reagálok. Nem tettem semmit. Figyelni viszont figyeltem. Nagyon furcsán éreztem magam – mondta elhalkuló hangon.

– Mit jelent az, hogy furcsán?Robert egy kicsit összezsugorodott, szeme pedig egyre

révetegebbé vált, gondolataiba merült, a történteket forgatta a fejében.

Sejer suttogott. – Le tudná írni?– Nehéz visszaidézni.– Gondoljon vissza arra a pillanatra! Mélyedjen el benne!– Képeket látok, de a hang megszűnik.– Ezt hogy érti?– Már nem hallottam a zenét, csak Anders és Anita képe

vált rendkívül élessé.– Rendkívül élessé?– Anitát láttam – mondta Robert nagy nehezen. – Minden

más eltűnt. Andersszel táncolt. Nagyon lassan táncoltak, mintha lassanként minden meg akarna állni. A fény, a hang, nem tudtam megmozdulni, csak Anderst és Anitát néztem. Anita megfeledkezett rólam. Elvégre eléggé részeg volt. Azaz, ezt nem kellene szóba hoznunk… de megfeledkezett rólam!

– mondta kétségbeesetten.– De Anders nem feledkezett meg magáról – folytatta

Sejer.– Ő kegyetlen mosollyal bámult rám. Korábban is láttam

már Anderst mosolyogni, de soha nem gondoltam rá így. Sárgák a fogai. Nem mosolyogtam vissza. Azzal voltam elfoglalva, hogy lassanként minden megáll.

– És akkor?– Akkor kicsit visszavett a hévből. Eltolta Anitát

magától. Gondoltam, most otthagyja. Nem így lett. Felemelte a kezét, és megmarkolta Anita mellét. Úgy fogta, hogy én is lássam.

– Anita hogyan reagált?– Hát, ő egész… nevetett – robbant ki Robertből a válasz.

– Csak nevetett. És eljött a pillanat. Mindent újra kell kezdenem. Lehetetlennek tűnt. Arra gondoltam, hogy inkább meghalok.

– Úgy érezte, hogy szívesen meghalna?– Igen – felelte Robert egyszerűen.– Hogyan jutott eszébe a sörétes puska?Robert nem válaszolt azonnal. Komolyan elgondolkodott.

A határtalan összpontosítás a lélegzetére is kihatott, amely szaporává és felületessé vált.

– Amikor arra gondoltam, hogy szívesen meghalnék, eszembe jutott, hogy kint van a folyosón a szekrényben. Gyorsan meg lehet halni, egy másodpercig tart az egész.

– Szóval az az ötlete, hogy előveszi a puskát, akkor támadt, amikor a halálra gondolt?

– Igen. A tulajnak volt egy puskája a házban. Az eszembe villant, hogy kint tartja a folyosón.

– Abban a pillanatban, amikor a puskára gondolt, Anitára nézett?

– Nagyon távolinak láttam őket. Furcsa fény vette körül őket.

– Milyen értelemben volt furcsa?– Olyan volt, mint egyik-másik diszkóban. Kék, fémes

fény.– Mit tett ezután?– A szobából már semmit nem láttam, csak egy fényes

utat az ajtóig. Egyszer csak a folyosón találtam magam. Továbbra sem hallottam semmit. A zaj halvány bizsergéssé sűrűsödött, mint amikor zúg a fülünk – magyarázta egész lassan. – Tudtam, hogy odakiáltottam valamit Andersnek, de nem emlékeztem, mit. Kinyitottam a szekrényajtót. A puska ott állt, mint mindig. Ragyogóra megtisztítva, pompásan, összeszerelve. Nekem volt odakészítve.

– És a lőszer?– Több dobozt is találtam. Az egyik polcon sorakoztak.Robert hangja egészen elfátyolosodott. Sejernek komoly

erőfeszítésébe tellett, hogy hallja, mit mond.– Emlékszik rá, hogy abban a pillanatban milyen érzések

vagy gondolatok foglalkoztatták?– Nem voltak érzéseim. Meghaltam.– Ezt hogy érti?– Az arcom kezdett összemenni. Emlékszem, hogy a

szám körül kezdett feszesebbé válni a bőr. Rémületes volt. Azt gondoltam, hogy meg kell állítanom az időt, mielőtt újra kellene kezdenem mindent.

– Hogyan akarta megállítani az időt?– Egy határozott durranással – suttogta. – Ha lövök

egyet, gondoltam, hatalmas durranás hallatszik majd, és mindenki felébred. – Robert megtörölte a homlokát. – Egy durranás. Az felébresztett volna bennünket.

– Miért? Aludtak?– Mindenki nagyon lelassult, és távolodott.– Megtöltötte a puskát, és bement. Mit látott?– Mindenki rám nézett. Jó érzés volt, hogy kénytelenek

meghallgatni. Arcukról eltűnt a mosoly. Andersét kivéve.

– Hallott valamit?– A nevemet. Valaki kiáltotta. Nagyon távolinak tűnt.– Miért emelte fel a puskát, hogy célozzon?Sejer előrehajolt az asztal fölé.– Hát… Nem tudom…– Próbáljon meg visszaemlékezni, Robert. Miért emelte

fel a puskát?– Hallani akartam azt a durranást!– De célzott is – hívta fel ismét a figyelmét Sejer. – A

mennyezetbe is lőhetett volna. Mégis Anderst vette célba.– Igen!– Anderst vette célba, és meghúzta a ravaszt. Miért?– Nem tudom. Nem merem elmondani!Most már hangosan és harsányan könyörgött, hogy ne

kelljen folytatnia.– Csak szeretnénk megérteni – nyugtatta meg Sejer.

– Nem fogom kinevetni. Nem fogom megütni. Csak szeretném megérteni.

Robert zokogott, és szipogott egy darabig, és az íróasztal alátétére fókuszált, amely egy világtérképet ábrázolt. Tekintete megakadt a hófehér, jéghideg Antarktiszon.

– Elvesztettem a fejem, és elővettem a puskát. Szánalmas lett volna, ha csak a plafonba lövök.

Robert feje a mellére hullott. Sejer visszadőlt a székébe. Arcizma sem rándult, de Robert amúgy sem vette volna észre, mivel még mindig a jégsivatagban járt.

– Meghúztam a ravaszt, de nem történt semmi. A puska be volt biztosítva. Amikor összecsukják a puskát, bebiztosítja magát. Ekkor eszembe jutott, és kibiztosítottam. Kínosnak éreztem, hogy elkövettem ezt a ballépést, és megfeledkeztem a kibiztosításról.

– Nem vette észre, hogy Anders Anita mögé bújt?– De igen.– Mégis lőtt. Felfogta, hogy ezzel őt fogja eltalálni?

Anitát, akit annyira szeretett?Robert tekintete egy pillanatra találkozott Sejerével.– Nem. Azazhogy mégis. De nem kérhettem meg, hogy

menjen arrébb. Állj félre, Anita, Anderst akarom lelőni. Nem, ez képtelenségnek tűnt. Muszáj volt meghúznom a ravaszt.

– Dühös volt, Robert?– Dühös? – kérdezett vissza nehézkesen. – Szerintem

nem. Anders viszont nagyon gyáva volt.– A lövésre koncentrált?– Lőni akartam, hogy durranjon – ismételte Robert.– Miért nem hőkölt vissza?– Túlságosan nehéz volt. Addigra már benne voltam.– Benne volt. És aztán eldurrant a fegyver. Milyen érzés

volt?Robert nagyokat nyelt. Halogatta a választ. Nem akarta

elhinni, hogy ezek az ő szavai.– Jó – bökte ki nagyon halkan, s elkezdett rettentően

reszketni. – Nagyon jó érzés volt. Melegség töltött el. Éreztem, hogy összeesem.

– És a hangok? – kérdezte Sejer. – Visszajöttek?– Csak egy idő múlva. Mint amikor valaki a rádiót

maximális hangerőre kapcsolja. Iszonyúan megrémültem. Fölém hajoltak, mindannyian odahajoltak, valaki ordított. A lányok szörnyülködtek, valaki kiejtette a kezéből a poharat.

– Mit gondolt ekkor a történtekről?– Hogy szörnyű baleset történt. És hogy én sebesültem

meg.– Hogy ön sebesült meg?– Hogy valami eltalált. Minden nagyon furcsa volt. A

hangok üvöltésnek tűntek. Vér volt a padlón. Arra gondoltam, hogy hamarosan jön valaki, és segít rajtam. Miközben vártam a segítségre, teljesen elhagytam magam. Jó érzés volt, hogy valaki majd jön és elvisz onnan. Jó érzés volt – motyogta alig hallhatóan.

– Hogy van, Robert? Menjünk tovább?– Igen.Robert annyira kimelegedett, hogy az ingén jókora

izzadságfoltok jelentek meg.– Miért tette? – tudakolta Sejer.– Ez a kezdet valami más. Ezúttal nem ugyanazok a

dolgok fognak visszatérni újra meg újra – Robert elcsigázottan az asztal fölé rogyott. – Nem tudom, miért tettem. A pszichológus biztos talál majd rá magyarázatot. Mégis, hogy lehet biztos benne, hogy az lesz az igazi?

– Nem mindig annyira biztos a dolgában, Robert. Olyan jól végzi a munkáját, ahogy csak tőle telik. Próbálja megérteni.

– Mit kell ezen megérteni? Egyszerűen csak megtörtént.– Túl sok az olyan furcsaság, amely egyszerűen csak

megtörténik. Ám fontos, hogy végigvegyük a dolgokat. És talán az idő múltával maga is több mindent meg fog érteni.

– De hát nem vagyok elmebeteg!Minden közül ez akart lenni a legkevésbé.– Nem. És nem is úgy kezelem, mint egy elmebeteget.

Néha mégis túl sok tégla dől le egyszerre, és ránk borul. De maga fel tud állni. Az életéről továbbra is maga határoz.

– Arról ugyan nem. Itt bent nem.– De igen. Szinte minden magán múlik. Hogy mit mond,

mire gondol, mivel tölti a napjait.Sejer megragadta a kezét. – Szeretném, ha végre enne

valamit.– Ha nem eszem, akkor jó erőtlen leszek, és akkor nincs

erőm annyit töprengeni.– Jobb, ha töpreng. Ne halogassa! Előbb vagy utóbb

úgyis rákényszerül.Robertnek kiszáradt a szája. Bárcsak ez az erős férfi

felemelné, és visszavinné a cellájába a priccsre.– Maga felállhat, és kimehet innen – mondta Robert.

– Kimehet, és elfelejthet. Valakinek a munkájává váltam

– állapította meg eltűnődve. – És maga azért kapja a fizetését, hogy olyanokkal foglalkozzon, mint én.

– Ez zavarja?– Egy kicsit.– Jól elvagyok az olyanokkal, mint maga.Robert a gondolataiba mélyedt. Sejer hagyta, hadd üljön

csak magában. A fiú fejét lassanként elárasztották a gondolatok. Ki fogja bírni, ami vár rá. Túl fogja élni a börtönt. Itt bent mindenki ugyanazt a ballépést követte el. Ő csupán egy a sok közül, és mások esetleg még rémesebb dolgot műveltek. Meg fogja találni a helyét, betartja a szabályokat, mintarab válik belőle. Nap nap után, heteken és hónapokon át. Menni fog. És utána? Mi lesz, ha egyszer kiszabadul? Mit fog majd felelni, és ők mit tesznek majd, ha rájönnek? El bírja viselni? Vagy úgy kell majd intéznie, hogy mielőbb visszakerüljön ebbe az épületbe, ahol rend és szabályok uralkodnak? Könnyű dolga van. Néhány egyszerű feladat, napi háromszori étkezés, cigarettapénz. Még barátságosak is. Remegés fogta el.

– De nem tudom, hogy fogom kibírni! – tört ki belőle. Sírással küszködött, de elfojtotta, és az orrát az ingujjába törölte. Szó nélkül ült egy helyben, s közben az elfojtott zokogás rázta. Már nem tudta, milyen volt a régi Robert. Számára nem létezett többé fix pont. Lassanként fel tudott emelkedni a székről. Csak emelkedett és emelkedett, és lebegve megállt, magasan az asztal fölött. Lepillantott a székére, óvatosan megfordult, és körözni kezdett a szobában. A felügyelő nem vette észre, ő a jegyzeteivel volt éppen elfoglalva.

■ ■ ■

Runi a ház előtti lépcsőn kiáltozott. Nagyon fel volt dúlva. Többször is megrángatta az ajtót. Hirtelen megfordultam, és visszaszaladtam a konyhába, hogy teljes

hangerőre állítsam a rádiót.– Irma, én vagyok az, Runi. Nyisd ki, Irma!Minden erőmmel gondolkodtam. Muszáj kinyitnom? Mi

történik, ha nem nyitom ki?– Nem vagyok valami jól! – kiáltottam oda. – Nem

mentem be dolgozni sem!A falnak kellett dőlnöm. Távol kell tartanom innen!

Hihetetlen, hogy idejönnek, és benyomulnak a házamba!– Beszélnünk kell!Nem adta fel. Próbáltam kitalálni valami kifogást, hogy

miért nem nyitok ajtót. Andreas még meghallana minket, és elkezdene ordibálni. Nem volt jellemző Runire, hogy így hívás nélkül beállítson hozzám, mérhetetlen szemtelenség volt tőle, szívszaggatóan lehetetlen volt most beengedni. Ha viszont nem nyitom ki…

– Irma, azonnal nyisd ki! Kérlek!Elcsukló hangon kiáltozott. A szomszédokra gondoltam.

Meghallhatják. Muszáj kinyitnom az ajtót. Óvatosan elfordítottam a kulcsot a zárban, és résnyire kinyitottam. Ő berontott az előszobába. Szeme be volt dagadva. Még a kabátját sem gombolta be. Rémes volt Runit így látni, jobban szeretem, amikor kedvesen fecseg nekem.

– Borzasztó dolog történt!Levetette magát az asztal mellé, és a táskájában cigaretta

után kotorászott. A rádióból cigányzene szólt. Vetett rá egy pillantást, és kétségbeesetten üvöltötte:

– Többször is hívtalak már. Miért nem veszed fel a telefont? Lehalkítanád azt a rádiót?

Odamentem a rádióhoz, és lejjebb vettem a hangerőt, de csak egy keveset.

– Mi a baj?– Andreas – szipogta. – Andreas eltűnt.– Hogyhogy eltűnt?Értetlenül bámultam rá. De nem kellett aggódnom, mivel

saját elkeseredése nagyon is lefoglalta, voltaképpen ez jellemző volt Runire, egyáltalán rám se nézett. Elkeseredettségében csak meredt maga elé.

– Már két napja nem jött haza. Elmentem a rendőrségre.– A rendőrségre? – sápítoztam.– Bejelentettem, hogy eltűnt.Összefogtam magamon a kardigánt, és közben éberen

figyeltem, hogy jönnek-e hangok a pincéből, de nem hallottam semmit. Bizonyára elájult vagy elaludt. Édes jó Istenem, akiben egyáltalán nem hiszek, add, hogy aludjon!

– De hát – próbálkoztam – Andreas állandóan eltűnik valahova, nem? Felhívtad az apját?

– Nincs nála. A rendőrség beszélt vele.– És a barátai?– Csak egy van neki. Ő semmit sem tud. Valami történt

vele, nem tudom, mi. Istenem! Nagyon el vagyok keseredve. Talán egyszerűen itt hagyott. Állandóan veszekszünk. Mindig zsörtölődöm, és nem bírta tovább. Beleőrülök ebbe a várakozásba, beleőrülök, Irma! – Összegörnyedt, és zokogni kezdett. Hosszan zokogott, én meg nem találtam a szavakat. Nem igazán vagyok a szavak embere, eléggé zavarba jöttem, és ezenkívül hallani véltem valamit a pincéből. Valamiféle csattanást. Halk volt, de egyértelműen hallani lehetett. Andreas nem mozdulhatott meg, úgyhogy biztos valami más volt. Gondolatban lázasan kutattam a magyarázat után. Mi van, ha Runi meghallotta? Azt semmiképp sem gondolhatja, hogy Andreas kitört nyakkal fekszik a pincémben. Akkora képzelőereje nincs.

– Nem lehet, hogy belekeveredett valamibe? – próbálkoztam. Olyan hatása volt, mint amikor vizet öntünk a forró zsírba, Runi azonnal kirobbant.

– Ne mondj ilyet! Pont úgy beszélsz, mint az apja. Andreas sohasem tenne semmi törvénybe ütközőt, ha erre akartál célozni. Ám ha arra gondolok, hogy mennyi fura alak

jár-kel a városban, főleg éjszaka, a legrosszabb is megfordul a fejemben. Megőrülök, ha belegondolok, mi minden történhetett vele.

Tovább sírt, most már halkabban. Meg kellene kínálnom valamivel, de ráébredtem, hogy akkor tovább maradna, így inkább elálltam tőle.

– Nincs egy kis kávéd? – kérdezte hirtelen. Felmérgesedtem, de nem utasíthattam vissza a kérést. Még gyanakodni kezdene. Runi nem nagyon okos, de a maga együgyű módján nagyon agyafúrt. Felkeltem, és bekapcsoltam a kávéfőzőt. Majd újra meghallottam azt a hangot. Runi saját gondolataiba mélyedt. A cigaretta vékony csíkban undorító füstöt eregetett a mennyezet felé.

– Mindenkit fel kell hívnod – mondtam hátat fordítva, gondoltam, muszáj fenntartani a beszélgetést. Amíg beszélünk, nem hallhatja a pincéből jövő hangokat. – Mi a helyzet a munkahelyével, velük is beszéltél?

– Természetesen.– Talán lelépett egy lánnyal – jegyeztem meg. – Hiszen

nagyon helyes fiú. Egy kis kaland. Sok pénz volt nála?– Nem hinném. Nem keresett sokat, és mindent

megosztott Zipp-pel. Még ha Zipp-pel együtt lépett volna le, azt megérteném. Zipp azonban otthon van. Vele minden rendben van.

– Zipp?– Ő a barátja. Állandóan együtt lógnak.– Igen? Állandóan?A szekrényből elővettem két csészét, és hallgatóztam.

Gyengécske hang volt, valami vékony és könnyed adhatta ki magából.

– Megkérdezem majd a rendőröktől, hogy nem lehet-e köröztetni az újságban. Fényképpel meg ilyenek. Azt mondják, hogy ahányszor betesznek valamit az újságba, mindig sok telefonhívás érkezik. Azt állítják, mindig van valaki, aki tud

valamit.– Ez, ugye, nem igaz?– Azt mondják.– Kicsodák?– Az emberek, akikkel beszéltem.– De akkor úgyis telefonálnak, nem?A papírszűrőt babráltam, s a kávé kiszóródott a

konyhapultra, de Runi nem vette észre.– Nem. Gyakran jó okuk van rá, hogy ne beszéljenek

róla.– Igen? Ezt hogy érted?Elővettem a szekrényből a cukortartót, és kitettem az

asztalra. A pincéből jövő hang megszűnt. Hallgatózik? Megismeri az anyja hangját a padlón keresztül? Runi mindig visító hangon beszél.

– Kikapcsolnád azt a zenét? – kérte. – Képtelen vagyok gondolkodni!

– Jó, jó.Újra csak egy kicsit vettem lejjebb a hangerőt. Runi

döbbenten nézett rám, mivel nem azt tettem, amire kért. Egész életemben azt tettem, amit mások mondanak, most megelégeltem. Hagytam, hadd szóljon. Runi a fejét ingatta.

– Most mit tegyek? – suttogta.– No, bizonyára hazajön majd – mondtam

kényszeredetten.– Te nem értesz semmit! Nem fogod fel, hogy komoly

dologról van szó. Két napja ment el. Gondolj bele, mi történhet két nap alatt!

– Elvégre már nem gyerek – okvetetlenkedtem.– De igen. Ő az én gyerekem!– Úgy értem, hogy bizonyára belebonyolódott valamibe.

Olyasmibe, ami talán nem… – Elhallgattam, és megvontam a vállamat.

– Miről beszélsz?

– Csak próbálok hangosan gondolkodni. Nem szoktál aggódni miatta.

– De hiszen eltűnt!– Igen.Megérintettem a karját. Furcsa érzés volt. Az együtt

eltöltött hosszú évek alatt egyszer sem fordult még elő. Meglepődve nézett a kezemre.

– Ha idejönnek a rendőrök – fogta könyörgőre a dolgot –, hogy beszéljenek veled. Megígérsz nekem valamit?

– Idejönnek? – Összeszorult a szívem.– De hiszen ismered Andreast.– Nem, nem! Nem ismerem! – Éreztem, hogy az arcom

elszíntelenedik. – Amikor felmegyek hozzád, sosincs otthon. Talán egyszer volt otthon. Legfeljebb kétszer.

– Hogy mit mondasz? – Elképedve nézett rám.– Úgy értem, alig láttam még, Runi.– Azt mégis tudod, hogy kicsoda! Ne mondd ezt! –

Széttárta a karját. – Csak arra szeretnélek komolyan megkérni, hogy mondj róla pár jó szót. Idejönnek, hogy megkérdezzék, miféle fiú Andreas. Nem szabad, hogy azt gondolják, kábítószerezik vagy iszik, vagy ilyesmi. Mondd meg nekik az igazat, hogy egy rendes fiúról van szól

A hónom alatt kezdtem megizzadni. Én, aki mindig olyan száraz és rendezett voltam.

– De hát én nem igazán tudom, hogy a szabadidejét mivel tölti.

– Mégis, az ég szerelmére, legalább értem megtennéd?– A rendőrségnek azért mégsem hazudhatok.Ezen annyira megrökönyödött, hogy gyorsan befogtam a

számat.– Nem is kell, hogy hazudj nekik. Csak az igazat mondd.

Andreas rendes fiú, akinek állandó munkahelye van. Nem szabad, hogy az legyen a benyomásuk, hogy olyasmit művel, ami nem helyes. Akkor ugyanis nem keresik tisztességesen.

Hagyják, hogy tegye, amit jónak lát. Bárcsak lány lenne. Az egész más, akkor sok minden történhetne vele. Így gondolkodnak. Épp elég nehéz volt meggyőznöm őket, hogy vegyék komolyan a dolgot!

– Ne haragudj, Runi! Nem úgy gondoltam. De remélem, nem jönnek ide. És nem jönnek ide, ha nem adod meg a nevemet. Biztos van valaki, aki nálam jobban ismeri. Te is tudod. Én nem ismerem.

– Nem akarsz nekem segíteni?Runi teljesen lebénult. Úgy tűnt, bármelyik pillanatban

leeshet a székről.– De, dehogyisnem.– Már réges-rég megadtam a nevedet. Mindenkivel

beszélnek, aki ismeri.Felkeltem, és a konyhapultot kezdtem rendezgetni, noha

elég rendben volt; arrébb helyeztem a fűszeres üvegcséket, a fogókesztyűket meg a virágokat. Nem szabad, hogy lássa rajtam, hogy mindjárt összeesem. A rendőrség rövidesen itt áll az ajtóban. És újra hallottam azt a hangot. Feljebb vettem a rádión a hangerőt. Izgatottan pillantottam ki az ablakon.

– Ne, légy szíves!– Egyszerűen nagyon felizgattál – dadogtam.– Mi van veled? Miért nem mentél be dolgozni? –

kérdezte váratlanul. Egyszerre úgy tűnt, hogy rendesen odafigyel rám. Kellemetlen érzés volt.

– Hát, nem vagyok teljesen jól. Majd csak elmúlik.Runi elhallgatott. Én is hallgattam. Kint halkan zúgott a

szél. A nyírfa lombja csapkodta a kerti lak tetejét, mintha simogatta volna a zöld lemezeket, óvatos figyelmeztetésképpen, hogy az ősz előrehaladtával nagyobb viharok is várhatók.

– Tudod, mit olvastam az újságban? – kérdezte halkan Runi.

– Nem.– Fiatalok egy csoportjáról olvastam, akik az albérletben

bulit rendeztek. Tudod, szoktak ilyesmit. Teljesen ártatlan dolog. Megisznak egy-két sört.

– Igen?Próbáltam visszagondolni saját ifjúságomra. Sohasem

voltam albérletben rendezett bulin. Henryvel kettesben jártuk az utcákat. Mindig nagyon zavarban volt.

– Az egyiküknek új barátnője volt. Aztán a többiek közül az egyik elkezdte… tudod. Kóstolgatni a lányt. A fiú meg annyira feldühödött, hogy elővett egy puskát, és arcon lőtte a lányt. Abban a pillanatban meg is halt.

– Olvastam. Miért mondod most ezt?– Andreas jutott eszembe. Meg hogy mi történhetett vele!– Ugye, nem az jár az eszedben, hogy őt is lelőtte valaki?

Ezt csak nem gondolod?Runi sírva fakadt.– Nem. Akármilyen rémisztő dolog történt is, inkább

tudni szeretném, semmint hogy továbbra is bizonytalanságban maradjak. Hol hibáztam el, Irma?

Itt most egy tisztességes hosszúságú listát állíthattam volna fel. De már késő volt.

– Szerintem menj haza, és feküdj le – mondtam határozottan.

– Feküdjek le? – Hitetlenkedve nézett rám. – Miért feküdjek le?

– Kimerültnek tűnsz. Jobb lenne, ha egy kicsit pihennél. És a telefon közelében maradnál. Arra az esetre, ha Andreas jelentkezik.

– Ha Andreas jelentkezik – mondta halkan, mint egy elhaló visszhang.

– Vagy ha telefonál a rendőrség. Ha már megtalálták.– Képtelen vagyok egyedül maradni a házban,

beleőrülök!Atyaég! Mindjárt megkér, hogy hadd maradjon itt nálam,

gondoltam magamban, hogy hadd töltse itt az éjszakát!

Idegesen felálltam, és fel-alá járkáltam a szobában.– Mi van veled, Irma? Annyira fel vagy dúlva!– Igen, vagyis nem, nagyon nyugtalanít, amit elmondtál.

És hát nem vagyok valami jól. Igazság szerint feküdnöm kéne.Runi hirtelen felpattant a székről. Megváltozott az arca.

Türelmetlenül vártam, hogy most mi következik.– Elmegyek – jelentette ki szigorúan. Le volt sújtva, vérig

sértődött.Bűnbánó képpel néztem rá.– Nem értelek – folytatta. – Sohasem értettelek.– Nincs mit érteni – mondtam szűkszavúan.Határozottan éreztem, hogy a gyomrom összerándul,

egyre távolodtam, valami biztonságos felé, ahol Runi nem tud utolérni.

