ELTE - Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Az iskoláskor pedagógiája, NBÁA-006/1

2014/2015 tavaszi félév

Tanár-diák kapcsolat az egyházi iskolákban

Tanár - diák kapcsolat

Horgony csoport

Egyéni portfólió

Készítette:

Biró Andrea – J5FWJ5

Ötlettár

1) Miért csökken a tanulók érdeklődése egyes tárgyak iránt az évek folyamán? Míg kiskorban a

gyerekek szeretnek számolgatni, rajzolni, énekelni, addig az az idő múlásával ez egyre kevésbé

figyelhető meg.

2) Hogyan befolyásolja a tanulók aktivitását az órai értékelés (piros és fekete pontok osztogatása)?

A pozitív értékelés egyértelműen bátorítani fogja az adott illetőt, de ha egy hiba miatt negatívan

értékeljük, nem vesszük el a kedvét a későbbi felszólalásoktól, aktivitástól?

3) A legtöbb diák miért nem szereti az irodalom órákat és az azokhoz kapcsolódó irodalmakat. Az

irodalom sokak szerint egy nem túl szerethető tantárgy, és manapság a fiatalok nem is olvasnak

túl sokat, legalább is nem azt, ami a kötelező olvasmány. A legtöbb vélemény erről, hogy azok

a regények/novellák stb. nem korszerűek, bonyolult megfogalmazásúak, nehezen érthetőek,

azonban változtatás mégsem történik. Mit lehet tenni az érdeklődésük felkeltése érdekében?

4) A legtöbb diák számára miért rémálom a matematika óra? Az iskolába bekerülve a kis 7 éves

ifjú tanoncok évezni szokták a számolgatást, azonban ez a középiskola éveire nyűggé válik.

Időközben valami elromlik, már nem szeretik a feladatokat, már nem gyakorolnak. Az idővel

érkező kudarcok, a nehéz felmérők, a gyors tempó, vagy a nem túl megértő tanár az oka?

5) Milyen az ideális tanár? Kinél tanulunk többet? Annál, aki jószívű, ha úgy alakul engedékeny

és elnéző, de ugyanakkor okos és jó szakember, vagy attól, aki vasakaratú és rettegünk tőle,

ezért tanulunk, hogy ne kapjunk rossz jegyet?

6) A csapatmunkában való részvétel és azok értékelése kollektíven a csapat tagjai között teljes

mértékben igazságos? Sokszor előfordul, hogy a jobb tanulókat teszik egy csoportba a

rosszabbakkal, ezáltal kompenzálva a két oldalt, így nagyjából minden csapat egyforma szintről

indul. Azonban sokszor a rosszabb tanulók, nem is akarnak foglalkozni a feladattal, mondván

majd megoldja a csapat többi tagja, így igazságtalanul kap jó jegyet, vagy fordítva, a jó tanuló

nem szeretne közösködni a többiekkel, ezért nem tudnak megfelelően összedolgozni.

Absztrakt

A tanár-diák kapcsolat az egyházi iskolákban

Biró Andrea (andi.biro95@gmail.com)

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar

Kulcsszavak: iskola, egyház, interjú, pedagógus, személyiség, diák, vélemény

Munkám során a tanár-diák kapcsolattal foglalkozom, ezen belül pedig az egyházi iskolákban

fennálló viszonyokkal. A célom ezzel az volt, hogy kiderítsem, hogy igaz-e vagy tévhit, hogy az

egyházi iskolákban többet foglalkoznak a diákok iskolán kívüli életével, lelkületével, többet

beszélgetnek velük, emberibb kapcsolat alakul ki közöttük. Vannak, akik többet várnak el ezektől az

iskoláktól és később csalódniuk kell, pontosan azért, mert teljesen másak az elvárásaik

követelményszinten és emberileg (Pásztor, 2003).

Véleményem szerint, mivel én is egy ilyen típusú intézménybe jártam, ki merem jelenteni, hogy

szinte semmiben nem különböznek ezek az iskolák az állami társaiktól. Ugyanaz a tanmenet,

ugyanazok a tantárgyak és ugyanolyan átlagos emberek tartják az órákat, mint bárhol máshol. Az itt

tanulóknak és tanítóknak is lehet rossz napjuk, ide is járnak olyan pedagógusok akik számára csak a

tananyag leadása a fontos. De mi lehet az összkép? Minek köszönhetően alakult ki az a megállíptás,

melynek során nagyobb empátiát várunk el az egyházi dolgozóktól és tanulóktól?

Ezt a feladatot diákok és tanárok meginterjúzatatásával, valamint óralátogatással fogom

kivitelezni. A diákok közül különböző nemű és korú, vállalkozó személyiségű személyeket figyelek

majd meg, csak úgy mint a pedagógusok esetében. Az interjú során olyan dolgokra fogok rákérdezni,

mint például a pedagógus véleménye, vagy tapasztalatai (attól függően, hogy dolgozott-e már más,

nem egyházi intézményben), miben nyilvánul meg az, hogy a diákokkal a tanórán kívül is foglalkozik,

a tanulók mennyire viszonozzák az ő hozzáállásukat, valamint, hogy véleményük szerint inkább iskola,

vagy inkább személyiségfüggő az, hogy ki hogyan viselkedik a tanulókkal, s válaszukat indokolják is

meg. Úgyszint a diákoktól, hogy mennyire észlelik a tanárokon a hit iránt való elkötelezettséget,

mennyire érzékelik másnak ezt az iskolát és miért jöttek ide. (Osztályfőnökök Országos Szakmai

Egyesülete)

Tapasztalataim azt engedik láttatni, hogy az elvárásokkal szemben, az ilyen típusú

intézményekben dolgozók és tanulók nagytöbbsége szerint (bár megoszló vélemények születtek) ezek

az iskolák ugyanolyanok, mint állami társaik, hiszen ugyanolyan tanulók és pedagógusok dolgoznak

és tanulnak itt is, mint bárhol máshol és inkább kötik a személyiséghez, mint az iskola típusához a

gyerekekhez való hozzáállást.

