129

Külügyi Szemle

Geopolitika és nemzetközi kereskedelem1

Martonyi János

Összefoglaló: A világrend szerkezeti átalakulásának két meghatározó tényezője és területe, a geopolitika és a világkereskedelem egyre erősebben egymásba kapcsolódik. Maga a szerkezet nem mutat tiszta geometriai formát, nem vertikális és nem horizontális, hanem heterarchikus jellegű, aminek lényege, hogy nincs egyetlen domináns hatalom, a különböző geopolitikai ténye-zők (GDP, népesség, terület, katonai erő, nukleáris robbanó fejek száma, technológia, végül, de nem utolsósorban a kultúra vagy „soft power”) terén változó a rangsor, tehát nincs (és sohasem volt) egyértelmű hegemónia. Ez a heterarchikus szerkezet nem állandó, hanem folyamatosan változik és a történelem alakulását ezek a változások határozzák meg. Mivel a tényezők össze-tettek és alakulásuk nehezen látható előre, a sokat emlegetett megatrendekkel szemben óvatos-nak kell lennünk. Ezek a megatrendek döntően a „universal history” téveszméjében gyökereznek. Ugyanakkor a világrend jelenlegi alakulásának néhány fő tendenciája felismerhető. A globalizá-ció, különösen az árukereskedelem területén, lassul. Erősödik a fragmentáció és a lokalizáció, és e három tendencia egyszerre érvényesül. Az eredmény egy egyre összetettebb, veszélyesebb és a növekvő rendezetlenség miatt kaotikusabb világ. A multilaterális kereskedelmi rendszer súlyos válságban van, döntően az eddig jól működő vitarendezési rendszer de facto működésképtelen-sége következtében. Ennek egyik fő oka pedig éppen a biztonságpolitika és a kereskedelempoli-tika, végső soron a geopolitika és a világkereskedelem eddigi relatív elkülönülésének feloldódása.

Kulcsszavak: geopolitika, nemzetközi kereskedelem, heterarchia

Abstract: The two basic factors and areas of the structural transformation of the world order, geopolitics and international trade are more and more interlinked. The structure itself is neither vertical, nor horizontal, it is rather heterarchic, which means that there is no clear and geometric order, and there is no single dominant position. Heterarchy is a notion originating in neuroscience, taken over by information technology and also present in the order of legal norms; that is the relationship between international law, European law and national laws. The absence of hegemony can best be demonstrated by the different ranking based on various geopolitical factors (GDP, population, territory, military power, number of nuclear warheads, technology and last, but not least, culture or soft power). This heterarchic structure of variable ranking is not stable, it is continuously changing and these changes generate the basic developments of history. Because of the complexity of factors, caution must be taken regarding the frequently referred to megatrends of history and future developments. These megatrends are ultimately rooted in the fallacy of „universal history”. However, some basic tendencies can still be recognized regarding the present developments. Globalization is undoubtedly slowing down, especially in the field of international trade in goods. There is growing fragmentation and localisation and the result is a more complex, a more dangerous, and because of the increasing disorder, a more chaotic world. The multilateral trading system is in serious crisis, primarily due to the de facto termination of an

1 A Bölcs Várban – a Pallas Athéné Alapítványok oktatási központjában – 2019. november 8-án elhang-zott előadás szerkesztett szövege.

130 Martonyi János

until now well-functioning dispute resolution system. One of the main reasons of this is precisely the intermingling of security policy and trade policy, in other words geopolitics and international trade.

Keywords: geopolitics, international trade, heterarchy

A geopolitika és a világkereskedelem összekapcsolása ma egyre izgalmasabb téma. Egyre inkább egymásba kapcsolódik a két összefüggő, de eredendően egymástól vi-szonylag független terület. Azok a nagy szerkezeti változások, amelyek ma mind a két területen folyamatban vannak, erősen hatnak egymásra. A geopolitikát úgy lehet rö-viden leírni, hogy az a zászló, a „flag”, a szuverén állam, a hatalom, a fegyveres erő, a „political clout”. A másik pedig a „trade”, azaz a kereskedelem és általános értelemben a gazdaság.

