1.) AkárkiA középkori moralitásjátékok egyben erkölcsi példázatok is. Főszereplője : elvont ember, aki minden fellelhető emberi tulajdonsággal rendelkezik.A többi szereplő is általánosítás: egy-egy megszemélyesített fogalom, tulajdonság, foglalkozás vagy magatartás.A legismertebb és legköltőibb moralitások A világ és a gyermek és az Akárki. Szerzőik ismeretlenek. SZEREPLŐK: Akárki, Isten, Hírvivő, Angyal, Pap, Bölcs, Halál, Gyónás, Tudás, Szépség, Barátság, Erő, Komaság, Józanság, Testvér, Öt Érzék, Vagyon, Jótett Isten dühös, mert az emberek bűnben élnek. Azt akarja, hogy mindenki számot adjon magáról. Halált Akárkihez küldi, hogy nagy útra kell kelnie: számadásra. Halál tudatja ezt Akárkivel, aki ezer fontot ajánl, hogy halasszák el az indulást (12 év kéne neki a pontos elszámoláshoz). Halál nem enged, elmondja, hogy Akárki már nem tér újra vissza, de az úton lehet társa, amennyiben van, aki kitart mellette.Barátság jön, fogadkozik, hogy soha nem hagyja el Akárkit, mire az elmondja, hogy hová kell mennie. A hírre Barátság szavát megszegve otthagyja. Testvér és Komaság is így tesz.Vagyon bevallja, hogy egész életében csak becsapta Akárkit. Vagyon lényege és célja: hogy megölje az emberi lelket. Jótett kihűlve fekszik a földben, mert halálra sebezték Akárki bűnei. Ő menne, de gyenge.Ezért Jótett húga, Tudás segít neki: Gyónáshoz vezeti. Akárki meggyónja bűneit, önkorbácsolással vezekel. Jótett kiemelkedik a földből. Jótett és Tudás megígérik, hogy Akárkivel maradnak útja során, és így a számadás rendben van. Akárkinek magával kell vinnie Józanságot, Erőt, Szépséget és Öt Érzéket. Magához hívja őket, azok megjelennek és megfogadják, hogy hűen mellette maradnak mindvégig. Akárki elmegy a Paphoz utolsó kenetet venni. Összegyűjtött pénzének felét szétosztja, a másik felét pedig meghagyja, hogy adassék a rászorulóknak. Akárki a sírgödréhez ér. Szépség, Erő, Józanság és Öt Érzék magára hagyják. Behanyatlik a sírba. Egy Angyal tudatja vele, hogy tiszta a számadása, és ezután az égi szféra lesz az otthona. Belép a Bölcs és levonja a tanulságot: a sírig csupán a Jótett hat el.

2.)KÖZÉPKORI DRÁMAMimus-utódok: 526. A római egyház befolyása alatt lévő területeken az összes színházat bezárták. Megszűnt az intézményes, rendszeres színházkultúra. Zsinati határozatok, tilalmak, fenyegetések - a színjátszás mégis élt. Mindig játékosokról beszéltek, soha színházról. A Római Birodalom mímusai: vándorlásra kényszerítve, országúton kóboroltak leleményesen (kocsmákban, piactéren) - épp ezért elpusztíthatatlanok, betilthatatlanok

A keresztény elutasítás okai: - a klasszikus tragédia forrása az antik mitológia, melynek világnézete szemben állt az új, keresztény világnézettel- könnyű, szatirikus műfajok szemben a szigorú erkölcsi normával

Hosszú és lassú folyamat az elsorvasztás

Játszóhelyek:- országúton, piactéren, kocsmákban, vendégfogadókban, (a szerencsések, főleg zenészek) főúri vagy királyi udvarokban, lakomákon (asztal körül)

Játékmódjuk:- mozgékonyság: akrobatika, bábjáték, bűvészkedés- a játékszöveg részben rögzített, részben rögtönzött - szereplők: megcsalt férj, hűtlen asszony, falánk szolga, együgyű paraszt- egy- (monológ) vagy kétszemélyes (dialóg) játék

ÁTMENTETTÉK a színjátszást – életközeli hagyomány,a mindennapi ember szükséglete,de a drámát nem,az meghalt.Seneca (4-65) halála után a 950-es évekig nem született drámai alkotás.A X. sz. második felétől szórványosan előbukkan: kolostorokban másolták a plautusi és terentiusi szövegeket, de kiveszett még az emlékezetből is, hogy ezt valaha előadták. Pl.: Hrotswitha, gandersheimi apáca kb. 955-959-ben 6 latin nyelvű drámát írt Terentius után. Elszigetelt kolostori termékek, nincs hatásuk. Ha elő is adták őket, csak papok papoknak.

3.) A középkor vallásos színjátékaiA IX-X. századra fedezi fel az egyház a színjátszásban rejlő hiterősítő lehetőséget. Nagyobb a katarzis, ha látja, ha hallja, ha azonosul vele.