Felhasznált irodalom:

1. Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő intézmény. Új Pedagógiai

Szemle, 53 (1), 128-140.

Szakirodalmi gyűjtés

1. Bacskai B. (2008). Református iskolák tanulói. Magyar Pedagógia, 108 (4), 359-378.

2. Bajkó M. (1998) Egyház és iskola. Új Pedagógiai Szemle, 48 (4), 123-125.

3. Csorba P. (1996) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Református Tiszántúl: a Tiszántúli

Református Egyházkerület lapja, 4 (1.) 10-11.

4. Csorba P. (2002) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Keresztény igazság, (53.) 26-29.

5. Gönczöl E. és Jakab Gy. (2012) Az iskolai erkölcsoktatás dilemmái. Új Pedagógiai szemle, 62

(4-6), 52-55.

6. Györgyi Z. és Imre A. (2012). Konfliktusok diákok és tanárok között. Új Pedagógiai Szemle,

62 (7-8). 5-21.

7. Háber J. (1986). Pedagógusok és iskola. Budapest. Akadémia Kiadó.

8. Isó D. (2002) Hitoktatás: felelősségünk a keresztyén nevelésért. Keresztény igazság, (56.) 16-

23.

9. Kamarás I. (2012). Javítható-e az „erkölcstan vagy hittan” elképzelés? Új Pedagógiai Szemle,

62 (4-6),78-91.

10. Lányi A. (2012). Az emberismeret és etika tantárgy elméleti hátteréről. Új Pedagógiai Szemle,

62 (4-6), 56-77.

11. Mervay M. (2009) A hitoktatás hatékonysága. Deliberationes, 2 (2.) 121-132.

12. Molnár M. (1996) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Református Tiszántúl: a Tiszántúli

Református Egyházkerület lapja, 4 (1.) 11-13.

13. Molnár P. (2012) A magyarországi római katolikus hitoktatás történetének vázlatos áttekintése.

Keresztény Szó, 23 (12.)

14. Nagy P. T. (1995) Egyházi identitás és az állam az első parlamenti ciklus idején. Magyar

Pedagógia, 95 (3-4.), 293-313.

15. Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete. Az együttműködés etikai normái az Eötvös

Loránd Tudományegyetem Radnóti Miklós Gyakorlóiskolában. Kapcsolat a pedagógus és a

diákok között. Letöltés helye: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=33 Letöltés ideje:

2015. május 02.

16. Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő intézmény. Új Pedagógiai

Szemle, 53 (1), 128-140.

17. Rostás R. (2010) Stressz és iskola (konferencia a Parlamentben). Új Pedagógiai Szemle, 60 (5),

92-96.

18. Szalai L. (1994) A hitoktatás rendszere. Református Tiszántúl: a Tiszántúli Református

Egyházkerület lapja, 2 (4.) 27.

19. Szentmártoni M. (2004) A vallásoktatás akkordjai. A hitoktatás technikája és művészete.

Keresztény Szó, 15 (1.)

20. Varga A., Czippán K., és Faye B. (2011) Az iskolák társadalmi szerepvállalása a fenntartható

fejlődésért. Új Pedagógiai Szemle, 61 (1-5), 259-267.

Felhasznált irodalom:

1. Háber J. (1986). Pedagógusok és iskola. Budapest. Akadémia Kiadó.

2. Kamarás I. (2012). Javítható-e az „erkölcstan vagy hittan” elképzelés? Új Pedagógiai Szemle,

62 (4-6),78-91.

3. Molnár M. (1996) Hitoktatás a magyar iskolarendszerben. Református Tiszántúl: a Tiszántúli

Református Egyházkerület lapja, 4 (1.) 11-13.

4. Molnár P. (2012) A magyarországi római katolikus hitoktatás történetének vázlatos áttekintése.

Keresztény Szó, 23 (12.)

5. Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő intézmény. Új Pedagógiai

Szemle, 53 (1), 128-140.

6. Rostás R. (2010) Stressz és iskola (konferencia a Parlamentben). Új Pedagógiai Szemle, 60 (5),

92-96.

Hospitálási napló

Az óralátogatás ideje: 2015.04.17.

Intézmény: Szent László Katolikus Szakközépiskola

Osztály: 12.E

Műveltségi terület: Matematika Műveltségi Terület

Tantárgy: Matematika

Tananyag (tanmenetben megjelölt): Két kör közös pontja

Cél (NAT):

Kommunikáció fejlesztése

Hiteles kép a matematikáról

Hiteles kép a világról és megértésérúl

Biztos számolási készség kialakítása

Vitakészség fejlesztése

Gondolkodás fejlesztése

Kutatási témám: Tanár-diák kapcsolat az egyházi iskolákban. Igaz, vagy tévhiten alapszik az a megállapítás, hogy az egyházi iskolákban a tanárok és diákok

között jobb a kapcsolat, mint más, állami iskolákban?

Megfigyelési szempontjaim:

Az interjúban résztvevő pedagógus, tanított-e más, nem egyházi intézményben pályafutása során? Miket tapasztalt ott? Egyetért-e az állítással a tanár-diák

kapcsolatról?

Ha nem tanított más iskolában, mit gondol, milyen helyzet állhat fent más iskolákban?

Személy, vagy inkább iskolafüggő az, hogy hogyan bánnak a diákokkal, és hogy a diákok hogyan viszonyulnak a tanárokhoz?

Mit gondol, kollégiái mennyire tartják magukat az egyházi értékekhez, és mennyire próbálják ezeket betartatni?

Az adott pedagógus hogyan foglalkozik a diákokkal a tanórán kívül? Törődése miben nyilvánul meg?

A diákok viszonozzák-e azt a magatartást, amit a pedagógus mutat feléjük? Ez függ-e kortól vagy nemtől?

A tanterem képe/elrendezése: Az ajtó mellett, a terem elején található a tanári asztal mögötte a táblával. A tábla mellett jobb oldalon interaktív tábla található,

mely mellett egy szekrényben számítógép található. A tanulók padjai 3 sorba rendezve a tanári asztallal szemben helyezkednek el. A falakon egyházi

személyekről készült képek, valamint faliújságtábla található.