„Jede Grundordnung ist eine Raumordnung” – mondta Carl Schmitt, a geopolitika egyik atyja. Tehát minden alapvető rendszer egyben egy térbeli rendszer is. A szerkezet azt az üzenetet közvetíti, hogy valamiféle hierarchiáról van szó. Vagy vertikális rend-szerekben, tehát hierarchiában, vagy horizontális rendszerekben gondolkodunk. Kornai János akadémiai székfoglalója nagyon szemléletesen fejti ki a vertikális és a horizon-tális koordináció közötti különbséget. Az emberi gondolkodás lényegéből fakad, hogy vagy egy vertikális szerkezetet, vagy pedig egy tiszta mellérendeltséget, horizontális rendszert képzelünk el. A jogban is van a közigazgatási jog, amely alapvetően vertikális természetű, és van a polgári jog, ahol mellérendeltségi helyzetben vagyunk egymással, ezért kötünk szerződést.

A geopolitikai szerkezet pedig úgy tűnik, egyre inkább sem nem vertikális, sem nem horizontális. Tiszta hierarchia sohasem volt, de az elmúlt időszak fejleményeinek egyik fő vonulata, hogy egyre kevésbé beszélhetünk hierarchiáról. Ahhoz ugyanis kell egy legfelül álló, domináns tényező, kell egy hegemón. Az emberi gondolkodás azért abból indult ki, hogy a világban mindig van egy hegemón. Ez volt a mindennapi tapasztalat. Így volt ez a Római Birodalomban, majd később az európai történelemben is mindig volt egy hatalom, amelyik kiemelkedett a többi közül.

A különböző évszázadokban mindig más és más. A 19. század a Brit Birodalom szá-zada volt, az angolok uralták a világot. Valójában persze nem uralták, de a képzeletünk-ben mégis ez jelenik meg. A 20. századot pedig állítólag az Amerikai Egyesült Államok uralta: az volt az amerikai évszázad. Ez sem így volt természetesen. Az az Egyesült Államok, amelyik elvileg a 20. századot uralta, a két világháborút megnyerte ugyan, a második világégés után minden háborúját vagy elvesztette, vagy döntetlenre játszot-ta. A koreai döntetlennel végződött, a vietnamit elvesztette, az afganisztánit nem tudja megnyerni, az irakit átmenetileg megnyerte, hogy azután a békét elveszítse.

A lényeg az, hogy jelenleg sincs hegemón, és úgy tűnik, hogy nem is lesz hegemón valószínűleg sohasem. Következésképpen nem lesz tiszta hierarchikus rendszer sem.

131

Külügyi Szemle

A felsőoktatási intézmények szerepe

Persze, már halljuk, hogy a következő hegemón, aki majd uralja a 21. századot, Kína lesz. Természetesen ez nem igaz, mert Kína sem lesz abban a helyzetben, hogy az egész világot dominálni tudja. Ha pedig lesz egy olyan mesterséges intelligencia (MI), amely majd egyszer átveszi a főhatalmat, és a hierarchia csúcsára kerül, még akkor sem lesz dominancia. Tudniillik, a mesterséges intelligencia is differenciálódni, fragmentálódni, pluralizálódni fog, és az egyes MI-központok egymással is versengeni fognak, hogy melyikük tudja saját magát a leggyorsabban fejleszteni, melyikük lesz gyorsabb, haté-konyabb az adatfeldolgozásban és az új algoritmusok kidolgozásában.