– Már nem vagyunk barátok? – nézett rám kérdő tekintettel.

– Sok mindent nem tudhatsz – mondtam elutasítóan.– Hiszen te sohasem mondasz nekem semmit.– Nem sok minden van, amit meg lehetne hallgatni. A

legjobb nekem egyedül – tettem hozzá.Runi összehúzta magán a kabátját. Táskáját felemelte a

székről. Egy pillanatra megállt a szoba közepén, és bizonytalankodott. Szeme megtelt könnyel.

– Amikor Henry elhagyott, próbáltam jelenteni valamit a számodra. Akkoriban nem voltál ennyire pökhendi. Már elfelejtetted, Irma? Meg amikor beteg voltál. Legalábbis megpróbáltam a barátod lenni. De csak feküdj le nyugodtan. Nem foglak zargatni.

Elindult az ajtó felé. Sírva kellett volna fakadnom, de igazából megkönnyebbültem, hogy elhagyja a házat. Az ajtóban megtorpant, és kérdő tekintettel nézett rám.

– Mi ez a hang?– Milyen hang?– A pincéből jön. Te nem hallod?

– Nem, csak egy…– Pszt. Maradj csendben!– Ja! Az!Hátrapillantottam, a pinceajtó irányába. Megszólaltam,

mert közben eszembe jutott a válasz: – A bojler az. Az kattog folyton. Nem kapcsol ki. Szerintem az a két héttel ezelőtti zivatar lehet az oka, tudod, amikor lejjebb az utcában tűz ütött ki, és kidőlt az a fa…

– Isten veled, Irma.Nem feleltem, csak bámultam utána. Azt gondoltam

magamban: Menj most, Runi! Hagyj békén!Amint becsukódott az ajtó, elfordítottam a zárban a

kulcsot. Hosszan álltam ott a fiókos szekrénynek támaszkodva. Amikor felemeltem a fejem, megpillantottam magamat a tükörben. Újra minden rendben volt.

– Irma a nevem – mondtam hangosan. – És ez itt az én házam.

Lementem a lépcsőn, és leültem. A mécses a kezemben volt. Igazán szép, gondoltam, ez a vékonyka láng és a lobogó fény Andreas arcán. Kinyitotta a szemét. Nem láttam benne félelmet. Csendben feküdt, és várt. Majd megpillantotta a mécsest. Odatartottam a szeméhez közel. Összeráncolta a homlokát.

– Most aztán igazán boldoggá tett.– Felolvasom neked az újságot. Van valami, amit

szeretném, ha meghallgatnál.Miközben ezt mondtam, mosolyogtam. Jó érzéssel töltött

el, hogy ott fekszik, és nem tud elmenekülni. Hogy kénytelen végighallgatni. Egy férfi, akinek csendben kell feküdnie, és Irma Fundert végig kell hallgatnia, akármit mond is. Ráadásul szép férfi. Az a fajta, aki azt hiszi magáról, hogy övé a világ, az a halhatatlan típus. Értheted, hogy ez sokat jelentett a magamfajta nő számára. Most én szabtam a szabályokat.

Ráerőszakolhattam őket. Jó érzés parancsolni.– Ezt hallgasd! Nem értem az ilyesmit, nem értem az

ilyen embereket. – Azzal hangosan olvasni kezdtem: – A Központi Kórház ma beszámolt egy nőről, aki szeptember elsején kereste fel az orvosi ügyeletet egy csecsemővel.

Andreas olyan benyomást keltett, mint aki unatkozik vagy alszik. De tudtam, hogy figyel, láttam az arcán, és az órák hosszúra nyúltak ott lenn a pincében. El kellett fogadnia, amit kapott tőlem.

– A gyermeket megvizsgálták, és az orvos megállapította, hogy minden rendben. A nő megnyugodott, és hazament.

Andreas szaporán és felszínesen vette a levegőt, majdnem, mint egy gyerek.

– Később, éjszaka a nő betelefonált a Központi Kórházba. A gyermekét holtan találta az ágyban.

Andreas végre kinyitotta a szemét.– Arra a kérdésre, hogy érte-e ütés vagy esés a

gyermeket, a nő elmondta, hogy aznap Furulundnél sétált a tengerparton, amikor két fiatal férfi rávetette magát a babakocsira, ellopták a táskáját. A gyermek – egy négy hónapos kisfiú – a nagy felfordulás közepette kiesett a kocsiból, és megütötte a fejét. A nő…

Andreas felsóhajtott. Szeme úgy meredt rám, mint a rémület sötét kútja. Meglepetten néztem vissza rá, nem tudtam mire vélni ezt az együttérzést. Hogy ennyire megrémisztette ez a történet. Hogy egy ennyire rémes dolog tényleg megérintette. Azt gondoltam magamban: van még remény!

– A nő elmondta továbbá, hogy a gyermek eleinte sírt, de az elkövetkező órákban sokat aludt. A rendőrség kiterjedt nyomozásba kezd a két férfi után, akik közvetetten a gyermek halálát okozhatták. A kisfiút az igazságügyi orvosszakértői intézetben boncolják majd fel, ami bölcsőhalál esetén a megszokott eljárás. A vizsgálat során kiderül majd, hogy az esés miatti fejsérülései következtében lelte-e a halálát.

Itt megálltam, és ránéztem Andreasra.– Kérsz még vizet?Még sohasem láttam olyat, mint amikor rám meresztette

a szemét.– Meghalt? – suttogta. – Meghalt a kisbaba?A szemébe néztem.– Itt ez áll. A nő az ágyban holtan talált rá. De nem

biztosak a dologban. Lehet bölcsőhalál is. Amikor felnyitnak minket – mondtam elmélázva – sok mindent ki tudnak deríteni. Hogy hogyan éltünk, mit ettünk. Nem furcsa?

Andreas arca nagyot rándult.– Egy kisfiú – folytattam –, csak négy hónapos. Nem

tudták volna magukat távol tartani egy babakocsit tologató anyától? Gyáva nyulak! Kérsz még vizet?

– Egy jó nagy kalapácsütést kérek a fejemre – nyögte Andreas.

Elnémultam, úgy néztem rá. – Zipp-pel voltál? Együtt jöttetek ide? Rémülten nyitotta ki a szemét.

– Ezt honnan tudja? Honnan a francból tudja a nevét? Hogy… – Ettől a kitöréstől feljajdult. – Mondja meg! Honnan tudja? – kiáltotta rekedt hangon.

– Mindent tudok – mondtam keserűen. Ebben a pillanatban nagyon tetszett az arckifejezése, az a tökéletes zavarodottság. Aztán valami mássá változott át.

– Zipp velem volt. Kint várt a kertben. Mindjárt jön, és keresni fog. Ha idejön, akkor kérje meg, hogy menjen el.

A szék, jutott hirtelen eszembe.– Nem fog idejönni – jelentettem ki határozottan. – Akkor

már réges-rég itt lenne. Cserbenhagyott, Andreas. A legjobb barátod. Milyen kellemetlen lehet!

Furcsa, nevetésre emlékeztető hang hagyta el a torkát. – Megőrült. Tudja?

– Ki őrült meg itt? – kiabáltam. – Talán én rohangálok késsel a kezemben, és próbálok pénzt kicsikarni az

emberekből?Végre elhallgatott. Az arca csillogott az izzadságtól.– Azt sem tudom, hogy mit akarok – mondta halkan.

– Minden olyan különös.– Nem számít, hogy mit akarsz – közöltem tömören.

– Nincsenek választási lehetőségeid.– Az embernek mindig vannak választási lehetőségei

– vágott vissza Andreas lehunyt szemmel. A kis szemétláda, folyton lehunyta a szemét.

– Hazudsz. Fájdalmaid vannak – folytattam. – Nem akarok senkit gyötörni. Van fent fájdalomcsillapítóm.

– Adjon egy halálos adagot – mondta elcsukló hangon.– Majd úgy rendezem, hogy valaki megtaláljon.– Mikor akarja úgy rendezni? Mikor? Itt rohadok meg!– Majd ha minden készen áll – közöltem nyugodtan. – Én

még nem állok készen.– Maga sohasem állt készen.– Kérsz vizet?Nem felelt. Felmentem vízért. Az ágyamban volt egy

fölösleges párna, azt is levittem. Meg egy hősugárzót is, amit nem használtam. Porrá törtem két Stesolid tablettát, és beleszórtam az üvegbe. Mindent lehordtam a pincébe. Andreas nem tudta megemelni a fejét, nekem kellett megtartanom. Bedugtam alá a párnát. Felordított. Szorosabbra tekertem körülötte a pokrócot. Bedugtam a hősugárzót a konnektorba, és maximális teljesítményre kapcsoltam. Lassan izzani kezdett. Aztán az üveget a mellére helyeztem. A feje mögött megpillantottam valamit a földön. A kék sapkája volt. Felvettem.

– Úszik valami ebben a vízben – állapította meg.– Stesolid. Hogy aludj egy kicsit.– Köszönöm – suttogta.

■ ■ ■

Zipp lejmolt az anyjától kétszáz koronát. Az anyja némi kétségbeesést vélt felfedezni a fia hangjában. Valami nincs rendben, most már egészen biztos volt benne. Kíváncsisága helyére a félelem lépett. Nem gyerekek már, és ő mint anya nem akart tudomást venni másról, csak az apróságokról. Ami még belefért a fiatal lázadó szellem kereteibe. Saját gyávasága teljesen a hatalmába kerítette, és a fiú apjára gondolt, aki már nem volt mellette, és azt kívánta, bárcsak visszatérne. Ez a gondolat szintén rémülettel töltötte el. Egyáltalán nem hiányzott neki a férje. Ő viszont legalább tudná, hogy ebben a helyzetben mit kell tenni.

Zipp egyenesen a Headline kocsma felé vette az irányt. Ugyanahhoz az asztalhoz akart leülni, és azt az estét akarta felidézni. Hogy találjon valami magyarázatot. Az asztal azonban foglalt volt. Egy pillanatig esetlenül állt a sörrel a kezében. Keresett egy másik asztalt. Lassan kortyolgatott.

Kilenc óra volt, már kezdett sötétedni. Az jutott eszébe, hogy elmegy ahhoz a házhoz, becsönget, és kikérdezi az öregasszonyt. Ha egyáltalán ajtót nyit neki. Bátorságot merített az italból. Felvillant benne, hogy ha Andreas soha nem tér vissza, akkor ő teljesen egyedül marad. Sohasem keresett magának más barátokat, nem volt rá szüksége. Vagy éppen Andreas akarta így? A nagyobb baráti kör nagyobb veszélyt jelentett volna. Tulajdonképpen kihasználták, úgy tekintették, mint afféle életbiztosítást. Andreas jól taktikázott. Azonban voltaképpen jól ment a sora, soha nem volt oka panaszra. Akkor most miért panaszkodjon? Attól eltekintve, hogy teljesen egyedül maradt, és be kell könyörögnie magát távoli ismerősök számára teljesen új csoportjába, akik esetleg nem is kíváncsiak rá. De miért vonná kétségbe barátja jó szándékát? A fenébe is, csak meg kell kérdezni tőle. Amikor végre visszatér, mert nyilvánvalóan hamarosan visszatér, és megveregeti a vállát. A finom kezével. Megfogja őt. Andreas, a homokos.

Zipp letörölt egy könnycseppet az arcáról. Az élet túl nehéz volt most a számára. Hová forduljon segítségért? Talán a rendőrséghez, és mondjon el mindent úgy, ahogy történt? Majdnem megakadt a sör a torkán. Én meg a haverom kiraboltunk egy nőt Furulundnél. A gyereke egyébként kiborult a babakocsiból, és ordított, mint a fába szorult féreg. Aztán ittunk egy kicsit, és az egész a temetőben zárult le, ahol fogdosni kezdett, és elérkezett a pokol. A számára is, és a számomra is. El kellett oltanunk azt a szörnyű tüzet! Egy magányos öregasszonyra esett a választásunk. Andreas késsel a kezében osont be hozzá. És képzeljék, soha többé nem jött ki onnan! Zipp kiürítette a poharat, és odament a pulthoz egy újabbért. Most egyszer és mindenkorra ki akarja deríteni, mi történt. Kikérdezhetné az öregasszonyt, hogy mi történt, mondja csak el szép sorjában, hogy mindketten tudják. Mesélje el szépen, hogyan történt. Az anyja nemrég újra felhívta, újra el kellett mesélnie az egészet, és úgy érezte, hogy nehezen tudja felidézni, mit is mondott első alkalommal. Neki mást mondott, mint annak a göndör fickónak a rendőrségről. Nem mintha sokat számított volna, ráfoghatta arra, hogy már későre járt, sötét volt, és tulajdonképpen semmiben sem annyira biztos. Egészen kedveszegetté vált. Piszkosul kellemetlen volt, nem volt hozzászokva az efféle érzelemmegnyilvánulásokhoz. Figyelte, ahogy az emberek jönnek-mennek. A legtöbben felfedeztek egy-egy ismerőst, ordibáltak és kiáltoztak. Ne már, öregem, te itt? Ilyesmi. Ő csak néhány távoli biccentésben részesült, semmi másban. Andreas magához láncolta. Kialakított magának egy áttekinthető övezetet, hogy fertelmes titkát megőrizze. Arra gondolt, hogy ez egy fertelmes titok, és közben elszégyellte magát. Hiszen a barátjáról van szó, és Andreas egyébként nem változott. Ugyanúgy járt, és ugyanúgy nevetett rá. Ugyanúgy tartotta a cigarettát. Ott lakott, ahol addig is, és ott dolgozott, mint annak előtte. Helyesebb volt, mint a legtöbb srác, talán okosabb is. Annyi volt az egész, hogy

amikor elfogta a vágy, egy férfi kellett neki. A szex ugyanakkor fontos dolog. Sok mindent elárul az emberről. Zipp olvasott férfimagazinokat, amelyekben az állt, hogy a szexuális ösztönök egész életükben irányítják az embereket, még a pályaválasztást is befolyásolják, azt is, hogy milyen autót vásárolnak, és hogy általában mely tevékenységeket kedvelik. Így hát Andreas és a fiúk iránti érzelmei szintén részei az egésznek, még neki, Zippnek is. Andreas őt választotta barátjául. Ezen gyakran el is csodálkozott. Vajon Andreas már az alsó tagozat óta kívánja őt? És sohasem adta fel a reményt, hogy egyszer majd hasra fordítsa? Hasra, a fenébe, már erre gondolni is milyen szörnyű! Zipp megfordult a széken. És egyszerre újra eszébe jutott minden. A szeméhez közeledő világos szemek, a fehér fogak, Andreas keze ott a combjánál. Zipp rettentően izzadt, még több sört kellett magába döntenie. A francba is, egyszerűen rossz hangulata volt. Hogy azt ne mondja, letámadták. Igen, a férfiak így mondanák. Andreas erőszakoskodott vele. Most pedig mindez újra kísérti. Aztán eszébe jutott az ábrázata. Keskeny válla, engedetlen tekintete. Az az új Andreas, ahogyan még sohasem látta. Képtelenség. Csak barátjául választotta. Hirtelen felállt, és távozott. Már majdnem besötétedett, mire elindult az utcán. Nem félt, és nem is nyugtalankodott. Mérhetetlen düh szállta meg. Nem mehet tovább dolgavégezetlenül, ma este nem. Jól kiizzadt a gyaloglásban, és megállt a tükörbolt előtt. Bepillantott a sok-sok kis Zippre. Ez jól illett pillanatnyi lelkiállapotához. Valóban ezernyi darabra hullott szét. Továbbhaladt. Odaért a domboldalhoz, és vissza kellett vennie a tempóból. Meglátta a kaput, és mellette ismét azt a sűrű sövénykerítést. Úgy döntött, hogy előbb besurran a kertbe, és az ablakból kifigyeli, hogy otthon van-e az öregasszony. Benyomakodott, a hegyes ágak megkarcolták az arcát. A széket időközben visszavitték a helyére, a kerti lakba. Megemelte, és odaosont a ház falához. Óvatosan a virágágyásra helyezte, azon izgult, nehogy

nekidőljön a falnak, és a nő meghallja. A függönyöket félig behúzták, de a köztük lévő nyílás elég széles volt ahhoz, hogy bepillantson a konyhába. A nő ott ült! Zipp a konyhaasztalon papírokat látott meg egy kávéscsészét. Elégedetten ugrott le a székről. Körbeszaladt a bejárati ajtóhoz. Néhány másodperc múlva ott állt, és erőt gyűjtött. Elolvasta a névtáblát. Irma Funder. Megnyomta a csengőt. Nem történt semmi. Nem is gondolta, hogy az öregasszony azonnal ki fogja nyitni. De nem adja fel olyan könnyen. Újra csöngetett, úgy döntött, hogy addig csönget, amíg ki nem nyitják. A csengő előbb vagy utóbb úgyis megőrjíti. És műszakilag talán nem annyira felkészült, hogy kikapcsolja. Zipp bentről semmit sem hallott. Gyorsan hátraszaladt a ház mögé. Felkapaszkodott a székre. A függönyök rése eltűnt, már nem látott be. A fenébe, behúzta! Visszaloholt az ajtóhoz, és újra becsöngetett. Végül a csengőre tapasztotta az ujját, és jó ideig nyomta. Bentről csörömpölés hallatszott. Lépéseket hallott, de aztán elcsitultak. Senki nem nyitott ajtót. Visszatette az ujját a csengő gombjára. Így maradt. Egyszeriben megijedt. Mi van, ha a nő hívja a rendőrséget? Ez bizonyára zaklatásnak minősül.

Egyszer csak résnyire kinyílt az ajtó. Megpillantotta a nő fehér arcát és az élesen villogó szemét.

– Mit akarsz?Nyers hang volt, kemény, mint a kő.– Andreas – lihegte Zipp. – Hol van Andreas?A nő sokáig nem felelt. Végigmérte, szinte már

kíváncsian. Ebben a pillanatban Zipp rájött, hogy a nő bizony tudja! Ettől felbátorodott, és még jobban feldühödött.

– Mi történt?Zipp próbálta bedugni a lábát az ajtó résén, de a nő

gyorsabb volt. Az ajtó becsapódott.– A francba! – kiáltotta. – Tudnom kell, hol van!– Te csak ne tarts igényt semmire!– Tudom! – kiáltott vissza Zipp. – Legalább segítsen

elindulni!– Miért legyek kedves hozzád? – felelte az öregasszony

gorombán.A nehéz ajtó mögül alig lehetett hallani a hangját.– Mert szépen kérem – könyörgött.A nő ismét kinyitotta az ajtót. – Engem nem könnyű

meglágyítani – közölte. – Eredj haza. Majd megtalálják.Az ajtó másodszor is becsapódott. Zipp újra megnyomta

a csengőt, de nem történt semmi. Hátraszaladt a ház mögé, felmászott a székre. A függöny legalján talált egy egészen apró rést. Hunyorgatta a szemét, próbálta értelmezni azt a parányi képet, amit bent látott. Valami kéken akadt meg a szeme, meg egy fehér kereszthez hasonló valamin: Andreas sapkáján.

■ ■ ■

Andreas lassan kinyitotta a szemét. A lépcső felénél álltam, és ránéztem. A hatalom az enyém volt. Én a meredek lépcsőn magasodtam, ő pedig lent feküdt alattam, a földön. Az az érzésem támadt, hogy ha kitárnám a kezemet, fel tudnék emelkedni a levegőbe. Tökéletes köröket tehetnék fölötte, és fentről figyelhetném mozdulatlanságát.

– Hallottad a csengőt? Egy ismerősöd volt az. Zipp.– Hazudik – sziszegte Andreas.– Felőled érdeklődött. Térden állva könyörgött. –

Andreas mellkasa szinte észrevétlenül emelkedett és süllyedt a pokróc alatt.

– Amiatt, ami a hasán van – mondta halkan – nem kell szégyenkeznie.

– Nem is szégyenkezem! – Kitört belőlem. Tiszta erőből mennydörögtem: – Nem szégyenkezem! Nem tehetek róla!

– Beteg volt, igaz?Feljebb léptem két lépcsőfokkal, és a hasamra tettem a

kezem. – Semmi közöd hozzá. Soha senkit nem terheltem ezzel!

Aztán leültem az egyik lépcsőfokra, az iménti kitöréstől kimerülten, és egyúttal meglepődve azon, hogy így ordítottam. Bele az arcába. Mint egy fegyver, célba vettem egy másik embert, és meghúztam a ravaszt. Egészen ellazultam, és kellemesen éreztem magam. Kedvem támadt felnevetni. Akkor viszont csak Andreas malmára hajtanám a vizet, hogy elmebeteg vagyok vagy ilyesmi, pedig nem vagyok. Nem vagyok.

– Fura egy ember maga, Irma – szólalt meg hirtelen.– Ezt miért mondod? – bámultam rá.– Anyám mondja mindig. Valahányszor csak eljön

magához.– Hát te tudod, hogy ki vagyok? Megismersz?– Persze.– Ne beszélj így! Nehéz lesz elengednem téged.– Úgysem fog soha elengedni – mondta lankadtan. – Itt

lent fogok meghalni. A testem megszűnik létezni. Azt hiszi, nem érzem, milyen szagom van?

– A fejeden lévő seb miatt – próbálkoztam. – Az kezd elfertőződni.

– Az a zacskó a hasán – folytatta. – Az semmi. Ha tudná, hogy én milyen terhet hordok magammal mindenhová. Azaz hogy most már nem tudok mozogni. Attól még ugyanolyan rohadt nehéz.

Andreas hangja suttogássá csökevényesedett. Lejjebb ültem egy lépcsőfokkal.

– Rohadt egy dolog – szipogta. Nem kapott elég levegőt ahhoz, hogy rendesen sírni tudjon, és ettől nagyon szánalmas látványt nyújtott. Jobb volt haragudni rá, az jobb érzéssel töltött el. Ám most lassanként másfajta, fájdalmas érzések keltek életre bennem. Egészen elhatalmasodtak rajtam, ahogy a gonoszság szertefoszlott, a szép arc már egészen csodálatosnak tűnt, és csak a gyermek látszott benne. A szája remegett, és pislogott, hogy ne csorduljon ki a könnye.

Eszembe jutott, milyen volt Ingemar kiskorában, szappan- és krémillat lengte körül. Kerek koponyája, amely rettentő törékeny volt még. Mint ahogyan most Andreas is törékeny.

– Az a kisfiú – mondta nehezen. – Furulundnél. Az a kisfiú, aki meghalt. Mi voltunk Zipp-pel.

Leesett az állkapcsa. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy kómába zuhan. Ajkai között nagy nyálbuborék növekedett.

– Az a kisbaba? – kérdeztem elképedve.Nehézségek árán nyelt egyet. – El akartuk lopni a nő

táskáját. A tengerparton sétált. Nem érdekel, mi történik velem. Azt tesz velem, amit akar.

Hosszú ideig bénultan hallgattam. A hangja már-már eltűnt.

– Bizonyára komoly a fejsérülésed – próbálkoztam.– Menjen – mondta.– Akkor megyek, amikor nekem tetszik. Ez az én házam.

Beszélnünk kell erről. Milyen meggondolatlanok voltatok!– Tudom. Azóta már mindenre ráébredtem. De az a táska

csak egy csekélység volt…– Csekélység? Hogy ellopjátok más táskáját?– Már mindenre ráébredtem. Most, hogy már késő. Maga

totál bolond, de már nem tehet velem semmit.– Csak vigyázz! – kiáltottam. – A beszélgetés akkor ér

véget, amikor én akarom. És a hátralévő idődet ne próbáld azzal tölteni, hogy sértegetsz. Érted? Férj meg a bőrödben, különben nem kapsz több vizet!

– Kedves Irma. – Ajkai rángatóztak. – A bőröm tart egyben. És nem kérek több vizet.

– Szomjan fogsz halni.– Víz nélkül legalább hamarabb meghalok.– Csak próbálkozol. És nem is értettél meg az égvilágon

semmit. Ha megértettél volna bármit is, akkor még mélyebbre süllyedtél volna a talajba, és egy kis tiszteletet tanúsítanál irántam.

– Itt fekszem a maga pincéjében a földön – mondta keserűen. – Ennél lejjebb már nem kerülhetek. A halál megváltás, Irma. Illegálisan tartózkodtam a Földön. Itt az ideje, hogy visszahúzódjam.

Nem értettem, mit zagyvál össze. Kezdett megtébolyodni. Dühömben felálltam, és felmentem. Egy negyedórán át a konyhaasztal mellett gondolkodtam. Tizenöt perc elteltével ismét visszamentem, kezemben egy cumisüvegnyi cukros, meleg tejjel. Ahogy ott feküdt, egy csecsemőre emlékeztetett. Kötött kardigánt vettem fel, hogy ne fázzam, de a hősugárzótól jól bemelegedett ott lent. jó érzéssel töltött el odaülni mellé és nézni őt. Amikor megitta, már kezdett volna elbóbiskolni, de újra és újra a nevét kiáltottam. Andreas, Andreas, és erre kinyitotta a szemét. A kötényem zsebéből előhúztam az újságot, és megmutattam neki a körözést és a szép fényképet. Látta valaki Andreast?

Ettől sírva fakadt.

Ide hallgass! Egyre-másra jártam le a pincébe. Nap mint nap. Megkérdeztem, hogy kér-e valamit. Kicseréltem a mécsest a gyertyatartóban, kiráztam a pokrócot. Andreas kezdett bűzleni. Arca beesett, ajkai majdnem teljesen elszürkültek. Ahányszor megpillantottam a fejét és sötét tincseit, azonnal öröm töltött el. Hihetetlen, hogy továbbra is ott fekszik, teljesen zajtalanul. Nem gondoltam a jövőre. A múltra sem, és ez valami egészen új dolog volt a számomra. Megszoktam, hogy mindig aggódom az előttem álló nap miatt, és azon, hogy mi minden történhet. Nem így volt többé. A mában éltem. Végre-valahára egyfajta béke szállt le rám.

■ ■ ■

Szeptember negyedike.Három átkozott éjszaka telt már el. Zipp az F betűnél

ütötte fel a telefonkönyvet. Milyen egyszerű, gondolta. Az ember kinyitja a telefonkönyvet, kikeresi a számot, tárcsázza, és már ott is van, az öregasszony fülében. Fenyegetően és aggodalomkeltően. Egyre csak csengett. Zipp erősen szorította a kagylót.