Az óra menete Módszerek Munkaformák Eszköz Időkeret Megjegyzéseim

A tanulók tevékenysége A pedagógus tevékenysége

I. Bevezetés (ráhangolódás,

motiválás, célkitűzés…..)

A pedagógus belép a terembe,

megáll az asztal mellett, jelentik

neki a hiányzókat, ő pedig beírja

őket az elektronikus naplóba. Ez

idő alatt megkéri a diákokat, hogy

vegyék elő a házi feladatot és

Frontális Egyedülálló

Interaktív

táblán

kivetítve a

mozanapló

4 perc

Felállnak, köszöntik a tanárt,

jelentenek majd leülnek és előveszik

a felszerelésüket.

megkérdezi, hogy volt-e vele

valami probléma, volt-e benne

nehézség.

Házi feladat ellenőrzése

Kihív egy személyt a táblához, aki

elakadt a feladat megoldása során,

és megkéri, hogy kezdje el

megoldani. Megfigyeli és segít

neki, ott ahol elakadt.

Interaktív Egyedülálló

Interaktív

tábla

használata

szerkesztő-

program-

mal és

hagyomá-

nyos filces

tábla

10 perc

Több diák is kérdést

tett fel, amely arra

engedett következtetni,

hogy több probléma is

felmerült. Bár rengeteg

idő elment a

magyarázatokkal,

azonban ez elősegítette

az adott téma

megértését

Beszélgetés Csendre és figyelemre utasítja a

diákokat. Utasítás Egyéni Beszéd - -

II. Főrész (új ismeret, elemzés,

feldolgozás…..)

Füzetben jegyzetel, a tankönyvet és a

A pedagógus kivetíti a táblára az új

anyagot, magyarázatot ad a

felmerülő kérdésekre, 3D-s

mozgóképpekkel és rövid

videókkal segíti a tanulókat az

anyag elsajátításában. Azokat, akik

Kérdez-

Felel és

Frontális

Osztályszintű

Interaktív

tábla,

tankönvy

10 perc

A videók és

mozgóképek sokban

segítik a tanulók

térlátását, könnyebb

elképzelni, és később

kivetítőt tanulmányozzák. Egyesek

telefonoznak és beszélgetnek.

nem figyelnek rá, fegyelmezi és

megkéri őket, hogy jegyzeteljenek.

megszerkeszteni az

adott dolgot.

Feladatok megoldása

Feladja a feladatot és várakozik,

amíg egy pár ember el nem készül.

Ekkor megkér valakit, hogy menjen

ki a táblához, oldja meg és

magyarázza el, hogy miért így kell

megoldani a feladatot. Ha helyes a

megoldás plusz pont jár érte, ha

nem, segít kijavítani a feladatot.

Tanár

megfigyel,

diák a

táblánál

dolgozik

Egyedülálló,

majd közös

munka

Hagyomá-

nyos és

interaktív

tábla,

Munkafüzet

14 perc

A plusz és minusz

pontozás ösztönző

hatás lehet az órán a

dolgozásra, hiszen így

könnyen lehet jó jegyet

szerezni

III. Befejezés (összegzés, lezárás,

értékelés….)

Kérdéseket tesznek fel.

Az új anyaggal kapcsolatos

esetleges felmerülő kérdések

megválaszolása és új házi feladat

feladása.

Frontális

vagy

Kérdez-felel

Osztályszintű Munkafüzet 5 perc

Összepakolják könyveiket, letörlik a

táblát.

Összepakol, kilép a mozabook-ból,

kikapcsolja az interaktív táblát és

bezárja a számítógépes szekrényt.

- - - 2 perc

Reflexiók az órával kapcsolatosan

A megfigyelt óra előtti szünetben, a diákokkal folytattam párbeszédet. Érdeklődtem,

hogy mennyire szeretik ezt a tárgyat, azt az anyagot amit vesznek és nem utolsósorban a

pedagógust, aki tartja. Meglepő válaszok érkeztek egyes tanulóktól. Az eddig is nyilvánvaló

volt, hogy a tanár nagy hatással van az általa tanított tárgyra, de nem gondoltam volna, hogy

egyeseknél ekkora mértékben. Voltak, akik dícsérték az óratartót, másoknak viszont nem

tetszett.

Pozitívum volt számukra, hogy ők dolgozhattak a táblánál és hogy plusz pontokat

kaphattak, azonban a gyengébb képességűek panaszba tették, hogy ezzel mindig az a 3-4 ember

él, akik jók matematikából, hiszen ők hamar kész lesznek, a többiek pedig nem is értik meg így

a feladatot.

Az óra megkezdése után azokra a dolgokra próbáltam koncentrálni, amit a diákok

kiemeltek pozitív és negatív „élményekként”. Megfigyeltem, hogy valóban az egész óra során

ugyanaz a pár ember dolgozott, ugyanakkor a pedagógus próbálta ösztönözni a többieket is

egyszerűbb feladatokkal, valamint minden egyes példa után megkérdezte az osztályt, hogy

értik-e. Azonban senki sem állította az ellenkezőjét.

A tiszteletlenséget, amit az órán mutattak, a pedagógus higgadt fejjel próbálta

megoldani, nem beírásokat osztogatott és nem is kollektíven büntette az osztályt, hanem azokat

a tanulókat, akik rosszul viselkedtek kihívta felelni a táblához, valamint minusz pontokat

kaptak. Szimpatikus volt a pedagógus temperamentuma is, mert higgadtan tudta kezelni a

diákok kirohanásait, poénosan, de ugyanakkor tisztelettudóan és tanárhoz méltóan tudott

visszavágni egy-egy „beszólásra”.

Jó dolognak tartottam a házi feladat részletes elemzését, hiszen így olyan dolgokra is

hangsúly került, ami fontos, de lehet, hogy a házi javítása nélkül nem derült volna rá fény.