Pierre-Simon de Laplace a 18. században azt mondta, hogy az egész világ egy me-chanikusan determinált, minden elemében meghatározott rendszer. A 20. században jött Werner Heisenberg, aki a részecskefizika felől közelítette meg a dolgokat, és bebi-zonyította, hogy nincs minden meghatározva. Ha az elektronnak szabad akarata van, és nem tudjuk megmérni egyszerre a tömegét és a sebességét, akkor a világban nem lehet minden eleve meghatározott. Van tehát véletlen, ami persze mindig egy adott rendsze-ren belül véletlen. Abban a pillanatban, hogy kilépünk ebből a rendszerből, és egy széle-sebb rendszerbe lépünk át, az adott véletlen már nem lesz véletlen, de ahogy megyünk tovább, mindig lesznek újabb és újabb véletlenek. Ez a végső oka annak – a világgazda-ság vagy akár a geopolitika nyelvére lefordítva –, hogy soha nem lesz egységes, tiszta, egyetlen egy szereplő által dominált, hierarchikusan determinált rendszer. Ami helyette van, az egy olyan rendszer, amit heterarchiának nevezhetünk.

Ezt a fogalmat az agykutatók fedezték fel, kimutatva, hogy az agy szerkezete heterarchikus. A különböző központok más és más pontokban találhatóak, és maguk is változnak, átveszik egymás funkcióját. Az informatikában is van ilyen, sőt a jogfilozófi-ában is ismert ez a tétel.

A jogfilozófia hosszú ideig abból indult ki – és ez volt az uralkodó elmélet –, hogy van egy szigorúan és mereven hierarchikus jogforrási rendszer. A mindennapi életben is ebből indulunk ki: az önkormányzati rendelet fölött van a kormányrendelet, a felett a törvény, és legfelül a nemzetközi jog. Amikor nemzetközi vagy univerzális szintre lépünk, akkor kiderül, hogy az európai jognak a magyar joggal szembeni elsőbbsége már nem abszolút, mert a tagállamoknak alkotmányos identitásuk van, ami adott esetben leront-ja az európai szabályokat is. Az európai jogot az alapszerződések a nemzetközi jog alá vetik, az Európai Unió a nemzetközi jog alanya, így a nemzetközi normák, szerződések is kötik. Egészen addig, amíg alapvető európai értékekről nincs szó: az Európai Bíróság ki-mondta, hogy olyankor viszont az Európai Uniót nem köti a nemzetközi jog. Hasonlóan ahhoz, mint amire a tagállamok hivatkoznak az európai joggal szemben. A hierarchikus rendszer tehát megbomlott, a nemzetközi jog normarendszere is folyamatosan oldódik, ugyanúgy, mint a geopolitikai szerkezet.

Nincs tehát hegemón. Nézzük meg az egyes kritériumokat! Vegyük először a leg-többet használtat: az adott ország gazdasági teljesítményét, amit döntően a bruttó

132 Martonyi János

nemzeti összterméke, illetve jövedelme (GDP vagy GNI) fejez ki. E téren két megha-tározó hatalom létezik. Az egyik az Egyesült Államok, a másik Kína. Már itt sem olyan egyszerű a dolog, mert a vásárlóerő-paritáson számított GDP-je Kínának a legnagyobb, míg az Egyesült Államok nominális árfolyamon számított GDP-je ma is magasabb, mint Kínáé. A fogyasztás szempontjából az első a fontosabb, de amikor a hazai teljesítményt a világkereskedelemben elfoglalt helye alapján kell megmérnünk, akkor a nominális ér-ték a lényegesebb – annak ellenére, hogy az árfolyamok volatilisak, és ezért a számok folyamatosan változnak.

A második legfontosabb kritérium a népesség. A demográfia hosszú távra eldönti az emberi történelem nagy folyamatait. Ezt mi itt, a Kárpát-medencében, elég jól tudjuk igazolni. Itt ismét két főszereplő van: Kína és India. Úgy tűnik, India lakossága ma már meghaladja Kínáét. A kínai „egy gyermek”-politika hosszabb távon is hat; a kínai demo-gráfiai szerkezet torz, és még egy ideig az is lesz.