– Zipp vagyok! – kiabálta. – Andreasszal akarok beszélni.

Egy percig csönd volt. Csak halk zúgást és levegővételt hallott.

– Nem tudom adni Andreast.Az öregasszony hangja nyers volt. Mit ért ezalatt? Nem

tudja adni? Ráült az igazságra az óriási lottyadt seggével, amilyen rusnya. Zipp térde elkezdett remegni idegességében. Az az átkozott érzés, amikor tudod, hogy belehazudnak a pofádba, vagy pontosabban a füledbe. Simán, mindenféle szégyenérzet nélkül. Zipp haragja a fülében zúgott.

– Tudom, hogy ott van! A fenébe is!– Nem tudsz te semmit. – Hangja nyugodt volt. Zipp

érezte, hogy szíve egyre erősebben kalapál. – A sapkája ott van a konyhapulton.

Újra csönd következett. Na, ezen most elgondolkodhat! Zipp egyre toporgott, próbált lecsillapodni.

– Takarítson el jobban maga után! – nyelvelt Zipp.– Épp azt teszem. És te, eltakarítottál magad után?A fiú hallgatta a nyugodt hangot, és próbált rájönni,

hogyan gondolkodik. Hogy miként maradhat ennyire higgadt.– Igen – felelte. – Már csak Andreas hiányzik.– És a kisbaba? – kérdezte halkan a nő.– Nekem nincs gyerekem – ordította –, és nincs kedvem

játszadozni magával! Csak Andreast akarom!– Andreas sír – suttogta az asszony. – Sír a kisbaba miatt.Zippet hirtelen rémület szippantotta magába.– A furulundi kisbaba. Már nem él.Zipp a telefonkönyvet bámulta. Funder, Furnes, Fyken.

Miről beszél ez? Az asztalon fekvő újságra pillantott, arra gondolt, hogy a nő csak blöfföl.

– Fejsérülés – suttogta az asszony. – A csecsemők még nagyon törékenyek. Ha nem hagyod abba a zaklatást, felhívom a rendőrséget, és közlöm velük, hogy te ölted meg. Egy négy hónapos kisfiút. Már keresnek benneteket.

– Én próbáltam megállítani a babakocsit!Halk kattanás, majd a búgó hang a fülében. Az ablakon

kitekintve a templom tornyának csúcsát látta. Egy rést a sápadt égbolton. Térde remegni kezdett. Egy kisbaba. Elő kell vennie az újságokat, és meg kell bizonyosodnia róla, hogy a nő hazudott. Csak próbálkozott. Majd később elolvassa az újságokat. Először azonban pihenésre volt szüksége. Letámolygott a pincében lévő szobába, lefeküdt a kanapéra, behunyta a szemét. Elaludt. Két órával később ébredt fel. Az anyja kiáltott le a lépcsőn.

– Telefon! A rendőrség az. Be kell menned az őrsre.

Úgy reszketett, hogy mindkét kezére szüksége volt ahhoz, hogy egy ötöst bedobjon a parkolóautomatába. Megírták az Aftenpostenben, a fenébe. Az öregasszonynak igaza volt! Vajon lehet ezt gondatlanságból elkövetett emberölésként besorolni? Hiszen maga az anyja taposott a babakocsi fékjébe. A fene egye meg! Úgy érezte, hogy a föld imbolyog a lába alatt, mintha egy mocsáron kellene átvágnia. Halántékán vastag csíkban csorgott a veríték, és a szemét sem tudta úgy mozgatni, ahogy akarta. Úgy meredtek, mint két üveggolyó, és azt hajtogatták: bűnös, bűnös, az isten verje meg, valamiben bűnös! Szipogni kezdett, miközben a rohadt automatával bajlódott, azzal a tetves pénznyelővel, az elátkozott világgal, amelybe beleszületett. Kérte-e ő valaha is? Örült-e bárki is, hogy megérkezett? Szeret-e bárki valakit? Kihúzta magát, és arra gondolt: a rohadt életbe, szedd össze magad. Csak Andreasról akarnak veled beszélni.

Miközben a főbejárat felé lépkedett, egyre ugyanazt ismételgette magában: nem emlékszem, nem emlékszem. Ha rájönnek, hogy hazudott, vagy takargat valamit, akkor bizonyítsák is be. Odaért a recepcióhoz, és bejelentkezett a pultnál. Egyedül kellett várakoznia a helyiségben. Egy férfi közeledett felé, egyenruha nélkül. Nem az a fiatal, göndör fickó. Ez rosszabb nála. Kihúzta magát, fel akart nőni a helyzethez, de csak azt állapíthatta meg, hogy a férfi egy fejjel magasabb nála. Egyszeriben az a nyomorult érzése támadt, hogy ezt az embert, ezt a kősziklát képtelenség átverni. A barátságosság aurája, amely körülvette, csupán vékony máz volt rajta. Egy pillanatra sem volt képes elfedni, hogy valójában miből áll. Zippnek vas és acél, szilárd faszerkezet, végül pedig ólomkristály fordult meg a fejében. Ekkor megpillantotta a szürke szempárt. Egy tenyér nehezedett a vállára. Betessékelte a liftbe, az egyik sarokba.

– Konrad Sejer.A hang nagyon mélyről jött. Ez kétségtelenül az egyik

főnök lehet. Miért épp ő? Az iroda meglepte. Teljesen szokványos helyiségnek tűnt, gyerekrajzokkal, fényképekkel, üdvözlőkártyákkal, ilyesmivel. Kényelmes székkel. A folyóra néző kilátással. Nézte, ahogy a városnéző hajó elsiklik a vízen, ez az egyik utolsó forduló lehet.

– Zipp – szólalt meg Sejer. – Hozok kávét. Iszol kávét?– Hűha. Igen.Nem jól indult. A hangja remegett. Nem emlékszem, nem

emlékszem. A férfi kiment. Zipp azon kezdett el töprengeni, milyen következményei lehetnek annak, ha hazudik. De hiszen csak egy beszélgetésről van szó, nem? Eszébe jutottak anyja szavai: „Ismerlek ám.” Volt ebben a férfiban valami, amitől ugyanez az érzése támadt. Ügyelnie kell rá, hogy barátságos maradjon a hangnem. Amíg a hangnem barátságos marad, addig biztonságban van. Sejer egy kanna kávéval és két műanyag pohárral tért vissza.

– Kedves tőled, hogy eljöttél – jegyezte meg. Mintha lett volna választása. A szürke férfi ezzel nagyon is tisztában volt, csak színjátékot játszott. Egyszeriben mérhetetlenül veszélyesnek tűnt. Zipp kezdte kényelmetlenül érezni magát. Attól tartott, hogy ezt nem ússza meg olyan könnyen.

– Igen. De nem egészen értem, miért vagyok itt – rebegte. – Hiszen már mindent elmondtam arról az utolsó estéről.

Sejer villámgyors pillantást vetett rá, mintha erős szél fújt volna a szemébe.

– Most már sokkal komolyabb a helyzet – közölte Sejer tömören. – Három nap egész más, mint egy nap.

Zipp úgy döntött, hogy válasz helyett mindössze bólint egyet.

– A te érdekedben is remélem, hogy megtaláljuk Andreast – folytatta Sejer. A tűzforró kávésugarat figyelte, ahogy a fehér pohárba csorgott.

A te érdekedben? Mi a francot akart ezzel mondani? Már majdnem meg is kérdezte, ezekkel a szavakkal: mi a francot akar ezzel mondani? Csak nem burkolt gyanúsítás bújt meg a kérdése mögött? Ha nem találják meg, akkor…

– Vagy nem ő a legjobb barátod?– De, dehogynem – bólogatott hevesen Zipp. Úgy érezte,

hogy most felhasználják ellene a barátságukat, hogy Andreas volt a jobbik. Ülj nyugodtan, mondogatta magában, egyszerűen csak válaszolj a kérdésekre.

– Őszinte leszek hozzád – folytatta Sejer. – Én ugyanis egy régimódi pasas vagyok.

Megnyerő mosollyal nézett a fiúra, amitől Zipp arra gondolt, hogy a pali vagy baromi rendes, vagy állati jó színész. Az utóbbira tippelt.

– Az egyik nyomozónk, Jacob Skarre, már beszélt veled. És hadd térjek rögtön a tárgyra. Visszajött ide, és jelezte, hogy a beszélgetésetek alatt határozottan az volt az érzése, hogy nem

mondasz igazat. Ezért vagy most itt. Érted?Zipp megvonta a vállát. Nyugi, nyugi. Lélegezz

egyenletesen!– Az a helyzet, hogy nem először van dolgom Skarre

nyomozó megérzéseivel. Egész egyszerűen muszáj komolyan vennem őket.

Zipp kinyújtotta a lábát, és az egyiket a másikra helyezte.– Az az eshetőség merült fel bennem – folytatta Sejer –,

hogy ti ketten valami olyasmit tettetek azon az estén, aminek nem várt következményei lettek. Ezt viszont, úgy döntöttél, hogy nem osztod meg velünk, mivel tartasz a következményektől.

Zipp egy adag nyállal bajlódott a szájában. A mély hangáradat végre megszakadt. A férfi bizonyára várt valamit.

– Nem tiltakozol? – kérdezte végül Sejer.– A kocsmában voltunk – bökte ki Zipp zavarodottan.– Akkor mondd el a saját szavaiddal, hogyan telt az az

este – kérte Sejer. Kényelmesen elhelyezkedett a székben.– A saját szavaimmal? – motyogta Zipp.– Hogy mit csináltatok, miről beszélgettetek. Talán a

beszélgetésetekből következtethetek arra, mi történt.Vajon több mindent tud, mint ami látszik rajta? Esetleg a

babakocsis nő a legapróbb részletekig leírta már őket?– Bocsánat – habozott Zipp, miközben azokat a bizonyos

„saját szavakat” kereste.– Nem kell zavarba jönnöd. Ez a beszélgetés nem kerül

ki innen, nem vesszük fel, és nem fogunk rá semmilyen módon hivatkozni. Nyugodtan beszélhetsz.

Milyen furcsa kifejezéseket használ! Olyan benyomást akar kelteni, hogy a szövetségese, de bizonyára nem az.

Zipp leengedte a vállát. – Hát, nincs rajta sok mesélnivaló. Lementünk a kocsmába, és ittunk egy sört. Aztán hazamentünk hozzám. Megnéztünk egy filmet. Csavarogtunk egyet a városban. Andreas pedig hazament aludni. Ennyi az

egész.Sejer biztatólag bólogatott. Az arcán valami azt sugallta,

hogy nem tud a kisbabáról. Voltaképpen csak Andreasszal volt elfoglalva, semmi mással. Zipp próbálta megőrizni a nyugalmát, nem pedig védekező állásba helyezkedni.

– Hát nem ment haza aludni – mosolygott Sejer.Újabb mosoly, laza és széles.Zipp elmosolyodott saját butaságán. Egészen ártatlan

mosoly volt, csak úgy kitört belőle, és Sejer mosolyából ítélve valószínűleg az előnyére vált.

– Nem, persze. De nekem ezt mondta.– Értem. Korán kellett kelnie?– Reggel nyolckor.Sejer hörpölt egyet a kávéból. – Milyen filmet néztetek

meg?Van ennek jelentősége? Netán azt latolgatja Sejer, hogy

olyan filmet néztek meg, amitől rossz útra tértek?– A Szárnyas fejvadászt – mondta halkan, kissé

vonakodva, mivel semmiféle lelkesedést nem tudott színlelni.Sejer azonnal lecsapott erre a húzódozásra. – Én már

nagyon régen láttam – jegyezte meg. – Nem különösebben tetszett. De hát én elég régimódi vagyok.

Zipp megnyugodott. – Andreas akarta mindenáron megnézni. Pedig már vagy százszor látta.

– Hűha, tényleg? Százszor? Nem unatkoztál?– Gyakran unatkozom.– Miért?– Nincs munkám.– Szóval egész nap Andreast várod, hogy legyen

társaságod?– Vacsora után szokott felhívni.– Megbeszéltetek valamit, amikor elváltatok?– Nem, nem tudtunk…Itt hirtelen megtorpant. Egyszerűen kiszaladt a száján.

Nem emlékszem, nem emlékszem. Ez a férfi, mint valami szilaj áramlás, elsodorta magával, mint egy papírdarabot.

– Mit nem tudtatok?– Találkozott valakivel – bukott ki Zippből. Aztán

elnémult.– Aha! Szóval találkozott valakivel.Zipp nem nézett fel, de ha felnézett volna, azt a gúnyos

kis mosolyt látta volna.– Kivel, Zipp?– Nem ismertem őket.Zipp elfojtott magában egy jókora káromkodást. Ki a

franc adja a szájába ezeket a válaszokat? Most majd megkérdezi, hogy ezt miért nem mondta el a másik nyomozónak. Oké, elfelejtette, nem nagy ügy. A hazugságot bizonyítaniuk kell, nem elég, hogy csak úgy megérzik, meg hogy a vak is látja. Mert a vak is látta.

– Remek, hogy eszedbe jutott – mondta elégedetten Sejer. – Erről beszélek. Idővel az ember egyre több mindenre emlékszik. És hát nehéz helyzetben vagy. Eltűnt a legjobb barátod, te pedig aggódsz miatta.

Zipp lelki szemei előtt látta Andreast valahová bezárva. Egyedül a sötétben. Abban a fehér házban, nem értette az egészet. Gombóc volt a torkában, és könnybe lábadt a szeme. De ez is talán az ő előnyére válik. Nagyon aggódik.

– Két fickó – mondta, leszegett fejjel. – A főtéren jöttek oda hozzánk.

– Két férfi?– Igen.– Fiatalok?– Nálunk idősebbek. Harminc körüliek lehettek.– Láttad őket korábban?– Nem.– Andreas ellenben ismerte őket?– Úgy tűnt.

Hosszú szünet következett. Istentelenül hosszú. Sejer most vagy feldolgozza az információkat, ezt a hatalmas hazugságot, vagy jót mulat ezeken a képzelgéseken. Mi lesz, ha Andreas előkerül, és előadja a saját verzióját? Vagy arra számítok, hogy már sohasem kerül elő? Már le is írtam őt? Nem, én igazi jó barát vagyok!

– Nos? Meséld tovább!– Mit meséljek?Zipp csúszós jégre merészkedett, a jég vékony volt, alatta

a hideg mélység tátongott. Szeme előtt képek úsztak, Andreas kipirult arca, a még fogatlan ínyű kisbaba.

– Egy padon ültünk éppen. Ők a kútnál álltak. Andreas azt mondta, hogy most mennie kell. És el is mentek, nem tudom, hová. Tulajdonképpen egy kicsit zokon is vettem.

Zipp elhallgatott. A kávéja érintetlenül várta a pohárban. Kellene hörpintenie belőle egy könnyed kortyot, de most nem bízott a kezében. Sejer viszont igen. Több kortyot is ivott, és egyáltalán nem szürcsölt. Az utolsó szavak még ott lógtak a levegőben: „tulajdonképpen egy kicsit zokon is vettem”. Csak fantáziált, de a hazugság lassanként kezdett majdnem valósággá válni, és ha mindez ténylegesen megtörtént volna, mármint hogy ott ülnek a padon, Andreas pedig hirtelen elmegy, ő valóban zokon vette volna. Zipp ezt elégedetten állapította meg.

– De hát Andreas… nem kizárólag veled töltötte az idejét?

Zipp megfordult. – Én is úgy hittem.– Thornegate – mondta váratlanul Sejer.Zipp felpillantott rá.– Andreas anyjának azt mondtad, amikor felhívott, hogy

a Thornegatén váltatok el.– Nem emlékszem – vágta rá a fiú.– Csak azért hozom elő, mert valami oka biztosan volt,

hogy éppen ezt mondtad. Nyilvánvalóan rosszul emlékeztél,

ezt már kiderítettük, de valami oka mégis van, hogy az agyadnak erre esett a választása. Talán az este folyamán megfordultatok a Thornegate közelében?

Zipp összezavarodott. – Csak úgy kibukott belőlem. Téves kapcsolás – tette hozzá.

– Előfordul – nyugtázta Sejer, majd felállt, és kinyitotta az ablakot. Tódult be a szeptemberi levegő.

– Szerinted mi történhetett? – kérdezte, miután újra elhelyezkedett a székében.

– A franc tudja! Gőzöm sincs.– Bizonyára megfordult a fejedben egy s más?– Igen.– Elmondanád, hogy mi?Zipp elgondolkodott. Meghökkentette, hogy ami

beszélgetésként indult, kezdett kihallgatásra emlékeztetni.– Mindenféle az eszembe jutott! – mondta,

meglepetésszerű és roppant őszinteséggel. – Például, hogy gondolt egyet, és felakasztotta magát. Vagy akármi.

– Eszébe juthatott ilyesmi?– Nem. Vagyis hát, nem tudom. – Felrémlett Zippben a

temető. – Nem tudom.– Volt valami, ami nyomasztotta?– Sohasem mondott semmit.– Sokat beszélt magáról?– Nem.A felügyelő odament egy zöld iratszekrényhez, elővett

néhány papírt, lapozgatott. Zipp nyújtogatta a nyakát, de túl távol ült, hogy lássa. Sejer magához vett valamit a mappából, és Zipp elé tolta az asztalra.

– Mit gondolsz, Zipp? – kérdezte komolyan. Tekintete mindenen áthatolt. – Még életben van?

Zipp Andreas fényképére meredt. – Nem tudom! – hebegte.

– Indokolja bármi is azt a feltételezést, hogy meghalt?

– Nem tudom! – hebegte újra. Az a gyűlöletes érzése támadt, hogy csapdába esett. – Maguk szerint meghalt? – kérdezte aggodalmasan.

Sejer a kávéskannának támasztotta a fényképet. – Miért hazudsz? – kérdezte kertelés nélkül.

Most végre kiderült! Zipp tudta, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, mégis végtelen készületlenül érte! A kérdés úgy pattant vissza róla, mint egy gumilabda. Nyomot sem hagyott rajta.

– Nem tudok semmit – mondta kimérten.– Azok a fickók ott a téren. Elfelejthetjük őket?– Nem tudom, hová mentek – felelte Zipp.– Egyáltalán ott voltak?– Csak távolról láttam őket.– Hányan voltak?Mit is válaszolt az előbb? Ketten? Vagy hárman?– Ketten vagy hárman, nem emlékszem.– Nem aggódsz a legjobb barátodért?– Dehogynem! – Zipp dühösen nézett Sejerre, s közben

megkísérelte kifürkészni, hová akar kilyukadni.– Akkor miért nem segítesz nekem?– Segítek. De ha egyszer nem emlékszem! – Zipp már

nem tudott uralkodni magán. Elvesztette a fejét. – Mindent elmondtam, amit tudok. Elmehetek?

– Nem.– Ha jól sejtem, nem vagyok letartóztatva.– Nem mehetsz el.– Miért nem?– Még nem végeztünk.Zipp érezte, hogy lassan megtörik. Az igazság most már a

könnyebbik megoldásnak tűnt. Egyszeriben mindent megértett. Hogy az emberek azt is bevallják, amit nem követtek el, bármit, csak engedjék el őket. Megingott a széken. Minden irányból veszélyek leselkedtek rá. Beáradtak az ablakon,

kúsztak felfelé a lábán. A rémes jövő, amely taszította. Vád és ítélet. A kisbaba anyja ül az első sorban, és őt bámulja, aki ott ül a tanúk padján. Feketébe öltözött bíró egy hatalmas kalapáccsal, amellyel egyenesen az ő mellkasát döngeti. Kizökkentette a szívét a ritmusból, akadozni kezdett, nem kapott levegőt. Hosszú éveken át ülni egy kétszer három méteres helyiségben, gondolta Zipp. Hirtelen szédülni kezdett. A feje zúgott és hasogatott egyszerre. El akart bújni, a kávéval teli pohár után nyúlt, látta, ahogy a keze megjelenik a látómezejében, hogy megfogja a műanyag poharat, de mellényúlt, és feldöntötte. A kávé kiloccsant az asztalra.

Lecsöpögött a combjára, és a ruhán át is égetett.

■ ■ ■

Elmondtam Andreasnak, hogy Zipp telefonált. Azt vártam, hogy ordítani fog, de nem volt hozzá ereje. Teljesen közömbösnek tűnt, nem is értettem. Talán időközben megbékélt a legrosszabbat is, hogy esetleg ott, lent a pincében fog meghalni. Egyedül, krumplik, pókok és egerek között. Mi, emberek, nem ismerünk határokat. Szinte mindenen túltesszük magunkat, csak legyen rá elég időnk. Andreas nem akart beszélni velem. Tudomást sem vett rólam. Nem hergeltem fel magam miatta, álltam mellette, és a jelenlétemmel bosszantottam. Egy ideig csak a kardigánom gombjait babráltam. Aztán felmentem. Fiókokban és szekrényekben kezdtem rámolni. Ügyeltem rá, hogy mit hagyok magam után, egy adag papírt és a legrosszabb ruhákat zsákokba gyömöszöltem. Nem volt sok időm, Andreas elfáradt. Jobban tetszett nekem, amikor még kért és könyörgött, most már semmi sem kellett neki. Ahogy megjelentem a lépcsőn, lehunyta a szemét. Csapkodtam az ajtókat, és dübörögtem a padlón. Egyedül én maradtam neki! Azt mondta, hogy nincsenek fájdalmai, de nem hittem neki. Nem engedte, hogy lássam a

szenvedését. De amúgy sem bírná sokáig. Ha felhoznák a pincéből, és bevinnék egy kórházba. Ahonnan egy kerekesszékben gördülne ki. Ezekkel az emlékekkel. Talán arra gondol, hogy túl nehéz egyszerű életet élni. Én pedig nem tudtam megvigasztalni. Nem érdemelte meg a vigasztalást. Nem kellett volna idejönnie.

A kétségbeesés néha váratlanul támadt rám. Hirtelen, kiszámíthatatlan pánikrohamok formájában. Nem ismertem magamra. Egyikünk sem érdemelte ezt, és egyikünk sem akarta ezt. Andreas egy égből jövő villám volt. És engem talált el. Ezen elnevettem magam. Ez a néhány nap, és mindaz, ami történt, egészen felfoghatatlannak tűnt. Valószínűleg nem is igaz. Egy fiatal fiú egy idős hölgy pincéjében fekszik a földön, micsoda história! Feltápászkodtam, és az ablakhoz mentem. Időnként ennie és pihennie is kell az embernek, én pedig már az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára. Egyszerre úgy éreztem, elkeseredésem véget ér, hirtelen megvilágosodtam. Minden kiesett a kezemből. Ennél rosszabb már nem történhet. Egyszer és mindenkorra véget kell vetnem ennek a nevetséges komédiának! Andreas már eleget szenvedett. Megtanulta a leckét. Fogtam magam, és felnyitottam a pinceajtót. Lekiáltottam hozzá a lépcsőn: Elmegyek a rendőrségre. Nemsokára jönnek, és elvisznek téged innen!

Bizonyára nem hitt nekem. Rémesen elfáradtam. A rendőrség azt tesz velem, amit akar, nem érdekel. Andreas majd mindent megmagyaráz. Elvégre ő kezdte.

■ ■ ■

– Rosszul vagy, Zipp? Nagyon elsápadtál.Sejer a mosdó melletti tartóról letépett papírral feltörölte

a kávét az asztalról. Zipp arra koncentrált, hogy megkapaszkodjon az asztal szélében, így nem felelt. A teste elárulta. De mindegy volt. A rendőr most már tisztességes

ellenségnek látszott, többé nem volt olyan mesterkélt és barátságos. Ezután majd más módszerekhez folyamodik, keményebbekhez, talán még fenyegetni is fogja. Zipp ettől megkönnyebbült. Már idegenkedett Sejer barátságos hangjától, többé nem lehetett beugratni vagy átverni. Összeszorította a fogát. Sejer sok száz hasonló beszélgetés alapján azonnal észrevette a jeleket. Ez számára is megkönnyebbülés volt. Új szakaszba léptek. Jól ismerte a sémákat, az arcjátékot, a testbeszédet. A helyiségben egyre fokozódó feszültséget, amely a dühre utalt, de mögötte ott rejtőzött a félelem. Mit követhettek el ők ketten azon a sorsterhes éjszakán? Sejer őszinte kíváncsisággal nézett Zippre.

– Remélem, a Jóisten és Andreas nevében is, hogy jó okod van hallgatni – mondta határozottan.

Zipp nem hagyta magát provokálni. Fallá vált, nyílás nélkül, még egy repedés sem volt rajta. Minden elnehezedett és lenyugodott benne. Teljesen bevehetetlen lett.

– Életben van még Andreas?Zipp nem felelt rögtön. Nem sietett sehová. Aztán végre

kinyögte: – Nem tudom.Ez igaz is volt. Így túl könnyű. Szinte vissza kellett

fognia magát, hogy el ne mosolyodjon.– Min vesztetek össze?– Nem vesztünk össze.Sejer keresztbe fonta a karját.– Nem egyedül rólad van szó. Andreas édesanyja fél, az

édesapja aggódik. És te tudsz olyan dolgokról, amelyek segíthetnek nekünk. Ha Andreast a végén egy fekete zsákban kell hazavinnünk, egész életedben magadat fogod vádolni.

Ez keményen hangzott. Zippnek el kellett ismernie. – Nekem semmi közöm ahhoz – mondta végül.

– Mi az az „ahhoz”?– Nem tudom.Zipp ismét nagyot fékezett. Meglepődött, hogy valójában

mennyire nehéz is tökéletesen hallgatni. A szürke szempár olyan erőteljesen nézett rá, követelőzött, csak úgy húzta magához.

– Láttál valaha holttestet?Nem látott. Az apját nem akarta megnézni, akkor, nagyon

régen. Nem felelt.– Az első alkalom teljesen legyűri az embert. Eláll tőle a

lélegzetünk. Hogy tényleg meghalunk egyszer.Zipp hallgatott. Megijedt a helyzet komolyságától.

Mennyi mindent nem tud még, és valójában milyen ostoba. Aztán elhessegette magától ezt az érzést. Nem ostoba ő, csak kicseszettül szerencsétlen.

– Ha pedig azt, aki meghalt, jól ismerted, kétszer olyan erős ez az érzés. Ott fekszik, de mégsem fekszik ott. Leomlik egy fal.