1)Liturgikus játékok (10-12.sz.)IX. sz. vége: szokássá vált a hagyományos liturgia egyes részeit új, kiegészítő szövegekkel, ún. trópusokkal bővíteni. Dialogizált vagy kórus énekelte kérdés-felelet. Színjátszássá akkor válik, amikor el is játsszák, élő szereplőkkel (kispapok)Dramatizál trópusok szemben a liturgikus játékokkal:a) húsvéti liturgiába illesztve - első feljegyzése: 965-75, Concordia Regularisb) karácsonyi liturgiába (Kardos Tibor rekonstruálta) pl. kisded, 3 királyok stb.Jellemzői: a mise része, az oltár előtt, latin nyelvű

2)Félliturgikus játékok (12-13. sz.):Egyre bővülő témák, már nem csak a liturgiához kapcsolódik. Pl.: egyéb bibliai történetek: betlehemi gyerekgyilkosságok, Jézus élete Egyre több szereplő, ezért nem fér el az oltár előtt, így kikerül a templom elé, itt láthatja a lakosság is, ezáltal tömegekre tud hatni, akik nem papok, s így nem értenek latinul. Ebből fakad az igény az anyanyelvűségre, a végeredmény: ELVILÁGIASODÁS

3)Vallásos előadások (Késő kkor XIV-XV. sz.):Városi polgárság, céhek, laikus vallási társulatok adják elő. Cél: az írni-olvasni nem tudó tömegek számára képes Biblia legyen. A szövegek hatalmas terjedelművé nőnek. Műfaji tagozódás: (Egyre világiasabb,a reneszánsz felé haladunk)a)Misztériumjáték: a Biblia történeteit (Ó- és Újszövetség) állítja színpadra /Noé bárkája, Mária Magdolna/ b)Passió: Jézus szenvedéstörténete, az előző tematikai leszűkítése, a liturgikus dráma örököse pl.: a stációk, kereszthalál, Mária-siralmac)Mirákulum: ("csoda") szentek élete d)Moralitás: allegorikus témák, moralizáló, bölcselkedő az egyes ember története és jövendője(halál)az emberi lélek sorsa, s a befogadóra érvényes követelményei; általános érvényűa XIV. sz. végén alakult ki, legkésőbbi kkori műfaj; hangsúly a bűnösségérzeten, bűnbánaton, pokoltól való félelmen, általában jó a vége, Isten mindig megbocsátKötelező olvasmány: Akárki: jön a halál a módosabb emberért – nem segít rajta a vagyona, elhagyják a barátai, csak a remény és a hit segíti. Alapelv: a hitigazságok szemléltetése,Lényeg: a látványosság. A színpad a középkori kézművesség remeke.

4.) A középkor színpadi formái:1)Szimultán / misztériumszínpad (francia, német területeken)/a) a város főterén előre elkészített, szilárd díszletek – több színpad, fal nélküli emelvények- minden jelenetnek/helyszínnek külön színpad – vagy átvonultak a szereplők egyik helyszínről a másikra, vagy minden szereplő a saját helyszínén maradt, s mikor ő következett, megelevenedett- a nézők körös-körül (erkélyekről, háztetőkről)nézték a játékotb) egy nagyon nagy színpadon van a több, szimultán helyszín kialakítva pl. a színpad(ok) két végén:mennyország és pokol, köztük egyéb jelenetek

2)Körszínpada régi római színházépületek formáját követi, középen egy színpad, körben ülnek a nézők

3)Mozgószínpad (angol kocsiszínpad (pageant)minden jelenetnek külön kocsija és szereplői, a történet sorrendjében a város fő útjain, terein, meghatározott pontokon megállnak – eljátsszák – tovább mennek – a közönség nem mozdul – érkezik a következő jelenet

4.) A középkor világi műfaja(i)Elsősorban Franciaországban virágzik, virágkora: 1450-1550körülre tehetőMűfajai:•monológ - régi jongleur műfaj, 1450-től újra népszerű, parodisztikus "legendák"•sottie "bolondok játéka" - egy vagy több bolond játssza a legjellegzetesebb szerepet, a világ rendjét megfordítják: bohóckodó igazmondás, a fintorgó szatíra szócsöve (továbbél: Shakespeare műveiben)•farce (bohózat) 4-5 szereplő, kb. 200-t ismerünk, kevesebbet törődik politikával, erkölccsel, eszmékkel, mindennapi, polgári-paraszti élet pl. házastársak civakodása,meghatározott szerepkörű típusok kikristályosodása, verés-pofon-rúgás-bot,versben írják,de már nem kizárólag páros rímű nyolcasokban,kevésbé vaskos, mértéktartóElőadók: sokféle tarkaság.

5.)Összegzés: A középkori vallásos és világi színjátszás drámatörténeti érdeme:

1) Megőrző – a színjátszóművészetet megőrizte, átmentette:

joculatorok – mesterségbeli dinasztiák, céhek, laikusok, amatőrök, XIV. sz.-tól állandó társulatok jönnek létre: Compagnia del gonfalone (Róma)Confrèrie de la Passion (Párizs – 200 évig )

2) Új színpadi tér, színpadtechnika születik: teljesen eredeti, az antikot nem folytatja, a színpad a középkori kézművesség remeke, a reneszánszban is képzőművészek készítették a szcenikát.

3) A drámaművészet sajátos válfaja születik:Ez nem lesz a továbbfejlődés útja, vakvágány, de elemeiben, tendenciáiban mégiscsak előremutat,hiszenlátható az elvilágiasodás lassú folyamata: egyre világiasabb tematika:misztérium, passió – Bibliamirákulum – szentek – lélektani ábrázolásamoralitás – erkölcsi téma, az emberi lélek, bár nincs egyénítésaz alulról jövő műfajok beépülnek a felső körök szórakozásába: bohózat (– XVI. századtól a nagyúri, királyi udvarok)