A harmadik szempont a terület. Erről hosszú ideig azt mondtuk, hogy már nem igazán számít. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt az uralkodó elmélet az volt, hogy bár a történelem és a háborúk főleg a területről szóltak, ma már az kevéssé lényeges. Ami igazán számít a világban, az a tehetség, a „talent”, a kreativitás, az innováció, a versenyképesség; az adott populáció képessége arra, hogy új dolgokat tudjon alkotni. De kiderült, hogy ez sem olyan egyszerű, mert a területnek mégis van jelentősége. Minden államnak van területe és minden államnak van határa. Néhány évvel ezelőtt jöttünk erre megint rá. Vannak olyan országok, olyan népek, amelyekbe nagyon mélyen beleivódott, hogy a terület milyen fontos. Ilyen például Oroszország, és nem elsősorban azért, mert azon a területen van a kőolaj, a gáz meg még sok minden más, hanem azért, mert az oro-szok az elmúlt nyolc-kilencszáz év alatt megszokták, hogy nekik az adja a biztonságot. Minél nagyobb volt a területük, annál nagyobb biztonságban tudták magukat a külső támadókkal, döntően a tatárokkal szemben. Az orosz állam az eredeti területét hetven-nyolcvanszorosára növelte a bolsevik hatalomátvétel pillanatáig. Az oroszok mindig úgy érezték, hogy ha a területüket tovább növelik, akkor nagyobb biztonságban lesznek. Így lett az Oroszország biztonságának – tehát a területének – a növelésére irányuló politika a szomszédok számára biztonságpolitikai kihívás. Nem véletlen, hogy a terület tekinte-tében Oroszország az abszolút első.

Két módon lehet egy másik országnak, államnak a területét, vagy népnek, nemzetnek a szállásterületét elfoglalni. Az egyik a háború – ez történik néhány ezer éve. Már akkor is ez történt, amikor még nem is voltak államhatárok, mert a pusztán élő népek folya-matosan háborúskodásban állottak egymással, hiszen meg kellett szerezni a legelőt, az állatokat, és meg kellett szerezni a legyőzött népcsoport asszonyait, mert az ő beol-vasztásukkal a saját erejüket tudták növelni. A területszerzésre a másik megoldás pedig a bevándorlás. A történelem nagyon sok példával tud szolgálni arra, hogy fokozatos be-szivárgással is el lehet foglalni – évek, évtizedek, esetleg évszázadok alatt – egy másik

133

Külügyi Szemle

Geopolitika és nemzetközi kereskedelem

népcsoport szállásterületét. Ez nem volt ennyire előtérben néhány évtizeddel ezelőtt, és a 2015-ös nagy menekültváltság irányította erre a figyelmet. Ha pedig az éghajlatvál-tozás komolyra fordul, és néhány százmillió ember veszíti el a szállásterületét, súlyos helyzet áll elő, amit állami vagy nemzeti hatáskörben kezelni nem lehet. Ez egyike azok-nak a globális kihívásoknak, amelyekkel szemben univerzális normarendszerrel, univer-zális intézményrendszerrel, globális szemléletben lehet csak fölvenni a harcot. Ahogy növekszik a veszély, úgy fogja ezt mindenki egyre jobban felismerni.

További lényeges tényező a katonai erő, a háborús képesség, ami mögött elsősorban a gazdasági erő áll, de az is lényeges, hogy ki mennyit áldoz rá, a GDP-je hány százalé-kát költi el fegyverkezésre. Az is számít, hogy milyen létszámú hadsereget tart fegyver-ben (e téren a kínaiak messze megelőzik az összes többi országot), de a legfontosabb tényező, hogy ki mennyi nukleáris robbanófejjel rendelkezik. A világ összes nukleáris robbanófejének közel fele Oroszországban és nagyjából ugyanannyi az Egyesült Álla-mokban található. A többi eloszlik Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea között. Nem tudjuk, hogy az iráni nukleáris programnak mi lesz az eredménye, de valószínűnek tartom, hogy az előbbi listát még tovább lehet majd folytatni.