Sejer itt szünetet tartott. Hirtelen az anyja halott arca rémlett fel előtte, és megzavarta.

– Annyi mindent csináltatok együtt, mint az igazi barátok. Boldogulsz majd nélküle?

Zipp újra összeszorította a száját. A torka elszorult, a szeme égett, de nem pislogott. Remélte, hogy a könny nem csordul ki a szeméből. Ugyan végtére akár még jól is elsülhetne. El van keseredve, a rohadt életbe. Ennek a fickónak viszont más is van még a tarsolyában, Zipp érezte a hangján. Ez még csak a kezdet.

– Hogyan éreznéd magad, ha közvetve bűnös lennél valakinek a halálában?

Erre a kérdésre majdnem kitört belőle a nevetés, de sikerült uralkodnia magán. Talán sohasem jönnek rá, hogy ki okozta azt a szörnyűséget a kisbabával. Lehet, hogy jobb is, ha Andreas meghal. Világosan hasított belé ez a gondolat, hirtelen és váratlanul, mégis logikusnak tűnt. Megrémült tőle. Andreas halálát kívánja? Nem, azt nem kívánhatja, de ha most hirtelen felbukkanna, nem derülne ki nyomban minden? Hogy kik is

ők, és mit követtek el? Inkább egyedül marad egész életére, mintsem hogy felelősségre vonják a kisbaba miatt. Keresett valamit, amin megpihentethetné a szemét, amit a legapróbb részletekig kifürkészhetne, majd magában élesen és pontosan ábrázolhatna. Ahogy a rabok szokták a cellájukban. Sejer nyakkendője. Kékesszürke nyakkendő, apró, hímzett cseresznyével…

– Zipp. El kell mondanom neked valamit.Most fogja megmondani! Mégis tudja! A hajtöve

egyenletes és sima, a hajszíne pedig, mint az acél…– Bebábozódtál egyfajta mélységes nyugalomba. Nem

nagy kunszt. Erre mindenki képes. Nem tudlak megközelíteni. De amit most csinálsz, ahhoz komoly összpontosítás szükséges.

A francba is, előadást tart nekem. Biztos valami tanfolyamon tanulta. A férfi keze óriási volt. Ujjai hosszúak, körmei tiszták és fehérek. Rohadt precíz fickó. A kabátja hajtókáján kitűző volt, mintha esernyőre hasonlítana…

– Az a gond, hogy ehhez a komoly összpontosításhoz nagyon sok erő kell. Egy ideig bírod, de aztán kicsúszik a kezed közül. Mondd el, amit tudsz. Ezzel tulajdonképpen csak halogatod a dolgokat. A halogatás miatt pedig időt vesztünk. Ezt az időt arra is fordíthatnánk, hogy megtaláljuk Andreast. Felhívhatnánk az édesanyját, és közölhetnénk vele: Wintherné, megtaláltuk. Épségben és egészségben.

Sejer az asztal fölé hajolt.– Hála Zippnek, aki végre észhez tért.Egyszerű a helyzet. Nem használom az eszemet.

Közömbös vagyok, magasról tojok az egészre…– Az ember képtelen hosszú időn keresztül ugyanazt a

lelkiállapotot fenntartani. Hormonok irányítják, amelyeket nem tudunk kontrollálni. Egyszer csak előtörnek, mint valami szökőkút. Te pedig épp abban a korban vagy. Idővel viszont úgyis kizökkensz ebből a mostani állapotból, és átsiklasz

valami egészen másba, ami…– Fogja már be a pofáját! – Zipp rettenetesen elkezdett

reszketni. – Egy ujjal sem érhet hozzám!Sejer szomorúan mosolygott. – Ebben annyira biztos

vagy? Nem olvasol újságot? – tompított a hangján. – Csak tudnád, mennyire dühös tudok lenni.

Fölállt, és betolta a széket. Megigazította a kabátját, Zipp szemébe nézett. Mosolya barátságos, már szinte kedélyes volt. Zipp próbálta megacélozni magát.

– Most hazamehetsz.Zippnek tátva maradt a szája. Lehet, hogy ez most

csapda. Ha most felállna, és elindulna az ajtó felé, talán elgáncsolná, ő pedig hasra esne.

– Ha-hazamehetek?– Bújj be a meleg ágyba. Áldozz Andreasra néhány

szívből jövő gondolatot.Zipp próbált örülni annak, hogy eddig kitartott, de nem

talált benne örömöt, csak egy nagy űrt. A kisbabáról, gondolta, viszont nem tudnak. Ez is valami. Az idő múlik. Ő továbbra is épségben van. Lassan elsomfordált Sejer mellett. A férfinak csak a kabáthajtókájáig ért. De meglátta rajta a kitűzőt. Egy apró arany ejtőernyőst.

■ ■ ■

Anna Fehn kinyitotta az ajtót, és megpillantotta Sejert. Tetszett neki a látvány, de meg is ijedt. Az Andreasról készülő kép a festőállványon állt. Félkészen. A rendőrség meg idejön kérdezősködni. Vajon mennyit mondjon el nekik? Mit gondol majd ez a férfi? A nő hellyel kínálta a kanapén, de Sejer nem ült le.

– Miért jött ide? Egyáltalán, hogy talált meg?Sejer elmosolyodott.– Kicsi ez a város. Egyszerűen kíváncsi vagyok.

Megnézhetném azt a képet, amelyet Andreasról fest?A nő kiment, egy másik és világosabb helyiségbe. A

festőállvány az ablak jobb oldalán állt, a fény balról esett rá. Sejer nem ismerte meg Andreast, mivel a fiú lesütötte a szemét, és a padló egy pontját bámulta. A haját, azokat a szertelen fürtöket talán igen. Egyébként a nő leginkább a fiú testét akarta ábrázolni. Sejer meglepődött, hogy Andreas mennyire meztelen. Sokkal meztelenebb, mint egy fényképen lett volna. A nő mozgalmasan ábrázolta a testét, sokkal hangsúlyosabban, mint amit a kora indokolt volna. Kék és zöld színekben úszott, csak a haja volt vörös.

– Neki tetszik ez? Úgy értem, hogy modellt áll önnek?A nő félrebiccentette a fejét. – Úgy tűnik. Jól néz ki, és

ezzel ő is tisztában van.– És a kép tetszik neki? Mármint a jelenlegi állapotában.A nő elnevette magát. – Amikor először meglátta, azt

mondta: „Az anyját, ez baromi durva.”Sejer egészen közel dugta a fejét a vászonhoz. – Ez

bizonyára csak keveseknek való. Hogy így odaálljanak.– Miért?Sejer megvonta a vállát. – Próbálom elképzelni magam

ilyen helyzetben. Hogy mennyire lehetetlenül érezném magamat.

– Lehet, hogy túl méltóságteljesnek gondolja magát.A nő tekintete megakadt a sötét szempáron, amely nem

barna volt, mint ahogy először gondolta, hanem sötétszürke. A férfi haja valamikor koromfekete lehetett. A művésznő arra tippelt, a férfi gyakorlatias lehet. A haja egészen rövidre volt nyírva, és visszafogott eleganciával viselkedett. Magából nem sokat mutatott. Felnőtt, gondolta a nő.

– Csak festeni szoktak, vagy mást is csinálnak?Bár a nő tartott ettől a kérdéstől, mégis váratlanul érte,

mert túl hirtelen jött. Vajon a férfi pimasz, vagy egyszerűen csak szokatlanul szókimondó?

– Előfordul – mondta a nő kitérően.– Megesznek együtt valamit, esetleg megisznak egy sört?A nő erősen köhögni kezdett. – Öööö… Előfordul.– Mi fordul elő?Sejer egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Sötét

tekintetét halvány mosoly tompította. A nő az egyik cserépben lévő ecsettel kezdett játszadozni. Az ecset puha fejével végigsimított az állán.

– Lefekszünk egymással.– Melyikük kezdeményezte?– Én. Miért, mit gondolt? – A választ nyers kacaj követte.

Sejer ismét a képre pillantott, minden egyes ecsetvonásban a lelkesedést látta. A fiatal testet, amelyen minden pompásan a helyén volt. És a benne rejlő erőt, a fiatalságot. Anna Fehn negyven és negyvenöt között lehetett, Andreas pedig tizennyolc éves volt. Hát igen. Régi történet ez.

A nő a padlót bámulta. – Őszintén szólva szinte soha nincs kedve hozzá. Mégis megteszi. Mintha úgy gondolná, hogy elvárják tőle, vagy hogy ez hozzátartozik. Nem is tudom. Gyakran csodálkozom rajta, miért bocsátja magát így rendelkezésre.

Sejer nagyon is meg tudta érteni, hogy egy fiatalember, mint Andreas, megragadja a kínálkozó lehetőséget. Anna Fehn nem volt ragyogó szépség, ugyanakkor kimondottan vonzó nő volt. Kerekded és szőke.

– Ismeri a barátját, Zippet?– Andreas mesélt róla. Megvetően, mondván, hogy

teljességgel lehetetlen alak, és tökéletesen reménytelen eset.– Hosszú évek óta barátok.– Igen. És megfordult a fejemben, hogy ez az

elégedetlenség nem csupán álca-e. Hogy igazából nem csak a rajongását leplezi-e vele. Ami olyan határtalan, hogy már zavarja őt.

– Ezt most hogy érti?

A nő az ablakhoz lépett, ahol a szürke fény a vásznon lévő meztelen testre esett.

– Merem állítani, hogy jók a megérzéseim. Szerintem Andreas… Nincs meg benne az az izzás. Bizonyára érti… Valahogy olyan érdektelen. Azt hiszem, a fiúkat kedveli. Szerintem szerelmes Zippbe.

Sejer meglepetten nézett vissza a nőre.– Ne haragudjon, ha ezzel most egy mendemondát

indítok el. Úgy gondolom, hogy én egyszerűen csak alibi vagyok. Akivel elhenceghet másoknak.

– Zippnek – mondta Sejer elmélázva –, folyton Zipp-pel van.

– Tudom.– De nem egészen biztos a dolgában?– Néha egészen nyilvánvaló. Az évek során sok

modellem volt, és több meleg is akadt köztük.– Mi az, amiről meg tudja állapítani?– Azt hiszem, mi, nők hamarabb felismerjük az ilyesmit,

mint a férfiak. Gondoljon csak bele. Én magára nézek, maga rám, azonnal gondolunk magunkban valamit. Minden egyéb előtt ez játszódik le, talán a másodperc tizedrésze alatt, felmérjük egymást. Akarok szeretkezni ezzel a férfival, ezzel a nővel? Igen vagy nem? Először döntünk az illető státusáról, és csak azután térünk rá a voltaképpeni elintéznivalónkra. A feszültséget pedig esetleg félre is tesszük. De mindig az az első. Ez olyan feszültség, amelyhez életünk során annyira hozzászokunk, hogy bele sem gondolunk. Mindaddig, amíg elénk nem kerül egy férfi, akinél ez a feszültség nincs meg. Nagyon furcsa tapasztalás, megnyugtatja az embert. A nők jól érzik magukat meleg férfiak társaságában – folytatta –, a férfiak viszont aligha érzik magukat jól leszbikus nők társaságában. Nem furcsa?

A nő egy pillanatra kihívónak tűnt. Sejer elképedve hallgatta, miközben töprengett. Vajon ez az első gondolata,

amikor egy nővel találkozik? Ugye, nem? Kivéve, amikor Sarával találkozott. Először pedig Elisével. Néhanapján pedig Brenningennével a recepción. De máskor is, egy-egy szép nő láttán. Ha viszont valamilyen szempontból nem volt elég vonzó, akkor visszautasította. Persze előbb… – állította meg a gondolatmenetet Sejer.

– Sokára készül el a kép?Sejer a vászon felé, az orr és száj nélküli arc felé

biccentett. A fiúnak csak a szemét jelezte két zöld árnyékfolt a vörös hajkorona alatt.

– Minden bizonnyal. De a fején már nem fogok dolgozni. Megígértem, hogy senki sem ismer majd rá, és ehhez az ígéretemhez tartanom is kell magam. Hol van most? – kérdezte a nő váratlanul.

– Nem tudjuk. Zippen kívül nincs más segítségünk, ő pedig nem különösebben közlékeny. És ön mihez kezd most? Andreas eltűnt, így nem tudja folytatni a képet.

A nő megvonta a vállát. – Majd csak előkerül. Ha meg nem, akkor nem lesz több egy vázlatnál. Nem tudná elképzelni, hogy modellt álljon nekem?

Sejert megrökönyödésében köhögés fogta el. – Azt hiszem, már érzékeltettem, hogyan vélekedem erről.

– Hasznos lehet, ha sikerül leküzdeni az akadályokat. Ha az ember levetkőzik, hagyja, hogy megfigyeljék, hogy egy másik ember szeme alaposan átfürkéssze. Nagyon felszabadító érzés.

Sejer elképzelte, ahogy ott áll anyaszült meztelenül a nő előtt. Szemei mindent végigpásztáznak, ezek a fürkésző szemek, amelyek teljesen magukba szívják, amíg már csak egy benyomás marad őbelőle. Nem is az, ami ő valójában, csak az a benyomás, amit a nőre tesz. Amit egyedül ez a nő érzékel. Vajon mit látna? Egy ötvenéves, jó karban lévő, inas testet, testének egyes részein ekcémára utaló nyomokat. Ágyékának vonalát, amely fehérebb, mint testének többi része. A jobb

combján végighúzódó, fehéren és fényesen világító heget. Egyre-másra telnének az órák, míg meg nem jelenne a vásznon, talán egy örökkévalóság telne el, s a kép valaki birtokába kerülne, felakasztaná a falára. Nézné. Miért annyival rémisztőbb dolog ez, mint amikor lefényképezik az embert? – gondolta magában. Mert a kép lencséje élettelen, és képtelen az ítéletre. Netán attól fél Sejer, hogy elítélik? Legyőzne-e valamit, ha modellt állna a nőnek? És mire lenne jó? Sejer úgy érezte, hogy a kíváncsisága mindenki másra kiterjed, csak önmagára nem.

Amikor megköszönte a nő segítségét, udvariasan és feddhetetlenül nézett a szemébe.

■ ■ ■

Andreas kinyitotta a szemét. Amikor végre ráébredt, hol van, tekintete olyan lett, mint – hogy is magyarázzam – egy halvány fény, amely nyomban ki is alszik.

– Nem is ment el – mondta kimerülten.– De igen!A kezemet tördeltem, és szégyelltem magam. Mert

cserbenhagytam. Egyúttal azonban dühös is voltam, azok miatt az előítéletekkel teli emberek miatt, akik valójában meg sem látnak minket. Akik vetnek ránk egy futó pillantást, és abból nyomban egy csomó következtetést levonnak.

– Igenis elmentem. De azok nem értettek semmit. Egy fiatal fickó volt ott. Bizonyára nem régen dolgozik náluk. Csak annyit kérdezett, hogy hazahozzanak-e. Mintha egy bolond öregasszony volnék. És tudod mit? Láttam már valahol, de nem emlékszem, hol. Furcsa.

Andreasból csupán erőtlen nyögés távozott. Bizonyára eddig még reménykedett, és most az utolsó reménye is szertefoszlott.

– A francba! Ott állt, és képes volt visszajönni?

Köhögés fogta el, mintha a torka megtelt volna nyállal, de nem tudta felköhögni. Ott szörcsögött a tüdejében.

– Menjen innen!– Akkor megyek, amikor én akarok. Legalább

megpróbáltam.– Nem próbált meg semmit! Úristen, milyen szánalmas

maga!– Te vagy a szánalmas! Nézz magadra! És ne hergelj,

mert nem állok jót magamért!– Szegény Irma! A világ olyan igazságtalan magával!

Senki sem érti meg a maga helyzetét! Vagy igen?Nevetéssel vegyes zokogásban tört ki. Egyáltalán nem

volt kellemes hallgatni.– Hallgass, Andreas!– Annyit beszélek, amennyit akarok! Erre az egyre

vagyok képes.– Nem kapsz több vizet.– Jó érzés ez magának, Irma, hogy így kínoz engem? És

hol érzi, valahol a lába között?– Vigyázz magadra – sziszegtem –, el sem tudod képzelni,

mi mindenre vagyok képes.– Tudom én azt, de nem érdekel.– Te nem tudod, mit beszélsz.– Menjen, feküdjön le! Egy kis nyugalomra vágyom.– Nyugalomra vágysz? Erre korábban kellett volna

gondolnod! Tudod mit? Én is arra vágyom! De ez talán érdekelt téged?

– Nem – felelte szelíden.– Irmára nem számítottál.– Nem tudtam, hogy maga lakik itt.– Hazugság!– Nem is ismertem meg, mert már későre járt.– Na ne mondd! Mert ha azonnal észrevetted volna,

akkor továbbálltál volna a szomszédba, és valaki más, egy

idegen ember arcába tartottad volna a kést. Mennyivel könnyebb is úgy!

Reszkettem a dühtől, de egyszersmind jó érzés is volt ez a ridegség, amely az arcomat égette. Élő ember vagyok, jogosan háborodtam fel. Valójában ott állok a frontvonalon, és az egyik legfontosabb csatát vívom. És ami a legjobb az egészben: kénytelen meghallgatni. Még a kezét sem tudja felemelni, hogy befogja a fülét. Az arca váratlanul teljesen érdektelenné vált. Kizárt engem a világából. Na igen. Jól tudtam, hogy azért figyel.

– Téged nagyon félreneveltek.Andreas nem felelt, de láttam, hogy szempillái finoman

rezegnek.– Hogy segítettél édesanyádnak? Mondd csak, mi volt

otthon a te feladatod?Lágyan elmosolyodott. – Én vittem ki a szemetet.

Mindennap.– Jóságos ég! Kivitted a szemetet! Most egészen

lenyűgöztél, Andreas!– Mennyi ideje fekszem itt? – suttogta.Utánaszámoltam.– Három napja. Ki akarsz jutni innen? Próbáld

megtalálni, mik a gyenge pontjaim. A szabadsághoz vezető út. A szabadság kulcsa. Nekem is van egy gyerekem. Úgyhogy bizonyára nekem is vannak ilyen ösztöneim. Meglátjuk, milyen jó emberismerő vagy.

– Jó emberismerő vagyok – mondta leverten –, de az itt mit sem segít. Olyan nyilvánvaló, hogy a vak is látja. Maga tisztára begolyózott.

Felálltam, és megráztam az öklömet. Ordítani szerettem volna, kimutatni, mennyire dühös vagyok.

– Mocskos kis rohadék!Andreas elképedve meredt rám világos szemével.– Lángol az arca, Irma!

Sarkon fordultam, és felmentem a házba. Ezúttal lekapcsoltam a villanyt. Nyomban sűrű sötétség vette körül.

– Az istenit, telefonáljon! – kiáltotta. – Mocskos vénasszony! Telefonáljon, és hívjon segítséget!

Térdre zuhantam, majd felérve bevágtam a pinceajtót, aztán felnyitottam, és újra leengedtem, újra és újra, csattant és döngött, hogy az egész ház beleremegett. Kimerülten rogytam a padlóra.

■ ■ ■

Szeptember ötödike.Wintherné telefonált. Skarre próbált magyarázkodni.

Próbált az anya eszére hatni.– Nem, Wintherné. Az nem fog menni. Nem arról van

szó, hogy nem akarjuk, hanem tapasztalatból beszélek. A híradóban nem foglalkoznak ilyesmivel. Csak ha egészen biztosra vehetjük, hogy bűncselekmény történt. Ebben az esetben pedig… Igen, Wintherné. Megértem, de ismerem a főszerkesztőt, és tudom, hogy nem egykönnyen lehet meggyőzni. Nyugodtan hívja fel, csak önt próbálom megkímélni a csalódástól. Kizárólag egészen különleges ügyek… Hát persze, hogy Andreas az ön számára nagyon különleges. Ugyanakkor mindennap tűnnek el emberek. Pontosabban évente két-három ezer ember tűnik el. Hogy egy tízéves lány esetében könnyebb lenne a helyzet? Igen, ez igaz. Így működnek a dolgok. Sikerült betetetni egy képet a helyi újságba, de az sem ment könnyen. A hírigazgatót természetesen felhívhatja, de nem hiszem, hogy… Igen, hát persze, azonnal telefonálunk. De nekünk is megvannak a korlátaink. Igazából már többet tettünk, mint amennyit általában szoktunk. Megértem, hogy ön nem így érzi. Azt viszont nem zárhatjuk ki, hogy Andreas azért távozott, mert ő így kívánta… Igen, ön nem úgy gondolja, hogy ez lehetséges, de senki sem gondolja úgy.

Úgy áll a dolog, hogy ha megtaláljuk, nincs jogunk közölni önnel, hol tartózkodik. Már ha ő nem akarja. Sajnos, ezek a szabályok. Már nagykorú… Viszonthallásra, Wintherné.

Ingrid Sejer a televízió előtt ült, a híradót nézte. Matteus a széke mögött állt, és a képernyőt bámulta. Vékony pizsamában, mezítláb. Az anyja hirtelen megfordult, és ránézett.

– Matteus, későre jár – mondta halkan.A fiú bólintott, de nem mozdult. Az anyja fáradtnak tűnt.

Kezét a fiú keskeny vállára helyezte.– Mit rágcsálsz?– Medvecukor autót.Az anya szomorkásán elmosolyodott. – Apa azt mondja,

hogy ne kényszerítselek. Én viszont szeretném, ha elmondanád, ki írta azt a cédulát. Azt a szörnyű cédulát a tolltartódban.

– Nem fontos – mondta kitérőleg a fiú.– Te nem ijedsz meg? – kérdezte az anyja.– Nem – felelte a fiú természetesen.Az anyja meglepődve nézett rá, és úgy érezte, hogy hisz

neki. Ezt pedig nehezére esett elhinni.– Nehogy azt hidd, hogy rögtön futok az igazgatóhoz, és

elpletykálom – tette hozzá gyorsan –, ha megmondod, ki volt az. És az anyját sem hívom fel a fiúnak… vagy a lánynak, ha lány volt. Egyszerűen tudni szeretném.

Matteus magában viaskodott. Nehéz volt, mivel az anyja olyan őszintén kérte.

– Na jó – mondta végül –, Tommy volt az.Az anyja elnémult. Egy darabig bámult rá, tágra meredt

szemmel, és a fejét rázta.– Tommy? – rebegte. – De hiszen ő… Hiszen ő

Etiópiából származik! Az ő bőre még a tiédnél is sötétebb! – Az anya zavartan pislogott.

– Igen – bólintott Matteus, és megvonta a vállát.– De hát az összes gyerek közül miért éppen Tommy…

Hirtelen kuncogni kezdett. Matteus is kuncogott, majd hamarosan mindketten dőltek a nevetéstől. Az anyja átölelte, Matteus pedig nem értette, hogy az anyja mitől lett hirtelen annyira boldog. Mert az lett. Az anyja felállt, és hozott egy üveg kólát. Aztán leült, hogy megnézze a híreket, és közben néha-néha a fejét ingatta. Matteus letelepedett a kanapéra. Felnőttesen felcsapott egy újságot, és rámeredt egy képre. Egy fiatal férfit ábrázolt, fürtökkel. Fehér fogait a kisfiúra villantotta. A fényképen kedvesnek tűnt, sokkal kedvesebbnek, mint aznap abban a zöld autóban. Ő volt az, Matteus egész biztosra vette.

– Miért van ez a fiú az újságban? – kérdezte.Az anyja odapillantott a képre, és elolvasta a szöveget.

– Mert eltűnt.– Hogyhogy eltűnt? – tudakolta Matteus.– Eltűnt. Nem találják – magyarázta az anyja.– Úgy tűnt el, mint a dédi?– Nem. Vagyis, nem lehet tudni. Elment otthonról, és

többé nem tért haza.– Egy zöld autóval furikázik – közölte a fiú.– Mit beszélsz? – Kételkedve nézett a fiúra.– Ő meg egy másik. Egy zöld autóval. Azt kérdezték,

merre van a bowlingcsarnok.Anyja tátott szájjal bámult rá.– Ez az egyik fiú, aki aznap útközben nyaggatott, amikor

a barátaidtól jöttél hazafelé?– Igen.– Biztos vagy benne?– Egészen biztos.A nő felkapta az újságot, és olvasni kezdte. Szeptember

elseje óta nem találják.– Fel kell hívnom nagyapát – mondta határozottan.– De azt nem tudom, hogy most hol van – mondta

aggodalmasan Matteus.

– Nem baj. Azért fel kell hívnom. Te meg csak menj, és feküdj le.

– Én is szeretnék nagyapával beszélni!– Két percet kapsz. – Tárcsázta az apja számát, és várt.

Skarre egyre a toll végét rágcsálta. Fémes ízzel telt meg a szája. Hogy tűnhet el egy ember így a föld színéről? Egyszeriben eszébe jutottak Sejer szavai. Mindig van valaki, aki tud valamit. És Zipp tudott. Skarre gondolatait a telefon csöngése szakította félbe.

– Bűnügyi ügyelet, Jacob Skarre.A kagyló furcsán zúgott. Skarre várt és fülelt.– Halló! Halló!Továbbra is csönd volt. Csak az a halk zúgás hallatszott.

Már régen letehette volna. Sok hasonló hívás futott be hozzájuk olyanoktól, akik sohasem fedik fel kilétüket, ezúttal azonban mégis várt.

– Jöjjenek hamar! Valószínűleg már nem él sokáig!Kattanás hallatszott. A beszélgetés véget ért. Skarre

megdöbbenésében nem tudta letenni a kagylót. Egy nő volt az. A hangja hisztérikusnak tűnt, szinte sírással küszködött. Ebben a pillanatban Skarrébe valami belehasított. Olyan gyorsan pattant fel, hogy a széke hátrazuhant, és nagy csattanással az iratszekrénynek ütközött. Ezek a szavak, ez a kétségbeesés! Ezt már hallotta valahol. Skarre a szekrénynek dőlve töprengett. Ez a rekedt hang emlékeztette valamire. Bárcsak emlékezne rá! Egészen a közelmúltban lehetett. Skarre leült. Erősen gondolkodott. A gyomra mégis összerándult. Hogy fogja megfejteni? És miért annyira fontos ez?

Próbált valami másra gondolni. Végül ráébredt, hogy a nő mit is mondott valójában. Valószínűleg már nem él sokáig! Ez azt akarja jelenteni, hogy valaki haldoklik? Esetleg Andreas Wintherről van szó? Miért gondolt rögtön Andreasra? Skarre az ingzsebében cigaretta után kotorászott. Egy összehajtogatott

cédulával együtt húzta ki. Kihajtogatta.16.00-kor hatvan év körüli nő érkezik az irodába.