Ugyanakkor a másik oldalról nézve, rengeteg időt vesz el az órából, értékes perceket, így

lassítva a továbbhaladást.

Továbbá öröm volt számomra, hogy a tanórán a tanulók megismerkedhetnek a modern

berendezésekkel és használhatják őket, hiszen ez sokban könnyíti a tanulást, a feladatok

megoldását, a szerkesztéseket és talán ösztönzi is őket.

Egyes feladatok megoldási ideje között volt időm beszélgetésbe elegyedni a

matematikatanárral, aki a kérdéseimre nagy örömmel válaszolt. Véleménye szerint egy egyházi

iskolában valóban többet foglalkoznak a diákokkal a tanórán kívül is, azonban mégis inkább

személyfüggőnek ítéli meg azt, hogy ki mennyit tenne meg egy diákjáért. Elmondta, hogy hozzá

is bármikor fodulhatnak a diákok, hiszen megérti, hogy mint mindenkinek, nekik is lehetnek

rosszabb napjaik, amikorra nem tudtak készülni vagy házi feladatot készíteni. Ekkor

engedményt kapnak, amit azonban pótolni kell, hiszen ez így fair a többiekkel szemben.

Kutatási módszerek

I. Órai megfigyelési szempontok:

Milyen az órai légkör?

Hogyan viszonyulnak egymáshoz tanár-diák?

Érződik-e az egyházi légkör az órán? (ima az óra elején vagy végén)

Érződik-e, hogy a pedagógus kivel szimpatizál? Tesz-e különbséget

gyengébb és erősebb képességű tanulók között?

Mennyire megértő és segítőkész egyes esetekben? (Bizonyos okok miatt,

nincs házi feladat vagy nem tudott készülni.)

Fennáll-e versengés az óra során?

Ellentétes értékeket képviselnek-e az osztály egyes tanulói?

II. Interjúkérdések a pedagógusokhoz:

Tanított-e már más, nem egyházi intézményben? Ha igen, mik a

tapasztalatai?

Ön szerint igaz-e, hogy másképp viszonyulnak a tanárok a diákokhoz az

egyházi iskolákban?

Mit gondol a tanár-diák kapcsolatról az egyházi iskolákban?

Önnél miben nyilvánul meg az, hogy a tanórán kívül is foglalkozik a

diákokkal?

Ön szerint, miben nyilvánul meg az, hogy egyházi iskolában tanít? Mennyire

képviseli a hit értékeit a tanórákon és mennyire próbálja ezeket továbbadni?

Ön szerint a diákok milyen mértékben viszonozzák a pedagógus

hozzáállását? Ez függ-e kortól, nemtől, neveléstől?

Inkább iskola vagy inkább személyfüggő, hogy hogyan viszonyul a tanár a

diákokhoz?

III. Interjúkérdések a tanulókhoz:

Hogyan érződik a pedagógusokon a hit iránti elkötelezettség?

Mit gondol mennyire más egy állami iskola? Jobb vagy rosszabb?

Foglalkoznak-e a tanárok a diákokkal az órán kívül is?

Hogyan viszonyul egyes tanárokhoz?

Mennyire megértőek és segítőkészek a pedagógusok?

Miért jött egyházi iskolába továbbtanulni?

Ön szerint másak-e a követelmények? Gyengébbnek vagy erősebbnek ítéli

meg?

Erre számított amikor ide jött továbbtanulni, esetleg csalódnia kellett?

Tanulási technikák I.:

Tanulási technikák II.

Írás saját magunk számára

Feldolgozott irodalom: Pásztor J. (2003). Az egyházi iskola igényes és sajátos nevelő

intézmény. Új Pedagógiai Szemle, 53 (1), 128-140.

Az egyházi iskola egy olyan intézmény, mely részben felel meg csak az állami társainak,

részben pedig plusz értékeket is ad. Egy Kerekasztal-beszélgetés közepette, több egyházi

személyiség is véleményt alkotott ezekről az intézményekről. Jelenits István, Kapor Károly és

Kálmán Attila véleményét olvashatjuk az adott témában.

A beszélgetés első kérdése az volt, hogy a rendszerváltás milyen változásokat hozott

ezeknek az iskoláknak az életébe. A diktatúra idején többen akartak egyházi iskolába járni,

egyrészt mert kevés volt belőlük, másrészt pedig igazi „elitképzővé” vált. Ugyanakkor egy kis

pluszt is adott abban az időszakban. Azonban a rendszerváltás után ez megváltozott. Talán már

nem kellett annyira a remény, vagy mivel már nem volt tiltott gyümölcs és megsokasodott a

számuk, így a lejtőn fokozatosan csúsztak le az egyházi iskolák színvonalai. De biztos az, hogy

romlott a minőség? Saját véleményem szerint nem. A diktatúra elmúltával változott az emberek

értékrendje, s mint tudjuk, az, amiből kevés van, azt mindig nagyra becsüljük és sokra

értékeljük. Talán nem is változott az egyházi iskolákban semmi, csupán a változó értékrend

maga után vonta az iskolák színvonalának süllyedését is.

Kapor Károly véleménye szerint amint megfelelő feltételek alakultak ki, még több

egyházi iskola jött létre, amelyek sikert arattak, hiszen nem csak a tudás növelését tartották első

helyen, hanem folyamatosan szerveztek kirándulásokat, lelkigyakorlatokat, és fontos volt

számukra az egyházi és állami iskolák ünnepeit a megfelelő módon megünnepelni. Én, mint

volt egyházi iskolás tanuló ezzel részben egyet tudok érteni, azonban nem tudnak sajnos

egyszerre minden elvárásnak megfelelni. Az évek folyamán, mint mindenhol, ezekben az

iskolákban is változott a hozzáállás az ünnepekhez és a különböző szabadidős

tevékenységekhez. Hiszen ha fent akarják tartani az oktatásbeli színvonalat, nem biztos, hogy

elegendő idő jut egyéb tevékenységekre.