A következő kritérium az adott ország külkereskedelmének a világkereskedelemben betöltött szerepe. Itt jelenik meg egy új szereplő, az Európai Unió. Az EU a világkeres-kedelem szuperhatalma, a legnagyobb exportőr és importőr, a legnagyobb piac. Tehát, ha sérelem éri, megvannak az eszközei a védekezésre és a visszavágásra. Az Európai Unión belül létezik egy markáns álláspont, amelyet elsősorban a francia miniszterelnök képvisel, de tőlünk sem áll távol: ha megütnek, akkor vissza kell ütni. Az ökölvívásban is régi szabály, hogy visszaütni azonnal kell.

Az utolsó előtti szempont e heterarchikus térképen a technológia. Nem véletlen, hogy ma sokan ezt tartják a legfontosabbnak. Összehasonlítva például a területtel, amely szintén nagyon fontos, mert azon van az energiaforrás, a víz, az élelmiszer, végső soron mégis a technológia a legfontosabb. Ismeretes a tétel, hogy az fogja a globális ver-senyt megnyerni, aki a mesterséges intelligencia terén az első helyet megszerzi. Ez lenne „a győztes mindent visz” esete, amely szerint a biotechnológiában, a „machine learningben” és a mesterséges intelligencia terén behozhatatlan előnyre lehet szert tenni. A biotechnológiában szerzett előny ahhoz is vezethet, hogy az embereknek egy része juthat behozhatatlan előnyhöz, ami viszont az egyenlőtlenséget tenné elviselhe-tetlenné. Mert a kognitív képességek biotechnológiai beavatkozással történő megtöbb-szörözése beláthatatlan következményekkel járhat. A másik ilyen beláthatatlan veszély a génszerkesztés. Ha úgy avatkozunk be a génekbe, hogy magát a genomot változtat-juk meg, azzal az összes következő generáció genomját megváltoztatjuk. Ez egyelőre tilos, minden országban tiltják – kivéve a génszerkesztésnek azt a módját, amely nem okoz örökölhető változást.

134 Martonyi János

Az utolsó, nehezebben mérhető szempont a kultúra, amely a soft power legfonto-sabb eleme. Az eszmék, a gondolatok, a művészet, az irodalom és persze a tudomány. Idetartozik a spirituális, szellemi erő is, mindenekelőtt a vallás. Tulajdonképpen mindaz, ami az egész emberiség történelmét végső soron meghatározza. A technológia nagyon fontos, a demográfia szintén az, de alapjában véve mindkettőt a kultúra határozza meg – ahogy mondják: mind a kettő „a fejben dől el”.

A felvázolt heterarchikus geometriai szerkezet folyamatosan, de eltérő mértékben és sebességgel változik. A GDP-növekedési százalékok módosulnak. A területen is lehet változtatni, de az általában elég nagy bajt okoz. Az elmúlt 70 évben, a második világhá-ború óta, egyes területek fölszabadultak, önállóak lettek, s létrejött a harmadik világ, de az egyes népek és népcsoportok szállásterülete döntően nem változott. Gyorsan fejlő-dik a technológia, és lassan, de változik a demográfia is – egyelőre a mi hátrányunkra.