Zavartnak tűnik. Skarrénak ekkor egyszerre minden az eszébe jutott. A barna kabátos nő, és az, amit mondott. Egy eltűnt személyről van szó. Valószínűleg már nem él sokáig. Ez volt az a furcsa nő, aki a boltban felejtette a cumisüveget. Megint ő lenne az? Mi a fészkes fenén törheti a fejét? Skarre rágyújtott a cigarettára, és az ablakhoz lépett. Kinyitotta, a füstöt kifújta az ablakon. Újból megcsörrent a telefon.

– Runi Winther vagyok. Ne haragudjon, hogy folyton nyaggatom.

Skarre megköszörülte a torkát. – Semmi gond, Wintherné. Tudjuk, milyen nehéz lehet önnek.

– Beszéltek már a barátnőmmel?– Még nem jutottunk el hozzá.– De hát megígérték!– Fel fogom keresni. Holnap, Wintherné.– Ő majd kezességet vállal érte. Nem is tehet mást!– Ami Andreast és az ő viselkedését illeti, nincs okunk

feltételezni, hogy bármi gond lenne vele.– Én viszont szeretném, ha ezt olyantól is hallanák, aki

ismeri Andreast!– Rendben, Wintherné. Nem, nyugodtan telefonáljon,

azért vagyunk itt. Pontosan. Rendben.Sejer dugta be a fejét az ajtón.– Azon jár a fejem, hogy ők ketten mit követhettek el.

Zipp hazudik az időt illetően. Negyed hétkor együtt látták őket.– Én pedig azon töröm a fejem – mondta komolyan

Skarre –, hogy nem futunk-e ki az időből.

■ ■ ■

Szeptember hatodika.Skarre a folyó mentén haladt az autóval, egy

körforgalomban balra fordult, majd elindult felfelé a meredek emelkedőn. Nem gyakran fordult meg a városnak ebben a részében, de kedvelte ezt a negyedet, a buja kerteket és a szögletes almafákat. Prins Oscars gate.

Prins Oscars gate? Meglepődve hallgatta saját gondolatait. Baloldalt sűrű sövénykerítés. Tizenhetes szám. Ó, a mindenségit, már túlhajtott rajta. Fel kell mennie a domb tetejére, hogy megforduljon. Kovácsoltvas kapu előtt állt meg. Fehér házat látott maga előtt. Egy pillanatra összeráncolta a homlokát. Ez a zöld ablakkeretes fehér ház az, ahová jönnie kell? Ez mit jelent? A kocsival szorosan a sövénykerítés mellé húzódott, és bezárta az ajtaját. A postaládán ellenőrizte, hogy a név egyezik-e. Irma Funder. Lassan lépkedett felfelé a kavicsos úton. Megnyomta a csengőt, és várt. Valami zavarta. Nem volt egészen összeszedett. Bentről semmit nem hallott, de nem zárta ki, hogy az ajtó kémlelőnyílásán át valaki figyeli. Igyekezett megnyerő ábrázatot vágni. Megcsörrent egy lánc. A zár kattant, sápadt arc jelent meg az ajtó nyílásában.

– Irma Funder?A nő nem bólintott, bámult rá nagy szemekkel. Skarre

nem sokat látott belőle, csak az orrát és a szemét.– Mi az? – kérdezte a nő. Hangja gyanakvó volt. Skarre

bizonyára nagyon rosszkor érkezett.– Runi Winther, Andreas édesanyja adta meg az ön nevét.

Tud róla, hogy Andreas eltűnt?További zörgés következett. A benti szőnyegen toporgó

lábak hangjai.– Igen, elmondta nekem.A nő kicsit jobban kinyitotta az ajtót. Skarre gyanakodva

nézett rá. Megpillantotta göndör, ősz haját, vékony ajkát és erőteljes állát. A fejében hatalmasat kondult egy harang. Ő az. Ő az, aki váratlanul megjelent az irodájában. Skarre próbált lehiggadni. Ő az, aki a boltban felejtette a cumisüveget. Különös egybeesés. Skarre egy pillanatra elkalandozott. Valami

nagyon furcsa érzés kezdett felfelé kúszni a gerincén. A korlátnak kellett támaszkodnia, és közben az agya egyre azon dolgozott, hogy felidézze, mit is mondott a nő, amikor ott állt előtte az irodájában. Pontosan ugyanazt mondta, mint a női hang a telefonban. Valószínűleg már nem él sokáig. Skarre alkarján égnek meredt a szőr, éppen mint amikor a nő ott állt előtte.

– Bejöhetek?Skarre annyira izgatott volt, hogy a hangja megremegett.

Az arcán két vörös rózsa jelent meg. A nő nyilvánvalóan látta rajta. Meg is ijedt, és próbált visszahúzódni. Az ajtó rése ismét keskenyebb lett.

– Nem tudok semmit.– Wintherné szeretné, ha beszélnénk önnel. Rettentően

kétségbe van esve.– Megértem. De bizonyára nemsokára előkerül.– Úgy gondolja?Skarre az előírásoknak megfelelően szépen kitisztított

cipőjét az ajtó nyílásába helyezte, és közben a tőle telhető legszebb mosolyát villantotta az asszonyra.

– Formaság az egész. Az ön neve rajta van a listán – magyarázta –, s az a dolgom, hogy néhány sort bejegyezzek a jelentésbe. Így önt kipipálhatjuk, és készen is vagyunk. Továbbléphetünk, és fontosabb dolgokkal foglalkozhatunk.

Túl gyorsan beszélek, gondolta Skarre. Jézusom, segíts, hogy ne ijesszem el ezt az embert, mielőtt még kiderítenék valamit!

– Tudom, hogy nem vagyok fontos – mondta a nő hirtelen.

Skarre a szemébe nézett. Göndör fürtjei alatt valami komoly dolog zajlott.

– Most nem igazán alkalmas.A nő be akarta zárni az ajtót.– Egy perc az egész.

– De hát nem tudok semmit!– Hallgasson ide!Skarre összeszedte magát, be kellett jutnia a házba, hogy

kiderítse, ki ez a nő, még ha semmilyen összefüggést sem vélt felfedezni közte és Andreas között. Azonkívül, hogy ismeri az anyját. Hatvan felé közelítő nő, egyedül él, talán teljesen elkülönülten a társadalomtól, miért tudna ő bármit? Aztán még egy mondat csengett az emlékezetébe. Tudom, hol van.

– Ha nem tudok most beszélni Önnel, maga a főnök fog eljönni – közölte Skarre gyorsan –, tudja, egy régi vágású felügyelő.

Ezt fenyegetésnek szánta. A nő szemmel láthatóan elgondolkodott rajta. Végül kinyitotta az ajtót. Skarre belépett az előszobába. A ház rendezett benyomást keltett. A konyha kék volt, a padlón csíkos szőnyeg futott végig.

– Leülhetek? – mutatott Skarre egy székre.– Ha hatvan másodpercet nem bír ki állva, akkor csak

nyugodtan – közölte az asszony szépítés nélkül.Skarre a fejét rázta. Miféle ember ez? Talán nem egészen

ép elméjű? Andreas anyja erről nem tett említést. Wintherné minden tekintetben rendkívül aktív nő. Vajon miért egy ilyen nyomorult valakit választott barátnőjéül? Uram, bocsásd meg tiszteletlenségemet, gondolta magában. Leült. Nem vett elő sem jegyzetfüzetet, sem tollat, csak a nőt figyelte. Ő a konyhapulton tett-vett. Skarre körbetekintett. Megpillantotta a cumisüveget. A kávéfőző mellett állt. Mi lehet vele a terve?

– Az ön neve Irma Funder. Ez áll a postaládán – jegyezte meg óvatosan.

– Így hívnak – felelte a nő szűkszavúan.– Csak szokatlannak találom. Általában a férj neve

szerepel a postaládán, vagy mindkettejüké, vagy csak a családi név.

– A férjem eltűnt – magyarázta a nő.Skarre elgondolkodott ezen.

– Eltűnt? Azt mondta, hogy beteg.A nő hirtelen megfordult, és Skarréra nézett. – Mikor?

– kérdezte gyorsan.– Amikor legutóbb beszéltünk egymással.– Én magát nem ismerem! – A nő arcán gyötrelem

tükröződött.– Nem – állapította meg Skarre –, de már beszéltünk

egymással. Nem is olyan régen. Már elfelejtette? – Skarre fürkésző tekintettel nézett rá. – Kérem, mondja el nekem, mit tud Andreasról.

A nő hátat fordított neki, és a vállát vonogatta. – Semmit sem tudok. Amikor Runihez jártam, sohasem volt otthon.

– Járt? Már nem jár Winthernéhez?– Nem igazán vagyok jól – közölte Irma hirtelen.– Értem – felelte Skarre, pedig semmit sem értett. Csak

annyit, hogy itt valami nincs rendben.– Meséljen nekem a férjéről – folytatta a kérdezősködést.A nő erre megfordult. Vékony ajkai teljesen

elszíntelenedtek. – Elhagyott – közölte.– Ez régen történt?– Tizenegy éve.– És ön szerint meghalt?– Azóta nem hallottam róla.– Azért elboldogul egyedül?– Ha békén hagynak – világított rá a nő –, de már az

idegeimre megy ez a folytonos jövés-menés itt nálam.– Jövés-menés? – hegyezte a fülét Skarre. – Ezt hogy

érti?– Á, semmi. Esténként annyi fura alak jár-kel az utcákon.

Általában nem nyitok ajtót. Mindig kulcsra zárom. Mivel azonban magán egyenruha volt, gondoltam, megkockáztatom. Különben nem könnyű meglátni az embereken, hogy kifélék-mifélék.

– És Andreas kiféle-miféle? – kérdezett vissza Skarre.

– Hát, Andreas – töprengett el a nő –, különös fiú. Már-már szintetikus.

– Hogyan?Skarrét megdöbbentette ez a felelet.– Önnek van gyereke? – folytatta a tudakozódást.– Volt egy fiam, Ingemar.– Volt? Meghalt?– Nem tudom. Régóta nem hallottam róla. Így hát úgy

veszem, hogy meghalt – a nő visszafordult Skarre felé. – Letelt az idő. Egy percről volt szó.

– Szóval nem látta Andreast? – kérdezte Skarre, és olyan szilárdan nézett a nő szemébe, ahogy csak bírt.

– Sokszor láttam – felelte tömören a nő. – De sohasem érdekelt.

Ezzel a nővel valami nincs rendben, állapította meg Skarre.

– Gondolja, hogy belekeveredhetett valamibe? – kérdezte Skarre ártatlanul.

– Könnyen meglehet. Gondolom, hogy Runi mást mond. Arra kért, hogy mondjak néhány jó szót a fia érdekében. De maga bizonyára az igazságra kíváncsi.

– A legnagyobb mértékben. – Skarre körbepillantott a kék konyhában. Két ajtót látott, a fürdőszobába és a hálószobába vezethettek. A telefonhívásokat rögzítő szalagon ugyanezt a hangot hallotta, ebben egészen biztos volt. Miért jött be az őrsre? Mit akart közölni vele?

– Az igazságra lennék kíváncsi – mondta Skarre.– Szerintem sok mindenre képesek, ő meg ez a barátja,

akivel folyton együtt lóg.– Őt is ismeri?– Csak Zippnek hívatja magát.– Beszéltünk vele, de ő nem tud semmiről.Irma Funder elmosolyodott. – Mindig ezt mondják. Nos,

letelt az idő.

Skarre vonakodva kelt fel a székről. Van valami gyanús ebben a házban. Valami, ami nincs rendjén. Az eltelt néhány perc alatt Skarre a legtöbb dolgot szemrevételezte. A konyhaasztalon jegyzetfüzetet látott egy tollal, a konyhapulton három palack hipó állt, a fal mellett két fekete zsák, talán szemét lehet benne. Mintha Funder rendet rakna maga után. Mintha készülne valahová.

– Mit akart akkor, amikor bejött az irodámba? – kérdezte Skarre elszántan. – És mit akart akkor, amikor telefonált?

Ez olyan érzés volt, mint amikor az ember úgy ugrik le egy hegy tetejéről, hogy nem nézi meg, mi van maga alatt.

A nő forgatta a szemét. – Telefonáltam? Én? Eszembe sem jutna ilyesmi. – Váratlanul mindent letett a kezéből, és Skarréra nézett. Nehéz teste kissé megrázkódott. – Nem sok időm van már hátra – közölte keservesen.

Skarre ekkor meglátta a nő szemében azt a lángot. Szavai teljesen letaglózták. A nő tekintete nem várt választ az iménti egyszerű megállapításra. Skarre tétován nézett a szemébe. Mit kezdjen most ezzel? Egyáltalán mit tehet most? Semmit. Elmegy, és beszámol az esetről a főnöknek. A konyha kék falai egy térbe zárták most ezzel az emberrel, és Skarre úgy érezte, hogy a falak közelednek, a helyiség egyre szűkebbé válik, a külvilág pedig távolivá és kivehetetlenné. A konyhaablakon át látható kép, a szép kerti lak és a hatalmas nyírfa egy kép csupán. A kék falakon kívül semmi sincs.

■ ■ ■

– Az este tehát a kocsmában kezdődött – kezdte Sejer –, azért mentetek oda, hogy lecsillapodjatok?

– Nem értem, miről beszél – felelte Zipp.Már másodszor hívták be az őrsre. Ez talán azt jelenti,

hogy megtudtak valamit? Vajon a nő feljelentette őket a táska ellopása miatt? Zipp arra gondolt, mennyire fárasztó, ha az

ember ilyen sokáig áll a szakadék szélén. Inkább essen bele.– Légy szíves, meséld el újra, hogy mikor találkoztatok.– Ahogy mondtam, fél nyolckor.Sejer egy tollal kopogtatta az asztalt. A csattogó hangtól

Zipp éberen bámult rá.– Valamit nem értek – közölte Sejer lassan –, nem értem,

hogy miért hazudsz.– Nem hazudok.– Sokkal korábban találkoztatok. Bizonyára történt

valami.– Fél nyolckor találkoztunk!– Nem. Andreas fél hatkor indult el otthonról.

Furikáztatok egyet a városban.Zipp agyában kattogtak a kerekek. Ki láthatta őket a

furulundi nőn kívül? Csak nem most jött el a pillanat, hogy szembesítik a halott kisbaba esetével, amelyet rövidebb időszakokra már sikerült elfelejtenie? Ez már-már azzal kecsegtette, hogy egy nap teljesen kitörlődik, mintha meg sem történt volna.

– Akkor valaki hazudik – mondta kényszeredetten.Sejer letette a tollat az asztalra.– Megállítottatok egy srácot, és útbaigazítást kértetek

tőle.– He?– Egy kisfiút. Talán csak szórakoztatok vele – Sejer

ebben a pillanatban a saját kezére nézett –, esetleg csak meg akartátok ijeszteni egy kicsit.

Zipp a megkönnyebbüléstől majdnem felnevetett.– Ja, persze. Egy kis néger kölyök volt, de nem

bántottuk. A kocsma felé találkoztunk vele, kevéssel nyolc óra előtt.

– Az a kis néger kölyök – mondta Sejer lassan –, az én unokám, és volt nála karóra. Ti egy zöld autóval mentetek. Andreas megjegyzést tett a kabátjára. Ez 18.15-kor történt. És

ne gyere nekem azzal, hogy nem bántottátok.Sejer hangjába fenyegető árnyalat keveredett.– A maga unokája?Zipp hangja a meglepetéstől majdnem elcsuklott.

Egyszeriben úgy gondolta, elképzelhető, hogy a felügyelő hirtelen ökölbe szorítja a kezét, és behúz neki egyet. Fogalma sem volt a zsaruk módszereiről. A francba! Ez nagyon gáz!

– Andreas szerelmes beléd? – kérdezte hirtelen Sejer.Zipp úgy érezte, hogy forog vele a világ. Kivel

beszélhettek ezek? Erről senki sem tudott. A néger kölyök legalábbis biztosan nem. A városban mondhatta valaki?

– Elnézést – mondta vékony hangon, és közben próbálta követni a férfi kedélyállapotának hirtelen változásait –, azt hiszem, félreért valamit.

– Előfordul, hogy félreértek dolgokat. Ez esetben én kérek elnézést. Andreas meleg?

Zipp arra gondolt, hogy ezt talán felhasználhatná, hogy ezzel vakvágányra terelhetné az ügyet, gondolatait távol tarthatná attól a másik dologtól.

– Igen – mondta rezignáltan –, legalábbis azt hiszem.Nem jár el a szád. De igen, bammeg.– Miből gondolod? Próbálkozott nálad?– Nem! Nem hibbant meg.– Mindannyiunknak vannak gyenge pillanatai.– Nem tudom, miről beszél.– Lehet, hogy nem tudtad elviselni azt a gondolatot, hogy

rád volt gerjedve? Megharagudtál rá emiatt?– Csak meglepett – motyogta végre Zipp.– Megütötted? Netán túl erősre sikerült?Zipp lassanként rájött, hogy mire akar kilyukadni Sejer.– Nem – mondta halkan –, kedvem lett volna, de nem

bántottam.– Más módon állsz bosszút rajta. Visszatartod az

információkat. A saját bőrödet akarod menteni?

Sejer nem kapott feleletet.– Kedves Zipp – a felügyelő hangja suttogássá halkult –,

hogy fogsz ebből kimászni?– Miből?– Ebből, amibe belekeveredtél. Talán jobb is neked, ha

Andreas nem kerül elő?– Az istenit, dehogyis!– Az indokát keresem – mondta Sejer –, annak az

indokát, hogy nem mondod el az igazságot, amint legutóbb is mondtam. Nagyon nyomós indoknak kell lennie. Az is?

Zipp a kezét tördelte. – Igen, az – nyögte ki –, nagyon nyomós. És most nem mondok többet! Haza akarok menni! Nincs joga itt tartani engem!

– Akárcsak a legtöbb helyen, itt is van néhány kiskapu.Zipp tanácstalanul nézett rá.– Mivel töltöttétek az időt tizennyolc órától addig, amíg

be nem ültetek a kocsmába?– Az autóban ültünk. Furikáztunk. Figyeltük a csajokat.– Te figyelted a csajokat – helyesbített Sejer –, és mi

történt?– Semmi.– Akkor miért nem akartad ezt elmondani?– Nem emlékszem.És így folytatódott. Zippet meglepte saját csökönyössége,

hogy ennyi akaratereje van. Hogy már-már képes arra, hogy egy férfit az őrületbe kergessen. Furcsa érzés volt. Sohasem hitte volna. A másiknak viszont szintén volt akaratereje. Mindketten egy láthatatlan kötél két végét húzták-vonták. Zipp hol nyögött a kimerültségtől, hol pedig foghegyről válaszolgatott. Életében először egy másik emberrel küzdött. Igazi, kemény erőpróbának tűnt. Ez is furcsa volt, meg az a sok hirtelen előtűnő és tovaillanó érzés is. És az is, hogy időközben kezdte élvezni. Tetszett neki az asztal túloldalán ülő férfi.

■ ■ ■

Már csak időkérdése az egész. A rendőrség hamarosan megjelenik az ajtóban. Láttam a fiatal nyomozón is, kiszagolta, hogy ebben a házban valami készül. Szeme körbe-körbejárt, és mindent végigpásztázott, csak úgy sugárzott belőle az akaraterő. A pincében kellemes meleg volt. Szótlanul bámultam Andreasra. Voltaképpen semmiben sem szenvedett hiányt, gondoskodtam róla. Pofonként ért a felismerés, hogy ő ugyanezt sohasem tette volna meg értem.

– Most elmegyek – mondtam halkan.Andreas megpróbálta a tekintetét megpihentetni valamin,

ez nagy erőfeszítésébe került. Végül aztán megakadt a szeme a mennyezetről aláfüggő villanykörtén.

– Hamarosan eljönnek érted, épp az imént jártak itt. A rendőrök. Nyitva hagyom az ajtót. Hallod, amit mondok?

Behunyta a szemét. Egyetlen szót sem szólt. Nem is örült.– Te aztán alaposan felforgattad a dolgokat – mondtam

kedvetlenül, és leguggoltam a lépcsőn –, nem mesélnéd el, hogy ki vagy te valójában? Hogy miért jöttél ide? Csak hogy megértsem.

– Úgysem értené – suttogta –, senki sem értené meg.– De hiszen esélyt sem adsz rá! Mindig van magyarázat.

Úgy talán könnyebb elviselni.Andreas szipogott. – Nem vagyok rosszabb, mint mások.Összeráncoltam a homlokomat. – Sok olyat ismerek, aki

soha az életben nem tört volna rá egy magányos asszonyra késsel meg ilyesmivel. Ne bagatellizáld el a dolgot, Andreas.

– Kénytelen voltam – suttogta –, teljesen kisemmiztem magam. Minden ott maradt a temetőben. Kellett találnom valamit, amit magamra ölthetek, miután teljesen lecsupaszítottam magamat. Miután olyannak látott, amilyen valójában vagyok. Mármint Zipp. Meglátta az igazi énemet. És akkor jött arra maga. Szükségem volt magára.

– Nem, engem te kiválasztottál. Tudni akarom, miért.– Tovább kellett lépnem, hát nem érti? Be akartam jutni a

házába, hogy aztán valaki másként jöjjek ki.– Egyszerű bűnözőként?– Nem. A régi énemet otthagytam a temetőben. Valami

újra volt szükségem.– Nem értelek. Nagyon furcsán beszélsz.– Nem hívott segítséget – jegyezte meg halkan –, úgy

döntött, hogy nem törődik az egésszel. Miért?– Ez nem döntés volt, csak próbáltam megérteni.– Nem. A magafélék képtelenek dönteni. Ülnek egy

helyben, és várnak. És aztán senki sem jön. Ebbe pedig beledilizik az ember, nem igaz, Irma?

Hihetetlen, hogy ennyire arcátlan, mikor végre eldöntöttem, hogy segítséget hívok. Istenem, mennyi segítséget kaphatna! Gondoznák, ápolnák, méltányos elbánásban lenne része. Hiszen még olyan fiatal, jelentéktelen ítéletet rónának ki rá. Saját pszichológust kapna. Úgy éreztem, meg kell adnom a kegyelemdöfést.

– Éppen az tett téged tönkre, Andreas, hogy te magad is dönthetsz.

– Sohasem voltam képes dönteni.– Ezt én másképp látom.– Maga sok mindent nem tud.– Most itt hagylak. Talán tanultál valamit. Hagyd békén

az embereket.– Sohasem bántottam senkit – jegyezte meg halkan.Fenyegetően megköszörültem a torkom.– Ezt megelőzően sohasem – folytatta –, és leszarom,

hogy hisz-e nekem, vagy sem. Tudom, hogy ki vagyok.– Aha, szóval van mit tudni?– Igen – motyogta –, időbe tellett, de most azonban már

tudom.Csak hallgattam és sóhajtoztam. Nincs is okosabb

azoknál a gyerekeknél, akik éppen a tudatukra ébrednek.– Hová megy? – kérdezte elhaló hangon.– El. Csak előbb még fel kell öltöznöm.– De hová megy?– El innen – feleltem elutasítóan.– Nem kell – mondta elcsigázott hangon –, majd én

magamra vállalom az egészet.Kis időbe telt, mire a szavak leülepedtek, és felfogtam,

mit jelentenek. Ez már sok volt. Felálltam, reszkettem a dühtől.– MAGADRA VÁLLALOD AZ EGÉSZET? ANDREAS,

VAN ITT VALAMI FONTOS, AMI ELKERÜLHETTE A FIGYELMEDET. TE VAGY A FELELŐS MINDENÉRT! VILÁGOS?

Andreas a dühkitöréstől rémülten pislogott. Az öregasszonyokban több erő rejlik, mint ahogy a fiatal gyerekek sejtenék. Vigyázniuk kellene magukra.

Még mindig reszkettem, és kis terpeszben álltam, hogy mérgemben le ne essem a lépcsőn. Andreas egyszeriben sírva fakadt. Patakokban folyt az arcán a könny és a takony. Büdös volt, émelyítő szag áradt a fején lévő gyulladt sebből. Meg ápolatlan testéből. Penész és krumpli szagát is éreztem, meg a vörösen izzó hősugárzó égette por szagát. Jaj, hogy mennyire zokogott! Ezt még hallanom kellett, mielőtt útnak indulnék. Ezt magammal vihetem. A zokogás egyszeriben abbamaradt.

– Sohasem fog telefonálni. Nem tartja meg a szavát. Maga gyáva, bolond és teljesen beszámíthatatlan.

Olyan erősen haraptam az ajkamba, hogy kicsordult a könnyem.

– Arra kíváncsi, hogy miért magát választottam? Mert maga olyan ronda, Irma.

Elfogott a remegés.– Ronda és dagadt. A bele meg kilóg a hasából. A

magafélét senki sem képes szeretni.– Hallgass!

Felálltam, és ordítani kezdtem.– A visszerei átlátszanak a harisnyáján. Olyan bazi

vastagok, mint egy szőlőfürt.Csak álltam, úgy éreztem, hogy puszta kézzel agyon

tudnám verni. Ahogy ezt mondta, végtelenül csúf volt. Elvesztettem az önuralmamat, csapkodtam a karjaimmal, és nevetséges látványt nyújthattam. Éreztem, de képtelen voltam elejét venni a közeledő őrületnek. Pusztítanom és vagdalkoznom kellett. Egyszerűen túl sok erőt éreztem magamban. Túltengett bennem az energia, és azzal fenyegetett, hogy nyomban cafatokra szakadok. Hirtelen fájdalomba csapott át, égetett, mint a tűz. S a sötét pincében próbáltam keresni valamit, amit összezúzhatok és szétrombolhatok, de semmit sem találtam. Csak ócska műanyag bútorokat, egy rekesz krumplit, a falnak támasztott régi ablaktáblát meg egy szerszámosládát. A gyalupad alatt volt, nyitva. Előhúztam egy műanyag nyelű kalapácsot. Odaléptem Andreas elé. És akkor megtörtént. Éppen amikor odaálltam, hogy megmutassam magam, hogy kinyilvánítsam erőfölényemet, hogy jól vigyázzon magára. Felnevetett! És ekkor betelt a pohár. Sok mindent elviselek: ha nem vesznek észre, ha nem hallgatnak meg, ha szidalmaznak vagy ütlegelnek. Azt viszont nem, ha kinevetnek. És akkor keményen odacsaptam. Valahol a fehér homlokán találtam el. Nevetését mintha elvágták volna. Erőtlen nyögésben végződött. És akkor újra lesújtottam rá. A kalapács néhányszor a földet találta el. Ahányszor az acél a betonnak ütődött, fehér szikrák szálltak fel. Én meg egyre csépeltem tovább. Éreztem, hogy az ott a kalapács alatt elveszíti a formáját, és lassanként puhává válik. Egyszer csak saját arcomat pillantottam meg a régi ablak üvegében. Andreasnak igaza volt. Ronda vagyok. Aztán tovább csapkodtam, egészen addig, amíg minden erőm elszállt. Jó érzés volt. Kiüresedtem. Testem lassan megnyugodott. Égő szememmel körbepillantottam. Halk sóhaj ütötte meg a fülemet. Hogy

Andreasból jött-e, az utolsó levegőmaradék hagyta-e el a tüdejét, vagy valaki meglátott bennünket, nem tudtam. Hadd jöjjenek csak. A magasba emelt kalapáccsal még sokáig meredtem az árnyékokra.