Kálmán Attila válaszában azt kezdte el boncolgatni, hogy vajon elegendő mennyiségű-

e az egyházi iskola hazánkban. Ez persze viszonyítás kérdése. Mint megtudhattuk, sokáig több

ezer ilyen iskola volt az országban, jelenleg viszont az ezret sem éri el, annak ellenére, hogy

ezekbe az iskolákba folyamatosan túljelentkezés van. A már jól bevált módszereket alkalmazva

tanít az egyházi iskola, melyekben az alapvető emberi értékek fontos szerepet kapnak, de egy

kis kísérletezés sosem árt, mely növeli a gyermek érdeklődését és feszegeti a határait.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy az egyházi iskolák nevelői milyennek képzelik

el a megfelelő személyiségideált. A válaszok lényegében hasonlóak voltak. Napjainkban

fontosabbnak tartják az oktatásban azt, hogy megfelelő szakembert faragjanak a kis

palántákból, minél fiatalabb korban, így egyes értékek kivesznek. Egy egyházi iskolában fontos

az is, hogy az ifjú, akivel foglalkoznak a későbbiekben jó férj/feleség, apa/anya, és nem

mellékesen, jó ember legyen. Más országokkal összehasonlítva azt kell látnunk, hogy a

tanulóknak olyan dolgokat kell teljesíteniük felvételikor, amit egyes országok szerint,

ráérnének megtenni az egyetemi éveik alatt. Ez egyfajta kettősséget eredményez, hiszen, bár

nem értünk vele egyet, mégis ezt kell tennünk, és ennek elérésére kell ösztönöznünk

gyerekeinket, tanulóinkat, hiszen ez a feltétele annak, hogy bármiféle szakember válhasson

belőlük. Sajnos sokkal fontosabb lett napjainkban a tárgyi tudás, mint az élethez való sajátos

ész és hozzáállás. Nem sarkallják gondolkodásra a fiatalokat.

A következő kifejtendő kérdés az egyházi iskolák jelenkori alakulására vonatkozott. Az

évek során nőtt azok száma, akik olyan egyházi iskolába járnak, amely érettségit is ad, azonban

növelni kellene az oktatás színvonalát is. Ám ez segítség nélkül nehezen megvalósítható, főként

kisebb korosztálynál. Nagy gond az, hogy a fiataloknak teher az, hogy 16 éves korukig iskolába

kell járniuk és a tanároknak az, hogy tanítaniuk kell. Jelenits István fejti ki, hogy az ő

gimnáziumaikban minden tanárnak van kulcsa az iskolához, össze tudnak futni a tanárok és

diákok akár hétvégeken is, egy-egy program erejéig. Ennek azonban feltétele, hogy ne csak a

diákok tiszteljék a tanárokat és a tanárok egymást, hanem a tanárok szintén tiszteljék a diákokat

is és lássák bennük a jövő nemzedékét.

Fontos, hogy teret adjunk a gyerekeknek is. Jelenits István szerint, a világunk

felnövekvő és felnőtt központú, ahol nem jó érzés gyereknek lenni. Az iskolákba tágas folyosó

kell, nagyobb terek, ahol a gyerekek szabadon tudnak mozogni, ahol ki tudják élni

gyerekkorukat.

Napjaink rohanó világában elengedhetetlen a fejlődés és a korral és technikával való

haladás. Ehhez azonban nem feltétlenül van meg a kellő anyagi támogatás, így ezt támogatások

során lehet elérni. Sok iskola van lemaradva számítógépek, projektorok és a modern eszközök

terén. Saját véleményem szerint ez nem feltétlenül igaz. Én Szabolcs megyében jártam egy

egyházi középiskolába, azonban ott bár a színvonalon lett volna mit javítani, a technikai

eszközök meglétével nem volt baj. A legmodernebb projektorok és kivetítők, számítógépek,

csillagvizsgáló és interaktív robot is a felszereltség közé tartozik. A színvonalat azonban csak

úgy lehetne emelni, ha megemelnék a ponthatárt, ez azonban azt eredményezné, hogy kevesebb

diákot vennének fel, ami a támogatás megvonásával járna. A technikai eszközök esetében

viszont komoly problémát okoz, hogy nincs aki használja. A fiatal tanárok kísérletezőbbek, de

nagyon sok a középkorú és idősebb oktató, akik inkább maradnak a hagyományos

módszereknél, egyrészt mert félnek tőle, másrészt pedig (szerintem) nem minden esetben merik

felvállalni a diákok előtt, hogy ehhez bizony nem értenek.

Végül, de nem utolsósorban, a felmerülő kérdések között volt az is, hogy reális-e az

egyházi iskolák képe a köztudatban. Jelenits István szerint igen, hiszen napjainkban rengeteg

egyházi óvoda és iskola működik, amelyek jól beépültek a köztudatba és pozitív visszhangot

kapnak, azok miatt a plusz értékek miatt amit képviselnek. Véleményem szerint azonban

felmerülő probléma, hogy napjainkban egyre kevesebben járnak templomba, és hisznek

Istenben és Egyházban. Ez valamely szinten csökkenti az úgynevezett „minőségi” diákokat.

Sokan meglehet, csak azért mennek ilyen iskolába, mert oda nyernek felvételt, vagy, mert az

van a legközelebb, esetleg hallottak az oktatásról, vagy ismerőseik oda járnak. Ez azonban

problémát okoz, hiszen itt hittan órákkal és misével kell szembesülniük, s bár lehet, hogy nem

hívők, rájuk erőltetik ezt az életformát. Sok iskolában épp ezért nem is vesznek fel csak olyan

személyt, aki valamilyen vallással rendelkezik és gyakorolja is azt. Ez azonban akkor

kivételezéshez vezet. A helyes megoldást szinte lehetetlen megtalálni.