A változásokra vonatkozó megatrendekkel óvatosan kell bánni, mert azok általában vagy igazak, vagy nem. A jövendöléssel tehát vigyázni kell. George Friedman mutatta ki, hogy amit 1900 óta a következő 20 évre jeleztek előre, az soha nem következett be. Kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy egyetlen előrejelzés biztos: hogy nem az követ-kezik be, ami az előrejelzés. De az emberek lényeges tulajdonsága az előrelátás, a stra-tégiai gondolkodás. Ezzel függ össze egy másik tétel: óvatosan kell kezelni a universal historyra, tehát az univerzális történelemre vonatkozó nézeteket. Ez utóbbiaknak két kiemelkedő képviselője van: az egyik Friedrich Hegel, a másik pedig Karl Marx.Hegelnek bizonyos szempontból igaza is volt, hiszen az emberi szabadság a történe-lem során fokozatosan, bukkanókkal, visszaesésekkel, de valóban növekedett, és ez mint általános tendencia, univerzális alapelv – kiegészítésekkel és kiigazításokkal – elfo-gadható. A marxizmus viszont egy totálisan téves premisszára épült, és mint universal history-alapelv, szerencsére nem vált be. Ez is jelzi, hogy óvatosan kell kezelni minden, a történelem fő irányára vonatkozó tételt. A konzervatív világfelfogás egyik fő eleme az, hogy még ha a „progresszió”, a haladás egy bizonyos irányba mutat is, akkor sem biztos, hogy nekünk abba az irányba kell mennünk. Lehet, hogy az rossz irány; lehet, hogy azt a „haladást” inkább lassítani vagy megállítani szeretnénk. Nem kell tehát a változásokat eleve tételezetteknek elfogadni, és nem biztos, hogy a világ alakulására vonatkozó előrejelzések igazak. A tévedés pedig sokba kerülhet.

Ha pedig leszögeztük, hogy nem szabad jövendölni, akkor most jövendöljünk! Az egyik tétel, hogy a globalizációnak nevezett folyamat lassul. A világ nemcsak glo-balizálódik, hanem fragmentálódik is. Ennek az első oka kétségkívül a technológia. Olcsóbbá válik a termelés, nem kell az árut távolra fuvarozni. Eredetileg a globalizá-ció az árukereskedelem dinamikus növekedésével függött össze: a világkereskedelem évtizedeken át gyorsabban nőtt, mint a világ teljes GDP-je. A világkereskedelmen belül a tengeren keresztül szállított áruk mennyisége mindig gyorsabban nőtt, mint maga a világkereskedelem, mert nagy távolságokban kellett árut mozgatni. Most ébredünk rá

135

Külügyi Szemle

Geopolitika és nemzetközi kereskedelem

arra, hogy nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, mivel a fenntarthatóság szempont-jából ennek a fuvarozásnak a legnagyobb a lábnyoma. Ma már a technológia egyrészt lehetővé és olcsóbbá teszi a hazai termelést, másrészt a termék helyett adatokat is tudunk továbbítani. A világkereskedelem szerkezete alapvetően átalakul, az árukereske-delem csökken, a szolgáltatáskereskedelem nő, és viharosan nő az adatforgalom. Nem véletlen, hogy a jogi szabályozás szempontjából is egyre inkább az adatok kerülnek előtérbe.

Összességében kijelenthető tehát, hogy a gazdasági és kereskedelmi értelemben vett globalizáció lassul. A világkereskedelem átalakulásával egyidejűleg két-három éve vi-lágméretekben az FDI is csökken. Ennek egyik oka a kereskedelem megtorpanása, de legalább ilyen fontos, hogy megjelentek a külföldi befektetésekkel szembeni stratégiai és nemzetbiztonsági megfontolások, közbeszól a geopolitika – az Egyesült Államok-ban éppen úgy, mint az Európai Unióban vagy Japánban. A befogadó államok ma már legalább tudni akarják, hogy ki, hol, mibe ruház be. Kína pedig a tőkekivitelt is erősebb ellenőrzésnek veti alá. Vannak konjunkturális visszafogó tényezők is, amelyek az elmúlt 2-3 évben szintén szerepet játszottak. Az Egyesült Államokban 2017-ben bevezetett adóreform az egyik tényezője volt annak, hogy az amerikai multinacionális cégek a mérhetetlen mennyiségű külföldön tartott, külföldi befektetésre váró pénzüket hazavit-ték, és így azt nem külföldön fektetik be.