■ ■ ■

A tévé fekete képernyőjén Zipp saját körvonalát pillantotta meg. Erőtlennek és elmosódottnak tűnt. Feltrappolt a lépcsőn, és bevágta maga mögött az ajtót. Végre tisztán látta maga előtt a célt, a zöld ablakkeretes fehér házat. Ezúttal nem elégszik meg a csevegéssel. Be fog jutni oda, az istenit!

Öles, céltudatos léptekkel küzdötte le a meredek emelkedőt. Hátulról csak egy kerek fenék látszott, amely lendületesen imbolyog felfelé az úton. Ha most betör az öregasszonyhoz, és az uralma alá kényszeríti, akkor végre kiderítheti az igazságot! Életében nem sokszor volt határozott, de tetszett neki ez az érzés, hogy ennyire biztos a dolgában.

Úgy érezte, semmi sem lehetetlen. Tizenöt perc elteltével maga előtt látta a kaput. Egyszer csak ajtócsapódást hallott. Gyors léptek tipegtek végig a kavicságyon. Ő volt az. Funder, az öregasszony. Hosszan nézte, ahogy a nő tovalépked, majd besurrant a kertbe. Felment a lépcsőn, megragadta a kilincset, de az ajtó természetesen zárva volt. Ekkor a ház mögé lopakodott. Megállapította, hogy a kertbe senki sem lát be. Egy pajszerrel felfeszíthetné az egyik pinceablakot. Csak nem volt nála pajszer. A rózsaágyásban káposztafej nagyságú követ pillantott meg. Megfordította, és lesöpört róla valami undorító csúszómászót. Térdre ereszkedett. Próbált bekémlelni az ablakokon. Az egyik elé zsákot vagy valami hasonlót toltak. A másikon belátott, ha kezét az arca elé tartotta. Felemelte a követ, és beverte az ablakot. Nem csapott nagy zajt. Eltartott egy darabig, amíg a keretben maradt szilánkmaradványokat kiütögette. Aztán előredugta a két lábát, megfordult, és

leereszkedett. Magasan volt az ablak. Jól megütötte a térdét, majd leseperte a nadrágját és a kezét. Lassan körbefordult, és éppen egy ajtón akadt meg a szeme. Egy ideig mozdulatlanul állt, hogy megszokja a sötétséget. Üvegekkel és poharakkal megrakott polcokat látott, egy régi fakutyát, egy kopott napernyőt és egy ajtót. Kalapáló szívvel nyitotta ki. Nehéz volt. Talán rugókkal rögzítették. Belül még egy helyiség volt. Furcsán izzó vörös fény hasított a sötétségbe. Ott bent meleg volt, és bűz terjengett. Tett néhány tétova lépést, szíve pedig úgy ugrált, mintha egy csirkét rejtegetne a kabátja alatt. Bizonytalanul lépkedett előre, kezével folyamatosan a falon tapogatózva. Villanykapcsolót keresett. Egyszer csak valami puhába ütközött. Lába alatt valami furcsán recsegett. Megtorpant. Valami volt a földön. Mi a franc ez? Visszahőkölt, és hallgatózott. Tett néhány óvatos lépést a másik irányba. Nagy csörömpölést hallott, a padlónak ütődő fém hangját. Felrúgott egy hősugárzót. Megpillantott egy lépcsőfokot. A pincéből a házba vezető lépcsőt. Ez pedig azt jelenti, hogy legfelül ott a villanykapcsoló. Óvatosan lépdelt felfelé, miközben feszülten hallgatózott. Mi lehet az a puha, amire rálépett? És mi van, ha a nő visszajön? Miért jönne vissza? Hátha itt felejtett valamit. Az ilyesmi gyakran megesik. Legalábbis a filmekben. Zipp tovább haladt felfelé, miközben a lépcsőfokokat számlálta. Egyszer csak beverte a fejét a mennyezetbe. Régimódi csapóajtó vezetett a pincébe. A villanykapcsolót kereste, ujjaival végigtapogatta a falakat, és közben felsértette a bőrét. Végre megtalálta a kapcsolót. Felkattintotta. Felgyulladt a fény. Csupasz villanykörte lógott a vezetéken. Lassan, vibrálva kezdett világítani, mintha a vezeték fáradt lenne, és időre lenne szüksége. Megfordult, és letekintett az élesen kirajzolt fénykörbe. Műanyag ponyván akadt meg a szeme. Letakartak vele valamit. Mondjuk szemetet. A lépcső aljában? Úristen! Egy szédítő pillanatra úgy tűnt neki, hogy egy emberre hasonlít. Úgy nézett ki, mint egy ember. Az

lehetetlen. Felötlött benne, hogy talán csak egy régi szőnyeg az, amely nem fért bele a szemeteskukába. A nő valószínűleg ide dobta le. Zipp úgy érezte, muszáj visszamennie, hogy megnézze, mi az. Mert az nem lehet… Lassan leereszkedett. Mi a francot keresek itt, mi történik?!? Tulajdonképpen most otthon alszom a kanapén. Erősen szívta az orrát, majd beletörölte a kézfejébe. Leért. Körbenézett, szemével a gyanús ponyvát fürkészte. Föléje hajolt, de éppen eltakarta a fényt, így oldalra kellett lépnie. Megragadta az egyik csücskét. Halk, recsegő hangot hallatott.

– A büdös rohadt életbe!A kiáltása keményen csapódott a falaknak, és még

hosszan visszhangzott a helyiségben. Hátrahőkölt, karját oldalra tartotta, hogy megtámaszkodjon. Szeme a sötét sarkokat kutatta, meglátta a gyalupadot, egy régi biciklit, egy rekesz krumplit. Legalábbis azt gondolta, krumpli lehet. Minden nagyon különös volt. A fenébe is, tűnés innen! Ekkor ajtócsapódást hallott. Valaki gyors léptekkel járkált fenn a házban. Zippnek a lámpa járt a fejében, majd megakadt a szeme az ajtón, amelyen bejött. Nem gondolkodott, odarohant, óvatosan becsukta, és behúzódott az egyik sarokba. Várt. Visszajött a nő. Teljesen elmebeteg! Felötlött Zippben, hogy a nő esetleg egy fejszével a kezében jön le a lépcsőn. Fölötte egy széket húztak arrébb a padlón. Zipp az ajtó felé nézett. Ha az öregasszony kinyitja az ajtót, meglátja, hogy ég a villany. Zipp úgy gondolta, most hangtalanul kell eltűnnie innen, ugyanott, ahol bejött, az ablakon keresztül. Ám nem ért fel odáig. Felállhatna esetleg a fal mellett álló fakutya ülésére.

Valahogy felkapaszkodna és elszaladna. Hívná a rendőrséget. Az öregasszony megőrült. Az ilyet be kell zárni. Zipp egyszer csak újabb hangokat hallott. Faszerkezet nyikorgását, lánc csörrenését. Lépteket a lépcsőn. Az öregasszony most vette észre, hogy ég a lámpa. Zipp arra gondolt: én ütök előbb. Körbepillantott, talál-e valamit, amivel

nagyobbat üthetne. Esetleg egy üveget. Ott álltak rendezett sorokban a polcokon. Szörp vagy bor lehetett bennük. Odalopakodott, súlypontját a hátsóról óvatosan az elöl lévő lábára helyezte. Leemelt egy üveget, és szorosan megragadta a nyakát. Az ajtó mögé húzódott, és az üveggel a kezében ott reszketett. Úgy remegett, hogy a fogai is vacogtak. Gyere már, te rohadék! Úgy megcsaplak, hogy elájulsz! Aztán meghallotta a lépteket. De újra csönd lett. Most mit csinálhat? Azon gondolkodik, hogy miért ég a villany? Rémes léptek csoszogtak végig a betonon. Zipp a hideg falnak szorította a hátát. Az ajtó keskeny résére bámult. A rés lassan szélesedett. Zipp visszatartotta a lélegzetét, és felemelte az üveget, éppen amikor a nő feje megjelent az ajtóban. Egy pillanatra meglátta vaskos állát és mélyen ülő szemét. Lesújtott. Egy kicsit oldalt találta el. Az öregasszony térde azonban megroggyant, a nehéz ajtó pedig hátulról esett neki. Így előrebukott, a mellére. Zipp ordított, mint egy vadállat, és hátraugrott. A nő az utolsó centimétereken csak zuhant. A hasára esett. Homloka Zipp edzőcipőjére bukott, Zippnek arrébb kellett húznia a lábát. Halk koppanást hallott, amint a nő feje eltalálta a padlót.

Zippet meglepte, hogy az üveg nem tört el. Egy pillanatig zavarodottan bámult a nőre, majd elengedte az üveget, amely végre összetört, és érezni lehetett, hogy a helyiségben savanyú borszag árad szét. Ki akart menni innen, de a nő elzárta az ajtót. Súlyos teste az egész ajtónyílást betöltötte. Zipp keresztüllépett rajta, de megbotlott a hátában, majdnem rázuhant. Megingott, de aztán megtalálta az egyensúlyát. Kirohant, el a ponyva mellett. Elérte a lépcsőt, saját ideges csuklása ütötte meg a fülét. Ráébredt, hogy valami szörnyűség történt. Ami itt a műanyag ponyva alatt van, azt teljesen összezúzták. Zipp belülről egyre csak azt a kiáltást hallotta: A te hibád! A te hibád!

A konyhában égett a villany. Zipp felkapaszkodott, és ott állt a kék helyiségben. Körbenézett, majd lepillantott a mélybe.

A ponyva alatt fekvő holttest rávigyorgott. Zipp megragadta a pinceajtót, és lecsapta. Ez itt a vég, gondolta. Az ajtó ágyúlövésként csapódott be. Ez itt a vég. Teljesen összezúzták, péppé csépelték, abszolút felismerhetetlen. De az a sárga ing! Azzal Zipp elviharzott.

■ ■ ■

Sejernek akaratlanul is egy halott fa jutott eszébe. A nő még mindig egyenesen állt, de az ereje elszállt. Teljességgel hidegen hagyta, hogy a férfi elkap-e néhány szánalmas tolvajt. A kisbaba meghalt. Több mint harminc évig élt a gyermek nélkül. Mennyire lehet kötődni egy gyermekhez négy hónap után? Míg a halál el nem választ, gondolta Sejer. Aztán az időre mint jelenségre gondolt, s hogy az idő múlik. Ha másra nem is képes, legalább megfakítja a dolgokat. Sejer nem szólt semmit, hagyta, hogy a nő szótlanul álljon előtte. Időközben eszébe jutott, mit mondott az orvos. Hogy a kisfiút fel kell boncolni. Hogy az eset minden valószínűség szerint semmilyen összefüggésben nem áll azzal, hogy kiesett a babakocsiból. Ez csupán különös, rémisztő egybeesés. Nem lenne értelme ezt elmesélni az édesanyának. Ő már döntött magában. Két fiatal férfi megölte a számára legértékesebb dolgot a világon. Nem mintha a nő éppen rájuk gondolt volna. Semmire sem gondolt. Hagyta, hogy teljen az idő. Néha pislogott, szemét lassan lehunyta, majd szinte erőfeszítések árán újra kinyitotta.

– Nem akar leülni?A nő leereszkedett a székre. Világos kabátja már nem

ruhadarabra emlékeztetett, inkább egy darab vászonra, amit valaki a vállára terített.

– Kérem, meséljen el mindent, ami csak az eszébe jut azzal kapcsolatban, hogyan néztek ki – kérte Sejer.

– Semmi – felelte a nő bágyadtan. Hangja erőtlen volt. Nyugtatót vehetett be. Esetleg valamelyik tehetetlen orvos már

nem bírta tovább nézni a fájdalmát.– De igen – tiltakozott Sejer –, néhány apró mozzanatot

fel lehet idézni, ha igazán igyekszik.– Igyekszem? – erre a szóra a nő felemelte a fejét, és

kételkedve nézett Sejerre. Ahhoz is alig volt ereje, hogy egyenesen üljön a széken. – Miért kellene segítenem magának? – kérdezte kókadtan.

– Azért, mert két férfiról van szó, akiknek fel kell fogniuk az általuk okozott dolgok komolyságát. Esélyünk sincs rá, hogy az ön fiának haláláért elítéljük őket, de nyomot fog hagyni bennük, és esetleg megakadályozza, hogy újra bekövetkezzék.

– Az engem nem érdekel. – A nő Sejerre szegezte a tekintetét. – Amit most mondott, azt maga sem hiszi el. Ha ezek mostantól hetente egy kisbabát megölnek, engem az sem érdekel – felelte.

Sejer próbált kitalálni valamit, amivel a nőt észhez téríthetné.

– Most nem – mondta –, de egy év múlva talán igen. Akkor majd bánni fogja, hogy meg sem próbálta. Ha arra gondol, hogy azok továbbra is úgy járnak-kelnek, mintha mi sem történt volna.

Az asszony bágyadtan mosolygott. Sejer felállt, és az ablakhoz lépett, mint oly sokszor máskor. A víz egyenletes folyamként hömpölygött az ablak alatt, rendíthetetlenül és változatlanul. Sejernek egyszersmind az is eszébe ötlött, hogy valami akkor is ugyanaz marad, ha már mindenki eltűnik. Tovább áramlik, lebeg a szélben, sósan és keményen a szikláknak csapódik.

– Most itt ül nálam – mondta Sejer, és megfordult –, tehát bizonyára eszébe jutott, hogy segíthet nekünk. Miért jött volna különben? Én már feladtam. Túl sok időt veszítettünk.

Ezekre a szavakra a nő újra Sejerre pillantott. Ezúttal éberebben.

– Nem – habogta –, csak abban reménykedtem, hogy van magyarázat. Hiszen mindig van magyarázat, nem igaz?

– Magyarázat? – mintha Sejer tudott volna magyarázattal szolgálni. Ehelyett a fejét ingatta. – Segíthetne nekem, még ha én nem is tudok segíteni önnek. Ilyen szempontból arcátlanság volt önt idehívni. De ha van valami, amit nem rendezett el magában, akkor lehet, hogy majd sajnálni fogja. És akkorra az emlékezés is nehezebb lesz.

– Az egyikükön sapka volt. – Ezt halkan és vonakodva mondta ki.

– Sapka? – kérdezett vissza Sejer. – Netán piros sapka volt?

Sejer egy leheletnyi mosolyt vett észre a nő arcán, amikor azt mondta: – Nem, kék volt, fehér felirattal és egy kis fehér kereszttel. Hallja? Fehér kereszttel.

Sejer érezte, hogy megtört a jég. A nő most először ellazult egy kicsit.

– Egy kis zöld autóval érkeztek. Az egyikük magas és nagyon vékony volt, hosszú lábakkal. És sárga inget viselt. A haját nem láttam, mert a sapka teljesen eltakarta. Nagyon helyes fiú volt. A szeme világos, kék vagy zöld. Bő nadrágot viselt. Emlékszem, ezt akkor vettem észre, amikor az autóhoz futott, és a nadrágszára lobogott. A lábán fekete cipő volt.

Sejernek tátva maradt a szája. A nő az imént tökéletes személyleírást adott az illetőről. Így nézett ki.

– És a másik? – kérdezte akadozva Sejer. Fejében egy óra kezdett el ketyegni.

– A másik alacsonyabb és testesebb. Szőke a haja, szűk farmert és edzőcipőt viselt. Próbálta megállítani a babakocsit – mondta hirtelen – de nem érte el.

Valami furcsán ismerősnek tűnt Sejer számára. Mi van abban, amit a nő mondott? Miért zavarja valami, ami a háttérben ketyeg, és azt súgja: itt, itt van, az ég szerelmére, nem látod?

– A koruk? – kérdezte Sejer suttogva, miközben próbálta értelmezni az agyában zúgó különös jeleket. Arra gondolt, ha most mély levegőt vesz, akkor az egész eltűnik előle. Ezért hosszú ideig szinte oxigén nélkül ült a székén.

– Tizennyolc-húsz év körüliek lehettek.Sejer néhány kulcsszóban feljegyezte a részleteket, és az

a jó érzés töltötte el, ami akkor támadt, amikor a pontok és vonalak hosszú ideig kellemetlenül kavarognak a szeme előtt, majd lassanként mintává állnak össze. Tiszta és egyértelmű képpé, amely már majdnem szép. Egyszeriben melegség öntötte el a testét, élvezte ezt az érzést.

– Az autóval kapcsolatban nem tudna valami pontosabbat mondani? – A felügyelő próbálta nyugodtan feltenni a kérdést, hogy tárgyilagosabban hangozzék, de nem volt könnyű.

– Nem értek az autókhoz – közölte a nő. – Számomra mind ugyanúgy néz ki.

– Mégis, kisebb autó volt?– Igen. Kisebb, öreg kocsi.Sejer újra jegyzetelni kezdett.– Nem olyan nagy ez a város. Megtaláljuk őket – tette

hozzá magabiztosan.– Akkor bizonyára elégedettek lesznek – mosolygott a

nő.Néhány percre megfeledkezett halott gyermekéről, és

jelentkeztek a bűntudat első jelei. Szörnyű felfedezni, hogy a gyermeket ilyen rövid idő alatt el lehet feledni. Ez hidegzuhanyként érte.

– Most boncolják – közölte keserűen a nő. – És ha végeznek, nem mondhatok semmit. Mi van, ha tévednek?

– Úgy érti, a halál okát illetően? Jó szakemberek – jegyezte meg a felügyelő. – Bíznia kell bennük.

– Mindig követ el az ember hibákat – suttogta a nő. – Nem kellett volna elengednem a babakocsit.

– Önt megtámadták – hangoztatta hevesen Sejer.

– Nem – tiltakozott a nő fáradtan. – Egyszerűen csak elvették a táskámat. Azt a vacak táskát. Mintha fontos lenne. Négyszáz koronával. És akkor elengedtem a babakocsit. Pedig ott voltunk a tenger mellett. Nem értem.

– Miért nem jelentette fel őket azonnal? – Sejernek nem akaródzott feltenni ezt a kérdést, de az utat tört magának.

– Annyira jelentéktelennek tűnt. Csak a kisfiammal foglalkoztam. Meg hogy folyton sír. Különben meg – nézett a férfira –, maguk mit tehettek volna? Lefűzik egy aktába? Addig, amíg bizonyíték hiányában lezárhatják az ügyet?

– Igen – ismerte el Sejer. – De a társadalom szétzilálódik, ha bizonyos dolgokat nem jelentünk be. A mi munkaterhelésünk miatt pedig ne aggódjon. Csak szóljon, ha történik valami. És minél több a feljelentés, annál nagyobb az esélye, hogy több forrást kapunk. Tulajdonképpen mindenki felelősséggel tartozik azért, hogy az efféle eseteket mindig bejelentsék.

A nő száját furcsa hang hagyta el, talán nevetés volt, Sejer nem tudta mire vélni.

– Nem magán nevetek – szabadkozott a nő. – Hanem ezen az egészen. Arról nem tehetünk, hogy idekerülünk erre a világra. De miért vagyunk?

A nő felállt. Nem volt nála táska, a karjai körbe-körbe jártak, mintha a babakocsi fogantyúját keresnék. Az ajtóban megállt.

– Tudja, mi a legrosszabb az egészben?Sejer a fejét rázta. – Még nevet sem adtunk neki.A nő elindult a folyosón, de utoljára még visszafordult.

– Nem tudtam dönteni, és most ez a büntetésem.A nő háta eltűnt a liftajtó mögött.Sejer bement az irodába, és nagy robajjal becsapta maga

után az ajtót. Végre. Egy testesebb meg egy vékony férfi, zöld autóban. Zipp és Andreas.

Két rendőr Sivert Skorpéért indult. Az anyja az ajtóban

állt, és növekvő nyugtalansággal figyelte őket.– Éjszakára mindig hazajön – bizonygatta.Tettek néhány kört a városban, hogy megkeressék. Sejer

arra kérte őket, hogy azonnal jelezzék, ha megtalálják, ő maga pedig hazatért. Egy Shell kútnál megállt tankolni. A pultnál ráakadt egy érdekes CD-re. Sarah Brightman, akciós ár. A napnak ebben a szakában volt a legnagyobb a forgalom. Az egyenletes zúgást Sejer szinte nem is hallotta. Vezetés közben áttekintette a munkanapját. Számára ez bevett módja volt annak, hogy a kisebb-nagyobb eseményeket kezelje. Másokat a legnagyobb szörnyűségek érték. Ez őt is érintette, de tudta kezelni. Le tudta zárni. Vajon őt más fából faragták, mint a többi embert? Sokan nem volnának képesek ezt a munkát végezni. Nem lennének képesek elviselni azokat a helyzeteket, amelyekben a főfelügyelővé válás útján találta magát. Részegeskedés, randalírozás, egyesek lehányták az egyenruháját. Mocskos zsernyák, kibaszott zsaru! A sok visszaeső, akarat és lehetőségek nélküli emberek. És ami még rosszabb: néha kétségek, bűnbánat és félelem nélküli emberek. És ugyan ő úgy vélte, hogy az emberségesség jó részét megőrizte, képes volt mindezt távol tartani magától. Hogy leüljön enni, és ahogy Robert szokta mondani: az egészet maga mögé tegye, esetleg szundítson egyet a kanapén. Éjszakai álmát ritkán zavarta meg valami, és akkor is talán csak az, hogy viszket a könyöke vagy a térdhajlata. Annak ellenére, hogy az ekcémája javult. Amikor belépett a lakásba, és Kollberg is megnyalogatta a kezét a viszontlátás örömére, Sarán akadt meg a szeme. Csak kombiné és bugyi volt rajta, haja kócos volt, arca kipirult.

– Mi van? – kérdezte Sejer bizonytalanul.– Jógáztam – mosolygott Sara. – Végeztem néhány

gyakorlatot.– Ruha nélkül? – kérdezte tétován Sejer.Sara elnevette magát, és közben elmagyarázta, milyen

nehéz úgy fejen állni, hogy egy szoknya lóg az ember fejére. Sejernek ebből értenie kellett a dolgot.

– Meg kellene tanulnod néhány gyakorlatot. Majd én segítek neked.

– Nem akarok fejen állni – mondta Sejer.– Attól félsz, hogy netán új szemszögből látnád a

dolgokat?Sejer megvonta a vállát. Nincs már ehhez túl késő?

Elvégre elmúlt ötven.– Történt valami izgalmas? – kérdezte Sara, miközben

szoknyába bújt, és blúzt húzott. Sejer nem akarta bámulni öltözködés közben, így kiment a konyhába, és felkapcsolta a tűzhely fölötti lámpát. Sara mezítláb követte.

– Nem – mondta Sejer nyugodtan. – Semmi izgalmas.Sejer hangjában volt valami, ami Sarát nyugtalanította.– Robert – mondta Sejer halkan –, már nem él. Sara

összeráncolta a homlokát. – Anita barátja?– Holtan találták a cellájában.– Hogyan? – kérdezte Sara szakmai érdeklődésből,

hiszen saját munkahelyén is tapasztalt hasonlót, talán gyakran is.

– Csíkokra tépett egy inget, és azzal akasztotta fel magát. A ruhásszekrény fogantyújára.

Sejer bement a nappaliba. Kabátzsebéből előhúzta a CD-t, betette a lejátszóba. Kiválasztotta a kedvenc számát: „Who wants to live forever?”13 Most már ötszázharminchét CD-je volt, kizárólag női előadóktól. Majd gondterhelten leült, arra gondolt, mennyi eltökéltség kell ahhoz, hogy az ember térden állva akassza fel magát. Ezt az akaraterőt egy új életre is fordíthatta volna. Kollberg odasompolygott hozzá, és lefeküdt a lábához. Sejer lehajolt, és két keze közé fogta a hatalmas kutyafejet. Belebámult a fekete szempárba. Megtapintotta a kutya orrát. Olyan volt, amilyennek lennie kell, nedves és

13 Ki akar örökké élni?

hűvös. Sejer felemelte a kutya selymes fülét, és belenézett. Úgy látszott, rendben van, és nem is volt rossz szaga. Ujjával végigsimított a dús szőrön, amely hosszabb és fényesebb volt, mint valaha. Sárgásvörös, itt-ott világosabb foltokkal, csak a pofája volt fekete, amelybe ezüstös részek vegyültek. A kutya körmei kellően rövidek voltak, nem zavarták Kollberget. Rövidre fogva: a kutya rendben volt. Egyetlen baj akadt vele, hogy nem volt megnevelve.

– Jó nagydarab vagy – suttogta neki –, de nem vagy valami okos.

A kutya reménykedve csóválta a farkát. Sejernél nem volt kutyakeksz, így elengedte kedvence fejét, amely teljes súlyával ráesett a lábfejére. Sara jelent meg az ajtóban, kezében egy csomag spagettivel.

– És ha ilyen fordul elő, mit tesztek?Sejer nagyot sóhajtott.– A szokásos dolgokat. Az ügyet úgynevezett gyanús

halálesetként vizsgáljuk ki. A technikus fényképeket készít a cellában, kihallgatjuk a fegyőröket, hogy az illető általában hogy érezte magát, zárva volt-e a cella, bejuthatott-e valaki. Az illető depressziós volt-e. És ha igen, kapott-e orvosi segítséget. Aztán az igazságügyi orvosszakértőkhöz kerül az ügy.