Összefoglalva tehát, az, hogy valaki nem állami iskolába jár, biztos, hogy rengeteg

pluszt is ad, ugyanakkor, temérdek hátránnyal is szembesülnie kell. Az oktatás színvonala

iskolafüggő, csak úgy, mint a felszereltség megléte. Az viszont biztos, hogy egy egyházi

iskolában megértőbbek a tanárok és jobban odafigyelnek a diákok lelki életére és igyekeznek

jobban megismerni az embert is, aki a tanuló „ruhája” alatt rejtőzik.

Tanulási technikák III.

Kettéosztott napló

Feldolgozott irodalom: Bacskai B. (2008). Református iskolák tanulói. Magyar Pedagógia, 108

(4), 359-378.

Kiemelések, lényeges elemek Reflexióim, megjegyzéseim

„Az iskolai klíma nehezen körülírható

fogalom. Mindenki számára egyértelműen

érezhető jelenségről van szó, mégis nehéz

megfelelő kifejezést találni a leírására. A

köznyelvben is elhangzanak olyan

megállapítások, miszerint az iskola

hangulatát „nyomasztónak”, „vibrálónak”,

„rugalmatlannak” vagy „nyitottnak”,

„zártnak” érzékelik (Halpin és Croft, 1963)”

Az iskola klímáját több minden is

befolyásolja. A vezetőség, a tanárok és az ott

dolgozó más személyzet, a diákok, valamint

ezek hozzáállása az iskolához, és az

egymással kialakított kapcsolatuk.

„Ogilvie és Sadler (1979) kimutatták, az

iskola klímájára és kultúrájára szinte csak a

vezetőség és a már több éve az intézményben

tanító idősebb tanárok vannak hatással, a

fiatal, vagy új tanárok hatása

elhanyagolható.”

A fiatal és nem rég érkező tanárok először

megpróbálnak alkalmazkodni, idomulni az

uralkodó légkörhöz, amelyet az idősebbektől

tanulnak el. A már korosodó oktatóknak és

vezetőknek már van tapasztalatuk és

tekintélyük, de ha az értékeik nem

megfelelőek, nem feltétlenül kell azokat

követni.

„Fend az iskolai tanulást tipikus

szocializációs helyzetként szemléli, amelyet

folyamatosan konfliktusok fenyegetnek: a

tanárok bizonyos magatartási formákat

várnak el a diákoktól, amelyek számukra

esetleg kellemetlenek.”

Ilyen lehet például, egyházi ünnepekkor a

kiöltözés és a misén való részvétel az egyházi

iskola tanulóinak, míg az állami iskolákban

átlagos nap van. A diákok lázadnak és sok

esetben nem azt teszik, ami a vezetőség

kérése volt.

„Dronkers és Róbert (2005) a nemzetközi és

a magyar eredményességi mutatók

összevetésével megállapították, hogy az

egyházi iskolák diákjainak teljesítménye jobb

a más fenntartású iskolák diákjainak

teljesítményéhez képest, továbbá a hátrányos

helyzetű diákok is jobban teljesítenek

Egyházi iskolákban más a tanárok lelkülete,

jobban odafigyelnek a diákokra,

megértőbbek. Saját tapasztalatom is az, hogy

a pedagógusok segítőkészebbek. Talán azért,

mert egyházi iskolába olyan oktató megy

tanítani, akinek fontos, hogy ismerje a tanulót

és segítse őt, s ezt csak fokozza az, hogy

olyan évközi programok vannak, mint

ezekben az intézményekben (Horn és

Neuwirth, 2007).”

például a lelkigyakorlat, amelynek során a

diákok és a tanárok nagyobb betekintést

kapnak egymás életébe az iskolán kívül is.

„A református iskolák vonzó helynek

bizonyulnak a férfiak számára is, így itt nem

jelenik meg annyira az elnőiesedés

folyamata, amely jóformán világméretű

probléma az oktatás minden szintjén. A

férfiak magasabb aránya

kiegyensúlyozottabb nevelési környezetet,

egészségesebb fejlődést biztosít a tanulók

számára.”

Véleményem szerint a férfiak sok esetben

határozottabbak, így mindig jó látni férfi

tanárokat, akik esetleg másfajta értékeket

képviselnek, mint nő társaik.

„A pedagógusok pályaelhagyási

hajlandóságát általában a hivatás által kínált

kereseti lehetőségek és munkakörülmények,

illetve a pálya presztízse valamint az

alternatív kereseti lehetőségek választéka

határozza meg.”

Ugyanakkor azok a személyek, akik a tanári

pályát választották, már pályaválasztásuk

során tudták, hogy nem ebből a szakmából

fognak meggazdagodni. Ez olyan hivatás,

amely társadalmilag elismert, azonban nem

megfizetett.

„Vannak a szülők felé nyitottabb és kevésbé

nyitott intézmények (ez utóbbi a jellemzőbb).

Két iskola tanári kara gondolja úgy, hogy az

ő intézményükben a szülők véleménye

kifejezetten nagy szerephez jut.”

Sok esetben a szülők nem is élnek a

lehetőséggel, hogy javítsák

gyermekük/gyermekeik iskolai környezetét,

hangot adjanak megfigyeléseiknek.

„A kollégák közötti jó viszonyról tanúskodik,

hogy szinte kivétel nélkül minden

válaszadónak van egy-két olyan munkatársa,

akikkel bizalmas ügyekről, családi dolgairól

beszélgetni szokott, illetve akivel szívesen

tölti a szabadidejét. Ez többnyire nem jelenti

a családok közötti kapcsolatot is.”

A tanárok is ugyanolyan személyek, mint

mindenki más, így mint a diákok, ők is

barátkoznak a körülöttük lévő emberekkel.

Ebből hosszan tartó barátságok is

kialakulhatnak, de sajnos ellenségeskedés is

születhet, ami viszont kihathat a diákok

tanárhoz való hozzáállásukban

„Magyarországon néhány kivételtől

eltekintve a rendszerváltozás előtt nem

működhettek egyházi iskolák. Ezért a már

hosszabb ideje pályán lévő tanárok korábban

nem egyházi iskolákban is tanítottak. A

minta e részmintáját megkértük, hogy néhány

szempontból hasonlítsák össze a jelenlegi és

a korábbi munkahelyüket, munkahelyeiket

(ez az esetek többségében 1-3 iskolát jelent).