Ezek a tényezők mind az FDI-t fogják vissza, és a regionalizációt erősítik. Egymással szemben álló régiók kerülnek versenybe, és mindennek következtében növekszik a ren-dezetlenség. A termodinamika második törvénye az entrópia jelensége: külső beavatko-zás híján erősödnek a kaotikus elemek, növekszik a rendezetlenség és növekszik a ve-szély is. Van olyan vélemény, hogy nosztalgiával kell visszagondolnunk a hidegháború-ra, az amerikai–szovjet szembenállásra, mert a mai helyzet sokkal veszélyesebb, mint az akkori volt. Az egyik ok, hogy jelenleg Kínának az erőforrásai messze meghaladják az egykori Szovjetunió erőforrásait, ideértve a szovjet övezet egyéb államait is. Utóbbiak egyébként egyre többe kerültek, sőt időnként ezekbe az országokba be is kellett vonulni, ami költségesnek bizonyult. A lényeg az, hogy Kína sokkal erősebb, és a konfrontáci-óban várhatóan nem fog kimerülni, ahogy kimerült a Szovjetunió és rendszere. Talán, ha nem mentek volna be Afganisztánba, ha nem lett volna Csernobil, akkor eltarthatott volna az a rendszer akár még 20-25 évig is.

Kína sokkal bonyolultabb ügy. Kínának is megvannak a maga problémái, ne higgyük, hogy Kína a szép új világ. Ha összehasonlítjuk a hidegháborút és a mai konfrontációt, a két nagy szereplő rivalizálását, akkor mindenekelőtt azt kell látni, hogy Kínának nincs ideológiája. Megfér egymás mellett Konfucius, Marx, Mao Ce-tung, sőt újabban Buddha is – annyira, hogy a következő Dalai Lámát a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága kívánja kiválasztani. De átfogó, összefüggő ideológia nem létezik; a lényeg talán a gazdagodás. Az ősi kínai szemléletben a boldogság ugyanis azonos a gazdagsággal.

136 Martonyi János

Innen ered a kínai gazdaságfilozófia: termelni és növekedni kell. A gazdasági reform egyik fő iránya, hogy erősítik a párt vezető szerepét a nagyvállalatoknál is. De a kínaiak ideológiát nem akarnak a világra ráerőltetni, annak ellenére, hogy a politikai és a társa-dalmi megoldásaik követését azért újabban már felajánlják a világnak.

A fokozott veszély másik oka, hogy a kibertechnológia megváltoztatja a dolgokat. A hidegháborúban mindkét fél tudta, hány robbanófeje és hány szállítóeszköze van a másiknak. A műholdak pontosan ellenőrizni tudtak mindent, egyetlen rakétasiló építé-sét sem lehetett eltitkolni. A felek mindezek ismeretében tudtak tárgyalóasztalhoz ülni egymással. A kiber világában senki sem árulja el, hogy milyen eszközei vannak, és azo-kat milyen műveletekre használja fel. Ezért van szükség nagyobb visszafogottságra, és ezért kell vigyázni arra, hogy a különböző területeken jelentkező ellentétek, konfliktusok lehetőleg ne terjedjenek tovább.

Ami a kereskedelmi háborút illeti, arról is vita folyik, hogy nevezhető-e az háborúnak. Annak idején a multilaterális kereskedelmi rendszert, a GATT-ot, a WTO-t azért hozták létre, hogy a kereskedelmi vitákat, konfliktusokat kezelni tudják, és a multilaterális sza-bályrendszer fegyelmet teremtsen. A rendszer most nagy bajban van. A Kereskedelmi Világszervezet 2019. december 10-én – némi túlzással – bezárta a viszonylag új szék-házát: megszűnt a fellebbviteli fórum, a héttagú Appellate Body működése. Az Egyesült Államok nem volt hajlandó új tagokat elfogadni, így a szervezet létszáma egyetlen főre csökkent. Első fokon a vitákat még el lehet dönteni, de fellebbezés esetén nem születhet végleges, végrehajtható döntés.