– Bűnösnek érzed magad? – kérdezte Sara csendesen.Sejer megvonta a vállát. Annak érzi-e magát?

– Készségesen együttműködött velünk – mondta elmerengve –, talán túlságosan is. Azon igyekezett, hogy túllegyen az egészen. Voltak tervei. Hosszú idő után először végre ennivalót is sikerült magába gyűrnie. Én nem a börtönben dolgozom, de észre kellett volna vennem.

– Te nem vagy gondolatolvasó – jegyezte meg gyorsan Sara.

Sejer a szemébe nézett. – Te észrevetted volna, ugye?Sara az ajtófélfának támaszkodott. – Sok betegemet

veszítettem már el.

– Igen.– Igazad van abban, amit mondasz. Én jobban

odafigyeltem volna. Gyakran hihetetlenül kivirulnak, de egyúttal önmagukra is veszélyessé válnak. Mivel végre döntöttek, és már látni vélik a reménytelenség végét. Amikor a betegek azzal állnak elő, hogy csökkentsük a gyógyszeradagjukat, vagy azt kérik, hogy engedélyezzük az eltávozásukat, általában résen szoktunk lenni. Robert viszont nem volt pszichiátriai beteg. Ő fogvatartott volt.

– Talán azért mégis tanultam valamit.– Te nem orvos vagy – folytatta halkan Sara. – Anita

szüleit már értesítettétek?– Beszéltem az apjával. Nagyon elkeseredett. Azt

mondta, reméli, hogy nem miattuk történt. Ők nem neheztelnek rá. Bizonyára nincs elég erejük hozzá.

Sara eltűnt a konyhában, Sejer pedig hallotta a lábos pattogását, ahogy a víz megközelítette a forráspontot. Tíz perc elteltével Sara kihívta a konyhába. Sejer kezet mosott, és az asztalhoz ült. Egy darabig csendben vacsoráztak. Kellemes érzés volt Sarával csendben együtt lenni. A nő képes volt külön életet élni, még ha csak egy méterre is ült tőle. Képes volt saját gondolataiba mélyedni anélkül, hogy Sejert bevonta volna. Gondolkodás közben sokszor furcsa kifejezés ült az arcára. Sejer futó pillantásokat vetett rá, ahányszor a sóért és a borsért nyúlt. A férfi a spagettijét gazdagon megszórta parmezánnal.

– Sara, a te munkád az, hogy rávedd az embereket, hogy beszéljenek magukról. A legnehezebb dolgokról. Hogyan veszed rá őket?

Sara meglepetten mosolygott. – Bizonyára sok száz kihallgatást vezettél már le. Ne gyere nekem azzal, hogy nem érted a dolgodat.

– Értem én. Mégis előfordul, hogy egy-egy embernél elakadok. Világosan látom, hogy tud valamit! Mégis egész egyszerűen képtelen vagyok belőle kiszedni.

– Ez velem is megesik.– Mi kell ahhoz, hogy a közelükbe férkőzz?– Idő – felelte Sara.– De ha egyszer nincs több idő! Egy tizennyolc éves fiút

mintha a föld nyelte volna el, a barátja meg annyira fél, hogy majdnem elájul nekem az íróasztal mellett. Viszont összeszorítja a száját, ugyanúgy, mint Ingrid, amikor tőkehalmájolajat próbáltunk beletuszkolni.

– Minden kertnek van kapuja – felelte Sara talányosan.Sejer akarata ellenére elmosolyodott.– Ha pedig mégis lenne kivétel, akkor csak ugorj át a

kerítésen.– Rendőr vagyok. Bizonyos szabályokat be kell tartanom.– A fantázia jó dolog.– Nincs elég fantáziám?– Dehogyis nincs. De használnod is kell. Hányszor hívtad

be?– Kétszer.– És hol szoktatok leülni?– Az irodámban. Tekintélyparancsoló környezetre van

szükség, hogy felfogják a helyzet komolyságát.Sara felemelte a ketchupos üveget, és vadul megrázta.

– Hívd meg egy sörre, üljetek be abba a kocsmába, ahová Andreasszal jártak. Keressétek meg azt az asztalt. Vegyél fel valami mást. Farmert meg bőrkabátot. Nem növesztenéd meg egy kicsit a hajad, Konrad? Gondolom, a fülednél be is göndörödne, ha lenne rá módja.

Sejernek elkerekedett a szeme. – Mi az, amit ti, nők úgy szerettek a göndör hajban? – kérdezte csodálkozva. – A mosogatást hagyd rám.

– Benézek a papához – mondta egyszerre Sara. – Meg kell néznem, van-e a hűtőjében ennivaló.

Már megint ez a szó, amelytől Sejer mindig gondterheltté vált. A papa. Jól ismert apró szúrás.

– És hogy viseli, hogy hirtelenjében sokat van egyedül?– Furdal a lelkiismeret?– Lehet, hogy nagyobb szüksége van rád, mint nekem.– Vagyis nincs rám szükséged? – kérdezett vissza Sara

azonnal.Sejer zavartan nézett a szemébe. – Dehogynem. Úgy

értem, mivel ő beteg. Én azért magam is elboldogulok.– Igen?Sejer nem értette, Sara hova akar kilyukadni. Még enni is

elfelejtett. A nő arcát fürkészte, majd a fehér spagettihalmot, hátha talál valami útbaigazító nyomot. Természetesen szüksége van Sarára, de nem tudta megállni, hogy ne gondoljon az apjára, akinek szklerózisa van, és naphosszat egyedül ücsörög egy kerekesszékben. Elvette tőle Sarát. Jó, nem mindig, de az idő egyre nagyobb részében.

– Nagyon nagy szükségem van rád – vallotta be Sejer esetlenül.

– Nagyobb, mint az apámnak – mondta Sara határozottan. – Neked nagyobb szükséged van rám, mint az apámnak. Mondd ki ezt hangosan!

Sejer azonban egy szót sem szólt. Próbált jobban belegondolni, milyen lenne az élete, ha Sara hirtelen eltűnne. Legbelül fel is készült rá. Sejer bizonytalankodik? Arra számít, hogy Sara hamarosan elhagyja? Vajon azon tanakodik, hogy teljesen megszabadítsa-e magát tőle? Sarának mennyire van rá szüksége? Hiszen annyira önálló. Úgy tűnt, mindent meg tud oldani. Vagy netán téved? Hiszen Sarának nem őrá volt szüksége. Igazából nem. Sejer nem akart játszani. Sara előbb vagy utóbb talál majd egy másikat, egy fiatalabbat. Olyat, mint Jacob – hasított a férfiba a gondolat. Az isten szerelmére, mi nem jut eszembe? Hiszen most féltékenykedem! Mindenkire, aki nálam fiatalabb és derűlátóbb!

– Ne haragudj rám – mondta Sejer. – Lassú férfi vagyok.Sejer gyámoltalanul nézett Sara szemébe, és valami olyat

pillantott meg benne, amitől elállt a lélegzete. Átható melegséget. Le kellett hajtania a fejét. Számára ez már túl sok volt. Csendben ettek tovább. De Sarának most körülötte jártak a gondolatai, ezt észrevette. Vacsora után gondosan leöblítette a tányérokat a mosogatóban. Megcsörrent a telefon. Jacob lelkes hangját hallotta, amelybe atonális zaj keveredett. Sejernek kiabálnia kellett a kagylóba.

– Nem hallom! Lehalkítanád azt a zajt? Otthonról hívsz?– Dzsessz a pokolból! – kiáltotta Jacob. – Frank Zappa.

Ezt te zajnak nevezed?Sejer hallotta, hogy a kagylót valami kemény felületre

teszik le. A zaj megszűnt.– Elmentem Wintherné barátnőjéhez – sóhajtott nagyot

Skarre. – Konrad, azzal a nővel valami nem stimmel. Igen, bocsánat a kifejezésért, de szerintem egész egyszerűen megbuggyant.

– Értem – mondta Sejer, és várta a folytatást.– Menj el hozzá, és beszélj vele!– Hogy mit?– Az az asszony tud valamit. Valami különös történhetett.

Nem, nem tudom megmagyarázni, de ahogy édesanyád mondta mindig: egyszerűen tudom, és kész!

– Már későre jár – kezdte Sejer. – Más dolgom van. Robert szüleit kellene…

– Igen. De ez a nő idejön, meg idetelefonál, különös üzenetek hagyják el a száját, hogy tudja, hol van, meg hogy már nem él sokáig, meg az ég tudja, micsoda. Muszáj utánanézned!

– Azt mondta, tudja, hol van az emberünk?– A nevét nem mondta ki. Mindenesetre tudja. Beszélned

kell vele. Nem, nincs kész elméletem, csak úgy érzem, hogy az egész nagyon különös. És Andreast, ugye, ismeri, hiszen a barátnőjének a fia.

– De hiszen te ott jártál nála! Jutottál valamire, vagy

nem?– Arra jutottam, hogy beszélned kell vele. Át kell élned

ugyanazt, amit én átéltem, érted?Sejer egész egyszerűen nem tehette meg, hogy ne vegyen

tudomást Skarre megérzéseiről. A kutya hosszan nézett utána, és Sejernek egy-két másodpercbe tellett, míg rászánta magát, és odahívta magához. Kollberg úgy viharzott át a szobán, mint egy gyapjas villám. Sejer búcsúzóul megsimogatta Sara arcát, majd lesietett a tizenhárom emeleten. A kutya minden egyes lépcsőfok előtt megállt. Sejer megtorpant, és Kollberg nehéz testét nézte, ráébredt, hogy az öregség az ebet is utolérte. És hogy talán meg kellene kímélnie ennyi lépcsőmászástól.

– Te sem élsz örökké – motyogta magában.Kijutottak a világosságra. Sejer ismét megtorpant.– Megöregedtél – mondta hangosan, egyenesen a kutya

fekete szemébe nézve. – Tisztában vagy ezzel? – Kollberg türelmesen várt. Most valami fontos következhet. Például egy darabka szárított hal. – Jól van, nem érdekes.

■ ■ ■

Valami szörnyűt álmodtam. Azt, hogy a pincében ébredtem. A földön végignyúlva, jéghidegen és sebesülten. Hasogatott a fejem, mint egy tompa kalapács, amely egyre csak üt és vág. Felkászálódtam, és kibotorkáltam a helyiségből. A lépcsőhöz értem, és megláttam valamit a földön egy ponyvával letakarva. Valaki az én pincémbe rakta le a szemetét! Ezt az arcátlanságot! Át kellett lépnem rajta. És ekkor a műanyagon keresztül két halott szemet és egy fogak nélküli tátott szájat pillantottam meg. Fel akartam ordítani, de egy hang sem jött ki a számon. Amikor az ágyban végre magamhoz tértem, a fejem továbbra is majd szétrobbant. Arra ébredtem, hogy valaki csönget. Gondoltam, Runi lehet az. Nem nyitom ki! Aztán mégis kimentem az ajtóhoz erőtlen lábaimmal.

A fejem szörnyen nehéz volt, a kezemmel meg kellett támasztanom. Az ajtó kémlelőnyílásán át egy férfit pillantottam meg. Nagyon magas volt, ősz hajú, nem úgy nézett ki, mint valami kereskedő vagy ilyesmi. Csendben hallgattam, hogy a csengő egyre csöng és csöng. Ez a jövés-menés már kezdett az idegeimre menni. Egyébként soha senki nem jön ide. Mi folyik itt most?

Újra csöngettek. Határozottan és hosszan. A fejemben egy hang arra figyelmeztetett, hogy nyissak ajtót. Talán a férfi már be is nézett az ablakon, és látta, hogy itthon vagyok. Ezek folyton itt leskelődnek. Már megint találtam egy kerti széket a házfala mellett. És ha nem nyitom ki, még berobbantják nekem az ajtót. Ennek elejét kell vennem. Mindenki engem üldöz, érted ezt? És az a rémisztő álom, az is még mindig élénken ott lebegett előttem. Talán ha kinyitom az ajtót, egy létező hang hallatán eltűnik majd. Résnyire kinyitottam az ajtót. Valószínűleg lázam is volt. Úgy éreztem, hogy szörnyen ég az arcom.

– Irma Funder?A férfi hangja nagyon mély volt. Ebbe a terjedelmes,

mély hangba öltöztetve igazán szépen hangzott a nevem. A férfi szeme sötét és átható volt, nem is pislogott. Egyenesen a szemembe nézett. Én nem mozdultam, csak rámeredtem. Hasogató fejemben, egészen hátul ott zümmögött valami. Valami nagyon fontos. El kell tűnnöm innen! Át kell adnom magam a zuhanásnak. Az a hang csak tovább zümmögött. Azon tanakodtam, mit is akarok valójában. Mindent akartam egyszerre. Pánikszerűen elmenekülni, összetöpörödni, örökre elaludni.

– Minden rendben?Nem feleltem, néztem a férfi szemébe. Igyekeztem

kikászálódni ebből az álomból. Ki akartam jutni ehhez a férfihoz. Végül bólintottam, de az ajtót nem nyitottam ki jobban, csak bólogattam és bólogattam. Mindig is egy

bólogatójános voltam, gondoltam, és egyszerre felforrt bennem a düh. Nem az ősz férfi miatt, csupán Irma miatt.

– A rendőrségtől jöttem – mondta, miközben továbbra is komolyan meredt rám. Arra gondoltam, ő talán tud nekem segíteni. Hogy ő majd megért. A fejemhez kaptam, ekkor a férfi elmosolyodott. Így egészen másképp hatott, mintha felvarrta volna arcának ráncait. Szép ember, képedtem el, és olyan magas, hogy a konyhába belépve majdhogynem le kellett hajtania a fejét. Régi ez a ház. Manapság bizonyára másképpen építkeznek, de Henry nem volt magas ember, én meg kifejezetten alacsony vagyok. Mindig csak tipegek-topogok, de ezt már meséltem neked. Most pedig a férfi után tipegtem a konyhába. Jó érzés volt halkan csoszogni e magas ember mögött. A konyhában körbepillantott. Kérdőn egy székre mutatott. Hellyel kínáltam.

– Mi történt? – kérdezte nyugodtan.Úgy tűnt, hogy igazán sok mindent megért. De az

lehetetlen, mégis annyira különös volt az egész. Egy pillanatra azon tanakodtam, hogy elmeséljem-e az álmomat, de aztán meggondoltam magam. Bizonyára csak nyugtalanítanám. Így hát nem feleltem. Kezemmel továbbra is a fejemet támogattam. Másik kezemet a hasamra helyeztem. Attól tartottam, hogy a zacskó elenged, és a ruhám alól a földre esik. Ezt a szép férfit mindenképpen meg kellett kímélni az efféle élménytől.

– Mi történt a fejével?Egy percig zavartan néztem rá, s közben azon

gondolkodtam, honnan tudhat erről. A kezemet a szemem elé tettem, és megláttam, hogy véres. A vér rátapadt az ujjaimra. Ekkor rájöttem, hogy még mindig álmodom, és hogy az asztal mellett ülő férfi nem valódi, ő is csak az álom része. Így hát ráálltam, hogy folytassuk. Egyszer minden álom véget ér, így hát megmondtam az igazat, hogy egy betörő leütött valamivel a pincében, aztán elinalt. Én pedig lefeküdtem. Nem, egyelőre képtelen voltam rá, hogy megnézzem, eltűnt-e valami a házból.

Az arcát nem láttam. Ott lenn sötét van. A férfi türelmesen hallgatott. Azt kérdezte, akarok-e feljelentést tenni.

Feljelentést? Ebbe még bele sem gondoltam. Bár végtére is úgysem tennének semmit.

Ekkor a férfi felállt, és körbejárt. Az ablakhoz lépett, és kinézett a kertbe.

– Nagyon szép ez a hely – állapította meg udvariasan. – Szép a kert. Csodálatos az a kerti lak. És vettem a bátorságot, hogy tegyek egy kört kint, a ház mögött is.

A mellkasomban enyhe dübörgést éreztem, mint amikor valaki szinte a robbanásig felfűt egy kályhát. Hamarosan vége ennek a rémálomnak, mivel most már úgy tűnt, hogy ez a férfi így, nekem háttal kezd egyre érthetetlenebbé válni. Hirtelen azonban megfordult, és barátságos tekintete részben eltűnt. Hangjában határozottan egy árnyalatnyi parancsolást véltem felfedezni.

– Be kell jelentenie – mondta a rendőr. – A pinceablakot betörték. Egy nagy darab kő hever mellette. A fickó az ablakon keresztül jutott be. Lemegyek a pincébe, és körbenézek. Talán hagyott maga után nyomokat.

Teljes súlyommal az asztalnak támaszkodtam. Rájöttem, hogy az álom most egyszeriben véget ért. Az álom mindig a nagy katasztrófa előtt ér véget. Próbáltam felidézni, hogy mi az a nagy katasztrófa, és akkor eszembe jutott a pincében fekvő hulla. Az a szemét ott lent, vagy mi. A férfi nyilvánvalóan észre fogja venni, feljön, és közli, hogy „Irma, egy halott férfi fekszik a pincéjében. Tudja, ki lehet az?”

Próbáltam világosan gondolkodni. Tudom-e, ki az? Andreas Winther. Runi fia. Bizonyára túl sok rémálmot láttam. De egy valóságot is, amelyet próbáltam felidézni, csak nagyon messze volt. Hinni fog nekem, ha megmondom az igazat? Hogy hogyan is történt valójában? Nem, bizonyára nem hisz majd nekem. Úgy néz majd rám, mint egy elmeháborodottra. Pedig nem vagyok az, csak nagyon elfáradtam.

– Nem – mondtam, és magam is meglepődtem határozottságomon –, hagyja csak. Most nincs erőm ezzel foglalkozni. A fiam, Ingemar majd kicseréli az üveget. Ha felhívom, máris jön.

– Önt megtámadták – hangsúlyozta a férfi –, ez komoly dolog. Figyelmeztetem, hogy tegyen feljelentést.

– Ezt hadd döntsem el én – mondtam gyorsan. – Ez az én házam.

Ekkor rám nézett, és kíváncsiság derengett fel az arcán. Én, az idős hölgy és ez a jóvágású férfi, mi ketten a konyhában, bárcsak látná ezt Runi!

– Hol van a pincébe vezető lépcső? – kérdezte.Nem feleltem. Igazából éppen rajta állt, a pinceajtón,

mindkét lábával, szép fekete cipőjében. Kipillantott a folyosóra, talán arra gondolt, hogy ott a lépcső.

– Fáj a fejem – panaszkodtam. – Még le kell feküdnöm egy kicsit. Nem érzem jól magamat.

– Majd én elviszem orvoshoz – folytatta a rendőr –, meg kell nézni ezt a sebet.

Erre a gondolatra tágra nyílt a szemem. – Semmi bajom, olyan egészséges vagyok, mint egy ló. Az orvosom is ezt szokta mondani.

– Bizonyára, de nagy ütést mértek a fejére.– Beveszek egy szem Stesolidot, és lefekszem az ágyba.

Elvégre nem vagyok egy nádszál, kibírok én egy ütést. – Az utóbbit nagy büszkeséggel mondtam.

– Alighanem – bólintott a rendőr. – És persze nem kényszeríthetem semmire.

Majd elhallgatott. Körbevezette tekintetét a helyiségben, majd az ablakon át a kinti fákra pillantott, amelyek levelei kezdtek megsárgulni. Már nem sok idő van hátra.

– Andreast keresem – közölte halkan a férfi.Egy pillanatra magamhoz tértem, és bólintottam.– Andreas Winthert, Runi fiát. Ön szerint mi történhetett

vele?Próbáltam megfelelő választ adni. Biztosan arra gondol,

ami a ponyva alatt van. Mindenki olyan kenetteljesen beszélt erről a fiatal férfiról, mintha a társadalmat valami pótolhatatlan veszteség érte volna. Kedvem lett volna hümmögni egyet, de visszafogtam magam.

– A fiatal gyerekeknek sok furcsaság megfordul a fejükben – mondtam elutasítóan. – És hát ő sem volt más, mint a többiek.

– Talán mégis más volt. Ismeri a barátját?– Zippre gondol? – A fejemben zúgó lüktetés ellenére egy

darabig elgondolkodtam. – Runi említette a nevét, de nem ismerem.

– Arra gyanakszom, hogy amint ön is célzott rá, belebonyolódhattak valamibe.

Azzal a férfi rémisztő pontossággal egyenesen a szemem közepébe nézett.

– Én majd kiderítem.Igen, de akkorra én már messze járok. Ahol nem fog

utolérni. Máris távozófélben vagyok. Éreztem, hogy a padló enyhén imbolyog alattam. Majd a férfi felállt, és az arcát nagyon közelinek láttam.

– Gyorsan leugrom a pincébe, és körülnézek.A rendőrnek csak a melléig értem. És nagyon

nevetségesnek éreztem magam, de mindenáron el kellett távolítanom ezt a férfit a házból. És az ég szerelmére, nem ronthatnak csak így be mások házába. Így hát tiltakoztam, hogy nem, nem, ezt most hagyjuk! Most képtelen vagyok ezzel foglalkozni, és feltételezem, hogy ez az én döntésemre van bízva. Amint mondtam, én nem telefonáltam, nem tettem feljelentést, ha segítségre lett volna szükségem, kértem is volna!

A férfi nem mosolygott, csak komolyan fürkészett. – Azt hiszem, talán szüksége van segítségre. Ám nem mindenki kéri.

Azzal finoman meghajolt, és az ajtó felé indult. Ott utoljára megfordult, most sem mosolygott, nagyon határozottan közölte: – Majd küldök valakit. Viszontlátásra, Funderné.

Akkor viszont már késő lesz. Én most elmegyek. Ne ítélj el engem, te nem voltál ott. Egész életemben annak alapján ítéltem meg az embereket, hogy milyennek kellene lenniük, nem pedig az alapján, hogy valójában milyenek. És most már késő. Megszülettem erre a világra, és mindent elhibáztam. Hamarosan hatvanéves leszek. Nincs erőm mindent elölről kezdeni. Túl nehéz lenne. Miből éljen és táplálkozzon az ember, ha már mindent megértett? Most, hogy itt állok, és lassan elhagyom a házat, valami különös érzés kerít a hatalmába, amely hosszú éveken keresztül elrejtett engem. Lábammal félretolom a szőnyeget, és felnyitom a pinceajtót. Lekiáltok a lépcsőn: – Most elmegyek, Andreas. Az ajtót nyitva hagyom!

Barna kabátban vágok át a városon. Egyfajta béke szállt meg. Nem úgy, mint máskor, mikor összerezzenek, hogy valami fontosról megfeledkeztem, például nyitva hagytam az ajtót, vagy nem oltottam el a gyertyát. Feltámad a szél, és könnyű permet csapkodja az arcomat. Valahogy szomorúság ül mindenen. A fák nehéz koronája megadja magát a szélnek. Az utcákon szemét hever. Ketchuppal összekent fehér papírok. Gazdátlan kutyák kóborolnak. Nem szeretem a kutyákat. Különösen nem a soványat. Olyan gyámoltalanok, és mindig kunyerálnak. Légy bátor, Irma! Nem vagyok kétségbeesve. Jártam színházba, és most ugyanazt az ürességet érzem, mint amikor rossz volt a darab. Elpocsékolt idő. Most már mindent tudsz. De nem számít, hogy ezt elolvasod. Amikor átlapozod az újságokat, azért gondolj arra, amit mondtam. És ne higgy annak, amit ott írnak. Senkinek se higgy!

Anyámra és apámra gondolok. Még mindig ott állnak a sárga ház előtt. Most sem integetnek. Nem, az felérne egy

beismerő vallomással. És aztán végre Zippre gondolok. Hogy fel tud-e majd eszmélni, és az életét a saját kezébe tudja-e venni. Képes lesz-e valami normálisba fogni? Észreveszi-e a sápadt szeptemberi napot, amely alacsonyan süt be a fák koronája között? Észreveszi-e a száraz avart, amely lassanként tiszta arannyá változik? Jó, nem most, hiszen épp most eredt el az eső. Talán majd holnap. Ezt azonban senki sem tanította meg neki, és senki sem tanította meg nekem sem. Mögöttem a ház fehéren világít. Henry szerint agyagos talajra építették. És csak idő kérdése vagy elég esőé, s egyszer csak elszabadul, és csúszásnak indul.

■ ■ ■

A kutyával való összeütközéstől a falnak csapódott. Óvatosan megsimogatta érzékeny tarkóját. Hallgatózott, hall-e valamit a lakásban. Vajon van Sarán ruha? Esetleg hasist szív éppen?

Megnyugtató érzés volt hallani, hogy éppen telefonál. Feltehetően egy barátnőjével beszél. Úgy viháncol, mint egy kislány. Sejer megpróbálta lecsillapítani a táncoló kutyát, kabátját pedig a fogasra akasztotta. Kiment a konyhába kezet mosni. Kinyitotta a hűtőszekrényt, és belenézett. Kollberg utána vánszorgott, és feszes „vigyázzállásba” helyezkedett. Teljesen csöndben vagyok, mondták a sötét kutyaszemek. Nem nyüszítek, nem kunyerálok, csak pokolian nyáladzom. Sejer elővette az ételt, és a konyhapultra helyezte. Két hideg virsli, fóliával leborítva. Kemény tojás. Egy tálban péppé tört valami, talán gyümölcskrém. „Ül!” – mondta a kutyának, és meglengetett egy virslit. Fel kell hívnom az otthoni betegápolókat, gondolta. Irma Fundernek felügyeletre van szüksége. Esetleg be is kell fektetni.

– Na ne, megőrültél? – hallatszott a nappali felől. – Mesélj tovább, minden részletet hallani akarok! – kuncogott

Sara.Sejer kezébe vette a kutya által odanyújtott mancsot, és

kinyújtotta neki az egyik virslit. Vágott egy szelet kenyeret, és felkarikázta a tojásokat. Sót szórt rájuk.

– Ez most nem tetszik. Játszani szeretek – hallotta Sejer. Hegyezte a fülét. Kivel beszél Sara?

– Úgy, hogy ég a villany. Természetesen. Azt hiszed, szégyenlős vagyok? Nem! Nem húszéves vagyok, majdnem az anyád lehetnék!

Sejernek megállt a majonézes tubus a kezében. Szinte belemerevedett ebbe a pózba. És most már gátlástalanul hallgatózott tovább. Sara bizonyára nem hallotta, hogy hazaérkezett. Dehogynem, hallania kellett. Kollberg zajongását több emelettel lejjebb is hallani lehet.