A válaszadóknak egytől ötig (a sokkal

Ugyanakkor véleményem szerint, itt

felmerülhet az a probléma is, hogy a

megkérdezettek régebben tanítottak az adott

nem egyházi iskolákban. Abban az időben

azonban, más rendszer volt, más vezetőség,

más diákok és más volt az alapvető

hozzáállás. Napjainkban már lehet, hogy

másképp értékelnék, hiszen az állami

iskolákban is jelenlévő gondolat, hogy a

rosszabbtól a sokkal jobbig) terjedő skálán

kellett elhelyezni véleményüket. A válaszok

többnyire egyöntetűek voltak. A tanárok

minden tekintetben kedvezőbbnek ítélik meg

jelenlegi iskolájukat, mint a korábbiakat. Az

összes szempont közül kiemelkedik az iskola

és a tanári kar légköre illetve az iskola

vezetése, illetve jobbnak ítélik meg a diákok

magatartását is.”

diákok is személyek, és mint mindenki

másnak, nekik is akadhatnak problémáik.

„Megkértük a tanárokat arra, hogy állítsák

fontossági sorrendbe az öt általuk felsorolt

nevelési elvet. A válaszadók a

legfontosabbnak azt tartották, hogy „a diák

bővítse a tudását az iskolában” de csaknem

hasonló fontosságú a lelki épülés

követelménye is. A harmadik helyen a „diák

megtanuljon viselkedni”, a negyediken pedig

„megtanuljon dolgozni” állt. A legkevésbé

fontosnak „a diák jól érezze magát az

intézmény falain belül” kategóriát tartották”

Sok esetben, ha a diák jól érezné magát az

iskola falain belül, szívesebben venne részt

egyes foglalkozásokban, jobban odafigyelni

az órákon, kevesebbet lógna, így úgy

gondolom, ezt többre is lehetne értékelni.

Tanulási technikák

Önreflexió

Mint minden kisgyermek, az óvodából kiballagva én is ragyogó tekintettel bámultam az

iskola épületei felé és türelmetlenül győztem kivárni ahogy szépen lassan eltelik a nyár, és végre

beülhetek az áhított iskolapadba. Hamar rájöttem azonban, hogy ez bizony nem csak móka és

kacagás, ha jól szeretnék teljesíteni, valahogyan cselekednem kell. „De hogyan is?” –

merülhetett fel bennem anno a kérdés, amiben az anyukám nagy segítséget nyújtott.

Az alsó tagozatban megszokott volt számomra az anyukámmal való együtt tanulás,

valamint, hogy mindig leellenőrizte a házi feladatomat, az ellenörzőmet, a könyveimet, piros

és fekete pontjaimat. Megtanultam, hogy bizony készülni kell óráról-órára, hiszen ha

lemaradok, később nehezebb lesz bepótolni. Szinte már tökéletesre fejlesztettem ezt a

technikámat (legalább is így éreztem), amikor azonban átkerültem felső tagozatba. Ez az új

kihívás azonban nehezebbnek bizonyult, új módszert kellett kitalálnom az új tantárgyak, mint

például a történelem tanulására. Hiába erőlködtem, jegyzeteltem az órán és olvasgattam a a

könyvet, nem segített. Ekkor szintén a sok rossz jegyet látva, az anyukám besegített. Ismét

együtt tanultunk. Először is aláhúzta nekem a könyvben a fontos részeket. Megkért, hogy

tanulgassam és egy fél óra múlva ő is bejött hozzám. Elolvasta az anyagot, aztán elmondta

nekem részenként, nekem pedig vissza kellett mondanom. Miután közösen végigvettük az

feladott mennyiséget, magamra hagyott és egy óra múlva visszajött, hogy ismételjük át. Így

ment ez egy évig, de a következő évre már kialakult bennem, hogy mit és hogyan kellene

tanulnom, egyedül a kiemelésben segített.

Ötödikes korom óta a kiemelés és hangos olvasás techinkáját alkalmazom, de a csendes

olvasásra is rászoktam már. Áttanulmányozom a leckét, kiemelem, részekre bontom és

felmondom magamnak hangosan. Sokszor kérem meg ugyanakkor valamelyik barátomat,

ismerősömet, hogy tanuljon velem, vagy hogy hagy mondjam fel neki a leckét, mert ez sokban

segít. Egyrészt önbizalmat ad, hogy vissza tudom mondani, amit tanultam, valamint

könnyebben ragad meg az anyag, ha valakivel együtt tanulok. Hamar rájöttem arra is, hogy a

jegyzetelés nem nekem való, mert közben teljesen elterelődik a figyelmem, így nem arra

koncentrálok amit kiírok és csak az időmet töltöm vele, mondhatni: feleslegesen.

Komoly problémáim voltak ugyanakkor az idegennyelvvel, azon belül is az új szavak

megtanulásával, ezért erre egy másfajta stratégiát kellett megálmodnom. Mint rájöttem az évek

alatt, erre tökéletesen megfelel a szavak kijegyzetelése és az oda-vissza ismételgetéses tanulás.

Matemika órán a kezdetektől fogva nem remekeltem. Utolsó középiksolás éveim során

azonban komoly elhatározásra jutottam: márpedig én ötös leszek!. Rengeteget kellett

gyakorolnom, plusz feladatokat csinálnom, rajzolnom és ábrákat készítenem, papírból testeket

kivágnom, hiszen ezek mind segítették a térlátásomat és fejlesztették egyéb képességeimet, de

végül meghozta az eredményt, hatásos volt.

Ezeket alkalmazom a mai napig és úgy érzem, tökéletesen eleget tesznek a feladatnak,

hiszen mindent, amit szerettem volna, végül elértem.