Viták pedig mindig vannak. Például, hogy lehet-e nemzetbiztonsági kivételre hivat-kozni akkor, amikor az alumínium és az acél importjára többletvámot vetnek ki. Hivat-kozhat-e az Egyesült Államok ugyanerre, amikor az európai gépkocsikra többletvámot ró? A kereskedelmi eszközök keverednek a politikaiakkal és a biztonságpolitikaiakkal. Ha egy állam az autók importjával kapcsolatban a legszorosabb szövetségeseivel, sőt a vele szabadkereskedelmi viszonyban lévő szomszédjaival – Mexikóval és Kanadá-val – szemben nemzetbiztonsági problémára hivatkozik, akkor felborul a kereskedelmi szabályozás egész rendszere. Eddig sikerült a kereskedelmet és a nemzetbiztonságot egymástól viszonylagosan elkülöníteni. A GATT XXI. cikke tartalmazza ugyan a nem-zetbiztonsági kivételt, de jól tudta mindenki, hogy nem illik élni e kivétel lehetőségével, és ha pedig valaki mégis ezt teszi, azt nem illik kifogásolni. A két különböző dolgot, az olajat és a vizet nem volt szabad összekeverni. Tudták, hogy ha ez megtörténik, akkor más is megteszi majd ugyanezt.

Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági indokkal korlátozza az európai és a kínai acél bevitelét, és lehet, hogy megteszi ezt a gépkocsik esetében is. Van egy kis ország, Ko-szovó, amely 150 százalékos vámot vetett ki a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából származó árukra, szintén nemzetbiztonsági okokra hivatkozva. De nemzetbiztonsági

137

Külügyi Szemle

Geopolitika és nemzetközi kereskedelem

szempontokra hivatkozik egymással szemben két komoly szövetséges, Japán és Dél-Korea is. És ha egyrészről a nemzetbiztonsági szempontok bevonulnak a világkereske-delembe, másrészről pedig a világkereskedelem eszközeit politikai, netán katonai konf-liktusok rendezésére használják fel, akkor egyik rendszer sem tudja a saját funkcióit betölteni. Kereskedelmi szankciókkal nem lehet a biztonsági és a politikai konfliktusokat megoldani, mint ahogy a kereskedelmi vitákra sem adnak jó választ a biztonságpolitikai érvek, főleg szövetségesekkel szemben.

Ha a két terület összekeveredik, abból nagyon sok kockázat és félreértés származ-hat. A multilaterális kereskedelmi rendszer eddig viszonylag jól működött. Az induláskor még puha (soft) nemzetközi jogi szabályozás fokozatosan megkeményedett, és a vita-rendezési rendszer megteremtésének köszönhetően egy működőképes rendszert ho-zott létre. Ha nem lesz Appellate Body, fellebbezési testület, akkor ez a szabályokra épü-lő, multilaterális világkereskedelmi rendszer nem fog működni. Mindez része annak az általános folyamatnak, amely révén fragmentálódik és regionalizálódik a világ, élesedik a régiók és az országcsoportok közötti verseny. Nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk, soha nem feledve, hogy hova tartozunk. Érdekeltek vagyunk a szabályokra épülő mul-tilaterális világkereskedelmi rendszer megóvásában, és támogatjuk a kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodásokat.

A világ egyre összetettebb, egyre kaotikusabb, és egyre veszélyesebb lesz. Aggódni lehet, de félni nem szabad. A hidegháborúnak volt két vagy három olyan pillanata, ami-kor hajszálon múlt, hogy valami nagyon nagy baj nem történt. A világ nem pusztítja el magát, mert az emberiség egészséges ösztöne mindig meg fogja akadályozni kollektív öngyilkosság elkövetését.