– De a vágyakozás nagyon izgató, ebben egyetértünk. Csak nem mindig. De igen, úgy igen.

Sejer felemelte a másik virslit is, zavarodottsága tért nyitott egy hangyányi szadizmusnak. A virslit meglengette magasan a feje fölött. A kutya próbált bekapcsolódni a játékba. Két lábra akart ágaskodni, de túl nehéznek bizonyult. Hetven kiló, és a súlypontja is túl alacsonyan van. Így visszazuhant a földre, és körmeivel gazdájának nadrágszárát kezdte kapargálni. Sejer odaadta neki a virslit. Majonézt nyomott a tojásokra.

– Néha arra van szükségem, hogy egész kicsinek érezzem magam. Kislánynak. Ez a legjobb, amit csak el tudok képzelni.

Sejer tejet töltött egy pohárba. Kislány? Nem fejezné már be végre? Nincs itt enyhe hasisillat? A férfi egyszerre rettentő fáradtnak érezte magát. Fáradtsága azonban valami mássá nőtte ki magát. Azt gondolta magában: be akarok menni a nappaliba. Meg akarom nézni a híradót. Sara a telefonos asztalka mellett ült, a kagylót erősen szorította az állával. Meghallotta Sejert, hátrafordult, és ravaszul pislogott. A férfi teljesen megzavarodott. A kenyérszelet megcsúszott a tányéron, és

majdnem átbillent a szélén. Kollberg lefeküdt mellé, orrlyukai finoman mozogtak. Sejer minden erejével a tojásszeletekre összpontosított.

– Most le kell tennem – mondta egyszerre Sara. – De ha szükségem van rád, felhívhatlak, igaz?

Aztán a telefonos asztalka fölötti fal felé mosolygott, ahol egy naptár lógott, és a céllövőpályán szerzett oklevél. Sejer kitűnő céllövő volt.

– Mi van rajtam? – Sara végignézett magán, a zöld pamutnadrágon és a kockás flanelingen. – Csinos, piros, ujjatlan ruha, tiszta selyem. És szép barna vagyok. Épp most jöttem meg Izraelből. Egy zsidó nővel beszélsz. Még sohasem volt dolgod zsidó nővel?

Sejer épp az imént harapott egyet a kenyérből, és a falat majdnem a torkán akadt. A kutyára nézett, és egyszeriben öröm fogta el, hogy ő nem érti. Azzal bekapcsolta a tévét, és a képernyőt bámulta. Azt az arcot, amely felolvasta a híreket, amelyeket nem hallott. Mert a hangot puszta udvariasságból lenémította. Ugyanakkor most megfordult a fejében, hogy a készüléket teljes hangerőre állítja, és arra kényszeríti Sarát, hogy letegye a kagylót. A képernyőn háború dúlt. Egy hajóról vadászrepülők szálltak fel, és fémes villámokként zúgtak át az égbolton. Sejer a fotelban ülve érezte a nehézségi erőt.

– Jó estét, drágám.Sara befejezte a beszélgetést. Végiglépkedett a szobán, és

fenekét nekitámasztotta a fotel karfájának.– Nem láttad, hogy marhasült is van a hűtőben?

– kérdezte csodálkozva.Hogy marhasült? Ilyen finomságot nem vett észre?! Mert

csak Sarát hallgatta, egészen elképedve. Különben pedig a tojás kitűnő, ugyan kicsit sok benne a koleszterin, de nagy a fehérjetartalma is, és erre szüksége van izomtömegének karbantartásához.

– Kivel beszéltél? – kérdezte Sejer bénultan.

– A szextelefonnal – közölte Sara, és felnevetett, miközben a haját félresimította. Egyáltalán nem jött zavarba.

Sejer nem felelt. Igazából nem is volt éhes.– Unatkoztam. Nem voltál itthon.– Tudod te, ez mennyibe kerül?Erre Sarából kitört a nevetés. Hirtelen, erőteljes kacaja

volt. Sejer nem értette, min nevet. Voltaképpen nem bánta volna, ha egyedül lehetne.

– És te, drága ember, honnan tudod, hogy a szextelefon olyan mocskosul drága?

Sejer nem válaszolt, bambán nézett maga elé. Sara csókot nyomott borzas, ősz hajára.

– Többször is felhívtam. De majd én kifizetem. Többet keresek nálad – azzal még vadabb nevetés fogta el.

– De hát… – habogta Sejer –, miért?– Olyan vicces. A vonal másik végén egy húsvér férfi ül.

– Lehajolt, és Sejer fülébe suttogta: – Próbáld ki egyszer!Sejer továbbra sem vette le a szemét a tojásszeletekről.

Csak idő kérdése, hogy Kollberg lekapja őket.– És hol találtad a számot? – kérdezte elképedten.– Benne van az újságban. Sok mindent lehet választani

annak megfelelően, hogy mit szeretsz. Nem is vagy rá kíváncsi?

– Nem!– Mindent megkaphatsz, amit csak akarsz. Mármint amit

egy vezetéken keresztül meg lehet adni. És az sem kevés.Sejer megemelte a kenyérszeletet, harapott egyet, és

lassan rágni kezdte.– Te fázol – állapította meg Sara. Kezét Sejer arcához

tartotta. Az forró volt, mint a parázs.– Néhányszor az életben szórakozhat az ember egy kicsit,

nem?– Szórakozni? Fontos az? – Konrad Sejer ördögi dühbe

gurult. Felállt a fotelból, és százkilencvenhat centiméterével

Sara fölé magasodott, aki pedig meglepetten és aggodalmas tekintettel nézett fel rá, mint egy kislány. Sejer azt gondolta, erősebb vagyok nála, fel tudom emelni, és el tudom vinni. Tekergőzhet és rángatózhat, semmi esélye sincs. Sejer határozottan megragadta Sara derekát, és felemelte a karfáról. Sara kéjesen visított, de Sejer elégedetten vette észre rajta a rémület apró jeleit, amikor mint egy babát átvitte a szoba másik végébe. Megállt a régi vitrines szekrény előtt, amely hosszú éveken át parkolt a Gamle Møllevejen, és vagy egy tonnát nyomhatott. Lendületet vett, és nekifeszült, majd Sarát határozottan a szekrény tetejére tette. Ott jó helyen volt. Sara visongva nevetett.

– Maradj nyugodtan – parancsolt rá Sejer, és hátrébb lépett néhány lépést. – Ha megmoccansz, leesel.

– Le akarok jönni! – vinnyogta Sara.– Azt nem lehet – közölte Sejer. – Akkor az egész ledől.– Nem hagyhatsz itt – mondta Sara nevetve, miközben

óvatosan a szekrény széle felé csusszant, de visszahőkölt, amint megérezte, hogy az a súlya alatt meginog.

– Ne moccanj – intette Sejer szigorúan. – Most szép nyugodtan megeszem a vacsorámat. Utána pedig teszünk egy nagy sétát.

Sejer leült, és falatozni kezdett. Kollberg ugrált körülötte, és panaszosan vakkantgatott, nem ismert a gazdájára. Sara úgy nevetett, hogy Sejernek csitítania kellett, attól tartva, hogy a szekrény előredől, és a padlónak zuhan. Tele volt kristállyal. Sara végighúzta ujját a szekrény tetején. Egészen szürke lett.

– Szeretem a port – élcelődött. – A por mindenféléből lesz. Belőled meg belőlem.

– Pimasz kölyök! – kiáltotta Sejer.

■ ■ ■

Idősebb nő álldogált a folyó partján. Az uszályhajótól

jobbra állt, amely kávézóként működött, de most zárva volt. Egy darabig mereven bámult a másik irányba, a vasút felé. Peckesen tartotta magát, mint aki éppen végzett valamivel. Tett néhány lépést, majd megállt, körülbelül ott, ahol lépcső vezetett a vízbe. Elindult lefelé. A harmadik lépcsőfokon megállt, felpillantott a híd, a finom ívű betonépítmény felé. A hídon emberek haladtak mindkét irányban. Az ezernyi fény a vízen megtört tükörképként csillámlott mindenfelé. A nő még egy fokkal lejjebb lépett. És aztán valami különöset tett, amitől az emberek meglepődtek volna, már ha valaki látta volna. Felemelte a kabátját. A régi, barna kabátot. Tett még egy lépést, ekkor a víz már a bokájáig ért. Úgy állt a hideg vízben, mint aki megbénult. A főtéren sok ember járt-kelt, de a nő csöndben volt, egyetlen hangot sem adott ki, amikor végül kitárt karokkal előredőlt a vízbe. Egy nagy gyerekre emlékeztetett, aki éppen a mély hóba zuhan.

„What a pity that she won’t live. But then again, who does?”14

Szemerkélt az eső. Sara és Sejer összebújva lépkedett egymás mellett. Kollberg rövid pórázon követte őket, a permetező eső csillogott bozontos bundáján. Néhány magányos lélek megszaporázta a lépteit, érezték, hogy az eső egyre erősödik. Sejer és Sara átvágott a főtéren, és elindultak a hídon. Sejer szeretett volna átmenni a másik oldalra, és a régi negyedekben kószálni, ahol sok kis bolt működik. Gyorsan lépkedtek, hogy ne fázzanak. A híd legmagasabb pontján megálltak, kihajoltak a korláton. A híd tetején végül is ezt szokás tenni. Átérezzük az örömét, hogy még mindig életben vagyunk. Sara Sejerre pillantott, a férfi markáns, erős és szép arcára. Főként a szemére és sűrű hajára. Homlokát Sejer kabátujjába fúrta, és lebámult az örvényekbe.

– Fáradt vagy, Konrad?– Igen – felelte Sejer. – Megesik.

14 Milyen kár, hogy nem akar élni. De végtére is ki akar?

– Sok minden történt a munkahelyeden?– Csak a szokásos. Viszont én már úgy

négyszáznegyvenezer órája vándorlok itt a Föld színén.– Az sok! – hökkent meg Sara.– Hm. Ismered Jacobot. Annyira szertelen még. Amikor

unatkozik, a zsebszámológépével játszadozik.Sara egy pillanatra elgondolkodott ezen a szédítő

számon. – Azt hiszem – jegyezte meg –, szép lehet vízbe fulladni.

– Miért? – tudakolta Sejer. Nem fordult meg, bámult lefelé. Aztán balra, a part mentén horgonyzó uszályhajó felé pillantott.

– Jó lehet mozdulatlanul feküdni és lebegni. Hagyni, hogy a víz tisztára nyaldosson.

– Tisztára nyaldosson? Az talán igen. A fulladás viszont önmagában nem lehet szép. Összegörnyedni, érezni, hogy a szemünk mögött, majd a mellkasunkban felrobban valami, mielőtt az ember fölfúvódik, fölpuffad, és a fejében minden felrobban. Végül aztán jön az a köd, amiről már hallott. Az a vörös és meleg köd.

– Gondolj csak bele! Hány ember holtteste maradhat a vízben, akikről nem is tudunk?

Szomorú ez a város, gondolta Sejer. Különösen esőben. Mintha a sebes folyó partján felejtették volna. De a hidak hatottak férfira, amikor egyszerre látta az összesét, a csillogó fényekkel körülvett szép, hajlított íveket. Sejer visszapillantott a főtér felé. Egyszeriben elengedte a nő kezét. Sara követte tekintetét az uszályhajó irányában.

– Egy nő – hadarta Sejer. – Ott áll a lépcsőn. Térdig ér neki a víz!

Elengedte a kutyát. Hosszú lába megmozdult, Sara pedig utána iramodott. Sejer cipője kopogott az aszfalton, az emberek pedig meg-megfordultak utána. Kollberg elinalt, a kutya nehéz teste roppantul hullámzott, az emberek a nagy állat láttán

rémülten kitértek előle. Sejer a híd lábához ért, megkerülte, és a lépcső felé vette az irányt. Egy pillanatra megállt, és levegő után kapkodott. Valami nagy és sötét dolog úszott a vízen. Sejer lefutott a lépcsőn, és látta, hogy az a nehéz dolog csak lebeg. Lassanként elmerült. A jéghideg víz megtelítette a férfi cipőjét, de nem zavarta, próbálta bemérni azt az irányt, ahová le kell buknia, hogy elkapja a nőt.

Sara odakiáltott. – Ne csináld! Elvisz az ár!Sejer félig hátrafordult, arra gondolt, Sarának igaza lehet,

nem lesz rá képes, mindketten alámerülnek. Mégsem tudott megnyugodni. Nem bírta végignézni, ahogy az az asszony meghal. Sara leszaladt a lépcsőn, megragadta Sejer karját, és beleordított a másik lüktető fejébe: – Ezt ne csináld!

Megijedt, gondolta Sejer meglepetten. A test pedig időközben eltűnt. Sejer követte szemével a buborékokat, az őrült sebességet látva arra gondolt: most én is majdnem megfulladtam, ahogy az a nő. Kezét felemelte, és megfújogatta, hogy átmelegedjen. Megfordult, és így szólt: – Egy nő volt.

Dereka felé nyúlt, s elővette a telefonját. Kollberg a part szélén állva ugatott. Minden irányból emberek sereglettek oda. Rettenetes itt állni, gondolta, szép csöndben, és figyelni, hogy egy ember elmerül. Hogy lehet ez?

■ ■ ■

A tűz a konyhában kezdődött. A kávéfőző alatti főzőlap már több órája be volt kapcsolva, és vörösen izzott. A kis lángok gyorsan nőttek, és mohón nyelték el a függönyt. Hamarosan elérték a vörös fotelt és a padlón fekvő szőnyeget. A forróságtól remegett a levegő a helyiségben, a műanyag megolvadt, a tárgyak leestek, és a tűz egyre továbbterjedt. A következő helyiségbe, majd megint a következőbe. Az ablakokon keresztül óriási lángok csaptak ki. Egy kerékpáros vette észre a lobogó fényt. A tűzoltók hét perc múlva

megérkeztek, és nem sokkal később a bűnügyi technikusok is. Beverekedték magukat a házba, átvizsgálták a helyiségeket. A pince ajtaja nyitott szájként tátogott. Lepillantottak. Izzó arcukról letörölték a verítéket és a kormot. Lent koromsötét volt. Az egyik nyomozó zseblámpát gyújtott, a fénysugárral körbepásztázott. A padlón valami szürkésfehér halmot látott. Többen is odajöttek. Óvatosan lerugdalták a tűz lépcsőre lehullott martalékát, miközben lámpáikkal a pince belseje felé világítottak. Ezután mindannyiuk hangja elnémult. A ponyvára meredtek. Legalul nagyot kellett lépniük, és oldalra húzódtak. A hőtől a műanyag meglágyult, már nem recsegett. Félrehúzták. Elszörnyedve bámultak arra, ami alatta volt. A műanyagból, hajból és bőrből álló összezúzott masszára. Összefoglalva: a leírhatatlan borzalomra.

■ ■ ■

Szeptember tizedike.Az anyja temetéséből a legjobban a koporsófedélre szórt

szikkadt föld hangjára emlékezett. Az nem ment ki a fejéből. Kitárta az ablakot, hogy kiszellőztessen, majd leült, és újra elkezdte elölről. A tragédia több töredéke ott ketyegett már az íróasztalán. Lassanként összeállt a kép, de még nem tisztult ki. Nem hitt a szemének, hogy valóban így történhetett. És miért? Irma testét a megfulladása utáni estén halászták ki a folyóból. Az autópályahíd alatt besodródott egy régi, rozsdás hídpillér alá. Ott lebegett a sziporkázó fényben. A folyó vize tisztára mosta a zacskót, de az a szoros kombiné alatt továbbra is a helyén maradt. Aztán a tűz. A pincében talált holttest. A sötét helyiségben uralkodó körülmények. És az, hogy mindez mit jelent. Az a gondolat, hogy nem olyan régen még ott állt ő is a nő konyhájában, néhány méternyire tőle. Felrémlett benne az az érzés, amely a nővel szemben állva elfogta. Arra a következtetésre jutott, hogy az asszony nem volt épelméjű.

Na és? Ez még nem indokolta, hogy házkutatást tartson.Amikor Jacob Skarre belépett, Sejer felpillantott. A fiatal

nyomozó papírokat zörgetett.– Ez hihetetlen – motyogta. Az igazságügyi

orvosszakértők megküldték a jelentést. Skarre lerogyott egy székre. Sejer hangosan felolvasta az iratot.

– „Fiúgyermek, négy hónapos, holtan találták az ágyában. A boncolás eredménye szerint a halál epidurális hematóma, a koponya és az agyhártya közötti vérzés miatt állt be. Ennek oka a fej sérülése. A hematómák hosszabb idő alatt alakulnak ki, létrejöttük nyomán emelkedik a nyomás, majd ez a duzzanat lefelé továbbvezetődik a nyúltagyvelőbe, ahol a légzőközpont működését befolyásolja. Más szóval a gyermek fulladásos halállal halt meg. Közvetlenül a sérülés után a gyermek teljesen normálisnak tűnhet, nincsenek látható tünetei. Az orvosi ügyelet nem hibáztatható az akkori véleménye miatt. Néhány óra elteltével fáradtság, levertség jelentkezhet. A beteg ingadozó mértékben van tudatánál. Így hát indokolt feltételezni, hogy a gyermek halála a babakocsiból való kiesés közvetlen következménye. Kiesését pedig az anya megtámadása okozta.”

– Szerinted megvádolhattuk volna Andreast gondatlanságból elkövetett emberöléssel? – érdeklődött Skarre.

Sejer keserűen mosolygott. – Még az ország legrosszindulatúbb bírája esetén sem. Ők csak a táskát kapták ki a babakocsiból. A nőhöz hozzá sem értek. Ez egyszerű lopás. A büntethetőségi keret maximum három év, de ezt meg sem közelítette volna. Fiatal srác, első alkalommal követett el bűncselekményt. Megúszta volna annyival, hogy ráijesztenek és figyelmeztetik.

– A kisfiú édesanyja… Ő tudja?– Igen. A fiáért minden körülmények között az anyja

felel. A babakocsit ő engedte el. És ő nem fékezte le megfelelően.

Skarre a fejét ingatta. – És az Andreasról szóló jelentés? Ott mit találtak?

– Ez leginkább egy rémálomhoz hasonlít. Már ha a feltételezések igazak.

– Miszerint…?– Leesett, esetleg lelökték a lépcsőn. A pince padlójára

zuhanva eltört a nyaka, pontosabban a negyedik nyakcsigolyája. A törés szükségszerűen kiterjedt bénulást okozott nyaktól lefelé, és a fiú csak feküdt.

– A nő pedig egy kalapáccsal szétzúzta a fejét – folytatta Skarre.

– Igen, de nem azonnal. – Sejer félretette a papírokat, és felállt. Az iratszekrénynek dőlt, ujjaival kopogott a zöld fémen. – Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy egy darabig ott feküdt a földön kitört nyakkal.

– Pontosítsuk azt, hogy „egy darabig”.– Több napig. Szeptember elsején tűnt el, igaz? A fején

lévő egyik seb, amelyet feltehetőleg az esés okozott, kitűnik a többi közül. Nem elég mély ahhoz, hogy kómát okozzon, ám lehet, hogy egy időre elájult tőle. Erőteljesen elfertőződött. Ehhez időre van szükség. Ezenkívül a hátán felfekvések voltak. Betakarták a srácot egy takaróval, mellette pedig hősugárzót is találtak. A nő fogva tartotta. Valahogyan táplálékot is kellett magához vennie, legalábbis vizet. A nő megitatta – zárta le Sejer elképedve.

– A cumisüveg – suttogta Skarre.– Miről beszélsz?– Cumisüvegből itatta. A bevásárlóközpontban mögötte

álltam a sorban, és ott felejtette az üveget. Emlékszem, mennyire meglepődtem. Szerinted mit keresett nála Andreas?

– Pénzt – vélekedett Sejer. – Kés volt nála. Megtalálták a gyalupad alatt. Az apjától kapta a konfirmációjára.

– Az anyja barátnőjénél? Ennyi esze volt?– Talán nem tudta, ki lakik ott. Egyébként Irma Funder

már szerepel a nyilvántartásunkban.– Hogyhogy?– Tizenegy évvel ezelőtt már járt nálunk, hogy bejelentse

a férje eltűnését. A férj nyomtalanul eltűnt. Minden pénzt felvett a számlájáról, és magával vitte az útlevelét is. A felesége ennek ellenére úgy gondolta, hogy valami baja eshetett. Később előkerült a fia, Ingemar Funder. Nem kevéssé volt megzavarodva. Talált egy levelet az apja irodájában, melyben az apja kifejtette, hogy nem bírja tovább, és külföldre akar menni. Vannak, akik nem viselik el – mondta eltöprengve –, ha elhagyják őket. Valószínűleg ez már túl sok volt az asszonynak.

Egy darabig mindketten hallgattak. Skarre az ajkába harapott.

– Beszéltél a fiával? Ő mit mondott?– Nem sokat. Mereven ült, és nagyokat bólogatott.

Egyébként már korábban is nehézfejű volt. Az anyjára ütött.– A rohadt kurva életbe! Már bocsánat – mondta Skarre.

– Az a nap jár a fejemben, amikor a nő megjelent az irodámban. Emlékszem, mit mondott. Tudom, hol van. Valószínűleg már nem él sokáig. Később megkérdeztem, hol lakik. Ő pedig megmondta a címet. Prins Oscars gate 17. Keményen ejtett mássalhangzókkal magyarázta, miközben a szemembe nézett. El akarta mondani nekem, hol van Andreas, én pedig nem értettem meg. Akkor még élhetett – sóhajtott Skarre.

– Végtelenül sajnálom, hogy Irma verzióját sohasem fogjuk megtudni. Most pedig már késő. Senkit sem csukhatunk le, igaz?

Sejer már mindenkivel beszélt. Runi Wintherrel és Ingemar Funderrel. Próbálta elmagyarázni a történteket. Igyekezett olyan történetet előadni, amilyet talán elviselnek. Lehetetlennek tűnt. Zipp anyja egyre csak telefonált. Nem sokat mondhatott neki, csupán annyit, hogy minden tőlük

telhetőt elkövettek. Sejer az autójához ment, és áthajtott a városon. Próbálta átgondolni, eddig mi történt vele, és hol tart az életben. Most hazafelé igyekszik Sarához. Anyja meghalt, és eltemették. Ujjbegyeivel érezte a kormány vékony ráncait. Cipője elég bő volt ahhoz, hogy lábujjait kicsit megtornáztassa.

Én itt és most élek? Nem – gondolta –, mivel gondolatban otthon állok a folyosón. És nem is sejtem, mi vár rám. Sara, meleg vacsorával. Az is lehet, hogy közben elment. Ez az élet embertelen. Egyetlen hosszú lesiklás, amely ki tudja, hogyan ér véget. Talán langyos vízben. Netán üvegtörmelékben. Minden olyan mérhetetlenül nagy.

Sejer aztán szokásához híven eltervezett néhány dolgot másnapra. Pár fix pontot. Csak a biztonság kedvéért. Noha bármi megtörténhetett és bármikor közbejöhetett valami fontos dolog, szeretett maga rájönni a dolgokra, akkor is, ha teljesen jelentékteleneknek tűntek.

Kollberg egyedül volt otthon. Sejer lecsillapította a kutyát, és körülnézett a lakásban. Az étkezőasztalon egy cédulát látott. Ekkor arra gondolt: Sara elment. Bebotorkált a szobába, és visszafojtotta a lélegzetét. Kihajtogatta a cédulát. „El kellett mennem a papához. Nemsokára hazajövök. A sütőben találsz halfelfújtat. Neked, te legédesebb cukorfalat.”

Na igen. Mindenre számított, de ez mindent felülmúlt.

Szeptember tizenegyedike.Ingemar Funder egy öreg Ford Sierrában ült. Robusztus,

sötét férfi volt, erőteljes arccal és mélyen ülő, sötét szemmel. Bármit tett, azt csendesen és szerényen tette. Sohasem hivalkodott. Nyugodt és pontos embernek ismerték, aki sohasem panaszkodott. Egyedül élt. Nehezére esett másokkal együtt lennie. Megállt a kapunál, és kiszállt. Felnézett a romos házra. Végiglépkedett a kavicsúton, és körbejárta a házat. Sötét volt, de ki tudta venni a kis kerti lak körvonalait, amelyet még az apja épített, édesanyja negyvenedik születésnapjára. Azt a

tűz nem érte, és csodaszép volt. Föllépdelt a két lépcsőfokon, és bent leült a padon. Hosszan üldögélt így ott. Végiggondolta a történteket, és úgy érezte, hogy képes úgy folytatni, ahogy eddig is. Felállt. Óvatosan körbetopogott a padlón. Egyik-másik deszka már meglazult, és Ingemar súlya alatt meghajlott. Ingemar kilépett a gyepre. Közben elállt az eső. A felhők felszakadoztak, és a férfi erős vállát fehér holdfény sütötte. Egy darabig ott fürdött a kékesfehér fényben. Tizenegy év telt már el. Tizenötből tizenegy az négy, gondolta. „A büntetés és egyéb jogkövetkezmények megszűnése: A bűncselekmény elkövetése nem büntethető, ha a 67–69. cikkben foglalt szabályok szerinti elévülési idő lejárt.” Még négy év van hátra. Az elmúlt évek során néhányszor megsejtette, hogy az anyja nem emlékszik semmire. Hogy egész egyszerűen mindent elfojtott magában. A levélben szereplő kézírást sohasem ellenőrizte senki. Hittek neki. Egy pillanatra eszébe jutott anyja hangja, az a kétségbeesett pillantás és a két égő szem. Segítened kell, Ingemar!

■ ■ ■

Ami Andreas Winther holttestét és az elhunyt személy pincéjében történteket illeti, a rendőrség mindezt rejtélyként kezeli. Azt sem sikerült tisztázni, hogy miért volt Funder házában. Az egyetlen, aki a képet tisztábbá tehetné, a tizennyolc éves Sivert Skorpe, aki a szeptember elsejét Andreasszal töltötte. Ez a személy azonban eltűnt. Százhetven centiméter magas, rövid, szőke hajú, utoljára szűk farmernadrágot és feltehetően bőrkabátot viselt. A főváros környéki dialektust beszéli, ha egyáltalán beszél. Az eltűnt személyre vonatkozó bármely információt a legközelebbi rendőrőrsön kell bejelenteni.

Látta valaki őt?Te talán láttad valahol?