Önreflexió

„A csoportban való munka sok nehézséggel jár” -gondoltam a tavaszi félév első

heteiben, amikor kiderült, bizony csoportmunka lesz. Az alapvető félelmeimet, mint például,

hogy nem fogok tudni alkalmazkodni, nem lesz jó az összhang vagy hogy a csoporton belül

viták alakulnak majd ki, tovább fokozta, hogy olyan személyekkel kerültem egy csoportba,

akiket egyáltalán nem ismertem.

Pár óra után kialakult mindenkinek az érdeklődési köre, ideje volt választani.

Megnyugtató volt számomra, hogy már első benyomásra szimpatikus volt minden

csoporttársam és éreztem rajtuk, hogy sem ők, sem pedig én nem fogjuk fél vállról venni a

portfólió elkészítését. Azt az aggodalmamat, miszerint a csoporton belül viták lesznek, kicsit

kiküszöbölte az, hogy ugyanaz az érdeklődési körünk, de mégis különböző és mindenki nagyon

alkalmazkodó. Ennek kapcsán az egyéni témák kiválasztásával sem volt semmi probléma.

Pozitívum volt, hogy tudtunk segíteni egymásnak, megtudtuk beszélni egymással a

felmerülő kérdéseinket, valamint, hogy az órákon mindig megfelelő tájékoztatást kaptunk a

beadandók egyes részeiről, és szorgalmazva voltunk a hétről-hétre való munkára, ami sokban

megkönnyítette helyzetünket az utolsó hetekben. Visszajelzést is kaptunk róla, ami szintén

megnyugtató volt, hiszen innen nagyjából már láthattuk, hogy az amit elkezdtünk, az

megfelelő-e, esetleg változtassunk rajta.

A csoportos téma feldolgozása során nagyon jól éreztem magam, hiszen aranyos és

együttműködő lányokkal kerültem egy csapatba, így az összhangnak köszönhetően jól

haladtunk vele. Véleményem szerint az egyik legnehezebb dolog talán az időpont egyeztetés

volt, az eltérő órarendek miatt.

Az egyéni témám nagyon közel állt a szívemhez (tanár-diák kapcsolat az egyházi

iskolákban), mivel én magam is egy katolikus iskolában folytattam középiskolai

tanulmányaimat. Éppen ezért hospitálni is ide mentem vissza, ahol már mint elballagott, de még

szinte mindig diákként kezelt személy térhettem vissza és beszélgethettem volt tanáraimmal.

Bíztattak és hosszú, terjedelmes, szépen kifejtett válaszokat adtak nekem az interjú során, amely

sokban hozzájárult ahhoz, hogy megfelelő képet kapjak az álláspontjukról.

Ugyanakkor sajnos negatív oldala is van szememben a tárgynak. Pontosabban nem is

negatív oldala, nem is negatív tapasztalat, hanem inkább csak egyes dolgoktól való iszony.

Mondhatni rettegek az értékeléstől, mert a témaválasztásom, bár nekem tetszetős és

véleményem szerint érdekes, sajnos kevés az a szakirodalom, ami pontosan erről szól. Továbbá

elő is kell ám adni egy rövid „vázlatot”, amit bár igen, szokni kell, és tanulni, mégis félelmet

generál bennem a gondolat, hogy másik 30 ember előtt adjak elő egy kis prezentációt, amit

értékelnek is.

Úgy gondolom, az is a félelmeim közé tartozik, hogy sosem tudtam igazán magaménak

tudni az olyan típusú feladatokat, ahol beadandót kell írni vagy hivatkozni kell. Ennek ellenére

tetszett a hospitálás, a gondolati térkép készítése, és a különböző apró feladatok, ahol véleményt

tudtam nyilvánítani. Ez talán az első ilyen nagyobb és komolyabb alkalom, s talán ez lehet az

oka is annak, hogy tartok az osztályozástól.

Összefoglalva tehát, aggodalmaim ellenére, szerettem a tárgyat, és a beadandókat,

tetszettek az órán való kis „játékos” feladatok, az, hogy véleményt nyilváníthattunk és nem

frontális oktatási módszert kellett tapasztalnom itt is. Reményeim szerint rengeteg tapasztalatot

szereztem az órák és a beadandó elkészítése során, aminek a jövőben majd (akár a

szakdolgozatom írása során), nagy hasznát veszem.

Tanulási stílus kérdőív kiértékelés1

Auditív: 2, 6n, 8, 14, 23, 32n (6) Vizuális: 4, 5, 19, 22, 29 (5) Mozgásos: 7n, 9, 12, 16, 33, 34 (6) Társas: 3, 18, 20, 24n (4) Csend: 11n, 21, 25, 26n (4) Impulzív: 1n, 13, 17, 28, 31n (5) Mechanikus: 10, 15, 27, 30 (4) Az n betűvel jelzett tételekhez tartozó értéket kivonjuk 6-ból. pl. A 6. kérdésre adott válaszom: 4, akkor annak a tételnek az értéke 6-4=2 lesz. VAGY A 32. kérdésre adott válaszom: 1, akkor a tétel értéke 6-1=5 lesz. A tételekhez tartozó értékeket összeadjuk és átlagoljuk, vagyis elosztjuk a tételek számával. A kapott értékek összehasonlíthatók és a fenti koordinátarendszerben ábrázolhatók.

1 Szitó I.(2003) A tanulási stratégiák fejlesztése. Iskolapszichológia 2. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó

Egyéni értékelő

Színező

Együttdolgoztam a csapattársaimmal.

Aktívan részt vettem a csoport munkájában.

Elvárásaimnak és kötelességeimnek eleget tettem.

Ha a csapattársaim elakadtak, segítettem nekik.

Bátorítottuk és biztattuk egymást.

Elégedett vagyok a hozzáállásommal.

Nem féltem segítséget kérni a többiektől.

Mindig meghallgattuk egymást és odafigyeltünk egymás ötleteire.

Esetleges viták esetén mindig sikerült békésen megegyezni.

Elég időt és energiát fordítottam a csoportos portfólió létrejöttéhez.

A határidőket pontosan betartottam.

Elvállalt feladataimat kötelességtudóan elvégeztem.

A csapat megbeszéléseire pontosan érkeztem.